A bécsi Schweizer-Hof előtt ,melynek sötét külseje nagyon emlékeztet épittetője ,II. Ferdinánd császár jellemére ,nehéz ,hatlovas hintó állt meg . Ezreket érő lovai ezüsttel pazarul elöntött magyar lószerszámba voltak bujtatva :a bal felől lévő fekete sárkányok hátán egy-egy fullajtár ült ,XIV. Lajos korabeli gazdag viseletben ,fehér czopffal és annak tetején ezüsttől ragyogó felcsapott háromszögü kalapban . -Az öreg palatinus -hangzott végig a lépcsőházban s a lépcsőkön ,fel egész a királyné termeibe vezető ajtóig ;és a roppant aranyos bundában nyakig elvesző kapus ,pofoncsapott kalapjával és kétfejü sastól ékes nagy botjával mély hajlongással lépett a hintó ajtajához ,melyben csakugyan az ősz nádor ,Pálffy János tiszteletreméltó alakja lépett elő . Az öreg nádor ,70 éve daczára ,elég könnyedén szállt ki hintójából ;igénybe sem véve a császári kapus segitségre nyujtott kezét . Szemei még ifju tüzben fénylettek ősz pillái alól és uradalmat érő öltözete ruganyosaknak látszó tagokat fedezett . Az ősz nádor után az első ülésből ritka szépségü 19-20 éves ifju lépett ki ;olyszerü ellentétet képezvén az agg nádorral ,mint a százados tölgy mellett fakadó tavaszi virág . Termetében és büszke ,nyilt tekintetére hasonlitott Raphael Mihály angyalához :erősfényü nagy fekete szemei a reá tekintőt azonnal meghóditák ;mig barnapiros ,tojásdad arcza ,most serkedő finom fekete bajuszával ,oly kellemes jelenséggé tette ,hogy a tündérregék hősének is könnyen bevált volna bármily királyleány képzeletében . Füszinzöld dolmány és hattyuprémes meggyszin bársony-mente övezte e szép ifju alakot ;azokkal a finom müvü zománczos ékszerekkel ,melyek már századok óta szállnak atyáról fiura ,s melyeknél nehezen tudjuk elhatározni ,a befoglalt nemes kövek értéke nagyobb -e ,vagy a reájok forditott filigran-müvészeté . Az ifju öltözetén nem volt zsinór és paszománt ;minden disz nemes érczből volt azon ;sáraranyból ,melynek rozsdája is zománcz . Az egész egyöntetü készletet a nyusztos kalpagán lévő gyémántos forgótól -a mente- és kardkötőn át -az utolsó sarkantyuig valamelyik gazdag őse viselhette dicső Mátyás király idejében . Az agg nádor nehéz ősi kardjára támaszkodva haladt fel a jól ismert főlépcső futószőnyegén ,melynek két oldalán az udvari lakájok hosszu sora hajlott meg előtte . A főajtónál alsóbb rendü tisztek csoportja tisztelgett neki s a kedvencz aranysárga szint viselő udvari ajtónállók tárták szét a külső ajtók szárnyait . A fiatal ember ,ki a nagy urral jött ,tiszteletteljes távolban és talán a szokatlanság miatt ,kissé kihevült arczczal ,kisérte az előtte menő nádort . Az előtermekben ,a kor szokása szerint ,épen nem voltak halmozva a butorok . Csakis két tárgy van ,mely e termek fényét emeli :az oldalfalakra alkalmazott óriási képszőnyegek ,melyek többnyire nagyszerü csataképeket ábrázolnak és a nagy függő kristály-csillárok ,melyeknek ezer meg ezer metszett üveg-függőcskéi a szivárvány minden szinében ragyognak ,s melyek épen e korban kezdettek nagy divatba jönni . Három ily előtermen mentek az ujonjöttek keresztül ,melyek mindenikében különböző rendü és rangu várakozók és udvari szolgák ültek és álltak ;azonban az ősz nádor közeledtére ,mintegy önkénytelenül üdvözletre hajták meg magokat . Végre a negyedik terem ajtajához értek ,mely előtt két felől két ritka szépségü és magasságu férfiu állott . Mindenik magasabb volt egy ölnél és a jobbról álló barna ifju oly váll- és izomfejlettséggel ,mely a virágzás pontján álló görög szobrászat remek férfialakjaira emlékeztetett ;de a balról álló sem sokkal maradt vissza társa mögött :és ha valamivel kevesebb mutatkozott nála az erő kifejezéséből ,annál több jutott részére egy adonisi eszménykép szépségéből . A jobbról álló valamivel idősebb ,26-27 éves lehetett ,olajbarna arczczal és a magyar jelleg legerősebb vonásaival ,melyeket fekete fényes bajusza és szemöldöke mintaszerüvé egészitette ki . Szemei égtek és égettek ,mintha a fekete csillag háta mögött villám tüze égne és ajkai körül az a nyugalmas és jóakaró mosoly lebegett ,mely a valódi férfias erővel legtöbbször természetszerüleg párosulni szokott . Valamivel lágyabb és megnyerőbb volt a jobbról álló fiatalabb ifju arczának kifejezése ;és nefelejtskék szemeiből valami méla költői borongás látszott elősugározni ;mig női fehérségü arczát rózsapir önté el ,melyhez kellemes ellentétül szolgált a fehér hajporos paróka és még nagyobbal a vékony fekete bajusz és szemöldök ! Mindkét ifju emberen a nem rég alapitott magyar királyi testőrség pompás öltözete fénylett . Ez öltözet egész szabása még a hajdani magyar dicsőség korára emlékeztetett ;csak a szalaggal boncsokba kötött fehér paróka látszott hódolni az uj franczia divatnak . Midőn a két testőr az ősz nádor belépését észrevette ,eddig hanyagul karjukra fektetett fényes magyar kardjokat csipőjökhöz nyomták és sarkantyuikat összependitve ,katonai állásba helyezkedtek . Az agg nádor a két testőr láttára megállt a terem közepén s látható gyönyörrel legeltette rajtok szemeit . -Nos ,gyermekeim ,hogy vagytok ?-kérdi szeretetteljes hangon . -Látom ,az egészségben nincs hiba ;olyanok vagytok ,mint egy-egy szál virág . -Köszönjük excellencziád grácziáját -mondja a barna testőr -Istennek hála ,semmi bajunk nincsen . -Nézd ,öcsém -mond a nádor a vele jött ifjuhoz visszafordulva -olyan szerencsés vagy ,hogy elsőben is ő felsége magyar gárdájának s mondhatom ,az egész magyar nemzetnek két legjelesebb ifját látod magad előtt . Ez a magyar Herkules itt ,Bessenyei György ,a szabolcsi Bessenyeiek hires hadából ,ki vitézi virtusai mellett a muzsákat sem hanyagolja el . Ez az Adonis pedig -mond ,a másik testőrre mutatva -Barcsay Ábrahám ,az egykori erdélyi fejedelem utóda ,kiről maga az udvar fiatalsága és dámái sem tudják elhatározni ,hogy férfiui szépségének hódoljanak -e ,vagy lángeszének ? -Kegyelmességed megpirit bennünket meg nem érdemelt magasztalásával -mondja a szerény Barcsay Ábrahám . -A virtus ,ha az együgyü középszerüség álarczája alá buvik ,hasonlit a gyémánthoz ,mely annál fényesebb ,minél kisebb becsü érczbe van foglalva . Ez itt -folytatja a vele jött ifjuhoz fordulva -a feleségem kis öcscse ,József ,ez idő szerint az utolsó gróf Czobor . Most szándékozom őt ő felségének ,a mi adorált királynőnknek bemutatni ;és örvendek ,hogy alkalmam akadt reá ,e tapasztalatlan ifjut egyuttal barátságtokba is ajánlani . Kérlek ,ne vonjátok meg azt tőle ;mert tapasztalástok és széles ismereteitek e jóakaratu ,de még járatlan ifjunak nagy hasznára válhatik . -Nekünk lesz szerencse -mondja Bessenyei -ha az ifju gróf ur nem veti meg barátságunkat . Az ifju Czobor meghajtá magát s a nádor lassubb hangon kérdi : -Bent találom -e ő felségét ? -Épen kegyelmességedet várja ,mondja Barcsay . A nádor előrelépett s a következő pillanatban megnyiltak az aranyos szárnyajtók ,mire mind ő ,mind az ifju Czobor beléptek és az akkori udvari szokás szerint ,háromszoros meghajlással közeledtek a trón felé ,melyen Magyarország királynője ,Mária Terézia állott . A királynő ekkor volt élete legszebb virágjában ;még alig lehetett 40 éves s egész alkatán a női szépségnek viruló teljessége tetőpontját érte el a nélkül ,hogy legkisebb tulteltségre ,vagy hanyatlásra mutatna . Arczában és termetében egyaránt királynő volt ;s ilyenül akkor is föl lehetett ismerni ,ha fényes udvara körében legegyszerübben jelent meg . Magas és értelmet kifejező homloka ,vidáman tündöklő kék szemei ,szabályos ,tojásdad arcza és jóságot kifejező ,kissé teli ajkai bámulatosan megnyerő összhangot képeztek . Midőn a királynő a belépő nádort megpillantá ,azonnal leszállt a biboros trónemelvényről ,melyen kihallgatásait -többnyire állva -adni szokta s mindkét kezét előre nyujtva ,felkiáltott : -Ah ,édes atyám ,Pálffy ,ez valóban kedves nap !már régen nem láttuk önt ! [1 ] (E felkiáltás természetesen német nyelven történt ,valamint minden hivatalos szóbeli érintkezés ,különben a társalgási nyelv az udvarnál inkább a franczia volt. ) -Felséges asszonyom -felelt mély meghajlással az ősz nádor ,a királynénak feléje nyujtott kezét jobbjában tartva -elhiheti felséged ,hogy az udvarnál és felséged előtt megjelenhetni nekem legnagyobb öröm :csakhogy elmultak azok a régi szép idők ,midőn Pozsonyban paripára pattantam és meg sem állottam Bécsig !... Engedje meg ,felséged ,hogy egy családi fogadást töltsek be és bemutassam felséged előtt sógoromnak ,Czobor Márknak ,egyetlen fiát ,a most már mind atyáról ,mind anyáról árva gróf Czobor Józsefet . Atyjának ,a sok üldözést szenvedett és felségtekhez mégis mindvégig ritka hüséggel ragaszkodó sógoromnak ,halálos ágyánál igértem meg ,hogy fiát ,midőn a felséged nevét viselő tanintézetből kikerül ,személyesen fogom felséged kegyeibe ajánlani . Anyjának ,Lichtenstein herczegnőnek ,szintén megigértem ,hogy József fiát fiamként fogom tekinteni . -No lám -mondja a királynő -hiszen akkor ,ha kegyelmed fiává fogadta ,tulajdonképen testvérem ,mert én meg az ön leánya vagyok . Jőjjön közelebb ,ifju ember -mondja az ifju Czoborhoz fordulva és kezét kézcsókra eléje nyujtva ,melyet az hódolatteljesen és féltérdre borulva fogadott el . -No lám ,külsőleg igen csinos -folytatja kegygyel Mária Terézia -reméljük ,hogy iskoláit is jól végezte ? -Mindenből kitünő volt ,felséges asszonyom -mondja a nádor ;miközben az ifju Czobor térdéről fölkelve ,az ajtó közelébe visszavonult . Ezután halkabban beszéltek együtt a királyné és kedvencz nádora . -És minő különben a conduitja ?-tudakozódik a királynő -remélem buzgó katholikus ? -Sohase volt panasz reá -mond a nádor lassu hangon ;de fájdalom ,atyjától ,szegény sógoromtól ,annak két jellemző sajátságát örökölte :vérmes természetét ,mely ,ha valamely eszmét megragad ,annak valósitását sohasem tartja lehetetlennek és bizonyos tulvitt nagylelküséget szemben barátaival ,ismerőivel ,sőt idegenekkel is ,mely nem egyszer pazar bőkezüségre ragadja . -Ilyesmivel minket is gyakran vádolnak -mond a királyné elkomolyodva -azért e hiba könnyen bocsánatot nyer részünkről . Csakhogy azután van -e a fiatal urnak módja az ilyes nagylelküsködésre ? -Annak daczára ,hogy atyja javaiból sokat elprédált :az egyetlen fiunak még mindig oly nagy öröke van ,hogy jövedelmét évenkint bátran tehetni egy millió forintra . -Nem tudom -mond mosolyogva a királyné -nem gazdagabb -e ,mint mi ;mert a mi jószágainkból nem mindig foly be ennyi . Ha ily gazdag ,csak nagylelküsködjék :miből élnének a szegény emberek ,ha a gazdagok nem pazarolnának ? A fiatal embernek e vagyonossága nagyon könnyüvé teszi azt az anyai gondoskodást ,melyet önnek ,kedves atyámnak ajánlata folytán elhatároztam . A fiatal Czobor grófnak módjában fog állani ,hogy állandóan az udvar körében maradjon . Még ma kiállittatjuk okmányát ,mint belső kamarásunknak és majd ha hajlamait és tehetségeit kiismerjük ,módunkban lesz őt ,azoknak megfelelő állásra alkalmazni . -Ha volna még egy kis hely szivemben ,-felel meghajlással az ősz nádor ,-mely nem a felséged iránti hálával van eltelve :ez ujabb kegyessége felségednek ezt is betöltené . -Ön ,atyám ,agg kora daczára ,még mindig a régi udvarias lovag -mondja mosolyogva a királynő . Czobor gróf -folytatá az ifjuhoz fordulva ,ön e naptól kezdve belső kamarásunk ,kit mind én ,mind gyermekeim ,nagy örömmel fogunk szemlélni körünkben . A fiatal Czobor ismét előlépett és látható megindulással csókolta meg a királynő kezét . -A legkedvezőbb órában érkeztek önök ,-mondja ezután Mária Terézia -a gyermekeknek épen tánczleczkéjök van ,melyben az udvar előkelőbb ifju urai és hölgyei is részt vesznek és nekem örömömre fog szolgálni ,hogy az ifju Czobor grófot azonnal bevezessem e vidám társaságba . -Ezzel csak tetézi felséged irántunk tanusitott határtalan grácziáját ,-mondja fejhajtva az ősz nádor . -A bemutatás hamar megtörténik és Czobort majd ott hagyjuk ;magunk pedig visszatérünk ;mert önnel kedves atyám Pálffy ,még sok beszélni valónk van ;és különben is ,mint tudjuk ,sokan várnak még kihallgatásra . A királynő megindult a belső termek felé ,melynek ajtai a császárnő közeledtére kétfelé nyiltak ;nyomában az ősz nádor és a fiatal Czobor ,kik a francziás viseletü udvari személyzet között gazdag magyar viseletükben ugy tüntek föl ,mint valami ódon ,emlékszerü szobrok valamely müterem idylli képei között . Néhány termen keresztül haladva ,egyszerre könnyü franczia tánczzene csapta meg a haladók füleit s egy nagyobb teremben ,melynek szárnyajtai szintén szétváltak ,egész fiatal társaság tünt eléjük ,mely annyira magán viselte a kor franczia divatját ,hogy egyszerre a Tuilleriák vagy Versailles valamelyik terme előtt képzelhették magokat . A szolgálattevő kamarás pálcza-kopogására ,mely a királynő jöttét jelenté ,egyszerre megszünt a zaj ,elhallgatott a zene és a tánczos sorokból melyeket egy franczia tánczmester vezényelt ,egyszerre egész csoport fiatalabb és idősebb leányka vált ki ,kik a királynő kezei csókolására siettek ;mig a többiek francziás -ugynevezett -pukkerlikkel fejezték ki tiszteletöket az uralkodónő iránt . Az egész társaság az utolsó franczia divat szerint volt öltözve ,az ifjak könnyü világosszinü arany és ezüsttel ékitett selyem frakkokban ,melyek vállairól szines selyemszallagcsokrok függöttek alá ,hosszan lenyuló hasonló anyagu és szintén himzett mellényekben ,térdig érő selyem nadrágokban ,melyeket fehérselyem harisnya és ezüstcsattos czipők egészitettek ki . Mindannyian fehér parókát és fodros ingelőt viseltek . A kisasszonyok szintén felfésült puderes hajakkal s könnyedén feltüzdelt rövid öltönyeikben magukon viselték a kornak ama tulvidám jellegét ,mely XV. Lajos franczia király udvarának emlékéhez füződik . Az öltözettel egybevágott a társaság nyelve is ,mely kizárólag a franczia volt . Csupán két 19-20 évesnek látszó ifju volt a társaságban ,kik e könnyü viselettől eltérőleg ,katonai egyenruhát viseltek és kevésbbé látszottak elragadottaknak ama kedélyes vidámságtól ,mely az egész társaságot élénkité :József ,a királynő legidősebb fia ,ki korához képest nagyon is komoly arczczal állott a vidám társaság közepette és Albert ,tescheni herczeg ,a királynő időre második leányának ,Krisztinának jegyese . Az a kisebb és nagyobb leányokból álló csoport pedig ,mely az anyai örömökben uszó Mária Teréziát körülrajzotta ,mindannyi az ősaját leánya volt ,kikből magukból kitelhetett volna egy kisebb tánczmulatság . Mert Mária Teréziának már ekkor 13 élő gyermeke volt ,kik közül az emlitett Krisztinán kivül Mária Anna ,Erzsébet ,Amália ,Johanna ,Jozefa ,Carolina és Antoinette igyekeztek egymás elől szeretetteljes édes anyjok csókra nyujtott kezét elsajátitani . -Nos ,gyermekek ,mond a királynő vidáman -mindig azon panaszoltok ,hogy kevesebb a tánczos ,mint a tánczosnő :ime én hoztam egyet ,az ifju Czobor grófot ,ki szintén a mi gyermekünk és kamarásunk :remélem ,örömmel fogadjátok társaságtokba . A főherczegnők csak most vették észre a királynő háta megett álló ősz nádort ,kit mindnyájan igen jól ismertek és a bemutatott ifju grófot ,kit most láttak először . Meg is tették szokásos üdvözletöket ,a könnyü pukkerlit ,mig a főherczegek József ,Károly ,Lipót ,Ferdinánd és Miksa egyenként közeledtek a nádor felé és szivélyesen kezet szoritottak vele . A többi herczeg és gróf urfiak ,Schwarzenbergek ,Eszterházyak ,Lobkowitzok ,Lichtensteinok ,a fiatal Kaunitz szintén be lettek mutatva s az ujon jötteket szivélyesen üdvözölvén -visszatértek előbbi helyükre . -Kedves grófom -mond a királynő az ifju Czoborhoz -mi itt hagyunk és megengedjük ,hogy azonnal sorakozzál a tánczosok közé ;ugy hiszszük ,nem fogod itt magadat kellemetlenül érezni ,sőt -folytatja tréfás mosolylyal -azonnal választhatsz is a tánczosnők közül . Ha pedig ,mint reméljük ,teljes megelégedésünkre viseled magadat ,egy hosszu életre is kiválaszthatod itt párodat . Lássuk kit választanál ? Az ifju Czobor szemei felvillantak s hirtelen körültekintve a nőcsoportokon ,a gyönyörü Erzsébet főherczegnő előtt hajtotta meg magát . -Az ifjunak nincs rossz izlése !-mond nevetve a királynő -ám legyen ,de ezt nem értjük utóbbi megjegyzésünkre ,csak a mai tánczra ;mert ez a mi kedves Erzsébet leányunk . Intett leányának s a közeledőt homlokon csókolta és arczon simogatva mondá : -A mi Párisunk neked nyujtotta arany almáját és nincs okunk gáncsolni jó izlését . Fogadd el őt mai tánczosodul . A fiatal Czobor leöltötte mentéjét s leoldott kardjával együtt egy közelálló székre helyezve ,karjára vette a szép főherczegnőt s beállott a tánczosok sorába ,melyet a franczia tánczmester épen a menuette titkaiba avatott be . A királynő köszöntést intett a társaság felé s az ősz nádorral együtt visszatért elfogadó termébe . * -Szabad -e remélnem fenség -kérdi az első táncszünetet felhasználva Czobor -hogy bizonyára fölséges anyjához hasonló szive megbocsátja azt a vakmerőséget ,hogy mint ismeretlen ,imádott királynőnk kegye által felhatalmazva ,járatlanságomban szemeimet a főherczegnőre mertem emelni ? Erzsébet főherczegnő ,ki legkisebb nővérén ,Antoinetten kivül ,mind jó szivre ,mind külsejére nézve legjobban hasonlitott édes anyjához ,ritka szépségü ,átlátszóan kék szemeit a deli magyar mágnásra emelte és csaknem gyermeki őszinteséggel felelte : -Mi lett volna abban sértő ? Mi itt az udvarnál ,e gyermeki mulatságok közepette ,mintegy köztársaságot képezünk és felséges anyánk engedélyéből az udvari etiquette feszesebb szabályait mellőzzük . Különben miként is lehetne magunkat átadni e tánczórák egyszerü örömeinek ? Azonfelül felséges anyám hajlamaiban én is nagy mértékben osztozom ,ki nagy előszeretettel van a magyarok iránt ,kik hüségök és vitézségök által egykor trónját mentették meg . Czobor örvendetes meglepetéssel tekintett a bájos főherczegnőre . -Hátha még fenséged kegyes lenne meglátogatni hazánkat és megismerkednék a magyar nép egyszerü erkölcseivel és hódoló ragaszkodásával fenségtek iránt ! -Nem mondom ,hogy nem vágynám önök szép hazáját megismerni ,sőt reményem is van ,hogy alkalmilag majd Pozsonyba lerándulhatok -felelt nyájasan a főherczegnő . Felséges anyánknak terve szerint nővérem ,Krisztina ,férjével Pozsonyban fog lakni . -Csakhogy Pozsony még nem Magyarország ,hanem mondhatni ,csak Bécs külvárosául tekinthető . Ez inkább német lakosságu városban nagyon keveset láthatna fenséged abból ,a mi magyar . A Duna és Tisza sikjain ,hol a szem elfárad ,mig egy-egy falu tornyáig ér ,s hol a képzelettel a délibáb tündérjátékot üz :ott találhatná fel fenséged az igazi magyar népet . -Nem látunk e itt az udvarnál is igen sok tiszteletre- és szeretetreméltó előkelő magyar férfit és nőt ?-kérdi csaknem behizelgő hangon a főherczegnő . -Azok között a magyarok között ,kik az udvarnál láthatók s azon eredeti ős nemesek és földmivelők között ,kik ott az igazi magyar földön laknak ,oly nagy a különbség ,főherczegnő ,mint Schönbrunn körülfaragott lombu fasorai és a szabad erdő között . Az udvar közelében élő magyarság ,kivéve talán a nemzeti ünnepélyeket ,lerázza magáról nemzeti jellegét ,elhagyja viseletét ,nyelvét ,szokásait és alkalmazkodik az itt divatozókhoz ,melyekről őszintén megvallhatjuk ,hogy sem magyar ,sem német ,hanem a franczia divatok utánzata . -Akkor -mondja bizonyos szomoruság kifejezésével a főherczegnő ,-hacsak valami véletlen esemény közbe nem jő ,aligha le nem kell mondanom azon eszméről és vágyról ,hogy valaha az ön eredeti honfitársait megláthassam ,-mert az lehetetlenség . -Miért lenne lehetetlenség ?