Pálmának . Ködös ,esős novemberi reggel ,udvari futár vágtatott be lóhalálában a bécsi Burgba . A lóról szakadt a tajték ,vékonyát a sarkantyu kivérezte . A lovas fülig csatakos volt . Kalapjáról ,köpenyéről csurgott a viz . Sovány ,lesült arcáról lerítt a halálos kimerültség . Harrach gróftól ,a császár rendkivüli spanyol követétől hozott jelentést . Napi három órai alvást leszámítva ,hetek óta éjjel-nappal nyeregben ült . Öt ló kidőlt alatta ,néhány futkározó gyereket és őgyelgő parasztot elgázolt . Valahol processzió jött rá szemközt ,az égszínkék menyezet alatt lépkedő papot majd fölboritotta veszett nyargaltában . Ha nincs rajta a császár kabátja ,a földühödött nép jól helyben hagyja . A Burgba érve lekecmergett a lováról ;a kantárt oda dobta egy ácsorgó katonának . Mint mikor az óramüben eltörik a rugó s minden kereke egyszerre megáll :testi ereje fölmondta a szolgálatot . Szédült ,szeme káprázott ,meg kellett fogódznia a nyeregkápában ,hogy el ne essék . Elindulásakor ,Madrid falain kivül ,katonát akasztottak . A lélekharang még sokáig a fülében sikongott . Mintha most is hallaná ,ködös ,homályos messzeségen át . Összeszedte magát és benyitott az őrszobába ,a hol a katonák körülfogták . Mindenik borral kinálta ,látva ,hogy halálosan fáradt . A kapitány kulacsa potrohosabb volt a többinél ,-maguk között csak „kanonok ”-nak hívták ,-no meg nyilván jobb bor is kotyogott benne ,mint a vitézek kulacsában :a futár azt választotta . Jót húzott belőle . Élet ,melegség járta át elgémberedett testét a tüzes kloster-neuburgitól . -Messziről jösz ,cimbora ?-kérdezte a kapitány ,várakozással tekintve a fekete pecsétes levélre ,a melyet a futár előszedett a bőriszákjából . -Toronyirányban Madridból ,-felelte . A hangja rekedt volt ,alig értették . -Tyü ,a ragyogóját !szép utat cselekedtél meg . -A kapitány elvette a levelet és kibetüzte a cimirást . -A császárnak szól ,-mondá s hátán tiszteletteljes meghatottság borzongása futott végig . -Cito ,cito ,citissime -olvasta a boritékon . -Ugy látszik ,sietős . Lélekszakadva vitte a levelet Consbruch Gáspárhoz ,a titkos kabinet-iroda titkárához . A mig odajárt ,mint egy tányér friss mézre a legyek ,oly mohón rászállottak a katonák a futárra kiváncsi kérdésekkel . Hogy mi van a levélben ,azon nem is törték a fejüket ,a tartalmát ugy sem tudja meg soha halandó ember a császáron s a titkos tanács tagjain kivül . Leginkább arra kiváncsiak ,lesz -e háboru ? A háboru zsákmányt jelent és kalandokat . Gazdag várak kirablását ,zárdák és templomok feltörését ,idegen asszonyok meggyalázását ,dicsőséget ,rangot ,előléptetést . Békében az unalom megöli ,a földhözragadt szegénység megeszi őket . Tudakolták :gyülnek -e a Rajnához a hadak ? Mely ezredek ,milyen nemzetiségbeliek ,s kiknek a parancsnoksága alatt ? Mert sok függ a parancsnoktól . Az egyiktől szabadon garázdálkodhatnak az ellenség földjén . A föld népének a bőrét is lenyuzhatják . Mig a szigoru parancsnok rablást ,gyujtogatást ,gyilkolást kegyetlenül büntet . Az ilyen alatt nem jó szolgálni . Egyik katona a madridi dómot kérdezte :igaz -e ,hogy oly magas tornya van ,hogy ha a tetejében dolgozó ács leejti a szekerczéjét ,kirothad a nyele ,mire leér ? Elhallgatták volna még sokáig ,de a futár véget vetett a mulatságnak . -Álmos vagyok ,mint a kutya . Tiz napig nem aludtam annyit ,mint ti egy éjszaka . Vetkőztessetek le . Egyik a köpenyét teritette ki ,a másik kalapjáról rázta le a vizet ,a harmadik a kardját oldotta le ,a negyedik végig gombolta az ujjasát ,az ötödik lerángatta a hosszuszáru bivalybőr csizmáját ,a mely hetekig le sem volt a lábáról . Volt ,a ki száraz ,friss inget adott rá s a feltört térdét faggyuval megkenegette . A tüznél vetettek ágyat s mindenik a maga pokrócát akarta ráteriteni . Hamar átmelegedett a sok vastag pokróc alatt . Elaludt ,mint a tej . Az őrszobában azalatt csöndesen voltak . Lábujjhegyen jártak ,suttogva beszéltek . Később belemelegedtek a kártyázásba ,pipázásba ,kockavetésbe ,de ha valamelyik hangosabb szót ejtett ,lopva oda pillantott az alvóra ,nem neszelt -e föl a lármájukra ? A visszatérő kapitány rá is ripakodott a vitézeire : -Ettől ugyan lármázhattok . Ha lecsapna mellette a ménkü ,azt gondolná ,méhzümmögés és vigan aludnék tovább . Ő maga rossz kedvében volt . Consbruch Gáspár urral egy kicsit összeakasztotta a tengelyt . Mikor ugyanis a sürgős madridi levelet a kezébe nyomta ,a titkár erőnek erejével látni akarta a hir hozóját . -Azóta alszik ,-háritotta el a kapitány a futárról a megtiszteltetést . -Mit ,alszik ? Hogy mer aludni ? Ki engedte meg ?-dühösködött Consbruch . -Ki engedte meg ? Bizony csak a fiatal természete . Hetekig ült nyeregben . Nem birta tovább . -Nem birta tovább ,a legmagasabb szolgálatban ? Bezáratom . A kapitány kötekedő kedvében volt . -Jutalmat érdemelne szegény ördög ,nem büntetést . Majd halálra lovagolta magát a császárjáért . Consbruch fölszisszent . -Kapitány ur ! Reménylem ,csak oly jól tudja ,mint én ,hogy ez kutyakötelessége . Az őrség tisztje elnyelte ,a mit gondolt . -Felköltsem ?-kérdezte feszesen tisztelegve . De Consbruch elméjét sokkal nagyobb kérdések izgatták már . Mi van az irásban ,a mit Harrach gróf küldött ? A boritékot forgatva ,balsarkán megtalálta a titkos jegyet ,hogy a levelet csak maga a császár személyesen bonthatja föl . Érezte ,hogy a hir ,a mit a hallgatag boríték magába zár :népek ,országok végzete . S a mit a kezében tart ,a hitvány papiros :világtörténelem ... Mit vesződjék tovább a nagy ujság inci-finci hozójával ? Néhány szem burnótot lefricskázott a kabátja himzett mellbodráról ,a miből -és kicsinylő arckifejezéséből -a kapitány megértette ,hogy Consbruch urtól a madridi futárt elviheti az ördög . Lipót császár misét hallgatott ;szokása szerint három misét egyvégtében . Hideg márványon térdelt ,pedig puha ,biborszinü vánkoson térdepelhetett volna . Egész határ imakönyv feküdt előtte . Szamárfüllel voltak megjegyezve bennük a legkedvesebb könyörgései . Hol egyiket ,hol másikat vette a kezébe . Fölvette ,letette mint a tanácsosait ,kiszedve belőlük ,(imakönyvekből és miniszterek koponyájából ),a mire éppen szüksége volt . Csak a beavatottak tudták ,hogy a Zrinyi-Nádasdy összeesküvés s Thököly felkelése óta ,a magyar király mindennap elmondja az ismeretes ó-német könyörgést :„de Sagittis Hungarorum libera nos Domine ” (a magyarok nyilától ments meg uram minket ). Egyedül Istent ismervén el magánál hatalmasabbnak ,alázatosan mellére hajtott fővel térdelt szine előtt a puszta kövön ,a kis ,gnómszerü alak ,a legnagyobb birodalom ura . Az utolsó években megöregedett . Keskeny arca megnyult . Szine halavány ,zöldesbe játszó ,mint a földből kiásott talléré . Vastag ,lefityegő ajkát ,a melyről gunyolódva mondták XIV. Lajos udvarában ,hogy beléesik az eső ,nyitva tartotta mindig ,miért is a metszőfogai kilátszottak . Szeme és homloka parancsolásra termett . Deres szakállát rövidre nyirva viseli . Spanyol divat szerint bársonyruhába volt öltözve :rövid térdnadrágba ,kihajtott ,széles csipkegallérba ,piros harisnyába és piros cipőbe . Nyakában az aranygyapjas-rend fityegett . Ugyanaz ,a melyet valamikor V. Károly császár hordott . A mise véget ért . Az oltár gyertyáit a sekrestyés eloltotta ;de az