A házmester-kisasszony a tükör előtt ült és puderezte magát . Az ablakon ,mely a kapu alá nyilt ,vajmi kevés világosság szürődött a szobába ,de a kisasszony a homályban is elég jól boldogult . A puderezéshez különben is nem világosság kell ,hanem puder ,szokta Weber papa mondani . Hirtelen beszélgetést hallott . Megismerte a Korniss Géza hangját . -Házmesterné ,nincs egy kis fekete tintája ? -Fekete ?azt hiszem ,a mienk lila . -De nekem fekete tinta kellene . A házmester-kisasszony hamarosan begombolta a bluzát és átment a másik szobába . Korniss Géza elvörösödött ,mikor meglátta . Ahogy a nyitott ajtóban állott ,az első pillanatban hátralépett ,mintha menekülni akarna . De az ajkán már kiszökött a dadogó beszéd . -Azt hittem ,már elment az akadémiára . A leány minden zavar nélkül ment hozzá közelebb . -Csak tizkor van órám . Miért nem jön be egy kicsit ? -Szaplonczay vár odaát . -Neki kell a tinta ? -Neki . Azaz ...igen . -Irni akar ? -Azt hiszem ,Angela kisasszony . -Korniss ,maga most hazudik . -Miért gondolja ?-kérdezte a fiatal ember és nevetni próbált . -Mert verseket lila tintával is lehet irni . -Verseket . De hátha pályázatra akar valamit letisztázni . -Az nem volna olyan sietős . Még a vers se volna olyan sietős . Tudok poétákat ,akik megtartják a fejükbe a friss verset és akár hetekig se irják le . Megmondjam ,hogy mire kell maguknak a fekete tinta ? Erőltetve nevetett a fiatal ember : -Kiváncsi vagyok . -Maguk gálázni akarnak . A cipőjük azonban csöppet sem titoktartó s az első lépésnél elárulná ,hogy milyen szine van a -harisnyájuknak . Kérem ,ne rázza a fejét . Fogadok magával ,hogy én meghozatom azt a fekete tintát és holnap meg fogom ismerni a harisnyájukon . El se nevette magát a kis házmester-leány ,ahogy ezeket a fiatal embernek szemébe mondotta . Csak a szeme csuszott le odáig ,ahol Korniss Géza nagyon szerette volna hirtelen maga alá dugni a lábait ,ha az ilyesmit állva is meg lehetne tennie . Kivörösödött arccal nézte ő maga is ,hogy a harisnya fehérsége csakugyan nagyon indiszkrét módon ütközik ki a cipők kissé hiányos folytonosságán . No itt körülbelül hiábavaló minden dadogás . Mikor egy házmester-leány tulságosan őszinte akar lenni ,akkor bizony napszinre tudja hurcolni a féltett toilette-titkokat . Mert ismeri őket ,azért nőtt fel a házmesterkuckóban . Mit is ne tudnának odalenn a házmesterék lakásán ? A leány nem is várt feleletre . Egyenest az anyjához fordult : -Add oda neki a suvikszot . Aztán mosolyogva szólt Kornissnak : -Máskor pedig ne szégyelje magát . Legalább előttem ne . Megesett az már velem is ,hogy a harisnyámat kellett tönkretennem ,mert a cipőm lyukas volt . Vigye a macska ,miért vagyunk olyan szegények ! Kezet nyujtott a fiatal embernek és visszament a sötét szobába ,hogy a maga toilettjét végezze . Korniss égő arccal bámult utána s csak akkor ocsudott fel ,mikor az öreg házmesterné morogva nyomta kezébe a fénymázas skatulyát . Dadogva köszönte meg s valami ösztön kergette ,hogy egy pillanatra bemenjen a leányhoz . De a házmesterné egy kicsit hangosan találta morogni : -A lakást se fizetik s az ember még a subickot is pazarolja rájuk ... Korniss föleszmélt és gyorsan elsietett . Keresztül vágott az udvaron ,ahol a házmester éppen akkor srófolta a gummi-csövet a viztartóra ,hogy a sárga kövezetet tisztára öntözze . Egy szolgáló-leány trécselt az öreggel és ahogy meglátta Kornisst ,sugva kérdezte a házmestertől : -Hát ezek meddig fognak még a kávéházban lakni ? -No ,nem sokáig . Nyárra mindig akad kávés ,aki tönkre akar menni . Már kérdezősködtek a kávéház után . A jövő hónapban talán már kibérlik . Akkor aztán huss ,elkotródhatik a két éhenkórász . A két éhenkórász ,az természetesen Korniss meg Szaplonczay . Februárban költözködtek abba a játékszobába ,melyet az üresen maradt kávéházi helyiségekből a házmester ideiglenes lakásnak rendezett be . A berendezés alatt nem kell valami nagy dolgot képzelni . Egyszerüen ugy volt ,hogy a házmester januárban véletlenül benézett a kávéház sötét helyiségeibe s ugy találta ,hogy az egyik játékszoba nem is olyan sötét . Az udvarról kap világosságot . S mivel a játékszobába valamikor kemencét is állitott a háziur ,szükség esetén tehát füteni is lehetett ,a házmester egyet gondolt . A háziur Arcoban tölti az egész telet s körülbelül megnyugodott már benne ,hogy a kávéház télen át zárva legyen és semmi bért se hozzon . Ha most a házmester egy ágyat és egy divánt állit a játékszobába ,meglehetős udvari szoba lesz belőle ,még pedig butorozott . Asztal és szék szinte sok is van benne . Ilyenformán a háziur akár ne is tudjon róla ,szegény diákoknak ki lehet adni a hónapos szobát ,s ha időközben valami bolond pincérnek kedve jönne a kávéházra ,a diákok szürét akármikor ki lehet tenni . Addig ellenben legalább a házmesternek hoz valamit a játékszoba . (Denique még a becsukott kávéházakban is legtöbbet ér a játékszoba ). A ház lakói mindig rá vannak szorulva a házmesterre ,aki minden háztartásnak ismeri az apró toilette-titkait . A lakók tehát nem igen árulkodnak rá . Azonfelül a cselédségnek is megvannak a takarni való toilette-titkai és mindig keresi a jó viszonyt a házmesterrel ,aki szemet tud hunyni ,ha kapuzárás előtt ,sőt után is rejtélyes alakok suhangatnak az udvaron és a folyosókon . A cselédség árulkodásától sem kell tehát tartani . Marad a házmester-család saját külön lelkiismerete ,amely esetleg ágaskodni talál ellene ,hogy a háziur háta mögött adassék bérbe bizonyos játékszoba . De a házmester-családnak az ilyen dologban nincsen külön lelkiismerete . Ez már az ő toilette-titka . Mikor tehát a játékszoba zöld asztalai és könnyü nádszékei közé be volt állitva az ágy és a diván ,a házmester ki akarta tenni a kapura a csalogató cédulát :„Itt egy butorozott udvari szoba két urnak azonnal kiadó . Külön bejárás ” . A véletlen azonban megkimélte ettől a fáradságtól . Angéla kisasszony ugyanis meglátta a cédulát és megszólalt : -Én tudnék két urat ,aki azt a szobát kivenné . -Kicsodák ? -Csak az egyiket ismerem . Az egyetemre jár és ujságot csinál . Találkozom vele néha a szinitanoda udvarán . Jóravaló fiu és szegény . Ha szólnék neki ,hogy jőjjön hozzánk lakni ,okvetetlenül eljönne . Azt hiszem ,szeret egy kicsit . És sokat beszél egy barátjáról ,akivel évek óta mindig együtt lakik . A házmester azt gondolta ,hogy egy szinitanodai növendéknek csak hasznára lehet ,ha leköt magának egy ujságirót . Összetépte hát a cédulát s azt mondta : -Jó lesz . Beszélj vele . Harmadnap Korniss Géza már beköltözött Szaplonczay Ádámmal a játékszobába . Egy kis koffer ,sok könyv ,néhány nyaláb kézirat -ez volt az egész cók-mókjuk . A házmesterék nem is voltak tulságosan elragadtatva . -Csigák ezek ,-mondták Angéla kisasszonynak ,ami házmester-nyelven azt teszi ,hogy hátukon a házuk s ha sétálni mennek ,annyi sem marad utánuk ,ami a házbértartozást fedezné . De Angéla kisasszony hamar elütötte a dolgot . -Mondom ,hogy az egyik szerelmes belém . S ebben a házmester csakugyan garanciát látott . Mert először is a szerelmes ember nem szökős természetü ,másodszor pedig ritkán marad ottan adós ,ahol az ideálja megtudná . Az uj lakók különben senkinek sem alkalmatlankodtak . Szaplonczay Ádám délelőtt látható lett az udvari ablaknál s a cselédek ,akik leghamarabb tudnak meg mindent ,nagy tisztelettel emlegették ,hogy olyankor verseket ir . Szép ,sugár ,barna fiu volt ,egy kicsit bujnyikos hajjal ,mely szinte leereszkedett néhol a szeméig . A cigányosan sötét arcbőr még elevenebbnek mutatta a pirosságot ,mely az arcát elöntötte . Szakállt nem viselt ,de az erős bajsza férfiassá tette az egész fejet . S ebből a cigányfejből mély szemek lövelték a tüzet ,ami sokszor egészen elkábitotta azokat a heves cselédleányokat ,akik az emeleti gangról bámultak le rá . -Micsoda szeme van !