-kérdé Czobor lelkesülten -felséges anyja ,a mi hódolattal szeretett királyunk ,már letétette alapját királyi lakának a budai várhegyen ,dicső Mátyásunk palotája helyére . De különben is ,fenség -a felfogás lehet különböző -de én azt hiszem ,hogy lehetetlenség csak a lélekben és akaratban van ,a természet világában e fogalom hiányzik . -Ez valóban sajátszerü felfogás ,-felel mosolyogva a herczegnő . Például kivihetőnek tartaná -e ön ,hogy megparancsoljuk a természetnek ,mely e télen oly fukar a havazásban ,hogy hó boritsa el sötét földeinket és hogy szánkázzunk a Praterben ,mely kedvtelést pedig e télen át oly nehezen nélkülözünk ? -Erős akarattal minden lehetséges ,főherczegnő . Nyerek -e engedélyt reá ,hogy ezt fenségednek bebizonyitsam ? -Oh ,kérem -mond mosolyogva Erzsébet -egészen tetszés szerint . -Nos -mond Czobor élénken -ma hétfő van ;s miután a főherczegnő ugy kivánja ,csütörtökön fehérek lesznek a Burg fedelei és fenséged tetszésére szánkázhatik a Prater főutján . A főherczegnő bizonyos meglepetéssel tekintett az ifjura ,mintha a felett kétkednék ,hogy fejében nincs minden rendén ;de e pillanatban fölhangzott a tánczmester vezényszava : -Messieurs et mes dames ,a táncz kezdetét veszi ! Az ősz nádor majdnem egy óráig értekezett felséges királynőjével nagyfontosságu országos dolgokról ,melyekben Mária Terézia a legnagyobb jóakarattal követte az ősz főur tanácsát az ország anyagi érdekei emelésében . Végre a nádor ,mintegy előérezve ,hogy nehezen találkozhatik többé királynéjával ,érzékeny bucsut vett és hálás érzelmekkel távozott a királyné elfogadó terméből . Kinn az előtermekben még egész serege várt a kihallgatást kérőknek ,kiknek nagy tömegét szokás szerint hivatalnokok özvegyei és árvái képezték ,kik igen jól tudták ,hogy a jószivü és néha a tulságig nagylelkü királynő elől senki sem távozik üres kézzel . A nádor közönyösen haladt végig az előtte tisztelettel meghajló kérvényezők tömege között ,kik várva-várták ,mig az illető udvarnok jegyzékében nevökre kerül a sor :egyszerre azonban egy sajátszerü alakkal látta magát szemben ,ki ,mint egy régi álomkép ,ragadta meg emlékezetét . Ősz férfi volt ez ,erőteljes vonásokkal ,vállára bocsájtott hajjal ,bozontos szemöldökkel és csaknem mellére aláfüggő két vastag bajuszszal . Vállain nehézkes rókatorkos mente ,akkora ezüstgombokkal ,melyek szükségből még buzogányfejnek is megjárnák ,sötét öltözetben és tenyérnyi széles ezüstveretü fringiával ,e nagyon jól ismert fegyverrel a Rákóczi-féle felkelés korából ,melynek hatalmas pengéjén Magyarország czimere alatt e négy szó állott :pro patria et libertate (a hazáért és szabadságért ). A nádor megállott és hosszasan nézett az ősz férfiu szeme közé . -Kegyelmed az ,bátyám-uram ,Szirmay Tamás uram ?kérdi végre a nádor azon a lassu hangon ,mely a királyi udvar körében otthonos . -Én vagyok magam ,egészen a régi bőrben ,-mondja az agg nemes ,oly hatalmasan dörgő hangon ,mely az egész előterem közönségének a figyelmét a beszélőkre vonta . Ugyan jó ,hogy itt találom kegyelmességedet ! A nádor intett kezével ,hogy lassu hangon beszéljen és az öreg urat mente szárnyánál fogva a terem egyik távolabbi ablakmélyedésébe vonta ,mely még senkitől sem volt elfoglalva . -Most mondja meg ,kegyelmed ,bátyám uram ,mi hozta fel az udvarhoz és miben lehetek szolgálatára ?-kérdi a nádor -mert ugy hiszem ritka vendég itt és nem gondolnám ,hogy hivatalért vagy kitüntetésért folyamodnék . -Mi hozott fel ?-mondja keserü hangon az ősz kurucz ,-a kancellária rendelete ,megidéztek ide ő felsége elé «ad audiendum verbum regium »(a királyi szó ,vagy pirongatás meghallgatására. ) -Igaz -mondja elkomolyodva a nádor -hallottam már erről valamit ,kegyelmed nagyon kemény beszédet tartott Zemplén vármegye gyülésén . -Kemény beszédet ?-kérdi keserüen az ősz kurucz . -Nincs tudomása róla nagyságodnak ,hogy a szathmári conventió daczára ,melyben mind vallásos békekötéseink ,mind constitutionalis szabadságunk ,épen nagyságod interventiójára ,assecurálva lettek ,miképen járnak el vallásos és politikai szabadságunk dolgában ? -Csak ne oly hevesen ,kedves bátyámuram !-mondja csillapitólag a nádor -kegyelmedben ,ugy látszik ,még most is a régi kurucz vér forr . -Bár az forrna az egész országban -dörmögi az öreg ur ,nehéz mentéjét daczosan félvállra vetve ,mert ugy látszik ,hogy ide fenn mind a biztositó esküt ,mind Magyarország nagy szolgálatait és a felséges ház iránt tanusitott hüséget immár elfelejtették ! Vakbuzgó papoktól vezetett katonák beviszik protestáns templomainkba a monstrantiát és katholikusok számára foglalják le templomainkat és iskoláinkat ,a királyi fiscus pert indit kegyes alapitványi jószágaink ellen ,melyeket fejedelmi patronusaink donatióképen adtak egyházaink és iskoláink föntartására és hasztalan folyamodunk fühöz-fához ,mert az igaz uton nyert jószágokat kicsikarják kezeinkből ! -Lassabban beszéljen kegyelmed ,bátyámuram -csillapitja a nádor ,-mert ezek a szálák nincsenek ily erős hanghoz szokva . Visszaélések történnek mindenhol a világon :de ha ilyesmik elkövettetnek is ,arra való a törvény ,hogy a sérelmesek jussaikat megkeressék . -No ,hiszen kereshetik azt ! Nem hiában mondottam én akkor is nagyságodnak ,midőn a nagy-majtényi réten jussaink föntartásáról biztositott ,hogy «Tamás vagyok benne ». Hát azért ontották véröket őseink ,hogy a bécsi ,linczi és zsitvatoroki békekötések punktumait ,melyeket királyi szó erősitett meg ,egy fanatikus barát és egy hitvány hadnagyocska ,a mikor neki tetszik megsérthesse ? -Mi tűrés tagadás benne -mondja engesztelőleg a nádor -ő felsége ,a mi áldott királyi asszonyunk ,a religio kérdéseiben családja hagyományos buzgósága által egy kissé korlátozva van :de hát azt semmibe sem veszi kegyelmed ,mennyi jótéteményét éreztette máris országunkkal ,midőn az alsó Dunánál a posványos vidékeket lecsapoltatja ,a budai királyi várat felépitteti ,Selmeczen bányászakadémiát erigáltat ,saját személyét magyar gárdával veszi körül ,a haza iránti érdemek kitüntetésére a Sz.-István-rendet alkotja és egyáltalában annyi jelét adja hozzánk ,magyarokhoz való anyai szeretetének ,a mennyivel Magyarország iránt egyetlen elődje sem dicsekedhetik ? -Nem akarom kétségbe vonni ő felségének irántunk való szeretetét -mondja az ősz kurucz -de ám országgyüléseink csak ritkán hivatnak össze és akkor is csak azért ,hogy a diéta az emelt adókat és katonai segitséget kiszolgáltassa ,panaszaink ,gravameneink rendesen siket fülekre találnak . -Kegyelmed igen szigoruan itél ,Szirmay Tamás uram és nem veszi eszébe ,mennyi nehézséggel kell küzdeniök idefenn ő felsége magyar tanácsosainak . Nincsen ország Európában ,hol a nemesség annyi privilegiumot gyakorolna ,mint Magyarországon és bizony mondom kegyelmednek ,hogy kivéve az egészen protestáns statusokat ,talán egyetlen egy sincs ,hol a vallás szabadságáról és tolerantiáról kevésbé panaszkodhatnának . A mi pedig a politikai szabadságot illeti ,arra nézve megkérdezheti kegyelmed akár a szomszéd burkust ,akár a francziát ,orosz vagy német statusokat :mindenütt a fejedelmek akarata az első és a nemzetek szavát sehol sem veszik ugy tekintetbe ,mint Magyarországon . Az a hires nagy Fridrik ,kit manapság a fejedelmek mintaképének tartanak ,csak saját akaratát követi s még legbelső tanácsosait is ritkán kérdezi meg országos dolgokban . Azért csak nyugtassa meg magát kegyelmed ,Szirmay Tamás uram ,hallgassa meg egész tisztelettel királyasszonyunk feddő szavát és menjen haza csendes nyugalommal ,mert ő felsége ,a ki annyi grácziával viseltetett már eddig is szegény magyar hazánkhoz ,bizonyára orvosolni fogja még fenlévő egyéb bajainkat is . -Tamás vagyok benne ,nagyságos uram !-dörmögi a vén kurucz ,midőn a nádor köszöntésül kezet szoritott vele -s félek ,hogy a Tamások sohasem fognak kihalni a Szirmay familiából ! A nádor elment s a vén kurucznak még jó ideig kellett várnia ,mert a hosszu névsorban utolsónak volt följegyezve . Végre nevén szólitották s mentéjén egyet igazitva ,belépett az ajtónál álló testőrök között a kihallgatási terembe ,hol a trón lépcsőjén a mindenható miniszter ,Kaunitz herczeg és a királynő balján az ifju ,komoly tekintetü József főherczeg állott ,kit édes anyja már szoktatni kezdett az uralkodás gondjaihoz . Midőn a főajtónálló Szirmay Tamás nevét jelenté ,a hatalmas miniszter iratot nyujtott át a királynénak ,mely a királyi feddő szavakat tartalmazá . A vén kurucz sulyos léptekkel közeledett a trón elé s ezüstfürtü fejét alig tudta meghajtani egy kissé kemény nyakán . Mária Terézia csengő hangon olvasta fel a latin iratot ,melyet az ősz kurucz figyelmesen hallgatott végig ,azután pedig ugyancsak latin nyelven mondá el mentségét ,mely csaknem ismétlése volt mindannak ,mit a nádornak mondott volt el . A vallásos sérelmek fölsorolására a főherczeg összevonta szemöldeit s nagy ,átlátszó szemeiben különös tüz égett . Beszéde végén a vén kurucz megkisérlé a maga módja szerint a feddést megköszönni s midőn a királynő távozást intett kezével ,kissé ujra megszegte nyakát és elhagyá a kihallgatótermet . * Midőn a folyosón végig haladt ,egyszerre József főherczeget találta maga előtt . Hirtelen leemelte süvegét és tovább akart menni ,midőn a főherczeg kezét egyszerre vállán érzé . Meglepetve tekintett annak komoly ,nyilt arczába . -Ami kegyelmetek vallásos sérelmeit illeti -mondja ez szelid hangon -megnyugodhatik kegyelmed ,Szirmay uram . Az idő nem sokára el fog jönni ,midőn monarchiánkban egyetlen felekezetnek sem lesz panaszra oka a lélekismeret szabadságának tekintetében . -Köszönöm ,fenséges uram -mondja a vén kurucz ,tiszteletteljes bámulattal nézve a távozó után . Azután ,mintha hirtelen valami jutott volna eszébe ,utána sietett a főherczegnek és nem éppen az udvari illem szabályai szerint szólitá meg : -Hát országgyülésünk mikor lesz már ,fenséges uram ? A főherczeg visszafordult és mosolyogva mondá : -Remélem ,nem egyhamar lesz reá szükség ! S ezzel fejét könnyedén megbiczczentve ,gyors léptekkel hagyta ott a vén kuruczot . Szirmay Tamás pedig duzzogva és dohogva ment alá a lépcsőkön s nehéz szivvel hagyta el a császári palotát . Nem messze az udvartól ,szemben az Augustinusok kolostorával ,szük sikátor szegletén állott s talán áll még ma is az a törpén alkotott épület melynek lesülyedt földszintjén a «nagy stibli »-hez czimzett sörház ,óriási sörös pohárral diszitve ,csalogatta be Gambrinus király hiveit ,a sörivókat ,füstös és sötét helyiségeibe . Azon a napon ,melyben Bécsnek ez igen népszerü helyiségét fölkeressük ,a házi gazda különös gondot látszott forditani sörháza legbenső ,elég tágas helyiségére . Már reggel az egész szobát kiporoltatta ;az asztalokat tiszta fehér abroszokkal látta el ;a czinntányérok és kanalak ezüstfényességüek voltak :a «stibli »magasságu sörös kancsók pedig ,melyektől a sörház nevét vette ,kifogástalan tisztaságuak . Sőt Leitfrost uram ,a házi gazda ,még azt a fényűzést is megengedte magának ,hogy a legfelső asztalra ,mely a terem végén állt ,részarányos pontossággal két virágpoharat helyezett el ,melyek teli voltak pünkösdi rózsákkal és fehér liliomokkal . Az Augustinusok tornyában hetet ütött az óra ,midőn a vendégek lassanként gyülni kezdettek a «nagy stibli »disztermébe . Mind legpontosabbak a katonák jelentek meg először :a már ismert óriás gárdista Bessenyei és Barcsay egy harmadik társukkal ,ki termetre ugyan mindeniknél kisebb ,de arczának és mozdulatainak élénkségére ,amazoknál gyorsabb is volt . A jötteket a házi gazda leánya ,mint nevezni szokták ,a «szép Rézi »fogadta ,ki egyáltalában nem vonakodott a csinos gárdista urakkal kezet fogni ,sőt ugy tetszett ,mintha Bessenyei kezében kacsócskáját kissé tovább is ott feledte volna ,mint az éppen szükséges volt . A gárdisták ,kik most kevésbé diszes ,de még mindig eléggé szép kijáró ruháikban voltak ,a hosszu asztal végén foglaltak helyet és hálás pillantásokkal fogadták a Rézi kisasszony által nyujtott nagy sörstibliket és hosszuszáru pipákat ,melyekre ,miután tarsolyukból dohányzacskójukat előkeresték ,a fölvágott papirszeletekkel ,melyek egy pohárba rakva ,kézügyben voltak ,azonnal rá is gyujtottak . A három gárdistát nemsokára egy egészen divatszerüen öltözött ,igen csinos ,barna ifju követte ,egészen leberetvált arczczal ,melyen azonban ,valamint termetén is ,még a classikus szobrászok is nehezen találtak volna kivetni valót . -Ah Sonnenfels !-kiáltottak a magyar ifjak az érkező elé . -Ön ritka vendég nálunk . -Azt gondolják önök -mondja az ujonnan érkezett helyet foglalva és fodros inggallérját elegáns módon igazgatva -hogy egy szinház igazgatása olyan csekély fáradsággal jár ? -Annál szebb -mondja Bessenyei -hogy ennek daczára ma mégis van szerencsénk önhöz . -Hja ,ma péntek és igy bőjtnap van és a mint tudhatják önök ,ő felsége a császárné megtiltotta a bőjti előadásokat ,mi ellen ugyan nekem lenne legkevesebb kifogásom ,ha a sok ünnep és bőjtnapi tilalom idestova egyértelmüvé nem válnék szegény szinészeink koplalásával . -No ,azt már csakugyan nem engedjük !-kiált fel élénken Barcsay ,-legalább a szinésznőket semmi esetre sem ,ugy -e ,Báróczy pajtás -kérdi kistermetü tulélénk társához fordulva . -Semmi esetre sem !-kiált fel a Báróczynak szólitott ;én legalább a szép Rozináért még párducz-kaczagányomat is zálogba vetem . -No de hiszen itt van Lessing ur -kiált fel Bessenyei látható örömmel -és ha ő felsége Bécsben marasztja :akkor nemcsak a szinház ,de az irodalom ügyei is egészen más lendületet fognak venni . -Csak marasztaná !-kiált fel egy sóhajjal Sonnenfels ,-ez teljesen egyértelmü lenne azzal ,hogy a franczia szinészeknek el kell hagyniok Bécset és akkor a mi perünk nyerve van . -No ,megvallom -mond Barcsay -a kis Nanettet ,ki olyan szép pirouetteket tud csinálni ,egy udvari gyász hosszáig meggyászolnám ;de végre is Báróczy barátomhoz szegődném és a szép Rozina angyalszárnyai alatt keresnék menedéket . -Félek ,hogy ettől még nagyon távol vagyunk -mondja komolyan Sonnenfels -az egy Koháryn kivül az egész magas aristokratia a franczia szinészek részén van ;de lennének mind ,csak a kegyben álló hatalmas miniszter Kaunitz herczeg ne lenne oly feltétlen hódolattal irántok . -Jaj -mond mosolyogva Báróczy -annak okát mi ,Gyuri barátommal ki tudnók találni . Emlékezel Bessenyei ,hol láttuk állani a multkor is a hatalmas miniszter ur kocsiját ? -Annál rosszabb -mond lehangoltan Sonnenfels -ha a hatalom és pénz egyesülnek valamire :az elé gátot csak nagyobb hatalom és több pénz vethet . Ez ellen Lessing lángesze sem lenne képes eredményeket kivivni . -Lassan !mondja csititva Báróczy -a tanácsos urakat hallom jönni . Majd beszélünk még erről önnel . Most csak annyit mondok ,hogy ismerek egy embert ,ki képes lenne a sok pénz helyére több pénzt és a politikai hatalom helyére a szépség és ifjuság hatalmát tenni ,melyek könnyüvérü fiatal hölgyek előtt legalább is birnak hasonló értékkel . Ha ez embert megnyerhetem ,fel fogom önt ez ügyben keresni . -Köszönöm ,-mond Sonnenfels -a hatalmas ur elvesztése reájok csapás ,reánk nézve tökéletes ternó volna . E pillanatban megnyilt az ajtó és azon négy igen előkelő és az udvari tanácsosság jelvényeit viselő ur lépett be ,kik előtt mind az ifju gárdisták ,mind Sonnenfels fölállottak és a félig-meddig leereszkedéssel nyujtott kezeket tiszteletteljes meghajlással fogadták el . -Igen szép a magyar gárda fiatal uraitól -mond a jöttek legifjabbika -hogy ez ,ugyszólván ,családi ünnepünkben résztvenni siettek . -Nagyságos uram -felel Báróczy -egy oly kiváló szellem ,mint Lessing ,nemcsak egy nemzet sajátja ,hanem az egész müvelt világé ;és mi örömmel sorakozunk azon tisztelői közé ,kik a nagy költőnek és mükritikusnak az elismerés koszoruját nyujtják . A tanácsos urak elfoglalták helyeiket az asztal hosszában s miután a szokott sörös kancsók és pipák megjelentek ,a legifjabb tanácsos ur ujból felvette a társalgás fonalát . -Csakhogy mi Lessingben még valamivel többet is látunk ,nemcsak költőt és mükritikust ,hanem egyszersmind nagy német hazafit is -mondja nyomatékkal a tanácsos . -Ismerjük és méltányoljuk mint ilyent is -felel hasonló nyomatékkal Báróczy -olvastuk hires -«hamburgi leveleit »és igen nevezetes tanulságokat meritettünk belőle ,saját nemzetünk számára is . A tanácsos ur ,mint látszék ,elértette a czélzást ,mert erőstüzü szemeit egy perczig Báróczyra függeszté ,azután keskeny ajkába harapott s a mellette ülő tanácsos társával kezdett beszélni . Az érdekes társalgást az ünnepelt megérkezése szakitá félbe ,ki az akkori közművelődési ügyek udvari fővezetőjével Van Swieten és a müvészeti ügyek iránt nagyban érdeklődő ,dusgazdag magyar főurral ,gróf Koháry Jánossal ,lépett a terembe . Lessing ,a német közművelődésnek ekkor már nagyhirü apostola ,azon egyének közé tartozott ,kiknek már megjelenése hasonlit a tavasz első napjának hatásához ,mely melegével rügyet és bimbót fakaszt . Kellemesen vonzó arcza és arisztokratikusan finom vonásai a vele érintkezőket első pillanatra meghóditották és a földöntuli tüz ,mely szemeiből lángszellemét sugározta szét ,hasonló hatásu volt Raphael ama képéhez ,mely a megváltó menybemenetelét akként ábrázolja ,hogy a Krisztus felemelkedése a hegyen mellette álló két kedves tanitványát is fölragadja a földről ,mig a többiek ámulattal tekintenek a csodatüneményre . A nagy költő nem hódolt az egész Európában elterjedt franczia divatnak még viseletében sem . A hajporos paróka helyett ,melyet mindnyájan viseltek ,magas homlokát sötét göndör hajfürtei vették körül s a francziás nagy mellény és szines frakk helyett ,egyszerü és barnaszinü ó-német öltözetet viselt . Csak finom fodros inge és kézelője mutatott hajlamot az általános divat részletes elfogadására . Gebler tanácsos ,ki az ünnepeltet jobb karján vezette ,magas ,szellemes arczu szőke férfiu volt ,kinek tekintetében szellemdus nyiltság és őszinteség tükröződött vissza . Végre a harmadik ,nem kisebb fontosságu egyén ,gróf Koháry Jánoson fölismerhető volt az ősi magyar jelleg ,ha származását hatalmas bajusza nem is árulta volna el . Megnyerő arcz ,élénk és szép világos kék szemek és deli termet tüntették ki a nagyérdemü grófot ,ki ősei valamelyik magyar várában maradva ,kedvező körülmények között még talán többet tehetett volna nemzete müvelődésének érdekében ,mint a mennyit más irányban jegyzett fel róla a történelem . Az asztaltársaság az érkezők megpillantására azonnal fölugrott helyéről s a három gárdista egy hatalmas «vivat »-tal (az «éljen »még akkor nem volt divatban )a többiek lelkesült «Hoch »kiáltással fogadták az ünnepeltet . Ezután a bemutatások következtek . -Borics udvari tanácsos ,Kollár Ferencz az udvari könyvtár igazgatója ,Van Schüppens ur a festészeti és szobrászati akadémia igazgatója és -mondja végre a Báróczyval vitázott kis barna tanácsosra mutatva -Gebler tanácsos ur ,József főherczeg jobb keze s a birodalom jövőjének egyik reménye . -Ó ,kérem !-tiltakozik szerényen Gebler tanácsos . -De ugy van az !-mond Van Swieten . Miután Lessing a jelenlevők mindenikével kezet fogott ,mindannyian helyet foglaltak az asztalnál . Még csak két hely volt betöltetlen ;de ezek gazdái is csakhamar megérkeztek :két szerény polgári öltözetü ifju ember ,kiket Van Swieten ekként mutatott be a költőnek : -Klem Gottlob nagyratörő fiatal ember ,ki jelenleg egy ujságlap megalapitásával foglalkozik és Haydn József zeneköltő . -Örvendek uraim !