Dr. Jókai Mórnak ,a magyar nemzet büszkeségének ,irodalmunk legfényesebb csillagának  hálás tisztelettel ajánlja  A SZERZŐ . A kezdetet jelző villamos sürgöny végig csöngött a folyosókon . A közönség nagy zajjal tódult be a foyerekből . A lomhán emelkedő vaslemez nyomában föllebbent a függöny . Ez a fölvonás ballettel kezdődött . Gáthy Elek báró szemére illesztette a látcsövét s többé nem figyelt a fiatal iróra ,a ki fölvonásközben fölvilágositással szolgált az iránt ,a mire főleg a báróné nagyon kiváncsi volt . Arnóti Béla ,a nemrégiben fölkapott festőmüvész életéből mondott el érdekes részleteket . Nevezetesen azt ,hogy a müvész egy kis alföldi faluból ,nagyon egyszerü szülőktől származik ,s hogy egy kiváló Maecenas födözte föl még gyermekkorában ;az képeztette ki ,annak köszönheti a világ a gyönyörüséget ,a mit a téli tárlaton nagy port fölvert „Az alvó Ariadne Naxos szigetén ”szerzett neki . A báróné fölemelte a látcsövét ,de nem a szinpadra irányozta azt ,hanem a földszinti támlásszékek középső sorai felé . -Igazán érdekes müvész-arcz . -Határozottan szép ember ,báróné . -Hány éves lehet ? -Huszonhét mult . -Kik azok ott mellette ? Ugy látszik ,ismerősei . -A felesége :Káldor Anna és apósa . Ez a házasság aféle gyermekkori idyll . Anna édes apja ,Káldor Dániel ,pap a müvész szülőfalujában és Arnóti apjának halálával második apja volt a müvésznek . A báróné kétségesen mosolygott . -Min nevet méltóságod ? -Mondja csak . Terényi ,nem valami szinmü vagy regény expositióját beszélte el maga most nekem a fiatal festő élettörténetének czimén ? -Hova gondol ,méltóságos asszonyom !?... Hisz ez képtelenség volna . -Hogy-hogy ? -Ilyen regény ma !?... Ilyesmi csak megtörténhetik . De ha ezt az egyszerü ,mindennapi történetet leirnánk ,nyomban és fölháborodva utasitnák vissza ,mint maradi firkát . Többfelől pisszegés hallszott ,a mi arra intette a földszint bal oldalának negyedik páholyában ülőket ,hogy társalgásuk zavarja a közönséget . A következő felvonásközben vendégek érkeztek Gáthyék páholyába :az öreg Zsablyay Hugó gróf ,ifju és feltünően szép feleségével . -Jó estét . Olyan kedélyesen társalognak ,hogy mi is átjöttünk résztvenni mulatságukban ;-szólt jobbra-balra kezet nyujtva az öreg gróf . A grófné könnyü fejbólintással köszönte meg Terényinek figyelmét ,hogy lesegitette róla a belépőt . Gáthyné átengedte a főhelyet a grófnénak s maga a szinpadnak háttal ült le ,mig az öreg gróf ,a báró és Terényi a háttérben foglaltak helyet . -Miféle mulatságos thémát zavartunk mi most meg ?-kérdezte Zsablyay gróf . -Terényi beszélt el pár érdekes vonást Arnóti életéből . -Arról a rendkivül tehetséges fiatal müvészről ,a kivel jóformán tele van a város ? -Ugyanarról ,gróf ur . -Hanem igazán ritka csinos férfi . Nézd csak ,nézd :amott ül a mellett az apró ,kopasz emberke mellett ;a mellett ,a ki olyan idegesen forgatja a látcsövét ... A grófné az unottság leplezetlen jelével vette kezébe a báróné által nyujtott üveget ,de alig egy-két másodperczig nyugtatta azt a kijelölt irányban . -Azt hiszem :láttam valahol ezt a fiatal embert . Tán a bálokban vagy a társaságban ?... -Téved ,grófné ;-szólt a fiatal iró ;-mert Arnóti nem igen fordul meg nyilvános helyen . Egészen visszavonultan él ,a muzsája és családja között osztva meg magát . -Családja ?hát már gyermeke is van ? -Egy három éves fiacskája ,báróné . -Ismeri személyesen Arnótit ?-kérdezte Zsablyay . -Legjobb barátom . Iskolatársak voltunk . Igy tudom családi viszonyait . -Szép asszonyka ez a kis Arnótiné ;-jegyezte meg a báróné ,miután egy-két pillanatig látcsövezte a festő nejét . -Olyan szenvedő ,ábrándos arcz . Valóságos regényalak :szőke haj ,kék szemek ... Ez a regényhősnők konvenczionális kelléke ;nemde ,Terényi ur ?-fordult az iró felé a grófné . -Nem ,méltóságos asszonyom . Szürke vagy aczélkék szemek ,vörhenyes ,bronzszinü haj ;ez a legujabb minta ,a melyben dolgozunk ,-szólt nevetve a kérdezett . A grófné amolyan hideg mosolylyal fogadta ezt a megjegyzést ;mintegy rendreutasitva a fiatal irót ,hogy tulment a határon . Terényit feszélyezte kissé a grófnénak vele szemben tanusitott lenéző modora és azon ürügygyel ,hogy leigérkezett a földszintre ,ismerőseihez ,bucsut vett a társaságtól . -Ne feledje el ,a mire fölkértem ,Terényi . Értesitse eleve a meghivás felől . -Hogyan feledkezhetném meg a kitüntetésről ,a mely legkedvesebb barátomat éri ?!-válaszolt az iró és mélyen meghajtva magát ,elhagyta a páholyt . Mikor Terényi betette maga után az ajtót ,a grófné fölkelt és a tükör elé lépett . Megigazitotta azt az aranyba játszó vörhenyes haját ,aztán odatámaszkodott a férje székének háttámlányához és hanyagul lebegtette a legyezőjét . -Ez az iró már nagyon is akklimatizálja magát a mi körünkben ;-vetette oda kicsinylő hanglejtéssel . A báróné egy önkénytelen mosolyt nyomott el ,melynek az udvariasság szabott határt és gyöngéden jegyezte meg : -Terényi semmiféle társaságnak sem válhatik szégyenére . Ez a fiatal ember már igen előkelő helyet vivott ki magának az irodalom terén és mint magánember is a legelfogadhatóbb egyéniség . Valami megbizásom volt számára ,szerdai estélyemet illetőleg ;azért hivtam föl . A grófné nem tett több ellenvetést . Látcsövét minden határozott czél nélkül körüljártatta a nézőtéren ;aztán visszaült a helyére . Ettőlfogvást általános lett a társalgás . Ujra végigvibrált a villamos sürgöny hangja s a báróné vendégei fölálltak ,hogy visszatérjenek páholyukba . -Remélem ,számithatok rátok szerdán ?-szólt Gáthyné ,a mint Zsablyay grófnétól bucsuzott . Eleonóra fejbólintással mondta :ott leszünk . -Akkorra a kis Ada ,a nőm unokahuga is megjön ;-jegyezte meg a báró . -Ah ,a kis fehér rózsa ,a hogyan Garán tábornok nevezi ?-kérdezte a gróf . -Elkértem fivéremtől ,miután Ervin nem igen hajlandó megválni az ő falusi birtokától . Télen ,nyáron ott gubbaszt az ősi fészekben ,mint valami középkorból való várur . Mégis csak be kell már vezetni a világba azt a szegény leánykát ;s mert nincs anyja ,ez a nagynéne föladata ;-mondta a báróné . -Jöjjön ,jöjjön ,Nórám ;-siettette nejét a gróf . -Már kezdik a harmadik fölvonást . -Apropos ,-szólt utánuk a báró ,-hogy tetszik önöknek a vendégszereplő tenorista ? -Pompás hangja van ;de -színi referensi stylusban szólva -mintha némi indispositióval küzdene . -Szerződtetés czéljából énekel . -No ,akkor kitünő ! Majd tapsolunk neki . Ha jól fogadják ,legalább meg lesz oldva az örökös tenorista kérdés . -Helyesen ;tapsoljanak ;igy hozza magával már a patriotismus is . -Ah ,talán magyar ? -Budapest fő- és székvárosának szülötte . Ha szerződtetik :kötelezi magát ,hogy évenkint egy ,esetleg két szerepet is betanul -magyar nyelven . -Ez már tulságosan kecsegtető auspicium ;-nevetett a gróf s karját nyujtva nejének ,elhagyták a páholyt ,miután négy ,különböző hangon kiejtett :„Au revoir ”hangzott el a báróné „Tehát szerdán ”bucsuszavára . A farsang legfényesebb házimulatságának igérkezett Gáthy Elek báróné szerdai estélye . Kilencz órakor megkezdődött a kocsik felvonulása a csinos kis palota elé ,a melynek elfogadó termében Gáthy Elek báróné és férje a kötelesnél sokkal őszintébb mosolylyal fogadták érkező vendégeiket . Gáthy báró mintája a kedves háziuraknak ,nem kevésbé az udvarias ,gyöngéd férjeknek ,a kik feleségeik minden kivánságát teljesitik ,még azokat is ,a melyek szeszélyszámba mehetnek . Nincsenek gyermekeik és tiz évi házasságuk alatt nagyon egyhangu lett volna az élet a kedves kis Olgára nézve ,ha egy s más apró szeszélylyel nem füszerezi azt . Hogyan lehetne hát a belátással biró ,gavallér férjnek kifogása az eféle apró szeszélyek ellen ? A rossz nyelvek azt állitják ugyan ,hogy maga a báró sokkal több elnézésre szorul ,semhogy ildomos volna tőle ilyen ártatlan óhajoknak ellene mondani ;hogy a férji hüség nem tartozik házi erényei közé . Kis vártatva már megeredt a teremben az az általános zsongás ,a mely arról győzi meg a gondos háziasszonyt ,hogy vendégei jól el vannak helyezve . -Mondja csak ,szép asszony ,-szól ,karját nyujtva Gáthynénak ,Garán Cyrill gróf tábornok ,a ki csak nehezen adja be félszázados derekát ,hogy résztvegyen a báróné „ social-demokrata tüntetésein ”(igy nevezi a tábornok a szerdai vegyes estélyeket )-miféle tendencziozus estélyszámba vehetjük ezt a mait ? A báróné ártatlan kaczérsággal szegte félre csinos fejecskéjét . Pajkosan mosolygott az a babaarcz ,a melyen minden miniatür volt :az orr ,a száj ,a homlok ,csak a szeme mondható rajta nagynak . -Testvériség ,egyenlőség ,tábornok ! Ez itt ma a jelszó ;-kötődött a szép asszonyka . -Ah ,ah ! És ugyan kikkel leszünk ma egyenlőkké ? -Felebarátainkkal ,kedves tábornok . -Névszerint ...? -Nyiltabban szólva :rang szerint ;erre czéloz ugy -e ? Tehát :egy nemrégiben hirre kapott zongoravirtuóz ,nehány kiváló szin- és énekmüvészünk ,egy-két jeles irónk a fiatal gárdából ... -Köszönöm ,én menekülök . Gáthy báró közeledett a társaság felé ,karján vezetve egy tizenhét-tizennyolcz éves feltünően halvány leánykát ,a kinek szinte áttetszően sápadt arcza a legrokonszenvesebb benyomást tette . -Itt jön az én kis fehér rózsám !-sietett eléje a tábornok . -Mikor érkezett ,kis Ada ? -Három nap előtt ,tábornok ur . A leánykát szinte dédelgetve fogták körül és kérdésekkel ostromolták . -Jőjjön ,jőjjön ide ,kis fehér rózsa ;-tréfált tovább a tábornok ;-erősitse maga is az ellenpártot . A leányka kérdőleg tekintett rá . -Rossz helyen keres szövetségest ,Cyrill gróf ;-szólt közbe a báróné ;-mert Ada az én pártomhoz szit . Terényi Pál müveinek hüségesebb olvasója ő ,semhogy ellene esküdjék össze ;nemde ,Ada ? A kérdezett mosolygott és szinte naivul mondta : -De én azt hiszem ,Terényinek egyáltalában nem is lehetnek ellenségei . -Ah ,ugy ?.. . Ismeri személyesen ? -Csak egyszer beszéltem vele . Tegnap a városligeti jégpályán ;de müveit ismerem és ... -És mi hangolta ilyen kedvező véleményre az iró iránt :személyes előnyei vagy müveinek kifogástalan volta ?-incselkedett Vaál gróf ,a ki epésebb alakban osztotta az agglegény tábornok ellenszenvét az iránt a bizonyos kaszt iránt . -Igaz ,a mit odaát beszélnek ?