»Régi dal régi dicsőségről !« Ezt akartam thémámmá választani . S ekkor megláttam a demokrata irók által annyit gúnyolt Don Caesar de Bazanokat . S elkezdett a szivem fájni ! Minek irjak én a régi jólétről a mostani bukott gentry-ivadéknak ! Hiszen a voltra nem ad még a zálogos sem semmit ! Minek fájitsam én a szivét annak a hintóból leszállitott és most omnibuson álldogáló ivadéknak azzal ,hogy azt irjam le :fénykorukban mily hatalmasak valának ? Inkább megirok egy pár bukást ,mint szemtanu ;megirom :mi volt nagyrészt az oka ,hogy a proletárok közé kerültek . Talán ,a gazdag gentry ,ha elolvassa ,okul belőle ,és a szegény megvigasztalódik ,azt mondván :ni !ni !más is járt így !nemcsak én ! S mindkettő bók lesz nekem ,mert azt fogja bizonyitani ,hogy jól megfigyeltem az egyeseket . Szivemből kivánnám ,hogy egy se ismerne magára ,-mert ez bár mese-iróvá degredálna engemet ,-de azt bizonyitaná ,hogy a sasok ivadékai még mindig a magasban ,a társadalmi jólétben léteznek . Bár halna ki a bukottak egész faja és születne helyébe egy munkaképes új nemzedék ,mely nemzedék ősei vára mellé gyárakat épitve ,mind vagyonilag mind szellemileg a crême du crêmejévé lehetne a 19-ik századnak . Meg ne itéljen senki ,de sohasem adok oly szivesen és annyi részvéttel kis ,szerény erszénykémből senkinek ,mint az úri szegénynek ! Oh !mennyi sorscsapást kellett annak tűrnie ,mennyi elfojtott könnyet lenyelnie ,mig valakihez fordul segélyért . S ha én hatalmas miniszter lennék ,e kissé gyámoltalan ,büszke és tönkrement ,más világnézettel ,de becsületes szivvel biró ivadékot mindig elébe helyezném az úgynevezett szellemi parvenüknek . Mert a parvenü ,mindig nagyobb tehetség ,jele ,hogy kiemelkedett köréből és a magasba repülni tud . Míg a szegény gentry szárnyaszegetten botorkál az új eszméktől ,új elvektől hemzsegő talajon . Azért rokonszenves nekem e lovagias ,becsületes osztály ,azért szeretem ,szánom és érzem hibáit ,nyomorát ,no ,mert én is oda való vagyok . Bogdánovics György . -Édesem ,igaz ,hogy bárónőt vettem el ,mikor magát oltárhoz vezettem ,de ne feledje ,hogy én földbirtokos vagyok ,a kinek másodsorban a müvelt feleségben -gazdasszony is kell ! -Vett volna el egy szakácsnőt . Én csak nem kelek négy órakor ,mikor maga ! Én csak nem fogok a saját magam ispánnéja lenni ,tejet szüretni ,tyukokat ültetni ,agarakat etetni ,befőzni ,szappant gyártani s az aratóknak ebédet késziteni ! Hogy is ne ! Migrainem van a konyhaszagtól ! Az az Isten háta megett levő kamara hemzseg az egértől ,s tudja ,hogy én irtózom az egértől ! S hogy annyit lopnak ,mint maga mondja ,annak is nem én vagyok az oka ,miért tart tolvaj cselédséget ! Az én apám kulcsárnéja bezzeg vigyáz mindenre ,nem kellett édes anyámnak kamarából pinczébe ,pinczéből padlásra futkosni ,még is megéltünk ! -És tönkre is mentetek félig-meddig . -Pista !ezt nem türöm ! Jaj !milyen kiméletlen ember ! Persze vagyontalanságomra czéloz ! De ne hígyje ,hogy ezt eltüröm ! Megkérem apámat ,hogy vegyen föl harminczezer forintot a nógrádi birtokára és fizesse ki önnek ! Többet nekem ugy sem igért ,az az magának ! Mert a fiúké a fekvőség ! Óh ! Istenem ,ha meggondolom ,még ezelőtt négy évvel hogy szeretett ! Pénz nélkül is elvett volna ,a mint mondta ! S nem mondhatja ,hogy szegényesen jöttem ,mert olyan kelengyét kaptam ,mint Ypsilanti herczegnő Pécsben ,és ...... -És bántam én a vagyonodat édes feleségem ? Nem kellett nekem a kelengyétek ,hiszen édes anyám harminczhat szobát szerelt föl vendégszobákul mindennel ,ágynemüvel ,ezüsttel és asztalnemüvel ! Az jó gazdasszony volt édesem ,pedig ő is grófnő volt angyalom ! De már mégis csak hallatlan eset az édesem ,hogy négy év alatt minden elromlott ,elfogyott ,s most tizezer forint ára ezüst ,uj ágynemü ,fehérnemű és porczellán kontót kell fizetnem ! Hiszen nem tatárok dultak itt talán ? -Vendégeink négy éve használták és most nincs ! Punktum ! Renoválást igényel minden ! Én eléggé takarékoskodom ! Olyan előkelő vendégek előtt majdnem naponta egyformán vagyok öltözve . Selyem slaffrockjaim már kimentek a divatból . Piros slaffrockomat még a csorda is ugy ismeri már ,hogy minden ijedelem nélkül átmehetek az udvarukon . Eh !de egy szó ,mint száz ,nekem pénz kell ! A honvédgyakorlatok kezdődnek ,s ő fenségének illőbb lakást a surányinál nem találtak ! Ide fog jönni lakni kiséretével ,hogy lássam el egy ily elrongyolódott kastélyban ? -Jól van Adél ! Pénz lesz ! De jegyezzed meg ,hogy e kastély századok óta látott fejedelmi vendégeket és adósság még sem terhelte a birtokot . Hiába vagyok én jó gazda ,hiába van jó termésünk ,ha nincs összetartás közöttünk . A férj a szerző ,az asszony legyen a megtartó ! -Eh !a föld a szerző ,nem maga ! Maga is ugy költ ! Kártyázik és czigánybandája a leghiresebb a vidéken ! -Adél ! Adél ! Ha én egész hajnaltól délig lóháton őrzöm birtokomat ,fáradok és gondozom földjeimet ,miért ne legyen szórakozásom a zenében ? Telt arra minden ősömnek ! Nekem is kell valami ! Most inkább ,mint valaha ! Rendetlen ház ,rosszkedvü ,hozzám házsártos asszony mellett ,mi szórakozásom legyen ? Fiaink még kicsinyek ! -Menjünk télre Pestre ! Ott müveltebb szórakozásra nyilik alkalma . -Soha bizony ! Talán ,hogy még jobban eladósodjunk ? Én szeretem falumat . Szeretem földeimet . Szeretem erdőmet ,hol vadászhatom ! Nem szeretek szoros nyakkendőben ,feszes czipőkben a csuszamlós parketten csoszogni ! Nekem tér kell ,levegő ! Ló és pipa ! Jó bor és becsületes ,egyenes lelkű szomszédok kellenek ! -Szóval parasztnak született . -Ne feledje ,hogy maga édes Adél éppen ily értelemben parasztasszony . -Megint gorombáskodik ! A helyett ,hogy ha már vendégeket lát el ,ha már népszerüségnek örül ,igyekeznék állást szerezni magának ! Lenne képviselő ,vagy alispán ,ha már főispán nem lehet ! Szóval lenne valaki ! -Hiuságodnak édesem ,nem áldozom föl nyugalmamat ! Legyen elég a sok beszédből ! A tizezer forintot megkapod ,de megkövetelem ,hogy gazdálkodjál jobban ,mert kénytelen leszek anyámat kérni meg ,hogy jőjjön fel hozzánk és szedje rendbe házamat ! E szavakkal Surányi Pista kissé hangosabban csapta be maga után az ebédlő-ajtót ,mint szokása volt . Adél haragos pillantást vetett férje után . Pedig szerelemből ment hozzá . S ma már nem volt keblében egyéb érzelem iránta ,mint a főnökök keblében uralkodó érzelem rabszolgáik iránt . Játszott urával e szép ,finom asszony ,mint játszik a macska az egérrel ,míg egészen megeszi . Adél a legjobb uton volt ,hogy megegye Pistájának mindenét . Megropogtassa apró fogaival búzáját ,jószágát ,mindenét . A kastély erkélyére sietett ki bosszusan az ifju asszony ,mert azt képzelte ,hogy a kellemetlen párbeszéd okvetlenül fejfájást fog okozni . Lehajtotta szőke fejecskéjét az erkély párkányára s elmélázott . Alatta nagy park terült el ,közbűl forrás locsogott . Dus lombozatu és müvészileg kezelt fasorok között gyepparthiek csillogtak ,virágok tarka szinvegyületben festői mintákat képeztek . Néhol egy monogrammba fonódtak a majolika festésre emlékeztető virágguirlandok . Az ő nevének kezdőbetűjéből és a férjeéből volt a monogramm alkotva . Mindenfelé ,a merre szeme nézett ,tekintete ellátott ,az iránta való szerelemnek és a hagyományos rendnek ,az arisztokratikus nyugalomnak nyomai látszottak . És ő még is duzzogva nézett le a parkba ,hol éppen most tünt föl férje ;karján vitte kisebbik fiát ,-mig a nagyobbik pálczáján lovagolt . A kisebb édes anyjára hasonlitott ,s ez volt a férj kedvencze . Az idősb vöröses szőke volt ,mind a Surányiak mindnyájan . Mély hangu gyermek volt ,férfias ,nyugodt modorral . Kis mellkasából akkora öblös hangot eregetett ,mint egy hordóból . Szép kép volt ez . A játszó apa és két csinos gyermeke . Adél mégis elforditotta arczát ,s felnézett az égre . Nézte a felhőket . Rózsaszinű fátyolként huzódtak ezek ,s