Szép ,nagy csendesség van körülöttem jó ideje már . Messzire tőlem csak megy tovább az élet ,baj ,osztozás ,iparkodások ,és ha néha kicsit felé nézek ,elcsudálkozom ,hogy az életet most élő emberek milyen gyerekesen kíváncsiak rá ,hogy mi fog velük történni holnap vagy holnapután . És furcsa elgondolni ,hogy a mostani dolgok a fiatalok számára éppolyan újak és érdekesek ,mint nekem a harminc évvel ezelőttiek . Az én mostani látásommal nézve már világos ,hogy a sokféle emberi hajszában és változásban nagyon sok a játékos szándék . Ahogy a gyerek azt mondja :boltocskát játszom vagy papát vagy tengeri vihart -úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célratörő ,a szorgos ,a léha ,a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe . Valamivel ki kell töltenie az időt ;el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre ,hogy az fontos . Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen ,és talán ez volna a természetes -minden egyéb csak magahitető fontoskodás . Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában . Csakhogy nem ,mint a színpadi ,csinált történetekben ,egy fő személy szándéka után igazodik a többieké ;a valóságban mindenki külön fő személy önmagának ,és senki sem vállal mellékes szerepet ;magáért magának játszik . Ebből támad a sokféle és véletlen bonyolódás ,ami mindnyájunkat végtelen érdekel ,amíg benne vagyunk . Ki kit szeret ,kit vesz el ,mire neveli a gyereket ,milyen helyért verekszik a világban ,és hogy dől ki . Mikor aztán végigcsinálta az ember ,ami tőle telt ,s amit az életével általában csinálni lehetett ,akkor megnyugodhat ,ha van még egy kis ráérő pár esztendeje . Hírt adhatok a fiataloknak ,akik borzadva félnek tőle :az öregség nem olyan szörnyűséges és határozott rossz ,mint ahogy messziről látszik . Egy állapotot nem érez az ember erősebben a másiknál ,s nem érzi híját olyan dolgoknak ,amikre való hajlandóság kimúlt belőle . Ha tűrhető egészsége van ,nem érzi az öregséget a maga testében ;kezét ,lábát mozgatni tudja -jó kis meleg kávé ,takaros szoba ,jóízű alvás nagyon jól tud esni ;és ezekért az örömekért az ember nem fizet olyan nagy árat ,nem kockáztat semmit ,ezeket nem kell annyira megszenvedni . Öregasszony vagyok ,tavaszkor múltam ötvenesztendős ;öreg és magános ;de ha visszagondolok ,a mostani csendes dolgomnál sok rosszabbat is megértem már ,és csak kevés igazán jót ;az is csak úgy tűnik ,mint az álom . Nem érzem magam sokkal rosszabbul ,mint bármikor azelőtt ;s ebből remélem ,hogy a halál sem lesz közelről olyan rémséges ,noha ebben a percben még annak tűnik előttem . Az öregséget inkább a kívüle való ,idegen dolgokban érzi meg az ember . Hogy lassanként lemarad mindenről ,és ez nem nyugtalanítja többé ,mert az ember nem engedi magát mellőzni ,ameddig nagyon nem akarja . A komédia kinn újra kezdődik -ugyanaz a darab ,csak más szereposztással ,más külső elrendezéssel -,beharangoznak ,mennek ;és mi nem vagyunk rá többet kíváncsiak . Néha szeretnénk odaszólni :“Hagyjátok abba ! Mit változtat ,hogy valami így fordul vagy amúgy ? Minden egyre megy !”Pedig nincs igazunk ,csakhogy ez már az ő színjátékuk . Mi a magunk partnereivel nagyjából ilyenformán játsztuk . Az embernek nincsenek ilyenkor már kimutatott céljai ,szándékai ;de ez nem olyan nagy baj ,mint a fiatalok hiszik . Ők csak a saját lelkiállapotuk szerint tudják elképzelni az öregkort ;pedig már az életben elváltozunk ,nem csak a halálban -és én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről ,akit húsz esztendővel ezelőtt az én nevemen hívtak . Néha egészen úgy tudok rá gondolni ,mint egy idegenre . Például az ember liheg és viaskodik a gyerekekért ,s azt hiszi ,ez mindfogytig így lesz :és valóban ,legtöbb öreg a gyerekein át kapcsolódik ,úgy-ahogy ,az életbe ;csakhogy akkor ez még egy kis játszókedv ,egy szerepvállalás . Valójában nagyon is messzire mennek az embertől a gyerekei ;érdeklődése a sorsuk iránt csak szándék ,magaáltatás ;ilyenkor már semmi sors ,semmi változás nem nagyon új és fontos nekünk . Lehet ,más ezzel másképpen van egy kicsit ;én nagyon is magamra maradtam . Egészen bizonyos ,hogy panasztalanul mondom ezt ;a magányt úgy ,mint a céltalanságot . Én ,aki valaha úgy szerettem az emberek sokadalmát ,aki mindig törekedtem valami után . Most itt ülök csendesen ebben a meleg ,pici kertben ,vagy nézem a zsalu mögül az akácfalombos utcát ,alig járok ki ,és hetek is telnek ,míg valaki ajtót nyit rám . Szinte korán is van még -gondolom néha -,hogy a világ így leszokjék rólam . De ,úgy látszik ,erősen elfáradtam . Tudok sokáig ülni egy helyt ,ölembe kulcsolt kézzel ;ki hitte volna ezt ? Ennek a kis lakásomnak külön kerti ajtaja van egy szűk utcácskára ;azon át szoktam templomba járni ;a háziakat -módos ,öreg svábok -látnom sem kell ,ha nem akarom . Segítségre pedig közel vannak és jámbor népek ,így ülök néha a tornácban ;délutáni ,csendes harangszó bong felém a nyári ,kék-fehér levegőégen át ,és meleg szagú ,kis vénasszony-virágaim illatoznak felém a tenyérnyi helyen . Szemben ,a szomszéd tűzfala mellett csűsibolya nyílik ,errébb egy rezeda- meg egy vaníliaágy ,sarkantyúvirág ,bazsali ,jézusszíve ,kakastaréj egy csomóban -a tornác aljában a szegény kis portulák közt néhány piros mályvabokor és három kád virágzó leanderfa . Ezek hajtásait én törtem ,más ,régi leanderek ágáról ,amelyek mind a családomban virultak és nevelődtek . És benn ,az egyszoba-konyhányi lakásomban ,ami kis limlom ócska bútor :mind az első kelengyémmel kaptam ,most harminckét esztendeje . Ez is csudálatos ! Hogy sok mindent szétdobáltam ,elvetettem magamtól az életben ,és most -ha biztatnak is a gyerekeim -,ezekért a megszokott ,öreg léhendékekért nem fogom soha már elhagyni ezt a kis várost ,ezt a zugot . Itt folyt le az életem ,mindenki ismer ,tud felőlem :nem kell senkinek elölről magyarázni ,hogy ki vagyok ,és mi jusson élek . A fiatalok és jövevények érdeklődve néznek rám ,az a néhány pedig ,aki még itt maradt az én régi embereimből -akik szerettek ,vagy irigyeltek ,vagy bántalmaztak -,most mind megenyhültek irántam szép lassan . Minden úgy összemosódik . Néha olyan elcsodálkozva örvendünk egymásnak ,ha a Templom utcán találkozunk ,mint messze idegenben egymásra lelő földiek . Nem mondhatnám ,hogy nem hozott nekem nagyon is sok újat ez a néhány esztendő ,mióta gond és hajszolódás nélkül élek . Sok mindenre csak most érek rá . Idáig nagyon keveset olvastam ,és nagyon kapkodva ,most sokkal többhöz hozzájutok a nagy csendességben ,és jobban el tudok merülni benne . De tudományos könyvet ,újféle írásokat hasztalan próbálnak küldeni a leányaim ;ebben nagyon érzem a változást ,elidegenedést ,habár a nyelvet megértem is . Én már nem fogok újféleképp gondolkozni bizonyos dolgokról ,az élet berendezéséről . De költők kitalálásait ,jó regényt és effélét csak most szeretem igazán ,és csak legutóbb tudom megismerni a jó írást a haszontalantól . Azután még gondolkozni sem szoktam azelőtt három éven se annyit ,mint most egyen . Csak úgy -gondolkozni ;és mindig arról :mi hogy volt ,és hogyan lehetett volna . Mennyit eltűnődtem így ,valósággal visszafelé élek . Mások fiatal éveikben álmodoznak ;én mindig nagyon tevékeny voltam ,most pótolom ki . Így megváltozik a természet ! De ez a mostani mivoltom azért valahogy rejtőzködve mindig élt ,lappangott bennem . Így tudom megérteni ,hogy az igazi ,nagy dolgoktól ,elhatározásoktól mindig visszatartott valami különös gyávaság . Tudom ,hogy egypárszor nagyot lendíthettem volna a sorsomon ,egészen másfelé ... De most már úgyis mindegy volna ! Azért így is sok és sokféle jutott ki nekem jóból-rosszból ,van min eltöprengeni holtig . Mint valami idegen ,tarka képeskönyvet ,úgy forgatom ,lapozgatom néha a múltamat ;s csak egyszer-egyszer jut eszembe :hiszen én voltam ez . Ilyenkor megállok ,és azt gondolom :jól van ;ami volt ,megvolt -de én semmit belőle újra nem kezdenék . Ahogy így újra meg újra végigélem ,végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat ,néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés . Mindennek ,ami történik ,oly sokféle oka van ;nem tudom ,mindig a legigazabbat találom -e meg ,ha egy okot keresek -és nem tudom ,minden apróság éppen úgy történt -e ,vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta ,és már magam is hiszem . Hallottam egyszer ,hogyha az ember hegyes vidéken jár -néha csak egypár lépést megy odább ,és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép ;völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz . Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma . Így van ez az eseményekkel is talán ;és meglehet ,hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok ,az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről . De akkor annál inkább az enyém -és érdekesebb ,tarkább ,becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak . Ilyen harangszós ,meleg ,magános délutánokon . Ezek a virágok nyíltak a régi Zimán-ház kertjében is ,ahol gyermekkoromat töltöttem :piros mályva ,papsajt ,jézusszíve ,bazsali ,rezeda meg kisasszonycipő . Csakhogy az nagy ,igen nagy kert volt -a Zimánok városi telke -, hajdanában elnyúlt a Hétsastoll utcáig s a Hajdúvárosig ;később ,hogy a Megye utca jobban kiépült ,két-három házhelyet is adott el belőle jó nagy pénzeken ,a mi grószink -Zimán nagymama . De azért még mikor mi játszódtunk benne ,jó messzit lehetett szaladni az ólaktól s a régi aszaló romjától a bodzafás sarokban a “ hűs lócá ”-ig ;a veteményeságyakon túl az elhagyott méhes félszeréig . Igen-igen téresek ,sok mindent befogadók tudnak lenni az ilyen gyerekkori kertek . Tavaly ,mikor végleg bontották azt az öreg házat (most új gőzfürdő van a helyén ),arra jártam egyszer ,és benéztem a kerítésen . Most jóval kisebbnek tetszett ,és egészen közönséges ,elhanyagolt teleknek . Hárman futkostunk ,uralkodtunk ,veszekedtünk ,hancúroztunk ott a két öcsémmel nagyon pici korunk ,az édesapánk halála óta vadócon ,magunkra hagyva és -azt hiszem -boldogan . Kár ,hogy a gyerekkor gazdagságából olyan keveset őriz meg az emlékezet :jeleneteket ,apró eseteket ,s azt is elváltozott formában ,ahogyan azóta gondoltunk rá ,életünkben néha emlegettük . Most ,mikor tudom a későbbi sorsukat ,visszaemlékszem rá ,hogy Sándorka mindig szelídebb ,elgondolkodóbb gyerek volt ;lányos és ártatlan kisfiú . Vele ,ha csak ketten voltunk együtt ,egészen furcsa és fantasztikus játékot eszeltünk ki ,és folytattuk -azaz továbbéltük minden alkalommal . Azt mondtuk ,hogy mi valóságban mind a ketten a föld alatt lakunk titkos és sötét utak és folyosók közt ,amiket kék és lila lámpák világítanak . Az én nevem Vulpaverga királyné s az övé Rombertáró király . Mi csak álruhában járkálunk itt a földön ,s a grószi házában csak véletlen élünk ;igazában nagyon fontos dolgaink vannak -ő tartja rendben a fák és virágok gyökerét odalenn ,és igazgatja ,hogy mikor essék az eső vagy a hó -nekem pedig ezer bajom ,gondom van a virágok szagosításával ,a sok rest és kényeskedő tündérkével ,akik mindig elfelejtik idejében kinyitni a bimbókat ,lesúrolni reggelre a leveleket -s egyéb rendetlenséget csinálnak . Most úgy rémlik ,valami német képeskönyv meséjéből eredt kezdetben ez a bolondság ,de későbben mindjobban beleéltük magunkat ,órák hosszat Vulpaverga -Rombertáró -nyelven beszéltünk ,és olyan apróra kiépítettük ezt az álomvilágot ,hogy a végén már nyomasztónak éreztem ,kényelmetlennek . “No ,most légy megint Sándor és én Magda !” -mondtam kelletlenül ,de ő nem tágított ;nehezen tudott szabadulni ettől ,és tovább is “felség ”-nek szólított . Rendesen erővel kellett elmenekülnöm tőle . Ilyenkor mindig Csabával álltam össze nagyobb ,cinkos barátságra ,és napokig szándékosan csúfoltam ,lenéztem szegény Rombertáró királyt ,noha a titkunkat egyszer sem árultam el . Tudtam ,hogy majd megint visszatérek hozzá ,de nekem kellett ez a megfrissülés . Csaba ,aki “kunszt ”-okat vezényelt a méhesnek támasztott lajtorján ;akrobatásdit játsztunk akkor ,ahogy a piaci komédiásbódéban láttuk a cédulaház mögött . Majd dobni tanított verébre gumipuskából ,vagy átmászott velem lopva a Hajdúsikátor felőli kőfalon . A megyeház régi bástyaoldala szögellt oda ,és a mi kertfalunk orma darabon egymustrájú volt azzal . Tulajdon egy kőmíves rakhatta valamelyik