Divathölgy teremébe lépni ,a kellemesb érzések egyike ;a szemfény rend és választékosság gyönyöreibe merül ,az idegeket ingerlő illat izgatja fel ,s a duzzadó pamlagok ,támszékek kényelmes pihenésre csábítnak . A tündér igéző megjelenését várjuk ,kinek nesztelen léptei a perzsiai puha szőnyegen szellemalak közeledését sejtetik ,s a mi a képzeletet még fokozza ,a selyem ruha suhogása . A mily elragadó ezt lelni hölgynél ,ép oly fonák és nevetséges férfinál . Pedig Zárai Gyulánál így néz ki . Szobájának rendezése akármelyik divathölgy izlésének becsületére válnék ;azok a nehéz selyemfüggönyök ,bársony butorok ,rózsafa asztal ,tele válogatott albumokkal ,állvány ,tele ritka csecsebecsékkel ,gazdag aranyozású csillár ,fogantyúk és keretek ,mi fényűzéssel határos kinézést ad az egésznek :a barna vörös bársonyos tapette pedig a szép olajfestményeknek sok előnyére van . Zárai Gyula szépen fürtözött szöghaját nagy gonddal rendezgeté :selyem és bársony házi öltönyéről finom illat áradozott ,midőn egyik tükörtől a másikhoz lebegett ,mint bálba készülő leányka . Annyit igazíta magán ,hogy érdekes találkozóján alig lehetne kétkedni ,főleg ha azt is figyelemre méltatjuk ,miszerint inasa két terítékű asztalt tolt a kandalló elé . Zárain az öltözet s szobájában a rend ,a legfeszesb csínra mutatott . A fehér márvány kandallóra helyzett gyönyörű bronz óra tizet vert . Az inas kérdőleg tekintett urára . -Csak készíts el mindent ,nem várunk -parancsola Zárai ,mire az ezüst forraló ,gyönyörű thea készlet ,bordeauxi és madeirai lépé el az asztalkát . E pillanatban érkezék a várt vendég . -Isten hozott Hugó ! -Jó reggelt kedves Gyulám ! Ezzel a két ifjú legnevetségesb kaczérsággal lebegett egymás elé kezet szorítni . -Szaporán a reggelit -mond Gyula inasához ,mialatt Hugót ,mint valami bájos leánykát ,átkarolva a kandallóhoz vezeté . Az étkek felhordattak ,az inas eltávolíttatott s a bizalmas társalgás megindult . -Nos Hugó ,mit végeztél . -Meg vagyok elégedve . -Óhajtom ,hogy én is az legyek . -Semmi kétségem benne . -Tehát a dologra . -Im ,Bella válasza leveledre . -Ebben nem is kétkedém -mond Gyula elbizakodva ,s a levelet bontatlan csusztatá zsebébe . -De nem akart írni . -Mintha először volna . -Tehát miért vonakodott ? -Nem volt hozzád bizalma . -Az elég nem szép ,de majd ha jobban ismer .... -Barátságával fog megajándékozni . -Azt reménylem is . -Méltán . No de menjünk tovább . -Kár ,hogy nem iszol bort ,ez a Laffitte felséges ! -Örömömre szolgál ,ha ahhoz értő vendégem élvezi . -No ,én értem . -Annál kedvesb nekem . Még abból a kagylóból ,aztán lássunk az őz-szeletekhez . -Mindenre ráérünk ,hisz a hitelezők csak délkor jönnek . -Tehát feltaláltad őket . -Nem volt nehéz ,egyik a másiknak nyomába utasított . -Kaptak rajta úgy -e ? -Majd szétszaggattak örömükben . -És Kázmér ? -Nem is gyanítja . Tegnap újra sokat vesztett . -Következőleg ma este .... -Nem megy nénétek estélyére ,hanem nála jő össze társaság . -Jól van ,de Hugó -mond Gyula ,s mutató ujját ajkaira illeszté . -Istenem !hát mi lenne belőlem ,ha hallgatni sem tudnék . -Arra nagyon is számolok . Most pedig érts meg jól ,te nénémhez a lehető legkésőbben érkezendesz ,koholj ki rá valami mentséget . -E készlet mindig bővében létezik nálam . -Aztán ha látod ,hogy Kázmér csakugyan nincs ott ,jelentsd betegségét . -Mire azt ? -Bízd rám a többit ,szereped csak ennyiből áll . -No ,hogy ezt jól eljátszam ,sem sok fejtörés ,sem nagy ügyesség nem szükséges . -És az előadandó műben mégis döntő eseményt képez . -Akármiként legyen ,rám számolhatsz . -Számolok is . Ezzel tisztában volnánk ,mint te a kis Czeczillel . -Vége ! -Czeczillel . -Örökre . -Hűtlen lőn ? -Meghalt volna értem . -Úgy hát te nem szeretted többé ? -Imádtam . -Mi vetett hát véget a viszonynak ? -Jószívűségem . Tudod ,mily jószivű bolond vagyok . Lepkei báró benső barátom ,sok mindenféle miatt lekötelezettje is vagyok ,látta Czeczilemet ,lángra lobbant ,beteg lőn ,őrjöngött ,s én kigyógyítám . -De miként ? -Bemutattam Czeczilnek ;s neki tért engedve ,magam visszavonultam . A leányka eleinte szerelemféltő volt ,aztán epedett ,végre boszút forralt ,s a boszú eredménye ,hogy ma Lepkei a boldog imádó ,én pedig feledve vagyok . -Te csakugyan különös ember vagy . -Csupa szív vagyok ,tetőtől talpig szív . Én mások boldogítására születtem . -De csak úgy ,ha a boldogítás haszonnal jár . -Boldog Isten !hisz élnem csak kell . Ha időmet ,tehetségemet ,sőt érzelmeimet ,s nem ritkán biztonságomat is másoknak hozom áldozatul ,csak kell kevés kárpótlásról is gondoskodnom . -És azért ,szerencsére ,pártfogásod mindig olyanokat ér ,kik nem maradhatnak soká lekötelezetteid . -Más szavakkal ,hogy haszonleső vagyok ? -Nem épen ,de szerencse ,hogy barátaid mind előkelők és vagyonosak . -Azzal már dicsekedhetem . És méltó dicsekvését azzal erősíté meg ,hogy a madeira utolját kiüríté ,miután a Laffitte elfogyott s theához látott ,miből Zárai a harmadik csészét élvezé ,bőven tejezve ,mert ajka boros poharat soh ’ sem érinte . Hugó még sem szegődött a tejhez ,hanem helyette csészéjébe bőven öntött cognacot ,s most szivarozni vágyott ,de ezzel már nem kinálta meg Gyula ;gyűlölte a füstöt ,s bálványozá butorait . Hugó tehát szörpölés közben csak fogait szívogatta . A második csésze thea után Hugó nekigyuladt arczczal távozásra készült . Gyula egyetlen szóval sem marasztalá . Tudta ,a mit tudni akart ,kiadta utasítását ,most többé nem volt szüksége barátjára . -Édes Gyulám -mond Hugó felkészülődve -tudod ,a legrendezettebb emberen is megesik ,hogy néha pénzzavarba jő . -Te pedig ,ki soh ’sem vagy rendezett ... -E pillanatban megvallom ,még a rendezetlenségnél is rosszabbul vagyok . -Következőleg ... -Igen leköteleznél száz forinttal . Lealázott ellenségnek soha egy gyáva sem nyújtott nagyobb megvetéssel alamizsnát ,mint minővel Gyula adá át a száz forintot . És soha nagyobb megnyugvással egy napszámos sem tette zsebre megérdemlett filléreit ,mint tevé Hugó a száz forintot . Szerencse ,hogy nem tükrözik magukat a gondolatok az emberek homlokain ,különben mindkettő méltó nevét megtalálta volna ,midőn nyájasan egymás szeme köze mosolygva meleg kézszorítással bucsút vettek . -Hogy ily emberek is vannak -dörmögé Gyula a távozó után -no de jók arra ,hogy felhasználjuk . Sokszor egy ily jellemtelen ficzkó boldogulásunkhoz jobban segít ,mint ezer szilárd férfi . Az effélének csak pénz kell ,s pénzért olyan lesz ,a minővé akarjuk . Ma erényes ,holnap ledér ;ma kormánypárti ,holnap veres tollas ;ma férfi ,holnap vén asszony ;ma vigad a vigadókkal ,holnap sír az elszomorodottakkal ,s mindezt tiszta meggyőződésből teszi ,ha hasznot lát belőle . Ő azt gondolja :a világ ámíttatni akar ,hát ámíttassék . De az ámításról jut eszembe ,hogy rám levél vár . -Ezzel a levelet zsebéből elővoná ,s kényelmes ülést foglalva ,olvasott : «Egyetlen Gyulám ! Nehezteléssel kellene szólanom ,de az lehetlen ;én önre csak szeretettel tudok gondolni ;két végtelen napig nem láttam ,mi voltam én ez idő alatt ? Egy elhagyatott ,epedő teremtés ,mert távol volt lovagom ,hősöm ,sőt ,ki merem mondani -bálványom . Így szeretem én önt ,azért legyen kiméletes ,s oly embert ,mint Verdesi Hugó ,ne avasson érzelmeink titkába . Reszkettem neki soraimat átadni ,de ön óhajtá ,s ez nekem szent . Ön védelmezi magát elmaradásáért ,erre soha sincs szüksége ,van nálam önnek oly szószólója ,minőt a világ leghatalmasabb embere sem képes előteremteni ,s ez szerető szívem ;védelmezi ez önt eszem minden vádjai ellen mindaddig ,míg verni tud ,s míg ön legkisebb hajlamot mutat irántam . Hogy gondjai vannak ,elszomorít ...ossza meg velem ,ketten inkább elviselhetjük ,csak kérem közbenjáró nélkül ,személyesen ,mert csak így édes nekem minden ,még a fájdalom is . A viszontlátás után sóvárgó Bellája. » Közönyösen gyűré a levelet otthonkája zsebébe ,s ajkait elvonva mondá : -Ezek a szerelmes levelek úgy hasonlanak egymáshoz ,mint egyik váltó a másikhoz ,csakhogy egyik kisebb ,másik nagyobb összegről szól ;egyiket rögtön kell fizetni ,a másikat hosszabbítjuk . Szerencsére ezt hosszabbítni lehet . Szellemes elmélkedésiből inasa zavará fel e szókkal : -Három úr jelenti magát . -Neveiket ? -Azt mondák ,nagyságod rendelte ide . -Ők ?bocsásd be -s midőn az inas távozott ,megjegyzé -hogy siettek a tiszteletben álló rablók !