Terka megállott a magas ,fehér ajtó előtt ,belesett a kulcslyukon ,hallgatódzott egy kicsit ,azután óvatosan kopogott vörös ujjaival . Az ajtó mögül semmiféle válasz sem hallatszott . A ház gondozója ,az öregedő cseléd ,visszafojtott lélegzettel figyelt egypár pillanatig ,de csak a gyermekek lármáját hallotta a harmadik szobából . -Pedig egészen bizonyos ,hogy itt van -fontoskodott magában -,az előbb láttam a botját meg a kalapját . Még egyszer kopogott ,most már nyomatékosabban ,de a várva várt bebocsátó ige most sem hangzott el . Ugyanebben a pillanatban megújult és megerősödött a diadalmas ordítások ,éles gyermeksikoltások lármája ,és Terka ,azzal a gondolattal ,hogy lesz ,ami lesz ,m e gnyomta a kék üvegkilincset . A sötét szobában ott ült az ablaknál ,akit keresett . A bútorok barna árnyékokba burkolódzva húzódtak meg a homályban . Csak a csillár kristályprizmái csillogtak bágyadtan a sarki fűszeresbolt lámpáinak felvetődő fényében . Az a b laknál ülő férfi arcéle és fekete alakja a finom csipkefüggönyön át nézve is élesen rajzolódott a félig-meddig világos ablaktábla négyszögébe . Mikor a cseléd belépett ,meg sem mozdult :a túlsó utcasor félénken pislogó petróleummécsesét nézte fáradt tekint ettel . -Tekintetes úr !-mondta Terka ,és tisztességtudóan megállott az ajtóban . -Nem bírok én már a kisasszonyokkal meg az Anti úrfival . Fölfordítják az egész házat ,most meg széttörték azt az üvegizét az ablakba ,oszt a kénesővel játszadoznak ... A szobá ban teljes csend uralkodott :akihez ezt a súlyos panaszt intézték ,nem fordult meg . Csak a tekintetét emelte át a sáros utcán ,és a petróleumlámpa helyett most már a párkányon elnyújtott ,hosszú kezeit nézte . Egyetlenegy gyűrű zavarta meg csupán a finom ,k eskeny kezek harmóniáját . A sejtelmes ,sárga fényű foglalatban hatalmas ,ovális kő sötétlett . Ezt a követ nézegette a hallgatag férfi . Amint félrefordította egy cseppet a keze fejét ,a sima kövön vésett rajzok ,apró cirádák tűntek elő . A cirádák között ov á lis mező ,és ebben a mezőben egy kardot szorongató ököl meg egy pici csillagocska . A mező felett pedig két csillag szór fényt az ököl és kard mására . Napjában százszor is megnézhette ezt a gyűrűt ,ismerte is bizonyára minden erecskéjét a zöld achátlapnak ,de most mégis nagy figyelemmel meredt reája . Halkan és észrevehetetlenül lélegzett ,keskeny ajkait összeszorította :olyan volt ,mint egy szürke ,szomorú gém ,amely a nádas partján őrködik ,és üveges merevséggel tekint a távoli semmiségbe . De bármennyire v izsgálgatta is a pecsétgyűrűt ,nem gondolt a címerre és a csillagok jelentőségére . -Ma elkésett -mondta magában -,már fél hét is elmúlt ... Terka még egy kísérletet tett : -Tekintetes úr -szólt leeresztett hangon -,azt az üvegizét törték el ... De a há z urát nem érdekelhette a hőmérő gyászos pusztulása ,mert néma és mozdulatlan maradt . Egypár pillanatig várakozott még a cseléd ,azután halkan becsukta maga mögött az ajtót . A fejét csóválgatva haladt át az ebédlőn ,ahol már égett a csipkés ernyőjű függől á mpa . Az ajtó mellett ,egy aranyrámás kép előtt megállott ,és az üvegen keresztül megsimogatta a feléje tekintő asszonyi arcmást . -Drágám -érzékenyedett el egy másodpercre -,maga miatt van ez az egész ... A keze már a nappali szoba kilincsén nyugodott ,te hát hirtelen szigorúságot erőltetett széles arcára . Szükség is volt erre az erélyes megjelenésre ,mert mind a három gyermek az újfajta rugós díványon ugrált . Taktusra lóbázták magukat ,és kacagva kiáltozták :-Hinta ,palinta ! Hinta ,palinta ! -Terka megje l enése egyáltalában nem zavarta őket ,sőt ,mintha a mulatság így pompásabb lett volna ,mind a hárman hangosan ,szinte elfulladva kacagtak . -Nahát -vörösödött el a Terka jámbor arca -,ez már mégis sok ! Megmondtam az apának mindent ,majd lesz nemulass mindjárt ,csak ugráljanak . A kacagás alábbhagyott ,az arcok elkomolyodtak ,de az apró lábak most már dacosan ,szakadatlanul taposták a pamlag szövetét . A két lány és középen álló fiúcska összefogózott ,és állhatatosan várta a történendőket . De az ajtó nem nyíl ott meg ,édesapa se lépett be ,csak Terka folytatta a leckéztetést : -Nem szégyellik magukat ! Úri kisasszonyok ,oszt a kanapén tapodnak . Jöjjenek le mind a hárman ,mert még egyszer bemegyek ! A díványrugdosás azonban újult erővel folyt tovább ,és Antal ,a legfiatalabb a három testvér közül ,csengő torokhangon kiáltozta : -Kockás Terka ! Szobacica ! Kockás Terka ! Szobacica ! Szegény Terka ,akinek megtiltották ,hogy egy ujjal is hozzáérjen a gyermekekhez ,tehetetlenül állott velük szemben . Végignézett nagykockás ruháján ,és szégyenkezve ismerte be maga is ,hogy bizony ez a furcsa mintájú szövet egy csöppet sem neki való . De mégis muszáj megbecsülni ,mert a boldogult asszonyától kapta . Itt ismét elérzékenyedett ,de éppen ez a meghatottság segítette a mentő ötleth ez : -Csak azt csudálom -mondta szomorúan -,hogy a Lujza kisasszony is ilyen rossz magaviseletű . Pedig már nagy kisasszony . Már ezekre a kis árvákra is vigyázni kellene neki . Szegény tekintetes asszony sírva fakadna ,ha így látná magukat . A Lujza kisassz ony lába egyszerre megállott ,és ebben a pillanatban a másik két pár lábacska is szünetet tartott . Így ,ahogyan nyugodtan állottak ,szembeötlően hasonlítottak egymáshoz . Sápadtak és komoly arcú gyerekek voltak mind a hárman . A legidősebb ,akit egy Lujza n e vű nagynénje miatt általánosan csak kis Lujzának ismertek a családban ,mindössze tizenkét éves volt . Most ,hogy az édesanyjára emlékeztették ,nagy ,szürke szemei nedvesen és szomorúan kezdtek ragyogni . Finom kis vállai megremegtek ,apró ,de nem túlságosan tiszta kezével végigsimította a homlokát ,és lelépett a szőnyegre . Szótlanul haladt el Terka mellett ,reája se nézett ,hanem egyenesen az ablakhoz ment ,félrehúzta a függönyt ,és mögéje lépett . A másik kettő még a díványon állott . A jókedvük azonban egys z eriben elmúlott ,mert mind a ketten jól tudták ,hogy mit jelent az ,ha a nénjük a függöny mögé búvik . Előbb Lina ,a középső gyermek ugrott le . Tulajdonképpen Karolinnak hívták ,de mert a nagyanyja így nevezte el egészen csöpp korában ,Linának szólította m i ndenki . Egy kicsit erősebb ,vidámabb volt ,mint a nénje ,fekete szemei csodálkozva ragyogtak ,és a rokonok úgy találták ,hogy ez leginkább hasonlít az édesanyjához természetében is . Piros csokorral összekötött ,felfésült haja lobogott utána ,és amint az a b lakhoz futott ,két magas hátú széket is feldöntött . A fiúcska apró volt ,és sovány kis tagjain kék bársonyruhácskát hordott ,amelynek egybeszabták az ujjasát és a nadrágját is . A nyakánál az inge széles bodrai díszítették a gyűrött köntöskét ,de ezek a bo d rok rendetlenül vasaltak és tintafoltosak voltak . A nadrág jóval térden alul ért ,és ez meglehetősen akadályozta a fiúcskát a szabad mozgásban . Ezért nem is ugrott le a pamlagról ,hanem előbb leült ,aztán oldalt fordulva csúszott a földre . A nénjük a sová ny kis karjaira borulva hallgatott . Nem sírt ,csak behunyta a szemeit ,összeszorította a fogait ,és igyekezett legyőzni a keserűséget ,amely a torkát fojtogatta . A függöny egymás után lebbent meg mögötte . Lina odabújt melléje jobb felől ,Antal pedig a sa rokba állt ,és kibámult az utcára . Terka jól ismerte már ezt a jelenetet ,és nyomban megbánta ,hogy az elhunytra hivatkozott . Félrelebbentette a függönyt ,és odahajolt a gyerekek fölé : -Lujzika -mondta szelíden és félig bocsánatkérőn -,azért nem kell min djárt sírni . Csak úgy mondtam én azt ... A karjaira boruló kis Lujza dacosan villogó szemekkel fordult hátra ,de azután ,mintha mást gondolt volna ,csak komolyan mondta : -Terka ,legyen szíves ...hagyjon bennünket . Volt valami nagyos komolyság ezekben a szavakban ,az az érthetetlen hanghordozás ,amely Terkát mindig feltétlen engedelmességre és alázatosságra kényszerítette az urak beszédében . Antal úrfi kifordult ,és jól irányított rúgásokkal igyekezett kifejezni az elégedetlenségét . Ezek után Terka nem sokat tétovázott ,hanem kifelé indult . Az ajtóban még megállott ,azután visszament a nagy ruhásszekrényhez ,kinyitotta az ajtaját ,és mintha véletlenül történt volna ,benne felejtette a zárban az egész kulcscsomót . Mikor ezzel elkészült ,zsémbesen becsukta maga után az ajtót ,de még a folyosón is azt hajtogatta magában : -Hát minek is ugrálnak a kanapén ... Nem illik az ilyen úri gyerekekhez . A sötét és barátságtalan utcán kevesen jártak ebben az órában . Kétoldalt ,a gyalogjárón ,sárral borítot t kődarabok jelezték a jóindulatú törekvést ,hogy itt valaha kövezést kezdeményeztek . Az utca komor hangulatát nagyban szolgálták azok a magas földhányások és mély gödrök is ,amelyek a város vezetőségének korszakalkotó elhatározásáról ,a gázvilágítás léte s ítéséről tettek tanúbizonyságot . Az akácokat ,amelyek látták a forradalom izgalmas napjait ,amelyeknek megborzongatta valaha sárguló lombjait az a bizonyos fagyos októberi szellő ,csaknem egytől egyig kivágták . Csak azok menekültek meg ,amelyeket nem ült e ttek annak idején rendesen ,és így nem estek a gázvezeték irányvonalába . Ennek ellenében azonban biztosították a lakosságot ,amely számos aláírással ellátott íven tiltakozott a fák kiirtása miatt ,hogy utcánként négy ,sőt nyolc láng is állíttatik fel a r égebbi három-négy petróleummécs helyett . Az ablaknál ülő férfi maga volt a kezdeményezője az akácfák iránt indított mozgalomnak ,és most ellenséges indulattal vizsgálgatta az óncsöveket rejtegető ,hosszú fekete árkokat . A fák ,amelyek kidöntögetve heverte k az utca hosszában ,egybeforrtak előtte az élete egy részével . Dús lombjaikra ,ovális leveleikre együtt nézegetett innen az ijesztően magas első emeletről azon a nyáron ,amikor az esküvője volt ,a tavaszi rügyfakadást rajtuk figyelte ,mikor az első gyerme k et várták ,és immáron több mint két éve a csupasz ágakat bámulta azon a hajnalon ,mikor a felesége meghalt . Három nappal ezelőtt még ott függött az egyik ágon a bőrlabda ,amelyet a gyermekei