Egy magyar könyvvel megint több ;-hanem azért kérek mindenkit ,hogy puszta hazafiságból meg ne vegye ,hogy felvágatlanul a sarokba lökje ;-hanem ha már megveszi ,legalább olvassa el ,aztán mondjon ítéletet róla ,legyen az az íróra kedvező vagy kedvezőtlen ,s vagy ösztönt kap jobbat is írni ,vagy lemarad a térről ,hova ma már annyian tódulnak . Fájdalom ,dicsekedni szoktak ,hogy megveszik a könyvet ,mert magyarul van írva ;hanem azért elolvasni egyet sem akarnak . Édes jó barátom ,tedd vissza pénzedet ,-elhiheted ,nincsen isten áldása az ilyen filléren ,-tengődtet ez ,de nem táplál ;és inkább öljük meg az irodalmat ,mint tengődésben hagyjuk ;mert inkább nézem a parlagot ,melynek televényében reményem van ,-mint a sivár földet ,melynek egynéhány satnya szála oda mutat ,hogy az alap nem ád életerőt . Ma már nem filléráldozatot követelünk ,az irgalom koldusfalat ,s én nem vágyom a koldus címre ,még akkor sem ,ha olyan osztály lenne is ,melyet a nemzet koldusainak neveznek ;hanem itt az ideje ,hogy a közvélemény saját ösztönéből határozzon íróinak érdeme fölött ,-és amit érdemesítni akar ,azt karolja föl ,-a silányt pedig felejtse ott ,ahol senki meg nem leli . Minden ember vállalkozzék saját szerepére ;én sajátomul azt vallom ,hogy a múltnak képeit elmosódni nem engedem ,-megmentem azt ,mit a cím megmenthet ,s a regényalakban mindenütt a valót helyezem el ,hogy olvasóm a múltnak rajzában ne csupán mulatságot leljen ;hanem tudatot ,mire elég szükségünk van . A régi jó időkben megmondám ,hogy az irodalom sokkal adós a nemzetnek ,melynek nagy része ma is ájulásban van még ,és nem bírja elgondolni ,hogy a végzet jónak látta megállítani egy időre az utat ,hogy hátra nézzünk ,hol oszlopok maradtak el ,melyekre történetünk van írva ,-s ezen oszlopok egyes elhunyt jeleseink ,kiknek tetteit úgy kell ismételnünk ,mint a gyermeknek a leckét ,hogy a jövendőért el ne feledhesse . Ne feledjük el őseinket ,nehogy egykor minket is elfeledjen az utánunk jövő kor . Kelt Pesten ,April 9-én 1856 . Vas Gereben . Minthogy igaz történet ,hát csak elmondom . Urunknak 1793-dik esztendejében ,Bécsben az Úri-utcai 58-dik számú házból kiindult egy alak egymaga ,s mire visszajött ,hozott magával vagy háromszáz embert ,felét aprót ,felét öreget ,kik el nem tudták képzelni ,micsoda állat lehet az ,kinek nem elég meleg a hosszú szőrű bunda ,hanem még egy báránybőrt is akaszt a nyakába ,honnét a bőr körmöstül lóg le ,s lépés közben a fagyott bundát nótára veri ki ;ha kezét kinyújtja ,előbb fél rőf vászon lóg ki ,s aztán következik a keze ;fején valami másfél araszos jószág van ,mellette egy hosszúszárú kis pipa ,-orra alatt pedig olyan bajusz ,hogy amint a dermesztő hideg fagya rájegesedett ,mint valami vastag jégcsap állt ki két oldalra . Utcáról utcára jártában mindig fölfelé tekintgetett ,és nem igen vette észre az utána bolondult népet ,csak akkor nézett körül ,midőn a másik utcából hasonló csoporttal jött egy másik ember ,kinek nyaka körül olyan vastagon lőn egymásra csavarva egy meleg gyapjúkendő ,hogy csak a szeme látszott ki ;-alól tengeri kutyabőrből készült felöltőt viselt ,lábán pedig olyan vastag talpú csizma volt ,mintha felfogadta volna ,hogy egész Európát gyalog utazza be ,s addig le nem veti ,míg haza nem ér ;tehát jó előre gondoskodott ,hogy megtalpaltatni ne kelljen az úton . Amint a két csapat az Úri-utca felé ért ,ugyanabba be is csavarodott ;ment jobbról a nagy bajuszú ,balról pedig a vastag talpú ember ment befelé ,mégpedig elég lassan ,mint akit sietős dolog nem kerget . A nagy bajuszú mindig csak a háztetők felé bámult ,míg a másik megelégedett annyi nézegetéssel ,hogy szemközt ne szaladjon vele valaki ,s ekképp egykedvűen ballagott odább ,esze ágában sem levén hátranézni ,hogy vagy saját bámulóitól ijedjen meg ,vagy annak nevessen ,hogy a nagy bajuszút szintén csak annyian kísérik . A tömegből hátrább két fiatalember tűnik szembe ;egészen egymás mellett mennek ,s egyik azt mondja magyarul : -Lásd barátom ,ez a néhány száz ember tökéletesen medvének hiszi ezt a subás atyafit ,kit a sors idetévesztett ! -Legalább nincs maga ,barátom ,-vigasztalja a másik ,-nem látod ,hogy azt az angolt a másik oldalon csakúgy medvének nézik ,mint ezt ,-pedig ha nem csalódom ,-Bowring úr ,az angol követségnek egyik jelentékenyebb tagja ,s ha bolondjában rendelkezhetnék róla valamely állatmutató ,éppen úgy a kalitkába zárná ,mint azt a jó atyafit ,ki most a háztetőre tekint föl ,s utána vagy háromszáz ;-csak az a bajuk ,hogy nem tudják tőle megkérdezni ,mit néz ? -Bizonyosan az otthoni tornyot méri a házak tetejéhez . -Nem lehetetlen . -Vagy elgondolja ,milyen nagy úr lehet az ,ki ott fenn az ötödik emeleten lakik . -Azt már nehezen hiszi ,barátom ;mert van annyi esze ,hogy otthon a magtárba is csak a zabot hordják a legfelsőbb osztályba ,mert legkönnyebb vele felsétálni ;valamint azt is tudja ,hogy előbb akad a faluban a templomba gyertyagyújtogató dékány ,mint harangozó ,ha a harangok után a toronyba kell mászni . A nagy bajuszú még mindig kinéz a házak közül ,az angol pedig lomhán húzta maga után a vastag csizmatalpakat ,melyeknek lépésről lépésre több bámulója akadt ;csak a két magyar látszott kivételnek a sok ember közül ,mintha lelküket egyéb gondolat szállta volna meg ,mint a sok bolonddal azt keresni ,hogy náluknál van -e még jóval bolondabb is ? -Mit gondolsz barátom ,-véli az előbbeniek közül az egyik ,-ha mi hangosabban beszélünk magyarul ,nem állítjuk meg ezt a bámész népet ? -Nem mondom ,hogy úgy nem járunk ,-felel a másik -de ez hagyján ;hanem ha maholnap otthon is megcsudálnak ,akkor barátom egy ilyen bundás atyafit csakugyan szólítsunk meg ,hogy vezessen vissza bennünket Ázsiába ,talán ott még találunk néhány jámbor juhpásztorra ,ki ezt az árva nyelvet hírmondónak nem felejtette el . Ekkor értek a Jasper-féle könyvkereskedéshez ,mely abban az időben már nagy hírben volt ,s egyik emberünk oldalt bepillantva mondja : -Pajtás ! Mikor lesz annyi magyar könyv ,hogy egy bolt megtelnék vele ? -Még azt megérhetjük . -Ne beszélj hangosan ,-inti őt a másik ,-attól félek ,hogy bolondjában magyar is van körülöttünk ,bizony megröstellném ,ha ennyi ember közt az is elnevetné s magát . -De miért ne lehetne ? -Miért ?...-viszont kérdi amaz -hát ilyen szenvedélyes könyvolvasó ,mint te ,-ki még az álmoskönyvet is megveszed ,ha magyarul van ,-mondd meg ,hány eredeti magyar könyvvel bírsz már ? -Bizony ,barátom ...van nekem már ...körülbelül ...vagy ...huszonöt ! -Könnyen elvihetjük vissza Ázsiába ,édes barátom ,-s hogy embert ne kelljen fogadnunk ,felét majd elviszem én ,felét vidd el te ;s amennyi a huszonötön fölül imádságos könyv ,azt majd öreganyáink hónuk alatt elviszik . -Hát ,ami szaporodik évről évre ? -Hohó ,barátom ,-részes aratót ,meg nyomtató embert találsz ;de az írót nem teremted elő konvenciós cselédből !... Apropos ...barátom ,láttál -e már valaha olyan embert ,aki könyvet ír ? -Láttam ,barátom ,egyet ,-Kazinczy Ferencet láttam ezelőtt három esztendővel . -Ejnye !...-bámul a másik ,-te ! Aztán olyan ember az az író ,mint mi ? -Tökéletesen !...nem is gondolnád ,hogy az az ;-megesküdnél ,hogy tollat sem tud faragni . -Lehetetlen !...-mondja az első ;-de hát a járása ,kelése ?...-úgy -e megsüvegelik az emberek ? -Azt sem vettem észre ,-pedig utánamentem vagy négy utcán keresztül . -A képét láttad -e ? -Hogyne láttam volna ?-ilyen embert már akkor is megnéztem volna ,ha pénzembe került volna ,-s minthogy az utcán láttam ,úgy intéztem ,hogy oldalt is ,szemközt is lássam . -Nohát ,úgy -e ,hogy láttál rajta valamit ? -Csak olyan volt az ,édes barátom ,mint akárki más ;egyszerű ,mint bármely közönséges ember az utcán . -Nem jól nézted meg őt ,...lehetetlen ,hogy képén ne volna valami más ,-vagy szeme ,vagy valami . -No ,hidd meg ,hogy semmi föltűnőt sem láttam ,hanem mikor mellette elmentem ,az igaz ,hogy én is kalaplevéve köszöntöttem . -S elfogadta ? -A legnyájasabban ;-mondja rá a kérdett . -No lásd !...aztán te mégis azt mondod ,hogy csak olyan ,mint más közönséges ember ! -Nem olyan az ,-lehetetlen ,hogy olyan legyen ,mint mi ,-tudom én ,hogy nem lehet az olyan bomlott ,mint sok ember ;...hej ,csak én láthatnék egyet ,...hej ,ha beszélgethetnék vele ,...képzelem ,milyen okosan beszél ,-én felelni sem mernék . A fiatalok élénken e képbe merültek ,s míg egymásra figyeltek ,együtt mentek a csoporttal ,melynek még mindig megfoghatatlan lőn ,hogy a nagy bajuszú még mindig fölfelé nézeget ,pedig a bolti kirakványok több látnivalóval kínálkoztak ,tehát lehetetlen ,hogy az valamit ne látna a háztetőkön ,vagy tán éppen még az égen ,pedig világos nappal van . -Te pajtás !-szólal meg az előbbeniek közül a kíváncsibb ,-olvastál már sokat ? -Minden könyvemet végig olvastam ,pedig van néhány száz ;felel reá ,de viszontkérdé :hát te ? -No ,tudod barátom ,...ami azt illeti ,...bizony én is kiolvastam már vagy -hatot ! -Valóban megerőltetted magadat . -Nojsz az igaz ,hogy nem fájdult bele a derekam ;de lásd ,bátyám ,az öreg Baltay kemény ember ,s ha otthon vagyok ,meg nem szenvedi ,hogy munka nélkül lásson . Végighajszol gazdaságain ,számon kéri béreseit ,lovait sorba kell nyargalnom ;s ha otthon maradhatok ,pipára gyújtok ... Tudod az öreg nagy magyar ,nincs olyan pipagyűjtemény hat vármegyében ,mint az övé . Elmondja aztán ilyenkor ,hogy a “ Csákó ” tinó hányadfű ,-a “ Ráró ” csikó Vicay-ménesbeli vagy Eszterházy ;s ezt nekem ,mint leckét ,úgy adja föl ;mert estig vagy másnapig okvetetlen kikérdez ,mert azt mondja ,fiatalembernek tanulni kell ! Henyélni nem hágy ,s ha könyv mellett kapna ,barátom ,elátkozna ,mint akiben megtúrósodott a vér ;tudod ,az öreg olyan keserű magyar ,nem enged el egy nyomnyit a régi jó erkölcsből ,s előtte kész pogány ,kit fiatal korában napközben nyújtózkodni lát ;hanem egyik lóról a másikra ,hogy meg ne aludjék a vér ,mert azt mondja :nem hanyattfekve szerezték eleink az országot . -S így ,édes barátom ,nekem könyvet olvasni való időm nem igen marad ,-meg ha marad is ,hát miért keserítsem a jó öreget ?ki már az egész környéket ujjain számítgatja ,hogy ez is kipusztul a magyarságból ,meg amásik is vedlik a jó szokásokból ;mert ki a jó napot szégyenli mondani ,ki a fogadj istent ,hanem alászolgáját mond :pedig azt mondja az öreg :szolgákká lenni mindig ráérünk ,s ameddig urak maradhatunk ,maradjunk urak ! Az angol még mindig egykedvűen koppantja le azt a nagy talpú csizmát ,de a bajuszos az 58-ik számú ház előtt megáll ,s megfordultában körülnézett ,egyet nagyot dörmögvén ,igen-igen megcsóválta a fejét ,s a kapun bement ,azaz ,előbb az angol ment be ,minthogy észrevette a bámész népet ,s nem akart tovább is látványos néppel járni ,a bajuszos pedig a herceg Batthyányi-féle palota kapusával állt szóba ,minthogy ez azt mondá neki : -Ferenc !ez a bámész nép kend után csődült ám . -Nem lódultok ?-riadt vissza a bajuszos magyar ,-majd hazakísérlek benneteket ,mondja ,fagytól megkérgesedett bundáját megrázván ,mire a legelől álló fattyúk rémülve bújtak a vénebbek mögé ;-s midőn valamivel ,azaz hogy jóval hátrább mentek ,még egyszer körül nézett a házak teteje fölé ,és nagy fejcsóválással ment be a palota belsejébe ,hol éppen most lépett a kapu alá herceg Batthyányi Lajos ,ki midőn Bowring urat meglátá ,csodálkozva kérdi : -Mi szerencse hordozza itt ? -Ide menekültem ,-mondja Bowring úr angolul ;-mert szerencsés valék hercegséged jobbágyainak egyikével az utcán sétálni ,hol úgy látszik ,engem is elég ember nézett meg tengerikutya-kabátomban ,valamint őt is ;azon eredménnyel ,hogy az én bámulóim száma mindinkább fogyott ,amint az az eredeti ember (megvallom ,-mondja a vastag csizmatalpas angol ,-igen eredeti ),eredetibb sokkal ,mint én a vastag kutyabőr kabátban ;pedig magam lőttem az egész kabátot ,s még két jeges medvét ,(viselem azokat is bundának )tehát ,mondám ,elvesztém bámulóimat :mert ez az eredeti fickó nem látott egy utcán is valami meglátni valót ;hanem szüntelen a házak felé nézett ,-s nézzen ki a herceg ,néhány száz ember még mindig azt lesi ,hogy végre ők is meglátják azt ,amit ez az eredeti ember nézett . -No hát kérdezzük meg magától ,-indítványozá a herceg . -Ah ...az derék lesz ,...hallom ,a herceg szintén tud magyarul . -Éppen úgy ,mint Bowring barátom angolul ! -No ez nálunk Angliában szokás ,-mondja Bowring -önöknél pedig amaz nem szokás . -Elég ostoba szokás !-dörmögé a herceg magyarul ,mire Bowring úr kíváncsi lőn . -Ön most magyarul beszél ? -Igen ,kedves Bowring barátom ,-néha szoktam egymagamban is magyarul beszélni . -Furcsa szokás -valóban furcsa ! -Na ,-tudja ön ez -ez gyöngeség ;hanem már szokás ,-kivált mikor hazámfiai jutnak eszembe ,-tudja ön ,azok ,akik nem szoktak magyarul beszélni ,-azokat aztán magyarul szoktam dicsérni . -Szépen hangzik az magyarul ,midőn valakit dicsérnek ? -Ahogy szavalja az ember ,-mondá a herceg némi komolysággal ,-az én szavalatom egy kissé mély bariton ,mi az ilyen dicséreteknek dallamszerűségét igen szabálytalanná teszi . -Kérem a herceget ,-mondja Bowring -beszéljen csak ezzel az eredeti emberrel . -Ferenc !-szólítja meg az illetőt a herceg -megnézte kend a belvárost ? -Feléből ,harmadából ,kegyelmes uram ! -(Ahá !-szól az angol nagyon figyelve ,s egy rajzónt ,valamint papirost keresve elő ,-ez már magyar beszéd. ) -Látta kend ezeket a nagy házakat ? -Bizony fölegyenesedtek egy állóhelyből ! -Hát mit csudált kelmed a nagy házakon ? -(Mondja már ,mondja már ?-kérdi az angol. ) -Éppen most mondja ,-jegyezze csak ,-mondja a herceg amahhoz fordulva és várva a feleletet ,midőn ismétlé a kérdést :hogy mit nézett ? -Bíz én csak bámultam ,kegyelmes uram ! -De mit ?-kérdi a herceg újra ,intve az angolnak ,hogy írjon . -Hogy miképpen élhet meg ennyi ember anélkül ,hogy azt meglássa ,mikor az isten napja fölkél ,meg mikor lenyugszik ! A herceg elégedett szívvel nézi a kikérdezett embert ,és megmagyarázá az angolnak ,hogy ez egyszerű ember annyi utcán keresztül min csudálkozott . Az angol kéré a herceget ,írná föl neki a papírra tisztán a mondott szavakat ,-mit az készséggel teljesített ;aztán az angol utána ment Ferencnek ,kezet szorított vele ,-elment ,s dacára annak ,hogy eddig majdnem mindennapi vendége volt a hercegnek ,fél esztendeig feléje sem jött ;de máshova sem ment ,hanem a szobát bújta egész nap ,cselédei senkit nem eresztének be hozzá ,-s már majdnem híre futamodott ,hogy megbolondult ;mert naponkint délelőtt ,délután egy pörge bajuszos emberjő hozzá ,-s mikor az elmegy ,Bowring úr tág torokkal beszél mindenfélét ,de egyik cselédje sem érti ,mit beszél ;s a cselédek már néhányszor rajt akartak törni abban a gondolatban ,hogy megőrült ;de midőn az ajtó kinyílik ,Bowring úr ábrázatján a bolondulásnak semmi jele sem látszik ,-kivéve ,hogy bajusza nőtt ,sőt hat hónap múlva elhagyja a lakást ,és egyenesen az Úri-utca 58-ik számú házig megy ,hol a hercegnél bejelenteti magát ,mint egy magyarországi ,s a herceg nagyot néz ,midőn Bowring úr tiszta magyarsággal azt mondja : -Ha a herceg akarja ,kész vagyok elmenni oda ,hol az emberek még most is napot imádnak ,s nem tudják elgondolni ,miképpen élhet meg ennyi ember a nagy házakban anélkül ,hogy meglássa ,mikor az isten napja fölkel ,meg mikor lenyugszik . Ez a csoda történt meg Bécsben 1708-ban ,elmondtam szóról-szóra ,nem vettem el belőle semmit ,de nem is tettem hozzá . Az 58. számú ház termeiben egy kis társaság volt a hercegnél ,s ő maga egy nagy homlokú ,borzas hajú emberrel sétált . -Na ,György !-mondja a herceg a másiknak ,-vettem egy egész törzsöknyájat Spanyolországban ,harmadnapja megérkeztek ,s csak annyit pihennek ,hogy jó barátim megláthassák ,aztán megindíttatom a kocsikat Enyingre ,hol az én jobbágyaim nagyot néznek ,mikor meglátják ,hogy kocsin hozzák a birkát juhászkutya nélkül ,és még azonkívül mindeniknek egy pár fölöltő ruhája van . -Én meg földialmát szereztem ,-mondja a másik ,-körülbelül vagy ezer darabot ,-azt hallom ,Amerikában gazdag táplálékot nyújt ,s nálunk is elterjed lassankint ,-majd aki legelőször termeszt ,annak adok annyi földet ingyen tíz esztendőre ,amennyit akar . -Jól van ,György ,-én is azt teszem ,-bár mind azt megtehetném ,amit akarok ;de már megettem ám több mint felét a megenni való kenyeremnek . -Ne aggódjunk azon ,-mondja a másik -aki elkezdi ,annak is nehéz ;meg aki bevégzi ,annak sem könnyű ,csakhogy tegyünk már valamit !-mondja a nagy homlokú ,-karon fogván őt a herceg ,s bemutatván azoknak ,kik eddig nem ismerték :gróf Festetics Györgyöt . Akkor még nem ismerték igen a nevet ,melynek később meglőn az a sorsa ,ami a kártyában az “ à-tout ”-nak ,hogy valamennyi körül középen álljon ,s jóval felül becsültessék értékében ,mint a többi . A társaságban látjuk azt a két fiatal embert is ,kikkel első fejezetünkben találkozánk ,az egyik az ifjúBaltay ,kitől egy kis rövid rajzot hallánk saját bátyjáról ,ki abban az időben a leggazdagabb nemes ember volt az országban ,s kiben a magyar embernek minden jó és rossz tulajdonsága együtt megvolt ,s midőn a sok furcsa mindenféle elhelyezkedek a két mérőserpenyőben ,hogy egyik a másikat lenyomja ,még megmaradt a véghetetlen nagy hazaszeretet ,s a gyengeségek ellenében a jobb résznek mérlegét fenékig lehúzta . Nem sokára lesz alkalmunk személyes találkozásra ,addig elégedjünk meg ,hogy fiatal öccsével ismerkedünk meg ,s elválhatatlan barátjával ,gróf Dunayval ,akinek Baltay bácsival anyagi tekintetben a legellenkezőbb tulajdonsága volt ,azaz ,hogy széles Magyarországon a legszegényebb gróf volt . A lelkes arcú fiatal gróf egy német hírlapot olvasott ,mely úgy látszék ,néhány redőt húzott homlokára ,utóbb a papírt a kandalló felé vitte ,hogy ott a tűzbe lökje . -Sohase vesződjék fiatal barátom ,-mondja Bowring ,-úgy látszik önök még nem szokták meg a kigúnyolásokat ,mint mi angolok . Lássa ön ,én szenvedélyes vadász vagyok ,s ezért egy angol képes újság engem lerajzolt ,mint tökéletes jeges medvét ,midőn a jéghegyek közt mászkálok ,így bolondítva el a közel jövő állatot . Lássa ön ,mi átkozott hidegvérű emberek vagyunk ,s kénytelenek vagyunk irtóztató bolondságokat elkövetni ,hogy valamely hazánkfiát megnevettessük -mondá Bowring ,és még utána tevé :-Ezt nevetni kell . -Mi az ?-kérdé a herceg ,Festeticcsel a beszélgetők közelébe jutván . -Olvassa herceg !-mondja Bowring ,egyik kézzel átnyújtván a lapot ,másikkal pedig a kandallóban piszkálván . A herceg olvasni kezdé ,némileg hangosan ,s azolvasmánynak értelme következő : -Újdonság !újdonság !ismét egy magyarországi találékonyság ! Eszébe jutott valami gazdag nábobnak kocsin sétáltatni birkákat ,melyek föl vannak öltöztetve ,mint valamely kényes gyermek ;s megérdemlik ,hogy a magyarországi jobbágyok megirigyeljék boldog sorsukat ,s mi hajlandók vagyunk azt mondani ,inkább volnánk Magyarországban birkák ,mint jobbágy . Az ifjú gróf fájdalommal nézé a herceget ,féltvén ,hogy e goromba célzás kellemetlenül fogja érinteni ;de mielőtt a herceg véleményét nyilvánítaná ,megszólamlik Bowring úr : -Ez ostobaság ,hanem tessék ezt megnézni !