üvegcsillárt ,a mely a császár feje fölött függött ,égve hagyta . A templomra félhomály borult . Az ablakokon előbb gyertyafény csillogott ,most komorak és sötétek ,mint az olyan arc ,a melyről hirtelen eltünik az öröm . Az utcát köd lepte el . Hideg ,novemberi eső verte a kövezetet ,s végig folyt a rézcsatornákban . A császár még térdepelt . Hátában ,köszvényes térde kalácsában fájdalmas nyilalást érzett ,de ez nem zavarta szivbeli ájtatoskodását . Nagysokára fölkelt ,kicsiny ,törékeny alakja elveszett az óriás allonge-paróka hajporos felhőjében . Fekete tollas kalapját hóna alá fogta s a mennyire vékony ,gyönge lábszára engedte ,kifelé indult bizonytalan ,kissé dülöngő járással . A kijáratnál Voccabella páter várta . Eszes ,sovány arcában ,fekete ,átható nézésü szem világitott . Rendjének szigoru életelve ,-mint rárakodott jégréteg a gyümölcsöt ,-megfagyasztotta arca természetes szépségét és elevenségét . Homloka okosságra ,ajka ,szemöldje erős akaratra vallott . Arany csésze volt a kezében ,megmerítette a szenteltviztartóban ,s a császárt megkinálta vele . Lipót két ujja hegyét bemártotta a szent vizbe ,térdét meghajtva az oltár felé fordult s háromszor keresztet vetett magára . -Köszönöm ,Voccabella . A páter meghajolt ,miközben előtünt nagy kerek tonzurája . A császár átnézett gyóntatója vállán . -Juj ,de csuf idő ... Esik ,esik ... Unalmas s a köszvény is jobban kinoz . Ha a spanyol etiket meg nem tiltaná ,talán még sóhajtott volna is ,mint más egyszerü halandó . Igy csak elfintoritotta az arcát ,révedező tekintete megakadt a szerzetesen . Volt valami annak szemében ,a mi nyugtalanitotta . -Nos ,mi az ? A páter levetette a közöny álarcát . Izzó ,komor tekintete baljóslatu hireket sejtetett . -A spanyol királyt az Ur magához szólitotta . A császár egykedvüen fogadta a halálhirt ,rég óta el volt készülve rá . -Szegény ,hát bevégezte . Ötezer misét mondatok a lelkiüdvéért . A fiamat pedig nyolc nap mulva utnak inditom . A gyóntató lesütötte szemét . -Az indulás nem sietős ,felség . Rettenetes cselszövény játszódott le az Eskuriálban az utolsó hetekben . A végrendeletet ,a melyben az elhunyt jó király trónját és országát Károly főhercegre hagyta ,tüzbe dobták s az Anjou herceg javára hamisitott végrendeletet készitettek . Etiket ide ,etiket oda ,Lipót e hirre száját a szokottnál is jobban nyitva felejtette . Sovány ,petyhüdt arcán ideges rángás futott végig . -Ki merte megcselekedni ? Ki tudott róla ? Voccabella homlokán mély ránc képződött . -Mindenki . A királyon s a királynén kivül az egész udvar bünrészes benne . A francia követ minden embert megvásárolt a gaz terv érdekében . Lipót halántékán kidagadtak az erek . -Hát Harrach ? Mit csinált ,hogy ilyesmi megtörténhetett ? -Harrach grófnak a cselszövésről sejtelme sem volt . A végrendelet kihirdetésekor teljes diszben kényeskedett az előszobában . Mint a páva ,mely tollát fitogtatja . Várta a szerencsekivánatokat . A szárnyas ajtó megnyilt . Abrantes herceg jött ki elsőnek . Kitárt karokkal ,könnyes szemmel közeledett . „Bucsuzom örökre az osztrák háztól ”,mondá bánatosan . Harrach elképedt . Megcsipte magát ,hogy ébren van -e ? Abrantestől tudta meg először ,hogy az elhunyt király az Anjou hercegre hagyta koronáját . Egyetlen kockavetéssel huszonkét királyságot veszitett el az osztrák ház . -Harrach tökfilkó . De ti ,Voccabella ,a kik minden titkot tudtok ,a mi a kabinetekben ,s a családokban történik ,a kiknek keze messzire elér :ti aludtatok talán ? Voccabella letette az aranycsészét a medence párkányára s megadása jeléül két karját a mellén összefogta . -A jezsuiták teljesitették kötelességüket ,felség ;egyedül ők ,senki más . Biborosok ,zászlósurak ,palotahölgyek ,tábornokok ,sőt szerzetes-rendek is átpártoltak a franczia udvarhoz . Lipót eleresztette füle mellett a grandokat ,minisztereket ,tábornokokat ,palotahölgyeket ;de hogy a szerzetesek is cserbehagyták ,ebben a gondolatban nem tudott megnyugodni . -Eláll az eszem ,-fordult Voccabellához . A páter szeme megvillant ,mint a tőr ;meglátta a rést ,a melyen vetélytársaik ,a bencések eleven husához férkőzhetett . -Harrach tulságosan dédelgette a bencéseket . Templomukba járt ;szónokukat hallgatta ;közülök választotta a gyóntatóját . Szóval ,Madridban divatba hozta őket . Bennünket elhanyagolt . Ezért nem tudott meg semmit idejekorán . Siketfajdokban bizott s azok vagy nem neszelték meg ,vagy nem is akarták megneszelni a közeledő balsors lépését . Minden udvari szabály ellenére közelebb lépett a császárhoz ,a ki a testőrök padjában szinte összekuporodott keservében és haragjában . -Isten magához szólitott mindenkit ,a ki az osztrák ház örökösödési igényének utjában állott . Az orleánsi hercegnő elaludt egy fehér rózsabokréta illatától . A hét éves aszturiai herceg himlőbe esik és megtér őseihez ,holott Amszterdamban huszonnégy hollandi hadihajó várta a parancsot ,hogy a spanyol trón örökösét Madridba vigye . Holttestét nem boncolták föl . Nem is lett volna tanácsos fölboncolni ... Szabad volt az ut . S akkor jön Harrach s a tarka barátaival minden elront . De vigasztalódjék ,felség . Rendünk nagy müvét emberi gyarlóságok el nem buktathatják . Azt az óriás célt tüztük magunk elé ,hogy két világbirodalom sorsát egy kézbe egyesitsük :a legkatolikusabb uralkodóház ,az az osztrák ház kezébe . Hegyek előbb völgyekké lapulnak ,tengerek előbb kiapadnak ,hogy sem a jezsuiták nagy ,dicsőséges ,szent tervüket meg ne valósitsák . Hangja szenvedélyes volt . Még gesztikulált is a császár jelenlétében . Lipót nem vette észre vagy nem akarta észrevenni . Szivében rejtett hurok zendültek meg a gyóntató beszédére . Célzása -a méreggel láb alól eltett orleánsi hercegnőre s a „ kék király ”hét éves fiára -megborzongatta . Ám a jezsuita terv nagyszerüsége az ő szemét is elkápráztatta . Engedékeny ,puha ,közönyös volt világéletében ;de időközönként rettenetes kitörései voltak . Ez esett meg vele a Zrinyi-Nádasdy összeesküvéskor ,a mikor előre megirta egyik rokonának :„A fejek repülni fognak !” Hasonló kitörés jelét látta rajta Voccabella most ,mikor bejelentette a császári diplomácia szégyenét és szörnyü vereségét ;s rendjének élet-halálra szóló támogatását tudtul adta . Akármi tombolt Lipót szivében ,arcza azt nem árulta el . Odahagyta a testőrök padját s a mig az ajtóhoz ért ,mérgesen megrázta allonge-parókáját . -Huszonkét királyságra akarja rátenni kezét a Bourbon ? Huszonkét királyságra ,a mely Habsburgoké volt s a melyre Házam igényt tart ?... S egy hamisitott végrendelettel ? Vederemo ! Még egyszer keresztet vetett magára s kalapját indulatosan a fejébe nyomta . Forditva tette föl ,ugy ,hogy a fekete tollak a szemébe csüngtek . A spanyol örökösödési háboru kockája el volt vetve . A spanyol király halála hire villámgyorsan elterjedt Bécsben . Nyilvános helyekre ,kávéházakba és szinházakba udvari kikiáltók állitottak be s muzsikaszónak ,vigságnak kurtán véget vetettek . A lakosság közönyösen vette a hirt . Ha a szomszédja meghal vagy a macskája kimulik az árnyékvilágból ,az más ;de ki törődik a spanyol királylyal ? Az udvarnál félesztendei mély gyászt rendelt el a császár ,a ki hat hétig megnövesztette a szakállát . Udvari bolondjának és törpéjének megtiltotta ,hogy a gyász első heteiben őt megnevettessék . Azok hát szegények nem is mutatkoztak . Mert illetlen hahotára fakasztották volna az egész gyászbaborult udvart ,ha egyszer komoly és szomoru arcot vágnak vig és bolondos helyett . A templomokban zugtak a harangok ;gyászmisét mondtak mindenfelé . Az első három nap Lipót ki sem tette lábát a Burgból ,sőt a lakosztályából sem . Negyedik nap hivatta pénzügyi és politikai tanácsadóit . Előbb Mansfeld herceget ,a haditanács elnökét vezették be hozzá . Az előszoba fala fekete posztóval volt behuzva . Mansfeld ,a ki ideges volt és félt a haláltól ,megborzadt ,mikor belépett . Lipót ülve ,föltett kalappal fogadta a herceget . Mansfeld az ajtónál megállott ,háromszor mélyen meghajolt s féltérdre ereszkedett . Várta a császár engedelmét ,hogy beljebb indulhasson . Lipót intésére közelebb lépett ,de hat lépésre tőle a lába földbe gyökerezett . -Mi van a tizenöt ezreddel ,Mansfeld ?