-és oly állást vőn ,mint győztes hadvezér ,ha az első hódolatokat fogadja . Három úrias kinézésű egyén lépett be . Mélyen és ferdén bókoltak . Gyula alig billenté meg fejét . -Önök tékozló öcsémtől váltókat bírnak . Mindhárman «igen »-t intettek . -És mennyiről szólnak ?mikor van a lejárat ? -Enyém kétezer forint ,s holnap jár le . -Enyém ezerhétszáz forint . -Reménylem ,a hétszáz kamat ? -Csak törvényesre adtam . -Mi is ,mi is . -Elhiszem . Határidő ? -Harmadnap -viszonzá a második . -És ön ?kérdé Gyula a harmadiktól . -Ezerötszáz forint . Lejárat hat nap mulva . -Ön ,látom ,sokkal jobb szívű ,csak ötven kamatot szed . -Kérem ,készpénzben szolgáltam . -Mi is ,mi is . -Jól van . Tehát mennyi leszámítással engedik át nekem váltóikat ? -Csak teljes értékben . -Határozottan ? -Nagyságos uram ,mi szegény emberek vagyunk ,nem dobhatjuk ki pénzünket . -Nem bizony ! -Tehát kifizetem . A borulni kezdő arczok kiderültek ,a hátak meggörnyedtek ,s tíz percz mulva a pénzzel zsebeikben rettentő hajlongás közt távoztak . Gyula e szókkal : -Ez jól fog kamatozni -a kifizetett váltókat szekrényébe rejté ,felöltözködék ,s a városligetbe kocsizott . Minden kényelemmel ,de legkisebb fény nélküli hálószobában ,férfias ágyán mosolygó arczú ifjú szendergett . Mint súlyos betegnél virrasztó orvos ,oly aggodalmas kifejezéssel rázta őszbeborult fejét egy elég közönséges kinézésű ember ,s míg a mellékszobából vidor zaj hangzott át ,ő részvéttel tekinte az alvóra . Végre valamit maga elébe dörmögött ,s az ifjút vállánál érinté . Az ifjú felrezzent ,s merően a férfi szeme közé tekintve kérdé : -Miért zavarsz fel ily korán ? -Hiszen már delet harangoztak . -Úgy hát nincs korán . -Aztán meg valaki van itt . -A mint kiveszem a hangokból ,hát többen is . -Azok látogatók . -Szolgálj nekik szivarral . -Nem vártak kinálást ,már tele füstölték a szobát . -Hát kináld meg italokkal . -De nincs itthon semmi . -Van az Európában . -Van ám ,de számadásunk is van ott elég nagy . -Az a fogadós gondja ,jó öreg ,és nem a tied . Hozz szaporán néhány üveg madeira dry-t . -No ,no . -Egyúttal rendeld meg ,hogy estére tíz órakor tizennégy személyre teríték ,válogatott ételek ,jó borok és kitűnő szolgálat legyen itt . -Még az is ? -No ne morogj ,neked is jut belőle . -Boldogabb volnék ,ha kevesebb jutna . -Akkor mi a manóért élnél ? -Hogy egykor nyugodtan halhassak meg ,hogy a túlvilágon az én jó nagyságos uramnak számot adhatnék viseletemről ,jó híreket vihetnék fiáról . -Döme !hagyj fel az ilyen érzékeny dolgokkal ,korán reggel az ember másra van hangolva . -Korán ?... délkor ?.. . -Akkor van korán ,mikor az ember első álmából ébred ,s ha hét órakor fekszünk le ,nem ébredhetünk fel fél hétkor . -Elég rossz . -De ha lehetlen . -Csak meg kellene kisérleni . -A lehetlent ? -Hét órakor lefeküdni ,s fél hétkor felkelni . -Nem értelek . -Csak tessék ma este hétkor lefeküdni ,majd meglátja holnap reggel ,mily könnyű fél hétkor felkelni . -Hahaha !ez aztán a teljes lehetlennél is lehetlenebb . Siess ,szolgálj vendégeimnek . -Hát annak a várakozónak mit mondjak ? -Ki az ? -Nevét sem akarom kimondani ,nem szenvedhetem . Istenben boldogult nagyságos uramnak is sokszor mondtam ,hogy kígyót táplál ,nem hitte ,meg is adta az árát . -Ah ! Fogaras uram ?bocsásd be . -Inkább parancsolná ,hogy kidobjam -viszonzá Döme s távozott . Ez a Fogaras Vizekinek valaha gazdatisztje volt ,később haszonbérlője ,s mint Döme szokta mondani ,megrontója . Valóban ,a jóhiszemű és mindenkitől szeretett öreg Vizekit a derék Fogaras oly ügyesen tudta hálójában tartani ,hogy az öreg úr sírja szélén sem vette észre ,mily közel áll a bukáshoz . Bezzeg megtudta örököse ,Vizeki Kázmér ,ki azért mégis áldotta atyja emlékét ,s a hol csak képzelé ,hogy valami árnyék fér nevéhez ,sietett azt eloszlatni . Akadt aztán ,ki a fiú ezen áhítatával visszaélt ,ki keresetet űzött belőle ,mint például Fogaras úr . No de egyet mégsem tagadhatunk meg tőle . Kázmér előtt örökké legmélyebb tisztelettel jelentkezett ,most is ,hogy belépe ,csupa lábcsoszogás és hajlongás közt közelíte az illő távolságig ,hol szemlesütve megállt . -No -szólt Kázmér -már kezdek öntől félni . -Soha sem volt rá oka ,nincs is ,de nem is lesz . -Tán atyám számadásai közt megint talált egy kis hibát ,melyet szép összeggel kellene kiegyenlítenem ? -Nem tartozott vele nagyságod ,azért bíztam nagylelkűségére . -Vagy ,mint három hó előtt ,újra akadt kezei közé valami ezerötszáz forintos kötelezvény ? -Csak nem gondolja nagyságod . -De bizony gondolom ,s jó ,hogy eszembe jutott ,én akkor a kívánt összeget váltóra vettem ,s az holnap lejár . Valamire mégis jó volt ,hogy jött ,legalább emlékeztet . -Részemről kérni jöttem . -Ne kérjen -esék szavába Kázmér -mert nem adok ,követeljen ,ha van mit ,s akkor kiteremtem a föld gyomrából is . -Ismerem bőkezűségét ,ha boldogult uraatyja nevéről van szó . És csak áldhatom sorsomat ,hogy uraatyjávali feledhetlen összeköttetésemet ,mit a halál széttépett ,a nemes szívű és lovagias gondolkozású fiúval folytathatom . -De csak annyiban ,hogy atyám ellen felhozott sok rendbeli követeléseit pör nélkül kifizetem . -Sőt ,mondhatnám ,szó nélkül . -Csak a dologra . -Tudja nagyságod ,én szegény ember vagyok . -Hogyan ?elvesztette tőkéit ,háza összeomlott ,vagy elpörölték ? -Isten őrizz !e csapások egyike is koldússá tenne . -Úgy hát csak azért nevezi magát szegény embernek ,mert nem Rothschild . -Hehehe !mindig elmés ,mindig jó kedvű ;no de ez ékíti a fiatalságot . Nagyságod azért mégis tudja ,hogy szegény ember vagyok ,azt is tudja ,mily drága nálam a becsület ? -Azt tudom ,mert e czikkből néhányszor vásároltam öntől egy keveset ,de ,mondhatom ,méreg drágán . -Nem fogy ki az élczeskedésből s mondhatom ,jóizűeket tudnék nevetni ,ha nem hozott volna oly komolyan aggasztó ügy ide . -Halljam . -Nagylelkűségéhez folyamodom . -És erszényemre hivatkozik ? -Nem ,nemes szívére . -Kíváncsivá tesz . Fogaras komolyan zsebébe nyúlt ,levelet vőn elé ,s azt Kázmérnak nyújtva ,kérdé : -Ismeri ez irást ? -Nem kerül fejtörésbe ,mert Zárai Gyula van aláírva . -Tessék csak olvasni . Kázmér mosolyogva átfutá ,s ezen megjegyzéssel kézbesíté Fogarasnak : -Bizony ,csinos szerelmes levél . -És tudja ,kinek szól ? -Ön megijeszt . Csak nem nejének ? -Leányomnak . -Azt rendén találom ,leánya igen csinos . -Zárai úr nagyságodnak rokona . -Unokabátyám . -Uram ,nekem e leány szememfénye . -Az egy atyának csak becsületére válik . -És ön unokabátyja ,...no de olvassa a levelet . -Úgy látszik ,fülig szerelmes bele . -De én nem afféle divaturacsnak neveltem . -Az nem az én hibám . -Nagyságod igen könnyedén veszi a dolgot . -A patvarba !hát én unokabátyám gyámja ,vagy ön leányának őre vagyok . -Nem ,de segíthet a dolgon . Lássa ,az a szegény leány már el van bolondítva . -Mit tehetek én róla ? Leányának azért van szíve ,hogy szeressen ;önnek pedig azért van esze ,hogy tudja ,mit kell tennie . -Eszem e lépést tanácslá . -Én meg viszont azt tanácslom ,hogy őrizze leányát ,ha olyan ,kit őrizni kell . -Hisz nagyságodnak oly kevésbe kerül ,hogy engem nagy aggodalomtól megmentsen . Beszéljen komolyan urabátyjával ,hogy hagyjon fel oly lépéssel ,mely vagy sikertelen ,vagy romlásra vezet ,de boldogságra semmi esetre . Ne akarjon egy fiatal leány jó hírnevét ,s egy atyai szivet összetiporni ;legyen méltó rokonihoz ,önhöz ,ön feledhetlen édes atyjához ,és a névhez ,melyet visel . Kázmér felegyenesedék ;homlokát egy redő metszé át ,midőn szemöldeit összevonva ,Fogaras elé lépett . Átjáró tekintetét rászegzé s darabig néma maradt . Végre elnyomott indulat hangján szólt : -Uram !minek tart ön engem ? Jószivű bolondnak ,az megjárta ;előállt meséivel ,odaadtam pénzemet ;jött holmi elavult ;vagy eltévedt irományokkal ,s atyám ellen újra követelést támasztott ,drága pénzeket szedtem fel és fizettem ;most kifogyott ,vagyis inkább látja ,hogy én fogytam ki ,hát új tervet koholt s valakinek jelleméhez ,vagy ,mi öntől jobban kitelik ,erszényéhez engem kulcsnak akar felhasználni . Köszönje ,hogy nincs itt Döme ... -De nagyságos uram ! -Szót se !irtózom öntől ,s követelem ,hogy többé küszöbömet át ne lépje . Éljen boldogul . Fogaras ajkába harapott ,s midőn az ajtón kilépe ,visszatekintve mondá : -Megállj ,büszke koldus !még a szemeten foglak látni . -És elrohant ,mintha csakugyan félne Dömével találkozni . Kázmér hahotázva lépett a mellékszobába ,zajongó barátai közé . -Képzeljétek -mondá kézszorítás közt -korán reggel milyen kalandom volt . -Tán valami kettős játékban visszanyerted a tegnapi veszteséget . -Reménylem ,ez nem hasonlít hozzám . -No ,no ,jegyzé meg a másik ,mindig mondtam ,hogy Kázmér titkos Don Juan . -Ellenkezőleg ,barátom ,szerelmi villámhárító . -Ez új valami . -Reménylem -mond a harmadik -maga a hölgy fáradt ide kérelmével . -Nem bizony ,hanem atyja . -Minő szemtelen . E pillanatban lépett be Zárai Gyula . -Ime ,kalandom hőse -kiáltá Kázmér . Gyula megdöbbent s félhangon susogá maga elé : -Csak nem tudja még ? -Üdvözlünk -zúgák valamennyien -üdvözlünk ,te veszedelmes bárány ! -De barátim !-rebegé Gyula -én nem értelek ... -Már kezdünk ismerni ,te titkolódzó szerzetes . -Szerencsés kalandodra igyunk egyet . -Tudjátok ,sohsem iszom . -Kezdem hinni ,hogy ez is titkos erényeid közé tartozik s csak akkor élvezed ,ha senki sem látja . -Uraim !beszédetek mindig rejtélyesb -csodálkozék Gyula . -Mindjárt megérted -mond Kázmér -karhatalomért folyamodtak hozzám ellened . -Ellenem ? -Igen ,egy atya leányát akarja visszafoglalni . Gyula könnyebben lélekzett . -Valami félreértés -szólt szenteskedő mosolylyal Gyula -vagy izetlen tréfa az egész . Kázmér gyöngéden karon fogta Gyulát ,s azt súgá neki : -Kezemben volt az okmány ,maga Fogaras közlé velem . -És te ? -Kérdheted -e ?elutasítám . -Tapasztalni fogod köszönetemet . -Ah ,mit látok ,Vilmos -szólt Kázmér egy szőke ifjúhoz -még nem mult el a huszonnégy óra ,reménylem csak látogatáskép jöttél s nem pénzedért ,melylyel a tegnapi játéknál adósod maradtam ? -Ha nem ismernélek oly jól s nem becsülném annyira gondolkozásodat -viszonzá a megszólított -e nyilatkozatot sértésnek venném . Sőt ,légy meggyőződve ,mihelyt négy szemközt szólhaték veled ,megkértelek volna ,hogy csak alkalmilag fizess . -Tudom ,tudom -mond Kázmér ,melegen szorítva kezet az ifjúval -jó fiú vagy . És most barátim !bocsánat ,öltözködéshez fogok ,mert látogatást kell tennem . -Nagynénénknél ?