-mondja ,egy régi hírlapot húzván ki ,melyben fél évvel ezelőtti sétája az Úri utcán volt megírva . Két bolond egy pár . Utcai komédia ,történethely :Bécsben a belváros . Személyek :Egy vastag talpú csizmás ,ki angolt produkál . Egy juhász bundás kamasz ,ki gyermekijesztőnek megyen ki . E két “ gimpli ” végig sétált az utcákon ,az egyik senkit nem lát ,irtóztatóan kopog ,-nyakán ágyterítővel jár ,félig medve ;szerencse ,hogy nem verekedik . E kamasz nem röstell az utcán csavarogni ,s látványul szolgálni a közönségnek ,mintha valami nagy érdem volna abban ,hogy egy bolondot százan nézzenek . Az ilyen csavargót be kell zárni s dolgot adni neki . Ilyen erős medvét kár meg nem tanítani ,hogy e komédia menageriába való . (Ez én vagyok !-mondja az angol ;-ha tetszik ,mindjárt felöltöm a tengeri kutyabőr-kabátot ,-s kész a bizonyítvány. ) A másik egy elszabadult vad a pusztáról ;végig bámul minden utcát ,-s megállít maga körül néhány száz embert ,minthogy a háztetőket nézi ,hol mindenfélét ,még tüzet is gyanítanak ,-és néhány utcán végig vezeti őket ,szüntelen a háztetőket nézvén . -Mint később megtudtuk ,a jámbor a nagy házakat templomnak nézte ,s föltűnőnek találta ,hogy mindeniknek kéménye van ;de egyiknek sincs tornya . (Ez meg a herceg csősze volt ,ki a birkákért jött. ) -Na ,lássák uraim ,-mondja Bowring ,-ezt a dolgot nem kell komolyan venni ,engem egy szántszándékos bolondnak tartanak ,ha tengerikutya-kabátomat fölöltöm ;s azt a másik egyszerű embert elszabadult vadnak . Uraim ,kinek kurta farkú kutyája van ,eressze ki ,egy hét alatt nevezetes kutyája lesz ,hírlapokban híresztelik ,s én megadok érte száz forintot . A körülállók megelégedetten mentek szét ,hanem a herceg Festeticset még egyszer félrehúzza . -György !valamit okvetetlenül kell tennünk ,hogy maholnap az állatseregletbe ne küldjön bennünket az európai közvélemény . -Azt véled ? -Nemcsak vélem ,hanem érzem !-mondja a herceg . -No hát min kezdjük ? -Könnyű ott dolgot találni ,hol hétszáz esztendeig nem történt semmi . -De tért mégis kell választanunk . -Én mindenek előtt megmutatom ,hogy a magyar földesúr jobbágyainak szigorú ,de mégis -édesapja ! -Jó ;én pedig egy gazdasági intézetet állítok Keszthelyen . -Mindenek előtt pedig ,édes Györgyöm ,ezen kell kezdenem !-mondja a herceg a csengettyűt keményen megrázva ,mire a komornyik ijedten rohant be . -Még ma este indulunk Körmendre ,onnét pedig Enyingre megyünk . -És vissza ?-kérdi a komornyik ,az úti fölszerelendőkre gondolva . -Majd azt egypár esztendő múlva mondom meg . -S el akarod hagyni Bécset ?-kérdi Festetics a herceget . -Még ma !hanem itt van !-mondja a komornyiknak egy hirtelen megírt levélkét s egy ezres bankjegyet nyújtva ,-vidd ezt el az újságírónak ,s mondd meg neki ,ahány magyar mágnást érdem szerint lepirít így ,mint engem érdemetlenül :mindannyiszor kap ennyit . -Tréfa ez ?-kérdi Festetics . -A legkomolyabb való ;mert lásd ,barátom ,engem is el tud kergetni ,kit nem szorít a csizma ;hát még azt ,kinek tyúkszeme van . -Menjünk tehát !-mondja Festetics egész lelkesülten . -Hohó !ne szaladjanak az urak ,-kiált Bowring -én is önökkel megyek . -El tudná ön magát szánni ,hogy egy vad országba jöjjön ? -Ha önöket föl nem falta a farkas ,az én tengerikutya-kabátom elől mérföldnyire pusztul . -Induljunk tehát !-mondja gróf Festetics ,-befejezésül pedig hozzá teszi a herceg : -Mindenütt jó ,de legjobb otthon . Én már csak édesapám emlékezetével érek el ezen időig ,midőn a dunántúli mezőföldön néhány száz ház csak egymásnak oldalt ,szemközt és hátat fordítva egészíté ki azt a falut ,melyet most Enying mezővárosának ismer az utazó ,megbámulván azt a gyönyörű gazdaságot ,mely körülövezi ;s a jó módnak olyan fészkévé lőn ,mintha az isten-áldásnak itt volna meg édes szülőfölde ,s innét terülne el azon síkon ,mely egész a Dunáig s a baranyai hegyekig nyújtózkodik . De minthogy a számvetés is az egyszeregynél kezdődik ,menjünk valamivel hátrább ,keressük meg a legelső nyomot ,mely ezt a sok rendetlen viskót rendbeállította ,és ha már meghúzódtunk árnyékában a terjedt ágú fának ,háládatosságképpen áldjuk meg emlékét annak ,ki az ágat vékony korában érettünk dugta le . 1794-ik esztendőben egész Enyingen nem volt két jobbágyház ,mely úgy egymás mellé fért volna ,hogy az egyik kiebb ,vagy a másik belebb ne kívánkoznék ,s aki tán rendbe akarná valamennyit állítani ,legokosabbat tenne ,ha elővenné tűzszerszámát ,a taplóba ütne ,ezt egy marok szalmába dugná ,s addig csóválná ,míg lángot nem kapna ,aztán úgy szél mentében dugná a szélső ház náderesze alá ,hogy pörköljön le mindent ,s mikor fenékig égne a sövényház ,hozná elő a zsineget ,s úgy mérné ki a helyet minden háznak :vagy várjon húsz ,harminc esztendőt ,mialatt tán megjönne az esze annak is ,akinek eddig nem volt . Nézzétek ,éppen az utcán megy egy úrféle magyar nadrágos ember ,kurta mentében ,mely oly keményen be van gombolva ,mintha éjszakára sem vetnék le ,-aztán fején asztrakán kalpag van ,hóna alatt pedig vízirányosan fekszik egy aranygombos nádpálca ,kék selyem és arannyal vegyes baklójú zsinórzat lógván le ,megintegetvén minden lépését az öregúrnak ,ki minden lépést oly keményen megtesz ,mintha külön megvigyázná ,hogy el ne feledjen egyet . Utána tisztes távolságra egy másik úr megyen ,ruhájának szabása hasonló volt ,hanem a posztó és prémezet sokat engedett az árából az előbbinek ,botja sem volt olyan drága ,mert az arany itt ezüstből volt ,s míg egyik kezében a botnak elég dolga volt a falusi kutyákat ellegyezni ,addig a másik kéz hosszú papiros csomót szorongatott össze ,füle mögött pedig egy hegyesre faragott rajzón foglalt helyet ,mintha minden lépten-nyomon rákerülne a sor . Megállt az első úr egy dűlt tetejű parasztház előtt ,melyet a gazda most akart egyenesebbre rakni ,parasztszokásként toldván is egyet a házon ;amint a raj belül annyira megszaporodott ,hogy már a házfalat majdnem kifelé tolta ;de nagyon meglátszott ,hogy a szomszédházat még vagy húsz esztendeig nem éri el ,minthogy az két öllel most is közelebb van az utcához ,mint emez . -Mit dolgozunk édes fiam ,Kajári Pál ?-kezdi az első úr ,kihúzván hóna alól a nádpálcát ,mit csak akkor szokott tenni ,ha mutogatni akart vele . -Kegyelmes herceg !-felel a paraszt levett kalappal állván herceg Batthyányi Lajos előtt . -Ezt a házat akarnám megnyújtani ,hogy megférhessünk benne ,-mert bizony kilenc cseléddel áldott meg az isten . -Még többel is megáldhat édes fiam ,Kajári Pál ,-mondja a herceg ,azért két öllel most egyúttal kiebb vihetnéd ezt a házat ,s így aztán a szomszédéval egy sorban állhatna . -Jó volna bíz az ,kegyelmes uram ! -No lásd édes fiam ,Kajári Pál !-mondja a herceg a nádpálcát kinyújtóztatván ,részint ,hogy vagy három egészséges ,de maszatos képű parasztgyereket a kézcsókolástól eltereljen ;részint pedig ,hogy a háznak helyét kirajzolja egész az utcaszélig ,-íme ,mondja nagyot lépvén ,-egy-kettő ,egy-kettő ,azaz kétszer kettő :-tehát négy lépésből leszen két öl ,a kis szobából nagy szoba ,a görbe utca pedig egyenesebb . -Bíz az nincs különben ,kegyelmes uram ,-véli a paraszt is ;-hanem ha én két ölet odább megyek házzal ,az erszényemnek könnyen elérem a hosszát ;mert most is már a fenekén vájkálok . -Aztán olyan sok kellene hozzá ? -Kellene bizony vagy négy szál hosszú fenyő ,tizenöt szál leszegezni való vékony fa ,egy pár száz kéve nád ,aztán még a szeget sem adják ingyen ,meg a padlásra való deszkát . A herceg már előbb intett a számtartónak ,ki a mondottakat mind papirosra tette ,anélkül ,hogy Kajári Pál azt észrevette volna . -Mondd el csak fiam még egyszer !-biztatja Kajárit a herceg ,mire amaz szóról-szóra elsorolá az előbbeni jegyzéket . -Mind itt van ?-kérdi a herceg . -Szóval itt van ,kegyelmes uram ,hanem az ára nincs itt ,szabódék Kajári ;mert a herceg képén olyan bizonyosfélét látott ,mintha az építés megparancsolva volna ,pedig már másodszor is mondja ,hogy nem telik . -Az árának is meg kell lenni ,édes fiam ,Kajári Pál . Kajári Pál annyira megértette a szót ,hogy még annyi mentséggel sem élt ,mennyivel az ember élni szokott ,mikor még egyszer megkérdi egy “ tessék ”-kel azt ,mit nem szeret megtenni . -Már kegyelmes uram ,ha meg kell lenni ,vagy ökröm ,vagy lovam utána rí . -Egyik sem ,Kajári Pál ,-mondja a herceg még mindig a porban húzkodván a nádpálcát ,mellyel a falnak vastagságát és az ajtó helyét rajzolá ki ,-hány fiad van ? -Egyik fiam a fürgedi pusztán béres ,-volt a felelet ,-azonkívül van még öt . -Napszámos tehát nem kell ,édes fiam ,Kajári Pál -a többit pedig már fölírta a számtartó ,s mikor szükséged lesz rá ,tőle megkaphatod . -Hát az ára ,kegyelmes uram ? -Az ára ?!-lőn a viszontkérdés ,az árát is megmondom ,Kajári Pál ,-mondja a herceg egészen változván arcában ,melyre valami kérlelhetlen katonai szigor helyezkedék ,-amit mondtál ,mindent megkapsz ;hanem ha elfelednéd megépíteni ,vagy nem úgy építenéd ,hogy én megparancsoltam ;akkor -a számtartó írja föl Kajári Pál neve mellé az ötven botot . -Értem !-mondja Kajári Pál . -Annál jobb ,-úgy nem lesz az ötven botra szükség ;hanem még egyet . -Tessék parancsolni ! -Ha ezt ,édes fiam ,Kajári Pál ,valakinek elbeszélnéd ,s azt én meghallom :azért is jár szintén ötven bot ! -Ezt is írja föl a számtartó Kajári Pál neve mellé . Mire Kajári Pál eszére tért volna az ámulásból ,a herceg már az utcán volt ,és a nádpálcát szeme előtt a szomszéd házhoz mérvén ,utóbb magában azt mondja :“Egyszer csak mégis egyenes lesz ez az utca. ” Így ment végig a herceg az utcán egész a tiszttartói lakig ,hol a panaszosok serege várta már a herceget ,ki az igazságot igaz rőffel mérte . -Hogy hívnak ?-szólít meg egy város-hídvégi szabadost ,ki szintén panasszal jött a herceghez . -Az igaz nevemet tetszik kérdezni ,kegyelmes uram ? -Hány neved van hát édes fiam ?-kérdi a herceg . -Az apám után Varga volnék ,hanem már engem csak úgy hívnak Hídvégen ,hogy Jámbor András . -Hát neked hány neved van ?-kérdi a herceg a másikat . -Azt tartom ,nekem is kettő van ,vajmi !-mondja egy kemény képű legény ,az apámról Sántának hívnak ,de már csak úgy ismernek ,hogy Meddig Józsi . A herceg bement az irodába ,hol a tisztek katona-rendben állva várták ,s a hídvégi ispán előtt megállván ,előbb megvizsgálá ,hogy mentéje be van -e rendesen gombolva ;minthogy ő az ellenkezőt nem tűrte meg ,-s midőn mindent rendben talált ,ekképp szólítja meg : -Ispán uram !két hídvégi embert láttam ott kinn ,mindkettőnek két neve van . -Ezek éppen olyanok ,kegyelmes uram ,-felel az ispán katonásan meghangoztatva minden szót ,-hanem azért van olyan is ,kinek három neve van ,a negyediket pedig most kapja . -Ezt nem értem ! -Kegyelmes herceg ,ez paraszt szokás ,ki milyen ember a maga viseletében ,olyan nevet kap ,aztán az rajtszárad néha még az unokáján is . -Hát ez a Jámbor András ,meg Meddig Józsi hol kapta nevét ? -Az első a légynek sem árt ;hanem annál inkább csalja más ,-el is nevezték érte Jámbor Andrásnak ;míg a másiknak bevett szokása ,hogy addig verekedik ,míg maga marad a csárdában ,-s a földje határát is addig tolja odább ,meddig észre nem veszik ;el is nevezték Meddig Józsinak . -Be kell hívni őket !-parancsolja a herceg ,egyszersmind inte a tiszteknek ,foglalják el helyeiket a nagy asztalnál ,s midőn mindenki helyén állt ,a herceg jobb kezével megérinté kalpagját ,s ezen jelre a tisztek is ,-midőn aztán egy mozdulatra valamennyi az asztalra helyezé : -Kezdődik a tiszti szék !-mondja a herceg ,s az ünnepélyes csendet az iroda szárnyas ajtajának megnyílása törte meg ,s az előbbeni két paraszt belépett az irodába egészen a sorompóig ,mely a termet mintegy kettéválasztotta . A két paraszt után egy sárga mentés hajdú jött be ,erősen kikefélve ,s keményen kikent bajusszal úgy egy helyre állva ,mintha napszámban ásták volna le . Ez volt a hídvégi hajdú ,kinek kötelessége volt minden kérdéses alkalommal kéznél lenni ,hogy egyes eseteknél fölvilágosíthasson . -Melyiknek mi a panasza ?-kérdezé az elnöklő herceg . -A panaszos én volnék ,-mondja Jámbor András az urakra is ,meg Meddig Józsefre is nézvén ,mintegy mutatni akarván ,kivel gyűlt meg az ő baja ,s ki ellen kíván igazságot . -Mi baj van ,Jámbor András ,hadd halljuk ,miért jöttél ? -Megtisztelem átossággal a kegyelmes herceget ,nem egyébért jöttem ,csak azért ,hogy nekem van egy darab rétem ,meg Meddig Józsiéknak is van egy ,-ugyan az apja bírja ,hanem az olyan magával jótehetetlen ember ,hát ez a Meddig Józsi a mindenes ;aztán a rétjén egy töltést csinált ,az pedig a vizet úgy fölfogja ,hogy az én rétemet mind elönti . -Igaz -e ez ,Meddig Józsi ?-kérdi a herceg a kérdéses személyt ,ki elég dacosan vállat vont ,s ennyit adott feleletül a kérdésre . Minthogy Meddig József hallgatott ,a herceg az ispántól kért fölvilágosítást ,mi a következőből állt : -Kegyelmes uram ,már előttem is megfordult ez a panasz . Meg is mondtam Meddig Józsefnek szép szóval ,hogy nem jól cselekszik ,és kértem ,szabadítaná el a vizet ,hogy embertársának kárt ne csináljon ;de lám ,megint itt van a panasz ,tehát nem használt a szép szó . -Értem !-szól bele a herceg ,-hanem talán rosszul hallotta Meddig József a szép szót ;azért majd én érthetőbben megmondom :Meddig József !-szólítá meg a herceg ,-tudsz -e magyarul ? -Igenis tudok . -Ösmersz -e engem ,fiam ,Meddig József ? -Igenis ,ösmerem kegyelmes uramat . -Hát azt a sárga mentés hajdút ösmered -e fiam Meddig József ? -Igenis ösmerem ,ez a hídvégi József hajdú . -Hát kend ,hídvégi József hajdú ,ösmeri -e Meddig Józsefet ? -Igenis ösmerem !-mondja a hajdú ,katonás állásából csak annyit változtatván ,hogy szemét oldalt mozdítá Meddig József felé ,-egyéb mozdulatot még messzelátó csővel sem vett volna észre senki . -Minthogy tehát mind ösmerjük egymást ,Meddig József ,édes fiam azt mondom ,hogy engemet még jobban megismerj ,hát még ma elvágod a töltést ,és szent a békesség ;ha pedig el nem vágnád ,holnap reggel korán elmégysz Hídvégen ehhez a József hajdúhoz ,-ha még aludnék ,költsd fel ,-ennél lesz számodra ötven pálcaütés ,kérd el tőle ,s ha megkaptad ,elmész a jegyzőhöz ,és írást adsz magadról ,hogy megkaptad . József hajdú pedig nekem ezt az írást megküldi . Elmehettek . Az egész dolog oly értelmesen lőn megmondva ,hogy sem Meddig József ,sem pedig József hajdú nem mondhatta ,hogy mi a parancsolat ;hanem ment ki-ki dolgára és csak annyi mondanivalónk van ,hogy másnap reggel József hajdút az ötven botért senki sem keltette fel . Midőn több ily panasz hasonló igazsággal végezteték el ,Bowring úr levette jobb lábát bal térdéről ,hol már néhány órája tartogatta ,s az irodából kimenő herceget karon fogta . -Látja ön ,-mondja a herceg -ezek az emberek egy csöppet sem kételkednek ,hogy én csak az igazságot mondom ki ;-hanem egyúttal megértetem velük ,hogy az igazság nem csak akkor igazság ,mikor nekik hasznos :hanem annak más is hasznát akarja venni . -De mit mondanak az ötven botnak ? -Még nem igen volt rá eset ,hogy valaki megkapta volna ,-ez csak olyan ,mint a mennykőhárító ,mely nem azért van a házon ,mert okvetlenül beüt ,hanem hogy -beüthet ! -Nem rossz eljárás ,ámbár szigorú !-véli Bowring . -Barátom ,-mondja a herceg ,-senki sem bánja ,hogy fölülről jő a villám ;az igazság is onnét száll a földre ! A Sió mentében mindinkább megegyenesül a dunántúli vidék ,és mérföldnyiről meglátszik az ember ,sőt néha még a kuvasz is ,midőn megkeríti a nyájt ,mintha maga körül megingatná a légkört ,s nagyobbá rajzolódnék a futamodás által ,mint a szikra ,melyet a gyerek megcsóválván ,egész tűzkarikát képez a szem előtt . Amint a Siónak mezőkomáromi kanyarodásán alul utolszor emelkedik a föld ,mintegy kezdete van annak a nagy rónaságnak ,melynek vége a baranyai hegyek alá búvik ,és az a nagy térség a fürgedi pusztán kezdődik oly kövéren ,hogy néhanapján a búzakalászt majdnem úgy kell megtámasztani ,mint a szilvafát . A pusztaszélről belát az utas a nagy síkságra ,melyből valami egyenesen fölnyúló ütődik szemébe ,mint valamely elhagyott kútágas ,melyről a gémet levették ,nem messze tőle pedig néhány jármos ökör kérődzik ,elhasalván a mezőn . Négyfogatú könnyű kocsi eredt meg a síkon s a két bennülő közül az egyik Bowring úr ,rég mondogatja ,hogy lát egy elhagyott kútágast ;de a herceg váltig mondja ,hogy az lehetetlen ,hisz az egész pusztát ismeri ,s azon egyetlen egy elhagyott kutat nem tud ,s végre arra a gondolatra jő ,hogy az ember . -Lehetetlen !-mondja az angol ,-nem képzelek mást mint angolt ,ki annyi ideig mozdulatlanul megálljon egy helyben . -Sajnálom ,-mondja a herceg -,hogy egyik béresem megbirkózik az érdemes angol nemzettel ;mert az csakugyan ember . -Hisz van az a tárgy harmadfél rőf !-felesel az angol -hol fognánk ekkora embert ? -És az mégis ember ! -De hol van keze ,s minő messze esik a váll a fej magasságától !-mondom ,hogy az valamely leásott fa . -Hogy keze nem látszik ;annak egyedüli oka az a sípujjú ing ,mely leeresztve térdig ér ;s így a távolban összefut az alakkal ,fején pedig másfél arasz hosszúságú süveg van ,-ezért esik a váll oly messze a fejtől . -Ahá !...már látom ,hogy csalódik a herceg ,hisz most látok egy kis vékony ágat kinyúlni legfölül ,rajt lóg egy kis levél ,s így mégis nekem van igazam ,hogy elhagyott fa . -Téved ön ,-az a kis ág a pipaszár ,a levél a pipa ,mely a süveg mellé van dugva . -Már nincs más mód ,mint oda hajtatnunk. -véli az angol ,s a kocsis az ugaron keresztül rövid időn beérte az alakot ,mely még tíz lépésnyiről is mozdulatlan ,s az angol háromszor ,négyszer is újabb tagadásba akart kapni ,midőn a kocsizörejre csakugyan megfordul egy pölyhös képű legény ,leemelvén fejéről a süveget ,melyen egymásba foly e három betű :H. B. L ,-a tulajdonos hercegnek neve ,-s a kisbéres szemközt állva várta be a kocsit ,jobb kezét hosszú botjára nyugasztalván ,amint előbb oly sokáig egy helyben bámult a mozgó délibábra . -Hogy hívnak ?-kezdi a herceg . -Kajári Pistának ,-felele a béres . -Enyingen van apád ? -Igenis ,kegyelmes uram . -Mióta vagy itt ? -Már vagy három esztendeje eszem a herceg kenyerét . -Van -e valami bajod ? -Azt tartom ,nem látszik meg rajtam ,kegyelmes úr . -Kijár a béred ? -Mindig helyembe hozza a számtartó úr ,utána sem kell mennem ! -Nem kevesled ? -El tudom költeni ,kegyelmes uram ;hanem azért a koldusnak is kerül még belőle . -No hát isten velünk ! -Hasonlóképpen kívánom ,-mondja a béres . -Még egyet !-szól a herceg némi mosollyal -talán neked is két neved van ? -Nem tagadom ,kegyelmes uram ,engem itt a pusztán Holvagy Pistának neveznek . A herceg mosolyogva fogadta el a végköszöntést s a kocsist utasítá ,hogy a béres tanyáig menjen ,mert mint észrevettük ,kíváncsivá lőn megtudni magyarázatát ez új névnek . Amint elfordulának ,az angol ekképp szólítja meg a herceget : -Én nem igen tudom a német nyelvet ,midőn már némileg kedvet kaptam volna ,jó társaságom volt beutazni egész Németországot ,hanem az én német nyelvtudományom végképpen megbukott ,mert megzavart a beszédmód ,a dialektusok különbsége ,mely egyes tájakon s országokban létezik . Így én a jónapot “Gut Morgen ”-nak tanultam ,s Berlinben “Jut Morjen ”-t hallottam ,odább “Gaud Morj ”-jal köszöntöttek ,valamivel tovább pedig éppen “Kujd Moring ” lett belőle . Megtanultam a magyar nyelvet könyvből ,hanem most már kérem a herceget ,vigyen el engem olyan helyre ,hol nem úgy beszélnek ,mint ahogy én könyvből tanultam . -Barátom !-mondja a herceg ,-hát nem hallotta ön ,midőn ezzel a béressel beszéltem ? -Tudom ,mit mond a herceg ,hisz ez nem csoda ,hercegnek minden falujában és minden pusztáján van iskola ,tehát a gyermek korán megszokja a jobb nyelvet . -És mégis úgy van ,barátom ,-nálunk a legutolsó csikósbojtár is csak azt a nyelvet beszéli ,mit a legelső tudós ;nekünk nincsen kétféle nyelvünk ,hogy egyikét az úr ,másikát a paraszt beszélné ,-ez a nyelv oly atyafiságos birtok ,melyen valamennyi magyar egyformán osztozott meg . -Szép ,szép !