-Ki lehet ez az asszony ? Öröklött koronát visel vagy uralkodó jelvényei csak olyan minőségüek -e ,minőket a papirkereskedőnél néhány fillérért vehet az ember ? Balga kérdés . Mintha nem volna mindegy ,milyen anyagból van egy asszony kormánypálczája ,csak gya-korolni tudja hatalmát . Ez pedig határozottan érthet hozzá ! A nő ,ki fölött Vanderbilt Félix ily módon elmélkedett ,a bécsi high-life jégpályájának leg-feltü¬nőbb jelensége volt . Magas ,karcsu alakja ,melyhez angol szabásu ,szorosan testhez álló zöld bársonyruha simult ,majd úgy siklott tova a sima tükrön ,mint egy smaragdzöld kigyó ,majd kaczéran ,ledéren himbálódzott rajta ,mint valami pompás keleti virág ,mit a szél karjaiban ringat . Mozdu¬la¬taiban nyoma sem volt a ruganyosság ama negélyezésének ,melylyel középszerű korcsolyázók bizonytalanságukat leplezni szokták ,sőt inkább ,néha úgy látszott ,mintha teljes elbágyadás venne rajta erőt és karjait lecsüggesztve lebegett tovább ,izgató kecscsel ,bámulatos biztos-sággal . A szép asszony szőrmekucsmát viselt ,mely alatt vörösded szőke haja nem volt az uralkodó divat szerint magasra feltűzve ,hanem fürtökben szállongta körül kis formás fejét ,melynek méltóságteljes tartása összhangzott a nemes arcz előkelő hidegségével . Előbb társ nélkül kerülte meg többször a pályát ,kimondhatlanul bájos tagadó fejmozdulattal utasítva vissza a sok férfikezet ,mely vezetésére ajánlkozott ,olykor pár enyelgő szót váltva ismerőseivel vagy pedig gúnyos mosolyra vonva ajkát egy-egy termetes szépség láttára ,kit lihegve remorkirozott elömlő bájainak szemléletébe merült lovagja . Azonban utoljára termé-szetesen még sem maradt egyedül . Társául szegődött egy hatalmas ,széles vállu férfi ,ki tán még nálánál is feltünőbb jelenség volt . Egy herkulesi alak ,a belvederi Apolló büszkén hordott szép fejével . Nyilván őt várta a szép hölgy ,mert könnyed mosolylyal fogadta és hideg arcza egy perczre egészen ellágyult ,midőn kéz a kézben ,önfeledten siklottak tovább a ragyogó jégen . A mint Vanderbilt a férfit megpillantá ,arczát az öröm és meglepetés pírja futotta el . Egy gyors lépést tett előre ,mintha meg akarná szólítani ,azonban látva ,hogy a másik nem néz se jobbra ,se balra ,hanem teljesen el van társnője szemléletébe merülve ,összeszorította ajkait és elkomorodva visszalépett . Majd tekintete ,mely állhatatosan követte őket ,már másodizben találkozott a szép asszonyéval . Tán Vanderbilt a keleti napsugártól szinte bronzszínűvé égetett ,éles vonásu arcza lepte meg a szép idegent vagy sötét ,sajátságosan delejes szemei fejeztek ki többet ,mint amennyit el akart árulni ? Elég az hozzá ,előbb csodálkozva nézett reá ,majd daczosan vetve föl ajkát ,még szo-rosabban simult kisérőjéhez ,ki csakhamar magával ragadta a korcsolyázók élénk ,színgazdag tömege közé . -De ha mondom ,hogy oroszok -mondá e perczben Vanderbilt mellett angolul egy koczkás öltözetű ,vézna ,monoklis uracs ,ki a szép idegent szinte nagy figyelemmel kisérte . -Nem oroszok ,magyarok -felelé határozottan ,azonban ép oly vontatott angol hanglejtéssel egy második uracs . -A franczia nagykövet estélyén láttam őket tegnap . Épen elmenőben vol-tam ,utálom ezeket az estélyeket . Akkor jelentették be őket . Afféle furcsa ,tatárhangzásu nevök van . -Ha Tatárországban ilyen asszonyok teremnek ,mindjárt indigenátust szerzek e barbár tartományban -jegyzé meg egy éltesebb úr . -A férje valóságos medve -morgott a vézna uracs . -Medve !-veté közbe egy éles nőhang ,mely egy előkelő kinézésű ,de feltünően sovány szőke hölgytől eredt ,ki lorgnonjával kiváncsian nézett végig a tömegből ismét kiváló páron . -A legszebb férfi kit valaha láttam . S mily szépen hordja a fejét ,akár egy félisten ! Magát Sir Henry -folytatá egy gúnyos oldalpillantással a vézna uracsra -persze a két ujja között mor-zsolhatná szét . Csak inkább tudnám ,hol találkoztam vele ! Olyan ismerősnek látszik . Vanderbilt lélekvesztett figyelemmel hallgatta e beszélgetést és arcza előbb határtalan meglepetést ,majd valóságos ijedelmet árult el . Ugyanekkor újra elsuhant mellette a feltünő pár . A férfi még mindig kezénél fogva vezette az asszonyt és sóvár ,égő szemeit arczán ,alakján végig jártatva ,minden mozdulatát lesve ,kivüle nyilván semmit se látott . A nő azonban nyájasan köszöntgetett a főrangu világ egy-egy ujonnan érkező tagjának és már messziről kereste szemeivel Vanderbiltet ,ki mintha felfedez-tetéstől tartana ,önkéntelenül egy előtte álló terjedelmes asszonyság mögé húzta meg magát . De tekinteteik azért még sem kerülték el egymást ,sőt a nő kissé vissza is nézett ,kihivón ,lenéző daczczal . -Az asszonyt épen nem tartom szépnek -kezdé újra a szőke hölgy -ellenszenvesnek találom . -Hogyne ,természetesen Milady -nevetett az éltes úr . -A legtöbb nő ellenszenvesnek fogja őt találni ,már az önfentartás ösztönénél fogva is . De annál határozottabb rokonszenvet ébreszt ő bennünk . Fogadni mernék ,hogy e nőnek története lesz . -Lesz ? Talán volt is már . -Nem ,arra fiatal . De már most is meglátszik rajta ,hogy a jövőben félisten férje mellett nem fogja megvetni a közönséges halandókat sem . -Kiről van itt szó Milady ?-kérdé francziául egy elegáns ,rendjelekkel ékeskedő úr ,az angol társasághoz lépve . -Erről a kissé nagyon is feltünő hölgyről ,ki ott azzal a szép emberrel korcsolyáz -felelé a lady . A rendjeles úr feltette csiptetőjét . -De hiszen ez Stephan de Szelényi ,a kitünő magyar államférfi és szónok -kiáltá ,erősen bólingatva a nevezett felé ,ki azonban észre nem vette üdvözletét . -Oh ! Ez volna a híres Szelényi ?-kiáltott az angol hölgy meglepetten ,lorgnonját már most kétszeres érdekkel szegezve az illetőre . -Most értem ,miért látszott olyan ismerősnek . Hisz csak nem rég jelent meg arczképe a Graphic-ben . Vanderbilt nem hallgatott tovább . Komoly ,tépelődő arczczal indult kifelé ,egy tekintetre sem méltatva a hórihorgas szőke comtessekből és délczeg ifjakból képződő négyest ,mely a katona-zene élénk hangjai mellett vette kezdetét és olyan tömeget gyüjtött maga köré ,melyen nehéz volt keresztülhatolni . Alig szabadult ki Vanderbilt e tömegből ,midőn egy tábornoki egyenruhát viselő ,ősz pofaszakállas férfiba ütközött ,ki szemeit keresve jártatva körül ,egye-ne¬sen a jégpályának tartott . -Károly bácsi !-kiáltá a fiatal ember örömtelt meglepetéssel . A megszólított előbb csodálkozva bámult reá ,azután egyszerre kitárta karjait . Csakugyan ő az ,Félix !-és a két férfi mit sem törődve a körülöttük zsibongó sokasággal ,melegen átölelte egymást . Majd a tábornok egy gyors mozdulattal eltolta magától fiatal barátját . -Hogy megizmosodtál ,megférfiasodtál s mekkora szakállad nőtt ! Hisz alig lehet rád ismerni -mondá helyeslően nézve végig rajta . -Igen ,egész beduinná váltam -nevetett Vanderbilt . -És így érkezik az ember ,suttyomban ,nem s tudósítva barátait ,kik hetek óta aggódnak egy ilyen semmirekellő miatt ? Vanderbilt tréfás bűnbánattal hajtá le fejét . -A régi nóta ,Károly bácsi -felelé panaszosan . -Hisz tudja ,hogy levélirás-iszonyban szen¬ve-dek . -Azért van a világon sürgöny . -Sürgönyöztem a mult héten Alicenak . Azt is tudattam vele ,hogy mint tegnap érkezem ide és pár napot sürgős ügyekben itt kell töltenem . -Alice ezt bizonyosan megirta Máriának ,de mi persze még nem hallhattuk a jó hírt . -Hát ő ,Mária ,nincs itt ?-kérdé Vanderbilt vontatottan ,látható erőlködéssel ,a tábornokot követve ,ki a jégpálya irányában folytatta útját . Ekkor nem messze tőlük ismét megpillantá a szép idegent és észrevette ,hogy az a meglepetés egy hirtelen mozdulatával bocsátja el kisérője kezét ,míg bizonytalan ,kérdő tekintete majd ő reá ,majd a tábornokra szegződik . Vanderbilt hevesen ragadta meg a tábornok karját . -Ki az a nő ,nem ismeri ? Az a nő ,ki Pistával van ? A tábornok Vanderbilt szemeinek irányát követve ,elnevette magát . -Hogy ismerem -e ? Mindjárt bebizonyítom ,azonnal bemutatlak . S mit se törődve Félix szabódásával ,ki többször utána kiáltott ,fiatalos gyorsasággal sietett a két korcsolyázó felé ,kinek már messziről intett ,hogy közeledjenek . Vanderbilt nagyon restelte a dolgot ,de már nem volt lehetőség a menekülésre és pár percz mulva Szelényi István hatalmas karjai ölelték át ,ki régi ,ellentállhatatlan melegségével üdvözölte . -Valahogy össze ne nyomd ,nekünk is hagyj valamit belőle -nevetett a szép asszonynyal karján hozzájuk lépő tábornok ,azután ünnepélyes komolyságot negélyezve : -Dr. báró Vanderbilt Félix ,gróf Szentendrey Károlyné -mondá feszesen . Vanderbilt mélyen meghajolt és így leplezte határtalan meglepetését ,de ekkor a tábornok már kezeiben fogta össze két jobbjukat . -Fogadd kegyeidbe ezt a gyereket Liza ,megérdemli . Hisz ugyis régi ismerősöd . Soha senkiről se beszéltünk annyit ,mint ő róla ,ugy -e bár ? -Az már igaz -felelé Liza grófné ,kissé gúnyos mosolylyal . -Otthon nálunk valóságos regény-hőst csináltak önből ,báró Vanderbilt . -És Liza grófné most csalódva látja ,hogy ez a hős már külsejénél fogva is legfeljebb unalmas professzornak ,erkölcstanitónak vagy más efféle fölösleges lénynek termett . -Én még semmit se látok -felelé Liza kimondhatlanul untatott arczkifejezéssel ,de félcsukott szemeiben egy szikra lobbant fel és tekinteteik úgy keresztezték egymást ,mint két fegyver párbaj kezdetén . Szelényi csodálkozva nézett Lizára ,aztán vállat vonva ,vigan füzte karját Vanderbiltébe . -Egyelőre elég lesz a szeretetreméltóságok cseréjéből -mondá -nem mennénk talán ? Károly bácsi már egészen belekékült garde de dames-szerepébe . -Csak gúnyolódjál öcsém . Könnyű neked ,a ki korcsolyázol . De délutánról-délutánra itt állni a jégen ,nem tréfa dolog . -Hát miért áll itt ? -Pistával egyedül is eljöhetnék -jegyzé meg hevesen a fiatal asszony ,a kocsi felé indulva . -Látod ,ilyen a feleségek hálája -nevetett a tábornok és míg nejét a kocsiba emelte -hét órakor Sachernél ebédelünk több jó ismerőssel -folytatá -biztosan számítunk reád is Félix ,ugy -e Liza ? -Hogyne ,nagyon fogunk örvendeni -mondá a fiatal asszony udvariasan kezet nyujtva Vanderbiltnek ,majd Szelényihez fordulva ,majdnem parancsolóan folytatá :-Hát maga nem jön velünk ?jöjjenek mind a ketten ,elég nagy a kocsink -tevé hozzá kissé erőltetett nyájas-sággal . Félix kihúzta karját Szelényiéből . -Részemről köszönöm ,nekem itt rendezvous-m van az orosz és amerikai követségi titkárokkal . Hat órakor azonban mindenesetre ott leszek Sachernél . Midőn a kocsi megindult ,Liza durczásan vetette hátra magát ülésén . -Milyen kiállhatatlan ,elbizakodott egy ember ! S most már estére is a nyakunkba varrta magát ! Ennek maga az oka Károly ,miért hivta meg ? -No még az kellett volna ,hogy meg ne hivjam ! Nem sejthettem ,hogy kifogásod lesz leg-kedvesebb rokonunk ellen ,kit azonfelül csaknem fiamnak tekintek . -És ki a legérdekesebb emberek egyike -veté közbe Szelényi . -Csodálom ,hogy épen magá-nak nem tetszik Liza ,magának ,a ki úgy hajhászsza a különlegességeket . -De nem férfialakban ,ha alig középtermetüek és kiaszottak és barnák ,akár a szárított datolya . A férfiak nem feleltek . Tapasztalásból tudták ,hogy Lizával mostani kedélyhangulatában nem lehet okoskodni . Vanderbilt annyira el volt foglalva estig ,hogy kissé elkésve érkezett Sacherhez ,hol a társaság nagy része már együtt volt egy külön teremben . Ott találta a bécsi magyar kolónia több ismerős férfi és nőtagját ,kik mindannyian nagy örömmel és érdeklődéssel üdvözölték . Első perczben annyi kézszorítást kellett viszonoznia ,annyi kérdésre kellett felelnie ,hogy észre sem vette Liza távollétét . A szép asszony csak akkor jutott ismét eszébe ,midőn egy hölgy kissé csipősen jegyezte meg ,Szelényihez fordulva : -Tudja -e kegyelmes uram ,hogy Liza már megint nagyon is önzéstelen módon gondoskodik étvágyunk megélesítéséről . Szelényi saját türelmetlenségét hanyag közönynyel palástolva ,lassan húzta ki óráját ,de rögtön reá már élénken sietett az ajtó felé ,melynek keretében mint egy bájos ,sajátságosan megkapó kép jelent meg Liza . Rendkivül szűk ,igen hosszú uszályos fekete ruhát viselt ,szívalakú kivágással ,melyből nyulánk fehér nyaka úgy emelkedett ki ,mint egy gömbölyű hószín márványoszlop . Ruháján ,leomló fürteiben nem volt semmi dísz ,csak nehány gardeniát tűzött keblére és egyik lecsüggő kezében fehér csipkekendőt tartott . Szabályos ,hideg arcza a csillárfényben még szobor¬szerűbb hatást tett ,csak duzzadt biboros ajkai árulták el a heves vért ,mely e sima ,színtelen bőr alatt lüktet . Most vette észre Vanderbilt Liza egyéniségének egy oly sajátságát ,mit ezentul mindannyiszor tapasztalt ,ha más nők jelenlétében együtt volt vele . Úgy látszott neki ,mintha ő volna az egyetlen nő a társaságban . Eloltott ,megsemmisített mindenkit . Közönyös ,színtelen arcza úgy vonzotta a férfiszemeket ,mint a mágnes és úgy elkényeztette azokat ,hogy minden más nőt mellette érdektelennek ,köznapinak találtak . -De hát miben is rejlik ez a varázs ?