1878 október hetedikén két gyermek haladt azon az uton ,amely Horvátország Zavalje nevü határszéli városától Bihács felé vezet . Az idősebb ,barnaarczu ,erős fiu ,lehetett 13-14 éves ,a fiatalabb egy szőkehaju ,kékszemü és karcsu termetü leányka ,nem volt több tiz évesnél . Mit keresett ez a két gyermek a véres harczok szinhelyén ?milyen véletlen kergette ki a két ,még szülői oltalomra szoruló ,repülni is alig tudó kis madárkát a meleg otthoni fészekből ? Mert ,hogy messziről jöttek és nem erről a vidékről valók ,mutatja első sorban viseletök ,amely magyar ,még pedig bácskai népviselet ;de elárulja nyelvük is ,amely dunai tájszólalással ejti ki a magyar szót . Az utnak egy ujabb kanyarulatánál -lehetett már az ötvenedik is -megállott a két gyermek és visszafelé tekintett . Nem voltak elfáradva ,mert a mai vándorlás jóformán sétának is alig vált volna be ,inkább szánkózás volt a hegynek alá ,még pedig szánkó nélkül . -Mert a széles ösvény ,amelyen Zavaljeból aláereszkedtek ,ugynevezett »kigyóul «volt . Mikor ugyanis a katonaság ágyuit és podgyászát valami hegyen át akarja szállitani ,nem megy neki egyenesen a meredeknek ,hanem zeg-zugban ,a kigyó csapásához hasonló vonalban késziti az ösvényt . Ezzel azt éri el ,hogy alig észrevehető az utnak emelkedése . De ilyenkor ,midőn a földet lábnyi magas hó födi ,amelynek felülete jól meg van fagyva ,pompásabb csuzkát képzelni sem lehet ,mint a kigyóutnak egyik kanyarulatától a másikig . A két gyermek is ,noha szivecskéjében sajátképen bubánat lakott ,nem tudott ellentállni az incselkedő jókedvnek és jóizüt nevetett ,amikor csak ugy repült és bukfenczezett alá a sikos lejtőn . Pompás kilátás nyilott arról a pontról ,ahol most megállottak . Jó magasan ,mint az óriási tölgyfa csucsáról alátekintő sasfészek ,feküdt Zavalje vára ,s alant a mélységben ,az Unna folyamtól ,mint egy ezüst kigyótól körülgyürüzve ,Bihács vára ,amely alig egy hónap előtt még a bosnyákok főfészke volt . Ott feküdt a sötétlő völgykatlanban ,környezve hóboritott hegyektől ,amelyeknek olyan különös az alakja ,hogy csakhamar megérti az ,aki látja ,miért nevezték el a mi katonáink Boszniát »a görbe hegyek országának. « De most már el is mondom ,hogyan került ez a két gyermek a buzatermő ,aranykalászt ringató ,szép Bácskából ide ,ahol szikla terem csak . Annyit bizonyára ti is tudtok már ,kedves olvasóim ,hogy a mi vitéz katonáink 1878 nyarán és ősz elején nagy munkát végeztek . Elfoglalták Bosnyákországot és a vele szomszéd Herczegovinát . ...Körülbelül egy hónappal előbb ,szeptember hatodikán este ,alig néhány lépésnyire attól a helytől ,ahol a két gyermek most megpihen ,őrtüz világitott messzire az éjbe . Egy század katona tanyázott ott ,várva parancsot az indulásra . A legények ,noha tudva volt előttük ,hogy hajnalban ostromra indulnak Bihács ellen ,nyugodt lélekkel rágcsálták a kemény profuntot ,mert a veszélynek megszokása érzéktelenné tette őket a harcz minden mozgalmával szemben . A tüz körül ,közel egymáshoz három férfi ült . Kettő beszélgetésbe volt merülve ,mig a harmadik a nyelvét pihentette ,de annál szorgalmasabban járt a keze . Nadrágot foltozott ,még pedig olyan ügyesen ,hogy akármelyik szabó sem különben . A két beszélgető férfiu Dobó tiszthelyettes és Halász Pál őrmester ;a harmadik pedig ,a szabóskodó ,Csiribi Peti ,az őrmesternek »legénye «,aki rendben tartotta fegyverét és ruháit . Csiribi Peti czigányvérből származott és egy faluból való volt őrmesterével ,akit rajongásig szeretett . Nemcsak a tűt kezelte ügyesen ,hanem ugy bánt a vonóval is ,hogy a fél vármegyében őt tartották a legügyesebb czigányprimásnak . Egyébiránt a legvidámabb ficzkó ,akit jóizü tréfáiért az egész század nagyon kedvelt . Az őrmester pipára gyujtott . De alighanem bántotta vagy elfoglalta valami ,mert hosszasan eltünődött magában és el is felejtette ,hogy pipa van a szájában . Dobó is észrevette és megszólitá : -Olyan különös vagy ma ,Pál ;még soha sem láttalak ilyen hangulatban . -Szóltál valamit ?-riadt fel az őrmester ;mire Csiribi nem állhatta meg mosolygás nélkül . -Az őrmester ur megint otthon járt gondolatban -szólott -;tetszik tudni ,mikor valaki ilyen fiatal korában apa is ,anya is egy személyben ,nem csoda ,ha haza vágyódik »kicsinyeihez «. -Igaz ,mit csinálnak a kicsinyek ?-kérdé részvéttel Dobó . -Tegnap kaptam tőlük levelet . János azt irja ,hogy felügyel a gazdaságra és rendben tart mindent ;Iluska pedig ,hogy szorgalmasan eljár az iskolába . Az én édes kis cselédeim már nagyon vágyódnak utánam ! Ugy ragyogott az őrmesternek férfias arcza a boldogságtól és igazi szeretettől ,hogy a tiszthelyettes meg nem állhatta kérdés nélkül : -Mondd csak ,hogyan történt ,hogy ilyen fiatalon apai gondokkal kell küzködnöd ? -Nagyon egyszerü annak a története . Hat éve most ,hogy a kolera egy napon elvitte szüleimet és árván maradtam két testvérkémmel . Én épen a második évet töltöttem a katonaságnál ,amikor hirét vettem e szörnyü csapásnak . Noha már őrmesterségig vittem ,egyetlen pillanatig sem haboztam ,hanem mint a két árvának egyetlen gyámolitója ,obsitomat kértem . El is bocsátottak azonnal ,azzal a kikötéssel ,hogy háboru esetén ismét berukkoljak . Azóta boldogan és csendesen éltünk ,a két gyermek szépen megnőtt ,a birtok gyarapodott -amikor egyszerre csak ezek a bosnyákok nem fértek a bőrükbe és nekünk jutott a feladat ,hogy egy kissé ránczbaszedjük őket . A két gyermek otthon maradt egy öreg béres felügyelete alatt ,s ha tudom is ,hogy jó kézben vannak ,mégis elfog néha a bubánat ,ha »árvácskáimra «gondolok . -Azt nagyon is fölfoghatom !-szólott Dobó és melegen megszoritotta bajtársa kezét ,Csiribi Peti pedig néma haragjában olyan öltéseket csinált ,mintha a nadrág helyett egy eleven bosnyákot foltozna meg . -S mi több még -folytatta kis szünet mulva az őrmester ,-ami eddig még soha sem történt velem csata előtt ,ma olyan sajátságosan érzem magamat . Mintha valami hang azt sugná a fülembe :»Pali ,ezuttal nem menekülsz ép bőrrel !« -Ugyan ne bolondozzál hát !-boszankodott Dobó ,-az ilyen előérzet vén asszonynak való ,de nem katonának ! -Nem is azért mondom ,hogy vigaszt keressek nálad ,hanem mivel fölkérnélek valamire . -S mi lenne az ? -Ha valami baj érne a holnapi napon ,-szólott szilárd hangon Halász Pál ,-te ird meg az én árvácskáimnak . Te jobban és szebben irod meg ,mint az ezred irnoka :s nem fáj majd annyira a kis szivük ,ha a te tollad adja tudtukra ,hogy engem baj ért . Megigéred ? -Megigérem ! Természetes ,hogy megigérem ,ámbár bizonyos vagyok ,hogy nem lesz rá semmi szükség . Holnap ilyenkor együtt ülünk az őrtüznél és nevetünk a mai beszéded fölött . ...De biz ’nem nevettek másnap este . Hanem az őrtüz mellett levelet irt Dobó Sándor tiszthelyettes és közben nagyokat sohajtott ,Csiribi Peti pedig olyanokat zokogott ,mintha könyeivel akarta volna eloltani a tüzet . Az történt szeptember 7-én ,hogy Halász Pál őrmestert elragadta heve ,kissé nagyon is előljárt csapatjának ,s mire a legénység utólérte volna ,eltünt nyomtalanul . Egy pár lövés történt két perczczel előbb a bokrok közt ,aztán küzdelem zaja hallatszott ,s végre csend lett ismét . Megölték -e a fölkelők és beledobták holttestét az alant rohanó Unnába ? Vagy talán magukkal vitték ,hogy megkinozzák ?nem lehetett megtudni . Elment a szomoru levél Madaras falvába ,tudtára adni a két árvának ,hogy egyetlen istápolójuk nincs többé . Szomoru levél ,gyászos hirnek vivője megérkezett . A két árva elolvasta ,elzokogta keserü bánatát . Meghalt az ,akit olyan hőn szerettek ,aki olyan hü testvér volt . Egyedül állnak immár a világon . ...De hát ha nem halt meg ?hát ha rabságban sinylik ,várva a szabaditót ,lesve a perczet ,amikor ismét ura lehet saját sorsának ? Ez a gondolat nem engedte megpihenni a két árvát . Folyton erről beszélgettek egy ,két ,három napig . A negyedik napon elhatározták ,hogy bizonyosságot kell szerezniök . De hogyan ? Irjanak az ezred parancsnokságának ? Amig a levél odaérkezik ,napok mulnak s addig nincs nyugtuk . Kérdés azonfelül ,ráér -e az ezred parancsnoksága egy ember miatt ennyit teketóriázni ? Legfölebb azt mondja majd :eltünt ,meghalt ,katonadolog ! S igy érlelődött meg a két árvában az a gondolat ,hogy ők maguk utra kelnek ,senkinek sem szólnak ,mennek és mendegélnek ,mig föl nem találják elveszett testvérüket . A leveleiből tudják ,merre visz oda az ut ,pénzben sincs hiány ,mert mióta Pál háboruba ment ,Jancsika kezelte a jövedelmet . Egy este felültek hát a vasutra és elmentek rajta Károlyvárosig ;onnan pedig ,hol gyalog ,hol meg szekéren folytatták a vándorlást egészen Zavaljeig ,ahol előtte való este megérkeztek . Nem kérdezte tőlük senki ,hova mennek ,honnan jönnek ,mert olyan világ volt arra felé ,hogy az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál ,hogy két ,fészkét vesztett madárka sorsán töprengjenek . Abban az időben ,amikor az osztrák és magyar hadsereg elfoglalta Bihács várát ,egészen keleti város volt még az . Nem akarunk ezzel dicséretet mondani s nagyon tévedne ,aki azt hinné ,hogy azokban az országokban ,amelyek napfölkelte felé fekszenek ,minden csupa ragyogás ,fény és pompa ,mint az »Ezeregyéji «mesékben meg vagyon irva . Mert sehol a világon nem lelhető annyi rongyos ember ,düledező ház ,sáros utcza ,gazdátlan eb és koldus-ember ,mint épen a napkeleti országokban . S ezek közt is kivált Bosznia akkor . Ma már nem tartozik Bosznia a kelethez . Az a huszonötévi munka egészen európai országot csinált belőle . De mikor megkezdték a munkát ,nagyon furcsa volt a látszata . Teszem ,Bihácsban az volt a kezdete ,hogy katonáink az első héten több mint háromezer gazdátlanul csatangoló ebet lőttek halomra . Ezek voltak az európai müveltségnek első áldozatai ! Nem fér hozzá kétség ,hogy gazdag volt Bosznia már akkor is természeti szépségben és kincsekben . Gyönyörü erdők boritották az érczes hegyek lejtőit ;a sikság kövér földje csak várta a magot ,hogy huszszorosan is fizessen érte ;a folyamokban alig fért a sok hal és a vad az évnek minden szakában bőven kinálgatta jóizü husát . De mi haszna ,ha az emberek nem voltak arra valók ,hogy az áldást okosan és mérséklettel fölhasználták volna . A török uralom alatt egyes basák önkénykedése és zsarnoksága egészen kiforgatta jelleméből ezt a jóravaló népet ;amely aztán annyira elvadult ,hogy nem ismert kedvesebb foglalkozást a rablásnál . Évtizedeken át parlagon hevert a szántóföld ,mig kivert rajta a dudva ;a hegyek mélyéből gyüjtött érczből nem ekevasak ,hanem kardok készültek ,a folyamokat készakarva iszapolták el ,nehogy hajózhatókká váljanak és az erdők mélyén visszhangzott a rablók lármája . Akinek a törvénynyel valami baja akadt ,levette a falról fakovás puskáját ,övébe dugta görbe kardját :a handsárt s elment az erdőbe rablónak . Társakat bőven talált ott s néha annyira elszaporodtak ,hogy elfoglaltak maguknak egy kis várat ,ahonnan nagyobb kalandokra is elindultak . Igy történt legutoljára 1878-ban augusztus havában ,hogy egy rablócsapat elfoglalta Bihács várát ,s onnan üzte rablókalandjait még Horvátország felé is . Egy napon csaknem hatalmukba keritették Zavaljet ,a határszéli várat is . Az éjnek oltalma alatt átosontak a határon és megkerülve a kiállitott őrszemeket ,horvát oldalról támadták meg a mitsem sejtő helységet . Ott nagy volt a rémület ,minthogy a mi katonáink ,nem is álmodva ilyen vakmerőségről ,reggel kimentek félórányira a helységtől -czélba lőni . Szerencsére volt a helységben egy régi rozsdás ágyu ,még a török háboruk idejéből -s