hajítottak át az ablakon ,és amely két éve sem tudott leválni az ágvilla hármas karja közül . A szemközti fatörzs százszor kifosztott odva is feléje sötétlett még tegnap ,amelyben verebek fészkeltek ,és látta a fennakadt sárkány szomorú vázát is . Az utcának a mostani sivárságát akarta megakadályozni Őz József számtanács o s úr ,aki a mozgalmat megindította a fák ügyében . Bár távol állott a közszerepléstől és a nyilvánosság előtti forgolódástól ,erre a lépésre mégis könnyű szívvel szánta el magát . A siker a vezetőség makacssága és rövidlátása miatt elmaradt ugyan ,de a bi z alom és tisztelet annál melegebb formában nyilvánult meg a kezdeményezővel szemben a polgárok részéről . Sőt ,aziránt is tétetett észrevétel ,hogy a városi ügyek vezetésénél a hasonló nemes és fennkölt gondolkozású uraknak is szerepet kellene biztosítani . Őz József úr azonban nemigen törődött a polgárok véleményével ,és hogy a fák tömeges kiirtását nem sikerült megakadályoznia ,egészen más dolgok jártak az eszében . Lassú mozdulattal kihúzta az aranyóráját ,a füléhez illesztette ,és a hátsó fedelét felpatta n tva ,óvatosan felhúzta a rajta fityegő órakulccsal . A finom ,hajszálvékony mutatók hét órát jeleztek a virágfüzérrel díszített számlapon . A sötétben üldögélő férfi szelíden megcsóválta a fejét : -Ha eddig nem jött ,most már biztosan nem fog jönni . Alighanem beteg szegény . Tegnap is nagyon rátámaszkodott a botjára . Az utca teljesen néptelen volt . Csak néha pattant meg a fűszeresbolt ajtaja felett az éles szavú rézcsengő nyelve :apró gyerekek és nagykendős cselédek igyekeztek Burger bácsihoz ,aki néha kitekintett az üvegajtón . A környéken ez a fűszerüzlet ,a Burger bácsi dupla gránátalmához címzett boltja ment legjobban . De Őz urat nem érdekelte ,hogy milyen forgalmat bonyolítanak le a fűszeres legényei ,és az utca túlsó végét szemlélgette . Hét órát zengtek a harangok ,mikor az apró házak mentén végighaladt egy fekete kabátos ,fekete kalapos úr . Magas és karcsú alakja egy kicsit megroppantnak látszott ,és a léptei bizonytalanságát bottal támogatta . -Mégis eljött !-állapította meg a hallgatag férfi az ablakb an ,és figyelmesen előrehajolt . Minden lépését szemmel kísérte a sétálónak ,aki a túlsó soron haladt lassan ,kimérten . A fekete kabátos férfi kihúzta magát ,mikor az emeletes ház utolsó ablakával szemben lépkedett ,és felemelte a kezét ,mintha titokban kö s zönni akarna . Őz József szelíden bólintott ,mintha fogadná a köszöntést . -Beteg ,most már tudom ,hogy miért késik -vélekedett . -Tegnap is ,ma is későbben jött ,mint szokott . Pedig ,még két évvel ezelőtt is ,milyen legény volt ... Amint visszafelé indult a meghajlott termetű úr ,az ablakban ülő férfi nem veszítette el alakját ,a sötétségbe és homályba olvadó vállait . Csak mikor befordult a piactér felé ,akkor intett száraz kezével utána : -Isten veled ,Putnoki pajtás ... Isten veled ... És nyomban a szoba fe lé fordult . A kályha melletti fényképre emelte a tekintetét . A homályban csak az ő szemei láthatták a komoly tekintetű asszonyfejet ,amely fölé fekete fátyolt kötött valamelyik kegyes szívű rokon . A férfi szembenézett a fátyolos arcképpel ,és a lelke legmélyén ,titokban ,hogy még a hideg képnek se árulja el ,arra gondolt ,hogy ha ez az asszony láthatná most őket kettőjüket ,Putnoki pajtást és a fák barátját . A harmadik szobából zongora hangjai hallatszottak be . Valaki szabálytalanul ,valószínűleg ököllel verte a billentyűket ,és egy éles kis hang dalolta hozzá hamisan : álnok és ... Az ajtón ismét kopogtak . Terka belépett ,és amint negyednyílásra kinyitotta maga előtt az ajtószárnyat ,teljes erővel hangzott az ének : ...csalfa lény ! -Teki ntetes úr -mondta kétségbeesetten -,nem bírok már velük . A kénesőt beleöntötték a kismadárba ... A férfi intett a kezével ,hogy hallja ,amit magyaráz ,és hallotta azt is ,amit az imént jelentett . Terka megnyugodva távozott ,és a nappaliban odaszólt még egyszer a gyerekeknek : -Legyenek csöndben ,mert mindjárt bejön apuska ... De a gyerekek vígan folytatták a hangversenyt ,és a lárma egyre nőtt . Öt percig tarthatott ez így egyfolytában ,mikor a szalonban felállott az apjuk . Eddig azon tanakodott Őz József ,hogy megzavarja -e a kislányokat ,szigorú szavakat erőltessen -e az ajkára ,mikor éppen az anyjukra gondolt . Miután azonban a lárma tűrhetetlenné vált ,mégiscsak elhatározta magát ,és belépett a nappaliba . A zongoránál kis Lujza ült ,és szétterpesztett ujja k kal ,kitárt karokkal ütögette a legmélyebb és legmagasabb hangú billentyűket . A zűrzavaros játékot maga kísérte természetellenes torokhangon ,és ebben segédkezett neki Lina is ,aki egyébként egy kilencágú ezüst girandole-t tartott ,természetesen egészen ferdén ,és az égő gyertyák viaszát zápormódra csöpögtette a zongora fedelére . Szigorú arccal ,hideg tekintettel állott Őz József úr az ajtóban . A szemközti diófaszekrény mindkét ajtaja tárva-nyitva állott ,és egy egész halom ruha feküdt a földön ,lehetetl e n összevisszaságban . A szoba bútorzata feldúlva ,a székek ég felé fordított lábakkal ,egy kalitka a földön ,és az asztalterítő földig lerántva . De a szigorú tekintetű apát mégsem ezek lepték meg . A kisleányok ,akik nem hallották az ajtónyílást ,magas hang on énekeltek tovább : álnok és csa-alfa lény . A ruházatuk döbbentette meg az apjukat . Egy kifejlett és karcsú nő színes pongyoláit viselték mind a ketten . Őz József nyomban megismerte a felesége ruháit :kis Lujza a sokcsipkés halványsárgát öltötte magára ,Lina pedig az almazöldet viselte ,amely talán kétszer sem takarta finom alakját . Az ujjakat magasan feltűrték a gyermekek ,de a hosszú ruha mint menyasszonyi uszály nyúlt utánuk . Nyilvánvalóan hangversenyt rendeztek ,és a kisfiú volt a k özönség . Antal megrettenve állott egy nádszék tetején . A fejére egy lilaszalagos szalmakalapot kötöttek ,és az álla alatt óriási csokor fityegett . Nem merte levenni a fejéről a kalapot ,nem volt bátorsága ahhoz ,hogy leszálljon a székről ,és nem merte el dobni a szárnyainál fogott élettelen sárga madárkát sem . -Tónika ,tapsolj !-kiáltott hátra Lina ,és még ferdébben tartotta a gyertyákat . Mikor a fiúcska nem válaszolt ,Lina megfordult . -Hát miért nem ?-sikoltotta ,de azután az ajkára fagyott a kérdés . Megpillantotta az apját ,és halálos komolyság ült nyomban az arcára . A gyertyatartót letette ,a másik kezével pedig elrántotta a kis Lujza karját . -Na ,hagyjál ...mindjárt ideeresztelek -mondta Lujza ,és felvetette a pillantását . Az ajtó felé nézett ,és szembe találta magát az édesapjával ,aki szemrehányón ,mereven tekintett reája . Két másodpercig állotta ezt a tekintetet ,mert szerette az apját és tudta ,hogy nagyon súlyos hibát nem követhetett el . De azután eszébe jutott a ruha ,amelynek az uszálya majdnem az ajtóig ért . Hirtelen elpirult ,arcát a tenyerébe rejtette ,és behunyta a szemeit . A férfi tekintete Linára siklott ,de ez az apróság már lebújt a zongora lábaihoz . Antal felhasználta ezeket a válságos pillanatokat ,és egy félfordulattal zsebre vágta a kanárit . Azután hirtelen sírva fakadt ,hogy elejét vegye mindenféle veszélyes közeledésnek . Őz József úr sohasem nyúlt még a gyermekeihez ,most pedig egyetlen kemény szót sem tudott ejteni dorgálásukra a hirtelen beállott ,halotti csendben . Az arca szigorú ,a tekintete hideg maradt ,de befelé őszintén megvallotta ,hogy nem lát semmi égbekiáltó dolgot vagy gonoszságot ebben a kegyetlen felfordulásban . Ha csak a szerencsétlen kanárimadár miatt nem kellene valami büntetést kiszabni ? Odalépett a fiához ,aki már a leesés szélén állott . Levette a székről ,lefejtette a kezeit a szemeiről ,de nem tudta megindulás nélkül nézni hétéves bőrének üdeségét és a szemei barna csillogását . -Hívd be Terkát !-mondta neki ,és miután még egy pillantást vetett lopva a sárga és almazöld uszályokra ,visszament a szalonba . Terka ijedten ,dobogó szívvel lépett be utána . -Tetszett parancsolni ? -A gyerekek nagyon rosszak -mondta Őz József szomorúan . -Csak egy kicsit csintalanok . Nem rossz gyerekek ezek ,tessék elhinni . -Hát azok a ruhák mit jelentenek ? -Én se tudom ,hogy mi gyönyörűségük telhetik benne . Amint elhagyom a kulcsokat ,vagy nyitva felejtem a sifonért ,mindjárt nekiesnek a ruháknak ... -Többször szokták csinálni ? -Hát többször ,ahányszor csak tehetik . Úgy mondják ,hogy sleppelnek . De még ilyenkor a legjobbak ,már úgy értem ,hogy a legcsöndesebbek . Csudálom ,hogy ilyen macskanyávogást csináltak mostan . Az apa elgondolkozott ,a pecsétgyűrűt nézegette ,mintha arról olvasná a száraz kérdéseket . -Mit játszanak ilyenkor ? Terka gondolkozott egy kis ideig ,összeráncolta fényes homlokát . -Azt csak ők tudnák igazán megmondani . Én úgy láttam ,hogy a Lujzika kisasszony a mama ,a Linuska a Gina néni ,az Antika meg a kisfiuk . Ezt játszódják rendesen . Azután tessék megbocsátani ,de az Antika mindig azt szokta mondani ,hogy annak a pár ruhának olyan jó mamaszaga van ... Újabb szünet következett . A ház ura az ablakhoz sétált ,otthagyta a szoba közepén a cselédet . Terka még egy kérdést kockáztatott meg : -Elzárjam előlük a sifonért ? A férfi intett a kezével ,hogy elmehet ,és Terka távozott ,anélkül hogy erre az utolsó kérdésre feleletet kapott volna . Őz József először gondolt arra két esztendő óta ,hogy a gyermekeit senki se neveli ,és hogy eddig el nem romlottak ,azt csak annak lehet köszönni ,hogy a szívükben mind a hárman jók . Amikor a temetés után először látta őket a gyászos szobákban ődöngeni ,amikor maga sem találta helyét ,akkor egy pillanatra eszébe jutott ,hogy el fognak zülleni ,lerongyolódnak mind a hárman . De azóta mindenn a p nehéz harca van önmagával ,és nem tud a gyerekekhez lehajolni ,hogy oktassa ,becézze őket ,mert amint a karjaiba zárja drága tagjaikat ,elérzékenyedik ,könnyek tolulnak a szemébe . És ezt mégsem szabad senki előtt sem mutatnia . Azon töprengett ,hogy mit k ellene cselekedni . Ginára gondolt ,a húgára ,de hirtelen eszébe jutott ,hogy a gyászeset