Hogy a pénz-ember is csak onnan kezdődhet ugynevezett »pénz-aristocrata «lenni ,mióta ő is születni kezd vala ,ez alig szenvedhet kétséget . És mégis hány gráduson kell keresztül mennie ,mig valódi pénz-aristocrata lesz belőle . A bankár ,iparos vagy kereskedő ,a ki kezdi a könyvvivőségen ,és milliókat szerez ,csak pénzhatalmasság ,de még nem pénz-aristocrata . Ha ellenben ennek fia születik ,a ki már nem szerzi (mert vagy lusta rá ,vagy ostoba ),hanem készen kapja a milliókat ,az már születésénél fogva pénz-aristocrata . Ennek fia ,a ki talán el fogja pazarolni az ősei által szerzett milliókat ,már született aristocrata . S a későbbi ivadék ,a ki esetleg már kutyabőrön dobolja ki származását ,s a kinek esetleg szintén kutyabőrön dobolják ki tönkrejutását ,talán némi pirulással fog megemlékezni őseiről ,a kik egykor milliókat tudtak szerezni ,s mégis csak »hatalmasságok «lehetnek . Hogy tehát »születés «nélkül nincs a világon semmiféle aristocratia ,az kétségtelen . Sőt az sem tagadható ,hogy minél messzebb távozik a születés a keletkezéstől ,rendszerint annál kevésbbé büszkélkedik arra ,a miből keletkezett . Igy például nálunk a mágnási családok mind nagy és fényes érdemekből ,s az ősöknek históriai erényeiből fakadtak :s mai napság mégis nagyrészt olyan ambitiókkal elégitik ki a kékvéri gőgöt ,mintha tulajdonképen nem is névadó őseiktől származnának ,hanem azoknak kocsisaitól vagy lovászaitól . Rózsay Félix ,kinek apja még csak pénzhatalmasság volt ,de a ki önmagát már igazi született pénz-aristocratának tartotta ,szintén igy gondolkozott ,és ebből nagyon merész álmak támadtak agyában . Ha reggelenként selyem pongyolában ,az orosz karaván thea zamatos gőze ,és a sultán flórnak illatos kék füstje mellett kezébe vette a napi lapokat ,és azokban nem volt »skandalum «;olyankor unatkozva dobta félre azokat ,s igy kiáltott :»Ma minden miniszter becsületes ,minden pap erényes ,és minden zsidó imádkozik . Csupa opium . Nem fölkelés után ,hanem lefekvés előtt kell bevenni !« -Aztán hátradobva magát a lengő karszékben ,egy hizott arcznak érzéki mosolyával merengett el egy ábrándképen ,s e közben nemcsak arczának teltsége látszott ,de lelkének önteltsége is . S ha ilyenkor ki is csillant tekintetéből némi szellem ,az ugyanaz volt ,melyet a ravaszság nemz ,a gazdagság aranyoz be ,s melynek szikráit a gúny ,ruganyosságát a hiuság adja meg . Az ilyen arcz ,az ilyen kifejezésü szellem az ,mely az életben sem rokonszenvet ,sem tiszteletet nem ébreszt ,mert egy vonás sincs rajta ,mely medre lehetne a jóságnak és önfeláldozásnak ,melynek forrása a sziv ,s melynek medre az arczvonásokon át fut a lélekbe ,hogy izét megnemesitse . És az ily szivben ,ha van is jóság ,de más indulatok isszák meg azt ,mielőtt a lélekbe juthatna el . És az ilyen arcz iránt nem érezhet bizalmat a nemesség ;és csak a léhaság ,az aljasság vagy nemtelenség közeledik hozzá ,nem annyira bizalomból ,mint a hasonlóság érzetének bátorságával és jogával . De hát az ilyen arczok időnkint divatosak lesznek ,és rajtuk nemcsak az egyéni szellem ,hanem a korszellem is tükröződik . Rózsay Félixé ilyen volt . S a mint ábrándképein el-el merengett ,rendszerint ily monologokkal dajkálta titkos vágyait ,és szórakoztatta dicsvágyó elméjét : »Ah !mily másképen fog hangzani ez a száznyelvü közvélemény (a hirlapokat értette alatta ),ha majd azt fogja kikürtölni a világnak ,hogy rózsafalvi Rózsay Félixnek ,a dusgazdag milliomosnak egyetlen fia Oszkár ,eljegyezte magának X-Y gróf kisasszonyt ! -A jegyváltás ünnepén az ország első notabilitásai voltak jelen !... Látom a hatást . Az emberek azt fogják kérdezni ,ki ez a Rózsay ? Egy uj nemes ,kinek apja még zsidó volt ,a ki bőröket árult és sóval csempészkedett ,nagyapja pedig talán még pávián volt . És ennek a fia fogja nőül venni X-Y. gróf leányát ?fi donc !fogják kiáltani a gőgös aristocraták . A dicső democratia pedig tapsolni fog kárörömmel a »sotise «fölött ,mely a kékvért ez által éri . Azután a dühöngő aristocratia duzzogni ,demonstrálni fog egy ideig ,de tényleges atyafiság ,a grófokkal és bárókkal való folytonos együttlét ,és jövedelmező geseftélés ,ugy szintén nagy adományok jótékony vagy tudományos czélokra ,a népszerüségnek eme biztos agenturáira ,majd lassankint megtörik dölyfét ,s legközelebb már (biztos kilátásaim szerint )a nemzeti kaszinóban ,utóbb pedig a legdistingváltabb főuri körökben is acceptálni fognak . Persze ,akkor meg majd a dicső democratia jön éktelen dühbe ,s azt fogja szememre vetni ,hogy az apám még zsidó volt ,a nagyapám pedig pávián ,és én mégis már csak a kilenczágu szarvasok közt pöffeszkedem . Hanem ez már akkor nem lesz baj . Mert a dicső democratia haragja nagyon ártatlan mulatság olyannal szemben ,a kinek sok pénze van . A ki legjobban lármáz ellenem ,ha akarom ,az hajlik legmélyebbre előttem . És minél jobban öltögetik rám nyelvüket a democraták ,az aristocratia annál jobban elhiszi ,hogy közéjük való vagyok . Én pedig már akkor egyikkel se törődöm ,mert a zsebemben lesz már mind a kettő. « Igy ábrándozott el Rózsay Félix reggeli selyem pongyolájában ,mig csészéjében tartott a thea ,és csibukjában a füst . Ezek az ábrándok eleintén egészen hasonlók voltak a léghajóhoz ,mely magasra emelkedik a kék levegőben ,de nem tud sehol horgonyt vetni abban . Azokból ,a mik Rózsay Félixnek szükségesek voltak ahhoz ,hogy ábrándjainak léghajója horgonyt vethessen ,volt egy fia ,és volt sok milliója . Fia (anyai ágon keresztény családból való )a német egyetemeken tanult ,s anyját ,(ki születése után meghalt )soha ,atyját pedig minden évben csak a szünidők alatt látta . Milliói pedig uralkodtak a börzén ,és kezdtek szalonképességet nyerni a főuri körökben is ,a hová nem is gyalog köszöntöttek be ,hanem nyargalva a váltóparipákon . De az ismeretlen grófkisasszony még hiányzott . És mit ér a fiu ,bármily okos ,deli ,gazdag ,-és mit érnek a milliók ,ha még mindig rajtuk van a börze szag ,és ha a kilencz águ korona ,a vérnemesitésnek e büvszere ,hiányzott . De Rózsay nem csüggedt el . Az uj kor gyermeke lévén ,volt elég érzéke az iránt ,hogy sokkal nehezebb dolog milliókat szerezni ,mint milliókkal megnyerni egy grófkisasszonyt . És miután milliói már megvoltak ,nem búsult a gróf kisasszony miatt ,a »ki jönni fog ,mert jönni kell. « És erős hite csakugyan nem csalta meg . Ábrándjainak léghajója ,ha egyelőre nem is vethetett a kék magasban horgonyt ,de annyi bizonyos ,hogy merész röptében segitett neki a horog . Rózsay kivetette ,s két ifju ,a kik közkifejezés szerint »úsztak «,azonnal beleakadt . E két ifju volt gróf Alszeghy Frigyes ,és báró Tenkey Viktor . Rózsay Félix oly nobilis ,oly finom ,oly szeretetre méltó volt e két gentleman irányában ,oly szellemesen tudta nekik mindenkor megmagyarázni azt ,hogy azok az apró szivességek ,melyeket ő tesz nekik ,annyira megfelelnek a convenientia minden követelményének ,hogy azokat el nem fogadni oly sértés lenne ,minőre igazi gavallér nem lehet képes :hogy Frigyes gróf és Viktor báró rövid idő mulva nem ismertek kedvesebb és distingváltabb férfiut Rózsaynál ,és egy szép reggel azzal az örvendetes hirrel rontottak be Rózsayhoz ,hogy sikerült őt az elmult éjjeli ülésen szavazattöbbséggel fölvenni a nemzeti kaszinó tagjai közé . Rózsay át volt szellemülve és egészen elérzékenyedett . (Mialatt magában a leghidegebb számitással azt gondolta :»Ha eddig eljutottunk ,ugy már csak a per tu-ság van hátra. «) A két ifju nem kevésbé volt elragadtatva a kivivott siker fölött . És mialatt Rózsay kezeit diadalmasan szorongatták ,Frigyes gróf ,(a kinek világnézetéhez tartozott ,hogy az életben semmit sem tudott teljes komolysággal tekinteni ,)igy kiáltott : »Igy tehát barátom ,mi vagyunk a hid ,melyen keresztül ön a főuri világ partjára léphetett. « »Vagy helyesebben ,mi vagyunk a szárnyak ,melyek önt a kaszinó régióiba emelték. « Egészité ki Viktor . »Ah !érzem ,mint röpülök !«sóhajt Rózsay . »De reméljük ,a magasban nem fog szédelegni. « Tréfálkozott Frigyes . »Ne féljenek ,én nem a mélységbe ,hanem még magasabbra fogok tekinteni. « »Pompás !-igy maga nem az lesz ,a ki volt. « Szólt Viktor . »Ez szükséges is -vágott közbe Frigyes ,-mert őszintén bevallva ,önről többen nem a legjobb véleménynyel voltak a kaszinóban ,s csak a mi kezességünk eredményezte a szavazat-többséget. « »Kész szolgájuk mindenben !«hálálkodott Rózsay ,s földig hajolt . »Önnek mihamarább comme il faut gentlemanné kell lennie. « Kiáltá Viktor . »Mert a pénz még nem elég jogczim arra ,hogy valaki a societas tagja lehessen. « Tette hozzá Frigyes sarcasticus hangon . »Magának érdemeket kell erre szerezni. « »Ugyan kérem ,miféle érdemeket ?« »Telivér-méneket tenyészteni ,verseny-lovainak országos renomét szerezni ,személyesen részt venni a futtatásokon . És legalább is egy handi-capot vagy egy steaple chaset nyerni ;-alább nem alkuszunk. « »Tehát csak lóháton mehetek előre ?« »Nincs különben. « »De nem értek hozzá. « »Megtanulja . Már irtam Maxinak ;holnap küldi Mezőhegyesre a jockeyját ,mr . Boxot . Vele küld négy anyakanczát ,Buccaneer fajból ,ára csak husz ezer frt ,de barátok közt megér 30 ezret . Mr. Box és mi majd kimüveljük magát . Magának először is le kell izzadni testi sulyából legalább 25 fontot ,hogy versenyképes legyen. « »Talán bizony Schrott kúrával ?« »Dehogy !-de majd megmutatja Box . Mi is segiteni fogunk ;mert mi föl fogjuk áldozni magunkat ama eszmének ,hogy magából egy commeil faut gentlemant faragjunk . Tudja ,ez már a mi vérünkben van. « »Tehát lesz szerencsém Mezőhegyen ?« »Ó !mindenesetre ! -Együtt fogunk megérkezni . -Ó !mi magánál egészen otthonosak leszünk . Mert tudja ,az otthonosság már a mi vérünkben van. « »Ó !már is érzem ,hogy gentleman kezdek lenni ! -Ah !uradalmaimban valódi aristocratikus életet fogunk élni ! -Vadászunk ,fényes estélyeket adunk ! A legkülönczebb tréfákat rögtönözzük ! -Ah !a pénz nem elég ,hogy valaki a társaság tagja lehessen !oda valódi érdemeket kell szerezni !-noha be kell vallanunk ,hogy ezen érdemeket pénz nélkül létrehozni csaknem lehetetlen volna . -De én hálátlan ! -Eszembe se jut az önök nemes áldozatkészségüket hasonlóval viszonoznom !« Érzékenykedett Rózsay . »Oh !ne fárassza magát !nem hála fejében teszünk. « »A gentlemannek kötelessége az áldozatkészség. « »Oh !uraim !-rebegte Rózsay -ne vegyék sértésnek . Nem volna bennem semmi a gentlemanból ,ha hasonló kötelességeket nem éreznék . Önök bizonyosan nem zárják ki a gentleman-likeből azt ,hogy kártyán vagy fogadásokon százezereket nyerjenek vagy veszitsenek ?« »Au contrer !-párbajban megölni valakit ,kártyán elnyerni minden vagyonát ,ez mind lovagias és kifogástalan mulatság. « Szólt Frigyes . »Mihelyt valakinek teljes fölhatalmazása van ugyanazt tenni velem ,mit nekem vele ,az bármint üssön ki ,nemes és lovagias. « Erősitette Viktor . »Nemde ? -Nos ,ezen elmélettől csak egy lépésnyire áll az ,hogy ha nekem az ablakon belöknek százezer forintot ,és én nem tudom ,ki löki be ?de azt tudom ,hogy a ki belökte ,nem tudja ,hogy én hozzám lökte be :-hogy én ezt a pénzt nem fogom az ablakon kilökni ,mert épen ugy a szerencsének köszönhetem ,mint azt ,ha a kártyán nyerek ugyanannyit. « »Ó !ezen elmélet ellen nem lehet kifogásunk. « »Ugye nem ?és vajjon megsértem -e én az önök gentlemanségét ,ha ablakaikat kinyitom ennek a szerencsének ?« »Ó !semmiesetre sem !« »Önök vadásznak ,agarásznak ,kártyáznak ,udvarolnak tovább ,szokásaikban és életrendjükön mitsem változtatnak ;egészen azok maradnak ,a kik voltak -azzal az egy különbséggel ,hogy mig most nagyon is kell tudniok :honnan kapják a pénzt ,akkor ezt tudniok nem lesz szükséges !