-kérdezte a bárónéhoz lépve ,Dezsér Tiborné ,az államtitkárnak mindig és mindenre kiváncsi felesége . -Hát mit beszélnek odaát ? -Hogy Arnóti Béla is hivatalos mai estélyedre ,édes Olga ? -Nem kivánsz vele megismerkedni ? -Ellenkezőleg . -Azt hallom ,hogy valami csuf ,torzonborz ,megbizhatlan külsejü vadember ;-elegyedett közbe egy olyan hölgy ,a ki mindig hall valamit . -Tökéletesen helyesen informálták ,méltóságos asszonyom ;-erősitgette Vaál gróf . -Kékesbe játszó fekete haj . Az egész arczát mellét verő sürü szakáll takarja ;csak két villófényt lövellő ,ördögi tekintetü szeme látszik ki a ... Gáthyné jóizü nevetéssel szakitotta félbe : -Valódi müvészfej ,édes Leonim . A haja fekete ugyan ,de ugy ez ,mint a szépnövésü körszakáll ,lehetőleg gondozott állapotról tesznek tanubizonyságot . Villogó ,tüzes ,fekete szemek ,csupa élet ,csupa szenvedély ,de az ördögi tekintetnek nyoma sincs bennük . Amolyan szorosan egymásra záródó ajkak ,a melyek arra vallanak ,hogy tulajdonosuk sokkal többet gondolkozik ,mint fecseg . -Szóval prototypje az érzéki embernek ;-hajtotta a vizet a maga malmára Vaál gróf . -Tehát csakugyan eljön ? -Megigérte . Nem is tudom :hol késik ilyen sokáig . Egy fiatal tiszt közeledett a csoport felé . -Ugyan ,édes Oszkár ,hozna nekem egy áldozatot ?-szólt félrehuzva őt Gáthy báróné . -Lehetetlen ,báróné ,mert mihelyt magáért teszem ,megszünt áldozat lenni ,-válaszolt a hosszu vékony lenszőke tiszt ,a kinek e megszólitásra epedő kifejezéssel sugárzott ki a csiptető mögül savószinü szempárja ,mig ujjai a megszámlálhatón gyér szálakból kiverődött ,világos szinü bajuszt sodorgatták . -Mindig bohóskodik ;-jegyezte meg a báróné ,olyan mosolylyal ,mely arra vall ,hogy az asszony mindig s minden kézből készséggel fogadja a bókot . -De most komoly dologról van szó . Ha megérkezik Arnóti ,a fiatal festő ,iparkodjanak maguk némileg ellensulyozni azt a ridegséget ,melyet nehány csökönyös részéről fog tapasztalni . -Olyan barátságot kötök vele ,mint Achilles Patrokluszszal ,ha maga ugy kivánja ,oh ,legszebb a szépek között . A báróné elmosolyodott önfeláldozó lovagjának szavain s szivélyes pillantással köszönte meg az áldozatkészséget . Arnóti Béla és Terényi Pál lépett a terembe . Az egész társaság szinte bántó kiváncsisággal tapadt az ajtó felé . Terényi mély meghajlással közeledett a ház urnőjéhez ,bemutatva Arnótit . Gáthy régi ismerősként nyujtotta kezét a müvésznek ,a ki némi tartózkodással ,de kifogástalan előkelőséggel tisztelgett a háziasszony előtt . Az érdekes fiatal müvészt csakhamar bemutatták mindazoknak ,a kik az ismerkedést kivánatosnak találták . Ezeknek száma jelentékenyen fölülmulta azokét ,a kik vonakodtak megismerkedni a festővel . -Jó estét . Örvendek ,hogy végre találkozhatunk ,édes ...édes ... -Arnóti Béla ;-segitett Terényi a hadnagy zavarán ,a ki -igéretéhez hüségesen -megragadta a legelső kinálkozó alkalmat ,hogy eleget tegyen a báróné óhajának . -Örvendek ,édes Béla . Szivélyesen rázta Arnóti kezét ,miközben kedélyesen ismételte : -Oszkár ,Oszkár ;Kluknóy Oszkár . A fiatal müvészt némileg zavarba ejtette e különös modor ,de azért elég fesztelenül társalgott a hadnagygyal . Zsablyay grófné tán sohase volt olyan szép ,mint ez estén . Szemet igéző bübáj ömlött el rajta ,a hogyan halvány kék selyem ,könnyü illuzióval áthuzott ruhájában ,férje karján belépett a terembe . A szép grófnénak pár pillanat alatt egész udvara képződött a köréje tódult hódolókból ,a kiket egy-egy rövid felelettel ,kénytelen mosolylyal iparkodott elodázni . Mikor a társaság teljes számban együtt volt ,a bevett szokáshoz hiven ,első sorban a jelenlevő zongoravirtuózt ,majd egyik énekmüvésznőt és müvészt kérték föl ,a kik körülbelül egy óráig gyönyörködtették előadásaikkal a jelenlevőket . A zene rázenditette az első csárdást . -A párok csak szórványosan szállingoltak a terem közepére . Kluknóy Oszkár szinte kötelességszerün vett részt ,ugy a csárdásban ,mint az ezt követő keringőben . Aztán ismét a festőhöz szegődött ,a kit a terem tulsó oldalára vitt át magával . -Édes grófné ,engedje meg ,hogy bemutassam az estély egyik legérdekesebb alakját ;-szólt Zsablyaynéhoz a szeleverdi hadnagy s olyan közel vonta magával Arnótit ,hogy a grófné csak a legnagyobb durvaság árán menekülhetett volna meg e rákényszeritett ismerkedéstől . Arnóti Béla ,a mi kitünő müvészünk az „ Alvó Ariadne ”genialis festője ;megteremtője annak a remek festménynek ,a mely nem levelenkint hozza számára a babért ,de ... Oszkár még fokozta volna a magasztaló epithetonokat ,ha Arnóti egy szerény ,de komolyan visszautasitó tekintettel el nem hallgattatja . Zsablyay grófné épp oly rövid ,mint a milyen érdektelen beszélgetésbe bocsátkozott a müvészszel s a mint az illem megsértése nélkül tehette ,ismét elvegyült a társaságban . Mihelyt a zenészek a következő tánczra hangoltak ,az előbbi „ robotolás ” -tól még most is ziháló hadnagy karonfogta Arnótit és átvitte a buffet-be . Egy kerevetre ült és egyik pohár pezsgő után a másikat kebelezve be ,mind közlékenyebbé vált . Hamiskásan hunyorgatott a szemköztes zsöllyén helyet foglalt festőre . -Ördögileg szép asszony ez a grófné ,mi ? De mikor olyan fogvaczogtatón hideg ,édes barátom ;-tette utána ,egy lemondásteli sóhajtásba és egy hosszu kortyantásba fojtva szavait . -Rendkivül érdekes vonások . Ki ez a hölgy ? -Zsablyay Hugó grófné . -Az az öreg ur ,a kinek a karján belépett ,az édes atyja ;nemde ? -Ah ,quelle idée !? A férje . -Az az éltes ur ,a ki legalább is ... -Csak mondd ki bátran :hatvan éves . -És a neje ?... -Huszonnyolcz . -Nagy korkülömbség . A hadnagy kényelmesen hátravetette magát ülésében . Ujra töltött a pohárba és ismét fenékig üritette . A szesz nagyon megoldotta a nyelvét . -Zsablyay grófné ,született Tarcsay Eleonóra ezelőtt tiz évvel mint nevelőnő kezdte élete pályáját . Árva leány volt ;valami egyszerü magánhivatalnoknak az árvája ,a ki azonban alaposan kiképeztette gyermekét . A fiatal leány tán egy évig küzködött azokkal a nehézségekkel ,melyek e pályával össze vannak kötve ;főleg ha az illető olyan szép ,mint ez volt . Szóval ,ha a gouvernante szép ,hát a ház urnőjének szálka a szemében ;ha pedig rut ,akkor a férj uram áll elő csakhamar azzal ,hogy arra a meggyőződésre jött ,hogy :a kisasszony keze alatt nem haladnak a gyermekek ... Kétségkivül tapasztalta az előbbit a szép Nóra is ;mignem Ordovány Leó grófhoz jutott . A gróf ur bánatba borult özvegy volt . Csak akkoriban halt meg a felesége . Egy kis leánykája maradt ;e mellé fogadta föl a szép Tarcsai Eleonórát . Egyszer csak ,tán két év eltelte után ,a kis növendék ,valami csenevész portékácska ,meghalt . Rochester lordnak válnia kellett Jane -Eyre -től . A válás nehezen mehetett a grófra nézve ,mert e két év alatt valószinüleg volt alkalma meggyőződni róla ,hogy a milyen szép ,épp oly szellemes nővel van dolga . Mert Eleonóra pogányul szellemes ,okos teremtés ,abból a fajtából ,a melyik megront az eszével mindannyiunkat . A szépsége meghóditotta ,a szelleme elbüvölte . Szóval fél év eltelte után azzal a hirrel lepte meg a világot a bánatos özvegy ,hogy Tarcsai Eleonórát oltárhoz vezette . -És a fiatal nő szerette a ... -Alig hihetem . Ordovány Leó visszataszitón rút ember volt . Nóra azonban az okos leányoknak fajtájához tartozott ,a kik félreteszik a szegények számára mellőzhető luxust :a szerelmet ,a költészetet . A társaság a vadmacskát adta a nem vérbeli uj taggal szemben . Meglehetősen nagy fáradtságába került a férjnek ,a mig kisimithatta a differencziákat . A gróf azonban két évi boldog házasság után ,(parté-stylusban. Hogy tényleg boldog volt -e ,ez az ő vele elföldelt titka )elköltözött az élők táborából . Ekkor aztán az történt ,hogy özv. Ordovány Leó grófné-éhez ujra oda kezdték hangoztatni a Tarcsai Eleonóra nevet és a társaság hovahamarább visszafoglalta előbbi idegenkedő állását ;a mi a szép özvegyet bizonyára bántotta ,mert hisz mi tagadás benne ,deliciával illeszkedett ebbe a delejes erővel vonzó körbe . Azonban a bájos ,fiatal özvegy körül a hódolók sem hiányoztak . Föltünt ezek közt a látóhatáron Zsablyay Hugó gróf is . Özvegy volt . Gyermeke nem maradt s az akkor ötvenöt-ötvenhat éves gróf összevetve a tényállást ,azt vonta ki belőle ,hogy ő még elfogadható parthie lenne a szép özvegy számára ,a kibe -magától értetődik -ő se volt kevésbbé szerelmes ,mint a többi versenytársa . Nóra Zsablyay Hugónak adott előnyt . -Tán inkább rokonszenvezett a gróffal ,mint amazokkal ?... A tiszt hamiskásan hunyorgatott a zwickere mögül . Ismét ajkához emelte a poharat és ivásközben tagadólag hümmögött . -Hát akkor ... -Nos ,hát kár lett volna egy pár epedő szemért ,egy tetszetős ifju ábrázatért kifejteni a kelengyéből azt a csinos koronácskát ,onnan a monogramm fölül . Zsablyay Hugó gróf aztán positiót biztositott számára . És most ugy adja a grófnét ,hogy grófnébb a legszületettebb comtessenél . Szerelemről ennél az asszonynál szó sem lehet . Fáma asszony suttog-buttog ugyan apró kalandokról ,a melyekből azonban idejében ki tudta magát vonni . Hejh !pedig micsoda gyönyör lenne ... A fiatal hadnagy fehér fogai elővillantak ,a mint összeszoritva egy kis levegőt szitt rajtuk keresztül . -Hm ,furcsa biz ez !... Mondd csak ,édes müvész barátom nem találod te különösnek ... -Mit ? -Azt az ezerféle-fajta érzelmet ,a mit az asszonyok támasztanak bennünk ?... Vannak nők ,a kikkel szemben olyan tisztességes marad az ember és jóllehet ,hogy életre-halálra teszszük nekik a szépet ,egyetlen frivol gondolatunk se támad . Mig ellenben a Nóra-féle asszonyok ,habár a legmegközelithetetlenebbek ,a legvisszautasitóbbak ,fölkavarják ,fölforralják bennünk a vért ,fölvetik azt a salakot ,a mit ugy hivnak ,hogy :bünszomj . A zene az első négyesre hangolt . Kluknóy báró egy hajtással fenékig üritette a poharat és visszamentek a tánczterembe ,a hol a hadnagy a báróné fölkeresésére indult ,a kivel már régebben foglalkozott a négyesre . A müvész a teremajtóban huzta meg magát . Egészen kivált a tánczosok csoportjából és csak távolból szemlélte az előtte ,mellette elhaladó párokat . A hölgyeket fényes toilettjeikben ,az öltözékekben kifejtett pompát ,a melyet a termek fényes világitása előnyösen emelt ki . Arnóti e pompa ,e fény láttán ösztönszerüleg elmosolyodott . Lelke visszaröppent oda ,abba a szerény kis fészekbe ,a hova olyan váratlanul toppant be a szemet kápráztatón drága köntöst viselő vendég :a dicsőség ,hogy jóformán azt se tudták :miképpen kell fogadniok az illustris jövevényt . Az elismerés ,a hirnév gyors egymásutánban vonult be a müvész szerény hajlékába . De hát ez persze mindezideig afféle szellemi eredménynek nevezhető ,a mig a kép ,a mely ezt megszerezte