A múlt őszön Rómában hivatalos valék T *M *marchese és bankárhoz ,egyikére azon estélyeknek ,melyeket a háziúr hiúságból ád a világ minden tájékáról hozzá «ajánlott »ismeretlen barátoknak ,s a vendégek kiváncsiságból látogatnak ;s melyeken idegennek ,mint magam is valék ,alig lehet magasabb ambitiója ,mint némi méltósággal és elegancziával unatkozni . E lélekemelő czélt hajhászva egy mellékterembe vetődtem ,mely véletlenül épen üres volt ,s itt egy csalogató tekintetű karszékbe vetvén magamat ,belemerültem egy pompás Tizián szemléletébe ,mely velem átellenben függött a falon . Nehány pillanatig foglalkozhattam a nagy maestróval ,midőn egy idegen lépett a terembe ,körülnézett ,aztán könnyed üdvözletet bólintva fejével ,nagy fáradtan egy másik karszékbe veté magát ,mely egy szép művű rózsafaasztal mellett az enyémnek mellékdarabját képezé . Tekintetem Tizián vásznáról önkénytelen az újon jöttre esett ,s félre kellett fordulnom ,nehogy az észrevegye azon akaratlan mosolyt ,mely fölött első perczben nem tudtam úrrá lenni . A szék ,melyen ült ,a szoba szögletében állt egy alacsony előtt ,melynek legfelső polczára egy tán Pompéjiban kiásott ó-római váza volt állítva . A váza az ókori edényvilág azon ,majdnem gömbölyű alakzataihoz tartozott ,melyeket csak két hatalmas fogantyújok biztosít azon félreismerés ellen ,nehogy a földteke sikerületlen utánzásainak tartassanak . Az öblös edény alig egy arasznyival állt az ismeretlen feje felett ,s midőn tekintetem ráesett ,akaratlanul elmosolyodtam azon bizarr hasonlatosságon ,mely az ismeretlen fejének s a pompéji vázának alakja közt szembe tünt . Átellenesem alacsony ,tömör termetű ember volt ,széles ,de nem idomtalan vállakkal ;s e vállakon meglehetős nagy fej ült ,melynek kerekdedsége bármely hevesi görögdinnyének becsületére vált volna . Barna haja rövidre volt nyírva ,bajusza rövidre volt nyírva ,szakálla ,mely álla kivételével arczát befedte ,rövidre volt nyírva ;s a haj és szakáll e szabályos megnyírtsága még tökéletesebbé tette fejének gömbalakját . Első perczben hajlandó lettem volna a tüneményt esztergályosi műremeknek tartani ,ha a gömb két oldalán egy-egy terjedelmes fül nem tolakodik kifelé ,mely illúzióimat tönkretette ,s meggyőzött róla ,hogy csakugyan emberfő áll előttem . E két széles ,kifelé törekvő ,s ennek következtében szétálló fül volt anyja azon udvariatlan mosolynak ,mely ajkaimat meg látogatta . Emberem épen nem volt rút ,házassági ajánlatban bátran «kellemes külsejünek »hirdethette volna magát ;sőt volt arczában valami jószívűség ,mely a kedély túlnyomóságát árulta el az elme felett ,s inkább volt vonzó ,mintsem visszataszító :de mesésen kerek feje ,szétálló ,hatalmas füleivel szerfelett komikus látványt nyujtott ,főkép egy arasznyival azon pompéji fazék alatt ,melyhez oly meglepően hasonlított . Elkezdtem emberemet szemmel kísérni . A fazékfejű úr sehogysem találta magát helyében . Hol jobb lábát veté a balra ,hol megfordítva ,kezét hol nadrágja zsebébe ,hol mellényébe dugta ,egyszer órájára nézett ,másszor szemüvegét törölte meg ,keztyűjét lehúzta ,hogy ismét felhúzza ,s ez így tartott öt perczen át ,melyet végtelen hosszúnak kellett találnia . Nehányszor felém fordult ,mintha szólni akarna ,aztán ismét visszavetette magát ülésébe . Észre kellett vennem ,hogy bántja valami . Ajka mozgott ,újjaival valami melódiát vert kalapján ,szóval oly benyomást tett rám ,mintha türelmetlenül várt volna valakit ,vagy hiányát érezné valaminek ,s nincs még tisztában magával a mód iránt ,melylyel baján segítsen . Végre egy ránézve kétségkivül kínos pauza után nagy elhatározással hozzám fordult s megszólalt . -Bocsánat uram ,mondá udvariasan ,ön itt szintén idegen ,nemde ? -Az vagyok . -Nagyon örvendek !kiálta fel a fazék oly mosolylyal ,mintha legalább is rég nem látott barátot fedezett volna fel bennem ,s székén egyet taszított az enyém felé . Csönd állt be ,melyet én készakarva nem szakíték meg ,kedvem telvén a fazék arczának tanulmányozásában . Ez arczról ,midőn én hallgatással feleltem felkiáltására ,a fentidézett örvendetes mosoly ép oly gyorsan letünt ,a mily indokolatlanul jelent meg rajta az előbb . Nehány másodpercz múlva ismét felém fordult . -Bocsánat uram ,-ön nemde angol ? -Nem . -Orosz ? -Nem ,magyar vagyok . -Ah ,magyar ?mindjárt gondoltam !-kiálta fel a fazék második kiadásával az előbbi oknélküli mosolynak ,s székét ismét közelebb biztatá az enyimhez . -Örvendek ,nagyon örvendek . Oh uram ,ön nem is tudja ,miért örülök ezen annyira . Nemde nem tudja ? -Nem is sejtem . -Hja persze !-de ez már így van . Magyarország ,-az szép ország ! -Volt ön már Magyarországon ? -Még nem . De elmegyek ,-fogadni mernék ,hogy elmegyek ;és -lássa uram -ezért örvendek annyira ,hogy most szerencsém van önnel megismerkedni . Hol is lakik ön Magyarországon ? -Pesten . -Mindjárt gondoltam ! Hisz az természetes . Aki Francziaországban él ,csak Párisban lakhatik ,aki Magyarországon ,csak Pesten . Mert lakni egyáltaljában csak fővárosban lehet . No ,annál jobb . Lássa uram ,így ,ha egyszer Pestre jutok ,legalább nem leszek idegen ,legalább találok egy ismerőst az ismeretlen városban . Ah ,higyje el uram ,borzasztó dolog az ,ismeretlen emberek közt lenni ,-az ember nem beszélhet senkivel ,-aztán néha oly nehéz megismerkedni . -Ha e nézeten volnék ,jegyzem meg ,otthon maradnék . -Otthon ?hehehe !röhögött a fazék jelentékenyen . Hát azt hiszi ön ,nem szívesebben ülnék én otthon Párisban ,saját házamban a Rue Caumartinban ,mint hogy egyik városból ,egyik országból a másikba vándoroljak ;ugy hogy mire az egyiket megszoktam ,odább kell mennem új világba új emberek közé ,kikkel ismét elölről kell kezdeni az ismerkedést ? Oh én szép nyugalmas házam Párisban ,mikor látlak ismét ! A fazék kebléből oly mély sóhaj tört ki e szavakra ,hogy úgy hivém ,embertelenség volna őt megfosztani az alkalomtól ,hogy szívét kiönthesse . Elhatározám tehát ,hogy lehetőleg indiskrét leszek és kérdéseket teendek neki mindaddig ,míg látom ,hogy van kedve felelni . Fecsegő emberek megbántásnak veszik ,ha nem érdeklődünk ügyeik iránt ,s nekem ez alkalommal volt időm a fazék ügyei iránt érdeklődni . -Bocsásson meg uram ,mondám ,de e szerint az ön tettei és vágyai közt oly ellenmondás van ,melyet nem bírok magamnak megfejteni . Ki kényszeriti önt egyik helyről a másikra vándorolni ,ha nem akar ? -Ki ?-hát a feleségem !-kiálta fel a fazék nagy emphazissal ,s ismét felém taszítá székét egy araszszal . -Ah uram ,különös egy asszony az én feleségem ! Az ő kedvéért kopizálom a bolygó zsidót már két év óta . Ah ,ha ön ismerné a feleségemet ! -Tehát annyira szeret utazni ? -No ,-utazni épen nem - -Akkor hát nem értem - -Nem úgy -e ?tudtam ,hogy nem érti . Természetes ! Hisz az én feleségem oly különös egy asszony ! Lássa uram ,házassági szerződésünkben csak egy pont van ,mely tőle ered ,de ez egy pont azt mondja ,hogy tartózkodási helyünket mindig ő fogja meghatározni . -Valóban különös . -És ha ön tudná ,mikép hajtatik végre e pont a gyakorlatban ! Két éve ,hogy összekeltünk Párisban ,ősz volt . Alig estünk át a mézeshetek szokásos kéjutazásán ,nőm kijelenté ,hogy a telet Londonban fogjuk tölteni . Képzelje el ön ,-meg kellett tanulnom angolul . Persze -az angol nyers nép ,-nem érti nyelvünket . Nőm már tudott ,-persze !hisz ő mindent tud . Megtanultam angolul ,hogy nőmet a télen át huszonkilencz bálba elkísérhessem . Megtettem . Tavaszszal bejártuk Skóciát . A nyarat Schweitzban töltöttük . Itt aztán megtudtam ,hogy a legközelebbi télnek Sz.-Pétervárt lesz hozzánk szerencséje . No ,ide legalább nem kellett új nyelvet tanulnom . Az oroszok tudnak franciául . Elmentünk tehát Sz.-Pétervárra ,s a farsang hosszabb levén ,harminczhét bálba kisértem feleségemet . -A nyáron megnéztük Svédországot és Norvégiát ,de nőm úgy tartja ,hogy az unalmas vidék ,ott nem érdemes egész telet tölteni . Onnan ide jöttünk . Nőm azt reméli ,hogy az olasz udvar átköltözvén Rómába ,az első farsang az új fővárosban különösen fényes lesz . Hova megyünk innen ,még nem tudom ;mert nőm csak az utolsó hetekben szokta magát elhatározni . De annyit tudok ,hogy Nápoly ,Madrid ,Bécs ,Bruxelles ,Pest és Moszkva rajta vannak a programmon . Berlinbe nem megyünk ,nőm nem szenvedheti a poroszokat . De Pestet -azt már látom -előbb-utóbb el nem kerülhetjük . Apropos ,ismerős ön a pesti társaságokban ? -Bizonyos körökben ,-egy kissé - -És szeret mulatni ? -Nem tagadom . -Ah pompás !-kiálta fel a fazék ,-így mi önben valóságos oázisra fogunk találni Pest ismeretlen sivatagában . Ön lesz szíves bennünket megismertetni s bevezetni a társaságokba . Majd bemutatom nőmnek ,ha megengedi . Higyje el ,ha őt meglátja ,meg fog neki tenni mindent ,a mit akar ,-mert szép ,a bolondulásig szép ! -Meg vagyok róla győződve . -Sőt többet mondok ,-folytatá a fazék lelkesülten ,-ön udvarolni is fog neki . Oh ne tagadja ! Ez a sorsa mindenkinek ,a ki őt megismeri . Ön is fog ,oh bizonyosan . Csak egyre figyelmeztetem uram ;bele ne szeressen valahogy ,-nem menne vele semmire ! Oh ,próbálták már elegen ,-hiába ! Láttam ,hogy a fazék iránt lehetetlen indiskrétnek lenni . Megkoczkáztattam tehát még egy kérdést . -Az ön neje e szerint szívtelen ? A fazéknak eszébe sem jutott észrevenni ,mennyi impertinencia van e kérdésben . -Oh a világért sem !viszonzá ,hamiskásan csiptetve szemével . Ah uram ,ha ön tudná ,miért kell nekünk így élnünk ,miért kerüljük mi Párist ,nem mondaná róla ,hogy szívtelen ! -De hát miért ? -Ah uram ,mi kerüljük Párist ,mert az szomorú emlékeket kelt fel szívében . Oh ,mi közönséges emberek az ily gyöngéd érzéseket nem is vagyunk képesek felfogni ! -Szomorú emlékek ? -Ugy van ;szerencsétlen szerelem ,-egy elhalt kedves ,-oh az igen szomorú dolog ! -Tehát az ön neje - -Szeretett !-oh uram és hogy szeretett ? -Úgy csak ő tud szeretni ! Ah ,ha ön ismerné feleségemet ,ha tudná ,mikép lett nőmmé ,-az igen érdekes dolog ! Ez nyílt felszólítás volt a kérdezésre . Kérdeztem . -Tehát hallgasson meg uram ,-szólt a fazék ,nagy lélekzetet véve s hátraveté magát székében . -Ezelőtt négy évvel ismerkedtem meg nőmmel . A legszebb leány volt Párisban . Két hét múlva megkértem ,-kosarat adott . De ez engem el nem csüggesztett ;én nem ijedek meg egyhamar valamitől . Bírtam atyja beleegyezését s nagynénje hő pártfogóm vala . Egy héttel utóbb ,ennek biztatására újból megkértem . Az igaz ,hogy ismét kosarat adott ,de most már bizalmasabb volt irántam ,mint első alkalommal . Kiönté előttem szívét ,megvallá ,hogy mást szeret és kijelenté ,hogy azé lesz vagy senkié . És szerette ,-oh mennyire szerette ! Megvallom ,ekkor úgy kezdtem látni a dolgot ,mintha ügyem rosszul állna . De ez el nem csüggesztett . Visszavonultam egy időre ,hogy egyszerre váratlanul ott teremjek ismét ,újra kezdeni az ostromot . És képzelje ön ,mi történik ekkor ? -Nőm kedvese egyszerre agyonlövi magát . A bolond ! Agyonlőni magát ,mikor oly nő szereti az embert ,mint az én feleségem ;és -a mi fő ,-minden józan ok nélkül ! Ok nélkül mondom ,mert ha lett volna rá komoly oka ,kedvesének csak tudtára adta volna . Nem tette . Egy szép reggel szíven lőve találták szobájában ,a nélkül ,hogy valakinek megmondta volna ,miért lett öngyilkossá . A világ persze kisütötte ,hogy szerencsétlenül szeretett ,-tíz öngyilkos közől kilenczből az ujságirók szerencsétlen szerelmest csinálnak ,-de ő nem volt szerencsétlen ,őt szerette a legszebb nő ,az én feleségem . No ,de elég az ahhoz ,hogy e veszélyes vetélytárstól megszabadultam . És mit gondol ön ,mit tettem én erre ? Azt hiszi ,hogy rögtön előálltam ismét és harmadszor megkértem ? Oh nem uram ! Tiszteltem nőm fájdalmát . Megvártam ,míg kibúsulja magát elhalt kedvese felett . Vártam egy egész hónapig . Ekkor ismét megkértem és képzelje ,-ismét kosarat kaptam . No ,ekkor ,az igaz ,már veszteni kezdem reményemet ,hogy valaha enyimnek nevezhessem . De máskép vala megírva a sors könyvében ! Egy évvel utóbb atyja meghalt ,s nőm árva lett . Atyja temetésén megjelentem ,de nem újítám meg kérésemet . Tiszteltem nőm fájdalmát . Nehány hónappal e szomorú esemény után azonban egy furfangos gondolat támadt agyamban . Hátha ,-gondolám magamban ,ha most ,hogy egyedül áll a világban ,minden támasz ,minden védelem nélkül ,hátha most legyőzhetném ellenállását ?! -Másnap megkértem . Az igaz ,hogy ismét kosarat adott ,de nagynénje kért ,ne tekintsem ezt végleges válasznak ,engedjek neki gondolkozási időt ,s jőjjek el két hét múlva ;azalatt ő majd meggyőzi róla hugát ,miszerint hozzá illőbb férjet nem talál Párisban . Megtettem és két hét múlva nem kaptam kosarat ! Ő beleegyezett ,-ah uram ,mily boldog voltam !ennyi viszontagság után ,négyszer kikosarazva ,végre mégis enyém lett ő ,a legszebb ,a legimádandóbb nő ! Nőm igen szépen viselte magát irántam . Csak egy föltétele volt ,melynek be kellett igtattatnia házassági szerződésünkbe . «Ön be fogja látni ,mondá nekem ,miszerint Párisban nem maradhatok . Itt minden kő ,minden arcz reá emlékeztet . Itt nem tudnám feledni . Önnek pedig épen úgy érdekében áll ,mint nekem ,hogy feledjem . Ha tehát azt akarja ,hogy neje legyek ,szerződésünkben ki fog mondatni ,miszerint mindig ott fogunk lakni ,a hol én akarok . Nem mondom ,hogy sohsem térünk vissza Párisba . Ha egyszer szívem megnyugodott ,ha őt elfeledtem ,visszatérhetünk . De addig nem ,-addig szórakozásra van szükségem. » -Igy szólt ő ,s szeme könnybe lábadt ,midőn meghalt kedvesére gondolt . Oh lássa uram ,magam is elérzékenyedem ,-folytatá a fazék ,szemét kíméletlenül megdörzsölve . -De hogy is ne ?-mikor nőm annyira szerette ,sőt még most is szereti ,mert esze ágában sincs visszatérni Párisba ! -Oh uram ,sajátságos asszony az én feleségem ! A fazék oly mélabús sóhajjal kísérte e szavakat ,hogy emberbaráti kötelességemnek tartám a részvét nehány szavával áldozni fájdalmának . -Értem fájdalmát uram . Ön tehát nem boldog ? -Micsoda !-kiálta fel a fazék nagy kerek szemét rám meresztve ,-én nem boldog ?mit gondol ön ?szebb ,okosabb ,erényesebb nő az enyimnél nincs a világon ! Hogy engem nem szeret ?mit tesz az ,mikor mást sem szeret ? A halott vetélytársak pedig nem veszedelmesek ,-tevé hozzá a biztosság boldog önérzetével . Higyje el uram ,ily nő mellett az ember csak boldog lehet ! Ah ,ha ön ismerné ,nem kételkednék boldogságomban . De igaz !én meg akarom önt nőmmel ismertetni ,hogy ha Pestre jövünk ,már ismerje ,-várjon kérem egy perczig -megnézem ,hogy hol van ,aztán rögtön felkereshetjük -sietek - Szólni akartam ,de a fazék nem adott rá időt ,s nagy gyorsan kilábalt a teremből . Nem tagadhattam meg magamban ,miszerint a férjek ez eszményképe fényesen megczáfolja azokat ,kik a mai világ romlottsága felett panaszkodnak . Nem !a mely században még ily kedélyek teremnek ,telve a legártatlanabb jósággal ,a legönfeláldozóbb szerénységgel ,azon kor nem lehet a romlás százada . Az emberi nem ilyetén tökélyesedése feletti elmélkedéseimből egyszerre egy ismerős hang térített magamhoz ,mely nevemen szólított . C .... Achille volt ,egy fiatal franczia ,kivel útközben ismerkedtem volt meg . Nehány héten át együtt mászkáltunk be egy tuczat olasz várost s ez idő alatt annyira megkedveltük egymást ,hogy csak nehezen tudtunk megválni . Neki a Campagnában lakó rokonokat kellett meglátogatnia ,minek végeztével Rómában találkozót adtunk egymásnak . -Kár ,hogy nem jött csak öt perczczel előbb ,-mondám néki ,midőn mellém leült ,-egy nagyszerű példányt lett volna alkalma látnia . Darwin theoriájának élő bizonyítványa ,ideálja a férjeknek ,ki megérdemelné ,hogy spiritusba tegyék az utókor számára . Itt volt ,e karszékben ült a megbecsülhetlen ember ,ki oly kultust űz nejéből ,hogy ha az inquiziczió korában születik ,menthetlenűl máglyára vitték volna ,mint bálványimádót . -Miféle ember !kérdé Achille közönyösen . -Önnek földije ,mint mondá . Párisban lakik ,ha jól emlékszem a Rue Caumartinban . -Rue Caumartin ?kiálta fel Achille meglepetve . Csak nem ő ? És neve ? -Azt nem tudom . Annyit beszélt ,hogy nevét nem volt ideje megmondani . -Mondja ,hogy nézett ki ?-kérdé társam érdekelten . -Nem alacsony ,széles vállu ember ,kerek fejjel ? -A kétségbeesésig kerek fejjel ,-de ime ! E perczben a fazék ismét feltünt a láthatáron . -Ah bocsánat uram !-kiáltá már az ajtóból ,-nem férhettem nőmhöz ,-egészen körülvették ,-no már ez így szokott lenni ,-de majd később ,majd kilesek egy kedvező alkalmat . De mit látok ,-folytatá Achillet megpillantva ,s mindkét kezét előrenyújtva hozzásietett ,-ön itt ? Mióta ,mit csinál ,meddig marad ?látta már feleségemet ? -Még nem ,viszonzá Achille . -Beh kár ! Nőm nagyon fog örülni ,ha önt meglátja ,-ily kedves ,régi ismerőst ,sőt barátot !