Túl a rónát lepő öntéseken angol ló látszik nyargalni . Hátán karcsú lovagot repít ,kinek körrajzát összeolvasztja a távolság . Hortobágyot özön borítá . A Tisza-Füred és Nánás felől kiöntött ,a Hortobágy folyam feldagadt ,a pusztai tavak megnőttek ,káka és nád közepén felül ,s a hortobágyi csárda mint egy félemlett Ninive állt a szennyes tenger között . Az ó-testamentomi szűzvizen isten lelke járt ,itt döglött marhák ,kósza tutajok ,czibált szénakazlak ,s megmosdatott utczák minden szemetje uszkált a habtalan síkon ,melyre bőségben teríte nádpelyhet a büzhödt szellő . Néhol zöld oázok szorultak szigetül az öntések közé ,miken ló ,birka ,szarvasbarom ,ember s juhászkutyák éltek szoros közelben ,remegve az inség főfokát ,mely a koppadt gyepen ,a nem szabadítás bizonyos hitében rájok várt . Két dereglye ugyan szépen kimenthetné ,de a deszkák önmagokat nem szülik hajóvá ,s miért fáradna a magyar óvszerért veszélyek előtt ,holott veszély alatt sincs kedve azt tenni ?! A tulkok szomorúan állongtak gyökig legelt szigetek szélein ,s mit máskor nem ,érzékeny szemet emeltek az égre ,tán egy titkos ösztön elősejtésével ,míg a rezgő víz eltorzítá nyurgult árnyaikon a nem őket illető arczkifejezést . Egy ily kisded világra szilaj farkas szorult . Tiz naptól törekvék megszökni a menhely börtönéből ,mely szabadságát vevé el ,hogy életét megtartsa . Most fáradtan fekszik ,de hunyorgó szemhéja alól kivillog a düh és éhség zöld ragyogványa . Körében hantokra hasgatva a felkörmölt gyep ,s itt-ott friss porhanyó föld ,mint hangyaboly ,vagy finom vakandturás ,miket mérgében kapart a szokatlan fogoly . E hányások közein agg kan csontváza van szórva tördelt darabokban ,melyet szerelmi kalandban lepett az áradás ,s vész óráin a ragadozó martaléka lőn . E csontokra nem lehet ismerni ,bordák és gerincz szerte marczongva ,koponyája s magok a legkeményebb sódarcsontok keresztkasul őrve a mardosás mély karczaival . Csak az állkapczában egy csonka vén agyar mutatja ,hogy a zsákmány ,csatához szokott kan vala . Most felkél a szép vad hűtelen nyugtából ,mely éhségét nem csillapítá . Hosszat nyujtózik kiöltött nyelvvel ,s hirtelen felszökik egy öl magasba . Visszaestében kiharap a földből egy darab hantot ;majd kiköpve azt ,fájdalmasan nyalja mély sebét ,melyet a küzdő kan czombján hasított . Eleven húsig nyalja a sebet ,mígnem vér serked rajta ,és kínosan ordít a közben ,mely mértföldekig hallik a néma víz felett . Azonban éhsége vadabb mint a fájdalom . Megrohanja a vázmaradványokat . Foga csattog mint az edzett aczél ,ínye vérzik ,s egy két töredéket elnyel az éles csontokból . Majd az állkapczát ragadja fogai közé ,s fület hegyezve ügetni kezd ,megcsalva önmagát az emészthetlen zsákmánynyal . De a sziget szűk ,nem adhat tért a haragban futónak . Keskeny körben üget a vízszegélyeken ,mint egy iskolába kényszerített ló . Dühe nő ,s tért keres . Megáll ,gerinczén borzad az ordas szőr ,éles szemekkel benézi a látkört ,de annak roppant területe csak víz és ég . Látja ,nincs menedék ,még egyszer belemar a száraz állkapczába ,de az agyar ágya nem enged . Bőszülten rázza oldalt és fel s alá ,aztán messze veti magától ,keresztül ordítja a vizi pusztát ,s szilaj szökések közt szaglálja a földet . Rugni s kaparni kezd rövid szünetre egy friss hányást . Szemei zöldveres tüzet lövelnek az alatt ,s csattogva kapkod a legyek után ,mik a bűzös csontokat megdongják . Végre győzött a természeti ösztön ,megszelídült az éhség hatalmára ,s foghegyen ,finnyás nyámmogással enni kezdi a nyers földet ,mely nála rendesen az éhhalál végmenedéke . Az alatt a látkör alján felhők ütik fel rohanó fejöket tömött kerek gomlyokban ,miket hamar hasábokra oszt s ujra szétterít a nyugoti szél . Erős ,kövér cseppeket szakaszt le ,s hulló terheikkel megragyásítja a sima vizeket . Távol lárma kél a határon ,roppant sereg vadlúd repül igen alant ,nádast keresve a vész előtt . Kisértő hangjokat hallja az éhes ragadozó . Oly közel ,s hallatlan bőségben vonulnak felette ,oly étvágyköltőleg látja elnyúlni a jóizű nyakat ,melyet csak puha tollazat véd ,s szép ifju czombokat ,mig a ludak röptében feléje függenek . Tátott torokkal ugrándozik a kecses lények után ,nyelvéről lecseppen az étvágy nedve ,csak fél öllel tudna följebb ugrani ,övé a boldogság . Hiába ,az ostoba libák nem tartják szerencsének torkába búvni ,s csupa tiszteletből a körmös kalandorhoz ,felcsapnak magasra biztosb vidékekbe . Most a fergeteg nő ,a szél dühe szétömlik a vízterén ,s féloldalra dönti a megeredt záport ,mely ,mint vízsodronyból rakott zuhatag ,szakadt le . A mén nyerít ,a tehenek bőgnek ,s a juhnyáj mint egy nyomott nép ,sír az apró szigeteken . A vész Körmösig hozza a szájízköltő hangot . Mennyi kövér falat ,mily úri különféleség ,kivált az alázatos juhok ,melyek sem rugni ,sem öklelni nem tudnak !hozzá mily horpasztó éhség ,s mégis neki goromba földet kell nyelnie minden zsír nélkül ! Hajh !ezt tűrni ,ennyi csábításra stoicusnak lenni nem lehet . Ő szabadnak születék ,hogy ragadozhasson . Beszökik a vízbe ,hogy rohanjon az áruló hang felé . De a víz mély ,s messze ,messze tart . Egy ösztön szól benne ,mit az állat is ért ,az úgynevezett életi . «Szigetemen világos hogy élek ,gondolá ,vagy gondolhatá magában ,mert érzem ,hogy éhezem . E víz itt a sírverem ,mihelyst elnyelem ,vagy magam elnyeletem . Sírontúl ugyan nyájas örömre hí birka- s tulokbőgés ,de ki tudja ,nem fognám -e örökre sírban hagyni becses fogaimat ,hogy ne legyen mivel harapni a túlélet pecsenyéjébe . Azért jobb lesz visszaragaszkodnom ,annyival inkább ,mert ez a disznó jég szörnyen püföl. » Körmösdeák alkalmasint ilyesmiken jártatá agyát ,mert a gyepre csakugyan visszaszállásolt . Még egy pár próbát tőn a bőgő áldozatok felé ,de étvágyán kifogott az életé ,s mérges nyifogás közt sérült oldalára fekvék ,hogy sebét ne verhesse a kavicsnyi jég . Orrát verhenyes szügyébe vágta ,félig húnyt szemhéján felborzolá a szőrt ,s akkor jajdult fel egy-egy oldalkapással ,ha szemen vagy fültövön üté egy jégtojás . A pusztai vész folyvást nőtt . A fehérhasú felhők mint könnyű habok merültek egymásba ,s itt-ott földig ereszték kesely farkaikat . A szél ákászgalyakat hurczolt a záporban ,miket mérföldekből rabolt ,a jég sűrün omlott ,mintha termett fa gyümölcsét erőszak rázná le ,s a sík vizet felverte ,hasonlóul a forró olajhoz ,mely habzik és bugyog a szörnyű tűz felett . Egy vészbetört szent ének hangzott s oszlék fel erőtlenül a vad morajban ,s utána egykedvűn zúgott ég és víz . A szél visszakanyarult ,s ujra megjelent a kétség szózatja . Gyönge női hang éneklé buzgón a zsoltár sorait : Haragodnak nagy voltában , Ne feddj meg uram engem . Csattogó dördület válaszolt ,mely megrendíté a földet Kardszagtól Ohatig . A táj rémsötét lőn ,az elemharcz tetőpontig jutott . A széltorlat bömbölt ,örvénynyé kavarva a záport ,s csattogtatva az összevert jeget . A lázadó állatok torz haragban bőgtek a viharzenéhez ,míg vészharangokat vert félre a kapkodó szélroham ,távol falvaktól ragadozva el a harapdált hangot . A szent zsoltár ,tört énekben töredezett elő e vad lázadás közt : Busúlt gerjedezésedben  Ne büntess meg istenem ! Irtóztatos villám harsant el . Egy pillanatra bevilágitá a láthatárt ,s messze fenékszínen megmutatá az istenben bizót . Térdelő paraszthölgy látszék a víz között két ölnyi szárazon . Keblét és karjait kisdedére hajtá ,hogy elfedje az úr haragjától . Rajta semmi öltöny ,mind csecsemőjét védi az ,kinek az áthütő nedv szörnyű halált hozhat . Gazdag barna haját lebontá ,sátorúl terítni hideg vállaira . Szemében rémület és éhség ,arcza elkékedt a csapkodó vésztől ,s rajta vérgyöngyök mosódnak el ,hajadon fejéről a jég sebeiből serkedők . Maga tépett sírkereszt ,haja gyászlobogó . Ajkán szent ének töredezik fel ,erőtlenül éhsége miatt s elverve a haragos széltől . Buzgó hit ,vértanúi remény éled lelkében isten mentő irgalmáért ,de a test roskad ,s nem bir hitelt biztosítni a vallás szavának . Felette ,magasban ég a kergető villám ,vörös világgal gyujtva a vihart . E fényvonal körében ragyog a fehér jég mint bő ezüst ,a villámtér betelve mennyei derüvel ,alant porrátört zápor s nedügőz képez ködfelhőt ,s benne a fény alatt mint mater dolorosa térdel az ájtatos nő . Felséges rafaeli kép . Két óra mulva kiderült . A lég megelevenűle ,a nap szétönté meleg szerelmét ,lanyhán szárogatva a fürdött természetet ,s egy tenyérnyi felhő sem foltozá a mennyet . Hófehéren ragyogott ki tőből az ujvárosi templom ,s itt-ott fényesen csillant meg a rézkakas egy-két messze tornyon ,vagy falu nyelén ,mint a csikós mondja . Millió szárnyassal népesült meg a lég ,a vizi zsákmányok ismét nyugton usztak a mocskos oczeánon ,s a falvak harangja isten igazában hirdette az alkonyt . A parasztnő lesimítá a vérében festett hideg vízgyöngyöket ,s törlő kezeiből kimerüle képén a nyomorrajz ,melynek színeit eddig könyű ,vérveríték ,s a csapkodó zápor kivenni nem hagyák . Kedves ifjú kép ,mig éhség és rémület be nem roskaszták ,most kisértő dúlt ábra ,mely senyvesztő sír fogai közül látszik kikelni ,hogy magát s az élőket üldözze . Ajka fakó ,arczbőre kékedő és száraz ,szemalja szederjes ,s medrében üveg lencsékké látszanak merevülni a beesett szemek ,mikre a sovány szemöldcsont komor árnyat vet . Gyermekét tapintja ,ha él -e ?s meleg sóhaját a reszkető kisded keblébe leheli ,hogy megtartsa a szabadítás örömeig ,mit isten próbája után kegyesen remél . Egy máztalan edényt sóvárgva forgat ,nincs -e még oldalán némi maradvány ,de a tápot már napok előtt végkép levakará arról . Hajából kifacsará az esőt ,s olvadó jegeket ,gyermekét megenyhíté anyacsókjaival ,s a róna látkörén védkar után vigyáz . A meggyesi csárda irányában hosszúkás vonal tűnt fel a vizen ,mely gyors haladtával folyvást hízni látszék . Egy csikós csáklyázott keskeny lélekvesztőn . Fején báránysipka zsírprémmel ,s bokrétául rézkupakos makrapipát visel ,melynek oldalát még taval átverte a bűzös dohánymocsok . Benne kétkrajczáros debreczeni szár ,jóformán kurtább a pipánál ,s rajta választóvízzel liliomszál s tízorrú emberek czifrázva megismerhetlenül . A haj nem ragyog úgy Andaluziában mint tarkóján ,kivált most csepeg a hájlétől ,s rezes nyakát szépen kifényesíti ,melyen még soha sem volt nyakravaló . Ingkorcza csak nyaktövig ér ,mint a római tunica ,hasát félig fedve sárga vásznával ,de inas karjain pazérolva lobog a borjúszáju ingujj . Távolról azt hinné az ember ,piros csizmát visel ,úgy elsüté szárait szél és nap . Szemöldje kiáll ,mint a házeresz ,s bozontos szőre aláfügg a hamis szemekre ,mik gyorsabban járnak a zsebóra ketyegőjénél . Homlokát függőleges redők osztják szét ,de nem szenvedés vagy bölcselet redői . Gyakran kell néznie az eleven nap ellen ,ha tévedt csikaját keresi ,vagy enni való után vigyáz ,s ilyenkor sohsem teszi kezét ernyőül szemére ,mint asszonyaik szokták . A tisztes ránczok efféle szemlék bélyege homlokán . Szíjkorbácsa vállszalagúl van mellén keresztül hurkolva ,melynek fonása apróbb a kigyópikkelynél ,s nehéz és sujtós mint a sodrony . Különben arczfénye megközelíti a kordoványt ,örök izzadástól keze sötétpiros ,s tíz kerek körmei rendkívül hasonlítnak ugyanannyi pecsétostyához . Ha ladikján egyet egyet taszít ,kidugja zömök nyakát lapoczkái közül ,összehúzza prémes szempilláit ,miközben orrát szépen ránczba szedi ,s egyet néz a vízlepte határon ,hol kedvező időkben annyi toklyót s malaczot elorzott . Kezében oly ügyesen forog a csáklya ,mintha műtánczos tréfálna egyenrudjával ,s a lélekvesztőt oly ügyesen kormányozza odább ,mint a gyepen kantártalan lovát ,pedig egy törökcsónak kormánya nem bajosabb mint az övé . Távol ,a repülő szárnyasok hézagán ,valami látszik vizszínt mozogni . Más ,legfeljebb bólintó bogácsvirágnak gyanítná ,ő már látja a pirostarka kendőt ,melyet felé ráznak . Néhány lökésre megismeri ,hogy nő ,néhányra ismét ,hogy saját menye ,ki szabadítást vár . Most vége a tekintgetésnek ,csáklyája gyorsan és nagyokat lök ,a sajka repül ,mint a parti fecske ,ő siet ,siet épen úgy ,mintha idegen ürüt vinne vacsorára ,mert ő sem erkölcstan parancsát nem érti ,sem a tuléletért áldozatot nem visz ,őt csak a természet s ösztön igazgatja ,s jót ,rosszat egyenlő tűzzel visz véghez . -Hol jársz menyem Sári ?kérdé az ügyefogyottat ,midőn annyira jött ,hogy szóval érheté ,oly kuszáltan kuczorgasz mint az árva daru őszszel . -A jó isten küldte kendet apám uram ,felelt a boldog szabaduló ,s gyermekét az anyai öröm ujra éledtével csókolá ,miközben szemérmesen fedé be ifjú vállacskáit . -Nem küldött biz engem senki ,édes leányom ,mert én magam jöttem ... -De csak mégis az úr intéséből ,igazítá szabadszájú ipát a vallásos asszony ,tudtam én ,isten nem hagyja el övéit . -Dejszen ,ne volna csak ménesem harmada a nánási gyepen ,s ne akarnám látni most zivatar után ,isten nevében itt veszhettél volna az övéi között . -Júj haj !ne vétkezzék annyit apám uram ,jó hogy gyermekem nem érti ,soha meg nem halnék nyugodtan ,hogy édes nagyapjától ilyeneket tanul ,mondá a hölgy együgyű jósággal ,s piros