E regény 14 év előtt vette kezdetét ;azóta elébb két évi s utóbb újra egy évi félbeszakítás után ,s elveszvén belőle egy egész czikk ,folytattam azt a külföldön . A regény így nem csekély időveszteséggel ,lassankint lenyomatott ,de midőn a 4-ik kötet végét érte ,általam s derék barátom s kiadóm Heckenast úr által nem okozott s el nem hárítható akadályok miatt ,a nyomtatás rögtön félbeszakadt . A regény tehát évek óta hever s csak most -a változott körülmények következtében -jelenhetik meg . Szükséges volt ezt a tisztelt olvasó közönség azon részével tudatnom ,mely e regény sorsával ismeretlen . A mi a regény szövegét ,tervét ,kivitelét illeti ,ezen ,ha most kerülne is elejétől végig sajtó alá ,semmit sem változtatnék ;kevés regényemen dolgoztam oly szeretettel s mondhatnám szenvedélylyel ,mint ezen . Ez mindaz ,a mit kötelességemnek tartottam a tisztelt olvasó közönség előtt elmondani ,a többit magára a regényre bizom . (1861. ) Közelítsük meg Cziblest ,a regényes Erdély ezen ősz hegybálványát ,mely vállain emeli az ég boltjait s zúzos homlokán ,mint granit-táblán ,századok mohos számai vannak följegyezve . Nem tudom ,mikép van :de e havasokra mindenki némileg regényes hangulattal megy . Úgy tetszik ,mintha a nemes ,gyakran életveszélylyel járó vadászüzlet visszabűvölné a hajdani középkor lovagias szellemét . Ha este hó és fagy közt ,a hevenyészett tanyán ,sátrak vagy az ég csillagos ívei alatt összegyűl a vidor vadászsereg :a tüzek föllobognak s ezer csudás kaland száll ki az ajkakra . Kedvtelve beszéli egyik e merész Nimródok közől csatáját farkassal vagy medvével ;s mikép hajszálon függött élete ,míg ereje ,segély vagy véletlen ,megóvták az agg életkaszás sarlójától . Mások -régi hagyományok nyomán -elregélik ,hogy itt ,századok hosszú során át ,nem egy koronás fő ejtett el belényt ,medvét vagy farkast . Hunyadiak ,Zápolyák ,Báthoriak ,az erdélyi fejedelmek mindannyian ,gyakran fordultak meg fényes vadászkisérettel e magasokon . Ott egy kiálló szirtorom ,mely alatt talán az ifjú Hunyadi Mátyás -a bálványozott király -állt ;amott agg fatörzsök ,hol egykor Vesselényi István az utolsó belényt elejtette ,azután egy hétig borús ege volt a sibóiaknak ,mert tudva lőn ,hogy a pompás belénytehénnel ,két kiképezett példányban ,az ifjuló faj kiirtatott . Itt Apafy Mihály rejtődzött lesben medvékre ,míg a nélkülözhetlen csikóbőrös kulacs ,ékesen ezüstszegélytől ,kézügyben függött egy ágon . A máglyák elhamvadtak ;föntartva láthatlan kezektől függ a hold ;az álom mákjait hintegeti már ,s a félittas hajtók agyában mámorosan kelnek föl az agg mondák képletei . Decebal s a dákok korából elárnyadt regék szövődnek elméjében ;míg a hallgatók száma mindig fogy ,s az élet tündérletei álmak honába derengenek át . *** Tél van ,zúz födi a rengeteget ;az erdők megőszültek :nem leng zölden és ifjan a remény tavasza lombjaikon . Alant a szakadások mélyeiben ,elévült hórétegek ,avartól barna vonalakkal ,melyek az évek számait tanusítják ,hevernek egymáson . Ki tudná ,hányszor látták irigyen a tőlök pár ölnyire fölifjuló tavaszt :míg jeges bordáikra -mint a kit a végzet üldöző kereke sujt -tél télre tornyosult . E halottias tekintetű ,néma tájkép nincsen minden élet nélkül . Honunk legtöbbjei előtt egészen ismeretlen jellemével találkozunk itt azon nyájőröknek ,kik magányosan ,sátor s kunyhó nélkül zord teleken át néhány juh vagy kecske fölött őrködnek . Valóban e keskeny hegyi völgy egyik halántékán magas ,vaskos ifjút pillantunk meg . Arcza a dermesztő hidegtől kékes színt váltott ,ajkai felcserepesedtek ,dús hajzatán ,mely mint erdő hever vállain ,s bozontos szemöldein zúz és dér csillámlanak . Kérges bundáját a hóra vetette ;csúcsos süveg ,mely fejét födi ,s a dákok korából öröklött szabású szűr és nadrág ,eléggé tanusítják ,mennyire edzettek az idő viszontagságai ellen idegei . Közelében csekély juh- és kecske-falkát látunk ,összebujva a havon ,míg egy gyönyörű juhászeb ,földet söprő selyemgyapjával ,okos ,merész szemekkel őrködik fölöttök . A nyájőr kezeibe alig kinagyolt falapát szorul ,melylyel a gyér moha s fűszeres havasi növények borékát hárítja el ,hogy kisded nyájának eldaczolja a mostoha tápot az irigy természettől . Miután fáradságos munkájával elkészült ,intett ebének ,s a hű állat ,elemelvén szemeit a falkáról ,juhok és kecskék -mintegy igézettől szabadulva -rohantak a gyepkarajra ,melyet hóvánkosok köröztek . A nyájőr e hókeret torlatába szúrta lapátját ,s vállára vetvén merev bundáját ,a kék légbe tekintett . A nap most érte el a havas gerinczeit . Szűz sugárai rózsapárázatok közt főttek a csúcsok élein ;míg a magas fenyvek csipkefödött lombjai felszikráztak ,s az egész vidék álmából felmosolyogni látszott . Közel e kis tanyához redves fatörzsök emelkedik ,melynek százados sudarát tűz és idő öblözték ki . Ily idősenyvedt törzs e vadonban nagy fényűzési czikk :a havasok palotája ,a kényelem tetőpontja ;s csak midőn az idő szeszélye ,jegesztő fagy helyett ,vízterítőkben szakad a fellegekből ,vonul a cziblesi kecskeőr ily menhelyekbe . Az ifjúban ,ki előttünk áll ,feltünő példányával találkozánk e sajátos emberfajnak ,melyről bátran állíthatjuk ,hogy mesével határos ,a mit tűrni s mennyit nélkülözni képes . Pár évvel ezelőtt ,ugyanazon törzsök odvában ,melynek közelében most állni látjuk ,roppant medve rejtődzött ,talán vadméhek búvhelyét sejtve . Emberünk az éjt sík havon ,födve csillagtakarótól ,s lehelve a tél fagyos légét ,bundájában töltötte el . Ébredtekor első tekintete az agg törzs vendégének téli öltönyével találkozott . E nép nem fél ;mondanók ,a bátorságot sem ismeri . Érzékei annyira edzettek ,bőrfelülete oly elkérgesedett ,hogy reá ,lélekben s testileg ,kevés hat . Ő az ösztön embere ;csak az érdekli ,mi legközelebb hozzá ,s reá minden esemény a pillanat egyszerű hatásával működik . Nem rossz ;mert a természet ezen ős fia ,ki mindent nélkülözhet ,mit irigyelne mástól ? Legyen ezer darabból álló nyája ,vagy öt hat kecskéje ,-ez sorsán keveset változtat . Öltözete ugyanaz ,mely századok előtt e dák s római vegyű fajt födte . Élelme szintoly egyszerű ,mint könnyen előszerezhető :tengeriliszt ,tej s azon szegényes étkek ,melyeknek anyaga e kettő ;néha -mint vendégség -vad- ,juh- és kecskehús ,étvágyát tökéletesen kielégítik . Ha nyáját jól eladja ,több kényelemre alig számít ,sőt gondja növekedik ;mert minden előnye nyereményének ,nyája szaporítása . Hideg és meleg ,izzó forróság s dermesztő fagy ,érzetlenül vonulnak el körüle ;s e magasokon a hévmérsék s légváltozás oly gyakoriak ,mikép nem koczkáztatunk valószinűtlenséget ,ha mondjuk ,hogy folytonosan hasonló ,bár a legszebb időjárás e népet néhány élvétől fosztandná meg . Ah ,miként örül meleg bundájának ,ha csípősen s élesen rohant a szél e vadon torkolatokból ;minő jól esik a hevítő mozgás ,ha kemény téli napokon havat s jeget kell széthánynia ,hogy nyája a keskeny fűréteget harapdálhassa ;mennyire vidító a lángban felcsapó tűz ,ha lanyha esős napok után ,elázott öltönyét lobogó máglya előtt száríthatja ;s olykor ,ha heteken át házat ,kunyhót nem látott ,minő csarnok egy kis barlang vagy fatörzsnek odva ! A kecskeőr meg nem félemlett ,sőt meglepetése sem volt kedvetlen ,mikor medve komát megpillantotta . Ő rögtön kész volt tervével . Minden habozás nélkül erős baltájával megtámadta a rengeteg barátságtalan szörnyét :hosszú küzdés után a medve halva hevert s az ifjú irtózatosan összekarczolva tört karral s vérben forgó szemekkel nézett martalékjára. [i ] Gondoljuk -e ,hogy e borzasztó állapotban hazament ,idegen segélyt keresett ? Oh nem !a kecskeőr -ő s Isten tudja mikép -összekötözte tört karját ,s daczára az erejében növekedő télnek ,orvos s vén asszonyok segélye nélkül ,ifjú vére s romlatlan nedvei meggyógyíták őt . Ne higyje valaki ,hogy ez túlzás ,s mi itt meséket regélünk :él a Czibles ,élnek szörnyei ,s ama csudás faja a nyájőröknek ki nem halt még . A kételkedő előtt minden évben szép alkalom nyilik ,a szokásos medvevadászatokon ,a mondottakról meggyőződni . Menjen oda s tapasztalandja amaz igazságot :hogy a mi valószinűtlen ,az nem mindig nemvaló . *** A nyájőr e kalandjának beékelése után térjünk vissza történetünkhöz . Míg emberünk -mikép mondtuk -a kék égbe bámult ,addig a völgyecske keleti vége felől két lovast látunk ,szakadásokon ,jég és hótorlaszokon át közeledni . Mindketten zömök ,apró ,úgynevezett mokány lovakon ülnek . Egyike e férfiaknak igen fiatalnak látszik :állát ,ajkát nem födi szakáll ,s haja ,az akkori divat ellenére rövidre van nyirva . Arcza élénk és jelentő ;nagy ,sötétszürke szemek ,összenőtt szemöldöktől ernyezve ,őrködnek sajátos vonásai fölött ,melyek a keleti fajnak jellegét viselik . Termete -mennyire azt ki lehete venni -inkább magas mint középszerű ,s erőre ,edzettségre mutat . A másik első tekintetre koros ,nem elaggott férfiúra gyaníttat ;de közelebbről vizsgálva ,a lovag barna képén félreismerhetlenek a hosszú életidő nyomai ;homlokát sürű redők szántották át ;bozontos szemöldei mélyen fekvő ,tiszta tüzű fekete szemeket árnyékolnak ;míg hosszú bajúsza alól beszédközben a legépebb fogak világítnak ki . Ezen ember korát nehéz leende a legrészletesb vizsgálat után is meghatározni . Bágyadt ,szenvedő kifejezéssel s kissé elüvegült szemekkel nem adhatandnánk neki kevesebbet ,mint nyolczvan évet ;de a vén ficzkó széles vállai ,egyenes tartása ,s vonásainak feltünőleg daczos ,vidor kifejezése mutaták ,hogy előtte sokkal hosszabb élet áll ,mint nem egy előtt mostani fiatalan-elévült ,életunt s kimerült serdülőink közől . Mindenesetre azonnal látjuk ,hogy itt nem mindennapi emberekkel találkozánk . A két lovas öltönye s fegyverzete -csekély különbséggel -ugyanaz volt ,mely akkortájban a legtöbb hevenyészett életű s alkalom szerint -béke s had korában -urat ,gazdát cserélő kalandoroké . Mikor itt ,a keskeny ,de kanyarodásaiban elég hosszú völgyben e lovasokkal találkoztunk ,mintegy száz lépésnyire lehettek a kecskeőrtől . -Bátya !-szólt az ifjabb -nem csalatkozol -e ?valóban ő az ? -Kétségen kívül ,uram ;-felelt a kérdett -első tekintetre ráismertem ;egyébiránt tudom ,hogy e tájon tartózkodik . -Jó ,-mond a másik -meglátjuk ,mire mehetünk vele . -Ez más kérdés !-viszonzá az öreg -de megérdemli a kisérletet ;megveszszük kecskéit ,juhait ,s gondolom ,az alkú kész . -Legyen ;-szólt az ifjú -elválik ,megfelel -e várakozásunknak . Hej bátya !nagy különbség van a kecskék s labanczok közt ,bár mindkettőnek elég hegyes a szakálla ,s a sónak sem ellensége egyik is . -Nincs a világnak oly labancza ,ki a cziblesi medvéknél vakmerőbb legyen ;ezen ember pedig csak úgy elbánik a medvékkel ,mintha egy barlangban növekedett volna velök . Így beszélgetve ,a két utas oly közel volt már a kecskeőrhöz ,hogy ez beszédüket hallhatá ,bár annak értelmét ki nem tudta venni . Őt azonban a jövők közeledése ki nem zavarta egykedvüségéből . Valóban nem csekély feladat lenne kitalálni ,miről gondolkozott ezen ember egész nap hosszában . Midőn arczát a két kalandor felé fordítá ,annak hideg daczos vonásain legkisebb meglepetés sem mutatkozott . Most már csak néhány lépésnyire voltak egymástól . A két lovas kiszállt nyergéből ,s a kantárakat karjaikra öltvén ,az ifjú kecskeőr előtt megálltak . A ficzkó szemmel tartotta vendégeit ,s a nélkül ,hogy egy lépést tenne előre ,várta ,mi fog tovább történni . Az öreg lovas süvegén emelintett s oláh szokás szerint üdvözletül jó szerencsét és egészséget kivánt ,mit az ifjabb is ,igen kiváncsi tekintettel jártatván fürkésző szemeit a kecskeőrön ,ismételt . Az egyszerű ,természetes jóindulat ,mondanók udvariasság ,műveltebb tartományokban is alig van oly napirenden ,mint honunkban a legalsóbb pórnép közt is . A nyájőr komolyan ,de jóindulatú arczkifejezéssel emelintett süvegén ,de nem szólt . -Jó szerencsét ,Vaszil öcsém !-mond még egyszer a vén kalandor . A kecskeőr ujra leemelte süvegét ;azután kissé kidülyesztvén szemeit ,a jöttékre bámult ,nem igen sok kedvet mutatván az ismeretség s társalgás további folytatására . Az eddigiekből kétségtelen ,mikép itt az öreg kalandor volt a szóvivő s az ,ki az ifjabb lovassal ,előttünk ismeretlen okokból ,a legcsikorgóbb téli napok egyikén ,e nyaktörő utat teteté ,hogy egy cziblesi kecskeőrrel őt megismertesse . Az öreg ,látván ,minő nehéz e vadon fiával folytatott párbeszéd megkezdése ,kissé összevonta szemöldeit ,azután kérdé : -Mondd meg nekem ,Vaszil öcsém ,hány éves vagy ? -Hány éves ?-mormogta a suhancz ,majdnem gúnyosan vigyorogva -ki tudná azt !három éve ,hogy bajúszom serked s négy ,mióta a hosszú teleken át kecskéimet őrzöm a havason . -Nem unod -e magadat ?-veté most közbe az ifjabb lovag . -Unni ?miért ?-volt a felelet -itt is csak estig tart a nap s az éj hajnalig ,mint otthon falun . -Igaz ;-nevetett az öreg ,ki most a kecskék fölött tarta rövid szemlét ;azután folytatá :-Mondd csak ,öcsém ,mivel töltöd az időt ,így egész nap hosszában egyedül ,mint a bagoly ? -Az időt !?-kiáltott fel a nyájőr bámulva -miért azt eltölteni ,bágye Ursza ?eltelik az magától is ,még egyszer sem akadt el . A mint látjuk ,a kecskeőr s az agg kalandor ismerték egymást . Az ifjabb lovas jóizűen elnevette magát a cziblesi remete egyszerű filozófiáján . -Isten engem !-szólt -eltelik biz az ,s ha nincs mit tenni ,gondolkozik az ember fia . Gondolkozol -e aztán valamiről ? -Nem biz én ,uram ,-felelt Vaszil . -Ej dehogy nem !hajnaltól éjig csak fordul meg valami eszedben ? Vaszil ,az ifjú lovasnak ezen új eszméjére talán mióta él ,most gondolkozott először arról ,ha gondolkozik -e valamiről ? Pár pillanatig bambán s kétkedve tekintett a két lovasra ,azután felelt :-Ha megfordul -e valami eszemben ?nem fordult biz ott még semmi ki helyéből ,minden a maga rendén van . -Megállj csak ,fiú ;-szólt most az öreg -valamit -már azt a mit ,csak gondolsz mégis ? -Tyár nyimnyik !-mond a kecskeőr ,s röhögött . E kitételt semmi nyelven nem lehet valódi erélyében s mondanók ,semmiségében visszaadni . A nép ,mely e tyár szót feltalálta ,nagy tökélyre vitte a semmittevést s a nélkülözés minden nemeit ;mert e szó a semmi eszméjének a legtúlcsigázottabb fogalmát ,mondanók ,eszményesítését képviseli . Jelentő kitételekben gazdag nyelvünkön is alig tudjuk jobban magyarázni ,mint így :pusztán semmit ! -Már ez nevezetes !-kiáltott fel az ifjabb utas . -Mondd ,barátom Vaszil :fel tudnád -e cserélni mostani életnemedet mással ?feltéve ,hogy ez hasznodra s előnyödre lenne . -Gondolkozzál kissé ,öcsém ;-tevé hozzá az öreg ,kit bágye Ursza néven hallánk nevezni ,mi magyarul annyit tesz ,mint medve bátya . Mert tudva volt e régi lakójáról a Czibles tövének ,hogy sajátkezűleg negyven medvét ejtett el s számtalant megsebesített ;vadászkalandjai pedig közmondásos hírre emelkedtek . -Hm ,-mond Vaszil -miért nem ? Emlékezem :egykor ,jól eladván kecskéimet ,valami vidéki úrnak sertéseit hajtottam makkra ,félévig pedig teheneket őriztem . Aztán ha fű s moha szükülnek Istennek e fehér bundája alatt ,tovább megyek . -Patvar vigye ,-mormogta az ifjabb lovag -ez a suhancz ki nem lép közvetlen keretéből . Kecske ,juh ,tehén ,ebből áll az egész világa ,túl ezen semmi . -E félig susogott ,félig gondolt szavak után fönhangon folytatá :Tovább tekints egy araszszal ,fiú ! Mit lök az sorsodon ,jámbor ,ha itt hányod -e a havat el ,vagy pár hajtásnyival messzibb ? Nem jól értettél :azt szeretném tudni -de vigyázz jól !-ha kecskéidre újra vevő akadna ,s valaki -például én -másnemű szolgálattal kinálna meg ,mint a minőt ez ideig megkisértettél ,el tudnád -e hideg tanyádat hagyni ,s barmok helyett ,meg tudnál -e emberek közt élni ? Az oláh vigyorgott . -Ezt így ki nem szedjük sodrából ,-jegyzé meg halkan Ursza ,ki most a hóba heveredett s őszszakállas állát nyugasztá kezére . -No hát felelj valamit !-unszolá az ifjabb lovas a nehéz fogalmú mokányt . -Ki venné meg kecskéimet most ?-szólt ez végre duzzadtan . -Én ,-mond az ifjabb . -Mi ,-tevé az öreg hozzá . Vaszil újra vigyorgott . -Mit nevetsz mindig ?-kérdé a fiatalabb kalandor békétlenül . -Hi -hi -hi !-röhögött az oláh -még az volna egyszer a nyáj !embereket őrizni ,vagy a makkra hajtani !he -he -he ! Vagy azt értik kelmetek ,hogy valami jó szolgálatot keressek azoknál a gazdag uraknál ,kik kastélyokban laknak ? Nem ;mitsem vágyom én arra ;tudom ,hogy jól eszik és sokat dőzsöl ott az ember !de aztán meg is döngetik a hátát ,s míg észreveszi ,kalodába kerül lába ,vagy tán nyaka is . Jobb itt ,hol én parancsolok még farkas- és medvének is ;de azoktól sem ijedek meg ,kiknek kedvök van belém bakafántoskodni ,vagy velem csúfot űzni . -Ezen utóbbi szavakat az oláh daczos ,kihivó tekintettel adá . -Épen ily legény kell nekünk !-kiáltott fel az ifjú lovas ,kinek ,a mint látszott ,a suhancz nagyon megtetszett ,bár szeretett volna jó négy lovat fogni elméje kenetlen kereke elé . Egy szó mint száz !-tört ki végre -szabd árát kecskéidnek ,én azokat kifizetem . De jól megértsük egymást :te aztán velünk jöszsz . -Hová ?