Aki tiszai alföldünknek egy részét bejárta vagy annak bármely táján csak pár napig tartózkodott :bátran mondhatja ,hogy az egészet ismeri . Mint bizonyos családok arcain ,úgy itt az egyes vidékeknél csak közelebbi ismeretség után vehetni észre egyes különbségeket ,s az utas ,kit homokos síkjainkon kocsijában álom nyomott el ,ha pár óra múlva fölébred ,csak izzadó lovain s azon :hogy a nap alább szállt ,veszi észre haladását . A vidék általános jelleme ,sőt egyes részletei éppoly kevéssé emlékeztetik őt erre ,mint azt ,ki a tenger közepén duzzadó vitorlákkal előrehalad . -A messze elnyúló legelők ,melyeknek változatlanságát csak itt-ott egy vedertelen gémeskút vagy félig kiszáradt láp körül sétáló gólya váltja föl ,s a rosszul mívelt szántóföldek ,melyeknek tengerijét s búzáját isten után csak az őrzi meg ,hogy a lopás is némi fáradságba kerül ;-itt-ott egy magános tanya ,hol bozontos kuvaszok ugatva a birtok szentségét hirdetik ,s a múlt évről fölmaradt széna- s szalmaboglyák arra intenek :hogy a birtokosnak vagy fölötte sok takarmánya ,vagy igen kevés marhája van ;-ezt látta ,midőn szemeit behunyta ,ezt ,midőn azokat ismét fölnyitá . Magok a tornyok ,melyek ,midőn utószor körültekintett ,hegyes oszlopokként álltak a róna távol határain ,úgy látszik ,mintha vele utaztak volna ,legalább köztök s azok közt ,melyeket most lát ,éppoly kevés különbséget vehetni észre ,mint a falu ,melyhez akkor közelített ,s azon helység között (habár város volna is ),mely felé lovai most ügetnek . S ha kocsisától megtudja ,hogy déltől esteli hat óráig aludva egy egész mérföldet s egy darabot haladt -elálmélkodik a csuda fölött . -Ismert dolog ,miként kedélyünkre semmi nem hat inkább ,mint azoknak jelleme ,kikkel társalkodunk ,s így természetes ,hogy a Tisza is eltáblabírósodott jurátusként felejtve vagy megbánva ifjúságának Mármarosban elkövetett kicsapongásait ,végre azon tájnak jellemében -melyen tekervényes utakon tovább halad -részesül ,s kivévén azon eseteket ,hol mértéktelen sarkantyúzások miatt türelmét veszti ,vagy valamely biztosság által tulajdon ágyából igaztalanul kiszoríttatott ,még kiöntéseiben is megtartja azon mértéket s méltóságos lassúságot ,melyet az iránta kiküldött választmány tanácskozásain s a folyó magyar juris pereken kívül -semmi ,mi széles e világon foly ,megtartani nem tud ;úgyhogy ezen áradásokat is ,melyeknek időszakát ismerjük ,s melyeknek kiterjedése földabroszainkon följegyeztetett -éppoly kevéssé nevezhetjük kicsapongásoknak ,mint azt ,ha hivatalviselt tekintélyes férfiak :installációk- ,tisztújítások- vagy lakadalmaknál minden becsülettel eláznak . -Ha az áradás ideje megszűnt ,a víz ,miként zaj nélkül jött ,úgy zaj nélkül távozik ismét ,s a szőke Tisza nyugodtan foly tovább alacsony partjai között ,valamint legjobb polgára hazánknak (mert hány van nagyjaink közt ,ki csak honában osztja el kincseit !),úgy egyszersmind a legboldogabb ,mert csak az ő szabadsága nem gátoltatik senki által ;s Európa nagyobb folyói közt ő az egyetlen ,ki nemes öntudattal elmondhatja :hogy egészen az maradt ,mivé isten teremtette . Valahol a tiszai alföldön tehát -hogy végre történetemhez fogjak -,a Tiszán inneni vagy túli kerület valamely megyéjében ,nevezzük Taksony megyének -szorosan a folyó partja mellett ,ott ,hol az nagy S ‑sé kanyarodik ,nem messze három nyírfától ,melyek kétöles homokdombon állanak (ezt jegyezzék meg különösen olvasóim ,mert miután mérföldekre domb ,s főképp olyan ,melyen fa állana ,nincs ,ezen jel által legkönnyebben akadhatnak történetünk színhelyére ),fekszik Tiszarét helysége ,a Réty családnak ,a magyarok első foglalása óta bírt tulajdona ,mint ezt a nemzetség ügyvédje ,teins Macskaházy Jónás hiteles s ugyanakkor készült irományokkal minden órán bebizonyítni kész ,ha tudniillik Taksony megyében valaki találkoznék ,ki a Réty család ázsiai eredetét kétségbe vonni bátorkodik . A Réty család egyike a leggazdagabbaknak . Fiai született táblabírák . Mint a mostani családfőnek boldogult apja egyszer nemes büszkeséggel mondá :nem halt meg egy is közülök ,kiben a megye alispánját ne siratta volna (reménylem ,haláluk után );s így természetes ,ha azon fényből ,mely a családot környezé ,kiáradtak egyes sugarak Tiszarét helységére is ,s határát -a megye mérnökének állítása szerént ,ki azt fölmérve a fönnemlített dombon kívül semmi egyenetlenséget nem talált -valódi paradicsommá varázsolták . A nagy kiterjedésű ángolkert ,melynek már majdnem harminc év előtt ültetett fái a homokos földben hihetetlen magasságra nőttek ;a nagy tó ,melynek vizét némelyek ugyan kevesellték ,de melyben a kevés víz szebben zöldellt ,mint maga a pázsit ,valamint ez ismét esős napokban sokkal homokosabbnak látszott az utaknál ,melyek noha mindig új meg új földdel hordattak meg :ilyenkor ,a kertész csudálkozására -idegenek által sárosaknak tartattak ;a nagyszerű kastély ,melynek kúpos födelét arany gombok ékesíték ,s melynek dóriai rendszer szerint épült tornácán az alispán úr délután pipázni szokott ,s gót kapuja előtt mindig az instánsoknak egy egész serege mélázott ;a nagy udvar ,jobbra istállóival ,balra nagy üvegházzal ,mely mellett többemeletű tyúkólak látszottak ,nem is említve itt a nagyszerű szemétdombot ,mely az istállónak egyik felét majdnem eltakarta -minden a kényelem s nagyszerűség nyomait hordozá ;s ha főképp a kapu elébe lépve ,egyszerre töltésen találtad magad ,mely a háztól kezdve egyenesen a megye főhelyére vezet ,s csak ez egy ház számára épült -érzéd ,hogy alispánok közelében járnak lépteid . Minden ,mit a Rétyek építének ,monumentális jellemet horda magán ;s amennyiben közemlékeknek egyik fő megkülönböztető jelök az ,hogy közköltségen épülnek -ez ismét egyike azon tényeknek ,melyeken ,mint a család százados nemességén ,Taksony megyében nem kételkedett senki ,s mit ha némelyek rosszalltak is ,a bölcs többség azon igazságos nézetnél fogva helybenhagyott ,hogy miután a közmondás szerint is :egyik kéz a másikat mossa ,itt még azt sem állíthatná senki ,hogy ezen műtétnél -mely a Rétyek s a megye adózói közt annyi idő óta folyt -az alispánok kezei tisztákká váltak . De miután e történet folyamában úgyis alkalmam leend olvasóimat a Rétyek lakhelye s Tiszarét helységének minden szépségei- s kényelmeivel ismeretségbe hozni ,most az egyszer legyen szabad a hosszú utcán végig ,velök egyenesen a mezőire sétálnom ,azon dombhoz ,mely ,mint előbb említém ,mintegy negyed mérföldnyire áll a falutól s törökdombnak neveztetik ;s ha három fa nem volna is fölötte ,már azért megérdemli a látogatást ,mert egészen tiszta napokon -minő az ,melyen történetünk kezdődik -tetejéről a tokaji hegy csúcsa sötétkék boglyaként látható . Egy októberi nap meleg sugárai önték el fényöket Tiszarét messze terjedő határára . Az égen nem vala felleg ,mely tiszta kékjét elsötétítné ;a téren ,merre csak a szem érhetett ,nem volt egy szekér ,mely zöld színét porfellegekbe borítná ,csak a pacsirták ezerhangú éneke ,mely az eget eltölté ,a távolban legelő falucsordának kolompolása s itt-ott egyes munkás ,ki kaszájával vállán danolva hazafelé ballagott -szakíták félbe az ünnepélyes csendet ,mely között a nap a láthatár felé szállt . A dombon ,honnan a sz. ‑vilmosi erdőig láthatni ,s ha Tiszarét ákáckerített házain túl tekintünk ,a Tisza folyását mérföldekre követhetjük ,két férfi ült egymás mellett ,elmerülve a vidék látásában ,vagy talán azon gondolatokban ,melyek sokszor látott tájak előtt az emberi szívet mintegy önkénytelenül megragadják ,s régmúlt napok emlékeit hívják vissza . Van egy érzelem ,a honvágyhoz majdnem hasonló ,mely minden emberi kebelben ,ha éltének férfikorán túllépett ,fölszólal ,s a pálya végéhez közelgőt gyermeksége szebb napjaira inti ;s mennyivel szűkebb körbe szorul életünk ,mennyivel kevesebb az ,mit valóban emlékezetre méltót tevénk vagy tapasztalánk :annyival szívesebben tekintünk azon korunkra ,midőn legalább feltételeink voltak dicsők s ezekből látjuk ,hogy ha nem is a kiválasztottak ,legalább a meghívottak közé tartozánk mi is . S ha a férfiak ,kiket itt a dombon találunk ,éltöket egy alföldi faluban töltve ,midőn agg korukban hosszú munkásságuknak terén körültekintének -néha fölsóhajtnak ,mert eszökbe jut ,hogy egykor az élet is messze rónaként terjede körülöttök ,hol a szem akadályt nem talált ,s hogy a messze terjedettnek csak oly kis darabját járhaták be !mert itt is előbb nem gyanított határhalmok állának melyeken túl munkásságukat nem terjesztheték -valóban nincs mit bámulnunk ! De bármiként legyen ez ,gondolatok -melyek még annak is ,kit éppen eltöltenek ,többször urai ,mint tulajdonai -,a történetíró birtokához nem tartoznak ;azért nem háborítva új barátinkat kényelmes ábrándaikban ,csak azon leszek ,hogy személyöket ismertessem meg olvasóimmal . Az ember külseje egy része sorsának . Az arc ,mellyel a társaságba lépünk ,néha részvétet ,sokszor elidegenedést szül ,s valamint Angliában a teknősbéka hátára íratik a nap ,melyen fölemésztetni fog ,úgy sok ember arcán ,anélkül hogy maga gyanítaná -fölírva hordja végzetét ;s talán olvasóim is ,bármi gyönge leírásom után ,több érdekkel tekintenek személyeimre ,kiket a törökdombon eleikbe vezetek ,mint ha száraz szavakkal csak azt mondanám ,hogy Tengelyi Jónás ,Tiszarét helységének jegyzőjével és Vándory Boldizsár ,ugyane falu reformált lelkipásztorával találkoztak . Ezen férfiakra az ,mit előbb külsőnknek életünkre gyakorlott befolyásáról mondék ,többé nem illik ugyan ;előttök arcuk a szerencse kapuit megnyitni vagy bezárni nem fogja többé . Őszülő fürteiken látjuk ,hogy az élet azon szakához értek ,hol bármi rossz legyen a sorstól vetett ágy ,nincs egyéb hátra ,mint lepihenni s elvárni az álmot ;de ha az emberismerő e férfiak arcain jóslatra nem talála is alkalmat ,annyival több s érdekesebb vala az ,mit e vonásokon a múltról olvashatott ,s az idő -mely mint uralkodók pénzeikre ,az emberarcra mindig rányomja bélyegét -talán soha ismerhetőbb nyomokat nem hagya maga után ,mint e két férfi tiszta vonásain ,éppen mert talán soha nemesebb anyagra nem gyakorlá hatását . Minden arisztokráciának megvannak jelei ,melyek tagjait a tömegtől megkülönböztetik . Itt hosszabb körmök ,ott inkább tetovírozott arc ;egy hazában ,mint Törökországban ,zöld ,másban ,mint Velencében ,fekete öltözet ;néhol egy gomb a süvegen ,más helyen szalag a gombházban ,fegyver az oldalon ,vagy mint a régi perzsáknál ,kezökben bot s rajta alma ,lovaikon cafrang vagy magokon egy pávatoll . Ki számíthatná el e jelek s kiváltságok hosszú sorát ,melyeknek mindegyike vágyakat ébreszt ,irigyeket s gyűlölőket szül ,s melyek az embereket ,ha a természeti állapoton túl emelkedtek ,azaz -mint egy elmés barátom néha mondani szokta :vadállatokból háziállatokká fejlődtek ,születésök első órájától az utolsóig egymástól elválasztják ,s némely helyen ,hol a művelődés még továbbra haladt ,az akasztófánál is arra emlékeztetik az átmenőt :hogy ki ott függ ,nemcsak tolvaj ,de nem nemes vala . -A természetnek is megvan nemessége ,s nemeseinek ő is különös jeleket ád ,melyek által kiválasztottjait a tömegben megismerhetéd ,bármennyit peroráljon is istentelen korunk az egyenlőségről . Nem mondom én ,hogy a természet oly tökéletesen tudná elérni célját ,mint államaink . A természet nemesítési hatalmát soha annyira nem terjesztette ki ,hogy mint a kínaiaknál valakinek már meghalt elődei ,vagy mint máshol ,még nem született utódai egyszerre nemesekké emeltessenek ;s a megkülönböztető jelekre nézve is csak magasabb civilizációnk emelkedett e részben oly tökélyre ,hogy minden egyén magasabb állását világosabban látjuk be ,mielőtt hintajából kiszállt ,mint miután vele beszéltünk . De vannak esetek ,hol a természet adta nemesség mégis világos jelek által mutatkozik némely egyedekben ,s ki például Tengelyi Jónást ,a falusi jegyzőt csak egyszer látta ,s ezeket olvasandja ,kétségkívül el fogja ismerni :hogy reá nézve ez állításom helyes ;minek magyarázatára egyébiránt szükségesnek látom megemlíteni :hogy Tengelyi százados nemes lévén ,a fennforgó esetben a természet az úzus által is segített . Ha Tiszarétre érve ,hogy lovakat válts ,a jegyző csinos háza elébe hajtatál ,s régi szabású ,de tiszta köntösében Tengelyi lépe elédbe ,a kiáltó hang ,mellyel alsóbb osztálybeliekkel beszélni szoktunk -mintha azt gondolnók :hogy a természet által kevesebb füllel áldattak meg ,mint mi -, akaratlanul szelídebbé változott . Előtte a katonai biztos nem mívelé szenteit ,s maga a főbíró ,mire -bármi hihetetlen -szemtanúkat tudnék állítani ,le szokta venni azon süveget ,melyet talán azért ,hogy magasabbnak látszassék ,vagy hogy testének leggyöngébb részét a levegő gonosz befolyásának ki ne tegye ,más jegyző előtt levenni egyébiránt még nem láttatott ,noha ily alkalommal ,nehogy tekintélye szenvedjen -mindig rendkívül meleg ,vagy azáltal iparkodék megmagyarázni e szerfölötti megalázását :hogy hajait igazítá . -Tengelyi mintegy ötvenéves lehetett ,s a ritkuló hajfürtök ,melyek már régen őszülni kezdének ,s a mély barázdák ,melyeket az idő homlokára szántott ,inkább még idősebbnek hirdeték őt . De valamint a tölgynek rögös kérge s görcsös ágai századokról szólnak ,holott ha föltekintesz ,lombjainak vidor zöldje csak tavaszra int ,s az agg fának dús életerejét hirdeti :úgy ha e redős homlok alatt e szem lángoló tekintetét ,ha ez ősz fürtök után a magas ,férfias termetet nézéd ,meggyőződél ,hogy azoknak egyike előtt állsz ,kiket az idő inkább megkeményített ;mint megtört ;-s kik e hosszú életcsatában ,mint zászlók a harc között ,csak ékességeiktől fosztattak meg . A férfi ,ki Tengelyi mellett ülve ,míg amaz a tokaji hegy kékellő csúcsára függeszté szemeit ,egypár virág magszálait számolá -valamivel idősebbnek látszott ,s szabályos arcának szelíd kifejezése mintegy ellentétet képezett a komoly szigorral ,melyet Tengelyi arcain észrevevél . Ha Tengelyi érdekes vonásain hosszú küzdések nyomát látád ,melyeket az idő még el nem takarhata ,és szemeinek sötét lángjai arra intének ,hogy e kebel szenvedélyei nyugosznak ,de nem úgy ,hogy többé fölébredniök ne lehetne ,Vándory arcai ,mint az ég ,melynek színén az átvonuló vész nem hágy nyomot maga után ,zavartalan nyugalomban mosolygtak elédbe . Ott látád a küzdőt ,látád a férfit ,ki a sors igazságtalanságát érezve ,magát legyőzni nem engedé ,s küzd remény nélkül ,de bátran ,mint a bajnok ,ki csak még azért ví ,hogy magát győzöttnek vallani kénytelen ne legyen . Vándorynál ,papi köntösére nem vala szükség ,hogy eszedbe juttassa ,miszerént azon férfiak egyike előtt állsz ,kiket isten helyetteseinek küldött földünkre ,hogy szenvedő embertársaiknak vigasztalói legyenek ;s ha az előbbinek látása azon szomorú gondolatot ébreszté benned ,hogy ismét egy becsületes emberrel találkoztál ,ki a világon boldoggá nem lett ;a másik arcairól azon vigasztaló meggyőződés mosolyga reád :hogy az erénynek nemcsak külön szenvedései ,de külön ,semmi által föl nem ért örömei is jutottak e földön . Vándory végre letéve virágait ,félbeszakasztá a hallgatást ,melyben a barátok majdnem fél óra óta ültek egymás mellett . -Hol járnak gondolatid ,barátom ? -Tudom is én -viszonzá Tengelyi ,barátjára fordítva szemeit ;-oskolaéveim -Heidelberg -jurátus-korom körül . Emlékezel -e még Heidelbergre ,barátom ? Jó ideje ,hogy nem láttuk ,közel harminc éve ,hogy az egyetemet elhagytam ,de valahányszor e dombra feljövök s a tokaji hegy csúcsát látom ,a kedves város tűnik fel emlékemben :a zöld hegyek s szőlők ,a nagyszerű rom ,mely a város fölött emelkedik ;s ha ezt vidékünk véghetlen unalmasságával összehasonlítom ,sírhatnám a sors óriási igazságtalansága felett ,mely emberi lényeknek ily sivatagot adhata lakhelyül . -Ismét kedves vidékünket ócsárlod -szólt Vándory mosolyogva megfogván barátja kezét -,e mező nem zöldell -e szépen itt ,mint bárhol a világon ? A folyó ,mely ingó füvek közt kígyózva tovább halad ,ott az erdő sötétje ,s távolban tornyok s a tokaji hegy ;nem szép -e mindez ?ha már az égre föltekinteni nem akarsz s megfeledkezel ,hogy tiszta kékje s az alkonyodó nap sugárai mindenütt egyenlő szépek . Az igazságtalan te vagy ,barátom ,ki végzeted adományait megismerni s éldelni nem akarod . -Optimisták legnagyobbika !-szóla közbe nevetve Tengelyi -nem elég -e ,hogy nincsen ember ,kinek jó tulajdonait elszámolni ne tudnád :-ha még Tiszarét vidékére is kiterjeszted oltalmadat ,valóban azt kezdem hinni ,hogy isten maga egész mindenhatóságával nem bírna semmit teremteni ,miben te valami igen jót ne találnál . -S rosszabb vagy szerencsétlenebb vagyok -e ,mert isten bölcs határozataiban megnyugszom -szóla mosolyogva Vándory -,s mert e síkon s az emberek közt ,kikkel napjaimat töltöm ,a lehetőségig sok jót keresek ? A vidék ,mely nagyszerűsége által bámulatra ragad ,ha részleteiben nézed ,többnyire szegény ;s így jársz az úgynevezett nagyobb emberek közelebbi ismeretségével is . A sík ,melynek unalmas egyenlősége felett szemeid elfáradnak ,közelebbről nézve annyi termékenységet ,annyi egyes szépségeket mutat ,hogy szinte elfelejted ,mennyire szegénynek látszott az egész . A magas csillagoktól a föld legmélyebb gyomráig ,hol rejtett erekben ágazik el az arany ,nincs semmi ,min az ember gyönyört ne találhatna magának ;miért ne keresnők hát e számunkra rejtett kincseket ? Miért ne választanánk oly álláspontot ,honnan szemeinknek a legszebb kilátás nyílik ? -Azaz ,ha ezt tenni bírjuk . -Bírjuk -viszonzá nyájasan megszorítva barátja kezét Vándory -,hidd el ,bírjuk ,született optimisták vagyunk valamennyien ,te ,mint én ,vagy akárki más . Isten boldogságra teremté lényeit ,s valamint a szent könyvek szerint a pokol és mennyország a paradicsomból népesíttetett ,úgy minden szenvedés s öröm nem természetünk ,de önakaratunk műve . -És tapasztalásaink ?-szóla közbe Tengelyi . -Csak azt bizonyítják ,mit velök bizonyítni akarunk -viszonzá Vándory . -Ki a jelennek jó oldalát föl tudja találni ,múltjában is elég olyasra fog akadni ,mi őt vidám életnézetében megerősíti . Annak ,ki vidám arccal néz az élet folyójára ,sima tükörén vidám arc mosolyg elébe ,s a föld minden helyén öröm hangzik vissza bérceiből ,ha örömhangokat küldél feléjök . -Látom ,nem bírok veled -szóla nevetve Tengelyi -, reménylem ,ha majdan Macskaházyt szentnek nevezik ,te lépsz föl ,mint az angyalok prókátora ,s be fogod bizonyítani ,hogy soha ember több erénynek oka nem volt ,mint ő ,miután mindenki ,aki őt meg nem verte ,a legnagyobb győzelmet vívá ki önmaga felett ;s maga a nyúl ,melyet az úrfiak ott űzőbe vettek -szóla ,ujjával nyugot felé mutatva ,hol a távolban több lovas vágtatva közelgett agaraival -,ha téged kérdez ,azt fogja nyerni válaszul ,hogy nyúlnak szebb halála nem is lehet ,mint halálra űzettetni . -Hisz ha vasárnapokon híveidet boldogságukra emlékezteted ,s mindarra ,miért a gondviselésnek köszönettel tartoznak -tevé keserűen mosolygva hozzá -,nem sokkal könnyebb feladatod . -Ez durva ,emberhez illetlen mulatság -szóla Vándory ,egész figyelmét az agarászatra fordítva ,mely éppen a törökdombnak vevé irányát . -Meg nem foghatom ,mívelt ember miként gyönyörködhetik benne ? -Nemde ,s mégis akaratlanul magára vonja figyelmedet ?-szóla Tengelyi -s érdekkel nézed az egyenetlen harcot ? Olvasóim között kevesen lesznek ,kik az agarászat öröméit legalább ifjúságukban ne élvezték volna . -Férfiaknál az első elfogott nyúl éppoly eltörölhetetlen emléket hagy maga után ,mint első szerelmök ;sőt vannak ,kik talán alig mondhatnák ,melyik kellemetesebb az emlékek közt . A gyöngéd nők pedig ,kik e falusi történetet figyelmökre méltatják ,bizonyára annyiszor hallották ,sokkal kedvesebb ajkakról az agarászat örömeinek részletes leírását ,hogy én ezúttal Szellő és Cigány hőstetteit ,s mennyiszer fordult meg a nyúl s miként szaladt végre ellenkező irányban ,s miként fogatott el ez alkalommal éppen a legutósó s legrosszabb agár által -bátran elhallgathatom . A nyúl végre el vala fogva ,az agarászó társaság leszállva lovairól ,a lihegve körös-körül fekvő kutyákat cirógatá ,s Tengelyi vágyteli tekintetet vetve a csoportozatra ,fölsóhajtott : -Hej ,barátom ,be boldogok ezek ! -Ami engem illet -ismétlé Vándory -,én nem foghatom meg ,mívelt ember hogy találhat örömet ily durva időtöltésben ? -Elhiszem ,barátom -szólá Tengelyi mosolyogva -,ritkán értjük más emberek bánatát s még ritkábban örömeiket ;de mindent összevéve -mivel esztelenebb ez más örömeinknél ,melyeket képzelt erőnk érzetében találunk . Aki a célt ,melyet magának kitűzött ,szemmel tartva ,magát hozzá minden percben közelíteni érzi ,s azt végre elérheti -az boldog ;egy nyúl elfogása vagy egy világ meghódítása legyen az ,mit magának kitűzött ,az érzet egy marad . -Csak a néző- ,s nem a cselekvőre nézve létezik különbség . -És a kegyetlenség -szóla Vándory -, nem jut -e eszedbe e szegény állat szenvedése ,a tusának egyenlőtlensége ,annyi kutya s lovas egy gyáva nyúl után !szinte undorító . -A vita egyenlőtlensége -sóhajta Tengelyi -igaz ,de a nagy küszködő világon ugyan hol találsz egyenlő harcokat ? Az ángol gyáros s napszámosa ;az amerikai gazda s rabszolgája ;a gazdag s a szegény közt e világ minden részeiben egyenlőbb harc foly -e ,mint milyet most látál ? S ha azokat ,mik a mindennapi életben körülted történnek ,figyelemmel tekinted ,nem jut -e eszedbe ,hogy ama római császár ,ki mulatságára fegyvertelen szolgákat ölt meg cirkuszában -bármennyi undorodással említjük nevét -,több követőkre talált ,mint bármily más példa ,mely a történet évkönyveiben számunkra fenntartatott . Oh ,hidd el ,barátom ,az úri mulatságok legkegyetlenebbike nem az agarászat ,vannak olyanok ,melyeknél az üldözött nem élt üldözője vetésein ,mint e nyúl ,s nem futhatott a kegyetlenség előtt . Vándory csak nehéz sóhajjal felelt e kemény szavakra ,s ha optimista létére talán belsőképp azt gondolá is ,hogy Tengelyinek igaza nincsen -hallgatott . A vadászatnak vége levén ,Réty Ákos ,ki barátainkat messzünnen meglátta ,vadásztársaival hozzájuk a törökdombra jött ,s jó estvét kívánva beszélgetéseiknek véget vetett . Ha nyájas olvasónőim a társaságot ,mely az öreg lelkész s jegyző körül öszvegyűlt ,szemről szemre láthatnák ,nem kétlem ,Réty Ákos s Kislaky Kálmán vonnák magukra figyelmöket . Szebb fiatalembereket ,mint Taksony megyében mondani szokták ,hatod vármegyében sem láthatni ,s főképp a vadászat után ,midőn az ifjak arcai lángolnak ,sötét hajfürteik ,miután kis kerék kalapjukat levevék ,rendetlenségökben még szebben körítik homlokaikat ,s a kék agarászó mentében sugár termetök jobban kitűnik -mely női szem nem pihenne ez ifjú barátokon örömmel ? Képeiken éppannyi szép dolgokat olvashatni ,mint Tengelyi vagy Vándory redős vonásai közt ,csakhogy mindez az ifjú sima arcokon szebb betűkkel áll feljegyezve s a szemeknek becsületes tekintete melegebb . -Én magyar író létemre -ismerem állásomat ,s tudva ,miként e hazában a szolgabíróval tulajdon járásában senki sem versenyezhet ,mindenekelőtt erre s esküdtjére ,kik Rétyt a vadászatban s most a törökdombhoz követték ,fordítom figyelmemet . Tudósaink szerint e hazát szittya vér lakja . Vannak napok ,hol erről megfelejtkezhetünk ,sőt azok között ,kiknek neveik legvilágosabban bizonyítják ázsiai származásukat ,nekünk ,nem filológoknak néha egészen más dolgok jutnak eszünkbe . De Nyúzó Pál ,e járás főbírája ,ki fakó -s pedig nem forspontos -lován az agarászatban részt vett ,s éppen pipára gyújt ,mintegy vigasztalásul áll előttünk ,hogy a szittya vér ,melyből fajunk származik ,még el nem apadt e hazában . Ha külföldieknek írnék ,most *alatt szép értekezést írhatnék a szolgabírói teendőkről ,s talán nőnemünk ,mely éltében annyi szolgabíróval társalkodott ,nem is