Még sincs vége a sok régi históriának ? .............................................................. Nincs ,és talán nem is lesz ;mert élhetnék én kétszáz esztendeig ,mégis találnék elég anyagot . És mert találok ,s azt hiszem ,hogy a múltnak emlékezetéből egy ízecskének is halálos vétek volna elveszni :folytatom a munkát . Érzem ,hogy a magyar irodalom terhes felelősséget hordoz magán ;a kritika és közönség igen gyakran még terhesebbé teszi e helyzetet . Egyik az örökszépnek elengedhetlen törvényeit kérdi ,és méltán ,célul csak azt ösmeri el ;de mihelyest az önkény ezen túl vág ,kérlelhetlenségének szigorával áll elő . Aztán következik a másik ,a közönség ,ez is hatalmat gyakorol ,-nem csak az életet ,a hű nemzeti jellegeket :de a múltat is követeli . Azonkívül kéri azt ,mi őt bizonyossá teszi ,hogy életrevalóságunknak mély gyökerei vannak a múltban ,sőt erőteljes ágai ,melyek alatt egy-egy percet megnyugodván ,erősbülve mehet útját messzebbre folytatni . Vigasztalást ,bíztatást ,lelkesülést kérnek tőlünk ;míg ezt nem adunk elegendőt ,-irgalomból vesznek meg egy könyvet ,és önkénytelenül is kérdik :“Voltaképpen miért is kell nekünk elolvasnunk :Zsuzsiba miképp szeretett belé Pista ? Előre is tudjuk ,hogy házasság lesz a vége !” -Bizonyos tekintetben újra kell kezdenünk mindent ,-még közönségünket is újra kell visszaédesgetnünk ;mert őszintén mondom ,nagyot hazudott az ,ki el merte mondani ,hogy olvasóközönségünk nagyobb ,mint volt hajdan ! Közönséget kell teremtenünk ,s én kínosan bár ,de mégis előre törtetek ,s előttem az Üdvezítőnek példája ,ki nagyon ösmerte az embereket ,midőn a pusztában beszélt nékik ;és bár a mennyei boldogságra kellett őket kivezetni ,úgy bánt velük ,mint emberekkel ,-tudniillik ,mielőtt csak beszélt is volna nékik a jövendő életről :még előbb kenyérrel és hallal is jól tartotta őket . Mennyivel nehezebb a magyar írónak sorsa ,midőn nemcsak nem ád a közönségnek kenyeret és halat ,hogy beszédjét is aztán meghallgassák ;de sőt ő kéri munkájának árát ;s éppen ezért bizony szép kevesen hallgatják meg szegényt . Egykor azt mondá egy nagy bölcs :Ösmerd meg önmagadat ! Valóban bölcs emberhez illő gondolat ,és ha szüksége lehet az embernek az önismeretre ,szüksége van egy nemzetnek is ;tehát tartsunk neki tükröt ,nézze meg önmagát ,tudniillik múltját ,s ha csakugyan megijed magától ,ám bocsássuk meg neki ,ha a tükröt is földhöz vágja ,s azt mondja ,megundorodtam önmagamtól ,minek hát a tükör ? De mert örvendetest is mutathat ,és csak az irodalom lehet ez a tükör ;legyen lelkiismeretes ,hogy igazat mutasson . De ha ezt nem tenné ,vagy a mi több ,elvesztvén visszaadó erejét ,a belenéző nemzetnek semmit sem mutatna :ne panaszkodjunk ,hogy kegyelet nélkül ellöki ,mint hitvány fegyvert ,mely oly tompa ,hogy megvédeni nem tud . A föntebbi példát fölelevenítve ,azt mondom :embereink a pusztában járnak ,-éppen úgy ,mint Üdvözítőnk ötezer hallgatója . És szegény író volna az ,ki észre nem vette volna ,hogy olvasóinknak lelki éhük és szomjuk van ,azt is ki kell elégítenünk ;tehát hogyan kínáljuk meg őket valami olyan eledellel ,mellyel jóllakván ,ne adjunk okot a bírálónak számon kérni a művészet szent törvényeit ,melyeket egyéb mellékgondolatoknak föláldoztunk ? Nem csekély föladat megmenekülni e kényes helyzetből ,kivált midőn még a látszatért is megtámad a bírálat . Meglehet ,hogy ilyen nyomon a mi írói dicsőségünk kérdésessé válik ,és úgy járunk ,mint Indiában a hangyák ,melyek minden épületet el akarván lepni :minden épület vízcsatornákkal van védve . És mégis dolgozik a sok hangya ,belemegy a vízbe ,odafúl ,mellette száz meg száz ,de a többi addig jő utánuk ,míg áthidalják a csatornát ,és az egyik hangya végre is fölkapaszkodik a karcsú házoszlopra . De tán sikerül úgy alakítanunk embereinket ,hogy cselekvésükkel a szépnek formái felé törekedve ,emberek lesznek éppen azon erény- és gyengeségekkel ,melyek a magyar ember összegét alkotják :s akkor a hibakereső nem engedhetne el a szigorúságból ,ha a művészi célt föl nem áldozva ,vagy legalább nem veszélyeztetve ,közönségünkre is ügyeltünk . A világért sem könyörgök a “ kegyes elnézésért. ”Igaz ,a mindennapi szükségnek megadtam magamat ,elvetemedtem azon gondolatra ,hogy embereim ne csak emberek ,de magyarok is legyenek ,alkalmilag a múltnak előttünk oly kedves emlékezetével ;de már én így vagyok meggyőződve ,s én leereszkedem közönségemhez ,dacára annak a régi bíztatásnak ,hogy a közönséget emeljem magamhoz . De hol van az a közönség ?.. . Sehol ,vagy legalábbis oly messze a pusztában ,hogy megint előbbeni példám nyomán a pusztában keresem ,mint az Üdvözítő tette . És lássátok ,ő isten fia volt ,mégis voltak kritikusai ,a farizeusok ,kik addig dolgoztak ,míg a keresztfa készen lett . Talán ezúttal meg szabad emlékeznünk azon fogalomról is ,mely minduntalan külföldi példákat emleget ,mégpedig olyan elfogultsággal ,mely a hazai szépirodalmat irgalom nélkül elítéli . Tehát itthon csakugyan nem mutathatunk életrevalóságot ? Annyira sem mentünk még ,hogy itt-ott megérdemelné valamelyik alak az “eredeti ”-séget ? Bírálóink szerint aligha ! De ,mert mi sem vagyunk gépek ,mint epés tudósunk elhitetni szeretné ,ki szerént mi öntudatlanul írunk ;kénytelenek vagyunk azt hinni ,hogy éppen úgy jártak ,mint egyik írótársamnak rokona ,ki Szigetit a “ Kísértet című népszínműben ,mint Sas csizmadiát látván ,azt mondá :“Nem ér ez a Szigeti semmit ,hisz ez tökéletesen olyan csizmadia ,mint az én szomszédom ,Fejes Mihály. ” Valóban nagy elszántság kell ,hogy a lelkesülés ki ne fogyjon az emberből ;mert uraim az anyaföld megkívánja ,hogy rendesen megmunkálják ,magot adjanak bele elegendőt ,azonkívül kell eső és napsugár ,mely a föld erejének segítségéül jöjjön . Bizony mondom néktek ,kevés az a harmat ,mi a magyar írónak szorgalmát termékenyíti ,s nem irigylésre méltó helyzete . De miként felelnek magukról egykoron azok ,kik a gyomot nem irtják ;hanem a jó növénnyel együtt agyoncsépelik ? Majdnem elkomolyodtam ,-s az olvasó is megijedt a bánattól ;de nem folytatom tovább ,-tárgyam sürget ,s én régibb olvasóimat emlékeztetem azon ígéretemre ,melyet “A régi jó idők ”című korrajzomban tettem ,s azon ígéretem nyomán nyújtom most korrajzomat . Megint azon tényeket hozom föl ,melyek maradandó emlékei most már a múltnak . Nem lehet azokat eltagadni ,és mert saját embereink művei ,ne menjünk el mellettük hidegen ,kérjük elő az emlékeztető alakokat ;valljuk be azok nyomán ,hogy ők jeleseink voltak . És mert a mi jeleseink :önmagunkat is becsüljük már többre ,mint hogy meglohadni engedjük lelkesülésünket . Tényeket hoztam föl ,elvitathatlan tényeket ,melyeknek annyi emlékei mai napig előttünk állnak . Minő nagy emberek voltak azok ,kik tetteikről olyan emlékeket hagytak ,hogy szebbet akkor sem állíthatnánk ,mikor nekik külön emléket akarnánk emelni . A ki ezeket látva ,búsulni tud :nem érdemli meg ,hogy vigasztalják . Hogyan volt ? ............................................... Akarjátok hallani azt a régi nótát ,mely úgy kezdődik ,hogy mi táblabírók voltunk ? Igenis ,táblabírók voltunk ,s minthogy helyettünk senki sem tett meg semmit ,kénytelenek voltunk a dologhoz nyúlni ,és a világ csudájára . 1-ször is voltunk financiérek ,megalapítottuk a takarékpénztárakat ,például a pestit ,melynek első évi forgalma alig volt háromszázezer forint ,ha valaki nagyon elnevette magát ,egy szájjal elnyelhette volna az egész eredményt ;de a táblabírók nem csüggedtek és a várakozás megtermé gyümölcseit ,az 1857-iki forgalom több volt huszonegy millió pengő forintnál . Most tessék nevetni ,most kapja el valaki ,ha tudja ;pedig ezt a táblabírók csinálták . 2-szor . Még furcsább dologba kaptunk ,művészeket teremtettünk ,építtetett Pestvármegye egy színházat az ország fővárosában ,e ház növendékei a pesti koszorúval Európában is híresek lettek . -Ilyen házat csináltak a szegény táblabírók . 3-szor . Még furcsább munkába kaptunk ,csináltuk a híres dunai átvágást Paks körül ,elkezdtük a Tisza szabályozást ,és hogy be nem végezhettük ,Istenemre ,az sem mi rajtunk múlt . 4-szer . A vakoknak házat építettünk stb. stb. mindazt ismét más korszakokban elmondom ,elég az hozzá :látva ,amit maradandót tettünk ,büszkén elmondhatjuk ,hogy igenis mi táblabírók voltunk ! S minthogy az érdemnek megjutalmazására sem elosztogatandó javadalmaink ,sem érdemjeleink nem voltak :ha valamely jeles emberünknek megismerésünket akartuk tudtára adni ,megkértük ,legyen jó barátunk ,legyen táblabíró ! S e cím olyan volt ,hogy még a legmagasabb cím mellett is megfért ;hisz még a portugalli királynak apja is táblabíró volt . Ezt a régi nótát mondom el tinektek ,-Földváry Gábor ,Fáy András ,gróf Keglevich Miklós lesznek ismertebb neveim ,-ha tetszik a nóta ,jertek hallgassátok meg . Meglehet ,ha könyvíróvá nem rendel a sors ,e dolgokat nem írtam volna le asztalfiókom számára . Még gyermekkoromban is inkább megtanultam a dalt vagy adomát ,csak ne kelljen asztalhoz ülve papírra jegyezgetni ;hanem abban bizonyos vagyok ,hogy éltem derekán és nyugtán elbeszéltem volna gyermekeimnek példának okáért . Tán jobb így ,legalább néhány jó barátom unszolása nem volt siker nélkül ,s amiről írótársaim mai napig mélyen hallgatnak :nem lesz elfeledve . Emlékszem ,mikor valamennyien hangosan beszéltük :lejárt a tekintélyek kora !akkor nem hittem ,hogy káromlom az eget ;de mert káromlottam ,bűnbánatom jeléül nem verem ugyan a mellemet ,mert az igen gyönge elégtétel volna ,hisz nem más ,hanem magam verném . Nagyobb elégtételt kell adnom ,a kegyeletet hozom meg a tekintélyeknek . Bár annyi volna a tekintély és a hozzávaló idő ,hogy kétszáz kötetet írhatnék tele . Hol vagyok még ? Korrajzaimnak most lesz csak tizenkét kötete ,jaj !de messze van még a vége . Lépjünk odább ,egy lépéssel mindig közelebb leszünk ,mondjuk el ,mi volt az alispán ?-hátha nem tudják már ? Valamelyik angol hírlap egykor nagy csudálkozással kérdé ,miféle hivatal lehet Magyarországban az ,melyben a hivatalnoknak fizetése csak ötven font ;hanem tízezer fontot is elköltenek érte ,csak hogy megkaphassák ? Nehogy azt a csudát is megérjük maholnap ,hogy ugyanezt még Magyarországban is megkérdezzék :van szerencsém e korrajzot bemutatni ,melynek főszemélye lesz azon hivatalnok ,kinek ötven font fizetése van ,anélkül azonban ,hogy annak elnyeréséért tízezer fontot költött volna el ,s ha valamelyik olvasóm elcsudálkoznék azon ,hogy egy ember ennyire fáradhatlan volt az ötven fontos hivatalban ,megnyugtatásául legyen mondva ,hogy Magyarországban nyolcszáz esztendeig minden nemes ember tartozott bizonyos ideig hivatalt viselni csupa becsületért ,-így a tisztelt olvasóra bízom ,számítsa ki ,hogy e mellékjövedelem mennyi pénzzel ér föl ? Jaj ,de röstelleném ,ha valaki azt kérdezné tőlem :ki volt az a Kulcsár István . Mert ki törődik nálunk a megholtak emlékével ? Hanem azért semmi baj ,mégis minden időben akadt egy-pár emberséges ember ,ki a maga idejében tett annyit ,hogy méltán dicsekedhetett volna egynémely tettével éppen úgy ,mint az a vén francia ,ki büszkén mondá ,hogy az austerlitzi ütközetet ő nyerte meg és nyolcvanezer francia . Oh ,én igen bölcs embereknek tartom azokat ,kik mindig előre vigyáznak ;hanem még bölcsebbek azok ,kik hátra is néznek ,nehogy elveszítsük azt a kincset ,mit a kövérebb esztendőkből raktunk föl a történet szekerére :hogy majd a hét soványban táplálkozzunk rajta . Ne rohanjatok ,nézzetek hátra ,tán nem is vélitek ,hogy saját nyomdokaitok történeti útmutatók lesznek ;mert elvezetnek azon emlékekhez ,melyek tanúságot tesznek arról :miképpen éltetek kötelességteknek . Ott áll a nemzeti színház ,fehér falaira nem írta föl senki ,hogy hány ember adományából épült föl ?azt sem írták oda ,ki állt ott nádpálcával az első alapletevéstől az utolsó padlónak leszegezéséig ;mert tessék elhinni ,míg az fölépült ,azt is mondhatnám ,hogy az valóságos ütközet volt . És ha volt egykor Mózesnek csodatevő-vesszeje ;volt Földváry Gábor alispán úrnak is ,csak hogy valamivel vastagabb volt . És ha valamikor akadna egy művész ,ki a megholtnak emléket rajzolna :ki ne feledje a nádpálcát ,mellyel bízvást rámutathat a nemzeti színházra ,hova mi most esténkint időt ölni járunk ;aztán hol beférünk ,hol nem ,-néha kicsiny ,néha nagy ,-csakhogy ilyen is van ,...táblabírók csinálták ,a vármegye nagy kínnal megépítette ,-s íme ,mégsem éppen olyan zug ,mint sokan mondák ;mert alig néhány évvel később ez épületre az egész nemzet neve ráfért . Hanem itt már a véges vége van a dolognak ;kezdjük a legelején ,a tégladaraboknál ,vagy még annál is előbb ,mikor Pestnek kőkerítése volt ,és szerencse ,hogy a kerítésre föl nem írták nagy bötűkkel ,hogy itt a “ házalás ” tiltatik ;mert akkor nem tudom ám ,hogy az a kőkerítés melletti kis szárazmalomféle gömbölyű ház ,mit akkor komédiának hívtak ,hogyan tellett volna meg ,mikor a magyar diátristák eljátszották Dugonics András “ Báthori Máriáját ?”mely abban az időben ,mint szomorújáték igen alkalmas ríkatódarab volt ,s a szegény magyar színész házról házra járt az érdemesebbeket “beinvitálni ,”mert a magyar ember ebben az időben is mindjárt azzal állt elő ,hogy minek búsuljon pénzért ,mikor itthon ingyen is elég búsulni valója van . -Tekintetes főbíró úr -köszönte be egy magyar színész Földváry Gábor úrhoz a vármegyeháznál ,...az egész színjátszó társaság nevében van szerencsém a tekintetes urat a mai előadásra beinvitálni ,s minthogy a mai estén Zrínyi Miklósnak hős halálát lészen szerencsénk előadni ,mély alázatossággal esedezem ,ha a tekintetes úr egy magyar mentét ,dolmányt ,nadrágot ,kalpagot ,csizmát ,övet és kardot méltóztatnék kölcsönözni ;mert már az egész várost összefutottam nagy hiában ,pedig irtóztató szégyenbe maradunk ,ha Zrínyi Miklós kopott ruhában rohan ki ,mikor herceg Grassalkovich is a színházban lesz . -István !...kiált a főbíró ,a mellékszobában rakosgató hajdúra ,...az aranyos magyar ruhát elviszi kend a színházhoz pontban öt órakor . -Ott leszek ,tekintetes uram . -Na ,-mondja a főbíró ez már meg volna ,-hát Juranicsnak milyen ruhája lesz ?mert azt sem lehet ám úgy kiugratni a magyar zászlóval ,mintha borbélylegény volna . -Erre nem is gondoltam még ,tekintetes uram ,pedig én leszek Juranics . -No ,ha maga lesz az ,barátom ,-menjen el tekintetes Fáy András úrhoz ,a két termet összevág ,mondja meg ,hogy én küldöttem ,bizonyosan megkapja mindazt ,mire szüksége van . -Köszönjük alázatosan ,-mondja a színész -hanem valamiért még esedezem . -A mi tőlem kikerül ,mindent kap ,barátom ,hát mondja meg ,mi kell még ? -Tekintetes uram ,Szigetvár ostromához kell vagy harminc török ,meg fele annyi magyar ,-a törökök csak kitelnének valahogy a kaszárnyából ,honnan olasz katonákat kértünk ;de magyart nem találunk ,mert a városi hajdúk nem engedik magukat megveretni a törökök által . -Az már nagy baj ,barátom . -Tűnődik Földváry ,egyszersmind intett a hajdúnak ,ki által a várkapitányt fölkéreté ,hogy a dolgon valamiképp segíteni tudjon . Némi kis vártatra bekopogtatott Balla Károly ,ki később a színházépítésnél Földvárynak jobb keze vala : -Mivel szolgálhatok ? Kérdi Földváryt . -Néhány hajdúra lenne szükség Szigetvár ostromához ,kaphatunk -e tizenkét embert ? -Hányan lesznek a törökök ? -Lesznek vagy harmincan . -Akkor nem merek többet adni nyolc embernél ,tekintetes uram ,akkor is előre meg kell ígérnem a tizenkét pálcát ,különben nem tudom ,meg hagyják -e ölni Zrínyi Miklóst . -Tudja mit ,kedves barátom Balla ,-adjon csak tizenkét embert ,hogy emberszám legyen ;hanem ha már maga ígér nékik tizenkét pálcát ,az én nevemben is ígérjen ugyanannyit ,aztán majd csak megesik az ütközet minden zavar nélkül ;hanem azért jó lesz a színfalak mögött lenni ,hogy ott kinn újra ne kezdődjék a török háború . Balla elment ,s utána a színész is készült ;hanem a főbíró visszatartóztatta . -Barátom ,meddig maradnak még Pesten ? -Hat hete ,hogy itt vagyunk ,tán még maradhatunk hat hétig ,-aztán tovább megyünk ,hogy a közönség kinyughassa magát . -Hát aztán ? -Azután megyünk Székes-Fehérvárra ;mert ott állandó színház van ,s ott kitartunk hat hónapot a vármegye pártfogása alatt ;s ott kiheverjük azt ,amit Pesten vesztünk . -Hátha Pesten is állandó színház lenne ? -Oh ,tekintetes uram ,sokan kérdezték ezt már a tekintetes úr előtt ,és még utána is száz meg száz fogja kérdezni ;hanem mikor Pesten magyar színház lesz ,mi ketten majd csak a magas mennyországból nézzük . Földváry mélyen elszomorodott a színésznek szavain ,melyeket válasz nélkül hagyott ;a színész pedig befejezettnek vélvén a társalgást ,újra megköszönvén a pártfogást ,meghajtá magát s elment ;Földváry pedig föl alá járt a szobában ,megállt ,elmélázott ,újra megindult ,az egyik sarokból fölkapta nádpálcáját ,végre néhány habozó lépés után nagyot koppantván a nádpálcával ,ugyanazt a levegőben megcsóválta ,mint a kardot szokták ,mintha valakivel ellenségképpen állna szemközt ,és szinte képzelem ,hogy azok közé vágott ,kik eszméjének ellenségei voltak . Végre a bot olyanféle csavarodást csinált ,mi a kardvágáshoz nagyon kevéssé ,hanem a mogyorófapálcának megcsóválásához inkább hasonlított ,s ekkor az izgatott vérű emberből kitört a szó és hangosan mondja önmagának :Ha rákerül ,hajdú is leszek én ;mégis fölépül az a színház ! Kilépett a tornácra ,hogy majd kimegyen az utcára ,de éppen szemközt állt vele sötétkék mentében ,asztrakánsüveggel egy szelíd arcú úr ,kinek láttára Földváry némileg fölvidámult . -Hová ,Gábor ? -Ki akartam menni a Dunapartra ,kedves grófom ,itthon még csak mérgelődni sem mer az ember ,minduntalan bebotlik valaki ,s mindjárt azt kérdi :mért haragszom ? -Így hát én nem is kérdem ,mért haragszol ? -De neked már kérdés nélkül is megmondom ,-mondja Földváry ,a karjára fűződött jó baráttal megindulva ,-azért haragszom ,hogy itt volna ez a három szájú nagy vármegye ,(Pest ,Pilis és Zsolt )ha isten igazában elkiáltaná magát ,a magas mennyországból a megrémült angyalok ijedtükben is lepottyantanának egy kis áldást ;gondold csak ,színészeink nálunk házalásból élnek ,s ha már nem győzik a koplalást ,a szomszéd Fehérmegyébe mennek jóllakni ;mert ott állandó tanyájuk van . Ez aztán gyalázat Pest vármegyére ;hanem biztasson még egyszer valaki ,hogy én alispánja legyek ilyen vármegyének ,akkor legalább Fehérvárra megyek hajdúnak ,ott legalább nem hiába leszek utolsó ember ;mert ott amint látom ,parancsolni is jobban tudnak ,mint itt ! Ilyen hangulatban értek a váci-utca sarkára és előttük emelkedék a redoute épület ,melyet a kőmívesek már majdnem bemeszeltek ,belseje szinte közel lévén a befejezéshez és alig néhány hónapi munka volt hátra ,hogy a német színészet hangot adjon a rengeteg épületben . -Most jöjjön ide Kulcsár István uram ,-mondja Földváry ,-most mondja ,hogy nem lesz német színház Pesten ,mikor már az igazgatót is megfogadták ,szeretném tudni ,hogy erre mit felel ? -Tehát nem hiszi ,hogy itt német színház lesz ? -Kérdi a másik . -Micsoda ?elhinni ?