A zálogház előtt egy fiatalember állott ;ez nem ritka eset . Az ifjú a nyárhoz képest pepita nadrágot ,de a forró nyári nap dacára fekete cilindert és ehhez rövid kabátot viselt ;ezért öltözködéséből minden idényszerűség ,minden harmónia hiányzott . Azonban egy igen szép bot volt a kezében ;a bot feje egy ezüst kecskét ábrázolt . A zálogháznak három ajtaja is nyílott az utcára ,sőt ,minden valószínűség szerint ,a kapu alól is meg lehetett közelíteni . A fiatalember mégis úgy viselkedett ,mintha sehogy sem találna az intézetbe . Az összes szokásos mozdulatokat megcselekedte már ,úgymint :nézte a házat ,mintha meg akarná venni ,vagy legalábbis megzsindelyezni . Hogy minden gyanút elhárítson magáról ,olyan módon szemlélgette az ajtókat ,mintha a legközelebbi viharos éjszakán egy kis betöréses lopást tervezne . Majd többször elment a kérdéses épület előtt ,fölnézett a piszkos ablakokra ,és minden valószínűség szerint azt kívánta elhitetni a külvilággal ,hogy vidékies ablakpromenádét csinál . Az utcát igen vizsgálta ,és ellenséges szemmel mustrálta a járókelőket ,akik hite szerint megakadályozták őt abban ,hogy egyenesen céljára törjön . Különösen a nők alterálták ,a szép hölgyek ,akik miatt a fiatalság olyannyira szégyenli a szegénységet . Kihívóan vagy igen megalázva ,szemlesütve ment el mellettük ,és a szép bottal lehetőleg föltűnés nélkül játszott . Forgatta ,pörgette ,az ezüst kecskefejet többször figyelmesen megnézte . A kevésbé éles szemű megfigyelőnek is észre kell vennie ilyen módon ,hogy ez az ifjú ember az ezüst kecskét a zálogházba viszi . Nem sétál vele ,hanem viszi . A bot máris elvált tőle ,külön állott . Ez fájhatott az ifjúnak ,sőt egészen fölizgathatta ,olyannyira ,hogy egyes kósza gondolatát hangosan fejezte ki . Például : -Adieu ,kecske ! -Isten veled ,szép ezüst kecske ! -Nem tudom ,nem tudom ! Abban a pillanatban ,amikor így monologizált ,másik ,valamivel korosabb fiatalember érkezett a bizonyos ház elé ;szintén fekete cilindert viselt ,és augusztus hava dacára egy télies felöltő volt a vállára csapva . Ez az úr egy pillanatig sem habozott ,és egyenesen nekivágott a zálogház legnagyobb ajtajának . Ez az energia magával ragadta az ezüstkecskés fiatalembert is ,aki a következő pillanatban már ott állott a tulajdonos farostélya előtt . A bot elvált gazdájától . -Egy bot !-diktálta a zálogházas . -De milyen bot !-szólt a fiatalember halkan . -Csúf állat ,kecske ,ez nem kedvező !-jegyezte meg a tulajdonos rosszkedvűen ,és mereven ,ellenségesen nézett a kecskefejre ,amelyhez az ő feje hasonlított ,csakhogy szarvai ,ha esetleg voltak is ,a fekete selyemsapka alól nem látszottak ki . -Hogy lehet ily ízléstelen tárgyat venni pénzért ,készpénzért !-fonta tovább megjegyzéseit a tulajdonos . -Nem vettem !-szólt a fiatalember mérgesen . -Hát ? Kapta ? -Ahhoz önnek semmi köze !-jegyezte meg ingerülten az ezüst kecske gazdája ,és az egész arca elpirult ,a pelyhedző bajusza alatt is . -Neki igaza van !-vágott közbe idegen nyelven a diktandóra váró nő ,kövérkés ,formás ,kedves ,egyenes ellentéte a sárga-szürke zálogházasnak ,következésképp biztosan a felesége ,mivel a földi rend egy bolondos ,romantikus költő ,aki folyton ellentétekkel dolgozik . Az ezüst állat végül is ott maradt ,és az ifjú nyolc forinttal távozott a helyiségből . Porig alázva ,iszonyú szerencsétlennek érezte magát ;a kapott pénz ,mint a pokolkő ,égette a mellét ,összeszorította a szívét ,sőt arra késztette ,hogy elfojtott hangon ordítson is ,mind ezt ,hogy : -Bűndíj ,bűndíj ! Pedig nem lehetett annak nevezni ,bárha a szép és értékes tárgy egy hölgytől eredt ,ajándék volt ,egy pazarló édesanyának születésnapi ajándéka . A fiatalember szerette volna a pénzösszeget visszavinni az intézetbe ,de a kamat lefogva ,két kassai szivar útközben ,szinte öntudatlanul megvásárolva ;nem lehetett többé semmit tennie . Futott haza a pénzzel . Útközben megvásárolta a legszükségesebbeket :egy üveg kávélikőrt ,fehér nemez kamásniborítást ,két üvegcse olcsó illatszert . Majd betért egy henteshez is ,és nagyobb összegért úgynevezett párizsit vett . A fiúk mind aludtak ,amikor belépett . Részint a meleg ,részint az éhség ellen cselekedték ,és igen rossz néven vették ,amikor Robin vészes kiáltással felköltötte őket : -Ezüst kecske nincs ,nincs !-ordítá ismételve ,tréfás kétségbeeséssel . Azzal letette egy tükörasztalra mindazt ,amit a bűndíj árán megváltott . Edwárd király ,aki cipőjének hiányossága folytán már hetek óta nem hagyhatta el a lakot ,a kamásni után nyúlt ,fölcsatolta és elrohant . A többiek ettek és ittak ,kivéve Hirsyt ,kinek vallása ez ételt tiltotta . De miután őt is erővel megetették ,és mind jóllaktak ,a megelégedés kifejezése ült ki rendkívül barátságos ,de elhanyagolt orcáikra . A Robin élénk lelkiismereti furdalásai is mind gyengébbek lőnek ,végre elbágyadtak egészen . Bem az asztalra ütött ,Jagics Tivadar fölborzolta üstökét és mindketten egyszerre szóltak : -Ez gyávaság ,valamit kellene tennünk . -Miért ne csinálnánk forradalmat ? -Az idő még nincs itt ,a dolgoknak érniök kell . -A nép boldogtalan ,a zsarnokság üldözi . -Béccsel ,elvégre is ,végeznünk kell . -De hogy kezdeni ? -Megkezdjük minden téren . Úgy társadalmin ,mint politikain . -Az állókarzatról ki vagyunk tiltva . -Egyesülnünk kell ,összeállanunk . -Szívesen ,egyet azonban kikötök :a nők teljes egyenjogosítását vegyük föl a programba . Ez igazságos és okos ! Amit eddig hol súgva ,hol kiáltva beszélgettek ,abban egyek voltak mindannyian . De a hónapos szoba főlakója ,a nőemancipáció dolgában egyedül maradt . Ezen alaposan megkülönböztek ,összevesztek . Valamennyien a régi eszményi alapon állottak ,a két orvosnövendék azonban természettudományi alapon ,és egy kissé cinikusan is ,megtámadta az egyenjogosított nőt ,mint hitvest . -Ezt megtiltom ,nem tűröm !-dörgött Robin ,akinek a legtöbb tekintélye volt az egész társaságban ,nem annyira eszénél és tudásánál ,mint nagyobb testi erejénél fogva . Ilyenformán az ország újjáalakítását egyelőre elhalasztották ,és egyszerre a gimnáziumról ,ottani tanáraikról ,az érettségi téziseiről kezdtek el beszélgetni . Két esztendeje múlt már ,hogy túl voltak a középiskolákon ,mégis még mind az ottani dolgok izgatták őket . Bátor fiúk ,furcsa feleletek ,tanárok igaztalansága ,magánviszonyai ,tehetsége . Nem egy közülük még nap-nap után arról álmodott ,hogy kérdezték ,és nem tudta a Jupiter genitivusát ... Édesdeden elbeszélgettek ,miközben este lett ,és Robin leült az ablakfához ,hogy megírja rendes szerelmes levelét a lánynak ,haza . Természetes ,hogy e levélben ,amily nyomorúságosnak tüntette föl a maga lelkiállapotát -tőle távol ,nála nélkül -,oly fényesnek rajzolta anyagi viszonyait és előhaladását a polgári életben . A kis hónapos szoba ,amelyet a csúf Hirsyvel örökös veszekedés között kellett megosztania ,több részből álló lakosztálynak volt jellemezve ;az egyenruhaszabó ,kinek könnyebb leveleit írta :egy nagy irodalmi részvénytársaság . Robin nagyon hazudott ,hogy hölgye igen boldog legyen ,de jelleme azért nem értéktelenebb ,mint azé ,akiről a gimnáziumban azt hazudták nekik ,hogy tréfából sem füllentett soha . Robin túlzott ,a kelleténél talán egy-két fokkal jobban . Mert azt írta például : Írod ,hogy atyád anyagi zavarokkal küzd . (Ez a pénz ,ez a nyomorult pénz !) Nos ,ha valami szövődés állana be ,ha nem maradhatnátok abban a nyomorult városban (és ez az én szülővárosom !),úgy jöjjetek fel mindnyájan . Anyád ,Ida és -elsősorban persze -te . Várlak benneteket . Van nékem erős karom ,dolgozni fogok . A pálya előttem nyitva ,mindenki oly jó hozzám . Határozott szerencsém van ;várlak ,jertek ! Bevégezte és borítékba tette a levelet . Aztán fogta ,hogy elvigye ,bedobja a szekrénybe . De az ajtó nyílott ,és a füstbarlang szádájában megjelent egy hófehérnél is fehérebb arcú leány ,éppen az ,akihez a levél volt címezve . -Eljöttünk !-suttogta szemlesütve . A háttérben még két hölgy jelent meg ,egy karcsú ,magas ,idősebb leány és egy kövér ,öreg asszonyság . Robin Sándor megdermedve állott a küszöbön . Botjának kedves ezüstfejére ha rátámaszkodhatott volna :a fiatalember lába kétségkívül biztosabb ,arcszíne is bizonyára melegebb . De a fiatalember ebben a pillanatban minden támasz nélkül állott ,és amint hirtelen megpillantotta szerelmesének gyöngéd ,tejes arcát ,melyen néhány régebbi ,igen erős csókja most is meglátszott ,nem az jutott eszébe ,hogy ez emlékeket fölfrissítse ,hanem az ,hogy :nincs petróleum ,az üveg üres . Pedig estefelé jár az idő ,különösen az udvari szobában . A félhomály hasznára vált úgy a bent tartózkodó ifjúságnak ,mint a megérkezett hölgyeknek ,akik közül a nagytermetű ,sasorrú szép leány nyerte vissza leghamarabb önuralmát . Az ablakhoz szaladt ,kinyitotta : -Soha ilyen rossz szivarokat ! A jó szivarfüstöt szeretem . Maguk talán meg vannak büntetve ? Kacagva kacérkodott végig a férfitársasággal ,aztán kis húga és Sándor közé állott ,akik még mindig azon voltak ,hogy egymás kezének csücskét szorongatták ,és meglehetősen fáztak a szörnyű melegben . A nagy leány a hatalmas termetű fiatalember orrára tette a mutatóujját : -Maga ,lelkem ,hazudott ,érzem az orrán ;puha . Maga mind csalogatott ide bennünket ,hogy milyen nagy úr ,és úgy látom ,szintén anyagi zavarokkal küzd . Mi is ebben járunk ,a papának egy kis malőrje támadt . -Sikkasztott !-sóhajtott közbe a kövér ,idős asszonyság . -Az én férjem sikkasztott !-ismételte szaggató hangon ,mintha egy egér szaladt volna föl az alsószoknyáján ,mintha fényes nappal a sárba ragadt volna a cipellője . Az idősebb leány folytatá : -Te ne beszélj ,csak te ne beszélj ,anyám . Apuska tévedett és elbujdosott ,alighanem itt van Pesten . És mi inkább őutána jöttünk ,mint önhöz . Piroska ,csókold meg vőlegényed ,és jerünk . A menyasszony még síróbbra álló ajakkal suttogott valamit ,de Sándor ebben a pillanatban kiegyenesedett ,elpirosodott : -Nem engedem meg ,hogy elmenjenek ,megtiltom ,hogy Piroska máshova fáradjon . Barátim -mondá a fiúk felé fordulva és Hirsy felé pislantva -,legyetek szívesek ,és távozzatok el . Egyedül kívánok maradni családom körében . Csak most került a sor a bemutatásokra ,csak most vették föl a fiúk kabátjaikat ,és az eseménydús délutántól fölizgatva ,boldogan ,ragyogó arccal távoztak . A laktárs nem búslakodott ,hogy a szabad ég alatt kell töltenie az éjjelt ,és úgy érezte ,hogy valami igen szép ,lovagias szolgálatot teljesít . Nagyon lelkes hangulatban voltak mindannyian ,különösen Bem ,a festőnövendék ,aki honvédtiszti nadrágot viselt folytonosan ,a kapuban többször megjegyezte : -Szeretném lefösteni . Ez lesz az én legjobb képem . Londonba küldöm . Fiúk ,a jövő mosolyog reánk ,meg van állapítva . A kisleány arcának vonalai az ember szívében folytatódnak ... Édes irigységgel néztek Robinra ,aki kikísérte őket a kapuba ,vagy helyesebben a kapu alá ,ahol összeszedte értéktárgyaikat :egy nikkel- és két ezüstórát ,két gyűrűt ,több kék és zöld cédulát ,amelyekkel még mindig lehetett valamit csinálni . Hirsynek jutott a feladat ,hogy ez értéktárgyakat a korán kelő külvárosban ,még reggeli előtt értékesítse ,és a családalapítás céljaira átadja . Rendkívül boldogok voltak mindannyian ,és Robin Sándor most már büszke szívvel tért vissza a megtévedt árvagyám családjához ,amely az ő erős karjaira bízta jövendő sorsát ,életét . Azok már eddegéltek ,sült csirkét ,melyet az öregasszony ,nagy búbánatában ,utolsó percben gyönyörű pirosra sütött ,gondosan megspékelve ,a zúzáját szabályszerűen elhelyezve . A kicsike is evett ,és az oly kedves volt így ,amint legörbülő ajkaiba lassan apró darabkás húsokat tett be ,csirkehúst ,ártatlan leány-könnyei egyre hulltak ,hulldogáltak . A családi boldogság érzése mint kimondhatatlanul édes forróság ömlött el a fiatalember valóján . Megölelte az öregasszonyt ,és könnyekig meghatva kérdé : -Mama ,mit szoktak ,mit akarnak majd reggelizni ,teát rummal vagy habos kávét ? -Habos kávét !