-mondja Lessing ,a két ifju emberrel kezet fogva ,-hogy a jövőkor nagy eredményeinek két ily ifju munkásával találkozom :egyébiránt -folytatja Haydnhoz -ön neve már ismeretes előttem ,felséges müveiben gyakran gyönyörködtem és ön már nemcsak a jövő ,de a jelen nagy emberei közé küzdötte fel magát . Miután az illetők ,Lessing előtt mélyen meghajolva ,helyeiket elfoglalták :a társalgás csakhamar általánossá lett és gróf Koháry egy intésére a kiüritett söröspoharak eltüntek ,melyek helyére a szép Rézi kisasszony finom tokajival töltött palaczkokat és apró poharakat rakott az asztalra . Nemsokára megjelent a házi gazda is ,szolgálati személyzete egy pár tagjával ,kik étszereket hoztak és azután mindazt ,mi jó és izletest a vendéglős konyhája képes volt előállitani . -Uraim ,-mondja Lessing -miután a jelenlevők már több izben felköszöntést mondottak reá -az elmondott jó kivánatokon kivül különösen azon örvendek ,hogy épen oly körbe jutottam ,mely az itteni iró- és müvészvilágot is képviseli ,azon jeles tanácsos urakon kivül ,kik ugyanez ügyekben a felséges udvarnál kétségkivül vezérszerepet visznek . De hogy tájékozva legyek aziránt ,hogy mi az ,a mivel jó kivánságaikat viszonozhatom :első sorban azt kell tudnom ,mely dolgok azok ,a melyeknek önök már ez irányban birtokában vannak :és melyek ujra azok ,melyeknek létesitését a jövőtől várják . Én ,a ki csak ma érkeztem Bécsbe ,mindezek iránt tájékozatlan vagyok és arczpirulással vallom be ,hogy azon körülményekről ,melyek a tudomány ,müvészet és emberbaráti czélok érdekében e nagy császári városban kétségkivül léteznek ,valóban semmi tudomással nem birok . -Az arczpirulás -felel Van Swieten -tisztelt uram s ha szabad igy nevezni ,barátom ,nem önt ,hanem mindenkit illet ;mert itt bizony azon irányban ,melyet emliteni sziveskedett ,csaknem minden a jövő feladata . A mi felséges királynénk jó akarattal van minden iránt ,a mi szép és nagy ;az emberbaráti czélok pedig magas lelkét és nemes szivét egészen áthatják ;azonban az a korszak ,melyben a monarchia szellemileg föllendüljön ,ugy látszik ,még a jövő méhében fekszik ,vagy legfölebb a mi jövőnk reményében fiatal trónörökösünk magas értelmében és nagyratörő lelkében . Vannak itt az udvar körül bizonyos tudományos gyüjtemények ,melyeket a régi felfogás ,rendszer nélkül halmozott össze ,és melyek a császári palota földszinti ,vagy épen pinczehelyiségeiben nagyrészt használhatlanul hevernek . A mi ellenben egy tudományos akadémia felállitását illeti ,bár azt Gottsched 1749-ben megpenditette és báró Petrásch ujabban is sürgette ,még a legfelsőbb körökben is igen nagy közönynyel találkozott ;és kivált miután tudósaink nem tudtak a tervezet fölött megállapodni ,a benyujtott előterjesztésre királynénk e szavakkal válaszolt :«várhatunk ,nem fekszik olyan nagyon szivünkön. » [2 ]Gyüjteményeink állásáról átadom a szót az én tisztelt barátom ,Kollárnak ,ki azokról ,mint az udvari könyvtár őre ,többet és biztosabbat fog mondhatni . -Fájdalom ,-mond a felszólitott Kollár ,-gyüjteményeink állapotáról én sem nyujthatok kedvezőbb képet ,mint a tisztelt tanácsos ur ;hanem talán nincs messze az idő ,midőn ezek számára is alkalmas helyekről lesz gondoskodva . Fájdalom ,az emberek véleményét kell előbb előkésziteni és a müvészet iránt érzéket teremteni ;mert ,hogy ez mennyire nincsen meg ,arról legjobban tanuskodhatnék a mi öreg barátunk ,Van Schöppen ,kinek udvari festészeti akadémiája sok ideig fedélzetlenül sinlett és utóbb is az udvari istálló helyiségében nyert elhelyezést . De még jellemzőbb az az eset ,hogy az öreg érdemes festő mellé segédül rendelték az udvari aranyozót és korlátmázolót ,Alstorfer uramat és kilátásba helyezték neki a későbbi akadémiai igazgatóságot ,mely ellen a derék öreg müvész kénytelen volt tiltakozni ,[3 ]most azonban reményünk van ,hogy a festészeti akadémia s műgyüjtemény a hires hős savoyai Eugen gyönyörü palotájába ,az u. n . «Bellvedere »-be fog áthelyeztetni . -Ezek bizony elég szomoru jelenségek ,-mondja Lessing elborult arczczal -valóban ,ugy látszik ,hogy itt a kezdetnek is a kezdetén vagyunk és első sorban valóban a közvéleményt kell megteremteni . Ennek pedig három tényezője van :az iskola ,az irodalom és a szinház . Ugy tudom ,hogy a lángeszü trónörökös az iskolaügy iránt nagy lelkesedéssel viseltetik ;az osztrák irodalmat figyelemmel kisértem ;de miként vagytok urak a szinházakkal ? -Ezekre nézve -szól közbe gr. Koháry -a jelenlevők között talán magam adhatok leginkább fölvilágositást . Első szinházunk Selliers vezetése alatt 1743-ban nyilt meg az udvari bálházban ,melynek vezetését később báró Lopresti vette át ,miután azonban az udvar által nyujtott segély sem az udvarnál megnyilott franczia szinházat ,sem pedig a pár évvel később keletkezett és a karinthiai kapunál ma is fennálló német szinházat különösen a bőjt és ünnepnapok szünetei miatt fentartani nem volt képes :ő felsége ,a császárné ,kegyes volt megengedni ,hogy mindkét szinházban az előadás alatt az udvar fiatal urai ,a kamarásokig s a katonatisztek az ezredeseken felül magasabb kártyajátékot üzhessenek ,kikötve ,hogy a kártyajátszás csak készpénzben folyhat s a játszmáktól 10-10 aranyat kelljen a szinházak részére befizetni . E jövedelem egy ideig föntartotta a szinházakat ;de most már hanyatlás állott be ;melynek folytán épen tegnap történt ,hogy mükedvelő miniszterünk ,Kaunitz herczeg ,felséges császárnénk megbizásából ,engemet szólitott fel ,hogy a két szinház igazgatóságát átvegyem . Megjegyzem ,hogy az uralkodó család nagyrésze és Bécs köznépe inkább a német szinház pártolása mellett van ,ellenben az összes udvari és főuri kör -élén a hatalmas miniszterrel -a franczia szinészetnek és részben azok szeretetreméltó egyéneinek hódol . [4 ] -Most már ,nemes uraim és barátaim ,mond Lessing felállva és poharat emelve ,-tájékozva érzem magamat viszonyaitokról ,annyira ,hogy tudjam ,mit kell üdvötökre kivánnom . Minden nemzet ,mig valóban annak nevezhető ,történeti multjának emlékeiben és nyelvében él . A mint az elsőt elfeledte és a másodikat elhagyta ,lehet gazdag és boldog ,lehet bölcs és szabad ,de mint nemzet megszünt létezni . A viselet divatja olyan ,hogy annak áramlatával megküzdeni igen nehéz ,de a nyelv jogának visszakövetelése föltétele egy nemzet életének . Iskoláitokban még nincs elharapózva a franczia majmolás ,de elterjedt az irodalomban ,a szinpadon és a társadalomban . E téreken méltó és elengedhetlen a nemes küzdelem ,azért fel a nagy munkára ,melyért az utódok hálája fog megkoszoruzni ;szoritsátok ki az idegent mindhárom helyről ,melyhez egyedül a nemzeti nyelvnek van joga . Én e folyó aranynedvet ,Tokaj borát ,hazátok termését ,melyet halhatlan költőnk Schiller megénekelt ,ama korszak közel jövőjére emelem ,midőn : «A fekete hegy és tenger közt minden ajk  Németül szóljon ,ha örül vagy fölsóhajt ». A nagy költő szavait többszörös «Hoch »követte és a pohárkoczintások egymást érték . Fölállt és tiszteletteljesen koczintott Lessinggel a három magyar testőr is ,de a mint a helyökre visszatértek ,a kis Báróczy állva maradt és e felköszöntést intézte Lessinghez : -Hazám folyó arany borával annyival nagyobb lelkesedéssel köszöntöm fel Németország lánglelkü költőjét és a német nyelv hatalmas apostolát ;mert ma is sokat tanultam tőle ,minek otthon hazámban hasznát vehetjük . De gyönyörü felköszöntésében bátor vagyok egy sajtóhibát kiigazitani s az utolsó sorokban a fekete tenger helyére a Lajtha folyamot tenni ;mert azontul az én édes hazám ,Magyarország következik ,mely tiszteli a nagy német nemzetet ,méltányolja annak nemes törekvéseit ,de épen követve az intőszózatot ,nemzeti nyelvét és multját nem fogja megtagadni soha . Ily értelemben a mi ünnepeltünk ,Lessing ,nekünk magyaroknak is mesterünk és igy én őt kétszeresen éltethetem . A három gárdista «vivát »kiáltása elnyomta a gyenge «Hoch »-okat ;mert a német tanácsos urak nem igen látszottak lelkesedni Báróczy fölszólalásán . Különösen Gebler tanácsos szemöldeit huzta össze . Midőn a zaj lecsillapult ,Lessing oda szólott Báróczynak : -Megvallom ,hogy a hibát tévedésből követtem el :mert én valamennyi magyarral találkoztam ,mind németül vagy latinul beszélt . Azért azt hittem ,hogy a magyarok vagy valamely német dialektust beszélnek ,vagy pedig annyira elnyomta nemzeti nyelvüket a latin ,országgyüléseik nyelve ,hogy az nem nyert oly fejlődést ,hogy egy nagy és mivelt nemzet nyelvét cserébe szivesen ne fogadnák . -Fájdalom -felel élénken Báróczy -önnek utóbbi feltevésében van némi igazság . Törvénykezésünk nyelve csakugyan latin és főuraink nagy része ,kivált az ,mely az udvarnál megfordul ,örömestebb beszéli a németet és francziát ,de a magyar nép tömege Ázsiából kihozott nyelvén kivül nem beszél mást ;az ország keleti részében és az Alföldön nem hallani idegen szót és nemzeti irodalmunk is van már körülbelől kétszázados . Azért önnek korszakalkotó fellépése hazája ,nyelve érdekében ,egy szép és nagy példa ,melyet követni fogunk és ezért önnek örök hálával tartozunk . -Én pedig -mond élesen Gebler tanácsos -magyar főurtól hallottam ,hogy a magyar nyelvet ma már csak a czigányok beszélik s hogy az egyátalában nem bir oly fejlettséggel ,hogy valaha az ország törvényhozási és hivatalos nyelvévé lehessen . -A tanácsos urat -felel Báróczy -én ezuttal nehezen győzhetem meg ;de ha oly kegyes akarna lenni ,hogy drága idejéből e czélra néhány perczet szakitson ,nagyon fontos okmányokkal fognám tévedéséről meggyőzni . -Kiváncsi vagyok rá ,de nem sok hitem van benne -felel Gebler . -Ha én nem :meggyőzi önt a jövő -fejezi be Báróczy . A társaság ezután nem sokáig maradt együtt ,s távozás közben a véletlen ugy akarta ,hogy Báróczy és Gebler tanácsos egymás mellett menjenek haza . -Tudja mit ,tanácsos ur -mond az ifju testőr -lépjünk szerződésre ;én ki fogom eszközölni ,hogy a franczia szinészeknek el kell távozniok Bécsből ;ön ezzel szemben igyekszik meggyőződést szerezni a magyar nyelv életképességéről és lemond azon balvéleményről ,melyet az iránt táplál . A tanácsos ur ,mint mondani szokták ,nagyot nézett Báróczy szavaira . -És honnan venné ön ,fiatal barátom ,azt a hatalmat ,melyet mi annyian egyesült erővel sem tudunk elérni ? -Az már az én gondom ,-mondja a testőr -azért a kérdést ugy teszem fel :ha egy fél év alatt a franczia szintársaság elhagyja Bécset és én meggyőzöm önt arról ,hogy ez magyar befolyás által történt :akkor ön is kötelezve érzi magát arra ,hogy minden erejétől telhetőt fölhasznál ama balvélemény eloszlatására ,mely nemzetem nyelvét illetőleg a legmagasabb körökben létezik . -Jól van ,-mond bizalmatlanul a tanácsos -beleegyezem s elvárom az eredményeket ;de megvárom azt is ,hogy ön ,tájékozásaimmal szemben ,a magyar nyelv iránt hasonló értéküeket mutat fel . Az ifju testőr elvált a tanácsostól és sietett utolérni társait ,kikkel azután karöltve haladt a császári kastélylyal szemben fekvő testőri épület felé . A következő szerda napon a legifjabb kamarás ,Czobor ,kihallgatásra jelentkezett Mária Terézia előtt . A kegyes királynő ,igen természetesen ,azonnal megadta azt a kedvencz pártfogoltjának ,és igy Czobor ,negyedórai szünet után ,megjelenhetett hódolattal tisztelt királynője előtt . Mária Terézia kedvencz irószobájában fogadta az ifjut s miután az a szokott meghajlások után feléje közeledett ,kegyteljesen nyujtá feléje kézcsókra kezét . -Nos ,kedves fiam ,-mond a királynő -talán valami panasza van önnek ? -Az én kegyes királynőm udvarában -válaszolt Czobor ,mély meghajlással -senkinek sem lehet oka panaszra ;én azért kértem bebocsáttatást hogy felségednek egy ujabb kegyét kérjem ki . -És mi lenne az ?-kérdi nyájasan Mária Terézia . -Egy kis szánkázást rendeztem holnap délutánra a Praterben és azért esdekelnék felséged előtt ,legyen kegyes abban udvarával együtt részt venni . -Szánkázni !-kiált fel nevetve a királynő -hisz az lehetetlen ,édes grófom ,a természet e tekintetben annyira mostoha az idén ,fővárosunk iránt ,hogy az egész tél folytában még eddig alig szállott néhány pehely utczáinkra . -Nekem -felelt Czobor titokteljes mosolylyal -egy igen biztos százéves naptáram van ,mely holnap reggelre ,legalább a Práterba ,havat jósol és e jóslatot annyira biztosnak tartom ,hogy a szánokat már oda is rendeltem ,és csak odáig kell az udvari kocsiknak felséged magas családját elszállitani . Sőt vakmerő bizalmam az én csalhatatlan naptáramban annyira ment ,hogy az én magas tánczosnőmet ,Erzsébet főherczegnőt ,a kegyes megjelenésre már a mult alkalommal föl is kértem . -Ha csak ennyiből áll kérelme ,kedves Czobor -mondja a császárné -ezért még mi tartozunk önnek köszönettel ,mert a Práterba délutánonkint amugy is ki szoktunk kocsikázni és ha az ön naptárának jóslata teljesül ,gyermekeim bizonynyal csak örvendeni fognak a kellemes meglepetésnek . Czobor hódolatteljesen csókolta meg a császárné odanyujtott kezét ,szemei ragyogtak az örömtől és sietett a még szükséges intézkedéseket megtenni . * Midőn másnap reggel Erzsébet főherczegnő kitekintett ablakán ,csodálkozva csapta össze kezeit és örömteljesen kiáltott fel : -No lám :Czobornak csakugyan igazsága volt ,a fedelek el vannak lepve hóval ! Ez örömhirrel sietett nővéreihez s azok is megbámulták a különös tüneményt ,csak az tünt fel csodálatosnak előttük ,hogy ez a különös hóesés csak azon néhány épület fedelére szoritkozott ,melyek az udvar ablakaiból voltak szemlélhetők . Midőn az udvarmester a reggeli készenlétéről tett jelentést ,mindnyájan az étterembe siettek . Az üdvözlet után mindnyájan helyet foglaltak a teritett asztal körül ,melyen kávé és hideg étkek voltak felszolgálva ,a gyermekek megforditott sorrendben ültek le az asztalfőn elhelyezkedett császári pár után ,mert a kisebbeknek maga a császári anya szokta étkeiket kiosztani . Midőn a reggelinek vége volt ,a császárné vidáman szólt gyermekeihez : -Ma délután négy órakor mindnyájan ki fogunk kocsikázni a Práterbe ,természetesen csak azok -tette komolyabb arczczal hozzá -kikről a tanárok kedvező jelentést tesznek ,mert ott örvendetes meglepetés fog várni mindnyájunkra ,jó lesz ,ha a herczegnők melegen öltözködnek ,mert meglehet ,hogy a kocsikból ki kell szállni és könnyen megfázhatnak . A főherczegnők közül csakis Erzsébet tudta ,hogy mi lesz az örvendetes meglepetés ,el is pirult egy kissé ,de titkát a világért el nem árulta volna . A reggeli után mindnyájan ujra kézcsókolásra siettek és szigoruan megszabott órarend szerint mindenik teendői vagy tanulmányai után látott . * Aranyos kerekü hosszu kocsisor vonult ki a Burgból délután ,épen midőn az Augustinusok tornyában négyet ütött az óra . A bécsi nép bámulásra hajlandó szokása szerint ,megállva nézte végig az udvari kocsikat s a férfiak tiszteletteljesen hajoltak meg az első hintó előtt ,melyben csak a császár és császárné ültek . Midőn a hosszu menet a Prater-Sternhez ért ,s a kocsik egyszerre hosszu sorban megállottak ,a kisebb főherczegek és főherczegnők örvendezve kiáltottak fel ,mert a Praterbe vezető főut meg volt rakva hóval ,sőt már be is járva annyira ,hogy pompás szánutat képezett az ut ,elején pedig 12 gazdagon megaranyozott kocsiszán állott ,mindenikbe 5-5 ló fogva ,melyek türelmetlenül kaparták lábaikkal a havat . Fényes ezüstös szerszámok boritották a szebbnél szebb fogatokat s mindenik bakján a rendes kocsis mellett ,gazdag magyar öltözetekben kócsagosan ,fiatal magyar mágnások tarták a gyeplőt ,kik abban a pillanatban ,hogy a császári kocsik megérkeztek ,hirtelen szöktek le üléseikről és siettek a leszálló császári család elé ,hogy annak tagjait a gazdag keleti szőnyegekkel boritott szánokba besegitsék . A legelső szánokban a család legifjabb tagjai foglaltak helyet udvarhölgyeik vagy nevelőikkel együtt ;aztán a többiek következtek ,a legutolsó a császár és császárné . Miután mindnyájan elhelyezkedtek ,az ifju főurak leszállitották kocsisaikat és magok vették át a gyeplőt ,a császári pár szánkájának fogatát az ifju Eszterházy Mihály ,Erzsébet főherczegnőét pedig maga Czobor hajtotta . A következő perczben mintegy jeladásul kibocsátotta Czobor a hosszu ostort ,melynek hatalmas csattanására ágaskodva ugrottak meg a tüzvérü lovak ,de a gyeplőt erős ifju kezek tartották s a fényes menet ,a bámulásra egyre jobban gyülöngő néptömeg között vágtatva ,de a kellő távolság megtartásával siklott tova . Már harmadizben tette meg az utat a pompás fogatsor ,a tüzvérü állatok ugrándozásai daczára ,a nélkül ,hogy legkisebb baleset történt volna . Az egész császári család nagy kedvteléssel vett részt a mulatságban és kivált a herczegnők szemei és arczai ragyogtak az örömtől . A hosszasabb körut közben a fogatok meglehetős távolságra maradtak el egymástól ,ugy ,hogy a vonat utórésze ,a kanyarodások miatt ,nem láthatta az elől menőket ;sőt sokszor csak két három fogat állott egymás láttávolában . A legelső fogat ,melyet Czobor hajtott ,melynek belső ülésén egyik udvarhölgygyel Erzsébet herczegnő ült ,már a negyedik fordulót tette ,midőn a Dunaág körüli bozótból valamely zaj által felriasztva ,egy nyul ugrott a szán elé ,melynek véletlen megjelenésére a lovak megbokrosodtak ,a könnyü szánt megkapták és az utról lecsapva ,neki vágtattak annak a bokros és csalitos erdőnek ,mely a mai nagyon is czivilizált Praterpark helyét azon időben elfoglalta . A szán valami fatörzsökbe ütközve ,nagyot döczczent ,ugy ,hogy a nagy lökés következtében a baloldalon ülő s magát nagyon is kényelmes helyzetben találó udvarhölgy azonnal kiesett ,ellenben Erzsébet főherczegnő erősen ragadta meg az ülés karját s helyén maradt ,bár ijedten tekintett az uttalan uton tovaszáguldó lovakra . Czobor ,kinek figyelmét a neki vadult lovak most nagyon is igénybe vették ,nem vette észre az udvarhölgy kiesését ,sőt első pillanatban a főherczegnő kiáltását sem hallotta meg ,teljes erejéből igyekezve lovai megfékezésén ,hogy a fák és bokrok között alkalmas nyilásokat keressen és a szánt ,az előtte oly nagyra becsült bennülővel együtt ,a körutra ujra visszavezethesse . Lovait lassanként sikerült is annyira megfékezni ,hogy azok erős karjainak engedelmeskedni kezdettek és erre Erzsébet herczegnő is fölemelkedett üléséből s jobbjával Czobor vállát érintve ,az ijedelem hangján mondá : -Gróf ! Ön nem is vette észre ,hogy az én garde de damom ,báró Stiglitzné ,lemaradt a szánról ! -Csakhogy fenségednek nincsen semmi baja !-felelt a körülményekhez képest egész nyugodtan Czobor -majd a következő fordulónál fölveszszük azt az asszonyságot ,kinek ,miután nem magasról esett ,nem is történhetett valami nagy baja . Most csak az a feladat ,hogy ebből a fa- és bokortömkelegből minél előbb kiérhessünk az utra . A főherczegnő ,Czobor szavai által megnyugtatva ,visszahelyezkedett ülésébe és bámulattal nézte kocsisának ügyességét és erejét ,miként tudja az öt sárkányt lassankint lecsillapitani ,a fákat és bokrokat óvatosan kikerülni ,minek sikeréhez az is hozzájárult ,hogy a szán a hó nélküli avaron és felhalmozódott száraz faleveleken sokkal nehezebbé vált ,mint a sikos szánuton . Bár még folyton az erdő sürüjében kalandoztak ,Erzsébet főherczegnő nemcsak visszanyerte lelke nyugalmát ,sőt szivét bizonyos kellemes érzelem melegitette föl ,mintha jól esett volna neki ,hogy élete és biztonsága e délczeg magyar ifjura van bizva ,ki iránta való hódolatának már is annyi jelét adta . Ugy tetszett neki ,mintha kivánatos volna ,hogy ez erdőben bolyongó utazás minél tovább tartson ,és a csendes magány ,melyet csak ritkán szakitott meg egy-egy tovább röppenő madár ,lelkét kellemes merengésbe ragadta . Egészen más volt a hangulat a köruton . A második szán csakhamar elérte az első balesetének helyét ,hol a Czobor szánjáról leesett udvarhölgy ,kinek az ijedelmen kivül nem igen volt egyéb baja ,a földről föltápászkodva ,iszonyu jajveszékeléshez fogott és az egész vonatot föltartóztatta . A baleset hire ,hogy Czobor szánját Erzsébet főherczegnővel a lovak az uttalan erdőbe ragadták ,szánról-szánra ,és szájról-szájra ment ,mig végre eljutott magához a császárnéhoz is ,kinek szánja szintén megállt ,de sem ő ,sem az udvarhölgyek nem tudták ,mit tegyenek rémültökben ,a fiatal uri kocsisok pedig nem hagyhatták el fogataikat ,nehogy esetleg még egy második baleset következzék be . Erzsébet főherczegnő udvarhölgyét fölvették az egyik szánra és ez előadása által természetesen még csak növelte a közrémületet . -Felséges asszonyom ,-mond végre a fiatal Eszterházy -az én lovaim elég nyugodt természetüek arra nézve ,hogy biztosan megmaradjanak helyükön ,ha valakinek ,az udvarhölgyek közül ,lesz annyi bátorsága ,hogy a gyeplőt megtartsa . Én kifogom az első lovak egyikét és belovagolok az erdőbe a főherczegnőt fölkeresni . -A gyeplőt megtartjuk magunk -mondja a császárné ,a tervet helyeselve -ha egy nagy birodalom gyeplőit már több év óta tudjuk vezetni ,ezt is csak eltartjuk valahogy . Eszterházy átadta a gyeplőt és épen ostorhegyes lova kifogásával foglalkozott ,midőn a császárné háta mögött Erzsébet főherczegnő kiáltása hangzott föl . -Itt vagyunk ,kedves mama és Istennek hála ,nincsen semmi bajunk ! A következő pillanatban Czobor fogata egész nyugodtsággal a császárné szánja háta mögé ért ;Eszterházy helyreigazitotta kifogott lovának szerszámait ,az udvarhölgy helyet foglalt Erzsébet főherczegnő mellett s az egész szánkavonat ,minden egyéb baleset nélkül visszahajtott ,a Prater bejáratához ,hol az udvari kocsik vártak reá . Midőn Czobor ,mint most a szánkasorban utolsó ,a Prater Stern közepén álló udvari kocsisor közelébe megérkezett ,hirtelen dobta oda reá váró kocsisának a gyeplőt ,hogy maga emelhesse le ritka vendégét ,kit még a ritkábban lelkesülő bécsiek is a «legszebb »herczegnőnek neveztek el . Erzsébet herczegnő ,most élete legszebb korában s a hideg s talán némi izgatottságtól kipirult arczczal ,valóban oly tüneményszerü szépség volt ,minőt csak régi nagy müvészek angyalcsoportot ábrázoló vásznain lehet találni . Az a finom bőr ,mely a Habsburg-Lothringen család amugy is örök tulajdona ,nála a tökély legmagasabb fokán volt meg ,ugy ,hogy a vér legkisebb játékát láthatóvá tette ;atyjától a nemes arczélt ,anyjától pedig a gyönyörü üde termetet öröklé ,mely istennőket faragó görög szobrászoknak is mintául szolgálhatott volna . Midőn hófehér prémmel szegélyezett sötétkék bársony bundácskájában könnyedén nehezkedett Czobor karjára és azok a szép sötétkék szemek mosolyogva függöttek az ifju tekintetén :Czobor megrezzent ,mintha villámszikra érte volna és szemei csaknem elhomályosodtak e tündéri szépség láttára . Alig tudta elhebegni mentségét a baleset miatt . -Bocsánat ,főherczegnő ,az ijedtségért ,melyet kiállnia kellett ;kérem ,kegyeskedjék azt ,legalább részben ,az én ügyetlenségemen kivül ,a véletlennek is tulajdonitani . -Semmi szüksége önnek a bocsánatra ,gróf úr ,-zengett a szép herczegnő édesen lágy hangja ,-ellenkezőleg köszönettel tartozunk önnek ,először e kedves mulatságért ,mely ugyan sok áldozatába kerülhetett ,másodszor pedig azért ,hogy a kis baleset daczára ügyessége által épségünket ,talán életünket mentette meg . -Oh -mondja a gróf elragadtatással -milyen olcsó csere lenne az ,ha fenséged életéért az enyémet adhatnám . A főherczegnő arczán könnyü pir röppent át ,mely azt mutatá ,hogy utitársának fellángoló érzelmeit megértette ,erre azonban természetesen nem lehetett felelni és igy ,midőn az udvari kocsihoz értek ,egyszerü nyájassággal mondá : -Ujból is köszönöm gróf ;kis kalandunk daczára is igen jól mulattam . Még egy leirhatlan nyájasságu pillantást vetett az ifjura ;azután madárkönnyüséggel ugrott be a nehéz udvari hintóba . Czobor a tüneményszerű szépségen felejtette tekintetét és azt az ügyetlenséget követte el ,hogy a főherczegnő lepottyantott udvarhölgyéhez nemcsak bocsánatkérő szót nem intézett ,hanem fölsegitését is az udvari legényre bizta ;mit Stiglitz báróné sokáig orrolt is . A hintósor elrobogott ;de Czobor még mindig ott állott azon helyen ,hol a herczegnő bucsut vett tőle s tekintete utána veszett a távozó hintónak ,mintha azt remélné ,hogy az a tünemény ,mely most már álomszerünek tetszett előtte ,még egyszer megjelenik . A grófot merengéséből a kis Báróczy verte föl ,ki a bámuló tömeg közül nehány lépéssel mellette termett és mintha Czobor gondolatait kitalálta volna ,tréfásan mondá : -Hasztalan nézünk az eltünt álmok után ,gróf ur ,ritkán szoktak azok visszafordulni ! -Ah ,ön az Báróczy ?