egy hozzá való vitéz ember . Halász Pál őrmester ,aki az ezred irodájában dolgozott ,amint értesült a veszélyről ,rögtön megtöltette az ágyut s amikor a rablócsapat a fő utcza végén megjelent ,közéjük lövetett . Elesett vagy tiz rabló ,a többi megfutott ;ami nagy szerencse volt mindenképen ,mivel hogy a régi ágyu az első lövés után megrepedt és nem volt többé használható . De a lövés zajára hazasiettek katonáink és szemközt találva a rablókat ,ugy elbántak velök ,hogy alig egy-kettő érkezett közülük ép bőrrel haza Bihácsba . Ez volt az oka annak ,hogy Bihácsot el kellett foglalni katonáinknak . Ami háromszoros véres ostrom után sikerült is ;csakhogy előbb sok derék magyar katona vesztette az életét . Az eltüntek közt ,mint tudjuk ,Halász Pál ,a vitéz őrmester is volt ,akinek fölkeresésére két testvérkéje messze földről elindult . ...A mi két ifju vándorunk azalatt már le is ért a völgybe és most bámulva nézi a vadul elrohanó Unna folyamot ,amelynek medre e helyen két hegy közé szorulva nagyon megszükült ;ugy hogy az ár vadul tombol ,kavarog és magával ragad mindent ,amihez csak hozzá férhet . Szerencsére vezetett akkor is már egy nádból font ingó hid a folyamon át (ma csinos kőhid pótolja a helyét ),amely épen olyan széles volt csak ,hogy egy ember ,ha jól belekapaszkodott a kifeszitett kötélbe ,átmehetett rajta . Jancsika előbb maga ment keresztül rajta ,hogy Ilust bátoritsa ,aztán visszament és kezénél fogva vezette át a félénk kisleányt . Csak mikor tul voltak rajta ,vették észre ,hogy két vizen mentek át ;mert ott ,hol a hid kötele megfeszül ,a hegynek mélyéből egy másik kisebb folyam tör elő . Tovább mentek a már most egyenes uton ,vigabb lélekkel ,mint eddig ,mert nem nagy távolban valami kapufélét láttak ,amelyről sejtették ,hogy ez a bejárat Bihácsba . Csakugyan ,amint száz lépésre megközelitették ,feléjök dörgött egy hang : -Megállj ! Ki vagy ? A két gyermek összenézett . Sejtelmök sem volt arról ,hogy meghóditott vár közelében sétálni nem olyan egyszerü dolog ,mint az ember gondolná . De mikor az őrszem másodszor ismételte a kérdést ,Ilus ,aki leány létére jobban ismerte az illendőség szabályait ,szépen bókolt és emberségtudóan igy szólt : -Kérem szépen ,katona bácsi ,ne tessen mi ránk haragudni . Én a Halász Iluska vagyok Madarasról ;ez pedig az én bátyám ,a Halász Jancsika . A katona majdnem elnevette magát e szavak hallatára ,de aztán eszébe jutott ,hogy őrállomáson van ,amikor komolyságot vár tőle a katonai törvény . Azért is hátrafelé szólt ,mire onnan előjött három baka föltüzött szuronynyal ,maga közé vette a két apróságot s kemény hangon rámordult : -Indulj ! Hogy szepegett a két gyermek ! Pedig igazán nem volt rá oka . Mert amilyen kemény volt a két katonának a szava ,olyan nyájas volt a tekintete ,amikor Iluskára nézett . Sőt ,amikor már nem voltak az őr közelében ,az egyik meg is simogatta a leány haját ,a másik pedig szelid baraczkot nyomott Jancsi fejére . Mintegy ötven lépésre az alacsony boltives kapubejárattól volt az őrség főállomása . A két katona előre bocsátotta Jancsit és Iluskát ,aztán maguk is beléptek s az egyik állásba kapva magát ,igy szólt : -Hadnagy ur ,jelentem alásan két magyar gyereket hoztam . Erre a szóra egy barnaképü legény ,aki a szoba hátterében épen csizmát subiczkolt ,előbbre jött egy kissé s bámulva fölkiáltott : -Szent Isten ! A Halász Pál árvácskái . Nem tudott tovább beszélni ,mert a zokogás elfojtotta hangját . Szegény Csiribi Peti most is siratta az ő eltünt gazdáját s amikor olyan váratlanul maga előtt látta ennek testvéreit ,nagyon is elfogta a búsulás . A hadnagy ,aki nem volt más ,mint Dobó (egy hete csak ,hogy előléptették ),alig akart hinni a szemének . Amikor megtudta ,mi szándékkal jöttek olyan messze földről az apróságok ,egészen elérzékenyült . -Na ,ti apróságok ,ugyancsak nagy fába vágtátok a fejszét -igy szólt . -De hát ki tudja ,nem sikerül -e majd nektek az ,ami tőlünk nem telt ki ! Megyek azonnal jelentést tenni az ezredes urnál . Az ezredes nagyot bámult ,amikor a különös vendéglátás hirét vette . Mivel ő is családapa volt (valamely felső magyarországi városban ő érte is imádkoztak gyermekajkak ,»hogy a jó isten óvja meg apácskánkat ellenséges golyótól !«)szivére vette a dolgot és azonnal parancsot adott Dobó hadnagynak ,hogy vigye elébe az apróságokat . Nagyon nyájasan fogadta a kicsikéket s mikor Dobó el akarta mondani a »vendéglátás «okát ,intett a kezével . -Hagyja el ,hadnagy ur !tudnak ezek a maguk dolgában eljárni . Magyar vérnek helyén van a szive -de a nyelve is ! Aztán Jancsikához fordult : -Na fiacskám ,hát te vagy az a vitéz gyerek ,aki szembe akar szállni az egész bosnyák bandával ? Nagyon elszégyelte magát e szavakra szegény Jancsika és nem mert szólni ,hanem csak irult-pirult . De megfelelt helyette iziben Iluska : -Ugy van az ám ,ezredes bácsi ,hogy nem karddal ,avagy puskával ,hanem szép szóval és könyörgéssel akarjuk mi a bosnyákokat rábeszélni ,bocsássák szabadon a mi édes Pali bátyánkat . Valaki elnevette magát a szoba hátterében . Ilus megriadva nézett arra-felé ,ahonnan ez a furcsa hang jött és bámulva pillantott meg egy nagybajuszu ,szakáltalan embert bosnyák viseletben ;aki egyébiránt egészen otthonosan érezte magát ebben a környezetben . -Mit gondolsz ,Mirkó ?-szólitotta meg magyarul az ezredes a különös alakot ,van -e még kilátás arra ,hogy Halász őrmester megkerüljön ? -Nem épen lehetetlen ...ámbátor ,amint én a földieimet ismerem ,csak azt tudom ,hogy nem sokat teketóriáznak azzal ,aki kezükbe jut . Olyan mozdulatot tett jobbjával a saját nyaka körül ,mintha azt késsel metszené keresztül . Ilus megrémült a kegyetlen mozdulattól ,de még jobban a gunyos mosolytól ,amely az idegen arczát eltorzitotta s elpityeregte magát . -Fél a kicsike ?-szólott közelebb lépve Mirkó s ugy tett ,mintha meg akarná simogatni a leány fejét ,de Jancsi utját állotta e szándékának és hevesen válaszolt : -Nem fél az senkitől ,mert tudja ,hogy itt vagyok én ,aki megvédelmezi . De fájt neki ,hogy igy beszélnek Pali bátyánkról . Nem igaz az ,amit ez az ur mondott ! Nem engedhette meg a jó isten ,hogy a mi egyetlen támaszunk igy kidüljön ! Lángolt a fiunak az arcza ,amikor e szavakat mondta ,az igazi érzés sugárzott tekintetéből . Az ezredes gyönyörködve nézte ,Dobó majdnem elérzékenyült és Mirkó olyan tekintetet vetett rá ,amelyben bámulat és bizonyos neme a rettegésnek vegyült . -Derék legény vagy a talpadon ,-szólott pillanatnyi szünet után az ezredes ;-de azért nem kell Mirkóra haragudnod . Kissé nyers ugyan ,de jó ember és nagy hive a mi ügyünknek . Rajta lesz majd ,hogy megtudja ,mi lett a bátyádból ;ugy -e ,Mirkó ? Minden felelet helyett a bosnyák keresztbe tette két kezét a mellén és mélyen meghajtotta magát . Keleti népeknél ez a felsőbb akarat előtt való meghajlásnak a jele . A rövid látogatásnak vége szakadt . Az ezredes bucsuzáskor lelkére kötötte Dobónak a két gyermeket ,ő maga pedig biztatta Jancsit és Ilust ,legyenek türelemmel ,mindent elkövet majd ,hogy elveszett bátyjuk sorsáról bizonyosat tudjon . Otthon ,az az hogy Dobó hadnagy szállásán ,Ilus mindent elmondott Csiribi Petinek . Amikor megemlitette ,hogy Poprezenovics Mirkó is ott volt az ezredes lakásán ,a barnaképü legény nagyon elkomolyodott és szitta a fogát : -Mirkó is ott volt ? Természetes ! Mindenütt ott van ő ,ahol nincs rá semmi szükség . -Kicsoda az a Mirkó ?-kérdezte kiváncsian Jancsi . -Azt talán csak ő maga tudná megmondani ,-válaszolt óvatosan Peti . -Két év előtt Pancsován találkoztam vele . Primás voltam az ottani czigánybandánál ,Mirkó uram pedig gazdag kereskedőnek adta ki magát és csak ugy szórta a pénzt ;amely közt nagyon sok volt az orosz bankó is . Hat hónappal ezelőtt ,amikor az ezredhez bevonultam ,Zágráb városában találkoztam vele . Akkor török ruhát viselt . Beszél az mindenféle nyelven ,amit ő maga ugy magyaráz ki ,hogy fiatalabb éveiben tolmács volt a török fővárosban . Lehet ,hogy igaz ,amit mond ,de én csak kötve hiszek a komának . -Hogyan került az ezredes mellé ?-kérdezte Dobó hadnagy ,aki ép ebben a pillanatban lépett a szobába . -Amikor szeptember hetedikén régi ezredesünket egy bosnyák golyó találta ,ugy hogy másnap meghalt Zavaljeban ,az uj ezredes magával hozta Mirkót . Jó barátságban vagyok az ezredes ur inasával s tőle tudtam meg ,hogy még Zágrábban ajánlkozott Mirkó a gazdája mellé tolmácsnak . Mert tetszik tudni ,a mi ezredesünk igazában csak magyarul beszél ;a szláv nyelvekhez épenséggel nem konyit . Hanem azért mégis kár ,hogy maga mellé vette ezt a Mirkót ;mert akármi legyek ,ha ... Csiribi Peti megakadt ,mintha már megbánná ,amit mondani akart ,Dobó azonban közelebb lépett hozzá és halk hangon figyelmeztette : -Mondd ki bátran ,Peti ,mi nyomja a szivedet ? Nem tartod jó emberünknek ezt a bosnyák tolmácsot ? -De nem ám !-tört ki Petiből a buzgalom ;-a mondó vagyok ,hogy nem ártana az ezredes urat arra figyelmeztetni ,hogy ne bizza magát annyira Mirkó komámra . Akármi legyek ,ha nem kém ! A nagy szó ki volt mondva és Dobó hadnagy megütődve nézett a czigány legény szemébe . -Bizonyosat tudsz erről ,Peti ?-kérdezte lassu hangon . -Még nem !-válaszolt ez szilárdan . -De nem nyugszom addig ,amig tisztában nem vagyok vele . Mirkó koma nem is sejti ,hányan vagyunk már ,akik megfigyeljük minden lépését . Ha pedig egyszer bizonyost tudunk ,rossz napja lesz a rókának ! Az a házacska ,amelyben Dobó hadnagy legényeivel volt elszállásolva ,Hasszan bégé volt . Egy hosszu fahidnak a közepén állott ,amely az Unna folyamon vezetett keresztül . Keleten a hidak két oldalán rendesen faépületek állnak ,amelyeknek földszinti része üzleteknek van berendezve . Hasszan bég nem volt kereskedő ,hanem kávéháztulajdonos . Az emeleti részen ,amelynek a hidra nyiló ablakai örökösen le voltak függönyözve ,ő lakott és a családja . Emlitettük a kávéházat . Ne gondolja senki ,hogy ez olyan fényes berendezésü helyiség volt ,amilyenek nálunk nyugaton láthatók . Nem volt ott se tükör ,se bársony pamlag ,de még asztalt és széket sem lehetett látni . Az egész berendezés néhány kopott szőnyeg volt . Azonfelül a szoba egyik sarkában a kis tüzhely ,amelyen éjjel-nappal óriási kávésfazék rotyogott ;mellette a földön egy serpenyőben parázs ,vagy egy tuczat csibuk (török pipa )és ugyanannyi apró findzsa . Pinczér ,vagy egyéb kiszolgáló ember fia nem volt ,hanem aki oda ment ,maga töltötte meg a csészéjét kávéval ,megédesitette azt a magával hozott czukorral ,rágyujtott a csibukra és amikor eltávozott ,a kávéház tulajdonosa mellé a szőnyegre annyi egy krajczár értékü rézpénzdarabot dobott ,ahány csésze kávét elfogyasztott . Jó Hasszan bég három hónappal ezelőtt még nem is sejtette ,hogy kávés lesz belőle . Becsületes rózsaolaj-kereskedő volt ő addig ,amig az oroszok el nem pusztitották éppen egy évvel előbb ,a kazáni völgyet ,az európai paradicsomot . De ez még nem vonta volna el rég megszokott foglalkozásától :elvonta a kávéivás . Derventben lakott ő azelőtt s ott esett meg vele az a dolog ,amely fordulatot okozott egész életében ,s melyet mind azok ,akik részt vettek a bosnyák háboruban ,a »derventi riadalom «néven ismernek . Ugy mondom el ,ahogy magam is átéltem : ...Tiz éjszaka óta kemény föld volt a derékaljunk és a csillagos ég takarónk . Nagyon örültünk hát ,amikor Derventre érve ,végre kényelembe helyezhettük magunkat . Oh ,áldott kényelem ! Egy egész zsup zizegő szalma az ágy ,a köpenyeg a takaró és a «borju «(igy nevezi a magyar katona azt a tarisznya-félét ,amelyet vállára csatolva czepel )a vánkos . De előbb megvacsoráztunk . Mikor ez is meg volt ,lekerült a »sajka «a borjuról ,mint a pup a teve hátán szokott gubbasztani . A sajkában kávét főztünk és nemsokára kellemes illat töltötte be szobánkat . Ez az illat becsalta házigazdánkat ,a derék Hasszan béget ,aki azelőtt a legelső rózsaolaj-kereskedő volt Derventtől egészen a kisázsiai Brusszáig . Ő is hozott magával jó illatot ,mert ruhája valósággal telitve volt már rózsaolajjal . Az a lompos ,foltokkal tarkitott öltöny fölért három selyemkaftánnal . Meg is akarták már tőle venni ,hogy -kifőzzék . Legalább is husz arany értékü illatot lehetett volna belőle nyerni . De ő nem adta oda ,mivel családi ereklyének tekintette ;hisz apja és nagyapja is ezt viselték ! Hanem volt mégis egy illat a világon ,amelyet Hasszan többre becsült a legfinomabb rózsaolajnál is . S ez a frissen pörkölt kávé illata . Ezért lelkesült ő a legjobban . Akószámra fogyasztotta már életében a fekete kávét s nem tudott vele betelni sohasem . E miatt örökké hadi lábon állott a kedves életpárjával ,a kissé katonás Fatime asszonysággal . Nem volt olyan nap ,amelyen össze nem kaptak volna e miatt . Fatime éjszakára rendesen a vánkosa alá dugdosta a kávét ,elcsukta az apró fát ,de azért sokszor megesett ,hogy reggel kávénak is ,fának is csak hült helyét találta ... ...Mélyen aludtam akkor éjszaka . Két óra lehetett ,amikor iszonyu robaj riasztott föl álmomból . Olyan volt ez ,mintha ágyuból lőttek volna . Pillanat alatt az egész legénység talpon termett és fegyverét kapkodta össze a sötétben . -Jön az ellenség !