Égető meleg nyár van . A sok eső után ,amiben nem érhetett a búza ,egyszerre borzasztó forróság lett ,amely megaszalja a szemet . A kemény ,meggondolt parasztok csak megingatják a fejüket ,“az isten is kitanult már a mesterségiből ”,de nem zúgolódnak ,nem ijedeznek ,nem sápítoznak . Az idő ellen ? Azt el kell fogadni ,ahogy jön . Turi Dani a falu felől jött haza . Szép menyecskék utána bámulnak ,észre sem veszi már . Gondban fő a feje ,s néha rá-rábólint a gondolatára . Nagy terveket főz ,a hamar meggazdagodó emberek módjára egyre nagyobb vállalatokba fog . Amint a kiskapun belép a tisztán tartott udvarra ,fölemel egy eldobott kukoricakórót ,míg beér a pitvarba ,apróra töri ,s bent a szabad tűzhely elé veti a többi tüzelőhöz . A felesége a konyha előtt pirosodik . Ingvállából kiemelkedik gőzölgő fehér sovány válla ,nyaka s a baboskék pendelyszoknya alól fekete ,megkopott papucsban mezítlába . Ahogy az ura belép ,visszafordítja az arcát feléje . Irigység és méreg futja el . Persze ,ezt az embert nem nyúzta le az öt esztendei házasság meg a két gyerek . Neki mindenből csak a java jut . A barnapiros férfi szebb ,mint legénykorában volt ,mert ő kihizlalta . Bezzeg ő odavan ,róla leszopták a húst a puják meg a sok dolog meg a sok méreg . Dani hajnalban ment el hazulról ,most délére jár ,érzi ,hogy köszönni kén az asszonynak ,vagy legalább szót vetni neki . Köszönni derogál ;az asszony kötelessége ,hogy köszönjön az embernek ,aki aztán egy komoly fejbólintással elfogadja . Hanem Erzsi elmulasztotta a percet ,s Dani ahogy bámuló nagy fekete szemébe néz ,úgy érzi ,mintha adósa volna . Kipislant hát félszemmel az ajtón az égre ,aztán odasandít félszemmel ,s azt mondja : -Hát ha esni akar ,csak hagy essék ! Elpödri szép bajuszát ,amiről “ nyalkabajszú Turinak ”is hívják ;az asszony ,akarata ellen is biccent a szempillájával ,evvel rendben van a dolog . Dani befelé mozdul ,az első házba . Újra szólni készteti valami . Mintha nem volna minden rendben közte meg a felesége között . -Hun az én veres noteszem -mondja . -Hun . ’Sz ott van a mándliba . A sifonyba . Dani bemegy . Ő is tudja ,hogy ott van . A hűvös szoba levegője megcsapja ;tele van az a fölmázolt föld szagával ,a kissé dohos ágynemű meg a tiszta szobában tartott ételneműek ,az avasodó vaj ,savanyodó tej szagával . A sifon uras ,annak az ajtaját kinyitja ,s kiveszi a kabátzsebből a veres noteszt . Leül az asztalhoz ,s a homályosra bezsaluzott ,párologtatóan hűvös szobában hozzáfog számolni . Megnyalogatja a plajbász hegyét ,s gyerekes ,iskolás ,nagy betűkkel szókat ,számokat ír egy tiszta oldalra . -Kitapodom a beledet ,te kutya !-hallja egyszer a felesége hangját . -Hogy az isten vegyen el ,te ,-hát nem felfordította a tejescsuprot ! Sipp ,supp !hallatszik kívülről ,ahogy az asszony csattogó tenyérrel rápaskolt a gyerek vastag húsára . A kisfiú csak egy jó perc múlva kezdett el rikoltani ,de akkor aztán úgy ,mint a malac ,akit nyúznak . Dani egy kis ideig odaügyelt ,aztán tovább folytatta a dolgát . A gyerek az asszonyé ,ahhoz neki semmi köze ;ha még a két gyerekével se volna szabad az asszony ,akkor itt hagyná a házat . Kis idő múlva nyílik az ajtó ,dühösen berohan az asszony ,s a fal mellett álló tejesköcsögökhöz áll ,és szemlét tart felettük . -Mi az istennyilát csináljak már -zsémbel hangosan ,de nem mintha valakitől tanácsot kérne ,hanem mert nem bírja magába fojtani a szót -,még vót egy meszely abba a csuporba ,éppen elég lett vóna . Most mán kezdhetek egy egész köcsögöt . Bajlódhatok ,míg leszedem a tetejit ... -Nem árt a vaj a bélesbe -szólt oda Dani ,gondterhes arccal ,amelyen meglátszott ,hogy föl sem veszi az asszony mérgét . Erzsi összeszorította a fogát ,s felkapott egy jókora tejescsuprot . De a nagy cserépedény már régen repedt volt ,mindig várta vele Erzsi a drótost ,s hogy az nem jött ,nagy félve mégis használta ,hiszen olyan szűkébe volt a kedvére való jó tejescsuproknak . Most izgatottságában elfeledkezett a csupor hibájáról ,felkapta ,s ahogy kifordult vele a szoba felé ,az abban a pillanatban kirepült a ház közepére ,s ezer darabra tört . -Apróra !-szólt újra Dani hidegvérrel ;vagyis :ha van ,legyen ,ha törik ,törjön !úgyse baj ,nem kár ... Erzsi fogta a csupor fülét ,ami a kezében maradt ,s úgy odaszánta az ura fületövéhez ,hogy ha az utolsó percben egy gondolattal vissza nem tartja ,baj lett volna belőle . De hát az asszony nem tud ütni ,csak magát emészteni ,ahelyett ,hogy másokon töltené bosszúját . Sarkon fordult ,kiment ,a cserepet a szemétbe lökte ,elővette a seprűt ,lapátot meg egy nagy mázolórongyot ,s bement feltakarítani a ház földjét . A szeméből könnyek szivárogtak ,olvadt ,égő cseppek ,s bent feszült a vulkán az indulatoktól . Dani kedélyesen nézte ;motoszkált ugyan valami benne ,hogy kár most bizgatni az asszonyt ,nem jó lesz ,de úgy benne volt az uszításban ,hogy nem állotta . Szórakozottan tartotta vastag ujjai közt a vékony plajbászt ,s úgy nézett csendesen ,mosolyogva a feleségére . Roppant mulatságos volt neki ,hogy Erzsi minden dühe mellett is milyen szépen ,szaporán ,ügyesen dörzsölgeti a sáros földet . -Látod -mondta neki jámboran -,most lesz szép . Mindig így kék ,tejjel súrolni fel ,de sajnálod ... Az asszony megszédült ,a nyelve megbénult a váratlan sértéstől . Ebben a percben robajló sustorgás hallatszott a konyhából ,a tűzhelyről . -Az a tej is kifutott !-kiáltott az asszony ,és kirohant . Dani felkacagott . A nyitva maradt ajtón csakugyan égett tejbűz áradt be . A következő pillanatban a túlsó szobából éles babasírás hangzott fel . A csecsesbaba felébredt ,és sírni kezdett . -Dögölj meg !-kiáltott be rá az anyja . -Ebkölyke . Most halj meg ,ne legyen belőled olyan kutya ,mint az apád . Dani nevetett magának . Az asszony kisvártatva folytatta : -Hun az a kis bitang ! Te !-kiabált ki az udvarra ,ahol a nagyobb fia még mindig bömbölészett ,az eresz alatt a gerendán ülve . -Gyere be ! Egy pissz ne legyen ,mert a nyakadra hágok . Eregy ,ringasd azt a másik kis nyavalyát ... De ki ne fordítsd ! Dani újra nevetett :azért mégis van gondja rá . Ki ne fordítsd ! Asszony ! A fiatal asszony a tűzhelyen rendbe hozott mindent ,s újra bement a házba ,hogy kiseperje a cserepeket . -Szakadhatok én százfelé ;szakadhatok én -mohogta . -Nem árt az ugrálás !legalább frissülsz egy kicsit !-vetette oda Dani . -Hallgass !-rikácsolta az asszony ,képéből kikelve . -Hallgass ,mert mingyán itt döglök meg ! Vagy itt ölöm ezt az egész frekvenciát . Lihegett ,fújt . -Bitangok ! Megétetni eccer ! Mer az vón jó csak . Mind belőlem él . Ha százan vannak ,mind nekem kell körültáncolni . Mindnek én vagyok a cselédje . -Minek vagy !-mondta kicsinylő bosszúsággal Dani -hány segítséget állítsak ? -A kell nekem !-szólt undorral Erzsi -a te segítőid ,nyald ki mindnek a ... Az csak neked való . Az én konyhámba nem teszi be a lábát egy dajnád se . Az én tiszta edényembe nem nyúl egy asszonyszemély se a faluba . Dani fölkacagott ,megkapóan tiszta csengésű ,egészséges ,jóízű kacagással . -Na ,na ! Van tán a faluba olyan is ,akit nem pellengéreztél még ki velem . -Van . A nagyanyám ,aki húsz esztendeje a fődbe rothad . De más nincs . Dani újra felkacagott . Szép ,egészséges ,harapós fogai kicsillogtak . Erős bikanyakát hátraszegte ,s merész tekintetű piros arca férfiasan ragyogott . Barna haját ,amely izzadt ,fehér homlokára csapzott ,félrehárította ,hogy széles hullámot vetett a fürt ,s szeme bizalmasan ,gondtalanul sugárzott . Az asszony gyűlölettel nézte ezt az embert ,akiért valaha a kútba ugrott . Első gazdalány volt ,s nem akarták a zsellérfiúhoz adni . Nem is adták ,míg a nyalka legény ,aki már akkor is híres kapós volt az asszonynépnél ,nemcsak a lányt ,de az anyját is meg nem ölelgette . Későn tudta meg Erzsi ,mikor már nem volt mit tenni ,mikor már a fél falu szeretője volt az urának ,s emiatt az anyja féltékenységében szinte megháborodott ,és maga világosította fel asszonylányát . Erzsi fölundorodott ,s azóta rá sem tud nézni az anyjára . Hiszen ,csak legalább ha egy szeretője lett volna az urának ,akkor összetörtek vón valahogy . De így ,mikor egyszerre tíz-húsz lánnyal-menyecskével ,de még vénasszonnyal is bizonyos köze volt ,s jól tudja ,hogy az édesanyja is ott van máig köztük ,-így nem lehetett hova lenni . Jobban undorodott a fiatalasszony attól ,akit az urával meggyanúsított ,mint a hullától . S nem mehetett sehova ,inkább itt maradt ezzel az emberrel ,akiről még most is úgy érzi néha ,hogy nem tudna nála nélkül megélni . A férfi csak nézte ,nézte a szikrázó fekete szemű asszonyt ,aki egészen belecsúnyult a haragjába . Olyan furcsán ,olyan kétes érzéssel nézte az erős ívű fekete szemöldök alól ,a szép alakú ,hófehér homlok alól ,a keményen kiszögellő arccsontok ,éles vékony orr ,epés metszésű száj keretéből kinéző nagy sötét szemek poklát ,amely mégsem tudott igazi hatást tenni rá ... Most már értette ,miért volt