-magam is nagyon örvendek - A fazék nyelve ismét megeredt ;de Achille bocsánatot kért tőle ,hogy ez alkalommal meg kell magát fosztania társaságától :de sürgős beszéde van velem ,mely nem tűr halasztást . Elhagytuk a termet . -Bocsásson meg ,-szólt Achille ,midőn a szomszéd szobába értünk ,-ha ily erőszakos módon magammal ragadom ,de ki akarok egy találkozást kerülni ,s ha az ön barátsága szíves lesz fedezeteműl szolgálni - -Menjünk tehát ,kísérem önt . Karonfogva mentünk keresztül nehány termen ,midőn egyszerre az egyikben egy alak tünt szemembe ,melynek láttára önkénytelenül megálltam . Egy 22-23 éves nő állt ott ,vagy öt-hat férfitól körülvéve ,kikkel vígan társalgott . Megvallom ,e pillanatban nem tudtam volna megmondani még azt sem ,szőke volt -e ,vagy barna . Vannak nők ,kiket elnézhetünk sokáig ,a nélkül ,hogy hajok s szemök színe iránt tisztába jöjjünk magunkkal . Az új tünemény azon nők közé tartozott ,kiket látva nem jut eszünkbe szépségöket elemezni ;kiknek bájai ,andalító harmóniájukban oly egészet nyújtanak ,melylyel szemben elvesztjük azon hidegvért ,mely az öntudatos szemléléshez szükséges . Elnézhettem volna órákig ,s csak azt tudtam volna ,hogy soha még ennyi bájt egy nőben nem láttam . Vannak nők ,kikről hívebb fogalmat adhatunk az olvasónak ,ha nem is kisértjük meg leírásukat ;ha fantáziájokra bízzuk elképzelni ama női eszményképet ,melyet lelke egyszer megálmodott ;s megvallom ,soha sem érzém a toll elégtelenségét annyira ,mint most ,midőn oly szépséget kellene az olvasóval megértetnem ,melyet csak látni és ha teljesen élvezni akarunk ,még érezni is kell . Mert e nő szépsége olyan volt ,melyet nemcsak szemünkkel ,elménkkel ,hanem lelkünk ,kedélyünk minden ízével élvezünk . Vonásai nem voltak szabályosak ,s az ó-kori szépség királynője valószínűleg megtagadott volna vele minden rokonságot ;de ha bámuljuk Vénust ,melynek szépsége a vonások szabályos tökélyében rejlik ,vajjon nem kell -e vele egy polczra helyeznünk az oly nőt ,kinek szépsége nem a vonások anyagában ,hanem az arcz szellemében ,kifejezésében ,a tekintet bájában s mosolya tiszta költészetében vakítólag lép elénkbe ? Igy mosolyogni még nem láttam . E mosoly ,mely szemében ,ajkán s arczának minden izében honolt ,ragyogott ,mint a nap ,s káprázatos glóriával vette körül az egész alakot ,melynek fényében a körülötte sürgő fekete frakkok úgy tüntek föl előttem ,mint egy csapat oktalan moly ,mely meggondolatlan ösztönét követve ,körülrepkedi a tüzet ,hogy lángjában megperzselve szárnyait ,lehulljon . -Nézze ama nőt !kiáltám társamnak . -Ah jöjjön ,jöjjön ,-szólt Achille türelmetlenül . -Megálljon ,ne foszszon meg e látványtól . E pillanatban szemem találkozott a modern Vénus szemével . Tekintete elsiklott rajtam azon igézetes mosolylyal ,melytől előtte már hat ember feje szédelgett ,de egyszerre elsápadt ,valami ideges remegés futott végig ajkán s arcza elborult . -Kérem ,jöjjön !sürgetett Achille karomnál fogva ,s nekem akaratlanul követnem kellett . De azért nem állhattam meg ,hogy a terem ajtajából ne vessek hátra még egy pillantást . E perczben a fazék fölhasználva egy rést ,mely az udvarlók bástyáján támadt ,odafurakodott Vénushoz . Szótlanul haladtunk Achillelal nehány termen át s már a tornáczban valánk ,midőn a fazék hangja üté meg fülemet ,ki nagy lihegve futott utánunk . -Ah uram ,-szólt a fazék nagy búsan Achillehoz ,-nőm önt meglátta s ez oly szomorú emlékeket idézett föl lelkében ! Szegény asszony ! Mindjárt gondoltam ,hogy nem lesz jó önt látnia . No de mi nem tehetünk róla ,-a véletlen --Ön már megy ? -Tehát isten önnel ! -De ah -folytatá aztán hozzám fordulva -majd máskor lesz alkalmam önt nőmmel megismertetni . Addig is -most jut eszembe ,hogy még be sem mutattuk magunkat egymásnak -oly szórakozott vagyok !-de hogy is ne ,mikor a feleségem -? A fazék kivett tárczájából egy névjegyet s átadta . Cserébe odaadtam neki a magamét ,s az övét zsebre dugva siettem Achille után ,ki már a lépcső közepén várt reám . Csak ekkor vettem észre ,hogy kalapomat fenn hagytam . Megkértem Achillet ,várjon rám nehány perczig s visszasiettem azon terembe ,hol a fazékkal találkoztam . Ezalatt a zene ismét megszólalt volt . A tánczterem ajtaján alig tudtam áthatolni . Egy sereg ember állta el ,bámuló ,elragadt tekintettel szemlélve valamit . Oda néztem . Egy ifjú hölgy táncza vonta magára az egész társaság figyelmét . Baljával gyöngéden és mégis biztosan tánczosa karjára támaszkodva egy merész galopp ütenyeire szédítően gyorsasággal lejtett körül a termen . Keble lázasan pihegett ,majdnem ki-kitörve selyem korlátain ,arcza mosolygott ,valami túlvilági fenköltséggel ,szeme mosolygott ,de nem csábítóan ,nyugalommal ,mint az előbb :tűz lángolt e szemben ,erőszakos ,emésztő tűz ,mely türelmetlenül követeli az oltó kezet ,de büszke tekintete mintha hirdette volna ,hogy nincs élő ember ,ki e tüzet oltani bírná ,-erei megdagadtak ,s az egész alak ,homlokára boruló fürteivel ,arczán a kéjvágy kétségbeesésével ,szemében amaz olthatatlan ,otthontalan lánggal ,megdöbbenté a szemlélőt . Ugy nézett ki ,mint egy elitélt istennő ,ki leszáll a halandók közé ,hogy agyontombolja elveszett életét ,--ott forog ,tánczol és élvez velök együtt és senki sem tudja megérteni ,mit érez ,mit élvez ,minő kábító kéjt merít ő abból ,a miben mások csak szórakozást tudnak találni -- Lábam a földbe gyökerzett ,s csak akkor tudtam alant várakozó társamról megemlékezni ,midőn a tánczoló Vénus egyszerre megállt s egy csomó fekete frakk közt elveszett szemem elől . Megtalálva a kalapomat Achille után siettem . Szótlanul haladtunk végig a Corson a vendéglő felé ,melyben mindketten szállva valánk . Társamat e találkozás feltűnőleg elkedvetleníté ,bocsánatot kért «izetlenségeért »,s miután másnapra találkozót adtunk egymásnak ,elváltunk . Achille szobájába ment ,én pedig kifordultam a térről ,s még egy sétát tettem az ős Róma romjai közé . Eszem szüntelen ama párisi tündéren járt ,s a hold méla sugarainak elvitázhatlan hatása alatt szinte ábrándozni kezdtem a szép asszonyról . De szerencsémre ,józan eszem még nem hagyott el egészen ,s midőn a prózai reflexiók mezejére eljutva ,a fazék mennyei jóságát fazékné asszonyom életmódjával ,s az Achillelal való találkozás sajátszerű hatásával combináltam ,lelkem csakhamar megnyugodott és hazatértem . E reflexiók eredménye természetesen olyan volt ,hogy másnap ,midőn Achillelal találkozám ,nem hozhattam a dolgot szőnyegre . Annál inkább meglepett ,midőn ő maga fordítá rá a társalgást . -E jó ember magaviselete teljesen alkalmas arra ,hogy nejét kompromittálja ,mondá Achille . Ön kétségkívül azt hitte tegnap ,hogy köztem és e nő közt «történt valami »,mint mondani szokták ,különben eddig bizonyosan kérdezősködött volna felőle . -Nem tagadom ,viszonzám . -Pedig biztosítom önt ,hogy csalódott . E nő nem szereti férjét ;s a mint láthatta ,nem is szeretheti . De megcsalni nem fogja soha . Hiu ,kaczér és szenvedélyesen szeret mulatni ,de becsületes . Ha valamivel rágalmazzák ,azt csak férje ügyetlenségének köszöni . -E szegény asszony annyit szenvedett !-tevé hozzá Achille mély sóhajjal . Elhallgatánk . Achille nehány percznyi szünet után ismét megszólalt . «Azon nehány hét alatt ,mióta szerencsém van önt ismerni ,mondá ,ön többször észrevehette ,hogy gyakran jut eszembe egy név ,melyhez ifjuságom minden emlékei kötvék ,s melyet nem tudok kiejteni fájdalmas visszaemlékezés nélkül . Mondám önnek ,hogy e név legszomorúbb lapját tölti be életemnek . Most ismerem önt annyira ,hogy tudom ,méltányolni fogja e szenvedéseket . Ha tehát van kedve meghallgatni ,elmondok önnek egy modern tragédiát ,melynek hőse legjobb barátom vala . Igen egyszerű történet ,de az egyszerű tragédiák a legszomorúbbak . Igen prózai történet és költő aligha fogna rá vállalkozni ,hogy ékes versekben drámát faragjon belőle . A költők vagy zsarnokok ,vagy rabszolgák . Az apró szellemek nem mernek eltérni az adott szabályoktól ;s a nagy szellemek ,kik e szabályokat alkotják ,türelmetlenül megkívánják ,hogy az emberi szív még szenvedéseiben is törvényeikhez alkalmazkodjék ,mintha nem lehetne szenvedni az ars poetica elméletei ellenére is ! Kicsinylik a reális életet ,megkövetelik az emberi szívtől ,hogy elvont theóriáik szerint érezzen ,nem gondolva meg ,hogy épen a rideg való okozza a legtöbb szenvedést ;általános szabályokat állítanak föl ,midőn épen az élet konkrét viszonyai teszik a legtöbb embert boldoggá vagy boldogtalanná . Megvallom ,már le akartam írni e történetet ,de mindeddig visszatartott az ,hogy nem mertem barátom szenvedéseit pedáns kritikusok szeszélyeinek kitenni ,kik képesek volnának elvitatni a jogosultságot oly szerencsétlenségtől ,mely egy embernek életébe került . Mi nekik az ,hogy valaki szenvedett és meghalt vagy megőrült ,-ha szenvedésében nem találnak oly lélektani összeütközéseket ,melyek szabályaik keretébe beillenék ,indokokat ,melyeket a megszokás már udvarképesekké tett a költészetben ? Kimondják ,hogy az egész dolog képtelenség ,valószínűtlen és mesterkélt csinálmány . Valószínűtlen és mesterkélt az ,a mi alatt egy lélek megtörik ! -A költők ignorálják az életet a maga prózai valódiságában . Megkövetelik az embertől ,ki a társadalomban él ,melyben annyi kicsinyesség és ferdeség van ,hogy úgy érezzen ,mintha el volna szigetelve korától ,mintha nem ismerné annak fogalmait s nézeteit ,nem osztaná uralkodó előitéleteit s gyöngeségeit ,mintha lehetséges volna magát függetlenné tennie azon viszonyoktól ,melyekben életét tölti ,melyekben lelke és elméje képződött ,a társadalomtól ,melynek egyéniségét köszöni ! És mégis ,-ha író volnék megkísérteném papirra tenni e történetet . Ön az ,s én fölhatalmazom rá ,ha érdemesnek tartja ,írja meg ,a mit mondani fogok . Lesznek ,a kik nem fogják elismerni e szenvedések jogosultságát :a eszthetikus mathematikai határozottsággal be fogja bizonyítani ,hogy azon lelki küzdelem ,mely e történet tárgyát teszi ,egyáltalában lehetetlen ,s ki fogja mondani nagy képpel a bölcs itéletet ,hogy Flavigneux Anatole nem szeretett . Nem szeretett az ,kit szerelme ölt meg ! De a közönség nemcsak ezekből áll . Mindazok ,kik a mai társadalom bűneit és félszegségeit ,előitéleteit s gyarlóságait ismerik ,kik méltányolni tudják a mindennapi élet viszonyainak hatalmát az emberi lélek ,a relativnak hatalmát az absolut fölött ,s főkép azok ,kik a párisi életet ismerik ,mely a modern társadalom minden előnyeit és hiányait meghatványozott mértékben egyesíti magában ,-ezek meg fogják érteni e történetet ,s hősében azt fogják látni ,a mi volt :a modern társadalom erkölcseinek áldozatát . Lesznek olyanok is ,kik saját szomorú tapasztalásból ismerik e szenvedéseket és rokon lélekkel áldozni fognak egy megértett fájdalomnak . Itélje meg majd ,osztja -e véleményemet ,s ha igen ,írja meg e könyvet ,mely úgy hiszem ,nem lesz minden haszon nélkül . Társadalmi rendszerünk egy mélyen gyökerező baját e könyv oly alakban fogja feltárni ,melyben a világ azt még kevéssé ismeri ;mert a költők az ily viszonyokat ,-és hány szív törik meg csendben e viszonyok alatt !-méltatlanoknak tartják a földolgozásra ,s a közönség nagy zöme nem képes magát iróink iránya alól emanczipálni . Előre mondom ,ne várjon tőlem érdekfeszítő bonyodalmakat ,érzékcsiklandozó leírásokat . E történetnek legfőbb érdeme az igazság . De úgy hiszem ,ez az érdemeknek nem legkisebbike »-- Íme Achille elbeszélése . Flavigneux Anatole atyja ,Flavigneux Anselme diszpéldánya volt a könnyelmű párisiaknak . Tekintélyes vagyon birtokában ,harmincz éves koráig csupán annak tékozlásával foglalkozott . Ekkor ,részint szokásból ,részint ,hogy a vagyonán ejtett csorbát némileg helyreüsse ,megházasodott . Elvett egy gyöngéd érzésű ,ábrándos lelkű leányt ,kinek betegesen izgékony idegrendszere s nehány százezer francnyi hozománya volt . A házasság oly emberek életmódjában ,mint Flavigneux Anselme ,nem nagy változásokat szokott előidézni . Flavigneux oly gyöngéd ,udvarias volt neje iránt ,mintha nem is lett volna neje ,rokonszenvet is mutatott iránta ,midőn egy fiúval megajándékozá ,de különben változatlanul folytatta előbbi könnyelmű életmódját . A házas élet e neme az érzelmes ,ábrándos kedélyű nőt azonban ki nem elégítheté ,s Flavigneux asszony házassága ötödik évében meghalt . Flavigneux gyászt hordott nejéért ,mint illett ,de tovább folytatá életmódját . Amint Anatole tizedik évét betölté ,intézetbe küldé ;s itt atyját minden félévben egyszer látva élt a gyermek tizennégy éves koráig ,midőn egyszer hírűl hozták neki ,hogy atyja meghalt . A törvényszék gyámot rendelt neki ,de a gyámnak alig volt mire felügyelnie ;mint gyámfia a személyére :mert az aktivák és passivák annyira kiegyenlítették egymást atyja halála után ,hogy midőn Flavigneux Anselme a lóról lebukva ,nyakát szegte ,egy elegáns temetkezés költségei Anatole örökségét teljesen kimerítették . Anatole egyedül állt a világban ;egy gazdag embernek kényelemben ,bőségben nevelt tizennégy éves fia ,egy sous nélkül zsebében . Gyámja kivette az intézetből ,melyben többé nem volt miből fizetni a magas tandíjat ;s a fiú rokonaihoz fordult ,felszólítván őket ,tennének valamit a gyermek nevelésére . A felszólítás azonban felesleges vala . Volt Flavigneuxnak egy unokatestvére s kalandjaiban pajtása ,ki azon jószivűséggel és bőkezűséggel ,mely a romlatlan lelkű könnyelműséget jellemzi ,sietett árván maradt öcscsét támogatni . Detrolles György könnyelműség dolgában szakasztott mássa volt régi barátjának ,Anselmenek ,kivel két évtizeden át együtt űzték kalandjaikat ;s a különbség köztük csak az vala ,hogy Detrollesnek uralkodni képes és takarékos neje volt ,ki férjének kicsapongásai elé tudott kotlátokat szabni . Detrolles becsületes ember volt és jó családapa ,ki nejét és gyermekeit minden könnyelműsége mellett tiszta szívből szerette . Neje ,egy okos ,tapintatos nő ,megismerve férje jó és rossz tulajdonait ,meghajolt a kényszerűség előtt s emezeknek engedett annyi szabadságot ,a mennyi amazoknak megóvására szükséges vala . Neje okosságának s mérsékletének köszönheté Detrolles ,hogy Anselme halála után annak fiáról úgy gondoskodhatott ,a mint szíve jóindulata kívánta . Elhúnyt barátjának vagyoni állásáról értesülvén ,Detrolles magához hivatá Anatolet s azon bőkezűséggel ,melyet pazarlásaiban megszokott volt ,kijelenté neki ,hogy mindaddig ,míg állást és foglalkozást nem szerez magának ,évenként ötezer frankot fog tőle kapni . Detrolles azt akarta ,hogy öccse a lehető legjobb nevelésben részesüljön s hogy a nélkülözés semmikép ne gátolja tanulmányaiban s a szerint ,a mint ő ismerte az életet ,erre évi ötezer frank elkerülhetlenül szükséges vala . Anatolet erre gyámja vissza akarta küldeni az intézetbe ,de a fiú hallani sem akart többé róla . Terhére volt az intézeti fegyelem s önálló hajlamú lelke annál inkább megunta a folytonos felügyelet alatt való életet ,mert érezte magában ,hogy van kedve tanulni ,hogy tehát nincs szüksége szüntelen ellenőrző szemekre . A fiú nagybátyjához folyamodott s ez neki adott igazat a gyám ellenében . A gyám kénytelen vala engedni annak ,ki gyámfia nevelésének költségeit fedezte ,főkép miután Detrolles úgy rendezte be a dolgot ,hogy az évdíjat havi részletekben magának Anatolenak adta kezébe . A gyám kifogásokat tett ez ellen ,figyelmezteté Detrollest ,hogy ennyi pénzt adni egy gyermek kezébe a legjobb mód azt pazarlóvá tenni ,mire nem lesz módja ,ha felnő . De Detrolles nem tudott ellentállani Anatole kéréseinek ,sőt tetszett neki azon önállóság ,azon akaraterő ,mely a fiú szavaiban nyilatkozott ,midőn függetlenséget követelt ;és a jó nagybátya úgy okoskodott ,hogy épen az fogja Anatolet férfivá tenni ,ha minél előbb hozzá szokik saját ügyeit vezetni . Anatolet tehát szállásra és ellátásra egy szegényebb hivatalnokhoz adták ,ki tanulókat tartott magánál mellékkereset gyanánt . Itt ismerkedtünk meg egymással . Anatole havi pénzének fele sem volt szükséges szállása ,tartása és tanulmányai költségeinek fedezésére . A többit tehát mulatságra fordítá . Nem szükséges ön előtt bővebben indokolnom ,mikép lett ily viszonyok közt Anatole nehány hónap alatt bevégzett korhelylyé ,kit a késő éj ,néha a kora reggel vetett csak haza szállására . Lakásadónk kezdetben megfeddé nehányszor Anatolet ,mire ez húsz frankkal megtoldta a havi díjat s ez áron teljes függetlenséget vásárolt magának . Nem tudom ,meddig tartott volna ez életmód ,s mivé tette volna végre Anatolet ,ha egy általa okozott botrány egyszerre végét nem szakítja . Már egy év óta élte a gyermekifjú e korhely életet ,melyben a tanulásból fenmaradt óráit kártya és bor közt töltötte el ,midőn egyszer reggel épen nem jött haza ;de e helyett nehány órával utóbb az iskolából izentek szállásadójának ,hogy vitesse haza . A jó ember futott az iskolába és ott találta Anatolet félig ittasan ,kiterítve ,betört fővel ,melynek vérzését még alig tudták elállítani . Anatole ez éjjel reggelig kártyázott s elvesztvén egész havi pénzét ,melyet az nap kapott Detrollestől ,elkeseredésében inni kezdett pajtásaival ,kik közül a szerencsés nyerő ajánlkozott az italok árát fedezni . A nap már fényesen sütött ,midőn Anatolenak eszébe jutott ,hogy iskola is van a világon . Megindult tehát s mámorosan ,ingadozó léptekkel a kollégiumba ment . Midőn a terembe nyilt előadás közben benyitott ,a tanár nem nézheté szó nélkül a tizenöt éves fiút ,ki félrecsapott kalappal fején ,rendetlen öltözékben ,a mámor félreismerhetlen jeleivel arczán s magatartásában ,ingadozó léptekkel közeledett feléje . Nehány szigorú szóval kiparancsolá a teremből ,de Anatole a helyett ,hogy engedelmeskednék ,szitkozódni kezdett s