Május végéhez közelge . Kedves enyhe tavaszeső árasztá jótékony harmatát a mezei virágot s zöld erdő terebélyes fáira . Az alkonyodó nap fényes gyémántokúi tünteté föl a minden fűszál s falevélen remegő esőcseppeket ,s a tisztuló égen szállongó ,tört felhőket megaranyozá lemenő fényével . A vidám dongással repkedő cserebogarak megittasulnak az édes-illatos légtől ,s egymáshoz ütődve buknak le a puha ,nedves gyepszőnyegzetre . S mig az eltévedt vadgalamb szerelmes búgással csalogatja párját ;a fenn lebegő pacsirta eget hasító dala ,mint lelkesítő mennyei zene hangzik alá a föld  gyermeke fülébe . S a csalogány ,e szívreható dalnoka a gazdag tavasznak ,sűrű lombok közt ,keser-édes hangon panaszolja szerelmét és bánatát . Kopasz ,sziklás bérezek ,mint az erdő óriásai ,emelkednek itt-ott a rengetegben ,mely jelen közléseink színhelye ,—s örök fenyegető szózatként hallik a hegyekről lerohanó vízzuhatagok moraja . A sokoldalú vidék a kopasz bérezek ellentételéül ,csendesen emelkedő zöld hegyeket is állíta föl ,miken százados fák nyúlnak ég felé ,s lombozatos karjaikat egymásba fűzve ,arról látszanak egymást biztosítani :miként habár fölfelé törekvésük mindnyájuké egyirányban ,mindnyájuké ég felé tart is ,még sem képes őket vetélkedési vágy ,fajkülönbség ,vagy irigység egymás gyűlölőivé tennE — A mértföldekre terjedő erdőség ,tekervényes ,kígyózó csavarodásokban nyújtja tova kristály tiszt a forrásait ,s vad szakadású vízzuhatagait . Sziklás bérczei ,szép hegylánczolata ,s roppant erdőségével körülkarolja a messze vidéket ,s nem egy népes falut foglal magába . A rengeteg egész vidék legkitűnőbb részét azon kies hegy képezi ,melynek homlokát ,ékes koronaként ,a pompás urasági várkastély díszíti ,A tornyos várkastély oly erő s épségben álla mindenkor ,mikép vénségtől hamuszines ,mohosult falai ,még századokon át is képeseknek látszottak a múlandósággal daczolni . A néző a nagyszerű épület barna ,mohlepte falaira tekintve ,nem fojthatja el nemét az önkénytelen tiszteletnek ,mit a kastély bir-tokosira is átruházott ,kik bizonynyal századok óta lehettek erény- s hatalomban gazdagok ,hogy a nagyszerű épület épségben tartását ,minden időben eszközölhették . Annyi bizonyos ,miként a kastély a terjedelmes uradalom tulajdonosainak ,már századok előtt ,a jelen birtokosok ősei nevezék magukat . —Téli estvéken a vidéki nép következő babonás regét mond ,házbeli munka közt ,a tiszteletben tartott ősj család ,s ezen szép birtok származása felől . Hajdan ,több század év előtt ,a roppant erdőséget ,hegy- ,völgy- ős szántóföldéivel együtt ,hatalmas szellem bírta és lakta ;szellem ;kit bűnei ,ádázsága és sötét alakjáért :fekete szellemnek neveztek . A völgy ,mely regényes szépen terűit el a várkastély alatt ,s mely jelenleg a legszebb fekvésű faluk egyikét ,elbeszélésünk egyik fő színpadát foglalja magában ,—volt birodalmának székhelye . De a szép völgy ,a lombkoszorús erdőség ,a zöldellő virágos rétek ,azon időben csak sötét fűszálakat ,gyászszinü virágokat s falombokat termettek ,mert a fekete szellem birodalmát oly sűrű köddel árasztá el ,miként abba egyetlen éltető napsugár sem hathatott ,s bizonyára sötét fű-falombok sem diszlettek volna  ott ,hacsak részvétből nem ,a fekete szellem áldozatainak korán megszakított élete folytatásául . A fekete szellem ,mint a rege állítja ,minden évben. megkiváná ;ember-áldozatait ,azon okból x mivel egy földi leány :a bájos aranyhajú Zella ,vissza merészlé ajánlott szerelmét utasítani . S habár ,sötét felhőalakban jelenve meg ,a a szerencsétlen ifjú ;hölgyet ,ellenkezéséért ,fölkarolva magával ragadá is ,boszujában sem volt azonban erő-bátorsága ,a hölgy bájos alakját szétrombolni ,és sötét virággá változtatni . E helytt ,hogy láthatása gyönyörét élvezhesse ,s ha egyébként nem lehetséges ,kényszerítve is ébresszen szivében maga iránt szerelmet ,a bérczormon ,melyen a várkastély állott ,arany- s drága kövekből csarnokot búvöle ,belsejét ellátva pazar pompa- s fénynyel :hogy szíve úrnőjét ,a soha nem látott diszü tündén lakkal elbájolhassa . De mily düh boszú lepte meg őt ,midőn zord birodal  mában ,melyben a hölt lég minden éíet ellensége lén ,s melyet fölkeresni irtózott az éltető sugár ,—midőn birodalmában a lányka gyöngéd élete megfagyott ! —Az igéző Szempár hosszú ,mély álomra zárult ,s a szerelemre fogékony szív ,megszűnt dobogni ! Keserű fájdalma- s alig fékezhető dühében ,előidéző varázsszavakkal sötét hatalma gyámjait :a mindent jósló és sejtő szolgaszellemeket ,s fölhivá őket :mondanák meg a talizmán nevét ,mi elég erővel bírna Zelllát fölébreszteni . A szellemek a parancs folytán összeültek ,s hosszú tanácskozás és vita után ,fölállott egy szikár női szellem ,fcötét arczczal ,lángveres ruhában ,s egész óvatossággal helyező kék lángok fölé az üstöt ,melyben a titkot kifőzni szándékozók . A többi szellem rémes tánczot járva az üst körűi ,elébb varázshangokat s bűvös igéket dörmöge ,majd aztán érthetlen csodaéneket dalolt mindaddig ,mígnem az üstből két ,rózsaszínű ,fényes ,rokonláng ki- s összecsapott ,s egyesülésük perczében eltűntek a sötét birodalom határiról . „ Zella szivét új életre egyedül a kölcsönös szerelem ébresztheti !”Hangozék biztos talizmánul a szellemek ünnepies halk szózata . A fekete szellem ,e szózatot hallva ,tomboló dühében örök gyülölséget esküvék az ország vesztére ,mely Zellát szüle . És azontúl háborúkkal ostorozá ,s betegségekkel nyomorgatá szülő-honát ,s a hon gyermekeit . Tizenkét fejű sárkány alakját öltvén magára ,évenként ugyanannyi jeles ifjú bajnokkal küzde ,kiket hosszú tüzes körmeivel izekre tépve ,a halál legrémítőbb nemével ölt meg . E kivül tizenkét tiszta szép ,hajadont is kívánt évenként áldozatúl ,hogy haláluk által haragját hüthesse ,s Zella elleni boszú-gondolatait enyhítse . De végre is mit ért düh ,fájdalom és boszú ? Mit ért hogy a hont minden kigondolható rósz- és nyomorral ostorozá ? Mit ért ,hogy alvó  bálványáért kirablá a tenger gyöngyeit a föld kebelét föltúrta gyémánt- s aranyáért ? Mit ért ,hogy fölpiperézé öt selyem- s bársonynyal ,s hónyakát s karjait drága kövek- gyöngyökkel ékesíté ? Mit ért ,hogy homlokára koronát illeszte ,szebbet és fényesebbet minden királyi koronánál ,s kisded lábaihoz a föld és tenger kirablott kincseit halmozá ,—kincseket :mik egy országot tehetének vala nagygyá s dicsővé ? Mit ért harag s hízelgés ,kérelem s fenyegetőzés ? Zella aludva maradt ,a fekete szellem nem volt elég hatalmas öt fölébreszteni ! —És a lányka aludt ,sőt tán álmodott is ;és álma édes lehete ,mert zárt ajkai körül örök mosoly játszadozék . Tán ártatlan szive a még alig sejtett szerelem országában tétovázott ? —Keblén összekulcsolt kis kezeiben fényes kövekkel ékesített tőrt szoríta ,mely még anyja ajándoka volt ,s melyet a fekete szellem nem csavarhata ki a gyöngéd kis kezekből ,habár a főiirat ,mi a tőrön olvasható volt ,növelé is iszonyú haragját . A fölirat egyik oldalán ez vala :Erény és szerelem ,vagy halál ! Más oldalon :Zella végső menedéke ! A szellem tomboló dühét s határtalan szerelmét ,mi sem csillapítható ,sőt növelé minden körülmény . Egy századon át ostórozá már a hazát s annak gyermekeit ,megtízszerezvén a nyomort és Ínséget ,s megtizszerezvén az emberáldozatok számát. ,Végre az ádáz szellem telhetlen követeléseit kielégíteni lehetlen lön . Habár a kívánt áldozatok készséggel adattanak is meg ,ő ennek daczára sem szűnt még folytono-san ,sőt még rettentőbben ostorozni a hazát . Végre egy bátrabb a többinél :az ifjú . Zombor Dezső ,megsokalva a sok szószegést s iszonyú kegyetlenséget ,főikére a fejedelmet s országnagyokat :tagadnának meg mindent a hitszegö szellemtől ,s engednék meg neki párbajra hívhatni a szörnyet . A király s nrszágnagyok belefáradva ;a sok igaztalan követelésbe ,teljesen méltányolok a bátor ifjú határzatát ,ki az országot megmentendő ,szokatlan erőt kezde magában érzeni ,s bizton reméllé ,miként Isten segedelmével ,legyőzendi a kegyetlen gonoszt , Dezső vitéz ,magára öltvén harczi mezét ,s kezébe véve apáitól öröklött nehéz buzogányát ,búcsút monda rokonai- ,barátai- ,s királyának ,ki őt megindulása előtt lovaggá üté fel ,s a nép és haza áldása kiséretében ,megindult a sötét birodalom határai felé ,Ment ,ment ...s már látá feketleni a sziklás hegyeket ,midőn egy őszfürtű remete ,durva szőrcsuklyában ,útját állá r  „ Áldásodat atyám !szóla Dezső vitéz ,az ősz előtt térdre borulva . „Hosszú ,mészsze útra készülök —folytatá —s áldásod tán visszasegít utamból ,szent atya !“ A remete megáldá az ifjút . Megáldván őt ,szent ereklye-kereszttel díszített olvasójáról fényes rubintos gyűrűt vont le ,melyre imától tisztult ajakkal nyoma bucsú-csókot ,s melyet következő szavak kíséretében vont a térdelő ifjú kis ujjara : „Ha ezen gyűrűvel kezeden ,ragadod a fegyvert hazád ádáz szörnye ellen ,úgy karod elég erős leend legyőzni az erősek legerősbikét is . S ha menyasszonyodat ezen gyűrűvel jegyzended el :szerető ,hű nőt ,erényekben gazdag anyát nyerendesz magad ,s maradékid boldogítására . Őrizd és őriztesd maradékaiddal is ezen szent talizmánt . Mig ez családod birtokában leend ,mindaddig üdv ,szerencse s nyugalom környezendi azt !.. Isten veled fiam ! Menj ,haladj békével utadon . Előtted :vész ,—de aztán fényes ,boldog jövő ! Fölötted :az ország s üldözött gyermekei áldása ! — Szavait végezve eltűnt a szent ember . Szavai Dezső vitéz keblében ,szinte isteni erő- s bátorságot költének . És ment lelkesülten ,bizton ,előre és előbbre az ifjú mindaddig ,mígnem a fekete birodalom  határait átlépve ,a rémes szellemet csengő ,hangos szózatával ,élet- és halál-viadalra szólítá . A gyászfák és virágok ,mintha jótékony tavaszszellő lengette volna leveleiket ,halkal inogni és suhogni kezdenek ,midőn a bátor ,délczeg dalia ,főtől talpig fegyverben ,fényes paizs- és buzogánynyal kezében ,kiállott a síkra . Széles vállai ,erőteljes magas alakja ,büszke ,bátor homloka igényleni látszottak a győzelmet . S midőn a szellem mogorva sárkány-alakban megjelenék ,vakító fényt terjesztve maga körül ,mitől sötét birodalma rémes derűt nyert :az ilju világossághoz szokott szemei nem kápráztak ;—s midőn a sárkány irtózatos körmeit az ifjú szivének meresztve ,hirtelen lecsapott a magasból ,De vitéz nem tántorodék meg ,—sőt ellenkezőleg ,fölegyenesült ,férfias keblét fe-szülni érzé ,s bátor szive magas vágyában oly hőn dobogott ,miszerint erejét isteni erővé érezvén magasulni ,ez érzelem önbizalmát növelve ,oly szerencsét kölcsönze karja és fegyverének ,hogy elébb mint gondolható ,lábai előtt vergődött a keresztül döfött rém . A sárkány ömlő véréből ,néhány erős vonaglás után ,sűrű ,sötét pára emelkedék föl ,mely pára a magasban tömöttebb és tömöttebb lön ,mig végre sötét emberi alakká gomolyult ,s miután a győzelmes ifjút a gyülölség engesztelhetlen kifejezésével megfenyegetné :a pára lassan oszlani kezde ,miglen utóbb teljesen elszétoszlott ! A mily aránybanvékonyult a pára ,oly arányban világosult a sötét birodalom . A nap kivánosi fénynyel ömleszté el a láthatárt ,melyet szent sugarai most kereshetének föl először ,s a nap hevétől fölmelegedve ,boldog suhogással rázkódtak meg fák és virágok ,a fákból ifjak ,a virágokból leányok váltanak ,kik visszanyerve korábbi emberi alakjaikat ,mindnyájan hódolattal borultak megmentőjök lábához ,s  neki hűséget esküdve ,önkénytes híveivé tevék magukat . Zombor Dezső nem volt büszke győzelmére ,hanem szent hálát érze ,hogy az ég ura megengedé honát mentenie ,s ily sok ifjú életet föltámasztania . Uj viszonyai ,s őszinte boldogságának közepette ,bejárta minden irányban a kevéssel elébb sötét ,s most már a nap éltető melege sugaraitól tündöklő birodalmat ,s midőn nem kis meglepetésére ,a hegyormon gazdag fényű épületet vön észre ,kalandokhoz szokott ifjú lelke egész kíváncsiságával közeledék az épület csarnokához . De nagy ég !mi csodaszerű látvány ! A drága kővel- s gyöngyökkel kirakott falak ,a szende ragyogást !,karcsú oszlopok ,mik a tündérépület előcsarnokát képezék ,az efféle látványokhoz szokatlan ifjú szemeit annyira elkápráztaták ,hogy huzamosb ideig észre sem vévé a kincshalmaz legfőbb kincsét :az alvó Zellát . S midőn végre föl —fedezé ,midőn megpillantó a bibor vánkosokon pihenő leányt ,minden egyéb érzelme elnémúlt ,egyedül a mindent feledő szerelem heve lön úrrá férfias lelkén . Pillanat alatt a lányka mellett terme ,s a mosolygó rózsaajkakat lángcsókjaival halmozó ,—a tárt hókebelt lángoló szivéhez szorító ,és a szerelem valódi ,megható szavait suttogva az alvó hölgy fülébe ,önkénytelenül karjaira emelé őt ,hogy forró lélekzete- ,s áradó szerelmével ,üdítse föl az elalélt tagokat . S im ,a régpihenő kebel emelkedni kezd ,az összekulcsolt parányi kezekből kiesik a tőr ,a bibor ajakról halk sóhaj kél ;megnyitnak az igéző szemek ,s első tekintetökkel teljes üdvösséget ízlettetnek a bajnok ifjúval ! Szerelme mámorában nem feledé a remete szavait . Levonván ujj áról a becses gyűrűt ,szerelmese ,a szép Zella hófehér ujjára voná azt ,eljegyezvén öt ez által . Majd azután fölemelé a tőrt ,megtekintő « azt ,s ünnepélyes fogadást tőn :miként nem csak a gyűrűt ,hanem a tőrt is szent örökségképen ,azon utasítással hagyandja maradékaira ,hogy mindenik családfő ,menyegzője alkalmával ,ezen nagybecsű ereklyéket ,jegyajándokul nyújtsa menyasszonyának . Az első és kölcsönös szerelemnek eredménye igen természeteden :házasság lön . S lehet -e csodálni ,ha ily frigyet boldogság kisért ? Maradékaik az atyától lovagiasságot ,az anyától erényességet látva :mintegy megszilárdulva s rászületve minden jóra ,firól-fira hagyák roppant vagyonuk koronájaúl :az erényt . Az ádáz fekete szellem kiűzetve paradi-csomából ,kimozdítva székhelyéből ,koronként vissza-vissza tért vészes felhőalakban ,s megjelenését többnyire szerencsétlenség követé a Zombor családban . Olykor egész vidék termése bánta meg látogatását :jégeső vagy felhőszakadás pusztitásait hagyva maga után . A Zombor család tagjai ,mint mondva volt ,az erényt szinte örökleni látszának ,—de ha valamely gyermek születésekor ,keresztelő vagy esküvőn jelenék meg a szellem :akkor megmételyező az ünnepelt gyermek ,menyasszony vagy vőlegény szivét ,—minek folytán a család ezen egyes tagjaiba bűnöket oltott ,vagy erénytelenségre csábítá őket ,s ha megrontási szándoka balul sikerült ,szerencsét-lenné tévé haragjában őket ,mit könnyebb volt kivinnie , Az üldöző szellem kisértései daczára is erő- és fényben ,tovább és tovább virágzék a Zombor család ,—azonban a múlt század vége felé annyira megfogyott ,miként egyedül két figy érmékből álla . A két testvér elválhatatlanul szerété egymást . Egy időben házasodtak ,s egyszerre hozák az ősi várba szép nejeiket . Mindenik választása szerencsés volt . Nejeik a család angyalaivá lettek . Az ifjabb házasságit egyetlen fiúval áldá meg a gondviselés ,az idösbikét :két leánynyal . De ,mert a földön változó a szerencse kedvezése ,a két egyesült család boldogsága sem tarthata folytonosan . Az ifjabb testvér nejével együtt elébb elhalt ,hogysem egyetlen kedves gyermeköket ,a jóra hajló Ákost fölnevelhették volna . A kis gyermek gyönge kora miatt nem érezheté teljesen a veszteséget ,mely éré ,s nagybátyja s nagynénje mindent elkövettek ,hogy a csapást enyhítsék . Nevelését oly gonddal vezeték ,mintha saját li- gyermekök lett volna . Midőn a gyermek ifjúvá fejlett ,s az egyetlen fiörökös s idősb leányuk ,a szép Ilona közt szerelmi viszony keletkezett ,a boldog szülök benső elégiiltséggel adák a szeretőkre áldásukat ,—s midőn néhány hóval később oltár elé léptek a szerelmesek ,s frigyöket az úr szent szolgája is megáldá ,boldogságuk tetőpontját éré el.Azonban a szülők fellegtelen boldogságát nemsokára másfelől lepte ború . Ákos és Ilona alig múltak fél éves házasok ,midőn az utóbbinak szép és büszke nővére Klára ,szenvedélyes szerelemmel hajlott egy ifjú ,a várban tartózkodó s a család tömérdek jótéteményiben részesült művészhez ,ki rang- és vagyontalan létére ,addig tömjéneze az iíju lány szépsége- és gőgjének ,mígnem ez feledve az épen oly tisztes ,mint fényes nevet ,melyet viselt ,—feledve szülői jóakaró intéseit ,s Ilona testvére kérelmeit s könyeit ,egy szép tavaszi napon arra használá a zavart ,melyet a kastélyban anyja hirtelen és veszélyes megbetegülése okozott ,hogy magához véve ékszereit s némi pénzt ,az iíju olaszszal hiradás nélkül útra kelt . E szégyent az anya nem élheté túl ,s nyomban követé a hálátlan gyermeket könnyelmű útjában az anya halála ,s ezzel együtt a megszomorodott férj ,s meggy alázott atya sanyarú átka.