betakarták az esteledő ég kékjét . A nap készült lemenni . Utolsó sugarai játszadoztak az idősb Surányi fiucska vöröses fejecskéjén ,a forrás cseppjeiben ,az ősi jegenyék sudarain ,a gyepczifraságokon . Messziről a nyáj közeledését jelezte a csengés ;a nagy nyugalom ,a pihenés órája közelgett . Mindenki hazasietett fárasztó munkája után élvezni övéi csókjait . A borjuk bőgve ,a bárányok bégetve ,a baromfiak csipogva ,a madarak csiripelve ,veszekedve az éji szállásokért ,és ki-ki élvezni akart valamit naplement után a természet nagy nyugalmából ,-csak Adél keble zihál -korbácsoltatta magát a harag indulataitól . Csak az ő szivében volt vihar ! Unta a nagy nyugalmat ,nem élvezte a bájoló alkony varázsát ,mert elméje messze kalandozott . A nagyravágyás démona kiüldözte szivéből az elégedés nyugalmát . Félig behunyt pillái alól szemei túl a parkon az országutra kalandoztak . Ott a hegyoldalról vezetett le a köves ,poros út . Sóhajtva látta ,hogy csak a marhák csöngenek ,mozognak ,igyekeznek rajta haza felé . Most a hegyről barna tömeg ereszkedik alá . Adél kijebb hajol . Talán »ő «lesz ,vagy a hirnöke . A barna tömeg gurul ,majd szétoszlik . Nem fogat volt ,hanem disznócsorda . Ezerfelé fut ,gurul a barna gombolyag ,sivalkodó és röfögő alkatrészekre bomlik ,és egymást döntögetve siet örömtelt sikoltozással a falu irányában disznó és malacz . -Mama !kiáltott fel a nagyobbik fiu . Mama !lovacskát kapok apától kalácsonyla ! Mama ! Nem felelsz ? Ölülsz ? Adél félig figyel oda ,majd elkiáltja magát :Örülök ! De szemei nem az alantálló gyermek örömtelt cherub-arczán pihennek ,hanem a poros országúton ,hol vágtatva ,szikrát hányva nyargal egy fényes egyenruha ,s ebben deli ifju ember . -Jőjj le mama !hivogatja kis fia ,aprócska karjait ,mint valami repülő szárnyakat lobogtatva anyja felé ,s Adél a már nagyon közelgő lovagot nézve ,kiáltja :Megyek !megyek !és lerohan . Hálásan néz a férj feleségére ,mikor kis képmását az anya keblére öleli s egyuttal jó kedvvel fogadja az ifju báró Bregenzet ,aki neje előtt összeütve sarkantyus csizmáját ,igy szól : -Olaszországban láttam utoljára ily remek Madonnát ! A madonna elpirul ,és mikor a báró keze után nyul ,hogy megcsókolhassa ,a kis vörös bambino ostorával arczába csap a daliás főhadnagynak . -Csunya gyerek !marsch le ! A mama nem szeret ! Ily szavakkal dobja le fiát haraggal a kis mama !-majd bocsánatot kér a bárótól fia illetlenségeért ,karonfogja s ott hagyja férjét orditó gyermekével . -Ne sirj !vigasztalja apja a nagyon bőgő fiut ,mert a karján levő is rácsücsöriti száját a bátyja melódiájára . -A mama ,a mama a katonabácsit szeleti ,azt fogja ölbe venni ! Jaj !jaj !nem kell a ló ,a mama kell ! -Ezzel nem szolgálhatok !mormogja az apa . -Jőjj ,kis gonosz ! Lefektetlek és Csicsa czigány hegedül majd neked egy szép nótát . Egyik fiát vive ,másikat tólva megy be az apa . Még sokáig hallani a gyermekszobából :a mama kell !de a mama ! -A mama ?az négy kézre zongorázik báró Bregenzzel és nincs ideje megengesztelni gyermekét . Surányi Pista végre is nem szereti a klasszikus zenét ,nem kedveli Wagnert és ilyen szavakkal altatja csendesedő és álmos fiucskáját : -Nagy leszel te is ,lesz birtokod ,-ha lesz ! Jó gazdává nevellek ,nem fogod szeretni az elegáncziát ,a külföldi importált izléseket ,zenét . Megtanitlak szeretni hazádat ,földedet ,a vadászatot ,s a mi jó ,mélabus dalainkat . Megtanitlak utálni a katonai uniformist ,kivéve a honvéd huszár-ruhát . Utálni a zongorát ,melyen a német kisasszonyok robotolnak . Bátorrá nevellek ,hogy követelhess ! -Kapok lovat kalácsonyla ?kérdi álmosan a kis fiu . -Kapsz fiam !csak aludjál ! -Apám ! Ha a sok katonabácsi idejön vendégnek ,ültess magad mellé ,én is szeletném őket enni látni ! -Nem lehet fiam ! Még kicsiny vagy ,neked nincs helyed az asztalnál ! -Igaz ,neked sem sok van ott ,mondta a Jancsi . Te is csak a végén ülsz ,ugy -e ? -Ott fiacskám !-mormogta az apa és elpirult ;azután megöleli gyermekeit és elsompolyog . Kibandukol a parkba ,hová a zongoraterem két kivilágitott ablaka kitündököl . Felnéz az ablakokra ,s ezek mint két nagy fényes szem visszanézik a halovány férfiut . Megáll kihivóan ,összeszoritott ököllel . Küzdelem látszik vonásain . Mintha be akarná zuzni azokat a fényes ablakokat . Egyszerre leereszti kezeit és igy morog magában : -Nevetségessé tenném magamat ! S elsétál távolabb ,hogy ne lássa őket ,ne hallja a zenét ,a dalt ,a mit kettősben próbálnak odafenn ,a herczeg fogadásának ünnepére . Messze elhallatszik felesége éneke és egy felsrófolt tenorhang ,mely mintha hamisan intonálna . S Pista morogva ,duzzogva kerüli meg kastélyát ,hogy némileg nyugodt arczczal mehessen föl vendégével vacsorálni . De ostorpattogás riasztja föl merengéséből és egy kocsiról jóizü ,korhely pajtás ugrik le a kastély udvarára ,hangos nevetéssel . Könnyebben lélekzik a házigazda . Van már szórakozása :kártyázni fognak . -Látod Theklám ,neked férjhez kell menned ! Jóskának negyvenezer forintja van ,jó bérletet kaphatnátok . Itt édes leányom nemsokára megütik a dobot . Már a sümeghi birtokot eladták ,Somlyón a szőllőket árverezni fogják ,Bajomban eladta édes apád ,a vén bolond ,a házát ,földeit . Óh !hogy azt meg kellett érnem ! Kaphattál volna te jobb férjet is ,hugod is ,de látjátok apád rossz gazda volt . Mindennap uj- meg uj kocsisor hozta nyakamra a vendégeket . Persze ,ezeknek herczeg Schwarzenberg szakácsa kellett ,hogy főzzön ,s el is főzött a nyurga francziája mindent ,még azt is ,a mi megehető sem volt ! Az egész környék kölykei mind atyád gyermekei ,azaz hogy jaj !majd elszóltam magamat ,keresztgyermekei apádnak . Istállóinkban a marhák e kölyköknek borjaztak ,mert pusztult itt minden tiz év óta ,mióta meghimlőztem ,megrutultam ,-pusztult ,hogy ma már nagyitó-üveggel sem birnál fölfedezni egy kis jólétet . Látod ,édes szépségem ,most ,mikor ti nagyok lettetek ,s a fényes ház még fényesebb vendégserege kezd elpusztulni ,még szerencse ,hogy Józsi el akar venni . Ne adj neki kosarat fiacskám ! Nyers ,fiatal ember Józsi ,de vakon szerelmes beléd ! Ez nem fogja nézni a telekkönyvi kivonatodat ! Húgodat is ,lásd itt hagyta a báró Bregenz ,az a gazember ,mióta elárverezték a többi birtokot . Látod ,szegény leányka ,ő még is megnyugszik ,pedig szerelmes volt a báróba ,férjhez megy Bajomi Károlyhoz ,-hát te galambom ,okos ,őzszemü leánykám ,te ,ki még nem voltál szerelmes ,te is fogadd el a Józsit vőlegényedül ! Ne hallgass apádra ,erre a vén nagyzoló bolondra . Még jó lesz ,ha viczispán lehet az öreg valaha ,ugy tönkrementünk ! Fiaim is pusztítanak ,uraknak neveltük ! Én is hibás vagyok ! El kellett volna válnom ,mikor megrutultam . De szerettem ,féltettem az apádat ! Én is fényt üztem ,hogy visszahóditsam ! No ,oda vagyunk már ! Csak koldusbotra ne kerüljünk ! Ugy -e megértettél édesem ? Ugy -e ma beleegyezel ? Mi ? Igen ? No ,csókolj meg csibém ! Látszik van eszed fiacskám ! -Megteszem édes anyám !felelte búsan Thekla . Hozzámegyek Józsihoz ,mert szeret nagyon ,s mert igazán becsületes ,derék ifju is ,akinek nagyon rossz apja van . Mostohája is kinozza . Azt hiszem ,megbecsül ,és örökké szeretni fog ,mert kivülem senkije sincs . -Mesdames !le dinér est servi !e szavakkal rontott be a franczia bonne a szobába ,megzavarandó az anya és leánya bizalmas beszélgetését . S mint két teljesen boldog és gondtalan lény ,ugy lépdeltek büszkén az anya és leánya méltósággal az étterembe ,a hol már az öreg földesur a főhelyen ,karosszékében ült . Mint Kupa ,a vad ,pogány magyar vezér ,olyan büszke ,sastekintettel mérte végig feleségét és leányát ,a kik késedelmeztek . -Szép ,hatalmas öreg úr volt e modernebb Kupa . Telve ambiczióval ,pazar nagylelküséggel ,daczolva ugy az idővel ,mint viszontagságokkal . Olygarchikus fölénynyel adta meg vendégeinek a jelt a leülésre ,mikor