-kérdé magától Vanderbilt ,a mint az asztalnál szemben ült vele ,még pedig akkor ismételgette magában e kérdést ,midőn egészen más dolgokkal látszott elfoglalva lenni . Nagy boszuságára őt szemelték ki az ebéd hőseül és ez egyszer komoly ,napbarnított arcza és szokásos szótalansága ,az ujdonság ingere folytán ,még a nőknél is diadalmaskodott Szelényi hódító megjelenése fölött . Ez épen nem volt Vanderbilt inyére ,sőt határozottan szabadkozott a dicsfény ellen ,mit azon körülmény szőtt homloka köré ,hogy egyenesen az indus-angol csatatérről jön ,még pedig igen szokatlan módon szerzett babérokkal . Midőn annak idejében az orvosi pályára adta magát ,sok gúnyt kellett eltürnie még azon néhány rangtársa részéről is ,kivel visszavonult élete daczára találkozott . Hát még midőn néhány évvel ezelőtt keletre utazott ;s pedig nem tigris- vagy oroszlánvadászatra ,melyről hazatérve ,nagy horderejű ,«hézagpótló »munkát írt volna régen felfedezett ,explorált és leírt tartományokról ,hanem India és Oran kórházaiba ,hol bámulatos önmegtagadással küzdött a hagymáz és kolera pusztításai ellen . Akkor bolondnak szidták ,demokrata rögeszmékben sinylődő különcznek tartották ,kinek még a nemes sport sem elég komoly foglalatosság . Azóta persze fordúlt a koczka . A tudomány és emberszeretet e bátor ifjú hőse ,ki utóbb a csatatéreken mindenütt ott járt ,hol legnagyobb volt a veszedelem ,kinek csodálatos és csak-nem csalhatatlannak bizonyuló új találmányáról a tüdővész gyógyítása terén ,hasábokat írtak a külföldi lapok ,otthon is hires ember lett . S Nincsi báró és Murcsi herczeg már most azt találták ,hogy tulajdonképen követni kellene példáját ,a baczillushajsza mindenesetre ujabb mulatság lévén a nagyon is elcsépelt tigris-vadászatnál . A tábornok kaczagva beszélte el a két hires sportsman e jellemző megjegyzését ,míg Szelényi perczről-perczre izgatottabbá válva ,teljesen megfeledkezett a gunyoros skeptikus szerepéről ,mit rendesen adni szokott ,és ki nem fogyott barátja nevezetes cselekedeteinek felsorolásából . -Szinte lehetetlennek látszik -mondá lelkesülten -hogy oly helyekről ,melyeket az ellenség már elfoglalt ,valóságos golyózápor közepette ,vállain vitte a sebesülteket az ambulanceba . Csak tegnap olvastam e dolgokról angol lapokban . Hazai ujságaink még nincsenek elég körül-ményesen értesülve . Mindenünnen a bámulat és magasztalás szavai hangzottak szép ajkakról és szép szemek nagyon is olvadékony pillantásokkal ostromolták Vanderbiltet . Liza most először pillantott reá . Eddig alig méltatta egy tekintetre . Azaz tulajdonképen most sem pillantott reá ,hanem inkább olyanféleképen nézett végig rajta ,mint a ki azt mondaná :Mily hallatlan henczegés ! Honnan vennél te az ilyenre erőt ? Szelényi ,ki e perczben lopva tekintett Lizára ,felfogta e tekintetet . -Hiába nézed oly hitetlenül ,Liza . Ez a nyurga gyerek akárhányszor levett a lábamról engem ,kiről azt hinné az ember ,hogy egy csapással leteríthetném . Vasizmai vannak . -Nem kételkedem benne -felelé Liza szárazon és szomszédjaihoz fordult . -Csakugyan miben rejlik varázsa ?-kérdé magától Vanderbilt ujra ,midőn sokfelé igénybe vett figyelme daczára érezte ,hogy a szép asszony nyilvánvaló megvetése jobban érdekli ,mint a többiek egyhangú bámulata . Sebtében nem adhatott magának számot arról ,hogy Liza ,ki sem szivére ,sem érzékeire nem hat ,tulajdonképen csak idegeit izgatja fel . Az mit érdeknek gondolt ,nem is volt egyéb sajátságos nyugtalanságnál ,mely mindjobban fokozódott ,midőn észrevette ,hogy Liza kizárólagosan csak Szelényivel foglalkozik ,még pedig majd leplezett ingerkedéssel ,majd ugyanazon kihivó daczczal ,mit már a jégen észrevett rajta . Mindezt bizonyos lelki magánbeszédben fontolgatta meg ,míg a társalgás tovább folyt és a tábornok kedélyesen kocczintott vele . -Ember vagy öcsém !-kiáltá helyeslőleg -olyan ember ,kiben örömem és büszkeségem telik ! -Pedig épen Károly bácsi gúnyolt legjobban -veté közbe Vanderbilt mosolyogva -valahány-szor pályámról volt szó . Nem emlékszik ,milyen tüzzel tagadta ,hogy a lanczettával kezében ép oly derék ember lehessen valaki ,mint kardot forgatva ? -Megadom magamat öcsém és kardomat alázattal teszem le lanczettád előtt . De az ördögbe is ! Be kell ismernem ,hogy százszor több bátorságra mutat ,ha az ember a csatatéren a golyó-zápor alatt hidegvérrel fáradozik embertársainak megmentésén ,vagy ha a kórház büzhödt légkörében a kórok titkait fürkészi ,mintha az önfentartás ösztönétől és a feléledt harczkedvtől mámorosan ,küzdve állja meg a sarat . Hisz valóságos halálmegvetést tanusítottál . -Könnyü a halált megvetni ,ha az ember kevésre becsüli az életet -felelé vállat vonva Vanderbilt . Azonban futó mosolyt véve észre Liza arczán ,gyorsan folytatá :-Ne értsenek félre . Korántsem a divatos életuntság negélyezése adja ajkaimra e szavakat ,hanem egész életnézletem . Én az életet úgy tekintem ,mint az okos ember a pénzt ,mely csak addig ér valamit ,míg tetterőnk vagy élvezetképességünk nyilvánítására vagy kielégítésére szolgáltat lehetőséget -s ha eközben elfogy ,vogue la galère ! A fekete kávénál Lizát azonnal több fiatal ur vette körül ,kik bámulatos megadással türték leplezetlen rosszkedvét . A többi hölgyeknek csak azon urak jutottak ,kik Liza mellett el nem fértek ,míg Vanderbilt a tábornokkal és Szelényivel egy sarokba húzta meg magát ,hol végre sok mindenről kérdezősködhetett ,mi közelebbről érdekelte . -Nőd ,Mária ,tán beteg hogy otthon marad ,míg ti mulattok ?-kérdé többek közt Szelényitől . -Dehogy beteg ,pompásan érzi magát -felelé a kérdezett szórakozottan ,míg szeme folyton csak Lizát kereste ,ki közömbös ,untatott arczczal ült udvarlói között . -Különben én nem mulatni jöttem fel ,dolgom volt s ma este már hazafelé indulok . Holnap fontos ülésem van a Házban . Csak Károly bácsiék vannak itt hosszabb időre . -S távollétünkben Mária viseli kis leánykánknak gondját -veté közbe a tábornok . -Meglátod öcsém ,milyen szép kis leánykánk van . Olyan eleven mint egy kis ördög és mi fődolog ,édesanyjának szakasztott mása . -Remélem csak külsőleg -gondolá magában Vanderbilt ,míg tekintete önkénytelenül Lizára tévedt . -Úgy látszik ,nem igen törődik gyermekével ,különben nem bizná másra ,míg ő maga hetekre távozik . E perczben titkos kritikájának tárgya ,minden fölösleges mentegetődzés mellőzésével ,ott-hagyta bámulóit és a három férfihoz lépve ,Vanderbilttel szemben a tábornok karszékére tá-masz¬kodott . Mindhárman felugrottak ,de a szép asszony egy kézmozdulattal visszaparancsolta őket helyökre . Azután egyszerre ,minden előzmény nélkül ,Félixhez fordult : -Mondja csak Vanderbilt ,mi kifogásolni valót talált rajtam ,midőn ma délután Pistával korcsolyázva elhaladtam mellette ? A tábornok meglepetten fordult hátra ,míg Szelényi arczán ijedt megdöbbenés tükröződött . Csak Vanderbilt maradt nyugodt . Midőn Liza vele szemben a tábornok széke mögé lépett ,ösztönszerűen érezte ,hogy ő miatta csatlakozott hozzájuk . Így ,bár sajátságosnak találta kérdését ,az még sem lepte meg teljesen . -Hideg biráló tekintetem nyilván sértette az elkényeztetett asszonykát -gondolá -vagy talán alkalmat keres a mentegetődzésre ? Mindez kevesebb ,mint egy pillanat alatt czikázott át agyán ,de arcza semmit sem árult el gondolataiból . Könnyedén elmosolyodott . -Szemcsalódás volt ,Liza grófné . Milyen jognál fogva kifogásolhatnám én bármilyen tettét ? És azután ,akkor még nem ismertük egymást . -Az utóbbi igaz ,a többi nem . Ön tudja legjobban ,hogy gáncsoló tekintettel nézett végig rajtam . Most jött rá Vanderbilt ,hogy a szép asszony válaszából csak azt akarja kitudni ,mit és mennyit sejt és bámulni kezdte azt a mindenesetre nem közönséges bátorságot ,melylyel férje és Szelényi előtt kérdőre merte vonni . De ha a fiatal asszony azt hitte ,hogy Félixet zavarba hozza ,csalódott . Emberére talált benne . -Ha épen úgy akarja Liza grófné -felelé kis vártatva -mindent bevallok . Hibám épen abban rejlik ,hogy nem ismertem . Képzelje magát helyzetembe ,Károly bácsi -folytatá a tábornok¬hoz fordulva . -Most érkezem haza hosszú távollét után és unokafivéremet ,ki egy kedves barátnőmet birja nőül ,egy érdekes fiatal hölgygyel látom korcsolyázni ,kit körülöttem mindenki feleségének mond . Egy angol mellettem tegnap a franczia nagykövetnél látta önöket és nyilván azt hitte ,hogy Liza grófné Pista felesége . -Az az ostoba komornyik összetévesztette neveinket a bejelentésnél -veté közbe élénken Szelényi . -De akkor csak megengedik ,hogy nem csoda ,ha úgy néztem végig a fiatal hölgyön ,mint egy bitorlón . Nem sejthettem ,hogy ezen üde szépség ,az én unokafivéremnek ujonnan aquirált -nagynénje ! A tábornok jóizüen kaczagott ezen kedélyesen előadott magyarázaton ,Szelényi arczán azonban futó árny vonult el és Liza mélyen elpirult Vanderbilt tekintete alatt ,mely lassan fordult ismét feléje és áthatatlan nyugalommal szegődött reá . A fiatal ember megadta a választ kérdésére ,még pedig kifogástalan nyiltsággal . De Liza azért szíve mélyén tudta ,hogy bár az ,mit Vanderbilt mondott az igazság ,még sem a teljes igazság ,és önmagával eltelt ,föltétlen hódolathoz szokott lénye fellázadt azon gondolatra ,hogy van egy ember ,ki megitéli ,és hogy ezen ember előtt még nem is védelmezheti magát . Mert be -vallhatja -e ,hogy tekintetéből olyat olvasott ki ,mit nem is sejthetne ,ha szándékai csakugyan oly tiszták volnának ,a minőknek lenniök kellene ? Gyorsan elfordult ,hogy zavarát palástolja ,midőn szemben találta magát egy pinczérrel ,ki sürgönyt hozott a tábornoknak . A fiatal asszony a kiváncsiság legcsekélyebb jele nélkül férjéhez utasítá az embert és a társaság azon csoportjához tért vissza ,mit az elébb elhagyott . A tábornok azonban alig olvasta el a táviratot ,midőn felugorva felesége után rohant . -Liza ,a kicsike megbetegedett ,rögtön indulunk !-kiáltá halotthalványan ,a papirt csaknem kiejtve reszkető kezéből . A fiatal asszony is elsápadt és idegesen kapott a sürgöny után . De felindulása csak rövid ideig tartott . Volt valami természetében ,mi minden szenvedést határozottan elutasított magától és nem egyszer lepte meg környezetét azzal ,hogy felkaczagott vagy haragra lobbant ,midőn sírnia kellett volna . Most is boszúság váltotta fel ijedtségét és kimondhatlanul felháborodott férjének unokahuga ellen ,ki elég kiméletlen őt holmi csekély gyermekbaj miatt élvezeteiben háborgatni . Inkább kedvetlenül ,mint aggályosan szólt oda a tábornokhoz : -Hisz ismered Máriát ,mindig túloz . Fogadni mernék ,hogy csekélység az egész -folytatá a hölgyekhez fordulva ,kik sajnálkozva vették körül . Liza nem volt kedvenczük ,de a baj ,mely az anyát érte ,azonnal részvétet ébresztett minden jelenlevő nő szivében és e részvétnek kifejezést adtak . Csakhogy épen ez nem volt Liza inyére . Boszantotta ,hogy e nőknek sajnálatra van okuk vele szemben és még jobban boszantotta az ,hogy körükből távozni kénytelen és hogy ennek tán titkon örülnek . Magatartásával azonban jelezni akarta ,hogy eltünése csak ideiglenes lesz és a legnagyobb hidegvérrel igyekezett férje határtalan felindulását ellensulyozni . Mert a tábornok magánkívül volt . Nyakrafőre bucsúzott ,míg aggályos tekintete esdő pillan-tással függött nején ,kinek szemeivel sehogy sem bírt találkozni . A szép asszony ,férje lélekvesztett sietségét figyelmen kívül hagyva ,lassan ,hanyagon fogott kezet a körülállókkal ,félmosolylyal ajkán ,nyugodtan ismételgetve : -Hisz nièce-em oly ideges ,oly érzékeny ;úgy szeret minden csekélységből nagy dolgot csinálni . De azért az én jó Károlyom megnyugtatására mégis megyünk ,sietünk ,hogy le ne késsünk az esti vonatról . -Épen velem kellett ennek megtörténnie ,velem ,a ki úgy utálja a szczénákat ?-mormogott végre apró ,hegyes fogai között ,míg Szelényi ráadta kék rókával szegélyzett hosszú köpenyét . -Együtt utazunk ,mily váratlan boldogság !-suttogott a férfi lázasan ,míg lángoló szemei szinte elnyelték a szép asszony sugár alakját . Lizának ezen körülmény nyilván nem szolgált vigasztalására ,mert egy hideg ,meglepett tekintettel végignézve Szelényin ,egyszerűen hátat fordított neki . Majd a tábornok karját véve ,ismételt bucsúkézszorítások után elhagyta a termet . Alig tették be utána az ajtót ,midőn ugyanazon hölgy ,ki már ebéd előtt azt a csipős meg-jegyzést tette Lizára ,gunyos mosolylyal fordult Vanderbilthez . -Nos ,orvos úr ,ez aztán az érdekes kórtani eset ! Szentendrei Lizában megfejtve látja azt a problémát ,hogy lehet szív nélkül megél ... De szavait be sem fejezhette ,mert a hány férfi volt körülötte ,mind a leghevesebben kelt ki e megjegyezés kegyetlen igazságtalansága ellen . Mindnyájan azt állíták ,hogy Liza grófné magaviselete csak nemes önuralmat árult el és hogy bámulatraméltó önmegtagadást tanusított ,midőn anyai szivének aggodalmát legyőzte ,hogy férjét megnyugtassa . Más asszony persze el nem mulasztotta volna a kedvező alkalmat ,hogy magát sóhajtozás és ájuldozás által érde¬kes¬sé tegye . De Liza grófné nem szorult ilyen elcsépelt eszközökre és legfőbb bája épen abban rejlik ,hogy mindig és mindenkor máskép cselekszik ,mint a hogy mások cselekednének . Egy¬szóval ,mindig pikáns ,eredeti ,«unique »a maga nemében . És mindannyian ,a mint kalapjukat fogták ,hogy imádott klubjokat felkeressék ,melytől csak Liza tartotta vissza őket eddig ,őszintén azt hitték magukról ,mikép az ,a mit mondtak ,nem egyéb tiszta ,szent meggyőződésüknél . S valóban nem akadt köztük egy sem ,a ki azt kérdezte volna magától :vajjon hogy vélekedett volna a lefolyt jelenetről ,ha Liza grófné történetesen sovány ,ránczos arczú és pisze orrú ,ha nem bír a legszebb fejjel ,mely valaha királynői termetet megkoronázott ? Vanderbilt és Szelényi már a többiek előtt távoztak és most nagy lépésekkel gyorsan haladtak a Meissel-szálloda felé ,hol Szelényi szállva volt . Az uton egyikök se beszélt . Senki se hitte volna ,hogy e két férfi ,ki oly szótlanul jár egymás mellett ,két unokatestvér ,két testi-lelki jó barát ,ki esztendők multán most van először ismét együtt . De arról ,a mi legközelebb állt szivökhez s mi az egyiknek lelkét kétkedő aggálylyal ,a másiknak egész lényét emésztő szenvedélylyel töltötte el ,nem akartak beszélni ,minden egyéb pedig e perczben oly távolesőnek ,oly teljesen érdektelennek tünt fel előttük ,hogy szóra sem méltatták . Percz-percz után mult . Elérték a szállodát ,felmentek Szelényi szobáiba és még mindig hallgattak . Mindkettő érezte a villanyos áramlatot közöttük és mindkettő mintha félt volna ,hogy az első szó ,mit kiejtenek ,örökre szétrobbantja azt az erős köteléket ,mely serdülő ifjú-koruk óta összefüzi őket . Szelényi komornyikjának csengetett ,kinek belépése végre megtörte a veszélyes csöndet és mig az ura holmijának becsomagolásához látott ,Szelényi ,kinek e harmadik személy jelen¬léte ,legalább látszólagosan visszaadta elfogulatlanságát ,egyszerre száz kérdést is intézett Félixhez utazása ,megérkezése ,legközelebbi