számára ,még folyton ott függ a mücsarnokban ezzel a fölirattal :„Eladó. ” -Nos ,Arnóti ,nézzen utána ,hogy tánczosnője legyen a négyesre ;-szólalt meg a müvész mögött a háziur . -Legyünk figyelmesek ,kedves barátom ,hogy egy hölgy se maradjon ülve az első négyes alatt . A báró átsietett a tulsó oldalra s egy hölgynek nyujtotta karját . Arnóti most érezte először ,hogy neki ,ezen előtte idegen talajon ,vezetőre volna szüksége . Szinte tévetegen nézett körül . Kihez menjen ? Kit kérjen föl a tánczra ,a melyben hogy részt vegyen ismételten buzditotta Gáthynak egy figyelmeztető tekintete ,melyet a tulsó oldalról vetett rá . A müvész nagy zavarban volt . Tán egy rendezőt kellene keresnie ,a ki bemutassa ? De hiszen már többeknek be van mutatva . Illik -e azonban igy ,egészen vakmerően odalépni egy előkelő hölgy elé és tánczra kérni ;neki ,a jelentéktelen müvésznek ?... A párok már a colonne-kba sorakoztak . E pillanatban Zsablyay grófné haladt el Arnóti előtt s néhány lépésnyire tőle leült a fal mellett elhuzódó bársony pamlagra . A fiatal ember még egy-két másodperczig tétovázni látszott ;aztán jóformán számot se vetve kellőképpen szándékával ,ott állt a grófné előtt és meghajtotta magát . Zsablyayné arczán gunyos mosoly futott végig és szinte rendreutasitóan ,hideg tekintettel nézett föl Arnótira . -Köszönöm ,nem szoktam tánczolni . A fiatal férfi érezte ,hogy elpirul és megszégyenülve huzódott vissza ,zavartan hebegve : -Bocsánat ,méltóságos asszonyom . E kudarcz után eltökélte ,hogy nem tesz több kisérletet . A zene már eljátszotta a quadrille bevezető accordjait ,a midőn a háziasszony hangja rezzentette föl a félrevonult festőt . -Ön nem tánczol ,Arnóti ur ? -Igen ,báróné ;azaz nem ,mert ...mert nincs tánczosnőm . -Nos ,hát keressen magának ;csak szaporán . -Bocsánat ,méltóságos asszonyom ,de nem tudom :nem találnak -e vakmerőnek ,ha ... -Attól ne féljen . A fiatal leányok sohase találják vakmerőnek azt a fiatal embert ,a ki tánczra kéri őket . Nézze csak ,ott van az unokahugom . Ugy látom :még nincs foglalkozva . Gáthyné Arnóti karjába füzte kezét és Ada felé tartott vele . -Arnóti Béla . A halavány leányka azzal a szeretetreméltó ,fiatalos félszegséggel bólintott fejével ,a mely sohasem tesz visszás hatást . Elfogadta a festő karját és beálltak abba a kolonnba ,melyet most rendeztek . -Egy vis -à -vis kerestetik !-hangzott a banális közhely . Egy vis -à -vis kerestetik . -Itt van ;-szólt egy fiatal gróf ,belépve a colonneba ,Zsablyay grófnével a karján . -Méltóztassék ide állni . Az ujonnan érkezett párt Arnóti és Várkonyi Ada grófnő szomszédságába osztották be . A müvész ismét és még mélyebben elpirult ,mint midőn kosarat kapott a grófnétől . Zsablyayné föl sem vevőleg csinálta a tánczfigurákat ,a nélkül ,hogy legkevésbbé feszélyezné a kényes szomszédság . A finaleban ,mikor a rendező elkiáltotta ,„Hölgycsere ! Promenade ?” -Arnótihoz Zsablyay grófné került . A fiatal festő némi tartózkodással nyujtotta karját ,melyet a grófnő közömbösen fogadott el . Szótlanul sétálták körül kétszer a termet ,a nélkül ,hogy Arnóti egy tekintettel is elárulta volna :milyen mélyen érezi az ellene elkövetett sértést . Aztán helyére vezette ideiglenes párját és meghajtva magát előtte ,visszament tánczosnőjéhez . -Még egyszer hölgycsere . Promenade . -Ne vegye zokon ,hogy kosarat adtam önnek ,Arnóti ur ,de nem volt szándékom tánczolni ;-szólalt meg a grófné e második séta alatt ,látva a mellette haladó fiatal férfi hideg magatartását . -Erre nem is volna jogom . Sőt bocsánatot kell kérnem ,a miért merészségemmel megsértettem ,méltóságos asszonyom . -De ... -Szabadjon remélnem ,grófné ,hogy számithatok elnézésére . Arnóti ,-hogy miért ,maga se tudta volna megmondani -végtelen elégtételt érzett a grófné zavarának láttán . Zsablyayné egy hang feleletet se tudott adni ez önérzetesen kiejtett szavakra . -Nos ,tábornok -szólitotta meg a báróné Garán Cyrillt vacsora után ,látva ,hogy a gróf jóideig és ugyancsak nyájasan társalgott Arnótival a buffetben -sikerül tán magát is meghóditnom a védenczem részére ? -Oh ,tagadhatatlan ,hogy igen kellemes ,szerény ember ;-erősitgette a tábornok . -No igen ,-hagyta helyben Vaál Róbert gróf ,nem menekülhetvén a kis bárónénak kérdő tekintete elől ;-nincs a modorában semmi ostoba pretanzio . Beismeri ,hogy milyen megtiszteltetés rája nézve ,ha mi leereszkedünk s elfogadjuk körünkben . Gáthyné mosolygott Vaál gróf tehetetlen vergődésén ,a ki már magányosan kezdett állni az oppositió terén . -Ez a fiatal festő egy csapással meghóditotta az egész társaságot ;-mondta elégedett tekintettel a háziasszony ,mikor kémszemléjéről visszatérve ,helyet foglalt Zsablyay grófné mellett . -Miféle varázsszerrel ?-kérdezte szokott irónikus modorában a szép grófné . -Igénytelen ,szerény fellépésével . -Ugy ? Én éppen ellenkező meggyőződésben vagyok . Ez a fiatal ember gőgös ,követelő . A báróné fölkaczagott . -Te csak soha se tagadod meg magadat ,édes Nórám ;mindig különcz maradsz . A többség ellened van . -Hallotta ?-szólt Kluknóy a fiatal Szirmay grófhoz ,a kivel csak pár lépésnyire állt a hölgyektől és fülhegyre vette a grófné nyilatkozatát . Ugy látszik ,egyedül Nóra marad meg konok ellenségül a müvészszel szemben . -Miből következteti ezt ? -Nem hallotta :milyen furcsa megjegyzéseket tesz rá ? A kérdezett szkeptikus mosolylyal huzta föl a vállát s azt felelte : -A kitanulmányozhatatlan asszonyi természetnek egyik -körülbelől megfejtett -rejtélye az ,hogy az asszony arról a férfiról ,a ki iránt éppen semmi érdeklődéssel sem viseltetik ,inkább jót mond ,mint rosszat . -Más szóval :ha egy asszony ócsárol valamely férfit ,ez már annak a jele ...? -Legalább is annak ,hogy az a férfi nem közömbös az előtt az asszony előtt . Terényi Pál Várkonyi Ada grófnőhöz lépett ,hogy a következő tourra fölkérje . És a kissé tartózkodva közeledő tánczos nem kapott kosarat a fiatal leánytól . A vonat nagyot zökkent . A kalauz fölrántotta a kupé ajtaját . Bekiáltotta az állomás nevét és utána :„E ...e ...gygy percz !” A kis állomáson sokkal többen állongáltak a szokottnál és mindannyian a kiváncsiságnak félreismerhetlen jelével néztek a berobogó vonat elé . A fölnyitott kupéajtón Arnóti Béla ugrott ki . Kézibőröndjét átadta az ott okvetetlenkedő paraszt gyerkőczök egyikének . Aztán visszahágott az első lépcsőfokára a vonatnak és fölnyujtotta karjait ,hogy lesegitse azt a szép asszonykát ,a ki félig nevető ,félig könyes szemekkel révedezett az állomáson szorongó közönség sorain ;s mikor tekintete fölfödözte ,a kiket keresett ,szinte gyermekes örömmel szólt : -Nézd ,ott vannak apáék ! Előbb a kis fiut ;azt a szép barna fürtös ,egészségtől duzzadó kis jószágot tette az apa karjaiba ,aztán egy szökéssel lenn termett ,hogy mielőbb odaröpülhessen annak az izgatottan várakozó öreg asszonykának a kebelére ,a ki mihelyest megpillantotta őket ,első sorban is a zsebkendője után kapkodott ;mert hát erre nagy szüksége van az asszonynépnek ,örömben ,bánatban egyaránt . -Csókolom a kezét ,édes Magda mama ;-furakodott a müvész a siró asszonyok közé ,miután szivélyesen megölelte apósát ,a ki most a bámuló kis Bélát kapta karjaiba . -Én is itt volnék ,kedves anyánk ;-enyelgett Arnóti és kezet akart csókolni ;de a jó öreg asszony fülig pirulva elkapta a kezét . Még csak az kellene ,hogy kezet csókoljon egy ilyen egyszerü asszonynak egész világ szemeláttára az ,a ki felől két hónap óta ,hogy Dani odafönn járt ,olyan sok nagyszerü dolgot hallott . Nem volt betütismerő ember a faluban ,a ki ne tudott volna efelől . De még az se maradt ám titokban ,hogy a tiszteletesék ma várják haza a vejüket . Ebben található magyarázata a nagy csődületnek ott az állomáson . Igaz ugyan ,hogy a fiatal pár a mult évben is megcselekedte azt ,hogy néhány napra hazalátogatott ;csakhogy ezeknek a szemében óriási különbség van a mai és a tavaly történt megérkezésük között . Hát még a Hosszu-utcza végén levő Csillag Jákó „Egyetemleges kereskedésében ”,a hol Csillag táti a rövidárut ,a férfi kalapokat ,uri és női czipőket ,üveg- és porczellán-edényeket és gyermek-játékszereket árusit ;a hol Fáni kisasszony a materiálistához tartozó áruczikkeken :czukor ,faggyu ,gyümölcs (aszalt ),kávé ,kocsikenőcs ,lekvár ,petroleum ,sajt ,(betürend szerint van regisztrálva a czimtáblán )és egyéb füszerszámokon uralkodik ,mig Régi kisasszony a „ M. kir. dohány- és szivar-eladás ”és a „ M. kir. lottó-gyüjtőde ”felelősségteljes és terhes föladatát vette -egykor gömbölyü ,-gyönge vállaira . Itt van aztán a reminiscenciáknak valódi melegágya . Régi kisasszony már nem is állhat ellent és a bolt előtt való elhaladtukban ,a midőn az állomásról hazafelé mennek a tiszteletesék ,kidugja az ajtón a „ Modenwelt ” utolsó számának nyomán frizirozott fejét és megszólitja a nagy müvészt : -Van szerencsém üdvözölni tisztelt Arnóti urat . Nem méltóztatik mi reánk emlékezni tisztelt Arnóti urnak ?mikor még olyan pajkos kis urfinak tetszett lenni ,(„urfi ”a szegény ,rongyos Arnóti gyerkőcz !?)mindig nálunk szerezte be a becses papiros-sárkányához megkivántató spárga szükségleteit ?... A fiatal férfi kedélyesen mosolygott . -Nem ,arra nem emlékszem ,Régi kisasszony ;csak annyit tudok ,hogy egyszer kértem egy krajczárért spárgát a Fáni kisasszonytól ;de lyukas krajczárral akarván fizetni ,a kisasszonyok nyakoncsiptek és kidobtak a boltból ;sőt keserüségem betetőzésére még a krajczáromat se kaptam vissza . Arnóti jóizüen nevetett ,de Régi kisasszonyra nem ragadt el a jó kedve . Lehető legpirosabbra pirult és egy :„E ...err ...erre n ...ne ...nee ...em emlékszem ”hosszura nyujtott rövid mondattal felelve ,betünt a boltba . Csillag Regina kisasszony nem adta volna száz ép és egészséges fillérért ,ha ők akkor egy egész tekercs spárgával megajándékozzák vala ezt a hiressé vált embert ,vagy legalább csak ne dobták volna ki ,örökös szégyenére az üzletnek . A müvész alig tartóztathatta vissza magát ,hogy meg ne mosolyogja azt a tiszteletteljes ,szinte áhitatos modort ,a melylyel lépten-nyomon találkozott . De nemcsak ő ,hanem a felesége is ,a kit ölelő karokkal és bizalmas „te ”megszólitással üdvözöltek a szolgabiró urnak utjukba akadt -többnyire meglehetősen nagykoru -kisasszony leányai ;holott pár év előtt ,mint Budapesten is megfordult hölgyek ,be sem érték olcsóbb titulussal :„ nagysád ”megszólitást pretendáltak maguknak a papék kisasszonyától . Ma pedig