Minél szürkébb lesz körülöttem ez a mi prózai polgári világunk ,annál gyakrabban hunyom le szememet ,hogy lássak egy szinesebb ,eredetiebb ,kalandosabb világot . Minél több sárczipős ,esernyős nyárspolgár hemzseg körülöttem ,futkosván üzletei után ,küzdvén a létért rendezett állami és társadalmi szabályok és megszokott bünök szerint ,annál többször jelenik meg képzeletemben Robinson Crusoe . Robinson Crusoe ! Üdvözlégy feledhetlenül kedves ,felülmulhatatlanul érdekes alakja az első regénynek ,melyet életemben olvastam ! Üdvözlégy Robinson ,szerencsés boldogtalan hajós ,ki a hajótörésből épen menekülsz ki a délszaki ,ember nem lakta szigetre . A sziget szűz őserdejének ezer éltető ereje és ezer halálos veszedelme közepett ,ott bolyongasz im ,elhagyatva ,egyes-egyedül . És te ,az emberi értelem és energia tiszta fegyvereivel bátran veszed fel az őseredeti harczot a létért . Nyomrul-nyomra mindent a magad javára hóditasz a természettől ,amire csak szüksége van az embernek . Igen ,még a résztvevő emberi szózatot is ,mert hiszen nehéz küzdelmeinkben és keserveinkben nem tudtunk ellenni e nélkül sem . Az őserdő papagályát megtanitod beszélni s az a magányosság mély csöndjében megszólal feletted :„szegény Robinson !” Te „szegény ”Robinson ,milyen gazdaggá teszed te a mi képzelő tehetségünket ! Mert nincs ennek több olyan drága s olyan el nem pusztitható kincse ,mint amelylyel a te kalandjaid elolvasása révén tellett meg . Az ember az éltető és halálos veszedelmekkel fenyegető őstermészettel való küzdelmében mindörökre érdekes . És annál érdekesebb lesz ,minél jobban letarolja közöttünk az őstermészetet a haladó polgárosodás . Mert ez a mi jelenvaló nemzedékünk ,mely pontosan fizetendő bérért emeletes kaszárnyákban lakik ,mialatt álma felett a számozott sarki rendőr virraszt ,szinte visszavágyódva álmodik őséről ,arról az emberiségről ,mely őserdőkben vert fészket s mely az elemek erőivel s a föld minden teremtett lényével közvetlen élet-halál harczban állt . Minél polgárosultabb valamely nemzet ,annál nagyobb s annál szebb részét képezi az irodalmának az a fajta ,mely az embert a hatalmas őstermészethez való viszonylatában tünteti fel . Az exotikus ,kalandos leirások és históriák irodalmi fajtáját legjobban müvelik s legjobban szeretik az angolok ,a németek és a francziák . A magyar irodalomnak van ugyan ebben a fajtában is nehány becses eredeti terméke ,de azért mégis bizonyos ,hogy az e fajta műveket a magyar olvasók sokkal élénkebben keresik ,semmint a magyar irók kinálják . Ilyformán a kiadók legnagyobbrészt idegen művekkel ,vagy azok magyar forditásaival ,avagy éppen csak kivonataival elégitik ki közönségük olvasó vágyát . Donászy Ferencz ,aki képzeletében mindig a világ legmesszebb délszigetein bolyong ,aki a tropikus őserdők csodás faunáját és flóráját életének tanulmányává tette ,s a ki legalább exotikus madarakkal telt kaliczkákkal aggatja körül szobája falát ,ha már oroszlánok ,krokodilusok és csörgőkigyók közt nem élhet -belső ,igaz hajlamból szenteli egész irói tehetségét és tudását ennek a nálunk még jóformán parlagon heverő irodalmi fajtának . Donászy Ferencz olyanféle ember ,mint Guy de Maupassant egyik elbeszélésében az a kikötővárosba vetődött kis franczia katona ,akinek szive szerint az a fehércseléd a legbájosabb és a legkedvesebb ,aki fekete . Donászy Ferencz imádott múzsája sem görög istennő ,hanem vagy a szerecsen ,vagy valamely egyéb szines racehoz tartozik . Ez az exotikus múzsa valóban igen kegyes Donászy Ferenczhez . Sűrün ajándékozza meg őt csodásnál csodálatosabb történetekkel ,melyeken kedvére elborzong az olvasó -és szinekben gazdag leirásokkal ,melyeken a gyönyörködő képzelet majd felgyúl ,majd meg elandalodik . Nem tudom megitélni ,vajjon Donászy Ferencz érdekfeszitő munkáiban a szigoru tudományosságon nem üt -e néha nagy rést az exotikumban valósággal tobzódó képzelőtehetség . Lehet ,hogy a szaktudósok -akik Robinson szigetén is megróják az egymással meg nem férő állatokat és növényeket -ebben a könyvben is találnak majd a tudomány szempontjából kivetni valót . Lehet ,hogy exotikus irónk képzeletében léteznek olyan tengeri csodák és őserdei szörnyetegek is ,a melyeket a helyszinén a nyájas olvasó sohasem találna meg . De én azt vélem ,hogy a nyájas olvasó ,ki úgy sem megy el az egyenlitő környékére irónkat ellenőrizni ,annak fejében ,hogy ezek a csodák és szörnyetegek érdeklődését szinte felkorbácsolják ,édes örömest megbocsát egy-egy exotikus lóditást . Különben Donászy Ferencz -ki csak hajlamaira nézve exotikus ,de elveire nézve a magyar anyaföldhöz ragaszkodó hazafi -maga sem ajánlja olvasóinak ,hogy oda menjenek ,ahol az embert könnyen megehetik a vadak ,a madarak ,a halak és a hüllők . Óva inti honfitársait a kivándorlástól ,bárha ő maga eleven képzeletének szárnyán valóságos szenvedélylyel száll át az óczeánokon ,szigeteken ,messzeséges szárazföldeken s mindezek csodás szépségein és veszedelmein . Mivel pedig az exotikus őstermészetet mindig a küzdő emberre való vonatkozásában festi ,históriái kalandosak -s igy bizonyos ,hogy ajánlásom nélkül is igen nagy olvasóközönséget fognak hóditani . És én éppen ezért merem ezt a könyvet a közönségnek figyelmébe ajánlani ,mert ennek az én ajánlatomra szüksége nincs . Budapesten ,1894. október hó . Kozma Andor . Némelyik ház ,mintha homlokára volna irva ,hogy falai között valami nevezetes esemény történt ,annyira felébreszti a figyelmet . Igy van ez a bécsi Kärtner-Strasse egyik ódon házával is . Noha kiáltó tanuja a mindent változtatni ,czifrázni szerető emberi izlésnek és századoknak ,mégis régi-régi események dicsősége és a fényes mult méla gyásza borong rajta ,s mint valami történeti emlék néz a körülte forrongó ,zür-zajos ,modern életre ... Nemrégiben Mátyás király fényes életpályájának kevésbbé ismert adatai után kutatva ,akadtam erre ,a történetirónk által sehol fel nem emlitett érdekes eseményre ,melyet egynémely helyén igen szófukar ,régi német krónikában találtam leirva és a melyeknek szinhelye a Kärntner-Strasse fenti ódon háza volt . 1490. év február végén már hire-hamva sem volt a télnek . Rügyfakasztó tavaszi napsugár bontogatta a bimbókat ,s langy fuvalmak kergették a gyapjas bárányfelhőket s aranyködként terjengett a légben a virágzó barkák himpora ,s a várfok és a hosszu sétány fáin pedig már a tavasz első sárgás-zöld levélkéi bontogatták gyengéd szárnyaikat . Mátyás ,a nagy király ,épen Bécsben időzött és a kärntner -strasse -i házban ütötte fel királyi lakását ,mert itt sokkal otthoniasabban érezte magát ,mint az akkori Burgnak a kongó folyosók tömkelegében elvesző csarnokai között . Nagyon érdekes az a mód is ,melylyel még 1485 tavaszán ,magát e ház birtokosává tette . Ugyanis ,midőn a hosszu ostrom után ,8000 főnyi seregének élén ,káprázatos fény és pompa között a városba vonult ,a Kärntner-Strasse sarkán ,Waldner János ,Frigyes császár kanczellárja fogadta a város tanácsának közepette . A nagy király sasszemei egy pillantással átvillantak az egész utczán és a földig hajló tanácsoson állapodtak meg . -Kié ama ház ?-kérdé röviden ,himzett keztyüs kezével rámutatva ... -Az enyém ,felséges uram ,-rebegé Waldner János ,a kanczellár bókolva . -Kié ama ház ?-kérdé röviden ,himzett keztyüs kezével rámutatva ... -Az enyém ,felséges ur ,császárom kegyelme és jóindulatából . Mátyás szemei villámokat szórtak : -Kié ?-kérdé oly harsányan harmadszor is ,hogy az egész utcza megtelt érczes hangjával . -Felséges uram ,a tiéd az !-felelé helyette a polgármester ,elértve a király akaratát -s üdvözlégy Bécsnek falai között . -Ugy van !-felelé a király nyájasan ,-a miénk ,s itt ütjük fel lakásunkat ,-mert igen jól tudta ,hogy a kanczellár ugyis csak névleges birtokosa a háznak -a minthogy ugy is volt -miután Frigyes császár több házat és birtokot iratott hivatalnokai nevére ,hogy Mátyás király elől megmentse ... A mondott évnek tehát tavaszias ,enyhe napjain szintén Bécsben mulatott és udvarának főméltóságaival a vár bástyáira ment sétálni ,hogy a tavaszi nap ,s az enyhe rügyek illatától telt levegő kissé felüditse . Ekkor már azonban a nagy király nagyon szenvedőnek látszott ... Arcza beesett ,s közmondásos egészséges szine szürkés-sápadtnak látszott s bármint titkolta is ,csak nagy kinnal tudta hatalmas testét vonszolni . Ugyanis néhány nap óta folyton fokozódó gyengeség ,s rövid ájulások gyötörték ,e mellett annyira idegessé ,ingerlékenynyé lett ,hogy semmi sem tudta felviditani . Az udvaronczok lesve-lesték kivánságait ,s mindent elkövettek ,hogy mosolyt csaljanak halvány ajkaira ,de hiába ,az élczeket és elmésségeket azelőtt annyira szerető király ,inkább boszankodott ,mint nevetett ... Most is ingerülten indult sétájára ,mert orvosai esdve kérték ,hogy maradjon termeiben és pihenjen ,hanem ezt az egyet a nagy király nem ismerte . Nagy lelkének még nagyobb erejével akarta legyürni a test roskatagságát és igy folytonosan lázban és forrongásban zajlott ,égett minden csep vére a megerőltetéstől . Kedvelt hivének és vezérének ,a daliás Noszticz Zsigmondnak karjára támaszkodva ,lépegetett a bástyafokon és haragosan pattogott orvosára ,Tichtl Jánosra ,s kedvelt tudósára ,a történetiró ,Galeottira ,kik szintén társaságában voltak . -Hagyjatok békét ,ha nem tudtok meggyógyítani . Feküdni ,feküdni ! Ti ,orvosok ,mindjárt megvetitek az ágyat s belegyömöszölnétek az embert . Én nem tudok feküdni ,akárcsak a puszták oroszlánja ! Inkább találjatok ki valamit ,ami egy kissé szórakoztatna ... Megöl közöttetek az unalom ! A király hasonlata Noszticznak egy jó gondolatot juttatott eszébe . -Nézzük meg az oroszlánokat ,felséges uram ,-mondá . -Ugy tudom ,ez időben szokták etetni ezeket a királyi állatokat ... A király fáradt vonásain a megelégedés halvány sugara röppent át ,mert hires oroszlánjait annyira szerette ,hogy bárhova ment is ,ezeket nagy kerekes ketreczeikben mindenüvé magával vitte ... -Igazad van ,kedvelt hivem ;a jó gondolatok mindig nálad vannak ,s megérdemelnéd ,hogy országosan ismert neved mellé ,az „elmés ”jelzőt is hozzáfüggeszszék . Ugyanis Noszticzot athlétai termete és erejéért csak „erős Noszticz ”-nak nevezték széles e hazában ,és erre czélzott a király is . A nagy udvar hátulján ,egy oszlopos csarnok alá voltak a nagy kerekes vasketreczek görgetve s ezek egyikében volt a három gyönyörü oroszlán :két him és egy nő bezárva ... -Valóban királyi állatok !-mondá felvillanó szemekkel a király ,midőn fáradtan egy karosszékbe ereszkedett ,de csakhamar jobban kezdé érezni magát ,mert egy hólyagos aranyserlegben ,az orvos intésére ,az udvarnok topáz-villogásu ó-tokajival kinálta meg . -Nézzétek csak ,urak ,Szolimán ,ez az óriási vén him minő fenséges nyugalommal mereszti ránk szemeit s milyen fejedelmi egykedvüséggel fogadja hatalmas nőjének hizelgéseit ... -Méltó képe a vitézségnek és erőnek ,-folytatá a dicsérést Noszticz ;-különösen ez az erőt és hatalmat rejtő nyugalom ... -Szépek igy is ,de még szebbek lehetnek a dühtől és haragtól berzenkedve ,-szólalt meg Pethő . -Ezt szeretném látni ! -Azt pedig könnyen megláthatja ,kegyelmed ,-mondá az ősz Kanizsay ,-ha felséges urunk megengedné ? -Mit mondtál ,hivem ?-kérdé derülten a király ,mert e közben oda settenkedett Tibrili ,az udvari bolond és mindenféle bolond mókázást mimelt az urak háta megett . -Engedje meg ,felséged hogy a bestiárius ,akarom mondani az etető ,ne adja oda eledelüket ,hanem ingerelje ,csalogassa őket ,mig csak dühbe nem jönnek ,-felelé meghajolva Kanizsay . -Legyen ugy !-intett az etetőnek a király ,ki egy hosszu kétágu villán hatalmas ökörczombot hozott és benyujtotta a ketrecz vasrudjai között ... A nő és a fiatal him éhes vadsággal szökött a hus felé ,de az etető gyorsan visszakapta ,mire mind a két vad tompa hörrenéssel kezdett fel-alá lóstatni a tágas ketreczben . Mikor másodszor nyujtották be a véres konczot ,lángoló szemekkel ,toporzékolva ugrált mind a kettő a magasba ,-azután haragos orditással szöktek a vasrudaknak ,megrázva azokat türelmetlen éhségükben szikrázó szemeikkel majd elnyelve a husdarabot . Szolimán ,a vén him -az első próba után oda se nézett a konczra ,hanem hörgő morgással a ketrecz hátuljába lépdelt ,s ott elnyujtózva ,csak bojtos farkával verte döngve a vastag tölgyfadeszkákat . Az etető ez alatt folytatta az ingerkedést . A két oroszlán orditott ,s a rácsot döngette ... Óriási ugrásokkal szökelltek fel-alá a ketreczben ,vérvörös nyelvük hosszan kifityegett hüvelykujjnyi fogakkal megrakott iszonyu torkukból ,s nyakukon a szőr és serény felmeredt ,szemeik vörösben izzó zöld szikrákat villództak a társaságra ... Az etető ,hol itt ,hol ott dugdosta be -a lehető magasra tartva a hust és a négy ölesnél nagyobb ketreczet a két vad egy-egy ugrással átszökellte ,s tehetetlen dühökben dörgőn hördülő orditásokkal acsarkodtak egymásra . Azonban végtére is megunták a hosszu hajszát ,s egy hosszu bődülő orditással mindketten a ketrecz végébe huzódtak s ott hörögve ,morogva lóstattak fel-alá ,a deszkázatot szimatolva ;majd le-lefeküdtek a vén him mellé és az etető ujabb ingerkedéseire nem is hederitettek ,hiába tologatta ez majdnem az orruk elé a pecsenyét . -Megharagudtak ! Látjátok urak ,-fordult udvarához a király ,-minő nemes állatok ezek ! Nem hagyják magukat kicsúfoltatni ,inkább nem is kell nekik a hús ! Légreszkettetőn dörgő orditás szakitá félbe a király szavait és a ketrecz vasrudjai csengve zörrentek össze ,az etető pedig hangos jajkiáltással ,szédülve bukott a ketreczek alá . Ugyanis a király szavaira hallgatva ,elfeledkezett az oroszlánokról ...s a vén állatkirály felhasználta e perczet ;egyetlen szökéssel a vasrudakon termett s oly erővel rántotta be a hust a nehéz vasvillával együtt ,hogy ennek nyele leütötte magát az etetőt is . Az urak füle is megcsendült a velőkig ható orditástól ,s pár perczig megdöbbenve néztek egymásra ,de aztán valamennyien -a királyt se véve ki -zajos tetszésnyilatkozatokban törtek ki . -Bravó ,Szolimán ! Bravó ,brava ! Derék állat ,fejedelmi állat vagy !-kiáltozák lelkesen ,de legjobban kiáltozott a hős Noszticz ,kinek dörgő hangja ,majdnem az oroszlánorditással vetekedett . E perczben az udvart körülfutó oszlopos csarnokból ,még egy uri ember csatlakozott a társasághoz . Ez a főtálnokmester volt ! Egy ravasz ,kétszinü ,álnok uri ember . Sovány ,aszkóros ,mint egy paszulykóró ,s hétrét görbedve a podagrától ,örökösen fázott ,didergett ,mint egy kisértet s minden második szava után köhögött ,harákolt ,s akárkivel beszélt ,folyton kezeit dörzsölgette ,kétszinü ,álnok mosolygással . Hogy ő maga olyan aszkóros és nyavalyás vala ,irigye és ellensége volt minden egészséges ,erős embernek ,de különösen Noszticzot gyülölte ,amiért a király annyira kegyelte és kitüntette ,s könnyebb volt a lelkének ,ha csak egy hajszálnyit is csippenthetett akár szóval ,akár tekintettel a daliás vezéren . Most is egyenesen ehhez fordult ,s vizenyős szemeit sunyi oldaltekintettel villantotta rá . -Hm ,hm !ugy látom ,tetszik ez a mulatság ,vezér ?-kérdé csikorgó fahangján ,miközben sovány alakját fázékonyan burkolta be prémes gereznáju hosszu felöltőjébe . -Hát hogyne tetszenék !-felelé Noszticz s majd sértő kicsinyléssel nézve végig rajta ,gunyosan mondá :-Persze ,kegyelmednek nem igen tetszhetik az erő és gyorsaság ez a példája ?! A főtálnokmester uram álnokul mosolygott : -Szép bizony ,igen szép ! De lehetne még ennél is szebb sceneriát produkálni ... Hanem persze ,ahhoz ...hűm ...hm ...nagy szó ...de igaz ...erő és bátorság is kellene ám hozzá ...még pedig ...sok ! -Osztán ,mi volna az ?-kérdé Noszticz hetyke foghegygyel . -Hogy mi volna az ,vezér uram ?... Semmi egyéb ,minthogy valakinek be kellene menni ezeknek a horribilis bestiáknak a carcerébe és elragadni orruk elől a prédát . Ez volna ám még csak a szinjáték ! Fogadni mernék ,felséges urunkat is nemcsak hogy nagyon gyönyörködtetné ,de egészen vidámmá elektrizálná ez a hevélyes sceneria ! És miután ilyen szép alattomosan elvetette a halálos kihivás sárkányfogait ,-a leghódolatteljesebb mosolygással hajlongott a király előtt . Noszticznak fejébe kezdett szökni a vér . -Biz ’Isten kegyelmedről is elhinném ,hogy meg merné tenni ,ha nem lakott volna olyan sokáig Törökországban ,-vágott vissza Noszticz maró gunynyal és a felharsanó hahota bizonyitotta ,hogy az urak is elértették a czélzást . A főtálnokmester uramat ez a legérzékenyebb oldalán találta ,de elnyelte mérgét ,sőt még mosolygott is ,hanem apró szemei oly ádáz gyülölettel villogtak Noszticz felé ,mint a szemüveges kigyóé . -Azt én a világért sem állitám ,-felelé kétszinü czélozgatással ...hanem azt hivém ,hogy ez illusztris társaságban majd csak akad egy „ erős ” vitéz (s az erős szót különösen hangsulyozta ),ki felséges urunk felvidámitására megcselekszi ezt a bátorságra és erőre mutató tettet . Noszticz elsápadt ,mert egyenesen kihiva érzé magát ,s villogó szemekkel majd a királyra ,majd az oroszlánokra pillantott . Az óriási himoroszlán még most is dühtől berzengő serénynyel hasalt az ökörczomb felett ,s hörgő orditással ,fogait vicsorgatva morgá el társait közeléből ... Az urak között is várakozás- és halálteljes csend uralkodott . Mindenki rettegve nézett egymásra . A lovagi bátorság és vitézi erő harczi keztyüje elébük lett dobva ...s valamennyien dobogó szivvel lesték ,kinek lesz hát bátorsága erre az őrült ,vakmerő ,eszeveszett tettre vállalkozni ? -Hej ,csak én ilyen öreg ,beteges ne volnék !-nyihogá a csendet megtörve a főtálnokmester uram ,kezeit dörzsölgetve . -Mit gondolsz ,vitéz hivem ,Noszticz ?