utáni hónapokban mennyire nem tudott a gyermekekkel bánni ez az öregedő ,elhagyott leány . Lent megpattant a fűszerüzlet ajtaja . Egy hölgy lépett be a boltba :a kalapj a fekete szalagjai csak úgy röpködtek utána . A férfi megismerte Burger kisasszonyt ,aki arról nevezetes ,hogy kották és Jókai úr legutóbbi regénye nélkül nemigen lehet látni az utcán . -Burger kisasszony megérkezett ...fél nyolc . Terka kopogott ,bedugta a fejét az ajtón ,és tisztességtudón jelentette : -Fél nyolc ,tekintetes uram ! Tessék vacsorázni ... A vacsorához nyomott hangulatban ültek le mind a négyen . A gyermekek komor és mindenre elszánt arccal bámultak a tányérjukra ,mert egészen természetesnek tartották ,hogy a büntetés nem maradhat el . Terka behozta az ételt ,az apjuk szigorú arccal tartott szemlét a ruhájukon . A kis Lujza vállain két helyen is leszakadt az igénytelen csipkedísz ,a Lina ruhája pedig pecsétes volt . A kisfiú magas gyermekszéken ül dögélt ,és így a legjobb igyekezettel sem tudta elpalástolni ,hogy a bal térdén háromszögletű lyukat tépett valami kiálló szög . Kezeit az abrosz alatt tartotta ,ami nem kerülte el az apja figyelmét . -Antal -szólította meg az apja . -Mutassa a kezeit . Antal lassú mozdulattal ,szepegve rakta térdeire ökölbe szorított kezecskéit . A második parancsszóra kiegyenesítette tenyerét ,és az abrosz szélére fektette szurtos keze fejét . Az édesapja pillantásából megértette ,hogy így egy pillanatig se maradhat az asztalnál . Szótlanul leszállott tehát ,és a hálószoba felé futott . Amikor vis szajött ,az asztalnál ülők már beszélgettek valamiről ,de ő mit sem törődve a társalgással ,hangosan kiáltozta ,amíg a székre felmászott : -Kilyukadt a kis lavór ! Lujzi ,bizony kilyukadt ! Egyetlen hideg pillantás azonban eszébe juttatta ,hogy még a kaná rimadárért sem kapott büntetést . Őz József folytatta ,amit félbehagyott : -Ezentúl uzsonna előtt lesz a lecketanulás . Aki nem végzi el a leckéjét ,az nem fog uzsonnázni . -Én ma sem uzsonnáztam -hadarta Lina -,egyikünk se uzsonnázott . Terka majd leejtet te a tálat a kezéből : -Jesszusom ,egészen elfelejtettem . De annyi dolog volt ,mángorolni ,foltozni ,húzogatni ,meg a rézedényt kellett súrolni . Azután meg olyan vígan voltak a kisasszonyok ... -Ma nem is érdemelt egyik se uzsonnát -mondta a szigorú apa -,de jegyezze meg ,Terka ,hogy ezentúl csak én tilthatom el őket az uzsonnától . Terka intett ,hogy érti . Az asztalnál újabb csend állott be . Lina ,abban a hitben ,hogy a büntetést körülbelül sikerült elkerülni ,egy kicsit vidámabban mozgott ,de Antal félén ken és ügyetlenül vagdalta a csirkecombot . Óvatosan ,nesztelenül akart enni ,de a kés mindig félresiklott az erős inakon ,és nagyokat nyikkantva csapódott élével a porcelánra . Háromszor-négyszer is megismétlődött ez a kellemetlen zörej ,amikor végre kirep ü lt a comb az abroszra . Kis Lujza elkapta a tálat az öccse elől ,és lefejtette a húst a csontról . Őz József az abroszt nézte ,amelynek a tisztasága és rendes állapota is hagyott maga mögött némi kívánnivalót . Középen ,a nagy tányér alatt a finom damaszt vé gigrepedt ,és közönséges vászonnal volt befoldva . -Meg kellene újítani mindent a házban ,hiszen ez az abrosz valósággal rongyos . Nem tudott egy falatot sem enni többet . A háza tája állapota ,a kis család sorsa aggasztotta ,és lefoglalta egészen . Csendben felkelt ,a gyerekeket rábízta Terkára ,és bevonult a szalonba . A karos gyertyatartó fényénél olvasni próbált . Kemény Zsigmond báró regényét fogta a kezébe ,és a tömött ,nehéz sorokat némi megnyugvással követte . Közben hallotta ,hogy amint kilépett ,nyomban megeredt a társalgás az asztalnál . Fellélegzett minden gyerek ,mintha nehéz árnyék ,nyomasztó hangulat szállott volna el felőlük . Lina összeveszett kis Lujzával ,és egészen hangosan pöröltek : -Én gyújtom meg !-mondta Lujza határozottan . -Azért se -ellenkezett Lina -,én akarom . Te mindig hízelegsz apának . -Én vagyok a legidősebb ! Őz József felállott ,és halkan kinyitotta az ajtót . -Ma nem csibukozom !-mondta ,és ezzel véget vetett a vetélykedésnek . A leányok elcsendesedtek ,de a lábainál ott tipegett egy kis emberke ,felfelé irányított tekintettel ,remegve . Az ujjai közt összehajtogatott ,hosszú papirost ,fidibuszt tartott ,és félénken kérdezte : -Apa ,ugye én gyújtom meg ? Antal szepegve ült az alacsony párnán az apja lábai előtt . Valami bizonytalan félelem ,a legkellemetlenebb érzés vett erőt rajta . Így telt el néhány perc ,mikor végre megszólalt Őz József : -Miért bántottad a madarat ? -Nem akartam megölni -válaszolta a fiúcska -,csak játszottunk vele ... Egy kicsit megcsípte azt a fényeset ... -Ki törte el a hőmérőt ? -Már tegnap el volt repedve ;azután ,ahogy néztük ,kigurult az asztalra az a fényes ,oszt elkezdett futni . Őz József a fiú álla alá helyezte a kezét :a gyermek kénytelen volt a szemébe nézni . Most már lehetetlen volt hazudni . Száraz h angon faggatta tovább : -A madár hogy került az asztalra ? -Kieresztettük -enyhült meg a gyermek rémült tekintete a könny fátyolában -,nagyon kicsi az a kalitka . Minden délután ki szoktuk ereszteni ,már odaszállt a fejünkre . A kezével rámutatott kemény kis koponyájára ,és folytatta : -Ideszállt a hajamra ,onnan meg az asztalra repült . Belecsípett abba a fényes izébe ...azt hittük ... A tekintete megrebbent ,és az apja megkérdezte : -Hittük ? -Azt hittem -folytatta Antal -,hogy szereti ,hát adtam neki bel őle . A vallatás véget ért ,most következett volna a büntetés . De ezúttal is elmaradt . A szigorú tekintetű apa a gyermek értelmét figyelte ,és minden szófűzésében ,minden szavában valami újat fedezett fel . Bár érezte ,hogy valamiféle enyhe büntetés szüksége s lenne ,nem tudott ,nem akart kitalálni semmit ,amivel a gyermekeknek szomorúságot okozhatna . -Ez többet ne történjék meg ,fiacskám -mondta szárazon ,és a gyermek haját simogatta -,nem szabad az állatokat kínozni . Érezte ,hogy közeledik az elérzékenyedés felé . Közben megpillantotta a gyermek tarkóját ,és elszorult szívvel nézte ,hogy a fiúcska rendetlenül hosszú haja a nyakába csüng . -Holnap elmégy a borbélyhoz -parancsolta most már kemény hangon -,megmondod ,hogy egészen kopaszra nyírjanak . Terka bedugta a fejét : -Antika itt van ?-kérdezte . -Antika ,már kerestem mindenfelé ... -Ki az az Antika -fordult meg a férfi -,mondtam már ,hogy ne kényeztesse a gyermeket . Antal ,menj ki ! Amint az ajtó becsukódott a gyermek mögött ,felemelte Őz József a regényt ,és olvasni kezdett . De a mondatok összezavarodtak előtte . A fiára gondolt ,aki nemsokára nagydiák lesz . Hányszor kell majd megfenyítenie ,intenie akkor ,gondolta ,hogy valaki legyen belőle . És vajon igazságosak lesznek -e ezek a fenyítések ? Hátha két e lyei ,titkos bánatai lesznek a gyermeknek ,és összefolynak előtte a betűk ,a rideg nyelvtan szabályai ,mint előtte a regény mondatai ? A leckét bizonyára nem fogja megtanulni ,és akkor talán megverje vagy megbüntesse ? Itt vannak a leányok is . Lujza egyik n apról a másikra növekedik ,és egyre gyarapodik az értelme is . Nemsokára itt az idő ,amikor már semmit se ér az ő szigorú tekintete . Meleg és gondos anyai szemre lenne szüksége ,arra a szempárra ,amely a fénykép rámájából néz le reája . Egy pillanatig az in d ulat ébredezett Őz Józsefben ,a szeme ellenségesen ,keményen villant a felesége arcmása felé . Azután a földre nézett ,letette a regényt ,és érezte ,hogy nem maradhat tovább idehaza . Az előszobában felvette palaszürke kabátját ,a fejére tette szürke cilinde rét ,és átvette elefántcsontgombos botját Terkától . -Fektesse le a gyerekeket -mondta neki . -Még a leckéjüket tanulják . A ház ura csendesen lépkedett lefelé a keskeny és sötét lépcsőn . A botja nemsokára egy gázcsövön pattant meg a csendes utcán . Céltal anul haladt ,és amint a Burger bácsi boltja mellett elment ,látta ,hogy a fatáblákat és a keresztvasakat most rakják fel az ajtóra meg a széles ablakokra . -Á ’szolgája ,mélts ’uram -hadarta az egyik segéd előtte ,és mélyen megemelte a sapkáját . Őz József bosszúsan nézett a legény piros arcába ,de csak az alázatos komolyságot fedezhette fel a fáradt szemekben . Kalapot emelt ő is ,és némán ment tovább . Méltóságteljes ,magas alakja ,egyenesen tartott feje büszke árnyékként mozgott a házak és sötétre festett k e rítések mentén . Az utcasaroknál friss ,tavaszelői szél csapódott az arcába . Egy kicsit jobban érezte magát ,mint odafent ,a nyomasztó emlékekkel teli szobákban ,de kínzó gondolatai még mindig nem oszlottak el . Eszébe jutott ,hogy hátha mégis gonosz indula t ok lappangnak a fiában . Az iskolában rossz és rakoncátlan lesz ,komisz tréfákat ,bűnös csínyeket fog elkövetni ,azután féktelen ifjú válik belőle . Szerencsétlen lesz a szerelmeiben ,ah ,talán váltókat is fog hamisítani ,és az Őz család legifjabb ,utolsó h ajtása ,Isten tudja ,hova kerül . Küzdött magával ,hogy józan és következetes maradjon ,de a sötét gondolatok egyre rajzottak körülötte . Az Aranyrózsa szállóhoz ért . A vendéglő előtt haladt el ,és hallotta ,hogy bent vidáman húzza a cigány . A muzsikához fiat alemberek kiáltoztak . A megyei fiatalság mulat -gondolta ,és egyszerre megvillant előtte a felesége arca . Hogy szerette a muzsikát ,és hogy táncolt utoljára is . Azután a leányaira ,az árva és magukra hagyott leányaira gondolt . Lina vad és szeles ,Lujza érthetetlen előtte ,komoly és félénk ,szemérmes ,mint aki már mindent tud . Ki fog hozzájuk lehajolni ,ki tanítja őket majd az első bál előtt ,és hogy fognak közeledni feléjük a férfiak ? Mindezekre a kérdésekre nem tudott felelni a számtanácsos ,a fák barátj a ,akit az imént méltóságos úrnak köszöntött egy jámbor kereskedősegéd . Büszkén és kifogástalan testtartással lépkedett az alacsony házak között ,de belülről meggörnyedtnek érezte magát . Amint a Muskátli utcába befordult a Fő térről ,a szél még egyszer utá na vágtatott a megyei ifjúság nótájával . Odahaza ,a nagy szürke házban ,aludni tessékelte Terka a gyermekeket : -Tessenek aludni menni -mondta -,holnap reggel megint nem lehet egyiket se felkölteni . A leányok összecsapták a könyveiket ,Antal óvatosan eltette a teleírt palatábláját ,és megindultak mind a hárman a hálószoba felé . Lina megkocogtatta hengeres tolltartójával az öccse fejét ,amire Antal úrfi hangosan ordítani kezdett : -Na ,hagyjon el ! Az előbb is a lábamat rugdosta . -Megint verekednek ?