A halvány téli napnak sugarai búcsút vettek a vidéktől ;s mintha a hó csak végképeni eltünésöket várta volna ,hogy hulljon le az itt-ott nehézkesen s alacsonyan függő felhőkből ,havazni kezdett ;még pedig oly sűrűn ,hogy Debreczen városa utczái nem sokára vastag hóréteggel valának elfódve . Ne maradj oly sokáig künn a hideg tornáczon Kata ;—szólt édes anyám szelíd hangja az ebédlőből ,melynek ajtaját kissé nyitva tartotta ;—jer be a meleg szobába ;hiszen már félig meg vagy fagyva . Ritka gyermek ki ne szeretné a havat hullni látni ;s igy én is —akkor nyolcz éves leányka ,ép és egészséges ,—keveset gondolva a hideggel ,már jó negyedóra óta a tornáczon időztem ,lesvén hogy borít el mindent a lágy ,tiszta hó ,sűrű fehér fátyolával . Benn a szobában ,nyoma sem volt az elég kemény hidegnek . A nagy zöld kemencze jótévő meleggel árasztotta el az egész hézagot ,melynek nem túl a rendén nagy ablakai a németutczára nyíltak . A fekete bőrrel borított pamlagon ,mely a két ablak közt állt ,anyám foglalta el az egyik szögletet ,forgatván fonókerekét ,—mert akkor tájban ,azaz -ben ,a jó házinők még fonni és szőni szoktak . A másik szögletben atyám ült ;pipával szájában ,szemüveggel orrán ,s hírlappal kezében ,melynek olvasásába annyira elmerült ,hogy tudomást sem vett arról mi körülötte történt ;szerencsémre ,—különben ki nem kerültem volna aleczkét —tornáczbeli kissé didergős andalgásomért . Idősb testvérbátyám Lajos ,akkor tizenkét éves ,csinos ,sugár fiú ,a pamlag-előtti asztal másik oldalán ült ,két régi pisztoly tisztogatásával elfoglalva ,melyekre édes anyám olykor nyugtalan tekintetet vetett . Vigyázz Lajos ;szólt végre óva intve —ne forgasd a fegyvert oly könnyelműen ;ki tudja ,nincsen -e megtöltve . Ne féljen semmit jó anyám ! —felelt a fiú nevetve ,s kissé gúnyos kifejezéssel eleven fekete szemeiben ;—tudok én fegyverrel bánni ;J ankó tanitott e nemben mindenre mi szükséges ;s aztán tiz éve legalább ,hogy senki sem nyúlt e pisztolyokhoz . Annál valószinúbb ,hogy a töltés bennmaradt ;—felelt anyám . Hiszen Lajos nem kisasszony ,hogy a fegyvertől rettegjen ! —szólt közbe hevesen atyám :kinek figyelmét magára vonta a kis vita anya és fiú közt ;—de az asszonyok midig félnek ! —tévé hozzá vállat vonitva ,s atyám ismét hírlapjához fordult . Lajos újra elővette pisztolyait ,mig én széke mögé állván ,figyelemmel néztem működéseit . Testvérnéném Ágnes ,tiz éves ,szelíd ,szőke leányka ,alacsony széken ült anyám mellett ,kötésével kezében ;s valahányszor * Lajos élénkebben forgatta fegyvereit ,közelebb simult anyámhoz ,s félénken emelte nagy barna szemeit bátyjához ,ki ,látván nyugtalanságát ,s tudván hogy nem mer szólani ,mert édes atyánk pirongatásától tart ,mindinkább s némileg paczkázva kezelte a lőszert . Lajos jó fiú volt s egész szívből ragaszkodott hozzánk ;de hol van a fivér ,kivált ha idősebb nővéreinél ,ki ne szeretné ezeket kissé megboszantani ,ha teheti ,s főleg természetes félénkségökkel szemközt ,férfias bátorságát fitogtatni . Mi is teljes mértékben részesültünk e kellemetlenségben ;kivéve harmadik nővéremet Cornéliát vagy Nellit ,a hogy mindenki nevezte a háznál . Ez ,ámbár csak hat éves ,oly bátor ,mondhatnám vakmerő személyecske volt ,hogy a fiúk előtt némi tekintélyt vivott ki magának ,úgy hogy nem merték őt soha bántani . Nelli szabályos arczéle ,lángoló feketeszemei ,dús ,sötét hajzata ,és sűrű szeműidéi ,melyeket nem egyszer viharos arczkifejezéssel összehúzott —mert szokása volt hirtelen haragra lobbanni ,de épen oly hamar ki is tudott békűlni ;—oly egészet képeztek ,mely nem Ígért ugyan valódi szépséget jövőben ,de mindenesetre érdeket gerjesztett mindenkiben ,ki e kis leányt többször látta . Legkisebb nővérem Nina ,gyenge kora daczára ,mert akkor alig töltötte be negyedik évét ,a legnagyobb ellentétet képezte Nellivel . Lehetetlen valami szebbet s gyöngébbet látni e kedves gyermeknél ;ki nemcsak az egész háznak ,de úgy szólván az egész városnak kegyencze volt . Mindenki bámulta ,szerette ,babusgatta ,és rontotta e kis angyalképű teremtést ,aranyszínű ,selyem lágy fürteivel ,égszin szemeivel ,gömbölyű ,hófehér tagjaival ,s valóban igéző mosolyával ,melyben a legnagyobb szivjóság tükrözte magát vissza ;de a mellett egy kis ártatlan tetszvágy is ;mertNina nagyon is jól tudta már hogy szép és kedves ,s hogy minden mozdulata valami természetes ,de ellenállhatlan kecsesei bir . Mig mi mindnyájan —még a csendesebb és korához képest igen kifejlett Ágnest sem kivéve —nem egyszer érdemeltük anyám szelid feddését ,s öreg dajkánk Boris leányasszonynak ,nem szelid s még kevésbbé rövid vagy gyöngéd pirongatásait ,mert játék közben összerücsköltük ,elszakítottuk ,vagy bepiszkoltuk öltönyeinket ,addig a kis Nina mindig oly tisztán s csinosan maradt mint a baba ;s azért a dada által ,—ez volt Borisnak közönséges neve a háznál —nem egyszer példányként állíttatott idősebb nővérei elé . Ez más körülmények közt talán irigységet s roszakaratot szülhetett volna a többi testvérek közt ;de nálunk ez nem igy volt . Ki irigyelhette volna a dicséretet a kedves Ninától ?s ki neheztelhetett volna e kis tündérre ? Mi nem ,—annyi bizonyos ;s azért reánknézve az öreg dajkának előszeretete káros befolyás nélkül maradott ;de úgy állt -e a dolog Ninára nézve is ? —ez más kérdés ?mely akkor nem jutott eszünkbe ,s melyre a felelet még a jövőnek leplei közt pihent . Nina kis szalmaszéken ült ,alacsony asztal előtt ,öltöztetvén csinos bábját ,melyet nem rég ajándokul kapott a tiszteletes asszonytól ,ki keresztanyja volt . Nelli ,nem messze tőle Gábor testvéremnek egyik ostorára ,uj csapót illesztett s időnkint némi megvetéssel tekintet a czifra bábura . O bábukkal soha sem játszott ;de annál inkább ostorral ,dobbal ,karddal s egyéb fiúnak való játékszerrel ;miért jó anyám nem egyszer sóhajtva fejet csóvált ,mig atyám jóízűen nevetett aggodalmán . Hiába ,édes Klárim ! —szólt ilyenkor atyám tréfásan anyámhoz ;—e kis leánykával tévedés történt ;sokkal inkább illenék fiúnak ! Gábor testvérem tizennégy éves fiúvolt ;kevésbbé szép ,eleven és eszes bátyjánál ,de kedélyesebb s nyugodtabb ;azért talán nővérei közt több népszerűséggel is birt amannál . Ha akár mibe fivéreink segítségére szorultunk ,ezt mindig Gábortól nyertük meg ,ki korban is közelebb állt hozzánk mint Lajos . Legnagyobb hibája gondatlansága volt ,mely nem egyszer a könynyelműség határaihoz közelgett ,s jó adag restség . Szüléink aggódtak ezért s küzdöttek e hibák ellen ,ha különben nagyon is szerették a jó becsületes fiút . Gábor leginkább Ágneshez hasonlított )oo  mig Lajosban és Nelliben mindenki első pillanatra testvérekre ismerhetett :csakhogy Lajos szebb volt a kis barna Nellinél . Nina anyámhoz hasonlított ,ki fiatal korában nagyon szép lehetett ;s most is ,mint hat gyermeknek anyja ,még deli nő vala . S mit mondjak rólam ?az egyedüliről ;e számos családban ,kit sem szépnek ,de még csinosnak sem lehetett mondani ? A ki e sorokat olvassa ,képzeljen magának egy kis sovány teremtést ,kinek vonásai nagyobbak ,mintsem hogy szépek lehetnének ,kinek homlokát a szépészet kétségen kívül túl a rendén magasnak és szélesnek találta volna ,orrát igen hosszúnak ,száját igen nagynak ,s kinek egyedüli szépsége —ha olyanról csak szó is lehetett —karcsú termetében és nagy aczélszinű szemeiben rejlett . Testvéreim azonban igénytelen külsőm mellett is szerettek ,s gyakran reám szorultak ;mert az enyim volt a hat közt a leggyakorlatibb fő :s kis száraz kezeim is nagy ügyességgel bírtak ,és sokat ki tudtak vinni ,mibe a többinek bele tört a kése . Legnagyobb hibáim közé tartoztak akkor a kíváncsiság ,s bizonyos neme a pedánsságnak ,melyért gyakran jól kikaczagtak . Aztán igen gyorsan pergett a nyelvem ,s véleményemet mindig ki is pottyantottam ;miért atyám egyszer mint másszor keményen megleczkézett ;mert akkor tájban a legtöbbszülő még azon hiszemben volt ,hogy a gyermeknek hallgatni kell ,ha idősb személyek beszélgetnek . Ez azóta megváltozott ;s ha az utolsó évtizedben születtem volna ,mindenesetre boldogabb gyermek lennék mint voltam ,e század elején . De váljon későbben nem fizetném -e meg keservesen e rövid boldogság árát ? —ez más kérdés . En ,megvallom ,csak azt hiszem ,hogy jobb az úgy a hogy volt . De hadd térjek vissza ama téli esthez ,mely több fontossággal birt családom jövőjére ,mint azt valamelyikünk hitte volna . Mig mindenki csendesen folytatta foglalatosságát ,én pedig ,mint mondám ,kíváncsian néztem hogy tisztogatja Lajos bátyám a régi pisztolyokat ,egyszerre úgy tetszett nekem ,mintha a villám csapna le szemeim előtt ,s paff ! —hangzott a szobán keresztül ,úgy hogy minden ablak reszketett ,mig az egész hézag füsttel telt meg . Jézus ! —hangzott szegény anyám szava . Nina élesen felsikoltott ,atyám felugrott a pamlagról ,én pedig ijedtemben egyetlen hangot sem bírtam ejteni ,hanem két kezemmel takartam be halvány arczomat ,s reszketve vártam mi fog most történni . Midőn ismét feltekintettem ,Lajos bátyám halálra vált arczczal ,s kétségbeeséssel szép vonásain ,mint a kőszobor ült székében ;míg szemközt vele Nelli nővérem állt ,a ketté tört ostorral kezében ,s neheztelve összevonván sürü szemöldeit . Ha máskor czélba akarsz lőni Lajos —szólt végre a kis leányka bátor hangon —mondd meg előre ;most is ha szólsz ,meszszebbre tartom az ostort ;igy könnyen Ninát találhattad volna ! Édes anyám más két kisebb leánya mellett volt ,összevissza csókolván őket ,örömében hogy a fenyegető veszélytől megmentette őket az Isten ;mert a töltés ,mely csakugyan még az egyik pisztolyban létezett ,Gábor ostorát Nelli kezei közt törte össze ,s aztán ,nem messze Ninától ,a falba furakozott . Most a cselédek ,kik a konyhában hallották a lövést ,rémülten a szobába rohantak . Anyám megnyugtatta őket ,mig atyám pár intő sfeddő szót intézett szegény Lajoshoz ;elfelejtvén ,hogy még pár perczczel ezelőtt ő sem hitte a veszély lehetőségét . A legtöbb nő ,anyám helyzetében ,alkalmasint dicsekedett volna helyes előrelátásával ;de anyám nem volt közönséges nő ,főleg igen jól tudott hallgatni ,mit ,—azt állítják legalább a férfiak —mi hölgyek legnehezebben szoktunk megtanulni . En ebben ,mint fájdalom sok másban nem követtem példáját ;nyelvem viszketett bele hogy mondhassam minden embernek minő sokkal eszélyesebb kedves anyám a többinél ;s alig Ion egy kis csend ,már készen voltam megjegyzésemmel : Anyám előre mondta ,hogy vigyázni kell s hogy töltés lehet a pisztolyban . Csitt Kata ;—intett jó anyám . Atyám kissé hevesen felém fordult ,s már azt hittem hogy a kemény leczkét ki nem kerülöm . De egyszerre a szigor eltűnt vonásaiból ,szemében mintha köny csillogna ;s kezet nyújtván édes anyámnak szelíd hangon szólt : Jól mondod Katám !anyádnak mindig igaza van ,s azért nektek mindnyájatoknak követni kell legkisebb intését is . E perczben fólpattant az ajtó s Gábor testvérem rohant azon be ,könyveivel s Írásaival hóna alatt . Gábor urfinak már jó félórával ezelőtt haza kellett volna térnie az iskolából ,de ő többnyire még időzni szokott az utczákon iskolatársaival ,mielőtt haza jönne ,s az újonnan esett hó erre ma még több alkalmat nyújtott . Látszott öltözetén ,;hogy a csata hólapdákkal keményen folyt oda künn . Kocsi dőlt fel ,épen kapunk előtt ;—kiáltott föl ,egy szögeletbe dobván könyveit ;—jer Lajos ,hadd segítsünk az utasokon ! —De mi történt itt ? —folytatá ,észrevévén az általános fölindulást ;—hiszen mindnyájan olyanok vagytok ,mintha kisértetet láttatok volna ! Közel voltunk hozzá ,Gáborkám ! —felelt Boris ,feddő tekintettel Lajosra . De atyám ,véget akarván vetni az egész jelenetnek ,szavába vágott . Majd máskor Boris ;most jertek mindketten fiaim ;nyújtsunk segédkezet a feldőlt kocsi fölemelésére . Avval atyám ,Lajos és Gábor elhagyták a szobát ,s a cselédek ,Borison kivül ,ki Kínát csititotta s babusgatta ,követték őket . Mig atyám és a fiúk kimentek ,Nelli és én az egyik ablakhoz siettünk ,melyen át a feldőlt kocsit látni lehetett . Ez könnyű de csinos utazó-kocsi volt ,melyből épen most egy magas ,de atyámnál valamivel idősbnek látszó ur ,szép meleg bundában ,szállt ki ;nem csekély bajjal ,mert a kocsi ,melynek egyik kereke el volt törve ,egészen oldalt esett . Nagy szakállú vadász segített e műtét kivitelében gazdájának ;mig a kocsis minden erejét megfeszitette hogy a szép ,ötös fogatot féken tartsa ,és mindenféle csőcselék nép lassankint a kocsi körűi gyűlt . Most Jankó ,atyám öreg huszára ,lépett ki a házból ,lámpással kezében ;s aztán atyám jött ,botjára támaszkodván ;mert szerencsétlen esés következtében ,már évek ótasánta volt ;s az idegenhez közeledvén ,mozdulataiból s arczkifejezéséből láttam hogy ezt hija a házba . Az idegen kissé leeresztette bundáját ,s fölemelte utazó-sipkáját ,mely ,alkalmasint az esés következtében ,mélyen be volt nyomva homlokába ;aztán a két férfiú pár másodperczig egymásra bámult ,s végre hangos felkiáltással ,egymás nyakába borult ,a körülállók nem csekély meglepetésére . Oh anyám ,anyám !jőjön csak ! —kiáltottam föl ,feszült figyelemmel nézvén e szokatlan jelenetet ;—atyám s az idegen űr ölelkeznek . Oh !most házunk felé fordulnak ,atyám ide mutat —bejőnek —igen anyám ,az idegen úr hozzánk jő ! Anyám ,még kissé elkábulva a kiállt ijedtségtől ,eddig nem igen gondolt avval mi az utczán történt ;de felkiáltásaim által figyelmeztetve ,egy pillantást vetett az utczára s aztán a szoba körül ,melyben nem volt épen példás a rend . Hamar gyermekeim ! —szólt aztán hozzánk fordulva ;—segítsetek ;hadd szedjük kissé rendbe a szobát . Vidd el Gábor könyveit ,Nelli ;s te Kata hord el Nina bábuját s egyéb játékszereit . —Csitt leányom ,—folytatá Ninához intézvén szavait ,—ne sirj ,különben kiküldlek a konyhába Borissal . Beszéd közben anyám ,Ágnes testvérem segítségével ,helyreállíttatá ,a mennyire az idő engedte ,a rendet ;s aztán egy tekintetet vetett a tükörbe ,mely a pamlag fölött függött ,lesimítván még mindig szép ,barna haját ,s a kis magyaros főkötőt ;végre lépteket hallván a tornáczon ,az ajtó felé sietett ,melyen át most atyám s az idegen jöttek a szobába . Ifjúkori barátom s bajtársam ,gróf Bajnoki édes Klárim ;—szólt atyám ,az idegenre mutatván ,ki ,meghajtotta magát s elfoglalta a széket ,melylyel anyám kinálta . Remélem esés közben nem lett baja ,gróf ur ? —kérdezte anyám —helyet foglalva a pamlagon . Legkisebb sem ;—felelt az idegen ;— Sőt örülni kezdek balesetemen ,mivel összevezetett újra legrégibb barátommal . Siettesd a vacsorát ,Klári ,—szólt atyám ;—mig elkészült ,talán egy kis jó tokajival szolgálhatnék gróf Bajnoki ?jól fölmelegíti nagyságodat a hideg s hosszas utazás után . Mi jut eszedbe Zsiga pajtásom ,legrégibb barátoddal ily feszesen bánni ? —kiáltott föl a gróf ,neheztelve ;—ha nem akarod hogy tüstént távozzak ,szólíts a régi jó szokás szerént Ferinek ;különben megharagszom ,még pedig amúgy igazán . Atyám vidám mosolylyal nyújtott kezet régi barátjának ;aztán a tokaji után sietett ;s alig fél órával később ,mindnyájan leültünk vacsorához ,mely ,úgy látszott legalább ,igen jól esett előkelő vendégünknek . Vacsora után anyám ,a dadával és Ágnessel rendbehozta a vendégszobát ,mig a két barát pipázgatva beszélgetett régi időkről ;mert a gróf atyám kérésére ,megigérte hogy nálunk fog hálni . Nemsokára Boris vissza jött ,s engem ,Nellivel s Ninával együtt ,elvitt szobánkba *rég elmúlván már a lefekvés ideje ;de ha parancsára le is feküdtem ,sok idő telt el még ,mielőtt elaludtam ;annyira fel volt izgatva eleven képzelőtehetségem az utolsó órák alatt történtek által . Atyám ,Kovács Zsigmond ,jó nemes család ivadéka ,fiatal korában huszártiszt volt ;s egy ezredben szolgálván gróf Bajnoki Ferenczczel ,a két ifjú sokat volt együtt ,s benső barátság fejlett ki köztök lassanként . Bajnoki atyja gazdag és befolyásos ur lévén ,fia természetesen sokkal gyorsabb előléptetésnek Örült. mint atyám ,kinek szülei rég meghaltak ,kinek vagyona igen csekély volt ,s nem is bírt valami befolyásos jóakaróval ;úgy hogy az egyik ,más ezredbe már őrnagygyá neveztetett ki ,midőn a másik még csak a legidősebb főhadnagy volt ezredében . Bajnoki dragonyos ezredbe tétetett át. mely Magyarországon állomásozott ,mig atyám ezrede Gallicziába küldetett ,hol éveken át egy rósz állomásból a másikba vándoroltak tisztjei . Eleinte sürü levelezés folyt a két barát közt ;aztán —a hogy az történni szokott mindig a világban ,—a levelek ritkábban Írattak ,mind két részről ;uj barátságok ,uj összeköttetések csúsztak lassanként a régiek helyébe ;pár év múlva a levelek kimaradtak ,s a két barát nem hallott többé semmit egymásról . Atyám akkor épen uj házas lévén ,keveset gondolt unalmas állomásaival ;s csak fiatal nejét sajnálta a sok piszok ,rendetlenség és alkalmatlanságért ,melytől meg nem kímélhette szegényt . Épen kapitányi kinevezését vette volt ,midőn lova megrugta s eltörte lábát . Hosszú szenvedés után ,a csont összefort ugyan ,de szegény atyám sánta maradott ,úgy hogy lóra nem ülhetett többé . Kénytelen Ion tehát a katonaságot elhagyni s Debreczenbe húzódni ,hol elég jó háza s egy kis tanyája volt ,a város határán . Ebből állt minden vagyona ,anyám hozományán kivűl ,ki csekély kiterjedésű pusztát bírt Szabolcsmegyében . E kis jószág haszonbérbe adatott ,igen messze esvén szülőim lakhelyétől ,körülbelűl négy száz pengő forintot hozott be évenkint ;jó termés mellett a debreczeni tanya is annyit ,olykor valamivel többet jövedelmezett ,s ahoz járult még atyám csekély nyugdíja . Ebből kellett tehát élni a nyolcz személyből álló családnak ;s ha anyám nem oly jó és szorgalmatos gazdasszony ,ha atyám nem folytatja oly gondosan kis gazdaságát ,s kerül minden fölösleges költséget ,nem tudom hogy húzzuk ki ám olykor az évet . De mind arról csak később Ion fogalmam ;gyermekkoromban ,nem érezvén soha hiányt ,vagy fogyatkozást ,nem törtem fejemet ily dolgokon . Bajnoki gróf három napig maradt házunknál ,mig összetört kocsija helyreállíttatott ,úgy hogy útját folytathatta Erdély felé . E három nap alatt szülőim sokat beszélgettek s tanácskoztak vendégükkel ,de miről ?arról mi nem tudtunk semmit ,Lajos bátyámat kivéve ,ki olykor résztvett társalgásukban s napról napra derültebb s vidámabb Ion ;míg anyám olykor sohajtozott ,sőt titkon könyeket is ejtett ,mindamellett hogy szép vonásai nemét a megnyugtatásnak s megelégedésnek árulták el . En ,természetes vizsgaságomnál fogva eleget törtem rajta fejemet ;de bár nem egy elejtett szót tudtam is olykor kilesni ,mint például :Cadett ,—huszárezred ,—nevelés ,—egyetlen leányom ,—Zulag ,—carriére ,sat . —azokból nem valék