-kérdé Vaszil . -Oda ,öcsém ,-mond Ursza -hová én is megyek . -Lásd ,ismertem én még nagyapádat is ,mint ily fiatalt ,minő magad vagy ,pedig már akkor második nőm volt . Ennyit tudok ;bár -Isten bocsássa bünömet !-minő volt első nőm ,meg nem mondhatnám. [ii ]Öreg vagyok ,mint e vén hegy . Előtted ,Vaszil ,még az egész élet terjed ;szükségből király is lehetsz . Vaszil röhögött . -Ha soká élsz tudniillik ;-folytatá az öreg . -Az én életem mától holnapig tart ,mégis kilépek a síkra ,mint egykor tevém jó uraim ,négy Rákóczi alatt . Te azt sem tudod ,hogy áll a világ túl a havon ,s minő víg élet csoszszan ,ha az urak összevesznek ,s német magyar egymás szakállába kapnak . Lásd ,Vaszil :akkor van ám vásár !minden ház egy bolt ,s ajtó ,ablak nyitva állnak a szemesnek :hamarább megtelik aztán -erszény s kulacs pár óra alatt ,mint itt ,ha évig mekeg és béget ezen ostoba falka körüled . Gondolj egyet ,ficzkó !jer velünk . -Jó fizetésért ,szabad zsákmányért s még sok egyéb jóért ,miről nem is álmodol ,-egészíté ki az ifjabb toborzó . -Ohó !-rikkantott Vaszil !-kelmetek rablók !-ezzel kiemelte nehéz baltáját bundája alól ,-értem az ily kecskevásárt . -E szavak után sajátosan füttyentett ,s komondora oly rögtön nyakába ugrott a havon guggoló Urszának ,mikép ezt csak lélekjelenléte óvta meg igen gonosz tréfától . De a vén medvevadász szintoly rögtön aczélujjai közé szorította a lábait négyfelé nyujtó komondor torkát s felkiáltott :-Megbolondultál -e ?-azzal az ebet pár ölnyire vetette magától ,mely némi hempergés után felvánszorogván ,megszégyenülve vonta be lompos zászlóját ,s a kecskék mögé sompolyodott . Az ifjú lovas pisztolyt húzott ki övéből ,sárkányát megtekintette s jókedvűen szólt :-Haramiák mi ? A mint veszszük ,Vaszil . Hallottad -e valaha Caprara ,Strasoldo s Cobbnak nevét ? Tudod -e ki volt Atilla s Mátyás király ? -Nem én ,-felelt az oláh ,haragos szemeket vetvén Urszára -nem ismertem őket . -Hát Tökölyi hírét hallottad -e valaha ? -Nem ;-szólt haragosan Vaszil -nem járt erre soha . -Na -folytatá az előbb szóló -úgy keveset hallottál még ;de az mit sem tesz . Lásd ,ezek vezérek ,fejedelmek ,királyok ,kik onnan is elvették s veszik ,hova nem tettek semmit . -Úgy ám ,-erősíté Ursza . -Hallgass rám ,-kezdé újra az ifjabb kalandor . -Mikor aztán így a máséból megtelik a punga ,azt háborúnak nevezik ,te fajankó ! --A ki kecskét lop ,annak neve tolvaj ;de a ki házadat felgyújtja ,nődet ,hugodat elrabolja s földönfutóvá tesz :annak neve vezér ,fejedelem néha király . Vaszil kidülyesztette szemeit s tátott szájjal bámult a beszélőre . -Hát a szentirásnak hírét hallottad -e valaha ?-folytatá amaz -s tudod -e ,mi az evangéliom ? -Nem én ,uram ,hírét sem hallottam őkelmeknek . -Vigyázz hát jól :azok szentséges könyvek és iratok ,minőkből a beszerikában a pópa olvas ;s melyeket Isten maga küldött az emberekhez ,ezekben világosan meg van írva :Add meg a királynak ,mi a királyé s Istennek mi Istené . Már pedig ,Vaszil koma ,a királyé ,s a vezéreké ,kiknek a király parancsol ,s az oly ficzkóké ,minő én vagyok s e vén czimborám ,kik a vezéreknek szolgálnak ,minden övék háború idején ,mire kezöket teszik . Ebből világosan látható ,hogy nem vagyunk haramiák és tolvajok ,hanem csak ahhoz nyulunk ,mi a szentirás parancsából a mienk . Érted -e már ? -Én ?egy kukkot sem ,-felelt Vaszil . -Bízza rám őt ,uram !-vágott közbe Ursza igen békétlenül s felkelve ülőhelyéből . -Ha kegyelmed a szentirásból beszél vele ,egészen befenekli agyát ;mert a minő vakmerő az ily tuskó ,szintoly ostoba . -Ezen észrevételt az öreg magyarul tevé ;mert alig szükség mondanunk ,hogy a társalgás eddig oláhul folyt ;azután Vaszil által érthetőn kérdé :-Akarsz -e velünk jőni ? A ficzkó kissé gondolkozott ,végre mérgesen felelt :Nem ! -Teringettét !-kurjantott Ursza haragra lobbanva -üssön meg hát a mennykő ! E derék hadi embert ,kinek minden zsebe tömve aranynyal ,ide bolondítottam ,abban a reményben ,hogy benned emberünkre találunk ,ki meg nem ijed árnyékától ,s rá tudja adni fejét valamire ,ha hasznát sejti ;de te gyávább s ostobább vagy a komondornál . -Jól van ,-mond Vaszil mérgesen -üsse meg hát kelmeteket is a mennykő ! Ursza magába fojtotta mérgét s mintegy új eszmétől megkapatva érthetetlenül mormogta :-Várj oktondi ,ott végzem ,hol kezdeni kellett volna . -Ezzel kulacsot vett elő ,mely keskeny szíjjon válláról csüggött ,s oda nyujtván azt Vaszilnak ,békítőleg szólt :-Minden nemzetségedet ismertem ,öcsém Vaszil . Nem egyszer tartott jól apád s nagyapád juhhússal ,s üde ordával ,haraggal ne váljunk el egymástól :itt ízleld ezt !ilyet szépapád sem ivott . A kecskeőr vad szíve csudásan megszelidült ,mihelyt a kulacsot megpillantotta ;az öreg kinálására kikapta azt annak kezéből ,nagyot ivott ,azután vigyorogva kérdé :-Nem tréfálnak kelmetek ?igazán megveszik kecskéimet ? Ursza ,mielőtt felelne ,lovához ment ,s leemelvén a nyeregkápán függő tarisznyát ,abból kalácsot és sódart vett ki ,s mindkettőből jókora darabot nyújtott az oláhnak ,ki azokat nagy készséggel fogadta el ,s széles tüszőjéből rossz bicskát vevén ki ,a hóba ült ,s a lehető legnagyobb kényelemmel fogott a lakomához . Az egyszerű vadon fiát alig lehetende hatósabb szerrel megkisérteni ,mint a minő okfőkkel őt az eszélyes vén kalandor ellátta . -Vaszil ,-szólalt meg most az ifjú lovas ,ki darabig összevont szemöldökkel ,de fölingerlett kiváncsisággal volt a párbeszéd néma tanúja ,-nézd ezen erszényt ,-ezzel bőrzacskót mutatott elő -markodba ürítem ,ha nyájadat idehagyod s velünk jöszsz . A suhancz sovárgón pislogott a pénzre ;darabig érthetlen szavakat mormogott ;végre felkiáltott :-Isten neki !a nyájat lehajtom anyámhoz a faluba ;ott van öcsém Lup ,ki rég vágyik nyájat kapni keze közé . Ha kelmetek foglalónak adják ,a mit nyájamért igértek :eladom lelkemet pár hónapra kisérletül . -Jó ,-mond az ifjú lovas ,kinek mindeddig nem hallók nevét -attól sem irtózom :olyan nálunk a pénz ,mint nyárban a legelő ;mi erdőn ,réten ingyen jutunk hozzá . Vaszil egy tekintetet vetett végig nyáján ;közel hozzá óriási hófehér kecskebak állt ,nem csekély hajlamot mutatván ,homloka domborával megismertetni a jövevények térdeit s e legkiválóbb egyéniségét a falkának nyájasan czirógatta ;úgy tetszett ,mintha megbánás késlelné elhatározását ;de e költőisége kedélyének hamar elmúlt ;nagyot kurjantott ,mintha az agg Czibles szunnyadó visszhangját akarná mámoros szendergéseiből felkölteni . Nehány percz mulva a kis nyáj hosszú sorrá kigomolyodva haladott a keskeny torkolat nyilása felé ,míg Vaszil a lovasok mellett sietett bunkós botjára vetett bőrtarisznyájával . Három hét telt el e jelenetek óta . Mi végre szegődött Vaszil az ifjabb kalandorhoz ,ki ez ügyben kétségtelenül a főszemély volt ,azt talán később sikerülend megtudnunk ,mikor valószinűleg alkalmunk leend e vállalkozó egyéniséggel többször találkozni . Most történetünk megváltoztatta színhelyét :Bécsben vagyunk ,az agg Vindobonában ,s nem távol a Schotten-Thor nevet viselő kapú közelébeni zárdához . A magány s szemlélődő élet e békehelyén mater Honoria -agg német család ivadéka -a fejedelemnő . E hölgy majdnem szentség hírében volt s a zárdában szigorú rendet tartott :de ezt szelid ,anyai bánással tudta kiengesztelni . Lépjünk e csendes falak közé s édesen meglepetve az orgona mély s megkapó zengésétől ,mely az apáczák ihletteljes énekét kisérte ,vessünk egy tekintetet az egyházba . A rend szüzei ,a szerzet egyszerű öltönyében ,e pillanatban keltek föl ülhelyeikről s közeledtek ,az egyház szentélyén keresztül ,a tágas sekrestye boltozataihoz . E gótalakú ívek alatt ,a hézag közepén állt mater Honoria . Lehetlen leende tiszteletet s vonzalmat nem érezni annak ,ki e kedves ,méltóságteljes s mégis oly bájoló szelidségű hölgyet látandá . E feltünő némber ,ki alig harminczhat éves ,a rend fekete öltönyében s az egyszerű gyolcs főékkel ,mely hajzatát egészen eltakarta ,nyájas mosolylyal tarta szemlét a párosan előtte elvonulókon . A többi szüzektől őt csak nehéz aranyláncza s azon függő jókora zafir-kereszt különböztették meg . Tartása ,a feltünő vonások ,búskomolyság szenvedő árnyától körüllengve ,s a nagy ihletteljes kék szemek mutaták ,mikép e junói alak ,egykor élte tavaszán ,arany ifjúságában ,alig álmodta ,hogy mielőtt az élet ősze beköszönne ,már a világról lemondva ,örök bucsút veend annak minden dicsőségétől s örömeitől . A haladók sorának közepe táján két fiatal hölgy lejtett ;midőn mater Honoria közelében valának ,egyikéhez szólt : -Julia !mielőtt a refectoriumba mennénk ,elvárlak szállásomon ,szükséges beszédem van veled . E szavak alig tizenhét évű ,barna hölgyhöz valának intézve ,ki ,mikép látszott ,meglepetve ,de szende fönséggel emelte fekete szemeit a fejedelemnőre ,némán fogadván a parancsot . A mellette menő szőke hölgy szép szemöldívei összevonultak ,s a hosszú selyemernyek alól két világosbarna szem merész ,éles sugára lövelt a fejedelemnőre ,míg keze Juliáét szorította meg hirtelen . Észrevehető volt ,hogy üde ajkain pár szó küzd fel ,de elfojtá azokat ,s némán tűnt el társnőjével a sekrestye tulsó ajtaján át . Néhány percz mulva a két fiatal szüzet -kik ,a sekrestyéből kiérvén ,gyorsíták lépteiket -hosszú folyosón látjuk haladni . A szőke hölgy hátra tekintett ,s látván ,hogy senki sem követi őket ,lassítá lépteit ,s élénken ,a harag reszkető hangján felkiáltott :-Hallotta -e nagyságod ,parancs kérés helyett ! Eddig mater Honoria jónak látta illedelmesen s kérelem hangján nyilvánítni kivánságait ,most ... -Béketűrés ,Amadil !-nyugtatá a másik -a sors oly helyzetbe tőn ,hol ily elmulasztások ellen szót emelni szégyenítőbb ,mint azokat észre sem venni . -Nekem merne így szólani ,ha Rákóczi Julia volnék ![vi ]-mond Amadil hévvel . E szavak közben egy ajtóhoz értek ,s ezen át középnagyságú szobába léptek ,honnan balra egy más ajtó felé fordulván ,a fiatal herczegnő számára rendelt tágas ,világos szobába nyitottak . A két hölgy imakönyveit s olvasóját kerek asztalkára helyezé ,s Julia szótlan merengésben megállt a keményen rostélyozott egyik ablak előtt . Amadil keresztbe fonta gömbölyű karjait ,s egy tekintettel ,melyben harag ,szánalom s csudálat olvadtak össze ,nézett a herczegnő szép vonásaira . Rákóczi Julia magas ,könnyedén emelt alak volt ;arczának római éle a Rákócziak családi jellegét viselé . Nagy fénylő szemeiben ,bársonyernyek alatt ,fönség és szelidség sugároztak ,míg finom metszésű ajkai körül az elszántságnak búskomoly kifejezése lebegett . Alig lehete szebb s nemesebb termetet látni ,s keskeny ,gyermekded lábacskái oly könnyen ,mondanók ,lebegve hordák e kedves alakot ,mintha a hajdani mythosz népesült légében nemtők szárnyain emelkednék . Ha a két Magyarhon egyik legérdekesb teremtésének külsőjéről pár szót mondánk ,lehetlen Amadilról ,mint talán a maga nemében még ritkább jelenetről ,néhány sort nem mondanunk ,fenntartván magunknak ,e történet folyamában gyakran visszatérni hozzá . Amadil ,kinek külsejét röviden érintettük már ,sajátos lény volt . Talán sorsának talányos volta s nevelés okozták ,hogy szelleme ,mint kedélye egészen eredeti irányt vőnek . A mi benne első tekintetre büszkeségnek látszott ,az sorsa igazságtalanságának -ha szabad így kifejezni magunkat -visszahatása volt . Hirtelen lobbanó heve egyikévé tevé őt azon lényeknek ,kikben az átmenet gondolatról tettre ,mindig inkább a pillanat ,mint megfontolás eredménye . Szívjóság volt e hölgyben ,s óhajtjuk ,hogy sorsa oly utakon vezesse őt ,hol kedélyének e szentélyében ellenséges szellemek léptei ne juthassanak ;mert a lélek házában nem hiányoznak a kirugó erkélyek ,melyeknek védő boltjai alól egy lépés elég -ki a zord és sivár életbe . Vannak indulataink ,melyek mint őrszemek ,érzéseink határán állanak ,közvetlen érintkezésben ellenséges rohamokkal ;s már helyzetünkből megfejthető ,hogy ha egyrészt legelébb várhatnak figyelmeztetést az értelemtől :úgy másrészt épen e végindulatok -kedélyünk e szélsőségei -vannak a megrohanás s meglepetés veszélyeinek legtöbbször kitéve . Hatalmasb volt Amadilban jó szivének túlforrongó sugalmainál valami éber ,ingerlékeny igazságérzet . Ezen indulat ,úgyszólván ,egész lénye fölött uralkodott ,s távol attól ,hogy csak saját személyére vonatkozzék ,merészen s meggondolatlanul felkarolta mindazok érdekét ,kik iránt rokonszenvet érzett . Ha itt ,jellemrajzunkat közepett ketté metszszük ,ez azért történik ,mivel fogalmaink szerint ,azon nevezetes rész ,mely e körvonalításból hiányzik ,élesebben s megkapóbban fog az események fejlesztéseiből kiválni . *** A két hölgy néhány szótlan percz után ,tágas pamlagon foglalt helyet . A szoba ,melyben voltak ,kevés fényre mutatott ,s bútorzata egyszerű s zárdai volt . Két ablaka nyilt az utczára ,s e kettő közt nyult el a kényelmes bútor ,a melyen ültek . A festetlen falakon egyetlen kép függött :a herczegnő anyjának ,a híres Zrinyi Ilonának ,Tökölyi Imre nejének remekmívű képmása ;a többi bútorzatot az egyszerű ágy ,néhány szék ,pár falszekrény ,s egy roppant ezüstveretes s kagyló-czifrázatokkal elárasztott ,rózsafa-láda egészíték ki . Ezen utóbbit Julia a munkácsi várból hozta Bécsbe magával . A herczegnő himzőmunkát vett kezébe ;Amadil ékes szövetdarabkákat különböző alakokra metszett ,s előtte kis asztalkán egy azon festvények közől hevert ,melyeket drága szövetdarabkákkal ,vékony aranylemezekkel s gyöngyökkel felruházni ,századok óta a zárdahölgyek mulatságai közé tartozik . Lehetlen a békétlenség s elfojtott indulatosságnak élénkebb rajzát adnunk ,mint ha Amadil sajátosan érdekes ,makacs vonásainak jelen kifejezésire utalunk . Látszott ,hogy szólni akarna ,s hogy valami felküzd kedélyéből ;de azon tisztelet s ragaszkodás ,párosulva regényes rokonszenvvel ,melylyel Amadil a kedves ,de szelidségében is erélyes herczegnő iránt viseltetett ,nem engedék ,hogy a hallgatást ő szakítsa félbe . Természetes volt tehát öröme ,midőn Julia ,barátnéja munkájára tekintvén ,közönyös megjegyzéssel vetett annak véget . -A kép sikerülend ;-ezt viszonzá Amadil a herczegnő szavaira -mikép végre is minden sikerül vagy megtörik ,mit erősen akarunk . E felelet után sohaj birkózott fel kebléből s nagy szemeit kérdőleg emelte Juliára . -Sikerül vagy megtörik ,jó Amadil ,minden akarat a földön ,legyen az erős vagy lanyha ,-mond Julia csendesen . -Nem ,nem !-kiáltott fel élénken Amadil -az erős akarat olyan ,mint a kevély folyó :medret tör s föltartózhatlanul halad előre ,míg tengert ér -tág országát ,vagy egy meredek szélét ,melyen habjai megszakadnak s azokat örvény nyeli el . A lanyha félakarat ,mint ama rest erek ,melyek láp- s iszapmélyedésekből szivárognak elő ,vánszorog ,nem halad s homokrétegekben ,vagy nád és káka közt enyészik el . Nem ismeri sem az apály szégyenét ,sem a túláradás diadalát . -Óh ,higyje nekem nagyságod :az emberi akaratban isteni erő rejlik . S midőn az Üdvezítő így szólt :Mondd a hegyeknek :mozdulj ki helyedből !s ha hited erős ,ki fog mozdulni :akkor az akaratról is szólt ;mert bár akaratlan a hit s önkényes az akarat :egyik a másik nélkül fenn nem állhat . Julia szeliden mosolygott . -Az akaratot fékezni kell ,-jegyzé meg -mert hol közelebb a megtörés ,mint a diadal :ott okosság ,mondanám becsületesség ,béketürést parancsolnak . -Rákóczi Julia s ezen emberek !-kiáltott föl keserűn Amadil . -Nem volt -e béketürő nagyságod ? Én ,a szegény árva leány ,pirulok ,ha eszembe jut azon óra ,melyben nagyságod anyjával e mogorva zárdába hurczoltatott . Ama vén büszke bibornok ,ki a szép Rákóczi-jószágokat kezeli ,s gyámnoki részben oroszláni osztalékot vesz ;amaz utálatos Kolonics -- -Hallgass !nem akarok erről hallani ,-szakítá őt Julia félbe . -Midőn nagyságod borzadva vonakodott ez unalmas börtönbe lépni ,azon ember lábaival rugdosta ;-folytatá ,a félbeszakításra nem ügyelve ,hirtelen s hevesen a szőke hölgy . -Parancsolom ,hallgass !-ismétlé a másik . -Nem érzed -e ,mikép ily megszégyeníttetés említése maga is sértés ? Amadil Julia kezeit vonta ajkaihoz . -Nem !-így szólt mély megindulással -én !és nagyságodat sérteni ?-én !ki minden perczben kész volnék életemet adni nyugalmáért ;de szívemnek fáj ama szomorú sejtelem ,hogy a jövő nem sok örömmel ajánlkozik nagyságodnak . -Miért nem ?-kérdé Julia szeliden . -Gondolod -e ,hogy a jó Isten oly magasra aggatta a boldogság gyümölcseit ,mikép azok ,kiknek számára érlelé ,hozzá ne juthassanak ? -Azt nem gondolom ,-felelt Amadil -de igen azt ,hogy kevesek számára érnek meg a Hesperidák almái . --Gróf Aspermont majdnem 20 évvel idősb nagyságodnál ,s e háborgós időkben élete minden perczben veszélynek van kitéve :ki felel róla ,hogy a dühös bibornok ,felényire kijátszatva látván magát ,nem követ -e el mindent a kivitel akadályára ? -Mikor határoztunk ,-szólt Julia ,komolyan szakítván félbe Amadil beszédárját -akkor agyrémekről le kell mondanunk . Aspermont harminczöt-harminczhat éves férfiú ,a császár hadainak főparancsnoka Magyarországon ;[x ]mindazoktól ,kik néha a fejedelemnőt s minket meglátogatnak ,sőt az udvarnál is magasztalni hallám lovagiasságát s igazi német őszinteségét . Életem azon keserű pillanatában ,melynek szégyenét ismételni ,úgyszólván ,fölidézesz ,ő kiséretünkben volt ,a mint tudod ,s védelmemre szót emelt ,férfiasan s nyiltan megfeddvén a durva bibornokot ,így több szégyeníttetéstől megóvott . -Oh Amadil !gyermek-éveim ,háború s örökös nyugtalanságok zaja közt ,kevés örömben részesültek :azon férfiú emlékezetével ,ki ,védő mentőm lőn ,kapcsolatban áll ifjúságom legfájdalmasb perczei egyikének enyhülése ,-ki tudná ezt feledni !