gyanítja mindazon terhes foglalatosságokat ,melyek legjobb táncosaik vállain fekszenek ,s egy munkás írónk által két vastag kötetben leírattak ;azonban elbeszélésem távol lévén minden politikai célzástól ,elég legyen a tudatlanok számára mondanom ,hogy a szolgabírói hivatal minden kérdésen kívül a legnehezebb ,legtöbb bajjal s fáradsággal járó ,mely széles e világon valaki által viseltetik . Ő a közrend fenntartója ,a gazdag s szegény védője ,bírája s apja járásának ,kinek közbenjárása nélkül igazságot senki sem találhat ,kinek kezein alólról minden panasz ,felölről minden parancs keresztülmegy . Ő a vizek szabályozója ,utak s hidak építtetője ,szegények pártfogója ,oskolák fölvigyázója ,fővadászmester ,ha farkas mutatkozik ,protomedicus ,ha dögmirigy közelg ,békebíró ,váltótörvényszékek végrehajtója ,büntetőtörvényi vizsgálódó ,rendőrségi bíró ,hadi biztos a szállásoló katonákra nézve ,mezei rendőr ,kórházak felügyelője -szóval minden ,in quo vivimus ,movemur et sumus . Ha azon öt-hatszáz férfi közül ,kik hazánkban e hivatalt viselik ,hanyagságból egy nem teljesíti kötelességét ,ezrek szenvednek . Ha egy közülök részrehajló ,több négyszögmérföldnyire az igazság kiszolgáltatása megszűnt e hazában . Ha egy tudatlan ,legalább az adózó népre nézve országgyűlésünk hasztalan alkotja törvényeit . S ha kegyes olvasóim e terhekhez azoknak jutalmát mérik s meggondolják ,hogy ez -évenkinti száz vagy százötven forint fizetésen kívül -azon biztos kilátásban áll ,hogy ha hivatalában részrehajlás nélkül járt el ,három év múlva valamely hatalmas ellenség által hivatalától megfosztatva táblabírónak neveztetik -,meg fogják vallani ,hogy honunknak vagy öt- ,hatszáz élőszentje ,vagy legislegalább éppannyi százezer szenvedő polgára van . A szolgabírói hivatalnak eszerint ,mint mindenki láthatja ,két nagy hibája van :fölötte sok munka s fölötte kevés fizetés ,s ha egyesek ,kik e hivatalt viselik ,ez alkotmányos bajon nem segítenek ,s egyikből -értem a munkát -jó részt el nem hagynak ,míg a másikból -értem a fizetést -többet vesznek magukra ,mint minek elvállalására törvény szerint kényszeríttetnének ,sőt ha a legügyesebbek ,kik hivataluk titkaiba beavatvák ,e két javítást ,mellyel hibás polgári szerkezetünkön segítenek ,nagy bölcsességgel nem egyesítik úgy ,hogy azt ,mit hivataluk oly bőséggel nyújt -a munkát -,csak akkor vállalják el ,ha egyszersmind abból ,minek hiányában vannak ,ti. a fizetésből valamire számolhatnak ,nem láthatom át ,miként nevelhetné tekintetes Nyúzó Pál négy fiát a haza istápjainak ,s miként léphetne fel főképp azon méltósággal ,melyet hivatala megkíván s mely az egész tiszaréti járást ,valahányszor főbírája határain átment ,jótékony rémülésbe helyezé -értve természetesen ennek legaljasabb ,ti. azon részét ,mely a polgári szabadság legdrágább kincsét ,az igazságot ingyen követeli . De nem is szükséges ezeket tudni ,hogy Nyúzó Pál előtt mindenki azon szent félelemmel teljék el ,mely a rend fönntartására szükséges . Már maga külseje rémüléssel tölté el ,s pedig nemcsak a vétkest ,hanem az ártatlant is . Csontos ,szikár termete ,a redős arc ,melynek mord kifejezését sötét szakálla s hosszú lelógó bajsza még inkább nevelék ,zöld villogó szemei ,melyek istentől nemcsak hogy lássanak ,de hogy sértsenek is ,látszának teremtve :hozzá a rövid szárú pipa ,mely nélkül az angaricalis gyűléseken kívül a szolgabírót még senki sem látta ,s mely eszerint mintegy testének tagjai közé tartozék ;s rikácsoló hang ,mely minden vallatásnál vagy más törvénykezési eljárásnál az egész falut rémülésbe hozá ,oly egészet képezének ,mitől a járásban -gazembereket kivéve -mindenki remegett ;s főképp ki őt kocsijában látá ,kénytelen vala megvallani ,hogy az igazság sehol rettenetesebb alakban nem lépne föl . A négy forspont ló ,hadarászó kocsisával ,ki bármit mondjanak némely elméncek ,legjobb bizonyságot tehetne :mennyire siet a magyar bíróság ;a lovagló kocsis után cifra forgós hajdú -post equitem sedet atra cura -,a hajdú után egy egész kötelék bot ,mely a klasszikus régiségek búvárát akaratlanul a római liktorokra emlékezteti ;a botok után a pipázó s néha káromkodó szolgabíró ;s végezetül az üres s ah ,oly bő bőrzsák !-mely -quia natura horret vacuum -azért utazott urával ,hogy betöltessék ;nagytól nagyobbhoz az ijesztő eszközöknek oly fokozatát képezé ,mely előtt nyugodtan a legbátrabb sem állhata meg . Szolgabíró esküdt nélkül nem is képzelhető . Valamint a természet párosan alkotá lényeit ,úgy a magyar alkotmány ,mely mint tudjuk ,egészen a természet rendszabályain alapul ,csak két lény :szolgabíró s esküdt együttmunkálása által hozza létre az igazságot ;s miután Nyúzóról szóltam ,Kant szerint a gyakorlati ész postulatuma ,hogy Kenyházy urat állítsam olvasóim elébe ,ki nem éppen mellette ,de valamivel hátrább ,a főbíró egyik agarával a legérdekesebb beszélgetésbe ereszkedett ,s szíve jó kedvében némely nemzeti kifejezésekkel élt ,melyek miatt az utósó törvényszék alatt egy pásztorember megfenyíttetett . Kenyházy András vagy Bandi bácsi ,miként leghívebb barátai által közönségesen neveztetett ,főbírájának jobb keze vala ,s pedig nem olyan ,milyenek az esküdtek között néha találhatók ,kik az írás szavai szerint ,nem tudva ,mit a bal -ti. szolgabírájok -tett ,annak épp ellenkezőjét teljesítik ;hanem olyan ,ki elöljárójának minden akaratát ismerve ,csak azon iparkodik ,hogy az egész ,melynek felét képezi ,minél inkább gyarapodjék . Jó keresztény létére Kenyházy főesküdt egészen az írás azon szavaihoz alkalmazá életét ,melyekben rendeltetik ,hogy :ha egyik pofánkon megcsapattunk ,a másikat is tartsuk oda ...s valahányszor főbírája megsértetett -értvén a sértés alatt azon legnagyobbat ,mely bírót érhet ,ti. a megvesztegetést -,ő is odatartá kezét ,sőt kész volt a legnagyobb haragra lobbanni ,ha ezen méltatlanság rajta el nem követtetett . Azonban csalatkozik ,ki Kenyházit ezért könnyen megvesztegethetőnek gondolá ,sőt e világon nem volt nehezebb ,szinte veszélyesebb dolog ,s ki azon gorombaságnak ,mellyel az esküdt nemes fölindulásában minden megvesztegető iránt élt ,egyszer tanúja volt ,bizonyosan remegve nyújtá ajándékit a szilárd jellemű bírónak ,ki egyébiránt ilyen megbántások után is soha esküjéről meg nem feledkezett ,s olyanoknak ,kikre ily alkalommal leginkább megbosszankodott ,nehogy indulatának engedjen ,inkább szerfölött kedvezett ,ha csak az ellenfél még nagyobb megbántásokban nem keresé üdvét ,mely esetben az esküdt mindenkinek ,ki bízva ajándékában őt már megvesztegetve gondolá ,legszebben bebizonyította függetlenségét . S most ahelyett ,hogy Kenyházynak ,kivel úgyis e történet alatt sokszor találkozandunk ,személyét leírjam ,s ruházatának egyes részleteit festegessem ,a kék spenclitől ,melynek hajdanában egy gombja sem hiányzott ,a mellényt ,mely mostani színét csak a nap befolyásának köszönheté ,az idő által öszvezsugorított nyakravalót ,mely most urán ,de melyen ura éppoly kényelmesen függhetett volna ,a lovaglás alatt egész a térdekig fölcsúszott szép egérszínű lábravalókat ,s így le a sarkantyús csizmáig ,mely a kerek kalappal együtt az esküdt személyének különösen nemzeties kinézést kölcsönze :-legyen szabad olvasóimat egy előítéletre figyelmeztetnem ,mely ha köztünk ,hála az égnek ,gyakorlatilag nem is létezik ,legalább elméletileg közönségesen elfogadtatott :értem azt ,mely megvesztegethető bírák ellen létezik ,s teljes meggyőződésem szerint egyike azon igaztalan állításoknak ,melyek a millió szájú közönség által ellenünk ,míveltebbek ellen csupa irigységből terjesztetnek . Ugyanis -nem szólva itt hazai törvényeinkről ,melyek szerint az ajándékok elfogadása bíráinknak megengedtetik ,s melyek e részben még a legmerészebb újítók által sem neveztethetnek elavultaknak -vajon nem alapja -e minden morálnak a háladatosság ? Nem egyike -e azon erényeknek ,melyek nélkül jó embert nem is képzelhetünk ?s van -e jogunk azt kívánni a bírótól ,hogy csak ő maga legyen háládatlan az iránt ,ki vele jót tett ? “Amit magadnak kívánsz ,azt tedd másoknak is ”-ezt parancsolja vallásunk ;már föltéve ,hogy a bíró annak helyzetében volna ,kitől most ajándékot fogad el ;azaz :ha oly perben állana ,melynek igazságáról tökéletesen meggyőződve nincs ,nem kívánná -e ezen esetben ő is ,hogy bírája tőle ajándékot fogadjon el ,s kedvezőleg ítéljen ? S nem kötelessége -e tehát ,midőn hatalmában áll -,azt tenni felebarátjával ,mit ily alkalommal magának kívánna ? A törvény általános elvei szerint minden bíró csak a perben előadott s bebizonyított dolgok szerint mondhatja ki ítéletét ;már ha az egymást majdnem fölmérő okok közt az egyik fél még egypár bankjegyet rakott irományai közé ,s az ellenfél ezen közhitelességű adatokra éppen nem felelt -a bíró tehet -e mást ,mint annak adni az igazságot ,kinek ügye jobban védelmeztetett ? S nem int -e ugyanerre a história ;mely Jákob lencsetálától a párizsi békességig ,sőt talán annál még valamivel tovább ,a megvesztegetéseknek hosszú sorát állítja elénkbe ,például a jövő ivadékoknak ,melyből tanulhassanak . Ha az Alkmoenonidák a delphii orákulumot meg nem vesztegetik ,Athéne a Pisistradáktól talán meg nem szabadul ;s ha a megvesztegetett pásztor Termopyláknál a perzsákat át nem vezeti az ösvényen ,Leonidás nem viheti véghez hős tettét . Ha az euboiak Themistoclest ,Themistocles pedig a többi vezéreket pénzen nem vásárolják meg ,a görög hajóssereg visszavonul ,s a görög szabadság s vele talán a polgárosodás elvesznek :-s csak hely hiányzik ,hogy hosszú árjegyzékben előadjam ,mennyibe került minden népnek s korszaknak ,hogy szabad vagy szolga legyen . S kívánhatja -e valaki ,hogy bíráink ennyi magas példa követésére föl ne buzduljanak ? Hogy e nagy vásáron csak ők osztogassák ingyen a kincset ,mely reájok bízatott ,vagy hogy egy kis becsületért adják azt mindenkinek ,miáltal -mert hisz a köztisztelet a tömegtől függ -arisztokratikus országunk nem csekély veszélybe jöhetne . Igaz ,voltak esetek ,hol egyes uralkodók ez előítéletben osztozkodva ,egyes bírák iránt kegyetlenkedtek . Így tudjuk Herodotból ,hogy Cyrus egy királybírót ,mert pénzért igaztalanul ítélt ,megnyúzatott ,s bőrét azon székre vonatta ,melyen helyébe lépett fia később mint bíró ült . Hasonló okból Darius egy bírót felakasztatott ;de hála az égnek ,ez időn rég túl vagyunk ,s ha néha itt-ott botrány történik is -mert hisz az írás szavai szerint :szükséges ,hogy botrányok történjenek -,legalább biztosak lehetünk ,hogy ilyenen az írás azon szava is :“de jaj a botrányt okozónak ” ,kétségkívül be fog teljesedni ,s hogy példája bizonnyal vissza fogja azokat ijeszteni ,kik mint ő ,elég szemtelenek lennének bíráik ellen kikelni . Azonban nem törvénykezésünk ,hanem egy falujegyző történetének leírása lévén feladatom ,térjünk vissza a társasághoz ,melyet a törökdombon hagytunk . Kálmán az öreg Vándoryval az agarászat kegyetlenségéről vitatkozott ;Tengelyi s Ákos csak kevés részt vettek a vitában ,amaz ,mert amint mondá ,e tárgy azok közé tartozik ,melyekre nézve ,mint a párviadalról ,elméletileg csak egy véleményben lehetünk ,s gyakorlatban mégis valamennyien épp annak ellenkezőjét tesszük ;ez ,mert szívét más szenvedélyek ,eszét egészen más gondolatok tölték el ,s ki őt ,midőn az öreg Tengelyit Vilma leányáról kérdezé ,látta ,meggyőződhetett :hogy vannak dolgok ,melyek Ákost az agarászatnál sokkal inkább érdeklik . Tengelyi száraz rövidséggel s látszólag rosszkedvűen felelt ,s másról kezde beszélni . Nyúzó ,esküdtjével a tisztújításról s a közbizalom megszerzésének módjairól szóltak ,mely beszélgetésből azonban távolabbról csak egyes helységek nevei s e szavak :tíz hordó ,egy ezüst tallér stb. valának hallhatók ,melyeknél Kenyházy mindig egy :“no ,úgy megmaradunk ”-at mormoga fogai közt ,s nem bírva örömével ,sarkantyúit csapta egymáshoz ,mintha táncolni akarna ,s oly füstöket ereszte pipájából ,hogy teljes erővel járó gőzerőműhöz hasonlítanám ,ha ily szünetlen dolgozó tárgyat magyar nemesemberhez hasonlítani nem tartanám illetlennek . A társaság indulni készült ,midőn a cselédek által két lovasra tétetett figyelmessé ,kik míg a beszélgetés a dombon folyt ,ahhoz mindinkább közeledtek . -A lovasok előtt s néha közöttök egy gyalog ember járt ,s Nyúzó ,kit e jelenet különösen érdekelt ,többször kérdé ,vajon nem pandúrok -e ? Miután a lovasok közelebb értek ,az ütlegekből ,melyekkel az előttök gyaloglót időről időre illették ,csakhamar minden kétségen kívül kitűnt ,hogy a nemes megye szolgái közelgnek ,kik a letartóztatotton a szokott előleges eljárást megkezdték . -Lovagoljon valaki oda a pandúrokhoz ,s mondja nekik ,hogy a deliquenst egyenesen ide hozzák -szóla Nyúzó esküdtjéhez ;-hihetőképp egyike Viola bandájának . Statáriális eset ,s kár volna őt a faluba vinni . Nemde mondtam -tevé hozzá Ákoshoz fordulva ,ki azalatt szinte a lovasokra fordítá figyelmét -,megkerítjük a madarakat ? Ha már kitesznek is hivatalomból ,legalább azzal szolgálom meg a megye eddigi bizodalmát ,hogy a tisztújítás előtt itt e dombon még három ily semmirekellőt akasztatok fel . -Azaz :ha megkapod -monda Ákos mosolyogva -,min ,engedelmeddel ,még egy kissé kétkedem . Eddig Tengelyi úr nézeteinek cáfolatául ,ki mindig azt mondja ,hogy e világon nehéz becsületes embert találni -ti csak ilyeneket kerítettetek hálóitokba ;s ha nem csalnak szemeim ,az ,kit itt hoznak ,Viola cimborája -tevé hozzá nevetve -,a hatalmas zsivány ,kinek fölakasztásával megyénknek kedveskedni akarsz ,az új Jaromir s Angyalbandi -vén cigányunk . Kislaky ,ki most az öreg Petit -ez híres neve -hasonlóképp megismeré ,szinte nevetni kezde ,s az egész társaságból Vándoryn kívül -kinek szíve a rab szenvedésein megesett -senki sem tartá meg komolyságát . -Szegény Peti -szóla tréfás sajnálkozással Ákos -,a hazának nincs hasznosabb polgára ;ha ház épül ,ő veti tégláit ;ha valahol lakat romlott ,ő igazítja meg ,hogy a birtok biztosabb legyen ;ha a ló patkóját vagy valamely táblabíró sarkantyúját veszti ,ő veri fel ;-a lakadalmaknál ő húzza a brúgót ,s ő ássa a sírt ,ha valakit eltemetnek ;-sőt a rossz világ azt beszéli ,hogy egyszer ifjúságában a közállományt még hóhér alakban is szolgálta ,s most így bánnak vele ! Csak hiába ,mindig hálátlan a világ ,s pedig még inkább hasznos ,mint nagy emberei iránt . -Nem tudom ,miként enyeleghetsz -monda Nyúzó ,mindinkább ráncokba szedve homlokát -,a dolog statáriális eset lehet ;én részemről legalább nem hiszem ,hogy akit pandúrjaim hoznak ,az vén cigánytok ,és ha ... -Ha nem az -szakítá félbe Ákos nevetve -,ha valahogy fehér merészlene lenni ,természet szerint a felakasztásnak nem áll útjában semmi . -Mármost elég -szakítá félbe a főbíró Ákos enyelgéseit ,egypár szót ragasztva beszédjéhez ,mely minden eredeti magyarsága mellett is a tudóstársaság szókönyvében eddig hiányzik -;ki mondta azt ,hogy ez nem cigányotok ?de ki tudja ,a vén gazember ,kit ártatlan brúgósnak gondoltál ... -Nem tettette -e magát csak cigánynak ,ugye ?-kacagott föl Ákos ,kit az érdemdús tisztviselő haragja mindinkább mulattatott -s most majd kitűnik az igazság . Te kivetkezteted barna bőréből a gonosztévőt ,megmutatod ,hogy a híres Viola ,kitől az egész vidék retteg ,nem más ,mint Peti cigány ,és ... -Nem fogom tűrni ,hogy valaki által bolondnak tartassam -harsogá a felbőszölt főbíró ,kinek mérgében még pipája is kialudt . -Kövesse meg magát akárki ,de Nyúzó Pál nem arra való ,hogy vele tréfát űzzenek ,egyébiránt majd meglátjuk ,ki nevet utoljára . Ki tudja -az oly igen becsületes vén cigány mikkel foglalatoskodik még téglavetésen kívül ,s ha már egyszer a hóhér szerepet vivé ,nem játszhatik -e éppoly jól más szerepet valamely akasztófa körül ? -A vén gazember ,úgy hiszem ,lógva nem rosszul vehetné ki magát . Mire a szolgabíró ,elméssége fölött magát nevetésre kényszerítve ,pipáját ismét meggyújtá ,s káromkodva az ízetlen tréfák ,a nem égő tapló ,a nem eléggé sebesen siető pandúrok s a vén cigány fölött -várá a szerencsétlen rabot . Szegény Peti ,ki azalatt a törökdombhoz mindig közelebb jött ,s már ötszáz lépésnyire hajlongani kezde ,nem is gyanítá a förgeteget ,mely közelítése alatt feje fölött öszvevonult ,s melyet Ákos ,tréfáinak következését gyanítva ,most minden módon enyhíteni iparkodott ;-de hasztalan . Nyúzó bosszúsága teljes dagályban emelkedett ,neki kelle valaki ,kin mérgét kiadhassa ,s Peti az első szavaknál ,melyekkel bírája által fogadtatott ,látá ,hogy rossz pillanatban került a tekintetes úr elébe . -Hát végre hurokra kerültél ,te drága madár -így harsoga ,miután inquisitusának teremtését arra ,hogy vele becsületesen szólhasson ,eléggé keresztül mívelte -,no ,ne félj ,lakolni fogsz ,vén gazember . -Ugyan kérem a nagyságos teins főbíró urat -sóhajta fel a szerencsétlen ,hegedűbe szorított brúgós rekedt torkának legnyájasabb hangjával -,én ... -Hallgass -dörge közbe a bíró -,én tudok mindent ,s ne félj ,majd eszedbe juttatom neked is ,ha tagadni akarnád . -Nagyságos ,méltóságos uram ,hisz én ártatlan ,szegény ,vén ember vagyok -sóhajta föl Peti -,én ... -Ne ugass -lármáza Nyúzó -,vagy úgy pofon nyallak ,hogy még föltámadáskor is emlékezni fogsz reám . Lássa csak az ember -az alávaló még tagadni mer . -Hisz én nem tagadok semmit ,édes nagyságos uram ,semmit sem -tevé sírva hozzá -,csak ... -Jobb is ,ha nem tagadsz ;úgyis téged nemigen kérdezünk -szakítá félbe az öreget Nyúzó -,a tisztviselők mindent tudnak ,s most -szóla a pandúrok egyikéhez fordulva -,beszélje el kend ,János ,miért hozták előmbe e vén gonosztevőt ? -Hát csak úgy ,teins uram -viszonzá a megszólított -,mert azt parancsolták ,hogy minden gyanús embert fogjunk el . -S azért -szóla közbe Ákos ,ki az egész jelenet alatt látszólag felgerjedve többé nem mérsékelheté haragját -a vén brúgóst fogtak el ,kendtek valóban aranypénzt érdemelnének . -Az majd később válik meg -mondá Nyúzó ,mérges tekintetet vetve a közbeszólóra -,szóljon kend bátran tovább -folytatá -pandúrjaihoz fordulva -,hát mit tett ez a vén gonosztevő ? -Hát -folytatá a pandúr ,ki Ákos szavain ,amint látszott ,kissé meghökkent ,s főbírája szokatlan nyájassága által ismét nekibátorodott -,az egész dolog csak úgy volt . Már délután valami három óra felé lehetett ,ugye ,Pista -szóla pajtásához fordulva ,ki helybenhagyólag inte fejével -,midőn a Gyilkos-csárdából ,hol kissé megpihentünk s falatoztunk ,a sz.-vilmosi erdő felé ballagtunk . Napkeltétől már délig lovagoltunk ,s félni kezdtünk ,hogy a teins úr parancsolatának :miszerint mindenesetre hozzunk valakit ,nem fogunk eleget tehetni ;midőn Pista -kinek jobb szeme van -a sz.-vilmosi erdőnél egy lovast lát s mellette egy embert ,ki vele beszélget . “Hátha ez Viola volna ”-szólt Pista ,ki épp pipára gyújtott . “Ejnye ,ha ez Viola volna !” -szólék én -s oda nézve csakugyan meglátom ... -Violát ?-kérdé Nyúzó oly hangon ,melyből ki őt úgy ismeré ,mint pandúrja ,könnyen észreveheté ,mily felelet kívántatik . -Őt ,teins uram -viszonzá a kérdett -, mernék fogadni ,hogy ő volt . -Kend rosszabb szemeivel -szóla közbe Ákos -valóban csudálatos ! Hát még Pista miket láthat ,ha kend is fél mérföldnyire ismeri meg az embert . -Majd megválik -szóla bosszúsan Nyúzó . -Ha rablók s útonállók ily protekciót találnak ,az ördög tudja fenntartani a rendet . Szóljon kend tovább ,mi történt azután ,nem látták -e közelebbről a gonosztevőt ? -Dehogy láttuk ,teins uram -viszonzá amaz -,alig indítottuk meg lovainkat -szegény párák oly fáradtak voltak ,hogy alig bírhattuk farkasügetésre is -s a zsivány elillant ,s mikorra odaértünk ,csak e vén cigányt találtuk ,ki Sz.-Vilmos felé sietett . -No és -szóla türelmetlenül a főbíró ,ki mint látszék ,reményében megcsalatott . -Természetesen mindjárt hegedűbe szorítva idehozták -vága közbe Ákos -,hisz ki tudja ,mily szörnyűségeket vihetett volna véghez ,ha egész Sz.-Vilmosig eresztik ! Ha a rablók űzésére mindig ily okos embereket küldenek ki ,maholnap vége lesz az útonállásnak ,mert becsületes ember nem mer kimenni házából . Az öreg cigány ,ki azalatt hallgatva sötét villogó szemeit körüljártatá ,észrevevé ,hogy pártolókra akadt . Bátrabban álla vizsgálója előtt ,s csak azért rimánkodott ,hogy hegedűjétől ,mely kezét már egészen feltörte ,megszabadítsák . -Majd bizony -kiálta a főbíró -, kend megszokta a brúgót ,s e kis hegedű igen jól illik kezére . -S itt Nyúzó s esküdtje az elmésség fölött nagyot kacagtak . Miután azonban Vándory -ki az egész jelenet alatt látszólag meghatva ,érzelmeinek többé nem parancsolhatott ,a főbírót kéré ,s Kálmán és Ákos kérelmét pártolák -s Tengelyi embertelenségről kezde beszélni :Nyúzó főképp azért ,mert e kérelmekre ,melyek a cselédek jelenléte miatt diákul intéztettek hozzá ,nem tudott felelni :megparancsolá ,hogy a hegedű vétessék le ,s csak patibulandus s fautores criminum-ról mormogva valamit fogai között -tovább folytatá benevolumát . -És azután ,mikor a cigányt elértétek ,mi történt ?-szóla Nyúzó a pandúrokhoz fordulva ,kik bámulva főbírájok szokatlan kegyességén ,éppen a hegedű leszedésével bajlódtak -,elfogása után mit vettetek észre ? Nem találtatok semmit ez öreg akasztófáravalónál ,mi őt különösen gyanússá tenné ? -Hát az csak úgy volt -viszonzá a pandúr ,pederve bajszát s úrias méltósággal s nemes öntudatának érzetében egyet köpve -,mikor a cigányt utolértük -s ez pedig jó későn volt ,mert az öreg more átkozottan szaladt -Pista megszólítja -a cigány szörnyen megijed ... -Megijed -szóla közbe Nyúzó -, szeretném tudni ,miért ? Mire az esküdt fejét csóválva szokása szerint -egy “ valóban gyanús ” -sal felelt . -Kérem alássan -ellenzé ,fájó kezeit dörzsölve a cigány -,mikor csak úgy káromkodva rám fogják a pisztolyt ,nem is gondolhattam mást ,mint hogy haramiák . -Hallgass ,átkozott barna kutya -kiálta a szolgabíró -,mert úgy megrakatlak ,hogy fél esztendeig ki nem hevered ;beszélj tovább ,Jancsi . -Azután -folytatá ez -Pista kérdezi :merre ment Viola ?s ő azt mondja ,hogy nem látta . -Mikor mi pedig láttuk ,hogy vele beszélt -szóla közbe Pista ,ki észrevéve főbírájának helybenhagyását ,részesülni akart a becsületben ,mely belőle pajtására háramlott -,“ez nem igaz ,Péter cigány -mondtam én -,kend itt beszélt vele szemünk láttára ,s ha nem vallja meg ,mindjárt más nótán táncoltatjuk ”. A cigány még mindig tagadta . “Hát ki lett volna azon lovas ember ,kivel kend előbb beszélt ?” -No ,s mit mondott erre a cigány ?-kérdé az esküdt ,mély belátású kifejezésre kényszerítve arcát . -Hát csak azt felelte :hogy nem ismeri -felelt János -,s mikor erre fölpattantam -mert hisz amint a teins úr is tudja ,Peti minden embert ismer -,szaladni kezdett . -Oh ,édes nagyságos teins uram -rimánkodék a cigány -,hogyne szaladtam volna ,mikor agyba-főbe kezdenek verni ,s a hegedűt is rám akarják tenni . -Becsületes ember -szólt közbe az esküdt -nem fél a hegedűtől . -Azt gondolám én is -viszonzá János -,mihelyt tehát tudtuk ,hogy gonosztevővel van dolgunk ,mindjárt utána mint a forgószél -s fejére a hegedűt s ide a teins úr eleibe -itt majd kisül az igazság . -Kendtek becsületesen viselték magokat -szóla Nyúzó -,most vezessék előbb hozzám ez öreg rókát s maradjanak ott ;szükségem lesz kendtekre ,majd holnap talán a megyeházhoz küldjük e drága virágot . -De kérem -rimánkodék Peti -,mikor én ártatlan vagyok ,oly ártatlan ,mint a ma született gyermek . -Tudjuk ,tudjuk -viszonzá a főbíró ,szavának legkeserűbb hangján -,te nem is ismered Violát ;nem is te patkoltad meg minap a lator paripáját ,ugye ? -Hisz az igaz ,hogy ismerem -sóhajta a cigány -,de mit tehetek én róla ,hogy húsz esztendeig egy helyen laktam vele . Hisz mielőtt először a vármegye kezére került ,oly becsületes ember volt ,hogy bírónak választhatták volna . -Az igaz ,hogy lovát egyszer megpatkoltam ,de ily öreg ember mit tegyen ,ha csákány- s pisztolyos zsiványok jőnek hozzá ,s patkoltatni akarnak -szörnyű halált haltam volna ,ha nem teszem . -Hát becsületes kovácsokhoz mért nem járnak a zsiványok ?