-suttogta olyik babonásan és mindenről meg tudott volna feledkezni ,hogy tovább érezze magán annak a szemnek a tüzét . Hogy verseket ir ,az is fokozta a varázst a cselédek világában . Mert sohasem vész ki a versek tisztelete ,csak helyet cserél s most a várkisasszonyok magasságából odaköltözött a cselédleányok közé . Nagyon szeretik ott a verseket . A verseket és a katonaságot . Délután Szaplonczay elment hazulról és csak későn este jött haza . Olyankor Korniss Géza foglalta el helyét az ablaknál és ő irt . De sokkal kevesebb volt a bámulója ,sőt ilyenkor egy kis gunyolódás is végig nyelvelt a gangokon . Valahol kipattant ,aztán mindenfelé mondogatták ,hogy a két diáknak csak egy ablaka van és egy tintatartója ,azért osztozkodnak ugy meg a napon ,ha irni akarnak . Amiben volt is tán valami igazság . Az udvart azonban nem az igazság érdekelte ,hanem a szép Szaplonczay ,akivel Korniss Géza csöppet sem vetekedhetett . Az ilyen piszkos szőke haj ,kicsit szeplős madárfej és nagyon is keskeny vállak nem igen szokták ingerelni az udvari hölgyek sziveit . És Korniss pipázni is szeretett irás közben . Mig azonban az udvar kissé igazságtalanul mért a „csigák ”-nak ,ők ketten sok szeretettel fértek meg egymás mellett . Korniss volt a vigabb természetü és néha még erőltette is a vigságot ,hogy Szaplonczay homlokáról elkergesse a felhőket . Szivesen is tette . Valami érzése volt ,hogy neki missziója van a „ bősz gentry ” mellett ,ahogy ő a poétát elkeresztelte . Önként meghajolt neki s a thurzói asztalos fia majdnem őszinte tisztelettel is nézett fel az elszegényedett gentry-ivadékhoz ,akinek ugyan csak olyan rongyos a cipője ,mint az övé ,de nem kilincsel a nagy nevével ,hanem versekkel akarja ujból bearanyozni a megkopott nevet . Éjszaka ,amikor megbujt a divánon ,(mert az ágyat mindjárt Szaplonczaynak engedte át ),néha megszólalt : -Ádám ! -Mit akarsz ? -Tudod ,mi jutott az eszembe ? Mi közönséges fráterek ,ha egyszer valami nagy gondolat világossága ki is gyullad bennünk ,ugy festünk vele ,mint a tolvajlámpa . Előre világitunk ,de vissza nem . Mit is mutogatnánk a világossággal ott hátul ? Talán azt az asztalost ,akinek például én köszönhetem ,hogy a világon vagyok ? Jobb azt eltakarni . De ha közületek sikerül egynek valami ,az egészen más . Az ő világosságánál a világ visszalát a multba ,az ősökig s egyszerre fölismeri az utódban az ősök nagyságát ,az ősökben pedig az utód csiráját . Meglásd ,ha egyszer valami nagy sikered lesz ,az összes Szaplonczayak minden érdemét benned fogja megjutalmazni a világ . -Ostobaság !-morogta Szaplonczay a dunyha alól . -Nem ostobaság ,-tüzelt tovább a másik . -És az eleven Szaplonczayak is mindjárt emlékezni fognak rád ,csak egyszer mosolyogjon rád a siker . -Vigye el az ördög ,ahány eleven Szaplonczay van ,-dohogott a poéta . Ha Janó volnék és üveges tót ,talán vacsoráztam volna az este s az mégis többet ér . Erre Korniss nem felelt . -Különben mondok én neked valamit ,Korniss . Megmutatom neked ,hogy nem vagyok gentry ,hanem kereskedő . Kerits nekem egy mézeskalácsost ,akinek versek kellenek . Minden versért adjon egy mézeskalácsot és sohasem irok más verset ,csak neki . Legalább tudni fogom ,hogy a verseim „szivből jönnek és szivhez szólnak ”-ahogy te szoktad irni . -Ostobaság !-morogta most Korniss és fülére huzta a paplant . Ezen az éjszakán nem vitatkozott tovább ,mert érezte ,hogy Szaplonczay éhes . Ilyenkor pedig a gentry is csak ugy a gyomrával gondolkozik ,mint a thurzói asztalos fia . Nem győz rajta más ,legfölebb az álom . Tehát aludjunk . Reggel Korniss mindig korábban kelt . (Nem hagyja a gentryt korábban kelni. ) Felöltözködött és a tapétaajtón benyitott a sötét ,hideg kávéházi helyiségbe . Ahogy az ajtók fölött ,a nyár óta nem mosott keskeny ablakokon beszürődött a márciusi hajnal ,lassankint el tudott igazodni a hatalmas lokalitásban . Az asztalokon egész piramisok emelkedtek a nádszékekből ,a billiárdasztalokon halommal hevertek az ujságtartók ,a kassza emelvényén ott felejtettek egy likőrös üveget ,de üresen ,a konyha is tátogva meredt az üres kávéházra . Korniss mégis fanatikusan kutatta minden reggel ,hogy nem talál -e valamelyik fiókban ,a konyha valamelyik edényében valami eledelt . Olyanformán járta be a csukott kávéház minden zugát ,mint Robinson a maga szigetét . De még csak egy kis elszáradt ,egyszer már kifőzött teára se akadt . Elfőzik azt maguk a kávésok ,ugy látszik . -Utálatos kávéház -morogta nap-nap után . A vége mindig az volt ,hogy megint a könyveit kellett megdézsmálni . Kiböngészte ,háromszor is megrostálta ,melyiket nélkülözi legkönnyebben s aztán elindult vele az antikváriushoz . Mire Szaplonczay fölébredt ,Korniss már valami harapni valót hozott neki ,amit Szaplonczay elfogadott ugyan ,de sok sürü szemrehányással . -Megint hiányozni fog a nyomdaköltségből . Miért nyultál a könyvekhez ? Korniss zavartan dadogta : -Megkapom a héten a Nagy Történet második kötetét s akkor ki lesz a nyomdaköltség . Különben csak két rossz regényt adtam el . -Vigyázz ,Korniss ! Egyszer csak harangoztak a „ Kritikai Szemlé ”-nek s akkor fucss a magántanárságnak is . Korniss ilyenkor elvörösödött . Az utolsó időben csakugyan sürün esett meg ,hogy a nyomdát nem tudta kielégiteni . Rossz volt a saison ,a könyvkiadók lustálkodtak s a „ Kritikai Szemle ”kevés könyvet kapott „szives megbeszélés végett. ”Pedig a Korniss havi ujságjánál a könyvek nemcsak a thémát jelentették ,hanem a nyomdaköltséget is . Ami könyv a hónap során összegyült ,azt az antikvárius előzékenyen konvertálta s ennyiből a sovány ujságocska nyomdaköltségének ki kellett telni . Jó hónapokban ki is telt . Kivált amióta a kiadók megcsinálták maguknak azt a kis axiomát ,hogy :„a magyar közönség nem tud könyveket vásárolni ,csináljunk tehát neki drága könyveket ,amik már nem is könyvek ,hanem fényüzés. ”Azóta a publikum veszi részletfizetésre a luxuskönyveket ,a „ Kritikai Szemle ”pedig egyetlen könyvben kapja meg néha az egész nyomdaköltségét . Mert Korniss kijárta magának ,hogy a kiadók egy-egy reklámtárca fejében a legdrágább könyvekből is megküldték neki a birálati példányt . Ő pedig hűségesen irt mindegyikről s ha más nem ,a kiadó mindig elolvasta a lapocskát . (No ,a szerző is ,de ez magától értetődik. ) Korniss nem igen büszkélkedett ezzel az ő rendszerével . Egy kicsit szégyelte is magát . De aztán kiöntötte egyszer a szivét Szaplonczay előtt : -Nem teszem anyagi haszonért ,most is tartozom a nyomdának . Az iróknak és a kiadóknak nincsen káruk belőle ,mert az az egy példány ,amit az antikváriustól is csak pénzért kell megvenni ,nem teszi . Annyit megér nekik egy kedvező kritika ,ha más nem is igen olvassa ,csak ők . Nekem pedig használ a kollégáim és a professzoraim szemében . És megirhatom a gondolataimat ,ismertté tehetem a nevemet . Mégis csak valami ,hogy az ember szerkesztő . Ha letettem a tanári vizsgát ,jó kifogásom van ,hogy ne hagyjam magamat kinevezni akárhová ,az isten háta mögé . Hiszen szerkesztő vagyok ,akit a fővároshoz köt az ujságja . Ez hat a miniszterre is ,mert a szerkesztőt a miniszter is jobban respektálja ,mint a tanárt . És végezetül az embernek nemesebb ambiciói is vannak ,mint akármilyen nebulóknak prelegálni . Hátha kinövi magát a „ Kritikai Szemle !”Hátha sulya lesz valamikor az én szavamnak ! Valami ábrándos fény gyult ki ilyenkor a Korniss szemében : -Ha egykor az irodalmi és művészeti világ találkoznék az én szalonomban ! (Régebben ez a sóhajtás valamivel rövidebb volt . Akkor csak az irodalmi világról történt benne emlités . Közbeesik azonban az ismerkedés Angéla kisasszonynyal s az ő művészi jövője kedvéért Korniss lassankint átformálta szokott sóhajtását . Egy rendezett háztartásban ugyanis illő számolni a feleség igényeivel is . Korniss pedig a saját álmainak bővitett kiadásából nem tudta kifelejteni Angéla kisasszonyt sem. ) Szaplonczay különben jó ideig még zsörtölődőbb volt ,ha a Korniss apró áldozatait nem tudta hamarosan meghálálni . Amitől legjobban irtózott ,egy-egy versével nyakába vette a várost és megpróbálta ,hogy valamelyik hetilapnál elhelyezze . De ritkán sikerült . Akinek az arcáról leolvassák a szerkesztők ,hogy nem a puszta dicsőségért faragja a rimeket ,attól nem is fogadják el a poémákat . Jó isten ,a posta mindennap meghozza az ingyen verseket és bolondság volna az ilyen fölösleges portékáért pénzt kidobni . Szaplonczay ilyenkor még nagyobb áldozatra is elszánta magát és prózát irt . Valami kis tárcát vagy novellát ,amiben nagyobb a kereslet és könnyebben lehet elhelyezni . Egy-egy néplap mindig akadt ,amelyik néhány forintért megvegye és Szaplonczay két napig megvendégelhette barátját . A lelkiismeretét pedig ugy altatta el ,hogy a népies tárca vagy novella alá valami álnevet irt . A fordulat március második felében történt . Korniss Gézának eszébe jutott ,hogy a „Newton ”irodalmi és művészeti intézet igazgatóját keresse fel bizonyos nagyobb kiadványok dolgában ,melyeket az intézet mindig elfelejtett megküldeni a „ Kritikai Szemlé ”-nek . Délelőtt tiz óra volt s az utcákon már pajkosabban kezdett futkározni a tavaszi napsugár . Mint a gyermekarcon egészséges álom után ,tulelevenek voltak a szinek a város képén ;az aranyozott cimtáblák szinte szikráztak a verőfényben és visszasugárzó fényük ott libegett a szomszédos házak falán ,ablakán . Minden a hömpölygő emberáradatot tükrözte :a kirakatok táblái ,az aszfaltból kiszivárgó nedvesség ,a fiatal leányok ragyogó szemei . Csodálatos elevenség volt az utca morajlásában . Egy mesterinas hajadonfővel futott keresztül az utcán és fütyült . Az embernek az az érzése volt ,hogy a visszaköltöző madarak csoportját vezeti az inas és a levegő egészen tele volt szárnyak suhogásával ,madarak füttyével . Korniss Géza maga is tavaszi érzésekkel sietett fel a Newton-palota lépcsőin . -Hollá !