-a kor ily érzésben változtatást nem tehet ,s gyermekemlékezeteink olthatlanok . -Adja Isten ,-rebegte Amadil -hogy a lények legszeretetreméltóbbikának minden szép álmai teljesüljenek !de legyünk vigyázók az utolsó perczig . -Vigyázók s béketürők ;-felelt a fiatal herczegnő -a bibornok távol van ,de ezer szem ügyel reánk . -A föld ég alattam ;-tört ki Amadil . -E jámbor szüzek megfoghatlan vidámsága ,e koldulása a mindennapi kenyérnek reggeltől estig ,e kifárasztása a jó Isten kegyének fogyhatatlan rimánkodásokkal és könyörgésekkel ,s e kényelmes zárdai élet -valami iszonyú !mit tűrni nem tudok . A szabadba !-ez minden vágyam ,minden ohajtásom . -Én is ohajtom a szabadságot ;-szólt Julia békítő tekintettel -de szeretem a csendes imát ,mely a hajnallal ,mint a szárnyasok éneke ,fölébred ;szeretem a szelid vidámságot ,mely e jámbor szüzek arczán mosolyog ,s néha szemrehányást teszek magamnak ,hogy mater Honoria s a bibornok ismételt tanácsaira ,nem tudok hajlamot érezni ily boldogságra . -Hidd :méltányos vagyok ezen ihletett lények szent hivatása iránt ,bár sok bánt és keserít . -Bánt ?-szólt Amadil hévvel . -Oh mi ne bántana börtönben s zárt falak közt ! Itt a boldogság is sért ,s olykor a tavasz egyetlen fuvalmát ,mely rózsaillatot lenget szárnyain ,nem adnám a mártirkoronáért ,melyet itt kivívhatni . Én szegény leány vagyok ;nagyságod ezen ősz hézagokból fényes palotába költözendik ,ha Isten úgy akarja . Csillogó aranytól körözve ,száz szolga sürög majd körüle :de én ,számkivettetve azoktól ,kiket nem ismerek s kik zsenge gyermekéveimet véletlenre bizták ,-mi vár reám ? Mégis ,higyje nagyságod ,szabadabbnak érzendem magamat mint Rákóczi Ferencz dicső leánya ! -Különös teremtés !-mond Julia vegyítékével a szánalom- s meglepetésnek . -Különös ?-szólt Amadil ,komolyabbá válva . -Ne bámuljon engem nagyságod . Ha a gyémánt fénye s világa szirtek sötét keblében érik meg :miért ne gyúlna föl bennem is ,ki zárak s függés alatt nevekedtem ,a szabadság istenszikrája ?miért ne lehetnék büszke azon gondolatra ,ha én ,ki eddig minden falatot mások irgalmának köszönhettem ,lerázom az alárendeltetés nemtelen bilincseit ,s ezután szerencsémet vagy vesztemet magamból szövöm ki ? -Én ezt értem ,Amadil ,s becsüllek lelked azon nemességeért ,mely e szavakat függeszté ajkaidra ;de remélem ,hogy mi soha el nem hagyjuk egymást . -S mégis ,drága herczegnő ,utaink elválnak . Nagyságod nem leend oly szabad ,mint én ,s helyzete ,ha e zárda családi egyenlőségéből kiemeltetünk ,magas korlátokat vonand közénk . Nagyságod a Rákóczi-családnak fényes utóda ;élne atyja ,s ülne fejedelmi széken mint egykor :talán koronás fők nyujtanák kezeiket birtoka után ;-én ,az egyszerű lény ,név ,birtok nélkül ,a nagy számnak tengerébe fogok elenyészni . A világ Rákóczi Julia érdemem fölötti barátságát leereszkedésnek ,rokonszenvét szánalomnak nevezendi ,s mit tehetek én róla ,hogy Isten úgy teremtett ,mikép sem szánalmat ,sem leereszkedést nem tűrhetek ?! -Hibázol ,Amadil ;-mond Julia megilletődve ,-az arany keret ,melynek fényét említed ,csak gyenge sziveket választ el ;én keveset tartok régi nevek előnyeiről . Az agg fáknak gyökerei korhadtak ,gyümölcseik érés előtt hullanak el ,s minden tavasz pár ággal többet lát az agg törzsökön száradozni . Én s öcsém Ferencz a Rákóczi-ház utolsó ivadékai vagyunk . Előttünk a sír s az agg család fordított paizsa ! Ki tudja ,nem mi vonjuk -e be a kripta ajtaját ,mely egy családot zár sötét aknáiba ? E gondolatban ,jó Amadil ,valami megdöbbentő van ,mi szivemet nem egyszer megrázkódtatta ! S mert őseim nevét feljegyezte a véletlen ,s a történetek lapjai tanuságot tesznek a jóról s rosszról ,mit elkövettek :ok -e ez arra ,hogy sziveink elkülönözzenek ? -Sziveink !-sohajtott fel Amadil -nem ,nem ,csak utaink ,kedves ,kedves herczegnőm !mert én senkinek terhére nem tudnék lenni . -Terhemre !? -Ne értsen nagyságod balra . Rákóczi Julia csak magáról felelhet ,nem viszonyairól ,s én e viszonyoknak lehetnék terhökre . -Hogyan ?-kiáltott fel a másik -így eloszlanának ifjú éveink álmai ? Emlékezel -e még ,fonótermünk tág kandallója előtt ,közel ülve egymáshoz orsókerekeinkkel ,-mennyi csendes vágy s szeszélyépítette fellegvár édesíté esti álmainkat ?hányszor sírtunk s néha nevettünk együtt ? Oh ,Amadil ,ama rövid ,de szép órák emlékére esküszöm :nincs viszony a világon ,mely szivemet irántad meghűthetné ,s választó falat emelhetne oly barátság közé ,mint a mienk !? Amadil darabig hallgatott ,míg Julia utánozhatlan szivélylyel nyujtá neki kezét ;azután szólt : -Nekünk nem kell soha igéretekre esküdnünk . Nem tudom ,igazság -e vagy nem ,de tőlünk a sors s talán az erősb nemnek féltékenysége s büszkesége ,az önállóság erényét tagadta meg !nekünk nem kell igérni !mert igéreteinket ritkán teljesíthetjük . Emlékezik -e nagyságod azon időkre ,midőn egymásnak igéreteket tevénk ? Mi teljesedett ezekből ? -Kevés . -Semmi ! -De teljesületlen remények is érnek valamit ,-felelt Julia . -Egyáltalában mi az ,mit ember teljes biztossággal igérhet ,egyen kívül :hogy egykor meg fog halni ? Ne vitatkozzunk szavak fölött ,Amadil . Te nálam maradsz ;álmodjunk együtt ,reméljünk együtt ,s ha akarod ,hiusult légpalotáink romjai fölött sírjunk vagy nevessünk . -Lélekben mindig nagyságodnál leszek . -Hogyan érted azt ? -Ha innen kiszabadulok ,nem akarom ,hogy e menekülés -szabadság híján -értelemnélküli eszmévé váljék . Itt ,hol közös börtönben sínlünk ,Isten legnemesebb teremtményének alázatos ,engedelmes szolgálója valék -- -Barátnéja !-szakítá őt félbe Julia . -Igen ;-felelt rögtön Amadil -de nem Aspermont grófnéé ,kinek férje ellen- és rokonszenvekkel birhat ,mint én ! Oh ,ne tiltson el a hölgy ,ki barátnémnak nevezi magát ,remélni s hinni magamban . Künn a szabad ég alatt -folytatá hevesebben Amadil -lelkem kitágul ,s ifjú keblembe tíz élet szorul ;nem gondolok egyébbel !terveim nincsenek ;egyet tudok ,hogy a föld szűk leend nekem . -Hogyan ?-kiáltott fel Julia -te magányosan a világ zajába akarsz rohanni ?te az élet sivár üzelmeibe veted sajkádat kormányvitorla nélkül ?-lehetetlen ! -Mégis -felelt Amadil szenvedélyes ihletséggel -meg kell lenni ! Látta -e nagyságod azon szegény ,foszlányokba burkolt leánykát ,azzal a csendes ,okos arczczal ,melyet látni oly jól esik a szemnek ? Látta -e őt nagyságod reggelenkint ablakunk alatt állni ? Mellette gyakran e pohos nyárspolgárok fülig téli öltönyeikbe podgyászolva haladnak el s dideregnek :a kis leányka ,körüllengve -nem födve -szegényes lemezétől ,nem látszatik észrevenni ,hogy könnye ,míg a földet éri ,megfagyott esésében . Kedves arcza szeliden s elszántan várja az adományt ,melyből mindennapi kenyere telik !mikép ha pénzem volna ,tenyerébe üríteném erszényemet . Nem tudom ,hogyan történik ,de e gyermeket szeretem ,mintha testvérem volna . Olykor ,ha e meleg szobában sétálva ,olvasómat mondom el ,s a mindennapi kenyeret ,melyet Isten nekünk oly bőven adott ,folytonosan sürgetem :szégyen borítja arczomat ,mikor e gyermekre tekintek ,s azután gondolom ,hogy nem ártana ,ha Isten szemtelen zaklatásom miatt elvonná kenyeremet ,s e bátor ,hitteljes angyalnak adná ,ki nem kér ,s a hidegtől szemeibe facsart könnyekkel oly elszántan tekint a szép égbe föl ,mintha a szent könyv tárva volna előtte s olvasná ,mit Isten szólt :Ne gondoskodjatok a holnapi napról . -Oh ,higyje nekem nagyságod :a gondolat ,hogy gyávább tudnék lenni e gyermeknél ,őrültté tehetne ! -Ismerem e leánykát ,-mond Julia -kinek mindketten nem egyszer eresztettük le reggelink egy részét ;de nála -úgy hiszem -sokat tesz a megszokás . -Ki tudja ,ha a napot lézengve az utczákon töltötte ,nem várja -e este egy meleg szugoly ,s nem pihen -e a selyemborított szőke fejecske szegény ,de szerető anya ölében ? Te egyedül állsz a világban ,gyámatyád meghalt :mit tehetsz pénz ,védelem nélkül ? -Én gazdag vagyok !-kiáltott fel Amadil -tizennyolcz arany évet számítok ;reményeim kincses aknák ,mert igéreteikből még egy fillért sem adának kezembe ;szemem éles ,mint a hiuzé ,s a gyámnokom neje ,míg élt ,ha olykor rekedt szavát a harmadik szobában meghallám ,nem egyszer mondá :Amadil ,füled élesb a vakandénál . Emlékezem ,Munkácson a várudvaron ,ha gyámnokom távol volt ,kiszöktem szobáiból s a térdig érő hóból torzalakokat gyúrtam ,ijesztő szemekkel szénből ,s mikor szerit tehettem ,valamelyik lovász süvegét raktam fejökre . A falak kirugásain az őrhelyekig kúsztam ,mint a vadmacska ,s ha csínjaimon utoléretve ,üzőbe vétettem ,lábam oly gyors volt ,mint az őzé ,s biztos ,mint a zergéé . Tudok éhezni ha kell ,mint a teve ,s ha amúgy igazán jóllakom Isten áldásából ,az sem bánt nagyon . Nem vagyok -e gazdag ?s mitől félhetnék ? -Elijesztesz !-mond növekedő meglepetéssel a herczegnő . -Ábrándok ezek ,barátném ,s elbizottság ,mit az élet megczáfoland . --Azt mondád :terveid nincsenek ,-mit akarsz tehát ? -Mit akarok ?-viszonzá a szőke hölgy ,vegyítékével a szenvedélynek s búskomolyságnak . Nem tudom ! Künn boltozva kék égtől ,majd a tavasz hűs szellői s a nyár zengései közt lelkem felmutatja vágyait Istennek ,ki e földre helyzett . Miért a hit ,ha az ég szárnyasai megélnek s az ember eszével s két egészséges kézzel kétségbeesik ? Hallott -e nagyságod valaha sorsomon sopánkodni ? -Soha !-pedig terhemre van ;hallott -e búsulni ,hogy szegény vagyok ,s többet tudok ,mint a mennyit a szegénység megbir ?-élek ! -Isten így akarta ?--élni fogok ,ő úgy akarandja ! -Tehát elvesztelek örökre ,ha e falakat elhagyom ? -Örökre ? Mit nevez nagyságod öröknek ?nem mondja -e a példabeszéd ,hogy hegy és völgy találkoznak ,s nem vonulnak -e szellők karjain a föld párázati a fellegekhez ,mert ott rokon elemekre találnak ?nem lejt vagy rohan a csendes ér s a csattanó zuhatag ezer uton s ezer akadályon át ,de mindig a tenger felé ? Miért ne találkoznánk mi az élet tengerén ,napfény s vihar közben ? Julia arczán elegye mutatkozott a részvét s rosszalásnak . Női gyöngédségét sérté a szabados és férfias ,mi e fiatal hölgynek nyilatkozatiban lehellett . Úgy tetszett neki ,mintha e könnyelmű elszántság ,e tökéletes ismeretlenség a világgal ,barátnéját ezer veszélynek s fájdalmas kiábrándulásnak vetendné martalékul . Történetileg tudva van Rákóczi Juliáról ,hogy korán érett esze s ritka tapintata mindazoknak figyelmét fölgerjesztette ,kik vele közelebbi érintkezésbe jövének . Maga Eleonora császárné óvhatlan rokonszenvet érzett e ritka teremtés iránt ,s gyakran meglátogatta őt . Julia az udvarnál is megjelent ,s a szelid császár nagy kedvet talált a serdülő hölgy eszélyes feleleteiben s vidám társalgásában . Julia kissé elhallgatott ;úgy tetszett ,mintha azon gondolkoznék ,mit feleljen Amadilnak ,midőn egy fiatal apácza benyitott s emlékeztette őt a fejedelemnő parancsára . A herczegnő -bár szerénység s alázat jelleme fővonásai valának -sokkal több önérzettel birt ,mint hogy a fiatal apáczának hetykén s tiszteletlenül adott figyelmeztetése őt ne sértené . Lelkes ,kiváló vonásai szigorú kifejezést nyertek . -Mióta -így szólt szelid fönséggel -nem lehet szerencsém a fejedelemnőt szállásomon tisztelni ,ha közlendői vannak ? -Azt méltóztassék nagyságod magától a tisztelt fejedelemnőtől megkérdeni ,-viszonzá élesen az apácza . -Mi ,kiknek azon boldog sors jutott ,szárnyai alatt lehetni ,csak engedelmeskedni tanultunk . -Nem tudakozta a herczegnő kegyedtől ,Ágnes soror ,-szólt közbe Amadil hasonló éllel s csipőséggel -zárdai szokásaikat s egyéni nézeteit ;egyébiránt természetesnek találandja ,hogy egy uralkodó unokája ,s kinek eszében sincsen ,kegyetek ékes öltönyébe burkolódzni ,azon házban ,hol lakik ,legyen az kastély vagy zárda ,fogadni szokta a látogatásokat ,nem adni . -Csendesen ,Amadil ,-szakítá őt Julia feddő hangon félbe . -Mondja meg kegyed a tisztelt fejedelemnőnek szives köszöntésemet ,nem jól érzem magamat ,s ma el nem fogom szobámat hagyni ;kérem kegyedet ,az ebédet nekem s Amadilnak ide küldeni . Ágnes soror ,kisded gömbölyű hölgy ,a homlokszorító gyolcs alól hófehéren kidagadó kövér arczczal ,nem kevéssé ütközött meg Julia feleletén ;tömött ajkait összeszorította ,s szembetünő nehezteléssel s feddő hangon felelt :-Jó ,meg fogom jelenteni nagyságod tagadó válaszát . Kegyednek pedig ,Amadil ,legyen ezennel tudtára adva ,hogy akkor feleljen ,ha kérdeztetik . -Ezzel az apácza megfordult s a nélkül ,hogy csak fejét billentené ,odahagyta a szobát . Természetében fekszik az alárendelt lényeknek ,hogy párvonalban követik parancsolóik kegyének s mellőzéseinek hévmérsékét . A kegyvesztett ,s a ki ,bármi okon ,kevesebb figyelem tárgya lőn ,tapasztalandja ,hogy e kegyvesztés kijelentéseiben a legnyomorúbb mellékszemély is osztalékot követel . A mondottakból világos ,hogy a deli herczegnővel egyelőre tisztelettel s figyelemmel bánt a ház parancsnoka ,mater Honoria ;de miután látta ,hogy növeltje a legkisebb hajlamot sem mutat a fátyol fölvételére ,helyesnek találta ,irányában több szigort alkalmazni . Nemcsak az öreg apáczák ,hanem -mikép tanui valánk -a fiatalabbak is feljogosítva érzék magukat a herczegnővel azon nevetséges ,émelyítő felsőséggel bánni ,mely főleg honunkban ,kisebb hivatalnokok s közép-méltóságokra vergődöttek ismeretes sajátja . Mikor a kis kövér soror becsapta az ajtót maga után ,s léptei elcsoszogtak a folyosó kövezetén ,Amadil hahotára fakadt ,s felkiáltott :-Ezt kifizettük ! -Szerettem volna ,-viszonzá Julia szigorú hangon -ha ez nem történik . Csak magunkat alázzuk le ,ha ily apró egyéniségek hetykeségeit figyelemre veszszük . -De hát mit is mondott neki nagyságod illetlent ? -Meggyőződésem szerint ,-felelt a herczegnő -semmit ;de neked illőbb leende leküzdeni túlbuzgó részvétedet irántam s hallgatni ,jó Amadil ;ez legalább megkímélende a kis kövér soror leczkézésétől . -Uram ,ne hagyj el !-lépteket hallok a folyosón ;-sikoltott fel a szőke hölgy . -Istenre kérem nagyságodat ,ne hagyja magát ! Ha egyszer felülkerekedtünk ,maradjunk is felül . Julia mosolygott ,azután maga is figyelmezvén a mindig közeledő léptekre ,szeliden szólt :-Bizd ezt reám ,jó Amadil ;gondolom ,tapintatom nem engedendi a mértéket elhibáznom . Majdnem azon időben ,mikor Rákóczi Julia s barátnéja együtt beszélgettek ,a zárda más szárnyában ,szép világos teremben ,amattól különböző nemű társalgás folyt . Mater Honoriát a sekrestyében láttuk . Midőn az apáczák s növendékek hosszú sora elvonult előtte ,s ő nem egyhez ezek közől azon bájos szelidséggel szólt ,melytől csekély árnyalatban tért el ,mikor Rákóczi Juliát idézte magához ,a fejedelemnő ,pár éltes apácza kiséretében ,saját lakosztálya felé ment . Valami megkapó volt azon ihletesen félő tiszteletben ,melylyel őt az éltes szüzek kisérték . Így haladva a hideg ,félhomályos folyosókon ,a nemes apátnő bibliai alakokra emlékeztetett . Ajtajánál búcsut vőn kiséretétől ,s midőn előszobájába lépett ,egy fiatal apácza ,ki ott szolgálatára időzött ,jelenté ,hogy vendég vár reá . Mater Honoria az oldalszobába tért be ,s miután olvasóját s imakönyvét letette ,elfogadó termébe nyitott ,hol őt szivélyes őszinteséggel erőteljes ,magas férfiú üdvözlé . Egy tekintet elég ,e férfias alakban a hadi emberre ismerni . Öltönyét ezuttal nem födözé a szokásos mellvas ,kezében is a lovagi sisak helyett nagy karamú ,aranynyal szegélyzett s pompásan hajlangó strucztollakkal ékes kalap volt . Egyébiránt egyszerű öltözéke az akkori szabás és ízlés előnyeit tünteté ki a mostani nevetséges öltönyök fölött . E férfiú Aspermont Reckheim Ferdinánd Gobert volt ,mikép már említettük ,I. Leopold felső-magyarhoni hadi kormányzója . Kora mintegy harmincz évre mutatott ,bár ennél jóval idősbnek mondatott . Szép ,bársonysima fekete hajzat hullámzott hófehér csipkegallérán ;s az érdekteljes vonások ,világíttatva erélyes sugárú kék szemektől ,egyre gyaníttatának azon férfiak közől ,kiknek kevés némber áll ellen . Mielőtt a párbeszédet adnók ,mely a két feltünő személyiség találkozása okait feltárandja :vessünk futó tekintetet a világos terem körül ,hol velök találkozánk . A falakat remek olajfestményekben szentirási képek borítják ;a négyszeg egyik oldalán ,néhány aranyozott szegélyű szekrényben ,jól rendezett könyvtárt látunk ;míg az egyik ablak közelében széles dolgozó asztal áll veres márványból ,s előtte tágas bőrkarosszék . A másik falnak hosszában egy pamlag ,székek s nagy asztal ,szőnyeggel borítva ,tűnnek föl . Elhallgatván kifárasztó részleteit a teremben létező órák s egyéb becses holmiknak :azon két személyt közelítjük meg ,kik most ,néhány percznyi beszélgetés után ,egy ablakmélyedésben folytaták társalgásukat . Már a néhány szó után ,melyeket Aspermont ,az első üdvözléseket végezve ,mondott ,félreismerhetlen volt valami ingerültség mindkettőjük vonásain s a tekintet azon éle ,mely hevesb vagy legalább érdekesb beszélgetési tárgyra gyaníttat . -Honoria ,-szólt Aspermont -én bizodalommal jöttem hozzád ;mindazon ellenokok ,melyeket egykor-máskor hallottam tőled ,alaptalanok ,s a részrehajlás s hozzád illetlen meghunyászkodás jellegét viselik . Ne kényszeríts erőszakra ,míg veled egyetértve ,a dolog zaj nélkül kivihető . -Lehetetlen !