Oh örülj ,örülj az életnek ,míg más napot el-tűnni nem láttál ,mint azt ,mely a láthatáron ne-hány óra után ismét feljö . B. Eötvös J. Karthausi . Nevezzük a falut Tordának ,melyben atyám falusi laka állott ,s hol a nyarat évenkint tölteni szoktuk ;szebb s kiesebb helyet alig lehet képzelni . —Egy felől a Mátra öleli vidékét kanyargós hegylánczolatával ;más felől a mérhetlen rónaság délibábjai lebegnek ,s zöldellő téréire az égen szállongó felhőcskék vetik árnyaikat . —A Mátraaljban ,sürü erdőségtől környezve ,úgy áll a szomszéd pusztai úri lak a magas tetőn ,mintha az óriási hegyeknek rejtett koronája s büszke nemesi czimere volna . —A szépen fekvő benei fürdő és malmok ,s ezektől nem  messze a Vesuv alakú patai hegy ,melyen mostan is látható még a történeti emlékű rablóvár omladványainak nyoma ,mit hajdan maga Mátyás király rombolt szét ,a regényes vidék érdekességét még inkább nevelik . Atyám háza a falu lapályos felén ,épen a templom átellenében állott . Mintha most is látnám a virító gyümölcs-fákkal lepett szőlőhegyet ,melyre ablakainkból kilátás nyilt ,s rajt a kisebb-nagyobb borházakat ,mik festői rendetlenségben valának elszórva . —Kertünkből a Mátraságra nyilt kilátás . Oh mily öröm volt a virággal hímzett réten játszani és szaladozni ,mely a kert alját képezi ,s fris zöld sövénykerítésével csaknem a falu végét jelölte . Mi gyakran csodáltam ,bámuló szemekkel ,az óriási hegyeket ,s mi áhítattal hallgattam dajkám-tól a regét a mátrai tündérleányról ,ki ködfátyolba burkolózik ,s úgy lebeg a hegyek felett ,mivel féltékeny szerelmese ,a haragos szélkirály ,még az ég csillagai elől is szeretné elrejteni kedvesét . Szinte látni véltem a bájos tündér-leányt ,a hegyek felett emelkedő gőzfellegben ;—a ködfátyolon átragyogó sugárt ,hosszú arany hajának képzelem ,—a hanyatló nap hátrahagyott pirosát ,rózsaszínű ruhájának ;—a kis csillagot ,mely a Kékes felett oly szépen ragyogott ,fehér homlokára tűzé képzelődésem . Oh hát még a monda a vizikirálynéról ! —Midőn egykor azt kérdezém ,miért van az ,hogy a kis mezeivirágok ápolás nélkül is oly szépen tenyésznek a réten ,mig kertünk díszbokrai s virágai oly sok gondot ,s ügyes kertészt is igénylenek ,—minden kérdésemre megfelelni kész dajkám azonnal elrcgélé :hogy van a hegyek között egy arany-kút nevű forrás ,melynek hasonlíthatlan vizéből nem egy fáradt vándor enyhíté már szomját ,s annak átlátszó mélyén kristály ,vagy talán épen gyémánt palotában ,a csodaszépségű vizikirályné lakik ,s a bájló lény magának a hatalmas napkirálynak szelíd ked-vese ,ki ,hogy a forró sugarak heve után meg-enyhüljenek a természet vadvirágai s bokrai ,napalkonyat után pontosan elhagyja fényes palotáját ,s szép nympháival együtt ,kik őt szolgálják ,megmeríti égi harmattal kristály kupáját ,melyet fürdő vizének használ ,s meg-szállja a földet ,hogy terményeit harmattal áraszsza . —Tiszta holdvilágos estéken nem is bátorkodtam volna soká a réten maradni ,nehogy elriadjon a jótékony tündér ,ki munkáját végezve ,oly szivesen lebegett s mulatott a hálás kis virágok között ,társnéival együtt . ’ Oh a tündérek ,gnómok és nymphák ,nem oly könnyen számüzhetok a földről ;hasztalan űzi el 8 tagadja meg azokat a józan ész ,a gyermekphantasia visszavarázsolja ;—e részben ,mint sok másban is ,csak Sisyphusi munkát mivel a bölcsészet ;mit a földön tűrni nem akar ,hasztalan hengeriti fel ,ismét csak visszagördül elébbi helyére . Egy szép tavaszestén ,—épen vasárnap volt —kifáradva a sok szaladozásban ,leültem dajkámmal együtt a nagy vadgeszte- n.yefa tövébe ,mely legalább másfél század óta állt magánosán helyén ,nem messze az élősövénytől ,mintha a nagy rétnek vén őre lett volna ,s terebélyes ,zöld lombozatú karjait védelmezésére nyújtaná szerteszét . —Méla ,ünnepélyes csend uralkodók egész vidék felett ,—fák ,bokrok és virágok ,néma gyönyörrel terjeszték kedves illataikat ,s a fiilmile dalát ,mely a közel bokorban oly édes hangokon csalogatá párját ,egyhangú mormogás8al kiséré a csevegő patak ,mely csavargós hajlásokban kígyózott végig a falun . —Hátul a Mátra komoly méltósággal emelkedők ,s a Kékes tető gőzölgő ködében a szélkirály bájló kedvese lebegett ,—én legalább világosan láttam könnyű ,légi alakját ,és senki fejemből ki nem verhette volna ,hogy az égen lebegő kis rózsaszín felhőcskék ,angyalok ,kik a bájló tündér mulattatására száll ingáinak . Különben is élénk képzelődésemnek ,$ áb-rándozásra hajló kedélyemnek ,folytonos tápot nyújtónak dajkám kifogyhatatlan meséi ,s épen nem lehet csodálni ,ha el-elálmodoztam ,s fogékony szivem öntudatlanul tovább fűzé a csodált regéket . Ha a napnak van királya ,és a szélnek szintén —szólék dajkámhoz ,míg szemeimet a kelő holdvilág köté le —úgy a holdnak is bizonyosan lesz . Kétségtelenül —viszonzá Julis —de mivel a holdkirály sokkal nagyobb csendben él ,mint a többi ,felőle kevesebbet lehet tudni . —Annak ,példáúl ,hogy van -e neki is kedvese ,s ha van ,hol tartózkodik a bájló teremtmény ,mai napig senki végére nem járhatott . —Már a szélkirály —folytatá szünet múlva  —addig bömbölt és sivított földi vándorlása közben hegyen-völgyön keresztül-kasúl ,míg utoljára is maga árulta el féltékenységét ,—a napkirály forró szerelmét pedig a földig érő sugarak súgták meg a virágoknak , —s a mi egyszer a földre kerül ,az aztán ti-tokban nem maradhat . —A holdkirály sokkal okosabb ,mint amazok ,mivel sem nem keringél ide lenn ,mint a szél haragos fejedelme ,sem sugarait nem terjeszti földünkig ,mint a heves napkirály ,—hanem világába zárva ,oly messziről ragyogja le érzéseit s gondolatait ,hogy akár fel se tegyük róla szerelmét . De ha nagyon óhajtaná valaki hogy jőjön el a holdkirály ,vájjon lejőne -e az égből ? —Kérdém szünet múlva Julistól ,kinek szavalt áhítattal hallgattam . Azt nem tudom ,—mondá Julis ,ki a mint mesélnie lehetett ,elemében volt —de arra jól emlékszem ,hogy a szélkirály egyszer megjelent egy kis leány kívánatéra . És aztán ?kérdém álmélkodva . És aztán —viszonzá dajkám élénken —a szélkirály szárnyaira ragadta őt ,és vitte ,vitte fel egész a Kékes tetőre ,honnan a kis leány többé soha vissza nem jöhetett . Oh az borzasztó !szólék felsohajtva . Egy más kis leány pedig a napkirályt szerette volna látni . Nos ? Az is roszul járt ,—mondá Julis . Mi történt vele ? Hát elfelejtette már ,milyennek Írtam le a napkirályt ? Koronáját nemde sugarakból szőtte számára a vizikirályné ,—kezdem élénken —ruhája tiszta aranyból készült ,s tekintete oly fényes ,hogy vele szembe nézni ,kedvesén kivűl ,senkinek nem volna tanácsos . S a kis kiváncsi leány ,még is szembe kívánt vele nézni ,—monda Julis . Es aztán ? Természetesen ,hogy egyszerre megvakult ;—mind a két szemevilága kiégett . Oh hogy is kívánhatná valaki a napkirályt vagy a szélkirályt látni ! Már a holdkirályt óhajtani ,az egészen más ,—kezdém szünet múlva ,miközben szemeimet öntudatlanul emelém ismét az ég ezüst világára . —A hold-király bizonyosan szelid és jó ,arcza halavány ,—mosolygása nyájas ,homloka magas és tiszta mint az ég ,—s szemei —és fürtéi setétek mint az éjszaka ,melyhez világa tartozik . —Oh Julis ,de szeretném én a holdkirályt látni ! Még szavaim talán el sem hangzottak ,midőn egészen váratlanul ,egy égő piros vadrózsabimbó repült keblemre . —Felsikolték , —részint ijedtemben ,—részint ,mivel a rózsa tövise megszúrt . —De mi nagy vala meglepetésem ,midőn a sövény mellett egy felötlőleg szép —s érdekes ,mintegy húsz éves ifjút pillanték meg ,ki mosolygva forditá felém nemes ,lialavány arczát . A holdkirály ! —mondám önkénytelenül . Igen ,a holdkirály —szólt nevetve az ismeretlen —ki elég ügyetlen volt számodra a rózsát tövisével együtt nyújtani . Mintha ellenállhatlan magneticus erő vonzott volna ,—hosszú ,setét szemeinek tekintete ,s tiszta hangjának csengése ,remegésbe ,édes ámulatba hozta egész lelkemet . Értem jöttél ? —Kérdém tartózkodva ,s öntudatlanul közelébb mentem felé . Igen érted —viszonzá az ifjú mosolyogva  —fel akarlak magammal a holdvilágba vinni . De aztán ismét lejövünk nemde ? —Mondám ,cgyátalán nem kételkedve ,hogy  azonnal útnak indulunk az ég felé —mert lásd ,ha mindig nálad maradnék ,jó atyám nagyon fogna búsulni utánam . Hát kész vagy engem a holdvilágba követni ? —Kérdé az ismeretlen enyelgő hangon ,és kezeit felém nyújtá ,mintha már vinni akarna . Oh igen —viszonzám én egészen komolyanvéve a dolgot —csak azt kell megígér-ned ,hogy visszahozasz és —és — Es ? —Kérdé az ifjú . Es azután mindig együtt maradunk . Szívesen —mondá szép holdkirályom felkaczagva —ezideig úgy is oly magánosán éltem fényes országomban ,hogy ily kedves ,szelíd kis társné ,mint te vagy ,valódi jótétemény lesz rám nézve . Nekem sem volt mostanig játszótársam ,—de mindig gondoltam ,hogy te el fogsz hozzám jőni ,—oh ,már én régen vártalak . Mielőtt az ifjú válaszolhatott volna ,cso-dálkozásomra egy szelíd ,női alak lépett mellé . Jó estét kis leányom —szólt nyájasan hozzám ,—hát fiamat holdkirálynak kellett keresztelned ? —mondá azután kezét felém nyújtva —és el akarod tőlem rabolni ? —tévé hozzá mosolygását el nem nyomhatva . Oh miért árult el kedves jó anyám —mondá az ifjú ,anyját gyöngéden megölelve . Én álmélkodva néztem majd a bárónéra ,ki a szomszéd pusztának birtokosnéja volt ,s igy jó ismerősöm ,majd fiára ,s zavaromban nem tudva egyébként magamon segíteni ,Julis segélyével pillanat alatt keresztül ugrottam az alacsony sövényen ,s a báróné felém nyújtott kezét csókjaimmal halmozva ,égő arczomat keblére rejtém . Ha a gyermek rejtőzni szeretne ,rendesen csak szemeit zárja be ,s aztán ha ő nem lát ,úgy tetszik neki ,mintha őt sem néznék . —Efféle érzés nyugtatott meg engem is a báróné keblén . Midőn később az anya és fiú a puszta felé indúltak ,s én szemeimet le nem vehetém  a távozók alakjairól ,—az ifju visszafordúlt ,s szivesen felém mosolygva ,igy szólott : Emlékezzél meg ,kis leány ,hogy a holdkirály megjelent kivánatodra ,s szavaidat nem fogja feledni . Mintha százszoros viszhangot ébresztett volna keblemben minden szava ,hangjának csengését még akkor is hallani véltem ,midőn alakját anyjáéval együtt ,a bokrok s facsoportozatok már rég elrejték előlem  Vannak asszonyok ,kiknek látásán a szív ön-kénytelen megnyílik ,kiknek körében boldognak érzed magadat és jobbnak s nemesebbnek ;asszo-nyok ,kiket mintegy vigasztalásnak teremte Isten e világ bajai közé ,mint egy áldást ,hogy boldo-gítsanak . B. Eötvös J. Karthausi . Az andorfalvi puszta alig lehete fél órai távolságra Tordától ,s mivel ott az Andor- fyak mindig szivesen tölték idejüket ,bár nagy kiterjedésű uradalmaik a szomszéd megyékben is elég bájló vidéket mutathattak fel ,a várszerű kastély ,a Mátraaljban emelkedő dombtetőn ,rengeteg erdőségtől környezve ,a pusztulásnak legkisebb nyomát sem viselé magán . —Soha regényesebb fekvésű helyet Andorfalvánál nem láttam ,—s a kastély ,mely még a középkorban épült ,s hűn képviselő a lovagok időszakának jellemét ,oly jól illett a sűrű ,erdőségbe ,az óriási hegylánczolat alá ,hogy épen nem lehet csodálni ,ha az Andorffyak őseiknek lakát ,oly nagy tiszteletben tárták . Nem szándokom a köztiszteletű család érdemeit fejtegetni ,sem krónikáját leírni ,—czélom egyedül oly dolgokat jegyezni fel ,melyek közvetlenül függenek össze történetemmel ,s hatást gyakoriénak életem eseményeire ,vagy szükségesek azon érzemény indokolására ,mely gyermekkorom óta végig vonóit életemen ,s érzem ,elkisérend síromig ,—s ha az Andorffy családról annyit mondók ,hogy az az ország főnemesi osztályához tartozott ,s magas érdemekben büszke család vala ,megmondtam mindent ,mit felölök átalában ,közleményeimre vonatkozólag ,szükségesnek tartok ;—de Andorffy Miklós nejével —s fiával ,annál többet kell foglalkodnom . Andorffyné sok év óta élt már teljes viszszavonultságban a kastélyban ,—talán a múltnak keserveit reményié ott kipihenni ,vagy csak emlékeinél fogva volt előtte a hely kedves ? —senki nem tudhatá . —Kezdetben önkéntes száműzetésének egyetlen fia volt társa ,de midőn a gyermek fejlődése úgy kivánta ,még attól is megvált ,s már régóta a legnagyobb magányban tölté idejét . —Hogy nagy rázkódáson kellett ifjabb korában keresztül mennie ,s valami nehéz titok nyomja lelkét ,tanusítá a mód ,melylyel egyszerre megszakított minden közlekedést a világgal , —de hogy mi cpeszté —s gyötri a legérzőbb szivet ,az mindenki előtt talány maradt . Mivel azonban az embereknek kedves tu-lajdonai közé tartozik ,mások dolgait kutatni ,a báróné megbocsáthatlan visszavonultságát többféleképen magyarázgaták . —A legfe-lületesebbek csak beteges szeszélynek ,s életuntságnak keresztelők azt ,míg a józanabbak ,férjéveli viszonyából következtetők . — —A báró szerette nejét ,de véralkatánál fogva nem lehetett volna tőle kívánni sem ,hogy boldogítsa is . —Heves ,szenvedélyes vala minden tettében ,s a pillanatnak em  bere ,—s bár szive nemes ,s jelleme nagylelkű volt ,még is ,könnyelmű véralkatának rabja ,sodortatni engedé magát körülményeitől . —S így midőn egyszerre csak köztudomásra esett ,hogy Andorffy Miklós nyom nélkül eltűnt ,s szép fiatal nejét ,s kis fiát magukra hagyta ,a világ megszokva már Andorffynak különösségeit ,épen nem vala meg-lepetve ,sőt mivel a hozzá hasonló szeretetreméltó egyéniségek könnyelmű tetteit az emberek többnyire menteni szokták ,neki is nem egy szószólója akadt a legfelsőbb körökben ,s bár többen állíták ,hogy bizonnyal főbe lőtte magát ,mivel boldog nem vala ,ezen hír soha teljes hitelességre nem kapott ;—mindenki ,s főkép az asszonyok ,hajlandóbbak valának feltenni ,hogy megúnván a házasélet lánczait ,szabadságot s új hazát ,más éghajlat alá ment keresni magának . —Hogy Andorffy rögtöni eltűnése a báróné megegyezésével —s tudtával ment -e véghez ,senki nyomára nem jöhetett ,—de bár mint történt is a dolog ,oly szép s gazdag fiatal asszonynak viszszavonulását ,soká nem akarta természetesnek találni s megbocsátani a világ . —Miután azonban az idő csak múlt ,s hosszú évek után nem változék Andorffyné életében semmi ,a dolog feledékenységbe kezdett menni ,s ha egyszer másszor szóba jött is a báróné ,neve csak úgy említteték ,mint nagyreményű fiának boldog anyjáé . A múltak felől csak Andorfalva környékén beszélgetett még a nép ,mivel a titokteljes ,mely egy régi kastély falai között ment véghez ,«melynek bájló hősnéje egy szenvedő bár óné ,—az igénytelen kunyhók lakói között mindig érdekes és hiven megőrzött regeként szokott emlékezetben maradni . Andorffyné ,midőn magányába vonúlt ,le vala sújtva ,de megtörve nem ,mert feltartá szivének erejét s hitét :az anyai szeretet . —A világtól örökre megválván ,mely őt úgy sem érthette volna meg ,keblébe zárta fájdalmát ,s egyedül kis gyermekének élt . —Büszkébb ,minthogy panaszkodni képes volna ,jobb ,mint hogy elkeseredhetnék ,csak az ég Irma hagyom . 1. k . 2 vala tanúja titkos szenvedésének . —Hogy az andorfalvi kastély néma falai között ,nehéz küzdéseken mehetett keresztül a legnemesebb lélek ,csak sejteni lehetett ;halvány arczát látva ,melynek buskomoly kifejezése többet beszélt ,mint mennyit szavak képesek lehetnének ,—s érzeni vele szemközt minden szenvedőnek ,mert ki úgy tud vigasztalni ,8 enyhíteni mások keservén ,mint ő tudott ,az önmagán tanúlta meg ,mit teszen a sors csapásait szivünkkel fogni fel . Mint később magától haliám ,szerencsét-lensége napjaiban kizárólag egyetlen fiának élt ,—egész világa ,üdvössége volt a gyermek . —Kis karjainak ölelése ,kármentesítő őt a földnek minden gyönyöreiért ,—setét szemei mosolyában egész mennyország világolt elébe . Mint remegett ,mint gyötré  szivét a nyugtalanság ,ha este a gyermek homlokát forróbbnak érzé a szokottnál ,—egész hosszú éjszakákat fen virrasztóit kis ágya mellett ,s egyetlen sóhajtása ,egyetlen mozdulata sem kerülé el éber figyelmét ,s ha a kis fiú kialudta baját ,s reggel vidáman ébredt ,—lehetett volna -e akkor az anyai szív háláját méltólag kifejezni . Es még is midőn fejlődésé s tanulmányai úgy kivánák ,hogy leszakítsa kebléről szeretett gyermekét ,s minden vigaszától megfossza magát ,habozás nélkül ,a legszentebb áldozatkészséggel küldé el Andorfalváról kedves fiát . —De midőn a gyermek fejlődése napról-napra inkább megfelelt a 4egtúlzóbb anyai kivánatoknak is ,midőn később az alig tizennyolcz éves ifjú neve ,ismert és tisztelt kezdelenni ,sa minden szép és nemesért lán-goló kebel ,nagy várakozásokra jogosítá a hazát ,s a szerető anya a legjobb- s gyöngédebb fiúban ,egyszersmind a honnak új csillagát karolá keblére ,—azon pillanat visszapótlá az átvirrasztott éjszakák keserveit ,s a megválásnak minden fájdalmát . —Mivel azonban bár mi boldog vala is anyja körében ,már korán messzebb szólíták az ifjút magas vágyai ,mivel őt és buzgalmát ezerek java ,s a honnak várakozása hivá fel nagy tettekre ,az 2 ifjú Andorffy gyermekkora óta csak időnkint jelent meg a regényes pusztán ,s legfelebb néhány hetet töltvén ott ,ismét csak magára hagyta szeretett anyját . De a báróné ,bár életének egyedüli ünnepnapjai azon napok valának ,melyeket fia a kastélyban tölte ,—lassanként megszokta a magányt ,s a viszontlátás reményével biztatva szivét ,fiának a távolban is figyelemmel kiséré minden lépését ,kedves leveleit nyugtalanúl várta ,mintha azokban érkezett volna hűségének jutalma ,s e mellett oly sok jót tőn ,mintha anyai háláját Isten iránt ,méltólag csak másokat boldogítva fejezhette volna ki . —De mint könynyü léptei ,oly csendben ment véghez minden tette ,—a sétálásnak barátnéja lévén ,többnyire sétái alkalmával jelent meg ott ,hol vigasztaló vagy védangyalra vala szükség . Csendesen ,minden feltűnés nélkül lépett a legigénytelenebb kunyhóba is ,s lényének egyszerűsége ,nemes alakja ,s a mód ,melylyel- minden szivnek hangját egyszerre eltalálta ,a tisztelet mellé bizalmat és rokonszenvet geijeszte iránta . —A boldogokkal együtt örülni ,s megosztani a bánkódók keservét ,senkinek inkább hatalmában nem állott ,mint neki . Andorffynéhoz hasonló tökéletes s tiszteletreméltó lénynyel nem találkoztam ;— kedve lett volna ,soha az indulatnak egyet  len kitörését nem áruiá el ;—kötelességeit hűn betöltve ,tisztában látszék magával lenni ,s nyugodtan várta ,mit hoz a jövő . Mintha most is látnám ,amint a nyúlánk , nemes alak ,magány sétái alkalmával ,rétünk mellett elhalad . Szép ,halvány arcza , már messziről fehérük ,s mosolyog felém ,—nagy setét szemei többnyire csak félig vannak nyílva ,mintha azt akarnák kifejezni ,hogy maga az élet is csak félálom ;—az egyedüli nesz ,melyet közeledése előidéz ,fekete selyem öltönye uszályának csendes suhogása ;—beszéde nyugodt ,szelíd ,—hangja édes ,szívig ható . Mivel a gyermekek átalában kedvenczei voltak ,de csend —s magányhoz szokva ,lár-májukat soká nem tűrheté ,nálam alig találhatott volna inkább kedvére való kis leányt ,ki bár boldog ,csevegő ,még is igen szelíd gyermek valék . Engem hozzá a szent béke és nemes nyugalom vonzott ,mely minden mozdulatán elomlók ;—s ő rajtam talán azt szerette ,mit régen elveszített :koromnak zavartalan boldogságát . —Miután szülőimmel szomsédságban lakva ,velük még férjével együtt is barátságos lábon állt ,engem néha három ,négy hétre is elvitt magával a báróné ,s irántami vonzalmát napról napra inkább neveié ,hogy magányát oly örömmel megosztottam vele . Miután a középkorban épült kastély mindig lakályos állapotban volt tartva ,s csak a régi keritőfalnak itt-amott feltűnő omladványai ,melyek a dombot ölelék ,tanusítának e helyen pusztulást ,a hegyes ivű ablakokkal díszlő kastély ,szürke ,mohosúlt falaival ,melynek egyik felét sűrű erdőség árnyékolá ,s az óriási bükkök ,melyek századok óta terjeszték felé lombos karjaikat ,már messziről tiszteletet gerjesztő hatást gyakoriénak . —Bár mint igyekszünk ősi előitéleteinken felül-emelkedni ,önkénytelenűl elfogúl ,s megilletődik a szív ,midőn egy köztiszteletben álló nemzetség ősi lakában körültekintünk . Mintha templomba léptem volna ,oly ünnepélyes érzés fogott el ,valahányszor Andor- fynéval a kastélyba beléptem . —A márványnyal kirakott ,hosszú ,setétes folyosók ,melyekben minden szavunk viszhangzott ,a tágas ,komoly termek sora ,a vastag falak és keskeny ablakok ,—a régi tölgybútorok ,s a homályos színezetű ,nagy családi képek ,melyek részint a várurak harczias alakjait ,részint a pompás öltözékű várasszonyokét ábrázolók ,többnyire oly feszes ,merev állásban ,mintha már akkor is meg lettek volna halva ,midőn arczképeiket a középkori mű-vész megörökité ,oly ünnepi szinben tűntek fel előttem ,hogy ha pártfogóném szelíd arcza —s mosolya nem nyugtatott volna meg ,semmi módon nem éreztem volna otthonosan  magamat a kastélyban . De Andorffyné setét szemei valódi bűhatást gyakoriénak felettem ;—szívem úgy vonzott hozzá ,oly rajongón függött rajta ,hogy ott ,hol ő vala ,én is jól érzém magamat . Ha télen át Pesten voltam atyámmal ,s a mint a bárónénak előre igérém ,valóban írtam is neki ,ő ,ki részvétét egy gyermektől nem tagadta volna meg ,s irántam különös érdekkel viselteték ,soha nem mulasztá el a válaszolást ,és pedig oly részletesen írt apró örömeim felől ,a mint ki nem fáradt órák hosszán sem gyermekes kérdéseimre felelni ,8 csevegéseimet hallgatni ,ha Andorfalván vendége valék ;és engem oly boldoggá tett jósága !alig vártam a tayaszt ,hogy ismét láthassam őt . A véletlen úgy akará ,hogy az ifjú Andorffy Iván soha ne legyen honn ,midőn én anyjánál töltém időmet ,s így bár gyakran haliám őt emlegetni ,soha nem láthattam . —Ez fejti meg ,hogy midőn a meglepőleg szép s érdekes ifjú előttem egyszerre s váratlanúl megjelent ,benne gyermekkorom eszményképét ,a holdkirályt véltem látni . Oh ,ha midőn a kastély hegyes ivű ablakai egyikén beragyogott a szelid teljes hold ,s én bensőm vonzalmának ellen nem állhatva ,csaknem öntudatlanul léptem az ablakhoz ,s oly feszülten és szívdobogva vártam ,vájjon nem száll -e magas lakából a holdkirály le ,hogy engem felvigyen magával ,előérezhettem volna ,mi sok kint és gyönyört fogok egykor ugyanazon kastély falai között átélni ! De bár mi különösnek látszassák ház ,csak urához hasonló ,stb . Egy hosszú kornak műve ó is ,—ó is rég már nem az ,mi egykor vala ,hanem az ,minek a változó szükség alkotá . B. Eötvös J. Karthauai . Mintha meredek hegynek tetején ültem volna ,olyan forma érzéssel tekinték körül egészen kis gyermekkoromban ,valahányszor dajkám piros