-mondja fölrezzenve a gróf ,-nem hiába mondják ,hogy ön a lángeszek közé tartozik :mert ime az ember gondolatját is kitalálja . -No ,erre ugyan nem nagy lángész kell ,felel nevetve Báróczy ,-mert Erzsébet főherczegnő oly tünemény ,minő kevés lehet a világon ;és ki ne óhajtaná az ily szép tüneményt ,még az utógondolatokat is kizárva ,hosszasabban szemlélni maga előtt . Azonban nem ilyen ábrándos dolog bátoritott fel arra ,hogy a gróf urat édes merengéséből fölverjem ,hanem egy egészen más természetü nagyszerü terv ,melynek hőseül a gróf urat szemeltük ki . -Ön egészen elrémit ,barátom -mondja mosolyogva a gróf -mert egy olyan embernek ,kinek hősi szerepe ma is oly gyengén sikerült ,igen nehéz egy másodikra vállalkozni . -Hohó !-felel élénken Báróczy -azt a kis balesetet érti a gróf ur ,mely ügyességét még jobban kitünteté ? Ma az egész Bécs csak a gróf ur tündéri hatalmáról beszél ,és ami azt a kis nyulhistóriát illeti ,az még csak növeli az ön hirnevét ,mert kevés az oly nagyság ,melyet fényes pályájáról egy kis baleset el ne téritsen ,de még kevesebb az olyan ,ki hasonló balesetekből akkora ügyességgel vágja ki magát . -Ön hizelgő -mond vidáman a gróf -de bókját nem veszem egyébnek vigasztalásnál . Ha a császárnő és főherczegnő megbocsátottak is ,tudom ,hogy a lepottyantott udvarhölgy sohasem fogja kudarczát elfelejteni . -Esett az már nagyobbat is -mondja nevetve Báróczy -és az ily természetü udvarhölgyek még örülnek ,ha egy pár napig nevöket a hir szárnyára veszi . Bennök van ezekben Alkibiades hiusága ,ki kész volt kutyáját is megcsonkitani ,csakhogy egy napig arról beszéljen Athen . -Hát hagyjuk ezt ,kedves Báróczy ,jöjjön velem ,mig kocsisomnak a szükséges rendeletet kiadom és pajtásaimtól bucsut veszek ;azután együtt mehetünk be a városba gyalog ,miután a kövezeten szánkával menni ugy sem lenne kellemes . Utközben meghallgathatom ön tervét . A gróf karon fogta Báróczyt és kocsisának kiadván rendeletét ,a kis embert bemutatta főrendü barátainak ,kiktől bucsut vett s a József-város hosszu utczáján megindult Báróczyval . -Most magunkra vagyunk és elmondhatja ön tervét ,melynek érdemetlen hősévé engemet szánt -mondja aztán ,hogy a Pratercsillagról befordultak . -Gróf ur -kezdi Báróczy -itt nem csekély ügyről van szó ,valóságos összeesküvési terv az ,miről beszélni akarok . -Nonó ,remélem nem politikáról van szó ?-felel élénken a gróf -mert én ahhoz kevéssé értek . -Politika is ,nem is ,a hogy vesszük . Gróf ur bizonynyal értesült arról ,hogy a nagy német költő ,Lessing ,körünkben mulat és terve ,melyben a jelesebb osztrák irodalmi férfiak is résztvesznek ,nem kisebb ,mint az ,hogy a franczia szinmüvészetet az udvartól kiszoritsa s helyére a nemzetit ,a németet ültesse . -Mit érdekel az engem ?-kérdi idegenül a gróf . -Mindjárt megmondom :nagy elvi kérdés az egész . Ha sikerül Bécsben a franczia majmolás helyére a nemzetit emelni fel ,szavát birom a legilletékesebb férfiaknak arra nézve ,hogy a mi nemzeti nyelvünk sem lesz a német által fenyegetve hazánkban . A gróf figyelni kezdett . -S gondolja ön ,hogy hazánk e tekintetben fenyegetve volna ? -A legnagyobb mértékben . Hazánk jövő uralkodója ,József főherczeg ,egy nyelvet akar uralkodóvá tenni az egész monarchiában és ez természetesen a német lenne . -Sajátszerü gondolat -mondja elsötétült arczczal a gróf -hogyan lehet azt elképzelni valakinek ,hogy a mi zsiros száju alföldi magyarjainkat németekké tegye ? -Biztosithatom a gróf urat ,hogy e kisérlet tervben van . József főherczeg nagylelkü ,szabad észjárásu férfiu ,lelkében nincs más vágy ,mint népeit szabadokká ,müveltekké és boldogokká tenni és e tekintetben egészen II. Frigyes nyomdokain jár ,nem is ismer korlátokat tervei keresztülvitelében ,sőt éppen az a baj ,hogy a különbséget ,mely az ő országai és amazé között van ,elismerni nem akarja . Föl akarja szabaditani a jobbágyságot ,föltétlen szabadságot akar adni a hit dolgában ,-de egyenlővé akarja tenni az egész monarchiát . -És mily eszközökkel képzeli ez utóbbit elérhetni ? -Parancsszóval ,határtalan hatalommal behozza a német nyelvet az összes iskolákba ,egyöntetüvé és németté teszi az egész közigazgatást . -És honnan tudja ön mindezt ?-kérdi a gróf . -A legbiztosabb forrásból ,a főherczeg legbensőbb embere szájából . -És miként függ ez össze a bécsi franczia szinészettel ? -Nagyon egyszerüen ,szoros logikai lánczban . A monarchia másik felében érvényre lesz juttatva a nemzetiségi nyelv ,azok ,kik ezt megtették ,talán óvakodni fognak megkisérleni a monarchia másik felében annak ellenkezőjét elkövetni vagy követelni . -Most már értem ,csak azt nem tudom ,hogyan jutok én be a crédóba és minő szerepet szántak önök e nagyszerü müveletben az én csekély személyemnek ? * -Azt is azonnal megérti ,gróf ur . A franczia szinészet kiszoritásának Bécsből ,mint talán a gróf ur is értesült róla ,leghatalmasabb akadálya egy mindenható egyéniség ,ki bizonyos személyi okokból a franczia szinészek megtartásához feltétlenül ragaszkodik . -Igen ,igaz -mond mosolyogva a gróf -Kaunitz herczeg -ki halálosan szerelmes a kis Rozinába ,a franczia-olasz társaság primadonnájába . -Nos ,ha a gróf ur e fontos titoknak birtokában van -mondja Báróczy -akkor az összefüggést nem lesz nehéz kitalálni . Csak Rozinát kell a hatalmas herczeg kezéből kiragadni és a nagy miniszter rokonszenvének ,a franczia szinészet iránt ,vége van . -De miként ? Ily óriási fa ledöntéséhez nem fejsze ,de még fürész is hatalmas kell . -Mi e hatalmas fürészt már felfedeztük ,-mond élénken Báróczy . Kaunitz herczeg ,igaz hogy hatalmas ur ,de fösvény is ,öreg is ;azért nehéz elhinni ,hogy Rozina kisasszony szivecskéjét a herczegi udvarló iránt egy fiatalabb és bőkezübb udvarlónak meg ne lehetne ingatni . -És önök engem szántak e szerepre ,-mondja mosolyogva a gróf . Ez mindenesetre hizelgő reám nézve ;kivált ha az önök elfogult véleménye a Rozina kisasszonyéval is találkozik . -Arról nem lehet kételkedni ;akkor vaknak kellene lenni a szép primadonnának . -Csakhogy ,édes barátom ,-mond utángondolva a gróf ,-csakhogy reám nézve e szerep éppen most végetlenül nehéz . Meggondolták -e önök ,hogy az én összeütközésem a herczeggel könnyen kegyvesztetté tenne az udvar előtt ,melynél csak nem rég voltam bemutatva ? -Az a legkisebb ,gróf úr ,-mondja ravaszul Báróczy . Legkisebb szükség sincsen arra ,hogy a gróf ur nyiltan mint udvarló fellépjen . Csak annyit eszközöljön ki Rozinánál ,hogy a herczeg pár izben zárt ajtókat találjon nála . Hozzuk meg ,gróf ur ez áldozatot a halhatatlan Lessingnek . -Megfontolom ,a dolgot -mondja a gróf -és értésére adom önnek az eredményt ;rám nézve mindenesetre nehéz a szerep ,nem külső ,hanem lelkemben levő belső okok miatt . E beszéd alatt már a belvárosba értek és Báróczy a siker reményével hagyta el a grófot . Midőn a franczia porczellánfestészet lepkeszerüen könnyü női alakjait látjuk ,hajlandók volnánk azt hinni ,hogy azt csak az illető müvész képzelete festette oda ,-a valóságban nem létezik ,pedig az a genre csakugyan meg van ,látható Páris boulevardjain ,vagy Olaszország nagyobb városainak korzóin ,a mint képzelhetlenül könnyü lábacskáival tovább lebben ,himes szárnyait kiteritve és élénk szemeivel jobbra-balra nézegetve ,mint lepke ,a nyári mező virágai után . Valósággal oly finom ,oly törékenynek mutatkozó lény ez ,mint amaz ,mely a sevresi porczellánokon van festve ,körülötte derüs verőfény ,mely létföltétele ;a legkisebb széllebbenés tova ragadhatja ,a vihar megöli és leteperi a sárba . Ilyen alak volt a kis Rozina ,a bécsi Burgszinház primadonnája is ;még pedig mintakép a legjavából . Dus és fényes fekete haj ,mely tojásdad arczát természetes göndörfürtökkel ékité ,könnyen domborodó keskeny homlok ,a vastag szemöldök alatt finom metszésü és élénk tüzü fekete szemek ,szobrászi finomsággal metszett fitos orrocska s majdnem kicsattanó picziny piros száj ,mely fölött alig látható pelyhezet mutatkozik s ez alatt a gömbölyü állacska . A könnyü és mégis üdén fejlett termet s a csaknem gyermekéhez hasonló finom kezek és lábak ,a könnyü lepkeszárnyszerü öltözet mellett ,-megtestesiték azt az eszményképet ,melyet Párisban «szép Mignon »-nak szoktak nevezni . A milyen a külső ,olyan a belső is ,örökké derült kedély ,mely minden külső hatásnak enged ,anélkül ,hogy az mélyebb nyomokat hagyna maga után ;sziv ,mely képes minden vidám és nemes érzelemre ,mely sokszor esik hibába ,de bünre képtelen ,s melyet az első szenvedély megöl . Ilyen volt Rozina . Midőn a nehány körmöczi arany ,melyet az ifju Czobor gróf amugy is nagy bőkezüséggel szokott osztogatni ,Rozina felügyelőnőjének kezébe jutván ,a kis tündér ajtait előtte felnyitotta ,Rozina kisasszony sötétvörös török bársonypamlagáról felszökkenve ,vidáman és a kandiság kifejezésével arczán ,sietett uj vendége elé . A császárné nem rég kinevezett fiatal kamarása ép oly jól beszélte a franczia nyelvet ,mint a németet vagy magyart ;és igy semmi akadálya nem volt a legélénkebb társalgásnak . Czobor mindjárt az első szavaknál észrevette ,hogy megjelenése ,Rozina előtt ,nem tett kedvezőtlen hatást ;mi természetesen vele is hamar levetkezteté az első találkozás feszélyeit . -Kedves kisasszony ,-mondá -talán különösnek tünhetik fel kegyed előtt ,hogy ismeretlenül körébe merek tolakodni ,de ha én ismeretlen vagyok is kegyed előtt ,annál régibb ismerős kegyed én előttem . Ki az Bécsben ,ki a szép Rozinát ne ismerné ;bájos hangján el ne andalodott volna és titokban hódolatát ne rakná picziny lábai elé . Az a vágy ,hogy kegyedet közelről és szinről-szinre láthassa ,bizonyosan ezerekben támadt már ;de hiányzik a bátorság ,mit nem is lehet csodálni ;miután kegyedet ,ép ugy mint a mesebeli tündérek kastélyát ,hétfejü sárkányok ,oroszlánok és isten tudja minő szörnyetegek őrzik . És csakugyan az én vakmerőségemet is ,hogy ide belépni mertem ,csak azon hódolatnak nagy mértéke fejti meg ,melylyel első szinpadunk hatalmas királynője iránt viseltetem . -Valóban ?-kérdi zengzetes hangján és mosolyogva a kis diva -én nem is tudtam ,hogy oly jól -és másokra nézve oly veszélyesen vagyok őrizve . -Azon csodálkozom -mondja a gróf ,kinek a szép Rozina maga mellett a kereveten mutatott helyet -mert hiszen tudhatná kegyed ,hogy a kinek oly hatalmas pártfogója van ,kinek az osztrák főváros minden rendőri közege szolgálatára áll ,ha föllép ,nagy veszélyeknek teszi ki magát :talán nagyobbaknak ,mint a minőkben Dániel volt az oroszlánok barlangjában . Százan és ezren lehetnek olyanok ,kik dobogó szivvel és forró sóhajokkal kisérik hazatérő hintóját és lakása előtt elmenve ,epedve tekintenek föl ablakaira :de hódolatuk ezen tul alig terjedhet ,mert tudják ,hogy az ,ki kegyedet őrzi ,egy százkezü Briarius ,ki az első merész lépésért megfojtással fenyeget . -Ah ,ah !-kiált fel nevetve a szép Rozina -ön egészen elrémit ;hiszen én e szerint valóságos fogoly vagyok ! -Nincs az különben . A szinpadon királyné ,kinek lábaihoz szabad koszoruinkat dobni ;kiért taps közben darabokra szaggathatjuk keztyüinket ;de lakása előtt szent borzalommal kell elhaladnunk . -Ön bizonyos kellemetlen érzést költ fel bennem e leirással -mondja kissé komolyabban a szép diva -de egyszersmind nagyobb önérzetre is bátorit . Szerencsére -teszi utána hamiskás mosolylyal -az én szörnyetegeim csakis lakásomat tarthatják ily ostromállapotban ,de szivemet ,mely fölött nem uralkodnak ,szabadon hagyják . -Valóban ?-mondja kellemes meglepetéssel a gróf -ha ez igaz ,akkor a Pandora-szelenczéjében ,melyből oly sok veszedelmes és ártó anyag rohant ki ,mégis megmaradt számomra az egyetlen kedvező tartalom :-a remény . Engedje meg kegyed ,hogy ennek birtokában boldogabbnak érezzem magamat a többieknél ,kiket kedves szavai erre sem jogositottak föl és küzdelemre merjek szállni azokkal a szörnyetegekkel ,melyek a közeledők életét fenyegetik . A szép Rozina arcza e nyilatkozatra egészen kiderült ;nyájas és behizelgő hangon mondá : -Engedélyt kell adnom arra ,kedves gróf ,annyival is inkább ,mert mi türés-tagadás benne ,de folytonosan csak egy öreg ur arczát látni -legyen az bármily hatalmas -egy kissé untatja az embert . Azt is be kell vallanom ,hogy ha a gróf ur csakugyan vállalkozik e küzdelemre :az egy kis érdeket fog nyujtani az én egyhangu életemnek . De azután kikötöm ,hogy a továbbit a küzdelem bátorságától teszem függővé ;mert csak ez győzhet meg arról ,hogy e küzdelemre önt nemcsak könnyü főuri szeszély ,hanem valamivel többecske bátoritja fel . -Ha tudná kegyed ,szép Rozina ,hogy már ez első merész lépésem kegyed «nagy urával »szemben ,minő veszélyeket rejt méhében reám nézve ,aligha beszélhetne igy . Én az udvarnál vagyok ,pályám elején ;s talán kegyeden kivül az egész Bécs tudja ,hogy a herczeg és a császárné kegye és annak elvesztése csaknem teljesen egyértelmü . Azonban ne higyje ,hogy mindez engem visszariaszszon bárminő áldozattól ;mert egy kilátásba helyezett remény engem nemhogy visszariasztana bármely küzdelemtől ,hanem fokozni fogja bátorságomat . Hála isten ,független ember vagyok s mindazt ,amivel birok ,e picziny kéz egyetlen érintéseért mérlegbe dobhatom . -E picziny kéz ,mint ön nevezé ,-mondja édesen mosolyogva Rozina ,miközben kezét a grófnak nyujtá -ime itt van ;én az ön pártjára állok ;mert szivem a gyengébb felé vonz ;kiséreljük meg együtt megküzdeni szörnyetegünkkel ! A gróf örömtől ragyogó arczczal emelte a kis kezet ajkaihoz ;miközben Rozina fölemelkedett ülőhelyéről és élénken mondá : -Tehát a legközelebbi viszontlátásra !most bocsásson meg ,mert mesterem rögtön itt lesz és ma esti szerepemet kell betanulnom . A gróf kalapját vette és eltávozott . Tulon tul meglehetett elégedve az első látogatás eredményével ;sőt ha az igazat meg akarta magának vallani ,kissé soknak is találta azt . Az áldozatot ,melyet esetleg a kitüzött tervért hoznia kellett ,nem sajnálta ;de megijedt ,hogy a kis diva szivében tul talál lőni a czélon ;mig másfelől lelkében szemrehányást érzett ,hogy játszik a tüzzel ,melynek minden szikrája egy távoli ,talán soha el nem érhető eszménykép felé pattogott ;és képzeletében kherubint vélt látni a lángoló karddal ,mely őt csinje miatt végleg eltiltja még közeledéstől is a paradicsomhoz ... Ha a Burgnak nagybotu ölmagas kapusa a Kaunitz nevet mindenkor erélyesen hangsulyozva kibocsátotta a száján :lett olyan lótásfutás a császári palotában ,mintha valami udvari ünnepélyhez készülnének ,vagy valami szerencsétlen hir érkezett volna . Egyik udvari legény a másiknak ,egyik teremőr vagy ajtónálló a másik ajtónállónak ,vagy teremőrnek adta át a szót ;lázas sietséggel rohant mindenki az esetleg nyitva felejtett ajtókhoz ,vagy ablakokhoz ;még a császárné maga is sietett esetleg nyitva hagyott ablakait betenni ,ha az élő telegrafvonal jelezte kedves és hatalmas miniszterének érkezését . Ez a sürgető elzárkózás pedig azért történt ,mivel Kaunitz herczeg ,ki a világon a legkényesebb természetü emberek közé tartozott ,sőt bőre finomságánál és nőies alkotásánál fogva már a természettől annak volt teremtve :iszonyu ellenszenvvel és irtózással viseltetett minden légváltozás iránt és hogy magát lehetőleg mindig egyenlő foku légkörben tartsa ,még kocsijában is öt-hat különböző vastagságu kabátot és nyakravalót hordott magával és azokat ,a szerint a mint hideget vagy meleget érzett ,folyton cserélgeté . Betegségről vagy halálról beszélni ő előtte ,csaknem egyértelmü volt a kegyvesztéssel ;a ragályoktól pedig annyira irtózott ,hogy közvetlenül átnyujtva ,semmit sem szokott kézbe venni . [5 ] E kényes természetü ,férfiatlan-férfiu kormányozta az időben nemcsak Mária Terézia országait :de vezetője volt részben az egész európai politikának . Külsőleg ,ugy mint belsőleg is a legfinomabb szervezetü ember ;finom tapintattal birt mindennemü érintkezésében ,éles eszü volt a tervezésekben ;gunynyal verte meg elleneit és kivált ha a közügy érdeke saját érdekével is összevágott ,gyors volt a kivitelben is . Igy ment a kis termetü ,de hatalmas miniszter ezuttal is végig a termeken ,hol mindenki a legmélyebb bókkal fogadta ;az ajtószárnyak mintegy látatlan kéz által fölpattantak előtte és maga a császárné is felállott iróasztalától ,midőn Kaunitz herczeg a nagybecsü történelmi gobelinszőnyegekkel bevont dolgozó szobájába belépett . -Kedves herczegem -mond a császárné ,kezét a herczeg elé nyujtva ,melyet ez tiszteletteljesen megcsókolt -ön bizonyosan nagyfontosságu ügyben fárasztja magát hozzánk ,mit annyival is nagyobbra veszünk ,mivel tudomásunk szerint még ma reggel kissé roszul érezte ön magát . Üljön le ,kérem és adja elő kivánságát . -Ah felség -mondja mély bókkal a herczeg ,mely után egy merev támláju aranyozott karszéken a császárnéval szemben helyet foglalt -valóban nagy kegy ,hogy felséged magas figyelmét ennyire kiterjeszti . -Minden reggel értesülést szerzek családom minden tagjának egészségi állapotáról és ön bizonnyal megengedi ,hogy önt is azok közé számitsam ,kik legkedvesebbek előttem . -A legmélyebb hálával fogadom ,felséges asszonyom ,mert ez a legmagasabb kegy ,melyet uralkodó alattvalója irányában tanusithat . Csak egy kis migraine volt az egész ,melyet boszuságom okozott épen azon ügyben ,melylyel felségednek ezuttal alkalmatlankodni bátor vagyok . -Ah ,tehát mégis valami nagyon fontos ügy ? -Nem országos ugyan ,de azért elég fontos ,az udvari szinház kérdése ez ;mert felséged magas elhatározása értelmében a franczia-olasz társaság vezetőjével Afflisioval a szerződést ugyan megkötöttük ,de egyrészt ez az ur nem annyira megbizható ,hogy minden ellenőrzés nélkül reá hagyhatnók az ügy vezetését ,mig másfelől Lessing ur ,ki felséged előtt is be akarja magát mutatni s kinek ,mint hirneves irónak ,egész Németországon nagy befolyása van ,mint hallom ,bizonyos mozgalmat inditott meg arra nézve ,hogy a franczia társaságot Bécs szinpadairól kiszoritsa ,mi azt hiszem ,sem felségednek ,sem a magas udvarnak nem lenne tetszésére . A császárné arcza elkomolyodott . -Mi az elsőt illeti -mond -az semmiesetre nincs ellenünkre ,hogy e fölött az erkölcsileg meglehetősen rosz hirü társulat fölött valami tisztességes ember a mi részünkről felvigyázatot gyakoroljon ;«de sohasem lehet arról szó ,hogy ez akár az ön ,akár gróf Starhenberg nevével hozassék kapcsolatba ,mert ez a két név sokkal tiszteltebb és kedveltebb előttem ,hogysem azon legselejtesebbel vegyitsem össze ,mely csak monarchiámban létezik ». [6 ] A hatalmas miniszter szemöldeit összevonta ,mi nála a nemtetszést jelezte ,de azután hirtelen összeszedte magát s hogy az érdekeltség gyanuját elháritsa magáról ,hódolatteljesen mondá : -A legnagyobb hálával fogadom felségednek eme kiméletes nyilatkozatát :magam sem gondoltam arra ,hogy egy szintársulat felügyeletét az állam valamelyik minisztere vegye át :azt hiszem ,felséged maga is megnyugszik az általam kinézett egyén személyében ,ki minden tekintetben biztositékot nyujt és ki nem más ,mint az erkölcsileg fedhetlen és mégis müértő gróf Koháry János . -Jól van ,-mond a császárné rövid gondolkozás után ,-ez tehát el lenne közöttünk intézve . A mi a másik ügyet ,Lessing ur fellépését illeti ,mi ugyan meglehetősen egy értelemben vagyunk vele és a franczia társulathoz erkölcsi selejtessége miatt nem nagyon ragaszkodunk ,azonban sohasem szerettük ,ha idegen emberek vezérszerepet akarnak játszani országainkban ,mert az mindenkor gyanus ,vagy legalább is szegénységi bizonyitvány ,ha a gyeplőt nem hazafiak kezébe adjuk . És ha ama tekintélynél fogva ,melyet Lessing ur külföldön kivivott magának ,kénytelenek is lennénk őt elfogadni ,legyen meggyőződve ön ,hogy ez elvünket neki értésére fogjuk adni ;és a franczia szinészek ügyét csak akkor döntjük el ,midőn azok elejtésébe a mi embereink is belenyugosznak ;vagy -teszi szigorubban hozzá -ha erkölcsi tekintetben oda sülyednek ,hogy ezt megtenni kénytelenek leszünk . A herczeg ,mint látszék ,meg volt elégedve az e kérdésekben elért eredménynyel ,sőt örült a császárné beszéde utóbbi fordulatának ,melyhez a szivén viselt kérdés folytatását kapcsolhatá . -A szintársulat erkölcsi helyzete ,felséges asszonyom -folytatja -nekünk ,az ország kormányának is szivünkön fekszik ;és épen emlékeztetnek felséged szavai arra ,mit különben talán elfeledtem volna ,hogy a milyen üditőleg hathat müvészi tekintetben a társulat bécsi szereplése ,erkölcsi hatása mételyét egyre közelebb hozza ugyancsak felséged udvarához . Azt talán felséged is méltóztatik tudni ,hogy én valóban csak erkölcsi szempontból igyekeztem pártfogói szerepet játszani a társulat egy pár kitünőbb egyéne fölött ,hogy megóva őket a nélkülözésektől ,az erkölcsi sülyedés mételyéből kimentsem ? -Tudom ,-mond a császárnő nem minden guny nélkül -e tekintetben talán tovább is ment ön ,mintsem az illetők érdemelnék ? -Nos ,-folytatá a herczeg ,a csipős megjegyzést nem hallottá téve -most akad egy ,felséged udvarának fiatal lovagjai közül ,ki e pártfogást sokkal nagyobb mértékben és talán kevesebb önzetlenséggel gyakorolja . -És ki az ,ha szabad tudnom ?