-lépett közbe Terka . -Hát cigánygyerekek maguk ? Lina nevetve ütött még egyet a fiúcska buksi fejére . Antal még jobban kiabált ,és toporzékolni kezdett . Kénytelen volt a kis Lujza is közbelépni . -Tónika -mondta ,a leányok külön nevet adtak a fiúcskának -,Tónikám ,ne sírj ,nem látod ,hogy csak tréfál . -Igaz is -dühösködött Tónika -,mindig üt azzal a fenével ... -Tyűh -kiáltott Terka -,csak ezt hallja meg a tekintetes úr ! A hálósz obában azonban rövidesen összebékültek . A vetkőződésnél együtt nevették Tónikát ,akinek mindössze két árva gomb fityegett a ruhácskáján . Terka valósággal kijött a sodrából : -Persze ,levágta ,mert az alsó udvarban gombozott a kölykökkel . De majd megrángatom én azokat a semmiháziakat . Ez a veszedelem is elmúlt ,és ott álltak mind a hárman bokáig érő fehér ingecskékben . Illetve Tónikának és Linának földig ért az inge ,de a kis Lujza lába kikandikált alóla . A gyermekek fehérneműjét másfél éve nem újították meg ,és ez alatt a másfél esztendő alatt éppen egy arasznyit nőtt a kis Lujza . Lina nénje fehérneműjének egy részét kapta meg időközben ,Antal pedig a Lina hálóingeit örökölte . A kályha langyos cserepéhez dugdosták egy ideig a lábaikat ,azután ,mikor Terka e l akarta oltani a gyertyát ,szétrebbentek a kis ágyakba . Lujza ,aki időközben kinőtte az ágyacskáját is ,az édesanyja ágyában aludt . Tónika felállott az ágyában ,megforgatta a feje felett a párnáját ,és odacsapta Linához . A kisleány felpattant ,és visszadobta a párnát ,nyomban utána azonban másodikat és harmadikat is hajított Antal felé . A fiúcska sikoltozott és kacagott : -Lujzi ! Lujzi ! Segíts ,mert agyonbombáznak ! Kis Lujza felállott ,és megdobta Linát ,aki most már a szőnyegen ugrált ,és hatalmába kerít ette az összes párnákat . Innen irányította a tollas bombákat két irányban ,és kis Lujza is egymás után kapta a pufogó ütéseket . Sikoltoztak ,kiabáltak ,kacagtak mind a hárman ,és ebben a pillanatban tökéletesen boldogok voltak . De nemsokára betoppant Terka ,akit három párnapuffanás szédített el egyszerre . -Micsoda zsibvásárt rendeztek megint ?-duruzsolt ,de látszott ,hogy ő maga is mutatni akarja ,hogy nem haragszik . A gyermekek a testmozgástól dobogó szívvel bújtak meg a takaró alatt . Legelőször Lina dugta ki a fejét : -Terus -mondta -,meséljen valamit . Terka intett ,hogy kisebb gondja is nagyobb ennél . -Nem tudok én mesélni . A múltkor is jobban tudták a végit ,mint én . -Akkor csak vicceltünk -nevetett Antal . De Terka komoly maradt ,elfújta a gyertyát ,és kiment a szobából . Lina felkönyökölt az ágyáb an ,Tónika a kis ágya bádogvégét pattogtatta annak jeléül ,hogy nem alszik ,Lujza pedig az ablakon át a felhős égre nézett . Lina szólalt meg először : -Lujzi ,maga tudott egy mesét . -Na igazán -szólalt meg Tónika -,én a múltkor nem hallottam a végit . -Pedig a vége érdekes -beszélt pergő nyelvvel Lina -,kis Lujza ,mondja el ,az olyan szép . -Melyiket akarja ?-kérdezte Lujza . -Azt az izét a kis Ernesztinnel ,amit anyától tanult . -De az benne van a német olvasóban is . -Az nem baj ,maga jobban tudja ! Néma csend következett :a kicsik figyeltek a nagyobbra ,és kitátott szájjal lesték az első hangokat . -Egyszer volt egy kislány -kezdte Lujza -,annak volt egy öreg ,nagyon öreg nagymamája . Egyszer a nagymama azt mondta :szeretném én a kis unokámat meglátogatni ,de nem akarok üres kézzel elmenni hozzája . Az öreg-öreg nagymamuska elment a boltba ... -Lovat is vett neki ?-kérdezte Antal . -Na ne -kiáltott közbe türelmetlenül Lina -,majd meghallod . Kis Lujza tökéletesen az édesanyja hangját igyekezett utánozni . Ugyanúgy nyújtotta a hangzókat ,és ugyanolyan lassan beszélt : -Elment a boltba ,és vett egy olyan nagy babát ,de éppen olyan nagyot ,mint egy kisborjú ... A szoba ajtaja kitárult ,Terka jelent meg : -Hát még mindig nem akarnak aludni ? Reggel odaöntök a nyakuk közé egy köcsög vizet ,ha nem kelnek föl idejében . A szobában teljes csend volt . Terka nem kapott feleletet ,egy kis prédikáció után visszavonult . Mikor elhangzott a papucsa csattogása ,kis Lujza felült a nagy ágyban : -Lina -suttogta -,gyertek ide . A kicsik kiugrottak az ágyaikból ,és fázósan bújtak Lujza mellé a hatalmas paplan alá . Borzongtak ,kuncogtak ,mint a kis csibék ,de boldogan simultak a nénjükhöz . A mese igen tanulságos volt . A kis Ernesztina nagymamája játékokkal megrakodva érkezett meg az unokájához ,akit erre az alkalomra nagyon ,de nagyon szépen kiöltöztettek a szülei . De a nagymama kocsija késett ,és Ernesztina leszaladt a hátsó udvarba játszani . A pulykakakassal ingerkedett ,és mikor a pirosorrú nekiugrott ,a ketrecbe szaladt . Igen ám ,de a ketrecajtó becsukódott és Ernesztina nem tudott kijönni . Most azután megérkezett a nagymama a sok-sok játékkal ,de sehol sem találták a kis unokáját . Már ebédhez akartak ülni ,mikor reáakadtak . A ruhácskája csupa piszok volt ,a tenyere is egészen fekete . -Na ,te kis piszokfészek -mondta a nagymama szomorúan -,hát ilyen az én kis unokám ,ez nem az én unokám . És visszavitte a játékokat . Egyszer azután később eljött megint ,és szép tisztán találta Ernesztinát . Most már megkapta a játékot a kisleány ,és még most is él ,ha azóta meg nem halt . Tónika nyugodtan hallgatta végig a mesét ,csak a végén alkalmatlankodott kérdésekkel : -Kitől tanulta ezt ? -Anyától -magyarázta neki Lina . -Maga emlékszik rá ? -Én emlékszem -mondta Lina -,egyszer el mentek a bálba ,és olyan fényes volt a hajába tűzve . Úgy rezgett . -Dróton volt ? -Azt nem tudom ,de rezgett ,mint a csillag . -Egy dísz volt -mondta Lujza -,egy fejdísz ,amit a kontyba kellett tűzni . -Emlékszem -élénkült meg Antal -, piros ruhája volt . -Összetéveszted Gina nénivel -súgta Lina . -Nem igaz ,nem tévesztem ,ott álltam a komódnál . -Ne veszekedjetek -suttogta kis Lujza -, hallottam ,hogy ajtót nyitott valaki . Apa hazajött . Valakinek a léptei alatt ropogott a padló ;kis Lujza megismerte édesapja járását . Egy-két percig neszeltek a gyerekek ,de a léptek elhangzottak ,és mintha a szalonajtó csikordult volna . -Tónika ,csendesen beszélj -pisszegett Lina -,apa hazajött . -Hát miért nem fekszik le ? -Nem tud még aludni . A nagyok sokszor éjjelig is fent vannak . -Éjjelig ? -Anya is sokszor fent volt ... -Mit csinált ? -Sírt . -Mikor beteg voltam ? -Nem ,máskor is . -Hát miért ? -Nem tudom -felelte Lina . -Lujzi -suttogta Tónika -,igaz ,hogy anya sírt ? -Igaz . -Akkor azért halt meg . -Nem azért -bújt hozzá közelebb Lujza -,hanem mert sokat táncolt és meghűlt . -Mi baja volt ?-fészkelődött álmosan a fiúcska . -Tüdőgyulladás -felelte Lina -,hányszor mondtuk már . Antal még egész sereg kérdést adott fel ,hogy muszáj volt -e táncolni ,és miért tán colnak a nagyok ,azután ásított ,és megfordult ,a fejét a karjára fektette ,hogy rendes szokása szerint elszenderedjék . A leányok átölelték egymást . Mind a ketten gondolkoztak ,Lina bontakozó értelmét erőltette . -Emlékszel ?-kérdezte halkan a nénjét . -Emlékszem -felelt kis Lujza -,nagyon sírtunk mind a ketten . -Emlékszel ?-érdeklődött Lina ,és szerette volna ,ha Lujza olyanokat mond ,amelyeket ő még nem tudott megérteni . Lujza összeszorította száját ,behunyta a szemét ,mert a torkát a sírás fojtogatta ismét . Lina a keblére fúrta a fejét ,és újabb kísérletet tett : -Emlékszel ,hogy sírt ? -Igen -mondta kis Lujza ,és a könnyei halkan megperdültek a dagadó párnán -,akkor este még olyan szép volt ,és reggelre beteg lett . Hirtelen halt meg ,Linuska ,hirtelen ,mint a Perkinkó tanár úr felesége . Lina könnyeket törölt ki égő szeméből ,elhallgatott ,és megfordult ő is ,de nem aludt el . Még legalább tíz percig dolgozott feszülten az értelme :valamit gyanított ,és nem tudott megfejteni . Lujza hanyatt feküdt ,és a sötét padmalyra bámult :olyan képek v o nultak fel az emlékezetében ,olyan érzések borultak apró szívére ,hogy nem merte lehunyni a pilláit . Tisztán emlékezett a rémítő hajnalra . Ilyenkor mindig korábban ébredt ,mert anyuska bál után rendesen hozzá sietett legelőször . Szaloncukrot és narancso t szórt a takarójára ,de akkor csak reáborult ,és a könnyeit érezte . Az ajka olyan forró volt ,hogy még most is érzi néha az arcán a csókját ,ha kipirul . Kis Lujza könnyei szelíden szivárogtak . Még sohasem kapcsolódott össze emlékében a sok zűrzavaros esemény olyan tisztán ,mint most . Aznap délelőtt hazahívatták az iskolából . Anyuska már az ágyában feküdt ,a szeme be volt hunyva ,és apa nem sírt ,csak állt ,és nézte az orvosságos üvegeket . Mikor az orvos eljött délben ,beküldték a szalonba . A sarokban ráaka d tak egy furcsa sötétkék üvegre . Mandulaszaga volt ,olyan erős ,hogy megrázkódott tőle ,és mandulaszaga volt az édesanyja szájának is ,mikor utóbb az ágyban magához szorította Linát ,Antalt és őtet . Ezt a szagot azóta sem tudta soha elfelejteni ,és azóta nem tud mandulát enni . Jobbról Tónika ,balról Lina lélegzett mellette mélyen és egyformán . Lujza óvatosan felkönyökölt ,és szelíden megcsókolta mind a kettőjüket . Egy kicsit nyugodtabb lett ,a fájdalom feloldódott a torkában ,és behunyta a szemeit . A szalo nban ,a vékony lábú francia bútorok között ,kilenc égő gyertya világosságánál ült Őz József . Arcát a kezei közé temette ,és gondolkozott . Az életére és a nyomorúságára gondolt . Arra ,hogy nem tud csendesen elszunnyadni esténként ,mint a többi polgárembere k ,hanem virrasztania kell és önmagát kínozni . Bevallotta magának ,hogy ez nem tisztán a gyermekekért van ,hanem az asszonyért ,aki itthagyta ezekkel az apróságokkal . Az életére gondolt ,a szürke és félelmes felhőkre ,amelyek gyermekkora óta kísérték mind e n lépését . Emlékezett a gyermekéveire ,a zavaros és furcsa időkre ,amikor még a nagy vagyon és a bőség emlékei felkísértettek lépten-nyomon a családjában . Az ifjúkorára ,a háborús ,lelkes két esztendőre ,amely alatt annyiszor akart elszökni ,hogy visszasz e rezze mindazt ,amit elvesztett a nemzetsége . És a végső ,szomorú lemondásra ,amikor mindent el kellett hagyni ,az utolsó kertet és az utolsó házat is . Akkor éppen ősz volt a kedves Dunántúl dombjai és apró hegyei között . Tisztán emlékszik rája ,hogy regg e l bement Ginához ,aki már kabátban várta . Karon fogta a húgát ,akinek vörös volt a szeme héja az éjszakai sírástól ,és szótlanul megindult vele . A nap aranyosan ragyogott ,a felhők magasan úsztak ,akárcsak tavasszal ,és a kis park fái még zöldek voltak eg é szen . A harmatos füvek közül az őszi kikerics lila virága tekintett feléjük . Nem néztek vissza ,mert semmit sem hagytak maguk mögött az üres házban . A kapu vasrácsa előtt mégis megállott ,leszakított egy kikericset ,és átadta Ginának . Ez volt minden ,amit magukkal vittek az utolsó házból és az utolsó kertből ,amely még az övék volt . A kapuban szembeállottak egymással . Körös-körül csak feketerigók ugráltak a bokrokon ,reáborulhattak egymás keblére . Gina sírt ,és a zokogás feltört a kebléből ,egész vékony a lakja remegett a karjai között . Ő mit sem tudott a közeledő katasztrófáról ,mert amióta meghalt az édesanyja ,és csak ketten maradtak az Őz család sarjadékai ,bécsi intézetben nevelkedett . Itt érte a bátyja levele ,hogy haza kell jönni ,mert tovább nem kü l dhetik a nehéz összegeket az igazgatónőnek . Szőke konteszektől és kék szemű ,szelíd apácáktól vérző szívvel búcsúzott Gina ,és fásultan hallgatta ,hogy mindennek vége ,és hogy Krisztina néni szívesen látja a házában . Ehhez a távoli rokonához hozta Őz Józs ef a húgát ,maga pedig nekivágott a világnak . Hivatalt keresett ,de ez nem volt könnyű dolog . Régebben tárt karokkal fogadták volna a megyénél ,ám most nem a régi világ emberei intézik az ország sorsát . Alig tudott bejutni az adóhivatalba ,és hogy örült ,mikor ebbe a városba került magasabb ranggal . A végső osztály után ,amelyet hivatalos urak végeztek az elhanyagolt ház felett ,visszakapott még néhány bútort ,egy sereg címeres papírt ,peres aktát és néhány monogramos ezüstholmit . Itt élt szerényen ,és nem tudta ,hogy örüljön -e a megmentett holminak ,vagy bosszankodjék miatta . A címzés gúnyosan és keserűen hangzott előtte a csomagokon ,amelyeket utána cipeltek a pénzügyi hivatalba . Méltóságot és Nemzetes eözházi és bazini Eöz József báró úr nevére volt címez ve a kísérő irat is . Elpirult ,mikor ezt az írást olvasta ,mert amikor a kikericset leszakította ,örökre búcsút mondott minden címének . Jól tudta ,hogy új világ kezdődik ,amelyen ez a cím nem jelent már rangot és előnyöket ,ha nincs mögötte dús birtok va gy busás vagyon . -Polgárember vagyok -mondta a főnökének ,mikor vizitelt nála -,szorgalmas és becsületes akarok lenni . A főnök ,szigorú és száraz német ember ,akinek az apja még Metternich alatt kezdte a hivatalnokoskodást Bécsben ,figyelmesen hallgatta ,amit mond . Tetszett neki a fiatalember tetőtől talpig ,és maga mellé vette . Mikor azután megérkezett az a hosszú címzésű levél ,végignézett rajta ,és intett a fejével ,hogy most már érti az egész embert :az alakját ,a tiszta ruháit ,a modorát és a fin o m német írását . Nem szólt egy szót sem ,nem változott azontúl se a jóindulata és szigorúsága vele szemben ,de Őz József ettől a pillanattól kezdve nyugtalanul érezte magát . Sokszor hallotta ,hogy társai ,akik szemtől szembe tisztelettel viseltettek irányá b an ,és meghajoltak előtte ,a háta mögött gúnyolták . -Der Baron ...-hangzott a megjegyzés jobbról és balról is . Otthon sokat törte a fejét ,hogy mi lehetett ennek az oka . És azután megdöbbenve konstatálta ,hogy nem fogott mindannyiukkal kezet ,mikor belép ett . Azontúl tüntetően szíves volt velük szemben ,minden mozdulatára vigyázott ,de akkor meg azt hitték többen ,hogy gúnyolódik . Végre is megunta őket ,nemigen törődött senkivel ,csak a dolgát végezte pontosan . Teljesen idegenül csöppent a városba ,senkit se ismert ,családokhoz nem volt bejáratos ,és remeteéletet élt . Négy év alatt nem akadt egyetlen barátja sem . Igaz ,hogy nem járt a társaival sörözni ,nem kereste a mulató cimborákat ,és nem futott az ismeretségek után . Csak a Gina levelei szárnyaltak felé je a nagy messzeségből ,a távoli és eldugott faluból . Krisztina néni sokszor buzdította a nagybetűs utóiratokban ,hogy nézzen utána a családi pöröknek ,de Isten tudja ,miért ,nem vitte rá a szíve ,hogy megoldja az aktacsomók zsinegeit . Ha szabad ideje vol t ,kint sétált a városerdőben ,és Ginára gondolt nehéz szívvel ,éppen olyan aggódással ,mint kis Lujzára mostanában . Hogyan és miképpen lesz sorsa ,boldog lesz -e ,vagy a szürke felhők az ő alakját is beborítják ? Egy ilyen séta alkalmával vidám emberek jött e k feléje . Asszonyok és férfiak ,nevető öreg urak és elöl vagy három-négy leány . Félreállott ,és úgy nézte őket ,irigyelte a jókedvüket ,a boldog vidámságukat . Az egyik leánynak sötét szeme ,fekete haja és csodálatos arca volt . Egy pillanatig látta csak ,d e tökéletesen magába foglalta azt az arcot minden vonásaival együtt . A jókedvű társaság csak lépkedett vidáman tovább :az út szélén álló emberre senki sem pillantott vissza -Őz József azonban nem tudta róluk levenni a tekintetét . Későn érett ember volt ,és sohasem gondolkozott kellő komolysággal a szerelemről ,de most érezte ,hogy ezt az arcot neki teremtették . Ha valaha boldog akar lenni ,akkor ezt a nőt ,vagy az ilyenfajtákat kell megtalálnia . Amint visszagondolt reája ,érezte ,hogy melegség futkároz a tagjaiban . Otthon azon gondolkozott ,hogy ki lehetett a leány ,akinek az arcát nem tudja elfeledni . Tiszta magyar arc -mondá magában ,és ezen a furcsa megállapításon elmosolyodott akkor . Nem szerette a regényeket ,de akkor mégis reávetemedett arra ,hogy az Ifjú Werther keservei -t elolvassa . Bár tisztelte Goethét ,és mindenkinél többre becsülte ,a regénnyel nem értett egyet . Miért ,kérdezte magában ,miért kell meghalni ? De a szíve mélyén ott maradt a furcsa fájdalom . Mégis legyőzte magát ,és elhatározta ,hogy nem érzeleg tovább ,hanem boldognak kell lennie . Ettől a perctől kezdve kereste és üldözte a csodálatos arcot . A város nem volt nagy :reátalálhatott volna ,ha kérdezősködik utána ,de úgy érezte ,hogy ez megszentségteleníti az egész ügy tisztaságát . Hónapokig hiába nézett min d en apró kalap alá ,nem találta . Azután váratlanul és véletlenül került vele szembe . Az első bált rendezték a városban a forradalmat követő gyászos farsangok után . Őz Józsefet is meghívták ,és a császár ifjú szolgája megjelent a mulatságon . Gavallérok ,lak k csizmás urak társaságában pillantotta meg a leány arcát . Kartonruha volt rajta ,mert ez a bál kartonbál volt ,tekintettel arra ,hogy a rendezőség nem akarta megsérteni az elmúlt fekete esztendők kegyeleteit . Itt ,az egyszerű kartonruhában látta meg a nyak a nemes formáját ,a felejthetetlen arcélét ,a karját és az apró lábait . Mégis ,a tekintete fogta meg legjobban . Szigorú és gőgös ,méltóságteljes volt a pillantása . Ez a leány uralkodott az embereken ,ha a szemükbe nézett ;szédült ,mikor megismerte ,remeget t ,mikor a hideg kezecskéjét a kezébe fogta . És hogyan viharzott körülötte minden az esküvőjük napjáig . A sok ismerős ,a jövendőbeli rokonság ,egy egész új világ elkábította . Krisztina néni fölemelte tiltakozó szavát ,mikor értesült a dolgokról ,hiába írt a meg neki ,hogy a leány ,akit elvesz ,zilahi és maróthi Józsa lány . Nem kell -írták vissza Ginával -,de ha mégis elveszed ,akkor az Isten áldjon meg ! Így indult neki a boldogság révének . Két nappal az esküvője előtt megkérdezte a menyasszonyát ,amikor magukra maradtak ,hogy igazán szereti -e . A leány ekkor majd huszonkét éves volt ,összeszorította a fogait ,elnézett fölötte ,és könnyes szemmel igent intett . Későbben hányszor emlékezett kétségek között erre a büszke és fájdalmas mozdulatra ? Milyen komoly é s makacs volt az esküvő napján ,hogy toppantott a lábaival ,mikor könnyeztek körülötte a rokonok . A szalonban sötét árnyékok táncoltak :két viaszgyertya tövig égett ,és a kanócok küzdöttek a kilobbanással ,Őz József nem tudott ebben a pillanatban boldogságára gondolni . Csak azok a képek tolultak elébe ,amelyek felett érezte a szürke felhőket . Mikor az első gyermeke megszületett ,hajnalban ,amint az új életecske apró mécse imbolyogni kezdett a szobában ,megölelte és megkérdezte ,hogy boldog -e . Ismét össze s zorította az ajkát ,és könnyes ,távolbanéző szemekkel intett ,hogy igen . De azután ,hogy láza támadt és szenvedett ,látta ,hogy várta és óhajtotta a halált a csipkés ágyban . Őz József riadtan nézett körül ,és megzavarodott ,mert érezte a rokonok hidegségé t ,és látta ,hogyan súgnak össze az asszonyok a háta mögött . Most ,hogy a keserűségek pörölye reásújtott ,és a földig alázta ,most olyan világosan látta a szalonban a francia bútorok között ülő férfi ,hogy miért volt ez . A nehéz kételyekkel teli évek emléke ismét reázúdította a fájdalmak áradatát . Tenyerébe támasztott fővel ,összeszorított ajakkal ,keményen tűrte Őz József az emlékek nyomorúságát ,mert jól tudta ,megtanulta ,hogy a fájdalmak ,amelyek a szívünkbe gázoltak valaha ,mindannyiszor újra sajognak ,ha felkísértenek . A második és harmadik gyermeknél megismétlődött előtte a sötétség és elmúlás utáni néma küzdelem . De még ekkor sem merte elhinni a legkétségbeejtőbbet ,a vigasztalan valót ,hogy az egyetlen asszony hideg hozzája . Még volt egy boldog karácsonyuk a gyermekekkel ,egy húsvét és ismét egy karácsony ,de végül eljöttek a legnyomorúságosabb idők . Megbizonyosodott róla ,hogy van egy férfi ,aki jobban érdekli a gyermekei anyját ,mint ő . Nem tudott szólani neki ,nem tett szemrehányásokat ,mert lát t a ,hogy küzd a drága nő ,és hogyan lázadozik a büszkesége minden sanda