-kiáltott egy hang . E pillanatban lövés hallatszott ;a nagy sietségben elsült valakinek a puskája és a golyó összezuzta az ablakot . No ,ennél sem kellett több ! Ész nélkül rohantunk ki a szabadba ;a sötétben egymásba ütközve ,gabolyodva ,keresztülestünk egymáson s nem volt hiány betört orrokban és összekarmolt arczokban . Végre mégis eljutottunk a kapitány lakása elé ,amely gyülekezés helyének volt kiszemelve veszély esetén . Ott találtuk már felöltözve a kapitányt ,aki parancsokat osztogatott és rendbe hozta a csapatokat ,hogy az ellenséget ugy fogadhassa ,ahogy bátor magyar katonákhoz illik . De az ellenség csak nem jelentkezett . Vártunk öt perczig ,tiz perczig ,de csak nem mutatkozott . Dühösek voltunk :ha már háborgatta éjjeli álmunkat ,miért nem jön egy kis verekedésre ? Azért sem jött ! Végre a kapitány megsokalta a várakozást és őrjáratot küldött ki ,hogy megtudja ,hol késik az ellenség ? Az őrjárat azzal a meglepő hirrel tért vissza ,hogy ellenségnek se hire se hamva . Vak lárma volt az egész . A kapitány megharagudott és tudni akarta ,hogy mi okozta hát az ijedtséget . Vallatóra fogott engemet ,aztán eljött a kvártélyunkra . Ott kisült végre ,hogy az egész vaklármának Hasszan bég volt az oka . Ő ,vagyis inkább lelkesedése a fekete kávé iránt ! Éjfél után egy órakor fölébredt és nagyon szomjas volt ,de nem vizre ,sörre ,avagy borra ,hanem csak fekete kávéra . Fölkelt pihenő helyéről s azzal a szándékkal indult a konyha felé ,hogy tüzet rak a padkán és kávét főz magának . Hanem alig tett néhány lépést a konyha irányába ,amikor tapogatózó keze lágy és ragadós valamibe süppedt . Keresztül esett rajta s most már nyakig volt a lágy ,és ragadós anyagban . Ez a valami lefordult az állványról . Hasszán arczczal lefelé bukott s ekkor esett meg az a robaj ,amelyet mi ágyu hangjának hallottunk . Nem telt bele fél percz és a legédesebb álmaiból fölriasztott Fatime reszkető kézzel gyujtotta meg a kis mécsest . Első tekintete a nagy fateknőre esett ,amelyben ő előtte való este mindent elkészitett kenyérsütésre . Hanem a teknő nem volt többé az állványon ,fölfordulva feküdt a földön . De még beszélni is tudott az a teknő és elfojtott hangon könyörgött : -Fatime ,lelkem ,soh ’se teszem többé ! Csak most segits ki a bajból ! -Allah az isten és Mohammed az ő prófétája !-imádkozott fogvaczogva a megrémült asszony ;-gonosz szellem van a házban . Hasszan ébredj ! Amint azonban férjének alvó helyére tekintett ,azonnal világos lett előtte minden . S nevetni kezdett torka szakadtából ,mert épen most könyörgött ujból a kisérteties hang : -Fatime ,Fatime ,megfulladok :Valami ragadós kisértet ült a nyakamra . Segitség ! ...Sok csipkedésnek volt még ezután is kitéve szegény Hasszan az ő »ragadós kisértete «miatt ,mig végre Fatime asszony megunta a csufolódást és igy szólt hozzá : -Hallod -e öreg ? Már nagyon meguntam ,hogy mindig zsörtölődjem veled a mértéktelen kávéivás miatt . Belátom ,hogy erről le nem szoktatlak soha . Hát legyen legalább haszon belőle ! A rózsaolaj-üzlet tönkre van téve ,nézzünk hát más foglalkozás után . Azt hiszem ,legjobb lesz ,ha kávés lesz belőled . Hasszan bég magánkivül volt örömében a feleségének jósága miatt ;az asszony pedig folytatta : -De nem maradunk Derventben . Megsokaltam már a csufondároskodást a kisértet miatt . Azért hát nézz körül ,hol lehetne olyan helyre akadni ,ahol elkel még egy uj kávéház . Igy jutott el Hasszan bég Bihácsba ,ahol főzte a kávét és itta is egyaránt óriási mennyiségben ,-de már most csak azért ,hogy jó példát mutasson a vendégeinek . A kávéház szomszédságában volt egy kis szoba ,abban lakott Dobó hadnagy ,a gondjára bizott két gyermekkel és Csiribi Petivel . Majdnem egy hete mult el ,amióta Jancsi és Ilus Bihácsba érkezett ,de hirt még nem tudtak eltünt bátyjukról . Mirkó ,aki azóta már többször náluk járt ,azzal biztatta őket ,hogy a legközelebbi napokban kirándulást tesz a vidéken s akkor talán nyomra is akad . Csodálatos azonban ,hogy a két gyermek sehogy sem bizott Mirkó uramban és akármilyen nyájas volt is hozzájuk ,nem viszonozták a nyájaskodást . Ellenben az első naptól kezdve igazán megszerették az öreg Hasszan béget . Ez is megkedvelte a fedele alatt megpihenő két kis »vándormadarat «. Megengedte nekik ,hogy ott settenkedjenek körülte ,sőt ha a hadnagy és Csiribi Peti szolgálatban voltak ,ő gondozta őket . Mint bácskai születés ,a két gyermek tökéletesen tudta a szerb nyelvet ,amely csak kevésben különbözik a bosnyáktól és elcsevegtek az öreg urral ,aki egészen beszédes lett az ő társaságukban . Pompás meséket tudott különösen akkor ,ha Ilus puha kis kezével megsimogatta ősz szakállát . Egészen jól folyt volna e szerint a két gyermek dolga ,ha nem bántja őket az égő vágy bátyjuk után . Ez azonban annyira rágódott fiatal szivükön ,hogy még álmukban sem volt igazi pihenésük . Nem egyszer zokogott föl éjjel Ilus ,amikor testvére jutott eszébe és Jancsika minden reggel beszélt a küzdelmekről ,amelyeket álmában végigharczolt ,hogy Palit kiszabaditsa a kegyetlen ellenség kezéből . Az öreg Hasszan csak hallgatta egy ideig panaszukat és legfölebb homlokát ránczolta össze ,ha Iluska szeme megtelt könnyel . Egy este azonban ,amikor bezárta a kávés bódét és a gyermekek elpihentek ,fölkereste Dobó hadnagyot és megszólitotta : -Effendi (törökül :uram )Látom ,te is szereted madárkáinkat . Nem lehetsz hát gonoszlelkü ember . Mert aki a kicsinyeket ápolgatja ,megérdemeli ,hogy a próféta köpenye megóvja vészben és zivatarban . A hadnagy ,aki már előbb is nagyon bámult ,amikor a béget a szobájába látta belépni ,a megszólitásra még jobban elcsodálkozott . -Valót beszéltél ,jó bégem ,-válaszolt nyájasan ,-ezek a kicsikék csakugyan kedvesek a szivemnek . -Ugy hát te is örvendenél ,ha bánatuk lecsillapulna ? -Valóban örvendenék ,de nem tudom a módját . -Én tudom ! -Hogyan ?vagy tudod tán a holtakat föltámasztani ? -Azt nem ;de biztos hirt szerezhetek nekik ,csakugyan meghalt -e az ,akit siratnak . -Mi uton ? -Az az én dolgom . Akarsz -e a segitségemre lenni ? -Édes örömest ,ha megtehetem anélkül ,hogy vétenék a katonai kötelesség ellen . -Olyasmit nem kivánok tőled . Csupán arra kérlek ,eszközöld ki számomra az engedélyt ,hogy mehessek és jöhessek anélkül ,hogy bárkinek joga volna engem feltartóztatni . -Ha jól értelek ,utlevelet kivánsz a magad számára . -Valóban igy nevezik a ti nyelveteken . A hadnagy elgondolkozott . -Nem volna nehéz ,megszerezni részedre ,-mondá rövid szünet mulva ,-de nem tudom ... -Értem habozásodat ! Nem vagy bizonyos abban ,nem fogok -e visszaélni a bizalmaddal . Ne tarts tőle ! Nem szeretlek benneteket ,ellenségeink vagytok ,de álnok uton még diadalmaskodni sem akarok rajtatok . S aztán szeretem a két gyermeket . Ő miattuk teszem meg ezt a lépést ,amelyet a magam kedvéért soha sem koczkáztattam volna meg . A hadnagy mélyen a szeme közé nézett ,aztán kezet nyujtott az öregnek s igy szólott : -Bizom benned és nem hiszem ,hogy csalatkoznék . A kivánt utlevelet még ma megkapod ;de nem mondanád legalább meg ... -Semmit sem mondhatok . Sőt arra kérlek ,add szavadat ,hogy mit sem szólsz fölebbvalóidnak a tervemről . -Legyen ugy ,amint kivánod ,-mondá röviden a hadnagy . Másnap reggel elhozta a kivánt utlevelet ,amelyet az ő jótállása mellett az ezredes Hasszan rendelkezésére bocsátott . Este-felé az öreg bég vállára keritette tarisznyáját ,erős botot vett a kezébe és elhagyta a várat . Hátra sem nézett ;annyira biztosra vette ,hogy a hadnagy igérete szerint senki sem követi . Pedig ha visszafelé tekintett volna ,lehet ,hogy észre veszi az utána osonó alakot ,s módot is lelt volna ,hogy azt tévutra vezesse . Nem volt azonban kém ,aki őt követte . Halász Jancsika még nem aludt ,amikor előtte való este az öreg bég a hadnagyot meglátogatta . Végighallgatta az egész beszélgetést s rögtön készen volt elhatározásával ,hogy ő is elindul nyomába ,megtudni ,mi lett bátyjából ? Az éjszaka sötét volt ,hófelhők boritották az eget és a völgyben ,amelyen az öreg bég sietve haladt ,hideg szél kerekedett . Hasszan megfázott és erősen beburkolta magát ócska kaftánjába ,amelynek átható rózsaolaj-illatát a szél vitte visszafelé . Ha nem olyan hideg az a szél és nem sivit olyan élesen ,a velejáró illat után azt lehetett volna hinni ,hogy a tavasznak hirnöke ,a kinyiló rózsákban fürdött meg . Pedig őszi időjárás volt ,amely még ridegebb lett ,hogy az a néhány csillag ,amely estefelé feljött az égre ,az éjszaka előrehaladtával elbujdosott a felhők mögé ,mintha azoknak óriási takarója alatt lelne védelmet a haragos ,hideg szél ellen ,amely tombolt ,sivitott és fütyült . A sánczok tömkelegéből kiérve ,nem maradt Hasszan az országuton ,hanem egyenesen nekivágott a hegyeknek . Egy-egy száraz ág recsegett a léptei alatt ,majd pedig egy nyugalmában háborgatott kisebb szikladarab megingott ,amint rálépett és kezdett gurulni a lejtőnek alá ,mindig gyorsabban és szédületesebb sietséggel . Magával rántva az alantabb heverő társakat ,mig valamennyien nagy locscsanással az alant hömpölygő folyamba nem zuhantak . Egyéb zaj nem volt hallható . Emberek nem jártak ilyenkor a szabadban ,a farkasokat és a rókákat is odujokba szoritotta a kemény időjárás ,még az éjjeli madár huhogása sem volt hallható ,mert bagoly és denevér ilyenkor fahasadékban vagy sziklarepedésben gubbaszt már . Hasszan ismerte a járást ,mert hajdan ,kereskedőkorában bekóborolta a hegyvidéket ,minden rejtekutaival együtt és tudta ,hol tartózkodnak azok ,akiket ő föl akar keresni :a felkelők . Kissé veszélyes volt a játék ,amelybe kezdett ,de az öreg bég nem ismert félelmet . Szentül meg volt győződve ,hogy minden ember fiáról ,amikor megszületik ,már beirja a halál angyala ,a sors könyvébe :mi lesz a vége ?mi a rendeltetése ?mi vár reá az élet ösvényén ? S ami e könyvbe be van irva ,azon nem változtat sem imádság ,sem bátorság ,de még kevésbé a gyáva félelem . Ha a sors azt határozta róla ,hogy a felkelők karóba huzzák ,kinos halállal meggyilkolják ,akkor otthon ,puha szőnyeges ágyán is eléri a végzete . Ha pedig az vagyon róla megirva ,hogy ő megmentse Halász Palit a fölkelők kezéből ,akkor hiába állja utját vihar ,égig nyuló szikla és fegyveres ellenség :mégis czélt fog érni . Egyszer megállt az öreg és körültekintett . Olyan hirtelen és váratlan volt ez a mozdulat ,hogy az utána osonó Jancsinak alig maradt ideje a földhöz lapúlni . De igy is észrevette volna Hasszan éles tekintete ,ha az erős szél ,amellyel csaknem egy óra óta szemközt baktatott ,meg nem gyöngitette volna látóerejét . Igy azonban nem vett észre semmit és nem is gondolt arra ,hogy az a fekete folt ,amely mintegy ötven lépésnyire tőle az ösvény közepét elfoglalja ,nem korhadt szikladarab ,hanem emberi lény ,akinek ugy dobog a szive abbeli félelmében ,hátha észre veszi az ,akinek nyomában jár ? Negyedperczig tartott Jancsinak aggodalma ,aztán megint szélirányba tartotta az arczát Hasszan . Lehajolt egy bokorhoz ,ugy tett ,mintha keresne valamit -s a következő pillanatban eltünt alakja ,mintha elnyelte volna a föld . Jancsi álmélkodva ugrott föl fektéből :nem hitt a szemének . Az imént még maga előtt látta a béget és most már semmi nyoma . Csak a bokor száraz ágai recsegtek még ,mintha azt súgnák egymásnak :»mi tudjuk ,mi tudjuk a titkot ,de nem áruljuk el !