-kiáltott rá egy öreges hang . Hargitay állott előtte ,az egyetemi tanár . Korniss egy kicsit lihegett ,de mélységes megalázkodással tudakozódott a hires professzor egészsége felől . -Csak megvagyok . No no . Hát maga mit keres itt ? -Az igazgató urral akarok beszélni . -Irt talán valamit ? Kiadó kellene ? -Oh ... Az ujságom érdekében akarok vele beszélni . Hogy a kiadványokat küldjék meg ,a birálati példányokat . Méltóságod ,mint igazgatósági tag .. -Szólok neki ,okvetlenül . -Oh méltóságos uram ... -Holnap délután pedig jöjjön el az akadémia ülésére . Nagyon érdekes lesz . Felolvasom a jelentést a Huszár-pályázatról . Korniss Gézának kigyult az arca . Hirtelen eszébe jutott valami és bátorságot vett magának egy indiszkrét kérdésre :- -Kiadják a jutalmat ? -De mennyire ! Van egy pompás pályamű . A „ Heszperidák kertje ”. -A Hesz ...pe ...ridák ... Dadogva ismételte a szót Korniss . Mintha a Newton-palota hatalmas fala a hires freskókkal együtt leereszkednék a fejére ,egy téveteg napsugár egyenest a szemének szöknék és megvakitaná -egész testében megremegve támaszkodott a lépcsőkorlátnak . Szédült . A professzort nem is látta már . Mélyen a szivében pedig hirtelen ujjongani ,harsonázni hallotta azt a kis örömet ,amely a legcsüggedtebb szivekben is ott lappang . Hargitay mosolygó gyanuval nézte : -Na ,Korniss ! Csak nem maga irta a „ Heszperidák kertjé ”-t ? Korniss felocsudott . -Sohasem irtam verseket ! Nem is tudom ,irnak -e még verseket . Semmit sem tudok . De ugy elkapott a szédülés . -Vigyázzon magára -morogta az egyetemi tanár ur és öreges sietséggel tipegett el ,mintha attól tartana ,hogy az a szegény fiu az éhségtől esnék össze . Egy kicsit félt ,hogy a találkozás áldozatot követelhetne tőle . És az egyetemi tanár ur egy kicsit fukar természetü volt . El is tipegett . Korniss pedig a korlátfához támaszkodva ,utána nézett ,lelkendezve . Hargitay már eltünt a kapuhajlás alatt . Mintha valami látomás lett volna . Nyomában hétköznapi moraj ,szürkeség . Az udvarról megint világosan hallszott a nyomdagépek zakatolása ,az utcáról léptek kopogása ,az emeletről ajtók csapkodása :-Korniss hirtelen maga fölé nézett . Az igazgatóhoz akart menni . De már nem megy . Mintha kilenc pajkos ördög szines pántlikákat vetett volna a nyakába és most hurrázva ,sivitva vonszolná előre ,ki a kapun . Gyi te ,hopp lá ! Hazafelé ! A szeme káprázott . Már csakugyan látta az ördögök pántlikáit a nyakában . -Hopp lá ! Futva került ki az utcára . Egy konflis botorkált előtte . No ,ezt ott hagyom a faképnél ,ujjongott magában Korniss és futva elébe került . Száz lépésnyi távolságban egy világos tavaszi ruha ingerelte . Tizet olvasok és előtte járok -adta fel magának a leckét Korniss és csakhamar elhagyta a világos ruhát is . És egyre-kettőre meghaladt hosszu palotákat ,háromra-négyre keresztülvágott egész sétatereket ,már ott futott valahol a külvárosban . És ugy érezte ,mintha a tavaszi zsendülés kikezdte volna a szivét ,melyből csodálatos hevességgel nőttek ki a virágok . Egész kert reménységgel megrakodva érkezett a kapu alá . Bekopogott a házmesterék ablakán : -Angéla ! Angéla kisasszony ! A házmesterné kiszólott az ajtón : -Mit dörömböl ? Angéla az akadémián van . -Nem baj ,lihegett Korniss ,azért mégis vivát ! A házmesterné utána nézett ,hogy mitől bolondult meg az az éhenkórász ,de Korniss már eltünt a kávéház udvari bejárója mögött . Az ajtót majdnem betörte ,ugy esett a Szaplonczay Ádám nyakába . És sirt és nyöszörgött ,mint a bolond . -Ádám ! Majdnem sikoltott . -Ádám ,te nagy férfiu vagy ! Szaplonczay megkapta a törékeny embert és a két kezét belevájta a keskeny vállaiba . -Mi lelt téged ,Korniss ? A kis szerkesztő most érezte csak a futás fáradtságát . Verejték szakadt a halovány homlokáról és a szeplői most sokkal erősebbeknek látszottak . Belekapaszkodott a Szaplonczay karjaiba ,melyek leszoritották . Nagyon szeretett volna már beszélni és egy értelmes szót nem tudott kinyögni . Csak hebegett és fuldokolt a belső ujjongástól . Megismételte : -Ádám ,te nagy férfiu vagy ! S kisvártatva kitört belőle a szerkesztő ,az irodalomtörténész . Fáradtan lihegte : -Az életrajzodat ...és arcképet ... Szaplonczay maga is remegni kezdett . Valami homályos érzése támadt ,hogy öröm érte . És már nem is ösztökélte olyan hevesen Kornisst ,hogy beszéljen . Hátha az első szó lerontaná azt a gyönyörteljes érzést ,mely most még megremegteti . Ugy maradtak összefonódva ,mintha birkóznának ,pedig már akkor ölelkeztek . Korniss egy kicsit magához tért . -Most találkoztam Hargitayval ... Azt mondta ,hogy a Huszár-pályázatnak kedvező az eredménye ... Szaplonczaynak elállt a lélegzete . -Kedvező ... És a dijat kiadják a „ Heszperidák kertjé ”-nek ... Abban a pillanatban kiszakitotta magát a Szaplonczay karjából . Soha ,nem érzett könnyelmüség kapta el . Az Egyetemes Aesthetikát a kilencszáz oldalával s a kemény bőrkötésével együtt feldobta a levegőbe . Egy kötet lexikont utána . Három kötet vers is a plafond felé röpült . A Szaplonczay halomra rakott kéziratait csak az isten mentette meg ,mert a Korniss szentségtelen kezei már azok után is nyultak . De hirtelen észbe kapott és lehajolt a szép ,tiszta kéziratokra . -Szentséges versek ... Az Ádám szülöttei ... A másik pillanatban szinte borzalommal suttogta . -Ezer forint a jutalom ! Ezer forint ! Most nézett csak Szaplonczayra . Az talán nem is volt már ezen a világon . A cigányos feje majdnem szürkének tetszett és rá volt hajolva arra a vastag kék könyvre ,amelyikben a „ Heszperidák kertjé ”-nek strófáit először vetette papirra . A mámor első pillanatában valami ösztön kezébe adta a művét és minden kérdésével ,reményével és kétségével magához az alkotáshoz fordult . Ami szépet irás közben érzett ,ami reménysége a gyöngyöző verssorokkal megjött s ami édessége az alkotás részleteinek sikerében volt ,most mind összehabzsolta lázasan s ugy lapozott most a kötetben ,mintha minden strófától külön akarná megkérdezni ,hogy melyik is hozta neki a diadalt . Ez volt ,de talán ez is ,meg ez és ez . Innen is köszöntötte egy gondolat ,amelybe irás közben szerelmes volt és onnan is egy pajzán ötlet ,mely még az impurum kusza sorai közül is diadalmasan kacagott feléje . A lilaszinü kerek betük megelevenedtek ,picinyke angyalok testébe bujtak ,egymás hátára léptek ,hancurozva bukdácsoltak előtte és mind kacagott ,ujjongott ,harsonázott a mámoros poéta fülébe . Csak az a fájdalmában szent asszony érezheti még ennek a kinos gyönyörüségnek mását ,aki a most született apróság remegő kékes testecskéjében is a szépségnek ,a jóságnak és a léleknek tökéletességét látja . Ott guggolt Szaplonczay a kék könyv fölött és kigyult szemeivel fölitta a táncoló betüket ,mint a nap a harmatcsöppeket . És valami fojtott nyögés szakadt ki a kebléből ,csak a jó isten tudja ,hogy a kintól -e ,a gyönyörüségtől -e ? De a Korniss beszédét nem hallotta ,az bizonyos . Még azt a remegve ,szent borzalommal mondott szót se ,amiben a Korniss minden csudálata és megdöbbenése benne volt . Mikor ujra meg ujra suttogta : -Ezer forint ...ezer forint ... Déltájban Szaplonczay egyszer odafordult Kornisshoz : -Bizonyosan tudod ,hogy az a „ Heszperidák kertje ”az enyém ? -Hát kié volna ? -Nincs egy másik pályamű is ,hasonló cimmel ? Korniss egy pillanatra megdöbbent . De csak egy pillanatra . Aztán lázasan kereste ki a „ Kritikai Szemle ” egyik régi példányát ,ahol a Huszár-pályázatra beérkezett munkák cimét lenyomatta . Föllélegzett ,ahogy a cimsort keresztülfutotta ,„Heszperidák kertje ”csak egy volt ,egyetlen egy . -Istenem !-sóhajtotta most Szaplonczay . Korniss hirtelen a könyveihez futott . -És most ,Szaplonczay ,tudod -e ,mit csinálok ? Elverem az egész nyomdaköltségemet . Ahány könyvet itt látsz ,mind viszem az antikváriushoz . Az ördög lesz még takarékos . Holnapután megkapod az ezer forintot s akkor csak nem leszek zavarban ! Ezen pedig jóllakunk ,kiruházkodunk ,mulatunk ! Azt mondta rá Szaplonczay : -Soha ! -Meglátjuk ! -Én pedig összetöröm a csontjaidat ,ha csak egy füzetet is eladsz . Az legyen az én külön gyönyörüségem ,hogy igy rongyosan és éhesen kezdjem ki az ezresemet ! És hogy megmondjam ,én most ugy sem tudnék enni ,mulatni . -De nézz a cipődre !