tisztán emlékeznek rá ,hogy : -Hisz mi pertu voltunk egymással ,édes Annácskám ! Jaj ,te rossz barátnő ,hát már elfeledted !? Anna nem akarta meghazudtolni és szeliden visszategezte a Birikét ,Pepikét ,Tinikét ,Esztikét ,Nellikét és Bettikét . A kis fiunak is akadt elég dolga :végigtürni a sok néni pusziját . Mikor a kis család végre hazaért s már csak emlékei közé tehette el a tapasztaltakat ,a melyeket az emberek hangulatának kaleidoszkópszerü változatáról szerzett s a mely által nagyban hasonlitnak ahhoz a bizonyos időjós baráthoz ,ahhoz a régi-módi időjelzőhöz ,a melyik -bizonyos fizikai törvénynek engedve -megmutatja az időnek jóra vagy rosszra fordultát . A fiatal müvész tett ugyan egy-két tréfás megjegyzést erre a nagy változásra ;de aztán künn maradt minden ,a mi a szivükön kivül esett . -Ezt a nehány kedves napot az én aranyos kis feleségemnek köszönhetem ám . -Hogy-hogy ? -Hát bizony csak ugy ,hogy a mikor Garán Cyrill tábornok megvásárolta az Alvó Ariadnet és kezemben volt az a tekintélyes összeg ,a melyért eddig egy fél tuczat képet is szivesen megfestettem volna ,igy szóltam az én drága Annámhoz :„Nos ,édes ,most gazdagok vagyunk . Kivánj valami szép ékszert ,ruhát vagy bármit ,a miben örömödet találnád ,és a tied. ”-Nos ,ő mindezek helyett azt választotta ,hogy jőjjünk le nehány napra kedves apámékhoz . Olyan ajándékot kivánt ,a melylyel engem is megajándékozott . Béla megemlékezett arról az önfeláldozásról ,a melyet a felesége részéről tapasztal . Anna mindent megvon magától ,minden élvezetről lemond ,csakhogy ő neki ne kelljen valamit megtagadnia magától . Még legkedvesebb szórakozását :a szinházat is csak olyankor látogatja ,ha jó barátjuk ,a fiatal iró ,ingyen jegyeket hoz számukra . A tiszteletes és neje helyeselték leányuk eljárását . -A szerelem próbaköve az önfeláldozás ;-mondta a pap . -Akkor én nem állom ki a próbát ,-vetette ellen röstelkedve a fiatal férj -mert én csak elfogadom az áldozatokat és magam részéről semmit sem hozok . -Te müvész vagy ,a kinek a világban kell forognia . Érintkezned kell a társasággal ;mert ha olyan remete életet folytatsz ,mint eddig ,észre se vesznek ,-szólt közbe Anna ,a mint fölállt és segitett anyjának az asztalbontásban . Délután az öreg orgonista ,a derék Pap Mihály látogatott el Káldorékhoz . Ez a jóravaló muzsikus valaha annak a légiónak volt egyik számot szaporitó tagja ,a kik a müvész névért versenyeznek ;és a kivel aztán az történt ,a mi azokkal a merész ábrándokban utazó individuumokkal gyakorta megesik :a valóságnak kérlelhetlen ,rideg keze lehámozta az életéről mindazt a tetszetős zománczot ,a mit a képzelet az ő szivárványos szineivel rája rakott . Mert nem lett biz ő belőle egyéb ,mint egyszerü orgonista itt a szülőfalujában . De Pap Mihály azért ma sem józanodott ki a remény narkózisából annyira ,hogy meg ne irna évente egy-két -soha elő nem adott -oratoriumot ,a melyek ,nézete szerint ,egykor Händel ,Haydn és más maestrok remekével fognak egyenértékre jutni ;és időközönkint még egy-egy öt fölvonásos operát is megkomponál . Mindezt a legszivósabb kitartással ,a legvérmesebb reményekkel . Ez a becsületes öreg képezte ki Annát a zongorán . Ő vette rá a tiszteletest ,hogy megvásárolja a tönkrejutott urasági jószágigazgatótól elárverezett zongorát . Az öreg orgonista nagy lelkesedéssel üdvözölte a müvészt ,tanitványának immár hiressé lett hitestársát és egymásután számtalanszor ismételte : -Ugy -e megmondtam ,hogy ebből a mi Bélánkból nagy müvész lesz !? (Pedig Isten a tanu rá :ezt sohse mondta. ) Mikor a férjnek jól kigratulálta magát ,Anna felé fordult : -Na ,hanem tudom ,hogy ez a menyecske már a billentőket se ismeri a zongorán ;ugy -e ,te ...te muzsádhoz hütlenné lett Menter Zsófia ?.. . -Az nem vagyok ugyan ,Mihály bácsi ,de annyira se hanyagoltam el a zenét ,hogy a billentőket ne ismerjem . Egy-egy órát mindennap szentelek az én kedves zongorámnak . Sőt szerettem volna zongoraleczkéket is adni :hanem a férjem hallani se akart erről . -De nem ám !-szólt közbe a fiatal müvész . -Szóval ,nem lett belőled olyan asszony ,a ki a befőttes üvegein kivül mással se gondol . Bravó ! -Olyan nem ;de nem is lehetett ,a mennyiben eféle gazdasági csecsebecsére nem futja a szegény müvésznek . -Szegény müvész ,te ?!... -Még mindig az . Sőt annyival szegényebb most ,mint eddig ,mert most már nem szabad annak látszanom . -Nini ,ez a kis poronty ...csak nem ... -De biz a mienk ;a mienk ,édes mindnyájunké ;-bizonyitgatta egy csattanós csók kiséretében a tiszteletesné ,a ki most lépett be ,az ölében tartva azt az aranyost . -Hát már ilyen katonasor alá való gyereketek van ,mi ?-nevetett az orgonista . -Hány éves ez az aprószent ? -Három esztendős mult . Pap Mihály fontoskodó arczczal fordult Annához : -Te Anna ,ha azt akarod ,hogy legalább a fiadból váljék zongoramüvész ,jó lenne ezt a lurkót már most ... -Ugyan ,ugyan ,édes Miska barátom !?...csóválgatta a fejét Káldor Dániel . -Micsoda !?...tudjátok -e ,hogy Mozart már öt éves korában zenemüveket komponált és alig hat esztendős volt ,mikor Münchenben a választó fejedelem előtt játszott . Hanem ad vocem Mozart ! A napokban egy főuri társaság előadta a halhatatlannak „Requiem ”-jét . Nagyszerü lehetett . Nem voltatok ott ? Egy képes hetilapnak épp tegnapi száma hozza a közremüködők arczképgyüjteményét . Kivette zsebéből a lapot és az asztalra teritette . -Gyere ide ,müvész ,ez téged érdekel leginkább . Gyönyörü kivitelü rajz . Sok szép asszony van közöttük . A tiszteletesék ,Béla és Anna érdeklődve állták körül az asztalt . Sorra nézték és olvasgatták a képek alá jegyzett neveket ,a melyek után Arnóti csaknem kivétel nélkül megtette észrevételét . -Ejnye ,de szép nő ez !-szólt a tiszteletesné . -Emitt magányosan ,nagyobb alakban is megvan ;-jegyezte meg az orgonista ,a kép alatt levő nevet olvasva :„Zsablyay Hugó grófné. ” -Ismered ,Béla ?-kérdezte a fiatal asszony . -Ne ...nem ;azaz hogy ... A szép grófné képét nézték valamennyien és Arnóti nem egészitette ki a mondatát . Kevés vártatva eljöttek a szolgabiró kisasszonyai ,mamástól ;a körorvosné ,a patikusék ,a postamesterné és még többen . Ezek aztán lefoglalták az egész délutánt ,meghiusitva a fiatal párnak azt a kedves reménységét ,hogy az első napot szük családi körben tölthessék . Másnap a müvész már kora virradatkor ébren volt . Vázlatot akart készitni a szép vidéknek egy megkapó pontjáról . Anna még édesen szunnyadt és a festő óvatosan ,nesztelenül szedte össze kellékeit ,hogy észrevétlenül kiosonhasson ;a nélkül ,hogy fölzavarná a többieket . A kis ablakon ,a mely a kertre nézett ,már erőteljesen tört be a korán ébredő nyári nap . Az átszürődő sugárszálak egy ponton gyültek össze :a kerek asztal bal felén ,a melyre Arnóti sorba rakta festő műszereit ,vázlatkönyvét . -Ni ,mi ez ? Az orgonista képes lapja ,a melyet tegnap itt hagyott . Öntudatlanul lapozgatott benne ,mig Zsablyay grófné képénél megállapodott . Figyelmesen ,hosszasan nézte . No igen ,mert a müvészt érdekli az efféle . Nem jól van találva . A tekintetében nincs érvényre emelve az a kifejezés ,a mely olyan különös jelleget kölcsönöz azoknak a szemeknek . Pár lépéssel közelebb vitte a lapot az ablakhoz . Az ajkak körül is hiányzik az a bizonyos vonás ... Annának tegnap délután tett kérdésére ,ha ismeri -e a grófnét ,azt felelte :nem . Csak most tünődött ezen . Miért adta e tagadó választ ,holott az egyszerü „ismerem ”sokkal rövidebb ,egyenesebb felelet lett volna . Tán a grófnénak vele szemben tanusitott sértő viselkedése ? Ennek tudta föl azt is ,hogy bár a mulatság óta többször volt feleségével a szinházban és ott jóformán valamennyi főrangu hölgyre figyelmeztette Annát ,a kikkel a báróné estélyén találkozott ,a grófnét egy szóval sem nevezte előtte . Zsablyay grófné nevét következetesen kerülte . De hát miért ?... A fölkelő nap rézsutosan tört be . Ugy sértette az intenziv fényesség a müvész szemét . Egy vékony ,gyönge sugár lövellt át az ablakon ,a mely végig tánczolt az Arnóti kezében tartott lapon ;azon a képen ,a melyre ismét rátévedt a tekintete ;azokon a hideg ,fagyos ajkakon ,a kifejezéstelenül merengő és mégis feneketlen mélységü szemeken ... Kereste az összbenyomást ezen az arczon ;kereste a voltaképeni alapjellemet :dacz ?...konokság ?érzéketlen ?...boldogtalan ...? Boldogtalan ,a ki gőgjébe burkolódzik a világ szeme elől ,hogy be ne lássanak a szivébe ... A napsugár idegesen tánczolt az ablaküvegen ;s mind nagyobb tért foglalva ,egy parányi szála odáig nyult ,a hol a kis fiu és Anna szunnyadtak . Onnan az ablakmélyedésből vetett arrafelé egy hosszu pillantást ,a mélyen alvó feleségére ,a kinek arczán elégedett ,édes mosoly ült . Milyen boldogan mosolyog ... És mindig igy kell mosolyogniok ezeknek az ajkaknak ,mert ő ugy akarja ,s mert ez az angyallelkü asszony tökéletes boldogságot érdemel . Nesztelen léptekkel közeledett az ágyhoz . Az alvó asszony fölé hajolt és egy lágy csókot lehelt arra a kipirult ,édes arczra ... * A fiatal pár két egész hetet töltött odalenn . A régi emlékeknek szentelt boldog napokat . Nagyon nehezen váltak el ez alkalommal . Káldor Dániel meg is sokalta a mértéken tul való érzelgést . Félig tréfásan ,félig türelmetlenkedve mondta : -De hát mit sirtok-rítok ,hisz nem válunk el örökre ?.. . Az ám ! Arnóti megmosolyogta magukat ;hanem azért -tudja isten -az ő könyei se akartak sehogyan fölszikkadni ... Megint a kis báróné keze müködött annak a fényesen beütött jótékonyczélu bazárnak rendezésében ,a mely szeptember második felében a fél várost kicsalta a városligetnek ama tisztására ,a hol egész utczasorokat alkottak a tiri-tarka vásznakkal boritott ,legkülömbözőbb alaku sátrak ,melyek alól pikánsul szép ,észvesztően bájos ,szóval a csinostól a legszebbig fokozott arczocskák mosolyogtak elő . A társaság többé-kevésbbé szereplő hölgyeinek nagy része ott nyüzsög a lenge bódék alatt . Gáthy báróné sátorából messzire elhallszó zsibongás tör elő . Ott van fölállitva a diadalkapuféle bejárat közvetlen közelében . Kapható benne :cognac ,maraschino di Zara ,sárga és zöld chartreuse ,sőt egy amolyan hirtelen törpe vagy rémsoványan fölnyult pohár magyar pezsgő is ,haszontalan öt korona lefizetése mellett . Vaál gróf kész örömest adná a bőkezü gavallért ,ha e tetszetős hivatásnak betöltése nem járna pénzzel . Ott suhan be Cyrill gróf háta mögött . -Csak egy pohárka likőrt ,Vaál gróf . -Paff !megcsipték ! Fájdalmasan fölsziszszenve pislogott vissza az ott állongó Gáthy báróra . A báró átérti a helyzetet és hamiskásan hunyorgat . Róbert gróf leöntötte a torkán a pohárka édes valamit ,aztán rettenetesen kényszerü mosolylyal nyomta le az oboluszt . -Hajhaj ! -Mi baja ,Róbert ?