-ismétli Földváry a kérdést ,-hát még nem tudod ,hogy milyen bakafántos ember az öreg ? Várj csak ,most mindjárt elmondom . Az öreg ,tudod ,olyan ember ,ki a fejét mindig a falnak veti ,s onnét egy könnyen el nem mozdul ,ha valami agyafúrt gondolat beleszorult ;egyik ilyen gondolata ,hogy a németeknek sohasem leszen állandó színházuk Pesten ,s midőn az első tervezetnek hírét megvittem neki ,nagyot nevetve mondja :-Jól van jól ,kedves öcsém ,rápingálták a papírosra ,ott is marad ítéletnapig ! -Később hallom ám ,hogy az alapot is letették ,sietek Kulcsár Istvánhoz ,mondom neki az új hírt :-No urambátyám ,már az alapkövet is letették ,lesz -e német színház ? -Majd betemetik az alapját ,aztán azt a követ is bennfelejtik ,a mint beleásták ! -Szinte tudtam ,hogy ilyen feleletet kapok ;hanem most már magam is kíváncsi voltam tudni ,hogy az öreget meddig táplálja a malaszt ;mert ha már az alapot megvetették ,azt is hittem ,hogy a falakat is ráhúzzák ;azért eltökéltem ,hogy amint a falak elkészülnek ,megint beállítok az öreghez ,hát akkor mit mond ? Múlt az idő ,elmúlt egy hónap ,elmúlt kettő meg a harmadik is ,azután pedig a többi ,s a kőmívesek föltették a címerfát ,én pedig elmentem Kulcsár István urambátyámhoz és még az ajtóban bekiáltom :-Na ,urambátyám ,kész ám már a fala a német színháznak ,még pedig ugyancsak vastagra csinálták ,nem egy könnyen dűl be ! -Ne félj ,kedves öcsém ,-azt mondja erre az öreg ,-míg a tető nincs rajt ,puszta fal az :nem ház ! -Tehát megint tudott mondani valamit ,s nekem tovább kelle várnom ,míg a tetőt is föltették ,a cserepesmunka is egészen készen volt ,akkor aztán szokott módon bekiálték az öreghez :-De urambátyám ,már a teteje is készen van ,saját szemeimmel láttam ;hát erre mit mond ? -Erre meg azt mondom ,-feleli az öreg :-nincs még bevakolva ,szénapajta lesz belőle ,öcsém ,nem színház . -De ez már mégis nagy hitetlenség ! Mondja a gróf ,csudálván a szörnyű különcködést . -Na ,eddig csak megjárta ,-mondja Földváry ,-hanem amit most mondok neki ,arra mit felel majd ?azt szeretném tudni ;hanem csak találkozzam vele . -Okvetetlenül találkozunk vele ,hisz ma van neve napja ,s én éppen vadászatot tarték Szilváson ,midőn Józsa Gyurinak eszébe jutott ,hogy Kulcsár Istvánnak neve napja van ,az egész társaságot kocsira ültettem ,s ma délben már az “ Aranysasban ”voltunk ;holnap pedig visszamegyünk . -Ily hamar ? -Kénytelen vagyok ;mert ezek a kópék megint valami bolondot tettek ,és vigyáznom kell rájuk ,hogy komolyabb következése ne legyen ;gondold el csak ,Józsa Gyuri azért csatlakozott hozzánk ,hogy új bundát vegyen amint vett is ;hanem alig hogy hazahozták ,valamelyiknek az a bolondság jutott eszébe ,hogy a nagy szőrű farkasbundát kopaszra borotválják . Éppen most kínlódnak Bod Palinak szállásán ,hol két borbélylegény öt bankóforintért végzi ezt a munkát . -Ez már mégis goromba tréfa ! -Goromba az igaz ,de ezt már tudjuk ,hogy milyen ?hanem még nem tudjuk ,milyen lesz a másik ,amivel Józsa Gyuri a kölcsönt visszafizeti . -Én meglőném azt ,ki velem ilyen tréfát űzne ! Mondja Földváry . -Persze ,csak sóval töltenéd meg a puskát . -Fickóra ,kedves barátom ,-mondja a másik egész indulattal ,-ezért nem boldogul az ország ;mert mindenki bolondul szórja el a pénzt ;a jóra pedig koldulva is alig kerül egy pár fillér ! -Igazad van ,Gábor ,-hagyja helyben a másik ;hanem mit gondolsz ,mi lenne tanácsosabb ,saját eszükre hagyni őket ,hogy még több bolondot is tegyenek ;vagy velük maradni ,hogy néhány forintot oda is folyassanak ,hol annak nagyon lehet hasznát venni . -Azt hiszed ,bírsz velük ? -Azt hiszem ! -Nem tennéd meg azt a barátságot ,hogy minél előbb velem is elhitetnéd ezt ,különben jót állok ,hogy valamelyik bolondot én verem végig ezzel a nádpálcával . -Ám legyen ,még ma megkísértem ,mit lehet ezekkel tenni ;én azt hiszem :sokat ;mert lásd ,akinek ereje van ,szívesen megmutatja ,hogy nem fújja el a szél ,s ha egy nagy követ kell elhengeríteni az útból ,-mondd neki ,hogy azzal birkózzék meg ,-higgy nekem ,-elhengeríti az útból ,melyen te ezután könnyebben jársz . S így bölcsen fölhasználtad azt ,ki munkát nem lelvén ,vagy mást fog a földhöz vágni csupa mérkőzési vágyból ,vagy tán éppen téged . Földváryt megkapta a gondolat ,nem mondott ellent ,mi kétségtelenül azt jelenti ,hogy a mondottakat hiszi ;aztán újra megérezvén nyughatatlan lelkének ingerét ,mely szüntelen cselekvésre ösztönözte ,a gróf szavaiban új tápot nyert ,és gondolatkörében hirtelen megjárván mindazt ,mire vállalkozni akart ,végre megszólamlott . -Hiszem ,amit mondtál ,-furcsa országban élünk ,a ki itt valamibe meri a fejszét vágni ,könnyen bolond embernek tartják ,-tehát ne válogassunk ,fogjuk meg azt ,kit legelőször előltalálunk . Ha akarod ,ám legyen ,a bolondoknak is vegyük hasznát . Isten veled . -De ma még találkozunk ? -Két helyen is ;a színházban és Kulcsár István uramnál . A gróf bement a Keglevics-házba ,s ezen alkalommal megmondhatjuk ,hogy gróf Keglevich Miklóssal találkozánk ,és bizonyosan nem utólszor ,mert e korszakban ritka ember volt ,ki a szilvási kastély vendégszerető falai között meg nem fordult volna . Így akarva nem akarva ,be kell lépnünk a sajátságos véralkatú emberhez ,kihez ötven mértföldnyiről eljött a vendég ,vagy maga jó kedvéből ,vagy úgy hívogatta ,vagy ha másképp nem ment ,mint azt alább meglátjuk ,úgy is ellopatta ,s ekképpen egy eredeti tanyára találunk ,hol a szíves barátság ,őszinte vendégszeretet éppen úgy otthonos volt ,mint a széles és hosszú kedvnek ,lármás zajnak híres telepe volt . Majdnem megfoghatatlan ,hogy e szende arcú ,csöndes vérű ember ,e mélyen érző hazafi megtűrte maga körül a legharsányabb tivornyát ,de a ki lelkületét ösmeré ,a legjobb földesurat széles Magyarországon ,áldozatkész hazafit ,azt a bánatos embert ,ki e nemzet boldogságáért úgy búsult ,hogy nem egyszer könnyekre fakadt :csak az gyaníthatá ,miért tűri meg a legszilajabb társaságot ,mely a nemesség leggazdagabb tagjait is részben magában foglalá :-de a nyugalmasabb órákban ,midőn a cigányok lakat alatt voltak a kastélynak valamelyik zugában ,kiömlött ajkán a panasz ,szemükre lobbantá a részvétlenséget ,az eszeveszett külföldi divatot százszor megátkozá ,melynek annyi mentséget sem hagyott ,hogy bizonyos szokásbeli tartózkodást hozott be ajánlólevélképpen ;de a változandóságnak e mérge jobban pusztított erkölcsöt és vagyont ,mint a legzajosabb magyar barátság ,mely rá várakozott a név és születésnapokra ,és ekkor Keglevich Miklós megadta a régi szokásnak a magáét ,a cigányokat kieresztette a lakat alól ,mint Aeolus a szeleket ,s e legnagyobb zajban ,a legszilajabb jó kedvben is meglátta az ép erőt ,melyet a külföldi maszlag ugyan szelídebbé ,de hitványabbá nem tett . Földváry némi megnyugvással vált el a gróftól ,össze-vissza kalandozta a várost ,és szinte meglátszék rajta ,hogy esti hét óráig be nem megy az utcáról ,mintha nem férne meg a négy fal között ,taszigálódván benne ezer meg ezer gondolat ,s mint a láng ,táp után vágyakozván a nyughatatlan ösztön ,míg az óra az utolsó negyedet verte ,mely őt a város zugába ,a város falkerítéséhez támaszkodó színházba küldte ,hol éppen az ajtó előtt herceg Grassalkovichot találta ,midőn a kocsiból kilépett . Lehetetlen volt kikerülni a találkozást ,s a herceget üdvözölvén ,várta ,hogy előtte a színházba lépjen . -Jó estét Földváry úr ,-köszönti a herceg figyelmesen ,kapunk -e még helyet ? -Bárcsak ne kapnánk ,kegyelmes uram . -Az nagy kár lenne ,-véli a herceg ,-Zrínyi Miklós példáját kár volna elfeledni . -Maholnap el sem hiszik ,kegyelmes uram ;-hisz minket aligha nem könnyebben verne ki a török ,-nézze meg csak kegyelmes uram ezt a düledező fészket ,-mondja Földváry a színházra mutatva ,-ez aztán nem vár ;ha valaki harmadmagával neki támaszkodik ,bedűl :aztán a magyar nyelv még ide is csak zsellérképpen jár be . A herceg nagyon is elhitte az állítást ,mert nem röstelt a színház körül egy kis szemlét tartani ,és látva a szörnyű elhagyatottságot ,bizalmasan mondja Földvárynak . -Vendégeim vannak ;de nagyon szeretem ,hogy ez idegeneket nem hoztam el ide . Igen szégyenlettem volna e nagy szegénységet ,-jegyzi meg a herceg ,s aztán szünetet tartva ,egészen másfelé akarta a beszédet átvinni . -Tehát ,szabad hinnem ,hogy Földváry Gábor alispánunk lesz ? -Nem merném elvállalni az alispánságot ,kegyelmes uram ,még nagyon megérzik rajtam a katonaszag ,hamar összevesznénk . Én a parancsolást szoktam meg ,ezek itthon az engedetlenséget ,-csakhogy ők erre nem gondolnak . Márpedig ha én alispán lennék ,azt akarnám ,hogy Pest legyen a legelső vármegye ;az pedig olyan munka ,kegyelmes uram ,hogy vagy a vármegye szöknék meg az alispántól ,vagy az alispán a vármegyétől ;azért nem nekem való mesterség ez . -De mint hallom ,az egész vármegye Földváryban bízik . -Köszönöm a bizodalmat az egész vármegyének ,csakhogy én meg a vármegyében nem bízom :mert én nem koldusbíró akarnék lenni ,kegyelmes uram ;hanem alispán ,ki azt meg nem szenvedném ,hogy Pesten ilyen dűlt fészekbe járjunk árva nyelvünket hallgatni . Azaz ,hogy én még mást sem szenvednék meg ;csakhogy az én erszényem ahhoz kevés ,a vármegyéé pedig nagyon magas szegre van akasztva ,az is mindig üres . -A mi Gödöllőre esik ,Gödöllő szívesen elviseli . -Hercegséged nem gyanítja ,mire szabadítana föl . -Sőt kikérem ,hogy annak idejében a bizalommal legelőször engem keressen föl ,-mondja a herceg őszinte jósággal ,és befejezésül hozzáteszi ,-tehát szabad hinnem ,hogy Földváry alispánunk lesz ? -Ha azt hercegséged és a vármegye akarja ! Mondja Földváry meghajtva magát a bejárásnál ,s mindketten különböző nyíláson mentek a nagy előadásra ,a főbíró jónak látván a színfalak közé menni ,hogy a sárga csizmás magyarokat mérsékletre intse . Zrínyi Miklós megtölté a kis színházat ,és érdemes szolgálatot tett volna az ,ki összeírta volna név szerint az egész gyülekezetet ,megjegyezvén azt is ,ki jött el maga jó szántából ,kiért kellett vendéghívót is küldeni és hányan voltak ,kiket jó barátok erőnek erejével hurcoltak idáig ? Nem tudom ,hány sor pad volt ;hanem az osztályos atyafiak nem ösmerhetnék egymást jobban ,mint az egybegyűlt vendégek . -Oly barátságosan ,oly meghitten integetnek egymásnak ,hogy az idegen el nem hinné ,hogy egy fővárosnak ezer érdek felé szakadozott emberei ennyire ösmerhessék egymást ;csak ők maguk tudják ,hogy van köztük olyan valami atyafiság ,melynek osztalékából mindeniknek akkora darab jut ,mekkorát elbír . És bár e kis zugba egyik két forintért váltotta be magát ,a másik pedig öt bankó garasért ,a két forintos nagyon örül ,hogy az öt garasos atyafiak is itt vannak ,ezek pedig egymást könyökkel figyelmeztetik ,hogy a két forintos hely mind el van foglalva . -És a karzati csizmadia szűknek érzi magán a mentét ,anélkül ,hogy szabó szomszédjára rá merné fogni ,hogy a posztóból egy mellényre valót ellopott ,-a boldogság dagasztja ,hogy még mennyi két forintos magyar ember találkozik Pesten . Ilyen ez a bolond magyar ,ha a maga vérét látja ! Még két hely volt üres ,de mire észrevennénk ,egy magas termetű halavány hölgy hat éves leánykáját vezetve közelgett a szék felé ,s a szomszédok lovagias figyelemmel csináltak helyet a ritka szép asszonynak ,ki a figyelmet nyájasan megköszönve foglalá el a helyet . Tágasabb helyen is megbámulták volna a gyászban is szép asszonyt ,annál inkább a szűk körben ,hol a jó emberek nem hagytak ma annyi üres helyet ,hova egy e körben idegen rágalmazó megférhetne ,hogy e nőt megrója midőn gyászában a hangosabb örömet keresi . -Ma az özvegyeknek is szabad a bejövetel ,-mondja a két szomszédhoz ,-ma a színházban is sírnak . E mentségre nem volt szüksége a nőnek ,egyik szomszédja Fáy András ,a másik Földváry Gábor vala ,ki mellé a kis leány került ,s a gyermek bizalmasan foglalta el a kimutatott helyet ,és Földváryt néhány ártatlan kérdéssel annyira magához vonta ,hogy addig az anya Fáy Andráshoz néhány szót intézhetett . -Mily szerencsés véletlen ,éppen egymás mellé jutottunk ,s talán már beszélt is Földváryval ,kedves Fáy bácsi . -Hamarabb ,mint akartam volna . -Elvállalja a gyámságot ? -Nem lehetetlen ,-csakhogy amint mondja ,a tisztelet közelebb illetné a sógort ,ki a gyermeknek legközelebbi rokona ,s amúgy is kevés gondja van a világon . -Félek ,-mondja a nő -Földváry menekülni akar a nyűgtől ,hogy a gyámleány mellé még egy értetlen özvegyasszonnyal legyen dolga ,itt érzem özvegységem terhét . -Kedves húgomasszony ,ne búsuljon ,Földváry nem adott tagadó választ ,s ha éppen benne van bizalma ,még inkább sürgölni fogom ,s ugyanezt együtt tehetjük ,ha előadás után Kulcsár Istvánéknál leszünk . Nem lehetett tovább folytatni ,az előadás elkezdődött ,s a legnagyobb magyar művészek szent megadással léptek a nyikorgó deszkára ,fejük majd nem színpad gerendáit verte ,mintha a sors annyi helyet is szűken adna ,hogy fejükön egy kis koszorú megférjen lezsúroltatás veszedelme nélkül . Oly közel álltak a tisztelt közönséghez ,hogy minden magyar szabó és csizmadia az első látásra megismerte azt a ruhadarabot ,mit mára odakölcsönzött ,és Földváry Gábor úr is úgy megindult ,látva ,hogy a szép özvegy mily keservesen zokog ,midőn Zrínyi Miklós meghal ,hogy eszébe se jutott saját aranyos ruhája ,meg a veszedelem ,amelyben forgott ;hanem megszánta a könyező nőt ,kinek sűrűn hulló könyei közé néhányat az özvegység is odacsöppentett . Ennek aztán volt annyi ékesszólása ,hogy a gyámatyaság elfogadására gondolt . Nem ért rá folytatni e gondolatot ,mert amint a színfalak közé tódult a csatázó nép ,észrevett egy csitító hangot ,mely nem a győzelmes törököket ,hanem a vesztes magyarokat csillapítgatá ,amit abból vett észre ,hogy nagyon hasonlított azon szavakhoz ,melyeket Balla Károly úr tudomás végett a hajdúknak utasításul adott . Félt a botránytól ,s a könnyen ingerelhető ember ez izgalomtól nem tudott megszabadulni egész a darab végéig ;de azután sem történvén semmi ,egész társasággal ment Kulcsár István uramhoz névnapot köszönteni ;s így elértünk oda ,hova a szakasznak címe szerint rég el kellett volna vezetnem az olvasót ;hanem útközben egyebet is el kelle mondanom . A szíves jó kívánásnak végig hallgatása elég terhes munka lett volna annak ,kit nem illetett :hanem a házigazda látván a sok jó barátot ,véghetetlenül megörült ,hogy a sok malacot és pulykát nem hiába ölette le ,hisz megevő is akadt ,hála istennek ,elegendő szép szám ,ezek aztán a szobákban alkalmas helyet kerestek és ki-ki olyan mellé húzódott ,hogy vagy magát meg ne unja ,vagy meg ne unassa . A nők ,a férfiak külön váltak egyelőre ,hogy öregéből elmondják egymásnak a legsürgetősebbet ,Kulcsár István uram pedig a pipázószobában az írástudókat és a népnek véneit gyűjté maga körül . Keglevich vendégeivel jókor megjelent ,a tréfakergetőket beljebb tuszkolta ,néhányad magával aztán a komolyabb társaságban maradt ,és várta ,hogy Földváry Kulcsár Istvánt hogyan vallatja ki : -Kész a német színház ,kedves urambátyám ,már egyszer kívülről is bemeszelték . -Az csak kívülről van ! Felel rá a különcködő gazda . -De belülről is kész ám ,és az igazgatót is megfogadták . -Az sem baj ,kedves Gábor öcsém . -Csakhogy nem baj ,kedves urambátyám ,-véli Földváry ,-ha urambátyám nem búsul ,én urambátyám után gond nélkül elballagok ;hanem hát az sem lesz baj ,ha majd már játszanak is a németek ? -Az sem lesz baj ,-kedves öcsém ,-mondja Kulcsár István minden gúny nélkül ,-hadd hozza el a német helyünkbe ,amit tud ;legalább nem kell utána mászkálni ,s a mienkre könnyebben ragad valami . -Erre nem is gondoltam ,kedves urambátyám ,-jó ,hogy maga ezt is kitalálta :hanem most már én is gondoltam valamit ,azt is hallgassa meg ! -Ezer örömmel ,halljuk a szép szót . -Hanem előre kikötöm ,hogy nevetni nem szabad ,különben inkább egy szót sem szólok . -Senki sem nevet ! Fogadja valamennyi ,Földváry pedig a körülállók arcán látva a komolyságot ,nem minden elfogultság nélkül mondja : -Mit gondolnak önök ,egy akkora vármegye ,mint Pest ,Pilis és Zsolt ,nem építhetne egy kis színházat ,hogy néha napján mégis valamennyien elférhessünk benne ? Mindenki hallgatott ,mintha a házigazdára hagynák a feleletet ;az eddigi párbeszéd után őt illetvén a válasz ,mi nem jött ugyan csattanó hirtelen ,mert a gazda a nagyfejű tajtpipából akkora szuszt vett előbb ,hogy a meleget mind kiszítta ,és bevett szokásánál fogva az öreg nem szólt addig ,míg a hamut tisztára ki nem verte a hamutartóba a kályha vállán . -Nagy fát mozgatsz ,kedves öcsém ,hanem ha jó fejszéd van ,leütheted ;csakhogy kétféle emberrel lesz bajod :az egyik nagyon bölcs ,az okoskodni fog a természetrajzból ,hogy a nyúlnak is hét bőre van ,s azt mind egyenkint kell lehúzni . Számbaveszi a hideget ,már pedig akkor a magyar ember bundában jár ,két ember helyét is elüli a színházban ,hogyan fér be annyi ,hogy a költség kikerüljön ? A meleget pedig nem szenvedheti ,s akkor nem csak nem fizet a bemenetért ,de még úgy sem viszed be ,ha te fizetsz . Bebizonyítja neked ,hogy a színház nem magyarnak való ,nem szokta az a bukfenchányást ,miből éljen meg az a boldogtalan komédiás ,ha csak magad el nem tartod ?