-mondja az angol ,értem ezt a kis cselt ,a herceg parasztgatyába bújtatott egy pár íródiákot ,kik a különc angolt minden lépten-nyomon beszéddel tartsák . Kocsis !-szólítja meg az angol a kocsist ;-forduljon vissza ahhoz a béres úrhoz ,ki engem kétszer akar elbolondítani egy nap ,-először megáll mint egy pálmafa ,s aztán pedig az én kedvemért kisbérest produkál zsíros ingben és hosszú süvegben ,s ráadásul oly okosan beszél ,mint a lord mayor Londonban . A kocsi visszafordult ,s az angol izmos ökleit mutatván a hercegnek ,mondja : -Majd kezet szorítok a herceg íródiákjával ;majd meglátjuk ,nem fakad -e ríva egy kemény angolos kézfogástól ? -Amint ön akarja !-nevet a herceg egész a kis béresig ,ki némileg megdöbbent ,midőn látta ,hogy egyenesen hozzá tartanak ,s némileg megbánta ,hogy második nevét megmondta ,mintha tán az urak annak jelentését kitalálták volna . A kocsi megállt ,a kis béres lesüvegelte magát . -Fiam !-mondja a herceg -ez az úr kezet akar veled szorítani ,azért úgy vigyázz ,hogy meg ne ríkasson ;tehát megfogd te is ,ahogy az isten tudnod adta . Bowring úr leszállt és jól megnézte a fiatalembert ,kinek keleti vonásai csak úgy lehettek íródiáké ,mint bármely nagyságos úré ;azért a meggyőződésért a kéz után nyúlt ,mely a sípujjú ingnek bő száján nem bírt akkorra kiférni ,mikor az angol már megfogta ,összegyűjtvén minden erőt a marokban . -Na ,fiam ,-mondja a herceg ,-csak bátran ,semmit se félj . -Nem félek én ,kegyelmes uram ,-mondá béres ,hanem tessék megmondani ennek az úrnak ,ha nem tud magyarul ,hogy fogja meg a kezemet . -Fogom már !-mondja Bowring magyarul ,-csak fogd meg te is . -Nem tudom ,hogy tiszteljem az urat ,-véli a béres ,-hanem jobb lesz majd visszajövet ,addig megmondja a nemzetes ispán úr ,hogy mért hívnak engem Holvagy Pistának ?-mondá a béres ,némileg visszatűrvén ingujját ,melyen az izmok percegve feszülének ki ,és eléggé meggyőzték idáig is az angolt ,hogy ilyen kezű íródiák sem a szárazföldön ,sem az angol szigeten nincsen . Visszahelyezkedék Bowring a kocsiba . -Nos ,mit mond az én íródiákomhoz ? -Ez a fickó megfojt egy bikát ,-véli Bowring ,-én ,ki egy pár öklözőnek kezéből kiszorítottam a vért ,mint egy hitvány citromból a levet ,s ím ,ez a béres a legerősebb szorításnál azt kérdi :fogom -e már a kezét ? -Tehát hiszi már ön ,hogy ezt nem mondva állítottam ide ? -Vigyen el engem az ördög ,ha ezt a dolgot értem ;s ha csak nem vallja a herceg ,hogy e pusztán embereket vet ,hogy az országot tiszta fajjal ültesse be . -Szavamat adom ,hogy nem ;egyébiránt erről ön ezerszer meggyőződhetik . -Herceg !-mondja az angol ,szemközt fordulván a hercegnek. -hát ha minden magyar ember ilyen tisztán beszél és józan eszű ,mint e béres ,-mit akarnak rajta civilizálni ? -Hagyjuk a feleletet ,ez egy olyan fogalom ,midőn a csillagászok azt állították ,hogy a nap forog és a föld áll ;ezt aztán mindenki hitte ,és a legelsőt ,ki ezt tagadta ,sőt az ellenkezőt állította ,holta után nem hagyták eltemetni . -Szégyen gyalázat ! -Na ,na ;vigyázzon ,ne hirdessen új tant ,hagyja meg a nagyvilágot boldog hitében ,hogy itt vad nép lakik ,különben a próféták sorsára jut ;jobb lesz ,tegyen úgy ,mint egy jó barátom ,ki egy egészen új vallást csinált ,meg is írta hozzá a bibliát ,és mindenütt keres hozzá egy Krisztust ,ki az új vallásért meg hagyja magát feszíteni ,mert magának nincsen hozzá kedve . -Ösmer egy embert ,ki könyveket tudna írni ? -Igen ! -Adjon nekem alkalmat a herceg ,hogy beszélhessek vele . -Okvetetlenül találkozunk eggyel . A könnyű fogat beért a birtok közepébe ,hol egy négyszögben képződék ki a lakház ,a magtár és istállók ,középen a gazdasági szekerek és ekék foglalák el a kijelölt tért ,s a hosszú lakház szárnyán a tiszti lak volt ,előtte pedig a kíváncsi pusztaiak állták el a helyet ,hogy a herceget láthassák . A sok közül néhány menyecskefő tűnik szembe ,még pedig oly szép ,hogy mit sem csodálkoznánk ,ha Bowring úr előbbi hitéhez visszatérne ,s addig kínzaná a herceget ,míg kivallaná ,hogy minden falujából összehordatá a legszebb nőket ,hogy alkalmas kiállítással lepje meg Bowring urat ,mint egykor Katalin cárnőt a festett falvakkal ;de mielőtt Bowring úr kétségét kifejezhetné ,a herceg végig vezeté a soron ,hogy lássa külön is a nőket ,aztán a tiszti lakban mondja Bowringnak . -Látott ön valaha ennyi szép nőt ily kevés ember között ? -Mára én el vagyok bűvölve ,azért magyarázatot sem kérek . -Na ,ispán úr !-mondja a herceg a tisztnek ,-én kimegyek a juhokat megnézni ,maga addig tartson magyarázatot Bowring úrnak . A herceg elment ,az ispán tiszteletteljesen várta a kérdést ,mire felelnie kelljen . -Ispán úr !-kérdi Bowring ,-hol szedi össze e gyönyörű népet ? -Nagyságos uram !-kezdi az ispán ,-e pusztán kívülem ,a tanítón ,hajdúkon és kovácson kívül csak béresek laknak ,-e puszta hétezer hold egy darabban ,tehát a roboterő nem elég ,hanem béresekkel magunk míveltetjük . Minthogy pedig a kévehányás ,zsákemelés nem könnyű munka ;kegyelmes hercegünk jó bért rendelt ,miért aztán annyi ember vágyik ide ,hogy a javából is eleget válogathatunk ,azaz ,hogy meg is válogatjuk ;-amint hogy férfiaknál a jó arc nem hiányos ,és majdnem azt mondhatjuk ,hogy az erő a szépséggel itt páros ,-béreseink mind erősek ,és majdnem valamennyi szép is . -Ezt már értem ,ispán uram ,-jegyzi meg az angol ,-hanem már az asszonyokat csak nem ispán úr válogatja a béresek mellé ?-mondja tovább az ispánra nézvén ,ki a kedélyes tréfát mosolygással viszonozta . -Nagyságos uram ,az ilyen dologba nem avatkozunk ;hanem ,hogy asszonyaink igen szépek ,az még természetesebb ,mint a másik . -Szinte vágyom az okot tudni . -Minthogy a béresnek hetenkint csak egy szabad napja van ,s akkor is csak engedelem mellett hagyhatja el a pusztát ,-a nőtelen legény röstell a pusztából messzire gyalogolni olyan után ,ki szegénysége mellett rút is ;hanem mivel rajtuk nincs mi kivetni való -nagyságos uram ,bíz ezek csak a szépét válogatják ,s ilyenképpen népesedünk meg isten jó voltából ,-s ha végig nézünk a menyecskesoron ,nem azt nézzük ,melyik csúnyább ,hanem melyik szebb ? -Bizony most mindjárt beállok kisbéresnek . -Legalább lenne párja a mi Pistánknak -nevetett az ispán . -Jó ,hogy mondja ispán uram ,-egy kisbérest találtunk az út mellett ,miért hívják azt Holvagy Pistának ? -Éppen arról beszéltem ,-szól az ispán ,-s ha tetszik ,megmondom ,hol kapja ő ezt a nevet . Fenyíték alatt él itt uram ez a nép ,mely minden nap növeli erejét ,de önkéntelenül érzi ,hogy ez erő bármennyit szaporodjék ,kévét hányni és zsákot emelni fog egyedül . Minden lépten-nyomon vagy a munka vagy a hajdú áll utána ,egymásközt civakodni nem mer ;hanem esztendőn egyszer-kétszer elkéredzik valamelyik szomszédba vagy búcsúra ,vagy vásárra ,hogy kedvére kiverekedje magát . (Bowring úr egybefont karral és mohó élvezettel hallá a beszédet. ) Ez a verekedés nem valami véletlen dolog ;rákészül ,mint az ünnepre magára ,s esztendeig vezeti a vágy azon napra ,hol az ütlegekben lesz annyi bőség ,hogy az egyik fél jóval többet kapjon ,mint a másik ,és ezt a fölösleget ugyan egy álló esztendeig megemlegethesse . (Bowring úr öklei önkénytelenül összehúzódnak ;hiában ,az oroszlán körmeivel születik ,és jól esik ,ha hírét hallja az eleven húsnak. ) -A mi embereink nem öklelődznek össze jámbor falusiakkal ,nem emlékszem ,hogy valaha olyant bántottak volna ,kit egyedül a véletlen hozott útba kapusarkon vagy ajtónyíláson ,megválasztják az ellent ,mint vőlegény a menyasszonyt ,hanem egész esztendőnek folytán izengetik ,hogy ezt vagy amazt megverik ,-sőt intik ,hogy oda ne jöjjön ,hova ők mennek ;de ha mégis eljő ,megverik csupa erőpróbálásból ,melynek nem annyira harag a vége ,mint a becsületes számvetése két kereskedőnek egy évi adásvevésről ,melyből egyforma szám ritkán jön ki ,hanem a fölösleget elviszi valaki ,s egyéb mondanivalója nincsen ,mint az ,hogy ő kapott többet . (Bowring úr ezt mindinkább nagyobb élvezettel hallgatja ,s elképzel egy becsületes boxot ,hol a szabályok megvannak ,s ha aztán az egyik szemet kiütik ,az a kérdés :szabályosan volt -e kiütve ?) -Becsületesen van !-hagyá helybe Bowring úr ,-hanem hadd halljuk ,kit szokás megverni ? -Nagyságos uram ,-folytatá az ispán ,-amint Enyingről Mezőkomáromon át idejön az utas ,Hídvéget éri ,hol nem jobbágyok laknak ,hanem szabadosok ,kik háborús időben katonasorba állnak föl kegyelmes hercegünk zsoldján ;békében pedig az egész környéknek megszokott rémei ;mert a hídvégi ember ,ha lehet ,meg nem marad egy korcsmában mással ;azért vagy ő dob ki mást ,vagy magát dobatja ki . (Bowring alig győzi hallgatni ,véghetetlenül érdekli ,hogy most mindjárt megvernek valakit. ) -Annyira vitték ők már ezt a dolgot ,hogy nem köt ki velük senki ,tehát kénytelenek odább menni ,hogy hírüket ,nevüket fönntarthassák ,-s ezen célra néhány év óta legalkalmasabbak nekik a fürgedi béresek . Most még azt kell megmondanom ,hogy az egész hídvégi népet valamint a fürgedi béreseket is egyedül egy képviseli ,-ha ez a kettő azt izeni egymásnak ,hogy itt vagy ott megveri ,annyit tesz ,hogy az egész hídvégi falu és minden fürgedi béres ,aki csak nőtelen ,ott leszen . -Talán el is unta már nagyságos uram ,inkább elhagyom . -Meg ne álljon ,az istenért ,inkább nem eszem ,vagy még éjszakára is itt maradok . -Ha addig van ,hát elmondom a többit is . Malom nem lévén a pusztán ,a mezőkomáromi malomban szoktunk őröltetni ,s e célból majdnem minden héten megyen föl egy béresszekér őrleni valóval ,s egy béressel tíz asszony is megyen a malomba . Midőn a hídvégi hídnál átmennének ,a híd alatt okvetetlenül ácsorog öt-hat hídvégi szabados ,köztük pedig legtöbbször valami csúfnéven Meddig Józsi nevezetű ember . -Ezt már ösmerem !-szól bele az angol . -Megállj !-szólítja meg Meddig Józsi a bérest ,s aztán a szekéren üldögélő asszonyok közül egyiket megkérdi : -Van -e még Fürgeden eleven ember ? -Hogyne volna ,-felel valamelyik élesnyelvű béresasszony ,-aki haldoklik is ,megeszik tíz gombócot ,-azért őrletjük ezt a tenger sok búzát . -Hát egy kis pecsenye kerül -e melléje ?-kérdi gúnnyal a hídvégi . -Pár számra vágják nálunk az ökröt ,de van is ám erő ,három kévét kap föl egy villára a mi emberünk ,pedig két kéve tesz annyit ,mint egy hídvégi ember ,-nyelvel az asszony -fél ember pedig a ráadás . -Ki mondja azt ?-kérdi foghegyen a hídvégi . -Mind azt mondja ,-lőn a válasz -hanem Holvagy Pista még a negyedikkel is megszerzi . Ennyi aztán már untig elég ,a hídvégi halfogó már nem állhatja ;hanem azt mondja : -No hát néném asszony ,megmondja annak a Holvagy Pistának ,hogy ott leszek az ozorai Szent Istváni búcsún ;hanem be ne jöjjön ,vagy megmondja az ispánnak jó előre ,hogy a hat ökrös szekér a kocsma előtt álljon ,hogy legyen min haza vitetni magát . -Megmondjuk ,öcsém-uram ,ne búsuljon ,majd az izenetet meg a másik fordulóval hozzuk meg . Ezzel elválnak ,az asszonyok megőrletnek ,hazamennek ,-az izenetet elmondják ,s midőn megint a malomba mennek ,már megvan az izenet . -No ,mit izent Fürgedről Holvagy Pista ?-kérdi a hídvégi . -Csak azt izente ,-mondja a múltkori asszony -hogy köszöni kelmednek jó akaratját ,-hasonlóképpen minden jó kívánsággal van ,azért izeni is ,hogy a hídvégi felcsert ,meg a vizes lepedőt elvigyék az ozorai búcsúra ,-arról aztán ne búsuljanak ,hogy hiába vigyék ,mert majd mindenikbe raknak egy embert a fürgediek . Ezt izente Holvagy Pista . Minden jót ! -Így megyen az izengetés álló esztendeig össze-vissza ,néha aztán útközben meg is szaporítják ;no de nem veszi senki számba ,ahány szó ,annyi ütleg bizonyosan kerüli ;ki páros ,ki páratlan ,csak ember legyen ,ki ezt kiállhatja . -Mikor van ez a búcsú ?-kérdi Bowring . -Éppen holnap lesz ,-nagyságos uram ,felel az ispán az ajtó felé nézvén ,minthogy a herceg már visszajött ,s bejövet azt mondja az ispánnak : -Holnap szent István nap ,ispán úr ,el ne mulassza bemenni Ozorára ,hogy a búcsún valami rendetlenség ne történjék . -Ott leszek ,kegyelmes uram . -Még én is !-mondja Bowring . -Nem unja el ön magát ilyen falusi ünnepélyen ? -Gondoskodtam élvezetről ,-mondja a kérdett -el nem maradnék ezért a pusztáért . A herceg nem kételkedék ,hogy az angol valami szokatlant akar látni ,tehát nem akadékoskodék ,hanem kívánsága szerint a pusztán hagyá . Egész estig beszélteté magának a különböző kalandokat ,későn este tért csak nyugalomra ,s mint a gyermek ,egész örömmel ébred föl a másik napra ,mely Hídvégen és Fürgeden ezen szóval üdvözölteték : Ma van az ozorai búcsú ! Reggel korán fölkelt az angol ,s még ekkor látta ,mily ünnepi szín van a pusztán ,midőn a kis béresek fehér patyolatingben és gatyában ,feszesen testhez szoruló apró gombos mellényben járták át a nagy udvart ,miközben egy sárgavörös tarkájú kendő a mellény gombján megerősítve s oldalt a zsebbe tűzve lobogott a lépések után . A nagyszájú ing fehér felhőként lebbent meg ,s a nagy tisztaság szokatlan méltóságot kölcsönzött a választott magas alaknak ,mely után még az öregasszony is elgondolkodott egyet ,hát még a fiatalabb ! A sok készülődés után a nőtelen legények vagy húszan összegyülekeztek ,mit a hajdú már bejelentett az ispánnak ,ki a legénységet ezzel a szóval ereszté el : -Legények !a szent misén minden ember jelen legyen ,s meg ne próbálja valamelyik ,hogy izgágát csináljon ;mert akkor én is ott leszek ám . -Nem lesz panasz !-mondja egy a többiért ,s a nyalka csapat megoszlék ,hogy ki-ki akkor menjen ,mikor kedve tartja . Készen álltak a megnyergelt paripák ,Bowring úr az ispánnal lóháton ment be ,hogy így tetszésük szerint követhesse a pusztaiakat ,kik különvált csoportokban tarkázták meg a nagy országutat ,mely a pusztán keresztül a faluba vezetett . Egy férfi ment elől ,utána egy asszony ,míg utánuk jóval hátrább egy legény s egy leány ,hanem olyanképpen ,hogy az útnak egyik szélén a legény ,másik szélen pedig a leány ment oly következetesen ,mintha kimérték volna nekik az utat . -Az elsők -mondja az ispán Bowring úrnak ,-házaspár ,a férj elől megyen ,utána pedig a nő ,férjének dolmányát vetvén vállára ,s a széles országúton nem lép férje mellé ,hanem szüntelenül utána megyen ,s amit a férj elől beszél ,ő azt a második sorból hallgatja ,s onnét felel vissza . Ez itt megmásíthatlan szokás ,-folytatja az ispán ,-míg jóval hátrább egy nőtelen legényt látunk és vele átellenben egy leányt ,nem mintha gyűlölnék egymást ,sőt tán éppen az ellenkező az igaz ;de jaj volna a lány becsületének ,ki a nagy országutat közbe nem ejtené ,minthogy a nagy pusztán oly messziről meglátszik az ember ,s ezen szokás által védettebb az erény ,mintha az anya szeme nyomról nyomra kísérné a leányt . Szent szokás ez uram ,s egy megsikamlott erkölcsöt példának okáért nem tudnék elmondani évtizedek óta ,s éppen ezért nem aggódik az apa ,hogy lányát magától eleressze ;mert mint a nyitott könyvnek legelső betűje ,oly tisztán kilátszik az ember a távol rónaságból . Az angol nyugodtan hallgatta a beszédet ,s egyet körülnézett a nagy pusztán ,hol még akkora magasság sem látszik ,melyre egy emléket tehetne le e tiszta gondolatnak ,ha csakugyan elvetődnék erre még olyan ,ki itt vad szokást keres ,holott oly tiszta az erkölcs ,hogy a nagy világ civilizálója nem méltó rá ,hogy mezetlen lábbal és födetlen fővel lépjen e térre ,hol még a kereskedés tanyát nem vert ,de az erkölcsöt sem tette portékává senki . A síkságból mintegy visszafelé mentek ,és néhány ritka szálfa között leereszkedék az eddig nem látott erdőnek mélyébe ,melyből egy erős kanyarulat nagy mélyedéseken át Ozorára vezette a két búcsúi vendéget ,kik a vendégszerető pap udvarán szálltak le a lóról . Összesereglett a vidéki népség ,megkondult a harmadik harangszó ,s a hívők áhítattal léptek át a szent küszöbön ,tisztelni a legelső magyar királyt ,kit a vallás megszentelt ,s a buzgó nép közelebb hiszi magát az éghez ,mikor édes magáét maga fölött látja . Az imaházból kihallik a buzgó ének ,és szinte fölnéz az ember az égre ,hova fölfelé tör a buzgalom ,s elgondolja a magyar ember :Igazságos az isten ,-s nagy áldást készíthet ez nékünk ,hogy oly sokáig kell érte könyörögnünk ! Mise után szétment a búcsú-nép ,vendéglátó házakban ülvén meg az ünnepet ,-s egy-egy banda lepte meg az úri házat ,egy-két órára helyrerángatván a kedvét a búsuló magyarnak . A tisztelendő úr asztalát sűrűn körülülte a vendégsereg ,csak egy hely maradt üresen legfölül ,Bowring úré ,ki a kocsmában ül egy nyári kabátban ,lovaglósapkában ,s készebb elkoplalni három nap ,mint hogy az ozorai verekedést elszalassza . A kocsmáros egy kis ajándékért a bormérőbe eresztette ,hogy minden alkalmatlanság nélkül élvezhesse a látványt ,mire nem igen sokáig kelle várakoznia ;mert valamint a rémek órája ,lassankint ez is elkövetkezett . Délutáni egy óra felé felhőként tódult be egy fiatal csapat ,élükön Meddig Józsi lépett a kocsmába ,s a legkényelmesb helyet kiválasztá magának ,hogy embereit ,mint vezér a hadsereget ,végig lássa ,egyszersmind elöl legyen ,s hogy a cigányhoz közel legyen ;mert hiában ,ő a vezér ,őt ;illeti meg a tisztesség ,hogy ő mulassa magát a cigánnyal . A kocsma tágas volt ,legalább elég tágas arra ,hogy észre ne vegyen senki egy alakot ,mely az ellenkező zugban a padon végig feküdt be a falnak ,anélkül ,hogy akár a mulatók zaja ,akár a zene megfordíthatná a padon ,hol már jó ideje lehet ,de senki sem kívánkozott az általa elfoglalt helyre ,s magának ,úgy látszik kevés kedve van azt elhagyni . Megindult a jó kedv . Egyéb nem hiányzék ,csak az ,hogy a búcsú Bowring úr várakozásának megfeleljen ,azaz :hogy a légyott el ne maradjon ;de nem is maradt el . A nyitott ajtón meghajolva lép be egy hosszú süvegű béres ,utána vagy öt . Az első ,kit nem szándékunk máskor szerepeltetni ,nyers hangon kíván jó napot a kocsmárosnak ,s olyanformán néz körül ,mintha senki sem volna a kocsmában ,pedig Meddig Józsi olyan lármát vert egymaga ,hogy az ablak is megnyílott bele ;de a béres mégis azt mondja : -Kocsmáros uram ,adjon bort ,legalább ne unja el magát az ember a kocsmában ,ha maga van . -Debz ’ van itt más is !-szól a kocsmáros ,a kikészített meszelyt a hídvégi vezér mellé helyezvén ,-nem látja kend ,hogy a hídvégiek is itt vannak ? A béres előbb ivott a borból ,pajtásait is megkínálta ,s még azután mondja : -Nem is vettem őket észre ! Bowring úr nagyobb élvezettel nézte ezt az előjátékot ,mint a szatmári ember a komédiát ,midőn a medvét várta ,s a bormérő nyílásán kidülleszkedve ,mint egy első emeleti páholyból nézte a drámát ,melyben két hős küzdelme kezdődik . -Öcsém ,tán hályog van a szemeden ,-gúnyolódik a hídvégi -itt van ám a hídvégi felcser (ez célzás ),nem lenne jó ,ha szemedet a tenyeredbe adná ? -Már én majd csak így is hazatalálok az éjjel !-mondja rá a béres egykedvűen leülvén az asztal mellé ,jó közel ,majdnem szomszédnak Meddig Józsi mellé . -Azt gondoltam öcsém ,hogy szekéren mentek haza ,-gúnyolódik amaz . -Már ha tudtuk volna ,hogy itt lesztek ,tán csak eljött volna utánunk a szekér . -Pedig eljöttünk !-mondja hegyesen a hídvégi szabados . -Nojsz ,mi sem maradtunk otthon !