Évek múltak el ;már az ősz apa is sírba szállt ,a nélkül ,hogy átkát visszavonta volna ,a a nélkül ,hogy Klára felől hír jőne . Az átokterhelt gyermek nyom nélkül tűnt el . Tudakozódni utána ki sem akarta Egyedül a testvérnek voltak a szerencsét len testvérért könyüi ,—egyedül a testvér külde imát a mennyei atyához :enyhítené az átkot ,melyet a szerencsétlen könnyelműsége vont maga után .. Egy szép téli estvén Ákos kényelmes karszékben ülve ,magasan eregeté tajtpipája bodor füstjeit ég felé . Szemei nyugodt házias boldogságot árulának el ,s majd a kandalló vidám lángjait szemlélék ,majd ismét neje kedves arczán legeiének ,ki ős szokás szerint ,gyorsan hajtá piczin lábával a pergő rokka kerekét ,mig fehér ujjai szorgalmasan fonák a finom lenszálakat . Koronként beszélgetéssel szakíták meg az egyhangú csöndet ,mely hű tanulságot tőn a békéről ,mi boldog házasságukat jellemzé . Egyszerre a kastély régi szolgája ,egy agg komornyik ;félig meglepetést ,félig ijedelmet tükröző arczozal ,hirtelen berohan s jelenti :miként egy szerencsétlen ,eléggé ismert vonásokkal biró nő ,esedezik bebocsáttatásért . ,Hadd jőjön ‘szólott Ákos és neje majd nem egyszerre. . A komornyik ,mintha vonakodni ,s kétkedni látszott volna ,a parancs után néhány perczig tétovázva állott egy helyben ,mígnem aztán engedelmeskedett ,s bebocsátá a szerencsétlen hölgyet . Midőn a nőalak inkább betántorga ,mint belépett ,s midőn fájdalomdúlt arczát a meglepett házaspárra emelve ,térdre rogyott ,alig bírva zokogás miatt a következő szavakat kimondani :„Bocsánat ,bocsánat tévedésemért !“ valóban bajos lett volna első tekintettel fölismerni a térdelő nőben ,a büszke szép Klárát ,ki szülői átkát önkényt választá örökségéül . ,Vétkem iszonyú volt —kezdé ismét a hölgy —de igaz megbánást érezve ,egész jövőmet jótékonyságok ,és szelíd erények gyakorlatával töltendőm . Oh csak bocsássatok meg ! Emeljetek föl a porból ,melybe saját tetteim vontak alá ! A ki megtér :üdvözűl ;mond az irás igaz szava ,s én őszintén ,lélek szerint megtérve ,könyörgök tőletek bocsánatot !‘ „Ha ,ha ,ha ! —Hangozék a kastély minden sarkain végig üvöltő harsány Kaczagás . A kaczagást bömbölő szélvész s iszonyú vihar követé . ,Mentsetek meg ,irgalmazzatok ! Mentsetek meg az iszonyú rémtől ! Nyögé a szerencsétlen hölgy ,s ájulva terült el megrémült testvére lábainál . „A fekete szellem ,a fekete szellem !“ SuttogA a megfélemült cselédség . Hosszabb ,gondos ápolás ,s őszinte meleg bocsánat ,melyben nemeslelkü sógora s nővére részesíték ,csakhamar felüdíté a lélek és testben megtört hölgyet ,ki kevés  hónap múltán ismét virágzó és szép leve ,ki újólag kezde ifjúságának s az életnek örvendeni ,s kinek utóvégre régi jellemvonása ,büszkesége is visszatért . Megtért büszkeségét annyira kifejleszté ,miszerint könnyelmű múltja daczára is ,képes vala meghódítani gróf Fellegi kapitányt ,ki őt ellenállhatlanul szépnek ,s ehez még gaz-dagnak is találva ,nem hallgata semmi rágalom- s mende-mondára ,sőt boldognak érzé magát ,midőn szerelmi nyilatkozataira Klára „igen ” szóval felelt ,rövid időn nejévé lön . Ilona ,a mindenből kitagadott testvérnek nemesielküleg átadá az őt illető részt ,megáldá az uj házassá-got ,s leikéből örvende testvére szerencséjének. . Midőn Fellegi ,ifjú ,szép nejét a pompás ,négyfogatú hintóba emelé ,a rémes gúnykaczaj ismét hallható lön ,s a megborzadt Klára halálsápadtan ,s eszmélet nélkül hanyatlott a pompás kocsi párnáira . A kaczajra újólag bömbölő vihar támadt fel ,s a cselédség ,magára keresztet hányva ,az elrobogó kocsi után iszonyodva mormogá : „A fekete szellem ,a fekete szellem !“De hagyjuk a zajt és őket . Tekintsünk nyugal-masabb terére a családi életnek . Tekintsük meg közelebbről Ákos házi életét . —Zombor Ákos ,roppant uradalmak örököse ,nagybátyja s nagynénje kivánatára vévé ugyan nőül unokatestvérét Zombor Ilonát ;de rokonai kivánatával ,saját szive óhajtását is teljesítő ,—mert Ilona szépsége épen oly hírben állott ,mint félreismerhetlen jósága ,—s azonkül eszes derék honleány is volt ,ki arra látszék teremtve lenni ,hogy gyermekei növelését határozott biztossággal vezethesse ,s férjének nehéz körülmények közt segélye ,s ha szükség kívánná :támasza is legyen . És valóban úgy lön ,Ilona megfelelt a legtúlzóbb várakozásoknak . Öt nem roppant vagyona tévé férje előtt becsessé ,habár menyasszonyi hozománya megkétszerező férje tetemes gazdagságát ,hanem erényei ,mik minden viszonyok között ,feltaláltaták vele a helyes utat . Házasságuk szilárd alapja :kölcsönös becsülés és szeretet vala —ily alap természetessé tévé a boldogságot ! Zombor Ákosnak oly átalános tiszteletet biztosítának megvesztegethetlen becsületessége ,szilárd elvei s egyszerű szokásai ,mikhez a legmagasabb polgári erények is csatlakoztak ,miként a vidéki főaristocratia ,s kisebb földesurak ,valamint az uradalmi tisztviselők serege ,valódi rajongással függtek a szigorú ,de nagylelkű úron ,jobbágyai pedig földi istenségként imádák . önbecsérzete őrködteté őt az átalános erkölcsiség ,s alattvalói java felett . Ő aristocrata volt ,de nagyszerű ,önzéstelen aristocrata ,ki büszke tudott lenni ,rang- és czimvágy nélkül ,egyedül származása nemességével elégedni meg ,ki nem akará bemutatni a világnak nagy- uraságát ,hanem inkább bőséges adakozásokkal ,mikkel hasznos nyilvános intézeteket épen oly mértékben gyámolíta ,mint egyes szerencsétleneket is . Egy nemét a kisdedóvónak maga alakított ,melyben szülődén gyermekek ápolására ,később tanítására ,becsületes szegény tanítók ,s ápolónők nyertek élet-tért ,mely utóbbiak viszont szorgalmukért ,ruházat- s éle-lemben részesültek . Oh —szólott nem egyszer Zombor Ákos —hálát adok a gondviselésnek áldásaiért ,melyekkel elhalmozott ,mindazáltal szép jövedelmeim daczára is valóban szegénynek érzem magamat ,mert nem egy magamféle emberre volna szükség ,hogy az átalános szerencsétlenségen segítve legyen ! S ezt önérzettel mondhatá a derék úr . tán az egyetlen aristocrata volt ,ki roppant hitele mellett is ,soha adósságot nem csinált ,de nem is kölcsönzött pénztw  soha senkinek . Jótékony adakozásra igen sokat költött ,kölcsönadni egy fillére sem maradt . Jövedelmeit mind elkölté ,azon felül semmit ,s jövedelmei kisebb része elégséges volt saját és családja házi szükségére ,a többi részint egyes szükölködők ,részint közintézetek fölsegítésére fordíttaték . Utazásokat csupán a honban ,külföldön soha nem tett ,s ha kérdék ennek okát ,azt szokta válaszolni ,miként nem akarja azon lelketlen nagyurak számát szaporítani ,kik külföldön költik el a miök van ,mig földeik honn ,idegen kezekre kerülnek . Habár az öreg úr több idegen nyelvet beszélt ,házánál mindig anyai nyelven folyt a társalgás ,s csak merő idegen s érdemes külföldinek kellett annak lenni ,kinek kedvéért a hazai nyelvet idegennel cseréié fel . Tisztviselői mind magyarok voltak ugyan ,azonban mivel lakása környéke többnyire oláhságból állott ,e nyelvet is kelle érteni s beszélniük . Társalkodni nem csupán fővagyonosokkal szokott ,ellenkezőleg ,a legegyszerűbb ,becsületes házban is gyakran vala szívesen látott vendég . Neje mindenben összehangzott szeretett férjével ,s boldog házasságuk sem volt gyümölcstelen ;egyetlen fiuk :Tihamér nevet viselt . Jeles szülői nagy gonddal voltának a gyermek növelésére . Nevelőjéül nem csupán tudományos készültségű ,hanem müveit jellemű egyént kérésének ,ki tanítványa természeti hajlamait kipuhatolva ,a veleszületett nemesebb hajlamok kiképezésére ,főfigyelmet irányzott . Időfolytával az ifjúban utazási vágy ébredt ,mivel vágyai távol országokba szivesen kalandoztak ;atyja beleegyezett ,hogy az ifjú elérvén -ik évét ,Európa műveltebb országaiban megfordulhasson . Ez engedélye azon édes remény fejében történt ,hogy majd az ifjú saját szemeivel látván ,s érezni kényszerülvén ,mennyire elhagyatott ,mennyire hátra van önhazája ,a müveit idegen országokhoz képest ,ez érzelem nem kicsinylő megvetéssel töltendi el lelkét saját hona iránt ,sőtinkább fölébredt szánalma kétszerezendi szeretetét ,á jövőben minden áldozatra kész leend hátramaradt hona érdekében .. A boldog szülők nem csalatkoztak . S habár leveleiben elragadtatva szólt is Francziaországról ,a hon- és tettvágy ,visszaragadák őt mindannyiszor szülőföldére ,melynek javára munkálni ,melynek virágzását erejéhez képest elősegélni ,ottküri még forróbb vágyat érze . Anglia ,szilárd nagyszerűségében annyira meglepte öt ,hogy a gazdag ,müveit országról ,hónapok múltán sem bátorkodók biráló nézete-ket ,tapasztalatokat közleni leveleiben . Belátta ,miként Anglia ismeretéhez ,huzamosb idő s a kellő források szorgalmas kutatása ,kivántatnak meg . Nemesi származás és pénz ,mindenütt ,úgy Angliában is sokat tehetnek ,s e kettő nem  hiányozván ,könhyü volt Tihamérnak őzéi jóhoz képest mozognia . Beutazó Scott- és Irhont is ,s figyelemmel kérésé fel Anglia nevezetesebb pontjait . S mivel a sokféle tapasztalati tárgyak nevezetességein kívül ,az ország kitünőbb férfiéit is óhajtó ismerni ,főbb szerencséjének tartó ,midőn a derék Scott Valterrel együtt vadászhatni alkalma nyilt . Örömmel látogatá meg többizben Childe Harold magas ,csapongó szellemű szerzőjét is ,ki épen ez időtájban akará Angliát végkép odahagyni . Tihamért fiatal szive ,nyilt nemes jelleme ,s rajongó hódolata ,mellyel a nagy britt költő iránt viselteték ,annyira megkedvelteték a gyúlékony keblű lord Byronnal ,miként rövid idő alatt valódi barátság fejlődött köztök . A nemes lord minden alkalommal pártfogoló ,szinte atyai vonzalmat érze az ifjú iránt ,s midőn elborult lélekkel tengerre szállá ,hogy a hazát ,mely szüle ,örökreelhagyja ,—az utitárflul hozzászegődött Tihamérhez intézé következő elhirhedett ,büszke szavait :„Oly vádakat emelt ellenem Anglia ,mik ha valók ,méltatlan vagyok hazámra ,s mint ilyen ,önkénytes számkivetésben élek ezután ;ha azonban a vádak nem egyebek rágalomnál ,akkor a haza méltatlan reám ,s mint ilyet ,örökre elhagyom. ”— A hajó ,mely a szenvedőt elmessze szállttá imádott ,mint ő hívé ,mostoha honától ,Tihaméren kívül ,egy gyönyörű ifjú leányt is vitt ,a nagy költő gyöngéd szeretete tárgyát .. Gyöngédebb volt e leány a harmatnál ,s szelidebb mint a gyöngyvirág ! Fehér vala és karcsú ,mint a liliomszál ,melegen szerető mint az életadó nap ,s e mellett szerény és szemérmes ,mint a rejtezkedő kis ibolya . E hölgyet Tihamér a hajón látá először . Idő kell -e ahoz ,hogy szép virágot látva tetszésünkre legyen az ,s örömet ,gyönyört  találjunk benne ? Látni a leányt ,látásán gyönyörködni ,őt megszeretni —minderre egy pillanat elég vala . Tihamér szerelmes lön . Szeretett hévvel ,reménytelenül . Mert hiheté -e ,hogy a bájos leány szivét ne inkább fogja ,bármi körülmények közt is ,érdekelni a magas szellemű költő ,mint ő ,a messze föld idegen gyermeke ? Byron régebben ismeri ,tehát régebben is szereti a hölgyet . Ót a gyönyörű hölgy el nem fogja hagyni ,hogy el hagyja ,nem is kívánhatja . Ez időben Tihamér gyérebben tudósítá szülőit . Leveleiben közönyösen említé meg ,hogy Angliát korábban hagyta el ,mint egyelőre gondola . Odavetve irá meg ,miszerint gyakran mély ,ki nem mondható szomorúság lepi meg lelkét . A bájos hölgy felől említést soha nem tőn . Byronról mindig rajongó hévvel irt . Minél mélyebben érzé szerencsétlenségét ,annál nagyobb csodálattal gondolt reá.Boldogtalanabb lŐn az ifjú ,mint szülői vagy önmaga sejthette volna . Iszonyú fáj-dalma- és végtelen örömére :a leányt mindennap kelle látnia ,s mindig azt éreznie ,hogy reménytelen szerelme napról-napra erősbödik . Nemes barátja előtt nem maradhata titok lelki küzdelme . Midőn egy napon az ifjú fájdalma kétségbeeséssé vált ,s dúlt arcza elárulá érzelmeit ,lord Byron szomorú ,de szeretetteljes hangon szóla hozzá :„Szegény ifjú ! Hogyan nem tudád megérzem már korábban ,miként szeretetem Medóra iránt szentebb a szerelemnél ,forróbb a barátságnál s viszont az őszeretete édesb nekem a boldogságnál ! Ezt tudva ,sok bánattól megkímélhetted vala magadat ,szegény ifjú !“ —S mielőtt a meglepett ifjú válaszolhatott volna ,mielőtt megértheté a szavakat ,mik megnyugtató szándékkal valának hozzá intézve ,a lord igéző alakja eltűnt ,a hosszú fasorok között . Ez idő óta varázsfordulatot vett az ifjú élete . Szülőinek lelkesülve irt le minden új vidéket ;öröm volt minden szava ;boldogságról beszélt ;levelei biven tükrözék viszsza átalakult valóját ,s a szerető szülők szinte aggódók levének fiuk ismeretlen ,gyanús boldogsága miatt . Mióta a lord jelentős szavait hallá ,más szemmel nézte Medórát . Társalgása a hölgygyei biztosabb leve ,szerelmét nem titkolá tovább ,s csakhamar viszonszerelemmel lön megvigasztalva . A leány szerelme oly erős volt ,hogy élet és halál magvát rejté magában . Az ifjú lelkében hasonlag a tiszta boldogság ,és őrjöngő szenvedés vegyülete habozott . Majd félté őt a lordtól ,ki minden női szivet meghódíthatott ;majd meg határtalan boldogságot érze ,midőn Medóra s a lord közt félreismerhetlen hasonlatot látva ,azt következtethető ,hogy tán Byronnak köszönheti Medóra léteiét . Túlboldoggá tette őt azon hit ,hogy az ,kit oly melegen szeret ,Byron gyermeke ,s túlszerencsétlenné azon gondolat ,hogy tán Byron kedvesét kell szeretnie . Medóra nem érté kedvese gyakori bánatát ,de bánata viszhangot költe szivében ,és ő is szenvedett . Fájt látnia ,hogy kit egész életén át imádva szeretett ,kinek hihetőleg létét köszönheti ,magába vonultabb ,s miként Lara ,szótlanul ,és sötéten bolyong ;kerülve mindenkit ,még őt is ,kinek korábban oly szívesen figyelt ártatlan ,szerető szavaira . Halványuló arcza ,s harmatos nefelejts- szemei tanusíták miként ily erős szenvedélyek vihara szertezúzandja a lenge kis sajkát ! Byron küzde magával ,mert lehetlen volt nem látnia ,mi Medóra s ifjú barátja lelkében véghez ment ,ö ,ki oly meleg szív ,s oly mély érzelemmel bírt ,könnyen felfogá mindkettejük szenvedését ;fájt egyszersmind azt is tapasztalnia ,hogy a balsors ,mely őt élte utain mindenütt követte ,azokra is kiterjesztésötét fátyolát ,kik szivének annyira kedvesek . És sötétebb s fájdalmasabb hangon zendült meg halhatlan lantja mint valaha ,de midőn elzengé mély ,örök bánatát ,keble megkönnyült ,s komoly határozata változhatlanná lett . Ö ki hazájától megtuda válni ,#,ki képes volt örökre odahagyni azt ,kedvesei s emlékeivel ;ki képes idegen országok határain s vizein ,idegen népek közt bolyongani ;ő ne tudna az életben bármiről is lemondani ? A nagy szenvedő kedvtelve kinzá önmagát ,kedve telt nemes ,hullámzó érzelmeit nehéz próbákra tenni ,s büszke volt szenvedéseiben ,büszke volt arra ,hogy szivét megtörni nem élt elég nagy csapás ! — Egy gyönyörű őszi estvén Medórához kéreté ifjú barátját . A meghivás némi ünnepélyességgel történt ,mi az ifjút valami rendkiviilibbre készité elő . A nap lemenőiéiben volt ,és sugarai megaranyozák a tengerparti ligetke fáit ,mely Medóra velenczei lakát környezé . Sötét narancs-lugas enyhadó árnyában ,lágy moha-szőnyegen pihent Medóra könynyü alakja . Előtte kristályvizü szökőkút játszadozék ;gyémántszerü cseppei kápráztatólag zúgtak a rózsa- ,jázmin- és nefelejtsel szegélyezett mederbe ,melyből aztán vigan szökdécseltek ismét fáradhatlan gyorsasággal felfelé . A lugas körül aloebokrok ,babérfalombok ,mirtus- és czitromfák gazdagon pompáztak ,s imitt-amott gyönyörű rózsabokrok ,hortensia s különféle szinü Camelia- csoportok diszelgtek ,sűrű apró virágoktól szegélyezve , A sima tengeren ,melyre a lugasból szabad kilátás nyilt ,könnyű gondolák sikamlottak tova ,s a vidor sajkások ajkairól ,szép olasz dalok rezegteték édesen a léget , Medóra szobor gyanánt ,csöndesen pihent ;leomló barna Törteivel az esti szellő enyelegve játszadozék ,s balkezére támaszkodva pihentető szép fejét ,mig jobbja könnyedén feküdt gazdag redőzetű ruháján ,s finom ujjaiközt fris virágokból kötött menyasszonyi füzért tartott . Öltözete hófehér vala . Fehér ,mint ár-tatlansága . Szemei sötétkékek ,mint a mennyboltozat ,melytől szinöket kölcsönzők . A csöndes esti szellő ide s oda lengető a karcsú virágokat Medóra körül ,bizonynyal kedvezésből ,mert lengés közben nem egyszer érintők harmatos kelyheikkel a szűz kedves ajkát ,s kellemes illataikat édes lehelteiével vegyítheték . Piczi rózsalábacskái harisnya s czipő nélkül süppedtek a lágy ,hűvös moha közé . Megható volt a szent nyugalom ,mely a gyermekded bájos alak egész valóján elömlött . Hit ,remény és szeretet sugárzott a szép merengő szemekből ,s ajkai ,mintha csupán imaszerü szavakra lettek volna teremtve ,szelíd mosolylyal nyilának meg a fájdalom sóhajtásainak . ,Medóra !