jobbján a neje és baloldalán idősb leánya helyet foglalt . Inasok sürgölődtek a hosszú vendég-asztal körül ,melynek fénye messze túlragyogta még az úzusban levő főispáni ebédeket is . A levest csöndben költötték el ,de már a második fogás ételnél megszólalt a háziúr és öblös hangon ujságolta vendégeinek ,hogy örvendetes családi esemény készül házánál . A két leány lesütötte szemét . Az ifjabb halvány arczczal ,megtört tekintettel ,a nagyobb megadással és szerényen . Két ifju ember pirult el boldogan . Bajomi Károly és Zalay Józsi ;s az egész vendégsereg hangos hurráhban tört ki . Megnyiltak az ebédlőterem oldalajtói és két banda a jobb és balfelőli szobákban ráhúzta a tust a boldog ifju párra . Az öreg földesur némán billentette fejét a vendégek felé ,majd megszólalt : -Kedves czimboráim ,ez az örvendetes esemény közeleg a megvalósuláshoz ,s minthogy ma csak eljegyzést ülünk ,itt marasztallak benneteket három hétig ,mig az aktust nyélbe ütjük ,mig a pap az áment kimondja rájuk ! Addig mulassunk és a lakodalom olyan legyen ,hogy Toronyától Boronyáig beszéljenek róla ! Az ifjabb leányka tányérjára könny cseppent alá ,de nem látta senki ,csak az édes anya . Összevonta szemöldeit s mellette ülő ,kisebb leánya kezét az asztal alatt jelentőségteljesen megczirógatta . S az öreg ur a sok éljenzéstől ,a jó somlyaitól vérszemet kapva ,új inditványt tett . Miután ősei is igy cselekedtek ,ő sem marad hátra ,és két parasztleányt egy füst alatt kiházasit a faluból ,a kik érdemesek a pártolásra . Rögtön felállott erre mindakét fia és hamiskásan pödörgetve bajuszát ,mindegyik egy-egy pártolásra érdemes leányzót jelölt ki menyasszonyul . Már-már az öreg bólintani kezdett ,hogy helybenhagyja a fiúk ajánlatát ,mikor a kisebb leányka pirulva kérte az öreget ,hogy a menyasszonyok szintén választhassanak . A két vőlegény ,a marakodni kész leendő sógorok pillantásai daczára élénken pártfogolta a kis leányka kérelmét ,s erre az öreg Kupa határozatilag kimondta ,hogy ámbár az asszonyok nem lehetnek inditványozók ,de menyegzőjük előtt néha mégis élhetnek e szabadalommal . Hálásan pillantott fel a kis leány és megnevezte a falu tanitójának két menyasszony-leányát ,a kik még kelengyéjök hijján nem mehettek férjhez . A két úrfi morogva üdvözölte a két nevet ,de a többség tapsolt ,s nemsokára az öreg úr harsányan elrendelte ,hogy hivják el az apát ,az öreg kántort ,hogy itt szeme láttára lássa hálából sirni a vén majmot . Kocsit küldtek ,-mert az öreg úr soha semmiben sem tudott várni -s az öreg kántor megérkezett . Tombolva ,tust húzva és taszigálva fogadta a tiszteletreméltó öreg kántort a félig berugott kompánia . Méltóságteljes szerénységgel hagyta magát a háziúr elé állittatni . S a vén Kupa hátradőlt karszékében és igy kezdte beszédét : -Nebulók oktatója ! Fülek siketitője ,kupák és kancsó-fenekek vizsgálója ,temetkezések danolója ,te közoktatással bibelődő ember ! Halljad szómat ! Két leányom férjhez menvén három hét alatt ,őseim példájára két más leányzót is fel akarok ruházni ,a ki menyasszony . Hallottam ifjabb nősarjától házamnak ,hogy te a bölcsesség gyakorlása mellett ,elég oktalan voltál hat gyermeknek életet adni . Tehát kevés vágott dohányod ,de még kevesebb rokolyára valód lehet szigoruan kimért zsoldodból ,a mit a kormány kegyelméből fizetésképen húzol . Azt is hallottam ,hogy hat gyermeked közül csak négy darab nebuló ,kettő pedig nemre nézve leányzó . Tehát én e két leányzót leányaimmal együtt ellátom kelengyével és mától három hétre férjhez adom ! Nagy lárma ,éljenzés követte ezt az ékesszólást . Mi ez ? Meghatottságtól ,megszégyenitéstől ,vagy (óh !felségsértés !)büszkeségből -e ,a kántor nem felelt . Némán bámult a földesúr szemeibe . Egy darabig türte a farkasszemet az öreg Kupa ,de csakhamar nyugtalan oldalpillantásokat vetett jobbra-balra ,mint a ki előtt érthetetlen az egész dolog . Majd rákiáltott a kántorra : -No ! Megnémultál ? Az öröm ,a hála nem hagy szóhoz jutni ? Persze ! Persze ! Nem igen kaptál tőlem egyebet ,mint karácsonyra süldő malaczokat ? He ? Mi ? No ? -Nagyságos uram !szólalt meg valahára a kántor . Köszönöm a jó kisasszonynak gondoskodását ,de el nem fogadhatom ! -Hm ! Lám ,lám ! Nézze az ember ! Hallod ? Zúgott az egész terem . De a kántor hátracsapta őszülő fejét ,mintha a magas C-t akarná az orgona mellett kiénekelni . -Szép adományt utasitok el én ,én ,a szegény kántor ,nagyságos uraim ,de engedjék meg ,hogy kimondjam ,a kántor elfogadhat egy süldő malaczot uraságától ,de az én leányaim ebből a házból nem ruházkodnak . Négy nebuló fiam már végzett Pesten ,kötelességük gondoskodni nővéreikről ,elégbe kerültek nekem . -Visszautasitja ? Hm ! No ,még ez nem esett meg velem ! Hm ! De kár is disznó orrára aranykarperecz ! Dobjátok ki !hangzott a fülig elveresedő földesúrtól . S már-már ki akarták lóditani a szegény öreget ,mikor az ifjabb leányka felállott ,karonfogta a remegő ,sápadt tanitót és kivezette . A vendégek szétváltak és helyet adtak . Az egész terem zúgott ,mint a darázsfészek ,mikor kifüstölik . A tornáczon a kis szomorú leány csak azt kérdezte az öreg tanitótól : -Miért haragszik apámra ? Hiszen nem rossz ember ! S a tanitó fejét rázva csak annyit mondott ,-»hogy az ifju földesurak erkölcse ,hire nem olyan ,hogy leányait még lakodalmazni is ideereszsze . S különben is már gyüjtik Pesten a hozományra valót. « S a szép kisasszony csak arra kérte az öreget ,hogy az ő kezéből fogadja el leánya a kelengyét ,ha esetleg neki szüksége nem lesz rá . -Isten óvja a kisasszonyt ,hogy tovább is itthon maradjon ebben a légkörben ! -No de igérje meg ,ha én férjhez nem megyek ,elfogadja . -Minthogy tudom ,drága kisasszonyom ,hogy ez az eset úgy sem fog beállani ,tehát igérem . -Köszönöm !szólt a halvány leányka és beosont szobájába . A tanitó elment . Hajnalig szólt a zene ,dorbézoltak a vendégek a Csillag-pusztán . Egyszerre csak lövés riasztotta fel a részeg kompániát . -Rablók ! Betyárok !orditották tolongva ,puskáik után kapkodva . -No ,csak azt szeretném tudni ,mit tudnának még itt ellopni ,a mi a miénk !dünnyögte az öreg földesúr . De egyszerre megnyilt az étterem ajtaja ,betántorgott az ősz anya és átkozódva igy szólott : -Mulassatok ! Mulassatok ! Prédáljatok ! Nem lesz itt két lakodalom ,mert szemem fénye ,kisebbik lányom agyonlőtte magát ! Meglőtte magát Bregenzért ! Verje meg az Isten ! Verje meg az Isten a mi szegénységünket is ! Orditva szökött fel helyéből a rablóktól meg nem ijedő apa ,azután összeesett ,hogy föl se ébredjen többé ! A bor gőze ,a fájdalom ,az ijedtség szélhüdést idéztek elő . Iszonyú futkosás ,zavar ,lárma támadt a kastélyban . Az egyik vőlegény pakolni kezdett ,neki már nem volt menyasszonya ,különben is génant volt a helyzete ,mert menyasszonya másért lett öngyilkossá . A vendégek oszladozni kezdtek ,mindenki elvesztette a fejét ,csak Thekla maradt nyugodt . Fájdalma daczára ,a mit nővére és atyja halála fölött érzett ,meggondolta ,hogy ő most az egyedüli ,a kinek fejét elvesztenie nem szabad . Anyja beteg lett . Sirva vádolta magát ,hogy kedves leányát férjhez kényszeritette ,hogy e miatt lett öngyilkossá ,s átkozta a sorsot ,mely a szegénységet mérte reájuk . Még be sem zárták a két koporsót ,már megjelentek a végrehajtók . -Csak a temetést várják meg !kérte őket Thekla . S ezek vártak . Vártak még egy napig ,és ott ittak a toron ,a mit a vendégek számára rendeztetett a két fiú . De harmadnap elővették a spanyolviaszkot ,a pecsétnyomót ,és lepecsételték a hitelezők nevében az egész házat ,mindent . Még az öreg nagyságos asszony szobájában is mindent ,mig az öreg kétségbeesett asszony lázában félrebeszélt . S mig a két végrehajtó benn müködött ,azalatt befogatott a két ifjú egy-egy hintóba négy-négy lovat ,belerakott a kocsiba a mi elmozditható volt ,fegyvereket ,az épen most leszedett