fejkendőjét füleire köté ,hogy ne hallja a pogány tréfákat ,miközben felszedé vizes ruhácskáit s egy pár üres szilket kender-kasornyában . -Jól van fiam Sára ,no hát haza viszlek ,csak hágj be ebbe a vizi tekenőbe ,s igyál egyet az egészségemért ,ott a kulacs a vályu farába ,csak ne sokat egyszerre ,mert nem lőre ... Ej ej ,csak már mondtad volna ,hogy igyen találkozunk ,folytatá tréfásan a vén csikós ,szűröm vagy subámat előhozám vala ... Fázol ugy -e kis patyolatszuka ?ne félj ,befűt husz korty diószegi . De úgy látom ,Miska reszket az öledben ?hja !bábátok sohsem füröszt olyan hidegben mint a jégeső . Kutya baj ,majd ha lovat őriz ,az orra is befagy ,mégis szuszogni kell . Dugd be fiad abba a száraz tarisznyába ,vágj egy karé kenyeret ,ha éhezel ,s van ott egy kis borjúpecsenye is . -Isten őrízz ,felele ijedten Sárika ,tudom ,más gulyáján nőtt fel az a hús . -No no ,mit félsz tőle ,nem bődül bíz az meg kényes begyecskédben ,úgy is az öntésbe fult volna ,ha el nem fogom . Gazdájának mindegy ,akár mi eszszük meg ,akár a víz viszi el ,válaszolt a természet fia ,ellökve sajkáját a száraztól . -Ugyan apám uram ,mit kisérti a gondviselést ,tudja mit mond a VI. parancs ...? -Nem tom biz én fiam . Gyermek koromban nem értem rá ,most meg vén vagyok iskolába járni . -VI. parancs :ne lopj ,mondá kegyesen Sárika ,épen azon szajkói stereotiphangon ,melylyel iskolásleány korában észnélkül el szokta hadarni . -Sohse taníts engem galambom ,megérem én magam törvényével . Életemben két prédikácziót hallottam :egyiket Jankó kedves fiam tisztességtételén ,másikat ,hogy harmadéve a csikós-tanyán egy legatust megpapoltattunk ,harmadikát majd elmondják felettem ,ha a csizmát üresen hagyom ,s az elég lesz nekem . Aztán nem is vagyok én olyan rossz mint a pap mondja . -Az igaz ,taval is öt forintot adott kend az égett szomszédnak ,pedig kölcsön kérte . -Mihály bátyámmal sem osztoztam az anyai részben ,pedig semmim sem volt . Neki jobban kellett ,káplárviselt ember csak mégsem járhat pőrén . -A ladányi bukott zsidónak meg elengedé a lóbőr árát ,a ki Diószegre ment deáknak . -Hát mikor gazdámat veszett eb kergette csikóheréléskor ,s elibe ugrottam ,hogy engem kapjon meg ? -Igaz ,mind igaz ,kend maga jó ,csakhogy a hite rossz . -Már mások is mondták ,kutyahitű vagyok ,de én nem hiszem . A rossz ember nem tud aludni ,pedig én lófarkára kötve is horkolnék ,ha akarom . Aztán mi az ,a mit én lopok ? Egy-két süldőt ,ürüt ,vagy legfeljebb borjút ha ragasztok ,tinóra már kezem sohse teszem . Lásd kincsem Sárika ,nekem nem kell arany ,ezüst ,sem sallangos bunda . Ha városban laknám ,okvetlenül többet kéne lopnom . De itt minden nyáron száz réz pitykét kapok kommenczióban ,s az nekem szűrre ,szeredásra ,erszényre ,s késszíjra elég ékesség . De hogy a magyar Kanahánban ,mint Hortobágyot a legatus híja ,koplaljak ,hogy midőn előttem szaladgál a jóizű falat ,bőjtöljek mint egy kámzsás barát ,azt ugyan ne kivánja tőlem a pap se ,a ki lelke van ,mert ha igen ,ő lássa ,kurtát húz . Aztán sehogy sem jó sokat koplalni . Ha éhes az ember ,rosszba töri fejét ,s elébb-utóbb bakot lő ,de ha jóllakott ,elfekszik ,vagy dolga után lát . Minthogy isten támaszt étvágyat ,teszen is arról . Kövér juhot nem azért teremt ,ki jóllakott ,hanem a ki éhen van . Hogy is venne számban minden sőrét és malaczot mint egy talján sáfár ,hogy ha egy elvész ,mindjárt megtudja ...? -Uram bocsásd meg nékie ,mert nem tudja ,mit cselekszik ,kiáltá Sárika összetett kézzel ,lehetetlen ,hogy a ladikkal fel ne borúljunk ,ha így garázdálkodik hitével apám uram ,s a hiszek egy istent kezdé magában motyogni ,miközben a kulacsból már harmadszor erősítőt vőn . -Hü hü hü ! Minap is nevettem ,mert hogy Kollát uram juhászát befogták ,kinn volt Peti szolgabiró . Tudakozódott az orgazdaságokról ,s midőn az új akolbirót jól tartá tanácscsal ,azt mondá paposan :isten megőrzi ,oltalmazza a hű pásztor nyáját . Püff !jövő éjjel elhajték tőle tizenhat hágó kost . Egy istenem ,lelkem ,oly igazott a mint hogy Peregi Marczinak keresztelt a csürködi káplán ,én mitsem tudok róla . Nem szoktam egyszerre egynél többet hozni ,oszt meg a kos büdös ,nem is enni való . De mégis jól esett ,mert az új juhász bojtárja istenre bizá a nyájőrzést ,s maga a csárdába ballagott ,pedig egy jó rekrutája sincs . Már én magam járok a ló faránál vagy viczecsikósom . Megtanultam ,hogy kell istenre bizni a ménest ,ha vasba akarom magamat veretni . Sárika ezalatt megvidámult a kulacs tartalmától . Látá ,miként ipa javíthatatlan . Szánta őt ,a gonosz áldozatját ,holott féllába már sírban . Csendes hálát adott titkos fohászban ,hogy ő jó keresztény ,s talpon állva mehet a paradicsomba . Piros kendőjét leoldá ,mert a diószegi lelke áthatá . Gazdag haja pongyolán hátra tekerve ,s így fonatlan kontyban feküdt a gömbölyű nyakon . Arczain megtértek jószívű vonásai ,miket kétség s rémület ijesztőkké tőn ,s átpirulva a bor édes erejétől ,mint két piros alma ültek a szép haj árnyában . Élénk ,szelid szemek ,piros gyenge ajk ,s a menekvés öröme szépíték a kis paraszt menyecskét ,s bizonyos szabadság ült őztekintetében ,mely csak a bortól szokott megjelenni . A vén Marczi elmondta védelmét ,s megnémult . Nyakát ismét kezdé kidugdosni lapoczkái közűl ,s minden lökés után nagyot nézett . Sárika hiában szellőzé ki fejét ,s fútta el meleg lehelletét ,a bor több több gerjedelmet költött vérében . Pillái fáradtan jártak ,s ő vígan és édesen nézett alóluk ,mint a boldog gondfeledés . Álmot űzni kihuzta Miskát a száraz tarisznyából ,hová ipa tanácsára helyezé . Betakarta szikkadt ruháiba ,felcsókolá gözűi álmából ,s emlőcskéjét nyujtá kendő alá rejtve ;maga pedig kegyes harmadrész hangon ,de kedélyesen leánykori dalt kezdett : Kinek nincsen szeretője , Menjen ki a zöld erdőre ; Irja fel a falevélre : Hogy néki nincs szeretője . Ej mit !nagyon bús ,gondolá magában ,hisz innentúl az uramnál leszek ,s pajkos mosolylyal csintalan dalt kezde : Ma menyasszony ,holnap asszony , Holnapután komámasszony ; S esztendőre vagy kettőre , Szükségem lesz a bölcsőre . A vén Marczi addig egész erőből csáklyázott és nézett . Maga sem tudta mit ;de már úgy ususában volt ,hogy nyakát éjjel is gyakran kidugta lapoczkái közűl ,ha ébren volt . Sajátságos példány a puszták fiaiból . Ő iskolákat nem járt ,sem az életben senki nem tanítá . Öt éves korától mindíg pusztán lakik ,vad lovak ,betyárok s dologtalanság közt . Nem ismer erkölcstant ,s hitágazatokat ,a keresztségről azt hiszi ,csak egy lucskos szokás ,melyben nevet osztogatnak ;Krisztust csak nevéről ismeri ,apostolait úgy sem ;jog ,törvény ,s polgáréletről fogalma sincs ,pappal s tanitóval éltében nem beszélt ;bűn és erény ,üdv és kárhozat ,jutalom s bünhödés előtte nem magyaráztaték ,s szivében mégis annyi jóság ,részvét ,feláldozás ,hogy felebarátért kész életét adni . Oly csendes ,nyugodt ,elégült ,hogy irigyleni kell . Egyetlen bűne apró orzásban áll ,de az nem birvágy ,káröröm ,vagy ártó szándék műve . Ő nem akar fénylést vagy bőséget ,sem a gazdagokat irigyen pusztítni . Ő a természet első ösztönénél marad ,ha éhsége csillapítva van :vágya megszünik . Ennek is azon győződéssel szolgál ,hogy az nem bűn ,hogy az szabados ,hogy az természetes ,s vele senki nem képes elhitetni ,hogy az vétek ,s ő bűndíjt érdemel ,mert őt csak a természet tanítá ,s ott mindennap látja ,hogy a farkas elviszi a bárányt akárki nyájából ;a kánya ott ragadoz csirkét ,a hol kap ,s ötven évtől ő is úgy teszen . De azért nem korhely ,nem naplopó . Szolgálatot keres ,s abban ügyes ,pontos ,hű . Bár minden minister oly lélekismeretes volna ! Gyűlöl minden erőszakot ,alárendeltjeit szereti ,ügyeikben igaz s szigorú biró ,érdemeiket értőleg tudja méltánylani ,s a kontárt ,idétlent vagy gazot nem tűri . Gazdáját tiszteletben tartja ,s egy hosszú életet leél ,a nélkül ,hogy egyszer verekednék ,kétszinű volna ,vagy embertársa ellen rossz gondolat kelne szivében . A józan ész ép oly természetes épségben fejlik ki nála ,mint az erkölcs . Neki nincs naptára ,s mégis minden időpontot meg tud határozni . Ismeri az évszak négy cyclusát ,tudja ,mikor kell csikót herélni ,hágatni ,s különválasztni az anyakanczát . Tudja ,melyik lova ,melyik napon ,hány évü ;ismeri a téli s nyáréj csillagait ,perczre kiszámítja mit ,mennyit lehet hajnalig tenni ;mikor lesz eső ,szél ,hó ,vagy rendkivül szélvész ;tanyájáról a katankórót s bogácsot ki tudja jelelni ,mikor ,melyik irányban kél fel vagy megy le a nap ,s a csillagot nevezni ,melyik alatt egyik vagy másik karámja fekszik . Földrajzi tanja a Hortobágy mellékeig terjed ,de azt tökéletesben ismeri ,mint leghiresb szaktudós a földtekét . Tudja ,hol mínő a gleba ?melyik rész mit terem legjobban ?hová mit kell vetni ?hova önt leghamarabb a viz ?hol a legjobb juh- ,gulya- vagy ménesnek való legelő ?hol kell tavaszszal ,nyáron ,vagy ősz felé étetni ?merre van métely ?hol vannak jó füves locsogók ?s minő zsombékok közt terem csomorika ?merre legmélyebb a viz ?hol terem legizesebb sás ,fedélhez való nád ,vagy megfonható gyékény ?hol jár legtöbb túzok ?merre költenek vadludak ?hol szedhetni legtöbb szárcsatojást ?merre lehet vizek és lápok közt rövidebben jutni egyik vagy másik faluhoz ?hol szikes ,bogácsos ,vagy kopár a mező ?s merre jár legtöbb jég ,vagy forgószél ? Legfeketébb éjben egyenesen megy ,hová akar ,rétek és kákások millió ösvényit mind ismeri ,melyik hová visz ,s beláthatatlan út- és jeltelen gyepsíkon soha el nem téved . E mellett eszes ,dolgaiban teljes tárgyismerő ,találékony ,magán segíteni tudó ,s mindenek felett jószivű . Oly szorgos dolga nem lehet ,hogy ideje ne volna ,ha kell más baján segíteni . Soha egy itcze bort nem iszik ,hogy mást meg ne kináljon . Az embert ismeri ,s az osztálykivülieken is hamar keresztüllát . Mennyivel épebb ,eredetibb ,okosabb faj a nyugoti földek aljnépénél ,melynek buta ,goromba s haszonvehetlen példányit oly szomorító sajátságokkal találjuk az életben ,vagy színpadok bohózataiban ;de kiknek a roppant német föld ,a magyarnémet s fajzott félmagyar mosolyg ,örvend s tapsokat áldozik . E könyv folytában alkalma lesz az olvasónak csikósinkról jobban meggyőződni ,mégis sok felvárosi gyáva németmagyar ,félénk tőkés ,bukott kalmár ,üres kenyérevő ,vagy külföldhöz csatlakozó majom ,ki egész életét nehány fojtó légű utczán ,s gaminok ,zsebelők ólálkodási közt tölti el ,undok megvetéssel ,átkul ,vagy gyermekijesztőleg nevezi a «csikóst »,s ha sorsa véletlenül egyszer az alföldre híja ,bucsúvétel s végrendelet után indul az ártatlan nép közé . Sőt több zugolyiró ,ki minden tárgyismeret nélkül ,hallomásból firkál ,vagy legfeljebb kocsiablakon néz utazó pudli s tökéletlen térkép közül a pusztára egyszer :nem irtózik őket úgy állítni elő ,mint egy rémitő nemét az alföldi vadaknak . Rágalom ,nem igaz ! E nép jó és férfias . Gazdag romlatlan tárgya ,eleme a civilisatiónak ,melyből hasznosabb ,gyümölcsözőbb ivadékot idézhet elő törvény- és jogérdek ,mint a nyugoti elsatnyult vérből . Csak az minő sajátságos Peregi Marcziban ,hogy szóval sem kérdé Sárikát :mikor ,miként jutott a veszélybe ? Ő menekvést szükséglett ,Marczi megtevé ,s többre semmi gondja . Épen ily vágytalan minden ujság iránt . Ha vásárra -a világlátás egyetlen helyére -húsz évben egyszer elmegyen :nem szájong ,nem ácsorog ,nem kérdezősködik . Megveszi a maga pár csizmáját ,s aztán beül a csapszékbe . A Hortobágyon sokszor furcsa vendéget lát . Neki mindegy :londoni utitáska ,vagy magyar borztarisznya ,piperés szinésznő ,vagy legkülönczebb angol . Ő nem bámul ,s tartózkodik tőle . Rá sem ereszti szemeit . Elmondja «jónap »-ját ,azzal fejébe nyomja süvegét s leül a tölgyfa asztalhoz . De ha felkeresik ,s szóba állnak vele :bátran ,fogultlanul beszél ,egy pipa dohányt kér ,kupáját nyujtja ,s tüzet ád . Sárika megunta a dallást ,s hogy szóra hozza ipát ,a nélkül ,hogy amaz kérdezné ,kezdé elmesélni esetét . -Mert ,hogy aztán György sógor ,az ángyom ,uram ,és a szóga gyékényt szedni mentek :ételt kellett vinnem a kanálos tóhoz . Már azelőtt jött volt az áradás ,de csak azt tudtuk ,hogy megelégli tán az uristen . Egy kenyeret ,s Miskát lepedőbe kötöttem ,mert nem volt kire hagynom ,egy szilke lencsét füstölt disznóhússal ,másikat jó tojásos lebbencscsel kasornyába tettem ,s a hogy lehete kerülgetém az iszapos vizet . De meg az utat sem tudtam biz én ,mert mióta kendtül elszakadtam ,nem igen lódultam a pusztára . Egyszer lelkem adta veszem észre ,hogy nő az áradás . Én csak ellábaltam volna isten nevében ,de a Kunság felől úgy tódult a víz ,hogy mindenütt sarkamat érte . Akkor hamarjában elszabadulhattam volna a nánási kenderföldek felé ;de ki hitte ,hogy ilyen itélet lesz rajtunk ? Azután késő lett . A rakottyás gáton elcsapott a víz ,s úgy jött a mezőre ,mint mikor kiöntjük a fürösztőt . Egész addig kergetett az öntés ,a honnan jövünk . Tovább nem futhattam ,mert előttem összecsapott a víz ,s karikába fogott . Azt hittem ,állóhelyemen nyél el az itélet ,mint Zsodomát ,Gomorát :«de az úr énnekem őriző pásztorom »,a föld csatornáit