Zimán főispán idején . Itt ,szemben egy bolthajtásos kapu nyílott a szűk és penészes szagú tömlöcfolyosóra ,aminek végében a porkoláb lakott . Ennek a feleségét ismertük :kofálkodott ,és a mi szőlőnkből vette meg fáján a meggyet ,barackot . -Csak a rostélyos ,alacsony ablakok nyíltak erre ,és mi néha végigszaladtunk előttük -egy darabon és vissza -,kirémlett valami szürke árnyék ,hosszú rabing és ijesztő ónszínű arc . A szívem kegyetlenül vert ,borzasztóan féltem ,de kellett hogy megtegyem . Egyszer hallottuk ,hogy egy Oláh Gergő nevű haramia van ott ,akit fel fognak akasztani . Akkor velünk volt Kallós Pali is ,a szomszédunk fia ;és tudom ,hogy én biztattam fel őket ,nézzük meg Oláh Gergőt . Este volt már ,és a Hajdúközben egy lélek se járt . Hanem mikor a sikátorba értünk ,és nem bírtam tovább menni a rémülettől ;a kőfalnak estem ,de a két fiút küldtem :“Csak előre ! A harmadik ablak az övé !” Megindultak -lábujjhegyen mentek a homályban ,és a rézsútos keskeny ablakok közt a késői szürkületben rémes ,elnyúlt árnyékok estek rájuk . Egyszer csak úgy tűnt fel ,hogy két embertelen nagyságú ,hosszú ,átlátszó kísértet halad nesztelen egy véget nem érő ,örökös folyosón -és mindenütt csend ... Most eltűntek a párkány megett !... Mintha nagyon ,mélységesen messzi ... Egy borzasztót sikoltottam ott ,és félig aléltan estem le a küszöbkőre :de azért hallottam a fiúk dobogó szaladását -egy ablakból valami csúnyát kiáltottak rájuk ,aztán a porkolábné jött ,és felemelt . Otthon nagy veszedelem lett ebből ,és egy óráig térdepeltünk kukoricán a grószi szobájában . Tízesztendős lehettem akkor . És egész életemen át sokszor tért vissza álmomban így ez a szörnyű ,félelmes ,homályló folyosó ;mindig olyan rémületesnek ,idegennek ,mint akkor ;noha később ,déli napfényben ,felnőtten és közömbösen ,néha elmentem mellette . Most már évek óta nincs meg ;modern börtönök épültek helyette az új szárnyban . Odáig otthon tanultunk egy házitanítóval ;akkoriban vitt el engem Klári anya a Wagner Zsófi tánt iskolájába . Kisvárosi zugintézet volt ,egy Németországból ideszakadt asszonyság ,volt guvernánt tartotta ,s a két felnőtt lánya is tanított benne . Ezeken kívül egy paptanár jött át hetenként egyszer a piaristáktól -valami keveset magyarázott erről-arról ;emlékszem ,egyszer felakasztott egy spárgára valami ólomgombot ,hogy az :az inga . De hogy mi volt tovább az ingával ,én egyebekre nemigen emlékszem . A lányaim most nevetnek ezen néha ;amit tudok ilyesmikből ,azóta verődött rám inkább hallomás ,újságolvasás útján . Kicsit rendszertelenül bizony . Wagner tánt iskolájában a tandíj egyforma volt ugyan szegénynek ,gazdagnak -de a kis “polgárlányok ”,az iparosok és boltosok gyerekei “gné -é -édige frá ”-nak szólították őt ,mi pedig “tanté ”-nak . A német beszéd kötelezőnek volt hirdetve ,és a tánt szigorúan feddette a parancs ellen vétőt . “De hogyha nem tudunk ?” -szabadkoztak a Magyar utcai csizmadiák lánykái . “Akkor meg kell kérdezni ,hogy mondják ezt vagy azt !” -“Hogy kell kérdezni ?” -így :“Wie sagt man das deutsch ?”Ebből az lett ,hogy a kérdést lassanként megszoktuk elébe tenni ,beleszúrni minden mondanivalóba ;egész történeteket meséltünk el így :“Osztán ,vizakmandaszdájcs ,amúgy ...”És ez elég volt mentségnek ,ha megintettek a magyar beszédért . Csak a sváb lányok ,néhány módosabb parasztnak a gyerekei beszélték szabadon a maguk vontatott ,csúnya szójárását . Néhányunknak ,szerencsére ,a családunkban hagyományos volt kicsit a német szó -s egy-két szepességi cselédleány . Most sokszor olvasok német könyvet . -Egyebekben azért törődött a nevelésünkkel is Sophie tánt ;egyszer én nagyon összepajtáskodtam egy Nagy Marissal ,akinek kötélverő volt az apja ;a tanítónő akkor külön behívott magához ,és megmagyarázta ,hogy ezt abba kell hagynom -nincs jövője ,egy Pórtelky kisasszony ,kilépve a világba ,úgysem folytathatná az ilyen barátságot ,és ebből kölcsönös fájdalom és sértődés származna ,ha később szakítnók meg . Ma mindenki helytelenítené az ilyen felfogást ,de én hiszem ,hogy az akkori idők szerint igaza is volt . Okos nő volt ,és ismerte a viszonyokat itt ,Klári anya egyszer-kétszer gardírozta a lányait bálokon és felváltva a többi szereplő asszonyok is . Ezzel nagyon lekötelezték . Akkor már a papok gimnáziumába járt a két fiú is ,de otthon ,a kertben s az ólak körül ,zavartalan éltük világunkat gyermeki módon egy ideig még . Mindig fiúk közt voltam -a két miénkkel meg a szomszédnéival ;s a bábuimmal nem is igen szerettem játszani . Csak varrtam nekik nagy ,cifra kalapokat és divatos báli ruhát ,amilyet Klári mama hozatott Bécsből akkoriban . Felöltöztettem -de aztán otthagytam őket ,és mentem a fiúkkal . Később egyszer egy estére megint nagyon élénken emlékszem . A kertre szolgáló régi konyhaházban aludtunk mind a hárman akkor még ,egy kedves ,öreg szobában ,ahol minden régi időkre ,a nagymama fiatalságára emlékeztetett . Ez a külön épületrész -mondták -már háromszáz éves is lehetett ;vastag falú ,alacsony ház ,szemöldökös ablakokkal és feketült ,vastag fenyőgerendákkal az alkóv mennyezetén . Balra a konyha nyílott ,s a pitvarban volt egy régi tűzhely ,szabad kéménnyel . Milyen világosan emlékszem a mi szobánkra ! Ide hordtak az utcai felső házból minden kimustrált darabot -itt állt a grószi üveges almáriuma a belülről kiragasztott ,tüllfodros kotillionordókkal ,régi híres bálok emlékeivel . Itt lógtak a fakult ,aranyrámás ,krinolinos pasztellek s az ócska ,piros brokátfüggönyök egy hajdani falusi vendégszobából . Öblös hátú ,nagy ágyaink voltak ,amikben néha kopogott a szú ;és horpadt ,rézveretű ,hasas fiókú szekrények meg egy keresztlábú ,ormótlan tölgyfa asztal ,amit megmozdítani se bírtunk . Ezt tartották legrégibb darabnak a családban . Már akkor eltűnődtem néha ezeken ,és szerettem végigképzelni ,hány régi ,régi asszony keze érinthette a terítők rozsdavörösre fakult bársonyát ;kik ültek a magos cifrájú székeken és a keshedt ,vén ottománon . Ez a szoba pedig minden időben a Zimán-féle gyerekek otthona volt ,és vagy húsz évvel mielőttünk Klári mama éppígy aludt itt a három testvérével ,éppúgy rosszalkodtak ,és ő is térdepelt kukoricán ,mikor egyszer szurkot tapasztott a Marika húga varkocsa alá ,mert doktorozást játsztak ,és ő sokszor látta ,hogy grószi piócát rak fel a beteg parasztoknak . Így ,régi holmik ,emlékek ,adomák ,hogy összetapasztják a családot -mennyire megéreztetik ,hogy csak folytatói vagyunk az előttünk élt életeknek ;és mindez valami nagy biztosságot jelent :ahogy ők ,mi is csak megleszünk !... Most megint az én három leányomra gondolok . Azok lába alól kihúzódott ez már ;valahogy nagyon is hirtelen változott meg most a világ . Vajon Klári mama is érzett tizennégy éves korában ilyen megzavaró ,idegenszerű nyughatatlanságokat ?-gondoltam akkor . -Sőt grószi is ,a szigorú és komoly nagyasszony ,ő is elpirult ‑e a halántékáig egy-egy furcsa gondolatra ,és szégyellte magát néha a sötétben ? Előrehajolva ültem akkor az ágyban ,a vánkosaimra könyökölve ,és néztem ,hogy önti el a kert holdfénye kékes derengéssel az alvó szobát . Odakinn a Hajdúsarkon tizenegy órát jelzett az éjjeliőr dallamos ,rezgő sípszava . A felső házban most zongora szól ,csárdást táncolnak a nagy vizitszobában ,s az anyám ,gyönyörű ,viruló asszonyanyám ott ragyogtatja nagy ,teli szépségét . Nincs is más asszonynép körülte ,csak Ilka néni s a két sovány ,jókedvű Reviczky unokahúg ;hanem férfi vendégek ,négy-öt fiatalember is minden este ,és mind mamát veszi körül ,és lesi ,kívánja ;neki beszélnek és felé fordulnak minden mozdulatukkal . Milyen kedves ő mindegyikhez erőlködés nélküli ,biztos ,egyszerű módján . Hisz még mindig hét vármegye híres ,legszebb asszonya ! De vajon eljött -e ma Széchy ,akit szeret ? Utánanyúl -e a kezének békéltető ,hanyag ,nembánom-mozdulattal -megszokott biztos ,gúnyos vagy alattomos vággyal -a zongora sarkán át ,vagy az albumos asztalka felett ;ahogy meglestem egyszer ? És félrevonul -e vele mama a sarokdíványon ,izgatott ,heves ,haragos suttogásra fojtott szemrehányással ,türelmetlen szerelemmel ?... Lám ,ott a felnőttek külön ,előttünk titkolt ,igazi élete folyik ;a szerelem ,ez a legfontosabb dolog ,mert erről beszél mindenki ,felélénkülő arccal ,mohón vagy kíváncsian . “Minket ,gyerekeket kizárnak ,és mellőznek mindenből a nagyok !”gondoltam lázadozva ,és minden átmenet nélkül a dobostorta jutott eszembe s a málnafagylalt ,amit ott körülhordanak ,és mi abból se kapunk . Félig gyerek voltam még és félig leány . -Sándorka !-szóltam át hirtelen a szemközti ágy felé ,csak mert tele voltam belső zavarral ,és szólnom kellett valakihez . -Sándorka ,alszol ? -Nem !-hangzott váratlanul rögtön . -Miért nem ? -Csak ! -Ne mafláskodj ! Miért ? -Mikor imádkoztam este ,ott ,ahol ezt mondjuk :“Ott ül a mindenható Atyaúristen jobbja felől ”,hát nagyon elfáradtam a térdeplésben ,leereszkedtem ,és sarkomon guggoltam . Most mindig arra kell gondolni ,hogy ez az imádság érvénytelen . -Ó ,te buta !-mondtam hirtelen támadt ,érthetetlen haraggal . Hogy lehet egy tizenkét éves fiú olyan ostoba ! -És nem csak ezért !-akadozott az öcsém félénken tovább . -De ...szeretnék korán felébredni reggel . Mikor Zsuzsi a cipőkért jön . -Mit akarsz ? -Magduska ,ne mondd senkinek ! Csabáék egy varjút fogtak ma Kallós Janival ,ott van a borító alatt a színben ,és annak holnap ki akarják szúrni a szemét . Én szeretném kiereszteni . Megdöbbentem egy kicsit ,és elgondolkoztam . A Csaba mély horkolása hallatszott . -Jól van -mondtam később -,én felkeltelek korán ,és segítek neked ,de te meg vigyél fel engem a szénapadlásra ,ahol a titkos szobátok van . -Milyen szobánk ? -Ne tedd magad ,te sunyi ! Te is tudod ,hol őrzitek a kulcsát . Ott van a mama ócska zongoratokja ,abban rendeztétek be a szobátokat ,és oda nem akartok lányt beengedni . Csak meg ne mondjam anyának ,mit csináltok ott . -Én nem pipáztam ;nekem nem is adnak . -Ugye ,ugye ,most elárultad . Dohánylevelet szívtok . Csak ne legyek én ott holnap ,mindent megmondok ! -Jaj ,ne ! Magduska ! Hisz én beengedlek . -Hohó ,nem addig a ’ !-ordított fel Csaba egy emberevő üvöltésével . -Áruló ,cudarok ,zsiványok . Te lyány ! Te kíváncsi liba ,szégyelld magad ! Nem ijedtem meg tőle . Kitört belőlem a rejtező feszültség :perc alatt végig elborított a düh forrósága . -Csak neked álljon feljebb ,te himpellér ! Hallgatódzó ,alvást tettető ! Te híres gavallér ;majd áthívom Kallós Ágnest ,nézze ,hogy páholják az úrfit . -Páholnak ám téged ,kisasszony ,ha megmondom ,amit tudok . Hogy miket beszélsz te Kallós Palival a méhesben ,és hogy egyszer ,mikor a tátott nyakú ujjas volt rajtad ,kikapcsolta neked eggyel tovább ,és te hagytad . -Nem igaz ! Csak azt mondta ,hogy a meghalt nénjének rákja volt és ... Te szemtelen ,hazug ! Kutya ! Elhallgass ! -Pityereghetsz ,áspiskígyó !-vigyorgott Csaba diadalmasan . -Phi !... Nem tudtam ,mit csinálok . Egy vas gyertyatartó akadt kezembe az asztalon ,azt vágtam felé a homályban . A másik percben már megbántam ,szerettem volna kérlelni ,de éktelen ,bömbölő sírásra tátotta a száját . Percek teltek ,és szakadatlanul ,bősz átengedéssel ,megújuló erővel ordított tovább . A cseléd már felneszelt a szomszédos konyhán ;valaki zörgette a kerti ház ajtaját . -Nyissad ,hé ! Zsuzsi ! Hisz azok ölik ott egymást ! Az anyánk volt . Szinte örültem már ,hogy jön ,s kikapok ,és aztán rend lesz megint . -Mit csináltatok ? Mi baja ennek ? Hisz véres ! Halálra ijedtem -szerettem volna odaszaladni ,sírni ,ezerszer megcsókolni ;de tudtam ,most már úgyis gonosz vagyok ,és egy szó sem jött a torkomra . -A gyertyatartót dobta rám ,a vasat . Eltört a vállam -csupa vér ! -Ne bőgj ! Hadd nézzem ! Jaj ,te istentelen ,megállj csak ! Te ! -Ő kezdte !-kiáltottam végre ,sírásra fakadtam ,reszketve . -Csúfolt ,szidott . Mert egy madarat zárt be a színbe ,és holnap ki akarja szúrni a szemeit . És mindennap szivaroznak a zongoratokban . -Jézus Mária ! Istentelenek ! Gyújtogatók ! -Igen ,és ő meg Palival bujkál a méhesben ,és kikapcsolja a réklit a nyakán . -Jaj ,te alávaló ! Mit csináljak veled ,te ? Hogy megvert engem az Isten ! Na várj ,hol az a sodrófa ?.. . Végigfutott a szobán ,a küszöbig ,ahol Zsuzsi támasztotta az ajtófélfát . Ott szótlanul állta az útját grószi . Éjjeli lámpás volt a kezében ,de a fekete selyem paletó rékli végig begombolva rajta ;halántékába simított fényes haján gondosan ült a gyöngyös csipke fejék . Felemelte a lámpát ,és végignézett a szobán . -Ilyen szerencsétlen vagyok !