LUBY PÉCHY ILKA  KEDVES  BARÁTNŐMNEK  SZERETETEM ÉS TISZTELETEM  JELÉÜL . Miként én most ,ugy érezhet az anya ,mikor serdületlen magzatától bucsut kell vennie ,midőn ez csatába indul ,hogy egy szent ügyért életét koczkáztassa . Hiába mondja az anyai sziv ,milyen jó volna neki itthon maradnia még ,a hű anyai gondviselés alatt ,hogy fejlődjék és erősödjék ,és tán dicsőséget is vivjon ki nevére ;a szent ügy hatalmas szózata tulkiáltja az anyai sziv önző félelmét ;tudja ,hogy drága szülöttje el fog veszni ,és még sem birja őt visszatartóztatni ;tudja ,hogy gyönge még a fegyverviselésre ,és mégis menni készti ,dicstelenül hagyja omolni vérét ,mert egy szent ügyért omlik ki . Én is tudom ,hogy a mű ,melylyel most a magyar hölgyek elé lépek ,gyönge és fejletlen . Igaz ,soká hordoztam azt szivemben ,évek óta foglalkoztam vele ;de a czél ,melyet magamnak kitűztem ,olyan nagyszerű ,annyira a nő egész világát átölelő ,hogy e sok éven keresztül csak egyes részleteket jegyezgethettem felőle ,és el voltam határozva ,addig folytatni e jegyezgetést ,miglen egészen mögöttem lesz éltem dél napvilága ,hogy lelkem egész teljességgel végig tekinthessen egy emberikor minden változatain és egy női szív minden küzdelmein ;akkor -gondolám -tán képes leszek egy egészbe foglalni mind azokat a milliárdnyi apró csillagokat ,a melyek most még összevissza uszkálnak lelkemben ;akkor tán némi alakot fogok adhatni annak ,a mit én e szó alatt :szeretet ,értek ,-és ime ,időnap előtt el kell szakadnom szivemnek e drága magzatától ,mert egy szent kötelesség elszólitja mellőlem ;el kell mennie ,tán elesnie egy nagy eszméért :a testvéri szeretet ,a felebaráti kötelesség áldozatául . Ne nézzék tehát ,kérem ,hogy milyen az ,a mit e könyvben nyujtok ,hanem nézzék a jó szándékot ,amelyből azt nyujtom ,és ha fogyatkozást találnak benne ,legyenek elnézéssel iránta ;gyakorolják ő rajta is olyan bőséggel a szeretet erényét ,mint a milyen bőséggel azt azon magasztos ügy iránt tanusitották ,mely engem e könyvnek időelőtti közrebocsátására inditott . Én is látom e fogyatkozásokat ,hogy ne látnám ,hogy ne ismerném őket ,mikor évek óta együtt éltem ez eszmével ! De miként az anyagi ,ugy a szellemi világban idő kell és verőfény az érésre ,és ha Isten e kettővel megáldja életemet ,egészen kidolgozva veszik majd tőlem a magyar hölgyek e művet ;és elébb valóban nem szeretnék meghalni ,mig ebbeli tartozásomat le nem róvtam . Pest ,sept . 20-dikán 1863 . Emilia . Minden teremtésének adott az Isten valami eszközt ,hogy a lételére szükségeseket megszerezze ,és valami fegyvert ,a melylyel magát és övéit védelmezze ;ha egyebet nem ,adott neki ösztönt ,melynek segélyével megérzi ellenfelének közeledtét ,mikor ez még távol van ,hogy elrejtőzhessék ,vagy menekülhessen előle ;egyedül a nőnek ,Isten legdicsőbb alkotásának ,a teremtés remekének ,nem adott az Isten semmi fegyverfélét ;védtelenül tette ki az élet rengeteg sivatagján ,a teremtmények leghatalmasbja :a férfi mellé ! Hogy tehette és miért tette azt az ő végnélkül való igazsága ? Miért ?azért ,mert azt akarta ,hogy az ember a teremtések legtökéletesbjévé képezze magát ,hogy a férfi méltó legyen a világ uralmára . A nő védtelensége az ő fegyvere ;Isten a jámbor bárányt a hatalmas oroszlánnak adá élettársul ,a szelíd galamb a napvilággal szembe szálló sasnak lőn édes testvére . Csak akarnia kell ,és a szelíd ,védtelen testvér ki van fosztva atyai és anyai örökségéből :az égi és földi javak élvezetéből ;csak akarnia kell ,és a nő ,a teremtés legszebb remeke ,a férfi legszánandóbb áldozatja lesz ;van hozzá ereje és van fölötte hatalma ,és mindamellett nem teheti ;Isten csudálatos mindenhatóságának és magasztos szándékainak egyik bizonysága vagyunk mi nők ;hivatásunk az ,hogy a föld urának erejét a vadon féktelenségtől megóvjuk ,hogy mindenek felett diadalkodó hatalma a nemes indulatok virághimes partjai közé legyen szoritva ,a földi mindenhatónak a tehetetlen nő lőn testvérül rendelve ! A ki a földet vasra tudja verni ,a szelet és vizet járomba fogni ,a ki a villámot postául feszítette ki a világ egyik sarkától a másikig ,a ki év- és ember ezredek verejtékes alkotásait egy percz alatt porrá tudja zuzni ,az kénytelen megosztani hatalmát egy tehetetlen teremtéssel ,egy nővel ,azért ,mert ez testvére ,élettársa ,és azért mert védtelen . Ő nem kapott istentől egyebet egy származéki levélnél ,ebben ki van mondva ,hogy ő a Teremtő édes szülöttje ,és most csak rajta áll ,hogy a hatalomnak kiessék kezéből a fegyver ,és őt ,a védtelent ismerje el uralkodótársul ;e származéki levél értelmét mindenki elismeri ,és mindenki meghajol előtte ,a ki el tudja olvasni ;az ő feladata csak az ,hogy a világ el tudja olvasni ,és ő maga ellenkezőt ne hirdessen ,mint a mi abban mondva van felőle . E származéki levél a mi szépségünk ,mondja a közönséges elme ,és közönséges értelemben véve e szót ,csakugyan ugy van ;a mi szépségünk biztosítja állásunkat és szerez nekünk első rendü hatalmat és befolyást a társadalomban . Csak arra nézve térnek el a tisztultabb elmék a közönséges fölfogástól ,hogy mit értünk e szó alatt :szépség . A közönséges elme csak is a külső bájakat ruházza fel e kitűntető czimmel ;látja ,hogy egy szép arcz átalánosan tetszik ,körül van véve hizelgőkkel ,hódolókkal ,és egy kis ügyesség mellett hány fiatal elmét tud megzavarni ,sőt ,ha a szerencse is kedvez neki egy kicsit ,még férjre is tud szert tenni ,csupán csak „szép szemei ”-vel . És a szépségnek ilyetén felfogása még táplálékot nyer azon körülmény által ,hogy azon nők között ,kiknek ilyen külső szépség jutott osztályrészül ,többen egy ideig maguk is azt hiszik ,ez az élet legdrágább kincse ,a boldogság legbiztosabb záloga ,és ifjuságuk egész ideje alatt nem tesznek egyebet ,csak azt ápolják és tanulmányozzák és tüntetik fel ezer meg ezer alakzatban . Ismertem én olyan nőket is ,a kiknél az önimádásig fokozódott a szépségökben való gyönyörködés ;soha sem gondoltak egyébre ,csak arra ,hogyan öltözködjenek és fésülködjenek ,mosolyogjanak és járjanak ;tökéletesen meg voltak győződve arról ,hogy ez hozza meg számukra és tartja meg halálig az ő földi boldogságukat . És ismertem anyákat is ,a kik kiválólag ilyen irányban nevelték leányaikat ;megismertették őket már jókor mindazon külsőségekkel ,melyek által szembe lehet tünni ,nagy korukban pedig fölékesitették őket a divattárak és ékszerárusok minden kigondolható cziczomáival ,körülvétették őket egész seregével a rajongó és jómódu ifjonczoknak ,szivök uszott az örömök tengerében ,és néhány évi ilyetén meghurczolás után boldogok voltak ,mert elérték ,a mi után évek óta anyai kitartással törekedtek :leányuk szépsége kivivta magának a legszebb diadalt ,egy gazdag férjet . A legszebb diadalt ?de meddig tartott e boldogitó hitök ?legfölebb egynéhány évig ! Mert csakhamar meggyőződtek ők is ,leányaik is ,hogy az a férfi ,a kit pusztán külső érdekek által lehetett meghóditani ,nem képes boldoggá tenni egy nőt ;és meggyőződtek arról is ,hogy az ily módon meghódított férj szerelme csak olyan ,mint az a szín ,mely a ruhakelméket széppé teszi :lekopik ,magunk sem tudjuk mitől ,ellensége minden szellő ,minden napsugár ;és meggyőződtek arról is ,hogy a külső szépséggel lehet ugyan meghóditani ,de nem örök időre magunkénak mondani egy férfi szivet . És midőn azt megtudták ,vége volt az szép ifjukornak ,vége a boldogságnak és előttük állt a rideg ,örömtelen jelen és egy még ridegebb ,még örömtelenebb jövő ;örökre hozzá voltak lánczolva oly férj sorsához ,a ki őket nem szereti ;szomoru ,szánalomra méltó állapot ,és nincs a kit érte okolni lehetne ,hanem ha önnön magukat ,a mi borzasztó ,vagy a tulajdon édesanyát ,a mi még százszorta borzasztóbb ! És mindez azért ,mert azt hitték :a külső szépség az ,a mi a nőnek igazán hatalmat ad a férfi felett . A puszta szépség tehát nem fegyverzi le ellenségünket ,nem véd ,nem biztosít boldogságról ,nem óv boldogtalanságtól ;hanem igen is teszi azt egy másik tulajdonunk :a lelki szépség . A külsővel legnagyobb részt tökéletes öszhangzatban van a belső ;a ragadozó állatnak vad a külseje ,mig a szelid galambnak külseje is megnyerő . Milyen kedvesek a kicsiny éneklő madarak ,és milyen üditő illatot terjeszt a bübájos virág ! Igaz ,vannak mérges virágok is szép külsővel ,de ezek csak ritka kivételek a természetben ,átalános szabály az :milyen a lélek ,olyan a test . Épen igy van az a nővel is ;ennek -bármit mondjanak is ez állítás ellen -nem csak külseje ,de szive ,lelke is szebb ,és nemcsak alkatára ,de érzésére nézve is gyöngédebb a férfinál ;és ez az ,a mi hatalmat biztosit neki az idősebb és erősebb testvér mellett . A gyöngédség ,a szelidség ,a szívbeli jóság az ,a mi minket a föld valamennyi teremtései fölött megkülömböztet és befolyást szerez az életben ,nemcsak a hatalmas testvér mellett ,de felette is . És e hatalom nem mulékony ,mint az ,mely a külső szépségből veszi származását ,mert a lélek hatása ez a lélekre ,és minél kevesebb földi van valamely érzésben ,annál maradandóbb . Az ellentétek vonzzák egymást ;a természet ezen törvénye az emberre nézve is erőben van ;avagy ki nem tapasztalta még közülünk ,hogy a legszelidebb lelkü leány egy bátor ,merész férfiban ,és viszont egy eleven ,heves vérmérsékü leány egy jámbor ,a légynek sem vétő ifjuban találta lelke ideálját ? Csakhogy az olyan nagyon jámbor lelkü ifjak a ritkaságok közé tartoznak ,és ez bölcsen van igy a teremtőtől ;a ki uralkodásra van hivatva ,annak erősnek ,bátornak és vállalkozónak kell lenni . És épen azért kell a nőnek szelidnek ,gyöngédnek és jónak lenni ,hogy a bátor ,erős és vállalkozó férfinak ellentéte és ezáltal társa ;legyen ez állítja helyre az egyensulyt a természet rendjében ,és épen ez által hat ő a férfi erős lelkületére ;fegyvere az ő fegyvertelensége ,az ő gyöngédsége ,az ő szelidsége ,az ő jósága . Mind e nemes lelki tulajdonok pedig egy szóban foglalva :szeretetnek neveztetnek . „Én vagyok a szeretet ” ,mondá Isten és a teremtés nagy mindensége évezredek óta viszhangozza e szent igazságot ,de senki sem hirdeti ezt olyan világosan ,olyan fenségesen a teremtés nagy mindenségében ,mint a nő :Szivébe van ez neki letéve ,születésétől fogva hordozza ő azt magával ,földi rendeltetése ez neki és mennyei megváltása . Utolsó alkotása ő a Teremtőnek ,de hogy el ne szakadhasson soha az atya és gyermekei ,a teremtő és teremtés közti lánczolat ,a kiosztott földért egy darab mennyországgal lett a nő kárpótolva ,és ez égi adománynyal szivében csak rajta áll ,hogy az utósóból első váljék . Minden élet szeretet után sovárog ,a lélek levegője ez ,a boldogság virágfakasztója ,a nemes tulajdonok és örök dicsőség édes anyja és felnevelő dajkája ,és ez üdvösséges áldás a nő szivébe van kiválólag letéve . Szeretet a nap ,mely világit ,a tavasz ,mely éltet ,a dal ,mely fölvidít ,és a köny ,melyet öröm fakaszt ;szeretet az ír ,mely sebeket gyógyit ,az ész ,mely remeket mivel ,és az ima ,mely az égbe száll ;szeretet a szem ,mely bölcsőnknél viraszt ,a csók ,mely szivet felgyulaszt ,a láng ,mely borostyánt terem ,a frigy ,mely családot köt össze ,a kő ,mely drága sirt jelöl ,az üdv ,mely Istenhez emel ,és ez mind a nő szivében van letéve . Aludjék ki a szeretet és egyszeriben éj borul a mindenségre ;a nap sugarai fent az égen nem oszlatják el a sötétséget a földön ,mert a szívekben volna ez . És legott felszabadulnának ismét az alvilág éjféli szörnyei ,a gonosz pártot ütne a jó ellen ,az erény földönfutóvá lenne ,és az ember oda sűlyedne vissza ,a hol volt ;mielőtt a szeretetet ismeré :állatok közt első . És hogy ez nem történik ,nem történhetik :az tisztán a szeretet ,azaz tisztán a nő érdeme . Mert a nő és a szeretet csak két különböző szó -ugyanazon egy fogalomra . Ne kicsinyeljétek tehát a mi boldogságunkat azért ,mivel mi áldozattal szerezzük meg azt ;az áldozat csak akkor fáj ,ha nem örömest hozzuk ;szivből hozva ,édesebb ez az uralomnál ,és boldogítóbb mindennél a világon ,mi pedig csak szeretetre születtünk . Csak nézzük a nő egész életkörét ,bölcsőtől a sirig ;nézzük a kicsi leánykát . Még nincs egészen másfél éves ,csak néhány szavat gagyognak még ajkai ,gondolatok nincsenek még gyönge elmécskéjében ,és midőn eluntában nyugtalankodni kezd ,az anya egy kis bábut készít neki ,ölébe teszi ,és a kedves kicsi lányka nem unja magát többé ,félórákig eljátszik a „ babá ”-val ,szivecskéjéhez szorítja ,álomba ringatja ,ölelgeti ,csókolgatja ,apró kenyérmorzsákat tart szája elé ,szóval alig pirkadó életében már a szeretet meleg sugarai rajzolódnak le ;honnan veszi ezeket e piczike sziv ? Azt mondják tán ,csak értelem nélküli majmolás ez ,gépies utánzása azon szereteti cselekedeteknek ,melyekben maga is az édes anyától részesül ? Nem !mert hát miért nem tanulja el a figyermek is e szereteti cselekedeteket ?avagy ez kevésbbé részesül ezekben a leánykánál ? És mégis annak zajosabb ,nyugtalankodóbb játékszerek ,trombitácskák ,ostorkák sat. kellenek ,a csendesen nyugovó kis babát messze elrugja ,elhajítja magától . Honnan e különbség e két lélek közt földi életöknek első hajnalhasadásakor ,hanem ha onnan ,hogy azonnal öntudatlan állapotban is utat talál az anyai szeretet a kicsi leány szivbe és ott ,mint a hazai földbe vetett mag :legottan gyökeret ver és nő és fejlődik igaz természete szerint ,mig a figyermek szivében ugyanaz a szeretet nem bir egész teljességében megfoganni ,hanem szüksége van egy későbbi uj ojtásra ,egészen ugy ,mint mikor egy idegen hajtást meg akarunk honosítani . És a két lélek im ezen öntudatlan kétfelé hajlása folyton tart a fejlődési évek valamennyi korszakaiban . Mikor a kis gyermek négy -öt -hat éves ,a fiu ugrándozik ,szaladgál ,tépi a ruháját ,elbukik ,megsebzi magát -mig a vele egy idős leányka kis távolságban áll tőle ,nézi játszótársa pajzán kedvteléseit ,néma bámulattal ,de a világért sem utánozná ;és ha a fiu nógatására részt vesz is azokban egy ideig ,csak nézzük őt ilyenkor figyelemmel ,és azonnal észreveszszük ,mennyi megerőltetésébe kerül ez neki ,mennyi önfeláldozásra van szüksége ,hogy ő is igy játszszék ! Egész valója mutatja ,hogy csak a fiu kedveért teszi ezt ,és csakhamar megunja ,abban is hagyja ,és mikor távozik ,a kedves gyermekarcz olyan bus ,olyan levert ,míg a bábozás alatt órák hosszáig el tud ülni egy helyen ,ruhácskát varrni számára ,felöltöztetni ,eltársalogni ,elmulatni vele ,szereteti jelekkel elhalmozni . És még sokkal inkább tünik ki e lelki különbség ,mikor a fiu- és leánygyermek együtt játszva ,az első megsebesiti magát egy kicsit . Oh ,mint sajnálkozik a kis leányka ,és mint ügyekszik őt megvigasztalni ! Bekötözgeti a sebet ,könyeket hullat egy vércsepp láttára ,mig a megsebesült fiu föl sem veszi az egészet és percz mulva ujra kezdi a pajkos játékot ;nem az öntudatlan szeretet nyilvánulása -e ez a leánygyermek szivében ? És mikor az ilyen két kicsi gyermek összevész !a fiu egyre üti ,a leányka egyre kéri ,csak ne bántsa !a fiu elkergeti magától ,a leány ujra fölkeresi ,engeszteli ,pedig bizonyára nem ő ,hanem a fiu volt a meghasonlás oka ,bizonyosan ő ütött reá először . Azt mondják tán erre :innen e megalázkodó szelidség ,mert tudja ,hogy a fiu erősebb nálánál ? De ez nem ugy van ;ha szeretet nem müködnék e kicsi szivben ,haragnak kellene támadni abban a meg nem érdemlett méltatlanság miatt ,a harag pedig vak indulat ! Bizonyosan visszaütné ,és kétségtelen megverettetése esetében kerülné a fiu társaságát ;de a kicsiny leányka mindebből semmit sem tesz ,visszatorlás nélkül türi bántalmazását ,és ha elkergeti is a szilaj játszótárs ,bizonyosan ő az ,a ki ismét fölkeresi ,ő ,az ártatlanul szenvedő ! De hiába ,szeretettel van e kicsi sziv szinültig megtöltve ,születése órájától . Még néhány év és a két játszótárs nem keresi fel többé egymást ,mindkettőt iskolába fogják ,de a lelkökben szunnyadó hajlamok már határozottabb alakot öltöttek ;a fiu már terveket sző ,a lányka már andalogni tud ;szabad óráit a fiu élénk játékokkal tölti ,lapda ,kard ,sárkány ,rögtönözött szinpad ,hógömbök vagy a sima jégtükör szórakozásainak eszközei ;míg a leányka szivesen mulat otthon ,segit a ház körül ,boldog ,ha a konyhában dolgot adnak neki ,legboldogabb pedig akkor ,ha testvéreinek segitségére lehet valamiben . És talál is módot ,hogy segitségökre lehessen ! A szilaj fiu rendetlen ,szélylyel hányja könyveit ,ruháit ,de ő rendszerető ,szépen összerakja a könyveket ,a ruhákat ,és mikor a fiu csinyjeiért egykor-máskor ebédet nem kap ,a hű hug könyek közt költi el a magáét ,és igy sem egészen ,a felét az asztal alá lopja ,begöngyölgeti papirba és kiviszi testvérének ,ugyanazon fitestvérnek ,a ki őt örökké faggatja ,csufolja ,felboszantja ,de a kit ő mindennek daczára ugy szeret . És mikor az ily leánygyermekek együtt vannak ,miből áll játékuk !sütnek ,főznek ,egymást átkarolva sétálnak ,elbeszélik apró élményeiket ,aztán ujra játszanak ;most már jobban neki bátorodnak ,lakodalmasdi járja ,egyik a menyasszony ,másik a vőlegény ,és nem mutatja -e ez is ,hogy e kisded ,gyönge szív tele van szeretettel ? Miért nem játszanak a fiuk is maguk között „lakodalmasdi ”-t ? Egyik feltünő jelensége az ilyen leányszivnek ,hogy mikor az ártatlan kedvtelésekben nekihevült ,ugy szeret papolásdit játszani ;emlékszem ,mikor én 9-10 éves voltam ,ebben telt legnagyobb kedvem ;magamra keritettem egy nagy kendőt ,fölálltam egy székre ,és beszéltem a velem egykoru hallgatóságnak össze-vissza mindent ,a mi a templomban hallott szónoklatokból emlékezetemben maradt ,és épugy tettek és mulattak rajta többi társaim ;de sohasem tapasztaltam ,hogy figyermekek valami különös mulatságot találtak volna ebben . Egy másik feltünő jelensége az ilyen gyermekszivben az a ,lehet mondani :magasztos illedéki érzés ;arról ,hogy mennyi gondot fordit egy leány magára ,és hogy a csín és tisztaság ösztönképen nyilvánulnak benne ,ezuttal nem szólok ,hanem amit nem lehet elhallgatnom ,mert ez mutatja ,milyen tiszta az a leánysziv és mennyire különbözik az már eredetiben is a fiuétól ,az az ösztönies ovatosság mindattól ,a mi az illedékkel össze nem férhet ;mint vigyáz ,nehogy a szél lengeteg ruhácskáját meglebbentse ,nehogy ajkain egy mocskos kifejezés kiszaladjon ,melyet pedig sokszor van alkalma fitestvérétől hallani ;és midőn végre az utczán valamely illetlen bánásmódot tapasztal valamely neveletlen fiutól ,mint szégyenli magát önmagától ,és milyen undorral panaszolja el e botrányt édesanyjának ,vagy meghitt barátnőjének ! Azt ,hogy valamely pajkos ismerőse erővel megcsókolja ,még csak meg tudja neki bocsátani ,de egy illetlen érintését nem tudja neki elfelejteni soha . Igaz ,vannak pajkos leánygyermekek is ,élénk ,nyugodni nem tudó természetek ,de ennek legnagyobb részt szülei elkényesztetés ,vagy czéliránytalan nevelés az oka ;magára hagyatva is a női szelid ,gyöngéd jóság a kicsi leánygyermekben is tisztán tükröződik ,czélszerü nevelés mellett pedig szinte szemlátomást bontakoznak ki előttünk mindazon nemes lelki tulajdonok ,melyeknek egyetlen gyökere a szeretet . Nézzük őt a gyermekszobában ,ő tartja fön a rendet ;nézzük őt az utczán jártában ,milyen kedves ,milyen vidor és mégis illedékes !és nézzük őt csendes magányában :legfőbb ohajtása ,bár csak nagy leány volna már ,hogy ő is olyan szorgalmas lehetne ,mint édes anyja ,hogy jobban megmutathassa a szüléknek ,milyen nagy az ő szivében a szeretet . Ezzel fekszik le ,ezzel ébred föl . Még néhány év és a gyermekből hajadon lesz ,szép ,kedves teremtés ,a melynek látása szivnek szemnek jól esik ;csupa vidámság ,csupa jóság ,csupa gyönyörüség . „Szép ,kedves teremtés ”mondám ,de nem azon értelemben ,a mint azt közönségesen veszik ,hanem abban ,a miben azt igazán venni kell . Szó sincs róla ,igen előkelő isteni adomány a szépség ;de csak akarnia kell ,és minden leány birtokába juthat ez adománynak :csak a léleknek kell olyan szépnek lenni ,mint a milyen azon leányé ,a kire én ,e sorokat irva ,gondolok ,és bizonyosan nem lesz müvelt lelkü ember ,a ki gyönyörüséggel nem nyugasztja rajta tekintetét ,és örömöt nem érez közelében . Már pedig mennyivel nagyobb diadal leányra nézve a müvelt lelkü férfi tetszése ama sereg széptevőnél ,kik ,mint a legyek a czukorsütemény körül ,örökös unalmas egyhangusággal donganak ,és mindezt csupán azon szándékból ,hogy egy-egy kis édességet elorozhassanak onnan ,és azon eredménynyel ,hogy -foltokat hagynak maguk után . A valóban müvelt lelkü ifju más szemmel nézi a leányt ;ő is észre veszi az arcz többé-kevésbbé szabályos vonásait ,de ő mélyebben tekint ;az ő szeme a szivet ,a lelket keresi e vonásokban ,és ha azt talál nemeset és jót és tisztát ,akkor az első pillanatra szabálytalanak tetsző vonások is egyszeriben mintha csak más alakot öltenének ;e szemek tulvilági jóságot sugároznak reá ,ez ajkakon a nemes lélek szelid nyájassága mosolyog ,ez arczokon a tiszta sziv igénytelen önelégültsége látszik meg ,és a szerénység és egyszerüség ,a munka- és tisztaságszeretet eszményi bűbájjal vonják körül egész lényét . Ki kérdi az ilyen leánynál ,ha szép -e ?lehet -e ilyen lélek mellett nem szép ? És mennyivel mélyebb és tartósabb a kedves benyomás ,melyet ő tesz ,a világ minden külső szépségénél ,minden fényüzési czikkjeinél ! Ezt a szépséget pedig minden anya szerezheti leányának ;nem is kell azt szereznie ,megvan az már a női szivben ,csak föl kell költeni a jó és nemes tulajdonokat ,a melyek a leányszivben szunnyadnak ,csak igazán müveltté kell képezni ,és minden anyának lesz ilyen áldása ,ilyen boldogsága leányában . Müveltség !hányan nem hangoztatják napjainkban a szót ,de hányan tudják annak igaz értelmét és valódi értékét ! „Neveljük leányainkat ”mondja minden anya és ez alatt egynémelyik azt érti ,vetköztessük ki leányunkat természeti hajlamaiból ,erőszakoljuk bele e szép és hajlékony lelket ugynevezett saloni modorokba ,azaz feszes külsőségekbe ,mint a hogy a ruganyos fiatal testet merev füzőbe szoritják ;és mindkettőnek ugyanazon eredménye van :betegségeket fejtenek ki ,az egyik a testet ,a másik a lelket teszi beteggé . Neveljük leányainkat ,mondják az ilyen anyák ,és azon kezdik ,hogy kényszeritik leányukat idegen nyelveket tanulni akkor ,mikor még saját édes anyanyelvén sem tud gondolni ! És az eredmény az ,hogy megtanulja ugyan az idegen nyelv szavait ,de csak szavak tapadnak emlékezetéhez ,gondolatok és eszmék nem nyomódnak le emlékében ,és a vége az ,hogy egész életén át csak beszélni tud ,de gondolkodni nem ;csak emlékezet vagy hallomás után beszél ,neki magának soha sem támad egy eredeti gondolata ,vagy ha igen ,olyan fonnyadt az és halálravágyó ,mint az a szegény növényke ,mely egy a széltől kopár sziklára vetett magszemből kelt ki . „Neveljük leányainkat ”mondja az ilyen anya ,és a zongorához fogja ,mielőtt még érezni tudna ,azaz mielőtt az érzést kellőleg kifejtették volna benne ;és az eredmény az ,hogy a leány megtanulja ütni a billentyüket ,de gyönyört nem találhat benne ,mert nem tudja érezni ,a mit játszik ;elzengi ,a mit mások elébe kótáztak ,sokszor a nélkül ,hogy csak meg is értené ;idő és fáradság tehát merőben el van veszve ;sem a lélek nem gyarapodott ,sem az izlés nem nemesbül az ilyen „ nevelés ” által . Ki csodálkozhatik tehát azon ,hogy az ilymódon müvelt ,jobban mondva :elmüvelt leány nem tudja felfogni magasztos hivatását ?hogy külsőség után kapkod ,az élet mélyébe nem tud hatni és nem a lélekre valódi hatást tenni ?ki csudálkozhatik rajta ,hogy a hiuság vásárja az ő kedvencz szórakozása ,a pillanatnyi érdek vágyainak czélja ,az üres szépelgő kedvesebb előtte a müvelt ,értelmes társalgónál és hogy a tükör belső titkos tanácsosa ?