-felelt a béres . -De látlak . -Én is ,-lőn ismét a kurta válasz ,midőn a kocsmáros megint bort tett a vendégek elé ,Bowring pedig azt kérdi a kocsmárostól ,ki a bormérőbe visszament : -Úgy látom ,hogy ez egyik sem mer a másikba kapni . -Dehogy nem ,uram ,-dehogy nem ,-lesz itt mindjárt olyan verekedés ,hogy darabokra szedik egymást ;csakhogy uram ennek is megvan a maga módja ,még pedig az ,hogy ezeknek idáig nem volt még igazi okuk a verekedésre az izengetésen kívül ,-tehát most csak ürügyet keresnek ,hogy egymásba kaphassanak ,most idáig csak kötődnek ;-végzi be a kocsmáros ,lemenvén a pincébe ,s magára hagyván az angolt ,ki megint a párbeszédre figyelt . -Hát azt mondod ,hogy látsz ?-kérdi a szabados a bérest . -Persze ,hogy látlak ! -Azért kérdem ,-mondja amaz -hogyha hályog van a szemeden ,inkább közelebb jövök hozzád ,-folytatja a szabados ,közelebb csúsztatván könyökét az asztalon ,s minthogy a béres is már könyökre támaszkodék ,a két kéz olyan közel volt ,hogy egyik a másik szemét könnyen kiüthetné . -Talán megférnél egy helyben ,öcsém ?-kérdé a béres könyökét jól felfeszítvén ,mert ládd én odább nem megyek . -Hátha odább mész ?-véli a szabados . -Nem hinném !-mondja a béres egy helyből ,mire a másik már oly közel csúszott ,hogy könyöke megérinté a bérest . -Hozzám ne értesd többször a könyöködet ,mert aztán előkérheted a vizes lepedőket !-mondja a béres ,mire a hídvégit egyike saját pajtásainak egy kissé meglöki ,s ekképp a béres könyökét eltaszítja az útból ,mire aztán vége a diplomáciai tárgyalásnak ,és elsül az első ágyú ,azaz ,a béres úgy löki mellbe Meddig Józsit ,hogy az rögtön a falhoz csapódik ,ha éppen a másik hídvéginek feje közbe nem keverednék ,mely aztán olyant ütött a falon ,hogy a fal is egészen megveresedett ,-csakhogy a természettudósok már akkor is haladtak annyira ,hogy ez a csudatétel csak annyiból tulajdonítható a hídvéginek ,amennyiből a vér nem a falból ,hanem az ő fejéből ázott ki . Fölegyenesedett erre a hídvégi vezér ,s mielőtt az ütleg következnék ,harsány hangon mondja : -Na te ,konvenciós cseléd ,puhára verlek ma ,azt elhiheted ,azért hagyok még egy “ Miatyánk ”-ra való időt ,hogy szó nélkül ne menj a másvilágra !-fenyegetődzék a hídvégi ,egy nagy ólmos gyűrűt keresvén elő mellénye zsebéből ,mi abban az időben tiltott viselet volt ,s míg azt kis ujjára húzta ,mintegy időt hagyott amannak ,mintha azt csakugyan nagylelkűségből tenné :de a béres sem hagyta használat nélkül az időt ,sípujjú ingét fölszedte s karja körül gyűrte ,az egyik ujj alól egyszersmind egy kurta furkós botot szabadított ki ,mellyel ,kis körben megcsóválva ,elegendő kemény ütéseket osztogathat az ember . -No hát ;aki herkópáterod van ,-lármázott a szabados egész dühvel ,-hadd veszlek kézre benneteket ,-mondja kitörve többedmagával ;de mielőtt a többi oldalt kerülhetne a béresnek ,az hátulsó lábára veté testének terhét ,aztán az egyik oldalasnak feje felé célozván ,mire amaz fejét védené karjával ,addig a béres a kurta bottal olyant vágott a lábszárra ,hogy az oldalt levő a földre rogyott . -Ez szabályos ütés volt !-kiált Bowring ,kit észre nem vevének a nagy lármában ,hanem azért ő nem szűnt meg tudományos szempontból is megrostálni a dolgot ,az illetők pedig egymásután szolgáltatták az anyagot ,nagy erővel vagdalván egymást földhöz ,mintha az egésznek jó részét fekve kellene elvégezni ,nehogy oly hamar kifáradjanak . -Csak a fejét ,ott nem sántul meg ,-hallék a kiáltás . -Ne sajnáld ,nem apád !-mondja a másik ,csakhogy a fölkapaszkodók helyére megint új embert vernek földhöz ,a korcsma ablakain pedig meggyűlik a bámészok serege ,az ajtón állók pedig csak annyit segélnek a dolgon ,hogy egyik vagy másik fejbe vert embert kiviszik a kúthoz ,hol addig mosogatják ,míg újra bemehet ,folytatni a munkát . A béresek mise után megszéledtek a vásárban ,s ez a négy-öt bármily hosszan tartja a helyet ,lassankint kifárad ,csak az bírja még őket lábon tartani ,hogy parasztszokás szerint az eddigi vezér elkiáltja : -Vesd nekem a hátadat !-mire a többi hirtelen él az óvatossággal ,s új erőt gyűjt a védelemnek e módjából ,mely Bowring úr méltánylását tökéletesen megnyeri ,szabályosnak ösmervén az egész verekedést ,legkisebbet sem törődvén azzal ,hogy fáj -e az ütleg ,vagy nem ? Egy-egy béres rohan be a verekedés hallatára ,de a többes szám még mindig nevezetes előnyben van ,s a kocsmáros félvén a rosszabb következménytől ,megsúgja Bowring úrnak ,hogy bemegyen a paphoz ,hogy a fürgedi ispánnak a dolgot megjelentse . Elment ,visszajött a kocsmáros ,de nem jött vele az ispán ,és Bowring úr is már szívesen hajlott a béresek mellett kelni részvétre . -Nos ,kocsmáros ,-kérdi Bowring -benn volt az ispánnál ? -Igenis ,megjelentém ,hogy a béreseknek most mindjárt végük lesz . -És mit felelt az ispán ? -Azt mondá ,uram ,hogy úgy kell nekik ,miért hagyják magukat . A verekedés már végső végét ,a legrútabbat érte meg ,ekkor ordítja el magát az egyik a béresek közül : -Hol vagy Pista ? -Itt vagyok ,-mondja a fal melletti padon nyújtózkodó alak ,fölgyűrt ingujjal rúgván föl magát egyenesre ,s egy kurta hídvégi legényt derékon kapván ,a csoporton át az ajtón kivetette ,mondván : -Félre az útból ,kölyök ,-mert majd lábadra lépnek ,aztán ríva fakadsz . Pedig a fiú alig lesz már húsz esztendős dacára ,hogy nem bírt tovább kapaszkodni ki a csizmájából ,mint öt láb . Bowring úr megismerte most a tegnapi kis bérest ,valamint egyszerre megmagyarázá önmagának ,hogy őt csak végső veszedelemben hívják elő ,s azért nevezék el :Holvagy Pistának ,csak az a kérdés ,hogyan végződik el a dolog . A hídvégiek megálltak egyet a civakodásban ,s addig maradt annyi szünet ,hogy a béres fönnhangon mondhatá : -No ,Józsi !-kiált a hídvégi vezérre ,-már most én is itt vagyok ,most már nem te mondod meddig ,hanem majd megmondom én !-szól harsányan a béres ,megfogván két hídvégit egyszerre ,s nagyot kiáltván egyik-pajtására :Tedd be az ajtót ,hogy ki ne mehessenek ,majd kiadogatom őket az ablakon ,van -e ott kinn vizes lepedő ? A cigányok rémültek el legjobban ,de már nem mehettek ki ,s a boldogtalanok egy sarokban húzódtak össze ,egyaránt féltvén a nemes hegedűt ,és azt ,ki azon hegedülni szokott . Megváltozott a harcnak egész alakja ,most kezdődött még az igazi kévehányás ,mert már néhányat löktek ki az ablakon ,míg bent elszánt bírakozás kezdődék ,hogy ölbe lehessen kapni a legényt ,és így az ablakra kerülhessenek vele . Meddig József ,mielőtt a nagy gyűrűt halántékához mérné Pistának ,ez elkapta az esésben levő kezet ,s egyet csavarván rajta ,térdre zuhant a dühös szabados ,s egyet tarkón ütvén őt a béres ,elfeküdt a földön ,de a béres láb alá vette ,hogy megérezze ,ha föl akarna kelni ,míg ő egyúttal segíti az ablakon kirázni a többit . A megvert szabados eszén volt még ,s érezvén a megveretést földön fektében bicsakját szedte elő ,hogy egyet kerítsen vele a béres combján . Észrevette ezt a remegő cigányok közül a prímás ,minthogy közelében hevert a szabados ,kinél a muzsika ára a mai napra már úgy is elveszett ,-hirtelen lehajolt ,s a szabados kezébe kapaszkodott ,s tág torokkal bőgte a béresnek ,hogy kapja el a lábát . Bowring úr elrémült ,-látta ,hogy a szabály már megbukik ,s hogy a fölbőszült embert a béres most már nem fogja kímélni ,hirtelen kirohant a bormérőből ,és lélekszakadva rohant a paplakba ,hol az ispán úr éppen most fogta el a pap pagátját . -Ispán úr ,-ispán úr !-kiáltja Bowring -jöjjön hamar ,a fürgedi béresek most mindjárt agyonverik a hídvégieket . -De az már nem lehetetlen !-mondja az ispán ijedten ,azon kívül pedig földhöz vágta a kártyát ,s kalap nélkül rohant előre ,utána pedig az angol s a bormérőben sikerült beérnie ,hol az ispán messziről kiáltja ,éppen midőn a béres ölbe kapta Meddig Józsit ,hogy úgy vágja a falhoz ,hogy holnapig ott ragadjon . -Hát nem volt még elég ?-mondja az ispán . -De már elég volt !-mondja Pista oly nyugalommal ,mintha kévét hányt volna ,s a szabadost mintegy ölbeli gyereket eresztvén le a földre ,honnét még azután is alig bírt a kegyetlen ölelés miatt egyenest megállni . Az ispán nem szólt többet ,a béresek egész egyszerűen mondák : -Csöndes jó éjszakát kívánunk mind közönségesen ! S ezen szóval eltávozának ,csak Holvagy Pista mondá a cigánynak : -Megküldöm az árát a muzsikának ,-s talán az emberséget is meg tudom még egyszer hálálni ! A béresek után Bowring is elment az ispánnal ,kit ekképp szólított meg : -Uram ,furcsa nép ez a magyar ! -Higgye meg nagyságos uram ,szeret ez a magyar engedelmeskedni ,ha tudja ,hogy olyan ember parancsol neki ,aki tudja :mikor kell parancsolni . Mikor Bowring úr az ispánnal azon részére ment a falunak ,hol a fürgedi út a hídvégitől oldalt válik ,látták a két csoportot eltávozni ,-a béresek szótalanul ,a hídvégiek közül azonban hallatszék Meddig Józsinak éles hangja : -Lesz még ozorai búcsú ! -Itt leszek !-kiáltja vissza Holvagy Pista ,kinek nevét ,íme megmagyaráztuk ma . Mielőtt azonban az ozorai búcsúnak napja elkövetkeznék ,beleszólt az idő a történetbe ,s embereinkkel máshol találkozunk . A Siónak másik oldalán van egy becsületes komposszerátus ,azaz ,hogy van több is ,hanem ebben az egyikben élt az időben nagyságos Baltayné asszonyság lányostól ,ki anyjának özvegy napjaiban egyedüli boldogsága lőn ,ha tudniillik maradt még annyi idő ,hogy véle néhány szót válthatott ;mert a nagyságos asszony korán özvegyen maradván ,úgy beleszokott a gazdaság vitelébe ,hogy hétköznap még a csizmát is fölhúzta ,és a Sió melletti kaszásait még a csádéban is felkereste ,ha valamiképp az gyanítá ,hogy az árnyékban hűselnek . -Ettél -e már fiam ? – kérdi a meglepett napszámost . -Igen is ,ettem ,nagyságos asszonyom !-feleli a meglepett ember . -Jó volt az étel ? -Hála istennek ,bíz az jó volt . -Hány gombócot ettél meg ,édes fiam ? -Azt tartom ,ötnél kevesebb nem volt ,ami egyre jutott . -Egészségedre váljék ,édes fiam !-szól a nagyságos asszony -hanem ha a vendégség tetszésedre volt ,hát jó lesz megfogni a kaszát ,mert máskor imádkozva sem eresztelek a földemre . Nagyot vörösödött a napszámos ,és szégyenkedve nyúlt a kaszavágás után ,egy fogás helyett kettőt is vágván ,hogy a nagyságos asszony egyebet ne mondjon . Hazament a nagyságos asszony ,megnézte a ház környékét ,mely mindenütt oly tiszta volt ,mintha húsvétnapra söpörték volna össze ,nem lévén senkinek megengedve ,hogy ott engedelem nélkül való dolgot cselekedjék ,kivévén egy bakszarvast ,mely néha óra hosszat összenyargalászta a majort és a kastély udvart ,megállván közben az erkély előtt ,honnét nyalánk alamizsna hullott alá a torkos állatnak ,-csakhogy úgy elszemtelenkedte magát néha ,hogy addig meg nem ízlelt semmit ,míg a fiatal úrhölgy le nem jött ,s át nem ölelé sudár nyakát ,s így nem kínálá saját tenyeréből a büszke állatot . Mindennap tiszta piros szalagot kötött a szarvas nyakára ,honnét lepirosodván ,messziről megláttatá ,hogy a kegyenc nem valami kóbor erdei vad ,hanem emberek között élő ,elkényeztetett állat ,mely a kényelmet ,s az emberek látását annyira megszoká ,hogy valaki elől megfutamodni nem igen szokott ;pedig szívesen kiugrott a kapun ,s néhány óráig is elkószált a határban ,hol őt már minden ember ismeré . Midőn az úrnő lejött ,órákig elkísérte őt a nagy angol kertben ,-néha meg-meglódult ,és átnyargalá a körüleső tért ,vagy aztán megjuhászkodva ,mint valami kezes bárány ,járdalt az ifjúhölgy után . Mielőtt az ifjú hölggyel találkoznánk ,maradjunk a nagyságos asszonynál ,ki ma minden egyéb dolgot láttatlanban hagyott ,hogy a várt vendéget fogadja ,ki ugyan éppen kőfalköznyi távolságra lakott ,de mégis oly távol estek egymástól ,mintha előbb a világot kellene megkerülni ,s akkor is egyszer legalább eltévesztenék az utat . A Baltay-családnak volt egy öröksége ,mely fiúról fiúra szállt ,-egy elátkozott pör ,mely minden Baltaynak életéből kész tíz esztendőt pörölt ki ,-hanem ennyi haszontalanul elvásott esztendő nem volt elég arra ,hogy valamelyik Baltay megérte volna végét . E pör okvetetlenül a kisebbik ágnak tönkrejutásával végződött volna ,hanem midőn a végsőre kerülne a dolog ,egy vagy más közbejött érdek megállította a feleket ,kik aztán tíz esztendeig ismét megnyugodtak ,míg tudniillik ismét megbolondult valamelyik ,vagy lócserénél ,vagy kölyökkutyán ,s kitört a háború újra s addig citáltatták egymást ,hogy a megyei esküdt két lovat tartott csupán a megidézésekre ,megintésekre ,míg ismét valahol összebékéltek valamely jófajta csikón . Ezen tusakodások közt azonban a pör annyira megérett ,hogy jelen nemzedékünknek már kevés tenni valója volt ,az ifjabb ág keményen lőn ostromolva s megérzé ,hogy lába alatt inog a föld ,ha az öregebb ágnak most már egészen végső ivadéka haszontalannak nem vélné a munkát . Tíz év óta hallgat az öregebb Baltay ,-az ifjabb ágon lévő egyetlen öccsének meghalálozása keményen szívéhez ütődött ,s a prókátorok bármennyire nyaggatták ,nem akart a pörbe elegyedni . Végre nagyot gondolt ,saját testvérének fia egyedüli örököse lévén roppant vagyonának az öregebb ágon ,tízévi hallgatás alatt ,addig-addig nézett a szomszéd udvarra ,melynek minden tyúkját megismerte ,hogy Baltay nagyságos úr ekképpen gondolkodott : -Nekem öcsém van ,a sógorasszonynak lánya ,ez a mennydörgős mennykő nagy pör egyszerre végét éri ,ha ezt a két fiatal cselédet egymás mellé állítom !-mondja magában ,s kikiált a hajdúnak ,hogy a nagyságos asszonyságot tiszteli ,ha terhére nem lesz ,ebéd után három órakor tiszteletét teszi . Megjött az izenet ,hogy a nagyságos asszony mindenkor igen szívesen látja ,s a mondott időben elvárja a nagyságos urat . -Az aranyos mentémet !-mondja a nagyságos úr . -Tessék parancsolni ?-kérdi a hajdú a szokatlan dolgot . -Az aranyos mentémet ! -Kiporoltam igenis !-mondja a hajdú ,útját akarván állani a különös készülődésnek . -Hát még harmadszor is mondjam ,hogy adja kend ide az aranyos mentémet ?! -Nincs ám ma vasárnap !-okoskodik a goromba hajdú . -Hát kend nagy fülű -riad föl az úr -hova megyek én most ? -Nagyságos Baltayné asszonysághoz ;-csakhogy úgy is tudom ,hogy a nagyságos asszony kineveti a nagyságos urat ,mikor egyszer aranyos ruhában megy oda ,máskor pedig annyi papirost szegeztet a kapujára ,mintha sárkányon akarná fölereszteni . -Nem érti kend a dolgot ,-véli a nagyságos úr -adja ide mentémet ! A hajdú nagy későn előadogatott mindent ,s urát addig rángatta ,míg a mente ráfért ,hanem midőn ezt is elvégezte ,azt mondja : -Ne mondja a nagyságos úr ,hogy ezt is meg nem tettem ,hanem már most fölmondom a szolgálatot . -Elment a kend esze ? -Még nem ment el ,-véli a hajdú ,kulimászos bajuszát megegyengetve ,-hanem attól félek ,hogy elmegy ! -András !kend vagy sokat ivott ma ,vagy keveset . Mi lelte kendet ? -Csöndességben akarok élni vénségemre ,-mondja a hajdú ,-s minthogy a nagyságos úr a szomszédba megy ,azt tartom ,hogy onnét pör nélkül nem jön haza ,-akkor aztán András fusson kend ide ,-András fusson kend oda !-zsörtölődik a hajdú ,s magát végignézvén ,mondja :már pedig uram ,ötven esztendeje szolgál engem ez a két láb ,aztán ha nagyon megszalasztom őket ,attól félek ,előbb kifutnak velem a világból ,mint akarnám . -Na ,legyen kendnek esze !-nem veszekedni megyek ,hanem ha lehet ,megcsinálom az örök békességet ,-egy házasságot gondoltam ki ! -Mit gondolt ki a nagyságos úr ? -Egy házasságot !-mondja bizalmasan amaz ,még pedig oly boldogsággal ,mintha esküvőre menne . -No hát akkor ne is menjünk odább nagyságos uram ,hanem itt a kréta :egy esztendőre ötven forint meg a ruha ,-ezt éppen a mai napon megszolgáltam ,az új még rajtam sem volt ,hát nem vásott ,-a pénzből adott nagyságod a simontornyai vásárkor öt forintot ,a komáromi búcsúban tízet ,-a kiliti búcsún húszat ,ez annyi ,mint harmincöt ,-tegnap tízet ,ez éppen negyvenöt forint ,-marad még öt forint ,ha adja ,jó ,ha nem ,hát abban sem halok meg ,hát jó egészséget kívánok !-legyen boldog a nagyságos úr !-mondja a hajdú elnehezülten ,-ha a nagyságos úr ilyen nagyot akar botlani ,hát jó ;én leveszem róla a kezemet ...de én meg nem maradok olyan házban ,hol az asszony is olyanképpen akar úr lenni ,mint a férfi ,vagy még tán több is ;ezt én nem szoktam meg ,de nem is szokom ! Mindezt oly hamarjában elmondá a hajdú ,hogy Baltay úr nem bírta megállítani ,hanem midőn aztán a hajdú lelke elnehezedett akkor mondta : -No András ,legyen kendnek esze ,-hisz nem én akarok megházasodni ,hanem az öcsém ! -Hát mért nem szólt a nagyságos úr elébb ?-véli a hajdú ,a krétát letörölvén az asztalról . -Lehet is kend miatt szóhoz jutni !-lármázik a nagyságos úr . -Illik is itthagyni az embert ,mikor már harminc esztendeig van kend a háznál . -Jól van hát no !-csitítgatá a hajdú ,-hanem ha nekem még egyszer előkéri a nagyságos úr a processzust ,akkor aztán meg nem marasztanak ám a háznál . Nem adott feleletet a nagyságos úr ,hanem midőn a hajdú addig húzta-vonta rajt a ruhát ,hogy már nem volt mit igazítani ,akkor mondá : -Na most már elmehet ! Baltay úr erőteljes ember levén ,a nádpálcát csak kézbevalónak vitte ,s büszke tartással ment végig az egyik udvarból a másikba ,hol minden ember megsüvegelé már messziről ,s akit megilletett ,megpróbálta megcsókolni a kezét . Fölment a tágas lépcsőzeten ,hol mindenféle bolondul faragott állat bámészkodott a lépcsőzet mellett s Baltay úr lassan lépegetett ,mintha a rég nem látott alakok számon kérnék tőle ezt a ritka látogatást ;azonban sokkal derültebb hangulatban volt ,mintsem hogy szemrehányásokra gondolni akarna ,tehát fölmenet megcirógatá az állatokat ,hogy ily rég nem látogatta meg őket ,aztán pedig az előszobába nyitott . A nagyságos asszony cseléde ajtót nyitott ,s a nagyságos úr megvakarintá csizmája hegyével a padozatot ,fejét nagy tisztelettel meghajtá ,s a házi asszonyhoz közeledett ,ki sötét selyembe öltözötten néhány lépésre eléje jött . -Hol is hagytuk el a szót ?-kérdi Baltay ,kedélyesen akarván elütni a tíz esztendei haragot . -Már nem emlékszem rá. -mondja a házi asszony bizalmas arccal . -No hát ha elfelejtettük ,sohase jusson eszünkbe . -Adja isten !-kívánja az úrnő ,mintha nem egészen hinné ,hogy elfelejtett mindent . -Kezet reá ,húgomasszony ,-ha aztán kezet adott ,megmondom ,miért jövék ide ? -Itt a kezem ,kedves urambátyám !-mondja az asszony ,odanyújtván kezét ,-nem olyan puha most ,mint akkor ,midőn istenben boldogult uram ,Baltay Sándornak az oltár előtt nyújtám ;mert azóta én vagyok ennél a háznál az utolsó cseléd ;mert a többi tudja ,meddig szegődött ,-nekem pedig addig van maradásom ,míg a prókátorok ki nem pörölnek . -Ne is hozzuk elő húgomasszony ;mert aztán mégis eszünkbe jut ;ami tíz esztendő előtt utolsó szó volt ,-pedig az is tiszta kár ,hogy eddig össze nem békéltünk . -Hát mi jót hozott urambátyám ,az én özvegyi hajlékomba ? -Áldást ,békességet ,-mondja amaz ,-látja húgomasszony ,hogy parádéban jöttem . -De prókátort nem hozott ,urambátyám ?-kérdi a nő ,-különben azt hinném ,hogy én leszek a vendég ,s nem urambátyám . -Prókátort nem hoztam ,húgomasszony ,hanem ha kell ,hát a papért mindjárt elküldök . -Nem értem ,-mit mond urambátyám ! -Nem várakoztatom kedves húgomat ;mert még azon gondolatra jöhetne ,hogy vénségemre jött meg a bolondom ,hanem ha tetszik ,vágjuk ketté a pört egy házassággal . -Ezt sem értem !