‘Hangozék mögötte férfias csengő szózat . A hölgy gyöngéd testét örömremegés fatá végig . Hirtelenül térdre emelkedve ,s kis kezeit mintegy imára kulcsolva ,tekinte fel a hófehér ártatlanság ,egy sötét ,köpenybe burkolt férfi-alakra . ,Atyám ,kedves atyám ! Szólott a hölgy szeretettől remegő hangon . S nehány perczig a kölcsönös vonzalom szavai lőnek hallhatók . Lord Byron ismételve csókolá a homlokot ,s szeretettel karoló magához a gyöngéd szép gyermeket . S midőn az alkalmatlan dús fürtöket ,többször elsimítaná a hajadon hófehér homlokáról kissé türelmetlen ,de a valódi szeretet hangján igy szólott : ,E sötét fájdalom-fürtöket tőlem örökléd gyermekem . Nemde ezt magad is érzed ? Tejszín arczod- s kék szemeidhez ,aranyló szőke fürtöket adott volna a természet ,—csupán én utánam volt lehetséges e mennyei vonásoknak ,ily sűrű gyászfátyolt örökölniük . Azonban ez csak növeli irántadi vonzalmamat . Oh szép gyermekem ,te egyetlen élő emlék hazámból ,szeretett barátném ,s ifjúságom édes záloga :mi nehéz tőled megválnom ! De mert volt eddig is erőm megválni oly soktól ,mi szivemnek becses vala ,lesz erőm ez utolsó áldozatra is . Alig monda el fájdalomtelt lelke szavait az atya ,midőn Tihamér tisztes ősz pap ,s egyházfi kíséretében megjelent . Kölcsönös üdvözletek után néhány meleg ,halk szót válta Byron meglepetett ,ifjú barátjával ,azután ennek kezét Medórával összetevő ,igy szólott : ,Elsö szerelmem gyöngéd virágát ,utolsó barátom keblére tűzöm ! E tisztes öreg megáldja szövetségieket . Egybekeléstek tanúja ,Istenen kivül ,egyedül én leszek . Ünnepeljük meg tehát azt ,a szent természet nagyszerű templomában ! Pár órával az esketési szertartás után ,lord Byron örökre búcsút vön szeretete végső tárgyaitól ,kik határtalan szerelmük daczára is ,a rögtöni válás miatt ,leverve ,szomorúan álltak előtte , ,Ezentúl —szólt a búcsúzó —nem fogtok követni engem . Az én utamon balsors jár ,ti válasszatok szerencsésebb ösvényt . Angliában ,hová visszatérve ,mindaddig időzni fogtok ,mig Medóra jövő új hazája nyelvét megtanulandja ,hirt veendetek felőlem . Ne feledd szeretett gyermek ,hogy nemcsak férjed ,hanem az én óhajtásomat is teljesíted ,ha uj hazádnak hű leánya leszesz .. Ha majd édes honodban —folytatá búskomolyan Tihamérhoz fordulva —ifjú nődnek szülőit kérdezik :mond ,hogy nincsenek szülői ;mond ,hogy ő a költő legszebb álma ,melyet az anyatermészet örömében megvalósíta ,s tedd azt is hozzá ,miként szomorú hivatása a költőnek ,lelke legbecsesb kincseit ,életét ,részletekben szórni szét a világba ,s mert ez egy álmot sajnálta a kíméletlen ,hálátlan világtól ,melynek hidegsége szivén nőtt virágát megfagyaszthatta volna ,épen azért neked ajándékozá azt ,neked ,ki a költő utolsó barátja valál ! Érdemeld meg és szeresd őt ! Isten s áldásom veletek !“ Az ifjú házaspár bánattal kezdé meg utazását ,s csak napok múltán enyhité a kölcsönös szerelem fájdalmukat ,Tihamér híven őrködött egész a magasztaltságig szeretett szép neje kényelmei fölött . Azon érzelem ,hogy Medórának ő már egyedüli védője ,egyedüli boldogsága ,kétszerezé gyöngédségét az imádott hölgy iránt ,Angliába minden baj nélkül érkeztek vissza ,hol reájok már várakozók Byron búcsúirata . Mohó kíváncsisággal bonták azt fel ,az óhajtott viszontlátás Ígéretét gondolák abban feltalálni ,s mivel csalatkoztak ,fájdalmukat kétszeresen érezék megújulni . Csak néhány sort irt hozzájok a lord ,s megküldé életnagyságú arczképét s összes halhatatlan költeményei füzetét . Medóra életét ,a szerelem tartá fel . E nélkül megölte volna öt szomorúsága . Tihamér mindent elkövetett ,hogy fájdalmuk daczára ,a föld legboldogabb szerelmesei legyenek S ez nagyrészben úgy volt Érzék mindketten ,hogy teljes nyugodt boldogság csak Magyarországban vár reájok ,minden szorgalmat elkövettek ,hogy Medóra a magyar nyelvet megtanulja ,s midőn szorgalmuk ,korábban mint hitték ,megtermé gyümölcsét ,midőn Medóra folyékonyan beszélé nyelvünket ,útra keltek ,Tihamér régen látott édes hona felé . ,Nem bátorkodtam mindaddig szülői áldástokat kérni ,mig saját nyelveteken nem tehetém vala azt . Oh áldjátok meg ,és szeressétek Tihamér nejét ! így esdett Medóra ,midőn Tihamér szülői előtt térdre ereszkedék A szülők ,habár eleinte titkon elégületlenek voltak is egyetlen fiuk választásával ,megbocsáták ,sőt természetesnek találták szerelmét ,midőn a hölgyet jobban megismerek. öt év alatt két gyermekkel ajándékozá öt meg imádott neje :Aladár- és Hajöával . És boldog volt a család ,mint még soha nem . Az öreg úr vidorabb lön ,mihelyt unokáival játszadozhaték ,s tisztes neje Medórában édes leányát leié fel . Tihamér fénynyel környezé hitvesét ,mit gazdagsága által oly könnyen eszközölhetett ,és Medóra szeretö-hiven felelt meg ,anyai ,női s leányi kötelességeinek ,annyira ,hogy ő leve a család kedvencze . Ah !de a szép boldogság nem tarthata soká . Házasságuk hatodik évében ,Tihamért nehéz lázroham köté ágyhoz ,s nap elég volt ,hogy az ifjú ,nemes élet ellobogjon . Midőn Tihamér holtteste két napi virasztás után sírboltba tétetett ,arczczal a koporsóra borulva lelték Medóra holt tetemét . A szegény szerető szív ,élete boldogsága után ,megszakadt . ,Még ez is !‘szólt búskomolyan az öreg Zombor ,midőn menye holttetemét fiáéval egy koporsóba rendelé tétetni . ,Még ez is tehát ! Bizony ,bizony ,kit a jó ég rósz kedvében meglátogat ,eröslelkünek kell lennie ,hogy bánatában össze ne roskadjon ! S először életében köny után köny pergett ősz szakálára ,mialatt vigasztalhatlan neje keresztbe font karok- s lehajtott fővel ,lépdelt le s fel a teremben .. 1840-ik évben ,az ősz végszakában tíz órát üte Feketevölgy kis templomórája . Feketevölgy regényes ,két halom közt fekvő falucska vala ,s nagy erdőség s hegyektől környezteték . Falu végén a legszebb s emeltebb helyen állott az ószerű kis templom ,mely harangja csengő szavával koronként imára inté a falu népét . A templom közelében takaros ,fehérre meszelt házacska állott ,melynek ablakai előtt vén vad gesztenye- hársfa sor díszelgett . A tágas udvar két géme felülemelkedék a házon ,mintha kiváncsiság nyújtotta volna hosszúra vékony nyakát ,hogy a jövő-menőket elébb láthassa ,mint a ház legszemesebb szolgája . A közép tért elfoglaló lakház egyik oldalkeritését a jó karban tartott istálló ,másikat a cselédház képezé ,s a ház tomácza a csinos kis kertre nyílott ,melyben kellem haszonnal kedvesen vala párosítva . A házacska birtokosa mintegy tizenkét év előtt hozta Feketevölgyre ifjú szép nejét ,s azóta a ház a legboldogabb családi élet temploma volt ;ah de néhány nap előtt halálos betegség szegődék hozzája ,félni lehete a boldogság elvesztésétől . Künn süvölt ,bömböl a szél ,a villámok czikáznak ,s az eső oly süru ,nagy oseppekben zuhog alá ,miként felhőszakadástói tarthat ,ki egyéb baj hián ,az idővel törődik . De a kis fehér ház lakói nem hallak a vihart ,nem hallak mint zokog a szél ,mint keringéli üvöltve a vidéket ,nem hallak azt ,saját siralmaiktól ,—ők nem hallák midőn a házat minden sarkaiban megrázá a vihar ,nem haliák azt ,a szeretett beteg sóhajtásaitól . A !házacska egyik szögletszobájában ,fehér ,dagadó párnákon feküdt a haldokló nő . Az ellenzőtől árnyékban tartott halovány lámpafény ,túlvilági színben tünteté fel az áléit nő nemes ,szép vonásait . Ott feküdt ,fáradt fejét pihenésre hajtva ,mint ágáról tört virág ,mely hervadásában sem veszti el kellemét . Dús ,sötét hajának egy része leomlott a csipke fejkötŐcske alól ,s a csipkékkel szegélyzett hálóköntös }mely gyöngéd tagjait födé ,alig vala fehérebb halovány arczánál . Homályosuló szemei szeretettel függöttek kedvesei arczán ,s ha a lankadt pillák koronként álomra zárultak ,szelíd mosolyt külde az álom a kedves ajakra ,mely övéi számára vigasztaló jel gyanánt tűnt fel . Az ágy előtt tíz éves lányka térdelt . Hullámzó éj fürtéi mintegy fájdalomtól lankadtan omlák végig gyöngéd alakját ,—kis kezével elfödé arczát ,hogy ne nézhesse folytonosan a szerető anya feloszló vonásait ,mert ha sokáig nézné ,meg kellene gyermeki hu szivének repednie . S ha erejét megfeszítve ,toppal egy pillantást merészel vetni a kedves elhaló arozra ,teljes hatalmát gyakorolja fölötte a fájdalom ,s hogy görcsös zokogását elfojthassa ,anyja vánkosaira borúi ,úgy sirja ki mély bánatát . A gyötrelem élő hű képe gyanánt ,keresztbefont karokkal ,s az ágyra merően szegzett szemekkel álla a férj ,beesett szemei ,s dúlt vonásai hiven tükrözők lelki állapotát . Mint vizbenhaló ,ki utolsó reményét gyönge fűszállhoz köti ,úgy a szerenosétlen férj is ,feledve ,hogy némely bajokban a halál kikerülhetlen minden reményét az orvos által rendelt szerekbe helyezé s nehogy a beadással egy perczozel is késsék ,koronként nyugtalan pillantást vete a ketyegő falórára ,mely a fájdalomdúlta házban ,az egyedüli mozgó jószág ,mi érzéketlen-pontosán ,rendes kerékvá-gásában működik . ,Hogy érzed magad édesem Kérdé a férj ,az álmából fölrettent beteget . ,Végórám jelen van —felelt a haldokló halk ,töredezett hangon —szeretett férjem —kezdé ismét rövid szünet után ,mialatt férje kezét kis hidegülő kezeibe zárta —mi boldogok voltunk ;szerelmünket a kímélet és becsülés —évről évre —erősbíté ;soha sem bántam meg ,sőt az mindig büszkeségem maradt ,hogy nőd tevék . Előkelő rokonim gőgös lenézésére ,e pillanatban is ,csak szánalommal gondolhatok ;ők törpeségökben nem valának képesek feledni ,hogy grófi korona nem ékesíte ,mert az Derű és Ború. erény ,a szeretet ,becsületesség és szellem koronáját ,nem láták rövidlátó szemeikkel . Pedig e korona oly fényes ,hogy én homályosuló szemeimmel is látom azt ragyogni nemes homlokodon ? Szavai után fáradtan ,kimerülve hanyatlott vánkosaira . El-elakadó lélekzetét gyorsan szedé ,s tekintetét izgatott nyugtalansággal jártatá végig többször a szoba különböző tárgyain ,—végre leirhatlan fájdalom kifejezésével állottak meg elhaló szemei ,majd férje ,majd gyermeke vígasztalán arczán ,s két nehéz ,enyhítő könycsepp —életében az utolsók —gördülének végig halovány arczain . A férj szólani ,vigasztalni akart ,de szó helyett görcsös zokogás tört ki kebléből . S a kis leány ,a szép barna fürtű Zonga ,folytonosan térdelő helyzetben maradt . Könyázott arczocskáját anyjához emelé ,és szemeit nem fődé el többé . Lélekzetét elfojtva figyelt anyja vonásai- s szavaira ;minden sóhajtását megszámlálá ,mert érezte :hogy ez arcz ,e hang ,s a kedvelt anya szeretete ,nem-sokára csak emlékezetében fognak élni ! A haldokló fölemelkedett ,szemei megtört sugarát kedveseihez emelé ;de a tétovázó tekintet tanusítá ,miként csak a szeretőszív ösztönszeru vonzalma jelölé kedvesei alakját ;a szem nem láthatá többé azokat . ,Kedves Zongám ,szerelmünk szép virága —szóla mindinkább gyöngülő hangon —áldásom ,az anyai szív meleg áldása kisérjen minden lépteden . Szeresd atyádat ,szeresd őt ,kit anyád mindenekfelett szeretett . Élj örömére gyermekem ,s vigasztald őt szereteteddel ,hogy halálomat túlélni legyen ereje . S ha egykor ,szived óhajtása szerint ,férjet választasz magad-nak ,hallgasd meg atyád tanácsát is ,s ha tán elébb ő is el lenne kénytelen hagyni tégedet ,ha már nálam volna ,—halálos órám emlékezetére kérlek ,gyermekem :éves korodig ne köss örök ,feloldhatlan frigyet ;—férjhez né menj ! —Szegény szép ,nagyon is szép gyermekein —szólt az aggodalmas anya fájdalmas hangon —te anyát veszítesz ;vigyázz ,hogy szerfölötti szépséged ártalmadra ne váljék  Miután fájdalmát lehetőségig leküzdé ,s perczről-perczre növekvő lankadtságán erőt vön ,következőleg folytatá szavait ,gyönge ,mintegy önmagával beszélő hangon : ,Midőn oly igen vágytam vigasztalás után ,midőn telkemre oly sötét fátyolt borita a szenvedés ,min azt hittem ,át nem ragyoghatna egyetlen reménysugár sem ,szeretett gyermekem miatt kimondhatlan fájdalom szállta meg szivemet ;mert ah ,igen érezém ,miként nemsokára egyedül ,árván marad ,—szülőit egyesítendi a halál ,s ők mitsem tehetnek kedves gyermekükért ,csupán egygyé olvadt szellemeik küldhetnek fohászt érette a mennyei atyához ! Midőn ily keserű érzelmek vettek rajtam erőt ,mint édes ,vigasztaló angyal ,mint szent fénysugár jelenék meg lelki szemeim előtt Ida ! Ö fogja gyermekemet ,ha szükség ,önfeláldozással is megmenteni . Légy áldva szent ,vigasztaló angyal ! Légy áldott Idám ! Utolsó áldásomat megosztom közted ,s gyermekem között !‘ Mindezt töredezett hangon ,s öntudatlan zavaros tekintet kíséretében mondá el ,s szavai után minden erejéből kifogyva ,lankadt feje férje kebelére hanyatlott ,—de mintha öntudata most tért volna csak viszsza ,szelíd mosolylyal kérésé fel férje arczát ,s halk ,susogó hangon igy szóla : ,Végy erőt fájdalmadon szerelmesem ! Elválásunk ideje nem leend hosszú ;a mennyi még számodra felmaradt ,éld le az életet gyermekünkért ;kövess el mindent ,hogy az árvát oly szilárd akarat-erővel hagyhasd magára ,miként az élet nehéz ,viharos küzdelmeit legyen ereje elviselni . S most hajolj hozzám . Az első csókkal , mit szerelmünk jeléül váltottunk ,kezdődők életem ;engedd hogy utolsó csókunkkal végződjék —az  E szavakat gyönge ,ismételt remegés követé . Halk sóhaj röppent fel az elhalványuló ajkakon . A hidegülő kéz még egyszer megszórná a kedves férj lázas ,forró kezét ,és vége vala mindennek ... A szemek örök ,mély álomra zárultak ! Künn egyre süvölt a förgeteg . A dúló ,keringélő vész házakat foszt meg fedélzetüktől ,s óriási ,vén fákat csavar ki töveikből . Azonban a vész nem tesz oly dulást a természetben ,mint a kis fehér ház lakóinak szivében a fájdalom . A szél egyre zúg ,sír ,panaszosan lengve hegy- s völgyeken ;de a szél siralma nem oly megható ,mint a kis fehér ház lakói zokogása . A természet gyászba öltözködék ,a kegyetlen vihar meggyilkolá ,eltemető kevés felmaradt virágait ,s azok fölébredni csak tavaszkor fognak ismét ,—de mivel fölébrednek ,mivei ismét fognak e földön virágozni :nem lehete a természet gyásza oly mély ,oly bánatos ,mint a kis fehér ház lakóié ,örökre elvesztett kedv esőkért . Hagyjuk őket a fájdalommal küzdeni ,melytől most elválasztani úgy sem lehetne őket . Az idő legbiztosabb orvosa minden roncsolt szívnek ,bízzuk tehát fájdalommal telt szíveiket a jövőre ! — Január -kén ,-ik évben ,Budán ,egyikében a legpompásabb palotáknak fényes tánczestély tartatott . A palota birtokosa N. Félix herczeg ,nyugalmazott altábornagy volt ,ki élete delén monda le a dicsteljes katonai pályáról ,melyen ,mint magas rangja tanúsítja ,érdem- és szerencsével járt ;—lemonda ,mert az ismert népdal szavaiként : A szerelem  Sötét verem ... S e verembe a nagyon tisztelt altábornagy is beleesett ,minek következtében a nyugtalan katonai életet ,a nyugalmasabb családi élettel cseréié fel . De valóban oly szerelemre is gyűlt az altábornagy szíve Zombor Haj na igéző szépsége iránt ,miszerint képes vala kevélysége legmakacsabb lázongását is legyőzni ,midőn az ifjú hölgy nagyapja s anyja nyíltan utasíták őt vissza . A ki mer az nyer !gondola elszántan az altábornagy . S nem roszúl számíta . A lányka ,mint párjáért szomorgó gerle ,búsongani kezdeja busongás halovánnyá tévé arczocskáját ;az orvosokroszatjövendölgettek ,s a jó nagy-szülőkben aggodalom támadt a kedvelt unoka miatt ,s hosszabb tűnődés és sokszoros fejcsóválás után ,azon ismert példaszóval nyugtatva meg magukat ,miként :házasság Isten rendelése ,—teljesíték elvégre a szerelmesek vágyát . Az altábornagy tehát nyertes lön ! És a nagyszülők nem kis örömére ,jobban ütött ki e házasság ,mint előre gondolhaták :mert Félix ,a kötelesség hidegnek látszó embere ,a rettenthetlen katona és gőgös föur —nejét bálványozólag imádván ,közelében szelíd és jámbor tuda lenni . Hogy évek sem csökkenték ,sőt növelék az altábornagy szerelmét ,az nem egyedül Hajna szépségének ,hanem inkább tökélylyel felruházott női jellemének vala tulaj-donítható . Ö soha nem háborítá férjét köte -lesség -teljesítéseiben ,miben az szigorúpontosán szerete eljárni ;soha nem emelt szót férje kevélysége ellen ,mellyel gyöngéd női szive nem kis fájdalmára ,gyakran