-kérdé villanó szemekkel a király . -Mernél -e rá vállalkozni ? -Tréfálsz velem ,uram ,királyom ? -Dehogy tréfálok !-nevetett a király . -Királyi szavamra mondom ,szeretném látni . Noszticz megdöbbenve nézett rá s még mindig tréfának vélte a király szavait . -Vitéz Noszticz te habozol ?-s a király hangjából meglepetés és boszankodás rítt ki . -Nem !-kiáltá felcsattanó hangon Noszticz . -Nem habozom ,megteszem ,még ha szétszaggatnak is e bestiák ! Az urak valamennyien elszörnyedő zugással vevék körül ,sőt az ősz Kanizsay haraggal rivallt rá : -Eszedet vesztetted ? Okos fővel nem lehet ilyen vakmerőségre vállalkozni . -Hagyjatok békét ,-dörgé haragosan Noszticz ... -Megteszem ! Ne mondja senki ,hogy Mátyás király udvarában csak didergő ,vén banyák vannak ! -S mig beszélt ,villogó szemei majd átfurták az elégülten vigyorgó főtálnokmester uramat . Ezzel gyorsan kikapcsolá nehéz ,virágos mentéjének opálköves boglárait ,s kócsagos kalpagját ,gyöngyös övét ledobva ,mezitelen kardjával kezében a ketreczek háta mögé sietett ,s félrelökve az ajtóból a felvigyázót ,a másik perczben daliás alakja már meg is jelent a ketrecz hátterében . Az egész udvar halványan s lélekzetét elfojtva várta ,mi lesz e vakmerőség vége ? Noszticz bátran előre lépett ,de az oroszlánok még nem vették észre ,-ekkor egyszerre kardját sebes villantással magasra emelve ,közéjök dobbant ,balkezével pedig elrántá a hust a vén állatkirály elől ,s magasan meglóbálta a levegőben ... A váratlan meglepetésre és dobbanásra nagyot hördülve szökött fel a három fenevad . -Vissza ,bestiák ! Vissza ,a király megkivánta prédátokat !-dörgé rekedt ,süket hangon a dalia ,s dörögve dobbantott lábával a vastag tölgydeszkákra ... (Ezt az idegizgató jelenetet irja le leghosszabban a szófukar német krónika. ) „Leirhatatlan rémesen szép volt e jelenet ...az óriás férfiu és a három királyi fenevad izzó ,lángoló szemekkel meredve egymásra ... Noszticz erős melle zihált ,rengett ,s jobbjában czikázva villogott a kard hegye ,-arcza halálsápadt volt ,de fekete szemeiből valami tulvilági lobogvány villódzott a három fenevad zöld karikákat hányó szemei közé ... Valósággal maga az eredeti ősember volt ...fenségesen vakmerő szilajságában s hatalmas ereje öntudatában maga a homo diluvii testis ,a földnek és állatoknak hatalmas ura !” Lángoló szemeit folyton a fenevadakra szegezve lóbálta a véres konczot felettük ... És ezek nem mozdultak ,csak hörögve ,morogva rázták hullámzó sörényü fejeiket s vadul szikrázó szemeikkel majd elnyelték . Igy tartott ez néhány halálos hosszu perczig ,mik a nézőknek óráknak tetszettek ... Lassan-lassan azonban az oroszlánok hörgése halk ,doromboló morgássá lassult ,izzó szemeikben kialudtak a zöld-veresen villogó szikrák ;pislogni ,hunyorgatni kezdtek ,és egészen meghunyászkodni látszottak a hős dalia delejes tekintete előtt . Diadalmas mosoly játszott ekkor Noszticz ajkain . De akik őt látták ,azt mondják ,hogy valami vérjegesztő ,iszonyu volt e mosolygásban ,s oly valami félisteni ,túlvilágias ömlött el egész lényén ,hogy a királyon és környezetén hideg borzadály futott át ... Szemeit merően az oroszlánokra szegezve ,kezdte meg a hős vezér a visszavonulást ,lassan-lassan az ajtó felé hátrálva . A fenevadak békén engedék távozni ,csupán szemeikkel követték minden mozdulatát . Lassan hátrált lefelé a három lépcsőfokon az ajtóig . Ez volt a legveszélyesebb pillanat ! Már féltestével az ajtón kivül volt ,de szemei mégis változatlanul a vadakon függtek ...egyszerre az ajtó becsapása rezzentett fel mindenkit -és Noszticz szerencsésen kijutott a ketreczből . Ekkor tört ki az oroszlánok dühe egész fékezhetlen vadságukban . Földrengető orditásokkal szökelltek fel-alá ,a vasrudakat döngették talpaikkal ,s iszonyu torkukat vicsorgatták a társaságra ... Noszticz pedig sápadt ,szobormozdulatlanságu arczczal lépett a király elé . Széles melle rengett ,zihált a megaláztatás keserü érzésétől ,s szemei ,mintha rejtett könycsep fátyolozná -izzottak . -Uram király ,-mondá remegő ,elcsukló hangon -parancsodat megtevém . Itt a préda és meztelen kardom ! A kard téged illet s azt lábaidhoz teszem ,de mától fogva nem vagyok se alattvalód ,se katonád . -Szeszélyből koczkára tetted éltemet ...s ez élet most egészen az enyém . -Mi ez !-kiáltá bősz haraggal a király . -Az ,uram király ,hogy udvarodban akadt egy bátor vitéz ,de kit nem becsültél meg ,tehát távozik ! -Ez pedig kegyelmedet illeti meg ,vén anyámasszony katonája ;lakjék jól vele ,ha megkivánta ,s a véres czombot ugy hajitotta a főtálnokmester podagrás lábai elé ,hogy majd hanyatt esett bele . Azután büszke ,kevély léptekkel hagyá el a királyi udvart -örökre . (Igy volt ez megirva a régi bécsi német krónikában ,mely inkább a vitéz Noszticz ,mint a hős és nagy király nevét dicsőité ,mert még ezután nagy magasztalással azt is elmondja ,hogy Noszticz egyenesen a lengyel király udvarába ment ,s annak ajánlva fel vitéz kardját ,még nagy sok vakmerő hősi tettet vitt vala véghez. ) Corbés nábab ,ez az elhindúsodott franczia ,volt leggazdagabb gyémánt- és gyöngykereskedője Indiának és összeköttetései révén megtudva a kitörni készülő felkelést ,családját és kincsei nagy részét még idejekorán sikerült egy Európába induló hajón biztosságba helyezni és maga is követni akarta ,lehető leghamarább ,mihelyt néhány nagyobb üzletét lebonyolitotta . Azonban a sypoyok felkelése váratlanul hamarább kitört ,mint hitték . Delhiben a 26. ,45. és 74-ik benszülött ezredek legénységei ,felkonczolva angol tisztjeiket ,hatalmukba keritették a várat . Ez volt a jel az általános felkelésre és egyik tartományban a másik után harsant fel a véres jelszó az idegenek felkonczolására . Dandu Pán ,a felkelés vezetője ,különösen a gazdag idegeneket szemelte ki első sorban és már rég szemet vetett Corbésnek millióira ,ki tudva ezt ,midőn hirét vette a delhii felkelésnek ,kéznél lévő gyöngyeit és drágaköveit egy hű szolgája segélyével elrejtve ,elmenekült Badrapurból . Közönséges kalmárnak öltözve ,csak drága ,szélsebes arabs paripája árulta el az ahhoz értők előtt gazdagságát ,vágtatott három megbizható szolgája kiséretében ,árkon-bokron keresztül ,hogy mielébb kiérjen a lakottabb vidékekről ,a Vyndhiasz hegységek felé véve utját ,remélve ,hogy e derék ,becsületes hegyi népnél a felkelés leveréséig menhelyet találand . Azonban pár óra mulva észrevették hogy üldözve vannak . Egyik szolga leszállt lováról és a földhöz tartá fülét . -Nagyszámu lovascsapat száguld utánunk ,-mondá . -Negyedóra mulva nyomunkban lesznek . -Nábab ,-mondá ekkor az öreg szolga ,-ha magad menekülsz ,akkor tán szerencsésen eljutsz a hegységbe ,de velünk bizonyára utólérnek . Egy ember könnyen elcsuszik ,elrejtőzhetik ,de négynek a nyoma nyitott könyv ,a miből olvasni lehet . Hosszas fontolgatásra nincs idő . Te törj utat a dsungelokon keresztül ,mi pedig az erdőnek fordulunk és magunk után csaljuk üldözőidet ... Corbés könyezve ölelé meg a hű szolgát ,azután sebes száguldozással mélyedt a dsungelbe ,mert már az üldözők robaja tompa dobogással hallatszott a távolból . Hagyjuk itt most magát Corbést beszélni : „Hű lovam rohanva vitt a dsungel mohos ,vizenyős tisztásain . Mintha tudta volna ,hogy minden percz drága ,már messziről kinézte a tisztásokat és ezeknek fordult ... Az ut azonban mindinkább süppedőbb és több öles bambusznáddal ,tüskés cserjékkel kezdett benőve lenni és jobbról-balról mocsaras sűrü erdő zárt körül mindenfelől ... Lovam lihegve csörtetett át a bozótokon és egy helyütt nagyot csuszva ,kengyelig süppedt a csalékony iszapba ,engem messze ,fején keresztül ,behajitva a cserjés közé . Ez esés volt menekülésem ,mert a nemes állat ,messzehangzó vésznyeritést hallatva ,pár pillanat alatt szemem láttára sülyedt alá a feneketlen iszapba . Az első éjszakát egy vén szent fügefa lombjai közé rejtőzve töltöttem . Ez a vén faóriás egész erdő volt az erdőben ,mert vizszintesen nyuló ágaiból mintha támogatva volnának ,olyanforma nyulványok ereszkedtek a földig s itt gyökeret verve ,ezek is ujra lombokat ,ágakat és nyulványokat hajtottak ,ugy hogy ez az egy fa magában egész erdőt képezett . A legsűrübb lomb közé rejtőzve ,vártam a reggelt . Nem messze tőlem a tigrisek komor bőgése harsogott ,a párduczok pedig fülcsenditőn sikoltó orditozással egy Axis szarvast téptek szét rejtekem alatt és falták fel mérges kurrogás között . Még lélekzeni se mertem ,nehogy közellétemet megsejtsék . Szerencsére a szél ellenkező irányból fútt ,különben elvesztem volna ,mert a párducz a legfürgébb majmot is leszedi a fák tetejéről . Reggel tovább vándoroltam a dsungel erdős ,vizenyős mélyén . Körülöttem korhadó mocsárbűz ,pestises levegő lengett a balzsamfa illatával vegyülve és kincsetérő drága fanemek ,fűszerbokrok tenyésztek leirhatlan bujaságban a halál eme országában ,mert életemet minden lépten-nyomon veszély fenyegette ... Kezemet pisztolyaim agyán nyugtatva ,lépten-nyomon kémlelődtem ,nem -e bukkanok valamelyik fordulónál zsákmányt kereső tigrisre ,vagy párduczra ;nem lépek -e valamely uton-utfélen sütkérező mérges kigyóra ,miktől szinte hemzsegett az egész tájék ;vagy nem jutok -e lovam sorsára ez álnok ,csalékony talajon ? Déltájban egy mély völgyteknő állta utamat ,tulsó felén ujra sötétlő rengeteggel ... A meredek völgyoldalt elkerülve a jobbfelőli kevésbbé lejtős ,elhuzódó tüskés bozóton próbáltam utat törni . Dobogó szivvel álltam meg minden lépés után s remegve figyeltem a széltől zizegő aszú füszálak zörgésére ... Rettenetesen vad ,félelmes tájék volt ez . A tüskés bokrokon itt-ott a szemüveges kigyók levedlett bőrét lebegtette a szellő ,a meg-megujuló szél pedig ,mely felülről fútt felém ,azt a csipős ,macskaszerű bűzt lengette orromba ,mi a tigris tanyáját és környékét már messziről elárulja ... De vissza nem fordulhattam ,mert a nap már majdnem háromnegyedrész utját befutotta ,nekem pedig napnyugta előtt el kellett az erdőt érnem ,hacsak magamat biztos halálveszedelemnek kitenni nem akartam . Megkettőzött óvatossággal bujkáltam tehát előre ,mindenhol a friss növényzetet keresve ,nehogy a száraz haraszt zörgése árulómmá legyen ... Egy helyütt ,midőn a másfélöl magas ,nedves fűben ,négykézláb mászva kémleltem a kissé vigályosodni kezdő bozótot ,jobbfelől egyszerre csak hevesen megzörrenik a bozót mellettem és nyilgyorsan egy óriási Suncherkor ,vagy másként biscobra vágódott fel magasra és duzzadt nyakát hátraszegve ,dühös sziszegéssel készült előre görbitett méregfogait belém vágni . A Suncherkor ,vagyis a Cobra-király ,mint Indiában nevezik ,az országnak legnagyobb és legveszélyesebb mérges kigyója . Nyolcz ,kilencz lábnyira s majd lábszárvastagra is megnő ,támadó ,dühös természetü és mérge pillanatok mulva menthetlenül öl leirhatlan kinok között . Alig volt annyi időm ,hogy hátra vessem magamat és az e fajta találkozásokra készen tartott vastag gyapjuköpenyt karomra kapjam ... A biscobra vad dühvel vágta fogait az elébe tartott köpenybe ,mialatt vadászkésemmel szerencsésen felhasitottam undokul püffedező torkát ,aztán gyorsan elhagytam e helyet ,nehogy párjával is meggyüljék a bajom ,mert e kigyófaj a leggyengédebb szeretettel ragaszkodik egymáshoz ... A sürü bozót után kopár ,köves ,kietlen hely következett ,minden növényzet nélkül . A naptól áthült homokban és kődarabokon undok kigyók ,scorpiók és százlábu scolopendrák csusztak-másztak olyan nagy számmal ,hogy kerülnöm kellett e helyet ;igy megint csak abba a bozótba mélyedtem ,honnan a tigristanya szagát lengette felém mindig erősebben a szellő . Késeimet hüvelyében megtágitva ,pisztolyom után nyultam . Borzadva vettem észre ,hogy csuszkálásaim között valahol elvesztettem ,de a keresésre már nem volt időm ,mert a nap ,kétségbeejtő gyorsasággal -legalább nekem ugy tetszett -közeledett a nyugovó felé . Négykézláb csuszva ,a legnagyobb óvatossággal másztam előre ,s alig haladtam pár száz lépést ,gyenge nyivákolást ,prüszkölő nyöszörgést hallottam a sás közül macskaszerü ,duruzsoló fonástól kisérve ... Nagyot dobbant a szivem ,mert a legelső hangból ráismertem a tigriskölykök enyelgő nyöszörgésére . A tanyának tehát egész közelemben kellett lennie . Egészen lehasalva ,fülemet szorosan a földhöz szoritottam ,hogy nem -e hallom a vének dobogását ?... De minden csendes volt körültem ,csak a távoli erdőből hangzott át egy-egy majom- vagy madársikoltás nagy időközökben ... Kissé nekibátorodva ,csusztam tovább ,minthogy a sás és a fiatal bambuszszálak két-három ölnyi magas fedelet szőttek fejem felett ,melynek árnyékában észrevétlen tovalopózhattam . Szinte könnyebben kezdtem lélegzeni ,mert azt hittem ,szerencsésen elkerültem a tigristanyát és feltérdelve éppen a bozótot készültem szétválasztani ,midőn a beszürődő napsugarak fényében ,a földön elnyúlva ,egy roppant nősténytigrist pillantottam meg ,amint három fiát szoptatá ... Minden csepp vérem jéggé dermedt az iszonyu közelség láttára ... A maharadzsa Indiának legnagyobb királytigriseit gyüjté össze állatkertjében ,de ilyen hatalmas példányt még e tigrisóriások között se láttam ... Fekhelye ,mintegy husz négyszöglábnyi tért foglalt el egy magas lejtő aljában ,melynek tetején egy roppant nagy ,magánosan álló szent fügefa terjeszté szét lombjait ... A sás és fű e téren majdnem egészen le volt gázolva ,és puha fekhelyet képezett ,mely fedve volt véres csontokkal ,összemarczangolt maradványokkal ,mik rothadó ,dögvészes szaggal fertőztették be messze a levegőt . A sok szarvas- ,bivalykoponya és csont között égnek meredő hajjal egy félig lerágott emberfejet és kart pillantottam meg ,véres ruharongyokkal egyetemben ... A nőstény tigris éppen aludt s fiai nagy huzásokkal ,békén szopták emlőit ... Feketén csikozott arany-vörös szőre ,mint valami velenczei brokátköpeny ragyogott a bucsuzó nap rézsut betűző sugaraiban ... A szél felőle fujt felém és valószinüleg torkig lakva aludt ,mert mellette egy kék gim maradványai vöröslöttek . Ez volt szerencsém ,mert ha a szél felőlem fuj -el vagyok veszve ... Igy még idejekorán visszahuzódva ,nagy kerülővel ,szerencsésen feljutottam a magaslat tetejére és felmásztam az óriásfa védő lombrejtekébe . Csak itt kezdett szivem rohamos dobogása némikép csillapodni . Magas rejtekemből beláttam a tigristanya minden zegét-zugát . A kicsinyek jóllakva ,egymás után hagyták el az anyai emlőket és kis cziczákként kezdtek egymással ,majd anyjuk gyürüzött farkával és behuzott hatalmas talpával játszadozni ... Ez még mindig szuszogó fuvással aludt és csak akkor ébredt fel ,midőn a kicsinyek egyike a hasára mászott ,s fehér foltos füleit kezdé czibálni . Édelegve fordult ekkor az óriás állat hátára és pajkos kölykét hatalmas talpával ide-oda hempergette hófehér hasán ,mig a többi kettőt kigyóként ide-oda kanyargatott farkával játszadoztatá . Egyszerre ,mintha gyanus neszt hallott volna ,felfekvő helyzetbe pattant ,és kicsinyeit hátratolva ,merőn a sás közé nézett ... Azután ,mint egy felbőszitett kandur ,haragos fuvást hallatott ,mialatt változatlanul egy helyre meresztett szemei tüzet-lángot lövelltek a közeledő ellenfélre ... Magas helyemről bárhogy tekintgettem szerteszét ,mindaddig nem láttam a közeledő ellenséget ,mig csak hangos sziszegése el nem árulta milétét . Az anyatigris magasra emelt fejjel fujt ,mormogott s rettenetes torkát egészen kitátva ,ébredező dühvel ,rövid ,szaggatott orditást hallatott ... A tigriskölykek anyjuk hasa alá huzódva ,ennek dühét ,s minden mozdulatát utánozták és a csíkos ,fürge apróságok is zölden szikrázó szemekkel tekintgettek arra felé ,apró tejfogaikat vicsorgatva ... A nád e közben hevesen mozgott ,zörgött ,és kipattanó ivként egy hatalmas kigyó vágódott elő ,duzzadt nyakát nyomban támadásra hátraszegve ... Ez is egy Suncherkor volt ,még pedig a legnagyobb fajtából . Hogy mekkora volt ,egészen nem láthattam ,mert érczesen fénylő teste egész csomó nádat tartott körültekerve ,szemei pedig mint a ceyloni gránát ,vörös lobogványt lövelltek a tigriscsoportra . Az anyatigris villámgyors ugrással talpra pattant s olyan orditással ,hogy a lég reszketett bele ,vágott talpával sziszegő ellensége felé ,hogy egy ütéssel összetörje ... Ez azonban gyorsan hátra pattant s undok nyaka még egyszer oly szélesre dagadt bősz dühében . Hosszú teste aczélrugókként feszült ,pattant előre ,s hasadásig tátott torkából előcsillantak horgas ,tűhegyes méregfogai . A nősténytigris meghökkent és füleit hátrahuzva ,lapult a földre hogy a veszélyes marást ,melynek halálosságát ,ugy látszik ,ösztönszerüleg megérezte -kikerülje . Félelmes morgása ,csontot-velőt átjáró orditássá fokozódott ,valahányszor támadását sikos ellenfele kikerülte ,noha két lábra ágaskodott ,s ugy csapkodott kimeresztett karmokkal feléje . Egyszerre mint a lecsapó villámsugár ,czikkázott a kigyó teste lefelé ,s méregfogai a tigris hortyába mélyedtek ... Ezzel aztán vége lett a küzdelemnek . A tigris rettentő talpcsapása eltalálta és szétzuzta a kigyó fejét ,mire reszketeg rángások közt nyult végig a földön ... Erre leirhatatlan torkossággal esett legyőzött ellenfelének és darabokra szaggatva ,mohón nyeldeste le a pikkelyes testrészeket ,azután talpairól nyalogatta le a kigyó vérét és látszólagos jó kedvvel kezdett ujra kölykeivel játszadozni ,melyek ismét emlőit kezdék keresni . De egyszerre ujra nyugtalankodni kezdett ... Orditott ,nyávogott ,fujt és hatalmas fejét rázta ,közbe-közbe mosakodó macskaként dörzsölte pofáját talpaival ,s vérveres nyelvével mindenáron hortyát akarta elérni ,ahol a marást érzé . Erős tagjai reszkettek ,mintha belső görcsök huznák össze ,fel-fel ugrott s meggörbült háttal forgott maga