-mondja a nő . -A húgomasszony kis Etelkája ,meg az én öcsém ,ha összekerülnének ,minden prókátort kitörülnének a pörből ,aztán vége lenne a hosszú komédiának . -Kedves urambátyám !megkérdezte öccsét ? -De majd az orrára kötöm a lánchordtának ,-pattant fel az öreg -tudok én annyit hegedülni ,hogy az úrfit az én nótámra táncoltathassam meg . -Akkor nem az elejéről kezdtük a dolgot ,urambátyám ,s ha a gyermekek nem szeretik egymást ,az lesz ám még a cifra pör ,mikor a prókátorok helyett is a férj és feleség civakodik egy egész élet folytán . -Majd összetörődnek !-véli Baltay . -Hát urambátyám mért nem próbálkozott meg egy asszonnyal ? -Sok én rajtam az igazítani való ,kedves húgomasszony -aztán olyan vagyok én ,mint a vas ,nagyon rá kell ütni ,hogy más formája legyen . -Lám ,lám !-urambátyám is csak Baltay -a szűk csizmáját mással akarja elviseltetni ,aztán nem is kérdi ,hogy a másik elviselheti -e ? -De hátha szereti a leányt ? -De hátha nem szereti ,urambátyám -erre is meg kell ám felelni -utóbb pedig még az a legfőbb kérdés ,hogy egymást szeretik -e ? -Jaj ,de sokat kérdez ,húgomasszony !-mondja Baltay a mentéjéből egy gombot kiszabadítván ,mert érzé ,hogy rég nem beszélt olyan emberrel ,ki nem konvencióért engedelmeskedik . -Ennyit ,kedves urambátyám ,egy zsák búza mellett is elkérdeznék ,hát még egy házasságnál ! -Jól van ,de ha szeretik egymást ? -Egymásé lesznek !-mondja a nő ,-hanem ha nem szeretik egymást ? -Jaj ,még nem is tudjuk az egyiket ,aztán már is a másikat kérdi húgomasszony . -Én vagyok az anyja leányomnak ,s ha én is a földhöz verem a boldogságát ,akkor kitől várjon jobbat ? -Csak már engedne el valamit ,édes lelkem húgomasszony ,hogy hamarább megalkudhassunk ,-én az öcsémnek parancsolok ,húgomasszony meg a lányának ,aztán ... -Kedves bátyám !ha a Baltayak egymás boldogtalanságáért annyi esztendeig pörölgetnek ,-legalább a boldogságukért hagyjanak egy kis időt ,s ha nem szereti a fiú ... -De majd helyre ... -Pszt ...édes bátyám ,...-mondja az asszony elfogván közepét a szónak ,-ezt vigyázva kell tennünk ;mert nagyon egyenes földön lakunk ,a hír könnyen megfutná a harmadik határt is ;pedig ha már az isten ezt a leányt adta ,nem igen akarnám másnak a nyakába kötözni ,ha tán háztól kérve is elkelhet . -Félek ,hogy húgomasszony többet is tud mint én ,-mondja Baltay ,-vagy hogy már későn jövök ;de azért itt a kezem ,becsületemre mondom ,szent a béke egy föltét alatt . -Mondott szóból ért az ember ,kedves urambátyám . -Ha már az öcsémé nem lehetne Etelka ,ígérje meg édes húgomasszony ,hogy csak olyan embernek adja ,kiről tudja ,hogy talpig magyar ember ! -De ezt már bátran megígérem ,-mondá kezét nyújtva az asszony . -No akkor a lakodalom napján eljövök a kalácssütésre ,s azt a pört kalács alá rakhatja ,kedves húgomasszony . -Én szavamnak állok ! -Meg én is -mondja ünnepélyesen Baltay -hanem ebből nem engedek ám el ,húgomasszony ,mert még a haló földemben is megfordulnék ,ha igaz szerzeményünket olyan ember turkálná majd ,ki a magyar hitből kikeresztelkedett . -Ámen !-hagyá helyben az asszonyság ,lekísérvén Baltayt az utolsó lépcsőig ,hol a fölmelegült ember hallatlan dologra vetemedett ,s egy asszonynak ,tudniillik a háziasszonynak kezét megcsókolta . Ha ezt akkor megtudták volna a jó barátok ,szenes vizet itattak volna vele ,mint olyannal ,kit a boszorkányok bűvöltek meg s igézet alatt áll . Hazafelé tartott a szarvas ,de mielőtt az úrnő kiérne a kertnek utolsó kanyarodásából ,a nagyságos asszony lánya elé ment ,a jó asszony oly boldoggá kívánta tenni gyermekét ,hogy a jó szándéktól nem tudta igazán ,mit kellene leginkább meghatároznia . Az öregúr látogatása nem maradt nyom nélkül ,s a nőnek el kelle magát határoznia a legkényesebb dologra ,lánya szívét kikémlelni ,pedig jól tudta ,hogy ő sem fogja megkérdezhetni ,de a lány sem fogja megmondani ;de mégis meg kell tudni . A legközelebb eső lugas elég alkalmas hely lőn arra ,hogy az anya éppen odáig elfáradjon ,s ott megnyugodjék ,s a lány kényelmes helyet foglaljon az édes anya mellett . Jaj ,de nehéz olyan titkot megtudni ,mit nem fognak megmondani . Az anyának első gondja volt a szarvast elrezzenteni ,mert a szemtelen jószág néha a csipkés fejkötőt is meglegelte ,pedig ez órának komolyságához átkozottul rosszul állna ,hogy fejkötőjét akkor rántsa félre a szarvas ,midőn a komoly arcnak kellene kipótolni a ki nem mondható szót . -Már csak leülök ,édes leányom ,-kezdi az anya -ki tudja ,meddig ülhetek még melletted ? Ennyi volt a kezdet ,mi egyre is jó volt ,meg másra is ;mert hiában tagadjuk ,magyar szokás szerint a beszédet néha úgy szabják ki ,hogy arra is ráillik ,kire nem akasztják . -Megint búsulni akar ,édesanyám ?-kérdi szeretettel a lány . -Rám férne ,kedves lányom ,-hanem ha valami megörvendeztetne ,azt tartom ,most éppen ráérnék örülni . -Olvassak valami történetet ? -Jaj ,leányom ,elég történet nekem ez az élet ,(hogy már nekem is bele kellett történnem ,)-sopánkodék az anya ,-csak már a te történetedet is tudhatnám ! -Rövid történet az egész !-felel a lány :édesanyám özvegyasszony ,én meg vagyok az özvegy- asszony lánya ;s aztán vége ! -Dehogy a vége kedves gyermekem ,az csak a kezdete ,mint a parasztmesének :Egyszer volt egy özvegyasszony ,s annak volt egy lánya ... De hát a többi ?kedves lányom ,-hol van még a szomszéd ember ,meg a szomszéd embernek a fia ,-s ez a négy ember kerekít egy keserves históriát ,kivált ha még az ötödik is belekeveredik valami ifjú legény formában ,-nojsz lesz aztán dolga a szegény özvegyasszonynak . -Kettőnek csak nem adhatja egyszerre ,tehát vagy az egyik ,vagy a másik . -Igen ha tudná az ember ,melyiket volna jobb választani ,-a szomszéd ember igen gazdag ,tehát a fia is gazdag lesz ,-míg a másiknak az apja oly szegényen halt meg ,hogy a nevét is csak alig felejtették nála . -No csak hogy legalább az megmaradt ,s ha kiáltják ,előkereshetik vele . -Látom már ,édes leányom ,hogy azt a szegény fiút nagyon megszántad . -Oh ,édesanyám ,a szánalmat a gazdag pénzért meg nem veszi ;de nem is boltban árulgatják ,hanem a szívben tanyázik . -Az a szív ,az a szív !-fohászkodék az anya ,-a szerelmesek minduntalan elvesztik ,aztán mégis azt fájdítják ,aztán lesz belőle siralmas történet ,megint egy özvegyasszony ,meg annak a leánya ... Bizony ,bizony ,édes lányom ,az is baj ,ha kérnek benneteket ,meg az is ,ha nem kérnek . -Ne búsuljon ,édesanyám ,ha nem kérnek ,itthon maradok anyámnál . -Én nálam bizony ne maradj !-durrant föl az asszony ,-az én anyámnak hat volt ,mégis elfogytunk ,párosával is vittek volna ,-azért ,azt hiszem ,hogy melléd is csak kerül egy ,ha dobra nem ütlek is . -Majd valaki csak megsajnál !...-úgy -e anyám ?-mondja a lány ,bizalmasan anyjára nézvén ,mintha önkéntelenül mutatná azt a gyönyörű főt ,mely az egész környéket már összezavarta . -Már hisz ,édes leányom ,polturás malacnak nem mindig kerül garasos kötél ;hanem azért tán nem bánja meg senki az özvegyasszony leányát . -Valami szegény fiú csak erre botlik ,ha nevén szólítják . -Akár a szomszéd fia is még ,galambom ,mondja az anya ,a gömbölyű képet tenyerével megütögetve ,s nem gyanítva ,hogy a lány is észrevette ,hogy az öreg az aranyos mentében jött át az udvarra . -Kedves anyám egészen el akarná rontani a mesét ,-hisz azért van a mese ,hogy a szegénynek legalább a meséből jusson egy kis jó szerencse ,ha már másképp nem jut . -Hát a szomszéd fia ?az igen gazdag ! -Azt nem kérdezik a mese végén ,édesanyám ,hanem megelégszik mindenki ,ha a másik kettő boldog ! -Mese ,mese ,mess kenyeret !-mondja az anya ,-hanem édes leányom ,én anyád vagyok ,és nemcsak meséből él az ember ;hanem ... Itt egyet nagyot lélegzett ,mintha készen volna a gondolattal ,csak ki kellene mondani ,-midőn a szarvas messziről dobogva állt meg a lugas árnyaiban ,fölkapva fejét ,s nyakszalagján egy zöld zsinórt láttatott ,mely a szalagra kötötten hintázá baklóit ,jeléül ,hogy ismerős kötötte fel . Az anya meglepetten állt meg ,valamint a lány is ,kit e meglepetés anyja szívére kergetett . -Úgy !-mondja az anya ,-a szarvas kimaradt a meséből ,-s e kis kötelék a gazdag szomszéd fia . -Nem ,anyám !-szól a lány alig hallhatólag ,-ez a szegény fiú . -Kinek csak a neve maradt ?s tán még azt is megosztaná mással ?-mondja az anya ,látván a lány szörnyű pirulását . Felelet helyett a lány anyjára nézett ,mint az irgalmat kérő az égbe ,honnét az istenáldást némán imádkozva kéri . Az anya teljes boldogsággal nézett gyermekére ,-mert hisz az anya szívét is megcsiklandja ,ha tudja ,hogy a lányát mások is szeretik . -Hiszed -e ,hogy boldog leszel ,lányom ? -Nem kétkedem anyám . -Jó ,-idáig elvezettelek ,édes lányom ,-ezentúl vezéreljen a jó isten ,és kísérjen el az én anyai áldásom . -S abból ne jusson nekem is ?-kérdi gróf Dunay ,a lugasból előlépvén a boldogokhoz . -Fele mindig a tied legyen ,édes fiam !-mondja az anya ,a grófot is magához ölelvén ,adja isten ,hogy az életben ne érezzétek meg ,hogy ezt az áldást özvegy kezek adták . Így végződik el a mese ,melynek az a címe :Egyszer volt egy özvegyasszony ,annak volt egy lánya ! Hazament az öreg Baltay ,s bár a menyegzőre ezúttal nem lőn hivatalos ,becsületes lelkében jókora megnyugvást hozott ,hogy a leány pogánykézbe nem kerül ,tehát nyugalommal várta ,míg András a mentéből kigombolja . -András !...-mondja a hajdúnak ,-mi a kötelessége kendnek ? -Elmondom uram ,-feleli a hajdú ,-azt tartom most már harmincadszor mondom el . -Ha még el nem feledte volna kend . -Azt tartom ,még egyszer sem szidattam meg magamat ,-felesel a hajdú ,-minden esztendőben ezen a napon elmondom kötelességemet ,mint azt a legelső napon föladta nekem a nagyságos úr . -Hát hadd halljuk ,mi volt a kötelessége kendnek ezelőtt harminc esztendővel ? -Elmondom nagyságos uram : 1-ör is a kapu nyitva marad ,hogy minden becsületes ember éjjel ,nappal bejöhessen ;a kelletlen vendég könnyen kimehessen ;a várt vendégnek meg úgy is hiában marad nyitva ,mert amint el akar menni ,akkorra már e kocsikerekeket a pajtába zárjuk . -Ez megmarad jövő esztendőre is !-mondja a nagyságos úr . 2-or . Magyar koldusnak adunk annyit ,mennyi belefér ;a nem magyarnak zsákját is megrakjuk ,legalább nem mondja ,hogy nálunk felejtett valamit . -Ez is megmarad jövő esztendőre is ,hanem ezután még zsákot is adjon kend neki . 3-or . Nagyságos uram parancsol mindenkinek a háznál ;hanem a vendég még nagyságos uramnak is parancsol . -Ez is megmarad jövő esztendőre is . 4-er . Minden házbajárónak van egy rovása ,-aki mit olyant cselekszik ,ami jóravaló magyar emberhez nem illik ,rovásra kerül . -A rovás a harmadik vonásnál megtelik ,-azt a házból kimarasztaljuk . -No ez meg még inkább megmarad jövő esztendőre ;mert látom ,hogy a stibli ,meg a bugyogó nagyon szaporodik ,-s a fiatalember az asszonyi állatok bolondjáért fülig vedlik ;de az ilyen népet kipusztítom a háztól . Mielőtt tovább folytathatná az öreg a firtatást ,megérkezének a vendégek ,kedves öccsével ,az ifjú Baltayval gróf Dunay ,kivel előbb találkozánk a kertben . Az ifjak a kertnél találkozának ,-az ifjú Baltay a gróffal együtt lovagolt a legközelebbi állomásról ,s minthogy a szarvast a réten lelték ,megközelíték a jámbor állatot ,s Dunay egy kürtzsinórt olda le ,s ugyanazt a szarvasra csatolá ,mire az sebesen a falu felé rohant . Dunay lehetőleg utána nyargalt ,de a kötekedő állat bármennyiszer megállt ,mégis előbb ért a kertbe ,melynek sűrűjében elveszett az üldöző elől . Dunay a téli szakban a megye székhelyén ösmerkedék meg Etelkével ,s az anya szívesen gondolt azon jövendőre ,mely lányát a gróf karjaiba vezeti ;s mint látták ,az elhatározó percben semmi sem gátolá az egyesülést ,még a bácsinak adott ígéret sem ,-hisz hogy lenne a gróf olyan ,ki a bácsi kívánatának meg nem felelne ,lévén tetőtől talpig olyan becsületes magyar ember ,mint a bácsi maga . Az öreg Baltay szívesen fogadá vendégét ,kinek poggyásza reggel megérkezett ,-s az öregúrnál inkább megörült ,minthogy a gróf még más két vendéget is jelentett :Herceg Batthyányi Lajost és gróf Festetics Györgyöt . -András !-kiált ki a hajdúnak ,-hozza kend be a rovásokat . -Az újakat ,vagy a régieket ? -Csak a régieket . András engedelmeskedék ,s elhozta a régi rovásokat ,kioldá a csomót ,várván ,mit parancsol az úr . -Mi következik ?-kérdi . -Kedves vendégeim jőnek ,-ilyenkor hadd szabaduljon ki egy-kettő a purgatóriumból . -Ez az első itt Kovács István uramé ,három rovása van ;egyiket azért róttam föl neki ,nagyságos uram parancsolatjából ,mert a korcsmáját zsidónak adta árendába ;a másikat pedig azért ,hogy sört hágy neki mérni ;harmadikat pedig azért ,mert maga is megissza . -Ott marad a rováson ,-hallja kend ;-hanem annyit elengedek neki ,hogy szent Mihály napra ,ha a sörtől eláll ,-az egyik hiba lemegy . Ha ez sem használ neki ,nem tudom mikor lesz ilyen jó kedvem ,akkor aztán rajt felejtem halálos holtáig . Mi következik odább ? -Balázs Imre uram következnék ,-mondja a hajdú ,-ennek is három rovása van . Az elsőt azért róttuk föl neki ,mert a búcsún úgy jelent meg ,hogy a felesége ült jobbról ,-ő kelme pedig balról . A másodikat azért ,mert szajkót fogott ,aztán beszélni tanítja . A harmadikat azért ;mert a házunk előtt elment ,aztán nem jött be . -Rováson marad ,hallja kend ,András !-mondja az öreg . -Ez már nem is purgatóriumba ,hanem pokolra való . -1-ör ,mert jobb kezét a felesége bal keze nélkül nem mozdíthatja ,2-or ,a szajkót emberré akarja tenni ,-tehát az ilyen utóbb elhiszi ,hogy az embert még szajkóvá teheti . 3-or ,elkerüli az én házamat ,pedig ugyancsak az út mellé építettem ;hát mikor várhatnám én őt akkor ,ha a falun kívül laknám ? Ott marad a rováson ,és még akkor sem adja kend elő ,ha kérem . Mi következik még odább ? -Kulcsár Gáspár úrnak rovása van kezemben ,fogom a három vonást . -Hadd halljuk egymásután mind a hármat . -Az elsőt akkor kapta ,mikor a Tihanyi barátoknak a vajat pénzért adta . A másodikat meg ,hogy a pusztáján csinált hidat lelakatoltatta ,a harmadikát pedig ,hogy a házánál zsemlyét eszik . -Na ,ennek elengedem a hidat ,ha felnyittatja ;meg az elsőt is ,ha a vaj árát kétszeresen visszaküldi ,-pápista ember ,-mit kereskedik a maga papján ;hanem a zsemlye fönnmarad ,mert ha a feleségét úgy elkényeztette ,hogy a kenyeret már nem eheti ,-maradjon fönn más embernek rettentő példájára ,-aztán majd más az asszonyságot jó előre fekete kenyérre fogja . Bejött azonban az öcs ,s így Andrásnak nem maradt ideje a többit leszámolni ,hanem ment dolgára ,miben nem lesz szűke ,ha még újabb vendégek is jőnek . -Mi újság ,domine frater ?-kérdi az öreg ,megölelve a fiút ,kit az öreg nagyon is szeretett . -Előbb urambátyám mondjon valamit . -Mondok bíz én öcsém ,-felel az öreg nagy bodor füstöt eresztvén ki az öblös tajtpipából ,-hanem hanyatt ne vágd magadat . -Kapaszkodom már ,kedves bátyám ,-mondja a fiú ,bátyja karjába fűződve . -Tegnap meglátogattam a sógorasszonyt ! -Hála légyen a jó istennek !-kiált föl a fiú . -Kibékélt urambátyám ? -Egy föltétellel ,öcsém !...ha tudniillik az én ajánlatom nem sikerül . -Mi volt az ajánlat ,kedves urambátyám ? -Öcsém !-mondja az öreg egy nagy megnyugodás után -tudod ,hogy Éva asszonynak nagyon beszámítottam a paradicsomot ,-azért nem is házasodtam meg ,-amit elég bolondul cselekedtem ;mert látod ,most vénségemre veszem észre ,hogy a Zsuzsi szolgáló mégis csak jobban meg tudja nyomni a hátamat ,mint ez a vén bolond András ;mert ez ott is nyomja ,ahol nem fáj ;tehát csak átlátom ,hogy az isten mégis csak jobban tudja ,mint én ,hogy az asszonyt miért teremtette . -Bizony még megházasodik urambátyám ! -De hátba ütlek !-mondja tréfával az öreg -Na ,ne akassz meg a szó közepén ,hanem hát azt mondom ,hogy ha már volt is egy Baltay ,ki után hírmondónak egy pár mentén kívül csak a sarkantyús csizmája maradt ;most már azt akarom ,hogy egy Baltay helyett maradjon tíz ,-oda pedig édes öcsém feleség is kell ;tehát azt akarom ,hogy megházasodjál . -Hát aztán ? -Azt sem akartam ,hogy az az istenverte pör örökkön örökké lopja az ember életét ,tehát bíz én nem bántam volna ,azaz most sem bánnám ,ha Etelkát elvennéd . -Nem vehetem el ,-urambátyám . -Nem a manót ?-durran föl az öreg ,-hát én vegyem el ? -Bátyám sem !-mondja a fiú ,-mert majd helyettünk elveszi más ! -No ugyan ki ?-kérdi az öreg . -Gróf Dunay !-mondja amaz ,éppen most értesíte a végelhatározásról . -Nekem is van oda beleszólóm ,öcsém !-mondja az öreg -azaz ,hogy szólok is ,de mindjárt !-teszi hozzá ,s egyszersmind hangosan kiáltja :András ! -Hallom !-kiáltja kívülről a hajdú ,mintha azt akarná mondani ,hogy nem jő be . -András !-kiált a nagyságos úr még keményebben . -Nem mondtam már ,hogy hallom ! -Ha hallja kend ,hát jöjjön ,-vagy hogy én szolgáljam kendet ? -Mi lelte már megint a nagyságos urat ?-mondja a hajdú az ajtót benyitva ,s ugyanannak küszöbén megállva :ha dolgom nem volna ,nem maradnék ott kinn . -Hát nem most mondta el kend a kötelességét ?-pöröl az öreg ,-hát ki parancsol a háznál ? -Ha elmondtam a kötelességemet ,hát nem mondta meg a nagyságos úr ,hogy jövő esztendőre is csak nagyságos uram parancsol . -Azt mondtam ,meg most is azt mondom ! -De meg azt is mondta ,hogy a vendég még nagyságos uramnak is parancsol ;hát hadd lássak a dolgom után ,mikor vendég van ,majd rákerül a sor a nagyságos úrra is !-mondja a hajdú ,s maga után betette az ajtót . Nem volt mit tenni ,hanem Baltay uram őnagysága kiment az erkélyre ,hogy kedves vendégeit várja ,-azonban az öccsétől hallott hír nagyon gondolkodóba ejtette . Itt már aztán magunk is bele merünk szólani a dologba ,és Baltay őnagyságának jellemvonásához a dolog könnyebb megértése végett egyet-mást megemlítünk ,hogy Baltay urat valami táltosnak ne vélje valaki ,különösen a mai világban ,midőn közönségünk fölöttébb érzékeny ,s minden gyönge oldaluk megérintését hazaárulásnak tartja . Lesz alkalma nyájas olvasóinknak alább meggyőződni ,hogy Baltayt olyan kegyelettel visszük végig ,mintha csak tulajdon ősapánk volna ,kinek gyöngéjét papiroson megírni bizonyosan nem mernénk ;hanem célunk elérésének tekintetéből az életből vett alakot meghagyók azon állapotban ,mint az életben volt ,mint mondók ,a magyar embernek minden jó és rossz tulajdonságával ,-nehogy ellenkezőképpen cselekedvén ,úgy járjunk alakunkkal ,mint Plátó ,mikor az embert kétlábú tollatlannak mondá ,s erre gúnyból az ablakon bevetettek neki egy megkopasztott csibét ,ezen szóval :“Íme ,itt van Plátónak embere. ”  Tehát előre is tiltakozván minden gyanúsítás ellen arra nézve ,hogy Baltayban valami táblabíróságot akarnánk kigúnyolni ,mégis meg merjük mondani ,hogy ha éppen hibát rovogatnánk is okkal-móddal ,azt annyi szabadsággal tennők önmagunk irányában ,amennyit minden ember megtesz ,hogy körmeit nem hagyja kinőni ,mint valami ragadozó állat ,hanem a maga idejében meg-megnyesegeti . De térjünk vissza a dologra ,mert András eddig elvégezte dolgát a vendég körül ,és így ne várakoztassuk az öregurat ,ha valami sürgetős dolga van ,hadd végezzen vele . Mielőtt azonban e találkozás megtörténnék ,nézzünk az öregúr lelkébe . Volt az öregúrban minden derültsége mellett egy titkosan rágódó bú ,mi a múlt század végén valóságos magyar nyavalya lőn ,midőn az ősi szokásoktól el-elmaradt egy-egy ember ,s valami új bolondon kapott ,ami az eddigi állapothoz úgy nem illett ,mintha a fülemile a varjú után kezdene károgni . Kopni kezdett az a jó patriarkális élet ,s az emberek ujjal kezdének egymásra mutatni ,-egyik az újat káromkodta meg ,míg a másik a régit nevette . Mintha csak ősi épület köveit lopnák meg ,oly szentségtelenné kezde válni minden újítás -és amint egyik vagy másik kiszökött a sorból az újítások után ,azonképpen keseredének el a többiek ,kik most már elkeseredéssel kezdték védeni a régit s készebb volt némelyik egy pocsolyát óráig kerülgetni ,mint azon egy hidat átverni a rövidebb útért ,ha véletlenül megtudta valaki ,hogy azt még az édesapjának az apja réceúsztatónak hagyta . Midőn a csigát megérintik ,visszavonul csontházába ,s addig elő nem jő ,míg a gyermek nyájas szóval elő nem csalogatja ,-így lőn akkor egypárszáz öreg magyar féltékeny saját mentéjére ,hogy készebb volt foltot folt hátára varratni ,minthogy arról egy kis sújtást le hagyjon fejteni . Baltay ,az öreg ,készebb lett volna visszamenni Ázsiába azon az úton ,melyen eleink bejöttek ,s mit ami tudósaink mai napig ki nem találtak ,-mintsem elhagyjon ősi szokásaiból egyet ;vagy készebb elátkozta legjobb barátját ,mintsem elnézzen valamely gyöngeséget ,melynek útján kikopjék a nemzeti hüvelyből ,s ezen a példán más is . Elengedhetlen vétek volt előtte minden ,mi az eredeti kemény ,edzett ,és szilárd életen tágított ,-s ennek maga körüli meggátlására tartotta ő a rovást ,hogy legalább az ő környezete maradjon -tiszta . -Itt vagyok !