tulipános ,nagy kék ládájára ültetett ,s ha a szobában csak pillanatra magán maradék ,magas ülőhelyemen oly kényelmetlen érzés fogott el ,mintha valóságos életveszélyben forogtam volna . Ha igen nagyszerűhöz akarók valamit hasonlítani ,fogalmaim tető pontját e részben Julis ládája képezvén ,csak ahoz hasonlithatám ,majd mint nagy hegy ,melyre segély nélkül feljutni nem lehetne ,majd mint nehézkes szörny szerepelt az ,mely mint hajdan Jónást a czethal ,úgy nyélé el ,s zárta magába kis játékaimat ,—majd kertnek képzelém tulipános tetejét és oldalait ,vagy mivel babámmal rajta játszottam legörömestebb ,egész kis élet színpadának ,szóval ,a piros tulipános láda ,igen tiszteletreméltó helyet foglal gyermekemlékeimben . Némely szivet oly túlságig ragaszkodónak alkot a természet ,hogy nemcsak kedveseit fogja szeretetével körül ,de még helyeken s tárgyakon is annyira függ ,hogy azoktól elszokni ,vagy épen megválni ,majdnem önmegtagadásába kerül ;—8 nekem valóban első fájdalmaim közé tartozott ,midőn nyol czadik évemet betöltve ,nem volt többé szabad dajkám szobájában időznöm ,8 így megszokott helyemtől ,a piros tulipános ládától ,végképen el valék zárva . S efféle fájdalmat érzék még egy más alkalommal is pár évvel előbb . Ősz feléTordáról évenkint L re szok  tunk rándulni anyám szülőihez ,—s mivel  soha kiesebb- s mosolygóbb fekvésű helységet L —nél nem láttam ,melynek bájló vidéke mint leirhatlanul szép tündérkert merül fel előttem mostan is a múltból ,megdöbbentőbb ellentétet alig képzelhetek ,mint az vala ,mely gyermek szemeim előtt feltűnt ,midőn kocsink nagyatyám L —i háza előtt legutólszor megállott . A nap épen hanyatlóban volt ,s a könnyű felhőcskéket ,melyek piros uszályát csodálni szállingáltak az égen ,bucsúsugárai megaranyozák . A gazdag természet teljes pompájában öleié a Dunapartján barátságosan mosolygó helység vidékét ,s a folyam hullámain lebegő sziget ,mint habkeblének ékesítő bokrétája zöldellett felém . Nagy atyámnak vén fáktól árnyékolt —s elég kényelmes falusi laka ,a templom közelében épült ,8 csűrökkel ,gabnatárak —s istállókkal környezve ,olyan jól illett nyugodt egyszerűsége a vidék nyájas tekintetéhez ,mintha maga az őstermészet állította volna helyére . Most ,nagy tűzvész után félig romba  dőlve ,csak pár szoba ,s a konyha állott még belőle ,s mereven kormos falai ,mintha azt akarnák hirdetni :hogy a béke és jólét örökre elszállt ezen hajlékból ,—mint gyászos düledékek setédének . Az ég tiszta vala ,mint azelőtt ,a lég enyhe ,a természet zöldben díszlék ,—de a tágas udvar elpusztult kazlai ,s porig leégett épületei ,kormos romokban hevertek . Midőn másnap reggel kimentem ,babámmal karomon ,azonnal szokott kis játszóhelyemet kerestem . —A hely ,hol játszani szoktam ,nagyatyám szobájának takaros küszöbe volt ,mivel messzebb menni ,kis ,alig öt hat éves gyermek létemre ,magánosán nem mertem volna . Az épület azon része ,melyben nagy atyám lakott ,földig le vala égve ,—8 én oly szomorúan ,oly leverten állottam babámmal kezemben ,az elpusztult kis küszöb helyén ,hogy épen kilépő nagyanyám ,eltalálva bánatom okát ,könyes szemekkel zárt karjai közé . A mi fájt ,nem az átalános pusztulás vala ,melyet egész udvar tekintete mutatott ,—csak kis megszokott helyemet sajnáltam ,melyet ,mint később a tulipános ládát ,örökre elvesziték . —A gyermek kicsi szive csak oly tárgyakon függhet ,miket parányi kezeivel elérni képes ,—múltjának örömeit tegnapjában s jövője reményeit holnapjában keresve ,érdekét csak a közel tárgyak köthetik le ;szive oly keveset ért még ,bár tele van sejtelemmel ,s minden szép mit fenn és maga körül lát ,mintha bájló álom volna ,csak ta-lánynak ,és mesének tetszik előtte ,—valóságnak csak azt hiszi ,mit keblére karolhat . De ha voltak is efféle fájdalmaim ,én mind- azáltal a legboldogabb gyermekek közé valók sorozható ,—bár születésem az öröm —s áldás mellé ,gyászt is hozott házunkhoz . —Anyám életével váltá meg az enyémet ,—de ha atyámat lesujtá is a csapás ,felettem gyöngéden simult el ;mert a mellett ,hogy még nem érezhetém veszteségemet ,Völgyesi Juditban ,anyám rokona —s leánykori barátnéjában ,valóban második anyát nyerék ,ki koros hajadon létére ,páratlan szivének teljes jó indulatával függött rajtam ,s mivel anyám halála után mindjárt házunkhoz jött ,pillanatra semleheték elhanyagoltatásnak ki-téve ,mitől a legjobb apa sem volna képes csecsemő gyermekét anya nélkül tökéletesen megóvni . —Bölcsőmtől fogva a leggyöngédebb ápolás környezett ,s mivel fogékony szivemnek folytonos tápja a szeretet vala ,természetes jóhajlamaim szabadon fejlődtek . Nincs okosabb mód a gyermekben a jó ösztönöket nevelni ,mintha mindazt ,mit korától megkívánhatunk ,felteszszük felőle . Jól emlékezem ,mint igyekeztem mindannak megfelelni ,mit atyám vagy nevelőanyám tőlem kivántak ,s mi édes békét szerzett kis ,nyugtalan szivemnek ,ha bensőm ösztönét követve ,önkénytelenűl is csak jót tettem ,s még az utolsó cselédtől is azt hallám ,hogy jó és szelíd vagyok ,mint az angyalok . Mivel házunkból a vendég soha ki nem fogyott ,rokonaink egymást váltva vették igénybe atyám vendégszeretetét ,mindazok ,kik neki kedvét megnyerni kivánták ,nekem udvaroltak ,—de ha minden oldalról kényeztetve valék is ,szerencsémre ,még az sem történt kárommal ,mivel bizalmam az emberek iránt ,legalább idő előtt ,nem törött meg . Irányomban jó és kellemes vala mindenki ,s nekem oly meghitten tárult fel keblem ,mintha egész világ angyalokból állott volna . —Boldog ,vidám gyermek valék ,egyszerre kész mások baját megváltani ,segélyére lenni ,ki-nek használhatók . Minthogy annyi kényelemmel ellátott ház ,mint a miénk vala ,ritkán szokott barátokban fogyatkozást látni ,házunk eléggé keresett volt ,—Völgyesi Judit ,bár igénytelen ,egyszerű személy ,de a legkellemesebb házinők egyike vala ,ki mindenkit kedves ,nyájas mosolyával fogadott ,s vendégelt meg ,s mi több ,soha kevesebbet nem érze ,mint a menynyit mutatott . A mi a számon ,az a szivemen ,szokta mondani ;ha valaki ellen kifogása volt ,s azt mindjárt szemébe ki is mondta . —Atyámat mélyen tiszteié ,s fo törekvése az vala ,hogy napjait kellemessé általam tehesse ,s elfelejtesse vele veszteségét ,mit nejének kora halála okozott ,—de mivel egész világa csak a házikor vala ,tapasztalatok dolgá-ban ,egészen hátra maradt . —Ez fejti meg ,hogy mit mindenki láthatott ,ő soha észre nem vette ;—atyám a legzárkozottabb kedélyek egyike vala ,s nevelőném szentül meg volt győződve ,hogy ő teljes bizalmát bírja . Atyám és Völgyesi Judit kölcsönösen csak az én javamért látszának élni ,házunknál nem volt fogyatkozás kényelemben ,s jó barátokban ,—minden megvala ,mit az emberek irigylésre méltónak szoktak nevezni ;csak egy hiányzott :a harmónia ,mely megnyugtatja a szivet ,s mely a boldog családéletnek főkelléke . Atyám egész világgal jó lábon állott ,de szoros barátjának senkit nem nevezett ;hozzá csak bizonyos határig lehetett közelíteni ,s a mily jó és nagylelkű valaazok iránt ,kik szívességéhez folyamodtak ,épen annyira visszataszító Ion ,amint valaki bi-zalmát szerette volna megnyerni . Mintha3 mély gondok terhelték volna ,vagy súlyos bánat nyomná lelkét ,néha órákon át elsétált szobájában egyetlen szó nélkül . Fiatalabb korában ,mint később nevelőnémtől hallám ,még is volt ,kivel szorosabb viszonyban állott ;Andorffy Miklóshoz ,mint látszék ,ifjúkori emlékek ,s barátság csatolá ;—de mióta a báró oly egyszerre eltűnt ,atyám ,bár sokan állíták ,miként egyedül ő volna képes holléte felől kellő felvilágosításokat adni ,róla soha nem beszélt ,—s ha a bárónét Tordáról nem mulasztá is el meglátogatni ,nem hallottam hogy közöttük valaha a báró neve szóba jött volna . Judit nem egyszer emlité ,hogy fiatalabb éveiben vidámabbnak s derültebbnek ismeré barátnéja férjét ,—de a mennyire én vissza emlékezni képes vagyok ,atyám mindig ugyanazon komoly ,zárkozott egyinéség vala ,ki szobájában alá- s fel járva ,hasztalan látszék a nyugalmat keresni . Ha olykor elkomolyodása nagyobb volt a szokottnál ,nevelőném betegnek képzelé s ő is szomorú lett ;jól emlékszem hogy az ily kettős levertség ,mi mélyen meghatott engem is . Úgy elszorult ,úgy fájt szivem ,—sajnálnom kellett atyámat ,s nem tudtam volna megmondani miért . S még is ,mintha én lettem volna a háznak kis szelíd ,békítő szelleme ,atyám homlokának redőit ,csókjaim elsimíták ,—ha felé mosolyogtam . —Mintha csak gyermekének ártatlan csevegése lett volna képes időnkint a békét meghozni számára ,atyámnak mondhatlanúl jól esett ,ha estén- kint ágya mellé ültem ,s mindaddig beszélék s meséltem neki ,míg őt és fájdalmait végre elaltatám . Már azóta sok év folyt le ,s mind az ,mi akkor fájt és boldogított ,most már csak halvány emlék ,—s még is jól esik visszaálmodni a napokat ,melyekben örömeimet és bánatomat nem zavará még keserűség ,s melyekben oly könnyű volt egyszerű kötelességimet betölteni . A klastromi csend ,a rendes imádság ,a szén t képek a folyosókon ,s az ének ,mely a templomból felhangzott szobámig ,mintegy bájkört voná- nak körülöttem ,melyben képzetem mindinkább honosodott ,s szivem mindinkább megelégedett s boldognak érzé magát ,melyben egy új életet éltem ,előbb nem sejditett vágyakkal s gyönyörökkel . —Van valami nagyszerű az egyház rendtartásaiban ,mi a szívhez szól ,s talán épen az által boldogító leginkább ,mert hitünknek inkább képeket mint 'magyarázatot nyújt . Isten mikor meglátogató földünket ,nem villá-mok közt tűnt fel az embereknek ,nem hegytetőn ,ragyogó sugároktól körülvéve :ő egy anya karjai között mosolyga a pásztorok adomány inak :a ez vala a legszebb ,legszentebb oltár a világon . B. Eötvös J. Karthausi . Mintegy tizenkét éves lehettem ,midőn atyám jónak látta hogy nevelésem s átalában tanulmányaim komolyabban mozdittas- sanak elő ,s mivel úgy hivé ,hogy czélirányosabb lesz ,s rám nézve ,több előnyű ,ha nehány évet a szülőiházon kívül töltök ,melyben azon körülmény hogy vendégek híjén soha nem leheténk ,csak akadályomra vala tanulmányaimban ,atyám a kolostorba adott ,hol Völgyesi Judit nemcsak több zárdaszűzzel ,de magával a fejedelemnével is régi ismeretségben állott ,8 igy nem csoda ha nö-vendékét ő épen mint atyám ,csak oly szent kezek között vélte biztos helyen ,saját házán kivül . Kezdetben nehezemre esett új arczokhoz s szokásokhoz alkalmazkodni ,s ritkán alhattam el keserű könyhullatás nélkül ,de miután ünnepnapokon szabad volt atyámat meglátogatni ,s a kolostorban mindenki jó és nyájas vala hozzám ,lassankint megszoktam az egyszerű ,rendszeres életet ,mely annyira különbözék atyám háztartásától . Soha nem felejthetem mi jótékony 8 meg-nyugtató érzéseket költött szivemben ,midőn reggelenkint a templomba mentünk . A szelíd női karének zengését ,mely mintha egy emelő érzés olvasztotta volna össze ,oly öszhangzólag hatott ég felé ,—látatlan angyalok kardalának képzelém olykor ,—s szokott helyemen ,Mária oltára előtt ,olyan áhítattal mondtam el gyermekimáimat ,mintha az ének hangjai azokat is Isten zsámolyáig emelhették volna szivemből . Az angyaloktól ölelt főoltárnak alakjai ,,életet nyertek szemeim előtt ,s a szónokló apostolnak ,vagy szentnek felemelt kezét mozdulni láttam a setét háttérben . Az egyház keskeny ablakain ,gyéren hatott be a világ ,s az ünnepélyes félhomály ,mely a sz. tárgyakon varázsfátyolként lebegett ,csak annál több bűbájjal áraszta el mindent szemeim előtt . Az áhitat szertartásinak pontos gyakorlata ,a rendszeres egyszerűség ,mely a kolostori szabályok megtartásában véghezment a zárdaszűzeknek igénytelen életmódjuk sőt még alakjaik is ,hosszú ,setét öltönyeikben ,midőn a homályos folyosókon mint az Önmegtagadás szelid szellemei ,fel- s alá jártak keltek ,—oly mély benyomást gyakoriénak rám ,hogy valóban természetes ,ha lelkemnek különben is vallásos iránya ,a kolostorban még inkább fejlődők ,s később ,életemnek nehéz hányatási között ,érzelmem szilárd alapja lön . Ha atyámtól távol ,időnkint megszállt az elhagyottságnak érzete ,s bánatom erősebb lön mint szivem ,lelkemnek egy benső ,magasztos érzetében találtam vigasztalásomat ,—minden mit körülöttem láték ,vagy hallottam ,arra intett :hogy imádkozzam ,—ha az orgona méla ,búskomoly hangjai ,felhangzának a templomból kis szobámig ,úgy tetszett ,mintha az emelő hangok biztatásképen hatnának le az égből ,—s a napsugár is ,mely ablakomon beragyogott ,csak az eget juttató eszembe ,melyen a szeretet örökös világát Istennek alkotó keze gyújtá meg . S úgy tetszett ,mintha buzgó imáim nemcsak az éghez ,de szeretetemnek tárgyaihoz is közelébb vinnének ,mintha minden édesnek ,mit a lélek óhajt ,csak az ég adhatná meg teljesedését . Kedélyem ábrándozásra vala hajlandó ,s gyermekszivemnek hite ,csaknem a rajongásig magasúlt . Jól emlékszem ,mi áhítattal borulék le Mária oltára előtt ,—s ha távollevő kedveseimre gondolva ,elszorult szivem ,s szemeimbe könyek tolultak ,úgy tetszett ,mintha a szent szűznek szép kék szemeit is könnyek homályositanák ,de mintha könyein át feléin mosolygva ,bájló ajkain vigasztaló szók lebegnének . Le nem Írhatom ,mi boldog nyugalom szállta meg ilyenkor keblemet ,úgy megválók magammal elégedve ,mintha bána-tom leküzdése által egészen érdemessé lettem volna Mária részvétére . Sőt mintha iQú életemnek védasszonya lett volna a szent szűz ,nemcsak éber imádságaim közben ,hanem álmaimban is megjelent olykor szelid alakja . —Majd viránynyal hintett mezőn ,mosolygó bokrok között láttam őt ,majd emelkedő hullámok felett lebegve ,8 kis lábainak könnyű terhét ,süppedés nélkül türék a habok . Dús arany fürtéi között ,derülten mosolygott rám bájló árcza ,s ugyanazon fényes kék ruhát viselő álmaimban is ,melyet ébren az oltárképen annyira bámulék ;—karjáról soha nem hibázott sugárkoronás isteni gyermeke ,hogy necsak a hitnek ,de a szeretetnek védasszonyát is imádjam benne . S ezen szent oltár előtt imádkoztam én oly áhitattal ,s ily oltár lebegett előttem álmaimban ,—s mivel Mária ihletett szépségét ,csak az értheti ,ki szivével emelkedik fel hozzá ,talán a hitnek tanai azért maradtak oly mélyen keblembe vésve ,mert oly szent ,oly magas példa olvasztá belé . A gyermeknek legédesebb s mélyebb érzései ,félábrándok is egyszersmint ,mint egész létele csak félálom ;s épen nem csoda ,ha olykor szinte összetéveszti a valóval álmait . „Játszunk tündér Ilonát ,“ szól a kis leány társnéihoz ,s szerepébe úgy beléképzeli 8 játsza magát ,hogy valódi nevét végre alig érti . Ilyen formán voltam én is gyakran ,midőn a kolostorban szünóráink alatt ,kis társnéimtól külön válva ,magányt kerestem ,s elandalodva mind azt valónak képzelem ,mi ábrándozó kedélyemet elfoglalá . Es pedig olyan tarkabarka álmaim voltak néha ! —s olyan édes hittel ,s még is remegve függött szivem rövid múltjának szép emlékein . —Képzeletem majd a szülői házban ,majd az andorfalvi kastélyban tétovázott ,s szinte látni véltem a nyilt teremek sorát s a vadregényes hegységet ,mely a kastély felett emelkedik . Előttem lebegett a báróné nemes ,vonzó alakja ,s szép halvány arcza ,nyájas ,szelid mosolyával . —De ha szemeimet történetesen a holdfényre emelém ,s ábrándaimat tovább fázni nem veszett el bátorságom ,akkor a bárónét máa ifjabb 8 bájlóbb alak váltá fel . Vájjon ő nem felejtett -e még el engem ? —Gondolám ilyenkor 8 ha nagyon ,szeretném ,megjelennék -e most is óhajtásomra a holdkirály ? De ha ábrándjaim ,élénk képzelődésem által emelve ,sok zűrzavart okoztak is egy- szer-mászor keblemben ,azért elég józan —s tanulékony kis leány voltam én ,s rövid idő alatt nemcsak társnéimnak ,de a tanitónéknak is kedvenczök lettem . Azon szerencsés körülmény ,hogy köze-ledésem soha visszautasítva nem volt ,különben is simulékony ,ragaszkodó természetemnek bizalmát csak neveié ,s így legcsekélyebb jelére a nyájasság vagy jó akaratnak ,eltünék gyermeki félelmem ,s tartózkodás nélkül hajolt szivem a közeledő felé . A mint valakinek kis társnéim közöl vi-gasztalóra ,vagy munkájában segélyre vala szüksége ,rám bizton számíthatott . —Már a szülői házban megszokva magamat szükségesnek érzeni ,8 úgy tekinteni mint átalános közbenjárót és vigasztalót ,szerepemet ,mennyire korlátoltabb helyzetemben lehetséges volt ,a kolostorban is folytatám ,—mely szerep ,ha most végig gondolom a múltakat ,úgy látszik ,már bölcsömtől fogva hivatásom volt . Mintha arra születtem volna ,hogy má-sokéban keressem örömeimet ,soha elégültebb nem valék ,mint midőn társnéimat apró szivességimmel lekötelezhetém . —S ha a fájdalom ,ezen hú emésztője minden érző szívnek ,talált is olykor már gyermekkeblemben ,is tápot magának ,ha gyakran valék levert és szomorú ,a nélkül hogy okát adhattam volna ,mi fáj ,—oly kevés kelle arra ,hogy felviduljak :a szeretetnek legkisebb jele oly meleg hálára emelé keblem ,miként valóban úgy látszék akkor ,mintha életemnek czélja csak az lett volna ,hogy bolJogitva boldogulhassak . Midőn befejezett nevelés után szelid Judittom hazavitt ,s a kolostori egyhangú s még is felejthetlen életnek örök búcsút mondók ,midőn társnéimtól alig tudva megválni ,ismét és ismételve megöleltem egyiket a másik után ,8 oly mélyen iüetődve fogadám a tiszteletreméltó zárdaszűzek áldását ,ha egy titkos hang megsúgta volna jövömet :vájjon elhittem volna -e akkor ,hogy életemnek nyugodt ,zavartalan szakaszát már leéltem ? E világ csak festéktáblája lételünknek ,melyen a lélek színeket talál ,de csakhogy önmaga teremtse képét ;a szív külön történetét éli ,s egy bús gondolat ,mely a közélet köréből véletlenül felmerül ,egy nyájas álom ,mely keblének homá-lyában rejtve ,egyszerre felcsillog bámult képzete előtt ,több lehet egész életére nézve e világ minden történeteinél . B. Eötvös J. Karthausi . Azalatt ,mig én kolostori növendék voltam ,a .szülői ház változáson ment keresztül . Atyám ,nem sejtett okoknál fogva ,ismeretségi körét tetemesen szélesité ,s igy egész háztartásunk nagyobb lábra állott . Meg valék lepetve ,midőn a szokott rokoni arczokon kivül ,még számos új jó barátot is találék 8 éltesebb úrhölgyeket ,nagyreményű leányaik- 8 fiaikkal ,kik valamennyien előzékény udvariassággal seregiének engem körül . Akár merre fordultam :nyájas arczok mosolygának rám ,s bár egyszerű ,igénytelen gyermek létemre inkább zavarba hozott a sok nem érdemelt szívesség és bók ,mint hogy méltánylatra indíthatott volna —a mellett mégis azon előnyöm vala ,hogy bizalmamat nem veszthetém ,mivel az embereket kimondhatlan jóknak ,s elnézőknek képzeltem . —De bármi jóknak tartám is őket ,ha most visszagondolok ,legkevésbbé sem csodálom ,hogy a kolostori egyszerű élethez szokott gyermek szemei előtt ,a sok különböző alak ,kik között kettő sem vala egymáshoz hasonló ,némi visszatetszést okozott ;s ha a társaság egyes tagjaira visszaemlékezem ,kik között a legérdemesebbek épen a legliátravonúltabbak valának —előszinen szerepelni többnyire a felületeseknek szokása —:igen jól értem ,mit akkor megnem foghatók ,s természetesnek találom ,ha megkönnyülve csak akkor érzém magamat ,midőn szobámba vonúlhattam . A társaság női része ,kevés kivétellel ,többnyire felpiperézett ,sok igényűs bőbeszédű úrhölgyekből állott ,kik oly sokat foglalkoztak mások hibáival ,s oly fáradatlanúl kutatták mind azt ,mi rájok legkevésbbé sem tartozott ,8 oly példás buzgalommal s részvétellel avatkoztak mindenki dolgaiba ,hogy csodálni valóban nem lehetett ,ha saját kötelességeik betöltésére idejök nem maradt . —En ,ki apró dolgaimat pontosan szerettem végezni ,—s fogalmaimoz képest ,csak magam irányában kivántam volna minél szigo-rúbb lenni ,ezen hivatlan biráihoz mások tetteinek természet szerint ,csak nemével a borzalomnak merészlék közelíteni . —A mi az öreg urakat illeti ,azok többnyire tisztelet- s szeretetreméltó emberek valának ;ellenök ,még visszaemlékezve sem tehetek kifogást . —A fiatalabbak azonban ,kivétel nélkül mindenre alkalmasabbak lehetőnek ,mint arra ,hogy engem valaha egyik vagy másik érdekelhessen . —Ábrándos szivem ,nem hozzátok hasonlónak álmodá a képet ,melyen rajongani tudott volna ,s ha volt is közöttök egy kettő ,kiknek társasága jobb hatást gyakorolt reám mint a többié ,azért koránsem kármentesítőnek pillanatra sem koromnak keresetlen vidámságáért ,mit közöttök csaknem elveszítők . De nekem senki ellen nem volt panaszom ,mivel irányomban nyájas és előzékeny vala mindenki ,csak ösztönszerüleg érzém magamat visszataszítva ,bár azt ,hogy sajátlag mi kifogásom volna ,s mi az ,ami idegenít ,akkor megmondani ,vagy elképzelni teljességgel nem tudtam volna . —A világot jónak ,az embereket szeretetre méltóknak tartám ,s mindamellett úgy tetszett ,mintha csak tőlök elszigetelve volna képzelhető a boldogság . Arra hogy önismeret után törekedni képesek legyünk ,bizonyos tapasztalatokon át kelle már esnünk ,és senki előtt sem lehet meglepő ,ha én tizenöt éves fejemet még egy- átalában nem törtem a felett :vájjon a tökélytől mi távolságra állhatok . —De midőn azok között ,kik irányomban oly szívesek  valának ,bár mint igyekeztem ,nem érezém magamat jól ,midőn társaságban ,mintha idegen elem környezett volna ,oly otthoniatlan érzések tölték szivemet :akkor ,először életemben ,felszólalt keblemben az önvád . „Mennyivel jobbak ők mint én !