« Csak a levegőben rezgett még néhány rózsaolaj-pára ,mintha tanúskodni akarna arról ,hogy csakugyan arra járt az öreg Hasszan . ...A szikla sima volt ,a bokor gyökerei mélyen belenyultak a földbe ,az ösvény tovább vitt a hegynek föl -de Hasszannak semmi nyoma . Az első pillanatban elfogta a csüggedés Jancsi szivét . De aztán megemberelte magát és kutatni kezdett . Nehezen ment a dolog ,mert a sötétben csak tapogatózva kereshetett . Szerencséjére azonban e pillanatban erős szélroham széttépte egy pillanatra a felhők sürü fátyolát s arra a keskeny sziklalapra ,ahol ő állott ,a világosságnak egy halvány sugara esett . S ennyi épen elég volt az okos fiunak . A bokor lábánál megpillantott éles szeme egy rozsdás vasgyürüt . Bele kapaszkodni és fölfelé huzni azt ,egyetlen pillanat műve volt . A gyürü engedett ,ámbár nem könnyen . Kétszer-háromszor ismételte Jancsi nagy erőlködéssel ,mig végre félre csuszott a szikla alapnak egy része és látható lett egy sötét ,mély nyilás . Nem ment vaktában neki ,hanem hasra feküdt és kezét belemélyesztve az üregbe ,tapogatni ,keresgélni kezdett . Nem is csalódott föltevésében :keze valamiben megakadt ,amit azonnal fölismert egy kőlépcső legfelső fokának . Eszébe jutott a jámbor fiunak boldogult édes anyja intő szava :»Minden munka előtt fordulj istenhez és áldás lesz vállalkozásodon. « Letérdelt ,égfelé forditotta tekintetét és hő imára nyiltak ajkai ! »Én istenem ,aki az árvák istápolója vagy ,tekints le rám és légy segitségemre . Szegény bátyámat akarom megmenteni . Add rám áldásodat ,jó istenem ,hisz amit végezni akarok ,az neked tetsző cselekedet. « Csodálatos biztosság érzete szállt a fiu szivébe ,ahogy bevégezte imáját . Nem habozott tovább ,hanem indult előre . A sziklalapnak kimozditott részét nem tette vissza a helyére ,mert nem ismerte a gépezet járását ,aztán pedig némi meggondolás után ,okosabbnak vélte ,ha nem zárja el maga előtt a visszavonulás utját . Vagy ötven fokon haladt lefelé ,ekkor megszünt a lépcső . Az arczát érintő meleg légáram nem engedett azonban kétséget arra nézve ,hogy épen szemben vele valami folyosónak kell nyilnia ,amely a hegy mélyébe vezet . Nekiindult hát ,óvatosan és vigyázva ,minden lépésnél előbb kipróbálta a talaj szilárdságát . Amikor körülbelül száz lépést haladt ,egyet fordult a tárnaszerü folyosó -s a következő pillanatban szótlan bámulatában csaknem kővé meredve tekintett Jancsi az előtte föltáruló képre . Óriási terem volt a hegynek egész belseje . Magas kupolájának ,amely vetélkedett a római Szent Péter temploméval ,maga a természet volt a mestere . Emberi elme nem mert volna ilyet kigondolni ,s ha tervezi is ,hajótörést szenved a megalkotásban . Olyan volt a teremnek mennyezete ,hogy egy egész nagy várost lehetett volna vele befedni . S mintha az alkotó nem csak a nagyságra ,hanem a diszre is kiterjesztette volna a figyelmét ,ez a mennyezet csak ugy ragyogott és csillogott a különféle szinben játszó bazalt- és gránittól . Egyetlen nagy oszlop ,éjsötét kőszénből alakult ,-tartott fenn a mennyezetet . A ragyogó ,ezer szinben játszó kupola és a sötét oszlop különös ellentétben voltak egymással . Az oszlop lábánál zugva habot locscsantva rohant el egy hegyi folyam . Annak a földalatti vizeknek a sorába tartozott ,amelynek utja valami hegyen visz keresztül és kettőzött erővel sietnek odább ,hogy ismét meglássák a napvilágot ,amelynek fénye és melege még ott rezeg felszinükön . Egy kis hid vezet rajta keresztül ,csak néhány deszkából van összetákolva ,még karfája sincs . S ami a legcsodálatosabb ,ami Jancsi szivét néma rettegéssel megtöltötte ,az a körülmény ,hogy a nagy teremben számtalan őrtüz és fáklya fényétől nappali világosság uralkodott . Az őrtüzek körül emberek ültek :zord ,marczona ,fegyveres alakok ,kivétel nélkül kopott ,bosnyák viseletben . Az egyik csoport aludt ,a másik főzéssel volt elfoglalva ,a harmadik füstfelhőket eregetett a hosszuszáru csibukokból ;de valamennyin észre lehetett venni ,hogy teljes biztosságban érzi magát e természetalkotta mentsvárban . ...Pedig alig ezer lépésnyire innen Bihács vára feküdt ,ahol három ezred vitéz katona volt beszállásolva azok közül ,akik már négy hónap óta tartományról-tartományra ,helységről-helységre kergetik és üldözik az itt tanyázókat . Jancsiban meghült a vér ,amikor arra gondolt ,hogy olyan közel a barátaihoz ütött tanyát az ellenség . Egy pillanatig arra is gondolt ,ne forduljon -e vissza ,hogy Dobót értesitse arról ,amit látott . De aztán felülkerekedett benne a vágy ,biztosat megtudni a bátyjáról és mégis maradt . Annál is inkább ,mert az őrtüzek egyikénél megpillantotta az ő jó barátját ,a derék Hasszan béget . Az öreg most is azzal volt elfoglalva ,ami életének kedves foglalkozása vala :a kávéivással . Ugy ült ott ,mint aki teljes biztosságban érzi magát csupa jóbarát közt és csevegett velük ,mint régi ismerősökkel . Egy ölnyi hosszúságú ficzkó ,akinek tüszőjébe legalább is féltuczat pisztoly és ráadásul még néhány kés volt tüzve ,beszélgetett vele . Jancsi minden szót meghallott . -Mondd csak ,Dragul barátom ,-szólitotta meg Hasszan a marczona legényt ,-mióta vagytok ti itt ? -Majdnem négy hete ,-válaszolt ez . -Azon a napon szállásoltuk be magunkat ide ,mikor a »svábok «kiüztek minket Bihácsból . -S ki adta nektek a tanácsot ,hogy ide jöjjetek ? -Ki más ,mint a mi vezérünk ,az okos Mirkó ? Neki köszönhetjük ,hogy nem szenvedünk hiányt semmiben . Ő mindig tudja egy-két nappal előre ,mikor szállit az ellenség élelmiszert és jókor értesit bennünket ,hogy megkönnyithessük terhétől . (»Tehát Mirkó !-gondolta magában Jancsi . -Hogy néz majd az ezredes ,ha ezt elmondom neki !«) -S a foglyokkal mit csináltatok ?-kérdezte rövid szünet után Hasszan . Jancsiban elállott a lélekzet erre a kérdésre ,mert azonnal megtudja ,mi lett a bátyjából . A kérdezett előbb nagyot huzott a kulacsából ,aztán igy válaszolt : -Azokat jól őrizzük ,Hasszan barátom . Azelőtt nem sokat teketóriáztunk velük ,s rendesen fejbe vertük őket ,hogy annyival kevesebb legyen az ellenség . De Mirkó okos ember :ugy találja ,hogy a holt ellenség ,ha nem is árt már ,de hasznát sem lehet venni . Azért tartogatjuk őket ,hogy valami szerencsétlenség esetén -ha t. i. valakit elfognak közülünk -legyen kit cserébe ajánlani . -Van -e köztük katona is ?-kérdé Hasszan . -De van ám ! Legalább is ötvenet szedegettünk össze egy rakásra . Ott hevernek a hitetlenek egy oduban és nagyon kell őket őrizni . Különösen egy van közöttük ,valami ördöngős ficzkó ,aki már sok bajt okozott nekünk ,mert mindig azon töri a fejét ,hogyan szabadithatná ki magát és a társait . Egyszer már csaknem sikerült neki ,de szerencsére még jókor észrevettük szökését és azóta lánczra verve őriztetjük . -Mi a neve annak a fogolynak ? -A neve ? Azt nem tudom ! De annyit tudok róla ,hogy derék egy szál legény és ugy beszéli a mi nyelvünket ,mintha született bosnyák volna . Jancsinak ugy megdobbant a szive e szavak hallatára ! Valami sejtelem azt sugta neki ,hogy Paliról van szó . -De most már eleget kérdeztél ,-folytatá Dragul ;-most rajtam a sor . Hát mondd ,miért jöttél ide ? -Látni akartalak benneteket . -Csupán ezért jöttél ? Hát nem akarsz közénk állni ? Szép élet a fölkelőké s nem tehetnél okosabbat ,mint hogy velünk tartsál . -Talán később . Tudod ,hogy ámbátor nem hiányzik nálam a bátorság ,de mégis első sorban kereskedő vagyok . Ennek a kezébe pedig nem illik a fegyver . Inkább megalkuszom veletek a zsákmányra . -Az is jó !-hagyta rá Dragul . -Akad ilyen bőven ,mert hisz jól tudod ,hogy amikor zsákmányról van szó ,nem igen teszünk különbséget barát és ellenség között . Összegyült szépen a sok mindenféle ,tele van vele egy egész fülke . Csak győzzed pénzzel a vásárt ! -Rajtam nem mulik -biztatta Hasszan -és tőled sem sajnálok egy pár fényes aranyat ,ha egy kivánságomat teljesitenéd . -Melyik az ? -Ugy sejtem ,hogy van itt foglyaid közt egy ,akivel régi számadásom volna . Igérd meg ,hogy megmutatod nekem valamennyi foglyodat . Szeretném boszumat lehüteni azon az egyen ! -Ha csak annyit kivánsz ,az nem is olyan sok ... Ide hát azokkal a fényes aranyokkal ! Dragul a társaihoz fordult : -Ti pedig lakatot tegyetek a szátokra ,mert ha Mirkó megtudja ,hogy a háta mögött egy kis üzletet csináltam ,pórul járunk vele . -Hallgatunk ,mint a sir !-mondták nevetve a többiek . -Csak aztán áldomás is legyen . -Meglesz !-biztatta őket Dragul és éppen keresztül akart menni az összekötő kis hidon ,amikor hirtelen rárivalt egy dühös hang : -Megállj ! A fölkelők fölugrottak és fegyvereikhez kapkodtak . Maga Dragul ugy megrémült ,hogy meg sem tudott mozdulni és reszketve támaszkodott a hid mellett a gránitoszlophoz . Hasszan is arra tekintett ,amerre a hang megszólalt és megdöbbenve ismert Mirkóra . Valóban Mirkó -s még sem ő ! Egészen más alak volt ez ,mint amilyennek a bihácsi konákban ismerték . Nem az a sunyi képü ,hajlongó és mindenki iránt nyájas ur ,hanem egy zord tekintetü ,büszke alak ,akin meglátszott ,hogy ő parancsol ,a többiek pedig engedelmeskednek . Viselete is egészen elütő volt attól ,amelyben őt Hasszán megszokta . Fényes és ragyogó volt minden rajta és csak úgy csillogott a drágakőtől . Fején süveget viselt ,amelyen büszkén lengett a sastoll . Lángpiros köpeny omlott alá vállára ,elől drágaköves csatt kapcsolta egybe . Görbe kardjának markolata ki volt rakva topázzal és öve tele volt dugdosva ezüstfoganytyus pisztolylyal . Ugy állott ott ,mint egy hatalmas vezér ,aki szemlét tart csapatai fölött és büntetni kész azokat ,akik nem engedelmeskednek vakon parancsainak . -Mi történik itt ?-kérdezte szünet mulva ,mialatt villámló tekintete végigjárta a szótlan sereget -mit jelentsen ez a rendetlenség a táborban ,hogy az őrszemek észre sem vették jöttömet ,s különösen ,hogyan jött ide ez az ember ? E szavak után Hasszanra mutatott ,aki bár meglepetve ,de minden félelem nélkül maradt ülve e helyén ,mialatt a többiek mind fölugrottak . -Nem ismered őt ,vezér ?