« »Ó !hisz ön valódi gentleman !beszéljen tovább. « »Sőt ezenkivül még bizonyos társadalmi ünnepeltetésekben is részesülnek ,mert nevük minduntalan kinyomatik lapokban ,társulati jelentésekben ,mint ennek vagy annak a concessiónak tulajdonosai ,ennek vagy annak a banknak elnökei ,igazgatótanácsosai ,a syndicatus tagjai stb . Nekem mindez egy szavamba kerül ,-nos megsértettem önöket ?« »Sőt ellenkezőleg !-mi barátok vagyunk ! -Nem csalódtunk önben . -De egyet !-reméljük ,hogy nem lesz szükséges zsidókkal fraternizálnunk ?« »Ó !-ne féljenek !-a legdiszesebb főuri társaságot fogják ott találni. « »Tres bien !« »Kész vagyok megverekedni azzal ,a ki önt nem tiszteli. « Hevült Viktor . »Valóban csak gratulálhatunk magunknak ,hogy önt bevittük a kaszinóba. « »Sőt többet tettünk !nekünk nagy befolyásunk van a societásra . Tudja ,mi hangadók vagyunk . A mit mi kimondunk ,az ellen szólani annyi ,mint kard vagy pisztoly elébe állani . S minő kardnak ,minő pisztolynak ! -Mi önt indigenálni fogjuk . -Ön futhat a mi lóversenyünkön ,mi futtatunk az ön lóversenyén ,s mindkét helyen elhagyjuk a világot egy lófejjel. « -Szólt Frigyes kaczagva . »Biztositjuk önt ,hogy egy év mulva -ha ugy tesz ,mint mi akarjuk -ön előtt a társaság minden köre nyitva áll. « »S én biztositom önöket ,hogy -ha ugy tesznek ,mint én javaslom ,egy év mulva nem lesz semmi adósságuk. « És ezután a legszivélyesebb bucsut véve egymástól ,a két fiatal arszlán ,oly gyorsan mint jött ,elrobogott . A mint a lépcsőn lementek ,egymás szemébe néztek ,mint az árgusok és fölkaczagtak . -Viktor igy szólt : »Én nem is értem ,hogy miért nem vagyunk mi miniszterek !« Frigyes barátja vállára ütött ,s igy vigasztalta meg : »Oh !ha a dolgok igy folynak tovább ,még lehetünk azok !« Mikor Rózsay Félix a két gentleman távozása után magára maradt ,tükörbe nézett és fölkaczagott . »Kaszinói tag ! -A nemzeti kaszinó tagja ,-a ki ihatik a »legnagyobb magyar «serlegéből . Nos ,nem gyönyörüen haladunk -e ? A kaszinó tekintélyeivel »te tu «lenni ,hát van -e édesebb zene ennél ? Berobogni a kaszinóba ,s megbámultatni az utczai járókelőktől . Elmenni régi ismerőseink mellett ,és nem ismerni rájuk . Megnézni őket ,s nem látni meg . Ah !mindez oly magasztos ! Valóban a gazdagság értéke csak ott kezdődik ,a hol ily áruczikkeket lehet szerezni azzal . Mert mit érnek a milliók ,ha hiányzik a jog a büszkeséghez ? És mire lehettem én eddigelé büszke ? Arra ,hogy gazdag vagyok ? Hisz a tömeg ,mig vele egy sorban állok ,megveti gazdagságomat ,mert vagy azt mondja :csalásból nyertem ,-vagy azt mondja :csalótól örököltem . Mert minden kereskedő csal ,másként nem tudna nyerni . Ez az előitélet uralkodik az egész világon . Ah !undorodom ama körtől ,mely magához hasonlónak tart . Nincs bennem több büszkeség mint másban ;de érzem ,hogy több büszkeségre szomjazom . És ki nem büszke Magyarországon ,hol még a falusi paraszt is aristocrata ? Ostoba kormány ! -Mindent megadóztat ,csak a büszkeséget nem . Pedig ha Magyarországon a büszkeségi adót behoznák ,fogadom ,nem lenne sem deficit ,sem államadósság !« Igy fellengett Rózsay Félix ,mint uj tagja a nemzeti kaszinónak ;olyan érzéssel ,mintha az eddigi hernyóból csak most bujt volna ki az uj pillangó . Aristocraticus rohamaitól szinte kipirult ,s ha nagy testét lábai könnyebben birják ,talán lejtett volna nehány tourt a persa szőnyegen . Hanem daczára annak ,hogy Rózsay ép e perczben kezdte élvezni aristocraticus átalakulásának büszke ihletét ,mégis ez nem zárta ki azt ,hogy a következő órában börzeágenseit és bizalmas alkuszait fogadja ,s velük a börze diplomatia és stratégia manőverei fölött tanácsot üljön ,s ujabb utasitásokkal lássa el őket . Csakhogy ezek az ágensek és alkuszok parancs szerint nem a fő ,hanem csak a hátulsó kapun juthattak be a palotába ,s csak a cseléd-lépcsőkön volt szabad följárniok . Pedig voltak köztük különféle alakok ,s akadt köztük olyan elegáns figura is ,hogy bátran beválhatott volna a grand hôtelbe főpinczérnek . Az ily figurák ,rendszerint nappal a kétes hirü vállalatok ágensei ,este pedig a kétes hirü hölgyek lovagjai . Kémszemlékre alkalmasak ,de végrehajtásra nem megbizhatók . Legtöbbet érnek az ilyen ágensek közt a kopott ,rendetlen külsejüek ,a kik örökké kurzusokat számitanak ,és a börze szivverését auscultálják . Ilyen is volt köztük egy . A Salamon zsidó ,a kit Rózsay folyvást elcsapatással fenyegetett ,mert a hova ment ,vöröshagyma szagot vitt ,és nem lehetett rábirni ,hogy illatszert öntsön magára . Gyülölte a keresztényt ,és Rózsayban folyvást a zsidó sarjadékot látta ,s nem hitte róla ,hogy a zsidó jelleget lemoshassa róla a keresztviz . A ki egyszer zsidó volt ,az marad örökre . Ez volt hite s meggyőződése . És valahányszor keresztény üzért csöngettek ki a börzén ,kaczagott ,mint egy hyéna . Viszont azonban valahányszor valami uj bankhoz keresztényeket dugtak be igazgatótanácsosoknak ,olyankor csaknem sirt fájdalmában ,s átkozta az emancipatiót ,mert ebben a zsidók végromlását látta . »Most már a keresztények is gazdagodnak a mi eszünkkel !«kiálta torzult arczczal :»Oh !mennyi pénzbe kerül nekünk ez az emancipatió ! Mennyivel jobb volt a régi állapot . Akkor gunyoltak ,üldöztek ,kizártak bennünket ;szégyeltek együtt geseftelni velünk és csak a mienk volt a haszon . Most pedig tönkre megyünk ,mert immár nem szégyen zsidónak lenni sem nekünk ,sem másnak . Átok az emancipatióra ! Vegyétek el minden jogainkat és adjátok vissza a kényszert ,a szenvedést és a gyalázatot !« -Ez volt Salamon zsidónak állandó keserve . Rózsay utálta ezt a companiát ,de nem szabadulhatott tőlük ,mert ezek voltak a kerekek ,melyeken millióinak nagy része forgott . S ezenkivül is talán sokkal jobban ismerte ő a magyar aristocratiát ,hogysem akkor ,mikor ő is aristocrata akart lenni ,szükségesnek érezte volna kiirtani szivéből a pénzvágyat és a kapzsiságot . Mert hisz ,ha talán másutt nem ,de Magyarországon ez még nagyon is összeférhet az aristocratiával . Rózsay tehát ,akárhogyan el is volt telve büszke álmaival ,mégis naponkint fogadta az ő börze-legényeit ,a kiknél jellemre nézve bizony nem sokkal jobbak voltak azok az országgyülési képviselők sem ,a kik Rózsayval szintén állandó viszonyban álltak ,és hüségesen referáltak neki minden pénzügyi titkot ,a mit kormánykörökben elhullattak . Képviselők és ezek a börzelegények képezik együttvéve azt az apparátust ,mely mindenkor mozgásba jő ,valahányszor concessiókról vagy államgarantiákról van szó . S az oly fajta emberek ,mint Rózsay ,azok szoktak ez apparátusnak gépmesterei lenni . Ez az oka annak ,hogy ők legjobban undorodnak ama körtől ,mely őket magához hasonlónak tartja ;s hogy a legnagyobb áldozatok árán keresik az olyan kört ,melyhez tartozni magasabb qualificátió ,s mely által elfogadtatni :rang és kitüntetés ! Ezeknek a börzelegényeknek egyike ,ugyanazon a napon ,melyen Rózsay megtudta ,hogy kaszinói tagnak választották meg ,azzal az érdekes ujsággal kedveskedett a magasra törő milliomosnak ,hogy egy uj fényes üzletre nyilik kilátás ! -Egy eladósodott és tönkrejutás szélén álló ,bár roppant vagyonu özvegy grófné anyagi körülményeit kellene rendezni ,a miből kettős haszon néz ki . Egyik az ,hogy ez által egy lépéssel közelebb lehet jutni a magas aristocratiához ,a másik pedig az ,hogy olcsó pénzen lehet jutni nagy birtokokhoz . Rózsay Félix erre az uj hirre csaknem megölelte a ravaszul pislogó börzelegényt ,de erőt vett felindulásán ,és tettetett közönynyel (a mi közös szokása minden üzérnek ,mikor becsmérli azt a mit minden áron meg akar szerezni ,)s vontatott hangon kérdé :»nos és ki az a szerencsétlen özvegy grófnő ?« -Mire a ravaszul pislogó börze-legény ,egy kissé tünődve a fölött ,hogy vajjon kimondja -e a kérdett nevet ,mielőtt az ajánlatért őt megillető tiszteletdij kérdése nincs tisztába hozva ,-kelletlen hangon igy felelt :»gróf Szentkláray Adél. « És arczán látszott ,hogy nyomban megbánta azt ,hogy ily könnyelmüen és a haszonnak minden biztositéka nélkül elárulta titkát . Rózsay vállat vont ,s gőgösen elbocsátá magától börze-legényeit ,minekutánna kiadta nekik a parancsot ,hogy mily részvényeket vásároljanak össze s minőket adjanak el . Aztán pedig lázas sietséggel rohant iróasztalához ,s egy névjegyre irónnal e szavakat irta :»látogasson meg minél előbb. « E névjegyet boritékba zárta ,s a boritékra e nevet irta :»gróf Alszeghy Frigyes ő méltóságának. « A levél rögtön elment ,-s Alszeghy gróf egy óra mulva ismét megjelent Rózsaynál . A mint Alszeghy megérkezett ,s helyet foglaltak ,Rózsay oly hizelgő alázattal ,mely becsületére vált volna III. Richárdnak ,igy kezdett szónokolni : »Ön ,gróf ur ,előbb oly nagy szivességet tett velem ,mely egész életemre szól . Bocsássa meg ,hogy magamhoz kérettem ,s nem én siettem e tárgyban méltóságod tiszteletére . De az ügy természete olyan ,hogy azt legczélszerübben itt végezhetjük el . Ha jobban meg fog ismerni ,tapasztalni fogja ,hogy jellememnek egyik erős oszlopa a hála . Ezuttal is hálás akarok lenni ,noha érzem ,hogy ez csak parányi része lesz ama hálának ,melylyel a gróf urnak adósa vagyok. « Frigyes gróf nagy szemeket meresztett a merész hangon áradozó Rózsayra ,s ez a bántó gondolat fordult meg agyában :»Csak nem akar tán ez az ember engem kifizetni ,a miért besegitettem a kaszinóba ?« És erre olyan arczczal ,mely előre tiltakozott minden eféle szándék megvalósitása ellen ,némán várta ,hogy Rózsay rátérjen a dologra . Rózsay pedig igy folytatta tovább : »Nemde önnek cousineja gróf Szentkláray Adél ?« »Az . -Ő született Táray grófnő ,s anyám is az volt . -Adél anyja ,s az én anyám édes testvérek voltak. « »Épp az előbb értesültem arról ,a mi talán ön előtt sem lesz titok gróf ur ,hogy cousineja nem a legrendezettebb anyagi körülmények közé jutott ,s daczára nagy birtokainak ,közel áll az anyagi romláshoz. « Frigyes elpirult e szavakra ,és ajkába harapott . Honnan veszi ez az ember a bátorságot ahhoz ,hogy családi ügyekbe avatkozzék ? De nem tiltakozhatott ellene ,mert eszébe jutott ,hogy ő volt az ,ki ezt az embert besegitette a kaszinóba ,s az most mint uj kaszinói tag beszélt vele ,nem pedig ,mint a régi zsidó . Türt és várt tehát tovább . Rózsay elég jó psycholog volt ,hogy a Frigyes arczán átvonuló kellemetlen érzést megfigyelje ,s nem is késett azonnal igy egésziteni ki mondókáját : »Még tegnap nem mertem volna igy szólani önhöz gróf ur ,de ma azt hiszem nem sértem meg önt azzal ,ha cousinejának anyagi ügyeit rendezni fölajánlom minden befolyásomat és tehetségemet. « Frigyes gunyosan mosolygott ,s jobb kezével olyan mozdulatot tett ,mintha egy tolakodó legyet akart volna elüzni magától . Aztán igy kiáltott : »Nem rendezi azt többé maga Dárius király sem !« Rózsay alig tudta elrejteni örömét e szavak hallatára . De mivel szerepéhez épen nem tartozott az ,hogy örömöt mutasson ,megmaradt a hálás önfeláldozás hizelgő tónusában ,s diplomatikus hangnyomatékkal jegyezte meg : »Rendezni mindent lehet. « »Igaza van ,lehet rendezni még a temetést is . De mi haszna van egy jól rendezett temetésből annak ,a kit eltemetnek ?« Azzal idegesen fölugrott ,kezét nyujtá Rózsaynak ,s távozni akart . Miközben igy bucsuzott : »Köszönöm jó akaratát ,-és ha ön nekem kinál szivességeket ,én azokat elfogadom mindaddig ,mig én is tehetek önnek önre nézve hasonló értékü szivességeket . De ha ön az én kedvemért cousineomnak kinál szivességeket ,ezt én -mert nagyon jól ismerem cousineom anyagi körülményeit ,-el nem fogadhatom. « »Ön engem félreértett gróf ur !-lelkendezett Rózsay ,s erősen megragadta Frigyes kezét . -Én nem azt mondtam ,hogy ajándékozni akarom befolyásomat és tehetségeimet a grófné anyagi viszonyainak rendezésére . Értem és föl tudom fogni ,hogy ön ekkora nagylelküséget én tőlem nem fogadhatna el . De önök -bocsássa meg őszinteségemet ,-nem ismerik az anyagi viszonyok rendezésének természetét és sajátságait ,mert önök rendszerint már csak akkor gondolnak anyagi viszonyaik rendezésére ,mikor már minden el van veszve ,s mikor ezt önök megtudják ,mielőtt megválnának az ősi uradalmaktól ,még egyszer bejárják a kastélyt ,megsimogatják paripáikat ,megdicsérik cselédeiket ,aztán pedig leszakitanak egy rózsát ,a gomblyukba tüzik ,és adjő !