-kötődött a tábornok. -csak nem az a kis jótékonyság keseritette el két ilyen feneketlenül mély sóhajtás erejéig ? Nézze milyen generózus a fiatal müvész -Arnóti felé mutatott ,a ki Terényivel karöltve épp akkor hagyott el egy sátort ,a hol valami apróságot vásárolt . -Meghiszem azt ,mikor olyan Krözussá teszik . Hiszen hallom ,hogy valamennyien leszineztetik magukat vele . Jó keresete van ennek a fiatal piktornak . Ha engem is olyan bőkezün megfizetnének azért ,hogy lefössek valakit ... -Megteszi azt maga ingyen is ,édes Róbert ;-vágott vissza élesen a tábornok ;-csakhogy nem mindig talál hiven . -Vegye meg ezt az utolsó piros szegfüt ,Arnóti ur ,-hangzott a müvész mögött egy ismert csöngésü női hang az „Élővirágok ”sátora alól . A fiatal ember a hang felé fordult és két hölgyet pillantott meg a sátorban :egyik oldalon a kis Ada ,a ki szintelen ajkai körül kedves mosolylyal kinálgatta az illatszereket ,melyeknek elárusitása az élővirágok számára berendezett sátornak tulsó végében volt . Az innenső részben Zsablyay grófnő ült . Egy szál égő piros szegfüt tartott kezében és fagyos ,kötelességszerü mosolylyal nyujtotta azt a közeledő müvész felé ;éppugy ,a hogyan a többi virágain is tuladott . -Köszönöm ,méltóságos asszonyom . Alig tette le Arnóti a virág kiszabott árát ,Kluknóy báróba ütközött . A fiatal tiszt karhatalommal törte magát keresztül a tömegen . -Boldogitson engem is legalább egy szál rezedával ,drága Nóra ;-zihálta a hadnagy . -Sajnálom ,de nem tehetek eleget kivánságának ,ez volt az utolsó . -Grófné ,maga szerencsétlenné tesz engem . Megadnék tiz koronát egy szál virágért ,melyet magától vehetek . -De ha nincs . Arnóti ur vette meg az utolsót . -Husz koronát adok érte ,grófné . A jótékony czélra való tekintettel ,legyen könyörületes . Husz korona egyetlen szál virágért !... -Áll az alku !-szólt hirtelen közbe a fiatal müvész . -Add ide a husz koronát ,itt van a kivánt egy szál virág . A hadnagy ragyogó arczczal fizetett . -Csókollak ,Bélácskám . (Ez a gyöngéd üdvözlési mód kétségkivül azóta divik a férfiak között ,a mióta az ifju hölgyek az ő hajdani „servus ”-ukkal köszöntik egymást . Végre is jó egy kis külömbséget tenni a két nem között. ) -Szabad átszolgáltatnom ,méltóságos asszonyom . Arnóti Nóra elé tette a tiszttől kapott pénzt s a grófné mélyen ajkába harapva ,besöpörte azt . Aztán mintegy enyelegve ,de hangjából maró guny érzett ki ,odaszólt a hadnagynak : -Sok szerencsét a szegfühöz ,Oszkár . -Vele jár ,grófné . Már itt van a keblemen -válaszolt a hadnagy ,-itt van a szivem fölött ,a mely azt kalapálja neki :„Helyette ,kis virág ,neked teszek vallomást. ” -De remélem ,ha két annyit igér valaki a kelendő virágért ,a czélt tartva szem előtt ,folytatni engedi a bekezdett körutat ...? -Ha esetleg tiz aranyat igérnek érte ,lelkiismeretesen elhozom magának a -saját zsebemből ;hanem a szegfüt ,azt megtartom . Arnótit nagy zavarba hozták a báró szavai ,melyekből csak elkésve értette meg ,hogy neki is hasonló módon kellett volna eljárnia ,a helyett ,hogy átengedte a virágot . Megsértette a grófné hiuságát ,tán sokkal érzékenyebben ,mint az az övét annak idejében . -Tessék illatszert venni ,Arnóti ur . Accacia ,chypre ,violette ,ylang-ylang ,jockey-club ;-sorolta elő tartózkodólag Várkonyi Ada grófnő . -Hát ez az egy szál fehér rózsa nem eladó ?-lépett a sátor elé Terényi ,arra az élő virágra mutatva ,melyet Ada tartott a kezében . -Ez nem ,mert már ... -Mert már viselte a grófnő ? Ugy kétszeres az értéke . Bocsássa áruba . A leányka halvány arczát egy kis rózsaszinség futotta be ,de a tekintetében nyoma sem volt az ellenkezésnek ,szeliden mosolygott . -No ,lássa ,grófnő ,miért nem mosolyog mindig igy az ülések alatt ?-szólt tréfásan Terényi ,átvéve a virágot ,melyet mély fejhajtással köszönt meg ,miután két aranyat tett Ada elé . -Tán panaszkodott rám ,Arnóti ur ?-kérdezte némi elfogultsággal a müvésztől ,a ki egy üvegcse illatszert vásárolt tőle . -Oh ,nem ;nem panaszkodtam ,grófnő :csak azt mondottam ,hogy szeretném ,ha derültebb lenne ,mint a mult ülés alkalmával volt . Terényi gomblyukába füzte a kissé lankadt virágot . -Holnap vidámabb leszek ;-jegyezte meg élénken Ada . Aztán nagy zavarral sütötte le a fejét ,mert maga is észrevette ,hogy tekintetével föltünő módon követte Terényi müveletét . Ada megint Arnótihoz fordult . -Nincs itt a neje ,Arnóti ur ? -Nincs ,grófnő . -Hát miért nem hozta el ? -Magam se tudtam bizonyosan ,hogy eljövök . -Holnap ,a mig Olga néni ülni fog ,bemegyek hozzá . Gáthy báró lépett a müvészhez . -Jó napot ,Arnóti . Ez az én kis hugom valósággal szerelmes a maga feleségébe . Nem csodálom :rendkivül kedves asszonyka . Karonfogta a müvészt s megindult vele a tömeg között . Csak némi szünet után szólalt meg ujra . -Csinosan ütött be a feleségemnek e kis mesterkedése ,ugy -e bár ? -Ó ,rendkivül fényesen ,báró ur . -A publikum is nagyon disztingvált . Gáthy báró hajánál fogva huzgálta elő a konvenczionális közhelyeket ,hogy némi lendületet adjon a társalgásnak . Végre egy közelben álló csoport felé mutatott . -Nézze csak azt a pikáns arczocskát ,ott ,abban a fekete szürah ruhában ,nagy ,fehér strucztollal a kalapja pereméjén . Csecse baba ,ugy -e ? -Csinos arczocska . -Nemde ?szinte fölpezsdül az ember vére ... No ,ne mereszszen rám olyan naiv szemeket ,fiatal ember ;a müvészvért értem a tetszetős modell láttán . Előkelő grimaszszal szoritotta szemére monokliját és szájával csettintett . -Ördögileg szép ma ez a kis Titi ,mi ? -Ismeri személyesen ,méltóságos ur ? -Ah ,nem ,nem !-köhécselte vissza Gáthy a kiszalasztott titkot . -Csak ugy közvetve hallottam róla . Tánczosnő a karban . Szegény ,nyomorult kézmüves leánya . Jóformán a betevőjük sincs . Tudja ,ott a tánczkarban hitvány fizetést kapnak . Mig a báró e kurta mondatokat ejtegette ,elhaladt mellettük a szóban forgó hölgyike ,egy idős ,egészségtől duzzadó ,terjedelmes asszonyság és egy köpczös ,puffadt ur társaságában ,a kikben Gáthy papát és mamát konstatált . A festő a báró kedvéért figyelmesebben tekintett rája s arról győződött meg ,hogy a különben is pikáns ábrázatu nőcskének majdnem ugy ragyognak a szemei ,mint az a borsónagyságu brillant solitaire ,a mely fülében csillog-villog . -Oh ,csupa nélkülözés az életük ,-folytatta a báró . -Barátomnak ,nevet ne emlitsünk ,végre megesett rajta a szive ,s mert a kicsikében van bizonyos nagyratörő hajlam ,szakit eddigi szakmakörével és operette-hez készül . A barátom tehát kiképezteti az operette-hez . Képzelje ,a kis bogárnak most az a szeszélye támadt ,hogy életnagyságban szeretné lefestetni magát a „ Nebántsvirág ”-beli pikulás jelmezben . Remekül fest benne . A báró megint csettintett a nyelvével . A monokli leugrott a szeméről s ugyancsak megkoppintotta kiálló pofacsontját . -Elvállalja a kép készitését ,ugy -e ,édes Arnóti ? Hanem fölösleges ám valaki előtt fölemliteni az én intervencziómat . Számitok diszkrecziójára . Én ugyis csak a barátom eszköze vagyok . Fölkért . Rimánkodott . Na jó ,mondom ,megteszem . Ő maga nem tehette ... Nős ember ... Hiszen érti ...? Ujra és kedélyesen nevetett . -Na ,a napokban majd ellátogat önhöz legujabb kliense :a kis Ernesztina . Au revoir . Gáthy báró egyenesen a nejének a sátora felé tartott . Ott dévajkodott ,legyeskedett a felesége körül ,mintha nem is ő volna az ,a ki csak imént rendelte meg a kis ballerina képét -„ egy barátja megbizásából ”. -Ugy látszik ,ez az ember szent egyetértésben él a lelkiismeretével ,a mely semmi galibát se szerez neki ;-jegyezte meg magában a világ folyása felől naivul tájékozatlan müvész . Alkonyodott . A szeptemberi estnek kissé csipős levegője hamarosan megritkitotta az imént még hullámzó tömeget . Az elárusitó hölgyek is iparkodtak kijutni sátraikból s magukra öltve meleg fölöltőjeiket ,gyors egymásutánban ugráltak be a rájuk várakozó magán- és bérfogataikba . A kis Ada nagynénjéhez sietett ,a ki szivélyesen köszönte meg Nórának ,hogy ma délután védelmébe fogadta a leánykát . Zsablyay Hugó lépett a társasághoz . Karját nyujtotta a nejének és miután pár udvarias frázissal csatlakozott azokhoz ,a kik ott hemzsegtek a kis báróné körül és gratuláltak az elért fényes sikerhez ,bucsut vettek Gáthyéktól és a kijárat felé tartottak . Már egészen besötétedett ,csupán a középen fölállitott villámos reflektor világitotta be a térséget ,egészen odáig vetve fehér sugarainak küllőit ,a hol Zsablyay gróf és neje állottak . Ez a világitás szinte kisértetiessé tette az öreg gróf magas ,szikár alakját ,azt a simára beretvált ,ovál arczot ,melynek fakó ajka fölé vékony ,ősz bajusz borult ;ezüstössé vált a galambfehér haj ,melyről többször leemelte czilinderét a lépten-nyomon utjukba akadt ismerősöket köszöntve . Alakja olyan mereven egyenes ,mint azoké a vén embereké ,a kik félve a megroskadástól ,mozdulatlan feszes tartással őrzik meg a meglazult izmok egyensulyát . Eleonóra szép ,nyulánk ,ruganyos termetét földig érő zöld peluche-köpeny folyta végig ,lágyan hozzásimulva plasztikus idomaihoz . Valódi regeszerü jelenség volt abban a szemet sértő ,éles világitásban ,melyet a villamnak melegség nélkül való tüze ,ragyogás nélkül való fénye :az a megfagyott láng vetett rá . A gróf előintette fogatát . Fölsegitette nejét ,aztán maga is mellé ült . A kocsi megindult . Az ut kanyarulatánál a villamnak egy vad ,metsző sugara ott tört meg a kocsi belsejében . A grófné hátradőlt az ülésben s részvétlen arczkifejezéssel révedezett maga elé ,csupán szemeinek villogása képezett ellentétet egész lényén elömlő fásultsággal . -Nem jössz még ? Arnóti összerezzent az iró megszólitására ,a ki könnyedén vállára ütött a kijárat előtt álló müvésznek . Zavartan nyujtotta kezét . -Viszontlátásra holnap . -Haza mégy ? -Haza . Vár a feleségem . -Boldog ember ! Az iró fölemelte kabátjának gallérját ,mert hüvös őszi szél kerekedett ,a mely szirmonkint emelgette a kabátra tüzött ,lankadt rózsának leveleit . Arnóti levélirásnál találta a feleségét . -Kinek irsz ! -Apáéknak . -Irtál rólam is ?kérdezte a müvész alá-föl sétálva a szobában . -Ejnye ,te csunya !hogyan kérdezhetsz ilyet ? A fiatal férfi egy közeli