Aki nem akarja elhinni e történetet ,megérdemli ,hogy gyalog kényteleníttessék fölmenni Rév-Komáromba ,s ott a nemes megye levéltárából kikérje a pört ,s a mit én itt most érthető magyarsággal megirok ,és olvasható betükkel kinyomatok ,azt ő pörös pörcsomagból diákul olvassa meg . Nekem sem adták ezt ingyen ,valóságos négy konvencziós forintomba került ,vettem pedig Pesten ,az Ujvilág-utczában ,abban a két emeletes sárga házban ,melyet a 18-ik szám alatt mindenki megláthat ,s mely Urunknak 1846-ik esztendejében arról volt hires ,hogy benne négy konvencziós forintért egy hónapra négy tál ételt kaptunk ebédre ;de minthogy a világosságban is csak az lát ,kinek ép szeme van ,s az öreg harangot is hiába huzzák annak ,a ki siket ;ez olcsóságot is csak fiatal ügyvédeknek és jurátusoknak osztogatták . Én is jártam oda egy álló hónapig ,és fizettem a négy forintot ,illő tehát ,hogy e tőkémnek hasznát vegyem ;mert ,ha már meg kell vallanom utólagosan ,én voltaképpen nem is az ebédért jártam ám oda . Abban az időben az ország minden részéből Pestre tódult a fiatalság diplomáért ,s minthogy azt sem adták ingyen ,hanem akkor is volt a tudománynak rőfe ,-a mit a fiatalember meg nem tanult Váradon ,Győrött ,Patakon ,Debreczenben vagy Pápán ,az ügyvédi vizsgálat előtt befizette a négy forintot a négy forintos ebédre ,s egy hónap alatt vált belőle ember . Nem tagadom ,gúnyolták biz ezt a gyülőhelyet “nyomoruság ”-nak is ;de az is igaz ,hogy még a legszegényebb fiu sem azért járt ide ,hogy a hónap végén megmázsáltassa magát ,s az eredménynyel dicsekedjék ;hanem bizonyos volt benne ,hogy itt soha sem kap annyit enni ,hogy még egy kis tudomány is ne férjen az emberbe ;mert a legtehetségesebb fiatalemberek itt gyültek össze ,s néha késő estig itt hordták föl a temérdek jogi példát ,min aztán ki felpörös ,ki alpörösképen ugy belemerült a vitába ,hogy a négy forintos ebédből egész hónap alatt alig evett meg két forint árát . Furcsa iskola volt ez ,hol nem valami haragos tanárral kötekedett egy vásott diák ;hanem a nagy világban választott pályának küszöbénél állt meg a fiatalember ,és saját értelmiségének jegyével bebocsáttatást kért ;már aztán páholyba ,zártszékre ,földszintre vagy karzatra ,azt az határozta meg ,miként vett részt e vitákban ,melyek néha kérlelhetlen bebizonyiták ,hogy ez vagy amaz hányszor ült kis diák korában a szamárpadon . A fiatal ember itt legelőször tapasztalá ,hogy van olyan tér ,melyen pártfogás ,gazdag nagybácsi ,családfa és holmi hasonló ,igen gyakran kelendő portéka ,semmit sem használ ;hanem valamit okvetlen kell tudni ,hogy az a néhány jó pajtás ,kinek erszényéből csakugyan nem telik több a négy forintos ebédnél ,kinek idáig annyi előnye sincs ,hogy egy szabót egy ruhafoszlány hitelezésére rábirhasson ,-ez az olcsó legénység el ne mosolyogja magát . Furcsa az ilyen négy forintos szegény legény ,olcsó kabátjáért a világért sem ültetnék le a kerevetre ;ha az ajtón belép ,nem méltatják annyi udvariasságra ,hogy :mivel szolgálhatnék ?hanem mindjárt az ajtóküszöbön azt mondják a félig kinn ,félig benn állónak :mit akar ,jó barátom ? A mi annyit is tehet :ön gyanus ,ruháját legalább egy éve szakadatlan viseli ,kéregét ön ,vagy ha szerét teheti ,egyebet is gondol ? És az ilyen fiatal ember az ujvilág-utczai négy forintos “ nyomoruság ”-ban tekintély ,szavát tisztelettel hallgatják azok a vásott ficzkók ,kik az akadémiai tanár leczkéi alatt órát üttettek ,hortyogva aludtak ,sipot fujtak ,varjut eregettek el ,itt meg nyikkanni sem mertek ,holott a falakon nincsen fölirva a házi rend ,jöhet ,mehet ,mikor neki tetszik ,a déli harangszó csak arra emlékezteti ,hogy előre lefizetett négy forintért egész hónapig ehetik itt ebédet ;de óvakodjék a vitákba elegyedni . A ki itt föltáltja száját ,gyomrába látnak ,s megtudják ,mennyi bölcsességet evett tíz esztendő alatt ;s ha egyetlenegy sületlenséget mondott ,s azt még ügyetlenebbül védelmezi ,nem verik el ,hisz négy forintját lefizette ,beszélni hagyják ;de beszédjére senki sem figyel ,a hallgatóság megszökik ,s a fiatalember a hazának mind az ötvenkét megyéjében elveszett ember ,mert filkó . Ilyen deresre huzták ki akkor a fiatal embert ! Itt osztogatták a hivatalokat ,megmondták :ez alispán lesz ,a másik hires szónok ,a harmadik szeptemvir ,a negyedik talán országbiró is lesz ;hanem az ötödik esküdtségnél tovább nem viszi ,vagy a legnagyobb szerencse mellett lesz utibiztos ,és rovásra szedi ,mikor az utcsináló paraszt egy öl követ hozott . A hivatalosztogatók voltak azok a szegény fiuk ,kik tíz esztendeig marakodtak a szükséggel ,csakhogy pályát törhessenek maguknak ,s az ő itéletük szent volt ,mint a példák bizonyitják ;mert ilyen helyen jövendölték meg egy Priviczernek ,egy Bartalnak ,egy Szerencsinek ,hogy nevük ez országban ismeretes leend . Hogy is ne jövendölhették volna meg ,midőn hajdanában (ezelőtt tíz esztendő már hajdan )a jogász egész szellemi fegyverzetével kénytelenittetett kiindulni a jogvédelmi térre ,mig az európai nagy haladás most már kitalálta ,hogy jogelvek helyett fölrakják egy taligára a millió szaktudományt ,aztán a jogász ott üti föl a könyvet ,a hol a mutató utasitja ;hanem az is igaz ,ha a hordár az egyik csomót otthon feledi ,akkor a jogvédő sem érkezett ám még meg . Amint benyitott a fiatalember a négy forintos nyomoruságba ,belépett a nyilvános életbe ,a magyar alkotmányba ,s ott magának akkora helyet kanyaritott ki ,mennyin értelmisége megfért ,-s a jó pajtások vitáiban megköszörülvén azt a követ ,mit otthon bizonyosan gyémántnak hittek ,az eddigi Gyurit ,Pistát ,Miskát ,Laczit ujra elbérmálták derék jogásznak ,jó szónoknak ,megvesztegethetlen bírónak ,száraz prókátornak ,hajhásznak ,vagy végre jámbor legénynek ;és szent ,hogy ezután az is maradt ám a neve . A legvadabb is kijózanodott itt ,lassankint lehámlott róla a mindenféle szeglet ,s mint a mártott gyertyának bélére ,ragadt rá valami a jóból ott ,hol legkevésbé vélték volna ,hova a szegényt a szűk erszény vezette ,a korhelyt a kényszerüség kergette ,a gazdagabbat a tudásvágy vonzá . -Mikor röpül a disznó ?-kérdi egy házsártos ,kövér képü fiu ,kiből csak ugy dagadt ki az egészség ,ki tán valamennyi között legvásottabb volt ,s még a tudománynyal is ugy bánt ,mint mikor a makkcsákóval elüti az alsót ,hangosat nevetett ,várván ,hogy valamelyik czifra zekés zavarba jő ;mert mikor a tanár beszélt e különös dologról ,nagyot aludt az utolsó padban . No ,ifiur ,-mondja a mellette kanalazónak ,midőn egy gombóczféle tésztacsomót a szájába akart dugni ,-mielőtt azt a furkót lenyeli ,mikor repül a disznó ? -Tudom is én ! Mondja a másik együgyü képpel ,nem tudván voltaképpen ,mit akar az agyafurt szomszéd ,ki még a jogtudományban is talált valami megröhögni valót . -Ha nem tudja ,nem is eszik gombóczot ,-mondja a kövér képü ,s hirtelen kibökte a másik hüledezőnek kanalából a falatot ,-hallja maga ,-folytatja aztán ,-ilyent is kérdeznek ám a czenzurán ,s hogy akkor ilyen táltott szájjal ne maradjon ,mint most ,hát azt felelje :akkor röpül a disznó ,mikor a tilosban megkergetik ,s ijedtében az árkon átugortában ugy lövik meg a levegőben ,mint a szárnyas vadat . Ugy -e -kérdi aztán ,-egy gombóczot csak megér a magyarázat ? A ki ilyenért megharagszik ,forditson hátat Pestnek ;mert ott ezer fiatalember van rendesen ,és három nap alatt valamennyi röpülő disznónak hivja ,ha megharagszik . Az asztal sarkán fülig rántotta a száját nevettében egy harmadnapos jurátus ,mulattatván őt e jelenet ,s tányérján gőzölögni hagyta a rostélyos szeletet ,mi a csütörtöki napnak jutaléka vala . -De fölséges jó kedve van ,fiatal barátom ,-mondja a kövér képü ,-ugyan melyik vármegyében termett ? -Szabolcsban !-felel vissza a kérdett . -Él -e az alispánjuk ? -Friss egészségben hagytam . Mondja a másik . -Tudja -e ,nemes barátom ,mit csinál az alispán ? -Minthogy dél van ,azt hiszem ,az is pecsenyét eszik ,mint ... -Mint én ...mondja a kövér képü ,elbökve előle a rostélyost és a szót is ,-azt gondolja ,barátom ,hogy én ingyen tanitom meg magát is ,-hisz ha a czenzurán azt kérdik :mit csinál az alispán ?és uramöcsém Szerencsi uram ő méltóságának is ugy felel ,mint nekem ,Nagy-Kállóig kergeti ;az édes tata pedig árpakenyérre fogja mindaddig ,mig azt nem tudja ,hogy az alispán ,hivatali jogának leghatalmasabbikánál fogva reponálni szokott . Ezen magyarázat után a társaság kaczaja közt falatozta föl a husdarabot ,s az előbb megszomoritott fiatalember megvigasztalódott ,visszakaczagván a maga kárvallását . Igy lőn helyreállitva az egyensuly ,s igy lőn megemlitve a furfangos kérdéseknek örege ,apraja ,melyeket annál inkább tanácsos volt tenni ;mert a királyi táblától küldött vizsgáló urak ,néha alaposan gyanakodván ,hogy a jurátus sohasem volt az üléseken ,még ilyen kurucz kérdéssel is zaklatták a hüledezőt : -Mikor a királyi tábla halálos itéletet hoz ,milyen szinü posztóval van behuzva az asztal ? -Feketével !mondja rá hirtelen a kérdett ,azt gondolva ,hogy ha már kérdik ,bizonyosan van különbség is ;de ,bezzeg elbámul ,midőn azt mondják neki :maradjon még itt egy törvényszünetig ,és járjon be szorgalmasan az ülésekre ,akkor aztán megtudja ,helyesen felelt -e ? A kövér képü fiatalembernek ma hatalmas kedve kerekedett ,s nehogy az ujonczok valami ragadozó állatnak véljék ,mely karvalyként táplálkozik ,ebéd után előhordott néhány megkuszált jogi kérdést ,melyeken a legénység órákig elhuzakodott ,s a magyar magán- és a természeti jog minden elvét előrángatták ,mig a kérdést végképp megoldhatták . Ekkor látta a két kárvallott ,hogy akár egész hónapig szivesen koplalhatnak ;mert a lugban nem ázik meg ugy a ruha ,mint a hogy itten megkallódik a fiatalember esze ,midőn a kövér képü még ilyen példát is ad elő . -Hát ezt ki fejti meg ?...szólal meg ujra :Bemegyen valaki a korcsmába ,hol a gazda szolgáival együtt már a levesnél ül ,s előmutatván egy tiz forintos bankót ,kéri a korcsmárost ,váltaná föl neki . -Tegye csak le az asztalra ,-utasitja a korcsmáros az idegent ,az oldalszobából mindjárt hozok apró pénzt . Az idegen leteszi a bankjegyet az asztalra ,de az ablakon besuhanó szellő fölkapja a bankjegyet s a leveses tálba röpiti . Az egyik cseléd villára veszi a bankjegyet ,hogy lecsurgassa róla a levet ;ekkor pedig a korcsmáros kutyája ,azt vélvén ,hogy valami neki szánt falat az ,elkapja a tiz forintos bankjegyet ,megeszi . Kié most a kár ? Pártokra oszlik a társaság ,vállalkoznak a fiuk felpörösi és alpörösi ügyvédnek ,mindenik pártbeli keres magának embert ,hogy azzal ellenkezőleg megvitassa a dolgot ,hanem valamint a méhek a herét ,ugy a fiuk is kiverték előbb a bambákat ,kik azt mondák :minek azért vitázni ,a mit ugy is megevett a kutya . -No ,hallja az ur -mondja a kövér képü az ilyenek közől egyiknek ,éppen az a kutya volt ez ,melynek a bőrére akarták irni az ön ügyvédi oklevelét ;hanem amint lenyelte a bankót ,megszökött ,s ön aligha lesz ügyvéd . Hosszan tartott a vita ,mely végtére két jogelv szerént lett elintézendő . 1-ör a véletlen eset mindig a tulajdonosnak kára ;ez volt az alperesek véleménye s ők a kárt annak szánták ,ki a tiz forintost hozta ;mig 2-or a felpörösök élén a kövér képü azt a jogelvet vitatta ,hogy a ki oka az oknak ,oka az okozatnak is ;már pedig ha a korcsmáros nem mondja az idegennek ;tegye le a bankjegyet az asztalra ,nem fujta volna a szél a levesbe ,a gazda cselédje nem bökte volna a villára ,és nem ette volna meg a kutya ,tehát világos lévén az ,mit a természeti jog mond :a ki oka az oknak ,oka az okozatnak is ,e szerint a korcsmáros ,ki oka volt annak ,hogy az idegen az asztalra tegye a bankjegyet ,oka annak is ,hogy a szél a levesbe vágta ,s azután végre megette a kutya ,fizeti a tiz forintot . Hasonló viták mellett bajos volna állitani ,hogy a négy forintos nyomoruságba hiában járt a fiatalember ;mert az apró kérdéseken kivül az országnak legnevezetesebb jogi pereit itt ösmerhette meg néha a legapróbb részletekig ,s a régieken kivül minden ujabb peres tárgyat elhoztak ide ;mert az volt a legderekabb ember ,ki a legujabbat hozta . Valamelyik napon berohan a kövér képü ,s a mire az egész fiatalság napok óta türelmetlen várt ,meghozta hirét a Kardos-család pörének ,s ez az ,mit én olvasóimnak el akarok mondani ,valamivel hosszabban ,mint a kövér képü ,s elmondom azt is ,a mit az nem tudott . Ezért jártam én a négy forintos ebédre ,ime :hallgassátok . Teljes négyszögü ,de nagy szoba ,megfér benne négy fiatalember ,ugyanannyi ágy és szekrény ,középen nagy asztal ,az egész szobában azonban leginkább megszorul a vig fiuk lármája ,melynek tárgya :országgyülés ,pörök ,szép leány ,kalandok ,adósság és néha egy kis bánat . Boldog idő ,midőn e négy fal közt négy ember megfért ,s a bubánatnak maradt legkevesebb helye . -Ez is megvolna ! Mondja egy vén férficseléd öt pár csizma közől négyet összefogva ,s a legközelebbi ajtón benyitván ,a négy pár lábbelit négy ágy mellett szépen elhelyezé . -Surge ,frater ,jam est cras ! (Kelj föl ,öcsém ,már holnap van !) Mondja az egykori kicsapott diákból lett huszár ,kit az ágyugolyó sem fogott ;mert ha fogta volna ,most nem volna tekintetes Kardos István ügyvéd urnak fizetett cselédje ,kit a nemes város órának is bizvást megfogadhatott volna ,s nem hazudná az időt hol előbbre ,hol hátrábbra ,mint a toronybeli ,melynek mutatóját az is megkergeti ,ha a toronyőr az órának sulyára fölakasztja a jól megázott bundát . Mind a négy fiatalember megmozdult a különös ébresztésre ,de egyik sem veté föl szemeit ,legfölebb annyit vett észre a vén költögető ,hogy a ki baloldalon feküdt ,jobbra fordult ,s a ki jobboldalon horkolt ,ugyanazt a balon folytatta ;pedig a fiatal jurátust az első héten majd a nyavalya ütötte föl ,midőn a pontos szolga bejelentette a reggelt . Ha pedig még ez sem használ ,Vendel bácsi nem akarván hiába vesztegetni a szót ,elkezdé énekelni azt a siralmas marsot ,mit Napoleonnak moszkvai szerencsétlensége után hoztak haza a béna harczosok : Menj ,siess hazádba vissza ,vert seregem , Nekem ez a muszka klima nem ,nem egem . Vendel bácsinak torka ezen a dallamon kivallotta a legutolsó csepp rossz bort is ,mit valaha megivott ;minden korty rótt egyet a nyeldeklőjén ,s az most már akkora nyilas volt ,hogy azon egyszerre kidült minden hang ,mire aztán mind a négy fiatalember ijedten ugrott föl ,mintha magát nagy Napóleont hallanák ,mikor legelőször szólt Európa népeihez ,s azt mondaná nekik :Ébredjetek ;mert sokáig aludtatok ! Még csak meg sem haragudott a fiatalság ,mi méltán gyanittatja ,hogy Vendel gazda nem csak azt teszi meg ,a mire megfogadták ;hanem aztán azt sem bánja ,ha a tizenöt forintos heti béren fölül néhány huszast vetnek neki ;ezért pontosan megtartja emlékezetében ,hogy melyik ifiur mikorra rendelte a szabóinast ,s ugyanazt a kitüzött órában azzal döbbenti meg ,hogy az ifiur halálos beteg s két hétig nem jöhet közelébe más ,mint az orvos ,meg az orvosság ,és nem áll érte jót ,hogy a szabót magát orvosság gyanánt meg nem eszi . Vendel bácsi ruhát ,irodát tisztogat ,irományokat hord szét ,s az ifiurak helyett akként hazudik ,amint fizetik ;de böcsületére legyen mondva ,a jurateriában egyetlenegy sem panaszkodhatik ,hogy valami alkalmatlan legyet ,értsd ,ki a jurátust valami nagyon sürgős dologban keresi ,a szobába eresztett volna . Rettenetes emberismerete már messziről megsugja neki ,hogy ezt az ifiurak szivesebben kidobnák ,s ha valaha rá merték bizni azt a nagy házat ,melyben tizezer katonára komiszkenyeret sütnek ,és egyetlenegy példa sem akadt rá ,hogy vagy a nagy házat ,vagy abból egyetlen sótalan kenyeret elloptak volna ;miért ne őrizné meg azt a szobát ,melyben négy jurátus lakik ,s még kaland is annyi ,a mennyi befér . Vendel bácsinak is megvolt a maga bibliája ,-egyik ember a csillagok járásából okoskodik ,másik az árnyékot ,harmadik a nap keltét ,nap nyugtát vizsgálja ,a negyedik a haris hangja után indul ,Vendel pedig reggel korán tisztogatván az ifiurak csizmáját ,mindenik darabon lát valamit ,amit addig néz ,hogy szinte megszólamlik bele . Egyik csizmadarabot kezébe vévén ,amint megforgatja ,azt mondja :Még eltart fél esztendeig ,pedig fél esztendeje jár benne az adjunktus ur ,azaz dehogy jár ,-egész nap ott ül az asztal mellett ,mint az én strázsamesterem ,mikor reggeltől estélig nem röstellt keresni egy kéve zsuppot ,mi a számadásban a széna közé keveredett . Jó ember ,talán még azt is megállná ,hogy ráüljenek ,mint a trombitáslóra ;meg nem ijedne ,ha a füle mellé tartanák is azt a nagy darab rezet . Nagy haragosa lehet a csizmadiáknak ,fogadásból ül annyit ,s ha nem szégyenlené ,mezitláb is eljárna . Leteszi a csizmát ,másikat vesz föl ,nyalka szabásu lábbelit ,mi Vendelt megmosolyogtatja ,mintha eszébe jutna a maga nyalkasága ,mikor utána néztek a lányok ,ő meg aprózta a lépést ,hogy tovább lássák ;mert ,hej tudta az egykori csintalan huszár ,milyen abrak kell a leányok szemének . Aztán hangosan mondja :Sándor urfi lábbelije ! Még a tegnapi fénye ,is megvan ,mintha nem is gyalog járna . Ha kitenném az ablakba ezt a nyalka csizmát ,még az utczáról is bekiáltanának a lányok a gazdája után . Olyan gyerek ez a Sándor urfi ,hogy még a hazugságát is szivesen hallanák ,csak mondaná a szép szót . Hogy kikupállott a kezem alatt ,-dicsekszik önmagában ,-én hordtam a leveleit annak a szép angyalnak ;hanem ott is leszek a lakodalmán ,mert ,hej ,szeretném ám én egyszer a füleimmel is hallani azt a szép szót ,mit én a dolmányom alatt hurczoltam ,hol ide ,hol oda ! Midőn ezt is letette ,következett a harmadik darab ,még egészen uj példány ,s erre is volt az öreg Vendelnek mondani valója :Uj munka ,nem pesti ,nem is hazugságért varrták ,-mindegy ,abban sem sántul meg a fiatalember . Sándor urfi helyébe jön ,-azt mondja :emberséges ember !majd meglátom a sarokról :ha egy hétig ferdére nem nyomja a városi girbegurba kövön ,elhiszem ,hogy sem a szemét ,sem az eszét nem kérte kölcsön . Majd gondját viselem ! A negyedikre kerül a sor ,-ez volt a legutolsó ;de torkig sár ,mintha egész nap a kátyuban agarászott volna gyalog . Vendel kezébe vette az egyik darabot ,fejét megcsóválta ,bajusza egyszerre megtüskésedett ,a kefét pedig hátára forditá ,de még azt is ugy tünődve ,mintha az ilyenre még a hasábfa is veszteség volna . “Már most ki hiszi el ,hogy ez éppen ugy megfordul a kezemben ,mint a többi ? Esztendeje nem tudom tisztára vakarni ezt a csikót ,pedig az öreg teins urnak is valami öcscse ,az apja pedig méltóságos ur ,és bizony nem ingyen cselekszem a munkát ,mégis olyan ,mint a remonda ,mintha még most is nyakán volna a kötőfék ,melylyel a ménesből kifogták. ” Kezdte ledörgölni a sarat ,döfödte két oldaláról is a meghurczolt lábbelit ,s midőn ugy a hogy kivakarta az utczai ragadványból ,megint beszél :Mit vétett az a szegény pára állat ,mely holta után is kénytelen egy ilyen lótófutót meghurczolni minden ablak alatt ,hol valami asszonyszemély kidugja a fejét ? Aztán még engem is gyalogpostának küldözget ;hanem csak azt lesse ,hogy én dobassam ki magamat érette :még utóbb a magam becsületének is vehetnék egy extra sárkefét ,ha azt is adnának olyan hazugságért ,mit ez igérget nekem . Nagy nehezen mégis hozzátapadt egy kis feketeség ,összefüzte aztán a többivel ,s a nagy szobában elosztotta ,mint a játékos kártyát ,boldoguljon vele mindenik ,a hogy tud . Fölébred a nemes fiatalság ,Sándor urfi ,mint az öreg Vendel monda ,csak még néhány napig marad lakója a jurateriának ,megszolgálván az ügyvédi oklevelet ,maholnap elhagyja a fővárost ,hogy még egyszer visszajöjjön ;de már akkor azért ,hogy másodmagával menjen vissza . Ezt pedig éppen ma tudta meg legbizonyosabban ;mert Vendel a tiszta ruhát lerakván az ágy mellé ,egy csinosan összehajtott levélkét tett a hófehér ruha fölé ,holott idáig azt rendesen elbujtatta ,hogy a többinek vizslaszeme ki ne fürkészhesse . Megdöbbent a fiatalember ,s talán föl sem meri törni a levelet ,ha Vendel meg nem mutatja a tallért ,mit a másik háznál adtak ,már pedig ha a levélhordót tallérral fizetik ,azért sem vetik ki ,a mit ezután hoz . Mig az adjunktus ur fölszedte magára minden posztódarabját ,Sándor is elolvasta a levelet ,melyben oly boldog hir volt ,hogy ha pénzért kellene megvenni ,alább nem adhatná ,mint mikor azt mondja Vendelnek : -Látott kend már száz forintos bankót ? -Hirét már hallottam ,ifiuram ,de még nem akadtam vele szembe . -Hát ,ha én adnék kendnek egyet ? -Tudom ,mit akar ,ifiuram ,-mondja Vendel ,kézre adván a ruhadarabokat ,-ki akarja próbálni ,ifiuram ,ezt a vén huszárt ,hogy hát meg lehetne -e ezt is ijeszteni ? -Száz forintja van kendnek nálam ,Vendel ,jó helyen van -e ? -Annyi ,mintha már föl is váltottam volna ,kedves ifiuram . -Mondja bizalommal az öreg ,bajuszának mindkét végét egyenesre turva a mente ujjával ,érezvén olyan boldogságot ,hogy most egy akós hordóból szeretne inni a fiatalember egészségére . -Jókor kelt föl kend ,Vendel !