-szólt a kisleány szepegve . -És Ida ? -Kiment vizet inni ! A gyönyörű termetű nagyobb leány tényleg vízivás címén kiment ,és amint én tudom ,el fog tűnni az ismeretlen város estjében . És rövidesen nem is tér vissza ,hanem csakis az utolsó pillanatban ,amikor e részint tündéri ,részint valóságos ,igaz történet -amelyben amaz ezüst kecske tényleg nagy szerepet fog játszani -elérkezik a végső befejezéshez . Csöndesen és boldogan éltek egy darabig . A boldogság dolgában a családfő oly diszkrétül viselkedett ,ahogy csak egy oly fiatalember viselkedhetik ,aki szabadgondolkodó ,materialista ,de a házasság templomi szertartását mégis tiszteletben tartja . A házban és a ház környékén ,de maguk a fiúk sem tudták ezt elhinni . Az öreg Robin -bírósági végrehajtó egy kisebb vidéki járásbíróságnál -jelentkezett egy napon ,hogy ,mint Duval ,elkérje fiát a bűnösnek vélt hölgyektől . Piroska az első pillanatban nyakába borult ,össze-vissza csókolta ,az öregasszony násznak szólította ,és a végén mindannyian vacsoráltak a városligetben ;Duval apó fizetett . Mégis ,szemben a lakásadó özvegyasszonnyal ,szemben a közvéleménnyel ,de különösen a megkerült apa kedvéért :tenni kellett valamit ,hogy a viszonynak törvényes színe legyen . Az apával volt különösen sok baj : -Pozícióm nem engedi meg ,hogy ezt tovább tűrjem !-szólt hetykén . Az egykori árvagyám korrektorságot kapott egy napilapnál ,amely technikai munkákra előszeretettel vállalt rovott előéletű ,vagy legalább nyugalomba helyezett egyéneket . Azonban ,kiváló állása dacára ,az apa nem egyszer jelent meg szerény vacsorájuknál ,és a házilag ,spirituszon készült rántottlevest ,jó köménymagos túrót segített fogyasztani . Sándor nem otthon vacsorált ,este barátai társaságában kellett étkeznie ,és hazajövet sokszor panaszkodott ,hogy mily drága a kocsmai élet ,megint mennyit kellett fizetnie ,és a gyomrát mégis elrontotta . Ó ,szegény ,hazudós fiú ;soha annyit nem éhezett még egészséges fiatalember ,mint ő ,és annyi vacsorát el nem sétált -mindig előkelő vendéglők előtt -előkelő szellemű és nagyrahivatott fiatalember ! És mivel az élet az ifjúságon rendkívül meglátszik :olyan sovány lett ,mint az agár ,szabályos fülei egy kissé már el is állottak a hatalmas koponyájától . De e füleket csókjaival és forró könnyeivel borította be Piroska : -Ó ,te szegény agárkám ,ó ,te hosszú ,hosszú ,nagy uram !-beszélte ama hosszú nyári délutánokon ,amelyeket a legszűkebb családi körben mindig otthon töltöttek . A leányka varrogatott ,a fiatalember címszalagot írogatott ,és azon törte a fejét :mit esznek holnap ? Kezdetben igen bánatos volt emiatt ,de későbben könnyebben vette ,mert látta ,hogy van valami legfelsőbb gondviselés ,amely -ha néha pont tizenkettőre is -de biztosan kiszolgáltatja a napi szükséges egy vagy két forintot . Amikor rendkívül csekély havi keresete elfogyott :akkor kezdődtek a csudák . Találkozott véletlenül egy megyéjebeli fiatalemberrel ,és az ő megyéje igen népes ,nagy vala . Robin Sándor ! Abban az időben forintos pumpból éltél ,és tartottad el családodat ,mint rajtad kívül még annyian ,akikből később miniszteri tanácsosok ,sőt miniszterek lesznek ;főbírák odahaza és ügyvédek ,később Wertheim-kasszával bíró egyének . Robin Sándor ,kedvesebb és méltányosabb kölcsönkérőt nem láttam még ,azelőtt se ,azóta se ,mint amilyen te voltál egykoron ! Leggyakrabban kocsira ,egy útra kellett neked az illető összeg ,és nem mertünk benne kételkedni ,és nem hitte el közülünk senki ,kivéve talán ama szegény Hirsyt ,aki két hónapig volt teljesen hajléktalan miattad ,és már a rendőrség figyelmét kezdte fölkelteni éjjeli bolyongásai ,hiányos öltözete és teljesen karimátlan szalmakalapja miatt . Ah ,édes fiatalság ,ah ,ezüst kecske kora ! Valami izgató és félelmetes volt benned mégis . Robin egyszer oly szomorúan szólt : -Keresztül-kasul pumpoltam a várost . Ezenkívül a leánykát végképp kompromittálom . Változtatni és javítani fogok a sorsunkon . Meg fogok vele esküdni az oltár előtt ,hazám törvényei szerint . -Az esküvő halaszthatatlan !-jelentette ki Robin . Azonban semmiképpen nem volt még rendben a katonasággal . Nem volt a szükséges okiratok ,különféle bélyeges papirosok birtokában . Hirsyt megbízta ,hogy mégis :egyengesse az utat . A szegény fiú sok utánjárással ,iszonyú fáradsággal ötven forint kölcsönt szerzett a Sándor jogászi indexére . Ez az összeg ,egyéb nehézségektől eltekintve ,kifutotta volna az egyházi szertartás költségeit ,a szükséges kocsit ,egy frakk bérletét ,narancsvirágra is jutott volna belőle . A könnyelmű vőlegény azonban ,amint a nagy summát megkapta ,sietett kiváltani az ezüst kecskét . A nyájas állat megjelenése az izgatott családban örömet ,sőt lelkesedést keltett ,sokat beszéltek róla . Piroska nevetett neki ,megsimogatta ,de amikor látta ,hagy Sándor meg is csókolja ,sanda szemmel nézett rá ,a kecskés botra féltékeny lett ,nem szerette többé . Pedig az árvagyám leánya ,aki pénzeinket és bankjegyeinket nagyon felületesen ismerte ,azt nem is tudta ,hogy ez a tárgy az esküvői költségek egy nem jelentéktelen részét megemésztette ,úgyhogy a szép szertartásról egyelőre le kellett mondaniok . Ez volt az ok ,de a vőlegény a meg nem érkezett születési bizonyítványokat ,katonai és polgári engedélyeket állítatta előtérbe . Hetekig maradt ismét a régiben ;Sándor kint aludt a két-három lépés széles előszoba vöröstégla padlatján ,mosdásra és öltözködésre barátaihoz járt . E szerfölött kényelmetlen és lehetetlen helyzetből szabadulhatott volna ,az anya nem kívánt elébe gördíteni semmi akadályt ,a leány ,ah ,a szegény kisleány oly engedelmes ,tudatlan ,kíváncsi és szerelmes volt ,szívét a hála és az önfeláldozás vágya elárasztotta ,valamint langy tavaszi esők a virágos pázsitokat . Az anya nem vigyázott reájuk ,már csak azért sem ,mert nem volt ideje ,tökéletesen lefoglalta két mánia . Az egyik :hogy negyven esztendővel ezelőtt megkérte őt egy úr ,most igen nagy ,gazdag ,tisztelt férfiú . Mért nem ment ehhez ? Ahhoz kellett volna mennie ! -Mily jó atyátok lett volna ,mily szerencsések lettünk volna azon esetben !-mondta leányának és Sándornak igen sokszor ,mennél többször . És semmi ellenvetés nem használt . A másik mánia :eltűnt ,hiába keresett ,tökéletesen nyomaveszett leányának sorsa . Nem aggódott miatta ,tudta ,hogy él -az anya érzi azt -,hanem szerfölött kíváncsi volt a viszonyokra ,amelyek között annak élnie kell . Titkon fölkereste a lapokat ,és ingyenes kishirdetéseket bocsátott közre :Adj hírt magadról ,jöjj ,mindent megbocsátok ! Válasz nem jött tőle ,csak egyszer küldött valaki egy gyűrődött tízforintost . Hordár hozta meg nem címzett borítékban ,mindjárt elszaladt . Mindnyájan tudták ,hogy ő küldi ,és ezért -kegyeletből -sokáig nem nyúltak hozzá ,amíg egyszer a kényszerítő szükség rászorítatta őket ;Hirsyt elküldték ,fölváltotta ,vásárolt ,sőt magának is vett a legolcsóbb fajtájú cigarettából . A jóember úgy anyagi ,mint erkölcsi tekintetben csaknem tönkrement ,barátjának viszonya ,a lakástalanság megkuszálta ,tanulmányait elhanyagolta ,leckéit elvesztette . Érezte ,hogy tönkremegy ,ha ez még sokáig így tart . -Meg kell esküdniök ,és évi lakást vállalniok !-jelentette ki ama gyűlésen ,melyet a Robin Sándor barátai szabad ég alatt ,barátjuk megmentése ,viszonyainak rendezése érdekében tartattak . Nem is egyszer ,de többször . De mindig látható siker nélkül . Végre Bem Gyulának egy szerencsésnek nevezhető közvetítő indítványa támadt . -Én össze fogom adni őket -mondá -,Isten és ember előtt ,össze . Megesketem őket ,mert tudom a formát ,mert voltaképpen minden kereszténynek joga ,sőt kötelessége szerető szíveket kopulálni . A “ kopulál ”szó megtetszett . -Helyes ,igaz ,természetes !-zúgták a fiúk . Bem ,a festőnövendék ,néhány év előtt cisztercita klerikus ,Clairvoy St. Bernard szép fehér rendjének föl nem szentelt tagja volt ,folytatá : -A szabályos áldás majd azután következhetik . Fő az ,hogy a házból ,ahol a jegyespár lakik ,esküvői ,lehetőleg ünnepi mezben kivonuljunk . A házat ,mely nem nézi a leányt kellő tisztelettel ,meg kell nyugtatni ,lefőzni ,be kell dugni a pletykák csapját . Legjobb lenne persze felrobbantani ezt az óriási svábbogár odút ,e nyomorult fészket ,mely szemérmetlen tekintettel ,gyáva és hazug szavakkal illeti őt ,őt ,aki ... A fiatalember hangja elfogyott . Minden csepp vére összeszorított ökleibe futhatott össze ,mert arca egyszerre oly fehér lett ,mint a gipsz-szobroké . Majd meg elöntötte a vér ;magas ,tiszta homloka egy pirosság . Az ifjú művész beteges volt ,ezért és nem más okból vált meg a szerzetesrendtől . Lelke azonban erős és egészséges ,oly nemes ,egyenes és határozott ,mint amilyen a pálma ,ha felnőtt . Barátai közül senki sem volt hozzá fogható ,sőt ,én úgy emlékszem -ha nem az ifjúság délibábja játszik velem -,hogy abban az időben sem rongyos ,sem ép cipőben nem járt-kelt e földön olyan derék legény ,mint amilyen volt Bem Gyula . Lelkes ,tüzes fiúk között a leglelkesebb és legtüzesebb ,minden művészetbe halálosan szerelmes . Nem olvastam azóta se olyan szép verseket ,mint amilyeneket ő irt ;hallgató magyart öt pengős hegedűn játszott ;mondottuk is ,hittük is :jobban ,mint Pablo Sarasate . Az apostol -mellesleg mondva ,gyönyörűen szavalta Petőfi Apostol-át -mindjobban nekitüzesedett ,de hangját halkította :Piroskáról beszélt ,akinél tökéletesebb ,szebb emberi lényt nem ismert még soha ,igaz ,hogy úri eredetű leányt nem ismert még egyetlenegyet sem . Sőt igazán ,a szó mélyebb értelmében ,nem ismert még semmiféle leányt ,bárha huszonkettedik évét is elhagyá . A gyerekek szívesen hallgatták ,sőt a látszólagos ,mondjuk költött esküvő terve Robin Sándornak ,és így arájának is ,megtetszett . Az egykori árvagyámot nem avatták bele a titokba ,elhatározták ,hagy csak azután írnak neki . Ami az anyát illeti ,azt könnyű volt megtéveszteni ,különben is édeskeveset törődött meglevő leányával ,az elveszettel törődött minduntalan . Már mindent elrendeztek ,épp csak a kocsi kérdése maradt függőben . Egyetlenegyikőjük sem ült még eddig fiákeren ,és a kétlovas bérkocsi ,a hozzátartozó fogalomkörrel ,idegen volt nekik . Sőt ,mert nem ismerték ,bizonyos tekintetekben gyűlölték is a járművek e fajtáját . Elgázolja a szegény népet ,oly gőgösen ,sebesen vágtat ,azt hiszi ,övé ez a város ,az emberiség pedig csak érte van . Messze ,messze valának még a kétlovastól ,ott tartottak ,ahol az ember bőven ráér gyalogolni ,és inkább csak a mulatság kedvéért száll lóvasútra vagy omnibuszra . Ott ,ahol az egyfogatos is fényűzés ,rajta ülni ritka és élvezetes esemény . Természetesen ,lehetőleg úgy ,hogy a város lásson bennünket ,és ne vegye észre ,hogy amíg a szegény komfortáblis ló poroszkál ,mind azt hajtogatjuk magunkban :Elég lesz -e hatvan ? Egy forint ,az sok . Hetven krajcárt ,nyolcvan krajcárt adok neki ! Elég az hozzá ,hogy Hirsy nem mert megszólítani fiákerost . Egy rongyosat ,egy rendkívül igénytelent keresett ,de ilyent nem talált a belvárosban . Kifáradt tehát Budára ,de itt meg sehogy sem értették meg ,hogy mit akar . Miért ragaszkodik a jobbparti fiákerhez ,amikor egy ,a Duna balpartján megtartandó ünnepről van szó ? Elvették