-mondja András ,beállítván a nagyságos úr elé -mit tetszik parancsolni ? -Van -e új rovás faragva ? -Mindig van készen ,nagyságos uram ,-felel a hajdú -bár ne kellene ;de azt tartom ,hogy maholnap csak ketten leszünk nagyságos urammal ,kik rovásra nem kerülünk . -Tartson kend egy rovást készen ,-ezt az új vendéget veszem én szem alá ,-ennek aztán annyi engedelem sem lesz ,mint amennyit egy szúnyog elbír . -Értem ,nagyságos uram ,-majd a mentém alá dugok egyet ,s ha aztán elő kell vennem ,csak bólintson egyet a fejével nagyságos uram ,olyant rovok ,hogy el nem sikálódik még gyaluval sem . -Elmehet kend !-mondja az öregúr ,minthogy éppen hallá ,hogy a várt vendégek is megérkeztek ,tehát kisietett ,hogy a nagy embereket illőn fogadhassa . A fogadás oly ritka volt ,minő akkor lehet ,mikor három becsületes ember összetalálkozik ,s egyenkint érzi mindenik magáról úgy ,mint a másikról ,hogy midőn ilyen három ember összekerül ,az üstökös csillag bátran megindulhat az ég boltozatján ,-mit az emberek ugyan nem tudnak elgondolni ,-miért ?mert hisz ha a becsületes ember oly ritka nem volna ,csodájára miért indulna meg az üstökös csillag . Helyre vergődének a vendégek ,s az egyik teremben alkalmas beszélő helyre találtak mind az öten ,András pedig egy fordulóra bejött ,ha tán valamit parancsolnának akár a vendégek ,akár a nagyságos úr . -András !-pipákat ide !-mondja az öregúr ,mire András kezdé a pipákat osztogatni ,s még gróf Festetics György is elfogadott egyet ,pedig nem volt dohányos ;hanem tudta az öregúr szokását ,és hogy rovásra ne kerüljön ,inkább ő is megadta a módját ,s ámbár elhagyta aludni a pipát ,de még megszívogatta ,mintha még úgy adná a füstjét ,-és Baltay úr ezt a kis cselt örömest elnézte ,-megelégedvén ,hogy legalább ,ha nem tud is ,de akar ! -Köszönöm !...nem kell !...-mondja gróf Dunay a megkínált pipát Andrásnak visszaadván ,mire az még inkább kínálta . -De csak tessék ,-mondja az ,-van gyönge dohányunk is ,akármi kisasszonynak is könnyű ! -Mindegy ,barátom ,-nem élek vele !-mondja az ifjú gróf . Észrevette az öreg a szóváltást ,de mintha nem jól értette volna ,maga is mondja : -Kedves öcsém ,-mi már csak ilyen tejjel tartjuk a fiatalembert . -Nem akarom megszokni !-mondja a gróf minden komolyabb értelem nélkül . -Micsoda magyar ember lennél ,öcsém ,-mondja Baltay ,-ha meg egy kis dohányfüstöt sem tudnál megszokni ? Hisz öcsém ,még a hús is tovább eltart a füstön ,-pedig nekünk erre aligha szükségünk nem lesz . -Mégis megköszönöm ! -Talán az orvos tiltja ?-véli Baltay némi tudvággyal . -Az nem ,hanem már ezt a gyengeséget nem akarom magamban táplálni ! Az öreg arcában egy villám látszék ,mit Festetics után leghamarább András vett észre ,minthogy még a szolgálattal nem volt készen ,s a párbeszéd végén urára nézett ,ki egy elcsöndesedés után intett Andrásnak ,ki némileg hátrább vonult ,s aztán az ódon épület ablakmélyedésében előhúzta a rovást és az első vonást jó mélyen bevágta . Festetics valamit kezdett gyanítani ,azért hirtelen másra vitte a beszédet ,s mondja az öregnek : -Na ,barátom ,lesz Enyingen gyönyörű juhászat ,Lajos barátunk hozott törzsöknyájat . -Olcsóbb lesz a birkahús egypár esztendő múlva !-mondja Baltay némi egykedvűséggel ,de mégis úgy ,mintha ezzel a juhászatot végképp elítélné . -De nem megenni hozta ám ,hanem gyapjútenyésztésre . -Hüm !-dünnyögött az öreg ,-ezt a mentét már tizedik esztendeje viselem ,az igaz ,hogy jóravaló privigyei kék posztó ;de még eltart néhány esztendeig ,addig kedves Lajos barátunk gyapjújába még a moly is beleeshetik ,míg én selymes gyapjújából posztót veszek ;mert remélem ,hogy a hajdúknak valamivel gorombább is jó lesz . -Mennél finomabb ,annál szívesebben elviseli az is !-mondja a herceg . -Ha fele árért adjátok ,majd én is veszek belőle !-mondja Baltay ,-hanem majd meglátod ,Lajos ,az a birka utóbb is csak a szénát eszi el a gulyamarha elől ,s ha aztán minden földesúr birkákat tart ,utóbb majd szűrös ember nem is marad ,hanem még a gulyás is posztóköpenyegben őrzi a marhát . -Így a juhokat nem szereted ,öreg ?-mondja a herceg . -A húsát bíz én szeretem ,kivált ősszel ,ha jó hízott ürüt kapok ;de az én legelőmre ugyan egy sem jön ,hogy a szénámat megegye ,gyapja meg a nyakamon vesszen . -Na ,majd meglássuk !-mondja a herceg ;-hanem a földialmát csak megkísérted te is ? -De akkor inkább csak birkát tartok ,legalább húsa van ,s nem kell nagyon megéhezni ,hogy az ember rákapjon ;hanem zabkenyeret ,meg földialmát csakugyan nem eszem ,míg földemen megterem a búza . -No ,mi csak megkísértjük !-mondja Festetics . -Jól van ,jól !-nevet Baltay ,-ha majd kipusztul a búzakenyér a háztól ;mert a földialma gyökeret ver ,mint a tüskebokor ,hát eljöhettek hozzám búzakenyérre ,aztán majd akkor valljátok meg ,hogy a kalácstól ,ha már okosabb nem lesz is az ember ,mint a burgonyától ,de nem is bolondul meg tőle . -Valakinek csak meg kell próbálni !-véli a herceg . -Persze ,hogy meg kell !-mondja Baltay ,-nem is mondom ,hogy ne tegyétek ,-hanem én majd csak nézlek benneteket ,Festeticset mikor a földialmán soványodik le ,a herceget pedig mikor a birkahúson hízik meg . -Kész a vacsora !-jelenti András ,egyszersmind megnyitván a szárnyas ajtót ,mely az étterembe vezetett ,s a jó barátok elkötekedtek a burgonyán és juhon ,mely két tárgy abban az időben olyan újdonság volt ,hogy az egész ország beszélt róla ,s mint a medvejárás ,-úgy emlegette meg a finom juhot és azt a napot ,melyen meglátta azt és a legelső burgonyaszemet . Istenem !a szegény ember mai napon ha ezt hallaná ,majdnem azt mondaná : -Ugyan mivel éltek akkor az emberek ,hogy nem haltak meg éhen ? A vacsora alatt megemlítendőnek véljük a mindenesetre jó bort és a jó vizet ;-az előbbieket a házigazda szívesen kínálta másnak is ,de maga is megitta ;míg az utóbbit az ifjú gróf nem győzte dicsérni ;-mert amint mondja ,még Olaszországban sem ivott jobbat . Az öreg nem igen vigyázott a szóra a beszéd elején s váltig azt gondolta ,hogy a gróf a borait dicséri ,mi egy kissé megengesztelé a pipa miatt ;hanem bezzeg nagyot nézett a következendő párbeszéd után . -Jobb ez úgy -e ,mint a Lacryma Christi ?! -Nekem legalább jobb !-felel a gróf . -Ugyan ,mondja meg ,kedves gróf öcsém ,-hát csakugyan jó az a Lacryma Christi ? -Sohasem ittam ,kedves urambátyám ! -Mi a manó ,hisz ott jártál Olaszországban ,s ott már csak a legjavából kaphat az ember . -Alkalmam elég volt hozzá ,-magyarázá a gróf ,de minthogy bort sohasem iszom ... -Bort nem iszol ?-mondja az öreg ,-hisz most dicsérted a boromat . -A vizet ,kedves urambátyám ,-felel a gróf -és most is mondom ,hogy ennél kitűnőbbet rég ittam ! -Béka terem abban ,öcsém !...-jegyzi meg az öreg ,s aztán Andrásnak szól :András ,szóljon kend a grófnak ,-még az kellene ,hogy vízzel tartsuk ,mint a hidat . -Bocsánat ,-nem iszom !...-mentegetődzék a gróf . -Az én egészségemre !-unszolá az öreg némi erőltetéssel ,mintha maga ellenében is védelmezni akarná a grófot ,ki őt ily hamar kétszer ,de kellemetlenül érinti . -Bocsánat -mentegetődzék a gróf ,-amit egyszer nem ,máskor sem . -Dehogy nem !...-mondja Baltay némi szégyennel ,-ha az enyémre nem ,legalább kedves vendégeimért üssük össze a poharat ! -Ezzel a jó vízzel ,ha megengedi urambátyám !-mondja a gróf éppen nem engedve . -Hüm ,hüm !-mondja most már kétszeresen is Baltay az öreg ,-hát te öcsém éppenséggel nem akarod megszokni ,ami magyar embereknek csak olyan természete ,mint a mécsnek ,hogy olajt iszik ... No töltsd meg a poharat ! -Szokásomtól nem térek el semmi áron !-mondja a gróf szörnyű következetességgel . -Azt már én sem teszem !-mondja az öreg vontatott hangon ,egyszersmind intve Andrásnak ,ki megint elvonult egy ablakmélyedésbe ,s a rovásra a második vonást lenyeste egy éles késsel ,mely a kemény nyomásnak szívesen engedelmeskedett . Vége lőn a vacsorának ,a fiatalok hátrább maradtak ,míg az öregek együtt mentek elől ,s minthogy a fiatalok még az étteremben maradának ,Baltay azt mondja két vendégének : -Na barátom ,ha földialmával élünk ,finom selymes gyapjúból készült posztóban járunk ,nem dohányzunk ,bort nem iszunk ,attól félek ,nemsokára olyan könnyű legényekké válunk mindannyian ,hogy egy jókora forgószél fölkap bennünket ,és Ázsiában tesz le . Nemsokára elhúzódtak a nyugvóhelyre ,a fiatal gróf olvasáshoz fogott ,az ifjú Baltay lefekvés előtt megtudván még bátyjától ,hogy a házasságba miképpen egyezett ,elgondolá ,hogy ha ez a házasság az öreg akarata ellenére is megtörténnék ,akkor a pört irgalom nélkül megkezdi ,mi az elkeseredésnek minden átkát szétereszti ,s a közös barátságnak vége . Hosszú gondolkodás után elhatározá magát valamire ;majd megmondjuk legközelebb ,hogy mire ,addig előbb nézzük meg az öreg Baltayt ,kit még most sem tud az álom végképpen lefogni :-vajjon mi tartja őt ébren ? Nagyokat kettyentett egy falióra ,melynek zörgésére minden más ember ijedten ugranék ki az ágyból ,csak Baltay nem ,minthogy ezt a lármát rég megszokta s az ősi maradványt bántatlanul hagyá a falon ,emlékéül annak ,hogy már néhány évtizede ketyegett a Baltay-családnak . Baltayt egy mély fájdalom tartá ébren ,minthogy az ifjú grófot az ő mértéke szerint nagyon könnyűnek találta ,s az öreg nem annyira a lehető atyafiságból ,mint egyéni meggyőződésből a grófot a legszigorúbb mértékre vette ,s mentségére nagyon keveset talált . A hatalmas úr anyagi kényelmének forrásain végig tekintvén ,nagyon élénken kezdé tapasztalni ,hogy végtére is ,ha egy sorban állunk ,a házas zsellér is csak annyi helyet foglal el ,mint akármely tízezer holdas ,és hogy a nemzet összegét végtére is az emberszám pótolja ki . -Hát eggyel megint kevesebben leszünk ?-mondja fájdalommal ,s annál gyötrelmesebben ,minthogy a gróf hírhedt ember volt ,-s a jó Baltay nehéz szívvel gondolt azon körülményre ,hogy a lánc nem is végén ,hanem derekán szakadozik ,-és ezt a hézagot nehéz összekötni . Baltayt nem hagyá nyugodni a tűnődés ,-és ablakából az épület egyik szárnyára látván ,éppen oda ,hol az ifjú gróf szállásolt ,éjfél után majdnem két óráig gyertyavilágot látott . E körülmény szinte különösnek tetszik ,de mielőtt okát gyaníthatná ,a fáradság erőt vett a tűnődő emberen ,és szemeire nehezült az álom . Néhány napig meglakták házát a vendégek ,-a nappali órák derülten folyának ,de éjszakánkint a háziurat rendesen ébren tartá az a világosság ,mely az ifjú gróf szállásáról hozzá verődött ,s utóbb nem állhatá ,hanem megrántá a csöngettyűhúzót ,s nemsokára belépett András a szörnyű csengetésre . -Olcsóbbért is bejövök ám !-mondja a fölrezzentett hajdú ,megsokallván a csengettyű rángatást . -András !-szól a nagyságos úr ,egészen saját gondolat tárgyával vesződvén ,-nézze meg kend a grófot ,bizonyosan égve feledte a gyertyát ,bizony még felpörköli magát . -Hát én nem látom úgy -e ?-mondja a hajdú . -No ha látta kend ,hát miért nem figyelmeztette ,hogy égve marad a gyertya ,maga pedig elalszik . -Ha aludnék !-mondja András -de nem alszik ám . -Mi ördögöt csinál hát ?-csodálkozék a nagyságos úr -talán csak nem akar gyertyánál zabot hegyezni ? -Nem bizony ,-hanem mikor megérkezett ,hozott magával egy sereg könyvet !... -Látta kend ? -Hogyne láttam volna ?...egyenkint szedegettem elő neki ,sorba néztem valamennyit ,de bíz én egy szót nem ösmertem belőle ,-nem t ’om miféle betűvel volt írva ,-talán nem is az elejéről kell olvasni ,hanem visszájáról . -Mi a mennykőnek az a sok könyv ? -Én is azt kérdeztem tőle ,nagyságos uram ,aztán azt felelte ,hogy holtig tanul a jó pap ! -Nohát mért nem lett barát ?-pattant föl az öreg . -Fele kenyere annak az a könyv ,nagyságos uram ,-tegnap bementem hozzá ,-mert magam is azt véltem ,hogy baja miatt is gyertyázik talán ,de bíz akkor is a könyvet bújta ,-még mondtam is neki ,hogy addig nézi gyertyánál a sok apró betűt ,hogy utóbb nappal sem látja meg ;hanem arra még azt mondta :aki nem tanul ,annak végtére az esze is begyöpösödik . -András !-mondja az úr fölegyenesedni akarván az ágyban ,hogy a szót jobban értse :talán úgy álmodta kend ezt ? -Álmodtam ?-mondja nehezteléssel a hajdú ,-no ha álmodtam ,hát nem szólok egy szót sem ,hanem menjen be hozzá a nagyságos úr maga ;hanem jól megszorítsa a nadrágszíjat ,mert ha valamelyik könyvből kikérdezi ,-én nem felelek ám a nagyságos úr helyett !-végzi be a hajdú a szót ,egész nehezteléssel tévén be maga után az ajtót . Reggel a két öregebb vendég eltávozott korán ,vendégül híván a két ifjabbat is ,hogy együtt aztán a tamási nagy vadaskert meghajtásán részt vegyenek ,de a fiatalok valamivel későbben mentek el ,s az öregebb Baltay lenn állt a kocsinál ,hogy a lovakat szemlélje ,s ezúttal a fölrakodásnak is szemtanúja lőn . -Hát ebben mi van ?-kérdé a grófot egy faládára mutatva . -Könyvek ,urambátyám ! -Mi a patvar ,öcsém ,hát nem silabizáltattak veled eleget az iskolában ,hogy még maradt mostanra is valami leckézni való ? -Oh ,urambátyám ,-véli a gróf ,-sokat meg lehetne még arról írni ,amit mi magyarok nem tudunk . -Bizony még megérem ,öcsém ,-hogy elcserélnéd apád kardját egy láda könyvért ? -Ha másképp meg nem vehetném ,még azt az árt sem sajnálnám érte . -Isten úgy segéljen ,jól beszélsz öcsém ,még tán ráfogod ,hogy valami könyvcsináló különb ember ,mint más . -Valamivel ,édes urambátyám !-mondja a gróf fölvevén útiköntösét ,hogy a kocsiba üljön . -Nojsz Árpád könyvvel dobálta meg ellenségeinket ,s úgy olvasta ki ismét őket ,-aztán mi is majd könyvből védelmezzük meg ! -Aligha nem !-legalább én azon meggyőződésben vagyok !-jegyzi meg a gróf . -S aki ezt nem hiszi ,tán azt ellenségnek tartod ? -Olyan ellenségnek ,urambátyám ,kit okvetetlenül le fognak győzni ! -Na ,öcsém -én ekképpen csak ellenség maradok !-mondja az öreg elhalaványodva ,nézvén a kocsi elindulását ,és a szavakat úgy ejtvén ,hogy az illető megértse . * A két ember elvált ,mindkettő elmondá még mintegy befejezésül ezt a kis magánbeszédet : -Még ez az ember olvasni fog !-mondja a gróf . -Ez az ember nem magyar ember !-dörmögé az öreg elég hallhatólag ,úgy hogy András előhúzta a rovást ,hogy a harmadik vonást fölrója ,mit az öregúr is észrevett ,midőn a hajdú készen lőn a harmadik vonással ,azt mondja : -Hallja kend ,megtellett a rovás ! Boldogságos isten ,-mind a kettő a legjobb hazafi ,hanem rajtuk van még idáig is a nagy átok :az egyik a másikat nem érti . A két fiatalember nagyon is megérté az öregúr szavait ,s az ifjú Baltay ,még inkább több okot lelt föltett szándékának kivitelére ,s alig várta ,hogy a hercegnél legyenek ,hogy lelkéről leoldja a terhet ,mely okává válhatnék egy család szerencsétlenségének ,s azért midőn az enyingi kastély kapuja alatt leszálltak ,az ülésből egy nagy iratcsomagot emelt ki ,s hóna alá fogván ,sebesen szaladt föl a lépcsőzeten ,hogy gondjaitól minél hamarabb megszabadulhasson . Bowring úr a hercegnek az ozorai búcsút beszélte el ,s becsületére fogadta ,hogy az angol öklözgetés egy pennyvel sem ér többet ,mert a dühös boxoló ,ha lökésben van ,még akkor is kiüti ellenfele szemét ,ha a konstábler botja közibük nyújtózkodik ;de a béres puszta szóra elereszti ellenfelét ,éppen midőn agyon kellene ütni ,s mint valami békés sörházi vendég ,csöndes jó éjszakát kíván ,s elmegyen aludni . Ha ő ezt saját szemeivel nem látja ,hanem könyvből olvassa ,képes elmenni a könyvíróhoz a földgolyó ellenkező oldalára gyalog ,hogy az illetőnek azt mondja :Az úr ezt álmodta ,-s még álmában is hazudott ,vakarja ki a könyvből ,-s ha nincs pénze az úrnak ,megveszek minden példányt ;javítva újra kinyomatom ,s a hazudságért készen a bocsánat . A herceg csöndes gyönyörrel élvezé az angolnak elbeszélését ,azután pedig tudtára adá ,hogy a magyarországi leghíresebb szarvasvadászatra indulnak a tamási erdőbe ,hol háromszáz vadász lesz jelen . -És leszen huszonöt szarvas !-mondja nevetve az angol . -Egy csapatban igen is ,leszen annyi ,-de leszen olyan is ,melyben hatvan darabot számlálhat meg az ember ,ha nem röstell vesződni vele . -Láttam a törzsnyájat ,a juhok ritka szépek ,-mondja az angol ,minden összefüggés nélkül a beszéd folyamára . -Bowring barátom ,ön a juhokról beszél . -Igen ,a juhokról ,azt hittem ,hogy a herceg a juhokra gondolt ,hogy hatvanával beszél . -Én a tamási szarvasokat gondolám !-igazítja helyre a herceg . -De hatvan egy csapatban ? -Nohát hetven !-mondja a herceg ,-s ha ön szereti a tréfát ,még a vadászat előtti napon egy kis mulatságot szerzek önnek ,ha nem röstell szénás szekéren egy magyar mérföldet utazni keresztül a vadas kert egyik részén ,és szerencséje leszen önnek ,ha a szarvasok ki nem eszik alóla a szénát . -Herceg !-mondja az angol -minket a világ különcöknek tart ,de ha már az angol maga nem sajnálja a pénzt saját bolondjaiért ,kár volna egyetlenegy állatszelidítőt tartani azért ,hogy minket ilyen mutatványokkal lepjen meg . -Egy fillért sem költ erre az én szomszédom ,herceg Eszterházy ,ha ön nem hiszi ,meggyőződhetik ,s ha kívánja az utazást megtenni ,a fogat rendelkezésére áll és a fürgedi ispán egy négyökrös szénás szekeret is rendel az ön élvezetére . -Megyek !-mondja az angol ,hóna alá csapván egy bolond alakú fejtakarót ,melyben utazott ,sétált ,úszott ,vánkos helyett ráfeküdt ,s amelyben ezerszer kiröhögték ,mivel csak ő nem törődött ,hanem gyönyörködött abban ,hogy az emberiség minő szánandó ,midőn egy vékony embert azért röhög meg ,mert vékony ,s egy harmadfél mázsásat azért ,mert vastag . A herceg nem késett a rendelkezést megtenni ,s Bowring úr kalandjára nagy örömmel nyitott ki az oldalajtón ,míg a másikon az ifjú Baltay lépett be . -Tehát kíváncsi vagyok hallani a nagy titkot !-mondja a herceg ,barátságosan nyújtván ki kezét az ifjú felé ,minthogy az már néhány nappal előbb egy közlemény elfogadására kéré meg a herceget igen bizalmasan . -Hercegem !-mondja az ifjú -a körmendi levéltár befogadhatna -e úgy harminc font irományt azon föltétel alatt ,hogy azt kívülem senki se vehesse ki ? -Ugyanannyi mázsát ,ha ön kívánja !-lőn rá a felelet . -Egy nehezékkel sem többet ennél ,-mondja a másik- ennyi azt hiszem kicsiny helyre elfér . -Kívánja ön személyesen Körmendre vinni ? -Nem !ha a herceg szíveskedik azt átvétetni itt helyben . -Igen könnyen megtörténhetik ,-mondja a herceg -Csapó ,a körmendi levéltárnok itt van ,ő azonnal átveheti . -Nem kétlem ,ő a herceg megbízott embere . -Egy megvesztegethetlen ember ,ki készebb egy ív papirost lenyelni ,ha másképp meg nem védhetné a titkot . -Tökéletesen nyugodt vagyok !