olyakat is sérte ,kik becsülésre voltak érdemesek . A finom tapintatú nő érezé ,miként az ily kevélység legyözhetlen ;mit csillapítani nem igen lehet ,de ingerelni s ez által szélsőségig hajtani ,annál könynyebb . Soha semmiben nem ellenkezék a gőgös férjjel ,mert irántai szerelme azon megnyugtató hiedelemmel tölté el kebelét ;miként a kevély külső a legnemesebb szivet rejti ,mely valamint szerelemre ,azonképen minden fenségesebb érzelemre is hajló lehete . Ily kedély s ily nézet mellett természetes vala a nő boldogsága ,s ily nő birtokában ,természetes a férj változatlan gyöngédsége ! A mai tánczestély ,mely a herczegi háznál tartatott ,habár féltitok leple alatt ,az altábornagy sógora ,az ifjú Zombor Aladár megérkezése ünnepére rendezteték . Aladár két évig tartott külföldi utazását ,rokonai valódi örömére ,most végzé be . Az estélyt még ünnepiesbbé tévé ,az altábornagy testvéröoscse Alfréd herczeg jelenléte ,ki Aladár iránt ifjúkori barátsággal viseltetvén ,falusi birtokáról szinte megérkezett . Az Alfréd s Aladár közti viszony ,mind a mellett hogy régebbi volt ,még sem viselé az igaz rokonszenv s bizalom színét . Alfréd herozeg képtelen volt kizárólagos barátságot ,vagy bizalmat ajándékozni bárkinek is . Azonban udvarias és könnyű ,eszes modorával kellemes pillanatokat készséggel okozott bárkinek . A mélykedélyű ,s magasztos szellemű Aladár ,nem elégedhető meg felszínes barátsággal ,s szive ez oknál fogva öntudatlanul csak félszeretetet táplált gyermekkori barátja iránt . Alfréd udvariassága szép hölgyek ellenében ,túlzásokra kész ,mind a mellett lovagias vala . Szerelmeskedni ,s e közben epedni vagy örülni ,zaj és feltűnés nélkül tuda . Az el-csábított áldozatot elhagyni ,önvád és emésztő gond nélkül sikerült nem egyszer elbizakodott kedélyének . Aladár szerelmeséül eszményképet alkota magának ,szebbet a kikelet- ,ártatlanabbat az angyaloknál . S ez imádott képet kérésé szárazon és tengeren ,hegyek közt és falukban ,paloták-s gunyhókban ,s remegett ,hahogy sikeretlen fáradság után meggondoló ,miként az ,mit keres ,tán a földön nem is ta-lálható ,s e szerint bajosan fog valaha szemei elé kerülni . Aladár szigorúbb követelései s hőbb vágyainak ,eddigelé egy nő sem volt elég szép s tökéletes ;ellenben Alfréd herczeg gyúlékony ,könnyen kielégíthető szivének minden csinos arczocska jókor érkezett bájkép vala . Alfréd komolyabb ügyek- vagy személyekről nem nyilatkozott sem jól ,sem roszúl ,s igy természete-sen senkit meg nem bánta ,és senki által meg nem bántaték . Aladár őszintén s egyszerűen ,helyeselve és roszalva ,szokott nyilatkozni ,s mind a mellett több igaz tisztelője s barátja volt ,mint a síma ,közönyös Alfrédnek . Alfréd felöl a vélemények megoszlottak . Kevesen tudák határozottan ,mit tartsanak felőle . Voltak ,kik égig magasztalák ,mig mások alaposabb okokat hozva fel vádul ellene ,jellemtelen embernek szidalmazás Anyák és férjek ,minden körben hol megjelent ,félték tőle lányaik- s női-ket ,—pedig az ifjú herczeget soha szerelmi kalandon nem érték . Szóval ,mert senki mélyebben nem ismeré ,mindenki félveszélyes ,félhasznos rejtélynek tartá öt ,kivel nagy áron is becses jól lenni . Aladár ,mint költő és ember egyenlően közbecsülésben részesült . Volt modorában valami vonzó és a mellett férfiasán határozott ,mi bizalmat s tiszteletet biztosíta számára . Külseje mindkettejöknek elég kellemes volt . Alfrédet barna haj ,kissé ravasz mosoly gású ajkak ,eszes szemek s mindenkor pongyola ,de választékos öltözet tünteté ki . Aladárt sötét éj-haja ,lelkes szemei ,nyilt magas homloka különbözteté meg barátjától ;öltözetét minden időben divatos csín és egyszerűség bélyegzé ,mi a különbséget még feltűnőbbé tette . Ily teljesen különböző lelkűiét és modor mellett ,mi sem lehete következőbb ,minthogy az ifjak közt valódi barátság nem fejlődhetett ki . De azért nem kis örömmel fogadd ifjú barátját Alfréd ,s mindnyájan szivesen hallák ,midőn Aladár ,Hajna herczegnő óhajtására ,megigéré ,miszerint az estélyig eltitkolandja unokahúga Ida ,s nagynénje Délfellegi grófnő előtt honlétét ,—hogy a kellemes meglepetés ,a viszontlátás édes meglepetése ,az estéiy alkalmával történhessék . A fényesen világított termek pazar pompával valának bútorozva ,s habár az ezerféle nagyúri divat- s fenyüzési czikk elkábíthatá az effélékhez nem szokott szemeket ,minden oly csínnal és dísszel vala rendezve ,—minden pompás porczelán medenczékben felállított virágbokor ,minden függönyredőzet annyira helyén vala ,miként a legidegenebb szemlélő is tájékozhatá magát ,és kénytelen vala az átalános öszhangzást elismerni ,melyet az össze nem zavart tárgyak halmaza ,a legcsekélyebb részletességekben is ,kitüntetett . A tágas előteremben ,a herczegi család czimeivel diszesített számtalan inas ,a nélkül hogy egymásba ütközött volna ,kiki saját körére szorítkozva ,készséggel végezé az egyre sűrűbben gyülekvö vendégek körüli szolgálatokat . A termekbe vezető nagy szárnyas ajtókat komornokok foglalák el ,kik az érkező vendégek neveit hangosan jelenték ,hogy azok a ház ura s asszonya által ,rangjok szerint fogadtathas-sanak . Habár a nagyvilágtól oly hódolva tisztelt ,egész a parányiságokig menő illedelmi szabályok ,mindenki által folytonosan szem előtt tartattak ,mindazáltal lehetőségig fesztelen vidorságot térj észté szét a pompás termekben azon biztos tudat ,miként rang-és szokásokra ,kevés kivétellel ,rokon egymáshoz az összes társaság . A kivételt többnyire azon egyének képezek ,kiket Alfréd hivott meg az estélyre . N. Félix herczeg büszkesége kellemes engesztelőéül ,szeretetre méltó neje nyájassága tűnt fel . A herczegnö mindenkihez tuda ,néhány lekötelező ,nyájas szót intézni ,s épen azért egy sem lévén ,kinek jelenléte ,hacsak egy perezre bár ,figyelme tárgya ne lett volna ,ezen figyelem a legrugalmasabb hangulatba hozá a kedélyeket . ,Soha —szólt H. báró elragadtatás hangján ,midőn egy csomó fiatal uracs közé vegyülne —soha nem ismertem gyönyörűbb ,szeretetre méltóbb hölgyet ,mint a herczegnö !‘ ,Oh mi szépsége erényeihez képest ?! Jegyzé meg sentimentalisan az ifjú B. kire minden szellemi érzékenyítöleg hatott . ,Istenemre ! —kiáltott S. elragadtatva ,ki hirtelen lelkesüléseért franczia-tűznek kereszteltetek ,—ez idegen herczeg hazánk egyik legbájosabb virágát tüze keblére ! ,Fogadni mernék bármibe ,hogy szépség s kellemre ,ismét ő leend az est királynéja ! —Monda mély sóhaj után az érzékeny B . ,Bizonnyára ,bizonnyára !‘ismétlék viszhangzólag többen  ,Lassabban ,uraim csitt l ‘Kiált a egy kis pohos emberke ,ki épen most tolakodék a körbe . ,Intem önöket —folytatá pathossal —ne ítéljenek ,hogy meg ne ítéltessenek ! ,Halljuk a kis satyricustl Kiálta H. báró nevetve . Jtt nincsen helye satyrának ;itt nem szabad satyrisálni ! Veté közbe nemes boszúsággal az érzékeny B . ,Pohos barátunknak minden szabad ! Kiáltott félkomolyan a franczia-tüz ,ki eperczben (talán csak tréfából )a pohos ügye miatt jőve lelkesülésbe . ,Halljuk ,halljuk a kis pohost !‘ Hangzók vidám várakozással többek ajkáról . ,Ha hallani akarnak ,fogják be szájokat s hallgassanak ! Szólt a kis pohos ,kiről ,mellékesen mondva ,azon hír szárnyalt ,hogy minden nagy és apró titokba avatott ,s mikép minden gorombaságot eltűr ,hogy viszont ő is goromba lehessen . Miután néhány perczig átalános csend uralkodott ,a kis pohos gúnymosolylyal legelteté ,hol egyik ,hol másik kiváncsi arczon tekintetét ,s csak midőn meggyőzödék ,hogy a nyugtalan várakozás egy vagy más oldalról ismét szavakba akar kitörni ,—kezdé beszédét következőleg : ,Csupán arra kívánom önöket figyelmeztetni ,hogy ne tegyék oly hirtelenül a szépség koronáját ,a legelső bájos hölgy fejére ,ki szemeik elé kerül ,ne még akkor sem ,ha oly gyönyörű ,oly kellemteljes hölgyet látnának ,mint az ifjú herczegnö Legyenek önök várakozással —szólt széles ajkát mosolyra vonva —nem vetek neki egy órát ,nem egy felet ,s önök oly szépségtől fognak meglepetni ,milyet legme-részebb képzelődésök sem teremthete ,ha t. i. van némi képzelő-tehetségök . Ma vezettetik először szinünk elé ,más szóval :ma mutatják őt be a nagy világnak ;vagy még jobban mondva :ez az első nyilvánosabb mulatság ,melyben részt veend . Gyönyörű a hölgy ,szép és fiatal ,s mi szépségének szokatlan ,szinte túl világi fényt köl-csönöz ,az roppant gazdagsága ! He ,he ,he ... Ugy -e ilyet aztán nem lenne rósz tréfa hazavinni ? Szép és gazdag ! Gazdag mint valamely aranybánya !... Minden emelkedettebb hangon ejtett szavánál magasan jártatá kezeit ,hogy a szavak hatását kezeivel növelhesse . ,Pénzzel ,gazdagsággal soha nem törődtem !‘Szólott megvetőleg a franczia-tűz. ,Kivéve az egy esetet ,ha erszényed üres volt —válaszolt a kis pohos ,nem épen finom nevetéssel —s az efféle napfogyatkozás ,a csillagászok állítása szerint ,nem épen szokatlan ,he ,he ,he  ,S vájjon ,ki ama szép s csodagazdag hölgy ?‘Kérdék többen kiváncsilag . ,Ah !‘Kezdé a kis pohos ,szemeit égnek meresztve ,s rövid kezeit domború hasán ajtatosan összekulcsolva ,mig hirtelen ko-molyságra ránczolt ajkain ismételt mély sóhajok röppentek fel . ,Ah ! —kezdé újólag —a hölgy igen szép . Sőt több :dicső ! —Még több :felséges —Ennél is több :isteni ! —Ah !de mit ér szépsége ,gazdagsága ,mit istenisége ? Mit ér mindez ? Hiszen (oh igaztalan ,kemény sors !)—folytatá szinlett könyeit keszkenőjével törölve  —hiszen a gazdag ,a szépséges hölgy már menyasszony !‘ ,Oly gazdag ,oly szép ? S mégis annyira siettek őt eljegyezni ,mint valamely pórleányt . Ma mutattatik be a világnak ;ma vezetik először nyilvános mulatságba ,és már menyasszony ?! Ha ,ha ,ha ,ez nem volna kisebb csoda ,mintha pohos barátunk megszűnnék sületlen elménczkedéseit ,gömbölyű magával együtt ,mindenfelé hurczolni ! Nemde az egész unalmas mese a csodahölgyről elménczség akart lenni ? De mi haszna ,midőn értelmét a legélesb elme sem foghatja fel ! Fájdalom ,” pohos barátunk ez új elménczsége többi izetlen testvéreinél is sületlenebb s teljesen kárba veszett ! — E szavakat az elkeseredett franczia-tüz szavalá el ,kit mi sem sérte inkább ,mintha gyakori pénz-zavaraira lön emlékeztetve ,s a kis pohos ,mint haliánk ,kevéssel előbb épen e részről érdeklé őt . ,Hogy elménczkedéseim sületlenek ,az lehetséges ,sőt tán nincs különben . —Mondá megadó hangon a kis pohos . —Hiába !elménczkedéshez mindenekfelett franczia véralkat kell ,s ki dicsekedhetnék ily véralkattal ,ha nem azon férfiú ,kit a világ franczia-tűz néven tisztel ?! De tréfán kivül ,oly helyes ötletei vannak olykor a lelkes tűznek ,oly elsült ,vagy inkább tűzről pattant ,tűzön sült ötletei ,hogy az ember szája önkénytelenül tátva marad ,mikor aztán a jóizű ötletek ,valóságos sült galambként röpülnek az ember száján be ,s onnan gyomrába le . Csak aztán az árva gyomor birna vele ! Megfekszi ,megfekszi az egy tagban elnyelt galamb a legerősebb gyomrot is Oh szegény gyomor ,oh szegény franczia-tűz !‘ A kis pohos saját szavain elérzékenyülve szemeit törölgeté . A körben álló uracsok pedig jóizűn nevetének . Ki festhetné méltán a franczia-tűz belső lobbanásait ? Boszú ,párbaj ,halál és vér ...ily szavak vagy inkább képek czikáztak át fölgerjedt lelkén . S bizonnyára e képek tükörévé a valóságot teendi ,ha eszébe nem ötlik ,miként haragudnia kevés ,dühösködnie pedig illetlen ez órában s e helyen . Ugyanazért ,mint miveit ,finom uracshoz illek ,harag- és dühét elfojtva ,s a gonosz tréfához lehető fel sem vevő arczot vágva ,megbántójához a kis pohoshoz fordult ,s teljesen mellőzve a további ,kellemetlen szó vitát ,higgadtan kérdé tőle :,Vájjon létezik -e valóban a szép hölgy ,ki korábban leve menyasszony ,mint felserdült leány ,s ha csakugyan létezik ,megjelenik -e ma itt ?... ,A hölgy ,kit említék ,valósággal szép is ,gazdag is ,menyasszony is . Hanem —tévé hozzá szorgalmasan körülnézve ,titokteljes s fél lassú hangon —úgy hallom nem szerelem vagy önkénytes választás folytán leve menyasszonnyá ;inkább csak gyermeki engedelmességből  ,A mese mindig érdekessebbé kezd válni —szóla mohón H. báró —de hát nevezze meg ,ki azon angyal ,kinek szülői zsarnokság ,szerencsétlenséget esküdött ? Szóljon ,nevezze őt nevén ,hadd mentsük meg jegyesétől !‘ ,Megmenteni őt ,aztán érte meghalni ! Oh lehetne -e dicsőbb vég ennél ?! Sóhaj -ta nagy könycseppeket törölve ki szemeiből az érzékeny B »,Oh szóljon —folytató remegő esdekléssel —oh nevezze meg a gyönyörű áldozatot ,—szóljon ,beszéljen !c  ,Halljuk ,halljuk ! Hangzók több felől . ,Sajnálom —úgymond a kis pohos vállvonítva ,kinek kedve telt az uracsok kíváncsiságát legfőbb fokra emelni —szívből sajnálom önöket ! Kíváncsiságukat igenis kielégíthetem ,azonban hirtelen kelt óhajtásaik kárával . Az iíju hölgy oly annyira szép ,gazdag s előkelő ,miként ha közülünk egy bátrabb a többinél a magas szentséghez csak közelíteni merne is ,—-azt hiszem ,még a falak is azt fognák kiáltani hogy :hátrább az agarakkal ! Kedves jó barátim ! Ti öt —fájdalom ! —csak Tantalus módjára csodálhatjátok !‘Nehéz sóhajjal fejező be ki nem elégítő szavait a pohos ,s hallgatói szemlátomást veszték türelmöket. . ; —A manóba ! Ez nem járja ! Engem senki fia ne húzzon orromnál fogva ! —kiáltott H. báró ingerülten ,kit a talány mindinkább érdekelt . Beszéljen —-ösztönző a kis urat —mert ha önkényt nemteszi ,úgy segéljen ,kényszeríteni fogjuk !, —Igen ,igen ,kényszeríteni fogjuk ! Ismétlők többen . —Csi-í —i —tt ! —kezdő derülten akis po -hos -csitt ! Semmi fenyegetőzés ! Ily móddal velem nem boldogultok kedveseim . Ha szólok ,egyedül azért teszem ,mert szólásra e pillanatot legalkalmasabbnak ,látom . Tudjátok meg tehát ,hogy a hölgy ,kiről beszéltem ,N. Alfrédherczeg menyasszonya ;a büszke Fellegi grófnő unokája :az ifjú ,gazdag és szép Zoár Ida ! Alig végezé szavait a kis pohos ,midőn Peru é «Ború ,ff nagy szárnyas ajtók egyike megnyílt s az ajtónálló komornok hangosan jelenté :Fellegi grófnőt és unokáját . Fellegi grófnő körülbelül évet számíthat . S habár vonásai mindenikét feltűnő kevélység bélyegzé ,még sem lehete a magas ,büszke homlokot ,mely alatt fényesen világítónak a nagy ,barna szemek ,—a gyönyörű villák- s karokat ,s az egész magas ,mondhatni ,fenséges alakot ,egy neme nélkül a csodálatnak szemlélni . A mai estélyen sötétkék nehéz habselyem ruhát viselt ,melynek kelméjébe aranyleveles piros és fehér rózsák valónak hímezve . Fehér ,tölt nyakót fekete zománczu gyémánt nyaaláncz ékesíté ,gömbölyű karjai hasonló karpereczekkel valónak diszesítve . Sötét hajfonadéka gyémántos fésű közé volt tűzve ,s az egyetlen szál hófehér ,becses toll ,melynek csavarodott vége könnyedén vegyült a lefüggő fekete fürtökkel ,három nagy értékű gyémánt rózsával vala hajá  hoz erősítve . S a grófnő büszke szépsége kellemes ellentétéül :unokája szelíd alakja tiint fel . Valóban a kis pohos nem túlzott ,midőn gróf Zoár Mát soha nem látott szép nek festé . Alig számíthata az igéző leány —évet ,s egész valóján oly bájhatalmás vegyülete ömlött él a fesztelen kellém és szűzies szeméremnek ,miként egy pillantás ezen fiatal életre elég vala ,hogy at szivek fölmelegűljenek . Képzelni sem lehetne varázslóbbat a gyermekded ,szende arcznál ,s ha rózsa-ajka szóra nyil ,szelíd mosoly játszik körülötte ,s apró ,fehér fogacskái ,mint megannyi igaz gyöngyök tündökölnek a nyájas rózsa széleeskék között . Ki szavai édes hangját hallja ,azt nem lepi meg többé a csalogány dala s nem ejti tőrbe a áyyenek csábéneke ! Fényes ,sötétszőke fürtéi ,halvány domború homloka ,és szépen ívezett keskeny szemöldei csak szelídebbé tevék á madonnaszeru arczot . S ha finom sylphidi alakját ,könnyű lépdelését s kellemteli moz  dulatait megemlítjük ,lehet képzeletünk :a kedves ifjú hajadon mi meglepő teremtés vala . Öltönye rózsa atlaszból készült ,s fehér ,könnyű csipkesfcövettel volt borítva . Oly jól állott a halovánv-fehér arczhoz a rózsaszín öltöny Fürtéi közé néhány szál fris virág vala tűzve ,melyet hajazatához lepkealakú rubin- és gyémántos rezgő tű erősített . A lepkealakú tű úgy tűnt fel a szép fej legkisebb mozzanatánál ,mintha a lepke természetét is elsajátította volna :mert minden kis mozdulat következtében ,majd egyik ,majd másik virágra rézgétt . Hóválla a szelíd fényű igaz gyöngy fehérségével ,melyet nyakához mogyorónyi rubin csatolt ,vetélkedni látszék . Mellbokrétáját pihegő kebelén drágakövekkel kirakott bőség-szaru tartá . N. Félix herczeg szemei több Ízben