“gondolám magam felett elszomorodva ;mi sok fáradságot vesznek maguknak ,hogy ily kis ,együgyű leány szivét megnyerjék ,s én még csak előzékenységök méltánylatára sem vagyok alkalmas ,mert bár érzem hibámat ,még sincs erőm azon felülemelkedni . ——Ok egész világért látszanak élni ,mintha mindenki hozzájok tartoznék ;szivök oly dús ,hogy tág körben is boldogan doboghat ,mig az enyém oly kicsinyes ,oly önző ,hogy csak kevesek között ,s csak kevesekért szeretne élni . Önszemrehányásim gyakran elkeseritének magam ellen ;úgy tetszett ,mintha atyám iránt is háladatlan volnék ,ki oly szívesen szerette volna életemet kellemessé tenni . Es pedig talán nem is annyira bennem ,mint inkább körülményeinkben rejlett a hiba . Volt valami viszás ,valami megnevezhetlen talányszerű háztartásunkban ,mely száműző az otthonosság érzetét . —Völgy esi Judit a legháziasabb s kevesebb igényű asszonyok egyike vala ,s kedve ellenére kényszerűit estélyeket s mulatságokat tartani ;atyám napról napra zárkózottabb- 8 komolyabbnak látszék ,8 mintha vesztét érzené ,még is kívánta ,hogy háza végpillanatig keresett ,és vidám maradjon . —Többször valék tanúja ,midőn Judit ,bár tartózkodólag ,de még is kérdé atyámat :miért áldozza fel nyugalmát ,mások miatt ?s atyám mindig kitérőleg felelt ,s mint egyedüli igazolását kivánatinak ,azt hozá fel :hogy az én boldogságom csak ezen az úton eszközölhető . —S ez ,bár más oka is volt még hihetőleg ,valóban rögeszméje látszék lenni . Mintha nagy vagyonnak örökösnéje lettem volna ,olyan kényelem kör-nyezett ,—öltözékeimre ,s mindenre ,mi rám tartozék ,a legnagyobb gond vala forditva ,s ezzel eleget mondok ,mert atyám a legjobb ízlésű emberek közé tartozott . Minden kedvtöltései s szokásai uriasak valának ,s mi tőle telt ,nem mulasztá el ,hogy e részben én is példája után indúljak . Szerencsém ,hogy mind az ,mivel tulhalmozva valék ,újabb igényeket nem ébreszte szivemben ;szerencsém ,hogy szelid ,egyszerű leány maradtam ,s átgondolva a múltakat ,megnyugtató rám nézve ,hogy bár megszokva sorsomnak kényelmeit ,a szükségről fogalmam sem lehetett ,szivem ösztönszerüleg vonzott a küszködök felé ,s még boldogságom napjaiban sem találkoztam szenvedővel ,ki arczomról a részvétet s rokonszenvet ,első pillanatra le ne olvashatta volna . Ha visszaemlékezem :mi leverő ellentéte vala atyám hangulata háztartásunknak ,ha visszaemlékezem ,mi bánatosan pihent olykor búskomoly tekintete arczomon ,midőn vidám társaságtól környezve ,nem is képzelő ,hogy azt észrevegyem ,mostan is elszorúl szivem . Oly aggodalmasan látszék hozzám ragaszkodni ,mintha remegne s önmagát vádolná sorsom miatt ,s tetteinek mentsége 4 leginkább azon balfogalmában fekszik ,hogy midőn már későn vala ,gyermekének javát ,eltévesztett úton vélte eszközölhetőnek . Judit is gyakran volt bús ,s bár kedves kedélye csak ösztönszerüleg borúit el időnkint ,ő is épen oly kevéssé érté ,mi házunkban viszás vala ,mint én nem értém ;—neki legalább még is voltak tiszta pillanatai :mert barátnéja gyermekének nyugodt szívvel örülhetett . Olyan gyönyörrel hallgatá gyermekes csevegésimet ,s arcza oly elégült vala ,midőn vendégeinktől csak dicsérni hallott ;a legtúlzóbb bókok ,valóságképen hangzanak füleibe . Anyám vala az egyetlen ,kiben szive nem csalódék ;hogyne találta volna hát barátnéja gyermekét kedvesnek és szépnek ,ki hozzá oly meleg hálával ragaszkodók ? Mig otthon egy részről boldognak ,más részről a folytonos társaságot meg nem szokhatva ,gyakran nyomva érzém magamat ,onnan nyerék élvezetet ,honnan legkevésbbé vártam . A tapasztalatlan ifjú szív ,rajongva keresi vonzalmának tárgyait ,s nem egyszer történt már ,hogy mi képzeletét megragadá ,egész életére befolyást gyakorolt . Mintha dajkámnak felejthetlen meséi mind megvalósultak volna ,olyan formán érzém ma-gamat a színházban . —Fényes tündérország ,bájló álmok ragyogó világa volt tapasztalatlan szemeim előtt a szinház ,s mivel leginkább az operákat látogattuk ,az előadás szövege féltitok maradt előttem ;csak sejtém a benfoglalt szerelmet ,mely édes hangokban olvadva hatott lelkemig ,csak sejtém a talányt ,mit az előttem lebegő fényes alakok ábrázolának ,s talán épen azért ,mivel rejtélyes ,mivel titokteljes vala ,ragadá meg úgy képzelődésemet ,—s azért hozta ön-tudatlanul összeköttetésbe gyermekábránd-jaimmal . A külhatásoknak befolyása reánk ,többnyire hangulatunktól függ ,s ha a szív ,mely be van töltve ,mindent visszautasít ,mi vonzalmának körén kívül esik :úgy a szeretnivágyó kebel annálinkább megragadja ,mi égő szórajának enyhülést ígér . Beám a színház nagy hatással vala ,s ér-zéseimet fejleszté ,mivel ábrándozó kedélyemnek új tápot s alkalmat nyújtott hajlamain fuggeni . Egyszer ,mint most is élénken emlékezem még ,mivel befolyása érzéseimre kitörülhetlen maradt ,—épen Bellini egyik legkedveltebb dalmüvét ,Rómeó és Júliát adták ,midőn hazulról olyan fájó ,oly nyugtalan szívvel jöttem a szinházba ,mintha egyszerre borús előérzetek szálltak volna meg . —Alig valék képes könyeimet visszatartani ,s mint még soha nem ,oly élénken vágytam kebel után mely az enyémet megértse . —Olyan sok mondanivalóm lett volna ;szivem úgy tele volt ,hogy alig bírta érzései terhét ,és nem tudtam hova ,kihez forduljak ;—ki fog engem megérteni ! Atyámat vagy nevelőnémet nem érdekelheték oly dolgok ,miket félig másnak kellet volna eltalálni ? —mert hiszen mindent ,a mi fáj ,és a mi édes ,olyan nehéz volna kifejezni ,de megérteni a rokon- szivnek még is olyan könnyű . A dalműnek lágy ,olvadékony hangjai épen megfeleltek keblem hangulatának ,s mintha a tömött színházban senki nem lett volna ,én senkit nem láttam ,szemeim és lelkem csak a színpadon függének ;Júliának szerelmét ,és fájdalmait hiven megosztám ,s úgy tetszett ,mintha én még nála is forróbban s mélyebben tudnék szeretni . —A többi dalműveknek szövege homályos ,titokteljes maradt előttem ,de Rómeó és Júliának történetét oly könnyű volt megérteni . Mintha a szerelemnek kulcsa lett volna ezen dalmű ,szívemnek zára meg vala nyílva ,s olyan fogékonyan ,olyan remegve tárúlt fel ,miként csak tárgya hibázék szerelmének ,hogy minden érzésével körülölelje . ' Midőn az opera végeztével ,a csarnok előtt kocsinkba lépni akarók ,igy szólott egy ismeretlen hang ,társához mögöttem : „Talán kevésbbé vagy szerencsés Rómeónál ,talán Júliád inkább kíván nélküled élni , mint veled együtt meghalni ,hogy ily komoly s szótalan vagy egész este ?“ „Még nem találtam fél “ viszonzá a kérdett vidámon felkaczagva ,s bizonyosan annak köszönhetem ,hogy nem csalódtam benne . Hirtelen visszafordulék ,mert e felejthetlen ,csengő ,tiszta hang ,remegésbe hozta lelkemnek minden érzését . —Tekintetem pillanatra találkozók csak az övével ,de én azért megismertem Andorffy Iván nemes halvány arczát . Kocsink elrobogott ,s én mint alvajáró ,szálltam ki belőle ,midőn lakásunk kapuja előtt megállott . A szívnek remegni ,dobogni kell hogy éljen ,nyugalom ,halál . B. Eötvös J. Karthausi . Kalapom 8 keztyűim lehányva ,szobámba vonultam . Mintha gyermekálmaimból egy pillanat leány koromra ébresztett volna fel ,sejteni kezdem hogy a szívnek szebb s édesebb czélja is van az ábrándozásnál . Izgatottan jártam alá 8 fel szobámban ,nem tudván magamat háborgó érzéseim zavarában tájékozni . —Midőn véletlenül a tükörbe tekinték ,meg voltam lepetve lázasan égő arczaimtól ,alig ismertem magamra ,alig hihetém ,hogy amaz égő szemek az enyéimet sugárzanák vissza . „Szeretni vágyom !“—gondolám ,szivemnek dobogását elnyomni igyekezve ,—mert én is tudnék végtelen szerelemmel csüggeni egy lényen ;szeretni és viszontszerettetni ,hogy mind azt ,a mi lelkemben forr ,mitől keblem feszül és zajlik ,egy más szivvei lehetne megosztanom . Oh Istenem !mi lesz belőlem !hiszen magamnak sok gyönyör az ,mi szivemet betölti ,még egy más is gazdag s boldoggá lehetne általa4  Gondolatim menetét heves zokogás szakká meg . Mintha örökre ki lettem volna ragadva életem korábbi csendes folyamából :szivem ezer különböző érzelemtől remegett ;—keblem ,mint a megáradt tenger ,úgy hullámzók ;—gyönyör és fájdalomról szólott minden dobbanása . Nem ismerék többé magamra ;mintha ki-cseréltek volna . Félöntudattal léptem ablakomhoz ,s megnyitám azt . Az éj enyhe ,csendes vala ,szelid ellentéte háborgó bensőmnek ,az ég csillagoktól ragyogott ,s a halvány holdvilág vigasztalólag tündökölt le rám . A lengedező szellő megenyhité lázas hom-lokomat ,s mintha a mély csend és béke ,mely láthatárom felett elterült ,lelkemre terjesztette volna szárnyait ,érzéseim szelídülve kezdének csillapúlni ,s a könyek ,mik szemeimből omlottak ,gyönyörteljes fájdalom enyhe csepjei valának . Tekintetemet a holdvilág köté le ,s varázs fénye mellett ,mint bájló ködfátyolképek ,lengedeztek szép ábrándaim . —Midőn hajnal felé elnehezült pilláim végre lezárúltak ,s fejem lankadtan hanyatlók karjaimra ,alig vettem észre ,hogy elszenderedtem ;mélyebb álmom annyira hasonló maradt az előbbihez . Midőn a felejthetlen éj után másnap reggel körültekintők szobámban ,s mindent szokott helyén találtam ,szinte meglepett ;—ha a tárgyakat felforgatva 8 széthányva láttam volna ,kevésbbé csodálkozom ,—bár bajosan magyarázhatám vala meg magamnak ,ki okozta a dúlást . —De miután én magam annyira meg valék változva ,miután  a tegnapi gyermek ,mint leány ébredt fel ,épen nem csoda ,ha szokott helyén is mindent átalakítva képzelék . Kis szobámban ,a csinos tárgyakon ,az ízlést és harmóniát ,csak e reggel vettem észre ,—s úgy örvendtem ,hogy mind ez az enyém ,oly jól esett hogy ily kedves ,barátságos otthonom van ,—miként alig vártam ,hogy atyámat megölelhessem ,kinek mindezt köszönhetém . Midőn a tükör élőt hajamat lebontám ,úgy meglepett ,hogy olyan hosszú és dús ,mintha az is csak egy éj alatt nőtt volna meg oly szépen ,s nagyon meg valék elégedve ,hogy oly lágy és fényes is egyszersmint . —Elégszer haliám ,hogy kellemes ,sőt azt is hogy szép vagyok ,de ez ideig alig vettem számba az efféle túlságokat ;most azonban ,mintha jól kezdett volna esni ,hogy tükröm nem egészen hazudtolá meg ,mit e részben oly sokszor hallék . Az is egyszerre feltűnt előttem ,hogy növésem nem rósz ,hogy karcsú és nyúlánk vagyok ,8 úgy tetszett ,mintha  lábaim valóban kicsinyek és csinosak volnának . —Úgy égtek arczaim ,olyan zavaros volt fejem ,szégyenlettem ,hogy ily gyarló kezdek lenni ;örültem is féltem is ,szivem olyan édes ,olyan tele volt ;alig merék óhajtani ,8 még is csupa vágy vala egész keblem . Bántani kezdett ,hogy eddig olyan gyermekes valék ,s megfoghatlannak tetszék ,hogy még saját szivemnek dobogását is alig vettem észre . Milyen ügyetlen ,mi együgyű voltam —gondolám ,magam ellen kikelve ;már maholnap tizenhat éves leszek ,s még alig eszmélék ! —Es pedig az élet oly szép lehetne ,s én oly boldog ,ha ,ha — Nem volt erőm gondolatimat továbbfűzni ;—érzém ,mi mélyen elpirulék ,és pedig senki nem vala jelen ,—s ha lett volna is ,szivem oly mélyen elrejté ,hogy még dobogása sem árulhatta volna el édes titkát . Ez idő óta minden más színben kezdett szemeim előtt feltűnni ,s bár keblem elveszítő korábbi szelid nyugalmát ,mindazáltál a kétely ,mely gyötört ,s a remény ,mely biztatott ,olyan sajátszerű édes ingerültségben tárták telkemet ,mely a boldogságot épen nem zárta ki . —Mintha a szívnek élete csak akkor kezdődnék ,midőn nyugalmunkat elvesztettük ,mintha a szerelemnek bölcsője ,a nyugalomnak koporsója volna egyszersmint ,a szív e kettőt ,nem egyesítheti . Ha társaságot fogadánk ,mindenre fi-gyelmesebb valék mint azelőtt ,azokat ,kik irányomban kitünőleg előzékenyek voltak ,jobban szemügyre kezdém venni ,s hogy külömbséget tehessek ,párhuzamba állitám egyiket a másikkal ,s lelkemnek természetes elevenségével ,eldönteni igyekeztem ,vájjon ,van -e ki megközelitené a képet ,melyet magamnak alkotók . De fajdalom !észlelődésim közben ,az idegenség ,mit már előbb is kárhoztaték magamban ,olyan határozott válaszfalként emelkedett köztem és közöttök fel ,hogy most már még csak önszemrehányásra sem valék miatta képes . Élénken kezdém érzeni ,hogy mint én  örökre idegen maradok közöttök ,úgy ők sem érthetik meg soha e szivet . Senki ellen nem volt kifogásom ,s még is minden egyestől visszataszított valami ,s már akkor kezdőm ösztönszerüleg sejteni ,hogy társaságba soha nem leszek való . Csak kis körben ,hol minden tárgy gondjaimat igénylené ,hol szükségesnek ,hasznosnak érezhetném magamat ,hol nélkülem nem élhetnének ,ott volnék én helyemen ,s ott tudnám betölteni hivatásomat . Társaságban ,legfelebb keresett lehettem volna ,s én nélkülözhetlen kívántam lenni ,szivemet be nem töltheti ,mi a hiúságot elégethetné csak ki ,—én szeretni kivántam ,úgy amint én tudnék szeretni ,s lelkemnek legfőbb óhajtása ,dicsvágya vala :hogy az legyen a földön legboldogabb halandó ,kinek szerelme üdvösségem ,mennyországom leend . Össze-vissza képzeltem és álmodoztam mindent ;néha midőn társaságban valék ,alig tudtam ,mi történik körülöttem ,—lelkem messze elszállt a körből ,melyben oly idegen valék ,s csak ha a kedves névnek említésére Összerezzentem ,csak ha magasztalva haliám említeni ,kihez szívem mindig közel vala ,akkor jutott eszembe ,miként ő talán már el is felejté ,hogy én a világon vagyok ,s ha emlékezik is rám ,mit törődnék ő ,kit mindenki csodál ,ily egyszerű kis ügyetlen leány nyal ? Ha múltúnkra visszatekintünk ,alig hihetjük el ,mi nyugtalansággal kezdé ébredését a fiatal szív ,s még aggodalmai s fájdalmai közé is mennyi édes remény ,mennyi gyönyör vegyült ! Ereztem is ,át is láttam ,mi képtelenség ,hogy ő reám gondolhasson ;s még is ,az is képtelenségnek tetszék ,hogy mindig távol ,—és idegenek maradjunk egymástól . ő ,s mindig csak ó ,változva s még is egy mint a nap ,mely e földön elönti sagárait ;a virágnak színeket ,a völgyeknek árny e'kot ad ;mely mindent áthat meleg fényével ,s még a könyben is ragyog . B. Eötvös J. Karthausi . Fiatal ,ábrándozó leányra nézve ,alig lehet valami veszélyesebb ,mintha első vonzalmának tárgya ,történetesen épen nevezetes ember . —Minden tiszta női kebelben elválaszthatlanúl egygyé van forrva a férfiasság eszméjével a hazafiúságé ,—s habár én igénytelen kis leány létemre ,legtávolabbról sem valék alkalmas ama lelkes honleányok túlbuzgalmát méltányolni ,kik versenyt politizálnak a férfiakkal ,mindamellett le nem irható érzések emelék szivemet ,valahányszor a hon nagy fiainak érdemeit magasztalni haliám . Irma hagyom . I. k . & Hazánk valamennyi jelesét ismertem ,ha személyesen nem ,legalább látásból ,sőt szülőim házában is gyakran megfordultak többen politikai s irodalmi nevezetességeink közül ;—de miután az érdem többnyire ősz fürtökkel ,dörgő hang vagy kopaszúlt homlokkal tünék fel előttem ,igen természetes ,ha a tiszteletreméltó férfiaktól ,kik oly komolyak s nagyoknak tetszőnek ,miként alig hittem volna el ,hogy valaha mosolyogni vagy enyelegni képesek lehetnének ,tartózkodó kis leány létemre ,csak félhettem . —Fogalmaimhoz képest mélyen csodáltam ugyan őket ,de lelkemből meg valék győződve ,hogy legegyszerűbb kérdéseikben is oly mély belátás s bölcseség rejlik ,miként azokra én semmi 'esetre méltólag nem válaszolhatnék ,8 ha valamelyik figyelmére méltatott ,s felém közelite ,én öntudatlanúl annyit léptem vissza ,mint mennyit ő előre ,s igy az illő távolság mindig megmaradt közöttünk . De midőn az ifjú ,kinek vonásai már gyermekálmaimba is be valának szdve ,s  kit kolostori imáim között sem felejthetek el ;ő ki édes hangjával első ébredését okozá szivemnek ,mint a honnak új tündöklő csillaga ragyogott fenn ,akkor nem félelem ,nem tartózkodás ,nem is pusztán csodálat ,hanem gyönyör tölté keblemet ,s úgy tetszett mintha az érdem sokkal inkább elragadna ,ha ifjúi mosolygó arczczal ,s lángoló tekintettel néz felénk ,mintha az önérzet feszes méltóságával . —Korábbi ábrándjaim rajongásig kezűének magasulni ,és szivem minden érzésével azt dobogá :hogy Istent imádni ,csodálni mi a természetben elragadó ,s Andorffy Ivánt szeretni ,ki oly nemes ,szép és nagy :csak ösztönszerű s önkénytelen szüksége a szívnek . Egyik nevezetes országgyűlésen fel kezűének tűnni Andorffy Iván szónoklatai ,s csakhamar átalános elragadtatás Ion a szent törekvésnek jutalma ,mit az ifjú ,lelkes szónok ,minden szavával ’tanúsított . Alig kezdett a közügyekben részt venni ,midőn már reménynyel dobogott fel minden honfiúi —Mintha jeleseink között ő lett volna a lángoló szív ,mely a többit is nemes tet-tekre buzdítja ,érdemekben őszült aggastyánok ,a küzdelemhez új erőt s ifjú reményeket nyerénck általa . Az országgyűlés végével könyv jelenék meg tőle ,mely nem csak a legmélyebb érzelemvilágot ,s legmagasabb s dúsabb phantasiát mutatá fel ,de egyszersmint a leglángolóbb honszeretetnek bibliája vala . —A hatás ,melyet Andorffy első müve egész országban előidézett ,valódi szellemi forradalmat szült ,8 új korszakát képezé az irodalomnak . —Ki haladás- és miveltségre legtávolabbról igényt tartott ,áttanulá a könyvet ,s korunk ez új apostolának nemes reformjait s tanait ,hirdetni ,terjeszteni igyekvék . —Mintha szivének minden dobbanása ,viszhangra talált volna a nemzet keblében ,a honnak ezen ifjú di-csője ,nemcsak köztisztelet és büszkeségnek ,de közszeretetnek is tárgya volt . —Olyan könnyű vala őt közbajaink ifjú megváltójának álmodni ,—olyan könnyű a setét fürtöktől árnyékolt ,magas ,tiszta homlok fölé ,a dicsfényt odaképzelni ! Nem szándokom túlozni egy szóval sem ,—csak egyszerűen s röviden adni vissza ,mit szivem felfogott ,s épen azért abból mit elmondtam ,semmit vissza nem vonhatnék . —Andorffynak fellépte ,majdnem új korszakot képezett ,melyhez nem egy honfikebel köté legszentebb reményeit . Hogy milyen hatással lehetett ez egy fiatal lélekre ,—az ismert előzmények után ,midőn önkénytelen szerelmét mintegy igazolva látta egész világ által ,s hogy menynyire fejlesztő érzéseit a dicsőités ,mely csak mint átalános jóváhagyás hangzék fiileibe ,könnyebb elképzelni ,mint leírni . —Ha hiba volt ,hogy a tapasztalatlan SZÍV öntudatlanúl engedő át magát az első szerelem szép álmai- és gyönyöreinek ,legalább természetes is vala . —Hiszen mit tehetők én róla ,hogy lételemnek ő alkotá fénykorét ?mit tehettem róla ,hogy szemeim előtt minden elvesztette érdekét ,s új tündérországomat keblembe fogva fel ,nem szorulók idegen élvezetekre ? —Oka -e a kis mezeivirág ,hogy ugyan azon napnak melege ébresztő fel téli álmából ,mely fényével egész világot elárasztja ?s oka voltam -e én ,ha önkénytelen szerelmem épen ahoz emelkedők ,ki lángszellemével áthatá egész hazát ? Ot szeretni ,kit mindenki szeretett és csodált ,olyan könnyű ,s természetes vala ;néha úgy tetszett ,mintha vele együtt én is emelkedném ,mintha oda ,hova őt férfias lelkének ereje ragadá ,szivemnek érzései szintén felszárnyalhatnának ,és még is ,midőn mindenkitől magasztalni hallám őt ,vagy dicsőitő czikkeket olvasók felőle ,úgy elszorult ,olyan hevesen dobogott kebelem . Bár mit beszéljenek —s írjanak is felőle —gondolám nem egyszer égő könynyeimet vissza nem tarthatva —azért én ,ki nevét is alig bátorkodom kiejteni ,sokkal többet érezek ,—s mélyebben —s forróbban szeretem őt ,mint ők összevéve . A ragyogó világosság ,tükrök ,elöttök ala- bastrom edényekben illatozó virágok ,s mindenek- felett a divatos társaság ,mely a körben fel- s alá járt ,—minden ,báj ló álomként emelkedők ,stb . De szerelem kell e kebelnek ,szerelem ,s mit az élet egyebet ad ,ki nem elégitheti . —Értetni akar ,eláradó szivét kiönteni egy más kebelbe —nem ragyogás ,neki a nyári nap melege kell hogy virágozzék . B. Eötvös J. Karthausi . Hogy mi nagy fontosságú a női életben az első bál ,csak az képzelheti ,ki látott fiatal leányt ,midőn először bálba készülődik . —Ezer aggalom ,ezer remény váltja egymást az ifjú kebelben ;már a napnak izgalmai ,melyek ajelentőséges estét megelőzik ,megérdemelnének sokkal komolyabb következményeket ,mint mennyit rendesen az első bál élvezetei ,s annak emléke ,hogy volt-eelég tánczosunk vagy nem ,életünkben maga után hátra hagyni szokott . —S még is mintha egész jövőnk ez egy éjszakától függne ,szorongó szívvel ,remegve várjuk az estét ,s oly lelkismeretes gonddal próbáljuk fel s nézegetjük a könnyű ,lengő báli öltönyt ,mintha azon a legparányibb hiba súlyos vád lehetne ellenünk . —A leány csak menyasszonyi ruháját szemlélheti több gyönyörrel ,mint első báli öltönyét ,s csak menyasszonyi koszorúja jelentőbb szemében ama kis ,mosolygó virágoknál ,melyek néhány óra alatt furtei között és keblén fognak elhervadni ;—egyi-ket életének küszöbén ,másikat hivatása szent czéljának oltára előtt viseli ;—hogyne volna hát érdekes mind a kettő ? Hiúknak s tetsz vágyóknak mondanak ben-nünket ,hogy oly sok gondot fordítunk öltö-zékünkre ,s oly szívesen csinosítjuk magunkat ;—s pedig mi vagyunk -e okai ,ha nemünknél a szépséget ,majdnem mint érdemet tekintik ?mi vagyunk -e okai ,ha gyakran sem jóság ,sem szellem ,sem erények nem  biztosítanak számunkra annyit ,mint maga a szépség ? —Ha az asszony ,ki oly sokszor hallá már kellemeit magasztalni ,útóvégre anélkül ,hogy észrevenné ,a szépségre jogot is tart ,annyival megbocsáthatóbb ,mivel már a természet is inkább felruházott bennünket azon tulajdonnal —legalább mint a férfiak ránk akarják fogni —mit hiúságnak nevezünk ,s mit keblünkben épen ők táplálnak még a természetnél is inkább . —Állításuk ellen nincs kifogásom ,meglehet azon tért ,melyet az ő tágabb szivükben a dicsvágy foglal el ,a miénkben a hiúság tölti be ;—e két érzés úgy is rokon egymáshoz ,mindenik lehet nemes vagy nemtelen ,egészen a szívhez hasonló ,melyben helyt talál ,de az még sem igazság ,hogy épen ők törnek fejünk felett a miatt pálczát ,hogy kedvükért szeretünk szépek lenni ,s elég bohók vagyunk szavaikat készpénz gyanánt fogadni ,s hitelt adni beszédeiknek ,—sőt valóban szinte úgy  tetszik ,mintha mind az ,mit ellenünk e részben vádképen hoznak fel ,csak rájok pattan  nék vissza ,—mintha nem mi ,hanem ők vol-nának felelősek ,ha hiúságainknak oly gyakran vagyunk gyenge bábjai . —Az asszony életének egyetlen czélja a szeretet ,egyetlen hivatása ,hogy boldogítva boldogulni törekedjék ;—s elérheti -e gyakran ezen czélt ,külső kellemek nélkül ?remélheti -e ,hogy szerettetni fog ,ha arcza nem szép ,bármi fogékony legyen is keble a boldogitásra ?nem kell -e amint társaságba lép ,mellőztetést tapasztalnia a miatt ,miről legkevésbbé sem tehet ,a miatt ,hogy nem szép ? —Oh az aszszonyt oly ferde helyzetbe álliták társadalmi fonák viszonyaink ,hogy egy lépéssel házi körén kívül ,szive már összeütközésbe jő nemcsak a világ előitéleteivel ,miknek kisebb- nagyobb mértékben mindnyájan rabjai vagyunk ,de magával sorsával is ,mely neki ,mint gyengébb félnek ,osztályrészül adá az elnyomatást . —Miután azonban a világon átalános rendszer már az ,hogy az erősebbé legyen az igazság ,egyátalán véve nincs jogunk elnyomóinktól kívánni ,hogy hatalmukkai vissza ne éljenek . —Vagy nem elég szép -e ,hogy oly udvariasak irányunkban ,s mindenütt ,hol az illem megkívánja ,nekünk engedik az elsőséget ? —nem hajolnak -e meg előttünk ? —ha történetesen leejtjük kendőnket ,sőt nem szeretnek s becsülnek -e ?főkép ha szépek vagyunk . Es  mi ,hálátlan ,hiú ,gyarló teremtmények ,mindezzel sem elégednénk meg ? —sőt zúgolódunk ,hogy ők ,kiknek sokkal fontosabb teendőik vannak ,bennünket oly gyakran boldogtalanokká tesznek ? S pedig vájjon ők -e okai annak ,hogy az asszony legtöbb esetben hisz ,midőn szeret ? —s nem balgatagság -e nekünk hasonlót