felemelt ököllel rohant tanárára . Ez félreugrott a csapás elől ,mire Anatole elvesztve az egyensúlyt ,oly szerencsétlenül bukott a tanár asztala előtt a földre ,hogy fejét az asztal sarkán betörte . Az esés után nehány hétig az ágyat kellett őriznie . Midőn megtudta a botrányt ,melyet ittas állapotában elkövetett ,élénk becsületérzése pirulni kényszeríté önmaga előtt . Megfogadta ,hogy borhoz és kártyához többé nem nyúl ,s én ,ki tanúja valék fogadásának ,tanúja voltam annak is ,hogy azt lelkiismeretesen megtartá . Gyámja ez alkalmat felhasználta ,hogy meggyőzze Detrollest ,miszerint a fiút okvetlenül intézetbe kell küldeni és pénz dolgában szükebbre fogni ,ha nem akar professionális korhelyt nevelni belőle . A gyám könnyen igazolható bizalmatlanságból nem hitt Anatole igéretének ,miszerint meg fogja változtatni életmódját ;de a fiúban oly erős volt az elhatározás felhagyni e korhely élettel s annyira meg tudta nagybátyját győzni szándékának szilárdságáról ,hogy ez ismét a fiú pártjára állt . Némi változást azonban Detrolles is szükségesnek látott életmódjában . Más iskolába kellett küldeni Anatolet ,hogy ne legyen kénytelen szégyene szemtanúi előtt pirulni . Aztán ,úgy okoskodott Detrolles ,Anatolet bizonyosan a rossz példa rontá meg ;oly helyre kell tehát adni szállásra ,hol nem lakik más három-négy tanulóval együtt ,egy becsületes család körébe ,mely jobban fel tudjon rá ügyelni . Talált is ilyet csakhamar ,mely annálinkább megfelelt igényeinek ,miután rokonságban állt a fiúval . Cotin György távoli rokona volt Flavigneuxnek . Egykor vagyonos kereskedő ,utóbb szerencsétlenül csődöt mondott s most teljes visszavonultságban élt Páris egy külvárosában . Detrollesnak e gondolat annálinkább tetszett ,mert Cotint és nejét mint talpig becsületes ,reális ,erkölcsös embereket ismerte még a régi időkből s mert azt hitte ,hogy nemcsak pénzért ,hanem rokoni szeretetből is jobban fel fognak a fiúra ügyelni ,mint bárki más . Cotinék kaptak az alkalmon ,midőn Detrolles őket számos évek múlva ismét felkeresvén ,felkérte ,fogadják magokhoz öcscsét szállásra és ellátásra . Anatole szintén örömmel lépett e család körébe ,melyről már gyermekkorában a legjobbat hallotta . Emlékezett reá ,hogy Cotin Györgyöt és nejét nem egyszer hallá dicsértetni ,mint a derék ,becsületes házastársak mintaképét . És nem ok nélkül . A Flavigneux család minden ismerősei és rokonai közt alig volt ház ,mely több tiszteletet érdemelt volna ,mint e derék kereskedőé ,ki ötven éves korában egy húsz éves ifjú gyöngédségével szerette nejét ,kinek vágyait a negyven éves nő odaadó szerelme teljesen kielégíté s ki mindent elkövetett ,hogy három gyermekét a lehető legjobb nevelésben részesítse . Anatole ,azon reményben ,hogy e tiszteletreméltó család kebelében annál könnyebb lesz fogadását megtartania ,őszinte örömmel sietett eddig személyesen nem ismert rokonához ;s a most már hatvan éves Cotin György annál nagyobb ,annál igazabb örömmel fogadta az ifjút ,mert ennek szőke fürtei és lángoló szeme őt saját két fiára emlékezteték ,kiket éltök virágában vesztett el . Hasonló meghatottsággal sietett őt ölelni Cotinné ,mondva neki ,hogy tekintse őt anyjának s legyen teljes bizalommal iránta . Anatole csakugyan úgy érzé ,mintha második atyát és anyát talált volna Cotinékban s midőn Hermance lépett a szobába ,Cotin tizennyolcz éves leánya ,kora szépségének viruló pompájában és Cotinné azt mint leendő testvérét mutatá be neki ,Anatole ily testvér és ily anya mellett teljesnek érzé boldogságát . De nehány hét alatt be kellett látnia Anatolenak ,hogy a Cotin család kebelében sok ,talán minden megváltozott . Minél jobban megszokták őt a háznál ,s minél bizalmasabb lábon álltak egymással ,annál inkább módjában volt észrevennie Anatolenak ,hogy a boldogság e házból elköltözött . Nem egyszer élénk czivódásban találta Cotinnét férjével s bár e jelenetek mindannyiszor félben szakadtak ,valahányszor Anatole a szobába lépett ,fel kellett előtte tűnnie ,hogy nem puszta nézetkülönbségek okozták e heves vitákat . A szállás ,melyet Cotinék birtak ,oly kicsiny volt ,hogy Anatolenak még külön szobája sem vala s csak a jövő félévben igértek számára szobát fogadni a szomszéd lakásból ,mely akkor megürülendő vala . Anatole tehát egy szobában hált Cotinnal ,a másikban Cotinné Hermanceszal ,míg a harmadik ebédlő ,szalon és minden egyéb vala egyszerre . Ilyen szűk helyre szorulva rokonaival ,nem maradhatott sokáig titok előtte az ,a mi a ház békéjét megzavarta . A szükség volt e család szerencsétlenségének forrása . Cotin és neje jólétben tölték teljes életöket s a míg ebben tartott ,misem zavarta meg boldogságukat . Egymás szerelmében s gyermekeik szeretetében szívök minden vágyai kielégítésre találtak . Cotin György ötvenötödik évébe lépett ,midőn egy év alatt két fiát s egy nagykereskedőház bukása folytán egész vagyonát elveszte . A becsületes csőd után ,melyben hitelezői teljesen kielégíttettek ,maradt számára még nehány ezer frank ,melynek kamatjaiból egy nélkülözésekhez szokott család nagy takarékosan megélhetett volna . De Cotinék jóléthez valának szokva s Cotin György lelkének minden erejét fiainak s vagyonának veszte annyira megtörte ,hogy képtelen volt megmaradt pár ezer frankjával új üzletet kisértni meg . Nem maradt tehát számukra egyéb ,mint visszavonulni s lehetőleg meghúzniok magokat . Cotin György lemondott a kényelem minden neméről ,hogy családja existencziáját megkönnyítse ,neje azon szent elhatározással lépett a szegényes szállásba ,hogy életét csupán férje vigasztalásának szentelendi ;e két ember lelkében a gyöngédségnek ,szerelemnek és erénynek oly kincse vala felhalmozva ,mely nem egy ,de tíz életet boldoggá tehetett volna ,-és ők mégis szerencsétlenek valának . Cotinné nemcsak gyöngéd nő és szerető hitves ,de egyszersmind gyönge nő és oktalan anya vala . El tudta magát a legnagyobb áldozatokra határozni ,mert az elhatározásban szíve támogatta ,ez pedig tiszta és romlatlan vala ;de nem birta elhatározását végrehajtani ,mert jellemének gyöngesége képtelen volt az élet keserű valóságával megküzdeni . Bármint feltette volt magában ,hogy fel fog hagyni mindazzal ,a mi a megélhetésre okvetlen nem szükséges ,midőn kenyértörésre került a dolog ,nem volt ereje egy vagy más apróságról lemondani ,melyet oly magától értetődőnek tanult ismerni előbbi jó körülményei közt . Férje nem egyszer figyelmezteté őt ,legyen takarékosabb ,mire panasz és szemrehányások következtek . Minden ily családi jelenetnek vége ugyan az volt ,hogy Cotinné férje nyakába borulva bocsánatot kért tőle és könyezve fogadá ,hogy ezentúl máskép lesz minden ;-de azért minden a régiben maradt s a kis tőke ,melynek kamatjaival kellett volna a család létezését biztosítani ,koronként megkisebbíttetett a háztartás folyó költségeinek fedezésére . E gazdálkodásnak előbb-utóbb válságra kellett vezetnie ;s e válságot Hermance növekedése csak sietteté . A leány szép volt ,tele észszel és élettel ;anyja csüggött rajta s nem vette észre ,hogy saját hibái ,az élvezetvágy és a jellem gyöngesége ,fokozott mértékben vannak meg gyermekében . Cotinné imádta leányát ,ragaszkodott hozzá ,mint egyetlen vigaszához a szerencsétlenségben s nem bírta a szép ,de hiú és könnyelmű leánynak egy kivánatát sem megtagadni . Ez pedig majdnem szívtelenségig menő könnyelműséggel követeléseit oly magasra fokozta ,mintha fogalma sem volna szülei vagyoni állásáról . Hermance toiletteje s apró mulatságai ekként majdnem annyiba kerültek ,mint az egész háztartás . Cotin György sokkal gyöngébb volt ,semhogy erélyesen közbelépve ez életmódnak véget tudott volna vetni ;a szegény öreg csak panaszkodni birt . Naponként figyelmezteté nejét ,miszerint nehány év mulva teljesen koldusbotra jutnak s nem lesz meg mindennapi falatjuk ;-de a gyönge asszony ,most már leányának könnyelműsége által is tovább ragadtatva ,nem tudott a dolgok állásán változtatni . Az egyetlen ,a mit tenni birt ,az vala ,hogy el tudta titkolni férje előtt ,miszerint összes tőkéjökből már alig van hátra két-három ezer frank és hogy ez is alig elegendő az adósságok fedezésére . E ponton állt a Cotin család ,midőn Anatole lépett belé . Az öreg Cotin ,ki előtt neje a végső nyomor közellétét eltitkolá ,azzal vigasztalva magát ,hogy azon havi kétszáz frank ,melyben vele Detrolles Anatole eltartására nézve megegyezett ,helyreállítandja háztartásában az egyensúlyt . És úgyis lett volna ,ha ama tőke ,melyet Cotin számításainak alapjául felvett ,még létezett volna . Ennek hiányában azonban Anatole havidíja csak tökéletlen segély vala . Anatole nehány hét alatt felismerte a család helyzetét . Látta ,hogy Cotin és neje oly gyöngéden szeretik egymást ,mint egy ifjú házaspár és látta ,hogy éltök folytonos czivódás és keserűségek közt folyt le . Megszerette és szánta e becsületes ,de gyönge embereket s felajánlá Cotinnénak saját erszényét ,melyen az asszony nem is mulasztott el koronként apróbb kölcsönök contrahálásával könnyíteni . Anatole azt hitte ,hogy azon csekély támogatás ,melyben nagynénjét részesítheti ,ép oly jó hatással bír ,a mily jó szívből van adva s e hit némileg ellensúlyozá benne a fájdalmat ,melyet szegény rokonai szerencsétlensége felett érezett . Most már ,részben pénzhiányból is ,idejének legnagyobb részét otthon tölté ,tanulva ,vagy az öreg Cotin elbeszéléseit hallgatva ,vagy Hermanceszal csevegve ,kivel csakhamar oly bizalmas lábon állt ,mintha gyermekkoruk óta együtt növekedtek volna . Rövid idő alatt Anatoleon megtörtént az ,a mi ily körülmények közt oly könnyen megesik egy tizenhat éves tanulón :beleszeretett Hermanceba . A két ifjú természetében sok volt a hasonlóság ,de még több az ellentét . Anatole természetének egyik uralkodó eleme az élvezetvágy vala ,ép úgy ,mint Hermanceénak ,de míg az ifjú eszével és elhatározásával tudott uralkodni e hajlamokon ,ha kellett ,a leány vagy nem bírt ,vagy nem akart korlátokat vonni kedvtelései elé . Anatolenak nem valának szilárd erkölcsi elvei . Sem könnyelmű atyja ,ki szeretetreméltó lelkiismeretlenséggel űzte női kalandjait ,sem hasonkorú pajtásainak társasága nem volt alkalmas szilárd erkölcsi elveket csepegtetni lelkébe ,az intézetben nyert nevelése pedig olyan volt ,mint minden iskolai nevelés :erkölcsi elvek helyett a vallás érthetetlen formuláival terhelte meg elméjét ,melynek semmi közük a morálhoz . De ha nélkülözte is lelke azon erős erkölcsi tartalékot ,melyet csak az anya vagy atya szerető gondoskodása olthat fiatal lélekbe ;természete mégis alapjában nemes ,érzelmei tiszták valának s e jó tulajdonok ,támogatva azon élénk ,az ingerlékenységig kényes becsületérzés által ,mely őt már e korban kitünteté ,szinte kipótolák e tekintetben nevelése hiányait . Hermancetól a természet megtagadta azon erkölcsi érzéket ,mely egyedül képes a nőt az élet válságos viszonyaiban fentartani s nevelése mitsem adott neki ,a mivel azt pótolhassa . Könnyelmű ,hiú gyermek volt már tizenöt éves korában ,ki nem ismer nagyobb feladatot ,mint tetszeni és mulatni ;s anyja ,példája által ,melyet leányának szolgáltatott ,midőn életének főczélját hasonlókép a kellemes időtöltésekben keresé és majomszeretete által ,melylyel őt körülvette ,e gyengeségeket Hermanceban azon határig fokozta ,melyen túl a jellemgyöngeség jellemtelenséggé válik s melytől csak egy lépésnyire van a becstelenség . Mindkettejükben hiányzott az egészséges erkölcsi érzék ;de míg Anatolet élénk becsületérzése képes volt oly magasra emelni ,hová a puszta erkölcsi elvek fel nem érnek ;addig Hermance ,könnyelműsége s azon veszélyes befolyás által ,melyet anyja gyakorolt reá ,képes vala oly mély sülyedésre ,melyet maga az ,hogy lelke minden erkölcsi tartalékot nélkülözött ,nem indokolhatott volna . Ez éles ellentét oly jellemnél ,mint Anatoleé ,valószinűleg lehetetlenné tette volna a Hermance iránti szerelmet ,ha mint férfi ismerkedik meg a leánynyal ,mert a férfijellem minden tulajdonai közt alig van kérlelhetetlenebb ,türelmetlenebb a becsületérzésnél . De Anatole tizenhat éves gyermek volt ,midőn a nálánál idősb Hermancet megismerte . De mit feszegetem én itt e két ember jellemét ?mi köze egy tizenhat éves ifjú szíve vonzalmának a lélek és jellem határozó tulajdonaihoz ? Kifejlődött ,megállapodott természeteknél ezek döntő elemként határozhatnak a szív érzelmei felett ;a férfi szerelmében nagy része van saját s kedvese jellemének és életnézeteinek is ,de egy tizenhat éves ifjú szerelme az alkalom és a tapasztalatlanság szüleménye . Anatole gyermek vala ,az első fiatal ,szép nő ,kit ismert ,Hermance volt ;naponként órákat töltött a leánynyal ,játszott ,csevegett vele ,-kell -e több szerelmének indokolására ? Az ifjú szerette a leányt ,szerette azon öntudatlansággal ,hogy ne mondjam ,gyanútlansággal ,mely az első szerelmet jellemzi ;szerette úgy ,mintha nem is volna magával tisztában az iránt ,hogy vonzalmának tárgya a másik nemhez tartozik . Anatole önkénytelen hajlamot érzett Hermance iránt ,mintegy magától értetődő ,indokolásra nem szoruló vonzódást ,mely őt a leányhoz közelíté ;s engedett ez érzelemnek ,vagy tán inkább ösztönnek ,a nélkül ,hogy azt elemezni megkisértené . Ha tudta volna ,hogy Hermancet szereti ,kétségkívül magába vonult volna s nem mert volna többé oly bátran közelíteni a leányhoz ;de így ,szerelmének öntudata nélkül ,a mit kora tapasztalatlanságának köszönhetett ,oly elfogulatlanul ,oly minden utógondolat nélküli odaadással engedé át magát a leány társaságának ,mintha még fogalma sem volna róla ,hogy ketten oly két nemhez tartoznak ,mely két nem csak a szenvedély nyelvén érti meg egymást teljesen . A Cotin-házban senki sem vette észre ,hogy Anatole Hermancet szereti . Cotin és neje örömmel nézték a «rokoni vonzalmat »a két fiatal közt s Hermance csak víg és kedves játszótársat látott az ifjúban . A leány vígságában féktelen ,szeszélyeiben kicsapongó volt ,-de modora még inkább hasonlított egy pajkos fiú magaviseletéhez ,mintsem oly leányéhoz ,ki már öntudatával bír nemének . S ez még alig is volt meg a leányban . Hermance azon lányok közé tartozott ,kikben ,természetök elevensége daczára ,aránylag későn érvényesíti magát az ,a mi a leányt nővé teszi . S így nem egyszer Hermance játék közben ölébe ugrott az ifjúnak s Anatole ölelte és csókolta hugát ,-mindkettő még minden sejtelme nélkül annak ,hogy élvezet is lehet abban ,mi csak a pajkosság gyümölcse vala . Vagy öt hónapot töltött ekként Anatole a háznál ,midőn különféle jelekből azt vélte észrevehetni ,hogy Cotinék vagyoni viszonyaiban kedvező fordulatnak kellett beállnia . Cotinné nehány hét óta vidorabb volt s nem czivódott férjével . Az asztal jobban el vala látva s Cotinné már három hét óta nem fordult volt új kölcsönért öcscséhez . Hermance szebb ruhákban járt ,mint azelőtt s minduntalan hol színházban ,hol társaságban volt valamely barátnéjával ,honnan ,hogy mikor jött haza ,Anatole nem tudta ,mert olyankor már aludni szokott . Nemsokára megjött a lakváltoztatási idő ,s Cotinék a szomszéd lakásból nem egy szobát fogadtak fel Anatole számára ,hanem az egész lakást ,mely három szobából s konyhából állt . A konyha átalakíttatott előszobává ,melyből egy ajtó nyílt balra egy szobába ,egy másik jobbra két szobába . E második szobának azonfelül külön kijárása is volt a melléklépcsőre . Az egy szobát Anatolenak adták ,a két szobás lakosztály pedig Hermance számára rendeztetett be ,oly kényelemmel ,sőt elegancziával ,mely Anatolet rendkívül meglepte . Az ifjú nem tudta magának megmagyarázni a dolgok e fordulatát ,de gyöngédtelenségnek tartotta volna a kérdezősködést ,midőn azt látta ,hogy Cotinné és leánya oly egykedvűen intézik e változtatásokat ,mintha mindez nem is lehetne máskép . Anatole azon könnyűséggel és gyanútlansággal ,mely korának tulajdona vala ,csakhamar beletalálta magát e változásba . Elfoglalta szobáját és teljesen boldognak érzé magát ,midőn Cotinné és Hermance megelégedett arczába tekintett . Ez időtájt Detrolles nehány napra falura vitte magával Anatolet . Midőn visszatért ,az öreg Cotint ágyban ,betegen találta . Nem eresztették be hozzá ,azt mondák neki ,hogy deliriumban fekszik s oly dolgokat beszél ,hogy azt fiatal embernek nem jó hallani . Két hét tölt el ,mielőtt Anatole Cotint ismét láthatá ,és megborzadva riadt vissza tőle . Az öreg Cotin mint egy halotti váz ült karszékében ,midőn Anatolet bevezették hozzá . Mintha két hét alatt két évtizedet vénült volna . Tagjai el valának aszva ,megeresztett ,tövises ősz szakálla bizonyos vad kifejezést adott e különben oly szelíd arcznak . Tekintete megtörve nyugodott maga előtt ,de midőn szemét felveté ,valami otthontalan merevség látszott e tekintetben ,melyről Anatole első pillanatra azt hitte ,hogy az őrület jele . Ily állapotban látva a derék öreget ,Anatole borzalmában felsikoltott ,aztán odarohant beteg nagybátyjához . Ez megkísérté feléje tárni kiaszott karjait és szólni akart valamit ;de jobb karját nem tudta emelni s nyelve csak értelmetlen hangokat hebegett . Cotin Györgyöt megütötte volt a guta . Nem halt bele ,de nem épült ki többé belőle . Élt még nehány hónapig ,de élte folytonos haldoklás vala . Anatole végtelen részvéttel viseltetett a szegény öreg