-szólitá meg bosszusan a császár . -Nem lett volna szabad ennyi katonámat szélnek ereszteni . Lipót allonge-parókája meglibbent ,mintha valahonnét fuvalom érte volna . -Neked jobban kellett volna tudnod ,mint másnak ,hogy háboru készül . Célzás volt arra ,hogy közhit szerint Mansfeld mérgezte meg a spanyol király első nejét ,az orleánsi hercegnőt ,hogy utat nyisson az osztrák ház trónörökösödési igényének . Mansfeld komor arcán ,mint napfény az őszi tarlón ,mosoly villant át . Ez a célzás ,érdemének ez önkénytelen fölemlitése ,fölbátoritotta . -Talán tévedtem a katonai helyzet megitélésében ;de halálos hűségemet nem egyszer bebizonyitottam az osztrák ház szolgálatában . Ha hibáztam ,bocsánatáért könyörgöm ,felség . -Nem haragszom ,Mansfeld . A tizenöt ezredet azonban pár hét alatt lábra állitsd . Szükségünk lesz rá . -Még ma kiadom a rendeletet . Engedelmessége jeléül meghajolt . -Az Erdélyben és Magyarországon tanyázó ezredeket is kihozhatjuk ,-tette hozzá elgondolkozva . Lipót ránézett . -Átgondoltad -e jól a tanácsodat ? A savoyai azt irja ,e két tartományból egy szál katonát se vonjak ki . Azok a népek lázongó hajlamuak . Örökké elégedetlenek . Még nem volt időm teljesen német lábra állitani a két ország kormányzatát . A háboruim ebben meggátoltak ;de majd német lábra állitom . A savoyai hercegre való hivatkozás Mansfeld kemény szivét éles kés gyanánt járta át . Gyülölte és félt tőle . A zentai csata óta a „kis majom ” (a hogy őt dicsőségére irigy ellenségei csufolták ),döntő tekintélylyé emelkedett katonai dolgokban . Az uj háboru fővezérének is ő volt kiszemelve . Holott arra Mansfeld maga is vágyódott . A császár oldalt nézett . Valami hibát fedezett föl a fekete posztóval bevont térdeplőn . Egyik ezüstszeg jobban kiállott a többinél . Az ébenfa-feszület is kimozdult helyéből . A kiálló szeg és a helyéből kimozdult kereszt a császárt nyugtalanitotta . Első gondolata az volt ,csönget a kamarásának . Türtőztette magát mégis . Majd ha vége szakad az unalmas beszélgetésnek ,ráér megigazittatni . Végre fölállott . Félszemével még mindig a térdeplőre ügyelve ,lassan ,cseppenként hullatta a herczeg égő sebére a vigasztaló szavakat . -Hát jól van ,ha gondolod ,a tiz ezredet Olaszországba küldjük . Hanem azt megmondom ,Erdély egy percig sem maradhat német katonaság nélkül . Háromszori meghajlás után Mansfeld kifelé indult . * Alig hogy Mansfeld ragyogó arccal elhagyta a császár előszobáját ,Salaburg Gottfried gróf ,a főkincstárnok járult a császár szine elé . Előbb azonban Lipót a saját legkegyelmesebb kezével beverte a kiálló ezüstszeget ,a mely épp ugy szurta a szemét ,mintha diszszemlén valamelyik gránátosa a glédában kijebb állana . Lipót állva fogadta a pirosképü ,széles vállu férfiut ,jeléül ,hogy röviden szeretne végezni vele . -Nos ,Salaburg ? Még mindig piros az arcod ? Látszik ,hogy nem mérgelődsz sokat ! Ha mérgelődnél ,sárga volnál ,mint a legujabb ezredem hajtókája . De nincs is okod zsörtölődni ,ugy -e ? Egynéhány garasunk maradt még a háborura ? Mi ? Salaburg röviden ,nyiltan felelt : -Üres a kincstár ,felség ! Lipót ,fájdalom ,jól tudta ezt . A császár pénzügye szánandó helyzetben volt . De nagy vagyonra tett szert valamennyi pénzügyminisztere . -Soha nincs pénzünk ,-mondá kedvetlenül . Salaburg sóhajtott . -Bocsánat ,felség ,de azért nincs ,mert a birodalom pénzügyminiszterei nem az államnak ,maguknak gazdálkodtak ... Lipót mérgesen megrázta parókáját . -Nem azért hivattalak ,hogy az elődeidet ócsároljad . Elég jó szolgáim voltak . Meg voltam velük elégedve . Ez a hang ,ez a figyelmeztetés más embert megfélemlitett volna ;de Salaburg el volt szánva ,hogy megmondja a keserü igazságot . -Zinzendorfnak például egy fityingje sem volt ,mikor felséged kinevezte ;és egyik nagy uradalmat a másik után vásárolta meg hivataloskodása idején . Hatvanezer tallért dobott ki egyetlen gyöngysorért ,a mit egyik udvari ünnepen a felesége viselt . Lipót fölháborodott . -Ne mondj nekem pletykákat ,Salaburg . Értékes gyöngysort vett a feleségének ?... Hát aztán ?... Tartozott vele az állásának . Az én bálomra csak nem hozhatta el az asszonyát ékszer nélkül ? Átnézted a vizsgálati iratokat ? Salaburg az irásai között keresgélt . -Átnéztem ,felség . Husz tonna aranynyal csalta meg Zinzendorf az államot . A császár elképedt . -Husz tonna aranynyal ? Ez sok . S én még Prágában vendége voltam ! Meg kell vallani ,gyönyörü festményei és szőnyegei voltak . A kertben a bokrok mögött pompás zenekart rejtett el . Huszonnégy hegedüs játszott . Értesz valamit a muzsikához ,Salaburg ? Zinzendorf értett hozzá ! Ha meglopott is ,tudott jól és szépen élni a kópé !... Salaburgot ,jelentésének e nem várt hatása zavarba hozta . Nem hogy fölnyitotta volna az uralkodó szemét ,hanem még kellemes emlékeket ébresztett benne . Még inkább elképedt azonban ,a mikor a muzsikára vonatkozó kellemes emléke elmulván ,a császár élesen ,szinte kiabálva beszélt vele . -Én csak nem nézhettem a körmére ? Egyik ősöm sem nézett . Ha mi is adnánk valamit a pénzre ,miben különböznénk az udvari zsidainktól ? Látta ,hogy Salaburg e nem várt kitörésére elszontyolodik . Nem azért hivatta ,hogy ráijeszszen . Barátságosabban fordult hozzá . -Elő a terveiddel . Mert takarékosság és becsületesség egymagában még soha sem töltött meg üres pénztárakat . Háboru előtt állunk Salaburg ,makacs ,hosszu háboru előtt . Honnan veszed rá a pénzt ? -Uj adókat tervezek ,felség . Lipót a kezével intett . Mintha mondta volna :bánja a manó . Kezdte fejtegetni az adórendszerét . Lipót leült ,egy darabig odafigyelt ,azután fészkelődön ,ásitott ,a parókája fürtöcskéit hátravetette . A szemét hol behunyta ,hol kinyitotta . Az Isten őrizte ,hogy el nem aludt . Mikor Salaburg után betették az ajtót ,Lipót becsöngette főkamarását . -Van kint még valaki ? A főkamarás látta ,hogy a császár kifáradt . -A nyitrai püspök . Magyar ügyekben hivatta felséged . A császár a kezével legyintett : -Magyar ügyekben ? Ej ,majd máskor ! Félórai pihenő után Bucelinire ,a titkos udvari kancellária fejére került a sor . Ő hozta az aláirni valókat . A sajátkezü levelek fogalmazását . Valamennyi uralkodói kötelessége közül az aláirástól fázott leginkább Lipót . Bucelinit hát rendszerint rossz kedvvel fogadta . Pedig sokra tartotta a rövidlátó ,fürge kis olasz grófot ,minden családi