-siránkozott kétségbeesve Korniss . A cipő ! Az bizony nem volt olyan tökéletes munka ,mint a „ Heszperidák kertje ”. Inkább a száradó sárhoz hasonlitott ,amelyik száz helyütt is meg van repedezve . Itt is ,ott is szemtelenül kandikált ki a harisnya szine . Azonfelül görbébb volt a pizai toronynál ,pedig a cipőt nem is ilyen értelemben szánták látványosságnak . És a szine ! Ah istenem ,a lakk a legszeszélyesebb bőr és jobban elárulja szinváltozásával a betegséget ,mint az asszonyi arc . Kékes ,tejszinü foltok ülnek ki rajta ,néhol pedig sötétvörös lesz ,mintha gyulladás égette volna ki . No ,ne szaporitsam sokáig a szót ! Nyomoruságosabb cipőre ritkán pazarolt még iróember ennyi pillanatot . Szaplonczay szomoruan rázta a fejét . -Mindegy ... Két napig még el fog szolgálni . De zsörtölődve fakadt ki Korniss : -Én pedig nem türöm . Idáig itthon ültél és énnekem igy is elég jó voltál . De az akadémia ülésére igy nem mehetsz . Ezeket a cipőket még korrigálni sem lehet . Ha fekete volna a harisnyád ,akkor is kiorditana alóla . Én veszek neked uj cipőt . -Nem veszel . -Hát akkor rád adom a magamét . Igen ,a magamét . Legalább nem mozdulhatok ki hazulról ,és itt várom meg ,hogy hazajösz . Szaplonczay ,ez pompás gondolat . Megirom az életrajzodat ,a kritikát ,mindent ,mig te az akadémián vagy . Én ugyis sirva fakadnék ,tudom ,hogy sirva fakadnék örömömben és csak nevetségessé tennélek . Odalépett a barátjához . Annyi őszinteséggel kérte ,ostromolta ,nem lehetett neki ellentállani . Szaplonczay is ugy érezte ,hogy egészen egyedül akar meglapulni valamelyik sarokban ,amikor Hargitay felolvassa a jelentést . Hogy az egész nagy teremben ne legyen kivüle lélek ,aki csak sejtse is ,hogy ő a szerző ,a koszorus költő . Hogy zöld diákocskák közé ékelve ,ismeretlenül hagyja magára zuhogni annak a jelentésnek minden szavát . Hiszen csak neki lesz az a megujhodás ,az örök élet forrása . És azt akkor még ne tudja senki ,ne is sejtse senki . Hát jó . A Korniss cipőjét elfogadja kölcsönben . Estig a saját álmaikba burkolódzva rótták az utcákat . (Nincs több olyan városi bunda ,ahogy az ilyen álmok tudnak meleget tartani !) Szaplonczay Ádám keveset beszélt és ha nagyritkán mondott valamit ,az nem is volt összefüggésben a „ Heszperidák kertjé ”-vel . Uj tervek embrióját sejtetgette ,messzi álmok leplét bontogatta . Korniss volt a beszédesebb . Minden szavával a jelenhez tapadt s az volt a legnagyobb kirándulása a jövőbe ,ha a holnaputánig kalandozott ,ahol az ezer forint már letéphető az akadémia aranyfájáról . Közben pedig csodálatos tévedések estek meg rajta . Minden pillanatban megtéveszthette volna az embert ,hogy ő irta -e a pályanyertes munkát vagy Szaplonczay . Az ezer forint irányában is meglehetős önállással tervezgetett . Csak bizonyos tanári diplomát foglalt le egészen magának és egy kis tisztaszemü babafejet ,amelyben némi elnézéssel Angéla kisasszonyra lehetett ismerni . Ezzel a babafejjel kapcsolatban hajtogatta estefelé többször az ő régi sóhajtását :-Ha majd egyszer az irodalmi és művészeti világ találkozik az én szalonomban ! Nagyon korán tértek nyugovóra . A játékszoba ablakán betetszett a szomszédos gangok minden kivilágitott ablaka . Mintha csupa vörös pont lett volna ,egy messziről dübörgő vonat jelző lámpái . A két fiatal embernek ugy tetszett ,mintha ez a jövő vonata volna ,mely nekik is meghozza az évi lakást ,a rendes vacsorát ,a nyugodalmat . Korniss a maga részéről még kipótolta ezt a sok jót . Ugy magában suttogta : -És azt a szalont ,amelyben az irodalmi és művészeti világ fog találkozni . Másnap reggelre esett az a bizonyos kirándulás a fekete tinta iránt . Korniss kezdetben készen volt rá ,hogy a Szaplonczay szemérmes tiltakozása ellenére sejtet valamit boldogságából Angéla kisasszony előtt . De az a nyiltság ,amivel a házmesterleány a kitalált toilette-titkokról beszélt ,torkára forrasztott minden indiszkrét szót . Csak magában gondolta ,hogy estére másképpen áll majd Angéla elé . Egészen másképpen . Egyelőre pedig futott a fénymázas skatulyával Szaplonczayhoz . -Itt a suviksz és itt van a cipőm ,-szólt sietve . S mialatt Szaplonczay a megforditott tollszárral kezdte a föleresztett fénymázat a harisnyára kenni s közben meztelen lábait a kemencén melengette ,Korniss papirdarabot vett elő . -Diktáld az életrajzodat . Bizony vékony életrajz volt . Korniss sehogy sem volt megelégedve . Pedig annyit érzett ,hogy ezek az apró intimitások ,a kávéházi játékszobának lakássá avatása ,a cipőmanőver ,a harisnyareparálás közben tollba mondott életrajz és a többi ,mindez érdekelné a közönséget . Legalább is annyira ,mint az az elmaradhatatlan adat ,hogy hány középiskolát végzett a poéta . De ha a szineivel meg is volt elégedve ,az életrajzi sablont a fogyatékos adatokkal sehogysem látta betölthetőnek . Hiányzott belőlük a -szerelem . Korniss egy percre felhagyott a jegyzéssel . -Sohasem voltál szerelmes ?-kérdezte Szaplonczaytól ,aki éppen akkor próbálta ,hogy vajjon a preparált harisnya mennyire tudja leplezni a Korniss cipőinek fogyatékosságát . -Mindenki volt szerelmes ,-dörmögte Szaplonczay . -Mindenki ! De nincs egy kis lány vagy egy asszony ,akire irás közben lelked egész gyönyörével ,vagy kinos fájdalmával gondoltál volna ? Egy ragyogó fej ,melyet a születő strófák közt gyönyörrel vagy fájdalommal láttál kibukkanni ? Szóval egy kis nőnemü teremtés ,akinek a „ Heszperidák kertje ” révén helye jusson az irodalomtörténetben ? -Senki !-szólt egykedvüen Szaplonczay . -Lehetetlen !-fakadt ki Korniss kétségbeesve . -Az eset páratlan volna az irodalomtörténetben . -Eh ,hagyj békén ! Azok az irodalomtörténeti lányok és asszonyok ! Ismerem őket . Akik megcsalták vagy megkinozták a poétát ,ők azok . Én nem hagytam magamat megcsalni . -De hát ha szerettél ? -Hát nem szerettem ugy . Kisérleti ideáljaim voltak ,ahogy szokás . Kipróbáltam rajtuk ,hogy mennyire tudnék szeretni . Az igazit ezután várom . -És egy sem volt ,akihez verseket irtál ? Hát kinek szól az a lirai epizód a „ Heszperidák kertjé ”-nek negyedik fejezetében ? És kiről mintáztad a hősnődet ? Szaplonczay lehuzta az egyik cipőt és babrált rajta a fénymázzal . Csak ugy félvállról felelt : -Az igazat megvallva ,senkiről . -De nekem adat kell ,-könyörgött Korniss . -Hát ird oda ,hogy egy vöröshaju lányra gondoltam ,aki azóta férjhez ment . Csakugyan ugy rémlik ,hogy volt a helységünkben valami vörös lány és irtam is hozzá verseket . Az ördög emlékszik rá . De hogy azóta férjhez ment ,az körülbelül bizonyos . Korniss ennyivel beérte s az ismeretlen vöröshajut mindjárt be is állitotta az életrajzi sablonba . Tejfehér arcot adott neki s olyan szemeket ,amiktől a halott szeme is felnyilt még egy első ,egy utolsó pillantásra ,hogy lássa a vörös tüneményt . Igy most már sokkal jobban tetszett neki az egész életrajz és bele is fogott ,hogy megirja több változatban . (Mert azt már el nem szalasztotta volna Korniss Géza ,hogy ebből az alkalomból minden heti lapnak meg ne irjon egy cikket az ő hires barátjáról. ) Két arckép is akadt s egyelőre talán az is elég lesz . Délután Szaplonczay meglehetős toiletteben indulhatott el hazulról . Korniss sok érzéssel ölelte át : -Menj szegény barátom és térj vissza gazdagon ! Aztán egyedül maradt otthon . Az udvarra lassankint leereszkedett az alkony . Valami szolgálóleány énekelt és Korniss már olyan kába volt az irástól ,hogy önkénytelenül is figyelt a nótára . Hallotta a szöveget és emlékezetből összerakta magának : Kecskeméti legények , Tyúkot loptak szegények , Nem jól fogták a nyakát , Hej a nyakát ,- Tyuhaj ,a nyakát - S elrikkantotta magát . Azt mondta rá Korniss : -Mennyi elmésség van a nép naiv költészetében . S a nótát föl is jegyezte magának ,hogy majd valami értekezésben talán fel is használja . ...Sötét lett . Kornissnak ugy rémlett ,hogy a kapuhajlás alól az Angéla hangját hallja . Hirtelen magára huzta a Szaplonczay rongyos cipőit ,egy kendővel begöngyölte a nyakát és kiszaladt a kapu alá . Angéla csakugyan ott volt . És a kis madárfejü tanárjelölt valami különös melegséggel sugta a leánynak : -Ha én most meg merném magának mondani ,amit remélek ,amit érzek ... De ez az utolsó szomoru nap és holnaptól kezdve más világ lesz . Orgonavirágot hozok a piacról és odalopom a maga ablakába . Fehér orgonavirágot ,hogy beszéljen helyettem és reggel és este mondja meg magának -- Hogy mit mondjon meg az orgonavirág ,azt Korniss Géza már nem sughatta meg . A kuckó ajtajából a házmesterné szólitotta Angélát . Korniss Géza kora hajnalban fölkelt és zsebrevágott egy könyvet . Mégis csak elment az antikváriushoz . Érezte ,hogy Szaplonczay Ádám a nevezetes itélethirdetés után olvasni akarja majd az ujságokat ,a minek mégis csak az a legjobb módja ,ha valami kávéházba mennek reggelizni . Ennek a költségeit kellett az antikváriustól előteremteni . Korniss maga is kiváncsi volt . Amit Szaplonczay az éjszaka sötétségében az akadémia tegnapi üléséről mesélt ,az a szokatlanul meleg hang ,amelylyel az akadémia a „ Heszperidák kertjé ”-nek fiatalos hangulatáról ,pikáns és mégis mélyen járó thémájáról ,költői frisseségéről és üde bájáról megemlékezett ,azonfelül az a jelenet ,mikor Szaplonczay Ádám az itélet kihirdetése után Hargitaynak s a többi akadémikusnak bemutatkozott ,a karzati ifjuság pedig rajongva tapsolt a hirtelen felbukkant poétának :módfelett izgatta Korniss Gézát . Az ujságok százféle szineivel kiöltöztetve akarta meglátni a csodálatos ülés képét . A torka szinte kiszáradt az izgatottságtól . De talán az éhségtől is . És amikor pénzzel jött ki az antikvárius boltjából ,nem tudta megállani ,hogy legalább egy ujságot ne vegyen izelitőnek . Égő szemekkel itta fel az akadémiai jelentés betüit . -Meg fogják választani a Kisfaludy-Társaságba ! Ezt suttogta remegő ajakkal és fantáziája kifestette Szaplonczay Ádámnak azt a ragyogó utat ,a melyik Magyarországon közös utja minden hirtelen fölfedezett poétának . Látta ,hogy az irodalmi társaságok hogyan választják meg sorra ;hogy utolsónak miképpen tipeg a nyomukban az öreg akadémia is ,melynek régi gyöngéje ,hogy az unalmas tudósok közé valami szépirót is válaszszon ,aki aztán sohasem mer elmenni a gyönyörü társaságba ;hogy a kormány is megajándékozza egy olcsó kerülettel ,nehogy későbben maga a nép ajándékozza meg ,ilyenformán az iró nem volna bolond a kormány támogatói közé állni ;hogy egy élelmes kiadó lapot csinál neki . És igy tovább . Korniss ragyogónak látta ezt az utat s annyival is boldog volt ,hogy gondolatban ezen az egész pályán kisérhette Szaplonczay Ádámot . -A protektorom lesz a miniszternél . Irni fogok a lapjába . Legelőkelőbb vendége lesz a szalonomnak . Mikor azonban egy órával később Szaplonczayval betért egy köruti kávéházba és idegesen futotta át az ujságokat ,egy kicsit megijedt . A legtöbb ujság ugyan minden fentartás nélkül dicsérte az uj poétát ,sőt akadt olyan ujság is ,mely az akadémiától sem sajnálta a jó szavakat . Haladásra képes lábakat fedeztek fel az ódon organizmuszon ,mert az akadémia végre számolt az ujkor szellemével és olyan munkát is meg mert koszoruzni ,melyet Boccaccio -ez a nem egészen akadémikus klasszikus -sugalmazott . Hiába hangsulyozta az akadémiai jelentés ,hogy a „ Heszperidák kertjé ”-nek nem tárgyában van az ereje ,az ujság ugy találta ,hogy a koszoru független a jelentéstől és annak az uj iskolának szól ,mely lenyirta az emberiség fejéről a copfot és az életvidám könnyelmüséget visszahelyezi jogaiba . Az egyik ujság elragadtatva irta : „Meg kellene figyelni ,hogy éjféli időben nem fog -e táncba az Akadémia szürke kőpalotája ? Valami babona fogta meg a nénikét és ujra meg tudja érteni ,hogy az emberek jobban rajonganak a szerelemért ,mint a mathematikáért . Sőt nem botránkozik meg ,hogy a szerelemnek minden lépéséhez tapad valami gyönyörüség ,még a -ballépéséhez is . Hiszen a nénike most olyan munkát koszoruzott meg ,amelynek ez az előhangja. ” És az ujság itt leközölte az előhang tiz strófáját .. Egy méltóságos kis legendát az ájtatos Veronikáról ,aki liliommal a kezében járja a szüz ártatlanság virágos utját . Napfény fürdeti az uton ,legyező lombok viszik arcába az illatos levegőt ,énekes madarak szállnak fölötte ,a boldogság himnuszát fütyörészve . S im ,a csodás jelenségre kiváncsian buvik elő egy kődarab ,hogy ő is lásson és csodáljon . Veronika pedig ,haladván napfényben és hajbókoló virágok között ,éppen abban a kőben botlik meg ,mely őt csudálva bujt elő a földből . Az ájtatos Veronika megbotlik és leejti kezéből a -liliomot . A természet siránkozva leplezi a leesett liliomot . Az énekes madarak ott busongnak fölötte . A lombok összeborulnak ,hogy eltakarják . A napfény hirtelen elapad . A magasságból pedig egy égi hang hatol le vigasztalva Veronikához :„Temesd fájdalmadat ,ájtatos Veronika ,a liliom mellé ,melyet elejtettél ! És nem léssz egymagad ,aki ez átkozott helyre siralommal gondol ! Mert valahány tiszta leányzó jövend ,kezében a liliommal ,utjában találkozand ez átkozott kődarabbal és szintugy leejtendi a liliomot . Kelj fel és járj tiszta szemekkel ,ájtatos Veronika !” ... S az előhang utolsó pár sora a legendából a regényre átvezetve még csak ennyit mond : ...S ma ottan áll a Bánky-kastély . Ha titkolnám is ,jelzik a nyomok : Veronikák ...leejtett liliomok ... Sejtik -e már önök ,(kiáltott fel a végin az ujság ),mennyi bájos Veronika tünik el a Bánky-kastély parkjának bejárója mögött ? És miért mondja a pajkos poéta „Heszperidák kertjé ”-nek a Bánkyak parkját ? Mert a kapunál minden Veronika leejti a -liliomát . Más ujságok a részletek ötletességén lelkesedtek . Az egyik boulevardlapból szinte kikiáltott néhány sor :„Ez az uj poéta megtalálta a népmesék festékes tégelyét . Csudálatos szineket kever . Megfogná velük az embert akkor is ,ha ezeket a pompázó szineket egy darab kutyabőrre vesztegetné . Pedig a „ Heszperidák kertje ”théma dolgában is meglepő . A felületes olvasó azt hinné ,hogy pikáns théma ,de mélységes korrajz domborodik ki lassankint belőle ,mint a Boccaccio borsos történeteiből . Ilyen thémák és ilyen szinek megint divatba hozhatják a verses regényt. ” Korniss boldogan tolta az ujságokat Szaplonczay elé . -Olvasd ! De aztán akadtak maliciózus ujságok is . Az egyik gunyolódott Magyarország önképzőkörein ,amelyek könnyüvé tették az idén a diadalt egy -kezdőnek . („Az akadémia ,ez a vén dada ,megint aranytejjel szoptatja a kisdedeket !” -végezte a kis cikk. ) Egy másik ujság kérdésekben és feleletekben referált a Huszár-pályázat eredményéről . „Ki ismeri önök közül Szaplonczay Ádámot ?” -„Senki. ” -„Ki fogja holnapután ismerni ? -„Senki ” . -Mert (minden jó lélek dicséri az urat )a hátára van nyomva az akadémiai bélyeg. ” Korniss lopva nézett fel Szaplonczay Ádámra . -Olvastad már ezeket a sületlenségeket ? -Olvastam . -Galád dolog . -Bánja az ördög -morogta Szaplonczay és nyugodtan olvasta tovább az ujságját . De Korniss ontotta magából a mérget . -Törvényt kellene csinálni az ilyen orgyilkosokra . Nem is ismerik a „ Heszperidák kertjé ”-t és mégis beledöfik a mérgezett tollukat . Csupa lesipuskás . Ha két éjszakán velük mulattál volna ,most a „ Heszperidák kertje ”remekmű volna . Disznóság . Azt mondta rá Szaplonczay : -Éppen azért nem bánt . Idegesen nézett az órára . Tiz óra volt . A kávéházban már csak megátalkodott ujságolvasók ültek ,akik a nyomtatott betükben fürödve ,nem törődtek vele ,hogy a fejük fölött szellőztetésre nyitják az ablakokat ,a lábuk alatt pedig takaritásra hintik el a vizes fürészport . A főpincér akkor adta át a kávé-leltárt a helyettesének ,mert ő is távozni készült . A tüzilegény valami nagy vödörből egész kis tócsákat loccsantott az asztalok alá ,egy öreg asszony seprővel botorkált a nyomában ,egy frakkos gyerek a hetilapokat füzte a bőrtékákba . Korniss odaszólt Szaplonczaynak : -Most már elmehetnél a titkárhoz az ezer forintokért . -Gyere velem . -Minek ? -Visszajövet kiöltözködünk . Éppen elég sokáig viseltük ezeket a rongyokat . Elindultak . Ragyogó ,márciusi verőfény ömlött el az utcákon . A bérházak tükörablakain a mesterinasok pajkosságával ugrándozott tova a napfény . Egy-egy nyitott ablakszárnyon megpihent és olyankor vakitva ,suhancosan villogott a sétáló lányok szemébe ,mint ahogy pajkos gyerekek szokták ,ha üveglencséből céloznak a felfogott sugarakkal . Csupa elevenség volt az egész nagy főváros és egymással vetekedtek tavaszi kedvben :az utca ,mely kibontakozott a hóból s a fiatal lányok ,akik először hámozták ki magukat a prémes kabátokból . Ruhaderékban ,megkönnyebbülve lélegzett az egész világ . Szaplonczay Ádám oldalvást ránézett barátjára . -Azt hiszem ,nincs az egész fővárosban több ilyen lompos kutya ,mint mi vagyunk . Sohasem hittem volna ,hogy az ilyen rongyokat ruhának is mertünk nevezni . -Ojjé ,-vonta a vállát Korniss . -Még jóformán be sem léptél a vagyonos osztályba és már is lenézed a kabátomat . Barátom ! Ennek a kabátnak is két ujja van ,mint a városi bundának s annyi az egész ,hogy az én kabátomban szabadabban mozog a két karom ,mintha városi bundát kellene cipelnie . Hanem azért ,elvihet az ördög ,ha éppen rajongok a magam kabátjáért . Vivat sequens !