bezárolta végre ,s én a gyepen maradtam mint az üres halászkunyhó . No biz ,isten bocsáss -folytatá önfeddő mosolylyal Sárika -jó lett volna kunyhónak lennem ,beletenni édes szülöttemet ,de így istenbe bizva ,szabad ég alatt vártuk az inséget ,mit szent felsége reánk mért ... -Sohse mérte biz a ,ki is tudna oly isszonytalan vizet cseberszámra mérni ,a Tisza megnőtt ,a Hortobágy áradt ,a rétek kiöntöttek ,a ki lelke van ,s készen lett a fürdő . -Első éjjel nem mertem aludni ,hogy a víz alánk fut ,vagy a Jónás hala eljő a Tiszából s elnyeli Miskát . Minden faluról behallott az estharang ,s én még sem mehettem templomba . Éjjel szinte halálra féltem magamat . A kiöntött rókák csaholtak ,s ez a csendben oly közelről hallott ,hogy minden lépten nyomon szikrázó szemöket véltem látni a sötétben . Egy farkas borzasztón vonított ,azt hittem ,szagomat érzi ... -Láttam hunczfutot ,holnap utána megyek komondoraimmal . Pistát küldeném ,de a csárdába ment egy csikóskötőfékkel Lajos ur számára ,s onnan anyjához gyalogol ,segítni a vásár hetében . -Hajnalban láttam messziről egy kompot . A nemesek hadnagyának vittek rajta nádat ,mert hogy restellátió lesz ,pénzt kapott . Sirtam ,ríttam utánuk ,de ez a nemesember-féle nem hajt a parasztra ... -Virágvasárnapján a nádudvari bojtárok megnyúztak közűlök vagy kettőt . -Máskor ,ha a nap feljött ,sohasem féltem ,folytatá Sárika ,de most nem tudtam megnyugodni ,pedig az esti imádságot is elmondtam reggel . A kenyér- s ételből keveset ettem naponkint ,s egész pénteken bőjtöltem ,hogy ki ne fogyjak az eleségből ,mert nem tudtam ,meddig próbál az úr haragja . Magam készen lettem volna a halálra ;de Miskát szántam . Nem szeretném ,ha meghalna ,mig fel nem veszi az úr vacsoráját . Nyolczadik napra letettem minden szabadulásról . Dániel próféta csak három napig lőn az oroszlánok vermében ,pedig én csak parasztasszony vagyok . Igaz ,hogy a Hortobágyon nincsen oroszlán ,de ételemet egy cseppig megettem ,s kenyeremből is csak száraz dúcza maradt ;ha egy falatot nyeltem ,számpadlásáról mind lehordta a bőrt . Nem hiszi kend ,mint elfogy az ember ,ha rebegésben van . Ujjasom pitykéit hónaljig be tudom hajtani ,pedig azelőtt alig fértem bele ... -Szegény árva bogár ,hát senkit sem láttál ,hogy kihuzzon ,a ki lelke van ? -Madárnál egyéb lélek sem jött felém ,az is csak hojsza és libucz ,pedig mindenik rosszat jelent . -Hát urad az ebszülötte ?tán borsért paripáztak rajta ? -De bizony félek ,isten irgalmazzon neki ,hogy gyékényszedésnél behalt az öntésbe . -Hiszen nem ürge ,a ki lelke van ,hogy mindjárt elázzék . Osztán túl a kanálos tón ,a sőre nyomást sohse járja a víz . Ott akar hat lóval elszabadulhattak ,s a kócsi puszta felől el lehet ballagni Jeruzsálemig is . Mikor apad a víz ,Kócson innen ,harminczhét ölnyire napenyészet felől lesz legelébb száraz . Arra befelé még nem értem áradást hajason ,s kopaszon is bajoson . -Nahát tán keresett ,vigasztalá magát Sárika ,de nem akadt reám . A kúnhegyesi kondás is akkor menté meg feleségét ,mikor már belefult . -Utczu hédervári lobogós !a Józsa ispánja ugyan finczoltatja lovát -mondá a vén csikós egyet sodorítván deres bajuszán ,miközben kidugta zömök nyakát lapoczkái közűl ,s amúgy szokásaként nagyot nézett . -Mit beszél kend ,hiszen ökörnyált sem látni egész határon ,-felelé Sárika ,napernyővé emelt tenyere alatt nézvén szerte szét . -Csillagom adta ,az a ficzkó még ma vacsorán éri Pilátust ;-folytatá Marczi merev néztében ,a nélkül hogy a menyecskét hallaná . A hun ni !ballába kilóg a kengyelből . Minek is a lovon sok teketória ,jobb szőrén ,pőrén ülni ,s ladikját nyílsebesen hajtá a partfelé ,mely szemlátomást közeledék . Ejnye kutya kurta !-folytatá nyugtalan hévvel a csikós -már térde is fityeg ,volnék csak helyében ,átszorítnám makranczos fakóját ,hogy bordája horpadna meg bele . Azalatt gyepszél közelébe nyomult a sajka . Marczi ereiben sebesen vert a vér . Szeme lobogott mint a martaléklátó tigrisé ,s mohón nézte a lovag minden mozdulatát . Nyakán dagadtak az inak ,arczára vér tolult ,fején felborzadt a szürke haj ,s csaknem magán kivül lőn . Igen !mert egy embert látott végveszély szélén ,kinek reá szüksége van ,ki nélküle elvész ,kínosan ,megmenthetlenül . Lelkében egész erőből feltámadt a szenvedélyes részvét ,annyival inkább ,mert itt a segély szakmányába vágott . -Ott van la !ragadja már a milliom adta ;-kiálta hirtelen ,a csáklyát elvetve kezéből . -Szeme megtelt vérrel ,ökle reszketett ,s mint hiúz kiugrék a sajkából ,feledve ,hogy menye s unokája aláborulhat ,hogy lábát törheti ,vagy mélységbe bukhatik ,honnan nincs menekvés . Egy percz alatt gyepen lőn a kötésig érő vízszélből . Korbácsát kiakasztá nyakából ,s «hahó »-t kiáltva ,merészen futamlott a ragadó mén elé . Mesteri biztos kilökéssel nyakába veté a szíjhurkot ,s nyelével rárántá ,hogy a ló nyekkent belé . Most rugott s ágaskodék a szilaj állat ,de ő visszarántá aczélerővel ,orrát oldalon sujtá korbácsnyelével ,s fültövön ragadva mozdulatlan tartá ,míg az ispán leszállott ,s megszabadult . A debreczeni uton addig különböző jelenetek folytak . Egy gyaloghid [2 ]czölöpjét kimosta az iménti fellegszakadás ,s az emeletmagas tótszekér alatt lerogyott . Kilencz száraz macska [3 ]van elibe fogva ,de két szökött katona kihúzná helyökből . A tót iparkodik ostor- s tengelyemelővel ,de mig egyik kerekét kihúzza ,a másik merül agyig . Végre azon magyar gondolatra jő :«inkább hátra mint előre »s csikóit az épület farához ragasztja . A csikók igyekeztek is az ostor pattogásira ,de a merény siralmasan ütött ki ,mert a szekér hengerbuczkát vetett s a zápormosásba önté tartalmát . Tova előre árúszállító ládák feküdtek két oldalra az útfelen szörnyű halmazokban ,miktől fuvarosaink megszöktek ,mennyei őrszemre bízva a bécsi kalmárok véres ,vagy legalább hamis verejtékét . Itt-ott egy-két istráng ,szétszakadt nyaklók ,agyába tört küllő ,vagy lőcsdarab ,a sorssali küzdés mindannyi díszjele ,mutatják ,hogy a fóti atyafiak nem malae fidei deserteurök ,de már se szekér ,se hám nem maradt ,mikkel tovább vontassák a lógyilkos sarat . Messze háttérben hosszú sorral látni ácsorgó kocsikat . Füred felől egy jó darabon agyagtöltés létezik néha ,hébe-korban ,mig a marhák és az utasok földig nem gázolják . Ezt most elszakasztá az ár ,s közepén közönyösen rohogott keresztül ,mig a bús magyarok partján káromkodtak . Mégis kifogván minden búbánaton ,két üres szekeret nyujtottak keresztbe a viztörés partjain ,s rájok fektetvén egy vendégoldalt ,mint valamely korcsolyán huzgálták által egyenkint a pakolt ládákat . Igy aztán egymásnak segítve ,harmadnapon szépen úthoz fogtak ,s két héttel vásár után hihetőleg be is értek Debreczenbe ,ha minden lovok meg nem döglött ,vagy végkép el nem csapott fejök fölött a habarék . Itt szárközépig vízben nyúzták a lovat ,mely földi adaját ,a nem rögös ugyan ,de annál síkosb pályán végkép lefizette ,ott dülés után rakodtak fülig csatakosan ,egy roppant úti batardba ,melyet e vidéken tíz-húsz évben látni ,de nem is ide való ;amott mint a hengergöző bivaly ,négy lábbal állt ég felé egy felborult szekér ,mig a hortobágyi csárda közelében nehány bogárhátú ,értsd ernyős kocsi ,dalos kerékkel ténfergett a boldog révparthoz . És a hortobágyi csárda áll ,és maradni fog ,míg le nem dől ,miként azt kezdetben egy naturalista kőműves teremté ,sőt meszelve sem volt ,kivül legalább ,a nyolczszáztizenötödiki biróválasztástól . Véggel Debreczennek ,hassal egy özönvizelőtti állásnak feküvén . Ereszét tömör bolthajtások tartják ,közönként vasrudakkal egymáshoz foglalva ,s alattok a piros ,de gödrös téglákkal kirakott folyosó nyúlik el . Ama rozsdás és mocskos vasrudakon pedig füstös kolbászok szellőznek sorjában ,miknek mázsákra menő tömege ,annyi közlekedés ,s jött-ment csavargók közt bántatlanul telel és nyaral . Belől nehány vendégszoba találtatik ,miken siralmas nótát nyikorog a mosatlan ajtó . Némelyikben árpa vagy köles van letöltögetve ,nemzetes Kátai uram édes tulajdona ,mely már a vermekben ,padláson ,s magtár-hombáriban meg nem fért . A butor mindenütt két-három fehér ,vagy inkább sárgult fenyűágy ,zsáktalan tavalyi szalmával ,ugyanolyan asztal ,s nehány festetlen szék ,melyek dühösen szétvetik durva lábaikat ,mint egy perelő gazdasszony . És ezen együgyű eszközökre ákombákon s irgalmatlanul van besütve a D. V. bilyog ,[5 ]mely annyit tesz :Debreczen városa . Ez egy dicséretes ősszokás ,mely marhán és ékszeren ,firól-fira ,nagy tiszteletben gyakoroltatik . Különben az ónas ablakokat mészpettyes vasazat őrzi ,s függönyök helyett repedt deszkatáblák tesznek szolgálatot ,miket csepümadzaggal szoktak bekötözni ,ha akasztójuk elvész . Téli ablak nincsen ,s nem volt ,de minek is ? Ugyanazért annak idejében minden szoba hideg mint a csűr ,nyáron pedig tele van bolhával . Ha idegen felföldit éjjel beszállítnak :azt hinné ,börtönben van . Hja ,biz az így volt és maradt szinte egy századig . A város nem akart építni ,pedig a haszonbér folyvást feljebb rugott ,a csárda nem intéze kényelmet ,pedig egy kalán lélöttyért csőd alá kényszerít ,s vendégei száma vetekszik a pesti Angolkirálynővel . Most épités történt ,vagy inkább tatarozás ;de mi ,a történet korához tartjuk magunkat . Pinczér ritkán van . Számolni a leányasszony szokott ,a házi ifjasszony hajadon rokona ,egy kerekhasú debreczeni leány . A pinczéri tisztet tagbaszakadt szolgáló végzi ,kinek nem igen tiszta ,de annál puhább és tömöttebb hajfonadéka ,bokros szalagban veri az inát . És neki minden áron kedvét keresd ,ha idvezülni akarsz ,azaz ha éhszomjan nem akarsz megveszni . És ha a hús egy-két órával késni találna a leves után ,meg ne szólítsd feddő vagy sürgető szózattal ,mert úgy lemocskol ,hogy az irósvajat se tudod lenyelni . A fentisztelt állás tátott szájjal ,azaz nyitott ajtóval ásít az udvarra ,az annyit tesz ,hogy az országútra ;mert kerítés nincs ,s a két épület közti tér merőn kerékvágásból áll . Különben az ó kaloda tanítólag hirdeti :mi az ,ha eszménk áll és nem halad . Oldalán semmi ablak ,semmi nyílás napvilágnak vagy légnek . Egyetlen szűk ajtó szolgál e czélra ,melynek alszegletén lyukat rágtak az anarchiában élő patkányok . Világot két kapujától kap ;s ha ezt zivatarban beteszik :a sötétség oly illendő ,hogy kaputot lehetne szabni belőle . Ilyenkor iszonyú gyülést tart a szarufákon fecske és veréb ;a szagra pedig ,mely benne terjedez ,nem vállalkozik a legtapasztaltabb orr is . Nádtetője mohos ugyan és idomtalan magas ;de kormos fala annál alacsonyabb ;s rajta emlékelőtti időkből díszlenek botrányos firkák ,karczolatok . Ott láthatni a divatos «ma pénzért ,holnap ingyen »felirást ;odább :«nem mérnek itt egy petákost ,hanem csak tiz karajczárost »;ismét odább a vakolatba vésve : «Ide bucsujárni fárad , Kinek a torka megszárad , Bátran az ivóba tekint , Nem bántják a szegíny leginyt. » Túl azon vastag szénnel irva : «Ha nincs pénzed ,kengyelbe ! Nem adnak itt hitelbe . Jó a pálinka reggel , Ide hát egy üveggel. » Ezen kívül mészszel ,téglával ,kréta és rajzónnal temérdek csárdai vicczek ,útféli tréfák ,nevek ,pajkos ötletek firkálva ,s egy sereg bikafő ,mészárosbárd ,csintalan tárgyak ,betűk ,s néhány hős betyárok Zöld Marczi korából ,mélyen a vakolatba karczolva ;úgy ,hogy lehetetlen helyet találni ,hová egy szót olvashatólag irhatnál . Körüle most récze- és lúddögök nyújtóznak ,a lábát kivont nő kövér tanítványai ,miket az iménti jégzápor hevenyészett agyon . Fedelén hasogatott gyékény s káka szárad szőlőkötéshez ;középen húsos levelű elevenzöld fülfű ,a háznép sebgyógyítószere ;két végén rozzant gólyafészek ,melyekből kiszedték a fiakat ,hogy le ne hulljon az ételekül hordott béka s vizikígyó ;a gerinczen pedig ős anyaként járdal kövér ordas macska ,mely termetében kutyával vetekszik ,a helybeli galamb-gyarmatot con amore melleszti s a háznál sok kiváltsággal bír . A csárda s környéke élénk és népes ,kivált most ,hogy vásáros idő van . A «ház alatt »,azaz folyosón ,nagyszájú leány guggolt a házhéj létráján . Huczfutkája szurokkal szépen kunkorítva ,s pofacsontjain a bőr álkörmössel kereken kifestve . Ha az ember ezen arczot közelről vizsgálja :lehetetlen ,hogy némi borzadály ne járja keresztűl . Bőre sápadt és ritka ,porusait puszta szemmel látni . Ajka rángatag ,kedve erőltetett . Szeme merev ,pillantóhéja meg-megakad ;tekintetében remegés s bizonyos kisérteties van ;mi miatt félelmes és visszataszító . De azt ritka ember veszi észre . A piros festék és tettetett nevetés eltorzítja az eredeti bélyeget . Azonban értő szemek ritkán tekintenek reá ;az aljnép pedig ,mely között forog ,nem igen törekszik észrevenni e különösséget . Most egy csinos betyárra pislogott ,ki az eresz alatt negédesen tánczolt s ki látni többé nem akarta . Azért keservesen ,de hasító nyers hangon kezdé énekelni : Jaj be szennyes a kendője , Talán nincsen szeretője ; Adja ide ,hadd mossam ki , Úgy sem szeret engem senki . Kopogó ,kinek neve félelemben tartá a vidéket ,mitsem ügyelt ezen földi hangokra ,hanem ujjongató kedvvel rakta a friss magyart ,helylyel-közzel