Hosszú előszavak többnyire olvasatlanul hagyatnak :nem fogom tehát ilyennel untatni olvasóimat . Sőt ,mint előbbi hasonnemű munkáimmal tevém ,minden előszó nélkül terjesztem vala e köteteket is a közönség elébe ,ha a történeti regény előttem új mezejére lépvén ,szükségesnek nem tartanám előadni azon fogalmat ,melyet magamnak a történeti regény felől képeztem ,s mely az e mezőn alkalmazni szokott nézetektől bizonyos tekintetben eltér . A történeti regénynek ,felfogásom szerint ,azon általános művészi és erkölcsi feladatokon kívül ,melyeket ,ha az író szemei előtt nem tart ,minden regény puszta időtöltéssé aljasul ,még egy különös kötelessége jutott ,s ez :népszerűsíteni a történetet . Honnan következik :hogy mennyiben a regény a történet körébe vág ,azaz vagy múlt századok általános viszonyaival foglalkozik ,vagy történeti személyiségeket léptet fel :az író ne képzelőtehetségét ,hanem azon ismereteket kövesse ,melyeket magának ,ha lehet ,egykorú kútfőkből lelkiismeretes vizsgálódások által szerezhetett . -A történetek ismerete szövétnek ,melyet ,hogy biztosan haladjon ,minden nemzetnek követni kell :s nem lehet a költőnek feladata eltakarni a világot ,melyet az jelen viszonyainkra terjeszthetne ,vagy közévegyített idegen anyagokkal meghamisítani a forrást ,melyből talán keserű ,de mindég üdvös tanulságokat meríthetünk . A hír ,melyet történeti személyiségek maguknak kivíttak ,a tulajdon legszentebb nemét képezi ;s a dicsőség vagy gyalázat ,mely a hajdankorból ránk maradt ,egyes neveket környez ,egy nemzet jutalma vagy büntetése ;ha a költő az utókor ítéletét hibásnak tartja ,törekedjék elősegíteni annak kiigazítását ;de az igazságot öntudattal elferdítenie megbocsáthatlan vétek . A történeti regényben tehát ,meggyőződésem szerint ,azon határokon kívül ,melyeket a művészet minden regénynél a képzelőtehetség elébe szabott ,még más határok is léteznek ,melyeken szintén nem szabad túlhágni az írónak . E határokat a történeti igazság jelöli ki . -Valamint oly regényírónak ,ki történeti színhelyéül egy bizonyos országot s jelen korunkat választá ,soha nem jut eszébe a létező viszonyok elferdítése ,s bárminők legyenek egyébiránt művének tökélyei ,csak nevetést gerjesztene ,ki például Oroszországról mint alkotmányos országról ,O ’Connelről mint egyszerű ügyvédről szólana ;a történeti regényben az általános viszonyok elferdítése kevésbé szembeötlő ugyan ,de nem kevésbé botrányos . A regénynek egyik főkelléke a valószínűség ,mi elérhetetlen ,ha az ,mit az író regénye személyeiről elmond ,nem fér össze azzal ,mit azon korról és viszonyokról tudunk ,melyekben e személyek állítólag éltek . Éppen úgy áll ez ,ha a regény meséje háromszáz év előtt ,mint ha a jelenben játszik . Jól ismerém a nehézségeket ,melyek feladatom ekképpeni felfogásából erednek . Történeteket úgynevezett regényes modorban festeni mindenesetre könnyebb s néha háladatosabb is ,miután az olvasók egy része a régi hősök szájából saját nézeteit szereti hallani ,s a múltat szívesebben látja egy bizonyos felvett típus szerint festve ,melyet lovagiasnak nevezünk . Ha Dózsa alkotmányosság hőse gyanánt lép fel e kötetekben ,hihetőleg több kedvességre számíthat ,ha mások a lovagiasság ideáljaiként rajzoltatnak ,némelyek előtt talán érdekesebbé vált volna művem :de ,meggyőződésem szerint ,éppen ezáltal elveszté vala minden becsét . Úgyhogy ha a közönség ,mely eddigi munkáimat oly váratlan kegyességgel fogadta ,a jelentől megtagadná is részvétét :e balkörülmény okát nem a történeti regény feletti nézeteim helytelenségében ,hanem abban fogom keresni ,hogy talán azon nézetek alkalmazására nem bírtam elég erővel . Végre ,miután munkáim nagyobb része eddig németre fordíttatott :nehogy valaki e munkára nézve is hasonló szándékkal legyen ,ezennel tudtul adom ,miképp a fordítási jogot magamnak fenntartom ,s annak mielőbbi és minél kielégítőbb eszközlése iránt már rendelkeztem is . Budán ,július 1-én 1847 . EÖTVÖS JÓZSEF  Ki nem hallott Buda várának egykori nagyszerűségéről ? S ha régi dicsőségünk ezen emlékét most látjuk :kinek szívét nem tölti fájdalom ? -Abból ,mit e hon legnagyobb férfia épített ,s mi a magyart szebb korára emlékeztetné ,örökségül ránk még csak romok sem maradtak . Ha Mátyás palotája düledékekben ott állna régi helyén ,nehéz csaták és még nehezebb századok nyomát hordva omladozó falain ,de úgy ,mint azt a nagy férfiú építé -ha a hallgató falak egykori nagyságunk kísértete gyanánt néznének le a szép folyóra ,mely egykor dicsőségöket tükrözé vissza :rónaságunkról föltekintve ,legalább sírhatnánk . Nekünk a múltból nem jutott még annyi sem . Szétrombolt ,de nagyszerű emlékek helyett ,előttünk egész mindennapiasságában egy kis város áll ,s ha a rosszul kövezett utcákon s piacokon az elavult s nem régi házak között körüljárunk ,hazafiságunk egész lelkesedése szükséges ,hogy elhiggyük mindazt ,mit Mátyás dicső városáról hallánk . Ritkán győz a dicső ,ha a hasznossal összeütközésbe jő ;s így történt ,hogy mi a régi Budából a törökök másfélszázados elfoglalása s annyi visszavert ostrom után romokban megmaradt ,új házak építésére használtatott anyagul ,míg az egészből csak itt-ott egy darab várfal vagy a házkapuk alatt egyes gótfaragású kőtöredékek maradtak fenn ,s egy véletlenül fenntartott rajz s néhány régi író leírásához kell folyamodnunk ,hogy bebizonyíthassuk ,miként múltunk jelen szomorú helyzetünknél szebb vala . -S mégis Ulászló kormányának utolsó éveiben ,e történet kezdetén ,Budánk az akkori világ szebb városai közé tartozott . Nem vala még szembetűnő a változás ,mely Mátyás halála óta hazánk minden viszonyaiban történt ,s ki 1514-ben idejött ,egy hatalmas nép fővárosában képzelheté magát . Az élénkség ,mellyel a pápa ,Velence ,sőt XII. Lajos francia király is kereste Magyarország szövetségét ,mutatja ,hogy a külföld ,Mátyás által a magyar névnek tiszteletére szoktatva ,még gyenge utódja alatt is a keresztyén világ védfalát látá nemzetünkben . Az idegen ,Budának még épen álló palotái előtt nem gyanítá az általános romladást ,melyre akkor e város körében legfölebb az emlékeztette a szemlélőt ,hogy Mátyás halála óta haladás többé nem vala észrevehető :hogy hatalmas tölgyként ,mely nagyságának tetőpontjára ért ,e nemzet megállt kifejlődésében ,mi a nemzetekben ,mint fánál ,csak romlás kezdete :s hogy itt ,ahol minden kő Mátyásról szólt ,nyomorultnak kelle lenni azon jelennek ,mely a múlt emlékei alatt ily egészen eltűnhetett ;-kinek figyelmét azonban csak a dolgok külszíne foglalá el ,az a budai várban az akkori világ egyik legszebb palotái előtt látá magát ,mely ,ha Ursinus Veliust már elhagyott ,sőt pusztulásnak induló állapotában is a római Vatikánra emlékezteté ,Ulászló alatt bizonyosan mindenkit bámulásra ragadhatott . Ne keressük e királyi lakban azon méregyent ,mely korunk nagyobb építményeiben a szépség egyik kellékéül tekintetik ,s eszünkbe juttatja ,miként alkotásunkban az arány- és cirkalomnak a művészi képzeletnél több része volt . Mint minden ,mit a középkor nagyszerűt épített :úgy e palota ,lassan épülve ,megtartá a különböző korszakok jellemét ,melyekben épült . De a várnak legrégibb része ,a Zsigmond által épült ,hattornyú frisspalota ,Mátyás oszlopokon nyugvó ízletes épülete s maga a sötét ,még bevégezetlen csonkatorony ,oly egészet képezének ,mely fölött a magyar Istvánvár legmagasabb tornyán kitűzött nemzeti lobogóját hazafiúi örömmel s büszkeséggel láthatá . A felsőváros ,mely déltől észak felé nyúlt el a hegyen ,hol most a vár áll ,s a királyi laktól csak öt öl széles vízárok által választatott el ,e fényes szomszédságra nem vala méltatlan . A számos templomok és kápolnák felnyúló magas tornyai s az úri paloták és polgárházak ,melyek nagyrészint az akkori olasz ízlésben épültek ,hajdani Budánkat ,ha nem is kiterjedés ,legalább szépség tekintetében a nevezetesebb városok közé emelték ,s az eleven mozgás ,mely utcáit és piacait eltölté ,az idegenre szintoly meglepőleg s kedvesen hatott ,mint napjainkban a hallgatagság ,mely bennünket körülveszen ,ha a budai várba fölmegyünk . 1514. év Szent György havának 23-án -e napon kezdődik történetünk -Budának utcái s piacai különösen telve valának emberekkel . Az utcákon ,melyek Kelenföldről a Zsidókapuhoz vezettek ,nép tolongott . Pest és az alsóváros lakói Szent János kapuja felé siettek ,sőt a Szombati kapunál is ,mely különben csak vásár-napokon használtatott ,midőn a szomszédfaluk lakosai e kapun keresztül szoktak a városba jőni ,ma rendkívüli sokaság vala észrevehető ,annyian voltak ,kik Óbudáról ,Felhévvízről ,Logod- ,Szentjakab- s Tótfaluról a városba mentek . A néptömeg ,mely ekképp a felsőváros felé sietett ,vegyült vala nemcsak polgári állásra ,de -mint ,fájdalom !hazánkban minden tömeg ,már a tizenhatodik században -nemzetiségre nézve is . A tizenhatodik századkezdetén még nem volt oly nagy a különbség ,mely műveltségre nézve hazánk s más országok között most létezik ,s nem csuda ,ha akkor ,midőn istenáldotta földünk még ,hogy úgy mondjam ,egyenlő viszonyok között versenyzett a külfölddel ,Pannonia kertje teljes méltánylatra talált ,s külföldiek által szívesen választott lakhelyül . Főképp fővárosunkban telepedtek le számos idegenek ,s ki a tizenhatodik századkezdetén Buda utcáin körülment ,s a magyar ,német ,tót s itt-ott olasz beszélgetéseket hallá ,első percben meggyőződött arról ,hogy Szent István óhajtása ,midőn fiának különböző nemzetek által lakott országot kívánt ,e haza fölött nagy átokként beteljesedett . Azon különbségről ,mely e tömeg között ruházatra ,magaviselet- s összes külsőre nézve létezett ,helyes fogalmat csak az képezhet magának ,ki a régi német iskolának néptömeget festő valamely képét ismeri . Napjainkban az emberek között úgyszólva csak két osztály létezik :gazdagok és szegények ;kik ez osztályok egyikéhez sem tartoznak ,legalább külsőleg vagy az egyiket vagy a másikat utánozzák . -A középkorban s a rákövetkező századok alatt számtalan különböző rendet és osztályzatot találunk ,s a napszámostól föl a hercegig a társaság minden fokozata különös jelek által különbözteti meg magát a többiektől . A művészet s kézi mesterségeknek minden neme ,a tudós vagy ki annak tartatni akart ,a polgár ,ki városa s a főúr ,ki az ország tanácsában ül ,le egész a társaság legalacsonyabb fokáig ,minden osztály az egyenruhának saját nemét viselé ;s a bíborpalásttól a vörös és sárga köpönyegig ,melynek hordozására a zsidók kényszeríttettek ,a középkori társaság érdekes sokszínűsége már a ruhákban észrevehető vala ,mi a néptömegek látványát akkor időben annál érdekesebbé tette ,miután e különböző osztályok több egyenes érintkezésbe jöttek ,s közhelyeken sokkal inkább vegyültek ,mint napjainkban . Akkor Budapest utcáin a kocsi csak döcögve haladhatott ;a felsőbb osztályok ruházatának drágasága nem engedé ,hogy az mások által utánoztassék ;és éppen ,mivel már a ruházat maga mindenkit megkülönböztetett a tömegtől ,s mert az alkotmányban és társadalmi életben annyi válaszfal létezett ,mely a felsőbb osztályokat a néptől elkülönzé :a legnagyobb úr is félelem nélkül vegyült a tömeg közé ,meggyőződve ,hogy vele összekevertetni sohasem fog . Kétségen kívül érdekes volna az utcákon a vár felé haladó csoportokat követve ,meghallgatni :magyarul ,tótul ,olaszul s főképp németül -a budai polgárok akkori főnyelvén -miről beszélnek 1514-ben fővárosunk jámbor lakói ;de menjünk egyenesen Szent György terére ,hova ez egész tömeg siet ,s hol máris minden szabad hely telve van emberekkel . Szent György tere a tizenhatodik század kezdetén egészen más külsejű volt ,mint napjainkban . Hol most a királyi fegyvertár áll ,hajnaltól nyugot felé ,a piac egész szélességét Zsigmond király palotája foglalta el . Roppant épület ,melyet Zsigmond faragott kőből emeltetett ,hat toronnyal ,melyek közül a legnagyobbik ,a négyemeletes úgynevezett csonkatorony ,bevégezetlenül maradt ;az egész ,mint Velius mondja ,inkább nagyság ,mint művészi szépség által kitűnő . A palota előtt a vár árka nyúlik el ,melyről föllebb szóltunk ;az árkon át oszlopokon híd vezet ,s irányában a palota nagy kapuja áll ,mely fölött Országh Mihály nádor ,Mátyás engedelmével ,Zsigmondnak szobrát állíttatá föl háladatosságból ,mivel emelkedését e királynak köszöné . A palotával szemközt Zsigmond s mögötte György templomai álltak . A piac egyéb oldalait úri lakok környezik ,s közepén egy óriási Herkules-szobor áll ,mellyel Mátyás király ékesíté e piacot . Szép piacnak napjainkban azt szoktuk nevezni ,melynek minden házai szabályszerűleg annyira egyformán építvék ,hogy egyiket a másiktól alig ismerhetjük meg . Ily értelemben Szent György tere szép piacnak nevét nem érdemlé . A gót építészetnek a tizenötödik század kezdetén uralkodó neme ,melyben a palota és Zsigmond-templom építtettek ,nem egészen illett a Mátyás alatt olasz ízlésben emelt úri lakokhoz ,s ezek ismét kiáltó ellentétben álltak egyes ,még a tizennegyedik századból fennmaradt házszomszédaik sötét falaival s kinyúló erkélyeivel ;míg a piacon álló Herkules ,fenyegetve emelt bunkójával ,olyannak látszott ,mintha az őt környező régibb építményeket a közelgő időre akarná emlékeztetni ,melyben az érzelemdús s vallásunkból fejlődött középkori művészet ,az óvilág vak utánzása által porba döntetik . De éppen e rendetlenség különös ,újabb városainkban hasztalan keresett bájt vont az egész körül ,azon bájt ,melyet épületeknek ,mint emberarcnak ,csak az ad ,ha rajtok a múltról olvashatunk . Az egész tér ,mint mondám ,telve vala emberekkel ;a tolongó sokaság megingatott tengerként a szűkké vált piacon ide s tova özönlött ,s a környező házak lépcsőin ,Zsigmond templomának nagy kapuja alatt ,sőt a Herkules-szobor márványalapján is számos nézők foglaltak helyet ,azon büszke megelégedéssel nézve le a tolongó sokaságra ,melyet majdnem minden embernél találunk ,ki csak egy lábnyira s egy percig tudott föllebb emelkedni társainál . Ki csak egy percig járt a nép között ,az előtt nem maradhatott titokban az ok ,mely miatt annyi nép sereglett össze Szent György piacán . Minden ajkon Dózsa ,a székely vitéznek neve hangzott ,ki csudabajnok-tetteiért ,minden püspökök s országnagyok jelenlétében ,a király által ma meg fog jutalmaztatni :s ennyi ember órákig tolongott és izzadott ,csak hogy egy embert lásson ,kire ,bár tízszer nagyobb dolgokat vitt legyen véghez ,bizonyosan nem figyel ,ha a király vagy helyesebben mondva Bakács bíbornok ,politikai tekintetből szükségesnek nem tartják ,hogy megjutalmazása ünnepélyesen történjék . Ilyen volt a nép a tizenhatodik században ,ilyen ma ;a szent ostya előtt is csak akkor hajlik meg ,ha az előtte fölemeltetett . Dózsa tette -mint tudni fogják ,kik történeteinket ismerik -nem vala olyas ,hogy főképp az akkori időben rendkívüli jutalmat vagy bámulást érdemelhete . Dózsa ,ki Dálnokon a székelyföldön születve ,székelyek módjára egész életét fegyverben tölté ,a Nándorfejérvárban tanyázó lovasság hadnagyává emelkedett . Történt ,hogy a semendriai törökök Nándorfejérvár környékére pusztítani jöttek . Az őrsereg elejökbe ment ,s a két had ütközetre készen állt már egymással szemközt ,midőn a törökök közül Ali ,a semendriai lovasság parancsnoka ,délceg paripán előrevágtat ,s szidalmak között a magyar seregből bárkit párviadalra szólít . Az epirusi török vitézsége híres vala ,de nem olyannyira ,hogy a magyar sereg között senki nem találkoznék ,ki e kihívást elfogadná ;s Dózsa dicsvágy ,s mint egy történetíró mondja ,a török szép paripája által tettre buzdítva ,a szitkozódó pogánynak elébe állt . Rövid küzdés után Dózsa egy óriási csapással levágta a pogánynak jobb karját ,s miután ez földre esett ,ellenét kivégezte ,és szép lovával együtt ,seregeinek nagy tapsa között ,visszalovagolt . A törökök elrémülve futásnak eredtek ,s Nándorfejérvár környéke a törököktől ez egyszer megszabadult . Ennyi volt az egész . Ha Dózsa tettét akkor viszi véghez ,mikor seregeinket még Kinizsi vezette ,a vezér ,ki Kenyérmezőn egy törökkel szájában s egy-eggyel mindenik kezében friss magyart járt a halottakkal takart csatamezőn ,Kinizsi ,ki ,mint a rege mondja ,két karddal küzdött ,kétségen kívül megdicsérte volna a székelyt becsületes csapásáért ,de rendkívülit sem ő ,sem seregei egy törökkar levágásában nem találtak volna . Most Kinizsi sírjában volt ,vele Toldi s annyi derék Mátyás alatt nevelt bajnok ,s a jó csapások ritkábbakká váltak Magyarországon . Hónapok múltak néha ,s alig történt a török határszélen valami ,minek elmondására egy akkori magyar hölgy elborzadhata ,vagy ősz bajnokok megelégedést inthetnének fejeikkel . Dózsa tette ily viszonyok között rendkívülinek látszott ;s Bakács ,ki keresztes bullájával Rómából hazatérve ,a törökök ellen egykor létezett ,de most szunnyadó lelkesedést újra föl akará ébreszteni ,örömmel ragadta meg az alkalmat ,melyet a vitéz székely ünnepélyes megjutalmazása nyújtott . A keresztes bulla csak egy héttel ezelőtt húsvét vasárnapján hirdettetett ki ,és semmi sem buzdíthatná inkább részvétre a népet ,mint ha látja ,miként a törökök ellen küzdve nemcsak örök ,de földi jutalmakra is számíthat . A nép Szent György terén a nap hőséről száz csudát beszélt . Az egyik mord arcát dicséré ,az annyira borzasztót ,hogy már sokszor egész török seregek csak látásától elszaladtak ;másik bizonyos kútfőből hirdeté ,hogy Dózsa tulajdonképp a töröknek nemcsak karját ,hanem fejét is levágta egy csapással ,mit az urak azonban irigységből tagadtak ;a harmadik környülállásosan helyet ,napot s órát megnevezve elbeszélé ,miként fogott egy ízben György vitéz Erdélyországban százötvenhárom törököt ,két tarackkal együtt ,ő egymaga s pedig csak fütykössel fölfegyverkezve ;min a negyedik éppen nem bámult ,mert az egész székelyföldön tudvalevő dolog ,hogy valahányszor Dózsa lovát meg akarja szorítani ,mindég egypár oldalbordáját töri el -szóval :mindazon kisebb csoportozatok között ,melyekből e nagy néptömeg állott ,csak Dózsáról és hős tetteiről vala szó . Érdeme annyival óriásiabbnak látszott ,mert hisz -mint sokan mondák -az urak ,hacsak kikerülhették volna ,egy szegény katonát bizony nem jutalmaztatnának meg oly fényesen . Voltak mégis egyesek ,kik a dolgok valódi állását helyesebben méltánylák . -Bizony förtelmes időket élünk -mondá néhány mellette álló polgárhoz ,kik vele együtt nem messze Zsigmond temploma főkapujától foglaltak helyet ,egy ősz szakállú vén katona ,ki mióta Kinizsi meghalt s maga elvénült ,azáltal tengeté életét ,hogy majd egy ,majd más budai kocsmában beszélé el egykori hőstetteit ,s kit az egész világ Imre vitéznek nevezett -,alávaló ,gyáva időket élünk ,higgyék el kigyelmeitek ,ennyi lármát ütni ,csak mivel egy haszontalan töröknek kezét vágták le ,valóságos gyalázat . -Már ami azt illeti -szólt fejét csóválva a mellette állók egyike ,ki Kelenföld külvárosban a szappancsinálás és gyertyaöntés békés mesterségét űzé -,kend nagyon is könnyen veszi a dolgot . Én sem vagyok éppen a gyengék egyike -itt a szappanos kinyújtá vastag karját -,nem találtam soha legényt ,ki ,ha szappant főzünk ,az üstöt a tűzről jobban le tudná emelni :de töröknek karját egy csapásra levágni ,azt mégsem tudnám . A töröknek kemény csontja van ;ez nem tréfadolog . -És mit tud kend arról :kemény vagy lágy csontja van -e a töröknek ? Vagy talán szappant főzött belőle ?-válaszolt a katona rosszkedvűen ,míg polgárhallgatói társukat kineveték . -Nyújtsa ki vaskos karját akárhányszor ;ha kétszer oly vastag volna is ,abból katonakar mégsem válnék ,éppoly kevéssé ,mint kocsirúdból nem acélkard . A hadakozáshoz más kéz kell ,mint szappant kavarni vagy üstöt a tűzről leemelni :s ezt kend nem érti ;én pedig csak azt mondom ,hogy amit e székely ember tett ,nem is érdemli ,hogy felőle szóljunk . Mátyás korában a fekete sereg között nemcsak magyart ,de akármennyi csehet ismertem ,ki szintazt s többet tett ,s alig dicsértetett meg érte . Én jelen voltam ,midőn egy csapásra egész törököt vágtak kétfelé ,úgy ,hogy egyik része a lónak jobb ,a másik bal oldalán potyogott földre . Nekem ilyen Dózsa-féle vitéztettekről ne beszéljen senki . -Igazsága van -mondá engesztelőleg egy ,a szappanos mellett álló kalmár ,kinek bő köntöse soványságát nem takarhatá el -,kend ,Imre ,jobb időket élt ;de mit tegyünk ,ha mai nap egész törököt senki sem vág egy csapásra keresztül ,mégiscsak azt kell dicsérnünk ,ki legalább a töröknek fegyveres kezét csapja le . -És ki oka ,hogy mai nap senki egész törököt nem vág keresztül ?-folytatá az előbbi ,szenvedéllyel . -A magyar vas nem lágyabb ,mint annakelőtte volt ;karokkal is megáldott az Isten ;töröknek pedig ,kit keresztülvághatnánk ,éppen nem vagyunk szűkében ,hisz pár esztendő óta úgy őrzik a határszéleket ,hogy maholnap a pogány itt Szent György terén sétál körül ;s miért nem hallunk többé oly tettekről ,minőknek fiatal korunkban naponként tanúi voltunk ? Nincs Mátyásunk többé ! Míg ő a budai várban lakott ,a vas is élesebb volt ,minden kar hatalmasabb csapásokat osztogatott ,s a törökök jobbra-balra hulltak szaporán ,mint a rendek ,mikor a gazda maga ügyel fel kaszásaira . A polgárok helybenhagyólag integetének fejeikkel . Néhány e beszélgetés közt közelebb vonult egyén ,kikben nem ,mint most ,egyenruháikról ,hanem tartásuk- s viseletükből kiszolgált katonákra ismerünk ,fennhangon sóhajtozott . -Igazság !szent igazság !-mondá a sovány polgár -de mit tehetünk róla ,hogy Mátyás meghalt ,s méltó utódot nem hagyott maga után . -Méltó utódot nem hagyott maga után ?-vága szavába az előbbi még szenvedélyesebben . -És János herceg ,ki már első ifjúságában a törököt Jajcánál megverte ,ki míg élt ,pogányt és lengyelt a határoktól visszaűzött ,hogy ti nyugodtan rőfölhessétek kelméiteket :nem volt ő méltó utód ? -János herceg derék úr volt -válaszoltak egyszerre többen a polgárok közül -,de nem volt törvényes gyermek . -Nem volt törvényes gyermek ?-folytatá indulatosan az agg katona -s azért nem volt méltó ,hogy királyunk legyen ?s ha véletlenül azolasz asszonytól születik ,e gyalázatos Beatrixtől ,ki elég arcátlan volt a pápa s az egész római szentszék előtt azzal kérkedni ,hogy Mátyás élete alatt Ulászló rimájává alázta magát ,[iii ]akkor törvényesnek neveznők őt ?vagy ha ő lett volna a buja asszonynak szeretője ,s ha még gyászruhában megígéri ,hogy elveszi ,ámbár szavát később megszegné :akkor méltó volna ,hogy királyunk legyen ? János nem volt törvényes gyermek ,de hogy most oly királytok van ,kit még a csehek is sertésnek neveztek ,kit az urak előbb ökörnek szólítgattak ,és most ,mióta Ujlakit legyőzte ,tehénnek hívnak ,ki alatt országunkat darabonkint elvesztjük :abban nincs semmi gyalázatos ? -De mit tehetünk mi erről ?-mondá a kelenföldi szappanos ,kire a katona beszéde látszólag hatott -tudvalevő dolog ,abudai polgárok mind János mellett voltak . Ráskay uram neki adta át a város kulcsait ;mikor a herceg 1490-ben a várat elhagyta ,s seregeivel Pécs felé vonult ,csaknem sírtunk . Úgy emlékszem ,mintha csak tegnap volt volna . Mikor a seregek s utána a sok szekér Mátyás tömérdek kincseivel Kelenföldön keresztülvonult ,ha nem csalódom ,július 2-án volt ,soha tikkasztóbb meleget nem éreztem ,mind jajgattunk . Amerre a herceg ment ,még a gyermekek is éljent kiáltoztak ,s mikor pár nappal később Báthori István és Kinizsi Pál őnagyságának seregeikkel utánamentek ,még asszonyt sem lehetett a házán kívül látni ,annyira elszomorodtunk mind :de mit tehetünk ? A herceget a Sárvíznél megverték ,nekünk azt kellett királynak elfogadni ,kit az urak választottak . -Ilyenek kendtek ,polgárok ,mindég -mondá keserűen a katona -,ha egynek éljent ordítottak ,a másik előtt boltjaikba bújnak ,kezeiket örömükben összecsapják vagy a zekébe dugják ,s azt hiszik ,mindennek eleget tettek :a világ azért úgy forog ,mint kedve tartja ;s kelmetek rőfökkel mérik a drága velencei posztót . Mikor Zsigmond Kontot s vitéz társait itt a piacon lefejezte ,a budaiak házaikba zárkóztak és morogtak ,oly csendesen ,hogy a házakon kívül senki nem is gyanítá ,s Országh rézből öntette a zsarnok képét ,s a várkapu fölébe állíttatá ,hogy ércszeme örök időkig megvetéssel nézzen le a piacra ,hol a jámbor budaiak zsarnokságát tűrték . Zsigmond itt a főpiac közepén építtetett templomot cseheinek ,míg a magyar templom a németnek még maiglan adózik ,s a magyar polgárok talán nem kiáltoznak éljent a császárnak ,ez volt egész bátorságuk . Hunyadi Lászlót itt fejezték le ,hol most állunk ,s mikor a kapások este szőleikből visszajöttek ,a budai polgárok nagyot sóhajtának ,hogy a szegény munkások a városban nem voltak ,mert e gyalázatos tettet bizonyosan akadályoztatták volna . Mátyás király e várost sárfészekből az egész világ csudájává tevé ,s midőn egyetlen fiát üldözőbe vették ,a budaiak közül egyetlenegy sem találkozott ,ki mellette karját fölemelte volna . Mátyás jól tette ,hogy vörös márvánnyal rakta ki palotáit ,másképp a kőnek is pirulni kellene ennyi gyalázat fölött . A kalmár látszó türelmetlenséggel hallgatá e beszédeket ,melyek a budai polgár önérzetét sérték ,s most éles hangon ellen kezde szólani :-Kend Mátyásnak hív embere volt -úgymond -,s jól teszi ;katonának jobb királya nem is volt soha ;magam is sajnálom őt ;mióta meghalt ,soha annyi selyemkelmét nem adhatunk el ;de ha Mátyás élne ,bizony Szent György piacán a királyról így ,mint kend ,nem merne szólani senki . Igaz ,ami igaz ,a polgári szabadságnak is van becse ,most legalább a budai polgároknak oly módon ,mint Mátyás tevé ,fejvesztéssel fenyegetve ,jó reggelt nem kíván senki ,s inkább egypár sing pántlikával kevesebbet adjak el ,mint hogy ez még egyszer történjék . -Adjon Isten sok szerencsét a szabadsághoz !-mondá az előbbi gúnyosan . -Mátyás alatt a király azt üzentette ,hogy lefejezteti kelmeteket ,de egy hajszálukat sem bántották ;most az Ujlakiak ,Báthori ,Drágfi ,Kis ,Horvát ,s mit tudom én ,mindazon nagyságos és nemzetes rablókat hogy hívják ,fényes nappal elszedik holmijokat ,s ha panaszkodnak ,megverik s az árokba dobják kelmeteket ;ha e szabadság ínyökre van ,adjon Isten jó egészséget hozzá . A kalmár talán érzé e szavak igazságát ,s nem felelt . -Bizony ,Imre ,kend úgy beszél ,mintha ribelliót akarna kezdeni . -Szeretném tudni ,kiért ?