képes semmit kiokoskodni ,s ezt annyival kevésbbé ,mivel az akkori szokás szerént ,igen sok német és franczia szó vegyíttetett a társalgásba ,mely nem ritkán egészen német nyelven folyt ,mig én ,ki Debreczenben ,e tősgyökeres magyar városban ,születtem s növekedtem ,nem tudtam s értettem egyebet anyanyelvemnél —legalább akkor még nem . Csak pár hónappal előkelő vendégünk távozása után ,oldatott föl előttünk a talány ;s e föloldás számtalan könybe került nekem ,Ágnesnek s a kis Ninának ,Nelli könnyebb vállra vette a dolgot ;ő nem volt sem érzékeny sem igen lágy szivű ,s mindenben a fényes oldalt tudta inkább kiemelni . Egy szép reggel megtudtuk ,hogy Lajos bátyám ,ki régóta vágyott a katonaságra ,Bajnoki gróf befolyása következtében ,ki van nevezve Cadettnek —(most hadfinak kellene mondanom ,de e szót akkor még nem találták föl )a Nádor-huszároknál ,s hogy a gróf évenkint kétszáz pengő forinttal toldja járandóságát ,addig mig hadnagyságra vergődik . Ez volt a hir ,mely Lajost égig emelte ,mig az egész gyermeksereg jajveszéklésre fakadt ,mert a jókedvű ,s jószivü ,habárkissé heves és szeles Lajos ,átalános kegyenczünk volt a háznál . Nelli azonban szidott bennünket panaszainkért ,állitván ,hogy bolondság azért sirni mi Lajosra nézve szerencse . Bár én is fiú volnék —fakadt ki ilyenkor a kis leány ,összehúzván sürü szemöldeit s állásba tevén magát ,—tüstént katonának állnék be . Talán dobosnak ;—nevetett Lajos ,—ha nem volnál kisebb a dobnál ,Nellikém ! Mire Nelli haragra lobbant ,s büszkén elhagyta a szobát ,hogy a dadánál panaszt tegyen . Most szokatlan élénkség és munkásság keletkezett a háznál . Anyám szép fehér vászon végeket keresett ki a roppant nagy tölgy ládából ,mely a kamrát félig betöltötte ,s Borissal együtt folytonosan szabott és varrt . Ágnes és én egész nap mozgattuk kötő pálczáinkat ,s olykor még az iskolából is elmaradtunk ,csak hogy a hat pár harisnyakészen legyen a maga idejében ,melyre Lajosnak még szüksége volt . Nelli ebben nem volt segítségünkre ,mert anyámnak nem csekély boszuságára a kis leány női munkák tanulásában épen oly rest és ügyetlen volt ,minő könnyen tanult olvasni ,írni és számolni . Főleg az utolsóban mindig ő volt az első a többi tanítvány közt . Mig a háznál folyt a munka ,atyám sem maradt tétlen . Lajosnak az egyenruhára —akkori szólásmód szerént ,uniformra volt szüksége ,s számtalan más apróságokra ,melyeknek megrendelése természetesen az ő dolga volt . így múlt el két hónap ,oly hamar ,hogy azt sem tudtuk hová lett az idő ;s Lajos búcsút von tőlünk atyámmal együtt ,ki elkísérte őt Pestig . Csak most ,midőn a család legidősebb gyermeke elhagyta az atyai házat ,éreztük ,minő nagy része a házi napfénynek áradozott épen tőle ki . Mindenütt hibázott nekünk ifjú csengő hangja ,vidám nevetése ,ügyes ,bár többnyire kissé elhamarkodott segítsége minden kis baj ,vagy akadály alkalmával . Gyakran történik ez életben ,hogy akár minek vagy kinek valódi becsét csak akkor tudjuk egész mértékben fölfogni ,midőn nélkülöznünk kell azt . Igen csendesen folyt le ,reánk nézve ,a rendkivül kemény télnek hátra lévő része ,bár minő zajosan is harsogtak künn ,a nagy világban ,a harcznak harsonái . Atyám s anyám a Lajos részére tett költségek után ,sok bajjal s gonddal küzdöttek ,mi természetesen komolylyá tévé őket ,s mi gyermekek tanultunk ,dolgoztunk és játszottunk —de mind ezt nem épen a régi kedvvel . A tavasz beállt végre ,s vele együtt reánk nézve uj veszteség . Atyámnak szokása volt ,ha nem tartózkodott a tanyán ,minden reggel a postára menni ,hírlapjáért s a netalán érkezendő levelekért . De az utóbbiak csak gyéren jelentkeztek ,mert szülőimnek kevés rokonai ,s még kevesebb összeköttetései voltak a szűk körön kivűl ,melyben mozogtak . Egy áprilisi napon azonban ,atyám nyitott levéllel kezében érkezett haza a postáról ;s a hirlapot felbontatlanul az asztalra vetvén ,anyámat kiszólította az ebédlőből ,hol közönségesen tartózkodtunk ,s a mellékszobában sokáig hallottuk őket beszélgetni és tanácskozni . Midőn végre visszajöttek ,könyek úsztak jó anyám szemeiben ,s atyám is komoly volt ,de nem roszkedvü ,sőt megelégedettnek látszott . A többinek az nem igen tünt föl ;de nekem az effélére mindig éles szemem volt s azt is véltem észrevenni ,hogy anyám ,valahányszor Ágnesre estek szemei ,sóhajtózott ,mindamellett hogy mosoly lebegett ajkai körül . Lassanként megtudtuk mi van készülőben . Bajnoki grófnak ,ki pár évvel később házasodott atyámnál ,egyetlen leánya Lóri ,—kissé idősebb Ágnesnél ,—gyönge gyermek volt ,s a mellett tanulásra nem igen hajlandó . Szülői ,kik csak e gyermekben éltek ,azt hitték ,hogy ha valami kedves játszó- és tanulótársat szerezhetnek leányuk mellé ,ez is talán elevenebb ,vidámabb leend ,s több kedvvel fog tanulni . Erről tanácskozván nejével ,Bajnoki grófnak Ágnes testvérem jutott eszébe ,kinek csinos külseje ,s szelíd ,csendes magaviseleté kedvező benyomást tőn reá ,mig nálunk tartózkodott . Ennek következtében Íratott az elébb említett levél ,melyben Ágnest kérte el szülőimtől . Ígérvén ,hogy leányával együtt ,s vele egészen egyformán ,fogja növeltetni s második leányaként tekinteni . Ha későbben ,—igy folytatá a gróf levelét —jól férjhez találna menni ,kiházasítása az ő és neje gondja leend . Szülőim ,—főleg anyám —sokáig időztek és haboztak . Kedves leányuktól elválni ,hosszú időre ,talán örökre ;őt úgyszólván kiszakítani a gyermekfüzérből ,mely körülök virított s életük egész boldogságát képezte —ez nehéz ,nehéz föladat volt ,ha a gróf ajánlata mellett hatalmasan fölszólalt is az eszélyesség . Ha csak valamivel vagyonosabb lett volna családunk ,meg vagyok győződve ,hogy anyám soha sem adja beegyezését e tervbe . De az idők nehezek valának ,s szülőim a legjobb esetben sem képesek Ágnesnek oly előnyöket szerezni ,mint a minőkkel a gróf ajánlata kínálkozott . Ez volt a gondolat ,mely végre győzött . Szülőim azt hitték hogy az áldozat ,mely tőlök követeltetik ,csak szeretett leányuk javára lehet —s igy Ágnes is kevés idő múlva eltűnt családi körünkből . Újra kettőztetett munkásság uralkodott a háznál ,mert jó anyám azt akarta ,hogy kedves gyermeke minden szükségessel bőven felkészülve ,hagyja el az atyai házat ;s pár héti sürgés-forgás után ,mely alatt nem egy titkos köny hullott a szép fehér gyolcsra ,s a készülőben levő zsebkendőkre s harisnyákra ,csend Ion köztünk ,mert a szelid Ágnes is —oh minő nehezen ! —vált el tőlünk ,és atyámmal Borsodmegye felé utazott ,hol a Bajnoki család ,szép falusi jószáágán ,szokta a nyári hónapokat tölteni . Atyám pár hét múlva haza érkezvén ,nem tudott eléggé dicsekedni a jó fogadtatással ,melyet kedves Ágnesünk a grófi család részéről nyert ;s anyám látszhatólag könynyebben lélekzett e kedvező hírek hallatára . Ágnes gyakran írt ,többnyire anyámnak ;de levelei ,titkokat nem foglalván magukban ,közbirtokká váltak ;a család minden tagja által számtalanszor elolvastattak ,s ereklyékként tartattak meg . Most is ,annyi hosszú év után ,még bírom ezen elsárgult levélcsomagot ,kedves nővérem gyermekies Írásával betöltve ;s habár tudom is ,hogy az ily levelek csak azoknak szoktak élvet nyújtani ,kik a kedves irót ismerik és szeretik ,még is ellent nem állhatok a vágynak legalább egyet ,még pedig a legelsők közöl ,itt lemásolni . Kedves jó anyám ! Rég nem Írtam már ,kedves anyámnak ,ugy -e ?hanem az korántsem restségből történt ;el voltunk foglalva pogyászolássa ],mert beköltöztünk Pestre ,s három nap óta itt vagyunk . Be nagy város ez a Pest ,s oly magasak a házak ,oly czifrák a boltok !aztán annyi szép kocsi robog el házunk előtt a kövezeten ,hogy olykor elkábul a sok lármától a fejem . Már kétszer sétáltunk a kisasszonynyal a városban ,és sétaközben igen sok boltban voltunk ,Tömérdek szép dolgokat láttam ,s csak azt sajnáltam ,hogy szót sem értettem abból mit a boltoslegények mondtak a kisasszonynak és Lórinak ,mert mindnyájan németül beszéltek . Pedig ,bár mindennap szorgalmatosán tanulom azt a nehéz német nyelvet ,még keveset tudok ,s csak akkor értem egy kicsit ,mikor lassan beszélnek . Lóri mindig kikaczag engem azért ;de egyszer midőn a gróf jelen volt ,azt mondd ,hogy jobb németül nem tudni ,mint hibásan magyarul beszélni ;mire Lóri elpirult ,mert nem igen tud magyarul ,s a grófné ,összehúzván szeműidéit ,valamit mondott francziául ,mit természetesen nem értettem ,mert csak kevés napja ,hogy a kisasszonynyal ,vagy gouvernante-al a hogy nevezik ,francziául kezdtem tauulni . Be sokat kell tanulnom édes anyám !olykor bele is fáradok ;de aztán eszembe jut ,hogy jó atyámnak ,midőn elbúcsúztam tőle ,megígértem mikép szorgalmatosán fogok tanulni ;s e gondolatra elmúlik hanyagságom , A gróf s a grófné igen jók hozzám ;nem is félek tőlök már annyira mint ezelőtt ;s Lórit szeretem —de mégis visszavágyok haza ,édes anyámhoz s atyámhoz ,s kedves testvéreimhez ,kiket százszor csókolok . Azt hiszem Nelli jobban s hamarább tudna tanulni mint én ,ki oly ügyetlen vagyok . Mióta Pestre jöttünk már sok szép holmit vett nekem a grófné . Fekete bársony kalapot rózsaszín atlaszszalaggal ,aztán egy Wikiért ,a hogy a köpenyt itt nevezik ,és egy gyönyörű kék merinos ruhát —ezt legjobban szeretem . Bár Katának is volna ilyen ,hiszen otthon mindig egyformán jártunk . De a franczia kisasszony szólít ;itt a tánczmester ;első leczkémet kell vennem tőle ;bár kissé ügyesebb volnék ! Ismét hí a kisasszony ,mennem kell . Édes anyámnak és atyámnak kezeit csókolván  maradok  holtig engedelmes leányuk  Kovács Ágnes . U. I. A kis kanári madár megmaradt -e ?aztán mi lett a piczusnak kőikéiből ? A dadát csókolom . Mig kedves nővérem igy beleokult lassanként az egészen uj életbe ,mi otthon csendesen ,szokott foglalatosságaink s egyszerű Örömeink közt töltöttük a telet ,mely ,nekém legalább ,hosszabbnak tetszett mint máskor . Ágnes levelei különös vágyat ébresztettek bennem ;korántsem a sok és fényes dolgok után ,melyekről minden levelében irt ,hanem az alkalom után tanulni —többet tudni mint a mire a leányiskolában tanítottak ,hova Nellivel és Ninával együtt jártam . Igyekeztem a hogy tudtam a tanulási órákban ,s otthon is ,ha csak egy szabad perczem volt ,azt tanulásra fordítottam ,úgy hogy anyám nem egyszer megszólított elmerűltségemért . Pedig most kevesebbet értem a tanulásra mint azelőtt ,midőn Ágnes még köztünk volt ;mert én lévén a legidősebb leány a háznál ,a háztartásban segítségére kellett lennem jó anyámnak ,habár alig töltöttem be tizedik évemet . Szegényes háztartásban korábban érnek meg a gyermekek ,főleg a leányok ;s oly korban ,melyben gazdag háznál a kis leány még egészen gyermekként tekintetik ,szegény családnak leányai már osztoznak anyjuk gondjaiban s fáradságaiban . így volt az legalább az én gyermekkoromban ;de úgy hiszem az óta ez is megváltozott ,és sok szegény anya fáradozik s igyekszik ,míg leányai a kisasszonyokat játszák ,s legfeljebb varrással töltik idejöket —ha a zongora és énekleczke nem veszi ezt igénybe . Nekem ,—a ,mint mondám —sok akadálylyal kellett küzdenem ,hogy kielégíthessem újonnan fölébredt tanulási vágyamat ;de mind a mellett felvergődtem majdnem minden ágában tanulmányainknak ,az első helyre ,és azt meg is tartottam ;úgy hogy a következő nyárban ,a nyilvános próbatét alkalmával ,a superintendens urnák ,ki azon jelen volt ,föltűnt igyekezetem ,s nem csekély zavaromra ,nyilván ,az egész iskola s a számos hallgatóság előtt ,megdicsért engem ,s kitartásra intett . Ki volt e napon boldogabb nálamnál !főleg midőn édes anyám szemeiben csillogni láttam az örömnek édes könyeit ,s jó atyám ,kitől mindenki a háznál kissé tartott ,váltamra. tévé kezét s mosolyogva szólt : Jól viselted magadat ,kis leányom ;nem is tudtam ,hogy oly tudós személyke van házamnál . De ez örömnapnak még más ,sokkal fontosabb eredménye Ion ,reám nézve ,melyről akkor nem is álmodtam . Pár nappal a próbatét után ,estefelé ,midőn mindnyájan a kertben időztünk ,mely házunk mögött nyúlt ,s zöldséggel és gyümölcscsel látta el háztartásunkat ;egyszerre az udvar felől tanítómat láttam közeledni ,a dada által vezettetve ,ki sietve tiszta előköt tőt vett elé ,és számtalanszor meghajtván magát ,tipegett a koros férfiú mellett . Atyám a lúgosban csendesen pipázgatott ,mig anyám mellette ülvén varrással volt elfoglalva ;Nelli és én zöld borsót szedtünk egy kosárba ,másnapra ,s Nina és Gábor a pirosló ribiczke bokrok körül időztek . Eszre vevén a közeledőt ,atyám felkels eleibe sietett ,nyájasan üdvözölvén a derék férfiút ,ki pár perez múlva szülőimmel a lúgosba ült ;mig a dada ,kinek anyám valamit súgott ,nem sokára egy serleg borral s jó kalácscsal tért vissza ,mikkel anyám megkínálta vendégét . Az iskolamester ,vagy tanár a hogy most alkalmasint neveznék ,hosszasan mulatott szülőimnél ,s a beszélgetés élénken folyt ,mely alatt nem egyszer felém fordultak a beszélgetők szemei . Mennyire vágytam tudni miről van a szó ,s mi dolgom nekem a tanácskozással ;—mert hogy rólam szólnak ,abban kétségem nem lehetett ;—úgy szerettem volna a lúgosba menni anyámhoz ;de kosarunkban még kevés vala a borsó ,s Nelli el nem eresztett ,állítván ,hogy ő egyedül késő estig sem tudna annyit szedni ,mennyire Borisnak szüksége van ;—mert a dada ,mióta kis gyermek nem volt többé a háznál ,a főzőnő hivatalába lépett ,és Jankóval ,az öreg huszárral együtt ,az egész házimunkát végezte . Körülbelül másfél óra múlva öreg mesterem elbúcsúzott . Atyáim kikísérte ,egészen az utczáig ,s a derék férfiú kezét a legszívesebben megszorította . Másnap ,ebéd után ,midőn atyám pipázgatva a pamlagon ült ,mig anyám a kamrába vitte az ebéd maradványait ,atyám magához szólított . Jer csak ide hozzám kis leányom ;beszélni valóm van veled . Atyám hangja kevésbbé volt ugyan szigorú a szokottnál ;mind a mellett kissé éltem a gyanúpörrel ,gondolván hogy leczke vár reám . Azonban tüstént engedelmeskedtem . De a leczke helyett melyre el valék készülve ,habár tudtomra legalább ,nem vétettem semmit ,jó atyám megcsókolt ,s térdeire ültetett ;s örömömben e szokatlan kedélyességen ,egészen kipirultam . Mondd meg leányom —igy szólt rövid szünet után atyám —szeretsz -e tanulni ? Oh igen ,édes atyám ;nagyon ,igen nagyon ! —volt erre feleletem . Tanítód ,a derék Lőcsey úr ,ki tegnap nálam volt ,—folytató atyám ,—azt mondja mikép nagyon meg van veled elégedve ,s hogy ha több időt fordíthatna tanításodra ,azt hiszi ügyes nevelőnének tudna téged kiképezni . De a főkérdés az Katám :szeretnél -e nevelőné lenni ? Olyan ,a minő a franczia kisasszony ,kit gouvernante-nak neveznek ,s kitől Ágnes tanul ? Olyan . Kissé gondolkoztam ,s emlékezni igyekeztem mindenre mit Ágnes a kisasszonyt illetőleg irt egyszer ,másszor leveleiben ,aztán elég határozott hangon feleltem : Igen ,édes atyám ,szeretnék nevelőné lenni . Atyám szemembe nézett ,aztán újra megcsókolt . Lőcsey úr —folytató atyám —ki ,úgy látszik előszeretettel van irántad ,azt azajánlatot tévé nekem ,hogy csekély díjjazás mellett ,minden délután ,az iskolai órák után ,külön leczkéket adna neked ,s mindenben mit nevelőnének tudni kell ,tökéletesen kiképezne ;aztán a franczia nyelvet kellene tanulnod ,s zongorázni ,ha lehetséges . —Mind ez pénzbe kerül ,leányom ,s következőleg nekem s jó anyádnak áldozatba ;de szívesen tennők azt ,ha tudnók ,hogy ez által jövődet biztosíthatjuk ;mert sokan vagytok ,s halálom után igen kevés fog egynek-egynek jutni ,főleg nektek leányoknak . De nem szeretnénk hiába költeni ,tehát fontold meg kissé a dolgot . Gondolkozó gyermek vagy ,s úgyszólván idősebb korodnál ;azért úgy beszélek neked mintha nagy személylyel volna dolgom . Most ne is felelj kis leányom ;gondolkodj a dologról ,s holnap ebéd után mondd meg nekem mit határoztál . Ezzel atyám csendesen leemelt térdeiről ,fölkelt s elhagyta a szobát . En mint a kőszobor azon helyen maradtam hová állított ,s gépileg utána néztem . Fejemben forgott minden mint a malomban ,s végre leültem a pamlagra ,s szemeimet behunytam ,hogy kissé magamhoz térhessek . Az ,mire hónapok óta forrón vágytam ,azaz tanulni ,tudásra vergődni ,most előttem állt mint elérhető lehetőség ;de nem többé gyönyör és mulatságként kellett azt tekintenem ,hanem mint kötelességet . Oly érzés lepett meg ,mintha felhő vonulna el életem napja előtt ,s valami lehangoló sejtelem az élet nyomorai ,szükségei s küzdelmei fölött ,hideg leheletként futná át gyermeklelkemet . Érteni kezdém azt ,mit a bibliában gyakran olvastam ,de minek értelmét eddig föl nem tudtam fogni :„Mindennapi kenyeredet homlokod verejtékében fogod keresni. “ Lassanként világosság kezdett gondolatimba fólküzdeni ;ködfátyolképekként tűntek föl s változtak a jövő képei —a jövő ,mely oly kifogyhatlannak ,oly mérhetlen hosszúnak tetszik a gyermeknek ;—láttamhogy haladok a tanulás útján gyorsabban s mindig gyorsabban —hogy érem el a czélt mely után fáradoztam ,—s miként változik aztán szerepem ,s másokat tanítok ,a helyett hogy tanuljak . De szerencsémre nem találtam e jövőben ,melyet eleven képzelőtehetségem oly tisztán rajzolt elém ,semmi ijesztőt ,semmi visszatetszőt ,minden komolysága mellett ;s a gondolat független lenni ,s alapitója sorsomnak ,különös varázszsal bírt előttem ;mert zsenge gyermekkoromtól fogva szerettem a függetlenséget ,s igyekeztem saját lábamon állni ,saját szememmel látni ,miért testvéreim ,kivált Lajos és Gábor ,nem egyszer kinevettek ,s tréfásan kigunyoltak . Végre ,folytatván elmélkedésemet ,azon meggyőződéshez jutottam ,hogy nevelőné akarok lenni ,s hogy sorsommal tökéletesen meg leendek elégedve . Annyira el voltam merülve gondolatimba ,mikép észre sem vettem ,hogy édesanyám visszatért az ebédlőbe ,s mellém ült a pamlagra . Csak midőn lágy karját éreztem derekam körül ,s meleg csókjait homlokomon ,tértem magamhoz s nyakába borultam . Miről gondolkoztál oly mélyen ,kis Katám —kérdezte anyám szelíden ,simogatván barna hajamat . Arról a mit jó atyám mondott ,anyácskám ;—feleltem ,karjaimat nyaka körül fonván ,s közelebb simulván hozzá ;—mert édes anyánk és gyermekei közt nem létezett sem félelem ,sem tartózkodás ;és még is mindegyik engedelmeskedett legkisebb intésére ;talán az egy Lajost kivéve ,ki ,mint legidősebb fiú a háznál ,s eleven természeténél fogva ,olykor kissé könnyű vállra vette anyám szelid helyreigazításait . Tehát atyád már beszélt veled ?