-mindennek bucsut mondanak . -Igy persze csakugyan nem lehet rendezni mást ,csak temetést . De mi e tekintetben egészen másként gondolkozunk . Mi nagyon jól tudjuk ,hogy valahányszor egy nagyur ugy tönkre megy ,hogy egy garasa sem marad ,mindannyiszor ebből a tönkre jutásból -a mellett ,hogy minden hitelező megkapja a maga pénzét ,-két-három ember rendszerint meggazdagszik . Ez mindig igy van . No már most nem világos és nem természetes -e az ;hogy ha a grófné esetleges tönkrejutásából valakinek okvetetlenül meg kell gazdagodnia ,hát miért legyen ez egy más valaki ?miért ne legyen ez maga a grófné ?« Frigyes gróf elnevette magát ezen okoskodásra s belátta ,hogy Rózsaynak sok tekintetben igaza lehet . Da csakhamar ujra elkomorodott . »Barátom !-szólt azután Frigyes ,szemeit maga elé szögezve ,-ön derék ember ,okos ember és cousineom anyagi körülményein egy időre segithet is ;de higyje meg ,hogy ezzel ő rajta még sem segit . Mert akármilyen büvész is ön ,azt ki nem viheti ,hogy cousineomnak annyi vagyona maradjon ,mint a mennyi volt . És ha ő annyi vagyonnal is tönkre ment ,ugyan kérem ,mondja meg nekem ,hogyan existálhasson majd annyival ,a mennyit esetleg ön megmenthet neki ?« »De hátha semmije sem marad ?« »Akkor legalább tudja ,hogy semmije sincs . És vagy zárdába vonul ,vagy egyebet tesz . De akármit tesz is ,annyi bizonyos ,hogy megszünik létezni a társaságra nézve . És ez megoldás . Mig ellenben az ,hogy maradjon is valamije ,és mégis kénytelen legyen visszavonulni minden előbbi szokásától -ez élőhalál és nem megoldás. « Rózsay elmélyedt ,mintha számitásokat tett volna ,s aztán hirtelen igy szólt : »Mennyi jövedelemre van szüksége a grófnénak ,hogy ugy éljen ,a mint élni szokott ?« »Ő bizony elkölt évenkint néhány százezer forintot. « Rózsay megint elmélyedt és tovább számolt . Kiszámitotta ,hogy ha ő jelenlegi tőkéivel és birtokaival egyszerre minden üzlettől visszavonulna ,akkor ő fel tudná fokozni évi jövedelmét nettó egy millióig . Eközben szórakozottan oda vetette e kérdést :»Például négy öt százezer forintot ?« Frigyes megint fölkaczagott . »Négy öt százezer forintot ? -Hiszen ennyiből még talán félre is tehetne . De hagyjuk el e tárgyat . Isten önnel . Azért mi jó barátok maradhatunk . S a versenyfutásokat el ne felejtse . Önnek nyernie kell a lóversenyeken ,mert különben a kaszinói választás nem lesz igazolva. « Rózsay azonban ujra megragadta a Frigyes kezét ,s megint az előbbi hizelgő hangon szólt hozzá :»Hát legalább azt tegye meg gróf ur ,hogy emlitse föl ajánlatomat a grófné előtt. « »Ezt megtehetem . Miért ne tenném meg ? Az ő dolga azután ,hogy mit tesz vele. « »Tehát megteszi ?« »Meg. « »S talán ma még ?« »Ha akarja rögtön. « »Kérem !esedezem !«s eközben Rózsay oly könyörgő arczot vágott ,mintha e kérdés teljesitésétől függne egész élet boldogsága . Frigyes bámulva nézte s nem tudta megérteni ,hogy mi érdeke lehet Rózsaynak abban ,hogy vállalkozzék a Danaidák hordójának teletöltésére ? Az persze Frigyesnek eszébe sem jutott ,hogy Szentkláray Adélnak egy eladó leánya is van :Clarisse . -Rózsaynak pedig sokkal több esze volt ,hogy sem Frigyes grófot ő figyelmeztesse erre . Mikor Frigyes gróf Rózsaytól eltávozott ,egy darabig tünődve és halkan fütyörészve ődöngött az utczán ;s bárha megigérte volt Rózsaynak ,hogy rögtön Adélhoz siet ,valami megmagyarázhatlan érzés visszatartotta ettől . Érezte ,hogy Rózsaynak kell valami czéljának lenni a dologban ,de nem tudta kitalálni . S ez a tünődés ugy elfoglalta ,hogy minden boltkirakat előtt megállott ,nézegetett mindent s valószinüleg nem maradt emlékében semmi azokból ,a miket látott . Végre mégis megérkezett Szentkláray Adélhoz s már akkor tisztában volt azzal ,hogy bármi legyen is a Rózsay titkos czélja ,ő nem töri a fejét rajta . Ha Rózsay csak hiuságát akarja kielégiteni azzal ,hogy egy előkelő grófnénak tesz szolgálatokat ,tegye meg . Ha pedig elvesztette az eszét és nagylelküségében valami bolondot akar elkövetni ,hát ezt is tegye meg . Sőt ha netalán udvarolni akarna Adél grófnénak s föl akarná áldozni millióit ,hát ő még azt se bánja . Gróf Szentklárayné ,éppen akkor ,mikor Frigyes hozzá érkezett ,a legnagyobb izgatottságban volt . Azt sem vette észre ,hogy a toiletteidő már elmult ,és ő még most sem esett tul a »grand toilette «-en . A grófnénak -mint már évek óta rendesen -ezuttal is nagyobb pénzösszegre lett volna szüksége ,és pedig »mulhatatlanul ,«s ügynökei nem voltak képesek pénzt keriteni neki . Jártak fühöz-fához ,utaztak ,sürgönyöztek ,alkudoztak ;a solid bankokhoz már közeledni se mertek ,s utóbb már az uzsorások hajlékait is fölkeresték . De mind hiába ! -A mulhatatlanul szükséges pénzösszeget (mindössze csak ötven ezer forintot !)nem tudták előteremteni . A grófné ideges volt ,s mint minden perczben ismételni szokta ,közel állt az őrüléshez . Ez az első eset ,hogy nem kaphatta meg azt a pénzt ,a mire »mulhatatlanul «szüksége volt . És ez az eset ugy hatott rá mintha először akadt volna oly férfira ,ki az adott légyottról elmarad . Ilyenkor az asszony először érzi ,hogy nem fiatal többé ,-s a melyik nő ezt ily körülmények közt érzi meg ,arra ez nagyobb méreg a viperacsipésnél . És ha Adél grófné azt ,hogy nincs hitele többé ,épen olybá vette ,mintha arra ébredne ,hogy nem fiatal többé ,-(pedig a bájos özvegyeknél néha a gazdagsággal együtt a fiatalság is el szokott röpülni !)nem természetes -e ,hogy rendkivül izgatott volt ,és mint mondani szokta ,közel állt az őrüléshez ? Valóban !az édes és gondtalan gyermekkor óta ugy nevelkedni fel ,hogy minden ,a mit a szem s száj megkiván ,övé lehet ,mert hisz az életben mindennek az ára :pénz !-ugy nevelkedni föl ,hogy pénz mindenre van ,és mert pénz mindenre van ,nem érezni soha a pénznek sem szükségét ,sem becsét ;ugy nevelkedni fel ,hogy minden csak azért van a világon ,hogy a kedves szép Adélnak örömet szerezzen ,és hogy mindenütt ,a hol van ,ő legyen az első ;ugy nevelkedni fel ,hogy örömet és mulatságot okozzon neki a mások irigysége is ,hogy kaczagni tudjon a versenyen legyőzöttek fájdalmai fölött ;és később is sohasem érezni azt ,hogy ez a nevelés nem a legjobb ,nem a legtökéletesebb ,sőt az élet és szerencse későbbi kegyeivel még inkább kiegésziteni azt ;hitvessé lenni teljes szabadsággal ,anyává lenni teljes gyermetegséggel ,és aztán özvegygyé lenni teljes szépséggel és fiatalsággal ,-és mindezek mellett gazdagnak lenni ,s örökké csak rózsák illata ,csalogányok dala közt röpdösni ,mint a pillangó pünkösd havában ;tündökölni a társaságban ,és táncz közt rongyokká tépetni ama csipkéket ,melyeknek minden méterje ezereket ér ;egyetlen soiréra elkölteni annyit ,a mennyivel egész árvaházakat lehetne megalapitani ;tartani annyi cselédet ,a mennyivel egy várat meglehetne védeni az ellenségtől ,és annyi paripát ,a mennyivel az egész kaszinó ifjusága rókavadászatra mehetne ;és aztán elszökni az idő elől ,mindig utazni ,hogy az idő ,ha arczára akarja nyomni bélyegét ,sehol se találhassa meg ;elmenni a tél hidege elől melegebb hazába ,mint a vándor madár ,-és elröpülni a nyár heve elől a havasok aljára ;minden idényben három-négy fürdőt látogatni ,és farsangkor ott lenni minden elite bálon ;igy nevelkedni ,igy fejlődni ki ,igy látva nőni azt a kit ő szült ,s kinek később nemcsak anyja ,hanem testvére is lett ,(mert hogy ő legyen az anyja ,ezt az udvarias férfiak rendszerint nem hiszik el ,)és kit anyai és testvéri szeretettel épen ugy akar nevelni ,épen ugy akar boldoggá tenni ,mint őt nevelték ,őt boldogitották ,gondtalannak ,büszkének és előkelőnek :-és ime egyszerre csak arra ébredni fel ,hogy ez a kábitó ,bűvös ,tündöklő világ ,mely ledönthetetlen oszlopokon látszott nyugodni ,csak gyönge pókhálókon kezd lógni ,és minden perczben az ő és gyermeke fejére szakadhat ;egyszerre csak arra ébredni fel ,hogy ebből az édes levegőből kezd kiveszni az éleny ,s mely mindent teremtett és fentartott ,s mely nélkül nem maradhat fenn semmi :pénz nincsen !arra ébredni ,hogy nem csak pénz nincs ,de hitel sincs ,és az emberek kezdenek elfordulni attól ,kinek egyetlen kézvonásáért még tegnap ezereket szórtak lábai elé ;arra ébredni ,hogy az örökké kedves és mosolygó férfiak kezdenek gunyosan közönyösek lenni ,hogy a hajlongó ékszerészek ,és végtelen udvarias fürdőtulajdonosok ,hidegen billentik meg kalapjaikat ,arra ébredni ,hogy minden csak álom volt ,és csak a szánakozás ,a gunykaczaj és a szegénység a valóság !-ah !hát nem természetes -e ,hogy az ilyen percz nagyon izgatottá teheti az embert ,és a ki ily perczeket él át ,az valóban -akár mondja akár nem ,-közel állhat az őrüléshez . Pénz !pénz !-oh !nem te vagy foszladozó papir ,avagy sárga ércz ,a ki az élet és emberiség istensége vagy !nem téged szeretünk ,nem téged imádunk ,hanem imádjuk a kéjeket ,örömöket ,függetlenséget ,szabadságot ,imádjuk a szárnyakat ,melyek a földről kiemelnek ,és mindenhatóvá tesznek mindenütt ,a hol akarjuk !imádjuk szokásainkat ,melyek -bár rabjai vagyunk ,-rabszolgaként szolgálják képzeletünket ,imádjuk a varázst ,a mámort ,az istenitett valóságot ,melyhez mintául csak Olymp istenei állnak !-mindezt imádjuk ,és mindehhez csak te segithetsz foszladozó papir ,sárga ércz . Te vagy az egyedüli hatalom a földön ,te vagy az emberek bálványa ,pénz ! -Római jellemek kopjatok el ! Lángelmék haljatok éhen !szende erények tünjetek el ! -Ti ellenségei vagytok a pénznek ,-de a pénz hatalmasabb mint ti ,és eltipor titeket ! Mikor gróf Alszeghy Frigyes Adélhoz érkezett s meglátta az előszobában a kelletlen ábrázatu gyanus alakot ,kiváncsian lépett be Adél szobájába ,hogy fölvilágositást kérjen . De kiváncsisága meghökkenéssé vált ,mikor Adél ,ki önmagából kikelve ,izgatottságtól kimerülve ült persa kerevetén ,észre sem vette a belépőt ,s szemeit csak merőn maga elé szögezte ,mintha elvesztette volna eszméletét . »Mi történt ?«kérdé Frigyes tompa hangon ,és mielőtt választ nyert volna ,kezdte érteni a kint álló gyanus alakok kelletlen és kimerült ábrázatát . Adél nem felelt s szemeit merőn szögezte egy pontra ,mialatt kis kezei görcsösen szorultak ököllé . Frigyes ujra szólt :»Adél ,térj magadhoz ,ha valaki meglát ,azt hiszi komédiát játszol. « »Nem akarom ,hogy valaki lásson !«hörögte Adél . »De te jó hogy itt vagy . Elvesztünk . Nincs pénz !-nem tudok pénzt kapni sehol . Azt hiszem végkép tönkre mentem. « »Te csak most hiszed ezt ?«dörmögé Frigyes . »Én már régen tudom . De te nem hallgattál soha senkire . S nincs többé mentség ?« »Mit tudom én ? -Én csak azt tudom ,hogy nem kapok pénzt . És ezért őrültté tesz a szégyen !« Frigyes fölkaczagott . »Te szégyelled azt ,hogy pénzt nem kapsz ? Pedig lásd ,ez nem szégyen ,legfölebb borzasztóan kellemetlen dolog . De hallgass rám . Azt hiszem ,éppen jókor jöttem ,ámbár sejtelmem sem volt arról ,a mi itt történt ,és nem is kérdezem . Rózsay Félix nagy kedvet érez rendezni a te anyagi viszonyaidat ,s arra kért ,hogy jelentsem meg ezt neked. « Ah !milyet változott egyszerre Adél grófné a ki pedig még tegnap a Rózsay Félix nevét (mivel sem báró nem volt ,sem gróf ,)nem is hallotta volna meg . Lám ,bizonyos pillanatokban mily bámulatos gyorsasággal hóditanak a democraticus ösztönök ,s mily heves keringésbe jön a kékvér ,egy közönséges név hallatára . »Ki ez a Rózsay ?«kérdé mohón Adél ,s az előkelő ,büszke közönynek ,mely még az istenhez is csak leereszkedőleg tud imádkozni ,nyoma sem volt . »Én bizony nem tudok róla egyebet mondani ,mint azt ,hogy milliomos . Vagy pardon !