-szólt a másik ,kucsmáját mélyebben nyomva fejébe . -Zápolyáért ,kinek apja miatt Bécset s egész Ausztriát elvesztettük ?vagy a németekért ?vagy hogy ismét csehet vagy lengyelt emeljünk a királyi székbe ?ne féljenek kendtek ,az öreg Imrének több esze van . De ha oly ribelliót csinálna valaki ,ahol mindazokat ,kik most kormányoznak ,elkergetnék ,a büszke bíbornokot ,az urakat ,püspököket s prókátorokat mind az utolsóig :akkor bizony isten ,én is kezembe veszem buzogányomat . -Jól fogja kend tenni -szólalt fel mély hangon valaki Imre háta mögött . A beszélgetők arra fordultak ,s egy magas alakot láttak ,mely papi köntösben a tömeg közé vonult ,anélkül ,hogy valaki arcát láthatta . -Bizonyosan azon plébánosok egyike ,kik a parasztokkal keresztes hadra készülnek . Istenem ,hogy tolakodnak !-így sóhajtott a kalmár ,midőn magát az ellenállhatatlan emberártól ,mely a várkapu felé tolongott ,elragadva érzé ,míg a szappanos egészen más irányban taszigáltatott tovább -csak paraszt ne volna a világon . A piac ezen oldalán minden további beszélgetés lehetetlenné vált ,a szorongatottaknak fohásza ,káromkodás ,itt-ott egy megkezdett szóvita ,mely ha a vitázók a tömeg által széttolattak ,akaratuk ellen ismét félbeszakasztatott ,egy helyen kacaj ,a másikon rimánkodás ,sőt itt-ott néha egyes ütlegek ,mikben főképp a társaság fiatalabbjai részesültek ,midőn körülbújva valakinek lábára hágtak -mindezek oly zavart képezének ,melyet leírni éppoly nehéz ,mint képzelni könnyű ,miután olvasóim között hihetőképp már mindenik többször látott tolongást ,s a tömegek ily alkalommal a tizenhatodik században szintúgy viselték magokat ,mint most . A piac kelet felé fekvő része aránylag üresebbé vált ,miután a nép ,senki sem tudta miért -mi tömegeknek az anyagi ,mint az erkölcsi világban szokása -,a másik oldalra tolult ,s itt néhány budai tanácsbeliek s előkelőbb polgárok tűntek fel ,több körökre oszolva ,tanácsnoki méltósággal vagy azon nyugodt önmegelégedéssel beszélgetve egymással ,mely gazdag polgároknak legjellemzőbb tulajdona . Itt állt Nagy Péter uram ,Szent György nap óta a város bírája ,körülötte Szabó Benedek ,Piller János ,Posztómetsző Filep és Pécsy Benedek ,még néhány előkelőbb magyar polgárral s az udvarhoz tartozó alsóbbrangú nemessel . Nem messze tőlük külön körben Francesco Marsuppino ,Giacomo Martineotta ,Giuseppe Athaniano ,Battista Racon s más ,akkor Budán lakott kereskedők beszéltek egymással -míg a németek Hammel Mihály plébánosuk köré gyülekeztek ,hol Harber János ,kit a német polgárság jövő évre bírónak jelölt ki ,Peterdorf Péter ,Arnold János s a könyvárusok :Feger Tibold ,Kaym Orbán ,Hekel István s még többen ,látszólag rosszkedvűen nézegettek át magyar polgártársaikra . -A seb ,mely a német polgárság hiúságán magyar bíró választása által ez évben ejtetett ,újabb vala ,hogysem már feledékenységbe merült volna ;s meg kell vallani ,hogy a magyarok is nem egy kihívó tekintetet vetének át a németekre . Ki ezen egyes csoportokat látá ,első tekintetre tudhatá ,melyikét látja maga előtt azon három nemzetiségnek ,mikhez akkor Budának minden előkelőbb polgárai tartoztak . Az olaszok hazánkban mindég idegenek maradtak . Történt ,hogy kereskedői családokból két-három ivadék itt tölté életét ;de a haza ,melynek nevénél szívök feldobogott ,melynek dicsőségére büszkék voltak ,s melynek minden szenvedéseit mélyen érezék ,Genua ,Florenc vagy Velence maradt . Életök legszebb emléke azon rövid időszak volt ,melyben e hazát egy ízben meglátogathaták ;legfőbb reményök az maradt ,hogy azon esetre ,ha régi hazájuknak politikai viszonyai ,mik által elűzettek ,megváltoztak ,vagy ha itt a barbár földön majd eléggé meggazdagodtak ,visszamehetnek a szép Brenta vagy Arno partjaihoz ,hol az ég kékebb ,a fa édesebb gyümölcsöt terem ,s a nyelv nyájasabban hangzik káromkodás között ,mint a magyarnak vagy németnek leghízelgőbb szójárásai . -Az olasz kereskedők öltözetükben s egész külsejükön megtarták honi szokásaikat . Külsejökből s főképp azon módból ,miszerint anyanyelvöket kiejték ,mindenki megismerheté ,Olaszország melyik részéből származnak ;hogy évek óta Magyarországban laknak ,sőt hogy talán mind maguk ,mind apáik itt születtek ,arra semmi sem mutatott . Beszélgetésök tárgya :Olaszország állapota vagy kereskedési viszonyok s anyagi érdekeik voltak ;s legföllebb ha a pápától ,a velencei dogetól vagy valamely olasz fejedelemtől követ érkezett ,akkor tanúsítottak e hon közdolgaira nézve több részvétet ,azt is inkább azért ,hogy az idegen követet a magyar dolgok állásáról híven tudósíthassák ,mint mivel magukat általok ,mint magyar dolgok által ,érdekelve érezék . A fővárosban létező nemzeti viszálykodások között az olaszok több vonzalmat mutattak a magyarokhoz ,mint kikhez legjobb vevőik ,vagyis az egész nemesség tartozott ;miután azonban kevesebben voltak ,hogysem maguk felsőbbségi követelésekkel léphettek volna fel a bírák választásánál ,arra nézve legalább ,mi azoknak nemzetiségét illeté ,többnyire közönyösek maradtak . Annál több súrlódásokra adott ez ügy alkalmat Budának magyar és német lakosai között . Századunkban ,midőn hosszú politikai együttlét s százados érintkezések után a falu vagy város minden pillanatban arra intetik ,hogy egy nagy egésznek része ,az egyes polgárnak honszeretete az egész közállományra terjedhet ki :a középkorban a XVI. századig ,sőt több országban még később is ,ez másképp vala . A szeretet ,mellyel az egyes a közállományhoz ragaszkodik ,nagyrészint a közállomány által élvezett jótétemények eredménye :s miután akkoridőben az egyes polgár az egész országgal alig jöhetett érintkezésbe ,s pártolását sohasem tapasztalá :természetes ,ha azon érzemény ,mellyel korunkban a hazához ragaszkodunk ,csak egyes városra vagy kerületre terjedhetett ki . A budai polgár a XVI. század alatt mindenekelőtt budainak érzé magát ;őt nem az ország szabadsága ,hanem városa kiváltságai érdeklék ,s innen van ,hogy fővárosunk német lakosainak követelései a korban ,melyről szólunk ,nem látszottak oly szörnyetegeknek ,minőknek azokat jelenleg tartanók ;ámbár a magyarok e követelések helytelenségét már akkor is kezdék érezni. [vi ]Budán ,ha e város az országtól elkülönözve tekintetik ,a németek többségben voltak ,s nincs okunk csudálni ,hogy a község egész kormányát kizárólag maguknak követelék ,ha tudjuk ,hogy régi királyaink a szász földön s a szepesi városokban német gyarmatoknak hasonló kiváltságot adni elég vigyázatlanok valának ,s hogy többi városainkat is majdnem kizárólag németek lakták s kormányozák . E viszálykodások egyik fő előmozdítója ,már helyzeténél fogva ,Hammel ,Szűz Mária budai nagytemplomának plébánosa s a király gyóntatóatyja volt . E templom ,mely noha azt a középkor nagyszerűbb épületei közé senki sem fogja számítani ,még a jelen pillanatban is a város legnagyobb egyháza ,Budának akkor főtemploma vala ,s egyszersmind a németek által olyannyira kizáró tulajdonul tekintetett ,hogy benne egyházi szolgálatot tartani csak német papoknak engedtetett . A magyarok Szent Magdolna templomába ,ámbár szinte régi s díszes ,mégis sokkal kisebb egyházbaszoríttattak . A városban tartózkodó nemesség s a magyar polgárok itt vőnek részt az isteni szolgálatban ;itt voltak a magyar mesteremberek oltárai ;itt ,a templom körül ,a magyarok temetkezéshelye . Valamint Szűz Mária templomában a német :úgy itt a magyar polgárok gyakorlák kizárólag a patronátus jogait ;szóval a két nemzetiség sehol sem vala inkább elkülönözve egymástól ,mint éppen egyházi tekintetben . E viszony szükségképp szinte számos súrlódásokra adott alkalmat ,annyival inkább ,minthogy Szűz Mária templomának igazgatói sem a magyar nyelv használatát megengedni ,sem a templomnak mint főtemplomnak jogairól lemondani nem akarnak ,s a véghetetlen per ,mely már a XIII. században megkezdve ,a XV. századközepéig folyt ,a kedélyek lecsillapítására alkalmas eszköz nem lehetett . Mióta meghalt Donald ,a bécsi skótok apátura ,kit IX. Bonifác ez ügyben bírónak rendelt ,a per ugyan fél századnál tovább szunnyadott ,s a két templom meghagyatott régi állásában ,úgyhogy a német a város keleti ,a magyar nyugoti s éjszaki részén gyakorlá hatóságát ,miután azonban ez elosztás mellett szükségképp fordultak esetek elő ,hol magyar házbirtokosok vagy lakók a német ,s még számosabbak ,hol németek a magyar plébános hatósága alá jutottak ,a létező béke csak törvényes szempontból vala annak nevezhető ,minthogy naponként új viták s vetélkedések fordultak elő ,s a két egyház hívei egymást csaknem eretnekeknek tekinték . A vita ,mely Budán a magyar és német polgárok között folyt ,Szűz Mária plébánosára nézve ,mint látjuk ,személyes érdekű vala ,s Hammel Mihály nem tartozott azok közé ,kik ily körülmények között követeléseikről le szoktak mondani . E férfi ,ki mint Ulászló gyóntatóatyja ,az udvarnál is nem csekély befolyással bírt ,s kit most Buda előkelőbb polgáraitól körülvéve találunk ,a német elem képviselőjének ,sőt mióta Szent Magdolna temploma az évenkénti egy mark ezüstöt ,mellyel az 1390-i egyezség után tartozott ,nem fizette ,mártírjának tartá magát ,s a német császár trónköveteléseinek nála buzgóbb pártolója nem volt már azért is ,mert a Buda s Bécs között szüntelen fel s alá járó Cuspinian barátsága által rendkívül megtisztelve érzé magát ,s Zápolya részéről ,kinek érdekeit egy ideig -főképp Zápolya Borbála házasságánál -előmozdítá ,már mit sem remélt . -Amint mondám ,kedves Peterdorf uram -szólt a plébános ,kinek úgyis piros arcai a már sokáig folytatott beszélgetés alatt még vörösebbekké váltak ,midőn szemeit a piac másik oldalán tolongó népre fordítá -,ez országban béke nem lesz ,míg a római birodalomhoz nem tartozunk . Kaym Orbán és Arnold János felsóhajtának ;Harber kétkedve rázta fejét ,s csak azt jegyzé meg ,hogy ez talán sohasem fog történni . Hammel ,ki valamint egyházi ,úgy világi dolgokban ellenmondhatlan tekintélynek tartá magát ,s ki ,főleg e pontra nézve ,még csak kételyt sem tűrt ,majdnem indulatosan folytatá a beszélgetést . -Csudálom ,hogy Harber úr ily módon gondolkozik -mondá -,jövendőbeli bírónktól mást vártam . Én még egyszer mondom :béke nem lesz ,míg német kormány alá nem jutunk ;e magyarok szemtelenségökben túlmennek minden határon . Nem áll -e a város jogkönyvében ,hogy bíró csak német lehessen ? S ím ,most is magyar bírót választottak . Szent István e pogány nép megtérítésére nem is talált volna püspököket ,ha nem hozza be Németországból ;s e nép elég arcátlan törvényt alkotni ,hogy a külföldi ,ha magasabb egyházi hivatalt vállal ,vízbe dobassék . Ezt nem azért mondom -tevé hozzá szelídebb hangon -,mintha én magam valami magasabb hivatal után vágyódnám -a budai esperesség fölér két püspökséggel ;de mondom azért ,hogy a magyarok hallatlan követeléseit eszökbe juttassam ;hisz annyira mentek ,hogy már arra is kötelezék magokat ,miszerint királyuknak külföldit sohasem fognak választani . -Ki tehet róla ?-szólt Feger Tibold ,a könyvárus ,ki ,mint a németek egy része ,a dolgokat mindég részrehajlatlanul tekinté -a magyarok otthon érzik magokat ,s ha idegen királytól félnek ,a tett tapasztalások után ,bizony nem bámulhatni . -Lássák ,szomszédok -mondá Hammel még szenvedélyesebben -,ez az ,ami megront bennünket . A németek között nincs összetartás . Ily gondolkozásmód ,mint Feger úré ,a legnagyobb birodalmat semmivé teheti ;“ regnum in se divisum ”amint írva áll ,fel fog oszlani ,s ki lesz annak oka ,mint minmagunk ! Nem fekszik -e Kassa és Pozsony szintén Magyarországban ?nem fekszenek -e ugyanitt más városok is ?és mégis ,lehet -e e városok akármelyikében németen kívül még más valaki is bíróvá ? S mivel vagyunk mi rosszabbak a kassaiaknál ?mi által érdemeltük ,hogy köztünk a botrányt tűrjük ,mely szerint egy keresztyén város főbírája ugyanezen város főplébánosával ne is szólhasson ? Menjenek a magyarok a pusztára ,ott parancsoljanak ,érti Feger úr ? Feger a plébánosnak nem nagy tisztelője volt . Valamint a francia forradalom előtt ,úgy a reformációt megelőzött időszakban azon eszmék ,melyek később annyi zajjal léptek fel ,már messze el valának terjedve ,s az egyháznak látszólag még egész épségben fennálló hatalma ,mint a folyó partján álló s a habok által lassanként alámosott épület ,főtámaszától ,melyet a közvéleményben talált ,rég meg volt fosztva . A műveltebb osztályok ,főképp azok ,kik az irodalommal foglalkoztak ,s a tizenhatodik században a könyvárus és könyvnyomtató ,nem ,mint később ,kereskedőnek s mesterembernek ,hanem az irodalom egyik főeszközének tekinté magát -már akkor ellenzéket képeztek a klérus ellen ,s György könyváruson kívül ,ki később mint Luther könyveinek legnagyobb terjesztője ,életét máglyán végezé ,Feger Tibold lépett fel Hammel túlzott követelései ellen mindég legbátrabban . Most is nyugodtan ,de oly komoly szárazsággal inté a lelkészt mérsékletre ,mely azon férfinál ,kinek évek óta harminc káplán vakon engedelmeskedett -ennyien valának a főtemplom káplánjai -,csak az ellenkező eredményt idézhette elő . -Igen ,mérséklet !-válaszolt Hammel ez intésre . -Ismerjük Feger úr mérsékletét ;hisz tudva van ,néhányan a könyvárus urak közül ,főképp ő ,annyira mérséklik magokat még az isteni tiszteletben is ,hogy egész esztendőkön át templomunkban egy poltrával sem áldoznak ;de vannak ,tisztelt Feger uram ,nem oly mérsékelt ,nem oly ildomos emberek is ,s azok azt hiszik ,hogy ha nemzetiségünket biztosítni akarjuk ,előre kell gondoskodnunk . -Hogy újra oly szerencsétlenséget idézzünk elő ,minőnek Albert alatt elődeink tanúi voltak -vágott szavába az előbbi -,hogy házaink ismét feldúlassanak ,becsületesen szerzett vagyonunk elraboltassék ,s mindez csak azért ,mert néhány túlzó nem tud helyzetén megnyugodni . Akkor királyunk német volt ,de sem ő ,sem a majdnem szentként tisztelt Marchiai Jakab a németeket a magyarok bosszújától meg nem őrizhette ,s nem hiszem ,hogy Hammel úr ,ha a magyarok ellenünk ismét föllázadnának ,ótalmunkra több hatalommal bírna ,vagy hogy maga a király igen kedvesen vehetné ,ha tudtára esik ,miszerint Szűz Mária plébánosa s a német polgárok ,míg ő s királyi fia él ,koronája felett rendelkeznek . A hetvenöt év előtt történt lázadás említése a polgárokra szembetűnő hatással vala . A város a pápai bulla kihirdetése óta telve volt gyülevész néppel ;a zászlósurak zsoldosai nemegyszer adák azon gyűlölségnek jelét ,mellyel magok s uraik a németek ellen viseltettek ,s hogy a közrend fenntartására a fővárosban semmi eszközök nem léteztek ,arról a lárma s tolongás a piacon mindenkit meggyőzhetett . De annyival kisebb hatást tett a király neheztelésének említése ;a hallgatók egy része mosolygott ,a többiek csaknem bámulva néztek a könyvárusra . -Ulászló király őfelsége nagyon kegyes úr -jegyzé meg Peterdorf nyugodtan -,s hív budai polgárainak bizonyosan nem fogja rossz néven venni ,ha ők is gondoskodnak jövőjökről ;úgyis míg ő vagy királyi fia él ,hívebb alattvalói ,mint mi ,németek ,nincsenek az országban . Ha azonban az isteni gondviselés ... A szóló ,mint egyáltalában a Szent György téren beszélgetők közül mindenkinek szavai ,e pillanatban iszonyatos zaj által szakíttattak félbe . -Le vele !üsd agyon !meg kell ölni valamennyit !-ily kiáltások hallatszottak a piac másik oldalán ,s közben jajgatás és sikoltások tölték a levegőt . -Jézus Mária !-sóhajtott Harber -mi lehet ez ? -Le azokkal ,kik posztóban járnak !le a bérruhással ,az urakkal s szolgákkal !-bőgött a sokaság . -Takarodjatok ,paraszt kutyák -ordított egy hang ,de a zaj e szavak folytatását érthetlenné tevé . Botok ,itt-ott kardok emeltettek . -Üsd le ,aki nem paraszt -kiáltott az egyik rész . -Vágd le a paraszt kutyákat -lármázott a másik ,s a rémülés ,melyet e zaj okozott ,annál nagyobb vala ,mivel az egész tér telve levén emberekkel ,valódi okát senki sem tudta . A polgárok Zsigmond temploma felé vonultak vissza ,s a németek ,kik a magyar koronát a császárnak szánták ;a magyarok ,kik kevés lépésnyire tőlök azonegy időben arról beszéltek ,miként lehetne amaz esetre ,ha a magyar Jagellók kihalnának ,Zápolyát királlyá tenni ,s az olaszok ,kik a párkány s bársony magasabb áráról tanácskoztak ,feledve viszálykodásaikat ,a Zsigmond-templom gót gyámoszlopai mögé vonultak . Főtisztelendő Hammel úr maga ,a lehető legszelídebb hangon ,mégpedig magyarul kérdé Nagy Péter uramtól :ő mint bíró ,nem tudja -e mind e zajnak okát ? A bíró erről éppen oly keveset tudott ,mint a körülállók ,s azok is ,akik az oszlopok gót ékességeihez kapaszkodva ,föllebb másztak ,csak annyit mondhatának ,hogy a verekedés a parasztok s Perényi nádor őnagysága csatlósai között kezdetett ,s hogy az előbbiek máris vissza kezdenek vonulni . E visszavonulás a piacon létező zavart még inkább növelé ,főképp miután Bakács hajdúi ,a bíbornok palotájából a verekedés helyére sietve ,a parasztoknak pártját fogák ,s a nádor csatlósait kivont karddal támadák meg . Nagyobb szerencsétlenség történt volna talán ,ha Batthyányi Benedek ,a várkapitány ,néhány lovassal a piacra nem jő ,s a komoly küzdésre készülőket szét nem kergeti . A lármának oka ,mint később kitűnt ,néhány illetlen kifejezés volt ,mellyel a parasztok egyike egy csatlós irányában élt . Ez ütéssel felelt . A parasztok bosszút akartak állni ,s a nádor csatlósaitól hihetőleg keményen megbüntettettek volna bátorságukért ,ha a bíbornok hajdúi által ,kikkel szüntelen súrlódásokban éltek ,meg nem akadályoztatnak . -Az egész történet Budán akkoridőben oly közönséges vala ,hogy miután a béke helyreállt ,senki sem beszélt többé felőle ,s mindenki nyugodtan vagy előbbi beszélgetését folytatá ,vagy ismét türelmetlenül azon pillanatra várt ,melyben a nap hőse végre megérkezendik . -A hajdúk s csatlósok szétoszolva azzal biztaták magokat ,hogy a megkezdett tusát ,melyben Batthyányi által félbeszakasztattak ,a jövő kedvező alkalommal folytatni fogják . A közönyösségben ,mellyel a budai polgárok e rendbontásról oly hamar megfeledkeztek ,csak azon pestiek nem osztozkodtak ,kik szokásuk szerint a budaiaktól elkülönözve ,a királyi várba vezető híd innenső oldalán foglaltak helyet ,s órákig tartó várakozás után most azzal vigasztalák magokat ,hogy a szomszéd városban uralkodó rendetlenség fölött álmélkodhattak . Pest és Buda századok óta vetélytársak valának . Ama város nem feledheté ,hogy a magát most büszkén fővárosnak címző Buda egykor csak új pesti hegynek -novus mons pestiensisnek -neveztetett ;míg ez ismét Pestnek függetlenségét legnagyobb sérelmének tartá ,ismeretes dolog lévén ,hogy Zsigmondig a pesti bíró s két tanácsnok a budai tanács által neveztetett ki ,s hogy a város ebbéli szolgasága alól csak azáltalmentheté fel magát ,hogy a királynak ezer aranyforintot ,melyet az előbb a budaiaktól kért volt ,kölcsönadott . A pestiek ,éppen mivel Budának felsőbbségét magok is érzék ,e tekintetben még szenvedélyesebbek valának ;s minthogy sem a budai épületek s templomok nagyobb szépségét nem tagadhatták ,s elismerni kényteleníttettek ,hogy a vár alatti kertek nagyobb kiterjedésűek ,mint melyeket a király a Duna innenső partján bírt ,legalább sohasem mulasztották el a szomszéd városban történt minden rendzavarást kiemelni ;s ki Budát csak a pestiek leírásából ismeré ,azt szépen épült zsiványbarlangnál alig tarthatá egyébnek . -Hallott -e ember ily valamit ?-mondá egy vastag tanácsbeli a vargák elöljárójához ,midőn a tolongás közt félrerántott felső köntösét helyre igazítá -fényes nappal ,nyilvános piacon ,a király palotája előtt ily verekedések ! Ha én őfelségének volnék ,Pestre költözködném ;ez a budai tanács nem tud rendet tartani . A körülállók mindenben oszták a szóló véleményét ,főképp a varga ,ki hallatlan igazságtalanságnak állítá ,hogy ez alkalommal ,mint már többször ,nemcsak a budai ,de még a pesti polgárok is majdnem agyonnyomattak ;ámbár ,ha már valakit szorítani kell ,a méltányosság azt kívánná ,hogy csak a budaiak szenvedjenek ,kik az urak és seregeik ittlétének hasznait úgyis egyedül élvezik . -S mintha bíró éstanácsbeliek nem is volnának -mondá ismét azelőbbi -,semmi rend ,semmi felvigyázat ;élne csak Mátyás király ,holnap ,jótállok ,egypár a csonkatoronyba vándorolna . -Ha én király volnék ,valamennyiök fejét lecsapatnám . Egész mentémet elszakították -szólt egy másik ,midőn eltépett ruháit mutogatá a mellette állóknak ,s magyarázatul azoknak áráról értekezett . -Mit mond kegyelmed ,Szaleresi uram ,e néphez ?-szólt halkabban egy úrias külsejű férfi ,szomszédjához fordulva -egynek elszakítják ködmönét ,s mindjárt az egész várost felakasztatná ,mintha Pesten ,Budán nem volna száz ember ,ki az elszakított ruhát fél óra alatt összevarrhatja ismét . -Kegyelmednek igazsága van -felelt a megszólított -,de az is igaz ,hogy a tolongás nagyon erős volt ,szegény Klárikámat majdnem agyonnyomták -tevé hozzá egy ,karján függő deli leányra fordítva szemeit ,kinek mosolygó arcán minden inkább ,mint a kiállott veszélynek nyoma volt szemlélhető . -Nem oly nagy veszedelemben forgott ,mint a szomszéd gondolja -szólt nevetve egy óriástermetű férfi ,kit az egész város csak a nagy mészárosnak nevezett . -Zsuzsimra szorították ,s könnyebb volna valakit dunnákkal agyonnyomni ,mint feleségem mellett . A köpcös mészárosné nemigen jókedvűen fogadá férje tréfáját ,főképp miután Klári s még néhány mellette álló mosolygását észrevevé ;az úr azonban ,ki a beszélgetést megkezdé ,anélkül hogy e házassági jelenetre figyelne ,Szaleresinek azt kezdé bizonyítgatni ,hogy tulajdonképp szorongatás nem is volt . -Becsületemre mondhatom -szólt méltósággal -,én nem is vettem észre ,hogy taszigálnak . Ha kegyelmed Rómában lett volna ,őszentsége X. Leo választásánál ,akkor szólhatna tolongásról . Nem tudom ,hány százat nyomtak agyon . Talán minden budai s pesti ember összevéve sem tudna egy embert agyonnyomni . Hisz ez nem is város -cospetto di bacco . Mellőzöm a számos ellentmondást ,melyet e szavak a körülállók ,főképp a mészáros részéről előidéztek ;minthogy azonban történetünk folyama alatt mind a most szólóval ,mind Szaleresivel többször találkozandunk ,talán nem fölösleges ,ha olvasóimat velök megismerkedtetem . Mi mindenekelőtt azon úri embert illeti ,ki csak imént Rómáról szólt ,s az akkori ízlés legfinomabb szabályai szerint készült ruháiban úrias leereszkedéssel tekintget körül ,alig találkozhattunk volna valakivel ,ki akkoridőben Budán ismeretesb s főképp a fiatal nemesség között kedvesebb volt volna ,mint Rozgonyi vagy jobban mondva Ollósi Tamás őkigyelme . S méltán . A magyar nemesség akkoridőben ,mint később is ,sokat tartott öltözetére . A történetekből tudjuk ,miként Ujlakon ,midőn e vár Ulászló seregei által ostrommal bevétetett ,a hercegnek háromszáz fényes öltözete találtatott ,s mint ő ,úgy mások ,ha az udvarnál megjelentek ,arany és ezüsttel hímzett köntösökben versenyeztek egymással . Feltűnni öltözet által tehát Budán csakugyan a nehéz dolgok közé tartozott ,és mégis azon egyén ,ki most előttünk áll ,etekintetben is minden szemet magára vont . Csizmáitól fövegéig minden darab ruha oly tökéletesen vala készítve ,hogy saját nemében mintaként vala felállítható . Nem volt dolmány vagy nadrág ,mely oly helyesen állana ,mint Ollósi uramé ;nem lehete mentét találni ,mely szebb redőkben folyt volna le valaki vállain ,mint az övé ,s mi a néző figyelmét még inkább magára voná ,az vala ,hogy ámbár e korban mindenki ,ha lehetett ,arany vagy ezüsttel cifrázá fel magát ,s boglárokkal kirakott kardkötőn béke idején is kardot viselt ,Ollósi kék dolmányán s vörös mentéjén drága érc helyett csak selyemhímzés vala látható ,a fegyver pedig egészen hiányzott ,mi annál feltűnőbb volt ,minthogy mindenki észreveheté ,hogy ezt nem kényelem kedvéért teszi ,s jobb kezét ,melyben kis pálcáját viselé ,oly módon tartja bal csípőjén ,hogy idegen a mente redőivel takart ártatlan nádat szükségképp fegyvernek gondolá . Mi mindezeken kívül a néző figyelmét még inkább Ollósira voná ,ama különbség ,vagy helyesebben mondva ,azon ellentét vala ,mely e férfi arca s testének egyéb tagjai között létezett ;az elsőnek sötét kecskeszakálla által még inkább kitűnő soványsága annyira nem fért az izmos tagokhoz ,melyeket ruhái takartak ,hogy az egész ember mintegy két egyén összesítésének látszott ,s a néző alig tudá ,mit bámuljon inkább ,a természet mostohaságát -e ,mely ez arcot alkotá ,vagy a szabó bőkezűségét ,ki ,amennyire művészete felhatott ,ez archoz ily deli testet teremtett . Ollósinak magaviselete szinte rendkívüli volt . Ha az udvarnál vagy a Budán lakó nagy urak valamelyikénél sok ember összegyűlt ,ő a termekben nem szokott megjelenni ,ily alkalommal a nép között járt ,s elfoglalva a legjobb helyet ,melyet neki mindenki tisztelettel átengedett ,barátságosan köszöntgeté úri ismerőseit ,néha mosolygó helybenhagyást ,néha rosszallást intve fejével . Minden nagy úrnak életét s származását ismerve ,mindenikről valamely jellemző történetet vagy mondát beszélve ,boldognak érzé magát ,ki ily alkalommal mellette állhatott . Ilyes nagyobb ünnepélyeket kivéve ,Ollósi majdnem egész idejét nagy urak társaságában tölté . Ki reggel hozzáment ,az első családok ivadékait nála találá ;az utcán Móré ,Perényi Ferenc s ezekhez hasonló fiatal urak kíséretében járt körül . Az udvarnál kisebb tekintetben álló ifjak s apródok türelmetlenül lesék a pillanatot ,melyben vele pár szót válthassanak ;s tisztes polgárok vagy más még szegényebb sorsú emberek sokszor órákig vártak Bakács palotája előtt ,hogy a hatalmas férfinak minden alázatossággal egy-egy esedező levelet adhassanak kezébe ,oly kérelemmel ,hogy azt illő alkalommal a bíbornoknak ,országbírónak vagy a szepesi grófnak átadva ,hatalmas befolyásával pártolja ;szóval ,a bíbornok után látszólag nem volt hatalmasabb ember ,mint Bakács bíbornok úrnak -udvari szabója ;mert ez az ,kit olvasóim Ollósi uramban maguk előtt látnak . A szabónak egykori neve Rozgonyi vala ,melyet ,Rozgonyban születvén ,Isten és ember előtt joggal választhatott ;de a büszke Rozgonyiak nem szívesen tűrék e névrokonságot ,s azért a tűművész ,Bakács ellenmondhatlan parancsához képest ,Ollósinak nevezé magát ,a nemtelen hangú néven azáltal segítve ,hogy azt mindég sóhajtva mondá ki ,míg többek által csakugyan Hollósinak neveztetett ,s idegeneknek itt-ott értésére adhatá ,hogy vére Hollós Mátyáséval bizonyos ,ha nem is törvényes ,legalább annál természetesebb rokonságban van . E kényszerített névváltoztatás azonban annyira nem ronthatá meg eddigi tekintélyét ,hogy kegyei az egész ifjúság által most is inkább kerestettek ,mint valamennyi Rozgonyié együttvéve . Az udvarnál nem volt ember ,ki bizonyos tekintetben kegyeitől nem függött volna . Úrfiak ,kik a királyról megvetéssel szóltak ,nem merték volna Ollósit