-kérdé Zárai . -Kérlek ,ments ki annál a jó néninél ,őt véghetlen szeretem ,de estélyeitől félek ,pedig ha ma meglátogatom ,ott fog . Zárai Gyula győzelmesen mosolygott . A Pálmay ház nagyon divatban volt . Az előkelő világ sok élvet ,szórakozást és fényes estélyeket köszenhete e termeknek . Pálmayné ,született Lilienthal bárónő ,imádta a fényüzést ,s Pálmay ,ki hallatlan szerencsének vélte ,hogy neje bárónő ,boldog volt két marokkal szórhatni a pénzt ,még győzte ,mikor már nem győzte ,adogatott és zálogolt el egymásután minden jószágot ,de a háztartásnak fényéből nem volt szabad veszíteni ,mert ez lesújtaná a bárónőt . Mivel Pálmayné bárónő ,leányát Angeliquet is bárónőzték ,s ezen a réven Pálmay is bitorolta a méltóságos czímet . Napjainkban ez nem szerénytelenség ,hisz most az üzletétől visszavonult hentest is nagyságolják . Ez újabb korban minden politikai törekvéseink vívmánya . A méltóságos úr pénzt ment hajhászni . Angelique pipereasztalánál ült s a hajlékony komorna az utolsó simításokat végzé választékos öltözetén . A bárónő egykedvűen nézegette a zsebkendő rendkívül fáradtságos hímzését . -Rebekka !-kezdé Angelique ,iszonyún kellemetlen arczot mutatva -nagyon elégületlen vagyok . -De kérem ,bárónő -mond a komorna ,úrnőjét köröskörül végig tekintve -mivel ? -Az egész öltöztetéssel . -Csak parancsoljon ,mit másítsak ,vagy igazítsak . -Hát én törjem azon fejemet ?miért tartom ? -Hogy szolgáljam ,hogy parancsainak engedelmeskedjem . -És hogy jól öltöztessen . -Hisz én ,tőlem minden telhetőt teszek . -No ,ha nem telik öntől több ,hát szép kis komorna . -Kérem bárónő ,mi ellen van kifogása ? -Szerencsétlen izlése ellen . -Esedezem ,a bárónő választott ma halavány kék színeket s azt hiszem ,a színek öszhangzása ellen nincs kifogása . -Minden oly túlhalmozott . -Oh !ha nagysádnak ez kifogása ,pillanat alatt segítve van -s bámulatos gyorsasággal csokrokat szedegete le . -Nos ,mit mond most ? -Azt ,hogy az előbbinél is sokkal izléstelenebb . Elmehet . A komorna könnyben úszó szemekkel távozott . -Angelique !-szólalt meg a bárónő -ma megint türelmetlennek látszol . -De kedves mamám !hol vegyem a türelmet ?különben is ,csak egy angyal bír többel ,mint én ,de ezek az ügyetlen cselédek még az angyalokat is türelmetlenné tennék . -Küldd el ,s maradj nyugodt . Angelique csöngetett s a belépő komornához fordulva ,mondá : -El van bocsátva . -Köszönöm bárónő . Mehetek négy nap mulva ? -Négy nap mulva ?hova gondol ?...ki fog öltöztetni a csütörtöki bálra ?...egész hónapon át az estélyekre ?...mindennap a szinházba ?...legyen esze és maradjon . A komorna mély térdhajlással távozott . -No lássa mama ,ezek a teremtések semmit sem tudnak ,s még kérni kell őket ,hogy maradjanak . Régenten is így volt ez ? -Régenten leányom ,nem tudom ,de az én időmben valóságos rabszolgák voltak . -Boldog idők ! -Valóban ,nagyon boldog idők !-sóhajtá a bárónő . Angelique újra csengetett . Rebekka vértanu arczczal megjelent . -Vetkőztessen le -szólt Angelique -mert szerencsétlennek érzem magamat . -És minő öltözéket parancsol ? -Nem bánom ,csak szépet és izletest . Ma Bényei gróf Dell ’Orto grófot fogja nálunk bevezetni . A bárónő sóhajtott . Angelique hasonlót tőn ,s szünet után kezdé : -Oly magas műveltségű egyén ,mint Dell ’Orto gróf ,ritkaság ;mindenről úgy beszél ,mintha tanulmányozta volna . London ,Páris ,Florencz ,Nápoly ,Madrid ,Lissabon ,úgy hangzik ajkain ,mintha mind szülőhelye volna ;tánczol ,mint egy szellem s énekel ,mint egy cherub . És belejött a dicsérésbe oly fokig ,hogy a bárónő többször nyugtalan feszelgett és köhécselt . A komorna dolgát végezvén ,most az egyszer roszalás ,de egyszersmind megelégedés nyilvánítása nélkül lőn elbocsátva . Alig távozott ,a bárónő Angeliquet figyelmezteté ,hogy helyzetében vigyázóbb legyen más -főleg cseléd előtt -férfi dicséretében . -De kedves mamám ,egy vonást sem túloztam . -Elhiszem és értem ,sőt osztom is lelkesedésed ;de ,édes gyermekem ,érzelminknek sokszor korlátot vet az ész . Nekem is más álmaim voltak ,hanem az életben a való után kelle nyúlnom ,...no de nem bántam meg soha -tevé utána nemes megadással ,s mélyen sóhajtott . Angelique kelletlen vonta félre szép ajkait s hófehér vállát olyszerű mozgásba hozta ,mintha füzője bántaná ,de az egész csak kicsinylés kifejezése volt . -Kedves Angeliquem !-mond a bárónő ,leánya kezét nyájasan megfogva -más a költészet és más az élet ;mulatni ,tánczolni ,magának udvaroltatni ,ez költészet ;férjhez menni ,ez az élet . Neked maholnap életre kell ébredned és hála Isten ,nem legszomorúbb kilátással . Az én lelki barátnőm ,a te gazdag keresztanyád ,már megkért örököse számára . Valeria szavatartó s ha mégis eszünkbe jutna szavaiban kétkedni ,mire valók az írott szerződések . Teher nélküli vagyona megér négyszázezer forintot ,ezt tartsd szem előtt és ... E pillanatban Vizeki Kázmér látogatását jelenték . -Óvlak ,eszeden járj -fejezé be anyai tanácsát a bárónő s mindketten a terembe léptek látogatók elfogadására . A teremben várt azon szeretetreméltó ifjak egyike ,kikről mondani szokás :kedves egyéniség ,öltözéke nem kifogástalan ,fekete haja nem rendezett ,inggalléra nem feszes ,kendőjének csokra nem kimért ,de még arczvonásai sem szépek s mégis oly megnyerő az egész alak . Ajkán mosoly ül ,szemeiben tűz lángol ,mi kissé dúlt vonásaival festői ellentétet képez . Nincs rajta semmi különczség s mégis annyira elüt más fiatal emberektől ;nem fitogtatja sem tetteiben ,sem viseletében az úgynevezett genialitás-t s mégis máskép néz ki ,mint mindennapi ifjuságunk . Ez Vizeki Kázmér . Minden társaságban kedves ,minden körben otthonos ,s minden osztálynál népszerű . Fiatal hölgyek érdekesnek találták ;a koros nők könnyelműnek ,a szegények jószívűnek ,a csalók jóbolondnak s társai nélkülözhetetlennek vallák . És mindezeknek igazuk volt ,valamint igaza volt az öreg Dömének -hűséges legényének -ki azt állítá ,hogy urát fentebbi tulajdonai egészen megrontják . -Képzelje Vizeki -mond Angelique -ön fogadásom tárgya . -Nagysád hiúvá tesz . -Tán csak hiúbbá ,akará mondani . -Mire ?hisz Angyalkám kezét még nem birom ,s vannak pillanatok ,mikor reményem ingadoz ,mert adott szavának más értelmet ,szép igéreteinek elhomályosítását látszik keresni . -Hova czéloz ily beszéddel ? -Kérem ,én nem mondtam Angeliquet ,hanem Angyalkát ,pedig kis Angyal több is lehet ,ámbár én mind csak ily szőke fürtös és kékszeműnek képzelem . -Nem is kíváncsi ,hogy mire fogadtam ? -Fogadja ,hogy nőm lesz ,hogy szeretni fog s én égni fogok a kíváncsiságtól mindaddig ,míg teljesül . -Még ezzel várjunk kissé . -De meddig ? -Míg az illetők döntenek . -Hát nálunknál illetékesbek is vannak ez ügyben ? -Részünkről már bevégzett tény -mond Angelique ,kecsesen nyújtva szobormintául teremtett kezét Kázmér felé . -És most hallja fogadásomat . -Istenem !lássa Angelique ,ez az ,mi engem sokszor el búsít ,reménytelenné tesz ,hogy valahányszor legszentebb eszmémhez érünk ,pillanatig sem hagy érzelmim drága világában merengni ,hanem csak úgy átsiklik rajta ,mintha félne tőle és siet új irányt adni társalgásunknak . Angelique hidegen mosolygott s olyatén rázta bájos fejét ,hogy Kázmér az egészből azt értelmezé ,miszerint a tündér imádója beszédét izetlennek találja . Nem is késett hangját ,tartását ,sőt még arczkifejezését is átváltoztatni s miután vonásain a dacznak egy árnyéka átlebbent ,könnyelmű mosolylyal kérdé : -Tehát a fogadás ? -Jövő estélyünk hangversenynyel kapcsoltatik össze ,én tehát fogadtam ,hogy ön is zongorázni fog . -De arra nem fogadott ,hogy jól ? -Nem ,mert arról mindenki bizonyos . -Kivéve a szakértőket . -Az itészetet bízza másokra ,öntől csak igent vagy nemet várunk . -Érdekében áll nyerni ,vagy veszteni ? -E kérdést nem értem . -Sokszor fogadunk ,s óhajtjuk a vesztést ,mert legszebb alkalom ,valakinek emléket nyújtani ,mely aztán könnyen érzelmi tárgy lesz . -Nővel fogadtam . -Akkor nyernie kell . -Köszönöm . A bárónő ,ki az iménti beszélgetés kezdetén elhagyá a termet ,visszatért s a társalgás napi eseményekről folyt ,miben Angelique igen kevés részt vőn s a hozzá intézett kérdésekre vagy szórakozottan ,vagy épen nem is válaszolt . A bágyadt társalgást két látogató érkezte felvillanyozá :Bényei és Dell ’Orto grófok ,Angelique részéről oly szivélyes előzékenységgel fogadvák ,hogy Kázmér tisztán kezdé látni ,miért volt Angelique csak az imént oly elfogult és szórakozott s mi bűvölte így át ? Ehhez nem is kellett valami látnoki képesség ,mert a két látogató megjelenésére Angelique szemei új tüzet nyertek ,arcza átszellemült s beszéde egyszerre oly folyékony ,oly elmés lőn ,hogy Kázmér minden más körülmények közt a legszeretetreméltóbb és legbájosb hölgy közelében érezte volna magát ,de most összerezzent ,mintha kígyó sziszegne rá . Alig bírt annyi erővel ,hogy ez érzést el ne árulja ,de -küzdve bár -mégis uralkodott magán . A társalgás eleinte általános volt s míg ez így tartott ,a három férfi udvariasságban s egymás iránti barátságos nézetben versenyzett . Lassanként azután úgy alakult a helyzet ,hogy Angelique egészen elfoglalta Dell ’Orto grófot ,Bényeit pedig a bárónő vette igénybe s Kázmér egy nagy olajfestménynyel szemközt ,egyedül és elfeledve találta magát . Ez több volt ,mint megbírná ,ez távozásra inté . Elbucsúzott s midőn a teremből kilépett ,fejcsóválva suttogá maga elé : -Hogy voltak perczeim ,midőn azt hivém ,szeretem e nőt !mennyire képes magát ámítni az ember ?! Megesküdtem volna ,hogy szeretem ,pedig ha úgy volna ,most kétségbe kellene esnem ,...nem ,nem ,hála isten !