és még ételmaradékos evő-ezüstöt ,mindent ,s egyik balra ,másik jobbra ,ott hagyták beteg anyjukat ,nővérüket ,gondban ,búban ,gyászban ,egyedül . A franczia szakács ,a kukták ,a cselédek ,inasok is vitték ,a mi kezük ügyébe esett ,s e lótás-futás ,sürgés-forgás olyan volt ,mintha valóban egy siető rablóbanda fosztogatva menekül . Hajnalra üres volt a cselédház ,kamara ,istálló és a csürök . Tátongtak az ajtók ,s mikor Thekla reggel csöngetett az inasnak ,hogy vizet hozzon be beteg anyjának ,hát órákig elvárhatott volna ,ha maga meg nem indul maga-magát kiszolgálni . Vőlegénye ott maradt . Elhivták a tanitó leányát és hárman ápolták az öreg asszonyt ,mig utolsót nem sóhajtott . Ekkor megfogta Thekla vőlegénye kezét és gyalog elmentek a paphoz esküvőre . Az ősz tanitóék voltak a tanuk ,mert a tönkrement embernek még tanuja sem akad néha . S elutaztak férje szülőhelyére ,hogy új életet kezdjenek . S nemsokára új gazda költözött a Csillag-pusztára . Új földesúr ,kinek nem kellett czigány-banda . Bécsi gabona-kereskedő volt ,aki nagy tőkét fektetett e birtokba ,és nem szándékozott tönkremenni vendéglátás miatt . Este van Surányban . A szalonban ül izgatottan Adél . Mellette áll halványan udvarlója báró Bregenz . -Asszonyom ,szeretem ! Higyjen nekem ! Soha sem szerettem mást ! -Báró úr ,maga beszélte nekem ,hogy nagyon szép menyasszonya volt Somogyban . -Eh !rám akarták tukmálni . Igaz ,hogy szerelmes volt belém e szép gyermek ,de ettől már nem félthet ,hiszen meghalt . -Igen ,olvastam a lapokban ;-meglőtte magát ! Tehát reményeiben csalódhatott . Ön törte meg liliomszivét ,szivtelenül ! Hogy hihetnék én egy ilyen férfiunak ? -Ah ,pedig hihet ! Adél ,én őrülten szeretem ! Lássa ,mikor most egy hete itt volt a herczeg s önt daláért megdicsérte ,a teljes szubordináczió félelmére volt szükségem ,hogy féltékenységem ki ne törjön . Szeretem és nem fogom engedni ,hogy müvelt lelke ,városias szelleme ,férje mellett elparlagosodjék . Legyen enyém ! Adél ,szökjünk el ! Bécsben fogunk lakni boldogan ! -De báró úr ,hogy gondolhatja ,hogy én elhagyjam gyermekeimet ? -Eh !ezek a férje gyermekei ! Elválik ,nőm lesz és nekünk is lesznek gyermekeink ! Szeresse azokat . Hiszen maga engem szeret ! Látom ,érzem ,tudom ! Lelkeink egybeforrtak dalaink révén ! Gondolkodásunk egy ! Izlésünk hasonló ! Én gyülölöm a falut ,maga is a városért rajong ! Én az elegancziát szeretem ,maga sem érezheti magát jól e félig paraszt környezetben ! Mi lesz magából ,ha itt marad ? Ha férje kivánságának enged ,lesz magából egy kövér ,hamar vénülő gazdasszony . Ha velem tart ,ünnepelt istennő . Magának keret kell ,arany ráma ,mely kiemelje szépségét ,előkelőségét . Itt elpusztul szépsége ,szelleme . S azt hiszi ,fiai nélkülözni fogják ? Hiszen nincs leánya ! Hagyja itt e fészket marhacsordáival és a csordák őrzőjével együtt -legyen enyém ! Ne habozzék ! Nekem ma mennem kell ! Bécsbe vagyok rendelve ! Jőjjön ! No !feleljen ! -Bregenz !hagyjon el ! Ne szoritsa kezemet ! Fáj beszéde ! Éget tekintete és félek ,nagyon félek magamtól ! -Jőjj hát !küzdelmeid vége úgy is az lesz ,hogy karjaimba repülsz ! Közös igézet tart bennünket fogva ! Nem menekszel meg ,a mit a sors ránk mért ,el kell viselnünk ! Én nem maradhatok itt veled ! Neked kell jönnöd ! -Nem lehet ! Nem tehetem ! Mit mondana apám ,családom ,férjem ,gyermekeim ! -Én leszek apád ,férjed ,gyermeked és egész világod ! Hát mondd ,meg tudnál élni most már nélkülem ? Felelj ,nem lennél boldogtalan ,ha meghalnék ? S én meghalok ,ha nem jösz velem ! Én esküszöm ,meghalok ! S a mit báró Bregenz mond ,az való ! Meg akarsz ölni ? Egy világot akarsz közénk tenni ? Adél ,szerelmem ,felelj ! -Oh !ne kinozzon ! Nem tudok felelni ! -Jól van ! Megyek tehát ! De tudd meg ,utoljára látsz ! Adél ! Adél ! -Megálljon ! Igérje meg ,hogy nem öli meg magát ! -Semmit sem igérek ! Isten veled ! -Megálljon !szeretem !szeretem ! -Tehát jösz ? Ugy -e jösz ? Siess ! Ne gondolkozzál ! Hamar ! Kocsim lenn vár ! Lesétálunk a parkba ,kisurranunk s azután el a világba ! Jőjj hamar ! -Nem !gyermekeimtől el kell búcsuznom ! Istenem ! -Eh !micsoda drámai pózok ! Hagyd őket aludni ,jőjj ! Szeretlek ,imádlak ! Adél ! -Jaj nekem !bocsásson ,bocsáss el ! Igy küzködött Surányiné kedvesével egy este ,mikor egyszerre (a szerelmesek észre sem vették ),kinyilott az ajtó és a férj hallotthalványan eléjük állott . Megdöbbenve bontakozott ki Adél kedvese karjaiból ,majd daczczal elébe állott e szavakkal : -Öljön meg ! Én ezt az embert szeretem ! S a férj némán nyitotta ki a szoba ajtaját és kikergette szó nélkül a feleségét . Báró Bregenz majdnem meglapulva követte kedvesét . S mikor a két bünös kitántorgott ,akkor lerogyott Surányi Pista a pamlagra és sirt ,sirt ,mint egy kétségbeesett . Jajjától felébredtek a hatodik szobában gyermekei ,s addig könyörögtek dadájuknak ,mig a papa szine elé kerülhettek . A két kis angyal ,ingecskéjében felmászott apja térdére és hizelegve kérdezte a nagyobbik : -Miélt silsz papa ? Megbüntettek ? -Megbüntetett engem az Isten ,édes fiam ! -Hol a mama ?kérdezte a gyermek . -A mama ?! A mama !orditotta a kétségbeesett apa . A mama meghalt ! Szegény ,kis árváim ,a mama meghalt ! S átölelve gyermekeit ,sirva vitte őket vissza kis ágyaikba . Mikor elaludtak ,ilyen tartalmú táviratot küldött anyjának : -Jőjjön ! Nőmet elüztem ,anyára van szükségem ! Pista . A kis templom zsúfolásig megtelt ,mikor Somogyi tanitó két leánya esküvőjén a kóruson énekelte a hálazsoltárokat . Át nem engedte volna ezt senkinek ,pedig a szomszéd falusi tanitó váltig kinálkozott ,hogy majd helyettesiti ő . Nem ! Nem !felelte az öreg ,valódi hálaimát csak az én atyai szivem zenghet ma ,mikor e földi czélomat elérnem engedte . Megpihenhetek immár öreg napjaimra ,mert fészkem kis madarai mind kirepültek enszárnyaikon ,és új családot alakitanak . Nyugodtan halhatok most már ,mert kötelességemet teljesitettem . Gyermekeimet jól neveltem ,mint az okos kertész a fáit . Jó magot oltottam beléjük ,hála Isten megfakadtak ,és fattyu hajtásaikat (rossz tulajdonságaikat )lenyesegettem naponta gondosan . S a két szép menyasszony egyszerü ékességében ,valóban a nemes ,szelid és szép ifju nők mintaképe lehetett . Boldogan jöttek ki férjeik karján a templomból ,mig az orgona zúgott oly ünnepélyesen ,hogy utolsó akkordjai győzelmi indulónak is beillettek volna . Sort állott az egész falu népe ,és ők jobbra-balra köszönve a jó kivánatokat ,hazakocsiztak szerény lakásukra . Szerény ,de izletes lakoma várt ott rájuk és vendégeikre . Ősz ,sovány asszony leste őket már a kapuban ,tisztes arczát törülgetve hófehér keszkenőjével . A tanitóné volt . Szivében nagy örömmel és mégis búsulva ölelte meg leányait ,Isten áldását kérve rájuk . Támaszaira ,kik a háztartás gondjait megosztani segitettek neki . Ifjabb leányát homlokon csókolta és azt tanácsolta neki ,hogy jó gazdasszony legyen ,ne legyen tulságos bőkezű ,mint itthon ,nehogy urának keresménye elfogyjon . Idősb leányát is megcsókolta és azt arra kérte :ne legyen nagyon fösvény ,mint itthon ,de juttasson a szegényeknek ,mert Isten ezt igy rendelé . A vőket is sorra megölelte és arra kérte őket ,legyenek elnézők ,gyöngédek nejeik iránt ,mint az ő férje volt ő iránta mindig . S a hazajövő öreg tanitó nyakába borult az öreg asszony . Összeölelkeztek zokogva . Négy daliás ifju csókolta szét a két búsuló öreget . Az ifju Somogyiak voltak . Magas homlokú ,nyilt arczú ifjak . Halványak és soványak a sok tanulástól ,de erős csontszerkezetüek a rendes élettől . Tanár volt már az idősb . Pap a második . Mérnök a harmadik és a legkisebb katona . Mind megélt már fizetéséből ,keresményéből ,és apjok büszkén nézett végig gyermekein ,mert méltán irigylésre méltónak mondta az egész vidék . Harmincz mértföldnyi területen köröskörül nem volt ilyen négy példás ,okos és becsületes fiú található . Vejei is intelligens jegyzők voltak a szomszéd falvakból . Sok földbirtokos irigyelte az öreg tanitó sorsát . Sok úri ,nemes ember fizetett évenként ezreket fiaiért ,s még is az érettségit is alig birták letenni . S ez a pór ,ez a Sanyaru Vendel ,ez a kukoriczán hizott család lesz a megye disze talán . De Kupa vármegye még nem ismeri el őket . Egy próféta sem kedves a maga hazájában . A négy somogyi gyerek sincs barátságban a somogyi gentryvel . Még lenézik őket . De eljön az ő idejök is . A pap szerény káplánocska még ,de már mély tudományú munkát irt . A tanár ,a kit sarkalt az elkeseredés és tüzelt az otromba parasztgőg ,vasszorgalma eredményeül kitünően tette le a tanári vizsgálatot . Ma már Kupa vármegye egyik főgimnáziumának tanára . Pártolja a tehetséges és szegény gyermekeket ,és szereti a félretört csizmáju gimnázistát . A lakktopánosokat a legcsekélyebb hibánál buktatja . Szigoru ,lelkiismeretes tanár ,ma már vőlegény ,a büszke Bajomy-családból kap feleséget . A katona már főhadnagy . Tábornok lehet még ,s a mérnök most indul Amerikába ,hogy egy külföldi vállalkozónak csatornát segitsen ásni . A créme du créme nagy bosszujára a tejfel alá sülyed és a társadalom aludt-teje jön divatba ,hogy megjavitsa a társadalom tejfelevéstől megromlott gyomrát . Egészséges új középosztály lesz e generáczióból mely elvegyül a gentryvel ,nemesebb tulajdonságait elsajátitja és dolgozva lesz úr belőle . -Nem eszi meg addig a zsidó a mi megyénket apám ,mig minket látsz -kiáltják a fiuk a lakomán . -Bátyám a mérnök amerikai pénzen veszi azt a Csillagpusztát is vissza ,meglátod ,ha vállalkozó útjából visszatér !szólt a pap . S én ,én is lehetek még püspök ! -Ne repüljetek magasra ,elfáradtok ,lebuktok fiaim ! Az ambiczió nemes legyen ! -Édes a boszú édes apám !kiáltja a tanár Hejh !ős Kupa-nemzetség ,visszaadom én azt fiaitokban ,a mi méltatlanságokat mezitlábos diák koromban szenvedtem tőletek . -Csitt fiam !kiáltja az anya . Ejnye !hogy a fejetekbe ment ez a kis borocska . Meglátszik ,hogy nem birjátok . -Birom én édes anyám ! Katona vagyok ! S elmondhatom ,hogy már a felség borából is ittam az udvarnál ,a hová be lettem rendelve . -Az udvarnál ? Oh álmaim tündérképe valósul ! Csak mesékben vándorolt elméje az ilyen szegény embernek királyok udvarába . S az én fiam az udvarnál ! Édes fiam ! Kedvenczem ! Szépségem ! Még milyen kitüntetés ér majd tégedet ! Jaj !csak háboru ne legyen soha ! Mert akkor ezer félelem fog el éretted !kiáltott föl az ősz tanitónő ,büszkén nézdelve legkisebb fiát ,a kit már generálisnak látott a jövőben . Szóval boldogok voltak . Jólét ,munka után való pihenés várt az öregekre ,nem cseréltek volna a főispánnal magával sem ,pedig az négy lovon járt s hejh !gyakran besározta az országúton a tanitó ruháját ,mikor ez a temetőből begyalogolt . Elhatározták az öregek ,hogy még itt maradnak ,nem mennek gyermekeik nyakára . -Birom még a léniát ,melylyel a gyerekek körmére koppantsak ,szólt az apa . Szemeim jók és a torkom is jó . Hangomat nem ronthatta el a vízivás . -Én is ellátom valahogy a házat még ,ha elmentek édes leányaim ! Az igaz ,nem lesz apátoknak ép ruhája ,rongyosan marad . Nem látok már a tübe füzni czérnát . -Befüzök én öregem !kiáltott az öreg . S Phylemon és Baucis megegyeztek abban ,hogy még ott maradnak tanitói helyükön . Későre járt az idő ,előálltak a kocsik ,elvitték a vők nejeiket haza . Könnyek peregtek a szülők arczáról ,de édesek ,nem sósizüek . A könny is kétféle ,a szerint ,hogy milyen érzelem vagy indulat szüli . S most csak öröm tanyázott e helyen . Mig csak a porfelleg látható volt ,lobogtak a keszkenők ,mint valami távjelzők egy hajóról a másikra . De alkonyodott s a két szüle két-két fiára támaszkodva ,bement a kétszobás lakásba . -Erős váram nekem az úr Isten !dadogta az öreg . -Erős támaszod neked a katona s a mérnök fiad !mondta a legkisebb fiú rátámaszkodó apjának . Este lett egészen . A tanitónő jött-ment . Ágyakat vetett . Majd sirt ,majd nevetett . Vig adomázás közt kivántak egymásnak jó éjszakát . -Aludjatok fiuk ! Korán kell kelnetek !szólt az apa , -Aludjatok édes magzataim ! Nem kurta az ágyatok ? Mi ?! S elcsöndesedett a hajlék ! Nagy idő nyolcz esztendő . Elfeledtet bút ,bánatot . Hozhat újabbakat és az új seb is beheged ! Napjaink egymást követik ,de nem hasonlitanak egymáshoz . Thekla is igy gondolkozhatott már új élete kezdetén ,mivel valóban elmondhatta ,hogy a sors változó szeszélyének volt élete kitéve . Az öreg Zalay ,férjének apja ,nem jó szemmel nézte ,hogy Józsi fia Theklát ,a tönkrement Kupa nemzetség vagyontalan leányát vette el . Mikor hazahozta fia az új menyecskét ,lakás hijján apja házához vitte . Az öreg ur sánta volt és eszes nagyon . A megye alispánja volt sok éven át . Sántasága daczára daliás és roppant erejü ,bátor férfiu . De mint minden testi hibával biró ember :malicziózus volt . Irigyelte fia egyenes lábait . Irigyelte ,hogy fia nagykoru és gazdag ,holott ő nagyrészét vagyonának már elverte szép asszonyokra . Kiskora óta a nők voltak gyengéi . S e részben rakonczátlan volt ;ha valakit megszeretett ,rangkülönbség nélkül birni akarta . Anyja rontotta el ,boldogult özvegy anyja egyetlen fiát kényeztette nagyon . Elnézte sántasága miatt minden erőszakoskodásait . Hogy példát mondjak ,miképen rontotta ,csak egy esetet beszélek el . Mikor az öreg Zalay 15 éves volt ,belebolondult anyja szép szobaleányába ,a ki nála egy fővel volt magasabb ,és 5 évvel öregebb . Üldözte a leányt szerelmével úton-útfélen . Hasztalan . Egy izben a leányt megleste ,mikor este anyja háló szobájából a setét tornáczra lépett . Átkarolta derekát és ágaskodni kezdett ,a védekező leány száját elérendő ,hogy megcsókolhassa . De a leány sikoltozott a vad fiú erőszakos ölelése alatt ,s mind magasabbra ágaskodott . A sikoltásokra kilépett az öreg nagyságos asszony ,a karos gyertyatartókkal világitva meg fiát s a küzdő szobaleányt . S gondoljátok ,hogy a fiát pirongatta meg ? Dehogy ! Rákiáltott a szobaleányra : -Te paraszt ! Nem tudsz lehajolni ? Azt akarod ,hogy a másik lábára is megsántuljon ? Ilyen elvekkel nőtt fel az idősb Zalay . Csakis esze és valóban lovagias jelleme mentette meg attól ,hogy gonosz emberré nem vált . Korán nősült . Elvett egy úri ,de ostoba ,gazdag leányt ,ki a fáma szerint nem épen csak Jóska fia születése miatt halt meg ,de féltékenysége és szenvedései következtében . Idősb Zalay még ifjan jutott özvegységre és sántasága daczára biczegő Don Juánnak nevezték egész megyében ,mert vakmerősége nem ismert határt és szerencséje közmondásos volt a nők körében . Fiát a cselédek nevelték s egy olcsó tanitó ,a ki gazdája szeszélyeit tűrte békén ,a jó módért . Ilyen nevelés mellett csoda -e ,hogy Thekla férjének nevelése parlagon maradt ? Apja erőszakos természetét ,vonásait örökölte ,de hozzá anyjának szivét . E nagy testben galambsziv dobogott . E durva külsőben egy lány szemérme és egy nő hüsége szunnyadt . Szive óvta meg a romlástól . A tudományból nem sokat szivott magába ,csak szive volt a helyén :de apja eszét nem örökölte . Korlátolt elméje volt a negyvenezer forintnyi hozomány mellett édes anyja öröksége . Persze ,hogy éleseszü apja nem vette jó néven ,hogy szegény ,de okos leány lett a Jóska felesége . Ki kellett adni az anyai örökséget . Egy évig húzta-halasztotta az apa fia kielégitését ,mialatt már az ifjabb Zalay adósságokat volt kénytelen csinálni örökségére . Mikor kezéhez kapta a vagyonát és kifizette adósait ,már csak harminczezer forintja maradt . De ennek is örült s ment feleségével egy szép birtok bérlőjéül . Hogy mily boldogok voltak három évig ,azt leirni nem lehet . Senki nem zavarta meg házi békéjüket . Józsi haza se gondolt haragot tartó apjára . Theklának meg nem volt kire gondolni . Fivérei eltüntek . Szülei meghaltak . Egyetlen nővére keresztüllőtte nemes szivét . Ah !hogy gyülölte Thekla báró Bregenzet ! Ez volt az oka nővére halálának ! Aljas embernek bizonyult ,mikor apja birtokai árverésre kerültek ! Elhagyta azt a szerető szivet ,csúfosan ,gyalázatosan ! S ez a gyönge sziv nem birta elviselni a megvetett ,de még is szeretett férfiú elvesztét ! Sokszor elgondolta Thekla ,ha valaha találkoznék báró Bregenzzel ,képes lenne agyonlőni azt a gyilkost ,testvére megölőjét ! Majd összehasonlitásokat tett az ő nemesen gondolkodó férje és Bregenz között . Józsi még gyöngédebben szerette Theklát akkor ,mikor megtudta ,hogy semmije se maradt . Hogy ne szeretné ezt a jó embert ,ezt a munkás férjet ,ki nagy fejével oly gyermekded ,oly nemes gondolatokat termel . Igaz ,hogy esetlen . Hogy szinte megfojtja csókjaival . De oly jó ,oly csacsiságig jó volt . Neki ő volt a világ legszebb asszonya ,neki ő volt a világ legokosabb és legjobb asszonya . Józsi megutálván apja csunya kéjenczkedéseit és alapjában hüséges szivvel lévén megáldva ,még álmában sem gondolt volna hütlenségre . Környékbeli szomszédjai ,kik néha meglátogatták őket pusztájukon ,gyakran csufolták Józsit papucshősnek . De ő csak azt felelte :Én boldog vagyok ,megúntam az apám házánál a demimondokat . Már a gólya is felrepült a Józsiék házára a harmadik évben ,hozott egy remek fiúcskát ,még se hallott Thekla semmi hirt fivéreiről . Egyszer egy nyári estén ,kis fiával a karján ,dudorázgatott a tornáczon ,mig férje gondtalanul pipázott mellette ;egyszerre csak két gyalogos alak ,gyanus öltözetben ,majdnem elzüllötten elébe állott . A gyermek felijedt . Sirni kezdett . Józsi pipáját kivette szájából és rátámadt a két jövevényre ,hogy mit akarnak ? Szegény legényeknek hitte őket s már letette pipáját ,hogy nyakonragadja az egyiket ,mikor megszólalt az egyik idegen : -Persze ,a jómódú testvér ,sógor nem ismeri meg a szegény testvéreit . -Ákos ! Zoltán ! Sikoltott Thekla és gyermekével együtt ölelte magához a két rongyos jövevényt . S Ákos is ,Zoltán is meglehetett elégedve a fogadással ,vacsorával ,a mit a boldog házaspár nekik nyujtott . Puha ágyban ,kényelemben hevert a két ifjú ember másnap hajnalban ,egy távolabbi vendégszobában . Tanakodtak . -Sógorunk jól áll !szólt az egyik . -Thekla szeret minket !szólt a másik . -Segiteni fognak rajtunk ! -Kötelességük !felelte a másik . S mintha csak végszóra segitett volna rajtuk a jó testvér ,beállitott Thekla hozzájuk Józsi fehérnemüivel és két öltözet ruhájával . A levetett rongyokat még este felvitte ő maga a kamarába . -Théczikém !kiáltott Zoltán . Jó asszony vagy mégis ! -Nem csalódtunk benned !szólott Ákos . -De hát beszéljetek ! Hol voltatok négy évig ? Egy szó ,egy sor hirt nem küldtetek magatok felől . -Ah !édes hugom !egész regény az ,a mit mi átéltünk ,kapta fel a szót Ákos . Én beálltam katonának s nem vittem fel az őrmesterségig ,mert nem tudtam a tiszti vizsgát letenni . S tudod -e ki volt főnököm ,kapitányom ? Báró Bregenz ! Azt hiszed ,megismert ? Soha bizony ! Egyik büntetést a másik után mérte rám s ha nem lett volna a hajdani tanitónk fia ,az ifju Somogyi ,a hadnagyom ,hejh !sokszor azon a ponton állottam ,hogy főbelövöm Bregenzet is ,magamat is . -Erre magam is sokszor gondoltam !felelte Thekla . -Mit ?te ? Hiszen te mindig a megtestesűlt hidegség voltál . Most is félve jöttem hozzád ,bár reméltem ,hogy szivesen fogadsz ! Kisebbik hugom ,az más ,az csupa sziv volt ,de te ,aki szerelem nélkül képes voltál férjhez menni ! -Csitt !suttogott Thekla ! Jóska meg találja hallani ! S ez ugy fájna neki ! -Eh !egye kutya máját ! Buta fiú ő ! S tartsa szerencséjének ,hogy ős Kupa leányát vehette el feleségül ! Kik a Zalayak ? Mik ők hozzánk képest ? Kódisok voltak azok ! Csak köznemesek ! Te telivér vagy ! Ő félvér ! Punktum ! -Jó ,nemesszivü ember Józsi !felelte az asszony . S engem szeret ,és nekem mindent megtesz ! -Brávó ! Ez jó nekünk ! Szólt közbe Zoltán ,Mert ne hidd ,hogy csak érzelgésből jöttünk a nyakatokra ! Segiteni kell rajtunk ! S e segitség csak Józsitól jöhet . Én nem lettem katona ,de a fővárosban vertem tanyát . Eleinte ,mig kis ékszereim és ezüstömből tellett ,vig czimborákra tehettem szert ! Később hiteleztem ,majd tönkre menve ,hivatal után láttam . Kaptam is barátaim révén egy tiszteletbeli postahivatalnoki gyakornoki állást . Érettségim más hivatalokra nem képesithetett . A főpostán kaptam állást . Meglehetős szorgalmasan dolgoztam . Ugy hogy egy hó leforgása alatt hatszáz forintos állomást kaptam ! Thekla ,hidd meg ,nem ittam bort ! Nem kártyáztam ! Szerény udvari szobácskámban vacsoráltam hideget ,a mit zsebemben hordtam haza . A vadászkutyánknak jobb kosztja volt a Csillagpusztán ,mint nekem Budapesten . De ruhám kifogástalan volt ! Mindenki azt hitte ,legalább is ezer forint apanázsom van czulág gyanánt . -Szegény Zoltikám !sóhajtott meghatottan Thekla . -No várj csak ! Még ne sirdogálj ! Az még Arkádia volt . Most jön a roszsza . Egyszer csak találkozom ám az utczán Látrányi Ferivel ! Rám néz ! Megismer ,megölel ! S haza visz magával . Milyen fényben lakik ,én édes Istenem ! Persze ! Az ő apja nem prédált ,hanem a hideg rázta ki az öreg Látrányit ,ha egy birkája elhullott . De Látrányi jól élt ,nem mint zsugori apja . Fényes lakást ,s még elegánsabb kedvest tartott ! Te Teczi ! Emlékszel a Látrányi Ferkóra ! Hiszen neked is udvarolt ! Görbe a lába ,mintha mindig egy láthatatlan lovat ülne ,sarkait összeszoritaná ! Ha összeüti bokáját ,valóságos »O «betüt mutatnak csánkjai ! Nos hát ,képzeld a Ferkót ,ritka vörös szakállával ,s képzelj hozzá egy tündéri szinésznőt ,ki nem csak szép ,de eszes ,izléses is ! Nos ,az a kis szinésznő elfogadta Látrányi Ferkó pénzét és engem szeretett meg ! Te ,Teczi ! Olyan piczi lába van ,hogy fogadtam Ferkóval :egy deczi bor nem fér el czipőjében ! Nyertem ! No ,ittuk is mi ott nem literenként ,de ládaszám a Champagneit ! Egyszer aztán Ferkó gyanut fogott ,s azt mondta nekem :-Te ,tönkrement ,te kódis !én nem tartok neked szeretőt a pénzemen ! Gondolhatod ,hogy vágtam képen a gaz ficzkót ! Megverekedtünk annak rendje és módja szerint . A kis aranyos hozzám pártolt egészen . De az én aranyosomnak ezentul nem küldött ám a megsebesült Ferkó egy petákot se ! Gavallér gyerek ,ki a kedvesének anyagi kárt okoz ,ilyen esetben kárpótolja azt ! No ,én is kárpótoltam ! Uzsorára vettem föl pénzt ,s mert (hogy a fránya vigye el !)nem tudtam fizetni ,az állam posztkiszlijéből markoláztam ki két ezerest . Érted -e Teczikám ,hogy most a név becsületéről van szó ?! Még a sikkasztást nem tudják ! Szabadságon vagyok ,fillér nélkül tengődöm két hete . Eladtam mindenemet ! Elrongyolódtam ,de a becsületnek helyre kell állania ! Beteget jelentve vagyok nálad ! Segits ,vagy agyonlövöm magamat ! -Segítek !felelte Thekla . De gondold meg ,hogy a bérletre fizetendő összegből adom ezt . Még az egyszer megteszem ! Férjemet rá birom ,mert ő szivesen hajt szavamra ! De ne feledjétek ,hogy mi pénzt nem adhatunk többet . A bérletbe van fektetve tőkénk ;ha mi eladósodunk ,ez vesztünket okozza ! Tönkremegyünk és velünk kis fiunk is . -Eh ! A bérlet kitünően jövedelmez és ti pompásan gazdálkodtok ! S neked még Ákoson is segítened kell . Ide kell venned ,hogy őseink érdemiért a megyénél állásba juthasson . De ezt csak ugy teheti ,ha te házad megnyitod a megyebeli főmatadorok számára . Qui risque gagne ! Ákos főszolgabiró lehet valahol s visszafizetheti szivességteket . -Nem bánom . Maradjon itt ,sóhajtott Thekla mert mint egy rémkép jelent meg szemei előtt a Csillagpuszta ,főmatadoros vendégeivel egyetemben . De jó testvér volt . Remélte ,hogy fivére kijózanodott nagyzási mániájából és nem fogja tulságosan igénybe venni vendégei számára házukat . A mint Thekla urának elmondta ,hogy fivérei mit kivánnak ,a jó Jóska azonnal