A harmadik emeleten nagy volt az izgalom . A Grunovszkyék ajtaját egész nap csapkodták . A takarítólányuk ,aki aznaprendkívüli szolgálattételre volt berendelve ,folyvást szaladgált ,hol az utcára ,hol meg a szomszédokhoz . A nagy Vanda minduntalan ki-kinézett a lépcsőházba ,és Terka ,aki gyerekkíséretével végigkalandozta az egész folyosót ,már negyedszer köszöntött be az ablakon a nagy Vandához ezzel a kérdéssel ,hogy : -Elhozták -e már a Margit ruháját ? Nem hozták el . És eza ruha ,mely sehogysem akart megérkezni ,egyre jobban foglalkoztatta az egész harmadik emeletet . A számtisztné nem is állhatta meg ,hogy át ne szóljon a kávésnéhoz : -Ezek a Grunovszkyék ,mióta a Polgári Kör a házba költözködött ,meg vannak bolondulva . Fehér selyem báliruha egy diurnista kisasszonynak !-ilyet csak a mai világban hallani . Fogadni mernék ,hogy egy hónapig mákos metélten fog élni az egész familia . -És lesz megint szaladgálás egy kis lisztért a szomszédba ! -Csak aztán a házbért ki tudják fizetni ! A háziúr ,azt beszélik ,már a múltkor megmondta nekik ,hogy ha még egy fertállyal adósok maradnak ,nem hallgat semmi könyörgésre ,hanem kiteszi a szűröket . -Igazán ,nagysád ,régente nem lehetett látni ilyen cifra nyomorúságot . Én csak azt a nagy Vandát csodálom . Monogramokat hímezni egy hatosért ,két hatosért ,csak hogy a testvére táncolhasson ,Isten engem ,nagy bolondság . Ez a Polgári Kör elvette azeszöket . Terkának persze éppen akkor kellett arramennie a siserahaddal . Mert Terka az ő gyerekseregével mindig és mindenütt ott volt ,ahol valami történt . -Terka kisasszony ! Terka kisasszony ! Terka előbb megfegyelmezte Vandrák Károlyt ,akinek valami becsületbeli ügye támadt a kis Spitzer Rezsővel ,s aztán ő is odaállott a kávésné ablakához . -Mondja csak ,lelkem ,nem tudta meg valamiképpen ,mennyibe kerül hát az a híres ruha ? -Már hogyne tudtam volna meg !-felelt Terka . -Száz forintba ,nagysád ,kerek száz forintba . És hamis ,nevető szemével ártatlanul nézett az elsápadó számtisztnére . Tudta ,hogy egy kést forgat meg a jó asszony szívében . A számtisztné ijedtében szólni se tudott ,a kávésné azonban megjegyezte : -Világos ,hogy puffra csináltatták . Honnan vennének ők annyi pénzt ? -Hiszen ami azt illeti -rögtönözte a meglepetéséből felocsúdott számtisztné -Grunovszkyról sok rosszat beszélnek . Én nem tudok semmit -ne szólj szám ,nem fáj fejem -de itt is ,ott is furcsa dolgokat hall róla az ember . -Már pedig nem zörög a haraszt ,ha a szél nem fújja -vélte a kávésné . -Zörög biz ’az ,hogyha kígyó van alatta -vetette oda Terka ,és ellibegett . -Ennek is felvágta a bába a nyelvét !-dörmögte a kávésné ,de csak akkor ,mikor Terka már a folyosó túlsó végén sétáltatta Spitzer Rózsikát ,valcer-lépésékben ,annak a zongorának a hangjaira ,mely a szemközt levő lakásban csendült meg . Terkával nem lehetett kikötni . Nemcsak azért ,mert hegyes nyelvecskéje volt ,hanem mert jókora színészi tehetség lakott benne ,amellyel mindig a maga részére tudta hódítani a nevetőket . Akinek a járását meg a beszédét Terka elkezdte utánozni ,-akiről ez a kis fruska föltette magában ,hogy ki fogja figurázni ,az el volt veszve . Annak a házban nem volt maradása többé . Aztán meg Terka ,ezt a veszedelmes tulajdonságát leszámítva ,elég jó leány volt . Akinek a szomszédságban valami szívességre volt szüksége ,legelsőbben is Terkára gondolt . A ház összes gyerekeit ő pásztorolta ,s a gyerekek annyira rákaptak ,hogy egész nap nem tágítottak a szoknyája mellől . Terka kicsúfolta a pártfogoltjait is ,de ezzel olyan tekintélyt tartott köztük ,aminővel a mamáik sohase dicsekedhettek . A gyerekeken kívül még csak egy mániája volt :a betegek . A szürkenéne béketűrése és az irgalmas testvér szamaritánus-tehetsége egyformán megvoltak ebben a tizennégy esztendős leányban . A házmesterné esküdött rá ,hogy a földszinten lakó öreg szabót Terka gyógyította meg . Terka semmit se utált ,mindenre ráért ,mindenütt ott volt ,és mindenkin tudott segíteni . Aznap is ,mikor a Polgári Kör az első mulatságot rendezte a házban ,Vandrákné ,az özvegy fűszeresné ,csak úgy mert kimenni Pécelre ,ha Terka a két fiút magára vállalja . -Ügyeljen rájok ,kedves Terka kisasszony ,mert ez a Károly még felgyújtja a házat . A kis porontykám sírját megyek megnézni ;nem láttam már egy esztendeje . Be jó is ,hogy elvette az Isten ;talán abból is ilyen zsivány lett volna ,mint ez a Károly . Terka annyival könnyebben megígérhette a dolgot ,mert a két Vandrák fiú úgy sem igen szakadt el mellőle . Ezen az ünnepi napon különben az egész apró had erősen kötötte magát Terkához . Számítottak rá ,hogy az ő oldala mellett többet hallhatnak majd a muzsikából ,mint a szülői védőszárnyak alatt . De volt köztük egy ,aki nem érzett a többiekkel . Vandrák Károlyt nem érdekelték az effajta földi hívságok . Vandrák Károly luciferi lélek volt ,egy ama rejtelmes jellemek közül ,amelyek a hanyatló római császárság idején jelentek meg a világ színpadán . Vandrák Károly a rosszat magáért a rosszért tette ;s az egyetlen kéj ránézve az emberi szenvedés látványa volt . E kéjnek a vágya sohase hagyta nyugodni ;s a harmadik emelet báli készülődéseinek közepette is csak nérói tervek foglalkoztatták . Így történt ,hogy egyszerre harsány kiáltás reszkettette meg a levegőt . Ez a kiáltás láthatólag szerves összefüggésben volt a Kohn Elemér fülével ,melyet Vandrák Károly ismeretlen célokból a kezében tartott . Terka csattanós gyámsági és gondnoksági intézkedéssel utasította rendre a hanyatló rómait . De ennek az intermezzónak megvolt az a kellemetlen következése ,hogy a második emeleti lakásokból is kisietett néhány érzékeny lélek ,s Terkának ,miután a részvétnyilatkozatokat Kohn Elemér nevében elfogadta ,ismét tárgyalniakellett a Polgári Kör báljának ügyét ,és ismét síkra kellett szállnia Grunovszky Margitért . Terka mindenkivel ismerős volt a házban ,le egészen a földszinti kis balerináig ,akit a többi lakók már csak a hordár papája miatt sem akartak észrevenni . Sőt ,beszédes volt az első emeleti lakókkal :ama két titokzatos hölggyel is ,akiknek a jövedelmi forrása iránt az egész ház élénken érdeklődött . Azzal az öregedő hölggyel pedig ,aki a második emeletről felkiáltott hozzá ,különösen nagy barátságot tartott . -Azt mondják ,Terka kisasszony ,hogy nem sok kontessz lesz azon a bálon . -Bizony csak olyan magunkformák lesznek ott -ingerkedett Terka . A második emeleti lakó visszahúzódott ,s Terka odább vonult gyermekcsapatával . A folyosó csak úgy hangzott a kis faunok lármájától ,és zsivajgásukból messzire elhallatszott a Terka vidám nevetése . Ez a nagy ,zeg-zugos ,körbefutó folyosó volt az ő birodalma . Napestig ott lehetett látni ,majd az egyik ,majd a másik szegletben ,mindig tekintélyes kíséretének közepette . Kora reggel ,amikor a tejesek meg se jelentek még a látóhatáron ,Terka verte fel a házat ,folyvást danolászva ,mint valami ostoba kis csízmadár ;s mire a ház ébredezni kezdett ,Terka már megindult szokott őrjáratára . Akkorára az a két pici szoba ,ahol az apjával lakott ,ki volt takarítva ;kis fészkének dolgai rendben voltak . S attól fogva nem igen volt mit keresnie a szűk és sötétes lakásban . Az apja ,aki vasúti ellenőr volt ,s folyton utazott ,csak minden negyedik nap tért haza ;a zugocska ,ahová húzódtak ,alig is volt jó egyébre ,mint alvótanyának . Terkának igazi otthona a folyosó volt . Ez a szűk térség ,homályos zsákudvaraival ,melyek vékony ablakaiból csak két oldalra nyílt kilátás :a Szegények háza és a temető felé -ez az amerikai számítással tervelt keskeny helyiség ,melyet át- meg átjártak a szegénység rossz párái :Terkának az egész világot jelentette . Egész élete ebben a parányi világban folyt le . Itt nőtt fel ,magára hagyatva ,csak a jó Isten kegyelméből ,mint gyom és dudva között egy eltévedt karcsú virágszál . Ismerte e folyosónak minden mozaikszemét ,s a sok zeg-zug megannyi barátságos helynek tűnt fel előtte . Ismerte az ezek mögött hallgató nyomorúságokat is ;Terka előtt a nagy kaszárnyaépületnek nem volt egyetlen egy titka sem . Tudta mindazt a sok szegénységet ,mely ez alatt a roppant fedél alatt meghúzódott ;s nagy ,nyílt szemével látta azt a sok szennyet ,mely a nyomorúságnak hű kísérője . De mindez ,mint a tengerszembe vetett kő ,nyomtalanul tűnt el lelkében . A fölszín sima és derűs maradt . És nap-nap után gondolat nélkül viháncolta végig birodalmát . Micsoda világ van ,minő ezeregyéji tájékok léteznek ezen a folyosón túl ? -Terkának nem igen jutott eszébe . De ezen a nevezetes napon az ő képzeletét is megejtette az a rejtelmes világ ,odalenn az első emeleten ,ahol huszonnégy gyertyaláng alatt szerelmes párok lejtenek és vidám összevisszaságban keringenek ,forognak jobbra-balra ,egy más vidék lakói ,lányok ,legények . Várt valamit ,anélkül ,hogy határozottan tudta volna ,mit . Előre örvendett a szokatlan nagy jövés-menésnek ,a toaletteknek ,melyeket távolból megpillanthat ,a csárdáshangoknak ,melyek a nyitott udvari ablakokon át hozzája is el fognak hatolni ,a mozgalmasságnak ,melynek ő lesz a karzati közönsége ,s talán egy kissé a szerelmi regényeknek is ,melyek majd odabenn szövődnek ,abban az örökre ismeretlen tartományban ,örökre ismeretlen lovagok és dámák között ... Mert hisz szerelmi regények fognak ott szövődni . Homályos ,érthetetlen szerelmi históriák ,melyek előtte mindenkorra zárt könyvek maradnak ,de hát a szerelmi regényeknek már csak puszta sejtése is szédíti és nyugtalanná teszi az embert ... S az est csak nem akart leszállani . Különben ,a várakozás aznapa levegőben volt . Megszállott mindenkit ;kicsiny és nagy egyformán számított valamire . A nagy bérház ismeretlen élvezetek elősejtelmével volt tele . A nagyobb fiúk :Sárközy Gyula és Gyulaffy Soma egész nap az utcán dégáltak . Nem tudtak megválni a zászlótól ,mely az első emelet erkélyéről fennen hirdette ,hogy a háznak ma nagy napja lesz . Ezek az óriás betűk : POLGÁRI KÖR  megállították a járókelőket az utcán ,s a két fiú előtt úgy tűnt fel ,hogy a szomszédos ,lobogótalan házak lakói szégyenkezve surrannak be dicstelen odúikba . Ők persze öntudattal reprezentálták az ünneplő épület lakosságát az álmélkodó sétálók előtt ;érezték ,hogy a ház dicsőségéből őrájok is hárul valami . A cselédek is roppant vígan voltak ,maguk se tudták ,miért . Olyan boldogan jártak-keltek a hátulsó lépcsőn ,mintha temetés lett volna a házban ,vagymintha tüzet kiáltottak volna a szomszédból . Fent és alant ,mindenütt csak a táncmulatság volt a beszélgetés tárgya . AKör titkára nagy hangon osztogatta rendeleteit a szolgáknak ;a második emeleti öregkisasszonyok ,akik udvari ablakukból leláttak a Kör helyiségére ,fel-felpillantgatva a Gartenlaube-ból ,folyton tanakodtak ,hogy vajon hol lesz a ruhatár ;és Grunovszky ,lenn a kávéházban ,a rendes sakkparti után ,ismét ráterelte a beszélgetést az uralkodó témára . -Én egyszerű ember vagyok ,uram -magyarázta a kávésnak . -De a gyermekeimtől ...a gyermekeimtől ,uram ,nem tagadhatok meg semmit . Az én elvem az ,hogy :ifjúság ,bolondság . A fiatalok mulassanak ,táncoljanak . Ki tudja ,meddig örülnek ? Megvallom ,uram ,áldozatot hozok ,jelentékeny áldozatot . De nálam első a szív . És csak a szív ,a többi sár ! Vagyont nem hagyhatok a gyermekeimre ,uram ,de ha meghaltam ,ők el fogják mondhatni :ami atyánk szeretett minket ! Szegény ember vagyok ,uram ,nem tagadom . De olyan vagyok ,mint a pelikán ;véremet adnám a gyermekeimért . János ,egy anizettet ! Ezalatt ,odafenn ,Grunovszky Margit sápadtan járt fel s alá az utcai szobában . Csinos ,vékony arcocskáját szinte megöregítette az aggodalom ;s nagy ,beteges fényű fekete szeme még jobban égett ,mint rendesen . Ha igazán nem hozzákel azt a ruhát !... Ha Burger az utolsó pillanatban meggondolja a dolgot ,s nem adja ki a kész munkát ,amíg nem fizetnek !... Hiszen már a tavasszal fenyegetőzött ,hogy ha pontosabban nem fizetik a havi részleteket ,se szövet ,se konfekció ! Igaz ,hogy a Vanda jó ,becsületes arca ezúttal is megtette hatását ,s Burger megint engedett . De hogyha mást talál gondolni ,hogyha eszébe jut az a goromba ,fennhéjázó levél ,melyet apjuk fizetés helyett küldött neki ?!... Kezébe vette A kis grófnő-t ,de nemsokára rájött ,hogy csak bolondítja magát ,s nem érti ,amit olvas . Eldobta a könyvet s újra járkálni kezdett le és föl a szobában . Az ablaknál meg-megállapodott ,és áttekintett a szomszéd házra . A széles ,lefelé futó palafedél ,ott szemközt ,a villamos készülékek gyárán ,mely elvett tőlük minden kilátást ,ma még kellemetlenebb hatással volt rá ,mint valaha . Mióta itt laktak ,mindig úgy tűnt föl előtte ,de ezt most erősebben érezte ,mint eddig bármikor ,mintha fogságban volna ,ahol le kell mondania az isten szép napjáról ,a kék égről ,a bárányfelhőkről ... Odaát a palafedélen egész csapat kőmíves dolgozott . Margit percekig el tudta őket nézni . Milyen vidámak ! Ugyan hogy lehetnek ilyen vidámak ! Az idő múlt ,de a ruhát nem hozták . Ah ,ha félelme alaposnak bizonyul ,ha csakugyan hoppon marad ,ha ennyi vészverődés után ,utoljára is nem mehet el abba a tömérdeket emlegetett bálba ! Micsoda szégyen lesz az ! Napokig nem mehet ki a folyosóra ,mert a szemébe nevetnek . Minő diadala lesz az egész háznak ! Ó ,semmi íze se kívánta ezt a mulatságot ! Tudta ,mi vár rá ott . Úgy lesz itt is ,mint volt azon az első ,utolsó ,egyszeri majálison ,ahol egy darabig hősiesen árulta a petrezselymet ,mindaddig ,amíg észrevette ,hogy Vandának mindjárt könnybe lábad a szeme ...amikor aztán ,nagynehezen ,hazavonszolták az apjukat . Tudta ,hogy itt is lesz egy-egy előkelő kisasszony ,aki a négyes hatodik figurájában majd csak az ujját nyújtja neki ;hogy lesznek körülötte acélos tekintetű báli szépek ,akik nyugodt pillantás kíséretében halk ,de könnyen kitalálható megjegyzéseket tesznek rá ;hogy a bál Céladon-jai ,a telekkönyvek előkelő ,ifjú tudósai oly következetesen nem fogják meglátni ,mintha a helye tökéletesen üres volna ;hogy az az egy pár táncos ,akit kellemetes arcocskája odáig lelkesít ,hogy elviszi egy-két fordulóra ,a bál komikus népségéből és katonaságából fog kikerülni . Nem ,nem vágyott erre a mulatságra . Mert az a tudat ,hogy a Beliczkyné kamasz fiának egész este őt kell majd táncoltatnia ,egy cseppet se csábította . Ó ,szívesen lemondott volna erről a bálról ! Különösen ,ha eszébe jutott ,hogy hátha csakugyan ott lesz az az ember is ,akit az apja megfogott ,őt mulattatni ?! Ha eljön s meg fogja szólítani jóakaratú ,szelíd mosolygásával ,mely olyan sértő ránézve ,ha ismét azzal a gyöngédséggel beszél majd hozzá ,mint amellyel egy árva kis gyermekhez szokás ...azt hitte ,ki fog sülni a szeme . Ha pironkodnia kell majd ez előtt az ember előtt !... Nem ,nem adta volna a világért ,hogy ha körülrajongják ,csak azért ,hogy egy pillantással megmondhassa ennek az embernek :»Nem ,nem szorulok az ön szánalmára. « De erre nem igen lehetett kilátása . Az az ember el fog jönni és megint alkalma lesz éreztetni vele szerelemtelen ,hideg jóságát ,mely olyan megalázóránézve ... Eh ,talán lesz benne annyi gyöngéd érzés és nem jön el ! Ahányszor ez az ember eszébe jutott ,leányi büszkesége mindig fellázadt az édesapja ellen . A két Grunovszky-lány azzal gyanúsította az apját ,hogy az utolsó házbért ennek a félig ismeretlen embernek a kölcsönpénzével fizette ki . A látszat ellene is szólott . Elsején délben Grunovszky átvette Vandától azösszekuporgatott házbért ,elment ,hogy fizetni fog ,s estére azzal tért haza ,hogy a pénzt elkártyázta . Drámai jelenet ;Grunovszky sírt ,és megesküdött ,hogy sohase vesz többé kártyát a kezébe . Másnap aztán megindultak pénzt vadászni ,egyik felé ő ,másik felé a nagy Vanda . De eredménytelenül jártak mind a ketten . A házmester már fenyegetőzni kezdett ,mikor egyszerre Grunovszky váratlanul előkerült ,fütyörészve ,vígan ;a zsebei tele voltak szivarral ,nagyhangon beszélt ,s adta az urat ,mint hajdan ,a fényes napokban . A pénz megvolt . Forrásáról azonban nem igen tett közléseket ,s a lányoknak kitérő feleleteket adott . Az ,hogy a házbanlakó rajztanárral hirtelen vastag barátságba keveredett ,fölkeltette a nagy Vanda gyanúját . Grunovszky szavára erősítette ,hogy szó sincs róla ...a lányok nem szóltak többet ,de a kétség megmaradt a szívökben . Azóta a Margit arca mindig rózsaszínűvé vált ,ahányszor csak meglátta a rajztanárt . Vajon mit gondol magában ez az ember ? Vajon nem képzel -e atyjáról valami még rosszabbat ,mint ami talán lehetséges ? És vajon milyen szemmel fog az ő báli ruhájára tekinteni ,hogyha igazán eljön arra a szerencsétlen táncmulatságra ?! És ama gondolatok közül ,melyek ezen az aggodalmakkal teli délután kínozták ,ez volt előtte a leggyűlöletesebb . Bizony elengedte volna ezt a keserű poharat . Nem a mulatság várta őt odalenn ,hanem a szégyen . És sokáig ellenkezett is apjának határozott kívánságával szemben . De Grunovszky ,ez egyszer ,megkötötte magát . A fejébe vette ,hogy férjhez adja Margitot ,minden áron ;s addig hurcolja mulatságról mulatságra ,míg valaki horgon akad . Azon a viharos estén ,mikor a Polgári Körben való vendégszereplés elhatározott dologgá lett ,kijelentette ,hogy hiába minden ellenkezés ,akarata megmásíthatatlan . -Mit akartok velem ?-szavalta a két könnybe borult lánynak . -Meg akartok ölni ?!... Nem elég nekem ez a szegény Vanda ,te is a nyakamon akarsz száradni ?!... Mi lesz belőled ,hogyha meghalok ?!... Azt várod ,hogy a sült galamb a szájadba fog repülni ? Hogy egyszer csak idecseppen egy királyfi a felhők közül s elvisz ebből az odúból ? Persze !... Hála istennek ,elég szép vagy arra ,hogy egy kis ügyességgel foghass magadnak valakit . Ennek pedig csak egy módja van . A világosságot nem kell véka alá rejteni . Ha a bornak nem is ,a lánynak kell a cégér . Hogy ha szegény anyátok nem ment volna el a varsói tisztek Szilveszteresti mulatságára ,én se házasodtam volna meg soha . Ne gyötörjétek a szívemet ,legyetek kímélettel szerencsétlen apátok iránt ! Hiába volt minden ékesszólás . Hiába erősködött Margit ,hogy ők nem valók abba a körbe ,amelyről szó van ,hiába védekezett azzal ,hogy a táncmulatságok hozományvadász fiatal gavallérjai őrá ,a szegény lányra ,rá se hederítenek ,és hiába hozta fel ,hogy ő se hajlandó akárkihez férjhez menni . Grunovszky nem tágított . A családi vitatkozás aztán úgy végződött ,hogy Grunovszky sírt ,a lányok is sírtak ,kimondták a határozatot ,hogy :igenis Margit bálozni fog ,amire Grunovszky megölelte Margitot ,megcsókolta Vanda ruhájának a szegélyét ,s kijelentette ,hogy ő a legboldogabb apa a világon . A két lány tehát lassankint beletörődött a bál gondolatába . A nagy Vanda titokban örült is neki . Hátha ?!... Hátha igaza van apjának ,s oktalanság tőlük ,teljesen elzárkózni a világtól ?! Hátha ez a bál csakugyan fordulópontot fog jelenteni a Margit életében ?! Ki tudja ?!... A nagy Vandát nem arra tanította az élet ,hogy a szerencséjét maga kovácsolja magának az ember . Amióta felnyílt a szeme -pedig még a legelső »korosztály «-ban volt ,mikor az Élet már behítta a nagy hadgyakorlatokra -folyton csak azt látta ,hogy hiábavaló minden kitartó munka ,nélkülözés ,lemondás és önfeláldozás :a sors ,különösen az asszonyi sors ,csak apró véletlenségek rejtelmes összetalálkozásától függ ,amellyel szemben ,legyen az illető telve jó vagy rossz hajlandóságokkal ,mindenki tehetetlen . Meg volt győződve ,hogy családok jövendője ,élő és még meg se született emberek jóléte és boldogsága semmiségeken fordul meg ,semmiségeken ,melyeket nem lehet előre látni ,melyeknek jelentőségét az adott pillanatokban nem lehet felismerni ,s amelyekhez csak alkalmazkodni lehet . A nagy Vanda erősen fatalista és kissé babonás volt ;bízott a gondviselésben ,de azt tartotta ,hogy koronkint nem árt az ördögnek is gyújtani egy gyertyát . Hátha ?!... Hátha éppen ezen a mulatságon fog Margitnak a közelébe vetődni az az ember ,akiről a sors könyvében meg van írva ,hogy Margitot egy pillantásra meg fogja szeretni változhatatlan ,örökletes szerelemmel ,az az ember ,aki Margitot boldoggá fogja tenni ,és főképp :el fogja tartani szépen és tisztességesen . Ó ,mert a nagy Vandának igen ,igen homályos képzetei voltak a boldogságról ,s álmai nem terjedtek tovább annál a férfinál ,aki szépen és tisztességesen eltartja a feleségét ... S ki tudja ,hátha igazán ott lesz az eljövendő abban az elsőemeleti teremben ,mint ahogy ’a balsorai vásáron ott volt a bagdadi királyfi ,aki a föld legfényesebb gyémántját kereste ?!... Hátha csakugyan nem kell egyéb ,mint hogy az égnek ez a küldöttje meglássa a Margit sápadt ,szenvedő kis arcát és minden meg fog változni :mert a bujdosó királyfi megtalálta végre Margitot ,aki bizonyára a legfényesebb gyémántja a földnek ?!... És mialatt az udvari kis szobában meg a konyhában mindennapos foglalatosságát végezte ,egész regényt szőtt magának . Elképzelt egy nagy ,kényelmes lakást ,mely csak úgy hangzik sok ,sok apró népség vidám zsibongásától . Látott egy hosszú asztalt ,melyre szép függő lámpa vet barátságos fényt ,s mely körül nagy ember mellett kis ember ,kis ember mellett nagyocska ember ül ,akik mind szeretik egymást ,s akik mind sokáig ,nagyon sokáig fognak élni ... Az asztalfőn ,virulóan ,mint egy királynő ,Margit mosolygott . És látta Grunovszky papát is ,pezsgőkedvűnek ,elragadóan kedvesnek ,teli mindenféle furcsa ötletekkel ,mint hajdan ,a Tante Amélie lakodalmán ... És szinte hallotta a gyermekek vidám lármáját :»Vanda néni ! Vanda néni !