-tegnap óta kaszinói tag is . Én és Viktor vittük he ,mert egy ilyen pénzes zsák a kaszinóra is ráfér . Tisztán nemzetgazdasági intentiókból tettük ,a mi a nagy Széchenyinek is a szeme előtt lebegett. « »Milliomos ?és talán több milliója van ?« »Van hát ! Beavatott emberek 15-20 millióra becsülik. « »Borzasztó ! -Hát mért nem jött el ő maga ,mért küldött téged ?« Frigyes bámulva nézte Adélt ,s nem ismert cousinejára . Hisz e nő ,aki gőgösebb volt mint egy királyné ,képes volna csupa barátságból összeölelkezni Rózsayval ! »Ha akarod ,ő maga is eljő. « Válaszolta Frigyes ,s szükségesnek látta hozzá tenni :»Ha el akarod hivatni ,küldd el érte inasodat. « »De Frigyes !-kiáltá Adél megütődve ,-inast küldeni egy milliomoshoz ! -Te magad menj el ! Rögtön menj ,hogy jőjjön azonnal. « »Azt nem teszem !-szólt Frigyes hidegen . Ma legalább nem teszem meg . Te nagyon fel vagy indulva . Előbb aludjál egyet . Hivasd el Rózsayt ,de csak holnap . A mohóság megalázó lenne . Nem szabad elárulnunk ,hogy nekünk szerencse ,ha eljön ,-de azt kell vele éreztetni ,hogy ez ő rá nézve szerencse . Biztositlak ,hogy Rózsay nagyobb grátiának veszi ,ha holnap hivatod ,mint ha ma hivatnád . Hallgass rám ,és végy erőd magadon. « »Köszönöm ! Köszönöm Frigyes !-szót fogadok neked . Ah !mily véghetetlen jót tettél velem !« S másnap Rózsay Félix illatos levelet kapott ,melyben gróf Szentkláray Adél ,előkelő udvariassággal kéreti őt magához . Rózsay Félix az illatos levél hatása alatt annyira nem tudta magába zárni örömét ,hogy közlékenynyé lett még komornyika előtt is . Habár néha eszébe villant az is ,hogy vajjon nem tulságos drágán kell -e majd ezt az örömet megfizetni ? De e gondolatnál hamar megvigasztalódott . Egy sikerült hausse speculatio ,vagy egy baisse contremine a börzén ,ki fog egyenliteni mindent . És különben is el volt tökélve egy garast sem áldozni a grófné szép szemeiért ,ha csak reménye nem lehet ,hogy a grófné unokái egyszersmind a Rózsay Félix unokái is leendenek . És midőn a főuri etiquettenek minden szabályait a kis ujjában hordó komornyik utasitásai és segédkezése mellett Rózsay Félix már teljesen fel volt készülve ,hogy gróf Szentkláray Adél szalonjában megjelenjen ,akkor állt tetőpontján Rózsay kettős minősége . Kivül prefect gentleman volt ,s belül egészen zsidó . És megjelent . A mint batárja megállt a palota lépcsőháza előtt ,harsány csengetés szólitotta egybe az egyenruhás cselédséget . Ugy bujt elé a sok libéria ,mint a gomba . Egyik a batárajtót szakitotta fel ,a másik a kocsiból emelte ki ,a harmadik szaladt előtte ,(arczczal mindig Rózsay felé fordulva )a vastag szőnyegekkel bevont lépcsőzeten ,a negyedik felszakitotta előtte a nagy tölgyfa ajtókat ,az ötödik kirohant a grófné salonjából ,s jelenté ,hogy szabad a belépés ,mert már be van jelentve . Mindez oly tündéri gyorsasággal és oly müvészi fegyelmezettséggel volt elrendezve ,hogy Rózsay Félix egészen el volt kábulva az elragadtatástól ,mikor a kápráztató salonba lépett ,és a grófnét maga előtt látta . E pillanatban ,daczára számos millióinak ,teljesen elvesztette gazdag voltának öntudatát ,s azt érezte ,mintha milliói mind kevesek lennének arra ,hogy megfizethesse a váltságdijat ,a miért a büszke ,mindenben kiváltságos világban polgárjogot nyerhet . És ha Adél grófné e pillanatban nem lett volna rászorulva Rózsayra ,és meg lett volna ösztönének az a nyugodtsága ,mely biztosan érzi ,hogy mennyire van ,vagy mennyire nincs fölénye mások fölött :akkor Adél grófné ,belátva e pillanatban a Rózsay lelkébe ,ugy játszhatott volna vele ,mint a macska az egérrel . De Adél grófnénak e pillanatban ép ugy nem volt meg a nyugodtsága ,a mint hogy ez Rózsayból is teljesen hiányzott ;s Adél grófnét épen ugy elfogulttá tette az ,hogy most egy milliomos lép az ő salonjába ,(mely a milliomos segélye nélkül már talán holnap nem az övé lesz ,)mint a milyen elfogulttá tette a milliomost az ,hogy olyan előkelő világnak küszöbét lépte át ,melyről eddig csak álmodozott ,de melyet a valóságban igy még soha sem látott . De bárha az első pillanatban Rózsay Félix sokkal kevésbé tudott uralkodni a maga elfogultságán ,mint Adél grófné ,mégis a Rózsay elfogultsága csak addig tartott ,mig a finom üdvözletek és a sok udvarias bókok után rátértek a találkozás tulajdonképeni czéljára ,az anyagi ügyek rendezésére ,melynek lényege a pénz . Ez éppen olyan volt Rózsaynak ,mint Anteusnak a föld . Ha ezzel érintkezhetett ,mindig ő lett az erősebb . És valóban nem csak Herkules ölte meg Anteust aképen ,hogy fölemelvén őt a magasba ,a levegőben fojtotta meg :hanem sok szerencsés és hatalmas parvenu is akként vész el ,hogy elhagyva a talajt ,mely szülte s mely erőt adott neki ,magasra hág ,s a magasban ful meg . Most azonban Rózsaynál nem ez volt az eset . Most nem ő hagyta el az erősitő talajt ,melynek neve :pénz ,-hanem a büszke grófné szállott le hozzá . És ha Rózsay a szigoru elvek embere lett volna ,és nem a hiuság és rangkór ördögei mételyezték volna meg agyvelejét ,ugy ő máris lelkéből kaczagott volna ama csuf vásár felett ,mely itt kezdetét vette ,s melyben egy részről drága áron kináltatnak az aristocratikus modornak finomságai ,melyek pedig csak addig drágák ,mig nem eladók ,-s másrészt a társadalom főhatalma a pénz ,a balga indián szerepére vállalkozik ,és silány tükör-darabokért (csakhogy saját magát láthassa azokban )gyémántot és aranyat szór . Adél grófné ,bárha már eladó leánya volt ,oly művészi gyermetegséggel adta elő vagyoni helyzetét ,mintha valami kiskoru árva lenne ,és összes vagyonát hűtlen gyámjai kezelték volna el . Szinte megható volt hallgatni előadását ,s a hallgatónak eszébe sem juthatott az anyagi romlásért magát a grófnét okozni . Hisz ő mindenben ártatlan ,és ő nem oka semminek . Ő egy véd és támasz nélkül álló szegény özvegy volt ,a kinek nem voltak sem okos tanácsadói (ábrándosan bizalmas pillantások Rózsay felé ,)sem élettapasztalásai . (Uj édes pillantások Rózsay felé. ) Testvérbátyja ,gróf Táray ,(egy gőgös és szivtelen főur ,a kinek neje halálos ellensége Adél grófnénak ,és életczélját keresi abban ,hogy sógornőjét megalázva lássa ,)nem tesz érte semmit . Pedig Táraynak nincs gyermeke ,talán nem is lesz ,és e mellett egyike leggazdagabb és legrendezettebb mágnásainknak . Természetes ,hogy ily viszonyok közt egy véd és támasz nélkül álló szegény özvegy ,a kit mindenki szabad prédának tekint ,(uj édes és bizalmas pillantások Rózsay felé )nem tarthatja fenn az egyensulyt ,s mint gyönge virágnak ,mely nincs erős támaszhoz kötve ,el kell hajolnia . Ha ő csak egyedül állana a világon ,akkor őt mindez nem busitná . Ha bekövetkeznék a rettegett csapás ,zárdába vonulna ,és istenhez imádkozna ,virágokat öntözve várná a szelid halált . De ő nem egyedül áll ,neki leánya van ,a ki az életnek csak most kezd örülni ,és a ki az életből még nem élvezett semmit . Neki leánya van ,a ki talán nem tudna lemondani arról a kényelemről ,melyhez eddigelé szokott . Ah !és most e gyermek bünhődjék ártatlanul ?és szenvedései közt talán eszébe jusson anyját okolni azok miatt ? E gondolat kétségbe ejtő ,és nincs szerető jó anya ,ki ezt a gondolatot el tudná viselni . Az anyai szeretetnek e megható nyilatkozata ugy hatott Rózsayra ,hogy rögtön felébreszté ő benne is a szerető jó apát . Azonnal fölemlité ,hogy neki is van egy fia (»egyetlen fiu !«)a kit ő oly gonddal és oly módszerrel nevelt ,hogy a legmagasabb köröknek disze lehessen . A fiu szép ,a fiu okos ,és a mi fő ,rendkivül gazdag . Nincs fiatal mágnás ,a kire oly nagy örökség nézne ,mint az ő fiára . De mit érnek a milliók ,ha talán nem akadna oly nő ,a kit fia büszkén nevezhetne nejének ? És ez a gondolat az ,mely a jó apa lelkét néha aggodalmakkal tölti el . Mert inkább veszszen ki a család ,inkább szálljon gyülölt rokonok kezére az óriási vagyon ,mintsem fia oly nőt vegyen el ,a ki nem a főrangu világ leánya . Ezt Rózsay Félix oly erősen hangsulyozta ,hogy Adél grófné (tekintve a nagy barátságot és bizalmat ,mely köztük nehány óra óta kifejlődött ,)kénytelennek érezte magát arra ,hogy élénken helyeselje a Rózsay Félix felfogását ,s annál is inkább ,mert e pillanatban Adél grófné sem találta önmagára nézve megalázónak azt a gondolatot ,hogy e dusgazdag egyetlen fiu neje esetleg az ő leánya legyen . De ezt a gondolatát a legcsekélyebb jellel sem árulta el . Az anyai és apai szeretetnek ily bizalmasan nyilvánitott bizonyságai után ,mintegy kikerülhetetlen logikai rendben ,rátért a társalgás a születési és a pénz-aristocratiára és Rózsay (Adél grófné helyeslése mellett )azon erős meggyőződését fejezte ki ,hogy ez a két aristocratia a társadalom törvényei szerint egymásra van utalva ,s annak előbb-utóbb teljesen össze kell olvadnia . Mert a születési aristocratiának ma már nincsenek elvei ,csak szokásai . Az elveket rég ledöntette az idő . A születési aristocratiát ma már csak szokásai tartják fenn ,és e szokások mindig drágábbak és költségesebbeké lesznek a nagy tömeg versenye által . Ezért van a születési aristocratia ráutalva a pénz-arisocratiára ,és azért e két aristocratia közti házasság korántsem nevezhető mesalliancenak . Miután az önzetlen és önfeláldozó anyai és apai szeretet gyöngéd érzelmeit ekként kitárták egymás előtt ,végül -mint egészen mellékes dologra -rátértek az anyagi ügyek rendezésére . Rózsay ,-hogy a részletek felőli informatiókkal ne untassa a grófnőt ,-csak teljes bizalmat kért és általános fölhatalmazást . A grófné ezt szóval és irásban a legnagyobb készséggel kiállitotta . Rózsay Félix udvariasan meghajtotta magát ,és a bizalom jogánál fogva ,bátor volt a legszivélyesebb nyájassággal megkérdezni a grófnét ,hogy nincs -e e pillanatban valami csekély összegre szüksége ? -Adél grófnéra kellemes és kinos is volt e kérdés . Kellemes volt hallani ,de kinos volt rá válaszolni . Végre mégis rászánta magát ,és azzal átlépte a Rubicont . »Csak 50 ezer forintra volna szükségem ,de önt nem akarom terhelni ezzel. « -»Boldognak fogom érezni magamat ,ha szolgálhatok vele !« Szólt Rózsay hizelegve ,és leolvasott a grófné asztalára 50 darab ezrest . Adél grófné elismervényt akart irni ,de Rózsay tiltakozott . »Elismervény mi köztünk ?«kérdé ,s udvarias neheztelést szinlelt . A grófné bocsánatot kért ,s egészen el volt bájolva Rózsay gentleman volta által . Ugy váltak el ,mintha nem is uj ismerősök ,hanem régi bizalmas barátok sőt közeli rokonok volnának . És mialatt Rózsay Félix teljes odaadással látott Adél grófné anyagi viszonyainak rendezéséhez ,mely természetesen egyelőre nem állott egyébből ,mint az activák és passivák egybevetéséből ;azalatt Adél grófnénak alig volt egyéb gondja ,mint az ,hogy az eleinte hasztalanul keresett ,s utóbb mégis váratlanul megnyert 50 ezer forintot hogyan és mire költhesse el ? Hogy Adél grófné (tudva azt ,hogy Rózsay Félix az ő anyagi ügyeinek rendezésével foglalkozik ,)az 50 ezer forintból épen semmi tartozást nem törlesztett ,azt talán emliteni is fölösleges . A kétségbeesés küszöbén érkező váratlan segély rendszerint fokozni szokta a könnyelmüséget azoknál ,a kiket a könnyelmüség következményei sodortak a kétségbeesésbe . Az ilyenek elkezdenek bizni egy föld feletti pártfogásban ,és meg vannak győződve arról ,hogy minél nagyobb a veszély ,mely őket környezi ,annál közelebb van a segitő kéz ,mely őket a veszélyből kirántja . És Adél grófné azt ,hogy Rózsay Félix az ő anyagi ügyeit rendezni vállalkozott ,eleve ugy fogta föl ,hogy már ezután neki anyagi ügyekkel foglalkozni egyáltalán nem kell . Ugy érezte magát ,mintha többé nem lenne semmi adóssága ,és élhet ujra ép oly pazarul ,ép oly gondtalanul ,mint akkor ,mikor még igazán nem volt semmi adóssága . Frigyes gróf ,mikor az nap meglátogatta Adélt ,hogy megtudja a Rózsayval történt találkozás eredményét ,rózsás kedélyben röpdösve találta őt ,mint egy kis madarat ,a kit kalitkából az első napsugaras tavaszi reggelen eresztenek ki . Az előszobában immár nem gyanus alakok ,hanem mindenféle szintü és nagyságu csomagokat hordó alázatos boltos-inasok álldogáltak ,-mialatt Adél grófné a pipere czikkek hullámaiban szinte fürdött ,és mindazt ,a mit a finom izlésü kereskedők szemle végett hozzá küldtek ,mindazt oly szépnek és legujabb divatunak találta ,hogy nem tudott választani ,és a felett tünődött ,hogy ne vásárolja -e meg mindannyit ? Frigyes gróf egészen elcsodálkozott e fordulat fölött ;de ismerve Adél könnyelmü és légben uszó természetét ,nem hitt e váratlan fordulat tartósságában ,s kiváncsian kérdé Adéltól ,hogy miben állapodott meg Rózsayval ? »Teljes bizalmat és általános fölhatalmazást kért tőlem ,hogy rendezze anyagi ügyeimet ,és én természetesen a legnagyobb készséggel megadtam neki . Ah !ez a Rózsay egy rendkivüli ember !engem egészen elbájolt ,elragadott ,lebilincselt . Csupa tapintat ,csupa finomság ,és tetőtől talpig comme il faut gentleman. « »S te arra is fölhatalmaztad őt teljes bizalommal ,hogy összes adósságaidat kifizesse. « Kérdé Frigyes sarcasticus mosolylyal . »Természetes ,erre is fölhatalmaztam !