megsérteni ,nehogy ez valamely ruhadarabot bizonyos napra el nem készítve ,rajtok bosszút álljon ;mi csuda tehát ,ha e viszonyok a szabó természetes hiúságát a túlzásig kifejték ,s hogy ő ,kinek mindenki annyi fontosságot tulajdonított ,végre magát a legnagyobb fontosságú személynek tartá . Bakács ,kit szabójának méltóságos magaviselete s leereszkedő modora mulattatott ,mindent elkövetett ,hogy e meggyőződést még inkább nevelje ;s miután Ollósi csakugyan némi befolyással bírt ,s azt mások javára szívesen használta ,természetes ,ha túlzó követelései eltűrettek ,és sokan majdnem éppoly alázatosan szóltak vele ,mintha magához a bíbornokhoz közelítenének . A férfiú ,kit ezen igen érdekes egyéniség mellett találunk ,s kinek neve -mit akkor ,őt ,magát kivéve ,senki sem hitt -hazánk történeteiben fenntartatott ,Szaleresi Ambrus vala ,Pestnek egyik leggazdagabb kereskedője ,s mint ő maga gondolá ,azon férfiú ,ki polgártársainak bizodalmát legnagyobb mértékben bírá ,s ki Pesten ,amit akart ,azt keresztülvihette . A polgári elem nálunk sohasem bírt oly fontossággal ,mint Európa egyéb nemzeteinél . A magyar nemes életét a táborban vagy pusztáin tölté ,hol a társas élet kényelmeit nélkülözve ,egyszersmind korlátaitól ment vala ;a paraszt a falukon urának földét mívelé :s városaink lakosai nagyrészben azon idegenekből álltak ,kiket Szent Istvántól kezdve majdnem minden királyaink szívesen láttak e hazában letelepedni ,s nagy szabadságokkal ajándékoztak meg ,részint ,mert bennök eszközt kerestek ,melyet a lázadásokra hajlandó magyarok fékezésére használhattak ;részint mivel a városok adója a királyi jövedelmek egyik legbiztosabb ágát tevé . -Városaink eszerint idegen ,az összes nemzettől különvált elemet képeztek ;mintegy német szigetekként álltak itt a magyar tenger közepett ,idegen nyelvvel s szokásokkal ,sőt mint a fennmaradt budai jogkönyv bizonyítja ,idegen törvényekkel is ;s miután minden törekvésök csak abban állt ,hogy magokat az összes haza befolyásától szabadon tartsák ,s elkülönözve a nemzettől a király sajátjai -peculium regium -maradjanak ,a közdolgok vezetésére különös befolyást nem gyakorolhattak ;arra pedig ,hogy különválva a nemzet többi részétől ,mint más országok városai ,a közdolgok mérlegében hatalmas súlyt képezzenek ,a magyar városok sem elég számúak ,sem elég kiterjedésűek nem valának . Mind e viszonyok azonban városi polgáraink által nem méltányoltattak ,s Pest ,Buda vagy Kassa polgárai haraggal utasítottak volna vissza mindenkit ,ki őket arra figyelmeztetné ,hogy köztük s Nürnberg vagy Augsburg polgárai között nagy különbség létezik . Polgártársainak ezen csalódásában senki sem osztozott oly nagymértékben ,mint Szaleresi ,s ez egész magaviseletének oly irányt adott ,mely nem illett helyzetéhez s még kevésbé jelleméhez ,olyannyira ,hogy a sok tekintetben tiszteletreméltó ember sokszor nevetségessé vált ,főképp miután az elmélet ,melyet magának a polgári lét méltóságáról képezett ,egyenes ellentétben állott hajlamaival . -Nincs nevetségesebb dolog -így szólt Szaleresi sokszor barátaiközött -,mint ha polgár minden jöttment nemesember előtt bókol ;nincs úr az országban ,ki egy pesti bírónál többre becsülhetné magát ;s minek alázzuk meg magunkat előttök ? -Ez volt a teória ,s ha a jövő pillanatban valamely úrfi boltjába jött ,a földkerekségen nem volt nála alázatosabb ember . -A polgárnak nincs szentebb kötelessége ,mint hogy városa kiváltságait sértetlenül fenntartsa -így szólt ,s ha a nádor vagy Bakács tőle mint tanácsbelitől oly valamit kívántak ,mi e kiváltságokkal össze nem fért ,senki sem tudott kevésbé ellenállani . Benne egyikét azon -éppen jobb emberek között nem ritka -egyéniségeknek látjuk ,kiknek hajlamai az eszménnyel ,melyet követésül választanak ,örök ellentétben állanak ,s kik ,mivel minden alkalommal vagy választott elveiket vagy természetes hajlamukat sértik ,szüntelen küzdésben önmagokkal ,megnyugodni sohasem tudnak . E határozatlanság ,melyet mindenki ismert ,s azok ,kiknek vele dolguk volt ,sokszor kárára használtak ,miután az ,ki gyengeségét ismeré ,majd hajlamainak ,majd elveinek hízelegve ,őt bármily irány követésére bírhatá ,észrevehető vala Szaleresi egész magaviseletén ,sőt arca kifejezésén is ,melyen természetes jóságán kívül csak szüntelen határozatlansága látszott ;de e természetes jóság s általán véve elismert becsületessége a jellemszilárdság hiányát elfeledteték ,s az udvar és a főurak legkedvesebb kereskedője -minek magát szívesen nevezteté -megtartá tekintélyét polgártársai között is ,kik a méltóságot ,mellyel aranygombos sötétzöld köntösében körüljárt ,szívesen tűrék ,éppen mert mindenki tudta ,hogy a felsőbbség ,melyet magának külsőleg tulajdonít ,őt abban ,hogy bárkinek engedjen ,nem szokta akadályozni . -Porco di Bacco !én még egyszer mondom ,Buda nem is város -folytatá Ollósi ,miután a tolongás megszűnvén ,fecsegésében nem akadályoztatott többé -,s ha a Dunát telirakják házakkal ,s azután még Pestet hozzáveszik ,s az egész Rákost Cinkotáig telepítik ,még akkor sem lesz több jókora falunál . A mészáros nevetett ,felesége s néhány mások bámultak ,Szaleresi méltósággal arra emlékezteté ,hogy ő maga is eleget utazott ,de oly várost ,mely az egész tért Buda s Cinkota között elfoglalná ,mégsem látott . -Boroszlóban voltam ,Nürnbergben ,Ratisbonában -folytatá nagy önmegelégedéssel ,melyben Klárija osztozott -,sőt Velencében és Genuában is ,de ily várost nem láttam . -Nem látott ?elhiszem ,kedves Szaleresi uram -folytatá amaz egykedvűen -,de volt -e Rómában ? -Szaleresi rosszkedvűen rázta fejét . -Lássa ,e Róma hét hegyen épült ,mint azt minden krónikában olvashatja ;éspedig mily hegyek azok ! Rómában ,amint tudva van ,minden nagyszerű ;e hegyek között ,természetesen ,völgyek fekszenek ,és ez egész vidék tele van építve házakkal . Őszentsége ,a pápa éppen most egy templomot építtet ,melybe Pest és Buda minden lakosai egyszerre beleférnének ,s a lakosokon kívül még az idevaló templomoknak is fele . Lássa ,Szaleresi uram ,ezt nevezem én aztán városnak . -Aki hiszi ,idvezül -szólt közbe nevetve a mészáros ,kinek jókedvében a körülállóknak nagy része osztozott ,míg Ollósi megvető tekinteteket vete a gyülekezetre . -S ugyebár ,Ollósi uram -folytatá az előbbi ingerkedve -,Rómában nem is mehet ki az ember az utcára anélkül ,hogy agyon ne nyomják ? Oly tolongás van az utcákon ,hogy ha valaki sétálni megy ,s ép tagokkal jön haza ,az egész háznép összecsapja kezét bámultában . A szabó ,ki ,mint nagy urak szolgái közönségesen ,a népre nem kis megvetéssel nézett le ,ezen ,felfogása szerint illetlen tréfa által sértve érzé magát ,de miután szavai igazságának védelmére más fel nem szólalt ,ő pedig sokkal szívesebben beszélt ,hogysem a megtámadásra megvető hallgatással feleljen ,végre állításának bebizonyításához fogott ,s pedig ,oly emberrel lévén dolga ,ki ruháit nem nála varratja ,s kin eszerint bosszút állnia nem lehet ,sokkal nyugodtabban ,mint az ismert szenvedélyessége mellett várni lehetett . Beszédében egyes nagy urak neveinek említése s az ,hogy Rómában volt ,a főhelyet foglalta el . -És mert kegyelmed Rómában volt -szólt mély hangon egy közel álló pesti tímár -,s mert ,meglehet ,pápa őszentsége választásánál jól megtaszigálták ,nekünk polgároknak talán még grácia legyen ,ha őnagyságaik csatlósai közénk verekedni jönnek ,s minket feleségeinkkel összevissza taszigálnak ? Ollósi válaszolni akart ,de az előbb szólónak szavait oly általános helybenhagyás követé ,hogy tanácsosabbnak tartá ,ha hallgat . -Szégyen ,gyalázat !-mondá egy kovács ,ki ünnepi köntösével mesterségének sötét nyomait el nem takarhatá ,midőn kormos kezével fövegét félrenyomá -mondom ,szégyen ,gyalázat ,amit ezek az urak tesznek . Hétfőtől szombatig dolgozunk ;a gyalu ,a fűrész és kalapács késő estig hangzik az utcákon ,s ha vasárnap kijövünk ,s mulatni akarnánk ,csakhogy az úrfiak lovaikkal le nem gázolnak ,minden inas vagy apród többnek tartja magát polgármesterünknél . -Ha még csak az volna -szólt egy másik sóhajtva -,de tönkretesznek . Nekem most is nyolc kocsi portékát ,melyet társammal Olaszországból hozattam ,raboltak ki Veszprém mellett . Jól tudom ,kik tették ,de mit használ ,még alázatosan könyörögnöm kell ,hogy csak azt adják vissza ,minek úgyis semmi hasznát nem vehetik . -De miért nem mégy a királyhoz ?-mondá Szaleresi tanácsadólag -mondtam már ,valamennyi pesti kereskedők s kalmárok veled megyünk ,s elégtételt fogunk kérni . -A királyhoz !-szólt az előbbi sóhajtva -minek ? Hisz aki tótul vagy diákul nem tud ,beszélni sem tud vele ,és ő oly jószívű ;ha valamennyünket koldusbotra juttatnak vagy megölnek ,sem fog ő megbüntetni senkit . A nádorral s tárnok őnagyságával is szóltam ,ők is azt mondják ,jobb ,ha nem ütök lármát ,úgysem használna . Tűrnünk kell . -Igen ,tűrnünk -mormogta a mészáros ,kinek előbb víg képe egészen más kifejezést vőn fel -,míg ostobák leszünk s magunkon segíteni nem tudunk ,ha a nép csak egyszer derekasan megrázná magát ,fogadom ,sárba potyogna mind e féreg ,mely rajta élősködik . E szavak ,melyek elég fennszóval mondattak ,hogy Szaleresi s a körülötte állók által megértessenek ,s melyekre Ollósi ,mint az arisztokráciának e társaságban egyedüli képviselője ,felelni készült ,hihetőképp kellemetlen vitatkozásokra adnak alkalmat ,ha éppen e pillanatban Batthyányi Ferenc és Móré László ,a királynak ifjú kamarásai ,nem közelítenek a hídhoz ,s megjelenésök által a gondolatoknak más irányt nem adnak . A szabó ,mihelyt megpillantá az ifjakat ,kik délceg paripáikon a híd felé közeledtek ,Mórénak viola- és Batthyányinak búzavirág-színű mentéi előtt minden egyébről megfeledkezett ,s az ifjak megjelenése látszólag kellemes hatást tőn a többiekre is ,kik bármily haraggal viseltettek a főbb nemesség ellen ,ez ifjaktól legalább azt ,hogy szebb két embert alig láthatni ,nem tagadhatták meg ,főképp miután a nyájas módot szemlélték ,miszerint mindketten egyes polgárok köszöntéseit viszonzák . -No ,mit mond ,Szaleresi uram ?-kiáltott Ollósi ,örömragyogó arcokkal ,midőn a lovasok lovászaikkal együtt a frisspalota gót kapuja alatt eltűntek -látott -e valaha szebb mentét ,mint Batthyányié vagy oly dolmányt ,mint melyet Móré ma felöltött ;csak az kár ,hogy a harmadik és negyedik kapcsot nyitva hagyta ,pedig kétszer mondtam neki . Ez a legújabb divat ;nincs is több ilyen ,csak Perényi Ferenc őnagyságának küldtem még egyet Nagyváradra ;a paszomántot és crepinmunkát magam hoztam Olaszországból . -A kelme is gyönyörű -szólt közbe Szaleresi -,mind a ketten nálam vették ;szebb bársony sohasem volt kezemben ,pedig csak három aranyával adtam rőfét . -Harminchat arany egy mentére csak a bársonyért -fohászkodott a vastag mészárosné ,kinek Szaleresi Klári éppen egypár elmésséget beszéle el ,melyeket Móré s Batthyányi néhány nap előtt atyja boltjában mondtak -,s csak úgy bánnak vele ,mintha szűr volna . Mikor férjhez mentem ,édesanyám barna tafotaruhát ajándékozott ,rőfe fél arany ,de ha rajtam van ,alig merek mozdulni ,s ezek az úrfiak még lóháton is bársonyban és damaszkban járnak . -A bársony ,a többihez véve ,még csekélység -vágott szavába a mellette álló öreg szűcsmesterné ‑,de egy csomó olyan nyuszt ,mint minővel Móré úr mentéje prémezve van ,az idén nyolcvannégy arany ;s hát még a boglárok ! -És a ló !-szólt közbe egy mellette álló öregebb ember . -A paripa ,melyet őfelsége Som Józsának ajándékozott ,mikor temesi bánná lett ,száz aranyba került ,s isten engem ,az ,melyen Batthyányi ül ,egy dénárral sem ér kevesebbet . -Bizony jobb lenne ,mind e ringy-rongy ruha helyett vasat vennének -szólt az imént említett kovács rosszkedvűen -,most ára lement ;egy mázsa rúdvas egy arany ;abból a török számára hány jó kard s buzogány kerülne ki ! -Adná Isten ,hogy a vasat az olasz selyemkelméknél jobban szeretnék !-sóhajtott a pesti kalmár ,ki előbb kiraboltatása fölött panaszkodott . -Rémség ,amit tőlem elszedtek :huszonnyolc vég finom velencei posztót ,melynek rőfe egytől három aranyig ért ;skárlátot ,melynek rőfeért magam ötödfél aranyat fizettem ;egy vég arannyal átszőtt bársonyt ,melynek rőfe tizenhat ,két vég hasonlóan készült damaszkot ,melynek rőfe három és öt ;meggyszín atlacot ,melynek rőfe egy és fél arany volt ,két vég thabyt ,négy vég talithot ,fekete és sötétzöld párkányt ,melynek rőfe ... A szegény kárvallott hihetőképp elrablott szállítmányának egész lajstromát s árjegyzékét elmondotta volna ,ha a mészáros által félbe nem szakíttatik . -Föl se vegye ,szomszédom -mondá ,s arcán a jókedvnek s keserűségnek azon különös vegyüléke vala látható ,mely különben szép vonásainak kellemetlen kifejezést adott -,portékája jó kezekbe került ,csak valamivel rövidebb úton . Ha a kocsik Pestre szerencsésen megérkeznek :kinek adta volna el kigyelmed drága holmiját ? Nemeseknek ,főuraknak ,nemde ? Polgárember egész életében legföllebb egy-két ruhára való selymet vesz ;már ezek mit adtak volna kegyelmednek bíbor s aranyos kelméiért ?írást ,nemde ?vagy akik írni nem tudnak ,egy kis keresztvonást ,s ezzel mit nyerne ? Igaz ,itt állhatna ,s ha az urak mellettünk elmennek ,testökön láthatá tulajdonát ,elbeszélhetné szomszédainak ,hogy Bánfi ,Drágfi ,Lorándfi s Isten tudja ,hány emberfinek nadrágja ,köntöse ,lótakarója kegyelmed posztójából ,bíborából vagy damaszkjából szabatott :de legyek akármi ,ha ilyesmi mellett meghízik . Hány urat látok én naponként ,ki a húsból ,melyet székemből hozatott ,egészen nekihízott ,én nemigen gyarapodom mellette . -Ami legrosszabb az egész dolognál -szólt most Szaleresi ,ki a mészáros szavainál fejével helybenhagyólag inte -az ,hogy uraink adósságaikat az idegeneknek ki szokták fizetni . Szerencse ,hogy csak Budán ,Pozsonyban ,Sopronban s Nagyszombaton [xi ]rakhatják le holmiaikat ,de közülök senki egy fillért sem veszít el soha ,tömérdek ,mennyi pénzt hordanak ki . -Az azért van ,szomszéd uram -válaszolt az előbbi szokott mosolygásával -,mert az idegeneknek itt Budán többnyire követük van ,s nekünk csak királyunk ;ha mi ,magyarok -mi ,úgy látszik ,maholnap megtörténik -a sok cseh és német között ,kik udvarunknál forognak ,szintén majd csak követet tartunk ,talán nekünk is jobb dolgunk lesz . Míg ezen s ehhez hasonló beszélgetések tartattak ,mindég több püspök s úr vonult át a hídon . Berizló Péter ,veszprémi püspök s egyszersmind Horvát- ,Tót- és Dalmátország bánja ;a később oly híressé vált váci püspök ,Zalkán László ;Péter ,a szentgyörgyi és bazini gróf ,ki akkoridőben országbíró volt ,Telegdi István ,a tárnok ,Báthori György lovászmester s velök mások ,kik akkor az udvarnál legnagyobb tekintetben álltak ,s kiknek némelyike a nézők között nem éppen kedvező ítéletekre adott alkalmat . Ulászló kormánya oly nyomorulttá vált ,hogy mindazok ,kik közhivatalokat viseltek ,a nép bizodalmával nem bírtak ,s széles e hazában egyetlen népszerű nevet sem találunk . Gyűlölség vagy még több esetben megvetés ,ezek voltak az érzelmek ,mikkel a nép a főbb tisztviselőket tekinté ,s ha félelem ez érzelmek nyilvánítását néha akadályoztatá is ,legtöbb esetben mindenki tartózkodás nélkül kimondá ítéleteit ,s ezek nem voltak ,mert nem lehettek kedvezőek . Ollósi ,ki az egész világot csak saját művészetének szempontjából tekinté ,s ki addig a haza haladásán nem kételkedhetett ,míg évenként újdivatú mentéket csinált ,s sujtásait új meg új minta szerinti tekervényekben varrá dolmányaira ,természetesen egészen más véleményben volt ;azonban sem a magasztalás ,mellyel egyes főurakról vagy inkább ruhadarabjaikról szólt ,sem a rosszallás ,mellyel másokat illetett ,kik a drága kelméket kontár szabók által elrontatják ,nem talált részvétre ;és a műértő férfiú csak a gyülekezet női része között talált értelmes hallgatókra ,kik majd az egyes kelmék áráról ,majd a varrásmódról vagy azon ifjú urakról kérdezősködtek ,kik a szép köntösökben járnak ,s ezáltal egyik legkitűnőbb tehetségére ,a beszéd gyakorlására alkalmat adtak . Az asszonyok ,úgy látszik ,nem osztozkodtak az érzelemben ,mellyel a férfiak az udvarhoz menőknek majdnem mindegyikéről szóltak ;s midőn a deli Bebek Ferenc s Drágfi János ,a főasztalnok fia jöttek ,maga a mészárosné is megvallá ,hogy csakugyan a polgárok között nem lehet ily szép fiatalembereket találni ;mire Ollósi azon észrevételt tevé ,hogy ez csak annak tulajdonítható ,mert a polgárok többnyire rosszul varrt ruhában járnak . Főképp Szaleresi lánya ,Klári ,követé a szabó előadásait különös figyelemmel . -Nem volt az udvarnál főúr vagy asszonyság ,kinek nevét s külsejét nem ismerte volna ;a polgárleány sokaknak még ruháira is visszaemlékezett ,melyeket más alkalommal viseltek ,s nem lehetett nagyobb élénkséget képzelni ,mint mellyel mindazon kis haszontalanságokat végighallgatá ,miket Ollósi az egyes urakról elbeszélt ,s mikhez ő maga örömragyogó arcokkal egyes kicsiségeket adott hozzá ,hogy például ez s ez úrfi ,ekkor s ekkor nálok a boltban volt ,s neki ,Klárinak ,ezeket s ezeket mondá ;mire néhány mellette álló polgárleány irigységében csaknem elsárgult ,s egy-egy idősebb polgárasszony rosszallva rázta fejét . Nem messze a pesti polgároktól ,de tőlök azon szabad hely által elválasztva ,mely a Várba menő urak kényelmére Bakács csatlósai által őriztetett ,egy nagy csapat paraszt fogott helyet . Vad kinézésű ,rongyokba öltözött emberek ,szűrökkel vagy nyersbőrből készített bundákkal vállaikon ,részint mezítláb ,részint bocskorokban ,koldusoknak látszanának ,ha fegyvereik nem mutatnák ,hogy nem alázatosan könyörgeni jöttek . Egy része nehéz bunkókra vagy vasvillákra támaszkodott ,mások hosszú rúdra egyenesen fölvert kaszát vagy szegekkel erősített cséplőt tartottak vállaikon ,s az izmos karok ,melyek visszacsúszott bő ingujjaikból kilátszottak ,mutaták ,hogy e parasztos fegyverek bármily karddal megvíhatnak . Ki ez embereket látá ,nem bámulhatott a rémülésen ,melyet nagy számmali megjelenésök a városban okozott ;s habár mindeddig semmi sem történt ,mi Telegdinek s másoknak a kereszthad kihirdetése ellen nyilvánított aggodalmaikat igazolhatá :mélyebben látók már az első napokban sejdíték a veszélyt ,s belsejükben átkozák a bíbornokot ,ki hogy a hazát a töröktőli veszélytől megmentse ,rá sokkal nagyobbat hozott . A jobbágyok magok ,egyeseket kivéve ,még nem gyaníták hatalmukat ,s rémülve visszavonultak ,mihelyt valamely úrral vagy úri szolgával találkoztak . Szolgaságuk régiebb vala ,hogysem a megszokott láncokat oly hamar lerázni mernék ;még távol van lelköktől a gondolat ,hogy az eddig uraik hasznára forgatott kaszát s cséplőt ellenök fordíthatják ;s az egyetlen általános érzemény ,mely e durva szíveket dobogtatá ,a számos ,közöttök forgó barátok s plébánosok által nevelt vallásos lelkesedés volt . A parasztok hallgatva álltak a híd mellett ,csak olykor-olykor ,midőn a fényesen öltözködött uraknak valamelyike mellettök elment ,kérdezé meg egyik vagy másik szomszédjától az átmenőnek nevét . Ilyenkor a tömeg között halk mormogás vala hallható ,melyet azonban rövid idő múlva ismét csend váltott fel . A nagy házak s az urak fegyveres szolgái ,úgy látszott ,szüntelen félelemben tartják az egész tömeget . E sokaság között ,melyre az átalellenében álló polgárok néha aggodalomteli tekintetet vetének ,leginkább két ,az első sorban álló férfi voná magára a nézők figyelmét . Az egyik magas alak ,kinek halvány arcait sötét papi köntöse még inkább kitünteté ;a másik középnagyságú ,de izmos férfi ,s öltözetéről s fegyvereiről ítélve székely . Az első nemrég foglalá el helyét ,s figyelme ,úgy látszott ,inkább arra volt irányozva ,mi körülötte mondatott ;a másik reggel óta nem mozdult a hídtól ,s minden átmenő előtt levonva süvegét ,a mellette állóktól halkan nevök után kérdezősködött . E férfiak ,kiknek elsejénél egész személyessége ,a másiknál a nyugtalanság ,mellyel valamire várni látszott ,mindenki előtt feltűntek ,rég magokra vonták sokaknak figyelmét ;azonban a polgárok között senki sem ismeré az idegeneket . -A bíbornok s Dózsa mindjárt itt lesznek -kiálta egy szürke-barát ,ki tolongva a hídig ért -,őeminenciája most végezte miséjét . -S e szavak ,melyeket távolról hallatszó zaj követett ,minden gondolatnak új irányt adtak . Mennyivel közelebb jött a lárma s az éljen-kiáltások ,annyival nagyobbá vált a kíváncsiság ;s az érsek huszárai ,kik kocsiját megelőzték ,alig bírák szétoszlatni a népet ,mely Szent György piacát eltölté . A hat fejér lótól vont roppant aranyos kocsi ,melyet Bakács Rómából hozott magával ,s melynek ajtóin Dávid királynak Góliáttali harca és Sámson hőstettei a szentírásból választott egyéb előadásokkal valának lefestve ,nem kis bámulásra ragadá a budaiakat ;az aranyozott kereszt ,melyet egy kanonok a bíbornok -mint pápai legátus -előtt hordott ,szintén nem maradt észrevétlenül ,s az asszonyok ájtatosan hajlongtak az áldás előtt ,melyet az ősz érsek kocsijából osztogatott ;a főfigyelmet azonban egy egyszerű sötét köntösbe öltözött férfi vonta magára ,ki a bíbornok kocsija mellett lovagolt -Dózsa György . -Éljen Dózsa !éljen a székely vitéz !a törökök ostora !megszabadítónk !-így hangzott mindenfelől ,s a roppant zaj között alig hallatszottak egyes hangok ,melyek mintegy könyörületből a bíbornokot is üdvözlék . Minden lelkesedés ragadós ;valamint számtalan ember van ,kit akármily szép tett vagy művészi csuda ,melyet maga lát ,nyugalmából kiragadni nem tud :úgy ,ha körülöttünk másokat lelkesülve látunk ,csak kevés tud nyugodtan maradni ;s kétségen kívül ennek tulajdonítható ,hogy a taps ,melyben a székely vitéz részesült ,oly általánossá vált ;de ez mindegy vala reá nézve :s ki arcának kifejezésére nézett ,láthatá a hatást ,melyet e váratlan fogadás tett rá . Egy szegény székely ,ki csak testi erejének s bátorságának köszöné ,hogy a közkatonák sorából kiemelkedett ,s ki most egyszerre győzelmes királyként fogadtatik ;ki előtt mindenki leveszi süvegét ;kit az apa gyermekének például mutat ;kire minden erkélyből szép szemek tekintenek -hogyne érezze szédelgeni fejét ,hogyne tartsa magát nagy férfinak ,ha ezerek által annak kiáltatik ki ! -Dózsa sokszor érzé a sors igazságtalanságát ;midőn a harcmezőn ő küzdött legbátrabban ,más nagy úr fia jutalmaztatott meg ;midőn ő kapott sebeket ,a babér másoknak osztatott ;minden lépés ,melyet eddig katonai pályáján előbbre tett ,óriási küzdelmek díja vala :miként jusson eszébe ,hogy a sors kedvezve is igazságtalan marad ,s hogy érdeme ,mely eddig nem méltányoltatott eléggé ,most túlbecsültetik ? Mit a legnagyobb veszélyek között nem tapasztalt soha ,Dózsa most remegni érzé tagjait ;nagynak s boldognak ,nemzete első férfiának érzé magát e pillanatokban ,keblét száz nagy föltétel dagasztá ,szíve dobogott ,mintha meg akarna szakadni örömében . -György !-így hangzott egy szó a tömeg között ,midőn a bíbornok kocsija a hídhoz ért . -Dózsa arra nézett ,s a székelyt ,kire olvasóimat imént figyelmeztetém ,meglátva ,kinyújtá kezét ;de a tolongás nem engedé ,hogy ez a feléje nyúló kezet megragadhassa ,s az ünnepelt vitéz eltűnt a sötét kapuívek alatt ,míg a másik arcain lefolyó könnyeit törlé . -Ismeri kend Dózsát ?-kérdé a körülállók egyike a hátramaradottat ,ki ,miután Bakács utolsó lovasa sem vala többé látható ,még mindég a kapura függeszté könnytelt szemeit . -Tulajdon testvérem -szólt a másik ,örömragyogó arccal -,ó ,miért nem él szegény apánk ,hogy e pillanatnak tanúja lehetett volna ! A nép ,miután kíváncsisága kielégíttetett ,ismét kisebb csoportokra oszolva ,várá a pillanatot ,melyben Dózsa a királytól visszajön . -Nézzünk be mi is a királyi palotába . Sohasem szenvedett a magyar nép többet ,mint a Jagellonidák gyenge kormánya alatt . Valamint a Szent György terén összegyűlt sokaság között ,úgy ez ország egyik határától a másikig ,Ulászló uralkodásának utolsó éveiben a nép minden osztályai között csak keserű panaszokat lehete hallani . A jobbágy ,polgár s kisebb birtokú nemes ,a szerzetesek s az alsóbb papság egyaránt elnyomva érzék magokat ,s azon világi és egyházi főurak ,kiknek zsarnoksága ellen a többi osztályok panaszt emeltek ,szintén elégedetlenek voltak a jelennel ,részint mivel az országnak saját viszálykodásaik miatti roncsolt állapotában roppant vagyonukat nem élvezheték ,részint mivel a nemzet jelen helyzetét azzal ,melyet Mátyás korában elfoglalt ,összehasonlítva önmaguk előtt sem tagadhatták el ,hogy minden hanyatlásnak indult ,s ennélfogva változások s a nemzet egykori fényének és hatalmának visszanyerése után vágyódtak . E szerencsétlen ország legboldogtalanabb lakója azonban ,kérdésen kívül Ulászló maga volt ,s nem vala hely ,melyen az általános süllyedésnek nyomai annyira meglátszottak volna ,mint királyi palotájának ékes falain . E palotán mint egészen még semmiféle változást sem lehetett észrevenni ;annál szembetűnőbbé vált az általános romladás ,ha annak egyes részei vétettek tekintetbe . A Zsigmond által inkább erősen ,mint művészi ízléssel épített frisspalotán ,mely a várhegynek majdnem egész szélességét elfoglalva ,Szent György piaca felé nézett ,az elhanyagolás nyomai még nem látszottak ,de mihelyt ennek gót ívű kapuján keresztülmegyünk ,a hanyatlás már szembetűnővé válik . Inkább hosszú ,mint széles téren találjuk itt magunkat ,melyből egy híd a belső palotába vezetett . E térnek jobb oldalán több ,részint Mátyás által épített ,részint legalább ízlése szerint ékesített házak emelkednek ,s ezek ,minthogy az udvarhoz tartozó tisztviselők- s cselédeknek lakásul szolgálnak ,elég díszes állapotúak ;annyival szomorúbb a kép ,ha a tér másik ,a Duna felé néző oldalára tekintünk . Mátyás itt egy sor nagyszerű palotákat akart építtetni ,de a munka halálakor bevégezetlenül maradt ,s úgy áll előttünk . Itt-ott a falak a második emeletig készültek el ,más helyen az építés a földszinti résznél akadt meg ,míg egyes falaknak még csak alapjai látszanak ;s habár ezen épületek egyes részeinél Mátyás művészi ízlésére s bőkezűségére emlékezünk ,az egész ,jelen elhagyott állapotában ,a nézőre csak szomorú benyomást tehet . Itt-ott a felső emeleteknek szép kőfaragásokkal körülfogott ablakoszlopai még ablakokra várnak ,mellette az ablakrámák is elkészültek már ,de üvegetlenül csapatnak minden szél által ide s tova sarkaikon ,míg a földszinti szobák és termek egy része alsóbbrendű udvari cselédek által használtatik ;s a porfíroszlopok s ércszobrok alatt ,melyekkel a készen álló falak fölékesítettek ,nemritkán egyes kimosott s szárítás végett odaakasztott ruhadarabokat látni . Nevelte az egésznek e kellemetlen benyomását még az is ,hogy Ulászló ,mert nem akará bevallani ,miként az építéssel végképp felhagyott ,az építés folytatására odahordott köveket faragott s faragatlan állapotukban ott hagyatta ,sőt némely helyen a kőmívesek állásai sem szedettek el ,s az időre bízatott ,hogy a haszontalanná vált deszkákat egyenként rombolja el . Királyi lakunk küszöbén átlépve ,ez első udvarban már romok között látjuk magunkat . Ha ezen átmegyünk ,ismét hídon keresztül a belső palotába érünk ,hol egykor Mátyás s most Ulászló király s fia Lajos lakott . A palota ezen része még fényesnek látszik . Ki azonban a nagyrészint Mátyás alatt emelt pompás épületeket közelebbről tekinté ,a romlás nyomait itt is megláthatja . -A roppant költséggel készült szökőkutak vagy szárazan vagy legalább elromolva állanak ;magas vízsugárok helyett most a víz ,bedugult csöveiből ,csak nyomorultan bugyog ki ,s a szobrok és kőcsigák alatt ,melyekkel e kutak a kor ízlése szerint ékesítvék ,nedves moh nől . Itt-ott egy törött ablak vagy évek óta leesett vakolás ,a vasrostélyzaton egy-egy meghajlott rúd ,melyet senki helyre nem igazít -szóval :számtalan kicsiség mutatja ,hogy nincsen senki ,ki a fényes laknak gondját viselné . Hiányzik azon külső csín s rendesség ,mely minden háznak a lakhatóság színét kölcsönzi ,s valamint Mátyás alatt a budai várba idegen alig jöhetett ,ki annyi megkezdett nagyszerű épületet látva nem mondaná :mi szép lesz ez egykor !