FÉRJEMNEK . Kedves férjem ! Midőn e regény irására határozám magamat ,legfőbb törekvésem volt abban a női- és férfi-jellemeket hiven és egyszerüen az életből venni ,s csupán annyira eszményiteni azokat ,a mennyire az embert a szerelem és fiatalság eszményiteni szokta ! -Nem tudom ,elértem -e ezen föladatom czélját ;azonban reményt ad erre az a tudat ,hogy e sorok irásakor ujra átéltem fiatal hősnőm alakjának ecsetelésekor ama szép kort ,mely a gyermek öntudatra ébredése és a teljesen kifejlett sziv első szerelmének korszakára esik . Ujra átmenve mindazon évek ,napok ,tán órák örömein és ábrándjain ,melyeket csak az ifjuság és szerelem adhat ,önmagamból indulva ki :igyekeztem fiatal hősnőm tetteiben a valót ecsetelni ,minden ámitás ,minden túlfeszités nélkül . Ha azonban mégis lennének ,kik az e könyvben szereplő nők tetteit és érzelmeit túlfeszitettnek és tán természetlennek találják ,azoknak feleletül csak azt mondom :hogy én is azok közé tartozom ,kik állitják ,miként a szerelem a legerősebb szenvedély e földön s hogy »sokat megbocsáthatni azoknak ,kik igazán tudnak szeretni «. Midőn e sorok irásakor ,átélve még egyszer kora ifjuságomat ,visszagondolék ama szép virágos kertre ,melyben éltem ,annak göröngytelen utjaira ,magam elé képzelem a teljes diszökben illatozó fákat ,a nyiló völgyeket ,a bájos erdők zengő madarait ,melyeket a gyermek képzelete egykor oly ragyogó szinekkel tudott fölruházni s azt a kort ,melynek még csak napja volt ,és soha egyetlen felhője sem ,-ekkor önkéntelen megjelent e képzelődések legszebb alakja ,mely éltet öntött mindenbe ,a mi körülötte létezett ,s megvalósitá az eszményképet ,mely már az első perczben oly mély benyomást tőn a szivre ,hogy azt sem rosz ,sem jó napok nem birták többé onnét kitörölni ! Kinek ajánlhatnám méltóbban e könyvet ,mint neked ,ki a fiatalkor ábrándszőtte képeinek ily alakja voltál ;kinek szeretett vonásai oly mélyen vésődtek keblembe az első pillanat óta ,melyben először találkozánk ,hogy e kép adott vigaszt sok ,igen sok szomoru és vészterhes napok szenvedései alatt ! Kinek ajánlhatnám inkább ,mint neked ,kinek e földön oly sok hálával és annyi szeretettel tartozom ? Kinek emléke ,kinek szavai tartottak fönn engem a legnagyobb megpróbáltatások közben ? Ki volt az ,ki oly nemesen valósitá a fiatal sziv egykori ábrándképeit ? Ki vezetett ki engem az élet vészeitől ment ,nyugalmas révbe ,s ki jött el megóvni a legszomorubbtól ?... Mindezt te tetted ,kedves férjem ,kinek ez első regényemet ajánlom . Fogadd el tőlem ez igénytelen munkát ,ama szép napok emlékeül ,midőn a kiállott hosszu szenvedések után végre czélt érve ,együtt külföldre utazánk ,s összejártuk mindazokat a helyeket ,miket e könyvben érintek . -Olvasása közben emlékezzél vissza mindazon órákra ,melyeket e napok alatt átéltünk . És ha e könyvet figyelmesen átolvasod ,s fiatal hősnőm élettörténetének egyes mozzanataiban tán ismerős helyekre találsz ,gondolj vissza azon szép időre ,melynek egyszersmind oly sok vonzó napjai is vannak ,melyeket elfelejteni sohasem lehet ! Zsámbok ,1866. jan. 15 . B. B. LENKE . Mintegy tizenkét évvel a magyar forradalom előtt ,a Prágában fekvő egyik huszár ezredben több magyar fiatal tiszt szolgált ,s ezek közt társai leginkább szerették -mert legkitünőbb is volt -báró Alpáry Gézát . Neveltetését ez ifju a haimburgi katona-intézetben nyervén ,onnan hadnagyi ranggal lépett ki ,s önnön óhajtása és szülői beleegyezése folytán egyik lovas-ezred tisztje