-kiáltott fel az apátnő kedvetlenül . -Nem akarok semmit e merényről hallani . Nagyon sajnálom ,hogy eszelős ,botrányos terveidből ennyit is tudok . Azon házra ,mely gondviselésem alá bizatott ,csak homály áradhat ily tettből . S mit mondana a bibornok ,ki iránti tiszteletemet s tartozó engedelmességemet szégyenítő meghunyászkodásnak merted nevezni ? -Oh ,bizonyosan ,-szakítá őt Aspermont félbe -neheztelni fog ő eminentiája ,a nagyontisztelendő gyámnok úr ,miután atyai gondoskodása a fiatal herczegnő mennyei osztálya fölött arra birta a szent férfiút ,hogy kezét egy Eszterházy ,egy herczeg Waldeck s többektől megtagadja . -Méltán tehette ezt ,-viszonzá a fejedelemnő neheztelő hangon -mert Juliának Prágában ,honnan soha vissza nem kellett volna őt hozni ,szembetünő hajlama volt a zárdai életre . Egyébiránt -tevé szigorral hozzá -nem csudálom ,hogy ti ,világi férfiak ,oly kevés fontosságot helyeztek a mennyei osztalékba ,s oly készek vagytok azokat kárhoztatni ,kik mulandó földi kincsek helyett örökké tartandókat kivánnak biztosítni hiveiknek . Aspermont összevonta szemöldeit ,s éles gúny kifejezésével viszonzá :-Igen ,hogy e megbecsülhetlen javakért maguk számára a megvetendő földi kincsek csekély osztalékát megtarthassák . -Gobert !komolyan kérlek ,szüntesd meg e beszélgetést . -Az igazság szava keserű ;-felelt Aspermont -de vigasztald azzal magadat ,hogy a vád nem téged ,hanem oly férfiút ér ,kinek fösvénysége közmondásos ,s ki nem egyszer feddetett meg az ősz ,derék Széchenyi Pál által ,egyházi férfiúhoz nem illő haszonlesése miatt . -Rágalom ;-erősíté Honoria -mert hiszen kétségtelen ,hogy ha az ifjú Rákóczi nagykorúságot ér ,a gyámnok átadandja neki jószágát ;s mi nyereség háramolna rá abból ,ha Isten malasztját nyujtaná Juliának ,s a fátylat elfogadná -míg öcscse Ferencz él ? -Megbocsáss ,Honoria ,ha álokaid czáfolatába nem ereszkedem ,s elhallgatom ,hogy buzgóságod a bibornok iránt ,a jövedelmeket Rákóczi nagykorúságaig kihagyta számításaiból . Te ártatlanságodban nem tudod ,minő nyereség a haszonvágyó előtt ,ha két követelő közül egyik elnémíttatik . -Elég !elég !-kiáltott fel a fejedelemnő . -Nem ,nem elég és soha sem elég !-mond Aspermont erélylyel . -Gondoljátok -e ti ,hogy Isten előtt kedves az ily ármánynyal fogott fátyolvétel ?de apácza -e Julia ?nem nagykorúságot ért hajadon ,s ki arra van teremtve ,hogy csendes házikörben boldogságot áraszszon maga körül ? Feledtétek -e ,hogy saját czéljaitok elérhetése közelíttetik az által ,a mit én akarok ? A fejedelemnő feddő tekintetet vetett Aspermontra . -Németté akarjátok őt tenni !mered -e ezt tagadni ?-szólt a tábornok . -Egyedül vagyunk ,-folytatá -s közel rokonok ,unokák ;tudhatod ,Honoria ,hogy én ,bár családunk franczia eredetű ,Némethonban születtem ,s német vagyok szívvel ,lélekkel . De szentségtörésnek tartom e legelső magyar család két nagyreményű sarjának ezen erőszakos ,kábító elnémetesítését . A honszeretet s nemzetiség gyúlpontja ezer nemes és nagyszerű erénynek :kitől e kettőt elragadtátok ,azt erkölcsileg megöltétek . Honoria békétlenül rázta fejét ,várva ,hogy Aspermont elhallgasson . -Julia nemes természete ,-folytatá ez -s pár évvel elébb haladt kora lehetlenné tevék vele nagy nevéhez kapcsolt visszaemlékezéseit s egykori rokonszenveit egészen feledtetni ;de a mit tehettetek ,nem lőn elmulasztva ,hogy a legszentebbet ,mit nemesen született szív érezhet :honszeretetét elfojtsátok . Igen ,ez nem sikerült ,mert szive hónáért ver ,s tud még sorsán könnyeket ejteni ;de mostohaatyja Tökölyi s számos férfiak ellen ,kiket nem ismer s kiket védeni nem akarok ,megtanították őt ,kihallgatás nélkül pálczát törni . -Igazságtalan vagy ,Gobert ;-szakítá őt hevülve félbe a hölgy -azoknak irtózatos tettei ,kik felülúszva a nép kegyén ,lángba borították az országot ,önkénytelenül fejleszték ki Julia ,mint Ferencz sziveikben az ellenszenvet . -Önkénytelenül !-kiáltott föl Aspermont fönséggel -s ezt te állítod ,a fejedelemnő ,ki titkos utasítások nélkül nem vetted szárnyaid alá e gyöngéden nemes csemetét ? Én nyiltan kimondom ,hogy ezen álnok lélekmérgezés gyalázatos ! --Mivé tették ama jó bécsi urak a hősök fiát ,az ifjú Rákóczit ,ezen utolsó sarját egy nagyszerű ,történeti családnak ?elfojtották benne a magyart ,a nélkül ,hogy németté tudták volna tenni . Nem bir egyikének is ,a két dicső nemzet közől ,erényeivel :nem magyar ,nem német -gyáva korcs ! -Az udvari lég mirigyes övében szolgai lelkek szolgává törpítették ! Mentsen Isten ily némettől !s óvja a magyart ily magyartól ! Honoria kissé megdöbbenve ,de nem hanyatlott meggyőződéssel szólt :-Rosszul vagy értesítve :én úgy tudom ,hogy ő szívvel lélekkel német ,s azt hiszem ,ez által csak nyerhet . Iszonyúság ,mit e magyar nép elkövet ! A csendes egyházak ,a zárda magánya s az oltár szentélye nem biztosok tőlök . Mit tett csak nem régiben Julia mostohaatyja ,amaz ifjú tigris Tökölyi Imre ,ki Drugeth Zsigmondot ,a két Barkóczit ,Senyeit s a derék Mácsait a népek s a had törvénye ellen Kassán a vérpadon végeztette ki ,s a hű és ügyes Melczer Jánost felakasztatta ? -Igaz ;-kiáltott fel Aspermont eltitkolhatlan borzadással -de ki idézte fel az Eumenidákat Eperjesen s annyi számtalan helyen ! Ki írta föl véres betűkkel a történetek lapjaira a Caraffa ,Caprara ,Strasoldo és Cobb neveket ? Mit tett Lobkovitz egykor ,míg az igazságos császár szemei felnyiltak ,s ezen esküdt ellenségét a magyarnak megsemmisítette ? -Hogyan !-szólt Honoria szigorúan -te ,Aspermont Reckheim ,a császár vezére ,kit a kegyes uralkodó hadseregei kormányára méltatott ,ő fölsége hű s erélyes vezéreit kárhoztatod és kisebbíted ?s feledni látszatol ,hogy a maroknyi magyar nép s egy-két eszeveszett olygarcha vakmerőségét nem lehete szelidebb uton megakadályozni ?s nem bűnhődött -e Lobkovitz ,ki többre ment ,vagy inkább menni akart ,mint kelle ? -Mit akadályoztak meg ezen emberek ?-viszonzá hevülve a tábornok . -Innen is ,túl is ,patakokban foly a vér ! Ha e gyalázatos Caprara ,Caraffa ,Strasoldo ,a vérengző Cobb s többen saját testvéreim volnának ,nem nevezhetném őket egyebeknek ,mint gaz hóhéroknak . Hol a trón széles e világon ,melyen szelidebb s igazságosabb és becsületesebb uralkodó ül ,mint császárunk ,I. Leopold !de hétszeres érczfallal keríté a jámbor fejedelmet az ármány ,nemzeti gyűlölség s az alkotmányos lét elleni szánalmas irigység körül . Oda jutottunk e nehéz időkben ,hogy a magyarban megismerni ,a mi szép és dicső ,annyit tesz ,mint rossz németnek lenni :s mely üldözöttek védelmére kel ,az egyenes ,nyilt szó ,árulásnak és fölségsértésnek neveztetik :ellenben minden törvény s igazság elgázolása helyes büntetés nevét viseli . A derék császár csak álnok vezérei s rossz tanácsosai látcsövén tekinti az eseményeket ,s minő fekete szinben festetnek azon iszonyok ,melyek a kuruczok által elkövettetnek :annyira a szükség s kénytelenség keretében tüntetnek föl a császári vezérek hóhérlásai s szentségtörő rablásai . Azonban vessünk leplet ezen iszonyokra ,időm rövidre van szabva ,akarom végre tudni :ellenem ,mellettem vagy -e ? -Melletted ,Gobert ,mindenesetre ,-felelt Honoria -de a maga rendén . -Semmi sem birand arra ,hogy zajtütő ,homályos merényre segédkezet nyujtsak . Kérd meg Julia kezét annak rendi szerint a császári pártól s Kolonics bibornoktól mint gyámjától ,s én távol attól ,hogy a dolgot ellenezzem ,magam vezetem őt karjaid közé . -Más szavakkal ,Honoria ,-szakítá őt a tábornok félbe ,-mellőzve Julia anyját ,s őt magát :Kolonics bibornokot ,ki most távol van ,[xx ]várjam be ,s nyerjem azt ,mit mindazok ,kik Julia kezét megkérték . Értelek ,-folytatá Aspermont indulatosan -te Kolonics visszhangja vagy :mi ha nem igaz ,igérj legalább semlegességet . -Nem tehetem ,-felelt Honoria némi elfogultsággal -hogy szemet húnyjak ott ,hol eskü kötelez őrködésre . -Nem ?!-kiáltott fel kifakadva ,Aspermont . -Oh ,az egyoldalú buzgalom vaksága !mely zsarnoknak hiszi a jó Istent ,s azt véli ,hogy a minden jóknak szerzője egész életboldogság odaáldozásával lekenyerezhető ! -Ti visszadobjátok póriasan büszke megvetéssel ,mit az Úr ingyenkegyelméből árasztott e szép világra . Vakok ti !kik imáitokkal káromoltok ;s gyámnokoskodhatni vélvén a gondviselés fölött ,türelmetlenek vagytok a fénylő nap alatt ,melynek sugáraival jóra s gonoszra világít a türelmes Isten ! A fejedelemnő majdnem reszketett felindulásában . -Pulya ,kisszerű szenvedélyeiteket ruházzátok a magasság urára ,-folytatá Aspermont -s Istent teremtetek a magatok képére . -Ne tovább !-sikoltott fel az apácza ;azután önkénytelen mozdulattal imazsámolyához sietett ,s a nagy feszület fáján átfonván jobb karját ,mintegy védelme alatt az Üdvözítőnek felkiáltott :-Ez kárhozatos eretnekség !melynek ördögi cselszavait hallani nem akarom ,hallanom nem szabad ! -Több vallási érzelem s igaz hit van e katonai szívben ,-szólt Aspermont ,nyilt s nemes őszinteségű tekintetet vetvén Honoriára -igen ,több ,mint minden farizeusaitokban együtt . De látom ,siket füleknek szólok ,s valóban szégyenlenék egy hanggal többet veszteni ! Harag nélkül távozom ,Honoria ,s hálával Isten iránt ,ki bátyámnak drága életét jókor vette el ;te őt boldoggá soha se teendéd ! Az apátnő egy székbe hanyatlott ,s hófehér kezébe födte el arczát ,talán könnyeit . Aspermont árnyalatával a szánalomnak tekintett a hölgyre ,azután folytatá :-Emlékezel -e még ,te büszke hölgy !azon órákra ,hol hasonló ürügy alatt ,két vérző szív lőn elszakítva egymástól ? -Akkor is fiatalság ,közeli rokonság ,vágy a zárdai életre ,s ehez hasonlók hozattak föl . -Szűnj !-rebegte a fejedelemnő tört hangon ,míg szép vonásait halál szine önté el . -Igaz ,-szólt Aspermont keserűen -ezek mult dolgok !--s ki gyaníthatná ,hogy bátyám fiatalon s életteljesen e zsarnokság vértanuja leend ? -Miért -kiáltott fel Honoria kérveparancsoló hangon -előidézni azon iszonyú órákat !? -Bátyám megőrült -folytatá Aspermont mély felindulással -mert inkább szeretett tégedet ,mint hogy ép észszel nélkülözhessen ...a jó Isten elvette őt ! Őrülete óráiban egy apácza képét szorította kebléhez -s emlékezetében ,négy gazdag nyelvből ,melyeket beszélt ,egyetlen szó maradott :a te neved ,Honoria ! -Oh Isten !-kiáltott fel a fejedelemnő fuldokolva . Mély s iszonyú volt a seb ,melyet a hevétől túlkapott hadfinak szavai ejtettek a hölgy szivén . Őt nem bűntudat s nem vágy ,imával lekenyerezni az igazságos birót fönn a felhők fölött ,vitték e zárda magányába :halálos sebbel keblében ,azon erélylyel s hősiséggel ,melyre csak hölgyek szive képes ,elvált a világtól ,hogy jobb életre készülve ,míg lehellete tart ,szent czéloknak áldozhassa óráit ;reményeinek tört árbocza volt a hid ,mely őt a világtól elrekeszté . A vad csaták fia nem számlálta meg álmatlan éjeit ,s nem ismerte a nőkedély örvényét ,melyről az alig behegedt hártyát kíméletlenül leszakítá . Hosszú szünet lőn . Aspermont folytatá :-Látom ,Honoria ,meg vagy hatva ,de jusson eszedbe ,hogy ugyanez áll Julia s előttem . A fejedelemnő magához tért ,minden erejét összeszedte ,s fölkelvén ülőhelyéből ,még mindig reszketeg ,de méltóságteljes hangon szólt :Gobert !mikor megegyeztem abban ,hogy téged ,legközelebbi rokonomat s ifjuságom barátját ,itt elfogadjalak ,azt hittem ,hogy oly eredménynél állapodunk meg ,mely ellen sem kötelességemnek ,sem érzéseimnek szava nem leend . A mit te kivánsz ,-nőragadás ,elorzása egy hölgynek az ima s áhitat menhelyéből ,botrány tehát ! S mivel e szent falak őre ,én a fejedelemnő ,e bűnös tettbe beleegyezni nem akarok ,szenvedélyedtől elragadtatva ,nemcsak engemet sértettél szivem legmélyeiben ,hanem a vallás elveit s hű szolgáinak egész testületét nem pirulsz bántani s aljas földi vágyakkal gyanusítani . -Egyedül a hibásokat vádolom ,Honoria ,s ne feledd ,hogy azon tévutban vagy ,melybe egyoldalú vakbuzgóság vettetik ,s épen botrányoktóli rettegése által idézi föl a botrányt ! -Ne itélj ,hogy meg ne itéltessél !-viszonzá a hölgy szigorú hangon . -Én megmosom kezeimet ,s e tárgyról nem akarok többé hallani . Nem kelle nekünk e végre soha találkozni ,Gobert . Isten veled !mi ez életben utolszor láttuk egymást . Aspermont tanuja volt a hatásnak ,melyet bátyjának emlékezete gyakorlott Honoria szivére ,s érezte ,mikép őt heve túlragadta a helyes korlátokon ,megbánta ,hogy a hölgynek ,kit bensőleg tisztelt ,szivét sértette . Úgy tetszett neki ,mintha gyöngédtelenül túllépte volna az illem azon sorompóit ,melyeket férfiúnak hölgyek ellenében mellőzni soha sem szabad . Aspermontnak nemes szive volt ,s mint minden heves és szenvedélyes férfiú ,ha a pillanat rohama elmult ,megbánta ,mi rokonára nézve sebző volt szavaiban . -Honoria !így szólt békítő gyöngédséggel -ne állítsd élre szavaimat . -Hagyj végeznem ;-folytatá a fejedelemnő . -E falak a világtól elválasztanak ,a szív földi vágyai ,fájdalma s öröme kivül maradtak ,a lélek nyugalma ,mely végmenhelyet keres ,még a visszaemlékezés varázsképeit is elodázza magától . Te mély sebet szakítál föl ,s a kéz ,mely ezt irgalom nélkül tevé ,évek lassú hegedését repeszté szét . Szavaid méregként cseppentek beteg szivembe s el nem hibázandják hatásukat ! Én az Isten ezen újabb kisértetét elszántsággal fogadom ;mert az önfeláldozás e révében a gondolatvétek is bűnhödést érdemel . Zúgolódás nélkül ki akarom szenvedni ,mi reám talán azért méretett ,mivel ennyi évek során át még egy erecske maradt szivemben ,mely ifjúkori emlékezeteimre s álmaimra megrezzen . Honoria e szavakat oly mélyen-bús s egyszersmind oly méltósággal mondá ,hogy Aspermont meg volt rázkódtatva . A részvét szelidült ,békítő hangján kiáltott fel :-Honoria ,bocsánat ! -Megbocsátottam neked ,Gobert ,-viszonzá a hölgy jámbor nyugalommal ,s kezét nyújtá a férfiúnak ,ki szerepet látszott vele cserélni s megszégyenülve állt előtte . -Itt barátom ,-folytatá a fejedelemnő -utaink elválnak . Ne vádolj hidegséggel ,ne igazságtalansággal ,őszintén s Istennek pirulva nyújtván áldozatul vallomásomat ,kimondom előtted :hogy saját szivem edzetlensége ,melyet ez óra felfödözött ,teszi szent és siető kötelességgé ,végkép elszakadni a világtól . Nem hiúság ,de vétkes gyöngeség volt tőlem ,a nagy felelőséggel járó fejedelemnői tisztet elfogadni ;holnap lemondásom indul innen az illető helyekre s Honoria balfogását mint egyszerű apácza siratandja szűk magányos cellában . -Te nekem soha meg nem bocsátasz !-szólt növekedő szánalommal Aspermont . -Megbocsátottam ,ismétlem ,Gobert . Ti férfiak mindig tévutban vagytok ,mikor hölgyek érzelmei fölött hoztok itéletet . A nőszív az engesztelés békehona :szenvedni s megbocsátani osztályrésze . Eredj ,hős !neked nyitva a tágas ,szép világ diadalkoszorúival ;én tövises pályámon folytatom magányos utamat a nyugalom réve felé . Az ég áldjon meg téged barátom !-talán Isten úgy akarta ,hogy ez óra üssön ,s a fejedelemnő lássa ,mikép gyönge szive több nyugalmat lel a magányos cellában s odaengedő függésben ,mint e fényes czímmel s e ragyogó kereszttel keblén . Ezzel gyönyörű kezével könnyedén érinté Aspermont homlokát ,s a mellékszobába távozott . *** A tábornok meghatva tekintett utána . Nehéz volna azon ellenkező indulatok csatáját leírni ,melyek keblében vívtak . De a megbánás s szánalom kifejezésén át ,tekintetében a dacz merev éles sugára sem hiányzott . Darabig kétkedve állt ,ha visszaszólítsa -e Honoriát ;azután azon élénkséggel ,melyről ismeretes volt ,a békétlenség egy kézmozdulatával odahagyta a szobát . Mikor a zárdakapu őrnőjéhez ért s a kapu kinyittatott ,Aspermont valamit adott az őrnő kezébe ,mit ez sajátosan jelentő tekintettel fogadott . Néhány percz mulva a tábornok a zárda előtt állt . Mintegy húsz-harmincz lépésnyire haladott ,midőn egy meglepő tekintetű férfiúval találkozott ,kitől pár pillanat előtt egy köpenybe burkolt ifjú vált el . A férfiú ,kit most szemközt látunk Aspermonttal ,egyszerű polgári öltönyének daczára oly vonásokkal bir ,melyeket nehéz feledni ;főleg nagy sötétszürke s összenőtt barna szemöldöktől árnyékolt szemei nem könnyen tűntek el annak emlékéből ,ki őt csak egyszer látta életében . Ezen ember mintegy negyven évesnek látszott ,s állát ,ajkait tömött fekete szakáll födé . -Soká vártál -e ,Brenkovics ?