-úgy most az első gondolat ,mely a jövevényben ,mihelyt az udvarokba lépett ,mintegy akaratlanul támadt ,az :mi szép lehetett mindez egykoron . Még nagyobb volt a változás Mátyás halála óta a palota belsejében . A nagy Hunyadi udvarát keleti pompa jellemzé . Roppant pohárszékek ,telve arany- és ezüstbillikomokkal ;asztalok ,megrakva a kelet s nyugot legdrágább portékáival ;festett s velencei selyemmel borított székek ,aranyozott küszöbök ,melyeknek ajtai ezüstsarkakon forogtak ,és aranyozott kilinccsel zárattak be ;szóval oly fényűzés ,minőt a XV. századvége felé sem igen lehetett más királyi udvarnál találni . Mindennek alig maradtak romjai . Mátyás kincseinek nagy része -mint mindenki tudja -a sárvízi ütközet után Kinizsi s Corvin János seregeinek zsákmányává lett ,s most egyes zászlósok birtokában volt ,kik azt vagy magok rabolták el ,vagy később pénzen szerezték . Azon drágaságok ,miket Ulászló neje életében szerzett vala ,ajándékképpen szinte rég más kezekre jutott ;a pohárszékek s asztalok üresen álltak . A bútorok borítéka ,a selyemkárpitok ,elveszték színöket ,s az aranyzás ,mely a falakon s az ajtók fölött megmaradt ,úgy látszik ,inkább azért ,hogy elmúlt szebb időkre intsen ,mint ékességül hagyatott meg régi helyén . Az idők igen megváltoztak hazánkban ,s ámbár a Hunyadi-címer márványból vésve s Mátyás neve aranybetűkkel még ott állt majdnem minden ajtó fölött -a nagy király alig ismert volna saját lakára . A palotában ,főképp a királyné halála után ,kolostori csend uralkodott . A több mint kétszáz lépésnyi gót folyosó ,mely a nagy római teremhez s a király szobáihoz vezetett ,elhagyatva állt ,s az őrökön kívül ,kik alabárdjaikkal a király előszobájában fel s alá jártak ,néha órákig semmi sem szakasztá félbe a hallgatást . A művészek s tudósok ,kiket Mátyás bőkezűsége udvarához gyűjtött ,vagy elköltözködtek ,vagy legalább visszavonultak az udvartól ,hol tekintetök megszűnt ;kiket közdolgok híttak volna a királyhoz ,azok Bakáccsal s a nádorral tanácskoztak ;s a könyörgők hosszú sora ,mely egykor naponként a király termeit eltölté ,minek folyamodjék Ulászlóhoz ,kitől semmit ,még igazságot sem várhat . A király azon órákon kívül ,miket templomban töltött ,többnyire magányosan ült ,s néha napok múltak anélkül ,hogy fián s udvari káplánain kívül más valaki ,mint vén komornyikja ,Vencel ,szobájába lépett volna . Ezzel találjuk őt most is . Míg a nép Szent György piacán az udvarhoz menő urakra s Dózsára várt ,addig a király hallgatva ült magas karszékében ,s a zaj és lókopogás ,mely az udvarra nyíló ablakon néha áthangzott ,úgy látszik ,nem zavarja nyugalmát . A szoba ,melyben a királyt találjuk ,azon hosszú sorban ,hol egykor Mátyás lakott ,utolsó . A falakat sötét kárpitok takarják ;mennyezetén csillagok láthatók ,azon óra konstellációját ábrázolók ,melyben Ulászló királlyá választatott . A bútorozás egykor fényes lehetett ,de miután a király neje halála óta majdnem egész idejét e teremben tölté ,melyet nem Mátyás ,hanem ő maga festetett s rendeztetett ,és melynek falán most Annája képe függ -e bútor is gyakori használat által rég elkopott . A király előtt ,nagy asztalon ,reggelijének maradványai állanak ,közöttük bársonyba kötött kis imakönyv ,melyet a templomból hozott magával ,hol isteni szolgálatát már végezte volt ,s melyből ,miután testi szükségeit kielégíté ,időről időre mormogva s fohászkodva olvas . -E teremben egy másik asztal mellett Vencel ,a királynak cseh komornyikja ,látszólag a legnagyobb nyugtalansággal ,majd ki az udvarra ,majd urára néz ,s időről időre az asztalon fekvő néhány ékszert s azon ruhadarabokat rendezi ,melyek egypár mellette álló széken a király öltözetére készen állanak . -Fölséges uram -szólt végre a komornyik csehül ,mely nyelven Ulászló a legszívesebben beszélt ‑,készüljünk ;már a püspökök s urak egymás után jönnek ,s fölséged még házi köntösében van . -Mindjárt jövök -válaszolt a király ,s imádságoskönyvét kezébe véve ,újra mormogni kezdett . Vencel türelmetlenül rázta fejét ;újra kinézett az ablakon ,azután szomorú tekintetet vetve urára ,felsóhajtott . -Ulászló rövid olvasás után könyvét félretevé ,s míg tekintete majd a szoba mennyezetén ,majd az előtte álló asztalon merengett ,előbbi álmélkodásaiba merült . Ulászló kormánya hazánkra oly károsan hatott ,a következmények ,melyeket gyengesége előidézett ,oly iszonyatosak valának ,hogy történetíróinknak alig vehetjük rossz néven ,ha e király iránt ítéleteikben igazságtalanok ,sőt a butaságig gyenge eszűnek írják le . E nézet azonban hibás . Ulászlót butának éppoly kevéssé lehete mondani ,mint lángeszűnek . Felfogása lassú volt ,de többnyire helyes ,s kormányának minden hibái inkább jelleme ,mint esze gyengeségének tulajdoníthatók . Szelídebb s lágyabb szívű ,hogysem méltóságát fenntartani vagy ,hol az sértetett ,megbosszulni akarná ;gyengébb ,hogysem valakinek bármi túlzó kívánatát ,ha annak teljesítése hatalmában állt ,meg tudná tagadni ;tunyább ,mint hogy királyi kötelességeit nem bízná másokra . -Ulászló arra ,hogy Mátyás férfias kormányához szokott országunkban a királyi polcot elfoglalja ,bizonyosan nem volt alkalmas ;de senki sem ismeré helyzetét jobban ,mint ő maga ,s csak természetes gyengesége s azon legyőzhetlen tunyaság s tehetetlenség ,mely őt első ifjúsága óta jellemzé ,okozák ,hogy lealjasult méltóságának helyreállítására semmit sem tőn . Személyes bátorságán nem lehet kétkednünk ;ifjabb korában többször adta jelét . De valamint a veszélyektől nem ,úgy borzadott minden munkától ,s sokszor csak azért engedett egyes kívánatoknak ,csak azért mondá híressé vált “dobzse ”-jét ,hogy megtagadásának okát adni ne tartozzék . Ha más viszonyokban él ,határtalan jósága ,a szeretet ,mellyel övéihez ragaszkodott ,vallásos türelme s azon engedékenység ,mellyel saját kívánatait másoknak alárendelé ,őt szeretetreméltó emberré tették volna ;itt ,a magas királyi polcon ,e jó tulajdonok is hibákká változtak ;s ő maga minél idősebb lett ,annál inkább legörnyedve érzé magát a nehéz korona terhe alatt ,mely haját idő előtt megőszíté . Míg neje élt ,Ulászló még szerencsésebbnek érzé magát . A gyenge férfiúnak támaszra volt szüksége ,s ezt a bátor francia nőben ,ki őt szüntelen cselekvésre buzdítá ,feltalálta . Anna halála után azonban a közdolgoktól mindég inkább visszavonult ,s Bakácsnak néha órákig kelle őt kérnie ,hogy az országos tanácsülésekben részvétre vagy az országnagyok előtt megjelenésre bírja . Idejének nagyobb részét udvari kápolnájában karénekek hallgatásával töltötte ,melyekben rendkívül gyönyörködött ,vagy a szobában ,hol őt most látjuk . Egyetlen kívánata ezentúl az vala ,hogy míg élte tart ,a dolgok jelen helyzetökben maradjanak ;mindentől ,mi ezt megzavarhatá ,mint a lehető legnagyobb szerencsétlenségtől ,borzadott ,s a bíbornok maga rendesen nem bírhatá őt oly terv elfogadására ,melynek valamely ,bármi kedves változás lehetett volna következménye . “ Da nobis domine pacem in diebus nostris !” (adj nekünk békességet napjainkban ,uram !)ez volt mindennapi fohásza ,továbbra vágyai nem terjedtek . A király külseje egészen megfelelt jellemének ;a közelebb lefolyt években inkább s inkább megvastagodva ,természetes tunyasága szinte betegséggé vált . Sokáig tartott ,míg magát csak arra határozhatá ,hogy székéről fölkeljen ;s ha lábait a padozaton csúsztatva két szobán keresztülment ,s fáradtan székre ült ,vagy legalább valamihez támaszkodott :úgy látszott ,mintha éppen nehéz betegségből lábadna fel . Minden mozdulatai lassúk és ügyetlenek valának . Szelíd jóságon s azon levertségen kívül ,mely neje halála óta egész lelkét elfogá ,elhízott ,de halavány s beteges színű arcait semmi érzemény kifejezése sem lelkesíté . Világos szemei a sok sírás miatt megvörösödtek ,tompán s kifejezés nélkül néztek mindenre ,mintha éppen hosszú álomból ébredne ;s ha halványuló haját s szakállát hozzágondoljuk ,mely által arca még színetlenebbé vált ,s azt ,hogy öltözetére semmi gondot sem fordított ,s olykor csaknem tisztátalanul járt ,át fogjuk látni ,miszerint Ulászló külsejében semmi olyasmi nem vala található ,mi Mátyás előtt a nézőt tiszteletre gerjeszté . Az öreg Vencel ,ki hosszabb ideig majd urára ,majd az ablakon keresztül az udvarra nézett ,s kinek arcain majd szerető gond ,majd a legnagyobb türelmetlenség vala látható ,végre félbeszakítá a hosszú csendet . -Felséges uram -szólt ,közelebb menve a király székéhez -,könyörgök alássan ... -Mit akarsz ,Vencel ?-kérdé a király ,bámulva ,mintha éppen álomból ébredne föl . -Felségednek öltözködnie kell -mondá amaz ,egy széket ,melyen ruhák feküdtek ,közelebb tolva . -Az udvar tele van emberekkel és ... -Tudom ,tudom -válaszolt Ulászló -,mindjárt hozzáfogunk ,csak egy kevéssé hagyj békét . -S ezzel a király újra visszahajlott székében . Vencel fejét csóválva ,ruhadarabbal kezében ,ismét az ablakhoz állt . -De már Szalkán is megjött -szólt ismét ,rövidebb szünet után -,a nagy misének vége van ,s a bíbornok mindjárt itt lesz . A bíbornok említése Ulászlóra ,úgy látszik ,több hatással volt . -Isten neki -mondá sóhajtva -,jer hát ,Vencel ,fogjunk hozzá . A király fölkelt ;az öreg komornyik levoná barna házi köntösét ,s szinte csudálatos gyorsasággal ,helyébe arannyal hímzett vörös dolmányt vont a királyra ,ki ez öltözködés alatt gyermekként mindent odaengedett ,de komornyikát semmiben sem segíté . -E ruha szorít -mondá a király ,midőn Vencel éppen az utolsó gomb körül foglalkodott -,adj mást . -Dehogy szorítja felségedet -szólt a komornyik ,míg urát nem kis megelégedéssel tekintgeté -,a ruha gyönyörű ,valóban királyi ;Ollósi maga varrta ,minden öltés tőle van ;a dolmány beillenék remekműnek . -De szorít -ismétlé a király ,midőn karjait terjesztgeté -,mondom ,adj mást . Vencel ,ki urának ruhatárát jobban ismeré ,mint bárki más ,a király ezen kívánata által nem kis zavarba hozatott ;s újra elkezdé számolni a jelen dolmány minden jó tulajdonait ;azonban Ulászló tántoríthatatlanul megmaradt akaratánál . -De hát mily ruhát akar felséged ?-szólt végre szomorúan . -Akármelyiket a régiebbekből . -De felséged elfelejti ,hogy ,hála a mindenhatónak !az utolsó hat hónap óta jól néz ki ,s hogy a régibb ruhák mind még szűkebbekké váltak . -Igaz ,meghíztam -mondá a király -,de miért nem adod hát a kéket ,mely minap rajtam volt ? Vencel borzadozott a gondolattól ,hogy ura ócska ,már hátul foltozott köntösében jelenjék meg annyi büszke nemes előtt ;s azzal menté magát ,hogy a kék dolmány éppen foltozás végett a szabónál van . -És a violaszínű ? -Azt meg felséged Lajos őfenségének ajándékozta . -Egy szóval ,nincs más ruhám -sóhajtott a király . -Ujlakinál háromszázat találtam ;nekem egy van ,s pedig királynak neveznek ;azt se bánom . -Már hogy ’ szólhat felséged így ?-mondá Vencel ,kinek szemei könnybe lábadtak -felségednek van akármennyi ruhája ,csakhogy most éppen nem készültek el ;s a bíbornok is bizonyosan örülni fog ,ha ebben látja . Felnyitunk egy gombot ,s akkor nem fog szorítani . -Jól van ,jól ,Vencel . Most nemde készen vagyunk ? -Csak még a palástot fogom felségedre ráadni -mondá amaz ,midőn egy hölgymenyéttel prémezett violapalástot a király vállára kapcsolt . -Istenem ,de nehéz e ruha !-szólt Ulászló ,midőn ismét székére ereszkedett -bár ismét itthon volnánk ,s házi köntösünket húzhatnók fel . -Vagy ismét Prágában !-fohászkodott Vencel ,ki négy év óta sohasem mulasztott el alkalmat ,melyben a királyt Csehországra emlékeztetheté . -Felséged tudja ,a cseh ruha sokkal könnyebb s mégis szebb ;a korona nem szorítja a fejet úgy ,mint a magyar ,pedig többet ér ;és mily ország !minden mérföldnyire egy-egy város ,mezők ,rétek ,minőket Magyarországban nem látni ,erdőség ,melyen a nap sugarai át nem hatnak . Még ércekben is gazdagabbak vagyunk a magyaroknál ;én mindég mondtam felségednek :nincs jobb bányája ,mint Guttenberg és Joachimsthal ,és ... -Talán csak fiatalabbak voltunk ,Vencel ,mikor Csehországban lakánk !-mondá Ulászló sóhajtva -azért tölti szívemet vágy ,ha Prágára gondolok ,mert hisz ott is király voltam . A mellékszobában lépések hallatszottak ,s egy belépő kamarás ,mélyen meghajtva magát ,jelenté ,hogy a bíbornok őeminenciája az előszobában várja őfelsége parancsait . -Kéretem őeminenciáját ,jöjjön hozzánk mindjárt -szólt a király . -Te pedig ,Vencel ,menj a mellékszobába ,s várj ,míg csengetek . Da nobis domine pacem in diebus nostris !-sóhajtott Ulászló ,midőn komornyikát szinte távozni látá . Visszatámaszkodott székére ,s szemeit az ajtóra függesztve ,nyugodtan várta a bíbornokot . Kevés pillanat után a híres Bakács lépett a szobába . Miután magát mélyen meghajtá ,de oly méltósággal ,melyből kiviláglott ,hogy e tisztelet jelét puszta formaságnak tekinti ,a bíbornok néhány nyitott levelet s más irományokat nyújta által Ulászlónak ,azon kéréssel ,hogy irántok magas rendelését vele közleni méltóztassék . A király ,anélkül hogy az irományok valamelyikét átnézné ,az egész csomót a mellette álló asztalra tevé . -Jól van -mondá -,tenni fogjuk ,mit eminenciád legjobbnak találand . -S e rövid szavak után a király s mindenható tanácsnoka ismét hallgattak . A Hunyadiak után talán nincs név ,mely a hazában elevenebb emléket költene fel ,mint Bakácsé . A hatalom ,melyre ő ,a jobbágy fia ,a magyar arisztokrácia fénykorában emelkedett ,roppant vagyona ,a tekintély ,melyben nemcsak honában ,de a külföld előtt is állott ,az ,hogy jelen főnemességünk két kitűnő családja általa alapíttatott meg -szóval :egész élete ,melynek történetei egy századnegyeden keresztül e hazáéval közösek ,Bakácsnak képét mint nagyszerű valamit tüntetik fel képzetünkben ;s ki történeteinket ismeri ,bizonyosan érdekkel követé e hatalmas érsek munkásságát ,mi által ő ,ha nem is kora egyik legnagyobb ,de bizonyosan egyik legildomosabb országférfiának mutatkozott . A szomorú állapot ,melyre hazánk Ulászló kormánya alatt jutott ,s még inkább e gyenge kormány végkövetkezménye ,százados szolgaságunk ,Bakács emlékét sokak előtt gyűlöltté tevék ;ha azonban most ,három század leforgása után ,előítélet nélkül visszatekintünk ,meg fogjuk vallani ,miszerint sem a gyűlölet- ,sem a megvetésre ,mellyel a hatalmas bíbornok iránt a későbbi nemzedék viseltetett ,méltó nem vala ;s hogy valamint azon férfiút ,ki midőn Rómában a pápaválasztásban részt vőn ,idegen létére is többek által a keresztyén világ legfőbb méltóságára érdemesnek tartatott ,középszerű embernek nem nevezhetni :úgy igazságtalanság nélkül hazánk süllyedését sem tulajdoníthatni egészen neki . Egyes ember ,főképp ha ,mint Bakács ,nem a trónon ül ,e hazát rohadt állapotában nem mentheté meg többé ;s ha mindjárt nem ennek tudása volt az egyedüli ok ,melynél fogva a bíbornok élte későbbi szakában egész hatalmát csak családja és saját érdekeinek előmozdítására irányzá ,mégis ki törne pálcát azon országférfiú fölött ,ki midőn tudja ,hogy a szétoszló közállomány megújítására mit sem tehet ,minden törekvéseit csak abban központosítja ,hogy a közállományban ,legalább míg ő él ,nagyobb változások ne történjenek ? Bakács jellemének legfényesebb oldala ildomossága vagy ,mint ellenei nevezték ,ravaszsága volt . Ő büszkének mondatott ,s életének későbbi korszakában talán nem igazságtalanul ;s azon férfi ,ki jobbágyból esztergomi érsekké s bíbornokká emelkedett ,csakugyan büszkeséggel tekinthet maga körül ;de a büszkeség nem tartóztatá őt vissza kitűzött céljainak követésétől ,s bizonyos emberekkel szemközt az esztergomi érsek szintúgy tudott hajlongani most ,mint midőn az egri püspök íródeákja képében Boriszlónál Mátyás király figyelmét először magára voná . Ha érdeke vagy tervei úgy kívánák ,senki sem értette nála jobban szenvedélyeit legyőzni ,s minden lépést célja felé irányozni ;s valamint első emelkedését ,úgy később csak e tulajdonának köszönheté ,hogy dacára számos ellenségeinek s azon szüntelen ingadozások között ,melyekre Ulászló s Lajos gyenge kormánya alkalmat adtak ,befolyását haláláig fenntarthatá . Bakács minden tetteinek igazolását a sikerben keresé ;rendíthetlen ,mi céljait illeté ,következetessége soha nem terjedett tovább a célnál ;s ha ezen tulajdonokat tekintjük s hozzá a hatalmas eszközöket ,melyek ,mióta esztergomi érsekké lett ,kezében összpontosultak ,nem annyira befolyását ,mint inkább azt bámulhatjuk :miképp történt ,hogy e befolyása több esetben egyes dolgok kivitelére nem volt elégséges ;s e tüneménynek fő oka nagyrészint a bíbornok ugyanazon tulajdonaiban kereshető ,mikben emelkedése fő eszközeit látjuk . Azok ,akik életökben ügyességük által sokat vittek ki ,oly esetekben is élnek fortéllyal ,hol az egyenes út követése célszerűbb volna ;s e hiba ,mely igen nagy kiterjedésben megvolt Bakácsban ,megfosztá őt még barátainak bizodalmától is . Kire senki nem számolhat ,az szintén nem számolhat senkire ;s a bíbornok szüntelen ravaszkodásai által oda jutott ,hogy minden hatalma mellett soha semmiféle párt fejévé nem válhatott . Nem kevésbé ártott befolyásának azon tulajdonsága ,hogy valamint saját tetteiben csak esze parancsait követé :úgy másoknál a szenvedélyeket számításaiból többnyire kifeledé ;s így ,valamint minden ember ,ki a politika mezején másokról oktalanságot soha fel nem tesz ,sokszor csalódott . Még károsabban hatott befolyására uralkodó szenvedélye ,mely a többieknek legyőzése után keblében mindég erősebbé vált :családjának fölemelése . Hogy ő ,ki nemtelen szülőktől származva ,tapasztalásból ismeré mindazon szenvedéseket ,melyek alatt e hon nem-nemes lakói sínylődtek ,véreit e szerencsétlen helyzetből kiemelni iparkodott ,s őket meggazdagítá ,az természetes . Magyarország prímásához akkoridőben nem illett ,hogy rokonai aDrágfiak jobbágyai maradjanak ;azonban Bakács e tekintetben túlment minden határokon ;bírvágya évről évre nőtt . Az esztergomi érsekségen kívül huszonöt gazdag egyházi adomány nem elégíté ki vágyait ;jószágot vett jószág után ;s ha túlzás is ,mit felőle kortársai mondottak ,hogy az országnak hatodát bírá ,legalább annyi bizonyos ,hogy testvérének fia ,Erdődi Péter ,kit fő örökösének nevezett ki ,hazánk leggazdagabb zászlósainak egyikévé vált ,s hogy ezen vagyonszomj sokkal rosszabb néven vétetett a bíbornoknak ,mint azon hatalom ,melyre születéséhez képest oly váratlanul fölemelkedett . Hol családja fölemeléséről vagy birtokának nagyításáról vala szó ,ott az egyébiránt oly ildomos férfi ,mint azt a milkói püspökség megszerzésén kívül számos esetekben mutatta ,szenvedélyessé vált ,s ellenségeinek erős fegyvereket adott kezébe . A hatalomnak semmi sem bocsáttatik meg nehezebben ,mint fukarsága ,s Bakácsot e szenvedély vádja alól még kevés barátjai sem menthették fel . Külseje inkább tiszteletet ,vagy helyesebben mondva ,tartózkodást ,mint bizodalmat gerjesztett . Magas termete ,melyet az idő még nem bírt meghajtani ,ritka ősz fürtöktől körüllengett nagy homloka ,szabályos ,de kemény vonásai ,melyeknek komolyságát a sötét szakáll és erős szemöld még inkább nevelé ,külsejének bizonyos méltóságot adtak ,de a sötét szem szúró tekintetében s azon különös mosolyban ,mely néha ajkait környékezé ,volt valami ,mi a hozzá bizodalommal közelíteni akarót visszaijeszté . -Bakács úgy néz ki ,mintha kőből faragták volna -mondá egykor a nádor ,fiához ,a váradi püspökhöz . -Igen -válaszolt az elmés ifjú -,s mintha e kő alatt vipera lappangna . -S ez volt az érzemény ,melyet a bíbornok látása sokakban gerjesztett . Kedves benyomást külseje kevésre tett ,de érdektelenül nem hagyott senkit ,s ki őt egyszer látta ,nem szokta elfelejteni vonásait . Bakács s a király hosszabb ideig hallgattak ;amaz mintha urának parancsait várná ;ez ,majd a mellette fekvő írásokra ,majd a bíbornokra vetve tekintetét ,látszó zavarban ,mint mindég ,valahányszor Vencelen kívül más valaki volt a szobában . -Ha felségednek más parancsolata nincs -szólt végre Bakács -,talán a terembe mehetnénk ,hol számos urak s a székely vitéz ,kit felséged az udvarhoz rendelt ,várakoznak . -Aha ,a székely ,ki a török kezét levágta ,ugye ? Tudom ,tudom ;azt meg kell jutalmazni . De miként is hívják csak ? -Dózsa Györgynek -szólt közbe a bíbornok . -Igazság ,Dózsa Györgynek ;Dózsa Györgynek -ismétlé a király többször ,mintha a nevet jól akarná emlékébe nyomni -,meg kell őt jutalmaznunk . Eminenciád is azt hiszi ;de hát miként fogjuk őt megjutalmazni ? -Felséged nemességet és címert ad neki -mondá Bakács . -Helyes -szakítá félbe a király -,címer és nemesség nagy jutalom ,s nem is kerül sokba . -Azután -folytatá az előbbi -karddal ,aranylánccal ,ezüstsarkantyúval s arannyal hímzett bíbordíszruhával ajándékoztatik meg . Mindezeket -tevé hozzá ,midőn a király zavarodását észrevevé ,melybe e költséges ajándékok felszámolása által hozatott -már elkészíttettem ,s felséged kamarásának ,Móré Lászlónak adattam által . A király helybenhagyólag hajtogatá fejét . -Kettős zsoldot kap . -De miből ?-szakítá félbe a király a szólót . -Tudósíttattunk ,hogy seregeink zsoldjával adósak vagyunk ,s eminenciád maga mondá ,hogy nem segíthetünk rajta ,mert kincstáraink üresek . -Mi Dózsa zsoldját illeti -mondá ismét Bakács -,gondom lesz rá ;egyébiránt ő nem lesz fizetése követelésével alkalmatlan . Büszkébb ,mint valaha embert láttam ;királyához az imádásig ragaszkodó ,s hogy zsoldra ne szoruljon ,felséged negyven jobbágytelkű jószágot fog neki ajándékozni Nándorfejérvár s Temesvár között . Az erről szóló királyi adománylevél a nagy pecsét alatt már elkészíttetett ,s a kancellár által Dózsának felséged nevében által fog adatni . Látom ,felséged el van készülve -tevé hozzá rövid szünet után ,mely alatt a király szemei bámulva függtek rajta -,talán jó volna ,ha mennénk . -Jól van ,hát menjünk !-mondá a király ,s miután kiáltására Vencel belépett ,s urának kardját felköté ,fejét a bíbornok előtt meghajtva ,lassú léptekkel az ajtó felé haladott . -De nem fogják -e mondani az urak ,hogy szegény helyzetünkben ismét fölötte bőkezűek voltunk ?