-mondja a fiatalember némileg hátrafordulván ,mert az ajtó megnyílt s azon át egy lelkes arcú úr lépett be minden bejelentés nélkül ,mint olyan bizalmas ember ,kinek e kiváltsága rég megvolt . -Éppen jókor ,-éppen jókor ,kedves Csapó úr ,-mondja a herceg teljes megbecsüléssel ,az őszülni kezdő embert bemutatva ,-ön ez iratcsomót átveszi s a körmendi levéltárban mindaddig őrizni fogja ,míg ez az úr vissza nem kéri ,vagy arra tőle meghatalmazást nem hoz valaki . -Egyéb semmi ?-kérdi Csapó . -Annyi legföljebb -mondja a herceg utasítólag -hogy egy külön fiókot tartson neki a levéltár soros szekrényosztályaiban . -Igen természetesen ,-magyarázá Csapó -a szentséges hely megleszen ,s kívül rajt leszen az útmutató cím a levéltári számmal ! -Végzi be a szót ,átvevén a nyalábot ,melynek külső soraiból elég szembetűnő betűkkel volt e néhány szó olvasható : Baltay contra Baltay . -Jókora csomag úgy -e ?-kérdi az ifjú Baltay . -Elég civakodás elfér benne ;minthogy látom ,ez pör ,-s azt tartom a szekrény föliratául legalkalmasabb lesz :Baltay contra Baltay . -Méltóztassék intézkedni saját belátása szerint . Az öreg meghajtá magát ,az irományokat hóna alá vette ,eltávozott ,és néhány nap múlva a körmendi levéltár egyik fiókját kibélelte a pocakos pör ,s a szekrény külsején a címbetűk jó vastag és olvasható alakban mutaták a helyet ,hova a Baltay-családnak annyi évi civakodása szállásra behurcolkodott . -Most már nyugodt vagyok !-mondja az ifjú magában ,-én megtettem kötelességemet ,s ha bátyámat valaki csakugyan pörre ingerelné ,mielőtt érdemetlen keserűséget okozhatna ,addig ismét magába száll ,míg ez irományokat keresi ,azaz ,hogy meg nem találhatja ;de ha nagylelkűségét megnyerhetem ,visszaadom neki ,hogy maga vesse tűzre . Ezután kirándulának megnézni a juhnyájat ,mely alapjává lőn a híres enyingi juhászatnak ,valamint megtekinték a legelső rendes falut Magyarországban ,Lajos-Komáromot ,mely Enyingtől jó egy órányira fekszik ,a hercegtől vévén nevét ,minthogy saját eszméje és útmutatása után maga telepítette ,hol már ezelőtt húsz évvel a leggazdagabb magyar jobbágyok laktak ,és tanúságot tőnek azon nagy emberről ,ki a magyar földesurak becsületét fényesen megváltotta ,mit még életében hálásan megösmerének a szomszéd jobbágyok is ,mai napig megmaradván e mondat :Inkább vagyok Enyingen tömlöcben ,mint máshol jobbágy . Meddig Józsit rég nem láttuk ,keressük föl azért őt is . Éppen kora hajnalban megyen ki Hídvégről ,egy hosszú csövű puskával ,vele két erős vadászkutya lépdel ,melyeket madzagon tart és letart azon helység határa felé ,melyen a Baltay-család roppant birtoka kezdődik ,másfél órányira a tamási erdőtől . Lesre megyen a dologtalan szabados ,ki a kévehányást nagyon megunta a meleg nyárban ,s már ötödnapja kujtorog a Sión túli nádasokon ,hogy valahára elkapja azt a jámbor szarvast ,melyet Baltayéknál följebb is megemlítettünk . Néhány nap óta kószább lőn a szarvas ,a tamási vadaskerten alól néhány órányira már egy hét óta fölebb rezzegetik a vadat ,hogy a nagy vendégek kényük-kedvük szerint pusztíthassák őket ,s így a lassankint megriasztott vadból néhány darab a vadaskert mellett csapván el ,a Tamásin fölül eső vidéket is bekalandozza ,s a mi szarvasunk sétái közben néhány atyafival nagyon összebarátkozott . Meddig Józsi hasztalan lesett a vadabbak után ,megriasztva lévén ,hamar elszaladtak a kutyák elől ,tehát elhatározá ,hogy a szelídet megkeríti ,bármennyi ideig kelljen hasalnia a tengeri földek szélén . Néhány napi lesés után úgy okoskodta leshelyét ,hogy a szarvast elvághassa a falutól ,s úgy szorítsa be a nádasnak ,hogy a Sió mentében jobban Tamási felé hajthassa ,s így tán legkönnyebben sikerül elkapni a szarvast ,mely a reggeli órákban nagyon szívesen künn kujtorog az új ismerősök után . Mielőtt az első napsugár végigszaladt volna a síkon ,szilaj nyargalásban jött a szarvas ,néha-néha megállapodván ,s emelt fővel tekintgetvén a megszakadozott tengeri ültetvények közé ,mintha neszt várna ,vagy hogy éppen meglátná a határnak új vendégeit ,melyek a jó pajtásságért is szívesen tanyáztak a helység közelében . A vér nem vált vízzé ,s az elkényeztetett állatnak természeti ösztöne vívódni kezdett azon megszokással ,hogy a kastély udvarát lakja még ,s baromfiak között nyargalássza át az udvart . Mohón szaladta meg az egyenes tért ,hogy meglássa azon szarvasokat ,melyekkel összeölelkezni nagyobb kéj ,mint az udvaron az ökrök feje közé lökni ,s a fölébredt állat nagy szemeit merőre dagasztá ,hogy lekötvén magát abban a széles környék ,keresetteire leljen . Mintha szabadságának óráit úgy kellene lopnia ,meg-megdöbbent az állat ;-de azért ellenállhatatlanul rohant odább ,meg-megjártatván szemét az előtte terülő vidéken ,melynek mindig nagyobb darabját ejté maga után ,s utóbb szokatlanul érzé megvadulni magában a vért ,mely már nem ösztönzi visszafelé ,mintha megbódulna a légtől ,melyet sebes futásában átvág ,-míg lábaiban az inak mindinkább tágulnak ,s kellemesen húzódnak ki ,midőn az állat az akadályokat többé nem veszi oly korán észre ,mint eddig az udvaron ,hol egy vagy más házi állat feküdt el előtte ,-most pedig néha árok akadván lábai alá ,egy-egy ugrás könnyen átméreté vele a hézagot ,s mindinkább ingerlé a bóduló állatot . Megint megállapodék ,hogy tájékozza magát ,s midőn visszanézett a falu felé ,még állati eszében is valami visszásság jelenkezék ,hogy ily messze távozott ,anélkül ,hogy az ösztön visszaindítaná . Nem bírt elválni a falu nézésétől ;-neki is megvalának emlékezetei ,s némi reszketegség fogá el azon gondolatnál ,hogy a kedves úrnő hihetőleg eddig már a kert árnyaiban kiáltja a nevét ,-s e gondolat néhány lépést tétetett vele a falu felé ;de oly lassan ,hogy nem annyira az akarat ,mint valami hála indítá meg :azonban mielőtt az ösztön előre vagy hátra győzelmes lenne ,a hídvégi szabados elbocsátá a két erős kopót ,melyek hangos ugatással riaszták meg a szarvast ,mely eddigi bátorságát elveszté s a faluval ellenkező irányban rohant le a Sió nádasai mellett . A szabados ,egyenes úton az erdőségek felé tartott azon véleményben ,hogy az állat minden kanyarulás után végmenedékét úgy is arra keresi ,s éppen azért a kutyákat visszakürtölé ,látván ,merre tévedez a szarvas ,ő pedig minél távolabb akart maradni a falutól és annak határától ,hogy ismerős ember ne akadjon útba ,midőn lövésre kerül a vad ,s így a büntetést elkerülje ,tudván ,hogy a kedvenc állatot mindenki ösmeri . A szarvas még mindig bírt annyi bátorsággal ,hogy az embertől meg nem riadt ,és csak ebek támadása bírta megkergetni ,azért a vadász előtt mindenütt lefelé tartott ,vissza nem mervén fordulni az ebek miatt ,melyek a szabados mellett pórázon ballagtak . Néhány órája már ,hogy a szarvas vezeti a szabadost ,ki végre megunta a gyaloglást ,valamint a helyiség is ínyére volt ;azért újra leszabadítá a kutyákat ,melyek az állatot kétszeres erővel kezdék megzaklatni . A tamási határban megfordult a vad ,hogy visszafelé törjön ;de midőn egy határárkot magasról átugranék ,a golyó farába csapódott ,mi az állatot újra az erdőnek hajtá . A vér meghagyá nyomait ,s a lihegő vadász ingere lecsillapíthatatlan lőn ,szüntelen nyomon kergetvén a vadat . Csakhogy az erdőszél felé az ebek előtt egy másik szarvas rezzen föl ,s az ebek azután egészen más irányban tévedtek el tőle . Kevéssé ismeri a vadászszenvedélyt ,ki azt hiszi ,hogy egy tilalomfa meg bír állítani egy vadüldözőt ,ki néhány százlépésnyiről mindig látja a vadat ,és csak közelléte bírja odább rezzegetni . A szabados újra megtölté a puskát ,hogy ha közelében lövésre kaphatná ;de amint fegyverét megtölté ,a szarvas újra megindult ,s amint a vadaskertnek egy mérföldet átövező falát látá ,egyenesen neki tartott ,mintha házat vélne ,hol menedéket remélt . A vadaskert fala mellett rézsútosan vannak némely helyütt feltöltések ,hogy a külső vad tavasszal megérezvén a hímet ,fölmehessen ,-s onnét állati ösztön után beugorjék a kertbe ,honnét többé nincsen visszamenekülés ;a szarvas fölszaladt az egyik töltésre ,s onnét a nagy vérvesztés után is a vadaskertbe ugrott . Mindegy ,a szabados követte a lihegő vadat ,s midőn a vadaskertbe érne ,-akkor kezdődik meg egy órányiról a hajtás ,s az első zajra megrezzent szarvasok lassankint kezdének a vadászállomások felé törni ,s a puskaropogás sűrűen váltogatá egymást . A szabados még inkább neki bátorodott ,s a megsebzett vadat ,óvatosan bár ,de nyomról nyomra befelé kergette . Nem sokára nagyobb lőn a vérnyom ,s nem kételkedék ,hogy a szarvas legföljebb háromszáz lépésnyire okvetetlen megáll . Nem kísérjük odább ,-nekünk még máshol is van dolgunk . Bowring urat a hajnal már az erdőszélén érte ,hol éppen most csavarodik az erdőnek széles útjába a hat ökrös béres szekér ,hatalmasan megrakva szénával ,melynek elején Holvagy Pista nyújtóztat ki egy hosszú ostornyelet ,s olyant durrantott a hangzatos erdőben ,hogy Bowring úr minden egykedvűsége dacára fölriadt álmából ,mely a puha szénán meglepé ,-s tökéletesen azt hitte ,hogy ágyút sütöttek el . -Ránk lőttek ?mondja az angol . -Az ökröknek durrantottam ,-mondja a béres ,letévén az ostort ,mit aztán az angol szinte megpróbált ,hanem úgy odacsavarta a maga nyakára ,hogy a béres alig bírta leoldani onnét . Bowring úr nem fogna sajnálni egy száz fontost ,ha ezt a mesterséget úgy véghez tudná vinni ,mint a béres ,és mernénk fogadni ,hogy annak idejében hajlandó volna egész Londont földurrogatni valami ködös éjszakán ;most azonban hamar egyéb tárgyat lelt megbámulni valót . Még alig voltak ötven ölnyire az erdőben ,a sötét erdőnek mélyéből ballagott ki egy vén szarvas ,-szarván tizenhat ágat lehete megolvasni ,s a büszke állat kiállt az erdőszélre ,ránézvén a szekérre anélkül ,hogy szemét megmozdítaná ,s míg a béres feléje sem fordult ,Bowring úr rábámult a közelségben ,hisz alig volt tőle harminclépésnyire ,s az állat ,mint egy tökéletes rajzpéldány nyugodtan láttatá kevély szarvait ,karcsú lábait ,megtermett testét és azon szemeket ,melyekből egy elbűvölt hatalmasnak lelke nézett rája . Kész prédának állt ki az állat ,Bowringnak csak egy mozdulatot kellene tennie a szénán heverő csőért ,hogy ledurrantsa ,s útjába álljon azon kis ágnak ,mely tizenhetediknek akarna nem sokára kibújni ,de az állatnak nincsen annyi félelme ,hogy egy lépést távoznék el a közelségből ,hanem elhaladtatja maga előtt a nagy szénás szekeret ,mintha üdvözletéül vonulna el hat darab járomba fogott marha ,s a szabad állatnak igénye volna lenézni a megjuhászodott erőt . Bowring úr érezé ,hogy valami hatalom lefogá karjait ,s ámbár már a fegyveren nyugvék a keze ,a lövésnek ingere elhagyá ,mintha gyilkosságnak tartaná e közelségben megrohanni e gyönyörű szarvast ,mely szabadságának és fönségének érzetében mintegy a többinek választott példányaként állt volna elébe a távol hon gyermekének ,odaállván a legalkalmasabb helyre ,hol az árnyéklat ,háttér ,világítás és állás minden oly szerencsésen van eltalálva ,mintha művészt várna ,kinek ecsete alá kínálkozék kényelmes mozdulatlanságban . A lőfegyvert elereszté Bowring ,s messzire ment már a szekér ,mikor még mindig a szarvast szemlélé ,mely nagy későn ismét a fák közé vonult el ,-s Bowring úrnak ideje lőn más oldalra nézni ,mely fiatalabb erdő lévén ,a csalitok között egy barnás körrajzot látott megmozdulni ,mit inkább eleven képzelődésének hitt ,mint valónak ,-azért előbbre nyújtózkodék ,-s a legelső bokor csoportozat mellől vagy nyolcvan darab dámvad szökött fel a szekér közeledtével . Feléjük csapott az ostorral a béres ,s mint egy hullám indult meg néhány lépést a sajátszerű társaság ,megállván ,mintha jogát akarná visszakövetelni a csalitnak kedves árnyékából ,honnét most a legnagyobb kényelem közül durrogatják föl őket . Bowring úr elfeledé ,hogy csövei keményre töltvék ,-nem érzi többé azt a gyullasztó ingert ,mely megöl minden irgalmat az állatok iránt ,és hogy úgy mondjam ,csiklandó vágyat érez az eleven húst legyilkolni ,mely mozgásában oly buján szép és ölni késztet ... Hol marad el az a szomj ,mely a legjózanabb embert bolonddá teszi ,s minden veszélyen átkergeti egy durranásért ,mely az öldöklést oly boldogsággá teszi ? Nincs meg !...az ember szomjának nagy a tenger ,s a látás hatalma ,a szörnyű tömegnek közelsége több mint félig eloltá a szomjat ,-a szenvedélynek akadályra ,küzdelemre van szüksége ,s egyetlenegy ellenre ,hogy kar vagy ész hatalmával érjen célt ,-s íme ,hol a tömegből a szebbet választhatná célnak ,-nem bír ránézni a tömegből egyre ,hogy azt készebb legyen elemészteni ,mint egy másikat ... Ott áll valamennyi ,a megfutamodásnak egyszerű védelmét sem használják ,s még a menekülés által sem ingerlik az elszunnyadt szenvedélyt . Megadóztatá az embert a szokatlan látvány ,-bámulásnak csodás érzelme foglalá el a kedélyt ,s érzi ,hogy nem a cirkusz páholyában ül ,honnét pénzért nézi a megszelídített állatot ,melynek szökéseit csak úgy megtapsolja ,mint Coriolánt ,-s íme megalázkodik az ember az állatország előtt ,s e véletlenben oly szépet talál ,hogy az órának emléke le nem marad többé emlékezetéről . Odább ,odább megyen a szekér ,s mielőtt húsz ölnyire érnének ,négy fiatal szarvas oly közel megyen át előttük az úton ,hogy az első két ökröt majdnem megállítja ,s a béres az ökrökön át ereszti rájuk az ostort ,hogy az útból odább terelje őket . Bowring úr alig fért meg már a szekéren ,s bizonyosan leugrik ,ha a béres nem figyelmezteti ,hogy a szarvasok eszik hátul a szénát . Lassan hátracsúszik az angol ,és látja ,hogy öt darab szarvas kullog utánuk ,falánkan cibálva a szénát ,s bármennyit legyezi feléjük az ostort ,annál inkább döfődik egymást a helyért ,s amint Bowring úr lenyúlt egyik kézzel ,a szarvasok egyikének a szarvát könnyen megrázhatta . Lehetetlen többé szekéren maradni . Bowring lekéredzett ,s minthogy nem tudta a tájékozást ,egy másik kis béresre bízták a szekeret ,s Bowring úr Pistával a vadászkör felé vezettette magát . A látvány érdekessége nem maradt el tőlük ,a szarvascsoportok szüntelen váltogaták egymást ,és Bowring úr rég font gondolatainak végre nyelvet adott ,s magának is hangosan mondá : -Ez országnak mindene van ,hanem rá kell találni ;-mert nincsen egy-egy árva könyv ,mely e tündérkertet kitárná előttünk ! Alig mentek egy negyedórányira ,-előtaláltak egy urasági vadászt ,ki Bowring urat keresé ,s el akará vezetni kitűzött állomásáig ,hogy a vadászatban részt vehessen ,-mert már felálltak a vadászok ,s ilyenkor az állomást elhagyni sem nem szabad ,de nem is tanácsos a folytonos puskázás alatt ;mert minden állomáson három-négy fegyver szolgált a vadász kényelmére ,oly temérdek vala a vad . -Ma nem bírnék egyet is lelőni ,-mondja Bowring -kimondhatatlanul szánom ezt a vadat . -Akkor ajánlanám ,-mondja a körvadász -maradjon belül a körvonalon ,hol bizonyosan nagyszerű látvány lesz ,amint az üldözött vad összekeveredik . -No hát én itt maradok ,-mondja Bowring utasítást kérve ,hogy körülbelül mennyire mehet be ;-de mégis ,hogy maga ne legyen ,Pistát kísérőnek magánál tartotta . A lőfegyverek szakadatlanul durrogának ,s a lövés hang irányából könnyen tájékozhatá magát az angol ,s minthogy már szerteszét szaladgáltak a vadak ,sőt csoportosulni kezdének ,utasítása szerint egy vastag fánál állt meg Bowring úr ,hogy valamiképp föl ne bökje valami megriasztott szarvas . Bowring inte Pistának ,hogy keressen magának valamely alkalmas helyet ,valami makkfa mellett ,mely jóval vastagabb ,mint a többi ,hogy minden oldalról elfödje az állatok elől ,s így tova ne riasszák őket . Pista tehát engedelmeskedék ,s néhány száz lépéssel tovább ment ,s itt egy fa mellé állt ,de ekkor vette észre ,hogy a legrosszabb helyre állt ,mert a vadász állomások idáig hajolván ki ,a szélső tanyáktól alig volt ötvenlépésnyire ;hanem már késő visszamennie ;mert éppen ezen pillanatban roppant el kétszer is a fegyver ,tehát érdekében állt nem mozdulni ,különben elegendőképen födözve levén a hátulról jöhető lövések ellen . Pistát itt hagyjuk a fánál ,s magunk kimegyünk a vonalra ,mely az erdőnyílások hosszán volt elosztva ,s a Pistához legközelebb eső részen a két fiatal jó barátot látjuk ,Pistához közelebb az ifjú Baltayt ,s a legközelebbi állomáson Dunay barátját ,ki a jó pajtástól nem akart elválni . A vadak nem hagyának magukra váratni ,s ez oldalon élénk puskaropogás lőn ,s minthogy a vadaskert falazata nem igen volt távol ,az üldözött vadnak itt kellett visszafordulnia ,ha menekülni vágyott . Mint egy kis csorda csomósult össze a vad ,s a vezető nyomán oly következetesen ment az egész csapat ,hogy egy vonásnyira ki nem tért az útból még akkor sem ,ha valamelyik sebében összerogyott ;hanem akkor valamennyi föltartott fejjel gázolt át a párátlan testen . Bowring úr feszesen megállt egy helyben ,és becsületére válik angol hidegvérűségének ,hogy el nem dűlt ijedtében ,midőn az előbbeni tizenhat ágas mellette oly közel ment a fánál ,hogy kezét hátán húzhatta volna végig . Föltartott fejjel ment elől a kevély vad ,s utána oly közel a másik ,hogy szügyével az elsőnek farához ért ,-és hasonló helyzetben követé a másodikat ,a harmadik ,ezt a negyedik ,-s így egymásután az ötveneseket a hatvanosok ,azokat pedig a többi ,egész a százig ,amint Bowring úr megszámlálá ;de sőt már a vége felé mindeniket megérinté kézzel ,kivált a sebzetteket ,melyek erősen vérző sebeik dacára nyugodtan ,bár reszketegen követték a csapást ,-és Bowring urat sajátszerű érzelmek közt részelteték e vadon is gyönyörű látványban ,melyből még csak egy hiányzék ,a legutolsó szarvas ,mely már nem bír odább hatolni ,fejét lankadtan veti még föl néha ,s nyakán egy tenyérnyi piros szalagnak csokra most bomlik ki ,s amint fejét mozdítni igyekszik ,a szellő Bowring úr arcához lebbenti ,s az angol végtére is kidűl szerepéből ,s mielőtt tájékozná magát ... -De nem mondjuk el még a végét . A szabados utána bolondult az állatnak ,mely már alig bírt menni ,csak egy nagy csapatnak érkezése verte föl benne a végerőt elkísérni a többit ,ameddig elbírja még vérevesztett lába . A szabados egy fa mellé húzódott ,midőn a csapatnak elvonulását látta ,s míg így szemlélődnék a bokrokból ,lassankint elvonult a csapat ,velük a vörös szalagos ,és helyette tisztán a béresnek alakját látja meg ,amint az féloldalt fordulva áll mereven egy helyben ,s oly nyugodtan ,mintha készen várná ,hogy célba lőjenek rá . Megint néhány szarvas akar a vonalon átvágni ,az állomásokon szakadatlanul szól a puska ,egy lövéssel több vagy tán kevesebb ,-a szabados a sűrűben oly kényelmes helyen áll ,lehetetlen ,hogy vad lelke ,mely a bosszúra oly szomjas ,hogy hatszor is rálőne jó alkalommal ,semmit sem késik ,hanem nekifogja a fegyvert ,és a béresre durrantja . A béres mozdulatlanul áll ,-egy lövéssel több ,vagy kevesebb ,akár jobbról ,akár balról ;meg sem gondolja ,hogy az utóbbi reá céloztatott ,csak a szabados látja ,hogy sértetlenül áll ,míg a vadászállomáson egy jaj szóval az ifjú Baltay élettelenül rogyott össze . A szabados a sűrűben észrevétlenül tűnt el ;Pistát a lövés nem zavará ,csak gróf Dunay rémült el ,midőn barátját halva összerogyni látta ,s a két szomszéd ijedten rohant a késő segítségre ,látván ,hogy barátja agyon van lőve ,s a két vadász önkénytelenül kérdé egymást : -Lőtt ön ? -Igen !