tervei felől . Majd látva ,Félix mily fáradtan és elfogultan válaszol ,belemerült a politikába . S minél tovább beszélt ,annál jobban felmelegedett ,annál ékesszólóbb lett ,mintha észre sem venné ,barátja mily türelmetlenül ,mily palástolatlan szórakozottsággal hallgatja . Azelőtt a politika mindig élénk vita tárgya volt közöttük . Sok dologban különböző elveket vallottak s Szelényi gyakran állitá ,hogy fényes parlamenti sikereit részben ezen vitáknak köszönheti . Hisz a Házban csak nagy ritkán talált oly éles eszű ,tág szellemű ,általános képzettségű ellenfélre ,mint a minő az volt ,kivel naponta összemérkőzött . De e szellem ma nyilván aludt ,vagy olyan elfogultság tartotta lenyügözve ,melytől nem birt szabadulni s mely végre annyira erőt vett Vanderbilten ,hogy szinte megkönnyebbülten ugrott fel ,midőn jelentették ,hogy a kegyelmes ur kocsija megérkezett . -Bocsáss meg ,ha el nem kisérlek ,de még fontos teendőm van -mondá sajátságosan elfojtott hangon ,midőn leértek a lépcsőn . -Hisz pár nap mulva ugyis látjuk egymást Pesten és akkor ráérünk összeveszni -természetesen csak szokott thémáink fölött -tevé hozzá erőltetett nevetéssel . Szelényi nem felelt . Egy perczig merőn nézett barátja sötét arczába ,mit kisérteties fénynyel világított meg a vendéglő kapulámpája ,azután megragadta kinyujtott jobbját ,megszorította azt és egy ellenállhatatlan ösztönnek engedve ,egyszerre csak karjaiba zárta . Mielőtt Vanderbilt meglepetéséből magához térhetett ,már benn volt a kocsiban . A fiatal ember lassan indult az elrobogó fogat után ,majd megrázta magát ,míg arcza még jobban elsötétült . -Jaj neked ,ha szerencsétlenné tetted -mormogá ökölbe szorított kezét felemelve -mert a milyen titán vagy ,esküszöm ,hogy összetörlek ! Ha az emberek sorsa nem benső természetök tengelye körül forogna ,hanem tisztán csak külső körülményeiken ,Szelényi Istvánról azt lehetne állítani ,hogy föltétlenül boldog csillagzat alatt született . Bölcsője ugyan nem volt színarany ,mint a római királyé ,de a messze róna arany-kalászai közepette ringott és a gyermek alig jutott öntudatra ,midőn már elmondták neki ,hogy ez a beláthatlan ,hullámos messzeség ,mely házuk előtt elterül ,az övék . Öt éves korában fejét már úgy hordta mint egy kis király és a tiz éves fiu karjának erejétől rettegett minden játszó-társa ,míg gyors felfogásával a tanulásban is valamennyin túltett . A gyermek teljes szabadságban nőtt fel . Szülői háza egy domb alján épült ,az egyetlen domb alján ,mely mértföldekre látható volt s nem vette körül kert ,hanem terjedelmes park ,mely egy oldalt szántóföldek között veszett el ,a domboldalon pedig szőlőben végződött . Merőben érdektelen ,tágas földszintes ház volt ,melynek épen nem szolgált előnyére ,hogy e század elején épült ,az akkor dívó meztelen ,a forma rútságát az ékitmény hiányával tetéző stilben . Mintha csak ellentétül állították volna szembe a hosszú udvar másik végén emelkedő ódon kis kastélylyal ,mely finom kis tornyocskáival és vadvenyigével benőtt erkélyeivel úgy hatott a szemlélőre ,mint egy mult századbeli hajporozott bájos kis marquise ,egy igen közönséges krinolinos polgárnő mellett . A kis kastély ,melyben régóta nem lakott senki ,csak akkor népe-sedett meg ,ha Szelényi Gábor nagyobb vadásztársaságot hítt meg és a vendégek el nem fértek az uj házban . Ekkor is csak a földszinti szobákat nyitották ki fogadtatásukra ,a cselédek nagy megkönnyebbülésére ,kik azt állíták ,hogy az emeleten kisértetek járnak ,és hogy a torony-ablakokból holdfényes éjjeleken akárhányszor látták a Szelényiek fehér asszonyát integetni . Szelényi Gáborné szigorúan megrótta az efféle beszédet ,főkép a gyermek jelenlétében ,me¬lyet különben nem igen lehetett mesékkel tartani . Sokkal elevenebb ,szilajabb volt az annál . Napestig künn játszott a szabadban és még alig látszott a földtől ,midőn már lóra ültette az apja ,vagyis inkább felvetette a lóra ,melytől félni mert a hétéves kölyök . A jól iskolázott paripa azonnal elindult és csak félóra mulva tért vissza a sörényébe kapaszkodó fiúval ,ki azóta nemcsak a lótól ,de az ördögtől se félt . Ha Szelényi Gáborné ezalatt rettegett egyetlen gyermekök életéért ,azt el nem árulta soha . Ő fér¬jének minden tettét jóvá szokta hagyni és mindenben szó nélkül engedett neki ,mi annál fel-tünőbb volt ,mert a fiatal nő külseje épen nem mutatott szelidségre . Szivós akaraterő ,tör¬¬he-tetlen büszkeség szólt az üde ifju arcz vonásaiból ,melyek sokkal élesebbek voltak ,sem¬hogy szépeknek lehetett volna mondani . Termetében is több volt a szöglet ,mint a nőies hul¬¬lám-vonal ,ugyannyira ,hogy midőn Szelényi Gábor először jelent meg vele a nagyvilágban ,a hires hamis Lichtenberg Pepi grófné megjegyezte ,hogy Szelényi nyilván fel akarja őket ültetni ,egy nőruhába bujtatott dragonyossal ,kit mint feleségét mutat be . -E nőruhába bujtatott dragonyosnak a zsebében kerek két millió van grófné ,mit ,fájdalom !nem mondhatni mindnyájunkról -felelé sóhajtva egy igazi dragonyos tiszt . Marburg Elza csakugyan két millió hozománynyal bírt és Szelényi Gábor ,ki midőn elvette ,nagyon el volt adósodva ,nem igen kérdezte apósa ,egy gazdag sziléziai bankártól ,mit ad neki ezen milliókra ráadásul . Mert ha ezzel legkevésbbé is törődik ,ép oly könnyen nyerhette volna el az öreg Marburg fiatalabb és szebb leányát ,ki báró Vanderbilt Róberttel ,egy Magyar-országon indigenátussal biró cseh mágnás család sarjával lépett oltárhoz . Báró Vanderbilt Róbert azonnal felsőmagyarországi birtokára vitte feleségét . Szelényi Gábor Olaszországban töltött rövid mézeshetek után ,a magáét a pesti nagyvilágban mutatta be . A fiatal asszony ezt még most el szerette volna kerülni ,talán mert szokatlanul éles ,éber eszével sejtette ,mi vár reá e körben . De Szelényi Gábor hallani sem akart arról ,hogy tél derekán alföldi birtokukra utazzanak s röviden megtagadta neje ezen első kérését . Az uj menyecske szép kis szalonjában történt e szóváltás s mig férje beszélt ,a fiatal asszony tekintete esetleg a szemben levő tükörre tévedt . Ott látta magát éles ,nagyvonású arczával ,majdnem férfiasan széles nyakával ,minden bájt nélkülöző ,izmos termetével ,s maga mellett látta nyúlánk ,elegáns férjét ,kinek finom ,arisztokratikus feje az övé mellett még szebbnek ,nemesebbnek tünt fel . Marburg Elza szó nélkül fordult el a tükörtől és e percztől fogva soha sem kért többé semmit férjétől . Hogy a büszke ,önérzetes fiatal nő ezen első budapesti idénye alatt mit szenvedett ,azt nehéz elképzelni . A férfiak mellőzték ,mert nem volt szép ,a nők azon keresett udvariassággal bántak a «sziléziai bankárleánynyal ,»mely egymással bizalmasan érintkező egyének körében sértőbben hat az ezen bizalomból kizártakra ,mint a nyiltan kimutatott ellenszenv . Elfogadták ,-Szelényi Gábor feleségét hogy ne fogadták volna el ,hisz a Szelényiek rokonságban álltak az ország legelső mágnás-családjaival s Szelényi Gábor édes anyja Winterstein grófné ,édes apja országbiró volt . Meg is hívták és a míg körükben időzött ,úgy viselték magukat irányában ,hogy lehetetlen lett volna panaszkodnia . Mindamellett ,egész magatartásukkal ,minden sza-vuk¬kal vérig sértették önérzetét . Soha egy pillanatig sem volt szabad elfelednie ,hogy ha milliói be is csempészték őt ide ,még sem közibéjök való ,s ha máskép nem ,úgy a tisztelet-teljesen hangsúlyozott «báróné »szólítással ,mit minden harmadik szónál alkalmaztak ,juttaták azt eszébe az egymást tegező asszonyok . Sajátságos ,teljesen megfoghatatlan tünemény ,hogy a nők ,kik között pedig annyi az angyali jóságú teremtés ,csoportosan ,valami osztályt képviselve ,mennyi dölyföt ,rosszakaratot ,hatá-ro¬zott kegyetlenséget képesek kifejteni . Hisz ezek a gyöngéd lények ,hű feleségek ,jó anyák ,elnéző ,jószivű úrnők ,valóságos hóhérokká válnak a salonban . Nincs az a subtilis kínzó eszköz ,az a lassan ölő méreg ,mit kérlelhetlen kitartással ne alkalmaznának példáúl oly nőkkel szemben ,kik velök nem egyenlő születésüek vagy állásuak és kiket mégis körükben megtűrni kénytelenek . Szerencsére Marburg Elza olyan anyagból volt ,melyen nem soká fog a mellőzés . Kiolt¬-hatatlan ,mély gyűlöletet és megvetést ébresztett az benne és miután nyilt természeténél fogva nem értett a tettetéshez ,s a mellett jó adag egészséges szatirával bírt ,nemsokára tűszúrást tőrdöféssel ,vagy pedig kérlelhetlenűl találó gúnynyal viszonzott ,úgy ,hogy utoljára félni kezdtek a «dragonyostól ,»mely elnevezés mindenkorra rajta száradt . Szelényi Gábor tökéletes világfi létére úgy tett ,mintha semmit se venne észre ,mi annál kevésbbé esett nehezére ,minthogy neje soha sem panaszkodott . Mindazáltal fiának születése kettős okból volt reá nézve örvendetes esemény s tán önmagának sem vallotta be ,hogy a máso¬dik ok az ,hogy Elzát egy idényen át távol tartja Pesttől . Azután sem igen unszolta a felmenetelre ,hanem a képviselőség ürügye alatt ,mert Szelényi Gábor ősi kerületét kép¬viselve ,a Ház némái közé tartozott ,úgy mulatott régi körében ,mintha soha sem nősült volna . Az asszony különben nem is igen ért rá a mulatozásra . A bálványozásig csüngött a pompás ,erőteljes kis szőke jószágon ,mely saját mély ibolyakék szemeivel tekintett reá . Ő táplálta és elejétől fogva senkire sem bízta gondozását . Azonfelül ő vitte az egész gazdaságot és minden ügyüket ,minthogy csakhamar észrevette ,hogyha ő nem viszi ,nem viszi senki . Szelényi Gábor kifogástalanul korrekt ember volt ;nem tékozolt ,nem kártyázott ,nem dőzsölt s külöm¬ben sem voltak valami költséges szenvedélyei . Azonban számolni teljességgel nem tudott s minden komolyabb foglalkozás ellen egy igazi gavallér természetes ellenszenvével viseltetett . Semmivel se gondolt ,azon felsőbb hatalomra bízva magát ,mely a liliomokat öltözteti és egykor ,a múlt aranykorában ,a nagyurak jóléte fölött is őrködött . Hogy felesége nem osztotta azon megnyugtató hitét ,mikép a Szelényiek sorsát «odafönn »intézik el ,hanem bámulatos buzgalommal és kitartással tanult bele a gazdaságba és bonyolult ügyeik vezetésébe ,az ellen nem volt semmi kifogása . Hisz ő tulajdonképen Elza bárónét soha sem nézte másnak ,mint azon két millió képviselőjének ,mely ismét gazdag embert csinált belőle és szerinte csak kötelességét teljesítette ,midőn e milliók összetartásáról gondoskodott . Lassankint úgy kezdé tekinteni ,mint igazgatóját ,kitől mindig egyformán követelte jöve-delmeit ,akár jó volt az esztendő ,akár rossz ,és Szelényiné többnyire úgy tudta dolgait intézni ,hogy bármilyen válságokon mentek is keresztűl ,férje azok által soha sem szenvedett . -Csak fiamat ne nevelje kalmárnak -mondá Szelényi Gábor néha tréfásan ,ha anyát és fiút valami könyv vagy számoló tábla fölé hajolva lepte meg . Az asszony ilyenkor elmosolyodott . Az a «kalmár »szó olyan nevetségesen hangzott ezen gyermek-Herkulessel szemben ,kinek szemeiből sugárzott a szellem ,de kit csak nagy igére-tekkel lehetett pár órán át a szobában tartani ,hogy legalább írni ,olvasni megtanuljon . Minthogy azonban egy óra alatt többet tanult ,mint más gyermek három annyi időben ,édes anyja sem igen korlátozta szabadságát . Nem is e végett tűzött olykor össze férjével ,ő ,ki az erősek nagylelkűségével ,minden másban oly készségesen engedett e gyenge ,tunya ember¬nek . De Szelényi Gábor semmibe se vette ,ha a fiú például következetesen megszegett minden olyan tilalmat ,mely valamely kedvtelésébe ütközött . Midőn egy nyáron a kolera nagy mérv-ben dühöngött hazánkban ,a Szelényi-házban mindenki tartózkodott a gyümölcsevéstől ,csak a gyermeket nem lehetett rávenni ,hogy meg ne egyen minden gyümölcsöt ,érettet és éretlent ,melyre kezét rátehette . Szelényiné akárhányszor egy fán ülve szilva-evés közben lepte meg . Mindannyiszor keményen megbüntette ,sőt egyszer a fiú ,édes anyját megpillantva ,ijedtében le is esett a fáról és betörte a fejét . Mindazáltal harmadnapra ujra rajtakapták . Természetesen még keményebb büntetés lett a vége . A fiú azt kiülte ,aztán mosolyogva mondá anyjának : -Azért mégis szeretem a szilvát és ha találok -megeszem ! És semmi okoskodással ,semmi magyarázattal nem lehetett vele megértetni ,hogy van eset ,melyben az embernek kötelessége lemondani arról ,a mire vágyik . Azután meg mód nélkül hatalmaskodó volt . A cselédeknek ,kiket különben szépsége teljesen megbabonázott s kiket néhány szóval ,egy simogatással úgy le tudott kenyerezni ,hogy a tűzbe mentek volna érte ,úgy parancsolgatott ,mint egy kis kényúr ,s megtörtént ,hogy a tanyán vala-mennyi gyereket elpáholt ,ha bármiben ellenkezni mertek vele . Édes atyja jóízűen kacza¬gott az efféle hőstetteken ,ellenben édes anyja megpirongatta ,megbüntette és azután titokban szemrehányásokat tett férjének ,a miért a fiúban nagyra neveli az önzést és fenhéjázást . -Úrnak született ,úrnak nevelem !