Tekintetes Hites Ügyvéd s Táblabiró Ur ! Különösen tisztelt Uram ! Mindeneknek előtte bocsánatot kell föntisztelt uraságodtól instálnom ,hogy ismeretlen létemre jelen soraimmal alkalmatlankodni bátorkodom ,s hogy a fönnebbi czímekkel talán nem elegendőképen tiszteltem meg bokros érdemeit . S minekutána ezt elmondám ,bizony nem tudom ,hogy mikép kezdjek a dologhoz ,ámbár tősgyökeres magyar ember vagyok s így tudnom kellene mindent kezdeni ,bevégezni ellenben semmit ,mint a mai világ nagyhirű politikusai . Azonban isten neki !akár jól kezdem ,akár fonákul ,végre csakugyan mégis hozzá kell fognom . Kissé könnyítni fogja munkámat azon körülmény ,hogy ön ,vagy kegyed -a mint inkább szereti magát uraságod neveztetni -engem annyira-mennyire már ismer . Ezen állításom épen nem jő összeütközésbe fönnebbi mentegetőzésemmel ,mert én önt személyesen csakugyan nem ismerem s így mindenesetre volt némi okom bocsánatkérésre ,midőn hosszabb tusakodás után e levélnek irására határozám magamat . Én ,hogy röviden s mégis érthetően fejezzem ki magamat ,azon «Szürke zsák »vagyok ,kinek egy délutáni kalandvadászatát ön annyi figyelemre méltatá ,hogy «Torzképek »czímű gyüjteményében szóról-szóra leirá . Ily dicsőséget még csak álmodni sem merészeltem ! Azóta figyelmesen olvasám ön minden munkáját ,mert reménylém ,hogy talán még többet is fogok magamról olvashatni s e magasztos remény annyira fölcsiklandozá bennem a nagyravágyás ördögét ,hogy folyvást czifránál czifrább kalandokba merültem ,melyek rámnézve olykor-olykor szomorú kimenetüekké is válhattak volna ,ha óriási testi erőm ,pénzem és furfangos elmém ki nem huznak a hinárból . Szép reményimben azonban ,fájdalom !csalatkoztam ,mert ön engem többé egyetlen szóval sem említe meg . Sokáig fürkészém elmémben ezen rámnézve oly igen sajnos elmellőztetés okát s végre abban nyugodtam meg ,hogy ön alkalmasint elveszté nyomomat s nem fürkészheté ki többé tetteimet ,a mi annál valószinűbb vala ,mivel kalandvadászatom után rövid idő mulva annyira meghidegült az idő ,hogy kénytelen valék egyszerű szürke zsákomtól megválni és rókamájjal bélelt aranyporszínű ,fekete bársongallérú ministerbe búni ,mely ön előtt szokatlan öltöny miatt természetesen el kelle ön becses figyelmét veszítenem . Alig váram tehát a tavaszt ,hogy ismét szürke zsákká változhassam ,s elhiheti ön ,hogy soha nem vágyott még politikus annyira miniszterré lenni ,mint én miniszteri bőrömből kibúni . De az idő ellenem esküdött ,s béketürésemet oly kemény próbára tette ,hogy akár fővárosi szinházigazgatónak is beállhatna ,mert hideg esők és jeges szelek oly sűrűn váltogaták egymást ,mint a nemzeti színpadon «Beatrice »,«Bájital »s más ily «új »operák ,miket már a vargainasok is igen meghatóan fütyölgetnek az utczán . Türelmem gyöngülő fonalát tehát toldozgatni kényszerülék ,hogy végkép el ne szakadjon ,s míg ezen nem annyira mulatságos ,mint inkább tősgyökeres magyar foglalatosságban úgy gyönyörködtem ,mintha házam födele égett ,engem pedig akasztani vittek volna ,az alatt ismét új «Torzképek »jelentek meg öntől ,azon fogadás mellett ,hogy soha nem fog többé afféléket írni . Uram ,ez valóságos mennykőcsapás volt rámnézve . Tehát nem fogom többé tetteim leirását olvashatni ! Ezen rémes gondolat éjjel-nappal szünet nélkül ostromlá agyamat . Uram ,ön e fogadása által iszonyú csapást irányzott szegény fejemre ,mert tudja meg ön ,hogy valamint a kicsirázott kukoricza fölfelé hajtja csemetéjét ,úgy a fölizgatott hiúságot és dicsvágyat sem fojthatni le többé a kebel igénytelen mélyébe honnan az fölfakadt ,hanem szabad utat kénytelen annak adni a gyarló ember ,egészen föl a felhőkig ,habár útközben sárkányokkal és mennykövekkel kellene is találkoznia . Sokáig tusakodám magammal ,hogy mihez kelljen most már fognom s végre azon bölcs határozatra juték ,hogy ugyan mért ne irhatnám le én magam kalandimat ,ha más nem tartja azokat e kitüntetésre méltóknak ? Ezt szerénytelenségnek tartám ugyan eleinte ,de csakhamar ellenkezőről győződém meg ,miután meggondolám ,hogy legnagyobb ,sőt mondhatnók :mesés nagyságú politikusaink is többnyire csak magokról irogatnak ,még pedig nem is tényeket ,hanem puszta okoskodásokat ,miből végre magok sem tudnak kigázolni s a legfigyelmesb olvasó sem bir kiokosodni . Eh ,gondolám tehát ,én bizony magam irom le kalandimat s e gondolat annyira megnyugtatá kedélyemet ,hogy a legközelebb éjjel oly mélyen elaludtam ,mintha a keresztes háborúk idejében éltem ,vagy valamely tudós értekezés fölolvasására figyeltem volna azon árnyék elméleti szabályairól ,mely falba vert vasszeg által nappal és holdvilágnál okoztatik . Hogy álmaim új tervem létesítése körül forgának ,az oly természetes ,hogy alkalmasint említnem is alig szükséges ,mert a hiúság ördöge mindig munkás s ha csak egyetlen hajszálánál ragadhatja is meg áldozatát ,bizonyosak lehetünk benne ,hogy soha nem fogja azt többé elbocsátani . Álmomban megjelent tehát előttem e gonosz szellem s oly gúnyosan tekinte rám ,hogy színpadon is bizonyosan nagy hatást okozott volna . Azután szarvait és frakkja végét ,vagy legyezőjét ,már nem is tudom mi volt tulajdonkép ,részint negédesen rázá ,részint pedig kedélyesen s mintegy bátorítólag csóválván ,így szóla : -Ki vagy ? Homlokomat verejték árasztá el s csak remegve birám e szókat kimondani : -A szürke zsák . -Tudtam . Hm !gondolám magamban ,ha tudtad ,tehát mért kérdeztél ? Ez épen olyan ,mint midőn a talpaló csizmadiától azt kérdezi az ember ,hogy mit dolgozik . Okoskodásomat nem folytathatám ,mert a gonosz szellem csakhamar így szóla ismét : -Fejedet nagy tervek furják ,szegény halandó . -Csak a dicsvágy . -Fiú ,te tetszel nekem . -Örvendek . -Jó tanácsot adok . -Ön ,és jó tanács ? -Eh ,az ördög sem oly fekete ,mint minőnek föstik ;aztán ,kurta halandó elméd nem is láthatja át ,hogy tulajdonkép mily mélyebb czélok elérését várom jó tanácsomtól . Halld tehát . Téged kevés ember ismer ,következéskép kalandid sem igen fognak nagy érdeket gerjeszthetni . Ámde tudod -e ,hogy a titok minden emberre nézve nagy vonzóerővel bír ? Látod ,neked magyar titkokat kellene irnod ,mik közt aztán saját kalandid is foglalhatnának helyet ,mint jó kávé közt egy kis adag czikória . «Oh ,uram ,e gondolat létesítése lehetetlen ;hiszen a magyar nyilvános életet sem igen ismerjük még ,ugyan mikép férkőzhetném tehát annak titkos oldalaihoz ?» -Tekints föl ;mit látsz ? -Semmit . -Hogyan ? -Rövidlátású vagyok . -Ah ,ezt előre tudnom kellett volna ,hiszen magyar ember vagy . Ülj legyezőmre ,végy papirt kezedbe ,itt a toll ,melynek azon tulajdonsága van ,hogy soha nem fogy ki belőle a tenta ,mint a magyar politikusokéból a franczia és angol idézés . Most írj szaporán ,én pedig megragadom üstöködet ,hogy valamikép le ne essél . A gonosz szellem tanácsát mindenben követém s alig emelkedék velem kissé magosabbra ,azonnal tükröt pillanték meg ,melyen a szellem oda sugárzó lámpájának fényénél ,világosan látám e két szót ragyogni :«Magyar titkok ». A mint ezt megpillantám ,bűvös tollam rögtön mozogni kezde kezemben s villámgyorsasággal jegyzé papircsomómra a legcsodásb eseményeket . Ez alatt alattunk iszonyú zaj támadt s leírhatlan borzadás fojtá el lélekzetemet ,midőn lepillanték . Iszonyú néptömeget láték alattunk hemzsegni . Kajánság ,rágalom ,kevélység ,boszú ,tolvajság ,önzés ,gyilkosság ,kétszinűség ,pártosság ,szóval mindennemű gazság és gyöngeség dúsan volt egy csoportban személyesítve ,még pedig a butaság vezérlete alatt ,melynek érdemes személyesítője vízfecskendővel akará a lámpát eloltani ,hogy a «Magyar titkok »ezentúl is a büntetlenül maradás jótékony fátyola alá rejtőzhessenek ,míg a többiek lerántani iparkodtak csekély személyemet hosszú körmeikkel . Azonban ,a fölvilágosulás örök tüzű lámpáját a butaság minden fejvíz tengere sem olthatja el s ki az után törekszik ,azt soha nem fogják elérni az ily gyáva csorda gálád körmei ! Uram ,ez csak álom volt ugyan ,de fölébredésemkor oly elevenen emlékezém mindenre ,hogy tüstént följegyzém magamnak mindazt ,mit álmomban a bűvös tollal írtam . Pirulva vallom azonban meg ,hogy saját családi nevem alatt nem merészlém e titkokat a nyilvánosságra juttatni ,mivel féltem a fönnebb leírt csordától ,s azon borzadalmaktól is ,miket egykor Zajtay álmodott . Elhatározám tehát ,hogy ezen irodalmi kisérletemet ön által juttassam napvilágra s hogy minden veszély ellen annál inkább biztosítva legyek ,tehát valódi nevemet még önnek sem fedezem föl . Ha ön az ide csatolt kéziratcsomót ,e föltét alatt ,időről-időre füzetenként közleni szándékozik a nagyérdemű közönséggel ,úgy méltóztassék azt mielőbb megkezdeni ;ellenkező esetben pedig tessék vele befűteni . Egyébiránt legyen ön tökéletesen meggyőződve ,hogy történjék bármi ,én mindenkor változatlanul s legillőbb tisztelettel maradok a régi jókedvű  Szürke zsák . Válasz . Tisztelt Uram ! Midőn önnek e helyen nyilvánosan felelek becses soraira ,mindenekelőtt a rám ruházott díszes czímekre nézve kell önt felvilágosítanom és illetőleg megnyugtatnom . A kérdéses czímek közül engem egyik sem illet s mégis mindegyiket rám illeszthetni . Ha ön e nyilatkozatomban ellenmondást vél látni ,úgy csak méltóztassék nyilvános gyűléseinken a politikai szónoklatokra figyelni s fogadni mernék ,hogy a fából csinált vaskarikában sem fog ön többé ellenmondást látni . Állításomat azonban ,minthogy politikusnak nem születtem ,alapos okokkal fogom támogatni . Ügyvéd nem vagyok ,mert rossz ügyet még soha nem védelmeztem ,mit a tulajdonképi ügyvédek épen oly értékű pénzzel fizettetnek meg maguknak ,mint a legjobbak ótalmazását ;továbbá ,ügyvéd nem vagyok ,mert én csak magamnak szerzek pénzt ,még pedig csupán munkálkodásomnak ,fájdalom !nagyon is törvényes ,azaz ,igen mérsékelt kamatjából :a valódi ügyvéd ellenben másoknak szerezget pénzt ,még pedig oly roppant kamatra ,hogy nagyságához képest óriási törvénykönyvünket pehelykönnyüségű szerelmeslevélkének kell tekintenünk ;végre ,nem vagyok ügyvéd ,mert engem csak akkor fizetnek ,ha a pört megnyerem ,azaz ,ha úgy végzem a rám bizatott munkát ,miként az tőlem kivántatott :míg a valódi ügyvéd az elvesztett pörökért is fizetést húz ,sőt nem ritkán az ellenféltől is jutalmat kap . S mind e mellett mégis azt hiszem ,hogy van okom ,melynél fogva az ügyvédi czímet bátran rajtam hagyhatom száradni . Én ugyanis ügyvédnek hiszem magamat ,mert az igazságot minden ügyben leplezetlenül kimondom s ezt kellene a valódi ügyvédnek is teljesítni ;ügyvédkedésemet én is jól megfizettetem magamnak ,de mégis csak úgy ,hogy védenczem ,azaz kiadóm ,miattam ne jusson koldusbotra s így kellene a valódi ügyvédnek is mindenkor cselekedni ;végre ,ügyvédnek vélem magamat tarthatni ,mert az irodalmi pöröket szeretem ,minthogy azokban mindig az igazság marad nyertes s ezért kellene a valódi ügyvédeknek is óhajtani ,hogy nyári jégeső gyanánt hulljon iróasztalukra a pörök halmaza . Mi a táblabiróságot illeti ,arról is oda kell először nyilatkoznom ,hogy én az nem vagyok ,mert én még soha nem törekedtem embertársamat barommá aljasítani s ezáltal tulajdon emberi méltóságomról is lemondani ,azaz ,én még soha nem korteskedtem ;a valódi táblabiró ellenben csak akkor van igazán elemében ,midőn ezer részeg ember által környeztetik ,kik még a napvilágot is lopótöknek nézik s aztán ily állapotban gyakorolják az alkotmányos jogot ;nem vagyok táblabiró ,mert tisztujításkor csak félek ,hogy úgy ne járjak ,mint az egyszeri czigány a kuruczokkal és labanczokkal s azért szépen kikerülöm a nemes atyafiakat :a valódi táblabiró ellenben épen ekkor keresi föl és ölelgeti őket ,habár máskor mindig zárva is előttök ajtaja ;nem vagyok táblabiró ,mert nincs ősi birtokom ,melynek nyakára hághatnék :a valódi táblabirónak ellenben van ősi birtoka s így némi kis jó szándék mellett idővel még a váltótörvényszék gyakorlati hasznait is élvezheti . Azonban ,mind e mellett is igényt vélek tarthatni a táblabirói czímre ,mert több közgyűlésen igen édesen aludtam már s bár némely valódi táblabiró is mindig alvás által kimélné meg tüdejét ;továbbá ,mert én is szeretek jól enni és inni s bár egy valódi táblabiró se birna ennél nagyobb gyöngeséggel ;végre ,mert irodalmi következtetéseim és itéleteim fölött is a közvélemény itél s bár egy táblabiró se feledné ezt ,midőn szónoklásra ,vagy itélethozásra készül ! Megnyugtatván önt e részletes taglalás által ,magára a fönforgó kérdésre igen rövid leend válaszom . Uram !