« »És tudod -e már ,hogy mid marad akkor ,ha Rózsay összes adósságaidat kifizeti ?« »Azt nem tudom ,de hidd el Frigyes ,erre én épen nem vagyok kiváncsi. « »Én pedig épen erre vagyok rendkivül kiváncsi édes Adél ,mert a magam részéről mindent inkább vagyok hajlandó elhinni ,mint azt ,hogy Rózsay Félix a te adósságodat a saját vagyonából fizesse ki. « »Azt nem is fogadnám el tőle !«jegyzé meg Adél ,s elpirult a Frigyes sarcasticus mosolyától . »Nos és akkor mire való ez a nagy boldogság ,mire e fejedelmi költekezés ? -Te megütődtél e kérdésem fölött ,melyet először hallasz tőlem ? Ne vedd rosz néven . Mig tudtam ,hogy a magadét költöd ,nem éreztem magamat fölhatalmazva arra ,hogy bármily alakban beleszóljak . De most ,bocsáss meg ,nem tudom kiéből költesz ?és nem titkolhatom el aggodalmamat ,ha arra gondolok ,hogy Rózsay teljesen hatalmába kerithet azzal a fölhatalmazással ,melyet neki adtál . Mert ,hogy ő valami czél nélkül nem közeledett hozzád ,ez előttem teljesen világos . Nem mondom ,hogy olyan czélja van ,mely absolute elutasitandó . De lehet ilyen is . Annyi bizonyos ,hogy ő tisztán látja a te kártyáidat ,te pedig nem láthatsz az övébe. « »Ki tudja ?«felelte Adél titokszerüleg ,és mosolyában a fölénynek érzete sugárzott . »Az más !«-jegyzé meg Frigyes komolyan »és meglehet ,hogy a dolgot Clarisse is éppen ugy fogja fölfogni ,mint te. « »Clarisse !«kérdé Adél megütődve . »Te azt hiszed ,hogy róla van szó ?« »Nem tartom lehetetlennek . Ma jutott eszembe ,hogy Rózsaynak van egy házasulandó fia ,és ismerve Rózsay nagyravágyását ,nem látok abban semmi absurdumot ,ha Rózsay ezuttal leányod kezére speculálna. « Adél előtt e gondolat már nem volt uj ,és ezuttal sem volt kellemetlen . Mert a milliók mámora ,melytől megittasult ,még most sem párolgott ki fejéből . De -nem ismervén Frigyes gondolkozását -nem mert Frigyes előtt őszinte lenni ,s erőltetett egykedvüséggel felelte :»ez egészen a jövő kérdése. « Majd azonban egy váratlan ötlete villant ,s mohón tette utána :»E kérdést ,bármily alakban merülne is föl ,semmiesetre sem intézném el bátyámnak ,a gőgös Táray grófnak megkérdezése nélkül. « »Bizonyos lehetsz benne ,hogy ő hajthatatlanul ellenezni fogja. « »Tudom !«szólt Adél és kárörvendőleg kaczagott fel . »Nem értelek. « »Majd meg fogsz érteni . Ah !ez az ötlet nekem milliókat ér . Meg vagyok mentve ! Most már bizonyos lehetsz benne te is ,hogy Rózsay nem lát az én kártyáimba ,és fogalma sincs arról ,hogy én nem egy ,hanem két atoutval játszom . Rózsay ellen ,ha kell ,kijátszom Tárayt ;és Táray ellen ,ha kell ,kijátszom Rózsayt . Még most sem érted ?« »Nem tettem föl benned ennyi leleményt . Ez igazán mulatságos kezd lenni . Táray előtt csak két választás áll . Vagy megmenteni téged ,vagy megérni azt ,hogy az ő kék vére ,mely Clarisse ereiben is kering ,összeolvad a Rózsay vérrel . Ha ha !-ez igazán mulatságos. « Adél is annak találta ,és kezeivel tapsolt . De ugyanakkor arczának mosolygó redői közt végig futott egy sötét vonás ,épen ugy mint a virágok közt egy kigyó . Frigyes ezt is megfigyelte ,s azt gondolta magában :»Ez az asszony már mindenre képes !« Mialatt Rózsay teljes bizalommal és fölhatalmazással rendezte (illetőleg :tanulmányozta )Adél grófné anyagi viszonyait ,azalatt ő Adél grófnénál mindennapos volt . Minden nap talált valami okot ,hogy a grófnét egyről-másról kikérdezze ,és mindannyiszor rávezette a beszélgetést Clarisse comtessere ,és az ő egyetlen fiára . És Adél grófné nem hogy kitért volna az e fajta beszélgetések elől ,de sőt maga bátoritotta arra Rózsayt . Ugyannyira ,hogy mire Rózsay teljesen tisztába jött azzal ,hogy Adél grófné megmentésére nem kevesebb ,mint két millió forint szükséges ,és pedig nem mint kölcsön ,hanem vagy mint örökség ,vagy mint ajándék :akkorára a legalaposabb reményeket kezdte táplálni az iránt ,hogy ő mig egyrészről két millióval megveszi Adél grófnénak összes birtokait ,melyek különben testvérek közt is megérnek két és fél milliót ,az alatt másrészről ráadásul megkapja fia részére Clarisse comtesse szép kezét is ,és ezáltal vérrokonságba lép az összes legmagasabb aristocratiával . És egy napon (talán éppen azon ,melyben a legutóbbi kölcsön vett 50 ezer forintnak utolsó ezrese is szárnyait bontogatta már ,)Rózsay Félix ,már csaknem elkényeztetve a grófné bizalmának gazdag nyilvánulásai által ,(Adél grófnénak ez volt már az egyetlen gazdagsága ,s ő még ebben is pazar volt. )azt a kegyet kérte ,hogy szenteljen a grófné egy rövid órát ,(pedig az ilyen óra a leghosszabb óra szokott lenni ,)anyagi ügyeinek meghallgatására . (Pedig biz azok a szó szoros értelmében hallatlan anyagi ügyek voltak már akkoron. ) Adél grófné kecsesen mosolygott ,s e mosolyban a feltétlen bizalom mellett elvegyült az unalom istenének hozandó áldozat kellemdus martyromsága is ,-és megszabta az órát anyagi ügyeinek meghallgatására . Másnap éjfélre határozta azt ,kaczagva jegyezvén meg ,hogy »ha már ügyeink anyagiak ,legyen legalább az órában meg a szellem. « -»Szellemóra anyagi ügyek meghallgatására !«tóditotta borzasztó elragadtatással Rózsay Félix ,mialatt (persze titokban )erősen meg volt győződve arról ,hogy a holnapi szellemóra alatt a kedves grófné nemcsak összes vagyonát ,hanem még szellemességét is el fogja vesziteni . És mikor másnap elérkezett a szellemóra ,s a grófné szalonjában bevégződtek a rendes látogatások ,megjelent Rózsay Félix ,s belépvén ,nem mulasztható el megjegyezni ;hogy »a nemzeti kaszinóból jöttem ,«(később csak »kaszinót «fog mondani ,mert ugyan minő más kaszinóba járna el Rózsai Félix ,ha csak a nemzetibe nem ?)mire Adél grófné ,oda sem gondolva ,egy gyöngéd »ah «-hal válaszolt ;aztán helyet foglaltak ,és Rózsay Félix nagy iratcsomók helyett csak egy vékony papirszeletet vont elő ,(minek oda ágyúgolyó ,a hol a sörét szem is éppen a sziv közepébe talál ?)s arról a vékony papirszeletről leolvasta mindazokat a százezreket ,melyek már nem léteztek többé s melyeket összeadva ,kijött két millió olyan adósság ,mely részint betáblázva ,részint váltón nyargalva ,már ezután nem élhet meg többé a levegőből ,hanem vagy készpénz kell neki ,vagy föld . Borzasztó szörnyállat az adósság ! Földet vagy házat eszik ,s halálizzadtságot iszik rá . De ha Rózsay Félix ,mikor igazi combinált hatásvadászattal kilyukasztotta ezt a végeredményt ,arra volt elkészülve ,hogy Adél grófné ,elvesztvén minden vagyonát ,el fogja veszteni szellemességét is ,és mint egy közönséges nyárspolgári nő fog Rózsay nyakába borulni ,mondván :»mentsen meg !-s kivánja életemet !«-akkor Rózsay Félix ,combinált hatásvadászatának pillanatában kellemetlenül csalódott ,mert Adél grófné ,mikor megtudta ,hogy tulajdonkép semmije sincs ,és hogy magának a grófné vagyonának rendezése (értsd eladása által ,)a legjobb esetben csak egy szerény tőkét lehetne megmenteni ,mikor megtudta ,hogy két millióra van szüksége ,hogy évenkint ezután is százezer forint jövedelme lehessen ,épp oly hideg előkelőséggel ,mintha csak nehány garasról lenne szó ,kérdé Rózsaytól :»Csak két millió forintra ?«-s ezután ,a kellemetlen érzelmek legcsekélyebb nyoma nélkül ,kérte Rózsayt ,hogy fejezzék be most a tárgyalást ,és halaszszák el a folytatást a következő hétre . »Akkorára ,azt hiszem ,meg lesz a két millió forint. « Tette utána Adél grófné oly hangon ,mintha a két millió forint már a zsebében lett volna . Rózsay csaknem megkövült a meglepetéstől . Ugy érezte ,mintha ő bukott volna meg ,nem Adél grófné . Ugy nézett Adélra ,mint a hogyan a vadász nézi a vadat ,melyet elhibázott ,s mely könnyü szökelésekkel tünik el előle . A szellem-óra végén ő lett tökéletes ostoba ficzkó . És Adél grófné mindezt jól látta és gyönyörködött benne . És Rózsay mikor savanyu arczczal »örvendezve «a fölött ,hogy a grófné ily bámulatos lélekerővel veszi anyagi ügyeinek végleges rendezését ,elbucsuzott a grófnétól ,a ruganyos batárban egészen lehangolva elmorogta hazáig tizszer is :»Az ő két milliója több ,mint az én 20 millióm. « De hátha nem kapja meg ? Ki is adná neki ? Nem adhatja senki ! Másnapra ,a szellemóra párbeszéde után ,már a délelőtti órákban bebocsáttatást kért Adél grófnénál Somkövy Albert ,ki szintén »uj nemes «volt ,de nem abból a fajtából ,melyből Rózsay Félix . Somkövy nagybirtokos volt . A földből szivta (a nélkül ,hogy a földet kiszivta volna )gazdagságát . De a gazdaság mellett magába szivta egyszersmind mindazt ,a mit a magyar föld azoknak szivébe csepegtet ,a kiknek kenyeret ád . Folyvást a nép közt élt ,és testében lelkében magyarrá lett . Sok jótékonyságáért ,melyet hiuság és külső zaj nélkül folyton teljesitett ,az alkotmányosság visszaállitásakor ,a nélkül ,hogy kérte volna ,magyar nemességet kapott ,s innen kezdve a közügyekért még többet áldozott . Arcza mindenki előtt első látásra rokonszenvet keltett . Boldogtalanság tükröződött azon ,és erős férfiasság . Nem tudott szinlelni . És oly óriási vagyonnal ,mint a mennyi neki volt ,nem is volt szüksége arra ,hogy bárkinek is hizelegjen . A kiket nem becsült ,azokkal ezt épp oly egyenesen éreztette ,mint a mily határtalanul gyöngéd és áldozatkész volt azok irányában ,a kikben jót és szépet fedezett föl . Kora 50 felé járt ,de az idők nyomát nem engedte kiütni rajta a falusi élet friss levegője . Egészen rustikus magyar volt ,s a ki látta ,nem hihette el ,hogy apai ágon valaha zsidó volt a törzs ,melyből ő kihajtott . Pedig az volt . S éppen az jellemzi ,mennyire szerették őt még a félmüvelt falusi gavallérok is ,hogy ezt még azok sem hitték el felőle ,pedig azok az ilyet örömest elhiszik ,hogy aztán botrányos gunyt üzzenek belőle . Mert Magyarországon ,ha valaki zsidóból igaz magyarrá akar lenni ,annak a vidéken még mindig több gunyt és lenézést kell kiállani ,mint kellene annak ,a ki magyarból akarna lenni zsidóvá . De Somkövy ki tudta kerülni ezt . Mert nem kereste soha senki barátságát s viszont sohasem mulasztá el barátságot tenni mindenkivel ,a ki ő hozzá közeledett . A tulajdon cselédei nagyobb kényelemben és luxussal éltek ,mint ő ;mert ő csak annyi kényelmet igényelt magának ,a mennyi a rendtől és a tisztaságtól elválaszthatlan . Senki ugy a magyar irodalmat ,művészetet ,gazdasági és iskolai ügyeket nem pártolta ,mint ő . De mire másra is költött volna ,mikor senkije sem volt ? -Egyedül állt . A nősülésről nem akart hallani sem . Ha társaság gyült össze nála ,csak addig volt tevékeny házigazda ,mig vendégei nélküle is el tudtak mulatni már . Ilyenkor félrevonult egy szögletbe s elmerengett . És ilyenkor sokszor olyan arczkifejezéssel