-mondja a másik ,-és ön ? -Szintén lőttem !-mondja amaz is éppen úgy öntudatlanul mint a másik ,mintha e körülményben keresné a véletlen nagy szerencsétlenségnek okát . Minthogy a seb némileg azon oldalon volt ,melyről Dunay állt ,még a gróf maga is megdöbbent azon gondolatnál ,hátha csakugyan ő lőtte agyon ! Míg a szerencsétlen barát barátjának hulláját emelé karjaiba ,addig az angol mellett a szarvas rogyott össze ,-s a hidegvérű ember megindultan emelé térdére a szalagos állatot ,melynek végvonaglásában is jól esett ,hogy egy ember ápolgatja ,ki aztán a szalagot úrnőjének visszaszolgáltatja . Midőn a lelődözötteket összeszámlálnák ,azt mondja az angol a hullára nézve : -Eggyel több lövés ,mint kéne ! Föltették a szarvast a szekérre ,hogy úrnőjéhez szállítsák ,míg a másik hullát a jó barátok kísérték el hazáig . Leették a szarvasok a szénát a szekérről ,s a kis béres a szekér elején állva megereszté a nagy ostort ,mely akkorát szólt ,hogy a hat ökör szebben megindult ,mint azon jámbor keresztények ,kik az isten házában a legelső padot ülik el ,s mindamellett ,hogy a szent ige legközelebb ér el hozzájuk ,mégsem ragad meg náluk ;mert ők is úgy tesznek mint a paraszt ,midőn a szekérről föladja a kévét a másiknak ,hogy az is adja megint tovább . Oly lomhán mászott a hat ökör ,hogy az elsőn levő kolomp egyik oldalától a másikig alig tudott ellóbálódzani ,s az egyenes út elvezetvén őket terelés nélkül is ,a béres kiült a szekér oldalára ,leszedte süvege mellől a sörjenyelű pipát ,oldalszíjáról leoldá a zacskót ,rágyújtott ,s miután a zacskót újra megcsavarván ,tenyerén ismét keményre verte ,s illőn elhelyezé ,eregetni kezdé a füstöt ,és gondolatban megkérődzé mindazt ,mit a vadászaton látott . Míg a fának oldalában vesztegelnie kellett ,s a golyók mellette röpködének ,megszülemlék egyszerű lelkében az a gondolat ,hogy hátha oda is elmenne ,hol rézből van a puska ,s bőgve megy ki belőle a golyó ,mintha nem érne rá külön megsiratni azt a sok embert ,kiket útjában megöl ,maga sem tudván ,hogy miért ? Az erdő mélyében számtalanszor megütődő puskazaj elvezette őt gondolatban a csatamezőre ,hova danolva megyen az ember meghalni ,és nincsen egyetlenegy siránkozó fehércseléd ,kinek özvegysége vagy árvasága belekapaszkodnék a haldoklóba ,hogy erre a világra visszarimánkodja . Látta a zöld mezőt ,melyre nincs letakarva a halotti lepel ,mely messziről már rémületté válik -itt lehanyatlik az ember ,mintha elfáradt volna ,kipatakzik belőle a vér ,mint a gyümölcsnek leve ,mitől meg nem undorodik senki ;s annyi ember fölé egyetlen óriási domb kerekedik ,mit az úton mérföldnyiről meglát ,s anélkül el nem kerüli ,hogy a vitézek előtt le ne venné süvegét ,pedig jól tudja ,hogy vissza nem köszöntenek neki . Addig-addig járta meg lelkével a csatamezőt ,hogy a kolompnak tompa hangját ágyúzásnak vélte ,s nem bírt hazakerülni a messzeségből ,hová már elment azon a jó lovon ,mely ha jó nem volna ,huszár alá nem nyergelték volna . Oly vitézül ölte és vágta már az ellenséget ,hogyha most az édesanyja sírva hívná ,még akkor sem jönne talán vissza . A pipa buzgón égett ,a kolomp egy nótára verte ki a szokott hangot ,-semmi sem zavará meg az ébren álmodozó embert ,ki most éppen azon nyugodott meg ,hogy milyen szépen kigondolta az úristen ,hogy ellenség is legyen ,hogy a huszároknak legyen majd mit vágni ! Nem jutott eszébe ,hogy a halál az ő kezével végzené a véres munkát ,annak még örvendeni is tudna ;de már akképpen győződött meg magában ,hogy a jó úristen maga tudja azt legjobban ,miért rendelte el a háborút ,-és toldalékul hozzágondolta még azt is ,-ha kinek nem tetszik ,miért lett ellenséggé . Megszólamlék benne az erő ,és mint a levelek közül a bimbó ,kifelé kéredzkedék ,s a széles erős mell alatt nem bírt megférni valami ,hanem arra ösztönzé ,hogy messze-messze kell még innét menni . Összekeveredett a két első ökör ,s a kolompnak hangja úgy meglódult ,hogy az elandalodott bérest fölébreszté ,mire az végig nézvén a hat ökrön ,s a nagy nyelű ostoron ,nem mert többé visszagondolni az elmúlt kedves tárgyra ,s helyette most ezt a dicsőségtelen ballagást látván ,az ostornyélért s a hat ökörért elszégyenlé magát . Mintha maga előtt is megröstellné a dolgot ,fölkapta a nagy ostort ,s egymásután vagy hatszor durrantá ki a legerősebb hangot ,s tán tovább is folytatná ,ha meg nem szólítná egy vastag bajszú huszár ,ki után vagy harminc legény párosával jött még ,az úton lassú léptetésben . -Öcsém !...tán valamelyik ökröd nagyot hall ?-mondja az őrmester a béreshez érvén . -Már ezekkel csak így lehet beszélni !-mondja rá a béres . -Apád ökrei ezek ,öcsém ? -Apámé !-véli a béres ,-csakhogy ez az apám másnak is apja ám . -Csak nincsen ötven fia ennek az apádnak ? -Ötven nincsen ,...katona uram ,hanem vagy ötezer mégis van ,s mindnek édes apja . -Látom ,öcsém ,jól tart benneteket ,-mondja még a huszár ,-vagy tán te vagy a legkisebb fia ,hogy ilyen pirosra kihizlalt ? -Még énutánam meg lehet kotorni a tálat ,-katona uram ,-mert én herceg Batthyányi Lajos kenyerét eszem ,-áldja meg érette az isten !-magyarázá Pista . -Most értelek öcsém !-mosolyog rá az őrmester ,egyszersmind új dologba kapva mondja :öcsém ,sokat kell az ilyen hat ökör mellett gyalogolni úgy -e ? -Könnyebben elvégzem ,mintha hat felé kellene mennem . -Nem rugós valamelyik ?-tréfálkodék a huszár odább is . -Patkó nincsen rajtuk !-viszonzá a béres . -De nyereg sincs ám rajtuk ,öcsém ,-folytatá még odább is amaz ,-aztán látod ,van ám nekünk egy heverő paripánk ,s ha fölülsz rá ,nem kell ám olyan hosszú nyelű ostor ,mint amekkora most van a kezedben ,-mert elmegy ám az a magas mennyországig durrogatás nélkül . -Hátha nem eladó ? -Minden hitvány embernek nem ,az igaz ,-lőn rá a felelet ,-hanem már veled csak megalkuszunk öcsém ,ha tudnánk ,hogy nem ijedsz meg a magad árnyékától . -Azt tartom ,nem !katona uram -mondja rá Pista . -Nohát próbáljuk meg ,-mondja az őrmester ,-állj ki ,tartsd szét az ujjaidat ,aztán én megforgatom egy párszor a kardot ,s a két első ujjad között úgy elvágok ,hogy a szellőn kívül nem éri más a kezedet . Erre a béres megállítja a hat ökröt ,ujjait kiterjeszti ,hogy az őrmester megtegye a vágást . -De hátha levágom valamelyik ujjadat ,öcsém ! -Én azt nem kérdezem katona uram ,az a maga kötelessége ,hogy jól tudjon vágni ,én csak azt vállalom magamra ,hogy kiállok ...hát itt van ! -Ember vagy öcsém !-mondja a huszár ,-annyi ,mintha én vágtam ,te meg kiálltad volna ,hol hálsz az éjjel ? -A fürgedi pusztán ,katona uram ,ha tudja merre van ! -Oda tartunk öcsém ,ott maradunk egy egész nap ,ott meglátjuk egymást !-mondja a huszár ,fejét csóválva hagyván el ügetést a szekeret ,hogy idején érjék be a pusztát . Pista lassan ballagtában nagyokat fohászkodott a katonák után ,s minthogy leghátul egy gazdátlan ló nyergelten ment vezetéken ,gondolatjában fölült a gazdátlan lóra ,s velük ment ,míg csak látta őket ,-azontúl pedig magára maradván ökreivel ,mintha a jámbor állatoknak szarva mindig az ő boldogságát öklelné meg ,-rettenetesképpen megutálta őket . Minthogy előbb már leszállt a szekérről ,nagy ostorát összecsavargatá a szörnyű nyélen ,s úgy helyezé a szekérbe ,mint amelyet többé nem akarna kézbe venni ,s hogy az ökröket ne láthassa ,előttük ballagott ;de előbb a kolompot levette ,hogy még az se lármázzék utána ,midőn a huszárokra meg a gazdátlan lóra gondolt ,mert most már azt is megsajnálná ,ha így szállítanák le a lóról ,pedig még rajt sem volt ,hacsak ezután nem lesz . A szarvas néhány gallyal lefödötten nyugvék a szekéren ,s már nem messze valának a falutól ,honnét vesztére szaladt ki ma reggel ,s íme már a pára nem megy vele vissza ,-jámborsága most már csak életlenség s egyetlen jele annak ,hogy emberek között járt ,az a vérvörös szalag ,mely fölbomlott csokrával még most is nyakában lóg . Sorsát nem bírá elbeszélni a szabadoson kívül senki ,s minthogy az magától erre úgysem igen volna hajlandó ,kövessük inkább a bérest ,kit amaz bosszúból hasonlóképp ki akart küldeni ebből a világból ,csakhogy az másképpen lőn megírva a végzések könyvében ,hol már előre meg van írva az is ,hogy jövőre hol találkoznak még . Hasztalan siet úgy előre a béres ,gondolata mindinkább hátra ,utána marad el azon irányban ,merre a huszárok a fürgedi pusztára tértek el ,-s ő most ha lehetne ,egy helyett kettőt lépne ,hogy az út kurtább legyen előtte ,csakhogy nem tudta elfeledni ,hogy az ökrök is utána ballagnak ,még pedig igen-igen lassan . Maga sem tudá ,hogy e napon a halál ballagott el mellette ,s mintha a sors őt magát fordította volna oldalt ,meg kell indulnia azon úton ,hol a halál ágyúszóval fordul neki szemközt ,és jó szerencséje lesz ,ha szemközt nem találkozik vele az a golyó ,melyre az ő neve lesz írva ,ha tudniillik valamelyikre csakugyan ráírták . De nagy határt megkerült az ő esze ebben a kis útban ,-látott mindent ,még a dicsőséget is ,mit nemcsak a vezér lát ,hanem meglát az utolsó közvitéz ,midőn karját ellenségre emelheti ,s a maga neve mellé amazét is osztja . Ment ,ment ,mendegéle ,s a gyönyörű álmot a faluból kirohanó kutyák ugatták csak széjjel ,tehát megkérdezte a legelső embert ,hogy nagyságos Baltayné asszonyság kastélya merre van közelebb . Az útmutatás után könnyen meglelheté ,azért az utcán olyan fordulást tett ,hogy a hat ökör kanyarulása a küszöbön meg ne zökkentse a szekeret ,s midőn a kapun minden baj nélkül bemehetett ,egyenesen az erkély alatt állt meg , A nagyságos asszony éppen akkor lépett ki a kisasszonnyal ,s mindkettő csodálkozva nézé a szokatlan vendéget . Mielőtt azonban megkérdezték ,mi járatban volna ,a körülálló cselédeket kérdé sorba a nagyságos asszony : -Tehát senki sem látta ? -Én nem láttam ,pedig a fölső határt végig jártam !-mondja az egyik . -Hát te ?-kérdik a másikat . -Bíz én sem láttam -nagyságos asszony -mondja a másik ,-pedig még a nádast is majdnem szálonkint összeválogattam ;de sem nyomát ,sem magát nem láttam . -Tehát egyik sem látta ?-kérdi bánatos arccal a kisasszony . -Senki !-lőn az egyhangú válasz ,mire a háziasszony az idegen cselédhez fordult ,mintegy előbb kérdvén ,mint azt ,hogy mi jó szerencsében fáradt el idáig . -Fiam !...nem láttál egy szarvast ?-kérdi az asszonyság . -De mennyit !nagyságos asszonyom !-hisz éppen most jövök a tamásii szarvas vadászatról ,volt ott annyi ,hogy a szénát is leették erről a szekérről . -Nem látott egy vörös szalagosat ?-kérdi a kisasszony . -Azt keresik ?-kérdi a béres . -Minden emberünk az után indult ma -mondja a hölgy -de senki sem leli . -Azt tartom ,nagyságos kisasszony ,hogy nem jön az vissza elevenen . -Dehogy nem jő ,-mondja ismét bizalommal a hölgy ,hisz a legjámborabb állat a világon . -Az a baja ,kérem átossággal ,-különben nem hoztam volna haza ezen a szekéren ,-ímé. -mondja leszedvén a gallyat ,mely alól a szalag elég hamar ismerőssé tette . Mély megilletődés fogta el a körülállókat ,kik a boldogtalant leemelték ,s a kisasszony a kedvenc állatot zokogva siratta . Az anya vigasztalni kezdé ,anyai eszével átlátván ,hogy ennél nagyobb baj is akad a világon ,de a leány csak nem akart megbékélni ,s utóbb már a cselédek is mondtak neki egy-két vigasztalót ,a végre Pista is megszólamlik : -Sohase búsuljon ,nagyságos kisasszony ,szebb halállal úgy sem halhatott meg ! -Szegény kis szarvasom !-mondja az úrhölgy . -Háborúban halt meg biz ez ,mint akármi katona !-jegyzi meg a béres . -Annak is jobb volna ,hogy ha otthon halhatna meg ! -Ki tudja ,nagyságos kisasszony ,-fohászkodik a béres ,-csak az a szép halál ,künn az ágyúk között ,mikor tudja az ember ,hogy nem az orvosságtól hal meg ! * Midőn a béres kiért az udvarból ,a jó barátok ,köztük a herceg és Bowring úr gróf Dunayval ,megérkeztek a szomszéd házhoz ,s az öreget álltában támogatták a Baltay-család utolsó sarjadékának hullája mellett ,annyit mondván el ,mennyit a dologból mondani tudhattak . Utóbb a barátok szétoszlának ,-Baltay egyedül maradt Andrással ,ki halavány urát néhány lépésnyiről szótalanul nézte ,mintha valamiért itt marasztották volna . Baltay százféleképp rakván össze a lehetőségeket ,az ingerültség némi élével kérdi a hűséges hajdút ,kivel már vagy tizedszer gondolták ki ,vajjon hogyan történhetett e szomorú eset ? -Megmondjam ,ki lőtte agyon ?-szólamlik meg az öreg lelke gyanújával . -Nagyságos uram !-mondja a hajdú megindultan ,-ne mondja ki e szót ,-hadd nyugodjék békével a halott ;elég szűk lesz neki az a kis hely ,hova letesszük ,inti még odább is -ne temessük el melléje másnak becsületét ! -Hát kendnek se mondjam meg ? -Nekem sem !-szól erős hangon amaz ,-mert attól félek ,hogy ha nagyságos uram egyszer botlik ,nem lesz mellette mindig a vén András ,hogy fölemelje ,s akad olyan ember ,ki az ilyen koros embert megneveti ,hogy azt is elbeszéli ,amit tán úgy álmodott . -Miért ne higgyem azt ,amit más is hisz ?-békételenkedik az öreg . -No ,ha azt is el akarja hinni ,amit más hisz ,-véli András ,-azt se higgye nagyságos uram ,amit én nem hiszek . -Nem hiszi kend ?-kérdé Baltay ,nyugalommal nézvén a hajdúra . -De nem ám !-mondja amaz ,fölkapván a megszokott feleselési hangot . -Nem kend faragta meg a rovást ? -De én faragtam meg az igaz ,-nem is mondom ,hogy valami sokat alkudoznám ,ha jobb magyar emberért elcserélhetném ;de nagyságos uram ,aki nem dohányzik ,bort sem iszik ,mindig könyvet olvas ,mitől bolonduljon meg úgy ,hogy az embert szarvasnak nézhesse ? Ennyivel megkötötte a csomót a hajdú ,s dolga után ment el . -Nohát nem mondom ,hogy agyonlőtte !-dörmögé az öreg ,aztán mintegy magának is némi igazat akarván adni ,toldalékképen hozzáteszi :-de azt sem mondom ,hogy nem lőtte ! Hej !nem volna oly ritka madár az igazság ,ha keresni nem kéne . Kiült a sok fényes csillag az ég boltozatjára ,midőn a herceg és Bowring úr csöndes lépést ereszték a kantárt ,hogy a langyos estét a szabadban élvezzék ,nem igen messze lévén a puszta ,hova éjszakára szándékoztak a katonák miatt ,kiket a herceg átmenőben nem akart egy kis megvendéglés nélkül elereszteni ,minthogy úgy is a legközelebbi faluban kellett volna kitölteni a huszonnégy órai pihenési időt . Oly csöndes volt az egész környék ,hogy egy kis csengettyűvel mérföldnyiről össze lehetne harangozni minden embert . Az angol szívesen elkószált volna egyik pásztortűztől a másikig ,szokatlan levén előtte ez éjjeli fény ,ez a szokás ,hogy a fáradt ember a nap hosszát még tűzzel is megtoldja . Néha-néha elveszett az egyik fény ,s megint újra előbukkant ,amint a körüllevők elülték vagy elhasalták ,vagy a pásztorember rávetett egy ölnyi szalmát ,hogy a tartóból ki ne aludjék a mécs ,s meglássák egymást a beszélgetés mellett ,mert már a magyar ember a képét is szereti megnézni annak ,kivel beszél ,minthogy a régi igazságképp a hazugság mindig elránt egy-egy vonást a hazug ember képén ,-s a másik aztán könnyebben hozzáveti ,mennyit kell elengedni abból ,mit a másik néha nagyon is ingyen beszél . Bowring úrnak jól esett ez a szörnyű hallgatagság ,mintha csak még most tudná legelőször életében ,minő lehet az a nyugalmas éjszaka ,minőt a nagyvároson fogadásképpen lármáznak el egymástól az emberek ;s itt ,hol a nyájőrző kuvaszokon kívül egyéb éjjeli őr nincsen ,oly mély a csend ,mintha bekerítették volna fallal ,s a falon kívül ezer ágyúval ijesztenének el minden kis nyikkanást . Beljebb ,beljebb mentek egyenesen ,s mielőtt szemükbe ütköznék a major ,elért hozzájuk egy csöndes harmónia ,melynek vékonya-vastaga szabályosan megvolt ,-s a vékony a vastag mellé ,a vastag a vékony mellé oly szépen odafért ,hogy a vékony nem akart kijebb látszani a vastag mellől ,a vastag pedig engedte a vékonyabbat ,mint a módosabb a szegényt ,hogy az is megélhessen . Mint a hullám ,elringatta magát a dal a légben ,csalta maga után az embert ,s Bowring úr könnyedén húzá meg a kantárszárat ,hogy a hang után vitesse el magát ,s elérje a dalt ,azon helyet ,hol az elkezdődött ,s ekképp lépésről-lépésre hangzatosabb lőn az összemért ének . Meg-megszakadt az ének ,s a hézagokban megszólamlik egy másik sajátszerű bánatos valami ,melyben a hang úgy elszomorodott ,hogy az ember letörölni vágyik azt az égő könyűt ,mely a panasz mellett foly le . Nem bír a hang fölvergődni ,mintha még oly magasra nyúlt volna az ég ,honnét lerimánkodhatná saját orvosságát ,-s amint ez a fájdalom maga-magát mondja ,oly furcsán lepi meg a hallgatót is ,hogy szinte még a búsulást is megkívánja bele . Bowring úr előrehajlék a lovon ,a furulyahang jobban-jobban elért hozzá ,s az egykedvű angolt megvesztegette e azokatlan hang ,nem bírt tovább a lovon maradni ,átadá a kantárt a lovásznak ,de a herceg is leszállt ,s a kövér mezőn csöndesen közelíték meg az ébren levő népet . -Csuda ez ,vagy madárnak a hangja ?-kérdi Bowring a herceget . -Egy ártatlan furulya -mondja a herceg -valamelyik béres altatja el magát . Nem folytathaták tovább a párbeszédet ,alig ötvenlépésnyire értek már a csoporttól ,melyben öregek és ifjak ,katonák ,béresek és lányok rákezdék a nótát : Magasan röpül a daru szépen szól ,Haragszik rám a galambom ;mert nem szól . Ne haragudj édes rózsám sokáig ,Tied leszek ,tied leszek koporsóm bezártáig . Az egyszerű ösztön vezérlé e kart ,mely vagy ötven emberből állt ,s az egészséges hangok érce harangként kondult meg az angol füleiben ,hol a szárazföldnek minden operája egymás hátán ül már ,s midőn az inger kifogyott belőle ,helyet kér ez ösmeretlen zene ,melyről hírtelenében nem tudja megmondani ,imádság -e vagy dal ?hanem megtiszteli ;mint egy remekművet ,s megáll ünnepélyes érzelemmel ,hisz még a vadállatot is megállítá már a zene . -Herceg !... köszönöm e ritka meglepetést !-mondja Bowring . -Talán azt hiszi kegyed ,hogy ezeket hintóban hozattam ide egy éji zenére ? -Legalább is hintón !-mondja az angol . -Azt tartom egy szálig béresfajta valamennyi ,-s azért jöttek valamivel kijebb a majortól ,hogy a hajdút aludni hagyják ;mert ha meghallaná ,hihetőleg szétugrasztotta volna az egész hangversenyt . -Páholyokat ide ,herceg ,-ilyen zenét aranyokkal szokás megfizetni . -Tegye el ön az aranyat ;mert ha meghallják ,reggelig itt maradnak énekelni ,s a legjava búzámat kinn felejtik ,pedig én az esőtől tartok . -Miért nem küldi őket a herceg utazni ? -Csakhogy Ázsiából ideértek ,kedves jó barátom ,nem hogy még egész Európát megutazzák . -Igen ,de ritka kar ,minőt a milanói Scala egész Olaszországban nem fogdos össze . -Kár volna vesződni a kereséssel ,-indítsa meg barátom a legelső falut ,-csak oly jót talál ott ,mint íme a pusztán . -Na uram ,ezt a népet láttam verekedni ,hallám énekelni ,-országuk tele van szokatlan dolgokkal ,-most már egy időre eleget tapasztalék ,visszamegyek Bécsbe ,s addig el nem jövök ,míg nekem olyan könyvet nem küld a herceg ,melyet magyar ember írt meg ,s azt a mi kedves Baltay bácsink elejétől végig elolvasott . -Csodát akar ön minden áron látni ? -Igen ,-mondja Bowring ,-itt csak csodát lehet látni ,-s amely napon az a könyv készen lesz ,higgyen nekem a herceg ,Magyarország még egyszer újra megszületik és sohasem hal meg ! * Néhány lépéssel odább menvén a két alak ,a hold is fölkapaszkodott a láthatárra ,s a gyalogló urak egy szénaboglya mellett álltak ,ezáltal födve lévén ,mégis hallhaták a beszédet ,vígan enyelegvén a vendég huszárok a pusztai néppel .