-kiáltom azon kabát felé ,amely kabátot az akadémia lesz szives helyettem kifizetni . Szégyenkező melegséggel nézte Szaplonczay a boldog madárfejüt . Egy pillanatig olyan érzése volt ,mintha ez a kis emberke többet tett volna érte ,mint az anyatermészet . Az a föltétlen tisztelet és csodálat ,a mivel Korniss a nyomoruság keserves hónapjaiban hozzá fölnézett ,az a bizalom ,amivel benne a sikertelen küzdelmek napjaiban is szakadatlanul hitt :talán jobb sarkantyu volt az ő kedvének és tehetségének ,mint az ihlet ,vagy aminek éppen azt a pillanatot nevezni szokás ,amikor nem az iró rágja a tollát ,hanem a toll az irót . Olyan mellékesnek találta Szaplonczay most ,hogy az esze voltaképpen nagyon kicsire taksálja ezt az emberkét és olykor nevetségesnek is találja az ő csirke-látkörével és pirinkó vágyaival . Neki mégis legerősebb támasza . És mindenki száraznak és meddőnek csufolhatja az ostoba karót ,csak az a szőllőgerezd nem ,amelyik a karó nélkül elfonnyadna a homokban . Valami érzékenység fogta meg Szaplonczayt . Ott az utca során karjába akaszkodott Korniss Gézának és suttogva mondta : -A pályadijjal te fogsz rendelkezni . Én nem tudok a pénzzel bánni . Kiruháztatsz ,talán jobb lakást bérelsz s azontul minden a te dolgod . De ha egyszer azt látnám ,hogy magadról nem gondoskodol ,akkor fiam ,elválnak az utaink . Mert nincsen nekem ezen a világon se rokonom ,se barátom ,aki közelebb volna a szivemhez tenálad . Szégyelném magam ,ha csak egy szóval is ellenkeznél . Korniss Géza nem is ellenkezett . Szaporán rakosgatta ki a maga kis terveit : -No a ruha az első ,az természetes . Cilindert kapsz ,fiu ,angol cilindert . És magamnak veszem a párját . A jobb szoba is meglesz . De ,hogy megmondjam ,a házból nem mozdulunk ki ,mert én most az ördögnek se tágitok Angéla kisasszony mellől . Valamelyik emeleten ott is akad egy szép hónapos szoba ,azt majd kibérlem . És a többi pénzt elteszem . Az Istennek se engedem elherdálni . Csak olyan szüken élünk ,nem ,egy kicsit mégis jobban ,mint eddig . De telnie kell ,mig az ezer forintocska magához vonzza a második ,a harmadik ezrest . Kibőjtöljük vele a szerencse folytatását . Egy virágkereskedés előtt haladtak el éppen . Szaplonczay Ádámnak pajkos ötlete támadt . -Visszajövet ide mégis betérünk . Bokréta nélkül nem megyek haza . -Ugyan ? -A bokrétát nem engedem el . -Mi az ördögnek kell az a virág ? Hogy a falon száradjon ? Szaplonczay mosolygott . -Nem magamnak . Angéla kisasszonynak . A Korniss szeplői elmerültek abban a nagy vörösségben ,mely most az egész arcát elboritotta . Szaplonczay azt a hurt érintette ,mely ebben a kicsi lélekben is csak olyan fenségesen tudott rezegni ,mint a legtökéletesebb férfi lelkében . Költőinek és csodálatosnak találta az ötletet ,egész szive felmorajlott miatta hálásan . -Ez szép gondolat volt ,Ádám ! Korniss szivében pedig rügyezni kezdett ,virágba is hajtott a „ szép gondolat ” . Hirtelen kigondolta ,hogy talán mégis szegényesen csinálta meg terveit . A jobb ruha és a szebb szoba talán mégsem minden . Ezekből semmi sem szól Angélának ,aki minden . Pedig akire gondolnia is elég volt ,hogy aranyfüst ereszkedjék még a nyomoruságra is ,amelyben Szaplonczayval együtt tengődött ,az a babafej megérdemli ,hogy boldogságukból viszont neki is juttassanak valamit . Ha egyebet nem ,egy kis aranyfüstöt legalább . De nem . Sokkal többet . Mert mindig a szegénység fizeti a legdusabb kamatokat ,a gazdagság nem is szorult rá ,hogy kamatokat fizessen . -Valami nagy örömöt kéne Angéla kisasszonynak szerezni ,-motyogta izgékonyan ,és szinte táncolt az utcán a hevülettől . -Gondolj ki valamit -biztatta Szaplonczay . -Ajándék nem lehet ,mert azt nem fogad el . Nagyon büszke az a lány . Pedig bolond dolog volna ,ha valami gyürüt vinnék neki . Nem drága és sokat mond . Egy gyürüt . De nem fogadja el . Egészen elszomorodott . -Nem fogadja el . -Talán majd később ,-vigasztalta Szaplonczay . -Korán is volna ,hiszen még nem tetted le a tanári vizsgát . Gondolj ki egyebet . Korniss zavartan gondolkozott . -Tudnék valami mást . Gyönyörüen férne meg benne minden ,ami nekem kedves . Neked is szólna ,neki is ,azonfelül pedig ,mint a Jákob lajtorjája ,megmutatná nekem az utat a mennyekbe . Csupa angyalfej látszanék a lajtorjafokon és szemem belátna a jövendőbe ,a gyönyörüségbe . Vágyaim országa nyilnék meg csalogatva előttem . Mikor az irodalmi és művészeti világ találkozik az én szalonomban . És Angéla ott ül az asztalfőn . És beszél . Köröskörül nagyságok ,akik nem léhaságokkal kergetik a percet . -Nos ?-faggatta Szaplonczay . -Borzasztóan sokba kerülne ,-mormogta leverten Korniss . -Egy százas is rámenne tán . Szaplonczay határozottan vágott közbe . -Széttépem azt a százast ,ha föl nem használod . Az egész ezer forintban sem telnék örömöm ,ha azt a száz forintot sajnálod magadtól . Korniss felkacagott . -No ,csak kiüt rajtad a gentry . -Miért ? -Ahogy megint egy kis pénzhez jutsz ,könnyelmü vagy . És százasokat akarsz széttépni . Az őseid is ilyenek lehettek . Mélységes hála csillogott azért a Korniss apró szemében . Az első érzése az volt ,hogy ott az utcán átöleli Szaplonczayt . Majd a terv részleteit akarta kigöngyölgetni . De valami pajkosság kapta el és nem engedte nyilatkozni . Maradjon a dolog Szaplonczaynak is meglepetés . Hiszen az ezer forint ugy sincsen még a kezükben és máris bolondság ,hogy tépegetik a szirmait annak a virágnak ,amelyiket csak most akarnak elhozni az akadémia kertjéből . Korniss ettől a gondolattól hamarosan meg is ijedt . Olvasmányaiból elébe lebegtek azok a nevezetes plánum-gyártók ,akik utközben már kirajzolgatják a nyereségük minden forintjának a helyét ,s aztán -nincs nyereség . Félelem fogta el ,hogy talán még nem is olyan bizonyos az az ezer forint . De ezt a félelmet a másik félóra szerencsésen elvitte . Akkor Szaplonczay már lehozta az akadémia titkárától a pályadijat és a kuvertával egyetemben begyömöszölte a Korniss rongyos kabátjába . Ijedten is kapott utána Korniss ,mintha valami fejetlen hajós egy lyukas csónakba ültette volna Angéla kisasszonyt . -Nem szabad az Istent kisérteni ,-szólt egy kicsit remegve . És azontul a kezében szorongatta a kincset . -Ebből a rongyos kabátból az is csoda ,ha én nem esem ki . S most ezer forintot bizzak rá ? Olyan nincs ! És következett a nagy vásárlás ,az őrült költekezés . Két rend ruhát kapott a két koldus s az angol cilinder is megjött . Nemkülönben cipőket is vittek már hónuk alatt . Egy csomagban csudálatos nyakkendők szorongtak s volt köztük egy krémszinü ,olyan könnyü ,mint a pihe és Korniss meg volt róla győződve ,hogy csak egyszer kösse azt meg Angéla kisasszony ,minden ember rajta felejti majd a szemét . Zsebkendők boritották el lágyan ,selymesen a csudanyakkendőket s legfölül tarka harisnyák pihentek ,mintha nekik kellene őrizniök mindazt a sok finomságot ,ami a csomagban együtt volt . Egy másik csomag sokkal feszesebben lapult meg a Szaplonczay hóna alatt . Kemény ingek és egyéb fehérnemü portékák nyujtózkodtak benne spanyol gőggel és merevséggel . Nagy kincsek vitették ott magukat a két fiatal Krözussal . És Szaplonczay a bokrétáról sem feledkezett meg . Betértek a virágkereskedésbe . Korniss válogatott s hamarosan meg is pihent egy bokrétánál ,a mibe sok volt a fehér orgonavirág . Az éppen jó lesz Angéla kisasszonynak . -Most pedig menjünk haza ,-sürgette Szaplonczay . Korniss egy kis zavarral küzdött . -Mondanék valamit Ádám ,pedig a pénzügyminiszteri jó hiremet kockáztatom vele . Hátha kocsit vennénk ! -Bolond ,ha idáig elcipelhettük ezt a sok cókmókot ... -A cókmókot igen ,de most bokrétát is viszünk . Azt se tudnám ,hova tegyem ezt a sok nadrágot meg harisnyát ,mig a virágot átnyujtanám Angéla kisasszonynak . Aztán meg tehetjük is . Nem gondolod ,Ádám ? Szaplonczay mosolyogva hagyta jóvá az ötletet . Azon csodálkozott volna inkább ,ha Kornisst ez a hiusági roham megkiméli . S ha voltak már ,akiket egy pár leányszem ingoványba is tudott csalni ,még szerencséről beszélhet ,akit csak egy bérkocsiba csábit . S ahogy Szaplonczay meglátta a Korniss arcát ,azt a néma könyörgést a zavaros szemekben ,dehogy is vitatkozott volna tovább . Elvégre ,akik a bérkaszárnyában laknak ,nem szoktak éppen pálcát törni az emberi hiuságok fölött s talán nincs is igaza ,amikor kocsival szégyenkezik ott megállani ,ahol rongyos kabáttal mindennap besurrant a kapun . Az ilyen disztinkciók talán nevetségesek is a külvárosban . -Kocsit veszünk ,-szólt Kornisshoz . És a kis tanárjelöltnek megvolt az az öröme ,hogy a Nemzeti Szinház tájékán egy csapat friss szini növendékleány látta kocsin elhaladni . Talán ismerősei is voltak köztük Angela kisasszonynak . És egyik-másik mondta is tán : -Nini ...a Korniss Géza kocsikázik ... Odahaza az egész cselédség kiállt a gangra ,hogy megbámulja a nagy felvonulást . A tanárjelölt arca ragyogott ,ahogy a ropogó csomagokat fölvitte a játékszobába . A hártyapapirossal leboritott bokrétát szinte magasra emelte ,mint valami világitó fáklyát . És rejtélyesen nevetett ,mikor a házmesterné összecsapta a kezeit : -Jézusom ,mi történt ? -Mindjárt lejövök magukhoz ,-szólt oda biztatva ,majdnem leereszkedéssel . S nem is időzött sokáig a játékszoba zöld asztalai közt . Szaplonczayra hagyta ,hogy a bevásárolt portékának helyet csináljon ,maga fölkapta a bokrétát és sietett a kapuhajlás alá ,a házmesterékhez . Ott már együtt volt az egész bérkaszárnya cselédsége és mind leste a nagy titok megfejtését . A házmesternén pedig meglátszott ,hogy kétségbe van esve ,de ezuttal ő sem tud többet s azt érti legkevésbbé ,hogy a kapuban még mindig nem jelentkeznek a rendőrök ,akik a tolvajokat kergetik . Mert hogy tolvajok ,az bizonyos . -Wéberné ,rohant elébe Korniss lihegve . -Wéberné ,hát először is felmondunk . -Még ez is ?