körül ,majd megint le-le vetve magát ,kimeresztett körmeivel mély barázdákat hasogatott a földbe ,s fiait vadul lerázva magáról ,rekedt bőséggel hentergett a sás között ... Perczekig küzdött igy erős szervezete a méreg gyilkoló hatásával ...s egyszerre minden erejét összeszedve felállt ,s vérben forgó szemekkel bömbölt ,fujt ,miközben tátott torkából forró ,tüzes pára gőzölgött kifelé ,majd inogva ,tántorogva ,tett pár lépést tanyája körül ,és hozzá törleszkedő kölykeit fájdalmas dühvel marta el közeléből ...azután egyszerre irtózatos fájdalombődülések között roskadt le ,a földet turva ,marva tajtékzó szájával ... Gyürüzött farka döngve korbácsolta a földet ,s minden tagját rettentő görcsök rángatták . Leirhatlanul rémes hörgéssel próbált fölegyenesedni ,véres nyelve messze kicsüngött torkából ,a mint hörögve levegő után kapkodott s irtózatos haláltusájában előre-hátra fetrengve ,saját körmiéivel hasgatá fel görcsösen rengő oldalait ,mintha a bent duló fájdalmakat akarná kitépni ... Egyszerre ,mintha villámfolyam érné ,magasan felrugta magát ,orrán ,száján fekete vérfolyam patakzott és pár erőszakos rángással kifútta páráját . A kis tigriskölykek aggódva szimatolták köröskörül anyjuk mozdulatlan testét . Egyik-másik tömpe pofácskájával az életadó emlőket kereste -de hiába ,ezek már ki voltak apadva ... Keserves ,siró nyávogásuk még a koromsötét éjszakában is soká eltartott s többször felvert álmaimból . Mindannyiszor félve riadtam fel ,magam sem tudtam miért . A hold ezüstösen uszott a felhőktől szaggatott égen s szinte kisérteties fénynyel árasztá el a vad tájat . Különösnek találtam azt a halotti csendet ,mi az egész környéken uralgott . A tigristanyák környéke hemzsegni szokott a sakáloktól ,s csaholásuktól rendesen visszhangzik a tájék ... Most egyetlen hangot ,egyetlen sakált sem láttam a bokrok között ólálkodni ... Szóval ,semmikép sem tudtam e jelenség okát magamnak megmagyarázni ... Tán éjfél körül járhatott az idő ,midőn csontot ,velőt átjáró dühorditás riasztott fel ... A lég még akkor is reszketett és füleim csengtek a rettenetes bömböléstől . A hold sugaraiban uszó nőtigris hullája mellett ,a him állott ,farkával a levegőt korbácsolva ... Dörmögő morgással szaglászta ,nyalogatta köröskörül ,majd rettenetes pofáját hizelkedőleg hozzá-hozzá dörzsölve ,hatalmas talpaival ide-oda forgatta ,emelgette ,mintha életre akarná ébreszteni ... Perczekig tartott e félelmes ,de meginditó jelenet ! De midőn látta ,hogy kedveskedései mit sem használnak ,határtalan dühben tört ki ... Szemei zöld lángban égtek ,karikáztak a holdfényben és harsogó bődülések közt egyenesedett fel egész nagyságában ,majd előre tartott orral futkosta be az egész tanyát mintha annak nyomait keresné ,ki nőjétől megrabolta . Egyszerre a nyöszörgő ,egymásra lapult kölykekre bukkant ,mik vinnyogva ,nyivákolva másztak elő a sás közül ... Dühös morgással szaggatta szét és falta fel egyiket a másik után ,fajának egész kegyetlenségével ,miután anyjuk már nem tudta őket előle megvédeni ... Azután egyideig véres pofáját nyalogatva ,ujra szimatolni ,morogni kezdett .. Egyszerre óriási szökéssel a sás közé ugrott ... Minden csepp vér meghült bennem ,mert a magasból jól láttam ,hogy ráakadt az én nyomaimra ... A szél még mindig felőle fujt és a magaslat köves ,homokos oldala ,mi nem tartja meg a nyomot ,némi reményt öntött belém ... De azért mégis rettentő izgalmat álltam ki ,látva ,hogy nyomaimat egészen a sásas végéig csapázza ... Itt megállt és táguló orrlyukakkal szivta be mindenfelől a levegőt ... Haragos morgással szaladozta be a meredek oldalt ,s néhányszor a fa alatt is keresve elrohant ...sőt egyszer hosszasan megállt ,mintha nyomot érezne ... Görcsösen karoltam át a fa törzsét ,s még lélekzetem is elakadt ... Ugy tetszett ,mintha szikrázó szemei egyenesen rám merednének ,de hála istennek nem ,mert pár szökéssel a sás közé rohant s mindig messzebb hallottam a farkának heves csapkodásaitól letört bozót zörgését . Mikor e rettenetes éjszakának vége lett és a Bengalik kedves csicsergése ,a Scháma-rigók fanfárszerü füttye a napkelte közeledtét hirdették ,másztam le a fáról s folytattam keserves vándorlásomat ... Egészen ismeretlen ,vad tájékra jutottam ,de midőn az erdőből kiérve ,egy közeli magaslatról széttekintettem ,az alattam lévő völgyben egy gyönyörü várost pillantottam meg ,mintha tündérek épitették volna ... A város főrésze egy kék vizü tó közepébe nyulott ,pompásabbnál-pompásabb fehér-szines márványpaloták ,tornyok ,mecsetek ,légies könnyü balkonok- és ballusztradokkal sorakoztak egymás mellé és gyönyörü faragásu s csipkefinom czifrázataikkal leirhatatlanul bűbájos látványt nyujtottak a nap aranyos fényében ... De hiába néztem jobbra-balra ,mindenfelé ,egyetlen egy élő lelket nem láttam sem a városban ,sem a városon kivül ... Ekkor kezdtem eszmélni ,ez nem lehet más ,mint a szent Amba város ,mit lakói ,elátkozva a papoktól ,már századok óta elhagytak s azóta e remek tündérépitészetü város üresen és lakatlanul áll ,odadobva az enyészet pusztitó kezének . Elfogult és elszorult szivvel léptem a pompás ,diadalivszerü kapun át fényes utczáira ... Mindenfelől halotti némaság ,csak saját lépteim verték fel a századok óta nyugvó visszhangot ... Remek lépcsők ,légiesen könnyü paloták ,tornyok emelkedtek ki a vizből ,ennek tükörcsendes mélyéből varázsszépen visszatükröződve . Megilletődve álltam meg a lépcsőzet szélén és saját nyomorult helyzetemet feledve ,e dicső város egykori fényéről és hatalmáról elmélkedtem ,amint számtalan regéről hallottam ... De majd vesztemet okozta ez elmélkedés ,mert csak az Isten őrzött ,hogy egy óriási vén krokodil -mi talán egykor szintén szent állat lehetett -a vizbe nem rántott . Nagyot vágtam görcsös botommal az undok dög ripacsos fejére ,de a helyett ,hogy menekült volna ,még tátott torokkal kezdett felém csuszni ,ugy hogy rohanva menekültem a márványlapokkal fedett utczán végig ... A város közepén Ambeer király palotája állott ,kiről a hindu regék annyi bűbájos történetet tartottak fenn . E palota leirhatlan ,ugyszólván kápráztató fény és szépséggel volt épitve és legnagyobb csudálatomra lakói voltak ,még pedig számosan . E lakók a szentnek tartott Hunaman majmok voltak és lépteim zajára mindenfelől ellepték a lépcsőzetes tetőket ,altánokat ,az erkélyek ,tornyok és ballustrádokkal együtt ... Zajongva ,lármázva a legbolondabb ugrásokat tették ,finczot rugtak ,torz pofákat vágtak és fogukat csattogtatták ,utoljára pedig záporként hajigáltak meg mindenféle gyümölcscsel ,hogy városukba mertem tolakodni . E jelre szépen tovább mentem ,nehogy támadásra ingereljem őket ,mi bizonynyal bekövetkezett volna ... A paloták körül lépcsőzetes kertek voltak ,telve a legnemesebb s legritkább gyümölcsfákkal ,mik persze századok óta elvadultak ugyan ,de azért roskadoztak a legzamatosabb gyümölcstől . Ebből táplálkoztak a majmok és jó magam is megraktam nagyon megapadt élelmiszeres táskámat belőlök . Három napi fáradtságos kóborlás után végre lakott talajra értem . Itt tudtam meg ,hogy a felkelés tüze tartományról-tartományra harapódzva ,tetőpontján áll s Nena Szahib ,azaz Dandu Pán kikiáltatta magát Alsó- és Felső-India császárjának . Testemben-lelkemben megirtózva a rengetegekben való kóborlástól ,a legközelebbi városban egy lovat vásárolva ,igy akartam elérni a Vyndhiasz határhegységet ... De már a második napon megsejtettem ,hogy fel vagyok ismerve ... Ugyanis Patnában alig birtam lovat kapni és csak a felajánlott mesés ár csábitotta el annyira a ravasz képü hindut ,hogy lovát eladja ,de egész viselkedése arra mutatott ,miszerint tudja ,hogy üldözve vagyok . Egyetlen szerencsém volt ,hogy a város benszülött őrsége ép e napon indult Agra felé . Amában egy hindu ékszerész ,ki többször vásárolt ügynökeimtől gyöngyöket és ékköveket ,megsugta ,hogy üldözve vagyok . Intett ,hogy senkiben ne bizzam ,a városokban meg ne háljak ,szóval a lakott helyeket lehetőleg kerüljem ,mert Dandu parancsot adott ,hogy élve ,halva ,de mindenáron elfogjanak ,mert azt hiszik ,hogy nagy mennyiségü gyöngy és ékkő van nálam ,továbbá Dandu azt is megtudta ,hogy nagy mennyiségü gyémántot rejtettem el szökésem napján . -Hidd el ,szahib ,-mondám a derék hindunak ,-akkora gyöngy sincs nálam ,mint egy gagarra-mag ,csupán egy kevés pénz ,a mivel tovább tudok menekülni ... -Jól van szahib ,miattam akár tarisznyád is tele lehet ékkövekkel ,most nem arról van szó ,-felelé az ékszerész . -De egy jó gondolat jutott eszembe . Még egyszer mondom ,benszülöttekbe ne bizzál ,de honfitársad ,azt hiszem ,nem fog elárulni . Ha szerencsésen eljutsz Ogarba ,ettől a határszél már csak pár órányira fekszik . A városka végén ,egy erdős sziklaszoros vezet a hegység felé s ezen sziklaszoros tetején lakik már évek óta egy idegen ,valószinüleg honfitársad . Ugy mondják csak egy szolgájával éldegél a legnagyobb visszavonultságban és vadászattal tölti minden idejét ... Ha megkéred ,bizonyára segiteni fog ,hogy eljuthass a gourkákhoz és átjuttat a határon ... Corbés megköszönte e tanácsot ,de mintha a sors maga is ellenségévé szegődött volna ,akadály akadály után hárult utjába . A közbeeső falukat és városokat nem kerülheté ki ,mert a tartomány lakossága főképpen a rizstermelésből élt és a faluk ,városok rendszerint a rizsföldek közepén feküdtek ,mik az év e részében viz alatt álltak ;igy mindenütt a falvakon kellett keresztül mennie ,mert kerülő ut nem volt ,vagy ha volt is ,hát napokat vesztegetett volna el vele . Egy szegényes falucskában ,midőn lovát megitatta ,egy utitárs szegődött melléje ,kit alig tudott a nyakáról lerázni . Ez is utazó ékszer-kereskedőnek látszott ,legalább annak vallotta magát ,mert egyenesen nevén szólitá és midőn nagy nyersen a faképnél hagyta ,sajátságos mosolyt látott ajkán tévelyegni . Habad városkába érve ,legnagyobb csudálkozására az utazó kereskedőt már a vendégfogadó eresze alatt látta üldögélni ,pedig ő jóval megelőzte . Igy hát egy másik rövidebb utnak is kell lennie . Lova annyira fáradt volt ,hogy majd kidőlt alóla ,másikat pedig ,hiába szaladgálta be a várost ,háromszoros árakat igérve ,nem kapott ,igy akarva nem akarva ,maradni kellett ,de megemlékezve a kapott jó tanácsról ,ugy tett ,mintha tovább utazna és csak a városka végén elterülő banánligetben szállt le lováról ,hogy ez is kipihenhesse magát . Másnapon a legközelebbi faluban ujra látta a vándor kereskedőt . Hyder városába érve ,megint megelőzve látta magát ... Ez már szeget ütött fejébe és a legnagyobb sietségre ösztönözte . Ogar pedig még három ,négy napi járásra feküdt ,mi fáradt lovának jóformán elérhetetlen messzeség ... A vendéglős istállójában pár lovat látva ,egyet mindenáron meg akart vásárolni ,de ez kereken kijelentette ,hogy nem eladók és e mellett olyan erőszakosan s gorombán viselkedett ,mint aki készakarva veszekedést akar előidézni . „A kit a kigyó megcsip ,az a gyiktól is fél ” ,mondja a példabeszéd ,igy Corbés is mindenben gyanut és árulást sejtve ,ugyszólván menekült a vendéglőből és jól is tette ,mert ha a korcsmárossal összetüzött volna ,a város főbirája maga elé idézi és addig huzta-halasztotta volna az itélkezést ,mig az üldöző csapat be nem éri ... Eddigi utja mindenütt lapályon vezetett ,de Hydert elhagyva ,a talaj lejtősen emelkedni kezdett ugy ,hogy midőn már csak egy napi járó föld választá Ogartól ,a magas fensikról végtelen messzeségben belátta a hátrahagyott vidéket ...és ott ,hol a láthatáron az ég a földdel ölelkezni látszott ,egy sebesen vágtató lovas csapatot látott felbukkanni csillámló fegyverekkel . Mintha valami megsugta volna neki ,hogy ezek az ő üldözői . Lova csak lassu ügetésben poroszkált alatta s bizonyosra vette ,hogy napnyugta felé üldözői beérik ;akárhogy tehát ,de el kell érnie Ogart ,még napnyugta előtt . Ah ,ha a dsungelok mocsarába veszett nemes mén volna alatta ,ennek hátán kinevetné Dandu Pánt és üldözőit ... Délután a messze távolban felcsillantak Ogar rézveres kupolái és a végsőkig hajszolt mén ,erejefogyottan rogyott össze a város kapujánál . A népség mindjárt összeszaladt s ki a lovast ,ki a lovat sajnálta . A sajnálkozók között első volt az az ékszerkereskedő ,ki utjában minden helyen megelőzte ... Corbés minden erejét összeszedte ,hogy barátságosan válaszoljon résztvevő szavaira és midőn meghivta magához ,megigérte ,hogy tüstént visszajön ,csak ló után néz szét a városban ... Az ékszerkereskedő beleegyezőleg bólintott ,de ajkain megint ama rejtélyes ,baljóslatu mosoly czikázott át . Corbés nábab sietve ment végig a városon ,melynek tulsó felén a szoros-ut magaslott ,tetején egy magányosan álló házacskával . Sietségében észre sem vette ,hogy pár rongyokba öltözött fakir lépten-nyomon követi s néma jelbeszéddel mutogatnak feléje . Felérve a magaslatra ,zörgetni kezdett a magas keritéssel körülvett házacska kapuján ... -Ki az ! Mit akarsz ?-kérdé egy marczona hang belülről . -Honfitárs vagyok s menhelyet kérek !-felelé Corbés francziául . -Corbleu ,egy franczia ? Mit keres ezen az átkozott vidéken !-kiáltá egy másik hang . -Nyiss kaput ,Pierre ,ha maga van . Erre keresztgerendák tologatása és lakat csikorgás hangzott ,mire a nehéz kapu fél szárnya kitárult . -Entrez ,monsieur !-mondá egy athlétatermetü őszbecsavarodott férfiu katonás tartással ,de meghökkenve meredt a nábabra ,ki poros ruháiban ,rézvörösre égett arczával ,inkább benszülötthöz ,mint európaihoz hasonlitott . A lak gazdája ,egy katonás tartásu ,nemes vonásu férfiu ,szintén barátságosan fogadá és bevezeté a ház egyszerü ,de tágas szobájába ,melynek falai pompás tigris- és oroszlánbőrökkel voltak boritva ,melyek között szép fegyvercsoportok függöttek . A nábab őszintén bevallá kilétét és mindazt ,a mit csak üldöztetéséről sejtett és tudott . -Én meg La Motte volt franczia tiszt vagyok !-mutatá be magát a ház ura röviden ,azután parancsot adott egyetlen szolgájának ,hogy tálalja fel az estelit ,mert a nap e közben lenyugodott és beállott minden alkonyszürkület és átmenet nélkül a fekete éjszaka ... Azonban Corbésnak ,a szivélyes kinálás daczára sem igen akart izleni a hideg szarvassült és illatos gyümölcsből álló vacsora ... Tekintete többször végig futott a ház vastag falain s a hatalmas gerendákból összerótt magas kerités setétlő tömegén ,mintha erősségüket akarná vizsgálni . A ház ura ezt észrevette : -Önt valami nyugtalanitja ,honfitárs ! -Ugy van ! Üldözőim nagy számmal vannak s félek ,hogy e házat ostromolni fogják ,hogy engem élve-halva kézrekeritsenek . -Ezt minden bizonynyal meg fogják tenni ,arról biztos lehet !-felelé a házigazda a legnagyobb nyugalommal ... -Éppen az bánt ,hogy miattam önök is halálveszélyben forognak . Hárman nem védelmezhetjük meg magunkat a tulerő ellenében ... Ur és szolga sajátságos mosolylyal néztek össze . -Legyen nyugodt . E ház már több ostromot kiállott és még néhányat ki fog állni . Mit gondolsz ,Pierre ? -Azt ,mit ezredesem ! Valamennyit vissza fogja a herczegnő verni . Ez érthetetlen beszéd hallatára ,a nábabot még nagyobb aggodalom fogta el . -Ezredes ur !-mondám ,-nem jobb volna ,ha a sötétség oltalma alatt az erdőbe menekülnék s ott várnám be a reggelt ? -Hát azt hiszi ,Dandu Pán kopói elől el lehet rejtőzni ? Nem tenne három lépést ,már a nyomában volnának . Nena Szahib egykönnyen nem bocsátja ki karmai közül ,akiket meg akar ragadni . Hogy eddig menekülni hagyta ,arra bizonyára oka van ... Lehet ,tán azt remélte ,hogy a határ közelében még összejön valami megbizottjával ,kinél szintén lesz egy csomó gyémánt és drágakő ,vagy pedig utközben rejti el és teszi le valakinél . Fejembe mernék fogadni ,hogy önnek minden lépését követték nappal úgy ,mint éjszaka ,mióta felismerték ... Én jól ismerem Dandut ...valóságos tigris emberi alakban ... De most ne vesztegessük a róla való beszélgetéssel az időt ... -Hanem készitsünk elő mindent a védelemre ,ugy -e ?-vágott közbe gyorsan Corbés ... -Igaza van !-felelé megingathatlan nyugalommal az ezredes és betéve a nyitott ablakszárnyat ,elébe huzta a védő fatáblát . Ez volt az egész védelemre való készülődés ! Azonban vendége megütközött arczát látva ,sietett megnyugtatni : -Vasfából van ,nem ütik át a golyók ! -Jól van ,ezredes ur ,de ez még nem elég . Nekünk is kellenek fegyverek ,azután honnan tüzelünk mi s miképpen védekezünk a támadásnál ? -Mi ?...semmikép ! Majd támad és megvédelmez bennünket a fekete herczegnő . Nyugalom és hidegvér ,honfitársam ! Itt vannak a szivarok . Parancsol fekete kávét ? Ennek a készitését nem bizom Pierre-re ,mert ez egyben inyencz ,valóságos sybarita vagyok ! A nábab nagyon szerette volna tudni ,kicsoda és micsoda az a sokat emlegetett fekete herczegnő ? Megkoczkáztatta tehát e kérdést : -Ki az a fekete herczegnő ? -Majd meglátja !-volt a kurta válasz s nyugodtan tovább főzte a kávét . -Ezredes ur ,én egész csapatot láttam felbukkanni az ogari fensikról ! Vajjon bir -e majd a herczegnő e tulerővel ? -Szükség esetén Szaprani ,az én fekete királyném is segit neki !... Türelem ,honfitársam ... Ne hallgatózzon minden perczben kifelé ... Tudják ,hogy itt van ...hát nem igen sietnek a támadással ,hanem ,mint a tigris ,az éjfél óráit választják ... Akarva ,nem akarva nyugodtnak kellett lennem ,ha nem akartam nyulszivünek látszani . A kávé ,az igaz ,pompás volt -valóságos nektár és az ezredes egész kéjelemmel élvezte szivarjának füstfelhőibe burkolódzva ... Pierre azután leszedte az asztalt . Ekkor az ezredes felállt és egy korbácsot kapva le a szegről ,kiment a gyertyával ,engemet teljes sötétségben hagyva ... Pár percz mulva hangos korbács-csattanást hallottam ... A sötétben párosan szikrázó zöld csillagokat láttam lángolni ,azután ,mintha egy óriási fekete árnyék repült volna el előttem ,az asztal halk recsegésétől kisérve ... Nekem minden csepp vérem jéggé dermedt ,s hajam az égnek állott ,midőn házigazdám a gyertyával megjelent ... Az asztalon egy hatalmas fekete tigris guggolt ,farkával oldalait veregetve ,miközben szemei zöld lángot lövelltek a félhomályban . -A fekete herczegnő !