és mit határoztál ? Azt ,hogy nevelőné leszek . Bár még várhatnánk kissé az elhatározással —sohajtozott anyám ;—oly fiatal vagy még ,gyermekem ,és sejtelmed sincsen a nehézségek és kellemetlenségekről ,melyekkel e pályán okvetetlen találkozni fogsz . Ne féljen semmit jó anyám ,—szóltam ,érezvén hogy bátorságom nő ,s elhatározásom erősödik :—szeretek tanulni ,s könnyen tanulok ;jó anyám nem fog szégyent vallani leányával . Anyám közelebb vont magához ;s hoszszasan ültünk igy a pamlagon ,hallgatva ,s gondolatainkba merülve . Az enyimek a gyermekded tapasztalatlan kedély rózsafényében úsztak ;anyáméi alig ha nem küzdöttek a tapasztaltság s világismeret lehűtő hullámaival . Es igy Ion hogy a kis ,pedáns Kata ,nevelőnének neveltetett ,s nem egyszer ki volt téve testvérei tréfáinak ,kik előadandó alkalommal ,főleg mikor véleményemet roszkor pottyantottam ki ,—szokásom szerént —a „ gouvernante “névvel ruháztak föl ,mely név lassanként reám ragadt ,úgy hogy végre ritkán szólítottak máson ,főleg ha atyám nem volt jelen . Mig a ,, gouvernante “ szorgalmatosán íolytatá tanulmányait ,Gábor testvérem iskolába járt ugyan ,de ,az igazat megvallva nem sokat tanult ,Nelli női munkák helyett ,melyekre szegény anyám példás béketűréssel de kevés sikerrel tanította ,Jankóval ,az öreg huszárral ,az istállóban időzött ,s Nina játszott ,semmit sem tanult ,és az egész háznép fölött —még a dadát sem kivéve —mosolyogva zsarnokoskodott ;addig Lajos bátyámról s Ágnesről folytonosan kedvező tudósításokat vettünk . Az elsőnek levelei nem igen sűrűn érkeztek ugyan ,miért nem egyszer fulminans válaszok indultak hozzá Debreczenből ,atyámtól ;de ha Lajos ritkán és röviden is ,mindig jó kedvvel irt ,s úgy látszott meg volt elégedve sorsával . Másfél év múlva hadnagy lett ,és nagy nap volt házunknál melyen e hírt vettük . Atyám annyira örült ,hogy egészen megifjudott örömében ,s napestig járt kelt ,sánta lába daczára . Meglátogatta minden barátját ;—s ezeknek száma nem volt csekély ,mert mindenki szerette atyámat ;—vacsorára pedig haza hozta őket ;legjobb borát hozatta fel a pinczéből ,s a dadának hamar a materiálistához —mostani szólásmód szerént :fűszerárushoz —kellett futnia ,czitromokért és czukorért ,mert jó meleg punchchal záratott be a lakoma ,mely alatt számtalanszor éltették az újonnan sült hadnagyot . Ágnes lassanként egészen beleszokott uj helyezetébe ,s leveleiből látszott ,hogy józan esze s nem csekély tehetsége mindinkább kifejlett ,mig szerető szive ,s szerény kedélye a régiek maradtak . Midőn másfél év múlva pár hétre haza jött bennünket meglátogatni ,annyira kifejlett s megszépült ,hogy első perczben alig ismertünk reá . Tartása ,mozdulatai ,beszéde fesztelenebbek valának mint ezelőtt ,s emellett nyugodtabbak s tele természetes kecsesei . Még hangja is megváltozott ,s a nélkül *hogy valamit vesztett volna régi szelídségéből ,csengőbbnek tetszett most ,és bensőbbnek . Öltözete ,minden egyszerűsége mellett ,izlésteljes volt ;s szabásra úgy mint szinvegyületre nézve kedvezőbb s összhangzóbb ,—ha e kitételt koczkáztathatom ,—annál a mit szemünk e nemben megszokott . Midőn vasárnap először együtt mentünk a templomba ,oly ügyetlennek s dísztelennek láttam magamat kedves nővérem mellett ,hogy elpirultam ,s alig mertem vele együtt az egyházba lépni . De Ágnes maga nem is sejtette a változást ,mely vele történt ,s minden tekintetben a jó ,régi ,szelid és szerény leányka volt . Ha mi említettünk ilyesmit ,Ágnes  mintegy csodálkozva nézett reánk ,vagy nevetve azt felelte ,hogy ez csak képzelődés . Kész volt mindig velünk megosztozni a mivel birt ,s bennünket arra tanítani a mit tudott . A hat hét alatt ,melyet velünk töltött ,sokat tanultam tőle ,minek jó hasznát vettem . Ruhatáram is sokat nyert Ágnes ügyes keze által ,mely mindig kész volt jó anyánknak s nekünk dolgozni ,s roszul szabott köntöseinket átalakítani . Mig én komolyabb tárgyakban tanácsával és segítségével éltem ,addig Kina tánczleczkéket vett Ágnestől ,s rövid idő alatt mind azt megtanulta mire Ehrenstein úr ,akkor Pesten a divatos tánczmester ,Ágnest másfél év alatt tanította . Mintha tánczosnőnek született volna ,oly könnyen s ügyesen mozogtak picziny lábai ,oly kecsesei hajlott karcsú kis alakja ,oly bájosan mosolyogtak piros ajkai . Olykor órákig mulatott az egész család ,nézvénhogy tánczolja el a kis Nina a tánczokat ,melyeket Ágnestől tanult ,s még a dada is elhagyta a konyhát ,s egy szögeletből bámulta kis kegyenczét . Igaz ,hogy atyám ilyenkor nem egyszer csóválta fejét ,mondván :hagyjatok föl már e bolondságokkal ;Nina okosabbat tanulhatna Ágnestől e bakugrásoknál ;—de mindamellett ő is örömest nézte kis tündérleánya tánczát ,s inkább kötelességérzetből ejtette e megrovást mint valódi meggyőződésből . O is gyöngeségig szerette legifjabb s legszebb gyermekét ;s Nina ösztönszerüleg érezte ,hogy ő atyjával szemközt ,többet merhet testvéreinél ,s az igazat megvallva ,nem egyszer visszaélt e szokatlan engedékenységgel . Egy szép tavaszi napon ebéd után ,együtt valánk mindnyájan az ebédlőben ;s mig a dada járt s kelt ,elhordván az ebéd maradványait ,s rendbehozván a szobát ,Nina tánczolni kezdett ,és Ágnes a régi rekedt zongora előtt ült ,melyet jó atyám számomra szerzett ,s az angol quadrille-ket ,s écossaiseket játszotta el ,melyek akkor divatoztak . A dada végre kinyitotta az ablakot ,hogy az ételszag eloszoljék ,de alig dugta ki azon fejét ,midőn egy fölkiáltása a meglepetésnek lebbent el ajkairól . Jőjetek csak gyermekek —szólt felénk fordulva —ángol lovasok vannak a városban ;ni ,ott jőnek ,a piacz felől ;halljátok csak miként ujjongnak az utczagyerkőczék . Mindnyájan az ablakhoz futottunk ,s valóban ott a távolban két lovas látszott ,süni néptömegtől kisérve ,kik mindig közelebb vonultak házunkhoz . Ahogy közeledtek ,jobban is ki lehetett venni e két különös alakot . Az első hölgy volt ,még pedig éltes ,hogy ne mondjuk öreg ,minek magas ,száraz alakja ,redőtelt arcza ,s ősz haja nem igen illett volna angol lovasnőhöz . Öltözete ódivatú ,nankinből készült lovagló ruhából állt ,de koránsem úgy szabva mint ez most szokásban van ;hanem úgy hogy a hosszú szoknya két felől folyt le ,sötét-pej erős lovát félig elfödvén ;mert a koros hölgy közönséges nyergen ült ;a most divatos angol nőnyergek csak akkor kezdtek használatba joni ;a lovagnő pedig úgy látszott legalább ,még egészen a régi szokást követte . Fején férfi kalap ült ,hegyes álla alatt fekete szalaggal megkötve ,s kezében jókora lovagló vesszőt tartott ,melylyel időnkint egy-egy vágást adott azon utczagverkőczéknek ,kik lovához közeledni mertek . Utána jött egy vén lovász ,kék kabátban vörös hajtókával ,s háromszögű kalappal . Az öreg ember igen nagy ,erős lovon ült ,s előtte neme a kis párnazsáknak volt nyergéhez csatolva . A lovász hosszú ostort tartott jobbjában ,melylyel folytonosan csattogott ,—szidván a mindig növekedő tömeget ,s akkorákát káromkodván ,hogy az Öreg Boris egészen eliszonyodott . Ezek nem angol lovasok ;—szólt anyám ki mögöttem állt ,kissé kihajolván az ablakon ;kellemetlen meglepetéssel hangjában ;jer csak kissé ide Zsiga ;—folytatá atyámhoz fordulván ,kit Boris fölkiáltása nem csalt az ablakhoz ;s midőn atyám mellette állt ,füléhez hajlott s azt súgta neki :—Ez alig ha nem nagynénéd ,Kovács Zsuzsa . Igazad van Klárim ! —felelt atyám miután egy pillantást vetett a közeledőkre ;—Mi a manó hozza őt ide ,annyi év után ,s e komédiás alakban . Az egész várost ide csődíti házamhoz ! Szedd Össze magadat Zsiga ,kérlek ;gyermekeinkért . Ne bosszantsuk fel újra az öreg leányt ;tapasztalásból tudod ,hogy sokáig szokott haragot tartani ;—igy hangzott anyám szelid szava . Igazad van ,Klári ;de hidd el futó bolond !akár mit csinálunk ,még sem lesz ez a vén sárkány megelégedve ;—mormogtaatyám ;—bár este érkezett volna ide ,sötétben ;—folytatá rövid szünet után ;—legalább nevetségessé nem tett volna bennünket . Nem fognak soká nevetni az emberek ;—felelt anyám mosolyogva ;—gazdag személynek minden szabad ,ezt oly jól tudod te mint én . De mindjárt kapunk előtt leend ;menj elébe ;nem merlek elkisérni ,nehogy újra fölélesszem haragját . Ezzel anyám visszalépett az ablakból ,mig atyám elhagyta a szobát . Isten hozta kedves néném ! —szólt atyám oly hangon ,mely kissé meghazudtolta szavait ,segédkezet nyújtván az öreg nőnek ,mig leszállt lováról ;s ezt átadván Jankónak ,ki gazdája után sietett . Aztán a lehető legnagyobb sietséggel vezette vendégét a házba ,hogy véget vessen a tolongásnak ,mely nőttön nőtt a kapu előtt . Midőn a szobába léptek ,anyám szives üdvözléssel fogadta vendégét . Ki az ? —kérdezte az öreg hölgy ,atyámhoz fordulván ,mintha sohasem hallotta volna hírét jó anyámnak . Atyám összeharapta ajkait ,elfojtván a szavakat ,melyek azokra tolultak ,s melyek alkalmasint nem igen udvariasan hangzottak volna ;azután leküzdvén haragját erőltetett nyugalommal felelt : Ez kedves nőm ,Szendrődy Klára . Sötét pir futotta el anyám szelid arczát ,jeléül annak ,hogy mélyen érezte hívatlan vendége sértő magaviseletét ;de egy tekintettel gyermekeire ,összedte magát ,és nyájas mosollyal ,habár némi rátartással ,ismételte üdvözletét . Jól van ,jól van ,édes Öcsém ;—felelt erre az öreg hölgy ,nemével a pÖffeszkedő leereszkedésnek ,mely felhajtatta a harag sötét pirját atyám arczába ;—valóban el is felejtettem ,hogy Zsiga öcsém házas ember ,ha eszembe jut ,aligha igy hívatlanul betoppanok hozzá . Kár lett volna máshová szállni ,kedves néném —felelt anyám nyájas méltósággal ,kezét atyám karjára tévén ,hogy lecsillapítsa haragját ;—sehol se látták volna oly szívesen mint legközelebbi rokona házánál . Ha megengedi —folvtatá rövid szünet után ,mely alatt az öreg hölgy nem látszott tisztában lenni feleletével —pillanatra távozom hogy ebédet hozassak föl ,s szobáját rendbe szedjem ,mert kétségen kívül eledel s nyugalomra leend szüksége ,fárasztó útja után . Fárasztó ! —ismételte nagynéném ,megvetéssel vegyült nedélylyel —nem tartozom a mostani ifjúsághoz ,mely mindig fáradt és bágyadt ;nem szoktam soha elfáradni ! De anyám már nem volt a szobában . Ha Zsuzsa nagynéném mai napig ,azaz -dik év ,october hónap ötödikéig élt volna ,váljon mit mondana a mostani fiatalsághoz ,ha már -ben is nem elég erősnek és erélyesnek találta az akkorit . Pedig akkor még hire sem volt a nervozitásnak ,izgatottságnak sat. ,melyekért mostani ifjaink és kisasszonyaink annyit látogatják a tengeri fürdőket ! De térjünk vissza Zsuzsa nagynénémhez . Állítása daczára ,hogy sohasem szokott elfáradni ,még is úgy látszik elég jól találta magát a kényelmes pamlagon ,hová atyám vezette ;s az asztalra tevén lovagló vesszőjét és kesztyűit ,a nagy fekete selyem zsacskót ,—melyet akkor ,,ridicule “-nek neveztek —s mely oldalán függött ,vette elé ;s abból kiszedvén egy meglehetősen összerücskölt főkötőt ,leoldotta férfikalapját ,s fölcserélte a főkötővel . Szobájába vigyem kalapját s kesztyűit ,édes néném ? —szólt most Ágnes közelebb lépvén ;mig mi ,azaz Nelli ,Nina és én ,bámultuk bátorságát ,s még távolabb vonultunk az Öreg hölgytől . Ágnes ,ki gróf Bajnoki házánál ,mely mindig tele volt vendégekkel ,megszoktaidegenekkel érintkezésbe joni ,sőt némileg a házikisasszoy szerepét magára vállalni ,s e részben a szeles és könnyelmű Lóri hanyagságát kipótolni ,nem volt oly zavarban mint mi ,kik különben több bátorsággal birtunk nálánál ;s jobban is tudta mit várhat a vendég a ház leányaitól . Nem bánom ;—felelt az öreg hölgy ,elég röviden ;aztán mintegy megkapatva Ágnes kedves megjelenésétől ,kérdezte :s te ki vagy leányom ? Ezek gyermekeim ,Zsuzsa néném ;—szólt most közbe atyám ,leküzdvén boszankodását ;—ime ,legidősebb leányom Ágnes ,ez a második :Kata ,aztán jőnek Nelli és Nina ;ez pedig második fiam Gábor ;—folytatá fivéremre mutatván ,ki épen most lépett a szobába ,visszajővén az istállóból. hol a lovak után látott volt ;s aztán van még egy fiam ,legidősebb gyermekem ,ki már hadnagy a nádor-huszároknál . Elegen vagytok ;—jegyzé meg Kovács Zsuzsa ,körülnézvén a szobában :—váljon szűk erszényedből hogy telik annyiaknak tartása . Alkalmasint nem jutott nagynénémnek eszébe —gondolám —hogy a tartandó egyének számát még két személylyel és két lóval szaporította . Talán atyámnak is olyas valami jutott eszébe mert fél mosolylyal felelt :—Istennek hála még egyetlen egyszer sem feküdtünk le éhen ,és sohasem szorultunk senkire . Annál jobb ;—jegyzé meg vendégünk —s úgy látom ,ruházatban sem szenvedtetek szükséget ;legalább idősebb leányod úgy jár mint a gróf kisasszony . Erre atyám megmagyarázta az öreg hölgynek Ágnes helyzetéit ;mi alatt ,használván az alkalmat ,kisuhantam a szobából ,s anyámhoz siettem ,hogy segítségére legyek . Nagynéném ,Kovács Zsuzsanna ,öreg leány volt ,még pedig gazdag öreg leány . Miért nem ment férjhez ,nem tudom csak annyit hallottam ,hogy szülei halála után ,nem akarván nagyatyám ,egyetlen testvére házánál lakni ,kinek nejével nem igen fért össze ,visszavonult Kisújszállásra ,hol édes anyja után csekély jószágrészt birt ,mely akkor ,tizenöt ezer váltó forintnyi tőkével együtt ,egész vagyonát képezte . E jószágrészen kis alház létezett ,alig jobb közönséges parasztháznál ;ezt kijavíttatta. igen egyszerűen kibútorozta ,a jószágot ,mely eddig haszonbérlő kezében volt ,beruházta ;s letelepedvén e szűk házban ,ő maga vitte csekély gazdaságát . Iláznépe egy öreg szakácsnéból ,egy szolgálóból ,s az öreg lovászból állt ,ki most is vele jött Debreczenbe . Nem tartott sem ispányt ,sem kulcsárt ,de még gazdát vagy csürbirót sem ;hanem ő maga ,reggeltől estig ,járt kelt a gazdaság körül ,akár jó volt az idő akár rósz ,s a mitő maga nem tehetett ,azt lovászára ,Tamásra bízta ,ki valódi árnya volt úrnőjének . Szántóföldjei elég messze esvén a helységtől ,Zsuzsa néném lovagolni tanult factotumától ,Tamástól ,s rósz paraszt gebén lovagolt napestig ,egy jószágrészből a másikra ;nem nagy örömére béreseinek s egyéb munkásainak ,kik úgy féltek tőle mint a tűz tői ;mert nemcsak nyelve ,de keze is igen könynyen járt ,s az utolsó oly erős és csontos volt ,hogy nem szeretett senki avval közelebbi érintkezésbe jőni . Az első években szomszédjai kinevették s kigúnyolták e sajátságos teremtést ;s ezt annálinkább ,mivel legkevésbbó sem kereste a helység többi birtokosai társaságát ,sőt kerülni látszott minden ismeretséget . De Kovács Zsuzsánna kisasszony jószágrésze lassanként nagyobb s nagyobb Ion ;itt is vett hozzá egy darabot ott is ;aztán a legközelebbi határokra került a sor ;s a hol csak egy darab jó föld eladóvá Ion ,majdnem bizonyosan ő lett annak vevője . Igaz ,hogy az úgy darabonkint összevásárolt birtoknak egyes részei ,szanaszét feküdtek három négy határban ,mi más birtokosra nézve épen oly boszantó mint alkalmatlan leende . Nagynéném azonban ezt nem bánta J egész nap nyeregben ült —most már jobb és erősebb ,ha nem is szebb lovon —s vagy ő vagy az öreg Tamás mindjárt ott termettek a munkások sarkában ;s midőn ezek azt gondolták ,hogy a harmadik határban van a két sárkány ,egyszerre csak az öreg lovász káromkodásai hangzottak füleikbe ,vagy úrnőjük lovagvesszője érintette vállaikat —nem a leggöngédebben . így folyt ez évről évre . Kovács Zsuzsa földjei terjedtek ;nyájai ,gulyái szaporodtak ;a kis parasztházból lassanként egyszerű de tágas mezeilak lett ,ellátva minden szükségessel ,de egyetlenegy fényűzési czikket sem foglalván magában . Benne jól kormányzott s keményen tartott cselédség sürgött forgott ,melynek főnökei azonban még mindig azöreg Tamás és Sára ,a vén szakácsné valának ,kik ide költöztek volt a laktulaj donosnővel az atyai házból . A hogy a vagyon nőtt ,ennek birtokosnéja is szeretetreméltóbbnak tetszett szomszédjainak ;s nem volt hiánya sem a barátságos látogatásoknak ég meghívásoknak ,sem a házassági ajánlatoknak ,habár Zsuzsa nagynéném akkor már túlhaladta a negyven évet ,s a mi kevés szépséggel bírhatott fiatal korában ,rég elvesztette . Az elsőket tűrte az öreg leány ha ki nem kerülhette ;az utóbbiakat csak igen ritkán fogadta el vagy viszonozta ;s a mi a házassági ajánlatokat illeti ,azokat egyről-egyik igen röviden ,s szárazon utasította vissza . Atyám házassága épen nem tetszett nagynénjének ,ki azt találta ,hogy jó anyám családja sem elég régi ,sem elég gazdag ;s azért utolsó pillanatig ellenezte azt . De atyám ,kinek szülei akkor már neméltek ,legkisebbet sem gondolt nagynénje ellenvetéseivel ;miért ez annyira megharagudott ,hogy menyegzője napja óta legkisebb tudomást sem vett unokaöcscséről s fiatal nejéről ,kik egyszersmind legközelebbi rokonai is voltak ;leveleikre nem felelt ,és soha feléj ök sem jött . Képzelhetni tehát atyám csodálkozását nagynénje megjelenésén házánál ;majdnem húsz évi elidegenülés után ;még pedig ily feltűnő ,vagy jobban mondva nevetséges modorban . Ha jó ,szelíd anyám ,ki mindig és mindenben csak gyermekei javát s jövőjét tartá szemelőtt ,nem csitítja atyámat ez alkalommal is ,alig ha össze nem koczczan nagynéniével ;mert ő is jó részével birt azon hevességnek és makacsságnak ,melyek fővonásai voltak az agg leány sajátságos jellemének . De anyám pillanatig sem felejtette szegénységünket s nagynéném gazdagságát ,kinek mint mondám ,mi valánk legközelebbirokonai ;s remélvén ,hogy vagyonos nagynénje talán tehet valamit gyermekeiért ,mindenképen azon volt ,hogy a jó egyetértés ne bomoljon föl újra . Nagynéném ezúttal egy egész hetet mulatott házunknál ,s ezen idő alatt nemcsak hogy kibékült atyám házasságával ,hanem úgy látszott ,hogy jó anyámat még nagyon is megszerette . Nem tudom mi okból ,de eddig mindig azt hitte az öreg leány ,hogy anyám hanyag s vesztegető háztartásában ,és sokat költ ruházatra s egyéb fényüzési czikkekre . Honnan eredt e tévedés ,nem tudom ;de annyi igaz ,hogy e rögeszme volt leginkább oka azon ellenszenvnek ,mondhatnám gyűlöletnek ,melyet eddig szegény anyám iránt tanúsított . Azt sem tudom ,mi bírta e makacs jellemet azon elhatározásra ,hogy egyszerre mint hivatlan vendég azon családba lépjen ,melyet hosszú éveken át úgy szólván megtagadott ;igaz ,hogy épen akkor vásár lévén Debreczenben ,talán vásárlások végett Ion kénytelen Debreczenben mulatni ,s kényelmesebbnek s olcsóbbnak vélte unokaöcscse házánál lakni ,mint valamely piszkos és drága fogadóba szállni . De másrészt húsz év alatt sok vásár tartatott Debreczen városában ,és Kovács Zsuzsanna kisasszonynak egyszer sem jutotteszébe hozzánk szállni ,azért inkább valami uj szeszélynek —korántsem ritka vendég e különös lény kedélyében —tulajdonítom e rögtöni elhatározást . Látván hogy szerény háztartásunkban a legnagyobb rend ,tisztaság és takarékoszág van napirenden ,hogy anyám soha sem hever ,és napestig dolgozik és fáradozik ;tapasztalván hogy ott ,hol egy egész életen át ellenségeskedést és gyülölséget vetett ,most csak szivességet és előző udvariasságot arat ,és hogy ez főleg jó anyám műve ,egyszerre egyik végletből a másikba szökött ;s a menynyire gyűlölte s megvetette eddig a kedvesnőt ,annyira szerette és dicsérte őt pár nap múlva . Atyám csodálkozott —de ismervén nagynénje számtalan sajátságait ,egyetlen szóval sem árulta el kellemetes meglepetését ,hanem úgy vette az egész dolgot ,mintha ennek úgy ,és nem másként kellene lenni . A ház gyermekei közt nagynéném legkevésbbé szerette Gábor testvéremet ,kit folytonosan tétlenséggel és könnyelműséggel vádolt ;s leginkább Nellit ,kiről azt állította ,hogy lelkileg és testileg hozzá hasonlít . Ezen állítás első tekintetre kissé koczkáztatottnak látszott ;főleg ha szemünk a .száraz ,kecstelen ,őszfürtű aggleányra ,s mellette a kis ,eleven ,barna ,csinos Nellinkre esett . De mindamellett volt ebben némi igazság ,melyet a következő évek mindinkább napfényre hoztak . Ágnes ,Nina és én ritkán éreztük magunkat egészen jól Zsuzsa nénénk jelenlétében ,s Gábor testvérem ,tizenhat éve daczára ,nem járt e részben jobban mint mi . Az öreg leány szeme oly éles és átható volt ,hangja oly száraz és zsémbes ,szavai oly gúnyosak ,hogy mindig úgy tetszett nekünk ,mintha bíróság előtt állnánk ,ha a szobában volt . De Nellivel egészen másként állt a dolog . E bátor gyermek nem tartott soha semmitől ,s igy tekintélyes nagynénje jelenléte sem birta Őt zavarba hozni . Ennek természetes következése az volt ,hogy mig a többi ,kizavarva nyugalmából ,ügyetlen és feszes Ion ,Nelli megtartotta hidegvérét ,és csak oly ügyesen mozgott ,s oly fesztelenül csevegett mint máskor . Emellett Nelli hajlamai nagyon hasonlítottak nagynénénkéihez ,s inkább férfiasak mint nőiesek voltak . Szokott kirándulásai alatt az istálóban barátságot kötött nemcsak az öreg Tamással ,kinek szava sulylyal birt úrnője előtt ,de még lovaival is ;s nem egyszer ezeknek egyikén vagy másikán sétalovaglásokat tett a tágas udvaron ;mig Tamás bácsi ,ahogyJankó az öreget nevezte ,a ló kantárát tartva kezében ,mellette félórákig elügetett ,úgy hogy a verejték nagy csöppekben állott redőteljes homlokán ,s lélekzete kifogyott . Ily gyermek kellene nekünk Kisújszállásra ;—szólt olykor széles mosolylyal úrnőjéhez —mindjárt vígabb volna a ház . Hej be hamar megtanulna lovagolni ;s pár év múlva csakugyan segítségére lehetne a tens kisasszonynak a gazdaságban . Eles szeme van ,s jól pereg a nyelve ;csak úgy tartaná rendbe a béreseket mint a kisasszony maga . Nagynéném ilyenkor elnevette magát de nem felelt semmit . Mikor végre elbúcsúzott tőlünk —jól megajándékozván a cselédeket —atyámhoz fordult még egyszer ,midőn már nyergében ült ,s mondá :—Jövő tavaszkor visszajövök öcsém ,s akkor magammal viszem Nellit pár hónapra ,Kis-üjszállásra . Most bús és aggodalomteljes hetek és hónapok álltak be ,családunkra nézve . A háború dühöngött ;egy ezred a másik után vonult ki az országból ,hogy részt vehessen a csatákban ;s Lajos testvérem ezrede is parancsot kapott az indulásra . Atyám ,bár nem csekély aggodalmat érzett ha a sanyaruságok és veszélyek jutottak eszébe ,melyeknek legidősebb fia ki leend téve ;még is örült egyszersmind az alkalomnak ,mely előtte nyilt ,kitüntetést s előléptetést szerezni . Sőt olykor annyira félhevült e gondolatra ,hogy ha sánta lába lehetlenné nem teszi a dolgot ,alkalmasint ő maga ismét szolgálatba lép . Anyám keveset gondolt e szomorú idő alatt a kitüntetéssel s előléptetéssel ,de annál többet a fenyegető veszélylyel ;miről halvány arcza s bágyadt ,olykor kisírt szemei ,elés :olvashatókig tanúskodtak . Még kissé tétlen s mindent könnyű vállra vevő Gábor testvéremre sem hibázta el e harczias időszak hatását ,mert mindjárt  elhatározta magát ,hogy ő is katona leend ,ha ez elhatározás nem is tartott tovább pár óránál ,vagy legfeljebb egy napinál . Ilyenkor atyám kissé megvető mosolvlyal szokta testvérem hősies beszédét hallgatni ,mig végre pár komoly szóval véget vetett annak . Nem ily anyagból mint te ,Gábor fiam —igy szólt atyám ilyenkor —gyuratnak a ió katonák . Fogd meg az eke szarvát ,s örülj ha e békés foglalatosságnak derekasan megfelelsz . Háborúban keveset ér a szalmatűz . Erre Gábor boszankodva elfordult ,de nem mert egyetlen szót is felelni ;mert atyámmal nem lehetett ám szembeszáHarn ;nem hasonlított a mai nap divatos szüleihez ,kik alázatosan hallgatnak ha gyermekeik ,olykor elég sületlenül ,szónokolnak és okoskodnak . Es valóban atyámnak igaza volt . Gábor ,habár a legjobb ,legkedélyesebb fiuk egyike ,nem birt sem akaraterővel sem kitartással ;s a hol e két tulajdon hiányzik ,miklehetünk egyebek ,mint a sors lapdái ,melyeket egyszer fölvet az ég felé ,máskor félre dob az életutnak sáros árkába . Mi leányok is csendesebbek voltunk szokottnál . Igaz hogy zsenge korunknál fogva nem birtuk egész terjedelmében fölfogni a veszélyt ,melynek a ház legidősb gyermeke volt kitéve ;de szüléink nyugtalansága ,olykor levertsége ,hatott reánk ,mint a közeledő égiháboru az egész természetre szokott hatni . Az első idő alatt ,miután kimozdult az országból bátyám ezrede ,levelei még elég sűrűn érkeztek ;sűrűbben szokottnál ,mert Lajos jól tudta ,hogy aggódnak szüléi . De a hogy a harczmezőhöz közeledtek ,ritkábban jöttek a várva várt levelek ,s végre egészen kimaradtak . A híres lipcsei csata eredményét ,meghozták a lapok ,s mi megtudván ,hogy a nádor-huszárok abban résztvettek ,a legkínosabb nyugtalanságban voltunk . E gyötrő bizonytalanság sokáig tartott ,mert ez időben nem röpültek a hirek villanysodronyon mint most ,s hosszú hetek teltek el ,inig az ezredek otthoni tartalékszázadaikban megtudták az elestek ,megsebesültek és hiányzók neveit . Atyámnak egyik régi pajtása ,ki most a nádor-huszároknál ,s az ezred kimozdításakor épen fekvő beteg volt ,e körülmény következtében a tartalékszázadba (dépotba )tétetett át ;evvel atyám levelezésben állt ;s tőle várt leginkább tudósításokat Lajosról ,mert a csekély számú hírlapok akkor még nem voltak oly pontosak a részletek közlésében mint most . Az óra ,melyben atyám szokott reggeli sétájából a postára visszajött ,egy idő óta fontossá Ion az egész ház előtt ;s nem volt nap ,hol egyik vagy másik közülünk nem várta az ablak mellett ,vagy a kapu előtt ,mig szegény anyám szokott helyén a pamlagon ült ,látszólag kötéssel vagy varrással elfoglalva . Látszólag mondom ;mert mig ujjai gépileg mozogtak ,gondolatjai messze ,messze voltak munkájától ,kedves ,forrón szeretett elsőszülöttjénél ,fohászkodván Istenhez ,hogy mentse meg gyermekét a veszélytől . Egy reggel atyám tovább késett szokottnál . Én ,munkámmal kezemben az ablak mellett ültem ,s nem egy sovárgó tekintetet vetettem az utczára ,hol ez órában kevés ember járt ;de atyám csak nem jött . Nyisd ki az ablakot Kata —szólt végre anyám ,ki már félóra óta nyugtalankodni kezdett —igy ;—most messzebbről halljuk atyád botja kopogását . De atyám nem jött . Végre ,midőn már mindketten lázas ingerültséggel hajoltunk ki a tágra nyílt ablakon ,éles szemem messziről kémei te ki atyám alakját . De minő lassan jött ,—minő gyakran állt meg ,botjára támaszkodván mind két kézzel ,mig feje lehajolt széles mellére ,s szemei a földre voltak szegezve . Nem is mertem anyámnak megmondani hogy jő . Végre ő is ,rövidlátó szeme daczára ,észrevette közeledését . «Ott jő atyád ! —kiáltott föl ,mig egy futó sugára az örömnek villant át szenvedő arczán ;—de minő lassan halad ! Fuss csak elébe Katám s tudd meg tőle vett -e levelet ? Engedelmeskedtem ,s elhagytam a szobát ;de mintha ólom függött volna lábaimon ,oly nehezen mozogtam ;úgy hogy anyám ,midőn az ablak alatt elhaladtam ,reám kiáltott :Kata ,Kata !ne légy oly rest ,siess kissé ! Atyámhoz értem anélkül ,hogy ő észrevenné közeledésemet ,s annyira el volt merülve gondolataiba ,hogy kénytelen valék kezemet karjára tenni ,s igy figyelmét magamra vonni . Te itt Kata ? —szólt mintegy fölébredve nehéz álomból —mit csinálsz az utczán ? Anyám küldött édes atyám elébe ,hogy tudjam meg vett -e levelet ? Vetnem —nem vettem lvvele t — felelt atyám akadozva ;s pillanatnyi hallgatás után tévé hozzá —maradj mellettem majd magam fogok anyáddal beszélni . Szivem majdnem hallhatólag vert —de nem mertem szólani ;éreztem ösztönszerüleg hogy sötét felhő függ házunk fölött ,s minden perczben tartottam a vész kitörésétől . Végre haza értünk s már a tornáczon találkoztunk anyámmal ,ki nem tudott a szobában maradni . Van -e levél Zsiga ? —kérdezte mohón . Van ! —felelt atyám némi habozás után ,halkan ,s bizonytalan hangon . No s mit tudsz Lajosról ? —szólt anyám összekulcsolt kezeit szivére nyomván ,mintha lecsendesítni akarná annak hevee lüktetését . Semmit —azaz — Oh szólj ,szólj ! —kiáltott föl anyám ,közelebb lépvén atyámhoz —ne kínozz tovább —tudom ,érzem ,hogy rósz hirt vettél —fiam elesett ! —tévé hozzá alig hallhatólag ,míg halálravált arczát elfödte két kezével . Nem ! Sebet kapott ? Nem tudom ! Tehát mi történt ,mi történt —oh szólj -Magam sem tudom ! —felelt végre atyám tompa hangon —Lajos neve a hiányzók közt van ! Anyám a fáihoz tántorgott ,s darabig csendesen maradt elfödött arczczal ,mig atyám bús tekintete a szeretet s részvét legbensőbb kifejezésével függött rajta . Végre anyám föltekintett . Zsiga —szólt atyámhoz fordulván ,tört hangon —mi történt fiammal ?él -e még ?el van -e fogva ?megsebesíttetett ? —meg kell tudnom . Még ma indulok a harcz terére . Klárim ,Klárim mit beszélsz ? —hiszen ez lehetetlen ! —felelt szegény atyám . Miért ? —sikoltott föl anyám —nincs lehetetlenség egy anya előtt ,ki fiát keresi . Ezzel eszmélet nélkül atyám karjaiba borult ,mig ijedt kiáltásaim által figyelmeztetve ,testvéreim s a cselédek összefutottak . Ha anyám egészsége nem szenvedett volna már ezelőtt a kínos nyugtalanság által ,melynek a háború kitörése óta áldozata volt ,a hír ,hogy fia neve a hiányzók közt van ,talán nem hat oly leverőleg kedélyére ;mert hiszen a foglyok közt lehetett ,kikkel az ellenség jól szokott bánni ,vagy eltévesztette útját s csak később került ismét ezredéhez ,mi szintén nem tartozott a rendkívüli esetekhez . De kedélyének hosszas feszültsége ,melynek e tagadhatatlanul aggasztó tudósítás nemcsak véget nem vetett ,hanem azt még növelte ,több volt mint a mennyit szegény anyám ereje elbírhatott ;s hetek múltak el míg ágyát elhagyhatta újra . Pedig anyám nem is tudta a vett levél  Családélet . Iegész tartalmát ,mit neki elárulni atyám méltán vonakodott . Volt ebben egy körülmény emlegetve ,melyet mindenesetre igen nyugtalanítónak lehet mondani . Testvérem strázsamestere ti. látta meszsziről a hadnagyot lovával együtt elesni ;de a csata épen e pillanatban annyira dühöngött ,hogy lehetetlen volt azon helyhez közeledni ,hol e baleset történt . Későbben ,minden { igyekezet daczára nem sikerűit sem e hű embernek ,sem a főtiszteknek kik Lajost egyről egyig szerették ,ennek nyomába akadni . Hetek múltak el ,és senki sem tudta mi történt vele . Hullája nem találtatott a csatatéren ,a sebesültek közt sem volt ,s a foglyok névsorában neve nem létezett . Barátjai aggódtak s azt kérdezték egymástól ,váljon hová lett pajtásuk ? E körülmény következtében atyám elhatározta magát ,hogy útnak indul ,még pedig halasztás nélkül ,a főhadiszállás állomására ,s ott személyesen mindent el fog követni ,hogy fia sorsa fölött tisztába jöhessen . Ha jó atyám gazdag ember ,nem lett volna könnyebb dolog mint e tervnek végrehajtása ;de mennyit kell szegényebb sorsúnak küzdeni ,mig ily esetben szive sugallatát követheti ,ha ez csakugyan végre sikerül ! Szerencsére atyám gazdag volt jó barátokban ,ha nem is vagyonban ,s ezeknek segítségével pár nap alatt sikerűit az útra szükséges pénzösszegnek birtokába jutni ;mi akkor ,midőn vasutak még nem hálózták keresztül Európának majdnem minden országát ,sokkal tekintélyesebb volt ,mint a mennyivel most beérné az ember . Ötödik napon a baljóslatú levél vétele után atyám búcsút vett családjától ;Gáborra és reám ,mint lionn lévő gyermekei legidősbikeire ,bízván a gazdaságot és jó anyám ápolásasát ,ki még mindig fekvő beteg volt . Az öreg Borisra pedig és Jankóra a háztartást s az istállót . Kata kisasszony ,—szólt az öreg huszár ,körül-belől három héttel atyám elutazása után ,midőn egy reggel kijöttem anyám szobájából ,hol az éjnek nagyobb részét átvirrasztottam ágya mellett —Kata kisasszony ,nem tudja -e hol van Gábor urfi ? Nem Jankó ;mi okon kérdezi kend ? Tegnap )este nem jött haza ,egész éjjel honn nem volt —felelt az öreg ember fejcsóválva —és senki sem tudja hová ment ,mit csinál ?a tegnapi napnak egy részét pár fiatal emberrel ,régi iskolatársaival töltötte az ökörfogadóbeli kávéházban ;de estefelé eltűntek onnan és senki sem tudja hová mentek . Jaj nekem ,mit mondana a kapitány úr ha mind ezt tudná ? Megvallom ,kissé megijedtem ,habár tizenkét éves korunkban még könnyű vállraszoktuk az ily dolgokat venni . De az utolsó év igen komoly vala családunkra nézve ,s kedélyemet is megérlelte ,idő előtt . Aztán Gábor testvérem ,jó szíve s becsületes lelke daczára ,mindig némi nyugtalanságban szokta azokat tartani ,kik legközelebben álltak hozzá . Oly gondatlan volt ,s oly könnyű természetű ,hogy mindjárt valami bajba s alkalmatlanságba keveredett ,ha nem is saját hajlamai ,hanem többnyire pajtásai által ,kik gondatlan terveinek ,s barátságos reábeszéléseinek soha sem tudott ellenállni . Váljon hol töltlieté az éjét most ,midőn tudta ,hogy anyánk beteg és atyánk messzi utón van ? Talán a tanyára ment ,s ott maradt éjszakára ;—mondtam végre ,némi gondolkozás után . Isten ments ,ha ezeket a szilaj fiukat magával vitte ,kikkel tegnap töltötte idejét —jegyzé meg Jankó hirtelen —még baj történik ott . Hogy tud kend igy reám ijeszteni Jankó —feleltem boszankodva ,de mindamellett kissé borzadva is —mindig a falra festi az ördögöt . Hiába boszankodik Kata kisasszony —ha Gábor urfi oly csendes és meggondolt volna mint maga ,nem törném az ily félelmekkel árva fejemet . De itt is mindig nyitott pipával járna az istállóban ,ha kereken meg nem tiltanám . Tudom mit csinálok —folytatá pár perez után ,mi alatt fölváltva fejét vakarta s bajuszát pödörgette ;—felülök az Okosra ,—úgy sincsen most semmi dolga ezeknek a lovaknak —,s kimegyek a tanyára . Avval elhagyta az öreg hű cseléd a szobát ,s nemsokára azután lova dübörgését hallottam ablakaink előtt . Pár óra csendesen telt el ;anyám ,kissé jobban érezvén magát ,szundikált a nyugtalan éj után ;én pedig ,miután reggelijéről gondoskodtam ,az ebédlőben telepedtem le ,szokott szögletemben a végső ablak mellett ,skönyveimet ,Írásaimat kezdtem forgatni ,melyeket az utolsó hetek alatt kénytelen valék nagyon is elhanyagolni . Nelli és Nina iskolában voltak még ,honnan csak tizenkét óra tájban szoktak hazajőni ,igy tehát szokatlan csendnek örültem . Egyszerre kinyilt az ajtó ,lassan és óvatosan ,és mikor nyikogása által figyelmeztetve föltekintettem ,abban egy alakot láttam ,melyet első pillanatban Gábor testvérem lelkének tarthattam volna ,oly halálsápadtak s buták voltak vonásai . Az Istenért mi lelt téged ! —kiáltottam föl halkan ,nehogy jó anyámat a mellékszobában fölébreszszem —s fölkelvén ülésemből ,hirtelen a jött elé siettem . Oh Kata ,Kata ,végem van !zokogott a szegény fiú a pamlagra dőlvén s arczát két kezével elfödvén . De mi történt ?mi a baj ? —nógattam őt közelebb lépvén ,s kezeit erővel elhúzván halvány arczáról . Mi a baj ?mi történt ? —ismételte Gábor kérdéseimet ,s fölegyenesedvén fekvő helyzetéből ,nemével a kétségbeesésnek nézett szemeim közé —az ,hogy a tanya fölgyult ,hogy minden elégett ,ház ,pajta ,istálló ,szérüskert ,marhák ,sertések ,—mindennek vége van ! —s én vagyok annak oka ,én —én egyedül ! Oh bár én is oda égtem volna ! Irgalmas Isten ! —kiáltottam föl ,s füleimnek alig hittem ——tehát Jankónak igaza volt ;csakugyan baj történt ! Jankó !ne is említsd nevét Kata ! —ha ő nincsen ,végem van —s mind az ,mitől annyira irtózom ,nem áll többé előttem ! Most Nelli s Nina rohantak be a szobába . Ok ,hazajővén az iskolából ,az utczán már hirét hallották az égésnek ,s most alig birtam őket lecsendesítni ,s Gáborral együtt más szobába csalni ,nehogy felkiáltásaik s jajgatásaik megijeszszék a beteget ,ha ez fölébredne . Itt ,számtalanszor félbeszakíttatva a két leány kérdései ,az öreg Boris jajveszékléseiés saját kétségbeesése által ,végre elbeszélte Gábor a mi történt . Az előbbi nap reggelén két régi iskolatárssal találkozott történetesen a városban ,mikor a postára ment ,hová most mindennap szokott járni ,atyám várva várt levelei után . Nem kapván ott semmi levelet ,darabig együtt sétálgattak az utczákon ,s épen elmenvén az ökörfogadó előtt ,két társa unszolására ,Gábor velők együtt a kávéházba ment ,s pár órai ott mulatósok alatt ,ugy látszik nemcsak kávét hörpölgettek ,hanem egyéb ,kevésbbé ártatlan italokat is . Aztán elhagyván a kávéházat ,kissé mámoros állapotban ,az utczán atyám egyik béresével találkoztak ,ki szalmát hozott volt a városba s most üres szekérrel visszatért a tanyára . A három fiú fölült a szekérre ,s nemsokára künn a tanyán voltak ,hol a pajtagazda feleségével vacsorát főzettek maguknak . Ezt elköltvén ,pár czilinder uj bor társaságában ,még jobb kedvok támadt ,s dalolva s nevetve fóljárták az egész tanyát ,természetesen égőpipával szájukban ,mert Gábor testvéremben is megvolt a díszes szokás ,folytonosan nyakgatni a pipát ,mint a kis gyermek a szopókát . Alig esteledett ,s a három pajtás ,kifáradva a nap fontos teendői által ,visszavonult azon egyszerű szobába ,hol atyám olykor ,aratás idejében ,az éjszakát tölteni szokta ;s nem bajlódván vetkőzéssel ,ketten az ágyra dőltek ,mig a harmadik székekből alakított magának ,jólroszul ,fekhelyet ;s nemsokára mind a hárman mélyen aludtak . A tanya többi lakói is lassanként lenyugodtak ,s minden csendesen maradt körül-belől egy óráig éjfél után ;midőn a pajtagazda fölébredvén ,különös dübörgés és recsegés által ,ijjedten ugrott föl ágyáról ,mert künn minden vakító világosságban úszott ,e fullasztó füst töltötte be szobáját . Ab lakhoz futott a rémült ember :az ólak lángban álltak ,s a tűz szemlátomást tovább harapózott . Zajt ütött ,kevés perez múlva mindenkitalpon volt ,még a három mámoros ifjú is ,kiknek könnyelmű vigyázatlansága alkalmasint oka volt e rémitő szerencsétlenségnek . Nemsokára a legközelebbi tanyák lakói is sietve jöttek segítségökre . Vizet hoztak a gémeskutakból csebrekbe ,fazekakba ,korsókba ,mindenbe a mit előkaphattak ;mindent elkövettek ,mit ijjedtségökben kigondolhattak —de hiába ! A fölkelő nap sugárai füstölgő romokra öntötték fényöket ,s még a marhák s egyéb állatok