és kabinet-titok néma sirboltját . Bucelini hires volt arról ,hogy hivatalos ügyekről a császáron kivül egy lélekkel sem beszélt . Vagyonos volt s igy megvesztegetni nem lehetett . Nem volt családja ,agglegény maradt . Mert ,mint mondá ,fényes az egyedülvalóság . Társaságba nem járt . Otthon nem fogadott senkit . Nem ivott s igy a legnemesebb rajnai bor sem oldhatta meg a nyelvét . S ha Lipótnak tizennyolc éves koráig ,Bucelininek egész életében nem kellett asszony ,ez az édes gonoszság . Nem volt semmi szenvedélye ,a melynek finom ,láthatatlan csatornáján hozzáférkőzhettek volna . Még vakbuzgó sem volt ,mint Hocher ,Ábele s mások ,a kik -maguk is titkos jezsuiták -e hatalmas rend szája ize szerint töltötték be hivatalukat . Nem egyszer megpróbálták a „kis szürke öszvért ”,a hogy őt Voccabella hivta ,eltenni az utból ,de Lipót ez egyben nem tágitott . -A kapucinusok sirboltjában nem őrzik meg halott őseim jobban a Habsburgok titkát ,mint ő ,-szokta mondani ,ha Bucelini ellen áskálódtak . A szürke kis emberke jól tudta ,hogy Lipót teljes bizalmát birja ,s hogy mégis az ő megjelenése okoz legtöbb bosszuságot az uralkodónak . -Mikor lesz már tőled nyugtom ,Bucelini ?-fakadt ki a császár ,mikor fekete irattáskájával dolgozószobájába belépett . Bucelini sóhajtott . -Félek ,ezentul még többször kell alkalmatlankodnom felségednek . A háboru sok irkafirkával jár . Talán Bucelini volt az egyetlen ember ,a ki előtt Lipót szabadon utat engedett tuláradó keservének . Annyira irtózott minden irástól ,hogy mikor kezébe fogta a tollat ,sóhajtozott ,nyögdécselt ,kárvallott cigány módjára panaszkodott . -Mit iratsz már megint alá velem ? Olyan vagy Bucelini ,mint a véreb :nem ereszted el szegény áldozatodat . Kalapját homlokán bosszusan hátratolta . Leült iróasztalához ,a ludtollat nyakig beleütötte a jáspis tintatartóba s az elébe tett iratokra -katonai és politikai rendeletekre -akadozva ,reszkető kézzel alákanyaritotta a nevét . Bucelini aranyporzóval hintette be a rettenetes szarkalábu betüket s az iratokat táskájába szépen visszarakta . Lipót jegyzéket vezetett az aláirásairól ,leveleiről és a kihallgatásokról . Abban a reményben ,hogy robotját ma bevégezte ,elővette marokinkötésü jegyzőkönyvét s beirta az eredményt . -Tizenhatezernégyszázhatvanöt ügyet irtam alá 44 év alatt . Ezerötszáztizennégy kihallgatást adtam . Hatszáznyolcvanhat sajátkezü levelet irtam . Ugy -e sok ? -Felséged tévedni méltóztatik . Kerekszámban hatszázkilencven darabot ,a négyet is beleszámitva ,a mit még ma kell megirni felségednek . Lipót dühösen becsapta a jegyzék-könyvet . -Négy levelet irjak ? Mindjárt négyet ! Az eszed ment el Bucelini ? A kis szürke grófot nem hiába hivták makacs öszvérnek az udvar csufolódói ;nem tágitott . -A háborura nem vagyunk fölkészülve ,felség . Se hadseregünk ,se pénzünk . A tengeri hatalmakkal való szövetség huzhat csak ki a hinárból . A savoyai herceg az angol-holland szövetség megkötését ajánlja . Felségednek sajátkezü levelet kell irni az angol királynéhoz s a hollandi főpenzionáriushoz . Azonkivül a brandenburgi és hannoveri fejedelmek is elvárják ,hogy gyönyörködhessenek felséged betüiben . Az ő katonai segitségükre égető szükségünk lesz . -Ez összesen három levél ,Bucelini . Mert reménylem tudod ,hogy másnak ,mint uralkodó fejedelemnek nem irtam soha . A hollandi főpenzionárius ? A legfőbb sajtkészitő ? Ki az ? Bucelini nyugodtan ,de határozottan felelt : -Hollandia nélkül nincs angol szövetség . S Hollandia rendei szóba sem állanak velünk felséged sajátkezü levele nélkül . A hollandi levélre különben még aludhatunk egyet ;de a másik három levélre futárok várakoznak . Nem volt menekülés . Lipótnak le kellett ülni iróasztalához ,a hol keserves sóhajtások közt megirta a kivánt leveleket . Közben szidta Bucelinit ,mint a bokrot . Egyes szavakat kihuzott a fogalmazásából s a levelek hangját igyekezett mind feszesebbre és hidegebbre változtatni . Egy-egy kifejezésen hajbakaptak . Bucelini lényeges dolgokban nem engedett . A császár végre is megunta az ádáz birkózást és megadta magát . -Jó ,de a másolatokat is látni akarom -mondá dühösen ,mikor a levelek elkészültek . Lipótnak átkozott rossz irása volt . Olvashatatlan macskakaparás . Ez okból minden sajátkezü leveléhez hozzácsatolta annak szépen ,tisztán irt másolatát . Gyanakodott ,hogy a mi melegebb kifejezést ő a fogalmazásból kihagyott ,azt a másolatba visszacsempészi Bucelini . A három levél megirása sok időbe került . Lipót halálra fáradt ,mire készen lett velük . A jezsuita rendház templomajtaja zárva volt . Koldusok és szerencsétlenek ,a kik csak az imádságban keresnek vigasztalást ,ott térdeltek a följáró kőlépcsőjén . Epedve várták ,hogy kinyissák a vassal kivert ,nehéz tölgyfaajtót . Az épület főbejárója szük utcára nyilott . Magas vasrács védte a tolongástól vagy népcsődülettől . Az ajtó alacsony ,hogy a kik rajta belépnek ,a kevély fejhordozástól elszokjanak . Kis ,kerek kémlőablakon a kapus jól megnézett minden embert ,a ki bebocsátásért kopogtatott . Voccabella ,a császár gyóntatója ,bár még alig szürkült ,ébren volt s az ablakmélyedésben ült . Az ablakmélyedés arra való volt ,a mire tengerésznek az árbockosár ,messzire ellátott onnan . A pusztuló kerten nem igen volt mit látni . A fák levele jórészt lehullott . A szőlőtőkét megszedték . Mint piros és sárga szöveten a durva öltések ,a csupasz venyige mindenhol átütött a szőlőleveleken . Az általános hervadásban néhány lucfenyő zöldelt csak ;de az télen is zöldelni fog . Olyan volt a kert ,mint a kifosztott élet . A mi pár hét előtt csupa gazdagság és virulás ,az most merő szegénység és lemondás . -Miseria cum aceto (nyomoruság ecettel ),-gondolta Voccabella páter ,gondterhes homlokát a hideg ablaküveghez szoritva . Mint cselekvő s nem elmélkedő rend tagja ,nyilván nem azért tekintgetett ki fürkészve ,mintha a pusztuló kert bús novemberi hangulatában telnék kedve . Mint minden mozdulatának és minden elejtett szavának ,a kitekintésének is célja volt . A kőfalba vágott keskeny vasajtót leste ,mikor nyilik meg . A toronyóra hatot ütött ,mikor a vasajtót kivülről fölnyitották . Bucelini gróf volt a korai látogató . Először fáradt el hozzájuk ,holott oly régen bizalmasa a császárnak . Bucelini nem sietett . Kurta nádbotocskájával ,a melynek elefántcsont fogójára kinai fej volt kifaragva ,megpiszkálta a megritkult lugasokat ,a melyekbe minden oldalról belátni ,nem ugy ,mint az ő titoktartó lelkébe . Megpiszkálta az avart ,a mely nemsokára föld alá kerül ,mint a hogy föld alá jut ezrével a fiatal élet ,a küszöbön lévő háboruban . A széles folyosó márványkockákkal volt kirakva . A fehérre meszelt falon semmi diszités . A sarokban hibátlan ,ragyogó fehérségü karrarai márványból Szüz Mária szobra . A szobor lábánál örökmécs égett . Mintha kőbe vágott oduk volnának ,a cellák ajtaja sorjában ,egymás mellett . Fehérre festett ,alacsony ajtók ,rajtuk fekete táblán a szerzetes neve . Kereste a Voccabella celláját ,de nem volt ideje ,hogy kopogtasson . Az ajtó kinyilott s Voccabella mind a két kezénél fogva ,vitte befelé ritka vendégét . -Tiz éve várok önre ,-mondá s az ajtót kulcscsal elzárva ,megölelte . Bucelini nem felelt az érzelgős fogadtatásra . Körülnézett . Bizony