-kérdé a szolgabíró ,esküdtjére nézve ,ki mosolygó helybenhagyással integete fejével . -Én csak azt gondolom -viszonzá Peti nyugodtan -,hogy zsiványok azért járnak inkább hozzám ,mint más kovácshoz ,mert én a falun kívül lakom . -És miért lakik kend (a címeket ,melyeket az érdemes tisztviselő ide ragasztott ,ortográfikus nehézségek miatt elhagyjuk )a falun kívül ? -Mert a teins vicispán úr ,mióta egyszer Barna Jancsi viskójában tűz támadt ,nem tűri ,hogy mi ,cigányok benn a faluban lakjunk -felelt a cigány alázatosan -,elég baj ily öreg embernek ! Nyúzó ,kinek az írás szavai szerint :“egy eltévedt bárány ,kit az igaz útra -azaz a megye házához vezethetett ,kilencvenkilenc olyannál ,mely soha a jó ösvényről el nem tért ”-kedvesebb volt ,minden feleletben ,mely valamely vizsgálat alatt álló személy által adatott ,a bírói méltóság megsértését látta :s nem képzelhetik olvasóim a hatást ,melyet szegény Peti egyszerű válaszai az érdemdús tisztviselőre tevének . Minden embernek megvan hiúsága ,melynek megsértését más lényegesebb károknál nehezebben tűri ;maga a jobb ember is neheztel ,ha ítéletében csalódott ,s embertársai hibáit könnyebben bocsátja meg néha ,mint azt ,hogy őket jobbaknak találta ,mint gondolá ;-mi csoda tehát ,ha Nyúzó Pál -kit önismeret (mely bármint tagadjuk is ,emberismeretünknek alapja )pesszimistává tett -,senkit ,kit egyszer gonosztevőnek tartott ,ártatlannak ismerni többé nem akart ,s főképp ez esetben felbosszantva Ákos tréfái által ,mindent elkövetett ,hogy az öreg cigány bűntettei napvilágra jőjenek . -Jól van ,jól -szóla elfojtva ,amennyire bírá mérgét -;majd meglátjuk ,ily hetykén viseled -e magadat nálam is ;holnapig híres cimborád meglesz ,s majd szembeállításkor meglátszik ;vezessék őt kentek hozzám ;s hogy el ne szökjék ,mert ... A cigány rimánkodott ,s már a pandúrok igazítani kezdték a hegedűt ,midőn Ákos megkönyörülve könnyein ,kezességet ajánlt a főbírónak ,s kéré ,bocsássa szabadon . Nyúzó örvendve ,hogy tréfáit kérése megtagadásával megbosszulhatja ,tagadólag rázta fejét . -Tudod -szóla a lehetségig nyájasan -,örvendek ,ha kedvedet tölthetem ,de most az egyszer megbocsátasz ;lehetetlen ! Holnap reggelig Viola kezeink közt lesz ,s meglátjátok ,e cigány cinkosaihoz tartozik . -Ha Petit addig tartod magadnál -szóla Kislaky nevetve -,míg Violát elfogod ,örökös kenyérre fogadtad . -Majd meglátjuk -viszonzá a főbíró gúnyosan -,én csak azt mondom ,hogy Viola még ma kezeim között lesz ,s ha nem ,nevessetek szemembe . Bizonyos hírből tudom ,hogy estve s pedig magánosan a Tiszaréti csárdához jő . Mihelyt elsötétedik ,a csapláros cselédei s mind ,kik épp a csárdában lesznek s hírt vihetnének ,öszvekötözve a pincébe záratnak ,s helyökbe parasztos ruhában a komisszárius s pandúrjaim várják a vendéget . A többi magában értetődik . -Igen ,ha eljő -szóla közbe Ákos -,de ... -Ez egyszer el fog jőni -viszonzá tisztviselői méltósággal az előbbi . -Nyúzó Pálnak vannak kémei ,kikben bízhatik . Most -szóla a pandúrokhoz fordulva -induljatok . Ki e rövid beszélgetés alatt figyelmét az öreg Petire fordítá ,észreveheté kérdésen kívül a hirtelen változásokat ,melyeken barna arca átment . A legnagyobb érdektől ,midőn Viola elfogatása először említtetett ,egész a kétségbeesésig ,midőn a készületeket hallá ,tíz érzelem vala kimondva keleti vonásain ,de szerencséjére csak Tengelyi vevé észre megindulását ,s mikor Nyúzó figyelmét ismét reá fordítá ,az öreg könyörgő helyzetben álla ott a pandúrok között ,kik főbírájuk parancsára lökdösve indulásra inték foglyukat . -Kérem alássan ,nagyságos úrfi -szóla ez Ákoshoz fordulva -,ha már éppen mennem kell ,s ártatlan ,öreg ember létemre tömlöcbe hurcolnak ,mondja meg a nagyságos úrfi édesatyjának ,hogy az öreg Petit elfogták ,s hogy nem én vagyok oka ,ha a leveleket át nem adtam . -Mily leveleket ?-kérdé Ákos . -Hát azokat ,melyeket a teins vicispán úr reám bízott -szóla a cigány ,egypár ruharongyokba takart levelet vonva ki mellényéből ,melyet Ákosnak átadott . -Mindig én vagyok a nagyságos úr expresszusa ,s most se késtem volna el ,mert a nagyságos asszony is jó borravalót ígért ,ha a leveleket még napvilágon Sz.-Vilmosra viszem ,mert mondta ,hogy igen fontos dolog ;-s ha ezek ...-a substantivumot Peti csak gondolá -ott az erdőben el nem fognak ... Soha iromány nagyobb változást nem tett még ember sorsában ,mint mely e levelek átadása után szegény Petire nézve történt . S midőn Ákos az egyik nyitott ívet átfutva Nyúzónak adá s ez rajta végignézett ,nem képzelheti senki a zavarodást s bosszút ,mely arcain mutatkozott . -Meg kell vallani ,ezt ügyesen intézted el -szóla Ákos ,valamivel halkabban a főbíróhoz . -Ha a tisztújításnál kimaradsz ,legalább azzal vigasztalhatod magad ,hogy az ellenfélt győzelmében segítéd ,mert hogyha a sz.-vilmosi háromszáz voks ellenetök szavaz ,valamennyien kimaradtok ,arról még kétség sincs -ez pedig alkalmasint úgy lesz . -Dehogy lesz -mormogá Nyúzó fogai közt ,míg esküdtje a kimaradást hallván említettetni ,fejét csóválva nagyokat sóhajtott -,dehogy lesz ,hisz a sz.-vilmosiak ... -Téged úgysem igen szeretnek -vága szavába Ákos -,s ha választanak ,csak atyám vagy inkább jegyzőjök kedveért teszik ,ki ismét nem szemeidért ,hanem más lényegesb okok miatt ragaszkodik atyámhoz . -Ma reggel hírt kaptunk ,hogy a bántornyaiak nótárius uramékkal egyezkedni kezdtek ,de nem jöhettek rendbe . Atyám használta az alkalmat s e zárt levélben mindent megígér ,mit a falusi penna kíván ,egyszersmind holnapra meghívja az egész sz.-vilmosi nemességet ,hogy velük kezet fogjon ,s most ide állsz te pandúraiddal s elfogod a hírnököt ,hogy ellenségeid ,kik azalatt zsugoriságukat megbánták ,megelőzzenek . -Ha ez nem vígjátékba való -én nem tudom ,min nevethetnék jobb ízűt . -De ki gondolta volna -szóla Nyúzó -,hogy apád ily fontos üzeneteket ily ember által küld ? -Mikor már mondtam -viszonzá Ákos ,látszólag örvendve a főbíró zavarodásán -,hogy az öreg Péter hű emberünk ,s évek óta hordja leveleinket ;kinek juthatna eszébe ,hogy az alispán fűtő cigányát minden ok nélkül elfogják s hegedűbe teszik ,s még kezességre sem bocsátják ki ? -Igaz -szóla Nyúzó kínjában fejét vakarva -,de mikor nem szól ,mikor egy szócskával sem mondja ,hogy ily fontos levelekkel jár . Átkozott vén gazember -folytatá legnagyobb mérgében a szolgabíró úr ,ki azon kellemetes lények közé tartozott ,kiknek mérge minden alkalommal fölforr ,s kik soha nem gorombábbak ,mint midőn engedelmet kellene kérniök ;úgyhogy ha ők hágnak lábadra ,majdnem nagyobb veszedelemben forogsz ,mintha te tetted volna -,mért nem mondtad ,hogy a teins alispán úr parancsolatában jársz ? Kedvem volna olyan huszonötöt vágatni rád ,hogy ... A cigány ,ki most az egyszer hátulról biztosítva érzé magát ,mondá :“hogy a pandúrok úgy bántak vele ,hogy még azt is elfeledé kínjában ,honnan jő ;azonkívül ,folytatá -:a nagyságos asszony azt parancsolta ,hogy ez írásokat senkinek se mutassam ,főképp ki a teins vármegyéhez tartozik ,s én azt gondoltam ,hogy végre úgyis kisül ártatlanságom. ” -Ártatlanságod ?szörnyűség !-szóla kezeit öszvecsapva Nyúzó -táskájában levelet hord az alispántól ,s ő ártatlanságában bízik . De most menj ,lódulj ,takarodj -itt vannak leveleid ,s ha estig Sz.-Vilmoson nem vagy ,vigyázz magadra . A cigány ,noha a nap már a láthatárt éré ,ellentmondás nélkül fejet hajtva főbírája teljesíthetlen parancsára ,Sz.-Vilmos felé sietett . Nyúzó a cigány távollétében egész mérgét pandúraira fordítva sok káromkodás között álmélkodott szemtelenségökön ,hogy az alispán tulajdon cigányát elfogni merészlették . Az esküdt vasraveretéssel vigasztalá a bámulókat ,kik csak pár perccel előbb már kancsó borról álmodoztak . Ákos s a többiek majd Nyúzó hadarászó gesztikulációin ,majd a cigányon nevetve -ki időről időre visszanézve ,Lóth nejének ellentéteként mindig sebesebb futásnak eredt ,valahányszor a fergetegként háta mögött zúgó főbírót látá -útra készültek :s csak a jegyző s lelkész tarták meg komolyságukat ,s mikor a víg vadásztársaság tőlök búcsút véve a falu felé ügetett ,s Nyúzó káromkodásai s a hahota ,mellyel a többiek által kísértetett ,a távolból többé nem hallatszott :Tengelyi megfogá barátja kezét s így szólt :-Mit mondasz -hát nincs -e igazam ?az agarászat nem a legkegyetlenebb időtöltés ,ugye ,mellyel ez urak mulatnak ? -Oh ,istenem -sóhajta Vándory -,s ha arra gondolok ,hogy ezek tisztviselők ,hogy ezerek sorsa oly emberek kezeiben fekszik ,kik szenvedő embertársokat látva még nevetni tudnak !... -S ki az ,ki nem nevet embertársai szenvedésein ?-szóla Tengelyi keserűen ;-a gyermektől ,ki társának játék közt lábat tart alá ,hogy megbotoljék ,a férfiúig ,ki a láb alátartásokat nagyban űzi vagy legalább látja :nincs egy ,ki embertársai botlásán ne örülne néha ,ki az elbukottat ,főképp ,ha nagyobb bántalma nem történt ,ki ne nevetné -miért volnának ezek jobbak másoknál ? -De -tevé rövid hallgatás után hozzá -a nap leszállt ,menjünk mi is hazafelé . Vándory ,ki most az egyszer ellentmondani nem mert ,fölkelt s a két férfiú hallgatva indult egymás mellett a falu felé . -Nézd csak -szóla Tengelyi ,ki egy percre visszafordulva megállt s egy pontra mutatott -,nem vén cigányunk -e az ,ki ott fut ? -Bizonyosan -viszonzá Vándory -, szemmel követtem ,de nem tudom ,nekem úgy látszik ,mintha inkább felénk ,mint Sz.-Vilmos felé sietne . -Úgy látszik ,barátom -felelt Tengelyi -,ez egyszer a teins alispáni parancsolatok nem fognak teljesíttetni . Peti vagy megvesztegettetett az ellenfél által ,vagy ki tudja ,talán Nyúzónak némileg igaza volt ,s ő csakugyan szövetségben áll Violával ,s most hírt visz a készületekről ,melyek ellene tétetnek ,s melyeket a főbíró oly igen bölcsen közlött vele . De mi közünk hozzá -menjünk haza ,hűvesedni kezd . S ezzel a két férfi ismét elindult ,s gondolatokba mélyedten ,szó nélkül haladott a falu felé ,honnét az estharang szelíd hangjai szálltak üdvözletként a közelgők felé . De hagyjuk őket most gondolataikra ;éltök leírása -melyet a jövő fejezetben találandunk -közelebb fog vezetni jellemök ismeretéhez ,mintha jelenöket bármi részletesen leírnám . Csak a múlt azon egyetlen kulcs ,mely által az egyes emberekben látszólag létező ellentétek megérthetők . Mint a folyónál ,úgy többnyire az embereknél is nem annyira természetük ,hanem inkább azon út ,melyen átfutottak ,határoz jellemükről ;ki ezt figyelemmel követi ,néha messze távolban ,de mindig föl fogja találni okát ,miért zavarosak a folyam habjai ?miért veszté tisztaságát az emberi kebel ?s isten ,csak mert mindentudó -azért véghetlenül irgalmas s igazságos egyszerre . Ott ,hol a Kárpátok hegysora lejjebb s lejjebb szállva ,végre zöld dombokban ereszkedik Magyarország nagy rónaságára ,két -hosszan elnyúlt halom között ,melyeknek egyikét sűrű tölgyesek ,másikát szőlők fedik ,fekszik Bárd helysége . Szegény külsejű magyar falu ,melyet -az országúttól távol ,mintegy elrejtve fekvén -még közel szomszédai is alig ismernek ,de melyhez az ,ki egyszer ott volt ,nyájas fekvése miatt szívesen visszatér . E faluban élt majdnem félszázad előtt Tengelyi Ézsaiás ,a bárdi reformált község lelkésze s Jónás apja ,kivel most mint tiszaréti jegyzővel ismerkedtünk meg . Ez a hely ,hol szent munkásságában folyt élete ,kevesektől ismerve ,de szeretve mindenki által ,ki vele egyszer találkozott . Ki a ref. lelkészek helyzetét e hazában ismeri ,könnyen el fogja hinni ,hogy ötven év előtt ,főképp oly kis helységben ,mint Bárd ,az öreg Ézsaiás helyzete nem lehete fényes ,s mégis olvasóim között (ha e könyv ,melyet rokonszenvei kunyhókhoz vezetnek ,valaha termekbe jutna )kevés van ,ki termeiben annyi derült ,annyi valóban boldog órákat élne ,mint az ősz hajú bárdi tiszteletes házának szalmafedele s a kis szoba időbarnított gerendái alatt . Voltak napok -midőn szobája ablakát valamivel nagyobbnak kívánta ,sőt egypárszor életében föl is tevé magában ,hogy lakának ezen hiányát ,mely őt főképp borús napokon szentírása olvasásában akadályozá ,maga költségén helyrehozatja . A kályha ,mely fűtésen kívül kenyérsütésre is használtatott ,a szobának egyhatodát foglalá el ,s főképp nyári napokon ,ha benn sütöttek ,inkább melegített ,mint azt a kényelem megkívánta ;s valahányszor a szomszéd lelkészek látogatóba eljövének ,nagy ócsárlás s lárma támadt a bárdi község ellen ,mely lelkészének még szobáit sem padlóztatja ki . Nem hiányzottak fölszólítások s unszolások ,hogy miként mások -szobáik agyag alapja ellen rég beadták alapos észrevételeiket a tractushoz ,úgy ő is ,kinek hallgatása nekik szemökre hányatik ,végre szólaljon föl a papi méltóság védelmére . De ha az idő ismét kiderült ,s Ézsaiás javítandó ablakát megnézve ,arra emlékezett ,hogy hány szent igét olvasott mellette ,hányszor látá -ha estve házához visszatért -nejének kedves arcát a kis táblák mögött ;s midőn eszébe jutott ,hogy e nagy kemence télen mily hosszú kemencepadnak ad helyet ,s meggondolá ,hogy ez agyag talap ,melyen föl s alá jár ,ugyanaz ,melyen apja ,az egykori lelkész predikációira gondolkozott ,s ő első lépéseit mászta -akkor átlátá ,hogy végre is ablak ,kályha s szobatalapzat legjobbak úgy -mint állnak ;-hogy semmi kényelem azon emlékkincseket ,melyek velök összekötvék ,nem pótolhatná ki ;s a ház ott maradt régi egyszerűségében -szerény külső alatt -,mint a gyöngycsiga egy házi boldogság egész kincsét rejtve . S ha van ,ki azt hiszi ,hogy megelégedésünk földi javaktól függ ,az e tűzhely nyugodt körébe lépve ,meggyőződhetett ,hogy a valódi szerencse nem külső állásunk következése ,s hogy kár annyit fáradni oly dolgokért ,melyek keblünk érzelmeit éppoly kevéssé változtathatják meg ,mint a bíbor vagy dísztelen kötés azon könyv értelmét ,mely belé foglaltatott . Egy természetes ,de váratlan eset földúlta e szerény háziboldogságot . Erzsébet meghalt ;s a szív ,melyben egykor annyi szerencse megfért ,azóta csak egy nagy fájdalmat horda magában . Az öreg lelkész nem panaszkodott ,nem szóla mély bánatáról ,nem tett semmit ,hogy nevelje vagy feledje keservét ,de ki őt előbb ismerte és most ,az érzé ,hogy fájdalma egyike azoknak ,melyek idővel enyhülni nem szoktak ,s hogy vágyai s reményei már csak a síron túl teljesülhetnek . Egy volt ,mi az öreg lelkészt e földön visszatartá -kis fia ,Jónás . A gyermek ,mikor anyja meghalt ,alig tölté be negyedik évét ,s mi történnék vele ,ha apjától is megfosztatik ? Az emberek többsége alig bír elég szívvel ,hogy csak övéit is igazán tudná szeretni ;az idegen árvának hol jutna egy kis szeretet e nagy világon ? S mégis ...a gyermek oly szép vala . Égszínű szemei anyja szelíd tekintetével nézének a bús apára ,beszéde annak szavára emlékeztetett ,kitől az első szavakat rebegni tanulá ,arany fürteiben még mintegy nyomai látszottak a kéznek ,mely által oly szorgosan ápoltattak :mi legyen e gyermekből ,ha szüléi helyett csak kettős sírt találna a világon ,hová bajai között sírni mehetne ? S ha van élet a síron túl ,s a halál jég keze a fonalat ,mely az egymást szeretőket összeköti ,nem szakítja szét ,Erzsébet boldog lehetne -e isten mennyországában ,ha fiát magányosan tudná e földön ? Az öreg Tengelyi meggondolá mindezt ,s mint annyi becsületes embernek -kit egyéb vigasztalások elhagyának -, kötelességérzete erőt ada neki éltének elviselésére . A kis Jónás azalatt vígan fejlődött apja ápolása alatt . A boldog nem gyanítá még :mi szomorú anyátlanul állni e világon ;hol a szív mindig szerelmet kér ,s az anyai keblen kívül nincs hely ,hol azt biztosan találhatná . A gyermeki kebelben ,hol annyi öröm megfér ,nagy fájdalom nem talál helyet . Mint a facsemete felszívja gyökerével a langy nyári esőt ,s a nap meleg sugárai alatt nő s fejlődik ,de nem ismeri még a vihar hatalmát ,melynek nyugodt rejtekében eleibe nő :úgy az ember ,létének bajaival csak később ismerkedik meg . A kis Jónás ,ki az első napokban ,melyek anyja halálát követték ,tízszer kereste őt ,s ha nem találta ,sírva egy szegletbe ült ,s éjjel kiterjesztve kis karjait ,anyja nevét rebegé álmai között ,később mindig ritkábban említé kedves ápolóját ,míg végre a boldogság ,melyet egykor anyja ölén élvezett -csak mint egy szép álom vagy lassanként elhaló zene kedves emléke tartá fenn magát szívében ,melynek bájló hangjaiból csak azon hatás marad meg ,melyet a hallgatóra tettek . Miként is lehetne másképp ?talán legirigylendőbb kiváltsága a gyermeknek ,hogy hamarébb felejthet . Körülötte száz virág nyílik -a múlt sötét aknáiba miért merülne ő ? Körében ezer hang szólal föl ,melyre szíve földobog ,s miként hallhatná a távolból gyöngén fölszólaló szavakat ? Semmi sem zavarta kis Jónásunk boldogságát ,s ki olvasóim közül gyermeksége emlékeit megtartá ,jobban elképzelheti azt ,mint én leírhatnám ;elég ,ha mondom ,hogy miként a fűszerrel telt edény illatát ,úgy e gyermeki szív a boldogságot ,mellyel csordultig telve vala ,elárasztá egész körére ,s hogy az öreg Ézsaiás maga ,kinek haja évről évre szürkült ,midőn tekintetét az égtől ,hol éltének szerelme vára reá ,földi körére fordítá ,itt sem találta magát öröm s remények nélkül . Így múltak az első évek . Jónás nyolc esztendős vala s az öreg tiszteletes elkezdé nevelését . Ne várja senki ,hogy neveléstani részletekbe ereszkedem . Az öreg Ézsaiásnak egyetlen nevelési elve azon meggyőződés vala ,hogy miután az ,ki meleg szerelmet nem érez keblében ,sem valódi boldogságra ,sem valami nagynak kivitelére nem képes -az embert csak szeretet nevelheti az életre . Ezen elv szerint bánt fiával ;mi már azért is célszerűnek mutatkozott ,mert ezen elv szíve érzelmeivel ellenkezésben nem állván ,általa következetesen alkalmaztatott ;s mert ez úton fiának legalább azon kincset biztosítá ,mely tanulmányaink egész tömegénél többet ér :boldog gyermeki emlékeket ,melyekre a férfi visszatekintve ,végzetével kibékül . -Tudományunk úgyis elég öröm árán vásároltatik meg ,miért áldozzuk fel e kincsért -mely után fáradva szívünk elszegényedik anélkül ,hogy fejünk magát gazdagnak érzené -még a gyermek ártatlan örömeit is ,éltünk ez egyetlen tiszta élvezetét ? -A gyermek kérdezett ,az apa felelt ,amennyire lehet részletesen s növendékének fölfogásához mérve ,s így lőn ,hogy a kisfiú már tízéves korában eszmék s fogalmak tisztaságában semmi ,vele egykorú gyermek mögött nem állt ,habár nem is azon rendszer szerént neveltetett ,mely iskoláinkban divatozik ,s melynek egyetlen jó oldala talán csak az ,hogy a gyermek idegen nyelven kapván oktatását ,mindazon esztelenségek által ,melyeket tanul ,kevésbé zavartatik meg ,mintha azokat anyai nyelven tanulá . Ne gondolja azért senki ,hogy Jónás azon csudagyermekek közé tartozott ,kiknek -főképp szép anyáknál ,vagy oly házakban ,hol jó ebédek adatnak -egész seregével találkozunk . Az öreg Ézsaiás ,ki szegény legény létére maga is komoly tudományos nevelést szerze magának ,sokkal józanabb vala ,mint hogy fiát erre nevelné . Fogalma szerint ,valamint a morál ,nem egyes fönséges tettekben ,hanem abban áll ,hogy éltünk minden tettei bizonyos erkölcsi elvek szerint intéztessenek ,úgy a valódi tudomány is kevés elvek tökéletes fölfogásában s alkalmazásában keresendő ;-s minden törekvése csak arra vala irányozva ,hogy szűk körre szorítva észbeli munkásságát ,se el ne nyomassék a tárgyak súlya ,se fölületességhez ne szokjék azoknak sokasága által . Régi nyelvek s klasszikusok ,mennyire a gyermek azokat fölfoghatá ,hozzá egy kis természet- s történettudomány ,éppen annyi ,hogy az anyagi világ csudálatos rendében teremtőjét bámulni ,erények nagy példáiból az embereket szeretni tanulja ,s mindenekelőtt a vallásnak tiszta ,erkölcsi fölfogása ,ez vala minden ,mire az öreg Ézsaiás fiát oktatá ,s mit arra ,hogy fia hivatásának megfeleljen ,szükségesnek gondolt . Az öreg Ézsaiás ti. jókor ,sőt mint hiteles kútfőből tudjuk -már pár órával születése után szép pályát választa kicsi Jónásnak :s habár jobb vala s józanabb ,semhogy fiát arra kényszerítse ,mégis a meggyőződés ,hogy Jónás őt egykor hivatalában követni fogja ,oly erős vala az öreg lelkészben ,hogy a gyermek jövőjéről gondolkozva ,más lehetőség még eszébe sem jutott . Mintha a bárdi lelkészhivatalon kívül oly valami ,mi után a bárdi lelkész fia vágyódhatnék ,nem is volna a világon ;-mintha gondolni sem lehetne ,hogy fia máshol pihenjen agg napjaiban ,mint azon fák alatt ,melyek egykor apja ősz fürteit árnyékozák . Ő ,ki e házban született s növekedett ,ki e falak közt szorítá apját utólszor kebeléhez ,ki ,mióta az meghalt s őt hivatalában követé -itt tölté életét ,kit a faluban minden ház ,a temetőn minden sír olyanokra inte ,kiknek ő volt legjobb vigasztalója ,s ki a pálya vége felé közelgve érzé ,hogy emlékei közt más keserűek nincsenek ,mint melyeket a halál hagyott :-miként álmodhatott más szerencséről ,miként kívánhatott volna fiának más pályát ,mint melyen önmagát oly boldognak érzé ? S miután szerény kívánatoknak az éppen legszebb jutalmuk ,hogy mindig reményekké válnak -miként kétkedhetett volna ennek teljesedésén ? De van valami minden gyermek kebelében ,mire a nevelés hatalmát ki nem terjesztheti :a gyermek képzelő tehetsége ;-s ez az ,mitől az út ,melyen haladni fogunk ,többnyire függ . Miként a gyümölcs ,melyet a fa őszkor hord ,azon virágokból fejlődik ,melyek tavaszkor ágain illatoztak :úgy fejlődik a férfiúi tett a gyermek könnyű álmaiból ,s ki fogja ezeknek kijelölni határait ? Így volt ez a kis Jónással is . Míg apja jövőjéről terveket alkotott ,s kertében egypár gyümölcsfát ,udvarában szép terepély hársat ültetett ,sőt még arról is többször gondolkozott ,miként padoltathatná ki szobáját legolcsóbban ,csak hogy szíve kedvesének ,ha majdan a bárdiak lelkészévé válik ,helyzete kényelmesebb legyen :addig a tízéves fiú más körökben jára gondolataival ,s az ifjú lélek ,mely e szerény lak otthonos kényelmei közt máris megszorítva érzé magát ,egy távol szebb jövő reményei közt tévelygve keresé örömeit . Miként a hajós csak miután vészeket ismert ,vágyódhatik a kikötő után :úgy az ,kit az élet még nem hányt körül -a nyugalom élvezetét nem foghatja fel ;s minden ifjúnak első szüksége oly kört keresni magának ,melyben küszködve erejét megkísérthesse . Közelebbi alkalmat e gondolatok ébredésére s irányozására a véletlen adott . -Az öreg Ézsaiás ,ki ifjú korában néhány német s hollandi egyetemet bejárt ,más könyvek között egy szép bőrkötésű Plutarchot is hozott magával ,melyet egy akademikus barátjától ajándékba kapott ,s melyben minden életrajz előtt a leírt férfi arcképe vala rézmetszetben látható . Ez lévén az egyetlen képeskönyv házánál ,természetes ,hogy a kis Jónás vele jókor megismerkedett ,s valahányszor apja engedé ,órákat töltött a komoly férfiarcok nézésével ,míg minden kép ösmerősévé s szinte barátjává vált . -Apja ,ki fiának tudvágyán örült ,sok boldog órát töltött e képek magyarázatával ,s Jónás nem vala nyolcesztendős ,s már majdnem minden kép nevét s történetét oly szépen tudá elmondani ,hogy az öreg Ézsaiás szemei néha örömkönyűkbe lábadtak ,s habár sajnálta is ,hogy az említett könyv nem biblia ,mely mellett fiának a vallás történeteit mondhatta volna el ,valahányszor a gyermek Aristides erényeiről lelkesedve szólt ,s lángoló arcokkal Leonidás vagy Sokrates hősi halálát elmondá ,az apai szív örömében dagadozva áldá a pogány írót s barátját ,ki neki e könyvet ajándékozá ,s mindazokat ,kik elkészítésében részt vettek ,le a könyvkötőig . -Hisz mi készítheté fiát jobban a vallás oktatásainak elfogadására ,mint azon férfiak története ,kik először sejdíték a morált ,melyet a kereszténység általánossá tett ? E könyv Jónásnak egész életére elhatározó befolyással bírt ,s habár apja nem mulasztá el őt figyelmessé tenni ,hogy a szentírásnak ,melyet később tőle ismerni tanult s mely mélyen érdeklé a fogékony gyermeket ,morálja sokkal magasabban áll annál ,melyet kedves Plutarchjában tanult -az első benyomás megtartá hatását ,s valahányszor ideje engedé ,visszatért kedves arcképeihez ,melyekhez lelke több rokonszenvet érzett ,s melyeknek példái keblét inkább melegíték fel . Sokszor ,ha apja a szomszéd falukba ment ,vagy hivatalos foglalatosságiban eljárt ,Jónás kiment a hegyek közé cél s ösvény nélkül tévelyegve a sötét erdőségben ,míg lelke kedves ábrándjait követé . A lakosok sokszor a bárdi rom mellett láták a gyermeket ,majd az erdős hegyeken jártatva szemeit ,melyek azt egy részről környezék ,majd a távolban határtalanul terjedő rónaságon ,míg az est pirosan elvonult a határ fölött s ábrándjaiból fölébredve hazatért . S ki képzeli a boldogságot ,mely lelkét e pillanatokban eltölté ? Nincs magasabb öröm e világon ,mint az ,mely romlatlan szívet egy valóban nagyszerű tett vagy ember emlékénél áthat . Mint minden nép kifejlődése első korszakában :úgy a gyermek félistent lát minden nagy férfiúban ,s Jónás azon korban vala még ,hol e gyönyört egész tisztaságában élvezheté . Valamint az anyagi távolságról csak később támadnak fogalmaink ,úgy van az a szellemi világ körében is . A gyermek amit csak lát ,azt egyenlőn közelnek tartja ,s bátran terjeszti karjait minden után . Az életet ,melyben még azt is ,mi úgyszólván mellettünk áll ,sokszor csak hosszú kerület után érhetjük el -ő nem ismeri még ;ő nem tudja ,hogy a világ magaslataira többnyire csak egy oldalról juthatni föl ,s hogy mi egynek könnyű ,másoknak lehetetlen ,s pedig csak azért ,mert azon helyről ,hol ők állnak ,út nem vezet a tetőre . A nagy férfi ,kit bámul ,a gyermeknél egyszersmind példa ,mely után törekszik ,remény ,melynél szíve földobog ,s ez teszi boldogságát . Mint minden magánosan -azaz más gyermekek társasága nélkül nevelt gyermek ,mert csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül -,úgy Jónás is ábrándozóvá s komollyá vált ,s ha valaki a gyermeket hallá ,midőn a Periclesekről s Gracchusokról szólt ,meggyőződött ,hogy azok egyike előtt áll ,kiket a végzet elítélt ,hogy nagyok vagy szerencsétlenek legyenek embertársaik közt ;úgyis e kettő nemigen távol áll egymástól ! Szerencsére e gondolat az öreg Ézsaiásnak nem zavará nyugalmát . A lelkesedés ,mellyel fia a régiek erényeiről szólt ,a lángoló gyűlölet ,mellyel az emberi nem elnyomói ellen kikelt ,s szánakozása mások szenvedései iránt ,az apát csak arról győzék meg ,hogy fia jó lelkész lesz . De az ,hogy e lelkesedés másban ,mint lángoló egyházi szónoklatban törjön ki :gondolatainak körén kívül feküdt . Sőt maga is csak azon fáradott ,miként erősítheti meg fiát még inkább e nemes érzelmekben . -Sokszor szólt a szegények szenvedéséről ,a gazdagok szívtelenségéről ,az embereknek istenelőtti egyenlőségökről -s mennyire kötelessége mindenkinek embertársai javára szentelni életét ! S így lőn ,hogy mikor Jónás tizenhárom éves korában a debreceni reformált oskolába küldetett ,minden jó s rossz tulajdonai ,melyek őt később jellemzék ,már kifejlődve voltak lelkében . Határtalan lelkesülés minden jó- s nemesért ,minden alávalóságnak lángoló gyűlölése ,rokonszenv minden szenvedés iránt ,bátorság mindig s mindenütt ,hol igaztalanság ellen szóval vagy tettel fel kelle lépni ,de egyszersmind azon elvbeli szigor ,mely néha maga igaztalansághoz vezet ;egyszóval mindazon tulajdonok ,melyek Utópiában Jónást a polgárok legerényesbikévé ,magas civilizációink közepette pedig tűrhetlen vagy legalább oly emberré teszik ,kit kerülni szoktak . Az oskolában azonban ,hol minden férfinak nyilvános élete kezdődik ,mindezen tulajdonok még tiltva nincsenek . Gyermekek között az erény mindig többségben van ,s azért nem csudálhatja senki a méltányló szeretetet ,melyet Jónás mind tanítói ,mind pajtásai között talált . Azok örültek sebes előmenetelén ,melyet növendékjök ,nagyravágyása által buzdítva a tudományokban tett ;ezek tisztelék igazságszeretetét ,bátorságát ,s habár komoly pajtásuk ritkán osztá gyermekjátékaikat ,mihelyt egymás közt összevesztek vagy valakinek tanácsra vala szüksége ,ő volt békebírójok ,tanácsadójok . Így múlt el majdnem öt év boldog változatlanságban . Jónás éltének legszebb ,legtisztább élvezetű korszaka ,azon korszak ,melyben szíve a világ követeléseivel még ellenkezésben nem állt ,s a büszkeség és nagyravágyás ,melynek csíráit lelkében hordá :szabadon követheté célját anélkül ,hogy valakinek gyűlölségét fölébresztené . Maga a tanulás is ,mely más ifjaknak legnagyobb ,sőt egyetlen kínja ,tudomány után szomjúzó lelkét azon gyönyörrel tölté el ,melyet a tudományos pályának csak kezdetén találhatunk ,midőn ,mint a hajós ,ha duzzadó vitorlákkal megindul -csak azt érezzük ,hogy haladunk ,s még nem gyanítjuk az elem mérhetetlenségét ,melynek magunkat átengedjük ,s nem gondolunk arra ,hogy nehéz napok várnak reánk ,melyek alatt nem érezve haladást ,nem látva célt s partot magunk előtt ,tévelyegni fogunk a véghetetlen síkon . Az öreg Ézsaiás azalatt nyugodtan folytatá életét . A szerény lak még csöndesebb vala ugyan ,mióta a kedves fiú köréből távozott ,s az agg lelkész ,kinek már ezüst fürtök környezék homlokát ,kertének gyümölcsfái alatt ,hol egykor gyermekének játékait nézé ,most magánosan járt körül ;de lelke nem veszté derültségét . Mint a könnyű felleg ,melyet a nap ragyogó sugárai átvilágítanak ,maga a vágy ,mely távol kedvesei után szívében néha támadott ,csak egy örömmel több vala e tiszta kebelnek . De ,valamint a folyó bármily nyugodtan haladva végre a tengerhez jut ;s a virág szellő nélkül is elveszti leveleit ,ha az idő lefolyt ,mely a természettől illatozására adatott ,úgy az emberi élet szintúgy múlik csend ,mint vészek között . Ézsaiás érzé ,hogy napjai számítvák ,és e gondolatban nem vala semmi ,mi lelkét nyugtalansággal töltené . A halál eszméje csak addig rettentő ,míg benne az elválás eszméjével a viszontlátás gondolata nem egyesül ,s Ézsaiás meg vala győződve halhatatlanságáról . Mint a fa ,míg él ,zöldellni meg nem szűnik ,úgy e jámbor kebel el nem veszté reményeit végső leheltéig ,csakhogy azok most egy más ,szebb hazából intének feléje . Egy kívánata vala még :az ,hogy fiának karjai közt végezze életét ,s az ég teljesíté e kívánatot is . -Jónás az őszi szünnapokban Bárdra jött . Tíz holnapig nem látták egymást ,s midőn a fiú apját oly évtörötten s gyöngén ,ez fiát oly épen s erősen látá ,sírva szoríták egymást karjaik közé ,amaz fájdalomnak ,ez örömnek könnyeit hullatva . Jónás nem volt pesszimista . Valamint az emberek ,úgy sorsunk iránt csak a tapasztalás tesz gyanakodókká ,s ő még azon boldog korban állt ,hol minden fájdalom váratlanul éri szíveinket ,de mindamellett apjára nézve nem kétkedett ,hogy e kedves lénynek napjai számítvák . S Jónás ,nem csalódott . Egy hét ,melyet apa s fiú szeretetöknek élvezetében töltöttek ,elmúlt ,a nyolcadik nap első sugárai a jámbor öregnek hideg arcaira veték fényöket ;s a bárdi közönség könnytelt szemekkel kíséré barátját nyughelyére ,melyen paraszt kezektől faragva egyszerű kő jelöli a helyet ,hol a legnemesb szívek egyike hamvad el ,mely valaha emberi kebelben dobogott . Jónás egész életének új irányt adott apjának halála . -Ösmerve apja kívánatát ,eddig a teológiára fordítá egész szorgalmát . Minden életpálya szép ,mely által azt ,kit szeretünk ,boldoggá tehetjük ,s ha apja él s neki a bárdi lelkészséget átadja ,ő kívánatinak kielégítésére helyet s alkalmat talált volna ezen körben is . De most ,miután az ok ,mely őt az egyházi pályán visszatartá ,többé nem létezett ,szabadon követé saját vágyait ,s ezek őt zajosabb mezőre hívák . Azon korban ,melyben Jónás akkor állt ,keveset találunk ,ki nyugodt életpályát választana magának . Az ifjú csak a hullámzó s nem a csöndes tengernek érzi nagyságát ,s erejének érzetében csaták s küzdelmek után vágyódik . Jónás tehát a politikára szánta magát ,s miután e pályán nálunk jogtudomány nélkül haladni nem lehet ,a jusra veté magát egész erejével ;s rövid kurzusa alatt annyira haladt ,hogy tanárainak ajánlatára ösztöndíjt nyerve ,jogi tanulmányainak bevégzésére német egyetemre mehetett . Valamint kevés ember van ,ki a honvágyat nem ismeri ,s ha hazája határain soha túl nem lépett is ,nem érzene néha leírhatatlan vágyat legalább azon hely után ,hol született vagy ifjúságát tölté ;úgy ritka ,ki főképp ifjú korában hazája határain túl ne vágyódott volna ,s a kálvinista diákok közt talán egy ilyen sem található . Természetes ,hogy ez érzemény Jónásunknál sem maradhatott el . Pénzzé tevé tehát mindenét ,mi apjától rámaradt ,s mintegy hatszáz forinttal zsebében útnak indult egypár társsal Németország ,a tudományok ezen áldott Colchisa felé ,hol mogorva arcú német professzorok által őrizve a spekulatív filozófia arany -s épp ezért oly nehezen emészthető -almái függnek ,s honnan tógátusaink aranygyapjú helyett az egyetemi matrikulát s bizonyítványokat hozzák magokkal . Mondám ,elmene ő is tudományt keresni ,s három évig ülte a német egyetemek kollegiális padjait . E három év részleteivel azonban keresztényi szeretetből megkímélem olvasóimat ,csak azt említve itt ,hogy idejének nagyobb részét Heidelbergben tölté ,s a többi között ,mert hisz mely ifjúnak ne volnának számos barátai ,Rétyvel ,ugyanazon teins alispán úrral ,kinek falujában őt most mint jegyzőt találjuk ,a legszorosabb barátságban élt . E három év -kétségen kívül a legboldogabb ,mely e becsületes szívnek a világon jutott -elmúlt ,s Tengelyi Jónás egypár forinttal zsebében Pesten ,azaz gyakorlati pályája küszöbén találta magát . Egy öreg barátom (szegény jámbor ember ,míg élt ,mindig azt hittük ,sokat beszél ,csak most tudjuk ,mi nagy baj az ,hogy oly egészen elhallgatott )-valahányszor egy-egy fiatal ember bohóságot követett el ,vagy ellenkezőleg valamely öreg ember oly célt ért el ,mely után soká fáradott ,azt szokta mondani :“be kár ,hogy nem mint aggok születve ,visszafelé éljük létünket ,az aggkoron kezdve ,s hideg téli napjaiból a férfikor derült s az ifjúság forró napjai felé haladva . Ha agg fővel ,hideg kebellel lépnénk az életbe ,könnyen s olcsóbban nyernők tapasztalásainkat ,s midőn fáradságaink után végre célt érünk ,legalább volna még erőnk szerencsénk élvezésére. ”Az öreg ,ki csaknem mindig ily hasznos tárgyakkal foglalkozott ,sokat törte fejét e tézis bebizonyításán ,s ha a világ kormánya csak oly konstitúcióval bírna is ,mint hazánk ,kétségen kívül indítványba hozta volna retrográd rendszerét -de én nem oszthatom véleményét . Meglehet ,kevesebb ostobaságot követnénk el e rendszer mellett ,s egyenesebben haladnánk célunk felé ,de törüld ki éltedből bohóságaidat ,vedd el azon tévedéseket ,melyek között haladtál ,s ha csak a cél maga marad ,s azon poros egyenes országút ,melyen azt elérhetnéd -megelégszel -e ? Igaz ,nem fogsz megbotlani ,nem fogsz felbukni soha ;de ha például midőn rókavadászatra készülsz ,az elfogott rókát akkor adják kezedbe ,mikor éppen lóra ülsz -örülni fogsz -e ?s nem éppen azon botlások s fölbukások lehetősége -e az ,mi vadászatodban legtöbb gyönyört ád ? A világ ,mint dr. Pangloss mondá -legjobb úgy ,mint úristen teremté . Igaz ,sokat tévelygünk ,sokat botlunk ,sokat esztelenkedünk rajta ,de végre e botlás s tévelygés közt nem hiányzanak örömeink ,s még nagy kérdés :ki irigyelhetőbb -az -e ,kinek léte legédesb gyümölcsöt hozott ,de mint a fügét virág nélkül ,vagy kinek bájos ,de gyümölcstelen virágozás juta osztályrészül ? Én az utóbbival tartok ,s valahányszor bohóságim eszembe jutnak ,mindig áldom istenemet ,hogy nem teremtett józanabbnak . Tizenegy év alatt ,meddig oskolába jártam ,többet tanulhattam volna ;s mint jurátus sokkal hasznosabban tölthettem volna időmet ;de hová lettek volna mindazon szép labdázás s verekedés ,séta s pajkosság és később édes ábrándaim ,ha szorgalmasabban járok oskolába ,s mint jurátus többet az ülésekbe ? Még egyszer mondom :legjobb a világ úgy ,mint teremtetett . De most miután kis kerüléssel ismét a jurátusokhoz értem ,térjünk vissza Jónásunkhoz . (Ne vegye rossznéven senki ,hogy többesben szólok ,mint az más ,nem tudom hamarjában ,melyik magyar írónak rossznéven vétetett -én mindig legalább tízezer olvasót képzelek hátam mögött ,ki történetem tekervényes útjain lépésről lépésre követ ,s azért nem szólhatok másképp. ) Nálunk magyaroknál a politikai ,mint a házasélet ,mindig esküvéssel kezdődik ,s pedig -mert Pythagoras elődeinknél hihetőleg nagy tiszteletben állt -a hallgatás esküjével ,melynek azon sükerét nem tagadhatja senki ,hogy jurátusok magok között törvényes tárgyakról nem szólnak . Jónás tehát fölesküdött ,s másfél évig csörögteté kardját a fölséges curia lépcsőin ,föl s alá ;s így elkészülve ügyvéddé vált . Ezen egész idő alatt hősünk életében semmi rendkívüli nem történt ,mit följegyezni szükségesnek tartanék ,kivévén azon egy negatív csudát ,hogy Tengelyi jurátus létére másfél év alatt csak kétszer volt kávéházban ,senkit meg nem vert s ki nem fütyült ,minek természetes következése az volt ,hogy tekézni nem tanult ,s csakugyan kevés barátot számíthatott pajtásai között . Említhetném még az érdekes események között azt is ,hogy a censurán ,fáradozásainak dacára ,csak “dicséretest ”kapott ,de miután ennél sokkal csudálatosabb az ,hogy egypár úrfi ,kiket ő készített a vizsgálatra “kitűnővel ”bocsáttatott el -kár volna tovább tartózkodni e ténynél ,főképp miután Jónásnak ez első igaztalanság ,melyet a gyakorlati életben tapasztalt ,fájt ugyan ,de csak éppen addig -míg szekerére ülve szerény alkalmatosságán Taksony megye felé indult ,mi még ugyanaz nap délután történt . Szekere első döcögéseinél ,melyekkel az ifjú ügyvéd életének színhelyéhez közelgett ,a jövő fényes ábrándai tölték el lelkét ,s a múltnak nem maradt helye annyi gondolatok között . Kíváncsiak lesznek -kérdésen kívül olvasóim ,miért választá Jónás éppen Taksony megyét jövő tetteinek színhelyéül ?s azt hiszik :vagy birtok ,vagy hatalmas összeköttetések várják e megyében ,melyek nélkül ,mint valamennyien tudjuk ,törvény s mindennapi tapasztalás szerint semmire sem mehetünk ;de kénytelen vagyok megvallani ,hogy olvasóim ez egyszer csalódnak . A legfőbb ok ,mely hősünket e határozatra bírta ,az vala :mert Magyarország ötvenkét megyéje közül nem volt egy ,hová menni több oka lett volna ,mihez még az járult ,hogy minden taksonyi ismerőseinek állítása szerint míveltebb megye az országban nem található ,míg a szomszéd megyékből való pajtásai mind azt vitatták ,hogy a hazában nincs törvényhatóság ,mely az értelmiségnek nagyobb szűkében lenne ,s így mindkét esetben ily szép készültségű ifjúnak ,mint Jónás ,jövője biztosítottnak látszott ;az elsőben ,mert érdemei el fognak ismertetni ,a másodikban ,mert szükség lesz reájok . Végre Réty ,kivel még mint jurátus a legregényesebb barátságban élt ,Taksony megye alispánjának fia lévén ,arany hegyeket ígért ,ha e megyében telepedik le . Dobogó szívvel s mindazon érzeményekkel ,melyek ifjú kebleket azon számos pillanatokban eltöltenek ,melyeket tapasztalatlanságukban fontosaknak gondolnak ,ért végre hősünk Porvárra ,Taksony megye főhelyére . Ha épp vásárkor jő ,az utas észrevehetné ,hogy városban van . Köznapokon Porvár közönséges falunak látszanék ,ha az emeletes megyeház ,melynek kapuja előtt naponkint több javítandó gonosztevő hirdeti a derestől jajgatva a magyar törvények hatalmát ,nem emlékeztetne mindenkit ,hogy azon helyek egyikén áll ,hol az igazság sújtókarja pihenni nem szokott . Átadva leveleit ,melyekben a fiatal Réty őt apjának és porvári ismerőseinek ajánlá ,a kántornál egy kis szobát bérelt magának ,kihirdetteté ügyvédi oklevelét s munka után látott . Orvos s ügyvéd mindig szegények testén s birtokán próbálják mesterségöket ,s azért hősünk is csak ezen téren kezdheté munkásságát ;de szíve kedvessé tette a nem jövedelmező munkát ,és soha szegények ügyvéde több lelkesedéssel ,több örömmel nem folytatá nemes mesterségét ,mint ő . Az ember- s igazságszeretet kisebb-nagyobb mértékben megvan minden ifjúban ,mindenik a jó- s nemesnek egy kis tőkéjét hozza magával ,melyet küzdései közt később néha elveszt ,de melyet egészen nem nélkülöz senki . Jónásnál ez érzemények egész lelkét tölték el . Benne minden elnyomott ,minden szenvedő ,kit mások elhagyának ,barátot s védelmezőt talált . Ő mártírja ,vagy mint Porváron nemsokára mondák ,egész bolondja volt az igazságnak . Most mindenki gondoljon önmegyéjére ,s képzelje ,mily sebes előmenetelt tett volna hősünk azon körben . Porváron nem sok sikerrel dicsekedhetünk . Eleinte ,míg csak büntető perekben dolgozott ,állása még meglehetős maradt . Igaz ,hogy az egyik rab ,kit ártatlannak tartott ,halálra ítéltetett ,s hogy egypár más ,kinek tettét menthetőnek állítá ,a közönségesnél szigorúbban fenyíttetett meg -mert mint a táblabírák mondják :“az ember csak megbosszankodik ,ha egy ily jöttment prókátor az egész törvényszéket leckéztetni akarja ,s épp ezért meg kell neki mutatni ,hogy haszontalan beszédére nem hallgat senki ” ,de legalább ő maga nem üldöztetett ,s csak vállat vonító szánakozással tekintetett még . Miután azonban polgári perekben is megkezdé ügyvédi tevékenységét ,s egy fő-főtáblabíró ellen ,ki egy szegény adósának fizetni nem akart ,oly hatalmas replikát írt ,hogy az perét még a taksonyi törvényszék előtt is majdnem elvesztette :akkor a közbotránkozás nem ismert többé határt ,s tizennégy napig valahányszor két porvári az utcán egymással beszédbe állt ,nem volt szó másról ,mint az ifjú ügyvéd szemtelenségéről . Az ifjak ,kikkel eddig megismerkedett ,visszavonultak tőle ,a kántor maga fölmondá lakását ,S kétségen kívül szilenciumot kapott volna ,ha az alispán ,fia kedveért nem szólal föl mellette ,s nem teszi figyelmetessé a rendeket :hogy még ifjú ,s kétségen kívül ,ha egy ideig köztük lakik ,ifjúságának ezen hibáit megbánva ,kitűnő ügyessége által igen hasznos szolgálatokat tehet a nemes publikumnak . Ezek valának Jónás ügyvédi pályájának első léptei ,s noha nem kedvező körülmények között történtek is ,hősünk talán tovább folytatja e pályát ,ha egy becsületes kollegája ,kinek ezennel mind magam ,mind kiadóm nevében köszönetet mondok ,őt más gondolatokra nem hozza . Minden ember fején -Gall szerint -a küzdés orgánuma (l ’organ de combativité )kisebb-nagyobb mértékben kifejlődve található ,s ez orgánum ,mely békés századunkban csak szóvitákhoz vezet ,sokszor ellentállhatlan hatalmú . Tisztelt olvasónéimra hivatkozom ,nem tapasztalták -e ezt -nem magukon ,mert hisz erről szó sem lehet -de férjeiken ,rokonaikon ?s nem bosszankodtak -e ,hogy minden szelídségök mellett szóvitázni kényteleníttettek ? Ez vala Jónás főhibája is . Nincs ember ,ki szívesebben vitatkozott ,mint ő ,s természetes ,hogy az ügyvédi pálya ,mely e hajlandóságnak oly tágas tért nyit ,annyival kedvesebb lőn előtte ,mert rajta azon másik szenvedélye kielégítésére is alkalmat talált ,mely őt az elnyomott igazság pártolására készté . Ezenkívül még egy ok vala ,mely őt e pályán visszatarthatá . A Kályhásy család táblaügyvédje épp akkor halt meg ,s miután ezen becsületes ember az írás szavai szerint :semmit sem vihetett magával ,a Kályhásyak pereit is itt hagyta ,s a családfő ,ki Porváron Tengelyivel megismerkedett ,majdnem eltökélte magában ,hogy törvényes ügyeit reá bízza . Amint mondám ,egy embernek köszönhetjük ,hogy ez nem történt -Hajtó Pál ,Porvárnak eddig leghíresebb ügyvéde (megkímélem olvasóimat leírásával ,hisz megyei ügyvédeink nagy részint éppúgy hasonlítanak egymáshoz ,mint pereik ,egyik valamivel hosszabb ,másik rövidebb -a fiziognómia ugyanaz ),Hajtó Pál ,mondom ,rendkívüli hajlandósággal viselteték hősünk iránt . Ha mások hevességét rosszallák ,ő (ha maguk voltak )egyre biztatá ,hogy még élesebben támadja meg a törvényszéket ,ő őrzé meg erényét most is azon veszélyektől ,melyek ,mint sokan hiszik ,az ügyvédi pályát környezik . “Barátom ,te nem vagy ügyvédnek való -így szólt ifjú kedveltjéhez -,téged magasabbra teremtett az ég . Ha úgy lennék ,mint te ,egészen a politikára adnám magam ,hisz látod ,csak ez úton használhatsz igazán . Amint a dolgok állnak ,minden iparkodásod dacára egy pert vesztesz a másik után ,s fáradságod nemcsak hogy nem jövedelmez ,hanem még haszontalan is . Magyarországot reformálni kell ,s erre éppen te születtél ;hisz a politikával együtt űzheted ügyvédségedet. ” E szavak sokszor s mindenféle alakban ismételtetve ,végre meggyőzék Jónásunkat ,s akinek ifjúkorában ily dolgok mondattak ,s ki el nem hívé ,az bátran hiú bohócnak vagy akárminek nevezheti ;elég az hozzá ,hogy gyűlés közelgvén ,egész komolysággal készült új hivatásához . A nap eljött ,Tengelyi elmondá beszédét ,s az egész közönség elbámult fölötte . Nem a beszéd maga ,mely mint mindenki gondolhatja ,diákul tartatott ,s melynek nyelve Ciceróét utánozva annyira elavult ,s elvei annyira újak valának ,hogy bámulásra már ez is elég okot nyújthatott -hanem ,hogy egy fiatal ügyvéd ,alig huszonnégy éves ,nem is táblabíró ,s még kevésbé birtokos ,szólni mert ,ez oly meglepő ,oly hallatlan dolog vala már magában véve is ,hogy a nemes táblabírói sereg első pillanatban alig találhata szót indignációja kifejezésére . Végre a sokáig visszatartott nemes harag kitört egész hatalmában . Alispán ,főjegyző ,főügyész és a fő-főtáblabírák egész serege fölzúdult a szerencsétlen ellen ,ki nemes céhök körében kontárkodni merészelt . Tengelyi mindenről megfeledkezve viszonzá csapásaikat ,s mosott alispánt ,főjegyzőt ,ügyészt s fő-főtáblabírákat ,egészben s egyenként ,míg e hosszú vita végén az egész közönség akciót kiáltott fejére . Utósó huszonöt forintja ,melyet magával hordott ,ott maradt a kegyetlen főügyész kezei közt ,s Jónás haragtól lángoló arcokkal tért vissza lakába ,esküdve ,hogy bosszút áll e méltatlanságokért . Amint látjuk :hősünk politikai fölléptében sem volt sokkal szerencsésebb ,mint az ügyvédi pályán ,s első jutalmul ,melyet fáradozásaival kiérdemelt ,a huszonöt forinton kívül csak azt nyeré ,hogy Kályhásy ,kit a gyűlésben különös szorgalommal oktatott ,pereit Hajtó barátjára bízá . De szilárd lelke nem csüggedett el azért . Minden alispánnak ,főügyésznek ,jegyzőnek van mindig legalább egy ellensége :az ti. ki utána alispán ,ügyész ,vagy jegyző akarna lenni :így vala az Taksony megyében is ;s midőn a jelen tisztviselők ellen kikelt ,Jónásnak természetesen nemcsak ellenei ,de barátai is támadtak . Főképp Konkolyi ,kit Réty ellenei alispánnak jelöltek ki ,nem győzé eléggé dicsérni eszét s bátorságát ,mellyel föllépett . Konkolyi büszke volt ,vagy legalább annak tartatott ,s azért a kisebb nemesség közt kevés népszerűséggel bírt . Réty e részben az ország minden alispánjait sokkal felülmúlta ,senki szívesebb hangon valakit uramöcsém- vagy urambátyámnak nevezni ,nejéről s gyermekeiről kérdezősködni ,vagy végre egy pohár bort ajánlani nem tudott -s ez utolsó ,népszerűség dolgában a főpont -mert hisz szeretetünknek ,mint a rét füvének ,öntöztetni kell ,hogy nőjön :-senki több nemestársat egyhuzomban kebléhez szorítani s megcsókolni nem bírt . Félni lehetett tehát ,hogy ámbár Konkolyi részéről minden megkísértetett ,mi a nemességet érdemeiről meggyőzhette ,s a szegényebb nemesség csapszékekben ,az előkelőbbek barátságos lakomáknál eleget tapasztaltak ,mi őket az alispánjelölt hivatalképességére figyelmezteté ,mégis Réty népszerűsége a választásnál győzni fog . Konkolyi ügyvéde ,Hajtó ,ki e viszonyokat mindenkinél jobban ismeré ,s tudta ,hogy jó bor ,minő principálisa szőlejében termett ,szép kastély ,húszezer forint jövedelem s hozzá még a kamaráskulcs a lehető legszebb tulajdonok arra ,hogy valakiből tökéletes alispán váljék ,de hogy ezekhez mindenekelőtt még az is szükséges ,hogy az annyi érdemmel fölruházott meg is választassék :éjeket virrasztott a dolgok ily aggasztó állása felett ,midőn Tengelyi föllépte egyszerre új reménnyel tölté szívét . Elment tehát még aznap ,midőn beszédét tartá ,Jónásunkhoz . Elmondá :mennyire fölindult azon méltatlanságon ,mely rajta elkövettetett ,mennyire meggyőződött ,hogy azon tisztviselői karral ,mely ma véle is érezteté zsarnokoskodását ,tovább élni nem lehet ,hogy mindennek csak Réty oka ,hogy bosszút kell állniok ezen alávalóságért ,s hogy Konkolyi őnagysága is osztja e nézeteket ,s örvendeni fog ,ha egy ily kitűnő fiatalemberrel megismerkedhetik . Valami hatása a hízelgésnek mindenikünkre van ,s főképp szónok talán nincs a világon ,ki ha neki az mondatik ,hogy beszéde által valakit meggyőzött ,kételkedni tudna e vallomáson . Estve Jónás ,Hajtó barátjával elment Konkolyi kamarás úrhoz ,s midőn a számos társaságot látá ,mely mind oly nyájas volt iránta ,s szabad elveit annyira helybenhagyá ,szinte sírhatott volna örömében . A kamarás úr majdnem ugyanazokat mondá ,miket előbb Hajtótól hallott ,s végre egész komolysággal fölszólítá ,hogy a jövő tisztválasztásnál hivatalt vállaljon . Mert ,úgymond :miután nem a megye törzsökös családjai közé tartozik ,más mód nincs ,mely által szavainak hatást szerezhetne . Eleinte Jónás vonakodott :ifjúságát ,szegénységét ,s hogy a megyében ismeretlen -egyszóval fölhozott mindent ,mi neki e körülmények közt akadályul lehetett . -“Nem ismerjük -e mi ?