én őt nem szeretem . És mégis ,mi dúl keblemben ? Az első tavaszi vihar ,mely ,ha elzúgott ,kettős örömmel engedi élveznünk az üdülő természetet . Szent igaz ,a mit gondoltam -kiáltá hirtelen megállva ,s arcza kiderült -már kezdem élvezni a nap áldását . -És édes merengéssel támasztá fejét egy márványozott oszlophoz . Andalító szép dallam volt az ,mi megragadá lelkét . Ha a léleknek bánata van ,s valami azt enyhítni képes ,úgy az csak lélekhez szóló dal ;ha szívünk vérzik ,s valami sajgását feledtetni képes ,úgy az csak érzékeny dal ;oh !a dal varázsa nemcsak idegeinket járja át ,hanem ereinkben a vért is felhevíti ;nemcsak érzékinkre hat ,de szellemünket is elbűvöli . Szép gondolat volt ,dalban imádni az istent ,én azt hiszem ,hogy a szellemek országába hamarébb eljut egy szép dal ,mint a legvelősb beszéd . A dal több mint földi zengemény s azért lehet -e máskép képzelni az angyalokat ,mint dallal szent ajkaikon ;lehet -e a szellemek világában más közös nyelv ,mint a dal ? Érczes fiatal női hang zengé a dalt ,mely Kázmért lebüvölé ,még pedig annyi erővel ,oly iskolázott művészettel ,hogy akármelyik fővárosi színpadon is meglepte volna . -Felséges !mennyei !-susogá -Kamilla kis tündér ! És félig lehunyt szemekkel tovább ábrándozott ,szívta dagadozó keblébe a fiatal leányka hangjától rezgésbe hozott léget . Sokáig ,maga sem tudta meddig ,volt e helyzetben ,csak a távozó két gróf zajára riadt fel . Elrohant ,de a gyönyörű hang ,a kedves dallam egész nap fülében zengett . A termek fényesen világítvák ;kettőben játékasztalok ,minden szegleten ezüst gyertyatartókkal s a zöld posztóra félkörben elterített kártyákkal ajánlják a szórakozást ,a harmadikban zenekészletek ;a negyedikben dúsan terített asztalok ,ezüsttel és különösségekkel a görbülésig megrakva . Drága bérruhás inasok ácsorogtak mindenfelé . Háziúr ?nincs . Háziasszony ?az sincs . Hát mi van ?-házikisasszony . Hatvan éves ,önálló ,ép ,egészséges ,víg ,tele életkedvvel . Valeria kisasszony ,Vizeki Kázmér és Zárai Gyula édes anyjok nővére . Harminczezer forint évi jövedelmét megőrizte ,de egy hajszállal sem szaporította ;elköltötte évenként utolsó fillérig ,de soha sem többet ,sem kevesebbet . És mindig azt szokta mondani : -Ez épen elég . És miként költé el jövedelmét ? Tízezer forintot rendesen elosztogatott ;tizenötezer forintot elvendégeskedett ;ötezer forintból aztán élt ,cselédeket fizetett ,páholyt és fogatot tartott . Persze ,ha egyedül volt ,szűken főzetett s abból is ,a mi megmaradt ,sajátkezűleg eltevé s másnap ismét asztalra került ;a zabot maga méreté ki lovai számára ,s ha nem volt elfogadási napja ,társalgó és hálószobáján kívül mást nem fűttetett . A nagy mulatságokat ,estélyeket és ebédeket kivéve ,hetenként kétszer a maihoz hasonló játéktársaság gyült hozzá ,mikből Zárai Gyula soh ’ sem hiányzott . Más estéken Valeria kisasszony álhajas társalkodónéjával színházba kocsizott ,páholyába ült és rendesen első álmát ott aludta ki . Mindig választékosan öltözött ,de soha nevetségesen . Szeretett ékszereivel tündökölni ,de soha túlhalmozva nem volt . A kit szeretett ,egekig dicsérte ;a kire megharagudott ,üldözte ,s követelte mindazoktól ,kikkel jól van ,hogy üldözzék . A korosabbaktól megvárta ,hogy elmondják ,minő szép volt ifjú éveiben ,a minek nyomai a hatvan ősz daczára is meglátszottak . Ő aztán elkezdett beszélni negyvenév előtti szerelméről ,állhatatosságáról ,mit aztán következő történetkével rekesztett be : «Húsz éves koromban arája valék a testi és lelki tulajdonokban oly gazdag Torday Lajosnak . Szemeimről gyönyörű költeményt írt ,megvan eredetiben ,mindjárt felolvasom ,s e hálátlan szemek megölték őt . Igen uraim !hiába csodálkoznak ,akadt vakmerő ,ki szemeimet rútaknak s Lajosom költeményét izetlennek állítá ;ebből szóvita ,a szóvitából heves összezörrenés ,ebből becsületsértés támadt ;másnap megverekedtek ,és Lajosom elesett. » Ezt negyven év óta rendes vendégei évenként negyvenszer végig hallgatták és ő sohasem mulasztá el az elbeszélés után szemeit mindig megtörleni ,valamint Zárai Gyula sem késett kezeit bensőséggel ajkihoz vonni s a kegyetlen sors ellen nehány megható szóban kifakadni . Ilyenkor Valeria mélyen felsóhajtott s ajkai e szókat rebegték : -Ha Kázmérnak volna ily szive hozzám . -Aztán egy gyémántokkal kirakott arany szelenczét vőn elő ,megnyitá s az ember azt hinné ,hogy kicsinyben Lipszky földabrosza ,mit abból kitereget ,mert a hány hajtás van a papiron ,annyi darabból áll s úgy összeillesztve ,a darabok selyemre ragasztvák ;a papir elsárgult s a betük körül vereses szín terjengett ,persze ,negyven év ezt is megviselé . Ez a Valeria szemeihez írt költemény vala . A tisztelt tulajdonosnő nemcsak írás nélkül tudta az egészet ,de még azt is ,hogy ebben vagy abban a sorban a tizedik vagy huszadik betű micsoda ? De ő mégsem szavalta emlékezetből soha ,hanem a becses ereklyét elővette és felolvasá . Zárai Gyula mindig el volt ragadtatva a költemény nagyszerűségétől . A játszókörök megalakultak . Zárai két agg delnővel és Valeria kisasszonynyal ült asztalhoz . Valeria fejcsóválva mondá : -Kázmér ,Kázmér !az a rossz fiú megint nincs itt . -Dehogy rossz -ellenveté Zárai -de tudja édes néném ,ő más véralkatú ,zajosb társaságot keres . -Soha se szépítse édes Zárai -mond az egyik delnő -Valeriának igaza van ,rosz fiú ,elhanyagolja nénjét . -Azt nem ,azt nem -mond hévvel Valeria -ő szeret ,azt bizonyosan tudom ,de estélyeim elől ,ha csak szerét teheti ,megszökik . -E szerint -jegyzé meg a másik delnő -mi nem tetszünk neki ;szerencse ,hogy izléseink találkoznak . -De nagysád -szólt Zárai -ez ellen ünnepélyesen kell tiltakoznom . Lehet -e valaki társaskörökből oly műveletlen ,hogy nagysádtokkal társalogni ne számítaná kitünő szerencsének . -Higyje el kedves Zárai ,nem mindenki gondolkozik úgy ,mint ön . A mai fiatalság !no ön ,az igaz ,kivétel ,de mintául is vehetné lentről fentig minden fiatal ember . Zárai szerényen meghajolt . -Ez nem akart bók lenni -folytatá a delnő -ez mindnyájunk véleménye ,tudniillik azoké ,kik a világban az értéket a látszattól meg tudjuk különböztetni . Valeria barátném önre büszke lehet . Valeria is bólintott egyet ,azzal kiosztá a kártyát . -Még Kázmérból is lehet -jegyzé meg a másik delnő -hisz oly fiatal . -Másfél évvel ifjabb nálamnál . -No lám ,s ha mindig ily példát lát maga előtt ,hát lehetlen ,hogy ne ragadjon valami rá . -Adja Isten -mond az iménti delnő ,s hitetlen rázta fejét . Az igaz ,egy anya sem nézte jó szemmel ,ha Kázmér udvarolgatott leányának ,ellenben Zárai Gyula minden vénasszonynak eszménye volt . Valeria igen jól mulatott ,de hogy is ne ,hisz Zárai Gyula ,ha vele játszott ,kitünő figyelmet fordított a játékra ,s Valeriának minden kijátszását vagy ütését megdicséré ;ha pedig Valeria ellen játszott ,hibákat követe el ,úgy ,hogy Valeria mindig nyert ,pedig ő nemcsak követelte a jó whistezést ,de büszke is volt rá ,következőleg Zárai játéka jó hangulatban tartá . Minden oly szép unalmasan folyt ;nehány néző szendergett ,s míg a mamák kártyáztak ,az a két-három lány jól betanult darabját a zongorán lecsörömpölé . Mint tikkasztó nyári melegben a mezei munkásra hat egy hirtelen támadt szellő ,úgy hatott a társaságra Verdesi Hugó megjelenése . Zajosb lett a játék ,a társalgás ,s a zongoradarabok ismételvék . Szegény leánykák kaptak rajta ,hogy jött valaki ,akárki ,csakhogy velök is foglalkozzék . Hugó minden asztalnál elmondott egy-egy ujságot ,minden koros hölgy előtt megszólt valakit s minden leánykának tudott oly nevet említeni ,minek hallatára a kis ártatlanok elpirultak . Hugó sokáig forgolódott s mire Valeriához ismét visszakerült ,részvéttel mondá : -Szegény Kázmér !sajnálom ,hogy itt nem lehet . -Miért ne lehetne ,ha akart volna ? -Mert azt hallottam beteg . -Beteg ? -Még pedig komolyan -erősíté Hugó . Valeria kezéből a kártya kihullt . -Gyanítám -kezdé szünet után -különben meglátogatott volna ma ,ő azt nem szokta elmulasztani . Szegény Kázmérom !szegény jó fiam ! Zárai arczán keserű kifejezés tükrözé magát ,mit Valeria észre vőn ,s mondá : -Szemedből látom Gyula ,te is sajnálod őt . -Minden esetre -mélyen sajnálom . -Lássa ,kedves barátném -szólt Valeria azon delnőhöz ,ki Kázmért megszólta -lássa ,nem volt igaza . -Ha beteg ,az más . -Nem hallja ,hogy beteg ? -De hallom és nem is késedelmezek ellenkező véleményt adni róla . Valeriának jókedve eltünt ;rossz kártyákat kezdett kapni ,társa hibákat csinált ,türelmetlen feszelgett ,s az estelit sürgeté . Midőn asztalnál a társaság egy körbe olvadt ,bágyadt lehangoltság kezde uralkodni ,mert Valeria levertsége a vendégekre is elragadt . Gyulát és Hugót kivéve ,kik néhány titkos pillantást váltva ,diadallal mosolyogtak egymásra . Az esteli a szokottnál jóval korábban véget ért ,s a vendégek siettek eltávozni . A zaj megszünt ,de Valeria izgatottsága nem s most a cselédséget kezdé korholni ;a szolgálat botrányos volt ,az étkek ehetlenek ,s még a terítés ellen is tömérdek kifogást tőn . Végre szobájába vonult ,de lenyugvásról szó sem volt ,hanem elkezdett elmélkedni :«Szegény Kázmér !milyen kiméletes ,nem akarta estélyemet elrontani . Lehetne -e szerető fiú anyja iránt gyöngédebb ? És ő betegen fekszik ...tán veszélyesen ?