-jegyzi meg a ferde sarku csizmás ,-látom ,örömében a fénymázat is mind Sándor ur csizmájára kente ,az enyémre már a kotradékból is alig maradt valami . -Biz az egy kissé halavány maradt ,ifiuram ,-szégyenli még ma is ,hogy tegnap a gazdáját nem ültették a selyemkanapéra a nagyságos kisasszony mellé . -Annak is kend az oka ,vitázik a vásott ficzkó ,naponkint kap kend öt-hat levelet ,s egyre sem hoz kend választ . Ha olyan hires huszár volt kend ,a kéményen keresztül is kézre adnám ,aztán egyenkint csak nálam is fölérne kend egy rongyos százasig . -De már attól csakugyan nem ijedek meg ,ifiuram . -Tán nem jó helyen volna az a bankó ,ha nálam van ? -Hogy ne volna ,ifiuram ,-kaczag a vén huszár ,-nem termett meg még az a lakatos ,ki annak a nyitjára kulcsot találna ki . -Ahá ,már értem ,-mondja az urfi ,megértve a bizalmas cselédnek gunyját ,-hosszu árjegyzékem van ,s én elfelejtem azt bekérni ;nem tesz semmit ,a kik nagyban vásárolnak ,ujévkor fizetnek ,-remélem ,lesz hitel ,mondja az urfi ,észre akarván vétetni a hallgatósággal ,hogy ő méltóságos urnak fia ,aztán pedig fiókjából előkotort öt levelet ,utasitásul adván Vendelnek ,hogy valamennyit ügyesen és az utólagos jutalmazás reményében jól kézhez adja . Könnyebbség okáért fölolvasá a levelek czimeit ,ösmeretes csinos lányok a fővárosban ;de a hallgatóságnak eszébe sem jutott gyanusitani őket ,hogy e levelekre feleljenek ;s midőn észrevette az urfi ,hogy a hallgatóságot oly kevéssé érdekli ez ügylet ,mintha csak lámpabélre adott volna megbizást ,a vásott fiu még egy czimezetlen levelet huzott elő ,s hangosan olyan névnek fölemlitésével lepte meg őket ,hogy Sándor vérvörösre pirult bele . -Ösmeri még ezt a nevet a többi között ? Kérdi az urfi Vendelt ,észrevévén a másiknak fölháborodását . -Ösmerem ,urfi !-mondja Vendel ,most már a hatodik levelet irja neki . -A tizediket ,-maga feledékeny levélhordó ,-utasitja rendre az urfi ,-igy viszi a főkönyvet ,hisz minden elfeledett levéllel egy huszast pottyant el zsebéből . -Vendel !-kiált közbe Sándor ,-két urnak szolgál kend ? -Azt soha nem cselekedtem ,uram !mondja Vendel egész nyugalommal . -Ugy ez az ember most hazudott ,a mikor a legutolsó nevet kimondá . -Éppen az a baja ,hogy most az egyszer igazat mondott . -Igen ,-szólal meg a megbántott urfi ,-levelet irtam azon teljes czimü kisasszonynak ,kinek neve önt fölháboritá ,-Vendel bizonyitani fogja ... -Bizonyitom !... Vakkantja közbe Vendel . -Azt is ,hogy tizszer irt ön neki ? Kérdi Sándor . -Hihetőleg azt is ! Mondja diadallal az urfi . -Urfi ,-mondja Vendel ,-sohase tessék ezen tünődni ,-mindjárt megmondom én a dolgot tisztára ,aztán majd Sándor urfi sem haragszik olyan nagyon ! Veti hozzá ,s kiment az ajtón . A két fiatalember addig farkasszemet nézett ,egyik a diadalt élvezé ,a másikat a fájdalom és szégyen foga el ,pedig elhibázták az orvosságot ,mindenik a másikét akarta megenni ;mert ime ,jön Vendel ,vastag zsineggel áthurkolt levélcsomagot hoz ,és egy jegyzéket . -Itt az irás ,-mindenik urnak neve külön oldalon van ,ki ,mit bizott rám ,-itt van az urfi leveleinek száma ,elhoztam a leveleket is mind ,a hogy átadta ,egy darab sem hiányzik belőlük ,-ime ,nézze meg az urfi maga . Mintha nem is a gyolcsinget ,hanem az urfit mosták volna ki ,oly fehér lett ,s alig találta meg a szót ,hogy megkérdezhesse : -Hisz ekképp maga egyetlen levelet sem adott kézhez ? -Egyetlen darabot sem ,kedves urfi ,-válaszol Vendel ,-tehát majd megkeressük ,hogy annak a bizonyos kisasszonynak hat levelet irt -e az urfi vagy tizet ? -Hát ilyen hűséges cseléd a mi Vendelünk ? Forditja gunyolódásra a beszédet a nagy szégyenben lihegő urfi ,nojsz ,lehet magára valamit bizni . -Urfi !-felel vissza a vén huszár ,-ha egy varjut vagy Mátyásmadarat bizott volna rám ,hogy viseljem gondját ,-ha nem adott volna pénzt ,hoztam volna hitelben a mészárszékből májat ,tüdőt ,vagy lépet ,-s ha hitelben nem adtak volna ,még ugy is loptam volna ,s a madár eleven volna ;de hogy én az urfinak egyszerre négy-öt levelét hordjam szét ;s oka legyek annak ,hogy az öt közöl csak egyik is elhigye azt ,a mit az ifiurnak kivánsága szerint mind az ötnek el kellett volna hinni ,bűnöm ugyan van elég ,édes urfi ,de már ilyennel nem takarom be a többit ;azért itthon maradt a sok levél ,aztán borravaló sem jár érte ! Idegen lépett a szobába ,félben kelle hagyni a beszédet ,az urfi megszégyenülve ,Sándor ,diadallal végzé a dolgot ,Vendel pedig meghallván az öreg teins ur csöngetését ,bement az öltözőszobába . Az uriutcza legkényelmesebb lakházainak egyikében tiszteletre méltó kényelemben lakik Kardos István táblai ügyvéd ur . Még régi szabásu jogász ,kit pályáján jogelvek vezérlenek ,ki még álmában sem hitte ,hogy valaha még az ügyvédet is kaptára lehet szedni ;ime ,ma ez éppen oly kevéssé lehetetlen ,mint az ,hogy Párisban valaki kolbászvágógépet talált ki ,mely annyira tökéletes ,hogy véletlen a föltaláló maga is belepottyanván a gépbe ,annak aljából maga is mint kész kolbász került ki . Hatalmas családok bonyolult jogviszonyai bölcsességére valának bizva ,s az egykori szegény fiunak sorsát ugy fölvitte az uristen ,hogy méltóságos urak is örömest megszorongatják kezét ,feledvén abban néha akkora bankót ,hogy szegény ember köhögve meri csak kimondani . Kardos István fölkapott a szerencse szekerére ,s az oly sebesen szaladt vele ,hogy már maga is örömest megállt volna ;mert még a pályának legelején megemlékezett arról ,hogy az angolok még máig is bánják ,hogy országukból kipusztitották a farkast ,és mi tőlünk akarnak venni jóféle aranypénzen ;annál nagyobb szükségünk van nekünk a Kardos-család folytatására . E tekintetben őt a szent házasságtól még azon példák sem riasztották vissza ,hogy saját kezén is forgott elég válóper ;de már ő ugy gondolkodott ,hogy a perpatvar miatt meg nem ijed egy asszonytól ,mert a patvarkodás neki tanult mestersége ,s mint azt a forintszámra kifejezhető eredmény is megmutatta ,csakugyan nem hiába tanulta . Ha ,mint mondám ,a szerencse szekere el nem ragadja ,Kardos István még igen jókor odaállt volna valami számtartó vagy tiszttartó lánya mellé ;de mivel a szerencse nagyon ragadta ,a tekintetes asszonyok is nagyon hivogatták ,ez Kardos urat nagyon megzavarta . Nem rosszul gyanítá ,hogy a nemzetes kisasszony egy szobával kisebb lakáson is elfért volna ,mint a tekintetes kisasszony ;továbbá a konyhába is jobban el mert volna menni ,s hogy a bab a fazék oldalához ne süljön ,még a főzőkanalat is megforgatta volna ;de mivel az itt-ott elejtett szó egy emelettel fölebb hivogatta ,Kardos István elővette az egyszeregyet ,abból szépen kivetette azt a másik szobát ,mire még idáig nem gondolt ,kivetette a szakácsnét is ,meg azt a négy tál ételt ,mihez a tekintetes kisasszony már otthon hozzászokott ,-s ekképp elért egy pár selyemruhához is . Ekkor vette észre Kardos uram ,hogy ez csinos kis összeg ,melynek tőkéjét még meg is kell keresni . Hadd szaladjon tehát a szerencse szekere ,s ha a tőke meglesz ,megállitja a szekeret a tekintetes kisasszonyék házánál ,s elkészitvén jegyzékét azon biztos tőkének ,mit a jég sem verhet el :nem fél a kikosarazástól . Még jobban meglódult a szerencse szekere ,a miért más ember hét számra méregeti szemeit az égre nagy hiába ,azt ő ingyen is megkapta ;s ha véletlen megbotlott ,a hol más ember laposra ütötte volna az orrát ,ott ő lágy bankjegyekre esett ,és csakhogy meg nem szólamlott a sok százas :tekintetes ur ,elég puha -e a fekhely ?mert még többen is állunk ám szolgálatjára . Igy meghurczolván őt a szerencse szekere ,semmit sem csodálkozhatunk ,hogy most már a nagyságos anyák is megajándékozták egy-egy mosolylyal ,és olyan biztató-szót is találtak mondani ,miből okos ember ,mint Kardos István ,megértette azt ,a mi kellett . Legelső eredménye ennek az lőn ,hogy a nemzetes kisasszonyokra már nem gondolt ,a tekintetesek még eszébe jutának ,mint az uj szolgabirónak az esküdtség ;de azt is kezdé hányni-vetni ,hogy itt az egyszeregynek lesz beleszólása . Kérdezősködött ,s első feleletre két szobával többet mondtak neki ,mint a tekintetes kisasszonynál ,-s a két szobának ragasztékaképpen a szobaleányt is megemlitették ;mert a nagyságos kisasszony szent ,hogy borzas marad egész nap ,ha erre alkalmas cseléd nincs a háznál . A kitől kérdezte ,még azt is nagyon állitotta ,hogy ez a szobaleányféle nép ,mint a kényes macska ,kávé nélkül meg nem él ,már pedig ha egyik cseléd kávét iszik ,a másik bealkudja magának ezt a nyalánkságot ,vagy elmegy . Szinház ,fürdő ,estélyek olyan szükségesek ,mint a kabáton a hátulsó gombok ,hasznuk ugyan nincsen ;de ha e nélkül hozná haza a ruhát a szabó ,visszakergetnék vele . Hozzá kellett még gondolni azt is ,hogy a nagyságos kisasszony a bársonyos boltba szokott bejárni ,igy uj tőkére van szükség ,ha azt nem akarja ,hogy a keserves gondok megnyergeljék . Az egyszeregy végén a szerencse szekerét megint utnak inditá Kardos István ur ,és örömére legyen mondva ,hü maradt hozzá ,mintha szegődött cselédje lett volna . Növekedett a vagyon és a becsület ,szava készpénz volt ,befolyása elhatározó ,véleményét aranynyal mérlegelték ,s a társaskörök kapva-kaptak az egyenes szivü ,sajátságos eredetiséggel társalgó derék uron ,s ha több esze nincs ,a világ megnagyságolja ;de ő ezt ,magyarosan mondva ,szépen elütötte ,nehogy a nagyságos czim miatt neki is kelljen valakit tartani ,ki egy ,vagy tán két értelemben is megfésülje . Egyik este bevégezvén a napi teendőket ,elővette az egyszeregyet ,s a végső összeg akkora volt a jobb oldalon ,hogy szerzeményétől maga is megdöbbent . Az ilyen ijedtségért ,szerencse ,nem kell az orvos után szalasztani ,legfölebb összedörzsöli az ember két tenyerét ,megkiván valamit ,és azt megveszi :mindjárt meg van gyógyitva a nyavalya . A szegény ember erszényéből nem kerülvén ,kinnal eszi az ezer tüskéjü keszeget ,és fölsóhajt ,miért nem teremtette az uristen a keszeget tüske nélkül ,hogy a szegény ember legalább a megevő falatját költhetné el munka nélkül :a gazdag megveszi a harcsát ,annak nincsen szálkája ,csak egy erős csontja ,s a gazdag ez egyre is bosszankodik ,mert összeharapta vele a nyelvét . Kardos István legeltetvén szemeit a kövér számokon ,eszébe jutottak azok a számok is ,melyek az emberrel mindjárt születésekor kezdődnek ,melyeket huszonnégy esztendő előtt minden adósságcsináló kevesel ,és ha adnák ,kamatra is kölcsön venné ,melyeket pedig ,ugy ötven felé ,mint a kárt ,minden házasulandó szeretne eltagadni . Észrevette az ügyvéd az ötvenedik esztendőt ,ezt a kemény csontot a sok jó között ,melyet nem lehetett elharapni az ötven éves fogakkal ;elvitázni ,elhazudni és elkönyörögni sem lehet ,-megvan ,mint az adósság ,be van táblázva az életre ,s naponkint érezteti uzsoráját ,megtépvén a hajat ,koronkint fölirva az arczra egy barázdát ,s a szakállnak egy-egy szálát ,mint az aratórészt ,megjelölve fehérre ,mintha már az birói foglalás alá volna véve . Itt vannak a szép szobák ,szám szerént nem kevesebb ,mint a mennyiben a nagyságos menyasszony és szobaleánya ,meg a sok alsószoknya elférne ;de az idő is fölszaporodott ,s valami azt sugja Kardos István urnak ,hogy ha tizenöt esztendőt elengedne a sors ,ő is elengedne egy pár szobát ,meg a nagyságos sőt a tekintetes kisasszonyt is és mily jól esnék a számtartó vagy tiszttartó Mariskájával kisebb helyen is megférni ,s az embernek nem kellene még elszégyenleni magát ,ha valaki meglátná ,hogy élete párját megöleli és megcsókolja ;holott most mindenki kap keze után ,hogy valaminek reményében ,mint tisztes férfiut megilleti ,szépen megcsókolja . Aztán ,az az ötven esztendő oly józanná teszi az embert ,hogy mindjárt észreveszi ,mikor valami gyarlót ,köznapi nyelven :bolondot gondolt ! Most jutott eszébe ,hogy az uj házasok egymást “kedves gyermekem ”-nek ,“édes fiam ”-nak ,őt több év óta urambátyámnak ,saját jurátusai és kliensei “öreg teins ur ”-nak nevezik . Tagadjátok el a lelkiismeretet ,ha tudjátok ! Csaljatok meg valakit és ne rettegjetek ,-kövessetek el bünt és ne szégyeneljétek ,ha megtudják ,-valljátok be ,hogy ti önzők vagytok és a hol megsült ,örömest elvágjátok ! Kisértsétek meg ezt ,ti ,hősök ! -És ha már ezekre nem vállalkoztok ,mert az életben a becsület máznak mégis jó ,-legyetek ötvenéves agglegények ,és midőn eszetekbe jut a házasság ,álljatok meg a tizennyolcz éves kisasszony előtt ,mondván :Kisasszony !én ötven éves vagyok ,már kedves édesanyjával is tánczoltam ,sőt tán egy kicsit az öreg anyjával is ,-én érett eszü ember vagyok ,megértem a franczia háborut ,Napoleont is láttam ,meg a fekete bankót ,-a kisasszonyba fülig szerelmes vagyok ,mit mond hozzá ? Erre ti azt mondjátok ,hogy az én eszem ment el ,-enyém ,az iróé ,-ti pedig eltagadtok tiz esztendőt ,mint Kardos ur szeretne most ,de nem lehet ,mert a “ Nemzeti Kalendáriom ” ,melyet kiadott Petrózai Trattner Károlyi ,harmincz évig egyfolytában kinyomatta a “ Pesti procurátor urak nevei ”közé Kardos István urnak becsületes nevét ,s ekként kisül ,hogy husz esztendős korában lett ügyvéd ,huszat pedig a harminczczal összeadván kijő belőle az ötven ! Oh ,ötven !ha ebből másra lehetne csapatni a huszonötöt ,néhány száz forintért vállalkoznék olyan ,ki még ki is állná ,de ezt a terhet minden ember saját becses személyében tartozik odább czipelni ,s e szerzeményt sem elajándékozni ,sem elveszteni vagy tékozolni nem lehet . De a szándék megvolt ,s e szándéktól Kardos István kisérlet nélkül elállni nem akart . Vigyázva ,mint azt egy tekintélyes ügyvédtől méltán várhatjuk ,rakta el a hálót ,-mert tudta ,hogy a ki csíkot akar fogni ,nem lubiczkolhat a vizben . A nagyságos légkörben a házasság némileg alku tárgya ,-ott már ki van számitva a selyem ,bársony ,czukor ,kávé ;-kész pénzért olcsóbb ,kötelezvényekben valamivel drágább ,reménybeli jövedelem szerint méregdrága . Az emberek itt igen őszinték ,megemlitik a halált is ,azt is mondják ,hogy a vőlegény már nem gyerek ,ezen kivül még annyira nyilt szivüek ,hogy néha a maguk erszényének apályát is bevallják ,s a vőlegény látja ,hogy ő csak kármentő ,leendő jegyese pedig áruczikk ,mit nem végszámra ,nem fontszámra adnak ,de igy egy darabban oly méregdrágán ,hogy egyszer ,még midőn a nemzetes urék leánya körül forgolódott ,tizenkettőjével sokkal olcsóbbért kapta volna . Hátrább !véli a tapasztalt ügyvéd ,maradjunk a tekintetes urak körül ,akad ott elég szemre való leány ,azok sem ijednek meg a nagy szállástól ,ha már megvan ;fogadok neki szobaleányt is ,ugy össze-vissza fésüli a haját ,mintha ő maga sohasem nyult volna hozzá ,-selymet ,bársonyt végszámra veszek neki ,arra is ugy ráfér a csecsebecse ,mint konziliáriusné asszonyom magzatjára ,s ha azt akarom ,hogy kesztyüben egyék ,biz azt megtanulja ,ha elejti is egynéhányszor a kanalat . Itt azt gondolta az öreg teins ur ,hogy az ötven év már nem is jő szóba ,azért bekopogtatott valamelyik jó ösmerőséhez ,kinek szép lánya volt ,mit arról tudunk meg legbizonyosabban ;mert a gazdag agglegénynek először is az jutott eszébe ,s e tekintetben ők elvitázhatlan tekintélyek ,nekik a középszerű nem kell . Hogy még bizonyosabb legyen ,bekiáltott a juratériába ,megkérdezte :Ki most a legszebb leány Pesten ?s a kérdésre Sándor mindjárt megfelelt ,saját szivének választottját megnevezvén ,s ugyanazt vallván a többi is ,méltán ,minden hizelkedés nélkül . Az öreg teins ur előadta barátjának szivbeli szándékát . Azt meglepte a hir ,mit Kardos ur igen természetesnek talált :ilyen vőlegény csak a hatvani utczának első emeletéből ,a nyolcz szobás lakásokból kerül ki ,-ha a jó apa e hirre hanyattvágta volna is magát ,Kardos ur ,tudva a könnyen orvosolható nyavalyát ,nem szaladt volna orvosért ,-hisz mindjárt eszére tér ,és bizonyosan okosan is fog válaszolni . -Barátom felel az elhalaványult apa ,-nem tréfálsz ? Ez volt a legilledelmesebb kérdés ;mert azt is kérdezhette volna :nem ment el az eszed ? Kardos urnak a szó engedelmes szolgája volt ,s nem váratta magát : -Szavamat adom ,-szándékom elhatározott ,és ha te ... -Én bizony hozzád mennék ,kedves barátom ,feleségestől ,-vág a szóba a meglepett apa ,ki már akkor se utasithatta volna el egyszerre ,ha még tiz esztendővel idősebb lett volna ,-hanem ,kedves barátom ,nekem feleségem is van ám ! Ez volt az első eset ,hogy a felesége nem volt utjában a derék férjnek ,és most sem bánná ,ha az volna itt ,és megfelelne a váratlan kérőnek :alkalmasint az jobban megtalálná az igazi szót . -Nem is akarok én kapustól berohanni ,kedves barátom ,-jegyzi meg a leánykérő ,-a mit én neked mondtam ,te meg mondd meg kedves feleségednek ,hogy ha engem fiának akar fogadni ... -Az biz elfogadna ,barátom ,legalább tudná ,hogy belőled már vált ember ;hanem itt lehetek én feleségestül ,mikor a leánynak is van beleszólója . -Még pedig az övé a legfontosabb szó ,kedves barátom ,igenli Kardos István ur ,-legjobb is volna -talán ,ha engedelmeddel ,levélben tudósitanám a kedves gyermeket . -Jól mondod ,kedves barátom ,levelet irj neki ,-hagyja helybe az apa ,igy menekülvén meg az első rohamtól ,-én meg majd a feleségemmel közlöm a dolgot . -Barátom ,ma elkészitem a levelet ,holnap reggel elküldöm a kedves gyermeknek czimezve ,remélem ,soraim meggyőzik ;mert ha valaha irtam valamit ,ez a levél okosan leszen megirva ! Eltávozott a reményteljes kérő ,az apa betette utána az ajtót ,s néhány perczig megáll a szoba közepén ,várván ,hogy ha álmodta a dolgot ,majd föl is ébred . Az órának ütése figyelmeztető ,hogy felöltözötten áll a szobában ,és mind igaz ,a mit hallott ,sőt füleiben cseng az utolsó mondat ,hogy a levél okosan lesz megirva . Talán egész életében most először ijedt meg az okosságtól ;mert nem képzelek apát ,ki szivének rejtekében őszintén óhajtaná ,hogy lányának ilyen higgadt eszü kérő irjon levelet ;mert mióta a világ áll ,ugy volt az legjobban ,hogy a mit a vőlegény mondott a leánynak ,nem szokták a bölcsek könyvébe irni ,s az ilyen szanaszét-beszéd éppen ugy az egészhez való ,mint a hogy a tengeri csövének néha két öl hosszura nyulik a zöldje . Néhányszor teleszitta tüdejét levegővel az apa ,s meglátszék arczán a benső gondolat ,mit mi ekképpen fejezhetünk ki :Egy leánykérőnek legutolsó ajánlólevele az ,hogy higgadt ,okos ember ,-és Kardos urnak sokat elengednének a nagy okosságából ,ha nem ő volna ő ;hanem a saját adjunktusa volna ő . Nem akarom egymásba ölteni a körülményeket ,követem Kardos Istvánt ,átugorván a hosszu éjszakát ,valamint a levélirást is ;mert midőn becsengette Vendelt ,a levél már készen feküdt az iróasztalon . A levél rendes négyszögletü volt ,egyik oldala sem rövidebb a másiknál ,épen mint azok a levelek ,melyekben tudtul adják az embernek ,hogy a pörben az itélet készen van ,most már az árverés következik ,eladják a gőbölyöket ,kövér ürüket ,csak meg kell ütni a dobot . Az öreg teins ur reggeli köntösében járkált a dolgozószobában ,gondolatai elfeledték a pöröket ,lelkében a rég táplált eszme megérett ,s környezetére gondolván ,tájékozni szerette volna magát a hatás iránt ,midőn az uj szót kimondja . Ez uj szó elárulandja az öreg teins urat ,hogy ő mégsem egészen oly komoly ,mint a juratéria eddig hinni találta ,-hogy az öreg teins ur ötven évig meglakta volna ugyan a paradicsomot ,de az ötvenegyedikben őt is kikergetnék ,-hogy ő sem kivétel a természet törvényei alól ;mert a téli körte csak a márcziusi fagyban puhul meg ,de végtére is megérik ,-s neki ezt most be kell vallani a világ előtt ,szégyen vagy nem szégyen ,mint a leczke nem tudás ,-legyen grammatista gyerek vagy vén diák ,ki kell állni az iskola közepére . Vendelnek szánta a titkot . Ez volt az ő kinos examenje ,-ennek a goromba huszárnak mondta oly sokszor ,hogy az asszony csak vászoncseléd ,-ez a faragatlan igazmondó lakjék jól az ujdonsággal ;mert a hatvan fontos bomba nem szól akkorát ,mintha ez megszólamlik ,akár először akár utolján hordja meg . Kapaszkodjék meg Kardos István ur ,kipallérozott eszében ,álljon ki az öreg Vendelnek ,ki már benyitott az ajtón . -Mit álmodott kend ,Vendel ?kérdi a hű cselédet ,ki minden törött fazekat előre megálmodott ,s talán az álommagyarázat megkönnyebbiti a vallomást . -Hála istennek ,-felel a vén huszár ,-ma semmit sem álmodtam . -Pedig biz éppen ma álmodhatott volna kend valamit ,-véli Kardos ur ,elöljáróban is megbosszankodván ,hogy a vén agyafurt miért éppen ma nem álmodott semmit ;már most egészen más bekezdésről kell gondolkoznia . -Hány esztendős lehet kend ,Vendel ? -Egy hija sincs az ötvennek ,mint a tekintetes ur is bölcsen tudja ,hisz egy faluban és ugyanazon egy esztendőben találtunk születni . -Eljár az idő ,kedves Vendelem . -Lóháton megyen az ,uram ,mint a jó huszár ,s ha megindul ,nem retirál többet ,neki megy nyárnak ,télnek ,csak hogy mi rajtunk látszik meg a nyoma . -Kend nem panaszkodhatik ,Vendel ,-vigasztalja Kardos ur ,kend olyan friss ,hogy olvasva elmenne kend harmincz esztendősnek . -El ám ,ha elejbém fognának egy csikót ,az