-szóla ellenben a nyájasan mosolygó kamarás -csak egy beszédből igaz ,sed ex ungve leonem !bízzék bennünk s főbírónak tesszük . Hisz ön nemesember ,s az Magyarországban bármi szegény s ismeretlen legyen ,mindenné válhatik. ”Jónás tökéletesen kapacitálva volt ,s ha az éjjel nem hunyta is be szemeit ,Porváron aligha vonult valakinek fején több álom keresztül ,mint az övén . Hisz Magyarország alkotmányos ország ,hol csak a többség határoz ,s ennek megnyerésére ,legalább nemesembernek ,érdemnél egyéb nem kell . Százszor biztatta magát hősünk e gondolattal ,s most ,midőn a kir. kamarás is ugyanazt mondja ,midőn az ő meggyőződése szerint is magyar nemesből minden válhatik ,miként kételkednék ezen elv valóságán ő maga ? Jónás tehát testestől-lelkestől konkolyiánussá vált . Hajtónak föladata az vala ,hogy neki a kisebb nemesség között minél nagyobb pártot szerezzen . Szerencséjére a beszéd ,melyért megakcióztatott ,e célra különösen alkalmatosnak mutatkozott . Jónás azon elnyomásról szólt vala ,melyben alsóbb osztályaink e hazában élnek . Hajtó megszerzé s a változandók megváltoztatása után lefordítá e beszédet . Hol a beszédben szegények említtettek ,“szegény nemesemberek ”tétettek . Hol a büntető perek hosszúsága- s a rabok kínzásiról vala szó ,ott az említtetett :mi sebesen folynak le a megye nemessége ellen indított büntető keresetek ,úgyhogy némelyek közülök ,mikor a végső ítélet hozatik ,még meg sem halhattak . Hol Jónás szívrehatólag festé a nyomort ,melybe az adózó nép a közmunkák által helyeztetik ,jelesen ,hogy marhái elcsigázva annyi fáradság után maholnap elpusztulnak ,ott a fordító az annyi abakció és invagiacio súlya alatt naponként inkább elsoványodó nemesi marhákra fordítá figyelmét ,melyek minden urasági földek- s legelőktől elzáratnak . Hogy e fordítás ha Jónás kezébe jut ,talán nem elégíti ki kívánatát ,azt hiszem (minden író ócsárolni szokta fordítóit ),hogy azonban e beszédnek így sokkal több hatása volt ,az nem szenved kétséget ;s alig múlt két hét s már a ráciak s pálfalviak s a többi községek nem szóltak másról ,mint jövendő főbírájokról ,kinek Konkolyi tanyáin a legnagyobb lelkesedéssel emeltettek naponkint a tisztelet poharai . Midőn Réty pártja e taktikát észrevevé ,s ellenméregként más fordítást köröztetett ,már késő volt . Tengelyi népszerűsége ,főképp azáltal növelve ,“mert ez áldott ember ,ki a szegényeket védelmezi ,már egy akció mártírságán is keresztülment ”,nem volt oly könnyen megrontható . Valahányszor a nemesek Porvárra jöttek ,elmentek új tribunusokhoz ,valahányszor ő Konkolyival vagy a párt egy másik fejével valamely nemesek hadnagyánál megszállt ,éljenek fogadák . Mindenki előhozá füstös leveleit ,tanácsot kért ,s rá bízta ügyét . Véletlenül azon rabok közül ,kiket a törvényszék előtt védelmezett ,az egyik ráci nemes volt ,azon táblabíró pedig ,ki ellen az adóssági perben oly hatalmasan allegált ,a pálfalviakkal most éppen tilalomtörés végett viszongásokban élt . Így ez ügyvédi érdemek is nem kis hasznára szolgáltak ,s a jó vörös bor árjain ugyanazon gályán ,melyen Konkolyi duzzadt vitorlákkal az alispánság felé evezett ,szegény hősünk is közelge főbírói hivatalához ,melyre már a legszebb boldogítási terveket készen tartá fejében . Így álltak a dolgok ,midőn a főispán ,mint valóságos békeangyal -mint a fogadó küldöttség szónoka egészen új fordulattal mondá -a megyébe jött . Konkolyi mellett nevezetes többség ,Tengelyi főbírósága ellen alig egy szó . De “minden dolognak két oldala van ,így szóltak sokan ,és végin pattan az ostor ,s amely tyúk sokat kotkodácsol ,keveset ...-és audiatur et altera pars ,mindenesetre jó volna transigálni ”. De miként ? Konkolyira nézve nincs nehézség ,az öreg Réty szívesen átengedi neki húsz évig viselt alispáni hivatalát ,de azon egy föltétel alatt ,hogy János fia ,ki a főispánnál együtt jött a megyébe ,főbíró legyen ,s pedig a legnagyobb szerencsétlenségre épp azon járásban ,mely Tengelyinek volt szánva . Mit tegyünk ?ha egyezség nem történik ,a megye zavarba jő ,s egyes törvényhatóságában az egész haza kárt szenved ;és ha történik ?de erre természet szerint mi konkolyiánusok nem gondolhatunk ,Tengelyi meg lenne csalva . Itt csak a főispán segíthet . -Konkolyi tehát elment őexcellenciájához ,és egy óráig tartó magánbeszélgetésben ,amint mondá ,szüntelen arra kéré ,hogy Tengelyit főbírónak kandidálja ,de hasztalan ! A főispán nem engedett . Kétségen kívül utasítása lehetett ,hogy Jónást a kandidációból kihagyja ;s midőn estve a konkolyiánusok vezéröknél konferenciát tartottak ,nem volt senki ,ki ily körülmények közt valami józan tanácsot adhatna . Igaz ,ha Tengelyi le akarna mondani követeléséről ,melynek kivitelére a főispán nyilatkozata után úgyis semmi remény ,így minden a legszebb rendbe jöhetne . Az egész megye nyugalma tőle függ ,s ez áldozat által érdemet szerezhetne magának ,minőt soha fiatal ember nem szerze ;de ki kívánhatná tőle azt ? El kell követni mindent ,habár komisszáriust kapna is a megye . Jónás azon korban volt ,hol könnyebben semmire nem határozzuk magunkat ,mint éppen áldozatra ,s természetes ,hogy e beszédeknek vége azon határozott nyilatkozata vala ,hogy minden követeléseiről szívesen lemond ,ha azáltal a közjót mozdíthatja elő . -“Jól teszed -szóla őt megölelve egy öreg táblabíró -, még fiatal ember vagy ,kezdjed esküdtségen ,mint mások . Réty úgyis testi-lelki jó barátod ,azonkívül úrfi ,s nem sokat fog gondolni járásával ,s te mindent kedved szerint rendezhetsz el . A jövő tisztújításig pedig ,ő kétségen kívül valami dikasteriumhoz felebb megy ,te pedig minden ellenszegülés nélkül elfoglalhatod helyét . A főispán is mondta már ,hogy gondja lesz reád. ”S a dolog el lőn határozva ,Tengelyi főbíróság helyett esküdtségre konkurrált ,s tökéletes béke s egyetértés közt virradt föl a tisztújítás nagy napja . Réty lemondása ,az alispánok ,főügyész ,jegyző s főbírák választása mind úgy történt ,mint előre ki volt csinálva ;az ifjú Réty választásáig -ki a főbírák közt utósó vala -nem mutatkozott véleménykülönbség ;s ki a tisztújítás előtti ingerültségnek tanúja volt s mindazon szitkokat hallá ,melyekkel a most közhanggal választottak érintettek ,s a tranzakcióról értesítve nincs :alig hihetne szemének ,hogy Konkolyi veres s Réty fehér borából oly egybehangzó lelkesülést ihattak Taksony patriotikus rendei ,hogy ennyi színkülönbségnek de csak legkisebb nyoma sem maradt a választásnál . Szintúgy maradtak a dolgok az alszolgabírói s első két vagy három esküdti hivataloknál ,Az egész egy jól betanult színdarab mesteri előadásának látszott ,s Tengelyi ,ki Rétyt valóban szereté s mindazon jót ,mit egy esküdt embertársainak tehet ,költői lélekkel előre élvezé ,oly biztos vala választásáról ,s oly nyugalommal hallá nevét a kijelöltek között ,minőt soha esküdt restauráción nem élvezett . De vannak dolgok az égben s a föld felett ,főképp tisztújítások alkalmával ,melyekről bölcseink nem álmodoznak ,s ilyen vala az ,hogy Tengelyi ,kit előbb a közakarat főbírónak kívánt vala ,most midőn esküdtnek jelöltetik ki ,egyszerre a legparányibb kisebbségben látja magát ;s habár Konkolyi ,mint Brutus ,fiainak halálos ítéleténél ,hallgatva tűri el e csapást ,mely szívének kétségen kívül mindenekfölött fáj ,s Hajtó annyira meg van hatva ,hogy e jelenetnél a tanácskozási termet elhagyni kényteleníttetik ,és a fiatal Réty szomorúan lehajtja fejét ,s hősünknek minden barátai nemes haragukban mind elnémulnak ,ez a dolgon nem változtat semmit . Tengelyi keresztülesett s esküdtnek egy ráci közbirtokos kiáltatott ki ,ki Konkolyinak legjobb kortese lévén ,a köznemesség szeretetét magának is megszerzé . Jónás el vala keseredve . Élte minden reményei s -mi még fájdalmasabb -azon bizodalom ,mellyel az emberekhez viseltetett ,meg valának ingatva . Fényes jövő helyett előtte komoran intve a szükség állt ,és senki a világon ,kihez ennyi baj között támaszkodnia ,kiben bíznia lehetne . Igaz ,itt volt Réty ;de habár valahányszor szóba álltak ,kedves Jónás- s Lászlónak nevezék ,s igen barátságosan tegezék is egymást ,azon napok ,hol a heidelbergi egyetemben jobb pajtás e két magyarnál nem volt ,mégis elmúltak . A többiekről nem is szólok ;aki olvasóim között tisztújításnál átesett ,tudni fogja saját tapasztalásából ,hogy azon kisebbség is ,mely őt hivatalára választani akará ,mint homokos földön a víz eső után ,ily körülmények közt mindig eltűnik . Jónás egészen elhagyatva állt ,s alig tűrhette volna életét ,ha a kegyes végzet nem nyújt új vigasztalást bajai között . Jónás szeretett . Először életében s igazán ,mint csak az szerethet ,ki visszataszítva mindenünnen ,lelkének egész erejével azon egy lényhez ragaszkodik ,melyet a kegyes istenség elébe vezetett ,hogy reményljen és élvezzen ő is . Nem leszek hosszas e tárgyról ,s főképp Erzsi leírásával egészen megkímélem olvasóimat . Leányok majdnem mind hasonlítanak egymáshoz . Ha kedveseiket kérdezed ,csak angyalokat találsz ;ha másokkal szólasz (nem mondom ,ugyanazon faluban vagy társasági körben élő leányokkal vagy anyáikkal ,hanem csak más férfiakkal ),jobbadán bizony csak jó ,csinos ,derék leányok azok nagy részint mind . Ilyen vala Erzsi is (kivel mint Erzsébet asszonnyal nemsokára megismerkedünk ),a nevezetes csak az ,hogy Jónás kedvese személyes tökélyein kívül nem bírt egyebet ,s hogy hősünknek mindenekelőtt valami keresetmódról kelle gondoskodnia ,ha e szép világon ,hol még a liliomoknak is csak igen könnyű tavaszi köntös adatott ,kedvesével együtt az éhenhalás processzusán keresztülmenni nem akar . A sors Jónásnak ez egyszer kedvezni látszott . Apjának jó barátai ,a jó hír ,melyet mint kitűnő deák a debreceni kollégiumban maga után hagyott ,mindez segíté őt ,midőn egy nagyobb község kántori helyeért folyamodott ;s habár e helyzet fényesnek nem nevezhető ,szükségeiről gondoskodva volt ,s azon ígéret ,hogy az első nyílásnál a debreceni kollégiumban professzorságra számolhat ,szebb jövőt ígért . Nem állt tehát szerencséjének útjában semmi ,s a boldog kántor örömdagadó kebellel vezeté ifjú nejét kis házába ,melynek szalmafödele éppúgy védheté őket vész s zivatar ellen ,mint bármely palota ,s melyben ennyi szeretet egész mennyországot alkotott számukra . Csak egy vala kifeledve a számolásból ,Erzsébet katolika volt . Jónásunk szerelme hevében s annyi szép remények közt feledé hitéről kérdezősködni ,s így történt ,hogy a reformált község ,fölzúdulva a botrányon ,hogy kántorja más vallású nőt választott magának ,hősünket egy év múlva elküldé ,S hogy ,mi igen természetes ,a professzorsági remények is füstbe mentek . Újra aggódni ,újra küszködni kelle tehát mindennapi kenyeréért ,s Jónás elkeseredett szívvel ,de nyugodtan fogott e nehéz munkához . “ Kit az istenek gyűlöltek ,abból nevelőt csináltak ”,szól a deák közmondás ,s így természetes ,hogy sorsüldözte hősünk sem kíméltetett meg a bajtól ,s hosszú keresés után csakugyan egy nevelői hivatalra tett szert . A ház ,melybe jutott ,a jobbaknak ,azaz azoknak egyike volt ,hol a nevelő szép fizetés s nyugpénz mellett a szakáccsal s komornyikkal majdnem egyenlő lábon áll ,s noha két fiú bizatott gondjára -mi már csak azért is elég baj ,mert két úrfi mindig többet lármázik s kevesebbet tanul ,mintha csak egy volna ;s noha apai s anyai szeretet a két fiú között megosztva ,a nevelő fáradozásai sikeres ellensúlyát képezék ,s mindazon kicsi bajok s szenvedések ,melyek egy nevelőnek életét elkeserítik ,nem hiányoztak nehéz ösvényén -Jónás mindezt eltűré . Minden jobb ember életének legfájdalmasabb időszaka az ,melyben meggyőződve magas terveinek kivihetetlenségéről ,egoizmusra kényszeríttetik ,s kik előbb az egész emberi nemet vagy legalább hazánkat akartuk boldogítani ,vérző kebellel egy kis szerencsét keresünk önmagunknak . Jónásra nézve rég eljött ,ő szerénnyé vált kívánataiban . Erzsébet vele egy házban lakott ,jövője biztosítva volt ,ő megelégedett helyzetével . -Sorsa másképp határozá . A ház ,melyben nevelősködött ,katolikus volt ,ő reformált ,mint midőn még kántor volt ,s katolikus nőt választott magának ,az egész község ,úgy most az apa barátai s az anya rokonai felzúdultak e vallási botrány ellen ,s jeléül ,hogy e honban minden vallásfelekezet legalább a keresztény türelemre nézve egyenlő ,Tengelyi ismét elbocsáttatott ,s mint gazdasági tiszt kezdé meg újra éltének nehéz ösvényét . Tengelyi azon emberek egyike vala ,kik minden foglalatosságnál föltalálják az öszveköttetést ,melyben az valamely szép vagy nagyszerű eszmével áll ;s innen van ,hogy valamint senki magát könnyebben új életmódhoz nem határozá el ,úgy senki többször csalódva nem érzé magát . Így járt most is . Midőn magát gazdatisztségre szánta ,Virgil Georgiconja tölté el képzetét ,később csak ablaka előtt a magas szemétdomb s azon még sokkal mocskosabb érintkezések maradtak meg ábrándjaiból ,melyekbe hivatala által jött . Virgil Georgiconjában egészen megfeledkezett az urbariumról ,s mégis ennek alkalmazása volt Tengelyi tisztségének egyedüli vagy legalább fő kötelessége ,mihez még az járult ,hogy ura -igen szabadelvű nagyságos úr ,ki Voltaire-t s Rousseau-t majdnem könyv nélkül tudá ,az urbariumot elavult s felvilágosodott századunkhoz nem illő törvénynek tartva ,azon szebbnél szebb javításokat kísértett meg ,melyek szegény Jónásunkat majdnem kétségbeejtik . Miután parasztjai sokkal kevesebb földet bírtak ,mint az úrbér szerint bírniok kellett volna ,s tudta ,hogy egész idejöket ,mely az isten ,úr s megye szolgálatából fölmarad ,telkeikre nem fordíthatják ,a méltóságos úr ,ki a henyeség veszélyeit magáról ismeré ,mint jó apa gondoskodott ,hogy gyermekei az úrbéri kötelesség felett is ,elégséges munkával láttassanak el . Ezenkívül még más ,igen célszerű javítások hozattak be e nemes férfiú jószágain . Így ,jó hazafi létére nem ismervén el a devalvációt ,mennyire hatalma terjedett ,azaz jószágain ,csak ezüst pénzt fogadtatott el ,s természet szerint ebben szedette a füstpénzt is . Hasonlóképp gondoskodott jobbágyai neveléséről . Nem azon közönséges nevelést értem ,mely írásban ,olvasásban s több ily haszontalanságokban áll ,hanem azon fontosabb gyakorlatit ,mely az életre készít ,s mert ezt természet szerint az urasági udvarban kaphatni legcélszerűbben ,egész háza teli van jobbágyfiúkkal s leányokkal ,kik majd mint lovászok ,majd mint konyhaszolgálók ,vagy a fonóban minden díj nélkül az élet leghasznosabb mesterségeiben oktattattak . Jónás ,ki mindezen dolgokban akaratlan eszköz vala ,szíve keserűségében evé mindennapi kenyerét ,s csak a szükség ellenállhatlan filozófiája tarthatá őt vissza helyén ,mely érzeményei- s meggyőződéseivel egyaránt ellentétben állt . De mit vala tennie ?hisz Erzsébet legalább boldognak érzé magát ,s itt-ott volt egy könny ,melyet letörölhetett ,egyes szenvedések ,melyeknek enyhet nyújthatott -e helyzetében is . Két év múlt el így ,midőn egyszerre fenyegető levelek szórattak szét ,melyekben az uraság minden épületeire a vörös kakas leszállása ígértetett . A vizsgálatnak nem lett eredménye ,s éppen pünkösd napján egyszerre csűrök- s aklakon kívül Jónásunk háza is lángban állt . A többi tisztek lakásai csereppel lévén födve ,kárt nem szenvedtek . A gonosztevők egyike tetten kapatott s a statáriális bíróság s később az akasztófa alatt nyilván kimondá ,hogy csak mindazon kegyetlen igazságtalanságok ,melyek rajta az uraság által elkövettettek ,bírták őt gonosztettére ,s hogyha a tisztek előbbi bánásmódukat meg nem változtatják ,találkozni fognak utána többen is ,kik rokonaik kedveért tettét ismételni fogják . A botrány irtóztató vala . A méltóságos földesúr ,kiben a megye egyik legfelvilágosodottabb s szabadelvűbb táblabíráját tisztelé ,ki soha templomba nem ment ,soha még az esküdtet sem nevezé másképp ,mint uramöcsémnek ,s ha az utcán végigment ,minden gyermeknek nyájasan arcára veregetett (később ha ily gyermekek lovászokká vagy más cselédekké nőttek ,e veregetés velök együtt nőtt ),ily földesúr miként lehetne ily úrbéri kihágásoknak elkövetője ? Természetesen csak a tisztek egyedüli okai mindazon elkeseredésnek ,mely a jobbágyok között létezett . Itt példa kelle ,azt átlátta mindenki s leginkább a méltóságos úr maga ;s mivel minden tisztjei között nem volt senki ,kihez őméltósága kevesebb szívvel viseltetett volna ,mint Tengelyihez ,miután ő vala minden tisztek között az egyetlen ,ki az igazgató világos ,noha csak szóval adott parancsainak épp az úrbéri viszonyokra nézve ellentmondott ,ki midőn a szerencsétlenség kitört ,nyilván és kíméletlenül az uraság ellen szót emelt ,végre ő ,kinek háza felgyújtatott ,s kit eszerint maga a gyújtogató mint azt jelölte ki ,ki ellen az ingerültség legmagasb polcra hágott :semmi sem természetesebb ,mint hogy ismét ő választatott áldozatul ,s minden kérés ellenére röviden elbocsáttatott . Kevés bútora s az ,mit magának szolgálata alatt szerzett ,elégett ,s szegényebben ,mint kiindult ,tért vissza kétévi fáradozás után Porvárra ,honnét annyi reménnyel távozott . Itt kezdődik hősűnk életének legszomorúbb ,habár éppen nem legköltőibb szaka ,mely alatt számtalan ínség s önmegtagadás közt mindennapi kenyeréért küzdött ,s melynek részletes leírásával olvasóimat nem fogom fárasztani . Tengelyi kész vala mindenre ,elvállalt volna minden szolgálatot ,nem irtózott semmi munkától ,hasztalan !a sors nem engedé ,hogy valahol megpihenhessen . Ahol gazdasági tisztséget kért ,ott utolsó szerencsétlensége -ha pört keresett ,a Taksony megyei bírák ellenségeskedése ,mely miatt minden pöreit elveszté -,ha mint nevelő ajánlkozott -majd elvei ,majd vallása ,majd nyugtalan természete ,mely miatt eddig nem férhetett meg sehol ,hozattak fel ellene ,egyszóval ha egy vagy más ügyvéd helyett itt-ott replikát vagy kérelemlevelet nem ír ,s neje mosás- s vasalással nem keres pár forintot ,Tengelyi minden tudománya s szorgalma mellett koldulni kényszeríttetik . Így múlt el ismét három év ,s amit nem csudálhatunk eléggé ,anélkül hogy Réty ,ki azalatt apja után örökségébe lépett s alispánná lett ,barátjáért csak a legkisebbet tett volna . Annyira tisztelé barátját ,hogy őt még legnagyobb ínségében sem akará valamely adomány vagy ajándék által megsérteni ;ami pedig befolyását illeti ,mely által hősünket valamely hivatal- vagy tisztséghez segíthette volna ,Réty azon ritka erényű emberek közé tartozott ,kik hatalmukkal soha barátjaik elősegítésére vissza nem élnek ;s így elvei által lekötve ,azon szomorú helyzetben látá magát ,nem tehetni semmit leghívebb bajtársáért . De az akarat azért egyiránt erősen élt kebelében ,s miután Jónásunk három évig ennyi bajjal küszködve ,már majdnem lemondott minden reményről is ,egyszerre ott terem kis szobájában a nemes lelkű alispán ,s tudtára adva ,hogy a tiszaréti jegyző meghalt ,kéri ,nem vállalná -e el hivatalát ?nemeslelkűségének túlzásában annyira menve ,hogy valamint az előtti jegyzőt ,úgy őt is a hivatallal öszvekötött telekre nézve fölmenti minden úrbéri tartozásoktól . Jónás megköszöné Réty gondoskodását ,s még azon héten kiment Tiszarétre ,hol őt történetünk kezdetén ,mint e helységnek húsz éven át hivataloskodott jegyzőjét ,ősz fürtökkel ,de még testi- s lelkiképp ép erőben találjuk . Ha olvasóim ezen időről valami érdekest kívánnak tudni ,legfelebb azt említhetem ,hogy Tengelyi pár évvel történetünk előtt Tiszaréten egy kis kuriális házat s fundust vásárolva magának ,jegyzőségén kívül gazdasággal foglalatoskodott ;hogy egy leánya ,Vilma s fia ,Pista született ,kikkel mint az egész környék legszebb leányával s legpajkosabb fiával nemsokára megismerkedünk ;hogy Erzsébet asszony egy idő óta jóval többet pöröl ,s Jónásnak Rétyvel való barátsága főképp az utósó követválasztás óta igen elhidegült . Más érdekest nem mondhatok . Tengelyi e hosszú idő alatt nem változott ;annyi szenvedés kissé elkeseríté ,de azon igazságszeretet ,melyet rajta ifjúkorában láttunk ,a bátorság ,mellyel minden elnyomás ,minden törvénytelenség ellen fölszólalt ,ugyanazok maradtak ,s Erzsébet asszonynak igaza volt ,ha fejét csóválva azt mondá ,hogy férje soha megokosodni vagy valamire menni nem fog . Tengelyinek már külseje is tiszteletet gerjesztett ,de még inkább nevelé ezen érzeményt a komolyság ,vagy hogy úgy mondjam ,ünnepélyesség ,mely e férfiú magaviseletét legszorosabb házi körében is jellemzé ,s mely által ,ha társasága kellemetlenné vált is ,a falusi jegyző azon megvető barátság kitöréseitől őrizteték meg ,melyekkel leereszkedés neve alatt sok becsületes ember felsőbbek által annyira kínoztatik . Felsőbbekkel ,kik által a megyei nemességre gyakorlott befolyása végett fölkerestetett ,senki az udvariasság szabályait szigorúbban meg nem tartá ,de senki hidegebb közönösséggel nem viszonozhatá barátságukat . “Felsőbbjeink -így szóla többször -minket ,alsóbbakat csak annyiban becsülnek ,mennyiben hasznunkat vehetik ,mi őket ,csak amennyiben tőlök félünk ;én nekik használni nem akarok ,félni nincs okom ,miért fogadjam hát vagy keressem barátságukat ?”Hogy Tengelyinek ezen tulajdona neki barátokat nem szerzett ,azt olvasóim könnyen átláthatják . A felsőbb osztályok ,midőn az alsóbbak legaljasabb hibáit magokévá teszik ,eléggé leereszkednek ;ki vehetné nekik rossz néven ,hogy legalább tulajdon hibáikat ,minő a büszkeség ,másokban tűrni nem akarják ? De falusi jegyzőnél ,ki befolyása által ,melyet a nemességre gyakorol ,hivatalában biztosnak érzi magát ,s a kis házat ,melyben lakik ,mint nemesi tulajdont bírja ,én függetlenebb teremtést nem ismerek ;s így hősöm nyugodt lélekkel nézheté mindazon neheztelést ,mely az alispántól az utósó esküdtig majdnem minden kebelben ellene forraltatott . Tengelyi egyike vala azoknak ,kik -mint mondani szokta -caesaroknak vagy falusi jegyzőknek születtek ;azaz ,ha véletlenül caesarokká nem lettek ,a jegyzőségnél magasabbra emelkedni nem tudnak ;s ő rég nem vágyódott más után ,mint amivel bírt ;meggyőződésből ,mint maga mondá ,vagy kénytelenségből ,mint ellenei hirdeték ,én nem mondhatom ;de józanul mindenesetre ,mert azon út ,melyen magasra haladhatunk ,nem olyan ,hogy azáltal ,ki azt meghajlott fővel keresni nem akarja ,föltaláltathatnék . De valamint Tengelyinek ezen hibái vagy jó tulajdonai (nem tudom ,minek nevezzem ,s olvasóimra bízom e felette kétséges tárgy elhatározását ,mely bizonyosan aszerint fog történni ,amint az alispánhoz vagy falusi jegyzőhöz állnak közelebb )őt elöljárói előtt gyűlöletessé tevék :úgy nem vala talán az egész ország jegyzői közt egy sem ,ki azon nép között ,melynek ügyei rá bízattak ,annyi népszerűséggel bírna ,mint ő . Voltak itt is ,kik elveinek túlvitt szigorúságát rossz néven vevék ,s azon fellengző igazságszeretetet ,mellyel minden jó ügyet ,személytekintet nélkül pártola ,sokallák . De végre Tiszaréten s tíz mérföldre a környéken nem volt talán ember ,ki Tengelyiről el nem mondaná ,hogy becsületes ember ;s ez legbizonyosabb jele annak ,hogy csakugyan az volt ,mert valamint nagy körökben semmi sem csalódik többször ,mint a közvélemény ,úgy egy falu szűk korlátai közé szorítva biztosan építhetünk reá . A színhely nagyságával nőnek a csalódások ,kis színpadon csak azon hibák nem vétetnek észre ,melyek nem léteznek . Szorosabb barátságban azonban Tengelyi csak egy férfival állott ,Vándory Boldizsárral ,kivel őt olvasóim most a törökdombon először láták . S e barátság vala az ,mi életének egyik fő örömét tevé . Vándory s Tengelyi egyébiránt a legkülönbözőbb emberek valának ,kiket magunknak képzelhetünk ,s épp ez vala talán oka változhatatlan barátságuknak . Ugyanazon tulajdonukat ,melyeket magunk bírunk ,csak egyszer ,azaz önmagunkban szoktuk szeretni . E két barát hajlamai s tulajdonságai kiegészíték egymást . Mintegy azért látszának egymás mellé állítva ,hogy bennök mindent ,mi emberi kebelt nemesíthet ,egymás mellett találjunk . Tengelyi szigorúsága után ,mellyel az emberekről szólt -Vándory derült életnézete ,ki mindennek jó oldalát kiemelve ,mindenben valamit talált ,mit szeretni lehessen ,jóltevő vigasztalásként hatott reád . Ötvenéves koráig mindenki vagy kibékült ,vagy megbosszankodott a sokaságra ;s ha oly férfinál ,ki ,mint Tengelyi ,többször szorult barátaira ,ez utóbbi történt ,nincs mit bámulni ,s nincs mit neheztelni ,főképp ha e szigorúság csak az elméletben létezik ,s így volt ez Tengelyinél . Ki őt beszélni hallva ,azon ingerültséget ,mellyel minden gonoszról szólt ,öszvehasonlítá tetteivel ,meggyőződhetett ,hogy irgalmasabb férfi széles e világon nem volt annál ;ki önmagát minden gonosz kérlelhetlen üldözőjének hirdeté . Ne vádolják azonban olvasóim következetlenséggel e férfiút ,főképp a fiatalabbak ne ,kik éltökből még csak föltételeiket ismerve ,nem tudják ,mennyi erényeket vesztünk az életben ,mihelyt gyakorlásukra alkalmunk jutott . -Ezer ember közt alig van egy ,ki nem éppen azon tulajdonokról szólna legtöbbet s legszívesben ,melyeket nem bír ,s nem épp azon dolgokra nézve szerezte volna a legtisztább elveket magának ,melyekre nézve érzi ,hogy ily elvekre szüksége van . Gyávák bátorságáról ,rossz bírák részrehajlatlanságáról ,önzők a hazáról szólnak legszívesben ;miért ne tárhatna ki jámbor jegyzőm is néha szigorú elveket ? Nyugodtan eltűrjük az alávalóságot ,szenvedjük ,sőt néha kedveljük a legocsmányabb erkölcstelenséget ,ha kellemes alakban közelít hozzánk ;miért ne volnánk engedékenyek az erény kis hibái iránt ? Ha tetsző formába öntetett is ,azért senki sem taszítja el magától az aranyat ,s nem panaszkodik senki ,hogy terhes elhordani vállain . Vándoryról csak keveset mondhatok ;azon idő óta ,melyet mint lelkész Tiszaréten töltött ,hol hősünknél pár évvel előbb telepedett le ,nyugodt egyenlőségben folytak napjai . Múltjáról mást nem tudunk ,mint hogy Heidelbergben tanult ,s hogy ott ,noha majdnem tíz évvel idősebb s teológus ,mégis egyedül Tengelyivel társalkodott . Családjáról s gyermekkoráról soha nem beszélt . Azon ,hogy magyar ,senki sem kételkedett ,ki őt szólni hallá ;s ki Tiszarétre jövén az agg lelkészt ott látta hívei között ,apának hinné gyermekei körében ,annyi tisztelet környezi a jámbor öreget ,annyi szeretet mosolyg arcain mindenkinek elébe . Maga a Réty család osztozott e köztiszteletben ,s talán nem volt ember ,ki ez oly büszke házban annyi tekintéllyel bírt ,mint Tiszarét szerény lelkésze . Ez az ,mit hőseim múlt életéről mondani szükségesnek tarték . Ha hosszasabb voltam ,s valakit olvasóim közül untattam ,gondolja meg ,hogy nem éltem azon írói jogommal ,mely szerint őt hosszú előszóval vendégelhettem volna meg ,s ne tegye azért félre könyvemet . Regényem csak az élet képe akar lenni ,s az nem lehet mindig mulatságos . Már a nap lealkonyodott ,s csak még nehány piros felleg jelölé a helyt ,hol az eltűnt ,midőn a barátok a faluhoz értek ,s Vándory jó éjszakát kívánva Jónástól elvált . Hősünk magánosan ,s meglehet ,mert a törvénykezési jelenet ,melynek a törökdombon tanúja volt ,érzelmeit sérté ,vagy talán mert múltjára gondolt ,komorabban ,mint máskor tért házába . De midőn a kapunál Vilmát látá ,ki vígan elébe lépett ,s midőn kebléhez szorítá a nyájas gyermeket ,a gond ,mely homlokát ráncokba voná ,eltűnt ,s csak boldogságának érzete tölté el szívét . Be akart menni ,leánya nyájasan visszatartóztatá : -Előbb még egy kis kérésem van -szóla mosolyogva -,míg nem ígéred ,hogy teljesítni fogod ,nem eresztlek be . -S mi volna az ?-kérdé Jónás jókedvűen simogatva leánya arcát . -Hogy meg nem haragszol -felelé Vilma kérőleg . -Én -s ugyan miért ? -Tudtod nélkül tettünk valamit . -Ha csak az ,hogy meg nem haragszom -szóla Tengelyi nevetve -,azt megígérem . -És hogy helybe fogod hagyni ? -Ez más kérdés ,de ha te tevéd -folytatá mosolyogva -,legyen megígérve ez is . S apa s leány bementek a házba ,boldogan ,s meg kell vallani ,jegyzőnk részéről nem minden kíváncsiság nélkül . Tiszarét helységében ,hová a jegyzővel s lelkésszel mi is visszatérünk ,azalatt csend s béke uralkodik . Egyes munkások ,kik a mezőről hazatérve ,kaszával vállaikon házaik felé ballagnak ,itt-ott pár csevegő szomszéd a kapuk előtt vagy egy gyermekcsoport az utca közepén ,porban játszva ,ez minden ,mit észrevehetünk ,s mi felett az estharang elzengi dalát ,lassú kongásokban ,mintha fáradva volna ő is ,s félig szunnyadozva mondaná el esti imádságát . Maga a korcsma ,hol máskor vígan folyt a tánc ,s Icik zsidó jó áron -de hitelbe ,még nem termett gabonáért méré borát ,ma üresen állt ;s ha a csapszék ajtaján benézünk ,csak a Rétyek cseh kertészét s Ákos vadászát látjuk ,kik ,mint Izrael a pusztában Egyptom hústálaira ,híg italok mellett hazájok jobb sörére emlékeznek . -Ugyanazon csendet találjuk az uraság udvarában is ,mely köztudomás szerint hazánkban a korcsma után mindig a legzajosabb hely . Az úrfi ,mint tudjuk ,kutyáival együtt agarászni ment . Az alispán ,a főügyésszel s jegyzővel szobájába zárkózott ,s kétségen kívül igen fontos tárgyakról beszélgetne ,ha a közelgő est homálya s talán maga a beszédnek fárasztó fontossága álomba nem szenderíti mindnyájokat . A teins vagy nagyságos alispánné pedig ,ki mint csattogány a berket ,e házat máskor mindig eltölti szavával ,s e kedves madártól talán csak abban különbözik ,hogy szava hangosabbá s szüntelenebbé lett ,mennyivel inkább eléhaladott élte nyarában -a kertben sétál . Kövessük őt . A tiszarétiek kertje ,mint már említém ,csudája vala az egész vidéknek . Remete ház ,szilvaaszaló ,templom formára épült galambház ,halastó ,s hozzá halászkunyhó ,barlang ,parasztház stb. -mert ki mondhatná el egyszerre a Rétyek képzelet- s szeszélyeinek fényes eredményeit ,melyek a szerencsés utast ,ki kertökben körüljárhata -nem szűnő meglepésben tarták ? Mindezeket bámulni lehet ,de leírni nem . A kertnek legtávolabbi részét mintegy húszholdas erdő foglalá el ,melyet a teins alispán úr már rég kivágatott volna ,ha a főispán -ki megszállva Rétyéknél ,ez erdőt dicséré leginkább -a tiszteletreméltó magas nyársudarakat nem menti meg urok kertészi ízlésétől . A magas nyárfák messze terjedő ágai s alattok a bokroknak egymásba font zöldje valóságos vadont képezének ,hová a dél forró sugára nem hatott ;s ha a tizennyolc tálas ebéd után visszavonulhatál ,itt félórára legalább szabadnak ,nyugodtnak érezhetéd magad . Ez erdőben csak egy út volt ,mely számtalan tekervényekben rajta keresztül- vagy inkább körülvezetett ;s ez az ,melyen most Rétyné őnagyságát leghívebb szolgájával ,Macskaházy ügyvéd úrral ,a legfontosabb beszélgetésben találjuk . Októberben vagyunk ,az estharangot is hallottuk már ,mint olvasóim talán emlékezni fognak ,efelett még erdőben járunk ,hol nappal is minden homályosabb ,s azért olvasóim természetesnek fogják találni ,ha személyeink részletes leírásába nem ereszkedem ,mit én főképp Rétyné őnagyságára nézve úgyis nem szívesen tennék . Ha azonban nappal volna ,olvasóim láthatnák ,hogy Rétyné negyven és ötven között ,azaz azon korban ,melyet negyvenen túlélt emberek a férfikor legszebb idejének tartanak ,s mely eszerint ily férfias asszonynál is talán a legszebbnek nevezhető . Termete magas ,s mint egyéb birtoka ,szépen arrondirozott . Haja -de ehhez ,mindaddig ,míg olvasóim őt főkötő nélkül nem látják ,mi alig fog történni ,jóformán közünk sincs -,az erős szemöldek s gyönge bajszocska szerint ítélve ,hihetőképp fekete . Arca csupa nagyságos méltóság ,néha ,s pedig elég csudálatosan harminc hónap után visszatérő s hat hónapig tartó időszakokban ,midőn a tisztújítás közeledik ,szerfölött nyájas és leereszkedő ;egyébkor fölséges büszkeségű ,melyet két hatalmas szemölcs még inkább nevel ,egyike felső ajkának jobbik oldalán ,mely arcának ,még ha mosolyog is ,megvető kifejezést ád ,másika álla fölött . Királynőnek gondolnád ,ha a megyei hajdú ,ki mellette áll ,nem intene ,hogy alispánnéval szólsz . Rétyné dáma volt a szó legszorosabb értelmében . Háztartása pompás ,ebédei soha két óránál nem rövidebbek ,udvara telve aprómarhával s vendégekkel ,melyeknek előkelőbbjei a legpontosabb szolgálatot találják . Ha beszélni hallod ,valamely gazdag forrásnál képzelheted magadat ,mely nem szűnő futásban minden tárgyakon elárad . Szava hatalmas és csengő ,hogy Jérikó falai rengenének ,s az egész háznép elhalványul hallásánál . Az ,amit mond ,bámulásra gerjeszt minden elfogulatlant ,nemcsak ,mert majdnem szóról szóra ugyanaz ,mit az alispán mondani szokott ,s ezen házassági egyetértés romlott korunkban csudálkozásra méltó ,de főképp azon mély juridicus tudomány által ,melyet napjainkban már magyar asszonyoknál is csak ritkán találhatni ,s mely az asszonynak oly különös bájt s kellemet ad . Nem vala ügyvéd széles e hazában ,ki törvényes tárgyakról szívesebben s többet szólott volna ,mint Rétyné ,s annyi tudománnyal s mélységgel ,hogy Macskaházy úr sokszor megvallá ,miként legjobb replikáit egészen őnagysága tanácsa szerint készíté . Ez utóbbi ,kit most kegyes uraságával az erdőben sétálva találunk ,mintegy ötven s hatvan év között lehetett ,alacsony ,száraz férfiúcska ,kit inkább hosszú megszokás ,mint évek terhe hajtott meg . Halvány arc ,hegyes orr s áll ,bizonytalanul tekintgető szem ,mellyel csak néha s mintegy véletlenül találkozol ,de mely szúró tekintetét azonnal elvonja ,mihelyt észrevétetett ,s kopaszság által nagyított homloka ,melyet nehány ritka ősz fürt környeze ,oly egészet képezének ,mely előtt minden ember -a Réty családot természetesen kivéve -rosszul érzé magát . E családnak hívebb embere nem volt . Közel harminc évet töltött a háznál ,s annyi jó s rossz napokban részesült ,hogy szinte a család egyik tagjává vált ,s érdekeit talán állhatatosabban védé ,mint a család maga . Csupa haszonvágyból ,mint ellenei hivék ,valódi hajlandóságból ,mint Réty gondolá ,s ki tudja ,némi tekintetben talán igaza volt mind ennek ,mind amazoknak . Az ember oly csudálatos vegyüléke a jó s rossz tulajdonságoknak ,hogy alig van ,ki sokáig alávaló cél után fáradhatna anélkül ,hogy valami jobb érzemény ne támadjon keblében ,valamint ritka az ,kinek nemes indokai közé ne vegyülne előbb-utóbb egy kis haszonvágy ,hiúság vagy más ,ehhez hasonló nemtelenebb anyag is ;s meglehet ,hogy Macskaházynak is előbb csak színlelt ragaszkodása utóbb valódi érzeménnyé változott ,de nem engem illet ítélni az ember fölött ! Most azonban az egyetértés ,mely Rétyné s hű ügyvéde közt létezett ,úgy látszik ,meg vala zavarva . Az alispánné sebes léptekkel s látszó fölgerjedésben jára föl s alá a fák alatt ,Macskaházy egy lépéssel hátrább ,s a szokottnál még inkább meghajolva követé hatalmas asszonyát ;csak néha egy-egy engesztelő szót szőve felingerült beszédei közé ,de amint látszék ,kevés sikerrel ,mert amaz nyughatatlanul rázá fejét ily félbeszakasztásoknál ,mondva ,hogy beszélni könnyű ,s hogy jól tudja úgyis ,miként Macskaházy senkit sem enged szóhoz jutni ,de hogy a valódi hűség csak tettek által bizonyulhat be ,s több efféléket . -S én nyíltan megmondom önnek -monda végre Rétyné ,ki a szünteleni beszélgetés vagy járás miatt fáradtan megállt ,s szemeit a kis ügyvédre szegezve napernyőjével a földet üté -,az ,mit ön mond ,engem kétségbe ejt . -De mikor mondom nagysádnak -viszonzá Macskaházy ,ki mint látszék ,hasonlóképp kétségbeeséshez közelgett ,habár egészen más okból -,hogy erre semmi ok nincs ,hogy kétségen kívül ... -Oh ,tudjuk -szakítá félbe az alispánné -,hogy ön kétségbeesni nem fog ;mit bánja ön a mi bajainkat . Ha koldusbotra jutunk ,vagy az egész világ előtt meggyaláztatunk ,ön azért ügyvéd marad ,és ki tudja ,talán ... Macskaházy sértve érezé magát ,s miután türelme elfogyott ,véletlenül azon nagy találmányt tevé ,melyet a társas életben oly fölötte jól használhatunk ,hogy szenvedély ellen csak hasonló szenvedéllyel léphetünk föl sikerrel . A harag ,mellyel most szólt ,sokkal inkább hatott Rétyné kitöréseire ,mintha a világ minden filozófjainak okoskodásaival lép föl ellenök . -S hát ez a köszönet -szólt a kis ügyvéd nemes haragjában -,ez a hála ,melyet harminc éves szolgálataimért érdemeltem ? A család dísze s böcsülete fenntartásaért én -Macskaházy Ádám ,fejemet kockáztattam ,s köszönetül gyanúsítást találok . -Ne vegye fel úgy ön -szóla közbe engesztelőleg Rétyné ,ki észrevevé ,hogy kissé túlment hevében ,s hogy Macskaházy nem férje ,kitől válóper nélkül nem lehet megválni -,lám ,én asszony vagyok és szerencsétlen viszonyaim -és ... -Asszony ,asszony !az mind szép és jó -szóla amaz ,ki észrevevé ,hogy a csata rá nézve kedvezőleg fordul -,én ismerem nagysádat ,nagysád nem oly asszony ,mint a többiek . Amit szól ,azt replikába tehetni . Látom ,jobb lesz ,ha más helyet keresek magamnak -ügyvéd ,ki a család bizodalmát elvesztette ... -De ki mondta ,hogy bizodalmunkat elvesztette ?-szakítá félbe kérőleg a nő -mi csak önbe bízunk ,mit tegyünk ,ha önt elveszítjük ?azonkívül -tevé hozzá a már ellenállhatatlanná vált alispánné -ismeri ígéretünket . Azon nap ,mikor az irományok kezembe jőnek ,elmegyünk a káptalanhoz ,s az inskripció ,melyet maga kívánt ,kezében lesz . -Ami az inskripciót illeti -dörmögé Macskaházy szelídebb hangon -,isten látja lelkemet ,hogy nem azért teszem . Ám ha méltóságtok hű szolgálataimért -ob fidelia servitia -felőlem gondoskodnak ,én éltem végeig meg fogom hálálni -de ... -Hisz tudom ,ön lelkéhez nem fér haszonvágy ,de az inskripció szép ,s habár nem éri is föl azon szolgálatot ,melyet családomnak tesz ,mégis szép osztályrész . -Melyet bizonyosan meg fogok érdemleni ,habár még száz akadály gördülne is elémbe -szóla nemes lelkesedéssel Macskaházy . -S valóban azt gondolja ,kedves barátom ?-sóhajta az alispánné -én kételkedem . -S miért ?mert az első próbatét nem sikerült ?gyermekség ! Minden jól s helyesen vala elkészülve ,ki tehet róla ,hogy az ég ez egyszer nem kedvezett ? Az ember ,ki Vándorynál betört ,biztos és ügyes . Mondám neki ,hogy ne csak az írásokat ,melyeket nagysád kívánt ,hanem pénzt s egyéb valamit érő dolgokat is vigyen el magával ,azért ,hogy a dolog közönséges lopásnak látszassék ,s reánk semmi gyanú ne háramoljon . Ez volt oka ,hogy az egész nem sült el . A szerencsétlen tolvaj csak nehány garast találva az asztalfiókban ,több pénzt keresett . Azalatt a tiszteletes visszajött ,s lármát ütött ,még mielőtt Cifra az írásokhoz juthatott . A tolvaj az ablakon ugrott ki ,s így illant el -Vándory nem véteté űzőbe ,mint másnap mondá :mert félt ,hogy statárium alá kerülne ;s így látni ,hogy néha a filantrópiának is vannak hasznai . -Az iratok most Tengelyinél vannak ,mint az öreg szolgálótól tudom ,a nagy vasládában az ajtó mellett ,hol a jegyző a maga s a község irományait tartja ;s ne féljen nagysád ,megtaláljuk azokat ott is . Sőt még szeretem ,így két legyet ütünk egy csapásra ,úgyis Tengelyivel van még egy kis számolásom . -Remegek -szóla az alispánné -,a jegyző háza teli van emberekkel ,hátha a tolvajt megfogják . -Fölakasztatjuk -szóla közönyösen Macskaházy -,hisz statáriumunk van . -És ha az egészet megvallja ? -Nem fogja megvallani . Azt ígérjük neki ,hogy ha hallgat ,bántása nem lesz ;ha pedig -tevé hozzá a kis ügyvéd enyelgő hangon -mégis vallani akarna ,nem lesz rá ideje ;fölakasztatjuk ,minekelőtte vallhatna . -Oh ,ha tudná ön -szóla Rétyné sóhajtva ,szinte érzelgő hangon -,mennyit küzdék ,míg e lépésre határzám magam ,mennyit szenvedek még most is ,ha arra gondolok ,hogy ... De ki tehet róla !nevem becsülete ,gyermekeim java -minden ,mi az életben kedves s neki becset ád ,kényszerítnek ... -Mit nem tesz anya gyermekeiért -viszonzá meghatva Macskaházy ,midőn szemeit törlé ,s setétségben könnyekre nem levén szüksége -,mily szív lakik nagysád keblében ,azt csak én tudom . Ha tudná a világ ,leborulna előtte . -Isten mentsen -szakítá félbe ügyvéde lelkesedését Rétyné ,ki egyébiránt nem vevé kedvetlenül óriási hízelgéseit ,s örült ,midőn hallá ,hogy kis ügyvédi ügyességgel tette ,melyet a pór lopásnak nevezne ,nemes feláldozásnak tekinthető -,isten mentsen ,hogy e tettről kívülünk más valaki tudjon . A világ kegyetlen ítéletében ,ki tudja ,nem mondaná -e ... -S itt az alispánné elakadt ,talán bámulatában ,mert érzé ,hogy arca pirulni kezd . -Ugyan miért kínozza magát ,nagysád ?-szóla közbe Macskaházy ,földesasszonya zavarodását észrevéve -mi rossz van az egészben ,amit teszünk ? Egy kis irományelsikkasztás ;-oly dolog ,mely naponként történik ,s mely Magyarországban oly közönséges ,hogy legfelebb azáltal ,ki magát sértve érzi ,tartatik különösnek . Hányszor nem hallotta nagysád ,hogy egész perek vesztek el ,nem hónapos vagy éves ,hanem harminc éven át vastagra nőtt perek ,minden irományokkal együtt ,s mi lett belőle ? Keresték ,s végre ,ha lehetett ,újhoz fogtak ,s nem szólt senki felőle . Hát még ez esetben ! Kötelezvényeket orzunk -e el ,vagy fassiókat ,vagy donációt ? Isten ments !közönséges magánleveleket ,melyeket nagy részben maga a nagyságos úr írt ,s melyeket ,éppen mert családi dolgokat érdekelnek ,más kezekben hagyni nem akar . A dolog maga egészen ártatlan ,legfeljebb módja ellen lehetnének kifogások . -Igen ,igen ,de a mód -sóhajta az alispánné -,háztörés ,rablás ,mit tudom én ,mily iszonyú neveket fognak adni az egésznek . -Igen ,háztörés ,rablás -szóla nyugodtan a tudományos jurista -,mennyiben az egész a tett elkövetőjét illeti ,de mi közünk hozzá ? Ha valaki ,más embernek ,kit éppen szentnek senki sem mond ,de ki most büntető per alatt nem áll ,s ki mellett eszerint a “ jus connatum bonae existimationis ” szól ,beszéd közt elmondja ,hogy tiszteletes Vándory hálószobájában nagy diófa szekrény áll ,melynek felső fiókja jobb oldalánál bepecsételt s zöld szalaggal öszvekötött iratcsomó van ,melyet ő -ti. a szóló -annyira szeretne látni ,kíváncsiságból vagy tudományos célokból vagy akármiért ,hogy annak ,ki azt neki elhozza ,száz forintot adna ,kérdem :van -e ebben valami vétkes vagy éppen büntetésre méltó ? Kétségen kívül nincs . S most megyek tovább :ha ugyanazon ember ,például mondjuk A. a másiknak ,B-nek még azonfelül azt beszéli ,hogy a tiszteletes úr szombaton estve az udvarban vacsorál ,s hogy mivel kertfelőli ajtaját bezárni nem szokta ,félni lehet ,hogy egyszer valaki estve a kertfalon át minden akadály nélkül házába mehet ,azután hálószobájába s így a szekrényhez ,melynek felső fiókja jobb oldalán fekszenek az iratok ,ismétlem ,ha valaki mindezt csak úgy beszélgetés között elmondja -van -e ebben valami vétkesebb az első beszélgetésnél ? S ha később ezen egyed B. ,ki mellett a jus bonae existimationis szólt ,betör ,s az iratcsomót kezembe adja ,én törtem be ,én raboltam a tiszteletesnél ? Nem volna -e bolond ,ki ezt mondani merészlené ? Amit ígértem ,azt megteszem ,a száz forintot kifizetem ,mert természetesen szavát megtartani minden becsületes embernek kötelessége ,a többihez közöm nincs . -Igaz ,igaz -sóhajtá Rétyné ,ki lelkiösmeretét ez okok által teljesen megnyugtatva érezé -,de a világ nem így okoskodik ! -A világ mindig ferdén ítélt ,s így fog ítélni az utósó ítéletig ,s ez kétségen kívül az első leend ,mely általánosan elfogadtatik -szóla komolyan Macskaházy ,ki jó reformált létére teológiával szívesen fűszerezé beszélgetéseit . Az úgynevezett erényes embereknek egyik mesterségök az ,hogy legszebb oldalukat fordítják kifelé . -Ne féljen ,nagysád ,erről a közönség beszélni nem fog . -Ha az iratok még Vándorynál volnának ,elhinném -viszonzá Rétyné -,de most Tengelyinél a falu házában ,hol annyi ember jár s kél ,hol éjjel őr áll ,kételkedem . -Azt bízza ,nagysád ,reám ;az iratok a vasládában vannak ez elég ;a vasládának csak két kulcsa van ,s mennyi lakatos e világon ! -Itt Macskaházy gondolatfolyamát Ákos vizslája szakítá félbe ,ki urát megelőzve ,Rétynéhez szaladt ,s hízelkedve ugrándozék körülte . -A vadászok hazajöttek -szóla Rétyné -,menjünk . -Már indulni akartak ,midőn a vizsla egyszerre a sűrűnek fordulva ugatni kezd . Az ágak közt gyönge csörgés hallatszik ,a kutya ugatva a bokrok közé szalad ,s észrevehetni ,hogy valaki az ágakon keresztül tör . Végre a vizsla fölsikolt ,s jajgatva ,sántán tér vissza az előbbiekhez ,épp midőn Ákos ,Etelka testvérével ,hozzájuk lép . -Mi a baj ?-kérdé Ákos ,mostohájának kezét csókolva ,ki azalatt hív ügyvédével együtt néma rémülésben állt . -Nem hallottál semmit ?-kérdé remegő hangon emez . -Igen ,vizslám ugatott ,talán nyúl vagy róka . -Nem ,nem ,tekintetes uram -viszonzá Macskaházy ,még mindig arra szögezve szemeit ,hol a zaj eltűnt -,fejemet teszem rá ,hogy ember . -Meglehet ,szegény fickó a faluból -szólt Ákos ,vizsláját simogatva -,ki megtudta ,hogy holnap gyümölcsöt szedünk ,s még egyszer használni akarta az alkalmat ,s az egész idő alatt ,melyet rejtekében töltött ,hihetőképp éppúgy remegett ,mint most barátom uram . -Ej ,be merész ember ön ,a francia közmondás szerint ;a bátor csak a veszély után ijed meg ,s ezt sohasem láttam oly mértékben ,mint most . -Ez az ember hallgatózott ,minden kérdésen kívül csak azért jött ,hogy hallgatózzék -szóla közbe aggodalmasan Rétyné ,míg Macskaházy ,karját taszítva ,vigyázatra figyelmezteté . -Nem hiszem -szóla Etelka nevetve -,Macskaházy igen mulatságos úriember ,de alig hiszem ,hogy valaki ,csak hogy beszélgetni hallja ,októberben ide a hűvösbe álljon . -Édes Etelka kisasszony ,magácska azt nem érti -válaszolt az ügyvéd ,kihez nyugalmával egész ildomossága visszatért -,őnagyságával fontos dolgokról ,pereinkről szóltunk . -És hihetőképp az ellenfél ügyvéde azért rejté magát el e fák alatt ,hogy mesteri fogásait előre kitudja ,nemde ?-szakítá félbe Ákos nevetve a szólót . -De ha annyira szívén fekszik ,miért nem fogta el a zsiványt ? Tekintetes s vitézlő Macskaházy úr megbirkózik tízzel ,s azt hallám -csak egy volt ... -Én ?