beleegyezését adta mindenhez . Ugy szerette nejét ,hogy mindenféle pereputtyát eltartotta volna szivesen ! Thekla hálásan ölelte meg férjét és ezt sugta neki : -Nagyon is jó vagy ! Pár nap mulva Zoltán elutazott ,és hála Theklának ,visszafoglalhatta hivatalát minden gyanusittatás nélkül . Ákos ott maradt . Látogatásokat tett jobbra-balra . Sógora lovait egyre hajkorászta . Vendégeket hivott . S jöttek a vidék mulatóczimborái egyre-másra . De egy év leforgása után Teczi csak azt tapasztalta ,hogy iszonyú sok bor fogyott el ,jövedelmük elapadt és Ákos nem lett szolgabiró . Másik évben végre kinevezték tiszteletbeli megyei aljegyzőnek . Nesze semmi fogd meg jól ! Na ,a főispán ,Ákos keresztapja ugyan kitett magáért . De talán igaza volt a hirnek ,mikor a főispánnal azt mondatta ,hogy a Kupa vagy borral van tele ,vagy a bor szagával ,s neki szolgabiróul munkás kéz kell ! Más levegő kezdett más irányban fujdogálni . Az ősi nevek viselői gazdálkodni tértek falvaikba ,s a megyénél alkalmazott ujabb generáczió gyalog járt fel hivatalába . Csak megyegyülések napján csengett-bongott a négyes fogat . Csillogtak a liberiás inasok fényes gombjai . Csak akkor élt meg a székvárosban a czigány ,ha gyülés volt ,különben elmentek Budapestre házalni a kávéházakba . -Czudar idők ! Kiabált dühösen Ákos . Nincs már egy életrevaló kompánia se ! S fizetés nélkül -fényesen kell élnem ! -Nem hagyhatom el magamat ! S nem is hagyta el magát ,mig egyszer csak elfogyott a türelme Theklának . Az ura nem szólt ,de nagy fején ,nagy homlokán ránczokat vetett a gond . Nem volt termésük . Itt volt a bérletfizetés ideje . Nem volt pénzük . Az utolsó ezerest kérte el kölcsön Ákos a héten ,mert ,ugymond ,váltót irt alá a főjegyzőnek ,s ez kridát mondott . Talán állást nyer ,ha ily szivességekkel barátságot szerez a megyénél . A váltót is elhozta haza . Szomoruan forgatta Józsi a váltót ,azaz váltókat ,a mikkel már neki tartoztak a megyebeli kisebb emberek Ákos révén . Pénz -e ez ? Ér -e ez valamit ? Feleségének nem szólt . Hátha megvetné ,hogy nem bizik bátyjában . De nem bizott . Ma már megingott benne bizalma . Ugy lesz ! Megbizonyosodik ! Behajtatott a székvárosba ,s ott a megyeházán bemutatta egyenkint váltóit az aláiróknak . Egyet fordult vele a megyeház terme . A váltók egytől-egyig hamisak voltak ! Szép nyolcz ezerest csalt ki sógora tőle . Elkártyázta ,elmulatta ,eltiszteletbeli aljegyzősködte ! No ,most mit tegyen ? Följelentse sógorát ? Theklának szóljon ? Bérletfizetés napja jött . Neki fizetni kellett . Eh !fölvesz pénzt ,gondolta magában . Fölvette a takarékpénztárból az összeget ,és haza indult . Lesz még jó termés ! Pár év alatt kiheveri ,biztatta magát . De sógorát kiutasitja ,mert ez meg fogja rontani . S mikor hazaért ,csak némán ölelte meg Theklát ,de ott levő sógorát arczul ütve ,kidobta házából ,e szóval :váltóhamisitó . -S te ezt türöd ?kiáltott Theklára Ákos . S te ezt türöd ? De Thekla megölelte az urát s csak azt felelte : -Kedves férjem ! Most még jobban szeretlek ,mert férfi vagy ! Ákos káromkodva ment az istállóba . Hátas lóra ült és elnyargalt . Talán még most is nyargal féltében ,mert azt hitte ,hogy komisz sógora feladta hamisitásáért . Somogyi tanár úr háza hemzseg a kosztosoktól . Szigorusága szerezte neki ezt a jövedelmi forrást . Minden gyenge tanuló nála lakott ,élelmezett ,mert a szülék csakis igy számithattak arra ,hogy fiaik jobb bizonyitványt nyerhetnek a szigorú tanár urtól . Tanultak is a fiuk nála sokat ,no de keveset ettek . Spártai nevelő volt Somogyi tanár úr . S mikor asztalán a jó pecsenye illata csiklandozta a másik nagyobb szobában étkező ifjakat ,mindig átkiáltotta hozzájuk : -Teli has ,inyenczség szekundát szül ! Tudom magamról ,hogy csak üres gyomorral fogott az elmém . Ő jól élt ,neje finom és elegáns asszony volt ,a ki a Bajomy-család egyik tagjának mondhatta magát . Elegáns asztalt tartott és vendégei nem csak a tanárkollégák sorából ,de a székváros intelligencziájából valók voltak . S úgy szerette ezek előtt hangsulyozni ,hogy ő mezitláb járt kis korában az iskolába ,mert nem volt apjának ,a szegény tanítónak módja hat gyereket másként ruházni . Kosztosai a sicsek-vicsek nemes familiájából ugyancsak röhögték ezért ,de ha megjelent köztük ékesszóló tanitásával ,akkor tisztelet és meghunyászkodás szállta meg őket . Volt itt olyan gyerek is ,kit otthon bonneja vetkőztetett ,inasa kisért lépten-nyomon . A ki otthon a finnyásságtól már enni sem birt ,vérszegény ,sáppadt gyerek volt . És Somogyi keze alatt a krumpli ,rizs és tésztás eledeleken gömbölyüvé hizott s a tornázás folytán aczélizmú lett . S az eredmény ,a mit -a bizonyitványok s a gyermekek pirospozsgás arcza révén -fölmutatott ,igazolta minden szüle előtt ,ha fiacskájuk panaszkodott a szigorú bánásmód és rossz táplálkozás miatt . A fiuk kezdtek jól tanulni és Somogyi tanár úr kezdett vagyonosodni . Bizonyos parasztgőg szállta meg ,hogy legszebb háza legyen a városban . Fogatot tartott és a legpéldásabb családi életet élte . Bármilyen jól tanultak idővel az ifjak ,még se lett belőlük első eminens az ő osztályaiban . Első helyekre rendesen a jól tanuló szegény gyermekek kerültek . S nem volt nagyobb boszuságuk az úri gyerekeknek ,mintha valamit nem jól tudtak ,s a tanár úr az első szegény gyermeket szólitotta föl . -Ugy -e kedves ezer holdas és tizezer holdas örökösöcskék ,nem kell ahhoz nagy tudomány ,hogy gazdagnak szülessünk ;de gazdagságot szorgalommal kell szerezni ,tudományt pedig nem örököltetek . Látjátok e gyerek rossz czipőit ? Nos ,lesz idő ,mikor a ti fényes lakk-topánjaitok alázatosan csoszognak majd e szegény fiú jövendő ,hatalmas lakásán ,mikor ti majd pártolást kérni mászkáltok hozzá ! Fogvicsorgatva néztek a gazdag gyerekek a szegény pártfogoltra ,ki ösztöndijából élt és minden babért elszedett orraik elől . Sokszor megverték a tornán a szegényebb tanulókat bosszuból . Mit nyertek vele ? Somogyi tanár viszont iszonyú bosszut állott ő rajtok . Volt azután Somogyinak hire messze vidékeken . Javitó-intézetnek lehetett nevezni az ő házát . Thekla kis fia ,mikor elérte a tiz évet ,szintén Somogyi tanárhoz került . Egyetlen kedvenczéről olyan nehéz volt lemondani ,de mit tehetett ? Férje bérlete rosszul állt . Adósság alatt nyögtek . Külön nevelő többe került volna . Annál is inkább ,mivel Józsi ugy vélte ,nem sokáig maradnak ők a pusztán ,ha igy tart ,hanem elbucsuznak lótól ,ökörtől s mindentől és a mit sohasem szeretett ,pennát kell kezébe vennie ,s azzal kell keresnie kenyerét feleségének és kis fiának . Szomoru volt biz ez ! De sohasem heverték ki az Ákos hamis váltóit . Somogyi tanár ur ,a ki Theklát mindig szerette ,kis fiával is kevesebb szigorral bánt ,mint a többi gentry-gyerekekkel . A kis Józsi kedvencze lett és ennek megengedte ,hogy az asztalánál egyék . Hogyne ,hiszen az ő egyetlen kis leánya mindig nevetett a kis Zalay Jóskára . S a két gyermek nagy barátságot kötött . Olyan elnéző volt Somogyi tanár a kis Zalay fiú iránt ,hogy ha nem tudott valamit ,mindig visszaszivta az ajkaira tóduló szavakat : -Buta vagy ,mint tökfejü apád ! Nehogy a fiú búsuljon és kis leánya szekundáljon neki . -Te ,mondta gyakran Somogyi a feleségének ,a lányod protegálja e buta diákot . Vigyázz rá ,nehogy változzék a gusztusa ,mert akkor mind rosszul tanuló fiúkat kell áteresztenem a vizsgákon . Pedig a kis hat éves leány kokett volt már nagyon . A kis Pistát magába bolonditotta és a két Surányi gyerekkel is kaczérkodott . A nagyobbik Surányi gyerek már nagy fiú volt . De már mind a ketten a felső gimnáziumba jártak Somogyi keze alatt . Felső Magyarországból kerültek ide a javitó iskolába ,mivel senki sem birta őket megfékezni . Apjok özvegyen élt . Nagyanyjuk ,ez az ideges ,finom dáma főfájást kapott ,ha a fiúk hangosabban becsapták az ajtót . Nevelőjük