-felelé Szelényi Gábor kurtán és az asszony érezve ,hogy e pár szó tulajdonképen milyen czélzást tartalmaz ,elhallgatott . De egyszersmind elhatározta magában ,hogy a fiút ,a mint csak lehet ,valamely kitünő ,felvilágosodott irányú külföldi nevelő¬intézetbe adja ,a hol bizonyára megtanítják arra ,hogy nem kizárólagosan csak a Szelényieké a világ . Szelényi Gáborné ,mint rendesen ,úgy most is helyesen számított . Nyolcz év egy elsőrendű zürichi nevelőintézetben sok tekintetben szíve szerinti embert csinált fiából . E szabadelvű légkörben a fiú eleinte hatalmas karjának erejével védte feudalis fogalmait ,értelmének tágultával azonban ,azok lassankint gyengülni kezdtek s végre eloszlottak . Édesanyja lépésről-lépésre követte fejlődését . S midőn az első jogi év leteltével ,mit kivánsá-gára még Zürichben töltött ,hol egy magyar magántanár segélyével készülődött a másodévi jogászságra ,haza várta ,tudta ,hogy sikerei nem csupán emlékező tehetségének felületes vívmányai ,de vérébe átment ,nézeteket alkotó ,komoly tanulmányok eredményét képezik . Végtelen örömére érezte ,hogy első és egyetlen küzdelme férjével ,mely természetesen annak teljes vereségével végződött ,meghozta gyümölcsét . Szelényi Gábor azután is folytatott ellen-kezése és lenéző gúnyja daczára ,megadhatta fiának azt ,mi fődolog az élet kezdetén -a helyes irányt és ha számot is adott magának Pista mintegy beléoltott hibáiról és gyengeségeiről ,melyeket a nevelés nem bírt teljesen kiirtani ,megnyugtatta azon remény ,hogy talán az élet fogja befejezni azt ,mit az iskola megkezdett . Ez esztendőben különben Pistát nem fenyegette többé azon kártékony befolyás sem ,mely ezelőtt mindig elkeseríté Szelényiné számára a szünidőt . Szelényi Gábor a múlt év vége felé végre elfoglalta azt a helyet ,a melyre ,nézeteinél és felfogásánál fogva ,tulajdonképen való volt . Lefeküdt ősei mellé és az ódon sirbolt elzárt légkörében alkalmasint még otthonia¬sabb¬nak érezte magát ,mint a főrangú társaságban ,mit a legtúlzottabb kizárólagosság sem képes olykor egy-egy szabadelvű légvonattól megóvni . A mint özvegye most ,e verőfényes augusztusi nap délelőttjén ,a verandán állt ,magas ,erőtel-jes alakján simán aláfolyó fekete ruhájában ,kis krepp főkötővel már is őszbevegyülő szőke haján ,feltünő jelenség volt . A muló évek rejtett vegytani proczesszusa ,mely oly csodálatos átalakulásokat hoz létre és olykor a legfinomabb ,legbájosabb arczra leghamarább nyomja a hervadás bélyegét ,e csunya fiatal asszonyt meglepően érdekes matronává varázsolta át . Éles vonásainak parancsoló jellege jól illett őszülő hajkoronájához és az érett kor teltsége teljesen el-simított minden szegletet impozáns alakján . -Érthetetlen ,egész negyedórával késnek !-szólt egy mellette ,a veranda korlátához támasz-kodó vagy tizennyolcz éves fiúhoz ,kinek érdekes olivszín arcza korát messze túlhaladó tetterőt és érettséget árult el . A fiú mélyen fekvő ,éles szürke szemeivel nyilván többet látott ,mint Szelényiné ,bár az lát-csövet használt . -Ott ,Elza néni -nem látja ?-kocsi jön !-kiáltá két kezével a távolba mutatva . De most már Szelényiné is lebocsátá a látcsőt . -Hogyne látnám ,jönnek !-felelé felindulástól remegő hangon és a fiút kezén fogva ,gyors léptekkel sietett le vele a veranda lépcsőjén . Néhány percz mulva Pista édesanyja nyakán csüggött és addig csókolta össze-vissza ,míg az könyein át nevetve szabadkozott ,hogy elég . Azután ,midőn a fiú végre kibocsátá karjaiból ,Szelényiné boldogságtól sugárzó arczczal ,határtalan büszkeséggel nézett végig rajta . -Beh megizmosodtál az utolsó hat hónap alatt ,-mondá csodálkozva és legszivesebben hozzá-tette volna -s beh megszépültél ! De ezt már nem mondta ki . Csak tekintetének nem bírt parancsolni ,mely leplezetlen elragad-tatással pihent az előtte álló széles vállú ,karcsú alakon és a sötétszőke gazdag fürtöktől árnyalt büszke szépségű arczon ,mely csak úgy ragyogott az életkedvtől . A fiú elégedetten nevetett . -Remélem nem apprehendálsz ,hogy annyival magasabbra nőttem még náladnál is ,mama ?-mondá ,édes anyját ujra megcsókolva ,míg az karját véve lassan haladt fel vele a lépcsőn . Most jutott eszébe Szelényinének ,hogy nem csak ketten vannak és szemeit keresve jártatta körül előbbeni ifjú társa után . A fiú kis távolságra tőlük nyugodtan várt ,míg megszólítják . -Ugyan Félix ,miért nem szoritsz kezet unokatestvéreddel ?-kiáltott rá Szelényiné feddőleg . -Te pedig ,Pista ,úgy látszik ,rá sem ismersz többé Félixre ,ki ezentúl háztársad lesz . A két fiú közömbösen fogott kezet ,míg Pista csodálkozva kérdezte magától ,mire való legyen neki ez a kis gyerek ? Ő már egész férfiúnak tartotta magát és egyetemi sikereinek kellemes öntudatában némi jogosultságot érzett magában arra ,hogy társaságát megválogassa . -Majd lerázom a nyakamról -biztatta magát ,mialatt szobájában ebédre átöltözött . -Nem úgy néz ki ,mintha jól tudna lovagolni ,és ha egyszer Sátán hátán vagyok ,próbáljon utánam jönni . -Szabad ?-kérdé e perczben Szelényiné ,kopogtatva . A fiatal ember kinyitotta az ajtót . -Nem bírtál bevárni ugy -e mama ?-kiáltá ,édes anyját nevetve átkarolva . Azután hagyta magát beczézni csendes mosolylyal szép arczán ,bizonyos öntelt nyugalommal ,mintha nagy kegyet osztogatna ,midőn magát szerettetni engedi . -Azért csak siess ,öltözködjél !-mondá végre Szelényiné ,egy karosszékbe letelepedve ,mint a ki hosszabb időzésre készül . -És főkép ne képzelődjél . Nem azért jöttem be ,mert nem bírtam bevárni ,míg elkészülsz ,te elbizakodott úrfi ,-azután hirtelen elkomolyodva ,folytatá :Fontos dolgokat kell veled megbeszélnem . A hang ,melyen édes anyja az utóbbi szavakat kiejté ,megdöbbentette Pistát ,de egyszersmind jól is esett neki . Szerette ,ha férfiszámba vették . Maga is elkomolyodott ,midőn kiváncsian fordult édes anyjához . -Úgy van jól ,mama . Kivel beszélnéd meg dolgaidat ,ha nem én velem ,a család fejével ? -Örvendek ,hogy annak tekinted magad ,Pista ,a miből azt is következtetem ,hogy tudod ,mikép az efféle állás felelősséggel jár . Remélem ,úgy fogod magadat vendégeink iránt viselni ,a mint az e ház fejéhez illik . -Úgy ,arról a kis gyerekről ,unokatestvéremről van szó ,-szólt közbe a csalódás hangján a fiú . -Nemcsak unokatestvéredről ,ki mellesleg mondva nem kis gyerek ,hanem nagynénédről és Alice cousineodról is ,kik egy félév óta a kis kastélyban laknak . Csodálkozol ,ugy -e ? De kép-telen voltam neked a történteket megírni ,sőt ha képes is lettem volna reá ,óvakodtam volna megtenni . Ha akkor ,mikor testvéremet ,azt az egykor oly szép ,ragyogó jelenséget vakon ,összetörve ,haldokolva viszontláttam ,ha akkor írtam volna neked ,levelem tele lett volna átkozódással és megrémültél volna attól ,mit e sorokon keresztül anyád szivében olvasol ! Szelényiné e szavaknál fölkelt és nagy léptekkel kezdett fel s alá járni a szobában . -Nem értesz ,-folytatá végre ,fia előtt megállva ,míg a fiú e váratlan kifakadáson elcsodál-kozva ,szinte ijedten tekintett rendesen oly nyugodt ,oly megfontolt édes anyjára ,kinek arcza most vonaglott az indulattól ,míg szemeiből nagy ,nehéz könyek peregtek alá . -Nem értesz és nem is akarom ,hogy megérts . A gyűlölség veszedelmes örökség ,ne legyen osztályrészed . S különben ,kit is gyűlölnél ?-folytatá nyugodtabban . -Azok ,a kik nagynéné-det tönkretették és engem ...de ne beszéljünk rólam ...azok ,mondom ,rangtársaid ,hozzájok tartozol ,téged nem fognak megalázni . Ellenkezőleg -és arczán büszke mosoly vonult el -te fogod őket megszégyeníteni azon észszel ,azon vasszorgalommal ,azon jellemtisztasággal ,mit polgári születésű nagyatyádtól örököltél . -Nem hiszem ,hogy ezt valaha elismernék ,mama -veté közbe a fiú halkan ,szinte meg-félemlítve édesanyja szokatlan szenvedélyessége által . -Hisz épen hazánkban és főkép e században ,sok kiváló ,de még nagy ember is volt a főranguak között . Az asszonyt mintha magához térítette volna e higgadt felelet . Mélyen felsóhajtott ,de helyes-lőleg intett fejével . -Igazad van ,nem tagadom . De életemben oly fontos ,oly ,mondhatnám ,döntő szerepet ját-szott az előitélet ,hogy nem csoda ,ha belőle rám is ragadt valami . Mindez különben nem tarto-zik ide ,sőt ha jobban megfontolom a dolgot ,az sem tartozik ide ,hogy Róbert sógorom történetesen báró . A lényeges az ,hogy ő a legelvetemültebb gazember ,kit valaha kedvező körülmények megóvtak attól ,hogy mint közönséges rablógyilkost felakaszszák . -Ki ? Róbert bátyám !-kérdé a fiú hihetetlenűl . -Az ,a tökéletes gavallér ,a kifogástalan gentleman ,kit minden becsületbiróságba beválasz-tanak ;az udvariasság ezen mintaképe ,kinek meghajlását utánozza minden pelyhedző állú grófocska . Régóta sejtettem ,hogy hallatlan költekezése ,bolond vállalkozó szenvedélye vég¬ze-tessé fog válni szegény nővéremre nézve . De ilyen távolságra ,mi itt ,ők Galiczia határán vagy Bécsben ,meg nem itélhettem ,milyen mérveket öltött tékozlása . Ilma éveken keresztül nem látott semmit ,vagy nem akart semmit látni . Úgy bálványozta férjét ,oly tökéletesnek képzelte ,hogy föltétlenül bízott minden intézkedésében . Boldogult nagyatyád azt hitte ,hogy minden pénzbeli viszontagság ellen biztosít bennünket ,ha vagyonunknak legalább felét úgy leköti ,hogy férjeink ne férhessenek hozzá . Ezen lekötött vagyon Ilma nénédnek csak ábránd¬ját mentette meg néhány évvel továbbra ,de természetesen épen pénzének az árán . A míg az tartott ,szeretetreméltó sógorom a világ legfigyelmesebb férje volt és Ilma szerel-mének vakságában eleinte készségesen aláírt minden blanquettet ,mit férje elébe terjesztett ,anélkül ,hogy megkérdezte volna ,milyen összegre szólnak . Midőn ez azonban az utóbbi években nagyon is gyakran ismétlődött ,még ő neki is feltünt és a szerencsétlen asszony -nem képzelheted ,mily nehezen csaltam ki belőle ezen vallomásokat és mily hévvel védelmezte az egész idő alatt becstelen férjét -végre gyermekeinek jövőjére gondolva ,ellenszegülni kezdett . Ebből aztán mindannyiszor heves szóváltás támadt ,sőt megtörtént ,hogy a gavallérok ezen mintaképe ,síma ,fehér kezeivel -melyekre oly büszke -tettleg bántalmazta nejét . -De hiszen ez alávalóság !-kiáltá Pista felugorva . -Meg is mondtam Ilmának ,mily megfoghatatlan előttem ,hogy ezek után még férjénél maradt . De akkor meg ő támadott meg és végre önmagát kezdte vádolni ,a miért nem szerette eléggé férjét és afféle nyomorult pénzkérdések miatt ellenkezésével ingerelte . A többit aztán már nem ő tőle tudom ,hanem ,a mi a legiszonyúbb ,fiuktól ,Félixtől . A fiú beszélte nekem ,hogy egy reggelen szüleinek szobájában heves vitatkozást hallott ;de minthogy ez gyakran szokott előfordulni ,nem igen vette figyelembe . Ekkor egyszerre velőtrázó sikoltást hall és édesatyját segítségért kiáltozva ,mint egy őrültet látja a szobából kirohanni . A megrémült gyermekek Ilmát vérében fekve találták a földön . Férje dühében egy üveget vágott fejéhez és ez -szemeit találta . -Rettentő ! -Mit mondjak még ? Rögtön sürgönyöztek nekem ,és én ,bármennyire ki voltam merülve szegény atyád betegsége és halála által ,mégis azonnal Ilma betegágyához siettem ,melyről azt hittük ,soha se kel fel többé . -Igen ,akkor irtad nekem azt a kétségbeesett levelet Sklevniczéről . Vagy egy héttel azután kaphattam ,hogy a temetésről Zürichbe visszatértem . Csakhogy meg nem irtad Ilma néni betegségének szörnyű okát . -És képzeld ,ez az imádandó asszony ,ez a szent ,a kivel csak térden állva kellene beszélni ,iszonyú kínjai között ,világos perczeiben váltig azt állítá ,hogy a szőnyegben megbotolva ,elesett és így vágta fejét az üveghez . Majd könyörögve kért bennünket ,nyugtassuk meg szegény Róbertet ,ki bizonyosan kétségbe van esve . A nyomorult ! A földön fekve jajgatott neje ágya előtt ,mikor azt hittük ,hogy meg fog halni és azután ,midőn valamivel jobban lett -bár mindnyájan tudtuk ,hogy szemevilága mindenkorra elveszett -rávitte a szerencsétlent ,hogy az ő és gyermekei utolsó filléreinek nagyrészét is átengedje neki . A fiut ,ki mohón ,lélekvesztett figyelemmel hallgatott ,csaknem megrázkódtatta az utálat . -Szörnyeteg !-sziszegett fogai között . -Én az egész idő alatt úgy bántam sógorommal ,mintha árnyék volna . Ezt ő azonban nem vette tudomásul és keresett udvariasságát ,mely brutalitásának tudatában csak undorral töltött el ,egy perczig sem hazudtolta meg . Különben el voltam határozva ,hogy mihelyest Ilma jobban lesz ,számolok hóhérjával . De ő kijátszott . Az éjjeli virrasztástól elfáradva ,egy dél¬után kissé ledőltem és ezt az időt használta fel a gazember ,hogy neje kezét vezetve ,megkapja a mit akart . Midőn felébredve be akarok menni Ilmához ,ő éppen kijön ,halotthalványan ,szemlesütve . Azonnal nyergeltetett és ellovagolt . Azóta se láttam többet . Mert mihelyest veszély nélkül tehettük ,magammal vittem Ilmát és berendeztem neki a kis kastélyt ,hol remélem legalább békében fogja befejezni életét ,sőt még azt is remélem ,hogy vagyonának romjaiból megmenthetünk valamit a szegény gyermekek számára ,mi jelenleg főgondom . -És ő ,az a --édes anyámnak igaza volt ,midőn rablógyilkosnak nevezte ... -Nem tudom ,most hol van és nem is törődöm vele . Sklevnicze el van adva ,de nem hiszem ,hogy ezzel adósságait fedezhetné ,sőt erősen tartok tőle ,hogy most se rázzuk le nyakunkról . Ha minden ressourcejából kifogy ,páratlan szemtelenségével utoljára ide hozzánk toppan be és Ilmát újra megbabonázva ,rákényszerít bennünket ,hogy mi tartsuk el . -Csak merjen ide jönni ,minden csontját összetöröm !-kiáltá a fiatal ember villogó szemek¬kel . -Dehogy szennyeznéd be vele kezeidet ! És aztán ,Ilma érzékeny természetével ,puritán elvei-vel ,úgy retteg minden botránytól ,úgy igyekszik nyomorult családi életét még én előttem is leplezni ,hogy nem tudom ,mit tehetnénk ,ha ez az ember ide jönne ,kit ,a milyen megfogha-tatlannak látszik ,de még mindig szeret ! -Csakugyan megfoghatatlan ,de imádandó ! Az ember ezen asszony lovagjául szeretné magát avattatni és csak annak élni ,hogy őt szolgálja . Szelényiné dédelgetve simogatá meg fia felhevült arczát . -Hisz épen azt kivánom tőled . Ebéd után elviszlek hozzá ,már alig várja ,hogy megismerjen . S ha meg akarod nyerni szívét ,légy barátságos gyermekei és főkép Félix iránt ,kire különben is figyelmeztetlek . Kérlek ,ne húzd el a szádat olyan csunyán ,mert megbánod . Félixnek sokkal több esze van ,mint gondolnád és ha nem is lehet mindenki olyan lángész ,mint az én fiam ,de azért kitünő tulajdonságokkal bírhat . A fiú elmosolyodott . Jól tudta ,hogy édes anyja tréfás gúnyja alatt tulajdonképen meggyőző-dése rejlik és feltette magában ,hogy protegálni fogja azt a kis fiút ,már azért is ,mert Ilma néni fia . Midőn Pista ebéd után édes anyjával a kis kastély felé közeledett ,meglepetve felkiáltott . A kastély egész környezete ,mióta utoljára látta ,csodálatos átalakuláson ment keresztül . Az egykori elhanyagolt pázsit helyett virágos kert vette körül ,százféle ,szebbnél szebb rózsával ,sűrűn beültetett heliotróp-ágyakkal és öles daturafákkal ,melyeknek hosszú zöld bimbói már nyiladozni kezdtek . S a ház maga is ,mintha felébredt volna titokszerű álmából . Emeletének ablakai nyitva álltak és czifra kiszögellő erkélyei egész lugasokká voltak átváltoztatva a fel-kuszó Maréchal Niel sűrű lombu vörösded indái által ,melyek között százával nyiladoztak a bágyadt kecscsel aláfüggő sárga rózsák . Szelényi Gáborné lopva vizsgálta fiának arczát . -Meg vagy lepetve ,úgy -e ?