-szólt a király a küszöbön megállva ,midőn az őt követő bíbornokhoz visszafordult . -Felséged oly bőkezű volt egész életében ;egyetlenegy sincsen a főurak között ,ki királyának sokkal nagyobb kegyelmében nem részesült volna ,mint mellyel most e székely vitéz megjutalmaztatik -válaszolt a bíbornok . -Igen -mondá a király ,mint látszott ,eljárása helyességén még mindég kételkedve -,azok urak ,gazdagabbak és hatalmasabbak ,mint minmagunk ;ha királyi jövedelmeinket rájok költjük ,tudja mindenki ,hogy akaratunk ellen történik ;de itt ... -Dózsa székely -szakítá félbe a királyt követője . -Az egész székely nemzet büszke tettére ;s miután ,mint felséged bölcsen tudja ,Lajos király születése óta az összes székelység neheztel ,mert akkor a szokatlan marhaadóra kényszeríttetett ,jó ,hogy e keserű emlék eltörlésére alkalmunk jut . Fia születésének említésénél ,mely őt neje halálára emlékezteté ,a király szemei könnybe lábadtak . -Ne szóljunk fiam születéséről -mondá sóhajtva ,midőn a cseppeket szeméről letörlé -, eminenciád legjobban érti e dolgokat ;járjon el aszerint ,mint legjobbnak hiszi . -S ezzel a király ,a bíbornoktól követve ,tovább ballagott . Vencel ,ki egy ideig utánok nézett ,most ,midőn a király az ajtók megett eltűnt ,felsóhajtott . -Igen ,őeminenciája tegyen ,amit akar -mormogá ,míg a királyi szoba takarításához fogott -,de ugyan mit akar őeminenciája ? Bárcsak ismét Prágában volnánk ;ott néha mégis akad egy-egy hív emberünk . Míg egyetlen hív szolgája a király szobájában mindent rendbe hozott ,addig ő maga Bakáccsal a nagyterem felé közelített . -Kövessük őt ide . Mátyás palotájának legbámultabb része a római terem ;e nevét részint nagyszerűségének ,részint azon római ízlésben készült egyes ékességeknek köszöné ,melyek a század sMátyás tudományos ízléséhez képest falait díszesíték . Napjainkban ,mikor mindenben s főképp a képzőművészetekről inkább a tudományos ismeretek ,mint érzeményünk szerint ítélünk ,e terem ,melyre Mátyás oly büszke vala ,a műbírálónak követeléseit talán nem elégítené ki . A gót faragású márványalapzatok a rájok állított római imperátorok mellszobraihoz nem illenek egészen ;a kék mennyezetet tartó aranyozott ,hegyes ívek a közökbe festett görög istenségekkel nem fértek össze ,s Hunyadi s az ország címerei ,mikben minden ív végződött ,némi ellentétben látszanak lenni az aranyozott légió jelekkel ,melyek S. P. Q. R. betűkkel a trón mellett álltak ;azonban e különböző építési stílusok összevegyítése a kor sajátságaihoz tartozott ,s éppoly kevéssé tűnt fel ,mint ha a századfestői Krisztust apostolaival középkori öltözetekben ábrázolnák ,s a római terem mind magyarok ,mind külföldiek által mindamellett mégis e világ legszebb termei egyikének tartatott . Való ,e terem is megérzé az idő változásait . A veres arannyal hímzett selyemfüggönyök ,melyek falait egykor ékesíték ,rég eltűntek . Az ötcsövű ezüstkút ,mely Mátyás lakodalmakor a teremben állott ,a mintába vándorlott ,s vele a mennyezetről akkor lefüggő ezüsthordó ;a nagy ezüst egyszarvú ,melyet Mátyás kilenc pohárszékeinek legnagyobbikához mintegy őrül készíttetett ,mindazon poharak- ,billikomok- s ezüstedényekkel együtt ,mik alatt akkoridőben e pohárszékek görnyedének ,hasonló sorsra jutottak ;s ki e termet boldogabb napjaiban látá ,most csaknem dísztelennek tarthatá azt ;szerencsére azonban az ékességek egy része ,a terem lerontása nélkül ,el nem vétethetett . A falhoz ragasztott porfír ,márvány- s agáttáblák ,a szobrok ,festés s aranyozások ,a magyar arisztokrácia bírvágyának dacára ,megmaradtak előbbi helyeiken :s ennek köszönhetni ,hogy a terem még Ulászló kormánya későbbi szakában szépségének egy részét megtartá ,sőt talán még nagyszerűbbnek látszott ,mióta az ékesen faragott oszlopfejeket függönyök többé nem boríták el ,s a szem ,anélkül hogy pohárszék vagy más egyes ékességek figyelmét magukra vonnák ,az egésznek nagyszerű benyomását élvezé . Minden szín és aranyozás eleven s fénylő volt ,mint mikor elkészült ,csak a trón bársonymennyezete halványult el kissé . E teremben most a magyar főbb nemességnek színe vala összegyűlve . Ulászló kormánya alatt ,midőn a békés királyt nagyrészint csak egyházi férfiak környezék ,a főbb nemesek jószágaikon laktak ,s az udvart akkor látogatták meg ,ha magokat e kötelességtől fel nem menthették ,ezen körülmény a ritka esetek közé tartozott ;most azonban részint kíváncsiság ,mert a Rómából visszatért tábornokot még nem láták ,részint e hatalmas férfinak felhívó levelei ,melyekkel sok főbb urat a keresztes had iránt tartandó tanácskozásokra Budára kért :többeket ,kik már évek óta távol voltak ,csődített össze fővárosunkba ;s Ulászló ,ki -mint egy történetíró mondá -csak jobbágyainak hatalmából sejdítheté önméltóságát ,e fényes nemesség közepett ismét nagy királynak képzelheté magát . Nem fogjuk olvasóinkat az akkori udvar egyes csillagainak leírásával fárasztani . Ollósi ,kitől az egyes ruhadarabok szabása iránt érdekes dolgokat hallanánk ,nincs a teremben ,s mi segedelme nélkül e sokszínű ,arannyal s gyöngyökkel hímzett bársony- és damaszköltözetekhez ,úgy a gombok ,boglárok ,aranyláncok s kardkötők becséhez nem értünk eléggé ,s csak annyit mondhatunk ,hogy öltözetén s ékességein kívül e felcifrázott tömegről mást nemigen mondhatnánk . -Nagy neveket ,olyakat ,melyek azóta sírba szálltak ,s néhányat ,mely maiglan fennáll ,eleget sorolhatnánk el ;a nagy férfiak ,kik e hazát Mátyás alatt dicsősége tetőpontjára emelték ,rég hiányoztak . Itt-ott egy ősz fő ,mint Telegdi Istváné ,mely jobb időkre int ,körülötte felpiperézett divathősök ;s ki e könnyelmű sokaságot látá ,mely a hazában csak kiterjedt birtokait szeretve ,saját s utódainak a haza iránti összes tartozásait ősei vérével leróva gondolá ,megvetéssel visszautasított minden tanácsot ,elbízottságát erőnek ,hiú fényűzését hatalomnak képzelé :annak ,ha eszébe jutott ,hogy e hon jövője ily ivadék kezeire bízatott ,nem lehete el nem szomorodnia . Hazánk a befestett sírhoz ,melyről az írás szól ,vala hasonló e napokban ;víg színezet takarta külsejét ,de ez csak tudatlanok előtt rejtheté el az enyészetet ,mely belsejében uralkodik . A fényes tömeg között ,mely a termet eltölté ,mindenkinek figyelmét leginkább egy férfi vonta magára ,ki ,mint öltözetéből s egész magaviseletéből látni ,e helyen nem otthonos . -Ez Dózsa vala . -Bakácstól a terembe vezettetve ,miután senki által meg nem szólíttatott ,s miután büszkébb s bátortalanabb vala ,hogysem valakihez közelítene :a székely vitéz a nagy ablakok egyikébe vonult ,s majd kinézve ,majd a teremben ide s tova járó társaságra vetve szemeit ,hallgatva várá a pillanatot ,midőn a király s bíbornok megérkezendenek . Dózsa külsejében nem vala semmi ,mi a nézőre kellemes benyomást tehetett volna ;barnult vonásai egykor talán szabályosak lehettek ,de két nagy sebhely mindent kitörlött ,mi ez arcon ezelőtt szép vala ;s a sötét ,lecsüggő fürtök ,melyek keskeny homlokát csaknem egészen eltakarták ,s a világosszürke ,de különös vadsággal körültekintő szemek arcának kellemetlen ,majdnem ijesztő kifejezést adának . Vállas termete óriási erőre mutatott ,de izmos tagjaiban hiányzott azon arány ,mely a férfi főszépségét teszi ;s ki széles mellét nagyságához hasonlítá ,annak úgy látszott ,mintha egy növésében megakadályozott óriást látna maga előtt . Dózsa öltözete egyszerű volt ,vörös csizma ,barna ,az akkori szokás szerint bő s a csizmákba gyűrt nadrág ,hasonlóképp barna mente s fölötte bő ujjú sötétkék köntös -ez vala egész piperéje ,melynek becsét az ezüstgombok ,kardkötő s kucsmájának sastolla mellett a kis boglár ,csak kismértékben növelték . -A pazarlásig fényes öltözetek ,mikben a többi jelenlevők az udvarnál megjelentek ,Dózsa öltözetének egyszerűségét még inkább feltüntették ,s a székely ,észrevéve ,hogy a társaság szemei rajta függnek ,lealázva ,megszégyenítve érzé magát . Dózsa lelkén különös érzelmek vonultak át e pillanatban . Élete eddig a székelyföld hegyei között ,hol minden ember egyenlő ,vagy a harcmezőn folyt le ,hol első az ,aki legbátrabb ;hogy hőstettéért ,mely által Nándorfejérvárt egy ,akkor talán nehezen kiállható ostromtól megmenté ,jutalmát elnyerje ,hívatott Budára ;a nép örömrivalgással fogadja őt a piacon ,s most ,midőn azoknak körébe lép ,kik e hon minden áldásait élvezve ,a haza védelmezőjének legtöbb köszönettel tartoznának ,nincs egy kéz ,mely barátságosan feléje nyúlna ;sőt lehetetlen észre nem vennie ,hogy a gúnyoló mosoly s félig elnyomott kacagás ,mellyel e nagynevű uracsok feléje tekintgetnek ,őt illetik . Mint székely ,Dózsa a főnemességet ,melyből Erdély vajdái s nemzete szabadságának elnyomói választattak ,rég gyűlölte ;többször tapasztalta azon nyomást ,mely alatt e rend akkor az ország minden osztályait tartá ,de soha több harag s gyűlölség nem tölté szívét ,mint e pillanatban ,s csak kis alkalom kelle ,hogy az indulatok kitörjenek . A fiatal Bebek Ferenc ,ki arannyal átszőtt zöld damaszkmentéjében különös önmegelégedéssel járt fel s alá a teremben ,s elmésségét a székely vitéz pórias külsején gyakorlá ,pajtásainak nevetése által buzdítva ,s bízva talán Dózsa tompa elméjében ,rovására tréfához fogott . Az ablakhoz közelített tehát ,hol Dózsa állott ,s midőn magát megnevezte ,a legnagyobb komolysággal mondá ,mennyire örvend ,hogy ily jeles vitézt itt az udvarnál láthat . Hiú emberek ,főképp ,ha csakugyan némi érdemmel bírnak ,s mint Dózsa ,társaságokban ritkán fordulnak meg ,az irónia felfogására nem képesek ;s a székely ,minden lehető őszinteséggel ,azzal viszonzá a köszöntést ,mennyire örvend ő is ,hogy nagyságos Bebek János fiával ismerkedhetett meg ,kivel több ütközetben egy zászló alatt küzdött . -S hogy tetszik kegyelmednek Buda vára ?-mondá ismét Bebek ,kit Dózsa válaszának módja tréfás szándékában kissé megzavart . -Dózsa elmondá ítéletét ,mely azonban úgy ,mint későbbi feleletei ,éppenséggel nem volt nevetséges ,s az ifjak ,kik jóízű tréfát vártak ,s az ablakot ,hol Dózsa és Bebek állt ,körülfogták ,már ismét elszéledni kezdének ,midőn a beszélgetés váratlanul más fordulatot vett . -És az emberek ? Mit mond kegyelmed az emberekhez ?-kérdé ismét Bebek . -Nemigen szólhatok felőlök -válaszolt amaz -,alig ismerek valakit ;de a nép az utcákon ,városi létére ,elég emberségesen fogadott . -Hogy érti kegyelmed ezt ?-mondá a körülállók egyike -hisz városi embertől több emberséget várhatni ,mint azoktól ,kik falun vagy pusztán laknak . -Csak úgy értem -válaszolt Dózsa a legnagyobb komolysággal -,hogy a tett ,melyért a király őfelsége engem Budára hívatott ,katonatett ,melyhez polgári emberek nem sokat értenek ,s melyet ,úgy gondoltam ,nemigen becsülnek ;de úgy látszik ,a budaiak a jó csapást szintúgy kedvelik ,mint minmagunk a székelyföldön . -Hogyne kedvelnék -mondá Bebek ,alig nyomhatva el a nevetést ,melyre e pillanatban felötlő és pompásnak hitt tréfája által magát késztetve érzé -,hisz tömérdek mészáros van köztök ,ki egész életén át naponkint ily vágásokat tesz ;bámulom ,ha a céh kegyelmedet tiszteletbeli tagjának nem választja . -Ha Bebek szavai s a hang ,melyen mondattak ,a gúnyoló szándékot nem láttatják is Dózsával ,az elnyomott kacagás ,melyet maga körül hallott ,nem kerülheté el figyelmét ;de kardot a királyi palotában nem ránthatott ,szóvitához nem értett ,s így inkább hallgatott ,mi a körülötte álló pajkos úrfiakat mindég durvább tréfákra buzdítá . Az egyik elbeszélé ,hogy csatlósa van ,ki az esztendős borjúnak nyakát egy csapásra levágja ,s kérdé Dózsát :nem akarna -e megpróbálkozni vele ? -A másik arról tudakozódott :jobb vagy bal kezét vágta -e le a töröknek ? -A harmadik :kitől tanulta e mesterséget ,s nem próbálkozott -e előbb ágakon ? -A negyedik azt vitatá ,hogy Dózsa bizonyosan ugyanazon ruhában jött az udvarhoz ,melyben a törököt megcsonkítá . S így tovább . -Mennyivel több indulat látszott Dózsa arcán ,mennyivel vadabban forgatá körül szemeit ,annál vígabbakká lettek pajkos üldözői ;úgy látszott ,mintha e zászlósurak gyermekei azt tűzték volna ki feladásul magoknak ,hogy a nép fiát ,ki tettek s nem születése után várja jutalmát ,gúnyokkal üldözzék . -Dózsa hallgatva állt ott a tömeg között ,szemeit majd az egyikre ,majd másikra szegezve ;ujjai görcsösen kardjának markolatát szoríták ,s csak a helynek szentsége tartá vissza kezét ,hogy véres bosszút ne álljon . Végre indulata kitört . -Félre tőlem ,kölykök ,mert porrá zúzlak !-kiálta ,midőn süvegét Czobor Gáspár kezéből ,ki annak éppen boglárát vizsgálá ,kirántotta . -Ha nem lennék királyom udvaránál ,lakolnátok tréfáitokért . Dózsa indulatának rögtöni kitörése oly váratlan vala ;a szavak ,melyekkel a legnagyobb családok ivadékait illeté ,oly meglepők ,hogy ámbár félénkség az akkori nemes ifjak hibái közé nem tartozott ,valamennyien hátráltak ,s első pillanatban bámulva néztek a szólóra ,ki előttök csaknem őrültnek látszott . Felfogásuk szerint ,ha csakugyan lenne is oly valami a világon ,mi közembert arra jogosíthatna ,hogy zászlósurak irányában a tartozó tiszteletről megfeledkezhessék ,ők nem követtek el ilyesmit . Unalmukban mulattak vele ,bolondnak tartották ,valamint ezt százszor tették másokkal ,papokkal ,polgárokkal ,sőt nemesekkel ,anélkül hogy valaki ezt rossz néven vette volna ;s e székely pór így mer velök szólni . Ha a dolog napjainkban történik ,Dózsa szavai meglepőleg hangzanának minden arisztokrata fülében ;a XVI. századkezdetében ,midőn arisztokráciánk aranynapjait élte ,midőn Ulászló gyenge kormánya alatt száz apró zsarnok akaratán kívül más határokat nem ismert ;midőn a jobbágynak élete ,a paraszthölgy szépsége legföllebb azért tartattak becseseknek ,mert a kegyelmes úr hasznára vagy mulatságára szolgálhattak ;midőn a büszke zsarnok indulatait nem fékezé törvény ,mely az árnyék-király alatt hatalmát elveszté ,nem vallás ,melynek főbb szolgái a közromlottságban részt vettek ,nem műveltség ,mely a nemesség ruháinál tovább nem hatott :1514-ben ,mondom ,a székely bátorsága majdnem csudának látszott . De az első meglepetést ,mely közben valamennyien hallgattak ,csakhamar a legnagyobb indulat váltá fel ,s azok ,kik Dózsától egy percig visszavonultak ,megfeledkezve a helyről ,most szörnyű fenyegetésekkel közelítettek ismét hozzá . -Tudod -e kikkel szólsz ,alávaló paraszt ?-kiálta Bebek Ferenc ,Dózsát fölemelt öklével fenyegetve . -Tudom -kiálta Dózsa ,ki életében még nem ijedt vissza fenyegetésektől ,s kit indulata most szónokká tett ,midőn megvető tekintetet vetett maga körül -,jól tudom ,kikkel szólok :Bebekek vagytok ,Csákiak ,Petheők ,Bánfiak ,Perényit s Báthorit is látok köztetek ,legalább a világ úgy nevez benneteket ,s ti e családok jószágaiból éltek ;de nem látok köztetek egy valamire való embert ,nem egyet ,kivel a csatamezőn ismerkedtem volna meg . -Szemtelen !-kiálta egyszerre tíz hang . -Szemtelenek ti magatok -viszonzá Dózsa ,ki azon érzelmek kimondására ,melyek az ő ,mint majdnem az egész nép keblét évek óta tölték ,e pillanatban először talált szavakat -,szemtelenek ,mondom ,hogy e fényes nevekkel éltek ,melyeket tetteitek meghazudtolnak ;hogy címereket viseltek ,melyeknek régi díszét fenntartani csak férfiak volnának képesek ;hogy elbúva az ellenség előtt ,ti ,vitéz apáknak gyáva fajzati ,merészségtöket egy székely vitéz kigúnyolásával kísérlitek meg ;mert tudjátok ,hogy oly helyen áll ,hol kardjához nyúlnia tilos . -Ha székely vagy -mondá egy fiatal Báthori gúnyosan -,talán eszedbe juthat ,hogy nem te volnál nemzetedből az első ,ki a Báthoriak pálcáját megízlelé . -Ne félj ,hetyke úrfi !-mondá amaz ,szemeit a szólóra szegezve -mi nem feledjük ezt ;neved emléke fennmaradt székeinkben ,s a gyermek még nem tud becsületesen járni ,és már anyjától arra taníttatik :mivel tartozik családodnak . Hegyeink előbb fognak síksággá lapulni -folytatá ,kezét mintegy esküvésre emelve -,a székely nép előbb elvegyül a némettel ,előbb felejti ,hogy a magyar földet ő szállta meg először ,mint azt ,hogy bátyád vajdája volt ;de azt véled -e ,mert e vajda a székelyek hóhérává vált ,mert zsoldosai által asszonyainkat megbecstelenítteté ,mert erőtlen gyermekeket kínoztatott ,s bakóival több kegyetlenséget vitt véghez ,mint török s tatár ,mióta a világ áll ,azt véled -e ,hogy ezért én vagy akárki más nemzetem közül ,fél tőled ;hogy oly gyáva teremtést találhatsz hegyeink között ,mely gyenge karodtól visszavonulna ,bármennyi aranyat hányt mentéd ujjaira a szabó ,hogy minek semmi belső becse nincs ,legalább így érjen valamit ? A kölcsönös ingerültség tetőfokára hágott ;néhány püspök s apátúr ,kik szintén a király jöttére vártak ,rémülve a távolabb szegletekbe vonult vissza ;mások kéréssel s amennyiben koruk vagy hivatalaik által arra jogosítva látszának ,parancsaikkal iparkodának a rend helyreállításán ;de miután a királyi laknak szentsége sem az ifjakat ,kik azt rég megvetni tanulták ,sem Dózsát ,ki indulatában mindenről megfeledkezett ,erőszaktól vissza nem tartóztathatá :valószínűleg hasztalan minden törekvés ,ha szerencsére Telegdi a terembe nem lép ,s közbejötte által a zajgó tömeget ,mely között sokan kezeiket már kardjok markolatán tarták ,le nem csillapítja . Vannak személyességek ,kiknek velök született méltósága mindenkit tiszteletre gerjeszt . A hatás ,melyet mintegy öntudatlanul az emberek fölött gyakorolnak ,állásuktól ,sőt néha érdemeiktől is függetlennek látszik ;ismeretlen s ismerős ,sőt az is ,ki jó tulajdonaikat nem tudja vagy nem akarja elismerni ,egyaránt hódol felsőbbségöknek ,mintha a természet maga arra alkotta volna őket ,hogy tiszteltessenek . Ily egyéniség vala Telegdi István . Nem hivatalos állása volt az ,mi neki befolyást szerze ;ámbár még Mátyás alatt ,első ifjúságában ,Erdély alvajdájává neveztetve s később Ulászló által a legfontosabb követségekkel megbízva ,Telegdi jókor megérzé ,hogy oly udvarnál ,hol ,mióta Bakács uralkodott ,a trón biztossága inkább fortélyban ,mint valóságos hatalomban kerestetett ,magyar egyeneslelkűsége nincsen helyén ;s miután hosszabb ideig jószágaira visszavonult ,a tárnoki hivatalt most is csak a király s Bornemisza kérésére vállalta fel nemrég óta . Számosan voltak Telegdinél gazdagabbak s bőkezűebbek ,de mindamellett oly ember ,ki nálánál nagyobb köztiszteletben állott volna ,nem találtatott e hazában . A főurak s a nemesség ,melynek jogszerű követeléseit saját érdeke ellen is védelmezé ,egyenlő bizodalommal tekintének feléje ,s a legpajzánabb ifjú mindég fékezve érzé magát jelenléte által . Ez történt most is . Midőn Telegdi a terembe lépett ,az ifjak elcsendesedtek ,s maga Dózsa ,ki csak egy pillanattal előbb vasát elleneinek vérébe akará mártani ,visszatartóztatva érzé magát e férfi nyugodt tekintete által . Telegdinek már külseje is tiszteletre gerjesztett . A szabályos arc ,melynek vonásaiban annyi jóság s mégis annyi férfias erő s szilárdság vala kimondva ;az idő előtt elfejéredett haj ,mely homlokát körülfoná ;a sötét szemek eleven tekintete ,szóval egész megjelenése bizodalmat ébresztett ,s mégis arra emlékezteté a legbátrabbat is ,hogy az ,kihez szól ,nálánál magosabban áll . -Telegdi magatartásában nem vala semmi feszesség ;ami külsejének méltóságot adott ,az maga a természet vala ,s erőltetésre nem volt szüksége . Még az idő is ,úgy látszik ,tisztelettel vonult el az agg bajnok fölött ,fejére tette ezüst koronáját ,de magas termetét nem hajtotta meg . -Mit jelent e zaj a király udvarában ?-kérdé Telegdi rövid hallgatás után ,miközben szemeit a most körülötte álló ifjakon járatá -úgy hiszem ,ha veszekedni akartok ,más helyet lehete választanotok . Mindenki hallgatott . -Úgy látszik ,a dolog azok közé tartozik -mondá Telegdi komolyan -,melyekért kiabál és veszekszik az ember ,de melyek oly csekélyek ,hogy el sem mondathatnak . -Követem nagysádat -szólt itt közbe Dózsa ,ki Telegdi szavaiból észrevevé ,hogy pártolására számolhat -,a dolog nem oly kicsiség ,mint mondani méltóztatott ;halálosan megsérttettem . Itt Bebek közbe akart szólani ;Telegdi hallgatásra inté . -Mondja el ,vitéz földi ,az esetet -szólt barátságosan Dózsához -,reménylem ,ez ifjak ,minden szelességök mellett ,nem feledkeztek meg önmagukról annyira ,hogy a király lakában bárkit sérteni merészlenének . Telegdi szavai nem tetszettek hallgatói ifjabb részének ,de közülök senki sem merte a csendet félbeszakítani ,s Dózsa folytatá panaszát . Szólásra felhívatva s magát annyi hallgatóktól körülfogva látván ,a székelynek szólásbani bátortalansága újra visszatért ,s nem kis zavarban keresé az illő kifejezéseket . -Én ,nagysád szolgálatára -mondá akadozva ,süvegét kezében forgatván -, azon székely vitéz ,Dózsa György vagyok ,ki Nándorfejérvárnál a töröknek jobb kezét kardostól együtt egy csapásra levágtam . -Nem volt kesztyű a török kezén ?-kérdé Zólyomi ,az akkori ifjúság legpajkosbjainak egyike ,gúnyosan . -Miért feledkezik meg kegyelmed a kesztyűről ? Dózsára e közbeszólás egészen más hatással volt ,mint amely általa célba vétetett ;haragja újra feltámadt ,s egy tekintetet vetve Zólyomira ,melyben megvetés és lángoló gyűlölség vegyült ,ismét Telegdihez fordult ,s éppoly bátran s férfiasan ,mint ahogy előbb zavarodott vala ,folytatá beszédét . -Ha nem hívtak volna -mondá keserűen -,én bizonyosan nem volnék itt . Mi lenn a végeknél tudjuk ,hogy a palotában ránk nincsen szükség ,őfelsége több kardot hall csörögni maga körül ,mint a törökök ,ha a végeket megszállják ;s ha a király bőkezűségében jutalmakat osztogat ,nem hiányoznak ,kik azokat elfogadják ,s kiknek úgy sincs egyéb dolguk ,mint hogy koldusokként kezeiket tartsák oda . Mondom ,én nem jöttem volna ,de hívtak ,s Bakács bíbornok őeminenciája maga vezetett e terembe ,s mikor itt az ablakban állok ,s nyugodtan várom királyomat :ez úrfi szegődik hozzám ,ki magát Bebek János őnagysága fiának nevezi ,s utána a többiek ,s csúfot űznek belőlem . -Enyelegtünk vele -mondá a fiatal Bebek ,ki Telegdi tekintetéből észrevevé ,hogy bátyja neheztelését magára vonta -,de szavainkban nem volt semmi sértő ,midőn e paraszt ... -Kit mersz parasztnak nevezni ,fiú ?-szólt Telegdi oly hangon ,mely Bebeket azonnal elnémítá . -Dózsa György székely ,s a haza ügyében szerzett érdemeiért kegyes királyunk által a nemesek sorába emeltetett ;adja Isten ,hogy valaha magadat tetteid által hasonlójának mondhassad . Bebek Ferenc ,kinek legnagyobb bűne ,mint későbbi éveiben tanúsítá ,a könnyelműség vala ,rendesen éppoly hamar meg szokta bánni hibáit ,mint ahogy azokat elkövette ;a tisztelet ,mellyel nagybátyja ,Telegdi iránt első gyermekségétől fogva viseltetett ,szintén nagyobb vala ,mintsem hogy neki könnyedén ellentmondana ;de midőn magát az egész udvar előtt ennyire meggyalázva hivé ,büszkesége felforrt ,s megvető tekintetet vetve Dózsára csak azt jegyzé meg ,miszerint Dózsa uram őkegyelme talán önmaga is bámulni fogja ,hogy Bebek Margitnak férje Bebek János fiát nálánál kevesebbre becsüli . -S mit tettél ,hogy akár én ,akár másvalaki többre becsüljön ?-mondá Telegdi ,felindulva öccse hetykélkedésén ,mit a pirosságból ,mely arcán végigfutott ,gyaníthatni -hol van a tett ,mellyel a Bebekek hírét nevelted ? Mik azon érdemek ,melyek által magadat elődeid való fiának tüntetted ki ? Te ,ki ha ma sírba szállsz ,családodból az első leendesz ,kinek kövére nevednél s korodnál egyebet nem írhatni ;s te mered büszkén lenézni e vitéz férfiút ,ki ,míg te Budán személyedet piperézed ,Nándorfejérvárnál a magyar becsületet kardjával fenntartá ;s miért volnál büszke ?mert régi családból származol ?mintha bizony Velencében élnénk ,hol a nemzetségek fénye fennállásuk évei szerint számíttatik . Nálunk más a szokás . Szüntelen harcaink között legdicsőbb nemzetségeinket az ellenség vasa hamar fel szokta emészteni ;történeteink legszebb lapjain majdnem mindég új neveket találsz ,s kik a régiekből megmaradtak ,azok öntetteikre büszkék ,s őseik érdemeire gyáván nem szoknak hivatkozni . Az ifjak hallgattak . Dózsa büszkén tekinte körül ,mintha mondani akarná ,hogy ő is erőt érez magában ,azok sorába emelkedni ,kikről Telegdi szólt . -S legyen most vége a haragnak -folytatá emez -,te ,öcsém ,nyújtsd e vitéznek jobbodat ,s kérj tőle bocsánatot . -Ha nagybátyámparancsolja ,ím odanyújtom kezemet -mondá Bebek nem zavar nélkül ,s óvatosan kikerülve az engedelemkérést . -Mi ,székelyek ,mint nagysád ,ha 1488-ra visszaemlékezik ,midőn mint alvajda köztünk megfordult ,tudni fogja ,nem szoktunk másnak parancsára kezet nyújtani senkinek -szólt Dózsa visszavonulva ,oly kifejezéssel arcán ,melyből látni lehetett ,hogy sértését nem feledé -,mi parasztok nem értünk ily udvarias fogásokhoz ;Bebek úr s én elélhetünk egymásnak barátsága nélkül is . Bebek lángoló arccal visszavonta kezét ;Telegdi még szólni akart ,de éppen akkor nyíltak meg a terem ajtajai ,s Bakácstól és más főuraktól s kamarásoktól kísérve ,belépett a király . Nem fogjuk hosszasan leírni az ünnepélyt ,mellyel a főlovászmester Dózsának pajzsra festett új címerét átadá ;csizmájára egy apród által ezüstsarkantyúk csatoltattak ,s barna köntöse veres ,arannyal hímzett damaszkmentével cseréltetett föl . Azon kegyes méltóság ,mely által Mátyás minden legkisebb adományait oly becsesekké tevé ,hogy az ,ki valakit általa megjutalmaztatni látott ,hasonló bér elnyeréséért életét adta volna ,Ulászlóban annyira hiányoztak ,hogy Dózsát kivéve ,e jelenet által talán senki sem érzé magát érdekelve ,s mindenki örült ,midőn a pécsi püspök és kancellár ,Szakmári György ,a hosszú nemes- és adománylevelet végigolvasván ,a király ,a neki kamarásai által kezébe adott aranyláncot a trón előtt térdelő Dózsának nyakába akasztá ,a díszkardot kezébe adá ,s miután a mellette álló püspökkel pár szót szólt ,s magát mindenfelé meghajtotta ,lassan ,mint jött ,ismét szobáiba vonult . Mihelyest a király távozott ,a jelenvolt urak széledni kezdének ,s Dózsát ,Telegdinek kivételével ,ki őt ,midőn a királlyal eltávozott ,nyájasan köszönté ,senki sem méltatá a legkisebb figyelemre . A székely vitéz ,ki midőn Nándorfejérvárról Buda felé utazott ,dobogó szívvel sok száz óráig a dicsőségről álmodozott ,mely rá e palotában vár ;most ,midőn jutalmát elnyerte ,minden arcon ,melyre nézett ,gúnyoló mosolyt vélt észrevenni ;minden beszélgetésről ,melyet a távolból nem érthetett ,azt hivé ,hogy az őt ócsárolja ;minden szem ,mely feléje fordult ,úgy gondolá ,megvető tekintettel függ rajta ;megvetve ,meggyalázva érzé magát ,s az indulatot ,mely e gondolatnál keblében mindég hatalmasabban emelkedett ,talán nem mérsékelhette volna ,ha Bakács ,midőn a királytól visszatért ,a terembe nem jön ,s őt a lehető legnagyobb nyájassággal magával nem hívja . Midőn a királyi palotát s mindazon büszke urakat ,kik rá megvetéssel néztek ,elhagyva ,ismét lován s a bíbornok kocsija mellett a nép között látá magát ,s midőn ezer kéz az előtte ,Bakács egyik hajdúja által vitt címerre mutatott ,melyen levágott véres kar zöld mezőn vala látható ,s midőn ezer hang nevének éljeneket rivalgott ,s a sokaság a fényesen öltözött új nemest tapsokkal fogadá :csak akkor simult le haragos ráncokba szedett homloka ismét . Eszébe jutott ,hogy azon felpiperézett uracsokon kívül ,kik a királyi termekben körülcsúszkáltak ,más fiai is vannak e hazának ;s Dózsa ,a nép fia ,boldogabbnak érzé magát hasonlóinak tisztelgése között ,mint az aranylánc s a birtok által ,melyet neki királya minden jó szónélkül ajándékozott . Ha mindjárt Buda várának egykori szépségét hazafiságunkban éppoly kevéssé engedjük magunktól elvitáztatni ,mint egy tisztességben elaggott hölgy egykori bájait :mégis meg kell vallanunk ,hogy azon tudományos s művészeti élet ,melyet Mátyás alatt fővárosunkban találunk ,félig sem volt oly magyar s oly terjedelmes ,mint mennyire aztmindenikünk kívánná és mennyire sokan hiszik . Nem szenved kétséget ,hogy azon esetre ,ha Mátyást egy vagy több ,legalább középszerű fejedelem követi ,s ha a kegyes ég e nemzetet belső küzdelmeitől s amit szültek -a mohácsi vésztől megőrzi :a műveltségnek akkor elhintett magja csírázni s virágozni fogott volna e hazában is ;s hogy Buda ,minden szépnek és dicsőnek tűzhelyeként ,mindég messzebb körökre terjesztvén sugarait ,a magyar ,ki a fővárosában összegyűlt ,idegen tudósokat s felhalmozott könyveket kezdetben csak csudálkozással s néha megvetéssel nézé ,később a tudományos mozgalomban ,mely a XVI. század alatt Európa népeit új életre ébreszté ,szintén részt vett volna . De Mátyás műve bevégezetlenül maradt ;s az ,ki a történetekben nem önkívánatainak igazolását ,hanem a valót keresi :úgy fogja találni ,hogy a királyi udvarnak műveltsége s ízlése ,Budán s más királyi palotákon s néhány püspök vagy országzászlós házain túl ,a nagyMátyás kormánya alatt sem terjedett messzebbre . -Az elhíresztelt tudós társaság ,a tanodák ,az udvari társalgásban felmerülő jó ízlés s lovagiasság ,minden ,mit a külföldi Mátyás alatt e hazában csodált ,csak egy nagy egyéniség befolyása által teremtetett ,s nincs mit bámulnunk ,ha a nagy király halála után néhány évtizeddel e hazában ,mint azelőtt ,csak félig ázsiai ,félig középkori állapotokat találunk ,s Mátyás dicső uralkodására Budán kívül alig emlékeztetett más ,mint a nép alsó osztályai között a meg nem szűnő vágy ,mellyel az igazságos fejedelmet visszaóhajták ,a felsőbbeknél azon romlottság s azon olasz elvek ,melyek Beatrixszel Nápolyból Budára hozattak ,s a nemességnek az udvarhoz közelebb álló részétől elfogadtattak . -A történetek általános tanúsága bizonyítja ,hogy a szabadság ,művészet ,magasabb műveltség ,szóval :minden ,mire nemzetek méltán büszkék lehetnek ,nekik