-kiálta föl Macskaházy elrémülve már a gondolatnál -én magam ? -S miért nem ? De jöjjön velem ,most ketten vagyunk ;ha csakugyan volt itt valaki ,mit még most sem hiszek ,elfogjuk ;ha nem ,jót kacagunk . -De kérem ,domine spectabilis -szólt zavarodva Macskaházy ,kit Ákos kezénél fogva maga után húzott -,így fegyvertelenül ,sötét éjszaka ,mégis jobb lenne ,ha cselédeket hínánk . -Hová gondol -nevete Ákos -,hisz míg cselédeket találunk ,gonosztevőnk tízszer megszökik . Csak bátran ,barátom ,anyám Etelkával addig hazamegy ,mi pedig regényes kalandunkban járunk el ;s győzünk vagy ...elszaladunk . Nemde ,barátocskám ?-tevé nevetve hozzá -hacsak ijedtünkben a guta meg nem üt . Macskaházy ,ki még mindég annyira el vala rémülve ,hogy e tréfákon megharagudni eszébe sem jutott ,csak némely észrevételt rebegett :mennyivel jobb s célszerűbb volna cselédeket vinni magukkal ! De miután Rétyné is kéré őt ,hogy menjen Ákossal ,s miután ildomos ember létére kiszámítá ,hogy az üldözendő gonosztevő hihetőleg utolérhetetlen ,a kis ügyvéd nagy merészen begombolá felső ruháját ,s azon ünnepélyes óvással ,hogy mi őt illeti ,ő nem fél ,Ákos után elindult . Rétyné s Etelka ,amaz aggodalmak közt ,ez Macskaházy félelmén kacagva ,hazafelé indultak ,s a vizsla hihetőképp az erdőben tett kellemetlen tapasztalásaira emlékezve ,ura helyett most az egyszer őket követé . A bátorságnak különböző nemei között ,melyek egyenlő mértékben senkinek sem tulajdonai ,Macskaházy épp azt bírá legkevésbé ,mely zsiványok elfogására szükséges ,habár nem merném állítani ,hogy félt ,legalább annyit mondhatok ,hogy nemigen kellemetes helyzetben érzé magát . Képzelje ugyanis magát valaki helyébe . Macskaházy járatos vala a törvény legtekervényesebb ösvényein ,s a homálynak nem éppen ellensége ,de ily út ,milyenen most vékony lábacskái botorkáltak ,ennyi tőke s ág ,mely járását egy hosszú botlássá tevé ,fölülmúlta képzetét ,valamint azon sötétség is ,mely az erdő sűrű lombja alatt a haladókat körülfogá . Gondoljuk ehhez ,hogy Ákos fiatalsága hevében az úton inkább szaladt ,mint ment ,úgyhogy ügyvédünk minden erőködés mellett alig követheté vezetőjét ,ki minden kímélet nélkül törve az ágakon keresztül ,hű követőjét szűnni nem akaró vesszőzés processzusán vezeté keresztül . Más alkalommal Macskaházy megemlékezve nemeslevelére ,nem tűrte volna e bánásmódot ,most miután szerény észrevételeire ,melyeket e rohanó haladás ellen ,megvesszőzött arca tekintetéből tett ,csak azt nyeré válaszul :maradjon valamivel hátrább ,hallgatott ,s minden verés ,botlás dacára nem maradt hátrább egy lépéssel sem ,hanem néma méltóságban ,mint a haldokló római -köpönyegével takarva arcát ,nyomban követé Ákost ,s azon gondolattal bátorítá magát ,hogy ily sötétben puskával senkit sem lehet eltalálni ,azon esetben pedig ,ha véletlen szerencsétlenségből mégis találkoznának keresett ellenökkel ,ő Ákosnak segítséget szerezni azonnal hazaszalad . Erre azonban nem nagy valószínűség létezett . Sötét éjszaka ,zárt ,s még efelett kék köpönyeggel takart szemekkel ,még oly ügyes ember mint Macskaházy ügyvéd úr ,se lát igen tisztán ;Ákos pedig mint látszik ,barátja kedveért ,csak a legsűrűbb helyeket keresi ,s a zajt hallva ,melyet követőjén a visszacsapó ágak tevének ,oly jó kedvben érzi magát ,hogy e percben senkinek ,habár a világ legnagyobb zsiványa volna ,kellemetlenséget okozni nem akarna . Negyedórai keresés után az erdőszélhez érve Ákos végre megállt ,s midőn Macskaházyhoz fordult ,ki szemeit fölnyitva ismét lélegzetet vett ,így szólt :-Az erdőben nincs senki ,arra esküt tehetünk ,itt nem látszik s nem hallatszik egy emberi teremtésnek legkisebb nyoma ,most talán csak elhiszi ,hogy csalódott ,s legfölebb nyúl volt ,mi előtt annyira elrémült . -Egészen úgy tetszett ,mintha emberlépteket hallanánk ,édesanyja őnagysága is megesküdnék reá . -Ha úgy van -viszonzá Ákos ,alig tartva vissza nevetését -,menjünk még egyszer vissza ,két vagy három sűrű helyet tudok ,hol még nem voltunk ,talán ott van ... -Dehogy van -sóhajta fel Macskaházy ,Ákost ,ki már visszafordult ,feltartva -,ha egy egér lenne is ott ,ráhágtunk volna ,annyira keresztül-kasul jártunk ,alig bírnak lábaim -s a kis ügyvéd sóhajtozva törülé homloka izzadságát . -Jól van -mondá Ákos -,ha azt hiszi ,hogy az erdőben nincs ,menjünk itt a kert körül ,talán másik oldalán találunk valakit ,itt minden csendes . -S ezzel Ákos átugrott az árkon ,Macskaházy előbb az árok közepébe ,azután pár csudálatra méltó gimnasztikus evolúcióval föl ,másik oldalára mászott ,s a két kereső némán haladva egymás mellett ,rövid idő után a kert szögleténél fölfelé fordulva a fák által eltakartatik szemeink előtt . Minden hallgat . Az éj sötét s kedvetlen ,mint októberben lenni szokott . A tiszta napnyugot után mindig több föllegek vonulnak össze a láthatáron ,s a téren hosszú sóhajokban lejt át az őszi szél ,hideg érintése alatt a fák gallyai s levelei remegnek . Csak itt-ott egy csillag ,mely néha a föllegekből kiragyog ,s a távol mezőn fellobogó pásztortüzek terjesztenek kis világot a tárgyak felett . Ákos s követőjének léptei rég elhangzottak ,s csak távol kutyaugatás ,mely a faluból hallatszik ,s egy messze pásztor tűznél fölhangzó dal ,melynek egyes hangjai a kertig hatnak ,szakítják félbe az éj csendét -midőn az árokból ,közel a helyhez ,melyen a kettő előbb átment ,egy ember emelkedik fel . Ha nem lenne is setét ,arcát és termetét széles kalapja s a nagy bunda ,mely vállain függ ,eltakarnák . A férfi ,mint látszik ,a dalra hallgatva mozdulatlanul áll ,s miután bizonyossá válik ,hogy senki sincs közelében ,halkan kilép az árokból ,és sebes léptekkel a mezei tüzek egyike felé veszi útját . De hagyjuk őt magára -úgy látszik ,maga is ezt kívánja -,s térjünk vissza Tengelyihez ,kit épp akkor hagytunk el ,midőn leányától vezetve szerény lakába tért . Láttál -e valaha házi boldogságot ,olvasóm ? Ha láttál ,vagy azon szerencsések közé tartozol ,kik azt élvezik ,ha az áldást ismered ,melyet kölcsönös szeretet egy családra áraszthat ,ha tudod ,hogy minden hír s dicsőség ,melyért fáradunk ,mindazon vagyon ,melyet oly forrón óhajtunk ,nem ér fel azon örömök legkisebbikével ,melyeket tiszta keblek kedveseiknek körében a világtól nem gyanítva élveznek ,akkor lépj tisztelettel a tiszaréti jegyző lakába ,s kérd istenedet ,hogy vészeit magas paloták fölé küldje ,de kímélje meg csapásaitól e csendes lakot ,hol e család önalkotott boldogsága között áldja teremtőjét . Miután Tengelyi ,leányától vezetve ,szobájába lépett ,botját s kalapját szokott helyére téve ,újra kérdé jókedvűen :mi hát azon kérés ,melynek teljesítését ígérnie kellett ,mielőtt önházába ereszteték ? Erzsébet mondá ,hogy csak leánya kedveért egyezett meg ,s Vilma szavakat keresve ,melyekkel kérését legjobban előadhassa ,még habozott . -De hát fogom -e végre hallani a nagy titkot -szóla Tengelyi kissé türelmetlenül -,csak valami gonosztettet nem követtetek el ? -Igen ,atyám -viszonzá Vilma nyájasan -,hisz megígérte ,hogy nem fog haragudni reám . -Haragudni ?mintha valóságos zsarnok volnék -mióta szoktál félni apádtól ? -Félni -szóla leánya ,apjára függesztve nyugodt tekintetét -,azt lányod nem fogja megtanulni soha . Ha hibáztam ,megmondod s megbocsátasz -s úgy hiszem ,nem hibáztam -,várj egypár percig ,s mindent előadok . Tudod ,exekució járt a faluban s azért mentél ki a tiszteletes úrral ,mert mint mondád ,nem segíthetsz e szegény embereken ,s szívednek fáj nyomorúságukat látni . Mi hon maradtunk ,s láttuk e szörnyűségeket . Szomszédunknak elvették utósó tehenét ,itt átellenben Farkas Jánosnál elszedték a dunnákat ,vánkosokat az ágyakból ,szegény Péternétől ,kinek nehány tyúkja s egy szamárkája volt ,melyen tojásaival a városba járt s egynek s másnak holmit hozott ,elvették azt is ,durván s káromkodva ,mintha gonosztevőkkel szólanának . Farkas fia nem akará engedni ,hogy az ágy ,melyen anyja fekszik ,elvitessék ,s őt megverték ,s kötözve vitték a szolgabíróhoz ,honnan ,úgy mondják ,holnap a tömlöcbe fog küldetni . Mi láttuk s hallottuk mindezt -folytatá szemeit törülve Vilma -,s keservesen sírtunk . Anyám mondá ,hogy mindez nem lehet másképp ,mert az adót törvény veti ki ,s ezek nem tudták lefizetni tartozásukat ;én csak arra kérém istenemet ,hogy hazajöjj ,hisz e két vastag könyvben ,melyet annyit forgatsz ,úgy gondolám magamban ,csak lesz egy kis törvény ,melyben az áll ,hogy a szegényt ,ki önvétke nélkül tartozásának eleget nem tehet ,mindenétől megfosztani nem szabad . -Csalódol ,kedves leányom -viszonzá Tengelyi feszült kebellel -,e két vastag könyvben ily törvényt hasztalan keresnél ,nyolcszáz év alatt ennek alkotására még nem ért rá nemzetünk . -Oh ,akkor nem is lesz isten áldása e törvényeken -szólt elfojtott hangon Vilma -,de isten neki ,mi nem változtathatjuk meg ,s ha a törvényben erről nem is áll semmi ,legalább a vallás parancsolja ,hogy felebarátink terheiben részt vegyünk ,s azért megkérém anyámat s átmentem Farkasnéhoz ,ha nem segíthetnők -e valamivel . Nem vagyunk gazdagok ,de annyit mégiscsak adott isten ,hogy egy-egy becsületes emberrel megoszthatjuk kenyerünket ,anélkül hogy éhen maradnánk ,s Farkasék mindig jó szomszédink voltak . -Ezt jól tevéd ,leányom -szóla Tengelyi ,kinek szemei könnyekbe lábadtak -,isten megáld érte . Ettem én is a nyomorúság keserű kenyerét ,s most ,midőn az ég megáldott ,kapumat nem fogom elzárni felebarátom előtt . -Azt gondolám én is -szóla Erzsébet kezét szorítva -,s áteresztém lányunkat . -Mikor Farkasékhoz jöttem -folytatá Vilma -,az egész házat kétségbeesve találtam . A gazda ott ült a pitvarban ,s fejét öklére támasztva üres istállójára nézett ,az asszony összetett kezekkel járt körül szobájában s fia után jajgatott ,a kisebb gyermekek a kályha körül ülve ,anélkül hogy a történteket értenék ,anyjokkal sírtak . A szobában pár törött szék ,az ágyból kihányt szalma ,a legnagyobb zavar ,mintha ellenség pusztított volna a házban ,hozzá még a szomszédok ,kik majd vigasztalva ,majd az igaztalanság ellen szitkozódva nevelék a zavart . Az ember szíve fáj ,ha csak rágondol . Miután szegény Farkasnét azon ígérettel ,hogy majd a tiszteletes úr szólni fog az alispánnal ,s hogy fiát nem fogják a megyeházhoz küldeni -mitől leginkább fél ,mert úgymond :aki csak oda jön ,mint valóságos zsivány jön haza -,megvigasztaltam s ajánlám segedelmünket . Szépen megköszönte jóakaratunkat ,de mondá ,hogy csak fia szabaduljon meg ,s majd segítnek magukon . “Mi szegények -szóla a többiekhez fordulva ,kik addig körülállták -nem hagyjuk el egymást . Ím e jó szomszédom pár napra ágyat ád ,ez itt egy cipó kenyeret ,ez egypár garast ,s úgy talán megsegít az isten . Ha Kenyházy esküdt úr ,kinek férjem pünkösdkor két lovat adott el ,megfizette volna árát ,nem jutottunk volna ennyire . De ez a baj ,minket exekválnak a kontribucióért ,s ha az embernek keresete van ,nem kap igazságot sehol . De restalláció lesz ,majd elmegyek a főispánhoz ,ki múlt restalláció előtt többeknek ,kiknek Nyúzó főbíró úr tartozott ,megszerezte pénzöket. ” “Éj ,kendnek még jó dolga van -szólt az öreg Liptákné ,ki ez egész idő alatt mellette állt -,kendnek férje van ,s Jancsi is ,mint a kisasszony mondja ,szabad lesz s majd dolgozik . Kend becsületes asszony ,de szegény Violáné majd mit csinál ? Halálán fekszik csecsemőjével s hétéves kisfiával ,mellette strázsa ,s a szolgabíró azt parancsolta ,hogy mindenkit ,ki csak a házhoz közelít ,fogjanak el ,mert mind Viola cimborája . Pedig Zsuzsi szép ,jó leány volt gyermekkorában ,mit tehet ő róla ,hogy férje zsivány lett . Ha azon segíthetne a kisasszony ,isten megáldaná. ”Kérdezősködtem ,s elbeszélték ,hogy Viola ,ki előbb magát jól bíró gazda volt ,most ,mert gazdasága után nem láthat ,egészen elszegényedett . Marháit s gazdasági eszközeit rég elszedték ;telke parlagon hever ,ami egyéb vagyonából megmaradt ,azt károk fejében ma vitték el ,úgyhogy az asszony egészen elhagyatva s minden nélkül kínlódik súlyos betegségében gyermekei között . Oda vezettetém magamat ;hisz engem talán mégsem tartanak Viola cimborájának ,gondolám ,s az asszonyt csak nem lehet úgy segedelem nélkül halni hagyni . -Igazságod van ,kedves Vilmám -szólt a jegyző ,leánya arcát simogatva . -A nyomorúság ,melyet Farkaséknál láttam -folytatá Vilma -, nem volt semmi ahhoz képest ,mely most előttem állt . Már mikor a házhoz közeledtem ,irtózatos lármát hallék . A főbíró ,nem tudom kitől ,megtudta ,hogy Viola ma éjjel nejéhez jő ;s három hajdút rendelt oda ,kik elrejtve ,mihelyt belép ,elfogják . Ez emberek borral készültek hőstettökhöz ,és senkit a házból ki nem eresztének ,mi nekik hihetőképp azért parancsoltatott ,hogy Violát senki ne tudósíthassa ,mi lármájuk mellett igen fölösleges őrizkedéssé vált . A ház maga egészen üres volt ,egy kis hamuhalom a tűzhelyen ,s a pad a kályha körül ,melyet vályogból lévén ,el nem vihettek ,s a katonák most kancsóiknak asztalul ,maguknak pedig székül használtak ,ez volt minden ,mi egykori kényelmeinek emlékeül maradt ,a többi az igazság kezeibe jutott . Mikor a konyhába léptem ,a hajdú káplár ,ki levelekkel párszor megfordult házunknál ,azonnal megismert ,s elémbe jőve kérdé :mit akarok ? Mondám ,hogy a beteg asszonyt akarom látni ;mire ő megjegyzé ,hogy bizony kár fáradnom ,mert Violáné már meg is halt ,mi reá nézve annyival kívánatosb ,mert ha holnapig él ,az akasztófa elcsábítja férjét s özveggyé teszi . Több ehhez hasonló tréfa után ,melyet pajtásai röhögéssel követtek ,a kamara ajtajához vezetett ,hol a beteg fekvék . Kértem ,hogy csak kissé csendesebben mulassanak ,s bemenék . A kamara oly setét vala ,hogy belépve első pillanatban alig láttam . Egyik szegletben kevés szalmán feküdt a szerencsétlen asszony ,mellette egyfelől csecsemője ,a másikon egy hétéves fiú ,ki anyja felé fordulva könnyek közt követé minden mozdulatát . Minden hallgatott ,csak a katonák hahotája szakítá félbe a mély halotti csendet ,mely a beteg körül uralkodott . Most úgy látszék ,csecsemőjével együtt elaludt ,s a kisfiú mihelyt rám ismert ,bizodalmasan hozzám vonult ,s gyermeki felfogása szerént suttogva elbeszélé szerencsétlenségüket . Már három napja ,hogy anyja megbetegedett . Első napokban még ágyaik voltak ,ő kevés száraz gallyat szedett a sövények mellett ,az öreg Liptákné házuknál volt s főzött . Ma reggel egyszerre eljött a főbíró s anyjának megparancsolta ,hogy százötven forintot fizessen . Neki nincs pénze ,s azért nem adhatott semmit . Akkor a főbíró szörnyen káromkodni kezdett s megparancsolta hajdúinak ,hogy mindent vigyenek el ,anyját kihajtották ágyából ,Liptáknét maga a szolgabíró lökte ki a házból ,s a három katonának ,kik a másik szobában isznak ,megparancsolta ,hogy senkit ki s be ne eresszenek . Akkor a főbíró elment . “Oh ,azóta anyám még sokkal rosszabbul van -folytatá a kisfiú ,szemeit törülve . -Kevés szalmát ,mit az ágyakból kiszórtak ,szedtem össze ,s itt csináltam egy kis ágyat neki ,alig bírt odamenni ,s azóta meg sem ismer . A főbíró s ott azok a katonák a szobában oly szörnyűket beszéltek ,hogy apám ma éjjel el fog jőni ,s hogy akkor majd fölakasztják . Most sokáig anyám is csak ezt beszélte ,s úgy sírt s kiáltozott ,én féltem . Később kis testvérem is sírni kezdett ,eszembe jutott ,hogy nem evett semmit ,mert magam is éheztem ,s kimentem szomszédainktól valamit kérni . Senki sem adott . A szolgabíró megparancsolta ,hogy senki se merészeljen nekünk valamit adni ,s hogy dögöljünk meg ,mint a kutyák . Csak kevés vizet hoztam s egypár virágot ,melyet a bokorról szakítottam ,hogy kis öcsémnek legyen legalább ,mivel játszhassék ,s hogy egészen üresen ne jöjjek haza. ”S ezzel a fiú ,fejét ölembe rejtve keservesen sírt . -Szegény fiú -szóla Tengelyi ,kinek szemei ez egyszerű történet elbeszélése alatt nedvesedni kezdének -,jókor ismerkedik meg az élet keserűségeivel . Reménylem -tevé Erzsébethez fordulva hozzá -,küldél valamit a gyermekek számára ,magam is mindjárt odamegyek s megnézem ... -Ne fáradjon ,kedves atyám -szóla Vilma nyájasan -nincsenek ott többé ,mi nem vittünk nekik semmit ,őket hoztuk ide házunkhoz . -Ide ,az én házamhoz -szóla Tengelyi megijedve -,s meggondoltad -e a következéseket ? -Igen -viszonzá Vilma nyugodtan -,meggondolám ,hogy ha tovább ott hagyom ,meghal ,s addig kértem s rimánkodtam a káplárnak ,míg ígéretemre ,hogy mindent magamra veszek ,megengedte ,hogy a szegény asszonyt elhozassuk ,sőt még maga is segített . -Hogy ott nem hagytad ,azt jól tevéd -szóla Tengelyi ,nyugtalanul föl s le járva -,vitetted volna bárkihez ,én szívesen fizetnék értök ,de itt az én házamnál ,a legnagyobb zsivány családja a tiszaréti jegyzőnél szálláson ! Mit fognak mondani elleneim ? -S nem mondtad -e ,atyám -viszonzá Vilma szelíden -,ha keblünkben erős meggyőződés mondja ,hogy jól tevénk ,az emberek ítéletét megvethetjük ? -Igen ,ha egészen tisztában vagyunk magunkkal -szóla Tengelyi . -Viola ,mondják ,szereti nejét s most betegsége alatt bármily veszélyek közt el fog jőni hozzá . Mit tegyek akkor ? Mint tisztviselőnek esküdt kötelességem elfogni őt ,mint ember borzadok e gondolattól . -Te nem fogod elfogni ,nemde ,apám -szóla Vilma hozzá simulva -,azt te nem teheted . -S ha nem teszem -szóla Tengelyi homlokát redőkbe vonva -,ocsmányul elkergettetem hivatalomból ,zsiványok cimborájának neveztetem ,s ismét koldulhatunk . -Nem ,atyám ,az nem lesz -szóla Vilma bizalommal ,noha szemei könnyekbe lábadtak -,jó tettet isten nem büntethet . -Isten nem -viszonzá Tengelyi komolyan -,az emberek néha szokták . Ne sírj ,leányom -tevé hozzá -,talán csak agyrémekkel kínzom magamat . -De nem neheztelsz reám -zokogta Vilma -,én nem tudtam mindezt ,nem képzelhettem ,hogy ily szerencsétlenségnek leszek oka . -Neheztelni -kiálta az öreg kebléhez szorítva gyermekét -,reád neheztelni ,nem vagy -e jó s kedves ,egyetlen leányom ,éltemnek öröme s büszkesége ,legszebb emléke múltamnak ,reménye jövőmnek ,egy egész mennyország ,melyet ez angyalnak köszönhetek -tevé hozzá kezeit Erzsébet felé terjesztve . -Igen ,de ha Viola eljön -zokogá Vilma -,s ha azután mind az történik ,amit mondál ? -Nem fog jőni -vigasztalá apja ,ki most egy országot adott volna ,ha kételyeit ki nem mondja -,s végre ha jön ,talán nem tudja meg senki ,tudod ,nekem mindig kételyeim vannak . Te pedig mindenesetre nem tehetsz róla semmit . Ha idehaza vagyok ,s ez asszony helyzetét látom ,én is befogadom házamba ,ha az egész világ fölzúdulna is ellenem . Törüld le könnyeidet ,kedvesem -folytatá leánya homlokát megcsókolva -,te jól tettél . Így ,kedvesem ,most menj be a beteghez ,én addig Vándoryért futok ,ő félorvos . Isten áldjon meg . S ezzel az öreg sietve elment ,nehogy ő is könnyekre fakadjon ;s míg az asszonyok a beteg ágyához ültek ,szüntelen szidá gyáva lágyságát ,mely miatt könnyektől elszokni még vénkorában sem tud . Az ismeretlen ,kit előbb a kertárokból kibújni láttunk ,most közel a tűzhöz ,de még világkörén kívül megállt ,s vizsgáló tekintetet vete maga körül . A lobogó szalmalángok kétes világában magas rémként egy kútágas tűnt fel a homályból . A tűz mellett öszvegörnyedve ,s kis pálcával piszkálva az égő szalma között ,egy férfi ült ,ki épp most újra kezdé énekét ,s az ódonszerű dallamhoz így énekle : Más népeké a nagyvilág ,Nekünk hely nem marad ;Hazátlan a cigány ,szegény ,Hazátlan -de szabad ! -Hát ismét nagyidai gyászdalodat énekled ,öreg ?-szólt az ismeretlen ,ki azalatt az énekeshez közelíte ,s a végszónál kezét barátságosan vállára tevé ;-mi bajod ? Peti -mert csakugyan ő az ,kivel itt ismét találkozunk -mihelyt visszanézett ,s az ismeretlennek arcát a tűznél meglátá ,fölugrott ,s kezét megragadva elvoná a világos körből ,melyben állott . -Az istenért !ha valaki meglát -szóla halkan ,ellentálló barátjához . -Megbolondultál -viszonzá a másik kiszabadítva kezét ,s ismét a tűzhöz közelítve -,ott a kertárokban feküdtem ,bőrömig vizes vagyok ,hadd szárítkozzam kissé . -Nem ,nem ;menned kell -sürgeté Peti -;az egész falu telve ellenségeiddel . Ki tudja ,talán valaki közelünkben van ,s ha rád ismer ,végünk ,neked futni kell ,ameddig lábaid bírnak . -De kérlek ,öreg -viszonzá Viola ,ki azalatt kényelmesen a tűzhöz terült -,fél mérföldnyire nincs kívülünk ember a mezőn ;mitől félsz ? -Téged megismernek fél mérföldnyire is ;tudod ,ma délután ,mikor veled szóltam ,már a sz.-vilmosi erdő mellett voltunk ,s a pandúrok itt a kertek szélén ,mégis az egyik rád ismert . -Igen ,mint mi őreájok ;gondolták ,hogy én vagyok ,s ha oly nagy kedvök van velem megmérkőzni ,velem -tevé hozzá ,egyenként kiszedve s megvizsgálva pisztolyait ,melyeket derekán viselt -,ím készen vagyok . Éjjel nem félek senkitől . -Viola ,Viola !utoljára is merészséged ront meg -szóla szomorúan Peti -,megveted a veszélyt ,s veszni fogsz . -S nem jobb -e -szóla a zsivány maga mellé vetve baltáját -,nem jobb -e meghalni egyszerre ,mint úgy élni ,mint én ? Átkozni a napot ,ha fölkél ,mert világot terjeszt a földön ,s üldözőimet nyomomra vezetheti ;remegni minden madártól ,mely az ágat csörögteti ;ellenséget látni minden fatőben ,ha estve az erdőn átmegyek ;futni az emberektől ,kiket szerettem ,s az erdő vadjai közt tölteni napjaimat ,hogy mindezen kínok után éjjel akasztófáról s hóhérokról álmodjam -ez életem ,s hidd el ,Peti ,nincs rajta mit féltenem . -És nőd s gyermekeid ? -Igen -nőm s gyermekeim !-szóla emez ,s mélyen fölsóhajtva néze az apadó lángokba ,melyek épp elég világot árasztának arcára ,hogy Peti láthassa a fájdalmas kifejezést férfias vonásain . Viola szép férfi volt . A magas homlok ,félig eltakarva holló fürteitől ,melyek vállaira folytak ,fekete szemének merész tekintete ,a férfias kifejezés ,mely napbarnított vonásait bélyegzé ,s a természetes méltóság ,mely magas termetének minden mozdulatában nyilatkozék -akaratlanul arra emlékeztetett :hogy azon emberek egyike előtt állsz ,kik a természettől gazdagon megajándékozva ,saját körükben ,bármily magas vagy alacsony legyen az ,az első helyet foglalják el . -Ne szomorkodjál ,pajtás -szóla végre a csendet félbeszakasztva Peti -,még minden jobbra fordulhat . Csak most menj el ,itt egy percig sem vagyunk biztosan . A restelláció közelg . Nyúzó fél ,hogy kimarad ,s mindent elkövet ,hogy magának érdemeket szerezzen . Engem ma ,miután egymással szóltunk ,a pandúrok elfogtak ,s eleibe vezettek :isten verje meg a hóhért -úgy gorombáskodott velem ,úgy fenyegetődzött ,hogy hajam borzad ,ha rá gondolok ,s ha az áldott Ákos úrfi meg nem ment ,most ahelyett ,hogy melletted pihenek ,a deresen feküdném . Kémei vannak köztünk ,nem nevezte meg ,de annyi bizonyos ,hogy minden lépésedet ismeri ,s ma is tudta ,hogy a faluba jössz . Isten csudája ,hogy megmenekedtél . Ha nem csináltuk volna ki ,hogy itt a tűznél találkozunk ,el nem kerülted volna vesztedet . A csárdás s cselédei megkötözve a pincében fekszenek ,helyettök parasztruhába öltözött pandúrok várnak reád . Házad hasonlóképp telve pandúrokkal ,s a faluban parancsolat van adva ,hogy mihelyt a templomharanggal jel adatik ,mindenki vasvillásan jelenjék meg . Mikor előtte álltam ,Nyúzó káromkodva elbeszélte készületeit ,s mihelyt megszabadultam ,ide ültem ,s egy órája ordítom dalomat . Igazi szerencse ,hogy találkoztunk . -Házamban pandúrok -szóla Viola felugorva -,és feleségem -mondád ,hogy beteg ? -Arról ne aggódjál -szóla a másik -,Zsuzsi nincs a házban többé ,s amennyire beteg embernek lehet ,neki jó dolga van . A nótáriushoz vitték ... -Tengelyihez ?