ő hűvös ehhez az asszonyhoz már elég régi idő óta ,pedig maga is bámulta ,milyen gerjedelmes mostanában a vére . Csúf ez az asszony ,csúf . Imádkozásra ,térdelésre és gyűlölködésre termett ,nem szerelemre . Pápista . Szívós és szenvedélyes ,amit ő nem bír megérteni . Az ő jó ,kövér ,hamar felgyúló ,lecsendesedő ,keveset haragvó ,sokat káromkodó kálomista természete sok puhaságra s örökös jókedvre vágyakozik ... És mégis izgatja ,leköti ez az asszony ,sokkal jobban ,mint a világ minden asszonya . Nem is cserélné el senkivel ...de senkivel a világon . Tele van vele ,örül a nagy tisztaságnak ,a testi -lelki -életbeli szeplőtlenségének . Nagyra van vele ,mint olyan asszonnyal ,akihez nincsen több hasonlatos . És mikor szabadon csatangol a kurta örömök virágos kertjében ,mindig örvendve gondol az asszonyára ,aki otthon van ,neki őrzi meg tiszta virágkelyhét ,s térden imádkozik a maga szigorú isteneihez ,akik neki olyan idegenek s olyan gyűlöletesek . A húsos ,rózsás képű ember szeme lobbot vetett ,bal kézzel elkapta az asszony megfeszült kezeszárát ,s odarántotta őt magához . Az asszony másik kezében ott volt a teli szemétlapát ,arról mind lerepült a cserép szanaszét a szobában . Dani jókedvvel kacagott rajta ,mintegy megkönnyebbülve . Átölelte az asszonyát ,leszorítva két karját ,s az izmos ,szívós asszony érezte ,hogy ereje a férjéé mellett semmi ,mint az ő kezében a gyerekéé . Úgy bánt vele ,ahogy akart . Odaszorította az ölébe ,lefektette a vállára ,s megpaskolta a hátát . -Te bogár ,te !-mondta neki ,s aztán fogta ,eltartotta két kézzel magától messzire ,hogy jól az arcába nézhessen . Az asszony kezéből kihullott a vaslapát ,s csörömpölve állt meg a földön egypár cserépben . S a nő eleresztette magát ;összerokkanva hagyta ,bármit tesz vele az ura . -Ó ,te hónapos rózsa !mi bajod ?-mondta Dani ,s a győző kedvtelt érzésével nézett az asszonyra . -Hát van híjjod ? Megkárosítalak ? Hiszen nem bírod el ,ha megcsókollak ,te ! Mindig kifog utána a -betegség . Te üvegvirág . Hiszen sok vagyok neked ,te harmat . Belehalsz ,ha addig csókollak ,míg nekem elég . Kiterítette a két karján az asszonyt ,mint egy vékony gyereklányt . Erzsi érezte ,hogy fölrepül a levegőbe . Elveszett a lába alól s a lelkéből a biztos föld kisugárzó ereje ;szédült és ájult ,és érezte ,hogy az ura tenyerén van ,de olyan biztos helyen ,mintha az isten markában volna . Megvillant szűk kis agyában a gondolat ,hogy ilyen erős ember nincs több a föld kerekségén ,mint az ő ura ,aztán elalélt ,s hagyta ,hogy azt tegye vele ,amit akar . Főhetett már ,futhatott már odakint a tej ,a rántás ,pecsenye korommá . Dani odaborította a meleg asszonyi testet magára ,mellére ,vállára ,s gyengén átölelte . Alig volt ruha a forró testen ,amelynek színe ,a bőre érintése kezdett meghidegülni -saját magára lecsapódó gőzében -a fagyos szobában ,és mégis olyan hőséget sugárzott ki a test ,mint az olvadt vas . -Látod ,látod -mondta csendesen a férj -,olyan vagy ,mint a sár . Mit kezdjek veled . Ha egy ujjal hozzád nyúlok ,véged . Affenébe ,száz asszony is kicsi vón nekem ... Átölelte s magán tartotta a pihegő asszonyt ;aztán ráncbaszedte homlokát s elcsöndesedett . Eszébe jutott az üzlet ,ami most az egész lelkét lefoglalta ,s az asszonnyal az ölében ,pár pillanat múlva olyan tisztán és nyugodtan gondolt az imént félbeszakított tervére ,mintha csak a plajbász volna az ujja közt ,s nem egy szerelembe fulladt asszony ,a tulajdon felesége . Az asszonyi test lassan odasimult hozzá . A két meztelen kar megölelte a férfinyakat ,vállat ;a szorgalmas ,ügyes ,tapintó ujjak megbizseregtek ,amint a férfi puha ,simuló gyolcsingén átérezték az üvegsima és ruganyos kemény húst ,s elkezdtek játszani ,tovább tapogatni s egyszerre lázasan görcsösen markoltak bele a húsba ;marokra fogva ;gyúrva ,gyötörve ,csókolva a váll alatt meggyűrődő ,egész tenyért betöltő húsdomborulatot . Az asszony esze alázatos segítője lett hirtelen fölviharzott testi gerjedelmének ,s amíg két megbarnult erős karjával átfonta a férjét ,cserepesre szikkadt szomjas ajkával beletapadt a nyakára ott ,ahol az ingből kifehérlik ,s ekkor teljesen elfeledett minden bajt ,keserűséget ,szívfájást . Csak kívánta ,áhította ,odaadta magát a hímjének . A férfi elmosolyodva ébredt fel komoly ,szikár tépelődéséből . Megérezte ,hogy az asszonnyal van valami ,megtapogatta puha ,lágyhúsú ,kidagadó csontú tagjait ,s nyugodt hangon ,gondolatait folytatva így szólt : -No ,ha ez a vállalat beüt ,akkor se bú ,se kár . Az asszony összerándult ,s görcsösen ölelte át az urát ,mintha agyon akarta volna benne fojtani az idegen gondolatokat ,s a testétől könyörögne segítséget a lelke idegensége ellen . A férfi el akarta tolni ,de nem bírt vele ;az asszony szívósan s mégis kéjesen ölelte :arra elmosolyodott ,ő már szinte el is felejtette ,hogy került az ölébe az asszony . -Ha ezt a bérletet megkapom ,úgy ,ahogy szeretném ,akkor osztán nem cserélek a vicispánnal se . Az asszony karjai lelankadtak . Mintha a délignyitót nap éri . Dani egész könnyen bírt vele ;mint szokta ,eltartotta magától két tenyérrel ,s úgy nézett a felesége arcába . -Bizony még úriasszony lesz belőled !-szólt ragyogó örömmel . Az Erzsi arca olyan szomorú ,olyan halálosan szomorú és ijedt volt ,a szeme úgy könyörgött és remegett ,könnyek rezegtek a sarkában ,és az arcvonalai elbágyadtak . Sovány arca sóvár volt ,ajkai izzóak ,orrlikai tágultak ,s felső szemhéja leereszkedett a szembogarakig . De a férfi nem látott semmit nagy izgatottságától ,úgy tele volt a terveivel . Úgy látszik ,már mindennel tisztában van ,amin eddig töprengett . -A szatmári botosok nem győznek annyi selymet lemérni ,amennyi viganóravalót vehetsz ! Az asszony szemei lecsukódtak ,feje lebágyadt . -Kiveszem az egész Nagyszeget . Hallod !... Már beszéltem az ispánnal . Az úr a zsidóra megharagudott ,osztán az egész az asszonytól függ úgyis . Felmegyek hozzá magam ,nem esz meg . Egy asszonytól nem ijedek meg ,láttam én már mást is . Ha még olyan kegyelmes asszony is ,csak asszony ! Erzsi ,mintha vipera csípte volna meg ,felugrott . Minden porcikája remegett . Most értette meg ,mit beszél az ura . -Mmit !-szólt bukdácsoló nyelvvel -mit mondasz ? A kegyelmes grófné . -Hát oda akarsz ? Hát ... -Nonono . Mondom ,hogy csak nem esz meg ! Mit féltesz ? -Mmán azt is !-ordított fel rekedten az asszony ,s leugrott az ura térdéről . Összecsapta a két kezét ,aztán így összekulcsolva felemelte a feje fölé ,meg újra levágta ;úgy rohant ,száguldott összevissza a szobában ,mintha kedves valakijének rögtön bekövetkezhető ,kikerülhetetlen halálától félne -már azt is ,azt is !-ismételte . A férfi egy darabig nézte ,értetlenül . -Hát beléd mi ütött ? -Úristenisten ! Keresztrefeszítettszentisten ! Mikor lesz vége ennek az én kínkeserűgyász életemnek . Ó ,mennybéli szűzanyám !... -Ne bőgj !-rivallt rá az ura . -Ez kell nekem . Ez kell éppen ! Tyúkeszű . Bosszúsan dobta odább a ceruzát az asztalon . -Ahelyett ,hogy örülne ,táncolna ,-bolond ! Igazán ,hogy egy asszony alábbvaló a ... Nem érted ?ha sikerül -mer még semmise biztos -olyan kontraktust csinálok az úrral ,hogy belegebed . Ki fogom venni az egész Nagyszeget ,az egész pusztát ,a Tiszasarkon olyan káposztásfőd van ,hogyha kiadom ,nyócvan pengőt ,százat adnak egy vékásért . -Ezret . A férfi elhallgatott . Ez már okos szó . Ez legalább az üzletre vonatkozik . Az asszony mindig mindenben a legrosszabbra számít ,nem úgy ,mint ő ,akinek roppant rikító minden cél ,alig bírja magát megállítani ,úgy rohan a reménysége . S elégszer bebizonyosodott már ,hogy az asszonyának igaza volt . Ezért nem vágja ketté az asszonybeszédet ,hanem meghőköl rá ,s újra meggondolja . Hozzáfogott hát ,és mint szokta ,apróra elmondott a feleségének mindent . Ez csak állott a szoba közepén ,lesütött szemmel ,szórakozott pillantással ,majd meggondolta magát ,kiment a konyhába ,eligazított a tűzhelyen minden edényt ,a kutyát kikergette ,a félrácsajtót betette ,s újra bement . Az ura felnézett a noteszéből ,s tovább folytatta a beszédet . -Ha tizenhat pulyád lesz ,mindre maradhat elég . Hát nekem ne vágj ilyen fancsali képeket ;nem tudnám ,miért . -Nekem nem kell a macáid zsírja . -Eh -hehentett Dani bosszúsan -,már megint eszi a ... -Inkább a nyakamba veszem a kölykeidet ,és megyek koldulni ,de nekem nem kell piszokpénz . -Milyen piszok ? -Bhhh ,amiért osztozni kell -rajtad ! Dani kedvetlenül rándította meg az arcát . Az asszony folytatta . -Most már megy a méltóságos asszonyok után . Nem elég ami vót . Eredj ,csak eredj ,hogy kivetnek a disznók közé . Óh ,csak az én istenem adná ,hogy egyszer már ráakadna a bajára ! Mer nagyon elhitte mán magát !... Dani kitágult szemekkel nézett az asszonyra ;megértette a gyanúsító gondolatát ,és az szeget ütött a fejébe . Tán még igaza is van az asszonynak . Hisz az úriasszony is csak asszony !... Összevonta a homlokát ,s az ablak felé