-csapta össze tenyerét a házmesterné . De Korniss már tovább beszélt . -A házukból azonban nem költözünk ki . Találjon nekünk valami jó szobát ,finomat ,akármelyik emeleten . Kiveszszük . Mert most már gazdagok vagyunk . -Gazdagok ? -Ne csodálkozzék ,Wéberné . Szaplonczay ezer forintot nyert . -A lutrin ? -Nem a lutrin ,az akadémián ,-igazitotta ki némi felháborodással Korniss ,mert bántotta ,hogy Szaplonczay Ádámot bárki is olyan embernek nézhesse ,aki lutrin játszik . Egy pár szót motyogott az akadémiáról meg a Szaplonczay verses-regényéről ,aztán mikor látta ,hogy a kapu népe nem érti meg ,hirtelen megkérdezte a házmesternét ,hogy itthon van -e Angéla kisasszony ? -Nincsen . Korniss hirtelen kifejtette a hártyapapirosból a bokrétát ,amelyen csillogva remegtek a vizcsöppek . Suttogva ,egy kis lázzal erőszakolta rá a házmesternére : -Adja oda neki ,Wéberné . Orgonavirág van benne ,az Angéla kedvenc virága . Aztán egyet gondolt és kérdés nélkül bement a házmesterék lakásába . Letette a bokrétát az asztalra s Wébernéhez ,aki már utána jött ,igy szólt : -Valami nagy dologra fogom megkérni ,Wéberné . Csak azt szeretném ,hogy Angéla kisasszony is hallja . Minket nagy szerencse ért és ugy tessék nézni ,hogy néhány nap mulva a Szaplonczay arcképét fogja hozni valamennyi képes ujság . Mától fogva hires költő Szaplonczay . Olyan költő ,mint Petőfi Sándor ,ha ismeri . Majd megmagyarázza ezt magának Angéla kisasszony . Én most nem vagyok elég nyugodt hozzá . Csak annyit mondok ,hogy ezt az ezer forintot is egy versért kapta . És többet is fog kapni . Már most nekem valami motoszkál a fejemben . Valami nagy vacsora ,amelyen mindenki ott legyen ,aki örül a mi szerencsénknek . Talán egy vendéglőben . És akkor el kell oda jönni Wéber néninek ,Angéla kisasszonynak és mindenkinek ,akit szeretünk . Mit szól hozzá ,Wéber néni ? -Én már ettem egyszer vendéglőben !-mondta a házmesterné ,aki hamarosan ennyit értett meg a Korniss kusza beszédéből . Korniss lázasan beszélt tovább : -Bankett lesz és hal tartármártással . Okvetlenül külön szobában ,mert nem akarom ,hogy zavarjanak . Hirtelen valami ötlete támadt . Körülnézett a lakásban . -Mi volna ,ha itt rendeznők azt a bankettet ? -Nincs nekem annyi eszcájgom ,-jajveszékelt Wéberné ijedten . -Bah ,eszcájg ... A bankettet természetesen vendéglőből rendeljük ,majd küldenek onnan eszcájgot is . Szék van odaát a kávéházban elég . Asztalokat is összeállithatunk . S akkor Angéla kisasszony sem restelkedhetik ,mintha vendéglőbe kellene jönnie . Igen ... Ez lesz a legokosabb . És Angéla kisasszony meghivhatja a barátnőit is ,amit a vendéglőben nem tehetne . Wéber néni ,meg kell hoznia ezt az áldozatot . -Én meghozom ,-mondta éneklő hangon a házmesterné ,pedig jóformán meg sem értette ,hogy mi az az áldozat . Ebben a pillanatban Kornissnak ugy tetszett ,mintha az ajtón illatozva lebegne be a tavasz . Káprázó szemekkel nézett elébe és keskeny vállain valami hirtelen remegés futott keresztül . Majdnem hangtalanul suttogta : -Angéla ! A másik pillanatban reszkető kézzel nyujtotta át neki a bokrétát . -A mi legnagyobb boldogságunkban is önre gondoltunk ,kisasszony ! -Nem értem ,-szólt csodálkozva a fiatal leány . Korniss ujból eldadogta azt a kusza históriát ,amelyből a Szaplonczay megnyert pályadija hámozódott ki ,mint valami büvös aranykulcs ,amely nekik megnyitja a mennyek országát . A házmesterné megint ugy hallgatta ,mint aki egy szót sem ért az egész meséből ,de az Angéla arca különös lángba borult . A szini-tanodás leány gyorsan megértette az ezer forint jelentőségét . Az egyik szinésztanára jutott eszébe ,aki egy tragédiával csak száz aranyat nyert az akadémiától s nagy tisztesség érte ennyivel is . Az ő hevülő fantáziája különben is gyorsan beletalálta magát a véletlennek ilyen csudás játékába ,mert maga is sürün álmodozott a véletlenről ,amelynek udvarias karján egykoron be fog sétálhatni a hirnek országába . Csak nem igen mert hinni ebben a csudás véletlenben . S most ,ime ,ugy érezte ,mintha közvetlenül mellette suhant volna el . Csöndesen sóhajtott : -Akkor Szaplonczaynak gratulálni kell . -Nekem is ,-könyörgött Korniss Géza . -A Szaplonczay szerencséje az enyém is és mától fogva vigan készülhetek a tanári vizsgára . Az ujságomra is jobb napok fognak virradni ,s ha a diploma a kezemben lesz ,az ujságommal pedig helyet vivtam ki magamnak ,akkor meg fogom várni a legszebb nyári estét ...mert azon az estén egy szavam lesz Angéla kisasszonyhoz . A leány talán nem is hallott minden szót . A másik szobába ment ,hogy a kalapját levesse . Wéberné segitett neki s közben siránkozva panaszkodott : -Én nem tudom ,mit akar tőlünk Korniss ur ... Korniss már ott volt a nyomukban . -Meg kell tennie ,Angéla kisasszony . Azt akarom ,hogy itt ünnepeljük maguknál a Szaplonczay Ádám győzelmét . Bankettet csinálunk . Száz forintot szántam erre a bankettre és nem lesz semmi alkalmatlanságuk . A vendéglős fogja szállitani az ételeket és ami csak kell . Virágokat magam hozok . És Angéla kisasszonytól nem kérek egyebet ,csak hivja meg a barátnőit a tanodából és lásson minket is szivesen . Mert nincsen a világon hely ,ahol tisztább lehetne a mi első gyönyörüségünk ,mint ebben a kis fészekben ,ahol csak öt lépésnyire vagyunk az egykori nyomoruság tanyájától és másik öt lépésnyire ott láthatom azt is ,aki nekem a jövendő ,az álom . A szemei megnedvesedtek ,ahogy izgatottan beszélt . Az egész lelke ott ült a szemeiben ,az egyik könycseppel akár ki is gördülhetett volna . Az Angéla kis lábai elé . (Nincs annál kivánatosabb hely a szerelmes lelkeknek ). -Angéla kisasszony !-hangzott a homályban esdeklése . A kis leány különös zavarban hallgatott . Érezte magán az édes anyja fürkésző szemét s az éles tekintet nyomán érezte magán azt a másikat is ,amelyik a szerelem balzsamával futkosott ,hogy az anyai tekintet minden sebzését elcsillapitsa . Angéla behunyta a szemeit és türte a pillantások tüzét . Egy kissé meg volt hatva attól a hüséges ragaszkodástól ,melylyel Korniss most már hónapok óta kisérte . Jól esett neki ,hogy ez az ember a maga nagy szerencséjében még érez valamit ,aminek teljesülését csak tőle várhatja . S egy szempillantás alatt átgondolta azt is ,hogy a házmesterék kuckójából nem sok egyenes ut viszen a becsületes világba ,s az olyan ember karját ,aki nemsokára a diploma után nyulhat ,nem illik csak ugy könnyen eltaszitani . Csilloghat ugyan a messzeségben a művészpályának sok ragyogó reménysége ,de az ilyen reménységekből sokat elfuj a szél s Angéla nem most gondolt rá először ,hogy a tanodából vajmi kevesen jutnak el az igazi szinpadra . Tiz leány valami türhető házasságba menekül ,százat pedig elnyel az a bizonytalan köd ,amely mögött már nem is tudni mindig bizonyosan ,hogy mit takar :szerelmes sziveket -e vagy léha courtisane-okat . Angéla hirtelen fölnézett . -Talán megtehetnők ,ugy -e ,mama ? A házmesterné habozva állt a leánya előtt ,de Korniss már ujból ostromolta : -Meglássa ,micsoda fényes bankett lesz . Öt hétig beszél róla az egész utca . És nem lesz alkalmatlansága . Hogy fogunk mulatni ! -Én nem bánom ,-motyogta a házmesterné ,-de mit mond majd Weber a dologhoz ? -A papával majd eligazitom én ,-nyugtatta meg Angéla s aztán kezet nyujtott Kornissnak . -A bokrétát köszönöm ,s ha mindent elrendezett ,hát majd szóljon . Szaplonczay urnak is szivemből gratulálok ,mondja meg neki . Nem volt azontul boldogabb ember Kornissnál . Az egyik órában a vendéglősnél járt ,a másikban Angéla körül futkosott . S egészen boldog volt ,amikor Angéla másnap elmesélte ,hogy öt barátnője igérkezett a bankettre s két férfi-növendék ,aki az akadémia nevezetes ülésén is ott volt ,egyszerüen könyörgött ,csakhogy a bankettre eljöhessen . Korniss boldogan kiáltotta : -Jöjjön ! És akit maga akar ,az mind jöhet . Ennivaló lesz bőven ,mert harminc teritéket rendeltem . Azt gondolja ,hogy nem lesz elég ? -Huszan se férünk el ebben a két lyukban ,-nevetett Angéla . -Hát összeszorulunk . Én boldog leszek ,ha a maga lábaihoz kuporodhatom . -S a teritéket is az asztal alá tegyem ? -Nem kell teriték . A lábait fogom csókolni . A házmesterleány jó kedvvel tette kezét a tanárjelölt vállára . -Tudom ,hogy szeret . -Imádom ! Már csakugyan olyan volt ,mint egy hüséges kutya . Nem is beszélt emberi hangon ,csak morgott hizelkedve ,mint az eb . És vékony teste remegett a gyönyörüségtől ,ahogy Angéla világos ruhájából feléje mosolygott . Ha most fölszivhatta volna ezt a leányt egyetlen lélegzettel ,sohasem lehelte volna ki többé . Megfulladt volna a saját gyönyörüségében . -Mit csinál Szaplonczay ?