és ki csodálkozhatik azon ,hogy az ilyen leány utójára is boldogtalan ? És még boldog ,ha csak boldogtalan ;én még azon sem csudálkozom ,ha -végkép megfeledkezik magáról . Igen is neveljük leányainkat ,de jóra neveljük ,és nemünk rendeltetésének megfelelő módon ;és ez nem olyan nehéz feladat ám ,sőt sokkal könyebb ,mint a föntebb vázolt elmüvelés ;megvan már a jónak csirája a zsenge leányszivben ,és megvan benne a fogékonyság minden szépre ,jóra és nemesre ,csak ki kell fejteni ,csak irányt adni neki ;tanitsuk meg gondolkodni ,tárjuk fel előtte az emberiség nagyságát és a természet csudáit ,tanulja meg a történelmet és a természettudományokat ,nem a tudás száraz merevségében ,hanem az elmét megvilágitó és a szivet lelkesitő elevenséggel ,szóval tanitsuk őt gondolkodni mindenről ,a mit lát ,és meglátni és felismerni ,a mi szép és lélekemelő van a földön ;és emeljük föl lelkét az éghez az erkölcsösség sugárszálain ,hadd tudja meg az erény magas értékét és az ember gyarló végességét ,hogy legott zsenge szivében gyökeret verjen benne az ő csekélysége és az ebből eredő szerénység és igénytelenség és béketürés ;és szoktassuk és izleltessük meg vele a jótettek édes boldogságát és a szorgalom és munka erőtadó áldását ,és végre tanitsuk őt azon nagy igazságra ,hogy az egyetlen biztos szépitő szer a fris viz és a legfényesebb ékszer a tisztaság ;ezek után csak arra kell még ügyelnünk ,hogy mozdulatai természetesen fesztelenek legyenek és a mi részünkről is soha mást ne tapasztaljon ,csak gyöngédséget és igaz anyai szeretetet ,azután -ha van reá idő és tehetség -tanulhatnak francziául és zongorázni is és mindent ,a mi szépet és hasznosat leány csak tanulhat ,bizonyára csak előnyére fog válni ;de ha semmi egyebet nem tanulna is ,még ha tánczolni sem tudna ,biztositom az anyákat ,hogy leányuk azért szépnek ,kedvesnek és szeretetreméltónak fog tetszeni és bizonyára boldogabb lesz mindazoknál ,a kik tán sokkal nagyobb fényt üznek nálánál ,de csak is ezáltal tudnak figyelmet gerjeszteni . Az a leány ,ki az én lelkem előtt áll (pedig az élet után rajzolok )olyan irányban van nevelve ;de látszik is rajta ,és az egész házon ,melynek ő ad életet és derültséget ;mondhatni ,hogy ő kormányozza az egész házat . Mikor az anyának valami teendője jut eszébe ,ő már megelőzte gondolatát ,az anya észrevétlenül nyugalomba van téve ,kissé roszul esik ez neki ,mert ő is hozzá van szokva a szorgalmas munkához ,de anyai szive mégis dagadoz az örömtől ,mert mindenütt rendet ,mindenütt vidámságot és tisztaságot varázsol elő az ő kedves „nagy ” leánya . Napestig meg sem áll ,örökké munkás és örökké jókedvü ;figyelme kiterjeszkedik mindenre ,mindenkinek ő oszt parancsot ;parancsot ?nem ,ő nem tud parancsolni ,ő csak mondani tud ,de ohajtásának egyszerü nyilvánulása elég ,hogy parancskép teljesedésbe menjen ,olyan hatással van az összes háznépre ,a cselédtől kezdve azon kis madárig ,mely asztalkája fölött olyan kedvesen csicsereg :ez is jóltevőjét ismeri és szereti benne ;mindenkinek jóltevője ő ,és senkitől sem vár ezért köszönetet ;legédesebb jutalma ,hogy milyen szép rend van körülette és az ,hogy őt mindenki szereti . Napestig meg nem áll és egyformán részt vesz a ház minden munkájában ,a konyhában épen ugy ,mint az éléskamrában ,a nagymosásban épen ugy ,mint a kenyérsütésben ,és ez szerez neki tekintélyt a cselédek előtt ,mert mindenhez ért és semmitől vissza nem huzódik ,és mert ő is szereti őket ;ő mindent szeret a világon ,még azt a virágnélküli folyondárt is ,mely olyan bensőségesen oda fonódik az ablak elé tüzött zsinegek köré ,hogy ne szeretné tehát azokat a szegény cselédeket ,a kiknek olyan szomoru sors jutott ,hogy mindig csak másoknak élnek ,idegenek közt ,mások akaratja ,szeszélyétől függve ,bántalmazásoknak kitéve ! Mit ?ez a leány tehát örökké dolgozik ,egyre dolgozik ,és lelki müvelődésére ,nemes szórakozásra semmi gondot és időt nem fordit ? Oh dehogy !egyre müveli magát és a szórakozásokra is elég jut idejéből ;mert igen alaposan tanulta meg és alkalmazza az élet azon megbecsülhetetlen arany szabályát :„oszszuk be czélszerüen időnket ”,és „egy perczet se hagyjunk abból hiába elveszni. ”Ez aranyszabály pontos követésénél fogva minden nap zongorázik ,minden nap tanul valami ujat ,és még arra is van ideje ,hogy ami olvasása ,vagy élményei után gondolatai vagy eszméi szülemlettek ,naplójába jegyezze . Az idegen gondolatokat azért ,hogy el ne felejtse ,a magáéit pedig ,hogy alakot adjon nekik ;ő nem szereti a rendetlenséget ,sem a szobájában ,sem ruhaszekrényeiben ,sem pedig fejében . Az öltözködésről nem is szóltam ,mintha ez nem is fontos tárgy volna egy fiatal hölgynél ! Dehogy nem ;az a nő ki elhanyagolja magát ,és külsejére nem fordit elég figyelmet ,gondatlanul elékteleniti a szépség drága kincsét ,a mit Istentől ajándékul nyert ,és ha visszataszitó a szertelen fényüzés ,tizszerte visszataszitóbb még a lomposság legcsekélyebb jele egy nő külsejében . Csakhogy az öltözködésre nézve is legtöbb függ az izléstől ;jó izléssel biró hölgynek fél annyi idejébe és fél annyi pénzébe sem kerül az öltözködés és mégis sokkal szebb ,sokkal diszesebb annál ,a ki félnapokig elálldogál a tükör előtt ,minden idényre a legujabb divat szerint a legdrágább öltönyöket készitteti magának ,de nincsen müvelt izlése . Az általam leirt nagy leány -nevezzük őt Eszternek -pedig sokkal alaposabban volt kimüvelve ,semhogy rosz izlése lehetett volna ;azért bár mindig a legegyszerübben volt is öltözve ,mégis mindig olyan kedves volt ,olyan finom választékkal tudta összeilleszteni a kelmék szineit egymáshoz és önnönmagához ,hogy az emberek elfelejtették megkérdeni ,ha valjon a legujabb divat szerint készültek -e öltönyei ? Nem ő alkalmazta magát a divathoz ,hanem megforditva ,magához alkalmazta a divatot ,és azért mindig öröm volt reánézni . Néztek is reá sokan ,megjelenése mindenütt figyelmet gerjesztett ;ő persze keveset tudott arról ,és még kevesebbet törődött vele ;minden tizenhét éve mellett szive egész gyermeteg egyformaságban dobogott hókebelében ;vágyai nem repülték át a szülei ház küszöbét ,és ha tetszeni ohajtott ,még mindig azért volt ez ,mert szerette az embereket ,és mert minden fiatal ,nemes hajlamu szív örül ,ha jó véleményt gerjeszt maga iránt ;de feltünni ,bámultatni ,nem volt ohajtása és egész nyugodtan tette magának azon megjegyzést házi vagy nyilvános vigalmakban ,ez is ,az is sokkal szebb nálánál . A fiatal emberek nem látszottak egy véleményben lenni vele e részben ,mert minden kitelhető módon kitüntették ,és tánczosokban valóban nem volt hija ;de azért kevesen bátorkodtak a csélcsap széptevők módjára bókolni neki ;minden egyszerüsége mellett ,vagy épen azért ,valami fenséges volt egész lényén ,a mi tiszteletre kénytetett ,és a ki ,nem törődve ezzel ,-mert fájdalom ,olyan fiatal emberek is vannak -mégis neki vágtatva ,üres szóvirágokkal ,ugy nevezett hódolgatással merészkedett körülette forgódni ,az ilyen embernek nem igen felelt semmit ,hanem csak ránézett tiszta ,érzelemtelt szemeivel ,és e tekintet elég volt ,hogy nem folytatta tovább izetlenségeit . És tudom ,müvelt fiatal olvasónőim egyetértenek velem abban ,hogy az a leány ,akinek ilyen üres szivü emberek üres bókolgatással alkalmatlankodnak ,legnagyobb részt maga oka annak ;a ki kedvét nem leli az effélék meghallgatásában ,mindig talál magához illő módot és eszközt ,távol tartani magától az ilyen üres szivü szélkergetőket . A kit igazán untatnak ,meg is van kimélve tőlük ;a legvakmerőbb uracsot is visszarettenti egy méltóságteljes tekintet egy jól nevelt ,müvelt hölgy szeméből . De a föld is követeli jogait ,az a sziv ,mely eddig boldog nyugodtan hordozta magában érzelmeit ,lassan-lassan szorongani kezd ,alaktalan ,ismeretlen érzések szállnak föl belőle ,tiszta ,tündöklő athomok ,mint a milyenek a tenger fölött rengenek ,csendesen nyugodtában . Ki sejthetné ,hogy e finom ,a nap sugaraiban rengő parányok ádáz viharok és halálvészes förgetegek alkatrészei ? A párázatok összébb vonulnak ,az alaktalan érzésekből vágyak lesznek ,a nyugalom meg-megszakad a fiatal szivben ,az éj csendjében uj ,soha sem látott képek jelennek meg ,fényes földöntuli szépségekben tündöklő alakok ,a melyek megszólalnak sphaerák danájához hasonló bübájos hangokon ,elzengik előtte az élet boldogságát ,a nő rendeltetését ;és a fiatal leány elandalogva ,elragadtatva hallgatja ez igézetes hangokat ;minden csepp vére édes reszketésbe jő ,a lélek előtt az ég kapui nyilnak meg ,a sötét éjszaka nappallá lészen ,a föld tündérvilággá derül ,és e tündérvilág közepén egy férfi áll ,egy dicső ,fényes ,üdvözitő lény ,feléje nyujtva két erős kezét ,reászegezve sugaras szemét ,mely vonz és kér és hivja szüntelen ,hogy váltsa meg egy rideg élettől ,mert e tündérország mind övé ,e fény és báj megannyi dicsőség ,számára tartva fen ,de mit addig nem érhet el ,mig egy tiszta szivü ,angyallelkü lány szerelme nem ragyog reá . Mindezt látja ,hallja ,érzi ez a fiatal lélek ,és érzi azt is ,hogy ez neki is üdvösség ,mert az ő szive is tele van földöntuli boldogsággal ,de őt is mintha igézet fogta volna meg ,minden lehetne és semmi ,nő lehetne ,áldást és örök tavaszt elővarázsló élettárs ,ha ez igézetet szerelem feloldaná . És midőn magához tér ez andalgásból és elfoszlik körülötte a tulvilági bájos fény ,éjféli sötétség veszi körül ,csak a holdvilágnak egy-egy halvány sugara leng párnája fölött ,szomorun ,mint elhaló sohaj . És a leány gyakorta néz az égre föl ,s a sok csillagon tévelyegve elmereng ,csak néz s mereng ,ott fenn keresve azt ,a mi huzza őt ugy ég felé . Ez igy tart hetekig ,nem tudja senki sem ,az anya is csak annyit lát ,hogy lánya arcza halványabb ,de azért szorgalmas és mindenkihez jó ,csak néha-néha kél egy bus sohaj szoronkozó kebléből . Ki kérdi ,mért sohajt egy ifju leány ? Oly busan szól a kis madár ,oly hervadt már a rózsaszál ,oly sok jó ember éhezik ,van elég ok a sohajra ,oh van ,oh van ! De egyszer csak megrendül ,elhalványul és aztán mélyen elpirul ;szive elszorul ,szeme nem lát ,füle nem hall ,a föld ,a melyen áll ,a világ ,mely körülötte rajong egy tengerré válik ,egy hánykódó ,elnyeléssel fenyegető tengerré ,de a melynek habjai megannyi édesen ölelő karok ,és zugása a legszebb zeneszónál szebb . Épen társaságban van ,már jóideig folyt a vidám táncz ,midőn egy ifjut pillant meg ,egy ifjut ,a minőt még nem látott soha ,olyan szép ,olyan férfias ,olyan ellenállhatatlan . A csillag az ,mely ugy mosolygott reá ,a tündérlény ,mely tőle esdett megváltást ! A csillag leszállt a földre ,a tündérlény egy élő valóság ,egy tekintet reá megmondja ezt neki ,és egy tekintet tőle az életet átalkotá . Ez a szerelem !sugja neki szive édes ,kinos reszketéssel ,és egész lénye viszhangozza előtte :ez a szerelem ,az első isteni szerelem ,a leány földi megváltása ! Oh ,mint szeretne oda repülni hozzá ,odaborulni lábához ,és megmondani neki ,a mit érez ,mióta meglátta ,mióta megtalálta ,őt ,a kit az ég az ő számára ,az ő boldogságára a földre küldött . Ezalatt egyre foly a vigalom ,a fiatal párok vigan lejtve lebegnek körülötte ,ő is lejt a többivel ,az ő arcza is ragyog az örömtől ,oh de mi más az ő öröme a többiétől !őt a szerelem angyalszárnyai hordozzák menyországi tájakon . Keveset lát ő immár abból ,a mi körülötte történik ;az ő szeme ,az ő lelke csak az ismeretlen ifjut keresik . Egyszerre csak látja ,hogy az ifju közeledik hozzá ;oh bizonyosan a szivéből kiáradó sugarak vonzzák őt hozzá delejes erővel !és egyszerre csak érzi ,hogy az ifju karjai ölelik őt által ;ah és milyen öleléssel !nem földi ölelés ez ;ilyent csak a lélek érez ,midőn angyal karjai általfogják ,hogy elvigyék a menybe . Csakugyan azt hiszi ,hogy ő meg van halva ,vagy egészen lélekké válva . De az ifju szól hozzá ,és neki felelni kell ,és figyelni szavaira ;és minél jobban figyel ,annál boldogabbnak érzi magát ;ez ebben sem olyan ,mint a többi ;ő is szépeket mond neki ,de mi egészen máskép hangzanak ez udvarlási szavak ,mint azok ,a miket eddig hallott ! Ezek a szivből fakadnak és a szivhez tapadnak . És a tikkadt virágnak a harmatcsepp nem olyan édes ,mint Eszternek a hizelgések ez ifju ajkairól . Most már tudja ,hogy nem csupa lélek ,tudja ,hogy itt van a földön ,tisztán lát mindent ,a mi körülötte történik ,de boldogabbnak érzi magát ,mint a megváltott lelkek az égben ;és a körülötte lengő ,zengő élet mind csak azért van ,hogy megmutassák neki ,milyen nagyon boldog ő ;a legszebb ,a legszeretetreméltóbb ifjut ő szereti . Vége lett a vigalomnak ,oh ,de nem az ő boldogságának ;az ifju engedelmet kért ,hogy meglátogathassa ,és az anya habozás nélkül megadta az engedelmet ;müvelt ifju volt ,szelid ifju és jó családból ,szép pálya küszöbén állott . Az ifju élt a nyert engedelemmel ,meglátogatta a leányt a szülei házban ,és csak is annyit ,a mennyit az illedék megszabott ;és nem is volt szükség átlépni e határokat ,a két ifju azért elég gyakran találkozott ;tél van ,minden házban vigalom ,tánczestély és egyéb ilyen találkozási alkalom . Nem szükség mondanom ,hogy az ifju szerelmet vallott a leánynak ;legott második találkozáskor elhangzott az örök szerelem szent vallomása ajkain ,és a leány ,oh a leány hogy ne viszonozta volna szive tiszta égő mélyéből e szent vallomást ,mely az ő földi üdvét magában foglalta ! Oh ,mily boldog órákat töltött most a lány ! Leirni azokat nem lehet ;földi szemek előtt csak szempillantásokra jelennek meg az örökkévalóság képei ,szavakat nem lehet arra találni . A tél elmult ,és vele a vigalmak idénye ,de nem a leány boldogsága ;kevesebbet találkozott kedvesével ,de azért mégis gyakran együtt voltak :leveleztek . Senki sem tudott erről ;mikor már mindenki aludt ,a leány fenmaradt ,megirta kedvesének ,a mit egy nap ugy mint a másikon gondolt és érzett ;nagyon egyhanguak voltak a levelek ,mert ő egy nap ugy mint a másikon csak is kedvesére gondolt ,napról napra forróbb szerelmet érzett ,ilyen levelek legfölebb is az igaz szerető előtt nagy értéküek . Hogy e levelezést még édes anyja előtt is titkolta ,annak -ő szerinte -épen a szerelem nagysága volt oka . Valami kimondhatatlan keveset látott ő abban ,hogy e szerelemről fogalma sincsen senkinek ,még az anya sem sejti ,különben bizonyosan szólt volna róla ,holott ez őt olyan boldoggá teszi ! Érezte ,hogy ez önzés ,sőt helytelenség ,és még sem birt erőt venni magán ;uralkodott rajta ez érzés ,ellenállhatlan erővel . És minél inkább titkolta szerelmét ,és minél ritkábban találkozott kedvesével ,annál lángolóbb lett szerelme és annál tüzesebben fejezték ezt ki levelei . De azért az ifju levelei még lángolóbb szavakban festették le előtte a szerelmet ,és a kinos fájdalmat ,melyet a gyér találkozás miatt szenved ;e szenvedések napról napra nagyobbak lettek ,hogy a leány könyeket ejtett a levelek olvastakor ;de e könyek örömkönynyekké váltak ,a mint a leveleket végig olvasta ,mert rendesen azzal végződtek ,milyen nagy lesz az ő boldogságuk ,ha majd örökre egyek lesznek . Egyszer azonban a könyek nem váltak örömkönynyekké ;ismét levelet kapott volt kedvesétől ,és a mint elolvasta ,a papir kiesett kezéből ,lassan-lassan aláereszkedett egy székre ,és két kezével eltakarva arczát ,sirva fakadt keservesen . Tán a hangos zokogás a mellékszobába hallatszott át ,mert midőn a leány levette kezeit szemeiről ,anyja állt előtte ,könyekkel szemében ,édes anyai részvéttel jóságos arczán . A leány nem birta el e jóságteljes részvétet ,anyja lábaihoz borulva ,ruhájába temette el arczát ,de jobb szerette volna ,ha a föld alá temethetné . -Mi lelt leányom ,édes ,jó gyermekem ?-kérdé az anya ,és fölemelte leányát ,átkarolta őt reszkető kezével ,hogy letörölje könyeit ;de a leány feje ellankadtan borult az anya kebelére és csak annyit rebeghetett : -Bocsánat édes anyám !-azután elvesztette eszméletét . Az anya ágyba fektette ,költögette és midőn magához tért ájultából ,fölvette a levelet ,mely még mindig a földön hevert ,elolvasta ,azután megrázkódott ,aztán oda tartotta azt az égő lámpa fölé ,és percz mulva nem volt az más egy kis fekete hamunál . A leány meredt tekintettel nézte e pusztitó munkát ,és ugy tetszett neki ,mintha az ő boldogságát égetnék most el ,a melyből szintén nem maradt fen más csak egy kis feketeség a szív mélyében . -Nyugodjál meg édes leányom !-kezdé végre az anya . -Tudtam ,hogy ez igy fog történni . -Tudtad ?-kérdé a leány . Tovább nem szólhatott ,de a lesütött tekintet kiegészitette e kérdést . -Mindent tudtam ,édes leányom ;a hű anya szivével veszi körül gyermekét és azért azt is tudja ,amit nem lát . -Tehát te is hittél neki ?-kérdé a leány -ugy -e bár ,lehetetlen volt ,nem bizni benne ! -Oh nem ,édes leányom !-viszonzá az anya . -Én tudtam ,hogy ez egy könyelmü fiatal ember és az a rózsabokor ,melyben e szerelem előtted megjelent ,a csábitás mérges kigyóját rejti ;tudtam ,hogy ez ember nem képes felfogni a női sziv magasztos tisztaságát ;tudtam ,hogy a te határtalan bizalmad felbátoritja őt ,olyasmit kivánni tőled ,a melytől a te tiszta lelked fel fog lázadni ,azért -nem szóltam neked soha ;a te fönkelt lelked biztositék volt nekem ,hogy a mint megismered ez ember aljas gondolkozását ,azonnal megnyilnak szemeid és megutálod . -Oh ,de szivem ! Az a rettentő csalódás !-nyögött a leány ,mialatt könyei ujra előfakadtak . -Attól fájdalom ,nem birtalak megóvni -mondá az anya szomoruan . -Sok éjt töltöttem sirással ,de te nem szóltál hozzám e boldogtalan eltévedéséről szivednek ,és én nem akartam erőszakolni bizalmadat . Ha valaha ,ugy épen e korszakában az életnek ,amelyben te vagy ,édes leányom ,szükséges a hü anyai tanács ,és a sok szerencsétlen szerelem ,mit fájdalom ,napjainkban találni ,leginkább onnan van ,mert a tapasztalan fiatal szivek magukra vannak hagyva ,hü tanács- és irányadó nélkül ki vannak téve az ezer meg ezer csáboknak ,melyekkel az erkölcs és lelkiismeret nélküli férfiak őket körül hálózzák . Sokszor egy szótól ,egy jóakaratu intéstől függ egy ilyen leány jövője ,egész életboldogsága ,de e jóakaratu intést senki sem intézi hozzá ,és ő el van veszve . De más részt ha valahol ,ugy ilyen körülmények közt szükség a legnagyobb ovatosság az anya részéről ;mert a tapasztalatlan fiatal sziv szerelemnek veszi azt ,ami csak az indulat föllángolása . -Oh nem !-lehelé a leány . -Hidd nekem édes leányom -viszonzá az anya nyugodtan . -Én ismerem a női szivet ,magam is voltam fiatal ,magam is kinos szenvedések árán jutottam e tudathoz . Az az érzés ,a mi nem tiszteleten alapul ,az nem szerelem ,és mi tiszteletreméltó van e fiatal emberben ? Szép szavakkal gyujtotta lángra gyanutalan szivedet ,és az az érzés ,a mi ily módon fejlődik ,nem igaz szerelem . Tiszta érzés csak tiszta eszközök által keletkezhetik ,és áldjad Istenedet ,hogy csak ennyi szenvedést mért reád . Ettől meg nem óvhattalak ,mert nem voltál hozzám nyilt bizalommal ;titkolództál előttem ,és most csak tenerődből kell kiemelkedned az égető fájdalomból ;ki is fogsz belőle emelkedni ,miként a Phönix ,még nagyobb tisztaságban ,mert lelked erős és a kinek lelke erős ,ép és tiszta ,ezt a szenvedések csak edzik ,csak tisztábbá teszik ;de ha én ki akartam volna erőszakolni bizalmadat ,tartanom kellett attól ,hogy csak annál magasabbra lobbantom e veszedelmes lángot . Az anya elhallgatott ,egy tekintet leányára meggyőzte őt a felől ,hogy minden szava mélyébe hat e sajgó szivnek . -Oh én nagyon vétkes vagyok édes anyám !-sohajtá végre a leány . -Hogyan ?-kérdé az anya ijedten -Tán még most is szereted ez ifjut ? -Oh nem !-válaszolá a leány önérzettel . -Nem szeretem őt többé ,sőt mióta tapasztaltam ,hogy nem becsülöm ,ugy érzem ,hogy soha sem szerettem . -Ugy van ,édes leányom ,és hidd meg ,ő sem szeretett téged soha . Az a férfi ,a ki olyasmit kiván ,a mit a világ előtt el kell titkolni ,a mit önmaga előtt szégyenleni kell ,az nem szereti e nőt . A kit igazán szeretünk ,annak a becsülete drágább előttünk a magunk becsületénél ,és még árnyékát is távul tartjuk tőle a világ balitéletének . -Oh ,érzem ,hogy ugy van !-hagyá helyben a leány -és bár ki tudnám törülni emlékemből e boldogtalan tévedést ! -Azt az időre kell bizni ,édes leányom ;ez minden sebet begyógyit ,még azt is ,melyet az ugy nevezett első szerelem ejt a sziven . E ledér ifjunak azonban egy kis mulatságot szerzek . Helyetted én jelenek meg holnap a kitüzött órában a kitüzött helyen . Ha légyottot kért ,teljék kedve benne . Visszakövetelem tőle leveleidet és megmondom neki ,mikép vélekedik egy tiszta lelkü leány és átalában minden müvelt nő ilyen férfiról ;tudom megemlegeti ezt a légyottot . Bár minden nő a legmélyebb megvetéssel fordulna el ilyen aljas lélektől ,hogy számkivetve érezné magát minden becsületes társaságból ,és minden tisztaszivü leány szeméből az ő megbélyegzési itéletét olvasná ki . Ez volna a legbiztosabb mód ,megóvni a szegény fiatal leányokat ,a kiknek nincsen sem hü anyjuk ,a ki felettük őrködhetnék ,sem elég erős és elég életismeretük ,hogy maguk óvhatnák meg magukat e lelketlen ólálkodásoktól ! És az anya ugy tőn ,miként mondá ;vidám jókedvvel tért vissza a légyottról ,visszakeritette a leveleket ,és elolvastatta azokat leányával ;a leány engedelmeskedett ,de könnyei egyre folytak ,mert most már érzé ,hogy nem igaz ,a mi ott el van mondva ,érzé ,hogy nem szerelem adta tollába e rajongó szavakat ;bevallá ,hogy szive el volt kábulva ,elméje felgyujtva a pillanatnyi érdek izgató hevétől ;szerelemnek vette azt ,a mi egészen más volt ;szerelem isteni mezébe öltözött a pokol legveszedelmesebb lélekvásárlója ,és ez nagyon fájt neki ;szivének önmagában való hite meg volt rendülve ,ifjusága első álmai a keserü csalódás düledékei alá temetve . Mikor támad majd uj derült élet abban ? Erősen meg volt győződve a felül ,hogy soha . Eltévesztett élet !e szónak kétségbeejtő értelmét csak a nő foghatja fel egész rengeteg teljességében . A férfinak ,bár mennyire csalódjék is életében bár mennyire meghiusultak is reményei ,mindig marad számtalan utja módja ,leróvni teremtője és embertársai iránti tartozásait ,a miért a világon van és a polgárosodás áldásaiban részesül ;előtte a nagy világ ,lehet ,mire vágya és képessége készti ,és ha végkép megunta magát a földön ,kardot köthet ,és egy nagy eszme árán oda adhatja életét . Mennyire szánandólag más a nő sorsa !neki csak egy utja van az életben ,az ,mely a házasság kapuján visz keresztül ,és ha e kapu bezárul előtte ,ha nem tud ,vagy nem akar férjhez menni ,legjobb ,ha minél elébb megássa sirját és belefekszik ;az életben nincs számára hely ;ha vagyona van ,csak önmagának van terhére ,ha nincs ,mások irgalmára van utalva ,a maga erejéből meg nem élhet ,a mi munkát végeznie meg van engedve ,csak nyomorát nyujtja hosszabbra ,megélni nem tud belőle . És ha kérdezzük ,miért van ez igy ?nem tudunk reá más feleletet adni ,csak azt ,hogy ez is egyike a régi kor reánk maradt zsarnoksági rendszereknek . Ugyan az a kor ,mely képes volt felosztani az embereket szabadokra és rabszolgákra ,a mely képes volt kimondani ,hogy a ki máskép imádja Istenét ,mint a hogy ő parancsolja ,az meg van fosztva a polgári jogok élvezetétől ;a mely képes volt fölállitani azt az elvet ,hogy csak a „ kiváltságos ” osztálynak szabad hivatalt és tisztségeket viselni ,a többi emberiség pedig bármilyen nagy lángelmékben legyen is gazdag ,ki van rekesztve azokból ,ugyanaz a kor mondhatta csak ki azon istenkáromló elvet ,hogy a nő csak arra van a világon ,hogy a férfi kénye-kedvétől függjön ,és ez istenkáromló ,embertelen elv kifolyása az ,hogy a nő még mai napig és kiskoruságra van kárhoztatva ,a férfi föltétlen gyámsága alá helyezve . Avagy lehet -e más okot felhozni e természet- és igazság ellenes megszoritás védelmére ? Azt mondják tán ,a nő gyöngébb alkotásu a férfinál ? Nem ismerem ugyan el ez állitás helyességét ,mert akár hány napszámos nőt lehet látni ,a kik versenyt dolgoznak a férfival ,az a testi erőtlenség tehát nyilván onnan származik ,mivel a nő testi erejét ki nem fejtik ,meg nem edzik ;-de legyünk engedékenyek ,fogadjuk el ez állitást is ;de ezt csak nagyobb erőt igénylő munkákra nézve lehetne okul felhozni ,miért van tehát olyan munkáktól is kizárva ,a melyek nem igényelnek nagyobb erőt ?miért ne lehetnének épugy órások ,könyvkötők ,szabók ,vargák ,takácsok ,kárpitosok ,stb. ,mint a férfiak ? És miért nem lehetnének épugy a tudomány müvelői és terjesztői ,mint a férfiak ? Avagy szellemi tehetségekre nézve sem mérközhetnek a férfiakkal ? Nem az ugynevezett „női emanczipáczió ” ,hanem az emberiség egyik szent érdeke az ,a miért szót emelek . Nem azt mondom én ,hogy a nő mindenben egyenlő legyen a férfival ,csak azt mondom ,engedjük ,hogy a nő saját képessége utján biztosithassa életét ,hogy öröm legyen neki a világon lenni ,hogy ne legyen kénytelen a bün fertőjébe sülyedni alá ,hogy hasznára ,nem pedig terhére legyen a polgári társaságnak . Ne féltsük sem a családi élet szentségét ,sem a női szépség nimbuszát ;egyik sem veszit semmit ezáltal ;a családi kötelékek nem lesznek sem kevésbbé szentek ,sem kevésbbé szorosok és kegyeletesek ,ha a nő a férjjel egyformán viseli a kenyérkeresés terhét ;a nőnöveldék tulajdonosnői és a mesterséggel foglalkozó nők bizonyságot tesznek mellettem ;ép olyan hü feleségek és gyöngéd anyák ,mint azok ,kiknek egyéb dolguk sincsen a világon . A természet törvényei szentebbek és erősebbek a föld minden kötelességénél ,a szeretet pedig a nő szivében a legerősebb és legszentebb érzés ,azért bizonyosan bárminő foglalkozás mellett is öszhangzatba fogja azt hozni azon kötelességekkel ,melyeket a természet oltott női szivébe . És épen oly kevéssé kell a női szépség hatalmát féltenünk . A szépség még az aeszthetikában sem absolut hatalom ;ha tartalma nincs azon tárgynak ,melynek szépségét el kell ismernünk ,azt mondjak reá :üres szépség ,mig a tartalom csak növeli a szépséget . A virágot is ,ha csak szép ,legfölebb is diszül használjuk ,de becsülni csak azt becsüljük ,és szeretni csak azt szeretjük igazán ,a mi a szépség mellett hasznot hajt ,és javára válik magának is ,másoknak is ;miért legyen tehát a nő pusztán az üres szépség czimére kárhoztatva ,mikor neki csakugy vannak hasznosithatási képességei ,mint a férfinak ? A nő azért mégis a teremtés legszebb müve marad ;nem maga szerzi magának ,Isten adta neki ez adományt ,és a mit Isten adott ,azt csak a gonoszság ronthatja meg ,mig az erény még növeli azt ,a munka pedig bátran első helyet foglalhat el az erények sorozatában . Hiába rejti el arczát a nap égető sugarai elől és hiába nyugasztja kezét a renyheség ölében ,és kenegeti testét kuruzsló szerekkel :a kinek kevés jutott a szépség adományából ,ezáltal nem fogja szaporitani e kincset ;mig ellenben a szépséggel bőven megáldottak nem veszitenek semmit ebből a tehetségükhez mért munka által ,a kevésbbé szépek pedig még nyernek általa ,mivelhogy az egyetlen biztos szépség-növesztő arkanumnak ők vannak birtokában :az egészségnek . De ha máskép volna is ,ha a szépség veszitene is a munka által ,a nő-nem azért mégis csak nyerne mellette ;tán kevesebb udvarlója volna ,de annál több tisztelője ,a tisztelet pedig még a legkönnyelmübb némber előtt is kivánatosabb az üres szószaporitásnál ,és az az egy ,-mert utoljára is ez minden jóravaló nő főohajtása -az az egy ,akivel életét kell megosztania ,a kitől csak ásó-kapa fogja elválasztani :a hün szeretett férj bizonyosan jobban fogja őt szeretni és becsülni ,és szebbnek ,kedvesebbnek fogja tartani ,ha tehetségéhez képest ,az élet minden terheiben osztozkodhatik vele . Magától értetik ,hogy itt a nagy többségről van szó ,a melynek a becsületes életszerzés munkába és gondba kerül . És mit szóljunk még olyan foglalatosságokról ,melyek nem is igényelnek nagy testi erőt ?miért vannak a nők a szellemi foglalkozások nyilvános gyakorlásától is kirekesztve ? Miért ne lehetnének épen ugy államhivatalnokok ,tanárok ,nőiorvosok stb. mint a férfiak ? Persze ,a ki nevetni akar ,ezt a kérdést is nevetségesnek találja ;a legmagasztosabb eszmét is lehet nevetségessé tenni ,csak egy kis könnyelmüség és egy kis gunyolási viszketeg kell hozzá ;pedig komolyan nézve a dolgot ,nincs rajta mit nevetni ,és a haszon ,mely ezáltal az emberiségre és az erkölcsösségre háromlik ,bizony megérdemli ,hogy komolyan gondolkodjunk e tárgyról . Azt mondják tán ,a nőknek nincs elegendő szellemi képességük ,hogy hivatalnokok legyenek ? Oh ,ha jeles müvésznők lehetnek ,bizony jó irnokok és számvivők is telhetnek belőlök ! Angolországban már jóideje alkalmaznak nőket posta- és távirdai hivataloknál ,és eddig senki sem állitotta ,hogy az angol posta roszabb a többinél ,és a levéltitok iránti tisztelet szintén nem kisebb ott ,mint másutt . A mi pedig a kitartást és feddhetetlen magaviseletet illeti ,azt tartom e tekintetben maguk a férfiak és beismerik ,hogy nem mérkőzhetnek a nőkkel . Az a nő ,a kit a világ kiméletlenül megszól ,cseppet sem roszabb magaviseletü a férfiak legeslegnagyobb részénél ,csakhogy nekik nem róvják ezt fel hibául még akkor sem ,ha ezáltal egy nőt ,egy családot tesznek szerencsétlenné . Egy nyilvános pálya van ,melyen a nők eddig békén türetnek :a nevelési pálya ,és nem müködnek -e itt épen olyan sükeresen ,mint a férfiak ?