gyönyörrel pihenének a kedves ifjú hajadonon ,s a szives herczegnö fesztelen nyíltsággal jelenté ki ,hogy öröme- sőt szerencséjének tartja ,miszerint az ő termeiben gadagúlt a nagy világ ékes hölgykoszorúja óly szép virággal ,minő Zoár Ida . Alfréd herczeg huzamosb idő óta nem látá szép menyasszonyát ,ki rá oly bűvösen hatott ,hogy az igazság érdekében meg kell vallanunk ,miként ez estélyén ,szokás ellenére ,egyetlen más hölgyet sem vön észre ,—egyedül Ida számára voltak szemei . Mindazon apró szolgálatokat ,melyeket hölgyek ellenében a lovagiasság tűz ki férfiúi kötelességül :hódító udvariassággal végzé menyasszonya körül Alfréd . Csinos kis legyezőjét ejtve le Ida ,gyorsabban észre vévé az ifjú herozeg azt ,mint ,sok hozzá közelebb hemzsegő s bájait csodáló lovag ,kik a legyező után csak akkor érkeztek hajlani ,midőn már Alfréd ,kellemes bók kíséretében ,átnyujtá azt Idának . Ha kifáradva a tánczban ,ülőhelye után epedett a hölgy tekintete ,annyi bámész közt ,ismét Alfréd volt az első ,ki saját kezeivel  kényelmes széket toltvala a díszes szögletkébe ,hol virágillat közt kellemes pihenő hely kinálkozék a bájos teremtés számára . S midőn pihenés után nagy ,sötétkék szemei hűsítő italt kérésének ,Alfréd herczeg a közeli inasok egyikétől kis ezüst fálozát vön el ,s nyájas meghajlással nyújtotta át a kivánt italt . Fellegi grófnő ,ki Alfréd minden mozdulatát tetsző figyelemmel kiséré ,azon csodálkozék ,s valóban megfogkatlannak látszék előtte ,miként lehetséges udvariasságát oly kitűnő modorú fér-fiúnak ,minő Alfréd ,oly félszives közönynyel fogadni r mint Ida fogadás Meg nem foghatá ,hogyan lehet képes oly gyermekies hévvel fuggeni a tánczon ,midőn herczegi jegyese hízelgő környezetében részesülhet . Épén magához akará Idát inteni ,hogy megfoghatlan viseletéért számoltassa ,egyszersmind további viseletére nézve néhány szigorú szóval utasítsa ,midőn Hajna herczegnő halavány kékselyem ruhája suhogása voná magára figyelmét ,s a ked-ves szőke fürtü arcz ,s nyájas éjszemek bizonyos titokteljes rejtélylyel közeledének felé ,miből következtetve ,valami érdekest vélt a grófnő hallani s utbaigazítási szándékát kissé továbbra halasztás Sejtelme nem csalta meg a grófnőt . Azon hír ,miszerint unokaöcscse ,Aladár ,nem sokára eljövend ,épen oly új ,mint meglepő volt rá nézve . E hír hallatára részint örömet ,részint halk döbbenést érzett szive Miért ? —maga sem tudá .... E közben folyt a táncz ;aj zene harsogott A tánczosnők negédes vidámsággal lejték a csárdást ,lengyelt ,francziát ,keringőt vagy polkát ,s tetszelgve mosolygás nak ,mig a figyelő arszlánok szünet nélkül sugdosák csípős észrevételeiket . Itt új szerelmi kaland fejlődött ;amott felbonták a régit . Kissé odább :a szivet féltékenység marczangolja ;ott pedig az arcz irigységtől sápadoz ,mig közelében egy más arcz kárörömtől piroslik . A hány ember ,annyi oly különböző érzelmek ,és mégis minden arczon egy kifejezés uralkodik :ledér önfeledség s könnyelmű tetszelgés . '—Pszt ! Csitt ! Elég már !tía soká kellene hallanom csodálkozástok dongásait ,istenemre !megsikétülnének füleim !kiabálá kezeivel takarva el füleit a kis pohos ,ki még mindig középpontja volt a körötte tolongó uracsoknak . Hiszen megmondtam ,hogy oly szépségről nem volt ,nincsen és nem lesz ideátok . Pszt tehát ! Hallgasatok ! Ideje újdonságaim másik felével költeni fel bámészkodástokat . Nem mintha bizalmamat megérdemelnétek ,épen nem ! —mondá széles ajkait megvetőleg bigyesztgetve hanem ,mert át akarom láttatni veletek ,mennyire alattam álltok emberismeret ,becsültetés és hírvétel dolgában . Bennem sokan bíznak ,azért vagyok oly sok titokba avatva ,bennetek senki ,jó magamon kivül ,én is csak szánalomból ! Pedig a szánalom szomszéd ura a megvetésnek ! De térjünk a dologra . Újdonságom másik része egy új vendég jövetelét tartalmazza . Igen ,igen ,—adatik tudtotokra ,miként a leg-érdekesebb vendég kissé váratni szokott maga után . Azonban —folytata érzékenyült hangon —ne csüggedjetek bajtársak ! A mi halad el ,nem marad ! Ó is ,oh értsetek meg jól —monda gyors nekilelkesüléssel —ő is el fog érkezni s mi látni fogjuk őt ! —Ha ,ha ,ha ! Derék ,derék ! Hangzók minden oldalról . —Már azt szép volna tudni csakugyan ,miféle csodalény az :ki még nincs jelen ,habár hivatalos volt ,e termekben . Ki légyen ő ,ha szabad kérdeni ? —Kérdeni semmit ,hallgatni mindent ! Ez elvem s egyszersmind jelszó számotokra !monda a kis potos határozottan . - —A kis pohosba valami bújt ,moúdaH. báró nevetve . Fogadni mernék ,hogy az új csoda nevét az ajtónállóval mondatja ki . —Ha ,ha ,ha !felkaczagtak többen . —Es minthogy kétkedni bátorkodtok — lóban úgy leend ,miként a báró úrnak jóslani tetszik . S most csitt ! Csöndet kérek ! Az ,kit e termekben még ma látni remélitek ,oly férfiú ,—mert mellékesen  legyen megjegyezve ,nem bájos hölgyet , hanem férfiút vártok —vagy tulajdonkép nem oly ,hanem azon férfiú :kit fővárosunkban mindenki vágyva kívánna látni ,s még eddig igen kevesen láthattak ,s ki hona díszét a külföld előtt költészetével emelé ,s kiről megjegyzendő még ,miszerint szellemes társalgása ,könnyű ,kellemteli modora ,gyönyörű külsejével ellenállhatlan leve a nők előtt . —Kiről beszél ? Kérdé hirtelen eléugratva Kongó Péter ,ki ,mint később tapasztalni fogjuk ,sok tekintetben igen hízelgő hitben élt kedves maga felől ,s kinek egyik szépx tulajdonául feljegyzendő azon  szives leereszkedése ,miként minden nagyúri háznál volt egy ajtónálló közelebbi ismerőse ,s ezek minden vegyítettebb mulatságalkalmával ,viseltetének irányában annyi barátsággal ,hogy meghivó-jegy nélkül is bebocsáták őt uraságaik fényes termeibe . Egy üy nemes lelkű ajtónállónak köszönheté azt ,hogy mai napon N. herczeg termeibe férkezheték ,s hogy ismerőseinek szélűre beszélheti majd ,miként ő N. herczeg estélyeire mindig hivatalos . —És —folytatás kis pohos ,Kongó úr megszakítását számba sem véve —soha egyet sem csalt meg ,vagy csábított el . —Ah nagyszerűen tévedtem —nem rólam van szó ,mert én csakugyan nem dicsekhetem afféle ártatlansággal !vágott vala ismét közbe Kongó úr ,és szavait szemtelen kaczaj kiséré . Fogd be a szád ,Kongó : Bele száll a dongó ! szólt gúnynyal a kis pohos ,ki megvetését rimes szavakkal vélte kellőleg kifejezhetni ;aztán mintha megszakítás sem történt volna ,előbbeni hangján következőleg folytató : —Azon férfiú ,ki előtt meghunyászkodik a bűn ,kire a rósz hazafi nem mer föltekinteni ...kit kerül a hűtlen nő ,s kire bizalommal néz az ártatlanság —azon férfiú ,kihez a becsületes ,legyen bár szegény vagy nyomorék ,bizton folyamodik segélyért ,s ki mint ember ,költő és hazafi egyenlően nemes és nagy .... Nemde sej-titek ,kiről beszélek ? Sejtitek ,mert szólani nem bátorkodtok .. —azon férfiú neve :pszt !csitt !haliga ! —monda füleit hegyezve —azon férfiú neve : —Zombor Aladár !kiáltott mintegy en-gedelmeskedve az ajtónálló . A terem nagy szárnyas ajtaja ketté nyilt ,minden szem ,kivéve Kongóét ,ki a pohos úrban régi hitelezőjére ismerve ,hirtélén hagyta el a termeket ,a nyiló ajtóra lön függesztve . Az épen ekkor megszűnő tánczzene ,úgy tetszett ,mintha az uj vendég nevének hallatára némult volna el . Minden beszélgetés megszakadt ,s az ülők ,mintegy öntudatlanul emelkedtek föl helyeikről ,s csak ,midőn észrevevék magokét ,ereszkedtek ismét üléseikre vissza Villanyzó hatást gyakorolt a név ,s nem kévésbbé a személy ,ki a nevet követte . Zombor Aladár deli magas termete ,később többekkel megosztott ,de mégis mindig egész nyájassága ,új örömet ,új élénkséget hoza a termekbe . N Félix herczeg volt első ,ki elfogadására sietett Nem egyedül szép rteje testvérét. látszék Aladár üdvözleni ;hanem a hírneves férfiút is —legalább a tisztelet ,melylyel rokonát fogadá ,erre látszék mutatni Aladár viszonüdvözletében melegséggel tévé Hájha férjét bizonyossá ,miként Szerencsésnek érzi magát ,hogy végre meglátogáthatá termeit ,fiajnát alig volt képes a szigorú illedelem helyéhez bilincselni ,és midőn régen látott kedves bátyját oly szerető arczkifejezéssel látá közeledni ,a szeretet szárnyain röpült Aladár karjaiba ,s a viszonlátás első örömperczei élvezése után ,előbbeni ülőhelyéhez ,testvére karjain lépdelt vissza . Itt reá tartózkodó elfogultsággal várakozók Ida . Ezen elfogultság oka tán az volt ,mert Zoár Ida ábrándos fejecskéje minden nevezetesebb költőt egy-egy istenségnek tarta ,s rokona költeményei annyira megragadák ártatlan szivét ,miként őt ,már régebben ,eszményképéül választá . És most ,midőn két évi távoliét után ismét láthatá őt ,meg kelle önmagának vallani ,hogy a kép ,mely Zombor Aladár felől lelkében élt ,a valóságos Aladár által sokszorosan fölülmulaték . S e szédítő pillanatban legalább nem vala képes meghatározni :a költő varázsa ,vagy az érdekes ifjú megjelenése teszi -e őt a hajdan oly bizalmas rokon irányában elfogulttá ? —Azonban a szives szerető mosoly ,melylyel már távolabbról üdvözlő hölgyrokonát az ifjú ,viszszabüvölé Ida emlékezetébe az Aladárral töltött kedves ,gyermekkori napokat ,s az emlékezet kiengeszté a lányka elfogultságát ,őszinte ,meleg örömet keltvén szivében . —Te légy első ,Ida ,kinek Aladárt bemutatom —monda Hajna ,fivérével Ida előtt állva meg —reményiem ,miként rég látott rokonodnak bizalommal nyujtandod kezedet . —Ha nem volna is ön rokonom —szólt Aladárhoz fordulva ,kissé remegő hangon a lányka —mégis szerető ,csodáló barátnőjét ,vagyis barátnődet —igazító pirulva szavát —találnád bennem . De ki ne tisztelné ,ki ne szeretné Zombor Aladárt ? Mint magán ember ellenállhatlanul szeretetre ,mint közpálya embere pedig tiszteletre ragad mindenkit ;annyival inkább engem ,ki ,mint említed ,édes Hajnám ,rokona vagyok ,mint ilyen ,úgy érzem ,mintha dicsőségének egy sugara tán engem is érhetne —E szavakat gyermekies játszisággal monda el a leányka ,félenyelgő ,félkomoly hangon . S habár szelíd szemei tekintete ,s modora ,tiszta vidorságot áruiának is el ,volt szemeiben valami olyas ,mi enyelgésnél többet ,tiszteletnél mele-gebbet ,mi határost jelente a szerelemmel . —Isten látja lelkemet —szólt udvarias meghajláss lekötelező mosoly kíséretében Aladár —sokkal büszkébb volnék ,ha ez öröméjen hódoló lovagodul fogadnál ,kedves rokon ,mint minden képzelt s tán való érdemeimre . Mert akár tetteim- ,akár költeményeimről szóljak —azok legtermészetesebb következményei érzelmeimnek ,s ha tehát úgy cselekszem s úgy írok ,mint érzelmeim kívánják ,Önmagámmal teszek leginkább jót ;—de ha te ,kedves szép rokon ,ez órában lovagodul fogadnál ,már arra méltán büszke lehetnék t mert azt ro-konszenvednek ,neked köszönhetném ... Mielőtt Ida válaszolhata ,Fellegi grófnő odalépdelt ,ünnepélyes szavakkal üdvözlő testvére unokáját . S csak midőn a grófnővel váltott feszes üdvözletek véget értek ,fordult ismét Idához Aladár ,s őszintén ,elbájoltatva szépsége által imigy kiálta fel : '—Kedves Idám ,beh angyal szép lettél ! —De te ,Aladár ,te nyertél sokat ,mióta nem láttalak —viszonzá gyöngéd pirulással Ida —valóban —folytatá kedves mosollyal —lelkes szemeid s éjsötét törteiddel beillenél e termek Adonysának . —Saját szavai mélyen elpiríták a lánykát ,s zavarodása okát önmaga előtt is leplezni akarva ,következőleg folytatá :Alig képzelheted ,mily igen szeretnék neked sok szépét kellemest mondani ,mily igen szeretnélek lekötelezni ,hogy aztán bizonyos lőhetnék ,miként többé oly sok időre nem fogsz elmenni tőlünk . Hiszen bennünket oly sok gyermekkori kedves emlékezet kot össze ,miként természetes ,ha szeretjük egymást . —Parancsold ,hogy lábaidnál térdeljem át az életet ,s én megteszem !monda az ifjú elragadtatva ,s beszéde közben hevesen átölelé szép rokona derekát ,—de egy másod percznyi kis idő s még inkább Ida zavarodása magához téríték őt ,s hibáját helyrehozandó ,minden habozás nélkül ,a legkellemesebb könnyűséggel vegyült Idával ,sebes keringő tánczosai közé ;—és tánczolt ,tánczolt ,és érezé ,mintha szárnyai keltek volna ,vagy mintha megvalósult eszményképe karjain röpülne ég felé ! .Alfréd és Aladár eltávolíthatlan udvarlói valának Idának . Alfréd nem tágított ,mert mint jegyes jogaiban érzé magát ;Aladár szinte nem ,mert érzé ,hogy rokonsága mindenki előtt igazolja viseletét Az illedelem tőn némi kivételt ,de azzal Aládár szinte daozolni látszott ,valamint —fájdalom ! —arra sem fordíta elég figyelmet ,hogy Fellegi grófnő kedvét veszti . Alfréd hasztalanul {igyekezett udvariasság köpenye alá rejteni helyzete árvaságát ,s bármint szinlett is vidorságot ,úgy tűnt fel a fesztelen ,bizalmas Aladár mellett ,mint ujoncz udvarié ,ki az első vetélytárstól megrettenve ,otthoniatlanul érzi magát . Az tévé Alfréd herczeg helyzetét kényel-metlenné ,hogy szükségkép éreznie kelle s érezé is ,miként Ida az ő udvarlásait csak kénytelenségből tűri ,mig Aladárral oly szives-rokonilag társalog ,hogy szinte elkedvetlenül ,ha valaki tánczra hivja . Felleginé még Alfrédnál is élesebb figyelő vala ,és nem kevésbbé boszantá őt ,mint a herczegét ,Aladár vizelete ,s még inkább Ida elfogulatlan vidorsága az ifjú iránt . Minden hasztalan volt ! A grófnő neheztelő példázgatásai épen úgy ,mint Hajna gyöngéd figyelmeztetései . Aladár és Ida feledék ,hogy a fényes termekben kivűlök még sokan vannak . Eltűnt közöttük avilág . Ők nem láttak ,nem hallottak senkit és semmit ,csupán egymás arczát s egymás szavait ! — Ida grófnő kedvencz magán-teremébe vonult ,hogy átadhassa ifjú lelkét szokott édes ábrándjainak . A terem ,melybe követjük gyöngéd lépteit ,elbájoló csínnal vala rendezve ,s magába foglalá a hölgy legkedvesebb foglalkozása tárgyait . A rózsaszinü márványfalazat ,nehéz fehér ,ezüsttel hímezett kárpitokkal vala felruházva ,s az ablakok hasonló ezüstcsipkékkel szegélyezett redözetes függönyökkel ékesítettek A pompás velenczei tükröknél ,melyekhez hasonlókat alig lehete látni ,inkább diszesíté a termet az egyetlen kép ,mely e teremben találtatott . A kép Raphael halhatlan műve ,gyönyörű madonna vala . Ezen kép előtt szokta Ida naponként :imáját végezni ;ezen kép előtt szokta ártatlan szive örömeit s bánatát kiönteni . E kép vala szomorban :vigasztalója ,s örömben :derültsége osztályosa . A nagy ablakok egyikénél állott az ékes ,aranyozott varróasztalka ,s az asztalon a himzőráma . És szóljunk -e á rózsabársonynyal bevont pompás bútorzatról ;megemlítsük -e a lágy ,hímzett virágokkal ;tele- ,szórt szönyegzetet ? Elmondjuk -e ,mily gyönyörű faragványúak a szebbnél szebb virágbokrokkal terhelt állványok ? Eltaondjuk -e ,a virágok közt mily jól tanyáznak aranyozott kalitkáikban ,a kedves énekes madarak ? Elmondjuk -e ,hogy á madárkákat Ida sajátkezűleg szokta táplálni ,s a ’ szép virágokat is maga ápolja ? Ha ezt mind elmondtuk ,s hozzáteszszük ,miként e teremben pompás zóngorá s énekes kis könyvtár sem hiányzott ;ha megemlítjük ,hogy a terem kedvesebb illatú vála sok tavaszmezőnél ,—akkor az aprólékos cseosebecsék elsorolását mellőzve is ,képesek lehetünk Ida grófnő kedvenez teremét ,teljes pompájában élénkbe varázsolni . Nehéz s magas habselyem ruhát viseli a bájos hölgy e napon ,virágai közé rejtett kedvenez pamlagán szeliden-komoly arczczal foglalt helyet . A fekete ruha s fölötte a fehér finom csipke-gallérka ,gyönyörű rózsaszín szalaggal ,Ida halvány arczát a legérdekesebb szépségben tünteté ki . S ah a leomló sötétszőke fürtök ,egyetlen szál fris rózsaszín kaméliával ékesítve ,kedves eszmény-képpé varázsálok őt ! Szelíd ,sötétkék szemei ábrándos merengéssel függének a kedves madonnaképen ,mintha tőle nyájas ,felvilágosító szavakat várt volna . S miután a kép hoszszabb várakozás után sem szólalt meg :hasztalanul imádkozott elvesztett nyugalmáért ,—s hasztalanul ügyekvék izgatott érzelmeit leküzdeni . Végre megeredt könyűi enyhítek fájdalommal telt szivét ,midőn aztán a kép előtt leborulva öntudatlanul hangzottak ajkairól a következő szavak : —Oh segíts meg imádott őrangyalom ! Segíts értenem érzelmeimet ;segíts kitalálnom :a költészet csodálata -e ,vagy szerelem az ,mi oly édes borongással tölti szivemet ? Melyik a kettő közöl boldogságom ? Csodálat -e vagy szerelem az ,mi egy perczben oly bút hoz rám ,miként szivemet megrepedéstől kell féltenem ,más perczben oly édes mámorral borítja leltemet ,miként egész világot szeretném magamhoz ölelni ,hogy túl sok örömemből mindenkinek juttassak egy kis boldogságot ?! —Nemde —monda néhány perez múltán ,örömittasan szorítva kis