így beszél a nagyon bölcs ember ,s ezekkel minél ritkábban állj szóba ;mert lásd ,az okos embereknek igen nagy hibájuk ,hogy a legbolondabb állítást is igen okosan tudják védelmezni ! Itt megnyugodott az öreg ,pipáját újra megtömte ,rágyújtott ,s midőn egy-két szippantást tett ,folytatta a beszédet a figyelmes hallgatók közől Földváryhoz fordulva : -Akad aztán olyan ember ,kinek kisebb gondja is nagyobb annál ,hogy veled okoskodjék ;tehát ha boldogulni akarsz vele ,lesd ki gyöngeségét ;ha a lovat szereti ,dicsérd a gyeplős lovát ,-vagy idd meg rossz vinkóját ,hazudd neki ,hogy a somlai e mellett elólálkodhatik ,kérj tőle agárkölyket ,ígérj neki jófajta malacot ,-el ne kerüld házát ,fogd rá ,hogy atyádfia innét meg onnét ,-mondd ,hogy az öreg apja jót tett öreg apáddal ,és ezt még te is meghálálod . -Ilyen emberekkel lesz dolgod ,valóságos mendikáns-diákká kell lenned ,hogy akkora házat tudj építeni ,hogy a mestergerenda alatt az egy öles ember elférjen . -Most szólj akarsz -e kolompot kötni ? Földváry rámeredt a tapasztalt ember arcára ,honnét azt is leolvasta ,amit az nem mondott ,és így nem kételkedett ,hogy Kulcsár István ezen már keresztül ment ;hanem annál jobb ,neki ,mint a jó paripának ,az az árok kellett ,amelyik legszélesebb ,hogy ösztöne legyen keresztülugrani ;s a mondottakból világosan látta ,hogy ez méltó munka lenne :azért minden hetvenkedés nélkül ,inkább meggyőződés mint kétkedés hangján mondja : -Mért ne ,kedves urambátyám ,ha más nem nyúl hozzá :felkötöm én . -Erőt ,egészséget hozzá ,Gábor öcsém ! -Mondja Kulcsár István kezet fogva a vállalkozóval ,látván azt a szikrázó két szemet ,melyekben annyi szigor volt ;és nem kétkedve ,hogy e láng elhamvadjon ,azért mélyebb beereszkedés nélkül elégnek tartá ennyit mondani bíztatásul : -Fáradt ember vagyok már ,öcsém ,-nekem nehéz volna e munkának egész terhe ;de meg ,mint idegen megyebeli ,nem tolakodom közétek ;hanem a hol a nagyon okos emberekkel kell küszködni ,segítségül Fáy András barátommal szívesen elmegyünk ,itt a kezem . A körülállók örömmel nézték e zajtalan vállalkozást ,és tanújául állanak a szent szerződésnek ,óhajtván az ügynek szerencsés kimenetelt ,azért sorban kezet szorítának Földváry Gáborral ,ki a megyei közönségnek ez időben már kiszemeltje vala ,mint a herceg szavaiból is észrevehettük . -Még egyszer mondom ,az okoskodókkal síkra szállok melletted . -Én is ! Mondja Fáy András ,kit Földváry derékon ölelt át . Szinte zajos lőn a kis társaság ,csak Keglevich hallgatott és csöndesen várta ,hogy Földváry körül mindenki kizajongja magát ,és midőn sorban kiörvendezte magát mindenki ,Földváry legutólján ért a grófhoz . -Gábor !mondja a gróf szelíd hangjának egész nyugalmával ,-az okoskodóknál ,látom ,van már elég asszistensed ;nekem meg lesz gondom majd a bolondokra . Kinyílott a dohányzószobának ajtaja ,bejött egy tüskés hajú ember ,mentéjének szörnyű nagy ezüstgombjai akkorák ,hogy az ezüstmíves még mondva is csak akkor csinálja ,ha az árát előre leteszik ;mert hátha örökre nyakán vész ! Kordován csizmájának ezüst sarkantyúja ,mint az S betűnek felső része fölkanyarodik ,ujjain nem egy drága gyűrűnek köve szikrázik a gyertyafénynél ;s mégis oly tartózkodva jő be ,mintha alamizsnát kérne . Talán elvétette az ajtót ? Az igaz ,hogy nem volt hivatalos ,ámbár névnapra nem szoktak vendégeket híni ;nem is várták ;s éppen azért jött el kilencedmagával ,mert nem várták . Hóna alatt tartja azt a száraz fát ,melyet száz esztendővel előbb faragott össze valami cremonai olasz ,s midőn Bihari nyakon fogja ,elkeserít minden embert ,még a vének sem szégyenlenek sírni ,s ez a magyar ember nem hiába mondja ,hogy az ilyen nótára nemcsak ő ,hanem az angyalok is sírnak ,nem maguk ,hanem mások bűneiért ! Kulcsár Istvánt leginkább meglepték a váratlan vendégek ,tudta ,hogy a vén Biharinak elküldhetik a száz forintos bankót ,ha azzal együtt nem megy a könyörgés vagy szép szó :még a vonót sem húzza ki a hegedű mellől . S íme most ,késő este fölölti a nagy ezüstgombos mentét ,s mintha még ő könyörögne ,hogy ennyi derék magyar ember közé eresszék be ,eljön a vén cigány ,ingyen hegedül ma ,hisz hol a legjobb magyarok együtt ünnepelnek ,nem maradhat el a cigány ,mint az üstököst kíséri hosszú fényes farka ,a cigány is utánaballag a magyarnak ,hisz amint egyszer mondám ;nincsen több oly nemzet ,mint a mienk ,melynek szolgálatára az isten egy külön nemzetséget teremtett ,a cigányt ,melynek egyéb dolga sincs ,mint hogy nekünk hegedüljön . Megállt a gazda a kemény képű cigány előtt ,az meg visszanézte ,keze alatt a hegedű mondta a köszöntőt ,egy megvénült nótát ,melynek verse úgy kezdődik :Szomorú a magyar nóta . Ez volt Kulcsár Istvánnak a legkedvesebb nótája ,és mintha ma hallaná legelőször ,és most szeretné meg először ,olyan áhítatosan hallgatja Biharit . Elbeszélgetett a vén cigány a hegedűn ,egy szomorú történetet beszélt ,olyan szomorút ,hogy reszket az ujja bele ,míg a hegedű elmondja . S a ki jártas a magyar krónikákban ,aki minden léptét tudja e hánytvetett nemzetnek ,az érti csak ,mit beszél a vén hegedű ,mely néha oly csöndesen szól ,mintha egynémely dolgot csak súgva merne elmondani ;néha pedig ,mintha millióknak szólna ,oly sebesen fut végig minden hangon ,hogy mindenkinek elmondjon valamit . A sok írástudó mozdulatlanul állt ,bámulta a mennyei hangot ,de nehogy ott felejtse őket az úristen egy helyben ,kiszabadul a cigány a múltból ,a jövendőt beszéli a vén hegedű ,s mintha csak ölbe kínálná a legénynek a leányt ,előránt egy frisset ,s a bámuló vendégek olyan kedvre gyúlnak ,hogy majdnem egymás nyakába szaladnak . Jól esik a vén cigánynak ,hogy nem kell tányér után nyúlni ,hogy egy-két bankjegyért sorra szégyenkedjék ,-eljőnek az érdemes vendégek ,s a legbüszkébb magyar iskezet nyújt a vén Biharinak ,ki rég vágyott azon becsületre ,hogy a kezét ne csak akkor nyújtsa ki mint a koldus ,mikor neki alamizsnát vetnek ;hanem egy emberséges kézszorítás is jusson az érdemnek . Egy-pár órára olyan boldogság áradt el a kis tanyában ,mintha meg lett volna testesülve mindaz ,mit e szép hazának jobbjai régen óhajtottak ;mindenki igézet alatt volt ,főleg azon izgatott lélek ,mely a dohányzószobának sarkában egy állvány mellé húzódott ,nem mintha maga akarna lenni ,hisz szemei lelkesülten égnek ,akár keblében égjen a láng ,mely nyugtot nem hagy neki ;de mint egy órának megindított gépe ,kénytelen önmagának engedelmeskedni ,és saját útját körülfutni egy életnek hosszán . Érzi ,hogy megindult ,visszalépni nem tud és nem akar ,önerejét ,barátainak részvétét számba vévén ,minden embert terveibe illeszt ,mindenkinek szerepet oszt ,-s olyan önfeledt lesz ,hogy majdnem hangosan beszél ,midőn a színházi hölgy egyenesen feléje tart ,és a mélázót a sarokban is fölkeresi . Szinte megdöbbent e váratlan találkozásra ,agyában országos tűnődés ,hol még a férfiember is megválasztva kap egy kis szerepet ,...s egy gyönge asszony hozza el aprólékos házi bajait . A heves ember majdnem bosszantónak találja ,hogy ím e percben olyan szerepre szólítsák ,mi a dajkaság után nem messze következik ,hat éves lánykának gyámsága ,s ami tán ennél is unalmasabb ,egy tapasztalatlan és igen hihetőleg elkényeztetett özvegyasszonynak aprólékos baja ,mit éppen most legalkalmatlanabb időben akasztana a férfi gondok mellé . Fáy András nyomon követé a hölgyet ,így az ostromot ki nem kerülhette . -Egyedül nem mertem jőni ,Földváry úr ,látja ,segítséget is hoztam . -Mégpedig olyan segítséget ,-teszi hozzá Fáy András ,-aki ebből a sarokból ki nem ereszt ,míg igent nem mondasz ,-ezt csak elöljáró beszédképen mondom . -De már félni kezdek ,-mondja Földváry összeszedvén magát ,hogy a szépasszonynak az ő udvariassága ellen kifogása ne lehessen ,-mit tetszik parancsolni szép asszonyom ? -Találja ki kedves Földváry úr ,-esd a nő ,-mert higgye meg ,én özvegységemre oly gyámoltalan vagyok ,hogy saját béreseimnek is könyörgök ,mégis mindig mást tesznek ,mint én mondom . -De már akkor nem csodálom ,hogy a béresek az ökröket egyedül eresztik az ekével ,mint most nemrég láttam ,és az országútról a hajdúmat ugrattam utánuk ,mert nem nézhettem ,hogy a gazemberek ingyen egyenek  -Úgy annál könnyebben kitalálhatná az én bajomat . -Kitaláltam én azt régen ,kedves asszonykám ,-mondja Földváry inkább magyaros ,mint egyéb ,tán jogos ,bizalmassággal ,-hanem én arról nem tehetek ,ha a fölséges úristen olyan bajt csinál ,mit aztán ez a szépasszony tiszteletreméltó és példás hűségből jóvátenni nem akar ! -Ha már eddig jött ,legyen ön az én őrzőangyalom és mondjon valamivel többet . -Ha így vagyunk ,élek a szabadsággal és elengedvén nagy nehezen azt a makacsságot ,hogy kedves asszonykám másodszor férjhez menni nem akar ;el kellene szánni magát egy kis szigorúságra ,hadd lenne egy kis dörgés és villámlás a háznál és olykor le is üthetne néha napján . -Istenem !-sóhajt az asszony mikor az oly nehéz dolog lehet ,s asszonyhoz talán nem is illik . -A szépasszonynak minden illik ,még egy kis “ teremtette ”is ,ha rákerül . Jobb ember nem lehetett ,mint Krisztus ,mégis mikor a zsidók vásárt csaptak a jeruzsálemi templomban ,fölkapott egy kötéldarabot és úgy mentette meg a lelket ,hogy a testre is ráhúzogatott . -Csak még többet ,elhallgatom akármeddig ,én a tanítástól éppen nem irtózom . -Még többet mondjak ?-kérdi Földváry az asszonynak türelmén csudálkozva ,-én azt gondoltam ,hogy már is nagyon beleavatkoztam olyan dologba ,mihez közöm nincsen ,hanem ha engedelmet adnak ;rajtam ne múljék ,többet is mondok . -Áldja meg az isten ... -Nem pénzért cselekszem ,-mondja Földváry ,nem akarván érdemet keresni olyanért ,mit akármely ködmenes asszonynak is szívesen megtenne ,-nálam az ilyen tanács éppen úgy kéznél van ,mint az aprópénz ;hanem tessék nekem megbocsátani ,ha mondom ,aki özvegyasszony akar maradni ,tegye fejébe a megboldogult gazdának kalapját ;mert sokszor hallottam hírét egykorban nevezetes Orbán nevű bírónak ,kinek olyan nagy tekintélye volt ,hogy később az utána következett bírók valahányszor parancsolni akartak ,elkérették Orbán uram süvegét ,mindjárt engedelmeskedett az egész falu . -Jó ,fölteszem a kalapot . -Okosan teszi ,szép asszonyom ,-azaz megmondja :mától fogva se tűled ,se hozzád ;hanem arra ,amerre én mondom ,s aki nem engedelmeskedik ,elpusztul a háztól ,ha négykézláb csúsz-mász is ,és leordítja a homokot a falról . -Nehéz dolog lesz ;de megteszem ! -De szeretném elhinni . Jegyzi meg Földváry olyanképpen ,mintha ezt csak úgy gondolta volna ;véletlenül fönnszóval is elmondá . -Bíztat ,bíztat ,-mondja a nő szelíd szemrehányással ,aztán mégsem bízik bennem ,mikor elszánom magamat . -Elszánja magát ,édes gyermekem !... Kérdi Földváry egész szánalommal ,-az elszánáshoz valamivel haragosabb képű asszony kívántatnék ,mint kegyed ,az elszánásról majd húsz esztendő múlva beszéljünk ,annyi idő alatt a világ is jobban megunatja magát ,-a haragtól sem irtózunk majd úgy ;hisz akkor egy vagy két ránccal több vagy kevesebb ... -Megálljon !...mondja a nő ,megfogván a vitázónak kezét ,...hiúnak tart engem ? Feleljen őszintén ! -Igen szép asszonynak ! Mondja Földváry udvariasan és ügyesen ,mintha cukorban adná a keserűbbet ,és látva ,hogy a nő elpirult ,és hirtelen felelni sem tud ,ő maga is tájékozá magát ,vajon e nő nem érdemelne -e több figyelmet ,mint száz más példány a nagyvilágban ,anélkül ,hogy azok ellen is nagy kifogás lenne ? -Nem felelt ön őszintén ,-mondja az okos asszony ,meghatottságának még a hanghordozásban is elegendő jelét adva ,-hanem az nem tesz semmit ha egyik kérdésemre nem őszinte ,az lesz a másikra ,azért kérdem :Földváry Gábor miért házasodott meg ? -Hogy feleségem legyen . -Értem a szót ,...nagyon értem ,...s azért szabadjon kérdenem ,-mondja az asszony ,nagy szemeivel Földváryra tekintve ,-minden férfi így gondolkozik ? -Fájdalom ,nem ,...a mai világban csak nőt keresnek ,aztán -punktum ! -Becsületes ember !...mondja a nő az igazmondóra tekintve ,hogy az még arcán is meglássa az őszinteséget ,s aztán folytatá :ha én Földváryban nem az őszinte embert kerestem volna ,megkíméltem volna saját ügyeimtől ;de mert azt kerestem ,be kell vallanom ,hogy istenben boldogult férjemnek egy hibája volt :hogy engem túlságosan szeretett ,s én e nagy szeretet mellett nem lehetek olyan engedelmes ,hogy annyi parancsolást tanulhattam volna meg ,mennyit most özvegy állapotomban mégis tudnom kellene már . -Asszonyom ,-mondja Földváry ,meghajtva magát e szerény vallomás előtt ,-önnek méltó igénye van minden becsületes ember segítségére ,-legelőször pedig az enyémre ,minthogy méltónak tartott ilyen váratlan vallomásra ,-nem akarom a társaságtól elvonni ,-kész szolgája vagyok ,és parancsát várom . -Nem parancsot ,csak annyit ,mit nagy kérelemnek adhat meg :legyen gyámja szegény gyermekemnek ,nekem pedig őszinte tanácsadóm . -S mit mond ehhez a sógor ? -Oh ,ő a legboldogabb ember lesz ,ha nővel nem kell találkoznia ,-mondja a nő a melléktermek felé nézve ,-sógorom a legszélső szobában van ,-vadászkalandjait beszéli ,-én hálátlan vagyok irányában ,midőn azokat előbb elhiszem ,mielőtt elmondaná ;-a két Szentpáli testvér nagyon elütött egymástól ,-sógoromat kopóinak szeretete bőven kielégíti ,-s elég nagy szívesség volt tőle ,hogy pénzeim egy részét elhelyezte ,hogy aggodalmaim ne legyenek . -Ha jobbat nem talál ,szép asszony ,a kislánynak gyámapja leszek . -Föltétel nélkül ? -A föltétel saját javuk lesz ,-s én azokhoz alkalmazkodom . -Engedelmes leszek !mondja Szentpáliné ,meghajtva magát és Fáy felé fordulva ,ki azzal végzi a beszédet : -Tudtam ,hogy rám semmi szükség sem lesz . Földváry kiment a dohányzószobából ,hol már nagyon is sok okos dolgot hallott ,s engedve Keglevich Miklós szavának ,elment az utolsó szobába ,hol a szolgáló cselédség asztalt terített föl ,s éppen akkor léptek be ,mikor Józsa Gyuri azt mondja vagy tizenöt embernek : -Legénység !ez legtávolabb esik az asszonyoktól ,itt a bort víz nélkül is szabad lesz inni ,-itt tányért sem kell váltani ,itt a macskaasztal ! -Itt a macskaasztal ! Hagyja rá a többi ,eleven víg fickó valamennyi ,még az is ,a ki régen volt fickó ,kik között Józsa Gyuri úgy járkál ,mintha kis királynak választották volna meg . Ő rendelkezik valamennyivel ,csakhogy az alattvalók nem mindig leghívebb jobbágyok ;mert a kis királyon kölcsönben szintén ki fognak ,és most is szembe intenek egymásnak ,míg György úr a macskaasztalt körüljárta ,főleg Szentpáli Mihály úr szeretne irtóztatót nevetni ;mert György úrnak újdonatúj farkasbundáját ő borotváltatta meg ,csakhogy az egészből mit sem tud a bundavevő gazda . Oh ,annak máson járt az esze ,Bod Pált ,a legelevenebb jurátust ,kit valaha csak megemlegettek ,magához szólítja : -Pali öcsém !én az egész macskaasztal-kompániát szeretném kipróbálni ,nekem tizenhárom próbás pajtásokra van szükségem ,átkozottul civilizálódik ez a világ ,maholnap kivásunk a régi jóból ,-hallod -e ,gondolj ki valamit ,hogy ezek a fiúk meg ne szökjenek . -Valami olyat gondolj ki ,mint a “ Vassziklai Fridolin ”-ban meg a “ Pokolkői Vendel ”-ben van ,hogy az ördögnek is leköti magát egy ember ,-legyen eszed Pali -gondolj ki valamit ,lásd ,ez a Szentpáli nagyon jó fiú ;hanem mióta a testvére meghalt ,és a sógorasszony van a háznál ,nagyon megszelídül ,...végünk lesz ,ha ilyen ember is kidől közülünk -maholnap magnak való sem marad . Bod Pál megörült a fölszólításnak ,mert a bundaborotválás nála végződött ,és nagyon nem szerette volna ,hogy György úrtól haragot vegyen magára . Készen volt tehát a tervvel ,s még esteli előtt megírt egy kemény szerződést ,mely szerint a társaságnak minden tagja kötelezi magát ,hogy nem haragszik ;-ha pedig ezt cselekedné :büntetést fizet annyit ,amennyit egy háromtagú bíróság kirendel ,a legkisebb összeg lévén száz bankóforint ,s innét föl mehet harmadfél ezerig . Földváry bemenvén a “ macskaasztalos ” szobába ,eszébe jutott a bundaborotválás ,és nem tudta elpalástolni mérgét a gróf előtt ,újra fölemlítvén neki ,hogy ez megbocsáthatlan vad tréfa . -Mondtam már ,édes Gáborom :ezt már tudjuk milyen ;de nem tudjuk ,milyen lesz az ,mit Józsa Gyuri fog visszaadni ,s itt azon kell gondolkodni ,hogy valamiképp elejét vegyük a vadabb megtorlásnak . Először is beszéljük rá Szentpálit ,hogy Józsa Gyuri előtt ma titkolják el a dolgot ;különben tőle kitelik ,hogy még ma csinál olyant ,melyen visszanevethesse őket ;pedig nagyon röstelleném ,ha Szentpáliné jelenlétében sógorát Józsa Gyuri nevetségessé tehetné . -Igazad van !...hagyja helybe Földváry ,körülnézve ,hogy valakit leljen ,ki által Szentpálit lecsitíthatná ,s íme ,jön Bod Pál a nagy ívvel . -Pál gazda ,mit visz ? -Tekintetes uram ,az örökbékesség oklevelét ,melyben megfogadjuk ,hogy sohasem haragszunk meg egymásra ,legalább nem ingyen ,-s a ki mégis haragudni akar :tegye ,csak az erszénye győzze ! -Megállj ,mondja a gróf ,a szerződést kezébe véve ,és Bod Pálnak füle mellől kihúzza a tollat ,mellyel még valamit odaír ,s aztán a kelet napját ,évszámát ,amint illik ,és a nevét . -Mit írsz oda ? Kérdi Földváry a grófot . -Nevemet ,édes Gáborom ,-és mindjárt bebizonyítom ,hogy a bolond embereknek is lehet hasznukat venni ! Ezzel Bod Pálnak nyújtja a szerződést ,hogy az tovább adja . Józsa György úr kezébe fogván a szerződést ,fölfogta a valódi értelmet ,azt az örökbékességet ,mire neki vad tréfái között nagy szüksége volt ,hogy midőn szökni akaró vendége kocsijának tengelyét befűrészelteti ,valakinek újdonatúj mentéjéről a sújtásokat lefejteti ,mikor a dolmány ujjába eleven rákot dugat ,a jó cimbora örökre