meg elszaladna velem ;de mondanák az emberek ,milyen friss legény ,mindjárt eléri azt a csikót . -Ne káromolja kend az istent ,Vendel ,bizony még ezt is a régi büne mellé irja kendnek . -Tudja azt a fölséges uristen ,mikor szoktam én káromkodni ,tekintetes uram ,-magyarázza Vendel ,-azért ,amit mondtam ,még a bünömből is letöröl egyet . -Háládatlan ember ,mikor kellett kendnek orvos ? -Nojsz ,nem fakadok riva ,ha kitálalják elejbém az ebédet . -Elhiszem ,mert csak egymagára van kendnek gondja ,-vitázik a furfangos prókátor ,-hanem hallja kend ,nem azért teremtette ám az isten az embert ,hogy végig fusson a világon ;ha kipusztul kend erről a világról ,megkérdezik ám a többi között ,kit hagyott kend amodaát maga helyett ? -Majd felel én helyettem a falu birája ,ki katonának fogott . -Nem addig van az ,Vendel ,most nem katona kend ,miért nem kapaszkodik kend is valakibe ? -Maholnap az is meglesz ,ha majd elver a tekintetes ur ,mint a fogadatlan ebet ,koldulni majd én is másodmagammal megyek . -Aztán megijedne kend egy asszonytól ? -Mi tagadás benne ,-tekintetes uram ,-mondja Vendel csöndesebben és körültekintve ,hogy meg ne hallják ,-jobban ,mint az ellenségtől ,mert ha azt megvertem ,meg is dicsértek érte ,hisz annak is volt kardja ;de olyan ellenség nem kell ,kinek a nyelv mindene ,ha akarja ,eszik vele ,ha akarja ,megcsal vele ,ha akarja ,meg is mar vele ,-ennyi fegyver ellen egy lovas ember nem elég . -Szép ember kend ,-igy dugába dönteni terveimet ,egy pár forintot nem sajnáltam volna toldaléknak a kend menyegzőjére . -Dobja ki tekintetes ur azt a pénzt az ablakon ,jó lesz valami szegénynek ,én már kihadakoztam a magam részét . -Szépen vagyunk ,-okoskodik Kardos István ,-ámbár nagy hiába ,...magára hagyom kendet ,én nem botorkálok egyedül :megházasodom ! -Már mint a tekintetes ur ? -Éppen én ,ha tudni akarja kend . Vendel kezében tartott egy üres üveget ,azaz csak addig tartotta ,mig az utolsó szót monda az öreg teins ur ,-mert pont helyett elejté a töredékeny edényt ,mely ezer darabra törött . -Jaj ,-kiált rá Kardos ur ,-vénségére hogy tud kend ilyen nagy szamár lenni ? -Értvén az ügyetlenséget . -Csak azt akartam ,hogy a tekintetes ur maga szavával is mondja ,hogy nem vagyok én már házasulandó gyerek ötven esztendős koromban ! -Mondja Vendel olyanképpen ,hogy ezt Kardos ur czélzásnak is vehette ,-aztán azt is akartam tudni ,hogy álmodom -e én ezt a dolgot ? -De ,ébren van kend ,-azt mondhatom . -Azért ,-mert ilyet csak álmomban se hinnék . Az ügyvéd nyugodtabb lőn ,elmondván a titkot s az üvegtörés közbejöttével enyhülvén a roham ,némi hallgatás után bizalmasan mondja Vendelnek . -Ne mondja kend ,hogy nem bizom kendben ,ezt a levelet elviszi kend annak ,kinek a neve rá van irva ,kend lesz az én póstám . Vendel kézbe vette a levelet ,s a négy szögletes bizományon a “ kisasszony ”szó ütődvén szemeibe ,a küldetést gyanithatá ,s nem kiváncsiskodván a név után ,némi fejcsóválás után azt mondja : -Ha parancsolja a tekintetes ur ,én elviszem a levelet a szent Gellérthegyre is ;de ha kisasszonynak irta a tekintetes ur ,ne csinálta volna olyan paksamétának ,mint a milyenben a szolgabiró ur szokta a jegyzőknek szétküldeni a huslimitácziót . -Ért is kend az ilyen mesterséghez ! -Értek bizony ,-bizonyolja Vendel ,-négy hadnagyot szolgáltam ki az ezredben ,negyven jurátust a tekintetes ur mellett ,száz meg száz levélnek valék széthordója ,volt köztük rózsaszinü ,kék ,zöld ,-jó szagu ,aranyos szélű ,de valamennyi szép vékony volt ,hogy a kisasszonynak drága szép kis kezében elférjen ;mert nem azért irják az ilyen levelet ,hogy minden ember meglássa . -Ejnye ,vén orgazda ,-mondja tréfával az ügyvéd ,-kend az én jurátusaimnak szerelmi postája ? -Az vagyok ,igen is ,-inkább én ,mint más . -Kend hát a kisasszonyok neveit is nagyrészt ösmeri ? -A legszebbeket bizony el tudnám mondani ,-szolgálhatok vele a tekintetes urnak ? -Nézze meg kend azt a nevet ,a mi az én levelemre van irva . Vendel megnézte a nevet ,azaz :a tekintetes ur betüit egyenkint eltalálván ,nagy nehezen kiszótagolta a nevet ,de az utolját már ugy kiáltotta ,mintha meggyuladt volna kezében a levél . -Baja van kendnek ? -Kérdi csodálkozva az ügyvéd ,-hogy ekkorát kiáltott kend ? -Nagyot kiáltottam ,tekintetes uram ? -Jókorát ,mondhatom . -Tekintetes uram ,ha még beszélni fogunk ,menjünk a harmadik szobába ,ott nem hall bennünket senki . -Itt bizony nem kiabál kend . -Én sugva is elmondhatom a magamét ,-véli Vendel ,-annál nagyobbat kiált a tekintetes ur . -Meg is ütheti a mennykő !-szól az ügyvéd emeltebb hangon ,-kend ösmeri azt a nevet ?ne tagadja kend . -Igen is ,nem tagadom ,-mert ismerem a nevet ,ismerem a kisasszonyt ,az édesanyját ,az édesapját ,meg azt a becsületes ifju legényt ,kit a kisasszony nagyon elszivelhet ,-ekképp mindenre tudok felelni a tekintetes urnak ,ha parancsolni méltóztatik :tűzbe dobjam ezt a levelet ? -Az az élhetetlen kölyök ,az öcsém bátorkodott ? -A tituláját nem mondom ,hogy meg nem érdemlette tekintetes uram ,-bátorsága is lett volna hozzá ,-de bevágtam az utját ,-erősíti Vendel ,s hozzáteszi :-tűzbe dobjam ezt a levelet ? -Mikor vitt kend levelet annak a kisasszonynak ? -Kap a szóba ,az utóbbi megjegyzésre nem is figyelve . -Tegnap este ,s ugyanakkor választ is hoztam rá Sándor urfinak ,ha tudni akarja a tekintetes ,ur . -Többet nem visz kend oda ! -Kiált indulattal az ügyvéd . -Bedobhatom a tűzbe ezt a levelet ? -Elviszi kend oda ,a hova szól !-parancsolja katonai szigorral . -Elviszem ,tekintetes uram ,hanem ha a tekintetes urnak éppen ilyen nagyon négy szögleteset méltóztatnak küldeni ,akkor csak a házmesternek adom be ,de engem nem lát többet a tekintetes ur . -Tudja is kend kivülről ,mi lesz a levélben . Csititja az ügyvéd . -Megtudom a toldalékjából ;mert a tegnapi levél mellé egy tallért tett a kisasszony a markomba . Mondja Vendel ,megfordulván az ajtó felé ,melynek kilincseig szótalan ment el . -Megálljon kend ,Vendel . -Megálltam ! Felel a kiszolgált katona . -Egy ezüst tallért adott kendnek a kisasszony ? -Ugyanaz ,kinek ez a levél szól ,mely a markomban van . -Jelent az a tallér valamit ,Vendel ? -Igen is ,jelent ,mint én azt az én maroknyi eszemmel fölérem ,-és azt is mondhatom a tekintetes urnak ,a mit az ezredes urunk mondott :hogy soha se kéressen meg az ezredes olyan leányt ,kinek a hadnagy is jó volt ,-pedig tekintetes uram a hadnagytól van ám annyira az ezredesig ,mint a harangkötél végétől az öreg harangig . -Várjon még kend néhány perczig ,Vendel ! -Halálos vétek volna hiába fárasztani az óramutatót ,tekintetes uram ,olyan vigan ég a kandallóban az a száraz cserfa ,mire hármat számlálok ,megsül ez a levél :mert még ugy is járhat a tekintetes ur ,hogy az egykori legénye nevetve olvassa ,min törte fejét a mester . -Dobja kend a tűzbe . -Bedobtam ,uram ! Igaz lelkemre mondom ,nem érek rá itt azzal időzni :elhiszi -e a tisztelt olvasó ,hogy ilyenképpen is megtörténhessék valami ;de indokolásul annyit mégis mondok ,hogy a Kardos-féle emberek ugyan megbotolhatnak ;de azután hirtelen megint nagyot lépnek ,s a hibát helyrehozzák ,-a Vendel-féle cselédek szavában pedig a valót nagyon könnyü megösmerni ,nem mintha hazudni nem tudnának ,de ezt a portékát nagyon külön fiókban árulják ,mint a gyógyszerész a mérget . Kardos ur bölcsen megfontolta a dolgot ,s látván ,hogy a tekintetes kisasszonyoknál is jóformán elkésett ,a nemzetes kisasszonyokra már nem is gondolt ;mert érezte ,hogy az idő betette előtte azt a kaput ,hol a földi mennyországot is meg lehet találni ;de a ki azt keresni akarja ,korán reggel induljon el ,nehogy a későn indulót a sötét éjszaka kinn érje . A bűnösnek van orvossága a megtérésben ,-a tolvaj előtt sincs bezárva az üdvösség kapuja ,ha bűnét megbánja ,s a jó utra visszatér . -Az irgalmas isten a legnagyobb gondolatot a bocsánatban teremte meg ,hogy a gyarló emberiség bajaiban kétségbe ne essék ;de midőn a bűnösnek és tolvajnak marad menedéke a hitben :ki vigasztal meg egy ötven éves agglegényt ,mikor házasodni akar ,ki fog neki elengedni nyomorult tiz esztendőt ,mit annyi fegyenczházi rabnak elengedtek ,pedig talán egyik sem akart megházasodni ? A fiatalember megőrülhet a szerelemben ,egy ötvenes ember csak bolondságra képes ,s alig tart tovább a baj ,mintha hosszu orrú csizmája miatt megbotolván ,könyökét megcsapva ,két hétig megfekszi az ágyat . Aztán kiokoskodja a nőtelenség kényelmeit ,mi annál könnyebb ,mert lakodalmas álmaiban annyi asszonyszabó ,szobalány ,divatárusné nyaggatta ,hogy ugy megörült a fölébredésnek ,mint mikor az ember álmában diáknak képzelvén magát ,eszébe jut ,hogy a leckét nem tudja ,és éppen jókor fölébred a diákkinok elől . Nem mondom ,hogy hiusága nem lenne megsebezve ,-nincs a polgári életnek olyan osztálya ,melyből a legjobbak meg ne fordultak volna nála bizalmas közlések ,esengő kérésekkel ,közbenjárását ,véleményét ,vagy közvetlen beavatkozását kérvén ,s a mit ilyenkor mondtak neki ,őszintébb volt a gyónásnál ,s a tekintélyes ügyvéd kebelében több volt a titok ,mint a levéltárak vasas zárai alatt . S e keresett ,félt ,megirigylett embert egykori jurátusa ellenében könnyünek találja egy leány ,kinek lábaihoz is lehajlott volna az az egyenes ember ,ki ezerszer megkönyörült máson . Ujra meghányta ,vetette a dolgot ,utóbb az vigasztalta meg ,hogy Vendelként a hadnagy is jobban tetszik a lányoknak ,mint az óbester . Ez a tapasz befogta némileg azt a sebet ,mekkorát az egykori jurátus üthetett ;továbbá kárpótlást talált anyagi kényelmében ,melynek számos irigylőjét tudta . A magányos órák titkaiból vigasztalókép jelentek meg előtte a számok ,az összegyüjtött forintok ezeréi ,melyekből nem csak egy aranyborjucskát lehetett volna kikerekíteni ;miért busuljon tovább ? A veszett fejszének ez lőn nyele ,s megörült a fölfedezésének ,hogy akár elajándékozza ,akár elszórja e vagyont ,a pénzre torkos emberek levett kalappal állanak meg ajtaja előtt . E gondolatok közt fel-fellobbant benne a hiuság ,hogy a Kardos-családnak egyik folytatását az ő nevével hozták volna kapcsolatba ;de elég volt neki egy sütetből egy kalács ,azon kivül pedig a Kardos-családnak öt élő tagja lévén ,jól esett néki a gondolat ,hogy egyet a többi közöl olyan urrá tehet ,hogy a többiről előbb lekopik a réz ,mint erről az arany . Éppen ráért ilyen munkával vesződni ,végig gondolt atyafiságán ,és tünődött :melyiket ültesse négy lovas hintóba ? Rajzónját kezébe vette ,és valami maradék papirra ekképp irta a neveket . 1-ör . Méltóságos Kardos Pál ,kir. tanácsos ur . -Hazudnék ,ha azt mondanám ,hogy nem jó ember ,-gondolja magában az ügyvéd ,-de ha már meg kell vallanom az igazat ,ha rólam valaha azon értelemben mondanák ugyanezt ,mint az én méltóságos rokonomról ,még nagyobb kedvem volna elvállalni a zugprókátori czimet ,hogy csak akkor van perem ,ha két asszonyt összeveszitek ,és mikor agyonczimezték egymást ,a melyiknek tetszik ,két forintért kikeresem a becsületét . Méltóságos atyámfiától ,nem hallottam ,hogy valaha tanácsot kértek ;de ezt nem is ajánlanám ,mert ha az ő tanácsa után inditanák meg az államkereket ,ugy beleterelné a sárba ,hogy rutabbul járna ,mint a csornai föcskendö ,mely novemberben elakadt az utczai sárban ,és ápril hóban is fejszékkel és kapákkal tudták nagy nehezen kiásni . Méltóságos sógorasszonyom az már más ember !-teszi utána a tünődő ;valamikor nyitott ablaknál altatták el kicsiny korában ,s azalatt valami varju kilopta belőle a szivet ,-azóta még álmában is ébren van ,nehogy ismét -visszategyék . Az élet szerénte komédia ,melyben súgó után tesznek mindent ,s élénk esze az a jó súgó ,ki cserben nem hagyja . Férjét betolta a méltóságos urak ,azaz :önmagát a méltóságos asszonyok közé ,-ennél tovább nem birt menni a meghajszolt férj ,-viseli a kapott czimeket ,éppen ugy mint a liberiás inas kabátján a czimeres gombot ,melyeket elől-hátul fölvarrtak ,hogy a közönség előtt meghurczolják rendes időben a családi czimert ,abban a sast ,sólymot ,galambot vagy varjut . -Eddig volt szüksége a férjre ,most akár meg is halhat ;mert a méltóságos asszony ezzel a kártyával ütött ,a mennyit üthetett ,most már a fiu következik ,az én kedves unokaöcsém . Még azt is megteszi a számitó anya ,hogy e fiut nekem kölcsön adja hátra lévő napjaimra ,ha megigérem ezereimet . Ez volt az első szám alatti atyafiság . Lássuk most a második számot . 2-ik rokon Kardos János ,kiről szóról-szóra azt gondolta ,mit a  3-ik rokon Kardos Mihályról . Testvérek ,együtt élnek az apai jusson ,a dunántuli megyék valamelyikében ,nevüket két ss-el irják ,s minthogy én ,-tudniillik Kardos ügyvéd ur ,-azt találtam mondani ,hogy az egyik s bizvást elmaradhatna ,ki akartak tagadni az atyafiságból . Pörben állnak az Eszterházyakkal ,két uradalmat akarnak elperelni tőlük ,s mikor a család meg akarván menekülni a bosszantásoktól ,huszezer forintot ajánlott egyszer mindenkorra ,az ajánlatot hozó ügyvédet tetőtől talpig fehérre meszelték . Ezért pörbe fogták őket ,s ha én tudtukon kivül közbe nem vetem magam ,szánandó vége lett volna . Valaki megsugta nekik ,hogy nekem köszönhetik a pörnek megszüntét ,szolgabiró és esküdt tanuságával irott levélben adták tudtomra ,hogy nem tartanak atyafinak . Ezeknek tehát könyörögnöm is kellene ,alázzák meg magukat ,fogadják el tőlem azt a kis pénzt ,ezzel talán jobban meglehetne nyaggatni Eszterházyékat ! Ebből alig lesz valami ,-gondolja az ügyvéd ,kinek inkább lett volna kedve kiszórni a pénzt az ablakon ,mint annak adni ,ki azt hovahamarább megint prókátorkézre juttatná ! Ezt már nem cselekszi ;mert még az egyszeri csizmadia is azt mondta ,mikor pénzét elvesztette :vigye a manó ,csak csizmadia ne találja meg . A 4-ik rokon leányági atyafiság ,hirtelen a neve sem jut eszébe ,elég az hozzá ,hogy biz azt magyarul meg nem lehet érteni . Ezen néven e jó ember kisvárosi füszerkereskedő ,és a “ Fekete kutya ”czim alatt ösmeretes . Nem tagadhatom ,-jegyzi meg az ügyvéd ,-van olyan ember ,mint akármelyik atyámfia ,azt sem bánom ,hogy nem nemes ember ;de furcsa mégis ,a mit a magyar nemes ember valami szárnyas állatnak ,vagy oroszlán és valami efféle nemesebb vadnak jelképezésével ,mint a magyar koronának tagja kapott ,egy szegfűborsáruló olyan közönséges négy lábu állatnak ,mint a “ Fekete kutya ” ,lökje oda s ez áldott hazában ne jusson egy pár forint néhány hold földre ,hanem a “ prókátorkeresmény ”-en káprit és héringet adjanak-vegyenek . Azt eltürheti egy gubacskereskedő ,vagy hentes ,talán az asztalosczéhnek valamely meggazdagodott tagja ,sőt egy postamester is ,csak az ügyvéd nem ,a magyar jogtudós ,osztályoknak ,végrendeletnek ,örökbevallásoknak megvitatója ,ki idáig a magyar királyok neveivel emlékezetes törvények emlegetéséből gyűjté vagyonát ,és még sirjában is megfordulna ,ha olyan furcsa nevü emberek osztoznának ,mint például Arenstein ,a ki még ezen kivül Eskeles is . A negyedik számu atyafi tehát nem igen ijesztette meg a megelőző hármat ,sőt ha véletlen ő maradt volna legutolsónak ,a tünődő ügyvéd ez uttal ki is feledte volna ;de hátra volt az ötödik ,s arról is kelle gondolkozni . Az ötödik atyafi már megint Kardos volt ,s a mi több ,ez is megelégedett egy s betüvel ,mire talán befolyása lehetett mérnöki tudományának . Az ilyen urak tanult mesterségüknél fogva tudják ,hogy az az ugy nevezett semmi ,mit mi diákul nullának mondunk ,hátulsó számnak is sokat ér ,ha előtte más számok vannak ,ekképp a semmi nagyon is valami ;de ha a Kardos név végén egy helyett több s betüt irunk ,annál nagyobb ostobaság ,mennél több az s ! -Lőrincz bátyám már rég nem jutott eszembe ,-gondolja az ügyvéd az ötödikről ,-kölcsönben ,remélem ,én is élhetek ,halhatok miatta . Becsületes ember ,csupa igazságszeretet ;de ezt ugy keresi ki az emberekből ,mint a dióbelet ,hogy előbb a héját agyon kell ütni . Csak az egyszeregy az igaz ,-azt szokta mondani ,-hiába csavarja farkát az ötös ,a négyest el nem bolonditja ,hogy hagyjon magából kivonatni . Az orvos markában meghal a beteg ,a sirhantok betakarják a hibát ,-az ügyvédnek igazságát nem birja megmozdítani a törvénykönyv ,a konyha felől kerül ,s három ,négy mázsa pecsenyével kezd okoskodni . Ez olyan mesterség ,melyben a négy lábu állatok is hathatós szavazattal birnak ,-inkább lennék hajdu ,mikor fogadott munkából ütnék valakit ,azt is hihetnem ,hogy ez orditozó ,ha most nem érdemlette is meg a kiszabott adagot ,megérdemlette máskor kétszeresen ,és ha ideje marad rá ,négyszeresen megérdemli ezután . Ilyen az én Lőrincz bátyám ,-mondja magának az ügyvéd és levélcsomagaiból kihuz egy rég megsárgult papirdarabot ,melyen a következő sorok álltak . Öcsém ! Megirtad ,hogy már fölszabadultál ,és követed azt a mesterséget ,mely még az orvosi mesterségnél is annyival rosszabb ,hogy az orvos mindennapi kenyerét kérvén ,kivánja ,hogy leljen ki a hideg ;de legalább van annyi becsület benne ,hogy meg akar gyógyitani ,csak fizess meg neki ;de az ügyvéd azt kivánja ,hogy az emberek csalják meg egymást ,és a csalót is éppen oly készséggel védelmezi ,mint a megcsaltat . Te ilyen foglalkozást választottál számtalanszor való ellenkezésem daczára ,azért azt mondom most ,hogy a róka maga sem tehet róla ,hogy rókává lett ,és szénát nem ehetik ,étvágya pedig nagy ekkép kénytelen szüntelen tolvajkodni ,pedig ha rábiznák ;a választást ,lenne galamb ,és élne a növények magjával ,s a vadász is megszégyenlené ,ha eszébe jutna ,hogy fegyverét reá irányozza . Te azonban magad választod a pályát ,hogy osztalékért nézd a siránkozó adóst ,-megéheztél a kincsre ,pénzért hazudsz ,és a mi több ,hivatalosan megesküszöl ,hogy a feleket védelmezed ,akár al- ,akár felpörösök . Felebarátom ,szeréntem inkább lettél volna csizmadia ,ezek sem varrnak már olyan csizmát ,mely mindkét lábadra egyfélekép illik ,hanem a jobbikra is ,balra is hozzávalót szabnak . Tudom :meggazdagszol ,tizenöt-husz esztendő alatt megtelik zsákod ,hanem minden fillérrel távolabb megyek tőled én ,és kérlek ,hajlékomba ne lépj ;mert előkapom a lánczhuzófát ,s addig ütlek ,mig nevedet ,a melyik hasonló az enyémhez ,elfeleded . Ez utolsó szóm hozzád ,pörvesztő ,-és ne mondd ,hogy bátyád volt valaha  Kardos Lőrincz ,m. k. hites mérnök . Elolvasta a levelet az ügyvéd ,visszahelyezé a többi közé ,foglalkozása közben visszagondolt a hosszu pályára ,melyen a szerencse kisérte ,s a mi egykor csiklandozta ,hogy a legkétségbeesettebb ügyeket is kibonyolitá ,e pillanatban az ügyesség nem menté ki egészen a multat ,és ámbár önmagát nem itélné el a tulvilág máglyájára ;de bensejében nem tagadá ,hogy néhányat a lánczhuzófával is megérdemlene . Miért is jutott eszébe az ötödik atyafi ? Évtizedek óta elvoltak egymás nélkül ,mindketten megvénültek ,s a mérnök az igazságkutatásban még gorombább ,az ügyvéd az annyiszor élvezett kitüntetésben még konokabbá lőn ;s ha egy udvarias szó nem kerülne is megerőltetésébe ,de rimánkodni saját rokona előtt ,hogy álljon be örökösének ,nem a mai világba való tanulmány . Ilyen egyszeregy mellett kikaczagják az embert ,és közköltségen épitenek számára házat . És mégis nyugtalan lett mellében a sziv . Jól esett neki az őszinte gorombaság ,hogy ha beszélni tudna a sziv ,megijedt volna a kiáltástól ,mely követelte ,hogy Kardos uram üljön kocsira ,és koldulja vissza magát az ötödik számu rokon bizalmába ,és föltéve ,hogy utóda van ,azt válassza ki ,mert ha apja mellé oly közel esett is ,mint a liszteszsák a molnárlegény mellé ,ragadt reá a lisztlángból . Ezerszer volt alperes ,háromannyiszor felperes ,agyában készen álltak a védvek ,s mint a füszeres ,ha borsot ,köménymagot ,narancshéjat ,babérlevelet ,édes gyökeret ,kékitőt ,bécsi pirost kérnek tőle ,háromszáz fiók közöl az igazat leli meg ,az ügyvéd is meglelé a törvényt ,melyben meg kelle fogóznia ;de most életének egyik válságos órájában ,le akarván tenni a végczélnak alapját ,szivéhez tapadt a gyarlóság ,-nem talált egy gondolatot ,mely megnyugtatta volna . Megérzé a gyöngeséget ,hogy az ember válogathat kesztyűt ,süveget ,felöltőt ,melyekben átkószálja a mindennapot ;de hogy holta után maradjon utána valami nyom ,és a hála ballagva is elsétáljon a kegyeletes megemlékezéshez ,ilyen házat nem próbált még épiteni . Egy méltóságos büszkeség ,két patvarkodó Kardoss elengedhetetlen két ss-bötüvel ,egy füszeres a “fekete kutyá ”-hoz ,és végre a stoikus goromba fráter között akart választani ,az ész ,a sziv kiabált egyszerre :melyiknek adjon előnyt ? Harmincz esztendős ügyvédkedése után most tudja ,mily nehéz a birónak tiszte . Hosszan tartott a küzdelem végitélet nélkül ,s hogy mégis hasznát vegye prókátorságának ,eszébe jutott ,hogy mindenik félnek be kell bizonyitania ,mennyivel ér többet versenytársainál . Sorba veszem őket !mondja ,befejezvén mára a tárgyalást ,s a véletlent is segédül fogadván ,a belépő Vendeltől megtudván ,hogy méltóságos sógorasszonyához hivatalos ,az irányt kivetve mondja :Kezdjük a szemlét a legelső számnál . Egyedül ült még a méltóságos asszony a kereveten ,két játék franczia kártya volt előtte ,az egyik csomagot gondolkozva vette fehér ujjai közé ,megkeverte ,bizonyos rendben elosztá ,aztán elmélyedve szedegette össze a megegyező lapokat . Minden mozdulata elárulta a benső érdekeltséget ,mi azt gyaníttatja ,hogy nem czél nélkül játszik ,ha a tételt nem látjuk is . -A méltóságos asszony “találomjáték ”-kal űzi el az unalmas időt ,tétele a fiának szánt jövendő ,mihez egyedül neki van szólója ,-bizalmát egyelőre csak a kártyával osztá meg ,s nehogy a vakszerencse kifogjon rajta ,három osztásra vállalkozott ,megelégedvén egy találóval . Olyan olvasóm is akadhat ,ki ezt egyelőre nem érti meg ,kedveért megvallom ,hogy a méltóságos asszony a kártyát kérdezi meg ,mint bármely bábsütőné ,ki előre szeretné tudni ,hogy a szentistváni bucsun elkel -e sok garasos és krajczáros sziv ?s egy megviselt kártyacsomóval két személyre osztja ki a harminczegyet . Messze esik talán a méltóságos urnő a bábsütőnétől ,de midőn a nagy költő azt monda :Kiváncsiság ,asszony a te neved !nem tárta szükségesnek megemliteni ,hogy a méltóságos asszonyt gondolta vagy a bábsütőnét ? Visszatérve a “ találomjáték ”-hoz ,a méltóságos asszony elpirult ;mert az első játék nem felelt meg várakozásának ,a vörös filkó a makkhetessel került össze ,s a játék csonka maradt . A másik csomót vette kézbe ,igy akarván megbüntetni az ügyetlen filkót ,s az uj elosztást nagyobb nyugalommal szándékozott végig játszani ,s ha volt is némi izgalma ,az előbbeni gyülöletes két lapot szerette volna jókor kivetni . A makkhetes korán jelentkezett ,és ki lőn lökve a vörös hetessel . Ez bizalmát megerősíté ,a játékot nagyobb kedvvel folytatá ,s a második osztásnak alig volt még néhány kártyája . Lépteket hallott a mellékszobák során ,sietteté a játékot ,nehogy meglepjék ,a következő kártyákat már gondatlanabban löké el ,és haragos vörösre szinesedett arcza ,meglátván a vörös filkót a zöld hetessel összeakadva . A bosszuságnak némi kitörésétől fiának belépte tartóztatá vissza ;de azt is mondhatom ,hogy ha a kártya megbosszantaná ,(mert egy másnemü kártyavetésben éppen a vörös gyerek képviselé a családnak reményteljes sarját )fiának ilyen alkalomszerü belépése ugy kivette ő méltóságát a sodrából ,hogy egész önkénytelen azt is várta ,hogy ,mint a kártyában ,utána jő mindjárt a makkhetes is . -Kedves anyám !