-kérdé szinte mentegetődzve . -Igaz ,hogy eddig sohasem értem rá virágokkal és más effélékkel bibelődni . De szegény Ilma nem láthatja mindazt ,a miben mi itten gyönyörködünk és így virágokról gondoskodtam ,hogy azoknak legalább illatát élvez-hesse . -Milyen jó vagy ,mama !-mondá Pista karját édes anyja válla köré téve . De az feleletül befogta száját ,mert ugyane perczben a kastélyban egy harmónium mély ,komoly hangja csendült meg . Mesteri játék volt ,mely elragadó hévvel és áhítattal tolmácsolta amaz egyszerű protestáns templomi énekek egyikét ,melyekben több a melódia ,erő és lel-kesedés ,mint akárhány műgonddal kidolgozott misében . A fiú megigézve állt meg ,de édes anyja szó nélkül magával vonta ,fel a keskeny csiga¬lépcsőn ,egy sötét folyosón végig ,melyből egy tágas ,bolthajtásos szobába nyitva az elébe ömlő világosság majdnem elszédíté . Oly halkan nyitottak be ,hogy sem a hosszú szoba másik végén a harmónium mellett ülő vak asszony ,sem Félix ,ki a hangszerhez támaszkodva elragadtatott némaságban tekintett édes-anyjára ,nem vették észre beléptüket . Az asszony tovább játszott ,kicsi ,átlátszó kezeivel cso-dálatosan hatalmas akkordokat csalva ki a hangszerből ,míg szép metszésű ajkai átszellemült mosolyra nyiltak ,mely az egész arczot megvilágítva ,csaknem pótolta a csipkés mousselin-kendővel bekötött szemek fényét . Pista nem bírt megmozdulni . Az ablakon beömlő verőfény ,mely meg-megcsillogtatta a vak asszony nehéz gesztenyeszín hajtekercseit ,a csodálatos ,elragadó zene ,az alacsony bolthajtá-sos szoba ódivatú ,nagy virágos selyemmel bevont bútorzatával ,a kábító virágillat :mindez úgy hatott reá ,mint egy ismeretlen ,meseszerű új világ . Egy üde gyermekhang ,mely édesanyja nevét kiáltá ,törte meg e varázst és Vanderbiltné mellől egy vagy tíz éves ,kerek arczú leányka ugrott fel ,kit a játszó alakja eddig szemeik elől elfedett . Néhány percz mulva ,maga sem tudta hogyan ,Pista a vak asszony előtt térdelt ,ki karjaival átölelte ,majd lassan ,tapogatódzva végigsimítá arczát és vállait . -Sokkal nagyob és vállasabb Félixnél -mondá halkan . -És milyen lágy és fürtös a haja . Ha jól emlékszem ,bár csak két éves korában láttam ,kék szemei vannak ,mint neked ,Elza . -Hogyne ,hisz szerencsétlenségére különben is én rám hasonlít -felelé Szelényiné ,felindulá¬sát tréfával elütve . -Meglátszik az istenadtán ,hogy afféle dragonyos az édes anyja . Vanderbiltné bosszúsan vállat vont . -Mostanig se felejtetted el ezt a bolond beszédet ! Örülj ,hogy olyan jól vagy megteremve s oly erősnek érzed magad -folytatá sóhajtva . -Igy legalább támasza lehetsz gyermekeidnek ,míg én ... -Míg te csakis arra termettél ,hogy tenyeren hordjanak . Gyermekeid se tesznek egyebet ,úgy -e Félix ? -És Szelényiné ,ki nyilván szórakoztatni kivánta nővérét ,vidáman tovább társalgott ,adomákat mondatott el Pistával zürichi életéből ,majd megtréfálta a kis leányt ,ki egyszer se nyitotta ki száját ,bár nagy ,komoly szemeit egy perczig se vette le Pista nevető szép arczáról . -Ahá ,talán azért vagyunk oly hallgatagok ,mert megfeledkeztem az etikettről -mondá végre Szelényiné mosolyogva . -Gyere ide kis Alice hadd mutassalak be teljes ünnepélyességgel unokafivérednek . A kis leány tartózkodó komolysággal nyújtá kezét Pistának és egy korrekt bók után gyorsan elvonta fejét ,midőn az meg akarta csókolni . -Már nem szabad ? Nem is tudtam ,hogy Alice cousineom felnőtt dáma !-kiáltott fel Pista kacagva . -No de majd megbarátkozunk . Magam elé ültetlek a lovamra és így megyünk aztán világnak . A kis leány idegenkedve húzódott édes anyja mellé . -Köszönöm ,de nem mehetek ,mamának szüksége van reám . -No szépen jártam első szöktetési kisérletemmel -nevetett Pista . -Egyenesen kikosaraztak . A vak asszony mohón ,szinte szenvedélyesen kapott keze után . -Ne tréfáljatok ,rosszul esik ! Hisz oly tele vagyok aggodalommal -mondá halkan ,csaknem súgva . -Minden reményemet abba helyeztem ,hogy Félixszel megbarátkozzál . Te künn nevelkedtél a világban ,míg ő mindég mellettem volt és túlkomolylyá ,tartózkodóvá vált . Neki serkentésre ,buzdításra volna szüksége s nincs senkije ,a ki vezethetné ,egy vak asszonyt kivéve ,ki ,ha látna ,sem ismerné az utat . -Hát én nem számítok ,-szólt közbe Szelényiné ,ki el volt tökélve arra ,hogy minden elérzé-kenyülésnek elejét veszi . -Biztosítalak ,hogy asszony létemre is útba tudom igazítani nem¬csak Félixet ,de azt az óriást is ,kit Szelényi Pistának neveznek . Különben nyugodt lehetsz . A mi két fiúnk már ebéd alatt összeveszett ,mi legjobb jele annak ,hogy meg fognak barátkozni . -Összevesztek ? Félix csak nem ... -Ne félj ,semmit se vétett . Csak tudatta Pistával ,hogy orvos akar lenni . -Én meg arra azt feleltem ,hogy ez nem pálya egy magunkféle embernek -szólt közbe Pista . Vanderbiltné felsóhajtott . -Én is azt tartom . A diplomácziára kellene adnia magát . De Félix hajthatatlan . Régi nevelője . Pap Mihály ,beszélte tele a fejét afféle túlzott humanisztikus eszmékkel ,s már most azt hiszi ,hogy csak ezen az úton használhat embertársainak . Félix elpirult . -Minthogy csak erre a pályára érzek hivatottságot ... -Rá fogod adni magadat -szólt közbe határozottan Szelényiné . -Ne bántsd a fiút Ilma -folytatá nővéréhez fordulva . -Házasságkötésbe és pályaválasztásba nem jó beleavatkozni ,s ha egy kicsit szokatlan is ,hogy egy báró Vanderbilt orvos legyen ,nekünk felvilágosodott ,szabadelvű embereknek -ezzel egy szatirikus oldalpillantást vetett fiára -nem lehet ellene kifogásunk . Pista ajkába harapott és felállt . -Nekem nincs is . Általánosságban beszéltem . Miattam mindenki azt teheti ,a mi neki tetszik . Különben most kedvem sincs ily komoly vitára . Egyedüli vágyam a sok magolás után ,«Sátán »-on ismét végig repülhetni a rónán . -E vágyadat akár mindjárt teljesítheted . Fecsegésünk úgyis kifárasztotta Ilmát . Menj ,nyer-geltess ,és én addig aratóim után látok ,kiket ma megbocsájthatatlan módon elhanyagoltam . Félix el fog kisérni utamon ,mert tudnod kell ,hogy ő vezetésem alatt afféle műkedvelő gazdasági tanfolyamot végez . -És hol fog gazdálkodni ?-kérdé Vanderbiltné szomorú mosolylyal . De nővére úgy tett ,mintha nem hallaná . Magasra felgyűrte ruháját és vastag botos vászon nap-ernyőjét kezébe véve ,útnak indult Félixszel ,míg Pista az istállók felé tartott . Szelényinének igaza volt . Az elmult jelenet elnyomott izgalmával ,élénk eszmecseréjével ,csakugyan kimeríté a vak asszonyt ,ki látogatóinak távozta után ,mélyen felsóhajtva dőlt hátra székében . És soká maradt így csendesen ,szótalanul ,míg fonnyadt arczáról lassankint le kezdett válni az ifjító pír ,mit csak az izgalom festett reá . Nagyon szenvedett e perczben . Kimondhatatlanul fájt szívének ,mely oly fanatikus szeretettel csüggött gyermekein ,hogy ő fiának meg nem adhatta a lehetőséget arra ,hogy oly fényesen fejlődhessék ,mint Pista . Férjének vállalataihoz ,melyek pedig mindig oly rosszul ütöttek ki ,oly sok pénzre volt szüksége ,kiadásaikat a háznál is oly magasra csigázta fel ezen XIV. Lajos korabeli grand-seigneur túlfinomított ízlése ,szereplésök a bécsi nagy világban annyi komor-nyikot ,csatlóst ,kocsist és groomot szükségelt ,hogy tanítókra a gyermekek számára nem tellett . Egy félénk kálvinista orvosjelölt ,kit a háziúr úgy ignorált ,mintha levegő volna és kinek lehetetlen szabású ,kopott kabátja ,a kastély cselédsége rossz élczeinek folytonosan czéltáblául szolgált ,végeztette Félixszel a gimnáziumot . Igaz ,hogy Vanderbiltné nagy meg¬lepetésére a fiú mégis olyan vizsgát tett ,mely minden várakozását fölülmulta és azonfelül az utóbbi hónapok megpróbáltatásai között oly komolyságról és érett ,öntudatos észjárásról tett tanuságot ,mely nagy támaszára szolgált és még Szelényinét is meglepte . Mindazáltal Pista sajátságosan kápráztató egyénisége ,melynek varázsát vaksága daczára is minden ízében érezte ,oly felsőbbség színében tüntette őt fel Félixszel szemben ,mely szinte elviselhetetlen volt reá nézve . A kis leány ,ki kezeit térdein összekulcsolva egy zsámolyon ült lábainál ,mély aggodalommal gyermekded arczán tekintett édesanyjára . Mintha csak tudta volna ,hogy őt most fájdalmas gondolatok foglalkoztatják és még sem merte volna azokat félbeszakítani . Egyszerre Vanderbiltné összerezzent ,mintha fázna . A kis leány felkelt és lábujjhegyen az ablakhoz menve bezárta azt . -Ki van itt ?-kérdé Vanderbiltné fáradt ,vontatott hangja . -Én vagyok ,édes mama ,bezártam az ablakot . -Süt még a nap ? -Nem ,beesteledett . -Akkor jó lesz kissé lemenned a kertbe ,többet kellene a levegőn lenned ,Alice ! A gyermek ,ki eddig vágyteljes pillantásokat vetett ki a szabadba ,visszatért anyjához . -Oh ,eleget vagyok künn ,mama -mondá vidáman ,-ma délelőtt annyit jártam ,annyit ,hogy belefáradtam . S most olyan jól esik pihennem . -Ezzel zsámolyát közelebb vonta anyjához és térdeire hajtá fürtös fejét . Új szünet állt be ,mit csak nagy sokára tört meg ismét a vak asszony hangja ,mely most remegett a felindulástól . -Gondolod ,hogy jó fiú a Pista cousinod ?-mondá előrehajolva ,mintha így olvashatna a kis leány arczában . -Tetszik neked ? A gyermek nagyon fontoskodó képet vágott . -Tetszik mama . Persze nem úgy ,mint Félix . Az sokkal okosabb ,ő a legokosabb fiú a világon ! -Nem gondolod Alice ,hogy ezt képtelen vagy megitélni ? Valószínűleg Pista az okosabb ,mert őt nagy gonddal nevelték ,egy külföldi nevelőintézetben ,míg Félixet nem volt módom¬ban úgy taníttatni ,a mint óhajtottam volna . Pista sokkal nagyobb ,mint Félix ,úgy -e ? -Oh ,ő nagyon nagy ,mama . Félix úgy néz ki mellette ,mint egy kis fiú . Széles vállai vannak és ilyen karcsú dereka . Oh ,nagyon jól megnéztem ,ha nem is akartam megcsókolni . A homloka és a szeme szakasztott olyan ,mint az Elza nénié ,de aztán egyenes orra van és afféle szája ,mint a mamának . -Mint nekem ,ugyan mit beszélsz ? -Pedig úgy van -felelé a kis leány makacsul . -A szája egészen olyan lágy ,mint a mamáé . Mintha a felső arcza fiú volna ,az alsó meg leány ! Vanderbiltné jóizűen felkaczagott . -Te eredeti kis bolond ! Honnan veszed az efféle megjegyzéseket ,Alice ? A gyermek maga is felvidult ,a mint felvidulni látta édesanyját . Valami titokszerű benső kapocs létezhetett e két lény között ,mert a mint a vak asszony arczán a folyton megújuló bánat mélyebbre vonta a szenvedés redőit ,a kis leány arcza is csaknem vénné vált a meg-döbbentő koraérettség által ,mely rajta tükröződött ,míg anyjának egy mosolya ,egy vidám szava visszaadta egész gyermekdedségét . -Csak van szemem ,hogy lássak és a mamának elmondjam ,a mit láttam -nevetett a leányka ,a teaasztalhoz lépve ,mit egy inas ezalatt a lámpával együtt behozott . Azután bámulatos ügyességgel és olyan nesztelenül ,mintha minden zörrenéstől félne ,mert édesanyját háborgathatná ,elkészíté a teát ,odavitte anyjához és mellé ülve ,vigan tovább csevegett ,míg az lassan szürcsölgette az illatos italt . Pista nagy meglepetésére több élvezetet talált a «kis fiú »társaságában ,kit pártfogolni akart ,mint hitte volna . Először kedvencz sportjaiban kitünő társra akadt benne ,azután azt is fel-fedezte ,hogy Félix legalább is annyit tud ,mint ő ,csakhogy azt a mit tud ,máskép tudja . Míg ő benne minden eszme és fogalom ,mit tanulmány útján magáévá tett ,azonnal alakot öltött és számtalan új alakot nemzett ,mely valamennyi az eredetiség ragyogó látszatával bírt ,Félix minden dolgot alkatrészeire szedett szét és úgy megcsinálta egy eszme vagy egy elmélet diagnózisát ,hogy annak gyenge oldalai azonnal kitüntek . Félix a született természetbuvár szkepszisével tudta ,a mit tudott ,míg Pistában megvolt a lángész öntudatlan teremtő ereje ,mely abból ,a mit magába felvesz ,folyvást ujat alkot ,a nélkül ,hogy törődnék azzal ,mindig helyes ,mindig igaz -e az ,a mit alkotott . A két fiú ezen egymástól oly teljesen különböző sajátsága akkor tűnt ki legjobban ,ha komoly vitatkozásba elegyedtek . A zürichi intézetben egy fiatal angol «debating society »-t szervezett ,melynek csakhamar Pista vált legfényesebb csillagává . Nőies bájjal mosolygó ajkairól csak úgy ömlött az ékes ,hatalmas ,meggyőző szó ,mely a közönséges hallgatót annyira megvesz¬tegette ,hogy képtelen volt ezen eszmék és képletekben gazdag előadásban a csillogó szofiz¬mát a józan észtől megkülönböztetni . A társulat tagjai nem is igen mertek vele szembeszállni ,mert előre tudták ,hogy övé lesz a győzelem . Félixet sem hagyta hidegen unokatestvérének hévteljes ,megragadó ékesszólása ,de azért mégis nem egyszer megtörtént ,hogy néhány ügyetlenül ,nehézkesen ,csaknem dadogva elő-adott mondattal úgy szétszedte és tönkresilányította beszédét ,hogy felhozott érvei úgyszólván elpárologtak ,mint megannyi csillogó szappanbuborék . Pista jóízűket nevetett vereségein ,de azért önkéntelenül vigyázni kezdett ,ha Félixszel beszélt ,jobban fegyelmezve leleményes észjárását ,mely oly könnyen sodorta a logikával ellenkező irányba . Ismétlem ,hogy ezt önkénytelenül tette ,mert ha valaki azt merte volna állítani ,hogy neki Félix bizonyos tekintetben imponál ,teljes meggyőződésből bolondnak czimezte volna az illetőt . Ő minden tekintetben annyira elhomályosítá Félixet ,hogy köztük még összehasonlí¬tásról sem lehetett szó . A környék fiatalsága rajongott érte és ha látogatásokat tettek a vidéken ,vagy valamely mulatságban megjelentek ,minden férfi- és nőszem Pistát kereste ,míg Félixnek többnyire csak egy pár éltes úr jutott ,ki élvezetet talált a komoly és zárkózott kedélyű fiatal ember társalgásában . Két házhoz jártak legszívesebben . Az egyik az új főispáné ,gróf Derecskey Oszkáré volt ,a megye egy órányira fekvő székvárosában ,hol Pista a nálánál idősebb két szép comtessenek udvarolt felváltva ,a másik Althausen Nándor dúsgazdag szeszgyárosé ,ki egészen főúri módon berendezett árokházi kastélyában még a főispánénál is szebb házat vitt . Althausen vagy két héttel Pista megérkezése után ,az új főispán tiszteletére ebédet adott ,mely alkalommal Szelényiné is először hagyta el férje halála óta otthonát ,hogy nagyobb társaság¬ban megjelenjen . Midőn anya és fiú Félixtől követve az árokházi kastély szalonjába léptek ,nagy élénkség támadt a meghívottak között . Sokan ,kik távolabb ,a megye kisebb városaiban laktak ,évek óta nem látták a szelényi uradalom örökösét és most kritikára élesített ,igazi kisvárosi kiván-csisággal tekintettek az új megjelenés elé . De láttára a kritika megszünt és nemcsak a nők ,de még a férfiak is bámuló pillantással néztek végig a fiatal ember sugár alakján és tekintettek nemes ,szép arczába . -Van mit bámulni ezen a jól megtermett kölykön . Két akkora ,mint az apja volt !