tekintetre . Azokban a napokban tanult meg így üldögélni éjszaka a szalonban ,és akkor borult először így a tenyerébe arccal . Érezett ,hallott ,tudott mindent ,ami körülötte történt ,d e tenni nem tudott semmit se . Csak a rokonokat riasztotta el a házától ,a folyton összenéző ,hangos embereket . Egy éjszaka megnyílt mögötte az ajtó . Az asszony jött be ,tetőtől talpig felöltözve . Szembeálltak egymással ,és farkasszemet néztek . Szótlanul és bátran vizsgálgatták egymás arcát ,végre is a férfi könnyeket látott a büszke szemekben . A szeméhez kapott ,és érezte ,hogy ő is könnyezik . Ekkor a szőnyegre nézett ,és mert már mindent tudott ,lassan mondta : -Valamelyikünknek el kell menni . Én elviszem a gyermekeket . Felnézett ,és az asszony tekintete még mindig rajta függött . Összeszorította ismét az ajkait ,és igent intett ,mint akkor ,az esküvő előtt . De mégsem váltak el ,sőt bálba mentek ,és a bálon azzal a férfival táncolt az asszony . Senki se hallotta ,hogy mit beszéltek . De Putnoki úr ,az örökké vidám Kamilló úr halotthalványan vált el a táncosnőjétől ,és azóta nem is látta senki se nevetni . A bál után nevetett a drága teremtés ,amint vékony szaténcipellőjével csúszkált a jégen hazafelé . Belekarol t ,és asztrakánbundáját összehúzta a keblén . És két óra múlva itt feküdt a pamlag ijesztően vékony karfáján . -Uram -súgta a férjének ,aki könnytelen arccal ,némán hajolt föléje -,uram ,semmi se volt ... Őz József régebben se kételkedett abban ,hogy a hitvese hű hozzá . Ebben a pillanatban csak ennyit tudott meg egészen bizonyosan :azt ,hogy őt nem szerette . A viaszgyertyák utolsó lángjai is kilobbantak . A férfi sötétben ült a szalonban . Még szakadatlanul érezte a fájdalmas emlékek ostromát ,de már a mai délutánjára is gondolt ,Putnoki pajtásra ,a szenvedései társára . A sötétség bent és kint egyforma mély és áthatolhatatlan volt a tekintet számára . A petróleummécsesek kialudtak ,és hogy némi élet van még a városban ,azt csak távoli kurjongatások hozták hírül a virrasztó férfinak . Őz József előtt összekeveredett a múlt és jelen sok bús és furcsa emléke . Leeresztette a kezeit ,és belemélyítette a tekintetét a végtelen sötétségbe . Látta a kis Lujza szomorú szemeit ,a Putnoki Kamilló megroppant alakját ,és megvillant előtte a remekbe készült lakkcsizma ,amelyet a vidám Kamilló viselt egy régi bálon ... A harmadik vagy negyedik szomszédban muzsika szólalt meg . A férfi minden hangot tisztán hallott :azt is jól tudta ,hogy a megyei ifjak adnak éjjeli zenét Palika Flóra kisasszonynak . Ezeket a vidám és szomorú nótákat már nem akarta hallani ,és lassan az ajtóhoz lépkedett . A világ örök és vigasztalan egyformasága járt az eszében :az ,hogy mindig voltak és mindig lesznek éjjeli zenék ,hogy mindig voltak és lesznek ,akik örülnek ,és elmenekülnek a szerenádok elől . Kinyitotta a hálószoba ajtaját ,és hirtelen megállott . Az arcát ,az orrát párás illat csapta meg ,az alvó gyermekek szűzi és tiszta lélegzete . Behúzta az ajtót maga után ,és némán állott . Három kis tüdőnek a munkája muzsikált csak a csendben ,meg lehetett volna állapítani ,a lélegzések hosszúságáról és mélységéről ,hogy melyik az Antalé és melyik a Lináé . Valamelyik ,biztosan Lina ,megmozdult most ,és halk hangon mondott két homályosan tagolt szót . A férfi előrelépett ,a fia ágyához közeledett . Kinyújtotta a karjait ,és remegő ,gyengéd ujjakkal megtapogatta a takarót . De az ágyacska üres volt . Ijedten gyújtott világosságot ,és a fellobbanó fényességnél megnyugodva ,boldogan pillantotta meg a három fejet ,a három szelíd a r cot az egyetlen csipkés párnán . Föléjük hajolt ,és megilletődéssel ,a gyermekei közelében érzett örökös elfogódottsággal simította meg a kis Lujza homlokát . Amint elfordult ,és kioltotta a lángot ,úgy rémlett neki ,hogy egy nedves és fényes gyermekszem vi llant meg az előbb egy pillanatra a megsimogatott homlok alatt . Az irodalmi újságot és a divatlapot ,amelyet valaha a felesége rendszeresen olvasott ,nem tudta visszaküldeni Őz József azzal a rideg felírással ,hogy Nem fogadtatik el . Hétről hétre pontosan megjött a két újság Pestről . Az irodalmi lapot Nagy Lujzának ,a divatlapot pedig nagymamának ajándékozta ,és a gyermekek kedden délután vitték el rendesen a lapokat ,üzenetek és udvarias üdvözlések kíséretében . Egy ilyen keddi délutánon szinte megr á zkódott Őz József ,mikor a néma és üres szobákon a csengő éles szava rezdült át . Egy kis szünet után ,mert Terka bizonyára lassan kászolódott elő ,újabb ,félénk csengetés hallatszott . A férfi felállott ,és már az előszoba felé indult ,mikor Terka névjegy et nyújtott át neki apró ezüsttálcán : tanodai oktató  Ezt elolvasta Őz József ,és intett Terkának ,hogy vezesse be Perkinkó urat . A kis Lujza rajzai alatt sokszor látta ezt a nevet kalligrafikus és gyengéd betűkkel leírva . Tudta ,hogy Perkinkó a rajztanár ,a műveltebb osztály gyermekei számára létesített tanodában ,de azt nem sejtette ,hogy milyen szándék vezette ide . Az ajtóban egy fakó szemű ,csupasz ajkú férfi jelent meg . Középtermetű volt ,és feltűnően vékony vállain ,derekán szűk redingot feszült meg . Olyan volt a dereka és csípője vastagsága ,mint egy jól megtermett férfinak a combja . Kicsiny szája felett aránytalanul hosszú orra ugrott ki ,és ez mélázóvá tette az egész megjelenését . Félelmetesen vékony lábszárait alig mozgatta ,olyan ap rókat lépett . -Őz számtanácsnok úrhoz van szerencsém ?-kérdezte halkan és szelíden . Úgy tűnt elő ,hogy az egyes szókat becézve és simogatva ejti keskeny ajkai közül . A számtanácsnok úr leültette a látogatót ,anélkül ,hogy kezet fogott volna vele . A szelíd tekintetű iskolamester ,aki nem csekély kézügyességgel tudott leheletfinom árnyékolásokat varázsolni a tiszta lapokra ,észre sem vette ezt . Kissé félszegen előrenyújtotta a jobb kezét ,de azután visszahúzta lágy mozdulattal . A házigazda állva maradt az a b lak közelében ,és fél karjával a magas komódra támaszkodott . Az alkonyati világosság finoman rajzolta meg az alakját . A ruhája ,egyszínű szürke ruha ,olyan volt ,mint amilyenre Perkinkó úr satírozta a távoli hegyeket ,a szép szabású gombos cipője orra fén y lett a tisztaságtól ,és a mérsékelten magas fátermörderjét a legszelídebb ,habos mintájú szürke selyemkendő kötötte át . Őz úr nem hódolt az utóbbi esztendők divatjának :nem öltözködött sohasem magyaros ,sujtásos ruhákba ,és a népies fellendüléssel szemben egyéni tudott maradni . Perkinkó tanár úr a leghatározottabban zavarban volt ,és egészen természetesnek tartotta ,hogy a férfias finomságnak ,az előkelő eleganciának ez a személyesítője nem ragadta meg a kezét . Nem tudott betelni a látásával ,mert ebben a városban nem volt szokva hasonló alakokhoz . A hajlékony karcsúsága ,a hosszú kezei legjobban imponáltak neki ,bár hideg és szinte a kifejezéstelenségig szenvtelen arca ,kimért tekintete és szürkülő haja is tetszésére talált . Úgy tűnt fel előtte az egész f érfi ,mint egy valaki ,akit ceruzával rajzolt egy ügyes kezű ,nagy művész . Egyetlen bántó színfolt sem éktelenkedett rajta ,csak az ablak világosságában szinte áttetsző ,lecsüngő ,fehér keze fején látszott egy gyűrű opálos-zöld köve . Hiába tagadja -vélte Perkinkó úr -,igazi főnemes ... Már ott lebegett az ajkán a megszólítás : -Báró úr -rebegte befelé ugyanekkor ,mikor a tanácsnok megszólalt . -Mivel lehetek szolgálatjára uraságodnak ? -A gyermekek ügyében bátorkodtam -mondta a tanár -a nagyságod ... -B ocsánat -mosolygott Őz József -,ne méltóztassék nagyságosnak titulálni . Egyszerű polgárember vagyok . -A tanácsnok úr két kisleánya ügyében bátorkodtam -pirult el Perkinkó úr -, Őz Lujza és Őz Karolin tanítványaim érdekében . Őz úr megdöbbent egy kicsit ,mikor a leányai nevét ilyen hivatalos kimértséggel hallotta említeni . -Talán panasz van ellenük ? -Formaliter még nem egészen panasz . Én itt azt a tiszteletteljes jóindulatot képviselem ,amellyel az intézet viseltetik a tanácsnok úr személye iránt ... A tanácsnok könnyedén meghajolt . -És mélyen tisztelt uram -folytatta a tanár -,szeretnők tudtára adni azt a közeledő veszedelemfélét ,amely ,hogy is mondjam ,hogy ne sértsem tisztelt személyét ,a leánygyermekek elhanyagoltságában rejlik . Korunk általános tünete ,hogy a régi ,családi a s és otthonos nevelés helyett bizonyos nagyvilágias és hazug célok felé törtető felvilágosodás jellemzi a leánygyermek minden szép iránt fogékony lelkét . Nagyban hozzájárulnak ehhez a legkülönfélébb nyomtatványok . És napjaink írói nemkevésbé :méltóztassé k elhinni ,hogy Tompánk virágregéin kívül aligha akad ma leánygyermekek kezébe való könyv ... -Itt van az asztalon -intett egy aranymetszésű könyv felé a házigazda . -Becses jóízlésében egy pillanatig se kételkedek . A történeti múltnak eleven társalgásban való használata szinte mosolygásra bírta Őz urat ,ha ugyan kedve lett volna egyáltalában erre . A leányairól volt szó ,és izgatottan leste a tanár kijelentéseit . -Helytelen magaviseletűek ?