nézett maga elé ,mint Cypriáni gróf ,mikor elveszett leányának keresése alatt már Lothárió lett belőle . Somkövy távoli rokonságban állott Rózsayval s fiának Oszkárnak ,ő volt a keresztapja . Ebben a fiuban volt Somkövynek minden öröme ,mert apjával sohasem rokonszenvezett . Oszkárt ,mig kis fiu volt ,Somkövy minden nyáron kivitte magához ,s ilyenkor nemcsak keresztapja ,de ugyszólván nevelője is volt ,Belecsepegtette Oszkárba nemes világnézetét és erős jellemét ,s e nevelés utóbb annyira meglátszott már Oszkáron ,hogy jobban vonzódott keresztapjához ,mint tulajdon édes apjához . Rózsay féltékeny lett ,s hogy Oszkárt kiragadja Somkövy hatása alól ,külföldre küldte iskolázni . De Oszkár itt is folyvást levelezett Somkövyvel ,és Somkövy minden hónapban meglátogatta őt . Ezt Rózsay nem tudta ,s nem is törődött vele . Ő tulajdon fiát csak ugy érezte magáénak ,mint millióit . Fia is aszerint volt becses előtte ,a mint vágyainak eszközéül tekinthette őt . Mióta Oszkár külföldön tanult ,azóta Somkövy nagyon ritkán találkozott össze Rózsayval . Most azonban ,mikor Rózsay Félix az Adél grófné anyagi ügyeinek rendezésére vállalkozott ,nem kerülhették ki egymást ,mert Somkövy ,ki Adél grófnénak szomszédja volt ,már hosszabb idő óta bérelte a grófné földbirtokát is ,s a mi teher e birtokon volt ,azt legnagyobb részben Somkövy adta a grófnénak kölcsön . Ugy ,hogy Somkövy már inkább tulajdonosa lett a grófné birtokainak ,mintsem bérlője volt . S most azért jött Adél grófnéhoz ,mivel a többi hitelező nem akart várni már ,és igy Somkövy kötelességének tartotta figyelmeztetni a grófnét ,hogy vagy szerezzen segélyforrásokat anyagi ügyeinek rendezésére ,vagy tekintse magát néhány hét mulva teljesen vagyontalannak . Adél grófné a legnagyobb elegantiával köszönte meg Somkövy figyelmeztetését ,és azonnal levelet irt bátyjának ,a büszke és dusgazdag gróf Táray Miklósnak ,a ki minden tekintetben mintaképe volt a valódi magyar mágnásnak ,s a ki évről évre jobban elhidegült nővérétől ,mert benne az aristocratikus léhaságot látta megtestesülve . Táray grófnak e folytonos hidegülését Adél grófné természetesen a »kedves sógorasszony «befolyására magyarázta ,és azt -nem tudván a hibát önmagában keresni ,-maga is hasonlóval viszonozta . Elannyira ,hogy gróf Táray a legnagyobb mértékben meg volt lepve ,mikor nővérétől udvarias levelet kapott ,s látogatásra kéretett fel . Ez nem történt már évek óta ,ámbár hogy valaha meg fog történni ,ezt Táray gróf -ismerve nővérének anyagi körülményeit ,-már jóval előre látta ,de mégse hitte ,hogy a catastrófa ily hirtelen következzék be . Rögtön Adélhoz sietett . Adél grófné teljesen el volt készülve szerepére . Meg volt győződve ,hogy a kelepcze ,melybe Tárayt becsalja ,sikerülni fog . Eleinte oly büszke méltósággal viselte magát ,mint a mily büszkének ismerte bátyját . Sőt a ravaszság müvészetével bátyjának e büszkeséget mindinkább fokozni törekedett . Hangsulyozta ,hogy Táraynak áldoznia kell a család érdekében . Mindezt azonban Táray gróf gunyos hidegséggel hallgatta ,s mikor Adél grófné megnevezte az összeget is ,melyet Rózsay informatiói nyomán ,Táray grófnak áldoznia kell a család érdekében ,erre gróf Táray kereken kijelentette ,hogy ő éppen ellenkező nézeten van -családi érdekeit illetőleg . Mert határozottan a család érdekei ellen cselekednék ,ha két millió forintot az ablakon hajitana ki . Adél grófné el volt készülve erre az ellenvetésre ,és nem jött zavarba . Finom közönynyel kezdett játszani egy szines boritékba zárt levéllel ,melyre azonban még nem volt fölirva a czim . Aztán éppen ugy ,mintha nem is a tárgyhoz tartoznék ,elkezdte Rózsay Félixet magasztalni . Kiemelte ,hogy mennyi hálával tartozik ő Rózsaynak ,kinek ,mint hallja ,házasulandó fia van ,s hogy mennyi erejébe került Adél grófnénak az ,hogy megtiltsa Rózsaynak többet tenni Adél grófné anyagi viszonyainak rendezésére ,mint a mennyit egy idegen embernek ily körülmények közt tennie szabad . Gróf Tárayra sértőleg és kellemetlenül hatott ez a hajánál előrántott magasztalás ,és fölállott ,hogy eltávozzék . Adél grófné kezdett kiesni szerepéből . Látta ,hogy egészen élére kell állitania a kérdést ,de bármennyire el volt is készülve erre ,érezte ,hogy megtenni nincs elég bátorsága . A mit előbb csak játszott ,most Tárayval szemben valósággal föllobbant Adél szivében :a büszkeség ;és érezte ,hogy ha ő a maga leányát a Rózsay fiához akarja nőül adni ,ezt csak Táray háta mögött teheti meg ,de vele szemtől szembe nem . Izgatott lett . E pillanatban maga is borzadt attól ,hogy Rózsayval rokonságba lépjen . És remegő hangon kérdezte Táraytól :»Hát nem akarsz rajtam segiteni ?« »Nem tudok segiteni . Esztelen pazar életmódod minden jó érzést fölháborit. « »Igy beszélsz ,mert nőd irigykedik reám !az a kigyó !« »Őt ne gyanitsd ;ő sajnál téged s nem irigyel. « »Oh !tudom ! Mivel képtelen versenyezni velem ,el akar tiporni ,hogy megalázva lásson . És e czélra tulajdon testvérbátyámat használja fel. « »Csalódok és kérlek ,hagyj fel rágalmaiddal ,mert velem szemben az a fogás egészen sikertelen. « Adél grófné mindinkább idegesebb lett . Szemei gyakran lecsukódtak ,s ajka vonaglott . Hangja tompa lett ,s néha csak suttogni tudott . »Mért nem segitesz hát rajtam ,mikor ez módodban áll ?« »Nem áll módomban. « »De Somkövy kijelentette ,hogy ha te kezességet vállalsz értem ,akkor ő hitelezőimet várakozásra birja. « »És te azalatt uj adósságokat halmoznál egymásra. « »Esküszöm ,nem !« »Ismerem esküidet !«-felelte elfojtott megvetéssel Táray gróf ,a ki sehogy sem akarta észrevenni azt a czim nélküli levélboritékot ,melylyel Adél grófné már oly feltünőleg játszott ,hogy csaknem fölszakitotta . -»Nem vagyok gyermek . Adósságaid tetemesen tulhaladják vagyonodat . Ha kezességet vállalnék érted ,magamat is örvénybe dönteném ,a nélkül ,hogy téged kiszabadithatnálak. « »Ah !és büszkeséged el tudná viselni ,hogy testvéred ősi javait dobra üssék ?nem égne el arczod a societás gunymosolyától és rosz élczeitől ?« »Ne hidd ,hogy a societás oly nagyon érdeklődjék irántad ,hogy a te pártodra álljon . Mindenki az én eljárásomat fogja helyeselni. « »És nincs benned testvéri szeretet ?« »Van ,noha nem érdemled . -Én már régen előre láttam azt ,a mi most bekövetkezett ,és sajóvölgyi birtokomat egészen a te számodra rendeztetém be . Ott békén és nyugodtan élhetsz leányoddal élted fogytáig. « Adél fölpattant ,mintha kigyó csipte volna meg ,és sötét gyülölettel kiáltá :»Kegyelem-kenyér ? -Ah !a te nyelveden nőd fulánkja sziszeg . És én megszerezzem e kigyónak ezt a diadalt ? -Nem !inkább meghalok !« És e szavak után lázas pihegéssel dobta magát persa kerevetére ,félig elfordult bátyjától ,és vad tekintettel nézte bájos reggeli czipőcskéjének csipkerózsáját . A czimtelen levélboritékkal nem játszott többet . Hisz a játéknak vége már !-most a legkomolyabb valóság következik . Táray gróf egy pillantásra sem méltatva lihegő nővérét ,lealázó gunymosolylyal jegyezte meg Adél grófné előbbi szavaira : »Meghalni te nem fogsz ;mert te életkedvelő vagy !« »Igazad van !« »Igy hát elfogadod ajánlatomat ?« »Hogy kitartott szolgája legyek a te nődnek ? -Soha !« Ez utóbbi szót Adél grófné valódi pathetikus gestussal ejtette ki ,s mi közben jobb kezét ,melyben a czim nélküli levél volt ,esküszerüleg emelte magasra ,most a levél ,melyet Táray mindeddig nem akart észrevenni ,végre Táraynak is szemébe tünt . Ránézett ,s azonnal levette róla tekintetét . Nem akart kiváncsi lenni ,s igy folytatta : »Gondold meg kérlek ,és ne vak szenvedélyed perczében határozz . Gondold meg ,hogy nemcsak a te jövőd van szóban ,hanem a leányodé is ,a kit rólad itél meg a világ ,s kihez ,mig őrült és könnyelmü fényüzésedet látják ,jóravaló férfi nem közelithet. « »Hanem a sajóvölgyi remeteségben tódulni fog ugy -e ?ha ha ha !«kaczagott Adél ,s e kaczaj oly idegenszerü volt ajkán ,hogy Táray gróf megdöbbent tőle . »Te nemcsak szerető testvér vagy Miklós (folytatta ,az előbbi kaczaj hangján Adél ,)hanem gondos nagybátya is . Nőd talán leányomat is vágytársának nézi ?« Táray haragra lobbant ,s parancsoló hangon kiáltott félőrült nővérére :»Adél !«-majd erőt vett felindulásán ,s igy folytatta :»Hogyan bizhassam józan belátásodban ,mikor e komoly pillanatban sem tudsz uralkodni szenvedélyeden. « Adél visszaesett a sötét gyülölet mogorvaságába ,s aztán ,mintha egy kétségbeesett határozattal elvetette volna a koczkát ,lángoló arczczal ugrott föl ,és iróasztalához sietett . Utközben e szavakat intézte Tárayboz :»Te azt hiszed ,hogy nekem csak eladni való birtokaim vannak ? -Hát ne feledd ,hogy nekem eladó leányom is van. « És ezzel lázasan irt az üres levélboritékra egy nevet ,aztán csöngetett . Mielőtt az inas belépett volna ,Táray szorongva kérdé :»Adél ,mit akarsz tenni ?« »Meg akarom mutatni ,hogy nem szorulok feleséged kegydijára . Végeztünk . Adieu !« »Figyelmeztetlek ,hogy az illusió édes ,de a csalódás keserü !« »Annál kevésbé fogom bánni ,ha csalódni fogsz bennem. « Eközben belépett az inas és Adél grófné átnyujtotta neki a levelet : »Vidd sietve Rózsay Félix ő nagyságához. « Az inas eltünt s gróf Táraynak arczába szökött a vér . Sejtette ,hogy itt kelepcze készül számára ,de nem akarta elárulni ,hogy e gondolat genirozza őt . Erőltette a lenéző gúnyt s igy szólt : »Ah !tehát ez az utolsó menedék ? Ezért áradtak előbb ajkadról a hizelgő magasztalások ? -No lám lám ! -Egy született Táray grófné mily intim viszonyban állhat egy bőrkereskedő fiával . De hidd el ,hogy az ilyen zsidóból szakadt uj nemes sohasem vetkezi le régi természetét ,és nem nyitja meg neked pénzes zsákját ,akárhogy nagyságolod is. « Adél remegett a haragtól és a sértett hiuságtól s nem tudott mást válaszolni ,csak ezt :»Kérlek ,hagyj magamra !« Táray kevélyen meghajtotta magát s e szavakat mondva :»a mint akarod. «-eltávozott . A mint Táray eltávozott ,Adél halál sápadtan járt fel s alá salonjában s izgatottságában fenhangon gondolkozott . »Ah !hol van hát a büszkeség ,rangérzet ,rokoni szeretet ? Mindez üres szó ! Bátyám előtt csupán a pénzkérdés a nyomatékos . Legyen tehát én előttem is az . Ah !drága sógorasszony ,keresztül huzom számitásaidat ! Ékszereid ezután sem fogják tulragyogni az enyéimet ;estélyeid ezután sem fognak árnyat vetni az enyéimre ,-s a divat egén ezután is csak holdvilág leszel én mellettem ! Igen ,igen !nem válok matrónává a te kedvedért . A sors mentésre nyujtja kezét ,miért ne ragadnám meg ? -Most már ,ha szabadon lehetne választanom bátyám segélye és Rózsay kinálkozó barátsága közt ,habozás nélkül ez utóbbit választanám . Mit nekem a societás ! -És különben is a societás rendszerint megbocsátja ha megsértjük elveit ,de ugyanakkor hódolunk szokásainak . A születési aristocratia pedig már mindenütt ajtót nyit a pénzaristocratiának . Sőt gyakran megesik ,hogy a született aristocratát a pénzaristocrata dobja ki az ajtón !« Igy lázongott Adél grófné és büszkesége ,mely előbb képtelenné tette őt arra ,hogy Táray előtt nyiltan leleplezze tervét Rózsayval ,most kéjelgett abban ,hogy maga esik a kelepczébe ,melyet Táraynak készitett elő . Az izgatottság annyira elgyöngitette idegeit ,hogy mikor leánya Clarisse belépett hozzá ,s megijedve anyjának dult arczától ,zavartan kérdé :»Mama ,háborgatlak ?« -Adél grófné könyekre fakadva ölelte át leányát ,s görcsösen szoritotta őt magához . Aztán csókolta ,nézte ,ölelte ,és könyei mindig hevesebben folytak . Clarisse sohasem látta még igy a mamát ,s egészen átengedte magát anyja szeszélyének . Végre Adél igy kiáltott : »Nem !neked nem szabad szükséget érezned !«-s ezzel ujra hevesen megcsókolva Clarisset ,kiküldte őt . Clarisse ,mintegy báb ,a ki semmi egyébre nem való ,csak arra ,hogy öltöztessék és vetkeztessék ,engedelmesen eltávozott . Adél pedig azonnal Frigyest hivatta magához . »Nos ?