-kérdezte félénk hangon Stipán ,-hisz ez Hasszan . -Valamikor én is ismertem egy Hasszan nevü embert -szólott pillanatnyi hallgatás után a felkelők vezére ,-akkor hive volt a mi ügyünknek ,jó barátja a szabadság hőseinek . Kérdés már most ,ez a Hasszan van -e köztünk vagy más valaki ? Az egyenes megszólitásra az öreg bég ,akit ez a komédia már untatott ,kissé kijött a türelméből és valamivel élénkebben ,mint a szokása volt ,válaszolt : -Ugyan kérlek Mirkó ,velem ne komédiázzál ! Mintha nem tudnád ,hogy ki vagyok ,vagy én nem tudnám ,hogy ki vagy te ! Én vagyok az a bizonyos rózsaolaj-kereskedő ,aki fölszedett az utszélről ,amikor gyermekkorodban megkorbácsoltak ,és kikötöttek lólopás miatt az erdőben ,ahol éhen vesztél volna ,ha ki nem szabaditalak . Én vagyok az a Hasszan bég ,akinek már dédnagyapja is ur volt ezen a földön ,amikor a tied még nyomorult jobbágyként tengette életét ... Most sem ismersz még ? -Sőt nagyon is jól ismerlek !-válaszolt dühtől sápadtan a vezér ,-jobban mint magad is gondolnád ...nyomorult kém ! A »kém «szóra a fölkelők Hasszan körül csoportosultak . Az eddig barátságos tekintetek elkomorodtak és önkénytelenül fegyverét kereste mindegyik . -Bolond beszéd !-válaszolt közömbös hangon az öreg bég ,-magad sem hiszed el azt ,amit beszélsz ! Nincs itt olyan ember ,aki ilyesmit elhinne az öreg Hasszanról . -De lesz annál több ,ha bebizonyitom ,-mondá vésztjosló hangon Mirkó . -Hát igazán nem volnál te kém ? Miért nem jöttél hát egyedül közénk ,mint jó baráthoz illik ?miért hoztál még valakit magaddal ? Bár nagyon komoly természetű ember volt az öreg bég ,még sem állhatta meg ,hogy el ne mosolyogja magát . -Én hoztam volna valakit magammal ? Ugyan hol van hát ?talán a kaftánom zsebében ?vagy a turbánom alatt . -Ott van !-válaszolt röviden Mirkó ,a gránitoszlopra mutatva ;aztán parancsolólag intett két fölkelőnek :-Hozzátok ide ! Minden tekintet a kijelölt irányt kereste . A két ember átment a hidacskán és alig két percz mulva visszatért ,egy megkötözött ,régi rongyos köpenybe burkolt alakot czepelve hátán ,amely beszélni nem ,csak nyögni tudott . Valamennyi jelenlevő meg volt lepve ,de leginkább az öreg bég ,amikor a köpenyt levették az alakról s ő fölismerte -Halász Jancsit . Szegény fiu megjárta . Ő is hallgatta az öreg bég meg Dragul beszélgetését és nem vette észre ,hogy valaki közeledik hátulról . Egyszerre csak azon vette magát észre ,hogy egy erős kéz torkon ragadja ,betömi a száját ,megkötözi ,mielőtt csak egy kukkot szólhatott volna . Mirkó ,aki egy órával Hasszan után elindult a várból ,mert megtudta ,hogy az öreg bég elment Halász Pált fölkeresni ,ugyanazon az uton jött idáig ,amelyet ők is használtak . S nagyon kedvezőnek találta az alkalmat ,hogy most Hasszant is ,meg a fiut is ,akit nagyon gyülölt ,elveszitse . -Ismered ezt a fiut ?-kérdé az öreg bégtől . -Ismerem !-válaszolt ez nyugodtan ,-az én hazámban lakik ,Bihácsban . -S tudod -e mit keresett itt ? -Sejtem . Valószinüleg ugyanazt ,amit én . A fölkelők összenéztek . Ők ezt a bevallást ugy vették ,hogy Hasszan látva ,hogy nem tud menekülni ,beismeri ,hogy ő meg Jancsika kémek . Nagyon fenyegető lett a tekintetük és közelebb léptek ,mintha meg akarnák rohanni Hasszant . -Oldjátok föl ennek a szegény fiunak a bilincseit ,-folytatá az öreg bég ;-nem érdemli ,hogy igy bánjatok vele ,mert fiatal évei daczára valódi hős . Akarjátok tudni ,mit tett ez a gyermek ? Elindult messze földről arra a hirre ,hogy bátyja eltünt . Nem ijedt vissza éhségtől ,fáradalomtól ,hogy megtudja testvére sorsát . S mikor a reménynek egy halvány sugára mutatkozott ,sötét éjben ,viharban ,ezer veszedelem közt leszállott a föld mélyébe ,hogy föltalálja elveszett bátyját . -Szép mese ,amilyent csak ilyen hires mesemondó tud kitalálni ,-válaszolt csúfolódó mosolylyal Mirkó ,-csak az a kár ,hogy egy szó sem igaz belőle . Ti ketten kémek vagytok ,a bihácsi idegenek kémei . Azért jöttetek ide ,hogy utolsó menedékhelyünket kikémleljétek . De meg fogtok lakolni érte ! Az öreg bég közelebb lépett Jancsihoz ,s anélkül hogy engedelmet kért volna erre ,görbe késével szétvágta a fiu kötelékeit ,miközben egészen szeliden folytatta a beszélgetést : -Édes fiam ,Mirkó ! Nem hiába voltál te két évig tolmács Stambulban ,Ignatiev orosz nagykövetnél ,akit »a hazugság atyjának «neveztek egész keleten ,meg is tanultál füllenteni . Tudod jól ,hogy békeszerető ember vagyok ,de ha még egyszer kémnek nevezel ,kijövök a béketürésemből ,s ugy ütlek arczon ,hogy ehez képest az a régi korbácsolás csak czirogatás volt ! A vezér lángpiros lett ,aztán belesápadt . Egy pillanatig a pisztolyok körül babráltak ujjai ,de aztán erőt vett indulatán ;hanem azért reszketett a hangja ,amikor megszólalt : -Öreg ember ,-mondá ,mosolyra erőltetve ajkát ,-te ugy fecsegsz ,mintha itt volna körülted az a három ezred idegen katona ,amelynek az utat hozzánk egyengetni ide küldettél . Egyelőre azonban még mi vagyunk az erősebbek s ha tudunk jutalmazni ,annál inkább értünk a büntetéshez ... Mondottam ,hogy kém vagy és be fogom bizonyitani . Vizsgáljátok meg turbánját -e szavakkal embereihez fordult -s meg fogjátok találni bizonyitékát annak ,amit mondtam . Két ember Hasszan mellé lépett ,hogy lefogja karjait ,ha talán ellen akarna állni . Másik kettő pedig levette turbánját fejéről és kezdte szétbontogatni . Valami libegett-lebegett :egy papirdarab hullott a földre . Egyik fölkelő fölvette és átadta Mirkónak . -Itt van a bizonyiték ,-mondta ez . -Látjátok mi van rajta ,a kétfejü sas ? Ez azt jelenti ,hogy maga a bihácsi parancsnok adta neki s az van benne megirva ,hogy aki ezt fölmutatja ,jöhet és mehet háboritatlanul ,de sőt még mindenki tartozik segitségére lenni . Mered tagadni ,hogy ez van benne ? -Nem tagadom ,-válaszolt Hasszan ,-de ... Nem folytathatta ,mert a fölkelők vad dühvel rontottak neki ,kivont fegyverrel és elszánva arra ,hogy darabokra apritják . Bizonyára meg is esik vele ,ha Jancsi elé nem áll és harsány hangon rájuk nem kiált : -Megálljatok ! Ez az ember nem csalt meg benneteket ! Ő nem kém ! Csak azért jött ide ,hogy megtudja ,mi lett az én bátyámból . Nem is sejtette ,hogy utána jövök . Olyan igaz ,amit mondok ,minthogy egy isten van az égben ! A fiunak váratlan föllépése és elszánt bátorsága megtették hatásukat . -Ne hirtelenkedjétek el a dolgot ,-mondta Mirkó -mert ha egy szó sem igaz is abból ,amit ez a ficzkó mond ,nem kell azért mindjárt megölni az ellenséget . Jöhet még idő ,amikor hasznát vehetjük életének ,s aztán nem bánom ,ha akármelyik utszéli fára felkötitek . De most még ne ! Nem is érünk rá ,fontosabb teendők várnak ránk . S miután a fölkelők kelletlenül bár ,de mégis engedelmeskedtek parancsának ,folytatta : -Jertek közelebb . Olyan hirt hozok nektek ,amelynek hallatára szivetek ujongni fog örömében . Megtudtam ,hogy holnap a bihácsi őrségből egy egész ezred Kulen-Vakuf felé fog vonulni ,hogy átvegyen egy nagy szállitmányt ,amely pénzből és élelmiszerekből áll . A pénz kitesz vagy százezer aranyat és Sarajevóba akarják vinni ,hogy legyen miből fizetni a nagy sereget ,amely a mi szabad országunkon zsarnokoskodik . Ez a pénz soha nem fog Sarajevóba eljutni ,mert gondoskodtam róla ,hogy a mi kezünk közé jusson . Azt az ujongást nem lehet leirni ,amit erre a hirre végbe vittek . Csaknem vállaikra emelték Mirkót ,de ez jelt adott nekik ,hogy engedjék tovább beszélni . -A java csak most jön ! A Bihácsban levő három ezredből tehát az egyik hajnalban Kulen-Vakuf felé indul . Ugyanekkor a másik Petrováczba megy ,mert hir érkezett onnan ,hogy Bijelaj körül fölkelők mutatkoznak . -Ezt a hirt is én terjesztettem . Marad tehát Bihácsban összesen egy ezred ,s ennek is a fele a közeli falvakban van elszállásolva . Holnap éjjel megrohanjuk a várat . Ha számra nézve kevesebben volnánk is ,egy pillanatig sem kételkedem a sikerben . Tetszik a tervem ? Hogy tetszett -e ?! Boldog volt a fölkelők közül az ,aki Mirkó közelébe férhetett ,hogy megszoritsa a kezét ,vagy megérintse a ruháját . Nem volt e pillanatban a föld kerekségén nagyobb ember nálánál . -Ezt a két foglyot pedig csukjátok a többihez !-parancsolta rövid szünet mulva Mirkó ,Hasszanra ,valamint Jancsira mutatva . Négy ember közeledett a foglyokhoz . Kettő Hasszant fogta meg ,kettő pedig Jancsit akarta közre fogni ,de nem jutott hozzá . Az utolsó pillanatokban iszonyu lelki harcz tombolt Jancsi szivében . Amit Mirkótól hallott ,megfagyasztotta a vérét ,hogy a következő pillanatban lángoló haraggal eltöltse . Ha megrohanják a fölkelők Bihácsot ,veszve van minden . Nemcsak hogy bátyját nem látja soha többé ,de még Ilus ,Dobó hadnagy és a jó Csiribi Peti is életükkel fizetnek . Hát nem volna csakugyan mód ezt megakadályozni ? Valami vakmerő kétségbeesett terv kavargott az agyában ,s abban a pillanatban ,amint a két ember meg akarta fogni ,hogy elvezesse ,készen volt elhatározásával . A jobb felőli embert félrelökte ,hogy az hanyatt esett ,még pedig fejjel egyenesen a parázsba . A balfelőlinek arczára hatalmas ökölcsapást mért ,ugy hogy ez is harczképtelenné vált . Aztán fölkapott egy égő fadarabot és maga körül csapkodott vele ,ugy hogy a fölkelők ijedten meghátráltak . A következő pillanatban pedig két hatalmas ugrással a hidnál termett . Mirkó ,az első meglepetésből magához térve ,kiragadta övéből duplacsövü pisztolyát ,czélba vette a fiut és kétszer lőtt ... Amikor eloszlott a lőpor füstje ,Jancsika már nem volt sehol sem látható . A viz fölszinén uszott a megszenesedett fadarab ,nagy hullámokat vetett a folyam ,de a vakmerő fiu eltünt . Öreg este volt ,amikor Csiribi Peti hazatért az őrségi szolgálatból és egyenesen annak a kis szobának tartott ,amelyben Dobó hadnagy lakott . Első dolga volt mindenkor ,ha elvégezte katonai teendőit ,hogy rendbeszedte a hadnagy holmiját ,s ma sem akart eltérni ettől a szokástól ,ámbár nagyon el volt fáradva . Hogy az ezred fele kivonult a közelfekvő falvakba ,neki is kijutott a szolgálat nehezebb részéből :az őrtállásból . Mert máskülönben a tiszti szolgák föl vannak mentve ilyesmi alól . Reggeli nyolcztól este tizig volt az őrségen és azért mitsem tudott azokról ,amik távolléte alatt itthon történtek . Ilon és Jancsi ilyenkor már aludni szoktak és Peti a világért sem háborgatta volna az álmukat . Csak mikor elvégezte minden munkáját ,és szobájába tért ,amelyet a két gyermek megosztott vele ,megállott a két ágyacska előtt és elgyönyörködött a két gyönyörü gyermekarcz nézésébe . Ma is igy történt . Megvetette a hadnagy fekvőhelyét (maga a hadnagy ilyenkor még tiszttársaival mulatott a tiszti étkezőben ,ha nem volt épen szolgálatban ),fényesre tisztitotta czipőit ,rendbe hozta egyenruháját . Aztán mégegyszer körülnézett ,vajjon nincs -e semmiben hiány ? Majd ,mint aki jól végezte napidolgát ,átment a másik szobába . Egy kis olajmécses pislogott az ablak közelében ,árnyékban hagyva a két gyermek fekvőhelyét . Azért is nem vett észre semmit Peti ,amikor belépett ;csak ahogy közelebb lépett ,látta ,hogy az egyik ágyacska üres . Kissé megdöbbent ugyan ,de nem ijedt meg . Eszébe jutott valami ,ami elüzte a felülkerekedni akaró aggodalmat . -Nézze meg az ember !-szólott magában halkan . -Bizonyos ,hogy ott gubbaszt az öreg töröknek szobájában és lesi a meseszót . Ugy rápirítok ezért ,hogy no ! Szigoru arczkifejezést öltve ,ment végig a folyosón ,amely az ő lakásukat Hasszan bég otthonától elválasztotta . Jó ismeretségben volt az öreg Dájával (ez volt Hasszan szerecsen rabszolganőjének neve ),mert nem egyszer segitett neki a favágásnál és a vizhordásnál . Azért is azonnal kijött az öreg asszony a folyosóra ,amikor Peti nevén szólitotta . -Mi jót hoz Peti ?