-kérdezte egyszer Angéla . -Az még csak a boldog ember . A Newton megvette a verses regényét és már nyomatja . Ugy bizony ,Angéla kisasszony ,már megint kaptunk pénzt ,ötszáz kemény forintot . Szaplonczay egész nap a nyomdában ül és korrigálja az iveket . Nem lehet most avval okosan beszélni . Szaplonczay csakugyan keveset tudott róla ,hogy mi készül a bérkaszárnyában ,a kapu alatt . Az uj hónapos szobába ,ahová már az első boldog napon áthurcolkodtak ,csak későn este jött meg és olyankor legszivesebben mindjárt leheveredett az ágyba . A felső ablakokat kinyitotta ,hogy jobban hallja a hatalmas udvar lélegzését s a behangzó morajban órákig elálmodozott nyitott szemekkel . Kéjes álmok kisértették ,valami különös világba szöktették és sohasem hagyták egészen magához térni . Az erős cigányfejét ilyenkor belefurta a párnákba és lihegve figyelte a maga uj álomvilágát . Ugy rémlett neki ,mintha igazán a Heszperidák kertjét látná és a susogó lombok közül csodálatos asszonyfejek bólonganának feléje . Édes vágyakozással ,valami szemérmetes kacérsággal mosolygott reá a sok asszonyfej és szolgáló sárkányok mindenkitől őrizték az eleven kincseket ,csak tőle nem . Ő barátságosan barangolt a buja kertben ,asszonyok és sárkányok közt . Egyik sem bántotta a veszedelmes vadállatok közül . Kornissal mostanában nem sokat törődött . Mikor a Newton igazgatója kifizette neki a honoráriumot ,az öt darab százast még átadta Kornissnak . -Tessék ,pénzügyminiszter ur . Tessék elkönyvelni az uj jövedelmet is . De Korniss akkor már körülbelül elveszthette az érzékét a pénz iránt . Neki már az ezer forint is olyan sok volt ,hogy a több nem igen ingerelte . Azonfelül egészen természetesnek is találta ,hogy ezentul mindig csurogni fog a pénz az ő kis kincstárukba ,mert a szerencse nem is volna szerencse ,ha éppen csak egy kurta vizitet tenne az ő választottjánál . Mindenek fölött pedig egész gondolkozását lekötötték most a bankett előkészületei . Mindennap ott járt a vendéglősnél és csodálkozva rázta a fejét ,hogy két nappal a nevezetes dátum előtt a vendéglős még semmit sem tudott felmutatni . Hol egy tepsi ,amelyben az ő pecsenyéjük fuldokol a zsirban ? Hol egy kondér ,amelyben az ő halaik uszkálnak utóljára ? Hol egy torta ,amely szemérmetesen pirul a mélyen tisztelt megrendelő láttára ? Semmi ,de semmi nyoma a nagy megrendelésnek . Korniss félénken tapogatózott . A vendéglős pedig szánakozással nézett le hozzá : -Uraságod is sokat érthet az ételekhez . Hát azt hiszi ,hogy harmadnapos sültekkel fogom a társaságot traktálni ? Azt ugy frissiben nézze meg majd ... -Persze ,persze ,-motyogta Korniss ijedten . Majd megint a Wéberék lakásán keringett . Itt sokkal inkább meg volt elégedve . Wéber bácsi a legényével lassankint átvitte minden fölösleges butorát a néhai játékszobába s visszajövet már hozta magával az asztalokat ,a székeket . A hátulsó szobában már össze is volt állitva az asztalsor fele ,az ablak mellett várakoztak a székek is ,hogy szép sorba állitsák az asztal mellé s ezt már egy kis fantáziával láthatta az ember a hófehér teritővel leboritva ,minden tiz araszon egy-egy bokrétával (természetesen sok közte az orgonavirág ),két oldalt pedig a nagy vendéglői tányérokkal ,a sulyos evőeszközökkel s ami még a teritett asztal ékességéhez való . Az első szobát Wéberné még csak akkor surolta fel és állandóan fecseghetett ,mert ahány cselédleány arra vetődött ,mind megállott az ajtóban egy kis beszélgetésre . -Holnap este kilenc órakor lesz ,-magyarázta Wéberné . Az előkészületek most sokkal gyorsabban folytak . A vendéglős kiküldte a maga emberét „helyszini szemlére ”. Az elegánsan öltözött pincér egy kicsit felszivta az orrát ,mikor a házmesteri kuckóban a csatateret kimérte . Angéla kisasszonynak ugy rémlett ,mintha ennek az embernek az arcáról olvashatná le ,hogy nem igen tud magának valami hires bankettcsatát ebben a kis lyukban elképzelni . A délutáni órákban mégis fölengedett a pincér hideg arca . A Korniss virágbokrétáit nagyon jól tudta a hosszu asztalon elhelyezni s terités közben néhányszor felpillantván Angéla kisasszonyra ,ugy találta ,hogy ez a kis leány is elég csinos disz lehet az asztalnál . A házi cselédség tagjait is sorra megismerte és -ember az ember ,ha pincér is ,-lassankint megbarátkozott azzal a gondolattal ,hogy késő éjszakáig ebben a társaságban kell majd apró szolgálatokat tennie . S alkonyat idején már teljes ambicióval rendezte az asztalt . Angéla ,Wéberné és az ura a néhai játékszobában csináltak toilettet . Hat óra után Korniss beszólt az ajtón : -Szaplonczayt csak délben invitáltam meg . Hogy meg volt lepetve ! Egészen belevörösödött . De eljön s akkor fog még csak igazán belevörösödni . Angéla kiszólott hozzá : -Hallja ,Korniss ,maga megy el a leányokért . -Elmegyek ,-felelte jókedvvel Korniss . -Elhozom ,az egész iskolát a hátamon . Ott settenkedett órahosszat az udvaron s megvárta ,mig Angéla kiöltözködve jött elébe . Csipkés ,könnyü ruha volt rajta ,bársony diszszel ,a szép kis feje ugy gömbölyödött ki belőle ,mint levélbokrétájából a hamvas rózsa . Wéberné is egész takarosan festett ,csak a nagy vörös kezeivel nem tudott mit csinálni . Viszont Wéber urat ilyen csekélységek nem hozták ki a sodrából . Ő is bosszankodott az első pillanatban ,hogy éppen olyan nadrágot talált kapni ,amelyiken csak hátul voltak zsebek ,de aztán gyorsan elhatározta magát . Egyszerűen a hátsó zsebekbe dugta a kezeit és ugy járt egész este . Olyan volt ,mint valami fizető-pincér ,aki ki nem veszi kezeit abból a kis bőrtáskából ,ahol a pénzét kell csörgetnie . Korniss megcsókolta az Angéla kezeit . -Nincs több ilyen leány a világon . Ő is ki volt már öltözködve . A fekete szalonruhában valamivel vékonyabbnak látszott még ,de a hófehér ing ,az a bizonyos krémszinü nyakkendő ,a lakktopán s első sorban a fényes angol cilinder ,határozottan formát adott neki . Majdnem elegáns volt . S ahogy karját nyujtotta Wéber néninek ,hogy az átvarázsolt kuckóba vezesse ,még Angéla kisasszonynak is feltünt . Nem is volt most olyan csunya . Mikor pedig az egész kis társaság megállott a „ csatatéren ”s ámuló szemekkel nézte ,milyen csudát művelt a pincér avatott keze a kis lakásban ,akkor csak rá kellett nézni Korniss Gézára . Szép volt . A sikernek vannak ilyen csudálatos szépitő szerei ,hogy még a Kornissokat is ujjá tudja varázsolni . Ragyogó arccal állott meg az ajtóban . Egy pillanatra még a lélegzete is elállt . A két nagy függőlámpa alatt csudálatos kertnek látszott az a hosszan nyuló asztal . A fehér orgonabokrétákon villogott a nedvesség s három hatalmas üvegtartóból délnek minden gyümölcse kacagott elő . Két oldalt nyulfejek voltak kirakva hófehér asztalkendőkből a tányérokba ,amelyeknek peremén apró ,lilaszin virágok néztek fel a kis nyuszikákra . Eszcájg is volt ,kétfajta minden teriték mellett s a sok különböző pohár szinte kápráztatott ,ahogy egyenes vonalban szegélyezte a hosszu asztalt . A kis lakás szürke falai ,ugy nézte az ember ,ijedten bámultak le a tündérkertre . Angéla véletlenül odanézett Kornissra . Annak az arcán a megvalósult álmok egész mesés gyönyörüsége ült . A melle lázasan emelkedett s abban a pillanatban ,Isten soha se rójja fel bünéül ,talán még Angéla kisasszonyt sem látta . A házmester azt mondta : -Fene szép ! Wéber néni a kezeit csapta össze : -Jézusom ! És ezt a szépséges asztalt mi el fogjuk rontani . Angéla semmit sem szólt ,hanem megfogta a Korniss kezét . -Mire gondol ? Nagyot sóhajtott Korniss Géza . Megfogta az Angéla karját s majdnem lázzal suttogta : -Nézze ! Nézze ezt az asztalt ! Nem olyan ,mintha egy macska nyujtaná el hosszan a testét ,hogy most mindjárt ki fog futni az ajtón minden édes terhével ? Én legalább nem tudok szabadulni a félelemtől ,hogy egyszer csak ez az egész tündérmese kiszökik a szobából . Pedig szeretem . És ugy érzem ,mintha ezzel a mesével kötném magamhoz az én vágyaim leányát is . Oh ,Angéla ,Angéla ! Ma este ne hallgasson reám ,ha beszélni fogok ,mert lázban fecsegem ki minden titkát szivemnek s talán nem is jó ,hogy azt maga mind meghallja . Csak a szemembe nézzen és olvasson belőle annyit ,amennyi kedves a szivének . És ha rám fog egyszer mosolyogni ,elbódulok a gyönyörtől . Mert akkor szemeim jól beszéltek helyettem . A legokosabb leány is sziv egy kis mámort a szerelem bolondos szavából . Angéla is melegedni érezte az okos kis fejét . Ha egyedül vannak ,talán oda is ejtette volna a fiatal ember vállára .