és ha itt kitünők lehetnek és tiszteletére válhatnak maguknak ,nemünknek ,és hasznára az emberiségnek ,miért ne lehetne a tudomány egyéb szakmáiban is ép ugy hasznukat venni ? Avagy a nevelés kisebb lelki tulajdonokat követel ,mint a tanári vagy hivatalnoki foglalkozás ? És azt tartom ,ha egy nő kitűnő császárnő és királynő lehet ,egyéb tiszteletteljes tisztség is kitelik belőle . Megengedem ,hogy különösnek tetszik előttünk ,egy nőt látni a tanári széken ,és hallani őt a történelem ,a vallás és a természet örökkévaló igazságait hirdetni ,vagy pedig hivatalos akták közt a gyöngék ügyeit védeni ;de a mi természetes ,az csak addig különös és feltünő ,mig uj ,mig megszokottá nem válik ;mihelyt közönségessé lesz ,az emberek azon csodálkoznak inkább ,hogy lehetett ezt különösnek találni . Volt idő ,midőn különösnek tartották a fényképészetet ,holott most -Bolond Miskával szólva -az a különös ,ha a pusztán is photograffal nem találkozik az ember . Nem nevetni való dolog ez ,mikor az emberiség felének csaknem minden lelki tehetségei és képességei tétlenségre vannak kárhoztatva ,mikor a nő egyéb nem lehet ,csak fogyasztó és legjobb esetben gazdálkodó ,de nem szerző ,nem kenyérkereső ! Nem nevetni való dolog ,mikor egy szegény nőnek nincsen miből megélni ,mert nem tud semmit ,nem tanult semmit ,és ha tud is ,nem veheti hasznát ,nem léphet ki vele a nyilvánosságba ,és végre is kénytelen a bűn fertőjébe sülyedni ,oda adni becsületét ,jó nevét ,hogy éhen ne haljon . Mert az elvetemült némberek leges-legnagyobb része ez okon válik a társadalom botrányává . Könnyü azt mondani ,menjenek szolgálatba ,legyenek cselédek ,napszámosok ,de óvják lelkük tisztaságát ,tartsák meg becsületes nevöket ;hát a férfiak közül hánynak van annyi lelki ereje ?hány férfit nem látunk polgári becsületök árán könnyebb életet viselni ?hát ezek miért nem lesznek béresek és napszámosok ? Avagy a férfira nézve nem olyan büszkeségi czim a polgári becsület ,mint a nőre nézve a mocsoktalan magaviselet ? A jellembeli szilárdság csak ritka lelkek kiváltsága ,a társadalomnak pedig ugy kell szervezve lenni ,hogy a közönséges jellem is megóvassék a sülyedéstől . De -mondják tán -hát miért nem lesznek a nők hivatalnokok ,tanárok ,mesteremberek ?mi gátolja őket abban ? Semmi ,csak az a kis csekélység ,hogy nincsen módjuk magukat valamely nyilvános pályára kiképezni . A fiuk számára annyiféle iskoláról van gondoskodva ,mig a szegény leányokra nézve elégnek tartják ,ha irni ,olvasni tudnak . Midőn tehát arról van szó ,hogy az embereken segitsünk ,ne feledkezzünk meg az emberiség másik feléről ,ne mulaszszuk el a nőnem czélszerü nevelésére ,munkára-képesitésére is kiterjeszteni figyelmünket ,mert valóban ,ha valaki ,ugy a szegény nő mondhatja : „Az ég alatt a föld szinén , Nincsen olyan árva ,mint én. ” Mindaz ,miről az előbbi fejezetben szóltam ,igen gyakran volt a beszélgetés tárgya Eszter és anyja közt ;mert e leány nem volt többé a vidámlelkü ,gond nélküli lélek ,a minek eddig ismertük ;szerencsétlen csalódásai bizalmatlanná tették önnönmaga iránt és a keserü tapasztalat még bizalmatlanabbá tette a férfiak irányában ;nem tudta megbocsátani magának ,hogy el hagyta magát ámittatni ,mulékony érdek által ,elragadtatni meggondolatlan tettekre ,titkolózásra anyja iránt ,és levelezésre ennek háta mögött ;vádolta önmagát és gyülölte az életet ;sokat sírt ,de ezt senki sem látta ;titkolta szenvedését anyja előtt ,már a mennyire azt a leány anyja előtt eltitkolhatja . Az élet azonban lassan-lassan visszavívta jogait ,a jó anya komoly biztatásai is sokat tettek ahhoz ,a leány nyugodtabb lett ,a fájdalom megtisztitotta szivét ,ismét az áldott jó lélek volt ,a munka ismét serényen folyt kezében ,csak vidám nem tudott lenni ,és csak a férfiak iránti gyülölete nem lett kisebb szivében ;egynek hibáit az egész nemre ruházta át ;ő nem azt hitte ,a mit anyja ,hogy csak az ő kedvese ,hanem azt ,hogy minden férfi olyan megalázólag ,könnyelműen gondolkodik a nőkről ,és én -hirtelen nem mondhatom meg ,kinek van igaza :a leánynak -e ,vagy az anyának . Hány ehhez hasonló eset nem történik az életben !hány leány szive nem lészen a boldogság temetőjévé időnek előtte ,csak azért ,mert hitt a férfiak becsületességében ,és ki hallotta még ,hogy az ilyen szívtelen ifju lakolt volna elvetemültségeért ? De mit törődik a világ egy összezuzott női szívvel ! Hiszen csak egy női szív volt ! Ez csak arra van a világon ,hogy mulatságot üzzenek vele ,azután hadd veszszen el . Elveszszen !könnyü azt kimondani ,de nehéz azt elérni . Holtig él az ember ,ez pedig nagyon nagy idő olyan szivre ,mely tele van keserüséggel és reménytelenséggel ! Mit csináljon ?mi lesz most belőle ?e gondolatok gyakran fordultak meg Eszter elméjében ;mert hogy férjhez nem fog menni ,arról meg volt győződve ;már a gondolat is ,hogy élete egy férfiuéval össze legyen lánczolva ,felháborodásba hozta . Inkább meghalni ! De hát mit csináljon ?kérdé más felől az anya . Mert ennek még az a gondolat is ,hogy vén leány marad ,könnyeket fakasztott szemeiből ,és valjon nem volt -e oka reá ?vén leány !agg szűz ! Csak azt szeretném tudni ,mi rosz ,mi csunya van abban ,hogy a világ gúnytárgyává teszi azt a leányt ,a ki nem ment férjhez ? Tudom ,hogy ez a nő egyik legfőbb földi rendeltetése ;de hát nem épen ugy ,sőt -mert hisz ő tartja el a családot !-még inkább kötelessége -e a férfinak ,hogy nősüljön ?és mégis ,neki szabad nőtlennek maradni ,mig leánytól rosz néven veszik ,ha férjhez nem megy ! Hány anya tekinti árunak leányát ,férjhez adja egy oly embernek ,a kit ez nem szeret ,nem becsül ,csupán csak azért ,mert pénze van ,vagy egyéb ilyen nemtelen érdekből . És a leány gyöngeségből ,vagy mert szive nem elég tapasztalt ,vagy nem elég tiszta ,hogy fel tudná fogni az ilyen tett lealacsonyitó ,erkölcstelen voltát ,teljesiti a szülék ohajtását ,és ezen senki meg nem botránkozik ,senki sem merészli éreztetni az ilyennel ,hogy a tett ,melyet elkövet ,fertelmes ,megbélyegző ,mert nem szerelem ,hanem számitás ,haszonvágy vezeti őt a férfi karjai közé ,már pedig semmi különbség ,kicsiny -e ,vagy nagy -e az ár ,a bün azért bün marad ;mindezt ,mondom ,nyugodtan nézi a világ ,hanem egy olyan leányt ,a kinek lelke elég nemes ,elég tiszta és elég elhatározott ,hogy inkább kész egyedül ,elhagyottan keresztül küzdeni egy örömtelen életet ,mintsem szerelem nélkül egy férfi nejévé lenni ,az ilyen leányt kigunyolják ,uton-utfélen megélczelik ! Szó sincs róla ,föltétlen hatalma van a szüléknek elhatározni :melyik ifjuhoz szabad neki nőül menni ,és melyikhez nem ;ezt a jogot nem csak a természet ,de a józan ész is szentesitette ;ők adtak neki életet ,ők nevelték föl gonddal és áldozatokkal ,ők öregebbek ,tapasztaltabbak nálánál ,és végre ők szeretik őt legjobban a világon ,bizonyosan tehát csak javát ohajtják ;de viszont kényszeriteni leányukat ,hogy ahoz menjen ,a kit ő nem szeret ;kényszeriteni őt szerelem nélkül egy férfi nejévé lenni ,arra nincs hatalma a szüléknek ,és annyira nem tartozik a leány engedelmességgel . A szülék minden áldozatot követelhetnek gyermeköktől ,de megölniök azt :nem szabad ,az pedig ,hogy egy gyülölt férfi nejévé lenni kényszeritik ,több ,mint ha megölnék :önbecsérzetét ,erkölcsösségi tiszta világát dulják fel ,jövőjét zuzzák szét ,és ez roszabb a testi halálnál ! A gyermek minden áldozatra le van kötelezve szüléi iránt ,még ha életét kivánják ,azt is oda kell érettük adnia ;de -a becsületet senkiért és semmiért a világon nem szabad feláldozni ,aljasságra még a szülék érdekében sem szabad vetemülni ,mert a mennyei Atyának parancsolatai szentebbek a földi atya parancsainál ,a mennyei Atya pedig azt parancsolja :óvjuk szentül a mi becsületünket és az aljasság legaljasbika :eladni magát szerelem nélkül . A szüléknek tehát -szerintem -jogukban áll ,azt mondani leányuknak :mi nem akarjuk ,hogy ahoz az ifjuhoz menj ,és a leány engedelmességgel tartozik nekik ,még akkor is ,ha igazán szeret ,és boldogtalanná lesz e tilalom által ;a gyermeknek még boldogtalanná is kell lenni szüléjeért ;de hogy a leány egy olyan férfi neje legyen ,a kit nem szeret ,csupán csak azért ,mert ez a szülék ohaja ,arra nem kötelezi a leányt sem isteni ,sem emberi törvény ,sőt inkább ,mindkettő egyiránt tiltja az ilyen bünös tettet . - De az anya ,a kiről itt szó van ,nem is gondolt ilyen aljas és lealacsonyitó engedelmességre ;melyik nemesen érző sziv követelhetne ilyen rettenetességet ? Azért ő is megnyugodott azon gondolatban ,hogy leánya nem fog férjhez menni ;csak az szomoritotta meg nappalait és éjjeleit :mit csinál majd a jó leány ?mihez fogjon ,hogy jövőt biztositson magának ? Ne értsék félre a jó a nőt ;nem volt ő gazdag ,de szegény sem volt ;nem azon aggódott tehát ,hogy nem birja eltartani leányát ,hanem jövőjén és azon ,hogy mi legyen belőle ? Mert nem elég ,hogy a szülék vagyont szereznek gyermekeiknek ;ezzel még nincsen biztositva jövőjük ;hányszor nem tapasztalni az életben ,hogy gazdag szülék gyermekei koldusbotra jutnak ,és nem is könyelmüség vagy pazarlás ,hanem előre nem látható ,ki nem kerülhető balesetek ,vagy elemi csapások utján ;a házat tüz emészti meg ,a vetéseket jég veri el ,az elhelyezett tőke bukások által vész el ,és igy tovább ;ki mondhatja jó lélekkel ,hogy gyermekei jövője minden tekintetben biztositva van ,ha hasznos és jövedelmező munkára nem tanittatta ? A leányt pedig nem igen lehet ilyenre tanittatni . Aztán ha semmi balesettől nem kellene is tartania ,ha annyi ingatlan vagyont hagyna is gyermekére ,hogy a legszigoruabb körülmények közt is volna miből megélnie ,még mindig volna neki elég oka az aggodalomra . Mert hát élet -e az élet munka nélkül ?nem teher -e az unalmas tétlenség ?és valjon csak azért van -e az ember a világon ,hogy henyéljen ?nincsenek -e neki tartozásai a haza ,az emberiség irányában ?és miképen fogja ezeket leánya leróhatni ,ha nem akar férjhez menni ?és lehet -e -nem is mondom :boldog ,hanem csak nyugodt és elégedett ,ha e szent tartozásokat le nem róhatja ?nem tehát méltó ok -e egy nemes szivre nézve a tünődés és aggodalomra ! De a hol komoly az akarat ,ott mód is akad a kivitelre ;a leány megtudta ,hogy egy vidéki uri családnak nevelőnőre van szüksége ,és azonnal készen is volt határozata :ő elmegy nevelőnőnek . És milyen boldognak érezte magát ,midőn e lépésre eltökélette magát ! Mert van -e nemesebb ,hasznosabb és megtisztelőbb pálya ,mint a nevelői ? Átvenni mások gyermekeit és ugy intézni a dolgot ,hogy több lesz apánál ,anyánál ;felvilágositani elméjöket az ismeretek napvilágával ,felékesiteni szivöket az erények örökbecsü kincseivel ,fölemelni lelköket a tudatlanság utczaporából az Istenhez való hasonlatosság mennyei magasságáig ;szolgálni az emberiségnek az egyesben ,használni a társadalomnak a haza által és imádni az Istent a legszebb ,legdicsőbb módon ,mire ember csak képes ! Valóban ugy van ,és a míg a polgári társaságban a népnevelők elsők nem lesznek a hasznos szolgálatok disz-sorozatában ,addig hiába való minden törekvés az Isten országának a földön megalapitására . Igy gondolkodott a leány boldog elragadtatásában ,és a mint egy részről hitte ,hogy neki elég képessége van e pályára ,ugy más részről meg volt győződve ,hogy nemes fáradozásait a legszebb és legkielégitőbb siker is koronázandja ;derék nővé és jó honleánynyá nevelendi a gondjaira bizott leánykát ,és akkor szeretet és tisztelet várja őt mind ennek ,mind a szülék részéről ,többet pedig ő nem ohajtott az életben . Az anya nem beszélte őt ugyan le e szándékról ,ő is -mint minden igazán müvelt nő -nemesnek és irigylendőnek tartotta e pályát ;csak arra ügyekezett őt reábirni ,halasztaná még néhány évre annak kivitelét ;minek ilyen fiatalonan magára venni a nehéz munka igáját ,mikor itthon jó dolga van ?minek idegeneknél lenni ,mig hün szerető anyja körében lehet ? De hasztalan volt minden ellenvetés ;forró csókjaival szárasztotta föl az anyai forró könnyeket ,és kérte ,ne ingassa meg elhatározását ;minél korábban kezdi uj életét ,annál sükereresebben működik majd benne és annál boldogabb lesz ;és minél elébb szakad el az szülei háztól ,annál hamarabb szokja meg az idegen körben is jól érezni magát ;az anyai szeretetet ugy sem találhatni fel sehol a világon ,azért le is kell tudni mondani róla ,ha nemesebb czélokat akarunk elérni . És a jó anya letörülte könnyeit és nem ellenezte többé kedves leánya szándékát . Ha az életben minden ugy volna ,a milyennek lenni kellene ,-mi csekély értéke volna akkor az erénynek ! Az uj nevelőnőnek csakhamar alkalma volt meggyőződni ,mennyire különbözik a gyakorlat az elmélettől és a valóság a képzelettől . A család ,melynek kebelében ugy szólván ,uj életet kezdett ,egyike volt az ismertebbeknek és tiszteltebbeknek a megyében ;régi név ,gazdagság és finom társaséleti modorok egyesültek itt ,a mellett vendégszerető volt ,mint minden jómódu és jóérzésü magyar család . Az uj nevelőnő a szó teljes értelmében nyilt karokkal lőn fogadva ;mindenki ügyekezett mindjárt első nap valódi otthonná varázsolni neki e hajlékot ,és a házi nő elől ment e szép példával ;eléje vezette kilencz éves ,kedves gyermeket és megmondta neki ,hogy Eszter nénit ugy kell szeretnie ,mint őt magát ,és ugy kell mindenben szót fogadnia ,mint neki magának ,ez lesz az ő második anyja ,az ő lelkének drága nevelőnője . Azután következett a házi ur ;ez karonfogva vezette be a nappaliba ,a hol épen férfi társaság volt együtt ,a melynek minden tagja külön-külön rettenetes füstöket eregetett rettenetes nagyságu pipákból ;és Eszter ezeknek is be lőn mutatva ,mint a család uj ,kedves tagja . Eszter köhögött egy kicsit a nagy füsttől ,de azért mégis nagyon örült e szives fogadtatásnak és csakugyan legott első nap egész otthoniasnak érezte magát e házban . De öröme nem tartott sokáig ;a milyen szent lelkesedéssel fogott a szivének oly drága munkához ,annyira elszomorodott ,midőn rövid időn tapasztalnia kellett ,hogy az ő legbuzgóbb fáradozásai sikertelenek lesznek ,ő nem lesz képes a gondjaira bizott gyermeket ugy nevelni ,mint kellene és mint ohajtá . Kétszerte fájt neki e tapasztalat azért ,mivel nem a gyermek volt oka ,hanem a szülék ;a kis leányka jó tulajdonokkal birt ,mint rendesen a kis gyermek ,és szép tehetségekben sem szükölködött ;de mit ért mindez ,ha felette el volt kényeztetve ! Igaz ,az édes anya azt mondta :ugy engedelmeskedjék neki ,mint neki magának ;de mikor neki magának sem engedelmeskedett ! A gyermek pajkos volt és durczáskodó ,és mert e hibáktól nem lehetett őt egy könnyen elszoktatni ,a szülék a nevelőnőre nehezteltek ! Mikor magukban voltak ,mindent elnéztek neki ,nevettek minden csíntettén ,okosságnak nevezték mindenbe beleszólását ;és mikor idegenek voltak jelen ,még is azt kivánták ,hogy a kis Piroska -így hivták a kis leányt -a legilledelmesebben viselje magát ,és a nevelőnőt tették felelőssé azért ,a mi tulajdonkép az ő hibájuk volt ! Ilyen elfogultak sokszor a szülék gyermekeik és önön maguk iránt ! Egy másik szomoru tapasztalata az volt ,hogy nem nevelheti ugy a kis Piroskát ,mint a hogy ő jónak látta . Urnője jó volt és nem is minden miveltség nélkül ,alapos ismeretek azonban hiányoztak neki ,és hozzá megvolt azon gyöngesége ,hogy szerette magát alapos müveltséggel birónak feltüntetni ;szégyelte magát ,hogy leánya nevelőnője ,a ki még is csak az ő kenyerét eszi ,felette álljon e tekintetben ! Azért beleavatkozott a nevelésbe ,meghatározta ,miből mennyit kell leányának tanulnia és mikép kell ezt és amazt értenie ,és a szegény Eszternek nem volt szabad ellentmondania ,tiltotta ezt az illedék ,a melyre e házban többet hajtottak az alapos nevelésnél ! Növelte még helyzete kellemetlen voltát az a körülmény ,hogy urnője ,minden szivbeli jósága mellett ,nem kis mértékben szeszélyes volt ,mint rendesen az olyan felületes müveltségü nő ,a ki jólétben nevekedett és parancsoláshoz van szokva . Ha a gazdagok ismernék a but és bánatot ,bizonyosan szelidebben bánnának a szegényekkel ,és több jutna kincseikből a jótékonyságra . Én azonban azt tartom ,a gazdagnak háladatosságból is kellene ez erényeket gyakorolni ,háladatosságból azért ,hogy meg lőn kimélve a szegénység szenvedéseitől ,és azért ,hogy Isten módot adott nekik ,jót tenni . Mert van -e nemesebb élvezet a jótevésnél ? Eszter urnője fájdalom ,nem tartozott azok közé ,kik ez erényeket gyakorolják ;mikor jókedvében volt ,szive megnyilt minden nemesebb érzelemnek ,de mikor rosz kedvü volt ,az egész házra sötét felhő vonult ;senki sem tehetett neki kedvére ,a cselédektől kezdve fel férjéig mindenkivel éreztette haragját ;a cselédek semmit ,a férj pedig igen keveset törődött már zsörtöléseivel és duzzogásával ;hozzá voltak már szokva ;de legtöbbet szenvedett alatta a szegény Eszter ;ez soha sem tapasztalt rosz bánásmódot és valóban okot sem adott arra soha ;ő csak szeretni tudott ,csak szelidséget hordozott szivében ,és mint müvelt lélek ,érzékenyebb is volt a bántalmaztatási szavak iránt ,egy hideg tekintet is fájón esett neki ,urnője pedig rosz kedvében sem az egyiktől sem a másiktól nem kimélte ,még növendéke előtt is éreztette vele komor mogorvaságát . És itt legyen szabad egyik gazdasszonyi tapasztalatomat kimondani . Vannak ,a kik azt hiszik ,csak keményen kell bánni a cseléddel ,mindjárt serényebb ,és minél kevésbbé mutatunk neki jó arczot ,annál engedelmesebb . Pedig csalódnak ,a kik ugy vélekednek . Sőt minél több szeretetben részesitjük az alánk rendelteket ,annál jobban veszszük hasznukat ,és minél szivesebbek vagyunk irántuk ,annál szófogadóbbak . A cseléd is ember ,mint akár melyikünk ,az ő szivében is épen ugy szunnyadoznak nemes és nemtelen hajlamok ,jó és rosz indulatok ,mint a miénkben ,és a minő érzéseket erőre juttatunk bennök ,olyanokká lesznek . Rosz bánásmód mellett eldurvulnak ,elromlanak ,szeretetet tapasztalva ,jók maradnak vagy jókká lesznek . Nem azt mondom ,hogy a háziasszony féken ne tartsa cselédjét ,de igen is azt ,hogy e fékentartásra nem szükséges a szeretet nélküli keménység ;az engedelmesség egyik főeszközlője a tekintély ,ezt fen kell tudni tartani ,de szeretet mellett is föl lehet ezt tartani . Föl kell emelni a szegény munkás ember lelkét ,nem pedig elnyomni ;becsületérzést kell benne költeni ,szeretetet tanusitani iránta ,mikor azt érdemel ,kiméletet ,mikor akaratlanul hibát követ el ,akkor valóban sokkal szivesebben és sokkal foganatosabban végzi munkáját ,és sokkal könnyebben viseli el a mostoha sorsot ,mely osztályrészéül jutott ;csak szántszándékos hibákért kell szigoru lenni ,szigoru egész odáig ,mig javulás nem mutatkozik ,akkor biztositva van a tekintély ;míg ellenben a kiméletlen keményszivüség csak eldurvit ,csak lealacsonyit ,az embert kivetkőzteti emberi méltóságából ,a hibák és rosz tulajdonok egész fekete legióját uszitja fel a szivben ,ilyen embertől aztán nem várhatni ,hogy még az ugy is nehéz sorsot nyugodtan viselje ,hogy jó cseléd legyen . A zsarnokság a szabad emberből is erkölcstelen embert nevel ,hát még a szolgából ! De térjünk vissza Eszterhez . Képzelhetni a szegény leány sorsát ! Egész éjeket sirva töltött ,eleinte azt hitte ,hogy ezt ki nem állhatja ;meg kell halnia ,és vissza akart térni anyjához ,a hol fájdalom és szégyen helyett öröm és hő szeretet várják . Még egy másik tapasztalat is mélyen megkeseritette szivét . Mondtam már ,a család ,a melynél volt ,az előkelők közé tartozott a vidéken ,a vendégek tehát mindennapi jelenségek voltak e házban ;az egyik társaság még nem is távozott ,már a másik bevágtatott a gyönyörü parkká átalakitott udvarra ;szórakozásban tehát nem volt hiány ,sőt több volt ,mint a mennyit Eszter ohajtott ,mert a kis Piroska nevelésének volt ez hátrányára ,a ki sokszor csak fél figyelmet hozott a tanitási szobába e miatt ;de ezen már nem lehetett változtatni . A vendégszeretet oly erénye a magyarnak ,hogy szinte a bünösségig gyakoroljuk ,Eszter házi ura pedig tetőtől talpig magyar ember volt . Ebbe tehát még csak beletalálhatta volna magát ,de annál kevésbbé azon bánásmódba ,melyet nem ritkán tapasztalnia kellett a vendégek részéről . Mert hogy ezek közt hölgyek is voltak ,nem szükség mondanom ,valamint azt sem ,hogy e hölgyek nagyobbára szintén előkelő családok tagjai voltak ,tekintélyes földbirtokosok nejei vagy fiatal leányaik . És e fiatal nők és leányok nem egy keserü órát szereztek Eszternek ;mert nem egy volt köztük ,a ki a nemes lelkü ,mély érzésü és magas miveltségü leányt ajkbigyesztve és arczfintorgatva nézte végig a társaságban ,és nem egy ügyekezett vele megéreztetni ,hogy szerencséjének tartsa ,ha vele egy pár nyájas szót váltani kegyeskedik ;sőt voltak olyanok is ,a kik épenséggel nem akartak vele szóba állani ;az egyiknek nem volt eléggé régi családból való ,a másik meg azért ,mert nem volt olyan fényesen öltözve ,mint ő ,legnagyobb része pedig ,mert csak nevelőnő volt ! Csak nevelőnő !?mintha ez nem fényesebb czim volna minden egyéb olyan czimnél ,melyet a véletlen ruház az emberre ! Mintha nemesebb foglalkozás volna annál ,hogy jó embereket nevelünk ! És mintha a müveltség ,melylyel egy nevelőnőnek birnia kell ,nem több jogot adna a tiszteletre a világ minden gazdagsága és fényes toilettjénél ! De hiába !ilyen emberek is vannak ,még pedig azon osztályban ,mely igényt tart arra ,hogy müveltnek tartassék . De valljuk meg őszintén ,egyik főok ,a miért e hölgyek ilyen bántó módon viselték magukat e nevelőnő iránt ,tulajdonkép sem régi ősi nevök ,sem gazdagságuk ,hanem az volt ,mert tudták ,mennyivel felülmulja őket müveltségben ;azt hitték ,ha gőgöt mutatnak iránta ,elpalástolhatják lelki szegénységöket ;nevetséges felfogás ,az igaz ,mert hisz ez által csak még inkább árulták el abbeli szegénységöket ,mert a tudatlanságon kivül még roszlelküségről tettek tanuságot ;de azért mégis igen gyakran igy történik ez az életben . --------------------------------------------------------------- De más részt meg kell vallani azt is ,hogy Eszternek nem fájt e gőg és lenézés tapasztalata ;nem nagyon érdekelték őt e nők és leányok ,a kiknek lelki világa nem terjed tovább a szomszéd ház titkai és a divatárusnők boltjainál ;ilyen szellemek nem képesek egy művelt hölgyet bántani ! Csak az fájt neki ,hogy kénytelen volt e hölgyek társaságában megjelenni ;ezt az illedék követelte tőle ,és egy müvelt nőnek ,de kivált egy nevelőnőnek soha sem szabad véteni az illedék szabályai ellen . Ez volt ,a mi e szegény leánynak megkeserítette napjait ,és valóban sok lelki erőre volt szüksége ,hogy első felháborodásának engedve ,vissza ne siessen a hű anya ölelő karjai közé . De nem tette és sokszor áldá érte Istenét ;szerencsétlen tapasztalatai megtanitották ,nem engedni a felhevült indulat nógatásának ,hanem nyugodtságot parancsolni a lázongó indulatnak ,békén bevárni ,míg a lélek csillapul ,azután határozni . És most is ugy tett . Midőn nyugodtabb lett ,szemrehányásokat tett magának gyöngeségeért . Hogy tudott csak annyira felindulni ?hazatérésre gondolni azért ,mert a pálya ,melyet életczéljául kitüzött ,nem olyan ,a minőnek ő azt képzelte !és hazatérésre gondolni azért ,mert neki szenvednie kell e pályán ! Melyik embernek nem kell szenvedni az életben ?és melyik pályának nincsenek tövisei ?és nem dicső -e ,egy jó ügyért szenvedni ?mi értéke volna az erénynek ,ha gyakorlata szenvedéssel nem járna ? Avagy urnője ,nem szenved -e ez is eleget ?tán öröm neki ,napokig ,hetekig rosz kedvünek lenni ?