-kapkodott a fejéhez anyám . -Vérbe fagyva teszik egymást ! Agyonverem ezt ! Fejvesztetten felém rohant ,de grószi megfogta a kezét ,és a székre ültette . -Jaj istenem !-mondta mama tehetetlenül ,és a kezébe takarta arcát . Grószi letette a lámpát a Csaba ágyára ,aki elnémultan tűrte ,hogy az ingét félrehúzza . -Csak karcolás !-mondta akkor nyugodtan ,és hideg vizet kért Zsuzsitól . -Hanem a fejét is beverhette volna ! A Sándorka ágyához ment ,aki összegémberedve reszketett és szipogott egész idő alatt . Megsimogatta a fejét csendesen ,alig észrevehetően . -Mit csináljak ezzel ?-kérdezte mama később rám mutatva ,rezignáltan és keservesen . -Hadd csak most !-mondta szigorúan grószi ,gondosan átkötve a Csaba fájós karját . Aztán odajött a lámpással ,és dúlt arcomba világított . -Nagy kamasz ez már !-mondta lassan ,elgondolkozva ,és elfordult . -Ez már nagyleány !-tette hozzá később még egyszer . Nem kaptam verést ... És ahogy lassan elcsendesült az éjszaka ,elcsitulásból ,pihegő szenderedésből felneszelve ,még mindig ott láttam derengeni a sötét alkóvból a grószi lámpája sárga ,enyhe világát a nagy tölgyfa asztalon . Együtt ültek még ;anyám felkönyökölt ,s a virágos ,habos batisztruha bő ujja visszagyüremlett rózsafehér ,gödrös csuklójáról ,szép ,telt karjáról a kígyós ,régi arany karkötővel . A grószi egyenes ,szikár alakja mereven feszült a székfának ,barna árnyékok nyúltak el körülötte ,mint valami olajos ,régi képen ,mely mécsvilágú jelenetet ábrázol . -Harmincegy esztendős vagy ,fiam !-mondta halkan ,de keményen a csendbe ,valami előbbi mondásra érvül . Mama mozdulatlan arccal nézett a fénybe . -Az ilyen huzavonás szerelemnek -folytatta kíméletlenül -nincs vége-hossza . Jó ideig azt hittem ,csak lesz már valami ,de így ,ebből már elég volt . Négy éve idestova . -De anyám -ez mégis az én ... -Jó ,jó ! A te dolgod volt mostanáig ;én nem is szóltam bele ,Klári . Nézd ,fiam ! Idestova tíz esztendeje vagytok itthon ,sose kérdeztem tőled az effélét . Eleinte hagytam :éld ki a világod te is ,elég rossz sorod volt az uraddal . Gyerekfővel özvegyen jöttél haza ,negyedmagaddal . -Ki volt az oka ?-vont vállat anyám félig dacos ,félig reszketeg mozdulattal . -Senki se láthat a jövőbe ,Klári . Tudod ,két testvéred nőtt sorba utánad ,korán kértek ,hát adtalak . Tizenhat éves voltál ,az urad harmincöt akkor ,igaz ;de egészséges volt ,módos . Első fiskális volt ,négy segéddel dolgozott . Pórteleken is akkor osztoztak Ábrissal . Akkori zavaros világban az ügyvédség volt a legjobb . Ki látta előre ,hogy a szerzésben ,kapkodó éjszakai munkában italra kap . Jó ,hogy addig vitte el az a tüdőgyulladás szegényt ,míg minden utána nem ment . Én jól láttam mama megvilágított arcát a fülkeszoba sötétéből ;de grószi nem vehette észre ,hogy kedvetlen rángás fut végig rajta . -Hát igen -folytatta enyhébben -,olyan nagyon szép voltál ,magam se bántam ,éld világodat ,mulass ! A két leányt férjhez adtam akkorra ,apád is elhalt ,az öcséd diák volt még . Elfértetek itt . Nem volt gondod házra ,gyerekre ,magamra vettem . Én árva leány voltam ,nekem a küzdés dukált ki apád mellett fogytig ;nem panaszlom fel ,rátermettem . Egy életen át megdupláztuk azt a keveset ,amink volt ,és éltünk ,gyereket neveltünk becsülettel . A mama mozdulata szinte türelmetlen volt most már . -Hát sose szóltam a dolgodba ,Klári ,éveken át . Járt az emberek szája ,de én itt voltam ,beültem a vendégeid közé néha ,őriztem a dekórumot . Az én házam ellen senki se mert nyelvet öltögetni . Válassz kedved szerint ,gondoltam . Ott volt először Bojér . Sokáig ugrattad ,végül is azt mondtad :öreg . Özvegy volt ,igaz ,de első földesúr a megyében . Jött a Gebey fiú ,abból se lett semmi . Kendyvel okoskodtál ,házasemberrel ;igaz ,mozogni se bírt a szélütött felesége ,de ma is él a tolószékben . Most itt van ez a Széchy . Hol van ,hol nincs . Tegnapelőtt ,hallom ,a színésznőt kucsíroztatta ... -De sok mindent tudnak !-ütött ingerülten az asztalra anyám . Kiegyenesedett ,a szeme haragosan megcsillant . Grószi rendíthetetlenül ,szinte közömbösen nézte . -Hát jó -mondta -,ne beszéljünk róla . Mást akarok mondani . Te tudod ,hogy nekem egy fiúgyermekem van . Klári mama csodálkozva fordult felé . -Nézd ! István ma helyettes közjegyző . De két évre biztosan penzióba megy a vén Bélteky ;ő kerül helyébe . Szép dolog ,ilyen fiatal fejjel . Na ,igen ! Hát ha István megházasodik ,ők itt fognak lakni . -Aha !-mondta akkor mama valami kis fanyarsággal . -Igen . A menyemre én fogok vigyázni ! -Hát igaz volna ,hogy anyám a kis Kallós leányt ... -Erre még ne legyen gondod !... Hanem még valamit ,Klári . Én titeket ,ugye ,férjhez adtalak rendesen ;mind a hármat . Azt is tudod ,hogy a berei földeket azóta tisztáztam ki ,mióta apád elhalt . Vele csak megvettük fél adósságra . Amit az árendás fizet ,arra ment azóta . Most már csak azon iparkodok ,hogy ti hármatokat kielégítselek . Mert Bere a fiamé lesz ;ezt előre megmondom . Hirtelen csendesség támadt ... Úgy hiszem ,anyámnak nem volt váratlan ez . -Tízezer forint volt az özvegyi jussod ...nem tudom ,mennyi van még belőle . Itt csak ruhára költöttél ;igaz ,hogy eleget !... Én tizenötezret adok minden leánynak . A gyerekeidnek van nyolc-nyolcezer . -Miért beszéli ,mama ?-kérdezte anyám érzékenykedőn . -Én máshol is lakhatom ,külön is . -Ez hiábavaló beszéd ,tudod ,hogy lehetetlen . Itt én vigyáztam rád ...mindenképp ... Azt akarom ,hogy férjhez menj ,Klári . -Ilyen siserahaddal ?-intett felénk mama durcásan és leverten . -Semmi ! Nagyon szép vagy !... A fiúk kikerülnek ,tanulni mennek . A leány ... Az pedig már nagyleány . Egy-két év alatt ... -Csinos lesz vajon ?... -Furcsa lesz ! Most fogja kinőni magát ... Elmúlt tizennégy . Jövő télen bálba viheted . Úgy nézem ,nem soká lesz terhedre ez a macska . Felállt ,és halkan végigment a szobán -benézett az alkóv függönyén túlra . Csendesen ,mélyen lélegzettünk mindnyájan . -Alusznak !-mondta . Megállt egy percre az ágyam fejénél . -Ez holnaptól fogva fenn fog aludni a te szobádban ,Klári !... Ott maradt egy percig ,és éreztem komoly nézésű ,nagy szeme sugarát ,ahogy lecsukott szempillámra tűz . Majd megfordult ,csendesen vette a lámpát ,bólintott ,és kiment . Magas ,jegenyetartású ,szép alakját mintha most is látnám . Egész ember volt ő ,igazságos ,osztó szeretetével ,kérlelhetetlen ,mértékes ,okos akaratával -igazi monárkatermészet . Egy ideálja volt :a család emelése ;és tudott ezért dolgozni ,küzdeni nyugodtan ,fensőbbségesen ,józanul egy életen át ;és maga mindig biztos lenni a tetteiben és szándékaiban . Ahogy ellenségekkel ,barátokkal ,ügyfelekkel vagy alantasokkal vagy mivelünk elbánt ;sohasem láttam szavát megmásolni ,valamit kétszer ,kétféle mód gondolni ,elvetni vagy újrakezdeni ! Anyám ott ült még egy ideig maga elé nézve a homályban . Tűnődő ,de nyugodt volt arca ,láttam ,egy lázadó vagy ellenes gondolat sincs benne azzal szemben ,amit hallott . Grószinak igaza van !-gondoltam én is ,nyugodt ,egyszerű meggyőződéssel . Mi akkor még -anya ,nagyanya és gyermek -olyan természetesen ,híven ,bizakodón tudtuk megérteni egymást . Tán nem is alázatosabbak vagy jobbak voltunk a maiaknál -csak egymással egyformábbak valahogyan . Kis ,régi pípes ,magos sarkú cipőim ,szalagos bebékalapom ,fűzős ,tünikes első nagylányruhám ;istenem ,hova lesznek a régi ruhák rongyai ,volt énünk tevés-vevése ,elszállt ,időközi napok ,jeltelen órák nyoma ! Milyen jó volna mindent visszakeresni ;ifjúságunk tarka perceit ,szavaink dallamát ,ruhánk ,hajunk régi színét s az akkori napsugárét ,mely szökdelt és fényesedett rajtunk ! És minden velünk történtnek elfeledett ,nem is tudott okait ,melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén ,a lelkünk valami titkos redője mögött . Jó volna most -mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -,ha itt egyszer színét hagyja minden ,és elszürkül körülöttünk a tájék ;csak azokat a napokat vesztettük el igazán ,amelyekre nem emlékszünk ... Hegyes orrú ,fényes cipőkben ,szalagosan és tünikesen ;a karomon bársonyneszesszer ;a varróiskola felé tipegtem így ,végig a Megye utca hosszán ;s a félig hunyt zsaluk mögül utánam tűzött már loppal a figyelésbe élesedett asszonyszemek gáncsa ,ítélete ,jóslata vagy kedvezése :“Ni ,a kis Pórtelky Magda !” -adták hírül csendes ,harangszós deleken az öreg ,rokon házak hunyorgó ablakszemei . Már számba vettek ,már felavattak azok közé ,akikkel foglalkozni lehet ,aki beszéd tárgya lesz így vagy amúgy ;lassan ,óvakodva feljebb húzódott mögöttem egy-egy zöld redőnysor ,és éreztem ,hogy kapcsolódnak a sarkamba ,derekam hajlása ,szoknyám ráncai fölött ,hogy tapogatnak végig e tekintetek ,mint óvatos ,kutató tűk horgai . Ez ablakzugok homályából évtizedeken át így mérték fel a rejtező szempárok az idő forgását ,értékeket ,várható kapcsolatokat ,új alakok színre lépését ;az életet . Itt ,a Megye utca hosszában kellett előbb elfogadtatni ,megszoktatni magát újonjöttnek vagy gyereksorból kinőttnek ,valamit szándékolónak ebben a világban ,a Hajdúvárostól a Várkert útjáig végig . Ez volt ,ennyi az én világom ,és tán belsőmben még most is ennek a színei és törvényei élnek még ;de ma már tudom ,hogy senkinek az ő világa nem tágasabb ennél . Csak más . -Formás fruska ,csepp lábú ,táncos fajta !-pislogta utánam jóindulatúan a kedves Bélteky tánt ablaka az ormós ,furcsa kőeresz alól . -Kis lyánykeble formája anyjáé ;csak gömbölyödjék kicsit ,töltött galamb legyen az a kis csirkenyak ! -Az orrocskája tövén ott a Pórtelky-göb -tűnődött a Reviczky mama ,és felrándult féloldalt ,mint egy megvonaglott váll -,bizony ,a szája se kicsiny ,de van benne valami furcsa . Mint egy hófehér képű cigánylyány ,olyan ! A szeme teszi ... -Bánik is vele máris !-feleselt ravaszul felhúzott ,hegyes szemöldökjeivel a Zimán Ilka vén ,megsüllyedt sarokháza ,és mintha titkos malíciával integetett volna utánam a két sunyi ablak vagy asszonyuk óvatos szemei . -Na ,ügyeske máris ,csak azt mondom ,jó vér ,eleven -nem hamvába holt -, igazgatja utána sebten ,hogy dicséretképp is fordíthassa ,ha netán besúgnák grószinak valahogyan . Mert őtőle tartott mindenki itt ,félték és tisztelték ,s mi ,az övéi tudva és hálásan éltünk e jóval ,amit -tekintélyt ,jelentőséget -ő árasztott ki ránk ,az élete ,esze ,gőgje ,vagyona vagy okos viselkedése . Hamar eszméltem én rá az élet ilyen apró összefüggéseire ,amik közt majd boldogulnom kell . Erős ,uralmon álló ,semmit nem érzelgő fajtából nőttem ki ,és életre ,elevenkedésre való volt minden tehetségem . Gyerekkortól hallott rokoni kapcsolatok ,nemzedékes ,családi haragok vagy lekötelezettségek szövedéke a kisujjamban volt szinte ,és ösztönszerűen rezgett benne a köszönésem hangjában ,kimérte a fejbólintásom mélységét . -Jó napot !-mondtam kifogástalan nyájassággal ,de hivatalszerű éllel nyújtva meg a szót ,mikor a fiatal Vodicska szokás szerint mélyen és lendítve emelte gömbölyű ,városias kalapját ;de látnia kellett ,hogy épp akkor elmosolyodva ,félrehajtott fejjel ,könnyed bizalmasan intek át a túlsó oldalra valamelyik “ megyei fiú ”köszöntésére . “Jó napot !”zengett vissza bensőmben saját hangom ,míg bíráltam ,helyesen volt -e ;és egyszerre eszembe tűnt az ő “Kezét csókolom !”