fehér kezét szinte hallhatóan dobogó szivére —nemde ,szerelem ? Oh hála neked ,szent an-gyalom ,hogy felvilágosítasz ,hogy megértetéd velem szerelmemet ! Hála neked ,hogy úgy áldál meg engem ,miszerint ,költőt szerethessek ! —Szavait végezve ,nyugodt és vidám leve . Megtorló könyharmatos szemeit ;kissé rendetlenségbe bonyolult fürtéit ,egyike előtt a pompás nagy tükröknek ,rendbe szedé ,s miután csipkegallérkája szalagját is megigazítá ,—magával teljesen készen lön . Most tehát virágtestvéreiről kezde gondoskodni. ,A szárazukat kis ezüst kupáiból öntözgeté ,—a hervadt ,sárgult levélkéket lecsipdesve ,a gyöngébbeket a nap éltető sugárai felé forgatá ,s az árnyék-kedvelőket árnyas helyre igazítá . Virágival végezve ,madárkáit ,a kedves éneklő rabokat ,bocsátá a teremben szabadon . Oh —gondolá magában —miként ne adnék számotokra néhány órai szabadságot ,mikor magam oly boldog vagyok ,hogy szívesen szeretném a föld minden teremtményét bohdoggá tenni !... Boldog vagyok ?kérdé a lelkiismeret bíráskodó ,, intő szava ,—boldog vagyok ,midőn menyasszony létedre nem jegyesedet ,hanem mást szeretsz ? Imádkozzál ,hogy legyőzhesd szererelmedet ;imádkozzál ,hogy viszszanyerhesd szived korábbi nyugalmát ,ártatlanságát ... E hang ,e nem várt szavak oly fájdalommal boríték a lányka tiszta boldogságát ,mikép ,hogy enyhülést szerezzen lelkének ,hogy feledje az intő szózatot ,ösztönszeruleg tántorgott zongorájához ,és öntudatlanságában játszani kezde ,játszani tele érzés- ,erős művészettel. fi valóban oly elragadó szépen játszá el Thalberg Marche Funebrejét ,mi-ként maga a halhatlan művész ,maga Thalberg sem játszhatá vala el meghatóbban . Ida nagyatyja és anyja öröme és büszr keege lévén ,oly elkényeztetve növelteték ,annyira teljesítve lőnek mindjárt keletkezésűkkor vágyai ,szeszélyei ,annyira csapán nyájas szeretettel vagy hizelgve közeledék hozzá mindenki ,hogy az iQu hölgy tullágy ,túlgyöngéd természet mellett ,a legszerencsétlenebbé Válhatott volna ;vagy hidegebb szive ,s kevésbbé ne mes természet mellett ,a legönzőbb teremtéssé fejlödhetendett . Ah !de Ida termé szeté fenkölt vala ,és szilárdan ragaszkodó a jóhoz ,és meleg szeretetre hajló ,szeretetre ,mely önfeláldozással is kész tárgyaiért hevűlni . Bűn ,gonoszság ,nyomor és szenvedések csak regényekből voltak ismerősei . A magas kör ,melyben élt ,az élet árnyoldalait teljesen elleplezé előtte . Ha eddig bánatos volt ,bánatának nem tudta okát adni ;ha szép szemeiből a fájdalom könyeket sajtolt ki ,kénytelen vala önmagának megváltani ,hogy képzelt fájdalom miatt könyezett. most ,midőn kötelességérzete szigorú szava ,szíve új ,kedves vendégével :a szerelemmel jőve ellenkezésbe ,—az első valódi fájdalom oly súllyal nehezkedék rá ,miként ifjú ,Örömekhez szokott szive ,csaknem megszakadt.De a zene nagy ,engesztelő hatalma ,ír leve beteg szivére . A zene hangjai visszahivák reményét ,vissza hitét . S midőn zon-gorájától fölemelkedék ,ismét derűit leve ,szemei ,ajkai nyájasan mosolyogtak ,—mert szive megvigasztalódott ,mert ismét merészle :szeretni ! Ah —gondoló Ida ,egy véletlen pillantást vetve a ritka-szép falórára «—már hat óra ,s Haj na várakozik reám . Egy óranegyed múlva megállott a pompás üveges hintó ,N. Félix herqzeg palotája előtt ,a hintóból Ida könnyű ,szép alakja lépett ki . A terem ,melyben jelenleg Hajna herczegnőt találjuk ,költőileg szép ;mint lak ónéj a lelkülete . A tágas ,gömbölyeg terem falszőnyegzetét ,kárpitok helyett ,eleven ,zöld folyondárok képezik ,melyek sűrű ,lombos ágacskáikkal különböző iránybán tekervényesen futva szét ,a terem oldalfalait ,a kúpidomú tetőt teljesen el-lepek ,s a leggyönyörűbb lúgossá varázsolák . A gyönyörű terem legkitűnőbb részét ,lord Byron élethű ,s életnagyságu arczképe foglalá el . Kietlen ,kopár vidék veszi őt a képen körűi ;zord ,jégcsapos sziklák merednek feje fölött ,s lábainál sötét örvény nyúlik el ,s vészben hánykódó ten-ger ,mely minden szörnyeit felszínére űzi . Jobb oldalánál zord sziklák mögül ,félig élébukkant vadak leskődnek ,megtámadó helyzetet foglalva a nemes zsákmány ellenében ;—balján nagy embertömeg pezseg ,s a különböző arczok ,a legkülönbözőbb érzelmeket árulják el . Egy szelíd ,szőke ,angyal-arczu hölgy térdet hajtva ,imádva tekint a nagy szenvedőre ,mig amott a silány költő ,irigységtől sápadtan ,nyújtja aszott ,sárgás kezeit ,hogy az örökzöld babért homlokáról letépje . S íme ott ,a miden rendkívüli iránt közönyös pénztőzsér áll ,és zsebeibe rejtett kezekkel játsza a hideg néző szerepét . Kissé távolabb bájos ,éjfürtű hölgy ,mosolygó ,félignyilt ajk ,tárt hókebel ,s kaczér pillantással hivja szerelemre a bűvös Adonyst . Pillantása csábít ,s mindent ígér . Mosolygása hüségi esküt ,s esküszegést jelent . A hölgy szomszédságában tisztes ,őszhajú lelkész áll ,egyszerű papi öltönyben ,sátánüzö tömjén-füst ,s imával akarva elmessze távolítani ,a daczos szellemben rejleni vélt isten-káromlót . És ottan áll ,a tisztes ősz ellentétéül ,arczán az emberi érzelmek legundokabbikát képviselve :a hálátlanság , —ottan áll ,hegyes ,fölemelt tőrét azon szívnek szánva ,mely a nemesebb emberi érzelmek forrása lehet ,mely ha gyakori csalódás után ,képes vala is tévedésekre , —tévedéseiben is nagyszerű s nemes maradt . S ő ,ki ily különböző szenvedélyek czélpontja ,ébresztője ;kit az elemek ,ember- s állatvilág fenyegetve környeznek —ottan áll ,óriási sziklákhoz támaszkodva ,keresztbe font karokkal ,sötét ,redőzetes köpenyét balvállára vetve ,s minta szenvedélyek nagy hatalmú ura ,büszke ,kihivó tekintettel szemléli az ellene táma-dókat. önérzete határozott biztosságát növelni látszik a szolid fény ,mely feje fölött rezeg . Két könnyű fellegen pihenő alak ,két rózsafüzér és zöldbokrokkal ékesített ,csodásán szép Istennő jelenléte okozza a fényt . Az Istennők egyike ,baloldalán kis ezüst lantot visel ,s hófehér ruhája tündököl a sok csillagkoszorútól . Aranyíurtei közt ,melyek hóvállait ellepik ,piros rózsák illatoznak . Az édes ,bíborajkak mosolygását ,s az átszellemült nagy ,sötétkék szemek meleg tekintetét ,Byron deli alakja köti le ... Társnője ,a fekete fürtű Istennő ruhája felett lángoló veres palást függ . Ejszemei lángoló ,szenvedélyes tekintetét szinte Byronra függeszti ,míg hószinű jobbjaikat mindketten összefogva tartják . Ez utóbbi a szerelem ,amaz pedig a költészet Istennője . Mindketten frigyet kötének ,Byron megdicsőitésére ! —E nagyszerű ,elragadó festmény alatt ,egy másik ,nem kevésbé becses ,habár teljesen különböző hatást eléidéző kép függött . Ez —ha nem csalt a nagy hasonlatosság —szinte Byronkép vala ,csakhogy itt az Isten- s emberben hivő ifjú Byron ábrázolta ték . Természettől fürtözött dús selyem haja el nem takará a nyilt ,jelentékeny homlokot . Komoly szemeiből ész és lélek világoltak . A deli ,magas termetről sötét kö peny folyt alá . Szép vágású ajkai teljesséT ge odamutat ,miszerint nemcsak megfázó ,hanem szerelmi hangok susogására is teremtvék az ajkak . A britt költő magasabban függő f s annyiféle ábrával tömött képétől egyedül a kis barna bajúaz ,s fényes barkó különbözteté meg a szóban levő képet ,melyet a legkiesebb tayaszvidék ,lenyugvó naptól aranyozott fák ,virágzó vadrózsa-bokrok ,nefelejts- s gyöngyvirággal hímzett mezőség környezett ,s mindez ,valamint a játszi patakcsa ,oly híven valának festve ,hogy szinte hallani vélte a néző a habok halk moraját s a lombok közt rejlő fülmile dalát .. Hajna herczegnő e képeket úgy állíttatá ,hogy a belépők első tekintetét azok fogadhassák . Körültök pompás faragványú ,aranyozott állványokon ,gyönyörű medenczékben diszelgteté a legkülönneműbb virágok ,fák és bokrok fajait . Rózsa ,camélia ,cactus és ranunculok ;törpe pálmafa ,mirtus és czéderbokrok ágai ,mintegy átkarolák ,körülkoszorúzák a művészi becsű festményeket . A meglepően pompás terem magában foglalá ,Sakespearre vezérlete alatt ,a külföld minden nagyobbszerű költőjének arczképét . A külföld fáklyavivőivel szemben ,a magyar ifjú irodalom csillagai világítának :Zrínyi a költő ,s koszorús Vörösmartynk vezérlete alatt . Minden képrámát felfutó rózsák tündöklő levelii amarillisek ,czéder- és babérfa lombok ,karoltanak füzérekben körük  A terem hátsó részét pompás könyvtár foglalá el ,melyben a válogatott irók müvei ékesen bekötve ,valamint élettörténetök a legvalódibb kútforrásokból merítve ,részint kéziratban ,részint nyomtatva ,valának összegyűjtve . A könyvtár körül ,Apollo vezérlete alatt ,a kilencz Musa életnagysága szobra tűnt fel ,halhatlan művészektől készítve . A szobrokat egymástól porczelán s ezüst medenczében fák s virágok választék el ,pompájokkal a termet va-lódi tündércsarnokká varázsolák . Oh nem tündércsarnok vala e terem ,hanem a költészet szent temploma ,melyet látva ,az avatatlan sem fojthatá el egy nemét a vallásos érzelemnek . Itt-ott sűrűn rakott s a termet környező fák közt ,kényelmes körevetek ajánlkoztak kellemes ülőhelyekül . A kedves ,alkonyatszerű világítást ,a lombok s virágok közé rejtett különböző színű kristálylámpácskáktól nyeré a terem . Egyikén a pompás ,aranyhimzetü kereveteknek ,pihent Haj na szép ,gyöngéd alakja . Fehér finom himzetű pongyolát viselt a herczeg- nő . Pongyoláját nehéz ,rózsa-atlasz övszalag tartá karcsú derekán össze . Arányló ,szőke haja hosszú ,rendezetlen fürtökben omlott félig rejtett hóvállaira ,és szép barna szemei boldog merengéssel tétováztak a terem képein . Jobb kezén az ábrándos fejecske nyugodott ,s kis balkeze öntudatlan kegyetlenséggel tépdesé a keblére tűzött rózsabokor leveleit . A nehéz ,redőzetes bibor-fuggöny ,mely az ajtó helyét foglalá ,félrevonaték ,s a néhány napi utazásból hazatért ,s örömsietve belépő férj ,a gyönyörű nő szemléletébe merülve ,szótlanul állva maradt . N. Félix herczeg harminczadik évét haladhatta meg ,s lehetlen yolt az erőteljes ,deli termetre ,a büszke tartású fő ,egész alak méltóságteli voltára ,—a dús sötét hajzatra ,széles büszke homloka fölött ,s nagy ,eszes szemeire ,egy neme nélkül a meglepettségnek tekinteni . N. herczeg férfias szépség volt ,s mint máskor is mondottuk ,minden vonása nemesb kevélységet s értelmi erőt árula el . Ah ,de e perczben szerelemmel függőitek sötét szemei ifjú neje szépséges alakján . S mivel a legmélyebb figyelem zajtalanabb a leghalkabb sóhajnál ,Hajna nem veheté észre férje merengését , —Hajnámljszóla végre a férj . —Ah —viszonzá örömteli meglepetéssel a nő ,mi közben hirtelenül fölemelkedék —mi jól cselek vél ,kedvesem ,hogy kedvencz helyemen fölkerestél . ,Oh kedves Felixem ,ha tudnád :mily óhajtva vártalak ! E szavak után kedves arczát férje kebelére rejté . —S én a szerelem szárnyain vágytam hozzád röpülni ;azonban különféle dolgaim tartóztattak ez ideig . De reméllpui —íolytata mintegy tudakozólag —mindenki kétszeres szorgalommal végzé körüled szolgálatait ,s hanyagság miatt nem volt kellemetlen pillanatod ? — —Mit ért ,ha mindenki ügyekvék is ked-vemben járni ;mit ért ,ha virágaim kétszer oly szépen nyilottak is ,—midőn a legfőbbet ,midőn életem boldogságát ,tégedet kelle nélkülözném ! — A férjet neje szerető szavai megnyugtaták ,mert bizonyossá lön ,hogy távollétében ki sem merészlé legkevésbbé is elhanyagolni ,imádva szeretett nejét . ,Nemde kedvesem —monda a herczeg ,nője kis kezét gyöngéden ajkához szorítva —nemde távollétem alatt itt töltéd időd nagy részét ? Itt imádkozál boldogságunk ért ,—itt remélléd ,szokásod szerint ,legohajtottabb vágyaid teljesülését ? —S teheték -e másként —szólt a herczegnő ,szemeit szelíd ,angyali kifejezéssel emelve férje szeretett arozára —hiszen tudod ,hogy néhány napi távoliét tőled ,számomra valódi öröklét . Hiszen tudod édesem hogy e teremben kétszeresen érzem az örömet boldogságot ,s könnyebben le tudom győzni a bút ,aggodalmat ,és fájdalmat . Tudod ,édesem ,hogy oly becses e terem előttem ,miként itt csak azokat fogadom ,kiket leginkább szeretek ,kiket lelkem kedves részének tarthatok . Honn létedkor azért jövök ritkábban ide ,hogy távollétedben annál több vigaszt találjak itt ,s hogy a nemes arczok itt körülöttünk ,’melyek engem a jó és széphez ragaszkodóbbá tesznek ,megszokás által közönyösekké ne váljanak előttem . Ah ,Felixem ,ha valaha képes volnék bűnre ,azontúl e terembe többet nem lépnék ,vagy ha képes volnék bármi szentségtörésre ,szívem a fájdalomtól itt azonnal megrepedne !‘ —Kis ábrándozó —szólott a herczeg ,nője homlokát kezével megsimítva —nincs neked szükséged saját angyakarczodon ki vül más arczokat látni ,hogy a jó ,szép s nemeshez örökre hü maradj . Hiszen — —Zoár Ida grófnő kívánja látogatását tenni !jelenté egy belépő éltes komorna ,az egyedüli választott a számos cselédség között ,kinek a tiszteletben tartott terem küszöbét szabad volt átlépnie . —ziv©sen várom öt ide . Ertesz -e ? Ida ,monda a herczegnő . —Ahá —szólott mosolygva a férj —tehát a szép kis Ida egyike a kevés választottaknak ? Köszönet kedves ,Hajnám ,köszönet Alfréd nevében ;ő bizonynyal a föld legszerencsésebb halandói közé sorozandja magát ,hogy szereteteddel kezeskedel menyasszonya tökélyeiről . —Ida valóságos angyal ,édes Félixem . Én javulok társaságában ,és szeretem őt ,mintha nővérem volna ! —Mulassatok tehát jól . Javítsátok ,szeressétek egymást a lehetőségig . De bármiHl  jól mulatnál is ifjú barátnőddel ,ne feledd ,kedves angyalom ,hogy férjed a mai estét társaságodban óhajtja tölteni ! Szavai után távozott a herczeg ,s alig bocsáttaték le mögötte a biborfüggönyzet ,mely ,mint említők ,az ajtó helyét pótlá ,midőn Ida grófnő kellemes alakja megjelenek . —Brrr ,iszonyú hidegség !szóla Ida összerázkódva . Feledtem téli czipőket vonni fekete-atlasz czipőimre ,annyira átfáztam ,miként közelségedre van ,édes Hajnám ,szükségem ,hogy fölmelegedhesHem ? Mielőtt Hajna egy szóval is válaszolhatott volna ,Ida örömteli meglepetés hangján kiálta fel :Mit látok ? Oh miként lehetséges ily hasonlatosság ! Lehetetlen egyszerre rá nem ismerni !... Nemde ,édes Hajnám ,az ott a nagy költő ,a szép ,a férfias lord Byron arczképe ,s a másik festmény ,a lord képe alatt ,oly gyönyörű tavasztól környezteivé ,—nemde Zombor Aladárt ábrázolja ?‘Szavait izgatott öröm ,remegés és pirulás felváltva kísérek ,s Haj na herczegnö eszes szemei ,e jelekből többet következtettek ,hogysem nemes ,jó szive megvonhatta yolna szánalmát sógorától . Alfrédet kezdé szánni ,Aladár miatt !. Nemcsak Uajna ,ki higgadt szemmel Ítélt ,hanem a szegény ,kis Ida is észrevette magát ,mint zavarodása ,s következő szavai tanusíták : —Oly feltünőleg hasonlít bátyád ,édes Hajnám ,a szép lord Byronhoz ,—annyira meglepett képeiket egymás közelében látni ,—oly csodálatra ragadott a künn érzett hideg és tél után ,a szép tavasz ,melyet itten találtam ,mikép beszélni ,remegni és pirulni kezdék ,s magam is alig tudom :mit és miért ?‘ —Ne mentekezzél —mondá kissé ingerlé mosolylyal Hajna —midőn mentegetőzünk ,többnyire bocsánatra van szükségünk . Ne tedd hát magadat gyanússá ,kedvesem ,hiszen te jó vagy mint az áldás ,és tiszta ,mint a tavasz fehér lilioma ,neked nem lehet szükséged bocsánatra . S légy meggyőződve ,édes Idám ,miként Alfréd .nem veendené rósz néven ,ha pillanatnyi kedélyizgatottságod Aladárt illette volna is . —Ah ,Alfréd jóváhagyására nem is gon-doltam —monda Ida gyermekded könnyűséggel —hogyis gondolhatnék e helyen ,e templomában a költészetnek arra ? Hiszen ez itt valódi templom ,édes Hajnám . A halhatlan szellemek képei —folytatá ihlett szemekkel tekintve végig a nemes arczokon —a szentképek ;te vagy ,kedves szép Hajna ,a papnő ;—és én —oh engedjétek :—legyek én :a hivő !