és tudnia ,hogy ez által szomoruságot okoz környezetének ? Mennyivel irigylendőbb az ő sorsa urnőjeénél ! Ő legalább egy magasztos ,szent ügy szolgálatában szenved ,mig a szegény asszonynak csupán szerencsétlen gyengeségből kell annyit szenvednie ! És ama gőgös urhölgyek ,nem szenvednek -e ezek szintén ?nem épen azért bánnak -e vele olyan lenéző-fitymálkodóan ,mert attól tartanak ,nehogy ő velök is igy bánjék ? Ez ugyan nem történnék ;mert ő soha sem tudna máskép bánni emberrel ,csak nyájasan és szeliden ;de hisz amaz urhölgyek ezt nem tudják ,és bizonyosan azt hiszik ,hogy ő a maga müveltségével épen ugy szeretne tündökölni ,mint azok a gazdagsággal és piperével ,és hogy ez ne történjék ,gőgös lenézésre kényszeritik magukat irányában ;de nem kell -e nekik szenvedniök e szorongató helyzetben ? Bizonyosan ,még pedig többet nálánál . Azután növendéke !ezt akarná elhagyni !mit vétett neki e kedves kis lélek ,hogy megbüntesse ?azért tán ,mert el van kényeztetve ?hát ő oka annak ?nem szüléi kényeztették -e el ?nincsen -e e kedves kicsinek jó szive ?és mit tehet ő róla ,hogy az e szivben rejlő nemes tulajdonok nem birtak még kifejlődni ?és mégis őt akarja megbüntetni ,a gyermeket szüléi vétkeért ! És hogy az ő távozása a házból sulyos büntetés volna e kedves kis gyermekre nézve ,azt nem öndicsekvésből hitte ,hanem azért ,mert ez ugy van . Nincsen ártalmasabb dolog a gyermeki lélek fejlődésére ,mintha minduntalan más-más nevelőt adnak melléje ;mindegyik elejétől kezdi vele a nevelés nehéz munkáját ,egyik sem ismerheti ki jó és rosz hajlamait ,és egyik iránt sem bir szeretet gerjedni szivében ,mig végre elunja a sok előlről kezdést ,a tanulási vágy kivész szivéből és ezzel együtt a tiszteletérzés a nevelő irányában ;mindig nagyobb-nagyobb erőt vesz benne az a hit ,hogy a nevelő olyan jelentéktelen valami ,a mit ,ha bele untunk ,tetszés szerint mással cserélhetünk fel . Azért tehát legyünk ovatosak a nevelőnő választásakor ,ügyekezzünk a lehető legtökéletesebbre bizni gyermekeinket ;de ha egyszer választottunk ,és csak némileg meg lehetünk vele elégedve ,ügyekezzünk azt biztositani gyermekeinknek ,ne engedjük távozni ,mig gyermekeink nevelése befejezve nincsen . A középszerü nevelőnő ,ha soká van mellettük ,fényesebb eredményt vívhat ki a jelesnél ,ha minduntalan mást-mást választunk . Eszter tehát el volt határozva ,el nem hagyni kedves növendékét ,nem távozni e házból ,épen azért ,mert e gyermek tele van hibával ,és e házban oly sok keserüséggel van a nevelés összekötve ;más nevelő tán ki sem állná ,azért kell neki maradnia ;ő nem büntethet ártatlanul . Oh ,tudta ő már ,mit tesz az :ártatlanul szenvedni ! És Isten megadá e leánynak érdemlett jutalmát ;az első jutalom az volt ,hogy a kis Piroska néhány rövid hó mulva egészen meg volt változva ,elannyira ,hogy a kik azelőtt ismerték ,alig hihették ,hogy ez a régi Piroska ,az elkényeztetett ,mindenbe belekotyanó ,durczáskodó ,semmivel meg nem elégedő ,ruháját elpiszkitó ,tanulni nem szerető Piroska . Mindezen hibákból rövid néhány hó alatt egy sem maradt meg a kis leányban :szelid volt ,engedelmes volt ,rendes volt ,illedelmes volt ,nyájas volt és mód nélkül szeretett tanulni . Csudával határos ez nemde ? Ugy van ,és csakis azon földöntuli hatalom birta mindezt előteremteni ,a melylyel az Istentől ihletett lelkek a maguk csudatetteit véghez vitték ,e hatalom a szeretet . Eszter szerette növendékét ,szeretetet tapasztalt ez tőle még akkor is ,mikor hibázott ,és mert sokszor hibázott ,sokszor is tapasztalt tőle szeretetet ,és ez végre nem téveszthette el hatását . A megkeményedett ,durva lelkek is meglágyulnak a szeretet mennyei melegétől ,hát még egy ilyen hajlékony ,zsenge sziv ! A kis leánynak lehetetlen volt ,viszont nem szeretni nevelőnőjét ,és mikor egyszer a sziv szeretetre nyilik meg ,könnyü akkor nemes érzéseket benne fakasztani . A kis leányka lelke áhitattal csüngött nevelőnőjéén ,magába szivta annak minden szavát ,boldog volt ,ha csókot kapott tőle ,és mikor hibát követett el ,addig nem volt nyugta ,mig Eszter néni föl nem oldotta őt bünéből ;és mikor egyszer fel volt oldva ,ovakodott ,nehogy ismét ilyen bűnbe essék . A kis leány szerette szüléit ,de csak azért ,mert szüléi voltak ,de nem kevésbbé szerette nevelőnőjét ,pedig ez nem volt neki más ,csak nevelőnője és soha egy hibáját el nem nézte ! De szerette őt ,mert lehetetlen volt neki ,nem szeretnie a jó Eszter nénit . Ezt a szülék is észrevették ,de egyszersmind azt is vették észre ,milyen áldás van házukban e nevelőnőben ,azért nem is esett nekik roszul tapasztalni ,hogy egyetlen gyermekök ezt velök egyformán szereti ,sőt inkább ,az ő szeretetök is növekedett ezáltal ;föl kezdték ismerni a gyémánt igazi értékét . Az urnő most már tudott annyi erőt venni magán ,hogy nem éreztette vele rosz kedvét ;maga is elcsudálkozott ezen ,de azért mégis ugy volt ;a mint közelében volt Eszternek ,valami jóleső derültség vonult keresztül szivén és nyájasság terült el arczán ,és egyszer csak az egész ház bámulattal vette észre ,hogy a nagyságos asszonynak egy egész álló hónapig nem volt „rosz órája ”! És azután nem is jött reá többé soha ;ő nem tudta ,hogyan esett rajta e változás ,csak azt tudta ,hogy sokkal jobb ,és sokkal -boldogabb ,mint valaha volt . De még a házi ur és a vendég hölgyek sem vonhatták ki magukat az áldott lélek nemesitő hatása alul ;az első önkénytelenül kikapta szájából a pipát ,mikor Esztert megpillantotta ,az utóbbiak pedig -maguk sem tudták ,hogy jött ,de egyszerre csak nyájasak és bizalmasak voltak hozzá ;szivök nem tudott ellenállani azon nemes igénytelenségnek ,mely e leány egész lényén feltünt . Volt e hölgyek közt egy grófnő is ,és ez első kérte ki magának a „ szerencsét ”,hogy tegezhessék egymást . Igy lassan-lassan az utósóból első lett ,mint az irás mondja ;nem csak e család ,de az egész környék kedvencze volt e leány ,mindenki tisztelte és kitüntette ;ilyen csudát vitt véghez az igaz müveltség ,az igaz jószivüség ,az igaz szeretet . De még nagyobb jutalom is volt e leánynak fentartva ,a legszebb jutalom ,a mi egy nemes lelkü nőt csak érhet . Élt e vidéken egy férfi ,a kit tulajdonképen Surányi Albertnak hittak ,de a ki közönségesen „Szegény Berczi ”név alatt volt ismeretes ,és Surányi Albert igen igen megérdemlette e szomoru czimet ;volt neki gyönyörű birtoka és tizezer forint évi jövedelme ,és mégis szegényebb volt az utósó koldusnál ;teste lelke meg volt törve tizennégy-tizenöt év óta ;akkor szép husz éves ifju volt ,tele fényes reményekkel ,dicsőségi álmokkal ,és egyszer ugy látszott ,hogy ez álmak mind valósulni fognak ;megnyilt előtte a hir és dicsőség tündérkapuja ,csakhogy az ut a csalódás kétségbeejtő sötétségébe vezetett ,és egyszerre csak börtönben ébredett eszméletre . Néhány év mulva a börtön ajtai megnyiltak ismét ,de lelkében megmaradt a földalatti sötétség és szivében minden reményvirág halálra volt fonnyadva . És azóta ez ember nem élt ,csak tengődött ;semmiben sem találta kedvét ,olyan volt ,mint a kőoszlop a sir szélén ,az elmult idők sirgödrének élő oszlopa . Rokoni ,baráti hiába ügyekeztek érdeket gerjeszteni benne az élet iránt ,nem lehetett melegebb lüktetésbe hozni szivét ;számára nem volt szépség a világon ,sem testben ,sem pedig lélekben ;hónapokig nem mozdult ki szobájából ,a hol egy nap ugy mint a másikon a pipájából eregető füstnek a levegőbe elfoszlásán elmerengett ;tán gondolt is valamit mellette ,mert az ember reményeinek csakugyan nagy hasonlatosságuk van az elfoszló füsttel ;de az is meglehet ,hogy ezzel is oly keveset gondolt ,mint terjedelmes gazdaságával ,a mely e miatt meglehetős pusztulásnak is indult ;de mit törődött ő ezzel ! Szerinte az egész világ indult pusztulásnak . Csak nagy-néha kereste föl egyik másik régi barátját ,és ez mutatta ,hogy ez elfagyott sziv mélyén mégis egy kis életvágy lappang még ;de csakis ez ,mert barátinál is csak olyan szótalan és magánykereső volt ,mint otthon . Néhány évig tartott ez igy ,az emberek megszokták e dolgot ;mit nem szoknak meg az emberek !végre annyira mindennapivá lett e szegény ember fásultsága ,hogy senki sem törődött már vele . Eszter házi ura is egyike volt régi barátjainak ,és mert közel lakott hozzá ,itt lehetett őt leggyakrabban látni ,minden két-három hónapban egyszer . Mikor Eszter a házhoz került ,e látogatások gyakoriabbak lettek ,a nélkül azonban ,hogy ez valakinek feltünt volna . Szegény Berczitől már semmi sem tünt fel ,el volt ez már felejtve élve ;sőt még az sem tünt fel senkinek ,hogy szegény Berczi ,valahányszor Eszter hangját hallotta ,reá emelte szemét és nézett és figyelt arra ,a mit mondott . De soha egy szót sem intézett hozzá . Később azonban mégis egy kis változást vettek észre rajta . Szegény Berczi különös kedvét találta a kis Piroskában ;valahányszor csak előfoghatta ,beszélgetésbe ereszkedett vele ,kikérdezte ,mit tanult ,miről beszélt neki Eszter néni ,és hozott neki játékot és albumokat ,és más efféléket ,a mikben jó kis leányoknak kedve telik . Szegény Berczi !hogy sajnálkoztak rajta az emberek ! Most már az a kevés emberi ész ,a mivel még birt ,is kialvóban van !különben hogyan telhetnék kedve egy kis tizenegy éves leányka badar csevegésében ? De azért senki sem háborgatta őt kedvencz mulatságában . Szegény Berczi !hadd teljék benne kedve ,ugy sincsen neki más mulatsága a földön ! És bizonyára közel halálát érzi ,hogy igy a gyermekekhez ragaszkodik ! Csak Eszternek nem volt mindig inyére e nagy barátság ;növendéke nem egyszer tanulását mulasztotta el e miatt ;de ezen is segitett szegény Berczi ;egyszer igen kérte a nevelőnőt ,engedje meg ,hogy ő is jelen lehessen ,mikor a kis Piroskát tanítja ! És lehetett -e neki megtagadni e kérést ?lehet -e egy beteg embertől olyasmit megtagadni ,a mi szórakozást szerez neki ? Berczi aztán mindennap pontosan eljárt a tanitási órákra ;kiváncsi vendégek odalopózkodtak az ablak alá ,és a függöny hasadékain át nézték ,mit mivel e szegény ember ez idő alatt ? És látták ,hogy a szegény ember nem mivel ott semmit ,egy szót sem szólva ,órák hosszanta ül mozdulatlanul és hallgatja a nevelőnőt ,épen ugy ,mint a kis Piroska ,és a tanitás végeztével veszi kalapját és távozik ,csendesen ,mint ha templomból menne ki . Az emberek sajnálkoztak rajta ,sőt olyan is akadt ,a ki élczeket vágott reá ;hogy is ne !avagy nem nevetni való dolog ,egy harmincznégy éves férfit egy tizenegy éves leánykával iskolapadon ülve látni ! Az ,hogy ez ember beteg ,nem szokott eszébe jutni az élczelőknek . Annál többet jutott ez eszébe Eszternek ;a jó leány sokat foglalkozott ez emberrel és sok könnyet hullatott miatta csendes ,magányos éjszakákon . Észrevétlenül lelkébe vésődött e férfi arcza ,azokkal a nemes vonásokkal ,a melyeken az értelem világa a mély szenvedéstől van elborítva ,mint a napvilág az őszi felhőktől . Órák hosszanta elmerengett e vonásokon ,miket a részvét elő-elővarázsolt képzeletében ,és egyre gyakrabban fordult meg elméjében az a gondolat :mi nagy boldogság volna ,elüzni ez arczról az értelmet elborító őszi ködhomályt ! És szive egyre forróbban kezdett dobogni e gondolatra . De minek olyasmit ohajtani ,mi lehetetlen ! És ha lehetséges volna is ,nem neki lehetséges . Ilyen csudára neki nincsen képessége ,ilyen boldogságra neki nincsenek érdemei ! Elkergette tehát ismét e gondolatokat ;arról azonban ,hogy ez által szeme gyakran eltévesztette irányát és tanítása közben a kis Piroska helyett Szegény Berczi arczán csüngtek ,a jó leánynak valóban nem volt tudomása . Mi nagy lőn tehát meglepetése ,midőn egy nap a tanitási órák elmultával ,Berczi a kis Piroskával távozott ,de a helyett ,hogy ,mint rendesen ,a magányt keresné ,megvárta ,mig Eszter kilépett szobájából ,azután pedig hozzácsatlakozott . A leány a legnagyobb zavarban volt ,e férfit maga mellett látván ;aggódva tekintett körül ,ha nem látja -e őt senki ! Hála Istennek !senki sem látta ;komor őszi idő volt épen ,nem alkalmas arra ,hogy az emberek a folyosón mulassanak . És még sokkal nagyobb lőn a leány csudálkozása és zavarodottsága ,midőn Berczi egész udvarias illedelemmel fölkérte ,engedje neki azt a szerencsét ,hogy néhány perczig a kertben sétálhasson vele . Olyan udvarias illedékkel ,de egyszersmind olyan meleg bensőséggel volt e kérdés hozzá intézve ,hogy lehetetlen volt azt megtagadni . Hangja reszketett ,és arcza ,e nemes ,szenveteg kifejezésü arcz olyan halovány volt ,midőn e kérdést hozzá intézé ! Nem ilyen egyszerü szivességet ,de valódi áldozatot sem lehetett volna most megtagadni ez embertől . A kert csak néhány lépésnyire volt és olyan szomoru képet mutatott ! Jobbra balra a haldokló természet árva kisdedei ,fonyadt virágbokrok ,lábaik előtt az elsárgult levelek sohajtásos zizegése ,fejök felött napsugártalan szürke égboltozat . Balra a főuttól néhány fenyü terjesztette ki tülevelü ,örök zöld ágait ,arra tartott a férfi ;és a leány egy szót sem szólva követé őt ;reszketés fogta el szivét ,és még sem volt ereje ,máskép cselekedni ,mint követni e férfit . Hát ha ezzel jót tesz e szegény beteggel ! -Eszter ,akar ön nőm lenni ?-ez volt az első szó ,a mit hozzá intézett ,midőn a fenyvek alá értek . E kérdésre a leány kiragadta karját a férfiéból és megfordult ,hogy visszainduljon . De ez nem engedte őt távozni . -Ne Eszter !-mondá neki ,olyan hangon ,amely mintegy kin és sohajokból képeződött . -Csak néhány perczig ne távozzék ! Hiszen azért kértem önt ide ,e félreeső helyre ,mert tudtam ,ha másutt mondom ,nem marad időm kifejezni magam ,elszalad tőlem ,mielőtt kimondhatnám ,hogy én önt véghetetlenül nagyon szeretem . Eszter mozdulatlan merevséggel nézett a férfira ;nem tett többé kisérletet kiszabadítani kezét ,ugy sem lett volna arra ereje ;csak állt és nézett ez emberre ,kinek arcza most elvesztette sötét borulatát ,és kinek szemei mennyei fényben ragyogtak . -Kegyed nem felel semmit ? Igaza van ,el voltam arra készülve ;hiszen én szegény ,beteg vagyok ! Pedig most nem vagyok beteg ! Mióta kegyedet láttam ,érzem ,hogy lelkem épül . Hangja az nekem ,a mi a virágnak a harmat ,tekintete az ,a mi a virágnak a napsugár ,és ha fáj kegyednek az én betegségem ,-pedig tudom ,hogy fáj ;hányszor nem olvastam azt ki rajtam pihenő lélektelt szemeiből !-ugy legyen nőm ,és én ujra ember leszek ! Itt ujra szünetet tartott ,de hiába várta a feleletet ,Eszter egy szót sem birt szólani . -Igaza van ;-kezdé tehát ujra a férfi -ne szóljon semmit . Ha igent mondana ,ugy sem tudnám azt most elviselni ,megrepedne a szivem örömömben ;és ha nem-et mondana ,fájdalmamban kellene meghalnom ! Ne szóljon tehát semmit holnapig ;holnap nyugodtabbak leszünk mindketten ,holnap tehát ismét látjuk egymást ,itt e helyen ez órában ;addig tán megmondja szive ,a mit én nem tudok kimondani ,hogy mily nagy áldás egy ilyen beteg embernek a szerelem ,és olyan nő szerelme ,mint kegyed . Hogyan ért ki aztán a kertből ,azt Eszter nem tudta ;mikor magához tért kábulatából ,szobájában volt már ,térden fekve ,és forró könyek peregtek le arczán . Azután fölkelt ,fölszárasztotta könyeit és elhagyta szobáját ;olyannak érezte magát ,mint az alvajáró ,a kit egy delejes hatalom vonz és tart egyensulyban a legveszedelmesebb meredélyen . Még mindig nem tudott tisztán gondolkodni ,de azért mégis elhagyta szobáját ,fölkereste urnőjét ,ismét társaság volt együtt ,vidám jó barátnők ,kikkel neki beszélgetni ,nevetgetni ,mulatozni kellett ,pedig milyen messze volt most az ő szivétől a vidámság ! Sirni szeretett volna szive mélyéből ,mindig csak sirni . De azért senki sem vett észre semmit abból ,a mi e szívben történik ;egész este ott de maradt a társaságnál ,csak midőn egyedül volt ismét ,fakadtak elő ujra a régóta erővel visszatartott könyek . Miért sirt ?ő maga ,sem tudta . A férfiak sokszor rosz néven veszik a női könyeket ,pedig valamivel csak kell könyiteni a lelken ! A férfiak tombolhatnak örömökben ,szitkozódhatnak haragjukban ,a nőnek csak könyei vannak . Kegyelmezzenek tehát néha-néha e könnyeknek ! És mikor jól kisirta magát ,és nyugodtabban gondolkodhatott ,vette észre ,hogy a keserü könnyek közé örömkönnyek is voltak vegyitve . Mondhatlanul fájt neki Berczi vallomása ,de csak azért ,mert érezte ,hogy ő ez embert szereti . És érezte azt is ,hogy már régóta szereti ez embert ;mikor először megjelent tanitásánál ,már szerette ,szereti őt ,mióta csak először látta ;az a részvét ,melyet iránta érezett ,csak a szerelemnek volt takaró palástja . És mi más volt ez a szerelem ,mint az ,mely több évvel ezelőtt szivét felgyujtá ! Nem az a vadon csapongó láng volt ez ,mely féktelenül körülharapódzva ,mindent fölemészt ,hanem az a jól eső melegség ,mely lassan-lassan hatja át a lelket ,üditőleg ,viditólag ;nem az a szilaj szenvedély volt ez ,mely sem az ész ,sem az illedék ,sem az erkölcs szózatára nem hallgat ,hanem az a szelid ,nemes érzés ,mely maga mutat az erényre mondván :Ime ez az én édes testvérem ! Oh milyen tiszta ,milyen boldogitó ez érzés ,és a mely szerelem nem ilyen érzéseket költ ,mely a szivet nem tisztitja ,és csak is jóra ,szépre nem serkent ,mely a ballépésnek csak árnyékától is vissza nem retten ,higyjétek nekem ,ez nem igaz szerelem ,és ettől épen ugy kell őrizkedni ,mint az elsőért imádkozni ;ez megváltás ,üdvösség ,az szégyen és boldogtalanság ;ez áldással születik és az égbe ragad ,az titokban ront a szivre és könnyekben ful meg . Mindez tudva lőn most e leány előtt ,és a milyen nagy volt azon való boldogsága ,még nagyobb volt fájdalma ;hogy is ne !ő szeret egy embert ,a ki sulyosan beteg ,ki évek óta élő halottként jár a világon ! És ha csak ez volna ! Oh ha meg tudná őt gyógyitani ! Milyen örömest osztaná meg vele az életet ! Ha igaz volna ,a mit ez ember állított ,hogy a hozzá való szerelem visszaadja őt az életnek ,mi szivesen szenvedne ő helyette ,és nélkülözne érette ! Nélkülözni !e gondolatra összerázkodott . Eszébe jutott ,hogy Surányi gazdag . Hát ha e tudatnak is része van abban ,hogy e beteg férfit szereti ! Eltakarta arczát ,pedig csak az éjjeli lámpa vetette reá világát ;de attól is szégyelte magát ,mert eszébe jutott ,hogy ő többször gondolt arra ,hogy e férfi gazdag ,és jaj azon leánynak ,a ki földi javak érdekéből örök szövetséget köt ! Mindig jobban-jobban kezdett töprengeni azon ,ha igaz szerelem -e ,a mit Surányi iránt érez ? Azért ,hogy most annak tartja ?de hát nem tartotta -e azt az elsőt is igaz szerelemnek ,és mégis ,csak a posvány éjjeli lobogása volt ! Aztán meg Surányi érzelmében kezdett kételkedni ;ki biztositja őt a felől ,hogy ez igaz szerelem ?az ő vallomása tán ?az ő elragadtatása ? Oh ,ezek nagyon kevéssé hiteles bizonyitványok olyan nő előtt ,a ki már egyszer csalódott ! Nem tartotta Surányit gaz ámitónak ;oh e derék emberhez a gazság és ámitás nem férnek ;de nem lehetséges -e ,hogy e jó ember tudtán kivül is öncsalódásban él ?tetszik neki és azt hiszi ,hogy ez szerelem ! Nem maga mondta -e ,hogy az ő hangja harmat ,az ő tekintete napsugár ?már pedig a ki csak hangja ,tekintete és egyéb ilyen külső tulajdonaiba szerelmes egy leánynak ,az nem szeret igazán ! És el volt határozva ;más nap senki sem vette észre rajta ,hogy szemét sem hunyta be az éjjel ,és milyen ellentétes ,élet-halál érzelmek tusakodnak e szivben . Nyugodtan végezte teendőit ,Surányi ez egyszer nem volt jelen a tanitásnál ,és a meghatározott órán ott volt a fenyüfák alatt ;az idő még komorabbá vált ;hideg ,csipős őszi szél repitette ide-oda a sárga leveleket ,a virágok pedig ,mint halálrakész áldozatok ,földig hajtották alá fejöket ,hogy hü anyjukkal egyszerre kimuljanak . Mindezt látta és érezte a leány ,és mégis ugy tetszett neki ,mintha ez ide-oda repülő levelek tarka pillangók volnának ,e virágok csak most bujtak volna ki a földből és e szellő uj életre csókolná a természetet . Tavasz volt az ő szivében ,ez üzte vele e csalfa játékot . Surányi már várta ,és oh ,milyen nyugtalanul várta ! A mint megpillantotta ,feléje sietett . De a leány intett neki kezével ,maradjon ,a hol van ,és ő engedelmeskedett . És midőn Eszter a fenyvek alá ért ,Surányi nem tudott egy üdvözlő szót mondani neki ;egész testén remegett ;a leány keze intésétől remegett olyan nagyon . A leány szintén nem tudott mindjárt szólni . -Ezt is köszönöm Eszter !-kezdé végre Surányi ,mintegy kiegészitve ,mivel lelke eddig el volt foglalva -köszönöm ,hogy legalább szánalmat érez irántam . -Szánalmat ?-kérdé a leány ,tiltakozó hangon . -Igen ,ha nem tudja viszonozni szerelmemet ,legalább megengedi ,hogy még egyszer láthassam ;ugy is utószor történik ez életben -mondá Surányi ,a kétségbeesés nyugodtságával . -És ki mondja önnek ?!-vágott szavába a leány akadozva ;de nem is kellett folytatnia . -Tehát szeret ?-kérdé a férfi ,és megragadva a leány kezét ,szivéhez szoritá ,és egy szót sem birt szólni boldogságos elragadtatásában . -Igen is Albert ,szerettem önt -kezdé a leány ,szünet mulva ,halk hangon ,átszellemült arczczal ;-Isten ,kinek szabad ege alatt állunk ,a bizonyság ,hogy igazat mondok !de - -De ?-mondá utána a férfi ,midőn a leány szünetet tartana . -Ön azt mondja ,hogy szintén szeret ;én elhiszem azt ;de kérem ,engedjen magának időt ,hogy igazán megismerkedjék ez érzelemmel . Ön azt mondja ,én lehetek csak az ön meggyógyitója ,engedje ,hogy én is ennek öntudatára jussak . Surányi látszólag nyugodtan hallgatta a leány szavait ,és ez már jó darabig hallgatott és ő még mindig nem szólt ,még mindig merengett reá remény és félelemben uszó tekintettel . -Igaza van ,Eszter !-mondá végre . -Ki biztositja arról ,hogy a mit én érzek ,nem egy háborgó sziv lázas káprázata ? Hisz én évek óta meg voltam halva ! Oh ,de már nem vagyok az ,Eszter ! Ujra vagyok születve ,fel vagyok támasztva ,kegyed által feltámasztva ! Kivánjon tőlem bár mit ,és kész vagyok teljesiteni azt ,csak e szerelem boldogitó erejében ne kételkedjék ! -Bár mit ?-kérdé a leány édes mosolylyal . -És igéri ,hogy nem fogja azt megtagadni ? -Igérem ,ha kimondja ,hogy szeret . -Azt már mondtam . Kérésem pedig az ,hogy egy évig ne lássuk egymást . E szóra Surányi kirántotta kezét a leányéból ,egy perczig reászögezte tekintetét ,aztán csüggedten kérdé : -A szerelem intézi hozzám e kérést Eszter ? -Igen is ,a szerelem ,melynek egy pár hét elég lehet arra ,hogy elaludjék ,de egy élet kevés arra ,hogy el lehessen oltani ,ha igaz !-viszonzá a leány határozottan . -Tehát próbaidő ?-kérdé a férfi vidáman . -Igen is ,de az én számomra . -Ám legyen ,tehát egy évig ne lássam ,csak lelkem szemeivel ! De egy év mulva ? -Hisz ön az igaz szerelem örökkévalóságában ? -Bocsánat ,nem kérdezek többet ,Eszter ! Megyek ,itt hagyom mennyemet ,de elviszem magammal a reményt ,e ragyogó szivárványt ,mely a földet az éggel köti össze ,és a mit kegyed e szivbe ültetett . Tehát Isten velünk egy egész ,hosszu évre ! -Nekem sem lesz az rövidebb !-viszonzá a leány ,szive mélyéből viszonozván az ifju forró kézszoritását . -De minél világosabban süt a nap az égen ,annál közelebbnek látszik a távolság . -Ugy van ,és te vagy az én világom ,az én életadó tavaszom ,az én mindenem !