-kérdé hirtelen Aspermont. [xxi ] -Nem hevertem e kis időzés közben ;-felelt szárazan a kérdett -a szem ,mely nyitva van ,sokat lát és tapasztal egy rövid téli napon is . -Ki volt azon ember ,kivel beszéltél ? -Bercsényi Miklós ,-felelt Brenkovics -egy azon drágalátos őszinte hódolók közől ,kik Lotharingi Károly s a szelid Abele kezeibe rakták nyelvöket ,míg sziveik Tökölyi markában vannak . -Mit akarhat e szilaj ifjú itt ,kiről már sokat hallottam ?tudakolá odavetve ,s Brenkovicscsal sietve távozván ,Aspermont . -Megfejthetlenek e magyar urak előttem ,-folytatá menésközben -mihelyt kissé fordul a koczka ,seregestül látta az ember őket Bécsbe sietni . Brenkovics a megvetés kifejezésével kemény ,velős vonásain ,szólt :Ettől nincs mit tartani !a jámbor azon gerjengők sorába tartozik ,kik minden csomót ketté vágni akarnak ,s ha ez -mivel nem Nagy Sándorok -a vágásra épen marad :maguk ellen fordítják a fegyvert . Vitéz tábornok úr !alig találná ki nagyságod ,mi hozta őt Bécsbe . -E szavak közben már meglehetős távolban valának a zárdától . -Nos ?-szólt Aspermont -vágyom tudni . -Őt -felelt Brenkovics félmosolylyal -kegyelet emelte szárnyain ide ! -Hogyan ? -Mikép mondja ,a hősök utódát ,a híres ,férfias-lelkű Zrinyi Ilona fiát ,s a két hadias ,nyugtalan György unokáját akarja látni . -S aztán ? -S aztán ,gondolom ,haza megy ;ártatlan mulatság !nem árt senkinek vele ,s gyanítom ,a hősök ama nagyszerű csemetéje lehűtendi magasztos eszméit a szendergő oroszlánok felől . -Ez utóbbi szavakat Brenkovics oly kinyomásával a megvetésnek mondá ,miből világos ,mennyire le volt Bécsben is a vélemény az ifjú Rákócziról hangolva . Néhány percz mulva a két beszélő egy utczába tért be s eltűnt a szem elől . Mig Aspermont Brenkovicscsal folytatja útját ,addig történetünk más felé irányozza röptét . *** Mennyi befolyással voltak eseményeink korában a Jézus-rendén levő atyák ,alig szükség mondanunk ,a jó- s gonoszról ,mit e fekete legiója a gondviselésnek véghezvitt ,egykorú s későbbi történetirók kimondották véleményeiket ,s a világ a sok ellentétesből rég levonta itéletét . Hála az előhaladott kornak ,nem áll a műveltebb osztály szelleme ott ,hol rettegnie kellene a hibást és gonoszt nyiltan kimondani ;vagy a jót és dicséretest ,egyesek vagy egész testületekről ,egyoldalú ellenszenvvel elhallgatni . S ez főleg honunkra nézve áll ;mert valóban a nemzet nem félhet a multtali összehasonlítástól . Sőt épen ezen összehasonlításokból kitünő ellentétek emelik ki a békés haladás előnyeit minden törvényellenes erőszak fölött ;s a méltányos értelmiségben a hála érzetét élesztik föl azok iránt ,kik a nemzetet a balsors ennyi vészei közől ,bármennyi áldozattal ,az alkotmányos rév megközelíthetésére vezetni akarják . *** Azon zárdába lépünk ,hol jelenben a jezsuita atyák felügyelete alatt az ifjú Rákóczi Ferencz lakott . Kolonics bibornok a herczeg jószágait Klobusiczki Ferencz közvetlen kormánya alá helyzé ,kitől mindig szoros számadásokat vőn ,s a jövedelmekből Rákóczi Ferenczet ,nővérét Juliát ,s Zrinyi Ilonát ,Tökölyi Imre nejét ,a fiatal herczeg anyját ,illendően ,de távol sem fejedelmi módon tartotta. [xxv ]Tökölyi Imréné egy külvárosi kolostorban négy szobát birt lakosztályul ;Julia igénytelen szállását láttuk ;s ha ehhez hozzá teszszük ,hogy a híres történeti család egyetlen férfiutóda a jezsuiták házában ,komornyikával s két apróddal együtt ,mindössze négy szoba fölött rendelkezhetett :könnyen megfejthető ,hogy Kolonics a nagyszerű Rákóczi-birtokok bármelyik fillengjéből födözheté az általa bőven elégségeseknek itélt költségeket . *** Délutáni két óra van ,s a nap ,melynek súgarai békésen világítottak az apácza-zárda fölött ,honnan csak most távozánk ,még magasan őrködtek a tükörtiszta égen ,midőn a fiatal herczeg lakosztályába léptünk . A tágas előszobában ,mely elég lakályos bútorzattal birt ,a szöglet-kandallóban csekély tűz lobog ,s előtte egyszerű széken egy férfiú ül . Fejét szöszvilágos szőke hajzat födi ,az akkori divat szerint vállig fodrozva ;öltözete egészen németes . Simára borotvált arcza ezen embernek ,ki mintegy negyven éves ,tökéletes jellegével bir azon hetykén-komor inasi képeknek ,melyek birtokosa vonásait alkalom szerint a leghunyászkodottabb ebalázat s a legpaczkázóbb és sértőbb büszkeség kifejezésére tudja átváltoztatni . Neve Ridinger Tamás ;hivatala a komornyiki a fiatal herczegnél . Bár Ridinger igen kevély volt annak öntudatában ,hogy egy herczeg szolgálatában van ,mégsem tartá méltósága alattinak a kémkedés szerepét ;sőt e zugbizodalmában azoknak ,kiknek érdekében állt Rákóczi Ferencz minden hangját s minden mozdulatát jegyzőkönyvbe iktatni -büszke volt . Kevéssel azután ,hogy e kettős hivatalt viselő egyénnel itt találkoztunk ,az ajtó felnyilt ,s azon magas ,szikár férfiú lépett be . Fekete öltönye azonnal lelkészre ismertetett ;s tekintete a felsőségi öntudat jellemét viselé . Arcza egy volt azok közől ,melyek látása azon gondolatot ébreszti ;e képet még soha sem láttam !más szavakkal :sajátos ,nem mindennapi volt az . A keskeny ,de magas homlok alatt két sürű ,a halántékok felé majdnem egyenes vonalt képező szemöld setét ,hálózott kifejezésű szemek fölött ivezett . A finom vágású orr egyenesen nyult ki arczából ,s keskeny ,majdnem fehér ajkai epés természetre mutatának . Kora jóval többre gyaníttatott ötven évnél ,de tartása díszes ,fiatal könnyűségű volt . Mihelyt az ajtón benyitott ,Ridinger gymnastikai könnyűséggel pattant fel székéről ,s oly mélyen meghajtotta magát ,hogy lelóggó karjaival támlátlan székhez hasonlított . -Magában van -e a herczeg ?-kérdé a lelkész . -Olasz mestere van ő fönségénél ,-felelt ,igen lassan fölegyenesedve ,a komornyik ,míg kerek arcza ,gömbölyű vonásaival ,leírhatlan hunyászkodás kifejezését mutatá . -Régen van -e itt ? A komornyik egy széles ezüst órát vont ki zsebéből s szólt :-Öt percz mulva vége az órának ,méltóztassék ,drága főtisztelendő úr ,besétálni . -Már megmondtam kegyednek ,hogy czímem nem főtisztelendő ,hanem egyszerűen tisztelendő . -Nem fog soká elmaradni a nagyobb czímzet is ,-mond hízelgő hangon a másik . A jezsuita megvető tekintettel méregette őt tetőtől talpig ,azután vállat vonítva benyitott a másik szobába . E hézag valamivel kisebb volt az elébbinél ,s a herczeg apródjai foglalták azt el néhány óráig napjában . Ezek előkelő családokbóli ifjak voltak ,kik a Jézus-rendén levők tantermeibe jártak ,s leginkább azért lőnek változtatva Rákóczi mellé rendelve ,hogy folytonosan német körözetben tartassék . Jelenben tanulási óráik levén ,a csinosan bútorolt szoba üres volt . A lelkész most a herczeg szobáiba nyitott . Az ifjú Rákóczi Ferencz szállása az akkori ízlésnek megfelelő ,csinos ,sőt fényes bútorzattal volt kikészítve . Úgy látszott ,hogy a szent atyák meg akarták vele a kolostori életet kedveltetni . Pamlagok ,székek utrechti szőrbársonynyal valának borítva ;egy gyönyörű mívű négyszegű zongora s festő lépcze mutaták ,hogy a szépművészetnek is jutottak órák . S ha egy gót mívű támfogason vivó fegyvereket ,mellvánkosokat ,arczrostélyokat s védkesztyűket látunk függeni ,ez azt bizonyítja ,hogy a herczeg hadias szellemének is óvatos hódolat jutott részére . De a fiúi s családi kegyelet sem lőn korlátozva :mert a falra feszített párduczbőrökön a Rákócziak fénykorából maradt kardok ,elárasztva drágakövekkel ,csillogva aranytól vagy ezüsttől ,néhány szépmívű sisak s több véd- s támadó fegyverek függöttek . De mindez ,úgy szólván ,a mucetum s camorából tekintett ki ,s az egésznek sajátos elrendezését kellene aprólékosan előadnunk ,hogy azon szerzeties keretet kijelölhessük ,mely e hadias és világi tárgyakat befoglalá . Valóban oly keresettség ,oly nőileg aprólékos gondosság volt e szinházias ékítményekre fordítva ,mikép könnyű lőn észrevenni ,hogy e tárgyak inkább falon ,mint vállról ,vagy oldalon függésre valának számítva . Az ifjú Rákóczit a jezsuiták s Kolonics egyházi életre akarták nevelni ,de kevés idő mulva észre kelle venniök ,hogy a herczegnek nem sok hajlama van azon egyszerűségre ,mely a valódi hivatásnak jól esik s oly rokonszenvű ;ellenben hol hivatás nincsen :csak erőtetés s nélkülözés szinében tünik föl . Azért később mindent elkövettek ,hogy növeltjük kevés különséget találjon az egykori s mostani életkényelmek közt . Alig volt tizenkét éves ,mikor őt a kolostorba felvevék . A szigor s felsőségi szellem ,mikkel Kolonics utasítása szerint ,a jó atyák a Rákóczi vért akarták meghiggasztani ,az ifjú jókor fellángoló tűzszellemében nem várt erélyes ellenszegülésre talált . Bárminő fiatal ,sőt gyermek volt a herczeg ,az első illetlen szót ,első mellőzését a figyelemnek ,oly fönséggel s a mi több ,oly józan észszel tudta visszautasítani ,hogy a kölcsönös ,páronkinti felügyelésre s vak engedelmességre szoktatott atyák ki valának tökéletesen szedetve sodrukból . Egy jelentés a másikat követte . Kolonics magának a császárnak panaszolt az ifjú törhetlen szilajsága ellen . Mikép még jelenben is ,vessző ,korbács s börtönzés használtatnak olykor ,még azon ifjak nevelésére is ,kik egy illetlen érintést később vérrel kénytelenek megboszulni ,jelen társadalmi fogalmaink szerint ,ha lovagias érzelmű körben megszenvedtetni akarnak ,úgy akkor is ,hogy a vakmerő ifjú Rákóczi daczát megtörjék ,fenyíték lőn indítványozva . Ki bámulná ,ha azon emberek ,kik főérdemnek tarták a legvakabb engedelmességet s alázatot ;kiknél tűrni és szenvedni dicsőség volt ,fel valának lázadva e gyermek szabad s erélyes lelke ellen ,ki midőn végre kissé durvább erőszak lőn megkisértve ,makacsul ellenszegült ,s az ellene emelkedő szent kezet egy buzogánynyal hat egész hétre használhatatlanná tevé ? Kolonics bezáratta őt ;de miután két hét mulva kiszabadult börtönéből ,hol kenyéren s vizen tartatott ,nemhogy alázatosabb lenne ,sőt Kolonicsnak ,ki bibornoki fényben jelent meg előtte ,s őt egy hosszú beszéddel akarta megfenyítni ,oly száraz-hidegen s oly józan észszel párult elmésséggel vetette szemére kegytelen bánását ,érteté meg vele ,minő árva értelem s nyomorú felsőségi szellem az ,mely ész s meggyőző okok helyett illetlen bánásra s börtönre szorul ,hogy a pápa után legelső egyházi méltóságot viselő férfiú szerepet látszott vele cserélni ,s feddést fogadott ,a helyett ,hogy adjon. [xxviii ] Végre a szelid lelkű Eleonora császárné vetette közbe magát ,s szigorúan megtiltott minden erőszakot s illetlen bánást. [xxix ] Később ,a kedvezésnek sokkal eszélyesb rendszere ,a jól alkalmazott szabadság ,s a helyesen felosztott órák tanulás és nemes mulatság közt ,megtermék -s jóval hamarább -a kivánt sikert . A Rákóczi-vér ,nem találván erélyt felfokozó ellenszegülésre ,lassankint lecsillapult s a lelki lendület nemes szikrája ,mindenkori kedvezés mézes mérge alatt ,hamuréteg alá keríttetett . Minden el lőn követve ,hogy az ifjú a magyaroktól elidegeníttessék . Nem haraggal s indulatos kitörésekkel ,de mély szánalommal ,s mindig a jó Istenhez intézett kérések közben ,hogy a magyar szivébe szálljon ,adatott minden tudtára ,a mi istentelen s kárhozatos történt a szép két Magyarhonban . A másik résznek nem volt szava ;s a védetlen vádoltak folytonosan a gazság s durvaság szinében tűntek föl . Oly vigyázva őrködtek a fiatal herczeg fölött ,hogy azoktól ,kik vele egy honban születtek s annak sérveit forró szívben hordták ,egy hang nem jutott fülébe ;ellenben mindaz ,a mi hadiasan-fényes és dicső olykor ,mult és jelenben németek által véghezvitetett ,hasonló eszélylyel és óvatossággal ,koránt sem a dicsekvés s gyülöletes összehasonlítás szellemében ,hanem mindig azon jámbor óhajtással lőn kiemeltetve ,hogy ha a magyarok át akarnák valaha látni ,minő jó férfiak őrködnek sorsuk fölött :a bizonyosan csak elszédített s egyes nagyravágyó kalandoroktól tévutra vezetett magyarok mindent elkövetnének a béke s nyugalom helyreállítására . Fájdalom !nem egyszer magyarok is voltak azok ,kik vele a drága hont megutáltatni törekedtek ,s kik a legigazságosabb követeléseket a zsenge ,fogékony elme előtt szilaj forrongás szinében tüntették föl !-e faj létezett akkor is !! Csuda -e ,ha e kaján szelidség ,a jámboran mérgező eszély ,s végre a folytonos illem s udvariasság ,miket a németek részéről tapasztalt ,s azon őszinte nyájasság s bájos leereszkedés ,melylyel a császár s Eleonora vele bántak ,el nem hibázhaták oly ifjúra hatásukat ,kinek feltünő s történetileg bebizonyított jellemvonása ,erély mellett ,szelidség ,szeplőtelen lovagiasság s igazságérzet valának ? Innen megfejthető ,hogy a herczeg szivében lassankint levívhatlan undor s gyűlölet fészkelte be magát a magyarok ellen . Férfias lelkét nem tudták a szép ,nemes ,de békés szellemű egyházi élet fekete lemezével megbarátkoztatni ;de a derék Aspermont tökéletesen hibázott mégis ,midőn erősíté ,hogy a magyart elfojták benne a nélkül ,hogy őt németté tudták volna tenni :mert Rákóczi most ,tizenöt-tizenhat év közt ,szívvel lélekkel német volt . Szintúgy hibázott a tábornok ,midőn állítá ,mikép a két dicső nemzet közől egyikének sem bir erényeivel ;mert Rákóczi Ferencz őszinte volt ,igazságszerető ,lovagias s művelt ,mint a németek közől azok ,kik nemzetük erényeivel birnak s kikre a nemzet büszke lehet . Szomorú s szánalmas az ,hogy Rákóczi ezen erényekkel ,melyek a magyar nemzet nemesbjeiben szintoly teljes mértékben megvannak ,nem többé mint magyar ,hanem mint német dicsekedheték ;de szerencse ,hogy azon hiénákkal nem jött érintkezésbe ,kik a német s olasz névre annyi szennyet s kárhozatot hoztak ! E kitérés után ,mely Rákóczi egyéniségének s viszonyainak méltányos felfogására elkerülhetlen volt ,ismerkedjünk meg vele személyesen . *** Azon pillanatban ,mikor a jezsuita szobájába lépett ,a herczeg dolgozó-asztala mellett ült ;tőle jobbra olasz mestere ,signor Albini . Rákóczi azonnal felkelt s a jött elé sietvén ,felkiáltott :-Igen kellemes órát töltöttem ,Kellio ! Albini úr Tasso Megszabadított Jeruzsálemét fejtegette . Minő emberek !s minő dicső olyat tenni ,mit ily költő megénekelhessen ! -Üdvözlöm fönségedet -szólt Kellio -s örülök ,hogy a tanulási órákat oly kellemeseknek találja . Kegyednek ,signor Albini ,köszönetet mondok a bibornok nevében ,szerencsés választásáért ,szeretett fiatal herczegünk olvasmányául . Albini összeszedvén a jegyzeteket s könyveit ,néhány udvarias szó után ,melylyel a lelkész bókját viszonozta ,eltávozott ,s a herczeg egyedül maradt a jezsuitával . -Felséges téli napunk van ;-szólt Kellio -mivel szándékozik fönséged szabad idejét betölteni ?még pár rövid világos óra van lovaglásra ;este pedig az udvarnál kör tartatik ,s megbizattam ,hogy ezt fönségeddel tudassam . Mielőtt Rákóczi feleletét adnók ,személyéről kell néhány sort mondanunk . A herczeg ,zsenge évei daczára ,már a középmagasságot elérte ,termete karcsú s választékos volt ,s arcza ,szépvágású fekete szemeivel s keleties élével ,II-ik Rákóczi György fiatalkori képére emlékeztetett . A szobában -pár évvel történetünk előtt festett -képét látjuk ,mely tökéletesen hasonlít hozzá ;bár a német öltözet ,mely most födi tagjait ,korán sem emeli úgy ki termetét ,mint a vörös hosszú dolmány ,melyet a festvényen látunk . E kép ,nem tudjuk ,létezik -e még ,de mintegy húsz év előtt a zborói ,úgynevezett castrum ad centum tilias nevű kastélyban megvolt . *** -Szivesen köszönöm ,Kellio ,figyelmét ;-viszonzá nyájasan az ifjú -ezuttal a lovaglást választom ,szeretném új andalusi ménemet megkisérteni ,ő felségök ajándokát . -Szabad -e kérdenem ,merre intézendi lovag-sétáját fönséged ? -Kérdés -e ez !-egy hete ,hogy anyámat nem láttam ,három ,hogy Juliát nem öleltem ;most a bibornok nincsen itthon ,s használnom kell az alkalmat . A jó úr ,mikép kegyed tudja ,sok szabadságot enged most nekem ;de e kedves látogatásokat kifárasztó ürügyek alatt szokta ritkítani . -Fönséged talán igen szigorú itéletében . Ő eminentiája semmit sem óhajt inkább ,mint kiváló tehetségeinek a lehető legtágabb tért nyitni kifejlődésre ,s jósággal teljes szíve óvakodik attól ,mi fönségedet keseríthetné ,s benne azok iránt gerjeszthetne idegenséget ,kiket végre is szánnunk kell ,mert nem tudják ,mit cselekesznek . -Hogyan ,Kellio !-kiáltott fel Rákóczi -nem remélem ,hogy kegyed anyámat ,kit imádok ,s szeretett nővéremet érti ?kiket bizonyára szánnunk lehet ,de egyszersmind szeretnünk s becsülnünk édes kötelesség ! -Isten mentsen ,-felelt rögtön a lelkész . -Tiszteld atyádat és anyádat ,hogy hosszú életű légy e földön !-én csak a magyar vezéreket értem . -Hallgasson kegyed ezekről ,atyám ,-mond hevesen az ifjú -ha tudnám ,melyik oldalam csontja vonz a magyar vezérekhez ,kiszakasztanám onnan s elvetném magamtól . Szánom az elcsábítottakat -ez iszonyok közt ;de ama vérengző gyilkosokat gyűlölöm és megvetem . Csalatkozik kegyed ,Kellio ,ha azt hiszi ,hogy anyám e tárgyakat melegiti föl emlékezetemben . Oh ,a pillanatok oly rövidek ,melyeket nála tölthetek !e mosolyait az égnek ,e gyors üdvperczeket szeretetünknek s a jelennek áldozzuk . Hogyan maradna idő a multra vagy jövőre ! Egyébiránt anyám elszigetelve él a világtól ,s alig tudja ,mi történik kívül a komor zárda falain . Julia szive feldobog ,s néha sóhajaink ölelkeznek a drága honért ,melyben születtünk ,s hol most vérengző hatalmasok űzik átkos munkájukat ,de sóhajaink rövidek s elhangzanak . -Mégis ,fönség !