meg ne szökjék ;mert György úr rettenetesen gazdag ember ,ha van Debrecenben “komédia ” ,berándul egyszer-kétszer ,s ott úgy agyonneveti magát ,hogy a szék is összetörik alatta ;de ezek a lótófutó gazemberek ma itt ,holnap ott ,ez a mulatság nem tart örökké ,neki társaság kell ,víg cimborák ;de ki az ördög állja ki béketűréssel ,midőn ő nagysága még azt a bolondot is megteszi ,hogy saját házában a vendégágy alá gyújtat ,s az alvó vendéget a láng ugratja ki az ágyból . Majd kettéreped nevettében ,midőn az örök békesség szerződését elolvassa ,s ott látván Keglevich Miklósnak nevét ,utána jegyzi a magáét ,és Bod Pált megbízza ,hogy a dolgot ékesszólással előadván ,a macskaasztalt meggyőzze e szent célról ;neki pedig lesz gondja ,hogy minél előbb lúddá tegye valamelyiket . Bod Pál nem akart bennsülni ;tehát megkérte a házsártos urat ,hogy az esteli végére hagyják a dolgot ,addig elkészül az orációval :miben ő nagysága keresztény türelemmel megnyugodott ,s mintha az örök békességet maga is hirdetné :a gróf és Földváry mellé állt ,kik a színházról beszéltek . Vagy elhitte ,a mit mondtak :vagy nem volt határozott véleménye a dolog körül . Némán hallgatta a beszédet ,és látta ,hogy a másik kettő nem győz eleget beszélni róla ,még Fáy Andrást is odaintik ,s míg az egyik lélegzetet vett ,addig a másik vagy harmadik szintén tett hozzá valamit . -Pénz ,pénz ,meg harmadszor is pénz ! Mondja Földváry ,-a ki itt szűkmarkú ,nem méltó ,hogy szóba álljunk vele ! Minden jóravaló embert meg kell adóztatni ,kit így ,kit amúgy ;ha másképp nem :a pagát ultimónak felét adja oda . Józsa Gyurinak az okoskodások ez a része tetszett legjobban ,és szinte megmozdult ,hogy neki is adjanak szerepet ;mert nagyon csiklandozta valami ,hogy ezután talán jótékony célra is lehetne valami bolondot tenni . Gróf Keglevich észrevette a mozdulatot ,nem engedte kisiklani a fonalat ,s a beszédet olyan modorban folytatta ,hogy amannak lelke is dagadt bele ,alig tudott megállani egy helyben ,mit aztán Földváry is észrevett ,kivált mikor a gróf könyökével is érinté ,s a leglomhább ember ,mintha sörélesztőt evett volna ,nem győzte mondani ,hogy a jó barátoknak milyen igazuk van . Az estelit feladták ,a társaság az egyéni vonzalmak szerént kereste föl a maga körét ,a gróf Földváry- és Fáy Andrással az első asztalnál foglaltak helyet ,Józsa Gyuri pedig a macskaasztal legelejére helyezkedék ,hova a közbizodalom karonfogva vitte . Az örök békesség forgott nagy fejében ;nem árult volna el egy szócskát ,hogy a madarakat el ne rezzentse a lépről . Összevissza gondolt mindent ,mivel a derék tagokat bosszantani lehetne ,és nem adná ezer forintért ,ha valakit még ma meg tudna úgy haragítani ,hogy legalább száz forintot fizettethetnének vele . Míg Józsa Gyuri gyönyörködött önmagában s mint a ragadozó madár ,prédáján egymaga lakmározott ;a legelső asztalnál ,a nőktől távolabb ,néhány prókátoros ember ült s egy különös tárgyat hoztak elő ,mi csak egyedül prókátoroknak való . Élénk lőn a vita s a két vitatkozó Földváryt hívta föl bírónak ,annál is inkább ,mert nem lehetetlen ,hogy Földváry maholnap alispánul választatván :éppen ebben a kérdésben még bíró is lehet . -Én legyek a bíró ?-kérdi Földváry a vitatkozók fölhívására hozzájuk fordulván . -Kérnénk alássan ,-mondja az egyik vitázó ,-mi a herceg Grassalkovich-féle nagy kölcsönről szólunk ,mely parciálisokra osztva ,a bankárok kezéből a közönség keze közé szivárgott ,s minthogy e kötelezvényekben nem az itteni bíróság van bíróul kitűzve ,kérdés :a hercegnek magyarországi javait lehet -e végrehajtás alá venni ? -Ez a kérdés !-ismétli Földváry ,-már most azt is hadd hallom ,ki mit mond ? -Szomszédom igent mond ,én nem-et s azt állítom ,ha valaki engem hasonló körülmények között végrehajtással támadna meg ,opponálnék ;s akkor kérdem ,az ellentállási pert hogyan kezdené meg az a bíró ,ki ezeket a törvényeket szabályul el nem fogadja ? -E szerént sohasem lehetne ezen adósságot behajtani bírói úton ! -Mondja a másik  -Igenis ,nem ! -Mondja Földváry -míg a mostani magyar törvények érvénnyel bírnak ;s én ,mint bíró ,a végrehajtást még csak meg sem kísérteném . -Ha a külső bíróság megkeresné is ? -Az mindegy . Aki valakinek pénzt kölcsönöz ,tartsa magát azon ország törvényeihez ,melyeknek az illető személye vagy vagyona körül engedelmességgel tartozik . -Így e kötelezvények ,ámbár milliókról szólnak ... -Előttem egy fillért sem érnek ,mihelyest a herceg azt maga jószántából megfizetni nem akarja ! Az ellenkező véleményű úr nem vitatkozott tovább ,hanem valami sajátságos mosolyt láttatott ,mi Földváryt ingerelheté ,azért Földváry nagyon határozott hangon mondja : -Ha ön azt hiszi ,hogy ez különcködés ,fölhatalmazom ,hogy e véleményt nevemmel bárkinek elmondhassa . Egyszersmind ,tessék hozzátenni azt ,amit én is bővebb értelmezésül mondok ;a magyar törvényeket magyarokért csinálták ,mégpedig olyan bölcsen ,hogy ezek a törvények a magyar embert akkor is védelmezik ,mikor nem akarja . Ezt ,szeretném ,ha a herceg is meghallaná ! Ezzel vége lőn a vitának s én esedezem a türelmes olvasó előtt ,még csak tréfából se higgye ,hogy e párbeszéd nem tartozik a dologhoz ,mint azt maga is nagyon hamar tapasztalni fogja ;de kénytelen vagyok történetem fonalait egyenkint kihúzogatni ,s az én dolgom lesz ,hogy annak idejében csomóba húzzam ,valamint végül ki is oldozgassam . De a macskaasztal ! Mondják önök ,és én szíves figyelmeztetésük után oda vezetem önöket ,Bod Pál úr is eddig készen lesz mondójával ;mert mintha ránk várna ,bejövetelünkkor egyenesedik föl az asztalnak végéről . -Uram ,uram ,Józsa György uram !szállok az úrhoz . -Állok elejbe ! Mondja az öreg harang ,megkondulván e nagy rándításra ,és szétnézett a társaságon oly megelégedetten ,mintha hinné ,hogy valamennyi engedelmes birkája lesz ,és a bolondságból holta napjáig nem fogy ki . -Mély megilletődéssel emlékszem vissza azon szomorú történetre -mondja Bod Pál ,-midőn Káin Ábelt irigységből agyoncsapta ,ezért nem kerül ember a hortobágyi pusztára ,hol az ember is könnyen eltéved ,hát még kedves urambátyámnak gulyája ,melyet ember hiányában a kárókatonák őriznek ,meg az a két nagy ficamodott lábú bötű ,mit a tiszafüredi kovács azért sütött föl a kétéves tinónak tomporára ,hogy az írástudó kitalálja belőlük ,hogy az a vadmarha Józsa György uramé . Hiába vezetné útba az eltévedt jószágot a szegény legény ,mire a harmadik határba érne vele ,hogy ott valami írástudóval e két bötűt kimagyaráztassa :belebotlik a vármegye embere ,s a hála helyett gyümölcse lesz a száraz fának ,hova a kemény igazság példának okáért szárogatni köti . Idáig elszolgál Káinnak Ábellel való szerencsétlen viszálykodása ,mint azt eltagadhatlanul bebizonyítani szerencsém is vala . A harag lőn megölő betűje Ábelnek ,kinek ártatlan vére nemcsak az égbe kiáltott ,hanem elszolgált idáig annyi ezer esztendő óta ,s én urambátyámtól kapott megbízatásom folytán elkészítettem az örök békességi szerződést ,melyben kisded társaságunk tagjai kötelezik magukat ,hogy egymásra sohasem haragusznak meg ;ha pedig az emberi gyarlóság csakugyan örökös velünk ,mint az eredendő bűn ,ne cselekedhesse ingyen ,száz forinttól kezdve fizessen egész harmadfél ezerig ,amennyire kisded társaságunk három tagja elítéli bankó cédulában . Ezen summa pedig megyen nemes egyesült Pest ,Pilis és Zsolt megye pénzes ládájába ,onnét pedig azon építendő házra ,hol az emberek annyira magyarul beszélnek majd ,hogy pénzért sem beszélnek másképp ,mint a mai diátrumban . Dixi . Szentpáli Mihály volt a legelső ember ,ki az örök békesség szerződésének aláírásához rohant ,s ekkor Józsa Gyuri majdnem elkiáltotta magát örömében ,hogy ez van legelőször megfogva . A macskaasztal vendégei mind aláírták ,s ekkor Józsa Gyuri ünnepélyes hangon kérdi : -Van -e olyan ember ,ki a dolgot megbánta ?mert a hiteles bizonyság még nem írta alá ! -Egyik sem bánta meg ! Kiált valamennyi ,s hogy a dolognak törvényes alakja meglegyen ,Földváry Gábor és segéd-esküdt társa meg “ előttünk ”-özték . -Ámen ! Mondja rá Józsa Gyuri ,-majd meglássuk ki lesz az első ember ,ki a haragot megfizeti ? -Jaj !ha kedves bátyám lenne ! Kiáltja Bod Pál ,Józsa Gyurinak egy gyönyörű tajtpipát frissen megtömve nyújtván át csupa figyelemből . -No csak jól vigyázz Pál öcsém ,hogy új pipámat el ne törd ;mert azért mégis megharagudnám ,egyéb jó portékám sincs ,mint ez ,meg az új farkasbundám ,csak annak hagyjatok békét . -Békét hagyunk ,édes Gyurim ,mondja Szentpáli oly gyöngéden ölelgetve Józsa Gyurit ,mint valamely ölbeli gyereket ,-ne félj ,a molyok sem esnek bele ,oly tisztára borotválta a külsejét két borbélylegény . -Az én kétszáz forintos bundámat ? -Mondja György úr elképedve . -Ne félj ,nem ér már az öt forintot sem . -Ejnye ,hogy a bűne verje meg ,melyik cselekedte ? -Haragszol Gyuri ? -Még azt kérdezed ?de még meg is nyúzlak benneteket ,annyira haragszom ! Mondja ,elfeledve az örök békességet . -No ,ha haragszol ,kedves cimborám ,-mindjárt megmondjuk ,mit fizetsz az örök békesség pénzes ládájába . -Nem haragszom ! Kiabál György úr ,eszére térve ,csakhogy késő már ,a háromtagú bíróság elítélte hatszáz bankóforintra ,ítéletét úgy indokolván ,hogy a bunda kétszáz forint ,már pedig ilyen érdemes társaságban három olyan bundáért sem illik haragudni :-így három bundának árát összevéve ,fizet kerekszám hatszáz forintot ! Nem lehetett apellálni ,Józsa Gyuri kivette a pénzt ,Kulcsár István úrnak kezeibe tette ,azt mondván :Tekintetes pénztárnok úr ,jót állok érte ,hogy jó termésünk lesz ,-fizet itt még más is ,nekem tessék azt elhinni ! Így végződött Kulcsár István uramnak neve napja . Földváry pedig Keglevichcsel menvén haza ,bizalmasan mondja :ez a kis forrás is hajtja a kereket ! -Látod Gábor ,mondja a gróf ,-a bolond embernek is hasznát kell itt venni ! Maradékról maradékra látszik örökségképpen szállni az a megszokás ,hogy az alföldi magyar ember Pesten rendesen az “ Aranysas ”-ba száll . Ott már tudják ,kinek mit kell főzni . Egyik a kolozsvári káposztát szereti ,a másik meg nem eszi a malacpecsenyét melegen ,annak egy részt vacsorára tesznek el hidegen ,-az a vastag úr iccés pohárból akarja meginni félmeszely borát ,a negyediknek magának van szarvascsont-nyelű kése ,melyen néhány ág is megvan ;s ha a szomszédja nem vigyáz :vagy a szemét böki ki ,vagy a túrós gombócot ,mely előtte párolog . Az érdemes vendégek megkívánják ,hogy a korcsmárosgazda velük egyék ,-gyalázzák a borát ;hanem azért megisszák . Azt is megkívánják ,hogy némely napon ingyen vacsora legyen ;a disznótort éppen úgy megtartják ,mintha Hajdú-Böszörményben a szomszédok közt volnának ,ilyen bizalmas fészekben otthon van a vendég ,s a gazdán se csudálkozhatik senki ,mikor Józsa György úrhoz beállít ,kérdezve : -Tekintetes uram ,csakugyan el akar menni még ma ? -Tizenötödmagammal ,gazduram ,csak az ebéd legyen készen . -Ejnye !ejnye !-tűnődik a korcsmáros ,nem akarván szóval kimondani ,mennyire sajnálja ,hogy mind a tizenöt elmegy ;hanem annál inkább vakarja két füle mellékét . -Baj van talán ? Kérdi Józsa ,valamit gyanítva . -Nem nagy baj éppen ,... okoskodik a gazda ,egy kis húzódás után kimondva az igazat :csak azt a két süldőt sajnálom ,mit bolondjában leölettem ,azt gondolván ,hogy kedves vendégeim vannak . -De már így egy tapodtat sem megyünk ,gazduram ,-mondja Józsa György ,kihuzakodván mentéjéből ,míg a süldőkben tart ,itt maradunk . A gazda hímzett süvegét egyenesre taszította ,és örömmel kérdi : -Nem parancsol még valamit ,tekintetes uram ? -Magamért semmit ;-mondja a másik ,-de mivel azt akarom ,hogy velem a többi is itt maradjon ,szükségképen marasztóról is kell gondoskodnom ,-teszi hozzá a vendég ,s rövid gondolkodás után kéri a gazdát :Nem tenné meg azt a szívességet ,hogy a házi szolgát rendelkezésemre hagyná ,mégpedig azon kemény meghagyással ,hogy nekem vakon engedelmeskedjék -borravalóját aztán megkapja . -Ezt majd utoljára mondjuk meg neki ,tekintetes uram ;mert a fickó utoljára engem is kidob . -Semmi késedelem ,gazduram ;hadd jöjjön az a szolga . A korcsmáros kisietett ,s az udvaron őgyelgő házi szolgának szájába rágta az engedelmességet ,aztán boron és borravalón kívül ígért neki mindent ,amiért hasonló kotradékon élődő ember féltében mindent megtesz és nagy alázatossággal lép be a vendégszobába . -Láttál -e már ilyen tallért ? -Kérdi Józsa György úr ,egy fényes spéciest a szolga elé tartva . -Láttam tekintetes uram ,de csak messziről . -Tartsd a tenyeredet ,-mondja a másik ,s az engedelmeskedő szolgától kérdi ,-hány kocsival jöttünk ? -Héttel ,tekintetes uram ,a nyolcadik a Keglevich-házba ment . -Okosan van ,-hagyja helybe a kérdő ,-tehát itt van a hat tallér ,ez annyit tesz ,hogy mind a tied lesz ,ha az én zöld hintómat kivévén ,a többi hatnak tengelyét befűrészeled annyira ,hogy amint a vendégfogadóból ötvenlépésnyire mennek ,elmaradjon a kerék a kocsi alól . -Igen is elmarad ,nagyságos uram ,-engedelmeskedik a szolga és még mindig a tallérokra bámulva kérdi ,-nem lesz még valami parancsolat ? -Semmi ;hanem ennek szóról szóra meg kell történni még délelőtt ! -Fél óra múlva meglesz ,tekintetes uram ;mert a kocsik a félszerbe vannak lakat alá zárva . -Utána hát ! -Parancsolja Józsa György úr ,előre nevetve ,hogy a tisztelt társaságot majd a sárból kell kiválogatni ,s midőn a szolga elment ,le akart menni a gazdához ;de ez éppen a szobába nyitott ,megtudni ,hogy a szolgának hasznát lehet -e venni ? -Éppen jókor ,-mondja Józsa Gyuri ,-küldjön valakit tekintetes Kulcsár István úrhoz ,hogy estére egy kis vacsorára szívesen látjuk . -Azonnal küldöm az izenetet ! -Mondja a korcsmáros visszasietve ,hogy a vendéghívásról intézkedjék ,siettében észre sem véve Szentpáli Mihály urat ,midőn az ajtó mellett elment az épületnek másik szárnyába ,hogy a hátulsó lépcsőn kocsijához menjen le :de sietés közben is észrevette a háziszolgát ,ki a szűk lépcsőn megállva ,kérges tenyerében a tallérokat újra kirakta és szokatlan boldogságát nem födözhetvén fel senkinek ,legalább önmagában dödögte el ,hogy mért kapott hat ilyen nagy fejű pénzt . -Tallér ez ,Fránczli ? -Kérdi önmagát ,tenyerében sorba igazítva mind a hatot ,s mintha valaki felelne neki ,maga mondja : -De nagy szamár vagy ,Fránczli ,hisz itt van a tenyeredben mind a hat . -Aztán Fránczli ,mért kaptad te ezt a gyönyörű hat tallért ? Kérdezkedik újra . -Hogy hat kocsinak tengelyét befűrészeld szamár . -Isten úgyse azért kaptam . -Hanem aztán eszeden légy ,Fránczli ,bolondjában a hetediket is be ne fűrészeld ,mert Józsa György úrtól olyant kapsz ám ,hogy az egész hátadon sem fér el ;nem úgy ,mint ez a hat tallér ,mit most egy marokban is könnyen eldughatsz . -Van esze Fránczlinak ,ha az uraknak nincs is ! Bíztatja önmagát . -Mit beszélsz ,Fránczli ,nincs az uraknak eszük ? -Persze ,hogy nincs ,mikor én azt a munkát huszonöt garasért is elvégezném . Mondja nagyokat röhögve . -Nohát végezd el ,te isten szamara ;mert eljár az idő ,s a tallérokat még visszakérik . -Megyek ,megyek ! Kiáltja ,a tallérokat mellénye zsebébe csúsztatva ,hátra sem tekintve ,különben Szentpáli urat észrevehette volna . Azonban az úgysem fogja megakadályozni ,pedig saját kocsija is ott van ;de Józsának is hadd legyen meg öröme ,hogy a többit is megfizettesse ,ő majd csak bővíteni fogja a mulatságot ,meglesvén ,midőn a szolga a fűrészelést bevégezte ,s míg az minden kocsinak egyik kerekénél fűrészelte be a tengelyt ,Szentpáli a távozó szolga után a félszerbe lopódzott ,s a fűrészt is megkerítvén ,az épen maradt kocsinak mind a négy kereke mellett befűrészelte a tengelyt . Minden készülődés megtörtént az elutazásra ,még a gróf is az “ Aranysas ”-ban kívánt ebédelni ,hogy az egész társaság együtt induljon ,és a tegnapi találkozás után látni óhajtván Józsa Gyurit ,hogy a fizetés után nem duzzog -e még ? A hatvani-utcába kerülvén az úri-utca szegletéről ,Kulcsár Istvánnal és Földváry Gáborral találkozott ;tehát meg kelle állnia ,ámbár még éjjel elbúcsúztak egymástól . -De már nem tudunk elválni ,-mondja a gróf ,a két jó barátnak kezet nyújtva ,-mi újság ? -Hogy ma este még találkozni fogunk ! Mondja Kulcsár István . -Alig hiszem ,-véli a gróf . -Magad fogsz utazni ? Kérdi Kulcsár . -Hogyan hagynám itt Józsa Gyurit a tegnapi kudarc után ?haza viszem ,legalább a mi bolondot otthon tesz ,magunk nevetjük meg . -Akkor én nem értem a dolgot ,-mondja Kulcsár ,-engem éppen most kéretett ma estére vacsorára az “ Aranysas ”-ba . -És te ? -Elfogadtam a meghívást . -Akkor bizonyosan valamiben töri a fejét ,különben nem tudnám megmagyarázni magamnak a dolgot ;mert te nem tartozol azon barátai közé ,kikkel csillagot merne rúgatni ,-itt megint fizetésre kerül a dolog . -Magam is kíváncsi vagyok . -Mindjárt megtudom a dolgot ;tehát látjuk vagy nem látjuk egymást ,isten velünk . Elváltak . Keglevich a Hatvani utcának tartott ,s az egyetem sarkán mindjárt a sarokról átvágott az “ Aranysas ”-ba ,alig várva ,hogy Józsa Gyurit lássa a tegnapi kudarc után . Persze ,a másik nem tudott veszteg maradni ,kijött a szobából a folyosóra ,honnét a félszerbe látott ,előre is gyönyörködvén a mulatságon ,mi mindössze hat tallérjába került ;és milyen jó kedve kerekedett ,midőn a házi szolga ostoba bizalmassággal bal szemével egyet csípett ,ezzel tudósítván ,hogy a munkát emberül végezte . Keglevich a folyosón találta e garázda embert teljes jó kedvében . A tegnapi mulatságnak ő fizette meg ugyan az árát ;de a gladiátor nem esik kétségbe ;új nap ,új dicsőség . Tegnap egymaga hevert a porban ,ma hat kocsinak népét szedeti föl az újvilág- és hatvani-utcai sárból ,hisz reggel latyakká öblögette föl az eső a városi sarat ,-ilyen komédiáért kétszer eljönne Tiszafüredről idáig . -Megyünk -e ? Gyurka ! Kiált rá a gróf a lépcsőkön fölérve . -Ebéd után mindjárt ,a kocsisok éppen most laktak jól . -Ezt nem értem ! Mondja magában a gróf ,visszagondolva az előbbi