nem fejedelmi ajándékul ,hanem csak hosszú évek szerzeményei gyanántjuthatnak osztályrészül ;s ezt tapasztalta a magyar ,Mátyás után . Az élénk mozgalom ,melyben a haza e nagy király alatt előrehaladott ,vele együtt megszűnt ,s az utas ,ha Pestnek falain s kertjein túlment ,ismét ázsiai pusztán képzelheté magát ,mely fölött a távolból átlátszó királyi várnak tornyai s fényes kúpjai csak mint a délibábnak a jövő pillanatban eloszló képei tűntek föl szemei előtt . E térre vezetjük olvasónkat . Nem szükséges ,hogy őt leírásával fárasszuk . Sok változott e hazában ,de a Rákos nem ,s habár Ulászló kormányának vége felé ,1514-ben a híres mezőn kevesebb szomorú emlék támadhatott is a hazafi szívében ,és Pest ,akkori szűk falai közé szorítva ,nem terjedett mostani nagyságára ,s habár a folyón túl felmagasló Buda azóta alább szállt :a mező pusztán s elhagyatva áll napjainkban ,mint akkoron . Ugyanaz nap estéjén ,melyen Dózsát reggel a királyi udvarnál láttuk ,Pest kapuitól mintegy fél órányira ,a Rákoson egy kis csapat lovassal találkozunk . Lépve haladnak a város felé ;fáradt lovaik mutatják ,hogy ez nap már hosszabb utat tettek ;a két erősen megrakott gebe ,mely a kis csapat után vezettetik ,világos jelül szolgál ,hogy távol földről jönnek . Minthogy műveltségünk akkoridőben annyira még nem emelkedett ,hogy nemességünk a szegény adózók előfogatain hintóban járjon :ez utasokban előkelőbb nemesekre ismerünk ;hogy főurakat nem látunk magunk előtt ,azt kísérőik csekély száma bizonyítja . A tizenhatodik század kezdetét egész Európában ,a nemességnél s polgári rendnél ,pazar fényűzés jellemzé ,s a magyar e tekintetben felülmúlta kortársait ;főképp híveiknek száma s fényes öltözete által igyekeztek a zászlós- és főurak egymást felülmúlni ,s így az ,ki a kis csapatot látá ,mellyel a Rákoson találkozunk ,már egyszerű öltözetükből kivehette ,hogy nem Bebekek ,Báthoriak ,Ujlakiak vagy ezekhez hasonló urakkal jött össze ;valamint más részről fegyvereik- s lovaikból -mik akkoridőben a fényűzés legköltségesebb nemeihez tartoztak -ismét azt is észrevehette ,hogy nem közönséges nemesembereket ,hanem olyakat lát maga előtt ,kik az előkelőbbek neve alatt ,mint napjainkban ,úgy már akkoron is az egész megye nevében szóltak ,s a főurak felsőbbségét legföllebb azáltal ismerék el ,hogy állásuk iránt néha irigységöket tanúsíták . De nézzük e lovasokat közelebbről . Elöl egy sorban három férfit látunk . Középen ,izmos ,fekete ménen ,sötétszínű hosszú mentében ,egy ősz vitéz lovagol ;akár őt ,akár paripáját nézzük ,megismerszik ,hogy mindketten láttak szolgálatot ;emez minden fölösleges hánykolódás nélkül nyugodtan halad előre ;amannak elbarnult arcán ifjú szépségéből már csak férfias erejének kifejezése maradt meg . E férfi mellett jobbról ,délceg paripán ,egy ifjú ;balról ,csuklyában ,szerzetes lovagol ;mindketten ,úgy látszik ,lovaikkal foglalkozva :amaz ,hogy szép almásszürkéjét időről időre ugrásra vagy más szép mozdulatokra bírja ;ez ,hogy fáradt s kissé vastag ménjét társaival egyenlő lépésre kényszerítse . E főszemélyek után négy szolga jő ,kik két ,poggyásszal megrakott gebét vezetnek . Ha csak öltözetüket tekintjük ,e cselédséget ,melynek mindenik tagja ,úgy látszik ,saját kedve s ízlése szerint választá ruháját ,fényesnek senki sem mondhatá ,de termetre nézve derekasabb magyar legényeket nem láthatni ;a bihari rónaság már akkor is megtermé szép magyar faját ,melyet Szalonta vidékén jelenleg látunk ,s lovaik ,fegyvereik s egész külsejük mutatá ,hogy ha kevésbé fényes ruhában járnak is ,szükséget uruknál nem szenvednek . Ártándi Tamás úr -mert vele s Pál fiával és házi káplánjával találkozánk most a Rákoson -a külső fényűzést semmibe se vette ;egyike vala ő azon vagyonos nemeseknek ,kik akkor ,mint most ,az e hazában lakó polgároknak kétségen kívül irigyletre legméltóbb osztályát tették ,s távol az udvar cselszövényeitől s a hatalom után küzdő pártok vitatkozásaitól ,ősi jószágaikon boldog függetlenségben tölték napjaikat . Ha Ártándiban megvan a nagyravágyás ,ő ,kinek neve Mátyás király csatáiban annyiszor említtetett ,s ki a Perényiekkel ,Telegdiekkel ,Bornemiszákkal s majdnem mindazokkal ,kik Ulászló alatt e hazát kormányzák ,szoros barátságban állt ,szintén fölemelkedhetett volna magasabb hivatalokra ;de a becsületes magyar emberben valamint azon hiúság ,mely fényes ruházatokban gyönyörködik :úgy az is hiányzott ,mely által mások történeti jellemekké emelkednek ;s Mátyás egykori kedves bajnokát ,hosszú hadiszolgálat után ,úgy ,mint mikor először kardjához nyúlt ,egyszerű nemesember képében látjuk magunk előtt ,ki őseitől rámaradt becsületes nevén kívül más címmel nem bír . Való ,hogy az ,kit Ártándi Tamásnak híttak ,beérhette e névvel ,mely Bihar vármegyében annyit jelente ,mint Konyárd ,Ártánd s Kerekinek urát ,Sas és Mezőpeterdnek fő birtokosát ,főképp ,ha hozzáadjuk ,hogy Mátyás király minden híresebb hadi tetteinél neve dicsérettel említtetett ;de ha visszagondolunk a korra ,melyben élt ,s melyben ,mintha határaink között általános ragályterjedett volna el ,alig találkozott ,ki e szegény hazát nem akarta volna kormányozni :nem fogunk azon bámulni ,hogy Ártándinak minden közdolgoktóli visszavonulása s az egyszerű életmód ,mellyel mindenben apái szokásához ragaszkodva ősi várában tanyázott ,szomszédai s barátai által különösnek tartatott ,s hogy Tamás úr egészen a régi világhoz tartozó embernek mondatott . Furcsán hangzik ,ha most ,több mint három századnak leforgása után ,valakiről azt olvassuk ,hogy 1514-ben a régi világhoz tartozó embernek mondatott ,csak azért ,mert ruházat- ,életmód- s nézeteiben kortársainál huszonöt vagy harminc évvel hátrább maradt ;de meg kell vallanunk ,hogy ezen ,Ártándiról elterjedt vélemény nem vala igazságtalan . Életének szebb része a nagy Mátyás szolgálatában folyt el ,s mikor királya meghalt ,Ártándi nem akart tovább haladni korával ;megállt ott ,hazánk dicsőségének napjainál ,s az idő ,mely azóta elfolyt ,általa csak arra használtatott ,hogy e szebb napokra visszaemlékezzék . Midőn a nagy Hunyadinak fia ,1458-ban Rákoson királynak választatott ,Ártándi Tamás ,nyolcéves korában ,atyjával ott volt a választásnál ;s a fegyveres nép dörgő szózata közt ,mellyel Mátyás királynak köszöntetett ,felhangzott a gyermek örömteli kiáltozása is . Nem volt tizenhat éves ,midőn első ízben fegyvert viselve ,királyát a havasalföldi háborúba követé ,s azóta élete válhatlanul Mátyás lépéseihez vala kötve ;vele ment a csehek s a törökök ellen ,ott volt Olmütz és Bécs meghódításánál ;ha a király Budán vagy visegrádi várában tanyázott ,Ártándi részt vett a lovagias játékok- s fényes vadászatokban ,melyekkel ura idejét tölté ;ha ez seregeit új hadra szólítá ,az első ,ki jobbágyaival zászlójához érkezett ,ismét Ártándi vala ;ha a király csatában ellenségeitől szorítva látá magát ,bizonyos lehetett ,hogy a hű bihari tőle nincs távol ,szóval :míg Mátyás élt ,Ártándi nem maradhatott hátul ,hisz neki ott kelle lenni királyánál ,s az mindég elöl járt . Hogy Mátyás ,ki a titkot ,mely által a tömegek szeretetét megszerezhetni ,minden kortársainál jobban ismeré ,s ki nemzetünket éppen azáltal tevé naggyá ,mert e nemzet gyengeségeit is a haza hatalmának növelésére használta ;hogy ő ,ki -mint Nagy Sándorról olvassuk -seregének még közvitézeit is ismeré ,s nevöknél szólítá ,[xxiv ]Ártándinak határtalan ragaszkodását észrevette ,s a rendíthetetlen bátorságú férfit számtalan kicsiny kedvezések s a király szájából oly jóleső dicséret által mindég inkább magához láncolá :az oly természetes ,hogy ,magát Ártándit kivéve ,Mátyás udvaránál talán senki sem volt ,ki ezen csudálkozott volna ,ámbár kétségtelenül nem hiányzottak ,kik e kegyet irigylék . Mátyás kormánya alatt Ártándi udvari ember volt . Nem oly értelemben ,mint azok ,kik ,mióta Beatrix Budára jött ,a királyi palotát cselszövényeikkel tölték be ;de udvari ember ,mennyiben sehol oly jól s otthonosan ,mint királya közelében ,nem érzé magát ,s mennyiben ,legalább saját s igen sokaknak véleménye szerint ,Mátyás teljes bizodalmát bírá . Mint a nap körül e sárvilág :úgy nagy fejedelmek körében sok aljas és nemtelen anyag forgolódik ,s így vala az Mátyás udvarában ;még Mátyás is ,kit történetíróink eddig mindég csak lovagias oldaláról fogtak fel ,sokkal mélyebben volt beavatva a XV. században gyakorlott politikába ,hogysem minden tettei s titkos tervei az egyeneslelkű katonák helybehagyását nyerhették s vele közöltettek volna ,minderről azonban Ártándi nem gyanított semmit . Ő királyában csak a világ első vezérét ,udvarában csak ,néha ugyan haszontalan ,de mindenesetre tántoríthatatlan hűségű szolgákat látott ,s ha talán Beatrix királynénak magaviselete nem elégíté ki őt mindenképp ,legalább azzal vigasztalá magát :hogy ha már Mátyásnak házasodnia kellett ,oly asszonyt ,ki hozzáérdemes ,úgysem találhatott volna . Mióta a nápolyi asszony Budára jött ,a király háztartásában tetemes változások történtek . Mátyás kevesebbet társalkodott nemeseivel ,a fényűzés napról napra nőtt ,az udvarnál több formaságok hozattak be ,s mi katonaembernek legszükségtelenebbnek látszott ,a tudósok s könyvek száma mérték nélkül megszaporodott ;de Ártándi morgás nélkül eltűrte ezt is ,s bár sóhajtva ,de panasz nélkül ölté fel új szabású bársony- vagy selyemruháit ,sőt szinte kibékült a tudósokkal ,s megölelé Bonfin Antalt ,midőn hallá ,miszerint csak azért tartózkodik Magyarországon ,hogy Mátyás nagy tetteit írja le . -Mátyásnak -így gondolkodott magában -mindég szüksége lesz katonákra ,s ha ezeket béke idején selyem- s bíborban akarja látni maga körül ,miért ne töltsük kedvét ?mihelyt ismét háború lesz ,majd vasba öltözünk ,s Mátyás úgy ,mint bármelyik közülünk ;ő kétségkívül legjobban tudja :miért aggatjuk ez idegen rongyokat vállainkra . Míg Mátyás élt ,Ártándi kebelében nem támadhatott elégtelenség :a világot ,melyben élt ,kedves királya kormányozá ;miként mehetett volna ez másképp ,mint jól ! Mátyásnak halála után azonban élete más fordulatot vőn . Az ,mi tetteinek ,sőt gondolatainak eddig irányt adott ,nem létezett többé ,mit keressen a világon ő ,az egyes bajnok ,ha vezére sírjába szállt ? Sokan siratták Mátyást e hazában ,de bizonyosan senki sem inkább Ártándinál ;s ha Corvin János nyugodtan királynak választatik ,mint Ártándi lelkesedésében gondolá ,hű követője talán el nem viselhette volna bánatát . A választási küzdések ,a harag ,melyet annyi aljas hálátlanság látására érezett ,végre a rövid fegyverzaj ,mely a megürült trónért támadott ,egy időre fölverték őt fájdalmából :s midőn ez megszűnt ,János hercegnek seregei a Sárvíznél megverettek ,s ugyanazon Kinizsi által verettek meg ,kit Mátyás porból emelt föl :Ártándi megundorodott a világtól ,s elzárkózva Kereki várába ,közdolgokról semmit sem akart hallani azontúl . -Meghalt Mátyás király :oda az igazság ,oda a becsület ,oda minden !-oly világban ,hol még Kinizsi is árulóvá válik ,dolgom nincs !-így szólt sokszor ;s noha akkor csak negyven esztendős vala ,hosszabb ideig semmi sem bírhatá őt arra ,hogy Kerekit odahagyva ,ismét az ország dolgaiba vegyüljön . 1505-ben a bihari nemesség őt Tordai Miklóssal ,Bajoni Jánossal ,Toldi Mihállyal és Mochtoi Miklóssal mint követet küldé a rákosi gyűlésre . Tudjuk ,hogy ezen országgyűlés tagjai aláírásokkal megerősített oklevél által arra kötelezék magokat ,hogy külföldit sohasem fognak királyuknak ismerni . -Ezen ,már hosszabb időtől tervezett határozatnak keresztülvitele volt az ok ,mely Ártándi Tamást arra bírá ,hogy ősi lakát még egyszer rövid időre elhagyá ;amit azonban akkor Budán látott ,még inkább megerősíté őt előbbi nézeteiben ;s míg mások ,a rákosi mezőn adott szavukat megtörve ,Miksa császárral új egyezkedésre léptek :Tamás úr Biharba ment ,s jószágain tölté életét ,honnan talán soha ki nem mozdul ,ha barátjai ,főképp Telegdi István kérésének nem enged ,s nem határozza el magát arra ,hogy fiát ,Pált ,ki most huszonegyedik évét érte el ,önmaga mutassa be a királyi udvarnál . Kétségen kívül a legnagyobb áldozat ,mit fiáért tehetett . Ártándi hatvannegyedik esztendejét töltötte be ;de ki őt látá ,húsz esztendővel fiatalabbnak gondolhatta ;fekete haja s szakálla alig kezde őszülni ;egyenes tartása ,mely által férfiasan szép termete még inkább kitűnt ,s maga az arc ,melynek egykori szépségét néhány ,homlokán átvonuló redő csak komolyabbá tevé ,de nem rontá meg :élete delén álló férfiúra mutattak . Ki őt kedves fekete paripáján látá ,egyszerű köntösében ,melynek egyedüli ékessége fegyvereiben állott ,Mátyás bajnokainak egyikét gondolá látni maga előtt ,kit ,hogy az utódoknak mintául szolgáljon ,az idő meghagyott régi állapotában . A fiatalember ,ki Ártándi mellett lovagol ,Ártándi Pál ,az előbbinek fia ,s -valljuk meg ,mindjárt első találkozásunknál -életének büszkesége ,mit rossz néven még az sem vehetett volna ,ki az apai szeretet gyengesége iránt nem tud engedékeny lenni . -Ha volt valaha ifjú ,kire apa méltó büszkeséggel tekinthetett ,Pál volt az . A természet bő kezekkel halmozá ez ifjúra adományait . Szépsége ,mely Biharban és Erdélyben ,hol anyai rokonainál néha megfordult ,szinte közmondássá vált ;a kitűnő ügyesség ,melyet minden férfias gyakorlatnál tanúsított ;bátorsága ,melyet Báthori István társaságában tett kisebb ütközetekben ,minők akkor az ország szélein atörökök ellen naponként történtek ,máris több ízben bebizonyított :sebes esze s még tudományos készültsége is ,melyet a kereki várkáplán Vitus fáradságának köszönhetett ,s melyben minden ,szomszédjában lakó nemesifjakat felülmúlt :Pált már akkor annyira kitünteték ,hogy híre az egész vidéken elszárnyalt ,s Perényi Ferenc ,a nádor fia s bihari főispán ,senkit sem szeretett inkább nálánál . Melyik apa ne örülne ily fiának ?!ki nem tartja természetesnek ,ha Tamás úrnak ,noha százszor ismétlé ,hogy második fiát ,Balázst ,egy cseppel sem szereti kevésbé ,mégis ,ha gyermekeiről dicsekedve szólt ,Pál neve többször jött ajkaira ? Pálnak jellemére ennyi magasztalás befolyás nélkül nem maradhatott . A dicsvágy ,melynek csírái minden férfikebelben szunnyadoznak ,jókor fölébred a szívben ,ha dicséret által ébresztik ;s e szenvedély Pálnál annyival erősebb lett ,mennyivel kevésbé érzé magát kielégítve azon táplálék által ,melyet eddig talált . Az öreg Ártándi ,ki fiának e hajlandóságát beszélgetéseivel ,melyek kivétel nélkül Mátyás dicső tetteit tárgyalták ,nem kissé nevelte ,benne csak egy jó tulajdonsággal többet látott ,s nemegyszer mondá az öreg Vitusnak :mi kár ,hogy fia nem inkább Mátyás király alatt ,mint egy gyáva korban született !-de ha Tamás úr több emberismerettel bír ,s ha fiát kevésbé szereti ,észrevehette volna ,hogy nemcsak dicsőség ,hanem dicséret után is vágyódik ,s hogy nemes tulajdonságai közé máris nem kis adag hiúság vegyül . Ha azon számos barátai között ,kiket ,mint valamennyi ifjú ,bírni vélt ,mindég Perényi Ferencet nevezte a többiek előtt ;ha senkinek társaságát annyira nem keresé ,senkit annyiszor le nem kötelezett magának :világos ,hogy a valóban szép tulajdonságokon kívül ,melyekkel az akkor alig tizenhat éves Perényi bírt ,azon körülmény ,miszerint Ferenc a nádornak fia ,bihari főispán s már akkor kinevezett váradi püspök ,Pál előszeretetére nem volt befolyás nélkül . -Valahányszor a nemesség bármily alkalommal fegyverre kelt ,a pontosságnak ,mellyel az ifjú Ártándi az elsők között megjelent ,kötelességérzetén kívül talán nem utolsó indoka volt az is ,hogy magát ily alkalommal a legjobb lovasok egyikének ismertethesse . Nyájas volt a szegényebbek iránt ,s ha parasztháznál lakodalom vagy keresztelő tartatott ,a szép fiú sohasem hiányzott ,miáltal jobbágyainak kedveltjévé vált ;de itt sem mondhatjuk ,vajon természetes nyájassága volt -e az ok ,mely őt ezen eljárásra bírta ,vagy pedig azon körülmény ,mert magát oly társaságban ,hol nálánál magasabbat nem látott ,legjobban érzé ,sőt szinte hajlandóbbak vagyunk az utolsót hinni ,miután tudjuk ,hogy Pál ,ha a Báthoriakhoz s más főurakhoz ,kik a környéken laktak ,meghívták ,ezen ünnepélyekben ,hol az egész nemesség együvé gyűlt ,többször csak annálfogva nem akart részt venni ,mert apját nem bírhatá arra ,hogy neki selyem- és bársonyköntösöket vegyen ,s cselédeit az újabb divat szerint öltöztesse . -Azon ,hogy atyja Pálnak e hajlandóságát nem ismeré ,annyival kevésbé csodálkozhatánk ,mennyivel ügyesebben titkolá el azt mindenki előtt ,olyannyira ,hogy azon esetre ,ha valaki őt ismerősei előtt hiúnak mondotta volna ,bizonyosan aljas rágalmazónak tartatik . Akkor ,mint napjainkban ,a századik sem tudta ,hogy azok ,kiknek hiúsága felpiperézett ruházatukon megismerszik ,nem a leghiúbbak ,hanem csak valamivel ostobábbak . Az Ártándiak várkáplánjától pedig ,ki Pált nevelte volt ,ily belátást követelni igazságosan nem lehetett . Vitus azon szerencsés teremtések közé tartozott ,kik fél századig élhetnek az emberek között ,anélkül hogy gyermeki bizalmukat ,mellyel körükbe léptek ,elvesztenék ,s kik ,a pálya végén visszatekintve múltjokra ,alig találnak egyebet ,mint nyájas emlékeket . Ki az élet tusáiban részt nem vesz ,ki az emberek között idegenként jár ,s céljaik után nem versenyezve ,útjokban nem áll :az ,mint idegenek ,minden társaságban csak szívességet talál ,s miért kételkedjék azon ,mit hinnie oly édes ? Ez vala Vitusnak helyzete . Kolostorba lépve első ifjúságában ,ott a skolasztikai teológiával töltötte idejét ;ezelőtt huszonnégy esztendővel pedig Ártándi Tamás várába fogadtatott ,s itt ismét keskeny körű tudományos munkáit folytatá ,s így a jámbor minorita a világból éppen csak annyit ismert ,mennyit zárdájából s a kereki vár ablakaiból láthatott ;ott a priorság után nem vágyó szerény társat senki sem üldözé ;itt a becsületes háziúr s szolgái a jámbor barátot tisztelék :csuda -e ,ha neki ,midőn régi teológiai könyveket másolt ,vagy a váradi püspök számára a nagy breviáriumot festékkel ékesítette -min tíz év óta dolgozott -,ha neki úgy látszott ,mintha e földön mindenütt isteni nyugalom uralkodnék ,s ha Husz és Viklef eretnekségei nem volnának ,az egész emberi nem teljes békében s egyetértésben élne . -Ártándi Tamás sem volt nagy emberismerő ;azonban nemegyszer történt ,hogy a baráttal beszélgetve világi dolgokról ,maga is elmosolyodék ,s elismeré ,mennyire jó könyvekkel s tanulással foglalkozni ,már csak azért is ,hogy a világról semmit se tudjunk . A tudósnál nincs érzékenyebb ember ,s Ártándinak ily kifakadásai mást talán megsértettek volna ,de Vitus miattok sem Ártándi társaságához ,sem tudományaihoz nem vesztette el kedvét ,s csak annyival több szorgalommal foglalkozott a kis Pálnak nevelésével ,meg lévén győződve ,hogy apjának hibás nézetei kizárólag annak tulajdoníthatók ,mert sem deákul ,sem egyáltalán olvasni nem tud . Hogy egy fiatal nemes nevelése a tizenhatodik századkezdetén más tanulmányokból állott ,mint most ,s hogy akkoridőben a tudományok az általános nevelésnek körülbelül csak éppen olyas részét tevék ,mint napjainkban a vívás s lovaglás ,mi akkor fődolog vala :igen természetes ;azonban bármily kis része volt is Vitusnak az ifjú Ártándi kifejlődésében ,bizonyos ,hogy azt ,más nevelők módjára ,egészen magának tulajdonítá ,s Pálban egy új Caesart s Nagy Sándort látott . -A jámbor barátnak ezen s az egyházi hatóság szupremáciáján kívül ,melyről oly szívesen beszélt ,talán nem is volt más szenvedélye . Ez utolsóról mondhatjuk ,valóságos szerencse ,hogy az Vitus keblében létezett ,különben nem tudni ,a földesúr s udvari barátja huszonnégy hosszú évnek annyi hosszú estéjén miről beszéltek volna ,ha nem a római egyház hatalmáról ,melynek a lovag a világi hatalom alá való rendelését ,a barát szupremáciáját vitatá . E társaság -melynek leírásával talán hosszasabb időt ,mint olvasóink óhajtották volna ,annálfogva töltöttünk ,mert egyik tagja e történetben kitűnő részt foglal el ,a többiek hazánk akkori állapotára nézve ,hol számos hozzájok hasonlók léteztek ,jellemzők -lassú léptekkel haladt a város felé . A beszélgetés minden tárgyai ki valának merítve ;Ártándi órákig dicsérte Mátyást a szigorúságért ,mellyel az érsekeket s püspököket rendben tartá ,s a római kúria beavatkozásait visszautasította . Vitus Ulászló ájtatosságát ,szelíd erkölcseit emelé ki ,s magasztalá a kort ,melyben az esztergomi érseknél Magyarországban hatalmasabb férfi nem volt . Most a társaság régen hallgatva lovagol egymás mellett . Mióta Buda vára feltűnt szemeik előtt ,Pál a jövővel ,apja múltjának emlékeivel inkább foglalkodtak ,mint hogy beszélgetésre kedvök lett volna ;Vitusnak lovával volt dolga . A vén pej ,az ártándi várbarát paripájának csak szelíd erkölcseinél fogva választva ,évek óta egy- vagy legföllebb kétórányi távolságnál tovább nem hordá ,s most ,miután Biharból idáig jött ,s ez utolsó nap egyhuzamban öt óráig meg sem állt ,minden intés ,sarkantyú ,sőt a barát bőröve által sem buzdíttathatott sebesebb haladásra . -Úgy látszik ,a tisztelendő úrnak lova nem akar tovább haladni -szólt végre Pál ,midőn nevelőjének sóhajtozásait észrevéve ,önparipájának megelégedve nyakát veregeté . -Dehogynem akar -mondá a másik ,ismét bőrövét suhogtatva lovának feje fölött ,míg másik kezével ,hogy egyensúlyát el ne veszítse ,a nyeregkápához fogózkodott -,akarna bizony ,de nem tud szegény állat . Előre láttam ;öt óráig menni egyhuzamban ,azt sem ember ,sem marha nem tartja ki . -Nézze Tündéremet -szólt a másik ,lovát szöktetve -,alig bírom tartani . -Mert nem hagyja békével -válaszolt az előbbi -,s azonkívül Szellő idősebb is ,és kissé meghízott ;igazi vétek a szegény állatot így kínzani ,főképp ok nélkül . Egy nappal előbb vagy később érünk Budára ,mindegy ;s amint mondám ,legjobb lett volna Cinkotán meghálnunk . Ha a lovak megbetegszenek ,vagy más bajunk történik ,s pedig sötét lesz ,mielőtt Pestre érünk ,és -mint tudja -nox homini inimica :Pál úrfi lesz oka . Meg kell vallanunk ,hogy Vitusnak ezen vádja nem vala igazságtalan . Pál ,mint mondtuk ,nem volt minden hiúság nélkül ;a hely ,melyet eddigi társaságában elfoglalt ,mindég az elsők közé tartozott ;azonkívül vagyona ,a nádor fiával való barátság s személyes tulajdonai azon reményre jogosíták ,hogy a szerep ,mely az udvarnál reá vár ,szinte nem leend alárendelt ;miként ne kerülne el mindent ,miáltal magát nevetségessé teheté . -Ulászló korában a főurak egész seregekkel ,Ártándihoz hasonló vagyonosabb nemesek legalább ötven vagy száz lovassal jelentek meg királyuk udvarában ;s hogy Pál négy ,egészen parasztokhoz hasonló cseléddel s Vitus társaságában a királyi udvarban nem akart először föllépni :azt a deli ifjúnak rossz néven nem vehetjük . Útja kezdetétől fogva Pál egyedüli kívánata az vala ,hogy este érkezzék meg ,s ő sokkal ügyesebben vitte dolgát ,mint hogy cselt nem gyanító kísérőivel e szándékot el nem érte volna . Utolsó nap reggelén nem volt senki ,ki annyira sietett ,mint ő . A felkelő nap az Ártándiakat már úton találta ,kik ,csak annyi ideig állva meg ,hogy a vasárnapi isteni szolgálatban részt vehessenek ,oly jókor értek Cinkotára ,hogy Tamás úr maga még napnyugat előtt gondola Budára érhetni ,s azért ,fia kívánatának engedve ,délután útnak indult . Midőn Cinkotát elhagyták ,Pál csataterve változott . Majd megállva ,hogy lovát nyergelje ,majd állítólag egy pár boglárt vesztve mentéjéről ,melynek keresésével fél óránál többet töltött ,majd tűrhetetlen szomjúság ellen panaszkodva s valamely tanyához lovagolva vízért ,ügyessége minden percben új akadályokat talált ,míg a napot végre a budai hegyek megett lealkonyodni látván ,meggyőződött ,hogy terve sikerült . E meggyőződés Pált a lehetőségig jókedvre deríté ,s Vitus panaszai s félelme még inkább nevelék ezen lelkiállapotát . -Mitől fél ,szentatya -mondá nevetve -,nincs -e kezénél olvasója s breviáriuma ?mi hatan pedig nem vagyunk -e ellátva kardokkal ? Ha a testi fegyver kell ,itt vagyunk mi ;ha ördögökkel vagy itt a Gellérthegy közelében boszorkányokkal volna dolgunk ,atyaságod szedi ki szentelt szerszámját ,s elküldi pokolba az ellenséget . Akármi történik ,nincs mitől tartanunk . -Ne tréfálj szent dolgokkal ,Pál -mondá Vitus rosszkedvűen -,nem illik keresztyén emberhez ,főképp miután meg kell vallanod ,hogy ha bajunk történik ,csak magadnak tulajdoníthatod . Ha délután nem késünk annyira miattad ,most ,hol pillanatról pillanatra inkább sötétedik ,Budán volnánk . -Ne haragudjék rám ,szentatya -szólt Pál nyájasan ,rövid szünet után -,nem akartam megsérteni ;de nem foghatom meg ,mitől félhet . -És ki mondta ,hogy haragszik ?-válaszolt a másik ,ki azalatt imádsághoz fogott ,s breviáriumát mormogva ,időről időre lovát bőrövével sietésre inté -vagy ki mondta ,hogy fél ? Isten kezében vagyunk valamennyien mindég ,s nem látom által ,minek félnénk ;de amint mondám :nox homini inimica . S miután napról napra új rablásokról s erőszakos útonállásokról hallunk ,főképp az idén ,hol még üstökös csillag is jelent meg ,s miután ily késő este a Rákoson már annyi kétes külsejű embereket láttunk :hogyne válnék az ember kissé gondolkozóvá ? Tamás úr ,mióta Budának tornyait meglátá ,sokkal inkább el volt foglalva emlékei által ,hogysem társainak beszélgetésében részt venne ;de most Vitus szavaira figyelmessé lett ,s ámbár őt megnyugtatni igyekezett ,önmaga is bevallá ,hogy csakugyan ,országgyűlést kivéve ,ily későn ennyi embert még sohasem látott a Rákoson . -Rémség -mondá Vitus ,ki ,valamennyi félénk módjára ,magát semmi által sem érezé inkább megnyugtatva ,mint ha aggodalmairól szólhatott -,ahová csak fordulunk ,embereket látunk ,mintha az egész ország kóborlói ide jöttek volna . Csak nemrég hagytunk el egy egész csapatot ,mely a homokbuckák között tanyázik ,s itt jobbra előttünk ,úgy látszik ,ismét valami mozog . -Mi közünk ehhez -szólt Pál ,ki türelmét veszteni kezdé -,néhány fegyvertelen kóborlótól csak nem fogunk félni ,főképp itt ,egy pár száz lépésnyire Pesttől . -Egy pár száz lépés vagy mérföld -mondá a másik ,mindég nyugtalanabbul ,minél inkább elsötétedett -,az mai időben mindegy ;nincs biztosság sehol az országban . -Nagyon is igaz -vágott Tamás úr szavába -,mióta Mátyás király meghalt ,az ország egy nagy haramiafészekké változott ,hol rabol s garázdálkodik ,akinek tetszik ;de hát nem Bakács őeminenciájának s a többi hosszúruhás uraknak köszönhetjük -e ezt ?