-felelt Kellio szeliden -lehetlen ,hogy a mi egy egész országban történik ,bárhol titok maradhatna ,s herczegségednek forrón szükség megőrzeni honszeretetét ,hogy midőn a férfikort eléri ,segítségül lehessen ő felségének s azoknak ,kik a magyarok valódi boldogságát óhajtják ,ama veszélyes s félreértett szabadalmak s kiváltságok megsemmisítésére ,melyekből minden veszély ered . E dicső hivatás senkit sem illet meg inkább ,mint herczegségedet !kinek vallási s igazságérzete tudja ,mennyi kárpótlással tartozik a Rákóczi-név Magyarországnak . Kellionak e szavai sajátos benyomást tőnek az ifjúra . E pillanatban ,a német öltözet daczára ,melynek bársonyába őt burkolva látjuk ,volt valami tekintetében ,mi benne a magyart elárulta . A fiatal arcznak összevonult szemöldei már könnyeden odarajzolák ama félelmes középredőt homlokára ,melyet a két György korában a Rákócziak mennykövének neveztek . -Nem először hallom ,Kellio ,-szólt az ifjú fönséggel -e felhivást ,karddal metszeni ketté ,a mit őseink bölcsesége századok óta a magyar alkotmány erősségeül fenn tudott tartani . Igen fiatal vagyok ,atyám ,arra ,itélni hazám kiváltságai s törvényei fölött ;de kegyetektől hallám hogy egykor Mátyás s Nagy Lajos uralkodtak ,s a magyarnak szintúgy kiváltságai s szintazon törvényei valának ,melyek most . Nem itt találom én a hibát ,Kellio atya . A törvény jó ;úgy velem ,a kiváltságok lovagias szívben rosszra nem vezethetnek ,s ezeket az idők haladó szelleme megtöri egykor ;fajunk aljasodott el ,-az emberek rosszak és nyomorúk ! Kellio szivesen nyujtá oda kezét s látszhatólag meghatva szólt :-Igaz ,s épen azért ,mivel nincs magyar többé a régi jó értelemben :a nép ,mely e nevet bitorolja ,nem érdemes a szabadságra ,mert azt nemesen használni nem tudja . E pillanatban gyors léptek hallatszának az első szobában ,s úgy tetszett ,mintha a közeledők vitatkoznának . *** Kevéssel azután ,hogy Kelliot a herczeghez belépni s Albinit távozni láttuk ,a komornyik újra a kandalló előtt foglalt helyet ;de alig ült le ,midőn őt halk ,félénk kopogás tevé figyelmessé . Ridinger békétlenül fordítá fejét az ajtó felé ,s ásítás közben szólt :-Szabad ! Az ajtó csendesen felnyilt ,s egy fiatal lelkész lépett a szobába . Pár lépést tevén előre ,kétkedve megállt ,s mélyen meghajtván magát Ridinger előtt ,akadozó hangon kérdé ,ha lehetne -e szerencséje ,a fiatal herczegnél tiszteletét tenni ? -Én ő nagysága magyarhoni uradalmai egyikéből jövök . A jött középmagasságú ifjú volt ,huszonhárom-huszonnégy éves . Arczát nem lehete szépnek mondani ,de nem is kellemetlennek ,bár vonásai a mongol fajra emlékeztettek . Kerek barna szemeit a földre sütötte ,s erőteljes termete oly görnyedt s meghunyászkodott állást vőn ,mikép Ridinger azonnal látta ,hogy itt a legszebb alkalma nyilik felsőségét éreztetni . -Várjon ,barátom ,kissé ,-szólt boszantó leereszkedéssel -a herczeg el van foglalva ;főtisztelendő Kellio van ő fönségénél . -Ezzel a komornyik ,kegyesen billentvén fejével ,újra a kandalló felé fordította képét ,s a jöttről legkisebb tudomást sem látszott venni . A lelkész megnézte emberét ;úgy tetszett ,mintha futó mosoly vonulna el ajkai körül ;pár perczig megállt ,azután egy széket vont elő s a kandaló mellé helyhezvén azt ,leült . Ridinger fölfujta magát ,ajkait elpittyesztette ,s egy bámuló tekintet után ,székét kissé eltávolítá a lelkésztől . -Mit gondol kegyed ,-kérdé a jött -sokáig kell -e még itt előszobáznom ? -Előszobázni ?-szólt a komornyik ,pislogva szemeivel -alkalmasint míg főtisztelendő Kellio úrnak tetszeni fog eltávozni . A lelkész elhallgatott s fejét fölemelte . A velős vonásokban indulatosság tűnt ki ,s a szemek pár éles sugára képének hatásteljes kifejezést adott ;egyszerre békétlenül fölkelt s a komornyik elé állván ,szólt :-Legyen kegyed szives ,engemet tüstént bejelenteni ;mert sem kedvem ,sem időm a hosszas várakozásra . A komornyik meg volt lepetve ;talán kissé megdöbbent a tekintetre ,melylyel találkozott ,de szokott hetykesége azonnal visszatért . -Ha ellenére nincs ,ifjú barátom - A lelkész arcza lángra gyúlt ,de leküzdötte haragját . Ridinger folytatá :-nem fogom kegyedet még bejelenteni . Itt nem vagyunk Magyarországon ,hogy csak amúgy falusiasan benyissunk akárkihez . Tanulja meg ,barátom -- A lelkész ajkai reszkettek . -Barátod a --szólt ,de be nem végezte . -...hogy itt fokozatok vannak ;-folytatá a komornyik ,észrevétlen hagyván a felkiáltást . Főtisztelendő Kellio úr oly férfiú ,kinek saját előszobájában nagyobb urak mint mi ketten ,szoktak várakozni . A lelkész ,kit oly alázattal láttunk belépni ,szembetünőleg ki volt sodrából szedetve ;arcza halványnyá lett ,s minden erejét összeszedte ,hogy kitörő indulatát fékezze . -Jó ,tehát várakozni fogok ;-szólt -addig akaszsza kegyed köpenyemet e fogasra . -Én !-kiáltott fel Ridinger ,magán kívül csudálkozásában -kinek tart kegyed engemet ?-azután szemébe nevetett az ifjúnak . A lelkész lefordítá köpenyét válláról s a komornyik ölébe vetette . -Gondolom ,-mond -azért vagy itt ,hogy a jövőket illedelmesen fogadd s szolgálatukra légy ;felteszem a herczeg ő nagyságáról ,hogy szemtelenségedet nem tudja ;mert ez órában elcsapna . Utoljára mondom ,jelents be ! Kolonics bibornok ő eminentiája tudtával jövök ,s lesz gondom fogadtatásomról őt tudósítni ! A bibornok neve okozta -e ,vagy a fiatal lelkész arczának kifejezésében volt valami ,a mi Ridingerre hatást gyakorlott ?a komornyik néhány perczig szótlanul maradott ;azután a lelkész köpenyét földre vetvén öléből ,fölkelt ,s kimondhatlanul nevetséges méltósággal állásba tevén magát ,viszonzá : -Tudja meg kegyed ,fiatal ember ,hogy nevem Ridinger Tamás ;herczeg Rákóczi Ferencznek komornoka vagyok ,s oly férfiú ,kit maga a bibornok megbecsül . Most elhatározottan mondom ,üljön le ,s várjon sort ;nekem is leend gondom ,kegyed vakmerőségét ő herczegségével s magával a bibornokkal tudatni . -Ezzel a köpenyt tovább rugta a padlón ,s szederjessé válva a haragtól ,székébe ereszkedett . A lelkész alig birt magával ;végre a földön hagyván a köpenyt ,a másik szoba ajtaja felé indult . Mihelyt Ridinger ezt látta ,felugrott székéből s felkiáltott :-Mit akar kegyed ? -Bemenni !-volt a szabatos felelet . -Azt nem fogja tenni !-kiáltott utána sietve a komornyik . -Meglátjuk !-szólt a lelkész ,félrelökvén az elébe állót . Mikor az apródok még mindig üres szobáján át a herczegébe lépett :Rákóczi annak közepében állt Kellioval . Mindkettőnek arcza kellemetlen meglepetést árult el ,főleg a Kellioé ,ki megpillantván a bejött egyházi öltönyét ,szigorú kifejezést nyert . Nyomban az ifjú lelkész után a komornyik sietett be harag és tétova közt habozó vonásokkal . -Bocsánatot kérek herczegségedtől !-szólt ,mérges tekinteteket vetve a lelkészre ,s szinészileg hadonázván kezeivel ,-nem tudtam ez urat tovább tartóztatni . -Szólj !-mond Kellio latinul -mire magyarázzam ez illetlenséget ,fili mi ?-azután németül folytatá :-Jól van ,Ridinger ;mehet kegyed . A komornyiknak nagy kedve lett volna még többet mondani ,de jobbnak vélte ezuttal egy diadal-tekintetet vetni a fiatal lelkészre ,s fejét csóválva kimenni . A lelkész pár perczig némán s igen kellemetlenül meglepetve jártatá szemeit a herczegen ;azután szelid ,illedelmes hangon szólt :-Azt gondoltam ,hogy szerencsém leend itt Rákóczi Ferencz ő nagyságát tisztelni ;úgy hiszem ,csalatkoztam ;kérem kegyeteket ,legyenek szivesek engemet bejelenteni . Nem merjük tökéletes bizonyossággal állítni ,hogy a lelkész az ifjú herczeget más valakinek gondolta ;bár nem volna okunk bámulni ,ha egy németesen öltözött ifjat látván maga előtt ,azt Rákóczi apródjának hinné ,s nem a herczegnek ,kiről alkalmasint egészen más eszméi lehettek . -Ő fensége itt áll ,-szólt Kellio szárazon -s csudálkozom rajtad ,fiam ,hogy bejelentés nélkül jöttél be . Ez a német !? -akart az ifjú lelkész felkiáltani ;de színlett vagy való meglepetését leküzdötte ,s tiszteletteljes hangon szólt :-Nagyságos uram ,én Gyárfás ,a makoviczi segédlelkész vagyok :családom sok hálával tartozik a fényes Rákóczi-háznak ,természetesnek találandja tehát nagyságod azon őszinte kegyeletet ,mely engemet ide hozott ,a magyar alkotmány védbástyáinak ,a Rákócziaknak egyetlen férfiutódját látni . Kellio ,kit a császár gyakori követségekre használt ;s ki Magyarországon is gyakran megfordult ,honi nyelvünket tudta ,de azon töredezve beszélt . Ő tehát mindent értett ,s szembetünő volt arczában a kedvetlen kifejezés ,melyet aligha a magyar védbástyáinak említése nem okozott . Rákóczi vonásai azonnal elárulták ,hogy a felelet iránt tétovában van ,s az egész jelenet terhelően hat reá . -Mi a herczeget fönségnek czímezzük ,fiam ,nem nagyságosnak ;-szólt Kellio kedvetlenül latin nyelven -s az illedelem azt kívánja ,hogy mikor ily magas helyzetű személyeknél tisztelgünk ,magunkat bejelentessük . -Ezt tevém ,nagyságos uram ,-felelt rögtön a jött ,Rákóczihoz intézvén szavait s egy tekintetet vetvén Kelliora ,melyben bármi inkább ,mint alázat volt kifejezve -de a komornyik be nem akart ereszteni . Meg kell jegyeznünk ,hogy az újonjött ,azon pillanat óta ,midőn Rákóczival megismerkedett ,mindig magyarul szólt . -Hogyan ?-mond Rákóczi ,Kellionak felelve latinul ,-én úgy tudom ,hogy ajtóm senki előtt zárva nincsen ? -Úgy vélem ,-mond ,a feleletet mellőzve Kellio -hogy a komornyik e hibája tolakodásodat ki nem menti ,fiam ,s már mondám ,mi a herczeget fönségnek czímezzük . -Több Rákóczi ült Erdély fejedelmi székén ,-viszonzá az ifjú lelkész ,míg vonásaiban magasztos kifejezés mutatkozott -s a nagyságos czím ,melylyel neveztettek ,kegyeletté lőn a magyar emlékezetében . Bocsánat ,ha e czím kedves előttem ,s nem tudok mással élni ;s úgy hiszem ,hogy ez nemcsak történeti emlékű tiszteletet ,de bensőbbet s melegebbet fejez ki . Volt valami a lelkész egész megjelenésében ,mi Rákóczi ellenszenvének daczára a magyarok iránt ,nem kellemetlenül hatott reá . A lelkész fiatal arcza ,velős vonásaival ,egy volt a legnyiltabbak közől ,melyeket a herczeg azon mesterkélt légben ,hol tartatott ,valaha látott . Ő a bejelentés mellőzését járatlanságnak hivén ,nem tudott kemény s hideg lenni az iránt ,kinek nyers ,de őszinte kegyelete igen is hizelgő volt ;de természetes jósága s udvariassága ,mely még a két Györgyben is megvolt ,okozák főleg ,hogy szelid hangon viszonzá :-Vegye köszönetemet ,tisztelendő látogatásaért ;a czím ,melylyel őseim éltek ,mindig kellemes hangzású előttem ;maradjon kegyed a mellett . -Bocsánat ,Kellio -folytatá a jezsuitához fordulva -ha őszintén pártjára állok e szives vendégemnek . Magyarföldön -gyermekéveim korából emlékezem -a bejelentések nincsenek divatban . Ott ,ha a vidék békés ,a kapu tárva áll ,s a vendég benyit a szives gazdához . -Ezzel Rákóczi pamlagán foglalt helyet ,s székeket jelelvén ki ,a két lelkész leült . Kellioban észre lehetett venni ,hogy e látogatás kedve ellen van ;az ifjú lelkészben pedig ,hogy a jezsuita jelenléte terhére esik . Tapintat s beleokulás különböző helyzetekbe ,a Rákócziak ismert tulajdona volt :a tétova borúja hamar eltűnt az ifjú herczeg homlokáról ,s társalgása könnyű s kellemes lőn . -Mondja ,tisztelendő ,-szólt vidáman -mit tud nekünk a szép magyar földről kellemest beszélni ;szóljon minél többet a földről ,s minél kevesebbet az emberekről . -S miért kevesebbet az emberekről ,nagyságos uram ?-felelt röviden az ifjú lelkész -a földről kevés jót mondhatok ,mert ,fájdalom !honunkban a föld sínlik ;a népnek ereje s virága fegyver alatt van :aggok ,nők s gyermekek mívelik az árva ugart ,s a mit verejtékben kerestek ,a vezérek s rendetlen fegyvereseik martalékául esik . Az emberek ,nagyságos uram ,jók ;a magyar az ,a ki mindig volt :becsületes ,őszinte ,s buzgó kegyelettel ragaszkodik honához s alkotmányához . Ezen egész beszéd közben Kellio homloka ki nem simult :látszott ,hogy az idegen mindig nehezebb feloldatú talány előtte :nem tudta összeegyeztetni szavai nyíltságát s bátorságát alárendelt egyházi helyzetével . -Szivesen kérem kegyedet ,-vágott közbe jóindulatú élénkséggel Rákóczi -hallgassunk ,ha úgy tetszik ,a vezérekről ! Tetteik -folytatá egy sóhaj után ,s komolyabbá válva -undort gerjesztenek bennem . -Undort !-kiáltott fel az ifjú lelkész -a magyar történeti nevek s a vezérek ,kik életüket s vagyonukat koczkáztatják a szabadság védelmeért -undort !?saját rokonai nagyságodnak ,s a hon buzgó fiai ,kik békét óhajtanak ,de nem elég gyávák a hon s alkotmányuk romjain megpihenhetni !? Ha ezt tehetnék :akkor utálatra méltók lennének . -Nem tudok magamhoz térni bámultomból -mond Kellio ,indulatosan fölkelvén -te ,fiam ,a lelkész ,ily fiatalon már oly nagy mértékben magadba szivtad a mirigyet ,melyet a kárhozatteljes elégületlenség s lázadás terjesztettek maguk körül ?! -Tudod -e ,hogy ily nyilatkozatok s ily érzések egyenesen a deficientiába ,sőt a vérpadra vezetnek ?de igen rosszul is vannak alkalmazva ő fensége előtt ,ki mindenről jól van értesítve ,s megtudja az üres szavakat a valóságtól különböztetni . -Egy okkal több ,Kellio ,-szólt Rákóczi Ferencz -béketürésre részünkről ,s arra ,hogy a félrevezetteket jobbról győzzük meg . Ő felsége a császár Magyarországot a török iga alól fölszabadította ;Buda vára százötven év mulva levetette tornyairól a félholdat ;s mivel hálálja a magyar e nagy jó tétet !? Fegyvert ránt legnagyobb jótevője ellen ! Szabadság -e az ,a mi most Magyarországon történik ?s ez -e ama paradicsom ,melyet a magyar annyi vérrel vásárolt meg ? A császár békével kinálja honunkat ,e ez karddal felel a békeajánlatokra . Magyar voltam ,mikor ide jöttem ,s nem titkolom ,most minden erem megrezzen ,ha a magyar nevet hallom !melyre ,fájdalom !pirulnom kell ! Míg a herczeg szólt ,az ifjú lelkész vonásai halványokká lettek ;látszott ,mennyire meg van lepetve ,s minő lehűtőleg hatnak reá a herczeg szavai . Lángszemei ,mint két éles sugár ,gúny- és megvetéssel voltak Kelliora szegezve ,ki ez ember közelében nem jól érzé magát . Egész tartása e jezsuitának mutatá ,hogy valami ürügyön töri fejét ,e merész látogatót eltávolítni . Néhány percznyi szünet után az ifjú lelkész fölkiáltott :-Ez a kegyetek míve ,Kellio atya !-azután fölkelt ,s oly fönséggel ,mely mind a jezsuitát ,mind a herczeget meglepte ,folytatá :Szentségtörő kézzel kiszakasztották kegyetek egy Rákóczi kebléből a magyar szivet ! Tudja -e tisztelendő atya ,mikép van e bűn az örök biró könyvébe írva ? Ennek neve :erkölcsi gyilkosság ! -Engedelmet kérek fönségedtől ,-szólt Kellio reszketve a fölindulástól ,-hogy távozhassam ;nem érzek kedvet magamban ,ily szélsőségét a szemtelenségnek tovább tűrni . -Menjen kegyed !-felelt hévvel az ifjú lelkész ,míg szemei szikráztak ,s vonásai fenyegető kifejezést vőnek fel -menjen !-adjon parancsot ,hogy a kolostor ajtaját bezárják ,hivja össze a ház cselédeit ,s hurczoltasson azon sötét börtönökbe ,hová ,mint az oroszlán barlangjába ,csak befelé vezetnek a nyomok ,de ki -többé soha !-s mindent azért ,mert mióta e nemzeti ereklyéje a magyarnak kegyetek fölügyelete alatt van ,ez az első igaz beszéd ,mely megcsendült fülében . Kellio ,dühös tekintetet vetvén a lelkészre ,el akart távozni ;Rákóczi megragadta karját ,s komoly ,de szelid hangon szólt : -Kellio ,kegyetek megtanítának engemet ,az ész s az indulat fegyverei közt különbséget tenni :mondták nekem ,hogy a nyájőr odahagyja falkáját s a tévedt juh után indul . E fiatal ember itt sötét tévedésben van ,legyünk türelmesek . Az erély ,mely belőle szól ,nyilt őszinteség jellegét viseli ;szavai metszenek ,de nem orozva s álnokul állják utunkat ;hullni látjuk a csapást s nyitva a sisakot . Azért komolyan kérem ,Kellio ,maradjon . Senki sem nyugodtabb ,mint a ki jogában van ,s ügye igazságát érzi . Nem kárhoztatom -talán méltó haragját ,jó Kellio atya ,bár a harag sújt ,nem bizonyít ;de a mondottak világos megczáfolását óhajtom ,a szellem fegyverével . -Légy áldott ,magyarok szent Istene !