egyszerü ,szegényes hely . Festetlen faágy ,keskeny ,magas ,kemény . Fekete feszület ,jeruzsálemi olvasóval . Az éjjeli szekrényen rézgyertyatartó ,imádságoskönyv ,ébresztő óra . Az asztalon semmi teritő . A székek is kényelmetlenek . A falbavert fogason három rendbeli papi öltözet . Két ablak között imazsámoly . Ki van kopva a sok térdepléstől . Nem volt e szobában semmi ,a mi lakóját a világ hiuságára emlékeztetné . Egyetlen kép sem függött a falon . Még a császáré ,még a pápáé sem ,sőt szent kép sem ,a Megváltó kereszthalálán kivül . A gróf mosolygott . -Tul egyszerü a szobája . A kérkedő szegénység az egyetlen fényüzése . A jezsuita ujra ,nyomatékosan mondta : -Tiz éve várom . Bucelini letette kalapját s botocskáját ,széket vett s leült . -Elfáradtam . Messziről jövök ,főtisztelendő ur ,a hollandi követtől . Egy eretnektől a római anyaszentegyház katonájához . Ugy -e furcsa ? Voccabella állva maradt . Egyik kezével a térdeplőre támaszkodott . -A császár jó barátjától jött a császár jóbarátjához . Bucelini hunyorgott . Akkor tett igy ,ha -mint mikor a nap egyenesen a szemébe süt -a szándékát kitalálták . -Mily okos ön . Engem bizony az angol-hollandi szövetség ügye hozott ide . Nem árulok zsákban macskát . Féltem e szövetséget ,a melyre pedig nagy szükségünk van ,az ön rendje befolyásától . A jezsuita arcán egy vonás sem változott . -Rosszul teszi ,ha félti . Ismerem Eugén herceg tervét :Franciaországot a tengeri hatalmak szövetségével akarja elütni Spanyolország birtokától . Protestáns pénzzel és protestáns fegyverekkel szolgálni az osztrák ház világhatalmát :merész ,nagyszabásu terv . Mintha csak jezsuita gondolta volna ki . Ez a szertelen önérzet egy csöppet sem rontotta el a kis ,szürke gróf örömét . Boldog volt ,hogy a jezsuiták befolyásától nem kellett félteni a császár külső politikáját . Fölugrott ,a páterhez lépett s örömében fehér ,nőies kezét szorongatta . -Bravó ,bravissimo ! Ráveszi tehát a császárt ,hogy levelet irjon a hollandi főpenzionáriusnak ? Mert hallani sem akar róla . Voccabella nyugodt ,hideg arcára nem ragadt át a vendége öröme . -Rávenni ,ez erős szó . Leopoldus Magnus nagy és bölcs . Ő maga fogja belátni ,hogy a megalázkodás keresztényi erényét gyakorolni kell . A hollandi szövetség megér egy husz soros levelet . A savoyai herceg tervének másik része azonban homokra van épitve . Hiába ir ő felsége levelet a brandenburginak és a hannoverainak . Protestáns alattvalóiknak életét ők szép szóért vásárra nem viszik . Olyasmit kell igérni és adni cserébe ,a mi kézzelfogható . -Mi volna az ? -A brandenburgi fejedelem jobban vágyódik a királyi cimre ,mint öregedő leány a pártára . A hannoverai meg a választófejedelemségért eped . Nos ,meg kell nekik adni . Bucelini majd leszédült a székről . -Királyi cimet protestáns fejedelemnek ? S ezt ön javasolja ? Ön ,a ki gyülöli és üldözi az eretnekek minden fajtáját ? Voccabella vékony alakja kiegyenesedett . -Én javaslom . S annak minden következményét végig gondoltam . Látszik ,hogy a gróf csak államférfi . Nincs müvészi érzéke . Máskülönben tudná élvezni az ötlet szépségét ,hogy patakokban folyjon a protestánsok vére és aranya a katolikus osztrák ház jóvoltáért . Bucelini ugy megijedt a vakmerő tervtől ,hogy fogta a kalapját s a botját ;de mielőtt odább állana ,szerette volna lehüteni a páter vérmes reménységét . -A savoyai herceg ellene van e tervnek . Azt irta ,föl kellene kötni ,a ki a császárnak a királyi cim elismerését ajánlja . Voccabella hideg képe megrándult . -Én fogom ajánlani ,ha más nem meri . Az Eugén herceg terve jó ,de csak egy szárnya van . Én megnövesztem a másik szárnyát is ,hadd szálljon a csillagokig ... Cserébe ,kedves gróf ,egy dolgot kérek . Bucelini tréfálkozva rázta a fejét . -Csak azt ne kérje ,hogy rendjükbe beálljak . Ezt az egyet nem teszem . A páter megragadta a gróf kezét ,hizelkedve veregette és simogatta ,mintha a világon a legkedvesebb dolgot mondaná neki . -Ha nem is áll be a rendünkbe ,-bár elég jó társaságban lenne ott ,-egyet meg kell igérnie . Mint katolikus ugy -e meg fogja gyónni büneit a halálos ágyon s engem hivat el gyóntatójának ? A gróf hevesen kirántotta kezét . -Brr ! Miket beszél ! Ha semmi mástól ,a haláltól félek . Ám ha egyszer gyóntatót hivnék ,ha bünös lelkemet Istennek ajánlanám s ha nem állana mellettem amaz órában senki ,a ki homlokomról letörülné a halál veritéket ,csak ön :az állam titkaiból akkor sem árulnék el semmit . A jezsuita átható nézésü ,fekete szeme megcsillant . -Ki tudja ? Ki lát a jövőbe Istenen kivül ? A hogy elszakadt zsinórról elperegnek a gyöngyszemek ,sok titkot elhullajt az ember -a mely az élet fonalát elszakitja -ama fekete ,gyászos ,rémitő órában ... Délután Lipót késznek nyilatkozott levelet irni a hollandi „ fősajtos ” -nak . De kikötötte ,hogy a levél hideg ,kimért ,rövid legyen ;s hogy a főpenzionáriust egyszerüen „Myn Herr ”-nek irják . Mansfeld ösztökélésére a titkos tanácsot ülésre hivták össze . Maga a császár elnökölt . Föltett kalappal ült egy históriai karosszékben ,a mely II. Ferdinándról maradt rá . Lipótnak persze magas volt egy kicsit . Kurta ,vékony lábszárai nem érték a földet ;zsámolyt kellett alájuk tenni . Selyembársony bugyogója néha lejebb sinkózott a sima ,kemény bőrülésen . Bucelini azt hitte ,mindjárt asztal alá kerül az allonge-parókás kis ember ,a hogy -egyelőre -asztal alá került Madridban a családi politikája . Consbruch ,a titkos tanács jegyzője ,oldalvást ült ,másik asztalnál . Még arra is ügyelt ,hogy a tolla nagyon ne percegjen . Ha forditani kellett ,vigyázva cselekedte ;selyemszoknya nem suhoghat halkabban ,mint ujjai között a papirlap . Ő legalább ingerlő szoknyasuhogásra gondolt ily komoly percben is ,nagy akasztófa lévén ő kigyelme . A tanácskozáson előbb a birodalom helyzetét beszélték meg . A küszöbön lévő francia háborut . Lipót előljáróban kijelentette ,hogy a spanyol királyságot ,mely Habsburgoké volt ,Bourbon kézre jutni nem engedi . Basta ! Ha husz évig kell is folytatni a háborut . Azután hallgatta ,mit mondanak a tanácsosai . Megelégedése jeléül olykor a fejével bólintott . Ezenkivül egy hangot se szólt . Egy idő óta nehezebben jutottak eszébe a szavak . Erőltetni kellett az emlékezetét . Beszédközben meg-megállt ,a homlokát ráncolta . Szemét merően egy pontra szegezte . Mint mikor a szövőszéken az egyik fonál összekuszálódik ,vagy elszakad s mig rendbe nem jön ,meg kell állitani a gépet :az esze szövőszéke is csendesen állott egy darabig ,-egy névért ,számért ,elfelejtett szóért ... A császár fejét kezére támasztva ,a háboru eshetőségeit forgatta eszében . A nyomasztó csendben tisztán hallatszott egy gyönyörü meisseni óra ketyegése . A terem gobelin falán csatajelenetek voltak . A zentai ütközet . Akár a kőomlás ,ugy temették be a sáncárkot a török holttestek . A savoyai herceg gyalog ,kivont karddal ,magasszáru lovagló csizmában ágyutalpnál áll . A napsütött sikon futó török és üldöző császári lovasság nyüzsög . Lovas futár ,kezében a jelentést lobogtatva ,ujongva iramodik Bécs felé . A levélre nagy betükkel az van irva :„A császárnak. ”Mások kiirták a teljes cimét ,mikor vereségről kellett beszámolniok . Eugén herceg elhagyta valamennyi cimét ,mikor a század legnagyobb győzelmét adta hirül . Vajjon fog -e győzni most is a kitünő francia tábornokok ellenében ? -Nos ,Mansfeld ?