kivánni tőlök ,kik oly gyakran ámítanak már ,hogy önmaguk után Ítélve meg bennünket is ,semmi nem természete-sebb ,minthogy hitöket vesziték . —Hisz oly kevés férfi tudja ,vagy akarja tudni ,hogy az asszonynak legfőbb ereje ,de egyszersmint legfőbb gyengesége is :a szerelem ,s kicsiny és nagyban ,ez egy erő vezérli tetteit . —A hős Achillest sarkán ,a jelenkor puhább fiait drámáik végjátékaikban ,vagy verseikben lehet halálosan sebezni ,az asszonyt a multkorban épen mint a jelenben :csak szivén . Ha a férfi ,ki gyakran ,hogy egy jó ötlete kárba ne vesszen ,oly könnyedén elménczkedik gyar-lóságaink felett ,megemlékeznék ,hogy az is asszony vala ,kinek léteiét köszöni ,s ki oly önfeláldozó szeretettel őrködék bölcsője mellett ,8 oly hű gonddal virrasztóit betegágyánál ,talán méltányosabb volna irántunk ;hiszen lehetnek ,s bizonyosan vannak is hibáink ,de azért nem érdemeljük ,hogy épen azok Ítéljenek el ,kik életöket s boldogságukat ,hűségünk- és szerelmünknek köszönhetik . Akaratom ellen oly messze eltértem az első báltól ,melyre épen készülőben valék ,mintha Öntudatosan kivántam volna elbeszélgetni az időt ,hogy a hosszú nap után ,melynek végét alig várhattam ,egyszerre toilette-asztalom mellé ülhessek . Mint már más helyen emlitém ,színházba s társaságokba jártam ugyan ,de azért ezideig mindenki úgy bánt velem ,mint fél gyermekkel . —ím azonban a nagy pillanat jelen vala ,melyben a világ előtt be fognak avatni a leányok sorába ! En is ,mint minden  fiatal leány ,izgatottan vártam az estét . Egész nap semmi nyugtom nem vala ,—majd örvendék ,alig mertem magamnak is megváltani miért ,majd lángolni érzém arczaimat azon gondolatnál :hogy hátha elég tánczosom nem lenne ,hátha mellőzni találnának ! —Olyan szerény ,olyan igénytelen kis leány valék ,s szivemből mondhatom ,hogy legkevésbbé sem tetszvágyó ,s még is fejembe szökött a vér azon gondolatnál ,hogy váljon miként viselhetném el annak szégyenét ,ha csak egy tánczból kimaradnék is ! Egész világ ki fogna engem gúnyolni ,s. hátha még —alig merém hozzá gondolni —ő is ott lenne ! Ha az igazat meg kell vallanom ,az első bál ,magában véve is érdekesnek tetszék előttem ,de nagy felgerjedésemnek főoka még sem az vala . Mintha a szép tündérországban ,melyről gyermekkoromban csak mesélni hallék ,s mit a színházban már látni véltem ,végtére magamnak is tényezőleg kellene fellépnem ,mintha az első bálban tündérszerep jutna nekem is ,—mintha ott találhatnám fel szép holdkirályomat . Andorffy Iván ,állásánál fogva a legma-gasabb körökhöz tartozék ,s így bár szülői az én szülőimmel barátságos viszonyban állottak ,sőt én a bárónéval ,ki folytonosan megtartá számomra részvétét ,leveleztem is ,mindamellett fia nem járt házunkhoz ,s én az ifjú bárót a jelentőséges ,bár csak pillanatnyi színházi találkozáson kívül ,legfölebb egy párszor láttam még ;ki bár mindig szívesen köszöntött ,de ez ideig még szót nem váltott velem soha . Ez kulcsa felgerjedésemnek ,melylyel az első bálhoz készülődtem ;—s mert ott találkozni reménylék vele ;ez fejti meg az elragadtatást ,melylyel majd szép fehér ruhámat ,majd kaméliáimat ,majd csinos legyezőmet ,majd kis fehér atlasz-czipőimet szemléltem . Végre elérkezék az est ,—s én remegő kebellel ültem öltöző asztalom mellé . Még komornám ügyes kézzel rendezé ha-jamat ,8 nem csak arra volt tekintettel ,hogy arczomhoz illjék minden kis furte ,de művésznői gondjait még arra is kiterjesztő ,hogy teljes nagyságát s pompáját is kitüntesse :Judit ,a fonadékok minden hajlását olyan érdekkel ,sőt majdnem részvéttel kísérő ,minőre csak anya képes ;—hű Julisom pedig váltig állítá ,hogy még annak sincs ám jó dolga ,ki felteszi ,hogy Irma kisasszonynál egész bálban szebb lehetne valaki ,kit ő dajkált ,8 ki felől már rég megjóslá ,hogy ha felnő ,hetedhét országban sem fogják párját találni . —S midőn az ügyes kéz ,egyik rózsaszín kaméliát a másik után a fényes hajhullámzat közé rejté ,melyek mintha égő arczaim pirosságával szívesen vetélkedtek volna ,oly mosolygón simulának furteim közé ,akkor dajkám elragadtatása tető pontjára jutott ,sőt nevelőném szerető szemei is kielégítve pihentek rajtam . De minden hiúság maradjon távol tőlem ,. —valóban magamat is meglepett ,midőn finom fehér tarlatan ruhámba ,tükröm elé állottam . —Olyan boldog- ,fiatal- s mosolygó képet fogott körül a tükör fényes rámázata ,miként sokkal hajlandóbb valék hinni ,hogy a holdkirálynak tündér kedvese szállott le hozzám ,mint hogy saját képemet látom . —Tizenhat tavasznak forró szerelme- ,reményei- s bizalma sugárzá a szépséget vonásaimra ,hogyne lett volna hát a kép vonzó és megnyerő ,melyet a tükör vissza adott . Azon érzelemzavart és izgalmat festeni akarni képtelenség volna ,melylyel a posztóval bevont —s virágokkal díszített lépcsőkön ,. Völgy esi Judit mellett felhaladtam . —Sbenn ,a zene hangjai ,a ragyogó terem ,s a fényárban lebegő díszes alakok csoportozatainak látása ,pillanatra csaknem kápráztató hatást gyakoriénak felettem . —De midőn ismerőim körülsereglének ,s egyik a másik után ,tánczért ostromolt ;midőn a megszokott alakok ,mint egyes részletei a nagy tarka képnek ,az újdonság színét tapasztalatlan szemeim előtt le kezdek leplezni ,a varázs megtört ,—s szokott nyugalmamat ,néhány pillanat alatt visszanyerém . Mint minden olyan élvezetnél ,melyben a szívnek része nincs ,izgalmam csak addig tartott ,mig közelről láttam ,mi messziről oly csábitónak tetszék :kevés perez kelle csak ,hogy otthonosan s nyugodtan érezzem magamat ;s bár az eleven élet ,mely körülöttem mozgott ,s még inkább a táncz ,elejénte elég örömöt s mulatságot szerzének ,mindamellett alig tölték pár órát a teremben ,mi-dőn magam sem tudám miért ,visszatetsző kezdett lenni ,hogy e helyen mindenki csak kötelességből ,s nem szívből látszik nyájas arczczal mulatni . Hogy lehet órákon keresztül mosolyogni ,s társalogni a mellett ,szív és gondolkozás nélkül ,mint ezek itt ? —gondolám álmélkodva az átalános hangulat felett . —Hiszen az képtelenség ,hogy e sok ember egyenlő érdekkel viseltetnék egyik mint másik iránt . Mint illett ,én is válték néhány szives szót tánczosaimmal ,de nem kerestem az alkalmat ,hogy mulathassak velők ,—sőt ha szabad lett volna szivemet követnem ,örömestebb hallgattam volna ,hogy kicsinyes észlelődésimet ,annál több időm legyen folytatni . De minél tovább időztem a teremben ,az a nyomás és idegenség ,mit társaságban mindig érezék ,annál élénkebben kezdett e helyen rajtam erőt venni ,s bár folytonosan tánczoltam ,s Judit bizonyosan meg vala győződve ,hogy a legjobban mulatom magamat ,lassanként úgy elenyészett szívemben az öröm ,hogy végre maga a szép zene csak fájdalmas érzéseket költött . Hisz e sok ra-gyogás között úgy sem szólt más a szívhez mint a zene ,s nekem úgy tetszett ,mintha annak emelő hangjai ,itt nem méltólag volnának használva . Szünóra alatt szinte jól esett ,midőn néhány pillanatra nevelőnémmel magán maradtam ,—de a mellett oly levert ,oly bánatos  valék ,mintha első reményeimben már csalódtam volna . Oh nem tündérország ez ,—gondolám felsohajtva ,—s nem ily helyen találkozik a szív azzal ,a kit óhajt . Szemeimbe könyek tolultak ,de még le sem törölhetém pilláimról a forró cseppeket ,midőn egyszerre ,mintha villányhatás hatotta volna át keblemet ,tagjaimon édes borzadás futott keresztül ;—érzém ,hogy arczaim lángolni kezdenek ,s mintha lázban lettem volna ,úgy remegett mindenem . Velünk átellenben ,a terem legtávolabb szögletében egy férfiúi alakot pillanték meg ,ki mint szép szobor ,keresztbe font karokkal s mozdulatlanul állott ,mintha elszomorodva ,ő is e fényes ,tarka világ semmisége felett tűnődnék . A magas ,gondolkozó homlok ,a halvány ,nemes arcz ,a merengő setét szemek ,s egész érdekes alak komoly nyugalma ,mindannak ellentéte vala ,mi e teremet betölté . —Ö nem tartozék a mulatozó tömeg közé ,tánczolni sem láttam őt ,de miként is tánczolt volna ,ki bár még oly ifjú ,&már egész haza fájdalmát s szent érdekeit viselé keblén ! —O itt ,csak egy betévedt világ vala ,mely a sok álcsillám közé azért szállott talán le ,hogy ifjú szivemnek reményeit s bizalmát visszaadja . Tekintetemet le nem vehetém a mozdulatlan ,nemes alakról ,s épen nem lepett meg ,midőn egyszerre felpillantani s felém tekinteni láttam őt ,mert hiszen ,képtelenség is lett volna ,hogy ő ,ily közel hozzám ,meg ne hallja szivemnek heves dobogását ,s ne érezze szemeim szerető sugarát . Amint észre vett ,oly nyájas lön ,úgy felvidúlt elkomolyúlt arcza ,mintha látásomon megenyhült volna ,s azonnal felénk közelit e . Én ,ki egy perczczel előbb ,egész ifjú életemet felajánlottam volna egy nyájas pillantásáért ama setét szemeknek ,most midőn óhajtásom teljesülésbe ment ,remegve döbbentem meg ,8 lelkemnek édes mámorában ,csaknem elkábulék . Bár e terem még egyszer ily nagy volna ,—gondolám szorongó szívvel ,—talán akkor ,még idáig jő :összeszedhetném magamat ;úgy remeg mindenem ,hogy utóbb még üdvözletét sem leszek képes illően viszonozni . Miután előbb Judittal váltott néhány szót ,a ki nem mulasztá el őt a báróné felől kérdeni ,—hozzám közelite s helyet foglalt mellettem . Vannak pillanatok ,melyeknek gyönyörét csak átérzeni lehet ,de szavakkal visszaadni képtelenség volna . —Ki tudná méltólag festeni a szívnek elragadtatását ,midőn első szerelmének mély örömeit ünnepli ? —Olyan boldog valék ,s még is olyan zavart ,egész keblemet feltudtam volna tárni előtte ,ajkaim még is szótalanok voltak ,—mintha közelségének gyönyöre elszédítette volna telkemet ,s érzelmeim édes mámorában ,szemeim arczán s ajkain függének ,s bár minden szava szivemig hatott ;kérdéseire még is alig valék képes választ adni . —S ő ,ki oly egyszerűen s szívélyesen társalgóit velem ,mintha fel akart volna bátorítani ,s észre sem venné ,hogy oly ügyetlen kis leánynyal van. dolga ,mindenféle gyermekségekről ,Andordorfalvi emlékeimről beszélt velem ;—megkérdé :nem feledtem -e még a holdkirályt el ,8 a mellett oly szívesen mosolygott rám ,amint zavarodásomat észrevevé ,mintha azt egész szivéből hajlandó volna elnézni nekem . Boldog valék ,—leírhatlanúl boldog ! —de fájdalom ,boldogságom nem tartott soká . Néhány pompásan öltözött előkelő hölgy lépett a terembe ,kik Andorffyt megpillantva ,várni látszának ,hogy az hozzájok közeledjék :—Mi meg is történt . —Az ifjú báró szívesen köszöntött bennünket ,s azután a nagyvilág fiai és leányaitól keresve és körül- seregelve ,bizonnyal eszébe sem jutott többé ,hogy én is jelen vagyok . A felől ,hogy a szerelem és féltékenység közel rokonságban élnek egymással ,néhány pillanat meggyőzött . Oh gonosz ,csábitó tündérek —gondolám elkeseredve a tetszvágyó bájos úrhölgyek ellen ;kik Andorffyval élénken látszának mulatni ,tiétek az egész világ ,mely hódol előttetek ,s ti még egy más ,szebb ,s dicsőbb világot :őt is szeretnétek elrabolni ? —Váljon mit tudnátok ti cserébe oly szívnek nyújtani mint az övé ,—ti ,kik a szinlést betanulva 8 megszokva ,szeretni már rég feledétek . A mi helyzetemet csaknem tűrhetlenné tévé ,az a sok bemutatás vala ,melylyel egyik ismerősöm ,barátait lekötelezé . —Néhány perczczel Andorffy távozása után ,oly sok udvarló s mulattató seregle körül ,hogy a legnagyobb jótétemény volt reám nézve ,midőn Judit közsajnálatra kijelenté ,hogy tovább nem maradhatunk . Felgerjedve léptem a terembe ,de sokkal fájdalmasabb izgalommal hagytam el azt . —Szerelmet és reményt hoztam magammal ,s vissza ,boldogságot és kint ,gyönyört és fájdalmat vittem . Oh ez első bálnak emlékeit nem felejthetém soha ,még csak egy lépést tevék a világba ,s szivemnek üdve már is kételylyel vegyült . Nem tudom mi különös érzés tölti a szivet ,valahányszor búcsúznunk kell ? —ha a hely ,mely-től megválunk ,nem gerjeszt is boldog emlékeket lelkűnkben ,sőt ha csak fájdalmat találtunk köré-ben ,keblünk még is szőrül ,s majdnem oly nehéz síroktól megválnunk ,mint kedveseinktől ;—bal-gatag szív ,mely mindig ragaszkodik ,csakhogy ha végre el kell szakadnia ,annyival mélyebb sebet érezzen . B. Eötvös J. Karthausi . A nélkül ,hogy egyéb megemlítésre méltó történt volna ,mint hogy az első után még egy pár bálban részt vettem ,s látszólag legalább mindenesetre jól mulatók ,miután elég kitüntetésben részesültem :—elmúlt a farsang s azután a tél . Andorffyval többé sem bálban ,sem szín-házban nem találkozám ;hisz őt ,ki a legszentebb ügynek ajánlá fel munkásságát ,komolyabb 8 nagyobbszerű kötelességek foglaIák el ,mintsem ideje maradt volna a mindennapiság élveiben részt venni . Más utón haladt ő ,mint a nagytömeg ,s méltán lebegett az ügy felett áldás ,melyet az égnek ezen kedvencze felkarolt . Egész télen nem láttam őt első bálom óta ;—oh de annál többet hallók ,s olvastam felőle . Mintha egész világ osztotta volna érzésimet ,mintha senkinek más gondolata nem lehetett volna ,mint ő ;mintha még a napsugár is dicsőségét ragyogná ,8 virágaimnak minden lombja tiszteletére nyíló koszorú volna :szemeim előtt úgy tűnt fel ,s csak róla beszélt minden . A szívnek sajátságos tulajdona ,erejét egy érzésben öszpontositani ,mindent egy érzelem köré gyűjteni ,hogy a mi keblében szép és magasztos ,ott viruljon s tündököljék ,hol a legfőbbet ,a legédesebbet ,a mivel bir ,emelheti . Atyámra nézve ,ki napról napra inkább elkomolyúlt ,most is ,épen mint kis leányko-romban ,a legenyhitőbb s megnyugtatóbb hatást gyakorlá ,ha esténkint beszélgettem vele ,vagy felolvastam a hírlapokból ;s így még ha őt megnyugtatni akarám is ,csak Andorffy val kelle foglalkoznom . —A hírlapok hasábjai telve voltak iratai s működése magasztalásival ,s ha olykor felizgulva az olvasottak által ,arczaim kipirultak ,és hangom a szép ,a kedves név kiejtésekor reme-gett ,atyám betegnek képzelt ,s aggalmasan kiváná ,hogy az olvasással hagyjak fel . Társaságban is ritkán fordulók meg a nélkül ,hogy Andorffy neve szóba ne jött volna ;lángszellemének verőfénye ,mint a napsugár ,oly sok felé terjedt ,mintha ő lett volna átalános világa a léleknek ,mint világa az égen ragyogó nap ,testi szemeinknek ;mindenki csak példája után látszék hevülni a nemesért és szentért . Sorsom volt már nekem ,hogy általa s benne éljek ,s maga a végzet intézé úgy ,hogy épen fejlődésem idején tűnjék fel a hon egén ez örök fényű csillag . Az átalános csodálat ,melylyel iránta mindenki viseltetek ,egyrészről elragadt ,de másrészről oly gyarló valék ,hogy néha keserű fájdalmat ,sőt féltékenységet éreztem ,még ha nevét kiejté is valaki ;mintha felőle beszélni csak annak volna szabad ,ki érte életét is kész lenne áldozni ,csak nekem volna szabad ,ki emliteni sem mertem volna őt . Gyakori lázas izgalmaim ,forró epedésem a szív után ,mely megértené az enyémet ,s ezer agyrém és képzelődés ,melyek gyakran még elragadtatásom perczeiben is gyötrének ,atyám s nevelőném figyelmét nem kerülhetők el ,kik változott kedély állapotomat legkevésbbé sem értve ,betegnek képzeltek ,8 orvossal tanácskoztak miattam . Le nem írhatom mi nagy örömöt szerze ,midőn Judit tudtomra adá ,hogy gyengélkedő egészségem miatt ,már kora tavaszszal ,amint az idő nyílni kezd ,Tordára megyünk ,s egész nyarat ott töltendjük . Gyerm ekkor om óta nem voltam Tor dán ,s most úgy tetszett ,mintha ott meg fogna enyhülni szerelmemnek minden keserve ;mintha csak az volna azon hely ,hol nyugalmamat visszanyerhetem . Oh ha Andorfalva vidékét csak messziről meglátom ,gondolám elragadtatva ,ha a bárónéval ,az ő anyjával ,oly sok év után csak egyetlen szót válthatok ,ha csak egyszer hajtom a nemes kebelre elfáradt fejemet ,azonnal boldog s nyugodt leszek . S még is midőn Pestnek búcsút kelle mondanom ,midőn zárt kocsink jókor reggel megindúlt ,s végig robogott a csendes ,zajtalan útczákon :elszorult keblem ,s könytelt szemekkel váltam meg városi emlékeimtől . Hiszen végre is nyájas és jó vala itt hozzám mindenki ,s bizonyosan csak magam valék oka ,ha közöttök nem érzém jól magamat ügy fájt ,s oly sok szemrehányást tett magának szivem ,mintha Pestnek néma utczái- s házaitól ,külön-külon bocsánatot kellett volna kérnem . De midőn a Rákosra kiértünk ,a virággal hintett zöld mezőnek látása ,a szép tavaszi napnak örvendő madárkák vidám dala ,6 egész nyílt láthatár ,mely szemeim előtt elterült ,régen nélkülözött örömöket ébresztőnek szivemben . Megújulva tekinték széjjel ,s minél tovább haladt utunk ,minél közelébb jutánk a szép ,a regényes hegyek felé ,melyeket megpillantva ,elragadtatásom tető pontját éré el ,keblem annál inkább fele- melkedék s megédesült . A szép ,a tarka álmák ,miket még gyermek képzelődésem szőtt a szállongó felhők közé ,megújulva lebegének az égen ,s az ismerős vidék távol körrajzai ,nyájasan ölelék az itt-amott elszórt ,fehérlő helységeket . Nem tudom más is úgy van -e vele ,de rám ,az utazás mindig jós emelő hatást gyakorol . —Nézetem szerint ,ha időtöltést keresünk ,alig szórakoztathat valami kellemesebben ,mint az oly változatok ,melyek a nélkül ,hogy a betöltött szivet elvonnák szerelme féltett tárgyától ,vonzzák ,és lekötik a szemet . —Szivemet is ,szemeimet is más gyönyörködtető ,s édes félálomban ültem nevelőanyám oldalán . Utazás közben ,mintha tekintetünk érint-keznék ,mintegy társalogna a természettel ,ajkaink önkénytelenűl elzárúlnak ,s a hallgatás mondhatlanul jól esik . —De ez úttal nem csak jól esett ,hanem valódi lelki szükségem vala ,hogy magamba vonulhassak ,s szinte egy neme az áldásnak ,hogy nevelőném is örömest látszék saját gondolatin függeni . Leír hat lan ,mily érzések tölték szivemet ,midőn kocsink a tordai útra fordúlt ;leirhatlan ,mint remegett gyönyörében keblem azon gondolatnál :hogy Andorffynak születéshelyéhez s anyjához ,oly sok év után ,ismét ily közel jutottam . Oh mi ez élet egy hosszú ábrándozásnál egyélű melyben vágytól vágyhoz tántorogva ,a szív ,csa- latva vegy elérve ezéiját ,soha nem nynghatik . B. Eötvös J. Karthauzi . Poros úti ruháimtól szabadulva ,első gon-dolatom volt lefutni a rétre ,hogy láthassam ,váljon minden hegy ,fa ,bokor és fűszál ,régi helyén áll -e ? —De alig léptem ki ,midőn egész csoport jó embernek nyájas arcza mosolygott felém . Szívesen üdvözlém én is valamennyit ,s ha tőlem függött volna ,velők együtt az egész barátságos falut boldoggá teszem . Csak a kis madár érezhet oly édes elra-gadtatást ,minőt én érezék ,midőn kalitjának váratlanúl megnyílt zára ,szabadságát adja vissza . Hála az égnek ,hogy ismét falun ,hogy ismét szabadságban lehetek !gondolám ,miután elébb a jó emberekkel néhány szót válték ,s a kertbe siettem . —Egy napot ,egy órát sem engedek hasztalanúl elveszni ,minden pillanatnak örömét élvezni törekszem . S bejárva a régi kedvencz helyeket ,minden bokrát s ligetét üdvözölve ,tekintetemmel legalább ,az ismert vidéknek ,olyan szent ,édes béke szállta meg keblemet ,mintha az alkonyodó nap bucsúsugarai ,nem csak a viruló láthatárt ,de létemet is fénynyel árasztották volna el . Oly régen nem láttam már ,midőn a nap végtelen körútját ezen hegyektől ölelt vidéken lefelé teszi ,oly rég nem láttam már e helyen biborágyába lepihenni ,hogy szinte megújulva alkonyának fényétől ,hálát adék Istennek ,hogy szivemet a szépnek élvezetére oly fogékonynyá tévé . Soká jártam és ábrándoztam künn ,de mind azt mit gondolék és éreztem ,szavak nem fejezhetnék ki . Csak ki úgy szeret ,mint Irma hagyom . I. . 