« Grunovszky bedugta a fejét az ajtón . -Még most sem hozták el ? -Nem ,papa . De légy nyugodt ,egy óra múlva itt lesz . -Kérlek ,adj egy forintot . Elsején megadom ,becsületszavamra . Meg akarok borotválkozni ,aztán meg a cilinderemet is ki kell vasaltatnom . Becsületszavamra meg fogom adni . -De ,papa ,hisz tegnap adtam két forintot ... -Nem ,esküszöm ,tévedsz . Tegnapelőtt volt . Tegnapelőtt ,ha mondom . Vanda előkereste a forintot . -Papa ,kérlek ,ha visszamész a kávéházba ,mondd ,hogy küldjenek fel nekem estére aludttejet . -Aludttejet akarsz vacsorálni ? -Igen . Tudod ,hogy nincs étvágyam . -Repülök ,angyalom . De még egyszer visszafordult . -Vanda ,kérlek ,nefelejts a zsebkendőmre egy pár csepp Eau -de -Cologne -t tölteni ... -Nem ,papa . Nem felejtem el . Grunovszky eltűnt . Vanda elővette apja zsebkendőit ,melyek monogramjai fölött hétágú korona ékeskedett (Lengyelország fénykorának utolsó maradványa )és vasalni kezdett . Az elrebbent álmok lassan-lassan visszaszállingóztak ,s mialatt gyors keze serényen munkálkodott ,gondolatai visszatértek a kedves képhez ,melyet fantáziája annyi szeretettel színezett ki . Ó ,nem mintha csak az az egy vágyakozása lett volna ,hogy Margit férjhez menjen . Egy akármilyen házasságnak a gondolata egy cseppet se tűnt fel előtte csábítónak . Vanda tudta jól ,hogy mit szokott a szegény lányok férjhezmenetele jelenteni . Édes-kevés örömet ,jóval több bánatot ,és sok ,igen sok csalódást . Tudta jól ,hogy az áldás nem mindig a boldogságot hozzameg ,hanem igen gyakran :a nehéz munkát ,a gyakori betegséget ,az emésztő gondot és a szégyenletes szegénységet is . Ahogy ’ő ismerte Hyment :Hymen csak a bajt ,a nyomorúságot ,a zálogházatjelentette . Régi ,nagyon régi emlékei között volt egy ,amelyet az idő nem tudott elrabolni tőle ;és nem múlt óra ,hogy meg ne jelent volna előtte egy fehér asszonynak a képe . Egy fehér asszonyé ,aki -ó ,legyenek áldottak még a hamvai is !-valaha olyan édesen ,de olyan édesen mosolygott rá ,hogy ennek a mosolygásnak az édességéért mindent meg tudott az Életnek bocsátani . Ezt a fehér asszonyt sokszor látta Vanda kisírt szemmel állani a mosóteknő mellett ,éjszakának idején . S emlékezett rá ,hogy abban az időben ,mikor még a pici díványon aludt ,nem egyszer riadt fel egy ismerős zokogásra ,s nem egyszer bámult rá nagy szemével arra a haragos emberre ,meg arra a síró fehér asszonyra ... Vanda akkor még nagyon kicsi volt . Hanem azért emlékezett erre a gyakran látott jelenetre . És a férjes állapotról nem is voltak valami nagy fogalmai . De a regényekből azt tanulta ,hogy vannak mesebeli férjek is ;s ő egy ilyen mesebeli férjet óhajtott Margitnak . Miért is ne lehetne Margit egy a szerencsések ,a kiválasztottak közül ,mikor olyan szép ,olyan jó ,olyan kedves ?! Nagyon szerette a húgát ,nemcsak úgy ,mint egy nagy testvér ,hanem úgy is ,mint egy második anya . Margit még nagyon kicsi volt ,mikor árván maradtak . Egy szép tavaszi reggel Vanda nem hallotta többé az ismerős köhögést ,s a fehér kísértet ,aki azelőtt föl-fölkelt matrácsírjából ,hogy elvégezze a legnehezebb munkát s ellássa a kicsi gyermekét ,ott maradt az ágyban ,összekulcsolt kézzel ,nyugodtan ,nem törődve többet se a gyermekeivel ,se azzal az ordítozó emberrel ,aki tragikus hősként ágált az ágya mellett s villámokat könyörgött az égből . Vanda megértette ,hogy Margitnak most már csak ő lehet az anyja . Eddig azt hitte ,azért van a világon ,hogy egy kis lakás mindennap ki legyen takarítva s az akevés étel mindig készen legyen ,mikor az apja hazajön ;most belátta ,hogy nemcsak ez a rendeltetése ,hanem az is ,hogy gondját viselje egy gyámoltalan kis lénynek ,akivel az égieknek bizonyáramagasabb céljai vannak . És amint elhordta anyjának a ruháit ,megfelelt azoknak a kötelességeknek is ,melyek anyjáról őrá maradtak . A bölcs természet úgy rendelte ,hogy az anyaság apró hőstetteinek ,az álmatlan éjszakáknak ,a testi fáradságoknak ,a szerető türelmességnek legyen egy nagy jutalma :abban az imádathoz hasonló érzésben ,mellyel nem a gyermek ragaszkodik anyjához ,hanem az anya gyermekéhez . (Mert hisz szeretni sokkal nagyobb boldogság ,mint érezni a szeretetet. ) S ebben a jutalomban része volt Vandának is . Azért sokkal többet gondolt a Margit jövőjével ,mint akármivel a világon . Az ,hogy ő maga idejekorán hervad el a súlyos ,durva munkában ,sohase bántotta . Hogy vannak asszonyok ,vele egykorúak és ifjabbak is ,akik a karjaikon gyermekekkel ,szerelmi boldogságban ,jólétben ,kényelemben élnek :ez a gondolat nem igen kísértette . Hogy az a tündér ,melyről a költők annyit tudnak beszélni ,sohase mosolygott be az ő sötét kis kamarájába ,nem keserítette el ... Pedig meglehet ,ő is gondolt egyszer szerelemre ,talán a válságos években ,valamelyik májusi este ,mikor a nyitott ablakon beosont hozzá a meleg tavaszi szellő s lelkét valamely névtelen ,mondhatatlan nyugtalansággal töltötte el . De ha valóban úgy volt :hamar betette az ablakot és hamar visszatért a kistestvérhez ,akinek orvosságot kellett adni . És nemsokára ,lassankint ,egészen elfelejtette ,hogy ő is leány ,mint a többiek . Soha ,a legrosszabb óráiban se siratta meg elveszett fiatalságát . De igenis ,föllázadt a gondolatra ,hogy Margit ,az ő Margitja ,akinek legeslegelőször ő beszélt az Istenről és végtelen jóságáról ,folytassa azt ,amit ő megkezdett ,s szép csöndesen ,észrevétlenül ,amint az esztendők egyformán leperegnek ,végre is egy olyan nagy cseléddé váljék ,amilyenné ő lett ,s arcocskája ,ez a kedves ,finom kis arc idő előtt elfonnyadjon a nélkülözéstől ,a szemrontó munkától és a sok ,sok könnytől . Pedig Vanda már látta ,hogy azok a méregdrága énekleckék ,melyeket sokszor az utolsó garasaikkal kellett megfizetniök ,nem fogják meghozni az oly epedve várt jobb jövendőt . Margitnak csinos hangocskája volt ,s a zene iránti érzék se hiányzott belőle . Grunovszky ,hogy ha feljött a hava ,erre a hangocskára s a vele járó zenei hajlandóságra nagyszerű légvárakat épített . Amikor jókedvében volt ,Margitot csak a kis primadonnának hívta . És fűnek-fának eldicsekedett a Margit első ,konzervatóriumi sikereivel . »Hogyne ! Az én leányom !...« De a dicsőség útja mindig hosszabb ,mint eleinte képzeli az ember . Mint a nagy hegyormok ,melyek alulról nézve szinte barátságosan közelieknek látszanak ,s minél feljebb halad az ember ,annál messzebbesőknek tűnnek fel ,úgy ,hogy odább már majdnem elérhetetleneknek látjuk őket :a dicsőség is csak akkor tűnik fel előttünk a maga teljes messziségében ,ha már nagyon sok lépést tettünk feléje . Minél többet erőlködtek ,minél többet vontak meg maguktól a jövő reményében ,a cél annál távolabbinak tetszett . És Vanda már lemondott róla ,hogy a Grunovszky nevet valaha nagy betűkkel látja kinyomtatva a Covent Garden vagy a Her Májesty ’s színlapján . Nem ,nem látott más menedéket ,csak azt az ideális ,mesebeli embert ,aki ,ha nem is olyan regényes alak ,de még nagyobb ritkaság ,mint a mondák hattyúlovagjai ,azt a képzeleti derék ,jóravaló embert ,aki egy nap így szóljon Margithoz :»Szeretlek ,szép kis Margit ... Jöjj el hozzámfeleségül ,úgy ahogy ’vagy ,egy szoknyában ,kedves ,szép kis Margit !...« És ki tudja ?!... Hátha csakugyan van a világon egy ilyen derék ,jóravaló ember ?!... Hátha csak egy lépést kell eléje tenni ?!... A végzet olyan kiszámíthatatlan ! A vasaló serényen simítgatta a batisztot ,s ő szőtte ,egyre szőtte magában szép regényét ,a legkedvesebb regényt ,amelyet képzelni tudott . -Vanda ! -Akarsz valamit ? Margit átjött a szűk előszobán ,s megállt a konyha nyitott ajtajánál . -Te ,Vanda ,meglásd ,én itthon cseppenek . Vanda nevetett . -Ez már a lámpaláz -szólt . -Magad is hallottad ,mit üzent Burger . Csak nem képzeled ,hogy az utolsó pillanatban megtartja a kész ruhát magának ? -Pedig hát ha meg akarna tréfálni bennünket ... -Ó ,nyugodt lehetsz ... -Hisz bánnám is én !... De amazok odaát egy hétig csak rajtunk fognak nevetni . Aztán meg az az ember ... -Miféle ember ? -A rajztanár ... Mit gondolsz ,csakugyan lemegy a mulatságra ,vagy csak mókázott a papával ? -Nem olyan embernek látszik ,aki képes volna csúfot űzni egy olyan tiszteletreméltó férfiúval ,mint a papa . -De hát mit keresne abban a bálban ?!... Hisz nem ismer ott egy lelket se !... -Honnan gondolod ? -Ezt ugyan könnyű kitalálni . Láthatod ,hogy valóságos remete életet él . Egész délután otthon ül és pingál . Nem jár senkihez a világon ,és őhozzá se jár senki . Legfeljebb ,elvétve ,egy-egy árva modell vetődik be hozzá . Vandának jobb szeme volt ,mint húgának ;aztán meg többet ült az udvari szobában ,mint Margit . Az ő fészkéből nagyon jól lehetett látni azokat a félénk alakokat ,akik az esti félhomályban tétovázva surrantak fel a lépcsőn ,és így tisztában volt vele ,hogy a rajztanár nem él oly rendkívül visszahúzódottan ,mint ahogy ’ első pillantásra látszott . De észrevételeit Margittal közölni nem tartotta alkalomszerűnek . Csak azt felelte ,hogy : -Éppen azért nem csoda ,ha egyszer megkívánja a szórakozást . Különben az is lehet ,hogy csak a te kedvedért megy oda . Én úgy látom ,hogy nagyon tetszel neki . Hátha csak azért megy oda ,hogy egy-két órát tölthessen veled ?.. . -Van eszében !... Mintha nem volna módjában akkor gyönyörködni úri személyemben ,amikor kedve tartja ! A papa ugyan nem fösvénykedik a meghívásaival . Ha csak teheti ,elfogja és bevonszolja hozzánk ,mintha csak azt akarná mondani neki :»Kérem ,vigye el már egyszer a leányomat ,vigye el már ,az Isten áldja meg !...