-fordult hirtelen a haditanács elnökéhez . -Beszélj ! A te kivánságodra hivtam össze az urakat . Mansfeld fölállott . -Kegyeskedjék fölolvastatni felséged a Rákóczira vonatkozó följegyzéseket . Azután teszek alázatos előterjesztést . A váratlan szenzáció légvonata suhant végig a termen . Lichtenstein herceg érezte meg leginkább . Minden igaz ok nélkül erősen kitette magát az utóbbi időben Rákócziért . Hünek és németesnek tüntette föl . Ha most valami kisül róla !... A méregkeverő kérésére Lipót kézmozdulattal felelt . A kézmozdulat Bucelininek szólt ,a ki megoldotta a fekete tábla közé zárt iratcsomót . A felső táblára piros betükkel és rossz helyesirással név volt irva . Drága ,magasztos ,örök életü ,szent név ... Fényes hagyományok hordozója ,dicsőséges nemzeti harcok hirdetője ! „Franz von Ragótzy. ” Bucelini olvasta :„ Rákóczi Ferencet atyja ,a halálos ágyon Lipót császár különös jóindulatába ajánlotta. ” -Hány éves most ?-szólt közbe Lipót . -Huszonnégy -adta meg Mansfeld a fölvilágositást . -Akkor még nagyon zöld . A császár hangjából kicsinylés érzett . „Mint tanulót sokszor megbüntették . Tanulás helyett kardon ,paripán ,katonásdin járt az esze. ” Lipót ,a ki szunyókálni látszott ,fölriadt . -Jezsuiták nevelték ? Bucelini az olvasást félbeszakitotta : -Az később volt ,felség . -Hát ki nevelte akkor ?-firtatta a császár . Bucelini zavartan forgatta az irását . -Nincs benne a jelentésekben . -Nincs ? Gyönyörü dolog . Bizonyára akkor mérgezték meg a lelkét . Harminc botot a jelentés irójára ,hogy ily fontos adatot kifelejtett . Kalapját mélyebben a homlokára huzta s boszusan hunyta le szemét . „ Tizenkétéves korában Kollonics vette át a gyámságot . Bécsbe hivatta gyámfiát és gyámleányát . Anyjuk ,a büszke Zrinyi Ilona is velük jött . Bécs kapujához érve ,a csőcselék fölismerte őket . Guny ,szidalom ,fenyegetés ,átkozódás záporként zudult rájuk . Bevigyorogtak a kocsiba ,megragadták a lovak gyeplőjét ,köpdösték őket . A kaput két álló óráig nem nyitották ki előttük . Anya és leánya nagy félelmet állottak ki ...” Jörger jobb érzése föllázadt . Oettingen is csóválta galambősz fejét . A császár homlokát ráncolta . -Hol volt az őrség ? „A városba beérkezvén ,az augusztinusok kolostorában szálltak meg . Juliát még aznap este maga a bibornok vezette el az Orsolya-szüzekhez . Reggel ütött-kopott bérkocsi várta Rákóczit ,hogy elvigye a neuhausi jezsuiták intézetébe . Bucsut kellett venni anyjától . Soha sem látta többé ... Indulás előtt csöndes mise volt . A bibornok áldását adta gyámfiára . Notabene :a templom zsufolásig megtelt a Bécsben időző magyar főuri világ tagjaival Eszterházyak ,Nádasdyak ,Batthyányiak ,Czoborok ,Koháryak mind ott voltak . Jó darabig kisérték lóháton ,mintha fejedelmük volna. ” A császár fagyosan ,feszesen ült helyén . Csak az orrcimpája remegett ,mint a ménlóé ,ha sarkantyuval csiklandozzák . -Ez tüntetés volt a Rákóczi-ház mellett . Fogadok ,Forgách Simon nem volt köztük . Egész lovasezredet állit a maga költségén a franciák ellen . Boszusága enyhült ,de még ideges volt . Az aranygyapjas-rendjét jobbról-balra rángatta . Később eszébe jutott ,hogy császároknak minél kevesebb taglejtést illik csinálni ,hogy már életükben a saját márványszobrukhoz legyenek hasonlatosak . A tanácsosok érezték ,vége a tréfálkozásnak . Egyikük sem mert pisszenni sem . Még Jörger is meghuzta magát . Oettingen egy nagy legyet nézett ,a mely valahogy beszabadult a terembe ,s minduntalan az ablaküveghez ütődött . Légy novemberben ! Fölfordult világ . Lichtenstein is érzéketlen és hideg lett ,mint megfagyott ember az országuton . -Fejezd be . Avanti ,avanti ... Már unom ...-rivalt rá Bucelinire a császár . A jelentésnek az a mondata ,hogy Rákóczit mint fejedelmüket kisérték a bécsi magyarok ,-fölháboritotta . Bucelini néhány mondatban összeszoritotta a mi még hátra volt . Mansfeld engedelmet kért ,hogy szólhasson . Belenyult a zubbonyába ,s keskeny ,finom hajtásu levelet vett elő . -Rákóczi levele XIV-ik Lajoshoz . November 1-én kelt ,tehát a spanyol király halála napján . Apjának és védőjének nevezi benne az osztrák ház halálos ellenségét . Fölajánlja neki szolgálatát . Simán ,hangsuly és taglejtés nélkül mondta el a mondókáját . A levelet közprédául hanyagul az asztalra ejtette . Azzal fogta magát ,leült . Hárman-négyen nyultak a levélért . Sok arc elsápadt . A becsületes Jörger és a vidám lelkü Lichtenstein homloka elborult . Ismét fegyverrel kell hát meghóditani Magyarországot ? Vértörvényszékkel ,bitófával ,hóhérok bárdjával kell ujra lecsendesiteni ? A többi tanácsos -Bucelinit és Consbruchot kivéve -valóságosan feldühödött . Buzgalmukban még a császár jelenlétéről is megfeledkeztek . Lipót elég nyugodtan vizsgálgatta a tanácsosai arcát . Ő egyszer már a magyar ügyet vérbe-lángba fojtotta . Akkor fiatal volt és vállalkozóbb . Kimondta :a fejek repülni fognak . S le is repültek az ördögadták . De nem szeretett soha egyszerre két lovon lovagolni . Már pedig :magyar kérdés és francia háboru ,két különböző dolog . Ha a spanyol örökösödési háboru nem volna ,német módra kormányozná a nyakas országot . Ráülne keményen állandó hadsereggel . Lefülelné az örökös adózási kötelezettséggel . De igy ?.. . Középutat ,megalkuvást ,elodázást keresett . Azért forditotta el fejét kedvetlenül Mansfeldtől ,a ki Rákóczi haladéktalan elfogatását ,elitéltetését és lefejezését sürgette szenvedélyesen . Az ősz Oettingen ki is kelt a véres terv ellen . Nem azért ,mert véres ,de mert oktalan . Semmit sem jó elsietni ,annál kevésbbé ezt a dolgot . Mit toroljunk meg ? Eddig semmi sem történt . Egyetlen levél van a kezünkben ,a mely egy embert kompromittál . Arra ,hogy az egész nemzeten rajtaüssünk ,ez nem elég . A szándékot is lehet büntetni ,főleg az idegen hatalommal való cimborálás szándékát . Jó . De -miért ne pillantsunk be XIV. Lajos kártyájába ? Mit igér ,mit remél ,micsoda terve van ? Ezt pedig soha sem tudjuk meg ,ha a Rákóczi levele el nem jut hozzá és ő arra nem válaszol . A Napkirály válaszának megérkeztéig pihentetni kell a dolgot . Egy falevélnek sem szabad megmozdulni ,nehogy Rákóczi figyelmessé legyen . A császár hátratolta a kalapját egész a tarkójáig . Azután megint előrehuzta a szemöldökéig ,a mi nála a fejtörés jele volt . -A hadnagy hadd vigye levelét Versaillesbe és hadd hozzon választ rá . A Rákóczi elfogatásából most nagy „raydos ” (lárma )kerekednék . Lárma minden haszon nélkül . Ellenben ,ha a kedves kuzin levele megjön ,látni fogja a világ ,mily alávalóan lázitja az alattvalóimat . De arra gondod legyen ,Mansfeld ,hogy az urficska el ne illanjon . Elég ! Halálosan megunta már a hosszura nyult tanácskozást . Türelmetlenül fölállott . Ide-oda tipegett ,mert lába elzsibbadt . Négy lakáj ,kettő a baloldali ,kettő a jobboldali ajtón ,belépett ,ezüst karosgyertyatartókat hozva . Ideje volt . Korán sötétedett . Szegény Consbruch Gáspár majd megvakult már ,a hogy a jegyzőkönyvet körmölte . Lipót elmenőben még Jörgerhez fordult . -A külföldi levelezéstől elveszem a kedvét a fiatal urnak . Meglátjuk ,jobban oda van -e varrva feje a nyakához ,mint Nádasdynak ? Vastag ajka remegett a