7 én szeretek ,kinek lelke egy érzéstől áthatva ,szivének minden dobbanásával csak ez egyet ismétli :—annak lehet fogalma mind arról ,mi keblemet emelé ,midőn rétünk magános vadgesztenye fája tövében állva ,szemeim az andorfalvi pusztán ,s a Mátraaljban emelkedő ószerü várkastély falain pihentek . Épen ezen vadgesztenyefa irányában állott ,a sövényen túl ,midőn először megpillantám ,s holdkirályomnak képzelém őt ,—gondolám felgerjedve ,s nem állhatván élénk vágyamnak ellent ,körül tekinték ,hogy lássam ,nincs -e közel valaki ,a ki merényemnek tanúja lehetne ,s meggyőződvén ,hogy egészen magam vagyok ,nagy nehezen félre hajtám az ágas-bogas sövénynek sűrű lombjait ,melyek bár meglehetősen összekarczolák kezeimet ,s ruhámba fogózva ,azt is eltépék itt-amott ,még is engedtek ,s én szerencsésen ,bár nagy ügygyel-bajjal ,keresztül jutók az útra ,mely rétünk mellett egyenesen az andorfalvi pusztára vezetett . Kedves szép kis virágaim !szólék kelle mes meglepetésemben önkénytelenül fenhangon ,midőn megpillantám lenn az illatos virulást . —Oh mennyi ibolya kelt lábainak nyomán ,mennyi ibolya koszorúzza a kis helyet ,melyen ő egykor állott . S közéjök ülve ,sorba csókolám valamennyit ,8 akaratom ellen letépve néhányat ,keblemre tüzém ,hihetőleg hogy hallhassák s megosszák ,dobogó szivemnek háláját s boldogságát . Örömöm s elragadtatásom nagyobb vala ,mintsem hűn leirhatnám ;hisz fejemből senki nem verhette volna ki ,hogy az ibolya csak azóta özönlik ,s szeret e helyen ,mióta ő itt állott ;hogy a parányi kis tér csak azért virúl ,mert lépteinek nyomán gyönyör ébredni . Soká ültem az ibolyával hímzett pázsiton mozdulatlanul s a tiszta holdfény mellett ,a kedves esti légben ,összevissza képzelék és ábrándoztam sok ,igen sok szép —és édeset . Judit hangja téritett magamhoz , ki nem győzvén rám várni ,végtére felkeresett . Az Istenért Irma ,miként jutái keresztül a tövises sövényen ? Kérdé ,miután zavarodott 8 mélyen pirult növendékét megpillantás  Válaszom ,mint könnyen képzelhetni ,tettleg viszonzám ,s félre hajtván az ág-bogot ,perez alatt karjai között valék ,s csókjaimmal némitám el újabb kérdésekre nyilt ajkait . Boldog valék ,s a boldog szív bár mi ta-pasztalatlan ,még is találékony ,amint azt ,mit titkolni mélyen ,mélyen vágyik ,mit keblébe ,mit szivének legmélyébe zárni óhajt ,rejtenie kell ;s igy nekem sem volt nehéz nevelőnémnek mindenről vidáman csevegni ,csak arról nem ,mi keblemet oly édesen emelé . Miután esti sétánkat végezve szobába vonúltunk ,s az utazás után mindketten jókorább kívántunk pihenni ,én háromszor négyszer is visszafuték ,ismét és ismételve megölelni a felém mosolygó áldott teremtményt ,mintha mind azért ,mi oly boldoggá tőn ,neki is hálával tartoznám . Magányomba vonúlva ,alig végzőm esteli imámat ,midőn pilláim ,csaknem ellenemre ,álomra zárultak ,s alig szenderettem el ,midőn már ismét kün valék ,ismét láttam zárt szemeimmel is a szép tájt ,Andorfalva környékét ,s a kedves ,szelid holdvilágot . —Oh de álmom szebb volt a valónál ,mert nem egyedül ,hanem más valakivel ,vele jártam keltem a szép vidéken ,s együtt élvezénk a gyönyört ,mi egy szívnek ,úgy is túlságig sok vala . De mintha vezetőnk a holdvilág lett volna ,önkénytelenül arra kelle mennünk ,merre sugárzata vonzott . Virággal hintett zöld pázsiton vezetett utunk ,kies és mosolygó volt kör ültünk egész táj ,a Mátraság és Kékestető tisztán emelkedők fel a magasba ,mintha az égnek szent titkait ohajtnák ellesni ;ködnek ,felhőnek s borulatnak semmi nyoma nem vala ,bár merre tekinténk . S egyszerre csak ,alig tudám miként ,felettünk a tiszta boltozat megnyílni kezdett ,s ég és föld rokónúlva ,közelébb jutának egymáshoz . —A feltárult mennyország mindinkább vonzott fel bennünket ,8 mintha a holdvilág egy fényes ezüst sugárral kötné össze a földdel az eget ,hogy biztos hidon emelkedhessünk fölfelé ,oly könnyen s fáradság nélkül jutánk a mennybe ,mintha egé-szen odatartozó lények lettünk volna . Rendkívüli fény ,s elragadó virulás környezett bennünket ,hallottuk az angyaloknak zengd kardalát ,8 közelről látánk az üdvözület megnyílt hazáját ,ragyogás és élet dicsőített körültünk mindent . S midőn szemeink  csaknem elvakulva a tündöklő látmány fensége által ,enyhébb 8 megszokottabb szentséget keresőnek ,ím ,szűz Mária bájló képe ,oltára lebegett elénk kis gyermekével karján ,egészen oly alakban ,mint a kolostor templomában látám ,mint azon oltárképen volt ,mely előtt gyermek imáimat ,oly áhítattal végezém . S mintha azt ,mi kebleinket a szeretetnek ezen szent képe előtt betöltő ,szavak méltólag ki nem fejezhetnék ,—szűz Máriának tiszta kék szemei sugárzák vissza érzéseinket . S nekem még is nyomni látszék valami szivemet ,még sem valék elégült ,gyarló kis leány én ,láttam is ,éreztem is hogy boldog lehetnék ,de hogy elhihessem ,még többet kivánék :hallani óhajt ám ,tőle magától kivántam hallani az egyetlen egy szót ,mely egész üdvösségemet magába zárá . S mintha szűz Mária megértette volna titkos óhajtásomat ,elmosolyodék ,s megbocaátni látszott önkénytelen szerelmemet ,s azután szelíd tekintetével mintegy biztatva s szép jövőt s boldogságot ígérve számunkra ,báló ajkain az áldásnak szavai látszának lebegni . Szeretlek !hangzók egyszerre mellettem ,a jel ismert ,a felejthetlen szózat ,mintha a szert szűz ígérete azonnal teljesülésbe ment volna . Oh nagyobb volt e pillanatnak gyönyöre és elragadtatása ,mint hogy soká tarthatott ,vagy való lehetett volna . Telébredék . A nap már magasan  ragyogott az égen ,s igy teljes fény mellett láthattam ,hogy boldogságom ,csak álom volt . Azt mondják ,első álmunk oly házban ,melyben először töltünk éjszakát ,teljesülésbe megy . —Oh ha Tordán ma töltöttem volna az első éjt ! Oh Istenem ,ha ál  mom beteljesedhetnék . Egy sóhajtás ,s egy forró köny vala ,m i gondolatimat befejezé . Oh vannak kisértetek !s ki a boldog vagy boldogtalan ,ki előtt fel nem támadnának néha ? Ki nem látta ábrándjai közt a helyet ,hol egykor jő és boldogabb vala ,s mely most egy nagy szem-rehányásként emelkedik előtte ,hol minden emlék váddá vált . B. Eötvös J. Karthausi . Az ábrándozóknak is két különböző faja van . Egyik fél csak öntiszteletére ,csak önmagát emelni építi légvárait ,s elhitetvén magával hogy valami magasabb czélra születők mint közönséges emberi hivatásunkat betölteni ,egész élte ki nem elégíthető vágyakból s önzésből áll ,s másoknak is magának is csak terhére lévén ,mind azok ,kiknek sorsa övéhez kötve van ,áldozatai . A másik ,szer etetőnek tárgyát ragyogja álmaival körül ,csak őt emeli ,csak általa kiván emelkedni ;s ennek aztán tetteire legalább nem terjeszkednek ábrándjai ,hanem csak ott uralkodnak ,ott fénylenek ,hol legméltóbb helyök van ,s hova boldogságot varázsolni képesek :a szívnek legmélyében . S én ,ha csakugyan áll ,hogy ábrándozó valék ,mindenesetre az utóbbiakhoz tartozám . Mert bár mi ragyogók valának képzelődéseim ,bár mennyire betölték s elragadák szívemet ,soha nem álmodám magamat bájló hősnének ,ki arra született ,hogy világa legyen a világnak ,soha nem képzelék lábaim elé hódoló sereget ,s nem álmodoztam sze-relmemnek tárgya felől úgy ,mint szeszélyeim rabjáról ,s pillanatra sem hittem ,hogy szemeimmel fog nézni ,fejemmel gondolkozni ,s ajkaimmal szólani . —Minden fényt ,mely igénytelen keblemben megfért ,csak álmaim eszményképére ruházék ,s magamat soha nem képzelém egyébnek ,mint kedvesem hű szolgáló szellemének ,ki ellesi ,kitalálja minden gondolatát ,megérti szemeinek intését ,e egész háza táját betölti határtalan szerelmével . Szóval ,a szépet a hasznossal ,a józanságot ábrándozással ,alig lehetett volna czélszerűbben egyesíteni mint szivem öntudatlantól párositá . Mintha két világban éltem volna ,egyik bensőmnek tündöklő hazája ,melyről senki nem tudott ,másik a gyakorlati élet a háziasság körében ,melyben ösztönszerüleg tÖrekvém egyszerű női hivatásomnak megfelelni . A tevékenység és csinosgatás annyira vé-remben voltak ,hogy a városban ,hol nem vala semmi tere működésemnek ,minthogy a háztartást Judit vezeté ,mindig úgy tetszett ,mintha valami igen lényegeset elmulasztanék ,s nyugtalanságtól ösztönözve ,olykor napjában háromszor négyszer is másként rendezém fal-etagérem apró csecsebecséit ,mivel a zongorásás ,hímzés ,és olvasás ,nem töltheték be teljesen időmet . —S miután atyám többször emlité enyelgve ,midőn Pestről Tordára készülőnk ,hogy majd meglátja falun ,milyen kis gazdasszony válik belőlem :eltökélém még ott ,hogy megfogom őt lepni , s már előre bele képzelém magamat mindabba ,miről sajátlag fogalmam sem volt . —Azon körülmény ,hogy atyám közbejött dolgok miatt kénytelen volt néhány hétig még Pesten időzni ,s mi nevelőnémmel előre utazánk ,feltételeimre a legkedvezőbb vala ,s alig érkezénk meg ,alig tekinték körül ,már Judit kénytelen volt kérelmemnek nem állhatván ellent ,a tejnek kezelését legalább gondjaimra bizni ,mit később annyival örömestebb nézett ,mivel a korai kelés ,melyet a fejetés igényelt ,egészségemre is jó-tékonyan hatott . Le nem Írhatom mennyi örömöm telt a habos tej elszűrésében ,a fölözés ,köpültetés ,s túró öntésben . —Oly sok gondot s foglalkozást szerzett nekem a takaros kis tejkamra elrendezése !s a melett oly fontos kis személynek mint most ,még soha nem képzelém magamat ,mert annyi hasznos kezeimen át ,még soha nem fordúlt meg . Az állványokat naponként le kelle poroztatnom ,s rajtok az üveg tejesköcsogö- két a szerint rendezőm ,a mint fehér tartalmuk ,a savanyodás fokozatain ,a megalvás felé indúlt ,s mivel mint csakhamar tapasztalam ,a reggeli tej nem csak édesebb s jobb ízű ,de sokkal sűrűbb 8 igy hasznosabb is ,mint az estéli ,azokat is elkülönzém egymástól ,hogy minden czélra s alkalomhoz képest ,biztosan választhassak közölök . Velem született gazdasszonykodási haj-lamaim ily módon szabadon kezdőnek fejleni ,s csak hamar olyan haladást tettem kis foglalkozási körömben ,hogy Judit alig győző elismerni tanulékonyságomat ,bár mosolygott a komolyság felett ,melylyel apró dolgaimat kezelőm . De mivel természetemben volt mindent ,mi gondjaimra bizaték ,lelkismeretes hűséggel ápolni ,kis tejbirodalmam legparányibb ágai iránt is oly nagy érdekkel viseltetem ,hogy utólsó cseppének sorsát és használatát is tudni kivánám . S igy a nélkül ,hogy magam is észrevettem volna miként történt ,a konyhában gyakrabban megfordulék ,mint eleve hittem ,s bár eleintén csak mint néző figyelem ügyes főzőnénk működéseinek gyors menetét ,s nem győzém csodálni ,mennyi fáradság s mi sok mindenféle keverék szükséges a legegyszerűbb étek elkészítéséhez is ,melyet gyakran megizlelni is alig tartunk érdemesnek . Ké-sőbb nem állhatván habaró-keverő vágyaimnak ellent ,magam is megkisérték egymást ,s miután kezeim között minden egészen jól sikerült ,végtére oly ügyes kis szakácsnő vált belőlem ,hogy főzőnénk komolyan féltékeny kezdett lenni ,s bár mint ragaszkodék hozzám ,épen nem örömest fedező fel előttem művészetének titkait . Gazdasszonykodási fogalmaim lassankint s csaknem észrevétlenül tágulának ,minthogy mint mindenben ,úgy e részben is legtöbbet használnak a gyakorlati tapasztalatok ;s végtére egész háztartás szélesebb körére kezdőnek terjeszkedni . —S minthogy nem egyedül a tejnek ,de apró jövedelmeinek kezelését is magamra vállalóm ,nemcsak számot adni ,de számolni is kötelességemnek tartam ,s minél inkább be valék avatva a háztartás egyszerű ,s oly lényeges rejtélyeibe ,annál tisztábban kezdém látni ,bár mint vádolám érte magamat ,jó nevelőném intézkedéseinek hibáit . Nem tudván magát anyagi viszonyainkra nézve tájékozni ,legtávolabbról sem sejtvén atyám dolgainak állását ,egész háztartásában észrevehtő vala a habozás és tétovázás ,mely minden intézkedését jellemzé ;majd sokkal többet tett ,mint kellett volna ,majd sokkal kevesebbet ;gyakran mit egy órában épite ,másikban lerontá ,s ha szivének legjobb szándoka ,melyet félre ismerni nem lehetett ,nem egyensúlyozza némileg a dolgokat ,úgy valóban elégszer lehetett volna talán még megrovásra méltót is egy s másban találni . De ki merné őt vá-dolni ! —oly egyszerű s áldott lény ,mint ő vala ,soha nem értheté sem barátnéja férjét ,sem annak viszonyait ,s jobban s hivebben be nem töltheté vala nehéz helyzetét . Hisz ő szivesen élt volna kizárólag csak nekem ,szívesen nélkülözött s áldozott volna ,csak az alkalom hiányzók ,mely szivének teljes jóságát napfényre hozza . Mintegy öt hetet töltheténk Judittal Tordán ,midőn óhajtva várt atyám megérkezett . Talán soha életemben nem láttam őt oly derültnek ,s vidámnak ,mint megérkezése első napjaiban volt . Gazdasszonykodási előmenetelim nem csak meglepték őt ,de örömmel s érdekelve látszék kíséretemben s kérelmemre megtekinteni kis tejkamrámat s oly figyelemmel s nyájassággal hallgatá tapasztalatdús magyarázatimat ,mintha tanulságos dolgokat beszélnék s a mellett a kis tortákat ,süteményeket ,és lepényeket ,miket én késziték számára ,minden másnak elébe tévé . Le nem írhatom ,mennyire meg valék jutalmazva ,s mennyire ösztönött szorgalmaskodásimban atyámnak jósága . Úgy szerettem volna figyelmemet minden picziségre kiterjeszteni ,hogy bár merre tekint ,bár hova fordúl ,eszébe jusson leányának szeretete . Az elvonúltság ,melyet atyámmal s Judittal osztók ,a kedves ,ismért magány ,melyben oly sok időm volt foglalkozásim mellett is szép ábrándimon függeni ,forró szerelmem időnkint mennyországgá emelé ,mely keblemet oly bájló fényben tüntetik fel előttem most is ama napokat ,mintha nem is valóság ,hanem csak szép álom lett volna mind az ,a mi boldogított . De fájdalom ,a tiszta ,derűit napok nem is tártának soká . Atyám ,mintha az ismerős vidék látása ,lassankint felébresztené múltjának minden emlékét ,mintha zárkózott keble titkaiba beavatva volna e táj ,szivének csüggedését 8 elkomolyodását ,le nem győzheté . A természet képe csak ifjú sziveket dérit és vigasztal ,mondá egykor önkénytelenűl ,midőn egy alkonyát szépségét vele együtt szemlélve ,elragadtatásomat nem titkolhatám . —Valaha én is élvezém minden szépnek jótékony hatását ,de most ,inkább szórakoztat ,ha társaságot látok . És valóban mintha maga a Mátraság nem volna nehezebb ama súlynál ,mely keblét Irma hagyom . I. k . 3 nyomja ,mintha a mély titok ,mely válaszfalként állott közte és családja között ,e helyen még inkább kinzaná 8 nyugtalanitná őt ,órák hosszán elsétált velem egyetlen szó nélkül ,8 ha pillanatokra megállóit ,midőn a táj szebb pontjai önkénytelenül felhitták figyelmét ,elborult tekintetében nem gyönyör ,hanem mély fájdalom tükrözé magát vissza . Mi szépek lehetének egykor az ifjú álmai ,s mi szomorú a férfi ébredése ! —Egykor nyugodt s boldog vala az ő szive is ,neki is voltak szent ,magasztos vágyai ,s most ,annyi remény után önmagában is csak csalódva ,mint megannyi kisértet ,mint megannyi vád ,támadának fel ifjúsága ismert vidékén ,a múltnak álmai . S mi nyugtalanságát még inkább nevelni látszék ,az a sok levél vala ,mely egymást váltva érkezett ,s miknek következtében ,többször kénytelen volt utazásokat is tenni . Minél sűrűbben jöttek a titokteljes levelek ,annál inkább elkomolyúlt ,sőt néha ,mintha nem csak gondjai ,de még családja elől is  rejtőzni vágynék ,napokra szobájába zárkózék ,és senkinek nem volt szabad magányát háborítani . Mint könnyű képzelni ,Jucii tót is leverek és elszomoriták e dolgok ,s mi szivének leginkább fájt ,kétségtelenül az vala ,hogy úgy tetszett neki ,mintha jelen volna a pillanat ,melyben barátnéja férje iránt napfényre hozhatná háláját ,s áldozatkészségévei még sem állott hatalmában használni . Egyedül én valék ,ki időnkint legalább felderitém őket ,bár a ború ,mely atyám felett lebegett ,rám is kiterjesztő árnyékát ,nekem is fájt s elszorúlt szivem ,én is gyakran sírtam ,ha nem értém is mi körülöttem történik ,de koromnak kiváltsága volt még a bizalom és remény ,s igy természetes ,ha lelkem nem csüggedhete . Egykor atyám néhány napi utazásból haza térve ,kijelenté ,hogy nem csak a környékről ,de néhányan még Pestről is érkeznek látogatóink ,s igy ezentúl házunk nem lesz többé üres . Hogy e hírre megdöbbentem ,igen ter-mészetes ,de csakhamar összeszedem magamat . Talán társaságban atyám gyakrabban lesz derült ,s szórakozni s felvidulni fog . —A mi pedig engem illet ,—gondolám —forró könyeimet vissza nem tarthatva ,talán csak én sem leszek olyan önző ,hogy atyámért ,mi tőlem telik ,véghez ne vigyem . Kit a sora nagy csapásaitól megkímél ,azt kis .bajaival zaklatja ,melyek szivét ,habár rövidre la , épen annyi keservvel töltik mint amazok ;s ha a legboldogabb ember történeteit ismernők. közönségesen nem találnánk mást egy mozaiknál ,melynek sima képpé egyesült egésze egyes szegletes üvegdarabokból áll ,mik egyenkint mind sértők ,vagy legalább érdektelenek . i B. Eötvös J. Karthausi . Sorsom egészen megváltozott . Napjaimnak egyhangú ,de oly kedves nyugalma elenyészők . Gazdasszonyi apró foglalkozásim be valának fejezve . A varázs eloszlott kövültem . Szép álmaim ,mintha száműzve lettek volna ,el ,messze szálltak ,ismét társaságban ,ismét az emberek világában valék . Ha van leány ,ki elmondhatja ,hogy minden ismerője félig-meddig legalább udvarlója is volt ,én kétségtelenül elmondhatám . Nem mintha azt akarnám ez által bebizonyitani ,hogy a ki látott ,minden szerelmes lett belém ,—minden hiúság távol van e perczben tőlem ,—de olyan vonzódva ,s szivesen közeledének hozzám az emberek ,mintha egészen jól és enyhülve érzenék magukat társaságomban ,mintha oly szelid ,igénytelen kis leány mint én valék ,nem csak tetszésöket ,de bizalmukat is egyszerre megnyerhette volna A világban alig fordultam meg ,minden tapasztalatomat egy téli farsangolásból ,vagy sajátlag azon három bálból meritém ,melyekben részt vettem ,de a kis körben ,melybe sorsom állított ,keresettebb alig lehettem volna ,8 bár ,mint már többször emlitém ,épen nem volt Pesten sem okom e részben panaszra ,sőt vádolám nem egyszer magamat ,hogy oly sok előzékenység ,figyelem és kitüntetés ,melyben részesültem ,nem képes szivemben fogékonyságot ébreszteni ,sőt csak kifárasztott a társaság :de Tordán ,hol néhány hét alatt vendég vendéget váltott házunknál ,s a napnak minden pillanata újabb alkalmat nyújta a sok előzékenység gyakorlatára ,melylyel irántam mindenki viseltetek ,végtére nem csak kifárasztott ,de oly mértékben terhemre kéz de válni ,hogy szívesen futottam volna saját árnyékomat is ,csak hogy minden háborgatástól ment maradhassak . A világ rég ideje fejébe vette már ,hogy minden csinos asszony arra született ,hogy annak ismétlését unalomig hallja s tapasztalja ,mit nem magának ,hanem csak a természet kedvezésének köszönhet ,s egészen elfelejti ,hogy vannak női lelkületek ,melyek csak annyival inkább visszariadnak ,minél több idegen elem tolul közéjök ,és hivatásuk egyszerű ,szent czélja közé . Hisz maga a természet alkotá sziveinket úgy hogy önkény telenűl is szűk határok közé vágyjunk ,s jaj az asszonynak kit elragad a világ ,s ki hiúsága szavának engedve ,a háziasság körén kívül keresi örömeit ,jaj az asszonynak ,kiről a világ sokat beszél ! —Meglehet egyszerű ,korlátolt fogalmaimhoz képest tetszik csak nekem úgy ,—de nem tehetek róla ,még is csak úgy tetszik ,s midőn mint tizenhat éves leány meghatározni képes nem lettem volna még ,mi okozza sajátlag ,hogy annyira terhemre van a hódolatnak ama kapkodó ,igyekező neme ,melylyel ezen urak reggeltől napestig nem fáradának ki lesni az alkalmat ,melyben mantillomat ,—vagy kendőmet felsegiték ,most tudom már ,hogy annak érzete volt ,miként épen nem valék arra alkalmas ,hogy híres leány váljék belőlem . A környékbeli iíjuság egy része úgy tűnt szemeim előtt fel ,mintha éltöknek egyetlen czélja az agarászat ,lovaglás és szivarozáson kívül ,csak ily hozzám hasonló kis egyszerű leányok szeszélyeinek betöltése lett volna ,mig a többiek ,—kik közöl nem zárom ki báli ismeretségeim jelenlevőit sem ,—udvariasság által képzelék miveltségöket ,s férfiasságukat napfényre hozni . —S ha olykor az ifjú ,ki majdnem párbajra hítta ki társát ,a miért az ,nála előbb nyújtá nekem ,vagy társnéim egyikének leejtett kendőjét ,rágal  mazva emlite egy más ,jelen nem levő hölgyet ,talán mert hódolatát el nem fogadá ,gyakran eszembe jutott :vájjon nem volna -e méltóbb egy férfiúhoz ,ha kevésbbé szolgálná ,s inkább kímélné a nőt ,ki magát nem védheti ,vájjon nem volna -e férfiúhoz méltóbb jobban védeni ,s kevésbbé mulattatni bennünket ? Le nem Írhatom azt az izgalmat és nyug-talanságot ,melyet nekem a folytonos társaság okozott ,mintha szúró tövisekkel lett volna keblem tele ,s oly sok apró sebző neme gyűlt volna körülöttem össze a kinzó eszközöknek ,hogy mozdulnom is alig lehetne a nélkül ,hogy itt vagy amott beléjök ne ütközzem . S valóban szinte úgy tetszett ,mintha gyermeki szeretetemnek nem hozhatnék nagyobb áldozatot ,mint hogy titkolni igyekezém mennyire fel van forgatva keblemnek szokott békéje . Szenvedőnek ,mártírnak képzelém magamat ,s keserves könyeket hullattam sorsom felett . Mintha szép ábrándaim mind elriadtak volna mellőlem ,s magán maradva a rideg való közepeit ,semmi nem nyújthatna számomra kármentesítést . Mintha szivemnek szerelméhez nem volnék többé méltó ,mióta kényszerítve valék feláldozni kedves magányomat ,mintha kiforgatva önmagámból ,hasztalan keresném boldogságomat . Leány-ismerőim között voltak talán kik irigylék sorsomat ;oh ha tudták volna ,mi szívesen átengedném nekik mind azt ,mi féltékeny ségöket felkölté ! —Gyakran haliám említeni a gyöngéd mellékneveket ,mikkel udvarlóim hírem tudtom nélkül felruháztak s nekem még csak nem is hizelgett az ilyes bók ,oly nagy árnak tét szék ,min azokat önkény telenűl meg kelle váltanom . Ifjú szivem oly nemes tárgyat ölelt szerelmével körül ,s oly színig volt telve ,hogy a tetszvágy- vagy hi-úságnak szava tért nem nyerhetett benne . S mintha minden egyes ,ki fogékonyságot mutatott kevés kellemeim iránt ,ellenséges indulattal tolakodnék közém és boldogságom közé ,néha majdnem el valék keseredve egész világ ellen ,s úgy tetszett ,mintha tovább nem lehetne tűrnöm ,s eltökélém felfedezni mi boldogtalan vagyok . De valahányszor Judithoz e czélbólközeledém ,valahányszor feltárni akarám bensőmet ,éreznem kelle ,hogy úgy sem értenénk meg egymást ,—elhallgattam . —Ö oly elégült vala a köztetszés miatt ,melyben növendéke anynyira akarata ellenére részesült ,hogy legfelebb mosolygott volna ,vagy ábrándozásnak nevezendi szenvedéseimet . —Es bizonyosan lesznek azok között is ,kik e lapokat olvasni fogják ,olyanok ,kik túlságnak ,vagy épen afectatiónak nevezik fájdalmaimat ,mert hiszen a férfiak nagy része csak úgy ,amint legkényelmesebb s divatszerűbb :felületesen szokott a nőnem felett átalánosságban ítéletet hozni ,de ki méltónak tartá tanulmányozásra az asszonyi szivet ,s elég érzéssel bir megérteni bennünket ,az érteni fingja ,hogy egy forrón szerető ,tiszta leánykebel ,egy bizalomteli tizenhat éves szív ,magasztosabban érez ,mint hogy szerelméért fel ne áldozna minden hiúságot . —Egyébiránt állitásom annyival hitelesebb lehet ,mivel ezen sorok irónéja önismeretét fájdalmasabb tapasztalatok után nyeré ,mint hogy úgy ne tekinthetné ama tizenhat éves gyermeket ,mintha nem is saját énjéről ,hanem egészen különböző ,de olyan személyről szólana ,kinek leikébe látott ,—mit az is tanúsít ,hogy egészen feleslegesnek tartá a miatt a mente-getőzést ,hogy kimondá :miként egykor csinos ,sőt talán szép leány volt . —A múlt és jelen között nagy a különbség ,—a fájdalom és szenvedés ,miket a tapasztalatlan szív szinte keresett ,azóta mintha magam édesgettem volna keblemhez ,hivatlanúl is gyakrabban meglátogata ,s felkeresett már ,mint hogy erőm ne volna múlt gyarlóságimat ,s azt a kevés jót ,mi bennem volt ,őszintén be-vallani . Különben maga a végzet alkotá már úgy az érező szivet ,hogy örömei között is felszólaljon benne időnkint a fájdalom ,s igy miután elébb oly sok édes reményt s boldogságot ébreszte szivemben az esdett vidék látása ,s a szent magány ,melyet élvezők ,—már csak azért is kellett okot találnom a bánkodásra ,mert : Emberi sorsunk ,lakolni minden élvezetért . Csak szivünk azon kimerithetlen forrás ,melyből beszélgetésünk unalom nélkül foly ;ha ez hallgat :az egész világ nem elég csak egy éra kelle- metes eltöltésére . Azon korban ,hol a szív még örülni tud ,minden örömöt Tantalus kínjaival kell megfizetnünk . B. Eötvös J. Karthausi  Üres társalgásra ,beszélgetésre szív s érzelem nélkül ,órákon át hallgatni ,s figyelni unalmas bókokat ,s üres csevegést ,soha sem valék alkalmas ;de mégis örömestebb tűrtem volna efféle unalmat s zaklatást ,mint hogy egy érző kebel fájdalmának oka legyek . Ismerőseim felől átalánosan már szóltam ,mindenikről külön-külön ,nem csak unalmas ,de felesleges is volna beszélni ,s mégis inkább szólnék könnyedén s röviden azok felöl ,kiken elég jókor megtanulám ,hogy változott viszonyok közt ,rendesen még udvar-lóink is változni szoktak ,mint hogy arról beszéljek ,ki őszintében szeretett ,8 tisztább s nemesebb jellemű ember vala ,mint hogy ne fájna ,mit neki akaratom ellen okoztam . —De közleményeimben Sziklásynak mulhatlanúl feli kell lépnie ,s igy bár örömest felejteném a sebeket ,melyeket egy nemes szíven önkénytelenűl ejték ,kénytelen vagyok reá emlékezni . Sziklásy Ede egyszerű ,becsületes ember volt ,ki inkább tettei által ,mint szavakkal áruiá el jelleme tisztaságát ,s bizonyosan igen sok leány szerencsésnek érzendé magát ,ha szerelmét megnyerheti ;—de balvégzete úgy akará az ifjúnak ,hogy épen az iránt melegedjék fel keble ,ki viszont ,közömbös becsülésnél egyebet nem nyújthatott . Le nem írhatnám ,mily őszintén fájt ,s igazságtalanúi bár ,mennyire vádolám magam ,valahányszor elgondoltam ,hogy az ,kit szeretni soha sem volnék képes ,hozzám talán mélyen ragaszkodik ,talán általam reményű boldogságát elérni . —Sok ideig az volt reám nézve a legnagyobb jótétemény ,hogy Sziklásy épen oly bátortalan vala ,a mily jó különben ,igy legalább hitegethetém magamat ,hogy mit igen jól látok ,talán alig egyéb ,mint képzelődés . De valahányszor megpillantám becsületes ,szelid ,bár szépnek nem nevezhető arczát ,mely oly bánatos ,meleg tekintettel függött rajtam :szivem még is elszorúlt . S fő nyugtalanságomat az okozá ,hogy atyám szivesen látszék venni az ifjú közeledését ,sőt többször példázgatott ,bár lehető kiméivé s gyöngéden ,hogy nem helyes tőlem annyira kerülni s mellőzni őt . Már többször vettem észre hogy Sziklási keresi az alkalmat ,melyben velem magánosán szólhat ,s valóban inkább a véletlennek köszönhetém ,mint saját találékonyságomnak ,hogy ez ideig elkerülöm ,hogy szerelmét fölfedezze előttem . Mindig resz-kettem a gondolatnál ,s nem tudám mit fogok válaszolni ,ha kényszerítve leszek megsemmisíteni reményeit ,s ha mások udvarlásai terhemre voltak ,Sziklásy jelenléte valóban gyakran levert s elszomorita . Nagysád nem veszi bátorságomat tolakodásnak ,mondá egykor tétovázó ,zavart hangon ,midőn este felé a kertbe indulók ,s ő kíséretét ajánlá . —En döbbenve fogadám el ajánlatát ,előrelátva ,hogy mitől rettegék ,tovább nem kerülhetem el . Rég várom már az alkalmat ,melyben nagysáddal négy szem között szerencsém lehet szólani . —Kezdé hosszú szünet után ,melynek folyamát arra látszék használni ,hogy erőt véve felindulásán ,bátorságát öszszeszedhesse ,eddig azonban mintha a sors ellenem esküdt volna ,valahányszor közeliteni mertem ,mindig jött valami közben ,a mi gátolá hogy keblemet feltárjam . S talán ,haasorsnak efféle intéseit számba vennénk ,gyakran megkimélhetnők magunkat is másokat is oly fájdalomtól ,melyet meglehet ,elkerülhettünk volna ,mondám mosolyogni törekedve ,mi azonban aligha sikerült ,annyira fájt nekem az ifjú hangjának írna hagyom . 