ön rendkívüli bátorságot tanusít ,midőn «Magyar titkok »leleplezéséhez fog s én féltem önt ,ámbár ,régi közmondás szerint ,a bátrakat maga a szerencse is pártolja . Megtisztelő bizalmának azonban teljes készséggel felelek meg ,mert kéziratát végig olvasám s abban semmi oly botrányost nem lelék ,mi miatt napfényre jöttét károsnak kellene hinnem . Egyébiránt munkáját minden változtatás nélkül közlöm s nagy örömömre szolgáland ,ha ön azt minél huzamosb ideig fogja folytathatni . Névtitkát bátran közölhette volna ön velem ,én mindenesetre gondolatim legrejtettebb fiókjába zárnám azt ;azonban így is jól van ,mert hiszen én nem vagyok politikus ,következéskép nálam nem az a fődolog ,hogy ki írt vagy szólt ,hanem csak az ,hogy mit ! Fogadja ön szives üdvözletemet s legyen meggyőződve ,hogy senki nem szereti önt annyira ,mint én . N. I . Mielőtt folytonosan s bizalmasan beszélgetnénk egymással ,nyájas olvasó ,szükséges ,hogy egymással kissé megismerkedjünk . A világ legalább így okoskodik s mitagadás benne ,a világnak e tekintetben csakugyan van némi kis igaza ,ámbár különben ugyancsak megjárná az ember ,ha mindenben vakon iparkodnék újmutatását követni . Ámde ezen ismerkedésnek ezúttal igen nagy bökkenője van ,mert én ,emberi gyarlóságomnál fogva ,azt szeretem hinni ,a mit óhajtok ,azaz ,hogy számos olvasóm leend s én talán egyet sem ismerek közülök ;pedig vajmi szerencsésnek tartanám magamat ,ha szép olvasónéimat színről-színre ismerhetném ! Mivel azonban ez ,fájdalom !nem könnyen eszközölhető ,tehát azt hiszem ,vagy bátorkodom alázatosan hinni ,mikép politikai szónokaink beszélni szoktak ,hogy a méltányosság mostani dicső századában én sem vagyok köteles magamat megismertetni s higyjék el ,szép olvasónéim ,hogy önök mindenesetre csak nyerni fognak ,ha előttük végkép ismeretlen maradok . Azonban van mégis valami ,minélfogva alkalmasint meg kell magamat ismertetnem . Én tudniillik mások titkait akarom leleplezni s magam mégis titok fátyolába burkolóznám ? Ez megrendíti korábbi határozatomat ,mert én nem vagyok politikus ,ki hatalmas beszédet mond a párviadal ellen s egypár óra mulva már megverekedik társával s azért a titkok titkát ,vagyis születésem titkát csakugyan elmondom ;ámbár megvallom ,hogy kissé nehezemre esik e gyarlóságot napfényre deríteni ,mert nem tartozom azon együgyű bangók közé ,kik származásukkal kérkedni szeretnek ,mivel egyebet úgy sem tudnak magukról mondani . Én ,mikép azt a szíves olvasó már rég tudja ,a Szürke zsák vagyok ,de épen nem ám valami paraszt buzászsák ,hanem valódi nemesi származású s ezt korántsem hiúságból mondom ,hanem csupán azért ,mivel legfőbb feladatomnak tekintem azt ,hogy mindenkor és mindenütt hű maradjak az igazsághoz . Állításomat világosan bizonyítom be ,nehogy azt higyje valaki ,mikép csak afféle mai világi nemes ember vagyok ,ki azért mondja magát nemes származásúnak ,mivel atyja valamely megyében táblabiró volt . Atyám egy valóságos nemes származású spanyol juh hátán pillantá meg a napvilágot ,gyapjúalakban ugyan ,de nemes gyapjúalakban . Azért azonban tökéletes jó magyar volt ,mert már apja is Magyarországban született . A nyáj nemes ember tulajdona volt ,ki csak annyiban különbözött atyámtól ,hogy nemességét vette ,míg ez születés által öröklé azt . Hogy a gyapjú zsidó kezeibe került ,azt alkalmasint említnem is fölösleges ,mert mindenki jól tudja ,hogy nálunk mindenben zsidó és zsidóskodás viszi a főszerepet . Anyám selyembogárból származott s ugyan ki ne tartaná kutyabőr nélkül is nemesnek a selyembogarat ,melynek a világ legszebb kelméit köszönhetjük ! Selyemkelmék használata mulhatlanul szükséges a trónon ,egyházban ,minden hófehér vállakon és arra is ,hogy hamarább csődülethez juthassunk . Tehát a nemes gyapjú és nemes selyem a gácsi gyárba vándorlott s belőlük ,vegyítve ,azon kelme készült ,melyből viszont én készültem . E szerint méltóztatnak átlátni ,szíves olvasóim ,hogy én vegyes házasság szülöttje vagyok ;kivételképen azonban mind a két szülőm szokásait követém :én ugyanis oly bátor és szerelmes levék ,mint atyám és oly sokat költöttem ,mint a selyembogár . Egyébiránt :«Nevelés formálja az embert »,ezt mondá egy régi magyar iró s valóban tökéletesen igaza volt ,mert ugyan mit használt volna nemesi származásom nevelés nélkül ? Vannak ugyan nemes emberek ,kik azt hiszik ,hogy csak drága lovaikat kell idomár kezeibe adniok ,gyermekeiket ellenben majd felnöveszti ugyis a pénz és nemesi származás . S talán igazok van ,mert jól kiidomított lovaik díjakat nyernek a pályagyepen s utóbb jó áron kelnek el ;de ugyan hol birnának gyermekeik gyönge lábaikkal pályázni s ugyan ki adna érettök csak egy fillért is ! Én szerencsésb valék s rövid idő mulva születésem után Leszimirszky ügyes kezeibe juték ,ki azonnal átvitt a nevelés minden szakaszán . Először is posztónyiróhoz külde ,mert ez az első elemi iskola ;ebben csurgó alól csepegő alá kerül a tanítvány s igen sok verésben részesül ,mit különben mángorlásnak neveznek . Ez minden első iskolában így megy . Ezután kiszabattam ,azaz ,elhatároztaték ,hogy mily alakuvá kell lennem ,annak bebizonyítására ,hogy tulajdon akarattal soha nem szabad birnom . Ki ne tudná ,hogy ez egyik alapelve a legboldogítóbb nevelésnek ! Végre a tanítási elvek ,czérnaalakban ,minden részemet többször átjárák ,hogy befejezett tudományos egészet képezzek s utóljára gombalakban a szükséges diplomákat is megnyerém ,melyek csak arra használtak ,hogy tökéletes elkészülésemet mindenki elhigyje . Ezen nevelésem sok pénzbe került ugyan ,de hiába ,a jó nevelő jól fizetteti magát . Ime ,nyájas olvasó ,születésem titkát felfödözém ön előtt s most már ,miután én a legparányibb körülményt sem titkoltam el ,úgy hiszem ,tökéletesen föl vagyok jogosítva ,mások titkairól levonni a rejtő fátyolt . Még egyet . A «Szürke zsák »folytonos emlegetése talán untatni fogná önöket ,kérem tehát ,méltóztassanak maguknak jól megjegyzeni ,hogy ezentúl egyszerűen csak a «Bende »nevet fogom sajátomul használni . Nevelésem befejeztetése után három út állott előttem ,melyen az életdicsőség csúcsára kapaszkodhattam volna ,tudniillik :hivatalviselés ,járdakoptatás és utazás . Sokáig nem tudék a választáson eligazulni . A hivatalviselést magábanvéve igen szép életmódnak hivém ugyan ,de annyi ezer meg ezer hivatal közül ugyan ki tudná a legczélszerűbbet kiválasztani ? A megyei hivatal igen szép ,de -nekem nem kell ,mert én mindig egyenlő vagyok s a három esztendő vége felé világért se tudnám azon nemes atyámfiát ölelgetni ,kit harmadfél év előtt lólopás miatt becsukatni kényszerültem . A városi hivatal is derék ,de nekem egyetlen Herr Vetter-em és egyetlen Fra Mahm-om sincs valamennyi nagy városában a szép Magyarországnak ;e szerint irnoki méltóságnál bajosan birnék magosbra vergődni . Gazdasági hivataloknál mindig csepeg valami ,habár nem csurog is ,a mint mondani szokták ;de ott is irnoksággal kell a munkát kezdeni s ha az ember a tiszttartó lányát nőül nem veszi ,vagy a földesur lovait is oly tiszteletben nem tartja ,mint az indusok a braminokat ,úgy bizony hálát adhat istenének ,ha vénségére valamely pipaszárnyi hosszú faluban ispánságra emelkedhetik . Még más hivatalokról is gondolkodtam ,de végre csakugyan meggyőződém arról ,hogy a rendes hivatalviselés nem nekem való ,tollrágó naplopóvá lenni pedig semmi kedvet nem érzék magamban . Eziránt tisztába jövén magammal ,figyelmemet a járdakoptatásra fordítám s meg kell vallanom ,hogy ezt igen pompás életmódnak gondolám . Mindent tudni és látni ,mi az utczákon történik s néhány nap mulva jóizüen kaczaghatni az ujságirókat ,kik csupán hallomás után beszélhetvén ,egészen fonákul írják le az újdonságokat ;a szép hölgyeket boltról-boltra kisérni ,nyomról-nyomra követni ,némely édes és keserű titkocskáikat kilesni s bizonyos férjeket ,vőlegényeket és szerelmeseket annak idejében derekasan kinevethetni ;az éber rendőrök fölött részvevőleg szánakozni ,midőn alvásuk közben kezeikből a pipa ellopatik :mindez mennyi kéjjel s örömmel árasztja el az embert ! De egy bökkenője ennek is van . Minden járdával ellátott városban annyi a járdarontó naplopó ,hogy Isten a megmondhatója s így közülük kedvezőleg kitünni vajmi nehéz . Én pedig mindenáron ki akarok tünni s kész vagyok szakállamat földig növeszteni ,ha máskép nem birom magamra vonni az emberek figyelmét . Hát az utazás ? Ez alkalmasint a legderekabb ,gondolám magamban s csak az került még némi fejtörésembe ,hogy tulajdonkép hová és mi czélból utazzam . A magyarok ősi lakhelyének kinyomozását egyetlen lépésre sem tartám méltónak ,mert nekünk előbb arról kellene gondoskodnunk ,hogy mostani hazánkban valahára erős ,kiirthatatlan gyökeret verjünk s ne ingadozzunk minden legkisebb szellősuhogástól ,mint a Tóbiás szakálla . Külföldi szokások leirásának szinte nem vagyok barátja ,miután még a szomszéd magyar falu szokásait sem ismerjük . Vagy külföldi intézetekkel ismerkedjem meg ,hogy azokat nálunk honosíthassam ? El e gondolattal ! Ismerjük meg előbb hazánk szükségeit s azután orvosoljuk saját természetünk szerint ,mert nem minden gyógyszer használ mindenütt egyenlőn . Eh ,gondolám tehát végre ,utazni fogok úgy ,mikép most fiatal hazánkfiai rendesen utazni szoktak ,tudniillik ,hogy utazásaimból visszatérve ,így beszélhessek : -Ah ,barátom ,X ...szónokunk jól beszélt ugyan ,de bezzeg ,midőn O ’Connellt a londoni parlamentben mennydörögni hallám ! -Ez a kis donna jól tánczol ugyan ,de a párisi tánczosnők egészen máskép bájoltak el engem ! -Sok szép vidék van hazánkban ,az igaz ;de ,barátom ,mi ez a tiroli és svejczi gyönyörű tájakhoz képest . Nemde dicső ez ,nyájas olvasó ,midőn ilyeneket mondhat az ember ? Hogy azután értettük -e O ’Connellt s ébren vagy alva utaztunk -e keresztül a tiroli és svejczi tájakon ,az tökéletesen mindegy ,szavaink azért mindig egyenlő hatásuak lesznek . Én tehát külföldre utaztam ,mivel azonban elég ember találkozik napjainkban ,ki utazásait leírja ,azaz könyvtárakban összeszerkeszti ,tehát én mélyen hallgatok külföldi tapasztalatomról s majd csak azokat terjesztem elő ,miket hazámban gyüjték s miknek valódi megitélésére a külföldiekben nem csekély segélyt találtam . Külföldről visszatérvén ,mindenekelőtt néhány rokont látogaték meg az Alföldön s onnan egyenesen Pest felé indultam ,hol mint dús tapasztalatokkal terhelt utazó ,kitünő szerepet hivék a járdakoptatók közt játszhatni . Nagyváradig lóháton kívánék haladni ,hogy a szép alföldi tájakat annál nagyobb kényelemmel láthassam . Mindjárt első nap délután három óra tájban a Berettyó egyik ágához ,vagy talán magához a főfolyamhoz érkezém s már távolról látom ,hogy a révészek épen indulni akarnak . Lovamat tehát kissé megugratám s még épen jókor érkezém a parthoz . A révész épen akkor akará a kompot eloldani . -Atyafi -így szólék hozzá -én is át akarok menni . -Majd visszajövünk -felelé nyugodtan a révész . -Jó borravalót adok ! -Hát melyik uraságnak embere az úr ? -Én ? -Igen hát . -Magam ura vagyok . -És lóháton jár ? -Hát ugyan miért nem ? -Nálunk csak az urasági cselédek szoktak néha lóháton járni ,mikor épen nincs czigány a faluban ,kit valahová gyalog lehetne küldeni . -Jól van ,jól ,atyafi ,bocsásson kend a kompba s megkapja a borravalóját . -Instálom tekintetes uram ,nem lehet ,mert ha lova egyet ugrik ,bizony mindnyájan kiborulunk ;hanem majd inkább kitoljuk ennek a zsidónak a szekerét és a tekintetes urat visszük előbb át lovastól . -Eh ,ne bántsuk a szegény zsidót ,az én lovam oly okos állat ,hogy bizonyosan nem fog bajt szerezni . -Isten neki ,tekintetes uram ;de hát a borravaló ? -Majd a túlsó parton . -Jobban szeretném ám most . -És ugyan miért ? -Hátha kiborulunk és