-kérdezte türelmetlenül . Perkinkót megzavarták fejtegetései menet ében ,és most zökkenőt érezett . -Hogy helytelenül viselkednek -e ?tetszik kérdezni . Ezt éppen nem mondhatnám . Hogy kissé csintalanok a vásottság mellékjelei nélkül ,azt inkább lehetne állítani . Avagy talán említést tegyek azon csekélységekről ,hogy Őz Lujza tanítványom lerajzolt mint górugrányt ,és Őz Karolin kihúzta alólam a széket ,midőn rajzait javítgattam ? -Tessék ezekről szólani -mondta a tanárnak -,szigorúan megbüntetem mind a kettőjüket . -Korántsem óhajtottam ezt . Hiszen a fenyítés módozatai a ke zünk közt vannak ,uram . Inkább azokra az eltévelyedésekre óhajtottam figyelmeztetni ,amelyek a gyermekek általános viselkedéséből ütköznek ki . Ezenkívül némi elhanyagoltságot a tanulmányok körül is tapasztaltunk ... -Tanár úr -szólt Őz József -,önt bizonyára a legtisztább jóindulat vezette ,mikor idejött . Fogadja a legőszintébb köszönetemet . Teljesen megbízom önben :adjon nekem tanácsot . A szűk redingot alatt dobogni kezdett a Perkinkó úr szíve . Leküzdötte az örömét ,és anélkül hogy kitért volna a tanácsadásra ,amelyet végső tromfnak szánt ,be akarta fejezni a tények felsorolását . -Őz Antal második normálista tanítványunk is magára vonta figyelmünket . Bár nem tartozik szorosan vett tanítványaim közé ,mégis foglalkoztam magaviseletével . Kénytelen voltam megállapítani ,hogy a csínytevések iránt határozottan fogékonysága van . Csak a napokban történt ,amikor a légszeszvilágításhoz szükséges árkokat ásni kezdték az Iskola utcában ,hogy nyugodtan haladtam hazafelé . És közvetlen közelemből természetellenes vé kony hangon több ízben hallom egyszer csak :Perkinkó ,Perkinkó ,Perkinkó . Hátrafordulok :senki . Körülnézek :senki . Még a padlásablakok is zárva voltak . Tíz lépéssel távolabb ismét hallom a gúnyoros kiáltozást . Így tartott ez kérem egész hazáig . Ott azonban végére akartam járni a rejtélynek és egészen önkénytelen érzéstől indíttatva a földhányás szélére léptem . Az árok mélyére lapulva ott találtam Őz Antal másodikos tanítványunkat . Hirtelen futni kezdett ,de kétségbevonhatatlanul felismertem kék bársonyzub bonyáról . A tanácsnok úr is leült és komolyan nézett maga elé . -Uram -mondta -,kérem a tanácsát . -A tanácsom -szerénykedett Perkinkó . -Istenem ,hát miféle tanácsot adhatnék én . Csak véleményt óhajtok nyilvánítani . -A véleménye ? -Az ,hogy támogató kézre lenne szükségük . Őz József lenézett a szőnyeg széles csíkjaira . Most már értette az egész látogatás célját . Szelíden a szemébe nézett a méla emberkének : -Megsérteném -e ,ha önt kérném meg erre ? -Ó -sóhajtott Perkinkó -,bár privát órákat nem szoktam adni ,de ilyen általá nosságban izé ...(azt akarta mondani ,hogy egy előkelő ,de nem merte )...egy ilyen házban ... A csengő keményen megszólalt ,valaki szelesen ,erélyesen rázta húzóját ,Perkinkó úr hirtelen felkelt . -Nem óhajtanám zavarni ,így is sokáig fárasztottam ,noha a hivatal bizonyára amúgy is ... A kalapját és botját kereste ,de ezeket a holmikat még az előszobában elszedte tőle Terka . Zavartan és minduntalan ,hátratekingetve vonult kifelé . Az ajtóban ,ahová követte Őz József ,mélyen meghajolt . -Alázatos szolgája ,a részletek iránt talán legközelebb ... -Nagyon köszönöm még egyszer . Viszontlátásra ! A tanácsnok megfordult ,az ablakhoz lépett ,és ezen az újabb keserűségen gondolkozott . De nem sokáig emészthette magát ,mert valaki gyors lépésekkel ,hangosan beszélgetve köz eledett a szalon felé . -A gyermekek megint nincsenek itthon ? És a nagyságos úr sötétben ül ? Hozzon egy gyertyát ,fiam ,mert még orra bukom ebben a feneette sötétségben . A szalon ajtaja kinyílott ,és egy fürge mozgású férfi lépett be rajta . -Szervusz ,Józ sikám -mondta kiabálva ,és kitárta a karjait -,ki volt ez a cickányképű ,aki tőled jött ki ? A hónom alatt bújt át az előszobába . -A kisleányok rajztanárja ... -És mit keresett ? -Panasszal jött . Rosszak a gyerekek . -Ah ,barátom ,a tanárok egyebet se tudnak . A világ teremtése óta rosszak a gyermekek ,mégis szépen megvagyunk . Hát legyenek rosszak ,legyenek csintalanok :legalább tudjuk ,hogy van élet bennük . Ez a mi vérünk ,ez a Józsa-vér ,öregem ,ezt a kis elevenséget a mi famíliánkból örökölték a gyermekek . Leült a karosszékbe ,és vastag szivarra gyújtott . Egészen otthonosan érezte magát ,izgett-mozgott ,a lábait felváltva rakosgatta egymásra ,és úgy fújta a füstöt ,mintha legalább is ő lett volna a vicispán . Ez a fesztelen modorú úr zilahi és maróthi Józsa György volt ,Őz Józsefnek a sógora és barátja . Valaha volt némi birtoka és pénze is ,de minden ingó és ingatlan vagyonának gyorsan nyakára hágott . Első gavallérnak indult ,de pé n z híján kénytelen volt letenni a gondtalan életről ,az előtáncosi és bálkirályi méltóságról . A húgát ,aki búcsú nélkül hagyta itt mindnyájukat ,őszintén ,melegen szerette . Ebből a testvéri ragaszkodásból kifolyólag ,vagy mert az ellentét vonzotta ,szívből rokonszenvezett a sógorával . Ő volt az egyetlen ,aki mit sem törődve a hideg rokon tartózkodó pillantásaival ,amikor csak tehette ,eljött a szomorú házba ,és vidáman ölelgette végig a gyermekeket meg a szigorú férfit . Őz József kezdetben nem szerette ezt a z embert ,és ha szerét ejthette ,menekült előle . De volt valami az arcában és főleg a tekintetében ,ami a feleségére emlékeztette . Emiatt azután úgy érezte ,hogy Gyuri ,mert csak így ismerte az egész világ ,valamiféle hatalommal bír felette . A felesége ha l ála óta ez a viszonyuk egyre erősebb lett . -Mi újság a hivatalban ?-kérdezte tőle ,mikor a kissé kövéredő férfi kifújta magát . -Mi újság ?-pöfékelt Gyuri . -Jobb nem beszélni róla . Barátom ,alig tudtam elszabadulni egy hétre . Mindig csak földkóstolás ,méricskélés ...kataszter ,egész hold ,paraszthold . Nem nekem való az ilyesmi . Ott vannak a buta sváb mérnökök ,azok majd elvégzik nélkülem is . Azután meg minél lejjebb megyünk a Szilágyság felé ,annál kevesebb kedvem van az egészhez . Még a végén a nagyapám földjeit is nekem kell kimérni . A tanácsnok megcsóválta a fejét . Ismerte ezt az állhatatlanságát a sógorának ,és attól félt ,hogy megint rájött a bolondóra ,és megint fel akarja rúgni a hivata lát ,mint két évvel ezelőtt tette . -Tudom ,hogy te haragszol ,Józsikám ,de ez már így van . Csupa zsidókkal van dolgunk . Errefelé már minden zsidókézen van . Nahát barátom ,elég disznóság :itt egy Schwartz uraság ,ott egy mit tudom én ,hogy hívják . Jöttmentek mindannyian ,ez az egy bizonyos ,és vége annak az országnak ,ahová beteszik a lábukat . Fogadok ,hogy ötven év múlva egész Magyarország a kezükön lesz . Kigombolta a divatos szabású kabátját ,és illatos ,tarka zsebkendőt vett elő . Olyan volt az egész ember ,mint egy kitűnő módban megöregedett agglegény ,egy könnyűvérű vénülő legény . Örökké fehér mellényt viselt ,ez volt a specialitása és a büszkesége ,a gavalléros megjelenésének legfőbb kelléke . És ez a mellény mindig patyolatfehéren és frissen vasalva f e szült kissé domborodó hasán . Tökéletesen meg volt győződve ,hogy ezzel hódította meg a nőket ,és ez biztosít neki fölényt az embertársaival szemben . -Kérlek ,Gyuri -mondta Őz József és a sógora fehér mellényén át húzódó vastag aranyláncot nézte -,ez a kérdés ma még nagyon eldöntetlen . Lehet őket gyűlölni és szeretni ,egy azonban bizonyos :az ,hogy a te Kossuthod szereti őket ... -Ah ,hagyjuk ezt a politikát ,mit törődöm én a zsidókkal . Tudod ,mi a baj ? -Hogy nem érzed a milliót a hátad mögött . -Éppen e z a baj . Hogy egészen őszinte legyek ,egy kicsit összevesztem a hivatalommal . Tudod ,milyen komisz természetem van . Sokszor egészen meg vagyok veszve :olyankor szokott ez lenni ,mikor eszembe jut ,hogy az apámnak sem parancsolt senki ,a nagyapám alispán volt ,és az történt a megyében ,amit ő akart . Valami kis földem nekem is volt ,belekóstoltam valaha a parancsolgatásba . És most megtörténik velem ,hogy azt mondja egy jöttment ember ,aki véletlenül parancsol nekem ,hogy Józsa úr ,tessék reggel hatkor fe l kelni és ide meg amoda utazni . Ilyenkor sokszor úgy érzem ,hogy szégyen ezt tűrni ,egy zilahi és maróthi Józsa nem hajthatja le a fejét egy aktarágó előtt . Azt hiszem sokszor ,hogy még a hátam mögött van mind a három határ és mind a kilenc tag . Úgy érzem ,hogy ott a millió ,és odamondogatok még a legfőbb atyaúristennek is . A tanácsnok tisztában volt a Gyuri természetrajzával ,és ez a bőbeszédű előterjesztés rosszat sejtetett vele . -De csak nincs komoly baj ? -Dehogyis van . Égy hét múlva visszamegyek ,minde n rendbejön addig . De nem is az a baj ,hogy fel kell kelni ,szamárságokat muszáj írni léniáspapirosra . Az itt a baj ,hogy én nem tudok ezen a rongyos vidéken élni . Nem lehet itt ,csak tengődni . Barátom ,manapság csak Pesten van élet . Ott van a pénz ,ott v a n az egész ország úri rendje ,van színház ,nők ,öregem ,micsoda asszonyok ! Nevetett és megrántotta a mellényét . -Muszáj Pestre költözni . Ott még csak el lehet viselni a hivatalt is . Délelőtt koldus vagy ,és húzod az igát ,délután meg szegfűt a gomblyukba ,és ki az utcára . A Váci utcán végigmegyünk egyszer ,és máris más ember vagyunk . És ha nincs is hivatal ,van ezer ismerős . Becsülök földet ,veszek lovat olyanoknak ,akiknek még van miből ,ha nem csurran ,hát cseppen ... Most már egészen biztosan tudta Őz József ,hogy komoly a baj . Tudta ,hogy Gyuri még két hét múlva is itt lesz a városban :a segítségen lehet tehát eleget gondolkozni . Éppen ezért más témára akarta terelni a beszélgetést : -És a kedves feleséged ? -Tőlem kérdezed ? Na ,te ugyan szépen érdeklődől a rokonaid után . Hiszen Fáni itt van a mamánál ,a negyedik utcában tőled . -Tudod ,hogy ritkán mozdulok ki . -És szereted ,ha ők ritkán jönnek ide ,mi ? Őz József hallgatott és lehajtotta a fejét . Józsa Gyuri észrevette ,hogy ostobaságot mondott ,és most már ő kérdezősködött ,hogy elejét vegye a kellemetlen hangulatnak . -Hát nálatok mi újság ? Semmi ? -Semmi . Városunk kitűnő vezetősége légszeszvilágítást létesít ,és emiatt az utcáink egyedüli díszének ,az akácfasornak pusztulni kell . -Látod -nevetett Gyuri -,igazi konzervatív vagy . Pedig Sennyei Paliék nem vették be a programjukba a fák védelmét . -Nem is tagadom ,hogy konzervatív vagyok -mondta a tanácsnok ,aki nem szerette az ilyen dolgokban a tréfát -,persze hogy konzervatív vagyok ,amennyire ezt a józan ész követeli . A fákat meghagytam volna ,a légszeszcsöveket pedig másfél méterrel kitolom . -De ellensége vagy az újításoknak egyébként is . Miért nem égetsz petróleumot ,miért ragaszkodol a gyertyához ? Biztosan a légszeszt is utálod . Őz József komoly maradt az izgága vita alatt : -Azért nem égetek petróleumot ,mert még nincsenek egészen jó lámpások . A gyertyákat pedig tökéletesen tudják gyártani ,úgy ,hogy már nem füstölnek ,nem kormoznak ,és égnek nyugodtan ,nem kell koppantó hozzájuk . Majd ha biztosan tudom ,hogy nem robban fel a petróleumlámpa ,ha nem füstöl ,és nem lesz büdös ,akkor kőolajat égetek . Ami pedig a légszeszt illeti ,hát én híve vagyok a haladásnak ,de a szobámba mégsem kellene az ilyesmi . -Pedig nagyszerű ,hogy miket g yártanak mostanában . Az embernek szeme-szája eláll ,ha olvas róluk . Szinte nem is hiszem már sokszor ,ami az újságokban áll . Amíg Őz József a sógorával vitatkozott ,megjöttek a gyerekek . Gyuri felugrott ,és sorba csókolta mind a hármat . -Szervusz ,kis Luj za -nevetett a leány arcába -,egészen nagy lány lett belőled . Hát mikor megyünk bálba ? Azután Linára került a sor : -Hát ez még mindig olyan csiklandós ?