és el van hagyatva ...oh istenem !miért van ily késő éj ?miért nem tudtam előbb ?...de holnap máskép lesz. » Ezzel beszólítá komornáját ,kinek pongyoláján a késő éj csakugyan meglátszott . -Klára !korán reggel egy szobát rendezzenek ,minden kényelemmel ,beteg számára . -Nagyságod ?.. . -Nem én ,Kázmér fiam veszélyesen ,tán halálosan beteg . Itt fogjuk ápolni ,gondozni ,s felette őrködni . Az ágy melletti falat szőnyeggel vonják be ,az egész padlatot beszőnyegezzék ,hajnalban itt legyen a kárpitos . Az ablakok jól záródjanak s a kemenczét még ma ki kell füttetni . Szegény ,szegény Kázmér !agyon busulom magamat . -De azt ne tegye nagyságod . -Ne tegyem ?tán nem érdemli ? Azt mondom ,ne rágalmazzátok azt a fiút ,mert több szív és ész van benne ,mint ez a rossz világ érdemel . -Hogy merészelném rágalmazni ?vagy volna -e rá okom ?hisz oly nyájas ,szíves -hogy bőkezű is ,azt csak gondolá . -No jól van ,most lásson dolga után . A komorna távozott . «Mi lenne belőlem ,mi lenne szép terveimből ,ha Kázmér megtalálna halni ?oh !ezt túl nem élném ,-okoskodék Valeria ,merőn tekintve maga elé ,-és ki fogná majd egykor vagyonomat élvezni ?... Gyula ?...meglehet érdemes rá ,magasztalja is az egész világ ,én sem vagyok ellensége ,de őszinteségében nem bízom ,s félek tőle ,hogy képmutató. » Valeria senkire sem haragudott ,de Kázmér szemefénye volt ;Kázmér után az egész világon leginkább szerette gyermekkori barátnéját ,Pálmay bárónőt ,s innen veszi származását azon igéret ,hogy Angelique férje leend a tisztelt nagynéne örököse . Mit tán soha sem tőn Valeria ,ma reggel tíz óra előtt társalkodónéja kiséretében kikocsizott ,s egyenesen Kázmér szállására . Szegény öreg Döme ,majd a falhoz szédült ,midőn csöngetésre ajtót nyitván ,álmatlan szemei a nagyságos látogatónéra estek . -Hogy van Kázmér ?-kérdé Valeria . -Oh nagyságos asszonyom !-sóhajtá Döme . -Öreg !te meg vagy zavarodva . -Hiszen én nem tehetek róla . Isten látja lelkemet ,én eleget imádkozom ,hogy máskép menjen . -Hát oly rosszul van ? Az öreg Döme ökölnyi könnyeket morzsolt szét szemeiben ,s roppant bánatosan vállat vonított . Valeria reszketve sietett az ajtó felé . Döme összekulcsolt kezekkel elébe állt ,és esde : -Nagyságos asszonyom !kimélje magát ,és ne menjen be . -Öreg !elrémítesz -kiáltá Valeria s választ sem várva ,berohant ,hol előbb meglepetésből felsikoltott s aztán hangos nevetésre fakadt . Ki látott dühöngő vihar után szétdult kertet ? Itt egy fa ,tőből kisodorva ,a legszebb rózsaágyon terül végig ;a liliomok derékban eltörve ,kelyheikkel földre borulnak ;az utak telvék viráglevelekkel ,s a szárak korona nélkül szomorkodnak ;a fák dísze ,a legterebélyesebb ágak ,letörötten ,a földet seperve ingadoznak ide-oda ;a pázsitok tele hordvák galylyakkal és cserepekkel . Ez hasonlít némileg Kázmér szállásához . Valeria -hála az égnek !-sok szép tavaszt élt ,következőleg akár hány ily dulást látott ,de Kázmér szállása mégis meglepte . A padlón elszórt kártyák ,összetört poharak ,félig elszítt szivarok hevertek ;az asztalokon tartókban tövig leégett gyertyák ,evőszerek ,tálak ,pezsgős üvegek ,feldöntögetett poharak ,és bordeauxi vagy champagneiban uszkáló kártyák tarka képletet nyujtának . A butorok szerte szórvák ,s az egész mintha ködben usznék ,úgy vette ki magát a sürű dohányfüstben . A mellékszoba ajtaja nyitva lévén ,a nagynéne ott látta kedves öcscsét -teljes öltözetben -pamlagán elterülve ,bizonyosan nem állíthatni ,alvó vagy mámoros ,de mindenesetre öntudatlan állapotban . -Itt máskép mulattak ,mint nálam -mond társalkodónéjához Valeria . -Istentelenség ! Ezt Gyula urfi nem teszi . -Lassú víz partot mos . -Menjünk innen ,mert nagyságodnak ártani talál a füstös lég ,s e kellemetlen látvány megtámadandja idegeit . -Mi jut eszébe ? Hisz rendet látok otthon eleget ,de ilyesmi ujság előttem ,ez érdekel . Engedjen körültekinteni . -Nem irtózik ? -Egy cseppet sem . Csak azt sajnálnám ,ha egészségét rongálná ez a fiú . -Tönkre teszi s azonfelül romlásba dönti magát -és ... -És kit ? -És sok gondot fog még okozni kegyes pártfogónéjának . -Abba nem őszülök bele . Igazat szólt ,mert fodrásza oly szép álhajakkal látta el ,hogy azokba soha ,de soha egy ősz szál nem vegyült . -Csakhogy nem beteg -folytatá kis szünet után Valeria -és most megtréfálom ,mert e mulatság bizonyára sokba került . -Ezzel Kázmérhoz közeledék ,szeretetteljes pillantást vetett rá ,s oldalzsebébe hat darab százast csúsztatott . A társalgónő bálványnyá vált ,s csaknem kétségbeesetten sóhajtá : -Istenem ! Gyula úrfi minő nemesen használná fel ez összeget . -Igen ,kamatra adná ,vagy gyémántot vásárolna rajta . Maholnap úgyis váltóüzletet ,vagy ékszeres boltot nyit . Midőn Valeria Dömének e látogatásról titoktartást parancsolt ,eltávozott . Útközben sokszor rázogatta fejét ,s még többször jóízüen felkaczagott ,végre komoly arczot öltve ,mondá : -Már nem lehet késnem ,meg kell őt házasítni . -Boldogtalanná teend egy nőt . -Mit ért ön ahhoz ? Boldoggá teendi ,mert őszinte ,nyílt ,eszes és jószívű . -Könnyelmű ,korhely ,tékozló . -Kérem ,e véleményeket tartsa magának . -Nagyságod tehet ,a mit akar . -Reménylem ,s ön engedelméből teszem is . -De ha nekem oly öcsém volna ,mint Gyula úrfi ,szememfényének tekinteném . -Tekintse kérem annak . -Meg is érdemli ,szerény ,józan életű ,takarékos ,művelt ,szép ... -Hizelgő ,alattomos ,haszonleső és irígy . -A szentek életét is félre lehet érteni . -De képmutatókét soha . A társalkodónő rémülettel emelé szemeit éghez ,s ajkait olyatén mozgatá ,mintha imát rebegne . E közben a fogat haza robogott . Valeria ,ki kevéssel azelőtt hatszáz forintot oly könnyedén kiada ,szakácsnéjával zajt ütött azon hallatlan tékozlás miatt ,hogy pecsenyének fogolyt hozott ,mikor kappan is jó lett volna . A füszerszekrényből ,éléstárból legszigorúbb mérték szerint maga adott ki a főzéshez ,azután szobájába vonult ,s oly mohón látott kézimunkájához ,mintha abból kellene megélnie . Tekintsünk vissza Vizeki Kázmérhez . Épen jókor ,már felébredt s legénye áll előtte . -No Döme -szólt Kázmér -egy nappal megint öregebbek volnánk . -Mondja inkább nagyságod ,egy éjjel . -Az együtt jár . -De nem ily rémséges éj ,hisz ez egy évi életet sodor magával . -Annál jobb ,legalább számtanod szerint huszonnégy óra alatt többet élünk ,mint mások egy év alatt ,s következőleg január 1-től deczember végéig háromszáz hatvanöt évet élünk . Mit gondolsz öreg ,csúffá teszszük a vén Mathuzsalemet ? -Zsidó azon úr ? -Gondolom az volt . -Úgy hát ő tesz minket csúffá . -Ohó ! -Bizony ,künn várakozik . -Mathuzsalem ? -Azt nem tudom ,hogy hívják ,de hogy hitelező ,arra megesküszöm . -Lám ,lám ,ma az ő napjok van . Szomorú nap az igaz ,de végre ennek is el kell mulni . Mondd meg ,délután öt óráig nem fogadok el senkit . Döme fejcsóválva elindult . -Megállj !-kiálta rá Kázmér -előbb készíts átöltözködéshez ,mert ma tömérdek végzendőm van . És ,mint számtalan ember tenni szokta ,ha ruhát cserél ,zsebeit kimotozza ,Kázmér is ösztönszerűleg zsebeibe nyúlt . -Szörnyű meglepetésére oldalzsebéből tele marok százast vont ki . Szemeit a bankjegyekre mereszté ,aztán Dömére . Döme pedig Kázmérra ,aztán a bankjegyekre . Mind kettőjük szava elállt ,s csak pillantásaik beszéltek ,de e beszéd merő kérdéseket tartalmazott . -Mi történt itt ?-kérdé végre Kázmér . -Azt nagyságodnak jobban kell érteni ,mint nekem . -Kinevezett tudóssá váljak ,ha értem . Tündérek jártak itt ,vagy ...ah !igen ,az a jó lélek ! Ugy -e Döme ,te tudod ,kedves nagynéném ,az én őrangyalom látogatott meg ? -Könnyelmű kifejezése komolyra változott ,szemeibe könyek nyomultak ,s elmélyedve ,maga elé merengett . -Szerethetne -e jobban édes anyám ?... Ő volt itt angyali szívével ,kinek oka volna reám neheztelni ,és jósággal halmoz :én estélyeit mellőzöm ,s itt tivornyázok ;boldog ,ha a whistnél vele szemben ülök ,s én ez alkalmat kerülöm ,hogy másutt szerencsejátékban eltékozoljam ,és ő még sem kárhoztat ,pedig megérdemelném ,hogy kitagadjon . A mily nemes ő ,oly hálátlan vagyok én . Döme nem tudott szólni ,hanem Kázmér kezét megragadva ,azt könnyeivel és csókokkal halmozá . -Mi lelt öreg ? -Bocsásson meg -hebegé Döme -a megindulástól szólni alig tudok . Örülök ,hogy nagyságod oly elismerő és jó . Nem sokára új életre fogunk ébredni . -Azt hiszed ? -Bizonyos vagyok ,most szívébe láttam ,és ott oly szép jövőre találék . -Meglehet ,de most siessünk a jelen bajaiból kibontakozni . Pénz van ,váltóim lejárnak ,sietek a szabadalmazott rablók száját betömni . Alig egy órával később izgatottan és szikrázó szemekkel nyitott be Zárai Gyulánál . Zárai hideg nyugalommal fogadta az érkezőt . Arczából meglátszék ,hogy csatát vár ,de még nem tudja magát tájékozni ,mely oldalról lesz megtámadva ,egyúttal azon önhittséget is lehete leolvasni ,miszerint erős állásban érzi magát ,s minden támadást vissza verni kész . Erősen és huzamosan néztek egymás szeme közé ,Kázmér reszkető ,és Gyula mosolygó ajkakkal . Gyula szakítá meg a csendet : -Isten hozott . -Talán vártál ? -Miért ? -Hogy számadásinkat kiegyenlítsük . -Ej ,öcsém ,az nem oly sietős . -De én annak tartom . -És miért ? -Mert egy nyomorult örökség reményében te velem gyalázatos játékot űzesz . Gyula pillanatra elhalaványult ,de csakhamar visszanyeré nyugalmát és szólt : -Igen leköteleznél ,ha jobban értelmeznéd szavaidat . -Mit míveltél tegnap ? -Sok mindent . -Magán ügyeid nem érdekelnek ,de te nagynénénknél jártál . -Azt naponként cselekszem . -Az igen szép tőled ,hanem arra kérnélek ,hogy érdekemben ott ne tégy soha semmit . -E tekintetben nyugodt lehetsz . -És tegnap ? -Az estélynél néhány elismerő szót ejtettem rólad . -Valóban ?...