iránt ,de végre belenyugodott a kikerülhetlen végzetbe . Oly természetesnek kellett találnia ,hogy egy öreg ,gyönge embert megüt a szél ,főkép ,miután Cotinné ,ki temérdek könnyet ontott férjeért ,elszámlálá neki mindazon ismerőseit ,kik gutaütésben haltak meg ;mely számlálásnak eredménye az lett ,hogy minden második embernek ,ki a hatvanig felviszi ,kikerülhetlen sorsa a szélhűdés . Hermance is csakhamar megvigasztalódott s Anatole a lélek azon ruganyosságával ,mely egy tizenhat éves kedélyben a legellentétesebb érzelmeket oly közel hozza egymáshoz ,tudott ,a szegény tehetetlen öreget meglátogatván ,átfutni Hermance-hoz s a leánynyal eljátszani ,nevetgélni ,fecsegni ,mindaddig ,míg az ki nem küldte szobájából ,a mi este nyolcz órakor többször megtörtént ,a nélkül ,hogy Anatole valami feltünőt talált volna benne . Amióta Cotinék anyagi körülményeiben e változás beállt ,az Anatole és Hermance közti viszony lassanként veszteni kezdett gyermekded bizalmasságából . Alig múlt el nehány hét s Hermance nem volt többé azon víg ,kedélyes játszótárs ,kinek Anatole addig ismerte . Nem mintha meghidegült volna iránta ,nem idegenkedett tőle ,sőt figyelmes szemlélő épen az ellenkező észleletre jutott volna . Hermance most is sok időt töltött öcscsével ,de viseletében kimértebb ,nyugodtabb ,komolyabb volt ,a nélkül azonban ,hogy hidegebb lenne iránta . Nem ugrándozott ,nem enyelgett vele többé azon tartaléktalan pajzánsággal ,mely azelőtt mulatságaikon uralkodott s ha Anatole egyszer-másszor utána kapott ,vagy véletlenül megölelte ,Hermance néha elpirult s rendreutasítá . Anatole eleinte nem látszott észrevenni ,vagy ha észrevette is e változást ,nem tulajdonított neki fontosságot s egyikét látta benne azon szeszélyeknek ,melyekben Hermance természete bővelkedett . Egy alkalommal Hermance épen rakosgatott valamit szobájában ,midőn Anatole a nyitva maradt ajtón belépett . Az ifjú lépteinek zaját elnyelte a szőnyeg s halkan közeledve hugához ,azt hátulról gyorsan megölelé s egy csókot lopott vállára . A leány ,midőn így egyszerre váratlanul magát átölelve látta s keblén az ifjú összekulcsolt kezeit érzé ,melyek érzékenyen tapadtak mellére ,megrázkódott egész idegrendszerében s oly szenvedélyesen és oly szavakkal utasítá rendre az ifjút ,minőket ez még nem hallott tőle . Anatole meglepetve Hermancenak e sajátságos modora által ,mely eddig ismeretlen vala előtte ,nehány szóval bocsánatot kért tőle és kisietett a szobából . De alig ért saját szobájába és veté magát boszúsan a pamlagra ,előtte állt Hermance . A leány pillanatnyi felhevülése elmúlván ,utána futott Anatolenak ,kérte ,ne vegye rossz néven hevességét s midőn ez biztosítá ,hogy nem haragszik ,pajzán mosolylyal ölébe ült ,átkarolta nyakát és csókot nyomott ajkára . Megtörtént ez azelőtt akárhányszor ,de Anatole úgy érzé ,mintha ma érintené ajka először Hermanceét . Azt a hosszú ,szenvedélyes csókot ,melyet most kapott ,nem a játszótárs adta többé könnyelmű pajzánságában a játszótársnak ,hanem adta a nő ,ki már élvezni tud ,az ifjúnak ,kit szeretne rá megtanítani . E percztől fogva érzé Anatole ,hogy nővel áll szemben s hogy e nőt szereti . De érzé egyszersmind ifjúságát s tapasztalatlanságát ,érzé azon fölényt ,melyet az idősebb s routinirtabb leány reá gyakorolt s ez oly elfogulttá ,oly zavarttá tette Hermanceszal szemben ,hogy daczára most már élénken érzett szerelmének ,kerülni kezdte a leányt . Hermance néha kérdőre vonta öcscsét ,miért tölt vele kevesebb időt ,mint azelőtt ,és a mód ,melyen ezt tevé ,midőn lángoló szemével ránézett ,vagy kezét megszorítá ,Anatole zavarát ,mondhatnám félénkségét még inkább növelte . Anatole kezdett kevesebbet lenni otthon ,s estve rendesen eljárt színházba ,hogy ne kelljen együtt lennie a leánynyal ,kit szeretett s kihez ,mióta tudta ,hogy szereti ,alig mert többé közelíteni . Egy estve színház után hazaérve világot akart gyújtani ,de a gyufás dobozt üresen találta helyén . Nem tudott magán máskép segíteni ,mint ,hogy Hermancetól kérjen gyújtót ,kinek szobájában ,mint jövet az utczáról látta ,még világos volt . Kiment tehát a közös előszobába s Hermance ajtaján koczogtatott . -Ki az ?hangzott belőlről a leány hangja . -Én vagyok . -Te vagy Anatole ?jer ! Anatole benyitott . Az első szoba setét vala és üres . Hermance a másikban volt ,melynek ajtaja ki vala nyitva . Az ifjú az ajtóhoz lépett ,de megpillantván Hermancet ,a mint könyvvel kezében chaiselongueján feküdt ,önkénytelenül visszahökkent . Midőn meglátta Hermancet kacér pongyolájában ,mely bájainak hatását még fokozta ,Anatolet eddig még nem ismert mértékben támadta meg azon zavar ,azon elfogultság ,azon megmagyarázhatlan vonakodás ,mely hátravon és előrehajt egyszerre ,melyet nehány hét óta érzett a leánynyal szemben . Ideges remegés fogta el egész valóját ,futni akart ,de lába mintha a földbe gyökerezett volna ,nem tudott elmozdulni a küszöbről s tekintetével akaratlanul rámeredt a szép leányra ,ki mosolyogva nyújtá neki kezét . -Nos Anatole ?-szólt a leány kérdőleg ,észrevéve az ifjú megdöbbenését . Anatole végre erőt vett magán s szemét a földre sütve közelebb lépett s remegve fogta meg a leány kezét . -Gyufát akartam kérni tőled Hermance ,csak most vettem észre ,hogy az enyim elfogyott ... -Gyufáért jöttél ?-kérdé a leány sajátságos hangon . -Csak nem haragszol ?-szólt az ifjú engesztelőleg . -Dehogy haragszom . Sőt épen jó ,hogy jöttél ,elfecseghetünk egy kicsit . Nem tudok aludni ,jer Anatole ,ülj ide . -No de jer hát ! Anatole szék után nyúlt . -Ah ne hozz széket ,jer ide ,hozzám ,szólt a leány . -Olvastál ?-kérdé Anatole s Hermance könyve után nyúlt ,hogy ne kelljen szemébe néznie . -Olvastam . Igen érdekes könyv . Nézd csak . Nem ismered ? -«La Nouvelle Héloïse ,»-olvasá Anatole . -Nem ,nem ismerem . -Úgy majd odaadom ,ha elolvastam . Nagyon érdekes ,hidd el . -Úgy ?-szólt Anatole ,letevé a könyvet ,melynek hatása ott lángolt Hermance szép szemében . -De mi lelt ?-kérdé a leány ,-úgy ülsz itt ,mint a bűnös ,ki haragban van lelkiismeretével ;rám sem mersz nézni ... -Dehogy nem -viszonzá az ifjú megemberelve magát s tekintetét fel emelé a leányra . Hermance azon szépségek közé tartozott ,kik a legjózanabb erényt is képesek megingatni . Halvány arcza ,széles piros ajkai ,finom alkatú orra ,megvilágítva két emésztő tüzű setétkék szem által s ébenfekete fürtöktől környezve ,oly egészet alkottak ,hogy a festész fantáziája nem képzelhetne magának illőbbet ,ha Bacchusnak akarna papnőt festeni . Anatole ,midőn e szemekbe tekintett ,mintegy megmeredve szegzé tekintetét a leányra . -Mily szép vagy Hermance !-rebegé önkénytelenül . -Tetszem neked ?kérdé a leány kaczéran s míg egyik keze az ifjúéban nyugodott ,a másikat felemelve ,megsímogatá vele Anatole arczát . -Bocsáss Hermance -rebegé Anatole zavarban ,-ne kínozz Hermance ... Hermance elereszté az ifjú kezét ,de Anatole nem tudott felkelni . A leány rászegzé igéző tekintetét s Anatole szédülni érzé fejét e pillantás hatása alatt . -Csókolj meg Anatole !-susogá Hermance ,feléje tárva karjait . Anatole futni akart ,de nem birt . Érzé ,hogy a vér fejébe tolul ,hogy arcza ég ,-de midőn a leány szemébe nézett ,nem birt ellenállani s ösztönszerűleg odaborult Hermancera és megcsókolá . A leány átkarolta az ifjút s szenvedélyes csókokkal halmozá el arczát . Ujjai haja közé tévedtek s kis keze az ifjú fürteivel játszott ,míg ez úgy érzé ,mintha lélekzete el akarna akadni . Eddig ismeretlen érzések támadták meg Anatolet . Szerelmi ábrándozásaiban nem egyszer elképzelte magának a boldogságot ,melyet a viszontszerelem nyújt s most ,midőn e boldogságot elértnek látta ,úgy érzé ,mintha csalódott volna álmaiban . Karjaiban tartá a szeretett nőt ,magába szívta annak éltető lehelletét ,ki szivét hangosabban dobogni megtanítá ,-de mi volt ez azon boldogsághoz képest ,melyet rajongó lelke megálmodott ? Egy tizenhat éves ifjú szerelme inkább ábrándozás ,mint szerelem . Én nem hiszek a szerelem azon pedáns osztályozásában ,mely azt platonikusra és nem-platonikusra osztja . Ha hinnék is a léleknek a testtől önálló létezésében ,ha azon tulajdonok és működések összegét ,melyet hétköznapi nyelven «léleknek »nevezünk ,többnek tartanám is az agyvelő legsubtilisabb functiójánál ,nem hinném ,hogy létezhetik szerelem ,melyben csak a lélek vesz részt ,az anyag hozzájárulása nélkül . Olvassa el bárki a szerelem valódi evangeliomát ,melyet a nagy britt költő hagyott reánk . Még eddig senkinek sem jutott eszébe tagadni ,hogy az érzelem ,mely Romeot és Juliát összefűzi ,valódi ,tiszta szerelem ;s vajjon «platonikus »-e a Montecchik és Capulettik sarjadékainak szerelme ? Azon émelygős ,férfiatlan ábrándozás ,mely az új korban írt középkori regényekből sóhajt felénk ,azon kevéssel beérő ,saját tehetetlenségével kaczérkodó érzelgősség ,melyben némelyek a «tiszta »szerelmet vélik felfedezni ,mindössze oly lélekállapot ,mely csak azért nem tartozik a pathologia körébe ,mert ellenszerét a tudomány még fel nem fedezte . Tökéletlen ,beteges érzelem az ,melyet egészséges ,kifejlett organizmus meg nem terem . A holdkórosok birodalma ez és a gyermekeké . Anatole ez utóbbi volt . Nem sok kellett volna neki arra ,hogy boldognak érezze magát . Ha Hermance csak sejteti is vele ,hogy szerelmét viszonozza ,Anatole rajongásában képes lett volna érte bármire . Beérte volna vele ,ha lábainál ülhet és szemébe tekinthet ,ha láthatja őt és hallhatja szavát ;s egy kézszorítása az ideálnak boldogabbá tette volna ,mint most a kedvesnek ölelése . Anatole nem érzé magát boldognak . Azt látta ,hogy szerelme viszonoztatik ,-mert vajjon mi lehetett volna Hermance csókja az ifjú szemében más ,mint szerelmi vallomás ?-de ő másként képzelte magának az első vallomást . Midőn karjaival magához ölelte kedvesét ,érezve szívének minden dobbanását ,s midőn Hermance villogó szemébe tekintett ,úgy tetszett neki ,mintha nem ez volna azon nő ,ki álmait foglalkoztatá . Anatole jellemében a legnagyobb ellentétek egyesültek . Tudott szeretni oly mély ,oly intensiv érzéssel ,mely maradandóságra nézve megközelíté egy szentimentális szív sóhajainak hosszadalmasságát ;s tudott lábbal tapodni minden érzelmet ,tudott könnyelmű játékot űzni a szív legönkénytelenebb gerjedelmeivel . De ez utóbbi tulajdont csak később érlelték meg benne az élet körülményei . Most még egy tapasztalatlan lélek ,egy gyermekded lélek ábrándosságával rajongott Hermanceért . A leány szerelmével boldogítá őt ,de a mód ,melyen ezt tevé ,nem felelt meg érzelmeinek . Most ,midőn szerelmének már nem lehetett vágya ,mely még kielégítés után epedjen ,midőn váratlanul teljesedni látott oly reményeket ,melyeket még táplálni sem mert ,-Anatole kezdetben nem tudott boldog lenni ;mert nem volt többé miért -ábrándoznia . S az ábránd ellensége a valónak . De e hányatás ideális érzelmeinek eloszlása s a kínálkozó szerelmi boldogság élvezete közt ,csak átmeneti stádium lehetett ;s oly természetnél ,minő az Anatoleé volt ,az adott helyzet teljes ,önkénytes elfogadására s kizsákmányolására kellett vezetnie . Azon otthontalan érzés ,mely a gyönyör első kisérletét követé ,elmult s Anatole karjaiba vetette magát az élvező szerelemnek . Anatole ezután ,midőn esténként hazajött ,rendesen megkisérté Hermance ajtaját ,mely csak ritkán volt zárva ,jeléül annak ,hogy a leánynak feje fáj s nincs kedve őt fogadni . S így mialatt Cotinné mitsem sejtő gyanútlansággal aludt a szélhűdött ,lassan haldokló férjet őrizve ,a család nagyreményű sarjadéka a harmadik szobában édelgett elcsábított ifjú kedvesével . Hónapokig tartott már e viszony ,midőn egy estve a nagy operaház előcsarnokában Anatole megpillantá Hermancet ,a mint egy öreg úr karján jött ki a szinházból . A kisérő haja s bajusza tiszta fekete s öltözéke a legválasztékosabb vala ,de szemének kialudt lángja s arczának el nem titkolható ránczai félreismerhetlenül jelezték benne az érdemekben megaggott kéjencet . Hermance ,királyi alakjával s vakító szépségével ,melynek a gazdag toilette még növelte hatását ,magára vonta az egész férfitársaság figyelmét ;s e bámulat megérdemelt voltának öntudatában büszkén lejtett végig a csarnokon kisérője karján ,ki jobbra-balra nehány köszönést viszonozva ,sietett hölgyét kivezetni az ostromló szemek e kereszttüzéből . Hermance nem vette észre ifjú kedvesét ,ki szótlanul állt a fal mellett ,nem tudva minek tartsa unokahuga kisérőjét . Mindenre gondolt ,csak arra nem ,a mi igaz vala ,s a kínos bizonytalanság és habozás nehány pillanata mulva meg akart indulni ,hogy utána menjen Hermancenak ,azon reményben ,hogy utól fogja érni ,míg kocsijokra várakoznak . Nem tudta félti -e vagy nem ,nem tudta mit gondoljon ,csak azt látta ,hogy egy bizonytalansággal áll szemben ,melynek el kell oszlania . Feltette tehát magában ,hogy követni fogja Hermancet és kisérőjét ,bárhová menjenek ,midőn egyszerre két úr társalgása vonta magára figyelmét ,kik mellett elhaladt . -Ugyan nem tudja ön ,ki azon szép nő ,kit Cocloquet barátunk most emel hintajába ? -Hogyan ?nem ismeri még a párisi demi-monde legújabb csillagát ,Cotin Hermancet ?-viszonzá a másik . Anatole elsápadt e szavakra ,s egy oszlop megé vonult ,mely a két társalgó mellett állt ,onnan hallgatva tovább beszédjöket . -Hogyan ,e szép leány -? -Egy bukott kereskedő leánya ,ki Cocloquet barátunkon kezdé első experimentumait . Most még monopóliumot gyakorol rajta az öreg ,de nem adok neki két hónapot - Anatole vére felforrt e szavakra ,s merészen odalépett az ismeretlen elé . -Uram !becsületes ember ön ?-kérdé szikrázó tekintettel ,-hogy nem átall egy becsületes leányt rágalmazni ? A két öreg úr igen komikus jelenésnek tarthatta e tizenhatéves ,haragtól pirosló lovagot ,ki egy párisi cocottenak védőjéül csapott fel ,mert mindketten hangos kaczajra fakadtak . -Ismétlem uram ,-szólt Anatole haragtól remegő hangon ,-becsületes ember -e ön ,hogy nem átall egy tisztességes leányt így rágalmazni ? -Tisztességes leányt ?hahaha ! Fiatal barátom ,önnek elment az esze !-mondá az ismeretlen ,a fiút végig mérve tekintetével . -De uram - -Eh ,de hát ki ön ?-kérdé most az ismeretlen úr . -Ki vagyok ?-kiáltott Anatole ,-no ,ha ön nem felel kérdésemre ,mindjárt megmutatom ki vagyok - Ezzel felemelve pálczáját ,az ismeretlennek arcza felé vágott ;ez azonban a csapást karjával szerencsésen elhárítá magáról . -Sergeant !sergeant !-hangzott most többfelől ,s a dolog vége az lett ,hogy Anatolet minden erőlködése és protestácziói daczára a rendőrségre vitték . Itt töltötte az egész éjszakát . Reggel kihallgatták ,s a vallató biztos ,értesülvén a dolog állásáról ,megfeddé Anatolet túlbuzgalmáért ,mely botrányra vezetett ,de tekintettel ifjú korára s Cotin Hermance iránti rokoni viszonyára ,csekély bírság lefizetése után szabadon bocsátotta . Hazaérve első dolga volt Hermancehoz sietni ,ki még félig alva feküdt ágyában . Anatole halkan lépett a szobába ,nehogy az alvót felriassza ,s csendesen ágya szélére ült ,azon biztos reményben ,miszerint Hermance fényesen kitisztázandja magát az ellene szórt rágalmak alól . -Ah te vagy Anatole !-szólt a leány pillanat mulva ,midőn felocsudva észrevette az ifjút . Hogy vártalak tegnap ! Későn jöttem haza szinház után ,azt hittem ,már alszol s meg akartalak lepni . Szép halkan bemegyek az én kis kedvesem szobájába ,-oda lépek ágyához -tapogatódzom -üres ! Szomorúan visszajöttem tehát ,de nem tudtam aludni . Úgy vártalak ,-annyira fel valék izgatva ,és te nem jöttél ! Ki tudja ,hol mulattál pajtásaiddal ,míg én itthon epedtem utánad ! Hermance átkarolta az ifjút s elhalmozá forró csókjaival . Úgy nézett ki emésztő tűzzel szemében ,vágytól dagadó kebellel ,mint a megtestesült bűn . Ha Anatole nem lett volna tizenhat éves ,egy pillantás e szembe ,e kebelre meggyőzte volna arról ,hogy a mit tegnap hallott ,nem volt rágalom . Anatole erőt vett lelke felháborodásán ,s a lehető legnagyobb nyugalommal elbeszélte kedvesének éjjeli kalandját . A leány figyelemmel hallgatá ,aztán hangos kaczajra fakadt ,mely oly kínosan hatott Anatolera . -Nem rossz !-kiálta fel ,-tehát te szegény fiú ,a rendőrszobában töltéd az éjt ,és pedig miattam !de ne félj Anatoleom ,kárpótolni foglak ,még ma . Itthon töltöm az egész estét ,meg fogjuk magunkat boszulni a sorson ! -De hát mit szólasz ahoz ,a mit az az ember mondott rólad ?-kérdé az ifjú ,félve és remélve lesvén a választ Hermance ajkáról . -Mit is mondott ?hogy az öreg Cocloquet monopoliumot gyakorol rajtam ?hahaha ,nem rossz kifejezés !-te tudod legjobban Anatole ,miben áll Cocloquet monopoliuma ,hahaha ! -Hogyan ,-kiálta fel Anatole elsáppadva ,s felugrott Hermance ágyáról ,mintha valami ijesztő látványtól riadna vissza ,-tehát igaz volna -? -Mi ? -Hogy te Cocloquet kedvese vagy ? -Hát nem tudtad ,kicsikém ? -Nem !