találkozásra ;de nem akarván elrontani a dolgot ,inkább beszélgetésért kérdi :tehát mikor indulunk ? -Pontban két órakor ,-egy órakor tálaltatunk ;aztán egyszerre indulunk . -Lesz ma kátyú ! Véli a gróf . -Annál jobb ,aki földűl ,puhába pottyan ! Mondja Józsa Gyuri vigyorogva ,mert éppen most jött Szentpáli Mihály úr ,ki a kátyút nagyon is értette ,és örömében összeölelkezett a vad cimborával . Milyen ölelés volt ez ! Józsa Gyuri nevettében nem tudott szólni ,mintha egy vadpecsenyét látna ,mely a levéből alig látszik majd ki ,és e gyönyörre nem kell tovább várni két óránál . És hogy előleges élvezete legyen ,midőn a szobába értek ,kinézett az utcára ,s akkor látja ,hogy az egyetem sarkától az ujvilág-utcán keresztül egy csatorna betöltésével foglalkoznak ,és a betöltetlen hely untig elégséges lesz az új tengelynek zökkenését is kétségessé tenni ,ráadásul pedig a sárlé puha ágyat vetett a bedőlendő népnek . A tizenkettőt elharangozták ,a kocsisok szerszámoztak ,a kocsikat az udvarra húzogatták ,Szentpáli kocsisa ,urának utasítása szerént úgy intézvén a dolgot ,hogy legutolsónak maradjon . Midőn ebédre lementek a terembe ,Józsa Gyuri kitekintett ,látta ,hogy Szentpáli kocsija leghátul áll ,szeretett volna változtatást tenni ;hanem így is jó ,-gondolá magában ,majd visszanézek s úgy gyönyörködöm ,midőn a latyakban úszik . -De jó kedved van Gyurka ! Mondja Szentpáli ,a szüntelen vigyorgónak jó kedvét figyelembe vévén . -Észrevetted ,pajtás ? -Hogyne ,minden fogadat látom ,már előbb meg is akartam számlálni . -Véghetetlen jó kedvem van . -Megvenném ,ha olcsóért adnád . -Nem adhatom ,pajtás ;magamnak is hatszáz forintomban van ,ide nem számítva bundámat . -Látod ,ha én nem volnék ,most tán agyonbúsulnád magadat . -Kedves jó cimborám ! -Mondja a másik ,megölelve barátját ,-nincs nekem több ilyen jó pajtásom ,nem is lesz ,míg az örökbékesség tart . -Csókolj meg ! Bíztatja a másik ,-aztán mondd ,hogy :sohase haragszol meg rám . -Te csókolj meg ,-te mondd ,hogy nem haragszol meg rám ,hisz én ,látod fizetek ,aztán mégsem haragszom ,jer ,hadd öleljelek meg . Mint a hitestársak ,átölelkezve mentek az alsó terembe ,s az ablaknál levő hosszú asztalnál elülték a nekik készített helyeket ,szokott módon meghagyván a korcsmárosnak a felső sarkon a helyet az elől ülő mellett . -Elmegyünk ,gazduram ! -Mondja a gróf ,nyájas leereszkedéssel szólítván a gazdát . -A jó isten majd csak megint visszavezérli nagyságtokat ! Mondja a korcsmáros minden megilletődés nélkül ,és Józsa Gyuri látta ,mily elégedett a gazda ,hogy a két süldőt nem kell fele áron a szomszédba küldeni . Az ebéd elég élénkséggel folyt le ,s míg az urak ettek ,a cselédség mindent kocsira hordott ,hogy ebéd után az étteremből mindjárt a kocsira rakodhassanak . A grófnak fogatát várták csak ,amidőn az ablak alatt az öt lovas fogat megállt ,Keglevich Miklós sietni akart ,hogy miatta senki se várakozzék . -Csak maradj legutolsónak ! Súgja neki Józsa Gyuri ,megrántván mentéjét oly erősen ,hogy a gróf inkább a rándításnak engedelmeskedett ,mint a figyelmeztetésnek ;hanem amint a többi fölkelt ,ő is rendet tartott ,kivévén ,hogy indulás előtt már minden ember fönnült ,csak a gróf nem és Szentpáli :mert ez különös figyelemből Józsa Gyurit tolta a kocsira . Megindult a menet ,a legelső kocsi a csatornán nem tudott keresztülvergődni ,s midőn az ötödik kocsi ,tudniillik Józsa Gyurié ,a kapu alól kiment ,már az első kocsibeliek megúszták a sarat . A gróf csak akkor ment az utcára ,mikor a negyedik kocsi is a csatornába hullott ;de nem ért rá megijedni ,látva ,hogy Józsa Gyuri nagyot röhög ,és kocsisától a négyes ostort elkapva ,saját lovait nagy hahotával indítja a hátulsó ülésből ,és kocsisának int ,hogy az egymás mellett féloldalt fekvő kocsik mellett haladjon el ,hátra is tekintve ,hogy Szentpáli miként marad a tócsában . A két első ló már a csatornán túl volt ,a meglepett társaság nevetséges vergődéssel igyekezett talpra állni ;de míg ez sikerült ,kétszer is meg kelle hasalni a híg levet ,mi a béketűrést nagyon föláztatta ;s midőn Józsa Gyuri hatalmast durrantva akarta megkerülni a többit :a két hátulsó kerék egyszerre marad el a kocsi alól ,s a fővezér a legpuhább helyre pottyant a csatorna hosszában . -Megállj !akasztófáravaló ! Ordított mérgében a bukott hadvezér ,kinek lármája a többit is fölszabadította ,hirtelen nem tudva ,hogy e lucskos tréfa ,kinek agyából jött ,s minthogy Józsa Gyuri legjobban ordított a cafatban ,a többi sem tartóztatta magát . -Megfojtlak ,akasztófáravaló ! Mondja Józsa Gyuri ,mindig a háziszolgára gondolva ,s az összefutott utcai népség vihogásán méginkább fölbokrosodva ,ment vissza a vendégsereg az “ Aranysas ”-ba ,nyakig sárral bemázolva . -Mi baj ? Kérdi Szentpáli ,tele torokkal nevetve ,mi a többit még inkább dühbe hozta ,kivált Józsa Gyurit ,ki a háziszolgának nevét azon ígérettel kiabálta ,hogy megöli . -Haragusztok ? Kérdi Szentpáli valamennyit . -De majd nevetünk ! Mondja valamennyi ,sáros tenyerét mutatva . -Akkor fizettek is valamennyien !feleli amaz vissza ,és Józsa Gyuri nagy mérgében tagadni sem tudta a haragot ,míg a háziszolgát félig agyon nem veri . A szolgák szedték le a sáros ruhát ,Szentpáli pedig a gróffal és a hátramaradt Bod Pállal megírta addig az ítéletet ,mely szerént fizet mindenik kétszáz forintot ,és vigasztalásul adjanak hálát az istennek ,hogy ma eső esett ;mert különben keményebb ágyra feküdtek volna le . Törődött is azzal Józsi Gyuri ,hogy megint fizetnie kell ;hanem hogy hol van az a gazember ,ki az ő tengelyét is befűrészelte ? Végre előkerült az ember . -Hát te ,kötöznivaló gazember ,hány tallért kaptál ? -Hatot ,tekintetes uram . -Mit parancsoltam azért ? -Hogy tekintetes uram kocsiját ,azt a zöld hintót kivéve ,a többi hatnak tengelyét fűrészeljem be . -No hát nézd meg ,te boldogtalan ,be van -e fűrészelve ? A szolga kiszaladt ,megnézte ,aztán visszajővén ,jelenti : -Tekintetes uram ,mind a négy keréknél be van fűrészelve ,ezt már nem én cselekedtem . Kin töltse ki a bosszút ?jobbra-balra tekintgetett áldozatbárány után ,s íme ,árjegyzéket hoznak a bosszúságért ,tizenkét emberért huszonnégyszáz forintot ,és egyik sem meri tagadni ,hogy haragudott ,mert a káromkodás miatt alig érté meg a cseléd ,mit parancsoltak neki . A mint az árjegyzéket fölmutatta Szentpáli ,hirtelen elcsöndesedett az egész társaság ,s az egyik veszett fejszének nyeleképpen kérdi : -De hát ki fűrészeltette be a tengelyt ? -Mit kérded ,bolond ?...mondja Józsa Gyuri ,-neked csak kétszáz forintodba kerül a méreg ,de én akkor is hat tallérral többet fizetek ,mert én a befűrészelésért is fizettem ;aztán mégsem tudom ,hogy hát az én tengelyeimet ki fűrészelte be ! -Egy tallérért azt is megmondom ! Ígéri Szentpáli . -Elárult a gazember ,de most mindjárt megfojtom . -Hadd éljen ,szegény pára ,-védi amaz ,magához intve a reszkető szolgát ,megkérdezvén :Mennyit kaptál egy kocsiért ,valld meg ? -Minden kocsiért egy tallért adott a nagyságos úr . -És tőlem kapsz két tallért ,-mondja Szentpáli nevetve ,-hanem ha máskor megörülsz valaminek ,ne örülj fönnszóval ,hogy más is meghallja ,mint én . Most már az egész társaság kibékült ,Szentpálinak a büntetéspénzt lefizették minden kötekedés nélkül ,és vacsora alatt Kulcsár Istvánnak kézbesítették . Józsa Gyuri nem mert dörmögni ,vigasztalódást akart lelni azon körülményben ,hogy mások is fizettek ;de hogy Szentpáli nevessen az ő rovására kétszer :ez nem engedte megnyugodni ,mindenféleképen gyötörte nagy fejét ,hogy ezt illőn visszafizethesse . Ha ma nem ,holnap ,vagy holnapután ,akármikor ,de érzékenyen ,hogy ötvenkét vármegyébe szétmenjen a híre ,s még az ötvenkettedikben is azt mondják :Józsa György legnagyobbat nevetett ;mert ő utoljára nevetett . -Mit búsulsz ,Gyurka ?-kérdi Szentpáli György úr mellé ülve . -Nem búsulok . -Meddig maradunk itt ? -Egy hétig ! Mondja a másik olyan hangon ,mely engedelmességet követel ,a kis király kárpótlásul meg akarván kísérteni ,hogy a többi engedelmeskedni fog -e ? -A meddig te akarod ,pajtás ,itt már semmi szavam ,-hallottátok fiúk ,kiáltja Szentpáli ,Gyurka egy hétig akar itt maradni ? -Maradunk egy hétig ! Hagyja helyben valamennyi ,különösen a gazda ,ki Józsa Gyuri előtt hálásan emelinté meg hímzett fejtakaróját ,mi annak rendkívül hízelgett ,és annyira szelídíté ,hogy Szentpálinak öleléseit nemcsak eltűrte ,de viszonozta is : -Te vagy az én kedves pajtásom ,mondja elérzékenyedve ,de magában azt nyögvén :mégis lúddá teszlek egyszer ! Az “ Aranysas ”vendégfogadós sietett a konyhára ,egyheti étlapot szerkeszteni a kedves vendégeknek ,fölosztá köztük a két süldőt sülve és főlve minden alakban ;nekem pedig odább kell fűznöm a tárgyat ,hogy míg az “ Aranysas ” fogadós két süldőjét megeszik ,mi történik elmondani való ? Milyen szerencse ,hogy falakat is építenek ,így aztán könnyű megösmerni ,hogy az a bolond ,aki a falnak szalad . Harmadik napon a múlt fejezetben történtek után Józsa György úr két fontos dologra határozta el magát :tudniillik ,először penészedésnek induló három esztendei gyapjúját ,sánta juhait ,hízott ökreit és minden dögbőrt eladott egy gazdag zsidónak ,s midőn már semmire sem emlékezett ,mit a háztól elpusztíthatna ,eszébe jutott ,hogy van neki Pesten egy unokaöccse ,kit ugyan ő taníttatott ,hanem két esztendő óta nem látott ,tehát izent a gazdájának ,hogy kergesse az “ Aranysas ”-ba ,hadd lássa legalább ,hogy két esztendő alatt mennyit nőtt már csontra ? Leolvasott a zsidó ötven darab ezrest az asztal közepére ,de Józsa Gyuri arra sem találta méltónak a pénzhalmazt ,hogy kézbe vegye ;hanem a pipaszár végével bökött közéjük ,ha kettő közelebb állt egymáshoz ,mint ő akarta ,-aztán eleresztvén a zsidót ,fekve maradt a nyugágyon ,el is aludt ,oly keményeket hortyogva ,hogy midőn az unokaöcs bekopogott ,a hortyogást feleletnek vélte ,s ő a bácsi szobájába lépett . Beléptekor mindjárt észrevette ,hogy a bácsi alszik (nojsz ,akkora hortyogásról észre is vehette ,)de fölkelteni nem merte ,hanem lehúzódott egy székre az asztal mellett ;nézte a temérdek bankót ,az iszonyú számokat ,melyektől más most úgy megbolondulna ,hogy felét legalább zsebre markolná ,és az alvónak világos nappal szerencsés jó éjszakát kívánna . -Csak a fiút nem zavarta meg a látvány ,szemeit nem csiklandozta a nagy bankó ,még arra sem ösztönözte a bírvágy ,hogy legalább megszámlálja ,hány darab van az asztalon ,neki kedvesebb volt az a nagy két garasos ,melyet a bácsi az asztal sarkán feledt ,s a jó fiú azzal bolondítá magát ,hogy a bácsi azt a két garasost bizonyosan neki szánta -bárcsak föl is ébredne már ! Még nagyobbakat hortyogott . A fiú remélte ,hogy ez a nagy zaj is fölébreszti ,és mielőbb birtokába jut a két garasosnak . Gondolatban már föl is váltotta ,ette egy krajcárért a fekete cukrot ,egy garason valami rossz kusztorát vesz ,azzal az oskolában légyfogólyukat farag majd a padban ,a megmaradt két krajcárt pedig mellénye sarkába varrja ,hogy el ne költhesse ;hanem minden nap megcsörrenti ,ha megvan -e ? Ezen gondolatnál majd lefordult a székről ,a bácsi akkorát hortyantott ;de még sem ébredt föl . Visszamenni nem mert . Féltette ...a bankókat ?-azokat ugyan nem ,hanem a két garast ;mert a csalfa remény annyira eszét vette ,hogy már majdnem közelről is megnézte a két garasost ,csakhogy igen messze esett tőle . A gondolat százféleképp gyötörte ,vajon mindjárt odaadja -e a bácsi ,vagy mikor kezet csókol :bárcsak mindjárt visszaküldené ,hogy még délelőtt megvehetné a kusztorát ,ebéd alatt azzal vagdalhatná a kenyeret ,s a kosztostársak epedve néznének rá ,s az lenne a legboldogabb ,amelyik egyet-kettőt vagdalhatna vele . Oh ,boldog ifjúkor ,mikor egy kusztorával is boldoggá lehet valaki ,s annyi ezer forint mellett a két garasos reménység is elegendő kövér . -Mennyivel boldogabb vagy mint az a pofóktest ,melyben a szusz hortyogva sétál ki s be ,s míg a lélek abban nyugszik ,amiben el nem fáradt :egy ártatlan gyermek kincseit is védi . Valaki kopogatott ;de mindjárt be is lépett ,s a bámuló fiú önkénytelenül is az alvóra mutatott ,nehogy a bejövő fölverje . -Ki vagy ,édes öcsém ? Kérdi Szentpáli a fiút . -Józsa urabácsinak unokaöccse ! Mondja a fiú félhangon eresztve ki a szót . -Mióta vagy itt ? -Régen várakozom itt :de a bácsit nem mertem fölkelteni . Szentpáli megcsóválta fejét ,látva a nagy pénzösszeget ,s ámbár gyanítá ,hogy abból egy darab sem hiányzik ,fölkergette a gazdát ,ki álmából fölriadva ,hihetőleg álmában is Szentpálival vesződve ,midőn színről színre ,látja ,elég vadul kérdi : -Te fűrészelted be tengelyeimet ? -Mégpedig mind a négy kerék mellett ,kedves Gyurkám ,-hanem az hagyján ,az ilyen tréfa kétszáz forint ,-jegyzi meg Szentpáli ,-hanem akkor néztél volna ám nagyot ,ha míg hortyogtál ,testedet ellopták volna az ezeresek mellől . Józsa fölnézett ,s meglátva a bankjegyeket ,szinte bánta ,hogy -el nem lopták . Hogy ordítana most az egész korhelykompánia ,összefutnák az egész várost ,őt pedig leszamaraznák ,hogy ennyi pénzre nem tud vigyázni . Szidnák ,pocskolnák ,míg ő pipára gyújtana és hallgatna ,még a száját sem táltaná föl ötvenezer forintért és élvezné a nagy dicsőséget ,mikor híre futamodnék a városban ,mint a betyárnak ,kire midőn ötvenet vernek ,kiveszi mellényzsebéből a kis tükröt ,bajuszát pödörgeti ,s kiállja az ötvenet egyetlen szó nélkül . Neki ilyen bogara van ,neki ilyen dicsőség kell ! Oh ,ne csudálkozzatok ,hogy a hitnek mártírjai voltak és énekeltek midőn testüket olajban főzték ;hogyne volna a szent meggyőződésnek is választottja ,mikor ilyen bolond gondolatra is akad ember ,csak az a baja ,hogy nem akad gazember ,ki őt hírbe hozza . A fiú régen talpon állt ,várta hogy a vendég után rá kerüljön a sor ,hogy a kézcsókolást elvégezhesse ,ez bizonyosan meglepi a bácsit ;mert mikor faluról Pestre hozták ,eleget tolta hátulról az apja ,hogy Józsa urabácsinak kezet csókoljon ;de a fiú úgy belekapaszkodott az apjába ,hogy utóbb annak lába közé bújt ,s onnét nézett ki az urabácsira ,mégsem csókolt kezet . Alig várta ,hogy Józsa Gyurinak kezét elkaphassa ,csak arra figyelmezett ,hogy a vendégnek útjában ne legyen s midőn az odább lépett ,elszántan rohant a bácsi keze felé . Józsa Gyuri hirtelen elkapta a kezét ,de a fiú nem tágított ,a levegőben is utána halászott a bekecs ujjának ,hogy a mit az urabácsinak szánt ,átadhassa ;de a kéz még hátrább esett ,a fiú meg utána . A bácsi eleget hadonászott jobbra-balra ;de a fiú addig vadászott ,hogy a kéz mégis egyszer útba esett ,s a fiú szerencsésen elsütötte a kézcsókot ,megelégedetten várva a bácsinak kegyes mosolyát ,meg a két garast . Ennyit bizonyosan megérdemlett ,ha tekintetbe veszi ,hogy ezelőtt két évvel az apja hasonló emberségre hiába terelte . -Hát te ki vagy ? -Kérdi Józsa Gyuri ,kezéről a csókot bekecséhez dörgölvén . -Én vagyok ,kedves urambátyám . Felel a gyerek az “ urambátyám ”szóra hagyván a magyarázatot . -Az én Bandi öcsém ? -Igenis ,én vagyok -Endre ! Felel a fiú elvörösödve a Bandi szóra ,és mindjárt helyreigazítva a régi nevet ,melyet városon már éppen úgy röstell ,mintha a bácsi ködmenben járatná . -Ettél -e ma már ?...kérdi a bácsi ,-mert ha nem ... -Köszönöm ... -Mit köszönsz ?-támad rá a bácsi -még rá érsz akkor is ,ha jóllakol :eszel -e ? -Csókolom kezét ... -Az enyémet ugyan ne nyald meg többször ,akárki tanított rá ;hanem mi kell ? Fokhagymás kalbász ? -Ments meg isten ! Ijed föl a gyerek ,fejtakaróját a szájához kapva ,mintha már szájában érezné a fokhagymát . -De csak inkább táltsd el a szádat ,mindjárt hozatok egy rőföt . -Kedves urabácsi ,nem illik . -Nem illik ?.. . Kérdi a bácsi ,...de hát ki bolondított el téged ? -A tanító úr mondta ,meg a kosztosgazdám . -Küldd ide a gazdádat Bandi öcsém ;de mindjárt ! Parancsolja a fiúnak ,s amint az elment ,még egy keserves pillantást vetve a két garasosra ,Józsa Gyuri pedig Szentpálira nézett . -Na Miska ,láttad ezt a kölyket ? -Láttam ,pajtás ;ezt ugyan porhanyóra főzték itt Pesten . Mondva sem készíthették volna ki jobban ,olyan kezes ,mint valami csiraborjú ;még nyalogatta is a kezedet ,mintha sót érzett volna . -Láttad ,mint elvörösödött ,mikor Bandinak mondám ? -A kolbász előtt meg hogy fogta be száját . -Pedig ha én elfeledem bele tenni a rágni valót :leesik az állkapcája . -Ej -mit tagadod ,kedves Gyurkám ;ha pénzedben van ,valld be ,hogy magad is azt akarod ,hogy így fejeljék meg kedves öcsédet . -Gúnyolódik Szentpáli . -Meg akarsz közülünk szökni ,s ezt a süldőatyafit előre küldöd ;ez aztán majd nem vágja el magát ,ha a viaszkos padlóra eresztik . -Jól beszélsz ,Mihály barátom ,-hanem többet is mondj ,mert ezt ,látom ,még magad sem hiszed . -Miért ne ,kedves Gyurkám ,-nem te lennél a legelső ,kiről lefeslik a mente ;-látod ,ez most módi ,-folytatá Szentpáli a gúnyt ,magadra is vettetsz egy kis új foltot ,ha Bandi öcsédből két esztendő alatt Endrét faragtak ,-Józsa Gyuriból is lehet Józsa Sursli (Georges ). Ilyen preceptor ,mint Endre öcséd ,téged is megtanít arra ,ami illik vagy nem illik . -Mondj még bolondabbat ,Miska . -Attól félek ,hogy el nem találod hinni . -Hadd lám ,mit hitetnél el velem ? -Látod ,mindent megunhat az ember a világon ;-te csak kétszer húztad a rövidebbet ,mégis álmodban is eszedbe jutok ;s ha még néhányszor így jársz :megugrol közülünk ,beállsz józan embernek ,akkor aztán megéhezel a nagyságos titulusra ... -Miska ! Meglőlek ,ha ilyen bolondokat beszélsz . -Látod ,hogy már hiszed amit mondok ;-mert készpénzed van ,-tiszttartódnak idáig ugyan nem adtál fizetést ,hanem “szabad lopás ”-ra fogadtad ;mert úgyis azt hiszed ,meglop ;s ha még adsz neki kétszáz bankóforintot :megnagyságol . -Hát aztán ? Kérdi türelmetlenül a másik . -Aztán eszedbe jut ,hogy mégis szép volna ,ha ezt a titulust nem konvencióban kapnád ,utána veted a fejedet ,szépen ,alázatosan elmászkálsz utána ,Endre öcsédtől a kézcsókolást is lassan eltanulod ... -Megnyúzom azt a kölyket ! Ordít György úr neki dühödve ;mert Szentpáli úr nagyon a tyúkszemek körül járt . -Megnyúzod ? Kérdi Szentpáli . -Tetőtől talpig . -Hát aztán ? -No hát mi kell még aztán !nem elég annyi ? -Nem ám ,kedves Gyurkám ,ha új bőrt nem akarsz ráhúzni ;mert ,így az érdemes “ família ” hasonlatosságából úgy kivedlik ,hogy előbb hasonlít valami jött-ment köszörűshöz ,mint hozzád . -Úgy -e ?