tekintetes uram a Berettyóba vesz ? -Ne féljen kend attól ,jól tudok én uszni . -Soha bizony ! Úr a tekintetes úr és még úszni is tud . A révész sokáig csóválta még fejét s nem birá fölfogni ,hogy mikép tudnak az urak egészen az uszásig lebocsátkozni . Lovamat a zsidó szekerének első lőcséhez köték s én mögötte ,a révész mellett állapodám meg ,ámbár nagyon unszolt ,hogy foglaljak helyet a kocsiülésen ,mert könnyen vízbe szédülhetnék ,ha állva maradok . Úgy látszott ,hogy a jó révész sok urat látott már s azért hitt engem is oly igen gyönge idegzetünek ,vagy magyarosabban ,véznadongájunak . A révész meggyujtá pipáját s szerencsésen megindulánk . Csak ekkor tekinték becsületesen körül s meg kell vallanom ,hogy nem a legjobban kezdém magamat érezni ,midőn azon törékeny edényt megpillantám ,melyre e pillanatban halandó részeim bizva voltak . Két korhadt vályú ,melyek isten tudja hány évig szolgáltak ezelőtt valamely tanyán itatásra a nagyszarvú gulyának ,meglehetősen foszladozott gúzszsal kapcsolatban tartatva ,oly kompot képezett ,melyhez képest az úgynevezett lélekvesztő-csónakot valóságos tengeri vitorlásnak mondhatni . Egy hosszú parasztszekér fele az egyik ,fele a másik vályuban állott s így legalább attól nem félheték ,hogy a vályuk el fognak egymástól válni ,mert akkor a szekérnek is mindenestől kétfelé kellett volna oszlani ,a mi nem egykönnyen történheték meg ,mert magosan meg vala terhelve ökörbőrökkel ,melyek szarvai mind kifelé állottak ,mintegy megvíhatlan sánczot képezve minden ellenséges megtámadás ellen . A bőrök magas tetején szakállas zsidó ült ,ki majd imádkozott ,majd ismét a felhőkre forgatá szemeit ,hogy ugyan nem közelít -e vihar ,mely őt gonosz büzű ,de azért jó nyereségű trónjától a Berettyó hideg karjai közé sodorhatná . A zsidó kocsisa a vályú hátulján állott ,hosszú póznával tologatva előre alföldi gőzösünket s néha-néha aggályosan tekinte két lovára ,melyek mogorva tekintettel úsztak a komp után ,melyhez ellenállhatatlan erővel kapcsolá őket a kötőfék . Szegény lovak ! Bizonyosan azért nehezteltek ,mivel nekik fáradságosan kelle úszniok ,míg az én lovam egész kényelemmel állott a vályú elején ,ámbár tulajdonkép ő is csak ló volt . Hja ,szegény lovacskák ,mondom ,ne haragudjatok effélékért ,ha hosszú életűek akartok lenni itt e földön ,mert nemcsak veletek történik ilyesmi ;én már oly esetet is eleget láttam ,hogy szamár ült a kocsiban és négy derék ló húzta . Kár ,hogy a szegény lovak nem érték e vigasztalásomat . A révész mellettem állott ,szinte száraz hosszú póznával kezében ,melylyel irányt adott a kompnak vagy hidasnak ,mikép ő jobban szereté nevezni . Unalomból következő párbeszédet nyiték vele : -Régen révészkedik kend itt már ,atyafi ? -Öregapám is révész volt már itt ,tekintetes uram . -És mindig ily rossz volt a komp ? -Rossz -e ? Ennél még rosszabbat is láthat az úr a mi vidékünkön . -És mégis fizetni kell rajta ? -Hát hogyne ! A paraszt ,zsidó ,meg német fizet ,de az urak szabadok ,a czigányok pedig egy nótát húznak köszönöm fejében . -Hová lesz azon pénz ,mely itt fizettetik ? -Birák uraimék szedik föl és azután beszámolnak vele . -Hát kend mi fizetést húz ? -Csak azt biz én ,uram ,a mi úgy csöppen-csurran ,azután meg úr dolgára nem kell járnom . -Nem szokták a hidast néha megvizsgálni ? -De meg ám ,minden tavaszkor itt terem a törvénybiró egy pár eskütt emberrel és a javításért fölrónak egy-két forintocskát . -És ki viszi véghez a javítást ? -Senki . -Hogyan ? -Nem ám ! A javítás csak abból áll ,hogy eskütt uraim egyet isznak ,én pedig jól tartom őket halászlével s kitatarozom a hidast ,ha épen valami baja van . -Miért nem jelenti kend be ezen csalást ? -Ugyan kinek ? Talán bizony az ispánnak ? Uram fia ,hiszen olyan kevély ,mint az egyszeri béka . -Hát miből állott az egyszeri béka kevélysége ? -Azt beszélik biz arról ,tekintetes uram ,hogy egyszer lovat patkoltak a falu végén ;a béka ezt meglátta és annyira elbizta magát ,hogy előugrott lukából s oda tartotta körmös lábát ,hogy őt is patkolják meg . -Mégis csak szólni kellene kendnek valakivel ? -Nem én ,uram ,mert jól ismerem én a világ mostani forgását . Mindig ezt mondta nekem megboldogult apám ,az isten nyugtassa meg szegényt ! Gergely fiam ,ha csalást látsz ,hallgass vele és gondold meg ,hogy a sas nem bünteti meg a kányát ,ha a tyukot elviszi ,mert ő maga meg a bárányt ragadja el . Én becsületes ember vagyok ,a mennyire lehet ,de más dolgába nem avatom magamat . Azt tartom én ,édes jó uram ,hogy :ne szólj nyelvem ,nem fáj fejem . Már megnyitám ajakimat ezen erkölcsös párbeszéd folytatására ,midőn siralmas hangon ejtett szavak hatottak a füleimbe : -Nagyságos uram ,nagyságos uram ,segítség ! Bizony isten ,mindjárt megesz ! Föltekinték s látám ,hogy a szegény zsidó majd leesett bőrös trónjáról szörnyű rémületében . S mi ijeszté őt meg annyira ? Lovam ,hihetőleg unalomból ,első lábait a rúdszegre tevé s farkasszemet kezde a szegény zsidóval nézni . -Ej ,ne féljen kend ,lovam jobb ételre szokott . -Talán bizony korpát szagolt Iczik gazdauram fejében . -Az én nevem Móricz . -Mindegy az ,mégis csak Iczik kend azért ,mert zsidó . E rövid szóváltás után lovam ismét leereszté lábait ,a nyugalom helyre állott és mi kevés pillanat mulva szerencsésen partra érkeztünk ,hol a révész ,megkapván tőlem az igért borravalót ,azonnal a zsidónak is nyujtá hólyagos markát . -Isten áldja meg kendet ,révész gazda ,sok szerencsét kívánok . -Hohó ,nem oda Buda ! Csak fizessen kend Iczik gazda . -Fizessek ? -Biz úgy ám . -De ugyan mit fizessek ? -Hogy mit ? Hát két ló ,két ember és egy szekér után hat garast . -Hat garast ? -Annyit hát . -Merkverdig ! Hogyan fizessek én most hat garast ,derék becsületes révészgazda ,mikor én már fizettem . -Nekem ? -Kendnek ám ,még a túlsó parton ;talán a nagyságos úr is méltóztatott kegyesen látni . -Én nem láttam . -Csak fizessen kend ,mert mindjárt lekötök egy marhabőrt a szekérről . -De nekem mégis úgy tetszik ,hogy én már megfizettem kendet . -Utoljára mondom ,Iczik gazda ,fizessen kend ,különben - -Na na ,révész gazda ,itt a pénz ;hiszen én nem akarok csalni ,de azt gondoltam ,hogy már kifizettem kendet . E szerint a béke helyre állott s a zsidó kocsisa befogott ,miután lovairól a nadályokat leszedé ,melyek a Berettyóban rájuk tapadtak . A fönnebbi nevezetes események után kényelmesen lovamra vetém magamat s a mocsáros vidéken lassacskán tovább kezdék haladni ;most azonban már nem egyedül ,mert Móricz zsidó ,vagy Iczik gazda ,szorosan mellettem lépegetett ,míg fölhalmozott szekere nyikorogva baktatott utánunk . E ragaszkodást kissé gyanusnak kezdém tekinteni ezen elhagyatott vidéken ,főkép ,miután látám ,hogy a zsidó kocsisa alig birá levenni műismerő szemeit szép lovamról s többször tekinte körül az egész tájon ,mind tulajdonkép mulhatlanul szükséges lett volna ;aggályomat azonban csakhamar kinevetém ,miután meggondolám ,hogy derekasan föl vagyok fegyverkezve s különben is ,hatalmas testi erőmnél fogva ,nem egy könnyen lehet okom tulajdon árnyékomtól megijedni . E gondolatimat a zsidó következő szavai szakaszták meg : -Bizony szép állat ! -Melyik ? -Melyik ? Lehet -e itt másról szó ,mint a nagyságos úr lováról . Száz aranyat testvérek közt megér . -Ötszázért vettem . -Elhiszem ,oh elhiszem ! Nem is mondottam még ki utolsó szómat . Ha nagyságod alkudni méltóztatik ,én ... -Nem eladó . -Oh ,elhiszem ! Ki is tudna ily gyönyörű állattól megválni ? -Kend úgyis csak bőrét tudná használni . -Oh ,tekintetes uram ,nem voltam én mindig bőrszedő zsidó ! Az én nevem jó név volt ,de most már annyira sem becsülik ,mint a görbe kigyóét . -Talán valami nagyszerű bukás érte kendet a spanyol zendülés miatt ? Külföldi kötelezvényekkel kereskedett ,Móricz gazda ,nemde ? -Nagyságod gúnyolódni méltóztatik . -Nem mondaná el kend tehát őszintén korábbi sorsát s mostani helyzetének okait ? -Oh ,nagyságos uram ,fájdalmasan esik ezt elmondanom . -Egy-két aranyat nem sajnálnék a történetért ,ha érdekes ,mert nagyon unatkozom . -Nagyságod oly csodálatosan uralkodik fölöttem ,hogy nem tagadhatom meg kívánságát . Csak ez az ,mi szólanom parancsol s korántsem a három arany . Nemde ,három aranyat kegyeskedett nagyságos uram igérni ? -Ám legyen ;de őszinte lesz -e ,Móricz gazda ? -Mint a tiszta víz ,melyet Mózes vesszeje a kősziklából fakasztott . -Tehát dologra . -Nagyságos uram bölcs és tanult úr s bizonyosan tudni fogja ,hogy nekünk igen jó új törvényünk van most ,mely váltótörvénynek neveztetik . -Igen ,csak tovább . -Ezen törvény sok szegény zsidót meggazdagított már ,mert annak segélye által a legnagyobb kamatot is bátran és pontosan be lehet hajtani . -E szerint hát kend is uzsoráskodott ? -Merkverdig ! Ugyan kérem ,nagyságos uram ,micsoda az uzsora ? Ha én tőlem valaki az ökörbőrt ötven forinton veszi meg ,midőn az csak huszat ér ,tehetek én arról ? Nyakába kötöm én neki bőrömet ? Az uraságoknak oly drágán szabad vásárlani ,mikép nekik tetszik . -Tehát a pénz is bőr ? -Az mindegy ,drága nagyságos uram . Az én pénzem drága ,nagyon drága ,mert a zsidó igen nehezen jut pénzhez . -Ám legyen ! Tehát mi baja volt kendnek a váltótörvénynyel ? -Mindjárt elmondom . Hét esztendős koromban három huszast adott kezembe az atyám s ezen kis pénz nagy áldást hozott rám . Alig léptem át negyvenedik évemet s már közel állottam a százezerhez . Ekkor a nagyravágyás ördöge megszállá lelkemet s én egyszerre akarék dúsgazdaggá lenni . Minden oldalról pénzt szedtem föl ,sokkal többet ,mint a mennyit egész kereskedésem megért és ez könnyen ment ,mert váltóim nemcsak Pesten ,hanem az egész környéken is tiszteletben állottak . -S mire való volt e sok pénz ? -Mindjárt elmondom . Midőn az idő közelített váltóim kifizetésére ,egy jó barátomnak százhuszezer forintról adék váltót ,még pedig lejárt fizetési határidővel . Barátom azonnal föladott a váltótörvényszéknél ,boltomat becsukatá s áruimat eladatá . Ekkor hitelezőim is fölébredtek ugyan ,de természetesen ,már későn ,mert vagyonom azon százhuszezres váltó kielégítésére is alig terjedt . Fogásom tehát szerencsésen sikerült ,mert jó barátom becsületesen kezeimbe adá az áruimból kapott pénzt s én háromszázezer forinttal terhelten szerencsésen elhagyám Pestet . -Hiszen ez valóságos lopás volt ! -Kérem alázatosan ,nagyságos uram ,darab ideig magam is azt gondolám és kissé irtóztam tőle ;de miután látám ,hogy e fogást többen gyakorolják ,tehát nem birtam a kisértő ördöggel daczolni . -És hová tette kend a sok lopott pénzt ? -Hová tettem ? Bár tettem volna inkább a földbe ,vagy költöttem volna el az emanczipatióra ,ha találkozék valaki ,ki azt tőlem elfogadja ;de én mind ezt nem tevém ,hanem tárczámba zárám pénzemet és hitetlen feleségem ellopta és megszökött vele ! -Tulajdon felesége ? -Igen ,tulajdon feleségem ,ki oly szép volt ,mint Rachel s oly fiatal ,mint a tavasz kezdete . -Nyilván mást szeretett a szép menyecske ? -Alkalmasint ,de én soha nem gyanakodtam ellene . -Az igen természetes ,mert az effélét mindig a férj szokta utoljára megtudni . -Sokáig kerestem őt ,de nem juthaték nyomába . Végre szakállamat megnövesztém ,néhány megmaradt gyürümet eladám ,kocsit ,lovakat vettem s most ismét alant kezdem a kereskedést . -Nem ártott a leczke a csalásért ,jó Móricz gazda . -De mondhatom is ,nagyságos uram ,hogy most már csupán becsületes utakon járok . -Legjobb is az . -Szabad már most alázatosan kérnem a négy aranyat ? -Négy aranyat ? -Igen ,a mit kegyesen igérni méltóztatott ,nagyságos uram . -Ej ej ,Móricz gazda ,hát ez a magasztalt becsületes út ? Hiszen én csak hármat igértem . -Merkverdig ! Én akár meg mertem volna rá esküdni ,hogy négyet . -Bizony csak három volt az ,Móricz gazda . Itt van . -Köszönöm alázatosan . -Sokáig volt nőd a szép ...mi is volt a neve ? -Eszter . Csak négy hónapig éltem vele egy födél alatt . -Irja le kend előttem körülményesen a szép tolvajt ;én sokat járok-kelek s lehet ,hogy valahol nyomába akadok . -Mellemen van arczképe ,méltóztassék megtekinteni . -Szép ,valóban ,csodaszép ;most már nem csodálom ,hogy