fölindulástól . Szemében zöldes láng égett . A becsületes Jörger meghökkent . Nem mert ellentmondani a gazdájának . Köszönés nélkül hagyta el Lipót a tanácstermet . Két lakáj világitott előtte . Az udvarmestere kinyitotta az aranyozott ,fehér szárnyas ajtót . Kint a trabant-testőrök alabárdja fénylett . Consbruch Gáspár a Burg tövében lakott ,takaros kis földszintes házban . Az állami ügyek rozsdája nem fogott ki vidám ,élni szerető természetén . A sok sötét rejtelem ,a melyről tudott ,csak futólag hagyott nyomot elméjén . Titoktartó volt ,de ez nem tette zárkózottá . Soha sem tudott meg tőle senki semmit ,a miről hallgatni kellett ;de azért nem volt szófukar . A többi nagyur volt egytől-egyig Lipót titkos tanácsában . Ő nem volt sem herceg ,sem gróf ,sem báró ,még csak lovag sem . Nagy dolog oly udvarban ,a hol még a komornyikok közül is nem egy emelkedett grófi rangra . Az állását azonban szerette . Nem cserélte volna el akármelyik nagykövetséggel . A császár titkos kancelláriájának Bucelini volt a lelke ,de ő volt a jobbkeze . Valamennyi titkos irásmód kulcsát ő őrizte . Ő betüzte ki a legbonyolultabb „cifrákat ”. A császár sajátkezü leveleit mind ő pecsételte le . Senki sem tudta ugy olvasni ,még Bucelini sem ,a rettenetes ákumbákum irást . Oly titkokkal járt jókedvüen ,mosolyogva embertársai között ,a melyek ,ha egyetlen vigyázatlan szót ejtene ki ,a fejébe kerülnének . Mindazonáltal Consbruch Gáspár vig fickó volt . Agglegény maradt ,mint Bucelini ,csakhogy keztyüs női kezek gyakran megfogták az ajtója kilincsét . Takaros asszonyok lába sürün lépte át a küszöbét . Selyemszoknyák suhogása többször üditette föl a szobája levegőjét . Szoknyabolond volt bizony ő kelme s e szenvedélye még se törte nyakát oly udvarban ,a hol a szenteskedés és kolostori szigoruság szelleme uralkodott . A tegnapi tanácskozás után fáradt volt . Alig evett valamit ,korán lefeküdt . Másnap reggel ,még hét óra sem volt ,mikor benyitott az ebédlőbe . Ragyogott a szoba a tisztaságtól . A világosra festett falon két kép függött zsinóron . „Halárus Amszterdamban. ”A hal ezüst pikkelye élethü . Mesteri az aggódás a vevő arcán ,a mérlegre tett darab hallal a ráncosképü kofa nem csalja -e meg ? A „ Vadvásár. ”Nyul ,fogoly ,fürj ,vadréce egy rakáson . A nyul bundáján aludt vér ,a hol a lövés érte . A fácán tolla gyönyörü . A leteritett fogoly szinte él . A pohárszék üvegtábláján poharak ,kristály-palack ,festett ,finom porcelláncsészék villognak át . Az asztal meg volt teritve ,de csak egy személyre . -Anyóka megint duzzog ,-gondolta Gáspár ur és leült . -Kuglóf ,-örvendezett ,a mint a frissen sült kalács illata az orrát megcsiklandozta . Letört belőle egy jókora darabot . -Mily sok mazsola van benne . Szétolvad az ember szájában ... Anyókának nincs párja a kalácssütésben . De mi baja megint ? Sötétkék csészéjébe tejet és kávét töltött ,sok cukrot tett bele . -Hiába ,édes száju vagyok . A szép Schellné is ugy tartja . A legujabb szenvedélyem . Hopp ! Tegnap bizonyára keresett ,a mig én ülésen voltam . S anyóka meglátta ... Megvakarta a fejét . -Hogy békitem ki ? Nehéz lesz . Anyóka féltékeny természetü . Elgondolkozva kavarta kávéjában a cukrot . -Fel kell kavarni ,mint az asszonyi szivet . Csak akkor lesz igazán édes . A kis Schellné ennivaló portéka . Aranypihék fénylenek a nyakán . S nincs nagyobb melle egy tiroli almánál ... A dajkák ,nem az én izlésem . Feltört néhány tojást ,s pár szelet füstölt nyelvet megevett . A vajhoz és mézhez hozzá sem nyult . -Anyóka azt hiszi ,valami bajom van ,mert nincs étvágyam . Megijed ,-s akkor könnyebben kibékül . Butácska az a Schellné . Megmondtam ,inkább a Burgban keressen föl . Jókedve ellenére valami motoszkálhatott a fejében ,mert szokása ellenére sebtében megreggelizett . Máskor sokáig elüldögélt az asztalnál . A reggeli nap odatüz . Csészék ,ezüstnemü ,karcsu poharak ,(oly karcsuak ,mint Schellné ),az anyóka homloka ,s a hófehér kézelője ,csakugy tündökölnek a napfényben . Igen ám ,máskor ;most nincs sem napfény ,sem anyóka . Köd van ,mogorva novemberi köd . Lappangó ,nyirkos hideg ,mely a csontokba veszi magát . A gondos ,drága anyóka is tudja ezt ,mert az ebédlőben befüttetett . Keze ügyében ezüst csengetyü volt . Jól megrázta . Töpörödött ,öreg asszony nyitott be . Meleg gyapju kendő volt a fején . Homloka ,arca ,nyaka ,-mint a kordován csizma ,-csupa ránc . Beesett ,apró kék szeme ijedten ,gyámoltalanul tekintett hol ide ,hol oda ,csak Consbruchra nem . -Mit csinál ,anyóka ? A vén cseléd a hangra összerezzent . -Kávéját issza ,a konyhában ! -A konyhában ? Ejnye no . Kimegyek érte . Nem volt ideje ,hogy kimenjen . „ Anyóka ” éppen bejött . Tizenhét esztendős ,szép leány Consbruch Klára . Kicsiny ,kecses termetü . Csupa arányosság ,csupa összhang . Pillantása ,járása ,minden mozdulata csupa báj . Finom kis arcán az élet korai komolysága . Szeme szürke ,ártatlan . Az orra cimpája ,-két vékony rózsaszirom ,-időnkint megmozdul . Mintha félénk ,erdei őzecske módjára kedvesen szimatolna . -Jó reggelt ,Gáspár -mondá s a kezét nyujtotta . Consbruch fürkészve nézte a hugát . -Komolyak vagyunk ? A csunya novemberi ködből a homlokunkra is jutott ? Haragszunk talán ? A reggeli csók hol maradt ? Meg sem várva ,hogy huga e kérdésekre válaszoljon ,fölkapta mint a pelyhet ,s homlokát megcsókolta . Aztán vigyázva letette ,mintha attól félne ,hogy gyöngéd kis alakja összetörik . Végül ,a hogy csak a császár előtt szokás ,háromszoros spanyol reverenciával hajlongott előtte jókedvében . Consbruch Klára megvárta ,mig az öreg cseléd leszedi az asztalt ,s maga után behuzza az ajtót . Aztán bátyjához lépett s kissé felágaskodva a homlokát megcsókolta . -Nem haragszom ,Gáspár ... De ...de miért nem nősülsz meg ,ha azt tartod ,hogy a vén Katával mi ketten nem tudjuk már kitölteni az itthoni életedet ? Consbruch a tüzhöz ült . Kinyitotta a kályha ajtaját ,s a kosárból fát tett a tüzre . A tüzfény a huga kedves kis alakjára esett s az arcán ,homlokán ragyogott . Consbruch nyitva hagyta az ajtót ,hogy a megvilágitott arcocskának egyetlen mozdulata se kerülje el figyelmét . -Rejtvényekben beszélsz ,anyóka . Kerülgetés nélkül mondd meg ,mi a bajod ? Klára lesütötte a szemét . -Az a csunya Schellné megint itt járt . Mit akar veled ? -Fölvilágositást kért . Mi másért keresett volna ? -Nagyon nagy sötétségben tévelyeghet ,hogy oly sok fölvilágositásra szorul ... Ugy viselkedett ,mintha otthon volna . Képzeld ,letette a kalapját ,meg a köpenyét . A tükröd elé állott . A haját igazgatta . S micsoda kacér teremtés ! Vele van a puderes zacskója ;zsebkendővel kimeszelte a képét ;a szemöldökét s körmeit festi ... Láttam ... S a haja ,ojjé ,csak ugy csillog az aranyportól ! Aztán micsoda erős illatszert használ ! Szinte émelyegtem tőle . Félóráig szellőztettük ki utána a lakást . Gyönyörü mákvirág lehet ... Még nem is a menyasszonyod s máris az iróasztalodhoz ült és levelet irt neked . -Hol a levél ? -A tüzbe dobtam . S ugy végignéztem ,mikor kinyitottam neki az ajtót ,de ugy végignéztem ! Tudod igy :a szemétől a cipője orráig . Kacagott a sértésemre . Ne haragudj ,Gáspár ,de nagyon neveletlen volt . Consbruch már nem egyszer érzett lelkifurdalást azért ,hogy szeretőit a házához szoktatta . A mig a