-kiáltott fel Anatole elszorult hangon s mintegy elbódulva a hallottaktól kezébe rejté arczát . -Anatole ,ne légy gyermek ,-biztatá most a leány ,-jer no ,csak nem haragszol rám ? Anatole kimondhatatlan kínokat szenvedett e pillanatban . Félóra előtt még rút hazugságnak tartá a mit hallott ,s midőn most maga a leány beszélte neki azt ,a mit midőn mások mondtak ,rágalomnak tartott ,midőn Hermance nevetve vallá be neki ,hogy másnak kedvese ,-ez megzavarta az ifjú minden gondolatát . Szívét szorulni érzé ,mintha meg kellene szakadnia . Hermance ez állapotban látva fiatal kedvesét ,mely oly távol állt saját vágyaitól ,kaczérsággal akarta őt kiengesztelni . Halkan felkelt ágyából s egyszerre elébe állt azon indiszkrét toiletteben ,mely csak az éj diszkrét homálya számára vala rendeltetve . A leány elragadó szép volt . Piczi rózsaszín lábai szinte elenyésztek a szoba tarka szőnyegén ,s a finom batiszting ,mely testét födé ,annak egy részét tartaléktalanul tárta Anatole elé ,míg a többi ,a mit eltakart előle ,annál ingerlőbben tetszett keresztül a fátyolszerű szöveten . Anatole előtt mindez nem volt újság ,de azért e látvány mégis megvesztegette szemeit s Hermance észrevette ,hogy arczkifejezése szelidülni kezd ,midőn reá tekint . -Csak nem haragszol én kis kedvesem ?-kérdé a leány ,meg akarván ragadni a kedvező pillanatot ,melyet bájai hatásának köszönhetni vélt ,s gömbölyű fehér karjait az ifjú nyaka köré fűzte . -Menj -megcsaltál ,-szerettelek és te mást szerettél !-nyögé tompa hangon az ifjú ,kibontakozva kedvese öleléséből . -Én ,mást szerettem ?-kérdé a leány nagy szemeket meresztve Anatolera ,a bámulat oly félreismerhetlen kifejezésével ,mely magán viselte az igazság bélyegét . -Hiszen magad mondád ,hogy Cocloquet kedvesed -nos ,hát nem úgy van ? -No igen ,de csak nem gondolod ,hogy ezt a vén tökfilkót szeretem ?-viszonzá a leány kaczajjal . Anatole visszatántorodott e nevetés elől . -Eh !gyerek vagy Anatole !-kiálta fel erre a leány s hátat fordítva neki boszúsan veté magát egy chaise-longuera . Anatole szeme csak most nyílt meg teljesen . Az ártatlan ,tapasztalatlan ifjú nem merte hinni a gyalázatot ,míg félreérthetlenül nem állt előtte . Most ,midőn Hermance saját ajkáról hallá azt ,a mit különben képtelen lett volna elhinni ,midőn szívének első szent érzelmét így meggyalázva látta ,kitört belőle a fájdalom ,mely lelkét eltölté ,s ingadozó léptekkel közeledett a leányhoz ,hogy szemére hányja megbecstelenített szerelmét . De a mit most hallott ,már nemcsak szerelmét sérté ,hanem vérig sebezte becsületérzését . Nyelve egyszerre megtagadta a szolgálatot . Most ,midőn szerelméről akart szólni a nőnek ,ki azzal oly könnyelműen visszaélt ,megszólalt benne a büszkeség szava s ajkát elnémítá . Mily kín lehet oly nő által megcsalatni ,kit annyira megvetünk ,hogy büszkeségünk tiltja neki még szemrehányást is tenni megrablott szerelmünkért ! Anatole gépiesen az ablakhoz lépett ,s annak hideg üvegéhez támasztá forró homlokát ,midőn egyszerre Hermance hangja magához téríté azon önkívületből ,melybe fájdalma sodorta . -Nos Anatole ,még sem értesz ?-kérdé a leány félig vidám ,félig szánakozó hangon chaise-longueja támláját simogatva kezével . Azon cynismus ,mely e hangban nyilatkozott ,Anatolet kijózanítá . Most már tudott uralkodni szívén ,most már csak haragot és megvetést érzett kedvese iránt . Érzé ,hogy lesz ereje szívéről hallgatni . -De értelek !-kiálta fel keserűen ,haragtól remegő hangon ,-oh ,most már világos előttem minden ! Azon változás ,mely anyagi viszonyaitokban beállt ,s melynek én csupa gyöngédségből nem mertem okát tudakolni ,a kényelem ,mely körülvesz ,a fény ,melylyel öltözködöl ,-lakásod ,ruhád ,mulatságaid ,-mindez becsületednek ára ,Hermance ! Eddig vak valék ,most már látok ! -És atyád ?az ő betegségét is a te szégyened okozta !te okoztad ,hogy e derék ,becsületes ember ,kinél jobb apával egy családot sem áldott meg az ég ,hónapok óta élet és halál közt lebeg ,folytonos haldoklásban ,tehetetlen tagokkal ,de érző szívvel ,mely naponként kétségbeesik leánya gyalázatán ,-az a te műved ,nyomorult ! Meggyaláztad nevedet ,megölted atyádat ! Hermance egy könnyet törölt ki szeméből s mindenkép igyekezett magát az elérzékenyüléstől megóvni . Végre megszólalt . -És te vádolsz engem ,Anatole ,hogy meggyaláztam nevemet ?te ,ki annyiszor segítettél azt meggyalázni ! Anatole meghökkent e szavakra . -Igazad van ,-szólt tompa hangon . -Bűnös vagyok . De te tettél azzá -te csábítottál el . De nem !-kiálta fel gyorsan ,büszke tekintetével végig mérve a leányt . -Sokkal nyomorultabb vagy ,semhogy megoszszam veled a felelősséget tetteimért ! Nem vádollak . De ne félj ,-tevé hozzá a megvetés hideg hangján ,-nem fogok adósod maradni . Anatole megfordult és távozni akart a szobából ,de ez utolsó szavak hallatára Hermance arczát elfutá a vér ,s a leány villámgyorsan felszökve ülőhelyéből az ajtóhoz ugrott ,s az ifjúnak útját állta . -Megállj !-kiáltá az Anatole szavai által vérig sértett leány ,-innen ki nem mégysz ,míg meg nem hallgatsz . Oly sajátságos látvány lehetett az :egy kipirult ,szikrázó szemű ,félmeztelen leány ,a mint egy tizenhatéves ifjútól azt követeli ,hogy hallgassa meg ,mert becsületét akarja védelmezni ! Anatole szó nélkül ült le egy karszékbe ,jeléül hogy kész őt kihallgatni . Hermance visszatért a chaise-longuera ,aztán látva ,hogy Anatole féloldalt ül feléje ,s nem szándékozik hozzáfordulni ,egy zsámolyt vett ,azt odatette az ifjú lábai elé s reá ült . Anatole fél lépésnyivel hátrább tolta székét ,a mennyire a fal engedé . Hermance ez elutasító mozdulatot látva ,egy sóhajt nyomott el keblében ,aztán ,kevés vártatva ,megszólalt . -Hallgass meg kérlek ,-szólt halk hangon ,melyre a fájdalom ráüté félreismerhetlen bélyegét ;-két czímen van jogom kívánni ,hogy kihallgass ,mielőtt elitélnél :rokonod vagyok és kedvesed valék . Igazad van ,Anatole ,midőn vádolsz ,igazad van ,midőn kárhoztatsz ;de mégis érzem ,hogy nem érdemeltem azon megvetést ,melylyel most szóltál hozzám . Bűnös vagyok ,meggyaláztam magamat ,de tudod -e ,miért és kiért ? Szüleimért ! Esküszöm ,Anatole ,csupán szüleimért . Te nem tudod ,hogy ezelőtt öt hónappal hitelezőink megtámadták anyámat ,s ő kénytelen volt őket kielégíteni ,nehogy atyámat börtönbe hurczolják . Ez felemészté összes még fenmaradt vagyonunkat . Száz frankunk maradt . Több se égen ,se földön . Száz frank három ember egész életére ! -Nos ,nem kaczagsz Anatole ? Atyám ,e lelkileg megtört ,munkaképtelen agg ,anyám ,ez angyali jóságú ,de jóléthez szokott teremtés ,kit minden csekélység szerencsétlenné tud tenni ,kinek egy parányi kényelemről lemondani sokkal nehezebb ,mint másnak egy nagy boldogságról ,annak valának kitéve ,hogy egy-két hét mulva nem lesz mivel csillapítaniok étvágyukat . Már láttam magam előtt szegény atyámat koldusbottal kezében járni házról-házra ,s anyámat az útszélen elveszni ,-és sehol a világon még lehetősége sem a menekülésnek ! Ha férfi lettem volna ,-ki tudja ?-tán loptam ,raboltam ,gyilkoltam volna ,hogy szüleimet az éhség kínjaitól megóvjam . Oh Anatole ,te nem tudod ,mi a nyomor ,mi az éhség ! -Hiányzott bennem a férfi ereje ,a férfi bátorsága ;leány voltam ,dolgozni nem tudok ,-sohasem tanítottak reá !-gyönge leány ,-kinek nincs egyebe ,mint szépsége . Nos Anatole ,miért nem káromolsz ? Anatole megindulva nézett a leányra . Hermance szavaiban annyi keserű ,annyi lélekrázó igazság volt ,hogy az ifjú önkénytelenül elérzékenyedett s Hermance egy könycseppet vélt láthatni szemében . -Megtörtént ,-folytatá a leány . -Elvesztem ártatlanságomat ,el -visszahozhatlanul . De megismertem a szerelmet is ,melynek kéjeit addig csak ösztönöm sejté ,-szólt Anatolera emelve nagy kék szemét és zsámolyáról térdre ereszkedve ,oda támaszkodott az ifjú térdeire . -Cocloquet elhalmozott pénzzel ,de oly vágyakat keltett bennem ,melyeket nem bírt kielégíteni . Te itt valál közel ,nem idegenkedtél tőlem ,-szép vagy Anatole ,és én szerettelek ! Igen ,szerettük egymást ,hányszor vallád meg ,mennyire boldoggá tettelek ?-és most megvetsz ,mert szerencsétlen vagyok ! Anatole szíve természetes jóságával szánni kezdé a leányt ,s midőn az térdre állt előtte ,már le akart hajolni hozzá ,hogy felemelje ,midőn Hermance egyszerre szerelmére emlékezteté . E szavakra ,midőn elgondolá ,kire pazarlá szerelmét ,sértett büszkesége elnyomta a szerelem ,el a szánalom szavát ,s Anatole gyorsan felugrott székéből ,félre lökte maga elől a leányt s szótlanul ,de rohamos léptekkel kisietett a szobából . Hermance megrémült az ifjú tekintetétől . Anatole feldúlt arcza s otthontalan tekintete láttára megmagyarázhatlan félelem fogta el a leányt s magánkívül utána rohant kedvesének . Anatole saját szobájába sietett volt ,s Hermance ép akkor érte utól ,midőn az ifjú baljával feltépte kabátját s jobb kezével egy tőrt ragadott fel ,mely asztalán feküdt ,és azzal szívének szúrt - E tőr volt összes atyai öröksége ... A leány egy kétségbeesett kiáltással megragadá hátulról az ifjú karját -- E reggelen ,folytatá Achille ,találkozásomnak kellett volna lenni Anatolelal ,de ő nem jővén el a kitűzött helyre ,közelfekvő szállására mentem . Midőn az előszobába nyiték ,Hermance segélykiáltása üté meg fülemet . Berohantam . A leány emberfeletti erővel küzdött Anatolelal ,ki jobb kezét ,melyben tőre villogott ,hiába igyekezett Hermance öleléséből kiszabadítani . Egy pillanat múlva ketten küzdénk Anatolelal s nekem sikerült a tőrt kifacsarnom kezéből ;mire Anatole elalélva összerogyott . E jelenet után erős ideglázba esett . Anatole heteken át élet és halál közt lebegett . Ketten ápoltuk Hermanceszal . A leány nem volt szerelmes Anatoleba ,de szerette azon kedélyes bensőséggel ,melylyel barátainkat ,örömeink társát szeretjük ,azon őszinte ,de más vonzalmat ki nem záró ragaszkodással ,melynek néha bámulva szemléljük önfeláldozási képességét oly nőknél ,kiknek szerencsétlen sorsa az ,a mi Hermanceé vala . Órákat tölték együtt Anatole ágya mellett a leánynyal ,kivel azelőtt csak nehányszor ,futólag találkozám ,s volt alkalmam kiismerni őt azon bizalmasság folytán ,mely oly gyorsan fejlődik ki férfi és nő közt ,midőn gondoskodásuknak egy közös tárgya fűzi össze őket . Elmondá nekem is a maga és családja történetét oly modorban ,oly szavakkal ,hogy ha akkor láttam volna e leányt először ,megesküdtem volna ,hogy igazat beszél . A világ kis és nagy komédiásai közt alig lehet könnyebben rá ismerni az igazság szavára ,mint oly embereknél ,kiknek hivatásuk hozza magával ,hogy rendszerint tettetett érzelmekkel lépjenek mások elé ;mert rendesen annyira elszoknak az igazság egyszerű ,természetes hangjától ,hogy midőn e hangot halljuk tőlük ,meg lehetünk győződve ,miszerint az tudtokon kívül ,ösztönszerüleg szól belőlük ;miszerint nem azért beszélnek így ,mert akarnak ,hanem mert ,midőn valóban igazat akarnak mondani ,nem tudnak máskép . Hermance természetében megvolt minden hiba ,minden gyöngeség ,mely a nőt a bűn útjára vezérli ,némi nagyítással el lehetett volna róla mondani ,hogy «hivatással bír »azon pályára ,melyre balvégzete sodorta ,-ha férjhez ment volna ,meglehet ,hogy a legágbogasabb szarvakat Párisban férje viselte volna ;de mindezek daczára nem a könnyelműség ,nem az erkölcsi elvetemedés vitték a kora bűn útjára . Ugyanily könnyelműséggel ,ugyanily hiányával minden mélyebb erkölcsi érzésnek naponként száz és száz leány megy férjhez Párisban ,tisztán ,ártatlanul . Legtöbb nőt nem szilárdan vallott erkölcsi elvek ,hanem a körülmények óvnak meg az elveszéstől ;s viszont alig van nő ,kinek bukásában ne körülményei játszanák a főszerepet . Hermance kedvezőbb anyagi viszonyok közt csakhamar férjhez ment volna ,s ha nem szolgált volna is a hű hitvesek példányképéül ,a gyalázat ama megbélyegző nemétől ,mely most érte ,kétségkívül ment maradt volna . Nem akarom a leányt védeni . Azt hiszem ,hogy a legelőnyösebb viszonyok közt is aligha vénült volna meg a nélkül ,hogy egy vagy más botlás emléke ne terhelje lelkiismeretét ,de hogy ily korán és hogy így bukott ,azt pusztán a család szerencsétlen anyagi körülményei okozták ;és elősegíté a párisi társadalmi élet romlottsága ,mert alig van hely a világon ,hol a szépséget hálásabban lehetne érvényesíteni ,mint itt ,hova Európa élvezni jár ;és alig van társadalom ,mely egy bukott nőt ritkábban kényszerítene pirulni ,mint volt a párisi a császárság alatt ,melyben a demi-monde úgy szólván bizonyos erkölcsi jogosultsággal bírt ,melyet el nem ismerni annyi volt ,mint «elmaradni a világtól. » Ily viszonyok közt ,kevesebb könnyelműség és szilárdabb erkölcsi nézetek mellett Hermancenak nagyobb áldozatába került volna becsületét szüleiért feláldozni ;s miután megtette ,kevésbbé találta volna magát helyzetébe ,jobban érezte volna szerencsétlenségét ,s lehet az is ,hogy lelke megtört volna a bűn és szégyen tudatának terhe alatt ;de az kétségtelen ,hogy a legszebb ,legszigorúbb elvek daczára ,e tehetetlen apa és szerencsétlen természetű anya mellett ,kinek vétkes gyöngesége a családot végső segélyforrásaitól megfosztá ,-azon nevelés mellett ,melyet kapott ,kénytelen lett volna ugyanez áldozatot meghozni ,vagy elnézni ,a mint szülei koldusbotot fogva mások könyörületétől kérik a mindennapi kenyeret . Hermance veleszületett könnyelműségének csak annyi része volt a leány új életmódjában ,hogy kevesebb önlegyőzésébe került lemondania a jogról :másoktól tiszteletet követelhetni ;s hogy e visszavonhatlan lemondás után aránylag könnyű lélekkel bírta annak következményeit elviselni . Ha elgondoltam a család kétségbeesett helyzetét ,ha felvettem ,hogy Hermance nem tudhatta előre ,miszerint az áldozat ,melyet szüleiért hoz ,atyját meg fogja ölni ,ha Cotinnéra gondoltam ,a jó hitvesre ,ki becsületben őszült meg ,tán csak azért ,mert nem volt alkalma az ellenkezőre ,a szerető anyára ,ki gyermekét a nyomor napjaiban is úgy kényezteté ,mintha még saját négyemeletes házukban laknának ,e gyönge ,minden erkölcsi tartalék nélküli lélekre ,mely oly készségesen fedezte leánya bukását anyai beleegyezésével ,-nem bírtam megvetéssel nézni a szerencsétlen leányt ,ki aggódó gondoskodással hosszú éjeket virrasztott egy ifjú beteg-ágyánál ,kinek szerelmét sem nem viszonzá ,sem méltányolni nem bírta ,s kitől nem remélhetett jutalmul mást ,mint hideg megvetést . Szántam a szegény leányt ,de azért magam sem valék képes viseletével kibékülni . Meg tudtam volna neki bocsátani mindent ,csak azon könnyelműséget nem ,melylyel magát helyzetébe beletalálta . Azon szinte czinismusig menő objektivitás ,melylyel Hermance magaviseletéről beszélni tudott ,s mely Anatole gyöngéd érzéseit tán ép annyira sérté ,mint maga a tett ,melyet elkövetett ;azon könnyűség ,melylyel a leány képes volt ,az élet minden bármily kevéssé ideális felfogását mellőzve ,helyzetét annak gyakorlati oldaláról fogni fel ,visszataszítólag hatott rám is . Ha Hermance lesújtva a szégyenérzet által ,hallgatag lemondással viselte volna sorsát ,könnyű lett volna a könyörület terén átlépni a méltányosság határait ;de azon leánytól ,ki tudott élvezni és örülni az életnek ,midőn a gyalázat bélyegét viselte homlokán ,ösztönszerűleg idegenkedtem . Szántam ,de azon részvét nélkül ,melyet az oly szerencsétlen iránt érzünk ,ki azáltal ,hogy nem tud megnyugodni sorsában ,tanúságát adja annak ,hogy jobbra lett volna érdemes . Nehány évvel utóbb Anatole teljesen osztá véleményemet Hermance felett ,sőt elnézésében túl is ment a kellő határon . Azon körökben ,melyekbe balsorsa sodorta ,alkalma nyilt a női botlásoknak legkülönbözőbb nemeit megismerni ,de a botlás lehető indokai közül e körökben alig találkozott mással ,mint a test fékezhetlen ösztönével s az anyagi érdekkel . Tuczatszámra foglaltak helyet emlékezetében oly nők ,kik az erény és kötelesség parancsait lábbal taposták csupán élvvágyból vagy haszonlesésből ,s nem akadt köztük egy is ,kinek botlása csak egy nemesebb ,de megtévedt lélek ballépésének lett volna következése . E körök hatása alatt Anatole rövid idő mulva azon végletbe esett mely rosszul magyarázott méltányosságból túlkönnyen kész kimenteni a könnyelműséget . Tapasztalása azt mutatta ,hogy az anyagi érdek oly hatalmas szereplő a női tévedésekben s oly diadalhoz szokott ellensége a női erénynek ,hogy hajlandó volt Hermancet szinte teljesen kimenteni és bukását kizárólag a sors rovására irni . E felfogás ,saját laza erkölcsi nézetei által támogatva ,csakhamar a materialismus azon kietlen nemének veté karjaiba ,mely minden erkölcsi elemet nélkülözhetni vél okoskodásaiban ;s Anatole elméjében két évvel utóbb a női becsület már oly benső ,okszerű kapcsolatban állt az élet financiális oldalával ,hogy azt hiszem ,ha mathematikus lett volna ,okvetlenül feltalált volna egy algebrai formulát a -női erény kifejezésére . De e végletbe csak nehány évvel utóbb sodorták sivár tapasztalatai . Most szerelmi csalódása elfogulttá tette azon nő iránt ,kit nem a szív ,hanem csak a humanitás álláspontjáról lehetett igazságosan megitélni . Anatole meggyűlölte és megvetette a leányt ,ki midőn szerelmét czinikus módon felhasználta vágyai kielégítésére ,pirulni kényszeríté legszentebb érzelmei felett . Az ifjú szerelmében megcsalatva s becsületérzésében meggyalázva érzé magát s Hermanceban saját szégyenének megtestesülését látta . Betegsége alatt nehányszor ,midőn magához térve gyakran visszatérő paroxismusából ,Hermancet ágya mellett pillantá meg ,oly szenvedélyesen ,a gyűlölet és utálat oly félreismerhetlen kitörésével parancsolá ki a leányt a szobából ,hogy az utóbb csak olyankor mert bejönni egykori