tőle a megbízást ,és Jágicsnak adták ,az erős Jágicsnak ,aki a keményített inget gyűlölte -mivel nem volt neki -,és tengerészruhában kereste fel a külvárosi bálokat ;de nem mindig eredménnyel . A fiatalember egy külvárosi kocsmában ,külön ez alkalomra ,megismerkedett ,sőt nagyjából meg is barátkozott két bérkocsissal . Minden rendben volt ,a menyasszony már föl is öltözködött ,fehérbe . Még megvolt tiszta és szép ,csak egy kissé gyűrött és szűk mollruhája ,amelyben négy évvel ezelőtt megbérmálkozott . Szegényke bizony kinőtt belőle ,nagyon be kellett fűznie magát . A szoknyácska rövid is lett egy kicsit ,és kilátszott ,hiába mozgott ,mentegetődzött ,mégiscsak látszott elegáns ,karcsú bokája . De virága volt ,sok-sok fehér virága ! Valamennyi fiú hozott ,mert nem vala tél ,hanem a java virágidény ,amikor krajcárjával lehetett kapni a legszebb rózsákat ,a legteljesebb szegfűket . A ruha hiányait ,esetlenségét virágokkal pótolták ,s a leánykának ez kissé különösen ,de igen jól állott . Robin frakkba öltözködhetett ,a fiúk azonban igen sötét ruhákba ;külsőjükre nézve ,de szívükben is fölöttébb komolyan . Nem tréfáltak ezek ,és ezért ,reménylem ,a Jóisten nem haragudott meg reájuk . A ház meg volt lepetve ,de egyszersmind meg is sértődött . A házmesterné nehézségeket igyekezett gördíteni a szerető pár ünnepies útja elé ,de mást semmit se tudott kieszelni ,mint hogy a két fiákerosnak megtiltotta az udvarba való behajtást . De erre azok nem is vágyakoztak . Elrobogtak tehát ,kócos hajú külvárosi lányok irigysége közepette . Ezek némelyike talán könnyezett is ,mert a külvárosokban a legszebb és legnehezebb dolognak tartatik a férjhezmenés . A fölpántlikázott lovak ,a vajszín kesztyűs vőfélyek ,a kisütött bajuszú vőlegény ,az összeszaladt utca ...ah ,mindez olyan gyönyörű . Az ünnepség ,maga a szertartás ,az egy óráig tartó szereplés ,ez ér sokat . Az utána következő már kevésbé fontos . Nem az élvezet a fő ,hanem a dicsőség . Per la gloria ,felebarátaim ,per la gloria ! Tehát robogtak ;aki robogott . Némelyek gyalog és kombinálva :lóvasúttal meg omnibusszal mentek . Mind ,mind igen elmélyedve ,mert bár mindannyian tudták ,hogy az egész nem komoly dolog ,mégis valamennyien igen komolyan vették . Keveset beszéltek egymással ,igyekeztek közönséges vicceket csinálni ,az ajkukról ordináré szavak pukkantak el -mint a rossz rakéta -,lelkeiket azonban aranytafotával mindenféle szimbolizmus bevoná . Rettegének ,félték az Istent ,és mélyen elgondolkodának :vajon nem vétenek a szerelem ellen ,nem csúfolják -e ki a családi állapotot ,amelyet máskülönben -hangosan szólva -kutyába se vettek . Már nem robogtak ,megérkeztek a vízre . Mert a fiákerok csak az Akadémiáig voltak fölfogadva . Ottan mind hajóra ültek ,hagy átevezzenek a szigetre ,szent Margit kápolnájának romjaihoz . Itt kellett lefolynia a szertartásnak ,így eszelte ki ezt a festő ,most egyszersmind a pap ,a násznagy ,a közjegyző ,az apa ,és még sok más egyéb . A sűrű és elvadult bokrok között ő vezette karon Piroskát ,aki halványpiros volt ,mint a mályvavirág ,és Robin Sándort ,aki fehér volt . A gyerekek utánuk kullogtak ,halkan beszélgetve . A rom aljában ,kőpárnán nyugtatva fejét ,valami csavargóféle aludt ,a legszebb fa árnyéka neki szolgált . Az öregasszony ,aki most is folyton sírt az őt ért régebbi szerencsétlenségek miatt ,el akarta kergettetni . Leszavazták ,sőt egy hatost tettek melléje ,a kalapjába . Körülnéztek ,senki . Két bari és egy kecske legelt a romok között . A lombok meg se moccantak . -Kezdhetjük !-szólt Hirsy reszkető hangon . Robin megfogta menyasszonya kezét ,és a festőnövendék elé állott ;a násznép körülvette őket . Bem Gyula emelt hangon szólott : -Szent Margit királyleány temploma ez ! Mindnyájan látták a templomot ,amint mennyezete támad ,orgonája nő . Hirsy ,újabban filológus ,Ráskai Leát hallotta ,az arcra boruló fátyol alól énekszó hangzott föl lágyan ,latinul . Az egykori kispap folytatá : -Engem az isteni végzet kijelölt ,hogy két lángoló szív fölé reátegyem áldó kezemet . Láttak két szívet lángolni ,és látták ,amint a festő lányos ,fehér kezét e lángok égetni kezdik . De az áldó kezek meg se moccannak . A Gyula drága nyájas gyermekszemeiben egyszerre férfias tűz csapott föl : -Ti akarjátok egymást olthatatlan ,örökkévaló ,isteni érzéssel ,és én itten kijelentem és megparancsolom ,hogy senki közétek ne álljon ,sem ég ,sem föld ,sem törvény ,sem ember . Jaj a sorsnak ,ha benneteket bántani mer ;Isten ellen szegül . Mert az Úr vagyon veletek ,most és mindörökké ,ámen ! -Ámen !-mormolták a fiúk . Az eskető még jobban nekitüzesedett ,a láng elöntötte arcát . -Csókoljátok meg egymást ,hogy az angyalok örüljenek ! A leány megcsókolta a fiút ,az gyengéden ,fél karjával megölelte ;mindkettő szeme tele volt könnyel . Az egykori kispap hozzájuk lépett ,egymás kezébe tette kezeiket ,és reájuk szegezve átható tekintetét ,szólott : -Mondjátok utánam ,amint következik :Mi egymáséi vagyunk az életre nézve . Egyek a boldogságban ,egyek a búbánatban . Egy arc két fele ,egy levél színe és visszája . Házastársak vagyunk . Egymás szülei és egymás gyermekei . Minket isten úgy segéljen ! Szépen ,rendben mindent utána mondtak . Sőt a boldogtalan Hirsy -pedig reá ez az ügy igazán nem tartozott -szintén velük mormolta a kissé szabálytalan eskümintát . Az ideiglenes pap most kezet fogott az új párral ,homlokon csókolta őket ,ezek viszont ,sőt Piroska ,egészen elvesztvén szokott nyugalmát ,kezet csókolt neki . Erre aztán az összes fiúk alkalomszerűnek találták ,hagy az öreg asszonyságot üdvözöljék . Valamennyien elejbe járultak ,kezet csókoltak . És ebben a pillanatban a szegény nő is ellágyult ,a körülményekhez képest boldognak érezte magát . Azután az ebéd következett ,de nem minden nehézség nélkül . Az előkelő vendéglő pincérei megérezték rajtuk ,hogy előre elhatározott terv és kiszámított pénz szerint akarnak étkezni . És látván nagy fiatalságukat ,valamint azt ,hogy nem ama társadalmi osztályba tartoznak ,amely e helyiségekbe szokott járni :rosszul bántak velök . Csak és mindenáron ,mindenkinek bornyúvesést akartak hozni ;természetesen vese nélkül . Ha tudták volna a módját ,ha mertek volna előre borravalót adni ,úgy kaptak volna cseresznyés rétest is ,amely után ,hajh ,oly hiába vágyakoztak . Az újságokra való hivatkozással ,de csakis azzal ,a derék Jágics kieszközölt egy kis tökkáposztát ,ugyancsak bornyúhús-föltéttel . Az új pár éhen maradt a nászlakomán ,részint a mostoha bánásmód ,részint amiatt ,mert az abrosz alatt folyton az egymás kezét szorították :megvan -e ,igaz -e ,hogy mármost az egyik a másiké végképp ? És az áldás következtében mintha melegebbek lettek volna e kezek ! A jelenlevő idősebb és pénzerszényből fizető közönség megbotránkozással vegyes élvezettel nézte őket . A hat fiatalembert és az egy nőt . Gorombákat gondoltak magukban ,és alighanem erkölcstelenséggel vádolták e különös ,és részint hiányos ,részint fölös ruházatú társaságot . Különösen a leánykát nézték gyanús szemmel . Mily fiatal még ,és máris ily vállalkozó szellemű ! Hogy a policia ezt megengedi ,gondolták magukban kövér úrinők és sovány uraságok ,akik között írók és művészek akadhattak ,olyanok tehát ,akiknek mesterségük és kötelességük az élet és az ember ismerete . A násznép pedig ezalatt a leggyöngédebb modorban ünnepelte az új párt ,igyekezvén a testiességnek még csak a gondolatát is elnyomni . Tósztokat mondtak halkan a “ Pályára ”,igen ,s jövendő életpályákra ,a szabadságra ,a nőkre ,sőt a bolond Hirsy a távollevő örömapát ,a vén sikkasztót üdvözölte ,oly gyöngéd ,szívreható módra ,hogy a társaságot részint megkönnyeztette ,részint megnevettette . Azért mondom ,kedves és türelmes olvasóm ,hogy meg ne ítélj fiatal nőcskét ,kit sok férfival látsz ,világos ruhában ,fölvirágozva . Rövid ruhája nem bérmaruha volt -e ,nem azért rövid -e ?-nem tudod . És a fiatal férfiakat ,akik egy nőt rajonganak körül sokan ,azokat is meg ne ítéld ,soha ! Aztán hazamentek . A násznép eltűnt ,egyedül maradtak . Estefelé van ,meleg nyári est ,a ház kitódul az utcára . A bérházban mélységes csend ,csak ők ketten susognak az udvari ablakban . A lámpát meggyújtják az udvaron . -Fölséges éjjel !-szól a férfi . Beteszik az ablakot ,és az izgalmas nap után nyugodni térnek . “Isten veled ,téglaágy ,csúf mártír-fekvés !” -gondolja magában Robin Sándor . Mosolyogva ,boldogan és remegve ,hangosan hozzáteszi : -Be jó férjnek lenni ! -Hát még feleségnek !-susogja vissza az asszonyka . És nem volt még e langyos Pesten büszkébb ,olvadóbb lelkű ,kedvesebb egy pár ember ,mint azok ,kik másnap délben fölébredtek ,mert rendkívül éhesek valának . Ebéd volt ;sőt fölöttébb jó ebéd e napon . A többiekre nézve pedig valami történt ,ami rendkívüli szerencsétlenségnek ,de esetleg különös szerencsének mondható . Ez azonban szigorúan polgári történet ,amelyet különválasztok e násznak szentelt lapoktól . Adieu ,nász ,a messziségben ,az elmúlásban ,a nagy távolságban ,mosolyogva ,de elérzékenyedve ,utólag én is megáldalak ! Nem szabad elfeledkeznünk ,hogy Robin Sándor igen különleges állást foglalt el a Halász és Fivére egyenruhakészítő cégnél . Oly különös volt a pozíciója ,hogy okvetlenül kidobják ,ha akármily címen egy napon túl nem jelentkeznék az irodában . Ha betegség vagy éppen megházasodás címen marad el ,annál rosszabb . A gondos és előrelátó fiatalember mind tudta ezt ,s azért mindjárt az esküvőjét követő napon sietett a hivatalba ,hogy levélben megintse a hanyag katonatiszteket ,a könnyelmű önkénteseket ,a jókedvű tűzoltókat ,mindazokat ,akik a cégnek nem akartak fizetni ,de akikhez neki voltaképpen semmi köze nem volt . Ez a reggel valóban igen kínos volt ,és mindig emlékezetes maradt ,éspedig igen sok ember lelkében . A boltajtóban maga Halász fogadta . Ott álldogált tétlenül ,álmodozva szinte . Szakálla megnyírva ,haja fölfelé fésülve ,nem lehetett ráismerni ,mintha útra készen volna -Amerikába . -Robin úr -mondá a főnök -,ne jöjjön ön többé ide . -Miért ?-kérdé Sándor ,és szíve vére megfagyott . -Mert én se igen jövök !