talált férfit ,ki jobban megérdemlé szerelmét ,mint kend . -Pedig mint szerettem ! -Régen szökött el ? -Két év előtt . -Hol lakik kend most ? -Micsoda ? Nagyságos uram talán méltóztatik ... -Azt gondolod ,hogy elárullak ? Ne félj ,bizalmadat pénzen vettem meg ,elárulásodat tehát csalásnak kellene tartanom . Nyugodt lehetsz . -Közel lakom Czibakházához s csak ott méltóztassék utánam a korcsmában tudakozódni ,ha talán hirt hallana nagyságod gonosz feleségemről . -Jól van . -Szabad kérdeznem ,hogy hová méltóztatik most utazni ? -Pestre . -Pestre ? Lóháton ? Ez igen nagy munka . -Csak Nagyváradig nyargalok ,onnan pedig gyorskocsin folytatom utamat . -Én alkalmasint nem fogom többé látni a szép Pestet . -Elhiszem ,mert becsipnék kendet . De esteledik már az idő ,sietnem kell . Jobbítsa kend meg magát ,Móricz gazda . Jó éjszakát ! -Ne méltóztassék sietni ,nagyságos uram . A Körmösi csárda kétmérföldnyire fekszik innen ,elég lesz az mára ,mert onnan még öt mértföldre esik a legközelebbi falu . -Igazán ? -Becsületemre mondom . -Arra nem sokat építek . -Méltóztassék kocsisomat megkérdezni ,nagyságos uram . -Jól van ,tehát együtt mehetünk . Itt vége lett beszédünknek ,mert én ügetésre nógatám lovamat ,a zsidó pedig ,miután néhány szót válta kocsisával ,felkuporodott bőreire s lovait szinte gyorsabb haladásra kényszeríté . Mindez nem kerülé el figyelmemet ,de pisztolyaim jó állapotban voltak s én fütyörészve folytatám utamat és csöndes elmélkedésekbe mélyedtem ,melyek részint multamat ,részint jövendőmet tárgyazák s miket a nyájas olvasó szives engedelmével ,elhallgatok ,mert a multról eleget mondottam már ;jövendőm pedig annak idejében ,úgy is napfényre fog majd jönni . Egypár óráig ügeték e néma andalgásba ,midőn távol kutyaugatás hatott füleimbe . Szemeimet a nesz után irányozván ,távolban világot láték csillámlani s csak ekkor vevém észre ,hogy a nap már lenyugodott ,nem a tenger sima ölébe ugyan ,hanem a gőzölgő posványok lágy párnáiba . Körülöttem bolygó tüzek emelkedtek s változatos lidérczi tánczot jártak ,mi lovamat gyakori félreugrásra birta ,engem pedig óvakodóvá tett ,nehogy valamikép lemaradjak a nyeregből ,mint a vasárnapi lovagok Pesten ,midőn feledékenységből azt hiszik ,hogy kantár helyett rőf van kezeikben s végighuzogatják a ló száján a kemény zablát . A kutyaugatás mindinkább közelebbről hangzott ,a bolygótüzek fényesebben ragyogtak ,a békák kedélyesen énekeltek ,a bölömbikák pedig komolyan zúgák egyhangú dalukat ,míg az égen fekete felhők kezdének tornyosulni ,jelentve ,hogy a forró nyári napot alkalmasint viharos éj fogja követni . Midőn a csárdához érkezénk ,már egészen fekete volt a láthatár s a távolból egyes szélsuhogások zúgtak végig az árva magányon ,mik közé tompa moraj vegyült néha ,minőt távol mennydörgés szokott okozni . A teljesen beállott sötétség miatt csak annyit láthaték ,hogy a csárda dombon áll s körülötte legparányibb nyoma sincs a kerítésnek . A nagy komondor morogva csóválá bozontos farkát a zsidó és kocsisa körül s ismeretségben látszott velük állani . Mindez nem nagy vigasztalásomra szolgált ugyan ,azonban a sötétségben badarság lett volna tőlem az ingoványos lapályon tovább tévelygeni s azért csakhamar elhatározám magamat és lovamról leszállottam . A zsidó akkor már kengyelemet tartá s nagy alázatossággal szóla : -Csak méltóztassék besétálni ,nagyságos uram ,én majd a nyerget utána viszem ,a lóról pedig kocsisom becsületesen gondoskodni fog . -Jól van ,Móricz gazda ,jól ;köszönöm szivességét . Csak pisztolyaimat veszem magamhoz ,mert azok nélkül nem szeretek ily elhagyatott csárdába lépni . -Ah ,nagyságos uram jól föl van fegyverkezve ,a mint látom ;már ez derék ,ámbár itt ugyan nincs mitől félnünk . A csárdás igen becsületes ember ,egy év óta majd minden héten betérek én Marczi gazdához s még legkisebbet sem láttam ,mi gyanura szolgáltatott volna alkalmat . -Annál jobb ,ha úgy van ;fegyvereimet nem szeretem használni ,de azért csakugyan mindig tökéletesen el vagyok rá készülve s mondhatom ,hogy életem mindenesetre nagyon sok vérbe kerülne . -Isten mentsen ,nagyságos uram ,már szinte félni kezdek ;azonban ,még egyszer mondom ,hogy nincs mitől tartanunk . Ez alatt a zsidó lecsatolá nyergemet ,én pedig pisztolyaimat keblembe ,vagyis tulajdonkép oldalzsebembe rejtvén ,útitáskámat karomra vevém s a zsidó kiséretében a csárdába léptem . Átlépvén a küszöböt ,konyhában látám magamat ,melynek tűzhelyén vígan pattogott a lángra éledt száraz nád s rókával fenyegeté a lomhán nyújtózó nagy macskát ,mely igen epedve tekinte a lángok fölött függő vasbográcsra ,melynek illata engem is kibékíte némileg a rozzant csárdával . A tüzet álmos szolgáló élesztgeté ,kinek vénségét csak rútsága haladá meg ;a zsidóra azonban bizalmasan hunyorgott s mintegy magasztalólag szóla : -Mégis csak derék ember kegyelmed ,Móricz gazda ,mindig hoz nekünk valamit . A zsidó arczán bosszúság látszott átvonulni ,mely azonban csakhamar gúnyos vigyorgássá változott ,mit e szókkal kisért : -Ezúttal csak e lóostort hoztam számodra ,mert ,úgy hiszem ,nem ártana lomha csontjaidat kissé megfrissíteni . Lódulj az ólba s adj szénát és zabot a nagyságos úr lovának . A leány morogva távozott s a zsidó mintegy mentegetőzve fordult hozzám ,mondván : -Hóbortos vén cseléd ez ,nagyságos uram ,de nagyon hű s azért mindent eltürnek neki . Méltóztassék a szobába lépni ,ott kellemesb tárgyat fogunk látni . -Azt nagyon óhajtom ,mert ezen konyhai doromb boszorkánynak is beillenék . Ezúttal csakugyan nem hazudott a zsidó ,mert a csapszobában oly csinos menyecske ült a hosszú asztal mellett ,hogy pesti kávésnő szerepét is bízvást magára vállalhatná . Karjain mintegy fél éves gyermeket tarta s oly édesen pillanta a kis alvóra ,hogy ,pirulva vallom meg ,szinte féltékenyen és irigyen tekinték a mogorva kifejezésű ,de egyébiránt csinos fiatal férfira ,ki a menyecskével szemközt ült s bizonyosan férje volt . -Sok jó estét ,szép asszony ,-szólék nyájasan a piruló menyecskéhez -kaphatok-é szállást s egy pár falatot a füstölgő bográcsból ? -Szívesen ,tekintetes uram ,ha szegény hajlékunkkal megelégszik ,-felele mosolyogva s mégis nem minden aggály nélkül a menyecske . -Reménylem ,hogy szegény legények nem járatosak ide ? -Talán csak nem tart az úr engem orgazdának ?-szóla nem minden durvaság nélkül a csárdás ,ki eddig néhány szót váltott a zsidóval . -Isten mentsen ! Ilyen szép asszonyka csak böcsületes embert szerethet . -Még kevélylyé teszi a tekintetes úr a feleségemet az efféle mézes szavakkal . Asszony ,láss az étel után . A menyecske sajátszerű aggályos tekintetet vete rám ,mi gyanúmat nagy mértékben nevelé s gyermekét a sarokban álló ágyra tevén ,távozott . Én a lóczának azon részére települtem ,mely az ágyhoz legközelebb állott s végig jártatám szemeimet a meglehetősen tágas szobában . Egyik szögletét a nagy mennyezetes ágy foglalá el ,melyen most a gyermek alvék ,a másik szögletben terjedelmes búbos kemencze állott ,rácsozattal s paddal kerítve ,míg a harmadik sarokban létra volt a falhoz támasztva ,mely a padlásra vezete ,végre ,a negyedik szögletben a pinczeajtót pillantám meg s azon saroktól egészen az ágyig hosszú tölgyasztal állott ,mindkét oldalán lóczákkal ellátva . A csárdás a pincze ajtaja mellett ült ,tehát velem épen szemközt ,a zsidó pedig jobb oldalán foglalt helyet ,s ha nem csalatkozám ,többször jelbeszéddel iparkodék őt útitáskámra vagy személyemre figyelmeztetni . Ennek sikerével azonban alkalmasint nem elégült meg ,mert kevés pillanat mulva így szóla a csárdáshoz : -Marczi gazda ,megvan-é még a kelmed sárga csikaja ,melyre egyszer már alkudtunk ? -Meg bizony . -Szeretném megvenni lógósnak ,mert az én tátosaim már alig bírják a terhet . Nézzük meg ,ha nem sajnálja kelmed fáradságát . Móricz gazda be sem várá a csárdás válaszát ,hanem azonnal az ajtó felé indult s a mogorva férfi minden késlekedés nélkül követte őt . Most látám csak ,hogy a csárdás széke mögött két pisztoly s egy hatalmas ólmos fütykös függött a falon ,még pedig oly alant ,hogy azokat rögtön lekaphatá . Talán nemes ember ,gondolám ,s tisztújításokra jár ,hol az efféle fegyvereket igen jól használhatni . De hátha zsivány ? Ej ,majd elválik ! Még egyszer gondosan körültekinték ,de semmi gyanúst nem pillanték meg ;egy kis tükör ,néhány légypettyes kép a falon ,melyek Genovéva érzékeny történetét ábrázolák s a debreczeni kis kalendáriom ,mely a valóságos álmoskönyvön hevert az ablakban ,ez volt minden ,mit láthaték ;sőt mi több ,az ágy mellett szenteltvíz-tartó ,feszület és olvasó is függött . Ennek megpillantása meglehetősen lecsöndesíté gyanakodó kedélyemet s már épen egy üveg pezsgőt akarék kivenni útitáskámból ,a szép menyecske fölvidítására ,midőn ez rögtön a szobába lépett s halálsápadtan e szókat mondá : -A tekintetes úr oly nyájas ,oly fiatal ,oly -szép ;-tevé hozzá szemérmesen -hagyja el házunkat minél előbb . Többet nem mondhatok és utóbb nem is segíthetek . E szók után villámgyorsan tünt el ismét vissza a konyhába s hangosan énekelni kezde . Megvallom ,hogy ezen most már váratlan nyilatkozat kissé megdöbbentett s gondolkozóvá tett . Már szinte hajló valék lovamat megnyergelni s gyors lábaira bízni ügyemet ;de csakhamar meggondolám ,hogy a csárdás ,zsidó és kocsisa ellen szerencsés sikerrel ótalmazhatom magamat ;ha pedig többen találnának jönni ,akkor a szabadban ,ismeretlen vidéken ,még nagyobb veszélynek tenném ki magamat . Maradásra határzám tehát magamat . Ekkor a zsidó és csárdás ismét beléptek s ugyanazon pillanatban magosra lobbanó lángoszlopot pillanték meg az ablakból és csodálkozva szólék : -Gazda ,tűz van . -Tudom . -Mit jelent ez ? -Egy kis törmeléket gyújtottam ,hogy öcsém a marhákat haza hajtsa ,mert alkalmasint kemény égiháborunk lesz ma éjjel . -Csak a menykő le ne üssön ! -Feküdjél bőreidre ,úgy bizonyosan nem keres föl . -Hát van-é jó bora ,gazda ? -Annak csak jól esik ,a ki jobbhoz nem szokott . -Lássuk hát ,milyen . A csárdás bekiáltá a vén cselédet s rövid idő mulva három boros palaczk állott előttünk ,melyek egyikéhez Móricz azonnal derekasan hozzá látott . Jó kedvet mutatva ,így szólék a zsidóhoz : -Mit látok ,Móricz ,kend iszik ? -Hát ugyan miért ne innám ? -Hiszen nem kóser . -Ohó ,nagyságos uram ,mi zsidók nagyon magyarosodunk már s a szalonát is megesszük ,hát a bort ugyan miért ne innók ,ha jó ! A zsidó tovább csevegett még e hangon s ez alatt a cseléd fölterített s párolgó nagy tálban az ételt behozá . A menyecske is megjelent s helyet foglalt férje mellett . Arcza igen halvány volt s férjének szemeit gondosan kerülni látszék ,ámbár különben ajkaira nyájas kifejezést erőltetett . -Hát mit eszünk ,szép menyecske ?