-szólal meg a fiu ,-jóllaktam már a bácsi irodájával . A mama elhalaványult ,mert ahhoz ,mit magának kifőzött ,mire már kétszer a “ találomjátékot ”is kiosztotta ,a fiunak e nyilatkozata nagyon hasonmása volt a zöld ,hetesnek a vörös filkó mellett . -Gyermekem !anyád magának tartotta fönn meghatározni ,mikor unhatod meg a bácsi irodáját . -A bácsi négyünket lakat egy szobában . -Magam kivántam ugy ,-magyarázza a méltóságos asszony ,-az embereket közelről lehet csak megösmerni s az egyes példányok minták maradnak előtted az életben . -Az én példányaim nagyon kiállhatatlanok ,kedves anyám . -Czélozgat a fiu . -Te már az első osztásnál türhetetlenkedel ,fiam. -feleded ,hogy a whistben ötvenkét kártya van ,s a második osztásnál neked is más lapot adhatnak . -Kedves anyámat éppen arra akarnám kérni :keverje ujra a kártyákat ;mert az enyéimet rendre elütik . -Tanulj meg okosan lazsírozni ,gyermekem ,-és ne feledd ,hogy anyád kezében vannak az ütők ,melyekkel mulhatatlan megnyerjük a játékot ,ha kéz alá nem hozol . Mondja a méltóságos asszony harmadik osztásra kevervén föl kártyáit ,megvárva ,hogy fia szó nélkül várja be a végét . A fiu az osztás idejére még koczkáztatott valamit ,s azt mondja : -Anyám !nem vette észre rajtam ,hogy bátyám körül egy év óta türhetőn kiképeztem magamat iródiáknak ,talán már tányért is tudnék váltani . -Ha bátyád kivánni fogja ,tányért is fogsz váltani . -Még pecsenyét is szeleteljek ? Teszi hozzá némi éllel ,nem értvén meg anyjának gondolatát . -Azt is ,fiam ,-szavalja a mama ,-bátyád bizonyosan több fáczánt izlel meg ,mint csirkét ,fiatalember a fényes tollu fáczánig megalázhatja magát ,ha ez által czélt ér . -Tehát én is ügyvéd leszek ?pöreim lesznek ,kezdetben egy kis csirkepör is jó lesz ?legalább társaim azt mondják ,hogy a kezdet ilyen ,s ha anyám parancsolja ,megtanulom a szükségeseket társaimtól ,azok igen edzett ficzkók ,egyik vasárusnak fia ,a másik pedig valami ispáné ,és az irodába jövő parasztokkal is kezet fognak . -Haladsz ,édes fiam ,igen haladsz ,-gunyolódik az anya is ,-elméd fogékony ,félek ,hogy már negyedmagaddal csakugyan nem fértél meg egy szobában ,hanem megfordulsz a cselédek lakosztályában is . -Nem tagadom ,-válaszol a fiu ,-bátyámnak Vendeljét nem tudtam kikerülni ,ettől az embertől is lehet valamit tanulni ,ha a bácsihoz kerültem iskolába . -Vendel a juratériában csak olyan goromba ,mint a bácsi szobájában ,s maholnap a havi pénzzel nem elégszik meg ,fölűl a jó szót is kialkudja fizetése mellé . -Igen ,-lőn a nem várt utasitás ,-e vénembert nem fogod megbosszantani ,-mert ez ember a bácsinak valóságos meghittje ,s azon partie-ban ,mit mi játszunk ,minden kártyával lehet ütni . -Vendel erre rendkivül alkalmas egyéniség ,-be is tudnám bizonyitani ,kedves anyám ,hogy még ő is kifogott rajtam ,csakhogy Vendel nem tudja ,mi az atout ?ő azt másképp ,de igen méltán tromfnak nevezi . Ilyen helyre kerültem ,anyám . A beszélgetést nem lehetett folytatni ;mert a harmadik játék már a legelején elakadt ,s a vörös filkó mellé a vörös hetes került . Az anya fiának beszédje által is fölizgatva ,a véletlennek bosszantását aligha mérsékli ,ha ujabb kopogás vendéget nem gyanittatna . Fiának inte ,hogy eltávozhatik ,kártyáit rendbeszedte ,s udvarias mosolyt erőltetvén ajkaira ,elfogadá a belépő Kardost ,a várt bácsit ,kit e névvel mindig számitva tisztelt meg . Az ügyvéd szerencsésen eltanulá a csiszolt padlók szokásait ,megjelenése mintaképe volt a divatos illemnek ,s ettől csak a családi viszony miatt tért el ,megcsókolván sógorasszonyának kezét . Ezért nem kelle nagyon meghajolni ,hisz az kegyesen fölemelkedék a kártyákról ,az ármányos kártyákról ,s magas kegyét a legőszintébben akarta tolmácsolni . -Mivel érdemlem meg a mai megtiszteltetést ? Kérdi Kardos ur . -Ez nem megtiszteltetés ;sőt büntetés ,bácsikám ,-mosolyog a hölgy ,-szenvedjen hanyagságáért ,ha nem akar jószántából eljőni ,elhivatom ,és késő éjfélig rabom lesz . -Be kell zárni az ajtót ,hogy ki ne lophassanak . -Majd magam állok őrt ;mert a nyitott kapura még szükségem lesz ,még több vendéget is várok . -Névnap ?ezt nem szoktam elfeledni . -Majd később ,most még türelemért esedezem . Mentegetődzik a nő ,egyszersmind helyet mutata rokonának a legközelebb eső széken ,közben óráját is megnézé ,s tudva ,hogy a többi vendéget egy órával későbbre kéreté ,hosszabb beszélgetésre tette az inditványt . -Most nem szabadul meg ,bácsikám ,egy egész óráig fog beszélgetni velem . -Kész szolgája leszek ,kedves hugomasszony ,-csak a tárgyat méltóztassék meghatározni ,-időjárás ,mezei gazdaság ,politika ,tabularis perek ,csődök ?méltóztassék választani . -Ezek közöl egyet sem ,nők körén kivül eső dolgok mind ,s egy nőtlen embernek nem szabad ily unalmas tárgyak közé keveredni ,ha nőt kell mulattatnia . -Megérdemlem a megrovást ,-mondja derülten az ügyvéd ,-tehát egész óráig udvarolni fogok ,ugy sem kisértem meg idáig ,azért kegyes elnézésért esedezem ,ha ügyetlenkedni fogok ,-s ekkor a hölgynek kezét megcsókolván ,azt mondja :sohasem láttam szebb fehér kezeket . -Á ,-nagyon ügyesen kezdi bácsikám ,ámbár a bekezdésnél észreveszem a füllentést ,-de az hagyján ,a gyakorlat kedvéért meghallgatom ,nem kételkedem ,hogy kevés megróni valóm leend ;tehát visszatérve a bekezdésre ,hogy én is előbbre segéljem a párbeszédet ,azt mondja ön :szép kezeim vannak . -Valóban ritka szépek . -Ismétli az ügyvéd . -Ezért a bókért viszonzásul legyen mondva :megelégszik ön ,hogy e megdicsért kezet éppen egy Kardosnak nyujtám ? -S ezen a néven nekem némi előjogom van e szép kezeket igen gyakran megcsókolni . S ennek nagyobb igazságáért az ügyvéd megcsókolá a méltóságos asszony kezét . -Furcsák ezek a Kardosok ,valamint egyéb embereknek ,ugy maguknak is ellentétei ,mert a mit ön jónak látott magasztalni ,az én Kardosom hétszámra is alig veszi észre ,kivévén ,ha jó alkalommal észrevétetem vele ,hogy a hiuság adóját a nő még férjétől is megvárja . -Az én kedves bátyámat ezért meg kell büntetni ,ezen pillanattól az én kedves sógorasszonyomnak nyiltan fogok udvarolni . -Későn ,nagyon későn ,az egyik Kardos annyira józanná lett a házaséletben ,hogy a másik Kardosnak talán csak akkor hinnék ,ha az elmult husz évet el lehetne feledni ,s mint tizenhat éves lányt ,megint egy Kardos szólitana meg először . -Hamar kikaptam az utravalót ,-jegyzi meg az ügyvéd kötekedve ,-és csak azt merem még kérdeni ,hogy husz esztendő előtt is ilyen hamar kikosarazott volna sógorasszony ? -Értem ,-okoskodik a méltóságos asszony ,-ez már férfihiuság ,-de ne maradjon tömjén nélkül ,-mindenesetre méltó tárgy lett volna a küzdelemre ,ilyen éles eszü egyénnel megosztani az életet ,s a jövendőnek kapujához két tevékeny lélekerővel biztosabban eljutottunk volna ,mint az én Kardosommal ,ki nagyban gyakorolja az engedelmesség erényét ,s ha nekem nincsen kulcsom az emeletbe ,honnét a közönséges emberekre csak lenézni szoktak ,ma is ott a földszinten ballagnánk a tekintetes czimmel . Ön ,bácsikám ,az én kulcsomat bizonyosan megaranyoztatta volna ,ez erős meggyőződésem ,-maga hiu férfi ! A méltóságos asszony hármas czélt ért el ,mint asszony ,kibeszélgethette magát ,másodszor mellékesen megérintheté ,hogy a férjuram-féle Kardos csak neje befolyása után lőn méltóságos urrá ,harmadszor ,föltett czéljaira nézve alkalmasan fordult elő a pillanat ,melyben a hirhedt ügyvédnek bókot mondhatott ,s igy lépet vethetett neki ;mert hiába ,régi dolog ,hogy minden embernek szivéhez találkozik kulcs ,s néha a szilárd férfi is megfogatja magát ugy -módjával ,ha a lép ügyesen van elvetve . -A majmot piros csizmával fogják meg ,a farkast bárányhussal ,-s az ember leggyakrabban saját egyéni hiuságának válik áldozatává ,-kinek mi jól esik ,legalább valaki ugy fogta meg a szerencsét ,hogy méltóságos főnökének naponkint megroppantotta a derekát ,s e hüséges szolgálatáért polczról polczra emelkedett . Az ügyvédnek jól esett a nő vallomása . A multkori kikosarazás után csak sovány vigasztalás ugyan ;de mert azóta ez volt a legelső balzsam ,jól esett szájaízének ,és ha étlapról lehetne megrendelni ,bizonyosan ismételtetné is . Néhány másodpercznyi szünet után az ügyvéd megszakitá a csendet . -Kedves hugomasszony ,legyen megjutalmazva azon öntudatban ,hogy a versenyt egy férfi mellett diadallal futá meg ,mi rokonok pedig hálásan megösmerjük ,hogy családunk nevét a köznapi homályból kivette . -Hála ,-mondja ön ,-szavalá az asszony ,-csak arra kérem kedves rokonaimat ,különösen önt ,mikor én már erőmben megfogyok ,s áldozni többé képes nem leszek ,fölemelkedni kezdő családjuk egyetlen gyermekének hanyatló napján álljon készen egy szerény mécscsel ,hogy legalább elfogyását lássák . -Ezt csak magyarázat után fogom megérteni ,-szabad könyörögnöm a bizalmas értelmezésért . -Önnek ahhoz legtöbb joga van férjem után ,-nyilatkozik a méltóságos asszony ,-egyetlen fiamat ugy neveltem ,hogy emelkedésünket félbe ne hagyja ;de azt kifeledtem a számitásból ,hogy a ki az illatosabb légbe vágyik ,aranyozottabb szárnyai legyenek ,mint a mi egy Kardos erszényéből kitelik . -Kitelik kettőéből ,-mondja közbeszólva az ügyvéd . -Ezt meg én nem értem ! Mondja a ravasz asszony ,ugy intézve a kérdést ,hogy mind a tíz ujja közé markolhassa az aranyos madarat . -Én vagyok a legközelebbi rokon ,kedves hugomasszony ,-hiába és haszon nélkül nem jártatám eszemet ,-vallja be bizalmasan az előbbi hizelgés után ,-ha önt megnyugtathatom ,és némi jogot ad gondjait megosztanom ,ám legyen ,a megaranyozást megajánlom én . A méltóságos asszony az előbbi kártyavetéskor boszuságában könyezni szeretett volna ;de a bácsi megérkeztekor vissza erőszakolta könyűit ,most ,mint valami megtakaritott vagyont ,elővette ,és csöndesen lepörögni engedé orczáján ,hol az ügyvéd meglátván a megindulásnak e jeleit ,utána kapott a megdicsért fehér kezeknek ,s még ő csókolgatta őket össze-vissza . Ostoba kártya ! Gondolja magában a méltóságos asszony ,s a belépő cselédnek parancsolja ,hogy a kártyákat vesse a kandallóba . A vendégek is jelentkezének ,a méltóságos asszony derülten fogadá őket ,az ügyvéd azalatt a melléktermékbe menekült ,szorongó keblének szabadabb hullámzást engedvén ,s eszébe jutván unokaöcscse ,ki vásottnak eléggé vásott volt ,de mostani fölindulásában azt mind elengedte ,s magát azzal kecsegtette ,mivel a vén huszár szokott dicsekedni ,ha rekrutájából valami válik :ezt a gyereket én tettem emberré ! -Ő is fölvállalta a munkát és álmában a fiut már saját tervei szerint ,szép gömbölyüre faragta . Kardos ügyvéd ur lépen ragadt egy hizelgő gondolatért . A kikosarazottnak kárpótlásul szolgált a méltóságos urhölgynek czélzása ,-ettől ő megrészegedett most ,és ha e pillanatban még egy párt ütnének az izzó vasra ,tetszés szerént lapult volna akármely alakba . A vendégek elfoglalák a boldog háziasszonyt ;derültségét mindenik saját egyénisége iránti kitüntetésnek -magyarázta ,-annál boldogabb volt ő maga ,közeledvén régi czélja felé . Hosszadalmas lenne olvasóink előtt bemutatni a méltóságos asszonynak vendégeit ,-ezen alakok segédszemélyzetiek ,minőket a nagy drámákban ezen kifejezésekkel :urak ,hölgyek ,katonák ,nép és szájtáltók szokás megemliteni ,s még annyira sem érdemelnek figyelmet ,hogy mint a kardalnokok neveit tegyék ki az ellenkező oldalon ;mert e sokaság kiváncsi diákokból és mesterlegényekből is kikerül . A méltóságos asszony vendégeinek most az egyszer megteszek annyi barátságot ,hogy megemlitem ,mennyire emberségtudók ,hisz a háziasszonyságnak lehető legtöbbször megadják a méltóságos czimet ,miben az nagyon gyönyörködik ,s e kis robotot nagyon megkivánja . Szja ,ujdonság még ez a kis kitüntetés ,ébren is attól fél ,hogy csak álmában hallja ;azért hetenkint szivesen látja igaz tisztelőit ,azaz ,mindazon egyéniségeket ,kik a méltóságos czimet oly sűrün hintik ,mint a mákot ;ellenkező esetben a figyelmetlen kimarad a jövő heti meghivandók közől . Később a férj is megjelent ,az igazi méltóságos ur ;de ő már csak ugy illett saját neje mellé ,mintha a Kardos ügyvéd által elszámlált rokonok közül a füszeres valamely társaságba hivatalos lévén ,még boltiratos deszkáját is elhozná ,a szalagos czifráju betükkel és a fölrajzolt fekete kutyával ;mert fél ,hogy e nélkül őt magát sem hiszik el . A férj egy általános bókkal mutatá be magát ,nyugtatványkép hasonló bókot kapott ;de a következők nála nélkül megtörténhettek . Ha szobaleány vagy inas jelentkezett ,a férj elég hallhatólag a méltóságos asszonyhoz utalá ,s e tekintetben csak annyi szerepe mutatkozék ,mi a czéhbeli bemondónak ,hogy minden czéhbeli ösmeri ,mindenki mond neki valamit ,de véleményére senki sem szorul . Mielőtt az étterembe mennének ,a két Kardos a vendégektől elszakadt ,s egy ablakmélyedésben következő párbeszédbe elegyedett : -Öcsém !-mondja a méltóságos ,-nőm nem nyilatkozott még ,fiunkkal mi szándéka van ? -Szólni ,nem szólt ;de ugy vélem ,szándékát idáig már eltaláltam . -Ekkép hát volna már szándéka ,-mondja némi boldogsággal az öreg ,-nagyon szeretem ,hogy nem inditványoztam neki valamit ;tudod ,öcsém ,az asszonyok ugy vannak nyelvükkel ,mint a diák a tollkéssel ,akkor is farag vele ,mikor nem kell ,-s az én inditványom sántává-bénává lett volna mindjárt ;azért jobb ,ha én nem tudom ,mit akar ő . -Megmondhatom ,kedves bátyám ,-mit gyanitok én ,-okoskodik a tekintetes Kardos ,élénken emlékezve a hölgygyel való párbeszédre ,s a hiuság még saját név- és vérrokona ellenében sem mérsékelvén ,-családunk nevét mi ketten kaptuk ki a semmiből ,elengedhetlen kötelességünk ,hogy mi azt elhomályosodni ne engedjük . Sógorasszonyom nem a mindennapi asszonyok közé tartozik ,az ő finom esze magasan jár ,s azt óhajtja ,hogy a törzsnek legyen már sudara is . Érti ezt ,kedves bátyám ?veti hozzá némi gúnynyal az ügyvéd . -Értem ...felel az öregebb Kardos teljes egykedvüséggel ,-csak azt ne kivánja az én édes feleségem ,hogy én járjak a toronyba ,s én huzkodjam fölfelé a fa sudarát ,-mert ez is sok ,a mire idáig vállalkoztam . Végzi be az öreg ,s a vallomás után ugy meglátszék rajta a bevallott fáradság ,hogy egy harmadik hihetőleg székkel is megkinálná . -Bátyám fél uton akar megállni ,-vitázik az ügyvéd ,-családunk lehet talán egy pár száz esztendős ,-de sem a név ,sem a ki viselte ,nem mert odább mozdulni a közbirtokosságból . Ha valaki egy Kardost akart fogni ,bement egy csonka tornyu faluba ,a legelső faszopókás embert megszólitá ,és nem hibázta el :Kardost talált . Ide ,e boldog egyszerüségbe mindig visszatalálunk ,madzag sem kell hozzá ,minőt Ariadne adott a Labyrinthusba ,de fölfelé a magasba ,vállalkozó ,erős akaratu ember törhet ,-s én csak becsülni tudom sógorasszonyomat ,midőn nem akarja ,hogy legelső unokája már megint valami bundán háló ember legyen ,mint a mi öreg apánk . -Kedves öcsém !én is szeretném mindezt ,-töprenkedik az öreg ,-nagyon szép dolog ,hogy mi is érjünk föl olyan magasra ,mint valami tyukhordókánya ;de mióta itt a méltóságos világban élünk ,én már fütött szobában is fázom ;mert ,öcsém ,bolond ez a nagy világ ,egyik szobát azért fütteti be ,mert maga akar benne lakni ,más hármat pedig a méltóságos titulusának ;mert az egy szobában el nem fér . Én ,ki az ilyent nem szoktam ,azt gondolom ,hogy ha még a madzagot sem tudták olyan hosszura nyujtani ,hogy vége ne lenne ,majd ugy elfogyasztjuk a szuszt ,hogy fiunknak nem jut . Engem is a jövendő aggaszt ,szeretném ,ha fiunk is röpülhetne még fölebb ,mint mi ;de a ki nagyra csinálta a sárkányt ,erős és hosszu madzagja legyen ám . -Ne legyünk ilyen nagyon kicsiny hitüek ,-veti ellen az ügyvéd ,-saját erőnket vegyük számba ,-egy kis lelkesülés kell hozzá ,hisz egy diónyi sörélesztővel mekkora kalácsot lehet késziteni . -A mi a sörélesztőt illeti ,kedves öcsém ,nőmnél nem hiányzik ;de ne feledd ,hogy ha nem győződünk meg arról ,hogy az emelkedésnek és terjeszkedésnek is vannak határai ,annyira nyulik tésztánk ,hogy elszakad . -Hát ,ha én is gondoltam volna valamit ? Kérdi az ügyvéd fontos képpel . -Azt ne nekem ,-nőmnek mondd meg . -Hát bátyámat nem is érdekli ,mi jutott eszembe ? Kérdi az ünnepélyes arczczal ,hogy kimondja neki azt ,mit a nő térden állva is meghallgatna . -Nem merem meghallgatni ;mert ha álmomban ki találnám vakkantani ,hogy előbb tudtam ,mint nőm ,keservesen megbánnám ;azért közöld előbb nőmmel ,majd az ő postáján én is megtudom . Az ügyvéd megsajnálta bátyját egyszerüségében ,szive egészen a nagyravágyó nő részére utalá ,s ez értelemben majdnem kimondá ,hogy a bácsi a sógorasszony nélkül ezer mérföldnyire volna a méltóságos czimtől . Az inas jelentése a vendégeket fölriasztá székeikről ,s az ügyvéd sietett karját nyujtani sógorasszonyának . Diadallal vezeté az étterembe ,-pedig majdnem szótlan haladt át a szobákon . A nő rettenetes józanságában ugy képzelte maga mellett a rokont ,mint egy óriás madarat ,melyet most fogott ,és ha a társalgások szavai volnának olyan érvényüek ,mint a kötelezvény ,melyet már elperelni is bajos ;szeretné valakinek négy szem közt megmondani ,hogy ezt a kalitkába való madarat most fogta . Mielőtt az asztalhoz ülnének ,kérdi az ügyvéd : -Még sem szabad megtudnom a mai napnak fontosságát ? -Türelemmel ,maga kiváncsi gyermek ,-mosolyog a nő ,-hisz megtudja nem sokára ,-s éppen az az érdekes ,hogy önnek kell megtudni . -Kiváncsi vagyok . -Büntetésül még néhány óranegyedet várjon ,ez az itélet . -Apellálok e néhány negyedóráért . -Végitélet volt ! -Mosolyog a méltóságos asszony ,vendégeinek helyet mutatva ,s a mi az előzmények után igen természetes ,az ügyvédnek magához lehető legközelebb jelölt ki helyet ;mert a mai nap elhatározandó volt a teljes győzedelmet . A háziasszony nagylelkü volt ,ebéddel és szóval is tartá vendégeit ,azoknak a bámulat jutott osztályrészül ,és az említetten kis robot ,hogy a háziasszonyt minél több méltóságos czimben részeltessék . Ezt a vendégek hiven teljesitik ,minden alkalomnál bemondván egy czimet ,és aztán alkalmazkodának az általa választott tárgyhoz ,óvatosan kerülvén minden ellenvéleményt . Kivételképpen két vendég mert ellentmondani . Erről is észrevehetik önök ,hogy azok már régi méltóságosak voltak . Ilyeneket is meg szokott hivni a háziasszony ,hogy mint az eczetágyon a friss fölöntés hamarább megsavanyodik ,az ő méltóságossága is valakihez támaszkodjék . E két régibb már a vélemény kimondásában nem akart szorosan alkalmazkodni a háziasszonyhoz ,és ellenvetéseikkel adtak munkát a vitázó nőnek . Egyik e régiebbek közöl ki merte találni ,hogy a háziur papucs alatt van . -Mint