markába kapva tarkóját ,vagy pofonütögetve szárait ,ha vígabb kedve szusszant . Félmagas kalapján darutollbokréta ;s széles bársonyszegély feltürt karamján . Mellénygombja apró ,mint a koporsószeg ,de bőséggel csillog a kihányt sujtás közt ,mitől posztója alig kivehető . Ruganyos derekán sárga-piros segesvári kendő ;selyemrózsás kostök fityeg ki alóla ,s tömött sallangjával fedi a szironyos erszényt . Gyolcs-gatyája bővebb ,mint a szerb-rokolya s szárközépen alól kiprémezve háromszoros rojttal . Lobogós ingujja két aczélkart fedez s ajkán kipederve a rákóczi-bajusz . Nyakában pongyolán zsinóros dolmánya ,s egy körmönfont nehéz agárkorbács . Jobb kezében csillagos rézfokos árvatölgyfa nyélbe ,mit oly gyorsan forgat ,mint egy parittyát . Negyednap óta iszik a csárdában ,s most indulóban volt Debreczen felé ,vásárfiát nézni a lókupeczek közt ;de nem tudott válni a vendégmarasztó-tanyától ,s egy bucsúzó tánczra megállott ,vagy megugrott inkább a folyosó alatt . Három poroszlói czigány czinczogott kedvéhez ,kik vendégszerepre gyalogoltak ide ;de biz úgy akármelyik czinöntő is elhúzná ,mert lehetetlen volt megismerni :nóta -e vagy medveijesztgetés ? Kopogó sohse bírált zeneművészetet ,hanem ha a sors úgy hozá ,eljárta kutyabőrdudán is ,uti épen experientia docet . Szeme sírt kedvében ,dolmánya módosan repkedett ,s oda kurjantott amúgy igaz búsan : Akár iszom ,akár nem : Csak betyár az én nevem ; míg néhány szájtátó korhelyek szalonnázva nézték a szép legényt ,nem is gyanítva ,hogy híres lókötővel van ügyök . Egyik vendégszoba rostélyán félve pillogott rá néhány kalmárlegény . Ezen tarkaruhás s illatos Józsefek ,nem a tisztes Jákobnak ,sőt többnyire Bécs és a pesti kurta boltok szülötti ,vásárra küldettek jó remény fejében ,hogy mivel hazánk nyelvét félbe ,harmadába némileg törték :furfangos szómázzal majd fülig bolondítják az alföldi együgyű vevőket ,miként harmadévi kimustrált árúik :az utolsó divat . Most egyszer azonban a füred-poroszlói sár befesté számolásukat ;azaz a töltésre lerakva találtattak árúládáik ,miknek egy hét előtt Debreczenben kell vala lenniök ,s így dolog mi sem lévén ,quoniam deus iis haec otia fecit :todzódnak az orrhegyig borotvált principálisuk rovásán . Egyike puha lúdtoll ágyban feküdt ,tarkóig lehúzva egy gyapjas hálósapkát ,mert azt hitte ,hogy meghűté fejét s csúzt kapott . Képén ,mint az árvíz ,összecsapott a lágypelyhű párna ,mit vásár tisztességeül ,kékre keményített fejér perkálhajba húzott a lányasszony . Az asztalon szétszórt tarokkártya s krétaszámadások jelelék a nemzeti mulatást ,mihez idegen földön sem hitszegők . Nehány halbseitl ,alig illetett erős bakarbor itczés palaczkokban (mert Hortobágyon kisebb nincs ),s a sonkáról ott hagyott három ujjnyi kövér mutatja ,hogy az urak gyomra nem alföldön termett ;mit is még inkább igazol ittas tisztitársuk ,ki egy falnak hanyatlott széken ,állát szügyébe vágva ,mód nélkül hortyog . Mellette gőzöl a félbenmaradt pohár puncs ,melytől megbődülne a tátrai medve ,mert az nem egyéb ,mint czitromos ó szilvapálinka arakkal . Arcza vörösebb a pirított kenyérnél ,s két oldalra dobasz ,mint egy széllapta ;de azért ékesen nyalja körül a megkent fürtös haj ,mit is még a mult héten utrakelés előtt neki fodrozott egy pesti szőrművész . Három sorsosztályos ,kik még lábon álltak ,fülhegyezve várták a betyárt ,mikor kell puskához kapniok ?de látva ,hogy az magával bajlódik ,insultálni mentek az alvó (nem ugyan oroszlánt ,hanem )murmutirt . Requiem aeternam dona ei Domine  Et lux perpetua luceat ei ,- éneklék az álomhalott felett ,de az folyvást horkolt ,függvén keze-lába ,mint a lőtt rókának ,s mit sem hajtván a zúgó legyekre ,melyek bőségesen búvtak orrlyukába . Wünsche ich Ihnen  Wohl zu ruhen , éneklék ismét dühös tempóban a (nem annyira Bartolo mint )bortoló fülébe ,s végre a Schlummerliedet akarták a «Portici némá »-ból ,de egyik sem tudta . A betyár ,ki a debreczeni cantust igen szerette ,megbotránkozva e nyiváta kintornán ,betekint egy tisztábbacska ablakkarikán ,melyen légy- és üvegrozsda még nem okozott örökre napfogyatkozást . Nagyot nevet s attáz a szuszogó commisra ,férfias ép dalban kurjantván közéjök : Álmos vagyok mint a kutya , Nem aludtam az éjszaka ; Még az éjjel sem aluszom , Galambomról gondolkozom , s megforgatá hozzá csillogó fokosát . A rőfrend megugrott e pajkos tréfára ,mintha török ágyúból lőnék ,s maga a csúz fia kivágtatott «mörder »sikoltással ,magán hagyva ,mint fesch commis -k -hoz illik ,ittas barátjukat a vadállat előtt . -Hová ,hová héj bugyogós nyulak ?-kiáltá hiún széttekintve a betyár ;embernek szoktam én szeme közé nézni ,ily kákabélű szalma-fráterekkel nincs kedvem kikötni ... Mégis molnárlegényt nem láttam tánczolni ,folytatá félre vágva hét fontos kalapját ;azért ,hát ha járnánk egy kállai kettőst ,nemzetes lisztlopó ? Éretlen búbodra úgyis furcsán illik az a turós-zacskó ;-s a hálósipkás fejét vasmarkába fogva ,vezette kifelé ;ki ,minthogy a folyosó végén egy korpás ládába menekült ,melyből félig-meddig szokták kiszitálni a lisztet ,valóban hasonlíta egy molnárlegényhez . Erre sok nézők vonultak a színpad közelébe ,s a betyár nyalkán verte össze pengő sarkantyúját ,szembetánczolva az új ballet-mesternek ,ki hosszú ing-gatyában ,mint az ügyetlen Pierrot ,idétlenül és nagyokat lépett a bolhás hideg kövön :-aprózd molnár ,kuferczes tempóra ,a ki vagy !-odaszólt a betyár ,egyet vágva szép barna szemével ,-mert sarkantyút verek karmazsin csizmádra ,hogy ne rontsd el az igaz magyar tánczot ;-s meztelen sarkára gyorsan kezde csapkodni agárkorbácsával ,de úgy ,hogy csak a csapója csente s vért ne ereszszen . A szerencsétlen commis gyötrelemmel s irgalomesdve nézett ezen műtétel közt a betyárra ,mint ő reá kutyaleczkéken saját pudlija ,s lehetőségig gyilkosa kedvére igyekezvén járni ,egyik lábával úgy letaposta a másikat ,hogy fenekére esett . A betyárnak betelt öröme : Elesett a tyúk a jégen , Majd felkél a jövő héten , dallá negédesen ,s elfordúlt a kiszenvedett martyrtól ,ki azóta rémletes mondákat regél a hortobágyi embernyúzásokról . Az alatt az állás túlfelén négy rakott szekérről dögbőrt bontogattak hevesi parasztok . A felhőszakadás útban érte őket s a tiltúl fedett málha fenékig ázott . Most a felső bőröket kezdik teregetni a földre ,állásra s vendégoldalakra ,mert még egy keserves napi járó Debreczen ,noha csak négy mértföld s ha a holnap meleg lesz :végkép összepállik az egész teher . Négy pipás fuvaros dolgozott morogva ,s köztük egy úti felügyelő ,ki úgy látszik ,fösvény gazdát szolgál ,mert kopott ruháit még az insurrectio korában viselték . Kérges májbőr csizma ,szükség esetében dobnak használható ;toprongyos kék nadrág ,itt-ott zsinórfoszlányokkal ,miket megfordításkor fehér czérnával varrtak fel ;repedt ,tarka karton ,pruszli óngomb s fakó bársonypaszománynyal ,kidőlt-bedőlt kalap ,s molnárszín rekli ,melynek gallérjáról leszakadt a posztó ,babos öltésekkel mutatva az enyves bélésvásznat . Arcza sovány és kedvetlen ,haja gubanczos ,jelével a sok munka miatti elhagyatottságnak . Sopánkodva néz szét az ázott bőrökön ;s hévvel szorgolja morgó furmányosit ,de tette úgy látszik ,inkább szolgai félelem ,mint szíves jóakarat . -Bizony ,nem rakjuk mi egy pint boron alúl Herkópáternek sem -mond az egyik paraszt nekinyújtózva görnyedezéséből -mi csak fuvarozni szegődtünk ,nem dajkálni a dögbőrt ,mint egy himlős gyermeket . Elég baj nekünk ,hogy az ég leöntötte ;nehezebb a terih . -Biz én se bánom ,ha olyanná ázik is ,mint a főtt tarhonya ;mért nem adott hozzá elég takaró gyíkinyt Tógyer gazda -mondá ingerülve a másik ,miközben levágta kezéből a terítendő juhbőrt . -Hiszen mit csináljak Löbl zsidóval ,mikor csak felényit akarok vétetni ,mint kellene ,mégis mindig lehúz belőle -válaszolá a szegény felügyelő . -Aztán látja Tógyer gazda ,Löbl Simon sohsem fizet annyit ,mint keresztény ember -közbeszólt a harmadik fuvaros -minden mázsát olcsóbban kiván tizennyolcz krajczárral s könnyebb a lelkének ,ha lyukas huszast vagy régi kétgarasost adhat fizetéskor . -Pedig mennyi kincse ,háza ,családja . Tavaly ,hogy nyíréskor terhet vittünk neki ,a pesti dunaoldalon tele volt gyapjúval három bagazinja . [9 ] -Egy szó mint száz ,a bőröket ki nem teregetjük két pint boron alúl ,punctum -mondá határozottan a negyedik . -Ugyan ,honnan adjak ?-felelé panaszlólag Tógyer ;magam sem ihatom két hétben egy meszelyt . -Számítsa be kend a gazdájának . -Puff ,ugyan ismerik kendtek Löbl Simont ? -Majd annak lehet ilyest beszámítani . Még a kárt is kifogja béremből ,mit bőrében az eső okozott . -Hát mennyi a bére Tógyer gazda ? -Kilencz váltó forint minden hónapra ,de négy vasárnapért lehúz harmincz garast . -S mi kendnek a dolga ? -Lótok ,futok ,tudakozódom ,hol s mit lehet féláron megvenni ?falukban fürkészem ,kutatom :melyik szegény van szorult állapotban ,ki nem képes adót vagy füstpénzt fizetni ?kinek nincs sóravalója ,vagy nem birja halottját temetni ?s ha tud mit eladni :hirt adok valamelyik fiókhajhásznak ,ki az ő kezére van fogadva . A nemes urakhoz más sáfári járnak . Azonkívül vásárokra küldöz . Repcze- ,dohány- ,gyapju- s dögbőr-szállítással bajlódom ,de csak magam vesztére ,mert ha legkisebb romlik ,vagy valamiben egy pár lat hiány van :bérem bánja meg . Sokszor hamisan kellene esküdnöm ,hogy ez vagy amaz paraszt megcsalta ,de azt nem teszem . Különben nyugtom soha sincs s az év nagyobb részében országúton lakom . -S mindezt kilencz forintért harmincz garas hijján ! No nem csodálom ,hogy oly rongyos tiszt kend . -Még így sem öltözhetném magam emberségén . Ezt egy kurta nemestől exequálták Löbl Simonnak ,kire csalárdul ráfogta ,hogy az anyadohány közepét penészes sarjúval rakta meg . Akkor nekem ajándékozta ;még csodálkozám rajta ;s fertályév végével beszámítá tizennyolcz forintba . -Tályog ölje meg a szakállas kecskéjét -mond fölindultában egyik furmányos ;-hát mért nem lökte kend vissza rongyait ? -Akartam ,de nem fogadta el . Azt mondá :hogy már elviseltem s mit az ember egyszer megveszen ,nem adhatja vissza . -Mért nem hagyja kend ott szolgálatját ? -Puff !megint nem ismerik kendtek Löbl Simont . Lehetetlen tőle szabadulnom . Hamislelkűséggel mindig adóssá tesz ,s ha elhagyni akarom ,azt mondja ,szolgáljam le elébb ,a mivel tartozom ,különben visszahozat a szolgabiróval ,megkötöztett ,botoztat ,felakasztat ,mint szökött cselédet ,mert neki zsebében van a szolgabiró . -Hogy néz ki az a kend Krisztustagadó hóhérja ? -Kurta ,veres haja ,szemöldöke ,kerek szeme ,szeplős pofái ,nagy szája ,mely mikor nevet ,nem istenigazában nyúlik el ,hanem két vakszeme felé húzódik . Bajuszt ,szakálat nem hordoz ,minden kétnap megborotválkozik s máskülönben is szépen jár . Politurás fekete mankót hord ,mert ballábára bicczent ;pedig az ördögnek is sántája legrosszabb . -Mi csak a neve ? -Löbl Simon . -Soh ’se felejtem el . -Fel kék irni minden falu farkán s akasztófára ,hogy ne kapjon furmányost magának -jegyzé meg egyik paraszt ,miközben kusztorájából [10 ]a lucskos bagót tenyerébe verte . -Jövőre megkérdem ,ha terhet vállalok ,s Löbl Simon névre aranyért sem szállítom mázsáját . -Én is ,én is -mondák a többiek . -Most pedig két pint bor nélkül is segítek Tógyernek . -Én is ,én is -követék a jószívű parasztok ,s a teregetést teljes akarattal folytaták . Mellettük egy füredi nyereggel tölt szekér állott meg ,négy ,széltében fogott öszvér fajta lóval . Szegény állatoknak hasán felül ért a sár ,víz s agyagcsatak . Mindnyája reszketett ,mint a hideglelős ;patkótlan körmeik ide s tova csusztak a bizonytalan sárban ,s mig gazdájuk kezdé vetkeztetni a törtszíjhámokból ,kétkedő hiszemmel tekintgettek hátra :vajjon kapnak -e egy marok üszögös ocsút [12 ]abrakúl ,mi csak két esetben illetheté őket ,ha menyasszony alá jártak ,vagy nagy út ,azaz három-négy mértföld állt előttük . -Gombolja ki kend azt a csára lógóst földi !mert elesik -mond egyik bőrterítő paraszthoz az irhaködmönös ,vidám rövid ember ,ki egy személyben kocsis ,gazda ,szíj- és kerékgyártó ,s baromorvos szokott lenni lova s szekerénél ;különben pedig nyeregcsináló Tisza-Füreden . -Ugyan hurkadtak a csikók ,tán sokat hajtják kendet katonaforspontra ?