és ez az egész ? -Ez az egész . -És adósságimról ? -Pfuj !ilyet teszesz fel rólam ? -Tehát minő ürügy alatt kérted tőle a pénzt ? -Minő pénzt ? -A melylyel váltóim kifizetéd ? -Ő sem váltókról ,sem pénzről mit sem tud . -De váltóim kifizetvék . -Én fizettem . -És minő pénzből ? -Sajátomból . Tudod ,én takarékosan élek ,s nehány ezer forintot meggazdálkodtam . Kázmér arcza elsötétült ,mint mikor terhes felhő borul a nap elébe . Olyatén lépett vissza ,mint ki roppant mélység szélén ,lábai alatt a földet szakadozni érzi . A legbizalmatlanabb tekintettel végig mérte Gyulát ,s aztán elfojtott tompa hangon mondá : -Sajátodból ,önkénytesen ?... Ember ,te tervelsz valamit ? -Mi mást ,mint téged a bukástól megóvni ? Mi mást ,mint lelkednek megszerezni a nyugalmát ,s nénénket kímélni a szomorúságtól . -Gyula ! -E bizalmatlan felkiáltás koránt sem sért . Nem te vagy oka ,mindig akadtak jó emberek ,kik üdvösnek találták köztünk az egyenetlenséget éleszteni ;te ,megbocsáss e kitételemért ,de igaz ,te gyengébb valál és hittél nekik ,én kevésbé hevesvérű ,máskép gondolkozám ,és vártam ,mert tudtam ,hogy eljő az idő ,mikor meggyőzhetlek önzéstelen rokoni szeretetemről ;tudtam ,hogy eljő az idő ,mikor bizalmadra szert tehetek ,s ha még nincs itt ,el fog jönni . Kázmér aggodalmasan rázta fejét s vontatott hangon kérdé : -Ha már kétes hitelű papirokra kiadtad pénzedet ,mit szándékozol velök tenni ? -Mit ? -Na igen ,valami czélodnak csak kell lenni ? -Van . -Ekkor három váltót Kázmér elé tárt e kérdéssel -a te aláirásod -e ? -Igen . -Mind a három ? -Igen . Gyula összegyűrve ,a kandallóba veté ,pillanatra lobbot vetett ,s ötezerkétszáz forint érték hamuvá lőn . Kázmér szoborrá vált . Gyula egész jószívűséggel szemei közé mosolygott . -Értesz ?-kérdé Gyula . -Most kevésbbé ,mint valaha . -Nem tartozol senkinek ,és nem tud a dologról senki . -De neked ! -Nekem tartozol bizalommal és szeretettel ,ez az egész . -Gyula !-kiáltá Kázmér -én félreismertelek ,bocsáss meg ,te sokkal nemesb és jobb vagy ,mint hogy nekem tévedésemért megbocsátani ne tudnál . Oh !mint szégyenlem magamat . A tartozást lerovom még ma ,jó szándékod mély gyökeret vert itt szivemben . Oh ne mondj ellent kérlek ,pénzednek még ma meg kell lenni ,mert nagylelkűséged annál inkább égeti agyamat ,minél érdemetlenebbnek érzem rá magamat . Ezzel elrohant . Gyula a kandallóban elhamvadt papirokra tekintve mondá : -Akár ő lesz az örökös ,akár én ,e magot jó földbe vetettem ,s bő aratásra számíthatok . Korosb hölgy egyik főélve a délutáni szendergés . Nem tudom ,ha a multak szép emlékei merülnek -e fel ez édes álomban ,vagy a reményteljes jövő képei lebegnek az éber lélek előtt ?annyi bizonyos ,hogy a mahomedán hatschis mámorának nem oly rabja ,mint a koros hölgy délutáni álmának ,s inkább elmulaszt három látogatást ,két látványt ,mint egy ily álmot ;inkább lemond a szépítő szerről ,mint lemondana e gyönyörről . A délutáni álom a koros hölgy életének költészete ;ez tündér világa ,melyben magát ujonnan megifjodva érzi . E tündérvilágba leendő utazásában lőn Valeria megzavarva . Ha szemei még bírnának annyi tűzzel ,villámokat szórna ,oly felindulásba jött ,midőn ajtaján kopogni hallott ,de a jövő pillanatban a harag eltünt szemeiből ,s ajkira a szigor kifejezése helyébe nyájas mosoly költözött ,mert Kázmér lépett be . Ő Kázmért még délutáni álmánál is jobb szereté . Észre sem vette ,hogy az ifjú arczából egészen kikelt ,színe rendkívül halavány . Kázmér ingadozó léptekkel közeledék Valeriához ,kinek kezét ajkihoz voná . -Mi lelt ?-kérdé Valeria -kezed reszket ,ajkad hideg . -És jobbját legnagyobb gyöngédséggel Kázmér holló fürteibe fürösztve ,az érdekes főt kissé hátra nyomá ,jóságos szemeit több pillanatig szeretettel legelteté a kedves arczon ,s mielőtt szólna ,ajkait a nyilt ,magas homlokra illesztve ,megindulással mondá : -Csak nem ért valami baj ? -Kedves néném ,ma szerencséltetett . -Ráakadtál látogató-jegyemre ?-mond nevetve Valeria . -Jóltevő kezének nyoma mindenütt látható ,hol egyszer jár . A helyzet ,melyben talált ... -Nem a legrendesb életre mutat . -Én úgy szégyenlem . -Hogy fiatal vagy és mulatsz ? Van jó dolgod . Tudom én ,hogy meg fogsz változni . -Esküszöm ,e perczben már megváltoztam . -Ne oly hirtelen ,ifjú ember ,különben kétkedni találok . -Fél óra óta más elvem ,más meggyőződésem van . Én átváltoztam . -És mi okozá e varázst ? -Oly esemény ,mely meglepőbben ért ,mintha csatazajban leli fel az apa rég elvesztett fiát . -Csendesülj ,édes fiam ,e felindulás megárt . -Csendesüljek ? Előbb fojtsák el jobb érzésemet ,aztán majd csendesülök . -De Kázmér ! -Oh néném ! A mi ma velem történt ,az rendkívüli ! Én úgy meg vagyok szégyenítve önmagam előtt ,hogy pirulok rágondolni ,s ha eszembe jut ,mily igazságtalan volt szívem ,szeretném kitépni keblemből . -Te elrémítesz . -Én Gyulát sohase tartottam őszinte barátnak ,szerető rokonnak . Valeria kesernyés mosolya bizonyítá ,hogy e nézetben él ő is . -Mennyire csalódtam ! De ki hitte ,hogy jégtorlasz alatt virág illatozzék ? -Én most sem hiszem . -De azt higyje el ,hogy Gyula keblében a legnemesebb szív dobog . -Ha örömet szerez neked ,elhiszem . -Meg fogom róla győzni -sóhajtá Kázmér . -Ülj ide ,beszélj -mond Valeria ,a pamlagon maga mellé mutatva . -Nem akarok szépítni semmit -kezdé Kázmér -én könnyelmű ,tékozló és játékos voltam ;kedves néném jótettei helyett korholásait érdemlem . Valeria vállat vonított ,s kezével olyatén módon inte ,mely ezt látszék kifejezni :«hadd el ,nem érdemes erről szólni !» -Rendetlen életem és más körülmények ,adósságba kevertek . Ma ,jó angyalom által adományozott pénzzel ,siettem lejárt váltóimat hosszabbítni ,s képzelje meglepetésemet ,midőn hallám ,hogy kifizetvék ;sietek a másikhoz ,harmadikhoz ,mindenütt tisztázvák adósságim ,kérdem ,ki tevé ezt ?a válasz velőmet járta át ,mindenik azt felelé ,hogy :Zárai Gyula . -Gyula ? -Igen ő . -Nem jó szándékkal tette . -Én is azt hittem ,sőt árulkodással gyanusítám ,mert nem képzelheték mást ,mint hogy kedves nénémet szomorítá meg e hírrel ,s a pénzt kedves jóltevőm szolgáltatá e czélra . Legnagyobb felindulásban sietek hozzá ,ő nyugalommal fogadott . Megtámadtam tettéért ,s kérdőre vontam ,hogy mi czélja magához vásárolt váltóimmal ? Ő mosolyogva előmutatá ,s aztán egy csomóba gyűrve ,a kandallóba veté . -Ezt tette Gyula ? -Igen ,önzés és érdek nélkül ,hogy engem a zaklatásoktól megmentve ,jobb útra térítsen . -Ezt nem szabad elfogadnod . Mennyi az összeg ? -Sok ,nagyon sok ! -Halljam ,tán kitelik még . -Ötezer kétszáz forint . -Ugyan mire költötted ? -Mások költötték azt el ? -No már mindegy -viszonzá Valeria ,s szekrényébe nyult ;összeszedett benne készpénzt és állampapirokat a szükséges összeg erejéig . -Itt van -mondá -siess Gyulát kielégíteni . Köszönd meg nevemben is a jóakaratot ,de lekötelezettje huszonnégy óráig se légy . Kázmért e jóság annyira megindítá ,hogy szólni sem tudott . Némán voná Valeria kezét ajkihoz ,s mialatt csókkal illeté ,forró könnycseppet hullata rá . Ez Valeriára rendkívül hatott ;a delejesség ösztönével ragadta meg kétfelől Kázmér fejét ,s előbb homlokát ,aztán ajkait össze-vissza csókolva ,sírni kezdett . -De hát nem én vagyok e világon neked legközelebb ?