« -De Margit ! -Ó ,te ezt éppen olyan jól látod ,mint én . És látod azt is ,mennyire erőlködik a szegény ember ,hogy úgy tegyen ,mintha nem tudna ,nem látna semmit . De a szeme elárulja . Szelíd ,becsületes ,szép kék szeme -mert megvallom ,hogy szépnek találom a szemét -olyan kétségbeeséssel néz rám ,mintha csak azt gyónná :»Ó ,te szegény ,istenadta leány ,nem kellesz te se testemnek ,se lelkemnek ,de nem tudok hova lenni a nagy erőlködésben ,hogy ezt észre ne vétessem veled ;nem tudom ,mit beszéljek ,hogyan cselekedjem ,hogy meg ne sértselek ;mert hisz te semmit se vétettél nekem és -isten látja a lelkemet -szívesen segítenék rajtatok ,szívesen eloszlatnám a nyomorúságtokat ,ha rajtam állana ,de odáig már csak nem mehet az áldozatkészségem ,hogy mindjárt feleségül is vegyelek !«... -Margit ! Margit ! De Margit kipirult arccal folytatta ,s közben A kis grófnő-tgépiesen csapkodta az ajtó kilincséhez . -És én már akárhányszor azon a ponton voltam ,hogy megmondjam ennek az embernek :»Kérem ,ne higgye ám ,hogy én is kínálom magamat !... Csak a papa akar túladni rajtam mindenáron !...« Igazán ,ha a papa egyenesen a vásárra vinne ,talán nem kellene ennyire szégyenkeznem ,mert ott talán megvárná a vevőt !... -Margit ,Margit !...hogy ’beszélhetsz így a papáról ?!... Aztán ,esküszöm ,hogy képzelődöl ! A papának eszeágában sincs az ,amit szemére vetsz ... Nem mondom ,szeretné ,hogyha férjhez mennél ...egy gonddal kevesebb nyomná a vállát ...de az ,amit mondtál !...ó ,hogy ’ is juthat eszedbe ilyen csúnyaság !... És látod ,te nagyon fantaszta kis teremtés vagy ! Azt az embert tökéletesen félreérted . Meg vagyok győződve ,ő maga csodálkoznék rajta a legjobban ,ha megtudná ,minő gondolatokat tulajdonítasz neki . Hogy hébe-hóba benéz hozzánk ,amikor véletlenül összetalálkozik a papával ,az a lehető legtermészetesebb dolog a világon . Kevés jóembere van ,s nálunk kellemesen tölt el egy félórát . Bizony ,ha nem volna kedve hozzá ,apapa ,ha akarná ,se kényszeríthetné rá . -Az ám ! A szerencsétlen maga se tudja ,hogyan viselkedjék . Rettentőn unja a dolgot ,de azt hiszem ,tart tőle ,hogy neked is részed van ezekben a szerény célzatú meghívásokban ,s téged ,a világért se akarna megbántani . Nem veszed észre ,hogy mikor segítségére jövök s figyelmeztetem a papát :»De papa ,Biró úrnak talán dolga van és mi feltartóztatjuk !?«-hogy ’ siet menekülni ,hogy ’igyekszik haza ,akár csak valami fogságból szabadították volna ki ?!... -Margit ,te szerelmes vagy ebbe az emberbe ! Margit felpattant . -Én ?! Aztán csöndesebb hangon így folytatta : -Nem . Azt hiszem ,hogy nem . Vanda érezte ,hogy elpirul . Ez a fél-vallomás ,mely húga ajkáról ellebbent ,meglepte vénlányos szemérmét . A tőle annyira idegen ,rejtelmes erő ,melyet ő maga emlegetett ,ő maga festett a falra ,megremegtette váratlan közelségével . Lesütötte a szemét s még nagyobb buzgalommal folytatta munkáját . -Pedig nagyon csinos bajusza van -szólt Margit ,aki észrevette nénje ijedtségét . A Vanda zavara majdnem jókedvűvé tette . Imádta ezt a jó leányt a maga nagy ,gyermekes ártatlanságában . Nénjének elfogódását ,szemben az ő bátorságával ,mulatságosnak találta . S felhasználta a jó alkalmat ,hogy felülkerekedjék . Az apró gonoszságok közül az egyik leggyakoribb a csinos leányoké ,akik ,a kevésbé csinosakkal ,az elvirágzottakkal ,a reményeikről már lemondókkal való bizalmasságban ,soha se mulasztják el hallgatagon elismertetni azt a felsőbbségüket ,hogy :nekik több közük van a szerelemhez ,mint a többieknek . Érzik és éreztetik jóelőre ,hogy a szerelem kegyesebb lesz hozzájok ,mint amazokhoz ;tudják ,hogy a sors e mostohalányaira nézve az ismert ,édes és nyugtalanító képzetek még szédítőbbek ,még zavaróbbak ,mint rájok nézve ;és visszaélnek ezzel a felsőbbséggel ,hogy hiúságuk oltára minél több áldozattal legyen ékes . A hiúság koboldjainak ilyen gonoszkodása dolgozott Margitban is ,és látva a Vanda zavarát ,a nagyon bátrat kezdte játszani : -Nagyon csinos bajusza van ,Vanda ,s a termete is tetszetős . De ,haj ,elválaszt bennünket a balsors !... Mit gondolsz ,Vanda ,hogyha álmaimnak a lovagja odalenn ,úgy éjfél tájban ,észre veszi ,hogy álmainak a hölgye nem jött el ,mit képzelsz ,mit fog mondani magában ? Hidd el nekem ,a derék lovag ,a csinos bajszú s karcsú termetű ,ezt mondja majd magában :»Álmaimnak a hölgye nem jött el ,mert a tarlatán ruhát nem kapta meg puffra ,úgy meg ,egy szál perkálban ,még sem akart lejönni !« Hidd el nekem ,ezt fogja mondani magában . És ezek után furcsán mosolyoghat majd csinos bajusza alatt ,mikor a papa előáll és meginvitálja a születésnapjára ,egy szerény traktára . -Jó ,hogy eszembe juttattad . Szóltál már Bella kisasszonynak ? -Nem ,de ma este beszélek vele . Azt mondta ,átjön megnézi a ruhámat . -Te ,hallod ,már igazánhozhatnák azt a ruhát ... -Hadd el ,én már úgy beleuntam a várakozásba ,hogy nem bánom ,ha nem hozzák is . És előre örülök neki ,micsoda jelenet lesz az ,ha majd Beliczkyék nyolc órakor beállítanak ,jegybe ’,gyűrűbe ’. »Jó napot ,kedves vén dámáim ! Biz én hoppon maradtam ,édes vén dámáim ! Most már tessék csak nélkülem bálozni ,kedves ,tiszteletreméltó vén dámáim !« Margit ezt a bolondságot olyan komoly pofácskával tudta mondani ,s olyan tökéletes rokokó ünnepiességgel hajlongott hozzá ,hogy Vanda nem állotta meg nevetés nélkül . És nevettek mind a ketten . Úgy tettek ,mintha nagy vidámságban volnának ,csak hogy bátorítsák egymást . Hanem azért mind a kettőnek nagyot dobbant a szíve ,mikor odakint megszólalt a Vandrák Kálmán fülsértő diskántja : -Hozzák már ! Hozzák már ! Persze ,nem a ruhát hozták ,hanem azt ,ami után a Vandrák fiúk egész délután leselkedtek :a muzsikát . A cigányok ,akiket a Polgári Kör előre kívánt megvendégelni ,méltóságosan haladtak fel az elsőemeletre vezető lépcsőn . Élükön Sárközy Gyula lépkedett oly büszkén ,mintha közéjük tartoznék . Ezt a felvonulást látni akarta az egész ház ,s egyszerre roppant lárma támadt . A gyerekhad eszeveszetten rohant a lépcsőházba ,s Terkának nem kis fáradságába került ,hogy a kalandos szellemű Vandrák Károlyt szépen ott tartsa a szoknyájánál . Mert Vandrák Károlyban ,mikor észrevette ,hogy az egyik hegedűt felsőbb engedelemből Gyulaffy Soma viszi ,titáni nagyravágyás kelt szárnyra . Hamarjában egész raját főzte ki a merész terveknek ,melyek mind a cigányokkal és a hangszerekkel voltak összefüggésben . Terkának a karhatalom egész erőszakára szüksége volt ,hogy a serdületlen nagyravágyót megzabolázza ;de végre is ,élénk szóvita után ,melyben Vandrák Károly csak passzív szerepet játszott ,a forradalmár-szellemet elnyomta az abszolútizmus . Terka ,eme pedagógiai gondok közepette ,nem vette észre ,hogy a cigányok nyomában ,akik azóta eltűntek a lépcsőházból ,a folyosóra nyíló ,hátulsó ajtón át már be is vonultak a Körbe ,egy sokat ígérő alak ballagott fel a lépcsőn ,valami csomaggal a vállán . Ez a titokzatos alak nem állapodott meg az első emeleten ,hanem fellépkedett a harmadikra ,ahová akkor érkezett meg ,mikor Vandrák Károly éppen ünnepies fogadalmat készült tenni ,hogy a függetlenségre való törekvéseit ezentúl fékezni fogja . A lázadónak ez a kapitulációja teljesen lefoglalta a Terka figyelmét ;úgy ,hogy az idegent csak akkor pillantotta meg ,mikor már előtte állott . -Bocsánatot kérek ,kisasszony ... Grunovszky Vilmos úr ?.. . Ah ,a Burger követje ! -Az első ajtó balra . Ott ,ott ... -Köszönöm ,kisasszony . Terkának egy kő esett le a szívéről . Egy-két óra óta őt is megszállotta az aggodalom ;ami nem volt csoda . Ha valaki ,úgy ő be volt avatva a Grunovszkyék vagyoni titkaiba . Szegény Margit ,hogyha otthon kell maradnia !... Ezzel a kis balesettel vége volna minden mulatságnak ,az övének is . Mert Terka föltette magában ,hogy ma este mulatni fog . Mulatni ,amint még soha . Ó ,ez a bál !... Ó ,ezek az édes rejtelmek ,ez a sok eddig ismeretlen látvány !... Az ,hogy csak kívülről fogja élvezni ezt a ritka mulatságot ,egy cseppet se rontotta a kedvét . A karzatnak is megvannak a maga örömei ,s talán nincs is boldogabb közönség ,mint a karzatok és kerítések közönsége . Terka meg volt elégedve a nekijutott hellyel . Hanem ,hogyha Margit véletlenül el talál maradni ebből a bálból ,ez nagyon megzavarta volna a cirkulusait . Öröme nem lett volna többé zavartalan . Mert hisz akkor ez a bál nem lesz az ő báljuk . Közte és a mulatság között a kapocs Margit volt . És most ,hogy immár megszűnt minden kétség ,s eloszlott az utolsó aggodalom is ,hirtelen nagy türelmetlenség fogta el . Alig várhatta ,hogy valahára teljes díszben láthassa Margitot ;s a titokzatos csomag rettentően izgatta a kíváncsiságát . Igen ,de a Vandrákok ! Vandrák Károly ,aki filozóflélek volt ,ez este ismét gazdagabb lett egy tapasztalattal . Azzal ,hogy sorsunk intézésében nem a tulajdon Erynnis-eink játsszák a főszerepet ,hanem azok az apró kövek ,amelyekbe belé kell botolnunk . Ő ,aki büntetlenül küzdhetett végig véres testvérharcokat ,s megtorlás nélkül gázolhatott embertársai gyomrán :kénytelen volt szobaáristomot szenvedni egy báli ruha ,az egyetlen dolog miatt ,amelyben teljesen és tökéletesen ártatlan volt ! Terka királynét az esti harangszó még az apró udvarfiák és a parányi udvarhölgyek közt szokta találni . Hanem most az egyszer ,alig hogy sötétedni kezdett ,tudtára adta híveinek ,hogy ma már nem tart többé cercle-t . A várakozásukban megcsalódott kis zenekedvelők élénken tiltakoztak e szándék ellen s az erkölcsi erőben szegényebbek ki is fejezték ,hogy az anyai őrszemeket egy ideig még kerülni óhajtják . De Terka nem hajtott az ellenkezés szellemének különböző megnyilatkozásaira . Amit ő egyszer elhatározott ,azt ki is vitte . S mint egy kis libapásztorlány ,szép csöndesen haza terelte a nyáját . Mindegyik ajtóban el-elmaradozott egy pár tipegő ,totyogó láb ,s végre nem maradt más a kíséretében ,csak a két mohikán ,a Vandrákok . Ezeket már valamivel bajosabb volt elhelyeznie . De Terka ,noha immár beesteledett ,nem idegenkedett a gondolattól ,hogy a két gavallért meghívja magához . Kinyitotta a lakásajtót ,bement a konyhába és gyertyát gyújtott . A két fiú vígan ment utána . Gyanútlanul ,fölemelt fővel léptek a fogságba ,mintha csak lakodalomba mentek volna . A vasúti ellenőr lakása nem volt gazdagságokkal ékes . Nem voltak ott se perzsa szőnyegek ,se Fragonard-képek ,se drága csecsebecsék ,nem volt ott még csak egy kényelmes causeuse sem . Általában ,kissé hosszan tartana felsorolni ,mi minden nem volt ott ,ami egy jól berendezett lakáshoz szükséges . Sokkal hamarább lehet végezni azzal ,hogy mi volt hát ott tulajdonképpen . Egy tekintélyes korú bőr-karosszék ,a lakás ékessége ;két szekrény ,melyekről leüvöltött ,hogy »végeladás «-ról kerültek ide ;egy O lábú asztal ;néhány szomorú és többé-kevésbé béna szék ,fakó ,lehetetlen színű ripsz-szel bevonva ;egy valóságos és egy tiszteletbeli mosdószekrény ;a nagy szobában egy nagyon szűk ágy ,a másikban egy még szűkebb ;és végül A vadász temetése.De a padló oly fényesre volt kefélve ,hogy csak úgy ragyogott ;a poharak oly szépen sorakoztak egymás mellé a polcon ,mint díszbe öltözött ,rendes kis katonák ;s a fali óra oly vidáman kakukkolt ,mintha csak azt mondta volna :»Ejnye be jól érzem itt magamat ! Ejnye ,be jól érzem itt magamat !