‘ —Legyen úgy ! —válaszolt Hajna szelíd mosoly lyal . Hidd el ,édes Idám ,a költők és művészek Isten választottal ,mit eléggé tanúsít az ,hogy egyedül velők osztá meg az Ur teremtő hatalmát ! —Ki bennök hisz ,az el nem aljasulhat ! Va  lamint ,ki Istent leikéből hisz ,bűnökre nem képes . Ha a vallástalanság bűnökbe sodró örvény ,úgy a műveletlenség bizonyos út az elaljasulásra ’—-De im —folytató előbbeni hangulatát levetkezve ,szokott kellemteli modorával —egész ünnepéllyel avatlak be ,szentelje meg a beavatást testvéri szerető csókom ,—naponkénti munkámba. ígérd meg :hogy mától fogva segítendnek kis kezeid ,minden kép fölé ,egy-egy fris fiizérkét fonni . Eddig magam tartam ezt önkéntes kötelességemül :ezentúl megosztod e kötelességet velem ! Szavait végezve ,virágokkal halmozott ,ébenfa asztalkához vezeté Idát ,s miután az asztalka előtti pamlagon elhelyezkedve ,hozzáfogott ügyes kezecskéivel a füzérfonáshoz :Ida ,kis bársony zsámoly on ,Hajna lábainál foglalva ülést ,örömmel követé a példát . És gyorsan készültek egymásután szebbnél-szebb füzérkék . Körültök s fejeik fölött lombos fácskák pompáztak ,lábaiknál a ruháikba gyűjtött virághalmaz hulladekái szétszórva bevertek . A félhomály ,melyet a rejtett kristálylámpák terjesztének ,varázsszeruleg tüntető föl a különben is pompás termet ,s a bájos hölgyeket oly mesés szépséggel árasztó el ,miként az elő-ítéletekre hajlandó ,túlvilági tündérekül tekintheté vala őket ,kiktől a jámbor halandónak rémülve kell elfordulni ,nehogy szépségüktől elkábulva ,képtelen legyen azontúl földi nőt szeretni . —Még két füzért kell fonnunk —monda Ida hosszú szünet után —egyiket lord Byronnak ,másikat —— ,Aladárnak —egészítő ki Hajna a kissé habozó Idát —te ,édesem ,fonj Aladárnak ,én a lordnak fogok . —Ah —kezdé Ida ,rövid küzdés után —ha te tudnád ,Hajnám ,mi sokat ábrándoztam évek óta költő bátyád felől ,—ha tudnád ,mennyit imádkoztam boldogságáért ,s mily esd ve kértem a mindenhatót ,engedné megérnem ,hogy legalább egy öröm- perczet szerezhessek én is neki :akkor ,édesem ,nem fognád csodálni ,ha azt mondom :miként egész életemre egy nemét az elégíiltség —a boldogságnak szülné lelkemben ,ha e füzért az élő Zombor Aladár homlokára tehetném ,jeléül csodálatom s szerété  Halk sikoltása szakítá félbe szavait ,melyet az észrevétlenül belépett s huzamosb idő óta szótlanul figyelő Zombor Aladár hirtelen előlépése okozott ,ki hullámzó érzelmein nem bírva tovább erőt venni ,a helyett ,hogy korábbi határozatához híven ,észrevétlenül távozott volna :feledve mindent ,Ida lábaihoz omlott ,lelkesült ,égő tekintet kíséretében rebegve a következő szavakat : —Mint e legmegtisztelőbb sboldogítóbb jutalmat ,térdeimen fogadom füzéredet ! Ida szelíd boldogan mosolygva ,félöntudattal illeszté Zombor Aladár homlokára a jelentőségteli babér-füzért ! — Kongó Péter ,Pesten ,a uri-utczában ,csinos második emeleti szállást tartott ,s ma ,mint a világított hat szoba tanúsítja ,valami noble estélyféle van házánál készülőben . —Kisasszony lelkem —kezdé a sürgő háziúr ,neje házi kisasszonyához fordulva —szíveskedjék ma mindenre szorgos figyelmet fordítni . De mit látok ? Oh teremtő atyám ! A vendégek egyszeribe kezdik a gyülekezést ,s maga lelkem még becsületesen felöltözve sincs . Meg kell itt mellékesen jegyeznünk ,miként Kongó úr az „ön ” vagy „ kegyed ”szót soha nem szokta használni . Azon nőket ,kik szerencsések voltak nejével egyranguaknak tekintetni általa :nagysádolta ,kiket alábbnézett :magázta . A férfiak irányában hasonló rendszert gyakorolt ,—&vele egyrangüakat tegezte ,kiket tisztelt magánál leebb nézett ,vagy kik nálánál fiatalabbak voltak :azokat barátomnak szólítá . —Menjen hát ,ha mondom —kiáltott hangja egész erejéből a folytosan asz tál terítéssel foglalkozó házi-kisasszonynak —hiszen az több mint secatura itt ténferegni. arra ,mit az ember mond ,még csak nem is hederíteni . —Méltoztassék türelemmel lenni —monda a hajadon tartózkodva —még csak a poharakat s üvegeket kell felraknom ,s minden készen lesz . Ha itt végeztem ,magammal egy perez alatt elkészülök ,s nyugottan láthatok a nagyságos asszony öltöztetéséhez  Lóduljon öltözni —kiáltott Kongó úr indulatosan —mert úgy lököm el innen ,hogy hármat bukik ,még szobáját eléri . A poharakat az inas ,vagy pedig szobalány isti # felrakhatjamaga ,mint házi-kisasszony ,szorítkozzék ilyenkor saját körére . Egy óra múlva ,hála az erélyes házi úr még erélyesebb föllépésének ,melylyel a házi kisasszonyt ,szobalányt ,inast és szakácsnőt kötelességeik gyors teljesítésére ösztönzé —minden rendben volt . —Hogy érzed magad ,édes Malvinám ?kérdé Kongó úr ,midőn öltözködését végezve megjelent neje toilette-szobájában ,ki örökös betegeskedése miatt ,örök tétlenségben élt ,idejét olvasás- és öltözködéssel ölé . Most is ,midőn férje belépett ,nagy álló tükör elé telepedve ,s kezében könyvet tartva leié Malvinét . Szemeit nem annyira a könyv lapjain legeltété ,mint inkább a tükörben kémleié :vájjon jól fésüli -e haját a szobalány ,a házikisaszszony ,elég Ízléssel tűzi e föl fejékét ? —Hogy érzem magam ?kérdéa gyöngéd nő ,leírhatlan kédvességü ,bágyadt mosolylyal . A mily jól csak lehet ily gyönge ,beteges nőnek ,minő én vagyok ,oly férj oldalán ,kiről az egész nőnem elismerte ,hogy ellenállhattam  —Tán a mai napod —szólt az ellen állhatlan férfi —ismét féltékenységed napja ? Hidd el ,lelkem Malvinám ,nincs okod félteni —se szavakat mondva tetszelgő pillantást vete a tükörbe —mert habár kénytelen vagyok is elismerni ,hogy nők körül van némi szerencsém :téged gyöngéd angyal annyira szeretlek ,mint magad is tudod ,hogy szentségtörésnek tartanám a hűtlenséget . —Valóban —válaszolt a gyöngéd Malvin lankadt pilláiról könyeit törülgetve —ezen tudat ,szerelmed tudata kölcsönző csupán beléptedkor halvány arczomnak pirt ,e tudat teszi ,ha hiú vagyok ,—mert érzem ;hogy a nő ,ki oly férfiú szerelmét képes lebilincselni ,minő te vagy ,Petikéin ,.nem épen közönséges nő . —Uram ne vígy a kisértetbe | —kiáltott Kongó úr ,midőn nője szavait mellőzve ,egy pillantást vetett az órára —már nyoloz óra ;a vendégek mindjárt itt lesznek ,s te lelkem még nem vagy készen . Az isten szent szerelméért ,siessetek ,mert bizony szégyent vallunk e napon . S én ,telkemre mondom ,föl nem venném egy pesti házért ,ha legkisebb rendetlenség is tör-ténnék ma házunknál . Tudod :mi sok függ a mai estélytől . —Tudom ,tudom ,édesem ,s ép azért a lehetőségig fogok sietni . S most ,mert sietnem kell —folytatá a gyöngéd hölgy ,pajzán mosolylyal —ajtót mutatok nagyságos férjem Uramnak . Hi ,hi ,hi ! —nevete csöndeskén ,mint finomságától várni lehe- te —most szegyszer kikaptál . Félóra múlva látjuk egymást . Adieu tehát ,a közel viszontlátásig . Ez ,épen oly kedvesen pajkos ,mint salonilag finom elutasítás után ,körülbelül egy óra alatt ,csakugyan elkészült Malvin . Sőt már salonnak nevezett legnagyobb a legfényesb szobájában ,a leg- csinosabb selyempamlag egyik szögletét el is foglalta ,—hanem természetesen időbe került ,mig megpróbálá :vájjon gyöngéd ,finom alakja félfekvő helyzetben ,vagy egyenesen ülve veszi -e ki magát kedvesebben ? S vájjon sápadt arczának a bágyadt mosoly ,vagy szelíd ,szenvedő kifejezés kölcsönöz -e több bájt ? —Mig megpróbálá ,melyik kezébe vegye illatos bokrétáját s melyikbe pompás legyezőjét és csipkével szegélyezett keszkenőjét ,—mig redőzetes ,nehéz selyem ruháját szépen ,gondosan eligazítá :bizony elég időbe került . De végre mégis mindennel elkészült . S íme ott ülé szalagokkal szeszélyesen fölpiperézett ,s arczbőréhez hasonló szinü sárgás selyemruhájában ,ott ült ,kis sovány arozához kissé tetemes frisura ,s csipkék ,szalagok és virágokkal túlterhelt fejékében ,ott ült Kongó Péter szive asszonya ,mint a következő estély csodálandó királynője ! S mintha a sors is kedvezni akart volna a gyöngéd ,beteges Malvinnak ,ime alig készült el ,már a vendégek gyülekezni kezdenek ,s úgy mentve lön a hosszas ,unaU más várakozástól . A vendégek gyülekeztek ,s a szeretetreméltó Kongó-párnak fényes alkalom nyílt ,kedves ,mívelt társalgását kitüntethetnie És valóban nem kis büszkeségére szolgált Kongóné asszonyságnak ,midőn Élezi úr. egyik politicai lap hírneves vidéki újdonságírója s levelezője ,a tudományos fő ,mellette foglalt helyet ,talpraesett ,mulattató elménezségeit ,melyeket ,mellékesen mondva :jelenlevő kedves neje ,s hat felnőtt lánykái nevettek meg legzajosabban ,—mindig a finom s jó felfogású nőhöz intézgeté . ——Nos ,kedves nagysádkám ,—kezdé Élezi úr ,szemüvegen átsugározó pillantásait Kongónéra függesztve ,mi újság ,mi újság ?Valóban nem szolgálhatok vele —viszonzá a gyöngéd Malvin —egyébiránt  —folytatá szives mosolylyal —ha újságot kívánunk hallani ,kitől várhatnánk azt hi-telesebben ,mint vidékünk igen tisztelt újdonság-írójától . —Ha parancsolja nagysám ,én ezennel kész vagyok újsággal is szolgálni . Ezt igen könnyen tehetem ,mert körülbelül négy hava már ,hogy e teremekben nem valék ,következőleg a legnagyobb újság itt :én vagyok !mondá Élezi úr könnyedén ,s oly hangon ,mely bizton számíthata zajos köz tetszésre . —Édes mama —kezdé a legidősebb Élezi kisasszony ,kitörő nevetéstől alig bírva szólani —hallja -e ,mit mond megint papa ? Azt mondja ,hogy itt ő a legnagyobb újság ! —Ez jó ,ez jó —válaszolt nevetve a kedves máma —igen jó ! —Az már igaz ,hogy jó !ismételék kaczagás közben a kisasszonyok . ,: Élezi úr elégülten tekintgete körül . Jól esett a köztiszteletű férfiúnak azt éreznie ,hogy a kitűnő társaságnak ,ez éjen át ö leend egyik középpontja. . —És hogy szolgál a drága egészség ? —kérdé ismét Kongónét a kedves társalgású ,eszes Élezi . 'i  —Egészségemmel még mindig jobb hallgatnom —válaszoló a gyöngéd nő ,fe jét lankadtan hátrahajtva —higye :megj édes Élezi ,némely napon .egyszerre oly gyöngeség lep meg ,hogy akaratlanul ,is közeli feloszlásomra kell gondolnom . —Isten őrizz !csillapító megdöbbenő részvéttel Élezi . Csak szórakozást keressen ,édes nagysád ,nincs a szórakozásnál hatalmasabb gyógyszer . Ámbár —folyta tata kis szünet után ,mi alatt eszébe jutott ,hogy túláradó részvéte ,ártalmára lehetne elmés ,játszi hangulatánakámbár meg kell vallanom ,ha én betegség volnék s ily kedves ,gyöngéd zsákmányra tehetnék szert ,minő nagysád ,Isten bizony !nem egy könnyen bocsátanám ki körmeim közöl . :—Hallja ,édes mama —kiáltott ez úttal a legifjabb Élezi kisasszony —most meg azt mondta papa ,ha ő betegség volna ,nem bocsátana ki körmei közöl Kongóné nagyságát ! '—Igen jó ,elmés ötlet !válaszolá jóiziít mosolyogva a kedves mama s méltányos nő . —Oh beh nagyon jó !nagyon ,nagyon !mosolygónak kissé hangosan a kisasszonyok . —Hej ,barátocskám !igy szólíta meg Élezi úr egy szőke ,hátrafésült hajú ifjat ,ki beszédeire gömbölyű ,tárt szemekkel bámulva figyelt . Hej ,barátocskám ,hány hét e világ ? —Folytatá Kongónét odahagyva ,s könnyű szökkenéssel az ifjú mellett termett . A szerencsétlen fiatal ember meglepetésében összerázkódott ,elpirult ,végre alig hallhatólag dadogá a következő szavakat : —Nem szolgálhatok vele ~. —Azon kérdésre ,édes barátom ,hogy hány hét a világ ? A legtermészetesebb válasz igy hangzik :ezzel is (t. i. ezzel a héttel is )kevesebb ! Volt Élezi úr elmés magyarázata . Hallja ,édes jó mama ,már ,már meg azt mondta papa ,hogy a világ ezzel a héttel isrövidebb. . —Gyönyörű gondolat !mondá a szerető hitestárs és jó anya ,ez úttal nem kaczagva ,de annál lelkesebben . —Többj mint gyönyörű !kiabálák a gyúlékony keblű kiasszonyok . Élezi úr alig hallá a minden oldalról elétörő tetszésnyilvánításokat ,mert mióta a szőke fiatal emberrel eredt beszédbe ,azóta csak számára voltak füléi . A szőke ifjú t. i. fiatal költő volt ,költő ,kit sem közönség ,sem irótársai nem méltányoltak ,Kölr tő ,kinek létezéséről hallgattak a lapok ,hallgattak a bírálatok ;hallgatott a legkereplöbb nyelv ,s a leghangosabb hírha-ha ang . Költő ,ki lángszellemévei hasztalan ügyekvék világítani a sötét ösvényen járó emberiségnek ,mely vakságában elfordult az égő világtól ,s eltüré ,hogy az lassanként önmagát emészsze föl ! Lehet -e csodálni ezek folytán ,ha a szerencsétlen ifjú ,ember- és világgyülölővé zördulván ,költeményei a legkeserűbb világfájdalmat lehelék ? Lehet -e csodálni ,ha sem magában ,sem másokban bízni nem tudott ? Lehet -e csodálni ,ha valamint irányában a hideg világ ,úgy ő is könyörtelen leve mindenkihez ,—könyörtelen mindaddig ,mígnem kebele ,a legifjabb Élezi kisasszonyért lángokra gyulván :a szerelem jótékony lángjai a hálátlan emberiséggel némileg kibékíték ? S itt ,e szerencsés fordulatpontnál igényli ,mindenek fölött ,Élezi úr mély belátása  teljes köszönetünket . Mert nem egyedül szerelem ,a kisasszony viszonlángjai ,békiték ki a méltatlanul elhagyott költőt a világgal ,hanem tán inkább még a papa gyöngéd részvéte ,ki mióta Virágli (ekkép nevezék az ifjú költőt )Jazminának (e névvel ruházá föl Élezi úr kedvencz leányát )udvarolni kezde ,azonnal észre vévé az ifjúban lappangó szép tehetséget ,melyet hírféltés ,s kenyérirígység örömest szorítottak volna háttérbe . S Élezi úr ,ez idő óta ,újdonságai közt ügyszerető leik ességgel ;bűz dítgatta mindig a t. közönséget Virágfi mű -í -veinek méltánylására . Virágfi minden reményét az ügyes tollú Elczihez köté ,—Élezi úr viszont alig várá ,miszerint ha nem is minden ,de legalább reményei egy hatodát az ifjú költőhöz köthesse . Élezinek ,t. i. mint már említők ,hat fölserdült haja dona ,s kivülök egy nagy reményű fia is volt . Habár a derék atya mindent elkövetett ,hogy kedves leányait a lehető mívelt  úrhölgyekké növelje ,—habár neveik vá-lasztásával is elléggé kitünteté a finom ,költői irányt ,melyen jövőben haladniok kellend :még sem oly kapva-kapta őket a férfivilág ,mint azt kellemeik ,mível tségök s atyjok hírénél fogva igényelhetek . Rózsa ,Amarilla ,Viola ,Hortensia ,Kamélia ,és Jazmina a világ irányában méltán érezhették némi neheztelést . A kisasszonyok legifjabbika és néhány évet számíthata csak ,de viruló tej-arczáról Ítélve ,ki sem gondolható öt évesnél idősbnek . A legidősb testvér születési éve nem tudaték . Fivérök ,az alig éves Leander ,kit mind hatan bátyjoknak szólítának ,s ki ,miután rendkívüli szónoklati hajlammal bírt ,átalánosan a szónok melléknévvel tisztelteték meg a legkivánatosabb udvarlók s fánczosok közé soroztatott a megyebeli szépnem által ;sőt a mai estvélyen is igen keresett ,s kapva-kapott ifjú vala ,s valamint apja s a Kongó-pár —ő szinte egyik középpontját képezé a társaságnak . S ez nem kis dicséret ,mert oly estélyen ,melynek hőse Kongó Péter —valóban nem csekély érdem feltűnni . Az estély mindinkább vidám leve . Mindenki keresett s talált a mindennel bővelködő Kongó-Gáznál mulatságot . Virágfi ,a költő ,szive választottja ,s jövendőbeli ipa közt osztá meg figyelmét . A gyöngéd Malvin szinte középpont leve :ő a hölgytársaságnak képezé szende fényű középpontját ,—mig férje ,a tüzesvérü háziúr majd a nők köz volt közcsodálat s féltékenység tárgya ,majd pedig a férfiakat ragadá szikrázó elróénczsége- s hatalmas gondolataival ámulatra . Egyedül Élezi Leander ,a szónök ,nem érzé magát ,keresettsége daczára sem ,jól . Malvinon kívül nem talált a társaságban hölgyet ,kivel szó-ba állani méltó lett volna ,s ugyanazért ke-resztbefont karokkal egy szögletben támaszkodék meg ,s a szobafödélzetre szegzett szemekkel ,bizonyára mély ,szónoki gondola-tokba merült ifjúi lelke . —Kedves Malvinám —pihegé az épen belépő s két lánya által kisért Lomhafiné asszonyság —nézd körül leányaimat ,s ha találsz öltözetökben hibát ,utasítsd őket szobalányodhoz ;hadd szedje a leánykákat rendbe ! Szavait végezve még erősebb lihegéshez kezde a kövérségtől felfútt aszszonyság ,s lihegés közben ,már messziről pirosló arcza ,haragos-vörös szint kezde ölteni : —Ezen átkozott lépcsőkhöz csak nem szokhatunk mi falusiak . Haj ,ph ,hja ,beh el is fáradtam !mondá huzamos sóhaj után ,mintegy berekesztőleg a kövér asszonyság ,mialatt az úrias ,finom Malvin mellett helyet foglalt . —No ,nézz hát körül ,Malvin —kezdé az idősebb Lomhafi kisasszony ijesztő ,mély hangon ,és szavai közben irgett-forgott ,jobbra-balra Kongóné előtt —s ha találsz öltözetemben csak legcsekélyebb hibát ,ródd azt szobalányom ügyetlenségének fel ,mert én lehetőségig ügyekeztem utánozni az általad küldött divatképi pompás öltönyt . —Valóban —vizonzá á kisasszony szo-katlan ,mély hangjától feltűnően különböző nyafka ,vékony hangon Malvin —csoda-jói nézesz ki ,Ludikám . S habár az éke sítő vörös-szalag szine kissé grell ,a ruha halvány kelméjéhez ,ez csak kedves pikantságot kölcsönöz megjelenésed- s öltözetednek Tudod ,édes folytatá egy tized- percznyi szünet után —mi jut mindig eszembe ,ha halvány szinnel ,s különösen halvány virággal élénk szalagokat látok egyesítve ? —Ugyan mi ?kérdé Lomhafiné s kisasz szonyai egyszerre . —Midőn most két éve —folytatá fi nomúl kikerekített mosolylyal hajtva fejét- hátra —fölötte magas rangú háznál tánczvigalomban vettem részt ,szobalányom szinte erőszakolva tűzött fürteim közé piros kaméliákat . A mint a pompás terembe lépek ,gróf B ....