-jának furcsa ,becéző ,mókás ,kedveskedő vagy gonoszkodó ,bizalmas árnyalata . “Na nézze meg az ember !” -lobbant arcomba hirtelen kislányméreggel a vér . “Ez a jöttment-fajzat !” Ez már a Megye utcán túlról ,külső ,szomszédos világból való volt . A Várkerten ,a rengeteg uradalmi parkon túl vannak az újmódi ,cifra ,kőtornyos tisztiházak ,ahol a gróf emberei laktak ;intéző ,tiszttartó ,ispán ,egyéb . Idegenes nevű ,ki tudja ,honnét szedődött ,ismeretlen múltú famíliák ;némelyikről úgy tudtuk ,a szépapját kályhafűtőből ,lovászból ,miből emelte fel a kegyúri szeszély . Ennek a Vodicskának az apja még ,az öreg inzsellér ,olyas játszótársféle volt ,mondják ,a grófok mellett ;az úrfiakat az ő szorgalmával ösztökélték tanulásra . Együtt járt velük azután külső országokban is ,és máig okosan megtartotta ezt a félbaráti kapcsot . Tudtam ,hogy a maga körében sokra tartják ezt a vén rókaképűt ,az inspektor maga is kedvére jár -és az uradalom mindenféle földosztó ,vadvizes tereket lefoglaló huncutságait csak az ő agyafúrtsága tudja keresztülhajtani . Majd folytatja ,lám ,a fia ;ügyvédi vizsgáról jött haza ,és már az uradalom ügyésze . És most végigmutogatja a Megye utcán új divatú keménykalapját ,fényesre kent finom cipőjét ,selyem nyakkendőjét . Nekem ugyan ... Nézze meg az ember ! A közülünk való férfiak azért is bőrkamásnit húznak ,bokros nyakravalót viselnek és puha ,könnyű kalapot ;és szegletes ,gyors dobással kapják le hirtelen ,frissen ,atyafiságos játszópajtási örvendezéssel :“Csókolom a kiskezed ,Magduci !” A fajtámat -az én erős ,magát felszínen tartó ,tekintélyes ,szép famíliámnak minden vonását ,erejét én büszkén éreztem frissnek ,töretlennek önmagamban még . Éppen csak hogy én öntudattal tudtam már ,felszámoltam magamban sok olyat ,amit anyáim csak sejtve találtak el még . Az asszonytudományt legfőképp . Tükör előtt állva néha sokáig lestem ,ámulva figyeltem az arcom egy-egy új vonalát ,magától jött ,beszédes kifejezést ,egy szép fejmozdulatot ;de aztán megjegyeztem és felhasználtam -számon tartva ,mint hasznos fegyvereket . Néztem az anyám nagy ,teljes ,fokozhatatlan és egyszerű szépségét ,és nem hangolt le . “Én megint másféle leszek !”-gondoltam . A lényem egészben elevenebb volt ,mozgósabb ,összetettebb ,nyughatatlanabb . Mintha egyszer ,utolszor ,bennem virágzott volna ki még a mi ősi asszonyosságunk -elevenkedésre ,örömre ;de már zavarokra is és változások elé . Elnéztem mozgékony szájam szokatlan vonalát ,orrom vékony ,lihegő cimpáit ,ahogy elvékonyult ,megfinomult felettük az apáim sasos ,kemény horga ;a rakoncátlan ,ördöngös ,sötét hajak göndören repdesték körül a fejem ,és tudtam :a szememmel azt tudok ,amit akarok . Éreztem ,hogy énrám sokáig lehet nézni unalom nélkül ,hogy ritkán vagyok kétszer egyforma ,és hogy sok-sokféle szó kellene ,hogy valaki leírjon engem . Az anyám élete előttem folyt -szerettem ,és büszke voltam rá . Éreztem benne a bátor fitymálást ;a szép ,erős ,lesett és irigyelt -titokban gáncsolt szabadosságot . Nekünk lehet ! Híres Zimán Klára végigkocsikázhat vasárnap ,parfümös mise előtt ,a vén nábob ,Bojér négylovas batárján ;nyílt jelüzenetekkel kötődhet az ablakából úgy tréfaképp a fiatal megyei jegyzők szemközti hivatala felé . Tavaly fényes délben hordta neki ,a Széchy félbolond versifikátor inasa ,naponta a drága kaméliákat -leste ,tárgyalta a fél város . És most ,hogy annak vége -senki se láthatott rajta bánatot ,csak gőgös ,hetyke haragja van ,nagy fennszós jókedve ,könnyedén kerít minden ujjára újat . Soha olyan legényjárás nem volt a házunkban eladó lány idején se !-mondogatta néha grószi komolyan ,de ellenvetés nélkül . A külországi iskolákból hazakerült Telekdy fiú ,ez a borotvált képű fiatal fantaszta szokott oda legutóbb nagyon . Egy reggel ,fényes nyári délelőtt ,valami mulatásból jövet ,egyszer csak beállított a Bankó teljes bandájával az udvarunkra ,s a konyhaház eresze alá állította fel a cigányokat . “Húzzátok ,a gyönyörűségit ,megérdemli az ilyen világszép asszony ,mikor rántást kever a patyolat kezével !”Úgy látom ezt ! Piros meg sárga rózsák feseltek épp ,a nagy virágágy üveggolyós karói izzón tüzelték vissza tarka színeikkel a déli nap hevét ,a kertkapu felől malacok sivítoztak éhesen az ólban ,és szállt az érett málna erjedt aromája ,s a szemétdomb fülleteg ,meleg párái reszkettek enyhe hullámokban a forró levegővel . A banda húzta a fagyalbokrok előtt ;Telekdy az ajtófélfát támasztva fordult mámoros ,csúnya ,kellemes arcával ,mohó szemeivel egyre az anyám léptei után ,aki könyökig tűrt fehér karját csillogtatva ,zsörtölődve ,kacagva ,kipirultan sütötte a pogácsát . “Ma erről fog beszélni mindenki !” -gondoltam izgatott örömmel . A Megye utca szeme rajtunk ! De így jó -minekünk szabad ! Virulni ,páváskodni ,elfogadni a hódolatot ,kiélni fiatalon ,kényünkre ,táncosan ,módosan minden szépet . Szépen a szerelmet ! Mert én ismertem azóta sokféle ,más vidékről való embert ,de úgy hiszem ,sehol a föld kerekén nem tudják olyan szép megjátszással ,lendülőn ,búsan ,szilajon és parádésan élni a szerelmet ,mint erre mifelénk tudták hajdanában . Az azóta való emberek többet tanultak ,tudnak minden tudományból ,de eldurvultak ebben . Kertelő szavaikon mindjárt átüt a nyers és kíméletlen ,egyszerű kívánás -a színháziasságuk meg esetlen szavaló póz -,büszkételen ,csúnya macskaepekedés ,vagy a nőmegvetés nyegle és hazug ,szégyenlős időtlensége . Egy szép ,finom kultúra veszett ki az idővel -mondanák modernül -,az asszonnyal bánás művészetét nem érnek rá megtanulni manapság ! És elfeledték ,mennyire felér a szerelemcsata sok gyönyörű ,tomboló ,dacos és keserves virtusa azzal a “ cél ”-lal ,mely magában közönséges és kiábrándító . Sehol annyi színe-illata nincs a szónak ,nincs annyi hátmegette ,ha kurtán és jelentőséggel ezer fojtott érzésből kipattan ;sehol nem rejtezik olyan szép gőgbe a bánat ,sehol az emberek úgy egy életet áldozni ,egy-egy percnyi felülmaradásért nem tudnak ,mint itt akkor ,az ősi lápvidék ,a megbolygatatlan nádak-erek kerítette tájon . Láttam egyszer esti félsötétben az anyám arcát ,szája gőgös összerándulását ,mikor a fiatal Telekdy karja alá fűzte tüntetően kezét valami séta vagy uzsonna után hazajövet ;mert Széchy akkor ,hogy hónapok óta nem lépte át a küszöbünk ,csak úgy ,hirtelen szándékkal egyszer megint haza akarta kísérni . “Igen -gondoltam lobbanó felindulással -,egy ilyen pillanat sok mindenért megfizet !” -A férfiak majd mindig visszajönnek -mondta akkoriban grószi . -Megpróbálják ;nem nyughatnak bele ,hogy az asszony is felejthetett azóta . De az ilyen újrakezdésben soha sincs köszönet ! Értett ő az ilyenekhez ,okos fejében egyre forgatta az élet e furcsa játékait ,melyek legfő értelme és magyarázata tán . De foglalkozott itt a szerelmesek dolgaival mindenki . Ők a nap alatt jártak ,szem előtt ,ügyük közös ügy volt ,megbeszélt ,nótába fogott ;részvét volt a megszólásban is ,tisztelet és szimpátia a részvétben irántuk ,mintha színpadon játszanának ,félig tán a figyelő szemek kedvéért . Volt valami parasztos ebben ;de az egész úri módi ,úri beszéd is mai napig közel áll itten a parasztéhoz ,csak még tarkább ,virágosabb . Nekem néha most is nehezen esik a könyvek módján fűzni a szót ,pedig a könyvek nyelve is -mondják -e tájról került . Sok dali parasztlegényt láttam itt életemben olyan-olyan jó kiállásút ,betyáros tempójút ,lobbanó szeműt ,magatudót ,csak ruhát kellett volna cserélnie valamelyik fiatal szolgabíróval . Tudom ,e vidéken termett mindig a legtöbb nóta :és sehonnét annyi igric ,verselő ,literátus ,híres ember nem került ,mint a mi vármegyénkből minden időn. így olvastam is ezt valahol . És mostanában sokszor elnéztem a nagy homlokú ,elborult szemű ,félvak poéta lecsüggesztett fejjel búsuló kőszobrát ,ahogy pár éve üldögél ott ráccsal körülvetten a nagypiac akácos ,lombos sarkában . Idevaló volt az is ,és nekünk közel vérrokonunk . Hogy elkalandoztam ,lám ,öregasszonyos módra ... Eszembe jut most ,hogy akkoriban réges-régi ,gyerekleány voltommal tudtam így eltűnődni ,ábrándozásba felejtkezni ,mint most ,az életem csendes ,őszi napjain . Csakhogy akkor még a jövendő életen ,mint most az elmúltakon ;tán akaratlan éppúgy kiszínesítve hittel és képzelettel . A közbeeső időben benne voltam az életben ,nem néztem jobbra-balra ,csak mentem át a dolgokon ,mint valami zavaros áradattal birkózva -vagy fennlibegve egy ideig ficánkodó jólétben a napos szinten . De mintha akkor ,legkezdetben ,igazabb és belsőbb életet éltem volna . Le-leszabadultam még néha a régi gyerekszobánkba ,a nagy ,szuvas gerendák ,százéves bútorok ,a krinolinos képek s a furcsa kotillionfigurák közé . Oly különös volt itt néha a csend ! A két fiút megkávéztattam már ,iskolába zavartam basáskodó jóakarattal . Hogy kinőttem közülük ! “Áspis !” -sziszegte még felém Csaba néha dühösen ;de az iskolapajtásai közt már hencegett velem ,mert a gimnáziumi paptanárok előre köszöntek nekem a templom sarkán ,miséről jövet . A zongoratokbeli “ szobát ”sem háborgattam többet ,és néha le-lecsentem a vendégek asztaláról egy-két igazi cigarettát neki . “Nesze ,te gézengúz !” -ütöttem hátba ,hogy megbéküljön . És Sándorkának szóltam :ha elmennek ,hagyja kinn nekem a könyveit . Furcsa gyönyörűség volt így pihenni ,és éhes leányésszel belelopakodni néha ezekbe ,portörülgetés helyett . Titkos ,idegen jegyű ábrákra leltem és ismeretlen számjelekre ;és elgondoltam :kellett élni valaha embereknek ,bizonyosan most is vannak messze valahol ,akik ennek szentelték az életüket ,ilyesmik kitalálásának . Milyen messze ,idegen célok és sorsok lehetnek a távol ,nagy világon ,aminek mi hírét sem hallhatjuk soha itt !...majd latin fordításszövegekre akadtam ,és felvágtam azokat a lapokat ,amiket békén hagytak a diákok ceruzái és mocskos ujja nyoma . Régi hajós népről szóltak a versek ,csatás világról ,városok lerontott vagy megépített falairól . “Ha fiú volnék jutott eszembe egyszer -,tán el ,messzire mennék innen ?”... Ez a gondolat ,a földi távolságok álma oly meseszerű volt itt ,oly idegen mindattól ,ami körülvett . Nálunk ,a nagy ,drága bőség közepett búzás szekerek és telt bödönök ,oldalszalonnák rendei ,tömött libák ;névesték és torok világában -valami hihetetlen hóbortnak ,őrült pénzpocsékolásnak tetszett a kényszertelen utazás . Nem is igen jutott eszébe senkinek ;a vén ,gonosz Telekdyt eleget szólták megyeszerte ,amiért messze idegenbe üldözte ki tanulás ürügyén az egyetlen fiát ,mikor elanyátlanodott . Ő tudta ,miért teszi ! “Emberséges embernek maga fészkébe ’van legtöbb becsületi !” -mondta Pórtelky Ábris ,az apai nagybátyám ,aki életében ,pedig idestova hatvanéves ,soha által nem ment a vármegye határán . A láp megetti ,eldugott ,ősi falut ,Pórtelket is csak megyegyűlés vagy családi sokadalmak idején hagyta el ,vasúton ,úgy mondták ,nem ült még soha . Messzi ,idegen világok ,ismeretlen utak !-gondolkodtam el akkortájt néha mégis . -Ha elvinne egyszer valaki engem ! Férfi vinne !... És összekulcsoltam a kezem tétlen ,leejtve a portörlőt ,és elnéztem a gyümölcsfák rezgő leveleit ,a hallgatag ,nap elfeküdte kertet . Olyan csudálatos megfakadások vannak a nővé levés ez első ,félszeg és ámult idején . A gyerekleány sok nyeglesége ,frivol és malackodó érdeklődései milyen hirtelen tűnnek el a szűziség gyorsan megérett öntudatában . Szégyenes bosszúsággal gondoltam Kallós Palira ,és apró ,helytelenkedő beszédeinkre ,és egészen más ,tisztább és komolyabb színben éreztem meg egy-egy percre az asszony és férfi dolgát egymással . Vajon ,ha zárdanevelésbe küldenek vagy efféle ,nem válhatott volna ‑e belőlem is ez időben hallgatag és befelé élő nő ,amilyen Kallós Ágnes ,a grószi keresztlánya lett ,az ő házias szigorúságuk közepett ?... “Ha meglátna és megszeretne engem valaki -gondoltam e ritka ,magános percek álmodozásaiban -,nagyon messzire való ,más életbeli valaki ,és ismeretlenségek felé vinne !”Mert mint kisgyermek koromban a tömlöcfolyosói félelmes kalandokat ,ezt is és mindent csak így más által -egy férfi által tudtam elképzelni . “Ha egyszer megpillantana valami igen nagy úr -Lajos gróf ,a fiatalabbik Szinyéry talán -,ha végignézné a megyebálat majd ,ha engem először visznek ...”Felütöttem a fejem hirtelen ,elszégyenkezve és vállvonítva ,és kicsúfoltam magam ugyanabban a percben . Egy Szinyéry gróf ! Ki az ? Ábris nagybátyám fanyar gőgű bizonykodásai jutottak eszembe a mi régebb és igazibb uraságunk felől ,a véletlen és hamisság szerzette uradalmak gazdáival szemben . Királyi cseléd ,nyakát hajlító labanc úr ,idegenek talpát nyaló udvaronc sohasem akadt a Pórtelkyek köznemesül maradt ágában ;a másikat meg ,a báróságba felzüllött unokavér-nemzetséget ,akiknek apja nem átallt kormánybiztosságba ülni negyvennyolc után :kinézte és elátkozta a névadó ,ősi ,zsombékos föld s itthon maradt ,haragos-szürke fundáció . “Ó -gondoltam pirosra vált arccal hirtelen -,kicsoda minékünk a Szinyéry gróf ?” -Törülgetni ,kisasszony ,sietni !