-kérdém vidor hangon . -Juhpaprikást vargányával ,-felele a csárdásné . -Ezt még nem ettem ugyan ,de előre is tudom ,hogy jó . -Már az igaz ,feleségem nagyon jól főz s majd meglátja a tekintetes úr ,hogy ennél jobbat soha nem eszik többé . -Az könnyen megeshetik ,kivált ha ezen éjjel hirtelen meg találnék halni . -Nagyságos uram jó erővel bír s nem igen könnyen fog meghalni . -Már az igaz ,hogy ugyancsak derekasan meg fogok vele birkózni ;de utoljára bizony mégis erőt vehet rajtam . -Úgy van ,mert a halál ellen nincs orvosság . -Ej ,ne beszéljünk halálról ,hiszen egészen elszomorítjuk azt a csinos kis gazdasszonyunkat ;hát mi a neve ,galambom ? -Juci . -Szép név . Az isten éltesse ! -Köszönöm alázatosan . -Egy szót mondok ,gazda ,kettő lesz belőle . Kelmetek engem szívesen fogadtak ;szeretném ,hogy megemlékezzenek rólam . Én nőtlen és gazdag vagyok ,adják nekem gyermeköket ,és ... -Fiamat-é ? Inkább mind a két szememet ,jó uram ! -Tehát fiú ? Annál jobb ,oly derék legényt nevelek belőle ,hogy huszárkapitány lesz ,mire először beretválkozik . -Már uram ,királynak sem adnám én a fiamat s majd csak magam is talpra esett legényt faragok belőle . E pillanatban élénk nyerítését hallám lovamnak s a zsidó így szóla : -A nagyságos úr lova is érzi már a mennydörgést ! -Csalatkozik ,Móricz gazda ,jobban ismerem én paripámat ;bizonyosan lovak közelítését érzi . -Vagy talán inkább marháimét . A zsidó és csárdás gyanúsan pillantának egymásra s néhány percz mulva vágtató lovak dobogását hallám . -Gazda ,lovak közelítnek . -Talán utasok . -Vagy szegény legények . -Meglehet . -Hát kend mit gondol ,Móricz ? -Csak azt ,hogy bőreimet nem féltem . -Féltsd tehát saját bőrödet ,gazember ! -Hogyan ? -Gazda ,imé látod ,gyermeked karomban van s pisztolyom csövét halántékára irányozám . Menj ,utasítsd el a zsiványokat ,különben fiad tüstént szörnyet hal . Arczát fejemhez emelem ,ki rám lő az ablakon ,az fiadat találja . A csárdásné szó nélkül térdre borult előttem ,férje dühösen ugrott föl helyéről ,elkékült ajkai remegtek s első pillanatban ő sem juthatott szóhoz . A zsidó azonban nem rémült meg oly nagyon s lerántván a falról az egyik pisztolyt ,hidegen szóla : -Legyen kelmed nyugodt ,gazda ,csak a hasába lövök s a gyermek ép marad . A menyecske azonban rögtön felegyenesült ,tárt karokkal elémbe állott s kétségbeesett tekintetet vete férjére ,ki azonnal a zsidóra ugrott ,kezéből a pisztolyt kicsavará s úgy fejbe sujtá gombjával ,hogy Móricz eszmélet nélkül az asztal alá terült . Ezután szó nélkül kirohant a férj az ajtón ,s épen jókor ,mert a lovasok már a ház elébe érkeztek . Az asszony tüstént párnákat szedett ki az ágyból ,a két ablakot betömé velök s a másik pisztolyt a falról lekapván ,e szókkal fenyegeté az asztal alól kibuvó zsidót : -Móricz ,ha csak kezét is meri mozdítani ,azonnal főbe lövöm kendet . A zsidó mogorván foglalá el korábbi helyet s e szókat dünnyögé : -Ostoba pimaszok ,oly fiatalok vagytok még s egy haszontalan poronty miatt ily kövér prédát akartok elszalasztani . Várhattok ,míg én nektek ismét vadat hajtok konyhátokra . -Bár soha ne láttunk volna ,czudar csábító ,te rontottad meg férjem szívét ! A zsidó gúnyosan kaczagott s arcza ördögi kifejezést öltött . Apró sárgás szemei tüzet szórtak ránk ,hosszú orrának nyilásai kitágultak ,pittyedt ajkai görcsösen mozogtak s szürkülő haja és szakála illő rámát képezett e pokoli képhez . A ház elől heves szóváltás hangzott be ,melynek igen hangosnak kelle lenni ,minthogy még a dúlni kezdő viharon is áthatott . A gyermek ez alatt folyvást aludt s mosolygó ajkairól el kelle szemeimet fordítani ,ha az érzékenységet ki akarám kerűlni ,mely mulhatlanul halálomat okozta volna . Mintegy óranegyedet tölténk el ezen iszonyú helyzetben ,midőn végre az ajtó megnyilt s a csárdás belépett . Arcza nyugodt vala ,de egyszersmind legnagyobb elszántság félelmes jeleit mutatá . Néhány percz mulva így szóla hozzám : -Uram ,most nyiltan kell egymással szólanunk . A tornáczban nyolcz fegyveres czimbora áll ,sok szómba került ,míg lecsöndesíthetém őket . Tessék szólani ,mit kiván tőlem az úr ? -Hajnalkor ,egészen fegyvertelenül ,lóra ül kend ,én pedig utána lovaglok ,a gyermeket karomban tartva ;mihelyt faluhoz érünk ,azonnal visszanyargalhat kend fiával . -Egy pár óra mulva aztán itt lesznek majd a nemes vármegye katonái ,hahaha ! -Oh ,a tekintetes úr bizonyosan nem árul el bennünket ! -Asszony ,hallgass ! Uram ,mit szól erre ? -Azt ,hogy nem árullak el . -Esküdjék meg a feszületre . -Esküszöm ! -Jól van . A férj távozott s kevés pillanat mulva cselédével tért vissza ,ki által néhány kanta bort külde ki a czimboráknak . Azután így szóla hozzám : -Minden rendén van . Négy tinót igértem a czimboráknak s ők mindenben megegyeztek . -Jól van . Most kötözze kend meg a zsidót . -Miért ? -Mert annak nem hihetünk . Azután hagyja el kend a szobát ,én majd bezárom az ajtót s az asszony szükség esetén félelem nélkül ápolhatja a gyermeket . -Ezt is megteszem . A zsidó iszonyú káromlások közt megkötöztetett ,az asszony bezárá az ajtót s én átadám neki a gyermeket ,pisztolyaimat asztalra tevém s az asszony minden mozdulatát gondosan őrizém . Hogy ezen éj nem tartozott életem legkellemesbjei közé ,azt könnyen gondolhatni . Künn szél és eső dühönge s a mennydörgés meghatóan zenézett fölöttünk ;a tornáczban pedig trágár dalokat harsogtattak a borozó zsiványok ,míg a szobában a zsidó mélyen hortyogott ,mintha ma követte volna el életének legmegnyugtatóbb tettét . A menyecske örömkönyeket hullatott a gyermekre ,én pedig éber tekintettel figyelék minden neszre ,ámbár néhányszor nagyon is hatalmasan kezde az álom kerülgetni ,mit alkalmasint csak velem született könnyelműségnek tulajdoníthatni . Végre a mennydörgés mindig távolabbról hangzék s tompa morajban halt el ;a szél csak egyes rohanásokra erőlteté magát ,melyek pillanatról-pillanatra gyöngültek ;az eső egészen megszünt ,a menyecske hálásan tekinte rám s szemeit örömmel fordítá rólam gyermekére ;a zsidó ásított ,a komondor ugatott s a borozó zsiványok nyeregbe veték magukat és az első pitymalattal tova száguldtak könnyű lovaikon ,mintha a távozó viharnak akarnának nyomába érni ;a csárdás pedig lassan kopogtatott az ajtón ,alázatos hangon szólva : -Tekintetes uram ,a czimborák már eltávoztak . -Mindnyájan ? -Igen . Fölnyitom tehát az ajtót ,töltött fegyveremet folyvást kezemben tartva s a nő és férfi minden mozdulatára vigyázva . A csárdás azonban oly töredelmesnek látszott ,hogy minden veszélytől mentnek hihetém magamat . -Uram ,-szóla ismét a gazda -nyergelhetek már ? -Lehet . -Hát velem mi fog történni ?-kérdé bosszúsan a zsidó . -Kötözve maradsz ,míg a gazda a gyermekkel vissza jő . -Merkwerdig ! De fogadom ,hogy megbánja nagyságos uraságod e kegyetlenséget . -Majd elválik ,kinek lesz kettőnk közül bánkodásra oka ,ha Czibakházán tudakozódni találok utánad ! -Akkor a szép menyecskét is becsukatom . -Gazember ! Lovam vígan tombolt a csárda ajtaja előtt s én könnyült kebellel vetém magamat nyeregbe . A csárdás már lován ült ,ingben s lobogó gatyában ,hogy láthassam ,mikép csakugyan nem rejte magához fegyvert . -Tekintetes úr ,-szóla most megható hangon s nedves szemekkel az anya ,-hagyja itt fiacskámat ,Marczim bizonyára nem csalja meg az urat . -Elhiszem ,jó asszonyka ,de biztosítnom kell magamat ,mert nem tudhatom ,hogy nem találkozhatunk -e még útközben a zsiványokkal . Ezzel karjaimba vevém a gyermeket s vezetőmet három lépésnyi távolban követém . A hajnal gyönyörű volt ,de -csak a levegőben ,mert különben lovaink folyvást apró pocsolyákban lubiczkoltak ,miket az éjjeli zápor árasztott ;egyébiránt ,ámbár a csalogányok bájteljes hangja nem volt hallható ,a zöld nadrágos körmös halak mégis igen szívrendítő dalokat nyögdécseltek ,elannyira ,hogy egy kissé nagyszerű képzelőtehetséggel akár a legelső operai próbán vélhette volna az ember magát lenni . Alig lovagolánk egy jó órát s már fényleni látám a kelő nap sugáraiban a közel helység tornyának csúcsát s így a gaz Móricz még akkor is megcsalt ,midőn e helységet oly távolesőnek mondá . Fél óra mulva a kertek alatt terménk s Marczi hátrafordult ,tisztelettel mondván : -Tekintes uram ,itt vagyunk . -Jól van ,-viszonzám én ,nagy elégültséggel ,hogy nemcsak a veszélyből ,hanem a nyugtalankodó gyermektől is végkép megszabadulhatok . -Jól van ,itt a gyermek és itt e pénzecske ,jó lesz a négy tinó ára fejében . -Nem ,uram ,ezt nem fogadom el . Nem feledem én ezen éjszakát s nem akarnék többször ily állapotba jutni . Isten áldja meg az urat ,én fiatal vagyok s fogadom ,hogy böcsületes emberré leszek . E szók alatt magához vevé gyermekét s villámgyorsan tünt el könnyű lábú fakóján ,mielőtt még szólhattam volna . Mondhatom ,nem sajnálom átvirrasztott éjszakámat ,ha ez által csakugyan egy embertársamat sikerült a böcsület útjára visszavezetnem ;s hogy ez csakugyan tökéletesen sikerült ,abban pillanatig sem kétkedem ,mert midőn a természet ily nyers fiai valamire határozzák magokat ,nem egy könnyen szokták azt megváltoztatni ,miben valóban sokan követhetnék őket azok közől ,kik magokat mindenben kiváltságosaknak szeretik tartani ,kivevén az állhatatosságot ,melyet jobbadán csak a szótárból ismernek . A faluban két szép tehenet vásárlék s a lelkészre bízám ,hogy azokat a Körmös-csárdába hajtassa ;néhány órai pihenés után pedig utamat folytatám ,de alig értem ki a faluból ,midőn a kolozsvári gyorskocsival találkozám ,melyben szerencsére még három üres hely volt s így csakhamar szalmával kitömött párnáin ülék ,lovam pedig a rudas mellett oly meghitten ballagott előre ,mintha legalább is egy véka sót ettek volna már meg egymással . Én azonban ,fájdalom ,nem bírtam oly könnyen megbarátkozni útitársaimmal ,kik csak hárman voltak ugyan ,de szerencsétlenségemre mind vastagok s én ,tisztelet ,böcsület ,de igazság is !mindig némi ellenszenvet érzék magamban a rendkívül pohos emberek iránt s kivételt legfölebb csak a nőknél tevék néha . De lássuk útitársaimat . Az egyik kolozsvári hentes volt s ez mindig csak a sertésekre és makkra fordítá a beszédet ,iszonyúan dohányzott s ez által minduntalan kiszáradó torkát folyvást pálinkával locsolá ;mivel pedig reggel ,mint mondá ,füstölt hagymás kolbászt evett ,tehát igen könnyen gondolhatni ,hogy nem legkellemesb illat terjedt körülötte . A másik barát volt ,ki szerzete ügyében utazott s többnyire mélyen hallgatott . A harmadikban pedig szinésznőt volt szerencsém tisztelni ,ki a debreczeni vásárra vendégszerepelni sietett ;ez ,mint látszék ,nagyon gyönyörködék a hentes beszédeiben ,de a mellett rám is meglehetősen kedvezőleg tekintett ,ámbár az elsőséget mégis mindenesetre a hentesnek adá . Ez férfiúi büszkeségemet kissé bántá s azért ,félig bosszúból ,félig unalomból ,ostromot kezdék a terjedelmes szépség ellen . -Nagysád ,-így szólék hozzá -ha nem csalatkozom ,már a pesti Nemzeti Színházban is méltóztatott játszani ? A hentes csak ifjasszonykának czímezgeté őt s a művésznő ,az én megszólításom után ,mintegy feddőleg tekinte szomszédára s igen nyájasan felém fordulván ,így szóla : -Igen . -Talán «Esmeralda »szerepében ? -Oh ,nem ! Némely ottaniak irigysége miatt nem lehete abban föllépnem ,s azért nem is igen lehetett kedvem ott föllépni ,ámbár a közönség rendkívül óhajtá maradásomat . -Bizony pedig kár az ily nagykiterjedésű színpadi tehetséget tartományi városkákra pazarlani . -Ohó uram ,-szóla a hentes ,miután ismét nagyot kortyantott -a mi pénzünk is csak olyan ,mint a pestieké . Pesti bankón is csak annyi sertést vehet az ember ,mint a kolozsvárin ,vagy akár falusin . -Igen ,de a dicsőség ! -Ah ,már az igaz ,csak Pesten tudják a művészetet igazán méltánylani . Nekem fáklyás zenét is akartak hozni ,midőn ott vendégszerepeltem . -Valóban akartak ? -Igen ,de társnőim irigysége más gondolatra bírta az ifjúságot . -A megtérőket illeti az örök dicsőség ! A szerzetes e szavai ugyancsak talpra estek ,de a művésznő nem fogá föl valódi értelmöket s csakhamar így folytatá beszédét : -Csak egy nem tetszett nekem Pesten . -Ugyan mi ? -A birálati rendszer . -És miért ? -Az ottani bírálók igen szigorúak s kiméletlenül mondják ki az igazságot ,ha összeköttetésben nincsenek velünk . Vándorlás közben ez egészen máskép megy ;gyakran mi asszonyok is bírálatot írunk magunkról ,sugónk által letisztáztatjuk s fölküldjük Pestre a divatujságok valamelyikébe ,hol azután rövid idő mulva bírálatunk meg is jelenik . -Ez igen kényelmes ! -És kellemes . -Én ugyan egyetlen sörtét sem adnék a világ valamennyi magasztalásaért ;már példának okáért ,mit érne az nekem ,ha valaki kövérnek mondaná a sertést ,mikor még sovány ? Kocsink most megállapodott s kitekintvén az ablakon ,látám ,hogy tó közepén állunk s hogy a lovak kényelmesen isznak . Kevés percz mulva indulni akart a kocsis ,de nagy bosszúságára tapasztalá ,mikép a kerekek annyira lesüppedtek az iszapba ,hogy a lovak teljességgel nem bírák bárkánkat helyéből kimozdítani . Hosszas tusakodás után hidegen jelenté a kocsis ,hogy egymásután ki kell a vízből lovagolnunk ,azután pedig az én lovamat is befogja és úgy vontatja majd ki a kocsit . Én e tervet azonnal helyeslém s a hentes is ráállott nagy nehezen ,de a szerzetes és művésznő szót sem akart a lovaglásról hallani . Végre ,hosszas alkudozás után ,abban állapodott meg a kocsis ,hogy a szinésznőt kiviszi hátán ,s ezt csakugyan meg is tevé félig . Félig mondom ,mert alig távozék három lépésnyire szép terhével a kocsitól ,midőn elkiáltá magát : -Úgy segéljen ,nem bírom ! -Jaj ,vízbe esem !