-kérdezte mosolyogva Dája ,mert nagyon kedvelte a czigány fiut . Először is a szine miatt ,amely csaknem olyan fekete volt ,mint Dájáé ,aztán a jósága miatt . -Nem hozok én semmit ,de el akarom vinni a Jancsi fiut ,aki megint ott felejtette magát a gazdája mellett . -A Jancsi fiut ? -Dája nagy szemeket meresztett Petikére -hisz az már két órával ezelőtt a szobájába ment s magam is láttam ,amikor lefeküdt . -Ne bolondozzál ,Dája !-mondta Peti ,aki azt hitte ,hogy az öreg rabszolganő csak tréfál vele . -De ha mondom ! Peti úgy érezte ,mintha valami nagy teher nehezülne szivére és a vállaira . Nem szólt semmit ,hanem visszasietett a szobába és fölkapta a mécset ,jól megvilágitva minden zugot ,nem talál -e valami jelt ,amely utba igazitaná . Nem kellett sokáig keresni . Az asztalon egy papirlap hevert s arra föl volt irva valami . Csiribi Peti nem tudott ugyan olvasni ,de ismerte Jancsi irását a sok levél után ,amelyet az Halász Pálnak azelőtt irt . Fölkapta az irást és lesietett a kávéházba ,ahol ilyenkor még vendégek is szoktak lenni . Amint belépett ,rögtön feltünt neki ,hogy Hasszan bég sincs a megszokott helyén . De nem ért rá ,hogy töprengjen ;odasietett az egyik falujabeli altiszthez és könyörgő hangon megszólitotta : -Édes káplár uram ,az égre kérem ,olvassa el nekem ezt a levelet . Nagyon szeretném tudni ,hogy mi van benne . -Szivesen Peti ,szógám ! -Csak aztán le is muzsikáld a fáradságom árát ,ha egyszer otthon leszünk Madarason . -Lemuzsikálom ,akár két éjjel és egy nap folyton húzom ,csak olvassa ! A káplár széttárta a papirt és akadozva ,mert nem volt szokva a finom betüvetéshez ,olvasni kezdett : »Végighallgattam a hadnagy ur beszélgetését Hasszan bácsival (bocsássanak meg érte !)és föltettem magamban ,hogy én is elmegyek bátyám kiszabaditására . Hasszan bácsi semmit sem tud a tervemről . Vigasztalják meg Iluskát és ne haragudjanak rám . Nem tehettem másként . Halász Jancsi . « Olyan mély csend támadt a szobában ,hogy a légy zümmögését is lehetett volna hallani . Csiribi Peti lélekzet után kapkodott s eltartott két perczig ,amig magához tért . -Elmegyek utána ,még a pokol fenekére is !-kiáltott kétségbeesett hangon ,aztán kirohant a szobából . Föl akarta keresni Dobó hadnagyot ,hogy elmondjon neki mindent és engedelmet kérjen tőle ,hogy elindulhasson Jancsi fölkeresésére . Nem is kételkedett abban ,hogy megkapja az engedelmet . Hanem egy körülmény más gondolkozást ébresztett benne . Ahogy a legsötétebb utczák egyikén végig botorkált ,hirtelen összeütközött valakivel a sötétben . Olyan erős volt az összekoczczanás ,hogy Peti három lépésnyire visszatántorodott ,a másik pedig egyenesen a falnak esett ,miközben bosnyák nyelven szitkozódott . Az esés közben szétvált az idegen köpenyege és Peti észrevette ,hogy övébe egy égő kis lámpa van akasztva ;azonfelül azt is ,hogy valami szokatlan diszbe van öltözve és ugy fölfegyverkezve ,mintha legalább is medvevadászatra indulna . A hangja pedig nagyon ismerősnek tetszett . Csiribi Peti meg mert volna rá esküdni ,hogy ez az alak nem más ,mint az ezredes tolmácsa :Mirkó Poprezenovics . Mit keres az ilyenkor az utczán ? S különösen mit jelentsen ez a lámpa ,ez a fényes viselet és a rengeteg sok pisztoly az övében ? A másik nem várta be ,hogy megszólitsák ,hanem amint feltápászkodott ,futni kezdett és csakhamar eltünt az utcza végén . Peti egy másodperczig gondolkodva állott ,hogy mittévő legyen ,aztán -vesd el magad !-ő is futni kezdett ;még pedig Mirkó után . Egyetlen másodpercz alatt végig ment lelkén ,szivén és eszén az a sejtelem ,hogy ha Jancsit föl akarja találni ,csak ezt az embert kell követnie . Nem tudta ugyan ,mire állapitja föltevését ,de olyan sziklaerős volt benne a meggyőződés ,hogy vakon követte sugallatát . -Csak vágtass ,Mirkó komé !-gondolá magában ,-ezuttal mégis nyomára jövök csinyeidnek ! S ha velem akarsz versenyt futni ,majd meglátod ,hogy a czigány nem hiába tanulja magától a széltől a futást ! De azért mégis elég óvatos volt ,arra is ügyelni ,hogy a másik észre ne vegye őt . Nem hiába nőtt fel Csiribi Peti az erdőben ,ahol szabad óráiban megleste a rókát ,amikor az orvvadászatra indult ,de tudta is a módját ,hogyan kell nesztelenül lépni és minden zaj nélkül futni ! Két-három utczán ment végig a hajsza . Egyszerre csak megállott Mirkó ,óvatosan körültekintett (Petinek alig maradt ideje ,hogy egy kapubejáratban meglapuljon. )Mikor biztosnak hitte magát ,hogy nem látja senki ,nekiment annak a négy öl magas falnak ,amely itt is ,mint mindenütt ,az egész várost körülveszi . -Ne ,te bolond ,ne !-mondta magában nevetve Peti -csak nem akarod a fejeddel ledönteni ezt a rengeteg vastagságu kőfalat ? Erre még a czigány koponyája sem volna elég erős ;pedig az csak tultesz a bosnyákén . Csakhamar meggyőződött azonban Peti ,hogy van még más módja is a faldöngetésnek ,mint a puszta koponya . Mirkó egy pillanatig tapogatózott ,aztán egy kulcsot vett elő övéből ,beledugta egy nyilásba és a következő pillanatban kis ajtó tárult föl ;nem magasabb mint négy láb és épen csak olyan széles ,hogy egy ember kifért rajta . Ugy elbámult ezen a látványon Peti ,hogy csak nézte ,mint buvik keresztül az éjjeli alak és szótlanul hallgatta ,amikor Mirkó még egyszer visszafordulva ,egész jól érthető csúfolódó hangon igy szólt : -Jó éjszakát ,Bihács ! Visszajövök nemsokára ,de nem egyedül . Lesz aztán számadás ! A kulcs kivülről csikorgott a rejtekajtóban és Csiribi Peti bámulva nézte a nagy falat ,amely ugy állott előtte ,mintha nem volna semmi titka . Egy pillanatig nagy zavarában a fejét kezdte vakarni ,de csakhamar felülkerekedett benne a czigány-ész és nyelvével csettentve igy szólt halkan : -Csak azért se ,Mirkó komám ! Ha te tudsz a falon keresztül menni ,én sem felejtettem még el a módját . Levetette a bakancsot a lábáról és összekötve a szijainál fogva ,a nyakába akasztotta . Aztán belekapaszkodva egy kiálló kőbe ,elkezdett fölfelé mászni . Hajmeresztő dolog volt ez . Egy huszonnégy láb magas falon fölmászni ,arra csak az adhatja magát ,aki mint Peti gyermekéveiben kiszedte a sas fészkéből a fiókasasokat :egyik kezével a sziklán felkuszva ,a másikkal pedig kést forgatva ,hogy megvédje magát a vén sas szárnycsapásaitól . De akkor legalább fényes nappal volt ,most pedig olyan sötét ,hogy csak tapogatózva tudta a köveket megkülönböztetni egymástól ,nem is szólva arról ,hogy a nedvesség és a meginduló hóesés folytán olyan sikos volt az egész fal ,hogy bátran lehetett volna rajta csuszkálni . Egy párszor meg is csuszott a lába és toronymagasban ,egész testének sulyával két kezére nehezedve lógott alá . Ha izmai engednek ,lezuhan és összetöri magát a köveken ,amelyek alant hevernek ,ugy hogy nem marad egyetlen csontja épségben . Hanem az izmai vasból voltak ,elbirták a sulyát és a következő pillanatban már ismét folytatta utját fölfelé ,lábával a legkisebb kiszögelést is megtalálva és testét a kapaszkodó karok nyomába fölfelé húzva . Végre fölért a fal tetejére s kissé megpihent . Elmosolyogta magát ,mert eszébe jutott az egykori czigány ,aki nevetett ,amikor hegynek fölfelé vitte az utja és sirt ,amikor lefelé sietett . Valaki megkérdezte ,hogy miért cselekszik ilyen megforditott rendben ,mire a »moré «ravasz mosolylyal válaszolt : -A hegynek fölfelé amikor megyek ,arra gondolok ,milyen édes és könnyü lesz lefelé menni s azért nevetek ;de amikor lefelé járok ,eszembe jut ,hogy majd megint fölfelé kell mennem s azért sirok . Csiribi Peti azt sem tudta ,hogy sirjon -e vagy nevessen ,mert ha eddig megtette az ut nehezebb részét ,csak most volt hátra a veszedelmesebb része . Mert hogy kivülről még meredekebb a vár fala ,mint belül ,azt jól tudta . Arról szó sem lehetett ,hogy lemásszon . Itt más módról kellett gondoskodni . Meg is találta már . Levetette kabátját ,nadrágját és a czipőkkel együtt nagy csomagot kötött belőle ,amelynek közepére vastag faágat tüzött ,amely ott hevert a fal párkányzatán . Ráült a csomagra ,keresztet vetett magára és csak ennyit mondott : -Gyi te fakó ! Eltaszitotta magát a faltól és kezdett rohamos sietséggel alácsúszni . Nem esett egyenesen ,mert a faág odaszoritotta a csomagot a falhoz és ennek surlódása mérsékelte a zuhanás sebességét . Hegyvidéken a lakosság nem egyszer szánkázik a legmeredekebb hegynek alá egyetlen faág segitségével ;nem kell egyéb hozzá ,mint egy jó adag bátorság és sok ügyesség . E kettő pedig bőven volt meg Csiribi Petiben . Még egy másik körülmény is szolgált előnyére ,amelyre nem számithatott ,amikor megkezdte a csuszást . A fal tövében mély árok volt ,amelynek aljából füzfa nőtt ki ,még pedig olyan sürüségben ,hogy a lepottyanó Petit elbirta egy pillanatig ,ringatta is az ágai közt és csak ezután eresztette odább . De ez a pillanat is elég volt ,hogy az esés sulyát mérsékelje ,azonfelül Peti belekapaszkodott a hosszu ágba és ugy ereszkedett alá ,mintha kötélen járna . Megtapogatta magát ,épségben van -e minden tagja ,aztán összeszedte batyuját és föl akart kuszni az árok partján ,amikor egy hang szólalt meg a feje fölött : -Megállj ! Ki vagy ? A füzfa-ágak recsegése figyelmessé tette az őrt . Egészen közel ment a fal széléhez és lenézett . De nem látott semmit ,mert Peti lehasalt a földre és meg se moczczant . Az őr ismételte a fölszólitást ,de mivel nem látott az árokban semmit ,kinézett a sikságra ,amely az árkon tul kezdődött s ott ,ugylátszik megpillantott valamit ,ami arra birta ,hogy ne vesztegesse tovább a szép szót :kapta puskáját és lőtt . A lövés eldördült ,százszorosan fölkeltve a hegyek visszhangját . Peti is látta a lövés villanásánál a katona fegyverének czélpontját :Mirkó volt az ,aki amott sietett a hegyek felé . -Köszönöm ,czimbora ,hogy ilyen szépen világitottál !-dörmögött magában Peti ,de nem várta be a második »világitást «,hanem fölkapta a csomagját és futott ,ahogy csak birt Mirkó után . Ennek is nagyobb gyorsaságot kölcsönözött az utána küldött lövés s igy csakhamar jó messzire voltak mindketten a vártól . Talán negyed mértföldnyire futottak ,amikor Mirkó hirtelen leült . Valószinüleg elfogyott a lélekzete a gyors szaladásban és ki akarta magát pihenni . Peti ,aki kétszáz lépésnyire volt tőle ,nagyon örült ,mert a mezitláb-szaladgálás a hóban nem volt egészen inyére . Nem mintha a náthától tartott volna (ilyesmitől nem fél a czigány ),hanem mert a hó még nem volt elég magas ,hogy a köveket egészen eltakarja és Peti már többször véresre ütötte futás közben a lábát . Egy kimagasló szikla mögé lapulva ,gyorsan fölhuzta kabátját ,nadrágját ,szépen befüzte bakancsát ,amint ez rendes katonánál szokás . Amikor pedig mindezt elvégezte ,óvatosan kidugta a fejét ,hogy megnézze ,megelégelte -e már Mirkó uram a pihenést s lesz -e nemsokára »indulás «? Ugy megijedt ,hogy megfeledkezett minden óvatosságról és fölkiáltott meglepetésében ! Az a hely ,ahol Mirkó az imént ült ,egészen üres most ;Mirkó eltünt nyomtalanul . Peti első teendője az volt ,hogy saját magát jobbról és balról jól fölpofozta ,s azalatt folyton dörmögött haragosan : -Te csacsi !te ostoba !hát ezért másztál a falon keresztül ,hogy Mirkó kinevessen ?! Belátta azonban ,hogy ezzel nem ér czélt ,azért is keresésre adta magát . Azon a darab földön ,ahol Mirkót még az imént látta ,tüvé tett mindent . Négy-kézláb mászott rajta végig s olyan közel vitte az orrát a földhöz ,mintha szimat utján akarná megtalálni az eltünt Mirkót . De mind hiába ! -Csak nem vitte el az ördög ?!