-kiáltá föl a férfi ,és mielőtt a leánynak ideje lett volna megakadályozni ,szivéhez szorította ,és mielőtt meg ideje lett volna meggondolnia ,mit kelljen neki erre tennie ,Surányi már nem volt a kertben . A leány csak arra eszmélt föl ,hogy magában van ,és -nem neheztelt Surányi vakmerőségeért . Csak orczái égtek a szemérmességi érzettől . Igen is égi tünemény ,igaza van nagy Kisfaludynak ,mert az igaz szerelem csodákat mivel . Ha tudni akarjuk ,igaz szerelem -e azon érzés ,melyet férfi szivben költöttünk ,nézzük ,minő hatással van ez lelkére ;ha jobbá ,nemesebbé és munkásabbá nem lesz általa ,nem tiszta ez érzés és nem igaz a szerelem . A ki értünk nem tudja levetkőzni hibáit ,az nem fog minket boldogítani . Mi egész életünket ,szivünket ,lelkünket adjuk át a férfinak szerelmünkkel ,jó és nemesnek kell tehát lenni annak ,a ki ez önfeláldozást teljes nagyságában méltányolni tudja ,jó és nemes pedig csak az az ember ,a ki tiszta szeretetet hordoz keblében ;e nélkül mi nem remélhetünk tartós boldogságot ;terhére leszünk ,mihelyt az ujdonság mámora elmulik ;a birás tudata közönyössé teszi a birtokost ,ha minden pillanatban nem emlékezik meg arról ,hogy e birtoknak olyasmit köszön ,a mi többet ér a föld minden drága kincse és kitüntetésénél :a szivbeli tisztaságot ,a jellembeli nemességet és a munkakedvet . Surányira ilyen hatással volt a szerelem ;egyszerre mintha uj lélek szállt volna belé ;azelőtt is jó volt és nemes ,de teste lelke elvesztette volt minden ruganyosságát ,és most a szerelem visszaadta azt neki ;egyszerre napvilágos derültség támadt szivében ,és be kezdé látni ,hogy nem lehetnek olyan körülmények az életben ,a melyekben az ember hasznára nem válhatik embertársainak ;be kezdé látni ,hogy a haza és az egyén különböző két fogalom ugyan ,de lényökben elválaszthatlanok egymástól ,és a ki magát semmibe sem veszi ,a hazának árt ezzel ;és be kezdé látni ,hogy meghalni a hazáért nem legnagyobb bizonysága a hazaszeretetnek ,sokkal fényesebb bizonyitványa :élni a hazáért minden körülmények közt ,és módot találni ,hogy a jó ügynek szolgáljunk még akkor is ,midőn akadályokkal kell megküzdeni és még csak elismerésre nem számolhatunk . A jövő Isten kezében van ,de ez a jövő nem egyéb ,mint a jelennek folytatása ,a mi ma jövő ,az holnap már jelen ,és ha a jelenben felfogjuk hivatásunkat és a körül hüségesen buzgólkodunk ,akkor minden látnoki képesség nélkül is előre megmondhatjuk ,milyen lesz a jövő . És minderre most a szerelem tanította ez embert . Mert valóban az emberek nagy sokasága nem is tudja ,mi mindenre nem tanit a szerelem . Mikor egyszer van czél ,a kiért élni-halni akarunk ,és ez a czél egy tiszta ,kedves ,szeretetreméltó lélek ,akkor sok mindenféle szép és magasztos gondolatjai jönnek az embernek ,a melyek által kedvessé akarja magát tenni a kedves előtt ,és ez által kedves lesz az emberek előtt . Ha Surányi tudja ,hogy annál jobban fogja őt Eszter szeretni ,minél szebb fogatja lesz ,vagy minél jobban tünteti ki magát az agarászati versenyekben ,bizonyosan a legszebb négy pejcsikó az övé lett volna ,és az agarászati verseny legfőbb jutalmát :egy aranynyal kivert nyelü lovagló ostort bizonyára szintén ő nyerte volna el ;és mikor a fővárosban azokat a quodlibet öltönyü ifjakat látjuk fél napokig fel-alá csatrangolni az utczákon ,meg lehetünk győződve arról ,hogy e quodlibet ifjak abban a boldog hitben élnek ,hogy igy jobban tetszenek szivök királynőjének ,mintha hasznos munkára adnák magukat ,és nem majmolnák a francziát ;minden csak attól függ ,minő véleménynyel vannak a férfiak felőlünk és -nézeteink felől ;elveket akartam irni ,de félek ,hogy e quodlibet uracsok kinevetnek ;hogyis ne ,egy nő ,a kinek elvei vannak !mikor nekik sincsenek ! Surányit más gondolkodásra tanitotta szerelme ;ő mindenek előtt az által akart kitünni ,hogy gazdaságát jó karba hozza ,és néhány hó mulva alig lehetett reá ismerni birtokára ,annyira ki volt az rántva sok évi elhanyagolásából . Hogy minő czélszerü intézkedéseket tett e tárgyban ,azt én nem birom megmondani ,csak annyit tudok ,hogy ott minden a legszebb rendben volt ,és hogy az egész birtok a tulajdonos jellemét tükrözteté :pazarlást sehol ,fényüzést nemeset ,de haszonhajtó szorgalmat mindenütt lehetett ott látni . És ott nem állapodott ő meg ,a társas életben is uj kedvvel részt vett ismét ;mindig vannak olyan kérdések ,melyeket megvitatni ,eszmék ,melyeket tisztázni ,intézmények ,melyeket életbe léptetni ,ha nem is első ,hát második sorban a hazaszeretet teszen kötelességgé ,és ezek közül Surányi valódi fiatali hévvel buzgólkodott ;és a lelkesült buzgóságot rendesen süker is koronázza ;az egész vidéken uj élet kezdett pezsegni ,a példa ragadott ,a jó emberek csatlakoztak ,a közönyösek föl lettek verve tétlenségükből ,a közmozgalomból mindig uj-uj érdekek fejlődtek ,a dicsvágy egyre uj ingert kapott és uj eszközöket teremtett a magánhiuság kielégitésére ,és ez mind Surányi müve volt . E név egyszerre szájról szájra kezdett járni ,népszerüsége nőttön nőtt ,és mert e népszerüség nem a tömeg félrevezetése által lett kiviva ,hanem valódi érdemeken alapult ,tisztelete is egyre nagyobbodott ,és az a férfi ,akit még néhány hó előtt élő halottképen sajnált a világ ,most a szeretet és irigység tárgya volt . Senki sem tudta ,mi idézte elő e férfiban ez üdvös átalakulást ,de -kevesen törődtek is ezzel ;a világ nem igen fürkészi a tények titkos rugóit ,csak az eredmények után itél ;neki elég volt tapasztalnia ,hogy Surányi egy lelkes ,szeplőtlen jellemü ,mindenkor tettre és segitségre kész hazafi ,ebben megnyugodott és néhány hó mulva senki sem gondolt arra ,milyen ember volt ez sok éven keresztül . Annál többet gondolt erre ő maga ;miként a buzgó muhamedán csak kelet felé fordulva imádkozik ,ugy ez ember lelke is mindig csak Eszter felé volt forditva ;mindig csak az ő lelke lebegett előtte ,és mig az irigyek azt feszegették ,minő jutalmat remél ez ember lankadhatlan lelkesült erélyeért ,addig ő maga azt feszegette :mit érez majd Eszter ,ha e- vagy amaz uj sikert megtudja ?jobban fogja -e őt szeretni ezért ? Bizonyosat nem mondhatott e felől ,mert csak igen ritkán rándult át hozzá ,és akkor is csak rövid időre ;az emberek ott nem tudták mire vélni e dolgot ,és végre is roszra magyarázták ;háladatlannak mondták ;mikor teher volt ,nyakukon ült nekik ,és most ,hogy „nagy ember lett ” belőle ,alig mutatja magát ;természetes !az ilyen „díszlombkoszoruzott ”emberek a lányas házakat tüntetik ki látogatásukkal ,itt pedig nincsen nagy leány a háznál ,a vége tehát az lett ,hogy a két szomszéd között némi feszültség fejlődött ,mely csak azért nem terjedt tovább a gyöngéd neheztelésnél ,minthogy mindketten mivelt emberek voltak ;a „ piquant ”megjegyzések azonban nem tartoztak a ritkaságok közé Surányi irányában ,az egyik vendég épen azt a hirt hozta ,hogy Surányi nyiltan udvarol egyik előkelő leánynak ;ő ugyan nem látta ,de azért bizton tudja ,egyik „ cousin ”-ja beszélt egy emberrel ,kinek az unokahuga -nagy titokban megsugta neki a dolgot ;akkor már persze bizonyos ! És mindezt Eszter hallotta ,és olyan nyugodt maradt reá ,mintha arról lett volna szó ,farsangra milyen ruhaszin lesz a divat ;pedig a jó lélek is hitelt adott e mendemondáknak ;semmi különöst nem látott abban ,hogy Surányi más lánynak udvarol ;azért ,hogy egyszer azt mondta neki ,ő az ő meggyógyitója ?oh igen ,azt elhitte volt neki ,mert szerette ,igazán ,egész lelkéből szerette ,és a kit szeretünk ,annak hiszünk is ;de -az akkor volt ,és tovább nem terjedt sem az ő reménye ,sem az ő ohajtása . A mit ohajtott ,az volt ,hogy Surányi vissza legyen nyerve az életnek ,ujra megmutassa ,milyen ritka ,fönkelt lélek lakik benne ,és ezt ő elérte és ez boldoggá tette ;hogy e boldogságnak még továbbja is lehetne ,azt ő nem gondolta ;balgaságnak tartotta ,még képzelni is azt ,hogy ő a gazdag ,köztiszteletü férfiunak több is lehetne egy kedves emléknél ,és mint az élet komor iskolájában józan gondolkodásra szoktatott lélek ,megtiltotta magának ,csak gondolni is ama szavakra a kerti fák alatt ;ő igy is elég boldoggá lett már Surányi által ;elég boldogság neki ,napról napra ujabb szépet ,nemeset hallani vagy olvasni felőle . Hadd házasodjék tehát ,csak azt kivánja neki ,hogy olyan nőt válaszszon ,a ki hozzá méltó és a ki olyan boldoggá tudja tenni ,mint a hogy megérdemli . Ez a gondolat azonban nagyon aggasztotta ;körül jártatta lelkét az általa ismert leányok közt ,és talált is elég derék ,jó leányt ,de olyant ,a ki méltó volna Surányi nejének lenni ,olyant egyet sem talált ismerősei között ,azt pedig ,a kivel a mendemonda őt kapcsolatba hozta ,épen nem találta illőnek hozzá ,és nagy kinokat állatott ki vele az a gondolat ,ha csakugyan igaz volna ,a mit a világ beszél ! És törte a fejét egész éjszakákon át ,mikép lehetne neki értésére adni ,hogy ne vegye el azt a leányt ,mert ez nem fogja őt boldoggá tenni ,ez egy nagyon is nagyvilágiasan nevelt teremtés ,a ki föl sem tudja fogni az ő nemes lelkének komolyságát ;ez csak mulatságok után áhítozik ,most érdekkel van iránta ,mert tetszik neki osztozkodni ilyen tisztelt név- és ennek fényes dicsőségében ,de csakhamar elunja ő magát e csendes öntudat mellett ,mert neki zajos mulatságok ,lóversenyek és tánczvigalmak kedvesebbek a lelki gyönyöröknél . Mindezt szerette volna értésére adni Surányinak ,de nem tudta ,mikép ,és csakis azért fájt neki az ,hogy miért nem mutatja magát többé náluk ,és ha igen ,miért kerüli az alkalmat ,vele találkozni ! Igaz ,ő maga tiltotta meg neki a vele találkozást ,de -azért mégis csak találkozhattak volna ! Az természetesen nem jutott neki eszébe ,ha Surányi az egyik tilalmat áthágja ,akkor a másikat épenséggel nem tudta volna megtartani :ha gyakrabban találkozik vele ,lehetetlen lett volna neki ,igaz ,hü szerelméről nem szólni neki . Erre e tiszta ,igénytelen lélek nem is gondolt ;lehetetlenségnek tartotta immár ,hogy Surányi őt szerethetné ,bizonyosan rég elfelejtette már ;csak ő nem lesz képes elfejteni soha . Ő szeretni fogja őt minden igény nélkül ,minden remény nélkül ;most már tudta ,hogy igazán szereti őt ,azért nem is volt szivében semmi földi ohajtás szerelme tárgya iránt . Arról természetesen nem tehetett ,hogy azalatt egyre halaványabb lett arcza ,és hogy olyan gyakran tévedett a kert azon irányába ,a hol utószor találkozott Surányival ;miként hogy arról sem tehetett ,hogy a fenyvesek susogása olyan mondhatlanul jól esett lelkének . Ugy tetszett neki ,mintha értené ,miről susognak olyan édes bizalmasan az egymásra hajló ágak és miért hajolnak ugy alá a föld felé ,mikor a forró nap tele árasztja őket fényes sugaraival . Mindezt ő igen jól értette ,de soha sem szólt róla senkinek ;végezte teendőit magával nem gondoló buzgó szeretettel ,a kis Piroskának szentelte minden idejét ,a fiatal leány napról napra kedvesebbé lett ,a minek pedig a boldog szülék ugy örültek ,hogy észre sem vették a jó nevelőnő napról napra nagyobb halványulását . Különben is mi feltünő van abban ,hogy egy nevelőnő arcza halovány ? Ez alatt elmult a nyár ,elég lassan annak ,a ki a virágtenger közepett egy távoli pontra szögezi tekintetét ;a virágok elhervadtak ismét ,a daloló madársereg vidorabb tájékokra költözött ,a napok rövidebbek lettek ,az árnyékok hosszabbak ,égre és földre bizonyos búskomoly szinezet borult ,melyet még a visszatévedt melegebb őszi sugarak sem birtak elcsókolni ;az elszáradt falevelek ismét ide-oda repültek az áthült légben ,de ezek most már nem látszottak pillangóknak ,mint most egy éve ,hanem valami sárga rongy daraboknak ,melyeket a szivtelen enyészet a haldokló földre hajit ,hogy annál tovább tartson kimulási kinja . Csak a fenyők ,azok nem hullatták el tavaszias ékességöket . Olyanok azok ,mint az a sziv ,melynek nincsenek reményvirágai ,de azért mégis megvan neki boldogsága ;azok is hervadnak ,de azt senki veszi észre ,jól tudják azt elrejteni a világ szeme elől ;csak a susogásuk lett most tompább ;hasonlit a visszafojtott sohajtáshoz . Eszter most is el-ellátogatott e régi jó barátokhoz ,és még szivesebben mulatott e hüvös árnyék alatt ,mint nyaranta ;most sokkal több rokonságot talált maga ,és e szegény ,holtig hű fák között . Mikor senki sem látta ,mikor a ház viszhangzott a vigan mulatozók zajától ,ő kilopódzott a mulatozók társaságából ,ide e kedves rokonokhoz ,leült egy gyepágy kemény göröngyeire ,és hallgatta ,a mit a zöld ágak neki szomoruan elpanaszolnak . Órák hosszáig el tudta hallgatni e szomoru panaszokat ,mintha csak egyedül ő előtte öntenék ki lelköket . És a mint egy este igy magában ülne ,és szemei bánatosan maga elé merengének ,egyszerre csak érzi ,mint fogja őt által két hatalmas kar ,és hajtja fejét hátra ;azután látott egy férfi arczot az ő arcza fölé hajolni ,ezután nem látott semmit ,mert ez arcz Surányié volt ,a ki a viszontlátás észfosztóan édes tüzes csókját halovány ajkaira nyomta . *** Nem kisértem leirni azt a jelenetet ,midőn Eszter magához térve ,Surányit és drága édesanyját maga előtt látta ;a jó ember hetek óta örült azon édes meglepetésnek ,melyet váratlan megjelenése által kedvesének szerez ,és e meglepetés annyira jól sükerült neki ,hogy a leány -csaknem eszét vesztette örömében . A próbaév csak egy hét mulva volt ugyan letelendő ,azért volt e találkozás olyan váratlan a leányra nézve ;de -tán nem szükség mondanom -hogy Eszter szivesen elengedte neki az egy hetet és cseppet sem neheztelt a tilalom áthágásáért ;elég hosszu idő volt az nekik ,elszakadva egymástól . És most már nem volt titok ,honnan vette magát e nagy halványság orczáin ,néhány percznyi együttlét kedvesével visszaültette azokra a fiatalság rózsáit ,a melyek most az igaz szerelem hajnalpirosságától körül voltak folyva . Épen olyan kevéssé kisértem meg leirni az átalános meglepetést ,midőn Surányi mennyasszonyakép mutatta be Esztert a családnak ;azt az egyet azonban kötelességemnek tartom megjegyezni ,hogy bár milyen váratlan és feltünőnek tetszett is e dolog és bármilyen különböző szempontokból itélték is meg azt az emberek ,-nem volt senki ,a ki kénytelen ne lett volna bevallani ,hogy Eszter teljesen méltó e szerencsére ,valamint azt is ,hogy Surányi az örök boldogsággal lépett frigybe e választás által . Pedig az emberek legnagyobb része nem is sejtette ,mi nagyon igazán szereti egymást e két ember ,és milyen valóban tiszta és erős lélek lakozik bennök . Mindnyájuk közül azonban legboldogabb -Eszter anyja volt ;ő legalább azt hitte ;a jó asszony alig fojthatta vissza könnyeit ,a legédesebb könnyeket ,melyeket valaha anya sirhatott ;nem az volt az ő örömének okozója ,hogy leánya milyen jeles férfi neje lesz ,hanem az ,hogy a világ végre megismeri ,hogy milyen jeles egy leánya van ő neki . Bocsássuk meg az anyának e büszkeségét ,-van neki mire büszkének lenni ;mert végre mégis csak az anya érdeme az ,ha jó leánya van ! Csak egy nem vett részt a közörömben :a kis Piroska ;ez mióta megtudta ,hogy az ő „ Eszter néni ”-je elhagyja a házat ,valahányszor csak reátekintett ,mindannyiszor könnyekkel teltek meg szemei ;mindig nagyon szerette jó nevelőnőjét ,és mégis ugy tetszett neki ,hogy csak most szereti őt igazán ;ugy van ez az életben ;csak akkor tudjuk meg igazán ,mennyire hozzá van nőve valamely szerettünk szivünkhöz ,mikor elszakadunk tőle . Nem is lehetett máskép a kedves kis leányt megvigasztalni ,csak azon igéret által ,hogy a mennyegző után azonnal elfogják őt vinni Eszter nénihez és ott marad majd nála sokáig . Surányi pedig nagy titokban ugyan ,de ugy ,hogy minden ember meghallhatta ,megsugta neki ,hogy a mennyegzőig sem kell majd sokáig várnia ,legfölebb három hét mulva meg kell annak lenni . És Piroska szüléi némi fájdalommal voltak kénytelenek tapasztalni ,hogy a szeretet egy maga is elégséges egy tiszta szivet örökre odalánczolni ahoz ,a ki őt okosan szereti ;Eszter nem kényeztette el leányokat ,és mégis mint szereti őt ,nem is tud tőle megválni ! Ez a jó nevelés legfényesebb bizonysága . Később pedig még azt is kellett tapasztalniok ,milyen nagy ritkaság az igazi jó nevelőnő ;a kis Piroska nem követte nevelőnőjét ,a szülék nem lehettek el gyermekök nélkül ,más nevelőnőt fogadtak tehát ,-a ki nyelv- és egyéb ismeretekre nézve semmit sem engedett Eszternek ;de azért még sem volt ám második Eszter ;ahoz valamivel több kellett volna idegen nyelveknél és zongorázási képességnél ! A kis Piroskának soha sem volt több ilyen nevelőnője . Milyen szép az a mi magyar nyelvünk !milyen jellemzően nevez meg minden fogalmat ! Menyasszony !lehet -e már szebben kifejezni azt az állapotot ,midőn a leány örök időre társul igéri magát azon férfinak ,a kit szeret ! Igazán a mennynek asszonya ő akkor . Szivében a mennyet hordozza ,minden áldásaival ,minden gyönyöreivel . A föld mennyek országává alakult át előtte ,a bánat ,a gond és szomoruság csak azért vannak ,a miért az Isten e csapásokat a földre küldi :hogy az emberek megjavuljanak és jobban szeressék egymást . És a mi a mennyei Atyának ohajtás ,az ő előtte valóság :az emberek mind jók ,és igaz szeretettel vannak egymáshoz ,olyan igaz ,tiszta szeretettel ,mint az ,mely az ő szivét megtölti . Azért nem is lát ő most but és bánatot a földön . Mennyasszony !igazán a mennynek asszonya a leány ilyenkor . Miként a menny ,ugy az ő szive is Istennek szent hajloka ;minden gondolata tiszta ,mint az ima ,és minden érzése szent ,mint az áldozat . E gondolatok és érzések uralkodókká lettek szivében ;sokszor a legserényebb munka közepett egyszerre csak lehanyatlanak kezei ,tekintete maga elé révedez és arcza körül a szerelem tulvilágai gloriája rengedez ;Istenére gondol ő akkor ,a jóság és tökély eszményképére ,a ki olyan közel emelte őt magához ,hogy szive dobbanását érezni véli ;önnön szivének ez dobbanása ,csak hogy ez olyan tiszta ,olyan áldó ,éget földet egybefoglaló ,mint a csupa léleké ,ott fen az angyalok honában . Mennyasszony ,a mennynek asszonya !igen is ,asszonynak képzeli ő már magát ,egy férfi tulajdonának ,a ki vele rendelkezhetik ,a kinek ő engedelmességgel tartozik ,de a kit Isten ezért rendelt neki ,hogy az ő napvilága legyen az élet borus óráiban ,az ő vezércsillaga a lélek hánykodásaiban ,az ő sziverősitője a csüggedés tikkasztása ellen ,az ő jóra intője a kisértések csábjai ellen ,az ő buzditója a nagy elhatározások küzdelmeiben ,az ő menedékpartja a vészek viharaiban ,az ő puha párnája nagy munkától elfáradtában ,az ő enyhetadó árnyéka az üldözések kinjában ,az ő védője a gonosz birák ellenében ,az ő világegyeteme ,ha más mindenki elitéli ,az ő üdvössége ,ha lelke kárhozatba tévedez ,szóval az ő mindene ezen és a más világon . És mind ezekre ő erőt és képességet és bátorságot érez most magában . A szerelem lángra gyujtotta lelkét ,és ő végig lát e nagy mennyei birodalmon ,a mely tele van üdv és malaszttal ,eddig nem sejtett mennyei kincsekkel ,és melyek mind csak arra vannak ott felhalmozva ,hogy áldozzon velök annak ,a ki e világot lelkében meggyujtá ,az ő földi megváltójának ,az imádott jegyesnek . Oh ,mennyi hálával tartozik ő neki ,azért ,hogy fölvette őt a porból és fölemelte őt az égbe . Mi lett volna belőle nélküle !mi volt ő ,még mielőtt szerette !egy semmi a teremtések nagy sokaságában ,egy darab sötétség a miriádnyi fényes csillagok közepett ;nem volt ,miért élni ,mert nem volt ,kiért élnie ;ha kedve jött ,használni ,csak bérért tehette azt ,csak a munkája után volt értéke ,ő maga semmi sem volt ,még jót sem tehetett önmagáért ,és ha meghal ,csak annak fájt volna talán ,a ki hasznát nem vehette többé . És az a szépség ,a mit isten ajándékul adott neki ,-mert most már arra is gondolt ,hogy ő szép ,és e tudat növelte még boldogságát -az ő testi és lelki fényes tulajdonai ,mit értek azok neki ?ki vette azokat igazán számba ?a férfiak reánéztek ,tán gyönyörködtek is látásában ,aztán tovább mentek ,vagy fölkérték egy tánczra ,vagy selejtes bókolásra lelkesültek ;egy sem jutott általuk a női szépség nemesítő hatalmának tudatára ,egy sem érezte magát indittatva ,a természetben csak a szépet és a viseletben csak a nemeset fölkeresni és ahoz alkalmazni izlését és jellemét ;egy sem jutott általa azon ohajtásra ,fürkészni ,mi az ,a mi tulajdonkép széppé teszi ez arczot ,hogy a női lélek szépsége is szemökbe ötlött volna ;csak az arczot látták ,csak a képnek tömjéneztek ,de nem az Istennek ,a kit az ábrázol ;és tömjénezésök megalázó ,mert vétkes ,mert bálványimádás . Csak ő nem nézett reá földi szemmel ,csak ő ismerte föl az istenit a földiben ;ő ,az egyetlen a sok közül ,valamennyi közül ,az ő egyetlenje az egész világon ! Ő kinyujtotta karjait ,mint a lehajló ág a folyondár után ,hogy ne a porban kuszszék és a földön veszszen el ,hanem felfonódjék körülötte ,koszoru gyanánt neki ,és a napsugárban tündöklésre önönmagának ;fölemelte őt magához ,adott neki szivet ,a mely csak érte dobog ,hogy odaadhassa neki érte a magáét ,hogy a férfi bátorsága és erélye a női sziv gyöngédsége és melegségével összenőjjön ,egygyé váljék ;és felgyujtotta benne a szerelmet ,hogy neki magának is legyen világa ,a legszebb ,a legboldogitóbb világ ;hogy ne áldozná tehát örömest magát ,egész világát ! Oh boldog napok ,a minők nincsenek többé e földi életben ,de a melyekben csak olyan nő részesül ,a ki olyan tiszta ,át meg át nemes szivvel fogadhatja magába a mennyasszonyi érzés fenséges érzelmeit ,mint Eszteré . Megjelentek e tiszta égi boltozaton a komor órák és bánatos napok sötét felhői is ;és jaj azon leánynak ,a ki midőn az élet legelhatározóbb lépését tenni készül ,azokra is nem gondol !rettenetes lesz neki csalódásából fölébredése ! Jaj azon leánynak ,a ki abban a hitben ringatja magát ,hogy a mennyegző utáni élet csak a hajadoni függetlenség folytatása ;sőt még tán kevesebb gondokról és több szabadságról álmodik ! Jobb volna annak virágok helyett tövisekből fonni magának mennyasszonyi koszorut ,és ezzel fején lépni oltárhoz ,mert ez jövendőjének jelvénye ,vérig szuró töviseknek tevén örök esküt . A ki tűrni és szenvedni nem tud ,vagy nem akar ,az ne menjen férjhez ,mert ha valahol ,ugy a nő házaséletére nézve áll az ,hogy :„Tűrőké a mennyeknek országa. ”Csak a türelem változtathatja a házaséletet mennyországgá ;és itt nem a rosz férjekre van czélzás ,mert még a legjobb férj mellett is készen kell lenni arra ;nagy különbség van a férj és a vőlegény között ,épen ugy ,mint az ünnep- és hétköznapok között ;nincsen olyan folyóviz ,mely iszapot ne hajtana föl ,és nincsen olyan két kő ,mely tökéletesen egyforma volna ,az élet pedig egy örökké rohanó folyam ,és az emberi jellem tömörebb a kőnél ,tele ezer meg ezer horpadékok- és rovátkákkal ,miket az idő és természet rajtuk előhozott ;minél nemesebb a kő ,annál finomabb és apróbb ez érdesség ,de azért mégis megvan ,és mert a férfi már természeténél fogva keményebb jellemű ,a nőnek kell lesimítani magáról minden olyan tulajdont vagy szokást ,mely az élet öszhangzatos folyását akadályozná ,és ha sok fájdalom- és könytől meg akarja magát óvni ,a mennyegző előtt kell azt tenni ,épen ugy ,mint Eszter . És még ezzel nincsen vége a lelki készülődésnek . Miként hogy a menyegző előtt a ruhatár minden zuga szigoru vizsgálat alá kerül ,és a családi élethez szükséges minden öltöny- és fehérneműről gondoskodnak ,ugy kell a leánynak lelki tehetségeinek tárában szigoru szemlét tartani ,kihányni abból minden haszontalan lim-lomot ,és helyökbe minél több olyant tenni ,a mi a megkezdendő uj életnek valódi diszére vagy hasznára válik ;minél többet visz magával e lelki házi czikkekből ,annál boldogabb lesz ;minél jobban ért a házi gazdasághoz ,a hajlék kellemessé tételéhez és a szivek földeritéséhez ,annál több kincset ér a nászhozomány ,és annál tartósabb leszen az ő boldogsága . És még egy van ,a miről a mennyasszonynak nem szabad megfeledkezni ;az ,hogy „a ki uralkodni akar ,annak engedelmeskedni kell tudni ,”és ha első akar lenni a férj által ,másodiknak kell lennie a férj mellett . Csak is szeretetünkben áll a mi hatalmunk és a férfiak gyöngesége ;minél forróbban szeretünk ,annál biztosabban uralkodunk ;minél kevésbbé vágyódunk hatalomra ,annál hatalmasabbak vagyunk ;minél kevesebbet követelünk ,annál többet nyerünk el ;minél elégültebbek vagyunk kicsi házi körünkben ,annál nagyobb a mi birodalmunk :a férj az egész világot ügyekszik e kicsi körbe átültetni . Ha minderre el van készülve a lélek ,még csak az van hátra ,hogy minél jobban ismerkedjék és barátkozzék meg azon gondolattal ,hogy ő és férje -egy és válhatlan ;a mi az egyiket éri ,azt a másikkal meg kell osztani ;a házaséletben csak közös birtok létezhetik ;még a gondolatok is azok ;-csak azzal a kis különbséggel ,hogy a nőnek ,mint gyengébb félnek ezért követelni még sem szabad ;a férj bánata az ő bánata legyen ,abból ki kell vennie a maga illetőségét ;de az ő bánatát azért csak maga emészsze föl ;az ő gondolatai a férjeéi legyenek egyszersmind ,de ha a férj szive titkot rejt ,ne zörgessük e titok ajtaját ,csak a szeretet és bizalom lehet a sziv kulcsa ,a jog és kötelesség gyönge fegyverek a -gyöngébb fél kezében . Ezek nem igen kecsegtető kilátások a leányra nézve ? Nem ám annak ,a kinek egyéb vágya van ,mint szeretni ,és egyéb boldogsága ,mint szerettetni ;de a ki e kettővel megelégszik ,annak nem csak könnyü e nehézségek leküzdése ,de egyszersmind öröm is ;szivesen mond ő le minden olyan tulajdonról ,a melyről azt hiszi ,hogy jegyesének tán ellenére lehet ,és szivesen veszen fel olyan szokásokat ,melyek által imádottjának tetszését véli kivívni ;a nő ,mikor igazán szeret ,egészen uj jellemet képes ölteni ;nem magát ,hanem férjét tanulmányozza és egészen és mindenben csak ez egyhez alkalmazza magát ;nem üres szó ,hanem igaz valóság az ,hogy „a férj neveli nejét ,”sőt többet tesz ,egészen átidomítja ,még pedig a nélkül hogy maga is sejtené ,mert maga a nő viszi véghez e nevelést és átidomitást magán ;igy leszen e két különböző két egyéniségből idővel két test -egy lélek . Ilyen módon készitette elő magát Eszter a szent mennyasszonyi hetekben és azért volt szive tele menynyei örömmel ;ő nem hunyta be szemét a bekövetkezendő terhek elől ,nem ringatta magát fényes ,de csalfa képzeletekben ,de annál nagyobb volt boldogsága ,mivel érezett magában elég szerelmet ,könnyü lélekkel fölvenni magára az uj élet szent keresztjét ,és elviselni azt a sírig ;érzett magában elég akaratot ,egész életét azon egynek szentelni ,a ki e szerelmet meggyujtotta szivében ;nő akart ő lenni a szó szent teljességében ,ez volt az ő boldogságának kútfeje és ez legyen egész életének tengere . Ilyen elhatározásokkal lépett nehány hét mulva az oltárhoz és mondta ki a nagy ,két világot magában foglaló szót :„holtomiglan ,holtodiglan ;” szeme könyben állt ,de szive fel az égbe szállt ,hogy e szót kimondhatá ,hogy egész életét szerelmének leköthette . Az első hetek csak folytatásai voltak a mennyasszonyi boldogságnak ;az uj pár ,hódolva a közszokásnak ,pár hetet utazással töltött ,és Eszter ,-bár mindig egyik ohajtása volt ,a tengert láthatni ,azt a nagy vizi világot ,a melynek mintegy az égben látszik végnélküli folytatása ,a miért minden roppantsága mellett ,látása olyan jótékony hatással van a lélekre ,emlékeztetvén őt a földi életnek égben való folytatására -ezuttal még sem birta magát teljesen átengedni e magasztos látványok gyönyörének . -Mit nekem a tenger nagysága !-gondolá magában ,-sokkal nagyobb tenger az én szerelmem ,és ennek is az égben van folytatása ;és mit nekem a váltakozó vidékek regényes szépségei ,mikor én mindenütt csak azon egyet látom ,az én imádott férjemet !