-mondja Józsa Gyuri ,-talán azt gondolod ,hogy majd azért köpültetek vagy tizenöt esztendeig ,hogy vajban füröszthessem ;hanem ne búsulj ,úgy kifelejtem végrendeletemből . -Csináltál már ? -Hát hálni jár belém a lélek ? -Bandi egyenes örökösöd ? -Bíz annak csak az jut a többi miatt ,amit éltemben juttatok neki . -Akkor semmi közöd hozzá ,míg nem biztosítod ,kedves jóbarátom ,-okoskodik Szentpáli ,-s én azt tanácslom ,ereszd csak azon úton ,amelyiken eddig járt ,-csúszva-mászva csak keresztülvergődik az embereken . Józsa ugyancsak kimelegedett ,Szentpáli annyira meghajszolta benne a vért ,hogy szeretne elsülni ;mert ez emberen kifogni nem tud . -Szemei kidagadnak üregeikből ,s ekkor meglátja a szétszórt bankjegyeket . -Miska ,-szólítja meg az ellenkezőt ,-itt van ötven darab ezeres . -Látom ,-és nagy szerencse ,hogy Bandi úrfi itt volt ,különben most te sem látnád . -Az éppen Bandi úrfinak lenne legnagyobb szerencsétlensége . -Miért ? -Ez lesz apai ,anyai jussa ;ha megérdemli . -Lássuk tehát az érdemeket . -Pajtás ,-mondja György úr ,igen okos képet akarván csinálni ,rászánom magamat ,ezt a gyereket én veszem körmeim alá ,még ma hazatakarodik Pestről . -Hova küldöd aztán ? -Azt még magam sem tudom ;csakhogy félrenyomom a mostani formáját ,családomban ugyan meg nem tűrök ilyen majmot ,ki még azt is megköszöni ,amit még meg sem kapott ! -A szándék nem rossz . -Dejsz ,barátom többet is szándékozom én ,-tervel odább György úr -nem rakom én őkigyelmét üveg alá ,-kiállítom a zápor alá ,hadd verje meg az eső ,-hadd szívósodjék meg a latyakban ,hogy el ne vigye a szél ,meg a penész se essék bele ,mint itt Pesten . Aztán végigjáratom vele az én oskolámat ,úgy küldöm föl ide Pestre ,s a korhelykompániának három tagja mondja ki fölötte az ítéletet ;érdemes -e az ötvenezer forintra ? -Ezt mind most gondoltad ki ? -Igen !mondja Józsa Gyuri ,nem tudva mit akar a másik . -Hanem holnapig megint elfeleded . -Elfeledem ? -El azt ,édes Gyurkám ,-az ötvenezer forinton kezdve odáig ,midőn a kompániának három tagja ítélné neki az örökséget . -Hogy meg ne hazudtolhass ,íme leírom szóról szóra . És le is írta ,végül hozzá tevén ,-hiszed -e ? -Mindent elhiszek ,Gyuri ,csak azt nem ,hogy Bandi úrfi a próbát kiállja ;mert látod ,benne van a birkahimlő ,-olyan lágymeleg legény lesz belőle ,hogy rétestésztának elnyújthatod . Ezt meg én adom írásban . -Írásban adod ? -Mondja a felbőszített ember bosszúért lihegve . -Írásban adom ;mert hiszem és vallom ,hogy a korhelykompánia előtt megbukik . És hogy nem bízom nevelési rendszeredben ,azt is írásban adom ,hogy ... -Megállj ! Kiáltja Józsa ,-olyant mondj ,hogy bolondnak tartson minden ember ,még magad is ! -...Sőt hogy még a harmadik ivadékom is annak mondjon ;-ha te kipusztulsz ,legalább én utánam maradjon valaki ,-mondja Szentpáli szikrázó szemekkel ,mint a ki nyert ügyével dicsekszik ,-megházasodom . Tehetek ennél bolondabbat ? -Nem ,pajtás ,-ennél bolondabbat nem tehetnél ;csak írd meg ,én pedig a pénzt Kulcsár István és Fáy András urak kezére bízom ! Mondja örömtől reszketve ,hogy Szentpálit így markába csíphette ,s mikor az iratkát kölcsönösen kicserélték ,Józsa Gyuri az iratot magához ölelte ,alig tudván megállni ,hogy fönnszóval el ne kiáltsa :Megállj ,imposztor ,-megházasítlak ! Higgyétek el ,az özvegyasszonynak legsoványabb hízója is többet eszik ,mint másé a legkövérebb ;még sem hízik ,mégis sovány marad :mint ha bújában a gazda után ment volna el étvágya . Lássátok ,még az állat is megsiratja a gazdát ! Milyen kár ,hogy vigasztalni nem tudja a boldogtalan özvegyasszonyt ,mikor körülnézi az udvart ,mintha az elhunyt gazdának nyomait keresné ;-hanem hiába keresi ,egyik nyom a másikat éri ,de egyik sem a gazdáé ,s a bús asszony azt sem veszi észre ,hogy a nyomok oly szokatlanul egészen a kerítésnek tartanak ,s ha az illető sötétben ment a szokatlan irányban ,hogy ütötte fejét a leásott karóba . Ó ,ez mind nem jut eszébe a szegény asszonynak ,s az a hízósüldő hiában röfög ,abból senki sem érti meg ,hogy a kukoricának felét a kerítésen keresztül hordják el ;mert azt gondolja a sok jó cseléd ,ha az asszony búsul ,hadd lássák meg a hízódisznaján is ,az is búsuljon ,az is soványkodjék . Szegény özvegyasszony ! Négyökrös szekér fordul ki az udvarból ,a kopogóra fagyott döcögőn nyikorogva fordul a négy kerék ,a megtágult karikák sírva ütődnek egymáshoz ,még a koldus is megáll a keserves nótára ,még az is eszébe jut ,hogy nálánál nagyobb koldus is lehet ,s a kenyeres tarisznyát oldalról előbbre rázza ,hogy a fölöslegből másnak is juttasson ;hanem megint visszarázza ,fejét megcsóválja ,látva ,hogy a négy keréken még az őszi sár is rajt van . Ne rázd a fejedet ,jámbor öreg ,emléknek maradt a keréken a sár ,még az azon nap ragadt mikor a gazdát kivitték a temetőbe ,-hadd maradjon ott ,míg az eső le nem veri . A tengelyen nyikorogva fordul a nehéz kerék ,tudja a jó cseléd ,hogy az özvegyasszony hízójának kevesebb hája lesz ,gazdálkodik vele ,úgy is illő dolog ,hogy a gazdát még a kerék is megríja ;s ha már a kerék is búsul ,a négy ökörnek is jusson eszébe a gazda ,ostornyéllel veri a jámbor párákat ,mire még a koldus sem állhatja meg a szót ,és égre fölsóhajtva mondja : Szegény özvegyasszony ! Még a földje is mostohább :mintha megnyűték volna minden veteményét ,fele termés a földben marad ;talán a megholt kapaszkodott a vetemény csírájába ,s a maga részét nem ereszti ki a földből ? Megcsalták a földet ,felényi magot adtak neki ;mert nem hiszi a gonosz cseléd ,hogy a föld majd elárulja ,valamint a megholt gazda nem szólamlik meg a sírban ;de midőn eljő a kikelet ,mely a vetetlen virágot is kicsalja a földből ,és az utazó a kövér földnek barázdáiban meglátja a tolvajmunkát ,mely annál gazabb ,mert valamennyit ellopni nem merték ;megkérdi ,kinek gazdálkodnak e földdarabon ? Aztán ez is csak úgy tesz ,mint előbb a koldus ,csakhogy ez már nem fohászkodik az égre ;hanem előbb kikáromkodja magát ,elképzel huszonöt botot egyenkint minden béresre ,aztán mondja még elég hallhatólag : Szegény özvegyasszony ! Folytathatnám e képet ,hisz mi közünk hozzá ?más ember nyomorúsága az egész ,hadd csípjék ,hadd lopják ,-a könyvnek végén úgy is azt mondja a kegyes olvasó ,földhöz vágván a könyvet ,hazugság az egész ,ráér ez a kötnivaló nép ,unalmában összevissza gondol és ír mindent ,s eladja pénzért ! Hanem a ki nem így gondolkozik ,akielhiszi ,hogy az életet híven rajzolni nem időlopás ,azok kedvéért folytassuk a történetet ,és az özvegyasszony házánál keressük meg Szentpáliné asszonyt . Hazajött Szentpáliné néhány heti távollét után ,azon nyugalommal ,hogy a gyámoltalanságnak támasza akadt ;de maga is elszánta magát ,maga sem tudván mire ,hanem hazamenet már gyanítani kezdé ;mert a mint saját földjeihez ért ,panaszolkodni kezdett a meglopott föld ;odább leeresztett fővel állott a megsoványodott négy ökör ,csípejükön és tomporukon vastag kolbászokra dagadván ki az ostornyél helye ;otthon az udvarban széthányva minden ,hogy semmi se hasonlítson az azon időbeli állapothoz ,midőn a gazda még élt . -S e különbség hangosan lármázott ,elárult mindent ,s ekkor az elkeseredett asszony önmagának mondja : Ilyen az özvegyasszony háza . De szeretne sírásra fakadni ;de akkor a kis lány kérdezősködhetnék ,vagy még bizonyosabb ,hogy még anyjánál is jobban sírna ,akkor azt is vigasztalni kéne ,-erre nincsen elegendő ideje ;mert most látja meg ,hogy valaki a kerítésnek karóját kiemeli ,s azon akar valamit kivinni ;ilyenkor elfeledi az ember a sírást ,és a szépasszony mit sem törődve az udvaron keményre fagyott göröngyökkel ,a kerítéshez siet . -Barátom ,az én udvaromnak kapuja is van ,s aki a kerítésen megy ki ,azt többé a kapun sem eresztem be ! Oly erélylyel mondá e néhány szót ,hogy az erős kamasz jobban megijedt ,mintha puskával lőtték volna meg ,sőt még hazudni sem tudott ;hanem mereven állt ,kezében a palánkfát tartá ,s a kerítésen túl látható volt a félbeli zsák ,mi árulója volt az asszony és néhány előkullogó cseléd előtt ,kiknek szeme láttára azt parancsolja Szentpáliné : -Nem gátolom az utat ;hanem azon úton távozzék kend ,melyet önmaga választott :a kerítésen át -Isten velünk ! A meglepett cselédek megszégyenülve álltak ,pedig az asszony egyetlenegy szemrehányó szót sem mondott ;de az egykori bizalmasság is elmaradt ;nem mondá nekik ,hogy födetlen fővel ne álljanak előtte ;s midőn a legközelebb álló keze után nyúlt ,nem engedé megcsókolni . S e mozdulatot oly méltósággal tevé ,hogy a cselédek kisebb-nagyobb mértékben bűnösségüket gyaníták ,hogy egy nyomon valamennyinek gazságát tudja az asszony ,ki nem fog megtorlást keresni káromlásban vagy ütésekben ;hanem midőn hallgat ,magában kimondja cselédeire az ítéletet ,hogy őket semmirekellőknek tartja . Még a vétek is megkívánja ,hogy számot vessenek vele ;a legelszántabb gazember is ígér magának időt a megjavulásra ,csak vessenek vele számot ,verjenek rá néhány százat ,vagy zárják be bizonyos időre ,hogy ne legyen bűnére többé gondja ,-mert míg e számvetésen keresztül nem esik :adósságát érzi ,melyet ki nem fizetett még . S íme ,egy asszony kifog ennyi gaz cseléden . Nem dühöng ,nem ordít ,hogy a szomszédok a kerítésre kapaszkodjanak a lármát bámulni ,érezteti velük elégületlenségét ;de nem szól ,rossz embereknek tartja őket ,a bűn nem tarthat igényt az elfeledésre ,hisz nem verték ,nem szidták le ,s nem kergették el az elkövetőt ;s éppen ezért tudja ,hogy becsületének foltja marad ,melyről mindennap újra meg újra megemlékeznek még . Ott áll négy-öt vállas kamasz ,mindenik elbír két zsákot ,mutatóba lehetne elvinni őket ,ott is táltott szájjal bámulnák ;s íme ,oly ostobán állnak egymás mellett ,asszonyuk tekintetét nem bírják kiállni . -Egyik sem szól ,mert az asszony sem szól ,csak a rendetlenséget nézi ,s mily szánalommal nézi ;s mikor elfárad a nézésben ,egy nagy fohásszal megyen el mellettük ,egyiket sem pofozza föl ,egyiket sem szidja le ,-ott hagyja nekik a lelkiismeret vádját :hogy valamennyit hitvány embernek tartja . Szobáiba megyen . Máskor ölelő karok fogadák itt ;de a kínos visszaemlékezés nem tudja megríkatni . Érzi ,hogy a kötelesség olyan terheket rakott vállaira ,melyek most a sírást sem engedik meg . Csak ruhát változtat ,aztán előkeresi férjének kézi lámpáját ,magára vállalja e szokatlan munkát ,melyet boldogult férje karján olykor látott ,egy leánycselédet magával szólítva ,lement a gazdasági udvarba ,ökör- és lóistállót szemügyre vett ,s minthogy a széna-szalmahulladék eléktelelenítette az egykor szigorú rendben tartott épületet :elég hangosan mondja a nőcselédnek valamennyi férficseléd füle hallatára : -Sári !fogd azt a söprőt ,tisztogasd össze a hulladékot ,járni sem tudok a szemét miatt . Na ,csak ez kellett még ,hogy a szolgáló tisztogasson béresek és kocsisok után . A megalázott férficselédek rettentő szégyenlék e kudarcot ,kivált mikor az asszonynak kedvenc cseléde ,kit az útra is magával vitt ,ünneplő ruhában minden tartózkodás nélkül kapta föl a földön fekvő söprőt és néhány pere alatt tiszta utat vert az öreg szemét között . -Mi lelte ez asszonyt ?-vélik a megszégyenült cselédek ,kik elégszer szemtanúi voltak ,midőn Istenben boldogult Szentpáli úr néha levezette ;de úgy vigyázott rá ,mint szemefényére ,hogy ló meg ne rúgja ,vagy szarvasmarha meg ne öklelje . S íme ,legyőzi természetes félénkségét ,józan óvatossággal nevén szólítja a lovat és bizalmasan megveregetvén ,egyiknek cukrot ,másiknak kenyérszeletet nyújt ,mint férjétől látta . S az okos állat jámbor engedelmességgel simíttatá magát az ajándékfalatot óvatosan vette el ,és szinte megnézte az adakozó asszonyt ,ki valami rég élvezett jóra emlékezett ,s a jó falatot vígan ropogtatja . -Tündér !-szólítja meg az egykori paripát ,-kedves Tündér !úgy -e nem gondol rád senki ? Mindenki elfeledkezett rólad ,abrakod sincs ,szegény állat !-mondja a jászolba tekintve s elbeszélgetett a szelíd állattal . Ígérte neki ,hogy ezután gyakrabban látja ,abrakjáról gondoskodni fog ,hogy panasza ne legyen ;de ugyanezen szavak megértettették a gondatlan cseléddel ,hogy többet felénél neki mondott az asszony ,ki most mindent rendre nézett . A nőcseléd azonban hasznát vette a söprőnek ,széna-szalmahulladékot ,kocsist ,bérest elsöpört láb alól ,s a megszégyenített férficseléd szótalanul tűrte ,hogy a dévaj leány félre söpörte őket az útból ;sőt a legszélsőnek megsúgta ,hogy egy hét múlva nótát csinálnak a falu sarkán Szentpáliné béreseire . Szentpáliné végig ment a kitisztított utcán ,a lesoványodott ökrök mellett bánatosan állt meg :mint a hét sovány esztendőnek élő képe álltak előtte a lenyomorgatott állatok ,a szó már ajkára tolakodott ;de még jókor leküzdé a panaszt ,helyette a dévaj leány vett elégtételt a bámész férficseléden . -Jancsi !-mondja az egyik béresnek ,-ha a káposztára ennyi csontot ,meg ilyen kevés húst tenne a szakácsné ,mint amennyit az ökrökön hagyott kentek ,leütnék a szakácsné derekát . A megszólított ember nem mert visszaszólni a nyelves leánynak ;hátha még többet is mondana . Szentpáliné kezében tartva a lámpát ,egyik megkínzott ökörnek farán kézzel is megtapogatta a kemény ostornyélnek kidudorodott helyét ;de itt is a leány szólt helyette . -Ferkó !amilyen soványak a hízók ,nem tudom kerül -e ilyen vastag kalbász a kentek káposztájára . Erre sem mertek felelni ,inkább arra vigyáztak ,amit az asszony mond ,ki visszafordulván a sornak végéről ,a leánynak szóla : -Sári ,összetisztogattál már ? -Az egész istállót . -Holnap korán reggel lejössz megint ;mert szégyenlem e rendetlenséget . -Majd a szekerekről is letisztogatom a sarat ,tens asszonyom . -Jó lesz ,édes Sárim . -Meg a szalmát is összekotrom ,tens asszonyom ;mert egész utcája van amint a béresek a szérűről idáig hordták . -Valaha nem volt úgy ! Véli az asszony ,nem tudván elnyögni egy kis fölszólalást ,aztán kis lámpáját maga előtt tartva ,minden további megjegyzés nélkül ment el a lakóházba . A nyelves szolgáló nem tudott ilyen olcsóért elmenni ;midőn az asszony kiment ,készakarva késett ,a söprőnek helyet keresett ,s a sarokban látván lógni egy szűrt ,azt onnét levette ,helyére a söprőt tette ;a szűrt pedig a legsoványabbik ökörnek kidülledő csípejére akasztá . -Szegény Pajkos !mondja az ökörnek ,rád akasztom ezt a szűrt ,ha húsod nincs ,legalább legyen bőröd a másik úgyis levedlik rólad maholnap . -De jó kedved van ! Mondja egy a szájtáltók közül . -No még milyen ,-éppen mint a kendtek ökreinek ,azok is majdnem kibújnak a bőrükből -jó éjszakát mind közönségesen ,-hova parancsolják a teins urak a kávét reggel ? Ide hozzam utánuk ? Hanem tejet majd pénzért vegyünk ;mert kilenc tehén nem ád többet egy pintnél ! Jó éjszakát ! Énekelve ment el a lány ,élénk esze egy régi nótára hamar rákapott egy verset : De sovány a mi ökrünk ! A béres azt mondja : Hogy ha maga jóllakik ; Többre semmi gondja . A jó torkú leány megérdemlené a karzat tapsát ,oly értelmesen hangoztatá az érzékeny verseket ,melyek az istállóban elvitázhatlan hatást csináltak ,s a legvénebb béres nem tűrhetvén tovább a gúnyt ,egy suhanc ostoros kisbérest odább lökött maga mellől : -Vesd meg már az ökör almát ,mert bizony rád dűl az a fáradt állat . -De megszólamlott kend ! Dörmög vissza süldőlegény ,megszokván az engedetlenséget . -De öcsém ,nagyobbat szólsz te ,ha hozzád értetem ezt a villanyelet ;mert az én két orcám nem pirul meg többször helyettetek ,és ha hajnalban rendben nem lesz az udvar ,a kerekekről le nem lesz verve a sár :én csinálok ám verset ,nem az a nyelves . Elkotródott az ostoros ,előkereste a villát ,vele a többi ,és a legöregebbnek példájára helyreállíták a régi rendet ,kétszer izenvén a vacsorára hívó cselédtől ,hogy még nem érnek rá . Vacsora alatt megszűnt a csevegés . Mint aki lopott marhából eszik ,minden falatot kétszer kellett nyelni ,míg egyszer lement ,a fölébredt lelkiismeret úgy torkon fogta őket ,s alig várták ,hogy kikotródhassanak a szobából ,nehogy vagy az asszonnyal ,vagy a jótorkú szolgálóval találkozzanak . Hajnalban pedig össze volt kotorva az udvar ,a kerekekről lámpavilágnál leverték a sarat ,az etetést itatást a hajdani rend szerént végezték ;mégis alig tudtak mindent helyre tisztogatni . Mikor az asszony kis lámpájával bevilágított az istállóba ,szemei keresték a boldogult férjnek ülőhelyét a szénatartó mellett ,s midőn elég váratlanul azt is ott találta a kitisztázott helyen :elérzékenyülve ereszkedék az emlékezetes helyre . Lejött a lármás szolgáló is ,még őt is megelőzte az asszony ,ő utána sietett ,elhozta a fejősajtárt ,ma nagy kedve kerekedett e munkára vállalkozni ;mert éjfélig nem fogta le szemeit az álom ,mindig nótán járt az esze ,azt akarta volna eldúdolni ,ha a béresek megvárták volna ,hogy helyettük ő söpörje föl a helyet . Nagy csöndesség volt az istállóban ,csak az a zaj hallatszék ,midőn a száraz takarmányt harapta a kinyugodott barom ,jóízűn esvén nekik ,hogy a béres újra vakaróhoz nyúlt ,s a hónapos szennyet levakarta róluk . Egyik sem hitte ,hogy az asszonynak gondossága ennyire terjedjen ;hanem a tegnapi jelenet után igen értelmes magyarázat lőn az asszonynak megjelenése ,és a kísértő léleknek éjféli tizenkettőkori megjelenése nem lett volna oly megdöbbentő ,mint midőn a kis lámpának világa bevezette az asszonyt . A cseléd is szívesen elnyújtóznék a szénatartóban ;hát a selyemtakaró alatt mennyivel édesebb az álom !