karosszékbe vetette magát ,s odavonva az asztal mellől fölemelkedő asszonykát ,gyöngéd hangon ismételte : -Mit irtál ? Anna odahajtotta fejét a férje vállára s ugy sugta fülébe : -Hogy nagyon boldogok vagyunk . -Te édes ,te jó . Vacsorázás közben Béla elbeszélte Annának ,hogy künn volt a ligetben . Sajnálkozott rajta ,hogy a felesége is nem jöhetett vele . Ez azonban inkább köteles gyöngédségből történt ,mert hisz e tekintetben már régen aféle hallgatag megegyezés jött köztük létre ,a melyet csak anyagi sorsuknak tökéletes jobbra fordulása bont meg . -A kis Várkonyi grófnő kérdezősködött utánad . Vásároltam tőle egy üvegcse ibolya-illatszert . Ime ,Radnay Tibornétól ezt a kis khinai mandarint vettem ,Levenda bárónétól pedig egy doboz bonbont . A nyalánkság jó lesz Bélácskának és a -mamácskájának . A gyerekek szeretik az ilyesmit ;-mosolygott kedélyesen a müvész . -Hát egy szál virágot nem vettél ? A lapban különösen az élővirágok csarnoka volt kiemelve ,hogy rendkivül gazdag lesz . Béla fölkelt az asztaltól és némi idegességgel vetette oda : -Ej ,ilyen haszontalanságért nem adok én pénzt . A fiatal asszony tág szemekkel nézett a férjére . Sohase tapasztalta nála ezt a ridegséget . Aztán gyermekes zsörtöléssel mondta : -Nem szégyenled magadat ,müvész létedre ilyen prózainak lenni . Arnóti megbánta a nyers feleletet ,tréfával ütötte el : -Nos hát szégyenlem és szánom-bánom annyira ,hogy adandó alkalommal egész bokrétára valót összevásárolok . Arnóti Bélánál a téli kiváló siker óta mind számosabban jelentkeztek a megrendelők ,a kik egymást váltották föl . A látogatók száma még a nyári évadban sem csökkent . Ezeken kivül a müvész egy ujabb képen dolgozott ,a mi annyira igénybe vette idejét ,hogy csak az esti órákban lehetett a családjáé ;ezt is olyankor ,ha az estét egyáltalában otthon s nem ismerőseinek ,barátainak társaságában töltötte . Főleg az ősz beállta óta gyakran megesett ,hogy nap-nap után lefoglalták estéit . Anna életét tehát a nőknek bizonyos fajtája egyhangunak ,unalmasnak ,sőt elviselhetetlennek találta volna :de ő tökéletesen boldognak érezte magát . A magányosságban eltöltött estéket elégülten osztotta föl :a kis fia ,egy s más kézimunka és a zongorája között . Vidámsága ,életkedve arányban nőtt a férje sorsának javulásával ,a mely rohamosan emelkedett . Ujabban egy nagy czél lebegett a szemük előtt ,ez volt vágyaiknak összessége :Béla uj müteremről álmodozott . Előkelő látogatóira való tekintettel a nagyobb ,elegánsabb müterem kérdése égetővé vált a müvészre nézve . Aztán egy idő óta Anna nem is volt olyan árva magányra kárhoztatva ,mint eddig . Páratlanul kedves társasága akadt Várkonyi Ada grófnőben . Augusztus utolsó napjaiban a nyári fürdőzésről visszatért Gáthy báróné fölkereste a müvész szerény atelierjét és saját ,valamint huga képének elkészitésével bizta meg Arnótit . A kiválóan müpártoló báróné maga járt el a müterembe ,hogy a festőnek üljön . A báróné s a fiatal grófnő képe egyszerre készült . Harmadik látogatásuk alkalmával történt ,hogy Ada grófnő ,miután körülbelől fél órát ült a képéhez ,nagynénjének engedte át helyét és mig a müvész a bárónéval foglalkozott ,a leányka a szomszédos kis szobába ment ,a hol a szemközti ajtón át zongorahangok ütődtek füléhez . Ada valódi szenvedélylyel csüggött a zenén . A szép játék hallatára nem birt ellentállni :szinte ösztönszerüleg ment közelebb ,a mig aztán -jóformán öntudatlanul -rátette kezét az ajtókilincsre és az fölpattant . Mikor már a szoba küszöbén állt ,akkor jött észre ,hogy milyen illetlenségbe sodorta őt a kiváncsiság . -Bocsánat ;hebegte a grófnő ,megpillantva a kedves ,szép asszonykát ,a ki félbenhagyta a zongorázást és fölállva a belépő felé sietett . -Bocsánat ,-ismételte Ada . -Ön oly szépen játszsza Beethoven e müvét ,a mely nekem is egyik kedvencz zenedarabom ,hogy ... Anna szerényen utasitotta vissza a dicséretet . -Játékomban a gyakorlat hiánya nagyon is kitetsző . Fél óra se telt bele és a két nő szivélyes barátságot kötött egymással -egy négykezüben . Várkonyi Ada grófnő ezentul gyakrabban ellátogatott Annához ,mert a kedves fiatal asszonyka a legmelegebb rokonszenvet ébresztette a leánykában . Gáthyné hetenkint ,sőt kéthetenkint alig jöhetett el egyszer ,hogy a képéhez üljön . A sok egylet ,szövetkezet ,a melynek a lelkéből jótékony báróné elnöke ,igazgatója ,pénztárosa ,titkára ,választmányi tagja volt ,minden idejét igénybe vette . Ada hát nem érte be a szükségképpen történő ,gyér látogatásokkal ,melyeket nagynénjével tett a festőnél ,de angol társalkodónőjének kiséretében mentől gyakrabban fölkereste Annát . Többnyire zenéltek vagy a zenéről és az irodalomról csevegtek . Ezek voltak Adának kedvencz témái . Néha a fiatal iró :Terényi Pál is társul szegődött ,a mikor barátját jött látogatni ,de értesülvén Annától ,hogy a müvésznél modell ,esetleg megrendelő van ,nem háborgatta őt . A grófnő Terényi jelenlétében különösen az irodalomra terelte a társalgást ,még pedig oly mély értelemmel fejtegette ,a mely -fiatalságára való tekintettel -meglepte az irót . Midőn Ada egy izben gratulált Terényinek legujabban megjelent regényéhez ,ez hálásan köszönte meg a leányka jó véleményét ,de egyszersmind azt a megjegyzést tette a hizelgő nyilatkozatokra ,hogy nagy büne van neki bizonyos körök előtt ,a mely ugyszólván lehetetlenné teszi őt azoknak a szemében . -S ugyan miféle büne ?-kérdezte mosolyogva Ada . -Az ,grófnő ,hogy idealista vagyok . Sőt azt vetik szememre ,hogy a tulhaladt romantika hive lennék és semmikép se akarok belemenni a fönnen hirdetett realismusba . -De hisz a realismus voltaképpen az igazság és ön ez ellen sohasem vét . -Ugy van ,grófnő :a realismus az igazság . Most azonban nem azt nevezik igaznak ,természethünek ,a mi az életet ,a természetet a maga zománczával ,szinpompájával együtt tárja elénk :de -szerintük -csakis az találta el az igazság hangját ,az adta vissza hiven a természetet ,a ki oly mélyen tud belemarkolni az élet posványába ,hogy fölszinre birja onnan hozni az aláült mocskot ,a salakot ,szóval mindennek a durva anyagát . Ez az ugynevezett élethüség ,a természet reprodukálása a legujabb fogalomban . -Ez a természet teste ,de hiányzik belőle a lelke . Egyszerü ,csaknem gyermekes közvetlenséggel tette Ada e megjegyzést . -Nem neheztel ,ugy -e ,édes ,jó Annám ,-mondta egy alkalommal Ada -a miért ,ilyen sürün alkalmatlankodom önnél . Lássa ,én ki nem mondhatom :mennyire kedvesek előttem azok az órák ,a miket együtt töltünk . Itt minden olyan igaz ,olyan hamisitatlan . Kivülről látja az ember a lelkük bensejét mosolyogni . Ön nagyon boldog ,ugy -e bár ? Anna csak a fejével bólintott és csak mély tekintetü szemeinek ragyogása mondta a szivéből fölszakadt igent . -Mondja ,régen ismerte ön Arnóti urat ,mielőtt neje lett ? Hogyan ismerkedett meg vele ? Az asszonyka elmondta életük egyszerü történetét . -E szerint ön már tán gyermekkorában szerette a férjét ? -Magam se tudom :mikor kezdtem őt szeretni !-felelt Anna ,kissé elandalodva -de én azt hiszem ,hogy a mi szerelmünk öröktől-örökké való . Nem vagyok képes visszaemlékezni olyan időpontra ,a mikor szivemben nem lett volna az ő képe . Egyébiránt én azt hiszem :szivünkről csak akkor tudunk számot adni először ,a mikor elsőt dobban benne a szerelem . A leányka öntudatlanul ölelte át a beszélőt ,mintha hálával tartoznék neki valamiért s elragadtatással szólt : -Óh ,milyen jól esik az ilyen boldogságot -legalább látni . -Hogyan ,hát ön nem boldog ? -Oh igen :sőt ugy érzem ,hogy most sokkal boldogabb vagyok ,mint eddig voltam . -S mi ennek az oka ? Egy perczre élénk pir futott át a kedves arcz áttetszőn halvány bőre alatt . Aztán azzal a közlékenységgel beszélt ,a mi csak akkor lehetséges a mikor a sziv valami különös behatásnak engedve ,bizalmasabban pattan ki ,mint közönségesen . -Tudja ,mi volt az én anyám ? Egyszerü polgárleány ;egy szegény gazdatisztnek a leánya . Nagyon szép és nagyon jó volt . Apa ,mikor nagyapa meghalt ,lement a rája szállt jószágokra ,hogy átvegye és rendezze azokat . Itt látta meg apa édes anyát és első látásra megszerették egymást . Megkérte és néhány hó mulva a közeli kis helységben megesküdött vele . A rokonság azonban föllázadt apa választása ellen . Kijelentették ,hogy a Várkonyi-család nem fogad kebelébe olyan tagot ,a ki nemcsak hogy nem tartozik a fölső tizezrekhez ,de még nem is nemes származásu . Mióta ,most öt éve ,az én jó anyám meghalt ,Olga néni (ő volt az egyetlen a családban ,a ki anyámat elismerte rokonának )többször megkisérlette rávenni apát ,a ki folyton a birtokán élt anyával meg én velem ,hogy térjen vissza a társaságba ,melytől egészen elszigetelte magát . Apa azonban hallani se akar erről . Azt mondja :ott óhajt ezentul is élni ,a hol minden egyes tárgy anyámra emlékezteti ;a hol mindenütt őt véli látni ,a ki nagyon ,nagyon boldoggá tette . Óh ,az én apám a Várkonyi-család határozott akarata ellen élt ilyen boldog életet . Mondja :nem cselekedett -e helyesen ,hogy összetüzött a sok számitó ,szivtelen emberrel azért az egyért ,a ki őt igazán szerette ? Anna nem birt ellenállni ,hogy meg ne ölelje azt a kedvesen csicsergő leánykát :majd azzal a bizalommal ,a mely napról-napra jobban kifejlődött közöttük ,azt kérdezte : -Ugy -e ,ön is követné atyja példáját ,ha ... -Ha tudnám ,ha bizonyos volnék felőle ... Nagyon elpirult és daczára annak ,hogy már erősen estefelé hajtott a délután ,„jó reggelt ”kivánt a belépő fiatal irónak . A jótékonyczélra rendezett ünnepség után mintegy tiz nappal Kluknóy Oszkár báró ,a kénytelen barátból valódi kebelczimborává vált fiatal hadnagy lépett a müterembe . A tisztecske azzal hizelgett magának ,hogy a Maecenás szerepét adja a mindinkább fölkapott müvész mellett . Mert hát az emberek ,oh ,de szivesen is játszszák a pártfogót ott ,a hol a tehetség már emelkedőben van . A hebe-hurgya tiszt nagy sebbel-lobbal rohant be és azzal a lelkesedéssel beszélt ,a melyben a fölületes emberek dolgoznak . -No ,piktorkám ,ez sikerült ! A multkortájt mondottam ,hogy szeretném ,ha a Zsablyay palotában rendezendő estélyre te is hivatalos lennél . Akkor ugy vettem észre ,hogy óhajtásom nem ütközik össze a tieddel . Az estély október elsejére ,holnaputánra van kitüzve . Ime ,van szerencsém egy meghivóval szolgálni . -Zsablyay gróftól kaptad ? -Nórától ,Nórától ,barátom ! Sajátkezüleg állitotta ki a szép asszony . Ne ,fogd . De vigyázz !oda