kedvesét ápolni ,midőn ez mélyen aludt vagy midőn a láz megfosztá eszméletétől . Anatole lelkére mély ,átalakító hatással voltak ez események . A gyönge szív ily csapás által lesújtva ,gyakran sohasem képes többé felemelkedni ,egy passiv jellem ily szenvedések után csak arra jó ,hogy emlékoszlopául szolgáljon szerelmese hitványságának . Anatolet a sors e csapása oly érzékenyen érte ,hogy az elkeseredés első perczében fegyvert emelt önmaga ellen ,s idegrendszere nem állván ki e megrázkódást ,veszélyes kórnak esett martalékául ,-de midőn ez elmult ,erőszakos reakcziót idézett elő lelkében . Nem láttam még embert ,ki tizenhat éves korában mélyebb megvetéssel viseltetett volna a nők iránt ,s kinek ezt kevésbbé lehetett volna hibául felróni ,mint Anatolenak . Nem bűne ,szerencsétlensége volt ez neki . Testben és lélekben ép ,erőteljes ifjú volt ,fogékony minden szép és nemes iránt ,szívvel ,mely szeretni ,lélekkel ,mely lelkesülni tud ,s a jellem feltétlen szeplőtlenségével ,mely a legszebb reményekre jogosított a férfi iránt :midőn balvégzete oly nő karjaiba sodorta ,kinél a szerelem csak palástjául szolgált az érzékiségnek . Azt hiszem ,szívünk kincseit alig pazarolhatjuk el hálátlanabbul ,mint ,ha tizenhat éves korunk tiszta érzelmét oly szerelem oltárára hozzuk áldozatul ,melynek csak -segédpapjai lehetünk . Alig van valami ,a mi oly mérvben megfoszthat egy fiatal lelket ártatlanságának és költészetének zománczától ,mint az oly nő ,ki azt szerelme segélyével cselekszi . Anatole a fiatal szív első fellángolásával szerette Hermancet . Ez viszonzá vágyait ,de nem tudta viszonozni érzelmeit . Míg Anatole egy ifjú szív öntudatlan lelkesülésével borult ideálja lábaihoz ,ez őt egy buja nő mohó élvvágyával ölelte keblére . Úgy hiszem ,misem szolgálhat annyira egy fiatal szívnek demoralizácziójára ,mint ,ha oly nőt szeretünk ,kit becsülni nem tudunk ;s e pusztitó hatást még qualifikálta Anatolenál azon tudat ,hogy Hermance ,amióta csak szerette ,kezdet óta érdemetlen volt szerelmére . Szerelmesünk bukásában gyakran még vigaszunkra szolgálhat egy szebb idő emléke ,midőn még tiszta volt és méltó szerelmünkre . Anatolenak még e szomorú vigasz sem jutott osztályrészül . Kedvese nem szerette soha ,s már megvetést érdemelt akkor is ,midőn először vallá be neki szerelmét . Ekként az egyetlen érzelem ,mely lelkén uralkodott ,a megvetés emésztő érzése volt kedvese iránt . Nem talált Hermancenak sem jelenében sem multjában semmit ,a mi jogczímül szolgálhatott volna becsülésének ,nem gondolt saját tapasztalatlanságára ,mely nem látta meg azt ,a mi oly könnyen meg volt látható ,szíve fájdalmában nem hallgatott az észre ,mely annyi enyhítő körülményt tudott a leány mellett felhozni ,s azt feltétlenül elitélte ,sőt irtózott tőle . A tapasztalatlanság szokásaként generalizálni kezdte véleményeit ;s így a tiszta lelkű ,nemes gondolkodású ,minden gyanakvástól idegen ,őszinte kedélyű ifjú rövid idő mulva annyira jutott ,hogy a szerelem azon nemén kívül ,melyre Hermance megtanítá ,az összes nőnem számára csak egy érzelem maradt lelkében :a megvetés . Ugyanazon ifjú ,ki két hónap előtt megesküdött volna egy kitartott nő tisztaságára ,most minden nőben a gyalázat és hűtlenség egy-egy papnőjét vélte feltalálni . Ez indokolatlan ,és csakis egy tizenhatéves elme éretlensége által menthető megvetés a nőnem iránt azonban azt eredményezé ,hogy Anatole gyorsabban heverte ki szenvedéseit ,mint bírta volna különben . Nehány hónappal azután ,hogy betegségéből kiépült ,az ifjú visszanyerte előbbi életkedvét és elevenségét ;de a költészet azon isteni hímpora ,mely az ártatlan kedélyt befedi ,örökre le volt pusztítva lelkéről . Anatole ismét az előbbi víg ,mulatni szerető ifjú lett ,de vígságán félreismerhetlen volt bizonyos keserűség ,s kedélyét érdesebbé tették azon emésztő érzések és lesújtó tapasztalások ,melyeket az ifjú lélek nem birt nagy veszteségek nélkül elviselni . Betegségéből felgyógyulván Anatole rögtön elhagyá Cotinék házát ,kikről csak nehány év múlva hallánk hírt és pedig azt ,hogy Hermance anyja ,a most már özvegy Cotinné kiséretében Litvániába ment letelepedni egy gazdag orosz földesúrhoz . Midőn Anatole a Cotin-családtól elköltözött ,bátyja beleegyezésével együtt fogadtunk szállást s önállóan rendeztük be magunkat . Én ,megvallom ,bár egy évvel idősebb valék nálánál ,nem minden aggodalom nélkül határoztam el magamat az önálló életmódra ,melyben tetteinkért csak magunknak vagyunk felelősek ,de melyben a felügyeletet is magunknak kell vinnünk önmagunk felett . Anatole azonban eloszlatá aggodalmaimat ,s oly csábító színekben festé le nekem a független életet ,melyben azért ,amivé leszünk ,csupán önmagunknak tartozunk köszönettel vagy szemrehányással ,hogy mindketten azon büszke örömmel kezdtük az új életet ,mely a gyermek lelkét eltölti ,midőn olyasmit tesz ,a miről azt hiszi ,hogy közelebb hozza a férfihoz . Tanulás és mulatság közt folytak napjaink ,s azon kisded bizalmas körnek ,mely kollégiumi társaink közül körülöttünk alakult ,mindkettőben Anatole volt vezére ,hangadója . Nem láttam még ifjút ,kiben ily korán ily határozottan nyilatkozott volna az emberi természet két uralkodó iránya :a tett- és élvezetvágy . A tettek mezejét e korban ránk nézve tanulmányaink képviselték ;s e tekintetben Anatole vala példányképünk . Nem volt ő a kollégium legjobb növendéke ,mert ehhez nemcsak tanulási kedv és képesség ,hanem igen gyakran igénytelen engedelmesség ,és más ,eredményeikben problematikus becsű tulajdonok is szükségesek ;de ő tanult és tudott köztünk legtöbbet az iskola rendes tantárgyain kívül ;ő volt köztünk az egyetlen ,kinek türelme vala Páris főbb hírlapjainak minden czikkét elolvasni ,s kinek a politikai életben már véleményei valának ;ő tudott már okoskodni és kételkedni ,midőn társainak túlnyomó része még vakon esküdött a mester szavára . Ép ily ,vagy tán még nagyobb mértékben vezéröknek ismerték őt társai ,midőn mulatságról vala szó . Mindnyájan tapasztalatlan ifjak ,szinte gyermekek valánk még ,kik mindaddig szülői vagy nevelői felügyelet alatt álltunk ;neki tizenhét éves korában már múltja volt -társai szemében . Ez bizonyos fölényt adott neki barátai felett ,melynek jó következése az volt ,hogy a bor és kártya örömei körünkben soha meg nem fészkelték magokat . Kevésbé előnyös volt talán azon hatás ,melyet Anatole más tekintetben gyakorolt társaira . Ő volt köztünk az egyetlen ,kinek már «viszonya »vala . Hermance történetének részleteit ugyan csak én ismertem ,de a többiek is tudtak annyit ,hogy egy «szélesebb körökben ismert »nőnek volt kedvese ,s a mi fő ,oly kedvese ,kiért ama nő egy másik férfit megcsalt ;s e tudat bizonyos nymbussal vette körül Anatolet társai között ,kik közől a legidősebb tizenkilencz éves volt ,s kik szerelem dolgában még alig haladtak tovább ,mint ,hogy a Théâtre lyrique vagy Odéon harmadik emeletéről ábrándoztak Thália egyik-másik papnője után ,a mi rendes foglalkozását képezi a tizennyolcz éves siheder tanulóknak . Ama routin ,melyet a hamar érett ifjú Hermance társaságában sajátított el ,mely azonban természetesen csakis társainak ifjúi ügyetlensége mellett tűnt fel ügyességnek ,nagyban imponált a kis társaságnak . Mindenki őt vette példányképül ,tőle kért tanácsot ,s miután segélyével egynek-kettőnek sikerült egy kis grisette szerelmére szert tennie ,Anatolet az egész collégium valóságos Don Juanként tisztelte . Eleinte azt hittem ,hogy szerelmi csalódása után kerülni fogja a nőket ;de nem úgy történt . Hermanceban megveté az összes nőnemet ,de nem tudott róla lemondani . Hermanceszal való viszonya ,épen minősége által ,annyira hozzászoktatá lelkét a kicsapongás gondolatához ,hogy az ifjúi kor bátortalansága úgyszólván egy csapásra elmúlt belőle ,és eloszlatá azon elfogultságot ,melyből tapasztalatlan kedélyben a nők iránti tisztelet származik . Nem becsülte a nőket ,de élvezni akarta . S ama tudat ,hogy tizenhat éves korában ,midőn a nők legtöbb embert még gyermekszámba vesznek ,őt már egy szép nő önkényt kedvesévé választá ,s társainak nagy véleménye ,kik asszonyi dolgokban őt valóságos orákulumnak tekintették ,támogatva természeti hajlamai által ,melyek ellenállhatatlanul vonták a női társasághoz ,Anatoleba annyi merészséget s oly önbizalmat öntenek ,hogy rövid idő múlva már oly körökben kezdett forgolódni ,melyek társaira nézve még a jámbor óhajtások világába tartoztak . Könnyen elképzelhető ,hogy ez épen nem vált barátomnak hasznára . Ugyanazon előnyök ,melyek őt társai szemében irígység tárgyává tették ,csakhamar oly viszonyokba sodorták ,melyek mindenre inkább szolgálhattak ,mintsem azon káros hatás ellensúlyozására ,melyet Hermance esete gyakorolt a mélyen érezni tudó ifjúra . Azon ellentét ,melyet Anatole jellemében egyrészt nemes érzelmei ,élénk becsületérzése s szivének ritka fogékonysága a mély és komoly érzelmekre ,képeztek Hermance bukása folytán meghasonlott kedélyével ,erkölcsi elveinek lazaságával a közönséges asszonyi dolgokban ,s azon aggodalommal minden mélyebb érzelemtől ,mely szerelmi csalódásának következménye vala :az ifjú modorán is meglepő bizarrságban nyilatkozott . Anatole képes volt a legnemesebbre ,midőn szívétől vette az utasítást ;de midőn szíve nem volt a játékban ,annyi felületes könnyűséget ,annyi frivolitást tudott kifejteni ,mely párosulva korának természetes félszegségeivel ,oly sajátságos jellemet adott az ifjú társalgásának s egész magaviseletének ,hogy nem egy routinirt ,világedzett nő tekintete megakadt a fiatal tanulón ,ki korában szokatlan merészséggel tudott magánál idősebb nőket szóval és tettel sarokba szorítani ,de viszont maga is fülig pirult ,ha egy szép asszony erősen szemügyre vette . Vajjon fessem -e önnek részletesen azon életmódot ,melyben egy harminczéves nő a másiknak kezébe adja az ifjút ,kit merészsége és tapasztalatlansága kettőzött könnyűséggel visz a kaczérság kivetett hálójába ,-melyben egy tizennyolcz éves ifjú megtanulja a házasságtörést a lelkiismeret minden scrupulusai nélkül ,megtanul nyugodtan szemébe nézni a férjnek ,kinek becsületében gázolt ;megtanul szerelmet hazudni válaszul oly szerelmi biztosításokra ,melyek csak az illem kedveért adattak ;belegyakorolja magát az érzelem minden szójárásába ,minden hangjába ,a hanglétra minden fokán végig ,a kétségbeesés mély bassusától fel a boldogságával kaczérkodó szerelem vidám sopránjáig ,-a nélkül hogy egy parányit is érezne belőle ;elsajátítja magának az élvezetvágy azon conventionális nyelvét ,mely meghamisítja a szavak becsületes értelmét a külszín kedveért ;s végre ,hétköznapi használatra alkot magának oly erkölcstant ,melynek csak ruganyosságából vonhat hasznot :hogy azt ,a mit így magánál tapasztaltabb és romlottabb nőktől eltanult ,megkisértse másokra alkalmazni ,hogy a harmincz éves asszonyoktól elsajátított fogásokkal tizenhatéves leányok csábitására adja magát ,-fessem -e részletesen azon fokozatos processust ,melylyel az erkölcstelenség egy fiatal lelket annyira átalakít ,hogy apostolává lehessen ? Anatole is faragott magának ily «erkölcstant »házi használatra ,mely a realismus meztelen elvein alapult s ethikai szempontból beillett volna a valódi morál paródiájának . «Élvezni mindazt ,a mi másnak aránytalan megkárosítása nélkül élvezhető »,-volt ez erkölcstan alapelve ;melynek kellő méltánylására azonban hozzá kell tennem ,miszerint egy gyanútlan férjet megcsalni ,kivel előbb semmiféle bensőbb viszonyban nem állt ,vagy egy fiatal leányt elcsábítani ,ki «körülményei által mintegy prsedestinálva volt e sorsra »-nem tartozott «mások aránytalan megkárosításai »közé . E veszedelmes morál mellett csak mély becsületérzésének köszönheté Anatole ,ha oly tettekre nem vetemedett ,melyek csak a «jellemtelenség »nevével jelölhetők meg találólag ;s ha daczára annak ,hogy ez irányban elkövetett mindent ,a mi tőle kitelt ,nem kellett pirulnia a becsület itélő széke előtt ;mely azonban ,ne feledjük ,a mai társadalomban más codex szerint itél ,mint a morál törvényszéke . Számos kisebb-nagyobb viszonyaiban sohasem áldozott fel magának oly nőt ,vagy nem fogadta el olyannak áldozatát ,kit szerelme «előreláthatólag »szerencsétlenné teendett ;sohasem igért házasságot nőnek ,kinél csak mulékony örömeket keresett ;s az ifjú ,ki irigylendő hidegvérrel tudott szemébe nézni a férjnek ,kinek neje nehány pillanat előtt karjaiban hevert ,habozást nem ismerő határozottsággal utasítá vissza egykor egy tanárának ,ki őt megkedvelve házához hitta ,és feltétlen bizalmával tünteté ki ,nejét ,ki szellemtelen unatkozásában a férje gyanujától ment ifjút vétkes szerelmének társává akarta tenni . Éveken át folytatta Anatole ez önfeledt életet . Óvakodó volt ott ,a hol szíve számára veszélyt sejthetett ,de annál nagyobb gondatlansággal kereste és űzte a szerelem azon könnyebb nemét ,mely időtöltésül szolgálhat ,a nélkül hogy a szív belevonatnék a játékba . De ily élet ,ily korban ,-van -e nagyobb veszedelem egy ifjúra nézve ? Még alig tölté be huszadik tavaszát ,s azon cynikus könnyelműség ,azon szinte rendszerré vált erkölcstelenség ,mely csak a kicsapongás czéljainak szolgált ,s azon szerencse ,mely Anatolet a nők mellett soha el nem hagyta ,már-már azon útra terelték ,melyen a léha kéjenczek teremnek :midőn a véletlen egy új ismeretségbe sodorta ,teljesen különbözőbe azoktól ,melyeket lelke nagy romlására négy éven át kultivált . Hélène egy vasuti hivatalnok leánya volt . Szép és ártatlan ,korra nézve három évvel ,lélekben egy fél századdal ifjabb Anatolenál ,valóságos gyermek hozzá ,valóságos angyal azon nőkhöz képest ,kiknek karján Anatole eddigi tapasztalásait szerezte . De Anatole sokkal elfogultabb szemmel nézett minden nőt ,semhogy e különbséget észrevette volna . A leány szép volt ,s egy ártatlan kedély jóhiszemű nyiltságával közeledett feléje . A ki a nőket megveti ,a nélkül ,hogy kerülni tudná ,többnyire oda jut ,hogy már beszélni sem képes fiatal nővel a nélkül ,hogy ne udvaroljon neki . Igy járt Anatole is . Midőn előszöri találkozásuk alkalmával egy negyed órára egyedül maradt Hélènenel ,-tagjával azon nemnek ,melyet megvetett ,s a mi több ,oly tagjával ,ki előtte szemét lesüté s nem tudta a társalgást megkezdeni ,-nem jutott eszébe semmi ,a miről e gyermekkel beszélhessen ;elkezdett tehát neki szépségeket mondani ,általános frázisokat ,melyek személy- és égaljkülönbség nélkül a világ minden zugában alkalmazhatók . Nem tudom ,észrevette -e más is ,de én úgy tapasztaltam ,hogy sok esetben ,fiatal férfi és nő közt ,azon modor ,melyben megismerkednek ,azon hang ,mely ismerkedésük alkalmával első társalgásukon uralkodik ,irányadólag hat későbbi ismeretségök egész folyamára . Oly nővel ,kivel első találkozásuk alkalmával Mozartról s Beethovenről beszélgettek ,második találkozásnál könnyebben fognak Mayerbeerről s Wagnerről ,mintsem bálról vagy futtatásról beszélni . Anatole ,ki első ízben a banálissá vált bókok tárházát üríté ki Hélène előtt ,kinek tapasztalatlan lelke készpénz gyanánt fogadta minden szavát ;midőn másodszor találkozott a leánynyal ,ki oly élénk örömmel nyujtá kezet a látogatónak ,mintha már alig győzte volna várni azt ,ki oly szép dolgokat mondott volt neki ,-Anatole úgy érzé ,hogy lehetetlen másról beszélnie mint azon thémáról ,mely először közelítette őket egymáshoz . Nem akarata ellenére ,-mert Anatolenak már volt annyi «iskolája »,hogy szerelem nélkül is tudjon udvarolni ,-de akarat nélkül ,önkénytelenül udvarolni kezdett az ártatlan gyermeknek . Hélène atyja egész napját irodájában tölté ;anyja végtelen jó ,de végtelen együgyű teremtés volt ,ki leányát imádta s a világért sem tudott volna ellenére tenni ,és így ,midőn észrevette ,hogy gyermeke mily türelmetlenül számolja a perczeket azon óráig ,melyben Anatole eljönni igérkezett ,nemcsak hogy véget vetni nem igyekezett ez ismeretségnek egy siheder egyetemi tanulóval ,melynek jó vége alig lehetett ,hanem még tőle telhetőleg előmozdítá a viszony fejlődését . A leány szép volt ,vonzódott hozzá ,s Anatole látogatásai mind gyakoriabbakká lettek . Nehány hét mulva Anatole láthatta ,hogy szerettetik . Ő maga nem szerette a leányt ,de vonzalmat érzett iránta ,minőt e kedves gyermek iránt nem érezni lehetetlen volt ;és tetszett neki az ,a mit még nem volt alkalma látnia :egy ártatlan szív szerelme . Hermanceszal való viszonya kezdetén nem egyszer önmagát kapta rajta Anatole ,hogy -elpirult ügyesebb és józanabb kedvese előtt ;most mást látott pirulni maga előtt . Az ártatlan gyermek ,ki még önmagának sem tudott számot adni érzelmeiről ,kinek szíve önkénytelenül dobogott ,midőn Anatolera gondolt ;midőn ez jött vagy ment ,midőn egy vagy más szót ejtett előtte ,mely a szív hangján volt vagy lehetett mondva ,gyakran elpirult és földre süté nagy kék szemét ,mint -minden tizenhét éves tapasztalatlan leányka . Ez előtte új látvány ellenállhatlan hatással volt Anatolera ,s ő élvezte azt ,nem mint szerető kedves ,hanem mint műértő gourmand . Fiatal nőnek alig van erősebb fegyvere a pirulásnál ,ha forrása az ártatlanság ,s Anatole mindennapos lett Hélène szüleinek házánál . Ily viszonyban az egyik lépés önkénytelenül követi a másikat ,Anatole mind hevesebben ostromolni