-tört rám sebbel-lobbal anyám . -A szobalány nyakfodrokat vasal neked . Máma rád vár a vizitszoba ! Felriadva és magamhoz térten mentem letörülni odafenn a bőrbe kötött albumokat ,az ezüst névjegytálat s a porcelán gyufatartót a két aranyfarkú pávával ;meg a nagy zongora ragyogó ,fekete lábait . Kiráztam a portörlőt a Megye utcára ,és kiszóródott belőlem az oktalan homokszemek szerével minden tétlen ,álmatag ,szavakba nem köthető gondolat . Tán csak most ,elcsendesült napjaim alkonyatán rajzanak vissza ,gyűlnek szürkéllő fejemre megint ... Kicsaptam a portörlőt ,és utánahajoltam egy percre ,hátrakötött piros kendőm alól előreráztam a sok bodros ,fekete hajtincset ,és feltámasztottam a felzsalu szárnyát . Mosolyogva hajoltam előre ;lopakodón és visszanézegetve ,mintha szigorú anya tekintete lesne . Ösztönből való álság volt ez ,hisz tudtam ,anyám nem bánja ,és már grószi se szól ellene . Bólintottam a fiatal főispáni titkárnak ,aki legjobb táncos hírében volt akkor ;oldalt hajtott fejjel ,fél karral az ablakfának dőlve ,mozdulatlanul néztem vissza a tekintetét . Kellemesen meglepve fordította oldalt az arcát ,visszanézett ,majd hirtelen megállt ,és átsietett az utca másik oldaláról . “ Sikerült !” -ujjongtam fel titkon ,és sebten könyököltem ki pár mosolygós szóra ,gyors ,játszós kérdésre . Jól láttam ,hogy Vodicska Jenő fordul be épp a sarkon-fényes cipővel ,szép ,új ,szürke ruhában . Elküldték Pestről a Gách-féle selyemruhákat ,s a vizitszoba földjén reszkető örömmel térdeltük körül a nagy ,barna skatulyát . Az anyámé fűzöld lengeség volt eperpiros ,piciny rózsák girlandjával ,az enyim a kötelező fehér . Az aranyporos ,hegyes topánok is ott voltak s a virágos hajékek . Hanika szedte ki őket karcsú és szeplős ,halovány ujjaival ;vörös hajú ,rút kis varróleányunk ,aki hetek során ott kattogtatta a gépét az üveges szaletli sarkában . Milyen áldott jó ,szegény kis lélek volt ez a póznahosszú ,horpadt mellű teremtés . Csak most gondolok vissza ,milyen nehéz dolog hallgatagon és békén nézni közelből a mások jó dolgát ! De ő velünk érzett ,néhány jó szavunkért átolvadt hűségbe és szeretetbe . Mennyi áhítat és bensőség volt abban ,hogy kiemelte a ruhákat ,idegen mesterek remekét ,ahogy két helyen csippentve fogta ,és magasra emelte ,míg zöldes ,apró két szeme alatt foltok pirultak a lelkes izgalomtól . “Ó ,be pompás ! Nincs ezen egy öltéshiba ! Jaj !” mondogatta ,míg ránk segítette ,és végighúzta keskeny ,borsószáraz tenyerét a fátylas tüllredők fölött ,csípőnk és kebleink büszke vonalán . Mi elébb izgatottan és ámultan lestük ,hogy kiszedje ,aztán tapsoltunk ,és összeölelkeztünk anyámmal kacagva és hemperegve a szoba földjén . És amikor rajtunk volt mind e pompa és mesteri szépség ,hogy álltunk meg némán és kiegyenesedve ,tágult ,fényes szemekkel ,izgalomtól fehéren ,a földig érő tükör előtt ! Anyám összefogta a zizzenő ,lenge uszály zöld hullámait ,fordult és hajladozott ,felvonult ,majd meg leült hirtelen . Ezt még tanulnom kellett ,szépen ,könnyű gráciával kezelni ,karra vetni vagy kígyós vonalban folyatni magunk után . Milyen könnyen válhattak komikussá a mozgások ebben az öltözetformában ;de épp azért volt finom és nemes művészet szépen bánni vele a tánc heves fordulataiban ,szállva ,kavarogva ,vagy helyben rezegve soha egészen el nem felejtkezni önmagunkról ,a külsőnknek ,minden különbvoltunknak való tartozásról . Összefogództunk ,és körüllebegtünk keringőzve ,hajlós derékkal ,simán suhanva a nagy ebédlőt . Hanika dúdolt nekünk csukló ,színtelen kis cérnahangján ,és sietve tologatta el utunkból a székeket . “Legszebbek -ezen a világon nincs párjuk !” -,sóhajtozta hevesen és rajongva . Grószi ránk nyitott ;bólingatva ,figyelmesen állt az ajtóban . -Ötszáz forint a kettő ...azért lehet is szép !-mondogatta félig magának . -Hát pompásak ,no -tette hozzá élénkebben . -Mintha ráöntötték volna a derekatokra !... Megfordult csakhamar ,visszament a nagy udvari szobájába . Újabb időben jóval kevesebbet törődött velünk . Az ablakfülke emelvényén ült ,mint valami trónuson ,és fogadta audienciára az ő ügyes-bajosait ;azokat ,akik jó kamatra kicsi pénzeket kaptak tőle ,akik bérletre ajánlkoztak ,vagy olcsó telket közvetítettek ;ügyvédet ,árust ,egyezkedőt -Lipit legtöbbször ,a mindenre jó ,fürge és okos zsidónkat ,aki üzletfele és ilyenben bizalmasa volt . Már minden erejét lefoglalta az életeszmény :a család emelkedése az egyetlen fiú örökös révén . István csakugyan harmincéves volt és helyettes közjegyző ;a szomszédban simára fésülten ,fehér muszlinruhában ,észrevétlen nőtt templomos ,szelíd leánnyá Ágnes ,a grószi kedvence ;két évvel idősebb volt nálam és olyan igen másforma . “Ezek itt most már hadd csinálják egykettőre ,ahogy legjobban tudják !” -ez a gondolat látszott az egész velünkbánásán . Megérezte ,hogy a mi módunk és minden eszközünk erre mennyire más ,és nem zavarta anyámat a drága ruhák miatt . Tudta ,fegyverzetünk az ,melyben győzni ,hódítni ,komoly életcsatát nyerni kell . Ha Lipi kijött tőle ,jókedvűn köszönt be a csukott teraszra hozzám ,“Így megnőtt ,Magda kisasszony ! Szépen nőtt ! Remek diófa bútort csinál egy új fábrika most Kolozsváron . Én fogom beszerezni majd ,amennyiért nekem adnák !”Jött Trézsi ,az ócskás cigányasszony ,és megcsodált . “Drágalátos ! Jaj ,tulipánt ! Hogy húzza majd az én öcsém a lakodalmán !”A vén Spach Náni hátikosárban hozta a pénzes erdélyi katrincákat ,hímzett ,fehér gyolcs alsószoknyát ,keszkenőt ;ő is letehette bugyrát a verandán ,ha jókedvbe lelte anyámat ,pillés kávécskát kapott ,és regélt a damasztabroszokról ,háromesztendős szőttesekről az akkori jó kendertermő évből ,amiket jövő őszre visznek debreceni vásárba a lőcsei kereskedők . “Épp jó időben !” -mondta ,és végigsimogatott rajtam hízelkedő ,öreg szemével . Így voltam most már szem előtt ;mindenki figyelt rám ,és tudomásul vett . Kötelességem lett ,hogy hamarosan vizet zavarjak kissé e kis világban ,hogy valami történjék velem ,ami egykettőre eligazítja a sorsomat . És mégis ,tudom ,sok volt a véletlenség az első fellépésem s ezzel az egész bálozó leányéletem sikerültében . Hogy grószi akkortájt jó ösztönnel elsimított minden apró neheztelést a vidéki ,Pórtelky-féle atyafihaddal ,akik legényfiai bejönnek és hangadók a farsangos alkalmakon . Az ablakom előtt eljáró ifjak egyik-másika kezdhette tán először emlegetni :“Isten úgyse ,Pórtelky Magdi lesz a legelső kislány az idén !”Anyám néhány vacsorát adott a tél elején ,a kedvességével olyanokat is kitüntetett és meghatott ,akikre maga kedvéért rá se hederített azelőtt . Nagyon bájos volt ebben az új ,gondos és aggodalmas anyai szerepben ! Akkor vagy kétszer az uradalmi hadból is hivatalos volt hozzánk néhány “ legkülönb ” . Scherer ,az inspektor fia kimentődzött ;ezek nem békültek . Régi ,nagyon szomorú történet volt emögött :szép ,fiatal Ilonka lányuk tragédiás halála ,akinek furcsa szeszéllyel ,minden szokások ellenére ,bolondosan udvarolni kezdett az idő tájt a híres Széchy Pista . Akkor volt ,hogy anyám ,asszonyos gonoszkodásból -e ,hiúságért ,vagy tán akkor már igazán fellobbant szerelemből ,merészen és akarva udvarába vonzotta ,magához láncolta őt ;a regényes ,szerelmes leány pedig sztrichnint kerített az apja állatgyógyító patikaszerei közül . Hat éve is volt már ,de az ilyet nehéz felejteni ... De Vodicska Jenő ott volt . Emlékszem ,fiskálisos dolgokat beszéltek grószival ,és az jófejű embernek mondta ;majd később heves rokonszenvet támasztott Telekdyben . Ez mindig is különc hírében állt ,kicsit túlzott eszméivel az egyenlőségről s az ész egyedüli rangjáról ;külföldies ,“semmire sem használható ” tudományával és filozófuskönyveivel . “Hogy kirí ebből a környezetből ,milyen kellemetlen mégis ez a vegyesség benne !” -gondoltam néha ,de Klári mama naivul csudálta ,és láttam ,hogy büszke rá . Szokatlan volt neki ,hogy vele valaki ilyen dolgokról beszéljen ;s az udvarlása mégis gáláns tempójú ,tradíciósan szép hódolás volt . A megyebálra vittek először ,a tubarózsás ,uszályos ,fehér selyemruhában . Míg Hanika fésült ,elrendezte és feltűzte csigákba sodort hajam -míg anyám gyengéden felhőzte be finom rizsporával a vállaimat -,és amikor megálltam a tükröm előtt ,így ,ünnepien ,sugár alakommal ,fiatalságom méltóságával és büszke díszével :fokonként vált bennem komoly bizonyosságra a hit ,hogy a legelső leszek . Tán lett volna okom félni és kételkedni :elgondolkodni ,hogy ott sok-sok más ,éppen így kidíszített ,szép és fiatal lány közt el is homályosulhatnék ! De én a szememben ennek a lendítő és ujjongó hitnek a ragyogásával léptem be a terembe ,a sok lámpa fénypazarlása alá . Ez adott biztosságot és összhangot minden mozdulatomnak ,ezért voltam bátor és közvetlen a szemjátékra ,kezdésben és visszaadásban ,és így jutottak eszembe gyors ,helyénvaló ,eredeti és ügyes ötletek ,kedves kérdések és szellemes ,friss visszavágások is ,amik szájról szájra adódtak aztán . Sohase néztem méricskélő irigy vagy aggodalmas szemmel a többi leányt ;úgy éreztem ,itt én vagyok ,egyedül én ,és minden a kedvemért ! Nem volt helyes talán és semmiképp sem igazságos ;de bevált . Szép ,mámoros ,farsangi kavargás ;ünnepeltség ,fény ,ragyogó gondatlanság :bál ,bál !... Összemosódó ,kavargó emlékei egy hosszú életre sugarazzák a rózsaszín derűt ,enyhítő ,nyugtató ,asszonyos öntudatot . Én voltam ,az voltam egykor ! Boldog és szép volt ez az elillanó idő ,üde ragyogású színek és súlytalan ,lebbenő évek . Mintha a keringő ütemeire röpültek volna el fölöttem ,mély ,édes félandalodás közepett . Néha még most is lebegek és forgok így álmomban ;a régi ,akkori divatos valcerek dallama tér vissza -és derűs kedvvel ébredek olyankor . A hosszú ,forró szupécsárdások elevensége inkább illett hozzám pedig ! Közel a cigányhoz egy-egy nekem való táncossal bomolva ,forogva és rezegve ,csak valami szikrázó ,aranyos tűzködön át éreztem ,hogy fárad és csendesül el körültem mindenki a teremben ,hogy alig táncol néhány pár ,és az is abbahagyja végül ,és köribünk gyűlve ,minket ,engem néznek azután ;magamelvesztett összeolvadását minden mozdulatomnak ,a vérem lüktetésének ,a gondolatomnak is a muzsikával ,a tánc babonás bolondos lelkével . Soha gyönyörűbb részegség nem lehet ennél ;és ha legmindenét adja is a szerelem ,nem lehet több a mozgások és szemek és hevületek ilyen összefelejtkezésénél ... -Nagyon kacér ! Mint a kéneső ,olyan ! Az élőfába is beleköt !-mondogatta egy-egy éles szemű asszony ,de inkább csak hogy beszéljen ,csak megállapításul . Mert kizárt dolog volt ,hogy valaki a rosszallását ,gáncsát éreztetni merje mivelünk . Párbajra kész ,védő férfirokonság állt mögöttünk ,szolgabíró sógor ,alispán koma ,közjegyző unokabátya ;a grószi lekötelezettjei ,az anyám udvara ;s a bajban mégiscsak összefutó vidéki atyafiság . Hallgatag érezte mindenki az ilyesmit . “ Anyja lánya -mondta Zimán Ilka néni ,engedékenyen hunyorgatva -,de minden jól áll neki ! Ha a kis széket veszi magára ruhául ,ha cigánykereket hányna ! Szépnek minden szabad !” Négyest egy colonne-ban táncoltunk anyámmal ,és mindig ő volt a vizavím . Én akartam ezt -megéreztem ,hogy bájos ,eredeti és jóleső látvány az ilyen . “Van -e már muttusnak táncosa ?” -kérdeztem szorgoskodón az udvarlóimtól . Vodicska Jenőt megszoktuk a farsang végéig ,hogy elmaradhatatlan árnyékunk legyen . Rábíztuk a belépőt s a legyezőket ;szelíd gonddal kezelte ,és táncaim közben sokszor láttam ,hogy az ajtóban állva ,vagy egy oszlopnak támaszkodón ,melegen és figyelmesen elgyönyörködve néz engem . De közben másokkal is elbeszélgetett ,szolidan ,kedvesen ,és nem vált feltűnővé . Gondozott ,túl gondozott alakja ,kis gömbölydedségre hajló ,szimpatikus férfiarca nem volt rossz staffázs . Vacsoránál a mi asztalunknál ült ,de rendesen nem énmellettem . “Mit akar ez a házitanító-fiú körülted ,Magduci ?” -sugdosták néha zsörtös féltékenykedően másod-unokatestvéreim ,a Kehiday fiúk . Vállat vontam kacagva és kacéran . Akkor apró malíciákat mondtak ellene ,hogy egyszer megemberelte magát ,és mulatni próbált ,de milyen rosszul állt neki ,és hogy kapott gyomorbajt a negyedik pohár bor után ! Meg hogy táncolni csak úgy tud ,hogy otthon a komód jobb sarkától indul el bal lábbal . Nem hallgattam rájuk ,pezsgőbe mártottam a nyelvem ,és belenéztem a Bankó prímás rám ragyogó ,lassú tüzű szemébe . Szép szál cigánylegény volt ,és nekem játszott ,lehajtott fejjel ,egy mosolyért is hálás ,leszámolt alázattal . Lassan ,meghatottan jött közelebb felém ,szordínót tett ,és régi nehéz ,tárogatós hallgatóba kezdett . Mindenki elcsendesülten nézett maga elé ,messzi nemzetségek régi ,fojtott bánata lebegett a korhelyes asztal fölött ;titkos megértés közösségébe vonva ,egymás felé ez egyfajtájú embereket . Megint ránéztem ,és révedve káprázott bele a szemem gyűrűje gyémántos tüzébe . Szikrázva játszott a vonót lendítő ,sovány ,barna kézen ;tudtam ,hogy külföldön jártában egy angol királyi hercegnő küldte oda neki egyszer a hopmesterével ,mert odakinn “művész úr ” volt a mi kényeztetett és kedvünkre való hegedűsünk ,az ócskás Trézsi testvéröccse . Fölényes volt itt ebben a percben ,egyetlen színjózan szinte a pezsgős urak között ,hódoló művészetével és féken tartott indulatával ;átfutó ,kellemes forrósággal éreztem meg benne a férfit . “Bravó !” -mondtam nagyon halkan ,bólintottam ,és alig észrevehetően összevertem a tenyerem ;mélyen meghajolt leeresztett vonóval ,és hátrább vonult ,míg a kontrás körüljárt a tányérral . Nagyobb pénzdarabok hulltak ,és akaratlan Vodicska felé figyeltem ;igen ,jól van -tízest tett ő is ! Megindulás nélkül ,mámortalanul és nyugodtan nézett rám meleg ,okos szemével . Most már nem tudnám megmondani ,melyik bálon volt ez ,vagy majálison talán . Lehet ,hogy több ilyen pillanat emléke többféle esetből keveredik most össze bennem . Olyan régen volt ! -Lássa ,az emberek csak ezt tudják nálunk !