« Terka rátette a gyertyát az O lábú asztalra ,megtapogatta egy kicsit ,hogy nem akar -e még ma összedűlni ,aztán az egyik ,meggémberedett lábat megtoldotta egy kis papír-támasztékkal ,s előkereste a Hazánk és Külföld-et.Ezek az előkészületek Vandrák Kálmánnak voltak szánva ,aki a nyolcórai vonat megérkeztéig szabadon búvárkodhatott honunk és a külföld csodáiban . Gondoskodott Terka a hanyatló rómairól is ,de már nem ily anyailag . A testvérviszályok elkerülése végett ,de meg a tűzbiztonság szempontjából is ,célszerűnek tartotta Károlyt külön cellába helyezni . A fáskamara erre a célra igen alkalmas helyiségül kínálkozott . A rögtönzött zárka két kis ablaknyíláson át némi világot kapott a szobából ,s így a fogolynak nem kellett teljes sötétségben maradnia . Terka ,a pedagógiai siker érdekében ,úgy tüntette fel Károly előtt a fáskamarát ,mint javítóintézetet ,mely mindenekelőtt a szökési kísérletet torolja meg . De Károly -bármily címen jutott is hozzá-kézzel lábbal folytatta a passzív ellenállás harcát . Fájdalom ,azsarnokság ezúttal is győzedelmeskedett . Kálmán eközben máris elmerült egy őserdőrészlet szemléletébe ,mely alatt nagy betűkkel ez az aláírás volt olvasható :Tengeri ütközet Lissánál.S Terka ,a Károly harsány kiáltozásaiból meggyőződvén róla ,hogy minden rendben van ,kiment ,rácsukta a fiúkra az ajtót ,s átszaladtGrunovszkyékhoz . A vezeklő és a megjutalmazott tehát egyformán foglyok voltak . De azért ne mondjuk Terkát igazságtalannak . Terka olyan osztóigazságot gyakorolt ,mint maga az Élet ,mely ha jutalmaz ,nem sokkal különben bánik velünk ,mint ha büntet . Mikor Terka benyitott Grunovszkyékhoz ,Vandát találta maga előtt ,aki éppen nagy dologban volt . Az utasítások egész seregét diktálta belé a takarítólányuk szegény ,megrémült fejébe ,mely ugyancsak szédült a temérdek tennivaló hallatára . -...Aztán szaladjon el a fodrásznőhöz ;mondja neki ,hogy siessen . Visszajövet pedig szóljon be a papáhoza kávéházba ;mondja meg neki ,hogy a ruhát elhozták ,s hogy jó volna ,ha nemsokára ő is hazajönne ,öltözködni ... Jaj ,jó ,hogy jön ,Teruska . -Itt van ?-suttogta Terka ,mintha valami alvó gyermekről volna szó . -Valahára . -Felpróbálta ? -Fel . -És semmi hibája ? -Én nem találok rajta semmit . De ő nagyon nyugtalankodik . Azt mondja ,hogy elvész ebben a ruhában . Addig nem is lesz nyugta ,amíg Bella kisasszony meg nem vigasztalja . Nekem nem hisz . Hiába erőlködöm akármit mondani ,csak annyit felel ,hogy nekem nincs ízlésem . Már magamnak is csak Bella kisasszonyban van a reménységem . Ha neki lesz egy pár dicsérő szava a ruhára :Margit egészen más arccal állítbe a bálba ,mint így ...amikor igazánnem tudom ,nem fakad -e sírva az utolsó percben ?... Hisz tudja ,mennyire rajong Bella kisasszonyért ,s mily vakon esküszik a szavára !... -Ó ,tudom . -Azért alig várom már ,hogy Bella kisasszony átjöjjön . Egy kissé félek ugyan tőle ,mert Bella kisasszony amilyen elragadó teremtés ,olyan elkényeztetett és válogatós ,s ha Margit észrevenné az arcán ,hogy a ruha nem tetszik neki ,bizonyosan úgy mennénk a bálba ,mintha az orrunk vére folyna . De a ruha igazáncsinos ,s remélem ,tetszeni fog Bella kisasszonynak is . És hogy ha így lesz ,akkor ,akkor majd meglátja ,Teruska ,milyen hirtelen földerül az arcunk ,mint hogyha valami rossz álomból ébredtünk volna fel ! -Azt hiszem ,Bella kisasszonyon nem fog múlni ... Az igaz ,hogy ő nem titkolja el ,ha valami nem tetszik neki ,de Bella kisasszony is tudja ,milyen nagy estéje ez Margitnak ,s bizonyosan óvakodni fog őt elkedvetleníteni ,ha véletlenül nem is volna elragadtatva a ruhától ... -Megígérte ,hogy átjön ? -Meg . Azt mondta ,hogy üzenjünk át hozzá ,ha majd Margit fel lesz öltözve . Én már most szerettem volna áthívatni ,de nem mertem háborgatni ;tudom ,hogy zongorázik . -Igen ,s ma egy órával tovább tart a gyakorlat ,mert leckét is vesz . De hisz már idestova hét óra ;s azóta talán már le is őrölte a napi feladatát . Ne menjek át érte ? -Margit éppen erre akarja kérni . Azt az ügyetlen leányt nem meri átküldeni ,én pedig nem mozdulhatok ,mert Beliczkyék akármelyik percben betoppanhatnak ,és sohase bocsátanák meg ,ha nem találnának itthon . -Akkor hát szaladok . -Nem ... Előbb jöjjön be Teruska ,s nézze meg a báli ruhánkat . Kíváncsi vagyok ,hogy mit szól hozzá ? Grunovszky ,mikor a cseléd beállított hozzá a kávéházba ,a kártyaasztalnál ült ,s az üzenetet olyan ember nyugalmával fogadta ,akit soha semmiféle dolog nem hoz ki a sodrából ,s akinek lelkét a nagy események teljesen illetetlenül hagyják . -Megyek ,leányom ,megyek -,szólt s helybenhagyólag biccentett a fejével . Kimondta a szóló volátot pagát ultimóval ,elvesztette mind a kettőt ,aztán előkelő könnyedséggel jegyezvén meg ,hogy a pénzt holnap »hozza «,felállott . -Uraim -szólt a pálinkaboltosokhoz ,akikkel játszott -,uraim ,első a kötelesség !... A mulatság csak azután következik ... Előttem mindig szent volt a kötelesség ,uraim . S mondjanak akármit ,én már ilyen maradok ... Azért ,engedelmökkel ,távozom ,uraim . A viszontlátásra ! Lefújta a kávéházi port újonnan vasalt cilinderéről ,kecsesen intett ,s aztán oly elegánsan ,amilyen csak egy ,már pusztán érdemeiből élő táncmester lehet ,kilebegett a kávéházból . Ahogy az utcára ért ,egy fiatalemberrel találta magát szemben ,aki a Kerepesi út felől jött ,s aki mint ő ,éppen be akart fordulni a kapun . -Hahó ! Biró úr ! -Jó estét ,Grunovszky úr . -Ejnye ,be derék ,hogy találkozunk ! Már egy fél órája azon tűnődöm ,hogy hol találhatnám meg ?! Egy kérésem volna önhöz . Amazmintha már hallotta volna ezt a mondatot . -Kérem ,parancsoljon velem . Grunovszky karonfogta emberét ,s megindult vele fölfelé a lépcsőn . -Ó ,ha ön azt hiszi ,hogy én most önt fölengedem a negyedik emeletre ,akkor nagyon téved ! Előbb be kell néznie hozzánk . -De ... -Semmi de ! Csak nem fogja megsérteni öreg barátját ?! Ön be fog nézni hozzánk steljesíti öreg barátjának a kérését . -Kérem ,szívesen rendelkezésére állok . De tartok tőle ,hogy terhére volnék a kisasszonyoknak ,különösen most ,egy-két órával a táncmulatság előtt ,amikor talán ... -Ellenkezőleg ! Éppen az a kérésem ,hogy jöjjön és vigasztalja meg azt a szegény Margitot ,aki kétségbe van esve . Azt hiszi ,hogy egész éjjel petrezselymet fog árulni . Már ,hogy ő ,az én leányom ! De én hiába beszélek neki ,míg önre hallgatni fog . Ó ,ne is szóljon ,rá nagy hatással van az ön komolysága ,meg az a ...hogy ’is mondjam ?...az a szíves figyelem ,mellyel irántunk viseltetik ... Igen ,igen ,ön meg fogja tenni nekem ezt a barátságot . Csak nem cipelhetem szegényt félholtan egy mulatságba ! -De ,kedves Grunovszky úr ,higgye el ... -Nem ,semmi ellentmondás ! Ön be fog nézni hozzánk . Csak egy fél vagy egy negyedórára ,ha tovább nem akar maradni ,de meg fog látogatni minket . -Bizonyára . S megvallom ,nem vagyok anélkül az önző reménység nélkül ,hogy sikerülni fog Margit kisasszonnyal megígértetnem -egy-két tourt a bálra . Mert nem Margit kisasszony az ,akinek aggodalmai lehetnének ,hogy jól fogja -e magát ott érezni ,hanem én ,akinek csak akkor lehet reménységem arra ,hogy nem maradok a mulatók közt egyedül ,ha Margit kisasszony az új ismerősök kedvéért nem feledkezik meg a régiekről . -Ön nagyon udvarias ,Biró úr . Nagyon udvarias és nagyon szíves . Mintha csak a régi világból való volna . Mert ,fájdalom ,finom emberek csak a régmúltban léteztek ;mai napság ,uram ,olyan ritkaságok ,mint a Kohinoor . Igen ,uram ,sajnálom ,de meg kell vallanom ,hogy a régi hang ,az udvari élet ,a finom emberek társas érintkezésének kellemes ,nyájas hangja ,immár kiveszőben van . Az emberek elvesztették érzéküket a finomságok ,a kölcsönös szeretetreméltóságok és ama kedves semmiségek iránt ,melyek a hajdani társaséletnek a fűszerét tették ;a mai emberek önzők ,nyersek ,kíméletlenek ;mindannyi egy-egy kalmár ,aki csak azon van ,hogy az amerikai modort illetőleg lehetőleg túlszárnyalja a másikat ... Ah ,uram ,a mai világban nincsenek többé se francia kertek ,se finom pásztorok ,nincsenek többé se Tritonok ,se amorettek ,és a galantéria szelleme ...halva ,uram ,halva ! Mialatt Grunovszky ezt a míveltségtörténeti sóhajtást kikerekítette ,megérkeztek . A csöngetésre Vanda nyitott ajtót ,aki a rajztanár láttára kissé megzavarodott . -Bocsánatot kérek ,hogy nem vezethetem az urakat a nagy szobába ...de Margit öltözködik . -Ó ,kisasszony ... -Addig talán nem veszi rossz néven ,ha itt ,a kis szobában gyújtok lámpát ... És kinyitotta az udvari szoba ajtaját . -Megvárjuk ,megvárjuk !