fordult . Az Erzsi lába alatt megroppant egy cserép . Lehajlott érte ,s összeszedte a darabokat ,aztán kitört : -Azt mondom neked ,elég legyen a cudarságból ,mert ha egyszer elfog a keserűség ,az isten legyen irgalmas-kegyelmes mindnyájunknak . Dani felállott . Villogó szemmel nézett az asszonyára . -Én meg azt mondom neked -adta ki kemény hangon a parancsot -,hogy eredj a dolgodra ,egyébre ne legyen gondod . Ott a konyhád ,ott az udvarod ,ott a gyerekeid . Az én bajomba ne piszkálj bele ... Ha nem tudsz segíteni ,ne állj keresztbe ... Semmi bajod . Tudod ,hogy szeretlek ;érted élek ;meg értetek ,a gyerekekért . Az egész világot ide akarom hordani a kötődbe ;még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül . Mit sajnálsz ? Lekopott a csókolóm ? Nézze meg az ember . Mi közöd hozzá ,hogy csinálom a magam seftyét ,csak sikerüljön . Az asszony visszaszívta az orrába a könnyét ,érezte ,hogy most még csak csöndesen foly a szó ,de hamar rossz vége is lehet . Elhallgatott a kemény hangra ,mint a megszidott gyerek . Az ura is meghiggadt . Visszaereszkedett a helyére ,s komor arccal hozzáfogott újra rendezni a gondolatait . -Tudod te jól ,Dani ,hogy nekem nem kell semmi -szólalt meg szomorúan ,csöndesen az asszony . -Eléltem vóna én veled az anyád kis házában is ,kapásnapszámos sorban is . De ha van annyink ,amennyink ,minek ide több ? Minek a sok gyerek ,meg a sok birtok ,a sok gond ? Nem jó nekünk úgy ,ahogy apámék voltak ? Csendesen ,rendesen . Nem kell felfalni a világot ,de elpotyázni se ,ami van . Minek töröd te magadat ,ha nem muszáj ? Meglásd ,meg ...rossz vége lesz egyszer ! -Az isten áldjon meg -szólt a férje mutatott bosszúsággal -,hallgass mán ,ha mondom ,hogy hallgass ... Ne hasonlíts engem az apádhoz ,nem vagyok én Tövigszáraz ,mint ő . A fiatalasszony elvörösödött az apja gúnynevének hallatára ;szíve egész szenvedélyével szerette és tisztelte az apját ,s gyűlölködve nézett az urára . -Csak hagyj békét az apámnak ! Jól vigyázz ,mert te is megkapod a magad csúfnevét ,a víz se viszi le rólad ! Dani meghorkanva ,vizsga szemmel nézett a feleségére ,nem tud -e máris valamit ? Az utóbbi napokban többször észrevette ,hogy utánanevetnek ,s valami szót suttognak ,ha meglátják . Még nem jutott a fülébe ,hogy mit ,megkérdezni meg nem merte ,félt ,hogy még megmondják . -Az isten irgalmazzon annak !-morogta fenevad módjára ,lapos pillantással -aki rám ragaszt valamit ! A beszéd egészen posvánnyá lett . Úgy indult egy félórával ezelőtt ,mintha vihar készült volna belőle ,s úgy végződött ,mint az őszi köd . Nyomott hangulat és nagy kedvetlenség maradt utána ,amelynek a mélyén feszültséget éreztek mind a ketten . Erzsi látta ,hogy az ura nem szól többet ,kifordult a konyhába . Dani meg mogorván belekönyökölt a tervezgetésébe . A falu csinos kis alföldi magyar falu . Alig száz házból áll . Rendesen kiszabott hosszú telkek ;a kert mindenütt gyümölcsös ,és a falu közepén a pompásan megépült fatorony valóságos kis erdő kellő közepéről nyúlik ég felé ,mint egy dárda . A hegyében kakas berzenkedik ,s ez messze hirdeti ,hogy itt református ,tehát színmagyar nép lakik . A gróf Karay-család névadó birtoka ez a falu . A reformáció idején a Karayak áttértek ,s magukkal vitték számos birtokuk magyar népét is az új hitre ,az erdélyi fejedelmek hitére ,nem lelki szükségből ,nem is politikából ,csakhogy bosszantsák a bécsi udvart . Mikor aztán Pázmány idejében megint divatba jött a katolizálás ,a Karayak is visszatértek ,de hiába akartak a császárnak kedveskedni vele ,a nép nem váltott velük hitet . A magyarság nagyon hamar beleszokott abba a szabad ,önálló egyházi életbe ,amelyet új hite biztosított neki . S az üldöztetések idején a tömeglélek megkeményedett ,s hősi kielégítést talált a hithez való ragaszkodásban . Még ebből az időből való a falu és a földesúr ellenséges viszonya . A falu határa nyolcezer hold ,ebből mintegy hatszáz hold a kisbirtokos gazdáké ,a többi nyolcadfélezer a grófé . Ez a föld ősi idők óta történelmileg elévült törzsvagyona a Karayaknak . De éppen olyan ősi eredetű a parasztság tulajdonjogi hite is . Ugyanaz a nép lakik itt rengeteg idők óta . Különös szerencse védte ,hogy sem tatárdúlás ,sem törökvész nem pusztította el a népet ;évszázadról évszázadra bátorságban lakott itt ,s családi jobbágysága volt a Karayaknak . Közülök vált ki a földesurak személyi cselédsége ,s az urak meg az úrnők szerelmi fölöslege századokon keresztül itt ömlött szét a hajdani kevésbé válogatós korokban . Volt is már valami fajbeli közösségérzet az urak meg a parasztok között ,s Öreg-Karán gróf Karay Pált a nagy honárulás után azzal a jussal utálták meg a karai parasztok ,amivel az atyafit az atyafi . Ez a legádázabb gyűlölet ,ez engesztelhetetlen . Gróf Karay Pál hiába eszelte ki az árulás jogi formáját simára és kerekre ,a veséjébe látott minden parasztja . S mit ért ,hogy a forradalom leigázása természetesnek és bölcsnek látszott nagy szerződés szerint ,ha a kibujdosott utolsó fejedelemtől végig az egész országon az utolsó karai béresig ,mindenki lapos ,gyűlölködő pillantással mérte őt végig . S mit ért ,hogy a kibujdosottak birtokát nem ajándékba kapta ,hanem szerződésben vette meg :mikor mindenki tudta ,hogy a százharmincezer hold földet százezer aranyért vette ,s abból a százezer aranyból a császári pénztár fizetett ki helyette ötvenezret ,a másik ötvenezret pedig elengedte a legkegyelmesebb királyné . És mindenki tudta ,hogy csak akkor tette le a szegény magyar nép a fegyvert azon a híres síkon ,mikor már ez a szerződés készen volt a tábornok tarsolyában ... Gróf Karay ,amikor konok kurucfejével belevágott ebbe a vállalatba ,előre leszámolt minden nemzeti gyűlölettel ,s lerázta magáról a megvetést ,mint a kutya a vizet . Mit ,ő már úgyis vén ember ,majd elfelejtik az unokáinak . De mikor visszavonult ,haza ,az öreg házba ,villogó szemmel nézett rá minden paraszt . Az öreg gróf felhorkant ,összecsikorította a fogát ,s megpróbálta megtörni a parasztjait . Nem ment . A magyar paraszt már ekkor egy színen volt a kurtanemesekkel ,csak éppen a politikai jogok hiányoztak a számára . A kötelességek azok mind rajta súlyosodtak el . Felőle dúl-fúlhatott az úr . Neki többet nem volt uruk a “ gróf ” . Makacs ,kemény kálomista nyakak szegültek ellene a gróf méltóságának . S eddig se sok köszönet volt a robotjukban ,de ezentúl erős és rendíthetetlen ellenszegüléssel rontottak mindenütt ,ahol s amit lehetett . -Megálljatok -rikoltott fel -dühében gróf Karay Pál ,s ment Bécsbe ,a királyné színe elé . Egypár hónap múlva már kiverte egész vármegyét tevő uradalmairól ,az áldott ,kövér kalászos rögökről az ősi ,ott termett magyarságot ,s a “ kutya kálomista jobbágyság helyébe az mü szent religiónkban való szelíd katolikus sváb nemzetséget plántált ” . Olyan szép tellett neki ,aki ne fájdalmasan zokogó ,kesergő dalokban búslakodjék a portája tövében ,hanem szent zsolozsmát énekeljen égre forgatott szemmel ,s ne laposat köpjön a Karay név kimondása után :“ honnak árulója ”,hanem keresztet vessen :“ svábság patrónusa !” Nem is hallatszott soká magyar szó az ősmagyar földeken . Tizenhat falut és három mezővárost ürítettek ki a vén gróf gazdatisztjei . A nép elbujdosott messze földre ,más megyékbe ,csak itt-ott fizettek ki egy-egy falut ,így Karát is valami kis ,megszabott úrbéres területtel . Az akasztófapusztát rendelte a gróf ,Kara lakosainak :odavalók ,egyig ! S a nép a szomorú őszön átköltözött az édes otthonból a semmibe ;új falut telepített ,nevezve Kiskarának ... Egy télen át üresen állottak az elhagyott falvak házai . Hó behullotta ,víz telefolyta ,fagy szétrongálta . Ordas ütött tanyát a templomokban ,s ha mennykő csapott egy-egy toronyba ,arról tövig égett az egész faluhely . Néhol a kivertek gyújtották fel édes ősi lakukat ,hogy ne jusson döghollók karmába a hajdan békés fészek . Mikor aztán megjöttek új tavaszon az új földfoglalók ,tele lett idegen nyelvű vájákolással a levegő ,hogy itt nincs minden olyan kész paradicsom ,ahogy ígérték . A kiehült ,otthon éhnyavalyába dűlt svábok kicsinylették ,amit kaptak :a jó földet ,az áldottat ,a tehenet ,lovat ,szekeret ,ötévi adó- és robot-elengedést meg a házi macskát ,amivel mind ellátta őket a kegyelmes gróf ... A vén vak Karay ,aki egy árva szót sem értett új népe nyelvén -vele esett meg ,hogy huszonötezer főnyi táborával együtt sem tudott elolvasni egy elfogott német levelet -,újra dühbe gurult . Kergette volna már az újonnan jötteket a pokolba ,de nem lehetett . Nebántsvirág lett a svábság a Tiszalaposon . A királyné csak erre a tettére békült meg az öreg kuruccal ,akinek olyan volt a formája ,hogyha megjelent a Burgban ,az udvari frájlák összesúgtak ,hogy veszedelmes játék a királynétól ,ha a medvét szabadon hagyja . A vén Karay azzal a dühödéssel jött meg újra Bécsből ,amivel a paraszt verte a szőlejét ,mikor a jég esett :lássuk uramisten ,ki csinálja jobban . Innen ered ,hogy a kiskarai paraszt lelkében máig is ott van az istenfélelem tőszomszédságában az uraság elleni gyűlölet . Tehetetlen ,századokra elraktározott ,ma már nem is öntudatos érzés . Ki tudja már megmondani a gyerekének ,mit vétett a gróf ellenük ! De azt mindenki meg tudja tenni ,hogyha a gróf nevét kimondja ,köpjön egyet . S ha módja vón rá ,könnyen felingerüljön odáig ,hogy leüssön belőlük egyet . Kiskarán csaknem két század óta élt a magyarság egyforma életet . Ősszel ,tavasszal szántottak ,vetettek ,régen faekével ,nem is olyan régóta egyszerű vascsoroszlyákkal . Sohasem hitte volna el senki ,hogy ez a derék fekete föld egyebet is teremjen ,mint búzát ,búzát ,búzát . Mert a kukoricából elég ,ami a disznónak elég . Krumpli ,az is sok ami van . Mit teremjen még az istenadta föld ? Egypár szál cirkot seprűnek ,néhány sor napraforgót egy kis olajnak ,répát a tehénnek ,sütőtököt a gyereknek ,egy vető kendert az asszonynak . A többibe aztán búzát ,búzát . Olyan egyszerű ,megszokott ,változatosság nélküli ez az élet . Ahogy a hold újul és fogy ,szinte lesugárzik mindenfelé ,mit kell tenni . Nyaratszaka folyik a kemény tülekedő munka a földdel ,amely már nem is a termőföld megművelésének látszik ,hanem a nagy közönyös ,kiélt föld hátán egy árva ,maroknyi ,elkeseredett népség harcának a mindennapi kenyérért . És ez a harc igen keserves ,a kiskarai ember nem ér öregkort ;időnekelőtte megszakítja magát a munkával . De ezt a harcot is a századok alatt kifejlődött szokás diktálja . Az egyes embernek nem kell gondolkoznia ;el sem is tudja képzelni senki ,miről lehetne gondolkozni . A gazdaságról ?... És ott él valamennyiük lelkében öntudatlan hit gyanánt az ősi pogányság világnézete ,a természetimádásnak valami különösen zsongó vallási áhítata ,amely olyan örökre ottmaradt ,ahogy arról a tudósoknak sejtelmük sincs ;ezer esztendő csak éppen felöltöztette új ruhába ,a kereszténység keresztekkel ékes csillogó öltözetébe ;de a szívek legvalója pogány maradt . S a babonának nevezett vallásos tudásokban ,a keresztény isten templomát is eszköznek tekintik ,a saját ,néven nem szólított ,de örökkön úr istenük tiszteletére . S vén mesemondók ,akik formában is a kirgiz puszták kemény típusát őrzik ,jól ismerik a király tizenkét lányát ,a szent hold minden fordulásának összes jelentését ,s ha a kútból vizet húznak ,visszaloccsantják a fölit ,ki tudja már miért :a földben lakó örökisten tiszteletére . A jeges északra szakadt atyafiakra vall itt minden szó ,tett ;a nyugatra került faj őrzi itt a napkelet lelkivilágát . E földön ,ahol csak évmilliók előtt suhogott és dörgött a tenger ,még ma is ismerik a nagy cethalat ,melynek hátán áll a világ ... Hol vették ,hány ezer éve őrzik a tenger-halász ős fantasztikus ötletét ,talán a finn-vogul atyafiak meg tudnák mondani . És állhatnak a kormány élén bárkicsodák ,jöhet abszolutizmus és alkotmányos korszak -ide úgy szűrődik át valaminek a híre ,mint valami távoli zsivajgásé . Ki törődik vele ? Ha nyílnak a szép kikeleti napok ,bele kell akasztani az ekét a földbe . És ahogy kirepül a kis méh tavasszal virágra ,úgy megy a földműves a rögre . Jöhet háború és világfelfordulás ,a paraszt elveti a kenyérnek magvát ,hogy a halál idején is gondoskodjon az életről . És ebben a megrögzött világban ,ahol az emberi koponyákban az agyvelő némelyeknél keményre száradt ,másoknál megpenészedett ,egyszerre csak különös forradalom ütött ki . Született ,felnőtt ,kiszolgálta hároméves katonaságát s megházasodott egy ember . Mint a többi . Ott volt ,aki volt ,a keresztelőjén ,a lakodalmán . Ki gondolta volna ,hogy mi lesz belőle . Az lett ,hogy mindjárt az első esztendőn ,az apjokától kapott tiszaöntéses földbe repcét vetett . Már mikor hozta a magot a városból ,csóválták az emberek a fejüket . Ki hallott olyat :új veteményt találni ki ! Nem szabad a földből komédiát csinálni ! -Bolond ez a Turi Dani !... Nem bolond a ,hanem tékozló . Elvesztegeti a földet !... Persze belecseppent a nagy módba ,azt se tudja ,mit csináljon ,elvesztette a fejét . Szidták ,szemtől szembe megmondták neki . Ő csak nevetett . Mikor aztán szinte embernagyságra nőtt a kövér ,húsoslevelű repce ,mikor nagy ,üde sárga szín virágba borult a szép tábla ,s kivált mikor jött az aratás ,a bőséges ,áldott aratás ,amely egy holdnyi földről nyolcszáz forintot eresztett a Dani zsebeibe ,akkor szörnyű elképedés lepte meg az embereket . Soha a világ teremtése óta nem volt esemény ,amely ennyire felizgatta volna Kiskarát . Egész télen át a Dani repcéjéről beszéltek . Másik éven megint sikerült a repce . Harmadik évben már az egész Tiszapart sárgállott a repceföldektől . A lassú parasztok megcsóválták a fejüket ,s gyanakodva tapostak szét egy-egy rögöt a repceföld sarkában :sose nézték volna ki ,hogy ez a föld egyebet is tud teremni ,nemcsak amit szokott ... Szerették volna kitölteni rajta a haragjukat ,hogy eddig mind magának tartotta azt a sok jó pénzt ... Következő évben még nagyobb és még váratlanabb győzelmet aratott a földön Turi Dani ,ez a jókedvű ,szép bajszú ,asszonyszerető fiatal gazda ,aki olyan könnyedén és vidáman él ,hogy a parasztok ,akik hozzá vannak szokva ,hogy a meglett ember ,a földtúró gazda savanyú kedvű ,mély ,barnabarázdás arcú ,közömbös ,tempós mozgású ,nem tudnak mit mondani rá ,csak azt ,hogy : -Egye meg a fene azt a Danit ,ennek minden beüt ... Káposztát ültetett Dani a Tisza-parton . Éppen abba a földbe ,ahol első esztendőben olyan szép volt a repce . Kellett is ,hogy olyan jó volt az asszonynéppel . Senki más azt a rengeteg földet meg nem bírta volna munkáltatni rajta kívül . De ő még a faluvégi cigányasszonyokat is sorra csókolta ,csak menjen neki napszámba káposzta-kapálni . Ha földrengés ütött volna be ,nem okoz olyan rémületet ,mint az ,hogy háromezer forintnál többet kapott Dani egy olyan darab föld terméséért ,ahol százötven ,kétszáz forint ára búzánál több nem terem meg . Remek volt a káposzta ,torzsátlan ,tömött sima levelű ,mint a hártya . Ahova vitte ,kapkodták a kiskarai káposztát . És most már ,ezen a télen az egész falu asszonya odaadta neki magát ,csak egy darab káposztaföldet adjon neki a Tiszaöntésen . Bezzeg akkor nevettek ,mikor az öreg Tövigszáraz az eddig használatlan lapos partot adta a vejének merő fösvénységből ,és nem a híres megmunkált búzaföldeket . Dani szétmezsgyélte az egész nagy partot ,s kiadta bérbe ,olyan árért ,hogy egy kapavágás nélkül több haszna volt belőle ,mintha megszakítja magát . Új terven törte a fejét . A kiélt öreg föld megjavításán ,boltban vett ,zsákból szitált trágyázáson ,földforgatáson ,szőlőtelepítésen ... Nem minden sikerült ,de rá sem fizetett semmire . Egy falu asszonynépe volt a vazallusa ,a munkáscselédje . Alig négyesztendős házas volt ,mikor egyszerre csak szűk lett neki a kiskarai határ . Ott terült el mellettük a rengeteg uradalom . Mért ne lehetne onnan földet hódítani ? Mikor fölvette a szót a télen ,a többi nagygazdák ,szokás szerint komoran ,szárazan legyintettek . Az a grófé . Ott a zsidó az úr . Mert bérbe volt adva az egész uradalom . Dani nem nyugodott . Egyre járta az uradalmat ;mindenféle ürügyön bemerészkedett . Az egész cselédséggel megismerkedett ,s boszorkányos szerencséje az asszonyok körül ,otthonossá tették a nagy mezőkön . Egy év múlva jobban ismerte a földet ,mint a kasznár ,s a bérlet minden csínját-bínját ,mint az ügyvéd . Két kisebb részlete volt az uradalomnak ,amely független volt a főbérleti testtől . A Nagyszeg ,amely a bérletkötéskor még víz alatt volt ,a Tisza egy hatalmas szögelletében és a Pallag ,egy szép darab kétszázholdas legelő . Dani azt is megtudta ,hogy erre a két darab földre nem akar a gróf új bérletet kötni ,hanem eladja . Csakhogy a mostani úr ,“ Miska gróf ” ,szóba sem állott a parasztokkal ;félt a sok huzavonától ,és nem bízott benne ,hogy ezektől pénzt kap . A Pallagra már készen is volt az alku Lichtsteinnal ,a bérlőjével ,hogy olcsón ,örökáron eladja neki . Dani már nem is gondolt rá ,hogy ebben versenyre keljen “Liscsánnyal ” ,ahogy parasztnyelven hívták a fiatal bérlőt . Az elmúlt napokban azonban nevezetes dolog történt . Volt a gróf Karayaknak egy csinos vadászkastélyuk Kiskara végén ,ahol ötven esztendő óta nem volt senki a grófi családból . Most Miska grófnak a felesége asszonyszeszélyből lejött ide . Senki sem tudta ,hosszabb időre -e vagy csak pár napra ;a kastélyt Pestről küldött mesteremberek gyorsan kipucolták ,s Dani egyszer csak hallotta ,hogy már itt is a kegyelmes grófné . -Beszélek vele !