minden jó férj ! Mentegeti magát a gazda az asztal közepéről . -Nem azt mondja Verbőczy ,-ellenkezik a találgató ,régi jó magyar szokás szerint a hármas könyvből puskázván ,(mely közbevetőleg legyen mondva ,minden vaskossága mellett belefért száz meg száz derék jogtudósunk kis ujjába. ) -Derék lesz tudnunk ,-Verbőczy mit mondott ? Kiváncsiskodik a háziasszony . -Határozottan azt mondja a férjnek :És a te hatalmad alatt lesz a te nőd és attól származó gyermekeid ;-ez tehát irott törvény . -Kérem ,-szól közbe Kardos ügyvéd ur ,pártját akarván fogni sógorasszonyának ,-nálunk a szokás is törvénynyé válik ,s ekképp a Verbőczy-idézet megdül . A méltóságos asszony egy finom szempillantással köszöné meg a védelmet ;mert a másik nem engedett időt a közbeszólásra ;mert az ujabb ellent akarta a másik helyett kézbe kapni . -Az ügyvéd ur az egyik perlekedőnek védője akar lenni ,-de ilyen kényes tárgyban állitásának azzal kellene érvényt szerezni ,hogy meg mert volna házasodni ;mért nem volt önnek bátorsága e nagy lépésre ? A méltóságos asszony elhalaványult ,tudva ,hogy néha még a legokosabb férfi is elszánja magát valami bolondságra ,férfitársai gúnyait elkerülendő . -Nem tudom ,miért kivántatnék bátorság a házassághoz ? Kérdi az ügyvéd . -Igen sok bátorság kell ,-állitja amaz ,-mert amint az embernek eszébe jut a házasság ,azt is kell gondolnia ,hogy egyszer-kétszer kosarat kaphat ,(az ügyvéd elvörösödött ),hogy neje félteni fogja ,szeszélyeivel üldözi ,pazarol ,hatalomra kap ,és a mi legrosszabb ,udvarlókat is fogad el ,s a férj a családi béke vagy álszégyen miatt mindezt békességesen kénytelen türni ,vagy ha elválik :a világ nyelvének táplálékul veti nevét . Próbált -e már ügyvéd ur megházasodni ? E kérdés az ájulás felé kergette a méltóságos asszonyt ,valamint az ügyvédet is sörényen kapta ;mert vallani szégyen ,tagadni hazugság nélkül nem lehetett . Kertelnie kellett a prókátorkodás szokott utmutatásai szerént . -A házasodáshoz ,szeréntem ,a próbálkozás előtt némi anyagi biztosság kell . -Ez önnél untig megvan ;s minthogy idáig meg nem házasodott ,kétségtelen :nem mert . -Idáig nem akartam . -Mondja az ügyvéd . -Jó ,-elfogadom ,-tehát idáig nem akart ;de a jövőben nem mer megházasodni . -Csiklandós kérdés ! Mondja valaki a társaságból ,talán olyan ,ki az ügyvédet sarkalni szeretné . -Sőt igen egyszerü ,-okoskodik az ügyvéd ,-egy kis kényelmetlenségnek fölvállalása ,aztán mindjárt megvan ;ha utána akarnék járni . -Ezen is segitünk ,-mondja a vitázó ,én magamra vállalom a leánykérés elintézését ott ,a hol kegyed akarja ,-egyetlen lépése nélkül meghozom az igent . Ügyvéd ur ,van -e elegendő bátorsága ? A méltóságos asszony reszketve kémlelé kínlódó sógorát ,s minthogy az ügyvéden kivül saját tervét is félté ,diplomacziai ügyességgel vágta el a vitát : -Megenged méltóságod ,-mondja vendégének ,-sógoromnak szavát birom ,hogy ha már éppen házasodni kiván ,a menyasszony választásnak gondjait velem osztja meg ! Ez oly nyugalommal volt mondva ,mintha valami komoly szerződésnek nyilvánításáról lett volna szó ,a vitázó nem erőszakolá a harczot ,minthogy a kiejtett szavak azt is jelenthetek ,hogy hasonló dolog már készülőben van ,tovább vitatni nem szabad . Megérté az ügyvéd a viszontszolgálatot ,megjegyezvén ,hogy ő nem is vette másnak . Elmult volna e tárgy ,ha a többi hallgató közől valamelyik kérdezni nem találja a vitázó méltóságos urat . -Hány éves korában méltóztatott megházasodni ? -Igen későn bátorkodtam ,-mondja némi utóizzel ,-elég idejében ,hogy el ne késsem ,és hogy ki ne nevessenek ;de mégis némileg későn arra ,hogy nagyon engedelmes férj váljék belőlem . -S melyik kort véli nagyságod legalkalmasabbnak a megházasodásra ? -Ez az egyéniségtől függ ;tehát meghatározni nem tudom ,-legfölebb azt mondhatom :huszonnégy esztendős korukig a szeleburdik ,onnét harminczig a józan gondolkodásuak ,-onnét harminczötig a késlekedők ,harminczöttől negyvenig a határozatlanok házasodnak . -Negyvenen fölül nincs számitás ? -Ó ,igen ,negyvenötig a vén piperkőczök ,negyvenöttől ötvenig az életuntak ,-azon túl pedig azok ,kik nem mernek a tébolydába menni ;hanem saját erszényükre otthon bolondulnak meg ! E szavak után némi fáradság lepte meg a társaságot ,többé nem volt oly zajos a társalgás ,és mindenki óhajtá ,bár minél előbb vége lenne az étkezésnek . Még a csemegebor volt hátra ,a háziasszony használván a kinálkozó csendet ,figyelmezteté vendégeit ,hogy a mai napon nem véletlenségből gyüjté össze e szép vendégsereget ;hanem kedves és szeretett sógorának ötvenedik születése napját akarta megülni . Általános lőn az örvendezés ;tudniillik annak mutatása ;de az az ötvenedik szó az előzményeknél fogva komikummá fajult ,s az ügyvéd legkevésbé örült neki szivből ,ámbár nagyon erőltette a mosolyt ,mit aztán végképp megsavanyitottak a sógorasszonynak a köszöntést bezáró szavai ,hogy a bácsi a még hátralevő esztendeiben ossza meg velük szeretetét . “Hátralévő ”valamint még az osztás-féle szó gondolkozóvá tették az ügyvédet . A születésnapi ebéd nagyon kifárasztotta az ügyvédet ,vállain terhet vett észre ,az időnek ,a lefolyt ötven évnek sulyát . Hazáig elkezdé számlálni az ötvent :huszig könnyen elért ,a rá következő ötöt is utánmondá ,s itt már unalmassá vált a számlálás ,tudva ,hogy a fele még hátra van . Lassan folytatá a másik felét ,az ujabb ötnél rendesen megnyugodott . A számoknak megfelelő évekre visszagondolva ,az emlékezet hiven föltárta saját életét ,a huszonötödik évkornak reményteljes virágait ,néha megrótt ,de nem bünös könnyelmüségeit ,melyek ,mint a könnyü szellő ,meghintázzák a virágot ;de nem törik le . -Öttel odább szilárdulni kezdett ,a pályának küzdelmei nem döbbenték meg ,sőt fölingerlék a tetterőt ;nem ijedt meg az áltekintélyek rezzegetésétől ,hisz akkor még lánggal égett bensejében a lelkesülés . Egy-egy gúny le nem veré ,szelesnek ,meggondolatlannak ,nyughatatlannak kürtölék ,ő pedig uj lélegzettel ,fokozott lelkesedéssel és nagyobb elszántsággal tört magának utat . Az emlékezet tovább vezeté ,a negyvenedik év felé ,mikor a győztes elől kitértek ,s a pályának nem maradt nehézsége ,mondhatott ,irhatott akármit ,gyöngeségeit a tekintély megvédé ;de már tapasztalá ,hogy a negyven esztendős koráig szerzett tekintély tőkéjének kamatjait élvezi ,a munka megszünt őt ösztönözni ,s az is jó volt ,ha az irodából a készet hozták át aláirás végett . Azt hitte mindeddig ,hogy ez anyagi kényelmének természetes következménye . Ma ,éppen most ,elfáradt a számlálásban az ötvenig évre ,-nem gyanitá ,de világosan tudja ,hogy az életben az ötven év a negyven ellenében hátrány ,a higgadtság egy kis türhető szelesség ellenében az életerőnek ernyedése ,a fiatalkori tapasztalatlansággal szemközt fölhányt teher ,mit napszámban kénytelen az ember saját személyében tovább czipelni ,-hogy a tekintély jó kész tőkének ,érvénye elhatározó ,kényelemnek megfizethetlen ;de csak olyan nyugágy ,melyre leheveredni szokott felöltözötten ,csizmástul ,mit a felnőtt embernek rossz néven sem lehet venni ,pedig a fiatalembert kikaczagnák ;-a jártasság ,bölcsesség mind kincs az ötven esztendős korban ,de éveink számán vettük meg ;és ha megalkudhatnánk :még egyszer lennénk szeleburdik ,meggondolatlanok ,tapasztalatlanok . Ugyanezt gondolá az ügyvéd ,cserélni szeretne ;de mivel nem lehet ,egykor oly edzett lelke elveszti minden ruganyosságát . Még azt is szivesen megöklözném ,ki egész egykedvüséggel mondaná ,hogy valahonnét -elkéstem ;hát a ki rég lesi a perczet ,hogy ezt elejbém kiáltsa ,mint a méltóságos asszony bemondá az ötven évet ,azt a kort ,melyben csak a bolondok mernek még megházasodni ,-s toldalékul a hátralevő esztendőkről beszél ,melyek csak arravalók ,hogy néhány silány butordarabot még maga osztogathasson ki az ember . -A ki egy agglegényt ilyenre mer emlékeztetni ,az ne csak reménybeli örököse ne legyen az illetőnek ,sőt még adósa sem ,ha csak készen nincsen erszényében a pénz ,hogy mindjárt első szóra visszafizeti . Még a gyertyabél is megmozdul ,ha meggyujtják ,miért volna érzéketlenebb az ember ? Kardos István ur rettenetesen kijózanodott ,s haza érvén megörült ,hogy méltóságos bátyja előtt ki nem mondhatá szándékát ,igy még marad ideje gondolkozásra ,s ha pénzen kell is valami czélt elérnie ,alkudozhatik ,lehet nagylelkü :kezében maradt az eszköz mások boldogitására . Az állatokat természeti ösztönük vagy szaglásuk számtalanszor megmenti a veszélytől ,-az embernél az ész áll őrt s a vén prókátor majdnem imádkozott örömében ,hogy a hol esze fölé kerekedett a hiuság ,a véletlen megőrzé függetlenségét egy ravasz asszony ellenében . Napok teltek el duzzogásban ,a jó kedv nem akart visszatérni ;mert nem volt kinek panaszkodni . Egymagában dünnyögött ,s mint a kinálatlan falatot ,száraz torokkal nyelte le a keserü tapasztalást . Vendel nem szokott a tekintetes ur dolgába avatkozni ,észrevette mogorvaságát ,de csak magáról vett mértéket ,hogy a koros ember ,ha elveszti a kedvét ,hetekig elmorog utána . Ujra a munkára adta magát ,eközben az irodai személyzettel gyakrabban érintkezett ,és szemébe tünt az a fiatalember ,ki Sándor helyett lépett be hozzá . Külsőre a nyalkaságig csinos ,irása kitünő ,fogalmazása biztos ,határozott értelmü ,néhány szóval a dolog velejét kimeritő ,-még duzzogásában sem akad gáncsolni való ;hanem rossz prókátor volna az ,a ki a kákán csomót nem tudna találni . -Ifiuram ,-szólitja meg a szobába rendelt fiatalembert ,-hol tanultuk a just ? -Nagy-Váradon . -És mit gondoltunk Nagy-Váradon ,mik akarunk lenni ?hét szilvafás nemes ember ,örökös esküdt ,faluzó prókátor ,szalmakomiszárius ,fizetéstelen táblabiró ;mert ilyen is telik ki a juristából ,-nos ,hadd halljuk ,mik akarunk lenni ? -Független ember . -Mondja tisztes nyugalommal az ifju . -Tehát főbiró ,alispán ,itélőmester ,királyi táblai biró ,szeptemvir ? -Jogvédő akarok lenni ,-azontul semmi ;de alább sem alkuszom meg . -Öcsém ,-mondja foghegyről az öreg ,-tudja ,hány ezer ügyvéd van Magyarországon ? -Fényes Elek statisztikája szerént lehet körülbelül ötezer . -Jól van ,ötezer ,-hagyja helyben az ügyvéd ,-és föltéve ,hogy ennyi ember ezen pillanatban kétezerötszáz pörben dolgozik ,hogyan jut mindenkinek tenni valója ? -Fele a felpöröst védelmezi ,fele pedig az alpöröst . -E szerént csak felének lehet igaza ,és föltéve ,hogy éppen a felpörösöknek van igazuk ,még pedig világos igazuk :ön nem állna be alpörösi ügyvédnek ? -Amint tekintetes ur monda ,hogy a felpörösöknek világos igazságuk van ,-igenis ,nem vállalnám el az alperesnek védelmét . -Hátha valamennyi alpörös önhöz folyamodnék tanácsadásért ? -Valamennyinek megmagyaráznám ,hogy nincsen igazuk ,aztán megmenekedném tőlük . -De ilyen tanácsadás mellett semmi sem maradna az ön markában . -Megmaradna függetlenségem . -Igaz ,-megmaradna a függetlenség ,-de ,szép öcsém ,a kereskedőnek pinczéjében megrothad a czitrom ,annak árát csak ugy kapja meg ,ha jól beosztva ,a fonnyadót ügyesen elkeveri ;s elhiheti ön ,hogy az ilyen az ügyes kereskedő . -Meghiszem ,ügyes kereskedő ;de nem becsületes ember . -Hüm !...dörmög egyet az öreg ,nem szokván meg a fiatalemberben ennyi önállóságot ,-szerencse ,hogy orvos nem lett ;mert ha egy nagy beteget egy falat fekete czukorral meg tudna gyógyitani ,talán el sem venne valami nagy bankót ? Hisz a mit ön rendelt ,mindössze is csak egy kis fekete czukor . -Csalódik ,tekintetes ur ,-én itt nem az volnék ,ki a czukrot árulja ;hanem aki azt orvosságkép rendeli ,-s bármely nagy bankót adnának ,elvehetném -függetlenségem sérelme nélkül . Itt szerette volna az öreg a fiut megdicsérni ,ha ez a bevett ügyvédi szokással megegyeznék ,mert a főnökök minden időben azt hitték ,nem kell a fiatalembernek szarvakat adni . -E dogmának nyomán a mi öregünk fölbontá a csomót ,melyben az ifjunak munkálata is volt ,böngészte a sorokat ,azokban a fiunak lelki tehetségét ,azon kivül aztán valami megróni való hibát . A jogelveket maga mondván föl a kidolgozás előtt ,a munkának alapja ellen ,természetesen ,nem volt kifogása -a kidolgozás még inkább megfelelt a kivánatnak ;hanem az öreg az irodai szempontokból indulván ki ,megtámadta a helyesirást . -Öcsém ,nagyon fösvénykedünk a fekete lével ,a méltóságod ,magasságod ,kegyelmességed szavakat mindig következetesen kis betűvel irja ,a tiszteletet megadhatjuk a nélkül ,hogy függetlenségünkből elengednénk valamit -és midőn azt tesszük ,igaztalanságot sem követünk el . -Azt nem ,-de annál nagyobb a nyelvészeti bün ,pedig nyelvünknek kihirdetett törvényei szerént a kezdő betüket illeti csak a kitüntetés ,hogy nagy betüvel irjuk . -De itt már nem engedek ,öcsém . -Jól van ,tekintetes ur ,-hanem mivel a helytelenségnek is kell bizonyos logikájának lenni ,a “ Kegyelmességed ”szó czim szerénti elsőbbségénél fogva nagyobb K-át igényel a méltóságos M-nél ,-valamint ennél is kisebbnek kell lenni a nagyságosban az N-nek . Az öreg teins urat szivesen találta a gúny ,-de nem merte a fiatalember igazságát visszautasitani ,mert hiába ,inkább vagyunk az életben gorombák ,neveletlenek ,ármánykodók ,haszonlesők ,követelők ,mint arra vállalkozzunk ,hogy okos ember bennünket szamárnak tartson . Nem maradt ideje a visszatorlásra ,hirtelen kellett szabadulnia a zavarból ;tehát dolgozó asztaláról levett egy vörösbe kötött munkát : -Ösmeri ezt a munkát ? -Vörösmarty költeményei ;-ugyanez a kiadás van meg nálam is . -Lássa barátom ,-mondja az ügyvéd ,el akarván ütni az előbbeni kötekedést ,-Vörösmarty Miska az én testi ,lelki jó barátom . Az ügyvéd aligha vesztett el ügyet hirtelenebben ,de mégis szégyen nélkül . Ellenfele nem az ügyes fordulatok csavargásaival ,csalásra számitott fogásokkal ,olcsóért megesküvő tanukkal ,-egyszerüen a meggyőződés szilárd és mocsoktalan érzelmével nyert . Lelke a legközelebbi hetekben föl volt szántva ,soha nem érkezhetett volna alkalmasabban a jónak magva ,hogy gyökeret verjen benne . A büszke ,gazdag ,elkényeztetett ügyvéd az emberiséget alpörösnek vagy felpörösnek nézte ,-most lépett be hozzá annyi idő óta egy fiatal egyéniség ,-egy valóságos ember ,nyilatkozata oly őszinte ,hogy száz esetben kilenczvenkilenczszer is kikergette volna más is ,ő is ,-és a századik megéreti vele a csodát ,hogy saját alárendeltjét ,egy inast a jogtudomány terén ,megtür kemény igazmondásáért . Hej !mégis hatalmas fegyver az egyenes szivü ember kezében a szilárd meggyőződés . -Barátom ,-mondja szokatlan leereszkedéssel ,-én bogaras ember vagyok ,-a tányérnyalók túlságosan elkényeztettek ,akar ön egy nehéz leczkét megtanulni ? -Akarok . -Felel a fiu ,megdöbbenve a váratlan nyilatkozaton . -Tanuljon meg engem ! -Engedelmeskedem ,uram ,és biztositom ,becsületesebb munkása nem volt :ezt fogadja el a tekintetes ur kötelesség és hálából egyszerre . -Emberül van mondva ,-válaszol az ügyvéd ,-nem fogjuk megbánni ,hogy a sors összehozott bennünket . Meghajtá magát a fiatalember ,kiment az ajtón ,visszatekintés közben még meghajtva magát . Talán a figyelemmel bocsánatot kért ,hogy az öreggel nagyon is szabadosan beszélt ,-mindegy ,amint gondolá ,ez csak egyszer látszik az aránytalan koruak közt tiszteletlenségnek ,a későbbi tapasztalás tanuskodik az érzelem tisztaságáról s a kölcsönös méltánylás mind a két félt megjutalmazandja . Vendel volt a titkár ,neki gyónta meg az öreg ,hogy ilyen emberrel még nem találkozott . Becsöngette a külső szobából ,honnét “tessék ”helyett ezen szavakkal lépett be : -Itt vagyok ,tekintetes uram . -Ösmeri kend már ezt a fiatalembert ,kit Sándor urfi helyére fogadtam föl ? -Mondhatom ,embernek formálták ,a kinek kezei alól ide szabadult . -Olyant akartam mondani én is ,-mondja az ügyvéd ,-nem szeretném ezt a fiut elrezzenteni a háztól ,azért jól vigyázzon kend ,az öcsém megférjen mellette ;mert különben összeveszem vele . A mit ettől lát ,azt bölcsen cselekszi ,ha megtanulja . -Előbb fogadna a tekintetes az urfi mellé egy hentest is ,ki a papiroson az urfi disznait leöldösi ;mert én nem győzöm köszörült késsel ,a mennyit az urfi vakar . -Mit gondol kend ,válik -e abból a gyerekből ember ? -Az ember sokféle ,-tekintetes uram ,-katonakoromban mindenféle ember mellé kerültem ,a ki engedelmeskedni nem tudott ,jó parancsoló vált belőle ,-strázsamesteremet tiz esztendeig nem tették meg tisztnek ;mert nála nélkül ugy megbomlott volna a gyenge kapitány mellett a rend ,hogy a legénység talán visszájáról ült volna föl a lóra ;egy főhadnagy volt az ezrednél ,a fejős tehénre is félve ült volna föl ,az ütközetben pedig egyre azt beszélte ,hogy tüz kellene a pipájába ,s addig hajszolta az ellenség ágyuját ,hogy a pattantyus kezéből elkapta az égő kanóczot ,pedig a kardját sem huzta ki . A fiatalember sokféle ,tekintetes uram ,előbb megtöri az élet ,aztán kapja meg az emberi ábrázatot . -Ekképp kend még remél valamit a gyerekből . -No ,már nem akarom most mindjárt egyszerre agyonütni ,-tekintetes uram ,-a fazekasoknál láttam a jó példát ,hogy ha a sárcsomóból nem kerül ki tiz itczés fazék ,azért nem dobja ki az ablakon ;hanem gyur belőle rántásos lábast ,-jó pajtás mellett ebből is válhatik valami . -Sugja meg kend a fiunak ,hogy ezt a másikat megbecsülje ;mert ez lesz az én jobb kezem ,mint tőlem ,értette kend . -Későn volna ,ha most mondanám meg neki először ,-aztán ,tekintetes uram ,mondás ám az ,a mit ettől hall az ember ,ha itt-ott megszólamlik . -Talán az urfi sem mer összehadarni minden hiábavalót ;mert észrevehette ,hogy ez apróra váltja egyszerre ,ha sületlent beszél . -Szemmel tartsa kend őket ,-és nekem minden hallott szót megmond kend . -Többet érne ,ha a tekintetes ur maga meghallaná ,akkor maga vehetne mértéket . -Igaza van kendnek ,-de csak nem leskelődhetem utánuk . -Az urfit nem kell lesni ,tekintetes uram ,-néha ugy ordít ,hogy csodálom ,ha a házi ur eddig föl nem mondta a szállást . Az ügyvéd néhány hónap lefolyta alatt meggyőződött ,hogy kedves öcscséből sohasem válik jogtudó ,ekképp a régi viszonyok között még a gyámságos pártfogolás sem ölthet rá valami nagy méltóságot ;hátra van még tudni ,mennyit nyom mint ember ? A juratéria reggelre üres maradt ,az ifiurak letevén az ügyvédi vizsgát ,magyar ruhában mentek a “ Curia ”nagy teremébe ,leteendők az ügyvédi esküt . Vendel is fölvette az ünneplőt ;mert őt illette meg a becsületadás ,hogy az ujdonsült ügyvédet a juratéria ajtaja előtt várja ,s az eddigi “ifiuram ” helyett “tekintetes urnak ”köszöntse . Az öreg teins ur az ilyen napon csak este szokott az irodába menni ;megszünvén a főnök és volt jurátusai között a különbség ,az öreg ügyvéd a fiatal ügyvédeket ,mint kartársait üdvözlé ,s néhány óranegyedet bizalmas beszélgetésben tölt el velük . Kardos ur ez estére is elkészült ,s a meghivásokat tisztelettel megköszönte ;mert régi szokásától eltérni nem akart . Vendelnek jó előre megmondá ,hogy estére otthon marad ,miből a hü cseléd bizonyosan tudta ,hogy az eddigi szokás ismételve lesz s neki kellett a fiatalokat utasitani ,hogy estére otthon maradjanak . Vendel erősen kikefélkedett ,vastag bajuszára jókora tömeg bajuszpödrőt kent föl ,őszbe csavarodó haját laposra simitá ,az előszobának minden butora válogatott rendbe volt rakva :lehetetlen észre nem venni ,hogy e háznál dologtevő napra ünnepet ejtettek . Már a délutáni egyet is elverte a toronyóra ,mikor a lépcsőzeten megcsörrent a kard ,s Vendel fölegyenesedve üléséből ,készen várta az érkezőt . A nagyságos urfi már a “ Curia ” épületéből elment a szülői házhoz ,a másik tehát egyedül ment haza ,kezében összegöngyölitve tartván ügyvédi oklevelét . -Isten hozta ,tekintetes fiskárius urat ! Üdvözli Vendel az érkezőt . -Az volnék ,kedves Vendelem ,-mondja a másik az üdvözletet elfogadva ,-hanem reggel óta mért nem veszett össze valakivel ,hogy nekem is lenne már pöröm ? -Ne busuljon a tekintetes ur ,-vigasztalja a rokkant huszár ,-czudar ez a világ ,ma-holnap már a jobb kéz is összemarakodik a balkézzel ,mert az egyik a tejfölben ,másik a turóban markolászott ,s mindenik azt hiszi ,a másik lopott többet . Pör lesz ,tekintetes uram ,hanem mig meg nem unta a tekintetes ur ezt a kuszált mesterséget ,nekem is igérjen meg valamit . -Pörre tett szert ,édes Vendelem ? -Az én pörömnek jó prókátora vagyok magam is ,-tekintetes uram ,-mosóné ,tejesasszony ,pálinkaáruló ,mind a három olyan ellenség ,hogy egy kézzel is birok velük ;hanem katonaviselt ember vagyok ,nem tudom ,melyik árvának az apját küldtem el a más világra ,most vénségemben eszembe jut az ilyen is ,hátha a szegény párák miattam orditanak a magas mennyországig ,-tekintetes uram ,nagyon rövid az az imádság ,a mi az én fejemben megmaradt ,arra is kevés ,hogy a mindennapi káromkodást leimádkozzam vele ,ujat nem tudok csinálni ;hanem a tekintetes ur fiatalember még ,hat ember terhét is elbirja ,legyen védője özvegynek ,árvának . Egy vén huszár mondja ,hát igaznak kell lenni ,-van isten ,-mert bizony gyakran rászorult ő felségére ,-az fogja megáldani a tekintetes urat . -Itt a kezem foglalónak ,édes Vendelem -elég -e ennyi ? -Ha én sem tudnám ,mennyit ér az ,mikor a magyar ember kezet ád ,sok szép legény most is ökörhajtó paraszt volna ,s nem viselné vállán az angyalbőrt ,mit verbungos koromban a nyakába öltöttem . -Még inkább szoritsunk hát kezet ,édes Vendelem ,ugy is talán ma és holnap látjuk legutoljára egymást . -Se szent György ,se szent Mihály ,-tekintetes uram ,-nem lesz abból a hordozóskodásból semmi . -Kitelt az esztendő ,Vendel bácsi . -Beszegődünk ujra ,-tekintetes uram ,-okoskodik Vendel ,-az öreg teins ur bizonyosan akar valamit mondani ,estére maradjon itthon ,-akkor is ráérünk busulni . Csöngetett az öreg teins ur ,Vendel előbb kinyitá az uj ügyvédnek az irodaajtót ,s e tisztelet után ment a parancsolat után . A fiatal ügyvéd letevé oklevelét ,azt a kulcsot ,mely a jövendőnek zárját fogja kinyitni ,s a pályának kezdetén elkomolyodott ;mert eddig jött el a remény ,az a csalfa lány ,ki a pályának virágairól sugdozott . Az ábrándoknak vége ,föl kell ébredni a kedves álomból ,a napnak első sugarai megvilágitják az utat ,türésre ?szenvedésre ?megelégedésre vagy boldogságra ?erre önerőnk és a szerencse felel ! A legelső ,ki az ügyvédi czimet megadá ,-adósságot ölte rá ,az emberi kötelességet ! Jutalmul nem igér aranyat és kincset ,-vagy igen ;az istennek áldását ,mit nem a pénztárnokok szoktak kifizetni utalványok mellett . Mások talán nem igy kezdik a pályát ,-a “ Komló ”-ban a czigány hegedüli el a bucsuztatót ,s egy kis bormámorban fullad meg a multnak könnyelmüsége ;-neki egy vén huszár jelenti be a pályát ,az özvegyek és árvák sorsát emlegeti ,-bizony ennél szomorubb nótát Bihari sem huzhatna ;de erre nem következik a zajgó barátok pohárüritése . Annál sebesebben lüktet a sziv ,egy fiatalembernek szíve ,hova a csalódás ,elkeseredés és nyereségvágy nem firkálta be a boszut ,a megvetést és a vérszopást . -Özvegyek és árvák !