1. k . 9 bensősége ,8 fájt ,hogy épen én vagyok hivatva legszentebb érzéseit sebezni . Ne beszéljen igy ,vágott szavamba az ifjú ,—8 ne fosszon meg idő előtt a reménytől legalább . Szavait szünet követé ,mi azt hiszem ,mind kettőnk részéről eléggé kínos vala . Kisasszony ,kezdé végre reszketeg hangon ,kegyed tudja hogy czifra szavaknak nem vagyok barátja ,s tapasztalhatá ,hogy érzéseimet ékesszólással ,nem áll hatalmamban napfényre hozni ,—de ha röviden ,s egyszerűen mondom is ,hogy lelkemnek mélyéből szeretem ,azt hiszem ,nem fog kételkedni . Sorsom kezében van ,üdvösségem egy szavától függ ,határozzon ,oh ,de ne rögtör nözve ,folytatá kezemet szenvedélylyel megragadva ,amint arczomról leolvasni vélé ,mi kevés reménye lehet ,gondolja meg előbb ,hogy szerelmemet visszautasítva ,a leghűbb szivet taszítja el magától . Reggel elhagyom Tordát ,s válaszáért ,véghatárzatát megtudni ,pár hét alatt visszatérek . Oh Irma ,gondoljón meg előbb mindent ,s csak azután hatá-rozzon . Szavait végezve sebes léptekkel távozott ,mintha felindulását rejteni vágynék ,s én kényeimet vissza nem tarthatva ,tekinték utána . Este midőn szobámba vonultam ,a sok izgalom és keserűség ,mely már hetek óta kínzott ,heves zokogásban tört ki . Olyan éles ,metsző fájdalom vön szivemen erőt ,mintha akaratom ellen nagy bűnt követtem volna el . Oh mint lehetséges az ,hogy én ,ki anynyira képes vagyok a szerelem minden fájdalmának méltánylatára ,ki oly forrón ,oly határtalanúl szeretek ,önkénytelenűl megsemmisitem egy szívnek boldogságát s édes reményeit . Hevesen felizgúlva jártam alá s fel szobámban . Mi tevő legyek ?gondolám önmagámmal küzdve . Ki tanácsol nekem ? Ki mondhatja meg ,mint hozzam helyre ,minek oka annyira akaratom ellen ,s hibám nélkül vagyok . Gondolatim menetetét ismét zokogás szakitá meg ,s képzeletben átélve a visszautasított szerelemnek minden kinjait ,a legrettentőbb jövőt látám magam előtt ,s annyira szenvedők ,mintha mind az ,mitől iszonyodtam ,már valósulásba ment volna . Egyszerre azonban ,mintha vesztett remény után hat a derűnek egy sugara a világtalan szemeibe ,elragadtatva siettem ablakomhoz ,s felnyitva azt ,Andorfalva felé tekinték . Csendes ,tiszta volt az est ,egyetlen levélke sem mozdúlt ,mintha az átalános nyugalom ,jó példaként intené háborgó keblemet . Igen igen ,Andorfalvára fogok menni ,,gondolám határzatom által megenyhülve mit ott határozok ,az bizonyosan jó és szent lesz mindenkire nézve ;mindjárt holnap ,oh ha lehetséges volna ,még e pillanatban mennék . Hiszen a bárónénak látogatása alkalmával ,úgy is megigéré atyám ,hogy legalább pár hétre nem csak elfogadja ,de kikéri számomra vendégszeretetét . Csak Andorfalvára ,csak az ő anyja körébe vágyik e  SZÍV ,s csak ott fogja nyugalmát visszanyerni . —Olyan hosszú volt ez éj ,mintha minden pillanata külön éjszakája lett volna sorsomnak . Némely perczben úgy tetszett ,mintha nem volna türelmem még a reggelt sem bevárni ,mintha azonnal indulnom kellene ,majd ismét lecsendesülék ,s úgy remegett ,úgy örült szivem ,mintha sorsomnak borúja örökre szétoszlott volna . Szemeimet öntudatlanúl az égre ,a holdvilág tiszta ,megnyugtató fényére emelém ,mely szeliden ragyogva ,mosolygani látszék aggalmaimfelett . Szivembe lassankint visszaszállt a béke ,s a sok keserv után megenyhülve ,oly tisztán ,s édesen emelkedett ,hogy elfelejtve minden keserűt ,el egész világot ,lelkem csak egy képre emlékezék ,s csak egy érzés által nyeré vissza vesztettnek hitt édenét . Másnap ,bár atyám megengedé hogy Andorfalvára mehessek ,de indulásom óráját csak késő délutánra tűzé ki ,s igy még egy hosszú ,végtelennek tetsző hosszú napot kelle várnom . Ily közel a helyhez ,hova annyira vágytam ,s még is oly messze ! —határán küszöbén lenni a boldogságnak ,s még sem juthatni be ,oly kínzó ,oly gyötrő vala reám nézve :hogy valóban megérdemlőm ,mert előre megadtam árát a gyönyörnek ,mely reám várakozék . Mit az eláradé SZÍV egykor a természetre bízott ,azt ez ,mihelyt vele magunk maradunk ,híven elmondja ismét . B. Eötvös J. Karthausl . Az ünnepélyes komoly béke ,mely az andorfalvi kastély falai közt fogadott ,oly jó-tékony hatást gyakorta zaklatott szivemre ,mintha egy nagy templomban ,az ég angyalainak vigasztalásában részesültem volna . A báróné épen szokott sétáját tévé a faluba ,s igy megérkezésem pillanataiban egész lelkemet átadhatám a legszentebb boldogságnak . —Oh ,ki nem szeretett ,annak nem lehet fogalma az édes ihletődésrol ,melyet kedvesének lakhelyén ünnepel a szív ,nem lehet képzete a sajátszerű elfogultságról ,melylyel a homályos teremek során ,csendesen végig haladtam . Mintha minden tárgy felett szentség lebegne ,mintha attól tartanék ,hogy azonnal eltűnik előlem minden ,alig mertem érinteni ,mit körültem láték . —Itt ,hol minden csak felőle beszélt ,e helyen ,hol csaknem minden léptének nyomát megjegyzé s jelölé az anyai szeretet ,e kis világban ,mely egészen övé vala ,s általa nyeré derűjét ,boldogságát ,hogyne feszült s remegett volna az én keblem ! —Mintha én is ide tartoznám ,mintha csak itt volnék helyemen ,aHg foghatám meg ,mint lehetett eddig is máshol ellennem . —Mert miként is volna lehetséges ,hogy e helyen ,hol hideg ,érzéketlen tárgyak otthont ,s állandó hazát találtak ,engem ne illetne meg ,hogy ide tartozzam ? Hiszen a bokor ,melyet anyja azon helyre ültetett ,hol mint kis gyermek legörömestebb játszók ,a fa ,melynek tövét virággal telt művészi faragványú kőkosár öleié ,mert árnyékában egy alkalommal édesen el-szunnyadt ,a márvány ivezet ,mely ott emelkedik ,hol első lovaglási merényét megkisérté ,s egész vidéknek képe ,mely az anya tekintete előtt csak gyermekének múlt napjai felől beszél ,nem fejezhettek ki annyi szerelmet mint szemeim ,s nem ülhettek úgy e helyre mint én ,mert hisz anyja szeretetének méltóbb s tisztább viszhangja szivem dobogásánál ,nem lehetett volna . Keblem úgy tele volt ;egészen az égig emelkedék szent hálájában ,8 mintha lelkem mély gyönyörének ,nyílt ,szabad tért kellene keresnem ,kivágytam ,hogy egész vidékkel közölhessem boldogságomat . A sűrű bokrozatok s százados fasorok között lefelé indulók ,s alig tudom mint jutottam a lapályban zöldellő nagy rétre ,mely a kastély alját himezé . A nap már lealkonyúlt ,s csak hátra hagyott bibora hirdeté korábbi pompáját ,mintha piros uszálya lett volna ,az álomra szállt súgaras királynak . A Mátraság bokrait ,melynek egy része épen a kastély felett emelkedék ,meghinté virágaival a jótékony tavasz ,s az enyhe esti lég édesen remegett ,zengő dalától az ezernyi madárnak . Egy vén bükkfa árnyékában állottam ,mely századok óta terjeszkedék már helyén ,s túl élve egykor körötte diszlő rokontársait ,rég megszokott magányában talán múlt szebb napok felett tünődék . Eszembe jutott ,mi csodálatos nagynak tetszék e fa ,midőn 'mint kis leány ,alig éré fel tekintetem felső lombkoronáit ,s mint bámulám barna ágainak girbe-gurba hajlását ,a fényes zöld leveleken át . Mintha a tavasznak művészi újjai különös kedvvel s gonddal hímezték volna a tarka ,mosolygó kis virágokat ,a kellemes illatú rétnek fris-zöld bársonyára ,bájló szín-vegyületben tarkóit az óriási gyepszőnyeg . —Az ünnepélyes esti csend ,melyet a madarak dalán ,s a csevegő patak egyhangú ,kisérő zúgásán kivül ,időnkint csak a tordai legelőkről haza felé terelt nyájak ,távoli pásztori kolompolása szakított meg ,mind annak látásával ,mi szemeim előtt elterült ,kimondhatlan gyönyörrel tölték keblemet . A gazdag lombozató vén fa tövében ,mozdulatlanúl álltam . Sok ,sok pillanat múlt el a nélkül ,hogy szomja tekintetemet ,az ismerős ,a régen vágyott képnek látása ,kielégíthetné. lm ott emelkedik a ködben úszó Kékes ,s alatta ,a széles Mátraság . Mi rég megszokhattam volna már e vadregényes hegyek ismert képét ,s még is mi meglepőleg szép és új az ,mostan is szemeim előtt . S le irható -e a festői domb a Mátraaljban ,melyen mint büszke emléke múlt nagy időknek ,az Andorffyak várszerű kastélya áll ? Nem tudom szivem ,vagy szemeim élvezének -e többet ,csak azt tudom ,hogy mind a kettő ki volt elégítve . S midőn a kelő holdnak ezüst világa ,derűt mosolygott a regényes táj fölé ,s rezgő fénye leszállt a kastély homlokzatára ,midőn a szellőtől lengetett vén bükkök lombjai ,családi agg regéket látszának susogni ,beárnyékolva a hegyes ívű ablakokat ,úgy tetszett ,mintha varázshatalom játszanék velem ,8 gyermekálmaim és édes ébredésem egygyé olvadnának . A holdvilágot öntudatlanúl mindig úgy tekintem ,mintha szerelmemnek szószólója lett volna az égen ,mintha szivemet az övével ,csak az egyesíthetné ,mintha a hold fénye ő hozzá tartoznék ,s az ő magas ábrándjait sugárzaná vissza . —Se helyen ,hol minden lomb ,virág ,és fűszál tanúja vala ,midőn vele először találkozta mitt ,hol egész virulat ,mely szemeim előtt terűit ,néma biztosa vala szivem érzéseinek ,hogy ne ragyogott volna itt a holdvilág reményt ,szerelmet és szép jövőt számomra ? Soká ültem és álmodoztam a vén fa alatt ,a virágokkal hímzett zöld mezőn ,s szemeim majd szép holdvilágomon ,mely csillagok közt ragyogott ,majd a komor hegyeken merengtek ,miknek alján ,álmaim tündérvára ,oly regényes szépen emelkedék . Mozdulatlanúl szemléltem a jól ismert ,gyönyörű tájképet ,s lelkem előtt észrevétlenül végig vonúltak dajkámnak örökké emlékezetes meséi . —A Kékes felett gőzölgő ködben újra látni véltem a haragos szélki  rálynak tündér kedvesét ,8 úgy tetszett ,mintha a tarka rét virágai között ,a bájos vizikirályné lebegne ,kis kezeiben kristály kupáival ,s nympháitól környezve . Oh szép holdkirályom !gondolám hevesen dobogó kebellel ,figyelmemet amazoktól öntudatlanúl egyszerre elvonva ,csak téged óhajtalak ,csak hozzád vágyom én ! —Felőled susog nekem minden falevél és fűszál ,rólad dalol oly édesen a kis madár ,s még az ég csillagai is csak nevedet ragyogják . Alig vettem észre ,hogy kényekig meg valék indulva ,alig tudtam ,miért sírok oly édes fájdalommal ,csak azt tudtam ,csak azt éreztem :hogy nagyon ,nagyon szeretek . Midőn a sírás enyhített kissé túlságig telt keblemen ,8 szemeim első tekintete kényeken át is a holdvilágtól derített kastélyra szállott :megdöbbentőleg egyszerre támadt életemben először ,lelkemben azon kérdés :vájjon miféle balvégzetes titok az ,mely amaz ősi lak felett lebeg ?miért él a báróné e regényes helyen oly elzárkózva ,s mi történt férjével ,ki oly egyszerre eltűnt ? Amint eszmélődésimet tovább füzém ,az is eszembe jutott ,hogy ha Andorffy Miklós neve szóba jő ,atyám azonnal más irányt ad a beszédnek . Vájjon mi köthette e két oly különböző egyént egymáshoz ? —Soká gondolkoztam ,kutatók legkoraibb emlékeimben ,de hasztalanúl ;—a sok kérdés közöl egyre sem voltam képes választ adni magamnak . Olyan homályosak ,s mélyen titkosak ezen dolgok ,hogy borújokon lelkem áthatni nem képes ,gondolám ,nyugtalanságomat leküzdeni óhajtva . De mi közöm nekem mind ehhez ?mit tűnődöm mások titkain ?miért félek ,miért remegek én bohó leány ,hisz az imént oly édes ,olyan boldog volt egész keblem . Alig vala időm godolatimnak más irányt adni ,midőn a keskeny úton ,mely Tordáról egyenesen az andorfalvi rétre vezetett ,s igy egyenesen hozzám ,választékos egyszerűséggel öltözött női alakot látók közelíteni . Elejénten úgy tetszett ,mintha csak álmodnám ,mintha képzelődésem játéka volna csak ,hogy a bárónét látom . Vagy nem képzeltem -e az imént a tündéreket is látni ? De bármi könnyű léptekkel ,s zaj tálán úl közelite is ,bár mint hasonlita a vonzó jelenség egy szép ,egy kedves álomhoz ,ezúttal nem csalódás ,hanem csakugyan ő vala . Sötét szemeinek mély tekintete bizonytalanul tétovázott ,nemes vonásait szelid béke jellemzé ,de azért volt valami meghatóan bús a halvány arczon ,mely vonzott ,s tiszteletre gerjeszte . —Nehéz fekete selyem ,gazdag redőzetű ruhájának uszálya ,az enyémhez surlódék midőn mellettem elhaladt ,s még sem vett észre ,oly mélyen el vala gondolatiba merülve . S nekem ,ki oly hőn ohajtám őt látni ,ki meg lettem volna jutalmazva egy ölelése által ,s boldog ,ha kezét ajkaimhoz szoríthatom ,nem volt bátorságom hozzá közelíteni ,bár tudtam ,hogy a találkozást néhány perez múlva ,élném kerülhetem ;a szó elhalt ajkaimon ,midőn megkísérteni akarám ,hogy  megállni kérjem őt ,s lélekzetemet elfojtva tekinték utána . Az ő anyja !gondolám áhítattal térdre borulva ,midőn a nemes alak eltűnt a kastélyhoz vezető széles út fasorai között . Oh Istenem ,Istenem ,most értem csak ,miért ragaszkodám hozzá ,gyermekkorom óta . Szivemet le nem irható elragadtatás emelé ,mintha csak most tudtam volna meg ,hogy a báróné az ő anyja ;felgerjedt érzéseim s hálám ,forró könyekbe olvadtak . Most már érzem ,miféle varázserő vonzá egymáséhoz sziveinket :a közös szeretet ,melyet iránta érezénk . Hiszen egyikünknek sincs kivüle más gondolata ,mindkettőnk szivének egy kép van oltárán ,hogy ne értettük volna hát meg egymást :én s az ő anyja ! Anya !oh mily boldogság fekszik e szóban . —Mi az asszony gyermek nélkül ?vagy több vagy kevesebb szeretetet birva mindig ,minthogy boldog lehetne ;keble majd üresnek érzi magát ,majd szinte lesülyed az érzemény terhe alatt ,stb . —Oh de adj gyermeket neki ,s ő nem gyenge már ,körülfogva gyermekét ,nem ingadozik többé az élet vészeiben ,egész léte ez egy véghetlen szerelmen alapszik ,s erő nincs ,mely őt megtántorithatná . B. Eötvös J. Karthausi . Miután ez a vén —a szokásaiban megrögzött s őszült Európa ,bár mennyit zavarogjon 8 vérezzék ,sem állhatna fenn monarchiák 8 osztály különbségek nélkül :igen jól tenné a természet ,ha a véletlenre 8 vak sorsra nem bízna oly sokat ,hanem anyai tekintettel 8 gonddal állana mindnyájunk bölcseje mellé ,s azáltal egyensúlyozná legalább gyarló emberi intézvényeinket ,hogy kinek-kinek jövője s társadalmi állásához képest  nyújtaná vágyait s lelki tulajdonait . —De ha gyakran van is okunk zúgolódni ,midőn méltatlant látunk magas polczon ,míg az érdem elnyomva küzd sorsának lánczaival ;ha tapasztaljuk ,mint szenvednek tömegek ,egyes hatalmasok nyomásai alatt ,annál jobban esik ,8 annál inkább megenyhül a sziv ,ha találkozunk olyanokkal is ,kiket mintha nem is vaksors ,hanem a végzet kegyelete emelt volna magasabb állásukra ,merre csak hatalmuk s hatáskörük terjed ,mindenfelé áldást s jó-tékonyságot árasztanak . —Ehhez hasonló enyhülést érzett bizonyosan minden kebel Andorffynéval szemben ,ki a kis világnak ,melybe sorsa állitá ,védangyala s áldása volt . —Gyermekkorom óta nem találkozám vele ,s mintha mindaz ,mi akkor csak ösztönszerüleg vonzott hozzá ,egyszerre értelmet s magyarázatot nyert volna szemeim előtt ,mint felsőbb lény iránt ,csaknem áhítattal vala határos a ragaszkodás ,melylyel iránta viseltettem . Soha nem láttam senkit , kinek magas állás jobban állott volna ,mint ezen halvány arczú ,nemes alaknak ;soha nem láttam ,ki úgy illett volna mint ő ,egy büszke ősi várkastély szelíd úrnőjének . —Szintén jól esett érzeni ,hogy oly sokaknak sorsa függ hatalmától ,szintén jól esett tudni ,hogy számos alattvalója s jobbágya van ,mert hiszen mindazoknak sorsára nézve ,kik tőle függőnek ,a legemberszeretőbb s résztvevőbb szív is megnyughaték . —Hogy a kastélybeli cselédség az utolsótól kezdve ,fel a tisztes kulcsárnéig ,szent örökségképen őrzé a hűséget az Andorffy család iránt ,e felett az ,ki a bárónét ismeré ,nem csodálkozhaték . —Olyan szép patriarchai viszony uralkodott az úrnő és alattvalói között ,oly tiszta s kézzelfogható jóakarat volt a kapocs egyrészről ,s bizalom-ragaszkodás és tisztelet a másikról ,hogy annak szakadni vagy megtörni ,semmiképen sem lehetett volna . Mi az úrnőt érdeklé :közérdek vala e helyen ;örömeit s bánatát ,mindenki szivéből osztá . S bizonyosan én is annak köszönhetőm ,hogy oly örömmel fogadtak a jó emberek ,mivel a bárónénak s igy mindnyájoknak régi kedvencze valék . Oly sokat összevissza kérdeztek tőlem valamennyien az ifjú báró felől ,természetesen azon jámbor hitökben ,hogy miután én is Pesten laktam ,hol ő lakott ,legalább is egyszer napjában láttuk egymást ,hogy alig voltam képes kitérően s mégis kielégitőleg válaszolni ,s a mellett oly sokat beszéltek s meséiének felőle ,a nélkül ,hogy ,mint könnyű elképzelni ,én kérdeztem volna ,mintha megérzenék ,mi szívesen ,mi örömest hallgatom őket . —Mindennel dicsekvének előttem ,a mi tanusitá ,hogy ifjú urok mi jó hozzájuk ,s ők mindnyájan meny-nyire függenek rajta ,s csakhamar meg kelle győződnöm ,hogy a kastélyban átalános ünnep az ő jelenléte ,s itt minden szivnek csak egy czélja s egy törekvése van :napfényre hozni ,mi hűséggel s tisztelettel ragaszkodik hozzá mindenki . Hogy ne viszonoztam volna hát én is a jó emberek szívességeit ,hogy ne örültem volna ,midőn mindennel elhalmoztak ,a mi tanusitá ,hogy most is úgy szeretnek ,mint azelőtt szerettek . De később ,más alkalommal ,elég térem lesz mindezek felől részletesebben beszélni ,s igy jobb ,ha előlegesen szükségesnél többet nem mondok . Ez úttal különben is csak néhány napot töltheték Andorfalván ,de ezen néhány nap kármentesite minden zaklatásért ,melyet Tordán ,az utóbbi időkben szenvedtem . A báróné oly szent fényben ,oly fenségben tűnt előttem fel ,hogy szintén le valék verve ,saját tökéletlenségem érzetében ,s ha elgondolám ,hogy ily anyának fia vájjon mily érzéssel lehetne egy hozzám hasonló kis egyszerű leány iránt ,szivem elszorult ,és nem valék képes magamnak választ adni . S pedig a báróné oly nyájasan ,oly szeretőleg bánt velem ,mintha hibáim s fogyatkozásimat észre se venné ,mintha meg volna velem elégedve ,s szivéből örömest hallgatná gyermekes csevegésimet . S mégis ,midőn kedves ,szelíd arczát oly mosolygón forditá felém ,mintha részvéte s vonzalma felől meggyőzni kívánna ,néha a szó elhalt ajkaimon ,s szemeimbe könyek tolultak . Némely női arczon oly jellemzőn tükrözi magát vissza valami meghatóan vonzó ,valami varázsszerü báj és jóság ,hogy Önkénytelenül megindul szivünk ,s megérezzük ,hogy nem lehet más mint anya ,ki szemeink előtt áll . —S igy valék én AndorffynévaL —Hogy megmenthesse szivét gyermeke Számára ,feláldozá egykor az asszony mindent fájdalmát ,fel önmagát ,s mi belőle maradt :csak az anya vala . —Ki csodálkoznék a felett ,ha tizenhatéves ,ábrándozó szivem ,egész mesét álmodott az ő anyjának megható szépsége felől ? —Ki csodálkoznék ,hogy a halvány madonna-arcz ,eszembe juttatá az igazi madonnát ,ha ezen anyáról ,,gyakran ama szent anyára emlékezém ,kinek oltára előtt imáimat végezni szoktam ? S ha érzéseim tovább ragadtak ,s az anyáról az anyára ,s a fiúról a fiúra emlékezém ,csoda -e ha úgy tetszett ,mintha e hon ifjú dicsőjének ,szép holdkirályomnak nemes arczán volna valami megváltónk fenséges vonalaiból ? —Le nem Írhatnám ,mi csodálatos szépen egyesült szivemben :a vallásosság ,ábrándozás és szerelem . —Mintha maga az ég szentelte volna keblemet boldogság templomává ,tiszta és emelő vala minden érzésem . Sírnom kellett néha szent hálámnak mély érzetében ,nem tudám ,miáltal érdemlém Istennek irántami jóságát ,miáltal érdemlém ,hogy még az ő anyja is úgy szeressen en-gem ,s arra érdemesítsen ,hogy fiáról oly őszintén ,oly bizalmasan beszéljen velem . Ha tudtam volna ,midőn néhány nap múlva Andorfalvának búcsút kelle mondanom ,mi változott körülmények közt látom viszont a kastélyt ,s változott viszonyok között mi másként fog hangzani minden szó ,mit az anya velem fiáról beszél ,nem csodálkoztam volna fájdalmas izgalmam felett ,melylyel a bárónétól megváltam ,s kényeimet sem törekedtem volna rejteni ,melyeket visszatartani ,úgy sem állott hatalmamban . Mi csudálatos végzetünk !eset oly csekély nincs ,mely jövőnknek irányát meg nem változtathatná ;az ember ,kivel véletlenül találkozónk ,egy sző ,melyet közönyös ajkak kimondanak ,talán ij időszakot tesznek életünkben ,s mint a golyó ,milyet karodnak észrevehetlen remegése czéljától távol visz ,úgy élted elveszti a pontot ,mely után kiindult ,s alig mondhatnád néha ,mi oka tévedésednek . .B. Eötvös J. Karthausi . Remegő szívvel közeliték Torda felé ,mert csak miután