ne fagygyon a kezed ahhoz az illatos velinpapírhoz ;-nevetett a hadnagy azzal a kaczagással ,a mely némely embernél készletben áll . -Talán kelletlenül adta ? Tán kierőszakoltad tőle ? -No de becsületemre ,nem . Egyszerüen igy szóltam :„A Gáthyék kapuzárásán (a márcziusi ,utolsó estélyt értettem )nehány müvész is volt jelen . Hát maga ,grófné ,nem szándékozik valakit meghivni a bohème világból ? -A szép asszony feleletet sem adva a kérdésemre ,az iróasztal mellé ült . Elővett egy meghivót . Kitöltötte és átnyujtva ,ezt mondta :„Adja oda a fiatal festőnek :Arnóti Bélának . Maga tudja a lakását ,hisz járatos hozzá ,ugy -e bár ?” És én teljesitem a rám bizott föladatot . Voilà tout . Kezdettől végéig ennyi közöm volt az egészhez . Arnóti nem tagadhatta ,hogy gondolatban vágyott e kitüntetés után ,de azért e perczben azt érezte ,hogy sokkal jobban szerette volna ,ha megtagadják . A városligeti bazár óta nem látta a grófnét és iparkodott gondolatban sem foglalkozni vele ,a mi tulhalmozott munkálkodás közepett sikerült is neki . A lehető legkötelességszerübben köszönte meg a hadnagy közbenjárását . Mikor Kluknóy jó háromnegyed órát betöltött annyi üres fecsegéssel ,a mennyi negyvenöt percz keretében csak elfér ,bucsut vett a müvésztől . Arnóti magára maradva ,ismét kezébe vette az asztalra tett meghivót . Olyan hosszasan nézte azt a darabka papirt ,hogy maga is megsokalta . Aztán félrelökte . Estefelé bement Annához . Tréfás zsörtöléssel vette ki a kezéből a munkát ,hisz tönkreteszi szemét ,ha ilyenkor varr . Csevegjenek egy kissé . Jókedvün fecsegtek a jövőről ,a melynek most olyan derült ábrázata van . -Tudod -e ,angyalkám ,mi hiányzik még a mi boldogságunk betetőzéséhez ?-szólt ujra a müvész . Anna kérdőleg emelte rá azokat az őszinte szemeit . -Hát hiányzik még valami ? Én semmi hiányt se érezek . -De én igen . Már ideges türelmetlenséggel várom azt az időt ,mikor az én kis feleségem elfoglalja méltó helyét a világban ,a társaságban . Azt akarom ,hogy ott tündökölj a téged megillető helyen ,a hol mindenkit el fogsz homályositani a szépségeddel . -Erre én nem fektetek sulyt . Én nem akarok ragyogni ,tündökölni ;én csak neked kivánok tetszeni s rajtad kivül senkivel sem törődöm . Annyi bensőséggel mondta ezt s ennek daczára nem idézte elő a föltételezhető hatást a müvésznél . Ugyancsak kelletlenkedve felelt : -Hisz ez nagyon szép . Nagyon köszönöm ;de végre is ,édesem ,ha a férjed azon a szinvonalon lesz ,a melyet egy már elismert müvésznek el kell foglalnia ,csak nem töltheted egész életedet a -konyhában . Anna elpirult ,de egy hangot se birt felelni . Arnóti észrevette ,hogy mennyire gyöngédtelen volt . Megbánta meggondolatlanul kiejtett szavait és azon volt ,hogy helyreüsse hibáját . Csak később ;vacsora után emlitette Arnóti ,hogy meghivót kapott Zsablyay grófnétól első estélyükre . Ez alkalommal szólt először a müvész Zsablyay grófnéról a neje előtt . Anna élénken jegyezte meg ,hogy igen jól emlékszik a grófné arczképére Pap Mihály bácsi képeslapjából . Azt mondta ,hogy rendkivüli szépnek találja a grófnét . -Olyan érzéketlen fagyos szépség ;-odázta el a müvész . Ennyi volt az egész az estély előzményéről . A Zsablyay palotában rendezett estély nem volt vegyes ,sőt az egyetlen Arnóti kivételével jóformán egészen a felsőbb körökből kerültek ki a vendégek . Ez a körülmény még tartózkodóbbá tette a müvészt ,a ki őrizkedett attól ,hogy tolakodónak tünjék föl . A hangverseny alatt Kluknóy báró mellett foglalt helyet ;a táncz bekezdésénél pedig félrehuzódva társalgott azokkal ,a kik megszólitásukkal kitüntették . Mindenekfölött azonban a háziasszony leereszkedő kegyessége lepte meg Arnótit . A grófné hosszas beszélgetésbe eredt vele . Társalgásuk bekezdését a képzőmüvészet ,főleg a festőmüvészet képezte . Nagy jártasságot árult el e tekintetben Zsablyayné . Foglalkozott a régi klasszikusokkal ,kezdve Panaeus ,Mikon ,Polygnotus alkotásaival ;majd áttért a korai renaissance ,(quattro cento ),a teljes renaissance (cinque cento )nagyjainak :Leonardo ,Rafael ,Tiziano ,Michel Angelo remekeire ,melyeket eredeti vagy másolat után látott a Louvre-képtárban ,a Belvedereben . Részletezte a Makart-féle iskolának előnyeit ,hátrányait . A hazai festőmüvészek közül ezeknek atyamesterét :Munkácsyt ugy jellemezte ,hogy a nagy realistának alakjai nemcsak husból és vérből ,de izmokból ,idegekből látszanak lenni ,a kik a néző előtt mozognak ,cselekszenek ,sőt gondolkoznak és érzelmeket változtatnak . Az ifju nemzedékből Feszty Árpádnak ,legkitünőbb müvészeink egyikének nemes izlését emelte ki . Nagy elismeréssel nyilatkozott továbbá :Benczur ,Roskovics ,Ujvári és többi jeleseink kiváló alkotásairól . A grófné megjegyzéseiben nem a fölületes megfigyelő ,de a mélyen kutató elme nyilatkozott meg . Azok a szinte bölcselmi axiomák ,melyeket Zsablyayné hangoztatott ,meglepők voltak egy nőtől . A müvész szinte áhitattal szitta magába a szellemes aperçuket ,az alapos tudásra valló észrevételeket . Milyen csodálatos hatás ,mikor az a gyöngébbik ilyen merészen sikra száll az erősebbel ,a szellemével . Ugy összerázkódott a mélyen elmerült müvész . Párhuzamot vont ez és a többi asszony közt . Valamennyivel összehasonlitotta ,valamennyivel ,még azzal az egygyel is ... Hát nagy vétek ,ettől borzongott ugy meg a lelke . Valósággal mint valami fülsértő disharmonia ,ugy hatott a mélyen magába merült müvészre Kluknóy megszólitása . -Ugyancsak hosszu audiencziát adott a szép háziasszony ;nagyra lehetsz vele ,te istentől kiválasztott halandó . Mondsza ,milyennek találod a grófnét ?... -Rendkivül szellemes asszony ,a mint hogy ezt külseje is elárulja az első tekintetre . -Hejh ,ördöngös asszony ez az exgouvernante ,édes czimborám . Utóbbi szavaihoz kétértelmüen csiptetett a hadnagy ,a mint erősen szemügyre vette azt a szórakozott müvészt . A második négyes következett ,mikor a ház urnője lépett ujra a müvészhez . -Miért nem vesz részt a tánczban ,Arnóti ur ? Nézze ,valamennyien sorakoznak erre a négyesre . Nem kap kedvet ,hogy példájukat kövesse ...? -Nem szoktam tánczolni ,méltóságos asszonyom . A müvész rövid feleletéből ugyancsak kiérzett az elfogultság ,melyet ez ujabb ,kiváló figyelem támasztott benne . Azt felelte :nem szokott tánczolni ;de a válasz egészen tudtán kivül ,leküzdhetetlen zavarának behatása alatt csuszott ki a száján ,minden tartalék gondolat nélkül . Zsablyayné kétkedő mosolylyal szögezte rá átható tekintetü szemeit . Némi szünet után azt vetette oda : -Ön még mindig neheztel rám egy már meglehetősen régi keletü félreértés miatt . Milyen makacs ,mennyire engesztelhetetlen . Ez a szeszélyeskedés azonban a müvészek ,a kiváltságos egyének előjoga ,nemde ? -Biztositom ,méltóságos asszonyom ... -Ha esetleg nem talál mást :erre a tánczra nem vagyok foglalkozva ;-vágott szavába Eleonóra ,azzal a különös pronnuncziált modorral . Arnóti némán meghajtotta magát s a nélkül ,hogy egy szóval is hálálkodott volna a kitüntetésért ,bizonyos benső fölindulás okozta félszegséggel vezette tánczosnőjét a kolonnba . A szünóra után keringő következett . Zsablyayné a terem egyik bejáratánál élénk társalgásba volt merülve néhány hölgygyel ,mikor egy tánczoló pár röpült el mellettük s a hölgyhajfonatát összekapcsoló agraff beleakadt a grófné vállára tüzött élővirág-csokorba ,a melyet lerántott . A virágok a földre hulltak . A közelben álló Arnóti sietett összeszedni a széthullt csokrot . -Köszönöm . Nézze csak ,még amott is van egy szál . Mindjárt eltapossák . A festő nyomban odaugrott és fölvette . Egy piros szegfü volt ;egészen olyan ,a melyet a bazárban Kluknóynak engedett át . Ez ismét emlékébe hozta akkori udvariatlanságát ,a melylyel szemben valóban megszégyenitő a grófné lekötelezőleg nyájas modora . Nóra nem figyelt többé rá s igy nem láthatta Arnóti arczának kifejezését ;a tekintetet ,a mit rávetett s a mely azt az élénk vágyat árulta el ,hogy rendkivül boldoggá tenné őt ,ha a grófné kegyes lenne megfeledkezni arról az egy szál virágról ,a melyet megőrizve ,helyrehozhatná azt az elkövetett lovagiatlanságot ... Zsablyayné egy hölgynek felelt ,a ki a jelenlevő fiatal urak egyikének viselkedését kifogásolta . Nóra gunyosan mosolygott . Ebben a perczben arcza ismét fölvette a szokott irónikus ,minden iránt kicsinylő megvetést mutató kinyomatát . -Ej ,édes Stanczim ,nem mindenkit tisztelünk meg azzal ,hogy megnehezteljünk rája . Elfogadjuk őket ,ha ezt ki nem kerülhetjük ;nyájasan beszélgetünk is velük ;de annyira már nem érdemesitjük ,hogy valamit sértés számba vegyünk tőlük . Ez a nyilatkozat valódi értékére szállitotta le a képzelt kitüntetést Arnóti előtt . Magára vonatkozó czélzást talált a grófné észrevételében . Ujra ő állt fölül a visszatorlásban ,holott azt hitte ,hogy a bünbánót kell adnia . Hirtelen átnyujtotta a kezében tartott szegfüt . -Méltóságos asszonyom ,itt van még egy szál virág a csokrából . -Köszönöm . Már el is felejtettem . A grófné nem tüzte a többi közé a virágot ,sőt a hölgyekkel folytatott beszélgetés közben lassankint széttépte s a szegfü parányi szirmai egyenkint hulltak a földre . Arnóti az est további folyamán ugy tekintette magát ,mint betolakodott arczátlant ,a kit a jóakaratában tulbuzgó hadnagy valósággal rá oktroyált a társaságra . Mikor a vendégek oszlani kezdtek ,a müvész az elsők között volt ,a ki a háziasszonyhoz lépett ,hogy bucsut vegyen tőle . Tartózkodó ,csaknem hideg udvariassággal köszönte meg a grófnénak kegyességét . Eleonóra lekötelezőleg nyájas mosolylyal felelt : -Csak kötelességemet tettem . Ön vendégem volt és én háziasszonya . A viszontlátásra . Arnóti másnap reggel ugyancsak szükszavun számolt be a nejének az estély lefolyásáról . A mit mondott ,aféle közhely volt . Reggeli után mindjárt a müterembe ment . Azt mondta Annának ,hogy kissé még privát munkáján akar dolgozni ,mielőtt Ernesztin kisasszony jönne . A ballerina ma ül először a müvésznek . A müterem magányában aztán hosszasabban eltünődött a tegnapi estély lefolyása felől . Csöndesen jártatva az ecsetet ,emlékébe idézte a legkisebb részleteket ;a háziasszonynak minden szavát . „Elfogadjuk őket ,ha ezt ki nem kerülhetjük ;nyájasan beszélgetünk is velük ,de annyira már nem érdemesitjük ,hogy valamit sértés számba vegyünk tőlük . Abban a mosolyban ,a mely ajkain végigrángott ,bosszuval vegyes keserüség volt . Az ajtón hallszó kopogásra az elmélkedésekbe merült müvész összerezzent . -Nem vagyok alkalmatlan ? Szivélyesen nyujtotta kezét a belépő Terényi felé . -Oh ,a legkevésbbé sem . -Már három napja ,hogy nem láttalak . Hogy vagy ? A reggeli lapokban olvasom ,hogy te is jelen voltál Zsablyay gróf tegnapi estélyén . Gratulálok . Ezt nagy kitüntetésnek veheted attól a gőgös arisztokratától . Kik voltak az estélyen ? Arnóti előszámolt nehány közös ismerőst . -Megengeded ,hogy folytassam a munkát ? -Kérlek ,csakis e föltétel mellett maradok itt pár perczig . Vársz ma valakit ? -Ernesztin kisasszonyt ,a volt ballet-tánczosnőt ;de még jó fél óra mulva fog jönni . -Tán modellül fogadtad föl ? -Dehogy . Lefestem egyik szerepének jelmezében . Terényi bámult . -Egy ballerinának még erre is jut pénze ? -Valakinek a megbizásából készitem el a képet . -Vagy ugy . Az iró a zsöllyébe ült ,szembe a dolgozó müvészszel . A társalgás ismét a tegnapi estre fordult . A müvész élénken részletezte ujabb benyomásait a társaságról . Terényi egy ideig közbevetés nélkül hallgatta ,végre mosolyogva szólalt meg : -No lám ,engem neveztek idealistának ,a ki mindent eszményitve adok vissza ;és ime már jó negyed órája hallgatom :milyen ferdén itéled te meg némelyeknek a jellemét ... -Én ?