-mesélte hátam mögött Telekdy anyámnak ,mikor hazakísért . -Összefogódznak és ugrálnak ,hogy megengedten ölelhessék egymást ,vagy oktalan és értelmetlen nekibúsulással fülelnek egy túlhaladott ,fejletlen és gyerekes muzsikát ,amíg mindenféle ártalmas liquidumokat addig-addig töltögetnek rendszeresen magukba ,míg megvadulnak ,vagy barommá butulnak . Sohase lesz a magyar emberből semmi !... “Hogy lehet most ilyeneket beszélni ?-gondoltam bosszúsan és fáradtan ,és előresiettem ,hogy ne halljam . -Miért nem maradt ott ,ahol mindenki olyan tudományos ,józan és derék . Hisz ő is ivott pezsgőt ,és sárgás ,bajusztalan arca duzzadt volt ,láttam ,az ital mérgétől . Ha nem táncol ,a lába kis hibája miatt van . Ő se különb !” -Sokat összeolvasott ,kicsit rendszertelenül ,és most egyet-mást összezavar !-mondta mellettem lassan Vodicska Jenő . -De nemes lélek és nagy rajongó . Csalódni fog . Felé fordultam . Lágy ,meghatott volt a hangja a tavaszi csendes éjszakában ,míg ilyen komoly és egyszerű ,békességes szavakat mondott . Eszembe jutott ,hogy most csak ő kísér haza ;a többiek ma mind eláztak . “Bárcsak már lefekhetném ,egyszer jót alhatnám !” -gondoltam akkor először támadt ,hirtelen kedvetlenséggel . Hamar kihevertem ezt a jó ,kényelmes párnák közt másnap délig ;mert estére megint házimulatságba voltunk meghíva Béltekyékhez . Otthon a házirend miutánunk igazodott ,kései lefekvésünk ,alvásaink és öltözködéseink szerint . A két fiúhoz néha berontott Zimán Pista bátyánk a konyhaházba ;harsogott és rikácsolt ,el is verte őket hébe-hóba ;azután megint békén voltak ,hónapokig . Tanulásukra ,őrizetlen barangolásaikra senkinek se volt gondja . Úgy futtában sopánkodott egyszer-másszor anyám ,ha eszébe jutott ,hogy Csaba már megint bukott háromból ;és egyszer komolyan ijedt volt és szomorú néhány napig . Valami különös eredetű nyakidegbaja támadt Sándornak ,ferde állásra nyomorítva a fejet ;időnként megrándult ,görcsös ,csukló hanggal . “Kamaszkori változás ”-mondta Jakobi bácsi ,az öreg doktorunk ;de hosszan és tűnődve nézte a fiú vézna képét ,nyugtalan szemeit . Messze ,jódos fürdőbe kellett küldeni e nyáron . Nagyon sok pénzbe került ,de grószi maga is sürgette . Mindnyájunk közt Sándort kedvelte legjobban ,és vele egy régi ,dédelgetett terve volt :papnak menjen ,legyen egyszer egy püspök ,gazdag ,tekintélyes ,elegáns úri főpap a családban . -Persze ,pápista róka ,kámzsás ördögfajzat !-dühöngött néha ,megsejtve a szándékát Ábris nagybátyánk ,az apám testvére . A Pórtelkyek mindig reformátusok voltak ,és törvény szerint ez lett volna a két fiú felekezete is . De Zimán nagymama és anyám is megbecsülték a maguk katolikus vallását minden belsőbb áhítat vagy szentesség nélkül . Érezték előkelő ,hatalmas voltát ,sok szépségét ;és mindenestül mégis erre a világra valóságát . -Gyönyörű felfordulás van ott ,ahol asszony regnál !-harcolt és keménykedett Ábris bátyám a deres szakállát húzogatva . -Hallom már ,mit főztök ,ezzel a csirkével mit szándékoltok . Valami kicska ... Vodicska lesz a vődurad ,igaz -e ? -Ha férjhez adom ,majd csak hivatalos lesz a lagzira ,sógor ! Maga dolga ,eljön -e ?-felel vissza kicsit pattogva anyám . -Most még szó sincs senkiről ! -Hát persze ,persze !-nevetgélt gonoszkodva a bácsi és rám nézett élesen . -Emlékszem én még jól ,fiacskám ,apró diákgyerek voltam a normális iskolából . Mondták a pajtások a pedellus kapujában kijövetkor :Gyertek ,fiúk ,gyertek a kispiacra ,verik a vén Vodicskát ! -Tudod -e ,kisgalambom ,ki vót ? Ennek a mostani ,peckes vén földszabdalónak kedves nagyapja vót . Földhöztapadt jobbágy ,néha be-befogta a kerülő ,mert galambtojást lopott a Vadas-erdőn . Ott volt a deres a piacon !... Végre mégis felvetette a fejét nagyanyám ,és haragos-keményen ,kihívóan a vendég szeme közé nézett . A kisebb jelentőségű nemescsalád ,a Zimánok örök oppozíciója villant fel a tekintetében ,a hatalmasabb ,hetykébb haddal ,veje famíliájával szemben . -Vége szakadjon az ilyen oktalan beszédeknek ,sógor ! Az a fiatalember az én házam hívott vendége volt ,becsületire vált . Hogy kihez menjen az unokám ,ne legyen arra gondja :vagyunk itt elegen ,akik megválogassuk . Olyanformát nézünk bizony ,aki eltarthat egy asszonyt holtig a jég hátán is ebbe ’a rossz világba . Az apjuk után nyugodjék -nemigen fürödhetnének tejbe ! Némán és elkomorult daccal hallgattam egy sarokból e sok ,rég dúló ,apró bosszúság epés felfakadását . Tisztában voltam mindazzal is ,amit egyik fél sem említett ;a rejtett rugókkal . Ábris bátyám tíz évvel ezelőtt ,mindjárt ,mikor anyám özvegyen maradt ,feleségül kérte a szépséges sógornőt . Ő is özvegy volt egy leánygyerekkel . A váratlan kosár óta sohasem szűnt meg teljesen a gáncsoskodó ellenséges állásfoglalása ;bár úgy tett később ,mintha csak az elhalt öccse gyerekeiért ,a család jólétéért akarta volna anyámat . Aztán meg Vodicska ! Igen ,az uradalmi mérnök ,bírói szakértőképp ,megakadályozta mostanában valami kis kétes birtokrendezési ügyeskedését . Csakhogy azt is jól tudtam ,miért kel ki grószi olyan heves-hirtelen a Vodicska fiú védelmében . Hogy a tél végén már volt valami házassági terve énvelem ,s a sánta lábú Kendy Elemérrel ,akire nyolcszáz hold néz . Nem sikerült ,azok kevesellték az én vagyonom . Akkor először öntött el hirtelen valami keserűség a tehetetlen voltom ,lányi kiszolgáltatottságom éreztén . De nem lelt kifejezést ;visszafojtódott hamarosan a családi fegyelem és szokástisztelet megnyugtató ,mert sehova nem fellebbezhető rendjében . “Grószi legjobban tudja !”-gondoltam végül is megenyhülten . Még csak a második farsangom volt ez ;tizennyolc éves múltam . Csak nagyon lassankint ,mint valami kelletlen rossz szájízzel ébredés ,ért hozzám néhanapján egy kis korai és gyenge csömör . Az idén majd szinte ugyanazok a fiatalemberek járták a táncot ,de egy-kettő vőlegény lett a tél elején ;hivatalnokok ,igénytelen ,alig észrevett lánykákat jegyeztek el csöndesen . Egy rokon fiú más megyéből hozott feleséget ;a nagyobbik Reviczky lány kedvéért kilépett egy idegenes beszédű ,szőke és csinos főhadnagy . Néhány új leányt is mutattak be ,és felijedve lestem :nem szebbek ,ügyesebbek -e nálam ? Nem ,az én udvarom körülbelül együtt maradt azért . Csak mintha valahogy más színt kapott volna tavaly óta minden ,fakóbb lett ,megszokottabb és szegényesebb . Uralkodtam még ,de már nem mentem újdonságszámba ;nekem se volt már újság az egész . Még élvezni tudtam a tánc szédületét ,de utána már eszembe jutott a Telekdy fanyarkodása néha :“Mire ez az együgyű ugrálás ,ez a rángatódzó éjszakai robot ? Cél ez ?” Az volt éppen a baj ,hogy már nem önmagáért a ragyogás ,szereplés ,keringés öröméért volt az egész . Az öntudatlan átengedtségből fel-felérezve ,hazamenet sokszor kellett arra gondolnom már :vittem -e előre ma a dolgomat ,közelebb jutottam -e a köteles célhoz :férjhez ,jól menni férjhez ! Az otthonunkban változott meg lassankint a levegő ;ingerültséggel ,feszültséggel volt tele néha . Mind ritkábban volt úgy ,hogy mulatság után egymás ágyszélére ülve anyámmal élvezettel beszéltük volna meg együtt az este emlékeit ,megjegyzéseket ,bókokat ,apró eseményeket . Most néha konokul hallgattunk már ,mintha mindegyik külön ,idegenül hajszolta volna önző érdekeit . Néha rosszakarattal csúfolkodott anyám egyik-másik nevetséges báli alakon ;pedig azelőtt rá sem ért észrevenni az ilyeneket . Szegény ,vénülő két Tyukody kisasszony ,távoli rokonaink ,az ő bocskorosnemes-gőgjükkel ,nevetséges ,hangos parlagiságukkal ! Ők lettek az élceink céltáblája :hogy nadályt ragasztottak a nyakukba a lápból ,báli készületül . “Hogy sápadtak legyünk ,lelkem ,nem ilyen falusi színűek !”Aztán teli szájjal elmondták ,mindenkinek ,nehogy most már azt gondolják :“Skrofulások vagyunk ,lelkem !”S a társaságunk azon mulatott rekonneszánszokon ,hogy förmedt rá Erzsus ,a hosszú ,szótlan csárdásügetés közben egyszer csak a táncosra ,jó ecsedies hangsúllyal :“Nie te ,megvierradt !” -és milyen keservesen hívta a húgát egyszer a petrezselyemárulásból ,savanyú vigaszul a narancsosbódé felé :“Gyere ,gyere mán ,együnk legalább egy kis jóféle citronyt !”És hangos kacagással utánozta Klári mama ,milyen kihúzott pulykanyakkal ,gőgös szemmel mérte végig az anyjuk Vodicska Jenőt ,mikor bemutattuk ;és elfordulva ,fulladós torokhangon kérdezte meg :“Lelkem ,nem értettem jól ezt a nevet ! Család ?” Furcsa volt nekem és új dolog ,hogy minálunk ilyen hangos hahotával teszik nevetségessé a familiáris gőgöt . Ez a Telekdy tanítása ,gondoltam ,és anyám mindennek olyan könnyen a hatalmába kerül ! Pedig mindebből egyéb is látszott ;az ,hogy valami kényszerű magukáltatással mind hozzámelegedtek már minálunk ahhoz a gondolathoz ,hogy Vodicska elfogadott kérőm legyen . “Milyen butaság gondoltam néha elámultan -,hogy a jövőm ,az egész sorsom ennyire a véletlenen múlik ! Hogy ki van éppen kéznél ? Hogy a velem együvé való ,korú férfiak közt ,most hirtelenében nincs itt alkalmasabb !” Ha még várhatnék egy-két évig ! De már nincs minden úgy ,mint eleinte ! Éreztem néha a furcsa szorongást :ha megszoknák végképp a lényem ,a különösségem ,ha elkopna ,unottá válna ,ha más foglalná el egyszer a helyem ! Nekem már gyilkos szégyen volna az is ,ha nem lesné mindig két-három gavallér a következő táncom . Ünnepelt ,nagy hírrel érkezett leánynak nem szabadna egy évnél tovább pártában bálozni . Most ,háromszor tíz esztendő messziségében megint csak az én lánygyerekeim sorsát látom és hasonlítgatom az akkori magaméhoz . A legkisebbik most tizennyolc éves ,érettségire készül ,küszködik ,órákat ad ,és stipendiumokat kilincsel ki magának ,szegény kis jószág . És mégis azt írja ,és néha érzem ,igaza lehet :az ő élete igazibb élet ,és fiatalsága igazibb fiatalság . Még kezdet előtt van ,várhat ,tervelhet ,örülhet a jövőnek ,melyet saját kezébe érez letéve . Sejtem ,vannak apró levelezései ,szerelmes dolgai ,de ezekkel semmi terve ,semmi szándéka nincs még ;csak a kis izgalmak ,ünnepek és könnyek édességéért űzi . Mi ,régiek ,nem ismertük az ilyet ... A nyár hónapjaira az anyám falura került ,fiatalabb nővéréhez küldték . A nagy ,sokszobás ,összevissza épített udvarház Hiripen állandó családi portyázóhely volt akkoriban ;két-három eladó lány mindig tanyázott itt a rokonságból ,és mindennapos volt a vendégjárás messze a környékről . Régimódi ,külső csínra ,divatra nem sokat adó ,nagy ,kellemes kényelem uralkodott itt ,és falusi bőség . A vendégeket valami bölcs ,kedves ,békén hagyó rendszerrel kezelték ,a két vadszőlős teraszon naphosszat terítve volt az asztal ,mindenki kelt ,feküdt ,élt ,kószált kedvére ,Piroska néném félnapokon se ’ került elő a méhesből ,gyümölcsösből ,kenderföldről ,az ura a cséplőgép mellett tanyázott ,a magtárban vagy a “ dohányban ”,a sok apró gyerek elveszett a béresekéi közt ,kazlak alatt ,szárazmalom tájékán . Régies ,érdekes gazdálkodás ment itt ,senki se fösvénykedett ,nem sajnált semmit ,dúlásig volt a jóból ,seregestül az evő ,sok vendég ,sok cseléd ,nagy csapat gyerek . Fényűzésre ,bútorra az esküvőjük óta se költöttek ,edényt ,poharat a hátas erdélyi oláh hordott ,a belső tálakat is megdrótozták ,ha törtek ,a súrolt padlón sávos rongyszőnyegek nyújtózkodtak . De azért örökös sürgős munkában éltek a háziak mind . A baromfiudvar ,a gyümölcsös ,a tejgazdálkodás meg zöldséges kofákkal kereskedés minden lélegzetét lefogta és elfoglalta a nénémnek ,és közben minden évben volt kicsinyje ;a bácsi hajnalban kelt ,talpon volt vagy lóháton napestig ;káromkodott az úrdolgásokkal oláhul ,magyarul ,szájában az örök csibukszár ,aztán megint hosszúkat hallgatott . Plajbász ,papiros nemigen volt a háznál ,a zsákok számát ,munkások bérét ,kárt ,nyereményt ,árakat csak úgy a fejében tartotta ,vagy csak találomra intézte tán . Nagyjában nemigen élték fel ,ami termett ,ment minden egyformán ,ahogy száz évvel azelőtt . Itt még öntöttek gyertyát házilag juhfaggyúból ,szappant főztek ,árpát daráltak ,aszaltak ,tarhonyát gyúrtak ,zsírmécsesnél a szolgálók danolva szőttek-fontak hajnalig . Pedig már volt akkor a városi boltokban mindezekből olcsóbb ,jó holmi ;de ők csak dolgoztak ,szokásból a híréért ,mert pihenés ,ábrándozás ,regényolvasás csak lusta ,városi dámáknak való . Ilyet ,ezt a világot is ismertem én még ! De minket ,vendégeket nem fogtak dologba ;türelmes lenézéssel hagyták ,hogy éljük a világunkat kedvünkre . A rengeteg nagy kert végében nagy ,hűvös kuglizóház volt ,oda mindig elvonulhatott a hőség elől egy-egy csapat vagy magános pár . Az ócska ,festett faasztal lapjára dobásszámok helyett sokszor íródtak vallomások ,gyöngéd kérdések a fekete krétával . Kérdés ,kötődés ,felelet ;aztán összefirkálták ijedten ,idegesen ;ha még megvan valahol az a vén kerti asztal ,ha valaki egyszer vigyázva ,gyengéden mosogatni kezdené ,egy egész nemzedéksor lányainak apró regényeit leolvashatná onnan ,rétegenként egymás fölé íródva . Akkor nyáron is voltak ott mindig sokan ,környékbeli fiatalság ;tudtam ,hogy jórészt az én kedvemért . Kedves idő volt ez megint ,soha el nem felejtem . A télről ismerős fiúk jöttek el ,vagy akik családját gyermekkorom óta hallottam emlegetni . Úgy bántak velem ,mint közéjük valóval ,kedvéntölt pajtással ,kellemes ,mulatós ,szép jószággal ,akibe illik is így egyenként és együtt ,divatból ,kedves-búsan ,mosolygón ,szépen és hasztalanul szerelmesnek lenni . Szép ,napos nyári délutánokon és muzsikás ,mulatós estéken . Sötét ,öreg jegenyefák sora vezet a háztól az országút felé ,ott sétáltunk végig egyszer valamennyien gyönyörű ,teljes holdvilágban . A messzi szérű felett ezüstben csillámlott a búzaszagú ,nyári por ,nagy hallgatásban voltunk mind ,a tücskök muzsikáltak ;egy-egy ösztövér oláh menyecske jött néha szembe ,csendesen köszönve ,és lejjebb eresztette vállán a gereblyét . Jó előre mentünk a többitől Tabódy Endrével . -Lássa -mondta akkor ,csak úgy hirtelen és szokatlan hangon -,lássa ,egy ilyen fehér úton örökkétig tudnék így menni ,menni szépen . Maga a karomba karolna ,egyszerre lépnénk ,egy ringassál ,mint két összekötött csónak . Menni így elfelejtkezve ,megszédülve ,és az útnak sose lenne vége ! Egyszer csak nem gondolkozna tovább az ember ! Elhalkult a hangja ,fojtott vagy meghatott suttogásba . És nagyon vigyázva ,nagyon gyöngéden megfogta a csuklóm a karperec fölött . Szelíden ,szépen mentünk így ,puhán lépve ;különös nagy könnyűséget éreztem én is . Valami lágy szédület szálldosott a fejem körül ,ezüstös ,fátyolos pára ;csak mentünk . A fasor végén voltunk ,a szérűskert sövénye eltakart . Endre akkor lassan szembefordult velem ,imádságos ,szomorú ,mély nézéssel ,kímélőn ,vigyázva az arcom fölé hajolt . Ma sem tudom ,hogy történt az ,hogy így bódultan ,fájdalmasan ,de mégiscsak hátrább csüggedt fejem a karján ,az ajaka elől ,hátrább léptem ,és lehajtott fejjel visszamentem az útra . “ Igazsága van ,Magda !” -mondta akkor lihegő lélegzéssel ,míg a nénémet s a többieket bevártuk . Emlékszem ,mind a ketten nagyon szótlanok voltunk az este . Én először éreztem életemben ilyen furcsa elkomolyodást ,de magam sem értettem tisztán . Édes elgyengültség ,belső ,oktalan sírhatnámság fogott el és reszketeg kíváncsiság :“Mi ez ? Lesz -e ez tovább ?” Másnap reggelre elmúlt az egész . Későn délelőtt találkozott a társaság a verandán ,új vendéget vártak ,szomszédi családokat . Délután befogatott Endre ,és útra kelt az öccsével együtt . Búcsúzóra kicsit erősebben szorította meg a kezem ,és a szemembe próbált nézni . Mintha sértésnek éreztem volna azt ma ,hisz tegnap már elintéződött . Egyiket sem viszonoztam . Azon a héten még meglátogatott Vodicska Jenő . A szolgabíró hozta ki a kocsiján ,és bemutatta a háziaknak ;elmondták ,hivatalból járnak erre ,tagosítanak ,hogy üdvözlést hoznak nagyanyáméktól . Nyájasan fogadta a néném ,tudtam ,hogy az otthoniak említették már nekik levélben a dolgot . De a bácsi mégis tartózkodón bánt vele ,nagyon is udvariasan ;fiatal barátomnak ,barátomuramnak titulálta ,de nem öcsémezte ,nem tegezte le ,mint a többieket . Az ebédnél csodálkozva és tűnődve nézegettem kikefélt rendes alakját ,szép nyakkendőjét ,ápolt körmű ,fehér kezét ,körülnyírt ,kerek szakállát . “Hát ő volna ?” -gondoltam . “De én nem leszek szerelmes úgysem . Lám ,nem tudok !” -Megörült nekem ,Magduska ,egy kicsit ?-kérdezte ,mikor magunkra hagytak délután ,és végigsétáltunk a kerti úton ,a köszméték között . -Igen ! Persze ! -De nem jobban ,mint másnak ? -Ezt nem tudom . -Nem tudja ! Hogy lehet az ? Vállat vontam ,és az volt az érzésem ,hogy most mind a ketten ostobának tarthatjuk egymást ,pedig nem vagyunk azok . Csak nem találta el ,hogy mit kelljen mondani nekem . Mit is kellett volna ? Később a lugasban egy verset mondott el ,amely úgy kezdődött :“Hová merült el szép szemed világa ?” Könyv nélkül tudta ,elmagyarázta ,hogy hol szép és mit jelent . Akkor hallottam legelőször ezt a verset ,mintha tetszett volna is ,csak valami röstelkedésformát éreztem a fellengzőssége miatt . Megkért ,hogy elküldhesse nekem leírva . Tulajdonképpen nyugodtan és nem rosszul éreztem magam a közelében ,de zavart egy kicsit a háziak s a többiek idegensége iránta . Hogy talán lenézik és miatta engemet is . Mikor aztán őszre hazakerültem ,nem volt okom panaszra ezért . Grószi és anyám túlontúl szívesek és majdnem bizalmasak voltak hozzá most már . ...Karácsony előtt meghalt végre az öreg Telekdy ,a gőgös ,pazarló ,híres földesúr . “A vén gonosz !” -mondogatták megyeszerte és a temetésen is mindenki . A szegény ,korán elhalt felesége idején is kikapós ,préda ,durva ember volt ,a falu minden parasztleányát dugdosták ,rejtették előle ,mert akire szemet vetett ,parancsszóval rendelte az udvarba ,és jaj volt annak ,aki ellenszegült . A tüdőbajos fiatalasszony naplójában ,amit holta után meglelt a rokonság ,sokszor van ez :“Mi lesz az én egyetlen fiamból ,ha a szemem lehunyom ?”A fiú nagyocska volt akkor már ,látta az apja életét ,hát messzi magától tartotta az öreg mindig . Küldözte német szóra ;Kolozsvárra ,Pestre jogot tanulni ;pénzzel ellátta ,sohasem kérdezte ,vizsgázik ‑e ? Később a tiszteletes fiával küldte idegen országba ,utaztatta ,csak hogy itthon ne legyen . “Tönkretette a szerencsétlent !” -mondogatta egyértelműen mindenki -,bár én sohasem értettem világosan ,hogy miért és hogyan . Az öreg azalatt kártyabarlangot csinált a kúriából ,őrült orgiákat rendezett ,ahol a fiatal béresasszonyok ,lányok szolgáltak fel . Ezekről csak suttogva beszéltek előttem ,szörnyülködő képpel . Néhány évvel ezelőtt guta ütötte ,elnyomorodott ,megbénult minden tagja ,kerekes székben tologatták csak ;de a szép ,rossz ,öreg feje ép volt ,villogó sasszeme ,ártalmas nyelve ,hogy átkozva tilthassa ,kitagadással fenyegesse a nagy ,embernyi fiát -így mesélgették nekünk -,mert hírül vette ,hogy az anyám ,birtoktalan ,háromgyermekes özvegy után vetette magát . Most meghalt ,eltemették nagy pompával . Így hát vége volna a tilalomnak ! Vége volna ;ezt sürgette ,csodálkozta ,tudakolta a nagyanyám idegenkedő ,hallgatag ,majdnem ellenséges viselete azóta . Valami önző ,indulatos ,békétlen levegő volt most a családban ,olyan robbanás előtti ,feszült csend . Szinte ellenségnek éreztük egymást . Grószi szótalan volt ,mama ideges ,szeszélyes . Sokszor keserű ,kíméletlen módon bírálta a férfiakkal bánásomat ;azt mondta ,ügyetlen vagyok ,a fogásaimat kitanulták már ,hogy senkit ,még ezt a Vodicskát sem tudom lekötni ,megtartani . Ez a két szó milyen gyakori volt hajdan az asszonyok szótárában ! Vajon sohase gondoltak arra ,hogy asszony is megunhat ,megelégelhet ,elküldhet egy férfit ? De miért éreztem magam is olyan felháborítónak ,mindennél sértőbbnek ezt a vádat ? Tudtam pedig ,hogy igazságtalan . Így fogtunk a táncrobotba megint . Telekdy most gyászban volt ,meg a dolgai után járt ,amik -úgy mondták -zavarosan szakadtak a fejére az eladósodott ,könnyelmű apja után . Anyám nemigen táncolt már ,pedig arra ,hogy önfeláldozó őrizőm és kísérőm legyen ,ő csakugyan nem volt alkalmas . Én pedig szilaj és erőszakos kedvű voltam sokszor ,nagy fennszóval csak azért is mulatós ,és titokban féltem ,talán megsokallják már ,talán szájukra vesznek ,megítélnek . Lehet ,hogy így is volt . Egyszer hirtelen ,máról holnapra jött gondolatával az anyámnak ,lementünk a nagy debreceni juristabálra . Nagy esemény volt ez nekem ,idegen ,nagyobb város ,első utazás ,másféle emberek újsága . A drága ,előkelő vendéglőbe ,ahol megszálltunk ,báró Pórtelkynének címezték a meghívót ,és mi nem mondtunk ellent ,hagytuk e hiedelmet ,és a mágnások colonne-jában táncoltuk a négyeseket . Egy Pongrácz forgott körültem akkor ,szép ,előkelő ,kellemes fiú . Igen ,ezek az emberek mások voltak ,tán különbek az otthoniaknál ,halkabban beszéltek ,könnyedén ,kicsit nőiesen mozogtak ,a kiejtésük idegenes volt ,és én féltem ,megérzik bennem az idegent . Néha végignéztem a hajnaltájt is hihetetlenül friss ingmelleken ,a szinte rájuk öntötten jó szabású frakkokon ,a nagyon finom selyemmel bélelt fecskeszárnyakkal ,le a tükörfényes lakkcipőkig ,amin drága voltuk látszott és hogy most először ,egyszer viselték ! “Ez már más ,felettünk való világ !” -éreztem meg akkor felnyílt szemmel ,és nem is bántam ,hogy másnap visszautaztunk . Ezt a dolgot oktalan ,szeles bolondériának tartotta grószi ,és hevesen kifakadt érte ,pedig nem volt szokása háborgatni minket . Azt mondta :az egész város rosszallja az életünket ,és most már végképp magunkra szabadítottuk az emberek nyelvét . Mama tán Telekdyt akarta féltékennyé tenni ezzel ,de úgy látszott ,komolyan megharagította . A legközelebbi vacsoránkra nem jött el . De Vodicska ott volt ,és mellettem ült a kis sarokdíványon ,ahol azelőtt ,régen ,anyám húzódott meg egy-egy udvarlójával ;és hallgatag megegyezéssel most minket hagytak magunkra . Hát rajtam volt a sor . Néhány lány meg asszony trécselt ,bolondozott ,egy-két katonatiszt is volt ott ,de ma minden csendesebben ment ,mint egyébkor . A zongora mellett Kallós Ágneske ült ,fehér ruhában ,koszorúba rakott nagy hajával ,az István menyasszonya . A nagybátyám gyengélkedőn járt körülte ,bár a jegyességük nem volt nyilvános még ;grószi az anyjával kedveskedett . Lám -gondoltam keserűen -,ezt hát megcsinálták a hátunk megett ! Eszembe jutott ,hogy István a napokban anyagiakról beszélt anyámmal ,pipaszó mellett egy vacsora után ,míg a grószi kötőtűi egyenletes ,nyugodt mozgással csillogtak a lámpafényben . Én lopva felfigyeltem a számokra ;hogy mennyit fogyatkozott meg a mi pénzünk nevelési költségek ,utazás ,bálozás címén ;s az anyám özvegyként kapott része milyen kevésre zsugorodott . És hogy mennyivel fogják most már kielégíteni örökrész gyanánt őt is meg a két nővérét . Mama erőlködve ,kényszeredett komolyan hallgatta ,és néha kissé zavartan bólintott . Valamit alá kell írnia -mondták -,de láttam ,nem érti jól . Világosabban kellene beszélniük ,gondoltam gyerekésszel ,arról is ,hogy mennyi az összes vagyon . És először támadt az a határozott érzésem ,hogy mennyire nem eszes asszony az én anyám ! Igen ,minket jól elintéznek ,a két fiú már szemináriumban ,kadétiskolában ,ahogy ők akarták ;és anyámmal könnyű elbánni . Ez volt bennem az első kiábrándulás a családom nagyra tartott öregjeiből . -Miért nem akar őszintén beszélni velem ?