Andorfalvának búcsút mondtam ,jutott eszembe Sziklásy ,ki nehány nap alatt meg fog jelenni ,hogy véghatárzatomat megtudhassa . —Mi lelkismeret- lennek tartám magamat ,hogy annyira megfeledkezhetém róla ,saját boldogságomban nem emlékeztem másnak szerencsétlenségére . —Még atyámmal is szintén féltem találkozni ,mintha előtte is mentegetőznöm kellene megbocsáthatlan önzésein miatt ,és pedig neki ugy ohajtám vala a dolgot fölfedezni . Bár senki ne venné észre érkezésemet gondolám ;mielőtt eltökélém ,mitevő legyek ,mi módon szabaduljak kinos helyzetemből ,jobb szeretném ,ha nem is tudnák hogy itthon vagyok . S kivánatom teljesült ,mert valóban mintha egyszerre mellékessé váltam volna atyám házánál ,rajta ki vül jelenlétemet még cselédeink is alig vették számba . —Mintha nálam sokkal fontosabb személy körül nyertek volna valamennyien alkalmazást ,kisebb gondjok is nagyobbnak látszék ,mint hogy ezuttalrám ügyeljenek . —Elébbi vendégeink ,szerencsére ,elszéledtek távollétem alatt ,s igy nyílt vala az egész tér nagynéném elfogadására . Az udvaron ,a ház előtt ,poros úti hintót pillanték meg ,mely mint ódivatú formája tanusitá ,hűséggel kiszolgált legalább három ivadékot ,s bár tisztes korát nem titkolhatá ,mindazáltal erő s épségnek örvende mai napig . A vén bárka körül össze volt gyűlve az egész ház s udvar népessége ,hogy a számlálhatlan kis és nagy ládát s különböző skatulákat ,kinek csak kezei vannak ,segéljen lepakolni ,s nagynéném utasítása szerint ,a számára készített szobába hordani . Kökényiné ,atyámnak egyetlen nővére vala ,kit nyolczéves korom óta nem láttam ;:képzelhetni tehát ,hogy őt megpillantva ,gondolatim s érzéseim ,egyszerre más irányt vőnek s a szegény Sziklásiról újólag megfeledkezve ,sieték hozzá ,hogy megölelhessem őt . —Nagynéném mintegy ötven éves ,deli ,,magas termetű nő vala ,ki a ház küszöbén állva ,parancsoló tekintet kíséretében ,osztá rendeletéit . „Csak mindent egy szobába ,s rendesen rakjatok4 mondá kissé éles hangjával . „Vigyázz leányom arra a skatulyára ,abban fejkötőim vannak ,félre ne forditsd ,mert valamennyit összezúzod . Ne olyan könnyedén bánj azzal a ládával ,fiam ,folytatá azután egyik legényhez fordulva ,semmivé teszed minden csipkémet s ruhámat ,ha nem vigyátol. “ „Isten hozta kedves jó néném ,“szólók e perczben ,hozzá sietve ,s bizonnyal sugárzó tekintettel akarám őt megölelni . Majd arra is rákerül a sor gyermekem ,viszonzá ő kimért ,csaknem hideg hangon ,s kezével magától gyengén eltolva ,egy pillantására sem igen méltatott tovább . —Mindennek van ideje ,8 a mi előbbvaló ,hiába ,azt előbb kell végeznünk . —„Azonban jó ,hogy itt vagy “folytató azután a nélkül hogy rám tekintene ,figyelmét a bárka tartalma annyira leköté ,hogy semmi egyébre nem látszék gondolni sem tudni —legalább úti tározómat gondjaidra bizhatom ,s kezeim felszabadulnak . —De jó helyre tedd gyermekem ,mert kendőmön ,kötésemen s szemüvegemen kívül ,imakönyvem s erszényem is benne vannak . Először történt életemben ,hogy valaki közeledésemet nem viszonzá ,8 épen nem csoda ,ha meglepetve ,s elfogúltan vettem ót nagynéném tározóját . O azonbanlegkevésbbé sem látszék meglepetésemet észrevenni ,vagy  a felett tűnődni ,vájjon nem fájt -e különös modora ,hanem egészen otthonos 8 úrnői lábra tevén magát ,habozás nélkül vette igénybe apró szolgálatimat ;majd ezt ,majd amazt rendelé ,hogy tegyem ,kipakolásnál ,s később öltözködésénél segélyemet kiváná ,komornámat határozottan visszautasitva . „Nem szenvedhetem a cselédféle népet magam körül ,készebb vagyok magam fáradozni ,mint hogy két segítő kézen kivül ,két kémlelő fiilet s szemet is tudjak mellettem. “ Ennyiből állt mentegetőzése ,ha szavait szabad volt úgy vennem ,s azután ,mintha e részben már mindent eligazított volna ,egyátálában nem várta ,hogy magam ajánlkoz-zam ,a nélkül is folytatá rendeletéit . S én ,ki ily rövid s különös modorhoz épen nem valék szokva ,ki minden oldalról kényeztetve ,még csak nem is képzelém ,hogy velem valaki igy is bánhatnék ,gépileg engedelmeskedtem ,nem tudva magamat a nagy kék szemek uralkodó tekintetének hatása alól felszabadítani . —De Kökényinének nem csak oly szelíd ,egyszerű gyermeket volt könnyű hatalmába igézni ,mint én valék ,hanem kisebb-nagyobb mértékben mind azokat ,kikkel sorsa összehozá ;igy például atyám ,ki nővérével egyetértésben talán soha nem volt ,s nézeteit legtöbb esetben nem látszék helyeselni ,vele szemben szintén nem győzheté le egy nemét az alárendeltségnek ,melylyel kivánatai elől kitérve ,számára a tért inkább tisztán hagyá ,mint hogy ellenkezzék vele ,vagy gátolja va-lamiben . —S valóban ,ki nagynéném vonásait figyelemmel szemügyre vette ,az ha nem birt is sok tapasztalattal arczismeret tekintetében ,egyszerre kitalálhatá ,hogy a magas homlok ,az élestekintetű nagy szemek ,a szép sasorr s keskeny ajkak az előrehajló áll felett ,semmit oly határozottan nem fejeznek ki ,mint erélyességet s uralkodásvágyat . —Kökényiné kérni nem tudott ,csak rendelni ,sőt óhajtani is alig ,csak megkí-vánni . Mivel Tordára hosszabb időre jött ,első  percztől kezdve azon lábra emelé magát ,melyet elfoglalni akart ,s csakhamar ,mintha egész ház személyzetét dróton forgatta volna ,kormánylata alatt egyszerre pontosan mozgott ,8 végzé teendőit mindenki . —S mint el nem hanyagolta volna öltözetének egyetlen redőjét ,s nem tűrte volna ,hogy hajának egy szála máskép álljon ,mint ő helyesnek találja ,Tordán oly szigorú ,csaknem pedáns rendet állita be ,minő ott soha nem létezék azelőtt . —Nagynéném a pontos háziasszonyoknak példánya vala ,ki mindent előre kiszámított rend ;szerint intézvén ,egy pillantásával áthatni látszék a háznak minden zugát 8 szögletét . —Mintha mindent egyszerre látott volna ,mindenütt jelen látszék lenni . —Kökényiné talán arra született ,hogy figyelme soha ne pihenjen ,hogy örökké éber legyen ,igazgatni ,javítani 8 hasznot eszközölni intézkedéseivel ,soha nem fáradt ki ,s mi legsajátságosabb ,ő csak kormányozott ,s mindent mások által hajtatott végre ,mintha azok ,kik rendelkezésére állottak ,lettek volna  fiáját működő tagjai . —De bármi tanulságos ö hasznos volt is jelenléte ,vele egy fedél alatt lakni ,kellemes nem lehetett . —Saját nézetei alaposságáról meg lévén győződve ,s áthatva azoknak igazsága által ,csaknem követeié ,hogy mindenki azokhoz alkalmazkodjék ,sőt kövesse azokat ,s igy különben is minden nőiség- és szelídséget nélkülöző merev modorát ,alig lehete tűrni . —Szándoka mindig jó vala ,de a mód ,melylyel azt véghezvinni akará ,többnyire elrontott mindent . Midőn nagynénémet közelébbről ismerni tanulám ,bármi tiszteletreméltónak találtam is ,nem csodálám hogy atyámat kifárasztá társasága ,s hosszú éveken át el tudott lenni anélkül hogy vele találkozni kivánt volna . „Látogatásomnak egyetlen czélja :hogy leányodathamégnem késő ,megmenthessem ,64 mondá atyámnak ,érkezése estéjén ,miközben átjáró szemeivel lelkemig kivánt hatni akarni . —„A szegény gyermek épen oly szelíd ,mint tapasztalatlannak látszik ,sajnál  nám ,ha csalódások után 8 önkárán tanulná ő is az életet ismerni. “ „Jó lesz e részben óvatosan eljárni ,—viszonzá atyám komolyan ;—kár volna ily fiatal szív jó hitét s bizalmát ,idő előtt megtörni.u  „Az életet ismerni tanulni ,soha nem lehet elég korán ,soha nincs idő előtt ;mondá szigorú hangon nagynéném ;szerencsés ,kinek idején megnyílnak szemei.u  Atyám kerülni igyekezvén a vitát ,nővérét alvószobájába vezeté . En elszorúlt szívvel tekinték a távozók után ,mintha megéreztem volna ,hogy nagynéném befolyása nem lesz jelentéktelen sorsomra nézve ,sőt talán új fordulatát képezi annak . Kevés férfi vau ,ki egy asszouyi életet érthetne ;egy remény ,mely csalt vagy teljesült ,egy lény ,mely hív vagy alávaló vala ;egy érzemény ,mely viszonoztatott vagy nem ;ez minden  sorsa szivétől függ egészen ,s mi volna oly kicsi ,mely ha ezt találta ,halálos sebet nem ejthetne . B. Eötvös J. Karthausi . Miután életem egyszerű eseményeit s ta-pasztalatait fejezetenkint mondom el ,mintha nem valóságot ,hanem csak regényt írnék ,magam sem tudom miért ,kimondhatlanul megnyugtató rám nézve ,ha mintegy igazolva ,mit kifejezni akarok ,minden fejezetem fölé az igazságnak egy-egy örök gyöngyét fűzhetem ,s most ,midőn a fentebbi szép sorokat leirám uj fejezetem fölé ,akaratom ellen megakadék történetemben ,bár folyamát nem veszitém szemeim elől . —Nagynéném múltját gondolám végig ,s megemlékézvén ,mit fiatal koráról hallók ,megfoghat- lannak tetszett előttem ,hogy az ,ki egykor hajlékony ,bájló ifjú leány vala ,ki ”vidám s nyájas volt ,mint a kikelet ,hogy válhatott feszes ,merev matrónává ,ki örökös gyanakodásával elitéi mindenkit ,a ki nem hajlandó sötét világnézeteit osztani . De midőn élte eseményein végig gondoltam ,s megemlékezém szenvedéseire ,ama sorokat feljegyezve ,a setétség eloszlék szemeim elől ,s mindent világosan kezdtem érteni . —Mint többnyire minden asszonyi keservet ,sőt botlásokat s tévedéseket is ,úgy nagynéném átalakulását szintén könnyű három kis szóval megfejteni :szeretett ,hitt és csalódott . Minden leánynak vannak szép álmai s eszményképe ,de tapasztalása s emberismerete nincs ,s helyzeténél fogva nem is lehet ;csoda -e tehát ha azok közöl választva sorsának urát ,kik előtte csak ünnepi szinben ,mosolygón s udvarias alakban tűnnek fel ,tiszta szive ösztönét követve ,legtöbb esetben csalódik . Egykor egy családot azért látogatók meg ,hogy egy ujonszülött kis leányunokának ,együtt örülhessek a tiszteletreméltó nagyanyával . —A jó öreg asszony könyes szemekkel fekteté karjaimra az ép ,csinos kisdedet ,s remegő hangon súgá nekem :hogy születését fájdalmasan megsiratá . S miért ?kérdém tőle csodálkozva ,hiszen fiú unokája már elég van ,mig leány csak ez egyetlen egy . Bár ez is fiú volna ,viszonzá a nagyanya ,akkor legalább megnyughatnámjövője miatt . A férfinak jó és balsorsban könnyebb megállani ,őt már hajlamai s vágyai hiják küzdelemre fel ,s a veszteségek nem szivét ,hanem legfölebb büszkeségét sebezhetik ,de egyszersmint uj tettekre is ösztönözik őt . Mig a szegény asszonynak sorsa többnyire a véletlentől függ s legjobb esetben is csak arra született ,hogy áldozzék ,s minden örömét kinnal s szenvedésen váltsa meg . Olyan búskomolyan ,s mély meggyőződés hangján mondá e néhány szót az egyszerű ,de tapasztalt öreg asszony ,hogy szavait nem felejthetem ,melyek azóta igen-igen gyakran eszembe jutának . Mert vájjon nem volt -e igaza ? —Nem koczka -e mindig az asszonynak sorsa ? Nincsen -e körülötte ezer csáb ,a mint kilép a világba ,s egész jövője nem attól függ -e ,nem annak kezében van -e ,kihez szerelme emelkedik ? Egész világa egyetlen lény ,s ha ebben csalódik ,vagy ha ez nem viszonzá érzeményeit ,egész világát elveszte . Nem régiben találkozám hazánk egyik lcgtiszteltebb s fényesebb nevű jelesével ,ki épen e tárgyban nem csak igazat adott nekem ,de maga is kegyelettel fejtegeté a dolgot ,s oly érzésteljesen s gyöngéden fogta fel s taglalá asszonyi helyzetünk nehézségeit ,hogy valóban szintén kármentesítve érzéni magamat a sok lovagiatlan megtámadásért ,melynek ,érdemeljük vagy nem ,ki vagyunk téve . —Elmondá ,hogy az asszoy csak szive által él ,s hogy keblét a természet alkotá már úgy ,hogy boldog csak szeretet által ,s kis körben lehessen . —Nem csodálkozék ,lia a leány ki férjhez nem mehetett ,s igy hivatása czélját el nem érve aggott el ,érzeleg ,s gyöngédségét egy kis madár ,virág ,vagy ölebecskére vesztegeti ,mert hisz a sziv megkívánja jogait ,s ki szeretni született ,az szeretni fog ,s ha méltó tárgya nem akadt ,annál szomorúbb ,ha érzéseit elvesztegetni kénytelen . —Természetesnek találta ,ha az asszonynak sorsa ,kit végzete kiragadt hiva-tása köréből ,hasonló a bokoréhoz ,mely lenn ,a völgyben szép nyugodtan zöldéit s neveié sarjait ,de melyet a vihar kisodort helyéből ,8 felragadá a tetőre ,hova nem vágyott ,s hol bár tövei megeredtek talán ,de az éltető nedvet s enyhe árnyékot nélkülözve ,melyet lenn megszokott ,a száraz ,forró melegben ,szépen s boldogan ,soha többé nem virulhat . Ha a nő balsorsától s szerencsétlen helyzetétől kényszerítve ,vagy más esetben ,ha hivatva érzi magát ,csak félig-meddig túl lépi is a háziasság körét ,nem az rá nézve a fő baj ,hogy például iróné lett belőle ,8 nem az rontja meg boldogságát ,ha érzéseit néhány költeményben ,beszély vagy regényben leírni megkísérti ,talán hogy egész keblét feltárhassa az előtt ,kit Istene után legmagasabbra állít ,hanem az ,hogy neve a világ szájába került ,s jaj az asszonynak ,kiről a világ beszél ! —A nő neve hasonlít a fehér liliomhoz ,melynek levelein minden érintés kitörölhetlen nyomot hagy maga után ,s mivel ritka emberben van annyi gyöngédség ,hogy ovatos legyen ,s kímélje leveleinek zománczát ,s ha illata után sovárog ,csak szárát érintse ,—úgy a világtól ,sőt egyesektől is hiába kívánjuk ,a legnagyobb szerencsétlenség nevében is hiába ,hogy ok nélkül legalább ne gázolja ,ne sértse az asszoyt . De közsorsunkra s átalános helyzetünkre emlékezve ,megszakitám kissé fonalamat ,s megfeledkeztem nagynénémről ,pedig épen az ő múltjának emléke juttatá eszembe közkeserveinket . %  Atyámnak egykcr kitűnő szép nővére első szerelmében csalódva ,több kérő közöl végre Kökényi Vinczét választá férjének ,s bár szülői 8 rokonai szívesebben néztek volna számára más jegyest ki ,a leány ,ki szerelmével együtt hitét is elveszté ,nem hallgatva ellenokokra ,sorsát oly férfiú sorsához köté ,ki korára nézve apja lehetett volna . Kökényi Vincze ,születés helyére ,a szepességi barátságos tekintetű városkák egyikébe vitte nejét ,s bár a fiatal nőnek fájhatott volna oly egyszerre elszakadni szülőitől s rokonaitól ,s idegenitő lehete szivének a gondolat ,hogy uj körhöz ,s ismeretlen vi-dékre szokjék ,de ki úgy szeretett a oly mélyen csalódék ,arra nézve utoljára közönbössé válik minden . Az ,kiért egész lelkét ,üdvét feláldozta volna ,ki hitegeté ,ámitá ,s végre elhagyta őt ,más nőt boldogita ;mit gondolt ő most már az egész világgal ,mi különbséget tehete ,ha férjével ,kit nem szerethetett ,s ki őt talán szintén csak vagyonáért vette el ,akár hol lakjék is ? —Hogy szülőinek boldogságát  meg ne ölje ,kik mindig intek őt ,s ellene voltak szerelmének ,a férjhezmenetelbe belé egyezők ,de a szív ,mely annyira szét vala zúzva mint az övé ,nem volt alkalmas többé a boldogságra . Nagynéném mély rázkódásának legszembeszökőbb jele ,teljes átalakulása volt ;mi-dőn néhány év múlva férjhezmenetele után ,meglátogatá szülőit ,a fájdalmasan meglepett anya alig ismert egykor szép ,vidám leányára ,a feszes ,kimért modorú aszszonyban . „Csak kötelességérzetem tartott fel ,—mondá nekem ,midőn életének szomorii napjait ,azon czélból ,hogy okuljak sorsán ,elbeszélő ;csak ,mert elfoglalám és szorgalom s tevékenységre kényszeritém magamat ,az mentett meg az elcsüggedéstőL “ S valóban úgy is volt . Első szerelmében csalódva ,egész világ iránt elvesztő bizalmát ,s szive lassankint úgy elkeményedett ,hogy mély sebének helyét csak a nagy tompultság sejtető . —Talán ,ha anya leende ,gyermekének szerető mosolya újra folmelegiti vala keblét ,de az ég megtagadá tőle ezen áldást ,8 igy csak dolgoknak s kötelességeinek élt rideg ,örömtelen életet ,—mert megtörött hitével ,szive által nem élhetett többé . Haladj a mindennapiság járt utjain —igy int a tapasztalás —poros s örömtelen ,de biztos stb . Nap a boldogság ,mely örök távolban ragyog felettünk ,s mi e földet világgal tölti ,s melegével kevés virágait kifejti ,csak a remény ,e messze fény áldott sugárzata . B. Eötvös J. Karthausi . Soha nem láttam olyan átható ,világos felfogású asszonyt ,minő nagynéném vala ,néhány nap alatt annyira otthon érzé magát minden dolgainkban ,mintha egész életét köztünk töltötte volna . Szegény Judit nem győzé magát mentegetni előtte ,ha egy vagy másban hibát követe el ;tökéletes alárendeltségben s függő helyzetben álla Kökényinével szemben . Senki ezen uralkodó asszony felsőbbségét oly engedékenyen nem fogadá ,mint e szelíd teremtmény ,ki megszokva a függést ,nagynéném ellenében is csak termé-szetesnek találá azt . De Kökényiné nem csak a háztartás egyszerű szálain hatott keresztül ,hanem atyám dolgainak bonyodalmain is ,nekem legalább úgy tetszék ;mert még soha nem láttam ,ki vele szemközt csak annyira tájékozta volna is magát ,mint nagynémém . —Ha levelei érkeztek atyámnak ,bár mint rejté nyugtalanságát ,nővére éles szemei áthatni látszának a boritékon ,s mintha tartalmuk titok nem lehetne előtte ,gyanús tekintettel fiirkészé atyám vonásait ,s ő ,ki keblének minden rejtekét elzárá ,ki nem tűrte volna senkitől ,hogy hozzá bizonyos határon túl közelíthessen ,napról-napra nyomasztóbban érzé nővére társaságát ,s szemlátomást kezdé vele éreztetni ,hogy terhére vannak hívatlan vizsgálódásai . —De nagynéném nem azok közé tartozék ,kiket attól ,mit úgy tekintenek mint kötelességet ,visszariasztani lehetett volna ;ő fejébe vette :hogy kötelessége se-gíteni atyámon s őrködni felettem ,s azt  abból senki sem verhette volna ki . —A húr mindkét részről feszült ,egyik mint másik makacsul ragaszkodók ahoz ,mit kötelességének hitt ,s mindig féltem ,hogy előbb-utóbb szakadni kell a szálnak ,hogy a rokoni viszony e két különös jellem között ,fenn nem állhat . De a mellett ,hogy atyámnak dolgait őr-szemmel kiséré ,s szegény Juditnak mindig sarkában vala rendeletéivel ,gondjait főképen rám terjesztő ki ,sőt talán sorsom vala egyedül ,mi igazán szivén feküdt . —A mellett azonban kimért ,majdnem hideg vala ellenemben ,s csak mert minden érdeklé ,mi rám tartozott ,azáltal áruiá el ,hogy részvéttel van irántam . Udvarlóimat egyenkint szorosan szemügyre vette ,s ugyan csak megtámadó ,s kérdőre vonta ,a mint alkalom nyilt ,egyik vagy másikat ,hogy mintegy oly színben mutathassa be nekem ,minőben ő látá tapasztalt szemeivel ;8 épen nem csodálom ,ha vendégeink nagynéném társaságában koránsem érzék magukat oly kényelmesen mint azelőtt . S midőn az ,mitől féltem ,bekÖ vetkezők ,midőn Sziklásy Ede megjelent végre válaszomért ,s én nem tudva magamon egyébkint segíteni ,minden alkalmat kerülők ,melyben vele találkozhattam volna ,nagynéném e részben is egyszerre tájékozá magát ,s épen oly szorgosan kérésé Sziklásy társaságát ,a mint én kerülőm ,s szemlátomást meglátszék rajta ,hogy napról-napra inkább megtetszik neki az ifjú . „Téged Sziklási szeret ,s te nem viszonzod érzéseit —mondá egy napon minden bevezetés nélkül ,magányszobámba követve engem —mit elég roszúl teszesz —folytatá szigorú hangon ,miközben kis pamlagomat elfoglalá ,—mert a vagyonos s elég kellemes ifjú ,nem csak komoly nőszülési szándokát ,de becsületes szivét is minden szavával elárulja . Hogy első meglepetésemben mit válaszolék ,alig tudom ,—valószínűleg zavartan s féltagadólag mondtam valamit ,mert most is élénken emlékezem ,mi hatálylyal szakita meg nagynéném ,ki szemöldeit összevonva ,oly átjárólag függeszté rám tekintetét ,mintha egyenesen lelkemen akart volna keresztül látni . „Hasztalan minden kifogás s mentegetőzés mondá élesen ,—szemeim e részben is épen oly tisztán látnak ,mint más dolgokban . Sziklásy ellen kifogásod van ,az világos ;s most már csak azt szeretném tudni ,önfejűség —éretlenség -e oka ,vagy talán mivel valaki mással ábrándozol.46  Mint könnyen képzelhetni ,zavarodásom csak még nagyobb Ion ;döbbenve gondolák édes ,mélyen rejtett titkomra ,s borzadva érezém ,hogy ahoz ily közel ,még soha nem járt senki . „Oh hogy képzelhet felölem ilyesmit jó néném —viszonzám mélyen elpirulva ,—ha Sziklásyt nem szeretem ,oka semmi más ,mint hogy nem tetszik ;mint ,hogy képtelen volnék őt szeretni ,ha senkit nem ismernék is kivüle a világon.66  „Vájjon kit is ismernél jó leány ?kezdé nagynéném kicsinylőleg —te még csak látsz és érzesz ,de ismerni ,megérteni s felfogni valakinek jellemét ,már ifjú korod- s bizalmadnál fogva sem volnál képes . Kövesd hát azoknak tanácsát ,kik nálad többet tapasztaltak . —Sziklásy egyszerű ,de becsületes ember ,s megvallom ,ízlésed igen sokat veszítene előttem ,ha ezen sokat fecsegő ,üres fejű s keblű piperkőczök egyikét ,oly solid embernek mint ő ,elébe tennéd. “ „Magam előtt veszítenék legtöbbet ,ha képes volna bármelyik közölök legtávolabbról érdekelni ;—viszonzám felgerjedve . „Hát sem Sziklásy ,semmás nem érdekel ?