-mondá házigazdám olyan lekötelező mosolygással ,mintha csakugyan egy vérbeli herczegnőt mutatna be ... Azonban látva ,hogy a rémülettől még szempilláimat sem merem mozditani ,bátoritó hangon folytatá : -Mit se féljen ,mig engem lát ! Olyan jámbor és szelid ,akárcsak egy kölyök czicza -ha én mellette vagyok ... Simogassa meg bátran ... Ez neki is ,mint minden fajtájának -gyenge oldala ... Simogassa hát ,ha mondom ,s jó barátok lesznek !... Kétszer is összehuzta a görcs ujjaimat ,midőn bársonyos hátát párszor végig simogattam ,mit macskaszerü duruzsolással fogadott ... Karcsu testét meg-meggörbitve ,selymes farkát gyengéden csóválgatá ,végezetül pedig rettenetes fejét kezemhez dörzsölé ... -Nos ,hogy tetszik a fekete herczegnő ? -Remek !-felelém fojtott hangon . -Ilyen gyönyörü állatról fogalmam se volt ... -Pierre !vidd ki a herczegnőt de egy falatot se neki !-parancsolá az ezredes és nyelvével sajátságosan csettintett ,mire a tigris engedelmesen szökött le az asztalról és készségesen követé a hadastyánt ... -A fekete tigris legnagyobb ritkasága Indiának ,e mellett vérszomj ,vadság és erőben jóval felülmulja rőtveres rokonait ... -És Szaprani ,a fekete királyné ,tán a párja neki ?-kérdém félbeszakitólag ... -Nem ,Szaprani egész más fajtából való ... E perczben besietett Pierre : -Jönnek !jelenté egész csendesen ... Csakugyan a kemény sziklauton lovak dobogása csattogott ...s nemsokára keményen megzörgették a kaput . -Mit akartok ?-dörgött az ezredes hangja . -Veled semmi rosszat ! Nyiss kaput ,szahib !-kiáltá sürgetőn egy hang ... -Ezt a hangot ismerem ,-susogá a nábab ,-mintha azé az ékszerkereskedőé volna ,ki minden utamban megelőzött ... -Akkor bizonyosan azé lesz !de most hallga !hadd feleljek nekik . -Takarodjatok innen ,különben rosszul jártok ! A kapu nem lesz kinyitva ... -Vigyázz magadra ,szahib ! Ha kaput nem nyitasz és ki nem adod szépszerével Corbés nábabot ,ki Dandu Pán gyémántjaival elszökött ...felkonczolunk háznépeddel együtt ... Corbés dühtől reszketve akart nekik felelni ,de az ezredes csendre inté .. -Én meg azt mondom takarodjatok ! A kapu zárva marad ... Szavait leirhatlan tumultus követte . Dühös szitkok és fenyegető orditások között ,csapás csapásra hullott a kapura és lövés lövés után dörgött ,villámlott az éjszakában ... A golyók az udvaron keresztül-kasul sivítottak ,s egy-kettő a szobába is befuródott hangos recsegéssel . -Mindjárt betörik a kaput !-mormogá Corbés . -Ohó ,az nem megy oly könnyen ,kopogtathatnak rajta még egy darabig ... A kapu tovább recsegett ,ropogott a nehéz bárdcsapások alatt ,keresztgerendája pedig némelykor olyanokat pattant ,mint egy petárdadurranás ... -Az istenért ,tegyen már valamit ! Ha a kapu betörik ,semmi sem ment meg bennünket -sürgeté lázasan Corbés ... -Mindjárt ,mindjárt !-felelé egykedvüen az ezredes ... Igy telt egy végnélkülinek tetsző negyedóra ... Az ostromlók zsivaja egy sereg vadállat orditásához hasonlitott . Egyesek fáklyák ,kanóczok után kezdtek kiabálni . -Gyujtsátok fel ! Füstöljük ki ezeket a tisztátalan faringiakat ! -Vezesd elő a herczegnőt !-parancsolá halkan az ezredes -s nekem maradást intve ,a ház mögé sietett ... Mintha nehéz tolózárak nyikorgását hallottam volna ... Dobogó szivvel figyeltem ... Egyszerre a vad zsivajt egy iszonyu ,felhörrenő orditás dörögte tul ...egy orditás ,minőt csak etetés óráján a menagériákban hall az ember ,csakhogy ez százszor vadabb ,százszor dühösebb ,velőtrázóbb volt ... Ágaskodó paripák tombolása ,emberi jajorditás ,halálhörgés és a csontok ropogásának rémületes zűrzavara következett erre ,-a minőt még nem hallottam ...azután vésznyeritéssel száguldozó lovak eszeveszett dobogása ,lövésropogás ...mit megint a fekete herczegnő dühösen mennydörgő orditása követett ,még vadabban ,még rémületesebben ,mint azelőtt ... -A tigris ,a tigris !... -Kaptok még mást is ,ördögfajzatjai ,-csikorgá az ezredes ! -Pierre ,azt hiszem ,a herczegnő sebet kapott ...ilyen rémületesen még nem hallottam orditani ...elő Szapraniával ...ereszd ki a királynét !hadd segitsen neki !... Pierre egy nagy pálmaháncs-kosarat lóditott a kapu mellé ,melynek alján jókora lyuk tátongott s gyorsan lekapta a lapos kosár fedelét ... Az ezredes különös módon füttyentett ...mit heves sziszegés követett ...és egy fekete árnyék villámgyors pattanással csuszszant ki a lyukon . -Itt megy a halálangyal ,mindjárt vége lesz az ostromnak ,-kiáltá leirhatatlan elégtétellel az ezredes ... Künn a sötétben ez alatt egymásra dörögtek a lövések ... -Csak egy tigris ! Lőjjétek le ! A szemeire czélozzatok !-kiáltozá egy parancsoló hang ...de csontot ,velőt átjáró halálsikoltások fojtották el szavait . -A cobra ! Egy Suncherkhor ! Engem talált ,engem mart meg !-sikoltá ,hörgé egyik a másik után ,mi olyan rémületet keltett ,hogy az ostromlók egymást gázolva le ,vad futásban rohantak alá a meredeken ... Ezzel a harcznak és ostromnak vége volt ! Pierre ekkor gyorsan fáklyát gyujtva ,kinyitá a kaput ,az ezredes pedig korbácsával egyet pattantva ,a herczegnőt hivta ... De csak dühös morgás és sikoltozó kurrogás felelt hivására . A herczegnő egy emberi alakon guggolt és szemei vadul szikráztak gazdájára ... Ez az emberi alak még vonaglott ,hörgött körmei alatt ... -Hiába minden ! A herczegnő vért izlelt és fel van ingerelve ...talán meg is sebesült ... Reggelre tán megszelidül ... Az éjszaka veszélyes lenne háborgatni . Pierre ,csukd be a kaput ! Gyorsan körülpillantottam . A kapu és kerités körül szétmarczangolt ,vonagló ,hörgő alakok hevertek ,fehér ruházatuk vérben úszva piroslott a fáklyafényben . Egy-kettő hörögve esdett segitségért ... -Nem tehetünk semmit ! A herczegnő senkit se ereszt a csatatérre !-mondá ridegen az ezredes . -És Szaprani ,a fekete királyné ?.. . -Oh ,ez már itt van az udvarban ,-felelé és kétszer-háromszor sajátságos füttyentő hivást hallatott ... -Nem mondám ,hogy itt van ? Jer ,Szaprani ,jer ,fekete királyném ,pihend ki magadat a győzelem után ... A kapu mellől egy nyolcz-kilencz láb magas Suncherkhor kigyó emelkedett magasra és fénylő szemekkel nézett gazdájára ,miközben felfujt nyakát ide-oda hajtogatta . Abból a ritka kékes-fekete fajból való volt ,mely legnagyobbra megnő és legjobban idomítható . -Ceylonban tanultam meg a módját ,hol a Suncherkhort a singhalézek házőrzésre használják ,miként kell ez okos kigyót harczra is idomítani . Engem és Pierret nem bánt ,bármit tegyünk vele ,de mihelyt amaz első füttyentést hallja ,megmar ,megtámad mindent a mi él és mozog . Nézzen ide ! Ezzel házigazdám karját elébe tartotta és a hatalmas hüllő rátekerődzve ,lapos ,kicsi fejét párszor hizelgőleg oda dörzsölte vállaihoz ,azután engedelmesen kipárnázott kosarába siklott . La Motte ezredes nyugtalanul várta a reggelt ,de a herczegnő most is szikrázó szemekkel és támadásra valló morgással fogadta ... A szétszaggatott emberi hullát marczangolta most is ,de oldalából lassu cseppekben szivárgott a vér bársonyszerü fekete bundájára ... -A seb ,ugy látom ,nem veszélyes ,de a herczegnő még nem lakott egészen jól vérrel ... Várnunk kell holnap reggelig ... És csakugyan harmadnap reggelén a herczegnő ,gazdája hivására ,engedelmesen kúszott kalitjába ,én pedig az ezredes kalauzolása mellett ,szerencsésen tuljutottam a határon és vendégszerető menhelyre leltem a Vindhyasz-hegységben lakó gourka népnél ...” A Whip -poor -will madár hangja fájó ,panaszos jajkiáltással harsan fel és reszket az őserdők homályában . A horizont felé hajló hold ,a feltámadó hüvös szellő az éjfél közeledtét hirdeti . Már csak gyéren repkednek a lepkeforma lampyrisok ,ez óriási világitó bogarak ,mintha láthatatlan tündérkezek hajigálnának ide s tova ragyogó csillagokat ;vagy mintha egynéhány lámpácskának szárnya kelne s ezek száguldoznának hullámos lebbenéssel ,varázsos zöld fényt terjesztve maguk körül ,az áthatolhatatlan sürü ,virágözönnel hintett lombszövedék között . Az ilyen csillaghullató ,holdfényes éjszakákon tárják ki kelyheiket az őserdők járatlan labyrinthjaiba rejtett ,apró ,holdfényes tisztásokon a varázsszépségü yuccák ,nephelisek ,orchideák és diosmeák ,a növényvilág és őserdők fejedelmei ,ezek a rejtélyes éjvirágok ,melyek nappal nem ,hanem csakis a holdfénynél bontják ki ragyogón átlátszó ,aetheri szirmaikat . Nappal összeborult szirmokkal ,a levelek alá rejtőzve ,még az árnyékban sem nyilnak ki ,mert reájuk az éltető napsugár legkisebb csókja is halál és fonnyadás s ezért csakis azon éjeken ,mikor a holdfény ezüstje rezeg minden levélen ,ágacskán s a csillagok villódzó ,szikrázó fénye reszket a sötétkék égbolton ,nyiladoznak ki egymásután ,magasra emelve candeláber- ,harang- ,lepke- vagy madárforma virágfüzéreiket ,a szinek minden árnyalatában ragyogva s ha egy-egy világitó fénybogár kelyhükbe telepszik ,a tündérmesék ama csudavirágához hasonlitanak ,mely minden száz évben egyszer nyilik ,lángolva világit s a drágakövek minden szinü ragyogásával szórja sugarait . Kis időre elcsendesül a lármázó hangchaos is s csak a szellő suhogása hallszik a végtelen lomb- és virágtenger között a folyó lassu morajába vegyülve ... Állat ,növény kéjesen szivja be az üditő szellőt ,mely felfrissiti az erdők szorult ,melegtől átfült ,nedvesen tikkasztó legét ...azután ujra kitör azon zürzavaros hangchaos és mozgás ,mely az egyenlitő körüli erdők éjjeli életét jellemzi . Az erdők mélyéből az apiaster jajgató kiáltásai visszhangoznak ,mint egy-egy haldokló elnyujtott sikoltásai ,a jaguárok félelmes nyávogása meg-megdörrenő mély orditásba csap át ,ha a prédakeresésnél két him összetalálkozik ;a bokrok közül ,mintha páros gyertyácskákat hordoznának ,villannak elő a ragadozók zöld fényben égő szemei ,a százlábu scolopender pedig ,mint valami kisértő lélek mászkál a mohon s a leveleken maga körül villódzó phosphorfényt terjesztve ;a folyó csendes vizfelületén sistergő gyürüzet támad ,nagy lomha testek közelednek a parti sásas felé ,villódzó szemekkel ,tátott állkapczákkal ;róka nagyságu denevérek szállongnak ,fekete rémekként a levegőben ,mig az aequatorialis uhuk szemei izzó vérként világitanak elő az odvas fák üregeiből . Minden ágrecscsenés ,minden levélzörgéstől meg-megriadva ,a félelem és sietségtől lihegve ,tart a folyó melletti kis holdfényes tisztás felé egy néger nő . Arcza fakó a félelemtől s minden tagjában reszketve ,öleli át egy vasfa sima derekát s rémülve rázkódik össze ,valahányszor meg-megdörren a jaguár éh- vagy dühorditása ,vagy megzörren a folyamparti nádtömeg ,nehéz testek csuszása alatt . Először remegve ,alig hallhatólag ,majd kissé biztosabban utánozza a Whip -poor -will -madár kiáltását ,mire az erdő felől hasonló hang felel ,a cserjék és bokrok ropogásától követve s még el sem távozhatott a fától ,máris előtte állott egy magas ,herculesi alkatu ,sötéttekintetü néger ,vállán egy vastag vasrudat emelve . -Itt vagyok ,Nanny ,-szólt mély ,tompa hangon . A nő szemei kétségbeesett fájdalommal voltak a szólóra függesztve ,a nélkül ,hogy ajka egy hangot birt volna adni . -Nanny ! Fuldokló zokogás tört utat az asszony lihegő melléből : -Menekülnöd kell ,Saul ,urunk a vérebekkel fog holnap reád vadászni s ha én a vadak prédája lettem volna -te nem menekülhetnél ... A néger szemei vad tüzben égtek : -Elhoztad ,a mit parancsoltam ?-kérdé fenyegető hangon . -Igen ,itt van a kisasszony kedvencz ölebecskéje ,ezzel egy zsákot emelt fel a földről ,melyből panaszos ,vonitó nyöszörgés tört elő s a szövet ránczai erősen mozogtak . -Most jer utánam ;napfelkeltekor már messze leszünk s gyermekünk meg lesz boszulva ! E szavakra a nő ,mintha minden ereje elhagyta volna ,egy kidőlt hyckory törzsre vetette magát kétségbeesett zokogással : -Oh ,gyermekem ,gyermekem ! Te nem is láttad őt ,Saul ! Ugy kelle eltemetnem lopva ,rejtekben egy köny ,egy panaszszó nélkül ,meg se csókolhattad ,el se bucsuzhattál tőle . -És sirt ,zokogott ,fájdalmában fejét a hyckory törzs éles kérgébe verve ,mig körülötte a rengeteg zugott ,harsogott a pumák s jaguárok nyávogásától és orditásától . -Igy fog sirni ,jajgatni ő is s gyermekét még el sem temettetheti ,-fenyegetődzött a néger s szemei szinte világitottak a bokrok homályában s melle ,mint a négereknél ,ha dühbe jönnek ,pihegőn hörgött . -Mondd ,sokat szenvedtél ,Nanny ? Ez felemelte könytől ázott arczát s az alászálló hold beezüstözte egy sugarával . Fakó ,beesett volt ez ,megmerevedve a fájdalomtól ,a kíntól . -Mikor te a megkorbácsoltatás után megszöktél ,urunk a forró napra köttetett ki gyermekünkkel ,hogy sirásommal és jajgatásommal haza hivjalak . Testemből patakzott a vér ,agyvelőm forrott a hőségtől ;de mi volt a darazsak és mosquitók marása ,gyermekem szenvedéseihez képest ! Azt hittem ,karjaimban hal meg ;nem tudtam megvédeni a gyilkoló forróságtól ,a mosquitók marásától ... Urunk az Istenre és a szentekre esküdött ,hogy ha felfalnak is a mosquitók ,meg a darazsak ,ha megsülök is a forróságtól ,addig el nem oldat ,mig te haza nem jösz ... -Folytasd ,Nanny ,folytasd -dörmögé rekedten . -Jajgatásaim- és sikoltozásaimra a kisasszony kegyelemért könyörgött ,erre eloldoztak a czölöptől ,de midőn urunk lábai elé borultam ,hogy érted könyörögjek ,káromkodva rugott fel lábaival ...s a rugás gyermekünk gyenge fejecskéjét érte ...és ott halt meg karjaimban -s itt ujra a törzsre vetette magát vad ,kétségbeesett fájdalmában ... Kevés ideig némán ,mozdulatlanul állt ,mint érczből öntött szobor ,setét tekintetét mereven nejére szegezve a férfi ,azután megszólalt : -Jer ...napfelkeltekor már messze kell lennünk ,tul a folyón ... Elől ment a férfi ,nehéz vasdorongjával néha a bokrokat csapdosva ...s majd egy órai menés után az erdő ritkulni kezdett s a már igen alant járó hold fénye a távolban szabályos rendbe ültetett kávé- és czukornád-ültetvényeket mutatott elmosódottan . Majd pedig méhkas alaku kunyhók tüntek fel az ültetvények szomszédságában ,de olyan messze ,olyan csalóka derengésben ,hogy csak az vehette ki ,a ki tudta ,hogy ott vannak . A férfi egy nehéz sóhajt még sem tudott elfojtani ,mire neje tört hangon rebegé :-Oda ,oda temettem ,az alá a fehérhaju tulipánfa alá a kunyhónk mögött ... -Hallgass -volt reá a rekedt ,nyershangu felelet s gyorsitott léptekkel ujra az erdő felé tartottak ... Mindig közelebb ,mindig közelebb hangzott az a lassu ,sistergő moraj ,mely a csendes folyásu nagy folyóvizek közellétét jelenti ;az erdő ritkább ,szaggatottabb lett ,itt-ott egy-egy ében- vagy mahagonifa levágott törzsére akadtak s széles ,a sürüségbe vágott csapák oszlottak a folyó felé minden irányban . A hold fénye bevilágitott a megritkitott erdőrészbe s minthogy már nagyon alant járt ,megezüstözte a folyó széles felszinét is . ... E helyen a nagy és mély Rio-Negro két ágra szakadt s hosszu ,keskeny ,iszapos földnyelv nyulott be hosszan a két folyó közé ,melynek keskenyebb ága még lassubb folyásu volt ,mint a folyó ,mely itt szokatlan szélesre terjedve ,majdnem tószerü kinézést nyert csendes vizével ;a parton álló vén fák egész boltozatot képeztek ,még sötétebbé tették e tóöböl amugy is fekete vizét . A földnyelv végén egy kezdetleges mivü ,magas zsilip állott ,felhuzható rekeszekkel . -Hol vagyunk ?