-ugy van az ,mikor a nő igazán szeret . Még egy másik érzés is zavarta az utazásban gyönyörködését :egy kis önzés volt ez ,de melyet meglehet bocsátani egy fiatal nőnek ,sőt ohajtandó ,hogy minden nő egy kis adag ilyen önzéssel birjon :szeretett volna kizárólag férjének élni . Igy is csak neki és benne élt ő ,de mégsem annyira ,mint ha állandóan egy helyben maradtak volna ;ez után vágyódott az ő lelke :megmutatni férjének ,mivé tudja varázsolni egy hü nő szerelme az otthoni hajlékot ,mennyi kényelmet és vidorságot tud a ház minden zugába elhelyezni ,mennyire tud gondoskodni mindenről ,a mi csak szükséges és kellemes ,és távol tartani mindent ,a mi alkalmatlan . Mindebből azonban Surányi semmit sem gyanitott :egy szóval ,egy tekintettel sem árulta el ohajtását ;a férj minden lángoló szerelme sem volt képes megtántoritani őt föltett szándokában :mindent csak férje akaratjára hagyni ;és valjon nem okosan cselekedett -e ?képzelhető e már valami nevetségesebb ,mint mikor a nő megszabja az utat ,a melyen a férjnek indulni és haladni kell ? A müvelt férj rendesen követi ez irányt ,de hogy örömest tenné ,és szivében egy kis rosz érzés ne támadna ,ezt soha sem birom magammal elhitetni ;e nélkül pedig könnyen ellehetünk ;mindegy ,akár merre vegyük utunkat ,csak szép egyetértésben tegyük azt ,és azzal ,a kit szeretünk ;igy tán valamivel később jutánk el a czélhoz ,de annál vidorabb jókedvvel . Néhány hét mulva azonban Surányi magától is reájött azon gondolatra ,hogy jó volna már haza menni . Eszter csaknem felujjongott örömében ,midőn ez ohajtást kimondani hallá ,és csak akkor mondá férjének ,mennyire régi ohajtása ez neki . Surányi -a mennyire ez a mézes hetekben lehetséges -némi neheztelést mutatott erre neje iránt ,szemére hányta titkolódzását ;de Eszter csakhamar visszaállitotta a boldog lelkek öszhangzatát ;az ohaj nem titok ,mondá ,azt szabad elzárni a szivben ,akkor ,midőn az a másik fél érdekében történik ;magában azonban föltette ,hogy jövőben még akkor is eltitkolja férje előtt ohajtásait ,mikor az teljesülésbe meend ;hadd legyen teljes az ő öröme ,ne legyen neki az ő parányi keserüsége sem ,hogy vannak neki ohajtásai ,de melyeket nem nyilatkoztat előtte . És Surányi ?ez ,midőn a neheztelés lehellete elfoszlott -és mi kevés kell arra ,hogy egy lehellet elfoszoljék !-nyilván csak annál forróbban szerette nejét ;én legalább erősen hiszem ,hogy ez volt a titkolódzás eredménye ;egy bizonyitékkal több volt az előtte ,mennyi önmegtagadásra képes az ő kedves felesége ,és a férjek szeretnek erre nézve minél számosabb bizonyitékot szerezni ,mind a mellett hogy nejöket ugy szeretik ,-a hogy épen kitelik tőlük . Szántszándékkal emelem ki ez apróságokat ,mert miként a polgárosult világban nem a vad állatok teszik kellemetlenné az életet ,hanem a legyek és a szunyogok ,ugy a házaséletben is ;az apróbb léghuzamok azok ,melyek csuzt és hurutot idéznek elő ,ezek ellen pedig szintén ovakodni kell lehetőleg ,mert ez apró bajokból könnyen hosszas betegségek származhatnak ,a hosszas betegség pedig hosszas szenvedés ,és a vége halál ,-a szerelem halála . Eszternek tehát teljesedett ohajtása ,haza érkezett ;épen tél volt ,a fővárosi vigalmak hideg idénye ;Eszter azonban sem a vigalmakkal nem igen törődött ,sem a hideggel ;első gondja volt ,berendezni ,lakályossá tenni hajlékát ;vannak ,a kik ezt a gondot is a cselédekre bizzák ;igaz ,nagy munka is ez ,de még sem olyan nagy ,mint a milyen a jutalma . Sokszor egy pamlag elhelyezésétől függ a szoba csinja ,egy tükör vagy festmény az egész bebutorozásnak képes vidor tekintetet adni ,és hogy valamely szobában jól ,vagy roszul érezzük magunkat ,nagy részt attól függ ,hogyan van az berendezve ;nem a butorok drága és fényes volta teszi ezt ,a legegyszerübb háznemüvel is kedvező hatást lehet előidézni ,ha izléssel van elhelyezve ,izlést pedig csak müvelt embertől lehet várni ,a nevelés nélküli cseléd nem birhat azzal . Eszternek tehát elég dolga volt uj lakásán ,de mennyi örömöt szerzett ez neki !mennyi tanulmányt forditott ő minden legkisebb részletre ,hogy egyszerü legyen és mégis szép ! És mint leste a hatást ,melyet szorgalmas gondoskodása férjére tett !és milyen boldog volt ,milyen gazdagon jutalmazva ,midőn egy dicsérő szó ,egy elismerő csók lőn fáradozásának jutalma ! Hogy a legnagyobb gond férje szobájára lőn forditva ,nem szükség mondanom ;minden szerető nő legédesebb gondjai közé tartozik ,férje szobáját lehetőleg kényelmesen elrendezni ,és átalában mindenről gondoskodni ,a mi neki a házi kört kellemessé ,a nő gondoskodását kivánatossá teszi ,a jó nő ezt egyiránt teszi szeretetből ,kötelességből és -eszélyességből . Épen olyan kevéssé tartom szükségesnek fölemlítenem ,hogy Eszter minden szorgalma és munkássága mellett is mindig a legtisztább csinnal és izletességgel volt öltözve ;férje legalább soha sem látta őt máskép ,és annál kevésbbé idegen ;a csin- és tisztasági érzet második természetévé válik a müvelt nőnek ,és épen ebben tünik ki a nő finom müveltsége ,hogy a konyhából is épen olyan tisztán lép ki a tűzhely vagy a teknő mellől ,mint öltözési szobájából . Hogy mikép kell a nőnek ilyenkor öltözködnie ,nem olyan lényeges kérdés ,mint az ,mikép kell a konyhai vagy takaritási munkákat végeznie ,hogy a csin és tisztaságból ne veszitsen ;a fehér kötő ,mit ilyenkor használ ,minden esetre fontos szerepet játszik ,a fődolog azonban a nagy jártasság ,az ügyesség és a vigyázat ,a mint azt minden müvelt gazdasszony tapasztalatból tudja . A mit azonban különösen föl kell emlitenem ,ez azon körülmény ,hogy minden szorgalma és gazdasszonyi sürgőssége mellett sem feledkezett meg a szellemi munkásságról ;ő nagyon jól tudta ,minő magasztos feladata jutott egy nőnek és legboldogabb napjaiban sem hanyagolta el azon kötelességeket ,melyeket ez a nőre ró . A férj nem csak gazdasszonyt ,de hű ,értelmes élettársat is keres nejében ,a kivel minden érzését megoszthatja ;azért nevezzük ezt :feleségnek . Szabad idejét -és ez minden jó gazdasszonynak van -tehát arra forditotta Eszter ,hogy tovább müvelje lelkét ;olvasott ,tanult ,zongorázott ,rajzolt vagy himezett ;semmi szüksége nem volt neki most ezekre ,mert a férj még mindig a szerelem első igézetével tekintett reá ,de azért ő mégis csak folytatta szellemi müvelődését ;de gyönyöre telt benne ,és ez mutatta ,hogy alapos müveltséggel bir ;minél gazdagabbak vagyunk ,annál többre vágyódunk ,ez az igazság épen ugy áll a szellemi ,mint az anyagi gazdagságra nézve ,és ha láttok nőt ,a ki az olvasásban gyönyört nem talál ,az ,bármilyen fényes ékszerek gyönyörködjenek is rajta és bár milyen előkelő modorokat fitogtasson is ,legyetek meggyőződve ,hogy ez egy nagyon közönséges teremtés . És mindezek mellett maradt Eszternek elég ideje ,vigalmakban is részt venni ,ámbár meg kell vallanom ,hogy nem tartozott ezek közé ,a kik ,mert farsang van ,kötelességöknek tartják ,a hétnek hét estjéből négyet-ötöt okvetetlenül a vigalmaknak szentelni ;neki untig elég volt egyszer-kétszer mulatni ,ezt sem minden héten ,hanem csak minden hóban ;pedig nem lehetett mondani ,hogy nem szeretett tánczolni ,vagy hogy kecsesen nem tánczolt volna ,és módja szintén volt hozzá ;mint fiatal ,szép asszony elég meghivásban részesült ,de volt annyi ereje ,okot és módot találni ,hogy ebben is mértéket tarthasson . Szép élvezet a táncz és fiatal emberekre ajánlandó is ,hogy egykor-máskor részesüljenek benne ;sokat nyernek ez által mozdulataik ,tartásuk délczegebb ,járásuk könnyedebb ,mozdulataik fesztelenebbek és kecsesebbek lesznek általa ;de mint minden élvezetnél ,ugy ennél is ovakodni kell a tulságtól ,ne hogy szenvedélylyé váljék ;hány fiatal élet szállt már sírba ,a miért a tánczban mértéket nem tudott tartani ! De ha nem is volna halálos veszedelemmel összekötve ,mégis kerülendő benne a tulság ;mert a kinél szenvedélylyé válik ,annál csakugyan „örökké tánczon jár az esze ”,mint mondani szokás ,és az éj mellett ,melyet tánczvigalomban töltünk ,még az előtte és utána való nap is rendesen el van veszve ;az egyiket a készületek ,a másikat a fáradtság és álmatlanság teszi haszonvehetlenné . A költségekről nem is szólok ,ámbár közrendüeknél ez is jön számitásba ,de az elvesztegetett időt a leggazdagabb is számba veszi ,ha szive és esze van ,hogy értékét megbecsülni tudja . Eszter ezek közé tartozott . Surányiról nem is szóltam ,de mit is mondtam volna róla ?azt ,hogy nagyon boldog volt ?kell -e ezt mondanom ?lehet -e olyan nő mellett más ,mint boldog ,olyan férfi ,mint ő ? Ő is el volt foglalva ;a közélet még mindig szünetelt ugyan ,de azért talált ő itt elég tért és alkalmat ,a hasznos munkásságra ;országos érdekü eszméket kellett tisztázni ,közhasznu intézetek életbeléptetését biztosítani és párthiveket szerezni ;ah van a tettrevágyó ,értelmes embernek mindig annyi dolga ,hogy nem is győzi . És milyen édes jó kedvvel dolgozott most ez ember ,és milyen sükeresen !és mindez csak azért ,mert egy hű ,szerető nő várta otthon ,édes mosolygásu arczczal és érte dobogó szivvel ;ennek beszélte el a lefolyt nap mozgalmait ,és az az édes mosolygás kedvesebb volt neki a világ minden kitüntetésénél ,és e nő dicsérete drágább volt neki a föld minden jutalmánál ;kevés időt töltöttek együtt ,csak az esti órák voltak a házi boldogság élvezetére szentelve ,és ezek sem lehettek mindig kizárólag az övéik ,de azért mindig együtt volt e két szerető sziv ,egyik örökké maga előtt látta a másikát ,egymásra gondoltak ,egymásért dolgoztak ,egymásért éltek . Van -e a világnak mulatsága ,a mely felérne ilyen élettel ?van -e nagyobb boldogság a földön a szeretetnél ? Az uj körben természetesen az uj ismeretségek sem hiányoztak ,minden vigalommal nagyobb lett a jóbarátnők száma ,és Eszter végtelenül örült ennek ;szeretetteljes szivvel közeledett mindenkihez és gyanutlan bizalommal fogadott mindenkit barátsága szentélyébe . A nőnek egyik nemes hivatása is ez ;mintegy a szeretet világlánczával egybefüzni az embereket ,kiket különböző foglalkozások és érdekek az életben olyan gyakran elválasztanak ;és a nő ,a ki ebbeli rendeltetését teljes magasztosságában felfogja és elég szellem és lélekkel bir ,ennek megfelelni ,egyenesen a hazának teszen ez által fontos szolgálatot . Mennyit nyer ez által a közszellem ,ha minél több család egykor-máskor a vele rokonérzületüeket a házi élet édes élvezeteire maga köré gyüjti ! És milyen jótékony hatással van ez az erkölcsök nemesbülésére ,az izlés finomulására ,a modorok szelídülésére ,és a lélek tisztultabb érzetkörbe emelkedésére ! Hány ember nem durvul el ,csak azért ,mert nem volt alkalma müvelt társaskörben forgódni ?és hány ember esik ez által emberkerülő fásultságba ?és hányan nem sülyednek alá testet-lelket emésztő féktelenkedésbe ,vagy vagyon-pusztitó pazarlásba ? És viszont mennyit nyer ezáltal a családi élet édességben ,ha egykor-máskor barátságos összejövetelek kedvderitő szórakozásai füszerezik azt ?mennyivel szorosabban simulnak egymáshoz a rokon lelkek és mennyi kiméletes nyájasságra szoktatunk ez által még azok irányában is ,a kikhez különben nem igen vonzódunk ! Mert a barátságos indulatu ember legjobb akarat mellett sem kerülheti ki ,hogy egykor-máskor olyan vendéget is ne lásson magánál ,akit nem lát a legszivesebben ;de ép abban tünik ki a finom müveltség ,hogy egy olyannal is illedékesen tudjunk bánni . Van azért elég mód ,éreztetni vele ,hogy nála nélkül is el tudunk lenni ,és lehet azért különbséget tenni az olyan vendég között ,a kit szeretünk vagy becsülünk ,és olyan közt ,a kit csak kénytelenségből türünk körünkben ;de az illedéket senki irányában nem szabad megsérteni ;a magunk iránti önérzet tiltja ezt ;ha van az olyan nemszeretjük-féle emberben egy kis önérzet ,magától el fog maradni ;csak a müveltség nélküli tolakodót nem lehet szelíd módon lerázni ,és ilyenkor -igaz -szigorubb módokhoz kell nyulni ,de az ilyen példányok a ritka kivételek közé tartoznak a müvelt körökben ,és ezek irányában a férfiak tekintélyéhez kell folyamodni ;a nő csak a gyöngédség és udvariasság képviselője a társaságban . Angolország világhirü nagyságát épen ugy köszönheti annak ,hogy belsejében a nemes alapokon nyugvó társasélet lehetőleg ki van fejtve ,mint nagy tengerészeti ,pénz- és iparüzleti hatalmának ;sőt merem állitani ,hogy ez első tulajdon az utóját fejtette ott nagyra . Az élénk társaséleti érzék mintegy nagy családdá füzi ott egybe az egész nemzetet ;a szoros összetartásból a nemzeti tulajdonok örökké uj tápot nyernek ,az idegen elemek közül minél többet magukba olvasztanak ,az erkölcsök fejlődése mindig azon egy alapon történik ,az érdekek ,eszmék és vállalkozások ,mint a levegőből a viz ,mindig azon egy tengerbe szakadnak ismét vissza ;e tenger a nemzet belső élete ,és a mely mértékben ez ki van fejtve ,azon mértékben lesz egy nemzet gazdag ,hatalmas és tisztelt . Nem minden nemzet alkalmas arra ,hogy kebelében ilyen jótékony ,erőt és jólétet szerző társasélet kifejlődjék ;egyiket a véralkat ,másikat vallási intézmények vagy második természetté vált ősi hibák gátolják abban ;de a magyarnál egy sem található ez érintett akadályok közül ;a magyar ember egyik nemzeti jellemvonása az ,ha nem is komoly ,de csendes phlegma ;csak ha bántják ,lobban lángra ;másik jó társaséleti tulajdona pedig a vendégszeretet ;minél több embert lát asztalánál ,annál jobb kedvü . Csakhogy e vendégszeretet ugy ,a mint eddig gyakorlatban volt ,a nemzeti jólétnek nem használ ,a magánérdeknek pedig épen tetemes hátrányára van . Poharozás és kártya nem igen alkalmasak arra ,hogy nemes emelkedettséget keltsen a lélekben ,vagy közhasznu szövetkezéseknek utat egyengessen ,de annál alkalmasabbak arra ,hogy az erkölcsöket elvaditsák ,és az egyéni jólétet tönkre tegyék . Hány gazdag család nem jutott már koldusbotra ,hány ember vesztette már el becsületét ,hány élet lett már feldulva a szertelen pazarlás és a kártya által ! Ime ,az áldásból átok lesz ,ha nem ugy használjuk ,a mint kellene ! Mi könnyü dolog volna a nemzetünk jellegévé vált vendégszeretetet kincseket szállitó szelid folyóvá alakítani át ,a helyett hogy most féktelen áradatában az apák fáradtságos vetéseit is iszapja alá temeti ! Szabályozni kell a folyót ,és a legbecsesebb kincsek teremnek általa ,és nyugodtan csusznak habjain szerte a hazában ,e szabályozás pedig abban áll ,hogy ne dinomdánomokra ,hanem nemes eszmecserére használjuk a vendégszerető társas összejöveteleket . És itt ismét uj tere nyilik a női lélek jótékony befolyásának ,azért szóltam olyan erős hangon e tárgyról . A hiba egyik része fájdalom ,a mi lelkünket nyomja . Mi egészen más volna ,ha a társas összejöveteleknél a nők elfoglalnák az őket megillető helyet ?és töltenék ezt be a női tulajdonokhoz méltólag ?fajulhatnának -e a vidám összejövetelek garázda tobzódásokká ?nem !esnék -e annyi dicstelen áldozat a kártyaördög hatalmába ?szintén nem ! De még a tüdőkre nézve is boldogabb hajnal hasadna ,a pipafüst kisebb adagokban való nyelés kénytelenségének miatta . Mindez nem történnék ,de igen is történnek az ,hogy az összegyülekezett barátok derült bizalmassággal egyik-másik szép és jóról eszméket cserélnének ,egymás tapasztalatait ,élményeit ,aggodalmait és reményeit az egész társaságnak mintegy köztulajdonává tennék ,és akként a tapasztalatok száma növekednék ,az aggodalmak elvesztenék ijesztőségöket ,a remények pedig összetéve annyi rokonérzetü szivtől ,annál erősebbekké lennének . -„De -asszonyok előtt nem lehet komoly dolgokról beszélni ”-mondják a „ vig czimborák ”,hanem igy csak a bor beszél belőlök ,az a bor tudniillik ,a melyet a nők társaságában -meg nem ihatnának . Avagy miért ne lehetne a nők előtt komoly eszmecserét folytatni ? És a férj ,nem értekezik -e ez nejével életének minden teendőiről ?és melyik férjnek volt -e oka megbánni ,hogy a legkomolyabb ,a legválságosabb ügyekben is neje véleményét meghallgatta ? Ne féljenek ,nem fog ő hozzá szólni olyan ügyekhez ,a melyekhez nem ért ;szivesen engedi át a férfiaknak az elsőséget minden olyan ügyben ,a melynél az ész viszi a szót ;de az ő hallgatása ,az ő puszta jelenléte is azt eredményezi ,hogy az ész mellett a szivről sem feledkeznek meg ,a szivről való megemlékezés pedig már sok rosz szándéktól riasztotta vissza az észt . Azon felül pedig eredményezni fogja azt ,hogy az eszmecsere szép szeliden ,szép müvelten fog folyni ,és az indulat legtüzesebb fölgerjedéseiben sem szakitandja szét a társadalmi illedék szép selyemcsokrait . Egy tekintet ,egy mosoly a nő részéről elég ezek megvédésére . -Unalmas mulatság !-mondják ujra a tivornyahősök ,és én mellőzöm a sértést ,a mi e szóban a nőre nézve rejlik ;mert tudom ,hogy nincsen szándékukban sérteni ezzel ,hanem mondják ,mert azt hiszik ,ugy van . De csak hiszik ,mert az ellenkezőről nincsenek meggyőződve ,mert keveset forgódnak müvelt női társaságokban ,vagy ha igen ,legfölebb csélcsap turbékolást visznek ott véghez ,silány bókolást ,a mitől a nő csak illedéki érzetből nem szökik meg ,ezt a mulatságot aztán természetesen unalmasnak tartják ;de -csak ők maguk teszik azt azzá ;beszéljenek csak okosan akár miről ,akár mikép ,csak ők magok ne legyenek unalmasak ,meglássák ,nem fognak unatkozni a nők társaságában ;lassan-lassan észre fogják venni ,hogy modoruk finomabb ,kifejezéseik válogatottabbak ,elméjök éberebb ,szivök nemesebb lett és a legkomolyabb tárgyakról is fognak beszélni ,a nélkül ,hogy unalmasakká lennének . Csak egyről nem fognak tudni beszélni ,arról ,a mi az illemet sérti . Eszter ilyen társaséletet igyekezett meghonositani hajlékában és az sikerült is neki ,de még sem ment ez olyan könnyen ,mint jóhiszemüségében képzelte . A férfiakról már szóltam ;de fájdalommal kell megvallanom -a nőkkel is nem kis mértékben meggyűlt a baja . Az ismeretségek hamar meg lőnek kötve ,a baráti csók elcsattant az ajkon ,de nem könnyü feladat volt reá nézve ,annyi különfajta virágot szép ,összeillő ,összesimuló csoportozattá ültetni át barátsága kertjében . Az egyik barátnő ,valahányszor Eszter megjelent nála ,nagy lakomát rendezett tiszteletére ;asztala csak hogy le nem szakadt a különösbnél különösebb és drágábbnál drágább csemegék alatt ,hogy Eszter szinte félelemmel látta közeledni az órát ,mikor e barátnő vissza fogja adni látogatását . -Már mire való ez a nagy költség ?-mondá magában . -A nagy szeretetnek bizonyitéka -e ez ? Nem lehetünk -e mi azért a legjobb barátnők ,ha nem rontom is el az étvágyamat nála ? És nem lehetne -e az ilyen haszontalan csemegékre kidobott pénzt sokkal jobbra ,sokkal nemesebb czélokra forditani ? És azt gondolja -e majd e barátnő ,hogy én kevésbbé szeretem őt ,mert nem tálalom ugy tele az asztalomat ,mikor ő engem meglátogat ? És valjon nem volt -e Eszternek igaza ? És mégis ,hány nő nem cselekszik épen ugy ,mint e barátnő ? A legjobb szándékból teszik ,azt hiszik ,a nagy rokonszenvet tüntetik fel ez által ;de hát mi köze a rokonszenvnek a czukor- és egyéb süteményekhez ? Nem teszi -e az egyszerü ozsonna is ugyanezt a szolgálatot ? Egy- másik barátnője még nagyobb aggodalmat hozott reá ;ez t. i. nem látogatta meg máskép ,csak a legfényesebb öltözékben ;fején a legdiszesebb hajék ,vagy főkötő ,nyaka ,keble ,karja ,keze tele aggatva kincset érő ékszerrel ,a ruhák pedig elsőtől utolsóig mintha csak épen e czélra készültek volna ! Eszter szive mélyen elszomorodott ,ezt látván . Hát ez is a barátságnak egyik kelléke vagy nyilatkozványa ? Jobban szeretjük -e mi egymást fénytől ragyogva ,mint izletes egyszerüségben ? Avagy azért keressük fel egymást ,hogy megtudjuk ,melyikünknek milyen szabója van ?és melyikünk mulja felül a másikat fényüzésben ,haszontalan pazarlásban ? Avagy annyira gazdagok vagyunk -e ,hogy olyan mindennapi alkalmakra is ,mint a milyen egy barátnő meglátogatása ,ugy szórhatjuk a pénzt ? És ha még gazdagabbak volnánk is ,mint a mennyire nem vagyunk ,akkor is nem Isten ellen való vétek -e az oktalan pazarlás ? Nem lehetne -e e pénzt sokkal nemesebb és hasznosabb czélokra forditani ? Csak nézzünk körül ,hány szegénynek nincsen téli gunyája ! És nem fényesebb ragyogvány tündököl -e rajtunk ,ha feleslegünkkel ezeken segítünk ? És nézzünk körül szellemi életünkben ;nem találunk -e itt is mindenfelől szivinditó szegénységet eleget ? Miért sinylik nemzeti festészetünk ?szobrászatunk ?miért nem virágzik irodalmunk ugy ,a hogy kellene és lehetne ?és miért nem részesülnek lapjaink olyan nagy pártolásban ,a mint közmüvelődésünk érdekében ohajtandó volna ? Ime ,e barátnőm élő felelet mind e szomoru kérdésekre . A ki annyit költ felesleges cziczomára ,annak nem telik nemesebb czélokra . Egy másik barátnőjének meg vele gyült meg a baja ;nagyon jó asszony volt ,de kissé együgyű ;meg nem foghatá ,minek „ pazarol ”egy olyan okos ,számitó nő ,mint Eszter ,annyi pénzt holmi könyvekre ,lapokra ,festményekre stb. ? -Annyi pénzt ?-kérdé ez mosolyogva . -Látod lelkem ,minden magyar szépirodalmi lapot járatok ,és a pénz ,mit reáköltök ,esztendőn át száz forintot sem tesz ;annyit pedig hála Istennek ,birok reákölteni . -Igen ,de minek ? Nem jobb -e félretenni e pénzt gyermekeinknek ? Aztán e festmények ?e faragott képek ?mire való mindez ? -Hogy mire való ?-kérdé viszont Eszter ,azután gondolkodott egy kissé és fölemelvén lélektelt ,jóságos szemeit barátnőjére ,kérdé : -Hiszesz te a lélek halhatatlanságában ? -Hogy ne !-volt reá a válasz . -És miért ? -Mert meg van irva a szent könyvekben . -De ha valaki azt mondaná neked ,e könyvek nem szentek ,és a mi bennök irva van ,az mind mesebeszéd ,hazugság ;mit felelnél neki ? A jó asszony erre nagy gondolkodásba esett ;feleletet keresett e kérdésre ;csak gondolkodott ,csak gondolkodott ,de felelni még sem tudott . -No lásd ,édes barátnőm -kezdé tehát ujra Eszter -ha valaki azt merészelné nekem mondani ,hogy ne higyjem a lélek halhatatlanságát ,odavezetném e festményekhez és szobrokhoz ,vagy reámutatnék e könyvekre ,és azt mondanám neki :ezek mind a lélek halhatatlanságáról győznek meg engem . -Hogyan ?-kérdé a jó asszony álmélkodva . -Mindjárt megmondom -viszonzá a másik ,és barátnőjét a falon függő festmények elé vezeté . -Nézd e képet -folytatá aztán ;-dicső multunk egyik lélekemelő jelenetét ábrázolja ;sok száz esztendővel ezelőtt történt a hazaszeretet e magasztos tanuságtétele ,és a művész mégis ugy szemünk elé állítá azt ,hogy szinte előttünk történik . E festő lelke vissza tudott szállni a messze ,messze multba ;ő látta ez eseményt ugy ,a hogy az valósággal megtörtént ;igy lőn e festmény a világra születve ,és ennek láttára az emberek évezredekig ugyanazt érzik ,a mit a művész ,mikor ezt alkotá . Vagy nézd e másik festményt ;ugynevezett eszménykép ez ,azaz olyan főt ábrázol ,a mely soha sem létezett hasonló szépségben és tökélyben ;a művész tehát testi szemeivel ilyent soha sem látott ;de vizsgáljuk jobban ez arczot ;nemde azt találjuk ,hogy minden vonása olyan természethű ,hogy az bizony valósággal is létezhetnék ? A művész tehát felül tudott emelkedni a valóságon ,látott maga előtt olyast ,a minő a földön soha sem létezett ,és látta ezt olyan világosan és tisztán és természethűn ,hogy a legapróbb részletig le tudta festeni ,megörökíteni . Vagy olvasd e költeményt : „Egész uton hazafelé , Azon gondolkodám , Mikép fogom szólítani , Rég nem látott anyám . Mit mondok majd először is  Kedvest ,szépet neki , Midőn ,ki bölcsőm ringatá , A kart terjeszti ki . S jutott eszembe számtalan  Szebbnél szebb gondolat , Megállni látszék az idő , Míg a szekér haladt . S a kis szobába toppanék , Repült felém anyám ,- És én csüggtem ajkán ,szótlanul , Mint a gyümölcs a fán. ” Hányan nem voltak már hasonló helyzetben ,és gondolkodtak és éreztek épen azt ,amit nagy Petőfink e költeményben leirt ?és mégis egy sem birta azt még ilyen egyszerű magasztos világosságban kifejezni ! Nem -e minden szó mintha csak a hőn epedő gyermek szive közepéből volna szakasztva ? Pedig mikor a költő ezt irta ,talán szép csendesen otthon ült szobájában ,tán épen olyan hideg szobában ,mint a milyen az a debreczeni volt ,melyet szintén olyan meghatólag ,szépen megörökitett ! Hogyan és mikép birt tehát a festő lelke a rég letünt századok sötét mélyébe ,vagy amaz eszményi tökély teremtői magasságába fölhatni ?vagy hogyan és mikép birta a nagy költő olyan tisztán és világosan kifejezni azt ,a mit előtte százan meg ezren éreztek már ,és még sem birtak reá olyan szavakat találni ?hanem ha az által ,hogy vannak pillanatok ,melyekben az ember fel tud emelkedni tul e földi határokon ,a melyekben le tudja rázni a testnek földre huzó sulyát ;ilyen pillanatokban megnyilnak előtte a mult kárpitjai ,föllebben előtte az eszmény fátyola ,és megszólalnak benne a sziv legtitkosabb hurjai ;más szemekkel lát ,más fülekkel hall ;az emberben tehát más is van testnél ,ez a más a lélek ,és mihelyt nem test ,nem mulandó ,-halhatatlan . -Ime ,édes barátném -igy végzé szavait Eszter ,ihletéstől ragyogó tekintettel ,-ezek a festmények és könyvek meggyőznek engem arról ,hogy a szent könyvek valóban szentek ,és a lélek valóban halhatatlan ,ez a tudat pedig többet ér a föld minden kincsénél ,mert ez a legmagasztosabb ,mennyei boldogsággal tölti meg szivemet ;egy tekintet e festményre ,egynehány sor e könyvekből az Istenhez való rokonságomra emlékeztetnek . - Ha le volt -e győzve a jó barátnő közönye a szellemi termékek iránt ?alkalmasint még nem ;mert nem könnyü feladat ,sok évi elfogultságot eloszlatni ;idő kell ahoz és kitartás ,és még valami ,a miről majd később lesz szó . Mert a nemes lelkü Eszternek még több más ellenséges nézettel is meg kellett küzdeni a barátság virányain ,a müvelt társasélet érdekében ;olyan ellenségekkel ,melyekről az ember csodálkozik ,hogy találhatnak ezek helyet egy különben müvelt szivben . Az egyik barátnő -régi család ivadéka -például rosz néven vette ,minek fogad be egyszerü polgárnőket is e bizalmas körbe ,és mikor együtt vannak ,miért bánik velök épen olyan nyájas szeretettel és olyan gyöngéd figyelemmel ,mint az előkelő származásu urhölgyekkel ? -Ám -folytatá az uri nő ildomtani előadását -legyünk nyájasak ,udvariasak mindenki iránt ;ezt a korszellem kivánja ;de azért egy kis különbséget csak mégis kell tenni egy olyan nő iránt ,kinek ősei vannak ,mint teszem ,egy „ greiszler ” leánya iránt ,kiről az ember azt sem tudja ,hogy hivták a nagyapját ? -De azon csak nem kételkedel édes Leonám ,hogy volt neki nagyapja ?