-ismétli a tünődő fiatalember az első benyomás uralma alatt ,és ez érzelem következtében indokolva van a magánbeszéd ,midőn hallgatóságra nem számitva ,hangosan mondja :Igen !özvegyek és árvák ! Ez legyen a jelszó ! A nagy munka után a szobában heverte el a délutánt ,az utóbbi napok és éjszakák terhe megviselte ,s édes álom nyomta le pilláit késő estig . A nagyságos asszony fia gyertyagyujtás előtt vetődött haza ,ekkor is az anyja unszolta az irodába ;mert a nagyságos asszony véleménye szerént illik böcsülettel megválni nem csak a bátyától ,-hanem a főnöktől is ,ugy is annak köszönheti ,hogy keresztüluszott a vizsgán . Tudta az urfi ,hogy ez lesz az utolsó est ,a szegény irodából az anyai szárnyak alá siet ,kényelmesen butorozott urfiszoba várakozik rá ,szolgálatára külön cseléd lőn fölfogadva ,simább mint Vendel ,e goromba katona ,kinek ő még adósa ,talán pénzzel ?véljük mi ,-ő meg azt hiszi ,hogy egy kis gorombasággal . Ez utolsó estén lett volna a fizetőnap ,a meggondolatlan urfi némi önállóságra kapaszkodván ,valami lenyelni valót szánt borravaló helyett . A jó pajtások közöl néhányan eljöttek a fiatal ügyvédekhez ,-széken ,ágyon ,kereveten helyet foglalának ,beszéltek az ügyvédi pályáról ,honnét sokan fölértek már a kanczellári czimig is ;természetesen :ésszel ,tudománynyal ;mint az már okvetlen megkivántatik . A fiuk egyéni hajlamaik szerint válogatának ,egyik ügyvéd ,a másik megyei hivatalnok ,a harmadik szónok ,a negyedik a “ dicasterium ”-ban akart foglalkozni ,amint hajlamaik ,körülményeik vagy összeköttetéseik adták az irányt . Már gyertyagyujtás ideje volt ,a nagyságos urfi lesett a pillanatra ,mikor Vendel a meggyujtott gyertyával belép ,ez alkalommal akart belekapczáskodni bátyja szolgájába . A kulcslyukon bepillantott a gyertyavilág ,sokáig nem kelle várakozni ,azért az ajtó körül tartózkodott ,és utczagyerkőczhöz méltó pimaszsággal leste meg a kilincs mozdulását ,s amint a gyertya az ajtónyilásba ért ,ügyesen elfujta a lángot . A bennlevők észre sem vették a csinyt ;Vendel is léghuzamnak vélte ,és zörgölődés nélkül kiment ,hogy ujra meggyujtsa a gyertyát . A fiuk érdekkel vitáztak a pályaválasztásban ,egymásnak természetét ,hajlamát ösmerve ,a jóbaráti tanácsokkal nem fukarkodtak . Az urfi nem vegyült idáig a beszélgetésbe ,az ajtó körül ólálkodott ,s a másodszor benyitó Vendel kezében ujra elfujta a lángot . A másodszori elfujás ügyetlenebb volt ,a fuvás neszét is meghallá Vendel ,és a gyertyalángon is észrevehető volt az irány ,honnét feléje tódult a fuvallat . Vendel dörmögve tért vissza . Nem kételkedett a csinytevőn ,hisz az idegen nem tesz ilyest ,a házbeliek közöl kedvenczén kivül csak az urfi volt otthon . A másik határozottan látta ,hogy az urfi Vendelt bosszantani akarja ,de az utolsó estén nem akart szóvitába keveredni ,azért hagyta bolondulni ,azt meg ugy is hitte ,hogy Vendelnek is van olyan kártyája ,melylyel az ilyent alkalmasan el lehet ütni . Harmadszor is elfujta a gyertyát . Valamennyien látták az urfinak pajkosságát ,azonban szó nélkül hagyták a dolgot ,csak Vendel nem . -Urfi ,ha még egyszer elfujja a gyertyát ,sötétben marad . Valamelyik a fiuk közül ismerte Vendelt és nem akarván kitérni a beszéd folyamából ,a negyedszeri fordulókor beszédbe akará csavarni az urfit ,ekképp szólitván meg : -Ön nem akar ügyvéd lenni ? -Igenis nem !-feleli határozott dölyffel ,egyuttal az alig és óvatosan nyiló ajtón kifelé fujva ,s ekkor a gyertyahozó szó nélkül belépett az egészen sötét szobába . -Pedig önnek szép jövője lehetne összeköttetéseinél fogva ,-véli a megszólitó ,-itt a példa Kardos ,egyike a legelső ügyvédeknek Pesten . -Nagyot talált ön mondani ,-gúnyolódik az urfi -harmincz esztendős ügyvéd ,egy megvénült tekintetes ur ,-semmivel sem több ,maholnap a vargalegény is kap tekintetes czimet ... -Tekintet nélkül ,-ezt tessék hozzá gondolni ,-veti ellen a másik ,-fáradságának pedig nem megvetendő gyümölcse került . -Mondtam ,hogy a czimet a vargalegény is megkapja . -Az aranyhalmazt összegyűjteni és hasznát nem venni ,csak annyi dicsőség ,mint Aesopus szamaráé ,melyre a pénzes zacskókat felkötötték ;de maga csak kórót evett . -Ha önnek volnék ,e gondolatot ki sem mondanám ,vagy legalább nem ily hangosan ,hátha az öreg ur meghallaná . -Fölösleges aggodalom ,tisztelt ur ,-mondja a dölyfös ,-ha valamelyikünknek oka lenne a másikhoz dörgölőzködni ,Kardos ügyvéd urnak több oka lenne anyám termeiben beillatozni tekintetes diplomáját ,melyet harmincz esztendeig nagyon megfogott a dohányfüst . -Ez egy kis elbizakodás ,uram ! -Mondja a divánon fekvő kedvencz ,nem türhetvén a hetvenkedést és fölkelvén a vita folytatására ,hangosan mondja :Édes Vendelem ,gyujtsa meg azt a gyertyát ;mert itt farkasszemet kell néznünk . -Kár volna ,-mondja egy váratlan hang ,Kardos uram hangja -mert negyedszer Kardos ügyvéd ur akarta behozni a gyertyát ,-az ilyen beszéd csak sötétbe való ! Általános lőn a meglepetés . Kardos ügyvéd ur nem maradhatott tovább a szobában ,a kilincsre tévé kezét és az ajtó mellől mondja öcscsének : -Uramöcsémet nem kényszeritem ,hogy szállásomon kényelmét korlátozva lássa ,-otthon hihetőleg még többet is mondhat . Jó egészséget ! Az irodából keserün távozott az öreg dolgozószobájába ,és egy óráig hányta-vetette eszét ,mitévő legyen jövendőben ? A szerencse szakadatlan kisérője volt ,minden ember ,kit a viszonyok közelébe hoztak ,különös megelőzéssel iparkodott az értelmes ügyvéd irányában föllépni ,-röviden :őt nagyon elkényeztették . Ez magyarázza meg ,hogy az ügyvéd az utóbbi hónapokban vevén észre a megvesztegethetetlen hatalomnak ,az időnek súlyát ,-tudta már azt is ,hogy kifelé megyen az életből ,és csak arra a langymeleg szeretetre számolhat ,mit csak ugy pénzérdekért osztogatnak és jó reménység fejében . Az emberiség adója most már gyakran eszébe jutott ,-nincs meg az a mindennapi öröme ,mi a családapának boldogsága ,tudniillik :szaporaságában látható folytatása önmagának ,az a kis örömmel vegyes gond ,mely mindig cselekvésre zaklatja ,s az unalmat be nem ereszti a hajlékba ,-az a ,bár legdrágább ,de mégis ingyen kinálkozó szeretet ,mi önvéreink ragaszkodásából fejlik ,-ennek hiánya jutott eszébe ,és ha a családi örömet készpénzért nem is ,de rimánkodásért adnának :kiállna a nyilt térre koldusnak ,és orditva kérne azon malasztból ,melynek áldásai mellett oktalan elszaladt fiatal éveiben . A méltóságos asszony éles késsel nyult a konczhoz ,kedves magzatja már furkós bottal ! Hol van az a taplósziv ,mely ilyenre meg nem mozdulna ? A természet az egyensuly törvénye szerént uralkodik ,az apályt helyre üti a dagály a tengerben ugy ,mint az ember kedélyében ,s a bánatos ügyvéd szivében kerekedett ürbe egy más érzelem tolakodék ,az egyes számu rokon helyébe a legutolsó ,az ötödik . Büszkesége megtört ,iróasztalának papircsomóiból egy nagy negyedrét ivet vett elő ,s a szigoru erkölcsbirónak ,a mérnöknek irt levelet ,czélja lévén az egykor hajthatlan embert szeretetre hangolni ;mert elképzelé ,hogy az ilyen haragos böcsületességü embernek szeretete nem olyan áruczikk ,mit a boltban is meg lehet venni ;azért ha megkapja ,hátralevő napjainak alkonya annyira-mennyire megvigasztaló lesz . A levelet hamar megirta . Ez volt az első adag csillapitó . Nem dühöngött ,nem lármázott az éretlen ficzkó ellen ;mint a fájós fogat ,hirtelen kirántá eddigi helyéből ,ekképp a mütét hirtelen megenyhité szivét ;de még vérzett a seb ,és gondolkozók ,mivel lehetne ezt is elállitni ? Csöngetett . -Hivja kend át Sipos urat ,ha még itthon van . Utasitja a belépő Vendelt . Néhány másodpercz alatt belépett az ifju ,a kedvencz ,kétségen kivül azon hitben ,hogy az öreg ur a megválás előtt egy-két jó szót mondjon ,amint illik ,-s ő is akképp hangolá lelkét ,hogy az eddigi figyelmet hálásan megköszönje . Nem volt ment az izgalomtól ,-bizonyos idei együttlét megszokottakká teszi az embereket ,és az elválás ,mint más ,még meg nem szokott utiránynak kezdete ,ha kellemesebbnek igérkezik is a jövendő ,megmarkolja a szivet . -Öcsém !-mondja az öreg kezet nyujtva és a kerevetre maga mellé ültetve az ifjut ,-én még ritkán könyörögtem az embereknek ,hiába pedig tán sohasem ,-ön lehet a legelső ,kinél kérelmem megbukik ,kérésem pedig az :ne hagyjon el engem . -Hát itt maradok . -Hála legyen az istennek !-mondja az ügyvéd szokatlan élénkséggel ,-ha ön egy pár szóval hosszabban várakoztat ,kilelt volna a hideg . -Istenemre mondom ,én nem érteni a tekintetes urat . -Meghiszem ,öcsém ,-magam is azt véltem egyelőre ,hogy kicseréltek ;de ,kedves öcsém ,rájár az emberre a rud ,és látom ,hogy sorsom kereke aláfordul . Nálam a hét kövér esztendő harmincz esztendeig tartott ,s az ellenkezőről ugy megfeledkeztem ,hogy a legelső meddő évnek kezdete is megtépett . -Megcsalták ,megrabolták a tekintetes urat ? -Akkor csak szegényebb lettem volna ,kedves öcsém ,-s a munka nem hagyott volna megrémülni ,hisz a mennyit én kereshetek ,tizenkét éhes ember étvágyának is elég . Vagyonomnak egy fillére sem hiányzik ,védenczeim száma annyiszor szaporodik ,a hányszor ajtómon kopogatnak ,és én nem röstellem kimondani :szabad ! -E tekintetben torkig vagyok a bőségben ,-hanem ha ön meg akar egykor sajnálni ,majd elmondok mindent ,ezuttal csak annyit ,hogy a fösvénynek nem sok vigasztalódása ,ha annyi aranyat gyüjtött ,hogy földülvén kocsija ,éppen saját aranyainak ráesett súlya képes agyonütni . Engem ugyan nem ütött agyon ;hanem bénává tette lelkem ,mert azt hittem ,hogy a boldogságot meg kell venni ,s a hová én pénzzel mentem vásárt ütni ,egykori jurátusom ingyen elhalászta . Ebből ugyan kegyed nem sokat fog megérteni ;majd később megérti ,ha szivesen itt marad ;s ha nyomtalan pusztulok el ,mint az ut melletti kóró ,melynek magvát a szél az országut porába hinté ,kárpótlást keresek . Mint ember elvégződöm ,egy elkiáltott és elhangzott szóként ;de ügyvéd is volnék még ,-ez ötlött eszembe ,-pályám sikere megszaporitá irigyeim számát ,-büszkeségem lett megvigasztalóm ,tapasztalatom egy özön ,miért czipeljem magammal a sirba ? Egy becsületes ifju száz családnak sorsát mentheti meg . Önre gondolék ,az isten világos ésszel áldá meg :legyen tanitványom ,-igy nem éltem hiában ,s én megvigasztalódom ,mert mint a visszhangba kiáltott szót ,egyszer még visszamond valaki . -Legyen meg a tekintetes urnak akarata ,-szól az ifju ,-az aztán ugy is a szerencse dolga ,meglelte -e bennem az alkalmatos embert ,-és minden józanságom mellett nem merek ellenmondani a tekintetes urnak e pillanatban ,csak azt igérje meg ,hogy miattam másnak hátránya nem lesz ,és hogy ha idővel észreveszi ,hogy nálamnál különb emberre akad :elereszt . -Semmi föltétel ,-az emberek megválasztásában biztos mértékem van ,ha valakinek esze a toronyig érne is ;-tehát mi együtt maradunk ,és biztositom ,hogy másnak ön miatt hátránya nem lesz ;mert az első segéd holnap reggel megkapja kineveztetését egy igen tiszteletre méltó állomásra ,hova régen vágyakozott ,-igy ön aggodalom nélkül maradhat itt . -Mint eddig is ,ugy jövőre is hü embere leszek a tekintetes urnak ,-mondja Sipos ,-bár elég erőm lenne az ön várakozásának megfelelni . -Nem kételkedem ,-mondja az öreg teins ur teljes bizalommal ,-pályánk nehéz ,de vigasztaló ,s ha más országban ezer meg ezer korlát közé szoritotta is a szabályhajhászat ,Magyarországban az ügyvéd a jogelvek fonalán olyan igazságot kénytelen kutatni ,mely századokra terjedő igazságtalanságnak látszik ,s én a mai napra szántam ön előtt egy előitéletnek megdöntését ,mely a magyar ügyvédet terheli ,ép oly méltatlan ,mint mikor a vértanut az igazságért feszitik meg . Nálunk vannak száz évesnél idősebb pörök is ,s a külföld és az értetlenség megrágalmazza törvényhozásunkat ,biráinkat és velük az ügyvédet ,ki a gombolyagnak végét századon is keresztülhuzza . Barátom ,-hazánkat török ,tatár dulta ,-a birtokos vándorlásban tölté néha fél életét ,s a rémület perczeiben okleveleit az ellenség markában feledé ,vagy ösmeretlen embereknél hagyá el ugy ,hogy elveszvén a csaták zajában ,utódainak nem hagyhatott egyéb bizonyitékot ,mint a jó hiszemet és a birtoklást . Az elhányódott okmányok század mulva kikeltek a rejtekből ,és olyan kezekre kerültek ,melyekben fegyverré váltak ,és a bonyolult rokoni viszonyok lánczolatán ,egy kis papirrongygyal uradalmak kerültek kérdés alá . A meglepett tulajdonos halaványabb lőn a megsárgult okmánynál ,és azon kételybe került ,hol nem tudott eligazodni :ő bitorolja -e másét ,vagy más ,a véletlenül kezére került okmánynyal ,őt akarja koldussá tenni ?tán akarattal vagy gazságból ;hisz század folyt le ,és a kik bizonyithatnának ,jobban mint az irás ,régen elporlottak . A magyar törvényhozás bölcsessége akkor volt nagy ,midőn a harczban élő nemzettagok jogát birtokon belül tárta megvédendőnek ;és a pörorvoslatok több nemével időt adott a rokonsági viszonyokat osztályok ,örökösödések ,örökbevallások alapján addig kutatni magán és nyilvános levéltárakban ,hogy a “ birtokban levő ” megvédhetné magát ;vagy ha mégis kétes maradt a kérdés ,az egyezkedésnek olyan alapot adott a törvénykezés ,hogy a magyar nemes a nem érdemlett ,és saját hibája nélkül bekövetkezhetett hirtelen nyomortól megóva ,sőt a rokonszeretet és nemtelen boszu elhárítva lőn . E téren az ügyvéd előtt kincs volt az idő ;és a jogelvek fölséges tanával ,fáradságos kutatással odajutott ,hol megilleti az a szép elnevezés ,mire ön is vágyik ,kedves öcsém ,a jogvédő czim ! Ilyen pályára lép ön ,s ha önnek szabad irányt adnom a legelső estén ,melyen az ügyvédi karba lépett ,és a melyen tanitványommá szegődik ,igérje meg a következőt : Az első biróság előtt lefoly a pör ,-az elvek megvitattatnak ,a bizonyitékok érvényét a felek hatalmasan földeritik ,s ön nagy bánatára előre tudja ,hogy felének igazságot nem szolgáltathat ,pedig szivének egyéni meggyőződésében tudja ,hogy saját felének van igaza . Az első itélet kimondatik az ön fele ellen ,-mondja az öreg Kardos szenvedélylyel ,-ön fiatal még és elszomorodik ,és a veszettnek látszó ügyhöz semmi kedve többé ! Itt kezdődik az én oskolám ,kedves öcsém ,-és itt kezdődik a tér ,melyre az igazi jogvédő oly szenvedélylyel vágyik ,mint az orvos a hullára ,melynek fölbonczolása előtt határozottan megmondá ,minő szervezeti bajokra fog a hullában akadni . Fiatalember !-mondja lelkesedéssel az ügyvéd ,-a félig elvesztett pör köszörüli ki az ügyvédnek eszét ,-ez emeli ki az ötezer prókátor közöl ,és jutalmát a sorsüldözöttek örömkönyüiben ,méltányosságában és a közvélemény megtisztelésében leli meg . A ki az igaz jogot megvédte ,-az ártatlant védte meg a nyomor ,a kétségbeesés ,valamint az erkölcsi sülyedéstől ,tehát nem csüggedni ,fiatalember ,ez az én tanom ,erre fog ön tanitványul vállalkozni . -Vállalkozom ! -Kezet reá . -Itt a kezem . -Nem csüggedni az utolsó perczig . -Egész az utolsó perczig . -Isten velünk ,kedves öcsém ,-mondja végül az ügyvéd ,-most már megint éledezem ,-az öreg Kardosnak mégis lesz folytatása . Sipos barátunk a szabadba vágyott ,hogy ez estének benyomásait ismételje ,s a mit Vendelnek és Kardos urnak szentül megigért ,még akkor se feledhesse el ,ha tán feledni akarná . Később valamivel az utczán volt ,a lámpák fényénél Vendelt látta a postahivatal előtt megállni ,akkor ereszté be a levelet ,melyet az ügyvéd a mérnöknek irt . Megsétáltatom az olvasót ,Pestről átmegyünk a budai oldalra ,Fehér és Veszprém megyén keresztül elmegyünk Kupa országába ,meglátjuk utközben a rendezett uradalmakat ,melyeket a földmérők láncza fél század lefolyása alatt szabályos arányokra osztott ,-azután egy félreeső falunak sarokházában keressük fel az ötödik számu atyafit ,Kardos mérnök urat ,a somogyi egyenes vonalak egyik elkészitőjét ,saját dolgozószobájában ,a rézvonalozók ,távcsövek ,földabroszok és mérnöki szerelvények között . Asztalánál ül ,régi ,rongyos szélü papirra ir valamit ,ludtolla néhol megbotlik a simítatlan papiron ;de azzal ő nem törődik . Tudja ő ,miért ir ilyen paczalféle papirra ,-a mit rá ir ,tartalmánál fogva hosszu időre van szánva ,néhány esztendeig a szekrények zugába kerül ,a moly nem bántja ,sőt még az egér is megunná rágni a szivós anyagot ,igy biztosan megmarad ,s ha meglelik ,egy látására le lehet olvasni róla minden betüt . A mostani papirt a legkisebb nedvesség megrothasztja ,a betü lehalaványodik róla ;pedig a mit most irni akar ,leányának van szánva ;de az unoka is hasznát veheti . “Kedves leányom ! A mit itt irva találsz ,szeretném szóval elmondani ;de éveid számát tekintve ,álmodjál még a jövendőről ,aranyozd meg a felhőket ,néhány év mulva is jókor lesz megtudnod ,hogy az ember igavonó állat ,ki van rá szabva a teher ,és hagyján ,hogy azt czipelni kell ;de jaj annak ,ki még ezt a részt is kénytelen huzkodni ,mi a párjának volt szánva . Igyekeztem eszedet mivelgetni ,-a mit idáig megmondhattam ez emberekről ,megmondám ,és mig én e földön maradhatok ,józan vezetőd leszek ;de ha idő előtt bele kell feküdnöm a földbe ,melyen oly sokat lótottam-futottam ,szó helyett utasitsanak e sorok ,és bizonyitsák be ,hogy apád a véletlenről sem feledkezett meg . Az idő nem fárad ki a gyaloglásban ,léptei egy perczczel sem késnek el az eddigi nyomtól ,s észre sem veszed ,hogy anyád mellé magasulsz ;s minthogy isten egy pár rózsát is lehelt arczodra ,-mint a kert virágait ,az elmenők visszafordulva is megnéznek . A nézők nem mindig csak nézők ,kandiak is ,és a meglátott virág után némely kéz ki is nyujtózkodik ,s éppen e gondolatnál akarok időzni . Elhiheted ,mert apád mondja :a nő a férfi ellenében gyenge báb ,és hogy egyenkint össze nem zuzzák ;oka talán az a szemérempir ,mit arczotokra ihlett a teremtő ,és a férfierő ,midőn e pirt le akarná tépni ,előre és ösztönszerüleg megdöbben attól a halavány arcztól ,melynek rózsáit megrablá . Legkevesebb egy egész évtizeden át buvárkodja a férfi a tudományok titkát ,-a bevégzett tanulmányok után teljes számitással mértéket vesz önmagáról ,s a ki megszokta a tanodák padján az összemérkőzést ,kilépvén a nagy világba ,hirtelen észreveszi saját előnyeit ,s mikor nem is gondolja ,észrevette ,mennyire hátramaradt mellette a nő ,kivel az életpályának megosztására vállalkozunk . A férfiak eltagadják hiuságukat ;mert az telhetetlenebb a nő hiuságnál ,mely a piperén is jóllakik ;de a férfiu minden pályának dicsőségére megéhezett ,diadalt ,bámultatást ,kitüntetést szomjaz ,és titkos gondolatában nem elégszik meg a babérral ;hanem bevágyik a történet lapjaira ,és ha tőle függne ,vastagabban kenné föl magára a szint ,mint egy gyenge asszony az öltözőasztalnál . E hiu nép az örök emlékezet vágya mellett győzedelmeskedni vágyik azon gyöngéd nemen ,mely csak egyszer botolhatik és egyetlenegyszer sem támaszkodhatik föl ,-se győzelemre elhozza kiiskolázott nyelvét ,mely a szónak változatos hatalmát ügyesen használni jeles tanároktól tanulta meg . A nőnek fogalma sincs e rettenetes fegyverről ;még kevésbé tudja ,hogy a férfiak találták ki azt a mesterséget ,hogy a nyelv el tudja palástolni a szivnek titkát ,mely a nőnek arczán számtalanszor árulkodva ül ki . -A férfi a nő ellenében nem a vihar ,mely midőn a gyenge gályát letöri ,ugyanakkor a százados tölgyet is kicsavarja ,de a szerény ibolyát mégis élni hagyja ;hanem az a nyári napsugár ,mely megcsalja a növényeket reggeli sugarának langymelegével ,s mikor az kinyilt kelyhével akarja fölfogni a jótékonyságot :a nap déli melegével mindenről lepörköli az életnek szinét . Ha a nőt a férfinak mámorától kellene óvni ;tán ezered részét nem irták volna meg azon ,könyveknek ,melyekben a nőnek szerencsétlensége a fő gondolat ,hisz a mámor gyermekiesen őszinte ;de remegjetek azon józanságtól ,mely a lelkiismeretnek furdalása nélkül hazudik ,mely az egyszeregynek biztosságával számitja ki a tapasztalatlanság hátrányait ,s mely oly kényelmesen rendezi el hálóját ,hogy a mi a kétségbeesett nőt őrültté teheti ,neki még fájdalmat sem okoz ,és társai előtt kaczagva sorolja el gyötrelmeit ,mint a vad indus ,ki ellenségének fejbőrével számol számos küzdelméről . Hányszor hizelegtek a nőknek szépségükért ,a kertnek legszebb virágaihoz hasonliták :mosolyogj ilyen gyarlóságra ,és utasitsd a hizelgőt a legközelebbi kertbe ,hadd tépjen egy csomót ,és a másik napnak lehunytával kérdezd meg ,miért szórta ki a tegnap magasztalt s ma már elhervadt virágokat ?