-gondolja a béres ,-megjártatván eszét az okoskodásban ,és újra meg újra oldalba lökte valami ,nem kívül ,hanem belől ,a hol a lelkiismeret lakik ;s a szégyenkedő cseléd elkerülte a szénatartót ,máshol keresett dolgot . Szentpáliné észrevette a változást ,egy nyughatatlan éjszakának keserve után mégis vigasztaltabb vala ,a kedvenc cseléd megmutatván neki a fejést ,egyetlen egy rendes etetés ,egyetlenegyszeri utánlátás után megkétszereződött a tehenek haszna ,s az asszony fölkelvén ,hálásan simogatá meg a kis nyelvesnek arcát . Végigment a soron ,minden darabnál külön megállt ,útjában a tegnapi vén béres kísérte ,folytonosan a tűnődő asszonynak arcát nézve ,s utóbb észrevett egy lecsordult könyűt ,ekkor mert a vén cseléd megszólalni . -Tens asszonyom !mától fogva nem látszik meg e házon ,hogy ez özvegyasszony háza . Pesten alól mindjárt elkezdődik az egyenes föld ,a Dunának bal partja ,az az istenáldott térség ,melynek széles egyenességében nem lelnénk akkora darab magaslatot ,melyről a szélét meg lehetne látni . -Midőn a fáradt betyárt fölébreszti a legelső napsugár és hirtelen körülnéz a láthatáron ,oly csöndes ,oly üres minden ,hogy hirtelenében azt hiszi :egyedül maradt a világon . Néha mérföldeket gyalogol a vándor ,míg valami hosszú nyakú torony elejbe kapaszkodik a dús kalászok közől ;s midőn a szem nem lelt meglátni valót ,s minduntalan az ég oldalához ütődött ,méltán mondá Vörösmarty bátyánk beszélgetés közben :“Szeretem ezt a nagy rónát ,a fáradt lélek legalább elég helyet talál ,hogy leheveredhessék. ” A Duna mentében valamivel közelebb esik néhány helység ,Lacháza ,Dömsöd ,Kun -Szent -Miklós ,Szalk -Szent -Márton ,Tass ,valamennyi széles ,lapos magyar helység ,csak a hosszú nyakú torony kapaszkodik ki ,mintha lesbe állították volna ,hogy a rónaságban jövőmenő vándort vigyázza meg . S ha a déli harangszó megszólamlik benne ,csöndes időben hat határt is bezúg ,mintha vendéghívónak küldenék ki ,fogjon ,akit foghat és hozza el az alföldi konyhának kedves falatjához . Minél alább húzódik a Duna ,mintha vendégnek marasztanák ,annál inkább össze-vissza csavarogja a vidéket és elbeszélésünk idejében a bal parton olyan mocsáros és dudvás fészket vert magának ,hogy amely kocsi belefordult a keresztül vezető töltésen :e puha ágyalásból soha ki nem kapaszkodott . Két vármegye civakodott a ronda fészek miatt ,s a paksi földesurak jó lélekkel ma sem tudnák megmondani ,vízvezetőnek volt -e jobb ,vagy récevadászó helynek ?hogy annyi ideig birkóztak e sástermő-bozótosban . S valahányszor kérdésbe jött a nagyhírű pocsolyafészeknek lecsatornázása :egész Paks eljajdult ,hogyha ezt véghez viszik ,a Duna jege egész Paksot egyszerre kinyomja helyéből . A Duna évről-évre tovább nyomta magának az ágyat ,s a paksi ember akkor volt legboldogabb ,ha észrevette ,hogy a Duna a solti részen odább nyalta magát ;s a hol egy kis gátat elpusztíthattak ,ennek véghezvitelében szörnyű egyetértők voltak ;úgy annyira ,hogy már csak a “ Vendégríkató ” csárda melletti kis töltés maradt meg útjokban ,azt szerették volna mindenképp megúsztatni ;ha a gazda naphosszat nem lesné a gátat ,mely minden birtokát védelmezte . Azért jaj volt annak a paksinak ,kit a csárdába vert az időjárás ;mert vagy a szűrét vagy az egyik lovát itta be :ha fizetni nem tudott . Az eresz alatti oszlopon szinte meglátszik ,ahol a gazda megtámasztotta magát ,mikor magát eluntában az ingoványost leste ,honnét a paksi atyafiak kacsákra és vadludakra megjelentek ,és a töltés oldalában a fűzfások alatt álltak ki lesre ,s ilyenkor a töltést is mindig megviselték . Elverni nem merte a hatalmas urakat ;de a fűzfákat lassankint kivagdalta ,hogy ne legyen hova elhúzódni ,ekkor aztán nem jártak a töltésre ,hanem csak az oldalába ,tíz-tizenkét fészket ásván ,hogy a vadat jobban megbújhassák . Így a töltés méginkább pusztulásnak indult . Nyáron megszenvedte a parti búvóhelyeket ;hanem a tavaszi víz előtt friss földdel megverte ,s a paksi vadászember az ilyenkori kirándulásokra kénytelen volt ásó- és kapával eljőni ,hogy új helyet kaparjon magának ,s így a “ Vendégríkató ” csárdás lassankint úgy fölbőszült ,hogy a megszorult paksi vendégeknek néha pénzért sem adott száraz helyet a csárdában . Történetünkhöz tartozik megemlékezni egy találkozásról ,midőn Földváry Gábor a “ Vendégríkató ” -ba legelőször bevetődött ;mert ha be nem megyen a pogányhírű csárdába ,elkezdhettem volna valahogy a történetet ,de a végével hölgyeimnek jóformán adósuk maradnék . Ott áll a kemény képű ember a tornácoszlop mellett ,sörjeszárú pipája ,mint valami csárdacégér ,egyenesen áll ki a gazda fejéből ,kisebb gondja is nagyobb lévén annál ,hogy vendéget is várjon ;kivált ha a paksi oldalról jött a töltésen keresztül ;mert ilyenkor még jobban megdűlt az oszlopnak ,mintha odaágyalná magát . Pipaszárát hátulsó fogaira csúsztatta ,s majd földhöz vágta a gondolat ,hogy a csárdába parancsolni jő be az olyan ember ,kinek ő még pénzért sem mozdul el a tornácoszlop mellől . Régen észrevette ,hogy a töltésen kocsi közeledik ,a tornácoszlop megérezte ,hogy a gazdát löködi valami belülről ;mert az oszlopot is majdnem odább nyomta . Persze ,csak mi tudhatjuk azt ,hogy a gazda messziről megismeri a paksi embert gombakalapjáról ,s ha kapu is volna a csárda előtt ;régen belakatolta volna már ,hogy a paksi ember messziről észrevegye :hogy a kaput akkor is beteszi előtte ,mikor nem akar a csárdába bemenni . A kocsi közelebb jött ,ekkor a mogorva ember a pipaszárt első fogai közé igazítá ,egyenesen az orra irányába fektetve ,hogy más nézni valója is legyen ;s ámbár egy kötekedő légy minduntalan azon oldalon csípte ,honnét a kocsi a csárdának került ,nem akarván megmozdulni csak a vállát mozgatta ;mégsem nézett a vendégkocsi felé ,mely a csárda tövében állt meg ,és egy erőteljes fiatal úr könnyedén ugrott le az egyenes oldalú kocsiról ,Földváry Gábor volt ,még akkor fiatal házas ,néhány nappal előbb köszöntőbe ment el Paksra s minthogy nem akarták elereszteni ,nejét inkább Pakson hagyta ,hogy sürgetősebb teendőit elvégezze s úgy szándékozott vissza ,hogy majd az asszonyt is meghozza . A paksi kocsis nagyon röviden beszélhetett a “ Vendégríkató ” -ról ,mert Földvárynak elég bámulni valója volt a mozdulatlan emberen ,kit a kocsizörej az oszloptól elmozdítani sem bírt . -Van -e itt gazda ? -Kiált Földváry az oszloptámogató felé ,ki onnét elég kurtán mondja . -Tudnivaló dolog . -Talán éppen kelmed légyen saját személyében ? -Nincs különben . -Felel hasonló szívességgel ,mint előbb . -Tudja -e kelmed ,mennyire van ide Paks ? -Éppen a fele útja van idáig ,ha vissza akar az úr menni . -Nohát én fele úton is úgy megéheztem ,hogy még az elevent is megeszem :mi van ennivaló ? -Mit hozott az úr ? -Kérdi vissza a gazda . -Ha hoztam volna ,nem kérnék itt enni . -Itt meg hiába kér az úr ,mert itt egy harapás ennivaló sincs az egész háznál . -Semmi sincs ? -Semmi . -Éppen semmi ? -Éppen semmi sincs ! -Válaszol még mindig a tornácoszlophoz támaszkodva s a pipakupakot nézve . -Kenyerük sincs ? -No még csak az kellene ,hogy kenyerünk se legyen . -Dörmög magában a gazda ,mit sem törődve ,hogy a másik hallja . -Hát egy kis szalonna ? Akár a vastaga ,akár a vékonya ,csak valami legyen . -Ha még szalonnánk sem volna . -Dörmög folyvást a gazda . -Hisz én csibéket is látok szaladgálni . -Nem is vesszük ám a piacon ,hanem magunk neveljük . -Nini ,amott récék és ludak is vannak . -Hol legyen ,ha itt a vízparton sem volna ? Van bíz ’uram néha százával is . -Utóbb kisül ,hogy pulykák is vannak . -Negyven darab ,hallja az úr ;hanem volt két annyi is ,míg el nem adtuk . -No itt meg nem halunk éhen ,gazduram ,egy csibét süttessen ki nekem zsírban . -Egy csibéért uram el nem mozdulok innét . -Ötvent pedig meg nem eszem ,hallja kigyelmed ;hanem süttessen meg egyet ,aztán úgy toldja meg az árát ,a hogy kigyelmednek tetszik :a pénz az én dolgom . A korcsmáros csakugyan megfordult e szóra ,pipáját mellénye zsebébe dugta :de midőn a konyha felé indult ,elég érthetőleg mondja :-Én nem kínáltam ,magára vessen ,ha ennél drágább csibét nem evett . Az asszony ,egy deli pusztai menyecske ,hamar megszorított egy csibét s míg az asszony kopasztá a leforralt csibét ,ráért a gazdával beszélgetni ,s úgylátszik ,az asszony itt azt a szolgálatot tette ,mint máshol a napló ,mert a gazda tőle kérdi : -Asszony ,van -e pénz a kapcaszárban ? -Tett kend bele ,hogy tőlem kérdi ? -Vettem ki ,azt tudom ;mert a földek árát fizettem ki ;hanem jó volna beletenni ;mert a vecsei zsidónak két hordó bor árával tartozunk ,aztán ha ez kifogy ... -De ki is fogyott ,-mondja az asszony kurtán ,előbb kiáltott be az ablakon a zsidó ,hogy bemenjen kend a pénzzel . -Meg is ütheti a kő ,...hol veszek én holnapra ötven forintot ? Az a bitang már a második hordót is majdnem imádságra adta . Bizony még kibillent innen ,aztán honnét lesem ezt a negyven hold földet ,-’szha két napig nem lesem ,úgy elöntetik vízzel ,hogy a piócák többet parancsolnak belőle ,mint én ,-tűnődik a gazda ,keservesen jutván eszébe ,hogy ezt a csárdát a zsidótól bírja méreg drágán ;mert ez magasabban fekszik a földeknél három öllel ,és innét lesi a paksi gátpusztítókat . -Süsd már azt a csibét ,nem látod ,hogy paksinak lesz ,köszönje meg ,ha szájában el nem kukorikolja magát ;hanem fogadom ,hogy még ötven esztendő múlva is megszólamlik benne ;csak az árát mondjam meg neki . Az asszony sietteté a dolgot ,látva ,hogy a gazda türelmetlenkedik ,és kevés vártatva tányérra rakta a csibedarabokat ;s a gazdára hagyta a fölszolgálást a nagy ivószobában . Éhes ember hamar kibékül a terítékkel ,Földváry is inkább a pecsenyeszaggal foglalkozott ,s a kurta ebédet hamar elvégezvén ,bekiáltá a tornácból a gazdát : -Mivel tartozom ,gazduram ? -Kerekszám legyen -ötven forint ! Ezt oly érthetőn és határozottan mondá a gazda ,hogy a vendég sem a számon ,sem a gazda elszántságán nem csodálkozott ;azért inkább gúnyból ,mint remélhető megalkuvásért kérdi : -Aztán elvenne ötven forintot egy csibéért ? -Egy garas híja sem lesz ,uram . -Hogy hívják ezt a csárdát ?-folytatja Földváry a gúnyt . -Valaki “ Vendégríkató ” -nak találta bíz ezt elnevezni ,azóta rajt is veszett . -Én is azt mondom ,gazduram ,hogy ha eddig tréfából hívták is úgy ,felejtse úgy az úristen ;mert ennél jobb nevet nem kaphat . Itt az ötven forint . Jó egészséget . A gazda a vendégházajtóból nézte a vendéget minden harag és megilletődés nélkül ,mert hisz paksi úrral halálos vétek volna irgalmasabban bánni ,-eleget hallhatott a “ Vendégríkató ” -ról ,lett volna esze ,aztán ment volna odább . Nem mondhatja ,hogy a kocsist hajánál fogva húzta volna a csárda udvarába . Földváry hazáig nevette ,hogy ötven forintos csibét etettek vele ,s amint Tassra ért ,minden ismerősének elmondá a történetet ,hanem egyúttal megfogadá ,hogy ilyen étlapról nem eszik többször ,s a “ Vendégríkató ” -t szorgalmatosan elkerüli ,csak most az egyszer hozhassa haza az asszonyt baj nélkül . Minthogy e miatt harmadnap múlva Paksra kelle mennie ,szinte mosolygott ,hogy ha a csárda mellett kinn áll a gazda ,megkérdezheti ,van -e még ötven forintért eladó csirkéje ? Végezvén dolgait odahaza ,befogatott ,hogy Paksra induljon ;tehát újra megjegyzi magának ,hogy a “ Vendégríkató ” -ba nem megy ,egy életre elég emlékezetes levén ,hogy egy csibéért ötven forintot fizetett ;hanem elég az ilyen pecsenyéből egy ,és még nagy szerencse leszen ,ha ezen egyetlenegynek történetét elhiszi valaki . Elértek másnap a csárdához ;de egy élő állat nem mutatkozék ,s a megviselt vendég bíztatá kocsisát ,hogy minél előbb Paksra érhessenek ,hogy a lovaknak idejük legyen megpihenni ;mert másnap korán visszaindulnak ,egyik kocsin ő maga ,s talán a szobaleány ,míg a másikban kedves neje ,s vele két nővendég . Midőn másnap Paksról kiindultak ,beborult az idő ,s a paksiak nagyon marasztották ,maradnának addig ,míg tán az eső leesik ;de Földváry minden intézkedést megtévén otthon ,az indulást sürgette ,hisz a nők az eső ellen is védve vannak a nagy hintóban ,ő pedig egy kis latyakban úgysem olvad össze . A két kocsi még közepén sem volt a paksi útnak ,midőn a szakadó eső sártengerré olvasztá az utat s a lovak sajnálatra méltó állapotban küzdtek a viharban ,ösztönszerűleg erőlködve a legközelebbi tanya felé ,mely az útban előtalálkozik . Hasztalan akarta Földváry kikerülni a “ Vendégríkató ” -t ,kénytelen volt a megkínzott párákat a félszerbe ereszteni . Előre is borzadt azon árjegyzéktől ,amit a gazda elibük nyújt ,annál inkább ,mert a gazda ,amint Földváryt megismerte ,a tornácoszloptól leugrott a térdig érő sárba ,hogy a legjobb kiszállóhelyet megmutassa ,és ugyancsak állítá ,hogy :“Isten hozta a tekintetes urat ebben a cudar időben !”s olyan lármát csapott ,hogy az asszony miért nem jő ki ,mikor becsületes embereket lát !-hogy Földváryt ez a kedves előzékenység nagyon megijeszté . Az asszony annyira előzékeny volt ,hogy még ahova deszka nem jutott ,egy megviselt gyúródeszkát is fektetett a sárba a nők lábai alá . Ekképp azok száraz lábbal érhettek a gazda szobájába ,-hol a nők nem győzték köszönni a derék asszonynak és férjnek emberségét ;hanem annál inkább irtózott Földváry ,hogy ahol egy csibe ötven forint ,mennyiért árulják majd a pulykát ?mert kedves neje ennivaló után tudakozódván ,a fiatal pulyka mind a három nőnél legkívánatosabbnak tetszék . A gazda a lovakat látta el ,szénát ,abrakot hordott a lovaknak ,az asszony igénybe vévén a szobaleányt ,ebéd készítéséhez fogott ,s amint a baromfiordításból észrevette ,két csibe haldoklott ;tehát lesz drága ebéd ,ha egy csibét ötven forintjával kezdünk számítani . A gazdának előzékenységét igen természetesnek találta ,mert amely vendég puskát nem fog az olyan korcsmárosra ,ki egy csibét ötven forintért árul :megérdemli ,hogy előzékenységgel viseltessenek iránta . Csak azt nem tudta Földváry megfogni ,hogy a múltkor a legszebb napos időben ,közvetlen az irgalmatlan megfizettetés után ,még csak meg sem mozdult az ajtóból . Tehát mi lelte ezt az embert ? Az ebéd készen volt ,akárki megehette volna ,azaz meg is ette ,olyan jó volt ;csak Földváry nem evett ,pedig a nők váltig kínálták . Persze ,ők még nem tudták a múltkori csibevásárt ,és a pulykát az utolsó ehető falatig fölebédelték . Az idő nem akart tisztulni ,az eső nem esett ,de ömlött . Földváry kétségtelenül látta ,hogy éjszakára is szerencsések lesznek itt maradni ,mialatt az ő étvágya is megjött ,és majdnem egymaga megevett este egy pulykát . Hogy örültek a nők Földvárynak étvágyán ,bíztatták ,hogy még egyet süttessenek meg ,de erre már elszántan mondja : -Száz forintért sem ! Mi annyit jelenthetett ,hogy ha egy csibe volt ötven forint ,akkor egy pulyka legkevesebb lesz száz forint . Reggelre mégis kitisztult ,s míg a nők elkészültek ,Földváry a tornácból nézte a vidéket ,számba vette a temérdek kárt ,mit a Dunának ez otromba kanyarodása régóta okozott ,s elképzelte ,mily haszon lenne egy átvágó csatorna ,mely a vizet odábbszalasztaná . Észrevette a gazda ,mire veszett a vendégnek figyelme ,beszédbe keveredett ,és elmondva temérdek részletet ,hogy a paksiak már mennyire kitolták a kanyarodást ,nem tudta eltagadni saját ingerültségét ,hozzátevén ,hogy már neki rég megizenték ,hogy negyven hold földjéből úgy kiöntetik egyszer ,mint az ürgét :s akkor elmehet koldulni . Földváry mindinkább feledte az ötven forintos csibét ,észrevette ,hogy a “ Vendégríkató ” -nak nagy oka van a világgal összeveszni ,figyelmesebb lőn e különc emberre ,s elgondolva ,hogy egy jóravaló hóolvadás végképp koldussá teheti ,ha a paksi urak minduntalan új fészket vájnak a töltés oldalában ;megsajnálta a gazdát ,és nem irtózva most már bármi ártól ,kérdi a gazdát : -Mivel tartozom ,gazduram ? -Egy fillérrel sem uram ! Mondja a csárdás a sörjeszárú pipát ismét az orra irányába nyújtóztatva ,az szolgálván szemének nyugpontul ,hogy oldalt ne kelljen tekinteni . -Ezt nem értem ,gazduram . -Pedig érthetné ,a tekintetes úr ,-mondja a csárdás ,-hát elfelejté ,mennyit fizetett a múltkor egy csibéért ? -Éppen azért csodálkozom ,hogy most ennyi sokért semmit ,a múltkor pedig egy csibéért ötven forintot kért . -Az akkor volt ,tekintetes uram ,mert először is a vecsei zsidónak ötven forintját ki kellett fizetnem ;másodszor pedig a tekintetes úr paksi kocsin jött ,aztán szintén paksinak véltem ;hát azt gondoltam ,azok az én bőrömet fogják ,majd belekapaszkodom én is az egyikébe ,legalább nem hiába fogták rám a paksiak ,hogy ez a >“ Vendégríkató. ”-Most már érti a tekintetes úr ? -Értem ,gazduram ,-mondja Földváry a sajátszerű történetet megmosolyogva ,-na ,de csak nem kívánhatom ,hogy ennyied magammal pusztítsam . -Tekintetes uram ,mikor az ötven forintot megvettem a tekintetes úron ,akkor is hiába szólt volna ,-mondja a csárdás szemközt fordulva ,-meg most is kár volna a szót vesztegetni ;azért isten úgyse úgy lesz ,ahogy én mondtam . Földváry ismerte ezt a pusztai vad erkölcsöt ,mibe újat oltani isten ellen való vétek volna ,nem kötekedett a csárdással ,hanem megilletődvén ,e becsületes egyenes szívűségen fölbuzdult vére megint lángot kapott ,s egyszerre megvillant agyában a gondolat ,hogy e posványt kipusztítja ,bármi küzdelembe kerül ;azért kezét nyújtván az egykedvű embernek ,azt mondja ,magyarosan megrázva azt a kezet ,mely a kézszorítást viszonozni nem merte : -Gazduram ,mit gondol ,nem érne el az én kezem idáig ? -Hej ,tekintetes uram ,-fohászkodik a csárdás ,-régen támaszkodom én ehhez a tornácoszlophoz ,mióta ezeket a paksi urakat lesem ;de ha én máshova vethetném meg vállamat ,nyugodtabban élnék . -Ha támasztéknak jó leszek ,kedves gazdám ,-éjjel-nappal megkereshet . -Míg a szükség nem kerget ,nem megyek ,tekintetes uram . -Tehát isten velünk ,-búcsúzik Földváry . -Hasonlóképen kívánom ,tekintetes uram ,-kívánja a gazda ,-s ha valaha még útja lesz erre a tekintetes úrnak :el ne kerülje a >“ Vendégríkató ” -t ,-ha még addig el nem önti a víz . -Még a víz alól is kikaparnám !