-kérdé a császárné szigoruan . -Felséged előtt nem lehet egyikünknek sem titka ,-mond mély bókkal a miniszter -az uj pártfogó nem más ,mint felséged kedvencz kamarása ,gróf Czobor József ,ki egészen jó uton van arra nézve ,hogy ősei dus vagyonát ilyes czélokra pazarolja el . -Czobor József ?-kérdé meglepetve a császárné -és biztos ön e dolog felől ? -Kérdeztesse meg felséged Bécs legelső ékszerárusait ,kiknek kirakatait az ifju kamarás ur legdrágább ékszereitől fosztá meg . A császárné arcza egészen vörös lett ,mi nála a legnagyobb harag jele volt . -Ez annál nagyobb hálátlanság a fiatal ur részéről ,mivel édes atyja érdemei és a nádor ajánlatánál fogva ez ifju embert csaknem gyermekünknek tekintettük és mondhatni családunk körébe emeltük föl . Intézkedni fogunk ,hogy azon pár hóig ,meddig az opera-saison tart ,távol legyen fővárosunktól . A herczeg teljesen meg volt elégedve az eredménnyel ;azért fölkelve székéről ,mély felsóhajtással mondá : -Ha felséged egyebet nem parancsol ... -Ha önnek nincs egyéb előterjeszteni valója ,-mond a császárné -intézkedjék megállapodásunk értelmében ;mi a részünkről szükségest eligazitjuk . Valamelyik udvarnok által küldesse ön hozzánk Czobor kamarást . A herczeg bucsut vett ;teljesité a császárné parancsát s kocsijához érve egy második felső kabátot vont kék selyem frakkja fölé ,nehogy az örvendetes fölindulástól hevitve ,magát meghütse . A fényes tükörterem ,mely a bécsi császári palotának még ma is fődiszét képezi ,nyüzsgött a keresztekkel rakott mellü diplomaták ,fő- és alsóbbrangu katonatisztek és a főváros legelőkelőbb nőinek százféle szint és fényt szikráztató tömegétől . Egy-egy hires diplomata vagy hadvezér körül ,minő Kaunitz herczeg vagy Laudon ,egész csoportok alakultak mint az ég planétái körül az apróbb holdacskák . Azt a hosszu utczasort ,melyet a magyar gárda képezett ,a belső szobákban az udvaronczok és kamarások sora egészitette ki ,kik két termen keresztül szintén sorfalat képeztek ,várva a császári család megérkezését . Most a harmadik terem ajtaja egyszerre fölnyilt s elől a főudvarmester jelent meg ,ezüst gombos pálczájával ,melyet figyelmeztető kopogással ütött a terem fényes padlójához . Utána az udvaronczok hosszu sora következett és egy nagyobb közzel Ferencz császár karján a császárnéval s a főherczegek és főherczegnők hosszu sora párosával . Midőn a császárné a kamarások sorfalához ért ,pillanatra megállt az ifju Czobor előtt s kemény hangon mondá : -Ugy halljuk ,gróf ,hogy jószágainak rendetlensége nagy mértékben igényli lemenetelét Magyarországba . Hat heti szabadságot adunk önnek ,melyet már holnap megkezdhet . E hideg parancsszavak után ,egy még hidegebb tekintet következett ;s midőn a szoborrá vált ifjunak eszébe jutott e parancsszóra meghajolni ,a császárné már a második terem ajtajáig ért . Czobor ,mint villámsujtott ,mozdulatlanul állott helyén ,de még alig tudá magát valamennyire összeszedni ,midőn Erzsébet főherczegnő haladt el előtte és alig hallható hangon ,de mintegy szemrehányó tekintettel ejté ki e pár szót : -Haj ,a szép Rozináért ! Czobor szemei előtt összezavarodott a fényes termek minden világa ;szédület fogta el a kettős csapásra ,mely szivét érte és csak ifju erejének köszönheté ,hogy a szükséges időig ,mig az udvar utolsó tagja is elvonult ,meg tudott állani helyén . A mint azután a sorfal szétoszlott ,hogy hivatása szerint ,részben a szükséges tennivalókat teljesitse ,az esti szolgálatban részt nem vevők pedig ,hogy bevegyüljenek a fényes estély élvezetébe :Czobor az egyik ablakközben álló székre rogyott s fejét két kezébe hajtva ,átadta magát kedvezőtlen helyzete benyomásainak . A császárné és főherczegnő néhány szavából mindent megértett . Most már tudta ,hogy a hatalmas miniszter beárulta őt a császárné előtt ,hogy Rozináért kell elhagynia az udvart ,mi egyértelmü volt a kegyvesztéssel ,de sokkal inkább fájtak neki Erzsébet főherczegnő szavai ,melyek vádként hangzottak ,lesujtó vádként ,habár rejlett bennök némi vigasztalás ,a mennyiben a főherczegnő iránta való érdekeltségét is tanusiták . Néhány perczig szomoru töprengésbe merült ,de nem talált semmi kivezető utat lealázó helyzetéből ,mely őt a császárné ,de különösen a főherczegnő előtt a megvetés kétségbeesésének örvényébe látszott sodorni . -Ezen segiteni kell minden áron -suttogá maga elé -de miként ? A császárné parancsszavai nem engednek semmi mentséget ,a főherczegnő szemrehányása kizár minden reményt ! Néhány percznyi töprengés után ,végre egy eszme villant meg lelke előtt ,mely által legalább a főherczegnő lealázó gyanuját vélte elhárithatni . Hirtelen felszökött helyéből és a nagy terem felé sietett ,melynek belső ajtajánál még ott állott a gárdisták csoportja . Szerencséjére azok ,kikre szüksége volt ,Bessenyei és Báróczy ,nem tartoztak ez est szolgálattevői közé és épen kiváltak a sorfal közül ,hogy maguk is részt vegyenek az estély szórakozásaiban . Megszólitá őket és visszavezeté a kamarási terembe ,mely már csaknem üresen állott . -Barátim ,-mondá ,a mint a két gárdistát a korábban elfoglalt ablakmélyedésbe vonta -az általatok sürgetett Rozina-csiny miatt ,melyet valaki -és könnyü kitalálni ,hogy ki -a császárnő előtt beárult ,én ,ugyszólván ,kegyvesztetté lettem az udvar előtt . Csak ezelőtt néhány perczczel adta ki ő felsége a parancsot ,hogy további rendeleteig jószágaimra távozzam . Ez már maga is elég nagy csapás reám nézve ;mert a császárnő kegye drága kincs előttem ,de van ennél egy sokkal kedvezőtlenebb csapás reám nézve ,melyet ,ha lehet ,még ma okvetlenül el kell háritanunk . A Rozina-féle csinyt nemcsak a császárné tudja ,hanem a család többi tagja is ;s ezek közt különösen egy ,kinek jó véleménye még a császárnéé fölött is áll előttem . Kérlek ,ne magyarázzátok félre szavaimat ,vannak őrült ,reménytelen remények ,földöntuli álmok ,melyekért odadobjuk nemcsak anyagi létünk minden eszközét ,hanem mennybéli üdvösségünket is örömmel áldoznók fel . Az ,a kiről én beszélek s meglehet ,maga a császárné is ,ki előtt ,miután a vád nem nyilt ,nyilt mentségnek helye szintugy nincsen ,-nem tudja azt ,hogy Rozina iránt szenvelgett rokonszenvem csak egy általatok kigondolt hazafias csiny ;ellenben azt hiszik ,hogy vagy könnyelmüség ,vagy komolyan nyilatkozott érzelem ,melyek mindenike bélyegző reám nézve . Érzem ,hogy e vád lealázó sulya alatt ,nem volnék képes tovább élni . Azért arra kérlek fel benneteket ,hogy még ez estély alatt juttassátok valahogy a valót az illetőnek tudomására . -Kiről van szó ?-kérdé komolyan Báróczy . -Nekünk ,kik téged e bajba beugrattunk ,nemcsak baráti ,de becsületbeli kötelességünk is kivánatodnak a lehetőség határaig megfelelni . -Az a magas hölgy ,-mond szomoru hangon a gróf ,-kinek jó véleménye előttem mindeneké fölött áll ,Erzsébet főherczegnő . -Ah !-kiált fel a két gárdista egyszerre -s mondhatni a szánalom hangján ,mert e név a dusgazdag grófnak egész szerencsétlenségét egyszerre leleplezte előttük ,tehát a legszebb herczegnő . -A legszebb herczegnő a monarchiában ,mormogja erős hangján Bessenyei . -Az egész Európában talán ,-szekundált Báróczy . -Az egész világon !-mondja egy sóhajjal Czobor ,-de hát tehetek én arról ,hogy isten után még egy bálványkép tünt fel előttem ,kit imádok reménytelenül ,őrülten ? Számitok barátságtokra ,hogy e leleplezést titokban tartjátok és boldogtalan hódolatomat nevetség tárgyává nem teszitek . -Kezet reá !-mond Báróczy ,jobbját Czobornak nyujtva ,-titkod olyan előttünk ,mintha a sirba ástad volna . -Becsületszavunkat reá !-mond komolyan Bessenyei . -Egyébiránt -mond kis fontolgatás után a vérmesebb természetü Báróczy ,-e szenvedély nem is oly őrületes ,mint a minőnek első pillanatra látszik . Egy magyar főur ,igaz ,hogy erdélyi fejedelem ,Báthori Zsigmond ,osztrák főherczegnőt kapott nőül ;s Bethlen Gábor ,ha nem válogatós ,szintén kaphatott volna . Azután császárnénknak ,Istennek hála ,oly sok leánya van ,hogy bizony ,nagy kérdés ,ha akad -e mindegyik mellé egy-egy uralkodó . -Kérlek ,ne beszéljünk erről -mond Czobor fájdalmasan -annyira őrült nem vagyok ,hogy ábrándjaimat ily messze füzzem ,elég nekem ,ha imádott bálványomnak csak közelében élhetek és jó véleményét megtarthatom . -Hát térjünk a dologra -mond Bessenyei -miként képzeled ,kedves grófom ,hogy a főherczegnővel a dolog valódi állását tudathassuk ? -Mondjuk meg egyenesen neki ,vagy intézzünk hozzá egy felvilágositó iratot . -Ah ,nem ,nem !-mondja Czobor -erre egyikre sincs sem idő ,sem alkalom ,de tiltja is a magas hölgynek méltósága . Nézetem szerint a dolognak egyetlen módja ,ha őt valahogy megközelititek és például tánczszünet közben figyelmét egy pár hangosabb szóval felköltve ,egymásnak ugy adjátok meg a felvilágositást ,hogy ő is meghallja . -Természetes -mondja Báróczy -ez a leghelyesebb ut . A táncz már ugyis megindult ,mi bemegyünk s megragadjuk az első alkalmat ,hogy a főherczegnőhöz férkőzhessünk . * A pompás tükörteremben ,épen mint ma a franczia négyesben szokás ,hosszában állottak fel a tánczos párok és ilyenkor ,mig a menet egészen mozgásba jöhetett ,a helyben állók társalkodhattak egymással . Egy ily tánczszünetet használtak fel Báróczy és Bessenyei ,kik a tömeg között a főherczegnő háta mögé furakodtak ,ki épen Chablais herczeggel a császár unokaöcscsével tánczolt . A főherczegnő nem vette észre a gárdistákat és nem is figyelt reájok mindaddig ,mig beszédjök Czoborra nem fordult . -Hallottad ,mi történt a mi kedves grófunkkal ,Czoborral ?-kérdi Bessenyei azon a dörgő hangon ,melyet az egész udvarnál már annyira ismertek ,hogy az idegesebb dámák csaknem görcsöket kaptak tőle ,ha hallották ,valami különös átható rezgése volt annak ,mely még akkor is tulnon tul rezgeté meg a fülhártyát ,ha -mint például most -suttogott . -Nem én -mondja tettetve Báróczy -csak reménylem ,nem valami kellemetlenség ? -A legnagyobb ,mi udvari kamarást érhet :ő felsége a császárné kegyének elvesztése . -És miért ?ha szabad tudni ,-kérdi élénken Báróczy ,még inkább közeledve a főherczegnő háta mögé . -A kis Rozináért ,vagy tulajdonképen mi érettünk ;mert e csinyjét valaki besugta ő felségének ,ugy tüntetve fel a dolgot ,mintha Czobor halálosan szerelmes lenne a kis primadonnába . -Szörnyüség !-kiáltott fel Báróczy -és senki sincs ,a ki ő felségének a valót fölfedezze ? A ki elmondja ,hogy a gróf és tulajdonképen a mi csinyünk épen azt czélozza ,hogy a magas ur pártfogását a franczia társaság elveszitse és Bécsből el legyen távolitva ? -Mit gondolsz -kérdi Bessenyei -nem volt -e veszedelmes a grófra nézve ,a tüzzel játszani ,s nem történhetett -e ,hogy valóban beleszeressen a kis Rozinába ? -Hogy Rozina nem szeretett -e bele a grófba ,arról nem kezeskedem ,-felel Báróczy -de a mi grófunk ábrándozó szivét ismerem ,mely mindig elérhetlen álmok után kapkod és -folytatja nyomatékosan -a könnyen elérhetőt épen megveti ,-arról fejemmel kezeskedem . -Akkor a mi szegény grófunknak sokba került a mi hazafias tréfánk ,mert még viszontszolgálatot sem nyert áldozatai fejében ,-mondá Bessenyei sajnálkozva . Báróczy az egész párbeszéd alatt figyelemmel kisérte főherczegnő kedves arczát és lehet ,hogy csak képzelte ,de ugy tetszett neki ,mintha az kissé komoly ,merengő állapotából egyre derültebbé válnék ;ugy ,hogy midőn a tánczban megindulás sora reá következett ,oly vidám és könnyü léptekkel lejtett tova ,mint a klasszikus görög képzelet felséges Dianája . -Vajjon hallotta -e ,a mit beszéltünk ?-mormogta Bessenyei ,miközben barátjával együtt tovább vonult előbbeni állóhelyéről . -Oh ,te szivek világában együgyü Herakles ? Hát igy ismered te az asszonyi természetet ?-mondja vidáman Báróczy . -Fejemet merem reá tenni ,hogy utolsó szóig mindent meghallott :mert a nő ,legyen bármily magas állásu ,kiváncsi természeténél fogva szereti az ujdonságokat ,a pletykát ,-még akkor is ,ha azok az egyének ,kikről szó van ,egyátalában közelebbről nem érdeklik . Én figyeltem a mi tündérszép királyleányunkra s mondhatom neked ,hogy csupa fül volt s beszélgetésünket nemcsak hallotta ,-már hogy is ne hallaná meg a te dörmögő és az én éles hangomat ,-hanem egyszersmind teljesen czélhoz jutottunk párbeszédünkkel . Siessünk ez örömhirt a mi szegény grófunknak megvinni !... -Ez ugyan nem orvosolja meg teljesen az ő baját ,-mondja Bessenyei ,-mert ő felsége kiadott parancsát nehezen fogja visszavonni ,de beszédünk közben eszembe jutott valami ,a mivel ,azt hiszem ,kitüzött czélunkat elérjük és akkor az ő mielőbbi visszatérésének sem lesz semmi akadálya . A két barát fölkereste Czobor grófot és előadásuk nagyon megvigasztalta a levert ifju embert . Bessenyei még azt is hozzá tette e vigasztaló felvilágositáshoz ,hogy egy gondolata támadt ,mely által reményli ,hogy eredeti czéljokat minden nagyobb áldozat nélkül el fogják érni ;de tervét barátai sürgetésére sem árulta el . -Az én tervem eredménye -mond mosolyogva -lélektani tanulmányon alapul ugyan ,de miután sikeréről még nem vagyok egészen biztos ,még nektek sem mondhatom el azt . Czobort barátainak közbelépése meglehetősen megnyugtatta ;de sokkal megnyugtatóbb volt reá nézve az ,hogy midőn a császári család a szokott szertartásos rendben visszavonult ,Erzsébet főherczegnő szemei most ,midőn ujból elvonult előtte ,nem a bejövetelkor tapasztalt gunyos kifejezéssel ,hanem bizonyos résztvevő sajnálattal nyugodtak meg rajta ,mely az ifju szivében hánykódó vihart képes volt lecsendesiteni . Czobor sokkal jobban ismerte a császárné természetét ,mely az erkölcsi kérdésekben kérlelhetetlen volt ,hogysem parancsát meg merte volna szegni ;azért még kora reggel megtette előkészületeit ;elbucsuzott barátaitól s legközelebbi jószágára ,a morva határon fekvő Gödingre még ugyanaz nap elutazott . Bessenyei azzal vált el a gróftól ,hogy most már a közös terv kivitelét az ő termetes vállaira veszi és terve kiviteléhez csakugyan még aznap hozzáfogott . Jól tudta ,mert közhir volt a fővárosban ,hogy a legveszélyesebb himlőragály itt-ott már felütötte vészes tanyáját ;az is köztudomásu dolog volt ,hogy Kaunitz herczeg semmitől sem irtózik jobban ,mint éppen ez arczot elrutitó betegségtől ;arra pedig teljes bizonyossággal számithatott ,hogy a hatalmas miniszter ,miután az akadály ,mely miatt a kis Rozina hidegségét éreznie kellett ,utjából el lőn görditve ,a legközelebbi alkalmat fel fogja használni ,hogy előbbi uralmát ,a szép Rozina szivében ,ujra elfoglalja . Erre épitette tervét . Tudta ,hogy a herczeg az esti órákat szokta ilyen kényesebb természetü kocsikázásokra és látogatásokra használni ,azért a mint a nap lehanyatlott ,kémszemlére indult a Graben-en ,hol Rozina lakott és oly pillanatban ,midőn a járókelők nem háborgatták ,jókora iratot huzott ki dolmányából és annak hátulsó beiratlan oldalát valami ragasztófolyadékkal hirtelen leöntve ,a lapot a kapu ajtaja fölé ragasztá . Midön ez megtörtént ,az óriási termetü férfiu maga is mosolyogva állott meg felragasztott táblája előtt ,melyre ökölnyi fekete betükkel volt irva : E HÁZBAN HIMLŐS BETEGEK VANNAK . De még mindig félt attól ,hogy plakátját a herczeg figyelmen kivül fogja helyezni ;és azért föltette magában ,hogy a látogató megérkeztéig ,ott fog sétálni a kapu előtt ,hogy a magas vendég figyelmét ,ki ily kirándulásokra bérkocsit és egyszerü polgári öltözetet használt ,minden áron a kapu föliratára vonja . Nem sokáig kellett várakoznia ,mert a herczeg bérkocsija nehány percz mulva megállt a Rozina lakása előtt . Ekkor Bessenyei a bajárat elé lépett és mintha a felirat csak most keltette volna fel figyelmét ,megállva a lámpa fényénél ,roppant dörgő hangjával kezdé betüzgetni a felirat szavait : «E ház-ban him-lős bete-gek vannak !» A mint azután észrevette ,hogy szavai a herczeg figyelmét a feliratra vonták ,mint érdektelen sétáló ,ki a felirat olvasásával kiváncsiságát kielégitette ,nyugodtan és a nélkül ,hogy a herczeget észrevenni látszanék ,odább sétált . De az utcza sarkánál megállott és jól látta ,hogy a herczeg szintén elolvassa a föliratot ;mire azután ,mintha valami veszett eb harapta volna meg ,reá kiáltott bérkocsisára : -Haza ,haza !-s azzal rémülten ugrott be a kocsi ajtaján . -No ,ez pompásan sikerült ! És az ,mire Czobor ezreket költött ,nekem nem került többe ,egy máriásnál -dörmögé magában ,csaknem hahotázva örömében ;azután sietett a nagy «Stibli »-be ,hogy a fényes eredményt elbeszélje barátainak . Természetes ,hogy a szép Rozina a kapuja előtt Bessenyei által elkövetelt csinyről semmit sem tudott ,és elcsodálkozott rajta ,midőn ablakából észrevette ,hogy a jól ismert herczegi bérkocsi nagy sebességgel megfordul és elvágtat lakása elől . Rozina dicséretére azonban meg kell vallanunk ,hogy a herczeg meg nem jelenése egyátalában nem okozott neki szivfájdalmakat ,habár annak rögtöni visszavonulását nem is tudta megfejteni ;sokkal nagyobb baja volt a szép Rozinának azzal ,hogy Czobort egész este hiába várta ;eljött azéjfél ,el a hajnal is :mig elvégre az epedve várakozó kimerülten és kisirt szemekkel vetette magát párnáira ;-de szemeire még ekkor sem jött üditő álom ;lelkének hánykolódása a testet sem engedte pihenni ,s midőn a nap első sugarai szobájába sütöttek ,hirtelen felugrott és tükre elé sietett ,hol a halvány és beesett alakban alig tudott magára ismerni többé . Egy szóval Rozina a szó szoros értelmében szenvedélyesen beleszeretett az ifju grófba ,és most is első dolga volt ,hogy a szobaleányát egy illatos rózsaszin levélkével ,mely a tegnapi kimaradásért szemrehányásokat tartalmazott ,Czobor szállására küldje . Mihelyt ez megtörtént ,valamivel nyugodtabban fogott öltözködéséhez ,mert meg volt róla győződve ,hogy a kimaradás kétségtelen fontos okait a gróf egy reggeli látogatásban fogja elmondani ;de mennyire le volt verve ,midőn megbizottját ,kezében a küldött levéllel látta visszatérni ,azon szomoru tudósitással ,hogy a gróf ,bizonytalan hosszuságu időre ,jószágára ,Gödingre utazott el . Ez nagy csapás volt ,mely szerelmét és hiuságát egyaránt sértette . Tehát Czobor nemcsak elhagyta őt ,hanem még annyira sem méltatta ,hogy távozása okáról értesitse ! Ez több volt ,mint a mit az elkényeztetett és ideges diva el tudott volna könnyedén viselni . Inkább letépte ,mint levetette a csinos rózsaszin-selyem toilettet ,melyben Czobort fogadni akarta és zokogva vetette magát ágyára ,forró könyükkel árasztva hab-párnáit . -Senkinek nem vagyok itthon ! Beteg vagyok !-e szavakkal utasitotta ki Susettet ,-egy lélek se merjen ma szobámba lépni ! -A herczeg sem ?-kérdi félénken a szobaleány ,szenvedélyes urnőjétől . -Senki ,érted ? A világon senki ! -De hiszen mára előadás van hirdetve és az imprezárió bizonyosan el fog jönni . -Annak sem vagyok itthon ,senkinek a világon !-kiáltja a diva mérgesen . A szobaleány vállat vont és felénken huzta be maga után az ajtót . Déltájban megjelent Afflisio ur ,a szinház intendánsa ,de hasztalan könyörgött az ajtónál ,melyet a diva bezárt ,nem nyert bebocsáttatást . -De gondolja meg ,kedves Rozina ,-esdekelt az ajtón kivül ,-az uj darabra az egész udvar megjelenése be van jelentve ;kegyedet ily rögtön helyettesitenem senkivel sem lehetséges ;a darab elmaradása pedig oly botrányt fog képezni ,mely az egész társaságnak végleges elbocsáttatását idézheti elő . -Nem bánom !