-kérdé Frigyes ,a mint Adélnál megjelent ,-Táray megpuhult e ?« »Elküldtem a levelet Rózsaynak ,«-felelt Adél komor határozottsággal . »És Táray mindent tud ?« »Nem tud . Czélzataimat vagy nem értette meg ,vagy nem akarta érteni . Aztán durván elutasitott . Egyebet nem tehettem. « »De talán nem látja át tisztán a blamaget ,mely családját fenyegeti ?« »Én nem tartom többé blamagenak. « Frigyes kellemetlen arczot vágott ,s kedvetlenül jegyezte meg : »Bizonyosan roszul játsztad szerepedet s idő előtt vetetted el a koczkát . -Lásd ,ha finoman tanácsot kértél volna Táraytól ,hogy helyesli -e azt ,hogy Clarisset Rózsay Oszkárhoz nőül add ,ő mindenre kész lett volna ,csakhogy ez ne történjék meg. « »Belátom ,hogy igy kellett volna tennem s igy is akartam tenni ;de a mint megjelent előttem lesujtó büszkeségével ,nem voltam képes a szinlelésre . Most már késő . Annyira megsértettük egymást ,hogy most már csak a harczot lehet folytatnunk ,-a kibékülés lehetetlen. « Frigyes sem szavakat nem talált ,sem helyét nem találta . Járt kelt ,s nem tudott beszélni . E kinos hallgatás több perczig tartott . »Hátha én fölkeresném Miklóst ?még talán van idő rá ?« »Nem akarom !«-kiáltá Adél szenvedélyesen . »A levél azóta már a Rózsay kezében van. « »S mi van a levélben ?« »Engedély arra ,hogy megkérhesse leányom kezét fia számára. « »És Clarisse ?« »Őt bizd rám ,Clarisse engedelmeskedni fog. « És mielőtt Rózsay Félix ,a ki az éjféli tárgyalás után legkevésbé sem remélhette azt a levelet ,melyet másnapra rá Adél grófnétól kapott ,tehát mielőtt Rózsay Félix boldogságtól és hiuságának mámorától elbódultan ,a grófnéhoz sietett volna ,hogy lábaihoz borulva köszönje meg neki azt a kegyet ,mely Rózsayt egyszerre emeli legmerészebb ábrándjainak édenébe ;azalatt Adél grófné ,mindjárt a Frigyessel való párbeszéd után Clarissehez sietett ,hogy megtanitsa őt az engedelmességre ,és hogy fogékonynyá tegye szivét ama nagy szerencsére ,melyet Clarisse számára Adél grófné anyai gondoskodása kitervelt . Adél grófné ,ki tünődő arczczal találta leányát ,s éppen abban a pillanatban ,melyben Clarisse ujból anyjához készült ,hogy valamit ,a mi szivét nyomta ,kiöntsön előtte ,-minden bevezetés nélkül Clarisse nyakába borult ,s a legédesebb fuvolahangon ,igy kezdte el engedelmességre oktató udvarlását : »Jer csak ,jer közelebb ,te gyönyörü kis angyal ! Miben töröd a fejed ,hogy a szemeid igy röpködnek s mosolyod szinte ragyog ? Ugy -e ,az én arczszinem ma kissé meg van támadva s nem oly üde ,mint rendesen ? Ah !ha egyszer neked is az emberek szivtelenségére kellene szorulnod ,s arczod havát s vonásaid festői rendjét durva kezekkel illetné az élet ! -Ah !ha reggeli öltönyöd valaha nem lehetne ilyen igéző ,s ha valaki meglátogatna ,azt hihetné ,hogy szobaleány vagy !« Clarisse mosolyogva felelte :»Isten mentsen ! Inkább meghalnék !« Adél grófné ,mintha épen e választ várta volna ,mohón kapott rajta s igy szólt : »Oh az iszonyu volna ! Kedves angyalom ,ugy -e ,hogy ennek nem szabad megtörténni ?« »De egyetlen jó mama ,hogy jutnak eszedbe ily kellemetlen gondolatok ? Jer ,ülj le ide ,én majd elüzöm azokat . Tudod -e mi ujság ? Viktor meg akarja kérni kezemet tőled !« Adél ,mintha villám sujtotta volna ,elsápadt s ijedve kérdé :»Viktor ?és szólt neked erről ?« Clarisse erre hamisan mosolygott s a kerti szalon felé mutatva ,suttogá :»Ő itt van !« Adél szorongva kérdé :»S te reményt nyujtottál neki ?« Clarisse lesütötte szemeit . »Ő már rég tudja ,hogy nem vagyok iránta közönyös. « »Azt teheted ;szeretni tisztán és nemesen nem bün . De neje nem lehetsz !« Most Clarisse ijedt meg s igy kiáltott :»De anyám !« Adél hevesen folytatta :»Tudod -e ,hogy Viktornak semmije sincs ? Egész évi jövedelméből alig telnék ki piperekiadásaink egy huszadrésze ! Hisz ő szegény !« Clarisse elbámult s gépiesen kérdé : »Szegény ?« »Nagyon szegény ! Ha neje lennél ,nem hozathatnád ruháidat Párizsból ;nem tölthetnéd fürdőkön a nyarat ;nem tarthatnál estélyeket a téli saisonban ;nem lenne páholyod ,fogatod ,-s nem lennél többé soha bálkirálynő !« »De anyácskám !« »Magadnak kellene öltöznöd ,-falun egy ócska kastélyban átunatkozni legszebb éveidet ,-össze kellene vegyülnöd a béresnékkel ,-arczod gyönyörü szinét leégetné a nap ;-kezeid eldurvulnának ,s ha valaki látna régi ismerőseid közöl ,nem ismerne rád ,vagy igy szólana magában :jaj beh közönséges asszony !« Clarisse eltakará arczát a rémülettől ,s igy kiáltott fel : »Oh !ne szólj !«-majd vigaszt keresve kérdé :»de hát nem vagyunk mi elég gazdagok ?« Adél némán magához ölelte leányát . »Voltunk !-semmink sincs többé ! -« Clarisse fölsikoltott ,aztán pedig keservesen sirt . Adél grófné siró hangon igy esengett : »Ne sirj aranyom ,gyémántom ! Mi ujra gazdagok leszünk ,gazdagabbak mint eddig ! -« »Igazán ?« »Férjhez fogsz menni ,és nem fog hiányzani semmid. « Ez Clarissenek egészen visszaadta vig kedélyét ,s pajzánul kérdé : »És Viktor ?« Adél jelentőségteljesen válaszolta :»Ő sem fog hiányzani !-akarom mondani nem fogod érezni hiányát. « »S ki lesz a férj ?« Erre a kérdésre Adél grófné nem tudott egyszerre megfelelni . Több perczig habozott ,aztán Clarisse fülébe sugta ,ugy ,hogy mialatt kiejtette a nevet ,Clarisse nem láthatta Adél arczát : »Rózsay Oszkár. « Clarisse meglepetve kérdé :»Ki az ?« Adél erre csak azt tudta válaszolni :»Apjának husz milliója van !« »De rangja ?«kérdé Clarisse türelmetlenül . Adél szinlett bánatossággal suttogá : »Nem akarsz neje lenni ?« Clarisse ránézett anyjára ,s felsóhajtott :»Parancsolod ,hogy az legyek ?« Adél csaknem térdre borult Clarisse előtt s igy suttogta :»Kérlek !« Clarisse felelet nélkül Adél keblére borult ,mire Adél nagy lelkesedéssel kiáltá :»Jó gyermek ,okos gyermek ,valódi angyal !« Clarisse néhány pillanatig élvezte az anyai ellágyulás hálás szeretetét ,aztán érezve fölényét anyja fölött ,pajkosan emelte föl fejét s mosolyogva kérdé : »De mit fog mondani Viktor ?« Adél tréfás megütközéssel nevetett föl :»Ej !hát már ennyire vagytok ?« Clarisse igaz hangon felelte :»Ő szeret ,s nekem fájna ,ha őt meg kellene szomoritanom. « De látszott arczán ,hogy e szavakat ,melyek szivéből jöttek ,lelke fölfogni nem képes ,és hogy ámbár igaz érzelmei is vannak ,mégis csak egy akarat nélküli báb ő az anyja kezében . Adél grófné a nagyvilági hölgy szellemességével tekintett leányára ,s aztán a legelegánsabb frivolitással mondá : »Bizd rám !-nem soká fog szomorkodni érte !« Ezután kezét nyujtá Clarissenek ,s -bár Clarisse nem értett Adél czélzásából semmit ,mégis ugy váltak el ,mintha teljesen megértették volna egymást . Clarisse ,egész vidáman ,mintha minden a legszebb rendben volna ,Viktorhoz sietett ,a ki a kerti salonban már ideges türelmetlenséggel várta : »Nos ?«kérdé Viktor izgatott arczczal ,s megfogta Clarisse kezét . Clarisse bájos ravaszsággal intett ,s igy szólott :»Beszéltem a mamával !« »Beleegyezett ?« »Nem tiltotta el ,hogy magát tisztán és nemesen szeressem. « »Nőmmé lesz ?« »Nem . Rózsay Oszkár neje leszek. « Viktor visszatántorodott : »Az lehetetlen !« »A mama mondta «szólt Clarisse ,s felsóhajtott . »S mivel indokolja ?« »Azzal ,hogy az apjának husz milliója van. « Viktor keserüen felkaczagott . »Ah !értem ! -És magának egy szava sincs ez ellen ?« »Én akkor is csak magát fogom szeretni !« »Lehet -e szerelem házasság nélkül ,s házasság szerelem nélkül ?« Clarisse elpirult s halk hangon suttogá :»Anyámért tettem !« »Ő feláldoz téged nagyravágyásának ,s fényüző szenvedélyeinek. « Kiáltá Viktor szenvedélyesen . »És ha én szerelmemnek áldoznám föl őt ,lehetnék -e boldog ?« »S igy boldog lesz ?« Clarisse hosszasan Viktorra nézett :»Ha maga szeretni fog !« Viktor elérzékenyült ,s csak annyit mondhatott :»Lehet -e téged nem szeretni ? -De férjed ?« »Nem ismerem. « »És ha megismered ,-megszereted ,-vagy ha félteni fog téged ?« »Ne gyötörjön !« »Ah !hát én nem gyötrődöm -e ?« »Nem bizik a mamában ?« »Önmagamban nem bizom !« »S ha én bizom te benned ?« Ezzel megcsókolta kezét és térdre borult előtte :»Ah ! Clarisse !« Éppen mikor Viktor ,bánatos szerelemtől elérzékenyülve térdelt Clarisse előtt ,éppen akkor lépett be a kerti szalonba Somkövy Albert ,a ki Adél grófnét kereste ,s a mint meglátta a bizalmas jelenetet ,vissza akart huzódni ,s habár nem volt helyén ,nem ugyan egészen hangosan ,de azért elég érthetően ,e szót ejté ki :»bocsánat. « Viktor e meglepetésre villámgyorsan ugrott föl térdéről ,s lángvörössé pirult . De Clarisse (bár az ő szive is erősen megdobbant )nem vesztette el külső nyugodtságát ,és tréfásan szólitotta vissza Somkövyt :»Jöhet kérem ! Műkedvelő előadásra készülünk. « Somkövy belépett ,s hogy az előbbi meglepetés feszélyéből minél kevesebbet áruljon el ,ő is a tréfás hanghoz fordult ,s kérdé :»Az első felvonás ?« »Nem !ez csak az előjáték «felelte Clarisse ,miközben Viktor és Albert némán üdvözölték egymást . »Szólhatok a grófnéval ?«kérdé Somkövy ,hogy más tárgyra vigye a beszédet . »Azonnal . De ő előbb bátyámmal ,Frigyes gróffal végez ,ki épp most van nála . Addig foglaljon helyet nálunk . Ismeri Rózsay Oszkárt ?« Somkövy arcza kiderült e kérdésre ,s habár nem értette a kérdés czélját ,egész lelkesedéssel válaszolta : »Ah !derék ,szép és okos ifju ! (Viktor idegesen nézett Somkövyre. ) Nekem keresztfiam ,s anyjáról rokonom is . Jelenleg külföldön időz ,de legközelebb hazatér . Alig várom ,hogy láthassam . Nem hiszem ,hogy kortársai közt volna egy is ,a ki tudományos képzettségben mérkőzhetnék vele . Aztán milyen jellem ! -Csupa önzetlenség ,és szeretet . -Magas ideáloknak él ,s csak könyvei közt boldog. « Erre a Viktor arcza derült ki ,s gunyosan jegyezte meg : »Ez igazán dicső tulajdonság ! -Bár csak el ne változtatná az élet. « »Elég gazdag arra ,hogy ugy éljen ,a mint akar . -De mért érdekli kegyedet Rózsay Oszkár ,Clarisse grófnő ?« »Ah !az még titok !« »Talán fel akarják szólitani ,hogy részt vegyen egy mükedvelői előadásban ?« »Eltalálta «szólt kaczagva Clarisse s Viktorra nézett . E perczben lépett be izgatott arczczal Frigyes gróf s egyenesen Somkövyhez sietett . »Isten hozta Somkövy ur ! A grófné várja önt . Clarisse siess átöltözni ,nem sokára fontos látogatók jönnek. « »Ugy én ő méltóságához ,a grófnőhöz sietek. «szólt Somkövy ,azután köszönt és eltünt . Clarisse ,mielőtt öltözni ment volna ,Frigyeshez fordult s kérdé : »De mi látunk még ma titeket ?« Frigyes kelletlen hangon felelt :»Anyád ebédre hitt meg. « »De az én étvágyamat elrontotta hozzá ,«sóhajtott Viktor . »Ugy nem is bucsuzom ! Viktor ne legyen szomoru az ebédnél ,mert az rosszul fog esni a -mamának !«csevegett Clarisse és egy kecses mozdulattal bucsut intve ,kilebegett a salonból . Viktor ábrándosan nézett utána ,s mikor Clarisset már nem látta ,igy fakadt ki :»Ah !a mamák ,a mamák ! Mért nem születnek a leányok mamák nélkül. « Frigyes Viktorra tekintett ,s igy szólt :»Arczodról azt olvasom le ,hogy mindent tudsz. « »Le vagyok forrázva. « »A forró vizből reám is hull egy csomó . Belátom ,hogy Adél nem tehet máskép ,de nekem a dolog mégse tetszik. « »Hát még nekem !« »Neked könnyü a helyzeted ,te nem jössz az uj emberekkel semmiféle rokonságba. « »Szivesen lennék én a vén Rózsaynak a nagyapja ,ha Clarisse nőm lehetne. « »Látom ,hogy minden szerelmes sült bolond . Ha Clarisse nőd lenne ,három év alatt megunnád ;igy pedig szeretni fogod 10 esztendeig is . És boldog ember vagy !« »Csalódol bennem ! Ha Clarisse oly mélyen szeretne engem ,mint őt szeretem én ,-akkor nem haboznám ,szegénységem daczára ,ha kell anyja ellenére ,ha kell erőszakosan ,nőül venni őt . Mert arra ,hogy őt szerelemmel boldogitsam ,elég gazdag vagyok . De látom ,hogy Clarisse annyira átörökölte anyjának fényüzését ,hogy fényüzés nélkül még a szerelmet sem képzelheti el . De ez nem az ő hibája. « »Ejh !törődöm is én a te szerelmi theoriáddal !