-kérdé Nanny . -Az uraság kertjénél ,annál a kis tónál ,melyben leánya minden reggel fürödni szokott . E zsilipen át eresztenek friss vizet a tóba . Eredj a partról -és ülj oda arra a levágott fatörzsre ,nem jó hely ez itt se nekem ,se neked !... -Miért ,Saul ? -Miért -mert itt lakik a „vén ördög ” ,-felelé Saul ,egy sötét mosoly kiséretében . -Mi az ,miről beszélsz ? -Majd meglátod ,-mondom már ,eredj innen ,nézd milyen nagy gyürüket vet a viz ,de hagyd itt a zsákot ... Nanny engedelmesen hagyta ott a partot s leült egy vasfa törzsökére ... Ekkor Saul beleakasztva a vasrudat a zsilip lánczába ,minden erejéből reánehézkedett . Az óriási ember homlokán kidagadtak az erek ,karjai megfeszültek ,mint aczélrugók ,de két-három rántás után ,a zsilip rekesze felhuzódott s ezen keresztül látható lett a virágzó bokroktól köritett kis kerti tó ,olvasztott ezüstként csillogó vizével ... Pár perczig lihegett még az óriási erőfeszitéstől ,azután felvette és kioldozta a ficzkándozó ,mozgolódó zsákot . Nanny meredt tekintettel követé minden mozdulatát . A zsákból egy nyöszörgő ,hosszu selyemszőrü ebecskét emelt ki s megrázta erős karjaival nyakánál fogva ,mire panaszos vonitás törte meg a folyó egyhangu moraját . Lassu léptekkel és kettőzött figyelemmel haladt az öböl partján a földnyelv felé ,fehér szemgolyói szinte világitottak a feszült vizsgálódásban ,miközben az ebecske folyton viczkándozott és nyöszörgött ,mert hol nyakát szorongatta ,hol farka hegyét csipdeste a néger erős marka . A tóöböl vize erre széles gyürüket vetett ,s erősebben sistergett ,s a hullámgyürük mindközelebb-mindközelebb verődtek a parthoz ,s terjengtek nagy körökben a keskeny földnyelv felé ,mintha valami óriási test sikamlana tova a viz alatt ,a viz szinén pedig fel-felbukkant egy kétököl nagyságu ,gömbölyded tárgy ,s el-eltünve közeledett a mellékág felé . A néger most a földnyelvre lépett ,mire a partmelletti viz is erősen gyürüzni kezdett ,s valahányszor a kinzott kutya erősebben felvisitott ,annál erősebben rengett a viz felszine is ,s fel-felbukkant egy széles ,ripacsos hát ,minő a vén ,felrepedezett kérgü fák dereka ,s ama gömbölyü tárgy pedig állandóan a viz felett maradt s uszott a néger után . Közel a zsiliphez azonban ez is a viz alá merült . De csak rövid időre ! A néger teljes erejéből szoritotta az ebecske farka végét ,s ez kinosan ,s még erősebben vonitott ,mint annak előtte ,s e vonitásra kiemelkedett a vizből egy rengeteg pikkelyes fő ,zöldfényü ,merev szemekkel ,iszonyu fogakkal fegyverzett ,tátott szájjal ,s kiálló pánczélos háttal ,előlábaival a földnyelvre kapaszkodva . A kutyára irányzott vad ,merev szemeiből dühös étvágy világolt ,iszonyu állkapcsait össze-összecsattantva fontolgatta ,átmenjen -e a mellékág vizébe ?... A zsiliphez ért néger ekkor magasan feje fölé tartva ,rázta a vonitó ebet !... Ez győzött ! Az iszonyu szörnyeteg két és fél ölesnél jóval nagyobb teste egészen kiemelkedett a Rio-Negro feketés vizéből ,mire átható pézsmaszag tölté be az egész környéket és átfutva a keskeny földnyelven ,nagy süstörgéssel a mellékág vizébe veté magát ...s tátott szájjal uszott a zsilip felé ... Erre Saul megcsóválva feje felett a kutyát ,a zsilipen keresztül a kerti tó vizébe hajitá ...mire az óriási vén alligátor ,mint a nyil ,sikamlott át a zsilipen a tavacska vizébe s a másik pillanatban már az ebecske rémes kinorditása -mely ,mintha egyszerre kettévágták volna -megszünt ,tanusitá ,hogy a szörnyeteg egyetlen harapással összeroppantva ,a viz alá rántotta ... Ekkor a néger is kirántotta a vasrudat ,mire a zsilip nagy zuhanással esett vissza rekesztékébe s az alligátor ott rekedt a tavacska vizében . A kielégitett boszu lángja villámlott most a néger sötét tekintetében . Óriási alakja felmagasult ,midőn kezében a vasruddal fenyegetett kinzója laka felé ,mely a fák árnyas tömegébe volt elrejtve : -Nanny ,Nanny ,gyermekünk meg lesz boszulva ,reggel ő épp ugy fog sirni ,jajgatni ,mint sirtunk mi ;te eltemetted gyermekünket virággal behintett gödörbe ,az ő gyermekének sirja pedig a „vén ördög ”büzös gyomra lesz ! Te pedig eredj ,rólad majd megtudják ,kinek a keze vezette a „vén ördögöt ”a tóba ,s ezzel megcsóválva a vasrudat ,a zsilipen át a tó partjára hajitotta . Bugva repült a nehéz vasdorong ,s mintha beledöfték volna ,maradt állva a tavacska szegélyén . Ezzel a férj és nő nekiindultak annak a sikoltó ,orditó ,bömbölő rengetegnek ,mely azon hegyeknek a lábáig terjedt ,melyeknek ormai egészen beleolvadtak a távolság kék ködébe . A tropicus zónák alatt nincs szürkület ,nincs piros hajnal . Egyszerre bukik le a nap s lesz éjszaka s egyszerre kel fel ,alig jelezve keltét pár aranyos csikkal a láthatár szélén ,minden átmenet nélkül . De azért ott is ragyog a regg bübájos varázsa a tájon tündéri szépségében ,ha nem mártja is a karmin rózsaszinébe s a korány fátyolos szürkületébe a napkelte a tájat ! Nagy égkék szin lepkék rengnek álmosan a passiflorák és gobeák tüzes szinü virágain ,a virágzó dogwood-fák ,a liánok ezer nemei nyiló virágözönbe boritják a lombokat ,egyik virágból a másikba szivárványszikrákat lövellve ,gurulnak a harmatcseppek s a virágok tündéri tarkasága közé a nap első aranyos sugaraival tarka tollu ,égő szinü madarak ,a szivárványszinü kajdácsok egész serege keveredik . Mintha millió gyémántkövecske hullana alá a folyondárok szövedékeiből ,ha egy-egy fürge majmocska suhan ágról-ágra ;a gunyrigó csalogánydala felharsan ,a hokkok és borsevők rikácsolása hallik s a kolibrik drágakő-tollazata szikrázik az első napsugárban ,a mint donogva a virágok körül szálldogálnak . A kis kerti tó habjai is gyengén fodrozódnak ,s ringatják az Irupé óriási virágait ,a liliomokat s a nymphaeák fehér szirmait ,melyek sebesen fejtik szét éjjelre összeboruló szirmaikat az első napsugárra ... A virágos bokrok között -felrezzentve a drágakő ragyogásu szárnyu lepkéket -két fiatal leányka közeledik ,a nagyvirágu facsoportok közé rejtett verandás lakóházból . Az egyik magas ,karcsu ,gyengéd ,halavány teremtés ,mint ama Orchidea-csoport lenge virágai ,melyek ama vén korhadt sycomorfa törzsén virulnak ,a déli nőket jellemző bágyatag tartással ,a másik pedig egy éjfekete haju ,gazellaszemü ,fiatal mulat-lányka . Az első az ültetvényes leánya ,kinek gyenge ,ideges testalkata miatt ,az orvosok tanácsára ,hideg fürdőket kell vennie ,a mulat-lányka pedig komornája és játszótársa . Mind a két leányka -elragadtatva a regg és környezet szépségétől ,-vigan enyelgett ,csevegett egymással . Kergették a lepkéket s az elsurranó kolibrikat ,belekaczagtak ,belekiabáltak a kajdácsok csacsogásába ,s virágokat téptek ,szaggattak ,s találgatták ,minő állat ,minő madár hangja lehet az ,mely az ébredő őserdő ezerhangu zsivajából ki-kihangzott ? Ügyes kézzel ,fürge szökelléssel segitett fiatal urnőjének levetni halavány rózsaszin csalánszövetü ruháját ,azután ő maga rázta le ruháit ,oly könnyen ,oly fürgén ,mint a fiatal agami madár a fészek lágy pelyhét magáról . A két fiatal leányka nem is vette észre ,hogy daczára a teljes szélcsendnek ,a tavacska vize erősen ringatózik s szélesen terjengő hullámgyürük verődnek a part felé . -Nini ,milyen nehéz vasdorong ez !-kiáltá a mulat-lányka a partba furódott vasdorongra mutatva . -Ilyennel huzzák fel a zsilipet ,-felelt rá úrnője -a tóba lépve ,mely a part szélén alig fedte el szép lábfejecskéit s pár lépést tett befelé ,hogy a mélyebb vizbe vesse magát . De egyszerre a rémület kétségbeesett sikoltása lebbent el a két leányka ajkairól . Mindketten észrevették ,hogy az átlátszó vizü tavacska fenekén ,a mélység homályából ,egy óriási szörnyalak körvonalai bontakoznak elő ,mely merev ,zöld szemeit a két leánykára szegezve ,siklott a sekélyes part felé . -Meneküljön ,urnőm ,meneküljön ,-rikácsolá a komorna kétségbeesetten ,-egy jacare ,egy jacare ! De a rémület annyira megzsibbasztotta urnője tagjait ,hogy csak mozdulatlanul ,tehetetlenül ,tágra nyilt szemeiben a rémület iszonyával ,meredt a közeledő szörnyre . A mulat-leányka élesen sikoltozott segélyért ,de a ház távol feküdt ,az alligátor pedig gyorsan közeledett . Már kiemelkedett zöldes szinü ,pánczélos háta ,ki rettentő feje . A sekély vizben már nem is uszva ,hanem magasra emelt fejjel ,rettentő torkát kitátva ,futva közeledett . Széditő ,fullasztó pézsmaszagot terjesztett maga körül e vén szörny ,rettentő fogait össze-össze csappantva ,s elébbi merev szemei most a dühös étvágytól zöld fényben égtek . Az ültetvényes leánya már félig halva volt az iszonyattól és rémülettől ,szemei elé sötét fátyol ereszkedett ,se látott ,se hallott ,csak fülei zugtak a rohamosan lüktető vértől ...s már-már megragadni készült őt a szörny ,midőn a mulat-lányka -emberfeletti erővel rántva ki a vasrudat ,-egy ugrással urnője elé szökött ,s minden erejét összeszedve ,döfte azt mélyen az alligátor tátott torkába . Vad dühvel csapkodta össze a szörny állkapczáit ,éles ,kemény fogai csattogtak ,pattogtak ,a mint a vasrudat össze akarta morzsolni . Dühében és fájdalmában ,tompán bőgve ,fetrengett s farkával olyan hullámhegyeket vert ,hogy a tavacska kicsapott medréből s a két leányt egészen elboritotta ,de a bátor leányka urnőjét öléibe ragadva ,a partra szökött ,nehogy a dühöngő szörnyeteg farkával lesujtsa őket ,itt azonban már elhagyta ereje ,mert néhány rémült sikoltás után ,egy bokor tövébe rogyott . E rémületes zajra végre az egész ház a tóhoz rohant ,élén az ültetvényessel . Vérfagyasztó látvány fogadta őket ! A tóparton a két halottnak látszó lányka ,a sekélyes vizben pedig kinjaiban fetrengő szörny ,mely véres habot okádva ,farkával egész viz- és iszap-felhőket csapdosva ,vonaglott ,nem tudva a vasrudtól szabadulni ;csak hosszas ,veszélyes küzdelem után tudta három erőteljes néger ,a már kifáradt s magával tehetetlen hüllőt szekerczékkel agyonverni . A vasrudról és a zsilip körüli nyomokról reá jöttek ,hogy kinek a keze müködött itt ! -Igen ,uram ,-mondá egy vén néger -ezt Saul tette . Ő nagyon jól tudta ,hogy a „vén ördög ”az öbölben tartózkodik ,hisz nem régen is két asszonyt ragadott el ,kik kákát gyüjtöttek az öböl partján s nem hallgattak a figyelmeztetésre ,hogy a fekete vizhez közel ne menjenek . Ez már sok embert elpusztitott ,azért nevezték el „vén ördögnek ”,mert oly ravaszul tudott leskelődni ,hogy mindig akadt áldozata . Csak maga élt az öbölben ,többi társait elmarta a környékről . A megölt szörnyeteg egy roppant vén példány volt ,majdnem három öl hosszu s maga körül átható pézsmaszagot terjesztett ,mi ugy az alligátorok ,mint a krokodilok természeti sajátsága ,ugyannyira ,hogy szélcsendes időben és éjjel tartózkodási helyeiket rendesen elárulja az átható ,fojtó pézsmaszag a folyók ,tavak és mocsarak környékén . Szinezete felül setét olajzöld ,széles fekete övekkel ,oldalain barna foltok ,mig alrésze világosas ,zöld és szürkébe játszó sárgás . Lábai erősek ,zömökek ,a hátulsók félig uszóhártyával benőttek s erős ,kemény körmökkel ellátvák . Vastag ,izmos farka hosszabb testénél ,s kissé összenyomott ,félrészén fésü formán kiálló ,fürészes pikkelyzettel ;oldalait gömbölyded ,szorosan egymáshoz álló pánczélzat fedi ,hátát ellenben négyszögü kiálló ,csontnál keményebb pánczél boritja ,ugy ,hogy a puskagolyó elsiklik és visszapattan róla ,azért csakis a szemeken és a lágy részeken sebezhetők meg . Ugy a krokodilok ,mint az alligátorok két rettenetes fegyverrel birnak ;az egyik iszonyu állkapczáikban levő hatalmas fogrendszerük és izomerejük ,másik pedig a nehéz ,vastag fark ,melynek egy-egy csapása az áldozatot ledönti s vizbe vágja . Mindkettő közel rokon egymáshoz s a pikkelyes hüllők (Amphibia squamalta )a gyikok (Sauria )rendjébe tartoznak s a pánczélos gyikok (Sauria loricata )osztályában a gyilok (Crocodiliane )családját alkotva ,három fajra oszlanak ,u. m. :krokodilok (Crocodilus ),kaimánok (Alligator )és gaviálok (Gavialis ),melyek életmód ,természetre nézve a legfőbb vonásokban hasonlitanak s a különbség közöttük csakis alkatuk egyes anatomiai változásában áll . A főbb különbségek ezek :A krokodil-félék hátsó lábain az ujjak végéig nőnek az uszóhártyák ,a fej hosszas ,inkább nyult háromszöghöz hasonló ,a pikkelyek nagyobbak s Afrika ,Ázsia s Amerikában és ezek szigetvilágán élnek s jóval nagyobbakra nőnek a kaimánoknál ;ezek feje lapos ,széles ,alkatuk karcsubb s kizárólag csakis Amerikában tartózkodnak ;mig a Gavial-félék csakis Indiában élnek s alkatuk egészen a krokodilokéhoz hasonló ,de alsó és felső állkapczájuk ,mint egy óriási vastag ,megnyult csőr ,mely rakva van alul-felül éles fogakkal ,végén nagy kiülő gümővel ,nyulik ki a főből . Már a régi egyptomiak korában egész Alsó- és Felső-Egyptomban ismert és tisztelt állat volt a krokodil ,mely különben Afrikának minden folyója ,tava és mocsaraiban meglehetős számban található . Egyes vén példányok enormis nagyságot -30-33 láb -is elérnek s mivel szerfelett lassan fejlődnek ,igen nagy kort -100-200 ,sőt 300 éves kort is elérnek ;fejlődésük lassuságát eléggé bizonyitja azon adat ,hogy minden 5-6 évben nőnek egy lábat s igy egy nyolcz lábnyi szörny legalább is 40-50 éves . Az ősegyptomiak vallásában a nilusi krokodil (Crocodilus niloticus )symboluma volt Typhonnak ,a szárazság és minden rossz szellemének ,ki ,hogy az általa megölt Osiris fiának ,Horusnak boszujától megmeneküljön ,krokodil alakba rejtőzött s ezért egyes templomokban -mint a thébai és saisiban is -a nép szentként tisztelt egyes vén óriási példányokat és mint Herodot is irja ,ezeket a papok étették s orruk ,nyakuk s derekuk köré arany pereczeket füztek s holtuk után bebalzsamozták ,minek valóságát ,a muzeumokban őrzött krokodil-mumiák is bizonyitják ;de ez azért nem gátolta az ősegyptomiakat abban ,hogy egy-egy vén szörnyeteget -mely egyszer emberhust izlelve ,folyton arra vadászott -el ne pusztitsanak . Egy felfujt disznóhólyagba volt rejtve a háromszakállu szigony ;s ekkor egy visitó malaczczal a viz felszinére csalták s bevetették a hólyagot ;a falánk szörny utána kapott ,de egyuttal fogva is maradt s szárazra vonva ,hamar elbántak vele . E pánczélos hüllők valamennyi faja inkább éjjeli ,mint nappali életet él . A nap legnagyobb részében mozdulatlanul hevernek a partok és szigetek forró homokján ,süttetve pánczélos hátukat a tropicus nap izzó sugaraitól ;de rejtőznek a part hozzáférhetlen ,iszapos talaju nádasai közé . Hallásuk szerfelett éles ,ugyannyira ,hogy a viz alatt is meghallják még a távolról is ,ha a parton állat vagy ember mozog és ha hangot ád ;s ekkor lopva a viz alatt ,gyors sikamlással -a nélkül ,hogy a viz nagyobb hullámokat vetne -közeledik s a kedvező pillanatban villámgyorsan vagy farkának csapásával zuditja a vizbe áldozatát ,vagy iszonyu fogaival megragadva ,egy harapással összemorzsolva a megragadott tagot -oly pokoli gyorsasággal rántja a viz alá ,hogy jóformán egy végső halálsikoltásra sem marad neki ideje -azután addig uszik vele a viz alatt ,mig meg nem fullad ,ekkor ujra a viz szinére emelkedik és ha a préda kicsiny ,akkor elnyeli mindjárt ;ha pedig nagyobb ,minő egy ember ,vagy tehén ,ezt a partnak egy rejtett helyére hurczolja ,hol iszonyu fogai és körmös előlábai segitségével ,darabokra szaggatja és marczangolja ,azután az est és éj folyamán darabonként felemészti . Egyes vén szörnyek pedig ,melyek maguk élnek egy öbölben ,vagy folyótorkolatban ,a nagyobb prédát a viz alatti gyökerek ,vagy vizben megtorlódott ágak közé rejtik ,s mikor már feloszlani kezd ,szabdalják darabokra ;az ilyen feloszlásba menő hulla kedvesebb nekik ,mint a friss ;de éhségükben mohón fogyasztják el ezt is . Falánkságuk oly nagy ,hogy megtámadnak minden élőt ;embert ,állatot egyaránt ,s oly vakmerők és vérszomjasak ,kivált alkonyatkor és éjjel ,hogy még az óriás alkatu vizilovat is megtámadják . A vizben oly ügyesen és gyorsan mozognak ,hogy egyetlen sikamlás és bukással elfogják a halakat ,sőt az uszó és gázló madarakat is ;farkuk egy-egy csapása öt-nyolcz ölnyire viszi őket viz ellen ugy ,mint a folyás irányában ,ekkép nincs biztonságban előlük semmi élő ,ha vigyázatlanul a folyam vagy tóparthoz közeledik ;a szárazföldön szintén nagy ügyességgel és elég gyorsan ,de mindig egyenes irányban mozognak ,mert fordulni lassan birnak ,miután a kemény és merev pánczélzat ,a hajlékonyságot akadályozza ;a szárazon gyávák ,mert a napon sütkérezve ,már száz-kétszáz lépésnyire a vizbe rohannak ,ha ember közeledik ,de a vizben annál vakmerőbbek ,mert nemcsak a partról ,de a csónakok és talpakról is lerántják vagy felkapaszkodva ezekre ,támadják meg a hajósokat . Dühbe jöve ,mély ,tompán döngő bőgésben törnek ki ,s farkukkal tajtékká korbácsolják a vizet ;e bőgésük -kivált az éj csendjében -megrázón félelmetes s leggyakrabban a párzás idején hallható . A párzás csakis éjjel történik ,s ilyenkor a himek dühösen küzdenek egy-egy nőstényért ,vad dühvel marczangolják egymást ,farkuk tajtékká korbácsolja a vizet ,-mely ugy hangzik ,mint egy erős zuhatag rohanása s félelmes ,tompa bőgésük messze elhallik az éjszakában . A megölt ellenséget a győző feleszi s általában a vén krokodilok maguk a legszorgalmasabb pusztitói a fiataloknak . Némely vidékeken ,különösen ott ,hol a folyó szerfölött haldús ,s a vidék bő vadállománynyal bir ,társaságban élnek ,s társaságban vadásznak prédára ,de azért egymás iránt is mindig ellenséges indulatuak . Egyes vén ,kinőtt krokodilok ,kiválasztva egy-egy öblöt vagy nádast ,hova sok vad vagy vizi madár szokott járni ,elüzik maguk körül a gyöngébbeket ;azon vidékeken ,hol erősen üldözik őket ,mint például Nubiában ,Nyugat-Afrikában -hol a négereknek husa kedvencz csemegéjük ,zsirja pedig hatalmas gyógyszerük -igen elővigyázók lesznek ,nehéz őket elejteni . Európai iny e hust undoknak találja ,mert erősen büzlik a pézsmaszagtól ,de a négereknek épp ez tetszik ,s leginkább moschus-mirigyeiért vadászszák ,mely Tunisban ,Maroccoban ,mint hajkenőcs illatositó ,a legkeresettebb czikkek egyike . November és márczius közt van a tojásrakás ideje . Valamennyi fajta átlagban 25-40 ,sőt 50-60 tojást is rak . E tojások kemény héjuak ,ludtojás ,vagy ludtojásnál jóval nagyobbak és hosszas alakuak . Kikeltésük a napra van bizva ;mindannyian a vizhez közel ,a part homokjába vájt gödrökbe helyezik el ;de kivált az alligátor-félék tanusitanak nagy gondosságot a tojásrakásnál . A nő egy szabályos köralaku széles és mély lyukat váj talpai és orrával a forró homokban ,vagy a kiszáradt iszapban ,s ebbe soronkint helyezi el a tojásokat ,minden sor tojás fölé egy réteg száraz fű és falevél jő ,mig csak a gödör meg nem telik . A hol a talaj erre nem alkalmas ,ott ugyane módon magas halmot emel tojásaiból és száraz levelekből ;3 hét mulva kelnek ki a fiatalok ,melyek 15-18 cmtr. nagyok ;ugy a kelés ideje alatt ,mint a kikelés után 1-2 hóig anyjuk a leggondosabban őrzi és védi őket a szárazon ;vigyáz reájuk ,ételt szerez nekik ,s csak mikor megerősödtek ,szálnak a vizbe ,hogy megkezdjék kétéltü életüket . Bekövetkezvén az esős ,vagy téli évszak ,valamennyien téli álomba merülnek az iszapba ásva magukat s ilyenkor -kivált az alligátor-félék oly érzéketlenek ,hogy mozdulatlanul türik el a legérzékenyebb sebzéseket és vágásokat is . Hogy nagy szaporaságuk nem áll arányban kevesebb létszámukkal ,erről a természet gondoskodott ,mert ha petéik mind kikelnének és megmaradnának ,ugy hazájukban nem lenne maradása semmi élő lénynek . Legtöbb tojást elpusztit az ősegyptomiak által éppen ez okból szentként tisztelt Ichneumon (Herpestes pharaonis )ezen nyulnagyságu négylábu ,valamint a Nilusi intő (Monitor niloticus )ezen 5 láb hosszu ,barnásszinü gyikfaj ,mely nemcsak a tojásokat ,de magukat a fiatal krokodilokat is nagy számban falja fel ;továbbá a fiatalok nagy része zsákmányul esik maguknak a vén gyilok- és alligátoroknak ,valamint több faj vizi- és gázló madárnak . Afrikában több módja divik a krokodil-vadászatnak . Vagy horoggal fogják ,vagy pedig lesből lövik . Legsajátságosabb azonban a lesvadászatnak a következő neme :Egyes szegényebb négerfalvakban az illető vadász néhány krajczár értékü holmiért ,kibérel egy egy- vagy másféléves néger gyermeket apjától vagy anyjától . E gyermeket derekán kötéllel átkötve ,a folyó vagy tó partján levert czövekhez köti s egy vékony vesszővel a meztelen gyermeket megcsapkodva ,hogy az torkaszakadtából bőgjön és orditson ,maga pedig elrejtőzik . A gyermeksirástól csalogatva ,előjön a krokodil s a vadásznak kedvező esélye van a lövésre . Néha azonban megtörténik ,hogy a vadász elhibázza ,s a krokodil egy rántással gyermeket ,czöveket a vizbe vonszolja . Ekkor a vadásznak kártéritési dijul a bérletárnak tizszeresét kell fizetni az „ elkeseredett szülőknek ”. Többször megtörtént azonban már az is ,hogy mig a vadász előre lesett ,addig őt hátulról ragadta derékon egy krokodil s egyetlen harapással összeroppantva hurczolta a vizbe ,s a kikötött gyermek meg áldozatul esett egy másiknak ,a melyik bántatlanul vihette el a siró gyermeket . A krokodilok közül a legveszélyesebb és legvakmerőbb fajták az Indiai krokodil (Crocodilus biporcatus )és az Orinoco folyó ,St. Domingo és Martinique szigeteken élő Hegyesorru krokodil (Cr. acutus ). Ezen két faj vakmerősége és vérszomja ,kivált éjjel és alkonyatkor hallatlan . 