-faggatott Vodicska már néhányadszor a szalon e csendes sarkában . -Azt hiszi ,nem látom jó ideje már ,hogy magát bántja valami ,Magduska ! Nem tudtam volna megmondani hirtelen ,jólesik -e most ez ,hogy meghat -e ,vagy feszélyez a gyöngédsége . De nagyon szerettem volna elsírni magam . -Nem ,semmi bajom -feleltem -,tán csak fáradtnak látszom az utazástól . -Fáradt és szomorú . Régen figyelem én már . Megmondjam ,mi bántja magát ,kedves ,kedves kis Magda ? Hát ne szégyellje a könnyes szemét ! Lássa ,lássa ,mégis én ismerem magát a legjobban itt . Maga sokkal különb a környezeténél ,értékesebbnek ,jobbnak született ,nem való ebbe a léha ,hetvenkedő ,cinikus világba . Maga körül csupa dorbézoló ,tudatlan ,durva férfi ,csupa páváskodó ,gőgös szívű asszony volt mindig :és akaratlanul ,tudtán kívül is egyebet keres . Jóságnak hívják azt ,munkának ,élethivatásnak ,Magduska ,meg igazi ,családi érzésnek . Ránéztem ,hirtelen felszárított ,bámuló szemekkel . Hihetetlen nagy zavar volt bennem ebben a percben . “Talán igaz ez ,talán igaz !” -dobbant fel valami a bensőmben . Senki ,sohasem beszélt velem ilyen komolyan ,atyáskodóan még ... De rögtön előtört valami gúnyos szégyenkezés bennem a könnyeim ,az elérzékenyülésem miatt . “Eh ,nevetséges dolog így papolni ,mint valami öreg professzor !-türelmetlenkedett a másik énem . -Hogy mer bíráskodni a hozzám tartozók felett ? Örülhet ,ha !... Ó ,mintha én valami sátánfajzat lettem volna mostanig ,akit most megtérít . Nem ,mindezt másképpen kellett volna mondania ,egyszerűbben ,röviden ,és nem ilyen felülről beszélve hozzám . Ki ő ?” -Nem -mondtam gyorsan ,dacosan -,én sehogy sem vagyok elég jóravaló a maga ízléséhez . Miért is foglalkozik velem . Vannak lányok ,akiket készen találhat ,ilyen Ágnes-formák például . Én csakugyan rossz vagyok ,ne törődjék velem ! -Gyerek ,kisgyerek !-mondta ,és csendesen ingatta a fejét . -Rosszul értett . Egyszer majd mégis be fogja látni ,hogy a legigazibb barátja én voltam . És karját nyújtotta ,kissé kedvetlenül tán ,hogy nem folytathatja ezt ,mert mindenki felállt már ,és asztalhoz kellett kísérnie . -Mi volt ma köztetek ?-kérdezte anyám ,mikor mindenki elment . -Megkért ? -Hagyjanak engem békében !-mondtam ,és becsaptam az ajtót . Az elsötétült szobában a zongorámra borultam ,és sírtam . Pár nap múlva volt a Gazdaegylet estélye ,ezen az ártatlan néven a farsang első nagy és leginkább zártkörű bálja . Hanika ,a Lipi szenzál varróleány húga megint lázasan újította ,áthúzta ,frissítette a pompás ruhánkat a debreceni bál után . Anyám álmomból vert fel előtte való este ,mert elfeledtem citromos crême céleste-tel bekenni a karjaimat s a nyakam ,a hajam vuklikba sodorni és ócska kesztyűt húzni éjszakára . A bálon ott volt az egész vidéki társaság három vármegyéből ;de a városiak közül csak mi ,Kallósak ,a Reviczkyek s a Zimánok . Az uradalmiaknak minden évben szokás volt a forma kedvéért meghívókat küldeni ,de mint rendesen ,most sem jött el senki közülük . Pedig az egyszer grószi maga szólt Vodicskának ,és kijárta ,kiügyeskedte a szíves fogadtatást néhány hangadó családnál . De nem jött . “ Asztallábhoz kötötte a mami ,nem ereszti !” -mérgelődött anyám . Én habos ,sokcsipkés kék selyemruhában voltam akkor ,anyám arannyal hímzett sárga brokátban . Mikor beléptünk ,megint egyszer fellobbanó szívvel éreztem ,hogy még mindig az elsők közt vagyunk . A szomszéd megyeiek egy csapatban jöttek be az első tourok után ;pillanat alatt megismertem köztük Tabódy Endrét . Ránéztem kényszerítő ,kitartó ,heves asszonyi tekintettel ,kérdőn és bátorítón . Ujjongva és ámultan láttam ,hogy megérzi ,nyugtalan szemmel ,keresve néz körül ,aztán elváltozó ,meglepett arccal vesz észre ,és rögtön felém tart . “Mit akarok vele ? -Mi van most velem ?”-kérdeztem magamtól hirtelen . Táncba fogtunk ,és éreztem ,hogy megint látványosság vagyok ;az emberek megállnak ,hogy bennünk gyönyörködjenek . Szálltam a szép ,karcsú legény karján félig behunyt szemmel ,és arra gondoltam ,hogy a tánc öröme máig szegényes és balga játszódás volt csak -ez ,így az igazi ,most tudtam csak meg a jelentését . Eddig csak a testem ringott ,és kábult el ,a vérem káprázata szállt körültem csak csalóka mámorban ;de most a lelkem legmélyén ,legigazabban nyílott és pattant fel valami ,és ez az eggyéolvadás olyan benső ,csudálatos és tiszta ,hogy nem lehetne nevet adni neki . Milyen jó vagyok én most ,milyen igaz ,komoly és becses ;hisz ő törődik velem ,nem felejtett el ,már akkor is komolyan vett ,a nyáron . Szántszándékkal álmodtam vissza a jegenyéket és a holdvilágot ,az ezüstszínű port s a messzi ,messzi mezőt . Most valami távoli ,drága mesekékség játszott ez ábrándképen ,itt muzsika szólt ,és ragyogva ,illatosan repült ,szállt minden ,a fiatalság ,az öröm ... Egyszer ,most az egyszer még ! Szédülten a fáradtságtól és mámortól értem a helyemre . Endre anyámmal váltott néhány udvarias szót . “Ó ,persze ,a nyíri Tabódyakból ! Csak nem a Pásthy Anna fia ? Lehetetlen ! Kedves anyjával együtt voltunk a nevelésbe !” Csárdásra zendült ,és megint ő vitt el . Néhány idevaló ismerős ,akik rám várva lézengtek ,tréfás méltatlankodással léptek anyámhoz . -Telekdy megint mellette ült egész este ,és csak a négyest engedte táncolni nagy kegyesen . Csak mikor a szupécsárdás véget ért ,vett elő korholva ,megütközve az anyám . “Mit csinálsz ? Legyen eszed !”suttogta fojtottan és kicsit zavartan . Mintha maga sem tudná biztosan ,hogy vélekedjék a dologról . -Szeretem ,szeretem ,szeretem !-hajtogatta hevesen és makacsul ,és magához szorította a karom . Bolond és boldog és fájó és új volt ez a szó ,olyan meglepő és különös ,mintha sohase hallottam volna azelőtt . “Mint két összekötött csónak ”-gondoltam ,amíg a karján végigsétáltam a báli termen . -Magda -súgta fülembe a vacsoránál ,mikor az első pezsgőket kitöltötték ,és drága ,csacsi ,meghatott és ügyetlen szavainkat ,viselkedésünket nem lesték végre egy percig :-Magda ,egyetlenem ,várjon rám ! Egy ideig . Nem tudom ,hogy mi lesz -magam sem képzelem el még ,hogy miképpen -,de megbirkózom mindennel magáért . Várjon ,amíg legalább gondolkodhatom ezen !... Azt mondják ,menyasszony ... -Nem énrajtam múlik ez mind ,Endre -feleltem megadóan ,szomorúan . De nagyon különösen ,édesen nyillalt belém ez a nagy ,eleven ,szent búbánat . Nem adtam volna a világon semmiért . Anyám túlfelől suttogva beszélt Telekdyvel ;rám néztek ,és láttam ,hogy rólam van szó . Amit azontúl mondtunk egymásnak Tabódy Endrével ,bizonytalan ,meghatott ,szinte jóleső lemondás volt . Semmi biztosat nem tudtunk a magunk és egymás jövőjéről ,de alig-alig mertünk nyúlni e kérdéshez . Éreztük ,hogy nagyon is gyorsan jött mindez ,tán magunk se bíztunk volna benne . “Egy szép álom !”gondoltam -,semmi több ! Ennek is most kellett jönni !”Lankadt ,hajnali zene ,fülledt parfümök ,hullatag csipkék ,szép ,szomorú ,becses és őrizett emlékem volt egész életemen át ez a pár balgatag óra . Háromkor -pedig javában állt még a bál -mama komolyan intett nekem ,hogy hazamegyünk . Tabódy észrevette már a rosszallását . A kijáratig kísért bennünket ,ott kezet csókolt ,és hosszan a szemembe nézett . Tudtam ,ez a búcsúzás . Eddig volt . Vége . A kocsinkba beült Telekdy is ,és ő kísért haza ... Anyám gyertyát gyújtott ,és papucsban ,halkan ,az ágyamhoz lépett vele . -Nem alszol ? Sírsz ? Magda ! Kedves kislyányom ,na ! Gyerekem ! Hevesen elfújtam az áruló gyertyát a kezében ,és hirtelen ,elszánt szorítással fontam a karom a nyaka köré . Nagyon ritka perc volt miköztünk az ilyen ,tudtam ,ez másnap eltitkolni való ,soha fel nem emlegetni ;a mi ridegségbe és köznapi kedélyességbe temetett ,vérséges szeretetünk . Összeborultunk a sötétben ,és sírtunk . -Kedves jószágom ,kis okosom ,te ,nézd csak ! Ez nem lehet minálunk ,ilyen dolog nem lehet ! Bizonytalan hosszú nóta ,és annyi minden jöhet közbe . Ezek vagyonos népek ,biztos ,hogy nehezen engednék ! És ez csak olyan beszéd ,fiam ;szó ,felcsapó láng ,ez semmi se ! Egy este . Holnap hazamegy ,holnapután másnak mondja ,ki tudja azt a harmadik megyéből ? Ilyenféle minden leánynak van ,de nem komoly dolog . Gyerek ,mármost vége legyen ,no ! Igen ,igen ! Milyen okosan beszélt most . És úgy ,teljesen úgy ,ahogy nagyanyám mondta neki ezelőtt néhány esztendővel . És igaza van ,és az anyáknak mind igazuk van ,tudtam én ezt . Sokkal is okosabb voltam ,semhogy valami bolondot ,lehetetlent képzeljek . Mondtam is zokogva :“Hiszen tudom én ,tudom én ! Hagyja el !” -Csak hát kisírtam egyszer magam . -Mink máma tisztába jöttünk egymással -mondta később csendesebben . -Én nem is mondom ,hogy nekem nem tetszenék Telekdy ;valamivel öregebb is vagyok nála ,és eszes ember ,derék is . És férjhez kell ismét menni ! Ma emlegette Vodicskát . Hogy mennyi harca volt temiattad a szüleivel -azt beszélte neki -,és hogy most már belenyugodtak ... Hát így van ez ... Csinos ,kellemetes fiú az ,szép jövője van . Bolondéria máma már a névvel törődni ... Mostohaapa mellett nem volna jó tán neked sem ;és a lányságból is elég ennyi ! Idáig első voltál ,ne várd be ,míg lehanyatlik a napod . Ki tudja ,jön -e jobb . Az ilyen mind csak véletlen ! Így beszélt ,ilyen bölcsen ,anyásan ,igazán sokáig . Másnap eljött Vodicska Jenő gálában ,feketében ,és megkérte tőle a kezem . A vőlegényem volt az első férfi ,aki szertartásosan ,gyöngéden ,komolyan megcsókolta az én leányos ,gőgös szájamat . -Magdi ,szívecském ,hát megint nem kapok rá semmi pillét ? -Jaj istenem ,Jenő ,most már meg a pille ! Hát nincs azon elég ? Nincs több föle a börvelyi asszony tejének ! -Kifuttattátok ,lelkem !... Ezt már fojtottan és kicsit határozatlanul mormogja ;gyűrűs ,fehér kezével lassan méricskélve a fehér tejet . Hideg ragyogású ,télies ,reggeli napfény játszik ,és villog a gyűrűjén ,a merítőkanál ezüstnyelén ,a csésze porcelános ajkán . A havas világ fehér derűje elönti a tiszta szagú ,új ebédlőt ;a nagy vaskályhában pattog és ropog a faláng ,és az ajtó kerek szeméből melegpiros villanások vetődnek ,és lobogva játszanak a pohárszék fényes ,politúrozott oldalán . Az uram most kelt fel ;a bajusza még kikötve ,haja a zugyboló mosdástól vizesen tapad a homlokához ;jó szagú vizektől és szappantól friss az egész ember . De én láttam őt az imént ,ahogy a tyúkszemét metélte ,szétvetett lábakkal ,föcskendve állt a mosdó előtt ;ahogy körülményeskedőn ráspolyozta a körmeit ,borszeszes kefével a selyem nyakkendőjét tisztogatta . És most elmegy innét mindjárt rendbe hozva ,megreggelizve ,kielégülten ,mosolygósan ;én pedig összeszedem utána a lomot ,megvetem az ágyat ,kihordom a tegnapi szennyes ruhát ,eltörülöm a kávéscsészét ,és mindjárt lótva-futva hozzálátok megint a cseléddel ,hogy mire visszajön délben ,itt rend legyen ,csín ,tisztaság ,ebéd ,meleg ,minden . “Mit szól majd az úr ?...” -mondogatjuk néha egymásnak . A cseléd meg én ! Istenem -bolond az élet ! Esztendővel ezelőtt a báli belépőmet őrizte ,és a legyezőm hordta utánam !... Most -majd egy éve így van már ,szinte egyformán mindennap . Jókor kelek ,ilyenkorig már loholva és csatázva futkosom végig a kis ,háromszobás lakást ,a konyhát ;a vendégszobában végigtörültem már a sok porcelánfigurát az apró polcokon ,aztán itt a pohárszéken a csészéket ,lámpát takarítottam ,ezüstöt krétáztam ,söpörtem és törültem és rendezkedtem . Délig megint így ,szőnyeget porolok ,kilincset fényesítek ,zöldséget tisztítok ,és hajszolom ,ellenőrzöm ,szidom és oktatom a főzőmindenest ,az én saját külön ,egyetlen cselédemet . És ez -most már így is lesz mindig . Meddig ?.. . Amíg csak élünk !... Jenő kiitta a kávéját ,végigfutott az újságon ,kabátot vett ,szivarra gyújtott ;akkor odajött ,hogy megcsókoljon . De most elfordultam hirtelen kedvetlenséggel . -Na ,mi az ? -Semmi !-feleltem elránduló szájjal . Egy darabig nézte az arcom ,aztán hirtelen átkapott ,hátrakényszerítette a fejem ,és erőszakos ,tréfás csókkal kereste meg makrancos szájamat . Elkacagtam magam ,nem voltam komédiás természetű . Akkor előráncigálta a piros kendő alul ,és mókásan megrázogatta a hajam egy fürtjét ,ráveregetett a csípőmre ,és hirtelen ,mint akinek sürgős dolog jut eszébe ,elengedett . -Majd kikapsz máskor ,ha kifut a tej ,boszorkám !