-súgta Betti néninek Andal György ,a megye érdemes szolgabirája ,helyet csinálva a kicsi ,gömbölyded dámának ,ki sietősen felkelt ,hogy az érkezőket fogadja . Betti néni Althausen sógornője volt ,ki sokkal fiatalabb nővérének halála óta háztartását vitte és három szép gyermekét nevelte . Természetesen nemcsak Betti néninek hívták ,de a környéken senkinek sem jutott eszébe ,hogy ő tulajdonképen Kismártoni Erzsébet kisasszony . Apraja-nagyja csak a fentebbi bizal¬mas czímen szólította a jószívű öreg kisasszonyt ,kinek sajátságai inkább növelték ,mint csök-kentették népszerűségét . Ő volt az egész környék orvosa és házi gyógyszereit egy naturalista egész merészségével alkalmazta . Szerinte általjában nem volt szükséges meghalni és csak könnyelműség ,vagy megbocsájthatatlan lomhaság következtében érhette valakit e sors . -Elhagyta magát az istenadta és meghalt -szokta mondani a méltatlankodás hangján ,ha mégis megtörtént ,hogy valaki orvosságai daczára jobb létre szenderült ,mely jobb létet ,a milyen jámbor keresztény volt ,nem tudta eléggé megbecsülni . -Többet ér egy falat kenyér a földön ,mint egy rakás ananász a mennyországban -folytatta ilyenkor elmélkedéseit és ebbeli nézetét még a pappal szemben is védelmezni tudta ,ki mint a másvilág okleveles ügyvédje ,meg szokott botránkozni Betti néni ezen és hasonló arany¬mon-dásain ,melyeket a környéken szorgalmasan gyűjtöttek . -Remélem ,Betti néni nem diktál belém egy üveg sós-borszeszt pezsgő helyett -tréfált Pista ,midőn kezet csókolt neki . -No csak bizza el magát -fenyegeté az érdemes hölgy ,ujját felemelve . -Mintha nem éppen az ilyen tagbaszakadt legények lennének leggyávábbak ,ha megbetegszenek . Ha magukat férfiakat a hideg rázza ,gyengébbek a pólyásgyereknél . -Beh furcsa egy dáma -jegyzé meg Derecskey Blanche grófné ,kinek szomszédja volt Pista ebéd alatt . S még furcsábbnak találom azt -folytatá körülnézve -hogy én most itt vagyok . Mikép történt mégis ,hogy ezt a pedáns ,hosszúképű szeszgyárost befogadták a társaságba . -Hja ,a pénz hatalma !-felelé Pista titokzatosan ,míg szemei hamisan villogtak . -Megsugom magának ,hogy történt ,de aztán el ne áruljon valahogy . Althausen aranyokkal telt zacskókkal járt házról-házra és megvette a voksokat . Erre aztán rögtön megszavazták befogadtatását . Blanche felkaczagott . -Milyen bolond beszéd ! -Bocsánatot kérek ,de Blanche grófné se kérdezett sokkal okosabbat . Miért ne fogadták volna be ? S miért kérdez éppen tőlem ilyet ? Hisz ha jól emlékszem ,többször említettem ,hogy elveim oly pirosak -de oly pirosak -mint a maga piczi szája . Minden izemben demokrata vagyok és ha meg is engedem ,hogy arisztokrata is lehet derék ember ... -Óh ,maga nagyon kegyes ! -Örvendek ,hogy elismeri . De ha ,a mint mondom ,meg is engedem ,hogy arisztokrata is lehet derék legény ,Althausennál derekabbat képzelni nem tudok . És aztán már magában meg-jelenése ,egész modora olyan előkelő ,hogy minden szalonnak diszére válik . -Az már igaz ,borzasztóan korrekt . Ha nem tudnám hogy gyáros ,még gentlem ...azaz hozzánk tartozónak hihetném . De azt csak megengedi ,hogy új ember ,az új embereket pedig éppen itt ,ezen a vidéken nem igen kedvelik . -Magyarországon új ember ,az igaz ,de igen régi ,dúsgazdag sziléziai családból származik ,mely ha akart volna ,ép úgy elnyerhette volna a grófságot ,mint akár a Fuggerek . Csakhogy többre becsülték a régi polgárságot az új grófságnál ,mit csak tisztelni tudok bennök . -Lám és én azt hittem ,hogy Althausen Magyarországon gazdagodott fel ,mint oly sok más idegen . -Szó sincs róla ,inkább ő hozott ide pénzt . Óriási gyárai vannak Sziléziában . Az öreg Althausenék és az én nagyszüleim jó barátságban voltak s mama gyermekkorától fogva ismeri a mi házigazdánkat . Épen mama látogatására jött ide az alföldre ,mit annyira megszeretett ,hogy nemsokára rá megvette ezt a nagy birtokot . -No lássa és most árulja el magát nála a kalmárlélek ! A milyen gazdag ,úgy élhetett volna köz-tünk ,mint bármelyikünk és mi legalább úgy tehettünk volna ,mintha eredetéről megfeled-keznénk . De ez nem kellett neki . Gyárat épített ,mert vérében van a pénzszerzés . Pista elmosolyodott . -Úgyhiszem Blanche grófné nem ért meg ,ha azt mondom ,hogy Althausen azért építette itteni gyárát ,mert a gazdaság nem adott neki elég munkát . Alföldi leányt vett el és anyám beszélte ,hogy a fiatal asszony sehogy sem birt Sziléziában megmaradni és rávette Althausent ,hogy ottani gyárait egy meghitt emberének átadva ,végkép Magyarországra költözzék . Azon-ban midőn itteni gyárát felépíté ,nemcsak idejét akarta hasznosan értékesíteni ,hanem tenni is akart valamit e vidékért ,mely nagyon el volt hanyagolva . Mama azt mondja ,hogy fogalmam sem lehet arról ,mily nyomorult fészek volt ez a gyönyörű Árokháza ,mielőtt Althausen rátette áldásos kezeit . -Hisz maga valósággal rajong ez emberért -gúnyolódott Derecskey Blanche . -Igaza van ,rajongok érte ,már azért is ,mert ép oly szépen megtanult magyarul ,mint édes-anyám és gyermekeit is magyaroknak neveli -felelé Pista már vagy tizedszer felállva ,de ez egyszer nem ,hogy szomszédaival a felköszöntött főispánra koczczintson ,hanem hogy egy hozzá intézett áldomást meghallgasson . Andal György ,a szolgabiró ,t. i. azt találta ,hogy illő volna az új főispán mellett ,az ősrégi szelényi uradalom örökösét is figyelembe venni és olyan dikcziót intézett hozzá ,mely a fiu nagy boszuságára sokkal inkább szólt őseinek és az öröklött nagybirtokoknak ,mint az ő saját figyelemreméltó személyének . A dikczió hosszú volt ,de szerencsére mégis véget ért ,mint minden földi dolog és Pista a sok koczczintás után utoljára mégis szóhoz juthatott ,hogy Andal György szívességét megköszön-je . Ezt hamar elvégezvén ,egy meglepően szellemes fordulattal az ünnepelthez kezdte szavait intézni ,hogy a megye ifjusága nevében üdvözölje . Mindjárt első szavaira a meglepetés halk moraja hangzott fel a teremben és e morajt csak¬hamar mély ,lélekvesztett csend követte . Pista röviden beszélt ,de e rövid beszéd egy váratlan ,jelentőségteljes esemény gyanánt lepte meg a társaságot . A fiatal szónok csengő ,kristálytiszta hangja betölté az egész termet ,mely e perczben szinte szűknek ,alacsonynak látszott befoga-dására és a mit e csengő hang mondott ,az mind ama villanyos ,gyujtó hatással volt a hall-gatókra ,melynek miértjét elemezni nem lehet . Pista dobogó szívvel ,mindjobban fokozódó büszke elragadtatással tapasztalta ,hogy azon megmagyarázhatatlan hatalom ,mit Zürichben tanulótársai fölött gyakorolt ,itt ,ez előkelő ,fényes körben sem téveszti el hatását . Veterán politikusok villogó szemekkel emelték fel fejöket ,mint a vén csataló az ágyuszóra -ők a jövő parlamentáris nagyságot szimatolták az ifjuban . A fiatal emberekben ,de még a legfásultabbakban is felforrt a lelkesedés ,mit az elragadtatás első perczeiben nem igyekeztek szégyenkezve rejtegetni ;a nők meg épen elnyelték tekinteteikkel és előre hajolva ,meg sem értve mit mond ,csak megigézett érzékeikkel hallgatták e beszédet ,mit a szónok rendkivül hajlékony ,ezerféle moduláczióra alkalmas hangja ,valami szép ,megragadó zenéhez tett hason-lóvá . Midőn Pista elhallgatott ,hangos ,hosszantartó éljenzés hangzott fel mindenünnen ,mely nem a felköszöntöttnek ,de a felköszöntőnek szólt . Sokan ,főkép az öregebb urak ,felugrottak helyeikről és a fiút körülvéve ,addig ölelgették ,csókolgatták ,míg az kedvet kapott a menekü-lésre . Jobban esett ,midőn valamennyi jelenlevő szép asszony és leány levette kebléről csokrát és odanyujtá neki . A siketítő zajon végre mégis keresztül hatolt gróf Derecskey Oszkár vontatott ,előkelő hangja . -Brávó öcsém ! Köszönöm a szép szót -és poharát messziről összekoczintva Pistával ,ki a körülállók miatt nem birt hozzá eljutni ,ismét visszaült helyére . -Gratulálok ,báróné ,fiából nevezetes ember lesz -mondá halkan a felindulástól reszkető Szelényinéhez ,ki szomszédnője volt . -Kissé elragadta ugyan a szabadelvű hév ,de ennek úgy kell lenni . Il faut que jeunesse se passe . Egykor ,régesrégen ,magam is keresztülestem a demok¬rata lelkesedés kanyaróján . Szelényiné nem felelt ,hanem összenézett a vele szemben ülő Althausennel . Két olyan ember tekintete volt ez ,ki tökéletesen érti egymást és ha épen szükséges ,nélkülözni tudja a szavak segélyét . Általában nem igen beszéltek egymással . Althausen nem volt bőbeszédű ember és a szalontársalgás apró pénzével rosszul tudott bánni . De ha nem is beszélt sokat az özvegygyel ,azért minden mozdulatában ,minden tekintetében ,a kevés hozzá intézett szóban ,oly föltétlen hódolat nyilvánult ,mely tán feltünt volna a társa-ságnak ,ha nem ismeri régi barátságukat . De a környéken mindenki tudta ,hogy Althausen Szelényiné meghitt tanácsadója ,ki sok bonyolódott ügyben nyujtott neki segédkezet és mint földije ,szoros kapcsolatban áll gyermek- és leánykori emlékeivel . Althausen ,Pista felköszöntője alatt és után ,nem tett semmi megjegyzést ,hanem szokott hidegvérű nyugalmával simogatta deresedő barna szakállát . Csak később ,midőn a szalonban kitünő fekete kávé mellett hallgattak középszerű zenét ,csészéjével kezében odalépett hozzá : -Én vagyok az utolsó ,a ki gratulál öcsém -mondá kissé nehézkes nyájasságával . -Nagyon szépen ,kitünően beszéltél és szívemből kivánom ,hogy azokat ,a miket az elébb oly ékesen elő¬adtál ,a lelkesedés hevében nyilvánított tulzásokat persze leszámítva ,később meg is cselekedd . Mert ,hogy szent Pál stiljében beszéljek :Ha angyaloknak nyelvén szólnátok is ,ha cselekedni nem tudtok ,nem vagytok semmik ! Pistára ,ki még fel nem ocsudott az ünnepeltetés kellemes mámorából ,ezen higgadt szavak úgy hatottak ,mint a hideg zuhany . Úgy érezte magát ,mintha valaki suttyomban elhúzta volna lábai alól azt a piedesztált ,melyre az elmult órák helyezték . Ismét a földön állt ,sőt azon nyug¬-talanító öntudattal ,hogy még jó távol van azon vezérszereptől ,mit hazájában játszani akar . -Unalmas ,pedáns professzor -gondolta magában bosszusan ;de a világért sem akarván elárulni ,hogy Althausen megjegyzése kellemetlenül hatott reá ,nevetve felelé : -Egy első éves jogásznak még megbocsáthatná a theoriákat ,Althausen bácsi . Hisz ma még egy talpalatnyi tért se bíznának reám ,hogy azon bebizonyítsam ,mikép a gyakorlathoz is értek . -A mit mondtam csak egy kis jóakaró figyelmeztetés akart lenni a jövőre nézve -felelé Althausen komolyan . -A te szép tehetséged a könnyű sikerek és fölületes diadalok veszé¬lyé-vel jár . E veszélytől akartalak inteni . -Mit mondott imádott Althausenja ,hogy olyan képet vág ,mintha mindnyájunkat meg akarna enni ?-susogá Blanche grófné ,Pistához lépve ,mi Althausent rögtöni visszavonulásra készté . -Azt mondta ,hogy a pillangónak igyekeznie kellene hangyává válni -felelé a fiu boszusan ,a szép grófleány nagy csodálkozására ,ki azt találta ,hogy Szelényi még sem bírja oly jól a pezsgőt ,mint azt az elébb gondolta . Néhány héttel az árokházi ebéd után ,Pista hevesen kopogtatott unokaöcscse ajtaján . Félix valami «hagyj békét »-félét mormogott és meg se mozdult . Mindjárt ebéd után szobájába ment és magára zárva az ajtót ,szorgalmasan kezdett dolgozni ,bár jól tudta ,hogy Pista Derecskeyékhez szándékozik menni ,hol reá mint elefántra van szüksége . Félix semleges vonakodása elegendő volt arra ,hogy Pista vágyódását Blanche grófné után az elviselhetetlenségig fokozza . Nem volt hozzá szokva vágyait és kivánságait fékezni és a milyen kitünően fejlett Zürichben ,még sem hazudtolta meg a bölcs mondást -hogy az ember születik . Az ifju ép oly akaratos ,ép oly hatalmaskodó volt ,mint a gyermek és ép oly kevéssé birta felfogni ,hogy létezhessék olyan ,a mit óhajt s a mitől bármilyen okból el lehetne tiltva . A szinte delejes befolyás ,mit környezetére gyakorolt ,még szította veleszületett önzését és természetes szeretetreméltósága azt olyan álarczczal ruházta fel ,melyen még édes anyja sem látott keresztül . Barátai különben ,főkép az árokházi felköszöntő óta ,készségesen elismerték ,hogy maga a sors vezérszerepre szánta ,ugyannyira ,hogy senkinek sem jutott eszébe vele ellenkezni ,senkinek -csak Félixnek . Ez a fiu ,nem hogy a többiekhez hasonlóan meghajolt volna előtte ,de szinte készakarva ingerelte ellentmondásával . Most is makacsul hallgatott és végre kereken kijelentette ,hogy nem megy Derecskeyékhez . Pista azonban még nálánál is makacsabbul ragaszkodott tervéhez . Kért ,parancsolt ,fenyegetett és utoljára olyan ideges lett ,hogy az ajtón kezdett dörömbölni . Addig dörömbölt rajta ,míg Félix azt végre felzárta . A fiu rákvörös volt a haragtól . -De ha mondom ,hogy nem megyek ,dolgom van !-kiáltá szikrázó szemekkel . -Nem szégyelsz ilyen könyvmolynak lenni -felelé Pista gúnyosan . De alig ejté ki e szavakat ,midőn az ingerült gyerek neki ugrott ,mint egy tigris . -Könyvmoly vagy magad !