-sopánkodott szegény Peti s a hidegtől ,valamint a babonás félelemtől borsózni kezdett a háta . -Hisz itt láttam még az imént ! Ezzel a két szememmel láttam . Az eltünt tolmács nem került elő ,ámbár Peti igazi czigánymakacssággal nem hagyott föl ezután sem a kutatással ,hanem tovább egy óránál megmozgatott minden bokrot ,fölemelt minden követ :nem bujt -e azok mögé Mirkó ? Végre belátta fáradozásának hasztalan voltát és csüggedten ,elkedvetlenedve hagyott föl a kereséssel . Kemény haragjában összeszoritotta az öklét és elkiáltotta magát : -Megállj ,Mirkó koma ,ezért is leszámolunk még egymással ! Aztán megfordult és sokkal lassubb léptekkel ,mint ahogy másfél órával ezelőtt feljött a hegyen ,ment ismét lefelé . Cseppet sem esett neki jól ez a »pihenés «! Alant ,a hegy lábánál egyet gondolt és nem ment a várkapu felé . Eszébe jutott ,hogy ott azonnal elcsipnék és tudakolnák tőle ,mit keresett éjnek idején s engedelem nélkül a váron kivül ? S ha nem tudná megmondani az okát -az igazit úgy sem hinné el senki -,még be is csuknák a nagy buzgalmáért . Jobb lesz ,ha a szabadban tölti az éjszakát és reggel egy másik várkapunál kerül befelé . Ott elhiszik neki ,hogy visszatérőben van valahonnan ,ahova Dobó küldte . Ha pedig elmondta »gazdájának «-igy nevezte ő a hadnagyot -az éjjeli eseményeket ,annak lesz rá gondja ,hogy Csiribi Peti ne kerüljön az áristomba . Fölnézett az égre ,ahol a felhők már oszolni kezdtek s látható lett egy-egy csillag ,amely olyannak látszott ott ,mint egy szem ,amely könytől nedves . Mint igazi czigány ,a csillagok járásából ki tudta számitani ,hány óra van . Éjfél utáni kettőre járt az idő ,tehát négy óra mult el azóta ,hogy ő a várban Mirkóba ütközött . Vajjon hol jár ez már azóta ? Bizonyára tul a hegyeken ,valami rosszban sántikál és neveti üldözőjét ! (Arra nem is gondolt Peti ,hogy a hegy mélyébe vehette utját az ,akit ő olyan nagyon gyülöl. ) Lassu lépéssel ,mint akinek nem sietős épen az utja ,haladt abba az irányba ,ahol tudta ,hogy a kettős hid áll egymás mellett . Az egyik ,amely az Unnán visz keresztül ,a másik ,amely a hegy mélyéből jövő szilaj folyamot áthidalja . Megállott a hid közepén és nézte a nagy ,sötét hegyet és mérlegelte magában ,vajjon mi titka lehet annak ? A zugó folyam kissé elkábitotta fáradt agyát . A hosszu ébrenlét is megtette hatását s ugy tetszett neki ,mintha igy ,egy álló helyben el tudna aludni . Szakasztott olyan érzés volt az ,mint amikor ujoncz korában először állott őrségen és nyitott szemmel nézett be a nagy álomországba ,ahol nem visel az ember hátán hatvan fontos terhet ,s nem áll két óra hosszant egy helyen -csupán azért ,mert mások igy parancsolják ! ...Nini !most is álmodik ! Valóságnak csak nem válik be az ,hogy ott ,ahol a folyam kiszakad a szük nyiláson a hegyből ,egy emberfejet lát kiemelkedni a hullámokból ,amelynek vonásai olyan ismerősök előtte . ...Halász Jancsi vonásai azok ! De milyen fáradtan néz az a fiu ! Mintha nagy utat tett volna meg egy huzamban s most alig birná már magát fenntartani a viz szinén . Mindjárt el is merül . Bolond álom ! Jancsi merülne el ? Hisz megtette már hatéves korában azt a tréfát ,hogy lebukott a Duna fenekére és fölhozott onnan egy réz négykrajczárost ,amelyet beledobtak . Megtette akárhányszor ,hogy ahol legszélesebb a Duna ugy uszott keresztül rajta ,hogy egész ruháját csomóba kötötte és a jobb kezével tartotta szárazon a viz felett ,csakis a másikkal csinálta a tempókat ! Az ilyen uszó csak nem fog elmerülni . Ne is féltse őt senki . Nem hiába született a folyó mentén a Jancsi gyerek ! ...De mégsem álom !mert most megszólal az uszó alak és nyögve ,fáradtan kiáltja feléje : -Segits ki Peti ! Nem birom tovább ! Belefulladok a vizbe ! A következő pillanatban lerázta magáról Csiribi Peti az álom kábultságát . Remek fejugrással ,amely becsületére vált volna akármelyik uszómesternek ,belevetette magát a hideg vizbe s nem telt bele fél percz ,kihozta a partra az elmerülő ,ájuldozó fiut . Csakugyan Halász Jancsi volt az az álombeli alak ! -Hogyan kerülsz ide ?-ez volt az első kérdés ,amelyet Csiribi Peti az ájuldozásból magához térő fiuhoz intézett . -Csak csinyján a kérdésekkel !-válaszolt az ,levegő után kapkodva . -Mindenekelőtt el innen ,mert nem tanácsos a hegy közelében maradni . Ez a hegy nem olyan közönséges szikla ,mint a többi :foga is van és harap ! Még annyi időt sem vett magának ,hogy kicsavarja ruhájából a vizet ,hanem megfogta Petit és huzta maga után . Ezuttal ő volt a vezető . Amikor már vagy ezer lépésnyire voltak a hegytől ,mindent elmondott a bámuló Petinek . Ez csak ugy hüledezett bele ,amikor meghallotta ,hogy miken ment keresztül ez a fiatal hős . Elmondta Jancsi Hasszán bég megérkezését ,Mirkó váratlan megjelenését ,aztán igy folytatá : -Amikor beláttam ,hogy milyen sors vár mindazokra ,akiket szeretek ,kimondhatatlan kétségbeesés fogott el . Meggondoltam ,hogy Ilus ,a jó ezredes ,Dobó hadnagy és te ,akik annyi szivességgel elhalmoztatok ,talán rövid idő mulva már gyalázatos árulásnak estek áldozatul ,ha nem sikerül valahogy benneteket értesiteni a fenyegető veszedelemről . De nem tudtam a módját ! Imádkoztam a jó istenhez ,hogy adjon egy mentő gondolatot -s ő ,végtelen jóságában ,meghallgatta könyörgésemet ! Épen ,amikor a gonosz Mirkó kiadta a rendeletet ,hogy engem és Hasszant megkötözve vigyenek a többi fogolyhoz ,tekintetem a folyamra esett ,s megvolt a mentő gondolat . Hisz csak az imént ,alig egy félóra előtt ,mondta el Hasszan bácsi ,hogy ez a folyam kivisz a szabadba . Uszni tudok ,mint egyhamar senki más ,nem hiába volt apám egy időben halász ,mielőtt a gazdaságra adta magát . Volt is gondja rá ,hogy minden fia tudjon uszni ,akár csak a potyka . Te is megtanitottál ,hogyan kell a viz alá bukni s mig az ember százat olvas ,a viz alatt eluszni . Aztán kiüthetem néha a fejemet a vizből ,amikor már nem lehetek a lélekzetvétel nélkül . Amilyen gyorsan kavarogtak e gondolatok fejemben ,olyan gyorsan is hajtottam végre ,amit terveztem . Ellöktem magamtól azokat ,akik meg akartak kötni ,s beleugrottam ,fejjel előre ,a vizbe . Annyit még észrevettem ,hogy Mirkó fölkapta pisztolyát ,de hogy lőtt -e ,nem tudom ,mert a következő pillanatban már husz ölnyire sodort el a rohanó hegyi folyam . Nem is lett volna szükséges ,hogy a viz alatt usszam ,mert roppant gyorsan vitt előre az ár ,hanem mégis megtettem ,nehogy valamiképen meglássanak . Még vagy ötven ölnyire mentem nagy sebességgel a viz alatt ,aztán fölütöttem a fejemet s lélekzetet vettem . Csodálkozás fogott el . A viz árja egy kivájt szikla alá sodort ,amely ugy borult rám ,mintha óriási üvegburok volna ,hasonló azokhoz ,amelyet falun a légyfogdosásra ,vagy a sajtnak leboritására használnak . Ez alatt a bura alatt olyan csendes volt a viz ,mint valami apró kikötőben ,de azonfelül több kis nyilás is volt a sziklában és olyan kényelmesen lehetett lélekzetet venni ,akárcsak az Isten szabad ege alatt . Épen ujra akartam alábukni ,hogy kijussak a burából és folytassam utamat ,amikor közelgő lépések zaját hallottam . Ezt a sziklafalat valószinüleg nagyon vékonyra moshatta már a viz ,mert olyan világosan meg lehetett érteni minden kiejtett szót ,mintha csak a szomszéd szobában beszélgetnének . Ráismertem az egyik beszélőben Mirkó hangjára . Valakit biztatott . -Ne tarts semmitől ! Az én pisztolyom nem téveszti el a czélját . Láttam ,amikor a golyó talált ,s valószinű ,hogy elsodorta a viz ezt a vakmerő ficzkót valamelyes földalatti örvénybe ,ahonnan nem kerül többé napfényre . Ezt biztosra veheted ! -Annál jobb -válaszolt a másik -mert megvallom neked ,Mirkó ,nem szeretem ,hogy annyi foglyot gyüjtesz össze egy rakásra . Még bajt is csinálnak . Különösen az a rakonczátlan őrmester . -Halász Pál ?-kérdezte Mirkó ,-nó ,annak is kiveszem nemsokára a méregfogát ,csak tullegyünk a holnapi csinyen . Odább mentek . De jó is volt ,hogy elmentek ,mert én olyant rikkantottam a nagy örömemben ,hogy bizonyosan meghallották volna ,ha tovább is ott maradnak . Tehát él a bátyám ,egészséges és semmi baja ! Alábuktam és azon voltam ,hogy már most kijussak ebből a földalatti nagy börtönből . Nem volt nehéz dolog ,mert a viz vitt előre roppant sebességgel . Hanem egy kis baj mégis volt a dologban ,mert a hegyi szikla és a folyam már most olyan közel jöttek egymáshoz ,hogy nem dughattam ki a fejemet lélekzetvételre . Ezért voltam olyan alélt ,mikor megláttalak . Jancsi bevégezte elbeszélését és mély lélekzetet vett . Azalatt Peti gyorsan rakásra gyüjtött faágakat és olyan helyen ,ahol nem érte a szél ,tüzet rakott . -Mindenekelőtt meg kell száritani a ruhánkat -mondta -mert nagy dolog vár még ránk ,amint hajnalodik . Ehez pedig ép erő kell ,ami csak félig van meg abban ,aki ilyen hideg időben nedves ruhát visel . A fa szépen lángra kapott és a két éjjeli vándor olyan közel simult hozzá ,amennyire csak lehetett . Gőzölögve tódult ki a nedves pára a ruhából s nem telt bele negyed óra ,félig-meddig rendben voltak . -Most pedig ,Jancsi fiam ,figyelj ! Az ,amit eddig végeztünk ,rendes körülmények közt nagy dolog volna ,de ma csak kezdete annak ,amit még végeznünk kell . Körmünkre ég a veszedelem ,de ha jól végezzük a teendőnket ,nemcsak hogy nem lesz belőle baj ,hanem még nagy hasznára is válik valamennyiünknek . -Beszélj ,Peti -válaszolt Jancsi -ami tőlem telik ,abban nem lesz hiány . -Tudom ,édes fiam ! -Csiribi Peti gyöngéden megsimogatta a fiu arczát . -Nem is azért mondtam ... Az most a föladatunk ,hogy elég jókor értesitsük azokat ,akiket a kaján Mirkó bajjal fenyeget . Te Bihácsba indulsz ,fölkeresed Dobó hadnagyot és elmondasz neki mindent ,amit hallottál . Én ugyancsak szaporitom a lépéseket ,fölkeresem a pénzes szállitmány parancsnokát és figyelmeztetem arra ,amit tervez ellene a fölkelők vezére . Igy aztán el lesz készülve mind a két fél és a többi az urak dolga ! Jancsi azonnal készen volt ;fölállt és indulni akart ,de Peti visszatartotta . -Ne siess még ,fiam ! A hajnali csillag csak most tünt fel az égen :nincs még egészen három óra . Pedig öt óra előtt be nem bocsátanak élő lényt a várba . A kapu előtt pedig ne álldogálj ,mert ott még oda talál vetődni az a gaz Mirkó ,abban a hiszemben ,hogy belefultál a vizbe ,s ha meglát ,dugába dől a tervünk . Az én utam a hegyek között is olyan ,hogy jobb ,ha nappal teszem meg . Nagyon sok erre a feneketlen sziklahasadék és nem szeretnék valamelyikbe beleesni ,mert sok embernek okozná az halálát ,ha nem jutok szerencsésen czélhoz . A fölkelők támadása ugy is csak estére van tervezve :addig utolérem én a pénzt szállitó csapatot . Ha nem előbb ,hát Kulen Vakuf táján . -Mit csináljunk addig ?