-kérdé Eszter ,barátnője kezét szivélyesen megszoritván . -Volt ,volt !-viszonzá a másik mosolyogva -de nem elég az ,hogy volt ,nekem azt is kell tudni ,hogy mi volt ! Meglehet ,hogy épen az én nagyapám csizmatisztitója volt ! Mikor az apja egy „ greiszler ” volt ,bizony az sem lehetetlen ,hogy a nagyapja épen egy „ handlé zsidó ” volt ! -És a barátnő meg nem állhatta ,hogy hangos nevetésre ne fakadjon e gondolatra . De Eszter nem nevetett ,hanem egész komolyan csak annyit jegyzett meg : -Biz az nem lehetetlen ! -No látod !-vevé föl ujra a szót a barátnő . -Egy ilyen asszony pedig csak nem képzelheti magát velünk egy rangon állónak ! -Hogy ő milyennek képzeli magát ,ezt valójában nem tudom ;de annyit tudok ,hogy én sem képzelem őt velem egy rangon állónak - -No lám !-vágott szavába a méltóságos asszony . -Ugy van -folytatá Eszter ,a nemes lelkeknek bensőségével -nem tartom őt velem egy rangban állónak ,hanem sokkal többnek ,sokkal emelkedettebb lelkünek ,édes barátnőm ! Nekem nem érdemem ,hogy az vagyok ,a mi ;nekem müvelt ,nemes lelkü anyám van ,müvelt körben nevelkedtem ,csak szép és jó és tiszta fogalmak és tettek és jellemek vettek körül eszmélkedésem első órájától ;nem lehettem tehát más ,mint a milyen példák lelkemben lenyomódtak . De ha igaz az ,hogy e polgári származásu barátnőm olyan környezetben nevelkedett ,a milyennek te mondod ,a hol olyan kevés gond volt forditva arra ,hogy szivéhez az aljas ,a tisztátalan benyomások ne férkőzzenek ,hol a müveltségnek tán bágyadt mécsvilága sem pislogott körülötte ,és ő mégis meg tudta óvni szivét a rosztól ,aljastól és tisztátalantól ,de sőt még fel is tudott emelkedni gondolkodás és érzés és cselekvésre ,a maga erejéből ,csupán lelkének nemes ösztöne által ,oda ,a hová én csak mások segélye ,sok évi támogatás és biztatás után juthaték ,az a lélek ,édes barátnőm ,sokkal erősebb és sokkal elhatározottabb a magaménál ,és én csak annál magasabbra tudom őt tisztelni ,minél mélyebb mélységből fölemelkedett . A barátnő feszült érdekkel hallgatta e szavakat ;a lelkesültség ,mely Eszter hangján ,arczán ,tekintetén megragadó módon nyilatkozott ,nem tévesztette hatását ;az ő arczáról is eltünt az előbbi kicsinylő kifejezés ,az ő szemeiben is a nemes emelkedettség fénye villant fel ;érezte ,hogy igaza van barátnőjének ;de ha tartós volt -e ez érzés ?erről -majd máskor beszélünk . Egy harmadik barátnőjének pedig épen a lelki üdvössége okozott sok gondot ;annak meg az tünt fel Eszterben ,hogy olyanokat is méltat barátságára ,akik nem egy valláson vannak vele . -Legyünk türelmesek -mondá egész komolyan -de a türelem és barátság közt különbség van ;én tisztelek minden meggyőződést ,de szivemet csak annak a számára tartom fel ,a kiről tudom ,hogy a más világon is együtt leszünk . -És valjon miért ez ovakodás ? Avagy azt hiszed ,hogy a miért máskép imádja Istenünket ,visszaél szived bizalmával ? -Biz én azt hiszem !-volt reá a rövid válasz . -És min alapul ebeli hited ? Nem találsz -e elég derék ,tiszteletre méltó jellemet azok között ,a kik nem követik a mi vallásbeli szertartásainkat ? -Igaz ,találok ,de azért mégis azt hiszem ! -Látd lelkem -viszonzá Eszter komolyan -épen ez a baj ,hogy az emberek összezavarják a hitet az erkölcscsel ,holott a kettő épen nem egyet teszen . A hit én szerintem az a fogalom ,mely alatt én magamnak az erények legfőbb tökélyét képzelem ;e fogalom mintegy testet nyert bennem egyházam magasztos szertartásai által ;az én Istentől való fogalmaim az én egyházam után képeződtek ,más hitü testvéreméi meg az ő egyháza után ;engem ez üdvözit ,őt meg az ;a fő dolog az ,hogy üdvösséget higyünk és érezzünk hitünk által . A hit és az erkölcs között szerintem körülbelül az a viszony áll ,mint a művész és eszménye közt :ez utóbbi nélkül az első soha sem fog igazán szépet teremteni ,de azért lehet az nagy művész ,ha mindjárt az eszményrőli fogalmai különböznek társaiéitól . Mindegyik a maga eszményétől vezéreltetik ,és mindegyik szépet teremt ;nekünk pedig közönséges földi teremtéseknek nem lehet a földfeletti dolgokról itéletet hozni ;nekünk csak a tények után kell indulnunk ,és csak azt tudnom ,azon hölgyek ,a kiket barátnőimül fogadok ,tettek és müveltség dolgában egy sorban állnak velem . Ha a más világon együtt leszünk -e ? Én azt hiszem :igen ;mert ott szemtől szembe látható lesz az az eszmény ,a ki csalódott ,meg fog győződni csalódásáról és önként az ő lábaihoz borul majd imádottal ,a legfőbb tökély pedig atyai szeretettel fölemeli majd leborultából ,édes gyermekéül fogadja ,mert hisz azért ő is őt ,a legfőbb tökélyt vélte imádni és cselekedeteiben csakugyan őt imádta a maga eszményének fogalmában . Honnan tudom én ,hogy a más világban igy fog ez történni ? Onnan édes barátnőm ,mert az Isten látható képe :a nagy természet nyilatkoztatja azt ki előttem . Minden teremtés a maga módja szerint szolgálja Istenét és a maga módja szerint boldog ;ezer meg ezer nemei vannak a jónak ,ezer meg ezer fajai a szépnek és mind e mellett az ezer meg ezer jó és szép egy átalános törvény :a tökély törvénye alatt állnak ,a szerint itéltetnek ,a tökély pedig az Isten . Hogyan keletkezett a növények és virágok megszámlálhatlan sok faja ?azt az emberi ész hiába fürkészi ,nekem elég ,hogy léteznek ,és használnak és diszlenek ;ez mutatja ,hogy annak ugy kell lenni ,és kötelességem ,hogy mindegyikükben egyiránt Isten teremtését lássam . Mit mondanál ,ha a rózsa ,azért mert őt rózsának teremték ,az ibolyát eltaszitaná magától ,a miért ez más ,embertől ki nem fürkészhető törvények szerint virít és illatoz ? Avagy azt hiszed ,hogy az ibolya virulata nem olyan kedves az alkotónak ,és az ő illata nem épen ugy elbájolja ,mint a rózsáé ? Te anya vagy ,négy gyermekkel áldott meg az Isten ,mindenik szülötted más-más külső és belső tulajdonságokkal bir ,és azért nem szereted -e egyiket épen olyan forrón ,mint a másikat ? Pedig hidd meg ,az Isten szeretete az anya szereteténél is sokkal forróbb ,mert ő Isten ! És hidd meg azt is ,hogy neki sokkal roszabbul esik az a tapasztalat ,hogy az ő édes gyermekei nem édes testvérekül szeretik egymást ! A barátnő hallgatott ;érezte e szavak igazságát ,de -de -a sziv nehezen tud megválni erényeitől ,gyöngéitől pedig még nehezebben . Ezek vagy ezekhez hasonlók voltak az akadályok ,melyekkel Eszternek küzdeni kellett ,hogy szive forró ohajtását kivigye ;a kisebb bajokról nem is szólok ,mert „sokan valának ők. ”Csak egyet emlitek még föl a sok közül ,ezt is csak azért ,mert ezzel legtöbb baja volt . A hirhordást értem ;e betegségben többen szenvedtek barátnői közül ;igen derék ,jó asszonyok voltak ,és azért mégis nagyon szenvedtek e betegségben ;valahányszor összejöttek ,mindig csak az járta ,hogy a félvilágot birói székök elé idézték és „contumácziában ”itéletet mondtak felette ;nem is rosz szándékból gyakorolták e törvénytevést ,már szokássá vált náluk ,de azért a legjobb barátnő sem lőn alóla kivéve ,és mindegyiknek volt valami a „ rováson ”:ez azt tette ,az ezt mondta ;mindez a legnagyobb bizalmasságban fel lőn tálalva ,a világért sem rágalmazás okáért !hanem azért mégis megtörtént ,hogy az illetőnek füléhez eljutott és akkor kész volt a neheztelés ,a feszültség ,hogy Eszter alig győzte a sok elsimitást ,békéltetést ,és nem egyszer volt kénytelen egy kis hazugsághoz is folyamodni ,egészen más értelmet adni a szavaknak ,csak hogy a felháborodott indulatokat a barátság virágos partjai közé visszaterelje . Eszter soká gondolkodott azon ,honnan származik e rosz szokás ,a melyben -közben legyen mondva -a férfiak is csak ugy szenvednek ,mint a nők ,csakhogy nálok ,mert nagyobb dolgokkal vannak elfoglalva ,nem tünik ugy szembe ,-és mikép lehetne annak legbiztosabban elejét venni ? Addig gondolkodott ,miglen azt hitte ,reájött a forrás eredetére . A közlékenység első rendü hajlama a gyöngédebb léleknek ;minél jobban vonzódunk valakihez ,annál többet szeretünk vele beszélni ,feltárjuk előtte szivünket ,a mig van a sziv és elmében ,addig a magunkéból költünk ,és mikor abból kifogytunk ,-a szomszédnétól kérünk kölcsönt ,nem ritkán pedig őt magát kérjük kölcsön ,erről beszélünk ;ehez aztán még csak az a hajlam kell ,hogy inkább roszat beszélünk valakiről ,semmit jót ,és kész a megszólás . Minél gazdagabb a lélek eredeti érzések és gondolatokban ,annál kevesebbet bajlódik másokkal ,és minél jobb valaki ,annál inkább vonakodik ,roszat beszélni másokról . Ime ,a kutforrást ismervén ,az orvosszert is tudjuk . Miveljük lelkünket ,gazdagitsuk szivünket ,elménket ,és legyünk igazán jók ,és gyökerestől ki lesz irtva a pletyka ,társadalmi életünk e fekete konkolya . Van egy másik oka is az emberszólásnak ,az ,a miért Talleyrend szerint ,Isten a nyelvet adá :hogy gondolatinkat elrejtsük ;de itt barátságról van szó ,igaz barátság mellett pedig az ok fön nem állhat . Ne is szóljunk tehát róla ,épugy ,mint a hogy azon betegségről nem szólok ,melyet a lélektan nem tud magának megmagyarázni és azért orvosságot sem lehet ellene ajánlani :e betegség neve :bőbeszédüség . Isten óvjon ilyen betegségtől ,mert ez gyógyithatatlan ;a fejben van e baj fészke . Mint láttuk ,elég baja volt Eszternek minden boldogsága közepett ,és a közönséges lélek könnyen véget vethetett volna mind -e bajoknak ;szakithatott volna minden olyan nővel ,a ki egyik másik dologban eltért az ő meggyőződésétől . De Eszter nem volt közönséges lélek ,és azért nem követte ezt a modort ;nem tette ezt pedig ezért is ,mert igazán szerette az embereket ,és azért is ,mert tiszta tudatával birt női hivatásának . Az emberszeretet nem ott kezdődik ,hol a hibák végződnek ,hanem ott ,hol azok kezdődnek . Ha csak tökéletes embert tudunk szeretni ,akkor senkit sem szeretünk ,mert olyant nem találunk a földön . De a tökéletest nem is lehet szeretni ,azt bámulni kell vagy imádni ,mint az Istent ,és mint azt ,kit a szerelem a földi tökély gyanánt képzel ;imádni csak egyet lehet ,de szeretnünk minden jót és szépet kell e földön ,embert ugy mint eszmét ,tárgyat ugy ,mint érzést ,mint az anya gyermekeit ,minden tökéletlensége mellett ,mint a gyermek szüléit ,minden öregségök daczára . Ez az igaz szeretet . És ily módon gyakorolván a szeretet szent kötelességeit ,használhatunk csak igazán a társadalomban ;minél közelebb a világosság ,annál kisebb az árnyék ;épen ugy a lélek árnyékai ,a hibák és gyöngeségek az erény közelésében ;a példa vonz ,a tények győznek ,a szeretet sziveket hódit . Sok nemes lélekkel bővelkedik hazánk ,de még sokkal többen volnának ,ha a szivbeli jóság nagyobb erélylyel és a szeretet nagyobb kitartással párosulna . Nem elég ,ha magunk jót teszünk :másokat is kell arra buzditani ,ahoz pedig sok szeretet ,sok béketürés és kitartás kivántatik . Nem a nehézségeket kell nézni ,hanem a magasztos czélt ,mely elérendő lészen ;ez küzdelem nélkül el nem érhető ,de a ki el van határozva ,az a küzdelemben el nem lankad ,és a ki szeret ,azt az idő hosszasága vissza nem riasztja . Hány szép eszme várja valósulását ,és a nők által várja ,mert a szeretet és jóság bir csak életet adni nekik és -adja isten ,hogy ne sokáig várjanak már ! És ha vizsgáljuk ,miért már eddig is nem létesültek ?azt tapasztaljuk ,hogy nem a szeretet hiánya ,hanem az erélytelenség volt annak főakadályozója . Az eszme czélszerü és üdvös voltáról sokan vannak meggyőzve ,de egyik sem akar első lenni ,és ha mégis ,félbe hagyja munkáját ,mert -akadályokkal kell megküzdeni . -Oh ,és mennyi akadálylyal !-jajdul föl kicsihitüségében ;de mindössze csak árnyékok azok ,melyek a világosság előtt szélylyel foszlanak ,szavak ,melyek a tények előtt elnémulnak . Nézzük ez akadályokat . A szép eszme meg van penditve ,csak minél több támogatót kell számára szerezni ;igen ,de mennyi itt a kifogás ,az ellenvetés ! Ez nem akar hozzá csatlakozni ,mert a másik igen is hozzá csatlakozik ;azt meg nem akarjuk támogatásra felszólitani ,mert „nem közibünk való ;”igaz ,mivelt ,derék nő ,de azért ,még sem „közibünk való ,”nem olyan körből való ,nem olyan előkelő sat ! Hja édes barátnőm ,ha igy járunk el a dologban ,akkor csakugyan nem megyünk semmire ,és odajutunk ,hogy ezer esztendő mulva is ott állunk ,a hol ma ! Ha mi nem csatlakozunk ahoz ,a ki egyik-másik dologban hátrább áll nálunk ,akkor bizony nem buzdítjuk őt ,hogy hozzánk hasonlóvá lenni törekedjék ,ha pedig ezt és amazt ez és ez okból föl nem szólitjuk a közérdekü ügyek támogatására ,akkor az ügynek ártunk ,az emberiség és jótékonyság pedig megérdemlik ,hogy magánérzelmeinket alárendeljük nekik ! Ha áldozni tudunk vagyonunkból ,hajlamaink és nézeteinkből is kell tudnunk áldoznunk ;csak igy jutunk valamire . Mikor egyszer a magunk gyöngeségeit legyőztük ,-mert mi ez az idegenkedés más ,mint gyöngeség ?-akkor ,de csak akkor győzhetjük le a más gyöngeségeit is . A mig mi vonakodunk alászállani való ,vagy képzelt magasságunkról a jó ügy érdekében ,addig az ,a kitől idegenkedünk és elhuzakodunk ,annál kevésbé fog fölemelkedni mi hozzánk ,minél több okunk van az elhuzakodásra tőle ;mig ellenkezőleg ,a mely mértékben mi ő hozzá közeledünk ,azon mértékben ő is ügyekszik hozzánk közeledni és méltóvá tenni magát a hozzánk való közeledésre ;minél nyájasabbak vagyunk hozzá ,annál jobban vonzódik hozzánk ,és annál erősebb vágya gerjed ,hozzánk hasonlóvá lenni érzésre ,gondolkozásra ,modorra és tettre . Akárhány példa van reá ,hogy a müvelt ember nyájas közeledése által mások is müveltekké ,jókká lettek ,mig ellenkezőleg ,gőgös lenézés által még mélyebben sülyedtek a müveletlenség ,durvaság és roszaságba ,mig végre menthetlenül elvesztek . Bánni kell tudni az emberekkel ,ha javitani akarjuk ;kiméleteseknek kell lennünk gyöngéik iránt ,ha hatni akarunk ;elnézőknek a hibák iránt ,ha azt akarjuk ,hogy letegyenek azokról ,különben bizony nem érünk czélt ,és száz esztendő mulva is ott állhatunk ,a hol most . Eszter ezt tudta ,és ezt a módot követte és azért czélhoz is jutott ;őt nem rettentették vissza a küzdelmek ,melyeket ezért ismerősei és barátnői körében vívni kellett ,sem pedig a kudarcz nem lankasztotta erélyét ;egyaránt nyájas volt mindenki iránt ,a kiben csak jóra fogékony szivet vett észre ;a lakmározásra hajló nő azért még tovább is lakmározott ,bár milyen egyszerü ozsonnával viszonozta is azt Eszter ;és épen ugy a fényüzésre rákapatott nő tovább is a legfényesebb öltönyökben tette nála látogatásait ,bárha Esztert mindig csak izletes egyszerüségben találta ;és épen ugy tett a fukar ,a rangkoros és a vallási türelmelenségben szenvedő ;egyik sem változott meg rögtön ,-hanem azért mégis megváltoztak ;a rosz tulajdonok bár milyen mélyen gyökerezzenek is a szivben ,végre mégis csak engednek a jóval gyakori érintkezés által ;Eszter ritkán ereszkedett szóvitákba ,nem is illik ez müvelt női körben -csak tettekben igyekezett feltüntetni nézeteinek helyes és üdvös voltát ,épen azért hatott barátnőire ,elannyira ,hogy alig nehány hó mulva a baráti kör jóformán egyenlő nézetekkel birt és egyformán vala lelkesülve az igazán szép és jó és nemes iránt ;a fényüzés ép ugy eltünt a ruháról ,mint az asztalról ,az egyszerü polgárnő legkedvesebb barátnője volt a méltóságos asszonynak ,a hátmögötti megszólás helyett finom ,derült társalgás közt repültek el az együttlét rövid órái ,és a ki azelőtt a könyveket haszontalan feleslegnek tartotta ,épen az nem tudott most betelni a költészet és müvészet lelkesült magasztolásával ;valóban lélekemelő és nemes tettekre buzditók voltak e baráti találkozások . Az eredmény pedig azon felül még az vala ,hogy Surányi háza rövid idő alatt a legtiszteltebbek közé tartozott ;a mi valódi érdem ,vagy szellemi nagyság a fővárosban található volt ,vetekedett azon öröm után ,hogy e nemes kör tagja lehessen ;külföldi tekintélyek édes kötelességöknek tartották ,e házban bemutattatni magukat ,mert ez volt a nagy közönség itéletének irányadója ;a kit Surányi házában kitüntettek ,az a nagy sokaság által diadaljelekkel lön elhalmozva ... De meg azért is ügyekeztek e körbe bejutni ,mert az órák ,melyeket ott töltöttek ,a legélvezetesebbek közé tartoztak a fővárosi életben . Számüzve volt itt minden hideg fesz ,helyét a müvelt illedék foglalta el ;drága ékszerek helyett a szellem és fényes lelki tulajdonok ragyogtak ,az eszem-iszomot a nemes eszmecsere pótolta ,a jókedvet nem a boros kancsókból ,hanem a rokon lelkek egymásra hatásából merítették ,és végre a szórakozást nem a vészterhes kártyaasztal ,hanem a szivet lelket szépre ,jóra lelkesítő müvelt hölgyekkel való együttléte nyujtott . És e ritka ,kiválasztott kör lelke egy nő volt :Eszter ;az ő nemes buzgósága adott neki életet ,az ő lelki tisztasága átszállt minden szivbe ,az ő fönkelt szelleme földeritett minden elmét ;boldogság töltötte meg e hajlékot ,és e sok boldogság mind ez egy nő szeretetteljes szivéből áradt ki . Sokkal forróbb volt Eszter boldogsága ,semhogy sokáig igy maradhatott volna . Hozzá kell szoknunk azon gondolathoz ,hogy az ég -a boldogság ege is -elválhatlan kapcsolatban van a földdel ,különben azon villámoktól is megijedünk ,melyek csupán a sürü gyúanyagok lobbanatai ,és hulló csillagoknak tartjuk azt ,a mi nem egyéb -szétfoszló párázatnál . Eszter boldog volt ,boldogabb ,semmint valaha lehetségesnek tartotta ;az egész világ szerette ,az orozva gyilkoló irigység is elforditá róla fegyverét ;a hol csak megfordult ,a tisztelet és kitüntetés tárgya volt ;de nem az tette az ő boldogságát ,hanem az ,hogy férje őt igazán szereti . Mint minden tisztalelkü nőnek ,e gondolat volt lelkének központja ;onnan sugárzott ki minden érzeménye és oda szállt vissza minden ohajtása ,nem önnön magáért ,hanem férjéért tette ,a mit tett és örült a fényes eredményeknek ,melyeket kivivott ,a tiszteletnek ,melyben részesült és a figyelemnek ,melyet gerjesztett ;azt hitte ,ez által csak annál jobban fogja őt férje szeretni és egyéb jutalom után ő nem áhitozott ,nagyobb jutalmat az ég nem teremhet számára itt e földön . És valjon nem volt -e oka ,ezt hinni ? Mikor férje őt azelőtt is olyan nagyon ,olyan mindenek felett szerette ,mikor semmi érdemet sem tudott neki felmutatni ;hogy ne hinné tehát ,hogy most ,midőn megmutathatja neki ,hogy ő méltó e szerelemre ,hogy az egész világ kitüntetéssel veszi őt körül ;hogy ne hitte volna tehát ,hogy férje most még csak annál inkább fogja őt szeretni ! Hogy e gondolkodásban a tiszta szerelem az önzés földi részeivel van összekeverve ,arra ő most nem gondolt ;,valamint arra nem ,hogy -a nőnek csak az áldozathozatalban rejlik igaz boldogsága ;neki csak annak szabad örülni ,a mit érdemel ,de nem annak ,a mit ohajt ,különben -nem tart soká öröme . Eszternek csakhamar alkalma volt meggyőződni ez igazságról . Egy évnél tovább tartott e boldogság ,nyár multával ismét a fővárosba tették át lakásukat ,a régi barátság ujra kedves füzérbe kötötte a rokonérzelmü sziveket ,Surányiék háza ismét kedves találkozási helye lett a valódi érdem és szellemi előkelőségnek ,Eszter müvelt ,finom nyájassága ,és természetes szeretetreméltósága ujra egész ragyogó ,delejes fényességében tündökölt ,és e fény és boldogság közepett egyszerre csak érezte ,hogy szive körül nehéz sejtelmek huzódnak össze és keblét leirhatlan érzelmek szorongatják . Ezt persze senki sem vette észre a sok barátnő és jó barát közül ;nem is lehetett ezt észre venni másnak ,mert csak akkor jelentkezett benne e kinos ,fojtó érzemény ,mikor magában volt . Épen ez fojtogatta szivét ,hogy most többet van magában ,mint ezelőtt ,házassága első évében . Férje még mindig gyöngéd volt és figyelmes irányában ,mikor közelében volt ,csakhogy most már nem volt annyit közelében ,mint eddig . Majd egy délutánt ,most meg egy egész estét töltött nélküle ,nem mulatságban ,hanem komoly ,fontos ,közérdekü ügyekben ;de azért mégis csak többet volt most távol és ez nagyon keservesen esett ez asszonynak ! -Miért nem volt ez tavaly is igy ?-kérdé magában kinos tépelődéssel ,és a felelet reá az volt :azért ,mert akkor jobban szeretett ! És mikor egyszer ez a gondolat megdobbant lelkében ,nem is tudott többé szabadulni tőle ;ugy szeretett volna más okot találni ,ugy ügyekezett elkergetni magától e haláloshideg ,éjféli sötétségü gondolatot ,de nem lehetett ,ezer éles körmével ásta volt magát szivébe e rettenetes szörnyeteg . A mint magában volt ,megjelent előtte ez iszonyu gondolat ,hogy még rettenetesebbé tegye neki a magányt . Bizonyosan nem szereti őt férje ,különben már azért sem volna olyan gyakran távol ,hogy e gondolat marczangolásaitól megmentse ! Bizonyosan nem szereti őt ,de miért ?mi lehet annak oka ?nem olyan szeretetreméltó -e többé ,mint azelőtt ?avagy mást szeretett -e meg férje ? Oh ,bizonyosan mind a kettő ! Pedig egyik is elég arra ,hogy e szegény nőt eszétől megfoszsza ! Bizonyosan nem szeretetre méltó többé ;de miért ?megváltozott -e két év óta ?roszabb lett -e ?nem !hisz forró szerelme csak szépre ,jóra serkentette ,és ő napról napra forróbban szereti férjét ! És rútabb szintén nem lett e két év óta ;ezt nem a hiuság mondatja vele ,hanem a nagy ,igaz szerelem ;ezért örült ő szépségének ,és az ezen való öröm nőttön nőtt szerelmével ,és ez örömmel együtt nőttön nőtt szépsége . És férje mégis órákig el tud lenni nélküle !még sem szereti őt többé ! Oh ,csak szólna ,csak megmondaná neki ,miért nem szereti őt többé ! Mi szivesen hallgatná vádjait ,megtenne mindent ,csak ujra szeresse ;feláldozná életét ,csak egy perczig ha hinni tudná ,hogy ujra ugy szereti ,mint ezelőtt egy évvel ! De férje nem szól ,nem mutat iránta hidegséget ,csak távol tud lenni tőle . Szemközt vele maga a bizalmasság ,csak komolyabb ,mint ezelőtt és -távol tud lenni tőle ,egyedül tudja őt hagyni e hosszu ,véget nem érő órákon ;egyedül e rettenetes ,vérszomjas kinokkal ! Ugy szeretett volna a szegény asszony szabadulni e szivemésztő gondolatoktól ;folyamodott mindenhez ,a mi egykoron örömöt vagy szórakozást szerzett neki ;de most mintha ezek is ellenségeivé váltak volna ;a könyveknek nem voltak számára gondolatai ,a betük mintha szökni akartak volna előle ,nem tudta mit olvas ;mindig csak azt az egyet látta :férje nem szereti őt többé ! És ép ugy járt a zongorával és a rajztáblával és a himzőrámával ;egyik sem szórakoztatta ,egyik sem vigasztalta ,mindenik csak szörnyü elhagyatottságát panaszolta el neki . Igen de miért ? És a szegény asszony elboritotta arczát az égető szégyentől ,és teste-lelke vonaglott a fájdalomtól ,a mit e kérdés felzuditott benne . Szégyelte magát önnön maga előtt ;mert oh ,lehet -e megszégyenitőbb ,halálra sápasztóbb érzés annál ,hogy a kiért élünk ,és a kiért minden szempillantásban ujra meg ujra örömmel meghalnánk ,ennek mi nem kellünk többé ,ez nem szeret minket többé ! És mikor a nő egyszer oda jutott ,vége minden erejének ,minden értékének ;nem az többé ,a mi volt ,élete el van temetve a fekete fájdalom hideg göröngyei alatt ,és a mi még a földön van ,az csak gyászemléke önnön magának . Isten legyen irgalmas ilyen szerencsétlennek ,mert ő maga nem igen birja magát feltámasztani többé ;nincs lelkének mibe fogódzania ;a külső támasztékkal együtt lelke fényes koronái is a porba hulltak ;nincs előtte becse semminek ,és ha látunk férjes asszonyt ,a ki saját maga hóhérja lett becsületének ,mielőtt követ dobnánk reá ,ejtsünk egy könyet érte ,mert mielőtt rosz lett ,bizonyosan elvesztette a hitet önmagához ,saját férje taszitotta le a kárhozatba . Eszter is megsemmisülve nézett a széditő mélységbe ,mely előtte tátongott ;minél kietlenebb volt a sötétség ,annál merőbben nézett belé ;valami vadon gyönyör kapta meg lázongó szivét ,hasonló ahoz ,melyet az érezhet ,a kit a habok zugó moraja a viz mélyébe ragad . Most már természetesnek is találta ,mire imént egy okot sem tudott találni ,természetesnek ,hogy férje őt nem szereti ;mit is szerethetne benne ?hát szép ő ?szeretetreméltó ?oh nem ,sem az egyik ,sem a másik ;mert ő rút és ostoba és haszontalan és nem méltó ,hogy a nap világa reá süssön ! Rut és rosz és haszontalan és hozzá még bünös is ! Igen ,igen ;e nemes mennyei lélek nem férjét vádolta ,hanem magát ! Férje még az őrület ádáz háborgási közt is a szerelem magasztos sugárözönében állt előtte ;nem az volt a hibás ,hanem maga !azért nem szereti őt többé ,mert nem méltó e szeretetre . Mi okon ? Oh ,talál az kinzó eszközt eleget ,a ki a kinzásban találja gyönyörét ! Melyik szivnek nincsenek sötét emlékei ! Minél fehérebb az alap ,annál sötétebb rajta a legkisebb fekete folt . A szegény Eszternek az a gondolat ,hogy ő egyszer gondolatban tévedett ,elég volt arra ,hogy megmagyarázza magának férje hidegülését iránta ;akkor vétkezett ,és most bünhődnie kell ;férje nem szereti őt többé ,mert ő nem méltó egy ily férfi szerelmére . Hogy eddig szerette ? Oh az önvádló szivnek mindenre van felelete ! Épen ez az ő bünhödése ,hogy egykor szerette ! Isten haragos kegyelmének műve volt ez ,hogy e nemes lélek őt megszeresse ,és azután megutálja és elforduljon tőle ! Feltárta előtte a mennyet ,hogy egész irtóztató valóságában ismerhesse meg a pokol rémületét ,melybe taszítva lőn . És könyes szemekkel adott hálát Istenének ,mivelhogy megnyitá az ő szemeit ,hogy lásson ! És igaza volt ,hálát adnia Istenének ,nem azért ,hogy szemei megnyiltak ,hanem azért ,hogy szivében lakozik . Mert a mely nő ilyen rettenetes órákban Istenben való hitébe nem tud fogódzani ,annak vagy meg kell őrülnie ,és meghalni ,vagy megőrülni és -elveszni ! Oh ,milyen malaszt volt e nőre nézve most a hit üdvözitő ereje ! Mint emelte lelkét annál magasabbra ,minél mélyebbre rántotta alá a kínos fájdalom ! Mikor már minden elveszett körülötte ,mikor már az erény tudata is megtagadta tőle föltámasztó segélyét ,a bűn tudata vállalta magára e magasztos hivatalt ! Ugy van ;a tiszta szivben a régi vétkek is a lélek nagyobb-nagyobb tisztulására szolgálnak . Oh ,legyen áldva érte az ,a ki a hitet ,az Istennek e szent lelkét ,a földre bocsátá ,és legyenek áldottak azok ,a kik e szentséget a nő szivébe ültetik ;a megpróbáltatások nehéz óráiban Istent érzi közelében ,és lelke fényesebbé ,tisztábbá lesz általa . Eszter egyszeriben csendesebb lett ;nagy ,mondhatlanul nagy volt szivében a fájdalom ,de az őrületes lázongás csillapult ;tudta ,miért szenved ,és nyugodtan hajtotta meg lelkét és vette magára a bünhödés nehéz keresztfáját és vitte azt föl a megváltás Golgothájára . Senki sem vette észre ,mennyit szenved ;ő nem tartozott azok közé ,a kik örökké fohászkodnak és szomoru képeket mutatnak ,sokszor csak azért ,mert azon szerencsétlen hiszemben vannak ,ezáltal érdekesebbek lesznek ;ő még igaz fájdalmát is el tudta rejteni ;minél vadabbul vájkált az szivében ,annál mélyebben el tudta azt rejteni ;még anyja sem vette azt észre ,és annál kevésbbé férje . Oh ,ennek még csak legtávolabbról sem volt szabad sejtenie ,mi kinos keserveket rejt az ő keble ! Ez fájna neki ,és ezt ő nem akarja ;ne fájjon az senki másnak ,csak neki magának ;ki tehet róla ,hogy ő nem szeretetre méltó !