-sikolta a szinésznő ;azonban ,midőn ezt kimondá ,akkor már övig állott a pocsolyában . E szerencsétlenségnek azon jó következménye lett ,hogy a szerzetes is csakhamar tettre határozá magát és egész kényelemmel a vízbe lépett ,gondolván ,hogy ha a gyönge nőnek nem árt a nedves elem ,úgy ő is bátran megküzdhet vele . De most új baj támadt ;alig pillantá meg a gyöngéd Esmeralda a biztosan haladó férfit s azonnal hozzá sietett és megragadá karját ,hogy vezérlete alatt biztosabban parthoz juthasson . Ez mindazáltal kirántá magát tőle ,nem akarván oly szoros kapcsolatba jönni bűnös szinésznővel s félre ugrott ;de a szinésznő utána tipegett s így ezen kölcsönös üldözés és kikerülés által a terjedelmes tócsa nagy részét bebarangolák ,míg végre tökéletesen átázottan ,csakugyan szerencsésen partra vergődtek . E sajátszerű vadászat kimondhatatlanul mulattató vala s a hentes vastag könyűket hullatott az iszonyú kaczagás miatt s ezen emlékezetes szókra fakadt : -Kilencz hónapos malaczért sem adnám ezen dicsőséges spektakulomot ! Bárkánk ,terhétől megszabadulván ,szerencsésen partra vonszoltatott ,de most ismét új baj támadt . Az átázottak nem ülhettek föl vizes ruháikban ,az igen természetes vala ,s a szinésznő vonakodék előttünk ruhát váltani ,a mit szinte igen természetesnek hittünk ,erdőnek vagy bokornak pedig nyoma sem volt látható . Végre abban állapodtunk meg ,hogy mi ,a kocsissal együtt ,a kocsi jobb oldalától tíz lépésnyire ,háttal fordulva a kocsi felé ,megállunk ,s egyszer sem pillantunk vissza ,míg a művésznő háromszor nem tapsol ,ki az alatt a kocsi bal oldalán ruhát fog váltani . De bezzeg a szerzetessel nagyobb bajunk volt ,mert ő ,nem menvén messze útra ,nem hozott magával ruhát ,s így vizes ruháitól nem birt szabadulni . Én készséggel ajánlám neki Mackintosh kabátomat ,de hozzá képest csak gyermek valék ,s így ajánlatomat természetesen nem használhatá . Végre abban kellé megnyugodnunk ,hogy ezen szerencsétlen utitársunk a külső ülésen foglaljon helyet ,hol a nap jótékony sugarai majd meg fogják ruháit lassanként szárítani . Elég hosszas szünet után a szinésznő tapsolt ,s kevés pillanat mulva tovább döczögött velünk bárkánk ,s annak idejében minden további kaland nélkül szerencsésen Nagyváradra érkeztünk . A szinésznő nem folytatá másnap útját ,mert helyben is föl akart néhányszor lépni ,a hentes ott mulatása alatt ,s így azon szerencsétlenségben részesültem ,hogy egész Pestig egyedül ültem a terjedelmes bárkában . Sokat beszélhetnék ugyan a rossz ebédekről ,még rosszabb utakról ,s leglassúbb gyorsutazásról ,de mind ez már rég elnyűtt tárgy ,s azért bátran merem reményleni ,hogy a nyájas olvasó nem fog neheztelni ,ha röviden csak annyit mondok ,hogy útközben sokat aludtam ,keveset ettem és mindig unatkoztam . Esti tíz órakor érkezém Pestre ,s így igen természetes ,hogy a külváros utczáiban már fia sem volt látható a lámpavilágnak . Ez azonban nem baj ,mert a mostani fölvilágosult században már úgy is sokat látnak az emberek ,mit ,mint némelyek hinni szeretik ,még csak álmukban sem kellene sejteniök . A kövezet majd fölforgatá kocsimat ,s ez igen hasznos ,mert ez által ébren tartatik az utas ,kocsisával együtt ,következéskép mindketten illőn figyelhetnek ,hogy ládáikat le ne vágják a bakról . Az árkokban rothadó víz és szemét igen ocsmány bűzt terjeszt és ez rendkívül hasznos ,mert a faluról bejövő uraságokat arra figyelmezteti ,hogy mielőbb siessenek ismét vissza egészséges falusi levegőjökre ,hol a csődületi betegség nem érheti őket el oly könnyen ,mint Pesten . Most a belső városba érkezünk ,s a kocsis oly dühösen pattog hosszú ostorával ,mintha Jerikó falait akarná ledönteni ,s ez már nem hasznos ,hanem rendkívül káros ,mert ekkor az utczán járó emberek ijedten hunyják be szemeiket ,hogy a kocsis meg ne foszsza őket ostorával azoktól ;hej pedig Pesten úgy is vajmi sokan hunyják be szemeiket ,kiknek fő kötelességök azokat mindenkor és mindenütt nyitva tartani ;az igaz ,hogy e helyett kárpótlásul markukat mindig nyitva tartják ,no de ez már ismét nagy baj ,mert hó ,a kocsi megáll ,s így ezen épületes gondolatokat nem folytathatjuk . Ah ,a pinczér már előttünk áll . -Szobát méltóztatik nagyságod parancsolni ? -Igen ,a harmadik emeleten . -Jean ,szobát a tekintetes úrnak a harmadik emeleten . Ej ,ej ,pinczér uram ,gondolám magamban ,tehát már csak tekintetes vagyok ,mivel a harmadik emeletre kivánkozom ? Szegény golyhó ! Hátha csak azért megyek oda ,mivel oly magosra nem hat föl annyira az utczai zaj . Lám ,lám ,mi határozza meg a rangot Pesten . Kurta eszű pinczér ,pedig aranynyal verhetném ki mind a két szemedet ,míg alkalmasint gyakran oly első emeleti vendéged is találkozik ,ki forintos bankóval se birná mind a kettőt betapasztani ,ha előbb könyörülő szívű zsidóhoz ,vagy keresztyén pogányhoz nem folyamodnék ! Másnap korán reggel ,azaz nyolcz és kilencz óra közt ,az álom puha karjaiból kibontakozám és azonnal kávézáshoz láttam ,mivel én kávét soha nem szoktam inni . Ha valaki talán ellenmondást látna ezen állításomban ,annak megnyugtatására azt válaszolom ,hogy mindazok ,kik nem akarnak kávét inni ,a pesti vendéglőkben mindig csak kávét kérjenek ,mert meg lehetnek győződve ,hogy azon fekete lében ,mely elébök adatik ,minden egyéb lesz ;csak kávé nem . Miután a kávét ,mely nem volt kávé ,megivám ,lehetőségig fölcsinosítám magamat ,s hölgyszemlére indultam a Váczi-utczába . Útközben eszembe jutván ,hogy kalapom nem a legjobb állapotban van ,boltba léptem ,s legújabb divatú párisi kalapot kértem . A kereskedő azonnal nyújta egyet . -Mi az ára ? -Tíz pengő . -És a honiaké ? -Öt pengő . -Már csak a párisi mellett maradok . E szók után kivevém tárczámat ,mintha már fizetni akarnék ,s e közben ,a párisi kalapra mutatván ,hirtelen kérdém a kereskedőt : -Hol készült e kalap ? -Soroksáron ,Karczag gyárában . -Ah ,itt az öt pengő ,mert e szerint nem párisi . A kereskedő kissé meghökkent ugyan ,de nem mert szólni . Úgy kell neki ,mért nem vigyázott jobban nyelvére . Most már egészen ember valék a talpamon ,s jó kedvvel kezdék a kényelmes ,a szép ,a sok pénzbe kerülő ,a pompás ,a hasznos járdán sétálgatni ,egyszersmind vitába keveredve önmagammal a járda jó tulajdonságai fölött . Így okoskodám ugyanis magamban :lám ,lám ,minő hálátlan és igazságtalan emberek az ujságírók ,csupa rágalommal és irigységgel van tentájok föleresztve . Hányszor olvasám már ,hogy a járdákon nem járhat az ember becsületesen ,mert a háztetőről csurgó víz mindenütt valóságos graefenbergi zuhanyt képez őszkor ,télen és tavaszkor ;különben pedig ezenkívül ,ha fagy ,vagy hó esik ,mindig veszélyben forog az ember ,hogy lábát kitöri . E bajok miatt azután közönségesen a háziurak korholtatnak ,mintha bizony ezek minden járdakoptató kényelméről gondoskodni tartoznának ! Szegény háziurakat bizony úgy is elég teher nyomja ,mert ,a hol háziur van ,ott többnyire háziasszony is van ,vagy legalább barátné ,valahol a külvárosban ;a hol pedig efféle bútorok találtatnak ,ott mulhatlanul szükséges a bársony-püspike ,tollas kalap ,boglyas pesztonka ,sima selyemruha ,pisze szobalány ,vastag karperecz ,kövér szakácsné ,fényes estély ,sok mulatság ,semmi gazdálkodás és számos egyéb efféle nélkülözhetlen csekélység ,melyek annyi pénzbe kerülnek ,hogy ugyancsak béketűrők és pénzesek legyenek a lakosok ,ha a szegény háziurat a csődülettől meg akarják menteni . Ugyan mikép juthatna tehát a szerencsétlen háziur eszébe ,hogy még az utczán sétálók kényelméről is gondoskodjék ? Kiki magáról ,az úristen pedig mindnyájunkról !ez a bölcs háziurak jelmondása . Egyébiránt pedig ,ha a dolgot jól fontoljuk meg ,tehát igen megnyugtatva érezhetjük magunkat ,mert az idézett apró kellemetlenségek az évnek legkellemetlenebb részeiben szoktak csak előfordulni ,midőn bizony úgy sem várhat az ember sok jót . Nyáron ellenben annyi kényelemmel kinálkozik a járda ,hogy az érintett néhány apró kellemetlenséget valóban nagyon könnyen feledhetni . Hó ,mi vala ez ? Hová lett kalapom ? Ah ,e boltnak ernyője oly alacsony ,hogy lecsapá fejemről a Soroksáron készült párisi kalapot ;de hová lett kalapom ? Ah ,semmi baj ! E házból kocsi robogott ki ,kalapomat a lovak kissé megrugdalák ,a kerekek pedig valamennyire összelapíták . Ez egy kis véletlenség szüleménye ,de azért tulajdonkép mégis csak kalap a kalap . Megvallom ,én megjutalmaztatnám azon kereskedőt ,ki legalacsonyabbra illeszti bolternyőjének rúdjait ,mert nálunk erre igen nagy szükség van . Nálunk például sokan oly magasan hordják orrukat ,hogy a csillagokat is szeretnék vele leszurkálni ,jó tehát ,ha e rudak emlékeztetik őket ,hogy ők is csak porfiak . Azután e rudak nagy sötétséget okoznak a boltban ,s ez is vajmi hasznos ! A kereskedő veszély nélkül szabadul meg csempészett ,vagy elavult árúitól ,sok szép vevőnének pirulását pedig jótékonyan rejti el a sötétség ,midőn ,sorsa fölötti vásárlásokat tevén ,néha meggondolja ,hogy most ássa meg becsületének sírját . Végre ,ha e rudak magasabbra huzatnának ,akkor a bérkocsisok bizonyosan alattuk fognának a járdán vágtatni ,s a gyalogosokat egészen a kocsiútra szorítnák ,míg most csak egy kerékkel ronthatják a járdát . Hah ,mi ez ? Zápor szakad ? Oh ,nem ,csak a járdát öntözik ,s engem is végig öntöttek . Szerencsére fekete nadrág van rajtam ,s így nincs okom zúgolódásra . De ezen öntözés különben is nagyon hasznos ,mert háromszor történik rendesen napjában ,s így azon időben a dologtalanok mégis honn maradnak ,holott különben az egész istenadta napot a járdán töltenék el és ... Ezer villám ,most hasra estünk . Bocsánat ,tulajdonkép csak én magam estem el ,s bátor vagyok reményleni ,hogy a szíves olvasó nem részesült e szerencsétlenségben . A baj így történt :egy ház előtt kocsi állott ,a járdáról korcsolya emelkedék a kocsira ,melyen hordót akartak fölhengeríteni ,s én ,elmélkedéseimbe mélyedvén ,a korcsolyán becsületesen keresztül estem . Más talán boszankodnék e miatt ;én azonban annyira méltányosság embere vagyok ,hogy ezen teljességgel nem birok fölindulni ,sőt e bajt igen hasznosnak tartom ,mert ez arra emlékeztetheti a magyar politikusokat ,hogy ne csak mindig századokra építsenek előre ,hanem lábaik alól is hengerítsék már el valahára a gátoló göröngyöket . De minő kiállhatlan bűz ez ,mely minduntalan boszantja orromat e pompás járdán ? Ah ,látom már ,vannak férfiak ,kik a kutyákat annyira szeretik ,hogy magukat mintegy azonosítják velök és az utczaszögleteknél s házsarkoknál ugyanazt követik el ,mit említett négylábú társaik szoktak e helyeken gyakorolni . E gyalázatos erkölcstelenségnek is van egy jó oldala ,az tudniillik ,hogy e bűz mindig arra emlékeztetheti az illető hatóságok tagjait ,hogy mégis csak ideje már fenyítőházat építtetni . Bizony ... Hah ,mit látok ? Két szép hölgy ,mintha ismerném az egyiket ;e pompás barna fürtök ,e görög szabású gyönyörű orr ,e tüzes sötétkék szemek ,keskeny piros ajkak -ezer villám ,már itthon vagyok ! Ez úgy hasonlít Móricz ;zsidó feleségének arczképéhez ,mint egyik vízcsepp a másikhoz . De még sem ,ugyan mikép merné magát Pesten mutatni ,férje csalása után ? Hátha mégis ! Ő szép asszony ,s annálfogva bizonyos lehet az iránt ,hogy Pesten nemcsak egy hatalmas pártfogója akadhat ,ha épen veszély találná őt környezni . Meg kell győződnöm gyanításomról . Nyomban követni fogom őt . Nem nyugszom ,míg ... -Aufgschaut ! Későn kiáltottál ,atyafi . Szánakozzanak rajtam ,nyájas olvasók ! Szemközt velem targonczás jött a járdán ,s én ,a hölgyre bámulván ,nem vevém őt észre ,s így a targoncza kereke igen kemény összeütközésbe jött lábaimmal . E zökkenés által annyira elvesztem a súlyegyent ,hogy kalapom másodszor is búcsút vett fejemtől ;én kiterjesztett karokkal a targonczára borultam ,mintha annak cseh tulajdonosát meg akartam volna ölelni ,s e közben a szép hölgy leirhatlanul kellemes kaczagása csengett füleimbe . Ez azonban még nem elég ;a targonczást nyomban egy derék csizmadiainas