-kiáltott föl az ifjú lelkész azon élénk hévvel ,mely szenvedélyes jellemek sajátja -s legyen áldott ez az óra !mert nagyságod e néhány szóval megczáfolta mindazt ,mit ez urak itt -alkalmasint ,hogy a magyart elidegenítsék nagyságodtól -elterjesztettek . Látom ,hogy e német lemez alatt magyar érzelem honol s magyar szív ver . Igen ,nagyságos uram ,halljuk e szent férfiú szavát -védje magát ,Kellio atya ! -Én ?védeni !a -makoviczi segédlelkész előtt ,kinek szerénytelen szenvedélyessége az egyházi öltönyt beszennyezi ;s ki nemzete durvaságát nem átalja az imának s a szelid tudományoknak szentelt falak közé hozni ? Rákóczi békétlenül rázta fejét ;ő mindazon jezsuiták közt ,kiket ismert ,a tanult ,jártas ,nagy tiszteletben álló Kelliot leginkább szerette . Természetes ,hogy a segédlelkész gyalulatlan nyiltsága kellemetlenül hatott ;de az őszinteségben s az igazság nyilt szavában oly varázserő van ,mikép az ifjú ,korán érett értelmű Rákóczi megkapatva érezte magát . Rokon- és ellenszenv közt habozva ,nem látszott tisztában lenni ,magával ,mit óhajt inkább :Kelliot ,vagy e lelkes ,de szilaj ifjút győztesnek látni e vitában ? *** Csendes völgyben haladsz ,alattad öblének ágya bársonyosan terül :lépted biztos és gyöngéd ;a föld ruganyosan emeli lábaidat ;s neked úgy tetszik ,mintha a zöld szőnyeg alattad mindig virítóbbá s hímesebbé válna . Egyszerre lépteid ingadoznak ,lábad süppedez ,s míg észrevetted ,csalékony ingoványok közepette találod magadat . Ilyen volt Kellio :társalgása nyájas és vonzó ,okolásai ékesek s szemfényvesztők ;de mielőtt észrevennéd a selyem hurkokat ,melyek értelmedet körülhálózták ,álmeggyőződésnek estél martalékul . Igen ,ilyen volt Kellio mint állományi férfiú ,s vonatkozásaiban Rákóczihoz ;ellenben mint lelkész ,egyházi egyéniségében ,a legtisztább élet ,mély tudományosság s egyszerűség tevék őt egygyé a rend legfeltünőbbjei közől . Nem bámulhatunk tehát ,ha ily szellemű férfiúnak lehetlen volt sikeres érintkezési pontokat ,e nyers őszinteségű egyéniséggel szemközt ,felfödözni ,s azon fegyvereknek diadalt reméleni ,mikkel Kellio vívni szokott ,s melyeknek csalékony mestercsapásai e nyersen-őszinte értelemről ,mint nyíl a sima aczélról ,lepattannának . *** -Sajnálom ,-szólt a jezsuita fönséggel ,-hogy mindazoknak igazsága mellett ,miket herczegséged mondott ,s mik szivének becsületére válnak ,nem tehetem ,hogy e vakot a szinek létezéséről meggyőzzem . -Itt van ,nagyságos uram ,-kiáltott föl az ifjú lelkész -kisded mutatványa azon észtannak ,melylyel e jó urak a tiszta igazság elől menekülni szoknak ! Valóban ,tisztelendő atya !alig ismerek kényelmesb okfőket ,mint azok kicsinylését s megvetését ,kiket megczáfolni nem tudunk ! Elengedem kegyednek a czáfolatot . Vak nem vagyok !de hasonlatossága egy rokonszelleműt juttat eszembe . Kellio arczán a növekedő békétlenség kifejezése oly szigorral vegyült ,mikép kétségtelen ,hogy valamin gondolkozott ,mivel e vakmerő embert megbüntethesse . Talán a vágy ,hogy a heves ifjú szenvedélyes szavaiban valami meztelenséget felfödözhessen ,okozta ,hogy szavait felelet nélkül hagyván ,minden béketürését összeszedte ,s még időzött . Rákóczi ,életében először volt ily sajátos helyzetben ,s nem csuda ,ha meglepetése s tétovája nem lőn az első gondolattal megelégedve ,melylyel annak véget akart vetni . Míg a kettő ,talán szavakat keresve ,hallgatott ,az ifjú lelkész folytatá : -Egy vakon született gyermek élt egykor ;évek haladtak s a gyermekből serdülő ifjú lőn ;a gondviselés sötét kárpitot vont elébe ,s napját ,szép csillagait s a virágos himet -nyilt halmon ,réten -elfödte előle . És jött ,messzi keletről egy tudós orvos ,ki állítá ,hogy szeme fényét vissza tudná adni . Sokat szólt vele a világ szépségéről s a boldogságról ,melyet e szó kifejez :látni ! --A természet téli öltönyét vette magára ,bérczen ,aljban ,szirtek rovátkáin s a fekete erdő-oázok mélyeiben hó és zúz hevertek . Egy csendes este ,midőn az ég tisztán ,mint a kristály ,feszíté ki légíveit ,a csillagok mindannyian fénylettek az égen ,s a hold teljében ezüstöt hintett a télies tájképre ;az orvos óvatos ,gyöngéd kézzel végrehajtá áldásos műtétét . A hályog lesuhant a világtalan szemeiről -látott ! E nagy pillanatban szive összeszorult :oly dicső ,oly minden képzetet haladó volt a gyönyör a boldogság ,mely őt megkapta ,hogy ajkai elnémultak . A bűvölet korczai fejledeztek ,maga körül tekintett :látta az eget csillag-légióival ,a holdat úszni kristály-légben ,s fákon ,bokrokon ragyogni a zúz gyémántjait :térdre hullt ,s kezeit éghez emelve ,kiáltott :«Istenem ,Istenem !beh szép ez a te világod !» --Holdak multak ;a lég hétről hétre lanyhulni kezdett ,a hótakaró alól a tavasz viruló zölde felmosolygott ,s a tél ezüst csipkéit lengő lombok s ezer szinű virágok cserélték föl ! A vak első látását a szigorú tél elvarázsolta ,most csudák teremtek minden lombon ,minden virágkehelyben . És jött a nyár arany kalászaival ,s az ősz ízes gyümölcseivel ,s miként a patak nő ,folyóvá dagad s árjai kiszélesülnek :úgy növekedett az ifjú bámulata ,s a csudák nagy mesteréhez kiáltott fel :«Uram ,a porban hálálom meg ,hogy e szép világot adtad nekem !» Az ifjú lelkész velős ,férfias vonásai e rajz közben sugárzani látszottak ;pillanatig elhallgatott ,azután a szenvedély hevével felkiáltott : -E boldogság vár nagyságodra ! A szem ,melyet álnok egyoldalúsággal nagyságod körözete elvakított ,talán a sok nyomor közt ,melyben a hon sínlik ,teljes fagyában látná a vonagló hazát ,és mégis nem verne Rákóczi-szív lelkében ,ha ezen inség közepette kevesebbé tudná honát szeretni ,s hideg maradna honfitársai iránt ! Oh !jőjön nagyságod a szép ,imádott magyar földre !foglalja el fényes uradalmait ,melyeknek gazdag aratásából csekély böngészet maradt előnyére . Ismerkedjék meg hona igazságos kéréseivel ;tapintsa meg vérző ,százados sebeit ! Nagyságod dicső őseinek szemökre vettetett ,hogy karddal szerették kettévágni a csomót ;tegyen nagyságod jobban !-legyen jótevője ,nemtője a honnak ,s vívjon mellette az értelem s a szellem fegyverével ;adjon békét nekünk ! Szerezze vissza törvényeink erejét s hatályát ,hogy mint ruganyos vánkoson ,megpihentessük fejünket rajta ! De tartsa készen ,s fényes éllel ,a Györgyök szablyáját ,s ne feledje ,mit egy nemes ,nagy nemzet mondott :si vis pacem ,para bellum ! S aztán ,ha a tél dermesztő tetszhalálából felüdül ,s mint a tavasz virágai ,a nyár arany kalászai s az ősz ízes gyümölcsei ,felvirul réten ,halmon ,s az áldás tenyészik s gyümölcsözik :meg fog győződni nagyságod szive ,hogy bajban ,örömben ,vesztés és diadal közt szeretni lehet a magyart és szép hazáját . Kellio gyűlölségteljes tekintettel jártatá szemeit e beszéd közben az ifjú lelkészen ;azután megszakadt béketűréssel félbeszakítá őt :-Üres képek ,sallangos szavak ,-szólt hatálylyal ,-melyeknek setét burkai alatt a pártütés ,a forradalom mérges kígyói lappanganak . Rákóczi szembetünőleg meg volt kapatva ,s találva érzé magát . Ősei dicsőségének említése ,s a gyanú léhe ,hogy ő ,ily ősök unokája ,elhidegült hona s honfiai iránt ,a szégyen pirját vonták homlokára . E szenvedélyes buzgósággal ,ily bátor nyiltsággal ,senki sem szólt még előtte . Életének e jelentő perczében talán első szikrája egy nagy feltétnek ébredett szivében ,s nem tudta gyűlölni e magasztosan gerjengő ifjút . Úgy tetszett neki ,mintha a német öltöny tagjait égetné !mintha őseinek fegyverei gúnymosolylyal ragyognának reá ! Az igazság rendítő hangja előtt elnémult ,lehetlen volt egy szót kiejtenie ,s a zsenge ifjúnak könny gyűlt szemeiben . -Tudja -e kegyed ,-folytatá Kellio ,a lelkészhez intézvén szavait ,kinek szemei szánalommal s jó indulattal nyugodtak Rákóczin . -Tudja -e kegyed ,hogy az ,a mit itt mondott ,lázító beszéd ?hangja a legnyomorultabb hálátlanságnak oly király iránt ,ki Buda várát vette vissza ,s kinek diadalmas fegyverei elől a nyugtalanok feje Tökölyi s a lázadók csordái szaladnak mindenfelé ? Kegyed veszedelmes ,ármányteljes felségsértő ,kinek lesz gondom időt s helyet kimutatni ,hogy Istenhez térjen s bűneit megbánja ! Az ifjú lelkész némán állt a herczeg előtt . Kellio szavaira halántékerei dagadozni kezdettek ,szemefénye felgyúlt ,szíve majdnem hallhatólag vert ,s mikor a jezsuita őt felségsértőnek nevezte ,indulata kitört ,s feledve a veszélyt ,mely őt körözte ,nyers ,éles hangon felkiáltott :-Felségsértő !?-s ezt kegyed meri nekem mondani ? Mi nemcsak nem sértjük ,hanem annyira szeretjük és tiszteljük a jó királyt ,hogy semmit sem óhajtunk forróbban ,mint hogy minden úgy történjék ,mint azt a király akarja ! Hiszek a magyarok örök Istenében ,mikép nem fog kegyeteknek soha sikerülni ,e drága reménykincsét a magyarnak elámítani !s hiszem :mikép kegyed maga jól tudja ,hogy minden kis jó ,mi számunkra a mérlegbe esik ,a királytól jő ,s rossz soha sem tőle ,hanem gonosz vezérei- s tanácsosaitól . Nem mi vagyunk a felségsértők ,hanem azok sértik meg a legjobb uralkodót ,kiknek gyűlölsége a magyar ellen körülkeríti és hálózza szemeit ,hogy tisztán ne láthasson !azok ,Kellio atya ,kik mindent elkövetnek ,hogy a magyar szívét a királytól elidegenítsék :azon idegen vezérek és hatalmasok ,kik uroknak parancsait elferdítik ,azokat nem teljesítik ,sőt vakmerő elbizottságukban azzal épen ellenkezőt cselekszenek ! Oh !nem vagyunk mi szentek és ártatlanok ,fehér liliommal kezünkben ,Kellio atya !de nagyobb része a gonosznak ,mit tenni kényszerülénk ,amaz idegen vérengzők ,s valódi felségsértők rovatára iratott a bűnök nagy könyvében ! Az utóbbi szavakat a jezsuita alig hallá ,mert halálosan elsápadva s a legelfokozottabb indulatossággal hagyta oda a szobát a lelkész végszavainál . Minden rokonszenve mellett Rákóczinak e sajátos ,erőteljes egyéniség iránt ,érezte ,hogy a dolog az illem s eszély határait túlhágta ,s nem bámulhatunk ,ha e jelenetnek minden áron véget akart vetni . -Távozzék kegyed !-szólt a herczeg szigorú ,de nem rossz indulatú hangon -ha élete és szabadsága kedves !mert mindkettő veszélyben van . Az ifjú lelkész szemei szikráztak ;pillanatra gúnymosoly vonult el ajkain ,azután változtatott hangon szólt : -Öcsém !látni akartalak ;atyáink barátok voltak !ne feledd ez órát ,ősök utódja !s ha ezen emberek a magyart meg akarják gyűlöltetni veled :jusson eszedbe Bercsényi Miklós . *** E szavak után ,melyekre feleletet nem várt a makoviczi segédlelkész ,de ki nem más volt ,mint az ifjú Bercsényi Miklós ,áthaladván a középhézagot ,az előszobába lépett . Ridinger közel az ajtóhoz ,hallgatódzva állt ,arczában oly szemtelen kifejezésével a kielégített boszúnak ,hogy Bercsényi a vért érezte felszállni agyában . Kedve lett volna galléron fogni a házi kémet s falhoz vágni ;de magába fojtotta indulatosságát ,s parancsoló hangon szólt :-Köpenyemet ! -Ott van !-felelt gúnyos vigyorgással Ridinger ,a padlóra mutatva ,hol még a köpeny hevert . Ha többször látandjuk Bercsényit ,még inkább fogunk csudálkozni ,hogy e szemtelenségre az első széket ,mely útjában esett ,fejéhez nem verte a komornyiknak . De mind a mellett ,a mit hallánk ,Bercsényi boldog volt . Látta Rákóczit ,s bár hálózott szemekkel ,de méltónak találta őseihez s szép álmaihoz ! Ez oka ,hogy zajt nem akart ütni . De az ifjú azon emberek sorába tartozott ,kik zsebbe nem tesznek semmi sértést ,azért meg akarta szégyeníteni a hetyke ficzkót . -Ha Kerkocsi állna itt ,nem úgy fogadna ;-szólt mély megvetéssel . -Téged ,nyomorú !egy várral meg nem kináltak ,mint őt egykor ,hogy a herczeget méreggel veszítse el ;mert ha igen ,eddig a dicső Rákóczi-család paizsa fordítva lenne ! Kerkocsinak ,ki a gyalázatos ajánlatot undorral vetette vissza ,s a herczeg védő-nemtője lőn ,míg ily ember nem foglalta el helyét ,igen ,a hű ,becsületes Kerkocsinak kezét szorítanám meg :neked köpenyemet ajándékozom ! Ezzel távozott ,s nemsokára a hosszú folyosó végéhez ért ,a nélkül ,hogy valakit találna útjában . Mikor a hágcsókon lehaladott s az előcsarnokban volt ,a kaput zárva s a kapuőrt mogorva arczczal s négy szerzetes társaságában találta annak közelében . Bercsényi emelintett széles karamú kalapján s az ajtóhoz közeledett ,a nélkül ,hogy egy szót szólna . -Kegyed a tisztelendő rector úr parancsából követni fog engemet ;-így szólítá meg őt egyike a négy lelkésznek ,tisztes ,éltes úr ,e szavakat komolyan ,de minden sértő durvaság nélkül ejté ki . Egyébiránt egy fiatal lelkészt látván maga előtt ,távolról sem gyanítá ,hogy ez neki ellenszegülni merjen . -Örömest ,tisztelendő atya ,máskor ,-felelt Bercsényi nyugodtan -most időm nincsen ,legyenek szivesek engemet föl nem tartóztatni . -Kövessen kegyed tüstént !-szólt most egy magas ,vaskos ifjú jezsuita ,kinek száraz ,parancsoló hangja mutatá ,mennyire meglepte őt a tagadó válasz . Bercsényi fekete öltönyének pár gombját felnyitá s pergamen-tekercset vont ki oldalzsebéből . -Itt !olvassák kegyetek ,-mond -s ne tartóztassanak tovább . Az ifjabb lelkész átvette azt s alázattal nyújtá az éltesbnek ,ki Bercsényit legelébb megszólította volt . -Engedelem Kolonics bibornok ő eminentiájától ,a fiatal herczeget meglátogatni -mond ez ,átfutván az iratot kedvetlenül ;azután visszaadta Bercsényinek s nyugodtan viszonzá :-A látogatás ellen legkisebb kifogás sincsen ;de kegyed szíves leend ,e levelet a rector ő tisztelendőségének bemutatni . Bercsényi el kezdé veszteni béketürését :arcza felgyúlt ,s szemeit egy szikrázó tekintettel szegezvén az ajtóőrre ,lehetőleg fékezett indulatossággal szólt :-Nyissa meg az ajtót ,utolszor kérem ! -Kegyed kényszeríteni fog -vágott közbe az ifjabb lelkész ,kinek már hangját hallottuk -a ház cselédeit összehíni ,s ha kell ,erőszakkal is tiszteletet szerezni főnökünk parancsainak . -Erőszak !-kiáltott fel Bercsényi kitörve -itt a szent falak közt ? -Ezzel két pisztolykát von ki oldalzsebéből ,s egyikét a kapuőrre szegezvén ,kiáltott :-Nyisd meg e pillanatban az ajtót ,ember !-vagy lelőlek ! E két pisztoly több tíz halálnál ,mert agyával is leverhet mindnyájatokat . E szavakra s a pisztolyok megpillantására az öt férfiúnak hangja torkán rekedt . Századok óta a lőszer némi tiszteletet vívott ki magának ,s bizonyossá tehetünk bárkit :hogy -főleg zárdákban -mind e mai napig a legudvariasb figyelem mutatkozik ezen ármányos gép iránt . Két percz mulva Bercsényi kívül volt az ajtón . Pár ugrással nem távoli kapu mélyedésébe látjuk őt besietni ,hol egy férfiú áll ,kit most nem először látunk . Gyorsan ,mint a villám ,szép magyar köpeny födte Bercsényi tagjait ,s az egy sötét szögletbe dobott kalap helyét párduczsüveg foglalá el . -Mit mívelsz ,Brenkovics ?-kérdé suttogva az ifjú ,társának ujjait érezvén felső ajakán . -Egy kis fekete bajúszt illesztettem a lemetszett helyébe ;-felelt ez rögtön -siessünk ! Mikor a zárda előtt zaj üttetett ,embereink eltűntek szem elől . Hova ment az ifjú Bercsényi a talányos jellemű Brenkovicscsal ,s miért választotta a két Magyarhon legszilajabb s leghevesebb ifja éppen a szerzetesi tiszteletruhát azon látogatásra ,melynek tanui valánk ;végre mi birhatta az óvatos ,féltékeny Kolonicsot arra ,hogy Bercsényi Miklósnak ,álnév alatt ,szabadságot adjon Rákóczit meglátogatni ?mindezt talán később megtudandjuk ;most visszatérünk Rákóczi Juliához s Amadilhoz ,kiktől azon pillanatban váltunk el ,mikor őket közeledő léptek tevék figyelmesekké . Alig ejté ki Julia utóbbi szavait ,midőn a másik szoba ajtaját nyílni hallá . -Mindenre készen legyünk ,drága herczegnő -susogta hirtelen Amadil ,-én vészt gyanítok . -Csak a mai nap néhány óráját kérem a gondviseléstől ,-szólt a herczegnő látszhatólag ingerülten . -Csitt ,jőnek !-mond Amadil . A feleletre nem maradt idő :az ajtó felnyílt s azon át mater Honoria lépett be ,utána Ágnes soror jött . Julia Amadillal együtt fölkelt ülőhelyéből . Mater Honoria ,nyakán a zafirkereszttel ,vállain télies béllelt öltönynyel ,a két fiatal hölgy előtt állt . Egész tartásában valami ünnepélyes volt ,s arcza szigorúbb ,mint valaha . A közelben álló Ágnes sorornak vonásai kissé ügyetlen másolatát adák azon felsőségi szellemnek ,mely az apátnő egész megjelenésében feltűnt . -Legyen szives herczegséged ,-szólt mater Honoria -tüstént megtenni útikészületeit :félóra mulva legkésőbb idehagyandja a zárdát örökre ! -Istenem ,lehetséges -e ?!-kiáltott fel zajos örömmel Amadil . -És hova fogunk menni ?-kérdé a megfontolás hidegebb hangján Julia . -Azt herczegséged később megtudandja ,-felelt az apátnő ;míg Amadil s a kis gömbölyű Ágnes kihivó tekinteteket cseréltek egymással . -S ha nekem nem volna kedvem innen távozni ?-mond szelid méltósággal Julia . -Akkor herczegséged kedve ellen ,de mégis mindenesetre távozand innen ,-viszonzá Honoria . -Erőszakkal tehát !elhurczoltatva innen ,mikép ide hozattam ?-mond Julia fönséggel -s minő jogon ? -Alkalmasint érvényesb jogon ,mint az ,melylyel herczegséged jótevői ,a felséges császári pár ,elhatározott parancsinak ellenszegülni merészkedik ;-felelt szigorúan az apátnő -azért szivesen kérem ,hagyjunk föl az okok megvitatásával . Igen sajnálom ,hogy e végletre jutánk ,s ki kell nyilatkoztatnom ,mikép -igenis -erőszakkal leendek kénytelen élni az ellenszegülés nem reménylett esetében . -Jól számított ,mater Honoria ,-felelt a herczegnő -midőn úgy vélekedett ,hogy Rákóczi Julia durva erőszaknak ki nem teendi magát ,s elég hittel bir Istenhez ,végét várni azon nemtelen bánásnak ,melyet darab idő óta tapasztal . -Akár hová ,Isten neki !csakhogy innen szabaduljunk !-kiáltott fel Amadil . -Kegyed a herczegnőnek segítségére leend gyors készületében ,Amadil ;mert mikép mondám ,félóra mulva indulunk . Ágnes soror ,itt marad ;kegyed pedig ,Amadil ,az ifjú herczegnő távozása után ,hat egész hétig ki nem mozduland szobájából ,s heves vére lecsillapítására víz és kenyér leend tápja . -Valóban !