-kiáltá dühösen . -No ,no -mondá Pista ,kit e támadás kimondhatlanul mulattatott . Ezzel egyik kezével eltolta magától unokatestvérét ,azt hivén ,hogy egy könnyed legyintése elég lesz arra ,hogy ártal-matlanná tegye . De bizony az nem volt elég . A fiu úgy belemarkolt karjába ,hogy csaknem felsikoltott a fájdalomtól és a következő pillanatban már tudta ,hogy e harcz nem tréfa . Nyurga ellenfelének minden izma olyan ruganyos volt ,mint az aczél és a míg folyton érzé¬keny csapásokat mert reá ,úgy siklott ki kezeiből ,mint a kigyó . Azután egyszerre ,Pista később esküdözött ,hogy tulajdonképen fogalma sincs ,hogy történt a dolog ,a zürichi tornacsarnok legyőzhetetlen athletája a földön hevert és bámulva nézett fel Félixre ,ki lélegzet után kapkodva ,de egyszersmind mosolyogva állt ottan . -Állj fel ,pajtás !-mondá vidáman -és nyergeltessünk . Magam is kedvet kaptam a lovaglásra . Pista nagy nehezen feltápászkodott szokatlan helyzetéből és a port lefricskázván ruhájáról ,megfogta Félixet ,megtapogatta és többször fejcsóválva megforgatta ,mit az nevetve tűrt . -Ez babona -mondá végre vállat vonva . -Nem lehet máskép ,mint hogy aczélt nyeltél és az nő ki karjaidból . Mindenesetre fogadd elismerésemet e győzelmedért ,ha a magam kárán arattad is . Büszke lehetsz reá . Ezzel sokkal jobb barátságban mint valaha ,útra keltek és midőn pár órai mulatás után haza felé indultak ,Félix örvendve tapasztalta ,hogy a pártfogoló felsőbbség azon finom árnyalata ,mely Pista magaviseletét eddig reá nézve oly türhetlenné tevé ,teljesen eltünt . Meg lehetett a fiunak hagyni ,nem volt benne egyetlenegy kicsinyes vonás sem . Nemcsak hogy nem röstelte Félix diadalát ,de e percztől fogva magához hasonlónak tekintette s úgy is bánt vele ,mint olyan emberrel ,kit számba venni érdemes . Mindazáltal pár lépésnyire a háztól ujra összevesztek . Pista a ma átéltek után még kevésbé bírt kibékülni azzal ,hogy Félixből orvos legyen s utoljára olyan szenvedélyes vitatkozásba elegyedtek ,hogy hazaérve ,felhevülve és meglehetősen ingerült hangulatban léptek a gyéren világított szalonba ,hol Szelényinét és Althausent találták . Szelényiné valami kézimunkán dolgozott ,míg Althausen felolvasott neki . Kedélyes kép volt ,A csinos ,rózsásképü asszony ,kinek éles vonásaira a nyárutó lehellte azt a nőies lágyságot ,mit a tavasz kifelejtett belőlük és az erőteljes ,őszszakállas férfi ,ki a könyvet olykor becsapva ,meleg ,megnyerő tekintetét Elza báróné mosolygó arczán nyugtatá . Szelényiné a két fiut megpillantva ,egy nyitott levelet tartott eléjök . -Jó hírt kaptam ,fiuk !-kiáltá derülten . -Pompás szállást vettek fel számotokra Pesten ,kilátással a muzeum-kertre . A szállás két egészen külön kijárattal bír ,úgy ,hogy bár együtt fogtok lakni ,mindegyiktök egészen független lesz a másiktól . -Valóságos szerencse -mormogá Pista ,egy zsölyébe vetve magát . -Mert Félixszel úgy sem lehet boldogulni . Olyan makacs ,mint egy öszvér . Csak most vette észre Althausenné ,hogy a két fiu nagyon ki van pirulva és hogy Pista dühösen rágja ajkát . Pista szavaira Félix még jobban elpirult . -Ne félj pajtás . Még teljesebben el leszünk mi különítve . Mert hiszen úgy sem lakhatom veled együtt . Szelényiné ,ki sejtette ,miről volt az elébb szó ,egy szemrehányó pillantást vetett fiára . Erre azonban Pista hevesen fölugrott . -Ugyan mit beszélsz öreg ! Az ilyenről szó sem lehet és ha százszor összeveszünk doktorsá¬god miatt . Akár magam segítek pióczát rakni ,csak légy jó emberem és velem maradj . Félix megragadta unokatestvére kinyujtott jobbját és erősen megrázta azt . -Jó embered maradok halálom órájáig ,Pista . De elhatározásom nem áll összefüggésben baráti viszonyunkkal -folytatá nagynénjéhez fordulva . -Annak külön okai vannak . Szelényiné vállat vont . -Miféle elhatározásod ? Fontold meg jól mit beszélsz ,Félix . Tudod ,hogy nem szenvedhetem a túlzást és oktalanságot . -Tudom kedves néném és nem is fogok túlozni . A dolog egyszerűen az ,hogy saját erőmből akarok megélni . Ne tiltakozzanak . Előbb hagyjanak beszélni . Vagyonunk maradványaival egyelőre úgy vagyunk ,hogy Elza néni tartja édes anyámat és testvéremet s még ha javulna is a helyzet ,tudtommal oly kevesünk maradt ,hogy jövedelmünk még anyám szükségleteit és Alice neveltetését sem fogja egészen fedezhetni . Ők tehát egészen Elza néni jóságára vannak utalva . Máskép áll a dolog én velem . Ép ,erős testű ,képzett fiatal ember vagyok ,kire nézve szégyen volna ,ha kegyelemkenyérből élősködnék . -Brávó öcsém ,jól mondtad !-kiáltá Althausen helyeslőleg . -Don Quichotte-i csapongások -mormogá Pista megvetően . Szelényiné felkelt és Félixhez lépve megsimogatta a fiu arczát . -Igazi gyerek vagy -mondá elérzékenyülve . -Hát nem tudod ,hogy ott ,hol a szeretet önként osztozkodik ,kegyelemről szó sem lehet ? Én pedig úgy szeretlek ,mint saját fiamat . -Tudom Elza néni ,hogyne tudnám ! De épen ,mert úgy szeret mint saját fiát ,nem követelheti tőlem ,hogy önmagamat megtagadjam . Elza néni minden szeretete sem változtathat azon ,hogy Pista millióknak örököse ,míg az én örökségem ott van ,hol azt a munka emberei számára tartja fenn a sors . Lehetetlen ,hogy mi ketten egyforma életet éljünk ! -De ha ezt meg is engedem ,azért élni kell s miből fogsz megélni ? -Oh arról már régen gondoskodva van ,Elza néni -felelé Félix felvidulva . -Volt nevelőm és legjobb barátom Pap Mihály ,ki Pesten segédorvos a Rókusban ,megigérte ,hogy leczkéket szerez nekem . Jól tudok latinul és nyolcz osztályomat is kielégítően végeztem . Ezzel nem hal éhen az ember . Althausen egy oldalpillantást vetett Pistára . A fiu nem mozdult . Az egész idő alatt mogorva arczczal ,némán ült ottan és most sem emelte fel fejét . Talán azon csodálatos ,lappangó erőn tépelődött ,mit már most nemcsak Félix izmaiban ,de lelkületében is felfedezett és melynek ma már másodszor ,akarata ellenére ,meg kellett hódolnia . Szelényiné sem felelt mindjárt . Néhányszor fel-alá járt a szobában és csak azután állt meg Félix előtt . -Megfontoltam tervedet -mondá végre nyugodtan -és azt nem találom oly őrültnek ,mint találná egy született főrangu hölgy . Nagyatyád tíz garassal a zsebében érkezett Sziléziába és nem¬csak nagy vagyon urává ,de ,a mi ennél sokkal értékesebb ,Szilézia legtiszteltebb embereinek egyikévé küzdötte fel magát . De ő a nép gyermeke volt ,egy árva fiu ,ki egyetlen-egy rokonát nem ismerte széles e világon ,-míg te báró Vanderbiltnek születtél és oly család-hoz tartozol ,mely szeretettel vall magáénak . Ez nagy különbség . És megvallom ,hogy csak-ugyan különczködés ,de még családod iránti szívtelenség is volna ,ha minden támogatást visszautasítanál . Azt indítványozom tehát ,hogy oszd meg Pista szállását ,mit így is úgy is fizetnem kellene ,még pedig oszd meg iránta való tekintetből ... -Sohasem bocsátanám meg ,ha ott hagynál !-szólt közbe Pista élénken . -Tőlem pedig fogadd el tanáraid fizetését . A többiről nem bánom ,magad gondoskodhatol . A fiu arczán heves küzdelem tükröződött . Meglátszott rajta ,hogy régóta tisztában van terveivel s hogy végtelenül nehezére esik azoknak legkisebb részletéről is lemondani . De egy tekintet nénjének jóságos ,szerető arczába ,leg¬alább részben legyőzte ellenkezését . -Kedves jó néném !-kiáltá végre esdő hangon . -Ne vedd háládatlanságnak ,ha kérlek ,szívemből kérlek ,ne kényszeríts arra ,hogy pénzt fogadjak el tőled . Úgy égetné az a lelkemet ,hogy nem birnám elviselni . Az egyetlen ,mit elfogadhatok ,még pedig csakis azért ,mert ezzel Pista iránti ragaszkodásomnak adhatom jelét ,az ,hogy az ő szállását megoszszam . Többet ne követeljetek tőlem ! A fiú hangjából oly meggyőződésteljes elhatározás szólt ,hogy Szelényiné nem mert neki többé ellentmondani . Egy perczig merőn nézett felhevült ,izgatott arczába ,azután melegen ölelte magához . Jobban meg volt hatva ,mint mutatni akarta . Félix mély ,sötét szemeiből az ő saját törhetetlen büszke lelke szólt hozzá és szíve mélyén oly rokon-érzelem szólalt fel ez igénytelen ,satnya gyerek mellett ,minőt tán még deli alakú ,fényes tehetségű ,imádott fia sem bírt benne felkölteni . Szelényi István mindjárt első megjelenésével meghódította a pesti társaságot . Itt is csakhamar az lett ,a mi volt a vidéken :a fiatalság vezére és az asszonyok elkényeztetett kedvencze . Őt követték ,környezték és majmolták ;érte rajongtak a fiatal leányok és voltak szépek a szép asszonyok . S épp úgy ,mint vidéken ,itt sem jutott eszébe senkinek uralkodó jogát egy perczig is kétségbe vonni ,vagy annak megingatására gondolni . Ha Szelényi ugyanazon hódító tulaj-donságokkal ,de mint szegény ördög lép a társaságba ,bizonyára nem élvezheti babérjait ily háboríthatlan nyugalommal . De így ,ki férhetett hozzá ? A legszebb fiatal ember volt a fővá¬ros-ban ,de a legszebb lovai is voltak ;ragyogó szellemmel bírt ,de a mellett tudták ,hogy nagy vagyon néz reá ;szeretetreméltóságának értékét pedig legalább is megkettőztette azon körülmény ,hogy Szelényi Ottokár országbíró és Winterstein Krescencia grófnő unokája . A nők előtt főkép eleinte sokat tett az ,hogy egy Don Juan minden varázsát egyesíti magában és a mellett ,úgyszólván ,született épouseur . Lassankint persze ezen sugárkör vesztett fényé-ből ,midőn látták ,hogy semmi szándéka az általános várakozásoknak megfelelni . Kitűnt ,hogy ez a szép fiú nem Don Juan ,sőt meglepően kevés pikáns kalandjáról tudtak a társaság¬ban ,a házasságra pedig annyira nem gondolt ,mintha nem birna egy talpalatnyi földdel sem ,hol boldogsága fészkét felépíthetné . Egy pár érettebb szépség ,ki hiába pazarolta reá mosolyai kiapadhatlan olajos korsójának tartalmát ,azzal igyekezett magát megboszulni ,hogy ráfogta ,mikép eszményképeit a társadalom alsóbb rétegeiben keresi . De ezzel is pórul jártak . Pistára igen keveset lehetett ráfogni ,azon egyszerű okból ,mert alig volt mit . Ő egy macska ösztön-szerű ellenszenvével bírt a pocsolyák ellen ,a kisebb szinpadok rövid ruhás hősnőit pedig csak a szinpadon szerette . Azt állította ,hogy e szinésznőket épp oly kevéssé tanácsos pongyolában látni ,mint a nagy embereket ,még pedig egy és ugyanazon okból . E látvány megrontja az illuziót és tönkre teszi a nézők naiv hitét ,mely a szereplők hatásának egyik főfeltétele . Mindennek egy része persze szóbeszéd volt . Egy gazdag ,egészséges és hevesvérű fiatal embert ,ki soha sem tagadott meg magától semmit ,könnyen magával ragadja a nagy város ezer csábja ,ha ugyan ráér magát annak teljesen átengedni . Pistának is csak az volt a szeren¬cséje ,hogy rá nem ért . Szerette a szereplést ,a szerelmet ,de még a kicsapongást is ,csakhogy volt valami ,a mit mindennél jobban ,szenvedélyesebben szeretett és az -Szelényi István jövője volt ! Senki sem sejtette társai közül ,hogy ezen elegáns világfi ,kinek kabátjainak szabását és nyakkendőinek bogját utánozza a nagyvilág egész erősebb fele ,napokon és éjjele¬ken át égő fővel ül poros foliánsok között s a római jog mellett Herbert Spencert ,a magyar törvényhozás mellett az angol államférfiak életét tanulmányozza . Senki sem tudta ,hogy ezen nőies mosolyú ,ábrándos szemű szép gyerek ,többet álmodozik országgyűlési diadalokról ,mint don juani győzelmekről ,melyeket már azért is hamar megunt ,mert oly könnyen jutott hozzájuk . Később aztán ,midőn vizsgáin a legfényesebben átesve ,két évet úton töltött és csaknem egész Európát bejárta ,elfecsérelt ugyan nehány hónapot Párisban s ott egy pár óriási bolondságot is csinált egy szép asszonyért ,kinek hűségrohamai elől utoljára megszökött . A legtöbb időt azonban Berlinben és Londonban tölté ,a birodalmi gyűlés és parlament egyetlen-egy ülését sem mulasztva el . Úgyszólván a hatalom tanfolyamát végezte és azon elemző képességgel ,mit szellemének egészen kivételes elsajátító tehetségével Félixtől vett át ,szétszedett minden rendszert ,hogy meglelje főrugóját azon rejtett erőnek ,mely az emberek tömegét uralni és vezetni van hivatva . Pestre visszatérve ,tapasztalatait az itteni viszonyokkal kezdte összehasonlítani és úgy bele-mélyedt ezen tanulmányba ,hogy édes anyja ,ki látogatásával meg szokta olykor lepni ,erősen megdorgálta ,félve ,hogy ezen munkaláz a nagyvilági szerepléssel együtt még az ő herkulesi erejét is alá találja ásni . -De hisz ez még nem is elég ,mama !