-szólt Grunovszky ,s mialatt Vanda a lámpával bajlódott ,így folytatta :-Te csak eredj hozzá ,édes angyalom ,s ne is törődjél velünk . Biró úr nem veszi rossz néven . A rajztanár bizonyította ,hogy nincs az a dolog ,amit ő rossz néven venne . Vanda előkeresett valami rejtekből egy pár szivart ,melyek láttára Grunovszky nagy szemeket meresztett ,újra bocsánatot kért ,hogy ilyen illetlen kénytelen lenni ,s kiment a szobából . -Szegény gyermekek ,milyen lázban vannak !-áradozott Grunovszky . -Azt hiszik ,ha el találnak késni ,összedől a világ . Istenem ,milyen boldog is ez a kor ,mikor az ember még nem emelkedett túl az efféle kicsinységeken ... De ön talán meg is szól engem ezért a bálért ?... A rajztanártól távol volt ez a gondolat ;sőt határozottan meglátszott az arcán ,hogy egészen másra gondol . De Grunovszky azért zavartalanul folytatta : -Istenem ,meglehet ,hogy könnyelmű ember vagyok ,de én semmit se tudok megtagadni tőlük . Én a szív embere vagyok ,uram ,s kettévágatnám magamat a gyermekeimért . Szegény vagyok ,nem tagadom ,nagyon szegény . A város igen rosszul fizeti napidíjas segédmérnökeit ,s az az építési vállalkozó is ,akinél csak egy szerencsém volt :önnel megismerkedhetni ,fölötte rosszul díjazza fáradozásaimat . Én magam nélkülözések közt élek ,nem szégyellem megvallani . De higgye el ,uram ,képes volnék nappallá tenni az éjszakát ,csakhogy a gyermekeim jól érezzék magukat ,csakhogy ők élvezzék az élet örömeit ,csakhogy ők táncoljanak ,mulassanak ,bohóskodjanak ... Az ő koruknak boldog kiváltsága az ,hogy csak a színházon ,táncon ,mulatságon járjon az eszök ;az én koromnak már csak egy élvezete van :a kötelesség nyugodt teljesítése ... Mulassatok ,táncoljatok ,kedves gyermekek ,szőjétek tovább rózsaszín álmaitokat ! Aludjatok ! Szerető apátok gondokkal terhes arccal virraszt fölöttetek !... Mert férfié :az élet gondja . Ó ,uram ,én nagyon szomorú ember vagyok ,nagyon szomorú . Ne ítéljen a látszat után . Hogyha külsőleg vígan ,mosolyogva járok-kelek erre vagy amarra ,jusson eszébe ,hogy ez a mosolygó arc gyötrelmektől szaggatott szívet takar . A víg külső ,a látszólagos nyugalom ,a kedélyeskedő könnyedség ...mindez csak álarc ,uram . Álarc ,nyomorult álarc . Nekem pokol van a szívemben . Elővette széles ,feketeszegésű zsebkendőjét s megtörülgette a szemét . -Igen ,uram -szólt halkabban -,a pezsgő kedv ,a kártyajáték ,a ledér dalok ,a tréfás versek ,az örökös bohóságok ...mindez csak álarc ,álarc ! A rajztanár azt gondolta magában : -Ha mindez álarc ,jóember ,bizony úgy hozzászokhattál az álarcviseléshez ,hogy ma talán már magad se ismernél rá az igazi arcodra ... De nem szólt semmit . -Ne ítéljen meg ezért az ellágyulásért -folytatta Grunovszky s rágyújtott az egyik szivarra ,mellyel vendégét hasztalan kínálta . -Olyan vagyok ,mint az aeolhárfa ,minden csekélység megremegteti a szívemet . Ha a lányom ,a kislányom vigad ,én elérzékenyülök ,mélabú fog el s könnyek tolulnak a szemembe ... De beszéljünk vígabb dolgokról . Velünk tart ,vagy csak odalenn találkozunk ? -Amint gondolja ,kedves Grunovszky úr . -Szeretném ,ha Margit az ön karján lépne a bálba . Az ön jelenléte bátrabbá tenné ;enyhítené a lámpalázát . Aztán meg így mindjárt bemutathatnám önt a rokonaimnak . Ó ,nagyon kedves emberek ! A cousine-om ,Beliczkyné ,kissé termetes ,de igen megnyerő asszonyság . Valami különös egyenesség ,sőt mondhatnám :valami katonás van a modorában ,de különben igen finom lelkű hölgy . Művelt ,gyöngéd érzésű ,a régi gárdából való dáma . Fiatalkorában igen szerette a költőket és a katonatiszteket . A leánya ,Frida ,kissé idősecske ,de nagyon kedves . A fia ,Konrád ,is rendkívül rokonszenves fiatalember ,ámbár megbukik minden iskolában . Igazánsajátságos ,hogy a tanár urak mily nagy könnyelműséggel buktatják meg a legjobb házból való ifjakat ,nem gondolva rá ,mennyi költséget okoznak ezzel a szegény szülőknek ... Ah ,jó estét ,Terka kisasszony ! -Jó estét ,Grunovszky úr . Nini ,Biró úr ... -Hogy ’ van ,Teruska ? Hol vannak a gyermekei ? -Ó ,már alusznak ! Csak a két nagy fiam van fenn . Mit csinál Margit ? Öltözködik még ? -Igen . Ki vagyunk zárva . -Hát maga ,Terka kisasszony ,nem táncol ma este ? -Nem . Pedig szeretnék ám . De én csak galéria leszek ,ha csak kegyed Biró úr ,ki nem jön a folyosóra s meg nem táncoltat a lépcsőházban . -Kezet rá ,Terka kisasszony . -Ó ,számítok rá -felelt Terka . -Miért ne vegyem ki a részemet a mulatságból én is . -Pompás kis lány maga ,Terka kisasszony -szólt Grunovszky . -Mondja csak ,eljönne -e hozzám feleségül ? -Ilyen kis termetű emberhez ,mint ön ,Grunovszky úr ... Dehogy mennék ! Én azt akarom ,hogy aki engem elvesz ,nagy legyen ,mint egy dragonyoskapitány ,s verseket írjon hozzám ,szép ,holdvilágos verseket . Rinocerosz legyen ,de könnyező rinocerosz . Mindnyájan nevettek . Terka átment az előszobának kinevezett küssznachti úton s bekopogtatott a lányokhoz . -Te vagy az ,papa ? Még nem lehet . Mindjárt . -Nem . Én vagyok ,Terka . Az ajtót Vanda nyitotta ki ,aki előbb egy fodrot igazítgatott a Margit ruháján . Margit már fel volt öltözve . A toalett nagyjában készen várta a világ ítéletét ;még csak a simítás munkája volt hátra . A pontokat rakták fel az i-kre . -Átjön ?-kérdezte Margit szorongva ,mikor látta ,hogy Terka egyedül lép be . -Mindjárt itt lesz . Csak azt várja ,hogy az olasz kisasszony elmenjen ... Jaj ,be pompásan áll a ruhád ! Igazán remek . Olyan vagy ,mint egy kis porcelánprincessz . Margit szemrehányó tekintettel nézett Terkára . -Duruzsolj csak ,kedves kis cserebogaram ,engem nem csalsz meg . E közt a rengeteg fehér cifraság közt éppen olyan lehetek ,mint egy tejbe esett légy . A kis cserebogár (Terka már egy örökkévalóság óta hordta drapszínű ruháját )megbotránkozott . -Te nem vagy a ruháddal megelégedve ? De hisz egy kontessz se lehetne jobban kicsípve ! Egyébként majd megmondják a szakértők :az urak . Mert tudod -e ,hogy már várnak ?! -Megint az a rajztanár ! Mindig az a rajztanár !-elégedetlenkedett Margit . -S az egészben az a legbosszantóbb ,hogy a házbeliek előtt könnyen úgy tűnhetik fel a dolog ,mintha valami szörnyen érdeklődnék irántam ... -Azt hiszem ,ez nem volna se meglepő ,se bosszantó . -Ennyit se törődik velem ,ni !... És én hasonló érzelmekkel vagyok iránta . De hát akkor mit járogat ide ? Jóízlésű ember nem szokott sokat lábatlankodni egy olyan lányos háznál ,ahol semmi keresni valója . -Ó ,kérem ,azt nem engedem ,hogy a rajztanárt bántsd !... Én nem tudom ,hogy miért haragszol rá ,de annyit mondhatok ,hogy nagyon derék ember . És sohase felejtem el azt a szívességet ,melyet nekem tett a múltkor . Erre már Vanda is megszólalt : -Sugyan miféle szívességet tett magának ?... Mondja el ,Teruska ,mert igazán kíváncsivá tett . Terka elnevette magát . -Hát nem éppen olyan nagy dolog ...hanem akit kértem rá ,annak mindnek volt valami más dolga ,és nem tették meg ;ő pedig megtette . Most is előttem van az a jelenet ,mikor ,a nagy sietségben összetalálkoztam vele a folyosón . Úgy tíz óra lehetett este ;éppen akkor jött haza . -»Mi baj ,Terka kisasszony ?« -»Biró úr ,van egy félórányi ideje ?« -»Parancsoljon velem ,kisasszony. « -»Az isten áldja meg ,kedves Biró úr ,szaladjon el a -tudós asszonyért . A masinisztáné nagyon rosszul van ,az ura nincs itthon és kívülem egy lélek sincs mellette. « -»Szaladok ,kisasszony. « -»Ne haragudjék ,hogy ilyen furcsa megbízással terhelem ,de már nagyok sok kosarat kaptam. « -»Ó ,kisasszony ,nagyon örülök ,hogy szolgálatára lehetek. « -»A Borjú-téren lakik ,nyolcadik szám alatt. « -»Rögtön itt leszek vele ,kisasszony. « -»Ha nem találja otthon ,hozzon egyet a Rókusból. « -»A viszontlátásra ,kisasszony. « -»A viszontlátásra ,Biró úr. « -És hozott egyet a Rókusból ?-nevetett Vanda . -És hozott egyet a Rókusból . A masinisztáné meg is akarta kérni keresztapának ,de nem vállalta el . Azt mondta ,hogy a keresztapaság nagy felelősséggel jár ,és ő nagyon szegény ember . Hanem ígérte ,hogy szerez egy vagyonos keresztapát ,és szerzett is . -Ah ,ez szép volt !-szólt Vanda . -Úgy látszik ,ti mind a ketten szerelmesek vagytok bele -vetette oda Margit . -Ami engem illet -felelte Terka -,én határozottan szerelmes vagyok bele . Meg vagyok győződve ,hogy nagyon jó ember ,s hogy nagyon jó férj lesz belőle . -Talán el is mennél hozzá feleségül ,hogy ha megkérne ?-kötődött tovább Margit . -Ó ,behunyt szemmel !-szólt Terka hidegen ,és nagy ,nyílt szemével ránézett Margitra . Margit egyszerre valami igazítani valót talált a ruháján . Vanda még egy utolsó műértő pillantást vetett a teljesen elkészült báli díszre ,s kimondotta az ítéletet ,hogy az öltözet kifogástalan ,s immár kiállhat minden bírálatot . -Én majd csöngetek az uraknak ,hogy bejöhetnek -szólt Terka ,s felkapva a toalettasztalkáról a csöngettyűt ,nagy harangszóval ment ki ,»szabad «-ot kiáltani ,mintha karácsonyfát leső gyermekek várakoztak volna odakünn . De Margit utána ment ,s Terka mögött ő is megjelent az udvari szoba küszöbén . -Íme ,itt vagyok ,csodáljanak . S mókázott komolysággal bókolt . (Nagyon kedvesen tudott hajlongani ,s számított a hatásra. ) -Ah ! Ah !-az urak persze el voltak ragadtatva . Margit a jókedvűt játszotta ,valósággal pedig zavarbanvolt egy kissé . Meztelen karjaival nem igen tudott hová lenni . -Nagyszerű ,felséges ,pompás !