-értékük vagy becsük miért fogyott meg néhány órának mulandóságában ? Az égnek csillagait annyiszor mondák hölgyszemeknek ,s a kik elhitték ,sokszor könnyezének ,hogy ne hasonlitsanak a csillagokhoz ,és csalódás okozta bánatukban nem mertek fölnézni az égre vigasztalásért . Hiuságuk az égbe magasztala magát ,szerencsétlenségük pedig nagyon is földiekké tette őket . Hittek a nők olyan vállalkozóknak is ,kik a felhőket akarták elhozni ,a sziklákat elrepeszteni ;-e közönséges kalandorok silányabbak a tolvajnál ,kinek mégis volt annyi bátorsága ,hogy éjnek éjszakáján ,tán a lelkek órájában ,ki merjen lépni a csillagtalan sötétségben ,és eltulajdonitván a másét ,elszántságában az erővel szemközt merne állni . Hazugságuk föltétele azon együgyüségnek ,mely a hangos szónak is hitelt ad ,és azt hiszi ,hogy lábainál az erőnek büszkesége hajlott meg ;pedig az a lelketlenség ,mely azt várja ,hogy a másiknak gyarlósága a porba hajoljon le utána . Hol mindez nem volt elégséges ,-hol az ügyetlenség idejekorán elárulta magát ,hol a nő természetes esze és ösztönével megvédi magát :akadt ellensége ,ki a nagyravágyás pórázán tudta maga után csalni a nőt . Emlékezzetek meg Eötvösnek azon szép költeményéről ,melyben a galynak levele lekivánkozott ágáról ,hogy a szellőnek szárnyán a magasba szállhasson ;de a kóró meginté ,ne kivánkozzék le ;ha csak az ő sorsára jutni ,azaz :hirtelen elfonnyadni nem akar . Az igéret fényes pillangó ,mely vagy elröpül ,vagy ha megfogod ,legtöbbször szárnyának szines pora ujjaidon szennynek marad meg csak . Legutoljára hagyám az észnek fegyverét ,-mely halálosan talál !mert amint urává tudott lenni a férfi a természetnek :hasonfelével is megküzd . A szó engedelmes szolgája a találékony észnek ,és mert nem a közönséges nyomon jár ,nem is tudod hálóját hol veté ki ? Hasztalan mérkőznél vele ,-vállalkozásodban hosszan időznél vele ,s végre is rabjává szegődnél az erős hatalomnak ;de hogy megbirálhasd ,-ne kövesd szavait ,mik csak a hitnek vannak elmondva :keresd föl tetteit ,-s ha azok egy nyomon járnak szavaival ,tanuságot teendőnek szivéről is ,-különben a szó tett nélkül csak nyegle hirdetményi csalétek ,mely a silány portékára akarja rácsalni a vevőt . Atyádnak szavai szigoruak saját neme irányában ,s talán a másik oldalról is bemutathattam volna ;meglehet ,csakhogy benned legféltettebb kincsemet akarván védni ,éberségre figyelmeztettelek ,mint a természettudós ,ki leczkézvén tanitványait ,az oroszlán nagylelküségének példáit is elbeszéli ;de először is mindjárt megmondá tanitványainak ,hogy az oroszlán szerfölött erős ,hussal táplálkozik ,és nagy körmei vannak . Már a középkorban magas érdemmé vergődött a férfiaknak nők iránti lovagiassága ,s e régi példa jelenben is követőkre talál :de mert az ember vegyüléke jónak ,rossznak ,a példáknak föltétlen hinni nem lehet ;mert az is példa ,hogy az ember az ölyv által üldözött gerlét megvédé a ragadozónak körmeitől ,de otthon mégis kalitba zárta . Eszed toldja meg az én gondolatimat ,s az élet tegyen téged oly bölcscsé ,hogy tájékozhasd magad ,s akkor elértem czélomat ,melyért ezt és hasonló számos jegyzetet előre megirtam. ” Ime ,-itt van a mérnök urnak néhány arczvonása ,valamit már Kardos ügyvéd ur jegyzeteiből is tudunk ;ezekből és a következőkből kialakul az egész s ha különcznek találjuk is ,alapjában bajos lesz eltagadnunk az embert . -Szabad ?kérdi a mérnökné a félig nyitott ajtón át férjéhez belépve . -Végeztem már . Mondja a mérnök helybenhagyásképpen ,jegyzetét a szokott takaróba helyezvén ,melynek külsején e szavak álltak :Jegyzetek Jolánom számára . -Elfáradtál kedves férjem . -A munka nem hagyja megrozsdásodni az észt s ha nem munkálkodnék az ember ,unalmában többször eszébe jutna a halál s idő előtt agyonbusulná magát . -De a te korodban nyugalomról sem volna fölösleges gondolkodni . -A szerencsések és a gazemberek már az én koromban jó ágyat vetettek maguknak ,feleségem ,s minthogy a szerencse engem nem keresett ,én meg a gazságot :igy folytatnom kell a munkát miattad és gyermekemért ,érted -e feleség ? -Az én férjem mindenre talál alkalmas választ . -Ok nélkül semmit se higyjetek el ,mondja a mérnök többesben ,észrevevén ,hogy a “kis lány ”is belopódzott már az anyja után ,és nem háborgatva a beszédet ,apja mellé állt ,s a mily magas volt már ,ülő apjának homlokáig lehajolva ,azt megcsókolá . Az apa folytatá a beszédet :az ok próbája az állitásnak ,mint az összeadásnak a kivonás ,vagy ha valaki nem akarja elhinni ,hogy a kétszerkettő négy ,két-két almát összeteszek ,aztán egyenkint összeszámlálván ,szemeinek és tapintatának bebizonyitom ,hogy a két csomóban együtt négy darab van ;s ekkor kénytelen elhinni ,vagy akarja vagy nem . -Igen férjem ,hanem az én véleményem szerént a szerencse olykor-olykor hozzánk is betekintett volna ,ha be nem csapod az orra előtt az ajtót . -Nem tagadom ,a multkori tagosztálykor néhány száz darab aranynyal kináltak meg ,ha az u ...-i közbirtokosoknak kieszközlöm ,hogy a határukhoz eső részen adja ki uraságom a részt ,s én nem csak nem fogadtam el ... -Hanem ha én itt nem vagyok ... -Kilöktem volna az ajánlót az ajtón . Ezt akartad mondani kedves feleségem ? -Valóban ezt . Pedig lásd ,öregem ,mégis éppen azt a részt eszközölted ki nekik . -Mert uramnak is igy szolgáltam leghelyesebben . -De az aranyak ? -Az aranyak nem lőnek vádlóim ,s a közbirtokosságnak érdemes tagjai még hazugságképpen sem mondhatják ,hogy részüket vették ;hanem kapták ,s ha valahol az országuton találkozunk ,nem vagyok kénytelen őket köszönteni a magam pénzén vett kalappal . -Ne hidd ,hogy az emberek meg ne tudnák különböztetni ,mikor és mi a meghálálni való ,s minthogy ösmerik egyenességedet ... -Most jó izüt nevetnének ,hogy az a nagy egyenesség mégis meggörbül ,ha jó helyen találják megmarkolni . Ezt mondanák édes feleségem ,s minthogy eleven szentek nem lehetünk ,igyekezzünk emberek lenni ;legalább a példakereső megbecsüli a maga faját is ,és ha idáig a türelemnek példájaként hasonlatot csak az állatországban kapott ,a szamarat ,a jámborságra a birkát ,szorgalomra a hangyát ,figyelmességre a hiúzt ,munkásságra a hódot ,szelidségre a galambot ,hűségre a kutyát ;legalább a becsületességre találjon példát az emberek között . -Örömest meggyőztem magamat ,kedves férjem ,mondja a nő férjét megölelve ,ha ellenkező véleményt mondanék ,megbocsáthatod a nő szeretetének és az anya aggodalmának . -Ezért aggódol ?kérdi az apa a kedvenczet maga elé állitva ,s mint a képirónak legszebb képét ,ugy helyezé a kellő nézőpontra ,hogy hatását el ne téveszsze . A leány a gyermekkorból a hajadonéba kezdett átváltani ,élénk szemeiből kibeszélt az ébredező lélek ,a bánatnak fellege árnyékot nem vetett az arczra ,finom vágásu szájának nem lehetett még panasza ,magas homloka fölött a gazdag fonat koszorú és korona együtt ,s a hogy az arczon a szeretet sugarai áttörnek ,önkéntelen keresnéd a szárnyakat ,melyek kiegészitenék az angyalt . Előbb megdöbbentene e kép egy idegent ,mint az apát ,midőn anyja mellé mintegy mutatónak állitá ,maga nem tudá ,mi ihlette lelkébe azt a nagy nyugalmat ,mely tartózkodás és szorongás nélkül mondatja vele :Ezért aggódol ? Az apa néhány másodperczig fásultan nézé gyermekét ,aztán nem akarván a megbámultat megpirítani ,kedves enyelgésével azt mondja : -Mim vagy nekem ,mondd meg ? -Az én kedves apámnak engedelmes lánya . -Ne mondd többé e szigoru szót :engedelmesség !utasitja az apa . Mig azt hittem ,hogy tudatlan gyermek vagy ,megvártam tőled az engedelmességet ;mától fogva az ok is legyen parancsolod ,s a hol valamely dolog eszedhez is beszól ,vitasd meg ,s ha meg nem érted ,kérdezd meg az okot ;mert korodban már megilleti a lányt ,hogy maga is mondjon valamit ,és nagyon szégyenleném ,ha észrevennék rajtad ,hogy a mit szád mond ,csupa ösztönszerüség . S ha ellenmondanak ,mindjárt az ellenkezőt is elhiszed . -Kedves férjem ,olyan komolyan beszélsz ,mintha czéhbeli mesterember volnál és inast szabaditanál . -Ilyenfélét gondoltam én is ,feleségem ,magyarázza a férj ,megtanitottuk lábaival járni ,kezeivel munkálkodni és enni ,-nem jut eszedbe félni ,hogy lépés közben elesik ,nem félted ,hogy a tűvel a vászonhoz böki ujjait ;-s édes feleségem ,ha mindig hallgat ,vagy mindig azt mondja ,mit apja vagy anyja súg neki ,ha hirtelen elhalnánk mellőle ,ki fog neki súgni ? Az asszony nem vitázott ,férje mellett ez csak kezdetben volt lehetséges ,mikor a nő még azt hitte ,hogy a hatalmon is osztozkodni kell ;de midőn a férj minden véleményről számot adott ,s a női gyöngeségek ellenében a legkiméletesebb gyöngédséggel emelt szót :észrevette ,hogy a férj a nőt szeretettel ,az asszonyt kimélettel ,a vitázót okkal ,a tudatlant ésszel akarja megnyerni ,nem egyszerre ,s a pillanat hevében ;hanem lassan ,hogy ne ütközetnek zajában semmisüljön meg a gyöngébb ,hanem a türelmes tárgyalásban erősbödjék ,emelkedjék a másiknak magasan járó eszéhez . Igy nevelék a gyermeket egyetértésben ,czivódás nélkül ,nőnek és embernek ,s a mérnök biztos szemmel nézvén a haladást ,nem tudott aggódni a gyermeknek jövendője felől ,bár a kincsek gyüjteléke nem biztatta ,hogy az anyagi gondokra megemlékeznie nem kell . Az anya még néhány perczig időzött a dolgozószobában ,de belépvén az uradalmi levélhordó ,leányostul eltávozott ,magára hagyván a férjet levelei közt . A hivatalos levelek tartalmát gyorsan átfutá ,legutolsónak maradt a legösmeretlenebb kézirás ,a pesti posta jegyével . Nem emlékezett rá ,hogy pesti emberrel dolga volna ,földesurával szokott egyedül levelezni ;de az ilyen küldeményt messziről megismeri . Sokáig tünődött ;de ki nem találván a váratlan levelet ,fölbontá megtekintés végett . Kardos ur levele volt ,váratlan és hozzá kelletlen ,mint az ,a ki neki irta . Kedves rokonom ! Harminczadik esztendeje nem irtunk egymásnak ,s azon idő alatt mindketten annyira megvénültünk ,hogy egymást meglátva ,tökéletes idegenek volnánk . Harmincz év alatt saját nyakamra vénültem ,agglegény vagyok ,párom nem akadt rám ,s a nap ,mely délutánra süt már nekem ,rideg óráimban szivem melegét nem hogy nem fokozza ,de még a meglevőt is elszivja . Isten engem ugy segéljen ,jól esnék egy rokonkebel ,melyre én is lehajolhatnék ,azért visszagondolva arra ,hogy a spártai erkölcsök nem a mostani világba való mintapéldányok ,ön sem hiszi ,hogy az ügyvéd eleven ördög ;tehát engem is megölel . Amint halmozott ügyeimet annyira rendezhetem ,hogy feleim kára nélkül kihuzhatom lábaimat a fővárosból ,elmegyek a régi fészek felé ,-egyedül ugyan ,-mint mikor onnét hajdan eljöttem ;de egy kis tekintélylyel ,tűrhető vagyonnal ,melyet bár a közelgő vénség itt hagyat velem ,de némi örömmel mondhatom ,a ki utánam fog következni ,szorgalmamat áldani fogja . Örvendeztessen meg levelével ,kedves rokon ,és irja meg ,hogy szeretettel fogadja rokonát , Kardos Istvánt . A mérnök megkereste az ollót ,a nagy negyedrét ivre irt levélnek tiszta felét levágta ,s eközben fennszóval mondja ,hogy akárki is meghallhatá : -Már ebből is látszik az ügyvéd ,a papirost ingyen kapja ,félivet csavar össze levélnek ,s alig ir rá husz sort ,a többi mind üres . Ha valaha látott régi oklevelet ,tudhatná ,apáink tenyérnyi papiron uradalmakat kaptak adományban ,legalább a felső-örsi prépostság adománylevele nem nagyobb a tenyeremnél . Ügyvéd rokonom beirt levelének beirt részén hátul még maradt annyi hely ,hogy a b ...i pusztának fölosztását kiszámithatom rajta ,aztán marad egy egész tiszta levél ,ezt összegyüröm nyolczadrétbe ,ráirom a választ ,és a takaró is kerül belőle . Rokonomnak ez egyetlen küldeménye értelmesen megmondja ,hogy harmincz esztendő alatt idősebb ,gazdagabb lett ;de szive elfonyadt ,vagy eredetileg sem volt egyéb dagadónál ,melyet sem főlve ,sem nyersen nem lehet megenni . Maga elé simitá a papirt s megirta rá a választ : Ügyvéd uram ! Ha valaha Somogymegyébe vetődik ,s meglátja a rendezett uradalmak egyikének fasorait ,jó lesz tudni ,hogy az az egypár százezer sudaras fa két holdas faiskolából került ki ,hová tizenöt forint áru magból én vetettem el saját kezeimmel ,igy diszesitsük a földet ,melyen a legnemesebb teremtmények volnánk ,ha kötelességünknek megfelelni tudnánk . Ha valamelyik füz- vagy akáczfámat kivágom ,gyökeréből uj sarjadék verődik fel ,és folytatás következik a végtelenségig ,azon egyszeri cselekedetből ,hogy leültettem . E fának lombos ágai lesznek ,s ha az ut mellé ültetem le ,a nap forró heve elől alája menekül a fáradt utas ,igavonó állat ,vagy sürü levelei közt fészket rak a madár . Meglehet ,egy ilyen fa harmincz esztendei növés után sem ér többet egy váltó forintnál :de ha egyetlen egy vándornak adott árnyéka pihenést ,ha zivataros időben egyetlen embernek lőn a hosszu sorban nyomra vezetője ,többet használt az emberiségnek ,mint az olyan agglegény ,ki lelkében télen-nyáron fázott ,s egy kis meleget annak idejében nem akart megosztani egy kinálkozó rokonérzelemmel ;mert nem tudott példát venni a fáról ,mely élve árnyat ad ,halva pedig utolsó szálkáig az embernek hasznára válik . Tudtam ,hogy ön bünhődni fog ;mint maga mondja ,délutánra fordul napja s most már megijed a nagy árnyéktól ,s nem bánná ,ha szomszédjában állana valaki ,hogy annak árnyékától ne látná a magáét . Tele van az erszénye aranynyal ,s e becses terhet nagylelkün itt szeretné hagyni ,ha cserébe rokonszeretetet kapna az utolsó fölvonásra ,mikor már a dörmögést ingyen senki sem tűri ,s az agg közelében még csak az maradozik meg ,ki sajnálja ,hogy a lábán levő csizmát majd más lopja el . Vétkezném a sors bölcsessége ellen ,ha büntetésének utjába állanék . Engem még nem bolonditott el a pénz ,s e világkormányzó mammonért vénségemre nem veszek nyakamba nyügöt ,-nőm és leányomat nem kényszeritem ,akár remélt ,akár valódi haszonért ,mankóhordóvá . Rideg önnek a világ ,elhiszem ,-azt is észrevette ,hogy a pecsenyeszagra éhesek jelentkeznek ;én megmutatom önnek ,hogy olyan ember is van ,ki e varjuszerepet magára nem vállalja . Miért csavargott a földön annyi ideig hiába ,azaz :nem hiába a pénzszüreten ;de igen is hiába az élet valódi czélja felé ,melyet magasabb hatalom intézett ,mint egy somogy-megyei mérnök ,vagy egy pesti ügyvéd . Nekem van örömem nőmben ,kinek hű társa és gondviselője voltam ,van örömem egyetlen lányomban ,kinek lelke az én vezérletem alatt méltó lett azon kegyelemhez ,mely szivembe lehelte ;ön azonban száraz ág ,melynek semmi érdeme ,hogy a szerencsének köpenye megakadván benne ,egy pénzeszacskót ejtett le melléje . Az ép karu nem hagyná magát megcsonkittatni milliókért ;tehát kétségtelen ,hogy épsége milliókat ér . Ön nehezen gondolkozott még a gazdagságnak ilyen neméről ;de ma már mégis gyanitja szegénységét ezerei mellett . Ön maga az oka ,hogy ilyen leczkét kap ,mért volt oly ügyetlen ,hogy nekem oly nagy darab irópapirt küldött . Akadna oly lelki nyomorult ,ki eszemet megitélné ,mert egy gazdag és időske rokonnak kinálkozó szeretetét elutasitom magamtól . Kiki ugy itél ,amint esze van hozzá . Én a munkának embere vagyok ,munkásságomnak gyümölcsét is óhajtom ;de csak azért ,hogy rendeltetésemmel megférő örömet is adjon ;de kincshalmazt gyüjteni és annak rabja éppen ugy nem kivánok lenni ,mint börtönőr ,ki aludni sem mer bezárt rabjai miatt . Szánnom kellene önt ;de akkor foglalkoznom kellene az ön bajainak tudásával . E büntetést nem érdemlem meg ,ki önnek e bűnt nem tanácsoltam . Maradjon ön magának ,nem akarok önnel találkozni ,s ha van még önnek ideje az elmélkedésre ,győződjék meg ,hogy vannak olyanok is ,kik az öntudatos egyszerüségben ,a következetes tiszta gondolkozásban okvetlen megtalálják a földön egy részét a mennyei örömnek ,miről az oktalanok és pénzhajhászok azt hiszik ,hogy pénzért legbizonyosabban meg lehet venni . Az ön papirja elfogyván ,jó egészséget kivánok  Kardos ,m. k. mérnök . A mostani börzepapirosos világban nem igy gondolkoznak ;ez embert nem a közönséges kaptára szabták ,s hasonmását az utczán mozgó seregből nem tudnám kifogni . Mindegy ,mielőtt az Ur Sodomának elpusztulását előre megmondá Ábrahámnak ,ez könyörgött :kegyelmezne meg az Ur a városnak ,ha ötven ,ha negyven ,ha csak tiz igaz volna benne . Az Ur ezt is megigérte ;de még ennyi sem találkozott benne . Az ember szabad akaratra teremtetett ,a jó és gonosz közt választhat ,s e kettős utnak különbsége szülte azon eredményt ,hogy az egyiket elhagyni ,s a másikon haladni erény . A mérnök elküldé a levelet . Lelke megnyugodott ,s bement neje szobájába ,leányát magához ölelé ,ujra meg ujra elmélyedt a szép gyermek nézésében ,s azt gondola :még ez a szép gyermek sem vesztegetheti meg szivemet ,hogy miatta az önérdek utjára térjek . Ilyen ember is van ,kedves olvasóim ,-ámbár ritkán ,például azonban szükséges ,mint a falukon a torony ,honnét megláthatja az ember ,mennyivel kisebb a többi . Faluhelyen nagyon ösmerik egymást az emberek ,-a nyitott kapun át ökrét ,lovát ,sánta birkáját ,törött kerekét is ujjon elszámlálják . E kandiságtól az erszény sem menekedhetik meg ,tudják ,kinél mennyi a tizforintos bankjegy ,mennyi a váltott pénz ,sőt ha egy lyukas huszas téved a faluba ,pontosan megmondják ,ki hozta a hetivásárról ,és hogy kinek kezén fordult meg ,és hol tartják most ládafenékre zárva . Az udvaron tul még a gazda lelkébe is belátnak ,megmondják :szereti -e a zöldbabot ?lencsére szereti -e öntetni az eczetágyat ,vagy cseresnyére ?