-kiáltá a fiatal ember ilyenkor ingerülten . -Nem látod ,hogy már is el nem érhetem Pittet . Nem lettem miniszterelnök huszonnégy éves koromban ! De ilyet csakis édes anyja ,vagy legfeljebb Félix előtt mondott ,máskülönben féltékenyen rejtegette terveit a világ előtt ,mely csak a dandy-k királyát látta benne . Althausen ama néhány megjegyzése ,mely évekkel ezelőtt ,árokházi felköszöntője után ,oly mélyen sértette hiúságát ,bizonyos tartózkodást hagyott hátra benne ,tehetségének csillogtatására és reményeinek kife¬je-zésére nézve . El volt tökélve ,hogy csak mint kész ember kezdi meg azt a harczot ,melylyel az első helyet küzdi ki magának hazájában . Félix ,ki keresztül látott rajta ,egyszer nevetve jegyezte meg ,hogy afféle államcsinyre készül ,melylyel annak idejében csattanós hatást akar előidézni . Szelényi hevesen felugrott . -Még csak az kell ,hogy ezt szememre vesd . Talán jobb szeretnéd ,ha már most játszanám «a nagy reményekre jogosítót »,ha én is beállnék azoknak sorába ,kik a hírnév örök kölcsönéből élnek és annyit beszélnek magukról és honboldogító elméleteikről ,míg figyelmessé válik reá-juk a világ és éppen akkor nézi őket legfeszültebb várakozással ,mikor legnagyobbat buknak ! -A gyereknek ez egyszer igaza van -felelé Félix egy hórihorgas ,átlátszó soványságú úri emberhez fordulva ,ki hátát a kandalló tüzénél melengette . E párbeszéd Félix nappalijában folyt ,mit minden ellenkezése daczára ,pazar izléssel rendezett be Elza bárónő gondos keze ,s mely most ,e zord áprilisi napon ,a szibarita kényelem kellemes képét nyujtá . Éppen villásreggeliről keltek fel ,melyre Szelényi is lecseppent . A kandalló előtt álló sovány úri ember fejét egy oldalra hajtva ,még jobban felhúzta máris csak¬nem füleit érő vállait ,úgy ,hogy búbot képező torzomborz hajával egy alvóra készülő csirkéhez vált hasonlóvá ,míg felette éles ,eszes szürke szemeiből villámszerű pillantást lövelt Pistára . -A nagyságos úr fényképezni méltóztatik -szavakkal -mondá bizonyos pedáns lassúsággal ,mely furcsa ellentétet képezett beszédének élével . Mindkét fiatal ember felkaczagott . -Pap bácsi pedig már megint fején találja a szöget -nevetett Szelényi . -No ,biztosítom ,hogy én belőlem nem lesz a jövő politikusa ,mint lett fényképem eredetijéből ,hanem ,hogy az én politikám lesz a jövő ! De ezt ,mint Midás király ,csak a nádnak súgom meg -folytatá egy hamiskás pillantással a kandalló előtt álló hosszú hajlott alakra . -A nád pedig ez egyszer nem lesz csacska -felelé Pap Mihály ,cseppet se neheztelve Pista találó élczén . Majd megválik az őszre . -Vagy jövő esztendőre ,vagy kettőre . Hátha megbukom ? Félix vállat vont . -Ugyan kérlek ,velünk ne kaczérkodjál . Te és ősi fészketekben megbukni ! Ez csaknem lehetetlennek látszik . Különben te és a bukás két oly fogalom ,mely általában nem fér össze -és Félix sötét szemeiben az őszinte bámulat egy szikrája villant fel ,a mint unokatestvére szép ,mosolygó arczába tekintett . Szelényi elpirult . Félix ösztönszerű ,őszinte elismerése ,éppen ritkaságánál fogva ,jobban meghatotta a szalonok ezen elkényeztetett beczéjét ,mint a nagyvilág minden tömjéne . Tudta ,hogy barátjának elismerése nem szól azon sok fényes adománynak ,melylyel a sors elárasz-totta ,hanem a fáradhatlan ,komoly munkának ,mely az ő saját érdeme . E perczben a kandalló órája hármat ütött és Félix felugrott . -Nagyon restellem ,de itt kell ,hogy hagyjalak benneteket . Várnak . -Milyen pontosság !-kiáltá Szelényi kelletlenül válva meg kényelmes karosszékétől és kalapját fogva . -Ha nem volnál az a Cátó ,a ki vagy ,azt hinném ,hogy valami érdekes rendez -vous -ra mész . -Úgy is van . Még pedig egy-egy rendez -vous -m két forint ötven krajczár -felelé Félix czinikus mosolylyal . -A mint az ilyen Don Quichotte-hoz illik -jegyzé meg Szelényi szárazon . Pap Mihály ,ki már az ajtónál volt ,visszaszólt Szelényihez : -Bocsánat ,nagyságos uram ,de én részemről inkább volnék Don Quichotte ,mint bárkinek a szolgája . -A szolgája ? Nem értem . -Nem érti ? Pedig világos ,hogy a vagyontalan ember ,ki a máséból él ,annak a bérruháját viseli ,a ki kabátjait fizeti . Szelényi felelni akart ,de a sovány ember ez alatt már nyílszerű sebességgel siklott le a lépcsőn ,Félixtől követve ,ki a kapuban könnyű fejbólintással elvált tőle . Vanderbilt Félix gyorsan sietett az Ország- és Váczi-úton végig a pályaudvar felé és éppen jókor érkezett ,hogy az induló vonatra felugorhasson . Azután ,a mint lassan tovább döczögött vele a vegyes vonat ,mely minden tíz-tizenöt perczben a főváros melletti kisebb állomásoknál megáll ,az ifjú átengedhette magát gondolatainak ,mi ő nála ugyancsak ritkán fordult elő . Az utolsó évek alatt úgyszólván gőzerővel élt . Szelényihez hasonlóan ő is fáradhatlan ki-tartással tanult . Még pedig nem akarván egyoldalú maradni ,nemcsak szakmájában képezte ki magát . Éles és szubtilis esze hamar felfedezte azt a kapcsot ,mely a természettudományok és az államtudományok között létezik s az anthropologiától csakhamar átment a szocziológiára és a nemzetgazdászatra . Míg azonban unokatestvére minden perczet ,mit tanulmányaitól elvonhatott ,vígság és élvezet között töltött el ,Félix mindennapi kenyerét kereste meg ,öt-hat leczkét adva naponkint . Magát Pap Mihályt ,ki pedig tudta ,mi az önfentartásért való küzdelem ,néha bámulatra ragadta volt tanítványának csodálatraméltó szivóssága . Az ifjú nem ismert fáradságot és tanulás közt átvirrasztott éjjelek és tanítással eltöltött napok után oly éber eszű ,ruganyos kedélyű volt ,mintha egészen szabályszerű módon élt volna ,idejét munka ,pihenés és szóra-kozás között osztva fel . Ha azt mondták volna ,hogy nem élvezi ifjúságát ,makacs büszkeségében ,mely nem engedte hozzáférni az elégedetlenséget ,felkaczagott volna . Nem volt -e neki élvezet a munka ,a törek-vés ;minden leküzdött nehézség ,minden megfejtett probléma ? Maga az önfentartásért való küzdelem ,kicsinyes ,sőt olykor visszataszító részletei daczára ,mély elégedettségnek forrá¬sává vált ezen szívós és független természet számára . A nagyvilág fiatal emberei ,kik ritkán ,de mégis találkoztak vele Szelényi lakosztályában ,különcznek csúfolták ,kinek esze tulajdonképen nincs helyén . De Szelényi előtt ezen nézetük-nek korántsem adhattak kifejezést . Pista az első lenéző szóra oly kiméletlenül főzte le az illetőt ,hogy csaknem párbaj lett belőle . Ezt Félix megtudta és azontúl még ritkábban mutat-kozott unokatestvérénél . Inkább Szelényi járt el hozzá és ha úgy mint ma ,történetesen hű Plyadesét ,Pap Mihályt is ott találta ,ez a legkevésbbé sem szent ,de annál eszesebb háromság úgy elmulatott ,hogy olykor még Félix egy-egy leczkéje is áldozatul esett . -Még az kellett volna ,hogy erről a vonatról is lekéssem -mormogá Vanderbilt álmodo¬¬zásából felocsudva ,a mint a vonat nagyot zökkenve megállt . A konduktor felrántotta az ajtót . -Etelliget ,két percz ! Vanderbilt kiugrott a kupéból és szemeit előbb keresve jártatta körül . Aztán kifeszítette esernyőjét ,inkább az erős ,jéghideg szél ,mint az eső ellen ,mely csak most kezdett finoman permetezni és kabátját begombolva ,egy gyalogösvényen átmetszve a mezőket ,a Dunához ért s a partján végig vezető útra ment ki . Majd egy hosszú fasorba tért ,melynek kopár ágai recsegve hajlongtak a mind erősebbé váló viharban . A szél éppen szembe jött vele és így csak nagy nehezen bírt a fasor végén álló elegáns egyemeletes házhoz közeledni ,mit az arczát verdeső eső csaknem elrejtett szemei elől . -Átkozottul czudar egy idő -mormogá fogai között ,szemeiből kitörülve a jéghideg cseppe-ket . «Er ist gekommen in Sturm und Regen , Er hat genommen mein Herze verwegen !» éneklé e perczben feje fölött egy friss ,de még kissé éles leányhang . E hang hallatára Vanderbilt kedvetlen arcza úgy átváltozott ,mintha a boldogság tündére mindent szépítő varázserejével érintette volna . Ragyogó mosolylyal tekintett fel ,de már csak egy becsukódó ablakot látott ,mely mögül egy nevető barna szempár tekintett le reá tréfás ingerkedéssel . -Soyez le bienvenu monsieur le professeur !-kiáltá az említett nevető szempár tulajdonos¬nője ,a mint Vanderbilt a kretonnal bevont kis szalonba lépett . És egy mély gyászba öltözött nyulánk leányalak a leghibátlanabb bókkal fogadta ,mely valaha franczia tánczmester szemei-nek gyönyörködtetésére szolgált . -Szép ez ,Mária grófnő ? Így bánnak egy szegény ,a viharral megküzdött vándorral ,-kérdé Vanderbilt ,a leányka kinyujtott jobbját barátságosan megszorítva . -Más bizony ebben a «Sturm und Regen »-ben el nem jött volna ,főkép azon tudattal ,hogy a vers második sorából egy szó sem igaz . Mária grófné nagy ,sugárzó szemei ,melyek sajátságos ,váltakozó fényökkel egész arczát bevilágították ,még pajkosabb kifejezést öltöttek . -Chi lo sa ?-mormogott halkan ,nem éppen kicsiny ,de cseresznyepiros száját csak félig kinyitva ,úgy ,hogy vakító fogsorainak csupán keskeny szélei villogtak elő . -Io -felelé Vanderbilt boszúsan . -Mária grófnő ma már megint poliglott kedvében van a mi annyit jelent ,hogy négy nyelven fog megkínozni hálából azért ,hogy az ötödikre megtanítom . -A várás megsavanyítja a kedélyt ,ezt az öreg kisasszonyoknál is tapasztalhatja . Már megint hiába küldtük el érte a kocsit . Négykor jött ,három óra helyett . -Pista cousinom volt nálam ,nem menekülhettem előbb . -Ki ,Szelényi Pista ,az ellenállhatatlan ! Tegnap is zúgott a fejem a sok elragadtatott badar-ságtól ,mit Zamoszki Clarisse összebeszélt ,mert a mult héten Dém grófné sauterieján egy tourt kegyeskedett vele tánczolni . Istenem ,csak már találkoznánk egyszer ! Engem el nem bájol ,arról biztosítom . Vanderbilt arczán futó árny vonult el . Maga sem tudta miért ,de rosszul esett neki az a gon-dolat ,hogy Mária grófnő Pistával találkozhatnék . De hiszen erről egyelőre szó sem lehetett . Mária gyászban volt és sehova sem járt ,Pista pedig legfeljebb csak az ő elbeszéléséből tudta ,hogy létezik egy Szentendrey Mária ,ki a «backfisch »kor határán még hamarjában a latin nyelvben tökéletesíti magát ,hogy legyen egy dologgal több ,mit asszonykorában elfelejthet . Mindazáltal Vanderbilt kissé idegesen oda veté : -Csakhogy ön sem bájolná el őt ,Mária grófnő ,Pista gyülöli a kékharisnyákat ,ön pedig latin nyelvtudományával ... -Kékharisnya vagyok ? -Az éppen nem ,de --- -Oh kérem ,ne mentegetődzék ,cseppet se sértett meg ez elnevezéssel ,melyre büszke volnék ,ha ugyan komolyan megérdemelném . És Szelényi Pista lenézne érte ? A kedves ember ! Alkalmasint csak azon nőket szereti ,kik szörnyen szelídek és ostobák és kik ennélfogva azt hiszik róla ,hogy ő legalább is a Dalai-Láma . -Mit gondol Mária grófnő ,nem látnánk talán könyveinkhez ? A leány gonoszul mosolygott . Valami Vanderbilt hangjában elárulta ,hogy őt e beszédtárgy e perczben boszantja és ez ellentállhatatlan vágyat ébresztett benne annak folytatására . Egyelőre mégis engedelmesen elővette latin fordításait és míg Vanderbilt azokat javítgatta ,minduntalan csipős megjegyzéseket tett Szelényire ,miket a fiatal ember következetesen füle mellett elbocsájtott . Ez a semleges ellenkezés utoljára oly idegessé tette Máriát ,hogy már éppen oly nagyot akart mondani ,miről hitte ,hogy Van derbilt nem hagyhatná válasz nélkül ,midőn a szomszéd szoba ajtaja zajosan kinyilt és egy csengő férfihang nevén szólítá . -Miczi ! Miss Editha ! Nincs itt senki ? -Lám ,Károly bácsi már visszakerült a vadászatról -kiáltá a fiatal leány felugorva ,s kisza¬ladva csakhamar egy magas ,szikár uri emberrel tért vissza ,kinek galambfehér pofaszakálla feltünő ellentétet képezett sötét szemöldökeihez és szemeinek nyájas ,fiatalos pillantásához . Gróf Szentendrey Károly drapszin vadászöltönyt viselt ,de rendkivül egyenes ,feszes tartása ,a polgári ruha daczára is ,elárulta a katonát . -A czudar idő elrontotta tréfánkat -mondá kalapját egy asztalra dobva és Vanderbilttel kezet fogva . -Még a vad is elbujt előle ,engem pedig úgy átjárt a szél ,hogy otthagytam az egész társaságot és haza siettem . Nos kis boszorka ,adsz nekem egy csésze theát ? Mária már a távirónál volt és csengetett . -Azonnal Károly bácsi ,még pedig én főzöm ,sajátkezüleg ,mert miss Editha nagymamánál van ,kinek migrainje még most sem engedett . -Szegény anyám ,már csak estére lesz jobban ,-mondá gróf Szentendrey sajnálkozva ,azután Vanderbilthez fordulva ,-már nem zavarok úgy -e ,a leczkének vége ?-kérdé . -Dehogy vége -duzzogott Mária . -Alig fél órája ,hogy elkezdtük . Az én tisztelt professzo¬rom már megint egy órával elkésett . -Annál jobb ,legalább főzni fogsz hacsak theát is ,a helyett hogy Virgiliuson törnéd az esze-det ,mi legkevésbbé sem leányos foglalatosság . Te pedig öcsém ,ülj le ide mellém és beszéld el ,mi ujság Pesten ? -Én tőlem kérdi Károly bácsi ? Hisz tudja ,hogy sehova se járok és senkit se látok ,legalább senkit az önök világából ... -Ne higyjen neki Károly bácsi -veté közbe Mária ,ki már a theaasztal körül sürgölődött -csak most volt nála Szelényi Pista ,ki ... -Apropos Szelényi Pista !-vágott szavába élénken gróf Szentendrey . -Már régen kérdezni akartalak ,mit mondott Pista Elza báróné házasságához Althausen Nándorral ? Képzeld ,fogalmam sem volt e házasságról ,csak nem rég beszélte el nekem Derecskey Kamilló . -Pedig már csaknem három éve ,hogy megtörtént . Elza néni és Althausen egy szép reggelen egész csöndben megesküdtek az árokházi protestáns templomban . Nem hiszem ,hogy ez Pistának rosszul esett volna ,ő Althausent szereti és nagyrabecsüli . -De becsülheti is . Talpig derék ,művelt ,eszes ember ,igazi gentleman ! Évekkel ezelőtt én kardoskodtam mellette legmelegebben ,midőn szó volt róla ,hogy a kaszinóba bevegyék és persze be is vették . Nagynénéd jól tette ,hogy elment hozzá . Mindenesetre boldogabb lesz vele ,mint valaha lehetett Gáborral ,a ki szörnyen mulya egy ember volt és olyan csökönyös konzervativ ,hogy abszolute nem lehetett vele beszélni . A korszellem áramlata oly kevéssé fért hozzá ,mint akár egy osztrigához ,mit kérgének keménysége minden külső befolyástól megvéd és körülbelül annyi esze is volt ,mint e nemes állatnak . Nem értem ,hogy lehetett ennek a szamárnak -Isten nyugasztalja -olyan zseniális egy fia ! -No ,szépen vagyunk ! Károly bácsi is rágyujt a Szelényi-himnuszra !-kiáltá Mária ,a karos-széktámláról lecsuszva ,melyre guggolt ,miután a két férfit theával és czigarettekkel ellátta . -Én nem kérek belőle ,még szegény nagymama nyögéseit is inkább meghallgatom . -És a fiatal leány fülét befogva ,szaladva hagyta el a szobát . -Kis bolond ,-nevetett a tábornok ,czigarettejét eldobva és egy virginiára gyujtva . -Ki hinné ,hogy már tizenhét éves ?! Hisz oly pajkos és rakonczátlan ,mint egy tizennégy éves fiú . Bár az volna !-folytatá sóhajtva ,míg jóságos ,nyájas arcza elborult . -Nem képzelheted ,Félix ,mennyire nélkülözöm szegény Rudit . Pap Mihálytól tudhatod ,mennyire szerettük ezt a fiút ,én és szegény jó anyám ,ki egész életét két árva unokájának szentelte . És miután ezer gond¬dal ,fáradsággal felnevelte őket ,az egyiket el kellett temetnie ,még pedig éppen azt ,ki mind-nyájunknak reménye és büszkesége volt . Nem hogy Máriát kevésbbé szeretnők ,-folytatá élénken ,-de az ember minden szabadelvűsége mellett mégis kegyelettel viseltetik ősrégi családjának utolsó fisarja iránt . -Ugyan mit gondol Károly bácsi ? Már miért lett volna szegény Rudi családjuk utolsó férfisarja . Hisz Károly bácsi még nősülhet ,-felelé Vanderbilt biztató hangon . -Isten ments öcsém ,arról szó sem lehet ,késő . Különben Máriát fiusíttatni fogjuk ;a dunafoki hitbizomány ,mely szegény Rudié lett volna ,ő reá fog átszállni .