-mint rabot ? -Nem ,nem -minden gond- s kímélettel ,csak úgy felebaráti szeretetből . Hej !ritka dolog ám az ,barátom !főképp mai időben ,de isten meg is áldja érte . -Felebaráti szeretetből -mormogá Viola fogai közt -,hátha csak cselszövény ez is ? Nőm a jegyző kezei között ,s tudod -e ,hogy ki Zsuzsit kezei közt tartja ,az éltemet tartja kezeiben ? -Most az egyszer csalódol -viszonzá a cigány mosolyogva -,magam is azt gondolám eleinte ,ki tehet róla ,ha az ember nem gróf ,hanem cigány ,nemigen bízik a tisztviselőségben ;-s midőn hallottam ,hogy Zsuzsi a nótáriuséknál van ,igen megijedtem . De mikor megmondták ,hogy az öreg Tengelyi nem is tudja ,s hogy az egész Vilma által történt ,megnyugodtam . Legyen az öreg akármilyen ,hogy leánya angyal ,arra esküszöm . De most ne késsünk ,még virradatig Sz.-Vilmoson kell lennem ,hogy levelemet átadjam ;neked minden perc ,melyet itt késel ,éltedbe kerülhet . -Nem megyek egy lépést sem ,míg Zsuzsim állapotáról nem tudósítasz ,előttem az egész megfoghatatlan . Peti jobban ismeré Violát ,mint hogy ily hangon kimondott kívánatának ne engedett volna ,s azért a lehetségig röviden s elhallgatva neje bajának nagyságát ,elmondá ,mit olvasóim Viola családjáról már tudnak . Viola fokosára támaszkodva hallgatott ,szobornak vélnéd ,ha néha nehéz fohászok nem emelik keblét . -Szegény asszony ,hát annyira kelle jutnod -szóla végre -,arra ,hogy mint a koldus a könyörületesség keserű kenyerére szorulj ,hogy mint a földönfutó másoknál keressed hajlékodat . Istenem !mit vétett ez áldott teremtés neked ,hogy őt is üldöznöd kell ? -Menjünk ,menjünk ,barátom !-szakítá félbe Peti -feleségednek nincs semmi baja ,s nekünk nincs időnk ,hogy itt a világ igazságtalanságai fölött álmélkodjunk ,talán akad egyszer alkalom a visszafizetésre ,akkor majd megadjuk mostani bajaink árát ,én legalább úgy hiszem ,még egyszer hercegileg megfizetek Nyúzó uramnak . Már nagyobb bajban is volt ember mint te most ,s azért nem veszett el ,ha csak föl nem akasztották . -Ki szól rólam ?én rég megszoktam a bajt ;kezemet embervér fertőzteti ,s talán igazságos ,hogy isten átka feküdjék fejemen ,de ő ,ő ,kit úgy szeretek ...ki senkit nem sértett meg ,senkit ,mióta él ,meg nem bántott ;ki mint jó angyalom áll mellettem ,s kezemet föltartja ,ha bosszúmban fölemelem ,ki órákig térdepel a templomban ,kinek egyetlen vétke ,hogy engem szeret -mért büntetni őt is ? Üldözzenek ,kínozzanak ,nem bánom akasszanak föl engem ,de őt ne bántsák . -De hisz ki bántaná őt -szóla Peti mindig türelmetlenebbül -,soha jobb gondját nem viselték ;de menjünk ,mert isten bizony pórul járunk ,s csak te lész oka . -Az egész faluban ,mondád ,senki nem fogta pártját ;senki nem akará magához fölvenni ,Tengelyit kivéve . -Mondtam már ,hogy nem ;a főbíró eltiltotta ,s nem merték . -Jól van ,jól ,számolunk ezért -soha az egész faluban nem bántottam senkit ,soha egy darab marha sem veszett el gulyájokból ,s mikor háznépem ínségbe kerül ,nincs egy az egész helységben ,ki róla megemlékeznék ,kinek eszébe jutna ,hogy mindez másképp lehet ,hogy Viola talán a vörös kakast is ráereszthetné Tiszarét falujára ,s hogy még annyi baj s lárma sem volna érte ,mint híres Sodoma s Gomora városaiért . -Igazad van -szóla közbe Peti megragadva kezét -,néha egy kis bosszú csöppet sem árt ,legalább eszökbe jut az embereknek ,hogy még igazság is van a világon ,s jobban vigyáznak magokra ;csak most jöjj velem Sz.-Vilmos felé ,ott az erdőben pár napig biztosan lehetsz ,a kanász a mi emberünk ,oda hívjuk majd a többieket is ,s tanácskozunk . Most itt a faluban úgysem tehetnél semmit ,valamennyien lábon vannak ellenünk . -Menj csak előre ,nekem még dolgom van itt . -Hol ?-kérdé Peti ,bundájánál visszatartva a másikat ,ki a falu felé indult . -Menj ,mondom ,előre Sz.-Vilmosra ,s várj meg a kanásznál ,nekem egy kis beszédem van a jegyzővel ,hajnalig veletek leszek ,addig főzzetek valamit ,éhen vagyok . -Talán a varjúk is éhen vannak ,s rád bízták ,hogy eleségnek függesztesd föl magad számukra . Ha a faluba mégysz s főképp Tengelyi házához ,halál fia vagy . -Ej ,majd bizon !hát annyira megijedtél e kis készületen ? Violát nem oly könnyen fogják el ,mint gondolod . Még egyszer mondom ,menj s készíttess jó gulyáshúst számomra ,s ha éppen nagy megnyugtatásodra szolgál :a hajdúkomisszáriust kötözve elhozom magammal ,s statáriumot tartatok fölötte . -Ez mind helyén volt ,míg a tiszarétiek melletted voltak ,akkor biztosan járhattál körül ,minden ház menedékül szolgálhatott ,s nem volt ember az egész határon ,ki egy országért elárult volna . De mióta a tiszteletest kirabolták ,minden megváltozott ,esküsznek ,hogy te tetted ,s mind ellened fordultak . -Majd utóbb kisül ez is ,s épp azért kell Tengelyivel szólnom ,hogy ez iránt tisztába jőjünk . Soha életemben úrforma embernek köszönettel nem tartoztam ,a jegyző az első ,s ne mondja ,hogy háladatlan voltam . Eressz !... -De mi haszna a jegyzőnek abból ,ha téged elfognak ?-szóla rimánkodva Peti ,ki Viola tántoríthatlan föltételét látva ,őt most a falu felé követé . -Tengelyi ellen alávaló cselszövény készül . Ugyanazon kezek munkások ,melyek a tiszteletesnél raboltak ,tudtára kell adnom ... -Még ma ? -Igen ,még ma ,ki tudja ,holnap nem lenne -e már későn ,e jómadarak igen éhesek prédájuk után . Legfelebb egy óra alatt mindent rendbe hozok ,menj te addig Sz.-Vilmosra . -Én ?-szóla a cigány ,fejét rázva -abból ,öcsém ,nem lesz semmi ;ha már megbolondultál ,s magadat visszatartóztatni nem hagyod ,azt legalább ,hogy ennyi veszély közt elhagyjalak ,nem parancsolhatod . Ha Violát fölakasztják ,Peti cigánynak nincs mit keresni e világon . Viola hallgatva megszorítá hív bajtársa kezét ,s sebes léptekkel közelgett a két cimbora Tiszarét felé ,hol azalatt a zsiványok elfogására annyi készület történt ,mennyire a falu legöregebb lakosai sem emlékeznek . Viola házán s a külső csárdán kívül ,hol -mint olvasóim tudják -pandúrok vártak ,még a helység főbb utcáin ,a csapszéknél s mindazon gazdaházaknál ,hová a zsivány néha betérni szokott ,katonák ,pandúrok vagy legalább egy-egy kisbíró őrködött ,míg Réty cselédei vasvillákkal s dorongokkal fölfegyverkezve a nagy pajtában ,s minden gazda parancsolat szerint tulajdon házában várá az elhatározó pillanatot ,melyben a templomharang megkondul ,s mindenki az egyetlen szörnyeteg ellen kitör . Azonkívül néhány a közjóért buzgó táblabíró ,ki gulyáját különösen félté ,s nehány lelkes hölgy száz pengő forintot adtak öszve ,annak díjául ,ki a rablót ,elevenen vagy halva ,mi reá nézve úgyis csak huszonnégy órai különbséget tenne ,az igazság kezébe szolgáltatja ;s ha csakugyan ez éjjel Tiszarétre jön ,magam is osztom Nyúzó főbíró úr véleményét ,hogy csak csuda által menekedhetik meg . Ez elsőre ,ti. arra nézve ,ha eljő -e a faluba ?azonban némi kételyek léteztek . Míg ti . Nyúzó s esküdtje agarászaton mulattak ,Kánya komisszárius ,ki távollétökben Tiszaréten parancsnokolt ,minden rendeleteket huszonöt pálca szankció hozzáadással kidoboltatott ,s habár a főbíró e taktikáról értesülvén ,igen káromkodott ,s megparancsolta ,hogy senki a faluból ki ne eresztessék ,félni lehete ,hogy Viola az ellene tett készületekről tudósíttatik . Ezen meggyőződés végre oly erőssé vált ,hogy tíz óra után ,mikor Viola Petivel Tiszaréthez közelgett ,a készületekben elfáradt lakosok ,sőt a pandúroknak nagy része is nyugodni ment . -Várj kissé reám -szóla Peti társához ,mikor a szérűkhöz értek -,hadd nézzek körül . Ide az út mellé állítottak föl egypár zsinóros gazembert ,lássuk ,mit csinálnak . Viola megállt ,s míg az öreg ,rókaként az árkon átcsúszva boglyák közt eltűnt ,fegyvereit igazítva várá társát . Pár perc múlva Peti visszajött . -Alszanak -szóla nevetve -,no ,ha mind így teljesítik kötelességüket ,akkor jól vagyunk -s átmenve a szérűkön ,csakhamar a faluhoz értek . Minden nyugodt s csöndes volt ,a korcsma s faluházon kívül csak itt-ott világíta egy mécs a kis ablakokon át ;s Peti társával sebes ,de zajtalan léptekkel halada tovább a házak között ,kerülve amennyire lehetett a jártabb utakat ,s majd egy utcasarkon ,majd kertek között vagy sövény árkában vezetve Violát ,ki őt hallgatva követé . A kastély után kétségen kívül Tengelyi háza volt a legszebb Tiszarét egész helységében ,sőt oly külföldi ,kinek ízlése még annyira kimívelve nincs ,hogy azon olasz és francia építészeti zagyvalékot megkedvelte ,mely kastélyainkat jellemzi ,talán szebbnek s kényelmesebbnek tartaná a szerény s majdnem födeleig zöld venyigével befont jegyzői lakot ,kis négy ablakával a főutcára s a hosszú folyosóval ,mely babbal befont faoszlopokon nyugszik ,s a tiszta udvar felé néz . Azonban ez most a dologhoz nem tartozván ,csak azt említem ,hogy házát egyik oldalán keskeny udvar ,a másikán valamivel szélesebb kert környezi ,hogy a ház egyik szomszédságában a helység -másikán István kovács háza állnak ,s ennek átellenében az utca másik oldalán Icik zsidó boltja ,az egyetlen ,mely Tiszaréten található ,de épp azért kétszerte kitűnőbb nemcsak mint Európa s a két India kelméinek raktára ,de szép sárga festése és azon világoskék oszlopokon nyugvó tornác által is ,mely alatt szombatokon Iciknek egész ,tizenöt főből álló családja szép bársonybugyogókban ülni szokott . Tengelyi házához csak két úton lehete jőni ,a helységház vagy István kovács műhelye mellett elmenve ,s noha a műhelyből még kalapácscsörgés hallatszott ,Peti mégis tanácsosabbnak tartá ez utósót ,főképp miután látá ,hogy Icik házában már gyertya nem ég ,s hogy a zsidó kígyó ,mint mondá ,belső barlangjába tallérzacskóihoz vonult . Kilépve tehát a sötét szögből ,mely István kovács háza megül a főutcára nyílik ,Tengelyi lakása felé sietének . A kovács tüze vörös világot terjeszte az utcára s a zsidó házára ,melynek zárt ajtaja s ablakai mögött ,mint látszott ,mindenki aludt már . Átmenve e világos helyen ,Peti ,ki jobbra s balra tekintve mindent látott ,s minden neszre vigyázott ,egyszerre megfogja Viola kezét :-Megláttak -súgá a zsidó házára mutatva ,hol az egyik oszlop megül egy emberi alak látszék ki ,mely azonban egy perc után a ház ajtaja mögött eltűnt -,menj hamar a nótárius házához ,mindjárt a fal mellett a kerítésen rést fogsz találni ,bújj be s rejtsd el magad ,de az istenért be ne menj a házba ;ha a lármának vége lesz ,s látom ,hogy biztosan mehetünk ,eljövök érted . Peti ,az utca másik oldalára sietve ,eltűnt a házak között . Viola nem minden nehézség nélkül végre föltalálta a rést ,s alig vonult a fák mögé ,midőn meggyőződött ,hogy a cigánynak aggodalma nem volt alaptalan . Különböző hangok ,melyek az utcán hallatszottak ,egy-egy sebesen átvitt lámpa ,s végre a megkondult harang mutaták ,hogy a népesség lábon van ,s ki még kétkedett volna ,azt Nyúzó szolgabíró s Kenyházy esküdt versenyző káromkodásai meggyőzték ,hogy az osztó igazság néha kétnegyed tizenegykor sem alszik még e hazában . Hogy Viola helyzete e pillanatban éppen nem volt veszély nélküli ,olvasóim könnyen át fogják látni . Tengelyi kertje nem vala nagy ,hogy abban valaki magát biztosan elrejtheté ,mihez még az járult ,hogy a ház azon ablakai ,melyek a kertre nyíltak ,világítva lévén ,annak egy részére világosságot terjesztettek . Jóformán nem is kelle más ,mint hogy valaki a kert sövényén meglátva a rést ,őt keresni jőjön ,s nem mentheté meg senki . Ő azonban megszokva az ily veszélyeket ,nyugodtan várá a dolgok kimenetelét ,s bízva jó csillagában s bátorságában ,nyugodtan készítgeté fegyvereit . A lárma azonban rövid idő múlva ismét csillapodott . A keresők a falu más része felé tolongtak ,s a távolból hallatszó szavak s a még mindig fölkonduló harang Violának tudtára adák ,hogy a veszély ,ha nem is egészen ,legalább nagy részben megszűnt . Hazánkban ugyanis zsiványoknak ily alkalommal csak az első negyedóra veszedelmes ,mely ha elmúlt ,senki nem keres mást ,mint ürügyet ,hogy minden kereséssel fölhagyhasson . Keleti nép vagyunk ,s nem azért jöttünk nyugotra ,hogy itt újra fáradjunk ;sőt miután egyik barátomnak talán igaza volt ,midőn minap mondá ,hogy meggyőződése szerint őseink csak azért hagyák el honukat ,hogy oly hazát keressenek ,hol a nap később kél ,s tovább aludhassanak ,való igaztalanság volna tőlünk ,utódaiktól azt kívánni ,hogy isten által a legnemesebb népnek teremtve ,életünket hosszú robotnak tekintsük . Viola ,ki már többször hasonló helyzetben levén ,e nemzeti jellemet ismeri ,nyugodtan ,mintha nem is ő lenne ,aki kerestetik ,fölállt s a ház felé lopódzott . E házban ,ezen ablakok megett volt neje ,az egyetlen lény ,ki őt e világon szereté ,az egyetlen ,kit magáénak nevezhetett ,kinek nyájas szavánál a zsivány érzé ,hogy kitaszítva az emberek köréből ,üldözve a közhatalom ,elítélve a törvények által ,valamije még maradt ,mitől őt e világ meg nem foszthatá ,s mi által ez élethez s istenéhez kötve érzi magát ;s Viola szíve ,mely veszélyek között nyugodtan maradt ,erősen dobogott ,midőn ablaktól ablakhoz lopódzva végre az utolsóknak egyike előtt megállt . A szobában ,melybe látott ,minden nyugodt vala . Az ágyon alvék ,vagy legalább mozdulatlanul feküdt neje ,mellette a beteg felett őrködő Vilma ült ,távolabb az asztal mellett régi bibliájában az öreg Liptákné olvasott ,s időről időre lábával egy mellette álló bölcsőt ringatott ,közel hozzá ,széken ,arcával épp az ablak felé fordulva ,Viola kisfia ,korának boldog kiváltsága szerint aludva felejté bajait . A szobában minden hallgatott ,s Viola benézve ,sokáig élvezheté a viszontlátás keserű boldogságát ,mely rég száraz szemeit tiszta cseppekkel tölté el . E nő ,ki betegen ,talán a halál küszöbén önlakából elűzetve mások könyörületére szorult ,e fiú ,ki megbecstelenített névvel ,barátok s rokonok nélkül ,koldulva fogja föltartani életét ,hogy ha majd megnő ,mint apja ,zsivánnyá váljék ő is ,e csecsemő ,kinek még anyja sem kívánhat egyebet ,mint hogy minél előbb hagyja el e világot ,melyben ,ha anyja mellétől elvált ,csak keserűség vár reá -lehet -e szomorúbb látmány ,mint ez ? S mégis volt -e az üldözöttnek más valamije ,mit e világon magáénak nevezhete ? Ha az erdőkben vagy a róna nádasai között napokig bolyongott ,mi vigasztalta ,mi tartá föl lelkének erejét egyéb ,mint azon viszontlátás reménye ,mely szemeit most könnyekkel tölti ? Oh ,nem gyanítja senki ,mennyi fájdalom fér meg egy emberi kebelben ;nem sejdítjük ,mennyi nemes gondolat ,mennyi szép s fönséges érzemény rejtezik sokszor még annak keblében is ,kinek feje fölött a világ rég eltörte az ítélet pálcáját ! A csecsemő most egyszerre sírni kezde . Liptákné karjaira vette ,s föl s alá járt a szobában . A kis Pista szemeit dörzsölve tekintett maga körül ,mintha nem tudná ,hol van . Egyszerre a kisfiú az ablak felé tekint ,s Violát ,ki mindenről megfeledkezve mozdulatlanul álla ott ,meglátja ,leugrik székéről ,s kezeit öszvecsapva “apám ,apám ”fölkiáltások közt feléje fut . -A kegyes isten ne adja ,hogy itt legyen -szóla Liptákné ,ki azalatt szintén az ablakhoz jött -,álmodban beszélsz ,jó fiú ,hallgass ,hogy föl ne költsd anyádat . -Édes lelkem ,nénikém -szólt a kisfiú suttogva -,nem álmomban szóltam ,bizony itt volt ,ott állt az ablaknál még kurta bundája virágait is láttam . -Hisz látod ,senki sincs itt . -Igaz -felelt a fiú félig sírva -,most nincs itt ,de itt volt ,azt elhiheti nénikém ;mikor az ablakhoz jöttem ,egyszerre eltűnt ott a bokrok közt ,de bizonyosan a kertben van ,mindjárt kimegyek s előhívom . -Mi jut eszedbe ,fiú ?-szóla Liptákné a gyermeket kezénél föltartva -,hisz apád ... -És a jámbor asszony elhallgatott ,nem találva szót ,mellyel a fiúnak azt ,mit apjáról mondani akart ,szelíden kifejezhetné . -Igaz -viszonzá a fiú ,szemeit törülve -,apámnak el kell bújni ,de ugye az nem igaz ,hogy apám zsivány ,mint a pandúrok mondták ? -Nem ,nem ,fiam -felelt Liptákné suttogva -,csak maradj te nyugodtan ,s ne szólj senkinek ;érted ,senkinek ,még a kisasszonynak sem ,én majd kimegyek ,s ha apád a kertben van ,beszélek vele . Vilma ,ki a kisfiú kiáltásánál első pillanatban igen megijedt ,most maga is elhivé ,hogy csak álmában szólt ,s magához szólítva Pistát ,az ágy mellett maradt ;Liptákné a kertbe ment . Viola helyzete azalatt igen kétségessé vált . Visszavonulva az ablaktól ,hol fia által megismertetett ,észrevevé ,hogy mozdulatai még valaki által kémleltetnek . A rés mellett ,hol előbb bejött ,valaki állt . A kétes világban ,melyet az ablakok e helyre vetének ,nem ismerheté meg a leskelődőt ,de látta ,hogy az alak ,mihelyt észrevevé ,hogy láttatott ,azonnal visszavonult ,s tisztán hallotta ,hogy futva távozik . Mit tegyen ? A kertben nem maradhatott ,sokkal kisebb s minden oldalról nyíltabb volt ,mint hogy abban magát elrejthette vagy védelmezhette volna . Az utcákon a falu népességén kívül katonák s pandúrok álltak ,benn a házban csupa idegenek ,kikre magát nem bízhatá . Már újra megkondult a harang ,s közelgő lámpák s lépések arra intének ,hogy üldözői hollétéről tudósítva ,ismét talpon vannak . Ily körülmények közt jött Liptákné ,s halkan kimondva Viola nevét ,ez ,mert más módot nem látott ,egyenesen hozzá ment ,s elmondá helyzetének egész veszélyességét . -Ej ,ej ,miért jöttél ,öcsém ,éppen ma ?-szólt az öreg -holnaputánig az egész lármának vége lesz ,s bátran jöhettél volna . -Jól van ,jól ,de mit tegyünk most ? Bevezethet kend a házba ,anélkül hogy észrevennék ? -Anélkül ,hogy észrevennék -nem ,de a nótárius nincs honn ,s Vilma nem lesz Júdásod ,csak várj itt reám . -S az öreg bement ,s Viola falhoz támaszkodva nyugodtan várá jöttét . A lárma azalatt még nagyobb lőn ,künn az utcán kardcsörgés ,s a szolgabírónak mérföldre ható káromkodása hallatszott ,midőn a háznak kertfelőli ajtaja megnyílván ,Liptákné a várónak jelt adott ;s Viola ,a fal mellett csúszva ,úgyhogy az ablakok világa őt nem érheté ,eljutott menedékhelyére . -Hol van ,hol ?-harsogá Nyúzó a kerítés mellett -hát végre hurokra kerül a drága madár . -Csak bátran ,fiúk -kiabálta az esküdt jóval hátrább -,csak bátran ,nincs mitől félni . Aki őt megfogja ,s kötözve a nemes vármegye kezébe szolgáltatja ,száz forintot kap . Csak előre ,fiaim ,hogy az ördög vigyen el . -Hát a kert másik oldalán van -e valaki ?-kérdé egy óriási hang ,melyben mindenki a csendbiztos szavára ismert . Nem felelt senki . -Átkozott naplopók ,mit ácsorogtok itt !-ordítá ismét Nyúzó Pál . -Miért nincs senki a másik oldalon ? -Azt parancsolta a teins úr ,hogy idejőjünk -szóla közbe remegve egy pandúr ,mire feleletül csak egy csattanás ,melyet ily sötétben könnyen pofoncsapásnak is gondolhatott volna valaki ,hallatszott . -Lóduljatok át a másik oldalra ,de ne felette sokan ,kössétek meg jól . -Ha ellentáll -kiálta ismét az esküdt -,csak mindjárt agyon kell lőni . -Majd bizony -vága közbe az érdemes főbíró -,aki agyonlövi ,azt én verem agyon . Azon szatiszfakciótól ,hogy én akasztatom föl ,nem fosztatom meg magamat . Ily készületek s rendelések között ,melyek a szokott magyar pontossággal adattak s teljesíttettek ,Liptákné a zsiványt a kamrába egypár hordó mögé rejtette el ,s nyugodtan bölcsőjéhez ült ,mint annakelőtte . Vilma egész testén remegett . -Ne féljen ,kisasszony -szóla Liptákné nyugodtan -,hisz nemes házban vagyunk ,ide nem jöhetnek be ;már ha ilyen miféle szegény embernél volnánk ,az más ,ott földúlnának mindent ,de nemesi kúrián biztosan van mindenki . Ez egyszer Liptákné azonban csalódott ,s nemsokára meggyőződhetett ,miszerint oly hazában él ,hol az ,hogy valami törvényben áll ,arra ,hogy megtartassék ,még éppen nem elegendő ok ,s hol a nemesi kiváltság ,valamint donáció által nyeretik ,úgy csak donációk által élveztethetik egész mértékben . Miután ti . Nyúzó Pál úr a kertet minden oldalról körülvevén ,hatalmas kiáltásaira ,melyekkel Violát megadásra fölszólítá ,s tüsténti fölakasztatás ígéretével kecsegteté -feleletet nem nyert ,bővebb vizsgálatot tartva szükségesnek ,minden cerimónia nélkül ,embereit a résen ,s másfelől a csak kilinccsel zárt ajtón bevezeté ,s lámpákkal s dorongokkal ,virág- s dinnyeágyakon keresztül ,legázolva Vilma rózsáit s Erzsébet asszony szép nagyfejű káposztáját ,előrenyomult a rendetlen ,vad csapat mindkét oldalról ,míg végre a kert közepén öszvetalálkozva ,az “ akasztófáravaló ” helyett ,kit kiáltott ,a csendbiztos teins Nyúzó Pál urat látá maga előtt ,s az egész tömeg ostoba bámészkodással nézett egymás szemei közé . -Bizonyosan a házban van -szóla végre Nyúzó ;s mint minden tömegnél ,melynek valamely tárgyról még elhatározott nézete nincs ,a legjózanabb vagy legostobább ötlet azonnal közvéleménnyé válik ,egy perc múlva nem kétkedett senki Violának a házban létéről ,s Kenyházy ,ki azalatt biztosítva ,hogy ellenével találkozni nem fog ,hasonlóképp a többiekhez jött ,azon tanáccsal lépett elő ,hogy föl kell kutatni a házat ,mi általános helybenhagyással fogadtatott . Nyúzó ,ki a biztost hajdújával a ház udvarába küldé ,már közelgett a kert felé nyíló ajtóhoz ,midőn egyszerre Erzsébet asszony álla előtte ,s gyöngéd asszonyi hangjának fortisszimójával az egész sereget megállítá . Erzsébet jó s szelíd teremtés volt ,szeretve ,sőt a bálványozásig imádva férjét s Vilmáját ,nyájasabb ,nyugodtabb háziasszonyt széles e hazában nem találhatunk -de volt egy pont ,melyen túl férjén kívül senki türelmét próbára nem teheté anélkül ,hogy észrevegye ,miként magyar asszonnyal van dolga ,s miként az asszonyoknak ezen neme ,mely ,mint a rózsa zsenge korában ,tán legszebben virít ,őszi napjaiban erősebben is szúr ;-s e pont el vala érve . Erzsébet az eddig történtekről nem tudott semmit . Tengelyi kilenc óra felé az ispántól bizonyos sürgetős tárgy iránt levelet kapott ,s oda ment ;Vilma ,mint tudjuk ,Violáné betegágyához ,Erzsébet ágyába vonult ,hol hamar elaludva ,sem arról ,hogy Viola házában elrejtezett ,sem hogy itt valaki által kerestetik ,legkisebb fogalma nem volt . Midőn tehát a lárma oly fokra hágott ,hogy gyönyörű egészsége s még jobb lelkiismerete mellett sem aludhatott tovább ,kiugorva ágyából a kertbe nézett ,s mikor a káromkodást hallá ,s eltiprott büszkeségét ,a nagyfejű káposztát látva ,mindennek okát megtudá :olvasóim ,kik mindenesetre magyarok s talán házasok is ,képzelhetik a nemes haragot ,mely e női kebelt földúlá . -Hát mi ez ?-szóla nem éppen kellemes ,de annyival inkább szívreható discanttal -ki mer sötét éjszaka becsületes emberek házára törni ;micsoda haramiák ,zsiványok ,gyilkosok dúlongnak itt ? Ki ,mindjárt ki ,takarodjatok azonnal ,ez nemes ház ,itt nincs keresete senkinek ,akit nem én hívok meg . A kárért majd lakolni fogtok . Nyúzó ,kinek ezen szavak között ,nem tudom miként ,a violenciális törvények jutottak eszébe ,s ki másrészről tekintélyét veszélyeztetve látta ,kissé megzavarodva igazolni akará cselekvése módját . De Erzsébet ,zavarodását észrevéve s jól tudva ,hogy a jog mellette szól ,nem akará hallani igazolását ,s annyival hevesebben támadta meg a főbírót ,mennyivel inkább utálta őt ,s mennyivel tökéletesebben akarta használni ez alkalmat arra ,hogy neki azt ,mit közönségesen egy kis poézissel ,igazságnak szoktunk nevezni ,megmondja . Hiába !minden embernek megvannak szenvedélyei ,s azok többnyire annyival ellenállhatlanabbak ,mennyivel nemesebb a kútfő ,melyből származnak . Miként volna a többiektől különböző Erzsébet ,miként kívánhatnók ,hogy midőn keblének egész haragja föltámadt ,eszébe jusson :a főbíró bosszúja mennyit árthat a legtökéletesebb jegyzőnek is . -Tengelyiné asszonyom -szóla végre a főbíró ,mérgében elfojtott hangon -,mérsékelje magát . Én a nemes vármegye nevében jövök ,gondolja meg ,hogy elöljárója áll előtte . -Elöljáróm !-kiálta Erzsébet -zsiványok ,latrok elöljárója az úr ,nem az enyim . Mit nekem vármegye ,mit szolgabíró ;én nemesasszony vagyok ,s majd meglátom ,ki mer engedelmem nélkül házamba jőni ? Nyúzó ildomos úriember volt ,ki magát szükség esetében lábbal tiportatá -ha ti. valami haszonnal járt ,de végre türelmének főképp egy jegyző család irányában megvoltak határai ,s azok rég áthágattak .