-hajtogatta magában ,és már látta is ,hogy akasztja az ekét a nagyszegi bérletbe . Háromszáz hold az ! Mint a fele határuk . Kétszer olyan darab egy tagban ,mint az övé meg az apósáé együttvéve . Egy percnyi nyugodalma nem volt . Láz gyötörte a testét ;szíve körül zsibongást érzett ,s áramlatok rohantak végig minden tagján ,amelyek elvették az erejét és az okosságát . Ez a belső gyötrődés igen régi volt benne . Még abból az időből való ,mikor megtanult nagy terveket csinálni ,és megérezte ,hogy semmi külső ,közönséges emberi lehetősége nincs ,hogy azok valaha sikerüljenek is . Ma már haragudott magára ,a szívére ,ezért a hiábavaló kínlódásért ,s gyakran káromkodva bizonyítgatta magának ,hogy semmi oka a félésre ,hát mitől reszket ? De most egyszerre olyan ,szinte határtalanul nagy tervek rohanták meg ,hogy csaknem elvesztette a fejét a kapzsiság izgatottságában . S az ő természetével lehetetlen volt nem látni ,hogy ezekhez a tervekhez ő olyan kicsi ,de olyan nagyon kicsi ember -még kisebb ,mint mikor az alvégi kapás Turi Mihály fia a Takács lyányra vetette a szemét . Az erősítette meg öntudatát ,hogy eleddig minden sikerült ! Amint ott ült mereven ,gondolkodva az asztal mellett a félhomályos szobában ,olyan volt ,mint valami indus bálvány ;tízezer esztendeig el bírt volna ülni így . A pillantása az asztalon fekvő kezére ,öklére esett ,amely a félsötétben egész feketebarnának látszott . Most először látta meg életében a kezeit . Hogy lehet megölelni ezekkel a kezekkel egy úriasszonyt ? Kirugódtak az ujjai ,e vaskos ,bárdolatlan ,csorba körmű ujjak ,amelyek olyan erősek ,s úgy hozzászoktak a kemény fogásokhoz ,hogy nem is bírnak puhán érinteni valamit . Az úri fehér hab asszonytest ,ha nem vigyáz ,úgy szétmállik ezek közt ,mint a vajkép ... Eh ,szamár beszéd . Olyan nincs ,hogy őt megszeresse valami nagyságos ,méltóságos asszony . Aztán egy kemény mozdulattal kivágta a karját ,s vasöklével nagyot ütött az asztal közepére ,karját acélmereven tartván egy percig abban a helyzetben ,s villogó szép szemeivel belenézve az élet nagy forgatagos sorába ,így szólt magában : Meglesz ! Mindegy . Akárhogy ,de meglesz ! Ha az eddig megvolt ,ez is meglesz ! És már nem az az ember volt ,aki az elébb ,hanem más ,a mozgékony ,cselekvő ,nem sokat gondolkodó ,hanem odaütő férfi . Az ajtó kinyílt ,s a kisfia lépett be . -Édesapám !-mondta a gyerek szepegve -gyűjjék mán enni . -Megyek ,fiam ,megyek ! S felállott az apa ,odalépett a fiához ,lehajolt hozzá ,felkapta ,s két vasmarka közt fölemelte az égig . -Hej ,fattyam !még gróf lesz belőled !... S ettől a gondolattól ,amely ebben a percben villámlott föl neki ,olyan hirtelen fényesség csapott rá ,mint a tölgyre ,ha beleüt a mennykő . De ő nem hasadt százfelé a villámcsapástól ,inkább összekeményedett . Nem gyúlt magát elemésztő lángra ,csak átizzott ,megtüzesedett . Az ebéd csöndesen folyt . Az ember meg a gyerek egymással szemben ültek a fehér kis konyhaasztal két szélesebb oldalán . Az asszonynak a keskeny végén volt odatéve egy tányér ,de nem ült le hozzá ,hanem mikor tálalt a népének ,maga felvette cseréptányérját és állva evett ,gyorsan bekapkodva az ételt a tűzhely mellett . Aztán leguggolt egy kis székre ,s ölbe véve esztendős kis fiacskáját ,annak is adott ,megrágva neki ,minden falatból ,halkan gügyögve hozzá . Dani gondolkodva nézte szembeülő kisfiát ,akinek finom arcocskáján ott volt apjából ,anyjából ,ami szép . Nagy látó sötét szemeit az anyjától kapta ,szép ,eszes ,magas homlokát ,fehér húsát az apjától . -Ne szörböjj úgy !-szólt rá Dani a gyerekre ,aki szórakozottan szürcsölte a levest a kanálból . A gyerek ránézett ,s megérezte ,hogy enyhült a hangulat ,és az reá is átragadt . Dani nem ügyelt rá tovább ,új gondolat foglalta el . -Édesapám is szörcsöl !-szólt egy idő múlva komolyan a kis Béla . Dani összekapta a szemét . -Nekem lehet !-mondta súlyosan -én csak paraszt vagyok !... És odanézett a kisfia gyenge ,vékony ujjú kis fehér kezére . Egy perc múlva hozzátette : -Mér nem mostad meg a kezed ebéd előtt ... Az ilyen kisdiákok kezének mindig tiszta fejérnek kell lenni ... A gyerek nem értette el ,s nem mozdult . Az apja rászólt : -Na !... Eregy rögtön ,mosd meg . És a gyerek leszállt a magas székről ,s nagy csudálkozással odament a korsóhoz ,annak a csécsin vizet szítt a szájába ,azzal megmosta kezét ,utána az arca közepét ,ahogy reggel szokott mosdani . Még ugyan sose mosdott kétszer egy nap ,de ha az apja parancsolja ! Az ajtó sarkán lógott a törülköző ;a jó vastag vászonnal pirosra dörzsölte az arcát ,és vidáman ,fényes arcocskájával ,vizes hajjal ment vissza az asztalhoz . Az apja csendesen mosolygott . Úri gyerek sincs szebb ennél . Erzsi pedig elnézte ,mi történik itt ,s felbiggyesztette a száját . Kitalálta az ura eszejárását . De most az egyszer nem haragudott érte . Karjára vette a gyereket ,s odament a fiúhoz ;félretörölte homlokából a csapzott rövid fürtöket ;a férfi ilyen kicsiséget nem lát meg . Szépre fésülte ,oldalt választva el a haját ,urasan . Hogy megették az ételt ,Dani felállott ,megtörölte a száját ,és ment dolgára . Úgy uzsonnaidőig szénát forgatott ,akkor bejött ,megborotválkozott s felöltözött szépen vasárnapló ruhájába . Az asszony csak nézte ,mit csinál ,nem szóltak egymáshoz egy szót sem . Béla ,a kisfiúk ott játszott a földön Sanyival ,az öccsével ,és a szemével kísérte az apját . Mikor Dani készen volt s még a botot is kézbe vette ,indult . A pitvar közepén megállt ,és kereste a szókat ,mit mondjon köszönésül . -Hát ...ha ...-mondta ,minden szó után egyet gondolva -ha begyün Pesta ,mondd meg neki ,hogy hónap itt legyenek mind a hatan . Megkezdjük a gyűtést . Még renden ázik az a széna . Ezzel billentett a fejével ,és elment . Az udvaron megcsóválta a fejét . -Ej ,beh állhatatos ! Nem kérdezte meg ,hová megyek . Hejjaj ,nagy baj e ,ha az asszony nem igazi segítőtársa az urának ... Mán énnekem mindent az asszony ellenire kell megcsinálnom . Nem csak ,hogy nem segít ,de még ű nem hisz benne ,még ű nem akarja ... Kedvetlenül haladt ki az utcára . Nem gondolt új gondolatot ,csak az érzése volt nyomott . Az utca üres volt ,csak itt-ott ácsorgott egy-egy gyerek . Mezőn van most minden épkézláb ember . A falu derekán ingvállban ,repülő piros ,virágos szoknyában egy elég takaros lány jött szembe rá ,szaladva ,a zsidó bérlő cselédje . Dani abban a percben az asszonnyal játszó emberré lett ,s ahogy elnevetett arccal el akart mellette szaladni a lány ,annak a kötője közepéhez döfött egy hüvelykujjal . A lány visszakapta magát és hátralépett egy lépést . -Ooó ...-mondta . Dani elébe állott . -Hová ,hé ? A lányt kergette a sietés ,és jobbra-balra pillantott ,merre szaladhatna el a férfitől ,de ez kissé kitárta a karját ,hogy akármerre elcsíphesse . Hát aztán megállt a leány . -Ó ,mán ne tartson fel ,mikor úgy sietek ... -Akkor állj meg ,ha sietsz . -Eresszen . -Hová mégy ? Mi baj ? -Ó ,nagy baj van . -No . -De aszonták ,meg ne mondjam senkinek . -Hát senkinek ne mondd meg ;azt nem mondták ,hogy valakinek meg ne mondd ! A lány egy kicsit fölnevetett . -Kampec mán a fiatal úrnak . -Mi ?... Liscsánnak ? -A mezőrül gyütt hazafelé a Csillagon ,osztán a lú megijedt a kaputól ,oszt kiugrott ,oszt az úr leesett ,oszt abba a szentséges minutumban kitörte a nyakát . Daninak olyat villant az arca ,mint téli villámláskor az ég . -Meghalt ?-kérdezte szilaj arccal . -Meg -mondta ijedten a lány ,s kerekre nyílt szemmel nézett rá . -Bizonyistenedre ?! -Meg hát !iszen mondom hogy meghalt -és ijedten esküdözött a lány . -Jó ,eregy dolgodra . És eleresztette a lányt ,akit úgy nem látott tovább ,mint azt a tőkét ,amely a szomszéd kapu tövébe volt letéve . Egy percig ott állt kővémeredten ,akkor fölkapta a fejét ,körülnézett s egyenesen bement a baloldalt eső nagy portára ,hol a sógora ,Takács Gyuri négy lovat itatott a vályúnál . -Gyuri ,add ide a Ráródat . Az én lovaim mind kinn vannak a ménesbe máma ... -Hová mégy ? -Hónap megtudod . -Nagyon kihajtod ? -Sose búsujj ,ha beledöglik se ,megéri . -Hát ...vidd inkább a Keselyt . -A Rárót mondtam !-szólt keményen Dani . Gyuri fürkészve nézte a sógorát ,nem felelt ,ismerte ,tudta milyen ember . -Hé -kiáltotta a kiskocsisra -,hozd ki azt a lúpokrócot ... Vagy a nyerget ? -Eh ,elég a pokróc is . Ráterítették a ló hátára . Dani a vályúra lépett ,s fölvetette magát a lóra ,a kurtakantárt kézbe vette ,s biccentett nekik . Aztán nyugodt ,egyenletes lépésben megindította a lovat . Pár perc múlva kint volt a faluból ,s csendes ügetéssel ,nagy gondolatokkal haladt előre ,puha porfelhőt hagyva maga után . Alkonyattájon Takács Gyuri lerázta magáról a port ,szénatörmeléket ,s átment Erzsihez ,az unokatestvéréhez . A Turi porta a faluvégen volt ,s szembenézett az utcára . Magas új deszkapalánk vette körül ,s tekintélyes épület volt a különben apró vert falú házak között . Pénzen vette Dani ,mikor házasodott ,és szokott szerencséjével nagyon olcsón jutott hozzá ;ma legalább négyszer ,ötször annyit ér ,mint amennyit ő adott érte . -Jóestét !-köszönt be Gyuri . A fiatalasszony kórót tördelt ,tüzet akart rakni ,hogy vacsorát melegítsen . -Jóestét Gyuri -mondta szívesen . Az ember megállt az ajtóban ,egészen sötét lett odabent tőle . Erzsi derülten vetette fel a szemét . -Hová ment az urad ?