követé ,ki hosszú rúdon mintegy harmincz pár új csizmát czipelt vállán és isten tudja ,hova bámészkodott ,mert a targoncza megállapodása pillanatában ,rúdja első végével oly keményen ütközött a becsületes cseh hátába ,hogy ez egyenesen rám bukott ,miáltal fejeink oly kemény összeütközésbe jöttek ,hogy ,a mint mondani szokták ,csak az imádság tartá össze csontjaikat . És még ez sem elég ,mert ugyanazon pillanatban ,midőn a bámész ,vagy kedélyesen elmélkedő csizmadiainas ,rúdjának első végével a targonczást fejemre taszítá ,egyszersmind egy hátul sietve jövő szolgáló a rúdnak hátulsó végébe ütközött ,kissé megbotlott ,azaz nagyot esett ,s az étellel telt edényeket ,miket kezében tarta ,földhöz csapá . Szavaim nincsenek e borzasztó ,s egyszersmind igen érzékeny spektakulum illő leirására . A cseh káromkodott ,s fenyegetőzve emelé ökleit majd felém ,majd ismét a csizmadiainas felé ,kinek szája majd elrepedt az iszonyú kaczagás miatt ,mely működésben számos sétáló és naplopó segíté őt . A szolgáló sírt ,s e mellett szitkozódott ,mint a legelvetemültebb bakancsos ,s a szétszórt ételen néhány kutya oly barátságosan osztozott ,mint jó rokonok a gazdag örökség fölött ,azaz ,míg a nagyobbak kegyetlenül marakodtak ,addig a kicsinyek a birói szerepet vállalák magukra ,s a legzsirosb falatokat mohón elnyelék . Végre a szolgáló néhány csizmát akart elkobozni ,mert erősen állítá ,hogy a csizmadiainas okozá baját ;de ez a targonczáshoz ,s ez viszont hozzám utasítá őt ,mert ,mikép magát kifejezni merészlé ,mindennek csak az én bámészságom volt oka . Érzém ,hogy állapotom úgy bonyolódik ,mint közepe felé a szomorújáték ,s látván ,hogy rendőr a világért sem mutatkozik ,jónak hívém a botrányt csendesen elintézni . Öt pengő forintot nyújték tehát a szolgálónak ,s kalapom után kezdék tekintgetni ,ámde annak legparányibb nyoma sem volt látható . A nagy tolongásban bizonyosan ellopta valaki azok közül ,kik minden ily tolongást használni szoktak ;pedig hányszor történik efféle majd mindennap minden utczában ! Mert és itt különös figyelemért esedezem . Pesten mindjárt nagy néptolongás támad ,ha csak egy kan légy nyikkantja is el magát . Lecsöndesítvén e szerint e nagyszerű utczai forradalmat ,melyhez hasonlóval most már Páris sem igen dicsekedhetik ,új kalapot vásárlék ,s vendégfogadómba siettem ,mert fejem nagyon fájt ,s szinte érezni hivém ,hogy már dagad is . Íme ,nyájas olvasó ,nemde szerfölött boldogok a pestiek ,hogy oly pompás járdán sétálhatnak ,mely mindennap ennyi válogatott kellemmel kinálkozik ? Sejtésem nem csalt ,homlokom csakugyan tetemesen földagadt ,s e szerint több napig szobám őrzésére valék kárhoztatva . Ez már magában is elég boszantó volt ugyan ,de rám nézve most valóságos kínná vált ,mert a szép hölgy ,ki miatt a bajba keveredém ,s kit én még folyvást Móricz nejének tarték ,ez alatt isten tudja ,hová utazhatik ,vagy ha itt marad is ,ugyan mikor fog engem a véletlenség vele ismét összehozni ? Orvosért küldék ,hogy hamarább hagyhassam el a szobát . Az orvos megérkezett ,körülményesen elbeszélteté magának bajomat ,s azután komolyan szóla : -Meleg székfüfőzettel méltóztassék a daganatot burogatni . Fél óra mulva egy fiatal orvos barátom látogatott meg ,kivel szinte közlém inségemet . -Barátom ,-így szól a fiatal tanár ,-tanácslom ,ne kövesd orvosod rendelményét . -Hát mit tegyek ? -Jéggel burogasd a daganatot . -Jól van . Két ellenkező rendelmény !gondolám magamban ,ugyan melyiket kövessem ? Eh ,én a többség embere vagyok ,még egyet hivatok ,s annak tanácsát fogom követni . A harmadik orvos is megérkezett ,s miután a két elsőnek tanácsát hallá ,fejcsóválva szóla : -Én egyik rendelményt sem hagyhatom helyben ;méltóztassék sebészt hivatni ,s a daganat körül tizenkét nadályt rakatni . Villám és mennydörgés !gondolám ,itt nehéz lesz többséget eszközlenem . Még egyet kisértek meg ,hasonszenves orvost hivatok ,az legalább mindenesetre ellensége a vérontásnak . A negyedik orvos is bekopogtatott ,s kihallgatván előadásomat ,mosolygva szóla : -Uram ,e bajért nem érdemes orvoshoz folyamodni ;egy-két nap alatt úgy is meggyógyul . Ez az én emberem ! És csakugyan igazat szólott . Kevés nap alatt nyoma sem volt látható a daganatnak ,s én jól kinevetém a fontoskodó orvosok bölcseségét . Először hagyván el egykor délután szobámat ,kettős czélom vala ;mindenek előtt ugyanis tigrist ,vagyis szolgát akarék fogadni ,kit jól leszidhassak ,midőn az unalom miatt nem tudok jobbat tenni ,azután pedig szállást bérelni ,hogy a vendégfogadói kellemetlen zajtól és kiállhatlan zsarolástól mielőbb megszabadulhassak . Tudván ,hogy az úgynevezett cselédhivatalban mindenkor kaphatni mindenféle naplopót ,ki jó fizetésért lehetőségig becsületesen csalja meg uraságát ,azonnal oda irányozám lépteimet . Várakozásomban nem csalatkoztam ,a hivatalszoba minden padja és székje el volt foglalva uraságra várakozó minden nemű és rangú cselédekkel . Volt selyem ruhás szakácsné ,ki özvegy uraknál szeret szolgálni ;bársony-ködmönkés szobalány ,kinek mindig az asszony alaptalan féltékenysége miatt kell helyét változtatnia ;lefüggő hajú szolgáló ,ki rendesen a lóistállóban szokta a kutat keresni ,midőn vízért küldetik ;fölserdült pesztonka ,ki mindig a laktanyák körül szokott sátorozni ,mivel a kis gyermek ,melyet egész nap czipelnie kell ,rendkívül gyönyörködik a bakancsosak látásában ;vaskos dajka ,ki saját gyermekét három forintnyi havidíj mellett hagyja halálra koplaltatni ,míg maga húszért táplálja a másét ;sovány komorna ,ki a szinészetet rendkívül bálványozza ,s e szenvedélye miatt többször már vándorszínészekhez is csatlakozott ;elhízott kapús ,ki mindig német játékszíni birálatokat olvas ,hogy magát a rangjához illő gorombaságban folyvást gyakorolhassa ;sima arczú ,vékony lábú inas ,kinek igen jól ment dolga ,míg ereje serényebben engedé szolgálata legfontosabb részét teljesítnie ;bozontos szakállú kocsis ,ki azon megbecsülhetlen találmányt gyakorlá ,mely szerint még az abrakot is borrá változtatá ;ökölnyi tigris ,ki az evés mesterségében ritkítá ugyan párját ,de ijedtében akkor is sírva fakadt ,ha a kakas ránézett . Ezek mind nem nekem valók ,gondolám magamban ,s már távozni akarék ,midőn a hivatal tulajdonosa leirhatlan nyájassággal ezen igen természetes kérdést intézé hozzám : -Cselédet méltóztatik parancsolni ? -Igen . -Szobalányt ? E kérdésre valamennyi szobalány nagy készséggel ugrott föl ,a mi rám nézve igen hízelgő vala ,mert a rossz világ azt suttogja ,hogy a talpra esett derék szobalányok nem szeretnek oly asszonyt szolgálni ,kinek rút férje van . -Nem ;inasra van szükségem . A szobalányok ismét leülnek . -Oh ,tehát méltóztassék választani . -Majd csak megmondom ,milyenre van szükségem ,ön azután tudni fogja ,hogy van -e nekem való embere . -A mint méltóztatik . -Én nőtlen vagyok ,s a szó teljes értelmében magam ura ,csak egy cselédet tartok ,ki paripámról is gondoskodni tartozik . -Ez tehát hármas szolgálat . -Hármas ? -Igen . -Hiszen én csak magamat s lovamat említém . Hát a harmadik micsoda ? -A nagyságos asszony hiányzása . -Ez úgy hiszem ,inkább kevésbíti a dolgot . -Talán ,a jövedelmet azonban mindenesetre csökkenti ,mert a nőcselédség bőkezűségétől nagysád inasa egészen el fog esni ,sőt azon mellékjövedelemben sem részesülend ,mely házas uraságoknál néha apró titkokból szokott származni . -Értem . -E szerint kissé nagyobb díjban leend nagysád kénytelen megegyezni . -Nem zsidóskodom ,ha kedvem szerinti embert találok . -Ah ,mondhatom ,becsületes legényekkel szolgálhatok . Íme ,ezen csinos barna fiú igen ügyes ,legjobb bizonyítványokkal van ellátva és igen sok nagy uraságnál szolgált . -Nem kell ,mert ott bizonyosan megtanulta a henyélést . -Tehát talán ez fog tetszeni ,ez már katona is volt . -Köszönöm ,ez bizonyosan még most is azt hiszi ,hogy káplárján kívül senki nem parancsolhat neki . -Vagy amaz ,ott a sarokban ,az többnyire nagy vendégfogadókban szolgált . -Úgy bizonyosan derekasan ért is a csaláshoz ;nem kell . -Ezt is ajánlhatom ,ez még nem rég van Pesten ,s mindeddig csak egy serfőzőnél szolgált . -Szemeinek járását igen vakmerőnek tartom . -Csak neveletlenség . -Mi a neve ? -Tamás . -Egy szóra ,Tamás ! -Tessék parancsolni . -Mióta szolgálsz Pesten ? -Másfél esztendő óta . -Mindig egy helyen ? -Igen . -Már csakugyan tökéletesen rád ismertem ,te vagy az ,ki mult husvét vasárnapján a templomban kendőmet zsebemből kiloptad . -Én ? -Igen ,te . -De már ebben nagyot csalatkozik a tekintetes úr ,mert úgy segéljen ,nem voltam még Pesten templomba ! -Tehát menj helyedre . Uram ,ez sem kell ,mert lovamat sem bízom oly emberre ,kinek vallása nincs . -E szerint már szinte kétségbe esem ,hogy lehet -e nagysádnak emberrel szolgálnom ,mert hiba bizony mindegyikben van . Itt van még egy ,kiről semmi czégéres rosszaságot nem tudok ,ez nyolcz esztendeig szolgált Schufterle Mózes gazdag izraelitánál . -Annál ,ki megszökött ? -Igen . -Kinek ,mint mondják ,igen szép felesége volt . -Annál . -Mi e legény neve ? -Bertók . -Bertók ,akarsz hozzám beállani ? -Szívesen biz én ,tekintetes uram ,ha megalkuszunk . -Az legkevesebb ,jer velem . -Ah ,örvendek ,hogy mégis szolgálatára lehetek nagysádnak ,örülni fogok ,ha minél előbb ismét lehet szerencsém . -De köszönöm ,én nem szeretem a cselédet gyakran változtatni . -Azaz ,nem úgy értettem ,én mindennel szolgálhatok ;pénzzel ,bútorokkal ,házakkal ,sőt gazdag menyasszonynyal is . -Azt majd csak utóljára hagyjuk . -A mint parancsolni méltóztatik . -Ajánlom magamat . -A cselédszerzési díjt feledni méltóztatott nagyságod . -Ah ,igaz ,itt van . -Kérem ,Bertók is ugyanannyit tartozik fizetni ,pedig neki most alkalmasint nincs pénze . -Úgy ? Tehát itt van az is . -Alázatos szolgája ;de majd elfeledém ,alázatosan bocsánatot kérek . Szolgám is szokott mindig egy kis borravalót kapni ,midőn házhoz vezeti az új cselédet . -Hiszen ezt én magam vezetem ! -Igaz ,igaz ;de szolgám ez által mégis károsul ,pedig ő ennek nem oka . -Itt van . -Köszönöm szolgám nevében . Bertók ,maga is tartozik egy pár garassal megvigasztalni Jánosomat . -Itt van . -Úgy lelkem ,úgy . -Jer ,Bertók ,különben még bőrünk is itt marad . Ezzel távozánk . Csak az utczán néztem jól végig emberemen . Magas ,vállas legény volt s oly barna ,hogy czigánynak tartám őt ;eleven szemeiből furfangosság tekinte ki ,míg nagy orra s kiálló álla bátorságot tanusítottak ;egész arczkifejezése őszinte nyiltság jeleit viselé magán . S épen ily emberre volt nekem szükségem . Alig haladánk néhány lépésnyire ,midőn Bertók megemelinté süvegét s némi habozással szóla : -Egy kérdésem volna . -Szólj bátran . -Én a zsidómat ,kinél szolgáltam ,nőtelen korában csak urnak ,házassága után pedig nagyságos urnak szólítottam . -Miért ? -Mert a menyecske úgy kivánta . Most hát csak azt szeretném tudni ,hogy a tekintetes urat is nagyságos urnak szólítsam -e ? -Szólíts csak uradnak ,tekintetemre és nagyságomra semmi gondod . -Értem ,uram és fogadom ,hogy meg lesz velem elégedve . Hej ,jól járt ám az ur ,hogy azok közül a czifra legények közül nem választott . -Miért ? Hiszen azok leginkább ajánltattak . -Elhiszem bizony ,mert azok legjobban fizetnek . És miből fizethet a szegény cseléd ? Béréből ?az ám ! Abból fizet ,a mit lopott ,vagy csalt . -Jól van jól ,csak ne dicsérd nagyon magadat ,mert tudod ,hogy minden czigány a maga lovát dicséri . -Uram ,hát tudja ,hogy én czigány vagyok ? -Hogyne tudnám . -És mégis megfogadott ! Na ,mondom ,uram ,hogy már csak ezért is oly hűséges leszek ,mint a negyednapos hideglelés . -Nem lesz károdra ,fiú ,ha megelégszem veled . -Köszönöm alázatosan . De most egy nagy alázatos kérésem van ám ,kedves jó uram . -Halljuk ! -Mióta élek ,mindig csak az járt fejemben ;de a zsidómat nem birtam rávenni . -Mondd ki hát . -Uram ,ha hátamat fölszántja ,még akkor sem zúgolódom ,ha ezen kérésemet teljesíti . -Szólj ! -Koplalni is kész vagyok ,ha ezen egy kérésemet betölti ,jó uram . -Beszélj ,hamar ! -Bizony isten ,még porát is áldani fogom az urnak ,ha ... -Eh ,mondd ki már valahára . -Hát -hát -járasson