“ „Senki ,senki közőlök. “ „Annál jobb ,gyermekem ,ha szived még szabad ,úgy semmi nincs elveszve . —Idővel ,meglásd ,szeretni fogod Sziklásyt . „Soha ,“jó néném viszonzám hihetőleg elég határozottsággal ,mert Kökényiné meglepetten pillanta rám ,mintha alig hinné ,hogy a szokott szelíd ,tartózkodó leány hangját hallá . „Ha szived még csakugyan szabad ,édes Irmám ,ily hangon szólani nem járja —mondá néném élesen —de engem nehéz volna elámitani ,szemeim messzebb látnak ,mint hinnéd . —Te jó leányom ,hihetőleg egy eszmeképet alkotál magadnak a levegőben ,s szived azon függ ,és azt keresed valahol fenn a légben vagy talán a holdvilágban . —Nemde ,keresztül láték kis egy ügy ü sziveden ? —pirulásod s zavarod elárulnak. “Szavai közben tekintetét le nem vévé arczomról ,mely valóban lángolhatott ,olyan döbbentő ijedség lepett meg ,a mint történetesen a holdvilágot emlité ,mely csakugyan összefüggött ábrándaimmal ,s így annál valószínűbbnek tetszék előttem ,hogy nagynéném kitalálta titkomat . „Hogy ne jőnék zavarba —viszonzám ,könyeimet vissza nem tarthatva tovább ,—hiszen menteni sem tudom magamat ,sőt nem is értem ,miféle eszményképet kereshetnék vagy alkothatnék magamnak.44  Nagynéném sokkal élet ügyesebb s ta-pasztaltabb asszony volt ,mint hogy ,bár mély szerelmemet valóban nem sejté ,oly egyszerű ,ábrándos gyermekkel szemben mint én valék ,egyszerre ne tájékozhatta volna magát . „Nemszándokom szavaid őszinteségét kér-désbe vonni ,—kezdé hosszú szünet múlva ,komoly ,csaknem szomorú hangon . —Senki bizalmába nem tolakodtam soha ,s ha jónak látod érzéseidet rejteni előttem ,ám tedd gyermekem ,nem veszem rósz né ven . “ Szobámban néhányszor fel s alá járva ,végre megállótt előttem ,s igy folytatá : „Lásd én sokat éltem ,sokat tapasztalék saját sorsomon . Szülőimnek egyetlen leányuk voltam ,s mint te most ,egykor szép és boldog . De balvégzetem úgy akará ,hogy az ,ki talán már rég kipihené könnyelműségeit ,s bizonyosan a nélkül szállt sírjába ,hogy megbánni képes lett volna ,mit ellenem véte ,hogy egy ámító jőjön utamba ,s én esztelen ,bohó gyermek nem hallgattam szülőim tapasztalatira ,csak vonzalmam szavának engedék ,s mellőzve azt ,ki igazán szeretett ,ki bizonyosan boldoggá tett volna ,egy érdemeden által feldúlni engedőm egész életemet : „Tudod mint folytak napjaim ,—sorsom intő példa lehet előtted . —De a mi elmúlt ,azon változtatni nem lehet többé ,s ha a leány boldog nem lehetett ,legyen az legalább az unoka ,s engesztelődjenek ki ezáltal a hamvadé szülők  Végszavait alig hallhatólag ,fojtott hangon ejté ,8 a különben feszes ,kimért asszony megindúlva ölelt életében először keblére . Fájdalmasan illetődve borúltam karjai közé ,s több pillanat múlt el igy ,a nélkül hogy egy szót váltani képesek lettünk volna . —De nagynéném végre összeszedő magát ,s kibontakozván karjaim közöl ,ismét szokott hidegvérüségével néze rám . „Mint atyádnak jelenlétedben mondám ,ideutazásomnak egyetlen s fő czélja az vala ,hogy téged legalább megmenthesselek ,—kezdé nyugodt ,csendes hangon . —Okulj példámon ,gyermekem ,hidd el ,nincs szomorúbb ,mintha az ember saját kárán tanul . —Ne ábrándozzál ,s óvd szivedet a szép ,de csalóka álmáktól ,folytatá ezután nyomatékkai . —Az élet valóság ,s jaj annak ,ki eltéveszti útját ,s a helyett hogy a gyakorlati téren maradna ,tévutakon csillogó ábrándjai után szalad . Lásd Sziklásy igazán jó ,s a mellett vagyonos ember !s ha férjedül választod ,s szerelem helyett becsülés csatol hozzá ,hidd el ,sorsod inkább lesz biztosítva ,mintha rajongva függenél rajta ,mert csalódás esetén ,hiteddel együtt ,szived legalább nem törhetnék meg . —Kövesd tanácsomat ,válaszd a józanság útját s ne kapkodj álmakon ,melyek mint rónán az ég ,közel látszanak bár ,mégis elérhetlen távolban ragyognak felettünk . —Bízzál bennem ,s kövesd tanácsomat ;Sziklásy legalkalmasabb férj lesz számodra . “ „Hálásabban érzem az anyai részvét jó-tékonyságát ,mint kifejezni képes volnék ,s mindig törekedni fogok hidje el ,jó néném ,12  megérdemelni azt ,—mondám ,jósága által mélyen illetődve ,s kezét ajkaimhoz szoritám . —Minden szavát emlékezetemben tartandom ,s szeretni fogom ,mintha gyermeke volnék ;le férjhezmenni nem lehet ,—nem vagyok képes ,—mert ,—mert —nem szeretem ,s nem is fognám soha ,soha szeretni Sziklásyt. “ „Szegény leány ! —szólott nagynéném felsohajtva —mint látom ,téged is áldozatul választa ki a sors . De ezúttal kifogunk rajta  —folytatá ,mintegy önmagával beszélve —mi szerencse ,hogy eljöttem ,még most reményiem ,elejét vehetjük a bajnak . —Neked Irmám ,akarod vagy nem ,Sziklásy lesz férjed —mondá ezután ,szavait hozzám intézve ,csaknem parancsolólag —s ha magad nem látod át ,mi válnék javadra ,atyád akaratának ,reményiem ,engedni fogsz . “ „Atyám nem fogja kívánni ,hogy leánya boldogtalan legyen ,ő jobban szeret engem. “ „Atyád javadat kívánja ,s te bizonyosan engedni fogsz. “ „Soha ,soha —mondám hevesen ,—előbb meghalok ,mint hogy Sziklásy legyen férjem.46  „De hát mi kifogásod ellene ,szerencsétlen leány ?66 kérdé Kökényiné izgalma tetőpontján . „Az az egyetlen ,jó néném ,hogy nem szeretem ,66 viszonzám ,könyeimet vissza nem tarthatva tovább . „Nemde ,ha sima ,beszédes ember volna ,akkor inkább tetszenék ,s hajlandóbb lennél őt szeretni ? —kezdé néném ,türelmét vesztve ,ingerlékeny ,szigorú hangon . —Nemde ha minden szava bók volna ,s szép szemeidet —selyem hajadat s bájló arczodat magasztalná ,—akkor kellemesnek találnád őt ? Nem szereted ! —és miért nem szereted ?azért ,mert nem hajlong ,hazudik és bókol előtted mint a többi ,—azért ,mert igazabb valamennyinél ,—s mert ,—mert minden leány egyformán gyarló ,együgyű teremtmény ,s bohó szivének sugallatát ,együgyűségében a tapasztalat szavának elébe teszi.66  Végszavait elkeseredve ejté ,s én ,ki okot nem adék néném igazságtalan szemrehányásaira ,válaszolni képes nem valék . Hosszú szünetet tartva ,gondolatait látszék rendbeszedni ,s végre szokott feszes modorával megállott előttem . „Miután a józan okosság szavára nem akarsz hallgatni ,—kezdé ,minden szavát nyomatékkai ejtve —miután meg kelle győződnöm ,hogy szelídséged csak szenvedélyes érzéseknek s ábrándaidnak köpenyege ,—kényszerítve érzem magamat javadért ,a legvégsőhöz folyamodni4  Hevesen dobogó kebellel pillanték nagynéném arczára ,minthogy nem képzelhetőm ,mi leend e végső mód . „Még csak néhány hete vagyok Tordán ,s mi figyelmemet ily rövid idő alatt sem kerülhető el ,lehetetlen hogy te is észre ne vetted volna . Atyádnak lelkét valami nyomja.44  „S ha igen ,vájjon mi összefüggése lehetne annak Sziklásy val?44 —kérdőm ,mint hiszem ,remegő hangon . „Az az összefüggése gyermekem ,hogy férj hezmeneteled egy vagyonos ,becsületes emberhez ,nem csak magadra nézve volna áldás ,de talán atyádra nézve is. “ „Nem értem ,—lehetetlen értenem ,hogyan fiigg mindez össze ?fc  „Atyádnak anyagi viszonyai ,mint meg vagyok győződve ,nincsenek rendben ,—sőt zavara talán e részben rögtöni segély nélkül ,orvosolhatlanná válhatik ;Hozd meg gyermeki szeretetednek a szent ,a nagy áldozatot ,hogy jó és balsorsodban feltarthasson azon gondolat :hogy kötelességidet teljesíted . Boldogságot a földön úgy sem remélhetni ,s ezen az utón a nyugalmat legalább ,az egyetlen jót ,mire az életben számolhatunk ,elérheted.4  Végszavaival csaknem egyszerre hangzának el lépései ,mert szobám ajtáját betéve ,azon meggyőződésben ,hogy szent kötelességet teljesite ,kínos gondolatimmal s zúzott szivemmel egyedül hagyott . Miként haladnátok e világon ,hol a szerencsi bírva ,hernyó ,melyet megvetünk ;8 ha sziuosr felnyitja szárnyait ,lepke ,mely elszáll . B. Eötvös J. Karthaus : Hogy milyen éjszakát töltöttem a jelentő párbeszéd után ,nem kisértem meg leírni ,—mintha nem csak láthatárom ,melynek sötétét a hajnal el fogja oszlatni ,de egész életem egyszerre s örökre elborult volna ,nem találék egyetlen vigasztaló vagy megnyugtató gondolatot . Végtére sok kinos küzdelem s könyhullatás után eltökélem ,hogy magával atyámmal fogok szólani ,s ha az nyugalmát csakugyan visszaadhatná ,ha leánya feláldozza magát :akkor úgy sem lesz messze síromig —gondolám . —Isten irgalmasabb ,mint hogy soká szenvedni engedne . Eltökélém ,hogy ha atyáin titkos bajait azáltal megváltani hatalmamban áll ,feláldozom magamat ,—oh de határozatom már előre megölé lelkemet . —Mintha félig meg lettem volna halva ,heves küzdésem a mély szeretemmel ,mely életem volt ,lenyomó kimerültséget hagyott maga után ,s szivem ,mintha még dobogása is csak gyenge viszhangja volna már múlt életének ,szintén el vala tompulva ,a heves szenvedés után . Alig virradt meg ,a kertbe siettem ,hogy ott atyámat ,rendes sétája helyén ,bevárjam . —Soha még nyájas reggel ,viruló bokrok s mosolygó táj inkább vissza nem tetszék ,mint kilépésem pillanatában . Ha mindent hervadva ,az eget elborultan ,sötét felhőktől lepve találandám ,ha a szép és dús septemberi kép helyett téli pusztulás uralkodott volna mindenfelé ,félig sem lep meg s nem fájt volna úgy ,mint ez átalános mosoly ,melylyel fájdalmaimat a részvétlen s mégis oly szeretett vidék fogadá . —Ifjabb s ta-pasztalatlanabb valék még ,mint hogy te ne vert volna azon gondolat :hogy e világon egy porszem csak az ember s minden keservei ;8 elnehezült keblem mintha még reményét is örökre elvesztette volna ,mindinkább sötétedek . Ha nagynéném előérezheté vala ,mily rombolást okoz néhány szava ,ha tudta volna ,hogy vélt kötelessége teljesítésével ,a legbizalomtelibb szívnek boldogságát öli meg ,talán óvatosabb leende ,s nem vet anyi súlyt s oly nagy felelősséget egy gyermek válla- ira . —De nem vádolom érte ,—ő a legjobbat akarva hibázott ,s kötelességérzetét követve ,talán némi túlságba esett . —Saját szomorú tapasztalatait tartá szemei előtt ,remegett sorsom miatt ,s nem sejtve mély szerelmemet ,kész vala ,ha szép móddal nem viheti ki ,erőszakosan eszközölni belátása szerint javamat . „Jó reggelt kedves Irmám ,“ —hangzók atyám nyájas szava megettem ,midőn az andorfálvi puszta szép vidékén merengve ,mintha bájló álomképet látnék ,élőhalottként állottam egy terebélyes hársfa árnyékában . —Megrettenve fordulék vissza ;de midőn a komoly vonásokat felém mosolyogni látám ,midőn a különben elborult szemekből oly sok szeretet sugárzók felém ,akkor mindenről megfeledkezve csak azt érezém ,hogy ha tehetem ,kész leendek atyámat életemmel is megmenteni ;s nem birva többé izgult érzéseimmel ,zokogva borulék keblére . „Az Istenért ,leányom ,mi lelt ,ki bántott ?kérdé aggodalommal . —Soha még igy felgerjedve nem láttalak  „Oh atyám !szólék ,—mint hiszem ,alig hallhatólag ,midőn felindulásom után szóhoz jőni képes voltam ,—mikint hihette ,hogy leánya nem fogja kötelességét betölteni ?mikint tehette fel ,hogy háladatlan gyermeke volnék ? „Megvallom ,nem értelek ,leányom ,beszélj világosabban . „Nagynéném mindent elmondott nekem ;viszonzám ,könyeimet hasztalanul igyekezve visszatartani . —De hiszen vaknak kellett  volna lennem ,ha nem láttam volna már hosszú évek óta ,hogy atyámat nyomja valami ,8 ha férjhezmenetelem Sziklásyhoz ,leemeli leikéről a nehéz terhet ,ne kételkedjék atyám ,leánya a legnagyobb örömmel meghozza az áldozatot ,még ha gyűlölné is őt. “ Szünetet kelle tartanom ,mert fájdalmam elfojtá hangomat . „S aztán ha Sziklásyhoz megyek is ,kezdem azután minden erőmet összeszedve —kit fog az magamon kívül boldogtalanná tenni ? —Ki szeret engem ,hogy áldozatnak merem nevezni ,mi szent kötelességem6  Heves zokogás szakitá meg szavaimat ,oh mert soha nem jutott még eszembe ,mi e pillanatban ,soha nem gondoltam még arra ,hogy Andorffyra nézve sajátlag egészen közönös lehet ,ha bár kit választok is férjemül ,8 ezen gondolat mélyebben s égetőbben fájt magánál annál is ,hogy örökre feláldozni készülék magamat . „Ha Sziklásyt szeretnéd gyermekem s férjedül választanád ,kezdé atyám ,miután első meglepetéséből magához tért —frigyetekre ,mint őszintén megvallom ,szívesen adnám áldásomat ,de hogy boldogságod árán nyújtsd neki kezedet ,abba nem csak nem egyezném ,hanem még azt sem foghatom meg ,vájjon mi oka lehet nagynénédnek téged ily lépésre bírni akarni . —Mert mi engem illet ,gyermekem —folytatá pillanatnyi szünetet tartva —rám nézve férjhez meneteled csak annyiból volna kívánatos ,mivel jól esnék ,ha egy becsületes s ha lehet ,vagyonos ifjú mellett ,biztosítva láthatnám jövodet . —De koránse hidd ,hogy rajtam segíthetnél azáltal —mondá komoly határozottsággal . Ki mint vet ,úgy arat gyermekem ,s én épen oly kevéssé fogom sorsomat elkerülni ,mint bárki más a világon . —Jövő tetteim okát múltamban keresd ,s ha atyád nyugalmáért tenni kívánsz valamit ,ha azt akarod ,folytatá mély fájdalom vegyületével ,—hogy szerencsétlen atyád kibékülhessen önmagával ,tedd azt ,mi saját javad- s boldogságodra válik4  „Oh hogy lehetnék boldog ,ha téged atyám nyomva látlak ,ha az a gondolat gyötör ,hogy talán ha vagyonos emberhez mentem volna férjhez ,anyagi viszonyaidra legalább —tevém hozzá bátortalanul —segitve lett volna . “ „ Anyagi viszonyaimon te segíthetnél ,azt mondá nagynénéd ?u vágott atyám összevont homlokkal szavaimba . —S te elhitted ,szegény gyermekem ,hogy atyád minden áron csak saját javát fogja szemei előtt tartani ?mondá búskomoly mosolyával —jegyezd meg édes Irmám —folytatá szünet múlva ,melyet megszakítani nem bátorkodtam Volna ,hogy bár mit beszéljenek is ,atyád sorsát semmi az ég alatt meg nem változtathatná többé ,s ha találkoznék valaha ,ki elég lelkismeretlen volna nyugalmadat ily képtelenségekkel zavarni ,ha midőn én már nem czáfolhatnám meg ,akadna boldogságodnak ily ellensége ,jusson eszedbe ,hogy bármi kárhoztatható voltam is ,emlékemnek tartozol azzal :hogy efféle beszédeknek hitelt adni nem fogsz . —Atyád iránti legszentebb kötelességed :hogy magad igyekezzél boldog lenni ,sőt hamvai-nak is azáltal szerzed meg az örök békét ,ha azon öntudat nyugtathat síromban ,hogy leányom boldogsága ellen legalább nem vétettem4  „Épen e pillanatban vétkezel ellene ,sze-rencsétlen ! —szólott egyszerre nagynéném ,ki mindkettőnk legnagyobb meglepetésére köztünk termett . Vagy talán nem volna bűn ,hogy mit javára oly gonddal épiték ,talán örökre lerontád ?44  „Tetteimről számolni senkinek nem szoktam . —Viszonzá atyám hidegen ,s miután leányom sorsa leginkább talán rám tartozik ,igen lekötelezve érzeném magamat ,ha e részben megkímélve maradhatnék minden beavatkozástól.46  „Ha elég önző volnék ,e pillanatban Irma javánál egyébre gondolni ,meg lehetsz győződve ,hogy távozásom előtt egy pillanattal sem lenne Tordán hosszabb a nap ;viszonzá nagynéném hasonló hidegséggel . De mert szülőim a tieid is voltak ,hamvaiknak tartozom azzal ,hogy az unoka javáért ,elnézzem a bántalmat is. “ „Leányom sorsáért csak én vagyok felelős ,te semmit nem vethetsz magadnak szemedre bármi történjék ;s igy jobb a dolgokat természetes folyásuknak engedni ,jobb ha kíméljük egymást . Szülőim unokájának sorsa rám épen úgy tartozik ,mint rád ;szólott nagynéném felgerjedve ,s ha te mint apa jónak látod a szerencsét ,mely felkeresett ,magadtól taszítani ,—én utadba állok ,s nem tűröm ,hogy magadat is ,leányodat is me grontsad . “ „Igen sajnálnám ,ha elfelejteni képes volnék ,mennyi udvariassággal tartozom vendégemnek ,mondá atyám ,színét változtatva —sajnálnám ,ha annak tudatával ,hogy még erőszakos föllépéseddel is a legjobbat akarád ,arra kényszeritenél ,hogy beavatkozásodat komolyan visszautasítsam. “ „Micsoda ?az én beavatkozásomat szándokod visszautasítani ! —viszonzá nagyné-ném ,ingerlékenysége tetőpontján . Ide fáradék ,hogy ha nem késő ,megmenthessem a szerencsétlent leányával együtt ;oly nagy messziségről fáradtam ide ,hogy a mit rontott ,felépithessem ,s a hálátlan még visszautasításról beszél ! De jól van ,veled semmi dolgom többé ,leányoddal akarok csak végezni ,tőle kivánom hallani ,vájjon megnyughatik -e apja romlásában ,szivére veszi -e ,hogy mindnyájan semmivé legyetek ? Mert engem nem oly könnyű felültetni ,mint a hivékeny világot ,szemeim rég átláttak dol-gaid bonyodalmain ,s igen jól tudom ,mily áldás volna rád nézve egy vagyonos vő ,s mi halálos ellensége lennél tenmagadnak ,ha a kinálkozó szerencsét eltaszitanád. “ „Hogy tettleg czáfoljam meg aggodalmaidat ,víszonzá atyám szokatlanúl felgerjedve ,magam fogom Sziklásyval még ma tudatni ,hogy miután leányom nem szereti őt ,megegyezésemmel soha nem számolhat kezére . “ „Azt nem teheted ;szólott néném szenvedély ly el ,maga leányod czáfolna meg ,ha Irma hagyom I. k . 23 tenni mernéd ,mert kényszerítve volna atyja javáért ,ellenére is férjhezmenni . —Nemde Irmám ,kedves leányom ,nem csalódom benned ,ha felteszem ,hogy gyermeki szeretetbői minden áldozatra kész vagy ?“ „ Atyjára csak nyomort s szerencsétlenséget hozna ,ha feládozná magát ;s kész volnék örökre megtagadni gyermekemet ,ha képtelen ürügyök alatt boldogtalanná tenné magát ,s szerencsétlen apját még több felelőséggel terhelné —mondá atyám holthalványan ,s remegő hangja minden szavát nyomatékkai ejté ,mintha örökre bevésni akarta volna lelkembe . „Ne hallgas rá ,gyermekem —szólott nagynéném hevesen ,s jéghideg reszkető kezemet megragadó ,atyád e perczben nem tudja mit beszél . “ „Irma !kezdé atyám ,nyugadtságot erőltetve ,szólj magad ,akarod -e Sziklásyt atyád ellenére férjedül ? „Soha ,soha ,inkább meghalnék ;u viszonzám ,atyám keblére borúivá s rég elnyomott érzéseim forró könyekbe olvadónak6  „Szegény esztelen leány !kezdé néném hosszú szünet múlva ,mely alatt egyedüli nesz ,a boldog madárkák vidám csevegése s fájdalmas zokogásom vala . —Vájjon tudja -e ő ,mit cselekszik ?vájjon megérti -e ,ha mondom ,hogy az ember azért nem boldogulhat a földön ,mert ifjúságában maga játsza el ,s midőn már elszállt ,akkor hajhászsza a szerencsét . —Azonban rám a dolog többé nem tartozik —folytatá ,szokott feszes modorát felvéve —én megtettem ,mit kötelességemnek hivék . —Járjatok a magatok utján ,én megmosom kezeimet ,s nem leszek oka semminek . —De e házban egy perczig sem idő-zöm tovább ,mert összetett kézzel s szemet húnyva nem akarok romlástoknak tanúja lenni . —Hisz úgy is eljövend az idő ,midőn meg fogjátok bánni ,hogy tanácsomat el nem fogadótok ,de akkor már késő lesz minden. “ Atyám és nővére mélyen keseredve váltak meg egymástól ,s engesztelhetlen nagynéném ,kérelmeim ellenére ,pár óra múlva csakugyan útnak indult ,s midőn hintáját tovarobogni láttam ,koránsem hittem volna ,hogy oly változott viszonyok között ,s nem-sokára ,viszont látom őt . Sziklásyval még az nap tudatá atyám ,hogy szerelme nem viszonoztatik ,s igy felesleges is említenem ,hogy a mélyen levert ifjú ,pillanatig sem időzött tovább Tordán . Vége az első kötetnek . Vannak az emberi életben állapotok ,melyek-ben a magány szükséggé válik ;—ha szivünk érzi ,hogy gyönyöre nagyobb ,mintsem hogy valaki megfoghatná ,vagy ha boldogsága romjain sejditi ,hogy keservét senki nem értheti :a szív inkább magába vontíl vissza ,inkább magánosán hordja nehéz terhét ,mint hogy idegennel osztaná . Ki egyszer a dolgoknak bús értelmét felfogá ,az keseregni fog ,bár merre forduljon ;hisz a szív is ,mint a könyv ,minden érintésnél csak a legolva-sottabb helyen nyílik meg . Vannak órák e sötét élet közepette ,melyben átlátjuk ,hogy a rege a paradicsomról ,való lehet még e világon is. . B. Eötvös J. Karthausi . 'A  Az utóbbi események ,melyek napjaimat Tordán megkeserítek ,mélyebb benyomást gyakorlának rám ,mint nagynéném képzelő . —Úgy tetszett ,mintha akaratom ellen nagyon sok roszat okoztam volna ,sőt bár mint ,megkönnyite ,hogy Sziklásytól atyám jósága örökre megszabadított ,a szegény ifjú nem  érdemelt keservei miatt mégis vádolám magamat . —De ennél talán még inkább elkeserite ,hogy atyám és nővére szintén miattam váltak meg oly barátságtalanúl egymástól . Azonban bármi igazságtalan valék magam ellen ,bármi igazságtalan vala az önvád ,mely keblem eltölté ,legalább természetes is volt az . —Nagynéném felvilágositásai csak bonyolúltabb szinben tünteték fel atyám dolgait ,melyek olyan balvégzeteseknek tetszének ,hogy néha ,mintha a kínzó bizonytalanságot nem lehetne tovább tűrnöm ,csaknem hozzá siettem ,hogy esdekelve kérjem őt őszinteség- s felvilágosításért ,hogy esde-kelve kérjem ,fogadjon el tőlem minden áldozatot ,ha azáltal titkos aggalmaitól ,melyek napról napra inkább látszának őt gyötreni ,megszabadulhat . —De bátorságom mindannyiszor elhagyott ,—szivemnek minden határozottsága megtört ,a mint atyámnak ősz hajától szegett elborúlt homlokát megpillantám ,—a mint rátekinték az arczra ,melyet bölcsőm felett is csak búskomolyan láttam mosolyogni ,s melynek vonalai még ha szeretetet tükröztek is ,egyszersmint visszautasitó felsőbbséget gyakorlának . Mintha néhány hét alatt egy évtizednek súlya nehezült volna ifjú vállaimra ,a korábbi bizalomteli kebel remegni ,kételkedni kezde ,szivemnek nehéz sejtelmei támadtak ,s érzeni kezdém ,hogy az élet útjai nincsenek virággal hintve . Azelőtt a szerelem élete ,üdvössége vala szivemnek ,—most vakmerőségnek tetszék még e szent ,magasztos érzésem is . Mióta Sziklásyt elutasitám ,kétszeresen elhitetém magammal ,hogy Andorffy csak mosolyogni fogna tettem felett ,s rá nézve bizonyosan egészen közönyös ,akárkivel ábrándozom ,s bárki lesz is férjem . Mintha egész világ elborúlt volna felettem ,mindent sötét ,változott szinben kezdék látni . —Bizalmam meg vala törve ,s a mint a rózsaszinű fátyol vonúlni kezde szemeim elől ,a fény mellett az árny sem kerülé el figyelmemet . Hogy a folytonos levertség s izgalom ,lassankint lázas állapotot fejlesztőnek ki ,s egészségi változásom miatt ,végre ágyamat sem hagyhatám el néhány napig ,atyámat annyira aggasztá ,hogy alig erősödtem ,alig javulók egy kissé :midőn tudtomra adá ,hogy haladéktalanul vissza költözünk a fővárosba ,hova nem csak dolgai miatt kell sietnie ,de orvosi segélynek sem leszünk hiányában . Megszokva atyám akaratának engedni ,semmi ellenvetést nem ’tevék ,de szivem annál inkább fájt megválni a kedves tájtól ,—Andorfalva vidékétől ,melynek látása ,bár mint igyekvőm még magam előtt is titkolni ,fájdalmaim között is egyedüli vigasztalásom vala . Magányt keresve ábrándozni ,mindig kimondhatlan élvezet volt rám nézve ;s mióta a dolgok más színben kezdtek előttem feltűnni ,tűrhetlennek tetszők minden társaság ,s a legnagyobb jótétemény vala gyengélkedésem ,mely megmentett vendégek fogadásától ,s igy házunk egy időre lassankint épen oly elhagyott lön ,a mily keresett vala azelőtt . —Magányt kerestem ,egyedül kívántam lenni ,még szelíd nevelőném társasága is terhemre volt ,még őt is kerültem . Úgy sem értene engem senki —gondolám forró könyeket hullatva —fájdalmam mélyebb ,mint hogy vigasztalással enyhíteni lehetne . Mig Judit ,Pestre költözésünk előestéjén ,utikészületekkel foglalkozók ,s atyám ,mint már egy idő óta rendesen ,szobájába zárkozott ,hogy dolgait végezhesse ,én a nélkül ,hogy valaki észrevette volna ,csendesen odahagytam a házat ,s olyan izgatottan sieték a kerten át le a rétre ,mintha attól kellett volna remegnem ,hogy valaki feltartóztat ,vagy visszaszólít . ' Szép ,tiszta októberi est vala . —A hervadó fák- és bokrokon a levelek sárgúlt s égő piros szinvegyületben képezék a lombokat ,s a könnyű őszi homály ,mint fehér ,átlátszó fátyol ,lebegett láthatárom körrajzain . —A hegység oldalain itt-amott pásztortűz  lobbana fel ,s fenn a légben egy-egy sereg vándor madár evezett ,mintha messze útra készülődnék . Bármi elragadó egy őszi kép ,nekem úgy tetszik ,mintha megható s le verő volna is egy- szersmint ;—mindig úgy tűnt fel előttem ,mintha a természet bánkódva búcsúznék tőlünk ,8 kétszeresen e pillanatban ,midőn magam is oly nehéz szívvel készültem megválni a kedves ,az emlékezetes vidéktől . A nélkül ,hogy meggondoltam volna mit szándékozom ,csaknem öntudatlanúl hajtám nagy ügygyel-bajjal félre rétünk tövises sövényét ,s kiléptem az útra ,mely a kertek alatt egyenesen Andorfalva felé vezetett . Soha még e bajló vidék ily búskomoly színben nem tűnt előttem fel ,mint most . —A Kékestető sűrű ködfátyolba volt burkolva ,s a sűrű erdővel lepett Mátraság fenyegető sötéten látszék szemeim előtt az ószerű kastély felett emelkedni ,—s mintha a kis őszi bogáron s a zúgó patakon kívül minden elvesztette volna régi hangját ,ünnepélyes ,méla hallgatagság uralkodók minden irányban . Csendesen indultam önkénytelenül Andorfalva felé .