-felelt a megszólított földi ,miközben a lihegő mártyr istrángját lehányta . -Hurkadt biz ’a bátya ;pedig nem Jó ’sa telelteti . Nagyon megrángatja ez a locsogó a jószágot ,hanem úgy kell neki ,mért nem lett pappá ?mindjárt vetek egy kis magvas pelyvát . -És valóban elkészülvén a kifogással ,saraglyához fordítá a fáradt vándorokat s hitvány ocsút tölte egy vászonzablóba ;maga pedig ,mint ki dolgát végzé ,ácsorogni ment a bőrteregetéshez s farán hátravetett kézzel szóba állott . -Facsarjátok ki kendtek legalább a nagyjából ;hisz így meg nem szikkad itéletnapjáig -mondá igazítólag azoknak ,csak hogy hibát találjon mások dolgában ,mit szenvedélylyel szokott keresni . «Kefurt »[13 ]kiálta azonban egy lompos kuvasznak ,mely a szekér alá sompolygott s egész kényelemmel kezde rágni két-három lenyúlt bőrt . -Tán nem ettünk gombát ,mondá az egyik paraszt ,ha facsarnánk ,mind paczal lenne ez ,s karácson napjára sem lennénk vele készek . -Hanem szép egyenlő ,s világos vérveres bőrök ,mintha mind egymásért döglött volna meg ez a nyáj ,folytatá a füredi ködmönös . -Ép azért nincs rajta az isten áldása ,mondá Tógyer félig hallhatóan ,s ráverte fejével ,mi ő nála meggyőződés jele . -Hogy hogy Tógyer gazda ,mit ért kend e gyanús gondolattal ? -Hát azt értem biz én ,mondanám is nem is ...folytatá az ügynök ,kétkedőleg vakarva tarkóját ,melyből látszék ,miként fontos vagy félelmes történeten jártatja emlékét . -Csak ki vele bátran ,biztatá az egyik hevesi furmányos ,bizony tartok tőle ,hogy Löbl Simontól nem meri mondani . -Magam is rá mernék fogadni ,hogy Tógyer gazdát ilyesmi bántja ,erősíté a másik bőrterítő paraszt . -Hja ,de ha az ember egy vagy más bünt bizonyosan nem tud ,még sem illik ám felebarátját agyon rágalmazni . -No Tógyer ,azt ugyan meglőtte . Hát felebarát az a vörös Judás Eskiriótes ? [14 ]mondá ingerlőleg az egyik . -Osztán a ki haszonhajtó cseléddel úgy bánik ,arra nincs rágalom . Én arról mindent elhiszek . -Mi is !mi is ! -Ha már annyiban tölt ,hát elmondom . -Halljuk ,halljuk ! -Biz ezek a juhok nem természetes halállal multak ki . -Mit mond kend ?-hát hogyan ? -Hm !...patkányméreggel ,vagy ha nem azzal is ,de mindenesetre méreggel . -Elment a kend esze ? Kié volt ez a nyáj ? -Gyapjasy uré ,ki a Nyiren lakik . -No mert igaz ,hogy sok fejlágyára esett urakat hallék már ,de olyat még nem ,ki saját birkáit patkányméreggel ölje meg . -Ne értsen kend félre földi ,hiszen ki mondja azt ? -Beszéljen hát Tógyer gazda világosan . -Van Pesten egy Márk nevü orvos ,beszélé Tógyer ,zömök ,alacsony termetü ,bajusztalan . Szeme sem jól áll ,isten óvjon tőle . Pesten ugyan hirlik ,hogy tudós egy ember ,de biz én úgy hiszem ,rosszabb az ördögnél . -Márk ?király-utczában a kávéház felett ,második emelet ,zárva tartott csengetyűs ajtó- és kancsi szolgálóval ?kérdé meglepetve a füredi ködmönös . -Igen ,igen ;a garádicsajtó mocskos ,s neve kopott bádog táblán vörössel felirva . -Nem rég valék nála ,hogy Pesten fenjártam . Lajos urfi küldött húsz sámsoni dinnyét ,s két bál bogáti jó dohányt az ebugattának ,mikor odavittem ,csak egy üveg papramorgót sem adott . -De mi köze Márknak a Gyapjasi nyájával ?kérdé egyik hevesi furmányos . -Doktor Márk adós volt Löbl Simonnak . Tartozása régi lehetett ,s maga rossz fizető ,mert sokszor vittem neki levelet ,s Löbl mindig azt mondta ,hogy pénzt fogok hozni ,de a doktor mindig azt felelte ,majd beszél az úrral . -Hogyan hordhat Pesten levelet falunjáró hajhász ?jegyzé meg a másik . -Télen ,ha a gubacsszállítást végeztük ,Pesten lakom nála egy kályhalyukban . Azalatt ,vagy nyári fenlétemkor ,késő estve ,ha már raktárakban dolgozni nem látok ,tőlem szokott küldözni sürgős leveleket ,mikre aztán reggel izenem be hozzá a választ . Nyárban hagyján ,de nagy hidegekben sokat szenvedek . Hóban ,vízben ,sötétben rossz csizmámmal járni nagyon bajos ,mert legtöbbször Ó-Budára küldöz ,vagy külvárosokba ,hol nincs kivilágítás . Sokszor ,ha nincs otthon ,a kit keresek ,azon módon kell haza fáradnom ,mert krajczárom sincs ,hogy ser- vagy bormérőben egy félmeszely mellett megmelegedhetném . De ha megkapom is ,kihez irást viszek ,gyakran sokáig ,s többnyire kapu alatt ,vagy hólepett tornáczon kell válasz után ácsorognom ,egy háznál pedig mindig éjfél után várok ,mert onnan egy ember velem jön Löblhez ,s ilyenkor egy nehéz fekete ládát kell előtte vinnem . -S mi lehet a nehéz ládában ? -Néha talán ezüst vagy afféle ,mit nagy uraktól hordanak zálogba ,de azt hiszem lopott drágaságok ,mert gyanús személyeket látok a házhoz bejárni ,aztán Simon zsidó is mondá már vagy kétszer :Tógyer ,nem szükség ám idegennek tudni ,mit fürfarag a becsületes ember . -Miért nem jelenti fel a pesti kapitánynál ?kérdezé a füredi ködmönös ,kit a dolog nagyon kezde érdekelni . -Puff ! Mert nincs bizonyságom ,s Löbl nem ereszt be ,hogy szemtanu legyek ,ha a ládát nyitják . Aztán mindig mondja :neki zsebében van törvény és igazság ... De majd el is térünk doktor Márkról . -Igaz ,hát adós volt ,s Löbl sürgette ? -Igen . Egyszer gabonát szeleltünk forgó malomrostán ,egyik magazinban . Simon zsidó az ajtóban állott ,s Márk doktor vaktából arra talált jőni . Tetteté ,mintha igen sietne ,de Löbl nem oly ember ,ki előtt a dolgot el lehetne ütni . Szépen elsétált ,karját karjába ölté ,s kezdte mocskolni hazugságaiért ,hogy se nem jő ,se nem fizet ,se kamatot nem ir . A doktor fenyegette őt ,hogy épen kamat miatt rugott tartozása ötszázról tizenháromszázra . Simon zsidó szidta ,az el akart menni ,ez megfogta ,amaz felpattant ,Simon csalárd csavargónak nevezte a doktort ,a doktor uzsorás hunczfutnak kiáltotta Simont ,s ránczigálták egymást ,miközben Löbl elejté mankóját . A dunaparti fattyuk sarkokba röhögtek ,a lármára itt-ott ablakot nyitottak ,s a két zsidó a Béla-utczába tért . Tán az ó-testamentomi frigyládát tartják ott ,mert oly csendes békén jöttek vissza ,mint egy jó házaspár . Márk jó éjtszakát kivánt a «csavargó csalárd »titulus fejében ,Simon pedig mondá :«holnap tiz órakor !»s megsüvegelé a lehunczfutozásért . Másnap parancsolá gazdám ,hogy vele menjek . Ilyenkor távolba kelle kisérnem ,mert különben észrevették volna ,hogy a rongyos inas hozzá tartozik . Márk doktorhoz mentünk . A garádicsajtón kicsuktak ,hogy várjak künn ,míg hínak . Ők bementek az első kék ajtón ,mely a fedett folyosóról nyilik . -Tudom ,tudom ,közbevág a füredi ködmönös ,kinek szinte düledt szeme a figyelem miatt ,én is oda nyiték be ,midőn dinnyét vittem . Márk török csuhában ült egy apró fióku nyitott tálas előtt ,melyen bankóforma czifra papirosok voltak szélyel rakva . Talán ,a mint mondják ,olyan vadbanknóták . Az igaz ,kiszidott ,hogy reá nyitottam ,de a kancsi leányt is ,hogy a garádicsot nyitva felejtette . -No hát én ott vártam ,folytatá Tógyer . Mintegy félórára jött a kancsi szolgáló ,kezében egy kosár hus- ,zsemlye- s zöldséggel megrakva ,mit az ebédhez vásárolt . Kikereste kulcsát ,a zárt kinyitotta ,s mérgesen rámnézve becsapta az ajtót ,mert mindig durczásabb a bőjti boszorkánynál . De egy fő saláta a küszöbhöz esett ,melytől nem szaladhatott rá belől a lövőzár . A kancsi hátrament főzni a konyhába ,magam pedig a kék ajtóhoz sullogék hallgatni ,vajjon melyik zsidó veri a másikát ?... Koránsem ! Szépen számolgattak . Márk doktor mondá :Ezer ötszáz bőrért fizet Simon per nyolcz garas ,600 forintot . Kap érte per két frt 3000-et . Fuvarbér száz forint ,így az összes nyereség 2300 forint ;ebből levonva adósságomat ,még 1000 forinton osztozni fogunk . Mit törődöm mások bőrszámításával ?gondolám ,visszasettenkedve a lépcsőhöz ,s behuzván az ajtót ,kizártam magamat . Alig egy miatyánkkal aztán kijött Simon zsidó ,s hogy előtte vigyem ,kezembe adott egy félrőfnyi gömbölyű pakétát ,mint a fa oly keményt ,melynél nem vastagabb egy dragonyos karja . Utban tapogatám ,vajjon mi lehet ? Érzettem közepén kétfelé van szelve ,de nem tudtam sehogy kitalálni . Kapunk alatt gazdám átvevé ,s többé nem láttam . A mely házban laknak ,van egy új baromorvos is . Szegény ,de jó ember ,sokszor kapok tőle ezüst tiz krajczárost ,ha aprós dolgait elvégzem . Másnap jókor ,ez falura ment ,egy uraság jármos ökreihez . Ha Gyapjasi ur tiszttartója keres Heves vármegyéből ,mond nekem konyhámban ,a mit visz ,nyissa ki előtte ,s ideadta az ajtólakat kulcsát ,mint másszor sok ízben ,ha ott valék Pesten ,mert cselédje nincsen . Reggel öt órakor vizet vittem gazdám pitvarába . A hátulsó garádics ,mert elűl sohasem szabad járnom ,a baromorvos ablakánál jő fel ,s láttam az asztalon két patikás csuprot bekötve ,s egy kis darab irást . Hat órakor hozzánk jött Márk a főgarádicson ,ép az udvaron sepertem . Kilencz vagy tiz perczig sem igen volt Löblnél ,s aztán láttam a folyosón ,mely félig elnyelte ,a kis garádics felé . A szegletig ugyan ,hol a baromorvos szállásol ,be nem értem szemmel ,de úgy tetszik ,mintha későre ért volna hozzám az udvarra ,s gyanítám ,hogy a baromorvos konyhájában kalamolt ,köpenyegjét egész nyakáig befogta ,mert esős idő volt ,nem láthatám ,viszen -e valamit ? Kilencz óra tájban eljött a Gyapjasy tiszttartója . Felvezetém oda ,s nyitva találom a lakatot . Márkra gyanúm támadt ,mert a kapun senki más be nem jött . Azonban nem volt semmi baj . A tiszttartó ráismert a juh-prezivitára ,mert már többször is vitt . Gondoltam ,vajjon nem cserélte -e ki a gyógyszert Márk ?de miért tenné ?igazítám magam . Különben a konyha mindig üresen állt ;a szoba becsukva ,semmi vizes nyom az esős időben ,itt nem kotonászott senki ,nyugtatám magamat ,az ifjú úr maga feledé zártalan lakatját . Öt-hat nappal reá én lejöttem Pestről az uram dolgában ,lent is maradtam ,hogy itt ért a debreczeni vásár . A mint Löbl dögbőreit hordatom össze fiókhajhászoktól ,egyszer levelet ir ,most szerdán egy hete ,hogy a Gyapjasy pusztáján 1500 bőr van . Nyúl Iczik fizesse ki nyolcz bankó garasával ,s a többivel együtt vigyük Debreczenbe ... -Ki az a Nyúl Iczik ? -Csaplár és orgazda a hangyási csárdán . Gyöngyösön laktában nyúlbőrbe huztak egy macskát a legyes diáksüldők ,s kertjébe ereszték . Míg kergette ,leányát elszökteték . Azóta Nyúl Icziknek hijják . Ahun látják kendtek a vermek irányában ,lovát abrakolja ,nem hiszem ,hogy az is igaz kézen került hozzá . -Be sunda egy zsidó ,szeplős mint a pulykatojás ,s szeme öklel ,mint a vasvilla . -Nos ,nos ...,hát a tiszttartó ? -Panaszkodott a hallatlan dögről . Igaz ,a környékben nagyon veszett ez a birkaféle ,de máskor ,mondá ,használt a pesti por . Talán az a hibám ,hogy keveset hoztam ,mert míg tartott benne ,a só közé hintettem ,állítá a juhász ,olyan vidám volt minden fia ,mint az új menyecske ;de hogy a por elfogyott ,neki szomorodtak ,egyik esett a másik után ,s a mi a legcsodásabb ,a gyengéje utoljára maradt ,pedig egy sem döglött vértályogba ... Itt a Márk látatlan keze dolgozott ,gondolám ,de mondani nem mertem ,mert tanu nincs ,sem nem láttam tisztán ,hogy ráesküdhetném . Löbl azt mondaná ,hogy adósságomtól akarok megszökni ily rút rágalommal ,s hogy lenne hitelem ,mikor mindig mondja :zsebemben van az igazság és törvény . Pedig fejemet teszem ,hogy a hozzá vitt pakéta két meghamisított patikás csupor volt ,melyekkel Márk doktor reggel hat órakor kicserélte az igaziakat . -Ily bünt Zöld Marczi nem teve ,mondá egyik paraszt . Becsületes embert húszezerig rontani ,hogy magának ezerháromszáz hasznot csináljon . -S a jámbor marha tilokus hirét becsületét csúfságra kitegye ,jegyzé meg a másik . -Szerencsétlenségbe döntse ,tömlöczbe keverje ,vagy épen varjak torára juttassa !egészíté ki a harmadik . -De hát általában nem volt módja másképen fizetni . -Dehogy nem ,van annak ,de pénz az istene . A mit egyszer bezár ,szem hozzá sohasem fér ,úgy ül rajta mint az elátkozott sárkány . -Csak nem fér fejembe ,töprönködék a füredi ködmönös ,hogy küldhet Lajos úrfi egy oly sátányremondának sámsonyi dinnyét és jó bogáti dohányt ! -S az a juhgyilkos czimbora ,hogy kivánja a bőrt nyolcz bankó garasért ,mikor egy forinton ,huszonkét garason egyre-másra veszik ? -Gyapjasy úr Pesten megszorult tavaly . Egy idegen ifjú adósságit akarta fizetni ,kit a Dunából fogtak ki ,miután beugrott . Löbltől vett föl pénzt három vagy négy hétre s akkor köté Simon a contrectust ,miszerint Gyapjasytól hevesi jószágán tiz évig minden dögbőrt harmadrész áron kap . -Féreg egye meg elevenen a vörös koppasztóját !mondá teljes szivből egy fuvaros . -Hallgassa meg isten a kend igazságos átkát ,folytatá a másik . -Hallgassa meg !!!kivánák mindnyájan kalapemelintve a gondviselés iránti megnyugtató hittel . És itt ünnepélyes csend lőn a jobbágyok között ,kik öt-hatodíziglen öröklék az árvaságot s nyomort ,kik szenvedő apáktól vették át a türelem vérező országát ,s kiknek átok vagy megnyugvás jutott hitvány ellensúlyúl a hatalmas bűnök ellenében . Mint minden ily esetnél ,megrendűltek a mesterséges vétken ,mely közöttök nem létez ,melynek szövényes hálóit kivetni nem értik ,s melyhez szivök nincs elfajulva ,mert elég neveletlenek ugyan rosszra hajlani ,de nem elég neveltek ,hogy a bűnben művészek legyenek . Jól tapasztalják ők ,miként a csavargó törvény gyakran kikerüli a nagy vétkezőt ,s azért kit a vallás mutat ,egy biztosb fenségtől kérnek büntetést . Ki tudja ,ha természet útján nem érik -e borzasztón-valóvá az együgyü népies átok ? A füredi ködmönös szétnézett szekerén ,minő pusztulást tőn a fellegszakadás . Harmincz nyerget hozott vásárra ,mikről mezővároskájok országos hírben áll . Egyszerű kápás nyereg ,tört szíjjal átfűzve még az ó lőcsei formára ,de hajlása igen tökéletes ,egészen termethez van vágva ,s ha jól használtatik ,a lovat nem rontja . Most elővett abrakos zsákjából egy karcsú piros-szattyán nyerget ,mely gondosan hurkákra volt varrva ,mint a miskolczi paplanok . Szattyán szélén csákány és vadászeb ,s tulról a füredi torony kiverve gombostűnyi réz szegből ,de ezekre magyarázat kell ,hogy az ember rájok ismerjen . Kápája