-kiáltja mérgesen a szép Rozina ;ha ég ,föld összeomlik is ,én ma nem tudok játszani ;utoljára az ember ember ;tudassa a felséges udvarral azt ,hogy beteg vagyok . -De a tudósitás már késő ;már mindjárt dél lesz és más darabot sem lehet elővenni . Istenem -folytatja kétségbeesetten -mit fog mondani ő felsége ,a császárné ?! -Nem bánom ,akármit mond :de ha ő felsége maga jönne is értem ,akkor sem tudnék egyebet mondani -kiáltja zokogva Rozina . Az intendáns haját tépte ,de nem volt mit tennie ;sietett Kaunitz herczeghez ,hogy ez miniszteri hatalmával talán valahogy kieszközli a csökönyös diva föllépését . Ezalatt azonban Rozina kétségbeesett szerelme egy még veszedelmesebb kiutat talált :felöltözött ,kocsit hozatott magának és elutazott grófja után Gödingbe . A gödingi kastély oly stylben volt épitve ,mint ez időtájt csaknem minden fejedelmi és főuri lak Európában ,mert hiszen a franczia divatot nemcsak a viseletben utánozták ,hanem nyelvben ,szokásokban ,sőt épitkezésben is . Ezuttal a kastély egész sétáló közönsége csak az ifju Czobor grófból állott ,ki a megelőző nap estéjén ,egyetlen előfutár által jelezve érkezett meg ,ugy hogy a rég elhagyott kastély jámbor és elvénült cselédsége és az egyetlen öreg számtartó alig értek reá ,hogy az előcsarnokokat megvilágitsák ,a fiatal gróf számára egy pár szobát kiporozzanak s az akkori szokás szerint a kapu előtt megjelenve ,várják be földesurok utazó kocsiját ,«hurrah »-t ,kiáltozva és süvegeiket magasra dobálva . A régi ,jó öreg cselédek szivében valami nagyobb lelkesedés ez uttal nem vert tanyát ,mert a gróf előfutárától értesültek ,hogy a gróf legfeljebb pár napig mulat gödingi kastélyában ,és onnan valószinüleg valami vas- vagy nyitramegyei nagyobb jószágára megy át . Az ebédet öreg tiszttartójával kettesében poharazgatva oly jóizüen költé el ,mint már évek óta nem ,azután ugy naphanyatlás felé kiment a kastély diszesen aranyozott erkélyére s öreg tisztjével le- s fölsétálva élvezte a kellemes és illatos tavaszi levegőt ,néha-néha végig tekintve a főváros felé vezető egyenes uton ,melynek szürke szalagját ritkán sötétité el egy-egy fogatot jelző fekete pont . Egyszerre azonban ,ugy tetszett neki ,hogy e fekete pontok egyike sokkal gyorsabban közeledik a kastély felé ,mint azt ,a közönséges vidéki fogatoktól ,várni lehet ,és lassan kifejlődő alakja is valami elsőrendü bécsi bérfogatra gyanittat ,mely egészen elüt a környékbeli fogatok alakjától . Nem kellett sokáig gondolkoznia ,hogy az a gyanu támadjon lelkében ,hogy e kocsi alig lehet egyéb ,mint a magát megcsaltnak ,elhagyottnak vélt Rozináé ,kitől a megelőző események fontossága közben elfeledett volt bucsut venni és kinek szenvedélyességét már ismerte annyira ,hogy a vágtató fogat gyanuját azonnal felkölthesse . A távolságot mérve ,még maradt annyi ideje ,hogy szobájába menve ,pár sort vessen papirra ,melyben tudassa ,hogy a császárné parancsából magyarországi birtokaira kellett távoznia és az illatos levélkéhez egy kevésbé illatos ugyan ,de annál nagyobb összegről szóló utalványt csatolva ,legényét csengeté ,kinek parancsot adott ,hogy paripáját azonnal a kastély hátulsó részéhez állitsák ,maga pedig beszólitva öreg tiszttartóját ,a levelet e szavakkal nyujtá át neki : -Édes öreg barátom ,ha jól gyanitom ,azon a közeledő hintón egy kisasszony ül ,ki egyenesen ide tart a kastélyba és utánam fog kérdezősködni . Ön tudtára fogja adni ,hogy a mint valóban történik is ,-valamelyik magyarországi birtokomra utaztam el -hogy melyikre ,azt ön nem tudhatja ,mert őszintén szólva ,még magam sem tudom . Nem tudom azt sem ,hogy meddig tart számüzetésem ,de nem valószinü ,hogy közelebbi időben visszatérhessek a fővárosba . Tudassa ezt azzal a tisztelt dámával és adja át e levélkét neki . Meglehet ,hogy indulatos és szenvedélyes lesz ,és erőszakkal be fog törni a kastélyba ,de ön tartóztassa addig ,a meddig lehet ,s a mig én meglehetős távolságra ellovagolhattam ;azután hagyja őt ,hadd kutassa végig a kastélyt ,csupán ezt az asztalomon levő másik levelet ,mely Báróczy Sándor magyar királyi testőr urnak szól ,rejtse el ön zsebébe és küldje el Bécsbe a holnapi postán . Az a kisasszony valószinüleg indulatoskodni ,toporzékolni fog ,de az önt ne hozza ki béketüréséből ,legyen iránta udvarias ,sőt kinálja meg éjjeli szállással is ,mert ,valószinüleg ,ő azt ugy sem fogja elfogadni ,sőt bizonyos ,hogy azonnal vissza fog fordulni Bécs felé . Több utasitást nem adhatok ,mert sietnem kell ,miután a hintó zörgését már hallom ,de hát ön okos ember ,el fogja igazitani a többit . Az ifjú gróf ,barátságos kézszoritás után ,magára hagyta öreg tiszttartóját ,nagy léptekben haladt le a kertre vezető hátsó lépcsőn s a lovászától tartott paripára vetve magát ,elszáguldott . Öreg tiszttartója ,Blum bácsi pedig ,ki egészen megizzadt a nyert szokatlan utasitásoktól ,lassan tipegett a főkapu felé s füle tövét vakargatva ,kék zsebkendőjével izzadt homlokát törülgetve ,várta azt a baljóslatú fogatot ,melynek urnőjével oly nehéz feladatokat kell végrehajtania . Csaknem szóról szóra ugy történt ,mint azt az ifju gróf megjósolá . Az üléséből kipattant Rozina ,kinek kérdésére Blum bácsi a gróf távozása hirével felelt ,első válaszul azt nyerte : -Önhazudik ! A gróf ur nem távozhatott el olyan hamar ! -De asszonyom -válaszolt a hasonló bánásmódhoz nem igen szokott tiszttartó -nálunk nincsen szokásban ,hogy valótlant beszéljünk . -Ne okoskodjék !-kiáltá mérgesen Rozina ,kinek szép arcza csaknem eltorzult a szenvedélytől ,-vezessen engem azonnal a gróf ur szobáiba ! -Nálunk ,kisasszony ,nem szokás megnyitni a kastély szobáit idegeneknek olyankor ,midőn uraságunk nincs a kastélyban . -Mindegy ! Én kivétel vagyok ! Ha ön nem akar fölvezetni ,fölmegyek magam ,és ha az ajtókat zárva találom ,lakatost hozatok . Az öreg Blum bácsi még tartóztatta a mérges divát ,a meddig szóval győzte s mig sejté ,hogy ifju grófja eltünhetett a láthatárról ;de midőn már belátta ,hogy minden szó hasztalan ,lehető lassusággal fölczammogott a lépcsőkön és körülvezette a szép Rozinát az emelet minden szobáján . A diva minden cselédet valódi rendőri kihallgatás alá vett ,de végre is meg kellett győződnie ,hogy az öreg Blum bácsinak igaza volt ,miről egyébiránt a gazdag tartalom mellett is nagyon hidegen tartott levél ,melyet ez átnyujtott neki ,szintén meggyőzhette . Marasztalhatta azután Blum bácsi nagy alázatossággal ,mert nem akart hallani semmiről ,kiadta parancsát ,hogy bérkocsisa készen legyen a visszaindulásra ,s azután kétségbeesve dobta le magát a karszékbe ,melyet udvarlója csak nehány percz előtt hagyott volt el ;sürü könyhullatás között megirta szemrehányó levelét ,melynek könyekkel áztatott lapjai közé visszacsomagolta a gróf utalványát is és leszáritva könyeit ,kétségbeesetten haladt le a lépcsőkön ;belevetette magát bérkocsijába ,alig méltatva tekintetére szegény Blum bácsi udvarias hajlongásait ,ki a kapuig kisérte . Lessing rövid kihallgatást nyert az udvarnál . -Annyi bizonyos -mondja Lessing távozásakor a császárné ,-hogy ennek az embernek meg vannak a maga sajátszerü eszméi és előadási módja olyan ,hogy az embert könnyen magával ragadhatná ,kivált ha nyelvében nem lenne valami idegenszerü . József főherczeg elnevette magát s a gunyt inkább a herczeg ,mint édes anyja felé intézve ,mondá : -A mennyiben Lessing ur előadási nyelve idegenszerünek tünik fel ,az a mi hibánk és nem az övé :mi két sort sem tudunk leirni a nélkül ,hogy legalább két latin vagy franczia szó ne legyen benne ;ellenben ő minden eszmének meg tudja valódi nevét adni és nyelvének tisztasága főérdeme ,melytől mi nagy mértékben eltértünk . -Meglehet ,hogy igazad van -felelt a császárné -de a mennyiben hibásak vagyunk ,miután azt elismertük ,ki is javithatjuk hibánkat önmagunk ;és csak nem fogunk ,mint egykor Péter császár ,külföldről importálni tudósokat ,mert az szégyenére válnék udvarunknak és országainknak . -Annyival kevésbé -mondja Kaunitz -mivel a nemzeti eszmék alatt gyakran egyéb nem épen kellő irányzatok is szoktak rejtőzni ,melyek meghonositása ,itt nálunk ,épen nem áll érdekünkben . -Azt nem is mondom ,-szólt komolyan József főherczeg -hogy toborzást ,vagy vadászatot inditsunk tudósokra ,ámbár megvallom ,hogy Lessing ur megszerzését nagy nyereségnek tartanám ;de hát jól van ,vegyük át csupán azt az egy nagy eszmét ,melyet magunk is helyeslünk ,-nemzeti nyelvünk müvelését ,melynek keresztülvitelénél egy magasabb politikai eszme is vezérelhet :a birodalom nyelvi egyöntetüsége . Küszöböljük ki az udvarból a franczia divatot és állitsunk helyébe hazait . Mert könnyü belátni ,hogy az Európa kontinensén uralkodó fejedelmi családok közül az fog a legfelsőbb hatalom polczán megállani ,mely a német nemzeti eszméket először teszi magáévá . -Jaj ,fenség -veté ellen a merész eszme miatt képéből csaknem kikelt miniszter -a jövő eszméit ép ugy nem lehet a jelenbe átültetni ,mint nem télben virágokat tenni ki kertünkbe ,a tavasz reményében . Maga Lessing ur is mondá ,hogy ily nagy átalakitás csak hosszas hangyamunka eredménye lehet ;és sok eszme az erőszakolás miatt épen jövője utját vágja el ,vagy neheziti meg . A fenségedtől követelt átalakitást kivánsága szerint rögtönözni már azért sem lehetne ,mert az politikánkkal ellenkezik . A porosz királylyal ,II. Frigyessel ,még mindig farkasszemet nézünk ;és minél fenyegetőbb a helyzet ,annál inkább kell közelednünk Francziaországhoz ;e szerint annál kevésbbé lenne indokolva ,hogy épen most a franczia szokásokat udvarunkból számüzzük . Nem engedné ezt meg a dauphin és Antoinette főherczegnő által tervezett családi összeköttetés sem ,és az egész annál kevésbbé volna létesithető ,mivel a létezők helyére sem tudomány ,sem müvészet ,sem társadalmi élet tekintetében olyasmit nem tudnánk helyezni ,mi egész Európa szine előtt nevetségessé ne lenne . -Tegyük a negélyezés és az álkodás helyére a természetszerü egyszerüséget ,mely soha senkit sem tesz nevetségessé ,-mondja hévvel a főherczeg . -Én legalább biztosithatom önt ,uram ,hogy ha valamikor a monarchia kormányzatát átveszem ,semmit sem gondolok az ön diplomacziai viszonyaival ,csak saját országom jövőjével . Mert nevetségesnek tartanám annak az eszmének elfogadását ,hogy két ország csak akkor élhet egymással szövetségben ,ha az egyik nemzeti lételéből kivetkezik és a másikat ,nevetséges majmolással ,utánozza . -Vessünk véget a vitának ,mely ugy sem a mai nap kérdése ,-mond engesztelőleg a császárné -mondja csak ,kedves herczeg -folytatja Kaunitz felé fordulva -minő darabot fogunk ma hallani a szinházban ? -Mozart «Varázsfuvoláját »,felséges asszonyom ,melyre szinészeink már régóta szorgalmasan készülnek ,és a mely ,reménylem ,nagy hatást is fog eszközölni . -Az állam gondjai után jól is esik lelkünknek egy kis esti szórakozás ,-fejezte be a császárné könnyed főhajtással ,mire mindhárman különböző irányban távoztak el a kihallgatási teremből . A császárné családja körébe tért ;József főherczeg az udvari kanczelláriába ;a miniszter pedig ,miután a nem minden felindulás nélkül lefolyt kihallgatás után meghüléstől félt ,egy könnyü köpenyt adatott magára s palotájába hajtatott . Itt már képéből kikelve várta őt Afflisio ,a daltársulat intendánsa . Kaunitz herczeg ,mintha érezte volna e kétségbeesett arcz kifejezésének hatását ,némán intette őt maga után szobájába . -Nos ,mi baj ?-kérdi a rémült intendáns előtt megállva -beszéljen ön ! -Nagy szerencsétlenség ,kegyelmes uram -mondja reszkető hangon és a szoba menyezetére vetett szemeibe könyek kezdtek szivárogni . -Csak halálról vagy betegségről ne beszéljen ön -kiált a herczeg az intendánstól négy-öt lépésre visszahátrálva ,-más baj minket meg nem ijeszt . -Egyik sem ,kegyelmes uram ,hanem Rozina kisasszony - -Mit ,Rozina kisasszony ?-vág közbe a herczeg ,sebes léptekkel egész az intendáns közelébe lépve -mi baj van Rozina kisasszonynyal ? -Én nem tudom ,elég ,hogy nem akar játszani ,azt állitja ,hogy beteg és hasztalan esdekeltem ,hogy jőjjön el a főpróbára . Kétségbe vagyok esve ,kegyelmes herczeg ,a darab már be van jelentve az udvarnál ,a plakátok kiszegezve és a jegyek az utolsóig elkelve . -És beszélt ön szinről-szinre a kisasszonynyal ?-kérdi felindultan a herczeg -látszik -e rajta ,hogy beteg ? -A mennyire ajtón keresztül beszélni lehet ,kegyelmes herczeg ,mert szobájába nem eresztett be ,de tudtommal annyi baja sincs ,mint nekem . Ha herczegséged nem igazit valamit e dolgon ,mindnyájan el vagyunk veszve ,az ingerültség némely körökben már ugyis megvan ellenünk és e sottiset ő felsége a császárné maga sem fogná megbocsátani soha ! -Legyen ön nyugodt ,én tudom okát a kisasszony kapriczeának ,ki már másodizben tesz rosz fát a tüzre . Kérem ,mondja meg udvarmesteremnek ,rendelje elő legegyszerübb zárt kocsimat ,én majd rendbe hozom az egészet . Addig várjon meg itt ,mindjárt visszatérek ,azután intézkedjék ,hogy semmi hátramaradás ne legyen ! Afflisio távoztával a herczeg bejáróját szólitá és nagy tükre előtt ma már negyed izben öltözött fel ,szorgalmatosan tudakozva ,vajjon visszatérése óta nem változott -e az idő odakinn . Pár percz mulva előrobogott a kocsi s a herczeg ,bucsut intve Afflisionak ,Rozina lakása elé hajtatott . Becsengetésére megjelent Rozina szobaleánya kisirt szemekkel . -Nos ,mi baj ujra ?-kérdi a herczeg visszahökkenve ,mert ujra eszébe jutott a himlő -csak nincs valami komoly baja kisasszonyának ? -A hogy veszszük ,kegyelmes herczeg ,a kisasszony nem beteg ,de ezelőtt egy órával elutazott Gödingbe . -Gödingbe ?-kérdi a herczeg ,mintegy eszméit szedve össze és azután elvörösödött ,mint a főtt rák ,mert eszébe jutott ,hogy Göding Czobor birtoka ,hova a gróf a császárné eltiltása után valószinüleg vonult -ez hallatlan és megbocsáthatatlan ! Tudja ön bizonyosan ? -Teljes bizonyossággal ,kegyelmes herczeg ,hallottam ,midőn a bérkocsisnak a parancsotkiadta . -Akkor vége mindennek ,a kisasszony eljátszta utolsó szerepét !-kiált fel a herczeg mérgesen és sebesen osonva ki a kapun ,reákiáltott kocsisára : -Haza ! A szerencsétlen intendáns reményteljesen várakozott a miniszter előszobájában ,de midőn a képéből kikelt minisztert meglátta ,csaknem hanyatt esett ijedtében . A hiuságban és gyöngéd vonzalmában egyszerre csalódott herczeg nagyuri feszességgel állott meg a kétségbeesett arczu intendáns előtt és szertelen haragjától elfojtott hangon mondá : -Ön rosszul visel gondot társulata primadonnáira :Rozina kisasszony megsértve minden illedelmet ,megszökött szeretője ,az ifju Czobor után . Ez megbocsáthatlan ! Legyenek önök készen a legrosszabbra ,mert e gyalázatos sértést ,ő felsége a császárné ,nem fogja megbocsátani . Tudassa ön társulatával ,hogy az udvartól el vannak bocsátva ! -De ,kegyelmes herczeg -mond az intendáns összetett kézzel esdekelve -ennek sem én ,sem a társulat nem oka . -Az meglehet ,de oka annak ,hogy a társulat tagjai illetlenül és erkölcstelenül viselik magukat . Én többé nem segithetek a dolgon ! Adieu !-fejezte be mérgesen és a szerencsétlen intendánst kétségbeesésének átadva ,belső szobáiba távozott . A császárné nagy mértékben fel volt indulva . Semmi sem boszantotta őt annyira ,mint ha az udvarnál valami botrány történt ,ezek között pedig különösen az erkölcsi botrányok sértették az ő szivét legnagyobb mértékben . Ez esetben épen mindkét oldalról volt érdekelve ,mert ép ugy bántotta őt a primadonna magaviselete ,mint azon értesités ,hogy a szép Rozina épen Czoborhoz menekült . Midőn Kaunitz herczeg ,indulata első hevében megvitte a hirt császárnéjának ,ennek még mindig szép ,bár kövérségre hajló arcza egészen elvörösödött és eltorzult . -A társaság ,mely már is annyi borsot tört orrunk alá ,egy pillanatig sem maradhat többé udvarunknál ! Megmételyezik maguk körül az összes emberiséget ,erkölcsi pestis és dögvész uralkodik a levegőben ,a hol ők megfordulnak ! No lássa ,azt a különben szerénynek látszó magyar ifjut ,Czobort ,is mennyire megmételyezték . -Valóban ,felség ,mond a Czobor névre még haragosabbá vált miniszter ,ugy látszik ,hogy a mai kor fiatalsága sokkal hamarább rohan be a szenvedélyek hullámai közé ,mint ez korábbi időkben történni szokott . Ime ,ez ifju Czobor még teljeskoruságát sem érte el és már anyagilag ,erkölcsileg megrontó kalandokba keveredik ! -No ,csak hallgassatok ti férfiak mindnyájan !-kiált fel élénk méltatlankodással a császárné -az én egyetlen drága Ferenczemen kivül nem veszek ki senkit -még önt sem -folytatja szemrehányó tekintettel nézve Kaunitzra -azon hullámzó tömegből ,melyet egy kaczér leánykának nagyra nyitott szemei egyenkint és összesen pezsgésbe szoktak hozni . -De felség -- -Hallgasson ön ! Itt igen erélyes eszközökhöz kell nyulni ! Adasson ön pár ezer forintot a társulatnak utiköltségre ! Czobor urfit pedig végleg ki fogjuk utasitani udvarunkból ... De még ez nem minden ,nekem eszmém van ,mely e minden irányban elharapódzó erkölcsi mételynek ,legalább itt ,udvarunknál ,tiltó korlátokat szabjon . Már rég töröm fejemet egy erkölcsi társulat megalapitásán ,melyben a jók java lenne egyesitve ,férfiakból és nőkből egyaránt . Jelesebb és erkölcsösebb ifju gavallérainknak ,valamint a fiatal hölgyeknek is ,kiknek erkölcsi szilárdságukban teljesen megnyughatunk ,részt kell abban venni . Ez erkölcsi társulatnak minden tagja kötelezni fogja magát nemcsak arra nézve ,hogy önmaga megtartja az erkölcsi és illemszabályokat ,hanem arra is ,hogy általában őrködik az udvar és fővárosunk magasabb ,mint alantabb köreinek erkölcsi renomméja fölött ,figyelemmel kiséri az ingadozókat ,inti azokat ,kik az örvény szélén járnak ,fölkeresi az erényt még a kunyhóban is ,hogy megjutalmazza ,a nyomort ,hogy enyhitse s a vétket hogy megbüntesse . Az éleseszü miniszter nem tudott elnyomni egy mosolyt ,mely akaratlanul tört fel ajakaira ,a császárné észrevette ezt és nála csaknem szokatlan haragra gyult : -Mit mosolyog ön ?kérdi indulattól remegő hangon -nevetségesnek tartja ,hogy császárnéja érdeklődik az udvar közerkölcsisége iránt és teljes erejéből azon van ,hogy a terjedő mételyt megakadályozza ? -Teljességgel nem ,felség -mondja komolyan és mély meghajlással a miniszter -csak attól félek ,hogy felséged legjobb akarata is könnyen hajótörést szenvedhet az emberi gyarlóságon . Mindnyájan gyarló emberek vagyunk ,felséges asszonyom és sokszor egy gyenge percz ,egy kedvező alkalom ,a legerősebb fejet is elszéditi . -Magam akarok az ügy élére állani !-kiált fel erélyesen a császárné -és nem nyugszom addig ,mig az udvar köréből s lehetőleg fővárosunkból is ,az utolsó szál gyomot ki nem irtom ! -Épen ez az ,felség ,mi nekem aggodalmat okoz ,mert azt tartanám legnagyobb bajnak ,hogy ha valami véletlen esemény miatt maga ,az én legkegyelmesebb császárném neve ,vonatnék be a felelősségbe . -Mindegy !-kiált fel indulatosan a császárné -seprüt fogok használtatni s nem tekintve sem rangra ,sem személyre ,kitakarittatom e mételyt udvarom köréből . -Legyen felséged magas akarata szerint -felel könnyü vállvonással a herczeg ,részemről jobb szeretném ,ha az erkölcsi hibák csakis a policzájminiszter rovására iratnának fel . Azután ,ismerve a császárné természetét ,ki ilyesmiben nem engedte magát rábeszéltetni a föltételeihez ellenkezőre ,mély meghajlással mondá : -Ha felségednek nincs egyéb parancsa ,sietek a mondottakat teljesittetni . A császárné elbocsátólag biczczentett fejével és még mindig felindult állapotban sietett belső szobái felé . Az utban eső szobák egyikében vártak reá családjának nőtagjai ,hogy a család fejét villásreggelihez kisérjék . A főherczegnők idősbjei Erzsébet főherczegnő körül csoportosultak ,ki levélkét tartott kezében ,mely ,ugy látszék ,az egész társaságot derült hangulatba hozta ,de a császárné beléptére ,kinek arczán azonnal mindnyájan fölfedezték a kedvezőtlen hangulatot ,egyszerre megszünt a nevetés ,a fiatal leánycsoport szétröppent és Erzsébet főherczegnő a levelet összegyürve ,kezébe rejté . -Milyen jó kedvetek van ma !-mond a császárné ,ki kedvetlenségét nem tudta azonnal levetkezni -mi okozza e szokatlan vidámságot ? Erzsébet főherczegnő anyjához sietett s kezet csókolva neki ,nyájasan mondá : -Előbb azt mondd meg ,kedves mamám ,mi az ,mi téged oly szokatlanul fölingerelt ,hogy kedves arczodból egészen ki vagy kelve ? Talán valami kedvezőtlen államügyek ? -Ki ne bosszankodnék a határtalan könnyelmüségen -mondja a császárné ,leányát homlokon csókolva -képzeljétek ,a franczia társaság egyik primadonnája saját kamarásunk és mondhatni fogadott fiunk ,a fiatal Czobor után szökött ,e miatt nem lehet megtartani a mai előadást ,miből az következik ,hogy én ,természetesen ,elkergettettem az egész társaságot . -Jaj ,kedves mamám -mond nevetve a főherczegnő -ha csak erről van szó ,akkor türtőztesd haragodat legalább egy irányban ,mert mi e dologról sokkal többet tudunk . -Többet tudtok ?