-kérdezte Gyuri . Az asszony gondolkozva nézett rá . -Elment ? -Elkérte tőlem a Rárót -felelte Gyuri ,s könnyedén megmozdult ,beljebb lépett ,azután odatámasztotta a vállát a szobaajtófélfához . -Elment vele . Még aszonta ,hogy “asse baj ,ha beledöglik a lú ” . Hát hogy hova ment ? Erzsi habozva megingatta a fejét . -Nem tudom . Nem kérdtem . Hallgattak . -Hát te mindig sütsz-főzsz ? Erzsi ledobta a kórót . -Eh ,olyan kényes ez az ember ... Úgy megkívánja ,mintha valami pap vóna . -Nagyon elkényeztették otthon !-mondta maró parasztgúnnyal Gyuri . Erzsi elszégyellte magát az uráért . Restellte ,hogy Gyuri így “magunk közt ”még mindig annyira lenézi a kapásnapszámos fiát . Élesen vágott vissza . -Hát bizony pedig űtet nem szoptatta az anyja negyvenesztendős koráig . A Gyuri arca elsötétedett . Most ő hallgatott el . Róla tréfálnak a falusiak nyersen ,hogy még most is szoptatja az anyja ,azér nem házasodik meg . A férfi vastag bajsza megreszketett ,szólni akart ,meg lenyelte ,s csak nézte az asszonyt ,aki biggyedt arccal fordította el sértődötten róla a szemét ... Az urát ne bántsák előtte ! -Ha én hozzászokok egy asszonyhoz -szólt aztán -,hótommal hagyom el ... Máshoz is tudtam vón én hűséges lenni . De persze nem akárkihez . Nem teszek az anyám mellé akárkit ... Az Erzsi arca lángba borult . Ezelőtt hat esztendővel megkérte őt Gyuri ;de ő csak a szemébe nevetett ;hogy szerethesse ,ha rokona ? És nem sokkal azután kútba ugrott Daniért . Soha Gyuri azóta egyetlenegyszer sem hozta fel ;ő is már azt hitte ,elfelejtette . Mintha el lehetne felejteni az ilyet . Nagyot hallgattak . Erzsi elrakta a tálasra a tiszta edényt . A férfi apró barna szemével olyan nyugodtan követte a mozgását ,mint a fekvő komondor szokta . -Bizony ! Szép ján vótál Erzsus ... Az asszony válla ,teste megvonaglott ,ahogy a gyerekjánykori neve a fülébe suhant . A gyerekeket átvitték a nagyanyjukhoz ,magukban voltak ;dolga sem volt tovább az asszonynak a tiszta rendes konyhában ,mégis úgy kereste ,mihez nyúljon ,mit csináljon ,csakhogy meg ne kelljen állnia . Gyuri jól látta ezt . -Ha még egyszer oda visszamehetnénk !-mondta a férfi . Erzsi hallgatott . -Mi ? Erzsus ? -Hagyj nekem békét ... Ne kísértsd az Istent . -Hát bizony annak is több dóga van ,minthogy velünk törődjön ... Legfeljebb ha megharagszik ,akkor ... Erzsi igen kedvetlen lett . -Te is csak olyan pogány vagy ,mint a többi . -Nem is vagyok angyal ... Akkor szívelnél . -Nem szívellek ?... A vastag ,erős férfiarcon apró rángások futottak át . A szeme égni kezdett . Sóhajtani szeretett volna ,de nem tette ,hadd feszítse belőlről a léh . Végre szót eresztett . -Hej ,be nehéz is egybeforrasztani ,ami elszakadt . -Kivált ,ha sose is volt egybe ...-mondta az asszony . -Persze ,persze !-hagyta rá a férfi . Olyan szomorú volt a hangja rezgése ,hogy az asszony odapillantott unokabátyjára ,s e pillantás alatt megérezte ,megértette annak sivár ,szomorú ,reménytelen életét . -Másnak is van baja ,Gyuri ... Gyurika ...-mondta halkan ,gyöngéden ,szomorúan . A férfi felvetette a fejét ,hogy a búbját az ajtófa elibe vágta . -Annyi nincs ,mint nekem ,senkinek . Az asszony sokára felelt ,könnyes halkan : -Jó lélek !... Mi bajod ?... Mit tudsz te másról ? -Sokat !-hördült fel hirtelen ,váratlan a férfi ,s előbb lépett egyet -Mindent ! Hallod ! Takácsfaj vagyok !... Látom az életed ! Te boldogtalan asszony ! Minden jajt veled nyögök !... Hej ,csak ez ne vóna !-hörögte magából kikelve -csak ez ne vóna !egy bajom se vóna ! Erzsi megdermedve állott . Fájdalmasan és mégis boldogan hatott rá ,hogy van e földön lélek ,ki osztozik szörnyű lelki gyötrelmeiben . -Utálod ,ugye !-mondta szemébe a férfi . Az asszony olyan érzéstelen arccal bámult rá ,mint a fal . -Gyűlölöd ! Nem szereted ! Hála legyen az istennek ! Ne félj ,leszámolok vele ! Teéretted !... -Mit akarsz !-rémült el Erzsi . -Vérit veszem -lihegte kidülledt szemmel a férfi . -Takarodj innen !-rivallt rá az asszony . -Pusztulj a szememből . Szűz Mária Anyám ! Eszed ment ?! -Vérit veszem -újrázta konokul a férfi . -Isten a tanúm ,hogy én is neked ,csak egy ujjal merj az uram ellen tenni . Az uram ellen !... A férfi vissza lefojtotta magába az indulatát ,de nem eresztette el . Lassan megindult ;az ajtóban megállt . -Erzsi !-mondta rekedten -amék napon kimondod ,hogy mán nem szereted :olyan vége lesz Turi Daninak -mint ennek a póknak . És dühvel lapított szét egy pókot az ajtón ,hogy csak egy kis nedves folt maradt a helyén . Az asszony kevélyen ,lenézően ,szinte boldogan visszavágott : -Ott lesz az én uram akkor ! S önérzettel nézett utána a köszönés nélkül elmenő komor férfinak a sűrű alkonyatban . És amint utánanézett és látta az unokabátyját ,amint lehorgasztott fejjel ,nehézkesen ment előre ,valami sejtelem ereszkedett rá a lelkére ,mint a köd : -Egy Takács ,az tud szenvedni ,de nem tud ölni . Tud dolgozni ,takarékoskodni ,tűrni ,halni ... Hiszen ,ha tenni is erős volna ,akkor ő most Takács Gyuriné lenne !... Erősen sötétedett ,mikor Dani beért a városba . Fülledt ,poros volt a levegő ,vastag ,harapni lehetett . Dani megtörölte a homlokát ,s megvetően mordult : -Egye meg a fene ezt a svábszagú port . Nagyon paraszt volt itt ;idegen a városban ,bár sokat járt be oda . Mégiscsak a maga kis falujában volt ő egész ember . Itt más falubeli volt ,aki nem élni ,hanem nyerni vagy veszteni jön ;ezért amint beért a város légkörébe ,már összehúzta a szemét ,s valami olyan érzés zsongult meg benne ,hogy harcra készen kell állania . Ezek a házak is ,a széles utca két oldalán úgy megbújnak a palánk mögött a sűrű homályban ,mint leselkedők . És jól ismerte a bennük lakókat ,a svábokat is ;azokkal másképpen kell alkudni ,mint a maga fajtájabeliekkel . Ha annak el akar adni valamit ,eszénél legyen az ember ,és még mikor tulajdon szemével látja hogy jó vásárt csinált ,akkor is biztos lehet ,hogy a sváb nyert ,és ő veszített valahol . Réges-régen megszokta a szomszédságot . Beleszületett s nem haragudott rájuk ,természetes ,valóságos ,meglevő helyzetnek ,tehát az egyetlen lehetségesnek ismerte ,hogy minden úgy legyen ,ahogy van . De nem érezte jól magát köztük . Parolázott velük ,s nem húzta hozzájuk a belső érzés ,inkább taszította ,elválasztotta tőlük . Pedig ez az utca még egész falusias ,mintha otthon járna ,úgy is hívják ,hogy Karai út . Innen befordult a másikra ,ahol már nem volt palánk az utca során ,hanem a házak véggel ,homlokkal álltak ki az utcára ,s malteroszlopokkal ,vörös téglakockázással volt cifrázva a ház eleje ;az ablakok fölé háromszögek voltak rakva ,amiknek a mirevalóságát sose találta ki a magyar ész ,de a pallér azt mondta :így uras ! Amint a Piac utcára ért ,szembefordult a nagy útra ;a bágyadt égre felrajzolva állt előtte az óriás torony ,amely mint szörnyű nagy intőjel áll templom nélkül ,s az ősidők népének rengeteg arányú lelkességére figyelmeztet . A mai sovány lelkű kispolgár város restaurálni sem bírta az ősök monumentális alkotásának maradványát . Az ország jött nagyvégül segítségre ,s most fák között áll a helyreállított torony ;csipkés új teteje szépen szegi be a csúcsát . -Ménkű torony !-mondta magában Dani . -Hány szekér kű van ebbe ! Elég vón a fél megyének ,fuvarnak egy télre ... Oszt ez is miénk vót ... Elrántotta a száját ,s tovább poroszkált ,befelé a piacra . Fél pillantást vetett föl jobb kézről ,a zárdára ,baloldalt a háromtornyú plébániatemplomra ,amelyben ma is minden második vasárnap németül prédikálnak . És még jobban ,ellenségesen vonta össze szemöldökét ,s a keze ökölbe szorult . Ma is él még nagyapai öreg bátyja ,aki mindent tud a régi időkből ,és sokat mesél a városról is ,milyen volt azelőtt ,mikor a “ nagy torony ”még a “magyaroké ” volt . De elvették ,pedig “az isten se javasolta ”. Mihelyt feltették a keresztet a hegyibe ,másik nap beleütött az égi tűz ,s leégett a torony is ,a templom is . A templom beszakadt ,sose építették újra . A kálomisták kérték a kövét ,hogy új templomot építhessenek belőle maguknak ,ott ,ahol kijelölték nekik ,túl a hídon ,kívül a fővároson ,az ispotály-zugban . De nem kapták meg ;később a plébános istállóját építették meg a faragott kövekből . Úgy hallgatják ezt már ,legyint hozzá az is ,aki mondja ,az is ,aki hallja . -Régen vót ,tán igaz se vót ... Nem érdemes mindig azt az egy nótát fújni ... Mit ér a ,ha urak vótunk is valaha ,de ha most nincsen falatunk se . Dani azonban más szívvel hallotta . Ő ,ha olyan szegény is az apja ,a régi nagy karai családokból való . A grófi család belső jobbágyai közül . Sokszor eszébe jutott néhai öregapjának egy megjegyzése :“iszen benned is van annyi Karay vér ,mint némelyik grófba ...”De sose magyarázta ki ,hogy gondolta . Azt tudja ,hogy valaha jómódba voltak a Turiak . Csak elszegényedtek . De a gőgöt s a felkapaszkodás vágyát örökül kapták . S egyúttal a forrongó haragot is ,amelyet e kelletlen szegénység kelt . Most eszmél rá ,hogy ami tervet kifőzött az úton ,annak a mélyén is ott ez az érzés . Összecsikorítja a fogát ,és merően elszántan néz előre . Úgy érzi ,mintha nagy csata előtt állana ,s mintha háta mögött egész sereg várna . Földet akar szerezni ,hódítani ;földet nemcsak magának ,hanem földetlen ,éhes soknépű falujának . És egyszerre úgy megfeszül a mellén a sok gombbal begombolt lajbi ,majd szétpattan . -Megálljatok ,kutyák !