-tördelé a zokogástól elfojtott hangon Valeria -nem érdemeltem -e több bizalmat ? -Kímélni akartam ,s inkább széttépettem volna magamat ,mint kedves nénémnek szomorúságot okozzak . Ámde most kettős ok vezérle e nyilatkozatra ,hogy Gyula szívét ismerni tanulja ,s nekem módot nyujtson őt kártalanítni . -Ez megtörtént ,édes Kázmérom ,most hát beszéljünk kissé komolyan . -Parancsoljon velem . -Isten őrizz ,hogy eddigi életed miatt szemrehányást tegyek . Mostanig jó volt ez így ,de örökké ,úgy -e ,hogy nem tarthat ? -Lemondtam ,drága néném ,s a világ legelvetemültebb ficzkójának tartanám magamat ,ha ennyi kegy és szeretet nem bírt volna átváltoztatni . -Nézzük hát ,kedvemért elbírnád -e magadat valamire határozni ? -Az csak legjobb lehet ,mit kedves néném velem akar . -Sem többet ,sem kevesebbet ,mint azt ,hogy nősülj . -Akarata előtt meghajlok . -Szívesen ? -Egész lelkemből ,sőt mondhatom ,eszméink találkoztak . -Tudod ,kit választék ? -Pálmay Angeliquet . -És te igent mondasz ? -Szeretem őt . -A többi az én dolgom -kiáltá elragadtatással Valeria ,és úgy a nyakába esett Kázmérnak ,hogy csókjai árja alatt az ifjú már fuldokolni kezdett . Soha se hitte volna Valeria ,hogy egy megzavart délutáni álom ily gazdagon kárpótolva lehessen . Tapsolt ,nevetett ,s álhaját örömében hol jobbra ,hol balra taszigálá . Annyi szép ábrándjai valósulóban voltak ,két kedvenczét egyesítheté ;ez oly boldogság ,minőről csak legjobb kedvében álmodozott . Miután még egyszer agyba-főbe ölelte és csókolta Kázmért ,elbocsátá ,mondván : -Menj ,fiam ,intézd el Gyulával ügyedet ,és ne feledd ,mit igértél . Részemről oly nászt csapok nektek ,minő nemzetségünkben még senkinek sem volt . Kázmér tele hálával és jó szándékkal ,távozott . Valeria még darabig elragadtatásának élt ,nagy öröme közé szép terveit szőve ,azután órájára tekinte ,ha az illem szabályai szerint tehetne -e már látogatást ? Még igen korán volt ,tehát addig is házi dolgai után látott . Először a kocsist szólíttatá elő ,kinek parancsa volt zab után nézni . A kocsis kétféle mutatványt hozott ,egyiknek mérője harmadfél forint ,a másiké két forint húsz krajczár . Valeria úgy rendelé ,hogy az olcsóbból kell venni . Hiába állítá a szegény kocsis ,hogy az könnyű ,szemetes ,ellenben a harmadfél forintos erőteljes . -Gazdálkodni kell ,maradjunk az olcsónál . -De ,bocsásson meg nagyságod ,az nem gazdaság ,mert felét elszórják a lovak . -Álljon mellette ,hogy el ne szórják . -Akkor sem eszik . -Egy szó ,mint száz ,nem fognak rászedni ,csak az olcsóbból rendeljen . A kocsis kölletlen rázta fejét ,s dümmögve távozott . Később a komornára került a sor ,ki tömérdek szappant enged fogyasztani . Végre a szakácsnéra perelt ,kinek kiadásait túlzottaknak nyilvánítá ,s az élelmi szerekkel való bőkezű bánás miatt is megrótta . Az inast e pillanatban rossz csillaga vezérlé Valeria elébe ,ő is kikapta az olajpazarlás s a maradékgyertyák elsikkasztása miatt a maga részét . E sajátságos időtöltés után öltözéshez látott ,mit nagy gonddal és sok művészettel bevégezvén ,fogatát előrendelé . Pálmayékhoz kocsizott ,hogy örököse számára Angeliquet megkérje . Angelique szemlesütve mosolygott . Pálmay báróné méltóságteljesen adá beleegyezését . És egész családi bizalmassággal kezdették a tervelést ,a jövőből oly képeket szőve bele ,mikre Angelique egész ártatlansággal elpirult ,de a beszélgetőket még sem hagyá magukra . Hja !a dolog őt érdeklé legjobban . Pálmay ő méltóságuknál a legvirágzóbb házi körülmények közt sem lehete annyi fényt látni ,mint mennyi meglepte a mai estélyre érkezett előkelő társaságot ,s ennek előidézésében Valeria bőkezűsége nagyon szerepelt ,óhaja levén ,hogy Angelique eljegyzése ez alkalomkor ünnepeltessék . A boldog nagynéne oly gyémántokat ajándékoza a kecses arának ,minők egy uralkodó-nő fején is méltó helyet találnának . Gazdag teremek ,gazdag világítás ,gazdag díszletek ,gazdag öltözékek ,gazdag asztalok és fényes bérruhás cselédség tündérvilági képet nyujta . A bemenetel ,teremek szögletei és ablakmélyedések ,a siberiai tél daczára ,legdéliesb növényekből és virágokból csodaszép csoportozatok helyévé lőn ,mi nemcsak a szemnek vala élvezet ,de a roppant világítás és sokaság által tikkadozó légnek is üdítő frisseséget kölcsönze . A zene vígan szólt ,a táncz szele gyertyalángot és virágleveleket ingásba hozott . Az általános vígság közepette Angeliquen valami nyugtalanság mutatkozott ;szemei gyakran pihentek a bejáráson ,s minden érkezőnél egy borus árnyalat vonult végig arczán . Ezt Kázmér észrevenni látszott ,s merengővé lőn . -Min tünődik ?-kérdé Angelique . -Ábrándozom -viszonzá mosolyogva Kázmér . -Ön nagyon átengedi magát borus ábrándinak . -Mondja inkább ,sejtelmimnek . -Mi az a sejtelem ? -Ha az üdv küszöbén állunk ,a rettegés ,hogy onnan egy véletlen eltaszít ;ha boldog álomban ringatódzunk ,a félelem ,hogy abból felriasztanak ;ha imádott Angeliquem szerelmében bízva ,egykor átlátnám ,hogy elbizakodott valék . -Adtam ,vagy adok erre okot ? -Nem ,nem !a világért sem !de ép mert oly végtelen boldog vagyok ,a boldogsághoz nem szokott szívem elszorul . -Nem vagyok -e arája ? -De még nem nőm . -Isten és kedves szülőim akaratából ,aztán meg -tevé hozzá erőltetett mosolylyal -saját választásomból rövid időn az leszek . -Az idő !? Hisz ez az ,mi sokat ,nagyon sokat változtat . -És tán hoz is -susogá félig maga elé Angelique . Nem szólhatott többet ,mert tánczba vivék . Kázmért ott hagyá ,hogy annak értelmét ,mit most hallott ,találgassa . -Tudná eltalálni nagysád -kérdé Verdes Hugó egy felpiperézett vénségtől -miért oly lelketlen e szép estély ? -Mert az estély lelke hiányzik . -Lám ,ily éles ész előtt nincs titok . Nem is tudom ,Dell ’Orto barátom hol maradt ? -Tán másutt jobban mulat . -Az egekért ,meghallhatná valaki . -Szegény Angelique !ilyenek a férfiak ! -Milyenek kérem ? -Elragadtatásuk perczében eget-földet igérnek ,de mily apróság képes igéreteikről megfeledkeztetni . Ah !-tevé utána nehéz sóhajjal -én a férfiakat nagyon ismerem ,s azért legközelebbi beszélyemben ... -E beszélyre kiváncsi vagyok . -Tárgya ... -Már kész -vágott bele Verdesi -beh szép dolog ,lángelmével bírni . Kérem ,az életből van ? -Én az életet az eszményivel összeolvasztom . «Hm -gondolá magában Verdesi -mint számos éveidet fiatalon kaczér öltözékeddel. » -Itélje meg tárgyamat ... -Ah !-kiálta fel Verdesi -bocsánat ,kötelességem elszólít ,Angelique nagyságát látom -s ezzel elrohant . -Izetlen barázdabillegető !-sziszegé utána a beszélyirónő -hogy is tudtam e hígvelejűvel szellemi társalgásba ereszkedni ? No de szükséges ,tapasztalás kell ,ki tudja ,ily alakot hol használhatok . És igaza volt . Verdesi nem közönséges alak ;hegyes orr ,hegyes áll ,hegyes könyök ,hegyes térd ,hegyesre pödrött bajusz ,keskeny ,színetlen ajk ,bágyadtszőke és ritka haj ;öltözete mindig feltünően kiáltó ,s ellentétes színek összealkalmazása által egyetlen ,s ha már színekben nem tündökölhet ,mint estélyeken ,hát a szabás által rítt ki . Szívében örökké egész halmaz szerelem ,s ajkain özön lovagiasság volt . A magánál csekélyebbeket megveté ,a magához hasonlókat kerülé ,de a magánál magasb állásúak barátságáért ,vagy csak társaságáért kész volt gúnyt és megvetést tűrni ;egy rangosbnak kedvéért lótni-futni főboldogsága volt ,sőt ilyenek részére leglángolóbb szerelméről lemondani ,s a magának kivívott előnyöket azokra átruházni ,egész lélekkel érdekökben működni nem ellenkezett sem érzelmeivel ,sem meggyőződésével ,úgy ,hogy ő sohasem szeretett magának . Udvarolt mindenkinek ,de minden tekintélyesb versenyző elől visszavonult . Ő a rangnak feltétlen hódolt . Arczán mindig gondatlanság sugárzott ,szemeiben hiúság és boldog elégültség mosolya . Társaságokban egyik hölgytől a másikhoz ,nem mondhatni ment ,de lebegett örökké ,betanult ,kimért tartással ,hol mazur- ,hol polkaléptekben . Ő nem követelt észt ,nem hazafiságot ,csak azt ,hogy ízlése van ,hogy a divat ellen soh ’ sem vét ,s hogy társaságokban nélkülözhetetlen . Igaz ,még rendkívül lovagiasnak is tartá magát ,a mennyiben egy elejtett legyezőt sok bájjal tudott tulajdonosának visszaadni ;a rábízott szerelmes leveleket példátlan ügyességgel juttatá rendeltetése helyére ;a titkokat -ha jól megfizetvék -a sír sem őrzi jobban ;a tánczból kimaradt lánykákat -ha előkelők -mindig kész a zavarból kisegítni ...valóban oly tulajdonok ,mikkel a nagyvilágban sok szerencsét csinálhatni . Angelique elé lebegett ;bal lábával erős állást vőn ,a jobbal félkört vonalzott ,s lábujjhegye földnek szegezve maradt ,úgy ,hogy hegyes térde jó előre kigörbült ;kalapját két kezével gyomra fölébe emelé ,nyakát előre nyujtá és meghajolt . -Hogy Dell ’Orto nem jött el ?-mond kecses fejbillentés után Angelique . -Vigasztalhatlan vagyok . Csak az tarthatja vissza -mondá -ha ég és föld összeomlik . -De ég és föld nem omlott össze . -Fájdalom ! -Oh !ő bizonyosan jól mulat másutt . -Fájdalom ! -Tehát eltaláltam . -Nem képzelem . -Sőt tudja ,különben miért sóhajtá ,fájdalom ! -Mert nincs más szóm rá ,ha nagysádat búsulni látom . -Engem ? Csalódik ,én mulatok ,mulatni akarok ,sőt mondja is meg neki ,hogy nagyon jól mulattam . -Szemei meghazudtolák ajkait ,no de semmi ,e pillanatban egy deli ifjú tánczra kéré őt ,s bájjal veté magát karjaiba . Bódító valami lehet az a táncz ! Láttam angyalszép hölgyet bánatosan merengni ,vonásairól bú beszélt ,szemeiben könny rezge ,s hullámzó kebléből fohász fakadt ;és néhány órával később láttam e hölgyet fényes teremben egy közönbös ifjú karján lejteni . Át volt bűvölve ;szemei élvet sugárzottak ,vonásain derültség ömle el ,s egész kifejezése gondtalan vígságra mutatott ;minden mást e világon feledni látszék táncán és piperéjén kívül . A zene borongós lelkét felvillanyozá ,minden hang izgatott idegein rezge át ,és ---és egész szenvedélylyel tánczolt . -Másnap kétségbeesése kettőzött vala . A tánczban varázskéjnek kell rejleni . Angeliquet is elragadá a pillanat üdve ,alig fonódott az ifjú karja hajlékony karcsú dereka köré ,szemei ,vonásai átszellemültek ,Dell ’Ortót ,neheztelését ,s minden mást e polkán kívül feledni látszék . Kázmér Angelique minden tettét ,mozdulatát ,s néha szavait neheztelő mosolylyal kiséré . Mint nagyszerű virágházban cameliák ,hortensiák és válogatott rózsák közt a vagnilie ,oly szerényen megvonulva állt egy ifjú leányka ,ennek nem udvarolt senki ,őt nem mulattatá senki ,sőt észre sem vette senki ,legfeljebb elmenőben szólott hozzá egyik-másik nehány enyelgő szót . -E félig gyermek leányka csak nem rég lépett ki a növeldéből ,s ma lát először nagy társaságot . Minden új előtte ,s még sem érdekli ,s noha lelkét ,szívét annyi szórakozás s édesgető tarkaság veszi körül ,arczáról oly bánat kifejezése olvasható ,melyet nem a pillanat szült ,de megszokottság által vonásai jellegébe olvadt ;noha zene ,vigalom ,derültség környezé ,lelke e körből tova szállongni látszik . Mi bánthatja e gyermekszívet ? Sok ,nagyon sok ! -Anyját féléves korában elveszté ,s alig tölté be negyedik évét ,midőn atyját ragadá el -koránsem a halál ,de oly végzet ,mely élet és halál ura . Az atyának sikerült külföldre menekülni ,de leánya így is csak elveszté őt ,tehát a szó teljes értelmében árván növekedett fel ;anyja Pálmay nővére volt . Pálmay növeldébe adá őt ,hol tíz évig senki sem nézett utána ,s hol úgy bántak vele ,mint egy ily elhagyottal bánni szokás ;itt véste magát vonásaiba a bánat kifejezése . Most kikerülvén a növeldéből ,Angelique oldalánál sem számíthatott legrózsásb napokra . Mindezt megérté és átérzé a szenvedések és bánat közt korán ért gyönyörű gyermek . Kázmér hozzá lépett e szókkal : -Nagysád elvonul . A leányka elpirult ,s szép nagy szemeit csodálkozva emelé Kázmérra . -A mulatók zajába kell vegyülnie ,hogy magának élvezetessé tegye az estét . -Én mulatok -rebegé félénk hangon a leányka -a zene ,zaj ,öltözékek ,e tarkaság ,mindannyi szórakozás . -Máskép ,édes nagysád ,máskép kell szórakoznia . Szabad -e tánczra kérnem ?