engem -vörös nadrágban . -Megteszem . -Paszománt is jön rá ? -Igen . -Uram ,most már kész vagyok magamat akár agyonveretni is az urért . Már előbb kellett volna mondanom ,hogy Bertókomat Móricz iránt lehetőségig kikérdezém ;ennek megemlítése azonban még most sem jő későn . Különben is mindaz ,mit kitudhaték ,csak annyiból állott ,hogy Móricz gazda az uzsoráskodás minden nemét legnagyobb kiterjedésben gyakorlá ,nejét bálványozá ,de mégis gondosan őrizé s hogy nem járt a házhoz oly férfi ,kire elszöktetés miatt gyanakodni lehetne . A nőt Bertók azóta nem látá s így könnyen megesheték ,hogy talán hasonlatosság által csalattam meg ;tisztába akarék azonban ez ügyre nézve mindenáron jönni ,már csak azért is ,hogy a megcsalatott hitelezőket pénzöknek legalább egy részéhez segithessem s azért czigányomnak megparancsolám ,hogy a nagyobb vendéglők előtt reggeltől estig sorban gondosan őrködjék ,s minden ki- és bejáró asszonyra figyeljen ;magam pedig a nap nagy részét mindig sétálással töltém . Mindenekelőtt azonban szobanézéshez fogtam ,a mit sétálás közben úgy is könnyen eszközölhetek . Nem kelle sokáig keresnem ,mert alig van Pesten ház ,melynek kapuján ,az év minden napján ,legalább is két vagy három czédulát ne lehetne látni ,miken kibérlendő szállások hirdettetnek . Ah ,ime itt is . Olvassuk csak : -Itt egy világos ,hónapos szoba minden pillanatban kiadandó . Nem kell . Ez bizonyosan sötét s azért mondatik világosnak . -Itt nőtelen urak szobával és mindennel elláttatnak . Isten mentsen ! Ez a «minden »igen veszélyes ,utoljára még feleséget is foglalhat magában . -Itt egy özvegyasszonynál szállást kaphatni szolgálattal együtt . Eh ,én magam tartok szolgát ,ez a szállás csak tanulóknak való . -Itt két hónapos szobát kaphatni ,gyakorlattal együtt a franczia nyelvben . Ez csak arszlánoknak való ,kik egy sort sem tudnak hiba nélkül leírni magyarul s mégis francziáskodás után esengnek . -Itt két szoba ,előszobával s külön kijárással ,havonként ,vagy évnegyedenként ,művelt nőtlen uraknak ,bútorzattal együtt kiadandó az első emeleten . Bővebben a háziurnál értekezhetni ugyanott . Ez már jól hangzik ,ezt meg kell tekintenünk . A ház nem nagy ,sőt a belvárosban rágalom nélkül akár kicsinynek is mondhatjuk ;de különben tiszta és csinos . Menjünk föl . Kopogtassunk . Szabad . Lépjünk be . -A háziurhoz van szerencsém ? -Részemről a szerencse ,a ház enyim ,nevem Hebauf . -Örvendek . A kapun czédula van ... -Ah ,a szállást méltóztatik megtekinteni ? Igen szép ,mondhatom ,gyönyörű . Róza ,Bella ,Tini ,Mimi ,Laura ,Nina ,hamar ,a kulcsokat . Kérem ,méltóztassék addig is helyet foglalni . Szent isten !az oldalajtó megnyilt s egyszerre hat szép fiatal hajadon özönlött a szobába . A legidősb mintegy huszonnégy ,a legfiatalabb pedig tizennyolcz éves lehete . Mindnyájan nagy zavarodást mutattak ,midőn engem megpillantanak . -Kedves lyányaimat van szerencsém önnek bemutatnom ,egyetlen örömemet képezik e földön ,mert nőm ,a jó derék asszony ,már nincs többé . Gyermekeim ,ez itt uj Zimmerherrünk . A hajadonok bókoltak s egyszerre hat széket hoztak mozgásba ;én azonban egyet sem fogadtam el ,nehogy ötöt sértsek meg az egyiknek elfogadása által ;azon mesterséget pedig ,fájdalom ,még maig sem tudom ,mely szerint egyszerre hat széket is be lehet tölteni ,mert a szék nem olyan ,mint a hivatal . -Inasomnak is lesz helye ? -Az inasnak ? Oh ,mindenesetre ,az előszobácska igen csinos és tágas . -Nem tekinthetném meg ? -Oh ,mindenesetre ! Hiszen nem akarom a macskát zsákban árulni . Hehehe ! Lyánkák ,hol a kulcs ? -Itt van ,atyuska ! -Jöjjetek ,mutassunk meg mindent . Kérem ,méltóztassék . Ezen szobából is nyilik ajtó azon pompás kis lakásba !de majd szekrényt állítunk ide . Ime ,a szobák világosak ,szépen ki vannak festve ,a kilátás pompás ,a kályhák jól fülnek ,az ajtók és ablakok úgy illenek rámáikba ,mintha onnan nőttek volna ki . A külön kijárás a lépcsőre nyilik s a lakos kapukulcsot kap ;lehet -e ennél kényelmesebbet képzelni ,főkép nőtlen urak számára ,hehehe ! -És mind ennek ára ? -A kutban igen jó ivóvíz van s a falak oly erősek ,hogy a házfödél akár tizszer is leéghet s mi kényelmesen pipázhatunk az ablakban ,mert a tűz csakugyan soha nem fog ránk szakadni ,nemde ,gyermekeim ? -Igen ,atyuska . -Azután ,kérem alázatosan ,minden nagyobbszerű temetés erre megy ... -Oh ,ezt nem szeretem . -Ah ,egyébiránt az ily nagy temetés két esztendőben alig történik egyszer ,igazán mondhatom ,alig egyszer ;nemde ,babácskáim ? -Igen ,atyuska . -Hanem bezzeg a katonai zene ! Azt minden héten kétszer halljuk . -Már ez baj ,én a tábori zenét ki nem állhatom . -De mi jut eszembe ,hiszen Harczy táborfő kiköltözött mult évnegyedben ezen utczából ;ugyan mikép is tudtam ezt feledni ! Most már nem jő erre a zene ,nemde lyánykák ? -Igen ,atyuska . -Nem fog a dohányfüst a kisasszonykáknak alkalmatlankodni ? -Oh ,nem ! Ők szenvedélyesen szeretik a dohányfüstöt ;nemde gyermekim ? -Igen ,atyuska . -És az ára e szállásnak ? -Oh ,kérem ,arra még ráérünk ;reménylem ,nem sértettük önt meg ,hogy már távozni akar ? -Világért sem ,csak ... -Oh ,kérem ,méltóztassék tehát helyet foglalni ;kérem ,itt a pamlagon ,gyermekeim magok himzették ;mondhatom ,igen ügyes gyermekek ,nagy örömemre vannak . Így ,már most beszédközben mindent tisztába hozhatunk . Róza ,Bella ,hamar a zongora mellé ,ti többiek pedig énekeljetek . -Igen ,atyuska . A négy hajadon pompás szerelmi vallomást énekelt ,nem tudom ,melyik daljátékból ,a másik kettő pedig négyesen kisérte őket a zongorán . Ez alatt mi így folytattuk párbeszédünket : -Tehát a szállás ára ? -Oh ,kérem ,tüstént . Szabad kérdeznem ,talán ügyvédkedni méltóztatik ? -Nem . -Vagy orvoshoz van szerencsém ? -Nem ,jövedelmeimből élek . -Ah ,igen szép ! Igen kellemes élet . Nina ,ne kiméld hangodat . Sokáig méltóztatik Pesten tartózkodni ? -Meddig az életet kellemesnek fogom itt találni . -Szép ! Mi legalább mindent elkövetünk ,hogy minél tovább együtt maradhassunk . Mimi ,kissé hangosabban és több tűzzel . Hizelgés nélkül mondhatom ,uram ,hogy sok szép tehetség rejlik lyánykáimban ;férjeik egykor boldogoknak fogják magokat tarthatni . Már több igen jó szerencséjök lehetett volna ,mert istennek hála ,nem fognak házamból üresen távozni ,hiszen azért gyüjt és fárad az atya ,hogy gyermekei még sirjában is áldhassák . Eddig azonban még egy férfi sem birá szivöket megindítani s én épen nem siettetem a házasságot ,mert istennek hála ,lesz nekik úgy is miből élniök . Azért tehát épen nem erőltetem őket ,csak válaszszanak szabad tetszésök szerint . De valóban meg nem foghatom most ezen bohó gyermeket ,minduntalan elvesztik a taktust ,mintha megbűvölte volna őket valaki . Ily zavarodásban még soha nem láttam őket . Mintha valami ellenállhatlan bűverő tenné őket oly elfogultakká . Csodálatos ! -De kérem ,a szállás ára ? -Tüstént ,tüstént ,úgy is csak csekélység ,szót is alig érdemel . Elég ,lyánykák ,elég ;Nina ,hozd elő dobocskádat . -Igen ,atyuska . -Különös élvezetben fogom önt részesítni ,uram . Ninácskám az «Ezred lyányából »a harczidalt fogja dobolni ,testvérei pedig a gránátos kardalt éneklendik hozzá ;ez nagyszerű hatást gyakorol ,én minden délután rendesen ezzel doboltatom magamat álomba . Rajta gyermekek ,kezdjétek . -Igen ,atyuska . -Hah ,nemde pompás ! Szinte ifjodni érzi az ember vérét ,mintha tüstént kész volna katonának állani ,hehehe ! -Kivált ily ezredhez ! -Valóban ? Hehehe ! -Tehát a szállás ára ? -Egy szóval ? -Igen . -Alkudozás nélkül ? -Igen . -Csak háromszáz forint . -Váltóban ? -Tréfálni méltóztatik ,hehehe ! Pengőben ,pengőben . -Ez talán mégis sok ? -Épen nem ,a nagy adó ,szépítés ,biztosítás ,járda ... -Ah ,a járda ! -Nemde ? Átlátni méltóztatik ,hogy a szállás olcsó . -Majd meggondolom . -Kérem ,az igen bajos ,mert az alatt más érkezhetik és ... -Oh ,ha más jő ,úgy csak méltóztassék bátran rendelkezni . -Szép ,szép ;de uram ,őszintén szólván ,én nem fogadok föl minden lakost és igen szeretem emberemet megválasztani s ön iránt első pillanattól oly megmagyarázhatlan vonzalmat érzek ,hogy ,hogy -kész vagyok a lakbérből ötven forintot elengedni ,mit még eddig soha nem tettem ,nemde gyermekim ? -Igen ,atyuska . -Mikor méltóztatik beköltözni ? -Kérem ,előbb mulhatlanul tanácskoznom kell egy barátommal . -De ugyan mirevaló ez ,hiszen ön már nagykorú . -Igen ,de már ez szokásom . -Uram ,egy szó mint száz ,én olyasmit érzek ön iránt ,mit szinte atyai vonzalomnak kell tartanom . Hátha kétszázért adnám a szállást ? -Hiszen így károsulna ön . -Önért mindenre kész vagyok . -Köszönöm ,de mondom ,ily rögtön nem határozhatom el magamat . -S ha négyszáz váltót kivánnék csak ? Mit szól ön ehhez ? -Csak azt ,mit már mondék . Ajánlom magamat . -Uram ,még egy szót . -Alázatos szolgája ! Ezzel kisieték a szobából s jó füleim még e szavait hallák meg a gondos atyának : -Na ,ez is elment . Oh ,ti gyarló libák ,már látom ,hogy nyakamra vénültök s maholnap csődület alá jutok ! Lehetőségig gyorsan sieték le a lépcsőn ,mert féltem ,hogy végre még ingyen is nyakamra szárad a szép szállás ,az ezred mint a hat lyányával együtt . Némi apró változatokat kivévén ,többször jártam még így ,miknek ismétlése által azonban nem akarok a nyájas olvasó szives béketürésével visszaélni s azért csak annyit mondok ,hogy néhány nap mulva csakugyan meglehetősen kényelmes szállást sikerült találnom az országuton ,egy gyermektelen vén zsugorinál ,hol a magas lakbért kivévén ,semmiféle szívbeli veszélynek és fülostromnak nem valék kitétetve . Bertók ez alatt elvégzé a vendéglők előtti őrködést ,a nélkül ,hogy a szép zsidó hölgynek legkisebb nyomára akadhatott volna . Egypár hét mulva nemzeti színpadunkon másodszor adaték a «Szökött katona »s mivel a szökött nőt minden fürkészésem daczára sem láthatám meg ,tehát elhatározám ,hogy kárpótlásul legalább a szökött katonát tekintem meg ,mely új szinmű ,rögtön első eljátszatása után ,nagy hirre kapott . Bertókomat karzatra küldém ,magam pedig alant állék meg egy páholy alatt ,melyben négy szép hölgy ült ,alkalmasint faluról ,mert már igen jókor jelentek meg ,nem úgy mint a fővárosi arszlánnők ,kik csak azért jőnek mindig későn páholyukba ,hogy a zaj által magokra vonják a közönség figyelmét s élvezetét háborítsák . Nézők nagy számmal jelentek meg s még jóval hét óra előtt már valamennyi pad el volt foglalva . Azután még számos hölgy érkezett ,de ezek részint visszatérni ,részint állani kényszerültek ,mert a magyar szinházban azon gyönyörű szokás uralkodik ,hogy a fiatal férfiak jó idején elfoglalják a padokat s a később érkező hölgyeket a padok végén állva hagyják . Urak ,ez már csakugyan még sem szép ;önök közt az életben úgy is annyira ment már az idegenkedés a házasulástól ,hogy a legszebb hölgyeket is ülni hagyják ,legyenek tehát következetesek önmagukkoz s hagyják őket a színházban is ülni ;különben még azon gyanus hirbe fognak uraságtok jőni ,hogy annyira elgyöngültek már ,mikép még csak állani sem képesek már többé lábaikon . Urak ,ez szégyen ! Testületek ,vállalatok és társaságok úgy is gyönge lábon állnak hazánkban ,ne engedjék önök tehát még azon rosz hírt is lábra kapatni ,hogy szinházunkban bárdolatlanság kezd uralkodni ,hanem álljanak inkább talpra s legyenek állnokok ,a sok ülnökséget pedig hagyják szinházban a hölgyeknek ,azonkívül pedig a politikusok ,kik alkalmasint azért folyamodnak minduntalan mindenféle ülnökségekért ,mivel beszédeik többnyire olyanok ,hogy ugyancsak derekasan le lehetne őket ültetni ,ha az álnokságot sokkal jobb szívvel nem ruházná rájok az ember . A szinház belsejét nem irom le ,mert magyar közönségnek van szerencsém irnom ,arról pedig nem szabad föltennem ,hogy nemzeti szinházunkat még nem látta ,vagy legalább leírását rokonaitól s ismerősitől nem hallotta . Csak magáról az előadásról tehát néhány szót ,melyek innen is ,onnan is füleimbe hatottak s miket saját észrevételimmel bővítendek . -Bizony különös ,hogy ezek a parasztok előbb magok verbuválnak kötéllel ;azután pedig önmagokat gunyolják ki szép énekszóval e tettökért !