kétségbeesett vakmerő csinyeik fölött . Apjok sohasem volt télen otthon . Meggyülölte otthonát . Ma Budapesten futott egy ballerina után ,holnap már a vidék szintársulatait követte valamelyik kis énekesnő kedvéért . Ily körülmények közt a már serdülő ifjak rendre buktak a vizsgálatokon . Mit volt mit tenni ,mint olyan tanárhoz adni őket ,aki erélyesen hozzá fog nevelésükhöz és tanitásukhoz . Surányi Pista hallotta egy izben ,hogy van egy Somogyi nevü tanár ,ki a Dunántúl leggazdagabb és legfékezhetlenebb örököseit megszeliditi . Oda utazott hozzá és hosszas kérésre Somogyi magához vette a két kis palóczot . Olyan kedves fiúk voltak különben . Gúnyolódók ,de őszinték . Okosak ,de lusták . S nem telt bele két esztendő ,olyan derék tanulókká és engedelmes ifjakká váltak ,mint a kezes bárányok . S majdnem kedvenczei lettek Somogyinak . De miért ? Hiszen ezek plane majdnem arisztokraták voltak ? Ennek is megvolt a története . Somogyi demagóg érzelmei e fiúknál is ,mint Thekla gyermekénél ,a részvét és szimpathia labirintusába tévelyegtek . Ugyanis egy este ,egyik apa ,világlátott ,gazdag gentry ,kinek fia nála tanult ,ott vacsorált gyermeke megszeliditőjénél . Mikor meglátta a kis Zalay gyereket és a két nagy Surányi fiút a kis Somogyi leánynyal játszani és vetélkedni ,-igy szólt Somogyihoz : -Szegény fiúk ! Nem is tudják ,hogy közös ellensége volt családjuknak . -Hogy-hogy ?kérdezte Somogyi . -Hát nem tudja tanár ur ? Hiszen Surányi Pistánét ugyanaz a báró Bregenz szöktette meg ,a ki Zalayné nővérét az öngyilkosságba üzte . -Hogyan ? Hát a két Surányi fiúnak édes anyja él ? -Él bizony ! Valahol Bécsben lakik báró Bregenzzel . S ez az oka ,hogy a rendes viszonyok közt élt és jó gazdának ismert Surányi most a legrosszabb nők társaságában tölti idejét és prédálja vagyonát . Ő ,aki majdnem idealista volt ,-akinek szerelme a lovagkorbeliek imádatához hasonlitott ,most megveti a nőket ,és kerüli a jobb társaságokat . -Borzasztó !felelte Somogyi . Szegény gyermekek ! Igy anyjuk miatt elvesztették apjukat is ! No ,én rajta leszek ,hogy pótoljam mindakettőt . És Somogyi tanár megtartotta szavát . A két vöröses Surányi fiú gondosabb ,gyöngédebb nevelésben részesült ,mint a többiek . A szünidő bekövetkezett . S a két palócz-ifjú haza indult grófi nagyanyjukhoz Surányba . Az idősb érettségi bizonyitványnyal ,hogy többé ne térjen vissza ,a kisebb még csak a viszontlátás reményében búcsuzott el a tanártól ,kis lányától és pajtásaitól . -Ne felejts el ,súgta a kamaszodni indult leányka a nagyobbik fiúnak . Te orvos leszel és én leszek az orvosné . -Hát én kit veszek el ?kiáltott föl a kisebbik Surányi gyerek . -Te ? Te és a Zalay Jóska várni fogtok . -Mit ? Hát háromszor akarsz te férjhez menni ? Te kaczér ,rossz szivü leány ,te !kiáltott a vad ,nagyfejü Zalay Jóska . -Én nem vagyok kaczér ! Mind a hármotokat egyformán szeretlek ,de látjátok ,a vörös Pista legnagyobb és orvos lesz ,ő vehet el legelébb . Ha ő mást gondol ,akkor ti közületek választhatok . -Praktikus ,mint az apja -szólott nevetve a magas ,vörös Pista . No ,ne félj ,kis lány ! Ha én orvos leszek ,elviszlek én magammal messze vetélytársaimtól ,nehogy nehéz legyen a választásod . Érzékeny búcsú következett és kiürült a Somogyi háza két hónapra . A tanár úr vig emberré lett ,más modort vett fel ,nem volt ,akik előtt a tekintélyét fenn kelljen tartania . Csak egy fiú maradt náluk ,kis leánya nagy örömére ,a kis Zalay fiú . De hogy történt ,hogy ezt az egyetlen ,kedvencz gyermeket itt hagyták szülei a tanárnál szünidőn át is ? Bizony ,keserves állapotba jutottak Zalayék . A termés rossz volt . Marhavész dühöngött . Sőt még lovaikat is elvitte a szopornicza . A szőlőkbe filloxera vette be magát . Ugy hogy az egész gazdaságban annyi sem maradt meg ,hogy Thekla apró szárnyasait jól tarthassa . A váltó lejárt . A bérletet is fizetni kellett . Mit tehettek egyebet ,mint hogy mindent eladtak ,instrukcziót ,butort ,mindent és kielégitették az adósokat . -Ugy -e kedves Theklám ,szólt Józsi ,ugy -e én nem vethetek semmit a szememre ? Ugy -e bár én nem vagyok oka ,hogy koldussá tettelek ? Felelj ,angyalom ,mert hidd el ,ugy beütöm ezt a nagy fejemet a falba ,hogy vagy ez hasad meg ,vagy én halok meg tőle . -Édes férjem ,én nem zúgolódom ,felelte Thekla . Te is koldusként vettél el ,fivéreim kifosztottak ,te nem vagy oka semminek . De mi lesz kis fiunkból ? -Mi lesz ? Hát ott hagyjuk Somogyiéknál s én beállok hivatalba . Igaz ,hogy vajmi kevés az én tudományom ,de lásd ,engem biztositó hivatalnoknak szivesen bevesznek ,mert jobban tudom én megbecsülni a kárt ,mint az a sok jöttment ,csavargó kereskedőlegényből lett ügynök ,aki buzát lábán csak a kupé ablakából látott . És te nem is tudod fiam ,hogy már irtam is Budapestre ;most csak pakkolj fiam és megyünk . Te is ott lakol velem ,a gyereket jó helyen hagyjuk ,tanuljon . Nálunk ,tőlem úgy sem fog semmit tanulni . Bár én többet tanultam volna ! -Nem minden megindulás nélkül nézett vissza Józsi bérlett pusztájára . Nagy fejét forgatta . Dünnyögött és nagyon sokat fújta az orrát . Nem mutatta feleségének ,hogy meg van hatva ;könnyeinek csak az orrán keresztül engedett könnyebbülést és szemeit mereven kinyitotta ,nehogy pilláira ragadjon egy abból a fénylő ,fájdalmas cseppből . De Thekla roppantul sirt . Nem a vagyont siratta ő ,de a nyugalmas fészket ,fia születése helyét ,és valami kinos előérzet szorongatta keblét ,mintha valaki a fülébe suttogott volna ilyen szavakat :Most már földönfutó leszel ! Hasonló bátyáidhoz ! Somogyi tanár szivesen vállalta el a kis Józsit ,és becsületére legyen mondva ,nagyon olcsón ,mikor megtudta a szülők szerencsétlen esetét . Melegen szorította meg Thekla kezét és kérte sokszor ,hogy ne essék kétségbe . Hejh !tudta azt Somogyi ,hogy nehéz helyzete lesz Zalaynak Budapesten . Ösmerte ő a Zalay Józsi nagy kemény fejét kis kora óta . Vele járt iskolába . Tudta ,hogy ebben a nagy fejben vasakarat ugyan van ,de tudomány annyi sincs ,mint egy három éves gyerekben . Azt is tudta ,hogy Zalaynak a természete makacs ,igazi szamár-természet . Becsületes ,érzékeny szivü ember ,de még sohasem tanult meg engedelmeskedni . Mi lesz ,ha főnöke malicziózus lesz . Zalay rácsapja az ajtót ,ha meg nem veri ,és ott hagyja hivatalát . Azért kérte Theklát ,hogy gyöngéden és vidáman vegye a megváltozhatlan helyzetet . Ha férjét ingerlik ,legalább ő ne mutassa ,hogy elégedetlen a helyzetével . S Thekla szomorúan ,nehéz szivvel búcsuzott el gyermekétől ,Somogyitól ,hogy most már a főváros proletárainak számát szaporitani menjen vállalkozó urával . -Még egy levelet sem bir jól összekomponálni ,szegény Józsi ! Hogy fog ő jelentéseket irni a biztositónál ?sóhajtott magában . Nékem is dolgoznom kell . Ketten többre megyünk . S a vasúton már megérlelődött benne a terv ,hogy ő beáll a vasúthoz pénztárnoknőnek . De mit mond majd Józsi ? Mit a rokonság ? Kupamegye ? Ő ,a hires Kupa-család egyetlen nőtagja odaüljön pénzt számolni és jegyeket adni boldog ,boldogtalannak ? Az ismerősök vagy gunyosan nézik ,vagy meg se látják . S Józsi féltékeny természetü ! Mit fog mondani ,ha neki ,az üde szép asszonynak udvarolni mernek ? Eh !fiamért fogok dolgozni ! Megértetem Józsival ,hogy ez kötelességem ,mert fivéreim tették tönkre . S végre is egy fivérem van a postánál ,az is segithet . Mi is segitettük ! Most ő rajta a sor . Igy tépelődve érkeztek meg Budapestre . Józsi sóhajtva emelte ki Theklát és kevés holmijukat az első osztályú kupéból . Mert még Kupa megyén át nem degradálhatta magát és nejét a második osztály kereskedőihez ,nehogy meglássák az otthoniak . Legelébb is egy fogadóba szállottak . Még volt pár száz forintja Józsinak . Lakást csak akkor akart bérelni ,mikor már biztos hivatala lesz . Ha nem lesz ,gondolta ,akkor elmegy gazdatisztnek valami nagy úrhoz .