-mondja magában ,s nem a szegény ,kis kidarabolt földeken kínlódó ,nyomorúságban testvér sváb és oláh felebarátaira gondol ,hanem a gond és dolog nélkül élő urakra ,a nagyurakra s éppen a grófra ,akinek magas tornyú várkastélya szemébe tűnik a piac túlsó oldalán ,ahol gőgösen ,téresen terpeszkedik hatalmas parkjával ,díszfáival ,súlyos láncos ,vasgolyós vaskerítésével . -Megálljatok ,a véreteket is kiszíjjuk ,mint ti a mienket ! Egy nagy kapu előtt állította meg a lovát ,s leugrott róla . Hogy belső izgatottságát legyőzze ,nagyot nyújtózott s nagyot ásított . Aztán kissé elmosolyodott ,megcsóválta a fejét . -Majd meglássuk -mondta -,hány zsákkal telik . Még semmi sincs az iszákba ! Bevezette a lovát maga után a kis kapun ,s odabent a szép virágos udvaron ,ahol üveggömbök csillantak meg a gyorsan leszállt esti sötétben ,megkötötte a kiskerítéshez . Azzal maga fölment a lépcsőn az üveges ,virágos ,vadszőlő befutta tornácra . Sötét volt ott ,s nem mert lépni ,ismerte a lakást ,tudta ,hogy teles-teli van csecse bútorral . Nem szeretett volna valamit fellökni . -Jó estét !-kiáltott be hangosan ,s levette a köszönéshez a kalapját . Egy perc múlva lámpa világított ki a belső szobából a pitvarba ,onnan a tornácra . És Dani meglátta ,hogy egy szőnyeges hintaszék előtt áll . Örült ,hogy még egyet nem lépett ,mert biztosan felrúgja ezt ,s véle a kis asztalt ... Szolgálóleány hozta a lámpát ,utána a szép fiatal asszony jött ki . Dani rögtön kihúzta magát ,és elfelejtett minden gondolatot ,amin eddig évődött ,csak gyönyörűséggel nézett a szép zsidóasszonyra . -Jó estét kívánok !-ismételte meg a köszönést ,derült nyugodtsággal . -Itthon van a tekintetes úr ? -A kaszinóban van !-felelt a fiatal nő ,s nagy kíváncsi szemeket vetett a szép parasztra . -Miért keresi ? -Dógom vóna vele -billentette oldalra a fejét elmosolyodva Dani . -Nem kiskarai maga ?-kérdezte a nő . -A vónék én . -Turi Dani ,ugye ? -Nem tagadom . -Akkor jóestét ! Üljön le . Jön az uram mindjárt ... Most fektettem le a médikét . Leültek a tornácon . Az asszony a hintaszékbe süppedt ,Dani egy karszékre ült a szemközti nagy ebédlőasztal mellett . A nagy lámpa éles ,sárgásfehér világa előnyösen színezte az asszonyka bőrét . Dani meglepetve nézte . Voltaképpen ma először vetette szemét igaz figyelemmel úriasszonyra . Az eddig olyan idegen és messzelevő volt neki ,hogy fölöslegesnek tartotta a kíváncsiságot is . De most ,hogy megütötte az orrát az erős parfüm ,a heliotróp ismeretlen illata ,valami szokatlan testi izgalom gerjedt föl benne . Biztosan ilyenféle asszony a grófné is ,de persze hogy “ezerszer szebb ”!... A csinos kis ügyvédné megérezte a parasztember megilletődését ,s nem vette rossz néven . -Mi újság maguknál ,Dániel gazda ?-kérdezte tőle ;kissé zavarban volt ,nem tudta ,miről fog beszélni ezzel az emberrel . Ismerte Danit ,tudta ,hogy gazdagabb és értelmesebb a többinél ,de azért fogalma sem volt róla ,micsoda témát vethetne föl neki . Dani nem sietett válaszolni ,gyöngén vállat és szemöldököt vont ,s újra elmosolyodott . Jól állott a mosolyos kifejezés erősvonású ,telt férfias szép arcán . Bizalmas nézésű kifejezésteljes kék szeme csillogva legelészett az asszonyon ,s néha szinte beleöklelt ,átfúrta a dús ,csipkés pongyolát . Az asszony már szinte zavarba jött . Nagy ,sötét szemeit ,amelyekben az ifjúság gyermekded önkéntelensége s intelligencia megértő okossága vegyült ,fölvetette a plafondra ,s ezzel egészen kiszolgáltatta magát ,duzzadó fiatal ,csókos szájú ,májpuha s finom bársonyarcú ,omló vonalú szépségét a nézőjének . Dani az első percben szinte megütközéssel leste ;valahogy nem tetszett neki ,természetellenes volt előtte ez a finomság :de a fehér bőrű ,fekete hajú ügyvédné oly tiszta volt ,oly kevéssé mesterkélt ,hogy asszonyértő szeme rögtön beletanult ,hogy kell nézni az idegen kincset :az úrinőt . S gyorsan kigyúló vére egy perc múlva már szinte rohanvást zuhogóhoz ért . Ím itt előtte ,egy karhosszra az a nő ,akire ma gondolt ,s mégis olyan távol ,hogy lehetetlen elérnie . Megsejtette azt az undorodást ,amely elfogná ezt az asszonyt ,ha ő kézzel megérintené ... El kellett fordítani a szemét ,körülnézett a pazar tárgyakon ,amelyekkel nem is volt tisztában . A zsidóasszony megtalálta a témát . -Hallja !-kiáltott fel -haragszom ám magára . -Rám ?-mosolyodott Dani . -Magára bizony ,szépeket hallottam róla . -Rólam ? -Mondtam is mindjárt ,hogy csak kerüljön elibém a Dani gazda ,majd adok én . -Itt vagyok !-szólt Dani ,s derűsen várt ;az asszonyka fölényesen ,magasról leereszkedően beszélt ,ahogy a komoly idegen gyereket ,a parasztot szokás leckéztetni . Dani nem volt többé izgatott . Megkezdődött az asszonnyal való összetűzés . És ez neki gyönyörűség volt ,mint mikor a komondor játszik a cicával . -Szép ! Hát maga gyűlöli a zsidót ? -Én ?-mondta Dani megütődve . Eszeágában sem volt effélével törődni valaha . Aztán eszébe jutott ,hogy biztosan Farkas Danival téveszti össze . Nem tiltakozott ,nem lett vón férfias ,fölvette a heccet . -Azt mondták magáról ,haragszik a zsidókra ! -Nem jól mondták azt -mosolygott Dani ,azzal a közvetlen felsőbbséggel ,amire a férfierő emeli az okos embert a nővel szemben ,s amely játékká teszi előtte a vitát . -Hát nem ? Nem haragszik rájuk ? Daninak hamiskodó ráncok gyűrődtek a szeme sarkában . -Nem mindre !... Csak minden másodikra . -No ja -szólt az asszonyka okosan -,nem mindre ,ugye ? A jókra nem ,csak a svindlerekre ? Dani vidám szemmel ingatta meg a fejét . -Nem úgy válogatom én azt . -Hát hogy ? -Hát ...-s eltörülte szép gesztenyeszín nyalka bajuszát -aszerint ,hogy amék csipkés nadrágba jár ,arra nem haragszok . A nő először nem értette . Álmodni se mert volna tiszteletlen célzást . -Csipkés ...milyen csipkés ?-mondta . Dani sunyin mosolygott . -Ahhoz mán nem értek ,mék a szebb ,a horgolt vagy a kröplizett . Az asszony arca lángvörös lett . Elértette a szemtelen tréfát ,s egy pillanatig álmélkodott a paraszt előtt . De a másik percben ellenállhatatlan kacagás fogta el ,úgyhogy alig bírt magával . Két szép gömbölyű fehér karját kitárta ,hogy a csipkeujj visszahullott róla ,hanyatt dőlt és kacagott . Dani az éhfarkas mohóságával nézte ,faldosta a rengő ,játszó idomok habzását . A szép kis zsidóasszony kétszer-háromszor újra kezdte a kacagást . Szép ,fehér fogai csillogtak ,kékesfekete haja kissé meglazult ,fehér homlokába hullott ,nagy pilláin egy-egy könnycsepp rezgett ,mikor végre szembenézett a férfival . -Hát ,Dani uram ,maga szereti a zsidónőket ? -A szépeket . -Engem is ? -Magát ?... Magáért elcsüngenék kötelen egy hétig . Az asszonyból újra kitört a csiklandós ,harsonás kacaj . -De azér nem lenne a kedvemér zsidó ? -Lennék én még Krisztus is ! -Mi ? Az olyan nagy áldozat volna magának ? -Hát iszen a zsidók feszítették meg a Krisztust ,nem a Krisztus a zsidókat . Erre újra kitört a kacagás az asszonyból . -Jaj ,Dani gazda ,Dani gazda -mondta végre -,hogy találja ki maga az ilyeneket . No hallja ,maga jobban udvarol ,mint az urak . Ebben a percben megjelent a férje a tornácon . -Mi az ,mi az !-kiáltotta -mi van itt ? -Nahát ,ilyen ember nem létezik több -ugrott fel az asszony ,s hozzászaladt -,mint ez a Dani bácsi . -Ah ,Turi uram ?... Príma ember ! Dani felállott ,s odábbtaszította parasztosan a széket . Azután elnézte az asszonyt ,meg az urát ,amint puhán ,könnyedén átölelték egymást . Olyan könnyű mozdulattal pihent az asszony fehér keze az ura vállán ,mintha egy fehér rózsa esett volna oda . S olyan lágyan lehelt rá a vöröses bajszú ,húsos arcú férfi egy kis csókot arra a kézre ,mintha nem is érintette volna . És mikor éppilyen könnyedén ,lepkeszárny módra csókolták meg egymást ,Dani tisztán megérezte ,mi az az elérhetetlen valami ,ami hiányzik az ő asszonyaiból ,az ő szeretkezéseiből :ez a ruganyos puhaság ,ez a lágy érintkezés . A tűz legyezése ,a test testetlensége . Nem is hallott semmit a beszédből . -Hát mivel szolgálhatok ,Turi uram ?-kérdezte az ügyvéd ,hamarosan bevezetve a parasztot az irodába . Nem szerette ,ha ezek a bizalmaskodó emberek magukhoz húzzák le az urat . Egyáltalában nem szerette a parasztot ,csak baj van velük ,az értelmetlenségük ,kicsinyességük ,ravaszságuk miatt . De persze kénytelen volt velük tárgyalni ,abból élt . -Tessék rágyújtani . Dani kivett egy szivart ,megropogtatta és zsebretette . -Majd otthon gyútok rá . Most beszélni akarok . -Tessék . -Meghalt Lichtstein úr . A fiatal . -Mit beszél ?