-felelé a cég tréfás ,de rendkívül kesernyés hangon . -Ez esetben elmehetek ? -El ,jó napot kívánok ;meg voltam önnel elégedve . Maga tegye le a vizsgáit . Itt önnek egy notesz ,csak az első lapja van beírva ,szakítsa ki . Írjon bele okos dolgokat . Bevételt és kiadást ,amit költ . Jó napot ,Robin ,jó napot ! A fiatalember elfordult a régi ,körúti háztól ,és elhagyta elvesztett állásának színhelyét . Elment ,és bár mindössze is egy alantas írnoki állás volt ,amit mindörökre elhagyott :a szeme könnyezni szeretett volna ,a szíve bent bizonyára sírt is . Mert konzervatívak vagyunk ,ó ,drága olvasó ,az ember csak maradi állat ,akármily fiatal ,és radikális . Fáj elhagyni a megszokott rosszat is ,a dohos irodát ,a szélhámos üzletet ,amely száz percentre és mindent összedolgozik ,és mégis megbukik . Fáj a válás egy megszokott thonet-széktől ,melynek ülőhelyét magad ülted ki . Fáj a válás egy nedves hónaposszobától ,melynek kontárkéz festette díszítéseit annyit nézted a nyomorúság és éhség napjaiban . Fáj ,mert amikor gondolataid és emlékeid tanyáját valahol ott hagyod ,ösztönszerűleg érzed ,hogy magadból hagytál ott egy darabot . Robin kerülő utakon ment hazafelé . De ez utakon ,éppen ezeken kellett találkoznia a vele egysorsú alkalmazottakkal . Ezektől tudta meg az egész borzasztó esetet . Halász Frigyes kezet fogott egy főherceggel . A dolog nem olyan egyszerű ,hagy első hallásra meg lehetne érteni . Ez ember mint vetemedett arra a vakmerőségre ,és mért követte a tényt az anyagi tönk ? Kirí bár az elbeszélés keretéből -amely csaknem kizárólag becsületes vagy legalább formás embereket zár magába -,mégis pár szóval jelzem amaz üzér életrajzát . Nem volt az szabó ,sosem értett egy mesterséghez is . Alkusz vagy filozófus volt ,napról napra élt ,és ebben az állásában megfigyelte ,hogy az utolsó évtizedek legerősebb jellemvonása :az egyenruhára ,a díszes ,szép és drága egyenruhákra való törekvés . Amaz országban és abban a korban ,holott aranyzsinóros ruhára és púderes copfra vágynak a legkomolyabb férfiak is ,amikor komoly szó esik arról ,hogy a rossz törvények alapján csak hiányosan ítélkező bíró tekintélyét egy idegen országból szedett ,ott emlékezetes ,de itthon nevetséges öltönydarabbal korrigálják meg :-Frigyes és fivére valóban a legjobb időben szervezték és alapították meg az egyenruhaboltot . A filozófia pompásan beütött ,hála ama jobbmódú fiatal önkénteseknek ,akik nemcsak viselték ,de ették ,itták és szivarozták is a drága ruhákat . Éspedig olyanformán ,hogy nem öltöztek egyszerre tíz Waffenrockba ,hanem egyet fölhúztak ,kilencet pedig elárusítottak . Bonyolult az ügy ,és talán nem is érdemes magyarázatra ,elég az hozzá ,hagy a szabóknak a dolgát az Isten igen fölvitte . Keleti rendjeleket kaptak ,és délszaki szállítók lettek . Nehezen ment ,de végre megnyerték a monarchia némely tekintélyét is ,be szabadott menniök a kaszárnyákba ,törzstisztek -olykor -kezet fogtak a céggel ,amely igen szenvedélyes kiállító volt ,és így került ahhoz a szerencséhez ,hogy egy időleges és különleges kiállítás alkalmából ,többféle hercegek és igen magas rangú urak társaságában ,egy egészen fiatal főherceg megszólítatta magát az üzlet alapítóját : -Ez a nadrág félig szarvasbőr ? -A legfinomabb szarvasbőr ,fenség ! -Csináljon nekem egy ilyen nadrágot ,de még finomabbat és teljesen szarvasbőrből . A diadalmas életöröm érzése öntötte el az üzér szívét . Mámoros volt ,bolond volt ,kinyújtotta kezét a főherceg keze felé . Az ifjú fenség a tüntető mozdulatot észrevette ,elpirult ,megzavarodott ,nem tudta ,mit csináljon . De Frigyes mind tolakodóbban nyújtotta szeplős kezét ,mire a főherceg ,ellentállni nem tudván ,beleugrott ,vékony kis kezét -amelyre csak most került a jegygyűrű -átengedte . A cég mohón elkapta és rázta ,félig divatos ,félig keleti módra . Körülöttük pedig ,a megdöbbenés moraja zúgott végig ,egy kedves és vérmes huszártiszt a kardja markolatára szorítatta a kezét ,az a vágya támadt ,hogy a megzavarodott Halászt nyomban agyonvágja . Vérontás nélkül végződött ,sőt meglehetősen titokban is maradt az eset ,de igen jelentős helyekről üldözni kezdték a céget . Méreteire ,szabására ,zsinórjaira kimondták a “lehetetlen ” ‑t ,ami náluk készült ,az nem volt többé előírásszerű ,és -nem lassan-lassan ,de rohamosan -más nagyszabású vevője nem maradt a cégnek ,mint egy Balkán-állam királya és törzskara ,de ezek meg nem fizettek . A kedvező széllel indult cég így kénytelen vala beevezni a krida révpartjába ,és így veszté el állását Robin Sándor egy kézszorításnak miatta . A fiúk -amikor Sándor az esetet elbeszélte -roppantul fölháborodtak ,és a polgári érzés nagyon is föllángolt bennük . A zsidónak fogták pártját ,talán oktalanul ,mert egy főherceg mégiscsak nagy úr . Hanem -az a régi -az olyan korszak volt ! Estig kihúzták méltatlankodással ,de fölhasználva ama pillanatokat ,amíg Sándor vacsorára való szafaládéért odajárt ,igyekeztek a helyzetet komoly oldaláról is felfogni és megbeszélni . Az általános hangulatból az érzett ki ,hogy ez a kis társaság ama szerény háztartást ,melyet most katasztrófa ért ,fenn akarja tartani mindenképpen ,esetleg egy igénytelenebb részvénytársaság alakjában . Összepótolják a pénzt ,amelyre e három embernek szüksége van . A baj e szép tervben csak az volt ,hogy egyikőjüknek se volt egy fölös krajcárja is ,házi nevelők és ügyvédi írnokok voltak ,és közöttük egy -természetesen a jó Hirsy -pénzfizetséget nem is kapott ,csak kosztot és ruhamosást . Mégis ő ágált most a legjobban ,mert természete :hogy ő segítsen másokat ,aki magával tehetetlen . -Urak -mondá -,mindig a jövőről beszélünk . Mi közünk nekünk e pillanatban a messze jövőhöz ? Azt hiszem ,a pillanatnyi szükség beállott ,pénz kell ,de mindjárt . Nekem van egy tervem . Egyszerű ,én a jövő héten anabaptista leszek . Nevettek és bámultak . A fiatalember sietett a magyarázattal : -Úgy tudom -súgta -,hogy az anabaptisták gazdagok ,ötven forintot adnak minden áttérőnek ,és ezenfelül jól meg is fürdetik ! Nevetett ,de igen komolyan ,aminthogy már régebben gondolt erre az eshetőségre ,mint ultima rációra . A többiek kacagtak ,úgy ,hogy az ablaknál ábrándozó ,urára váró és szörnyen éhes Piroska is fölriadt . De csúfolódásuk dacára könnyelmű lényük megdöbbent ,és az ötven forint csábtáncot járhatott lelki szemeik előtt . Egyedül a festő röstellte magát : -Az állás ,fő egy új állás . Ügyvédhez kell mennie ,akárhogy utálja is ezt a dolgot . Le kell győznie ellenszenvét . Vagy magántitkári állásra kell szert tennie . -Reggel küldenék érte a fogatot ,nem is volna rossz !-nevetett közbe Hirsy . Piroska tapsolt e tervre ,nagyon tetszett neki . Az öregasszony is fölnézett a kötéséből . -Vagy újságíró lenne ;azt mondják ,most már meg lehet abból élni ! Csakhogy akkor éjszaka kell dolgoznia ;gázvilágnál ,a forró ,izgatott levegőben ! Az asszonyka elhalványodott ,a szája sírásra görbült . Szerencsére Sándor megérkezett ,és egyelőre lakmároztak ,huszonöt krajcárból valamennyien . Piroska gyönyörűen fölvagdalta a szafaládét ,hagymát vágott hozzá ,ecetet öntött rá ,meghintette borssal és paprikával . Sok volt ,szép volt ,hideg volt ,mert ez áldott olcsó ételnek megvan az a megbecsülhetetlen sajátossága ,hogy meleg időben is hideg marad . Ezért ,és különösen olcsóságáért ,áldassék föltalálója ,kinek egyénisége ismeretlen ,de tevékenysége a közre azért hasznosabb ,mint sok könyvíróé ,művészé és politikusé ;biz én ezt hiszem ,és ki is mondom . Rendkívül jó étvággyal ettek ,kivévén Robint ,aki csak csipegetett . Nem tudom ,miért . Lehet ,hogy azért ,mert most már ,állás nélkül ,úgy vélte ,hogy étkezés dolgában önmegtartóztatással kell élnie . Egy kissé nyomasztó hangulatban ,de jó tervekkel váltak el . Terve a következő hetekben is volt mindenkinek ,de tenni csak a festő tudott . Ő keresett -nincs mit titkolózni -a kis háztartásra ,ő tartotta fenn a három tagból álló családot ,melynek két tagját szerette ,az egyiket -a férjet -forró ,mély barátsággal ,a másikat -az asszonykát -halálos ,izzó ,de eltitkolt szerelemmel . Kivallottam ezt is ,és ha már mindent elmondok ,hadd szólok néhány szót a különös jellemű kezdő művész benső és külső életéről . Addig is ,kedves olvasóm ,szépen megkérlek ,a kárhoztatás kövét ne dobjad az emberekre ,akik látszólag a polgári ,rendes útról letértek . Szafaládé-bankettek és kajszibarack-vacsorák :hadd időzök nálatok még egy keveset . A művészet és az irodalom sok szép ügyét beszélték meg ezalatt ,és szőtték a legkomolyabb ,a legmesszebbmenő terveket ,amíg az étellel játszottak ,mint a gyermekek ;a kenyér haját szalonnának ,belét kalácsnak ették ,bicskával -mert bicskája mindegyiknek volt -apró darabokat vágtak belőle ,kicsi híja ,hagy az asztalra nem rakták ,katonáknak ki nem nevezték ,nem szólították néven ,mint az egész kicsiny gyermekek szokták . Azért komolyak voltak ,sőt nagyon is komolyak ,és mint a derék fiatalság javarésze :a jövendőben és azért éltek ők is ,és nekik sem jutott eszükbe ,hogy az ember igazi jövője ,amiért élni érdemes ,a voltaképpeni cél -a múlt ;az elmúlt fiatalság . Iskolákban kellene ezt tanítani ,aminek tisztára az ellenkezőjét tanítják ,és ezért kellene valami szép szociális forradalmat csinálni . Azért ,hogy másképp rendezkedjék be a világ ,és az ifjúság magáért éljen ,és ne az ostoba ,az ismeretlen öregségért ,amit hangzatos hazugsággal úgy hívnak :jövő . Fiatal olvasóim ,remélem ,meg vagytok elégedve e kijelentésemmel ,amelyről sok szó fog esni még ez elbeszélés folyamán ,sőt nekem úgy tetszik ,magával az ezüst kecskével is a legerősebb összefüggésben van ez a tárgy . De várjunk ,amíg az ezüst állat újra megjelenik ,és addig kísérjük figyelemmel az eseményeket ,amelyek csöndesen és nem ismeretlen mederben folytak . A családfő egész napon át állást keresett ,a barát egész nap dolgozott ,és munkásságának pénzbeli eredményét minden este elvitte a családfőnek . A kréta- és szénrajzok ideje volt ez ,a könnyebb művészet roppant elterjedésének ama korszaka ,amely a szegény Bem Gyula emlékéhez fűződik . Persze ma már senki sem tudja ,hogy mért jött annyira divatba ,és mért lőn oly olcsó a fotográfia és az élet után rajzolt ,életnagyságú kréta- és szénrajz . A pékek ,a fűszeresek ,a nyugalomba vonult soványabb szakácsnék mind-mind lerajzoltatták magukat vele . Sőt vasúti tisztviselők és antikváriusok is ,és műárusa is éppen egy ódondász volt ,aki a világ minden nevezetesebb jogtudósát lerajzoltatta magának ,bárha ezekkel sem rokonságban ,sem semmiféle ismeretségben nem állott . -Tökéletesek nem voltak ezek a képek ,de érdekesek ,tiszták ,erősen árnyékosak ,és ahol rá lehetett bírni a megrendelőt :mindig a Rembrandt modorában . Ha azonban kellett ,bizony lemondott Gyula a művészet nagy elveiről is ,és a fehér inggallérról elhagyta a verőárnyékot ,mert azt az alsóbb ,sőt részben a felsőbb körök is ,piszoknak nézték és kigumiztatták . Még egy különös jellege volt ez arcképeknek ,az ,hogy az orra csaknem valamennyinek egyforma felé hajolt ,nem élbe ,hanem síkba futott ,a hegyén egy kis behorpadással ,olyan ,mint amilyent Petőfinek rajzolnak ,és amilyen formájú volt magának a festőnek az orra is . Megfigyeltük és sokat nevettük ezt a tüneményt ,amelynek magyarázatát ma sem tudom ,nem is keresem ,mert sejtem ,hogy senki sem kíváncsi reá . Legalább három forintot hozott Gyula minden este ,és Robin Sándor ez összegeket egy jogtörténet lapjaira rendesen följegyezte ,hogy visszaadja neki ,ha kúriai bíró lesz vagy még elébb . Gyula azonban mindig rettegett ,hogy a kereset egyszerre csak megakad ,vagy rendkívül leszáll ,és némi aggályai voltak akörül is ,hogy tehetsége végképp elromlik e szamár ;sablonos munkában . Olajfestékkel már alig dolgozhatott ,pedig mi kéj olajjal dolgozni ,és tizenhatféle színt a bádogtubusokból egy palettára kinyomni ! Aggályait és szomjú vágyakozását nem említette senkinek ,de ebben az időben alig is beszélt mással ,mint Piroskával ,akivel különben is több időt töltött el ,mint maga a családfő . Robin Sándor nem született férjnek ,már ezt most mindjárt ,lehet ,hagy egész váratlanul ,kimondom . Először is a legjobb női társaságot szívesen odaadta a legrosszabb férfitársaságért ,a hölgyekkel általában nemigen tudott mit beszélni . Csak akkor volt igazi beszélőkedve ,ha vére felizgult ,szíve megnyílott ,és csak erre az időre . Különben ,ha kedvelte is őket ,egészen emberszámba nem vette az asszonyokat ,amiért ,remélem ,nem veszít el minden rokonszenvet ,bárha megérdemelné . De nem tehetett a természetéről ,a neveléséről ,az életviszonyairól . Nem ismerte a hölgyet ,nem voltak nőtestvérei ,és hogy nemcsak férfiak ,hanem nők is vannak a világon ,ez a fölfedezés gyakorta meglepte ,nemegyszer igen kellemesen . Máskülönben a legszívélyesebb módra ,a legkedvesebben viselkedett Piroskával ,napközben is sokszor ,hevesen megcsókolta ,fölemelte az ölébe ,fölvette a hátára ,és a szobában úgy hurcolta ,mint egy gyereket . A festőnek egészen más természetet rendelt az Isten ,csak nővel tudott igazán barátkozni . A