kisded és kaczkiás ,azaz tele metszve csillagokkal ,a nyeregfőn pedig ötágu korona ,nagy névbetűivel a tulajdonosnak . A mű csinos ,könnyű s erős egyszersmind ;valóban dísze mesterének ,de nem volt még iparkiállítás ,hogy bemutathatná a hideg nemzetnek . Ezt huzá ki mondom az abrakos zsákból s örvendve ,hogy zápor martaléka nem lett ,hetykén mondá a furmányosakhoz : -Már ez aztán kitesz magáért . Egy hibás öltés sincs piros szattyánjában . A király ráülhet koronázásában . De Lajos urfit meg is illeti ám . -Ki a kend úrfia ,hogy csak azzal áll elő ? -Ej ha ebugattát ,hát nem ismerik kendtek Lajos úrfit ? -Hiszen ,ha azt nézzük ,annyi Lajost lát kend ,mint a nádi veréb . -De ezt ,épen ezt ,és nem mást értek én . -No hát azt ,épen azt ,kiről kend cseterál ,nem tudjuk ,ki fia . -Hisz azt én sem tudom ,de magát ... -Mondjuk :nem ismerjük . -No bizony salavári ficzkók . Kérdjék meg csak bent a nemzetes uramat ,[19 ]bezzeg tudja ám ő ,hogy dobaz pugyillárist hordoz Lajos úrfi . Minap is egy szálig kifizette ,mit a kócsi indzsellérek harmadnapig szekerestől lovastól ettek ittak ,mulattak és törtek . Mikor ide kint van ,okos bolond neki megy a bornak ,mint a csordakút ,mindig ő a gazda . Egyszer ,ezt nem láttam ,szóbeszédből tudom ,maga alól odaadta paripáját egy szállító embernek ,kitől Kadarcson két lovát ellopták . Máskor meg egy koldus állott az útfélen jankli nélkül zivargó időben ,s köpenyegét veté neki a kocsiból . Mondja is gyakorta ,ha úgy szóra hozzák ,hogy a népet igen szereti ,hogy annak állapotja sanyarú ,annak változni kell s ő hazájának él . Szentgyörgyszabadságkor a nyergem el nem kelt s biz ő kifizette igaz árán mind két forintjával ,mert a házam eldobolták volna . Aztán meg kiosztá a talyigások közt ,azért ajándékba viszem ezt a nyerget ,tudom ,kedves leszen ,mert mit a környékben nevezetest kapni ,mindenből szeret . Taval ... -Mégis ,ki hát az a Lajos úrfi ? -Nem tudom én atyafi ,felele a ködmönös ,Debreczenben lakik a táblás uraknál ,vagy ha nem lakik is ,kardosan jár mint ők ,s az utczán is köztök sertepertél . -Tán lelte azt a sok ezer forintárú pénzt ,hogy úgy szanaszét hányja mint a Csáky szalmáját ? -Van annak mindig ,erősíté a nyeregcsináló . De nem is kiméli kivált vászon cselédeknél ,mert azt nem tagadom ,hogy hamis kurafi . -Szeret járni az asszonyfélék után ? -Mindenütt kergeti . Neki mindegy ,alacsony ,magas ,szőke ,barna ,köpczös vagy nyurga ,csak takaros legyen . -Fikkom a lelke ,bizony jó posztóból szabták a nadrágját . -A látóképi leányasszonyt is mindig hajhászta ,a kit Szoboszlóra vittek németszóra . -Dejsz ott nem is esnék porba pecsenyéje . -A rossz nyelvek aztán sok mindent beszélnek ,folytatá a nyerges fejét megcsóválva ,de én nem hiszem . -Példának okáért ? -Emberszólás nem igaz mondás ,jobb hallgatni vele . -No csak mégis . Hiszen kend nem félhet tőle ,mint Tógyer gazda a vörös kopasztótól . -De a magyar szópéldában mondja :jótett helyébe jót várj . Lajos úrfi nekem jóltevőm ,az isten áldja meg ,s rossz kutya volnék ,ha megugatnám . -Igaza van földi ,mondák a többiek . Simon zsidó ,óh az egészen más . Ki másokat szeret ,s a szegényen segít ,ha hibázik is ,nem lehet rossz szivű . A nap az alatt hanyatlott ,s messze nyujtá az épületek árnyát a sík pusztán . Egy hosszú ernyős szekér jött ki az állásból ,mely alá egyenkint szöktek a fent megijedt komik ,hogy kefélt fogukat ott ne kelljen hagyni ,az embernyuzó betyár szivességéből . A puncsos morph tulipiros képe szépen kivirított az ernyő tunneljéből ,mint egy kettémetszett veresbélü dinnye . A szekér elindult ,a műkedvelő Pierrot pedig hátul kivágta a gyékényt ,s a nyilásán kidugá ijedt képét mint egy rosszúl festett mumia ,hogy jókor megláthassa ,ha a betyár utánok rugtatna . Az alatt több teherszállítók kezdtek kászolódni ,kik az éj folytában még Debreczenbe törekedének . Alább a válúnál néhány csámpás lovat itattak ;a híd túlsó farkán pedig negyven szilaj marhát hajtott be két gulyás ,melyek öklelő szarvakkal ,farokat felhányva szöktek odább-odább a hajigált bot előtt . Most az ambitusra lépett nemzetes Kátay uram a korcsmáros . Fejérvári félselyem-kalapja reggeltől estig ,tehát épen most is szürkülő fején ül . Télnyáron zöld magyar nadrágot s ugyanolyan dolmányt visel ,három sor ezüst vagy selyem somgombra ,hogy mint előkelő polgár ,sorsához illetőleg ,különbözzék a «kékbeli embertől ». Kordoványcsizmája ,bár kissé koszlott ,nyalkán fényesítve kindruszszal ,s mivelhogy sem ünnep ,sem keresztelő nincs ,a városba pedig csak holnap menend ,nem az ezüst sarkantyúst húzta fel . Se baj ,az aczél még jobban megteszi ,mert ha a láb alá akadt komondorba vágja ,úgy behat ,hogy tova riadtában csizmástól lerántja . Nyakkendője hollószín marczellin ,ránczbaszedett csokrú ,nagy és bő ,melyben kényelemmel lakik a vastag nyak . Alá ,kisebb fehér perkálkendő van kötve ,melynek felrésze keskeny szegélyként fehérli torkát köröskörül . Mellénye virágos fekete levantin ,(Sáska uram műve )sajtolt szarúgombbal ,miknek ketteje felül nyitva áll ,hogy kifityegni hagyja a szennyecske fodrot . Szemei aprók ,de mérgesek ;arcza elég czirmos a puszta szelétől s mig fakó bajusza ázsiai ajkát eresz alatt tartja ,terjedelmes álla szépen benne ül a levantin tekercsben ,levén negyednapos szakálnak miatta borostához hasonló . Szájában széles ,szilkeforma tajt füstöl ,mely maga ugyan piszkos ,de kupakja annál mocskosabb ,szára pedig másfél éve szortyog . Ablakából látta gulyásait s kijött az asztaltól ,melynél ármálisában gyönyörgve ,ebéd óta borozik ,hogy gazdai tisztét folytassa ,azaz :van vagy nincs ,hibát találjon mindenben . -Mondtam ,a ki csinált !ne üsd a jószágot ,-kiált a gulyáshoz ,alig tekintve szét barmai közt -már látom ,megint szarvok közé hánytál . Az üstöke tövig lebotozva ;annak a hódas negyedfű tinónak meg letörted a fülét . -Törte biz ’a gálya ...-morgott a gulyás ,megtoldva szavait érthetlen szitokkal ,s botját oly haraggal vágta a marha után ,hogy a sárból mint rugony felpattogott ,mert szégyenle vásáros idegenek előtt pironkodni . -Térítsd meg azt az ökröt ,hé !... Ne menj rá ,hadd igyék !-kurjantá folytatólag Kátay szükségtelenül ,mert a gulya sem inni ,sem futni nem akart . Bizony mind a nagyját válogattad ,ördög ter ......,pedig mindig mondom :satnyákat vásárra -türelmetlenkedék továbbá . -Már csak verjétek be ide az akolba ,s holnap estig be legyen állítva a barompiaczra ,hogy megheverhessen ,míg vevője kerül ,-fejezé be gazdai tisztét s neki hasalva a kőfalkönyöklőnek ,ujjtövig vájt bele a kormos szilkébe . Lent a vermek irányában Nyúl Iczik lova abrakolt ,pongyolán kigombolva egyfogatú bikkfa szekeréből . Tisztán kefélt ,kisded ,de gömbölyű ,jól tartott sárga ló ;Iczik kegyencze ,öröme ,dicsősége . A zsidó ,ki mióta Lembergből apja kiszakadt ,soha ruhát nem vőn ,rongyos tafota kaftánban ,csüngő csepüs hunczfutka és asztrakán kalpaggal s hátratett kezekkel köröskörül járta ,míg evett ;s hátulról ,arczélben vagy szemközt gyönyörködött benne . Most farát veregette ,majd üstökét húzá ;körmével vakart ki szőréből itt-ott apró sárpecsétet ,s tógája zsebéből jól szelelt árpát markolgatott neki ,hizelgő szavakat motyogván kanihoz . A tánczos betyár megunván a hosszas dáridót ,útjára indula ,mit gyalog megtenni nem igen volt kedve . Az álkörmösös leány mézes dalokkal marasztá ,nyakára öltvén szőrös karjait ,de a legény lerázta válláról s dúdolva csapkodta mentében a sarat . A vermeknél megáll s fél szemmel rápillant az étkes sárgára . És e tekintet veszélyes ,mert amire így néz ,körme ott nem hagyja . -Hogy adod a lovad ,zsidó ?-kérdé vállon ütve az elmerült Izraelt . Iczik tetőtől talpig mérte a betyárt s megvetőleg felelt : -Nem eladó . -De volt már nekem lovam ötszáz forintos is -válaszolt a legény kecsegtető hangon . Icziknek váratlanul ütött fülébe az ötszáz forint . Azt hivé ,kedvén-tölt lókupeczczel van ügye ,kivel ittas állapotjában jó alkúra léphet . És mivel a nyereség szagát módnélkül kedvelte ,-ennek ötszázhetven az utolsó ára -mondá ,szemébe tekintve a lefőzendőnek . -Nem járja ki ,zsidó ;az lónak az ára ,de te macskát árulsz -felelé a betyár ,miközben a kani fogát nézegette . -Nem nagyság a jóság ,-menté kegyenczét Nyúl Iczik ;-ilyen állat ritka ,kupecz uram ,mint a tiszta bor . Termete csinos ,szügye széles ,maga egészséges s lába mint a szarvasé . Hámban vagy hátán a kaninak mindegy ,-s ujra egy marok árpát tartott orra alá . -Ne taníts engem lovat akózni ,a ki vagy ;-ellenveté hetykén a vélt kupecz ,nehogy alázattal ármányt gyaníttasson . -Nem is ,nem is ,dehogy ,kupecz uram ;ismerem a debreczeni lókupecz urakat ;egy kunyorításra derekabbnak látja kanimat ,mint én elmondhatnám . -Ha jó futós ,oszt alkudni akarsz ,talán megragasztom ;-mondá ,a ló lábát sorban emelgető betyár ,látva ,hogy a zsidó horgon van . -Ha futós -e ?uram ,mint az agár ,s úgy hordja az embert ,hogy hátán meg se döcczen . -Nem is szeretem ,ha futtában kotyog bennem a bor . Hát hogy adod ? -Ötszázhetven az utolsó ára . -Az ötszáz elmarad ;hetvenet megadok . -Hehe ;így szoktak tréfálni a lókupecz urak . -Fele se tréfa biz annak ,Ábrahám . Hát magad hogy vetted ? -Nyolczszázhuszonötödiki marhahús árában tavaly exequálta a szolgabiró úr egy nemes uraságtól . -Úgy még olcsóbban adhatod . Tudom úgy is ,bűzös húst adtál s hamis fonton mérted . -Kérem ,ha egy kissé büdös ,róla nem tehetek . Hat-hét mázsás sőrét ha levágok ,nyolcz napig sem kél el ;a földes uraságnak mért nincs jégverme ?azért eszi a legyes marhahúst . Fontom pedig a nemes megyéé ,s én magam nem mérek . Ha hibáz egy-két lat ,az a székálló legény profitja . -De nem adsz neki kosztot ,sem fizetést ,hogy annál többet kényszerüljön lopni . -Abba ne tessék avatkozni ,vitéz kupecz uram ;az az Iczik dolga . -Hát mégis ,hogy adnád tréfán kül a sárgát ?-kérdé dologra térve a betyár ,s puffadt piros tárczát vőn ki belzsebéből ,látni engedve azt rövid pillanatra . Aztán elfordulva ,mintha tartalmát rejtené veszélyes szemektől ,zöld galand lómértéket vőn elő belőle ,méregetvén a zsidó kaniját ,hány marok . -Mondtam ,vitéz kupecz uram ,ötszázhetven az utolsó ára ;-felelt Nyul Iczik ,megjegyezve ,miként nincs mit kimélni a fukar lócsiszárt ,kinek zsebe olyan puffadt tárczát hord . -Tizenöt markos sincs ;csak dézsát hordani való ily oláh ló . Mégis mivel mondod ,hogy jó futós ,minden marokért kapsz öt forintot üstben . [25 ] -Én tudom ,ha ráül ,tizet is megigér ,kupecz uram ;de annyiért sem adom . Csak üljön rá !tessék megpróbálni . -Nem ülök biz én ;látni ,haszontalan töröm az árát ,nem eresztesz alább ;pedig nagy szókülönbség van az alkúban . -Csak tessék ráülni ,ha egyet fordul vele ,többet is ad vitéz kupecz uram ,mint kértem . Hisz a próba úgysem kerül pénzbe ;-sürgeté mindig azon hitben ,hogy vevője ama negélyes kupeczosztályból van ,kinek ,ha egy csikó megtetszik ,török áron sem marad el tőle . -Na hiszen ,ha kivánod ,zsidó ,én megpróbálhatom ;de tudom ,akkor annyit se kapsz érte . -Szót sem addig ,vitéz kupecz uram ,hogy azután meg ne hazudtolja magát ;csak én vagyok tudója ,mi lakik a kaniban ;-folytatá Iczik ,miközben sárgáját a betyár alá segíté . Kopogó rápattant a kanira ,s délczegen léptetett a Kadarcs irányában . -Hát nem mondtam ?-hivatkozék Iczik a körülállókra ,-hogy lép azon barom ,mint egy kisasszony !akármelyik kortesuraság megülhetné . Ereszsze a száját ,kupecz uram ,hadd mutassa meg ,ki ő ,-kiálta recsegő torokkal a betyár után ,bizonyosnak tartva ,hogy legalább háromszázon eladja a nyolczvant érő lovat . -Majd oda lejebb a lóherés ároknál ,-viszonzá a legény csalfán vágó szemmel ,-itt a szekerek közt nem lehet futtatni . -Bizony gyönyörű egy állat ,valóban kár ,hogy tőle megválok ,-folytatá a zsidó . -Ritkítom párját nagy földön ;úgy -e nagyon is olcsón tartám oly nyerekedő kupecznek ?-kérdé rábeszélő képpel a nézőket . Kani azalatt a lóheréshez ért . Hátán mint egy könnyű szélkakas megfordult a betyár ,visszakiáltva a hüledő Iczikhez : -Majd csak a városig próbálom a sárgát ,hogy gyalog ne menjek . Nem szoktam én lovat soha pénzen venni ,de ily borzfogó zabduda ingyen se kell ;holnap ,ha keresed ,a vásáron leled . -S azzal neki rugaszkodék a sigyepnek ,[26 ]mint egy fenicziai nyilas ,nevetségre hagyva a rémült Icziket ,kinek kárvallásán a bőrteregetők leginkább örvendtek . -Prosit a lóvásár ,zsidó !-kiált Iczik megett egy gyepensült fiú ,ki eddig észrevétlenül hasalt a vágott faboglyán s lószőrgyűrüt tekert vékony tollhasábra . Iczik könybelábadt ,de dülledő szemmel nézett a ló után . Kezeit törte ,őrjöngő arczot vőn s szaladgált fel s alá ,hogy rongyos kaftánja repkedett nyomában ,de szólni nem tudott . Az eset és döbbenés oly rögtön lepte meg ,hogy torkán ragadt a hang . -Tudod -e ,hogy a kit lókupecznek véltél :Kopogó ?