-ezzel kezét nyujtá . Remegő kezét a leányka Kázmér kezébe fektetve ,hálás pillanatot vetett rá ,midőn ez őt a terem közepére vezeté . -Szenvedélye kegyednek a táncz ?-kérdé Kázmér . -Igen ,szeretek tánczolni . -Helyesen ,a tánczban valami nemes ,emelkedett van ,mi a mulatságot közeledésbe hozza a művészettel . Jól ,bájjal és könnyűséggel tánczolni ,eszményi . Részemről ,ha kecses alakokat látok magam előtt lebegni ,tündérvilágba álmodom magamat . -Ön elragadtatással beszél a tánczról . -Pedig magam keveset tánczolok . -És most ? -Kedves kivételt teszek ,mi édes emlék maradna ,ha nagysádot arról meggyőzhetném ,hogy ily ifjú ,szép teremtést a mulatságban nem illet elvonultság . -Köszönöm -mond megindulással a leány . -Mit ,édes nagysád . -Hogy ön nem beszél velem tantárgyakról ,nevelőnőimről és karácsonyi ajándokról ,mint a többi urak . Kázmér épen felelni akart ,de szava hirtelen elállt ,mert tekintete Angeliquere esett ,kinek szemei fényben sugároztak a bejárás felé ;Kázmér is arra nézett ,Dell ’Ortót látta érkezni . E táncz Kázmérnak végtelen lőn ;szegény leányka beszélt hozzá ,de vagy semmi ,vagy igen szórakozott választ nyert . A leányka gondolkozni kezdett ,ha nem sértette -e meg valamivel Kázmért ?de nem tudott olyasmire emlékezni . Néhányszor ajkain lebegett a szó ,hogy megkérdezze ,de bátorsága mindig elhagyá ,s midőn Kázmér helyére visszavezette ,szemeit megnedvesülni érzé . Kázmér izgatottan keresé fel Angeliquet . -Angelique !-sóhajtá az ifjú -én már oly közel képzelem magam a boldogsághoz ,hogy karjaimat nyujtám ki utána ,de e pillanatban oly látványok kergetőznek felizgatott agyamban ,mik reményimet megingadoztatják . -Fogadja tanácsomat ,s ne ábrándozzék ,ez önnek rosszul áll . -Félek ,hogy ez ábrándképek szétfoszlanak ,s a rém nem tűnik el velök . -Ugyan Kázmér ! Fogadásom nem arra szólt ,hogy ön ma szavalni ,hanem zongorázni fog . A társaság gyülekezik a zeneterembe ,ne várakoztassuk . -Ezzel karját kecsesen fűzé Kázmér karjába ,s magát a mellékterembe ,egyenesen a zongorához vezetteté ,hol Kázmért a zongorához ülni kinálá ,hangjegyet tőn elébe ,egyet a maga kezébe vőn ,a másikat pedig Dell ’Ortónak adá . Kázmér elhalaványult . -Ön szíves lesz -mond Angelique Kázmérhoz -játékkal kisérni énekünket . És elkezdték «Luciá »-ból az első felvonási gyönyörű kettőst ,csakhogy nem ment gyönyörűn ;kétszer is rá kezdették ,Kázmér soha sem tudott találni ,a harmadik kisérlet után felugrott ,s rövid mentséget dörmögvén elhagyá a teremet . Angelique legkevésbbé sem lőn megzavarva ,a zongorához Kamillát szólítá ,ki szerényen engedelmeskedett . A kettős dal művészi végrehajtással ,tapsok közt végződött . Most Pálmay bárónő meg akarta mutatni a világnak ,hogy a kis árva rokont milyen költséges és kitünő nevelésben is részesíték ,megparancsolá Kamillának ,hogy most ő énekeljen . Kázmér a termet elhagyván ,a tánczteremben egy ablakmélyedésbe vonult ,borostyánfa és virágcsoportozatok mögé ,két könyökét térdeire ,s lángoló fejét tenyerébe támasztva merengett ,s míg az ének hangjai szívét metszék át ,fejében ily gondolatok forrongtak : -Minő élet vár reám ? Küzdelmes ,fájdalmas ,tán botrányos is ? Angelique hiú ,kaczér ,s e két bűn megmérgezi a legszebb életet is . Miért legyek én áldozat ?mert nénémnek megigérém ?s miért igértem ?mert szerettem Angeliquet ,mert éreztem ,hogy e nő szerelme boldoggá teend ;mert hittem ,hogy mihelyt az elhatározó pillanat megjő ,apró kaczérságait elhagyva ,szendén szerető hölgy válik belőle . Csalódtam ,ő ma eljegyzésünk estéjén kaczérabb ,mint valaha ,s én érzem ,hogy ép oly mértékben ,mint szerettem eddig ,gyűlölöm most . Istenem ,mit tegyek ? E pillanatban zendült meg Kamilla éneke . Ez átvillanyozta Kázmért ,fejét felüté ,szemeit égre emelé ,s két kezét dobogó szívére nyomá . Arcza átszellemült ,s ajkaira oly mosoly szállt ,mintha az éden titkaiba látna . -Köszönöm az intést ,oh ég !-sóhajtá -én mentve vagyok . Futni akart e helyről ,de egy esemény lebilincselé :közvetlen előtte ,úgy ,hogy csak a virágcsoportozat választá el ,két alak állt meg . Angelique és Dell Orto volt . A fátyol tökéletesen lehullt Kázmér szemeiről ,s ha szívében még egy csepp kétely lett volna ,az is elenyészett . Kamilla ifjú hangja megható bájjal tölté el a hallgatók keblét ,s szíveiket néha úgy megrendíté ,mintha föld feletti lény zengene a mindenség urához ;áhítatos dallamai a vendégsereget inkább imára ,mint mulatságra hangolák . Előadásában volt valami fájdalmas ;érczes hangjában andalító lágyság ,mi sok énekbeli képzettséggel egyesülvén ,megindulást szült és nem elragadtatást . Kázmér azt képzelé ,hogy midőn a léget szívja ,melybe e hangok vegyülnek ,a menny üdve költözik keblébe . Idegeit delejes gyönyör szállta meg ,ereiben vére fokonként hevült ,s lelke egy szellemvilág visióiban merengett . Ily érzésektől áthatva ,térdre akart omolni ,de csak egy lépés választá el attól ,ki hivatva volt ,hogy neki az életet pokollá tegye . Ez eszére téríté ,mire szüksége is volt ,hogy megértse ,mi körülte történik ,és cselekedjék ,mint jövője megkivánta . Mozdulatlanul maradt . -Szerencsére -kezdé Dell Orto -az a kis liba mindenki figyelmét leköti . -Nem tudom mit csodálnak rajta ?-viszonzá Angelique . -Jó ,hogy teszik ,legalább észrevétlen szólhatok kegyeddel . Az ég irgalmáért !mondja ,igaz -e ,a mit hallottam ? -Nemde szánandó vagyok ? -Mit tudom ,szánandó -e vagy nem ? De annyi igaz ,hogy én egész este magamon kívül vagyok ,s ha e perczet a titkos beszélgetésre nem nyerem ,okvetlen valami őrült lépést követtem volna el . Tehát csakugyan el fog ma jegyeztetni Vizeki Kázmérral ? -Szülőim kényszerítnek ,nagyon szerencsétlen vagyok . -És én e perczben még tehetlen azt gátolni . Csak annyi időm volna ,hogy atyám lábaihoz borulva ,beleegyezését kikönyörögjem ,úgy ,istenemre !senki ember fia nem tolakodnék közém és boldogságom közé . -Én a grófnak engedek annyi ,sőt sokkal több időt -mond Kázmér ,úgy teremve a beszélgetők előtt ,mintha a virágcsoportozatból egy kitünő tő vette volna fel az ifjú alakját . Kázmér reszketett ,mintha szellő ingatta volna meg a virág leveleit ,s a hirtelen átbűvölésnél ezt az új alakzat is megtartotta volna . Angelique elhalaványult ,mintha a tűkör ,melybe épen mosolyga ,darabokban hullott volna szét . Dell Orto visszahökkent ,mint oly ember ,ki nem hisz a csodákban ,s mégis szemeláttára olyas történik ,mit felfogni nem bír . Érdekes képlet volt ,akármelyik szinpadon megtapsolnák ;a háttért kárpitosi diszítmény ,s a boltozatig emelkedő virágcsoportozat ,közbe-közbe igen festőileg helyzett szobrocskákkal képezé ;a pazar világítás ,mit az óriási tűkrök tízszereztek ,tündéri fényt árasztott ;az előkép két megkülönböztetett férfi ,érdekes külsővel ,s egy angyalszép hölgy ,kecses termetén leggazdagabb és izletesb öltözékkel ,ennek arczán a megdöbbenés kifejezése ül ;az egyik férfi szemében harag és szégyen ,a másikéban dacz és megvetés tüze ég . Gyönyörű látvány ,melynek kiegészítéséhez járul ,hogy nemcsak a szem merülhet élvekbe ,hanem a szellemnek is jut lélekemelő szórakozás ,mert még folyvást Kamilla bűbájos énekét viszhangozzák a teremek . -Gróf úr !-kezdé újra Kázmér -ünnepélyes sajnálatomat fejezem ki ,hogy egy pillanatig is öntudatlan oka valék az önök boldogtalanságának ,de legyen azzal jóvá téve ,hogy visszavonulok . -De uram !-hebegé Dell ’Orto . -Angelique nagysága szabad -esék szavába Kázmér -lemondok igényeimről ,adott szavát visszaadom . Legyen boldog ,kivánom . -Ezzel kirohant . Meglepetéssel és némán álltak szemközt Angelique és Dell ’Orto . -Mivé tőn engem ?!-sóhajtá Angelique . -Valóban ,e meglepetésre nem számíték -viszonzá Dell ’Orto . -Mi lesz most ? -Sietek a szemtelent megfenyítni -ezzel távozni akart a derék lovag ,legjobb módnak találván a kellemetlen helyzetből szabadulni ,de Angelique hősiesen visszatartá őt . -És én azalatt meghaljak szégyenemben ? -Vagy megölöm őt ,vagy visszavezetem lábaihoz ,arra esküszöm .