nővel ,akit még nem ismert ,aki rejtélyes ,izgató ,szép és szent lény volt a szemében . Munkájából ha halálra fáradtan Robinékhoz pihenőre tért ,szíve izgatottan vert ,és a gyönyörűség áradt el lelkében ,mert mindjárt fogja hallani hangját a nőnek ,látni termetét ,szemeinek nevetését ,ajkának mozgását . És a művész még izgatta ,segítette ,föllángoltatta benne e férfiúérzéseket . A leány fejének gyengéd és finom vonalai ,egyéni ,disztingvált és gazdag rajza megremegtették . Az állát ,orrocskáját ,a fülét lerajzolta magában százezerszer . Magába szívta az asszonyka formáit ,mégse tudott betelni vele soha . És amikor este hazatért ,nem fogott kezet vele . Csak egy idő óta nem fogott ,azóta ,amióta szokatlan ,édes kéjt szerzett neki ,amint ama kéz lágyan és mégis erősen markába búvott . Robin sokáig nem vette észre ezt a tartózkodást ,és amikor megfigyelte mégis ,tréfásan megkorholta : -Összevesztetek ,mindjárt összeütöm a fejeteket ,csókoljátok meg egymást . A festő -és talán Piroska is -roppantul elpirultak ,de rosszat nem gondolt itt senki ,bizony isten ! Gyula zavartan kezdte a társalgást ,de annál nagyabb ékesszólással beszélt később . Robin leült tanulni -az első szigorlatra készült -,ők meg ketten csevegtek ,azaz az asszonyka hallgatott . Hallgatta a festő nagyszerű terveit ,óriási képtárgyait . Izzó bárányfelhőbe ,teljes napsütésnél ,angyalokat akart festeni ,százat vagy többet ,de prímára ,minden aláfestés nélkül . A nyomor szívtépő képét akarta megfesteni végtelen sorozatokban ,és olyan nagyban ,hogy külön kellett volna vásznat szövetni hozzá Belgiumban . Ha mindazt megcsinálhatja ,aminek a vázlatai egy kis könyvben máris megvoltak ,akkor Jacapo Robusti ,ami a nagy fölfogást és arányt illeti ,csak másodsorban ,utána következik . És ha megcsinálhatja ,ha a gaz sors útjába nem áll ,a Jóisten tudja ,nem lesz -e oly hírneves ,mint ama Tintoretto ,aki egészen ifjú korában csakolyan vad és vakmerő tervelő lehetett ,mint az én Bem Gyulám . Piroska örömmel hallgatta ,és csendes ,de erős vágyakozással várta jöttét ,és igen megelégedetten mosolygott ,amikor lépéseit megismerte . Szerencse ,hogy olyan lány volt ,hogy érzéseiről nemigen adott számot magának ,legalább ebben az időben nem . Különben talán meg is ijedt volna ,tudván azt ,hogy amíg teste ,szerelme egészen Sándorjáé ,lelkének egész érdeklődésével tapad annak barátjához ,álmodik a törekvéseivel ,osztja szenvedéseit ,megkönnyezi kétségeit . Jó szerencse ,hogy az asszonyka ebben az időben csakugyan nem ébredt még öntudatra ,és minden félelem ,minden erőszakos átmenet nélkül ment át egy másik ,talán egy igazabb ,inkább neki való ,ama öröknek nevezett ,tisztán lelki -szerelembe . Ah ,csendesen ,senki sem tudja még ,és ha csak lehet ,ne is tudja meg senki ,csak a levegőégben láthatatlanul tanyázó géniuszok ,akiknek minden dolguk az ,hogy az egymásnak rendelt szíveket a legnagyobb távolságon ,a legfeneketlenebb akadályokon át egymáshoz vezessék ,egymásra fektessék . Ezek a nemtők szépen ,lassan ,és észrevétlen kézenfogták a mi két fiatalunkat is ,de az egyik kirántotta a maga sovány csuklóját . A festő szenvedni kezdett . Éjjel kikelt ágyából ,lefeküdt a puszta földre ,sírt és jajongott ,és másnap roppant lelkiismeretfurdalásra ébredt . Egy órát elaludt a munkaidőből . Hogy fog Robinnak beszámolni ? Már megint kevesebb pénzt visz . Így tönkremennek . Azonfelül :szólnia kellene neki . Ha egy szikra becsület van benne :szól ,megmond mindent . De ha van benne egy szikra becsület ,szólhat -e most ? Elhatározta ,hogy nem jár hozzájuk ,hanem levélben küldi el a pénzt . A fájdalomtól elzöldült és eltorzult az arca ,amikor ez az elhatározás megérett benne . Minek élni tovább ,ha nem mehet oda ? És mégsem hagyhatja őket el ! Egy napon át el is maradt ,betegség címén . Ezen a napon találkozott Robin Sándor egy Bergen nevű emberrel ,akiről sok emlékezetes dolgot fogok elbeszélni ,és aki német neve dacára magyar volt ;no nem egészen az ! Aznap este ,hagy Gyula nem jött ,a Piroska apjával elmentek egy kis kocsmába vacsorálni . (Az öregasszony otthon maradt ,részint azért ,hogy eltűnt leányát várta ,hátha az hazajön ,és azért ,mert nem is hívták. ) A kis kocsma az Ősz ,Tavasz vagy Nyár utca sarkán állott ,biztosan már nem emlékszem ,pedig nevezetes kis kocsma volt . Az ügyvédek nagy elszaporodását közvetlenül megelőző időszakban természetesen sok ügyvédjelölt járt oda ,nemkülönben sok orvosnövendék ,akik egy másik asztalt foglaltak el . A különben egy fejformájú és ugyanegy anyanyelvű fiatalemberek két kasztot alkottak ,ellenséges szemekkel vizsgálták egymást ,és gyakorta átpofozkodtak egymáshoz ,amire rendszerint rövid ,de feltűnő béke következett . Abban az időben a kis kocsmában ebédelt a király is . Magától értetődik :nem az igazi király . Egy vén színész ,havi harminc pengőből élő ,de oly méltóságos és szertartásos ,mint a legjobb angol királyok . Fejedelmi kézmozdulattal parancsolta ,hogy hozzanak vesét velővel -de tojást is habarjanak bele -,és oly mimikával küldte el a pudvás retket ,ahogy Edwárd király küldhette vérpadra szegény alattvalóit . Szép volt e színész uralkodó ,öregségében ,roncsaiban ,elhagyatottságában is szép . Nagyszerű alakja maradt a régi ,megőszült szemöldöke és pillái alól a legszebb kék szem fenséges pillantásait lövellte a pincér és a kocsmáros felé . Shakespeare-t ez jól megtanulta ,és mivel a nemes alakjait szerette játszani ,ő is nemes lett ,lemondó ,bölcs ,de szigorú ,a havi harminc pengőjével . Kérdem :mennyivel volt rosszabb ,értéktelenebb az igazi koronás főknél ? Azért ,mert civilben járt ? Eléggé sajnálta ,hogy puha -és olajos -kalapot kellett viselnie ,és nem koronát ! Az öreg színész a legfelsőbb személy volt a kis kocsmában ,nagyon tisztelték ,mihamarább önkéntelenül a helyiség fejének küzdötte föl magát ,bárha rendszerint a sikkasztók asztalánál elnökölt . Csakhogy e kis körhöz tartozó férfiakról nem lehetett megismerni ,hagy sikkasztók és börtönviselt emberek ,valamint egy szolidabb őrültekházában is ,ha mint józan tanulmányozó belépsz ,keresed és nem ismered föl a szegény tébolyadottakat ,és az ápolókat és orvosakat tartod annak . A külső szín csaló mivolta oka -e mindezeknek ,avagy úgy áll a dolog ,hagy azok között ,akik már sikkasztattak ,és akik még nem sikkasztottak ,megőrült és az őrülésre hajlamos ,szóval :ember és ember között nagyon kicsiny a különbség ? A sikkasztók asztaltársaságának elismert elnöke ,a vén színész ,jól érezte magát a társadalmon kívül álló ,tapasztalt egyének között ,akik elbúva éltek ,következésképp folyton ünnepelték benne a nyilvánosságot . Az írókat persze sokkal jobban szerette ,de ezekkel abban az időben meghasonlott ,és amint ő mondá :“a magasabb tisztviselői karral töltötte együtt élete hátralevő napjait ”. Valóban ,egykoron -volt -magasabb rangú tisztviselők is jártak az asztalhoz ,kis porciót ebédelni . Vegyészek ,bírák ,polgármesterek ,nagyobbára a negyven és az ötven között ,de borzasztóan megrokkanva . Idejárt az a híres ,nagytehetségű volt képviselő is ,akinél szigorúbb erkölcsi elveket nem vallott senki ,szívéből vallotta ,és a baj csak az volt ,hogy ez elvek gyakorlásához nem volt pénze . Mindenki azt hitte ,hogy főbelövi magát ,de neki bizony volt esze ,és élve maradt ,díjnok lett ,és egy másik társaságban vallotta a régi erős és szigorú erkölcsöket . Félek ,hagy bűnpártolással fognak gyanúba ,de mégis ,el nem hallgatom ,hogy ezek között a gazemberek között voltak becsületes emberek ,főképp azok között ,akik egy nőért ,a családért ,a fiúért -akit drága iskolában taníttatni ,a leányért ,akit férjhezadni kellett -nyúltak az állam vagy valaki más ,nem látható személy pénzéhez . És -Isten a tanúm ,nem vagyok asszonygyűlölő -ezeknek a zömét a bűnre egy vagy más asszony kényszerítette ,vagy észrevétlen ,lágyan hömpölyítette bele . Beteges vagy fényűző nők ,akiket különben nem is szerettek . Természetes ,hogy más okok is közrejárultak ,teszem föl ,az italnak hirtelen fölszállott ára ,a divatba jött sör ,a különféle ásványvízzel hígított borok inaugurálása ,a kávéházak hirtelen megerősödése ,és hogy a kassai négyes-szivar ebben az időben múlt el ,és a legolcsóbb szívható szivar lett a hétkrajcáros británika . Na meg aztán :a politika ! Mindezekről az asztaltársaságnál kevés szó esett ,és abban a pillanatban ,amikor Piroskát és férjét apjuk ott bemutatta :az ország elkeseredéséről ,a fennálló kormány bűneiről beszélgettek . A “ király ” -és ez világos -rendkívül ellenzéki hajlamokkal volt megáldva . -Elhoztam a leányom egy kissé szórakozni ,és bemutatni a vőmet -miniszter a jövendőben ! Az egykori árvagyámnak hirtelen nem jutott eszébe a vejének a neve . Csak úgy rémlett neki : -Robay Andor !-mondá . -Robin Sándor !-helyesbítette Sándor . -Mindegy !-szólt az exfőügyész . -Az előbbi szebb !-jegyezte meg a király ,aki fölkelt ,lassú léptekkel közeledett Piroska felé ,és mélyen bókolva megcsókolta a kezét . A vén bűnösök egyszerre igen fölélénkültek ,és követték elnökük példáját ,valamennyi említette a nevét és foglalkozását -a régit . Az atya nagyon büszke lett ,boldog ,mert látta ,hogy a leánya tetszik ,és ezen a réven őt is többre nézik itt ,mint azelőtt . -Miért nem mondta ,hogy ilyen szép leánya van !-szólt Bergen ,a rendes vendégek közül az egyedüli ,aki még nem sikkasztott . -Mindig mondtam ,de nem hallgattak rám !-válaszolta az öregúr némi szemrehányással . A többiek visszatértek a politikához ,kormányalakításhoz ,a veszendő erkölcshöz ,a “ király ” közben ,gyengén és fensőséggel ,kacérkodni kezdett Piroskával ,akit állandóan “gyenge nőcské ”-nek nevezett . Bergen ,amaz egyedüli ,az ifjú pár mellé ült ,és végképp lefoglalta őket . -Ifjú barátom -szólt a lehető legbizalmasabb hangon -,mi szüksége van arra ,hogy börtönviselt férfiak közé jöjjön ,és ide hozza a feleségét ? Tudja meg ,ebben a társaságban én vagyok az egyedüli ,és én is ... -Ön is fog !-suttogta mosolyogva Sándor ,akit hirtelen valami keserű cinizmus öntött el ,és önvád ,mért jött ide ? Bergen ,a prókátor ,édesdeden fölnevetett . Az arca rikító színben nyílott ki ,olyan lett ,mint a tót rózsa . Mégis talán elhagyom a virággal való hasonlatot . Olyan arcot váltott ,mint mikor a marhahólyagot fölfújják ,oly fényeset ,oly vérmeset ,olyan aggasztót ;na most mindjárt szétpukkad . Pedig Bergen még egészen fiatal volt ,szénfekete nagy haja ,szakálla ,csak a bajusza nőtt ritkán a kettős vastagságú szája fölött . -Tudja -folytatta az ügyvéd ,miután lelohadt ,elcsöndesült egy kicsinyt -,nekem sok jó barátom van ezek között ,és a mesterségem olyan ,hogy tanulhatok tőlük . Védőügyvéd vagyok ,és egykoron a politikai pályára akarok lépni . Ezektől megtanulom a haza közállapotait ,a vidéket ,ahol ,fájdalom ,nekem nem ringott bölcsőm . Itt Pesten születtem ,és lelkemben nincs meg a népi rend ismerete . A sötétben kezdeni jó ,alul ,egészen alul . Innen föl lehet menni a magasságba ,és az sokkal jobb ,mint a magasból lejönni ide . Sándor vállat vont . Az ügyvéd nagy ,húsos kezét a bal vállára nyomta ,Piroskára ,majd az urára nézett : -Ön a legúribb ,a legelegánsabb külsejű fiatalember ,akit eddig ismertem . Ugyebár az ön apja alispán volt ? -Nem ,adószedő !