-folytatá a fiú kötődőleg ,-mult héten szökött ki a kállai hűvösből ,mert foga nem fogta a megye kenyerét . Iczik ,ki a hirefutamodott nevet régóta rettegé ,még jobban megborzadt . Kezdé menny-földre kérni a furmányosokat ,rohanjanak a kani után . Szerencsétlenségből többnyire ismerék ,hogy Iczik hamis kopé ,vagyis szebben szólva ,országos gazember ,s ezért senki sem törekvék bújában résztvenni . -Fusson utána kend ,Tógyer ,-esdeklék képéből kikelve ,-ha a keresztény üdvösség a lelkének drága . -De lovad olcsó ,-közbevág a fiú ,-s Tógyer nem bolond . Most a faboglyához fordult Nyul Iczik s dühöngve kérdezé : -Te sarjú-lózsivány ,mért nem mondtad előbb ,hogy Kopogó a kupecz ? -Mert nem kérdted ;-mondá boszantva a fiú ,-gondoltam ,tán ismerősök vagytok . -Én ?lókötő betyárral ?... -No bizony ,hisz úgyis orgazda vagy . De ne búsulj Mózes ;Kopogó jobban megtartja szavát ,mint egy zsidó pap . Ha holnap keresed :a vásáron leled . -Hogy leljen szárasztófán a pápista varju ;-felelé Iczik kétségbeeséssel ,árcsökkentést kezdve három-négy paraszttal a rögtöni bevontatás iránt . -Hát te eb a lelked ,megint itt vagy ,Pista ?-kérdezé a közben Kátay a gyepensült suhanczot . -Igenis itt vagyok ,nemzetes jó uram !-felelt nyers pofátlanul a tulbizott Pista ,-Lajos úrfi rendelt ,hogy ma itt bevárjam . Most felállott a vágott-faboglyán s egész minőségben látni hagyta magát . Napon sült fiú pofók kulacsképpel . Szemei szürkék s szemöldig felnyiltak ,mint a madaraké . Haja csomolygós ,telve sárga-barna kóczczal ,s homloka balfelén feltenyerelve áll ,tán bábakézben nyomult féloldalra . Szája szokatlanul kisded ,mintha mindig fütyülni akarna s orra módtalan pisze ,hátratürt czimpával ,úgy ,hogy tíz ölnyiről lyukaiba láthatsz ,miokból tájneve :Pisze Pista lőn . Öltönye pőre ing s rézgatya . Kalap fején s csizma lábain életében nem volt ,ugyanazért sarka szurkos ,repedt cserepű ,s színe ,mint a vörös rézolvadék ;körme tövén telel a mult nyári agyag ;szárai kutyaharapástól forradással rakvák ,s többnyire véreznek a bogács-karczoktól . Tekintete vásott és szemtelen ,éles bélyegével a rettenthetlenségnek . Tekintélyt nem ismer ,örömest czivódik ,csúfolódni szeret ,s ha ütlekre kerül ,meglett férfiakkal is szembeszáll . Feljebb hallók már ,hogy apja ,a vén csikós ,farkast fogni küldné ,ha Lajos úrfi ide nem rendelé . Nyakába körmönfont csikós-kötőfék van tekerve ,mit félig ő készített . Még folyvást neveté a Nyul Iczik baját ,midőn elnézve a pusztán retkes keze alatt ,felkiált ,gyomrából jóízűt röhögve : -Gyihi puhi rozsdás ! Harangi talyigás ott jön la . Látom ,megint dühös a gazon akadt rongyvár ,mert a szürke szemét ugyancsak ássa ki . Az Iczik baján teljességgel meg nem illetődött közönség a Kadarcs felé nézett . A látkör hátterén esti napvilágban ,dühös tortura alatt látszék egy bús szürke . Gazdája fültövén veré két öklével ;majd megfordított ostornyéllel szurkálta és vájta fél szemét . Később oldalhosszán fogta s oly hajdús tempóval nyelezte horpaszon ,hogy pöfögése a csárdáig hallott . -Holnap ismét lovat vesz Harangi ,mert most kivájta a rozsdás utolsó szemét ;-mondá a Kátay egyik gulyása . -Azt minden kedden teszi ,mert egy hét neki sok két lószemet vájni ;azért nincsen soha szeme a rozsdásnak ,-felelé a másik . -De soha sem ad többet öt váltó forintnál egy huszadfű csikóért . Legfeljebb a megboldogult husát adja rá toldásban ,mert bőrét vinkóért rendesen beiszsza . -A lóbőrre hat nap folyvást kap hitelbe ;mert az epreskerti csárdás kicsapott timár ;-jegyzé Pisze Pista ,-s minthogy ott a sóház mellett a bitangvásár ,közel éri a totyakos Harangi . -Ő hát ugyan népesíti a vakok intézetét . -De mért szedi ki a lova két szemét ?-kérdé egy paraszt ,tódítva a nyers röhögést . -Abból neki senki sem parancsol ,szokta mondogatni . Mikor maga részeg ,vagy lova elakad ,vagy csak hajtani kell ,sőt néha ok nélkül ,ha a makrancz rá jő ,neki áll a szegény obsitos csikónak s egyik vagy másik szemét kiveszi . -Lovát mindig ostorral kereszteli «rozsdás »-nak . -Tán nincs keresete ,s bújában makranczos ? -Ugyan találta kend szarva közt a tölgyit . De sőt inkább mindenüvé hijják ,s talyigás collegái úgy félnek tőle ,mint a kurucztól . -Még bakkancsos korából hozta a makranczot ,mert nyolcz évig koptatta a Tótház küszöbét . -Az eb is reszket tőle ,s mindnyája ismeri egész városban . A melyik szűk utczán találkozik vele ,inkább vissza rugaszkodik ,mint mellette elügessen . -Kúton mindig övé az elsőség ;bár félben a hordó ,kitérnek előle . -Ha pedig sertéseket vontat perzselni ,szabadon választja a legszebb hólyagot . -A pálinkás boltban külön üvege van . Ezen jegyzetekből látható ,miként Harangi Pál kitünő példány volt a saját osztályában ;s nemcsak Debreczenben ,de három mértföldön is nevezetes legény . Azalatt elővonszolta magát talyigástól a megostorozott világtalan szürke . Fülei lógtak ,mint a lopótök . Felfujt hasát jobbra-balra pofozták a szúette rudak ,miket hátáról függő kasornyában ,alias hevederben ,kelle lógatnia . Nyergén tövig koppadt juhbőr mondta fel híres szolgálatát ,s a «rozsdás »fejét szöszgyeplővel rángatta Harangi ,melyet már egyszer penzióba tett . E rángatás pedig óvszer volt a szürke elbukása ellen ,mi is e nélkül minden lépten-nyomon meg szokott történni . A talyiga váltig iparkodott a kiállott locomotiv után ,biczegvén tengelyén ,mint a hízott gácsir ,mely untalan ülepére törekszik esni . A talyiga színig rakva van ,de titkait fejtős abrosz fedi ,s a nőtlen szekér [31 ]farkán egy czíva [32 ]szunyókál ,ölén tartva nagy fülü kosarat tele fonatossal . Díszfogatunk a fogadóhoz ért . Harangi lekapaszkodék a megvedlett nyeregből ,s isten segedelmével talpra állt . Hosszú lófejű ,tüskés hajú ,ürgeszin bajuszú goromba férfiú ,ötvenen felül . Ádámcsutkája vastag ,nyaka vékony és paprikaszinű ,feje úgy függ rajta ,mint hosszú piros szárán a gyümölcs . Arcza durva és viseltes ,rakva bibircsókkal ,miknek fele érik ,fele száradó félben van . Gatyája foltos ,inge rongyos ,maga toprongyos . Nyakravalója nincs ;korczához biróhátán vágott kapadohány van tekerve töretlen hólyagba ;inge pedig szennyes szattyánszíjjal köttetik két görcsre . Mellénye vásári munka volt kék pukovaiból ,de az még sógorán szépen megvetkezett ,most vörös bélése tevén szolgálatot . Szoboszlai hat garasos szalmakalapja ,kajlán ,csurgóra áll ,egy lóatakban keresztül üté az ostornyél ;de azért ékesen leng koszlott karimáján a rongyollott árvalányhaj-forgó . -Isten jó nap ,-mondá könnyebbült sohajjal ,hogy a rémes úttól megszabadult ,s fakó ostorával körülvágott a rábőszült kutyákon ,melyek visongva rugaszkodtak szét az ismerős szíjtól . -Ott van la !megint nem férhet az árva kuvaszoktól ;-pirongatá Pisze Pista a boglyáról . -No még a Harangi ostorára is ráfér a találós mese : Vastag széles . Kurta mérges ; Somfanyél csóválja ; Bolond a gazdája . Az arszlántalyigás nagylelkűn megveté a pajkos szunyogot ,megrázván kopott üstökét a jámbor paripának . -Ugyan pápistaszínben van a szürke ;-mondá Pisze Pista . -Biz ,öcsém ,sajnálja a lábát ,de ’ szen kialhatja magát ,ha bőréből kibúvik . -Kalapját levéve tüskés szállásáról ,kézfejével egyet törült homlokán ,hol is a veríték bűzösen megeredt ;s odaszól vontatva ürgeszinű szájszőre közül Kátay uramhoz : -Egy mázsa húst hoztam ,osztán meg zöldséget ;hol van a nagyasszony ? Ezen néhány szóból kettő a tanulság . Először :hogy Harangi Pál konyhaszállitó hivatalt visel a hortobágyi udvarnál ;másodszor :hogy ő minden tizennyolcz éves friss menyecskét nagyasszonynak czímez . -Nincs itthon ;beküldtem ,felelt a korcsmáros ,mert tudtam ,hogy kijő az a sápadt izgága tékozló ;folytatá ,tovább morogva magának ,mert szokott dolga ,kedvetlen ügyekről magával beszélni . -Hát ki veszi által ezt az eleséget ?kérdé gorombán Harangi . Hottszi ki egy kupát ,de töltesd meg előbb Poltrás ,szólt a közben az álkörmösös leánynak ,ki a talyigához oldalgott ,száját tátani . A talyigán jött czíva ,kinek ránczos négyszegletű arcza valódi szabályos hiuzkép ,szakálla bajusza pedig tökéletes ,csakhogy ritka és nyírva van ,addig egy kis gazt kapart a vámkerék tövébe ;ráilleszté gyalog szalmaszékét ,s a kosár tartalmát árulni kezdte két váltó krajczárjával ,miután egy össze fogdosott fonatost mutatványul végig nyújtóztatott a takaróabroszon . Ezen népsütemény ,mely kézfogókban s leginkább iskolásoktól igen kerestetik ,nem egyéb ,mint gúzsformára tekert ,festett bundaszínű ,élesztős tészta ,mely sokszor legyes ,többnyire sületlen ,de mindig büdös az avas fürdő miatt ,melyben zsír név alatt kisüttetik . Nagysága bakarasz ;ára két krajczár váltóban . Ha friss ,mint épen most ,megjelenik fehér vessző-kosárban ,sárgán mosott sáhos abrosz alatt . De minthogy rendesen első nap el nem kél ,foltos ponyvák s gyékények alá jut ,s lakik négylábú deszkákon ,aszalt gyümölcs ,méhser ,főtt som ,pattogatott tengeri s több drága hasművek közt . Alig foglalt helyet az említett gazon . Parázs ídes , Lapos szíles , Kóstolja kend ,beh jó ídes , kiáltá csúfoló ingerrel Pisze Pista a letelepült nőhöz ,ki mérges szemeket vetett ugyan a boglyatetőre ;de tapasztalván ,miként a martalék távol esik gyakorlott körmétől ,jobbnak látta folytatni a szunnyadást ,míg vásáros akad . E pajkos megtámadás pedig azért esett zokon a czivának minthogy ő ,mint fonatos kofa ,őszön sült -tök -árulásra szokta magát adni ,s a fentisztelt verssel ajánlgatja ős szokás szerint étekül szolgáló kelméjét . Pisze Pista még tovább áldozik vala gyilkos szeszélyének ,szerencsétlenné teendvén álmos rendes tagját a kofaczéhnek ;de túlfelől Kenesei senator gulyása ballagott elő a pusztáról ,Pista ismerőse . Vele jön a bodri ,egy borjunyi kuvasz . Hosszú szálas gyapja ,mint a legszebb magyar kosé ,hátán kétfelé vált ,s a szőrválasztékon epeszín eblegyek bujkálnak keresztül . Lompos farka tövig rakva csomolygós gubanczczal . Fürösztve sohsem volt ,mióta füléből kifordult . Halbőr talpa után körmös nyom maradoz a megázott földön ,mint az anyányi farkasé . Száját a hőségben félig tátva tartja ,s fürészes állajka mosolyogni látszik ,mig márvány agyarán lóg ki hosszú vérszín nyelve . Közönyösen halad gazdája sarkában s előkelő arcza csak akkor változik ,ha sok boszantás után egy-két légy után kap . A gulyás inge ,gatyája ki van főzve friss szalonnazsírban ,s puhán és fehéren tartja patyolat szép testét . Csillogó font haja csepegésig kenve ,gallért eresztett térdig érő szűrén . Creolszín arcza fénylik ,ha nap süt rá ;bajusza göndör s vastagon befenve ,látni hagyja két szabályos ajkát ,az elefántcsont fogak vérszín burkolyát . Kékes álla símán borotválva ;gyenge ,teljes nyakán nincs semmi kötőlék ,körülte frissítve suhog a lágy szellő . Szeme bátor ,tekintete szabad ,beszéde nyílt és eleven . Kezében súlyos tölgyfa-fütykös szegletesre húzva ;szűre baloldalán kostök ,s furulyája fityeg ,markában egy rakás ragyogó kócsag- s fekete gémtollakat hoz . -Nincs itt Lajos urfi ,Pista ?kérdi érkeztében a kofaboszantó Piszétől . -Kijön a nem soká ,felelt Pisze Pista ,hátat fordítva a fonatos piacznak . Már a halászok is kiveték a hálót ,kiket mára rendelt . Ugyan izzad az öreg Czirják üstöke a bóné vonásban . Az árva halász is köztük van . Annak tudom ,örülend az urfi ,mert még nem ismeri . Reá várok én is . -Bokrétának valót bizott rám ,hogy hozzak :folytatá a gulyás ,harmadnapja lesek kócsagokat s gémet ,míg vagy kettőt leüthettem ;de hoztam is ám olyat ,hogy tündérkirályné fején sem ragyog szebb . -Én meg ezt a féket fontam Gúzs Jankóval ,Lajos urfi mondta . -Tudom ,majd kapsz érte vagy öt fehér huszast . -Minap ugyan jól járt a csonka kondás ;baltáját megvette egy új banknótáért . -Ma jó kedve készül ,látom ,az urfinak . Dudás Juhász is jő egy kövér toklyóval ;azt mondá ,estére megfőzi tokánynak ,Lajos urfi régen apetussal van rá . -Nem tom pedig ,ha lesz -e apetussa ,mert a szép menyecskét Ujvárosra forspontoztatta Kátay ;de isten megveré ,mert a jégeső úgy bukfenczre püfölte konyhamajorságát ,hogy vagy ötven darab ament mondva elnyúlt ,mondá Pisze Pista . -Alkalmasint félti az ifjú vendégtől . -Lajos urfi úgy néz ,mint az égő tűz ;akármelyik leányt megveri szemével . -Hagyd el a más dolgát ,csak fejed ne fájjon ,inté a szép gulyás ,hosszú megfontolt léptekkel indulván be a borivóba . Azalatt két izmos szolgáló leüríté a talyiga terhét ,játszván Kátay számbavevő gazdasszony-szerepet ;Harangi pedig keserves kortyokat huzott a tiz krajczárosból ,mit a Poltrás számára kihozott . Mikor iszik ,kiváltképen szeret dohányozni ;minekokáért fentírt puszlijának vászonzsebjéből előkotorászsza csorba makráját . A dohányhólyagot öklén megpofozza ,hogy elválasztható állapotba jőjjön a dohány ,mely két hét előtt szedetvén száráról ,tokjában ,a bő nyirok miatt ,meggaluskásodott . Ekkor rátölt a viseltes pipára ,a nélkül ,hogy hamvat vagy bagót kiverne . És kicsihol . Egy kajla czigány-aczél a tűzhozó eszköz ,mit ócska gereblyéből csinált serpenyőfoldozó . Ugyanazért nem annyira kemény levén ,mint túl a rendén lágy ,közepéig kopott a viadal miatt ,melyet vele űzni szokott Harangi . Tűzköve oly kicsiny ,hogy lapos tömpe körmei alig csíphetik meg . E mellett minden felől pisze és fogatlan ,s ütöttkopottsága annyira ment ,hogy tíz vágásban csak egyszer vét szikrát ,akkor is vakot . Erre illeszti Pál lovag a jó darab zsidóbőrt ,miután pipakupakjában bepiszkolá ,hogy kevesebb bajjal tüzet fogjon . Most beáll aztán a műtétel órája ,s miután körmét leverte ,s kézzel-lábbal ,vérben forgó szemmel nagyvalahára kicsiholt ,elborítja tüzes taplóval a dohány felületét ,mely csak azután adja meg magát ,ha két-három taplószállítással éghető állapotig megszáradott . Pál lovag ,miután makrája füstölt ,s ádám-csutkáját ugyancsak rángatta a kemény szipákolás ,ujólag szájához vivé a kőporral szép fehérre surolt fakupát ,s felöntvén a gégemaró nedv utóját ,fenekére tekint varjui tempóval . -Ejnye az eb a lelke tele van üressel ;szorítasd ki még egyszer a levegőt belőle ,Poltrás ,mond a rejtelmes tekintetü leánynak ;maga pedig fülét eleresztve ,szomoruan nézett körül a talyigán ,melynek agya maszkban volt a sártömeg alatt ,maga pedig lőcshegyig csatakos . E keserü szemle alkalmával hozzá sullogott Nyul Iczik ,ki a vontatási alkudozásokban semmi irgalomra nem talált ,s törődött szívvel kérdé Pál lovagtól : -Nem látta ,talyigás uram ,jöttében sárga lovamon Zöld Marczit ? -Hol az eszed ,Judás ?hiszen te még gyufakupecz voltál ,mikor azt Fegyverneken szellőzni feltették . -Zöld Marczi vagy Kopogó ,az nekem mindegy ,-folytatá a szerencsétlen zsidó sirodalmas arczczal ,miután szemöldét felkapta ,állát pedig alá ereszté feleletet várva . Tehát nem látott egy panyókás betyárt ötszázhetven forintos kanimon ? -Láttam biz én ;mint a szél vágtatott egy gömbölyü sárga mokányon . -Hát mért nem fogta kend meg az isthentelen thulvajt ? Kiadta magát khupecznek ,s földönfutóvá tett . -Mit tudtam én ,tolvaj -e vagy harangozó ?osztán nem vagyok én vármegye pandurja ,hogy a lókötőket szagáról nyomozzam . -Szeméből is láthatta volna kend ,hogy gyilkos ,gazember . -Hát te mért nem láttad szeméből ,mikor elcsalta lovadat ?