-mondja Földváry a kocsiról visszaszólva ,mintha önkéntelenül érezné ,hogy eljő még az idő ,mikor itt is lesz még dolga . Mint a kas száján a méhraj úgy összecsomósodott a sok panaszos ember tekintetes Földváry Gábor úr lakháza előtt . Még a borbély is megijedne ,ha ennyi embernek fájós fogát egy délelőtt kellene kihúzni ;pedig az ő keze miatt ordít a másik ,az öt garast mégis neki fizetik ;hát még a sok civakodást úgy végighallgatni ,hogy amin mások évekig húzkodták egymást ,néhány perc alatt úgy elossza ,hogy mindeniknek a maga része jusson ;özvegyeknek ,árváknak könyűit letörölni ,másnak ellopott lúdját hazatereltetni ,porciót beszedni ,bitang marhát köröztetni ,szegénnyel hajba kapott gazdagot úgy elválasztani ,hogy egyiknek ujját ,másiknak üstökét el ne vágja ;csavargókat kivallatni ,Duna gátakat lesetni ,bedőlt hidakat tataroztatni ,ostobákat legyőzni ,szenvedélyes bolondokat csitítani ,kérlelhetleneket megengesztelni ,garázdákat lekorholni ,síró-rívókat vigasztalni ,olyan változatos szerepkör ,hogy tizenkét tagból álló komédiás csapat nem győzné eljátszani ,s akkor is megkívánná ,hogy a néző az első helyen egy ezüsthuszast fizessen ,az utolsón pedig legalább öt tojást . -Hát Földváry uram miért teszi meg főbíró korában ? Midőn mint alispánnak sem lesz több fizetése ,mint amennyit az angol hírlap mondott ,azaz :hogy >ötven font ! Nem hagyott a főbíró úr magára váratni ,hivatalszobájában lévén a járásbeli elöljárók ,az esküdt úr az ablakfához támaszkodva várta az előkerülő dolgot ,az ajtónál pedig a perzekutor hadnagy állt ,katonai pontossággal keményen a bejövő főbíróra nézve ,ki csakugyan vele állt legelőször szóba . -Mi újság ,hadnagy uram ? -Semmi különös ,tekintetes uram ,-válaszol a hadnagy ,-sonkalopó ,lúdlopó ,mint így tél végén szokott kit az éhség ver rá ,kit meg a torkosság . -Útonállási eset nem fordult elő ? -Semmit sem hallottunk ,tekintetes uram ,pedig minden helységet megjártunk . -Betyár van -e ? -Egy-kettő mindig akad magnak ,tekintetes uram ,-borravalót kérnek ,meg egy pipadohányt ;azzal békén tovább mennek ;tehát mit zaklassuk őket . -Nem ütöttek meg valakit ? -Azt nem cselekedték ,tekintetes uram . -Nem is tanácsolnám ,-mondja a főbíró keményebb hangon ,a mint egyetlenegy embert megüt valamelyik ,öt garas vagy ezer forint ,amit elvesz ,az mindegy :hatvan fontos vasba veretem a gazembert ! Meg nem tűröm az erőszakoskodást ,ha betyár akar lenni ,ám legyen ,hadd búsulja ki magát a szeretője után ;vagy ha az apjával összecivakodott ,majd megunja a betyárkodást ,aztán hazabúsulja magát ;de komisz “bicskás ”-okat meg nem tűrök . Ehhez tartsa magát hadnagy uram . -Értem ,tekintetes uram . -Verekedések nem voltak ? -Itt-ott ,borozgatás közben nem ritkán megesik egy kis huzakodás . -Hadd legyen ,ha birkózásból ,legénykedésből történik . Nem bánom ,vegyen az erő mértéket magának ,amennyit elbír ? Az ilyen katonának is különb ember mint a kuckóleső s az ilyen nyavalyának legjobb orvossága ,ha jól megverik egymást ;de aki a gyengébbet lesből támadja meg ,hitvány ember ,botot neki ,a mennyi ráfér ,s ezt minden helység bírája elveretheti rajt . Jó egészséget . Ezután következtek a pörlekedők ,részben elszánt civakodó nép ,mely amiben megkapaszkodott ,oly elszántan megfogja ,mint a buldog ,s inkább levágatja kezét ,mint eleressze . Más része hosszú panaszát meghurcolja mindenfelé ,elkezdi a falu végén ,fölmegy vele a toronyba s midőn a szomszédnak tarka kutyája ,meg az esztendős bornyúja is közbe keveredett ,az utolsó medvejárás legbizonyosabb dátumánál kezdi a valódi történetet ,melynek folytán emberek születnek és halnak ,komaságok köttetnek ,s még itt-ott a harmadik faluban is néhányszor megfordulván ,kisül egy huszonöt garasos követelés ,melyben aztán hozzon ítéletet az az angyal természetű bíró ,kit a guta meg nem üt mérgében ,mire a hosszú előadást végig hallgatta . Azt azonban előre mondhatom ,hogy Földváryt meg nem sétáltatja senki ,hogy egy tarka malac után hat falun hurcolják végig . Jól ösmerte közönségét ,olyan hangon beszélt velük ,mintha ágyúnak töltötték volna meg ,s első dolga volt ,hogy a panaszos embernek semmi se jusson eszébe abból ,mit hazulról idáig a kocsiderékban kigondolt ,s mikor Tassra ért ,kenyerezés közben a kiterített bundán újra kiböködött kenyérhéj ,sonkacsont ,csutora ,báránybőr süveg és kusztorával mappázván ki ,hogy ő majd hol áll meg a főbíróval szemközt ,a koma jobbról lesz ,a szomszéd balról ;s íme ,midőn készen van a terv a nagy ütközetre ,Földváry olyan közel áll hozzá ,hogy ő a fal miatt nem mehet hátrább ,komájába sem kapaszkodhatik ,mert azt be sem eresztették ,mint tanúnak kinn lévén helye mindaddig ,míg belülről nem hívják ;aztán Földváry egy-két olyan furcsa kérdést tesz ,hogy míg a feleletet kigondolná ,köhinteni is kell egyet . Érzi ,hogy kifordították a subából ,a dolgot oly meztelenül kérik elő ,hogy a sok mindenféle cafrang lemarad ,pedig hogy tetszett neki az a sok sallang ,abba aztán az egész falu belekapaszkodhatott volna ,ez lett volna ám a történet ;és ha a főbíró úr előtt húsz ilyen dolgot megkezdhetnének ,egy-egynek meghallgatása eltartana egy nap . Pedig íme ,tizenkét panaszos van beállítva ,s egy óra alatt mindenik kikapja a maga igazságát . Hölgyeké az elsőség ,-ott áll egy vén asszony ,négymérföldnyiről jött ,s hazulról idáig alig tudta kifőzni a panaszt ,pedig itt még nincs beleszámítva a siránkozás ,ez az asszonyfegyver ,mi néha a legerősebb embert is földhöz vágja ,csak Földváryt nem ,kinek nagyon éles kése van ,s a két hetes kenyeret is egyszerre megszegi . -Mi baj ,nénémasszony ? -Baj ám ,kedves tekintetes uram ,-kezdi az asszony ,a bizalmas megszólításnak neki akarván düleszkedni ,hogy a fenekéről meríthessen ,-az ilyen szegény özvegyasszony ,mint én ,tetszik tudni ,tekintetes főbíró úr ,-olyan ,mint a törülköző kendő ,minden ember belecsavarja a maga szennyét ;hanem ,tekintetes uram ,a birkának megkötözik mind a négy lábát ,mégis rúg ,mikor a gyapjával a bőrét is megvágják ,-azért ami sok ,én sem állhatom ki ,s elfáradtam ide ,hogy elmondjam a tekintetes főbíró úrnak ezt a hosszú történetet ;mert ... -Megálljon ,nénémasszony ,-mondja Földváry ,tovább nem állhatván a dolgot ,-minthogy maga is azt mondja ,hogy a maga története igen hosszú ,magát legutoljára hagyom ,ha ma nem ,holnap csak rákerül a sor ,háljon Tasson . -Ezután a következőhöz fordulva keményen kérdi :A kend dolga is hosszú ? -Tíz szóval elmondom ,tekintetes uram ,-mondja a másik ,ijedtében elfeledvén a nagy fenékkerítést ,s nehogy a tekintetes főbíró úr itt marassza vacsorára ,inkább a rövidebb végét fogja :Ez a becsületes ember itt mellettem adós ötven forintommal ;de nem tudom rajta megvenni . -Igaz -e ? Kérdi Földváry ,hirtelen a másikhoz ,egy elszánt képű emberhez fordulva ,ki még otthon elgondolta :miként fogja megcsóválni panaszos szomszédját . -Úgy tessék fölvenni a dolgot ,tekintetes uram ... Mondja a kérdett ,parasztszokásként kitérve a dűlő melletti tolvajútra ,hogy ott kénye-kedve szerint elcsavaroghasson . -Éppen mivel már fölvettem a dolgot ,nehogy kend elpottyantassa velem ,-mondja Földváry kemény hangon ,-még egyszer kérdem :adós kelmed ,vagy nem ?ennyit feleljen kend ,különben összeveszünk . -Nem tagadom ,tekintetes uram ,adós vagyok ötven forinttal . -Adós fizess !azt mondja a törvény ,-egy hónap alatt megfizeti kend ,vagy dobot üttetek a kend háza előtt . Írjaföl ,esküdt úr ,-kendtek pedig elmehetnek . Ennyi elég volt példának okáért ,a többi ,nehogy még az özvegyasszonynál is utóbb következzék ,most már nem arra gondolt ,hogy mit mondjon ,hanem mit kérdeznek tőle ,mert úgy mégis hamarább vége lesz . És hogy a példa hatott ,kitetszik abból ,hogy az özvegyasszony használván a szünetet ,minden siránkozás nélkül mondja : -Tekintetes uram ,az én dolgom sem lesz hosszabb . -Az már más ! -Engesztelődik meg a katonás ember . -Jobb is ,ha hamar készen leszünk vele ,legalább nem kell a korcsmafélszerben hálni a kocsiderék között . Így lőn elvégezve negyven-ötven könnyebb adóssági pörpatvar prókátorok nélkül ,a helységi bírák szemtanúi valának a józan eljárásnak ,és észre sem vették ,hogy a főbíró azért várakoztatja meg őket ,hogy rájuk is ragadjon valami ,s a potyadék ügyeket ne szalasszák a főbíróhoz ;hanem ha nem röstelli mindenik megjártatni a maga természetes eszét :a látott példán maguk is elmehetnek a gyalog úton ,néha a mellett is . Ott állnak a bírák egymás mellett ,az alföldnek ismeretes jellegénél fogva ép ,egészséges ember valamennyi ,Földváry valamennyivel kezet fog . Ebből áll a bírónak egész esztendei fizetése . A helységnek közbizodalma megválasztván ,ezen megtiszteltetésért ,valamint a főbíró úr kézszorításáért nyakába veszi egy egész helységnek esztendei gondját ,lótfut ,civakodik ,mérgelődik ingyen ;pedig még a falusi kutya is jobban megugatja ,mint mást ;mert e marakodó állat a bírópálcát messziről meglátva ,mindjárt ugat ,tökéletesen hiszi ,hogy neki azzal okvetetlenül kell kapni egyet . -Eleresztem a bírákat ,-mondja Földváry a vármegyéről jött nyomtatott “kurrens ”-eket kézbe adva ,-mindenik tudja ,miért választották meg első embernek ,röstellenék annyit beszélni ,mintha én meg mindeniket legutolsó embernek gondolnám . Isten velünk ! Búcsúzóra megint kezet szorított velük ,s az egyszerű embereknek jól esvén a bizalom ,majdnem meghajlottak az ölesnél is nagyobb ajtószár alatt ,mintha egy fejjel magasabbra nőttek volna ,annyira dagasztotta őket az a becsület ,hogy Földváry úr kezet fogott velük . Ő pedig nyugodt volt ,hogy minden csavargót nem szalasztanak hozzá ,hanem mindenik megerőlteti magát ,hogy a mit a maga fejéből kikotorhat egy kis bölcsességet ,annak hasznát veszi ,ha a füle mellékét előbb vörösre kellene is összevakargatni . A ház eleje lassanként megcsöndesedett ,legalább olyan ember egy sem maradt ,ki a ház előtt is békén várja ,míg a sor rákerül . Most már következett néhány úr is ,kikkel szintén hamar végzett ;de nekünk csak a legutolsóval lévén dolgunk ,hallgassuk meg a párbeszédet ,mert ez előbb vagy utóbb világot vet a következendőkre . -Mi újság Gödöllőn ? Kérdi Földváry a hercegi főtisztet . -Beszélnek mindenfélét ,legtöbbször olyant ,miből egy szó sem igaz . -Rossz emberek lakhatnak Gödöllőn ! Jegyzi meg Földváry ,gyanítva ,hogy a szokatlan vendég nem tévesztette el az utat ,hogy csak véletlenből jött volna be Tassra . -Még a gödöllőiekkel csak meglakhatnék az ember ;hanem ez a pesti dologtalan nép unalmában mindenfélét kigondol . -Aztán Gödöllőn is elbeszélik úgy -e ? Gyanítja Földváry ,hogy a főtiszt küldött farkasképpen jött el . -Jaj ,ha az embernek több esze nem volna ,még ez a sok pletyka meg is bolondítaná . -Ugyan mit pletykáztak ? -Gondolja csak a tekintetes úr ,a napokban valaki lóhalálban jő Gödöllőre ,s a hercegnek négy szem közt olyan dolgokat súgdoz ,melyeket a tekintetes úr nyakába akarna varrni . -Bizony kíváncsi vagyok meghallani . -Éppen azért jöttem ,hogy a tekintetes úrnak is megmondjam ,és egyúttal ő hercegsége nevében meg is nyugtassam ,hogy ő hercegsége az egészből egy árva szót sem hiszen el . Földváry csak a pipájában fújta meg a tüzet ,egyéb megjegyzést nem tett ,az alatt a főtiszt folytatta a beszédet . -Természetesen ,a tekintetes úr ismeri azon adósságot ,melyet ő hercegsége Bécsben kötött és parciálisokra osztott . -Igen ,ismerem ,-mondja Földváry ,-s azt is tudom ,hogy a herceg ott rövidebbet húzott . -Azt baj is volna tagadni ,-igenli a másik ,-hanem arról már nem tehetünk ,-amint van ,úgy van ,-a közönség birtokában van a papíroknak . -Ki fele áron vette ,ki még olcsóbban is . -Azt sem lehet tagadni ;a hercegnek azt egykor mégis egészen meg kell fizetni ,akár akarja ,akár nem . -Vagy azon esetet vegyük ,hogy a herceg akarná ugyan ,de legjobb szándékkal sem teheti ,aztán pörre kerül a dolog s a kötelezvénynek tulajdonosai kielégíttetést kérnek a kötelezvénynek beírt ,de meg nem fizetett számai szerint ,mit sem törődve ,hogy a herceget tönkre verik . -Úgy látszik ,a tekintetes urat ezen ügy érdekli ? Kérdi a gödöllői ,Földvárynak élénkségét észrevéve . -Mint minden jogkérdés ,mely a magyar törvényekkel ellenkezésbe jöhet . -Tehát azt hiszi a tekintetes úr ,hogy ezen kötelezvények ... -...Egy batkát sem érnek ,ha a herceg jó szántából ki nem fizeti . Mondja Földváry olyan tűzzel ,hogy a másik nagyon csodálkozott . -Nem mondott a tekintetes úr hasonló véleményt ez ügyről ? -Mégpedig igen hangosan ,éppen azért ,hogy ő hercegsége is meghallja . -Meghallotta !!! -mondja a főtiszt a szót nagyon megnyomva ,és bizton várva ,hogy Földváry mindjárt a falhoz esik ijedtében ,és erre szinte időt hagyott neki ,néhány másodpercig várakozván a szavalat hatására ;de hiába ,mert Földváry csak a pipahamut verte ki ,s egykedvűen mondja : -S mit szólt a herceg ? -Rögtön azt mondá :-Földváry ezt nem mondta !-tehát egy szót sem hitt el belőle . -Hűm !...dünnyög Földváry a pipával vesződve ,-ő hercegsége saját érdekében igen jól tette volna ,ha az egészet egy szóig elhiszi ,-azért ,ha nem mondtam volna eddig :most ugyanazt mondanám ,föltévén még azt is ,hogy a tudósító az én okaimat is elmondá . -Persze ,hogy okokat is mondott ,-de én a világért sem mondanám meg ő hercegségének ,hogy Földváry valóban azt mondta ;mert a mit az ember néha egy-két jó barát közt mond ,nem azért mondja ,hogy valaki gyöngédtelenül nyelvére kapja ,s az utcára szaladjon vele . -Tehát ön azt hiszi ,hogy én most csak kénytelenségből vagyok ilyen következetes ? -Na ,...én nem akarok szőrszál-hasogató lenni ,és tudom miként kelljen egy vagy más dolgot a maga szempontjából megítélni . -Barátom uram ,-mondja Földváry igen határozott hangon ,-az ördögöt nálunk feketére ,a szerecseneknél pedig fehérre pingálják ,-így maguknak kedveznek ,nem az ördögnek ;-de én nem kívánok jobb lenni ,mint a milyen vagyok ,-tessék csak megmondani ő hercegségének ,hogy én goromba ember vagyok ,de szavaimért állok ;-mert eljő az idő ,hogy ő hercegsége ugyanezen szavakért fog engem megbecsülni ,és legalább előre is legyen annyi vigasztalódásom ,mint egykor Pilátusnak ,-tetszik Pilátust ismerni ? -Igen ,-mondja a másik kínos feszengéssel ,-megfeszítteté Krisztust ,amiért pokolra kerül . -Még mást is tett ,arra nem tetszik emlékezni ? -De emlékszem ,fölíratá a keresztre :Názárethi Jézus ,zsidók királya ,miért a nép zúgni kezdett ellene . -S mit mondott erre Pilátus ? -Amit írtam ,megírtam ! -Lássa ön ,-Pilátus engedelmeskedvén saját helyzetének ,megfeszítteté Krisztust ,kit ő maga zsidók királyának mondott ;és mert e föliratot a nép lármája ellenére sem vetette le :meglehet ,bocsánatot nyer még az égben . -Tehát én is azt mondom ,amit a fönnálló törvények mondanak ,habár ő hercegségének ezen pillanatban nem tetszik is ;de még azt is mondom ,amit Pilátus helyzetemben mondana :amit mondtam ,megmondtam ! -Egykor a spektábilis ezt a véleményét megváltoztatja . -Éppen mert azt hiszem ,hogy ő hercegségét csak így menthetjük meg :maradok >Pilátus ! Azt tartom ,a folytatásra nincsen szükség ,megelégedhetünk az eredménnyel ,Földváry most már elérte célját ,hogy nyilatkozatát a herceg is tudja ,hogy arra mi szüksége volt ,a következés megmutatja . Még az ebédet nem jelentették ,Földváry már ki akart izenni sürgetés végett ,de az ablak alatt észrevett egy közelgő alakot . Hosszú ,egyenes ember ,túl a harmincon ,közel a negyvenhez ,sötétkék dolmányban ,lábszárain salavári-nadrág ,oldalt tenyérnyi vörös posztószegéllyel ,azon fényes gombokkal ,lábán feszes ,hegyes orrú sarkantyús csizma . -Tisztára borotvált álla fölött a kenetlen bajusz természetesen sudarasodott ,egészségtől pirosló arca szinte megállítja a mellette elmenőt ,-éppen most keríti ki nyakából a nehéz subát ,és a sarokhoz kötött lován átveti ,úgy megy a főbíró úrhoz . -Megjöttem ,tekintetes uram ! Ezen szóval állított be az ember ,mintha tudná ,hogy annyi ezer ember közül csak egynek tűri el Földváry Gábor úr az ilyen bizalmas belépést ,ez az egy pedig csak a “ Vendégríkató ” -i csárdás lehet ,-éppen ő kigyelme állt itt . -Kiöntött a Duna ? Kérdi Földváry némileg megdöbbenve . -Még nem ,de ugyancsak neki feküdt ám a töltésnek ,ha nem röstellnék éjjel a töltésre kifeküdni ,a vadludakat kézzel is elérném ,amint a töltésig lebbegeti őket a víz . -Enged a töltés ? -Kénytelen lesz vele ,tekintetes uram ,mindennap újra meglyuggatják ,-az este ásott leshelyeket hajnalban töltögetém meg ,már félek ,tekintetes uram ,hogy mire észreveszem :a harcsa lábamnál fogva húzkod ki az ágyból . -István ,nem vetek neki tizenöt esztendőt ,ahol most a pióca lakik ,búza alá szántunk . -Addig kiáztatnak a csárdából ,én meg elmehetek bújdosni ;mert szülőföldemen se lopni ,se koldulni nem akarok . -Annyira nem engedjük a dolgot ,gazda ,-de előbb e nyughatatlan népből egyet meg kell csípnem . -Hatot is megcsíphetünk ,tekintetes uram ,ha a pandúrokat a csárdában jókor eldugom ,aztán akkor ütünk a paksiakon ,mikor nem is vélik . -Ments isten ,inkább dőljön össze ötven gát ,mint egyetlen törvény ,mely a magyar ember szabadságát védi még a bírói önkény ellen is ;hanem két tanúval kellene rájuk lesetni . -Nem lehet ,tekintetes uram ;mert ki merne tanúnak menni fegyveres emberek ellen . -Tehát mást gondoltam ,István . -Bizony ,jó lesz ,tekintetes uram ;mert amit én gondoltam ,azzal könnyen megríkatnék valakit . -Kend erős ember . -Az a bajom ,tekintetes uram . -Egyetlenegy embert fogjon meg kend olyant ,ki a gátat pusztítja ,nem bánom ,akárki lesz ,de el ne eressze kelmed :a többi az én gondom lesz . -A megfogás megeshetik ,tekintetes uram ;hanem hátha olyant csípnék meg ,ki nem szokta meg ,hogy ilyen két kézzel fogják meg ,mint az enyém . -Ha én volnék ,még engem is megfoghat kend . -Úgy lesz ,tekintetes uram ,annyi ,mintha megfogtam volna . -Bántani nem szabad ,István ! -Disznópecsenyével tartom ,uram ;de ki nem eresztem ,míg tekintetes uram nem mondja .