-kiáltott föl Rákóczi Julia -kegyed elég kegyetlen volna fiatal barátnémat elszakítni tőlem ? -Amadil itt maradand ,-ismétlé Honoria -a többszöri szemtelen magaviseleteért ,mely általános botrányt okoz a zárdában ,ki fogja állni a nagyon is csekély büntetést . Bocsánat ,herczegnő !ha távozom ;útközben szerencsés leendek e hirtelen elhatározás okait igazolni ;mert kisérni fogom herczegségedet . -Kisérni -kegyed ,az apátnő -hogyan egyezik ez szerzete szigorú rendszabályaival ? -Igen könnyen -mond Amadil ,reszketve mérgében . -Fizetést veszünk ebédre ,vacsorára ,reggelire ,s hat hétig kenyéren ,vizén tartjuk növendékeinket . Esküt teszünk ,hogy a kolostor falait el nem hagyjuk soha ,s az első alkalommal befogatunk ,s ill a berek ,nád a kert ! Mater Honoria sem feleletre ,sem egy tekintetre nem méltatta Amadilt ,s rövid főhajtás után odahagyta a szobát . Ágnes soror ,távol attól ,hogy a legkisebb tétovát érezze a mélyen sebzett herczegnő s az ingerültségében lángra lobbant Amadil előtt ,állásba tette magát ,s egészen az apátnő személyét akarván képviselni ,gömbölyű alakját s puffadt képét nem a legkedvezőbb világban előtüntető méltósággal unszolta a herczegnőt ,hogy készületeihez fogjon . Amadil magába fojtotta mérgét ,s míg a kis Ágnes Juliához intézte szavait ,a mellékszoba ajtajához közeledett . -Kegyed itt fog maradni !-riasztott rá az apácza parancsoló hangon -és segítni nekünk . -Nekünk !-kiáltott fel Amadil -nekünk !? -ismétlé kifejezhetlen gúnynyal ;azután nevetés közben folytatá :-Nekünk ,Ágnes sorornak s Rákóczi Juliának ! Valóban ,Ágnes soror ,kegyed oly gömbölyű kis személyke ,hogy minden veszély nélkül lehempereghetne egy hegy tetejéről :de azért messze kellene hengeregnie ,s főleg mindenesetre felfelé ,nem lefelé ,míg kegyed s e drága herczegnő közt a mink vagy nekünk szónak valami értelme lehetne . Sziveskedjék ,drága soror ,az egyes számban beszélni . -Amadil !-intette Rákóczi Julia -ügyvédkedésedre semmi szükség ;Ágnes soror itt nem rendelkezik saját nevében ,hanem szolgailag engedelmeskedik a tisztelt apátnő parancsainak . -Már ha bezárnak ,-mond Amadil makacsul -s megkoplaltatnak ,s az én drága herczegnőmtől is elválasztanak :mi nagyobb baj érhetne !?azért útamba ne álljon ,Ágnes soror ,tanácslom !-azzal Amadil ,félrenyomván az elébe álló apáczát ,a mellékszobába sietett . Ha a körülmények nem leendének oly komolyak ,mosolyognunk kellene azon nevetséges szelességen ,melylyel a kis soror Amadil után sietett ,mindenkép ügyekezvén hömpölygő lépteit a felvett méltósággal egyensúlyba hozni . De nagy sietségre nem volt szükség ,mert Amadil csak a folyosó felé nyiló ajtóig ment ,azt bezárta ,s a kulcsot hirtelen keblébe rejtvén ,visszatért . -Mit akar kegyed ?-kiáltott fel Ágnes kissé megrettenve ,mert Amadil tekintetében valami oly elszántság volt kifejezve ,mely a kis apáczát nem csekély tétovába hozta . -Az ajtót zártam be ,Ágnes soror ,-felelt Amadil ,-s a még mindig bámuló Ágnes mellett sietve elhaladván ,a herczegnő szobájába lépett s annak ajtaját is hirtelen maga után zárta . Míg a künn rekedt apácza elébb az egyik ,azután a másik ajtóhoz rohant ,végre kékké válva mérgében ,egyet ugrott ,s e műtét után minden szónoki tehetségét elővette :addig Amadil ,a két kulcscsal keblében s pirulva a felindulástól ,Julia lábaihoz vetette magát . -Add ide tüstént a kulcsot ,-szólt a herczegnő szigorú hangon . -Drága herczegnő !-mond Amadil ,Julia gyöngéd kezeit hevesen szorítva ajkaihoz -bocsánat vakmerőségemért !melynek felelősségét egyedül magamra vállalom . Azután ismételt unszolásra felkelvén ,suttogó hangon folytatá :-Talán örökre elválunk ,ma leend a szabadulás éjjele !minden el van készítve :nyolcz hét alatt ,hosszú éjeken át ,megtagadva az álmot szemeimtől ,az én s nagyságod szobájában a rostélyozat szegeit egy-egy ablakon lereszeltem . Egyetlen erélyes nyomás elég ,úgy hiszem ,azok elhárítására . A levél ,melyet utoljára nyertünk ,a mai éjfélutánt tűzi ki határul :s íme váratlan parancs minden tervünket megsemmisíti ! Átláthatja nagyságod ,hogy a mindennapi kenyérre oly szükségünk nincsen ,mint egy kíméletlen negyedórára . Bárminő szigorú volt Julia tekintete ,s bármennyire kárhoztatta Amadil tettét :átlátta ,hogy a rövid perczeket használnia kell . Ágnes soror hatalmasan dörömbözött a külső ajtón . Lehetetlen volt ,hogy ezt meg ne hallja valaki ,s így csak annyi idejök maradt ,míg az erőszak bejelentése után a közös kulcs előhozatik ,tehát alig negyedóra . A botrány megtörtént ;Amadil úgy sem kerüli ki a büntetést ,ez határozott . -Amadil !-suttogta a herczegnő hirtelen ,a szoba más szögletébe vonulván -ha tégedet e szobában hagynak ,s Aspermont a határozott időre megjelenik :ügyekezzél kiszabadulni . Kevés pénzt hagytak kezeim közt ,mindössze néhány emlékaranyat . Ládám kulcsát átadom ,tizenkét sor nagy értékű gyöngyöt találsz benne ,tudod hol ,mert nem egyszer előtted vettem ki ,ha az udvarhoz mentem :rejtsd el azokat ,s használd . Ha egykor lesz miből ,visszafizetheted ,ha csakugyan igen büszke volnál ajándékot tőlem elfogadni . De jöhetnek oly körülmények is -ha letartóztatásom helyét kifürkészned sikerül ,-midőn az ajándékot saját előnyömre fordíthatod ;azért ellenemi vétségnek tartanám ,ha e csekélységet tőlem el nem fogadnád . Amadil felelni akart ,-a herczegnő a láda kulcsát adta kezébe ,s hallgatást intve folytatá :-Itt a kulcs ,vedd a gyöngyöket s a zöld erszényt ,mely mellettök hever ,sietve magadhoz ,-nincs veszteni időnk ! Én addig pár sort irok ,azokat add át a tábornoknak . Légy eszélyes és hű ! Amadil egy fénylő tekintetet vetett a herczegnőre ,mely a legbiztatóbb feleletet képviselte ;azután majdnem fuldokló hangon rebegte :-Isten áldja nagyságodat !s tartsa meg nemes tisztaságában szivének minden dobbanását . Tudom én ,hogy jobb s okosabb nálamnál ezerszer ;de azért bízhatik bennem ,ezt az élő Istenre esküszöm ! -Ezzel a hölgy esküre emelte fel két ujját . Míg Amadil a ládából kivette ,a mit Julia rábizott :addig ez hirtelen néhány sort vetett az irlapra ,s a levelet összehajtván ,Amadilnak nyujtotta ;azután parancsoló hangon szólt :-Most nyisd fel az ajtót . Amadil ,leküzdvén emelkedő ingerültségét ,azon pillanatban nyitotta meg az ajtót ,midőn a közös kulcs segedelmével a külső ajtón mater Honoria ,két éltes apácza kiséretében belépett . Mikor az apátnő Julia szobájában volt ,futó tekintet után maga körül ,a felsőség hideg komolyságával szólt : -Sajnálom ,hogy herczegséged rosszul választott barátnéjának illetlen bánásmódja arra kényszerít ,hogy engemet követni tüstént fölszólítsam . Rákóczi Julia e kellemetlen jelenetek közben nem óvhatá meg magát az ingerültségtől ;egyszersmind érezte ,hogy a mentegetőzésekkel önmagát sértené ,azért minden feleletet a mondottakra mellőzvén ,szintoly hideg fensőséggel szólt : -Hatalmában vagyok kegyednek ,tisztelendő apátnő !s kész felszólításának engedni . Kíméletétől s keresztényi engedékenységétől elvárom azonban ,hogy Amadil nem leend szégyenítő büntetésnek kitéve :mert minden hibája irántami túlbuzgósága . Ha kegyed méltányossága meg nem tagadja tőlem ifjúkori barátném kiséretét ,jótétnek veendem ,s elfeledendem mindazon sértéseket ,melyeknek e falak közt darab idő óta ki valék téve . -Nincsen hatalmamban ,-felelt Honoria ,látszhatólag megilletődve -e kivánatot teljesítnem ,s talán a végzet jól intézte ezt :mert e rakonczátlan gyermek ,ki inkább szolgálatára ,mint társalgóul lőn herczegséged közelében megszenvedve ,nem Rákóczi Juliához illő barátné ;bár ha egyedül tőlem függne ,kérését teljesíteni :jobb meggyőződésem daczára sem tudnám azt megtagadni . -Soha se kérje őket nagyságod !-kiáltott fel Amadil ingerülten . -Védtelen hölgy vagyok ,kezeikben e jámbor szüzeknek ,hadd hűtsék dühöket rajtam ,herczegségeddel úgy sem mernének így bánni . -Amadil !-mond Julia a részvét meleg tekintetével ,de komoly hangon ,-cselekedjél a szerint ,hogy az utolsó szavak ,melyeket neked mondok ,szivem érzéseivel összhangzásban lehessenek . -Azután Honoriához fordulván ,folytatá :-Bocsánat még egyszer ,tisztelendő apátnő ,e szűznek ,hogy engemet inkább s kevésb eszélylyel szeret ,mint azt e komoly falak illemrőli törvényei parancsolják . Készen állok s követem kegyedet ,de első kérésem teljesítést nem nyervén ,még egyet merek koczkáztatni . -Óhajtom ,-szót mater Honoria ,mellőzvén minden egyébre a feleletet -hogy legalább ezt lehessek szerencsés teljesíthetni . Egyébiránt örömmel mondhatom megnyugtatására ,hogy sorsának változtatása nem kellemetlen ,hanem kedvezőbb leend . -Hála Istennek !-kiáltott fel Amadil ,s mielőtt az apátnő észrevenné ,kezét ragadta meg s ajkaihoz vonván ,csókokkal árasztotta el . -Most már -folytatá hévvel -büntessenek ,éheztessenek -mindenre kész vagyok ! Mater Honoria nemes szíve s érzékeny kedélye nem tagadhatá meg magát ;mert a minő szigorú tudott lenni kötelességei teljesítésében ,oly szelid s engesztelő volt egyéni jelleme . -Jól van ,gyermekem ;-szólt szelid hangon -feledni akarom helytelen tetteidet ,s óhajtom ,hogy -alapszínben -szived miként most ,úgy mindig túlsulylyal birjon veszélyes hevességeden . Büntetésed szigorát elengedem ,de törvényeink vannak ,s azok némi fenyítést elkerülhetlenné tesznek :azért a hat hetet negyvennyolcz órára változtatom ,s börtönül saját celládat jelölöm ki . --S most ,ha úgy tetszik herczegségednek ,halljuk óhajtását . -E ládában -szólt Rákóczi Julia -kedves emlékeim nyugosznak ,atyámtól ,anyámtól s nagyanyám ,Báthori Zsófiától :óhajtanám azt magammal vinni ,mint szintén feledhetlen anyám képét . -Minden ,mivel herczegséged bir ,gondosan elpodgyászolva ,néhány nap mulva követni fog bennünket ,-szólt mater Honoria ;azután intett s Amadilt kivéve ,mindnyájan eltávoztak . *** Amadil egyedül maradt :úgy tetszett neki ,mintha Juliától örökre vált volna el ;bú és harag küzdöttek szívében ;egy karszékbe hanyatlott s hevesen sírt . Az eseményteljes nap végre lehanyatlott :a gyéren világított szűk utczákat homály födte . Az idő felosztása akkortájban még nem cserélte fel a napot az éjjel ;s kivévén azon helyeket ,hol a mindig szives és vidám bécsi polgárság a bor s táncz isteneinek hódolt ,meglehetős csend lőn . Az éj szép volt és világos ;az öreg István-torony mint fekete bálvány nyúlt föl a csillagok felé ,s góth faragványain a hold bágyadt világa tört meg s kisérteti árnyak szövődtek át . Fölötte két fénylő csillag ragyog . Azt hinnéd ,hogy egy mintába öntettek :ikreknek látszanak a kék égi pályán ,s a gondviselés örök betűinek írva istenkéztől . Ki gyanítná a nagy különséget e két szeme közt az éjnek ?ki sejtené ,hogy míg örök valóság az egyik :kölcsönzött ,múló fény a másik ? Ott égnek együtt ,sugaraik ölelkeznek . Egyszerre egy hosszú ,fénylő vonal hasít le ,mint gyémánt kard ,a fekete toronyóriás hosszában . Az égen a kék szép csillag közől a ragyogó égi táborban csak egyik él még ,a másik futó csillag volt ,gyuladt léghólyagcsa ,mérhetlen távolban a másiktól ,melynek közelében szemcsalódás helyzé . És kétkedni kezdesz ,ha az ,a mi ott ég örök fényben évezrek óta ,nem fog -e ,mint ama csalékony lobogvány ,a jövő pillanatban eltűnni szem elől ? Óh !ne félj !ama két csillag komoly tanulságot költ fel elmédben . Az erényt őslapjain ,örök fényében tisztaságának ,képviseli az egyik ,míg a másik ,a kölcsönzött fény ,múló dicsőség s a kétes csalékony érdem álragyogását példázza . Hányszor ,mint ama két csillag ,állnak való és ábránd ,érdem és érdemetlenség közel egymáshoz ;s hányszor csal életünk ,míg az óra üt s az álszín szétpattan ,s örök fényében fönragyog a való érdem ... A kolostorban is csend volt . Hova lett Julia ?ott van -e még ama szürke falak közt ?teljesedik -e ,mit az apátnő biztató szavai igértek ?ki tudná megmondani ! Engedjük az időnek kiérlelni sorsát ,míg vele újra találkozunk ;s mulassunk még a sötét zárdában ,melynek ablakfényei ,mint a szenülő irlap szikrái ,egyenkint elhaltak már . Amadilt egyedül találjuk cellájában . Minden a maga helyén van ,a csekély különbséget jókora nyaláb képezi ,mely most egy kis asztalkán hever . A tábla s függöny nélküli ablakok az egyedüliek az egész zárdában ,melyeken át a hamvadó gyertyának világa dereng . Amadil szembetünő nyugtalansággal jár fel s alá szobájában ;s néha fülelve látjuk őt a folyosóra vezető ajtó előtt időzni ,s ha a sima kőlapokon halk léptek suhanása hallik ,arcza fellángol s vonásai békétlen ,ingerült kifejezést nyernek . Olykor a gyertyához közeledik ,s egy kis órának ,melyet a herczegnő anyjától nyert ajándokul ,mutatójára tekint ;azután csendesen s nesztelenül közelít az ablakok egyikéhez ,s mindannyiszor elszomorodva tér vissza . -Ha nem jőne ?!-ezt gondola magában -éjfél el mult ,ha órám nem csal ,vagy legalább igen közel van . Semmi nesz . Ha minden segély nélkül kellene végrehajtanom e merényt ,mi lenne belőlem e komor város tévetegeiben ? Elfognának ,az őrhelyekre vinnének ,s bére szabadságvágyamnak s jutalma oly merész és nehéz elhatározásomnak -a kolostor hideg börtönei lennének ! Nem ,nem !lehetetlen ,hogy azért bűnhödjem ,miről nem tehetek :vágyamért a szabadságra !mert szent és dicső a szabadság :a madarak élvezik a légben s a halak a vízben ,s az emberek ,évtizedek óta ,szabadságról álmodoznak ,s itt e szüzek miért zárkóztak el ?nemde ,hogy egykor ,az élet bilincseitől s kisérteteitől menekülve ,a szabad mennybe juthassanak ? *** Órák teltek el ,mióta Rákóczi Juliát távozni láttuk ;a szabad észirányú hölgy e sajátos menetét füzé odább gondolatainak . Menekülni akart minden áron ,s érezte ,mikép annyira ment a dolog ,hogy a büntetést ,határozatának megváltoztatása sem enyésztetheti el . Nincs okunk titkolni ,mire már sejteni engedénk ,hogy Aspermontnak sikerült a kapuőrnőt megnyerni ,kinek segedelmével nem egy levele jutott a bájos herczegnő kezébe . Mi vehette Rákóczi Juliát arra ,hogy a derék tábornokkal ily szellemien-tiszta ,de titkos viszonyba lépjen ,a nélkül ,hogy lelkiismerete őt vádolja ?azt jobbkor felfödözni nem csonkítja eseményeink érdekét . A történetileg korán-ért eszélyű herczegnő a meggyőződéssel határos sejtelmével birt annak ,hogy Eleonora császárné ,ki már fivére Ferencz iránt nemcsak mutatott ,hanem parancsolt is engedékenységet ,nincsen egy véleményben Kolonics bibornokkal . S ha talán óhajtandá is ,hogy Julia a szerzetes-életet válaszsza :nemes szivétől minden erőszak ,minden ármány távol esett . Nemcsak a benső szánalom Eleonora bájos vonásaiban ,hanem elejtett szavak s czélzások tanusíták ezt . Ha Julia az udvarnál megjelent ,míg az rövid időre Prágából Bécsbe jött ,mint jelenben :ez mindig a császárnő kedvencz fiatalabb s vidámabb udvarhölgyei egyikének társaságában történt . Ezek közől nem egy enyelgett már vele ,jó indulatú vidorsággal ,Aspermont feltünő udvarlásáról . Ezen enyelgésekben legtávolabb léhe sem volt a kárhoztatásnak ,sőt ezek gyakran a derék férfias tábornok magasztalásával vegyültek . Julia azt is tapasztalta ,hogy a császári pár Aspermont szembetünő közeledését hozzá semmikép nem akadályozza ,s nyájassága iránta s Aspermont iránt nem változott . Az eszélyes ,fiatal hölgy jókor eltalálván a valót ,azon meggyőződésnél állapodott meg ,hogy az uralkodóházhoz hűn s bensőleg ragaszkodó ,s több fényes tulajdonaiért nagy kedvességű Kolonics bibornok iránti kímélet oka -a látszható semlegességnek ,ügyében -a császári pár részéről . Ehhez járult Aspermont többszöri nyilatkozata :hogy ha ,Kolonics terveinek kijátszásával sikerülne neki a herczegnővel összeesküdni ,felelni mer ő felségök bocsánatáról . Julia bensőleg szerette Aspermontot ;nem volt e vonzalomban nagy szenvedélyesség ,de biztos alap . Szíve hajlama tehát s az előszámlált indokok kedves csábjai -kiérlelték elhatározását . Azért nem vonakodott Aspermont leveleit elfogadni s azokra válaszolni . Arra hajlani pedig ,hogy -szükség esetében -titkon hagyja el a zárdát ,őt jó szíve s szánalma készté ;föltevén mindenesetre ,hogy Aspermont a zaj s botrány nélküli utat kisértse meg ,mi meg is történt ,mikép láttuk . Julia tudta ,hogy ha az őrnő segedelmével a főajtón át hagyja el a titkos zárdát ,szabadulása segédét is magával kell vinnie ,s így -egy apácza szökvén meg -kétszeres botrányra adand okot . Ha pedig őt magával nem viszi :akkor a rend szigorú törvényei szerint keserű büntetésnek teendné ki . Úgy kellett tehát intézni tervét ,hogy a kapuőrnő a lehetőségig kikerülje a gyanút . De hogy ő is jutalmát vegye a koczkáztatott engedékenységnek :biztosítva lőn Aspermont által ,hogy a herczegnő távozta után félévvel őt is megszabadítandja ,s jövője teljes biztosítására gondja leend . Így jókora közidő esvén a két menekülés közt ,a herczegnő egyetértése a kapuőrnővel kevésbbé szúrand szemet . Mikép érintve volt ,Amadil mind a két szobának egy-egy ablakán elreszelte a rostélyzat keretének szegeit . E körülmény oka ,hogy őt még remélni látjuk ;mert nemsokára Julia távozása után ,egyik az éltesb apáczák közől annak szobáját bezárta s a kulcsot magával elvitte . Hogy az említett működésre szükséges szerszámokat ,a kapuőrnő segedelmével ,Aspermonttól nyerte :alig szükség említenünk ,mint szintén a kivitel lehetőségét is felesleges indokolni . Szerelem ,szabadságvágy ,nyolcz hosszú hét alatt ,két ép s ruganyos kar és kéz segedelmével néhány szegfőt könnyen eltüntethetett . De folytassuk vizsgálatunkat Amadil körül . A hölgy ,miután óráján a mutató éjfélt meghaladta ,kinyitotta egyik ablakát ,s a lehetőségig elfödvén gyertyáját ,élénk figyelemmel hallgatózott minden neszre . Egyszerre az utcza világosodni kezdett :a hölgy összerázkódott ,s az ablakot hirtelen betevén ,hátrább vonult . Nemsokára a fagyon lassú ,nehéz lépések hangoztak ,s Amadil az éjiőr csengetyűjét hallá ,melyet álomszerű éneke követett .