-aztán szokott -e adni jó szóért ?fösvény -e ?pazarló -e ?kölcsönvett pénzen vergődik -e ?van -e esze ,vagy mindig a komája tanácsán indul el ? E rettenetes tudásnak egyedüli ,de nevezetes jó oldala ,hogy az egész gazember is félig meri gazságát folytatni ;kivált ,ha a vidékben van valami nagyon becsületes ember ;mert ehhez mérvén a szomszédokat ,senki sem szeretne az összehasonlitásban legutolsó lenni . Kardos a mérnök környezetének itélő birája volt ,hozzá a kétséges jellemü ember remegve ment ;mert hire terjedt ,hogy ugy keresztül lát az emberen ,hogy ha szemközt áll is vele ,mégis megmondja ,hiányzik -e egy gomb a hátulján ? A ki hozzá tévedt ,utközben előre megrágta beszélni valóját ,mert az ostobaságot sem igen hallgatta el ,-ebből könnyen képzelhető ,hogy a kétes erkölcsüek és hájfejüek kerülték ,mint a vakácziós diák az olyan urambátyámat ,ki a vásárban is már messziről rákiáltott a diákra ,és valami bakafántos kérdést vetett az ifiur elé ,ki néha ijedtében sem tudott a bácsinak felelni . A mérnök ur házának kevés látogatója volt ,ezek sem gyültek zajos mulatságra ,-a makkfilkó nem tudott e háznál azon hatalomra vergődni ,hogy a vendégek pénzét egyik zsebből a másikba kergesse ;mi természetesebb ,mint az :hogy a környékben a mérnök házát nagyon tisztelték ,de mint az imádságos könyvet ,kerülték sokan ,azért a józanságért ,mi a könyvben találtatik . A becsület fogytában lévők nem is álmodva a tiszteletre ,hogy a mérnök szóba álljon velük ,kipletykázták ,hogy a mérnök zsugori ,fösvény ,és elpörli házától a vendéget ;mert a kenyeret is meg hagyja keményedni ,hogy a háznépe a rágást megunva ,kevesebbet egyék . Előre bocsátván ezeket ,menjünk vissza Pestre ,ott kisérjük a levélhordót Kardos ügyvéd ur házáig ,a somogyi levelet viszi a tekintetes urnak . A tekintetes ur nincsen otthon ,hazaérkeztéig tekintsünk be Sipos barátunkhoz ,ő most az iroda főnöke ,a legbizalmasabb jobb kéz ,utasitása szerént dolgoznak a jurátusok ;de azok sincsenek otthon ,a királyi táblai ülésben vannak tapasztalat végett . Irótollát letette ,szünetet tartva a belépő Vendellel ereszkedett szóba . -Hogy vagyunk ,öreg ? -Mint a megszárnyazott daru ,röpülni nem tud ,s unalmában várja ,hogy agyonüti valaki ,hogy vége legyen a komédiának . -Elunta magát ,Vendel ? -El én ,tekintetes uram ,-az öreg teins ur talán valami kukoriczamorzsolón töri fejét ,hétszámra sem hallom szavát ,-még csak nem is veszekszik . A mit ráadok ,azt veszi rá ,a mit leveszek róla ,le hagyja huzni ,ha a pipaszárat forditva dugnám a szájába ,ugy is jó lenne . A tekintetes ur is hosszat megül itt a kalamáris mellett ,-dörgős adtát ,nem győzöm a teins urat fekete lével ,talán meg is iszsza ? -Egy-egy cseppet ,édes Vendelem ,munka közben nem mondom ,hogy le nem nyelek . -Mondtam ugy -e ,hogy fekete lével él ,-különben lehetetlen ,hogy az ilyen fiatalember el ne szakasztaná hébe-hóba a kötőféket . Teins uram ,száraz dajka kutvizen táplálta ,hogy egy-egy jó szagu levelet nem nyom a markomba ?ugy elviszem ,hogy a kulcslyukon át is kézbe adom . -Rövid a pokrócz ,Vendel bácsi ,magam is csak összehuzódva férek meg rajta . -Tudom én azt bölcsen ,teins uram ,-értek én valamit a zsidó iráshoz ;azt meg szintén tudom ,hogy ezen a szobaajtón sok olyan fiatalember ment ki ,mint a teins ur ,s mint az oltoványágat ,olyan nagy ágyba elplántálta az öreg teins ur ,hogy száz pokrócz is elfért rajta . -A holdban van még az is . -Azért nézegesse a teins ur a csillagokat jó előre ,hogy tudja ,merre és kivel kell elmenni odáig . -Bajos mesterség az a csillagvizsgálat ,Vendel bácsi ,nagyon félek ,hogy véletlenben bujdosó csillag után vetném a szememet . -Azért bujja a teins ur a sok vékony és vastag könyvet ,hogy lámpása is legyen hozzá ;ne gubbaszkodjék napestig a négy fal között ;mert a magam nyakára penészedik ,mint én és az öreg ur ,-s ha nekem nem hisz a teins ur ,kérdezze meg az öreg urat ,hogy némely feleséges embert csak egy kézzel vert meg az uristen ;de a vén nőtelent kettővel üti meg . -Hát engem ne érjen a két kéz ? -Ha beveszi a teins ur a magamféle nagy fejü parasztnak szavát ,azt mondom :ne érje ! A vén nőtelent még a kutya sem szereti ;mert soha sem vet neki csontot ;mert a korcsmában hagyja . -Megfogadnám a jó szót ,Vendel ;de lássa én nem tudok ám hazudozni ,a lányok pedig azt szeretik . -A ki azt szereti ,akad annak lótó-futó ,-a teins ur beszéljen igazat . -Mit mondjak hát neki ,hogy elhigye ? -Én nem tanitom a teins urat ;hanem kérdezze meg az édesapját ,mit mondott az édesanyjának ;mert az is elhitte . -Meghaltak ,Vendel ,-engem korán itt hagytak árvának . -Keressen a teins ur is árvát ,-annak a jó barátra is jobban szüksége lesz ,mint másnak . -Azt hiszi ,Vendel ? -Ha nem hinném ,nem mondtam volna a teins urnak ,hogy csak azoknak fogja pártjukat . -Legyen meg a kivánsága ,Vendel ,amint egy elhagyottra találok ,az lesz a legelső ,a kit megszólitok . A véletlen kicsusztatta a fiatal ügyvéd száján a rejtett gondolatot . Ez valami önkéntelen támadt hit volt ,melynek keletkeztéről nem adhatna számot ,de előtte nem volt uj ,és önkéntelen ment utána ,s ébren és álmában nem szabadulhatott meg a gondolattól ,mely mintegy törvénykép mutatta ki neki ,hogy más nyomon nem mehet . Ő ,a megtestesült önállóság ,báránykép engedelmeskedék indokolatlan ösztönének ,s mint kik a végzet után előitéletekkel járnak ,haladt és ment ő is ,várva ,hogy a végzet a kellő nyomra viszi . Az öreg megjött ,Vendel átnyujtá neki a levelet . Az irás ösmeretlen ,-éppen ilyen levelet várt ,-rajt a somogymegyei postahivatalok egyikének pecsétje :itt a várt vendég ,a mérnök felelete . A választ ösmerjük ,önök előre is félnek az ügyvéd megdöbbenésétől ,és talán a gutaütéstől is féltik . Ne féljenek önök ,az ügyvéd szivéből nevet ,jobban megörült a levél tartalmának ,mint a gyermek a karácsonyi ajándéknak . A vastag egyenesség orvosság volt elkeseredett lelkének ,méltóságos asszony sógornője czukorban adta be a nyelni valót ,mely a torkát fojtogatta ,a mérnök pedig hátbavágja ,s egyszerre megszünt a fuldoklás . Ő ,a nagy hatalmu ,tele erszényü ügyvéd tisztán és olvashatón megirt levelében esedezik rokonának szeretetéért ,nyomatékul gyanittatja ,hogy szerzeményét ez árnyékvilágban akarja hagyni ,ha valaki ,tudniillik a haragos rokon ,egy szép szót nem sajnál érte . Minden szava engedékenység ,csak hogy könyörögni szégyenel ,-s ime ,a miért a méltóságos sógorasszony czifra ebédet ad ,méltóságos vendégeket hivogat asztalához ,kegyesen mosolyog :a mérnök leplezetlen őszinteséggel korholja le ,s elutasitja ;mert családját holmi örökségért munkahordozóvá nem szegődteti . Az a sok felpörös és alpörös nem engedett időt az ügyvédnek más oldalról is vizsgálni az embereket . A pörökben utálatos kapzsiságot ,ragadozási vágyat ,fosztogatást ,csalást ,hamis tanuságot látott három évtizedig ,-azután azt is látta ,hogy a birvágy az ő erszénye után is kinyujtá markát ,ugy megrémült az emberektől ,hogy szeretett volna “rablót ,tolvajt ”kiáltani ,csak volna ,ki ,szerinte ,az emberiséget összefogná és nyakig vasba verné . Ha a mérnök elfogadja az ajánlkozó jobbot ,most gunyosan nevetne az ügyvéd ,térden állva látná a mérnököt ,azt az egyenes fölkiáltójelet ,mely őt harmincz év előtt megfenyegette ;mert azon utra tért ,hol a görbeségek tulnyomón győztesek maradnak . Nem ,az a fölkiáltójel egyenesen áll ,s ha eldülne ,csak azért változtatná meg függőleges irányát a vizirányba ,hogy ő rajta üssön egy nagyot ;mert kisértetbe akarta hozni ,egyenlővé tenni azon gonoszokkal ,kik már elhatározott tolvajok ,-vagy azon kétségesekkel ,kik más zsebkendőjéért szégyenlenének a zsebbe nyulni ,százezer forintos tárczával pedig nem mennek ki az utczára . Parasztgyógymód valakinek orra vérét ugy elállitani ,hogy egész dézsa vizet öntenek a vérzőnek nyakába ;de köztudomásu dolog ,hogy használ . Az ügyvéd Kardost csak a mérnök Kardos őszinte nyersesége hozhatta ki mélázásából ,nem hagyván neki kételyt ,hogy sok ember sokat megtesz pénzért ;de kivétel is van még ,a kivétel a mérnök ,az az egyenes vonal ,mely harmincz év óta sem görbült meg ,és gazdag rokonát szánandónak tartja ,szánandóbbnak a koldusnál ;mert annak jut irgalomfalat ,istenes emberektől ;mig őt ott feledik ezerei között ,télen meleg ,nyáron hűs szobában ,-nem tudják ,nem hiszik ,hogy megéhezett e gazdag ügyvéd ,ki szerettetés nélkül szánalomra méltó szegény ember . Ismételve elolvasá a levelet ,kereste a rejtett gondolatot ,egy kis ügyeskedést ,melyet a hiu saját előnyére zsákmányolna ki . Hasztalan kutat ,e levélnek tartalma oly őszintén goromba ,hogy ha dió volna ,fejszével kellene feltörni ! Az ügyvéd kereste magában a rokonsági hasonlatot ,és hosszabb tünődés után kitalálta ,hogy ha harmincz év előtt ilyen gazdag ,mint most ,még gorombább lett volna az emberekkel . Egy kis számitási hibát ugyan könnyü felfödözni ;de ő most nagyon szeretett hasonlitani a mérnök Kardoshoz ,tetszett neki az a bátor egyszerüség ,mely kegyelmet koldulni nem akar ,sőt ágyuval fogadja azt is ,ki ilyesmit rá akar tukmálni . Letette a levelet ,átment az irodába ,tudván ,hogy Sipos egyedül van . -Ha ön engem szeretne ,egy kis hazugságra elszánná magát . -Nagyon kicsi hazugságra ? -Olyan kicsire ,mely ártani nem tud ,sőt csak használhat valakinek . -Jobban mondva ,tréfa keveredik az egészből ? -Annyiból nem tréfa ,hogy e kis hazugsággal bemehetünk olyan helyre ,hova másképp engem nem eresztenek be ,vagy legalább nem marasztalnak meg . -Induljunk hát ,domine spektabilis ,én készen vagyok . -Két napi járó földre megyünk ,öcsém ,az induláshoz más is kivántatik ,-szedje össze a szükségeseket ,holnap reggel Somogyba indulunk . Ebből láthatjuk ,hogy az ügyvédet nem riasztotta vissza a levél ;hanem akar könyörögni ,akar hizelkedni ,elmegyen Somogymegyébe ,az ötödik számu atyafi után . A székesfehérvári országutakon mindenfelől özönlött az élő a város felé ;eladni vagy venni siettek az emberek a tavaszi vásárra ,s a körül eső négy megyéből néhány ezer idegen tódult össze a városban . Az uri renden levők a fehérvári türhető kényelmü vendéglőkben foglalának helyet . Némely szobában az ösmerősök hatan is összetódulának ,s a ki későn jött ,előkéré a vendégek névsorát ,hogy ösmerőst böngésszen ki a sok közöl ,és egy éjszakára bekéredzkedjék hozzá . Kardos ügyvéd ur már szombaton elhelyezkedék ,meg akarta várni a vásári két első napot ,hogy néhány védenczével és ösmerősével találkozzék ,egyszersmind meghagyá a vendéglősnek ,hogy ha Kardos nevü ur vetődnék a vendéglőbe ,utasitsa hozzá ;mert ő reméli ,hogy a tavaszi vásárra valamelyik megjő a komposszesszorátusból . Vasárnap délután minden irányból özönlött a vásáros nép ,a vendéglők kapuja előtt hat sorosan is álldogáltak a szálláskeresők ,kérvén pénzért ,barátságért szállást a megérkezettektől . A szállás nélküliek nyakukba vették a várost ,és a vendéglőket sorra járták . Igy került két jól meghusosodott uri ember abba a vendéglőbe ,hol a pesti ügyvéd szállt meg . A vendéglős nagyon sajnálta ,hogy nem szolgálhat szobával ,hanem jó tanácsképpen mondja ,hogy a névsorban akadnak talán ösmerősre . Egyuttal megkérdi : -Becses nevüket ha szabad tudnom ? -Kardossék vagyunk ,a szomszéd megyéből . -Örülök ,hogy van szerencsém ,-mondja a korcsmáros ,a vendégkönyvet fölütve ,-éppen van egy ilyen nevü ur a vendégek közt ,és meghagyta nekem ,hogy ha ilyen nevü szállna ide ,óhajtana vele beszélni ;mert ő hasonló nevü rokonokat vél itt megtalálni . -Miképpen van beirva a neve ?-kérdi az egyik a vendégkönyv után nyulva . -Méltóztassék megtekinteni ,-nyujtja a korcsmáros a könyvet ,rámutatva a névre :itt van a tiszteletreméltó urnak saját keze irása :Kardos István táblai ügyvéd Pestről . -Egy s-bötüvel irja a nevét ,-nem atyafi ! -Hogy is lenne atyafi ! Toldja meg a másik ,bebillentvén ujjával a könyvet . A korcsmáros csukva hagyta a könyvet ,és már meg akarta mondani a tekintetes uraknak ,hogy ha az egy s mellett nem fér meg két ss ,ugy nem tudja ,hol adjon alkalmatos szállást ;mikor közéjük lép a legközelebbi mezővároskából egy füszerkereskedő ,ki hihetőleg bizonyosra jött ;mert a vendéglősnek mintegy utasitásképpen mondja : -Én vagyok az ,ki a szobát előre megrendeltem :N. füszerkereskedő a “Fekete kutyához. ” -Alázatos szolgája ,-mondja a korcsmáros ,-a szoba készen van ,-tágas és világos szoba ,három ágyas ,most mindjárt kinyittatom . A vendég várta ,merre fogják vezetni ,de közben észrevette a két Kardosst ,és mint ösmerősöket ,éppen mintha boltjában fogadná őket ,igen megelőzőleg köszöntötte . A másik kettő csak egy kis fejbiczczentéssel viszonzá az emberséget . -Itt méltóztatik szállva lenni ? -Még nem tudjuk ,-feleli az egyik ,nem akarván gyanittatni ,hogy nekik még nincsen szállásuk . -Rég volt már szerencsém ,-beszél tovább a füszeres ,de erre sem kapott más választ ,mint némi bólintást ,és a füszeres nem akarván bennsülni ,még egyet kisérlett meg :nőm gyakran emlékezik a tekintetes urakról . -Ugy !-lőn reá a rövid válasz ;mert már ők is röstellték a bólogatást . Ekkor kiált a korcsmáros a füszeresnek ,hogy nyitva a szoba ,s a kijelölt szoba előtt várta a vendéget . A vendég meghajtva magát ,holmiját a szobába czipelte ,együtt hagyván a mogorva embereket . -Mi a félszer alatt hálunk ma . -Vagy valamelyik kávéházban virrasztunk ;ha csak a kályhalyukba nem kéredzünk . -Látod ,mondtam ,hogy előre rendeljünk szobát ;de te azt mondtad ,hogy a korcsmáros saját szobájából is kihordozóskodik ,ha nevünket megmondjuk ,-ime ,a füszeresnek három ágya is kerül ,nekünk pedig egy sem . Ekkor jött közelükbe a korcsmáros ,és nyájasan mondja : -Ha nem lenne tetszésük ellenére ,-a füszeres ur azt mondja ,örömest megosztja a tekintetes urakkal a szobát ,már azért is ;mert felesége után némi rokonságban van a tekintetes urakkal . A két tekintetes ur rákvörösre pirult az ujabb atyafiságon ;de mindketten egy véleményen látszottak lenni ,midőn nem tagadták ,s egy kis várakozás után egymással diákul beszélnek ,nehogy a korcsmáros megértse a beszédet . -Mit gondolsz ,elvállaljuk atyafinak azt a “Fekete kutyát ”? -Én inkább azt kérdem ,-felel a másik ,-zsúpon háljunk vagy tollas ágyban ? -Te be akarsz menni a füszereshez ? -Mi tagadás benne ,két órája már ,hogy térdig érő sárban csavargunk ;de sem a korcsmárosok ,sem az ösmerősök nem marasztottak ;s ha beesteledik ,az utczai sárban ragadunk meg . -Meghiszem ,-de reggel levakartatom csizmámról a sarat ,és nem kiabál utánam ,hogy atyámfia ;de ez a borsos tót hét vármegyében eldicsekszik atyafiságunkkal ,ha bemegyünk hozzá . -Azt a szállásadás előtt is megtette ,legalább lakjuk le nála ,hogy ingyenben ne maradjon ,-én megyek . -Ha addig van ,inkább a füszeres ,mint az a másik Kardos ,ki egy s bötüvel is megelégszik :menjünk . A korcsmáros az ajtóig kisérte őket ,onnét visszafordulván ,magában nevetve ,az épületnek másik szárnyára ment ,Kardos István ügyvéd urhoz ,és a tisztelt urak beszédéből azt is elmondá ,a mit amazok éppen ő miatta diákul mondának ;mert ebben a vad országban egykor olyan bárdolatlanság volt ,hogy nem csak a papok ;de a korcsmárosok ,sőt példák tanusága szerint ,még a csizmadiák is beszéltek diákul . Épületes ujdonságkép esett ez az ügyvédnek ,de nem haragudott meg ;mert ha már a somogyi utra szánta el magát ,neki legjobban tetszett az egyenes ut ,s ime a másik két Kardoss gondosan őrködött ,hogy a mellékutra ne tévedjen ;mert éppen ő miatta árkolták el az utat ,s azt kapanyéllel is meg akarják védeni . A vásári közönség elözönlé az éttermet ,az üres helyeket a korábban érkezők elfogjalak ösmerőseik számára ,kivévén egy sarokasztalt ,melyet a pinczérek elszántsággal védelmezének ;mert a vendéglős szigorun megparancsolá ,hogy az a szobabeli vendégeké ,kiket ő fog az asztalhoz vezetni . A pinczéreknek pénzt és egyebet is igértek a vendégek ,csakhogy helyet kapjanak ;de itt nem volt könyörület ,s egyik mindig az asztalt őrizte . Legelőször a pesti vendégeket vezeté be a gazda ,és Kardos urnak a fölső helyet rendezte el ,mellette aztán Sipos barátunk lőn szomszéd . A másik társaságban jött a három keserves atyafi ,s a gazdának utmutatása szerént foglalának helyet a pestiek mellett . A füszeres hallgatott ,rokonai az Eszterházy családdal való pörükről beszéltek ,állitották ,hogy ujabb erőlködés nyomán az Eszterházyakat tönkreteszik ,nem marad egy talyigájuk ,és igy hosszu tervelés után a füszereshez fordulván a szelidebbik ,kegyesen megigérte ,hogy az uradalmak számára nála veszik a repczeolajt ,kénkövet ,fehér gyantát ,sárga földet és az enyvet . -Előre is köszönöm ,Herr von Kardoss !-mondja a füszeres ,-és tiz százalékkal mindent olcsóbban fogok számítani . Az ügyvéd hamar kitalálta ,hogy rokonai vannak közelében ,és azt is elgondolta ,hogy a korcsmáros szerkesztette igy egybe a társaságot . Használta az alkalmat ,megszólitá a Kardossokat . -Becses nevüknél fogva merem önöket megkérdezni :nem Kardossfalváról valók ? -Éppen onnét ,ha uraságod tudni akarja ,és magunk is Kardossok vagyunk ,nota bene :két ss betüvel ,-az egy s betüs Kardosok nem atyánkfiai . -Ugy én nagy kárt vallottam ,-mondja az ügyvéd ,észrevévén a czélzást ,-valaha az ss-ekkel én is éltem ,-akkor még igényt tarthattam volna az atyafiságra ;de mióta az egyik s betüt elhagytam ,kedves rokonságukat nem merem igénybe venni ,-utána teszi :én Kardos István pesti ügyvéd vagyok . -Hasznos mesterség ,-mondja a gorombábbik Kardoss ,-ha az embernek nincs miből magáéból megélni ,és kénytelen másnak pénzért szolgálni ,magam is azt mondom ,-az ügyvédség kövér jövedelmü munka . -A tekintetes urak mindenesetre szerencsésebbek e tekintetben . -Már az igaz ,hogy mi magunk urai vagyunk ,-szántunk ,vetünk ,s ha kenyerünk nincs ,van kalácsunk . -Hátha még az Eszterházyak uradalmát is oda lehet keríttetni a kardossfalvi birtokhoz ,ugy egy tagban szép birtok lesz ? Mondja az ügyvéd is némi éllel . -Nagyon szép birtok lesz ,-igenli a másik ,-s az ér legtöbbet ,hogy nem osztozkodik velünk semmi potyadék-atyafiság . Ezt az utolját jól meghangoztatá a kevély atyafi ,és gyönyörködék a hatásban ,mint a ki egy lövésre két kövér vadréczét lőtt ,és gyönyörüségében hol a füszeresre nézett ,hol az ügyvéd urra . Az ügyvéd nem haragudott ,sőt könnyebben érzé magát ,mint a ki mérföldek hosszán idegen terhet czipelt ,és váratlan két csomótól megmenekülhet . Szivének jobb érzelmében ismételve gondolt a két urra ,-származási fáján e két ág közelébe esett ,és szégyenlette volna elfeledni őket . Ők e nyavalyából kigyógyiták ,s minthogy nem szokás az embereket pörbe idéztetni azért ,hogy barátságunkat elfogadják ;kibékélt önmagával ,nem haragudott a vastag czélzásokért ;hanem nevetett . A füszeresen meglátszék ,hogy a goromba czélzást észrevette ,és a pesti rokont már nem is bátorkodott megszólitani ,sőt a mi a czélzásból amannak is volt szánva ,egészen magának számitá be . Szeretett volna szabadulni ,s egy érkező vendégnek helyét is odakinálta ;mert ,amint monda ,neki ugy sincs étvágya . Az idegen udvariasságból nem fogadá el az ajánlatot ,s ekkor az ügyvéd a korcsmáros által nyert tájékozás által tudván ,ki a harmadik vendég ,szóba ereszkedett vele . -Szomszéd ur ,nem keverednénk atyafiságba ? -Ösmer engem ,tekintetes ügyvéd ur ? -Nevéről igen ,-azt megmondá a korcsmáros ur ,-és igy tudom ,hogy ön egyik unokahugomat vette el ,következésképpen rokonom . -Ha nem szégyenli a tekintetes ur a rokonságot ,ugy az vagyok . Mondja a füszeres ,az ügyvédnek odanyujtott kezét tartózkodva elfogadván . -Hát gyermekeik vannak -e ,kedves rokon ? -Két férjhezmenő lányunk ,kikben sok gyönyörüségünk telik ,s mindkettő férjhez megyen a jövő hónapban . Most veszem meg nekik a szükségeseket ;mert itt tán olcsóbban kapom . -Az én ösmeretlen hugaim nem fognak megharagudni nagybátyjukra ,ha néhány rőf szalagra valót küldök nekik ,mondja az ügyvéd ,s kivévén tárczáját ,két nagy bankjegyet vőn ki ,s a füszeresnek adá ;mindeniknek egyet . A füszeres polgári böcsületével nem tartá ellenkezőnek az ajándékot elfogadni . Miért is szégyenlené ?reggeltől estelig árulja a szegfüvet ,magyarborsot ,köménymagot ,sáfrányt ,bécsi meszet ,fekete czukrot krajczáronkint és minden vargainasnak megbillenti süvegét ,eltávozásakor azt mondja neki :máskor is legyen szerencséje ,-azért sem haragszik ,ha kilencz óra után fölzörgetik ,-kinyitja a boltajtót egy garasára köményes pálinkáért ;mert igen bölcsen tudja ,hogy jobb ma egy veréb ,mint holnap egy tuzok . A bankjegyeket tárczájába helyezvén ,kereste a külön helyet ,hogy ugyanazon bankjegyeket adja oda kedves gyermekeinek ,-eközben meggyüremlik a két bankjegy ,s a kereskedő megijedve a nagy számoktól ,megdöbbenve mondja a rokonnak . -El ne tévesszük a dolgot ,kérem alázatosan ,-ez két darab ezres . -Nem kellett volna megnézni ,kedves rokonom ,-mondja az ügyvéd ,visszatolva a bankjegyeket a kereskedő tárczájába ,-csak tegye vissza ,s nevemben kivánjon szerencsét kedves hugaimnak . -De ... -Semmi de ,-ez már igy fog maradni ,-teszi hozzá az ügyvéd ,és a közeledő korcsmároshoz fordult e szavakkal ,-van annak ,a ki bolondul ki nem szórja :est ne verum ,domine caupo ? (Igaz -e ,korcsmáros uram ?) -Optime dixit ,domine spectabilis ,hoc est etiam meum principium . (Helyesen mondja a tekintetes ur ,én is ezen elvet vallom. ) A mérges Kardossok meglepett tanui valának a történteknek ,s utolján még el is halaványultak ,csak azt nem tudom ,az ezeresektől ijedtek -e meg ,vagy attól ,hogy a korcsmáros is érti a diák szót ? Ti ,kik a magas mérhetlenségig vágytok emelkedni ,s a bizonytalan utra rohantok ködképeket lesve ,kérjétek a sorsot ,vessen elétek gátot ,s megbotolván ,talán meglátjátok ,mennyi virágon gázoltatok itt a földön . Az én vágyaim is kergették a ködöt ,de hála végzetemnek ,mely alkalmas időben taszitott néha orromra ,alább szálltam a földre ,melynek millió tárgyát ezredek óta nem tudtuk megtanulni ,hamarabb a csillagok járását ,mint az embert ,mely éppen azért maradt titok ;mert beszélni tud ,s mig a virágnak illatát elhozza hozzám a szellő ,s az illat után meglelem a virágot is :az ember rejtély marad ;mert ,fájdalom ,nyelve hazudni tud . És még sem ez a megoldhatlan titok ,melyhez férni legnehezebb ,-önmagunkon botlunk meg ! Örömünk ,fájdalmunk hányszor válnék hazugsággá ,ha a hozzávaló mértékre helyeznénk . Megörülünk a gazok hizelgésének ,megszomorít a jó barátnak igazmondása ,s minő kevés ember tudja a teremtőnek azon nagy ajándékát ,mely bennünk rejlik ,mely a megrágalmazott érdemnek jutalmát saját lelkünkben adja meg ,s ha a ránk mért és jól teljesített kötelességnek érdembérét eltolvajkodja az irigység ,a józan ember elkerüli az ostobák kétségbeesését ,és meghallgatja az öntudatot ,mely sokszorozva kárpótolja a méltatlanság szavát . Büszke férfisereg ,mely a gyöngébb félre ráfogtad az állhatatlanságot ,jutott -e eszedbe ,hogy a hol egy nő ingatag volt ,ott volt okvetlen a férfi is ,és csak férfi volt a vihar ,mely a gyöngét megingatta ! Kérkedő férfisereg ,mely a töredékenység vádját a nőnek szemébe mered mondani ,dicsekedjél erkölcsöddel ,ha elfeledted ,hogy a nőnek botlásához még az ördög is távolabb áll ,mint a férfi .