-hol a király papnak engedelmeskedik ,ott királyi pálcája sem papot ,sem világit meg nem oltalmazhat többé ,s minden imádság s búcsú ,mit Rómából várhatunk ,nem fogja az utast megoltalmazni határainkon ,ha királyunk udvari kápolnájában ,énekesek közt tölti napjait . Valószínű ,hogy az öreg Ártándi szavainak ,mint egyéb alkalmakkal ,Vitus ismét ellenmondott volna ,s hogy a szerzetes ,rendének védelmezése közben ,talán félelméről is megfeledkezett volna ,ha e pillanatban segítségkiáltások nem vonják magára az egész társaság figyelmét . Mielőtt fővárosaink a törökök által elpusztíttattak ,Pest körül vala véve kertekkel . A várfalat széles vízárok környezé ,s mindjárt e vízárkon túl a szilvások smás gyümölcsösök egész koszorúja állott ,mely a várost apuszta Rákostól elkülönzé . Mátyás ,nem messze az akkori hatvani kaputól ,szép mezei lakot építtetett magának ,hol néha napokat töltött ;s a királyi lak szomszédjában ,s amerre csak a szem látott ,nagyobb s kisebb házaks kunyhók álltak ,hol Pestnek akkori polgárai vasárnapokon a szabad levegő gyönyöreit élvezék . E kertek között haladtak utasaink ,midőn a segélykiáltások figyelmöket magukra vonták . Sötétebb volt ,mint hogy a már tavaszilag duzzadó faágak között messzebbre láthatnának ;de Ártándi Pál alig hallá az első asszonyi sikoltást ,midőn megszorítva lovát ,arra sietett ,honnan a hangok jöttek . Tamás úr ,kivonva kardját ,szintén megindítá ménjét . -A poggyászt a paphoz -kiáltá -,rajta legények !s egy perc múlva Vitus a két teherhordó gebe között az út közepén ,nem kevés rémülésére ,magányosan látá magát ,annyival inkább ,mert eszébe jutott ,hogy a poggyász ,mely felvigyázatára bízatott ,a rablóknak mintegy csábul szolgál ,s mert három lónak kantárszárát tartva ,vigasztalásul még olvasójához sem foghatott . A lovasok azalatt akertek közé merültek ,honnan az asszonyi hangok s több férfi fenyegető szózata mindig erősebben hallatszottak ,Pál s követői közül kettő ,az akadályokat tekintetbe sem vevén ,egyenesen a zaj felé rohantak ,s árkokon és kerítéseken keresztül ,rövid idő múlva az erőszak színhelyén valának ,honnan a rablók megfutamodtak ,még mielőtt az öreg Tamás s a két vele maradt szolga ,fiát utolérheté . Mindez rövid pillanatok műve vala ;s Pál ,ki rögtön egy regényes kaland főszemélyének látá magát ,annyira meg volt lepve ,hogy első pillanatra csaknem azt hivé ,álmodik . A hely ,hol magát találta ,egy kerti laknak vagy inkább tanyának udvara volt . Egyfelől nem tágas ,de csinos lakház ,a másikon ól ,pince s más gazdasági épületek álltak ,szemközt a sövénnyel pedig ,melyen áttört ,fakerítés s mögötte egy nagy kert fái látszottak . Az udvarban észrevehetők voltak a történt rablás nyomai ;széthányt bútorok ,feltört ajtók ,néhány dorong ,melyet a zsiványok siető visszavonultokban itt feledének ,s a kötözött lakosok ,kik az udvaron feküdtek ,arra mutattak ,hogy a szabadítás a szükség legfőbb pillanatában érkezett ;s Pál csakugyan szerencsésnek mondhatá magát ,hogy első föllépése fővárosunkban nemcsak dicsőséges ,de üdvös is volt . Leugrott lováról ,s apjával és szolgáival a földön fekvő szerencsétlenek segélyére sietett . Az alkony s két ,a földön álló lámpa ,csak gyenge világot terjesztének a tárgyakra ,s idő kellett ,míg a négy szenvedő ,kik peckekkel szájukban nem szólhattak ,feltaláltattak . Végre a háznép ismét talpon állott . Tamás úr elküldé egyik szolgáját a papért s poggyászért ,s a megszabadítottak hálálkodni kezdének oly hosszasan s annyi szavakkal ,hogy az öreg Ártándi ,ki saját s fia tettében semmi rendkívüli dolgot nem látott ,végre elveszté türelmét . -Legyen szíves kegyelmed -szakítá félbe egy tisztességes férfi hálálkodásait -,s mondja meg nevét ;s nem szolgálhatunk -e még valamivel ,hisz úgy szól felőlem s fiamról ,mintha tízezer sárkányt öltünk volna meg . -Tízezer sárkány vagy egy ember ,ha megkötözve földön fekszünk ,s dorong suhog fejünk fölött ,az nekünk mindegy ,ugye ,Szaleresi uram ?-így szólt egy öreg szolga ,kezét dörzsölve ,míg Erzsi ,a gazdasszony ,teljes helybenhagyást integete fejével . -Szaleresi úr maga -mert ő az ,kivel ismét találkozunk ,ámbár széttépett ruháiban s halotti halványságú arcáról alig ismerne valaki a vagyonos polgárra ,kit reggel Budán láttunk ,csak azt jelenté ki ,hogy senki sem tudja jobban nálánál ,mennyi köszönettel tartozik . -De miután adós vagyok ,s a hitelező kegyelmed -tevé hozzá -,nem volna -e szabad kérdenem :kinek tartozunk megmentésünkért ?kereskedő embernek ,mint én ,ezt tudnia kell . Szaleresi Ambrus nem marad adósa senkinek . -Szaleresi Ambrus !-kiálta az öreg Ártándi -hát nem ismersz ?elfeledéd hangomat ,melyen annyiszor pénzt kértem tőled ? Legyen Isten szent neve áldva ,hogy Pest valamennyi kereskedői között éppen téged mentettünk meg . Szaleresi a legnagyobb zavarban megjegyzé ,hogy a nagyságos úr hangjára nem emlékszik ;a magas címet azért használá ,mert az idegen adósságokról szólt . -De én emlékszem rád ,jó ,becsületes ember . Ej ,hogy azokon a gazembereken ,kik bántottak ,egypár jót nem tudtunk ütni !-mondá Ártándi . -Te ,legjobb polgára Pestnek ,ki ,míg Mátyás király élt ,fukar társaidként pénzszekrényedet el nem zártad ,s ha kellett ,ideadtad utolsó fillérig . -Bár odaadhatnám most is !-sóhajtott az előbbi . -Mátyás királynak mindég pénzre volt szüksége ;de a pénz visszakerült s vele kamat s még néha királyi ajándék ;s ha az udvari urakon kellett segíteni ,s ha ezek később nem fizettek ,legalább volt kinek panaszkodni . Most aki Budán pénzt ad kölcsön ,akár a Dunába dobta volna ,hacsak ,mint a Thurzók vagy Fuggerek ,zálogot nem tud magának szerezni . -De -tevé hozzá a financiális panaszok után -végre még most sem tudom ,kinek köszönöm megmentésemet . -Semmi köszönet -válaszolt az előbbi jókedvűen -,csak kölcsönt szolgáltam vissza ;te zsidók kezéből mentettél meg engem ,én téged zsiványokéból ;egyébiránt nevem :Ártándi Tamás ;talán nem feledted el ? Az örömet ,melyre Szaleresi e névnek hallására fakadt ,nehéz volna leírni . -Bort !gyertyákat ! Erzsi ! János !halljátok -e ,a legjobb malvazérből hozzatok fel ! -Isten hozta kegyelmedet szegény házamba !-így kiáltozott ,s Vitus ,ki a szolgával s lovakkal épp e pillanatban jött az udvarba ,nem foghatá meg e zajnak okát . Ártándi eleget ismétlé ,hogy mennie kell ;hogy Budán Telegdi őt várja ;hogy úgyis szerfölött elkésett :nem használt semmit ;Szaleresi annyit kért ,annyiszor mondá ,hogy Ártándit ,kinek annyit köszön ,egy pohár bor nélkül házából el nem bocsáthatja ,míg végre az öreg nemes a régi mondást idézé ,hogy “az sem jó ember ,ki egy barátságosan kínált pohár bort el nem fogad ”-s a pappal és fiával együtt a szobába vezetteté magát . -Pál hihetőleg ellenmondott volna ezen intézkedésnek ha előbb ugyan kíváncsiság ,később ,miután gyertyák hozattak Klári szép szeme őt Budáról meg nem feledkeztetik . De a polgárleány oly bájoló vala ,szeme annyi háladatossággal függött megmentőjén ,hogy sokkal idősebb s nyugodtabb férfi is vonzalmat érzett volna feléje ,s a fiatal Ártándi csaknem sajnálá ,hogy őt nem mentheté meg még egy ízben . -Tudod -e ,Klári leányom -mondá Szaleresi ,midőn a poharak már az asztalon álltak ,s az első a vendégek egészségére már kiüríttetett -,ez nemzetes és vitézlő Ártándi Tamás úr ,Mátyás királynak legjobb barátja . -Leghívebb jobbágya -igazítá ki az érintett . -Jóltevőm ,kiről anyád ,Isten nyugtassa ,annyiszor szólt . -Örülök ,hogy az ifjasszonynak szíves emlékében maradtam ,ámbár még jobb szeretném ,ha a kedves háziasszonyt életben láthatnám -mondá Ártándi -,de mi a jótéteményt illeti ,az ,ha nem csalódom ,mindössze annyiból áll ,hogy tőled párszor pénzt kértem kölcsön ;s mert talpig becsületes embernek tapasztaltalak ,mikor a király megszorult ,szintén veled szóltam . -És ez volt szerencsém kezdete -folytatá a másik -,most házaim vannak ,terjedelmes kereskedésem ,maholnap talán bíró leszek ,s ezt mind önnek köszönöm . -Ezt mind Mátyás királynak köszönöd -vágott szavába az előbbi -,mint valamennyien mindent ,amit bírunk . Hej !-folytatá szomorúan -hogy annyian elfelejtik ezt ! A beszélgetés itt Mátyás korára s a jelen nyugtalan időkre fordult ,s Szaleresi nagy sóhajtások között beszélé el ,mily bizonytalanságban él ,főképp a legújabb időben ,minden kereskedő . -Rablások ,pincetörések ,gyilkolások ,nálunk minden gonosztett napirenden van -panaszkodott a polgár -,mióta Tamás bíbornok őeminenciája Rómából visszajött ,s a pápa levelét ,mely minden keresztesnek bűnbocsánatot ígér ,kihirdeté :azóta mi ,pestiek ,nem jöhetünk ki falaink közül anélkül ,hogy haramiák által meg ne támadtassunk . Ma ,vasárnap lévén ,Klárikámmal s gazdasszonyommal körülnézni jöttem kertembe ,s ha a nemzetes úr nem jő ,halál fiai lettünk volna valamennyien . Mintha az egész ország kóborlói s gazemberei itt gyűlnének össze városunk körül ,s mintha még hamarjában valami gonosztettet akarnának elkövetni ,hogy az egyháznak legyen mit megbocsátania . Hát Biharban nem mozog még a pápa levelére a nép ? -Húsvét után kedden hajnalkor indultunk el ,s akkor még keveset lehetett észrevenni -válaszolt Ártándi -,eddig az egész megye mozgásban van talán ,legalább minél közelebb jöttünk Pesthez ,annyival több volt a zaj ,mintha az egész parasztság lábon volna . -És ezek mind hozzánk jönnek -sóhajtott Szaleresi -,ezeket mind ki kell tartanunk . S ha még nemes jönne ,ki a városban valamit költ vagy vásárol . De az urak egyáltalán nem akarnak részt venni keresztes háborúkban ;vagy talán a nemzetes urak evégett jönnek ? -Csak Budára a királyhoz megyünk -válaszolt Ártándi . -Értem ,értem -mondá Szaleresi -,a bíbornokhoz . Jókor jön uraságod . Őeminenciája ,mióta Rómából visszajött ,rendkívül jókedvben van ;nem is csuda :ismét két uradalmat vett jutányos áron ,s a milkói püspökség iránti perében őszentsége a pápa ,mint mondják ,kedvező ítéletet hozott . -Én a királyhoz megyek ,Szaleresi uram -szólt Ártándi ,ki Bakácsot ,Corvin János iránti viselete óta ,nem kedvelé . -Értem ,értem -válaszolt ismét a másik -, Tamás bíbornokhoz és a királyhoz :mindenki elmegy a királyhoz is ,de ... -Bakács befolyása ,úgy látszik ,mióta 1505-ben utószor Pesten valék ,nem fogyott -szakítá félbe Ártándi rosszkedvűen a szólót -,azonban legkisebb gondom is nagyobb ;sem én ,sem fiaim -azért jótállok -Drágfi jobbágya előtt ,kinek nemzetségét Szatmár vármegyében mint merő parasztokat s őt magát mint íródeákocskát láttam ,nem fogunk hódolni . -Magam sem tenném -mondá Szaleresi ,kiben vendégének nemesi büszkesége polgári méltóságának érzetét ,melyet kiállott félelme egy időre háttérbe szorított ,fölébreszté -,polgárnak nincs mit hódolnia ily nagy urak előtt ;fiam nincs ,kinek egyházi vagy világi hivatalt keresnék ;házaim nem állnak kevésbé erősen ;kereskedésem nem fogy ,habár tíz bíbornok ráncba szedi homlokát ;legföllebb ha bíróvá választásomat akadályoztathatná ,itt is a fődolgot ,azaz polgártársaim bizodalmát ,bírom ;de ... -De Szaleresi uram -vágott szavába az előbbi ,ki Vitusnak mindég növekedő nyugtalansága által arra intetett ,hogy mennie kell -,mindezekről máskor szólunk . Telegdi vár ránk ,s úgyis elkéstünk . Még e poharat kegyelmed kedves ,szép leánya egészségére ,kit a jó Isten édesanyja nyomdokain vezéreljen ,ürítsük ki . S most lóra ,fiam ! Pál és Klári az egész beszélgetésben csekély részt vettek . A kor szelleme ,mely szülőik jelenlétében gyermekeknek a hallgatást kötelességül tevé ,s még inkább talán a zavar ,melyben mindketten érezék magokat ,nem engedék ,hogy sokat szóljanak ;ki azonban e fiatal párt egymás mellett látá ,s arcuk kifejezésére s a hangra ,mellyel egymásnak a legközönyösebb dolgokat mondák ,figyelt :meggyőződhetett ,hogy ők ketten sem mulatnak atyáiknál rosszabbul . Főképp Klári látszott megelégedettnek ;arcán nem a tetszvágy ,mely azt rendesen jellemzé ,de magasb ,szebb érzeménynek kifejezése volt szemlélhető ;s Pál minden fiatalsága mellett ,örömdobogó szívvel gyanítani kezdé ,hogy nem puszta ismeretség ,nem is csak tisztán hála az ,mi e leányt ezentúl hozzá köti . -Így nem hagyjuk elmenni ,kedves ,örökre feledhetetlen vendégeinket -mondá végre Szaleresi ,midőn meggyőződött ,hogy Ártándit kérésével nem tartóztathatja többé -,közel vagyunk ugyan a városhoz ,de e nyugtalan időkben ,főképp a kertek között ,rablók rejtőzhetnek ;elkísérjük őket . A városkapukat is nekem mint tanácsbelinek hamarább nyitják fel ,s a révészek hamarább készülnek el . Mi velök megyünk ,ugye ,Klári ? A leány több örömmel sohasem teljesítette apja parancsát ;s ámbár az öreg Ártándi ,sejdítve az indokot ,mely az ildomos polgárt ez ajánlatra bírá ,s mely tulajdonképpen az volt ,hogy az Ártándiak kíséretében ő ,s leánya érkezhessenek bizton a városba ,mosolyogva köszöné meg háziurának szívességét :Vitus a legnagyobb hálával fogadá az ajánlatot ,s miután Szaleresi a kertben maradt gazdának még néhány parancsot adott ,s miután ígéretet tett ,hogy mihelyt hazamegy ,a ház biztosságára néhány városi őrt küld :az egész társaság Pest felé indult ,hova őket ,minthogy az egész úton semmi emlékezetre méltó nem történt ,s Szaleresi beszélgetései e város jövendő nagyságáról s befolyásáról sem igen érdekesek ,sem akkoridőben valószínűek nem voltak ,nem fogjuk követni . Magától értetik ,hogy a búcsú ,melyet a Duna partján ,hol az Ártándiakat Telegdi Istvánnak fia ,Miklós várá ,egymástól vettek ,barátságos volt ,s hogy Pál Szaleresi kérésére szívesen megígéré ,miszerint őt házában ,mihelyt csak lehet ,fel fogja keresni . Telegdi István házáhozmegyünk . Hol a fejedelem a művészetnek bármi nemét annyira kedveli ,mint Mátyás az építészetet :ott a mecénásoknak egész serege támad ;s így ámbár a magyar nemesség a városi lakást nem kedvelé ,s mint történetíróink- s a csekély építvényi maradványokból látjuk ,nem iparkodott nevét kőfalak által megörökíteni :mégis Mátyás alatt majdnem minden nagyobb család Budán nagyrészt florenci vagy velencei ízlésben épült s pazar fényűzéssel bútorozott palotákkal bírt . Az ,melyben Telegdi István lakott ,egyike vala a legszebbeknek ,azon Telegdi János által építve ,ki a Mátyásnak Florenc városától ajándékba küldött oroszlánokat magával hozá . Jelen gazdája nem kímélt semmit ,mi által nagybátyja ezen örökségét még érdekesebbé tehesse ;s főképp a terem ,melyben őt most fel s alá járkálva találjuk ,a századízlése szerint fényesen bútorozott . A falakon híres olasz mesterek képei függenek ;a kandallót két fehér márványból faragott oroszlán díszíti . E tárgyakat még a ház első gazdája ,Telegdi János hozta volt magával Olaszországból . Az eleven színezetű keleti szőnyegek ,melyek a padozatot s a terem ajtait eltakarják ,Bogdán moldvai vajda s a lengyel király adományai ,miket István azon országokból ,hol követségben járt el ,hozott magával . Az asztalon s néhány szekrényben könyveket találunk -szóval :az egész rendezés a háziúr vagyonára s műveltségére mutatott ,noha mindezen tárgyakat két ,az asztalon égő viaszgyertya világításánál inkább gyanítani ,mint látni lehet . Telegdi nyugtalannak látszik . Az öreg Ártándi Cinkotáról lovászt külde Budára ,hogy István barátját ,kihez szállni fog ,megérkezéséről előre tudósítsa ,s e hír szerint az utasoknak rég itt kellene lenniök . Bebek Katalin ,ki mint nejének közel rokona ,mióta ez meghalt ,Telegdi házát kormányozta ,rég elvégzé előkészületeit ;az ólban a vendéglovak számára hely vala csinálva ,s Ártándi cselédeinek régi barátja ,a kulcsár ,ezeknek számára is készen tartá legjobb borát ,hogy meghálálja a jó fogadtatást ,melyben Ártándon és Kerekiben részesült :Miklós pedig ,Telegdinek egyetlen fia ,mint tudjuk ,átment Pestre ,hogy barátait ott fogadja ;de már elsötétedett ,s ők mégsem jöttek . -Hogy az utasok pár órával késnek ,abban semmi aggasztó nincsen ,s Telegdi sokkal nyugodtabb kedélyű vala ,hogysem hasztalan várakozás miatt máskor ennyire megháborodnék ;de egy idő óta lelkét még soha nem érzett nyugtalanság tölté el ,magyarázhatlan sejtelme valami fenyegető veszélynek ,melyet le nem győzhetett . Az ország külső állapota ,akár Török- ,akár Németország felé tekintett -a mindég növekedő belviszálykodások -most a Bakács által hirdetett keresztes had ,melyet tanácsával nem akadályoztathatott meg -szóval :minden aggodalommal tölté szívét ;úgy látszott előtte ,mintha rövid idő alatt valami szörnyűnek kellene történni ;s a jelen alkalommal bármennyiszer mondá magában ,hogy barátait Cinkotától Pestig veszély nem fenyegetheti ,nem győzheté le aggodalmát . Fel s alá járt szobájában ,majd a Duna felé nyíló erkélyről a mindég inkább elsötétedő tájra ,majd velencei nagy órájárafüggesztve szemeit ,miközben az asztal mellett ,felnyitott könyv előtt ,fiatal íródeákja ,Orbán ült ,mély s mint arcának kifejezéséből látni lehetett ,szintén nem víg gondolatokba merülve . Minden hallgatott ,csak a nagy óra percegése ,Telegdi léptei s néha az utcáról felhallatszó nesz szakíták félbe a csendet . -Már nyolcra jár az óra ,s nem jönnek -szólt végre az asztalnál megállva Telegdi . -Ne aggódjék nagysád -válaszolt az ifjú nyugodtan -,Cinkotától idáig az utasokat veszély nem fenyegeti . -Sőt éppen itt fenyegetheti veszély ,Pest környéke tele van gyülevész néppel . A bíró jelentése szerint tegnap két utas támadtatott meg . -Nagysád feledi ,hogy az Ártándiak nem oly emberek ,kiket rablók megtámadni szoktak ;első tekintetre látja mindenki ,hogy nálok több sebre ,mint kincsre számolhat . -Igazad van ,Ártándiék derék bajnokok . Pál is ,nemde ,gyöngye a fiatalságnak ? -Így szólt Telegdi ,s mielőtt bevárná a feleletet kérdésére ,ismét fel s alá kezde járni szobájában ,Orbán pedig újra gondolataiba merült . -Ki ez ifjú arcának kifejezését figyelemmel nézte ,észreveheté a változást ,mely Ártándi Pál nevének említésére rajta történt . Telegdi inkább el vala foglalva gondolataival ,hogysem ilyesmire ügyelne ,s egy perc után Orbán arcvonásai ismét nyugodtan álltak ,mint azelőtt . E földön a szerencsétlenségnek sok nemével találkozunk ;két neme van ,melynek kínjai ellen nincs gyógyszer :annak kínja ,ki magasabb hivatást érezve magában ,oly helyzetbe állíttatott ,hol nemesebb vágyait ki nem elégítheti ;s azé ,kit viszonyok vagy a pajzán sorsnak keze ,természetes köréből kiragad ,és oly viszonyokba helyez ,melyekre születésénél fogva nem érez hivatást . Kit e csapások egyike ért ,az soha honosnak ,soha megelégedettnek nem érezheti magát körében ;élte egy hosszú vágyódás ,szüntelen küzdés ,melyet győzelem reménye nem derít ;ki akarna emelkedni nyomorú viszonyaiból ,de a társasági élet százezer kötelékein lehetetlen keresztültörnie -visszavágyódik aljasb ,de nyugodtabb körébe ,honnan kiragadtatott ,de nem bír oda visszatérni ;töredékes léte ,melyet a sors oly különböző darabokból rakott össze ,megnyugtató egésszé nem válik soha . Orbán e szerencsétlenségnek mindkét nemét érezé . Jobbágy fia volt . Családja századok óta lakta Telegdet ,s ivadékról ivadékra ,nagyrészt harcmezőn ,híven szolgálta földesurait . Miután a Telegdiek mindég jó földesuraknak ismertettek ,a viszony ,mely e kölcsönös segély s szolgálatok által az úri s a jobbágycsalád között támadott ,inkább bizodalmon s önkéntes ragaszkodáson ,mint az egyik résznek úri hatóságán alapult . Hol a Telegdiek jelen voltak ,ott a Kardosok -ez vala Orbán családneve -nem hiányzottak soha ;ura örömeiben s fájdalmaiban osztozott a jobbágycsalád ,annak dicsősége tulajdon gyanánt őriztetett ,ezek által ,s Orbán eldődei a Telegdiek szolgálatában tölték éltöket . Ezt tevé Orbán apja is . Ő volt István legkedvesebb katonája ,vele járt minden hadban ,mellette küzdött ,vele győzött ,végre érte adta életét . Azon kisebb csaták egyikében ,minők akkor a magyarok és törökök között majdnem szünet nélkül folytak ,Telegdi követői a törökök száma által legyőzettek . Kis seregét mindünnen moszlim környezé ;azon kevesen ,kik bajnokai közül megmaradtak ,csak futásban keresheték üdvöket ;s Telegdi ,súlyosan megsebesített lován már lemondott minden reményről ,midőn rögtön Kardos melléje vágtat ,s friss lovát neki ajánlja . Telegdi eleinte vonakodott elfogadni az ajánlatot ;végre ,szolgájának kérésére s a gondolat ,hogy őt mint vezért csakugyan több veszély fenyegeti ,elhatározásra bírták a nemes férfiút . -Ha fogságba kerülök ,váltson ki nagysád ;ha meghalok ,gondoskodjék gyermekeimről -így kiáltott ,midőn ura friss lovára ült -,s ezentúl a hű szolga szavát senki sem hallotta e világon . Holttestét sebekkel takarva találták a csatamezőn ,feje a nándorfejérvári basához küldetett ;s Telegdi nem tehetett egyebet ,mint hogy megmentőjének végkívánatát teljesítse . Ez vala Orbán szerencsétlenségének kútfeje . Ha apja kunyhójában marad ,szerető anyja gondviselése alatt ,leánytestvérei s a falu egyéb gyermekeinek társaságában :Orbán talán boldoggá válhatott volna . Telegdi a Kardosok házát újra fölépítteté ,anyjoknak négy telket ajándékozott ,a leányoknak gazdagkiházasítást ígért ,s Bihar vármegyében nem volt náloknál vagyonosabb jobbágycsalád . De a földesúr háladatossága nem elégedett meg ezzel ;neki úgy látszott ,hogy annak fiát ,kinek ő életét köszöni ,aljas jobbágyi helyzetben hagynia nem szabad ,s főképp miután a kis Orbán már első gyermekkorában szép tehetségeknek adá jeleit ,a parasztfiú ,anyja mondhatlan örömére ,hétéves korában a várba vétetett föl ,hogy ott mint a szomszédok mondák ,úrrá neveltessék . E pillanattól kezdve a gyermek életén sötét felleg vonula át . -Fiatalabb volt ,hogysem midőn sorsában eváltozás történt ,annak következéseit előreláthatta volna ;sőt a parasztfiú ,midőn magát fényes termekben ,csinosabb ruhákkal s kívánatait teljesítő cselédektől körülvéve látá ,kezdetben csaknem mennyországban képzelé magát ;de ez öröm rövid ideig tartott ,s a gyermek szívét soha nem ismert szomorúság fogta el . A bőség között ,melyben élt ,ő csak azt érzé ,hogy szívének valami hiányzik az úrias termekben ,hogy nincsen otthon ;s a kis Orbán már akkor szokatlan komorság által tünteté ki magát . Senki sem sejdíté ennek okát ,Orbán maga legkevésbé ;s Telegdi ,ki hozzá napról napra több vonzalmat érzett ,sokszor aggódott a fiúnak bús lelkületén ;az egész háznép nem győzé bámulni szomorúságát . Noha kevés ember van ,ki életében nem érezte volna ,hogy a szívnek is vannak szükségei ,melyeknek kielégítése nélkül boldogság nem képzelhető :mégis ,ha mások helyzetéről hozunk ítéletet ,többnyire megfeledkezünk róla . Mi baja lehet a kisfiúnak ,ki úrfilag él ,bőségben neveltetik ,kit Telegdi őnagysága úgy szeret ,mint fiát ?-így szóltak a szomszédok s a cselédek :és a kis Orbán ,ha kérdeztetett ,csak sóhajjal tudott felelni -ha azonban helyzetét meggondoljuk ,szomorúságát természetesnek fogjuk találni . Az úrias ruha ,melyet viselt (annyira gyöngék a kötelékek ,melyekkel érzeményeink egybefűznek ),már válaszfal vala közte s egykori barátai között . Anyja ,a szegény parasztasszony ,az udvariasan öltözött gyermeket alig meré fiának nevezni ;testvérei ,ha őt a várban meglátogatták ,mint idegennel szóltak vele ;a falusi gyermekek víg csapatja ,ha egykori pajtásuk most Miklós úrfival közéjök jött ,tisztelettel vonultak tőle vissza -szóval ,ő idegenné vált egykori társai között . -Gyolcsgatyában s mezítláb futkározott egykor a mezőkön ,most szép dolmányt viselt ,de akkor szabadon ,most a várkáplán vagy kis játszótársa ,Miklós úrfi kívánatainak kelle engednie ,s a gyermek azon külsőségeket ,melyekre nézve helyzete kedvezőbbé vált ,nem becsülheté annyira ,hogy általok eddigi örömeinek vesztét pótolva érezné . Nem maradtak el ezenkívül egyes kis bántások ,mik Orbán helyzetét már gyermekkorában kellemetlenné tevék . Bármennyire szereté Telegdi növendékét ,bármennyire igyekezett ,hogy közte és saját fia között semmi különbség ne tétessék :nem mehetett rá ,hogy cselédei e részben kívánatait teljesítsék ,s alig múlt nap ,melyen Orbánnal valaki aljasabb születését ne éreztette volna ,s a gyermek szívét már akkoron az elkeseredésnek egy neme tölté el ,melyet azonban annyival inkább magában rejtett ,mennyivel büszkébb vala ,s mennyivel melegebben ragaszkodott jótevőjéhez . Ez egy vala az ,kinek egész életében csak szeretetét tapasztalá ,s mint gyermek apjához ,határtalan vonzalommal ragaszkodott hozzá . Orbánt egyházi pályáranevelték . Jobbágy fia ,mint ő ,más téren nehezen emelkedhetett ;s habár egyes esetek ,mint Kinizsié ,arra mutattak ,hogy vitézség által hazánkban nem-nemes is a legmagasabb polcra juthat el :részint ez esetek ritkasága ,részint a gyermeknek gyenge testalkotása s tanulási vágyaTelegdit azon út választására határozák ,melyen Bakács ,jobbágy fiából ,az ország legfőbb méltóságaira emelkedett . Telegdi maga ,ki mint tudjuk ,korában tudósnak tartatott ,s a klasszikus nyelvekben járatos vala ,sokat fáradott a gyermek művelésén ;később az ifjú a budai főiskolába küldetett ,hogy itt ,mennyiben az akkor hazánkban lehetséges vala ,magát a tudományokban kiművelje ;és Telegdi teljes joggal azon gondolattal vigasztalhatá magát ,hogy hű szolgájának fia egykor e hon egyházi méltóságainak egyik főbbikét fogja elfoglalni . E remény ,melyet anyja ,midőn azt első ízben kimondatni hallá ,a földi üdvök legfőbbikének látott ,Orbánt nem boldogítá . Nem mutatott ellenszenvet a pálya ellen ,melyet Telegdi számára választott ,sőt elismeré ,hogy azon esetre ,ha már apái módjára telkét nem szabad önmagának művelnie ,mást nem is választhatna ;de a hideg fény ,azon örömtelen élvezetek ,melyeket vagyon s hatalom nyújt ,s melyekhez az egyház útján juthatott el ,lelkét nem csábítgaták ;vallásos magasztaltságra nem vala hajlama ,s maga a tudomány is -noha senki sem múlta volt felül szorgalomban -szívét hidegen hagyta ;s ha helyzetének megváltoztatására semmit sem tett ,ennek egyedüli oka az vala ,mert jelenével elégedetlenül ,mégsem ismert olyatén pályát ,melyen bizonytalan vágyainak kielégítését remélheté ,s így inkább azon maradt ,hol őt jótevőjének s anyjának kívánatai visszatarták . -Miért nem növekedtem apám kunyhójában !?