1854-ben egy kisebbszerü halászbárkát az Orinoco közepén társaságban támadtak meg ,s a kormányost egyik a vizbe vágta a farkával ,mig kettő a fedélzetre kapaszkodva ,két embert ragadott a hullámok közé ;a bárka emberei kétségbeesetten védekeztek ,de a harmadik támadásnál ujra egy ember esett áldozatul . Végre is a „ Ticonderoga ” nevü kis gőzös szabaditotta meg őket ,ágyulövésekkel üzve szét a vérszomjas szörnyeket . India folyói és tavai különösen gazdagok e szörnyekben . Majd annyi ember pusztul el évenként a krokodilok és gaviálok fogai alatt ,mint a tigriseké alatt . Az „ East Indian World ”1864-1870-ig egy statisztikát állitott össze ,melyben hiteles adatokkal igazolja ,hogy 6 év alatt ,majdnem 400,000 ember esett a krokodilok ,tigrisek és mérges kigyók áldozatául . Ha egyszer e szörnyek emberhust izleltek ,dühös kitartással folyton ez után vetik magukat ,s e vágyakozásukat különben maguk a bennszülöttek élesztik az által ,hogy halottaik nagy részét vallásos kegyeletből a Ganges szent hullámai közé vetik ,s e hullákat mind a krokodilok és gaviálok falják fel . Ismerve e szörnyek éjjeli vakmerőségét ,a benlakók még a legnagyobb szükségben sem igen mennek éjjel vagy este vizért a tó- vagy folyampartra ,vagy szállnak csónakra és talpakra . A kiket pedig az éj csónakon vagy bárkán lep meg a folyón ,ezek a bárkával folyton a folyam közepén ,az ár sodrában tartózkodnak ,mert a krokodilok ilyenkor inkább a parthoz közel tartózkodnak ,inni jövő állatok s emberekre leskelődve . Daczára ezen óvszabályoknak ,mégis a leghajmeresztőbb szerencsétlenségek érik egymást ,melyekből egy cseppet sem okulnak ,hanem a mohamedánok és buddhisták ismert resignatiójával belenyugosznak és elfeledik a dolgokat . Egy könnyü gyümölcsszállitó csónakot lepett meg az éj a Kambodja folyón . A nő ,keblén egy 4 hónapos gyermekkel a kormánynál ült ,a férj pedig evezett . Egyszerre a csónak egy erős lökéstől ingadozni kezdett s a másik perczben egy nagy indiai krokodil kapaszkodott előlábaival a csónak szélébe ,ugy ,hogy ez majd felborult s a másik perczben már egyetlenegy rántással ,mielőtt a nő csak sikoltani is birt volna ,férjét a szörny a hullámokba rántotta és ugyane perczben még egy iszonyu csapás érte a csónakot ugy ,hogy ez háromfelé szakadt s elmerült s a másik perczben pedig vérfagyasztó sikoltással a nő gyermekével együtt a hullámok alá rántatott . E vértfagylaló szerencsétlenség oly gyorsan történt ,hogy a hozzá nem messze horgonyzó nagyobb halászbárkáról még segélyére sem siethettek a szerencsétleneknek . E szörnyek torkából a menekvés csakis csudával határos módon történhetik és ha megtörténik is csudaritkán azon eset ,hogy megmenthető lesz a megragadott ,ennek egyik vagy másik tagja ugy össze van marczangolva ,hogy kevés időre reá sebeiben hal meg ,mint a következő eset is illusztrálja : Négy dayak testvér Borneo-szigetén egy délután halászni rándult a Lampur-tóra . Egyikük a csónak orrán állva ,a hálót vetette ki ,midőn a vizből egy óriási krokodil merült fel s a szerencsétlent ballábánál megkapva ,a vizbe rántotta . Pár másodpercz mulva azonban a csónak hátuljánál ujra elmerült szájában az áldozattal ,ki bár fuldokolva ,de kétségbeesetten sikoltozott segitségért . A testvérek legifjabbika ,minden fontolgatás nélkül ,felkapva yatagánját ,a vizbe vetette magát s egyik kezével megragadva bátyja jobbkarját ,oly iszonyu csapást mért a borotva élességü yatagánnal a krokodil tarkójára ,hogy ez eleresztve áldozatát ,a viz alá merült ,mire a szabaditó a csónakhoz uszhatott megmentett bátyjával . A megsebesült már alig pihegett ,mert czombja annyira össze volt zuzva ,roncsolva ,hogy csak pár idegszálon csüngött az egész lábszár . Még haza sem értek ,midőn az áldozat már kiszenvedett . A hinduk épp oly szent cselekvénynek tartják a Ganges szent habjaiban a fürdést ,mint a törökök a Mekkába zarándoklást . E fürdéseknél is gyakran megtörténik ,hogy a fürdőzők egyike-másika vérfagyasztó sikoltással -mely mintha egyszerre kettévágták volna ,megszünik ,-villámgyorsan a viz alá rántatik s csak a vértől vöröslő viz mutatja a helyeit ,hol eltünt . Egy élelmes tolvaj -egy krokodilfejet szerezve álczának ,igy rángatta viz alá az értékesebb ékszerü fürdőzőket s fosztogatta ki őket . De csakhamar utólérte a nemezis ,mert egy alkalommal ,szintén vérfagylaló halálsikoltás rengette meg a levegőt s a véres hullámok felett egy kikészitett száraz krokodilfej uszkált ,melynek koponyaüregeiben néhány ékszerdarab még akkor is rejtve volt . A krokodilok családja négy válfajjal bir ,mig az alligátoroké hatra oszlik ,melyek kizárólag Amerikát és szigetvilágát lakják . Az alligátorok közül legveszedelmesebbek ,legvakmerőbbek :a Csukafejü alligátor (Alligátor lucius ),a Szemüveges kaiman (A. scelepros )és Kutyafejü kaiman (A. fissipes ),de még e három közül is kiválik vakmerősége ,vérszomja ,ravaszsága és falánksága által a Csukafejü kaiman ,mely Észak-Amerikának 32° 30 ’ északi szélességi foka alatti tavak ,folyók ,mocsarakban bőven található ,valamint Brazilia és az Antillák folyói és tavaiban is . E szörny másfél öl hosszuságnál már kifejlett ugyan ,de éppen nem ritkák a 16-18-20 láb hosszuságuak sem ,mint ezt Azara ,Rüppel és Humboldt is bizonyitják . E szörny jóval vakmerőbb ,támadóbb a krokodiloknál s falánksága s öldöklési vágya is nagyobb ezekénél ;e mellett oly dühös ,ingerlékeny természetü ,hogy még a ½-1 láb nagyságu fiókák is dühösen szembeszállnak és megmarják az embert ,ha elébük áll ,e mellett pokoli fürge ,s különösen a támadásnál villámgyors . A préda megejtésében a ravaszságból leczkét vehetne tőle akár a róka is ;mert az iszapban ,a folyók közepén ,a nádas közt oly ügyesen huzza meg magát s burkolódzik az uszó növényzetbe ,hogy lebegő ,vagy megfeneklett fatörzshöz hasonlit ,annyira ,hogy még a szemes madarak is megcsalódnak ,reászállnak ,vagy a halász nyugodtan akarja tova lökni az evezővel ,hogy csónakjához ne ütődjék ,s a másik perczben villámgyorsan ragadja meg a madarat ,embert ,állatot . Braziliában általában az alligátorokat Jacare-knak nevezik s a benlakók a folyók ,tavak ,mocsarak partjain a legnagyobb óvatossággal járnak . A hol rendesen tartózkodni szoktak ,ott a környéken -kivált alkonyatkor -erős pézsmaszag érezhető ,mely valósággal fullasztó ,ha az állat közelben van és a párosodás idején . Ilyenkor a himek mindig ingerültek ;rémesen tompa ,vad orditásuk s a viz habzása és csapkodása -melyet farkukkal a veszekedés közben szinte gőzzé vernek -messze elhallszik az éjszakában . Daczára falánkságuknak a szabadban ,a fogságban és téli álmukban az élelmet fél évig ,sőt tovább is nélkülözhetik . 1887 nyarán a hamburgi Hagenbeck állatkereskedő czégtől ,két fiatal csukafejü alligátort vettem . Az egyik egy- ,a másik másfél láb hosszu volt . E kis szörnyek egy szénával telt ládácskában jöttek . A mint a ládát felbontottam ,felbőszülve a fojtott melegtől s a zárt helytől ,mint a csik ,fürgén vágták ki magukat a széna közül s sebesen szaladgáltak szerteszét . Meg akarva fogni az egyiket ,egy vésőt -melylyel a ládát bontottam fel -tartottam eléje s a kis bestia ,villogó szemekkel ,nagyokat fujva ,vágott hozzá s harapott bele dühösen többször . A kemény vasvésőn fogai meglátszottak ,oly aczél-kemények és hegyesek valának ezek ily kiskorukban is ;fogaik nagysága és alakja egy nagyon kifejlett s duzzadt árpaszemmel egyezett . Tartásuk és ápolásuk igen egyszerü volt ,mert naponta 2 órán át langyos vizben fürödtek s ebbe kapták étkül a vágott nyers marhahust ,a fürdő után pedig egy tágas ,fenekén puha szénával bélelt négyszögletü aquariumban mozdulatlanul hevertek . Ha érintve lettek ,farkukkal csapkodva ,villámgyorsan vágták ki magukat s ilyenkor merev ,sárgás-zöld ,vad tekintetü szemeik kiülők ,villogók lettek s szájukat tátották s marni akartak . A fürdőben még élénkebbek voltak . Ilyenkor ,ha csak közeledett is valaki ,erősen ,dühösen fujták ki a levegőt az orruk hegyén levő léglyukból s tátogtak ,csattogtak s olyanokat vágtak fejükkel ,farkukkal a pléh fürdőedény oldalához ,csak ugy kongott . Naponta mindegyik két ,jó dió nagyságu vágott nyershust fogyasztott és ezt uszkálva nyelték -nem rágták -el egyszerre ,ritkán kétszer . Az érkezés utáni 12-ik napon ,nagy csobogás és a pléhedény kongása csalt oda . De már későn jöttem ,mert a nagyobbik (a 1½ lábnyi )már akkorra megölte 1 lábnyi nagy társát . Ennek hátsó ballágyéka annyira fel volt szaggatva ,hogy belei kicsüngtek s hátsó ballába is össze volt marczangolva . A gyilkos kis bestia mód nélkül dühös volt . Tátott szájjal uszkált ,össze-össze csappantva torkát ,fenyegetett ,vágott ,csapdosott s ki-ki vágta magát a fürdőből . Április végétől szeptember közepéig semmit nem evett s nagyon lusta volt ,de azért könnyen fel lehetett ingerelni . Semmi hizelgés ,kedveskedés nem használt ,dühös ,harapni vágyó maradt mindenkihez . Egy férficselédünk mutató ujját ,ki vigyázatlanul markolta meg a fürdőben ,annyira összemarta ,hogy egy és háromnegyed hó alatt gyógyult be s kicsisége daczára ördögi látványt nyujtott e kis bestia véres ,tátogó torkával ,vadul villogó ,dühös szemeivel . Október közepén étvágya és virgonczsága tetőfokát érte el . Ekkor történt egy eset ,melyben ördögien gyors ügyességét bámulhattam . Volt egy bubos-bankám (Upupa epops ),mely oly szelid és kedves volt ,hogy mindenhová utánam járt és követett . Az alligátor a fürdőjében volt és én csendesen leülve ,észleltem . A szelid ,gyanutalan banka ott futkosva az edény körül ,végre ennek a peremére szállt . Minden gyanu nélkül hagytam ott . Az alligátor egészen a fenékre ereszkedett s vagy öt perczig onnan bámulta a bankát ,majd lassan ,alig észrevehetőleg előre csuszott . Egyszerre -le nem irható gyorsasággal ,felvágta magát -szemmel nem lehetett követni ,oly gyorsan -a másik pillanatban már a banka a vizben vergődött ,alá-alá rántva ,fel-fel bukva . Mire odaugrottam ,már meg volt dögölve . Jobb szárnya közepén átharapva lecsüngött s melle közepén összeroppantva és felszakitva volt . Ezen apróság viselkedéséből ,vadságából fogalmat alkothatni ,hogy minő irtózatos ellenfél egy kinőtt 16-20 lábnyi szörny ,minő dermesztő lehet sárgás-zöld szemeinek merev ,sátánian vad pillantása ,midőn éhsóváran áldozatára szegezi s hogy törnek ,roppannak üvegként össze ember és állatnak legerősebb csontjai is ,midőn az óriási izomerejü állkapczák közé kerülnek ,melyeknek mindegyik 18-24 jóhüvelyk nagy ,hegyes ,aczélkemény foggal van felfegyverkezve s ezen borzasztó fegyverek mellé ,még pokoli gyorsaság ,erő és ravaszság sorakoznak . Brazilia folyammenti óriási erdőségei -kivált az Amazon- és Rio -Negro -folyók mentén -ezek gyakori kiáradása miatt rendszerint vizenyős ,süppedékes talajuak ,s ezen csudás bujaságu erdőkben gyakoriak a kisebb-nagyobb ,csalóka ,süppedékes környékü tavak . A mellékfolyók legtöbbje több ágra szakadozik ,tavakat ,mocsarakat ,öblöket és deltákat képezve s ezeknek talaja olyan ingó ,süppedékes ,mint a szivacs és sokszor feneketlen mélységeket rejt magában . Egyes folyók -ágyazatuk vastartalmu földje következtében ,nagy darabon keresztül majdnem tintafekete vizüek -s ezen fekete vizek és rejtett erdei tavak legkedvenczebb tartózkodási helyei az alligátoroknak ,mert könnyen elrejtőzhetnek ,ilyen helyeken egész nagy társaságokban élnek s feltünő nagyságot érnek el és nem üldöztetve ,vakmerőségük is nagyobb ,a lakott vidékeken átvonuló folyókban lakóénál . A legkimeritőbb és legmegbizhatóbb adatokat e szörnyek szabad életmódja és természetéről Hernandez y Zarras hires kutató és vadász feljegyzései szolgáltatják ,ki benső barátja és utazótársa volt Audubon-nak ,a hires természettudósnak . E rettenthetetlen buvár többször forgott oly életveszélyekben ,melyekből a menekvés valóban csak csuda által történhetett . Egy ember sem pusztitott el annyi alligátort az életben ,mint ő s a rio-janeiroi muzeumban levő 32 lábnyi csudanagyságu alligátor ,mely eddig egyetlen a maga nemében ,szintén az ő keze által esett el . -Már ötödik hete ,hogy a rengetegekben barangoltunk ,midőn csónakunk a Rio-Negro egyik mocsaras mellékágába ért ,hol tömérdek vizi szárnyas tartózkodott -beszéli Hernandez . -Audubon a csónakban maradt ,mert igen ki volt merülve ,-én kutyámmal ,e régi ,hű bajtársammal ,a süppedékes talajon az erdőbe mélyedtem . Sohse láttam ily csalóka ,veszélyes talajt . A fák ritkásan álltak ,s ha áttörtem egy-egy sürü folyondárszőnyegzeten ,tavak és erekkel boritott ,magas füvü tisztásokat találtam . Egy kidőlt fára kapaszkodva körülnéztem vizsgálódva . Mindenfelé csak mocsaras-tisztást láttam ,temérdek madárral . Le sem szálltam még a fáról ,midőn a tó vize gyürüzni kezdett s egy hatalmas alligátor bukkant fel ,s sietve tartott a part felé ,hol kutyám dühösen ugatott . Egy jól czélzott golyóval a balszemébe -a tóba teritettem ,midőn már féltestével a szárazra kapaszkodott . Most láttam csak ,hogy e táj hemzseg e szörnyektől ,mert midőn az alligátor rettentő vergődéssel a tóba visszaesett ,tizenöt-husz más társa bukkant fel ,s rohant reá ,hogy felemészsze . Ujra töltve ,sietve hagytam el e helyet ,tudva ,hogy kutyám ugatása e szörnyek egész seregét csalja elő . Egy alig 4-5 lábnyi széles folyócska partján haladtam felfelé ;e folyócska egy jó nagy ,fekete ,iszapos vizü tóba szakadt . Már közel voltam a tóhoz ,midőn a talaj süppedékes kezdett lenni ,s elhatároztam ,hogy átugrom a tuloldalra ,mely szép magas s sűrü fűvel volt benőve . Vadászkésemet magasan ,majdnem hónom alá kötöttem ,hogy az ugrásban ne akadályozzon ,könnyen szöktem át a tulpartra ,de hangos szitkokban törtem ki ,mert térdig süppedtem az iszapba . Átkozva e csalárd ,süppedékes talajt ,iparkodtam egyik lábamat kihuzni ,de annál mélyebben süppedtem belé a másikkal ;mikor meg ezt akartam kihuzni ,amaz sülyedt még mélyebbre ,sőt ezen erőlködéseim következtében czombjaim közepén felül sülyedtem alá . Gyorsan keresztbe fektettem puskámat a füvön ,igy akarva kiemelkedni ,de ez sem sikerült ,mert ugy puskám ,mint magam ,minden mozdulatnál mélyebben ,mélyebben sülyedtek alá ,ugyannyira ,hogy már csak vállaim és karjaim álltak ki az iszapból . Nem mertem mozdulni ,hisz minden mozdulatomnál rohamosan merültem lejebb-lejebb ,s kezdtem kétségbeesni menekülésem felől ,mert éreztem ,hogy lábaim alatt egészen hig iszaptömeg mozog . Lehetőleg csendesen maradva ,karjaimat kiterjesztve ,iparkodtam felülmaradni ,de igy is éreztem ,hogy lassan-lassan mindig lejebb sülyedek . Minden menekülési módot megkiséreltem már ,a füvet is a meddig csak elérhettem ,mind kitéptem ,a mint belekapaszkodva ,szárazra vonni iparkodtam magamat -midőn kutyám ugatása rezzentett fel fájdalmas kétségbeesésemből . Kutyám ,e régi ,hű állatom ,egy igen nagy ,erős ,félkopó ,fél oroszlán-kutya származék volt ,igy remélhettem ,hogy segitségével a szárazra vontathatom magamat . Hozzám hiva ,hizelgő és biztató szavakkal helyeztem fogai közé kaputom csücskét s az okos állat ,egészen megértve ,mit akarok ,teljes erejével huzni kezdett ;bár én is iparkodtam ,még sem sikerült ,mert lábai mélyen besüppedtek az iszapba neki is annyira ,hogy félve ,szűkölve eviczkelődött ki ,s futott el a veszedelmes helyről és a tó partján siralmasan kezdett vonitani ,fel-alá futkosva . Vérem lüktetését már sarkaimban is éreztem ;füleim és fejem erősen zugtak ,szivem mindinkább erősebben ,aggodalmasabban szorult össze ,mintha valami nehéz ,sulyos tárgy préselné össze ;lélekzetem akadozott ,el-elfulladtam ,mert a mellemre nehezedő iszap gátolta a tüdők működését ;szemeim kápráztak ,s gondolataim kezdtek összezavarodni és folyton azon tépelődtem ,minő mélyre fogok sülyedni az iszapban ,s meddig fog haláltusám tartani ,mig megfulok az iszap mélyében ? Időnként kiállhatatlan rothatag bűz széditett el ,s a nap reám tüzött egyenesen ... Egyszerre egy elém rajzolódó árnyék rezzentett fel tompa kábultságomból . Jobbra tőlem egy rettentő nagy