is odavesztek ,az átalános rémülésben és tapasztalatlanságban . Mindenki mozgott ,kiáltott ,parancsolt —de senkisem birt hideg vérrel ,mi egyedül segíthet ily alkalommal ;s igy minden veszve volt . Gábor testvérem ,kijózanodva mámorából az ijedtség és aggodalom által ,többet dolgozott mindegyiknél ,érezvén ,hogy aligha ő nem oka az egész szerencsétlenségnek . És midőn végre látta ,hogy segítni nem lehet a bajon ,midőn ssját szemeivel meggyőződött a kár nagyságáról ;kétségbeesése határt nem ismert ,főleg ha atyja hazaérkezése jutott eszébe . Atyja —ki a tanyát s gazdaságot reá bízta ,s ki most ,mindenből kifosztva találandja magát visszaj övetelekor ! E gondolat oly kinos volt ,hogy a könynyelmü de jó és becsületes fiú ,egészen elveszté eszméletét ;s a fájdalomnak s kétségbeesésnek őrületes felfokozottságában ,melylyel oly gyakran találkozunk könnyelmű jellemeknél ,azon eszmére jött ,hogy véget vessen életének ,csakhogy kikerülhesse gondatlansága szomorú és aggasztó következéseit . Félre lopózott tehát az embertömegből ,mely fohászkodva s jajveszékelve gyűlt volt össze a ház romjai előtt ,s keresztül sietvén ,a félig elégett náddal ,fadarabokkal s hamuval megtöltött udvaron ,a gémes kúthoz rohant ,s fölmászván annak párkányára egy ugrással a nedves örvényben ,véget akart vetni életének ,midőn egy erős kéz megfogtakabátja gallérát ,s visszarántván őt az udvar meleg homokjára ,egy dörgő hang szólalt fülébe : Nem szégyenli e gyáva tettet ,Gábor urfi ? —ha már annyi kárt és aggodalmat okozott szegény atyjának könnyelműsége által ,legalább legyen elég bátorsága hibáját bevallani ,és súlyos következéseit együtt viselni családjával ,mint férfihoz illik . Az öreg Jankóé volt e hang ,s testvérem elnémulva megszégyenűlésében ,csendesen hallgatta a becsületes régi szolga leczkézését ,és szótlan követte őt . Lázas ingerültsége a vén huszár prózai szemrehányásai által le Ion hűtve ,s némileg magához térvén ,hasonlóul engedelmeskedett ,midőn Jankó azt mondá neki :üljön föl a lóra s térjen vissza a városba ;hozzá tévén hogy meg ne ijeszsze beteg anjyát ,s csak nekem adja tudtomra az egész balesetet . Ez megtörtént ,akadozva ,sóhajok és kínos kitörések közt ;aztán együtt ültünkmi testvérek ,némán ,busán ,elkeseredve ,nem is tudom meddig . Végre Boris ,ki visszatért volt konyhájába ,bedugta fejét az ajtón és szólt : Kata kisasszony a tensasszony fólébredt ,s maga után kérdezősködik . Jaj —hogy fogjuk szegénynek meg mondani a mi történt ? Igaza volt Borisnak . Szegény beteg anyámnak megmondani mi történt ,nehéz ,nehéz föladat volt ;s akár hogy vigyáztam ,akár minő óvatosan beszéltem el mindent ,még is oly nagy volt a csapás ,hogy az alig lábbadozó ismét roszabbul lett ;s midőn atyám négy hét múlva hazaérkezett ,megijjedt jó anyám kinézésén ,ki napjában csak pár órát tudott ágyán kivül maradni ,s inkább csontvázhoz hasonlított mint élő lényhez . Egyik oka ennek az volt ,hogy atyám levelei nem hoztak soha hirt eltűnt Lajosunkról ;s kénytelen Ion végre családjához visszatérni ,anélkül hogy hosszú és költséges utjának czélját elérte volna ;mert fijáró ]most csak oly keveset tudott mint akkor ,midőn Debreczent elhagyta . Mintha a föld elnyelte volna ,igy tűnt el nyom nélkül a szegény fiú . Súlyosak voltak a napok ,melyek most reánk nehezedtek . A ház legidősb gyermeke elveszve ;anyánk ,a tevékeny háziasszony ,oly gyönge és szenvedő ,hogy szobáját alig hagyhatta el . Atyáink lenyomva szellemi s anyagi bajok által ,s Gábor testvérem ,a máskor oly vidám fiú ,leverve az elkövetett ballépés öntudata s atyja haragja által ,ki nem tudott oly könnyen megbocsátani annak ,ki családja anyagi jólétének könnyelműsége által véget vetett —ezek voltak most háziéletünknek fővonásai . Hogy mi leányok is osztoztunk a közös levertségben ,természetes ;és az egykor eleven és vidám ház ,most többnyire oly csendes volt mint a sír ,kivéve ha Nellinek csengő hangja s erélyes mozdulatai némi életet kölcsönöztek annak némelykor . Nelli volt az egyedüli a háznál ,ki még nevetni és csevegni tudott e nehéz napok alatt ;és ha a többi olykor csodálkozott isfékezhetlen vidámságán ,még is jé hatással volt az mindnyájunkra . Atyám napjait most többnyire künn töltötte a tanyán ,s ha estefelé haza jött ,közönségesen oly rósz kedve szokott lenni ,hogy szólni sem mert egyikünk is jelenlétében —kivéve Nellit ,kit bátorsága nem hagyott el egy könnyen . Leczkéimnek most vége volt ,nemcsak mivel szüleim nem tudtak többé ezekre költeni ,hanem azért is ,mivel nekem ,mint legidősebb leánynak a háznál ,anyám helyét kellett a mennyire csak lehetett ,kipótolni ,s következőleg tanulásra csak kevés időm maradt . E szomorú napok alatt az öreg Boris és Jankó ,a huszár ,valódi kincsek voltak a háznál ,kik mindig valami uj nemét a költségkimélésnek találták fél ,s annál több szorgalmat s készséget mutattak ,minél kisebb mértékben tudta gazdájok szolgálataikat megjutalmazni . Hol lehetne most honunkban ily szolgákat találni ? De minden szorgalmunk és áldozatkészségünk mellett atyám alig birta volna a tanyát újra fölépíteni ,a gazdaságot nyelbe ütni ,az útjára fölvett pénzösszeget visszafizetni ,s a háztartást csak a legnélkülözhetlenebbel is ellátni ,ha váratlan segély nem érkezik ;még pedig oly oldalról ,melyről nem is reméltük azt . Pár héttel atyám visszaérkezése után ,estefelé Nina ,Nelli és én ,anyám szobájában időztünk . A beteg —mert még mindig annak lehetett szegény jó anyámat nevezni —nagy párnás székben ült ,kötéssel kezében ,de mely mindjárt kiesett abból ,oly nagy volt még gyöngesége . En harisnyát foltoztam —a legkellemetlenebb de egyszersmind legszükségesebb munkák egyike ,szegényes háznál —Nelli varrogatott ,mire csak most adta gyakrabban ,de elég kedvetlenül ,árva fejét ,és Nina játszott . Nina ,a bájos kis teremtés ,még most is szabadalmazott személy volt a háznál ,kiért mindenki örömest fáradozott ,s kinek utjából mindnyájan igyekeztünk minden tövist eltávolítni . Oly csendesség uralkodott a kis hézagban ,hogy az ebédlőben függő nagy falórának perczegése behangzott hozzánk ,s még a legyek halk röpdesését is kivehettük . Egyszerre kinyílt az ajtó s azon szokatlan csendességgel lépett be az öreg Boris . A ,, dada “t. i. közönségesen nem épen csendesen szokott mozogni ,sőt ellenkezőleg ;s ez volt főleg oka annak ,hogy anyám betegsége óta jobban szerette ha én végzek körűié mindent Boris helyett ,ki különben kedvencz cselédje volt . Kata kisasszony ,jőjön csak pillanatra a konyhába ,—szólt Boris halkan . Valami baj van -e újra aháznál ? —kérdezte anyám nyugtalanul ,mig sötét pir futotta el halvány arczát . Nincs semmi baj ,tensasszony ,—felelt  Boris nyugtatólag —csak a vacsora miatt szeretnék Kata kisasszonynyal beszélni . Jövök Boris ;—feleltem én ,oly nyugottan mint csak tehettem ;s félretévén munkámat ,Borissal együtt elhagytam a szobát . De alig húztam be annak ajtaját magam után ,már is hirtelen kérdeztem :—Az Istenért Boris mi történt ?tudom hogy nem a vacsora az miről szólni akar . —A hű némber vonásaiból láttam ,hogy valami szokatlan történt a háznál . Igaza van ,Kata kisasszony ;csak azt akartam magának ,mint a legokosabbnak a háznál mondani ,hogy az öreg Tamás ,Zsuzsa kisasszony lovásza ,megérkezett ,egy nagy csomó Írással a tens ur számára ;s hogy talán jobb volna erről nem szólni a tensaszszonynak mig az ur haza nem jő . Hiszen jól tudja minő könnyen megijed most édes anyja . Tökéletesen jóváhagytam Boris óvakodó cselekvését ,s a konyhába mentem ,hogy magam szóljak az öreg lovászszal ,kiott már Falatozott ,a tiszta konyhaasztal mellett . Hogy van Zsuzsa néném ? —kérdeztem az öregtől ,nem engedvén ,hogy fölhagyjon vacsorájával . Jól van ;köszönöm a kérdést ;—felelt a vén ember ,szemeivel csiptetve ;—s remélem ,hogy e csomó itt —folytató a számos pecséttel ellátott csomagra mutatván ,mely tányéra mellett hevert —a tensaszszonynak is kissé jobb egészséget hozand . Sokat búsultunk mi ,Kis-Ujszálláson ,a szerencsétlenségen ,mely a kapitány urat és családját érte . Hát maguk tudták mi történt ? —kérdeztem ,kissé meglepetve ;mert atyám nem irt bajainkról semmit nénjének ,tartván attól ,hogy Ő az ily tudósítást annyiba vehetné ,mint segély utáni folyamodást . Rósz hír messze szárnyal ;—felelt az öreg Tamás ;—már hetek óta mindent tudunk . Át akartam tőle venni a csomagot ,deészrevevén szándékomat az öreg ember ,reá tette hirtelen a kezét s fejcsóválva ,mintegy mentegetőzve ,szólt : Nem ,nem ,Kata kisasszony ;csak a kapitány úrnak magának szabad e csomagot átadnom ;Zsuzsa kisasszony keményen reám parancsolt . Visszatértem anyám szobájába ,s megvallom nem csekély kíváncsisággal vártam atyámat . Levél ,még pedig inkább csomaghoz hasonló levél Zsuzsa nénénktől ,oly rendkívüli ,vagy jobban mondva ,oly hallatlan dolog volt ,hogy nem csoda ha régi gyöngeségemnek tág ajtót nyitott . De épen ma későbben jött atyám haza a szokottnál ;s azért ,midőn szekere zörgését hallottam ,nem birtam helyt maradni ,hanem hirtelen elhagyván a szobát ,elébe szaladtam az udvarba . Levél ,Zsuzsa nénémtől ,atyám !még pedig roppant vastag levél ! —Kiáltottam a szekérhez futván ,melyről atyám lassan ,és sánta lába végett ,elég nehézkesen szállt le . No ,mi csodálatos van ebben ,Kata ? —felelt szárazán atyám ,ki elfáradva ,s elkedvetlenedve a sok baj és akadálytól ,melylyel egész nap küzdött ,épen nem birt eleven képzelőtehetségem s vérmességemmel . Lehangolva atyám egykedvűsége által nem feleltem semmit ;hallgatva követtem őt a tornáczig . Ott felém fordult atyám s kérdezte :Hol van Zsuzsa néni levele ? A konyhában ,az öreg Tamásnál ;azt mondja ,hogy csak atyámnak magának szabad a csomagot átadni . Atyám kissé figyelmesebbé Ion e feleletre ,s a helyett ,hogy az ebédlőbe ment volna szokása szerént ,visszafordult ,s a konyhába lépett ,hová őt messziről követtem . Ott az öreg lovász már lesben állt ,s pár perez múlva atyám ,a csomaggal kezében az ebédlőbe lépett . Nem mertem őt háborgatni ,bár menynyire is szerettem volna jelen lenni ,midőn a levelet fölbontja ;csendesen tértem tehátvissza anyám szobájába harisnyáimhoz ,de melyek a következő perczek alatt nem nagy haladást tettek a javulás utján . Alig múlt el a tiz perez és atyám a szobába jött egészen átváltozott arczczal ,s a levéllel jobb kezében ,mig a balban papirosba gyöngyölt csomagot tartott . Arczán rég nem látott kifejezése az örömnek vala olvasható ,s anyámhoz közeledvén ,reszkető hangon szólt : Adjunk hálát Istennek ,kedves Klárim ;ki váratlan segélyt küldött nekünk . Hirt vettél Lajosról ? —kiáltott föl anyám ,szokatlan élénkséggel fölegyenesedvén párnás székében . Az öröm lángja atyám vonásaiban hirtelen elhalt ,s pillanatra elfordult ,mielőtt felelhetett volna . Nem ,kedvesem ;—szólt aztán búsan —nem ;e nehéz teher még szíveinken marad ;de más nyomasztó súlyt emelt le vállainkról Zsuzsa néni váratlan jósága és bőkezűsége . Anyám visszadőlt párnáiba ;a gyönge pír elhagyta gyönge arczát ,az öröm sugára eltűnt szemeiből ,s mintegy erőlködve pillantott föl atyámhoz s kérdezte halkan :Mi történt tehát ? Nézd ezt Klárim ;—szólt atyám feleletül ,a papirosba göngyölt csomagot anyám elébe az asztalra letevén ;—ez három ezer forint uj bankóban ,melylyel Zsuzsa néni megajándékoz bennünket ,hogy tanyánkat fölépíthessem s gazdaságomat nyelbeüthessem . Nemde ez váratlan szerencse ? Az ám ! —felelt anyám ,mosolyra kényszerítvén halvány ajkait ,mig halk sóhaj lebbent el azokon —az ám !legalább nem lesz most annyi gondod és bajod ,szegény Zsigám !ki várt volna ilyesmit Zsuzsa nénitől . A legdurvább héjú diónak olykor legédesebb magva van ;felelt atyám :halld csak e levelet ;nem mondaná senki ,hogy ezt Zsuzsa néni irta . Es atyám fenhangon olvasta a mi következik . Édes öcsém ! Hallottam minő kettős baj ért téged és családodat ,s teljes szívből résztveszek fájdalmadban és aggodalmadban . Az elsőn csak Isten segíthet ;reméljük ,hogy kedves fiad nemsokára ismét koztetek leend ,vagy hogy legalább hirt fogtok róla venni . A másikon segíthetek én ,s azt örömest is teszem . Fáradozásaimnak sükere volt ;és az öreg Kovács Zsuzsánna nem épen a legszegényebbek egyike a vidékben . Nekem magamnak kevésre van szükségem ,s náladnál közelebb rokonom nincsen ;azért teljes nyugalommal elfogadhatod tőlem a három ezer forintot ,melyet Tamás által küldök neked ajándékba —nem pedig kölcsön . Adósság —akár ki is legyen az ,kinek tartozunk —ólomsuly ,mely lehúz az örvénybe ;nem szeretném azt nyakadba akasztani . Köszöntsd nevemben szegény feleségedet ,ki iránt annyi évekig igazságtalan valék ;s gyermekeidet . Ha nem volna igen sok a mire kérlek ,szeretném ha harmadik leányodat ,Nellit ,hozzám küldenéd pár hónapra . Nem vagyok többé oly ép és erős mint voltam ;többet kell honn ülnöm ,s akkor magányosan érzem magamat . E gyermek pedig tetszik nekem —talán mivel kissé ahoz hasonlít ,mi egykor magam voltam ;s hibáimmal úgy mint jó tulajdonaimmal bir . Azért hiszem ,hogy ő is talán nem oly igen rőszül fogja magát öreg nagynénje házánál érezni . Tanácskozz erről feleségeddel ,s aztán felelj . Addig Isten veled . Szerető nagynénéd  Kovács Zsuzsánna . Hosszú szünet követte az olvasást ;de ha a nyelvek nyugodtak ,gondolataink annál gyorsabban működtek . Végre atyám Nellihez fordult ,ki már pár perez óta nyugtalanul mozgott ülésén ,és mosolyogva kérdezte : Szólj Nellikém ,szeretnéd -e Zsuzsa nénit meglátogatni ? Oh igen ,édes atyám ! —volt a felelet . De meg nem unod -e magadat egyes- egyedül nagynénéddel ? Nem én ! —felelt Nelli bátran ,s kipirulván mint a rózsa ,mert egész nap lovagolhatok . Mindnyájan nevetésre fakadtunk ,kivéve jó anyámat ,ki fólsohajtva aggódó tekintetet vetett Nellire  Pár hét múlva Nelli Kis-Ujszálláson volt nagynéném házánál ;édes atyám maga vitte őt oda szekéren ,s visszatérvén elbeszélte minő szivesen fogadta őt Zsuzsa néni ,s minő örömmel ültette lóra a vén Tamás a kis ,bátor leányt ,alig pár órával megérkezése után . Alig hiszem ,hogy Nellinek való az élet ,Zsuzsa néni házánál ;—jegyzé meg anyám némi komolysággal ;—úgy is inkább fiúhoz hasonlít ,minden hajlamaiban ,mint leányhoz ,s ott majd egészen fiúvá lesz . Meglehet hogy igazad van ,Klárim ;—felelt atyám —de azon nem segíthetünk . Lehetlen volt Zsuzsa nénémtől kérését megtagadni ,miután annyi jósággal volt hozzánk szerencsétlenségünkben . Háztartásunk s házikörünk ez események után lassanként visszatértek a régi kerékvágásba . A tanya épületei csakhamar újra készen álltak s a gazdaság nyelbe volt ütve . Atyám járt kelt mint ezelőtt . Gazdaságát szorgalmasan vitte ,Gábor testvérem segítségével ,kit most sokkal inkább mint ezelőtt munkára szorított ,mondván ,hogy serdülő ifjúra nézve nincs roszabb a henye életnél ,mely minden gonosznak kútfeje . Nem egyszer történt ,ha sok volt ott a teendő ,hogy Gábor künn hált a tanyán ,s néha két három nap telt el anélkül ,hogy láttuk volna . Én is inkább reá értem a tanulásra ,mert édes anyám egészsége lassanként helyreállt ,habár kedélye bús és nyomott maradt . Atyám is jóval komolyabb volt mint a súlyos csapások előtt ,melyek családunkat érték ,s látni lehetett ,hogy mindkettőnek gondolatai ,folytonosan szegény Lajos testvérem sorsával voltak elfoglalva . Nelli ,a vidám bátor gyermek távollétét inkább érezte mindenki a háznál ,mint ezt egyelőre gondoltuk ,s üres helyét családi körünkben betölteni lehetetlen volt . Nina leginkább panaszolt ezért ;mert én ,legjobb akarattal sem értem reá vele játszani s foglalatoskodni ,mint ő azt Nellitől megszokta volt ;ki ,maga sem nagy barátja a munkának ,mindig kész vala idejét a kis házikegyencznek ,s egyszersmind házizsarnoknak föláldozni . Már öt hónap múlt el a lipcsei csata óta és még nem tudtunk semmi bizonyost szegény Lajos sorsáról . Lassanként reményeink apadtak s apadtak ,mint a tavak vize a nyár forróságai közt ;s még jó anyám is alig merte többé fianevét emlegetni ,mert szivében is a bús megadás kezdé elfoglalni a remény helyét . Az első időkben mindig a legnagyobb nyugtalansággal várta atyám vagy Gábor testvérem liazajövételét a postáról ,hova naponkint egyik vagy másik menni szokott . De most már felhagyott a reménynyel ,hogy posta útján valami hír jöhetne Lajosról ,s azért nem is tett többé kérdést midőn haza tértek . Egy napon azonban ,hol Gábor tette e szokott utat ,mivel atyám a tanyán volt ,a fiú haza érkezett ,kis levélkével kezében ,melyen annyi helynév létezett ,hogy a fölÍrást alig lehetett többé kivenni . Nézze meg csak e levelet ,édes anyám ;szólt Gábor ,azt oda nyújtván anyámnak a postamester kérdezett ,hogy váljon édes atyámnak szól -e vagy nem ?azt mondja ,hogy már háromszor visszaküldte Pestre a a főpostahivatalra ,mivel itt ily nevű ember és utcza nem létezik ,de mindig ismét ide küldik . Jó anyám figyelemmel vizsgálta a levelet ,melynek czíme igy hangzott . A Monsieur Sigismond de Cauvache officier en retraite  Jer Kata —szólt édes anyám —és nézd meg a levél czímét ;hiszen már kissé jártas vagy a franczia nyelvben :mit gondolsz atyádnak szól -e ? Figyelemmel olvastam a czímet ,s aztán feleltem :—Azt hiszem anyám hogy igen ;Rue allemande annyit tesz francziául mint „ német utczau ;a város és jó atyám neve pedig ;francziás kimondás szerént vannak Írva . Ágnes nem egyszer nevetve beszélte nekem ,hogy a gouvernante mindig Mademoiselle Cauvache-nak nevezi őt ;az A és U betűk is O-nak mondatnak ki francziául ,s azért valóban azt hiszem ,hogy e levél Írója jó atyámnak szánta azt . Családélet . I . Váljon honnan jő ? —tűnődött anyám ,a levelet újra megvizsgálván . Francziaországból ;—feleltem —mert nézze csak édes anyám ,több franczia postajegy van rajta ;de melyik ezek közöl az első ,nem tudom . Még mindig a levéllel voltunk elfoglalva ,midőn az ajtó kinyílt ,s azon jó atyám lépett be . Nem is vettük észre szekere zörgését ,s azért anyám mintegy meglepetve kiáltott föl : Ah !itt vagy Zsiga !nem is hallottalak . Mivel vagytok annyira elfoglalva ? —kérdezte atyám ,közelebb lépvén hozzánk . E levéllel ,melyet Gábor épen most hozott a postáról ,s melyről azt hiszszük ,hogy neked szól ,bár bizonyosan nem tudjuk . Atyám kezébe vette a levelet ,figyelemmel vizsgálta czimét ,mig Gábor elbeszélte a postamester megjegyzéseit ,s aztán rövid gondolkozás után mondá : Ha nem nekem szól ,akkor másnak sem Debreczen városában ;de bizonyost csak akkor tudhatunk ha feltörjük :tehát Isten neki ! Avval fölbontotta a levelet ,s keresztülfutotta azt szemeivel . Ez franczia levél —mondd aztán ,bajuszát nyakgatván ,mi szokása volt ha valami zavarba hozta ;—szót sem értek az egészből ;de