-kérdé Jancsi . -Pihenjünk egyet ,mert szükség lesz minden erőnkre . Ismét leheveredtek a tüz körül és kibámultak a szabadba ,ahol ujból megindult a hóesés . A sziklaeresz ,amely alatt pihentek ,megóvta őket a hótól ;csak néha vitt be a szél egy-egy szállinkózó pelyhet ,amely azonban azonnal megolvadt a lángokban . Egy kicsit bóbiskoltak is ,szép álmuk is volt s valahogy csak eltelt az idő . Ugy öt órára fordult már a reggel ,amikor Peti megszólalt : -Itt az idő ,János fiam ,induljunk ! Szótlanul megölelték egymást ;aztán elindult az egyik jobbra ,a másik balra . Mint a kalitkából kiszabadult madár ,olyan vigan fütyörészgetett Csiribi Peti ,amikor a szokoláczi hegyen tul volt ,s elgondolta magában ,hogy egy óra mulva odaér az országutnak ahoz a kiszögeléséhez ,ahol bevárja a pénzszállitó csapatokat . Szokatlan jókedve volt ,amióta megtudta ,hogy az ő kedves őrmestere ,Halász Pál nem halt meg . Rajta lesz majd ,hogy kiszabaduljon mielőbb fogságából ,a melyben ez a gyalázatos Mirkó tartja . Mirkó !ha rágondolt Csiribi Peti ,mindig olyan mozdulatot tett ,mintha meg akarna valakit fojtani . Igenis ,képes volna erre ! Ő ,aki még a féregre sem lépett rá szántszándékosan ,nehogy Isten valamely teremtményének fájdalmat okozzon ,egész hidegvérrel fojtotta volna meg a bosnyák tolmácsot . Hisz ha ellenség valaki ,még nem elegendő ok ez arra ,hogy halálosan gyülöljék . Becsületes ellenfelek harczolnak egymással ,s ha egyik meg van sebesitve ,a másik nem gázol végig rajta ,hanem még fölsegiti ,s ha sebe van ,ápolja ,gyógyitja . De Mirkó nem becsületes ellenség ,hanem kém . Minden szava hazugság ,minden tette gazság . Az efélét nem kell kimélni . ...Az ilyen haragos gondolatok azonban nem foglalkoztatták sokáig jó Csiribi Petit . Olyan fényesen ragyogott alá a nap a kék égboltozatról ,s olyan üde volt a levegő a hegyek közt ,hogy keble tágult és szivébe mindenféle jó érzés lopódzott . -Csak a hegedüm volna itt !-gondolá magában ,elhuznám a legszebb nótáimat ,hogy még a bosnyák madarak is rákapnának a magyar dalra . Az ő hegedüje ! Ha van még valami a világon ,amit Csiribi Peti jobban szeret Halászéknál ,az bizonyosan a hegedü . Amióta csak az eszét tudja ,mindig hóna alatt szorongatta ,bal oldalán ,közel a szivéhez :azért is tudott a »száraz fa «olyan fájóan zokogni ,olyan szivreható panaszban keseregni ;de azért tudott ujongani is . Ugy szerette a hegedüjét ,hogy inkább a legnehezebb szolgálatot választotta ,semhogy más hangszerhez nyulna . Amikor besorozták ,az ezredes azt az ajánlatot tette neki ,mivel ugyis ért a zenéhez ,járjon el az ezred zeneiskolájába és tanuljon meg trombitálni . Két hónap alatt beleokulhat ,s aztán nem kell őrszolgálatra menni . Peti elsápadt szégyenében . Hogy ő ,aki a hegedü mestere ,akit legelsőnek tartanak Bácsországban ,valami »tülökbe «fujjon ,amelynek hangjára a bakák ütemre aprózzák a lépést ,-inkább örök életében tisztogatja a tiszt urak csizmáját ! Nem is sikerült őt szándékáról lebeszélni . Megmaradt álhatatosan amellett ,hogy akinek a kezében vonó volt ,az nem való trombitásnak . Hat hónap óta nem látta a hegedüjét . Észrevette ,hogy ismét bubánatra fordult az észjárása és erőt vett magán . El ezeket a szomoru gondolatokat ! Lesz még ünnepnap ,amikor leveti az egyenruhát s akkor kárpótolja magát a hosszu nélkülözésért . Két éjjel s két nap huzza a legszebb nótákat ,csak is magának -no meg az erdő dalosának . ...Peti ! Peti !hol jár az eszed ? Nem jó igy elandalogni ,különösen ,ha az ember nincs otthon ,a szép Bácskában ,ahol minden olyan egyenes :az emberek észjárása ,meg az országut is . Hát nem tudod ,hogy a görbe hegyek országában vagy ,ahol könnyen »csalira «vezet az ösvény s az ember eltéved ,mielőtt észrevenné magát ? Eltévedtél te is ,Peti ,még pedig olyan alaposan ,hogy azt sem tudod már most a három előtted fekvő zeg-zugos ösvény közül ,melyiknek indulj ? Egyforma mind a három ,de hogy melyik visz Kulen Vakuf felé ,annak csak isten volna a megmondhatója . Nincs utjelző ,nincs jel ,amelyből az igazi irányt ki lehetne ismerni ! Peti az égre nézett ,mintha onnan várna utbaigazitást . S amit ott látott ,ugy megijesztette ,hogy kiült homlokára a veriték . Mint egy királyi hattyu ,olyan méltóságosan uszott a nap ,a látóhatár közepe felé . Ez annyit jelentett ,hogy közel már a dél . Nem az ijesztette meg Petit ,hogy neki ma nem teritenek ,hogy nincs kilátás ebédre ,hanem a sokkal sulyosabb gond bántotta ,hogy egy órakor érkezik meg a masirozó ezred ahhoz a bizonyos országuti kanyarulathoz -ő pedig nem lesz ott . Ha eltalálná mulasztani ,ha nem érné utól a csapatot ,akkor ...mi lesz akkor ? Nagy veszedelem :Mirkó terve sikerül . Isten tudja ,életben marad -e csak egy ember is az egész ezredből . Kárba vesz a sok kincs . S mindennek te leszel az oka ,Peti . A szegény Csiribi Petinek ugy dobogott a szive lázas félelmében . Majd hogy el nem pityeredett ! Hiszen nem a maga sorsán aggódott :egészen más volt az ,ami őt bántotta . -Szégyeld magad !-pörölt saját magával ,-az a tizenkétéves fiu ,a Jancsi ,bizonyosan jól végezte a dolgát ,mig te ...te hosszulábu czigány itt állsz a saját ostobaságod folytán ,s nem tudsz se ki ,se be ! Azt mondom neked ,Peti ,szedd össze az eszedet ,mert különben nem érdemled ,hogy valaha életedben vonó legyen ismét a kezedben ! Közeledő lódobogás riasztotta föl tépelődéséből . A középső ösvényen egy bosnyák vágtatott feléje lóháton s ugy fölfegyverkezve ,mintha e hegyek közt minden lépésnél oroszlán-támadástól kellene tartani . Még a vállán keresztül is holmi régi fakovás puska lógott ,azonfelül tüszője ,jó bosnyák szokás szerint ,tele volt dugdosva mindenféle pisztolylyal és késsel . Petinek nagyon ránehezült szivére az a gondolat ,hogy ez a bosnyák is azok közül való ,akik meg akarják támadni a pénztszállitó ezredet . De a bosnyák is már távolról észrevette őt ,meglassitotta lova menését és kezével a pisztolyai körül babrált . Hanem amint belátta ,hogy itt egy magános és azonfelül még fegyvertelen emberrel van dolga ,ujból megsarkantyuzta a paripáját és közelebb vágtatott . Peti megállott az ut szélén ,hogy engedje maga előtt elhaladni a lovast . Bár semmi jó sem látszott a bosnyáknak marczona vonásaiból ,Peti ugy tett ,mintha csepp oka sem volna tőle tartani és bátran nézett szeme közé ,amikor az megállott előtte . Ez a bátorság ,ugy látszott ,nagyon megtetszett a bosnyáknak . Megállitotta a lovát és meglehetősen barátságos hangon intézte kérdéseit : -Honnan jösz ? Peti hátra mutatott a kezével . Találomra tette ,mert azt sem tudta e perczben ,mi fekszik arra ,a merre ő mutat . -Bihácsból ?-kérdé az idegen . -Onnan . -Hogy van az ,hogy ilyen egyedül jársz ,még pedig egész fegyver nélkül ? Hát nincs már a te szultánodnak annyi puskája ,hogy minden katonájának jusson egy ? Valami hirtelen támadt sejtelem -talán a ravasz czigány-észjárás ?-azt sugta Csiribi Petinek ,hogy nem árt majd ,ha ezt a lóhátról beszélő urat félrevezeti . -Megszöktem !-válaszolt röviden . A bosnyák tekintete fölvillant s már most sokkal nyájasabb kifejezést öltött az arcza . Csaknem szeretettel nézett Petire . -Igazat beszélsz ?-kérdé . -Láthatod egész külsőmről ,hogy nem sok időt vesztegettem a bucsuzással . Biz ,ugy jöttem el onnan ,hogy azt sem mondtam nekik :befellegzett ... -S mért hagytad el a bajtársaidat ? -Mert kutya élet van arra felé ! Mindennap szolgálat ,rossz étel ,semmi kényelem ,s azonfelül kegyetlen büntetés ,ha az ember nem engedelmeskedik vakon . S végre is ,nem tartozom én közéjük ! Nem vagyok én sem sváb ,sem magyar ,hanem czigány . -S hova igyekszel ?-kérdé a lovas . Peti találomra a középső ösvényre mutatott . -Erre vagy amarra ,tudom is én hova ! Oda ,ahol nincs kurtavas ,nem lövik főbe az embert ,ha megunta a szolgálatot . -No ,akkor azt tanácslom ,hogy ne menj erre !-mondá a lovas ,a középső ösvényre mutatva ;-mert itt egyenesen azok körmei közé jutnál ,akik elől menekültél . -Hogyan érted ezt ? -Csak ugy ,hogy ott a kanyarulaton tul ,nagy dolog esik meg még ma . Sok ellenséges katona fog arra elhaladni -hogy visszajönnek -e valaha ,csak Isten a megmondhatója ? Ugy dobogott Peti szive erre a hirre ! Tehát tudja már a helyes irányt és nem fog elkésni . A lovas intett kezével és odább akart indulni . Peti azonban ,aki e pillanatban egyet gondolt ,megállitotta szép szóval . -Mondanék neked valamit ,ha rám hallgatnál . -S mi legyen az ? -Add el nekem a lovadat . Te ugy is itthon vagy e vidéken s ismered a járást ,szerezhetsz magadnak azonfelül másik paripát . Én ellenben idegen vagyok ,s ha csak a két lábomra vagyok utalva ,soha sem jutok el a fölkelők táborába . -Hát oda igyekezel ? -Az volna a szándékom . De nem szeretnék gyalog odáig baktatni . Tudod mit ,adok neked a lovadért husz fényes aranyat . -S volna nálad annyi pénz ?-kérdé a lovas ,miközben tekintete a pénz vágyától csak ugy csillogott . -De van ám ! Nem gondolod talán ,hogy bolond fővel és üres kézzel megyek neki a világnak ? Belemarkoltam előbb az ezred pénztárába s hoztam magammal egy kis pénzmagot . Ezzel belenyult zsebébe és kihalászott onnan egy marékra való ujdonatuj ,fényes rézkrajczárost . Jól számitott Csiribi Peti . Erre fele ,ha ismerték is a magyar rézpénzt ,de soha sem látták még ilyen ujdonatuj fényesen . Bihácsba pedig két nap előtt egész kocsiderékkal érkezett meg ,s csupa ilyen fényes aprópénzben fizették ki a legénység zsoldját . Petinek is öt napra kerek nyolczvan darab jutott ki belőle . -Nem mutatnád meg ,milyen az a német arany ?-kérdé mohón a bosnyák . -Nem ment el az eszem ! Hogy odább állj vele ? Te lóháton ,én gyalog -volna jó dolgom ,mig utolérnélek ! -Leszállok hát én is ,-egyezkedett a bosnyák ;-igy majd könnyebben megalkuszunk . Amint leugrott lováról s nyakába vetette a zablát ,még jóformán Peti felé sem tett egy lépést ,amikor ez egyetlen ugrással -igazi czigány-szökéssel -fenntermett a ló hátán és csufolódva felé kiáltott : -Kellene tán ?kéne ?majd ha fagy ! S ezzel erősen rávágott tenyerével a ló nyakára ,mire ez ijedten fölágaskodott ,a következő pillanatban pedig fejét szügyének szegezve ,mint a villám rohant abba az irányba ,ahonnan pár perczczel előbb gazdástul jött . Szerencséje volt Petinek ,hogy kováspuska volt csak a bosnyáknál ,amelylyel nem lehet olyan hamar lőni . Igy is hallotta a golyót feje mellett elfütyülni . De mielőtt másodszor tölthetett volna a hoppon maradt lovas ,messziről nevette már tehetetlen dühét a ravasz czigány . Ilyen nagy urnak nem érezte még magát Csiribi Peti . Hej !ha most látná az édesanyja ! Talán még azt is elhinné róla ,hogy valóságos huszár ! Ha most itt volna a hegedüje ,s lóháton játszhatná el legszebb nótáját ,vágtatva és versenyt futva a széllel ,nem volna nála boldogabb ember a föld kerekségén . De alig tudott ez a gondolat gyökeret verni a fejében ,már is pofon ütötte saját magát . Petinek t. i. az volt a szokása ,hogy valahányszor rajta kapta magát holmi oktondiságon ,azonnal végre is hajtotta magán az ezért kijáró büntetést . -Megint kezded ,te bibasz ? Már megint a hegedün jár az eszed ? Majd adok én neked ! Az ösvény ebben a pillanatban kis fahidon vezetett keresztül . Ugyanazt a folyamot hidalta át ,mely Bibácsnál kijön a föld mélyéből . Itt ,a közelben kezdi meg titokzatos utját ,amely olyan csodálatos és rejtélyes ,hogy titkát még ki nem leste emberi szem . De mig Bihácsnál tombolva tör elő a hegyből ,mintha ujongna azon ,hogy ismét napvilágot lát ,itt lassan és vontatva halad odább . Talán rosszul esik neki ,hogy hosszu ,földalatti utján nem látja az éltető és melegitő fényt ? A hidon tul kezdődik a róna ,ahol semmi sem vet korlátot a tekintetnek ,csupán néha egy kis erdő ,vagy egy mosolygó falucska . Elkalandozhat szabadon a tekintet ,egészen a sötétlő hegylánczig ,a horvát határon . Amott van az a szoros ,amelyen az ezrednek még ma át kell haladnia ,s amelyben jobbról és balról leskelődik a gonosz ellenség . Mirkó csapatja már bizonyosan föl van állitva lesben . Ki puskával ,ki pedig szikladarabok mögött ,hogy adott jelre egyszerre megkezdjék a tüzelést és a nehéz kövek aláhengeritését . Peti összeborzadt . Ha a véletlen ,vagyis inkább az isteni gondviselés nem vezérli az elmult éjjel Jancsikát a földalatti barlangba ,ahol meghallotta Mirkó tervét ,ott vész az egész ezred a hegyszorosban . Nem használ semmi bátorság és a halállal daczoló vitézség olyan ellenséggel szemben ,aki láthatatlan . ...Valami csillanó fény mutatkozott a távolban .