üdvözletemre siet ,sa mint jobban szemügyre vesz ,kezeit félig rémülten csapja össze s csodálkozásában igy kiált fel :Nagy ég ,mint volt lehetséges ily halovány fényű arczhoz ily élénk virágokat tűzni ?! Vagy tán fehérek voltak azok ,s csak örömükben lettek pirossá ,hogy a selyem-puha ,dús fürtökkel jöheté- nek érintkezésbe ?! Beh szerencsés is ,ki oly úrias ,sápadt színű ,mint ez a Malvin !sohajta az ifjabb Lomhafi kisasszony ,egy pillantást vetve saját ,piros arczára az átelleni :tükörben ;mely arczulatnak azonban —mellékesen mondva —Élezi Leander őszinte csodálója lön ,hahogy a kisasszonyra meresztett nyilt szemei ,s bámulásában tátva feledett szája —nem csalnak . —.Ha ,ha ',ha —kezdé ismét harsány kaczagás közben akisasszony —beh furcsa is lenne ,nemde ,édes anyám ha én pecsétviaszt enném ,eczetei innám ,s a keblemben kánfort hordanék ,hogy ,mint Malvin ,oly sápadt lehessek ? Ha ,ha ,ha ,beh furcsa is lenne ,ha ,ha ,ha ! Mindenek előtt ,kedves Birikém —monda Malvin finnyás arczczal —?nem illik oly hangosan nevetni . Persze még nem igen forogtál a nagy világben s igy természetes ha szokásait nem ismered . Nemde ,kedvesem —folytatá nyájasan ,Lomháiméhoz fordulva —nem veszed roáz néven ,ha lányaidat a nagyvilági tónba ügyekszem avatni ! —Csókollak érte —válaszolt a kövér nő újabb lihegéssel —mert ha n ém ü n émüképen beavatódiak is csekélységem által. ,—de azért ily olvasott ,ily kiváló személytől ,minő te vagy ,édesem ,rájok fér a tanulás . —Igen lekötelez bizalmad —monda a gyöngéd hölgy elbájoló mosolylyal —de apropos :halvány arcz ! Térjünk csak előbbeni beszédünkre . Tudjátok ,kedveseim ,hogy a világnak mindig gondja volt rám ,—természetes ,hogy a nagy világot értem —s a nélkül ,hogy vala divathölgy lettem volna (mert persze divathölgy csak kaczérhölgy lehet ),mindig hol egy ,hol más divatszépséghez hssonlítottak ,vagy sajátképen őket hasonlítók hozzám ,—s most legújabban —folytatá affectált közönynyel —sokan N. herczegnö s köztem feltűnő hasonlatott találnak . Mennyire találjátok ti ,édesim ? Azt hiszem —folytatá bájos könnyűséggel —miként mindig ál szerénység nélkül megvallhatom ,hogy én magam is úgy találom ,miszerint van valami a dologban . Azonban első találkozásunk alkalmával ,mellé állok a herczegnőnek ,s a tükörtől ,ezen legigazabb birótól kérdjük meg :csal -e vagy nem világi hír ? —A mi a világban mondódik ,abban mindig rejlik egy kis igazság ,kedvesem ,jegyzé meg mívelt magyar nyelven s éleselműleg Lomhafiné asszonyság ,s kövérségalkotta ,három egymásután következő álla ,rövid nyakát egészen ellepé ,midőn barátnőjét kiemelő büszkeségében ,saját ,éles elmű szavait ,harsány kaczajjal kiséré . De vájjon láttad -e már fiamat ? —folytatá rövid szünet után —elvégzé -e már Náezika kézcsókolááát ? —Bizony még eddigelé sajnálva nél-külöztem a kedves ifjú láthatását . Válaszolt Malvin elnéző mosolylyal , —Eredj csak hamar ,Biri ,mond Ná czikának ,hogy siessen Malvin kézcsókolására ,úgymond Lomhafiné asszony ,nem épen gyöngéden lökve egyet ,siettetésül leányán . Lomhái ! Ignácz volt alszolga- s most főtáblabiró ,testvére Biri után ,zsinóros dolmány és sarkantyús csizmában közeledék ,—nem kis barázdákat huzva sarkanytyújával a viaszos padozaton ,s erős dohányillatot terjesztve maga körül . Malvin elébe érve ,megállott ,—s miután taréjos bokáját amúgy huszárosán összeüté ,le hajlék negédes feszszel ,s megfogta dohányos ,nap-barnította kezével ,Malvin fehér kéz tyüs kezecskéjét ,s nagy csókot czuppanta rá ,tiszteletejeleűl . Malvin csaknem el ájult !alig vala képes néhány félszíves szót rebegni ,midőn a gyanús tisztáságú kéz felmaradt nyomát pillantá meg fehér keztyujen . Lomháit Ignácz athlétai termete ,sűrű ,barna ,fésületlen barkója s jól kifentped rett bajusza marczonaságában is ,kapós ifjú volt a vidéki szépek előtt . A leányos anyák keserűen neheztelek ,hogy szép vagyona jövedelmeit nagyrészint lakmározás ,paripa- s agarakra költi ,s legtöbb idejét dohányzás és borozgatással öli . Miért nem házasodik ? Gondolák a szerető ,jó anyák :úgy legalább haszontalanságokra nem vesztegetné szép vagyonát . Az elmés Élezi legidősebb kisasszonya :Rózsa ,teljesen osztá a gondos anyák véleményét ,r ?s Dirivel erélyénél fogva ,eszménél a tényt többre becsülte :elhatározá női kellemeivel Lomhái ! Ignácz urat ,a mai estélyen ,mindaddig ostromolni ,mígnem sikerülend őt vagyona- és szivével együtt teljeseit magához bilincselnie . Ennek elérése nem kis ,s épen azért ingerlő dicsőségnek tetszék Rózsa kisasszony előtt . S ez volt oka ,hogy mióta Lomhafi úr Malvin kézcsókolását elvégező ,nem szabadulhatott ismét a dohányzó szobába ,hová oly igen vágyott mindamellett is r hogy a dohányzást ,habár eleinte kisebb füstgomolyokat eregetve ,a nők teremében sem szakítá meg . —Élezi Rózsa kisasszony bizonynyal igen sokat ol-vasott ábrándos ,merengő szemekről ,s azon hitben élvén ,miként minden ábrándozás határos a föllengzéssel ,s miként ábrándos kifejezést vagy tekintetet ,csak föl —felé forgatott szemek kölcsönözhetnek :ennek folytán szemeit ,midőn hajolni akart ,többnyire fölfelé forgatá ,s e közben erősen meg vala győződve ,miszerint lehet ugyan szebb vagy kaezérabb ,—de áb-rándosabb tekintet az övénél ,nem létezhetik széles e világon . A felforgó bús szemeket hiven követé a vidám ,kis fitos orr ,mely alatt bigyedtszéléé ajak fogott kissé szerénytelen helyet . Öltözéke ,ruhája virágokkal vala díszesítve ,fürtéit rózsafüzér ,sovány nyakát s karjait fényes ékszer vígasztala . Minden ,minden ,mi rajta volt ,rózsaszínű ,virágos és fényes vala ,—talán hogy az ellentét által ,arcza s alakja hervadása ,annálinkább kitűnjék . S az igy felczifrázott kisasszonyt ,azon boldog ,szinte biztos remény is ékesíté ,hogy az oly sok év óta esdve várt férjet ,végre Lomhafi Ignáczban csakugyan feltalálta ! —A hölgy boldogító reményeit nem kevéssé legyezgeté azon sokat Ígérő körülmény is ,miként testvére :Leander ,a kövér ,pirosló arőzú Birike —Ignácz nővérétől ,látszék elbűvölve lenni ,ha valósággal lehet következtetni az ifjú úr udvarias szónoklatairól (mert Leander még udvarolni sem tudott másképen ,niint szónokolva ),s a kisasszony nagyszerű ,folytonos pirulásai ,s tetsznyilvánítás vagy nyájas mosoly helyett ,harsány ,trombitaszerű kaczagásaiból . Rózsa ezt látva és hallva ,s érezvén saját bájai s kelleme hatalmát ,perczig sem kétkedék a kettős házasság létesűlésén . Sőt !mi ezen hitét még inkább megszilárdítás az azoh jót jövendőlő körülmény volt ,miként Lomháimé s Élcziné egymás mellé ülve ,szíves barátságos társalgásukkal mintegy megáldák ,a keletkező kettős szerelmi frigyet . —Édes Lomhái ! —kérdé minden apropos nélkül a választottja egyhangú.feleletei által ki nem fárasztott Rózsa ?-kedveli ön á regényest ? ; —Nem mondhatnám —volt áz 'őszinte válasz ,mi ha kissé együgyúleg hangzók is ,annál meglepőbb volt a göndör füst ,melyet nagy tajtpipájából a kisasszony arczára eresztett . —Eh -eh -eh —köhögött Rózsa kisaszszony a füsttől elfuladva —a regényest nem sze -eh -eh -retni ! Eh-eh ,ön iszonyú ember ,édes ,eh-eh Lomhafi ! Nézzen reám —folytató ,köhögése szüntével ,szemeit ismét ábrándosán forgatva fel —reóm tekintve merészli -e a nem-et ismétleni ? No —folytató győzelmes pillantást vetve Lomhafi megzavarhatlan lényére ,mialatt kezeit gyermekies vidorsággal összecsapkodá —nemde győztem ? Hogyis ne szeretné ön a regényest ? Hiszen a miveltség a regényességben találja magvát . Lám ,háziasszonyunkat ,az egész világtól imádott Malvint ,egyedül csak regényes finomsága tartja fel . Vallja csak meg ,édes Lomhafi ,nemde ,ön is Kongóné asszony imádói közé tartozik ? —Ugysegéljen ,nem adnék én sem Kongóné- ,sem az ostoba regényességért  —már megbocsásson —egy pipadohányt sem ,szóla Lomhái !tajtpipáját széles tenyerén kiverve . Hiszen —mormogá folytatólag —ha Petinek jó dohánya s pipája nem volna ,már régen alva nyújtóznám unalmamban ,valamely szögletben . Ugyan Lomhái ! —mondá a kisasz- szony szemrehányó mosolylyal —miként lehetséges az én mulattatásomat oly udvariatlanul számba Sem venni ? —Engedőimet istálok —válaszolt őszintén Lomhafi —férfiaknak .asszonyszemélyekkel nem igen nagy mulatsága van . —Az ön őszintesége igen-igen tetszik nekem —szólt a visszariaszthatlan hajadon  —s megvallom ,érdemetlennek tartanám magamat ön további bizalmára ,ha szintoly őszinteséggel nem viszonzanám azt . Tudja meg tehát —folytatá kaczérul pillantva az érzéketlen táblabiróra —énmind addig nem nyugszom ,míg önnel a nőket s a női társaságot meg nem kedveltetem . —De már az bajosan fog megtörténni !mond Lomhafi ,szemérmesen oldalt pislogatva . —Tehát mig ,mint erősen reméltem ,örök szent frigyet kötünk ,addig :haroz és háború ! —Mit ? —kiálta a közel sétáló Virágfi keserűen —mit ? Tehát ön is képes ellenem ,ön is ,Rózsa kisasszony ,frigyet kötni s romlásomra haroz és háborút fogadni ?! Virágfi t. i. önbeosének túlságos érzetében ,és szive keserű voltánál fogva ,föltevé az egész társaságról ,miként az némely pillanatban kirekesztőleg róla beszél ,őt szánja vagy gúnyolja ,s ezen hit folytán azt vélte ,hogy leendő sógornője ,a gazdag táblabiróval ,szinte róla ,s a mi legkeserűbb ,megbukótatása felöl beszél . Rózsa kisasszony nem az őt valóban méltatlanul sértő vád ,hanem inkább á megszakítás miatt jővén nem kis bosszúságba ,épen akkor ,midőn sze-relmi czéljához oly bizton vélt haladni :lelkének fölgerjedt haragjában következő ,a legmélyebb megvetés hangján elmondott szavakra fakadt : —Én ?ön ellen frigyet kötni ? Én önt megbuktatni ? Szegény ,kis emberke ! Egy fővel legalább is nagyobbnak kellene lennie ,hogy én önt megbuktatásra méltónak tartsam ! —Ismételje szándékos gúnyát még egyszer ! —kiáltott ökleit görcsösen összeszorítva ,megsértett keserűségében az ifjú —én megvetést senkitől sem tűrök ,s ki ellenemben ezt merészlené ,eltiprom ,szétzúzom azt ,mint a rágalom kígyóját ! —Ne hallgass rá ,kedvesem —kiáltott Jazmína ,a költő szerelemvirága —ne hellgass nénire Ö osak irigységből beszél ,hogy nem neki ,hanem nekem udvarolsz ! —Én irigységből ?! —visítozá elsárgulva ,s ifjabb nővérére szegezve átdöfő Derű é «Ború. szemeit —én volnék rád irigy ? Oh semmiházi ! Hiszen te még a világon sem voltál ,midőn én már ,mint lapdákkal játszottam udvarlóimmal ! —Hisz épen azért nem kellene irigynek lenned ,mert te már születésem előtt is eleget mulattál ! Kiáltott szenvedélyesen Jazmina . —Micsoda ?! Hát én oly sokkal volnék korosabb a kisasszonynál ? Hanem csalatkozom ,a múlt hónapban a kisasszony is meghaladta -ik évét ? —Már ha mindjárt úgy volna is —viszonzá elárult évei miatt végképeni kifakadással Jazmina —azért te mégis egész évvel vagy nálamnál idősebb ! —Dühében :Rózsa elárulván a legifjabb testvér éveit ,többi nővéreit illetőleg is rósz fát tett a tűzre ,mert ezek Jazminánál szinte idősebbek lévén ,egyszerre valamennyien túl-vetődtek a -ik éven ,mely vigyázatlan szelesség ,természetesen ,méltó boszuságbahozhatá őket . Valamennyien rátámadtak tehát a legidősebb testvérre ,ki viszont mindnyájokkal kész lévén szembeszállani ,egyenként és együtt ,rémületes lármát s visítást indítanak . A szülők csillapítása ,s a szónoki testvér pirongatásai csak növelék a zajt . —El ,el innen !rivalgá Virágfi ,a keserű költő —el ,messze innen ,hol a testvérek is majd felfalják egymást ! —Megállj ,megállj ! —sikoltott Jazmina ,megragadva szive hősének frakkját . De Virágfi mindamellett is egyenesen csak kifelé törtetett ,frakkjával együtt kedvesét is kiragadva . Jázminét Élcziné aszszony követé ,s az anyát a visítozó többi hajadon . Élezi úr szónoki fiával nyugottab- ban lépdele utánok ;mert az imént festett jelenet következtében ,nekik sem volt kedvük tovább mulatni . —Kongó úr a nagy zajt s lármát ügyesen használva ,megraga- dá Lomhafi kezét ,magával vonszolá őt szobájába . —Ülj le csak ,Náczika ,néhány barátságos szóm van veled . Képzeld a szerencsétlenséget ,mely e napokban ért . Tegnapelőtt hozzám jő gróf dúlt ,halovány arczczal ,s égre ,földre kér ,kölcsönzenék neki ,ha kétségbeeséstől meg akarom menteni ,ezer pengő forintot . Tudod ,mi-lyen vagyok . Barátimnak ,ha kérnék meg-szorulva látnám őket ,odaadnám utolsó garasomat ,sőt ingemet is . Nem elég ,hogy tegnapelőtt a grófnak pengőt adok ,—tegnap ,gondold meg ,elvesztőm hatszáz pengő forinttal bélelt tárczámat . Ez tudod nem sok pénz ,de hiszen —szólott öklével fájdalmas sóhaj után főbe ütve magát —nem is annyira a hatszáz forint aggaszt ,mint inkább a tárcza ,melyet Malvinám gyöngéd kezei hímzettek ,s mely miatt —kiáltott lábával dobbantva —nem egy előkelő hölgy fog compromittáltatni ,a mennyiben ,ostoba fővel ,az általok hozzára intézett szerelmes levélkéket azon tárczában tartam . Node elég a tárczáról ,—ezen a káron te nem segíthetsz Náczikám . Hanem pénzzavaromtól ,megvallom ,igen jól esnék ,ha megszabadítanál . A hajhász ,kit megszólíték ,csak azon esetben Ígért pénzt ,ha értékes zálogot adhatok neki . De ,mint tudhatod ,kedveském ,vidéken lakó ember nem czipel magával Pestre nagyobb értékű zálogot . Egyébiránt mindössze is csekélységet :ezer p. forintot akarok fölvenni . Téged szólítlak fel bizodalmasan ,Náczuskám ,szíveskedjél nevedet zálogul ide kölcsönzeni ,—más szóval ,szíveskedjél értem jót állani . Szavait végezve elévonta Kongó úr a váltót . Igen ,de kis megfontolás ,kis gondolkozásra volna szükségem ,tudod. hiszen ...dadogá zavarodottan s meglepetve a táblabiró . —Semmi de ,és semmi tétovázás ,Náczuskám ! Barátok közt nem lehet ilyekről szó ...írd alá ,hiszen nem adsz pénzt ,csak jót állasz . —Igen ,de . —Ismétlem ,semmi d e ,kedves barátom . Vagy egy tollvonást is sajnálnál tőlem ? Mert hiszen rongyos ezer pengőnyi hitelem csak van s lehet előtted ? Jere no ,te késedelmes ,te rósz barát —folytatá a hirtelen bemártott tollat Lomhafi kezébe erőszakolva —ülj le hát ;—se szavai közben székre nyomá a zavarában egészen megizzadt táblabirót —írd ,lelkem ,írd alá nevedet ,mig valaki be nem lép . Többet soha nem lesz tán alkalmad értem valamit tenni . Becsületességemben bátran bízhatok No lásd ,kedves Náczim ,már túl vagy rajta ! —kiáltott az aláírás után örömmel . Hiszen az egész oly csekélység ,hogy meg vagyok győződve ,miként ha igen köszönném fáradságodat ,meg is neheztelnél . Mig e néhány szót elmondá ,alig titkolható örömizgatottsággal rejté oldalzsebébe az összehajtogatott váltót . Nem is köszönöm hát barátságodat ,mert reméltem :lesz alkalmam ,tízszeresen visszapótolhatni azt irányodban ,mit jelenleg értem tették  Oly valódiság hangján ,oly melegen mondá el szavait Kongó úr ,miként a szegény ,jámbor táblabirót szinte megszégyeníté korábbi habozásáért . Zavarában néhány mentegetőző szót rebegett ,—mire azonban Kongó úr nem is figyelt ,hanem ismét karon ragadá őt ,s visszavezető a társaságba . Miután Lomhafival jól megfizettette a mulatság árát ,miután czélt ért ,kétszeres vidámsággal társalga a házi úr . Minden vendég elégülten távozók ,miután egynek sem lehete panasza elhanyagoltatás miatt . E szerint egyhangúlag elismerő a díszes társaság :miként nem létezik párja az ellenállhatatlan háziúrnak ,s nincs kedvesebb házinő messze földön :a beteges ,gyöngéd Malvinánál . Másnap reggelizésnél Kongó úr és neje vidám ,s mint vélé ,igen kedélyes társalgást folytattak . —Most már bátran töltheted a jövő nyarat fürdőn ,kedves angyalom —szólott a férj kényelmessen szippantgatva ,kávézás közben ,hosszú török pipájából . —S te ,jó Petikém ,legalább három paripát ,öt szép kocsilovat tarthatsz . Szenvedélyed telvén bennök :jól teszed ,ha lovakra költesz —úgymond a nőke könyekbe lábadt szemekkel . —Élvezzünk ,mig lehet ! —kiálta jókedvűleg a férj —minek az afféle bárgyú ficzkónak ,minő Lomhafi uram ,pénz és vagyon ? Nevettem az oktondit magamban ,midőn a ,pengő forintról szóló váltót pengősnek vélve ,jámbor pirulások közt ,aláírta . Még csak meg sem nézte a bikficz ,mielőtt aláírta . Ha ,ha ,ha ! —És hiszed -e ,Petikém ,hogy vannak emberek ,kik a helyes és helytelenről ,a jó és roszról ál fogalommal bírván —iszonyú kimondani —téged könnyen csalással vádolnának ?! Pedig természetes az ,s mi egyszerű valami (e szavainál ismét könyek tolultak szemeibe ),ha ily Lomhafiféle faragatlan íiczkók helyett ,az éli világát ,ki míveltsége- s ügyességénél fogva hivatva van ,fényesebb körökben mintaképül tűnni fel ? —Lomhafi számba csupán gazdagsága által jő ;egyedül e miatt nem lökik őt ki miveit körökből ,—hol mindazáltal csak olyan :mint kocsiban az ötödik kerék ,—de vedd magadat ,Petikém .