még is már kezdete azt mutatja ,hogy nekem szól ,mert ez úgy hangzik :Monsieur le Capitaine ! No Katám —folytatá felém fordulván —ha te rajtunk nem segítesz ,nem tudom hogy boldogulunk e szarkalábakkal . Kísértsd meg ,talán el tudod olvasni . Ereztem hogy a vér fölszáll arczomba s kezem reszketett midőn a levelet átvettem . Váljon el tudom -e hiba nélkül olvasni ?meg fogom -e tökéletesen érteni ,úgy hogy tartalmát elmondhassam szüléimnek ? —E két kérdés villant át elmémen . De alig fogtam olvasáshoz s már a levél tartalma annyira érdekelt ,hogy kételyeim el voltak feledve . Atyám ! Anyám ! —Kiáltottam föl ,miután az első sorokat átfutottam —Lajos él ,sebei javulnak —oh !minő boldogság ! Mit mondasz ? —Igazán úgy van -e ? —Lajos él ? —Hol van ? —Mit csinál ? —Sebei veszedelmesek -e ? —Miért nem irt már régen ? —Kitől jő e levél ?Eeek ,s  még sok ily nemű kérdés hangzottak el szülőim ,Gábor és Nina ajkairól . Nem irhát ,mert jobb karja keresztül van lőve —fején is nehéz sebet kapott ,úgy hogy hetekig magán kívül volt —de ez meggyógyult —egészséges ,csak jobb karjában szenved még —nem tudja használni —egy markotányosnő találta tetszholtan a csatatéren —kis szekerére emelte —elvitte a tábori koródába —nem tudta senki sem nevét ,sem állását ,mert ingig levetkőzve feküdt egy sövény mellett —nem birt a kérdésekre felelni —elvitték mint foglyot Francziaországba —Auxerre-be —most egy tehetős özvegyasszony házánál van —ez már háromszor irt Lajos nevében ,kinek jobbkarja még tehetlen —de választ nem kapván újra ir —Lajos tudta nélkül ,ki e hallgatáson aggódik —kér ,hogy atyám válaszoljon minél elébb Lajos megnyugtatására —ki azt reméli ,hogy nemsokára fogoly társaival együtt haza bocsáttatik . Ez volt körülbelül mit kibetűzhettem a levélből ,mely a legnagyobb boldogságot árasztotta az egész házra . Boris sirt örömében ,az öreg Jankó káromkodott ,s még a szolgáló s a mindenes is annyira elvesztették fejüket e csodás tudósítások következtében ,hogy nyelveik igen gyorsan peregtek ,de kezeik tétlen maradtak ,s az egész házban zavar volt napirenden . De ki gondolt e boldog órákban az effélével ? —Észre sem vettük ,hogy a leves el van sózva ,a tészta csak félig kifőzve ,a sült pedig korommá égetve . Mindenki örült ,sirt ,nevetett ,s mint a tűz elterjedt e hir az egész városban ,s minden oldalról jöttek barátaink s ismerőseink tudakozódni s szerencsét kívánni . Egyike volt ez azon napoknak ,melyeknek emlékezete holtig sugározik szivünkben s emlékezetünkben ,mint az állandó csillag az égen . Másnap )felelni kellett e boldogságot árasztó levélre ,s e nem csekély föladat nekem jutott ,mint az egyedülinek a családban —Ágnest kivéve —kinek egy kis fogalma volt a franczia nyelvről . Órákig irtain és bajlódtam ,olykor küzdvén a kétségbeeséssel e nehéz föladaton ,s végre is oly levél volt fáradozásaim eredménye ,melyen most jó izűen nevetnék . De hiába !nem birtam akkor jobbat Írni ,s igy e hiányos kísérlet indult útnak ,azon czím alatt ,melyet az özvegyasszony igen olvashatóan följegyzett levelében . Akár minő selejtes volt ez első kisérletem franczia levélírásban ,megfelelt czéljának ;mert megérkezett szerencsésen Auxerre-be ,s az óta félbe nem szakadt többé a levelezés köztünk ,s a jószivü franczia nő közt ,ki folyvást titoknoki szerepet vitt Lajósnál ,mert fogolytársai mind közemberek voltak ,kik irni nem tudtak . Hogy díszes franczia epistoláim mellett ,édes anyanyelvűnkön irt levelek is indultak ,testvérem számára Auxerres-be ,nem szükség mondanom ;s e levelezésnek oly üdvös befolyása volt jó anyám kedélyére ,hogy pár hét múlva ismét a régi szelid ,de mindig vidám s tevékeny teremtés vált belőle ,s házunk végkép en elveszté a komoly színezetet ?mely hónapok óta jellemezte azt . Végre eljött a pillanat ,hol azon boldogító hírrel lepett meg bennünket Vigneron asszonyság —ez volt az Auxerre-i özvegyasszony neve —hogy Lajosunk nem fogoly többé ;s e szerencsés körülmény következtében ,nemsokára útnak fog indulni hazafelé . Minő hires világesemények következtében álltak be e reánk nézve oly örvendetes körülmények ,itt föl nem említem . Mindenki ismeri azokat ,s e lapok csak szerény családom történetének vannak szentelve . Hogy a levél ,mely e jó hírt foglalta magában ,ereklyeként tekintetett házunknál ,azon nem fog senki csodálkozni . Oly gyakran olvastam át ,hogy nemsokára szóról szóra tudtam azt ,könyv nélkül . De minél gyakrabban olvastam e sorokat ,annál inkább tűnt föl nekem ezekben bizonyos feszültség ,vagy jobban mondva :neme az elfogultságnak ,s félig elleplezett bensőségnek ,mely egyenes ellentétet képezett Vigneron asszonyság eddigi vidám s olykor tréfás leveleivel . Bizonyosan sajnálja Lajosunk eltávozását ;—gondolám —testvérem oly vidám jó kedvű fiú ;talán nincsenek gyermekei Vigneron asszonyságnak ,s igy anyai szeretettel ragaszkodott a sebesült ifjúhoz ,ki neki anynyit köszönhet . Hiszen mindig megszeretjük azokat ,kikért gondoskodunk és fáradozunk . De a többinek ,ki úgy sem olvashatta a jószivü özvegyasszony levelét ,erről semmit sem szóltam . Lajos jobb karjával egészen tétlen lévén ,egyelőre legalább ,nem léphetett szolgálatba ,s ezredesétől bizonytalan időre szabadságot nyert ;igy remélhettük tehát őt darab ideig nálunk tarthatni ,s szobája készen állt hetekkel azelőtt ,hogy megérkezését remélhettük volna  De e forrón óhajtott pillanat is eljött végre ;s midőn egy őszi napnak kora alkonyában ,könnyű félfedelü kocsi hajtott be udvarunkba ,s abból karcsú alak ugrott ki ,esinos huszár egyenruhában ,az egész család kirohant a tornáczra ,s nemsokára a visszatért ,szülői karjai közt találta magát . Midőn hosszú ölelés után Lajos végre kibontakozott e szerető karok közöl ,reánk testvérekre került a sor ;s mikor Lajos régi vidámsággal fölkiáltott :—Elég ,elég ,ti zsarnokok ereszszetek !különben rosszabbul járok itt mint a lipcsei csatatéren ,mert ízre porrá fogjátok a szegény rokkantot tépni ! —nevetve és sírva egyszersmind hagytunk föl az ölelgetéssel s csókolózással ,s diadalmasan az ebédlőbe vezettük a csinos huszártisztet . Alig voltunk ott ,alig ült Lajos a pamlagon atyja s anyja közt ,midőn elpirulva homlokára ütött ,s mosolyogva de még is némi elfogultsággal szólt : Édes jó atyám s anyám !szinte elfeledtem annyi öröm közepette ,hogy nem vagyok egyedül ;van valaki ,künn ,kocsimban ,ki dobogó szivvel várja ,váljon családom helyet enged -e számára körében . Talán valamelyik pajtásod ? —vágott közbe atyám ,fölkelve ;—csak ide vele ,jó szívvel látjuk !nem de Klárim ?tüstént utána megyek ! Evvel atyáin ki akart sietni a szobából . De Lajos egy ugrással mellette termett ,s bal kezével visszatartóztatván a sietőt ,lángba borult arczczal fölkiáltott : Maradjon atyám —csak pár perczig !nem pajtás az ki kétkedve —félve s remélve ,várja mi féle fogadást nyerend családomtól ,hanem nő —nőm ! Nőd ! —kiáltottunk föl egyhangúan mindnyájan ,atyámtól fogva a kis Nináig-  Nőm —kedves nőm ! —erosíté Lajos ,erőt vevén elfogultságán —kinek úgyszólván életemet köszönhetem ! Csak nem a markotányosnő ? —kiáltott föl anyám reszketeg hangon s ijedt képpel . Nem anyám ,nem ! —felelt Lajos vidám mosolylyal —hanem Vigneron asszonyság ,ki elindulásom napján szíves volt nevét az enyimmel fölcserélni . Ah ! Vigneron asszonyság ! —kiáltott föl ismét chorusban az egész család ,—s képzelődésemben fölmerült egy vaskos ,középkorú ,anyai nő képe ,mert akkor özvegyasszonyokról nem volt még más fogalmam ;s nem kis csodálkozással ,hasonlítottam öszsze ez eszményképet ,szép karcsú ,fiatal testvéremmel . Ez azonban ,használván az általános meglepetést ,kisuhant az ajtón ,s nemsokára azután ismét hangzottak gyors léptei a tornáczon ,más könnyű lábak tipegése kíséretében . Legalább vaskos nem lehet az özvegy ,léptei után ítélve ;—gondolám —épen midőn az ajtó fölpattant s azon Lajos karján ,egy kis tündér lépett a szobába ,a minőt még soha sem láttam . A nő ,ki alig látszott tizennyolcz ,tizenkilencz évesnek ,csak kevéssel volt nagyobb nálamnál ,a tizenhárom éves gyermeknél ,s alakja oly karcsú és könnyed ,hogy csak lebegni látszott férje oldalán ;keze lába picziny mint a gyermeké ;s képe ,körülvéve dús hollófekete ,göndör fürtöktől ,oly szép ,de csintalan ,mint valami pajkos angyalé ,kit hiába int nyugalomra s komolyságra a szakállas szentek ihletteljes köre . Az ajtó küszöbén megállt ,mintha nem merne tovább haladni ,s nagy életteljes szemeit szüléinkre szegezvén ,tiszta és csengő ,de gyermeteg hangon kérdezte : Est-ce permis ? —szabad -e belépnem kedves Louis-m családjába ? —övéi nem utasitják -e vissza az idegent ,ki engedelmök nélkül merészelt körükbe jőni ? Habár csak én egyedül értettem e francziául kiejtett szavakat ,mindenki annyira meg volt kapatva e bájos teremtés kedves megjelenése által ,hogy jó anyám nyakába borult ,atyám szónélküli áldással tévé kezét szép fejére ,mig mi mindnyájan körülfogtuk őt ,mintha évek óta ismertük és szerettük volna uj ángyunkat . A következő négy év oly csendesen és örömteljesen folyt le kis családi körünkben ,hogy csak világteljes de összefolyó ködfátyolképként maradt meg emlékezetemben ;mi uj bizonyság arra ,hogy a gond és fájdalom éles vésője mélyebben s tisztábban edzi lelkűnkbe az eseményeket ,mint a csendes boldogság lágy ecsetje . Lajos testvérem ,kinek jobb karja soha sem nyerte vissza erejét ,részint azért ,részint pedig kedves kis neje kérésére ,végkép lemondott a katonaságról :és Pauline —ez volt ángyom keresztneve —pár hónap múlva látván ,hogy Magyarországon csak oly jól el lehet élni mint a béllé France-ban ,eladta Auxerres-i jószágait s házát ,s Debreczen közelében vett pénzével csinos földbirtokot ,hol lakóházat épitett magának a fiatal házaspár . Mig ez elkészült ,Debreczenben laktak ,kis de kényelmes szállásban ,melyet ángyom oly csinosan rendezett el ,s oly tisztán tartott ,hogy mindenki csodálkozott rajta ,s utánozni igyekezett a bájos menyecske ügyességét . Pauline első naptól fogva azon volt ,hogy magyarul tanuljon ;s midőn körülbelől egy évvel érkezte után egy kis leánykával növelte még testvérem boldogságát ,a gyermek mellé magyar száraz dajkát fogadott ,s igy lassanként igen jól megtanulta anyanyelvűnket ,melyről azt szokta állítani ,hogy a franczia után a legszebb a világon . De ha Pauline magyarul tanult csevegni ,én is társaságában hihetlen gyors előlépteket tettem a franczia nyelvben ;s még mielőtt Lajosék uj házukba költöztek ,majdnem tökéletesen jól beszéltem s írtam francziául . Pauline ,ki szorgalmatos tanítóm volt ,e részben ,büszkélkedett sikerében ;de annál inkább panaszolt Nina ellen ,kit ,, cette gentille petite p aress euse “-nekszokott nevezni ,mig Nellinek a béllé amazoné név jutott . Nelli most tizenöt éves ,valóban igen szép leányka ,már két év óta majdnem folytonosan Kis-Ujszálláson tartózkodott ,Zsuzsa nénénknél ,kinek egészsége hanyatlott s ki egyedüli örömét s vigaszát nővérem társaságában találta . Szüleim inkább szerették volna ha Gábor annyira tudná nagynénje szeretetét megnyerni ;mert ők is ,mint a legtöbb szülő fiaikról többet gondoskodtak mint leányaikról ,s azt óhajtották volna ,hogy Zsuzsa néni Gábort tegye örökösének . De erre nem volt semmi kilátás ;az öreg leány épen Gábort és Ninát kedvelte legkevésbbé családunkban ,s nem egyszer mondá atyámnak :Vigyázz édes öcsém ,hogy meg ne gyűljön bajod avval a hanyag s könnyelmű gyerekkel ,Gábor fiaddal ;s avval a kis haszontalan portékával ,Ninácskával ,kivel egészen másként és sokkal keményebben kellett volna bánni mint ti ,születése napjától fogva bántatok . Mindenki a háznál addig babusgatta s dédelgette ,mig valóban azt hiszi az a kis majom ,hogy finomabb anyagból készült többi testvéreis még szüleinél is . Ennek pedig nem lehet soha jó következése . Atyám ilyenkor fölsóhajtott ,míg köny gyűlt szelíd anyám szemeibe . Mindketten érezték ,hogy igaza van Zsuzsa nénémnek ;de az ily őszintén s kissé nyersen kimondott igazság azért nem kevésbbé fájt szívünknek . Mind a legtöbb ember a világon ,nagynéném is tisztán látta a szálkát mások szemében ,míg az övében nem érezte a gerendát ;mert ha szüleim talán kissé hibásak lehettek Nina növelésében ,úgy másrészt ,Zsuzsa néni ,épen oly nagy hibákat követett el Nellire nézve ,kit valóban imádott . Nelli jellemében úgy is túlsúlylyal birt a férfiasság ,minden előnyeivel és hátrányaival ,a szelid nőiesség fölött ;s ő még inkább növelt e sajátságot kegyencze kedélyében ,a helyett ,hogy illő határok közé szorította volna azt . Szép húgom oly bátran s jól megülte lovát mint a huszár ,s úgy kormányozta Zsuzsa néni gazdaságát ,s vitte számadásait ,mint a legügyesebb gazdatiszt ;de a kony hában s dolgozóasztala mellett ,nem találta magát helyén ,és szépsége ,eszes társalgása daezára ,egész megjelenésében és magaviseletében hiányzott azon nyugalom és szelídség ,azon csendes kecs ,mely a hölgykedélynek legszebb drágaköve . Nelli tetszést aratott ahol csak mutatá magát ;mindenki dicsérte s bámulta a szép bátor leányt ;de kevesen szerették ;s főleg a hölgyek nem igen kedvelték társalgását ,tartván —azt gyanítottam legalább —éles és olykor csipos észrevételei és élczeitől . De Nelli evvel keveset gondolt . Nem volt ő azok egyike ,kiknek szüksége van szeretetre s jóváhagyásra . Egyik fővonása jellemének a függetlenség volt ;azon szellemifüggetlenség t. i. ,mely nem szorul mások Ítéletére ,s mely ,ha maga magával tisztában van ,tekintetbe sem veszi körözete ,s még kevésbbé a világ véleményét . Ily jellemek többnyire boldogabbak másoknál ;de tudnak -e boldogít ni ? —ez oly kérdés ,melyre felelni nem merek . Időről időre Zsuzsa néni s fogadott leánya ,—mert annak nyilvánította Nellit mindenki előtt —pár napot ,olykor hetet ,töltöttek Debreczenben ,házunknál ;de mindketten jobban találták magukat Kis-Ujszálláson ,hol egészen kedvök s kényök szerént élhettek . Anyám nem egyszer komolyan csóválta fejét ,ha szeme Nellire esett ,vagy hallotta vidor ,mulattató ,de kevés női kellemmel biró társalgását ;nem egyszer szelíden szólította meg leányát ,zajos magaviseletéért ,főleg társaságban ;s Nelli kissé békétlenül ugyan ,bár szó nélkül ,hallgatta megjegyzéseit —de ezeknek soha sem Ion sikerük ,s ő mindenben a régi maradt . Ily látogatások és hasztalan intések után ,anyám mindig kettőzött szeretettel ,mondanám bálványozással ,fordult legkisebb leányához Ninához ;ki ,ha olykor meg is érdemelte a megszólítást ,habár egészen másféle hibákért mint Nelli ,oly gyermeteg kecsesei szokott ilyenkor anyám nyakába borulni ,s vétkeiért bocsánatot kérni —de a melyeket azért csak úgy elkövetett újra mint ezelőtt ,—bogy jó anyám napról napra inkább ragaszkodott e kis tündérhez ,s mindinkább elnéző Ion számtalan hibáira nézve . E vakságban az egész háznép teljes mértékben osztozott ,még jó atyám is ;ki különben elég éles tekintettel birt ,ott hol gyermekei érdekelve voltak ;s ha olykor meg is szólította Ninát ,ez sokkal szelidebb hangon történt mint aminőhöz többi gyermekei szoktatva valának . Az egyedüli a családban ,Zsuzsa nénén kivül ,ki e részben élesebben látott ,Pauline volt . Félek ,félek -igy szólt olykor hozzám ,kihez legtöbb bizodalommal fordult ilynemű dolgokban —nagyon félek ,hogy szegény Nina később keservesen megfizetendi e most reá nézve oly kellemetes ,de túlzott előszeretet árát . Legjobb esetben is az élet pályái egyről egyig sok tövissel s éles kavicscsal birnak ,melyek nem egyszer fájdalmasan sebzik lábainkat ;s életünk ege legtöbbször sötét felhők által van körülvéve . Hogy fogja e gyermek ,kinek lába eddig csak lágy pázsiton járt ,kinek szíve megszokta az örökös napfényt ,egykor e nehéz utakat s a borult eget tűrni ? Azt hiszitek -e ,hogy a sors is oly engedékeny leend e töredékeny virág iránt mint ti vagytok ?hogy ő egyedül leend ment az élet sanyaruságaitól ? —hidd el nekem Katám ,mindig jobb ha gyermekkori és első ifjúságunk évei kissé megedzik lelkünket a jövő ellen ! Oly sötét és aggasztó -e az a te jövőd Pauline ? —kérdeztem egykor a bájos kis philosophtól ,ilynemű társalgás alkalmával ,—ez nem nagy dicséretére válik bátyámnak ,ki négy év óta urad s parancsnokod . Ne felejtsd kedves Katám —felelt a fiatal nő ,míg a fájdalom árnya borult bájos vonásaira ,—hogy kedves Louis-m nem első férjem . Oh !ha visszagondolok első házasságomra ,akkor valóban újra meg újra érzem ,hogy most paradicsomban vagyok ;s nincs az a percze életemnek ,hol azért hálát nem adnék Istennek . Egy forró ölelés volt feleletem e szavakra ;s így végződtek többnyire Nina fölötti vitatkozásaink . De létezett egy más tárgy ,mely fölött szintén nem egyszer vitatkoztam Pauline- vel ,s ez saját jövőm volt . Pauline azt állította ,—mikép oktalan gondolat tőlem nevelőnének készülni ;mert arra nincsen semmi szükség ;hogy szüleim anyagi állapota annyira javult az utolsó évek alatt ,miként soha meg nem fogják engedni ,hogy leányuk e nehéz és kellemetlen pályára lépjen ;s ha ők meg is engedik ,őmaga és Lajos soha be nem egyeznek e tervbe ,s házuknál mindig és mindenkor oly menhelyre számíthatok ,hol a szeretet nem fog soha hiányozni . En ,ellenben ,nem akartam erről semmit tudni . Független akartam lenni ,keresni saját kenyeremet ,a helyett ,hogy családomnak terhére legyek ;szóval annyira megszoktam a gondolatot magam lenni szerencsémnek kovácsa ,hogy nem tágítottam ,s egy hajszálnyit sem engedtem Pauline okoskodásainak ;miért ez aztán panaszra fakadt ,s bőven megajándékozott a „ méchante és ,.entétée “elnevezésekkel ;melyeket annyira megszoktam végre ,hogy nevetve hallgattam azokat ,miért a kis ,tűzről pattant menyecske ,egész haragját vontam árva fejemre . De e vitatkozások daczára ,mindinkább ragaszkodtunk egymáshoz ,s Lajos nem egyszer tréfásan panaszkodott :hogy nejét félteni kezdi tőlem ,ki Pauline szivét lassanként annyira be fogom tölteni ,hogy ebben alig maradand számára hely . Erészben azonban nem volt mitől tartania ;mert ha valaha nő imádta férjét ,ezt Paulineről lehetett mondani . Azt hiszem ,minden visszaemlékezése Monsieur Vigneron-ra ,oly kedvező összeállításokra nyújtott alkalmat ,hogy Louis mindig növekedő dicsfényben állt előtte . Valódi élvezet volt a csinos házaspárt látni ,uj és kényelmes falusi lakában ,kis leányukkal ,alig hat hónapos fijokkal ,s gazdaságukkal elfoglalva ,s oly boldognak ,oly megelégedettnek ,amennyire ez csak lehető földi pályánkon . Hogy gyakori vendég voltam e vidám háztartásban ,s Kata néni nagy tekintetben állt kis unokahuga ,az alig három éves Luizánál ,ki atyja után neveztetett igy —s nagyobb örömöt nem ismert ,mint ha engedelmet nyert a kis Bélát dédelgetni ,alig szükség itt emlegetnem . Szülőim is gyakran meglátogatták Lajosékat ,s alig múlt el hét ,hol ezek nem jöttek volna ,legalább pár órára Debreczenbe ;igy tehát minden úgy ment mint a sinóron ,főleg mivel Gábor is meggondoltabbnak látszott ,darab idő óta s szorgalmasabban járt a gazdaság után ,minek jó atyám szerfelett örült . Tizenhetedik évemet betöltvén ,kissé többet kezdtem társaságba járni ,s nem egy kellemes estét töltöttem a polgármester házánál ,kinél többször szoktak télen összegyűlni ,és a szinházban ,vagy jobban mondva azon teremben ,mely ideiglenesen színházul szolgált ,midőn valami vándor szinésztársulat meglátogatta városunkat . Ott sírtam legelőször ,Lendvay s Lendvayné remekjátéka által megkapatva ,ott nevettem Megyeri kiapadhatlan jó kedvén ,s bámultam Szentpéteri sokoldalú tehetségét . Fényesebb színházakat láttam azóta ,hol faggyúgyertya helyett ,tündöklő légszesz lángok árasztják vakító világításaikat ,arany s vörös bársonytól fénylő páholyokra ;hol a kék mentés ,becsületes polgárok s családjaik helyett ,a világ minden részéből öszszegyűlt születés és pénzaristocratia tölti be a helyeket ,leggazdagabb s legválasztékosabb öltözetekben ;de oly gyönyört ,oly elragadtatást ,mint a minőtől a debreczeni félhomályos színteremben dobogott fiatal szívem ,soha és sehol nem éreztem többé . Talán híresebb ,s meglehet tapasztaltabb színészek szerepeltek ott ,s mindenesetre ezerszer fényesebb volt színi körözetünk ;de bennem hiányzott a fiatal ,üde kedélynek fogékonysága ,mindenre a mi szép és dicső ;—én nem tudtam többé igy sírni és nevetni azokkal ,kik előttem az élet titkait tárták föl ! Oh !hol vagytok fiatal éveink ártatlan Örömei !hol a dicsfény ,melyben akkor minden előttünk állt ? —Ahogy a vevők és árulók gyöngédtelen keze lesodorja a zamatos gyümölcsről a könnyű lehelletet ,mely legnagyobb szépségét képezi ,úgy az élet is ,kiábrándulásaival s hűiéivel ,megfosztjaszívünket a gyönge himportól ,mely az élet küszöbén mindent rózsafénynyel áraszt el . Ha reám a nyugodt s kissé pedáns leányra oly hatást gyakorolt színészeink játéka ,mit mondjak azon érzésekről ,melyeket az ,a négy évvel ifjabb ,de korán fejlődő ,eleven s gyöngéd idegzetű Nina kedélyében s szivében ébresztett ,ha kérései s unszolásai által legyőzetve ,anyám olykor elvitte a serdülő leánykát a színházba ? Le nem lehet e hatást irni ;s olykor napokig megmaradt az a gyermeteg s még is oly melegen érző kedélyben ,melynek csak egy kis jóltévő szigorra lett volna szüksége ,hogy szép és nemes jellemmé váljék . Amellett Nina emlékezőtehetsége oly éles volt ,hogy olykor egész jeleneteket tudott elszavalni ,ha csak egyszer is látta azokat a színpadon ;s ezt oly szabatosan ,oly kecses kézmozdulatokkal ,s életteljes arczkifejezéssel tévé ;hogy Pauline ,ezt látva ,nem egyszer fölkiáltott :—Yraiment ,elle estnée comédienne ! —valóban ,színésznek született ! Vakságunkban mi ennek örültünk ;s ha Zsuzsa néni azért megszólított bennünket ,irigységnek tulajdonítottuk intő szavait ,s azt hittük ,hogy azért boszankodik ,mivel Nina oly tehetséggel bir ,mely szeretett gyámleányában ,Nelliben tökéletesen hiányzik . Ilyen az ember ,ha akár miféle érzésnek veszedelmes túlsúlyt enged szivében . Ha mindnyájan kevésbbé szeretjük a háznak e kedves ,legifjabb gyermekét ,sok nem történik mi észrevétlenül az örvény íelé vezeti ,mely  De minek előzni ;hadd élvezzük a napfényt a meddig tart ,s ne legyünk hirnökei a sötét ,vésztelt felhőnek ,mely még messze ,igen messze tőlünk a kék ég szélén borong . Mondám hogy rövid idő óta ,többet jártam a világba ;hiszen mindenkinek megvan a maga világa ,akárminő szerény és korlátolt is legyen az ;és most közeledett a farsang ,s azon nap ,hol először bálban ,valódi nyilvános bálban ,megjelenni remélhettem . Ki tudná leirni ,minő eszményképet alkot magának egy fiatal ,tapasztalatlan leány az első bálról ,melyben részt fog venni ? —minden fény és öröm e képben ,mely csak ritka esetben hű tolmácsa a valóságnak . Már a hogy az idő halad s a nagy nap közelebb s mindig közelebb jő ,gyönge fátyolként mutatkoznak egymás után a kételyek ,kissé árnyalván a ragyogó napsugárokat ,melyben eddig úszott . Váljon csinos lesz -e ruhám ? —jól fog -e állani ? S hajékem —fogom -e azt jól elrendezhetni ? —Nem leszek -e elfogult s ügyetlen ,midőn a terembe lépünk ? —Fogok -e sok ismerőssel találkozni ? —Lesznek -e t ánczosaim ? Ezek korülbelől a kételyek s aggodalmák ,melyek napról napra nőnek —főleg az utolsó ,s fiatal leány szemében a legfontosabb —mig végre majdnem kínná válik az elébb tapasztalt öröm ;s mikor az óra ütött ,mikor fölöltözve készen állunk ,s a háziak körülünk észrevételeiket teszik ,anynyira elvesztettük bátorságunkat ,hogy nem egy közölünk ,ez utolsó pillanatban inkább szeretne lionn maradni ,mint a mulatságban résztvenni ,mely után annyira sóvárogtunk . Én is körülbelül igy jártam ;s ha Pauline nem biztat ,ki enagy napra be jött hozzánk ,s velünk együtt a bálba készült ,aligha el nem vesztem tökéletesen bátorságomat ,s arra nem kérem jó anyámat ,hogy maradjunk inkább otthon . Pauline ,látván elcsüggedésemet ,egyre bátorított ;s Nina ,kinek szépsége öntudatában fogalma sem volt aggodalmaimról ,jól megpirongatott bátortalanságomért ;állítván ,hogy csak lenne ő helyemben ,soha sem aggódnék . —A kinek nem tetszenék öltözetem ,ám lássa ,—szólt a kis tündér —kineknem vagyok elég szép ,keressen magának szebbet ;—s a mi a tánczosokat illeti ,attól épen nem félnék ! —tévé hozzá ,csintalan mosolylyal ,egyet forogván a szobában ,oly könnyeden ,mintha szárnyai volnának . Pauline nevetett . —Vigyázz ma toute béllé ! —szólt azután ,kis ujjával fenyegetvén a bájos leánykát —az önhittséget bukás követi . Nina vállat vonitott ,s keringőt dalolva folytatá kecsteljes magántánczát . Mindnyájan készen voltunk ,s a férfiak kopogtattak az ajtón ,jelentvén ,hogy indulnak s visszaküldik a kocsit . Félórával azután a kocsiban ültünk ,mely most alig lenne elég széles egy divatosan öltözött hölgy számára ,de melybe akkor mind a hárman igen kényelmesen elfértünk ;s Jankónak ,ki a kocsis szerepét vitte megparancsolván ,hogy lassan s óvatosanhajtson ,nehogy az esős napok következtében ,igen folyékony sár befecskendezze ruháinkat ,—nemsokára a vendéglőben találtuk magunkat . Lajos ,mint engedelmes ,jól növelt férj ,várt ránk a hágcsón ,nehogy férfi nélkül legyünk kénytelenek a terembe lépni ;mert habár csak épen most ütött hetet az óra ,már kissé elkéstünk ,és sok vendég megelőzött bennünket . Akkor t. i. hat órakor kezdettek a tánczvigalmak ,nem tizkor mint most ;de azért még is virradtig tánczoltunk ,s aligha oly kimerültek voltunk másnap mint a mostani tánczosok s tánczosnők . A tánczterem igen kezdetleges egyszerűsége daczára ,tapasztalatlan szeméimnek még is oly fényesnek tetszett ,hogy el voltam kissé kábulva ;s ez érzést még növelte a számos jelenlevők zajos és eleven társalgása . Füleim zúgtak ;s mig Pauline igen jól találta magát ,s pár perez múlva vigan csevegett pár ismerőssel ,tört magyar nyelvén ,én némán s csaknem reszketve álltam mellette . Végre a zenészek villanyozó Langaus- sal kezdették müködésoket ,s pár perez múlva ,saját csodálkozásomra ,én is ,igen ügyes tánezos karján röpültem végig a teremen ;s így ajég meg lévén törve ,nemsokára igen jól kezdtem magamat érezni . Lajosnak és Gábornak sok ismerőse és pajtása lévén a társaságban ,s talán mivel jól és könnyen tánczoltam ,kételyeim daczára tánezosokban épen nem szenvedtem hiányt ;s igy a perczek hihetlen gyorsasággal röpültek el ,s éjfél közel volt ,mielőtt ezt gondoltam volna . A szíinóra után ,mely alatt nedves pokróczot vontak régi szokás szerint a termen keresztül kasul ,—s mi addig a mellékszobákba menekedtünk ,s jó vacsora által uj erőt szereztünk —a cotillon vagy ahogy akkor nevezték a rondeau jött ,nagy örömére a fiatalságnak ,de épen oly nagy bosszankodására az elfáradt és álmos mamáknak ,kik egyről egyig irtózni szoktak e víg de véghetlen táncztól . Nekem jó és kellemes tánczosom lévén egy cseppet sem gondoltam a táncz Rosszaságával ,sót istenien mulattam magamat . Az egyik figurában azonban a sors igen ügyetlen tánczossal vezetett össze ;s midőn igy ketten nagy ügygyei bajjal igyekeztünk tovább haladni ,egyszerre egy fürgébb pár felénk röpült ,s a két tánezos úgy összekoczczant ,mint két gőzmozdony ,mely teljes erővel egymás félé rohan . Az enyim tüstént a földön találta magát ;még pedig egy nagy dongó helyzetében ,ki hátára esvén forog s kapálózik ,anélkül ,hogy ismét lábaira tudna vergődni. a másik ,darabig egyensúlyozván magát ,mint egy bukófélben levő kötéltánczos ,végre tovább iramodott ,tánczosnéjával együtt ;én pedig kétségen kívül osztoztam volna szerencsétlen tánczosom sorsában ,ha ,épen midőn már ingadozni kezdtem ,egy erős kar felém nem nyúl ;s rövid másodpercz után baj nélkül egy széken találtam magamat ,a forgó s iramló körön kívül . Legyőzvén a szédülést mely környezett ,föltekintettem ;s szemeim egy magas férfiúéival találkoztak ,ki mellettem állt ,s kinek karja még támaszul szolgált . A vér fölszállt arczomba ,s rögtön fölkeltem . Az idegen ,látván hogy szédülésem elmúlt ,visszalépett ,s mély de igen kellemes hangon szólt : Maradjon még kissé ülve ,egy pohár víz után sietek :ez jót fog a kisasszonynak tenni . Oly egyszerűn mondta e szavakat ,s modora oly nyugott ,mondanám atyai volt ,hogy engedelmeskedtem mint a gyermek ,s leültem újra székemre ;bár tánczosomat —nem a fölbukott dongót ,hanem a másikat —láttam ide s tova járni ,mintha engem keresne . Hihetlen rövid idő alatt az idegen ismét mellettem termett ,pohárral kezében ;s miután pár korty fris vizet ittam ,félretette azt ,s karját nyújtván ,visszavezetett előbbi helyemre ;aztán tánczosomnak intvén ,ki tüstént fölhagyott keresésével ,felém jött ,és meghajtván magát ,eltűnt az embertömeg közt ,mely a terem egyik ajtaját zsúfolásig betöltötte . Ki volt ez ? —kérdeztem utána nézve . Nem tudom ;—felelt tánczosom —azt hittem ,hogy a kisasszony ismeri . Koránsem ;de midőn tánczosom elesett ?ő mentett meg hasonló sorstól . Nemsokára a táncznak vége Ion ;és haza mentünk anélkül ,hogy a magas idegent még egyszer megpillantottam volna . Még három bálban vettem részt a farsang folyamában —de az idegent egyikben sem láttam ;s bár igen ,igen jól mulattam ,snem féltem többé ,hogy ülve maradok ,még is néha oly érzés lepett meg ,mintha valami hibáznék ;s nem egyszer azon vettem észre magamat ,hogy szemeimet végig járattam a teremben ,keresvén a magas férfit ,ki oly mély és kellemes hanggal bir . Átlapozván amit irtam ,észreveszem ,hogy már rég nem tettem említést Ágnes testvéremről . Ez annyiban természetes ,hogy habár levelei elég gyakran érkeztek is hozzánk ,Őtet magát már évek óta nem láttuk ;és sorsa eddig oly csendesen ,s kedvezőleg ,sőt fényesen fűződött tovább ,hogy nem igen volt mit elmondani róla . A legtisztább ,lágy homokon folyó vizek ,legkevesebb zajt okoznak ;de érjenek csak akadályhoz ,legyenek szirtek s mélységek útjokban —vagy csak éles kavicsok is —s az egész környéket betöltik zúgásukkal . így az emberek közt is azok többnyire a legboldogabbak ,kikről hallgatunk ,mert nincs mit mondjunk rólok . Ágnes ,Bajnoki gróf házánál ,valóbanagy tekintetett ,mint a család második gyermeke . Teljes mértékben osztozott Bajnoki Lóri nevelésében ,s mulatságaiban ;s lassanként mindenki annyira megszokta benne a családtagot látni ,hogy a legtöbb ember azt hitte ,mikép e csinos és napról napra szebben kifejlődő Kovács Ágnes ,igazán rokona a grófi párnak ,mely nem tett különbséget közte s tulajdon leánya közt . Ez igen kedvező volt Ágnesre nézve ;de ahogy mindennek e világon árnyoldala van ,úgy nővérem is amit egyrészt nyert ,másrészt elvesztette . Mert ahogy mindinkább egygyé vált a grófi családdal ,úgy lassanként mélyebb és szélesebb Ion az örvény ,mely közte s tulajdon családja közt ásítozott . Nemhogy kevésbbé ragaszkodott volna hozzánk —oh nem ! Ágnes oly aranyszivű s tiszta kedélyű volt ,hogy ettől nem kellett tartanunk ;hanem életmódja ,szokásai ;követelései s élvezetei annyira eltértek a mieinktől ,hogy természetesen nem találhattuk magunkat oly jól egymás társaságában mintezelőtt ;s még ,a miénket oly nagyon fölülmúló műveltsége is ,nagyította e méghasonlást . Mi bennünket érdekelt ,miről szerettünk beszélgetni ,ez természetesen csak kevés érdekkel birt Ágnes előtt ;mert a kör. melyben ő élt ,távol esett a miénktől ;s foglalatosságai egészen másneműek voltak . Ellenben mi sem tudtunk abban résztvenni ,miben ő érdeket talált ,mert aligha azt ismertük ;amivel pedig ő magát elfoglalta ,az nekünk nem egyszer fölöslegesnek tetszett ;mig a mi foglalatosságaink gyakran durváknak s némileg cselédieknek látszottak a fényes háztartáshoz szokott leánynak . Legtöbb érintkezési pont létezett még köztem s közte ,mivel azon utógondolat következtében ,hogy egykor nevelőné leendek ,sokkal inkább igyekeztem magamat kimivelni ,mint ez akkor tájban szokásban volt ,az enyimmel hasonló körülményű s vagyonú családoknál . Velem egykorú ,csekély birtokú családokhoz tartozó nemes leányok ,koránsem részesültek oly nevelésben mint a minőt most a legtöbb szülő igyekszik leányaiknak adni :és sok ami most a szükséges növelési tárgyakhoz tartozik ,akkor nemcsak szükségfölötti de még károsnak is nyilváníttatott a szülők többsége által . Ha olvasni ,irni ,s jól roszúl számolni tudtunk ,s egy kis fogalmunk volt a földrajzról ,ez mindenki által elégségesnek tartatott . Ellenben nem létezett az a tizenhét tizennyolcz éves leány ,ki jó gazdasszony s főzőné nem lett volna ,s varrótűjével ne tudott volna ügyesen bánni . Ez most másként van ;s azért talán nem áll már minden a mit mondtam oly nagy mértékben . De én a múltról szólok —múltról mely szép ,elevenszülő képhez hasonlít lelkemben ,mig a jelen . De hallgassunk most erről ;majd később ejelenre is kerül a sor ,mely oly keveset —oly igen keveset hasonlít a múlthoz ! Ágnes gyakran irt ,olykor anyámnak ,máskor nekem ,ki legközelebb álltam hozzá korban ;s levelei előttem azon varázsfénynyel bírtak ,melyben más és szebb éghajlati vidék vagy növény áll előttünk . mindennapi életéről irt ;nyugodtan ,egykedvűen ,mint oly dologról ,melyet megszoktunk s mely a maga rendén van . Előttem mind ez uj és igéző volt ,mint egy szép mesének valósulása . Színházi előadásokat említett ,hangversenyeket ,bálokat ,fényes ebédeket ;kirándulásokat számos és válogatott társaságban ;—megnevezte tánczosait ,elmondá hogy volt Öltözve ,kivel társalgóit ,miről volt a szó —e levelek uj világot állítottak elémbe ,de egyszersmind oly érzést költöttek föl bennem ,mintha előttünk sötét függöny gördül fel ,egyetlen pillantást engedvén valami gyönyörű ,tulvilági fényben úszó képre ,s aztán ismét leesik ,mindent eltakarván előttünk ,mielőtt időnk lett volna a szép képnek részleteit megvizsgálni . Mennyire vágytam pár napi együttlétre Ágnessel !hogy szerettem volna Őt kikérdezni ,mindent megtudni tőle ,mi homályos volt előttem ;tiszta ,részletes képet szerezni magamnak oly életről ,mint a minő most az övé ! Mondtam e lapok kezdetén ,hogy gyermekkoromban a kíváncsiság tartozott legnagyobb hibáim közé ;s ahogy láthatják önök ,most sem valék még egészen ment e e hibától . De kívánságom nem teljesült ;mert mindenféle akadályok következtében ,Ágnes nem jöhetett hozzánk ;s most kevesebb reményünk lehetett e látogatásra mint valaha ,mert nővérem ,a Bajnoki családdal együtt ,már több hónap óta Párisban időzött . Ha a Pestről irt levelek fölidézték kiváncsomat s olykor bámulásomat ,mit mondjak azokról ,melyek ama világhírű városból érkeztek hozzám ? —bár jól ismertem Ágnes igazságszeretetét ,s jól tudtam ,hogy nem szokása nagyítni ,—még is olykor úgy tétszett nekem ,mintha lehetetlen volna ,hogy minden a mit ir igaz —való ;s mind ezt saját nővérem látta s tapasztalta volna . Őszkor gróf Bajnokiék ,visszajöttek Magyarországba ,s nemsokára azután ,Pestre költöztek ;holtágas szállásukat újra díszítve s bútorozva találták ,s hol nagy előkészületek folytak ,mert a grófné a következő télen leányát ,s vele együtt Ágnest ,a nagy világba akarta bevezetni —vagy aufführolni ,ahogy ezt akkor nevezték —s ez alkalommal készült számos estélyeket s bálokat saját házánál is adni . Mind ez megtörtént ;s pár hónapig Ágnes levelei csupa öröm s megelégedés hírnökei valának . De lassanként ezeknek hangulata némi változást mutatott . Komolyabb s bensőbb Ion ez —néha búskomoly is ,mintha nem úszna többé minden rózsafényben —s még is volt e levelekben valami titkos megelégedés ,sőt öröm ,mely ki nem kerülhette figyelmemet . Egy név —a báró Keresztessyé —sokkal gyakrabban kezdett Ágnes levelében előjönni ;—vele tánczolta a cotillont ,majdnem minden tánczvígalomban ;—találkozott vele séták alkalmával ;—mellette ült a hangversenyben ,ebédeknél ;—látogatást tőn a grófné páholyában minden este ;Ágnes mellett a magas lóczán ült ,egész este beszélgettek —sat . így folyt a dolog darabig ;s én ha leveleit fölolvastam a többinek ,ösztönszerüleg magam sem tudtam jó formán miért ,kihagytam azokból azon helyeket ,hol báró Keresztessyről volt szó . Végre midőn a tavasz újra eljött ,s a fák rügyezni kezdettek ,nővérem levelei egyszerre elmaradtak . Egyelőre a posta ellen keltünk ki ,—hanyagságának tulajdonítván e körülményt ,aztán Ágnest restséggel vádoltuk ,—s midőn ez már hetekig tartott ,nyugtalankodni kezdtünk . Ha beteg volna Ágnes —igy akartukmagunkat megnyugtatni —csak tudósítna bennünket erről valaki —Lóri comtesse ,vagy a gróf maga . De mi egyéb baja lehet ?miért nem ír ? Erre Pauline azt szokta felelni :—Szerelmes ;az az egész . Midőn a fiatal leánykák e betegségben sínlődnek ,akkor vagy túlárasztják barátnéikat rőffel mérhető leveleikkel ,vagy egészen elhallgatnak . J ’ en sais quelque chose ! —tévé hozzá csintalan tekintettel férjére ,ki erre vidám mosolylyal felelt —cár j'ai passé pár la ,toute neuve que j'étais ! Mindenki nevetett ,de nyugtalanságunk azért meg nem szűnt . Egy délután mindnyájan a kertben időztünk . Az áprilisi nap oly melegen sütött ,hogy már itt ott a virágok kezdtek kibújni zöld kelyheikből ,s örülvén e szép időnek ,kiki valami kertészeti műtéttel volt elfoglalva ;s még Nina is gereblyélte a keskeny utakat ,miután Gábor szépen kitisztította azokat . Egyszerre kocsizörgés hallatszott az udvaron . Ez atyám ! —kiáltott tol Nina —ma korábban érkezik haza szokottnál a tanyáról . Atyám ! —mit beszélsz te kis libácska —felelt Gábor ,mig Nina e testvéri udvariassággal octroyált kitételre haragosan öszszevonta szeműidéit —hiszen ez nem szekér zörgés ,hanem koesizörgés !még nem tanultad meg a különbséget a kettő közt ? Mintha oly tömérdek kocsi járna itt utczáinkon ! —mormogta Nina —de Gábor mindig oly gyermekies ! Es a kis szépség nem akarván többé semmit hallani e tárgyról ,a földre lökte könnyű gereblyéjét ,s duzzattan távozott . Mig ez történt ,én nem sokat gondolván avval :kocsi zörög -e udvarunkon vagy szekér ,kifutottam a kertből ;s nem csekély csodálkozásomra csinos utazókocsit láttam az udvaron ,jól fólpogygyászolva ;melyből ,Jankó segítségével két hölgy szállt ki ,míg a parasztkocsis leugrott a bakról ,s megrázta maji ;,mint a ki sokáig szűk helyen ül ,és zsibbadást érez tagjaiban . Kik lehetnek ezek ? —gondolám ,a ház félé sietvén ,melynek tornáczára épen most lépett föl a két hölgy . Pár másodpercz múlva én is ott valék . Az egyik hölgyet ,ki kissé éltes volt ,nem ismertem ;most a másik is felém fordult . Ágnes ! Kata ! Hangzott ajkaimról ,s a jövő perczben egymás nyakába borultunk . Anyám ! Gábor ! Nina !jertek ,siessetek ! Ágnes jött ! Ágnes itt van . E fölkiáltásokra fakadtam ,midőn pár perez múlva fölébredtem örömmámoromból ,s a kert felé akartam sietni ,honnan a többieket közeledni láttam . Ágnes összerázkódott . Csitt Katám ! —szólt azután ,reszkető hangon —nincs mit örülniök jelenlétemen ,elég jókor fogják azt megtudni . Nincs mit örülniök ? —ismételtem ,megállván s Ágnes felé fordulván ,kinek halvány arcza s bágyadt tekintete csak most kezdettek nekem föltűnni . —Oh !ha tudnád menynyire vágytunk mindnyájan téged itt ,köztünk látni ! Kedves Katám ! —kiáltott föl Ágnes ,újra karjaim közé vetvén magát ,mig köny gördült le arczán —kedves ,kedves nővérem !minő jól esik e szeretet —e meleg részvét ! Most a többi is mellettünk volt ,s körülvette Ágnest ,ki egy fölkiáltásával az Örömnek ,kibontakozott karjaimból ,s anyám kezét összevissza csókolta ,inig jobbját oda nyújtotta Gábornak és Ninának . Isten hozott ,gyermekem ! —szólt anyám végre ,Örömtől félig elfojtott hangon ,s karját Ágnes körül fűzte —minő váratlan öröm !csak remélem ,hogy hosszabb időre jöttél haza ? Mit mondana édes anyám ,—felelt Ágnes rövid szünet után ,lesütött szemmel ,s kérdő ,bizonytalan hangon —ha többé nem is távoznék innen —ha ezentúl mindig honn maradnék ? Hálát adnék érte az égnek ! —felelt jó anyám minden fontolgatás nélkül —Örülnék ,hogy gyermekem visszakerült hozzánk ,családjához . —illő helyére ! Hidd el leányom ,nem egyszer bántott a gondolat ,hogy hibás valék ,s anyai kötelességemnek meg nem feleltem ,midőn kitaszítálak a nagy világba ,idegenek közé ,messze azoktól kiket szent kötelékek hozzád csatolnak ,kiknek kebelében az Isten maga kijelölte helyedet . Akár minő fényes is mostani sorsod —még is nem az ez melyre te születtél ! Ahogy anyám e szavakat mondá ,szelíden ,s bensőséggel ,miként csak ő tudott beszélni ,Ágnes vonásaiban változás történt ;a búskomorság eltűnt azokkal ,ha a fájdalomnem is szűnt meg sűrű fátyolával bevonni testvérem bájos képét . Mély sóhaja a könnyebbülésnek emelkedett szivéből ,mig közelebb simult édes anyánkhoz . —Aztán ismét kissé kétkedve szólt : De atyám ? —azt hiszi jó anyám ,hogy ő is úgy gondolkozik ? Hiszem gyermekem . O is többször megbánta a lépést ,mely legidősebb leányunkat elidegenítette az atyai héztóO ;de mivel a bajon nem lehetett többé segítni ,hallgatott vele . Most azonban haza jövök anyám ! —szólt Ágnes halkan —nem pár hétre ,sem pár hónapra ,hanem mindenkorra . A grófnő nem akar többé házánál szenvedni ! Az utolsó szavakat csak erőltetve s fuldokolva a fájdalomtól tudta szegény nővérem kiejteni ,s most lehajtott fővel s reszketve állt anyja előtt . Mit mondasz leányom ! —kiáltott föl  anyám ,kissé hevesen —s mi okon ,mit vétettél ellene ? Semmit anyám !higyje el semmit ! —szólt a szegény leány összekulcsolt kezekkel ;a grófné azt hiszi ,hogy —hogy — Most közelebb lépett az éltes hölgy ,ki Ágnessel jött ,s ki eddig visszahúzódott volt a tornácz másik végére ,honnan csendesen nézte e családi jelenetet . Engedje asszonyom —szólt e hölgy most ,kissé tört németséggel —hogy kegyed előtt bemutassam magamat . Én Leblanc kisasszony vagyok ,Bajnoki Lóri és kedves leányának nevelőnéje ;kire a grófné Ágnest bizta ,midőn jobbnak látta őt visszaküldeni családjához . —Az utolsó szavakat némi keserűséggel hangsúlyozta a becsületes franczianő . —Miért bontotta föl a grófnő a valóban családi viszonyt ,mely eddig Ágnes és a Bajnoki ház közt létezett ,azt megfejthetem kegyednek pár perez alatt ,ha megengedi ,hogy egyedül szólhassak kegyeddel ;előre bocsátván azonban —tévé hozzá kissé felénk fordulva —hogy Ágnes kisasszony legkevésbbé sem hibás az egészben ,akár mit is mondhatna a grófné . Anyám meghajtván magát a kisasszony előtt ,pár szíves szóval felelt neki ,s aztán hálószobájába vezeté ,melynek ajtaját bekulcsolta maga után . A beszélgetés anyám s a franczia kisasszony közt ,elég hosszasan tartott ;s midőn kiléptek a hálószobából ,mindketten kissé föl voltak hevülve ,s anyámon látszott ,hogy kényeket ejtett volt . Gyorsan közeledett Ágneshez ,s hevesen átölelvén leányát ,érzékeny hangon szólt : Még egyszer Isten hozott !kedves szelid gyermekem . Adjunk hálát az égnek ,hogy visszakerültél az atyai ház csendes révébe ,melyet soha sem kellett volna elhagynod . Ágnes ,ki anyánk távolléte alatt föltünőleg nyugtalan és szórakozott volt ,egymély sóhajával a könnyebbülésnek ajkaihoz nyomta anyám kezét ,s aztán hálás tekintettel fordult Leblanc kisasszonyhoz ,ki növendékét a legnagyobb bensőséggel megölelte . Es most Isten veled kedves gyermekem ;—szólt a jó franczianő Ágnes barna fürtéit simítgatván . Mennem kell ;el ne felejtsd ,hogy leveleid mindig várva várt örömeimhez tartozandnak . Csak nem fogja házunkat oly hirtelen elhagyni ,Leblanc kisasszony ? —szólt most közbe anyám —remélem ,hogy nálunk marad mig újra útnak indul Pest felé ! Szívesen tenném ,asszonyom —felelt a nevelőné kezet nyújtván anyámnak —de lehetetlen annyira eltérnem attól ,mit a grófné kötelességemmé teve . O nem akarta ,hogy önökkel érintkezésbe jőjek ;én e részben akaratát nem teljesíthettem teljes mértékben ,mert e kedves gyermeknek tartoztam avval ,hogy tudassam szüleivel eltávolítása valódi okát ,s azt is ,hogy arról a gróf mitsem tud ,s hogy Lóri kisasszonyt e lépés majdnem kétségbe ejté ,mert valódi testvéri szeretettel ragaszkodik Ágneshez . De tovább nem mehetek ;mert bár mennyire sajnálom a grófnénak e hibás lépését ,s bár mennyire kárhoztatom azt ,még is hálával tartozom e nőnek a sok szívességért melyet házánál ,s részéről tapasztaltam ;mi az én helyzetemben nem tartozik a mindennapi dolgokhoz ;s azért ,amennyiben lehet ,követni akarom utasításait . Az éjét vendéglőben fogom tölteni ;s holnap útnak indulok . Evvel búcsút von tőlünk a kisasszony ;s újra helyet foglalván a kocsiban ,melyről a pogygyász ,egy kis málhán kivül ,lerakatott ,a vendéglő felé hajtatott ;hová anyám parancsára Jankó kísérte őt ,hogy tolmácsul szolgáljon a magyarúl nem tudó hölgynek . Alig tűnt el a kocsi szem elől ,és atyám szekere hajtott udvarunkba . Ágnes itt van ! Ágnes nálunk marad ! —e szavakkal rohant Nina a szekérhez ,mielőtt atyánk arról leszállhatott volna . Öröm s meglepetés mutatkoztak atyám vonásain ,midőn felénk jött ,mig Ágnes elejébe szaladt ;s ő is mint jó anyám ,rövid idővel ezelőtt ,rezgő hangon mondá :Isten hozott ,leányom ! De mielőtt többet szólhatna ,anyám mellette volt ;s pár szót súgván fülébe ,távozott vele a kert felé . Nemsokára atyám visszajött ;gyorsan ,és viharos kifejezéssel ;dehogy nem Ágnes volt az ,ki fölidézte haragját ,könnyen észre vehettük ;mert midőn mellettünk elhaladott ,kik a tornáczon élveztük a szép estét ,kezét Ágnes fejére tette s halkan mondá . —Szegény kis leányom !bár soha meg nem engedtem volna ,hogy távol az atyai háztól nevekedjél ! Jankó épen most tért vissza ;s atyám ,kérdezvén tőle ,melyik vendéglőbe szállt Leblanc kisasszony ,s feleletül nyervén :—Az ökörnél ;—kihaladt az utczára ,s csak jó óra múlva tért vissza . Ha Nina és Gábor talán nem is tudták meg egyhamar Ágnes hazaküldésének valódi okát ,én még az napnak estéjén ,s mielőtt lefeküdtünk volna ,mindent megtudtam . Alig voltunk kis szobámban ,melyet most Ágnessel osztottam meg ,kinek számára Boris minden szükséges előkészületeket jókor tett volt ,nővérem nyakamba borult ,s mindent elmondott mi szelid szívét nyomta . A madarak kertünkben már ébredezni kezdtek ,midőn végre lefeküdtünk Ágnes könnyebbedve azáltal ,hogy bánatát kiöntheté résztvevő kebelbe ;s én félig elkábulva a sok újtól s csodálatostól amit hallottam ,s mitől még álmaimban sem tudtam elválni . Amit megtudtam körülbelől a következőkből állt . Ágnes Bajnokiéknál igen igen boldog s megelégedett volt ,egészen azon ideig ,hol a grófné leányát és őt a világba vezeté . A grófné szerette fogadott leányát —ahogy nővéremet nem egyszer nevezte —sanyailag bánt vele ;a grófnak Ágnes kegyencze volt ;szerette szelid csendes magaviseletét ,s azt hitte ,hogy ez csak jó példaként hathat tulajdon tűzről pattant s kissé túl a rendén eleven leányára . Lóri testvéri szeretettel ragaszkodott hozzá ,s nagyobi Örömet nem ismert ,mint mindent vele megosztani ;a jó Leblanc kisasszony pedig nem tett különbséget két növendéke közt ,kiket teljes szívből szeretett . Ki csodálná tehát ,hogy Ágnes meg volt elégedve s jól találta magát a grófi háznál . De alig lépett a két leány a világba ,s e szép egyetértés ingadozni kezdett ,ha egyelőre csak észrevétlenül s kis mértékben is . Ennek oka az volt ,hogy a grófnénak lassanként észre kellett vennie miként nővérem napról napra inkább kifejlődő szépsége ,kissé háttérbe szorítja eleven ,csintalan leánya bájait ,s hogy a világban Ágnes jobban tetszik Lórinál . Hol az anya ,kinek ez ne fájt volna ? —hogy igazságos legyek Bajnoki grófné iránt ,meg kell vallanom ,mikép egyelőre bátran leküzdötte hülemét s Ágnessel nem éreztette azt ;s talán minden egyensúlyozza magát lassanként ,ha egy uj és érdekes személy nem lép föl a világ színpadán . Ez Keresztessy báró volt ;fiatal ,szép és főleg dúsgazdag ember ,ki most érkezett csak vissza pár évig tartó utazásaiból ,s először töltötte a telet Pesten . Hogy az anyák s apák egyről egyig szemmel tartották ezen uj csillagot ,senkit sem fog meglepni ,ki kissé ismeri a világot ;de hogy Bajnoki grófné erészben még fölülmúlta a többi mamát ,ennek oka abban találandó ,hogy Keresztessy báró legtekintélyesebb s legszebb jószága ,határos volt férjével . A grófné tehát inkább mint akárki más kivánta ,hogy az uj épouseur (házasulandó )leányát vegye el ,mert csak úgy remélhette ,hogy ez ,házassága után is ,tőszomszédságban lakjon vele . Ki vehetné szerető anyának rósz névénez óhajtását ,főleg ha az ifjú —mint itt —érdemes volt arra ,hogy egy kedves ,jólnövelt leány férje legyen . De minden másként fordult . Mig báró Keresztessy és Lóri igen jó barátok lettek ,—minek a grófné természetesen nagyon örült —de anélkül ,hogy egyebet érezzenek barátságnál ,addig a fiatal ember és Ágnes közt egyike azon gyöngéd s boldogító viszonyoknak vette kezdetét ,melyek a legtöbb esetben két egész élet fölött határoznak . Egyelőre a grófné ezt észre sem vette —de itt is találkozott egy úgynevezett jó barátnő ki kötelességének tartá a jó grófné szemeiről levonni a hályogot ;s minél inkább örült volt ez Keresztessy gyakori látogatásainak ,mert Lóriban vélte a delejt látni ,mely házához vonta ,annál fájdalmasabb Ion most kiábrándulása s nagyobb haragja . Szegény Ágnessel teljes mértékben érezteté azt ,állítván ,hogy bűnös kaczérság ,s tetszelgős modora által igyekezett Kérésztessyt elvonni Lóritól ,s a gazdag ifjút magához csatolni ;s heves természete által elragadtatva használta az alkalmat ,melyet Bajnoki gróf távolléte neki nyújtott —a gróf peres ügyek végett Bécsben mulatott —s visszaküldötte szegény Ágnest szüleihez ,még pedig sértő levél kiséretében ,de melyet Leblanc kisasszony csak akkor adott át anyámnak ,midőn a dolog részletei fölött már fölvilágosította . S Lóri ? —kérdeztem ,miután Ágnes mindent elmondott . Oh ,Lóri a legjobb ,legkedvesebb teremtés széles e világon ,s mindent tudott ,kezdettől fogva . Talán mást szeret ? Ágnes hallgatott ;de a mosoly ,mely ajkai körül lebegett ,feleletül szolgált ,s meggyőzött arról ,hogy sejtelmem meg nem csalt  Nagy újságot jöttem veletek közölni ,leányok ! —e szavakkal lépett be hozzánk Lajos bátyám ;s mosolygó arcza azt mutatá ,hogy a közlendő újság nagy lehetett ugyan ,de nem kellemetlen  Újság ? —mi nemű lehetett az ? —bennünket érdekel -e ? —így kérdeztük összevissza mind a négyen ,mert Nelli is bejött pár hétre hozzánk ,Kis-Ujszállásról ;ritka kedvezmény ,Zsuzsa néni részéről ,ki csak bajosan tudott ellenni fogadott leánya nélkül . Igen —újság ,szép kisasszonykáim ;jó újság ,melyen mindnyájan örülni fogtok ,s mely az egész ,itt jelenlévő érdemes családot illeti . így felelt Lajos ,jó kedvüen ,anyám mellett helyet foglalván ,ki szokása szerént ,az ablak mellett ült ,varrással kezében . De miből áll az újság ? —kiáltott fól Nina ,békétlenül ,Lajoshoz futván ;—oh szólj már egyszer ,ne légy oly unalmas . Abból ,kis zsarnok ,—felelt Lajos ,s Nina szépen elrendezett hajfürtéit irgalmatlanul összekuszálta ,—hogy az én házikeresztem ,Paulina asszonyság ,elhatározta ,magát az idén rendkívüli fénynyel megülni szent Lajos napját ;kedves férje dicsőítésére —és saját mulatságára . Roppant dinum dánom lesz a háznál ,számtalan vendég ,nagy lakoma ,czigánybanda és este —fényes tánczvigalom ! Felséges ! —kiáltott föl Nina ,Örömében elfelejtvén összekuszált hajfürtéit ;—fölséges !minő jó gondolat attól a kedves Pauline-tól ! Oh ! —hangzott Nelli szép szájából —Auguszt vége előtt vissza nem térhetek Kis- Ujszállásra ,bár Zsuzsa néném azt mondá ,hogy tizennegyedikén fog utánam küldeni ,írnom kell mindjárt nénémnek —lehetetlen ,hogy a bált elmulaszszam ! Én is egy fölkiáltásával az örömnek üdvözöltem e hírt ,mely tizenhét éves korunkban mindig a legörvendetesebbek közé számítható —csak Ágnes hallgatott . Reá nézve ily falusi mulatság nem birt nagy vonzerővel —nem egyszer szebbeket s fényesebbeket élvezett ,—s aztán kedélye ,darab idő óta ,oly bús és nyomott volt ,hogy nem sokat gondolt mulatságokkal . E levertség oka az vala ,hogy mióta elhagyta a Bajnoki családot ,nem hallott semmit Keresztessyről . Bár három levelet vett ez idő alatt Leblanc kisasszonytól —Lórinak megtiltotta a grófné a levelezést Ágnessel —egyikben sem volt Keresztessy említve —s Ágnes azt kezdé hinni ,hogy amit ez iránta érzett ,csak futólagos érdek ,mely csakhamar elenyészett ,midőn ennek tárgyát többé nem látta . Igaz hogy a család ,nemsokára Ágnes eltávolítása után ,falura költözött ,hol természetesen nem Ion oly számos látogatója mint Pesten ;—de Keresztessy közeli szomszédságban élt ,s igy bizonyosan többször jelent meg a grófi háznál . Talán csak tudakozódott felőle ,s Lóritól vagy Leblanc kisasszonytól kérdezte hová lett ? —de ha nem ezekhez ,de a grófnéhoz magához intézte kérdéseit ? —ha a grófné haragjában sértoleg ,megvetőleg szólt róla ? —ha Keresztessy elhitte e rágalmat —és meghűl iránta —ha a szerelem gyönge szikrája elhalt kebelében s ő most nem gondol többé vele ? így tűnődött szegény Ágnes napestig ,s arcza rózsái elhervadtak ,s szép szemei elvesztették fényűket . De ha ő maga jobban is szeretné csendes életmódját folytatni ,mint a tervezett mulatságban résztvenni ,örömünket nem akarta kedvetlensége által elfojtani ;s azért élénk részt vett készületeinkben ;s jó tanácsa és segítsége mindig rendelkezésünkre álltak . így megérkezett a nagy nap ,melynek előestéjén már kirándultunk Lajosékhoz ,hol a kis háziasszonyt a legélénkebb előkészületekkel elfoglalva ,s pár meghittebb barátját Lajosnak már házánál találtuk . Minden kivánságunk szerént sikerült ;Pauline fölülmúlta önmagát ügyes elrendezéseiben s a nyájas szivességben ,melylyel vendégeit fogadta ;öltözeteink igen csinosak voltak ,s akármit is mondjanak az élet bölcsei ,ez ,—legalább reánk hölgyekre nézve —igen kellemes és megnyugtató megnyugtatás ;—a lakoma pompás volt ,a toastok ki nem fogytak ,a czigányok oly tussokat penderítettek ,hogy az ablakok reszkettek ;s midőn az est bekövetkezett ,s a nagy ebédlő el volt újra rendezve s kiszellőztetve ,a táncz kezdetét vette ,egy lassú lengyellel ,melyben mindenki résztvett ,az öreg urak és nőktől kezdve egészen a kis Béláig ,ki igen komolyan járta azt Luiza nővérével . Aztán következtek a keringők ,s mazurok ,s végre az első cotillon ,mely alatt a társaságnak nem tánczoló része más szobában vacsoráit ,mig reánk későbben hasonló élvezet várt . Epén akkor kezdett volt Pesten divatbajőni ,hogy a tánczolók a cotillon alatt leüljenek mig a sor őket éri . E divatot Ágnes elbeszélte nehányaknak ,kik kapva kaptak e kényelmes szokáson ;s úgy a ki csak szert tehetett székre ,ülve tánczolta a cotillont ,ahogy Lajos tréfásan mondá ,ki az előtánczos szerepét igen ügyesen vitte ,mig jó atyánk a vacsorálóknál helyettese Ion . En háttal ültem az ajtónak ,mely a tornáczra nyílt ,s mely előtr a cselédek ,s még a falusi lakosok közöl is nehányan ,összegyűltek a tánczot nézni . Ágnes majdnem szemközt velem foglalt helyet ,úgy hogy mindent láthatott mi az ajtó körül történt . Nekem igen jó kedvem volt ;egész este jól mulattam ,s a cotillonra is jó és mulatságos tánczosom volt ,kivel folytonosan csevegtem ,örülvén annak ,hogy azon bizonyos ügyetlen úriembertől megmenekedtem ,kivel ama baleset a debreczeni bálban történt ,s ki erőnek erejével velem akarta e tánczot járni . Epén midőn ezen díszes egyén ,szegény Nellit választván egy tour-ra ,vele pereszénként forgott a szoba közepében ,szemem Ágnesre esett ,kinek intettem ,hogy vizsgálja nővérünk viharos arczkifejezését ,midőn latiam ,hogy egyszerre oly halvány lett ,mint a ió ,mig szemei az ajtón függöttek ,s oly mozdulatot tőn ,mintha helyét el akarná hagyni Hirtelen megfordultam ,s székem mögött igen csinos és választékos külsejű ifjút áttam ,kinek tekintete az örömnek kifejezésével Ágnesen függött . Ki lehet ez ? —gondolám ;de épen e oerczben helyet tört magának az ajtó előtti tömegen keresztül ,egy magas és tekintélyes alak ,kiben nem csekély meglepetésemre Bajnoki grófra ismertem ,s kit Leblanc kisaszszony ,csinos de utias öltözetben követett . Tüstént fölkeltem s a gróf elébe mentem ,—ki természetesen reám nem ismert ,mig Leblanc kisasszonynak kezet nyújtottam ;s mindkettőt egy kis mellékszobába vezetvén ,atyámhoz siettem ,s megsúgtam neki ,kik érkeztek e pillanatban .