-pattant fel az ügyvéd . -Ma délután hazafelé jött a mezőről ,a lova megugrott ,levetette . A kapufához vágta ,rögtön meghalt . Az ügyvéd felugrott ,s nagy léptekkel kezdett járkálni a szobában . Le s fel . Az arca elszomorodott ,úgy jött-ment ,sokáig ügyet sem vetett Danira . Ez nem bánta . Nyugodtan várt . Aztán csak meggondolta magát . Odanyúlt az asztalhoz a szivardobozhoz ,s kivett egy szivart . Megropogtatta ,a végét leharapta ,a csutkát kiköpte ,s a foga közé vette a szivart . Elővette a gyufatartót s aprólékos gonddal rágyújtott . Két-három füstgomolyt fújt ki ,s egyetlen gondja a szivarja volt . Mikor rendbe jött vele ,a szájába szorította ,s hátrább ült . Jól tudta ,hogy nem illik neki a szokatlan szerszám ,de egy jó haszna mégis volt belőle . Az ,hogy most már uras önérzettel ,rátartibban nézte az ügyvédet ,aki nagy izgalommal járkált . -Hát mit akar ,Turi uram ?-fordult hozzá végre az ügyvéd ,mikor valamennyire lecsillapult az izgatottsága ,s nagyjából átgondolta a helyzetet . -Én ?-szólt Dani s hallgatott . -Na . Csak ki vele . Na . -Hát ...csak meg akartam ezt mondani !...-és újra bevette a szivart a szájába . Az ügyvéd bosszúsan sarkon fordult ,és tovább sétált . Ez dühíti agyon a parasztokkal . Ez a kutya modor . Ez a piszkos alattomosság . Magától elmondta volna ,de most ,hogy ő kérdi ,hallgat . Egy káromkodást morzsolt el gondolatban a foga között . Nem mondta hangosan ,mert tudta ,hogy Dani jómódú ,élelmes ,szerencsés ember s a falujában ő a kolompos . Szóval ,lehet valamit kezdeni vele . Tán sokat is !... -Hát ,ügyvéd úr !-szólalt meg végre Dani ,s két ujja közé vette a szivart . -Tessék -szólt akaratlan üzleti szolgálatkészséggel az ügyvéd . -Hogy áll ez a ...izé . -Mizé ? -Ez a ...-eregette a szót meggondolva Dani -ez a szerződés ? -Melyik ? -Hát a Pallagrul való . Az ügyvéd szeme fölcsillant . Már értette ,mit akar a paraszt . A legelőt ,amelynek készen van az alkuja ,s a napokban kellett volna aláírni a szerződést . -Az rendben van -felelt rá . -Akkor jó ... Nem nagy istória ,amit akarok . Annyi az egész ,hogy ha a fiatal úr meghótt ,én beállanék helyette ... Fölvetette a fejét ,nagyot nézett az ügyvédre ,elárulva ,hogy valami merészet mondott . -Ha elfogadja a gróf -szólt az ügyvéd gondolkodva . -A legkisebb !-mondta Dani . -Holnap bemegyek a grófnéhoz ,nálunk van most is . Majd megmondom neki . Az ügyvéd mereven nézett az emberre . Aztán újra járkálni kezdett . Jó idő múlva megállott az újra nyugodtan szivarozó ember előtt . -Nézze ,Turi Dániel uram . Mondok én magának valamit ... Dani hallgatott ,ki se vette a szivart a szájából . Amögül ,mint valami fegyver mögül lesett ki óvakodva az ügyvédre . -Hát nézze ,azt mondom én magának ,vegye át az egész bérletet ... Daninak a szeme sem hunyorított ,egy arcizma sem mozdult meg a nagy szóra . Mintha semmiség volna ,amit most hallott . -Látja barátom -kezdte az ügyvéd hevesen -,ilyen kedvező alkalom nem volt erre soha ,ezer szerencséje ,hogy éppen ma jött be hozzám ... Tudja ,nekem régi elvem a parcellázás ... Maga a falujával vállalkozik a bérletre ,aztán majd megcsináljuk a dolgot . Mit szól hozzá ? Dani jó ideig hallgatott ,végre ezt mondta : -Be rossz szivart tart ügyvéd úr ... Az embernek csak köphetnékje van tüle ... Az ügyvéd megcsóválta a fejét . Paraszt a paraszt . -Van nekem jobb szivarom is . Kinyitotta a könyvszekrény üvegajtaját ,s kivett egy dobozt . Elébetartotta a vastag szivarokat Daninak . Ez pedig mosolygós szemmel nézte a szivart meg az ügyvéd puha ,nőies ,hófehér kezét ,s amint hajlíthatatlan vasujjaival gyámoltalanul belenyúlt a skatulyába ,ezt gondolta magában : -Iszen csak volna nekem egy órára egyszer olyan kezem ,mint neked !... Erzsi csak akkor eszmélt rá ,mit mondott tulajdonképp az unokabátyja ,mikor az már eltűnt a kapun túl ,el az utca során . Előbb csak azt értette ,hogy fenyegeti az urát ,és a szinte állati megszokás ,a feleség gépies veleérzése tört ki belőle ,amely mindenkivel szemben egy testül ,egy lélekül mutatja ,hazudja a házaspárokat . De aztán lassan kivilágosodott benne a Gyuri gondolata . És megint szégyenkezni kellett az uráért ez előtt a férfi előtt . Mert ennek nagy állhatatossága közös volt ,az ő lelkével . Nem hitte ,hogy legyen idő ,mikor Gyuri áll bosszút őérette ,mikor már nincs más hátra ,de jóérzés ,hogy van akkorra mentség . Ha ő egyszer kimondja ,hogy utálja az urát !... Úristen ,mi mindennek kell még elkövetkezni ,ha még most sem tudja kimondani . Hiszen már végigjárta az egész kálváriát . Van még hátra stáció ? Vagy most jön a legsúlyosabb ? Megremegett ;eszébe jutott a grófné . Ha még azt is megpróbálja ,hogy még ahhoz is hozzáférkőzzék !... Mije neki hát ez az ember ? Mi az övé belőle ? Hiszen ha a lábát kihúzza ,már másé ,minden asszonyé ,akit a szemével lát ;ha meg itthon van ,szólani se lehet hozzá ,tele van a feje gonddal . Keserves sírásra fakadt . Meggyújtotta a lámpát . Éppen a gyerekeket hozták . Kovácsné hozta ,aki az apjáéknál ,mióta ő emlékszik ,mindig egyforma hűséges bejáró volt . Úgy is ragaszkodott hozzá Erzsi ,mintha ez is anyja volna . Az ő apja körül minden ily állandó ,az élet ,a napirend ,az emberek ,még az anyjával való örökös huzalkodás is . Erzsi ebben az új életben ,ahol naponként szédítően gyarapodnak valamivel ,s minden percben fájdalmasan vesztenek valamit ,nem tudott meglenni . Hiszen ő azt akarta ,hogy tökéletessé teszi ,ami otthon csak gyarlón volt meg . Az apja vérét örökölte ,s örült ,hogy a maga gazdasszonya lett ,most már lesz alkalma rá ,hogy azt az abszolút rendet és tisztaságot megteremtse ,ami az anyja mellett lehetetlen volt . De még rosszabbat kapott . Csak kicsiségekben valósíthatta meg az ura mellett ,amire vágyott ;a nagy dolgok úgy zajlottak el fölötte ,mint a vihar . S otthon az életüknek éppen az alapja volt rendben !... A vénasszony sok mizserálással tette le öléből a már alvó kisebbik fiút ,és maga fektette szépen a bölcsőbe . A nagyobbik rögtön meglátta s megérezte ,hogy anyjának baja van ,s vidám arcocskája elszomorodott ,nagy sötét szemei tágra nyíltak ,azzal nesztelenül a fal melletti kis székre ült ,s öregesen megtelepedve ,lóbázta a fejét ,mint a nagyapja szokta ,igen ,igen . Erzsi úgy járkált ,mint az alvajáró ,nem is tudta ,mi történik . -Jajh ,be elfáradtam eccer -nyögött fel a vénasszony . -Mit dolgozott ,Mari néném ? -Én ugyan semmit ,de az a legnagyobb dolog ,hogy nem lehet másképp előremenni ,csak ha az ember egyik lábát a másik után rakogatja . Ebbe fáradok én el legjobban ... Erzsi álmélkodva nézett rá ,alig értette a tréfát . -Mi újság otthon ? -Óh ,jaj ,ott ugyan kevés jó . De hol van mán jó ezen a világon ? Mán még az is kiment a divatból ,mint a nevetés . Én legalább van esztendeje ,hogy nem húztam el a számat . Mari néninek az ilyen mondásain nevetni szoktak ,pedig ő tiszta szívéből komolykodik . Erzsi nem nevetett . Búsan kérdezte ,a torkát fojtogató szomorúságtól alig bírván egy-egy szót ereszteni . -Mi történt ? -Összekaptak eccer . -Kik ?-rémült meg Erzsi ,azt hitte az apja meg az anyja . -Arra járt ez a vén Turi . Erzsiben elfúlt a szó . Egy pillanat alatt ,mintha meggyújtják a kazlat ,lángra lobbant benne a halommá felgyűlt düh az ura családja ellen . -Mit mondott ? -Azt ,hogy köszönje meg az a tetves Tövigszáraz ,hogy nagyasszonyt csinált az ű fia a lyányábul . Erzsi szédülést ,a gutaütést érezte a dühtől . Szólani nem bírt ,csak kinyitotta meg becsukta a száját . Egy ideig kínos csend volt ,akkor a vénasszony megbánta ,amit tett . Nem bírta volna ugyan magában tartani a szót ,s nagyon megkönnyebbült ,hogy ilyen hamar kiadta ;de most aztán restellte is ,sajnálta is . -Hát úgy vót a -kezdte kis idő múlva ,magyarázva ,békítve -,hogy arra járt a vén Turi ,ott ment el a kapu előtt ,osztán az anyád kikiáltott neki ,hogy álljon meg . Amiatt a nyavalyás tető miatt van ez mind ,akit oly rosszul csinált meg néktek a vén fuser apósod . A vén Turi megállt . Oszt aszondja az anyád :“hajja -e nászuram ,megint csorog a tető ” . A meg gorombán szólt :“Hogy csorogna ,mikor eső sincs ? Bár csorogna ,mintha vederbül öntenék ,mert kék a kukoricára. ” “Azér kell most csinálni meg ,aszongya az anyád ,míg itt nincs az eső . Mer akkor oszt mit csináljunk ,ha befoly ?” “Tegyenek alá dézsát meg tekenőt . Ha nincs elég ,kérjenek a lyányuktól . Van ott a nagyasszonynál ...”Akkor gyütt ki az apád . Nagyon mérges lett ,mert mégis cudarság ,hogy ez a vén kutya Turi ,ha mán zsúpkötőmesternek adja ki magát ,olyan rongyul csinálta meg azt a fedelet ,száradjon el a keze . Oszt aszondja az apád :“Hallod-é ,nászom ! Vagy tudsz valamit ,vagy nem . Vagy csináld meg ,vagy rádbecsültetem !”Nahát ,lett akkor ott égiháború . Az a csúfszájú vén !nohát !olyat emberfia még nem hallott ,amit az tett . Oh ,Uramisten ,még annak is el kell kárhoznia ,aki meghallgatta . Jaj jaj ,csak aztat az egyet sajnállottam ,hogy csak eccer vót e világra kénköves eső .