huga gyermek volt ,nem kerekedhetett baj belőle . De most már a nyakára nőtt . Tizenhét éves . A szeme nyitva van s a szive fogékony . Ki tudja ,mily gondolata támad ,ha Schellnéhez hasonló nőket lát napról-napra ? -Ülj az ölembe ,anyóka . Mondok valamit . Klárának nem sok biztatás kellett . Fölkapaszkodott a bátyja ölébe ,fejét a vállára fektette . -A szép Schellné nem teszi be többé ide a lábát . A levelét jó hogy tüzbe dobtad . Akármit irt ,nem érdekel . Az itthoni életemet pedig betöltitek ti ketten :a vén Kata s te ,drága kis anyókám . Ti lesztek a családom . Mindig együtt maradunk . Soha sem házasodom meg . Jó lesz ? Anyóka föl sem emelte fejét a bátyja válláról . De a kezével tapsolt :„Jó lesz ,jó lesz ,nagyon jó lesz ...”Azután egy kicsit elgondolkozott . Bátyja nem zavarta gondolatát ,csak a szép barna haját simogatta . Egyszer csak anyóka megszólalt . -Majd elfelejtettem . Egy ur keresett tegnap délután . Szép ,fiatal ember s máris tábornok . Nagyon kedves volt hozzám . Megmondta a nevét . Fölirtam ,nehogy elfelejtsem . Consbruch férfi volt . Azt talán észrevenné ,hogy friss ,hideg márciusban hirtelen átmelegszik a levegő . Ám ,hogy a huga hangjában valami szokatlan melegség van ,a mi azelőtt nem volt benne ,az nem tünt föl neki . -Fiatal tábornok ? Hogy hivják ?-kérdezte közönyösen ,mert hozzá volt szokva ,hogy politikusok és katonák sürün látogatják . Anyóka a zsebéből kihuzott egy szelet papirost s elfogódva olvasta róla : -„ Gróf Forgách Simon ,altábornok ...” Consbruch arca földerült . -Forgách gróf volt itt ? Tudod anyókám ,ki az ? Rákóczi után a leggazdagabb magyar főur . Vitéz ,nagyeszü katona . Hive a császárnak s bizalmasa a trónörökösnek . Több mint bizalmasa :gyermekkori játszótársa . A férfiak irigykednek rá ,az asszonyok halálosan belészeretnek ... A kardja élesebb -e ,vagy a gunyolódó nyelve :nehéz volna eldönteni . Szóval ,pompás fickó . Nem mondta ,mikor jön ? -Mondta . Ma reggel . Azért nem mertem bejönni a reggelihez . S te azt hitted :haragszom . Talán a csunya Schellnéért ? Van is eszemben . Féltem ,hogy az a szép fiatal ur itt talál . Tegnap is elszégyeltem magam . Könyökig föl volt türve a réklim ujja ,fejem menyecskésen volt bekötve ,a lángtól égett az arcom ,mikor benyitott . Éppen kalácsot sütöttem . E pillanatban kivülről kalapácscsal megütötték az utcaajtót . -Jézuskám ,ez ő ... Anyóka szelesen fölugrott a bátyja öléből ,végigrohant a szobán s mint a tavaszi szél ,jól bevágta maga után az ajtót . Még az ablaküveg is megrezzent belé s a vékony ,zöld poharak a pohárszékben táncra kerekedtek . Az előszobában gyors ,erélyes férfilépés hallatszott ;és sarkantyupengés . Forgách Simon gróf lépett be . Forgách Simon gróf szép ,daliás férfi volt . Történetünk kezdetén alig harminc esztendős . S máris császári altábornok . Szabályos ,naptól barnitott ,halvány arca szabad katonai életről tanuskodott . Homloka fehér volt ,mint a leányé . Villogó kék szeme csupa vidámság ,guny ,életöröm . Összenőtt szemöldöke ,kemény vonalu ,gödrös álla ,erély és erős akarat jele . Szája körül s mosolyában lágy ,érzékies vonás . A bajusza puha ,selymes . A borotvált arcu németek s a fekete ,tömött bajuszu magyarok között méltán keltett feltünést ez az aranyszőke bajusz . Consbruch Gáspár jól megrázta a barátja kezét . -Sajnálom ,hogy tegnap nem voltam itthon . A titkos tanácsnak ülése volt . Forgách szeme ,a héjjának villámgyors mozdulatával járta körül a szobát . -Én nem sajnálom . Micsoda bájos kis fruskát rejtegetsz a házadban ! Ugy nézem ,te csak a hivatalodban vagy penészbogár és aktamoly ! Itthon Dávid király módjára élsz . Tizenhat éves ,gyönyörü kis leány a hárfa ,a melyen eljátszod az Énekek-Énekét . Consbruch nevetett . -A hugomat láttad . Azon a kedves hárfán már csak más szerencsés halandó fog játszani . Az Énekek Éneke ? Hiszen igaz ,még eldudolgatom néha napján (kezéből tölcsért csinált );de soha sem a házamban . Ez tegnaptól fogva szent hely ,érted ? Abból ,hogy kezéből Consbruch tölcsért csinált ,Forgách gyanitotta ,hogy a kis leány a közelben van s talán hallja beszélgetésüket . Meghalkitotta ő is a szavát . -Miért tegnap óta ? -Mert Schellné ,az édes kis rosszcsont ,tegnap távollétemben a szobámban illetlenül viselkedett . Leült az iróasztalomhoz s képzeld ,levelet irt nekem . Pedig olyan kusza betüi vannak ,mint mikor a szarka végig ugrál a havon . Forgách ledobta magát egy székre ;megroppant a hatalmas teste alatt . Szeme őszintén csodálkozott . -Ennyi az egész ? Nem értelek . -Ennyi az egész ! Az ilyen erkölcstelen katonának ,a ki a táborban dőzsöl :kastélyokat ver föl a fiatal urnőjükért ;várakat vesz be ,csakhogy hozzájusson (mint Bihácsnál )a basa egész háreméhez :az ilyen vad ,istentelen ,kicsapongó katonának persze ez semmi . De a kis hugom észrevette . Sirt ,mint a harmatos éjszaka ,hogy oly korán megismerkedett az élet durva ,önző ,bűnös oldalával . Forgách gróf kinyujtotta egyenes lábszárait s a sarkantyuját összeütögette . -Puderes-zacskó ,karminfesték ,levél s aranyporral behintett haj ,mindez messze van a büntől ! Consbruch a fülét hegyezte : -Aranyporral behintett haj ?-erről egy szót sem szóltam . Honnét tudod ? Ismered talán Schellnét ? Forgách az aranyszőke bajuszát pödörgette . -Ki ne ismerné ? S ki ne tudná ,hogy minden fájáról lehullott ,tulérett cseresznyét ,friss ,ropogós cseresznye gyanánt tálalnak föl az asztalodra ?... A legfrissebb ,legcsiklandósabb ,legérdekesebb politikai titkok a te öledbe hullnak ,titkár uram . A legfrissebb ,legelragadóbb asszonykák meg az én ölembe . Mit akarsz ? Igy van helyén . Ez a költői igazságszolgáltatás . Consbruch integetett neki ,hogy csendesebben beszéljen ;de nem volt rá szükség . Forgách ,a ki mint jó katona ,megszokta a legrövidebb és legegyenesebb utat ,a melyen az ellenséggel szembe kerülhet ,rátért látogatásának céljára . S ez száz mérföldre esett ,akár a barátja szerelmi ballépésétől ,akár a tizenhét éves ,szép kis Klárától . -Egész huszárezredet állitok ki a küszöbön lévő háborura . Ugy apritom vele a francia vasasokat ,mint a répát . A császárhoz szeretnék jutni ,hogy megtudjam :megengedi -e ,hogy az ezredet a leendő spanyol király nevéről nevezzük el ? Consbruch arcáról eltünt a nyájasság . Mintha viasz álarcot tenne föl ,hideg ,zárkózott ,feszes lett egyszerre . -Kihallgatásra akarsz jelentkezni ? A főkamaráshoz kell menned . Ő majd előjegyez . Katonai ügygyel különben sem szokás a felséget fárasztani . Mansfelddel épp olyan jól elvégezheted . Forgách a homlokát ráncolta . -Mansfelddel ? Nem vagyok spanyol királyné ,a kit el kell tenni láb alól ;s nem vagyok Eugén herceg ,a kit gyülöl s a kinél többnek hiszi magát ,igy hát elég jól szivelhetjük egymást . Üsse a kő !ha gondolod ,elfáradok hozzá ,ha nem lakik a negyedik emeleten . Hanem azt rosszul teszitek ,ha a császárt kinai fallal elzárjátok . Ugy is megvan az a hibája ,hogy alig beszélt háromezer alattvalójával negyvennégy évi uralkodása alatt . S e háromezer embernek is a fele pap volt ,a másik fele muzsikus ,erdőőr és lakáj . Mert csak imádkozott ,zenét hallgatott ,öltözködött ,meg vetköződött világéletében ő felsége . Consbruch piros arca olyan lett ,mint a fal . -A császárról beszélsz !? El akarsz veszteni mindkettőnket ?