-csak a rokonság ne állna előttem ;kedvem volna kiköltözni Szibériába «kiáltá Frigyes ingerülten . »Hát mért nem akadályozod meg ?mért nem beszéled le róla Adélt ? Neked hatalmad volna rá. « »Ugyan mivel ? Megvannak -e millióim ?« »Pénz !mindig csak pénz !« »Légy hát ur ,szabad ,független ,pénz nélkül . Mi becsüljük legkevesebbre a pénzt ,s mi nélkülözhetjük legkevésbé . Adél helyesen cselekszik ,-s meglásd ,a societásban senki se lesz ,a ki tettét titokban ne helyeselné ,rokonait kivéve . -Fogadom ,hogy Tárayt ,ezt a gőgös aristocratát a guta üti meg . De ugy kell neki. « »Egy börzianer ,egy kikeresztelkedett zsidó !«dühöngött Viktor . »Ördög és pokol ,«-kiáltá Frigyes . »Ne emlegesd ezt ,hisz te voltál legjobban rajta ,hogy beválasszák a kaszinóba. « »Tudtam is én ,hogy ez lesz belőle . A gazember pénzével és szivességeivel engem is lefőzött. « »No szép mulatság lesz ,annyit mondhatok. « »De mi vagyunk az okai !«-kesergett Viktor . »Miért acceptáltuk őket szalonjainkban ,sportjainkon és a kaszinóban !« E perczben csöngetés hangzott . »Ez bizonyosan Rózsay lesz . Adél ránk hagyta ,hogy fogadjuk szivesen ,mig ő Somkövyvel végez ,-s aztán tartsuk szóval ,mig felöltözik . De én szivesebben szökném Szibériába. « »Én csak a fiára vagyok kiváncsi ,«szólt Viktor ,s messze ment az ajtótól ,hol Rózsaynak bejönnie kellett . Nem sokára léptek zaja támadt ;az inasok a szárnyas ajtókat kitárták ,s a szalonba Rózsay ömlött be . Éppen ugy jött ,mint mikor egy szegény ördög főnyereményt csinál ,s azt megy hirül adni örömtől félőrülten . Két született gentleman sohasem volt még kinosabb situatióban ,mint Frigyes és Viktor ,a belépő Rózsaival szemben . Mindketten szerették volna őt kidobni az ajtón ,s mindkettőnek türnie kellett ,hogy Rózsay a legnagyobb meghittséggel ,esetleg az ő keblükre boruljon . E kényszerhelyzetben mindketten érezték ,hogy nem segithet rajtuk egyéb ,mint az isteni humor ,mely gyakran megtanit kaczagni ott is ,a hol az emberek hitványsága és gyarlósága miatt ,csaknem megreped a sziv . Frigyes grófot ,mint leendő rokont illette az első üdvözlő szó ,s Frigyes ,hogy e kötelességnek eleget tegyen ,bevárta ,mig Rózsay egészen a nyaka körüljárt már ,rokoni ölelgetésre fenyegetődző karjaival ,aztán egy gyors és ügyes mozdulattal megragadta Rózsay jobb kezét ,s megrázta kegyetlenül ,mondván :»Oh !jó napot kedves barátom ! -Fogadja legforróbb gratulatiómat . Gratulálok !« Viktor sietve tette hozzá ,anélkül azonban ,hogy Rózsayt közeledni engedte volna magához :»gratulálok !szivemből gratulálok !« Rózsay Félix azonban annyira magánkivül volt a boldogság mámorától ,hogy akárhogy rázták ,akárhogy huzódoztak előle ,ő se nem látott ,se nem hallott ,csak nyomult előre ,ölelésre kitárt karjaival ,mert neki okvetlenül meg kellett ölelnie valakit ,a ki gróf vagy báró . A két gentleman rövid idő mulva kénytelen volt belátni ,hogy nekik az első rokoni ölelést kikerülniük teljes lehetetlen . Olyan volt ez előttük ,mint egy vivisectió ,melyben lepányváznak egy szegény élőlényt ,kiveszik a szivét vagy az agyvelejét ,és aztán tanulmányozzák ,tud -e nélküle élni ? Inkább egy akó vért vesztettek volna ,mintsem ilyen öleléssel váljanak a vérkeverés symbolumaivá . De meg kellett történnie . Elköltötték a pénzét ,fölemelték a kaszinóig ,most türni kell ,ha ősi batyuját ,melyben ma már husz millió van ,egy grófi családfa ágaira akasztja fel ,»Jer hát zsidó !«-gondolta magában a végső resignatió elszántságával Frigyes gróf ,és megállt szilárdul Rózsay előtt ,mint Cambronne a Waterlooi sikon . Rózsay pedig ,mint egy buta hustömeg ,minden férfiasság ,minden elegantia nélkül ,kihevülve ,elérzékenyedve egyenesen a Frigyes nyakába esett ,és kis hija ,hogy ugy nem lógott rajta ,mint egy akasztott ember . Több percz elmult ,mig szóhoz tudott jutni . De mikor képes lett kimondani az első szót ,folyvást kerepelt . Lehetetlenség volt el nem hinni neki ,hogy szerencséjét borzasztó megtiszteltetésnek tekinti . Adél grófné kibontott levelét minden szónál csókokkal boritotta el . És elmondta vagy tizszer egymásután :»Ah !önök tehát már tudják ? Köszönöm ! Köszönöm !« Aztán Frigyestől Viktorhoz szaladt ,Viktort is átölelte ,s neki is elmondta vagy tizszer :»Köszönöm ! Köszönöm !« Aztán égre emelt szemekkel fölfohászkodott :»Ah !tulboldog vagyok !minden vágyam beteljesült. « Majd ujra a levelet kezdte csókolgatni ,(éppen mintha ő lenne a szerelmes ,s ő akarna megházasodni ,)s igy kiáltozott : »Az ő levele !-a grófné levele !-az ő kezeirása . Egy óra előtt kaptam . Ebben irja ő «-itt hangja elakadt . De nemsokára kitört belőle a féktelen öröm ,és a lánczaitól megszabadult gőg . Érezve uj helyzetét ,nem tudta elviselni többé gróf és báróval szemben a régi hangot . »Önök már tudják «-nyögdelte ,s egy kérdőjellé alakult át . »Önök ? De hát nem leszünk -e mi rokonok ?illik -e hozzánk e rideg hangzásu megszólitás ? Ne mondjuk -e inkább ,hogy te tudod ,ti tudjátok ?« »Hogyne ?természetes !«kiáltá Frigyes ,és ez a kiáltás az akasztófa humor netovábbja volt . Viktor kaczagva jegyezte meg :»Magától értetődik. « »Ah !kedves rokonim !barátim !nyögdelte az elbirhatatlan kéjnek panaszos hangján Rózsay ,-s aztán nyomban ,mint egy nagy szélcsendből hirtelen kerekedő orkán ,kitört belőle a leplezetlen dicsekvés . Mintha már nem grófok és bárók közt lett volna ,hanem a magához hasonlók előtt mondaná ,egyszerre olyan hangba csapott :»Ti tudjátok tehát ? Fiam Oszkár nőül veszi Clarisset ,ezt a bájos angyali teremtést . Én már elhatároztam ,hogy mezőhegyi uradalmamban lesz a jegyváltás ,hova már legközelebb elutazunk . Ezt az uradalmat jegyajándékul rögtön az én leendő drága menyem nevére iratom . Nemde ,ti is eljöttök ?de hogyan is hiányozhatnátok ?« »Oh !bizonyára ott leszünk !«erősité Frigyes és el volt tökélve ,hogy tovább ki nem állja . Viktor szorongva kérdé Rózsaytól :»De kérlek ,hol van a fiad ?« »A fiam ? Éppen ma érkezett haza külföldről . Ő és a levél egyszerre érkeztek . Fiamat és e drága levelet egyszerre csókoltam meg . Ő azonnal itt lesz . De én nem győztem várni ,mig átöltözik . Szivem ide huzott . Itt akartam lenni minél előbb ,hogy szivemet kiöntsem a grófné előtt . És mily szerencse ,mily boldogság ,hogy először is titeket talállak itt ,kedves ,drága ,egyetlen barátim !« És ujra ölelgetni kezdte őket . Frigyes intett Viktornak ,s Viktor rögtön megértette . »Bocsáss meg !-mondá -de mi ránk várnak már a kaszinóban ,ugy -e Frigyes ?« »Valóban !-már késtünk is egy félórát ! -Isten veled tehát kedves barátom !«hangsulyozta Frigyes ,és rohant kifelé . Rózsay utána kiáltott : »A viszontlátásig . Ajánlom baráti hajlamaitokba a fiamat is !« Frigyes és Viktor mentek ,mintha kilőtték volna őket . Ha az inasok kezükbe nem adják a kalapot ,akkor talán kalap nélkül rohantak volna el . Eltávozásuk után Rózsay egyedül maradt ,s a magányban ő is föleszmélt az elérzékenyedés deliriumából . De nyomban beleesett a kielégitett hiuságnak a deliriummal szintén határos élvezetébe . A nagy fali tükrök elé állva ,gyönyörködött önmagában ,s igy monologizált : »Mily légkör ez !-csupa finomság ,csupa esprit ! -Ah !állandón e légkörben lakni !aristokratának lenni ! -Ah ! -Rózsay Félix ,te aristokrata vagy ! Grófok ,bárók ,herczegek barátaid . Ha a tegnapi Rózsay Félix jönne elém ,ma rá sem néznék . Ah ! Oszkár !ilyen apát te nem érdemelsz !« Épen e perczben jött ki a grófnőtől Somkövy Albert ,s a mint Rózsayt meglátta ,megvetőleg nézte . Ha ajka nem is mondta hangosan ,de arczáról le lehetett olvasni e gondolatot :»Te vén bolond !« Rózsay ,a mint észrevette Somkövyt ,magas leereszkedéssel kiáltott fel :»Kit látok ?« Somkövy rosz kedvvel szólt :»Üdvözöllek . Megérkezett már fiad ?« Rózsay e perczben nem akart hallani mást ,csak a saját ünnepeltetését ,s kihivó hangon kérdé :»Tudod már a nagy ujságot ?« Somkövy fanyar kelletlenséggel válaszolta :»Hallottam. « »Magától a grófnétól ?«hadarta Rózsay . »Tőle. « »És te nem is gratulálsz ?nem bámulsz ?nem irigyelsz ?« Somkövy türelmét vesztve kiáltott föl :»Sőt ellenkezőleg !« »Ah !te érzéketlen ember !akkor nem is vesztegetem az időmet ,hanem itt hagylak ,s futok a grófnőhöz ,kedves rokonomhoz. « »A grófné öltözik ,s most nem fogadhat. « »Öltözik ?diszben akar fogadni ? Lásd ,mily ügyelem ,mily bájos előzékenység ez !« Most Somkövy oly hangon ,mint a hogyan a holdkórost szokták fölriasztani mielőtt a falra másznék ,kiáltott Rózsayra :»Te szerencsétlen ember ,hát nem látsz az orrodnál tovább ?« Rózsay tiltakozó mozdulatot tett :»Albert !« De ez Somkövyt nem hozta zavarba ,mert neki Rózsay éppen nem imponált ,s az előbbi hangon folytatta tovább :»Éppen most intéztem el a grófné pénzügyeit . A grófnénak holnaptól kezdve semmije sincs. « »Nem marad -e grófné holnap is ,holnap után is ?« »Nem ismered pazar ,fényüző természetét ?« »Ismerem a magam gazdagságát. « »Az nem szilárd . Te a szerencsében bizakodva ,vakmerően vállalkozol . Hallom ,hogy egy erdő-üzletbe milliókig kötelezted magadat ;egy vasut részvényeit összevásároltad ,mely bukás szélén áll ,ha adósságait ki nem fizeti a kormány . A bécsi pénzvilág föl van dühödve ellened ,hogy a magad érdeke szerint mesterségesen nyomod és emeled az árfolyamot . Vigyázz ! Egy percz alatt lesujthat a balsors százkezü hatalma !« »Nevetem aggodalmaidat . A hol ész és pénz egyesül ,ott nem dönt a szerencse !« »S nem ismered fiad egyéniségét ?az ő jelleme soha sem fog beleegyezni e szégyenletes vásárba. « »Megtiltom ,hogy fiamat ellenem izgasd. « »Eszemben sincs ! De jobban ismerem őt ,mint te . És az előbb ,mikor ide jöttem ,egy szerelmi jelenetén kaptam fiad leendő nejét és báró Tenkeyt. « Rózsay nagy szemeket vágott a fölfedezésre ,de csakhamar egy valódi börziáner cynismusával kaczagott fel :»Én nem láttam !és bizonyos vagyok benne ,hogy a fiam sem fogja látni . És ezzel el van végezve . Azért vagyunk aristocraták ,hogy ne a canaille szokásai szerint éljünk . Punctum. « Somkövy mély erkölcsi undorral nézte végig Rózsayt ,és érezte ,hogy ez emberrel szemben neki fegyvere nincs . Jól ismerte Rózsay szivós makacsságát mindenben a mi hiuságát érintette ,s fájdalmasan sóhajtott fel :»Szegény Oszkár !« Rózsay Félix ,pedig erre valódi aristocratikus lenézéssel kaczagott fel :»Boldog Oszkár !« -Majd ,mintha éreztetni akarta volna Somkövyvel azt ,hogy az ő jelenléte már feszélyezi Rózsayt ,idegesen körül tekintve jegyzé meg :»De a grófné sokáig öltözik ,pedig már alig várom ,hogy láthassam őt . Ah ...«s ezzel magasra kapva fejét ,egy olasz melódia dudolásába kezdett . Somkövy alig tudta fékezni fölháborodását ,hogy Rózsaynak valami nagy gorombaságot ne mondjon ;s hogy ezt kikerülje ,bucsu nélkül akart távozni Rózsaytól . De Rózsay utána kiáltott :»Apropos !remélem ,hogy mint a fiam keresztapja te is ott leszel a jegyváltáson ,-mezőhegyi kastélyomban !« »Hol ?«kiáltá Somkövy oly nagy érdekkel és meglepetéssel ,mely szinte idegenszerünek tünt föl oly komoly férfiutól ,mint a milyen Somkövy volt . »Mezőhegyi kastélyomban !«felelte közönyösen Rózsay ,mintegy csodálkozva ,hogy Somkövy ezt ily kiváncsi hangon kérdezheti tőle . Somkövyn azonban mindinkább érezhető lett a növekvő izgatottság . »Mezőhegy a tied ?«kérdé ujból ,mintha nem akarná hinni . Rózsayt már boszantani kezdte ez a vallatás ,és erélyes hangon válaszolta :»Két hónap óta. « Somkövy elámult erre ;elmélázott ,és csak ennyit mondhatott :»Lehetetlen !« »Eh !neked minden lehetetlen a mi nekem lehetséges !« »Én ezelőtt két évvel két milliót igértem érte ,s nem adták el. « »Elhiszem ,de azóta tulajdonosa tönkre ment ,s én megkaptam másfél millióért . Ma megér 3 milliót. « »Add el nekem Mezőhegyet . Szabj bármilyen árt. « »Mit jut eszedbe ?