-szólt Sándor érdesen ,sőt haragosan . -Annál szebb ,hagy ön ilyen . Roppant előny az ,aki nagyúrnak születik . Sándor egy kissé ellágyult . Nem mosolygott többé ,még kelletlen ,de komoly arccal hallgatta az ügyvédet ,aki meg egyszerre nekilelkesedett : -Boldog volnék ,ha ön belépne irodámba . Sőt mi több ,ezennel szerződtetve van ! Kivett a mellényzsebéből egy gyűrött ,piszkos ötvenest ,és a Sándor kezébe gyűrte : -Itt az előleg . No ? A fiatalember egy darabig kezében tartatta a pénzt ,és hirtelen megvillant lelkében az ezüst kecskének bánatos arculata . Oly régen nyugszik a rovarporos szekrényfiókban szegény . “A kecskét kiválthatom !” -villant át elméjén a gondolat ,és a pénzt eltette . Bergen keze után kapott ,megszorította : -Holnapután mindjárt egy gyönyörű ügye lesz . Védeni fog egy uzsorást . Nincsenek szigorlatai ? Annál jobb ! De milyen uzsorás ! És a hólyagképű fiatalember oktatta a kerubinarcú ,de erőművész termetű Sándort . Kinyílt előtte oly mértékben ,hogy később maga is megbánta . -Tegyük kezünket a kor üterére -mondá ,és keresett egy csuklót ,előbb a Piroskáét ,de azt nem lehetett megfogni . Megelégedett hát egy volt főhivatalnokkal ,aki krémszínű felsőkabátban nagyon csöndesen ült mellettük . Ennek megfogta az üterét és folytatá :-Tapintsuk meg ,mint ver ... -Veri :a látszólagos tisztességet ,a belső elzüllést . Jaj annak ,aki nem becstelen belülről ,s nem előkelően nemes kívülről . -Üti az órát ,amely elérkezett nekünk ,változatos karakterű férfiaknak . Ez az állapot ,ami van :ez azon zavaros ,amelyben pompás halászat esik . Ön hal akar lenni vagy halász ? Mert a kettő egyszerre nem lehet . Akarja maga ,hogy egy közönséges kukta a fejére csapjon ,egy rossz bicskával egy kissé megnyiszálva ,elevenen dobja bele a bográcsba ? -Ördög vigye a kor üterét -meglóbálta és ellökte magától a krémkabátos kezet -,és ördög vigyen el engem ,ha teljesen értem . Néha találkozik az ember tisztességes férfiakkal ,becsületes nőkkel . A látszat az ,hogy mindenki kapható ,és mégis ,engem már többször dobtak ki bírák és más ilyen szegény ördögök ,akiket nem lehet megvesztegetni . Van valami titkos és erős szerve az országnak ,amely csaknem reakcionárius módon ellene szegül az anyagi előrehaladásnak . -Nagyságos asszony -az ügyvéd egyszerre ,minden átmenet nélkül Piroska felé fordult -,bocsásson meg ,hogy ilyesmiről beszélek . De úgyse érti . És nem érdekli a kor irányából ,legföljebb az ,hogy még minden a férfiúi erőre ,az ököljogra van alapítva . Nézzék meg ,milyen sikerük van a nagy termetű ,izmos embereknek ! Ők vannak elül . A magasak uralkodnak ,és a kis termetűek közül néhány csak rendkívüli szemtelenségével bírja . Gratulálok önnek az urához ,olyan termete van ,mint egy gránátosnak ,és arca :a szent Sebestyéné . Ha egy kicsit megtanul fontoskodni ,ha egyszer valakit megver vagy megvérez ,ha elolvassa Carrara büntetőjogát ,egy kis közjogot ,néhány közgazdasági vezércikket :politikai tekintély lesz ,úgy éljek ! -Pedig én élek ! -Ivott magára . Koccintottak vele ,Sándor sietve ,előbb itta ki a poharát . -Ön ,úgy látom -jegyezte meg az ügyvéd ,kissé elsavanyodva -,utál engem . Jó ,de nem szabad elárulnia . Az őszinteség se nem jó ,se nem érdekes ,és nincs is az emberiség természetében . Hazudunk önmagunknak is ,és az önelemzés e korszakában -ez erényünk nélkül -rakásra lövöldöznők magunkat . Mi történnék például e szerencsétlenekkel -köztük becses apósával -,ha nem hitetnék el önmagukkal külön-külön ,hogy az ő társadalmi bűnük ,amely miatt már a bíró is végzett velük ,hogy az ő sikkasztásaik és csalásaik -egészen mások ,csak félbűnök . Gentleman nem élhet egy teljes bűn világos tudatával ,és mi csak azok vagyunk ,vagy mi ? Sándor fölnevetett . Az ügyvéd közelebb húzta hozzá székét ,és a fülébe súgta : -Kétféle kiváló férfitípusa van ez idő szerint szép hazánknak . Az egyik :amelyik nem akar ,de a végén mégis gazember lesz . A másik :aki előre elhatározza ,hogy a mérsékelt ,de egyszersmind a merész gazság útjára tér . Én az utóbbi szektához tartozom ,és ön -ön ,remélem ,örökre becsületes marad . Sándor elhalványodott attól való féltében ,hogy valami gorombaságot hall ,és le kell ütnie a fülébe susogót . -Mármost elég ebből az ostobaságból . Vegye a pénzét ,keressen magának segédet Illaván ! Az ügyvéd méltatlankodott ,kapkodott fűhöz-fához : -Az egész csak tréfa volt . Ez a mai fiatalság ,nem lehet vele tréfálni . Nem fogadom vissza a pénzt ,ez elintézett ügy . Valakihez úgyis csak be kell szegődnie . Hát inkább megy ismeretlen tyúkprókátorhoz ,azokhoz a vaskos képű majmokhoz ,akik Carrarára ,Ricardóra és Werbőczyre hivatkozva ,finom jogi tételeken veszekednek a kávéházban ,és nem egyebek ,mint egy uzsorás szabó ,egy gyakran bukó ékszerész ágensei . Akik a szájukkal meghalnak a jogért ,de lelkükben édes áhítattal lesik a váltókereseteket . Végre is a zsebébe visszagyűrte a pénzt . Fölállott ,mélyen meghajolt a király előtt ,és tüntető haraggal távozott . Hűlt helyére nézve ,nagyon valószínű ,hogy igen kellemetlen ,sőt becsületbe vágó dolgokat beszélt róla a társaság ,de ez még jobb társaságban is -és ilyenek még vannak ,vagy lehetnek -szintén így szokás . Csak Sándor védte ,de védelme az általános zajba fúlt . Éjfél felé járt ,és a bortól ,a melegtől nekitüzesedve és ellágyulva az urak mindenike a saját esetét kezdte beszélni ,és szidni ama bűnöst ,aki helyett voltaképpen ült és a társadalmi állását is elvesztette . Természetesen a nagyobbik rész politikai és társadalmi pártállásának ,egyenességének és hajthatatlanságának lett az áldozata . A sikkasztás technikájának bővebb részleteit lehetett itt meghallani azoknak ,akik erre kíváncsiak . Mi ,legalább én azt hiszem ,nem vagyunk ilyenek és igyekezünk menekülni e nem illatos forróságból ,amelyben Piroska szépen elszundított . (Talán ebben az időben már nem is volt egészen egészséges. ) Fizettek . Elégtételükre legyen mondva ,egyik se mondott be kevesebb vagy olcsóbb ételt ,mint amennyit megevett . Pedig kiválóan sok kenyér és kis tészta volt az étlap ;gyümölcsöt csak az ügyész evett . Sándorék számláját -akármennyire fájt is ez az önérzetes fiatalembernek -az apjuk egyenlítette ki ,önérzettel és boldogan . És lóvasúttal vitte őket haza ,igen ,a gyöngéd apai érzés elbódította őket egészen . A kapu előtt Hirsyvel találkoztak . A derék fiú -talán méltóztatnak reá emlékezni még ?-úgy látszik ,ismét lakás nélkül létezett ,de azért igen jó színben volt ,mert ha rosszul vagy sehogy sem lakott is ,de rendesen és jól étkezett egy kocsmárosnál ,akit a magyar nyelvben oktatott . A hajléktalant szerették volna behívni ,de a házmester miatt nem tehették . Legalább föl és le sétáltak vele vagy egy negyedórát . Sándor búcsúzóan megjegyezte : -Eh ,rossz a világ ! -És nem is lehet megjavítani !-tette hozzá sóhajtva . -Te lemondasz ?-szólt Hirsy megütődve . -Le én !-felelte Sándor keserű hangon . ...És az ifjú Robin másnap jelentkezett a hólyagarcú Bergennél . Az ügyvéd két kövér keze közé fogta a fiatalember halovány arcát ,és mondá : -Ön az enyém . Legyünk te- s tuk ,mert minden jónak ez az alapja Magyarországon . Én embert csinálok belőled ,nem ,ember az semmi ,urat ! Itt az ügy ,oly gyönyörű ,oly piszkos ... Élt abban az időben egy nem katolikus vallású ,idős ember ,akinek a nevét ritkán írták ki az újságokba másképp ,hacsak nem ezzel a jelzővel :a fehér hiéna . Lehetett vagy nyolcvanéves ,gyönyörű alak ,biblikus jelenség . Erős ,mint a cser ,sőt még erősebb ,mert a gallya ,a törzse nem idomult az erdő más egyéb fáihoz ,sem szomszédaihoz ,sem testvéreihez . Mintha magában állana ,mintha külön törvényei lennének ,külön ,neki . Rendkívül gonosz ember volt ,de a szíve lágy ,tele meleg ,sőt tüzes érzéssel . A gyermekeit úgy szerette ,mint egy vadállat ,aki állattársát megöli ,hogy elvigye a fiókáinak . No ,lehet ,hogy a gyilkosság ennek magának is élvezet . Ez embernek volt egy unokája ,Hanna nevű . Eme nagyapa Robin Sándort mint Bergen segédjét ,magához rendelte ,hagy megadhassa neki a szükséges információkat egy némileg büntető ügyben ,amelyet részint ő indított ,részint őellene indítottak . Reggeli hét órára kellett ott lennie . Az öreg hiéna már templom után volt ,és az írószobájában szilvóriumot früstökölt . A szilvóriumot a kasszából vette elő ,és némi habozás után megkínálta Sándort is ,de örvendetes tudomásul vette ,hogy nem él pálinkával . -Nem is való fiatalembernek ,a fiatalembernek a víz való -mondá mély meggyőződéssel . -A víz ,a víz ,én tíz icce vizet ittam meg ifjúkoromban egy nyári nap alatt . Amikor például Nyírbaktától Gyöngyösig egyszuszra gyalogoltam . -Miért ?-vetette közbe Sándor udvariasan : -Rongyért !-jegyezte meg az öreg röviden . Nevetett hozzá ,nyolcvanéves kora dacára még a fogaival nevetett . És némi célzatossággal nézett körül a szobában ,amelyet a cselédség “ezüstszobá ”-nak nevezett . Ezüstedényekkel ,óriási ,karos gyertyatartókkal ,egyházi és étkezőszerekkel volt teli a szoba . Az üvegszekrényekben -részben kihalt ,részint tönkrement -mágnáscsaládok szervizei ,ezüst evőeszköz egy vendéglőre való . -Akkor megettem egyszerre egy sült libát ,most már nem tudok megenni ,csak egy felet ! Az öreg igen elbúsulta magát ,fejét lehajtotta ,és úgy sandított a fiatalember felé ,aki behozta magával az ezüst kecskét ,és gyengéden simogatta a fejét . -Miért hord ilyen drága botot ? Elveszítheti ,ellophatják ,vagy nem is a magáé ?-kérdé az öreg alázatosan . -Mi közöd neked a más dolgához !-hallatszott föl erre a válasz egy óriási bőr karosszék felől . Arra fordultak ,és nem is vették észre ,hogy valaki ül benne . Egy fiatal leány ,aki beletemetkezve a székbe és az ablak felé fordulva ,korán reggel Rabelais-t olvasta . Most letette a liliomos kötésű ,kis francia könyvet ,elhagyta rejtekhelyét ,előtermett . Sándor bámulattal ,sőt megütközéssel nézett reá ,a bemutatkozást is elfeledte . Hanna mégis kezet nyújtott neki ,pár pillanatig mustrálták egymást . A leány a vörös zsidó leányok ama fajtájából való ,akik között temérdek a furcsa ,csúnya ,szeplős és kesely szemű ,halvány és formátlanul gyönge ,mint a pincében nőtt virág . De ezek közül egy-egy aztán kiválik ,és száz leány izgató nőiessége és vonzó meg lázító szépsége van meg ez egyben . A haja ennek aztán komolyan vörös ,aranyban játszó ,pirosba hajló ,és tíz leánynak sincs annyi fürtje ,mint ennek az egynek . A szeme pedig igazán szem ,egymástól távol fekvő ,és mintha valami titkos ,ismeretlen törvényű nemesítés által a kettősére nagyították volna meg ,olyan ,mint ama királyleányoké ,akik az egyiptomi szfinkszek mellé vannak eltemetve . Az amur törzsbeli hölgyeket értem ,akiknek sírszobrait ellopdossák a tudós ,a zsivány angolok . Hanna így kivált ,sőt még jobban ,mint amennyire azt az én tompa színeim révén látja az olvasó . Oly fehér volt ,mint a tubarózsa ,egy kissé rózsaszín és egy keveset zöldes ,és a szépségében sok volt e bódító ,nőies virág természetéből . Sándor meg is szédült tőle egy pillanatra ,és csak akkor ocsúdott föl ,amikor látta ,hogy a leány gúnyos ,sőt megvető kíváncsisággal nézi végig . -Ez az a fiatalember !-szólt az öreg ,és közvetlen közelből rámutatott a szokatlanul nagy ujjával . -Beszélj vele egy kicsit franciául ! Hanna engedelmeskedett : -Est-ce que vous êtes ce jeune homme naïf et honnête dont nous avons besoin ? (Ön az a naiv és becsületes fiatalember ,aki nekünk kell ?) -Lehet ,hogy az vagyok ,kisasszony !-felelte Sándor magyarul . -És nem fognak bennünket bezárni ?-folytatá Hanna franciául . -Ó ,kisasszony ,amíg én élek ,nem ! -És nem szokott ön soha hazudni ? Mert én gyűlölöm a hazugságot ! -Önnek soha . -Különben én nem bánom ,tessék . Akkor nem fog pénzt kapni . Egyáltalán nem fog pénzt kapni nagyapótól ,le fogja önt főzni ! Az aggastyán oly gyönyörűséggel hallgatta őket ,hogy az arca szinte beletorzult . Nevetett és könnyezett egyszerre : -Szép kiejtése van ,mi ?-kérdé kacagva . -Ó ,igen !