és például kiét ? -Hogy többet ne emlitsek ,te már nem egyszer beszéltél nekem erről a Zsablyay grófnéról és ugy vettem ki a szavaidból ,mintha te ezt az asszonyt amolyan miszticzizmus homályába burkolt saisi képnek tartanád ;egy érthetlen ,megfejthetlen sphinxnek . Pedig légy meggyőződve :semmi egyéb ,mint egy közönséges hiu ,nagyravágyó nő . Ismered ennek az asszonynak a multját ? -Ismerem . Kluknóy elbeszélte egy alkalommal az egész élettörténetét . -És ennek daczára ..? -Tán csak nem a származását akarod bünül fölróni neki ? -Félreértettél . Én csak azt akartam szavaimból kihozni ,hogy ez a nő már mint egészen fiatal leány föláldozta a szivét az eszének ;abban a korban ,a melyben még a legsivárabb léleknél is megnyilatkozik egy kis poézis . Az a nő ,a ki pusztán hideg számitásból meg tud alkudni minden érzelmével és odaadja kezét szivének beleszólása nélkül ;no hát ,édes barátom ,az ilyen lehet a mai fogalmak szerint okos ,gyakorlati teremtés ,de arra ,hogy mintegy piedestálra emeljük és valami hozzáfoghatlan ,kiváltságos lénynek nézzük ,erre ugyancsak szük látkörrel kellene birnunk ... -Nos ,odaadta a kezét szive nélkül ,egyszerüen azért ,mert senkit se szeretett ;azért ,mert tán nincs is szive . Terényi fölkaczagott . -„Egy asszony ,a kinek nincs szive !”Hatásos regényczim . Nórából azonban ne csináljunk regényalakot . Hiu ,kaczér asszony ,semmi egyéb . -Kaczér ?te kaczérnak tartod azt az asszonyt ?!... -De még mennyire annak . Hát te vajjon minek nevezed azt a modort ,azt a kihivó föllépést ,ha nem a legszámitottabb tetszelgési fogásoknak ? Nevetett és folytatta : -Persze ,te abban a mintában ismered a kaczér nőt ,a melyet ott találsz minden kezdő szinmüiró ,regényiró primitiaejában ;a kik készen kapott ,konvenczionális fogalomban dolgoznak ... -De hisz az életben is ... -Igen ,az életben is ott vannak ezek a sablon figurák ;ezek az u. n. tuczat kaczér nők ,a kik csak mától-holnapig veszedelmesek . De vannak mások ,a kik nem fogadják el a kaczér ,a könnyelmü jelzőt ;a kiknek nincsenek bevallott ,sőt sejtett kedveseik sem . Az erényesség ,a megközelithetetlenség pajzsa alatt követik el büneiket ;még pedig a lehető legsulyosabb bünöket . Ezek az erkölcsösség mázával kendőzött ledér asszonyok a legfélelmesebbek . A fiatal iró belemelegedett ,a mint igen gyakran megtörtént vele ,a filozofálásba ;a lélektani kérdések bonczolgatásába ,miközben egészen eltért tárgyától . Kis vártatva Ezüstvári (családi néven Kupferschmied )Ernesztin kisasszony lebbent be a müterembe egy még le nem szokott pirouettel . Terényi távozott . A festő kijelölte a kisasszony számára a fülkét ,a hol a már előre küldött jelmezt magára öltheti . Mig Ernesztin toilettejét végezte ,a müvész előkészitve vásznát ,szinte gépiesen látott a munkához ,a nélkül ,hogy az udvariasság kivánta rövid társalgásnál hosszabb beszélgetést kezdett volna a megrendelővel . November első napjaiban következett be a fordulópont ,a mely Arnóti Béla boldogságát betetőzni volt hivatva . Átköltöztek az uj lakásba . Ott bérelték ki a müvész negyedben :az Andrássy-ut külső torkolatánál ;egy villaszerü kis háznak első emeletén ,a melynek jobb szárnyát a legnagyobb komforttal ,izléssel és kellő bizarrsággal rendezett müterem foglalta el . Balról a három szobából álló lakosztály ,a mely állt az ebédlő ,csinos szalón és a hálószobából . Elegáns ,üveglemezzel födött vesztibül választotta el a szobákat a müteremtől . Mikor teljesen berendezkedtek ,mikor a festő ott találta magát abban a kifogástalanul szép atelierben ,hálával eltelve vonta keblére a feleségét és egész elragadtatással mondta : -Ezt nemcsak a magam szorgalmának köszönhetem :nagy része van ebben az én kedves ,okos kis feleségemnek is ;a ki messze előrelátásával ,bölcs gazdálkodásával megtakaritotta a szegény piktor filléreit ... Ez a kettőnk atelierje ,te édes ,jó asszonyka . Közös szerzemény . Az otthon fölszentelésének ünnepségére csak Terényit hivták meg ,a ki ritka önzetlen módon osztozott a fiatal pár boldogságában . -Mondd csak ,Pál ,-fordult ebédközben a jóformán szilajkedvü festő barátjához ,miután pár perczig gyönyörteli tekintettel nézett át az asztal tulsó végén ülő feleségére ,meg arra a közömbösen majszoló kis jószágra ,-miért nem nősülsz már meg te is ? Lásd ,sokkal jobban venné ki magát ez a mi kis családunk ,ha mind a kettőnknek volna egy boldogságosztó párja ... A fiatal iró kitérőleg felelt ,mint az utóbbi időben rendesen ,ha Béla e kérdéssel fordult hozzá . De a bomlott kedvü müvész nem szünt meg faggatásaival ostromolni ,a mig aztán a neje más irányt adott a társalgásnak . Annának gyöngéd női ösztöne megsugta azt ,a mit Béla nem vett észre :hogy Terényire határozottan kellemetlen ,ha e tárgy még szóba is kerül . Arnóti kedélye azonban nem volt ilyen apró ,gyöngéd megfigyelésekre alkalmas ;főleg a közelmultban nem ,a mikor igazi gyermek módjára viselkedett . Az utóbbi időben annyira átengedte magát kedvencz eszméje megvalósitásának ,hogy már valódi szeszély számba ment az . Még be se végezték az ebédet ,mikor Kluknóy rontott rajtuk . -Na ,te gyönyörüséges czég !-köszöntött be a hebehurgya hadnagy . -Mi a manót csinálsz :már három hét óta nem vagy látható . Ma éppen nyolczadszor vagyok nálad és hétszer egy s ugyanazt a választ kaptam :„ Béla az uj lakáson van. ”De piktorkám ,igy már hovahamarabb épitőmester lesz belőled :fölcseréled az ecsetet a czirkalommal ... Arnóti jóizüen nevetett és szives örömest tett eleget a báró amaz óhajának ,hogy rendre bemutogassa neki az uj rezidencziát . Terényi Annával a kis szalónban maradt ,mialatt a müvész a hadnagygyal az atelierben időzött . Az iró hamarabb elment ,mint Kluknóy ,a ki szokásos módon egyszerre csilingeltette kissé nőies vékony hangját meg oldalán a kardot ,melyet a müteremből kijövet jobbra-balra csapkodott a lábával . Bucsut vett Annától ,aztán rábeszélőleg szólt oda a müvésznek : -No ,Béla ,legyen eszed :ne refüzirozd ,mert bizony isten megharagszom . -Mire akart olyan élénken rábeszélni a báró ?-kérdezte Anna férjétől ,midőn az visszajött a folyosóról ,a hova vendégét kikisérte . -Ma este première lesz az operában ,oda csalogat . -Elmégy ? Arnóti nem felelt . Tán nem hallotta a kérdést . A fiatal asszonyka a hangjegyeket rendezte ,miközben a müvész az ablakhoz lépett . Szótlanul ,czél nélkül merengett ki az utczára . -Tudod ,miért forditottam el ma délben Terényi házasságára tett tréfás czélzásaidat ? -Miért ?-vetette oda a férj ,a ki csak félig figyelt neje szavaira . -Terényi szerelmes ám ;komolyan szerelmes . Találd ki kibe ? Anna nem vette észre ,hogy milyen kevéssé kiváncsi erre a férje . Hozzálépve ,hamiskásan sugta : -Ada grófnőbe . Arnóti visszafordult . Nagy szemeket meresztett : -A grófnőbe ?! -Szivemből sajnálom azt a bolond fiut . -Nincs miért ,édes . Biztosan mondhatom ,hogy nem viszonzatlanul ... -Annál rosszabb !-vágott közbe Arnóti . -A grófnő még félig gyermek . Igy mind a ketten szerencsétlenek lesznek . -Miért ?-kérdezte csodálkozva Anna . -Csak nem gondolod ,hogy elfogadják Pált abban a körben ... -Hisz Terényinek máris igen szép neve van ;hát mi kifogásuk lehetne ellene ? Éppen ugy elfogadják őt a társaságban ,mint téged . A müvész szinte idegesen rántotta föl a vállát Annának ez észrevétele olyan emléket idézett föl benne ,melyről azt hitte ,hogy már teljesen megfeledkezett róla . Körülbelől három hét óta szinte belekábitotta magát a leggyermekesebb örömökbe . Kerülte ,üzte a visszaemlékezést . Három hét óta minden estét otthon töltött az ő kis családjában ,hogy a külvilágtól egészen elszigetelje magát . Ennek az emlékezetes napnak az estéjén azonban a müvész elment arra a premièrere . A fiatal asszonyka egyedül töltötte az első estét abban a szép ,diszes lakásban ... Azaz dehogyis volt egyedül ! Ott tipeg-topog körülötte az ,a ki nemcsak egy pár ilyen szobácskát ,de egy világot is betöltene ő neki . Ezen az estén nem birta lefektetni azt az élénk jószágot . Mind azon faggatta a mamát ,hogy hol a kis papa . Az utóbbi időben ismét megszokta a régit :hogy egy-egy mesével altassa el apa . -Na ,feküdj le ,angyalkám . Ma elment kis apa . -Miért ment el ? -Hát elhivták a szinházba . -Miért hivták el ? -Hogy mulasson ,piczikém ,mert apa nagyon sokat dolgozik . -Hát ott jobban mulat ,mint itt ? Nem volt vége-hossza a sok kérdezősködésnek ,de az anya győzi feleletével ,-csak kérdezd ,csak csevegj ... A mindinkább szaporodó megrendelőkkel arányban növekedett Arnótinál is a képzőmüvészek közös átka :az atelier-látogatók száma . Minden délután akad nehány látogatója ,a kik nagy szerényen előrebocsátják ,hogy „Csak dolgozzék ,dolgozzék ,mintha itt se volnánk. ”De e mellett minden oldalról tüzetes ,alapos fölvilágositást kérnek a legjelentéktelenebb csekélységről és megmutogattatnak maguknak mindent ,az utolsó szénrajzig . Az ernyedetlen szorgalommal folytatott munkálkodást csak a karácsonyi ünnepek szakitották meg . Ezt teljesen övéinek szentelte a festő . Aztán ujra dolgozott . Január második felében egy délelőtt hirtelen félretette müszereit . Átment a feleségéhez . Lábujjhegyen közeledett feléje és az ajtónak háttal ülő asszonykának befogta a szemét ,mint a régi időben szokta tenni .