alligátor fejét és előtestét pillantottam meg ,mely lassan közeledett felém . A forró ,csöndes levegő tele lett széditő pézsmaszaggal ,melyet e szörny árasztott maga körül . Önkénytelenül is fegyverem után nyultam ;iszapos volt ugyan ,de a gyutacsok szárazon maradtak ;vállamhoz emeltem és nyitott torkába czélozva lőttem ,mire az utálatos hüllő gyorsan visszafordult ,s vértokádó torokkal ,nagy zuhanással vetette magát a tóba ;de nekem is gyorsan le kellett vágnom puskámat ,mert annyira sülyedni kezdtem ,hogy az iszap már majd nyakamat érte . Elém fektetett puskámba kapaszkodva ,ujra vállig felküzdöttem magamat s láttam ,a mint kutyám a tóparton fel s alá futkosva ,borzolt szőrrel ,villogó szemekkel dühösen ugatott ;most jöttem rá ,hogy kutyám csalta ki az alligátort is a szárazra ,mert folyton körülöttem futkosva ,nyöszörögve ,a szörnyetegek figyelmét rám is felhivta . Közelembe édesgettem ,nehogy még jobban felébreszsze a szörnyetegek figyelmét ;de mihelyt érezte a talaj süppedését ,ujra vonitva szaladt el biztosabb talajra s ott futkosott fel s alá a tóparton . Egyszerre dühös ,szokatlanul panaszos vonitásba kezdett ! Én szivem mélyéig megremegtem ! Nem -e ujabb szörny közeledését jelenti -e e szokatlanul félő vonitás ? Csakugyan azt jelentette ! Kutyám behuzott farkkal ,borzolt szőrrel ,lassan hátrált ,egy iszonyatos fő elől ,mely a tóból emelkedett ki s a melyet rengeteg nagyságu test követett ! Ez még az elébbi szörnynél is nagyobb volt ,lehetett 18-20 láb hosszu . A mint a tóból a partra kapaszkodott ,pár pillanatra megállt s rengeteg fejét majd felém ,majd a dühösen ugató kutya felé forditá ,aztán egyenesen felém közeledett . Végső kétségbeesésemben -megforditva fegyveremet -agyával ,minden erőmet összeszedve ,sujtottam éppen jobb szeme fölé ,midőn közelembe érkezett ;de a fegyver agya eltört s csak a csonka cső maradt a kezemben . Ez ütésre vagy egy ölnyire hátrább vonult . Észrevettem ,hogy a talaj ott ,hol a szörny állott ,nem oly süppedős ,mert colossális testét egészen jól megbirta . Most ujra közeledni kezdett ,rettenetes állkapczáit csattogtatva s mikor én a fegyvercsővel feléje sujtottam ,hű kutyám ,hogy engem megmentsen ,oldalt támadta meg . Vad dühvel kapott csattogó állkapczáival a kutya után de ez ügyesen félre ugorva ,felemelt farka alatt suhant át ,hanem a másik pillanatban e rettentő erejü farok oly villámgyorsan csapott le a kutyára ,hogy ez keserves vonitással ,kettétört derékkal rogyott össze ! Erre a szörny sebesen megfordult ,fogai közé kapva a kutyát ,a ,tóba rohant vele . Még egy fájdalmas vonitását hallottam csak ! Erre megeredt szemeimből a köny ! Hű barátom volt e kutya ,mely éveken át osztozott velem veszélyben ugy ,mint a szerencsében ,éberségével többször életemet menté meg s most is értem kelle elvesznie ! E küzdelem után ujra vállaim hegyéig merültem el az iszapba ,a csonka puskacső ,mit sem használt már . Hű kutyám halála s jelen helyzetem keserü ,kétségbeesett fájdalommal töltöttek el . Lelkem mélyéből ,sirva fohászkodtam Istenhez ,hogy mentsen ki e rettenetes halálból ! Erős ,izmos férfi létemre ily nyomorultul ,ily undok halállal kell elvesznem ,lassan ,mindig mélyebbre süppedni alá a bűzös mocsárba :várni a halált ,mig az iszap az álltól az ajakig ,innen az orrba nyomulva ,végre lezárja a szemeket s összecsap a fej felett s a test alásülyed ,ki tudja meddig ,hová s még buborék se jő fel utánna ;csak eltünik nyomtalanul ! Ezen meresztő gondolatokból a tó felől jövő pocskolás riasztott fel ! Uram Istenem ,megint egy uj szörny -még az utóbbi colossusnál is nagyobb ,mászott a partra ! Leirhatatlan irtózás fogott el ! Inkább az iszapba fulni ,csak ne e rettenetes fogak által elevenen szétmarczangoltatni ! Az irtózat és halálfélelem önkénytelenül egy kétségbeesett sikolyt csaltak ajkaimra . E hangra felém forditá fejét . Puskám csövét kerestem ,de ez nem volt sehol ,mert alámerült a mozgolódásom által meghigult iszapban !... Ekkor a végveszély perczében egy mentő gondolatom támadt ... Ugy teszek ,mint a néger krokodil-vadászok ! Ezek karjukat vastag bőrrel tekerve be ,döfik késüket a krokodil torka mélyére ! Vadászkésem megvan ,igy nem koczkáztatok semmit ,mert vagy az iszapba fulok ,vagy az alligátorok zsákmánya leszek ugyis ,de legalább küzdelem nélkül nem adom oda életemet ...sőt talán meg is menekülhetek ...csak oda ,arra a keményebb talajra juthassak ki ,merről támadóim jöttek felém . Szerencsére vadászkésem egészen hónom alá volt kötve ,igy kevés vesződséggel elérhettem . Hatalmas éles kés volt ez ,hosszu szarvasszarv fogatékkal . Egyik karommal már csak ügygyel-bajjal tarthattam fenn magamat az elsülyedéstől ,a másikba a kést szoritva ,lestem ellenfelemet . Szinte óhajtva vártam ,bárcsak már mellettem lenne ,hogy mielébb vége lenne mindennek ! A keményebb talajon gyorsan haladt ,de közelemben már az ő lábai is be-besüppedtek mélyen az iszapba ,de hosszu teste fentartotta . Ördögien vad és merev pillantással szegezte rám sárgás-zöld szemeit s tátott torkából rémesen fénylettek elő hüvelykujj nagyságu hegyes fogai ,s az undoritó ,fullasztó pézsmaszag széditően ömlött felém ,mintha fujtatóból fujtak volna reám ... Még jobban eltátotta torkát ,hogy megragadjon ,s ebben a pillanatban -vad kiáltással ,melybe undor ,borzadás ,irtózás vegyült ,döftem késemet torka mélyére ugy ,hogy az függélyesen állva maradt benne ! Rettentő erővel csapta össze állkapczáit ,de karomat nem morzsolhatta szét ,mert a függélyesen benn fészkelő kés ,mintegy felpeczkelte állkapczáit ! Iszonyu ,vad és tompa bődülésben tört ki ;farkával oly rettentően csapkodott ,hogy egész iszapzuhatagok hulltak rám ,s majd elszéditettek ,de én nem eresztettem el a kést ,hanem egész erőmből tartottam . Leirhatatlanul hánykolódott bősz dühe és fájdalmában ,s akart menekülni . E hátrálás és hánykolódásban azonban mindig kijebb huzott az iszapból ;vérét fecskendőként fujta reám iszonyu erőlködéseiben ,...s végre egy ránditással egészen kihuzott az iszapból ,de rögtön alásülyedtem megint ,mert még mindig a lágy talajon hánykolódtunk . Hátrálásában végre a kemény talajra ért ! Itt rohamosan huzott maga után a tó felé ,mert oda akart ,mint védő elemébe ,menekülni ! Itt kifejthette egész erejét . Oly erővel rázott ,hogy el kellett eresztenem a kést ...de hála Isten ,kemény talajon voltam ,mely megbirt ,olyan zuhanással ,mintha egy hegy omlott volna bele -vetette magát a tóba ,vadászkésemet is magával vive torkában . Én pedig halálosan kimerülve ,tele iszappal és szenynyel vánszorogtam el csónakunkig ,hol ujra könyezve adtam hálát a teremtőnek csudás megszabadulásomért . A Kék-hegyek déli lejtőin egymást érik a buja termékenységü ,patakdús ,apró ligetkék . E ligetkék egyikéből ,egy könnyed épitésü lakocska vidám teteje kandikál elő ,beárnyalva Ausztrália csudás alaku fű-fái és óriás harasztjai által ,e mellett be van futva a virágos folyondárok indáitól ,hogy az egész egy óriási virágkosárnak látszik . E lakocska erkélyén ,az aranyzöld világitásban ,két leányka nyugtatta csillogó tekintetét a reggeli napsugárban fürdő tájon . -Ah ,mily gyönyörüek ,nézd csak ,Edith ,-szólt a karcsú ,aranyszőke haju leányka ,magas ,barna társnőjéhez ,három ,négy csóka nagy madárkára mutatva ,melyek minden félelem nélkül szedegették az erkély párkányára szórt morzsákat . E madarak sötét aczélkék tollazata érczes fémfénynyel ragyogott a tüzes napfényben ,s leirhatlan kecsesek és szépek voltak ,narancssárga csőröcskéik és lábacskáikkal és kellemes ,zengő trillákkal ,hullámos ,de sebes repüléssel kerengtek a két leányka körül . -Ezek az én kedvenczeim ,-mondá a barna Edith . -Naponként felkeresik az erkélyt s egészen ideszoktak ,hogy reggelenként kalács- és gyümölcsmorzsákat kapnak . Hátha tudnád ,minő okosak ezek az atlasz-madarak ,de ezt majd elbeszéli Lewis Egon ,-e név kimondásánál gyenge pir hajnallott át Edith szép arczán -ő nagy természetbarát ,s uj hazádnak állat- és növényvilágát a legjobban ismeri . A madarak még egy ideig a ház körül repkedtek ,azután eltüntek ,sebes repüléssel a távoli rengetegek felé tartva . A két leányka a nap legnagyobb részét az erkélyen tölté ,vidám csevegés és munka között s beszéd közben valahányszor Lewis Egon neve előfordult ,Edith bájos arcza mindig elpirult ,mit Ada mosolyogva jegyzett meg magának . A leszálló est a házba kergeté őket ,s a lámpa világával fellobbant egyuttal a szamovár lángja is ,s mint mindennap ,ugy ma is ,a hazatérő Vane urral ,Edith atyjával ,megjöttek a rendes vendégek is ,az öreg Lewis és fia ,Egon . Vidám csevegés közt mult az idő s a leánykák éppen a teát töltögették ki ,midőn még egy váratlan látogató érkezett ,ki sietve ,s látható izgatottsággal lépett be . Mindenki arczán kellemetlen meglepetés tükröződött ,mert a belépő ,bár egyike volt a telep leggazdagabb embereinek ,a legvisszataszitóbb egyéniség volt . Amugy is a legrosszabb hirben állt ,mint durva ,vad ,lelkiismeretlen ember ,ki semmitől sem riad vissza ,és ezen hireket csak megerősitették visszataszitó veres szakállu arcza ,vadul villogó gonosz tekintetü szemei ,s nyers ,durva modora . De Vane asszony ,ki eddig fanyar ,kedvetlen volt ,mint az éretlen vaczkor ,csupa nyájasság lett az érkező Toby Milessel szemben ;maga mellé ültette s szinte tüntetett szivélyességével ,mikor teát töltött neki . Toby Miles ,a tea nagyrészét kiöntve ,csészéjét whyskivel tölté meg . -Már én igy szeretem ,hiába ,csak igy ér valamit az ilyen lélotty ,-röhögé ,azután nagyokat hörpintve ,bányáiról és nyereségeiről kezdett durva dicsekvéssel beszélni ,s erre lassanként az elébbi vidám hangulat komorrá s feszessé változott ,mit Edith észrevéve ,zongorázni kezdett ,de látva ,hogy Toby Miles még sem hagyja abban nagyhangu dicsekvéseit ,a fiatal Lewis Egonhoz fordult ,ki a hangjegyeket forgatta és hangosan mondá : -Nemde ,Lewis ur ,lesz olyan szives ,s beszél nekünk megint e csodás ország érdekes növény- és állatvilágáról ? -Nagyon szivesen ,-felelé Egon ,mire Toby Miles dühösen villogtatá feléjük szemeit ,sőt Vane asszony is feddőleg tekintett leányára ;mikor pedig látta ,hogy férje is élénken óhajtja ,meredt nyakkal ,tüntetőleg huzta hátra székét az asztaltól ,s Milessel kezdett beszélgetni . A leánykák kérésére Lewis Egon az Atlasz-madarakról kezdett beszélni : -Oh ,csudálatos ügyes kis szárnyasok ezek ,-kezdé ,-mert mindegyik párocska kikeres egy gyönyörü ,kies helyecskét a legszebb tájékon valami parányi forrás vagy tavacska partján ,egy-egy virágdús bokor vagy fa alatti tisztáson és itt egy kunyhócskát épit ágakból és füvekből . E kunyhócska falait belül feldiszitik fénylő jegeczekkel ,szines madártollakkal ,érczfémfényü rovarszárnyakkal ,fénylő kövecskékkel ,el nem hervadó ,szines virágszirmokkal ,s tarka virágmagvakkal ,kagylócskákkal ,szóval ami csillogó ,fénylő tárgyat találnak ;elől pedig a bejáratot parkszerüen rendezik el ,zöldelő mohval rakják ki ,melyre kagylók ,fehér csontocskák ,szines kövecskék ,fénylő jegeczek vannak diszül elszórva ,e mellett be van dugdosva jó illatu ,el nem hervadó virágokkal ,apró levelü növényágakkal ,s e pompás feldiszitett lakban vigad nőcskéjével és fogadja szárnyas barátai látogatását ,vagy ő megy látogatni egy másik pár palotáját . Épp ezért nevezik az ültetvényesek és squatterek őket Bower-birdnek ,azaz kunyhós-madárnak . Mikor eljő a költés ideje ,akkor a nő a kunyhócskában a vad selyem lágy pelyheiből készült fészken ül s a him pedig a kunyhó feldiszitett elején énekel és mulattatja ,s naponként hord haza meglepetésül neki csillogó ,tarka dolgokat ,s ezek rendezgetése és elhelyezéseivel mulattatja tojásain ülő nőcskéjét . Ha a fiatalok kikelnek és megerősödnek ,akkor van a legnagyobb öröm . Lágy csevegés ,csengő ének közt bujkálnak ,játszadoznak a szülők velük ,a kunyhóba bujva ,ki-kiszökve ;néha 2-3 ily kunyhó van egymás mellé épitve s ezekbe ki-bebujkálva játszik ének ,csevegés közt bujósdit az egész társaság . A két lány tapsolt ,annyira tetszett nekik az elbeszélés ,de Toby Miles oda sem figyelt . -Eh ,ostobaság ! Ez beszél itt ni ! Ez a legszebb történet ,-rikkantott térdére csapva . Ezzel egy kopott ,hosszukás bőrzacskót vett elő és az izgatottságtól reszkető kezekkel kioldozva ,egy darab gyémántot mutatott . De minő gyémántot ! Az egész társaság ,mintegy megbüvölve ,csak hallgatag csudálta ,mert királya ,fejedelme volt ez a köveknek ,s a lámpák fényénél ,akár csak egy lehullt csillag ,kék ,zöld ,lila ,vörössárga sugarakat lövellt ,olyan tüz- és ragyogással ,hogy szinte világitott . Olaszmogyorónyi nagy volt ,mesterien köszörülve ,s a mi becsét megtizszerezte ,az az a mély és átlátszón tiszta kék szine volt ,mely szin csudaritka a gyémántok között ,miután ezek szine gyengesárgás ,sárgás és viztiszta szokott lenni . Ezen mély kék alapból lövellt ki minden lapocskáján az a hatsugaru ,a szivárvány minden szinében játszó fény ,oly izzón ,oly intenziven ,hogy szinte megvarázsolta a nézőt . Vane asszony majd leszédült a birvágytól és az irigységtől ,s folyton csak ezt rebegte : -Egek ,mily gyönyörü ,mily értékes kő ! -Valóban e kő páratlan szép és ritka ,-szólt őszinte csudálattal Egon is ,mig a két lányka karcsu fehér ujjaival a lámpa világában csillogtatta a követ ... -Megér legalább is egy millió frankot ,-folytatá Egon . -Hol vette ön e követ ?-kérdé az öregebb Lewis Mileshez fordulva . Toby Miles ,e kérdésre először oly fehér lett ,mint a fal ,szólni akart ,de nem tudott ,majd erőt véve magán ,förmedt a kérdezőre : -Miért kérdi ? Vettem ,hogy kitől ,kinek mi köze hozzá ? Most már Vane asszony egészen monopolizálta Milest s bár eddig is tulságosan kitüntette e durva embert ,de most valósággal elárasztotta egészen az émelygésig kedvezéseivel . -Minő elragadó szép lehet e kő csillogása a napvilágnál ,-szólalt meg Edith ,-be kár ,hogy nappal nem láthatjuk . Toby Miles felüté fejét ,s kedvetlenül és boszusan mondá : -Bolond voltam ,hogy többeknek is megmutattam ;mert ,hogy idejöttem ,máris utánam lopódzkodott néhány gazember ,hogy rám lessen ;azért kérem ,őrizzék meg holnapig gyémántomat ,igy legalább Edith kisasszonynak is betelik az a kivánsága ,hogy a napfénynél gyönyörködhessék benne . Vane asszony mohón ,ujjongva fogadta ez ajánlatot ,férje azonban semmikép sem akart ,beleegyezni ;de a sok unszolásra végre is engedett és neje átvette a gyémántot megőrzésre . Másnap reggel férje távozta után ,Vane asszony az erkélyre lépett ,kitárva a szoba ajtaját . Virágillatos lég ,repkedő madársereg köszöntötték . A csudálkozás felkiáltásai lebbentek el ajkairól ,mert a gyémánt ezerszerte szebben ragyogott a napfényben ,mint a lámpavilágnál . Mikor az erkély széles korlátjára tette ,mintha nem is hideg kő ,hanem magának a tüzes ősanyagnak egy darabkája lenne ,ugy szikrázott ,ugy ragyogott ;egész sugárkévéket ömlesztett ,szines csillagokat szikrázott magából és mint az égő naphtaláng ,szinte kékes ködöt lobogtatott maga körül . -Ezt látni kell a gyermekeknek is ,-kiáltott fel ,-ily szépet még sohasem láttak ! De midőn a nyitott ajtón belépett a szobába ,a lánykák is nagy vidoran éppen akkor léptek be . -Jőjjetek ,gyermekeim ,jőjjetek és csudáljátok a pompás gyémántot ;ah ,száz szem is kevés volna szépsége csudálására ! Ezzel kiléptek az erkélyre ! Vane asszony azt hitte ,az ég szakad reá ;visitó ,rekedt kiáltás tört ki melléből ,mert a gyémánt eltünt . Eltünt oly nyomtalanul ,hogy nem egy ,de száz szemmel sem lehetett sehol felfedezni egyetlen egy sugarát sem ! A két lány is zsibbadni érezte minden tagját az ijedtségtől . Szétnéztek a vidéken ,sehol egy lélek sem volt közelben ;összekerestek minden zugot ,repedést ,leszaladtak az erkély alá ,hátha leesett ,de nem találták . A gyémánt megfoghatatlan ,rejtélyes módon eltünt ! Vane asszony őrültként ,önmagát átkozva ,visitozva száguldozott az egész házban összevissza ;majd elájult ,majd talpra pattanva ,folyton csak ezt rikoltozta : -Ezért megöl ,elpusztit bennünket Toby Miles . Tönkre vagyunk téve ,veszve vagyunk ! Edith némán ,de kéztördelve ,kétségbeesetten járt fel-alá a házban és ház előtt ,szemei öntudatlanul is folyton a gyémántot keresék ,midőn Lewis Egont látta házuk előtt elmenni . -Oh ,jőjjön ,oh jőjjön be !-kiáltott Egonnak ,könyektől fojtott hangon s ugy érezte ,mintha kétségbeesése nem lenne oly nehéz ,ha vele is közölni fogja . Lewis Egon is halotthalavány lett ,mikor Edith mindent elbeszélt neki . Pár perczig mélyen elgondolkozott : -Megengedi ,hogy atyját kiméletesen előkészitsem és értesitsem ? -Oh ,tegye ezt ,kérem ,mily jó ön ,-rebegé könyezve Edith ,s észre sem vette ,hogy Egon kezeit folyvást szorongatja . Hosszu ,századoknak tetsző órák után ,megérkezett halvány ,feldult arczczal Vane ur is . Vane asszony ,a mint férje belépett ,ujra hangosan jajgatni és ájuldozni kezdett ,de midőn látta ,hogy férje minden szemrehányás nélkül egy székbe rogyik ,ő is elhallgatott . -Atyám ,kedves atyám ,nyugtass meg bennünket ,mondd ,mit végeztetek Milessel ? Leánya gyöngéd ,szeretetteljes szavaira reá emelé megtört tekintetét . Annyi kétségbeesés ,annyi fájdalom volt e tekintetben ,hogy Edith szinte szivét érzé megszakadni . -Atyám ,atyám ,ne titkolj el semmit ! Vane ur csak fejét rázta . -Ne ,ne titkolj el semmit sem -sürgeté Edith feszülten . Erre azután megtört hangon ,alig hallhatólag mondá : -Mikor Milesnek tudtára adtam gyémántja elvesztését ,ha Lewis Egon nincs velem ,tán megölt volna dühében . Igy is esküdözött ,hogy a börtönben fogok elrothadni ,ha gyémántját meg nem találjuk . Mikor Lewis Egon elmondta ,mily csudálatos módon tünt el gyémántja ,ujra orditani ,dühöngeni kezdett ,azt mondta ,hogy a gyémánt nem veszett el ,hanem anyád ellopta . Vane asszony élesen felsikoltott ,mint a keselyü . -Oh ,a nyomorult !