-felelte Robin Sándor ,és igen különösen érezte magát . Majd érezvén ,hogy keveset mondott ,hozzátette :-Sohasem hallottam még ilyen szép francia kiejtést . -Látta ön Sarah Bernhardtot ?-kérdezte Hanna hirtelen és szeles érdeklődéssel . -Igen !-hazudta Sándor . -Én nem . Nagyapám nem akar elvinni . Azt mondja ,hogy a francia színésznők mind erkölcstelenek . Úgy mondta ki ezt a szót ,hogy “erkölcstelenek ”,mint a többit ,mint ahogy kimondta volna ezt :“ eső ,felhő ,fehér ,fekete !”Majd igen búsan megjegyzé : -Semmi részem nincs szellemi élvezetben . Nagyapó köhögve ,elvörösödve vágott közbe : -Megint élvezni ,mindig csak az élvezet . Ez a mai fiatalság ,a leányok is nem akarnak egyebet ,mint élvezni ! Az öreg haragra gyúlt : -Már most menj !-szólt unokájához . -Menj ,és sétálj egy kicsit ,itt Pesten ,ha az ember sétál ,mindent lát ,és nem kerül pénzbe . Hanna hízelegni kezdett a fehér hiénának ,beleakadt a szakállába ,fésülte az ujjaival ,az ölébe ült : -Nagyon szeretlek ! -Jobban ,mint az apádat ? -Jobban ! -Jobban ,mint a jövendőbeli uradat ? -Nem ,azt szeretem jobban ,ha lesz . De nem tudom ,hogy lesz -e és milyen ? -Fogok neked hozni egy rendkívül derék fiatalembert ! -Csak sok pénze legyen !-szólt a leány komolyan . Az öreg szívéből fölnevetett . -Szegényt nem akarsz ? -Fuj ! Ölelkeztek és csókolóztak ,alig vettek tudomást arról ,hogy egy idegen fiatalember is van a szobában . -Te vagy a legjobb és legokosabb ember a világon !-jegyezte meg Hanna ,és ravaszul kacsintott az öreg szemébe . -Valamit ki akarsz tőlem csalni !-szólt az öreg benső megelégedéssel . Majd Robin Sándor felé fordulva ,mondá : -Ilyen ez a leány ,hízelgő és csaló ,de őt nem lehet megcsalni ,és ezért szeretem . Az anyja más volt ,szelíd ,engedelmes ,nem okos . Ez az én nevelésem . Százezer forintot fog kapni ,ha férjhezmegy . Hannus ,mit ? Mennyit ? -Száztízezer forintot ! Mindnyájan nevettek ,Sándor ,bár mindig egy csudálkozás volt ,belejött ebbe a közvetlen társalgásba ,és eszébe se jutott sürgetni az információt . És nem nézte többé oly félelemmel vegyes megvetéssel az uzsorást sem . “Annyi bizonyos ,hogy igen eredeti ember !” -gondolta magában . Azonban mégis elpirult ,amikor az öreg azzal a kéréssel fordult hozzá ,hogy keressen unokája számára szép ,gazdag és előkelő ,egészséges fiatalembert ,de nem kereskedőt . -Nagyszerű ajándékot kap ! -Mit ?-kérdé a leány szelesen . -Egy szép jogi könyvet !-felelte a nagyapa . -Jó -mondá Sándor kissé elfogódva -,a férjnek valót elhozom . De milyen legyen ? -Külsőre olyan lehet ,mint maga !-szólt a leány érdesen ,franciául . -...Aztán mégiscsak sor került az információra . A baj ezúttal nem volt kicsiny :a fehér pénzférfiú ezuttal egy félbolond lengyel herceggel és egy szegény kis dzsentri-jogászocskával való uzsoráskodáson kapatott rajta . A nagy ügyvédek ,akik már egy s másszor kihúzták a börtönből ,de akiket végül mindig rászedett ,nem akarták vállalni a védelmét ,így került Bergenhez ,aki azonban nem bízott magában ,tudta ,hogy ha a vén szívtelent valaki megmenti ,az csak egy rokonszenves ,szegény jogászocska ,abból a fajtából ,amelyet az öreg előszeretettel fosztogatott . Valaki ezek közül ,aki az ártalmat és a bűnt -dicsőíteni tudja . Az áldozatok e szép típusából egy ,aki kijelenti ,hogy ő hálás az uzsorás iránt . A megbízás rendben volt ,és amikor Sándort kikísérték ,az ajtóban Hanna csöndesen mondá neki franciául : -Ha nem zárnak be bennünket ,ha maga is úgy akarja :a maga felesége leszek ! Tél azért van ,hogy kicsiny családok a szatócstól tíz krajcárért fát hozatván ,izzóra fűthessék a pléhkályhát ,és krumplit süthessenek a tetején . Higgyék meg nekem ,hogy ezért van a tél ,és nem azért ,hogy nagy ,elit bálok ,dúsgazdag piknikek legyenek ,olyanok ,amelyeken nagyon megrontják a gyomrukat mindazok ,akik nekiesnek az osztrigának ,bár utálják ,de osztrigát nem enni -nem lehet ,nem szabad ,és ami mindennél több ,nem illik ... Szeretem hinni ,hogy a telet a Jóisten nem a jégpályák kedvéért rendelte ,hanem Jézus minden évben újra való megszületésének kedvéért ,a rejtelmes és barátságos hóért ,a csikorgó hidegért ,amely elől egy kis szobába ,pléhkályha mellé menekülni olyan boldog érzés ,mint amilyen a fecskefióké lehet ,amikor anyja pelyhes melléhez ,annak szárnya alá búvik . A szegény jó krumpli -szegény és jó ,mert szinte emberi arculata van az én szememben -,a sietve sülő burgonya morgott és mozgott a kályha tetején . Piroska meg-megigazgatta ,de az ujját mindig megégette egy kissé ,mert már besötétedett kora délután . Sándor ,a családfő ,még nem jött haza ,és csak Bem Gyula volt jelen . Ültek a díványon ,nézték a tüzet ,szóval mindegyre emlegették ,hogy “ejnye ,soká jön már Sándor ” ,de ha szíveikbe láttak volna ,bizonnyal megítélik magukat ezért a kis jezsuitáskodásért . Igen jól érezték magukat így ,és alighanem szívesen elülnek ,eldorombolnak ily módon akár a világ legvégéig ,legalábbis addig ,amíg nem fogy ki -amivel fenyegetőznek a tudósok -a tüzelőanyag . De sötét volt ,és nem látták egymást ,sem magukat ,a bírálat vagy önelemzés fagyos világossága is békén hagyta őket . Amióta nem a festő födözte a házi szükségleteket ,azóta megint sűrűbben vizitelt ,és keresményét mindenféle ajándék alakjában hozta el . A ház úrnője örült ennek ,mert nő és gyermek volt . Ezek ketten pedig rendkívül várják és igen szeretik az ajándékozót . A nők talán még jobban ,és lehet ,hogy más férfiút ,mint az adakozót ,nem is szeretnek igazán ,talán csak azt ,akit ők halmozhatnak el ajándékkal és áldozattal . A festő egyszer egy kis gyerekkocsit is hozott ,hogy legyen ,ha majd kell . Egy kissé indiszkrét volt ilyenformán ,de ez senkinek sem tűnt föl ,egyedül az öregasszony emelt ellene kifogásokat ,mert a kocsinak nem volt mennyezete ,és ezért félős ,hogy a nap a kicsike orcájába süt ,ha majd a nap sütni fog ,ha majd kicsike lesz . Egyéb ügyetlenségeket is követett el Bem Gyula . Például titokban kölcsönadott a ház úrnőjének ,aki a háztartás költségeit nem tudta bőven fedezni amaz összegből ,amelyet a családfő adott . Konyhapénze ha elfogyott ,nem mert kérni az urától ,annak barátjától kért könnyű szívvel ,szégyen nélkül . A háztartás gondjai iránt Sándornak különben sem volt semmi érzéke ;sokat költött magára ,jól öltözködött ,készen ruhát nem vett soha ,és nem tudott lemondani arról ,hogy fehérneműinek egy részét ne a tisztítóintézetben vasalják . Ah ,ezek a vakító ingek sokszor fölbillentették a háztartás költségeinek mérlegét ,és amíg az asszonyka az aranyozott gombokat az ingekbe belérakta ,sokszor könnyezett ezalatt . Azonban a ház urának nem szabad szükséget látnia ,inkább az asszonyka nélkülözgetett egyetmást . Például egy pár téli cipőt ,amelyhez sehogy sem tudott hozzájutni . A nyáriban pedig nem mehetett többé az utcára . Ennek okán otthon maradt ,a lábát fájlalta ,de azért a kis szobában mindennap másfél óráig föl és le sétált -lehetőleg olyankor ,amikor senki se látta . E különös sétát a születendő kisgyermek érdekében cselekedte ,hallotta szegényke ,hogy ilyenkor sétálni kötelesség ;bár nem jól esik . Így mulatgatja ,bosszantgatja a természet az ő becézett gyermekét ,az asszonyembert ,és nemcsak megkínozza ,de még az arcába is mosolyog ! A cipőügy ,sem más apró ügyek el nem vették a Piroska jókedvét ,és szíves olvasóm ,kérlek ,ezt a topánka dolgot te se vedd valami tragikusan . Van valami bánatos boldogság az ilyen furcsa nyomorúságban ,amikor rég elmúlt ,amikor nem félhetünk tőle ,visszavágyunk rája ,és nem egy urat láttam ,ezek között egy legeslegjobb barátomat is ,aki a nagyszerű éveslakásban -amelyet csak félévenkint lehet fölmondani -mindegyre visszasírta a Mária utcai apró hónaposszobát ,amelyből fölmondás nélkül tették ki a szűrét ,miután több hónap óta fizetni nem tudott ! Aztán ,elvégre is ,egészen bizonyos ,az asszonykának lett volna téli cipője ,ha csak két szót szól ,kétfelé is szólhatott volna ,és az egyik helyütt -ha úgy akarja -még a lábacskáját is megcsókolják ,és sűrűn és forrón omló könnyekkel melengetik föl . Az asszony nem szólt ,mert ez így esett neki jól . Valamint jólesett a féligsült krumpli ,amelyet Bem Gyulával megfelezett ,amíg meg nem érkezett az igazi feles ,a férj . Robogva ,diadalmasan érkezett ,az arca ragyogott ,sőt kezében a kecske is nevetett . Ölébe ültette Piroskát ,bár nem szokott más jelenlétében gyöngéd lenni hozzá . Most megsimogatta ,lovagoltatta ,becézte : -Cicamama -mondá -,azt hiszem ,gazdagok leszünk ! -Hogyan ?-kérdé a nő boldogan ,mert a gazdagság ígérete a legjobb és legegyszerűbb hölgyeket is föllelkesíti . -Most jövök egy milliomostól -folytatta Robin Sándor -,egy milliomostól ,aki rám bízta az életét . Az asszony se ,Gyula se értették meg . Sándor magyarázgatta : -Egy gazember ... No ,ez aztán fura egy héber . Savanyú Józsi . Engem igen megszeretett . Van egy féleszű lánya is ,azt mondta ... Mondhatom ,hogy érdekes nép ! A legműveltebb leány ,akit ez életben láttam . A vörös hajával a szobapallót söpri ... Nem ,jó szag nem volt náluk ,alig tudom magamat kifújni . A berendezésük valóban gyönyörű ,csupa ezüst minden és fekete fa . Egy kissé rejtelmes az egész . Az agg polgár ,azt hiszem ,ölne is egy forintért . Vagy talán ölt is ? Mit ,mit gondoltok ? Külön díjazás ,legalább ezer forint jár ki tőle . Hagytatok nekem egy krumplit ? Megettétek ,zsiványok ! Van ? -Mama ,szíveskednék vagy öt krajcárért vajat hozni ! Az ifjú védő igen nehezen értette meg magát . Annyit megtudtak tőle :mindnyájuk élete függ attól ,hogy ama rossz ember el ne vegye méltó büntetését . A festő ezzel nem volt megelégedve ,és a kelleténél talán élénkebb hangon jegyezte meg : -És én őszintén kívánom ,hogy ama érdekes alakot bezárják ! Sándor dühbe jött ,és elkezdte az uzsorást védeni ,először általánosságban ,aztán külön ,a maga uzsorását . Oly pompásan beszélt ,hogy mindenkit meggyőzött ,a festőt ,sőt önmagát is . A nőkről nem is szólva ,a női nem -úgy mondták nekem -a pénz gyors ,bár nem egészen méltányos fiaztatásának sohasem igazi ellensége . A pénz gyors szaporítása nagyon kívánatos dolog szemeikben ,és aztán -ne hagyják magukat az ostoba férfiak ! És Sándor igazán szépen és feltűnő folyékonysággal beszélt . Különösen hatott a fölkérdezésekkel ,amelyekre pompásan megfelelt ;igaz ,könnyű kérdéseket adott föl magának . És igen szépen használta ki a családi mozzanatokat :a patriárka ,aki családjának gyűjt ,maga éhezik ,de unokájának a legdrágább és legelőkelőbb nevelést adja ... Ama vörös leány Rabelais-t olvasott kora reggel ,és Arany János nyelvén írja nagyatyja üzleti leveleit ... És vajon mit tesz a hiénának nevezett agg férfiú ,mi az ő legnagyobb bűne :könnyelmű ifjak szüleit megdöbbenti ,figyelmezteti ,esetleg meg is bünteti ,mert nem adtak gyermeküknek szolid ,komoly nevelést . Sok ostobaságot beszélt össze a mi tüzes ifjú emberünk ,csakhogy ezek -más helyről került ügyvédi fogásokkal egyetemben -hatnak majd a bíróság előtt is ,és Hanna atyját bizonyítékok hiányában bizonyára fölmentik . Hanna ott ült a bűnper tárgyalásán ,elöl ,a hallgatóság között . Itten támad a szerelem . Tágra nyitott ,oly fényes ,hogy egy kissé már vad tekintetével követte a férfi minden mozdulatát ,csodálkozással ,rajongással és az elragadtatás önkéntelen ,tört hangjai lebbentek el ajkairól . Ah ,ezek az ajkak olyanok voltak a női szájak között ,mint a csigák között ama élénkpiros ,meglepő külsejű ,fantasztikus és gazdag rajzú tengeri csigák . (Örök csuda marad ,hogyan születnek és mint élnek a komoly ,a rettentő ,a bestiális óceánban e