-felelt természetes igazítással Pál lovag . -Már látom ,kend is orgazda ,mint ez a sok papramorgó paraszt ;kezdé Iczik szidalmát mindent fölülmuló gyötrelmében ,s hosszu philippica kezdetén látszék lenni ,de Harangi nem hagyta befejezni a sallangos dictiót . -Szedte vette ,mi bajom nekem kopott lovaddal ?elhord a tógádat ,mig szépen vagy ,mert ha lőcsöm kikapom ,még ma Pilátushoz küldlek vacsorára . Iczik nem érté a nagy szavakat ,mert gyorsan ellábolt ,pedig a nagy szó itt is szokott cursusában vala ,mert Pál lovag talyiga-bontás nélkül nem juthat lőcséhez ,levén szeggel és pántokkal tengelyvéghez foldva . Pisze Pista nagyott röhentett Iczik után ;Dudás juhász pedig ,kit a kenesei gulyása előre hirnökölt ,az állás háta megül beszamarolt . Hátul iszák ,elől a késre itélt toklyó van nyergébe kötve . Fordított subáján csinos facsobán függ ,s balra vetve pötyögős dudája ,melyre egy kecskefő mulatságosan van bőrből csinálva . A deli juhász üstöke tömött ,szeme tüzelő ,maga vidor ,egészséges arcza kipiroslik a kalap árnyából ,mint egy hízott basarózsa ;s jöttében dalol : Ha megunom magam a pusztába , Kapom magam ,megyek a csárdába ; Parancsolom a korcsmárosnénak , Hogy hozzon bort barna bojtárjának . Házhoz érve ,leugrott a füles paripáról ,s mitsem hajtva a fonatos kofa öklelő szemére ,ugyanazon vámpóznához köté ,mely alatt amaz sátort ütött . Maga pedig leemelé a nyügbe vetett toklyót ,melynél jobb izű áldozat nem sok találtaték az Izsákot megváltó kosnak idejétől ;s vetkezni kezdett a szaktani öléshez ,rakván málháit és leöltött bundáját nem másuvá ,hanem mint illik ,saját nyergébe . Subája alatt fekete nyers juhbőrt viselt nyakában ,mely lábainál fogva volt keresztül kötve . Ha mondom nyers ,az nem teszi ,hogy vér csepeg róla ,hanem készítetlen állapotában ,mint nyúzáskor megszáradt ;mint minden időn által pásztori divat volt ,mint Gvadányi 1788-ban leirta ,s mint az ,eredeti juhászbojtároknál ,korunkban látható . Kétségkívül keleti maradvány az őspásztorélet üzőitől ,egyike azon kedves ereklyéknek ,mik e férfias faj eredetét feledni nem hagyják ,s mik annyi viszály és korcsulás után ,külhagyományul maradtak a romlatlan köznép jelleméhez . Aztán negyedfél rőfös nyakkötőjét kezdé letekerni ,mit gyolcsos tótoktól vásárol a pusztán :s neki gyürkőzik könyökig ,látni hagyva izmos ,halvány ,fehér karját ,mit hűvös ,nedves inge szebben elkészít minden kölni víznél . Ennyi készületet a tokány miatt tőn ;részint hogy könnyebben bánjék a toklyóval ,részint a főzés melegét akará előzni . Aztán a bárány lábait oldta meg . Jóízűt nyujtózott a szabadult állat ,egyet-kettőt szökve játszadó kedélylyel ;de függetlenségét nem vette igénybe . Lábainál maradt szeretett urának ,mit a néhai kedvezés között úgy megszokék ;fürkészőleg szaglá szelen barnult markát ,melyből annyiszor csemegélt ízletes sós zabot ;s bárány szelidséggel nézett fel szemébe ,mig a fütyürésző bojtár ,a gazdai szeretet végbucsujeléül körülveregeté . Ki hinné ,hogy egy ostoba juhkép elégedést képes kifejezni ?és mégis e bárány tekintetén elvitatlanul látszék a boldogság . Tokája módosan ereszkedék állacskája alá ,fiatal szarvacskák ültek füle megé ,szeme pillantatlan elmerülve nézett ,orrlyukait gyöngén feszíti a hő léhl ,s gyorsan ,de egyformán pihegett ,miként a nyugodt kéj . Még egyszer szaglá a bőségosztó kezet ,s látva ,hogy most egyszer nincsen friss ajándék ,mulatságosan kezde kérőzni féloldalra csapván sima állkapczáját . Dudás Juhász késlekedni látszék . Talán sajnálta a szegény társalkodót ,ki annyit osztozék pásztori kedvében . Neki némaságban telnek napjai ;vele csak estharang vagy fergeteg beszél ;nála nem oly gazdag jelentéssel bir a pásztor-óra ,mint Pesten ;olvasókönyve az egyhangú nyáj ,melyben minden betűt ismer már ;s ha néha órákig elnézi méla paripáját ,mely stoice legel bundás társai közt :mégis meg-megjelen lelkében az emberi szellem ,mely rokonabb barátokat keres . Ilyenkor hű ebeit hozza kedvre ,kiknek társasága egy kissé élénkebb ;és ha gyöngédebb élv szomja kél szivében ,mert isten a zsíros ing alá is sziveket formála ,akkor kegybárányához tér ,s vele osztja meg az egyszerü sziv kifakadásait . S van -e szelidebb barátné ,mint egy bárány ?választhat -e ártatlanabb jóságot a salonok fia ?vele tölti a magános pásztor költőibb óráit ;meddő életében vele beszél a szeretet nyelvén ,melynek szótára két rövid szóból áll :Bari vagy Muczi . Sokszor ha alkonyon betereli nyáját ,hosszan neki fekszik a karám enyhében ,s ha dudáján elfútta szomoru nótáját ,barijához fordul örömváltozatért ,mely átengedő bizalommal adja vissza bibelődéseit . S ha éjben az örves őrök körülfekszik nyáját ,a meleg bárányka fejénél aluszik ,hogy rezgő bégetéssel költse fel barátját . Szűk kép ,nevetséges öröm úgy -e ,elnyűtt sziv ? Neked vadult kéj ,forraló túlzás kell ,hogy meleget kapjon a hideg önzők közt elfagyott kebel :de a természet fia fölkeres minden kisded boldogságot ;s te vagy -e boldogabb ,a kirablott kedély puszta vágyai közt ,vagy ő ,ki tud mindennek örülni ? E viszony hozá sajnálatra a puszták virasztóját ,ki éltében másként csak két alkalomnál sír :ha kuvasza megdöglik ,vagy maga részeg . Végre azonban befejezé a válás keserű szünetét s kirántván szárából egy rövid széles ,hegyes ,éles ,csillagos nyelű kést ,körmén megpengeté ,mint egy borotvát . A Poltrás ,ki a bárányt s neki-gyürkőzést eleitől elragadva nézé :most lángoló szem s odaigézett merev pillanattal kisérte a villogó kést ,s midőn a juhász körmén pengeté ,visszatarthatlanul vad ösztönnel hozzája ugrék . Add nekem a kést ,add nekem !kiáltá czikázó szemekkel . Vagy ne add ,csak prédádat engedd körmeimnek ,hogy széttépjem . Oh én jobban tudok ahhoz ,mint késed . Elrepesztem szájától farkáig ,czombját rángatom ki fél kézzel ;vagy orját hasítok fogammal ,s bőrét lekörmölöm ,mint egy ó rongyot . A lány képe elváltozott ,felforralt vér festette arczait ,miken most kékes folttá halványult az álkörmös . Szemei kidióztak ,orrlyuka szétfeszűlt ,s a kiélt ritka testet vérerek önték el . A gulyás Bodrija kezdett rá vonítani . Nyugtalanul ugrált s nyafogva ugatta . Most rá akart szökni bűbájos kényszerrel ,majd visszarettent tőle ,félelemtől kapva ;s az oktalan állat csodásan kikelt képéből . -Hiszik kendtek ,hogy a leányzó boszorkány ,vagy fára fog kerülni ?-kérdé egy paraszt suttogva ,szomszéd társaitól . -Az igaz ,Bodri úgy vonít ,mint mikor halott lesz a háznál . De úgy látszik ,a bojtár ismerte a Poltrást . -Megint rád jött a bolondja ,mondá egyszerűn ,s könnyedén félrelöké egyik könyökével ,mint egy zsup szalmát ;kését pedig félfontos aczéllal villámgyorsan fente . A Poltrás ujra közeledett ,s kidagadt nyak- s lihegő ajakkal ,hülés-hevülés közt ,reszketve nézte a működést . A juhász térde közé kapta a toklyót s tarjánál általszorítá ,hogy szőre sem mocczant . Ekkor a kifent kést szára mellé veté ,s egy másodpercz alatt hanyat rántá az áldozat fejét . A Poltrás még egyszer megrohanta őt ,mint a tüzes villám . -Legalább szemét szúrni ,vagy nyelvét kihúzni hadd nekem . Be boldog vagy ,hogy körmöd közt egy állat ;kiálta növekedő őrjöngések közt ,miközben ajkai kékedni kezdtek . Ne légy oly kegyetlen ,engedd megfojtanom ,vagy legalább farkát elevenen szakasztanom ki . -Majd bizony ,hogy úgy járj ,mint disznóölésnél ;hajtsátok el onnan ,-közbeszólt Kátay vontatott szavakkal ,ki a foghatlan jelenést megszokott közönynyel szemlélte ,a nélkül ,hogy eszébe ötlének abban különöst találni . A juhász szó nélkül ismétlé az előbbi lökést ,s előkapva kifent kését ,a gége közép gyürüjénél hirtelen s biztosan tövig beszúrta azt ,azon másodperczben visszarántva ismét rendkivül ügyesen ,hogy a kilövődő vérből egy csepp sem érte őt . A bárány legkisebb hörgés nélkül halt meg ;s alig láthatólag reszkettek lábai . A Poltrás éhes mohó szemmel vérszomjas lázban kisérte kezét ;s midőn felsipított a vér ,villanyos ösztönnel szökött fel . Szemhéja felakadt ,arcza eltorzult s beesék ,teste merevülni kezdett ,száját sürű fehér hab lepé . Patkány ,patkány ;sikoltá görcsösen s összerogyott . A Bodri azalatt bőszülten csaholt és nyihogott . Össze-vissza szökdelt kigyódzó derékkal ,s védő és támadó ,rettegő és dühös mozdulatok között zöldült ,villogott ,vagy tüzelt szeme sárkányilag . Gazdája uralkodó szava ,sőt bot ,korbács nem birtanak vele . És midőn a Poltrás lerogyott ,mintha ostoroznák ,visítva rugaszkodék el . Az állás szegletén farkára ült ,fejét hátracsapá ,s bűvidéző ,holdas ,kisértő ,mysticus leírhatlan panaszszal elkezdett vonítni . A puszta távolában ezernyi ebektől visszahangzék a rémes felelet . -Mondtam ,úgy jár ,mint disznóöléskor ,megjegyzé egykedvüen a nemzetes korcsmáros ,vigyétek a mángorló kamarába ,míg felocsudik . Pisze Pista ,ki mint mondaték ,szent s szenttelen tárgyból szeretett gúnyt űzni ,torzképet vágott a csodás eseményhez ,s szemtelen tréfában dallá telefútt pofával : Tüzel a Poltrás ,férjhez kéne adni , Ucczu kis lány ,de megnőttél , Be kár ,hogy férjhez nem mentél . Mentem volna ,de nem vettek , Engem itthon felejtettek ; Tradlillidrarum . És a szerencsétlen leány elviteték ,anélkül ,hogy a körülállókban egy gondolat kérdezné :mi ez ?lelkiismeret -e vagy betegség ? Azon egyszerű nép ,mely saját dolgaiban eszes ,gondos ,ügyes ,találékony :hideg közönynyel s tudvágy nélkül néz minden jelenetet ,mit nem ismer ,vagy megfejteni nem tud ,legyen az meglepő ,szokatlan ,vagy rémes ,épen úgy ,mint a földi rang tartozékait vagy haladó művészet teremtményeit . És ez újabb tényjel ,[38 ]miként ez osztály folyvást közel áll az anyatermészethez . Mint több állatfaj ,élénk ,okos ,ravasz ,s önérdekeiben az embert is kijátsza ;de ösztöne magán kivül nem terjed ,s idegen tárgyak ,esetek irányában nála minden hatás ,fogékonyság s eszmélet megszünik . Észrevételem nem föltételezi ,mintha nemünket egységbe hoznám a többi állatországgal . Az értelem az örök válvonal ,melyet átléphetlenül közzé vont ama nagy rendező ;de az ösztön és természet egyetemes rokonságra mutat az állatországban ,s túl azon együgyű erkölcsi fogalmon ,mit a nemesb ösztön nemünkben magától kifejleszt ,a statuskormánynak hagyatik fenn a nagy rendeltetés ,az állatból embert nevelni . Azonban a bojtár szegre függeszté jóizű halottját ,művészileg vetkeztetvén ki meleg testét szőrös hüvelyéből . Addig a szakácsné lánczra akaszta egy surolt vasbográcsot ,s széles tepertőkben aprít új szalonnát a friss tokány alá ,helyet ürítvén az óriás konyhán . Mig így sertepertél ,egy alacsony kondás sunnyogott be hozzá . Homlokáról ,balszemén keresztül le a pofacsonton ,mély forradás nyuladt ,mely a rossz gyógyítás miatt ránczos és darabos . Kalapja zsíros és nehéz ,s oldalához bogácsrózsák tűzvék fattyu pipacscsal . Szűre szennyes ,s széles kötőszíja két kerek lapos óncsatban van fűzve ,mik vállcsontján feküsznek ,s zsíros szíjsallangok repkednek le rólok . Szűrujjai bekötvék ,dobazok ,s egyikében mozog valami . Oldalán ivótök czifra fadugóval ,s egy fényes balta lóg hosszú nyélben . Arcza ólomhalvány mint hosszas börtönrabé ,tekintete sötét és félénknek látszik ,de közelebbről nézve vad ,felsemvevő s makacs . Egyik szeme torzult s határozatlan a forradás miatt ,másika álnok ,mindig földre szegül ,s ha olykor felveti ,félelmes .