-szólt sokszor magában ,ha ünnepeken tanulószobáját elhagyva ,Buda környékén sétált ,s egy vagy más falun keresztülment -miért nem tölthetém éltemet ,mint e földmívelők ,hasznos munka között ? Szerencsés volnék talán ! A gazdának sorsa Isten kezében van ,ha ez vetéseire áldást küld ,ő ,nehéz kalászain végigtekintve ,boldognak érezheti magát ,hatnapi izzadságának a hetedik nap meghozza jutalmát -a pihenést ;élte szűk körökben mozog ,s éppen azért nem fárasztó :de nem függök -e én emberektől ?nem érzem -e ,hogy azon munkának ,melyet a tudós teljesít ,nincs vasárnapja ?hogy messze terjedő pályámon ellankadok ,mielőtt csak közepéig értem ? Telegdi meg akarta hálálni apám hűségét ,s jutalmul szerencsétlenné tette fiát . Ó ,az emberek nem tudják ,hogy embertársaik javára jobbat nem tehetnek ,mint ha őket nem bántják ! Jobb szerencsét ,mint melyet a végzet rendelt számunkra ,úgysem szerezhetnek nekünk . Ezen s hasonló gondolatok sokszor vonultak át Orbán lelkén ,de ő mindemellett nem lankadott szorgalmában . A tudományoknak az legfőbb átka ,hogy amit tanultunk ,egészen sohasem feledhetjük el ;ő tudta ezt ,érzé ,hogy nem léphetett vissza a nyugodt körbe ,melyben eldődei éltek ;előre kelle hát törekednie ,s fáradalmai között lelkének jólesett a gondolat ,hogy ha a polcra ,melyet neki Telegdi szeretete szánt ,fölemelkedhetik ,neki s családjának meg fogja hálálhatni jó szándékukat . Orbán a budai főiskolában nem vala boldog -senki sem az ,ki magát helyén nem érzi -,de szerencsétlen sem volt ;a pálya ,melyen haladt ,nem általa választatott ,de előtte nem nyílt más ,s ő meghajtá fejét a szükség előtt ,nyugodtan fáradott tovább . E helyzet változott . Elvégezvén tanulmányait ,s még fiatalabb lévén ,mintsem hogy pappá szenteltethetnék ,Telegdi őt ismét házához fogadá . Mint királyi tanácsosnak ,ki sokszor a legfontosabb dolgokkal bízatott meg ,neki hív s tudományosan kiművelt emberre volt szüksége ,s Orbánnál alkalmasabb egyént nem találhatott ,főképp miután Bakács is pályáját mint íródeák kezdvén ,Telegdinek úgy látszott ,hogy védence előmenetelét semmi által sem segítheti inkább elő ,mint ha őt ,a közügyek vezetésébe beavatva ,megismerteti azokkal ,kiktől későbbi emelkedése függ . Orbán e helyzetében eleinte szerencsésebbnek érzé magát . Anyjának boldogsága ,melynek valahányszor urával Telegden volt ,tanúja lehetett ;az ,hogy magát hasznosnak érzé ,s mindenekelőtt Telegdinek iránta mutatott hajlandósága :eddig nem ismert élvezeteket nyújtott szívének ;s talán csak azon egy gondolat keseríté el megelégedését ,hogy e helyzetnek változni kell . E boldogabb napok azonban nem tartának sokáig . Telegdinek ,neje Bebek Margit után ,fia Miklós s három leánya maradt . A két idősebb Báthori István- s Bánfi Miklóshoz ment férjhez ;a harmadik ,Frusina ,éppen akkor töltötte be tizennegyedik évét ,midőn Orbán Telegdi házához visszajött . Míg urával vala Orbán ,nem találkozott Frusinával . Falun vagy Báthoriné vagy Bánfiné voltak apjok házánál ,s Frusina ,hajadon nagynénjével ,ki sem kedves húgától megválni ,sem a városból távozni nem akart ,az egykor szép Bebek Katalinnal Budán hagyatott . De midőn Orbán urával Budára jött ,s Frusinával egy házban lakva ,a napnak egy részét e bájló hölgy társaságában tölté :a szegény ifjú sejteni kezdé nemsokára ,hogy nyugalma örök időre elveszett . Miként is lehetett volna másként ? Frusina szép vala . Nem azon szépségek egyike ,melyeknek lángtekintete előtt szenvedélyünk fellobog ,melyeket keblünkhez szorítani ,melyeket bírni akarunk :e hölgynek egész valója inkább a lélekhez ,mint az érzékekhez szólt ;a még félig gyermeki arc ,melynek ,mint a most nyíló rózsabimbónak ,egyik főbája az volt ,hogy egész szépségét még csak sejdítteté :a kék szemek szenvedély által nem zavart szelíd tekintete ,az ártatlan mosoly rózsaajkai körül ,a fesztelenség minden mozdulatában ,az öntudatlan kegy s kellem ,mely sötét fürteitől kis lábáig egész személyén elvonult ,oly hölggyé alkották őt ,kinél szebbet akkor e hazában nem lehetett látni ;s a szegény Orbán ,ki vele órákat töltött ,ki neki mestere volt ,megőrizheté -e nyugalmát ,főképp midőn a bájló leány vele oly melegen ,oly bizalmasan szólt ,szerető testvérként vele közölvén gyermeki titkait . Ellentállás nélkül odaengedé magát érzeményeinek . Midőn szerelmének egész reménytelensége eszébe jutott ,már érzé ,hogy tőle csak életével válhatik meg . Orbán helyzetének nem szűnő kínjai leírhatlanok . Azonegy házban ,sőt majdnem szüntelen társaságában annak ,kit imádott ,teljes mértékben bírva bizalmát ,sőt szeretetét ,mennyiben az érzemény ,mely Frusina szívét testvérei iránt is eltölté ,szeretetnek nevezhető ,voltak pillanatok ,melyekben magát véghetlen boldognak érzé ,melyekben nem vágyódott semmi után ,nem cserélt volna senkivel ,melyekben lelkét csak azon egy kívánat tölté el ,hogy az ,mit élvez ,ne múljék el soha ;de egy szó ,egy tekintet ,néha csak az ,hogy Frusina által nevén szólíttatott ,eszébe juttatá való helyzetét ,s lelkét a reménytelen szerelem minden fájdalmai dúlták . Maga a gyermekies bizalom ,mellyel Frusina hozzá szólt ,néha a pokol minden kínjait érezteté vele :nem volt -e éppen ez elfogulatlanság legvilágosabb bizonysága annak ,hogy iránta barátságnál egyebet nem érez ,hogy más viszonyt lehetetlennek gondol ,éppoly lehetetlennek ,mint az egész világ ,mint Orbán maga ;mert ugyan ki hinné ,hogy a jobbágyfiú a hatalmas Telegdi leányának valaha több lehetne . Néha kétségbeesés tölté el lelkét :futni akart ,merre lábai bírják ,elhagyni örökre e házat ,melyben növekedett ,családját ,a hazát ,a világot ;hisz tudta ,hogy számára nyugalom csak a sírban vár . Neki nem lehet ,nem szabad reményleni . -Ha Frusina által szerettetnék ,magától kellene eltaszítania boldogságát ,különben gyalázatosan hálátlanná válnék jótevője iránt . De egy tekintet Frusinára ,s e föltételek elenyésztek . Neki a kínok ,melyeket e leány vele akaratlanul éreztetett ,oly édesek valának ;úgy látszott előtte ,hogy ez angyalnak csak barátja lehetni ,őt szeretni ,ha ez érzemény nem viszonoztatik is ,már oly boldogság ,melynél ő nagyobbat sohasem kíván ,s Orbán ,e gondolatokkal rövid időre ismét megnyugtatá fellázadt érzeményeit . Szerelmének titkát nem gyanítá senki . Hogy ő ,a parasztfiú ,szemeit urának leányáhozemelni merészlené ,oly vakmerőnek ,oly valószínűtlennek látszott ,hogy Bebek Katalint kivéve ,ki mindenütt szerelmet látott ,sem Telegdinek ,sem másnak nem jutott eszébe e gondolat ;s habár mindenkinek feltetszett a fölgerjedt állapot ,melyben őt láták ,ezt annak tulajdoníták ,mert pappá szentelésének pillanata közeledvén ,Orbán többször nyilvánítá ,hogy e rendhez nem érez hivatást . Mióta Frusinát ismeré ,szörnyűnek tetszett előtte a gondolat ,hogy pappá legyen ;közte s boldogsága között az élet minden előítéletei állottak ;egy akadállyal több vagy kevesebb ,az mindegy lehetett rá nézve ,s mégis készebb vala mindenre ,hogysem az egyházi köntöst felvéve ,önmaga tegye azon lépést ,mely őt Frusinától örökre elválasztaná ;legalább azt akarta ,hogy remélhessen ,hogy magát csalódásokkal vigasztalhassa . Így múlt majdnem két év . Telegdi észrevevén ,hogy Orbán a felszenteléstől fél ,nyugodtan várá be a pillanatot ,midőn ebbéli nézetei változni fognak ,s mindég inkább megkedvelte az ügyes és szorgalmas ifjú társaságát ,mialatt ez egészen a jelen pillanat benyomásainak engedve magát át ,terv s szándék nélkül élte napjait ,majd égig emelkedve boldogságában ,majd elátkozva létét ,majd mennyben érezve magát ,de mely telve vala kínokkal ,majd pokolban ,de melyet száz édennel nem cserélne föl . Tűrte s élvezé a fájdalmas gyönyört ,melyet reménytelen szerelem adhat ;s szinte borzadott a gondolattól ,hogy e szerencsétlen helyzet valaha változhatik . S igaza vala :fájdalmainak mértéke még nem volt betelve . Frusina ,ki ,midőn Orbán urának házáhozvisszatért ,félig gyermek vala még ,viruló hölggyé növekedett ,s Telegdi állása magával hozta ,hogy sok előkelő ifjú vágyódott a leány keze után . Frusina maga nem változott semmiben ,s gyermeki elfogulatlansággal nézé a körülte forgó kérők seregét ,de természetes ,hogy mind apja ,mind a családnak egyéb tagjai kiházasításáról többször s néha Orbán jelenlétében szóltak . Csak az ,ki maga is szeretett ,képzelheti az ifjú kínjait . Jelen lenni ,ha Telegdi vagy fia ,Miklós egyes kérőnek érdemeiről szólt ;hallani ,midőn egyik vagy másik elbeszélé ,hogy Frusinában valaki iránt hajlandóságot vett észre ,sőt ,mert az egész család teljes bizalmával bírt ,azt tapasztalni ,hogy tanácsot kérnek tőle ,s nem szólhatni ,nem borulhatni az apa lábaihoz ,nem mondhatni :leányodat nem szereti ,nem szeretheti senki úgy ,mint én ;add nekem őt ,s én boldoggá teendem . A pokolnak nem lehet oly kínja ,mely ezt felülmúlná ,főképp miután Orbán nem kételkedett ,hogy boldogságának egyetlen akadálya nem Frusina családjától származik ,s hogy a leány ,ha kívánatait követheti ,nem őt választaná . Telegdi István s az öreg Ártándi Tamás első ifjúságuk óta barátok voltak ,s nem oly távol laktak egymástól ,hogy eldődeink vendégszerető szokása szerint ,majd az egyik ,majd a másik várában hosszabb időt ne töltenének együtt . Frusina ,mint mondtuk ,közönségesen Budán ,Katalin nagynénjénél élt ,azonban két vagy három ízben néhány hétre eljött Telegdre ,s az öregekben ,midőn Pált és Frusinát együtt láták ,igen természetesen támadt a gondolat ,hogy belőlök szép pár válhatnék . Ártándi ,habár a vagyonosabb nemeseknek egyike ,Telegdi vejeivel ,Bánfival vagy Báthorival nem mérkőzheték ugyan ,de Pál szépsége s egyéb tulajdonai ,Telegdinek elhatározott szándéka ,hogy legkedvesebb leányát ,Frusinát választásában nem fogja akadályozni ,végre a régi barátság ,mely e két ház között létezett ,azt mindenkivel elfeledteték ,s Biharban sokan valának ,kik a fiatal Ártándit a szép Telegdi kisasszony jegyesének mondák ,míg más részről Orbán azon finom tapintattal ,melyet csak szerelemféltés ad ,gyanítani kezdé ,hogy Frusina ez egy ifjú iránt nem közönyös . Igaz ,hogy még semmi sem volt elhatározva ;Frusina maga ,habár Ártándi társaságát mások fölött kedvelni látszék ,még nem sejdíté ébredő érzeményét ,s előre lehetett látni ,hogy Bánfiné s Báthoriné ,sőt Miklós is ,húgoknak magasabb állású férjet kívánván ,mindent el fognak követni ,hogy e házasságot megakadályoztassák ;mindez azonban Orbánt nem nyugtathatá meg ,és szívében szerencsésebb versenytársa ellen akaratlan gyűlölség támadott . A mondottakból olvasóink Orbán állásáról s jelleméről ,mely fiatal korunkban sokszor nagyrészben állásunk következése ,tudnak annyit ,hogy a fölgerjedést ,mellyel Ártándi nevét hallá ,maguknak megmagyarázhatják . -Némán ült most könyve előtt ,s míg Telegdi a szobában fel s alá járt ,szomorú helyzetét gondolá át ,mely ,úgy látszott ,fordulópontját érte el . Az ,hogy Telegdi Ártándit utolsó időben többször említé ,a nyugtalanság ,mellyel őt most várá ,a mód ,miszerint leányának jövőjéről szólt ,minden arra látszott mutatni ,hogy e házasságot kívánja ;-s mi legyen akkor őbelőle ,ki csak e hölgy szerelmében élt ? -Orbán annyira elmerült e szomorú gondolatokba ,hogy észre sem vevé ,midőn Frusina a szobába jött ,s halkan széke mögé lépve ,szemeit kezével eltakarta . A szerencsétlen ifjú ráismert a kézre ,s szívét mondhatlan fájdalom rezgé át ;neki úgy látszott ,mintha e pillanatban egész életének képét látná maga előtt ,hol e kedves kéz minden világot ,minden reménysugárt előtte öntudatlanul fog eltakarni . -Be jól mulatnak ,apám -szólt a leány vígan -,szegény Orbán itt ül könyve előtt ,s szeme ,midőn befogtam ,tele volt könnyekkel ,annyit ásított . De nem kell búsulni ,itt vannak vendégeink ,majd Orbán is jobban mulat ,hisz Ártándi Pállal mindég van miről vitatkozniok . Ha Telegdit kevésbé érdekelné a hír ,melyet leánya hozott ,lehetetlen volna a változást ,mely Orbán arcán történt ,észre nem vennie . Midőn az ifjú fölkelt ,s hogy fölgerjedését eltitkolja ,az ablakhoz ment ,Frusina bámulva kérdé ,mi lelte őt . De Telegdit e pillanatban csak vendégei érdeklék ,s kérdé leányát ,honnan tudja ,hogy jönnek . -Miklós a Duna-partról előreküldé lovászát -válaszolt Frusina . -Pesten nem tudom ,mi kaland érte őket . Megtámadtattak ,nem tudom ,ki által ;megmentettek ,nem tudom ,kit ;egész történet ;de nem érthetem a lovász szavaiból ,nagynéném nem hagyott hallgatni . Szegény nénike -folytatá a leány nevetve -,mintha Ártándiékat nem vártuk volna ,úgy sopánkodik . Jobbra ,balra fut ,kér ,panaszkodik ,lármáz ;jöjjön velem ,apám ,s nézze maga ,nevetni fog . Az udvarban lódobogás hallatszott ,s Telegdi leányával elhagyá a szobát ,hogy vendégei elébe menjen . Orbán ,midőn a távozók lépteit hallá ,megfordult ,és sokáig nézett utánok ,lelkén száz gondolat ,száz szenvedély vonult át ,keble feszült ,mintha meg akarna repedni . Ott állt egy helyen ,szemeit kezével takarva ,szó ,mozdulat nélkül ;végre ,midőn a visszatérők szavait hallá ,kiragadva magát méla fájdalmából ,egy mellékajtón elsietett a szobából . Az Ártándiak fogadtatását ,kik most házigazdájuk ,a szép Frusina s az egykor igen szép Bebek Katalin kíséretében a szobába léptek ,nem fogjuk leírni . Az udvariasság formái változnak ;de szíves fogadás három század előtt sem vala más ,mint napjainkban ;s ki valaha egy jó magyar ház küszöbén mint kedves vendég lépett át ,elképzelheti Telegdi háznépének magaviseletét . A szíves gazdák nemes faja ,hála az égnek !nem fogyott ki még e hazában ,bármennyi vendég járta s járja is be ez országot ,ki a szívességért gúnnyal s ócsárlással fizet . Egy van e társaságban ,ki talán olvasóim figyelmét érdemli -legalább mosolygás ,hajlongások s nyájas kérdések által mindent elkövet ,hogy mindenkinek magára vonja figyelmét -s ez Bebek Katalin . Egyik legnagyobb hibája az időnek ,hogy haladása közben nincsen semmire kímélettel ,s hogy oly sietve fut el a legszebb fejek fölött ,mintha nem volna érdemes csak egy percig megállania . Ezt érezheté Bebek Katalin is ,ha szerencsére a női szívet úgy nem alkotná a természet ,hogy az asszony a legtisztább tükörben sem látja soha oly feltűnőleg saját homlokán a redőket ,mint barátnéi arcain ;Bebek kisasszony ,mint barátai mondák ,elérte ,ellenségeinek állítása szerint rég felülmúlta ötvenedik évét ,s így ,habár Mátyás korában egyik legszebb virága vala a hölgykoszorúnak ,mely Beatrix királynét környezé ,most már bájolónak az igazságos történetíró által nem nevezhető . De a hosszú megszokás második természetté válik ;s ha a bizánci császár ,midőn hatalma csak fővárosára volt szorítva ,régi mindenhatóságának csalódásában nem változtatá meg a parancsoló hangot ,melyen századok előtt szomszédaival szólt :mi jogon kívánhatnók Bebek Katalintól ,hogy azon magaviseletet ,mely egykor oly csábítónak tartatott ,mással cserélje föl . Fél század is napról napra foly el ;s ki ,mint ő ,minden órában legalább egyszer tükörben nézte magát :miként vegye észre ,hogy a jelen s a múlt között különbség létezik ? -Minden tárgy ugyanazon hatással van szemeire ,mint évek előtt :miként jusson eszébe ,hogy e szemek az emberekre más hatást tesznek ? Igaz ,a más embereken tett tapasztalás meggyőzhetne bennünket ,hogy nem bánik kímélettel senkivel ,de hány van ,ki erkölcsi tekintetben magát jobbnak ,kitűnőbbnek ,szóval :kivételnek nem képzeli ?!s csudálatosabb -e ,ha ezt néhányan anyagi tekintetben teszik ?s ha például Bebek Katalin meg van győződve ,hogy a közelebb lefolyt harminc év óta külsejében semmi változás nem történt ? Az emberek nem szokták tekintetbe venni ,mi hibáinknak mentségül szolgálhatna ;ez igazságtalanságuk főoka ;s így történt ,hogy szegény Katalin is ,minden egyéb jó tulajdonai mellett ,többek által nevetségesnek tartatott ,csupán azért ,mivel a kronológiát magára nézve ignorálta . Még a szelíd Telegdi is elveszté néha türelmét ,s sógorasszonya örömét ,mellyel majd az egyik ,majd a másik fiatalemberről elbeszélé ,hogy valamely mulatságban csak vele szólt ,vagy nem is nézett másra -azon egyszerű megjegyzéssel rontá meg ,hogy az ,kiről szólt ,fia lehetne . Ez egy gyengeségen kívül azonban Katalinban annyi jó tulajdon vala ,annyi jószívűség ,annyi önmegtagadás ,hol mások java kíváná ,s ezenkívül oly vidám életnézet ,hogy kik őt ismerék ,megbocsáták gyengeségét ,s bátran mondhatjuk ,miszerint a vele egykorú hajadonok között talán egyetlenegy sem érezte magát boldogabbnak . Mióta nénje ,Telegdiné meghalt ,ő vitte sógorának gazdaságát ,s mert hiúsága kiterjedt mindenre ,nem volt ház az országban ,mely nagyobb rendben tartatott volna ,mint az ,hol ő parancsnokolt . A számos foglalatosság ,melyet eközben talált ,az órák ,melyeket pipereasztalánál töltött ,a gond ,mellyel Frusina nevelésére felügyelt ,idejét annyira elfoglalták ,hogy a vén hajadonok hibáinak főokát ,az unalmat ,nem is ismeré . Vele szívesen társalkodott mindenki . Sokan nevették talán ,de még többen szerették ;jószívű vidámsága ,melyet fiatalabb korától megtartott ,elfeledteté egyéb veszteségeit ,s az egész vidék megvallá ,hogy Bebek Katalin a legmulatságosabb krónika ,mely Mátyás idejéből fennmaradt . Ilyen volt a háziasszony ,ki az Ártándiakat Telegdi házánál fogadá ,s Beatrix udvarának formásságát magyar szívességgel vegyítve ,annyit kínálgatott egyszerre ,hogy az öreg Ártándi első pillanatban alig mondhatá el ,mennyire örül ,hogy Katalin kisasszonyt ily frissen láthatja ,s hogy bizony mióta utószor vele volt ,egy cseppet sem változott . -Igazán azt találja kedves Ártándi uram ?-mondá Katalin mosolyogva -különös ,valamennyien azt találják . Hála az égnek ,magam sem érzek semmi változást . De mit mond Ártándi úr Frusinához ?-folytatá ,midőn a hölgyre mutatott ,ki éppen testvérével ,Miklóssal szólt -nemde azóta is nőtt ? -Nőtt és szebbült ,mint mindég -válaszolt amaz . -És lássa csak -folytatá a másik nem minden zavarodás nélkül -,az emberek azt mondják ,hogy hozzám hasonlít :magamnak is úgy látszik . Vonásainkban bizonyos családi rokonság található ,és ... -Frusina éppen olyan -szólt közbe mosolyogva Telegdi -,mint te ,kedves sógorném ,hetvenhatban valál ,mikor Mátyás király Beatrixet Budára hozta :emlékezel -e még ?akkor ... -Kedves vendégeink kétségen kívül éheznek -szakítá félbe Katalin a szólót ,ki őt kegyetlenül ily régi időkre emlékezteté -,minden készen van ,ha úgy tetszik . Ártándi röviden elmondá a történteket ,s hogy Szaleresinél már malvasieux-vel jól tartották . -Hát legalább Pál úrfinak s a tisztelendő úrnak szolgálhatunk egy kis török csemegével -folytatá a nyájas háziasszony kínálásait -,csak a napokban érkeztek meg Semendriából ,rózsacukros ,öröm ránézni . -Menj te ,Pál ,az asszonyokkal -mondá Telegdi ,meggyőződve ,hogy míg sógorasszonya a szobában marad ,Ártándival nem beszélhet -,mi vének együtt maradunk ;a tisztelendő úr is talán kedvet talál pogány csemegéidben ,noha velök keresztyén felebarátot megkínálni bizony szinte vétek :mi beérjük egy pohár szerémivel . Katalin még néhány szót monda csemegéi védelmére ,s azután nem kevéssé örvendezve ,hogy a deli Pált magával vezetheti ,sógorát az öreg Ártándival együtt hagyá . -Az asszonyok elmentek -szólt végre Telegdi ,miután egy ezüstkanna s két hasonló billikom az asztalra állíttatott -,beszéld el a megtámadást részletesen ,s mondd ,kérlek :nem volt -e más bajotok utadon ? Ártándi ,barátja szokatlan nyugtalanságát látva ,bámulva nézett a szólóra . -Részletesen mondjam el a történetet ?-szólt -de mikor ,fájdalom !más részletet nem tudok ,mint amit már elmondtam . Mire Szaleresi udvarához jövék ,a gazemberek már elfutottak . Úgy hiszem ,Pál maga sem érhette utol ,s a szegény fiú csak hogy nyakát nem törte ,úgy sietett . -De parasztok voltak ,azt mondta fiad . -Szaleresi is azt mondta ;egyébiránt ,ha mindjárt nemesek lettek volna is ,nem maradt idő ,hogy leveleiket előmutassák . -S utatokon Bihartól idáig nem vettél semmi feltűnőt észre ? -Sok parasztot s más népet láttunk ,mely erre Pest felé jön -válaszolt Ártándi -,s papom ,ki valahányszor estefelé idegennel találkozik ,gazembernek hiszi -pedig sokszor ismerősökkel több oka lehetne rá -,remegett ,mint a hárslevél . De baj nem ért . A nép mind dorongokkal s kaszákkal jön ,s a keresztes hadról beszél ;-de mi lelt ,István ?!soha ily nyugtalanul nem láttalak . -Nem is láttál soha oly pillanatban ,midőn valamennyiünket ily veszély fenyegete -mondá a másik komoran -,örvény mellett állunk ,adja az ég ,hogy csak egyesek vesszenek ,s ne az egész sodortassék mélyébe . Telegdi fölkelt ,s mély gondolatokba merülve ,egypárszor fel s alá járt szobájában ;Ártándi bámulva nézett utána ,később ő is fölkelt ,s barátját az ablakhoz követve megszólítá . -Örvény előtt állunk ,az szent igaz ;mióta eldődeink e földet megszállták ,mindég így vala . Egy olasz tudóstól hallám Mátyás udvaránál ,hogy e hazának helyén valaha tenger volt ,s Isten engem ,úgy látszik ,a föld megtartotta természetét :ingatag fövény ,melyre állandóan építeni nem lehet ,teli szirtekkel s örvényekkel ,hol a becsületes ember elvész . Az is igaz ,hogy mióta Mátyás meghalt ,nincs kéz ,mely ez országhajót kormányozhatná ;de végveszélytől ,úgy hiszem ,még nem kell tartanunk . Vannak ,hála az égnek ,még férfiak ,kik szükség esetében a kormányrudat a gyenge kézből ,hová azt helyeztük ,kivehetik ,s mint Mátyás növendékeihez illik ,a hajót átvezetik szirteken és örvényeken ;te magad ... -Ne szólj rólam -szakítá félbe Telegdi a szólót -,ne azon kevesekről ,kik Mátyás szebb korából még visszamaradtunk . Egy időszak nem tanul a másiknak történeteiből :minden kor csak oly férfiak által kormányozható ,kik benne növekedtek . A múlt bármi dicső korszakának emberei csak mint emlékek s nem mint munkás eszközök állhatnak a jelen mozgalmak között . Tanácsukra nem hallgat senki ,s ha hallgatna ,hidd el ,oly nemzetet ,mely magát elhagyá ,Isten maga sem mentheti meg vesztétől . -De a nemzet nem hagyá el magát -szólt Ártándi szenvedélyesen -,ki ezt mondja ,bocsáss meg ,nem ismeri a nemzetet . Itt az udvarnál ,megengedem ,a haza nevére a keblek hidegen maradnak ;mi is dobogna itt ,hol szív nincs !... De e felcifrázott úrfiak ,e büszke bánok s gazdag püspökök még nemzetet nem tesznek ;s ha koldusokként valamennyien odanyújtják kezöket minden megvesztegetőnek ,ha anyaföldükről egyes rongyokban tépik le dicsőségét :a nemzet azért nem veszett el . Nem bennetek ,urak -bocsásd meg nyíltságomat István -,bennünk ,a nemességben fekszik e haza ereje ;s jer le Biharba ,menj végig a Tiszán ,s meglátod ,ha nem találsz -e vért ,mely a hazáért kiomolni kész most ,mint hajdanában . -Barátom -viszonzá Telegdi szomorúan -,a hazának nemcsak vér kell ,nemcsak a nemesség lelkesedése szükséges ! A főurak még nem képezik a nemzetet ,ebben igazad van ;de kérdezd a polgárt ,s azt fogja mondani ,hogy a nemesség sem képezi egymaga ,kérdezd a parasztot ,s ő talán nem válaszol ,de bizonyosan ismét mást gondol magában ;s hol van a kötelék ,mely e szétszakadozó részeket ,e nemzetrongyokat összetartaná ?! Lelkesedni tudunk a hazáért valamennyien ;hidd el ,Tamás ,a jövő meg fogja mutatni ,hogy azon urak között ,kiknek ti nemesek e haza szerencsétlen állapotát tulajdonítjátok ,s kik azt talán csakugyan okozták is ,sok van ,ki vérét a honért éppoly szívesen ontja ,mint bárki köztetek ,de fel tudjuk -e a hazának áldozni pillanatnyi érdekeinket ,pártszeretetünket ,kicsinyes gyűlölségeinket ?tudunk -e egyesülni a haza körül ?-s lám ,barátom ,ha ezt nem tudjuk ,minden lelkesedésünk hasztalan . Pártokat találsz :nemzetet sehol ! Itt Bakács ,ott Zápolya nevét hangoztatják ;itt egy külföldi hatalom ,ott egy hatalmas család érdekei ápoltatnak ;a hazáról elfeledkezünk ;ki tartsa össze az egészet ,ha az ,kinek fejére a koronát tettük ,megvetés tárgyalett ?! -Ki tehet róla ? Nem mi ,nemesek :a főurak választották -válaszolt Ártándi -,ha királyunk ,mint mi akartuk ,Hollós János lett volna ,hazánkat más állapotban látnók . Ulászlót lehetetlen tisztelni . -S miért ?nem jó ember ?-kérdé Telegdi melegen -kit sértett meg ?kihez nem ereszkedett le ?mily kívánatot tagadott meg ? -Nem király !-válaszolt Ártándi komolyan . -Ha a napnak minden tulajdonai megvolnának ,de nem fénylenék ,s világot nem terjesztene :nekem nem kell ;ha valakit az ország legmagasb polcára ülteténk ,magasan fejem fölött akarom látni . A magyarnak Mátyás kell ,nem fabáb ,mely fejével csak igent tud hajtogatni . Ulászlót nem tisztelheti senki ! -Hát ne tiszteljétek őt -szólt Telegdi -,tiszteljétek a magyar fejedelmet ,tiszteljétek magatokat . Ha a szent koronát ökör fején találom is -így szólt Országh sokszor -,meghajtok előtte ,mert királyomat látom benne ;s míg minden magyar így nem gondolkozik ,míg az ,mi a hazának egységét képviseli ,tiszteltetni nem fog :jövőnk nincsen biztosítva . -Bizony ,István -mondá Ártándi bámulva ,mert egyszerű katona létére eszmékkel soha életében nem törődött ,s mert nem foghatá meg :miként tisztelhetné mint királyt ,azt ,kit mint embert megvetni kénytelen -,udvariabb ember vagy ,mint gondoltam ;de ezen nem fogunk összeveszni . Nem vagyok pártütő ,s magam sem tennék semmit Dobzse Lászlód ellen ,már csak azért sem ,mert János herceg meghalt ,s nem tudok senkit ,kinek fején Mátyás koronáját látni szeretném ;azonban ha azt hiszed ,hogy a hazának azért kell elveszni ,mert a király nem tiszteltetik ,csalódol . Hányszor kellett volna veszni hazánknak ! Gondolj Zsigmondra ,Lászlóra ,a közelebb lefolyt huszonnégy évre ,melyet e király alatt töltöttünk ,s ím ,Buda vára régi helyén megállt . Az idők rosszak ,s nemegyszer sajnáltam fiaimat ,hogy most születtek ;de hogy a magyar el nem vész ,azt oly erősen hiszem ,mint hogy fölöttünk Isten őrködik ! A magyar nem veszhet el ;ha az egész tölgyest kivágod ,s valamennyi fáiból csak egyetlenegy makk marad ,abból ismét tölgy lesz ;s így vagyunk mi ;meglehet ,a fergeteg ledönt ,nehéz idők mennek el fölöttünk ,melyek alatt szinte nyomunk is eltűnik ,az emberek megfeledkeznek rólunk :de egyszerre századok után új csemete támad a népek nagy mezején ,s a jövő bámulva fogja látni ,hogy a makk kihajtott ,hogy ismét magyar áll közöttök . E szavak s a lelkesedés ,mely Ártándi arcain látszott ,midőn azokat mondá ,mélyen hatottak Telegdire ,ki ,megszorítván barátja kezét ,egy ideig hallgatott . -Én is ezt hiszem -szólt végre -,bízom én is e nemzet jövőjében ,reménylem nagyságát ,s ez az ,ami a nehéz pályán ,melyen haladok ,cselekvésre erőt ad :de hogy a jelen pillanatban veszélyek környékeznek ,hogy nagy szenvedések várnak ránk :ez teljes meggyőződésem ;s mi semmit sem teszünk ,hogy azokatelkerüljük . -Igazságod van -mondá az előbbi -, nem vagyunk harcra kellőleg elkészülve ,de azért nem kell annyira aggódni ;a némettől nem félek ,sokat próbálkoztunk együtt ,derék legények ,s ha józanok ,becsületesen megvínak :de a Lajta nem szélesebb Magyarországtól Bécs felé ,mint onnan hozzánk ,s ha hamar átjöttek ,hamar visszakergetjük ;a törökök pedig ... -Barátom -vágott szavába Telegdi -, nem külső ellenektől félek . A veszély köztünk van . A harangok ,melyek a népet a keresztes had kihirdetésére hívják ,ezek jelentik a vészt ,mely fejeink fölött összevonul .