-kérdi neheztelő rátartással a császárné -elég különös ,hogy hasonló botrányok hire korábban jut el hozzátok ,mint én hozzám . Valóban nem kisasszonyokhoz és főherczegnőkhöz méltó tárgy ! -Csak egy kis véletlenség ,kedves mamám -mondja engesztelőleg a főherczegnő -a testőrök egyike egy kis levelet vesztett el az előteremben keresztülmentében ,melyet mi megtaláltunk és elolvastunk . Ez okozta szokatlan vidámságunkat . -Pfui !-mondja a császárné -illik -e fiatal kisasszonyoknak s épen főherczegnőknek ,elejtett idegen levelet fölvenni és épen elolvasni ? -Bocsásd meg kiváncsiságunkat ,de miután a levél sem lepecsételve ,sem couvertirozva nem volt és a mint felvettük ,Czobor nevét pillantottuk meg rajta -hozzá még bizonyos nagy urét is ,nem tudtuk megállani ,hogy el ne olvassuk . -Add a levelet -mondja szigoruan a császárné . Erzsébet főherczegnő kisimitotta az összegyürt levélkét s ajkán egy kétes mosolygással ,átnyujtotta édes anyjának . A levél ,ugy látszik ,szándékosan németül volt irva a következő tartalommal : «Kedves Báróczym ! Te legjobban tudod ,hogy az én egész udvarlásom ,a szép Rozinának ,bizonyos terv nyomán történt ,mely által az ő leghatalmasabb udvarlóját K ...herczeg urat tőle és társaságától ,el akartuk kedvetleniteni ,hogy ugy az ő bécsi mulatásuknak és ezáltal a franczia majmolás egyik fészkének ,véget vessünk . Csak az volt a baj ,hogy Rozina kisasszony ,mint látszik ,az én tervszerü udvarlásomat a kellőnél jobban szivére vette ;és midőn meghallá ,hogy ő felsége parancsából ,az udvartól el kellett távoznom ,azonnal kocsira ült és utánam sietett Gödingbe . Alig volt annyi időm ,hogy e pár sort papirra vessem s lórakapva elvágtassak előle magyarországi birtokaimba ! Képzelem ,hogy a kis duennának is roszul fog esni elmenekülésem ,de nem tehetek róla ;hiszen te legjobban tudod ,hogy az én vezérem ,életem pusztájában ,egy elérhetlen csillag ;azonban azt hiszem ,hogy a hatalmas K ...herczeg még boszusabb lesz az esztelenség fölött ,melyet a kis diva elkövetett és indulatos voltánál fogva ,föltehetni róla ,hogy elkergetteti az egész társulatot ;mi által ,habár én áldozatul estem ,czélunkat mégis elértük . Értesiteni foglak ,hol töltöm száműzetésem napjait ;tőled pedig elvárom ,hogy tudósitani fogod az eredmények felől ,sőt egyebekről is ölelő barátodat ,Czobort ». -Ah !-kiált fel a császárné -ez egészen más világitásba helyezi a dolgot ,legalább a mi kamarásunkat ,Czobort illetőleg ;de még roszabb a szintársulat sorsára és bizonyos nagy ur viselt dolgaira nézve . Csak egyet nem tudok megfejteni ;azt az «elérhetlen csillagot »,mely után a mi Czoborunk halad . A császárné szemei a főherczegnőre estek ,ki a világért föl nem pillantott volna és az a gyöngéd pir ,mely gyönyörü arczát még festőibbé tette ,csaknem elárulá ,hogy sejti ,ki lehet az az elérhetlen csillag ,mely a fiatal kamarást élete pusztáján vezérli . A császárné arcza kiderült és szokott vidámsággal mondá : -A levelet megtartjuk s mielőtt gazdájának visszaadnók ,ki megérdemli ,hogy gondatlanságáért megpirongassuk ,még megmutatjuk valakinek . A társaság mindenesetre el van csapva és ezt nem vonjuk vissza Rozina kisasszony szép szeméért sem . Gyermekek ,menjünk reggelizni ! Abban a szellemi közlekedésben ,melyet két szivnek egymás iránti vonzalma támaszt ,van valami delejes vagy villanyos kisugárzás ,mely az illetők körére nézve is érezhetővé teszi . Olyannak lehet ezt képzelni ,mint midőn a távirósodronyra szállott kis madarak megérzik az azon átfutó sürgöny villamerejét ,habár a sürgönynek tartalmáról ,vagy honnan hova érkeztéről semmi tudomással nem birnak . Különben is a természettudomány későbbi fejlődése- és tanulmányának jutott feladatul ,megfejteni azt ,minő hatással van a villanyosság és delejesség az egész emberi szervezetre s ezekből kifolyólag ,magára a lélekre és a sziv kifejlődő érzelmeire . Lehet ,hogy sok olyan dolog ,melyet ma még sem orvos ,sem lélekbuvár meg nem tud fejteni ,a tudomány egy későbbi fejlettebb korszakában már megfejtett talány lesz ;és az a csodás fényképi művelet ,mely a szemek által fölfogott képet a sziv tábláján örökre megrögziti s mely műveletről ma még alig van sejtelmünk ,teljes tudás gyanánt fog az emberi fölfogás előtt állani . Az érdekelt egyének közül még csak Czobor birt azon érzelemnek teljes tudatával ,mely szivét a bájos főherczegnő iránt önkénytelen és határtalan hódolatra kényszeritette ;a főherczegnőnél már csak édesen kinos sejtelem volt az ifju ragaszkodása személyéhez ,melyre alig mert gondolni ,ismerve azt a feneketlen mélységet ,mely őket egymástól elválasztá . És mégis ,talán mint minden nőszivnek a világon ,kellemes volt ő reá nézve is ,ez az önkénytelen mély hódolat ,melyet lehetetlen volt észre nem vennie és melyet -habár az ifju sziv önzetlenségénél fogva értékesitésére sohasem számithatott ,-mint láttuk ,fájdalmas lett volna elveszitenie . Akarva ,nem akarva ,mindig láthatárán állott kedélyének az ifju képe ,és örült ,ha azt szokatlan tisztaságában láthatá ;elborult ,ha eszményitett lovagjának jellemén vagy érzelmein a homály legkisebb felhőjét pillantá meg . Czobor hódolata természetszerüleg olyan volt ,mely nyilvánulásaiban is senki előtt sem tünhetett fel viszásan ;azudvar legszebb főherczegnőjének állása pedig oly magas ,mely a legkisebb kedvezőtlen megjegyzést is kizárta ;mindennek daczára a körzet figyelmesebb szemlélője bizonyos sejtelemmel kezdett birni e magasztos szellemi érintkezésről és e szemlélők között ,kétségkivül ,legelső helyen állott a szivügyekben nagy tapasztalással biró édes anya ,kit nem bántott ugyan az ifju magyar főur hódolata leánya iránt ,miután azt leányára nézve veszélyesnek nem tarthatá ;de megdöbbent azon sejtelmes fölfedezésen ,hogy e vonzalom ,leánya részéről is kölcsönössé kezd válni . Az ,hogy birodalmának egy nagytekintélyü alattvalója hódolattal viseltetik családja és különösen annak egyik tagja iránt ,nem hogy bántotta volna a sok megpróbáltatáson keresztül ment császárnét ;sőt kedvezőnek tartotta a jövőre nézve ,hogy családja bármely tagjának legyen egy oly teljesen megbizható barátja ,kinek hüségére és odaadására számitani lehet ;de megdöbbent arra a gondolatra ,hogy esetleg Czobor hódolata legszebb leányának szivében is visszhangra találhat és esetleg gátul szolgálhatna azon magas tervek végrehajtásában ,melyek által családját nemcsak fentartani ,hanem emelni is szándékozott . Mária Terézia szerette az uralma alatt álló népeket ;nemes szive melegen érzett minden emberi szenvedés iránt s veleszületett nagylelküsége annyira elragadta ,hogy adományai ,nyugdijai és fizetésemelései által ,mint később kitünt ,annyira megterhelte kincstárát ,hogy e baj nemcsak a pénzügyekkel foglalkozó tanácsosainak ,de később ,saját fiának ,Józsefnek aggodalmát is felkölté s azt erélyes intézkedésekre kényszeritette ;de semmi sem feküdt szivén annyira ,mint családjának boldogitása ,és semmisem is okozott szivének ennél nagyobb aggodalmakat . Nem is csoda ,mert a jó Isten annyi gyermekkel áldotta meg ,hogy ezeknek elhelyezése felért egy egész állam háztartásának gondjaival . Most ,hogy leányának a megtalált levél alkalmából kissé mélyebb érdeklődését vette észre az ifju Czobor iránt ,gondolatai teljesen Erzsébet felé irányultak és a reggeli folytában ,melyet családja körében elköltött ,folytonosan e kedves gyermeke sorsával foglalkozott ;szokatlanul szórakozottabb volt ,mint máskor s végre elhatározá ,hogy Erzsébettel jövőjére nézve mindjárt a reggeli után értekezni fog . -Kedvesem ,-mondá ,midőn leánya a reggeli után kézcsókolásra sietett ,Erzsébet szép fürteit végig simogatva s márvány homlokát megcsókolva ,-jer szobámba ,egy kis beszédem lesz veled . Azután kézen fogta leányát s magával vitte dolgozó szobájába ;miközben leányának megfogott keze reszketéséről megérezte ,hogy ennek kedélye a szokatlan hang és modor által nem kis mértékben van felindulva . A szobába érve a császárné helyet foglalt nyugalmas karszékében s leányának egy szemben álló széken mutatott helyet . -Kedves leányom ,-kezdé komolyan -te már átlépted a gyermekéveket és ideje van ,hogy sorsodról komolyan gondolkozzunk . Az uralkodó családok sorsa egészen más ,mint a köznapi embereké ;ezek körülnéznek ama környezetben ,melybe sorsuk helyezte s legtöbbször fölfedezik azt az egyént ,ki iránt szivük méltó vonzalmat érezhet és a kihez sorsukat füzhetik egy hosszu életre . A mi helyzetünk ,hivatásunk egészen más . Mi nekünk ki kell lépni ama körből ,melyben fölnevelkedtünk ;szemeinkkel messze láthatárt befutnunk ,hogy fölfedezzük ama kimagasló egyének valamelyikét ,melyek méltók arra ,hogy családunk és országunk sorsát ,mindkettő előnyére ,azzal összekössük . Szerencse ,ha ily uton akként tudunk választani ,mint ez nálam történt ,hogy a magasabb érdekek mellett ,szivünk is ki legyen elégitve :azért ,bár még eddig nem szóltam neked erről ,ne gondold ,hogy nem gondoskodtam volna jövődről és ne akarnám azt ugy intézni ,hogy a magasabb családi és állami érdekek mellett ,egyéni boldogságodról is lehetőleg gondoskodva legyen . A mi családi összeköttetéseink megállapitásánál még más szokatlan nehézségek is fordulnak elő :egyik ,hogy mi az illetőket előre közelebbről nem ismerhetjük és csak mások által szerzett tudósitásokból szerezhetünk tudomást azok jelleméről ,multjáról és szokásairól és élő emberek helyett meg kell elégednünk egy többé vagy kevésbbé sikerülten festett arczképpel ,mely azokról némi tájékozást nyujt ;másik ,hogy egy házasságot kötendő herczegnővel az akarat kimondása már csaknem egyértelmü az «igen »szóval ,melyet nem lehet többé visszavonni az egyik vagy másik fél kompromissziója nélkül ;de még a további érintkezés is ,mint valódi államügy ,idegen kezek által van eszközölve és az illető már csak akkor jelenik meg előttünk ,midőn a viszony befejezett dolognak tekintendő . A császárné egy kis szünetet tartott s szemeit leányára vetette ,kinek lesütött szempillái alól egy pár könycseppet látott előszivárogni . Ez azonban a komoly dolgok érintéseinek is lehetett hatása a dolog és hang szokatlanságánál fogva ;és a császárné nem is tartotta azt oknak arra nézve ,hogy őt további előadásában megakaszsza . Márványasztala egyik fiókjába nyult és abból két miniatűr képecskét vont elő . -Ime ,kedvesem -folytatá azután az arczképeket leánya elé az asztalra helyezve -azon egyének közül ,kiket a mai viszonyok között kezedre méltónak tartunk és kikkel valószinünek véljük a házassági tárgyalások sikerét ,e két férfiu ,kiknek arczképét látod . E barna ,férfias arczkép tulajdonosa Poniatovszky lengyel király . Igaz ,hogy származásra nézve családunk régiségével és tekintélyével nem áll egy szinvonalon ;de végre is egy hatalmas nemzet királya ,mely iránt családunk Bécsnek egykori fölszabaditásáért hálára van kötelezve . Tudósitásaink őt férfiasnak ,lovagiasnak és egyáltalában olyannak festik ,ki mind szelleménél fogva ,mind pedig külső tulajdonai tekintetében képes arra ,hogy egy nőt boldogitson . A másik arczkép Chablais herczege a savoyai családból ,kit ,mint unokatestvéredet már láttál négy izben s kinek jeles tulajdonairól már igen sokat hallottunk s kinek személyéhez ,mint férjem rokonáéhoz is ,engem mély vonzalom köt . Egy herczegnő ,gyermekem ,nem indulhat utra ,hogy végig járja Európa udvarait és tetszése szerint válogathasson ;ritkának jutott csak az a szerencse is ,a mi most neked ,hogy legalább kettő között tehessen összehasonlitást . Vedd magadhoz e képeket ,gyermekem ,és a festő ecsetvonásai után igyekezzél azok szellemébe ,lelkébe behatolni és választásodat a szerint intézni . -Kedves mama ,-mondja remegő ajkakkal a szép főherczegnő ,-én teljesen alárendelem magamat kegyes anyai tanácsodnak és rendelkezésednek . A császárné ,arczán az aggodalom kifejezésével ,tekintett leányára . -Hát ,kedvesem ,az arczképeket meg sem tekinted ?-kérdi ,előre hajolva és leánya arczát megsimogatva . Erzsébet főherczegnő felvetette azokat a nagy okos szemeket ,melyek komoly tekintete oly fájdalmasan hatott az anya szivére és oly hangon ,mely nyilván hirdeté ,mibe kerül e nyilatkozat ,tette meg válaszát . -Felséges édes anyám ! Ha uralkodó családok tagjainak nem saját választásuk szerint ,hanem állami és családi érdekek szempontjából kell házasságot kötni ,akkor minő értelme van annak ,hogy az illetők arczképeit szemlére vegyük ? A vászon amugy is csak élettelen képet tár elénk és miután szivünk ejátéknál érdekelve nincs ,mit érdekelhet bennünket az is ,ha szőke -e vagy barna az illető ,visel -e bajuszt ,szakált ,egyenesen vagy görbén áll -e parókája ? E szavakban oly keserü guny volt ,mely a császárné szivét megdöbbenté . Előbb kézen fogta ,majd megölelte és homlokon csókolta Erzsébetet . -Óh ,kedves gyermekem ,-mondja azután mig jóságos kék szemeiben könyek gyültek ,-szavaidból ,viseletedből azt veszem ki ,hogy a jóságos isten szivedbe többet csepegtetett azon érzelmekből ,melyek a nőt vagy nagyon boldoggá ,vagy nagyon szerencsétlenné teszik . Mi ,kiket a sors trónokra ,vagy trónok közelébe juttatott ,kiknek életéhez ,gondolkozásához ,érzelmeihez népek sorsa van füzve ,mint gondolatainkra ,ugy érzelmeinkre is távolabb kell állanunk a mindennapi fölfogástól . A mi érzelmeinknek nem szabad alant a föld porában járni ;nálunk az akarat szab korlátokat az érzelmeknek ,ezt az akaratot pedig nem saját önzésünk és szenvedélyeink ,hanem azok a magas czélok irányozzák ,melyek sikerítéseért a népek magok fölé emeltek . De azért ,ha érzelmeinket szabadon nem követhetjük ,nem következés ,hogy vakon dobjuk el magunkat a puszta véletlen esélyei közé . Megtörténik ,-mint épen velem s drága Ferenczemmel -édes atyáddal ,történt ,-hogy a trón s népek magas érdekei találkoznak a sziv vonzalmával ;és én mondhatom neked ,hogy e tekintetben boldogabb uralkodónő aligha volt e világon . Ferencz teljesen megfelelt annak az eszménynek ,melyet én mint fiatal leány alkottam volt magamnak s mint népeink ,ugy én sem csalatkoztam meg ő benne . Meglehet ,hogy a te választásod nem lesz oly szerencsés ,de ha már választani kell ,mégis helyesebb ,hogy egyenlő esélyek mellett ahhoz fordulj ,ki inkább megfelel vonzalmadnak . Azért tekintsd meg e képeket ,gyermekem ,a külső nem puszta véletlenség az embereknél ;a szemeket a lélek tükrének mondják és az arczon is vannak vonások ,melyek bizonyos lelki tulajdonoknak szoktak megfelelni . Nézd csak a lengyel királyt ,bátran nyilt szemei ,előre nyomuló álla mutatják a nemes szivü ,bátor férfiut ! Chablais herczeg kevésbbé szép ,de fiatalabb ,arczvonásai is szelidebbek ,lágyabbak és ugy hiszszük ,hajlékonyabb is az emberekkel szemben . Tudósitásaink mindkettőről kedvezők a szokások tekintetében ;a lengyel király valamivel szenvedélyesebb ,de szenvedélyeit erős akarat kormányozza ;a herczeg inkább a tudományok ,müvészetek felé hajlik ,de rangra ,hatalomra nézve kisebb ,-jellem tekintetében egyik ellen sincs nagy kifogás . Válaszsz ! A főherczegnő futó és közönyös pillantást vetett a két képre ;nehéz szempillái alá ujra egy pár könycsepp gyült s egy sóhajtással mondá : -Oh ,kedves anyám ,milyen boldogok a közönséges emberek ,a középsorsu családok leányai ! -Valóban -felelt a császárné ,ki szép ,kövér karját még mindig leánya nyakán tartá -a közönséges emberek sokkal boldogabbak ,annyiban ,hogy saját hajlamaikat korlátlanul követhetik . De még ott sincsen ez meg mindig ,nőkkel és férfiakkal egyaránt megesik ,-folytatja nyomatékosan ,-hogy vágyaikkal magasabbra szárnyalnak ,mint a minő hely sorsukat megilleti . Azért a közöttük kötött házasság igen nagy részének is nem az együtt érzett belső vonzalom ,hanem kisebb családi ,vagy anyagi érdek képezi alapját ;sőt többet mondok ,nem egyszer szerelmes szivek is csalódnak egymásban és gyakran csak az egyszerü tisztelet alapján kötött házasságok boldogabbakká lesznek a szenvedélyes szerelmesekénél . De nálok a házi boldogság hiányát nem pótolja az a magas önérzet ,mely néha önfeláldozásból is származik s esetleg a sziv boldogságának hiányát magasabb érdekek kielégitésével ,jótékonyság gyakorlásával s a nyomor enyhitésével pótolhatja ki . Erzsébet még keresett egy kivezetőt abból a tömkelegből ,mely szivét a közöny fásultságával fenyegette . -De hát okvetlenül szükséges -e ,kedves anyám ,hogy mi ,leányaid ,mindannyian férjhez menjünk és ,nem mondom ,áldozatai ,de eszközei legyünk állami és családi érdekeknek ? Nekem ugy tetszik ,hogy a kolostori élet csendes nyugalma inkább kielégitené szivemet ,mint egy ilyen házasság ,mely nem lelki vonzalmon épül . -Bohó gyermek !-mondja a császárné érzékenyen ,-fiatalabb vagy még ,hogysem tudhatnád ,miről beszélsz . A kolostor oly herczegnőknek valók ,mint szegény Mária ,kikhez az isten és természet oly mostoha volt ,kik mint te ,a természet kedvezéséből nincsenek a boldogságra teremtve . Te erről nem panaszkodhatol ,a jó isten ,nővéreid között legtöbb külső és belső előnynyel áldott meg és szived mélyebben érez ,ereidben pezsgőbb a vér ,hogysem a kolostor fátyola azok fölött nyugalmas maradhatna . A kolostor ,kedvesem ,temetője minden emberi érzelmeknek a vallásos buzgóságon kivül :olyanoknak való ,kiket vagy nagy csalódás tört meg ,vagy a természet sujtott s e miatt lemondanak az élet örömeiről . Tenálad egyik eset sem áll :szépségre alkalmasint első vagy Európa összes herczegnői között és fiatal szived alig ismerhetett még szenvedélyt ,alig szenvedhetett csalódást ,-egy ily herczegnő hivatva van nagy előnyöket biztositani trónjának és családjának s e mellett boldogitani és boldoggá lenni . -Jól van ,kedves anyám ,-mond határozottan Erzsébet -cselekedjél belátásod szerint ;szerető ,engedelmes gyermeked vagyok ;azt is tudom ,mennyire szeretsz minket ,s hogy csak boldogságunkat akarod . Csak azt ne kivánd ,hogy én válaszszak ,mert erre tapasztalatlan vagyok ;a te anyai kezed áldásosabb lehet ,midőn a sors koczkájának urnájába nyul . -Jól van ,édes gyermekem ,-fejezi be a császárné ,még egyszer homlokon csókolva -miután reám biztad sorsod eldöntését ,ezzel a felelősséget is reám háritod és nyugodt lehetsz az iránt ,hogy boldogságodat akarom és ha szivedet veszély fenyegetné ,ott leszek ,hogy elháritsam . A schönbrunni kastély volt ez időben a császári családnak legkedvenczebb mulatóhelye . Azon időben ,melyben történetünk szól ,az udvar főépületével szemben eső rész ,ha a császári család kinn mulatott ,könnyü korlátokkal volt a többitől elválasztva ,mely ugyan nem zárta ki a közönség kémlelő szemeit ,de nem is gátolta az udvar szabadban gyakorolt kedvteléseit . A bécsi nép ugyan épp oly szivesen járta Schönbrunnt ,mint korunkban ,de akkor még kevésbbé lehetett panasz ,arra nézve ,hogy uralkodó családja kedvteléseit még csak tulvitt kandiság által is háborgatná . Közönségesen az volt az udvari szokás ,hogy a délelőttöt ,mi az utánzott franczia divat szerint ,összeütött az ebéddel ,az egész udvar komoly foglalkozásban töltötte ;ebéd után pedig fölkeresték a pompás kert verőfényes vagy árnyékos pázsitját ,homokterületeit és kivált a fiatal rész játszi kedvtelésének adta át magát ,melyeket a napról-napra nagyobb mértékben elnehezedett császárné ,már többnyire csak az erkélyről ,vagy ablakai valamelyikéből nézett . Legdivatosabb volt az időben a szárnyas laptákkal üzött játék ,melyek élénk szinekre festve ,mint valami kis meteorok ,röpdestek a levegőben ,a mint a körbe állott fiatal urak és hölgyek élénk mozdulatok közben csapták fel körte alakra idomitott és szintén élénken szinezett ruganyos kézihálócskákkal . Az ilyes játékoknál meg volt engedve ,-mint a tánczórákon is ,-hogy az udvari aranyifjuság jelesebb tagjai ,mint a Daunok ,Koburgok ,Eszterházyak ,Pálffyak stb. egykoru tagjai szintén részt vegyenek a mulatságban . A különös véletlen ugy akarta ,hogy a nagy terjedelmü játékkörben ,hol férfiak és nők felváltva voltak beosztva ,a császárné parancsára most már ismét visszakerült Czobor gróf ,Erzsébet főherczegnő mellé jusson . Lehetne ezt a különös véletlenséget a rendező Eszterházy Miklós baráti szivességének is tulajdonitani ,ki Czobor grófnak igen jó pajtása és ha ily körökben megpróbáltatásokról lehetne szó ,mondhatni barátja volt . A tollas lapdajáték meglehetős ügyességet föltételez ,mert a felcsapott tollak hol a szomszédnak ,hol a szemben levők valamelyikének vannak szánva ,és ha az illető szórakozottságból föl nem fogja ,ki szokták nevetni . Gyönyörü látvány volt a hivogató zöldülő pázsit fölött látni ezt az előkelő ,diszes ifjuságot ;mindannyian élénk szinü selyem öltönyökben ,különböző szinü libegő vállszalagokkal ;az urfiak aranyba szegett rövid frakkok és hosszu mellényekkel ,selyem nadrágban ,hosszu harisnyák fölé huzott ezüstcsattos czipőkben és fejükön a hajporos parókával ,melynek szalagba font vége utánozta játszi mozgásaikat ;a kisasszonyokat pedig szintén hajporos fejjel ,mely arczuk eleven tüzét még jobban kiemelte s francziásan felaggatott rokolyáikkal ,mely termetüket és picziny lábaikat egyaránt feltünteté . A fővárosból kitódult közönség körül is fogta a korlátokat és nagyban látszott gyönyörködni a fiatal hölgyek és urak játékában ,melyről a sevresi porczellángyár festői ,bátran mintát vehettek volna . A könnyed mozdulatok ,hajlongások ,melyekkel a játék együtt járt és a vidám nevetkezés ,mely az elhibázott ütéseket ,vagy ügyetlen felfogásokat követte ,még kedvesebbé tette a nézőkre nézve e főrangu idylt . Természetes ,hogy a korláthoz a gyermekek tolultak legelől ,mint a kik legtöbb gyönyört találtak e mulatságban . Ha egy-egy lapdácskát kifoghattak ,ujjongtak örömükben ,nagy készséggel nyujtották azt vissza a fiatal uraságoknak és mióta Czobor és Eszterházy az ily ügyes gyermekeknek egy-egy aranyat nyomott markába ,a szolgálatkészség vágya annyira fokozódott a gyermekek között ,hogy majd bedönték a korlátokat . Vágyakozva tekintettek az apró szentek a röpülő szárnyas gömböcskék után és szerették volna ,ha oly hosszu kezök van ,hogy azokat még a társaság feje felől is elkaphassák . Igy történt ,hogy egy nagy igyekezetü kis leányka abban a szerencsében részesült ,hogy mig kezecskéit a röpülő golyó után nyujtogatá ,egy utat vesztett vöröstollas golyó éppen feje bubjára esett ,akkorát koppantva reá ,hogy a kis leány tévetegen nézett körül ,hirtelenében nem birván felfogni ,tulajdonképen mi történt vele . A golyó ütése nem járt veszélylyel ,mert nem volt nagy és a kis leány talán nem is fakadt volna sirásra ,ha a jövő pillanatban azt a szárnyas lapdát ,melyhez már a kiállott fájdalomnál fogva is jogot tartott ,egy élénk czipészinas kezében nem látja ,ki ugyancsak sietett vele ,kergetve attól az ábrándtól ,hogy a következő pillanatban talán már egy császári arany fogja markát nyomni ,valamelyik mágnás urfi ajándékából ,de a fájdalom és jograblás együtt elég okot adtak a kis leánynak arra ,hogy fejét megfogva ,toporogva siránkozzék ,mi az egész mulató társaság figyelmét reá vonta . A kis leány szerencséjére ,a fejét érintett lapda épen Erzsébet főherczegnőé volt ,ki elhirtelenkedésből ütötte azt tul a korlátokon . Most tehát Czobor kiséretében ,a korlát háta megett jajgató kis leányhoz ment ,kinek szerény ruhácskáin nagyon is meglátszott a szegénység és megsimogatva a leányka arczát ,magához emelte a gyermeknek könyüktől elboritott nagy sötétkék szemeit . -Hogy hivnak ,gyermekem ?