és kinek volna oka azért szenvedni ,mint magának ! Külsőleg tehát az volt ,a mi eddig ,a mindenki iránt nyájas ,kedves ,udvarias háziasszony ;hajléka még mindig kedvencz gyülhelye volt a főváros jelességeinek ,és a sok ember közül egyik sem vette észre ,hogy a házi nő szellemdus társalgása alatt egy vérző sziv sajog és e lélekteljes ,derült mosolygás sirok fölött nyiló virágokhoz hasonló . Oh ,a nők olyan jól tudják elrejteni bánatukat ,mikor attól tartanak ,hogy kedvesöknek roszul esnék ezt látni . Csak mikor magában volt ,folytak könyei és szakadtak ki nehéz fohászkodásai vérző szivéből ;siratta boldogságát ,nem mint a hogy a távollevő kedvest siratjuk ,a kinek visszaérkeztét reméljük ,hanem mint a hogy a drága halottat siratjuk . Tudjuk ,hogy nem fog többé visszatérni ,hogy örökre el van temetve ,de azért mégis siratjuk és csak azon fohászkodunk Istenhez :szabaditson meg mielébb a kínos élettől . Oh ,mint vágyódott e nő meghalni ! Magáért is kivánta ezt ,de még inkább férjeért is ,a kinek az ő halála bizonyosan nagyobb megváltás lenne ,mint neki magának ;szabadulna tőle ,és azon szereptől ,melyet most irányában játszani ,nemes lelke készti . Mert Surányi most is olyan bensőségteljes bizalmassággal volt hozzá ;de a szerencsétlen nő félremagyarázta e szereteti-jeleket ;elhitette magával ,csak szinjáték ez ,férje erőszakolja magát erre ,kiméletből iránta ! És mindezt azért ,mert Surányi komolyabb lett és néha-néha egy estét el tudott tölteni távol hazulról ,nála nélkül ! Igen -felelé magának erre a szerencsétlen nő -de még azt sem bánja ,ha mások azalatt jól mulatnak házánál ! Még csak nem is féltékeny ! Bizonyos ,hogy nem szereti ! Minden nagy erőlködése és nagy lelki ereje mellett egyet mégsem birt e nő magára erőszakolni :arczának viritó pirosságát . Napról napra haloványabb lett ;ezt az egyet lehetetlen volt észre nem venni a világnak ;de csak az anya és a férj merészkedett ennek oka felül tudakozódni ,és ezek is nem a sajnálkozás ,hanem a nagy boldogság sejtésével tették azt ,és Eszter nem zavarta nekik e boldog hitet ;ezáltal is könnyebben esett neki ,magába zárni kínos bünhödését . -Oh igen !-gondolá magában -az a boldogság ,miről ti ábrándoztok ,be is fog köszönni ,szivem alatt hordozom én azt már ,de nem olyan alakban ,a mint ti képzelitek ,hanem a halál alakjában ! Tudom ,ez is boldogság lesz férjemre nézve ,azért oh ,bár ne késnék már sokáig ! Igy gondolkodott és sohajtozott e nő ,miglen oda jutott ,hogy nem birta tovább eltitkolni rettenetes szenvedéseit ;beteg lett ,nagyon veszélyesen beteg ;forró lázba esett ,nem tudott magáról ,a fájdalom széttépte visszaszoritó béklyóit ,ádáz képek rajzottak körülötte ,keserves jajkiáltások szakadtak ki vérző kebeléből ,siratta szerelmét ,könyörgött férjéhez ,vessen véget kinjainak ,ölje meg inkább ,csak szeresse ,tépje ki szivét ,ha azt a kis fekete foltot nem tudja ott neki megbocsátani . És Surányi mindezt hallotta ,és nem tudta másra magyarázni ,mint arra ,a mit az orvos mondott :a szegény nő beszédje csak hagymáz száguldozása az elvadult életrendszernek ,a minek semmi vonatkozása sincs a valóságra . És az csakugyan igy látszott ;mert a szegény beteg semmit sem tudott magáról ,senkit sem ismert ,még édesanyát sem ,még férjét sem ;csak feküdt mozdulatlanul ,csak nézett a levegőbe ,meredt ,rémes tekintettel ,és csak beszélt iszonyatos ,kétségbeejtő dolgokról . Surányinak majd megszakadt a szive ,imádott nejét ilyen állapotban látván . Csak most érezte ,mi neki e nő és milyen forrón van élete az övével összenőve . Eddig azt hitte ,csak az életkedvet nyerte volt vissza általa ,most világossá lőn előtte ,hogy maga az élete is egy a nejével ,most ,midőn látnia kellett ,mint küzdödik e drága ,tiszta szivben éjjel nappal a halál az élettel !az ő életével is ! Érezte ,hogy ő tul nem éli neje halálát ,és olyan keservesen esett neki most a halálra gondolni ,most ,midőn ismét annyi öröm terem neki a földön ,annyi szép ,nagy terve és nemes tett várja tőle valósulását ;most ,midőn az élet legfőbb boldogságát egy hü ,szerető nőben találta meg ! Miért teszi ezt vele a mindenható Isten ?miért épen őt szemelte ki áldozatul !és miért épen most és nem évek előtt mikor ő kivánkozott a halál után ! Szegény ember !közel volt hozzá ,hogy odajusson ,a hol neje ;szenvedni nem kevesebbet szenvedett nálánál ;csak épen az tartotta fen ,hogy hü neje beteg volt . Betegség !az ember sokszor kérdi ,minek küldi reá e csapást az Isten ? De én azt tartom ,azért ,mert egészséges állapotban könnyen megfeledkezünk arról ,milyen drágák nekünk szerettjeink . Ha az ember ezt mindig egész valójában érezné ,tán soha sem volna beteg ;nem volna reá szükség ,és -jobban is vigyázna egészségére . Az a tudat ,hogy neje beteg ,egészségben tartotta Surányit ;éjjel nappal ott ült ágyánál ;segiteni ugyan édes keveset segithetett rajta ;mert e tekintetben nagyon hasznavehetlenek a férfiak ,és valóban nincs már szánandóbb valami ,mint egy férfit szeretettjének kórágyánál látni ,azzal a nagy ,mély fájdalommal arczán ,és azzal a nagy ügyetlenséggel minden mozdulatában . Szeretne segiteni ,és nem tud ;az orvosság felét a földre önti ,a vizes poharat felboritja ,mindig ott van ,a hol nem kellene lennie ,és a hol szükség volna reá ,ott nem vehetni hasznát . Mi egészen más a nő ilyen szomoru időben ! Mint tudja az ,mire van a szegény betegnek szüksége ! És milyen ügyes-gyöngédeden tudja azt neki nyujtani !milyen biztos ovatossággal emeli föl és teszi vissza e szegény beteg főt párnáira !milyen lankadhatlan kitartással virraszt mellette és milyen pusztulhatlan türelemmel visel minden fáradságot ,minden vesződséget ! Mi ad neki arra észt ,erőt és szent akaratot ,ha nem a szeretet ? Szegény Surányinak elég alkalma volt most meggyőződni ez állitás igazságáról ;mert kivüle még anyósa is virrasztott Eszter kórágyánál ;de biz ő most nem gondolt arra ;semmire sem gondolt ő most ,csak arra ,hogy az ő imádott neje beteg ;ez az egy felhő lelke egész láthatárát sötét égbe boritá . Már Isten ellen sem zugolódott többé ;csak ült a beteg ágyánál egész napokig ,egész éjjeken ,nem gondolva semmit ,csak bánattelt szemekkel nézvén a szegény beteg halovány arczát ,és csak néha-néha egy-egy mély fohászszal szakitván meg a szomoru csendet ,mely oly fojtólag nehezedett reá . Olyan jól esett volna neki sirnia ,és mint irigyelte jó anyósától a könnyeket ;boldog napjaiban hányszor nem nevette a nőket ,a miért olyan könnyen sirnak ;pedig most áhitozott egy pár könycsepp után ! De hiába áhitozott utánuk ;fájt a szive ,fájt a lelke ,de könnyezni azért mégsem tudott . Csak egyszer ,napok mulva ,midőn egy rettenetes félelmektől hosszu éjtszaka után az orvos azt mondta ,hogy a betegség meg van törve ,az élet győzőtt a halál fölött és Eszter meg fog maradni ;akkor összetörődötten térdre roskadt neje ágya előtt ,tekintete hálatelten fordult ég felé és e magasztos hálaérzet két nehéz könnycseppet fakasztott szemeiben . *** A betegség meg volt törve ,de vele együtt az ellentállási erő is ;a lázas hagymázok megszüntek ,de csak azért ,hogy a végső aléltságnak engedjék át szegény Esztert ,olyan bágyadt volt ,oly kimerült ,hogy szemét sem birta nyitva tartani . És szemével együtt eszmélete is be volt hunyva ;egész napokig aludt és mikor föl is ébredt ,olyan fénytelenül bágyadtan merengtek e szemek maguk elé ,mint egy bölcsőbeli kis gyermekei . Mint egy kis gyermek ,olyan mozdulatlanul feküdt azon az ágyon ,melyet bár milyen lágyan vessenek is meg ,mégis olyan nagyon kemény ,és melyről csak a szeretet meleg galambszárnya képes a nagy szomoruságot egy-egy kis időre elüzni . És Eszter nagy mértékben részesült e jóltevő enyhitésben ;a mikor csak szemeit fölnyitá ,akár éjjel ,akár nappal ,mindig ott találta a hű férjet ágyánál ülve ,bútelt szemeit ,esdő bensőséggel nyugasztalva rajta ,és ez olyan jól esett a szegény betegnek ,mint egy imádság a beteg léleknek . Eleinte nem tudta ,honnan száll reá e jóleső üdülés ;mert miként teste ,ugy lelke is végkép el volt gyengülve ,alig tudott gondolkodni ,emlékezni pedig épenséggel nem tudott ;sejtelme sem volt a multról ,minden boldogságaival ;és milyen jó volt ez igy !mert ennél fogva kiállt kínjairól sem volt most sejtelme ;csak perczekből állt még élete ;de e perczek olyan édesek voltak neki ;azok az örökké rajta nyugvó tekintetek olyan jóleső meleget árasztottak reá . Egyre derültebbek lettek e tekintetek és egyre világosabb lőn elméjében ;most már ismerni vélte e nemes vonásokat és e kedves szemeket ,de még mindig csak mint valami édes álomképről emlékezett meg róluk ;csakhogy ez most nem tünő álomkép ,hanem valóság !miglen később arra is reájött ,hogy ez az ő drága ,kedves férje ! És mikor arra reájött ,az első ,a mit tőn ,az volt ,hogy szive mélyéből sirni kezdett . Szólni nem birt még . Az a sirás és zokogás pedig onnan volt ,mert egyszerre arra is kezdett emlékezni ,hogy ő már néhány hét óta fekszik igy betegen ,-eddig azt sem tudta volt ,-és e hosszu ,boszus kinos idő alatt mindig ugyanazon arczot látta volt maga előtt ,mindig ugyanazon meleg ,életesdő tekintettel függvén rajta ! Akkor észre nem vette ,elméje meg volt zavarodva ,de most tisztán emlékezik reá ! Hetek óta nem távozott mellőle ez arcz ,és ő mégis azt hitte felőle ,hogy nem szereti ! Azért sirt ;olyan keserüek voltak e könyek ,de olyan édesek is egyszersmind ;az öröm és a fájdalom könnyei egyszerre patakzottak szemeiből ;jól esett lelkének e feláldozó szerelem tapasztalata ,és mégis ugy fájt neki az a tudat ,hogy ilyen szerelemben is kétkedni tudott ! Férje és anyja is aggódva kérdék ,miért e könnyek ?de ő nem felelt ,és midőn az orvos azt mondta nekik ,ne bántsák ,hasznára van a sirás ,nem is kérdezték többé ,és igy elég ideje volt a betegnek ,szivével foglalkozni . Tehát ismét csalódott . Tehát a nagy izgalmak mindig csalódáson alapulnak ? Oh ,de milyen keservesen lakolt is érte ! Hat hetet veszitett boldogságából ;hat hétig lebegett fölötte a halál ! És ha meghalt volna abban a hitben ,hogy férje nem szereti ! Oh ,talán nem is tudott volna egyszerre meghalni ?!egy örökkévalóságon át gyötörte volna e kétségbeejtő gondolat ! De miként is tudott csak helyet adni ilyen szörnyü gondolatnak ?hogyan férhetett szivébe kétely ilyen férfi szerelme iránt ! Oh ,igazságos Isten igazságos büntetése ! Azért kellett neki annyit szenvednie ,mert e férfi szerelmében kétkedett ! És mi is volt oka e szörnyü véteknek ?hogy férje most kevesebbet foglalkozik vele ,többet van távol hazulról ! Igen ,ez az ,a mi fájt neki ,és a fájdalom féltékenynyé ,a féltékenység pedig őrültté tette szivét . Pedig mennyire csalódott !mennyire nem volt oka kételkedni férje szerelmében ! A kit a nő betegsége annyira megrendit ,az olyan férj ellen bün a féltékenység ;a ki annyi hü részvétet tanusit ,annak a szive egész szent forróságban csüng nején . És ő mégis gyanusitotta őt ! És miért ?azért ,mert utósó időben többet volt távol hazulról ! Igaz ,ez nagyon fájt neki ,és ez minden szerető nőnek fáj ;de most ,midőn Eszter nyugodtan gondolkodott e fölött ,inkább az fájt neki ,hogy e körülmény akkor fájdalmat okozott neki . Pedig most sok ideje volt gondolkodni e tárgy felett ;lelke már visszanyerte régi világosságát ,de teste még nem régi erejét ;még mindig ugy feküdt ,mintha lánczra volna verve . Az ilyen ép lelkü ,de beteg testü állapot pedig igen alkalmas arra ,hogy az ember saját magával foglalkozzék ;miként a tó csendes nyári időben ,olyan akkor az ő szive ;egész a fenékig lehet akkor belepillantani ;tisztán kivehető minden ,a mi benne uszkál ,szép és csunya ,jó és rosz . És ilyenkor az is világos lesz az ember előtt ,miért küldi reá Isten a nagy betegséget . Eszter előtt is világossá lőn ez ;beletekintett e csendesen nyugvó tóba ,és elrémült attól ,a mit abban látott . Irtózattal tapasztalá ,hogy a szerelem ,a mi e szivet megtölté ,még mindig nem olyan tiszta ,mint a minőnek ő képzelé ;sok olyan élet kergetődzik abban jókedvüen ,a mi felülről tekintve szép és kedvesnek tetszik ,valósággal pedig csunya ,undok szörnyeteg . Ilyen szörnyeteg parány például az a vágy ,hogy őt az emberek dicsérjék ;-vagy az ,hogy őt jobbnak tartsák barátnőinél . A mig egészséges volt ,olyan természetesnek tartotta ezt ;sőt a szerelemmel hozta ez érzéseket kapcsolatba ;de most való alakjukban tüntek elő neki e csuda bogarak ,és arra aztán látta ,hogy ezek nem más ,mint az önszeretet fényesbőrü fajzati . De még ennél is szomorubb tapasztalatra jutott ;arra tudniillik ,hogy az ő szerelme nem tiszta ;épen annyi önzés van abban ,mint igaz szerelem ,azért tenyészhetnek szivében csalfa syrének ,és azért támadhatott benne a féltékenység iszonyu vihara ,minden ok nélkül . Ő azt kivánja férjétől ,hogy ép ugy kizárólag neki éljen ,mint a hogy ő férjének él ,ideje ép ugy kizárólag az övé legyen ,és a szerelmen kivül más érzés ne uralkodhassék abban ! Mert hát mi más oka volt neki ,féltékenynyé lenni férjére ? Pedig ez önzés ,ez nem kevesebb ,mint azon követelés ,hogy a mennyi szerelmet férjének kölcsönöz ,ugyanannyit visszakapjon ismét ettől ;és ha ez nem a legpontosabb fizető ,akkor tán föl is mondja neki a hitelt !bezárja előle szive kincses szekrényét ! Lehetséges volna -e ez ?és igaz női szerelem volna -e ez ?szabad -e a nőnek számitónak lenni ?és nem épen abban a tudatban ,hogy van egy ,a mire nézve férje bármit tegyen is érette ,mégis örökké adósa marad neki ,áll a nő legédesebb boldogsága ? Hisz azért adott Isten sok mindenféle nagyravágyást a férfiszivbe ,mig a jó nőnek semmi egyéb vágya nincsen csak az ,hogy férjét hü szerelmével meggyőzze :hogy a nő a szerelembe felülmulhassa ;a nő szivében semmi más nem foglalhat helyet ,csak a szerelem ,az pedig minél igazabb ,annál kevésbbé követelő ;az nem ohajt egyebet ,csak azt ,hogy a férj csak az ő áldozattételeit fogadja el ,csak a szivét tartsa meg számára ,a többire nézve használhatja eszét ,idejét ,képességeit az emberiség javára . A nőnek egész világa a szerelem ,és e világ olyan gazdag szépségekben ,áldásokban ,hogy a többiről könnyen le kell tudni mondania ;az ő egész élete csak a szerelem szolgálatában áll és minél nagyobb ebben az önelégült igénytelenség ,annál igazabb a szerelem és annál boldogabb ő is ,a férj is . Nagy és nehéz feladat ez nemde !de hát ki mondta ,hogy a nő sorsa nem dicső ?a dicsőség pedig nagy áldozatok nélkül el nem érhető ! Ezt most Eszter belátta és százszor is ,ezerszer is kért magában bocsánatot férjétől ,hogy olyan igaztalanul gyanúsitotta ,és még százszortábban tette föl magában ,hogy ezentul még kevesebb igénynyel lesz férje iránt ;egy perczet sem követel majd a maga részére ;a férfi életében nagy értéküek a perczek ;tetteket kell azokon vásárolni ,minél több nemes tettet viszen véghez ,annál jobban fogja szeretni ,mindegy ,ha egy hétig sem fogja láthatni ;azért mégis vele foglalkozik majd a lelke . És : -Bocsánat ,drága jó férjem !-volt az első szó férjéhez . -Bocsánat ?és valjon miért ?-kérdé Surányi ,neje kezét szivéhez szoritva . -Hogy annyi időt vettem el életedből !-viszonzá a nő ,szemlesütve ;nem merte neki megmondani azt is ,hogy még más oka van ,a miért bocsánatot kér tőle . -Egész életem a tiéd !-mondá a férj gyöngédeden . -Épen azért nem szabad azt csak magamnak tartani . Te a világé is vagy ,és a mit te teszesz ,abban nekem is van egy kis érdemem ,nemde ? -Minden érdem a tiéd ,édes ,drága feleségem ! Hiszen csak a szerelem buzdit engem tettekre . Mi volnék én nálad nélkül ? -És ugy -e bár mindig igy fogsz érezni és gondolkodni ?-kérdé a nő elragadtatva . -Mindig -erősité meg Surányi. -ámbár csak nehány hét óta tudom ,hogy igy van !-tevé hozzá elfogódva . -Néhány hét óta ?-kérdé Eszter meglepetve . -Igen bizony . Mig egészséges voltál ,nem tudtam ,hogy a te hű ,forró szerelmed az ,ami vidorságot ,életkedvet és forró tettvágyat önt szivembe ,és -voltak órák ,a melyekben megfeledkeztem arról ,hogy nekem otthon kedves ,hű feleségem van ;csakis a nagy terveknek éltem ,és ha még tovább is ez uton haladok ,bizonyosan oda jutok ,hová rendesen azok ,kik csupán csak eszökre hallgatnak . Lásd lelkem ,ezért küldé Isten reád e betegséget ;engem akart ezzel megbüntetni ,és elérte czélját ;csak most tudom igazán ,mi minden vagy te nekem ! Eszter nagy figyelemmel hallgatta férje szavait . -Tehát innen az én kinos sejtelmeim !az én rettenetes aggodalmaim !-mondá aztán nehéz fohászszal ,és most ő is egész őszinteséggel beszélte el ,mi volt betegsége okozója ,és a két szív ujra egygyé forrt ,még tisztább ,még szentebb szerelemben . Eszter jobban lett ,nehány hét mulva szebb volt ,mint betegsége előtt ,mert jobb is volt ;férje most már egész órákat tölthetett a házon kivül ;ő nem gyanakodott ,nem kételkedett ,csendes magányában is boldog volt . De Surányi sem feledkezett meg többé nejéről ;soha sem tért haza a nélkül ,hogy valamivel nem kedveskedett volna neki ;csekélységek voltak azok ,egy pár czukorka ,egy pár szem gyümölcs ,de a szerető szivnek elég egy csekélység ,csak szeretetteljes nyujtsa ;ez mutatja neki ,hogy férje távol tőle is gondol reá . Kedves olvasónő ! Be kellett fejeznem e könyvet ,mert csak nyolcz ivnek 1000 példányban nyomatására kaptam ingyen papirt ,a többit pénzen kellene vennem ,a pénz pedig ,a mi e könyv után begyül ,a szegényeké ;gazdálkodnom kell tehát vele jobban ,mint a magunkéval . Több mint három ezer forint jut e könyv és ennek a magyar hölgyek által történt lelkes felkarolása utján szegény éhező testvéreinknek ,és a részletes és hiteles kimutatás ,melyet néhány hét mulva a „Családi Kör ”-ben közzé fogok tenni ,meggyőzendi őket ,hogy a pénz a legnemesebb czélokra lőn forditva . Naponkint érkeznek hozzám levelek ,melyeket nem tudok elolvasni könnyek nélkül ;mert a hála tiszta könynyei folytak ,midőn azokat irták . És Isten fölszedi a hála könnyeit ,és áldást sugárzó csillagokul függeszti ki e haza egére ,a melynek olyan nagy szüksége volna már egy kis édes áldásra ;de a mely bizonynyal meglesz ,mihelyt világossá leend hölgyeink előtt a szeretet magasztos hivatása . Ez czélja e könyvnek ,és ha csak némi kis részben sükerült azt megközelitenem ,-nem sajnálom ,sőt örömömre szolgál ,hogy ezuttal nem lehetett kimeritenem e tárgyat . Igen is kedves olvasónő ,örülök ,szivem mélyéből örülök annak . Mert ha végig olvasván e könyvet ,talál benne egy eszmét ,a mi lelkét megragadja ,egy igazságot ,a mi emlékéhez tapad ,egy tanácsot ,a mit nem árt követni ,egy érzést ,a mi fölvidit ,egy nézetet ,melyet helyesel avagy csak egy gondolatot ,mely az elmét egy kis időre elfoglalja -akkor ugy -e bár nem kár azért a forintért ,melyet e könyvre adott ? Jó ,e könyv tehát megérdemli a pénzt és e pénzzel mi nehány száz özvegy és árva szemeiből néhány ezer öröm- és hálakönnyet fakasztunk ;nemde szabad tehát egy kis kéréssel járulnom eléje ? E kérésem az : Ha talált e könyvben valami keveset ,a mi nemes érdekét lekötötte ,ugy tegyen félre még egy forintot ,hogy a második kötetet is kiadhassam . Az első kötet a bölcsőnél kezdődik és a házasságig terjed ,a második kötet a házasságnál kezdődik majd és a koporsónál végződik ;és biztositom ,hogy ez sokkal érdekesebb lesz az elsőnél ;mert a gyermekszoba ,a nevelés ,a nő mint a férj vigasza ,védangyala ,mint a jótékonyság ,illem ,izlés és költészet ,és végre mint a hüség és béketürés legszebb földi képviselője sat. e kötetben lesznek leirva . Tudom tehát ,hogy a ki e könyvet olvassa ,az szivesen tesz majd félre egy forintot a második kötetre is ,sőt buzdítandja barátnőit és ismerőseit is hasonló kis áldozatkészségre . Én pedig ,mihelyt ismét egy kis szabad időm lesz ,ugy január végén vagy február elején ,ha Isten addig éltet ,előfizetési iveket bocsátok majd ki a „ Szeretet könyvé ”-nek második kötetére . Csakhogy akkor igen rövid időt fogok szabni az előfizetések beküldésére ;mert e pénz is a szegényeké leend ;én az egész műnek reám eső részét éhező testvéreink segélyezésére szenteltem ,az éhezőket pedig nem szabad sokáig várakoztatnunk . Ha egyebet nem ,egy kis Istenáldását bizonyosan kapunk majd áldozatunkért ,az mindig megér egy forintot ,a „ Szeretet könyve ”aztán -tiszta ráadás lesz ,ráadásnak pedig mindig megjárja . A magam részére végre nem kérek egyebet ,csak azt ,hogy müvelt lelkü olvasónőim nyujtsanak segédkezet arra nézve ,hogy az életben is gyökeret verjenek azon tiszta elvek és irányeszmék ,melyek a „ Szeretet könyvé ”-ben le vannak téve ;hogy minden magyar nő ugy feleljen meg magasztos hivatásának a magán- és a társaséletben ,mint a hogy ezt tőlünk a haza és az emberiség várja ;akkor ,oh akkor én gazdagul megleszek jutalmazva ! Ez e könyv czélja és ez irányban müködik az általam szerkesztett „Családi kör ”négy év óta . Ajánlom ezt továbbra is a müvelt magyar hölgyek szives figyelmébe ! Csend volt a szobában ,nehéz ,lélekre szakadó csend ,mint lenni szokott ,mikor beteg van a háznál . Egy alig másfél éves gyermek volt a beteg . Mozdulatlanul feküdt szegény ,hófehér kis nyoszolyájában ;mellette ült az anya ,busan föléje hajolva ,mint a szomoru fűz az alatta hervadó őszi virág fölé . -Anyám miért küld az Isten betegségeket az emberre ?-szakitá meg végre a csendet a kis Ákos ,suttogva ,és kedves ,életvidor arczán félremagyarázhatlanul meglátszott ,hogy e gondolatot csak a méla csend csalta elő négy éves vidor elmécskéjében . -A betegségek ,édes fiam ,nem az Istentől jönnek ,-viszonzá az anya ,szemeit le nem véve a beteg gyermekről . -Magunk szerezzük azokat magunknak . Isten csak jót hoz a világra ,de az emberek roszra változtatják az ő jóságát ,ebből származnak a betegségek . A kis Ákos nagy figyelemmel hallgatta e szavakat ,és midőn édes anyja elhallgatott ,olyan kedves komoly képpel sompolygott vissza mindenféle rajzokkal és egy nagy papirvárossal telerakott kis asztalkájához ,mintha tökéletesen értené a hallott magyarázatot . Nem ugy nénje ,a hét éves Erzsike -igy hivták az idősbik leányt . -Ez -kötéssel kezében -az ágy végében ülve ,szomoruan nyugasztá nagy kék szemeit édes anyja arczán ,és szelíd kedves ábrázatán meghatólag szépen tükröződött az ő szomorusága az anyáé miatt . Órák óta ott ült a jó testvér az ágy végében ,csendesen ,csak néha-néha intve kis öccsének ,hogy ő is hasonlókép csendesen viselje magát . Az anya szavai azonban kiragadták őt szomoru merengéséből ;elébb boszankodott egy keveset Ákosra ,és intett is neki ujra kedves kis szőkefürtü fejecskéjével ,maradjon veszteg asztalkájánál ;midőn azonban az anya feleletét hallaná ,egyszeriben elmult boszankodása és ezzel együtt a bánkódás is tovarepült e szivből . Boldog gyermekek !tudják is ezek ,mi az a bubánat ! Figyelme egyszeriben anyja szavaira lőn irányulva ,de ,ugy látszott ,őt nem elégiték ki e szavak . A kis Ákos javában rakosgatá ismét papirházakká a papirfalakat és papirvárossá a házakat ,és Erzsike még mindig édesanyja arczán nyugasztá kristálytiszta kék szemeit . Még várt valami folytatást az anyjától ,miután azonban ez nem szólalt meg ujra ,elébb egy tekintetet vetett kis beteg hugára ,és midőn megbizonyosodnék a felül ,hogy a kisded nyugodtan alszik ,fölkelt és lábujjhegyen odatipegve anyjához ,alig hallható halk suttogással mondá : -Mégis nagy gyermek az a mi Ákosunk ,édes anyám ! -Miért édes leányom ? -Még azt sem veszi észre ,hogy te most csak tréfáltál ! -Oh nem ! Én mindig igazat mondok édes leányom !-jegyzé meg az anya komolyan . -Tudom ,nem is ugy értettem édes anyám ,hanem csak ugy ,hogy az még sem lehet ,hogy a betegségeket az emberek maguk szerezik maguknak .