kezdé Hélènet ,s egy biztos pillanatban ,midőn a mama a harmadik szobában talált magának valami tennivalót ,elcsattant az első csók ,melytől Hélène úgy remegett ,mint valami veszélytől ,melynek félelmes voltát csak növeli az ,hogy kiterjedését nem ismerjük . Hélène úgy tapasztalta ,hogy az első csóknak nem volt semmi rossz következése ,a mama rosszul alkalmazott diskrétióval néha akár egy órára is magokra hagyta a fiatalokat ,s nehány hónapi ismeretség után Hélène már minden pirulás nélkül nyujtá kedvesének csókra piczi ajkát ,midőn az ajtó a távozó gondviselés háta megett bezáródott . Hála a mama jóságának ,Anatole órákhosszat térdelhetett kedvese előtt ,gyönyörködve a fiatal leánynak szerelemtől ragyogó szépségében ,s az ifjú pár oly jól beletalálta magát e helyzetbe ,hogy nemsokára Hélène ,a mint egyedül maradtak ,szó nélkül ölébe ugrott kedvesének s átölelte őt ,ajkairól színi azon édes mérget ,melynek veszélytelenségéről már meg volt győződve . Egy ily délután ,midőn a mama ismét nem volt otthon s Anatole nehány órát együtt töltött kedvesével ,egy rút gondolat villant meg lelkében . Eddig terv és szándék nélkül bolondította a leányt csupán azon okból ,mert az «hagyta magát »bolondíttatni ,most ,midőn ajk ajkon ,szív szíven ,keblére ölelve tartá az angyali teremtést ,elhatárzá őt vágyainak feláldozni . Nem akarom menteni barátomat . Ocsmány volt e gondolat ,s a mód ,melyen valósítása előkészíttetett ,a jellemtelenséggel határos ,de gondolja ön magát Anatole helyzetébe ,a mint ölében érzé e bájoló gyermeket ,kinek minden szava ,tekintete ,minden csókja szerelmet lehelt ,-gondolja meg ,mennyire kitéptek lelkéből Hermance és utóbbi viszonyai minden nemesebb erkölcsi felfogást ,mennyire meggyűlöltették vele saját nemöket ,mily lélekállapotba taszíták ,midőn saját vágyaiknak feláldozták ,és fog mentséget találni szerencsétlen barátom számára . Nem tudom minő eszmék fordultak meg e pillanatban Anatole agyában ,meglehet ,hogy megvillant lelkében a bosszú gondolata is ,tanácsolva neki ,hogy adja vissza Hélèneben a nőknek azt ,a mit első kedvese rajta vétkezett ;-elég az ahoz ,hogy e percztől fogva Anatole rendszeresen kezdé ostromolni Hélènet ,nem szerelemmel ,hanem azon szenvedélylyel ,mely tervei végrehajtásában néha makacsabb még a szerelemnél is . A körülmények végzetesen kezére dolgoztak Anatolenak . Hélène anyja azon nők közé tartozott ,kik míg maguk az erénynek s ártatlanságnak majdnem idylli magaslatán állnak ,ritkán nevelnek a társadalomnak mást ,mint minden botlásra képes tagokat . Azon tulajdonok közől ,melyek az «anya »névnek valódi értelmét megadják ,csak kettő volt meg benne :a határtalan szeretet gyermeke iránt ,s a szív feltétlen jósága . Misem állt távolabb tőle ,mint azon szigor ,mely ép úgy kötelessége az anyának ,mint a szeretet . Nem volt képes irányt adni gyermekének ,ki a közönséges morál banális szabályain kívül alig nyert más tanácsokat anyjától ,mint közmondásokba foglalt életbölcseséget ;nem volt képes kijelölni azon határt ,melyen túl fiatal leány életében a gyermek ártatlan mulatságai megszünnek ,s a nő botlásai kezdődnek . Gyanútlan lelke még a legmindennapibb óvatosságra sem gondolt ,s pusztán szíve jóságától indíttatva teljes szabadságot engedett Hélènenek ,nem gondolva meg ,hogy e szabadságot Anatole fogja felhasználni . És Anatole lelkiismeretlenül visszaélt az anya végzetes jóságával ,s a gyermek tapasztalatlanságával . Elkezdte csábítani a leányt «a művészet minden szabályai szerint »,számító kitartással igyekezett aláásni jobb érzelmeit ;s Hélène szépsége saját könnyelműsége által elragadtatva ,a körülmények kedvezése által támogatva ,csakhamar annyira vitte a dolgot ,hogy úgy látszott ,mintha Hélène természetében már csak egy érzelem uralkodnék kizáró hatalommal :a szerelem . Anatole végre elérkezettnek vélte az időt fáradságának gyümölcseit szedhetni . Egy alkalommal ,midőn ismét magokra maradtak ,Anatole a helyett ,hogy kedvese lábaihoz üljön ,vagy őt ölébe ültesse ,komor képpel felkelt s szemét meredten maga elé szegezve hosszú léptekkel kezdett fel s alá járni a szobában . Hélène bámulva nézett reá s okát tudakolta viseletének . Anatole mogorván hallgatott . Hélène hozzá ment ,karjába ölté karját s úgy kérdé ,mi baja . Anatole kitérőleg felelt . Hélène kedvese nyaka köré fonta karjait ,szemébe nézett aggódó tekintetével s úgy tudakolta ,mi bántja ,hogy Anatole tanácsosnak látta megszólalni . Felhordott egy sereg apróságot ,oly semmiségeket ,minők szerelmesek közt naponként előfordulnak ,s melyek szerinte azt bizonyíták ,hogy Hélène őt nem szereti ;elkezdett deklamálni a nők hűtlenségéről ,Hélène kaczérságáról s oly vádakkal illette a szegény leányt ,melyeknek valótlanságáról maga volt legjobban meggyőződve . Hélène eleinte bámulva mereszté nagy szemét kedvesére ,aztán midőn meggyőződött róla ,hogy Anatole mindezt komolyan mondja ,midőn azt hallá ,hogy hűtlenséggel ,kaczérsággal vádolja őt ,ki egyedül benne és általa élt ,kinek egész élete csak egy nagy szerelmi fohász volt az ifjúhoz intézve ,zokogva veté magát egy karszékbe . -Oh ,-kiálta fel Anatole keserű gúnnyal ,megállva áldozata előtt ,-könnyek !régi eszköz ,csak más fegyvere a kaczérságnak ! Azt hiszed ,nem látok e könnyeken át lelkedbe ,-nem látom benne csalfaságodat ? -Anatole ,-rebegé a szegény gyermek ,-ne ölj meg ! Tudod ,hogy szeretlek ,hogy imádlak ! -Azt be is kellene bizonyítani ,mondá tompa hangon az ifjú ,megállva a szoba közepén s egy félig lángoló ,félig szenvedő tekintetet vetett a leányra . Hélène bizalmat ,szerelmet látva e tekintetben ,felugrott a karszékből s Anatolehoz rohanva ,keblére veté magát ,felkiáltva :de hát mivel bizonyítsam be ? -Mivel ?-ismétlé gépiesen Anatole ,aztán villámgyorsan felragadva a leányt a pamlag felé vonszolá . -Mit akarsz ,Anatole ?-sikoltott Hélène megrémülve . Anatolenak nem volt szüksége szóval felelni e kérdésre . Vérben forgó szemei ,idegeinek lázas remegése s azon erőszakos gyorsaság ,melylyel kedvesét a pamlagra vonni igyekezett ,egy pillanat alatt megnyiták Hélène szemeit . Hélène már kicsinált dolognak tartá ,hogy menyasszonya Anatolenak ,a csábító minden mérges szavának hátterét egy hosszú élet boldogsága képezte volt ,s e legitim boldogság rovására és nem annyira reményében ,mint biztosságának öntudatában feledkezett volt meg a szegény leány annyiszor szavairól ,-de most ,midőn kedvesét képéből kikelve látta magára rohanni s érzé homlokán vad kéjt lehellő csókját ,-most egy pillanat alatt átlátta gyöngeségét ,s azon gondolat ,hogy el van veszve ,és pedig el van veszve önvétkéből ,megfosztá eszméletétől . Anatole nem találva ellenállásra ,vérszomjas vadként veté magát prédájára ,s karjába ragadta ájult kedvesét . Egyszerre megállt . Most vette csak észre ,hogy Hélène elájult . Ez megzavarta minden számítását . Felhasználni az önkivület tehetetlen perczeit egy gyönge nőnél ,tolvajként lopni meg szerelmét ,-ez ellenkezett büszkeségével ,s tán ellenkezett hiuságával is . -Nem ,-kiálta fel magában bosszusan ,-ne mondja rólam ,hogy visszaéltem ájulásával . Meg akarlak rabolni ,igen ,de nyilt harczban ,melyben szenvedélyem s szerelmed győzze le erényedet ,nem orv módon ,mint a tolvaj ! A pamlagra fekteté az eszméletlen leányt s maga a szoba másik végében egy karszékbe veté magát ,hideg kezébe nyugtatva forró homlokát . Végre Hélène magához tért . Midőn egyedül találta magát s érzékeit összeszedheté ,megkönnyebbült lélekkel tekintett körül ;s a mint Anatolet kezeibe rejtett arczczal ülni látta a szoba másik oldalán ,első gondolata volt ,hogy kedvese könyörületének köszönheti e kiméletet . -Anatole ,-rebegé hálás hangon ,-köszönet ,köszönet ! Az ifjú hozzá ment . -Úgye ,nem bántasz többé ?-kérdé a leány ,kezét megragadva . -«Bántani ?» Nem ! De megállj ,Hélène . Azelőtt ,midőn eszmélet nélkül láttalak itt feküdni ,visszavonultam . Most itt vagyok ismét . Be kell bizonyítanod ,hogy szeretsz ! -Az istenért ,Anatole ... -Hallgass rám ,Hélène ,-szólt Anatole erőltetett nyugalommal . -Anyádat hallom jönni . Most tudod ,mit kivánok tőled szerelmed bizonyságául . Holnap eljövök és -nemde szerelmem ...? -Nem ,soha !-kiálta fel a leány fájdalommal . -Hélène ! Sohsem hallottál még esküdni . De most esküszöm neked becsületszavamra ,hogy ,ha holnap igent nem mondasz ,sohsem látsz többé ebben az életben ! Hélène szólni akart ,de anyja belépett . Félóra mulva Anatole eltávozott ,a győzelem biztos reményével lelkében . Midőn útközben elgondolá Hélène szerelmének nagyságát ,midőn visszaidézte lelkébe a csábítás azon lelkiismeretlen eszközeit ,melyekkel hónapok óta aláásta a leány lelkének nemesebb érzelmeit ,-lehetetlennek tartá ,hogy győzelme biztos ne legyen . Másnap ,igéretéhez képest elment . Anatole megdöbbent ,midőn Hélènet megpillantá . E virágzó arcz sápadt volt ,mint a viasz ,szép lelkes szemei a könnyektől ki valának veresedve ,tekintetök elvesztette üde lángját ,vonásai el valának torzulva ;Hélène úgy nézett ki ,mintha hosszú ,veszélyes betegségből kelt volna fel ,melyben fájdalmas küzdelmet kellett kiállnia a kór szenvedéseivel . A szegény leány egész éjjel nem hunyta volt be szemét . Lelke egy borzasztó küzdelemnek esett martalékul ,egyszerre a legerőszakosabb érzelmek elkeseredett harcza dulta fel e kedélyt ,mely eddig csendes életörömnél s ártatlan boldogságnál egyebet nem ismert . Anatole elnyomta megdöbbenését s gyöngéden megfogta kedvese kezét ,érzelmes hangon kérdé : -Nos ,Hélène ? A leány teste minden ízében remegett ,arczát halotti halványság lepte el s elfojtott ,alig hallható hangon rebegé : -Igen ! Anatole a diadal örömével tárta ki karjait ,hogy keblére ölelje kedvesét ,de a leány elfordult tőle s székébe omolva szívszaggató könnyekben tört ki . Anatole visszadöbbent e látvány elől . Tegnap ,midőn váratlanul megtámadta ,s akarata ellenére kényszeríteni akarta ,természetesnek találta ,hogy ez fájt neki ,s hogy könnyekre fakadt . Ma ,midőn késznek nyilatkozott teljesíteni kivánatát -ma meglepte Anatolet azon fájdalom ,mely Hélène minden vonásából ,minden hangjából hozzá szólt . Első pillanatban nem értette meg Hélène szenvedését . A szó ,melyet a szerencsétlen gyermek kiejtett ,szerelme legyőzhetlen hatalmát hirdeté ;de sápadt arcza s megtört tekintete kiáltó szemrehányást fejeztek ki ,és zokogásának szakadozott hangjai mintha lelkének gyilkosát vádolták volna . Anatole látta ,hogy Hélène szereti őt ellenállhatlan szenvedélylyel ,látta ,hogy kész feláldozni szerelmeért ártatlanságát ,de hogy kétségbeesik az áldozat nagysága felett . Az erény halálos kínjai valának ezek ,mely elszánta magát az öngyilkolásra . Most már megérté Anatole kedvese fájdalmát . Lelkében egyszerre megszólalt egy jobb hang ,s természetének eredeti nemessége kétségbeesett harczba keveredett azon erkölcsi cynismussal ,azon frivol életnézetekkel ,melyeket szentségtelen kezek csempésztek beléje . A küzdelem rövid volt ,de szenvedélyes és elhatározó . Nehány pillanat mulva Anatole térden állva kért bocsánatot kedvesétől ,s midőn szavát visszaadta neki ,Hélène újjászületve a boldogságtól borult keblére s zokogott ,-de e zokogás nem többé a kétségbeesés vergődése ,hanem egy terhétől megszabadult lélek megkönnyebbülése volt . E jelenet forduló pontot képezett Anatole életében . E pillanattól fogva megváltoztatá Hélène iránti magaviseletét . A leány önkénytelenül tartózkodóbb lett iránta e végzetes percz óta ,s ő szintén visszavonult az illem korlátai közé . A bizalmasságnak azon veszélyes neme ,mely a szegény leányt az örvény szélére sodorta ,többé vissza nem tért . Anatole s Hélène ,mintha összebeszéltek volna ,egyszerre megváltoztak . Anatole ,midőn bucsúzott ,csak kedvese homlokát érinté ajkával ,s Hélène többé a világért sem tudott volna arczába nézni ,midőn őt ilyenkor gyöngéden megölelte . A leány lelkéből azon tisztátalan gondolatok ,melyekkel kedvese nehány hónapon át mulattatá ,eltüntek ,mint egy gonosz álom ;s ifjú lelkének ártatlansága visszanyerte uralmát ,megaczélozva azon öntudatosság által ,mely a veszély ismeretéből ered . Midőn ez estve Anatole Hélèneéktől eljött ,s az utczán alkalmat nyert gondolatait összeszedni ,átgondolta magaviseletét nehány hónap óta ,mely a mai jelenetre vezetett ,és megborzadt önmagától . A szégyen pírja futotta el arczát ,midőn arra gondolt ,mint hazudott szerelmet e leánynak ,mint növelte csalfa szavaival azon érzelmet ,melyet viszonozni nem bírt ;s midőn visszaidézte lelkébe azon rendszeresen raffinirozott modort ,melyben az ártatlan gyermek lelkét demoralizálni igyekezett ,hogy testét megejtse ,visszariadt az erkölcsi cynismus azon kietlen nagysága elől ,mely saját tetteiben nyilatkozott . Mindeddig könnyelműségből ,mely nem jellemének tulajdona ,de szerencsétlen lélekállapotának következménye volt ,sohsem elmélkedett Hélène iránti viszonyáról ,s midőn most a leélt nehány hónapon végiggondolt ,legyőzhetlen undort érzett önmaga iránt . De épen ez bizonyítá ,hogy a válság szerencsés véget ért . Midőn ez estve megvallá nekem a legutóbb történteket ,melyeket addig ,míg fel nem adta szándékát ,discrétióból elhallgatott előttem ,megrettentem azon aljasság felett ,mely viseletét jellemzé ,s melyre őt képtelennek tartám . Nem is kisértém meg haragomat fékezni ,s méltatlankodásomban oly dolgokat mondtam neki ,melyek ,azt hivém ,örökre véget vetendenek barátságunknak . De Anatole ,nagy meglepetésemre ,nyugalommal ,majdnem elégedetten hallgatá szidásomat ,melyre barátságunk által feljogosítva érzém magamat . -Igazad van !-kiálta fel aztán keserűen ,-szidj ,gyalázz ,nincs az a káromló szó ,melyet meg nem érdemelnék ,-hisz én oly nyomorult vagyok ! Először életemben ,könnyeket láttam peregni szeméből . Inkább ösztönöm ,mint itélő tehetségem sugta ,hogy hallgassak el szemrehányásaimmal ,melyeknek el kell enyészniök Anatole önvádolásának keserűsége előtt . Anatole csak egy eszközt látott ,melylyel Hélène ellen elkövetett hibáját jóvá teheti ,ha kezét nyujtja annak ,ki szívét bírni vélte . Én lehetetlennek tartam a házasságot egy húsz éves vagyontalan tanuló s egy fiatal vagyontalan leány közt ,főkép ,midőn az egyik fél nem viszonozza a másiknak szerelmét ,s csak megérdemelt vezeklésnek tekinti azt ,miben a másik boldogságát reméli feltalálni . Igyekeztem őt lebeszélni e gondolatról ,elibe festém a jövőt ,mely ily viszonyok közt szerencsés alig lehet ,de Anatole nem hajlott tanácsaimra . Becsületbéli kötelességének tartá kedvesének kezét felajánlani ,s e téren nem lehetett vele megalkudni . Másnap megkérte Hélènet atyjától . De az apa ,ki leánya viszonyának természetéről ép úgy nem tudott semmit ,mint nem tudott azon indokokról ,melyek Anatolet e lépésre birták ,vetóját állítá a «két tapasztalatlan rajongó szerelmes »elé . Irónnal kezében bebizonyítá Anatolenak ,hogy nem tudna nejével megélni ,kivel hozományt nem kap ,hogy legalább öt-hat évig eltart ,míg oly állásra tesz szert ,melyben szabad a házasságra gondolnia ,hogy tehát egyelőre -a mi itt éveket jelentett -szó sem lehet a házasságról . Ekként nem teljesíthetvén azt ,a mit becsületérzése követelt tőle ,Anatole átlátta ,hogy más kiútat kell keresnie ,s tanácsomat kérte e tekintetben . Véget kellett vetni e viszonynak ,de oly módon ,mely a lehető legkevesebb fájdalmat okozza azon szegény gyermeknek ,kire már annyi szenvedést hozott . Hélènenek nem volt szabad megtudnia ,hogy Anatole nem szereti ;mert a tudat ,hogy rútul rászedetett ,ily körülmények közt életét veszélyeztethette volna az ábrándos ,érzelgős hajlamu leánynak . Anatolenak tehát folytatnia kellett a viszonyt ,várva a kedvező alkalomra ,melyben azt felbonthatja . Anatole kezdetben mitsem akart hallani e tervről ,be akarta őszintén vallani Hélènenek ,mily rútul megcsalta ,s készebb volt elviselni gyűlöletét s megvetését ,mintsem tovább folytasson oly szerepet ,melynek bűnös voltát most már érezé . De végre belátta ,hogy őszinte vallomásával csak növelné kedvese szerencsétlenségét a nélkül ,hogy magának használna ,s elszánta magát bűnhödésül folytatni a játékot mindaddig ,míg befejezhető lesz a nélkül ,hogy Hélènet végkép lesujtsa . És így történt . Nehány hó mulva Hélène atyja más vasuti állomásra tétetett át ,s a távolság ,mint annyi mást ,ezen viszonyt is felbontá . Hélène szerencsétlennek érzé magát ,midőn a távollét hatását Anatole lankadó szerelmében tapasztalá ,de megmaradt számára a vigasztalás ,hogy szeretett és szerettetett ;s bár sokáig nem tudta feledni szívének első bálványát ,nehány évi elválás után atyja unszolására mégis férjhez ment egy becsületes emberhez ,kinek oldalán ,ha boldogságot nem is ,de megelégedést talált . Hélène volt Anatole veszni indult lelkének megváltó angyala . Benne és általa az ifjú a nőnemet oly oldalról tanulta megismerni ,mely eddig rá nézve nem létezett :az igaz érzelem s az erény oldaláról . Midőn párhuzamot vont a fiatal leány közt ,ki szíve első szent ,imaszerű gerjedelmével közeledett feléje ;ki azon tartaléktalan ,megindító odaengedéssel bízta magát reá ,melyre csak azon nő képes ,ki kedvesét tiszteli ,féli és imádja egyszerre ;ki a vértanuság költészetével eltelten kész lemondani arról ,a mi szemében egyenértékű az élettel ,hogy követelő szerelmesének egy szeszélyét kielégítse ,s ki ,midőn ez kegyetlen kivánatáról lemond ,azon kicsapongó örömmel borul kedvese lábaihoz ,melylyel a halálra itélt a vérpad lépcsőjén a kegyelmet üdvözli ,-midőn párhuzamot vont e szerelemmel párosult erény ,e lemondó ártatlanság közt és azon a szerelem nevével takaródzó élvvágy ,azon önző s követelő szenvedély közt ,melyet annyiféle alakban tapasztalt a társadalom legkülönfélébb ranglétráin álló férjes és férjetlen nőknél ,kiknél eddig kereste élvezeteit és szerezte tapasztalásait :Anatole visszaborzadt azon körtől ,melyben eddig forgott ,s megundorodott önmagától ,a ki e körben jól tudta magát érezni . Megtanulta Hélèneben tisztelni a nőnemet ,melyet megvetett volt ,mielőtt még ismerte volna . S ez nem csak nézeteiben a nőkről ,hanem egész érzelmi és erkölcsi világában jótékony forradalmat idézett elő . Szerelmi csalódás volt szerencsétlenségének forrása ,s egy jellemtelen nő ,kiről a tapasztalatlan ifjú mértéket vélt vehetni minden nőre ,ragadta azon erkölcsi kietlenség útjára ,mely lelke nemes érzéseit már-már elnyeléssel fenyegette . Most ,midőn oly leányt tanult megismerni ,ki iránt lehetetlen volt tiszteletet nem éreznie ,ki előtt lelke mélyében pirulni érzé magát ,midőn irányában követett eljárására gondolt ,most világosan állt előtte eddig követett erkölcsi irányának félszegsége ,s be kellett vallania önmagának ,miszerint a mit életbölcseségnek gondolt ,csak nyomorult ,alaptalan sophismák összege vala . Most azon bizarr rendszer ,melyet az erény és tisztaság megtagadásával a rideg hasznosság képmutató elveiből alkotott magának ,összeomlott ,mint egy hazugságokból rakott kártyavár ;az erkölcsi egyensúly helyreállt lelkében ,s természetének nemesebb elemei osztatlanul uralkodtak ismét minden tette ,minden gondolata felett . Anatole szakított múltjával ,a mennyire emberi erővel lehetséges vala ,de ,bár egész lénye gyökeres átváltozáson ment keresztül ,bár szellemileg s erkölcsileg mintegy újjászületett :volt egy szomorú következése e múltnak ,mely utóbb élete minden szenvedéseinek forrásává lett . Tizenhat éves korában ,a mennyiben ily ifjan lehet ,Anatole az volt ,mit erős léleknek nevezünk ,tele hittel ,tele lelkesüléssel . Ha zavartalanul fejlődhetik férfikoráig ,barátom valószinűleg a lélek és jellem azon óriásai közé tartozott volna ,melyeknek irigyelve bámuljuk szellemi ruganyosságát . De mielőtt még lelke az idő és tapasztalatok apró viszontagságai közt megérhetett volna ,Hermanceban való csalódása oly csapást mért reá ,mely egy megállapodott ,erőteljes férfit is megingatott volna ,s mely egy erkölcsi fejlődésének kezdetén álló ifjút szükségkép lesújtott . Felegyenesedett ugyan e csapás után ,de csak azért ,hogy oly viszonyokban keressen vigasztalást ,melyek a csalódott szerelmes beteg kedélyét csak elmérgezék ;míg végre megtalálta a helyes utat ,de ismét oly érzelem segélyével ,mely mély nyomot hágy maga után a kedélyben . Az elkeseredés ,a gyűlölet ,a megvetés Hermance ellen ,az erkölcsi cynismus ,melyre a kicsapongás hosszú négy évében szert tett ,s végre önmagának azon megutálása ,melyet Hélène iránti eljárása keltett fel lelkében :sokkal pusztítóbb szenvedélyek valának ,semhogy nyomtalanul tünhessenek el egy ifjú kedélyről ,melyet rövid nehány év alatt ,egymást követve ,felszántottak . A felnőtt férfi ,megerősödött organismusával veszteség nélkül eltűri ugyanazon csapást ,mely ifjú korában leterítette volna lábáról . Anatolenak elmúlt megvetése a nők iránt ,megtanulta becsülni az erényt ,s ellenállhatlan vonzalmat érzett minden szép és nemes iránt ,-de lelke meg volt törve ,elveszté azon ruganyosságot ,azon hatalmas szárnyalást ,mely az élet bizonyos válságos pillanataiban egyedül képes az embert azon magaslat színvonalán megtartani ,melyről nem szállhat alá ,ha nem akarja önmagát megtagadni . Anatole elveszté hitét . Azon erőtadó fennköltséget ,mely az önmagában és másokban hinni ,a saját erejében s szerencséjében bízni tudó szellemet kitünteti ,mindinkább az elme gyakran szőrszálhasogató okoskodásai ,a kutató és soha meg nem nyugvó ész aggódó kételyei kezdték helyettesíteni ;s ez Anatolet modorában blazirttá ,lelke mélyében kétkedővé tette . Egyelőre e szomorú kétkedésnek nem látszottak meg rajta nyomai . Utóbb gyászos hatalommal lépett az előtérbe ,midőn érzelmei és körülményei tápot adtak neki ;de most úgy látszott ,mintha Anatole minden tekintetben újjászületett volna . Mindenekelőtt elhatározá ,hogy életmódját gyökeresen meg fogja változtatni . S azon mód ,melyen e határozatot végrehajtá ,bámulnom kényszerített egyrészt azon mély önismeret által ,melyet elárult ,másrészt az önkénytes lemondás azon ritka erélye folytán ,melylyel járt . Anatole belátta ,hogy eddigi életmódjában nagyban elősegíté azon bőséges ellátás ,melyben Detrolles által részesíttetett . Ismerte saját természetének élvezetvágyát ,hajlamát a kicsapongásokra ,s nem bízott magában ,hogy hosszabb időn át képes legyen önkényt ellenállani a kínálkozó alkalomnak . Tehát kényszeríteni akarta magát a lemondó életre ;s ennek legbiztosabb útja volt :kevesebb pénzzel rendelkezni és többet dolgozni . Anatole átlátta ,hogy egy kicsapongó mulatságokhoz szokott ifjúra a szabad idő s teli tárcza ellenállhatatlan csáberővel bírnak ,tehát megfosztá magát mindkettőtől . Nehány hónappal ez események után ,midőn mindketten elvégeztük az egyetemi tanfolyamot ,Anatole alkalmazást keresett egy ügyvéd irodájában ,s bár alárendelt ,de mégis oly állást kapott egy szerkesztőségben ,mely párosulva az előbbivel ,a szükség ellen biztosítá . Ezzel elment nagybátyjához ,megköszönte neki eddigi gondoskodását s kijelenté ,hogy ezentúl nem fogad el tőle semmi támogatást . A jószívű Detrolles ,ki öcscsének még hibáit is szerette ,sehogysem akarta e lemondást elfogadni ,s Anatole határozott nyilatkozatai daczára ,csak akkor egyezett az évdíj megszüntetésébe ,midőn Anatole ,az igazság erőszakos lábbal tapodásával elhitette vele ,hogy képes három-négyezer frankot keresni évenként ,s megigérte neki ,hogy ,bármikor megszorul ,hozzá fog folyamodni . Sohsem fogom feledni azon büszke örömet ,melylyel Anatole nagybátyjától hazajőve látogatása eredményét elmondá . A még alig húsz éves ifjú szemében a legnemesebb öröm lángolt ,midőn kifesté magának az életet ,melyet ezentúl követni fog ;egy munkával és fáradsággal teljes ,de független életet ,mely nem érzi többé a függésnek ,önálló lélekre nézve legnyomasztóbb nemét :a hálát ,melylyel érette másnak tartozunk . És ez élet csakugyan olyan volt a valóságban ,minőnek azt Anatole fantáziája megalkotá . Sohasem láttam még embert ,ki ily ifjan ,oly lelkesüléssel ,oly meggyőződéssel vetette volna magát a munkára ,mint ő . Midőn főnöke irodájában dolgát elvégzé ,a szerkesztőségbe sietett ,onnan haza ,s a késő éjfél még íróasztalánál ,könyvei közt találta az ifjút ,ki estve csak azért vált meg kedvencz tanulmányaitól ,hogy reggel annál korábban visszatérhessen hozzájok . Élete munka és tanulmány közt folyt le ;arra kényszerítve volt ,hogy megélhessen ,erre hajlamai vonták ,melyek ellenállhatlan erővel utalták a politikai pályára . De mindemellett nem esett a másik végletbe ,nem lett azzá ,a mivé a sok és rendszeres munka s erős tudományos passiók annyi embert tesznek :pedánssá ,könyvmolylyá . Nem tagadta meg magától az élvezet minden nemét ,nem zárta el magát még a nővilágtól sem . Felhagyott előbbi viszonyainak túlnyomó részével ,jobban megválogatta ismerőseit ,más elvekkel bírván ,más elvekre talált ,s bár életmódja nem szolgálhatott volna jogczímül a canonisatióra ,jóval magasabban állt a párisi fiatalság erkölcsiségének színvonalánál . Szóval ,a ki csak e három-négy év alatt ,meddig ez életmód tartott ,ismerte Anatolet ,s elnézte ,mint tudja idejét a munka ,tanulmány és élvezet közt felosztani ,mint képes mindhárom téren nem hétköznapi eredményeket felmutatni ,mint képes az élet látszólagos ellentéteit a gyakorlatban kiegyeztetni ,-azt kellett hinnie ,hogy oly emberrel van dolga ,kiben minden érzelem a maga helyén van ,kinek kedélyéletében minden rugó egy öntudatos terv szerint működik ,kinek lelkében zavartalanul él azon isteni harmónia ,melyből a valódi erő és lelki nagyság születik . Évek teltek el ekként csendes és kitartó munkában ,s Anatole azon napról-napra fokozódó intensitással folytatta tanulmányait a politikai téren ,mely a valódi hivatottságot jellemzi . Feltünő volt azon lélektani ellentét ,mely barátom politikai nézetei s érzelmi és erkölcsi fogalmai közt létezett . A laza erkölcsi fogalmakkal biró ifjú oly puritán szigort fejtett ki politikai nézeteiben ,mely meglepőleg s tiszteletet követőleg hatott másokra ;a minden komolyabb érzelemtől irtózó kedély a politikában oly erős meggyőződéssel bírt ,mely már közel járt a szenvedélyhez ;e kétkedő ,folyton kutató és tépelődő szellem oly minden ellenmondást kizáró határozottságot árult el ,e hitetlen lélek oly mély hittel csüggött politikai eszméin :mintha a természet e téren akarta volna kárpótolni kedélye feldúlt hitéért . Míg érzelem-világán a skepsis és negatio osztoztak meg ,s azt úgyszólván maradandó passivitásra kárhoztatták ,természetének minden positiv eleme politikai eszméiben s meggyőződéseiben látszott összpontosulni . Anatole mint ember és politikus -ha szabad e nevet egy e pályára készülő ifjúra alkalmaznom ,-sajátságos párosulását mutatá fel a töprenkedésnek és apodikticitásnak . Az ifjú ,ki már képtelennek tartá magát komoly érzelemre ,s mégis mintegy félt tőle ,a politikában megingathatlan meggyőződésekkel bírt ;az erkölcsi elveiben meglehetősen laza férfi ,ösztöneinek ,csupán lelki hajlamainak engedve ,azon politikai eszmék zászlaja alá esküdött ,melyeknek úgy a politikai életben mint a társadalomban csak a legszigorúbb magán- és közmorál képes maradandó alapul szolgálni ;az atheista vallásos buzgósággal hitt politikai eszméi igazságában s egyedül üdvözítő voltában . Anatole testtel ,lélekkel republikánus volt ;egyike azon végzetes politikai természeteknek ,kikben minden kedélyvilágukban beállt változás ,még a legemésztőbb szenvedések is csak arra látszanak szolgálni ,hogy makacsabbá ,kiírthatatlanabbá ,erőszakosabbá tegyék azon lelkesülést ,melylyel meggyőződésükhöz ragaszkodnak . Nemsokára alkalma nyilt eszméi hatalmát megkisérteni . Az 186 *-dik év őszén Bruxellesben egy addig ismeretlen névvel alájegyzett röpirat jelent meg ,mely szokatlan hévvel támadta meg a császárságot . A szabad szó deczember 2-dika óta száműzve vala Francziaországból ,s a törvényhozó testület csekély ellenzéke a szabadszólás jogát inkább csak formailag fentartani ,mintsem tényleg gyakorolni igyekezett . A császári kormány teljes erejében állt fenn ,hatalma varázsával elkápráztatva minden ellenségeit ,mintha még elkövetett hibái is csak új támaszául szolgálnának hatalmának . Az elégedetlenek száma nagy volt ,de még nem mert sorakozni ,nem volt bátorsága fellépni . Sajtóban és szószéken a császárság teremtményei és bérenczei adták a hangot ,kiknek nagy és ragyogó tömegével szemben törpe minoritásnak tünt fel azon bátrabbak kis serege ,kik opponálni merészeltek . Ezrek és milliók gyűlölték az imperialismust ,s a politikai és társadalmi corruptiónak azon ,tőle elválhatlan rendszerét ,melyet ugyancsak a legutolsó háború fedett fel a maga teljes meztelenségében ,de melyet az élesebb látásúak már a caesarismus nagy gépezetének minden functiójából kiéreztek . De ez elégedetlenség a lélekben ,legfeljebb a ház falán belől maradt ;azonkívül mindenki tisztelettel és félelemmel hajolt meg a császár mindenható kormánya előtt ,mely egy nagy név monopoliumából jogot derivált magának az omnipotentiára . Ily viszonyok közt ama röpirat ,mely a tehetség félreismerhetlen jeleit viselte magán ,melyben egy mély meggyőződésű ,lánglelkesedésű toll szólt polgártársaihoz ,s melynek bátor ,sőt vakmerő hangja a nagy forradalom nyelvére emlékeztetett ,korszakot alkothatott a franczia közvélemény fejlődésében ,vagy nyomtalanul elhangozhatott ,mint a pusztába kiáltott szó . A kormány mitsem tett a könyv elterjedésének meggátlására ,daczára annak ,vagy tán ép azért ,mert az szokatlanul merész hangon volt írva . Azt hiszem ,ha ugyan e dolgokat Thiers tollával és modorában írja le valaki ,nem kerülte volna el sorsát ,mely a császárság bírái kezében kétséges nem lehetett . De azon írót ,ki inkább egy Desmoulins vagy St. Just ,mintsem egy Thiers nyelvét beszélte ,a kormány tanácsosnak látta nem bántani . A franczia ceasarismus tán legügyesebb ,legraffinirtabb nyilvánulása volt a tyrannismusnak ,melyet a történelem ismer . Azon kormány ,mely a közönséget minduntalan koholt conspirátiókkal hozta izgalomba ,melyeket a legitim absolutismus ,még ha igazak is ,elfojtani törekszik ,-hogy a társadalmi rend feldúlásától való félelemben okot találjon hódoló engedelmessége megkettőzésére :sokkal ravaszabb volt ,semhogy ez esetben nyilt erőszakkal lépjen fel és ok nélkül vértanukat teremtsen . Ok nélkül mondom ,mert midőn Anatole fellépett ,Francziaország nem az volt ,a mivé a háború alatt és után lett . A császárság alatti Francziaországot élvezetvágy és szabadság dolgában mesés türelem jellemzék ,s Anatole szenvedélyes fellépése sokkal nagyobb ellentétben állt a jelen apathikus nyugalmával ,semhogy rögtön veszélyessé válhatnék . Utóbb a következmények megmutatták ,hogy a császárságot sem e raffinirozott speculatio a közvélemény hangulatára ,sem fukar kézzel mért szabadelvű engedményei meg nem menthették . De akkor a ház még szilárdan állott s urai üdvösebbnek találták ,ha a fiatal izgató «elpuffogtatja munitióját »,mintha azt netán alkalmasabb időre félretenni kényszeríttetik . A közönség nagy része pedig rosszalta azon szenvedélyes modort ,mely Anatole első fellépését jellemzé . A hatalom részéről ekként Anatolet mi kellemetlenség sem érte ,de annál kritikusabb következményei valának fellépésének a magánéletben . Midőn röpiratának kiadatása után való nap a szerkesztőségbe ment ,melyben alkalmazva vala ,a lap igazgatója «sajnálattal »értesíté ,miszerint «kénytelen lemondani a szerencséről ,tollát tovább is felhasználhatni. » A hírlap ,melynél Anatole külföldi ügyekben dolgozott ,ellenzéki organum vala ugyan ,s e tekintetben ép oly elvi ellensége a császárságnak ,mint ő ;de a köztársaságot ép úgy perhorreskálta ,mint az imperialismus ;és így Anatole jövedelmének felétől elesett . Innen ügyvédi irodájába ment ,s egyenesen felkereste főnökét . Joignet úr egyikét bírta a legkiterjedtebb praxisú párisi közjegyzői irodáknak ,s nem ugyan meggyőződésből ,de érdekből feltétlen híve vala minden fennálló kormánynak . Sokkal féltékenyebb volt fiatal segédei előtti népszerűségére ,semhogy Anatolet azzal fogadta volna ,hogy elbocsáttatását jelentse ki neki ;de mégsem állhatta meg ,hogy szemrehányásokat ne tegyen neki e «merész és meggondolatlan »fellépésért ,s el ne panaszolja ,hogy irodája egyik tagjának e tette által ő maga is compromittálva érzi magát ,s nem lát eszközt e compromissio jóvátételére . Anatole tapintata és becsületérzése megérté ,mit kell tennie ,és főnökétől rögtöni elbocsáttatását kivánta ,melyet Joignet úr nagy vonogatódzások közt ugyan s látszólag kelletlenül ,de a valóságban szívesen meg is adott . Ekként Anatole egy nap alatt elesett mindkét alkalmazásától ,s egy sous jövedelem nélkül állott a világban ,mint tíz év előtt ,midőn atyja meghalt . Egy évvel előbb Detrolles is sírba szállt ,s az ifjúnak nem volt semmi támasza a világban . Anatole sorsa ekként egy könyv sorsától függött ,melybe politikai eszméit lerakta . Kezdetben úgy látszott ,mintha e könyv határozott fiascot csinálna . Az első napokban a hírlapok mintha összebeszéltek volna agyonhallgatására ;egyik sem említé . Az egyik rész félt a kormánytól ,a másik nem akart ez eszmék terjesztéséhez azok czáfolata által hozzájárulni . Anatole csak magánvéleményeket hallott munkájáról ,s ezek többet-kevesebbet mondó clausulák mellett írói tehetsége felett egytől-egyig elitélték a könyv modorát és irányát . Végre a kormány egy félhivatalos organuma megtörte a hallgatást s megkisérté a röpiratot czáfolni . Ettől bátorságot kaptak az ellenzék közlönyei ;egy hét mulva Francziaország minden lapja Flavigneux Anatole röpiratával foglalkozott ;a könyv ezer és ezer példányban elterjedt ,s szerzője nevét Francziaország minden zugába elvitte . A siker teljes volt . Olvasták még azok is ,kik nem oszták minden nézetét ,s örömmel üdvözlék benne az első bátor hangot ,mely fel mer szólani . Mindenfelé kapkodták a könyvet ,mely egymásután számos kiadást érve a sajtó terén utat tört a szabad discussiónak . Néhány hónap mulva Anatole felszólítottatott ,lépjen be mint szerkesztő egy újon megindult hírlap irodájába . Örömmel fogadta e meghívást ,mely fényes anyagi helyzetet nyujtott neki azon egy feltétel alatt ,hogy azon eszmékért küzdjön ,melyekért lelkesült . És Anatole küzdött értök . Nem azon impozáns nyugalommal ,melyet a szilárd meggyőződés egy derült ,önmagával harmoniában levő kedélyből merít ,hanem azon lázával a lelkesülésnek ,a hit azon fanatismusával ,melyben lelke mintha kárpótlást akarna keresni letarolt szívvilágáért .