-kérdé tőle . -Fanny -volt a zokogva adott válasz . -Vannak -e szülőid ,testvéreid ? -Van egy beteg anyám és két idősebb nővérem ,kik dolgozni járnak . -És hol van a lakástok ?-kérdi Czobor ,hogy a dolognak hamarabb véget vessen . -Lisingben ,a falu végén ,egy pinczeszobában -válaszolt a kis leány . -No jól van ,nesze ,itt van egy arany ,vidd haza édes anyádnak és mondd meg neki ,hogy még ma meglátogatlak és szállástokról gondoskodom . Nos ,fáj még a fejed ,vagy már meggyógyult az aranytól ?-kérdi tréfásan a gróf . -Már nem fáj -mond a kis Fanny ,könyüin át mosolygó szemmel s mintha féltené ,hogy kincsét valaki elveszi ,markába szoritva azt ,igyekezett kivergődni a tömegből . -Holnap ilyenkor ismét légy itt !-kiáltja utána Czobor ,-hogy ha meg nem találnám lakástokat ,magad elvezess oda . Ezzel az ifju játékos-pár visszatért előbbi helyére ,a játékkörbe . * Másnap ,midőn a társaság ujra szokott játékát üzte a pázsiton ,Erzsébet főherczegnőnek feltünt egy igen csinosan ,bár középsors szerint öltöztetett kis leány ,kire egy termetes dajka látszott felügyelni . -Nézze csak -mondja Czobornak -mennyire hasonlit az a kis leányka a mi tegnapi martyrunkhoz . -Annyira hasonlit fenség ,-mondja mosolyogva Czobor ,-hogy az épen fenséged kis kegyencze ,Fannyka . -Ah !-kiált fel a főherczegnő -milyen kellemes változás és meglepetés ! -Magam kerestem föl a családot ,-mond magyarázólag Czobor -egy megbukott kereskedő özvegye az anyjuk ,kit férje könnyelmüsége vitt a nyomoruságba s midőn a férj ,életét erőszakosan kioltá ,az anya ereje és egészsége is megtört ;még szerencséjök a két 13-14 éves leányka ,kik kézimunkájokkal ugy a hogy fenntartották a családot . Miután igy megtudtam ,hogy tisztességes emberek és a segélyre érdemesek ,egy tisztességes házat béreltem ki számokra ,melynek kis kertje is van ;kosztjukról is gondoskodtam ,ugy ,hogy a kis leányok most már szabadabban láthatnak munkájuk után ;végre a mi kis kegyenczünk oltalmára ezt a termetes Mártha asszonyt fogadtam meg ,ki egyuttal mindent rendben tart a háznál . A főherczegnő hálás tekintetet vetett Czoborra és kellemes lágy hangján mondá : -Hiszen ön maga a mennyei gondviselés ,hogy ily rögtön tud az elhagyottakon és árvákon segiteni . Ha megengedi ,hogy én is részt vegyek nemes munkájában ,én majd a kis Fanny nevelését fogom zsebemből elvállalni . -Nincs engedélyről szó ,fenség -mond hódolattal a gróf -csak egy szent érzelem fellángolásáról ,ama tudatban ,hogy fenséged is együtt tud érezni a nyomorral . -Oh ,nem fogjuk Fanny kisasszonykát eldédelgetni ,-folytatja a gróf ,neki különösen illő komolysággal ,-mert a sorsukból véletlenül kiragadott egyének szoktak lenni a legszerencsétlenebbek ;hanem tisztességes polgárnőt nevelünk belőle és ha majd felnő ,erős és munkaképes lesz ,szépsége után fel lehet tenni ,hogy szerencséje is fog akadni és akkor közös költségen kiházasitjuk . -Nagyszerü terv ,-mondja a főherczegnő tapsolva ,-menjünk és adjuk is mindjárt értésére . -No ,azt még nem ,-mondja mosolyogva a gróf -elég lesz ,ha fenséged ,tiszta állacskáját megsimogatja ,mit mindennap tehet ,mig az udvar Schönbrunnban időzik . Még azt sem szeretném ,hogy a család megtudja ,hogy ily magas egyéniség érdeklődik iránta ,mert az könnyen elbizottá tehetné . -Jól van -mondja a főherczegnő -én a nevelés egész ügyét önre bizom ,mert látom ,jobban ért hozzá ,mint én . De most mindjárt vége lesz a játékszünetnek ,azért kisérjen ön a mi kedves kicsinyünkhöz . Mondja csak -folytatja ártatlan meggondolatlansággal -nem érdekes -e az ,hogy nekünk kettőnknek egy kis leányunk van s erről más nem tud semmit ? -Nagyon érdekes ,sőt reám nézve értékes is -mondja a gróf mosolyogva ,mert semmi sem hozza oly közel az emberi lelket egymáshoz ,mint a közös jótétemény . És a gróf valóban érezte is a boldogságot ,érezte talán a főherczegnő is ,anélkül ,hogy magának bevallotta volna . Midőn a szép juliusi nap hanyatlatán a hires gárdistapárt lakszobájában meglepjük ,mindkettőt nehéz gondok látszanak terhelni és itélve a füstfelhőkből ,melyeket rövid száru pipáikból bocsátgatnak ,mintegy ossiáni köddel akarták magukat körülvenni . Már egy fél óra mult volt ugy el ,hogy ott hevertek egymással szemben ,a nélkül ,hogy csak egy szót is szólnának egymáshoz ;pedig semmivel sem bántották meg egymást ,sőt nagyobb volt a vonzalom közöttük ,mint bármikor . Utoljára Barcsay Ábrahám szólalt meg : -Gyurka te ,mondanék én neked valamit . -Hát hiszen én is épen azt akartam ,Ábris ,-válaszol a Herkules ,félkézre könyökölve . -Hát nem vagyunk mi bolondok ? -Miért zárkózunk mi ugy el egymástól ? Hiszen ,azt hiszem ,csak olyan jó barátok vagyunk ,mint eddig ,ha nem még jobbak . -Ugy van ,én is azt hiszem . Engem csak az vont el baráti körötökből ,hogy boszantott az a fölfedezés ,hogy a mi kedves hazánk litteraturája valóban oly szegény ,mint a milyen . -Ejnye ,te Gyurka ,hisz engem is ép az bántott . Ebből is csak az tünik ki ,hogy mi olyan jó barátok vagyunk ,hogy egyik azt gondolja ,a mit a másik . -Igaz ,de hát én tovább mentem okoskodásomban és föltettem magamnak azt a kérdést ,nem lehetne -e ezen a dolgon segiteni ? -Biz azt én is feltettem ,-mond Bessenyei -sőt még tovább is mentem egy lépéssel . Te Ábris ,én benned nagy költői tehetséget fedeztem föl ;én azt hiszem ,hogy te képes lennél igen szép lirai verseket irni . -Én is igy vagyok veled ,édes Gyurkám ;és azt hiszem ,hogy az a roppant erő ,mely te beléd szorult s mely képes volna ,mint az egykori titánok ,kősziklákkal dobálni meg az eget ,szellemi térre vezetve is alkalmas volna nagyokat müvelni . Az erős zuhatag ,mely bérczről alárohanva ,kárt okoz a vidéknek ,jól vezetett mederből ,száz malom elhajtására is képes . És ,hogy lásd ,mily komolyan foglalkoztam veled ,bár meglehet ,kinevetsz ,nehány verssort is irtam hozzád ,melyben munkálkodásod megkezdésére biztatlak . Ime belőle egy pár sor : «Mivel bölcsődet is a muzsák rengették  És első póládat nymfák kötözgették , Ha szolgálni kivánsz szegény nemzetednek , Kérlek ,tömjénezzél egyedül ezeknek ! .............................................................. Addig magyaroknak hirdessék munkái , Hogy ők a scytháknak vitéz unokái : E szegeletkövön fekszik szabadságunk , Különben bizonyos ,higyjük el ,rabságunk , Sajnovits jármától ójjuk nemzetünket , Ki Lapponiából hurczolja nyelvünket stb ». .............................................................. -Nos ,hát mit szólasz hozzá ? -Csak annyit barátom ,-felelt Bessenyei oldalzsebébe nyulva ,-hogy ime ,én is épen egy ilyen verses levelet intéztem hozzád ,melyből e kis töredéket fel is olvasom : «Hagyjuk el barátom a mély okoskodást , Ne tegyünk hiába olyan sok hánykódást , A természet sötét mélységét elhagyván , Örömre sietek kezedet ragadván , Szivünknek érzési füzzék szárnyainkat , Barátság élessze mozgó ajakinkat ». -Itt azután ,barátom ,összehasonlitalak téged a fülemilével ilyeténképen : «Mint a fülemile ,a mely örömétül  Indittatván ,itt-ott zöld ágacskákra ül , A hajnalnak tüzét hasadni szemlélvén  Várja a vig napot ,mindig énekelvén ; Kedvei közt ,tudjuk ,oly soká zengedez  Hogy végtére nyelvén vére is csergedez , Erőlteti magát okoskodás nélkül , Mert ő is törvényt vett a hü természettül : Ugy egy poéta is ,Marsnak sisakjára  Felállván ,jobb kezét Phoebus paizsára  Bocsátja ,és igy e két istenség között  A kies Parnassus hegyéhez költözött , Honnan e világot sóhajtva szemlélvén , Harczrul ,szerelemrül sokat énekelvén , Mint a fülemile magát erőltetve  Vért ereszt ,és meghal mást gyönyörködtetve ». -No ,látod !-kiált fel Barcsay -már e rövid költeményed is mutatja ,hogy a valódi hivatott csakugyan te vagy ! Te vagy az ,ki apostola lehetsz a felvirágozandó magyar litteraturának . -Ah ,barátom ,-sóhajt fel szomoruan Bessenyei -mi vagyok én e nagy feladathoz képest ? Egy szem homok a tengerbe hullva . Ó nem egy éjszakám álmát rabolta már el ,mióta köztünk fölmerült e gondolat ;gyakran fölkerestem a szent ,szabad természetet és tanácsot kértem a sötét völgyek echoitól ,de azok is csak az én csekély hangomat adták vissza ! Mi vagyok én ,mi vagy te ésa többiek a nagy problemához képest ? És ha ugy harsogtatnók is trombitáinkat ,mint az egykor Jericho falai alatt történt ,van -e nemzet ,a mely meghallgassa ? -Igaz ,ez a legszomorubb része a dolognak ,-mondja Barcsay ,-hogy nincs magyar olvasó közönségünk . De egy vigasztalót mégis mondhatok neked ,az én hazámban ,abban a kis Erdélyben ,az egész intelligenczia testtel és lélekkel magyar és bármely könyvet vagy szindarabot oly nagy örömmel fogadna ,minőt nemzeti lelkesedés csak kifejteni képes . -Ez is valami ,-mondja Bessenyei -hiszen ,mint szomszédnak ,nekem is van tudomásom erről . Archimedes azt mondta ,hogyha egy pontot tudnak neki mutatni a földön kivül ,melyre emeltyüjét felállithassa ,ki fogja vetni a földet sarkaiból . Én is azt hiszem ,hogy a mi archimedesi pontunk csakugyan Erdély lesz . Magyarország éjszaki vármegyéi hazafiasan éreznek ,de tót és latin keveréket beszélnek ,mely erre ,Pozsony felé ,a zagyvalék erősbitésére ,még a németet is fölveszi . Hiszen ismered a trencséni földes ur szokott megszólitását :«Gut morgen ,panicsku ;quomodo dignetur valere ?» Az Alföldön és Tisza-Duna között ,a török hóditások után ,még nem volt idő ,hogy kifejlődjék a valódi nemzeti genius . A dunántuli megyékben van még némi tömör magyarság ,de a déli rész nagymértékben elszlávosodott ,a nyugoti pedig elnémetesedett . A hol nincs ,ott ne keress ! -Azt hiszem ,-mondja Barcsay -hogyha vándor komédiáscsoportok alakulnának s ezek jó magyar darabokkal járnának városról-városra ,mégis csak legjobban reátudnának tapintani a magyar patriotizmus ütereire . Ily társaságokat ,habár gyakorlókat is ,én már láttam s mondhatom ,hogy esetlen előadásaiknak és haszontalan darabjaiknak is rendkivüli hatásuk volt . -Gondoltam én már erre is ,-mondja titokteljes arczczal az athléta Bessenyei és heverő helyéről fölemelkedve ,melyet az időben szófának neveztek ,iróasztalához ment ,annak fiókját kihuzta és egy összetüzött iratcsomagot dobott ,Barcsay elé ,az asztalra ,melyre az ,mint valamely tigris ,reárohant . Az első lapon ez állt felirva :«Agis tragédiája öt játékban ,versekben ». -Hiszen te félisten vagy ,ki minden irányban tudsz teremteni !-kiáltja Barcsay Ábrahám barátja széles vállait nagy bajjal körülölelvén . Te fogsz uj életet adni a már kihalóban lévő magyar litteraturának ! -Adná isten ,hogy ugy lehetne ,-mondja sóhajtva Bessenyei -azonban -folytatja ,óriási jobbját az iratcsomagra helyezve ,-e dolog még csak az én titkom és nem szeretném ,hogy más valaki ,például a mi gunyos Báróczy barátunk ,gonosz nyelvére vegye . -De hiszen ,én előttem nem titkoltok el semmit !-kiált a kis élénk gárdista ,ki Bessenyeinek menydörgéséhez hasonló suttogását már az előteremben meghallotta ,-én ugyan nem hagyom magamat a három B. triumviratusából kizáratni ,hanem ezt a corpus delictit azonnal lefoglalom ! És oly ügyesen kiragadta Bessenyei keze alól a rejtegetni akart szinmüvet ,hogy annak óriási szerzője csak ugy keservesen nézett utána ;miközben a kis Báróczy őrülten tánczolt körül a szobában és ujjongva kiáltozta : -Ime ,a magyar nyelv egy ujabb diadala :Ágis tragédiája ,Bessenyei Györgytől ,öt játékban és versekben . -Ne kiabálj és ne komázz velem ,Báróczy ,-mond az óriás -mert megfogom nyakadon a bőrt és kiteszlek az udvar közepére . -Akkor annál jobban fogok kiáltozni -mondja nevetve Báróczy -és világgá kiáltom :Ide hallgassatok ,emberek ! Ime ,a magyar nyelv egy uj diadala :Bessenyei magyar tragédiát irt ! -De mikor én nem akarom ,hogy arról valaki tudjon a világon !-mormogja maga elé Bessenyei . -No még ilyet sem hallottam !-kiáltja ,hangos hahotára fakadva a kis Báróczy -Shakespeare ,a ki mondhatom ,nem a legutolsó szinmüiró volt ,maga játszotta el szindarabjait ,járván országszerte városról-városra :no ,de talán emlékezel bizonyos Moliére urra is ,a ki szintén maga vezette és oktatta szintársulatát ,de hát miféle emberek legyenek ezek ,Bessenyei Györgyhöz képest ,a ki mint igaz magyar ,nemes ember ,megirja ugyan a maga szindarabját ,de csak a maga saját mulatságára ;a paraszt közönségnek ahhoz ne legyen semmi köze ! -Mondtam ugy -e ,-mondja Bessenyei ,hátravágva magát korábbi ülőhelyén -minden ugy jár ,a mi az ő gonosz kezére kerül . -No ,ne haragudjál ,barátom ,-mondja Báróczy ,kezet nyujtva a méltatlankodónak -de azt hiszem ,napfénynél tisztábban áll ,hogy egy ily müvet nem rejtegetni kell ,hanem dicsekedni vele ;én egyenesen magának a császárnénak ajánlanám ,kiben még most is mindig nagyobb a magyar sympathia ,mint ,elismerem ,lángeszü fiában . Különben pedig derült kedvemnek bocsássatok meg ;én egy győzelmes hadjáratból jövök ,melyben a magyar nemzeti zászlót diadalra vezettem . -Hogy-hogy ?-kérdé Barcsay . -Hát már elfeledtétek ,hogy mára volt kitüzve nevezetes versenyem napja ,Gebler tanácsossal ? -Igaz ,-mondja Barcsay -ezt egészen el is felejtettük ! -Annál kevésbé felejtettem el én ,-mondja élénken Báróczy ,ki legkivált az ilyféle ügyekben ,csupa láng és tüz volt -és annyit mondhatok ti nektek ,hogy a milyen föntartott fővel jött ő nagysága a kijelölt helyre ,a «Nagy Stiblihez »ép annyira lebocsátott fejjel és csüngő orral távozott onnan . -Ülj le és beszéld el az egészet ,-mondja komolyan Bessenyei ,-mert ez igen nagyfontosságu dolog . -Tud is Báróczy ülni !-kiáltja nevetve Barcsay -hiszen ismered természetét :ugy izeg-mozog ,mintha legalább hetven eleven ördög volna benne . -Valóban -mond Báróczy -arra nem vagyok képes ,hogy ezt a jelenetet leülve és keresztbe vetett lábakkal ,elő tudjam adni . Vannak dolgok ,melyek az ember vérét felizgatják s melyeket ,mint a magyar ember mondja ,nem lehet kiállani kaczagás nélkül . Tehát képzeljétek -folytatja le- s föl járva a szobában -a komoly ,nagy ur egy hosszu lisztát vont elő ,melyhez a szavakat ,bizonyosan valami politikai könyvből ,szedte össze :ezeket aztán sorban föladta nekem ,hogy miután a magyarok között vannak olyan ábrándozók ,kik a törvényhozás és közigazgatás nyelvéül a magyart óhajtanák ,soroljam fel ahhoz a magyar müszavakat . Én előre is tiltakoztam az ábrándozók nevezete ellen és több kétségbevonhatlan adatból mutattam ki ,hogy pl. Erdély törvényhozási nyelve ,századok óta magyar . Ha az -felelte Gebler -akkor oly fejlett szótáruknak kell lenni ez irányban ,hogy a nevezetesebb müszavak már feltétlenül magyarok lesznek . És hirtelen leőrölt előttem egy hosszu névsort ,mely kezdődött a «monarchián ,politikán ,constituczión és végződott a curián »s az isten tudja min . És midőn elmondám neki ,hogy a monarchia magyarul is csak monarchia ,a politika ,politika ,a constitutió constitutió stb. ,akkor nagy diadallal tekintett velem szembe . Hát ,nagy jó uram -mondja -miként akarjátok e szerint ,hogy a magyar legyen nálatok a törvényhozás és közigazgatás nyelve ? Hiszen egyetlen fontosabb politikai funkczióra sincs saját szavatok ! Az igaz ,mondám tettetett kétségbeeséssel -de akkor nagyságod bizonyosan hajlandó lesz megmondani ,hogy ugyanezen nevezetes müszavak miképen hangzanak német nyelven ? Például ,hogy mondják németül a politikát ,monarchiát ,constitucziót ,curiát stb. ? Az igaz !-kiált fel Gebler ,homlokához kapva ,-erre egyelőre nem is gondoltam ! De én nem is állottam meg az elfoglalt pozicziónál ,hanem azonnal előbbre mentem egy lépéssel . Nagyságod -mondom -a politikai tudományokból aligha fog fölmutatni egyetlen szót is ,melyet mi ,magyarok ,átvettünk volna a németektől ;ellenben én tudok néhány olyan szót ,melyet a tudományos világ a magyarból vett át ,bizonyos pruderiából meglatinositva . Ott van például az urbárium ,magyarul urbér ,a birságium ,magyarul birság stb . -Emberül megfeleltél ,öcsém ,-mondja Bessenyei ,mosolyogva kelvén fel a szófáról s e közben elismerése jeléül ,akkorát ütött óriási tenyerével Báróczy jobb vállára ,hogy az egy darabig jajveszékelve futkosott le s föl a szobában . -Barátom ,ha nálad eképen nyilatkozik a tetszés ,-mondja ,még mindig vállát tapogatva ,Báróczy ,-akkor egyszer s mindenkorra arra kérlek ,hogy inkább gáncsolj ! -Hidd el ,kedves barátom ,-mondja az óriás ,fényes bajuszát pödörve -teljességgel nem akartam neked fájdalmat okozni és csak egyszerüen lebocsátottam a kezemet ,a nélkül ,hogy erőt adtam volna neki . -Köszönöm ,-mondja ,keserü arczczal ,Báróczy -hogy legalább ebben tartóztattad magadat ,különben ugy járhattam volna veled ,mint a budai torony Toldyval ,hogy legalább is bokáig sülyedjek a földbe . Máskép ki nem engesztelsz ,mint ha ide adod nekem Ágist ,olvasni . -Üsse a kő !-dörmög Bessenyei -vidd el és most beszélj tovább ! -Az én tanácsosom tehát ,e téren ,egészen megadta magát . Hát legyen -mondá -ebben megadom magam ,de mit szól ön a társadalmi nyelvhez ? Hiszen önök legelső magyarjai itt az udvarnál ,német -franczia -latin melange-ot beszélnek ,hogy az ember azt hiszi ,az általános európai nyelvet fedezték fel . Arról ,amit nagyságod itt hall ,-feleltem -ne itéljen a magyar nyelv tisztaságára nézve ;mert azok épen ugy meg vannak rontva ,mint az önök német nyelve a francziával és latinnal . Vagy azt hiszi nagyságod ,hogy épen az udvar nyelve különb azoknak a magyar uraknak ,magyarságánál ,a kik itt ,az udvar körül ,forognak ? Hát én ,erre nézve ,nem megyek tovább ,csak hivatkozom a császárné ő felségének válaszára ,az önök tudományos akadémiája ügyében ;és kezébe adtam neki nehány sor másolatát a császárné válaszának ,mely igy szól :«Die accademie hat also eher noch wegen fundo ,ohne die burger so zu drucken ,ein fond ausmachen ,nachgehends erst mir ein ordentlichen plan vorlegen ,wie dise accademie mit frucht und ehre und mit vas subjecten und was objectentraction solle . Abbé Hell finde nicht stark genug ;was schechters als andere schon existirendeaccademien lohnte weder deren kosten noch Mühe ». Mutathatnék önnek ennél még különb dolgokat is ,de hát ön ,mint udvari ember ,épen oly jól tudja ,mint én ,hogy ott ,hol «amusirozzák »,hol «enuyrozzák »magukat ,gyakran vannak «enchantirozva »,«blamirozva »stb . Erről hát nem is beszélek .