-sápítozott Grunovszky . -Mondhatom ,dusicska ,elragadó vagy ! A rajztanár érezte ,hogy itt a pillanat ,mikor neki is elő kell állania csodálatának valami válogatott kifejezésével . Csakhogy az ő elragadtatása kissé erőltetett volt . Sőt ,az igazatmegvallva ,a báli díszben olyan jelentéktelennek találta Margitot ,mint még eddig soha . Margitnak voltak órái ,mikor majdnem szép volt . Egy-egy szerény ,sötétszínű ,házias ruha ,különösen a lámpa világa mellett ,nagyon ki tudta emelni arcocskájának a finomságait ,de ebből a temérdek fodorból csak a két nagy szeme látszott ki . A divatos báli öltözködés a maga hatásvadászatával csak a pompás alakú és feltűnő arcélű nőknek válik előnyére ,a filigrán alakokat és a túlfinom vonású arcokat agyonzúzza . A restauráció divata megszépítette a legközönségesebb arcokat és termeteket is ,a mi időnk divata csak a színpadias alakokat és a tüzes vérre valló arcokat kíméli meg . Margitnak csinos volt a termete is ,s a háziruhában nem tűnt fel ,hogy egy kissé kicsiny . De ebben a báli öltözetben csak egy cseppség volt az egész leány . Vonásainak a gráciája sem érvényesült e gyilkos díszben . Azoknak a nőknek ,akiknek égő fekete szemük és ébenszín hajuk van ,ha csak egy kissé csinos vonásúak ,óvakodniuk kell a fehér színektől ,mert ebben a merész ellentétben az arc rendesen elmosódik ,s a hatásszerzés nagy feladata egyedül a termeté marad . Nem ,Margitnak a nagy toalett semmiesetre se vált előnyére . És a rajztanárnak eszébe jutottak azok az ismeretes külvárosi alakok ,akik nagyon megnyerő kis jószágok tudnak lenni ,amíg mezítláb ,egy szál vörös szoknyácskában botorkálnak az utcán :de ha a bérmálásra kiöltözve ,fehér tulle -anglais -ban ,felvirágozva és felpántlikázva kocognak a templom felé ,szegényes cifraságaik nevető nyomorúságával belémarkolnak a szívünkbe ,és álmodozóvá tesznek . Hanem aztán elszégyellte magát ezért a gondolatért . Ha meglátszik az arcán ! Ha megcsalatkozását nem képes eltitkolni ,s a leány aggodalmas tekintete meglepi az ő szemének áruló beszédét ! Micsoda durva ügyetlenség volna ez ! Megszomorítani ,kedvetlenné tenni egy szegény kis leányt ,aki első báljába megy ! És becsületes ,hazugsághoz nem szokott szemét ráerőltette a kegyes csalásra . Igyekezett színészkedni tekintettel ,szóval ,ahogyan csak tudott . Gratuláló szókat keresett ,és tette ,mintha el volna bájolva . Hanem nagyot lélegzett ,mikor túl volt rajta . -Hát igazán nem vagyok egészen csúnya ?.. . Csakugyan tűrhetően áll rajtam a ruha ? Margit belement a lányvesztőbe . Amint hogy nincs is az a leány ,akármilyen eszes ,aki a legelső ügyetlen hazugsággal meg ne fogassa magát ,ha a szépségéről van szó . Grunovszkyn erőt vett a lelkesedés . -Ennek a bálnak te lész a királynője ! Mindenki csak téged fog nézni s mindenki csak rólad fog beszélni . És hogyha majd vénségemet szomorúan hordozom körül a szép ifjú párok seregében ,énrám is ujjal mutogatnak majd az emberek :»Ez az az ördöngős Grunovszky ,akinek olyan átkozottul szép leánya van !«... Ó ,aranyos babám ,hadd csókoljam meg a kezedet ! Elfelejtette ,hogy tegnap este ,méltó haragjában ,akkorát ütött az aranyos baba arcára ,hogy egy fél óráig piros volt a helye . Átmentek a nagy szobába . Vanda kinyitotta az ablakot ,s engedelmet adott az uraknak ,hogy csak füstöljenek bátran . A rajztanár nem élt az engedelemmel . -Látod ,Margit ,a nagy aggodalom hiábavaló volt . A hatás tökéletes . -Ó ,a legszigorúbb bíráló még hátra van -szólt Margit . -Kicsoda ? Bella kisasszony ? -Természetesen . Alig várom már ,hogy jöjjön . -Ó ,Bella kisasszony helyben fogja hagyni a mi ítéletünket -erősködött Terka . -Neki olyan finom ízlése van ,hogy nem is lehet más véleménye ,mint a mi zsinatunknak . -De hát hol van Bella kisasszony ?-kérdezte Grunovszky . -Mindjárt itt lesz . Mihelyt elvégződik az olasz órája . -De hát ki az a Bella kisasszony ?-szólalt meg a rajztanár . -Hogyan ? Ön nem ismeri Bella kisasszonyt ? Ezt négyen kiáltották ,egyszerre . -Nem ,nem ,hiába néznek rám olyan csodálkozva . Fogalmam sincs róla ,hogy kiről beszélnek . -Ön nem ismeri a legszebb lányt a házban ?-csudálkozott és botránkozott Margit . -Ah ,az lehetetlen . Talán csak a keresztnevét nem tudta ?... -Ó ,bizonyosan látta számtalanszor ! Hisz már az is furcsa ,hogy sohase jutott eszébe :megtudni a nevét ... -Tessék elhinni ,hogy én soha ,egy pillanatra se láttam a házban olyan hölgyet ,akinek nem tudtam volna a nevét s akinek a nevére kíváncsi lehettem volna . Többet mondok :nem is hallottam olyan lakónak a nevét emlegetni ,akit legalább látásból ne ismertem volna . -Ön sohase hallotta Völgyessy kisasszonynak a nevét ? -Nem ,nem hallottam . -De Biró úr ,ha kinéz a szobájából s letekint a harmadik emeletre ,éppen az ő ablakaikra lát ... Igen ,igen ,éppen oda lát . -Bocsánat ,de ott Worms kapitányné lakik . -Persze . Worms kapitánynak az özvegye édes testvére Völgyessy kisasszonynak . -Ah ,tehát arról a rejtelmes hölgyről van szó ,aki egész nap zongorázik ? -Arról . És ön csakugyan nem látta ezt a hölgyet soha ? -Nem én . Annyit hallottam ,hogy a kapitányné valami rokonával lakik ,s megvallom ,a temérdek szimfónia hallatára némi részvétet éreztem az ismeretlen iránt ,aki minden délutánját Beethovennel kénytelen tölteni . De látni nem láttam soha . -Pedig már van egy fél éve ,hogy ön a házban lakik ? -Több mint fél éve . És legényemberhez képest eleget ülök itthon . -Bizonyára ... No ,ez csakugyan eredeti . Igaz ugyan ,hogy ők nem igen mutatkoznak a folyosón ... Látnivaló ,hogy a környezetüktől idegenkednek egy kissé . Ez a sok mindenféle szegény ember ,akit itt olyan közelről kell látniok ,nem az ő világuk . Valaha jobb sorsban voltak . -Völgyessy ... Völgyessy ... Mintha valaha sűrűn hallottam volna ezt a nevet . -Az apjok miniszteri tanácsos volt ,s azt hiszem ,vagyonos ember . -Nem ,nem ő rá emlékeztem . Talán csalódtam . -Többet mi se igen tudunk róluk . Annyi bizonyos ,hogy mióta itt laknak ,nagyon visszavonultan élnek . Nem járnak senkihez ,s a házban is csak mivelünk érintkeznek . A kapitányné nem valami bizalmaskodó természetű ,s Bella kisasszonyt nagyon büszkének mondják . Egyébiránt mindjárt meg fogja ismerni ,mert ha nem csalódom ,itt van . Vanda elhallgatott ;mintha lépések neszét hallotta volna . Margitnak eszébe jutott ,hogy az előszoba sötét ;ki akart menni a vendég elé . De ekkorára már az ajtó felnyílt ,s a küszöbön megjelent Bella kisasszony . Egy barna hárászkendő volt a vállán ,egy ama szegényes tárgyak közül ,melyek az idők során valósággal külön egyéniségekké válnak ;melyekről a folytonos használat lekoptatta a gyári egyformaságot ;melyeket mintha megváltoztatott és megőrölt volna a sok esemény és viszontagság ;s melyek ,mintha lassan ,észrevétlenül áthasonultak volna gazdáikhoz ,amiként párjához az öreg hitestárs . Egy ama szegényes tárgyak közül ,melyek mintha élnének ,és sok ,sok szomorú dologról tudnának beszélni . Mint egy didergő madár ,mely összehúzza magát a tollai közé ,fázékonyan húzta be a nyakát a kendőjébe ;és a rajztanár legelőbb is ezt a kendőt pillantotta meg . Hanem mikor a többiek siettek az ablakot betenni s a barna hárászkendőből kibukkant az irigyen takargatott arcocska ,a rajztanár megfelejtkezett a szegénységről ,melyet látott ,s álmélkodva tekintett a leányra ,mint valami jelenésre . Persze ,hogy látta ezt az arcot valaha ! Csakhogy rámában . Órákat töltött előtte a Salon Carré-nak nevezett búcsújáró helyen és nem tudott betelni szépségének a látásával . Igen ,látta már ezt a közömbös ,hiú ,szép fekete szemet ,melyben oly mondhatatlan bűbáj ragyog ;ezt a vörösbe játszó ,aranyszín hajat ,melyet a természet nem tud másodszor a földre varázsolni s melyet a művészet csak egyszer lopott meg ;a vonásoknak ezt a harmóniáját és égi tisztaságát ,mely apogány idők óta csak egyszer jelent meg a világon ;ezt a csodás ,tökéletes szépséget ,melynek láttára az ember csak egy vágyat érez :leborulni előtte . Igen ,ez a Laura de ’ Dianti ,az illatszerfiolás leány ,akinek két tükör kell ,hogy kellőképpen csodálhassa magát ,a ferrarai herceg imádottja ,vagy Tizian kedvese ,bárki ,de egy élő része az örök szépnek ! Igen ,ez ő ,ha nincs is rajta zöld bársonyruha ,mint volt a Salen Carré-ban ,ő ,hogyha álöltözetben is ,hogyha világ csúfjára ilyen szegényes kendő fedi is a vállát !... Ó ,be nem illett ez a szegényes kendő ahhoz a pompázó archoz ! Végigment a szobán ,s mint egy elkényeztetett királykisasszony ,mindenkihez intézett egy-két szót . Ó ,ez az alak ! A jelen idők divatának hitvány mesterkedése nem volt képes megőrizni ennek a termetnek a titkait ! S az az isteni erő ,melyet csak a Szépségbe ,a diadalmas Asszonyi Szépségbe oltott belé az égi akarat ,meglepte közelségével az elragadott ember képzeletét . És a rajztanár arra gondolt ,hogy ő egyszer festő volt vagy legalább festőnek képzelte magát . Grunovszky nagy buzgalommal tolta előbbre a hintaszéket ,melynek kopottas halványkék selyme szebb időkről beszélt ,Vanda sietett meggyújtani egy második lámpát ,a rózsaszín japáni lámpát ,melyet Grunovszky nemrég egy nagylelkűségi rohamában vásárolt ,Margit pedig ,aki szemmelláthatóan el volt fogódva ,aggódva kérdezősködött :hogy ne fűttessen -e be a kandallóba ? Bella kisasszony kegyesen intett ,hogy :nem ,s helyet foglalt a hintaszékben . Biztatta Vandát ,hogy sohase fáradjon miatta ;aztán látva ,hogy körülötte mindnyájan talpon vannak ,bátorítani kezdte a hölgyeket és urakat : -De hát üljenek le ,kérem . Margit ,mintha valami restellnivalóról lett volna szó ,amin végre is túl kell esni :idejénvalónak találta bemutatni a rajztanárt . -Engedje meg ,Bella kisasszony ,hogy egy jó barátunkat mutassam be önnek . Biró Jenő úr . Inkább csak a szemével intett ,hogy látta és tudomásul vette ;a fejecskéjét arra felé fordítani szükségtelennek találta . Így tenne a csillag ,ha bemutatnának neki egy földi férget ,aki szerelmes belé . Megszólítással nem tüntette ki az ismeretlen egyént . Figyelme egészen a Margité volt ,akit ,mint egy képet ,távolabbról kívánt szemlélni . -Álljon egy kicsit arrább ,Margitka . Igen ,úgy ,úgy ... De hisz ez a ruha kitűnően van csinálva !... Nem ,nem lehet ellene semmi kifogás . Ej ,eszerint ez az önök Burgerje ritka ember ! Valóságos kis Laferrière ! Nagyon kedves ,igazán nagyon kedves ... Margit elpirult örömében . -Laferrière-ről jut eszembe ... Grunovszky úr ,elvárom az ön lovagiasságától ,hogy megszerzi nekem valami kávéházból a Life utolsó számát . Tegnapelőtt a fogorvosnál voltam Gabriellával ;ott láttam . Mosolygott . Az ismeretlen egyén meggyőződhetett róla ,hogy az ,akiért a fogorvoshoz mentek ,nem ő ,hanem Gabriella volt . -Egy gyönyörű fototípia van benne ,amelyet nagyon szeretnék ... Miss Illandudno ...hisz tudják ,a portlandi herceg miss Illandudno-ja ...nagy toalettben ,mely Laferrière-nek a remeke ... A miss ugyan már jóval túl van a bimbókorán ,de a ruha ,az felséges !... És poétikus !... rendkívül poétikus ! Az ismeretlen egyén ,ha akarta ,megjegyezhette magának ,hogy az ő részére csak egy poézis létezik :a selymek és a csipkék poézisa . Grunovszky bizonykodott ,hogy elő fogja teremteni a Life-ot ,ha kell ,a föld alól is . (Megvillant a fejében az a merész gondolat ,hogy Vanda bizonyára nem haragudhatik meg ,ha a költségekből megtakarít majd magának egy pohárka fáradságfelejtető pálinkát . De aztán nemesen elutasította magától ezt a gondolatot. ) A hárászkendős kis előkelőség tovább fecsegett . A selyem ,a csipke meg az ékszerek ott voltak minden harmadik szavában . Úgy beszélt róluk ,mintha ez volna az egyetlen téma ,amelyről beszélni érdemes . Túlságosan marquise volt ,ez volt az egyetlen hibája . Egy igazi marquise soha se tökéletes . A rajztanár nem igen hallgatott rá ;Terkával és Vandával beszélgetett . Hanem azért egy párszor eltévedt a szeme ,s e tévedésért nem is érzett valami nagy bűnbánatot . Nemsokára ajánlotta magát ,sbúcsúzóra kapott egy leereszkedő pillantást attól az elbizakodott ,hiúságokkal teli nagy babától is . És kimenőben így elégedetlenkedett magában : -Milyen kár ezért a szép leányért ! Az ilyen léhaság az ő helyzetében rendesen végzetes ... De aztán megrótta magát ezért a rossz gondolatért . A rajztanárnak volt egy jó tulajdonsága ,ami különben igen ritka dolog :az ,hogy magamagávalszemben őszinte szokott lenni . És e pillanatban tettenérte magát . Végre is ,mit tud ő erről a szép kis teremtésről ,hogy ilyen hamarosan megítélte magában ? Mintha bíz ezt az egy pár léha szót nem sugallhatta volna a gyermekesség és az ártatlan hiúság is !... Sőt eltalálhatta volna ,hogy így van ,mert hisz ennyire nem közlékeny senki ,csak egy egészen gyermeki lélek !... Igen ,igen ,igazságtalan volt . Szükségét érezte ,hogy megrója magában ezt az ismeretlent ,mert elégedetlen volt -magamagával . Természetesen ,bosszankodott magára ,mikor észrevette ,hogy a tekintete minduntalan visszatéved ehhez a leányhoz ,aki egy félórával ezelőtt még ismeretlen volt előtte . Mintha bizony nem volna egyéb dolga ,mint belébolondulni a legelső szép arcba ,aki az útjába vetődik !... Persze ,hogy a leány szép és méltó a csodálatra ,az tagadhatatlan . De ok ez arra ,hogy ő rögtön rajta felejtse a szemét !?... Mikor életének a tervéből ki van zárva minden legcsekélyebb ostobaság ,minden léháskodás ?!... Szó sincs róla ,méltán neheztelte úri énjétől ,mikor azon lepte meg ,hogy olyan túlságosan sokat foglalkozik ezzel a csinos jelenséggel ... De ha önmagára bosszankodik ,ebből az következik ,hogy ha pusztán bensejében is ,azon a csinos kis teremtésen álljon bosszút ?!... Eh ,szégyelld magadat ,vén fiú ! -Ha még sokáig gondolkozom róla ,azt is le fogom tagadni magam előtt ,hogy szép ! Kinevette magát . Egy pár perccel azután ,hogy a rajztanár felment a lakására ,Margit egyedül maradt a nagy szobában Bella kisasszonnyal . Terka hazaszaladt megnézni :hogy a Vandrákok nem csináltak -e valami elképzelhetetlen zsiványságot ,Grunovszky papa lement borotválkozni ,Vanda pedig visszatért az udvari szobába ,hogy elrakja a bevasalt fehérneműt . A szép Bella még mindig ott ült a hintaszékben ,s A kis grófnő-tlapozgatta . A kendő ismét a vállán volt ;fázott . Margit éppen akkor tette be az ablakot . -De igazán ,engedje meg ,hogy befűttessek ... -Nem . A leány már elment ,s Vanda képes volna rá ,hogy maga rakjon tüzet . Nem ,köszönöm . Miattam ne csináljanak maguknak semmi alkalmatlanságot . -De higgye el ,semmi alkalmatlanság !... Különben a leány még itt van ,és így ... -Nem ,nem akarom . Az ablakot a Bella kedvéért kellett kinyitni . Grunovszky ugyan eldobta a szivarját ,mihelyest Bella megjelent ,de alighogy magukra maradtak ,Bella megvallotta ,hogy a füst nagyon bántja a torkát . -Édes ,szép kis Bella ,ne haragudjék ám ! Különösen most ne ,mikor egy nagy ,nagy kéréssel közeledem magához ... Margit elővett a kanapéról egy bársonypárnát ,letette a hintaszék mellé ,és báli toalettjében odatelepedett Bella királynő trónjának zsámolyához . -De Margit ,mi jut eszébe ? Tönkreteszi a ruháját !... -Eh ,bánom is én !... Valami előérzetem van ,hogy úgy sincs nekem maradásom ebben a bálban ... Különben olyan okosan ültem le ,hogy majd meglássa ,alegkisebb gyűrődés se lesz a ruhámon . -Ugyan az isten áldja meg ,Margit ,keljen fel ,amíg ... -Nem ,nem ,hagyjon itt !... Úgy szeretnék ,szépen ,nagyon szépen hízelegni magácskának !... Úgy szeretném ,hogy ha meg volna elégedve velem !... Bella elnevette magát . -Margitka ,maga éppen úgy tesz ,mint valami gavallér . Hisz ez valóságos udvarlás !... -Igen ,igen ,engedje meg ,hogy egy kicsit udvaroljak az én szépemnek ,az én hercegnőmnek !... -Ej ,hisz ennek a gonoszkodásnak csakugyan olyan színe van ,mintha maga valami nagy dolgot akarna kiármánykodni tőlem . -Igaza van ,én nagy dolgot akarok ,olyan nagyot ,hogy alig merek előállani vele ... -És tőlem ?!... Igazán nem értem . Hát tehetek én valakiért akármit a világon ?!... Hisz nekem semmim és senkim . Szegényebb vagyok ,mint a Hamupipőke ,mert neki legalább volt egy jóságos tündére ,aki szépen ellátta piros cipőcskékkel ;az én cipőimről pedig nem gondoskodik senki ,s már napok óta reszketek ,hogy az én saját külön tündérem ,Fürst Regináld úr a nyakamra találja küldeni a számlát . S én tehetnék valami nagy dolgot magáért ?! Mesebeszéd . Ha talán Gabriella ... -Nem ,nem . Egyedül az én szép hercegnőmtől függ . S ő megígéri nekem előre ,hogy teljesíteni fogja a kérésemet ... Megígéri ,ugy -e ? -Csak így vaktában ?.. . Mikor el se tudom képzelni ,miről lehet szó ? -Igen ,csak így vaktában . Ígérje meg !... Ugy -e ,megígéri ? Meglássa ,nem élek vissza a jóságával . Ígérje meg hát ,mert addig nem merek beszélni . -Ah ,gondolom már ,mi járhat a fejében ! Maga talán megtudta ,hogy Gabriella meg én ,még a régi időkből ,ismerősek vagyunk amindenható Nagy Viktor leányával ,s most azt akarja ,hogy menjünk el hozzá ,s az ő közbenjárásával beszéljünk a hatalmas papával valakinek az érdekében ... Hát az igaz ,hogy én ismerem Adrienne-t . Együtt voltunk a Sacré-Coeurben ,s akkor nagyon szerettük egymást . De ,fájdalom ,szegény Margitom ,ma már erre az ismeretségre sem lehet számítanunk . A múltkor találkoztunk vele az Andrássy úton ;mikor messziről megláttuk ,meg akartuk szólítani ,de aztán észrevettük ,hogy szándékosan félrefordul s úgy tesz ,mintha nem látna minket . Margit a fejét rázta . -Nekem nem befolyásos ismerősökre van szükségem ,hanem magára az én szép hercegnőmre . És ha ő nem akarja nekem megígérni ... -Dehogynem ígérem meg !... Már csak azért is megígérem ,mert olyan kíváncsivá tett ,hogy ki sem mondhatom . -Ah ,köszönöm ,köszönöm !-kiáltott fel Margit s örömében a nyakába ugrott Bellának . -Tehát :Grunovszky úr és leányai számítanak rá ,hogy a nevezett papa születésnapján ,e hó huszonnyolcadikán ,este hét órakor ,szerencsések lesznek házukban tisztelhetni Völgyessy Bella kisasszonyt és kedves nénjét ,akiknek előre is ezer köszönet ,hogy ... Bella ijedten szólt közbe : -De Margitka ,ez lehetetlen ! Maga tudja ,hogy ... -Igen ,én tudom ,hogy nem járnak senkihez ,s hogy nem fogadnak el semmiféle meghívást ,különösen nem az olyan kicsi emberektől ,mint Grunovszkyék ... -No ,hallja !... -Igen ,én mindezt tudom ,s azért mégis megvan az a reménységem ,hogy az én szépem megtartja vakon tett ígéretét ,s nem hagyja cserben az ő legrajongóbb tisztelőjét ,akit igen ,de igen elszomorítana ,ha minden várakozás ellenére mégis megvetné az ő szerény és félénk meghívását . -Higgye el ,Margitka ,lehetetlenséget kíván . Én nagyon köszönöm ,hogy ránk is gondoltak ...de maga épp oly jól tudja ,mint én ,hogy Gabriella nagyon beteges ,s hogy emiatt nem mehet sehová ,különösen sok ember közé nem ... -Ó ,képzelheti ,hogy nem lesznek sokan . Hisz nem is férnénk . -Ha öt-hat ember ül együtt ,Gabriellának az már sokaság . Maga tudja ,mennyire ideges szegény . Ott ,ahol mulatnak ,Gabriella nem lehet jelen . A vidámság ,az eleven beszéd Gabriellát rendkívül felizgatja ,s már egy párszor megesett vele ,hogy sírógörcsöket kapott egy lármás ,bolond zenedarab miatt ,melyet a cigányok hozzánk közel játszottak el . -Akkor hát átjön egyedül ... -Egyedül ?! Mit képzel ?! -Itt a házban ?! Miért ne ?! Ha akarja ,elmegyünk magácskáért mindnyájan ,az egész hölgyközönség -különben csak Beliczkyék lesznek itt -s haza is kísérjük ,hölgyek és urak ,az egész társaság . -Megvallom ,Margitka ,nem tudom kitalálni ,mért akarja ilyen makacsul ,hogy én is magukkal töltsem azt az estét ?! Hiszen mi akkor vagyunk együtt ,amikor akarjuk ! Mért kell itt lennem ,éppen akkor ,mikor maguk családias körben fognak mulatni ?!... -Megmondom őszintén . Nekem azért kell akkor az :én szép hercegnőm ,mert nem akarom ,hogy az az est valami gyászos ,kísérteties ,tűrhetetlen est legyen . Nem ,akarom tudniillik azért ,mert itt lesz ...valaki ,aki előtt rengetegül szégyelleném ,ha miköztünk rosszul érezné s végtére agyonunná magát . Halálra restelleném ,ha ez az ember kénytelen volna megszökni tőlünk ,hogy valahára lélegzetet vehessen . Én csak igen kevéssé ismerem ;de annyi bizonyos ,hogy világotlátott ember ,s úgy látszik ,hogy megfordult már jobb körökben is . Tudom róla ,hogy akarata ellenére ,kedvetlenül jön hozzánk ,inkább csak azért ,mert nem szeretné ezt a szegény Vandát megbántani . S már most mi ezt az embert olyan kedves társasággal lepjük meg ,aminő a Beliczkyéké ? Előre borzadok ,ha arra gondolok ,mint kell majd pironkodnom ,ha Beliczkyék és a papa ,aki az első pohár bortól fel szokott vidulni ,elkezdenek ezzel az emberrel bizalmaskodni . Az én szép hercegnőm jelenléte megóvna ettől a szégyentől ,s olyan becsületet szerezne a Grunovszky-háznak ,aminőben már régóta nem volt része szegénynek ... Pedig nem mond »nem «-et ,ugye ? Teljesíti ezt a nagy kérésünket ? Mert Vanda is kéreti ... -Nem mondok nemet . De ma még igent se . Előbb beszélnem kell Gabriellával . Hanem mondja ,Margitka ,kiez az ember ,akiről szólott ? -Az ,akit az imént bemutattam . -A rajztanár ? Ejnye ,nem néztem meg . Kár . Nem hittem ,hogy ilyen jelentékeny figura . -Ó ,nagyon jóravaló ember . És ,úgy látszik ,nem is akárki . -Azt képzeltem ,tízig se tud olvasni . -Annyi bizonyos ,hogy nem keresi a feltűnést . -S hogy cseppen ez az ember így egyszerre a házba ? -Hát csak úgy ,hogy a papa pisztolyt fogott rá :»Életedet ,vagy vedd feleségül a leányomat !«