kacér és művészi lények . Valamint örök csuda ,hogyan termett elő a könyörtelen és nem formás szarmata-zsidó családban a Hanna szája ,melynél nem rajzosabb és nem keresztényibb Bellini vagy Botticelli bármelyik asszonyának ajka. ) Nézte ,nézte . És kimondhatatlan kedves lett előtte a Robin Sándor nagy kezének a körme is . Kedves :a kevés mozdulatú karon megfeszülő -és bizony fényesedő -fekete kabát ujja is ! A nyílt és egyszerre gőgös fejről ,a hatalmas mellről ,a kemény állású lábszárakról nem is szólok . És nem szólok most semmit arról ,hogy miként mennyei manna ,úgy hullott és úgy hatott a fiatal férfi teli baritonja ,amely a leány családját és magát -a társadalom és a törvény kegyetlen ítéletével szemben -oly ragyogóan igazolta . Mert hiába volt Hanna oly önálló ,erős ,sőt vad ösztönű leány :olvasmányai mégiscsak hatottak reá . És hiába állott nyíltan ,de szívéből is ,nagyapja ,a pénzkereskedő mellé :titokban mégis fájt neki ,hogy az emberies ,erkölcsös könyvek ,a tőke nélkül szűkölködő poéták mégiscsak elítélik a nagyapót és az egész famíliát . Ó ,ezek a könyvek ,ezek a könyvírók ,hogy összezavarják a világot ,elterelik természetes medréből az érzést ,ellenkező irányra térítik a gondolatot ,jóvá teszik a rosszat ,rosszá a jót ,érzékiséget fakasztanak az ideális lélekből és megfordítva . Mi lenne a világból és mi a szerelemből ,ha egyszerre minden könyv elégne ! EImúlnék minden izgató és mulatságos szövődés ,és alighanem rövidebb ,egyszerűbb ,de talán még erősebb lefolyású lenne Hanna szerelme is . Ti könyvek ,ó ,ti könyvek ,milyen erősek vagytok ,amíg jön egy ízecske ösztön ,egy csöppnyi vér ,igazi vér ,és elhamvaszt ,semmivé tesz ,mint hitvány hamut ,a levegőbe szór belőletek ezerre menő becses kötetet ! Itten azonban ,bizonyos ,szerelem támadt . Hogyan ? Apróra megmondani bizony én nem tudom . Az kellene talán ,hogy tanácskozzunk professzor Bourget-vel ,de szerző szerény véleménye szerint ez a francia minden korok leghazugabb tudósa ,aki könnyű szívvel és komoly arccal :csinál tényeket ,és azokat becsületszóval bizonyítja . Könnyű neki ,a nagy tekintélyű franciának :egyet füllent ,és két igazságot von le belőle . Neki elhiszik ,de született volna magyarnak ! Mindez ide tartozik ,de hagyjuk abba ,bár jólesik bántani valakit ezer mérföldnyi távolságból ,de erősen ,és mégis úgy ,hogy meg nem érzi . Hanna azonban mind csak nézte Robin Sándort ,akinek -sajna -nem volt még ereje a nyilvánosság előtt való kacérkodásra ,és csakis akkor ,amikor a fölmentő ítélet már elhangzott ,tekintett a leányra ,büszke ,alázatos és -szerelmes nézéssel . Mert itt ,bizony itten támad a szerelem . A férfi hiúságából ,a regényes ,lehetetlen helyzetből ,abból ,hogy szeretnie nem szabad . Abból ,hogy egy olyan leányt kell megszeretnie ,aki egy gyűlölt ,lenézett és idegen levegőben él ,más a fajtája ,más az erkölcse ,bűnben született ,a bűn által ily fényes ,ragyogó . Hazugság ,hogy a szerelem keresi a magának való ,könnyű föladatokat :a legnehezebb és legártalmasabb célokra tör ,ha csak teheti ,és ha nem teheti ,annál inkább . Robin Sándor kezét két kis puha kézbe fogták ,és nagyon megszorították ,soká ,soká el sem engedték . És ebben a pillanatban a mi ifjú emberünk érezte ,hogy a Hanna kezei erősebbek ,mint az övéi . És ha homályosan is ,de éreznie kellett ,hogy e kezek nemcsak simogatni ,de ostorozni és fojtogatni fogják még . Becézik majd és kínozzák ,belemarkolnak szívébe ,és kiszakítják azt a melléből ,az ő hatalmas melléből . Valami idegenkedést ,sőt valami félelmet is érzett Sándor ,de egyszersmind valami forró ,egész valóját elárasztó izgalmat . Nem látott ,nem hallott ,elméjére vörös homály szállott alá ,és -itten támad a szerelem . A fekete ternóruhából ,amely angolosan ,de szűkre volt szabva ,úgy ,hogy a virágzó ,dús formák alig fértek alája ,a fekete szirmokból :kifehérlett ,feléje ragyogott ,neki kínálkozott a tubarózsa . Fekete rongyokból ily graciózus -de erős -fehér nyak nem szökellett ki még ,nem ,soha ! Hitvány szövetbe legyen takarva ilyen test ,a szövet érinti ,ez szentségtörés ! Leszakítani ,leszakítani ,kibontani a kontyba tűzött vörös hajat ,megríkatni az ékkőszínű szemet ,elrohanni vele ,miként egy faun ... Hohó ! Udvariaskodtak ,hálálkodtak . Az ősz gazember végigtapogatta ifjú védőjének testét ,idegen nyelveken áldást mondott reá ,sőt -nem zavartatva magát a lassan oszló közönségtől -,kezét is a fejére tette : -Legyenek hosszú életűek szülei is ,ön is ,boldogok és szerencsések ,egészségesek ,kívánok a doktor úrnak egy gazdag és szép feleséget . -Két gazdag feleséget !-jegyezte meg a Hanna apja ,aki szintén jelen volt ,és a siker dacára nem vette komolyan az idegen vallású fiatalembert . Kedvenc fia kártyaviccére jóízűt nevetett a fölmentett vádlott . De hálája még mindig heves volt : -Ha valamire szüksége lesz ,csak szóljon . Ha kell önnek pénz . (Ámbár őrizkedjék pénzt költeni . A pénz fiatalembernek nem való. ) Akar maga nálunk ebédelni :Főztek ma ,Hanna ? Nem főztek . A mi kosztunkat talán nem is tudná megenni ,bárha egészségesebb . Most fő :irodát nyitni . A hír ,amit szereztem magának :egy vagyon . Nagy vagyon . Most fogjon velem ezért kezet . Kezeltek . Sándor magához tért ,mosolygott . Hanna félreértette ezt a mosolygást ,és fülébe súgta az öregnek : -Adj neki pénzt ,sok pénzt ! A pénzkereskedő elkomolyodott : -Pénzt ,neki ,minek ? A főnökével majd kiegyenlítem !-mondá halkan ,majd hangosan hozzátette : -Akar ,Robin úr ,eljönni hozzánk ? Adatok ügyeket a maga hasznára ,nem kell szólni a főnöknek . Jöjjön el ,akármikor jöjjön ,engem meglátogat ,én sok jó tanácsot adhatok ,nálam van fürdőszoba ,megfürödhetik ,pénzt nem kóstál . Igaz ? Ez az ajánlat megnevettette Sándort . Kacagása ráragadt az öregre ,sőt a fiára is . Hanna is mosolygott ,de halovány lett és haragos . Hamarosan félbeszakította a hálálkodási tárgyalásokat : -Mi előremegyünk Robin úrral ,aki nálunk ebédel . Ott jön Bergen lélekszakadva ,végezzetek vele ! És elvitte ,ő vitte el a férfit . A bírósági palota sötét folyosóján sietve ,szótlanul mentek előre ,amíg egy ,a rendesnél világosabb ,de elhagyatott folyosón Hanna hirtelen lehajolt ,és megcsókolta a Robin Sándor kezét . Sándor remegve csókolta vissza a leány haját ,majd a nyakát ,amire Hanna két keze közé fogva a fiatalember fejét ,így szólt : -Az enyém vagy ! És ajkon csókolta . Pedig akkor nem volt romlott ,érintetlen és ártatlan volt ,az igaz ,a forró szerelemről nem lehetett több fogalma ,mint akármelyik tudatlan lánynak . De úgy határozta el már régen ,hogy így fog cselekedni ,ha szívében föltámad a szerelem . Így ,ahogy a lányok nem szoktak ,nem mernek ,de gyakran nagyon szeretnének . A folyosón férfialakok tűntek föl ,az ifjú pár sietve lépett ki az utcára . Hanna szólott : -Legjobb volna ,ha most mindjárt hazavinne . Sándor érezte ,hogy elpirul . A kötelesség ,hogy mindent bevalljon ,eszébe jutott . E kellemetlen és kotnyeles barátunk ,a szükséges és nemes ,de kiállhatatlan signor Kötelesség igen elgyengülve jelentkezett . Fáradt ,sápadt ,inaszakadt egy géniusz ,Sándor egy kézmozdulattal elhárította ,és a nemtő kehes hangja elfúlt a friss ,fiatal vér hatalmas fölzúdulásában . A leány különben sem engedte idegenekkel diskurálni ,belekapaszkodott a férfi karjába ,és folytatá : -Nekem nincsenek előítéleteim . Nincsenek ismerőseim ,a családomban pedig én parancsolok . De azért nehéz dolgom lesz velük ,különösen nagyapámmal . Ha maga az én vallásomon volna ,nem lenne semmi baj ,de így szegény öreg talán megőrül bánatában . Nem ,nem ,valamit kell csinálni . Ámbár ,nem tudom ,lehet ,hogy ezt a vallásbeli különbséget föl fogja használni nagyapó . Arra ,hogy lealkudjon a hozományból . Mert az ő élete ez :alkudni és nyerni ,még a fián ,még a legkedvesebb unokáján is . Nagyon hisz és nagyon fél ősei istenétől ,másrészt azonban örvendeni fog ,ha magával jó üzletet csinál . Nem akar majd pénzt adni ,ha ád :biztosítja és leköti mindenképpen . Vigyázzunk ,vigyázzon ! Robin Sándor szeretett volna a föld alá süllyedni szégyenletében . Megzavarodott ,a szó szoros értelmében megzavarodott ,majd hirtelen gőgös hidegség fogta el : -Itthagyom ,ha ilyeneket beszél ! Hanna mosolyogva biztatta : -Na ,ne haragudjék ! A pénz jó ,a pénzt becsülni kell . Én nem engedem ,nem akarom ,hogy megcsalják . Egytől irtózom legjobban ,attól ,hogy megcsaljanak . És semmit sem gyűlölök jobban ,mint a gavallériát . Magának is le kell szoknia ,mert úgy hiszem ,hajlama van rá . Csöndesen ,takarékosan fogunk élni ,magunknak . Háromezerötszáz ,négyezer forintból -az első években -meg lehet élni szépen ,kényelmesen ,nem urasan ,mert az uraskodás :szamárság . Egyszer egy héten elmegyünk színházba ,este a Dunához . Vannak barátai ? Kijelentem ,hogy a vendégeket nem szeretem . Van magának atyja ,anyja ? Majd meglássa ,hogy fognak szeretni . Milyen kár ,hogy most várnunk kell ,amíg a templomba mehetünk ,hogy megesküdjünk . A pap előtt ...akkor magára haragudni fogok egy kicsit . A férfira nézett ,ragyogó ,szerelmes pillantással : -Szeretném magát itt az utca közepén össze-vissza csókolni . Maga nem ? Engem még nem csókolt meg soha senki . Maga az első . És nem fog más soha . A “ sohá ”-hoz értek ,és ez a szó ,ez a kissé tág és nyújtható fogalom szerzett valami stílust első hosszabb szerelmi beszélgetésüknek . Enélkül inkább holmi előleges tárgyalásnak vált volna be az egész diskurzus ,amely alatt szegény Sándor oly sokat szenvedett . A leány különös ,vad és szinte programszerű könyörtelensége -mert ,ó ,vannak cinikus szüzek is -,a szokatlan ,sőt merőben ismeretlen hang ,mint vasszeges borona ,úgy gázolt át agyán . Ámde ami igazán fájt neki ,nem ez volt ,hanem az ,hogy végre is legföljebb még a mai napon át csalhatja a leányt ,aztán vagy bevall mindent ,vagy -úgyis kiderül minden magától . El kell válniok hát előbb ,éspedig mindörökre ,minden reménység nélkül vissza kell térnie a legteljesebb és a legridegebb reménytelenségbe ,a megszökött asszonyhoz -a magáéhoz . Le kell élnie az egész életét azzal . Mily kínzó örökkévalóság . Együtt tölteni ezzel ,ha egy hetet is :az örökkévalóságnak mily kimeríthetetlen boldogsága ! Sándor megszorította a Hanna kezét : -Mit csinált maga velem ? A fejem szédül ,nem látok . Valami borzasztó félelem fog el ,hogy innen a karomból kiszakítják . Maga nem fél ? -Én nem -szólt a leány halványan . -És mit tenne mégis ,ha jönnének ,hogy elválasszanak ? -Ha asszony vagy lány jönne ,annak kikaparnám a szemét ;erős vagyok . Ha férfiak jönnének ,azokat elbolondítanám ;ravasz vagyok ! -És ha én magamtól mennék el ? -Utána futnék ,megfognám ! -Ha meghalnék ,most ,itt ? -Az nem lehet . Egy szűk utcába értek . Itt érte be őket a férfitársaság ,amely még mindig a délelőtti eseményeket tárgyalta . Csak igen halkan beszélgethettek ,annál hangosabban tárgyalt a társaság . Pénzről ,mindig csak pénzről . Százasokról ,ezresekről ,de a szerény krajcárt sem vetették meg ,azt is többször szóba hozták . A fölmentett vádlott kijelentette ,hogy aki egy hatos borravalót ad vendéglőben vagy kávéházban -vannak ilyen fiatal ,sőt házasemberek is -,az egyszerűen becstelen . Hanna apja Bergennel azt beszélte meg ,hogy mennyibe került volna az öreg kiszabadítása ,ha elítélik ,és milyen utakat kellett volna megtenniök . Az ügyvéd ajánlotta ,hogy erről a tárgyról csöndesebben beszéljenek ,de a vádlott fia vállat vont : -Mit ? Pénzért mindent megcsinálnak ! Ha tetszik ,megmondom a miniszter szemébe is ! Az öreg csitította ,de helyeselte . Hanna hátrafordult : -Nem beszélnétek csöndesebben !