-kérdezte ,és megcsiklandozta a nyakát a kislánynak ,aki kacagva sikoltozott . Antalt a térdén tartotta :Ezt a fiúcskát szerette legjobban a három gyerek közül ;szívesen eljátszott vele órákig is . -Ez aztán a kölyök ,Józsi . Nézd ,milyen izmai vannak . Na Tónikám ,hajlítsd be a karodat . Lássam ,milyen békád van . A fiúcska kipirult arccal ,erőlködve hajlította be vézna karját . Gyuri megtapogatta a karocskáját ,és tréfásan szörnyűködött : -Mi a csoda ? No ,ha így haladsz ,akkor földhöz csapsz nemsokára mindnyájunkat . Antal nevetett ,és átölelte a nagybátyja nyakát . Gyuri óvatosan maga elé tartotta az egyik ke zét ,hogy a mellénye ne gyűrődjék össze ,és mosolyogva hallgatta ,amit a fiúcska súgott : -Hozott valamit ? Az apja jelenlétében még Gyuri bácsitól sem volt szabad elfogadnia semmit se ,azért folyamodott ehhez az óvatos módszerhez . A tanácsnok a lányokkal volt elfoglalva ,tehát a nagybácsi nemigen titkolódzott : -Hoztam ,de csak akkor a tied ,ha ki tudod venni a markomból . A fiúcska nekiesett a kemény férfiökölnek ,és elszántan birkózott a neki túlságosan vastagnak tetsző ujjakkal ,egyenként akarván azoka t meghódítani . Karolin és kis Lujza ott állottak az apjuk előtt . -Mit csináltatok ?-kérdezte Őz József . -Antal jól viselte magát ? -Uzsonnáztunk -felelte kis Lujza -meg beszélgettünk nagymamával ,Lujza nénivel ,Fáni nénivel ... -Nagyon sokan voltak -szólt bele Lina -,mindenki ott volt . A Gulyás Józsa ,a Palika Flóri és azután ... Az apja szelíden a gyorsan hadaró ,meleg és piros ajkaira tette a kezét : -Antal hogy viselkedett ? -Elég jól . -Mit csinált ? -Haza akart hozni egy üveg befőttet . Azt mondta nagymama ,hogy tessék már egyszer elmenni hozzája . Beszélni akar apával valamiről . Antal diadalmasan csúsztatott a zubbonyába egy kis zsebkést :végre sikerült az összeszorított kezet felnyitnia ,miután törvénytelen eszközökhöz is folyamodott ,és a fogaival esett neki a nagybácsi keze fejének . Józsa Gyuri szélesen mosolyogva állott fel : -Megyek is -mondta hadarva -,most már láttam a gyerekeket ,szervusz ,Józsi lelkem ,még csak most megyek haza . Még nem voltam otthon ,hogy megjöttem . Végigcsókolta újból a lányokat ,megropogtatta az Antal kezeit ,és lármásan kifel é indult . Az előszobában még vidáman beszélt : -Mi az ,Terka ,maga még nem ment férjhez ? Vigyázzon ,mert azután késő lesz . -Mindig tetszik a Gyuri úrfinak tréfálni -mondta Terka szégyenkezve ,és becsukta maga után az ajtót . Ezen az estén már nem akart Őz József büntetéseket osztogatni . A Gyuri látogatása valami vidámabb ,szabadabb hangulatot hagyott hátra a szobákban ,és a gyermekek ,akik látogatóból ,lármás és nevető emberek közül jöttek ,különösen érezték ezt . Egymás mellé ültek a nagy díványra ,és nev e tgélve beszélgettek . Antal adott elő valamit ,amire mind a hárman összebújtak ,és csaknem pukkadoztak a kacagástól . -Jaj ,de jó -kiáltott Lina kihevült arccal -,mikor volt ? -Tegnapelőtt ... -Hogy mondtad neki ? -Egészen vékonyan ,így :Pirkünkó ,Pirkünkó-ó ... -És visszanézett ? -Hazáig nézegetett vissza ... Mikor már kedvükre kinevetgélték magukat Perkinkó után ,a kislányok összedugták a fejüket . Antal előszedte a bicskáját ,és a késeket nyitogatta nagy szakértelemmel ,nem figyelt reájuk . -Láttad ?-kérdezte Lina ,és huncutul megvillant a szeme . -Hogy összebújt Gulyás Józsi nagy Lujzával ? -Hát Flóra ?-mondta kis Lujza . -Hányan udvaroltak neki egyszerre ? -Pedig nem is szép . -Persze hogy nem szép ,de a ruhája egészen ügyes . Lina elgondolkozott ,egy pillanatra komoly lett az arca :-A szeme elég szép . De anyáé szebb volt . -Csacsi -felelte Lujza . -Ő volt a legszebb azok közt . Nagymama mondta ,hogy ő volt a bálkirályné . -Kinek mondta ? -Annak a csizmásnak ,akinek ilyen kis szakálla volt ! -A kezét az állához illesztette . -Hogy hívják ? -Pista . Így mondta neki Gulyás bácsi meg Flóra is . -Milyen Pista ? -Azt nem tudom ,de egy írnok . -Miféle írnok ? -Egy írnok a gazdaságban ,a grófoknál . Terka lépkedett át a szobán . Őszintén örült ,hogy ilyen csendben találta a gyermekeket ,és megállott egy kicsit mellettük . -Lássák ,így szeretem magukat . A lányok rája nevettek : -Nem volt itt senki délután ?-kérdezte Lina . -Hát itt volt a Gyuri úr ,meg előtte valami tanító . -Nagy orra volt ?-érdeklődött kis Lujza dobogó szívvel . -Az ám ,oszt olyan vékony volt ,akár az ujjam . Valami Kirpintyónak hítták . -Perkinkó !-mondta Antal megdöbbenve ,és nyomban eldugta a bicskáját . A kis arcok elkomolyodtak ,mintha szürke felhő szállott volna föléjük ,olyan nyomott hangulatban ültek egymás mellett . A zivatart várták ,amely a múltkor baj nélkül vonult el felettük ,de most biztosan ki fog törni . Pedig hiábavaló volt a szorongásuk ,mert az édesapjuk beletemetkezett Kemény báró úr regényébe ,és őszinte örömmel olvasott el egypár fejezetet . Vacsora előtt még odaült a keskeny ,magas fiókos francia í r óasztalhoz ,és egypár aktát intézett el ,csodálatosképpen nyugodt lélekkel . Óvatosan hajtogatta a lapokat ,vigyázott ,hogy folt vagy szamárfül ne essék a hatalmas íveken ,és a szükséges megjegyzéseket finom ,egyforma gyöngybetűkkel vezette be a rubrikákb a.  Vacsoránál komoly arccal jelent meg ,a regényfejezetek igazságain gondolkozott ,és észre sem vette ,hogy a gyermekek feltűnően csendesen és a legtökéletesebb illedelemmel viselkednek . Amint letette a villáját ,sétára indult ,és mire visszatért ,a gyerme kek már boldogan aludtak . A szigorú dorgálás veszedelme végleg elmúlott felettük . A következő napokon Őz József megegyezett Perkinkó Jordán úrral olyanféleképpen ,hogy havi tizenöt forintért hetenként háromszor megjelenik a gyermekeknél ,és magasabb instrukciókkal látja el őket a tananyag és magaviselet tekintetében . A változásnak ,amely magától hozott megnyugvást a tanácsnok kétségeire ,annál is inkább örült Őz József ,mert bizonyos rendetlenségeket tapasztalván hivatalában ,délutánonként is berendelte az embereit ,és maga is estig dolgozott . Egy ilyen dolgos nap előtti reggelen elgondolkozva ült Őz József az ebédlő asztalánál . A keze gépiesen lenyúlt az apró mintás teáscsészéért ,de a csészefület sehol se találta . Lenézett ,és bosszankodva látta ,hogy f ületlen a csészéje . Megforgatta a gyermekek csészéit is :egynek sem volt füle . Csengetett a kése fokával az előtte álló színes poháron . Terka ijedten futott be a gyerekek szobájából : -Mindjárt készen lesznek ,kérem alássan ,csak az Antikát fésülik . -Mi történt ezekkel a csészékkel ? -Semmi ,kérem szépen . Hát a füle leghamarabb letörik az ilyen kényes jószágnak . Tegnap még volt egy ,amelyiknek füle is volt ,de alig fogtam meg ,ott maradt a kezemben . Bizony ,már nem ártana egypárat ... Az ajtó kipattant ,a gyerekek egymást taszigálva futottak az asztal felé ,és egyszerre nagy robajjal ültek le . -Az enyém lesz -kiáltotta Lina -,én ültem le leghamarabb . -Egyszerre ültünk le mind a ketten -mondta kis Lujza ,és csillogó szemeivel az apjára bámult . -Nem járja -feszengett a széken Antal -,ti mindig hazudtok . Az apjuk egyetlen pillantására elhallgattak . Észrevették ,hogy a versengésben elfelejtettek köszönni neki ,és érezték ,hogy ezt már nem lehet reparálni . A verseny különben azokért a kiflivégekért folyt minden reggel ,amelyeket apa nem evett meg ,és a legkorá bban kelőnek ígért . Ezúttal azonban a kiflivégek ott maradtak az asztalon ,és a három gyerek rosszat sejtve kavargatta a kávéját . -Kis Lujza -mondta a tanácsnok -,ma délután egyedül lesztek idehaza . Terka is elmegy ,csak a szakácsnő marad itthon . Rád bí zom a házat ,vigyázz a gyerekekre . Lujza hálásan tekintett rá a megtisztelő feladat miatt ,és meghajolt szelíden ,hogy úgy lesz minden ,amint parancsolta . Antal kiitta a kávéját ,megtapogatta az új bicskát ,és leszállt a székről . Linával együtt meghajolt az apja előtt ,és kiszaladt a szobából . A nappaliban már hangosan beszélt : -Na ,siessen már . Elkésünk ,ha így babrál ... -A könyvem keresem ,nem látja -feleselt neki Lina . -Terka ,hová tette a természetrajzomat ? -Én nem is láttam ... -Na tessék ,most elveszett a könyvem . Most kapjak ki az iskolában . Ilyen beszédektől volt hangos még egypár percig a szoba ,azután elvonult a testvérek lármás kis csapata . Őz úr elindult ,és amint a nagy szürke épület felé lépkedett ,ismét a gyermekeken járt az esze . Estig nemigen láthatja őket ,és Perkinkó sem néz fel hozzájuk ,mert tegnap tartott órát velük . Terka sem lesz otthon . Még valami bajuk történik . Ekkor hirtelen Józsa Gyurira gondolt . A hivatalában levelet írt neki ,amelyben magához kérette . Sohasem fogadott isme r ősöket és vendégeket a szobájában ,de most a nyugalma érdekében akart a gyermekekről gondoskodni . Dél felé éppen az irodaigazgatóval és két kisebb hivatalnokkal tárgyalt . Az ajtón zajosan kopogtak ,és belépett Gyuri mosolyogva ,gavalléros pálcával a kezé ben . A kabátjába szegfű volt tűzve ,ami ilyenkor ritkaságszámba ment a városban . -Szervusz ,Józsikám -mondta vidáman hadarva a szókat -,parancsolsz ? Nem hitte ,hogy fontosabb valami is lehet ,mint az ő megjelenése . Az aktákat és hivatalos formaságokat különben is lenézte ,és nem tartotta úriemberhez méltó dolognak . De a tanácsnok más véleményen volt ,intett neki hideg szemeivel ,hogy foglaljon helyet ,és a hivatalnokokhoz fordult ,akik távozni készültek : -Maradjon ,Spevák úr ! Folytassa ,Vagács úr ! Gyuri letelepedett egy viaszosvászonnal bevont karosszékbe . Körülnézett a szobában ,és csodálkozva csóválta a fejét .