-fakadt ki keserüen Edith . -S választást engedett -folytatá Vane ur kétségbeesetten ,-hogy vagy még ma a börtönbe hurczoltat s vagyonomat lefoglalja ,vagy pedig te kezedet fogod nyujtani neki ... E szavaknál Vane asszony felugrott s örömsikoltással rohant lánya felé : -Oh ,mi boldogság ,hála Isten ,te e gazdag ember nejévé lész ...-s tovább folytatta volna örömkitöréseit ,de férje egy borzasztó tekintettel torkába folytotta szavait . Edith oly halvány lett ,mint a fal s szemei előtt elsötétedett minden . Az asztalba kellett fogóznia ,mert mondhatatlan kin és fájdalom nyilamlott át szivén ,annyira ,hogy alig birt lábain megállani ,de gyorsan erőt vett magán . Mire atyja szomoruan ,de határozottan mondá : -Edith ,én nemet mondtam ,mert nem lehetsz áldozata anyád könnyelmüségének ... Erre Vane asszony sikoltozva ,elkeseredve rohant ki a szobából ,de szivében örült ,hogy leánya a gazdag Toby Miles felesége lesz ,mert ez volt a vágya mindig s ezért nem állhatta ki a szerény vagyonu Lewiséket ,főkép ,mikor észrevette ,hogy lánya vonzódik az ifjuhoz . Edith ez alatt összeszedte magát s lelkén átvillámlott az ,ha atyja észreveszi ,hogy irtózik Milestől ,ugy inkább a börtönbe fog menni ,semmint kezét odaadja ,ennek pedig nem szabad megtörténni s azért mosolyra kényszerité ajkait ,s bár halállal szivében ,de nyugodt ,bátoritó hangon mondá : -Én szivesen neje leszek Milesnek ,ha kezem kielégiti őt gyémántjáért . Vane ur székébe hullott vissza : -Te ,te ,Edith ,e durva ,lelketlen gazembernek áldoznád fel magadat ? -Atyám ,-esde Edith halk ,de nyugodt hangon ,-te nehezebbnek hiszed elhatározásomat ,minő az valóban . -De hisz te Lewis Egont szereted s ő is téged -tört ki keserüen az atya . E szavakra is csak tagadólag rázta fejét és hosszas ellenkezés után ,végre is kinyerte atyja beleegyezését ,kit tévedésbe ejtett leánya nyugodtsága . Azt persze nem látta ,nem is sejtette Vane ur ,hogy minő fájdalommal roskadt Edith a pamlagra ,midőn magányos szobácskájába ért s minő kétségbeesetten zokogott és csakis Ada tudott volna beszélni azon kinos ,álmatlan éjszakákról ,melyeket köny és zokogás közt virrasztott át . Toby Miles az nap este ,még alig alkonyodott ,máris megjelent Edithéknél . Dühös és durva volt s csak akkor engedett egy kissé ,mikor Edith egész nyugodtan kijelentette ,hogy neje lesz . Mikor a menyegzői előkészületek szóba jöttek ,Miles kijelentette ,hogy elkészülhetnek untig három hét alatt s bármennyit beszélt is Vanené ,nem engedett ebből egy napot sem ,sőt formálisan gorombáskodott vele és azt is kikötötte ,hogyha gyémántja előkerülne -itt olyan bősz pillantást lövellt Vane asszonyra ,hogy ez összerázkódott bele -azt kötelesek lesznek visszaadni és mától fogva a fiatal Lewisnek tiltsák meg ,hogy a házba csak lábát is betegye . Edith arcza lángolt s keserü szavak lebegtek nyelve hegyén ,de egy pillantást vetve atyja elborult arczára ,némán hallgatott . Egyik nap mult a másik után és Lewis Egon ezalatt benszülött szolgájuk ,Patu kiséretében a rengetegeket járta szünet nélkül . A gyémánt elvesztése óta szavát se lehetett venni s atyja nyájas kérdezősködéseire kedvetlenül ,kitérőleg válaszolgatott s most is a rövid bucsu után ,ujra a végtelen rengetegekbe indultak . Az emberlakta vidékeket már jól elhagyták ,midőn egy óriási Kauri-rengeteg tárult fel előttük . E rengeteg fák óriási esztergált oszlopoknak látszottak ,mert derekukon nem volt egy ág ,egy bütyök ,hanem simán nyultak fel a magasba s csak ott terült szét gömbölyü koronájuk . Ezek után nagy Eucalyptus erdők következtek ,melyekben alig volt árnyék ,mert a levelek csudálatos módon nem lapjukkal ,hanem élükkel fordultak a napnak s igy ,mint valami zsalugáder eresztették át a napsugarakat . Mennél dusabb lett a növényzet ,annál számosabbak lettek az állatvilág képviselői . A magas Kaurik és Eucalyptusok tetején hófehér sárgasisakos kakaduk lármáztak ,a vizek s patakok körött levő gummifákon pedig százával ültek a rózsaszinü ,gyönyörü Inka-kakaduk ;a szomorufüzekhez hasonló Kasuárfákon és pompás Banksiákon pedig a kacsanagyságu ,hollófekete ,vérpirosfarku Holló-kakaduk mászkáltak . Rétek ,ligetek váltogatták egymást ,melyeken nagyszámu känguruk ugráltak fel ,6-8 öles szökésekkel száguldva tovább ,legelésző fiaikat a vadászok láttára ,hasuk alatti erszényükbe rejtve ;a tavakon pompás fekete hattyuk uszkáltak ,méltóságosan szántva az átlátszó zöld és kék hullámokat . A füvek egész fákká nőttek s a Xantorrhoeák ugy néztek ki ,mint valami gygasi virágbokréták ;a páfrányok és harasztok szintén óriási fákká magasulva ,végtelen erdőket képeztek ,s a vizdusabb helyeken ,a Pandanusok emberderék vastagságú indáikkal felkusztak egészen az óriási gummifák legtetejéig . Óriási fák váltogatták egymást setétszin levelekkel ,vérpiros ,rózsaszin ,fehér virágokkal s a virágzó gummifák körül ragyogó tollu mézszivók ,a még ragyogóbb szivárványszínü Lorypapagájok repkedtek ,a virágok mézét torkoskodva ,s ha e nyalakodók csapatja fel-felrebbent ,ugy tetszett ,mintha egy-egy szélroham rázná le a fák virágait . A lombozat sűrüiben ,mint egy pontos chronometeróra ,pettyegtette az Óramadár a másodperczeket ,a Zebrapintyek trombitaszerü dala hangzott ,melybe elragadó futamokként zengtek bele a Fuvolamadár édesen lágy flótadalai ;apró egérkék ,mint a madarak ,fészket raktak a fákon s kifeszitve röphártyáikat ,mint a madár szálltak le a magasból . A lapályok telve voltak a vérvörös és mézdus virágu Phormiummal ,melyek felett csapatosan szállongtak a bronz-csillámu ,fehér nyakravalós Poëk vagy Tuik ,melyek napkeltekor kaczagnak ,napközben csudaszerü lágy ,üveghangokon énekelnek ,napnyugtakor pedig sirnak . Legyezőpálmák ,kenyérfák ,cocuspálmák ,ernyőpálmák karcsu törzseiken kecsesen lengették gyönyörü koronáikat ,majd a csudálatos palaczkfa terjesztette szét széles koronáját ,melynek törzse óriási retekalakban hasasodik el ;veréb- és seregélynagy kajdácsok ezrei himbálództak a folyondárokon és futókákon ;a réteken és mezőkön pedig át-átszaladt egy-egy csapat óriási kazuár ;elől futottak a nők a fiatalokkal ,mig a vén himek merészen szembeszálltak és rettentő rugásokkal kergették el magukról a támadó dingókutyákat ,vagy a rekedt orditásu s tigrishez hasonlón csikozott szürke erszényes farkast . Majdnem pulykanagy ,ékszinkék galambok ,fejeiken rengő tollkoronával ,bugtak a fatörzseken ;fejük felett pedig recsegtek az ágak ,midőn a fái-känguruh nagy teste ágról-ágra szökellt . A sással benőtt ,csendes vizü tavak és folyók partjain meg-meglepték a Csőröndöt ,ezt a négylábu ,uszóhártyás és kacsaorru emlős állatot ,majd pedig a csudás alaku ,árvalányhoz hasonló tollazatu ,görbecsőrü Kivik menekültek a sűrüségbe ,izmos lábaikkal a 3-4 méter magas bokrokat könnyen szökve át ,miután szárnyaik nincsenek . A mocsarak hozzáférhetlen ,de emelkedettebb helyein állott a Biru ,e hatalmas mocsári madár ,váralaku óriási fészke sás és nádból összefonva ,mely fészek ,akár csak egy jólrendezett lakház :háló- ,étkező- ,nappali- ,költő helyiségekre van osztva s egyik oldalán őrtoronynyal is bir ,hol e neszes és vad madár őrködik a nap legnagyobb részében . A sáros és mocsaras helyeken vigyázva kellett haladniok ,mert az ilyen helyeken tanyáz a rettenetes mérgü halál-kigyó (Acantophis antharticus ),melyről azt tartják a telepesek ,hogy nemcsak méregfogaival ,de farka végén lévő tűhegyes tüskeforma nyulványával is ,mint a scorpió ,halálosan tud szúrni . A szárazabb talaju erdőségekben és a homokos tereken ,6-8 láb magas ,néha 18-20 láb körületü dombokat találtak száraz levelek és homokból összehordva ;ezeken futkostak fel és alá a pulykaforma Talagellák ,Leipoák és bubos futótyukok ;mert e dombokat ők hordták össze ,hogy tojásaikat belekaparva ,a nap és a korhadás melege által költessék ki . A legrejtettebb sűrüségekben pedig a pompás Lant-madár tanyázott ,melynek farka egy szabályos lyrához hasonlit . Daczára ,hogy a madarak megszámlálhatlan serege és a legritkább vadak ugráltak fel előttük ,Egon mégis vállán hagyta fegyverét ,s elgondolkozva haladt előre ,csak Patu szavaira riadt fel ,ki délnek mutatva ,mondá : -Ott kell a keresést kezdenünk ,ama kauri-csoportnál . Egy magaslaton állottak s alattuk leirhatlan szépségü táj terült el . Egész Svájcz volt ,csakhogy a hegyecskék igen aprók voltak ,s egyes kauri-csoportok emelkedtek fel körültök ,selyemlágyságu gyeppel alattuk ,s számtalan picziny tavacska csillogott a sötét eget ragyogtatva vissza ,számtalan apró forrás csörgedezett a virágzó bokrok között ,s még a parányi zuhatagok sem hiányoztak ,hanem ,mint törpéknek való cascade-ok ,hullottak egyik apró medenczéből a másikba ;az egész táj hasonlitott a mesebeli tündérbirodalomhoz ,melynek lakói törpék és csupán csak a fák óriásiak benne . Vigyázva ,a bokrok és fák sűrüibe rejtőzve ,közeledtek . Patu örvendve csiptetett szemeivel egy 4-5 darabból álló kauri-csoport felé . Lassan ennek közelébe érve ,látták ,hogy egy piczi ,tisztavizü forrás a kaurik alatt egy selymes füvü gyepes térséget övez körül ,melyen apró fehér és vörös virágu bokrocskák virulnak . Az egyik bokor alatt 2-3 láb magas kunyhócska áll ,hasonlatos a mi csőszkunyhóinkhoz ,el nem fonnyadó ,zölden maradó illatos ágacskák és füvekből fonva ,s a gunyhó nyilása előtti tér szagos faágacskákkal ,el nem hervadó szines virágokkal volt arányosan betüzködve ,s fénylő kövecskék ,sárga ,piros ,barna ,feketén fénylő magvacskákkal ,apró kagylók ,csigákkal ,megfehéredett csontocskákkal szépen kirakva ,sőt a középen még három fénylő rézgomb is csillogott . A léptek zajára két fénylő tollu ,sötétkék szinezetü madárka ,narancsszinü csőr és lábakkal ,aggódó csiripeléssel röppent ki a kunyhóból . Egon izgatottan nézett be a kunyhóba . Más alkalommal tán órákig elgyönyörködött volna -mert a kis kunyhó falai át voltak szőve a vadselyem aranyként fénylő szálaival s be voltak tűzködve aranyos zománczu ,szines rovarszárnyakkal ,fémfényü szines madártollakkal ,ragyogó jegeczekkel ,tarka kövecskék és csigahéjakkal ,szines magvakkal ,örökzöld levélkékkel ,aljzata pedig szőnyegként a vad gyapot és selyem lágy pelyheivel volt kibélelve . A kunyhócska hátulján kis mélyedésben volt a puha fészek zöldeskék tojásaival ,-de most elcsüggedve állt fel ,mert nem találta meg benne ,a mit keresett . -Lesz még több is ,vigasztalá Patu ,csak menjünk tovább . Egon reménye mindinkább enyészett ,mert találtak ugyan e tündéri tájon majdnem minden kauri-csoport alatt kisebb-nagyobb ,sokszor bámulatos ragyogón diszitett mulató- és költőkunyhócskákat ,de nem azt ,mit kerestek . Mikor rájuk esteledett s tanyát ütöttek egy-egy banksia- vagy auracaria-csoport alatt . Patu mindjárt elaludt ,de ő nem tudott elaludni . Sokszor a felkelő nap is ébren ,tompa elmerültségben találta . Félnap sem szólt egyet sem ,csak lázasan keresett ,kutatott ... E nap is csak hiábavaló keresésben telt el . Többször megleptek 2-3 család atlasz-madarat ,a mint közös ,pompásan diszitett kunyhócskáikban mulatoztak ,énekeltek s bujósdit játszottak egymással ,megleptek egyes költőpárokat ,hol a nő a tojásokon ülve ,hallgatá a himet ,mely a kunyhó előtt az ő mulattatására ,kedvesen énekelve rendezgetett ,diszitett ,sétálgatott ,hogy a kotolás hosszu idejét nőcskéjének megröviditse . Szomoruan nézett fiatal urára a hű öreg szolga ,azután a tájat vizsgálta . Még komorabb lett ő is ,mert a táj már kezdett megváltozni . A hegyek ,tavak ,források nagyobbak lettek ,a növényzet is gorombább ,óriásibb ,s az elébbi csudaszép tájék kezdett vad ,rideg jelleget ölteni . Egyszerre urának rekedt ,csüggeteg szava riasztá fel elmerültségéből : -Nem fogunk több fészekkunyhót találni ,a táj már egészen megváltozott ... Igy minden ,de minden veszve van ,-suttogá önmagának . A nap már kezdett későre hajlani ,s a sugarak ferdén világiták meg a kauri-csoportok töveit . Egon összeszoritott fogakkal ,fejét lesütve haladt s minden önuralmára szükség volt ,hogy hangosan ,lelkének minden keserüségével ki ne kiáltsa :Ez az utolsó nap ,holnapután lesz a menyegző ,s én elvesztettem őt örökre ... Oly gyorsan tört előre ,hogy a fürge ,gyorslábu Patu alig birt nyomában maradni . Egy hosszu emelkedés tövében haladtak tova . Ez emelkedés teteje virágzó bokrokkal s cserjékkel volt benőve . Utjokat egyszerre egy hat fából álló vén kauri-csoport zárta el ,ugy ,hogy e miatt az emelkedésre kellett kapaszkodniuk . Mikor felértek ,csörtetésükre zajos szárnycsattogással két madárka szállt nyilsebesen a magasba . -Ezek atlaszmadarak !-kiáltá Patu . Egon a virágos ágakat törve ,tépve sietett előre . Mert ott ,a hol a kauri-csoport az emelkedés tetejére veté árnyékát ,mohos szikladarabok hevertek egymáson ,benőve rózsaszinü kövirózsával ,fülfüvekkel ,apró ,vörös virágu bokrokkal . A sziklák alól picziny forrás kanyargott lefelé ,kigyóként körülkeritve a virágdus bokrokat . Hevesen dobogó szivvel közeledett ez utolsó ,véletlenül talált kunyhócskához és midőn lehajolva ,beletekintett ,hangos diadalkiáltás harsant el ajkairól ,mert e kunyhó ,mint a regebeli gnóm király varázspalotája ,szemkápráztatóan ragyogott ,különösen egyik oldala ezerszinü sugárban fénylő ,kékesködü sugárkévében verte vissza a lenyugvó nap sugarait . Reszkető kézzel vette le s rejtette belső zsebébe azt a csillogó holmit ,azután kitörő örömmel a szintén örvendező Patut ölelte meg . Azután Moore egy gyönyörü dalát kezdte énekelni ,melynek hangjaiba belevegyült a vadszarkák halk és bájos esti éneke is . A menyegző előtti nap estéjén ,Vaneék váratlan meglepetésére ,az öreg Lewis fia kiséretében kopogtatott be hozzájuk . -Mi is eljöttünk ,hogy szerencsét kivánjunk a menyasszonynak ,-szólt az öreg Lewis vigan és mikor Egon mosolyogva Edith felé közeledett ,szemeit annyi fájdalommal ,oly ékesszóló szemrehányással emelte rá ,mintha csak ezt mondaná :„Te még mosolyogni is tudsz ,mikor én a halált hordom szivemben. ” -Jőjjön ide ,édes gyermekem ,-intett Edithnek vigan ,-a menyasszonynak esküvője előtt holmi csekély ajándékot is szokás adni . Vegye hát ezt öreg barátjától ;-ezzel az öreg Lewis egy kis gyökérskatulyát adott át neki . Edith tétovázva forgatta kezében ,nem tudta mire vélni ,hogy Egon szemei oly boldogan ragyognak . -Nyissa fel ,gyermekem ,nyissa fel !-unszolá őt . Edith habozva nyitá fel a skatulyát ,mire Toby Miles orditva szökött fel helyéről . Azt hitte álmodik ,mert az elveszett ,igen ,az elveszett kék gyémánt ragyogtatta az asztalon szines sugarait s villódzva ontá magából a kékesködü sugárkévéket ép oly ragyogón ,mint ama gyászt előidéző estén . Toby Miles ,mint egy keselyü kapott a gyémánt után ,s egészen ki volt kelve arczából örömében ,s mikor pedig visszakapta ,mint egy eszeveszett rohant ki ,hogy gyémántját mielőbb biztos helyre rejthesse . Mintha csak most oldódott volna fel az Edith tagjait lenyügöző varázs ,mert örömkiáltással ,mintegy ujjászületve vetette magát atyja keblére ,azután remegő hangon köszönte meg Egonnak ,mindkét kezét feléje nyujtva . -Edith ,-kérdé Egon ,kezeit erősen megszoritva ,-nemde örökre enyémek lesznek e kezek ? -Az önéi ,-felelé nyiltan ,hangosan ,miközben atyja felé nézett ,ki örömében könyezve intett igent fejével ,azután halkan ,leheletkép sugta Egonnak :-Életemet adtad vissza ,s most én ezt az életet adom neked érte . Nem regét olvastál itt ,szives olvasó ,hanem megtörtént ,való dolgot ,mert a fenti történet az 1876-iki „ New-Zeeland Gazette ”-ben volt röviden felemlitve . Az Atlasz-madarak az Éneklők (Oscines )rendjének a varju-félék (Corvini )családjába tartoznak ,hol az Atlasz-madarak (Ptilonorrchyncus )faját alkotják . Eddigelé csupán két fajt ismerünk ,u. m. a már leirt sötétkék atlasz-madarat (Ptilonorrchyncus sericeus vagy holosericus )és a galléros atlasz-madarat (Chlamydodera maculata )ez utóbbi kissé nagyobb ,s a him tarkóján tollakból hosszas gallérkát visel ;szinezetük barnásan olajzöldes szürkésded ,sötétebb foltok és csíkokkal . Mindketten Ausztrália Uj -Dél -Wales tartományában fordulnak elő rendszeresen ,hol a vadonok legtávolabbi ,járatlan czédrus és eucalyptus erdőiben élnek ,s minthogy sebes ,kitartó röptüek ,tanyájoktól messze elkalandoznak . Ezen utjukban minden fénylő ,apró és szines tárgyakat összeszednek s a már leirt módon diszitik fel költő- és mulató kunyhófészkeiket . A társaságot nagyon kedvelik ,azért több család együttesen közös ,a szokottnál nagyobb s czifrábban diszitett kunyhócskát épit s ezen kunyhóhoz néha folyosókat ,fedett csarnokot is épitenek ,s egymással ,élénk kergetődzés ,futkosás közt ,énekelve ,csicseregve bujósdit ,kergetősdit játszanak . A benszülöttek felkeresik ezen kunyhókat és kirabolják ,hogy az összegyüjtött csillogó dolgokból ékszereket készitsenek maguknak ,s néha sokszor értékes dolgokat ,csiszolatlan drágaköveket ,aranydarabkákat is találnak . Egy felhőtlen ,de nyomasztólag forró nyári napon a budai hegyek sziklái közt bolyongtam . Mindenfelől néma csend környezett ,mintha a tikkasztó forróság minden élő lényt álomba meritett volna . A homok- és a mészkő-sziklák csak ugy sugározták magukból a meleget ,a reátett kezet szinte égették ,a láb pedig égett ,tüzelt a hevült homoktalajon . Egy kis árnyék után nézve ,egy magaslatot találtam ,melyet egy vadkörtefa árnyékolt be és közvetlen ez alatt pedig homokos térség terült el ,beszórva nagy szikladarabok és kövekkel ,melyek árnyékos közeit gyér fűcsomók és apró bokrok nőtték be . Mozdulatlanul ültem ott .