lett ,hol csakhamar kegyencze lőn a főbb tiszteknek és társainak ;nem sokára pedig főhadnagy ,mig 1836 vége felé már mint igen fiatal kapitánynyal találkozunk vele . Alpáry ,szülőinek egyetlen gyermeke ,ismeretes gazdag család ivadéka s kellemes ,művelt ,érdekes fiatal ember volt ;mindenütt igen kedves és szivesen látott vendég s Prágában ,sőt a városon kivül is ,alig volt előkelőbb ház ,hol az ifju legalább egyszer meg ne fordult volna . Kedélye bár komoly ,de azért vonzó volt ;vállalkozásokra kész ;s erszénye is rendesen nyitva és teli lévén ,-nem csoda ,ha a tisztek valamennyien bálványozták őt . Az ezredben nem volt hűbb czimbora ,a bálokban jobb tánczos ,a termekben szellemdusabb társalgó ,ügyesebb lovas ,bátrabb vivó ;szóval :környezete és ismerősei nem győztek elég szépet ,jót és magasztalót mondani róla . Azonban néhány hónap óta a folytonosan vele élők nagy változást vettek rajta észre . Az ifju komolyabb lett ,a zajos mulatságokból olykor kivonta magát ;a társas-körökben nem vett oly gyakran részt ;s voltak napok ,hol nem mutatta magát ;tiszttársai nem tudták :hol és merre jár . Egy nap ,május havában ,komoly vonásokkal ült iróasztala előtt ,fejét kezére hajtva irt ;olykor megállt ,szünetet tartott ,aztán ujra folytatá a munkát . Hosszu gondolkodás ,fejtörés és irás után ugy látszék elvégzé a levelet ,boritékot vett elő ,báró Alpáry Imrének czimezé ,de mielőtt a levelet boritékba dugta volna ,fölállt helyéről ,az ablakhoz lépett s még egyszer végigolvasá . »Kedves atyám !-hangzott e levél . Legutóbb irt levelének azon egyenes kérdésére ,ha Blenheim Katinka valóban foglalkodtat -e s érzelmem iránta komoly -e ?kötelességemnek érzem őszintén felelni ;oly őszintén és egyenesen ,mint azt lelkem és szivem sugallja . Tudja jól ,kedves atyám ,hogy természetemből -bár gyermekségem óta mindenkor csak vigsággal és elevenséggel birtam ,-soha sem hiányzott ama mélyebb és valódibb érzés ,miről atyám gyakran állitá ,hogy anyámtól örököltem . Életem elmult napjaiban ,éveiben a vigság ,mondhatnám könnyelmüség volt az ur természetemben ;-de most ,édes atyám ,szivem legmélyebb érzelmei ébredtek föl s oly hévvel ,oly bensőséggel szeretek ,minővel az életben csak egyszer lehet . Blenheim Katinka ,egy porosz báró leánya ,szegény árva ,s rokonainál él ,kik e városhoz két mértföldnyire laknak . Tudom ,hogy e két körülmény szülőim előtt nem igen ajánló . Tudom ,hogy inkább ohajtanák ,ha az ,ki szivemet birja ,magyar születésü volna s tán gazdag is ... Azonban ,édes atyám ,higyje el ,nincs a nőnek nagyobb kincse és vagyona ,mint a tiszta érzés ,jó sziv és ártatlan kedély . Oly leánynál ,mint Katinka ,senkinek sem jut eszébe azt kérdezni :mennyi vagyonnal bir ? A mi a másik pontot illeti ,Katinka még oly fiatal ,csak tizenhét éves ,hogy minden nyelvet könnyen sajátjává tehet s különösen könnyen magyarrá lehetne a magyar ég alatt . -Hogy szeret -e engemet ?-nem tudom . Soha sem kérdeztem tőle . Nem mertem szivével játékot űzni ,mert egyike ő azon nőknek ,kik szerelemre teremtetének bár ,de az életben csak egyszer tudnak igazán szeretni . Nem mertem vele szerelemről beszélni ,mert szülőim véleményét és jóváhagyását nem tudtam ,s ha egyszer e szó :»szerelem «,ki lett volna köztünk mondva ,ugy a visszalépésre többé gondolni sem lehetne . -Atyám tudja azt ,hogy én saját érzelmeimnek mindig igen ügyetlen tolmácsolója voltam ;nem tudok ömlengeni ;nem tudom lefesteni azt ,mit szivem érez s azért legyen elég azt mondanom ,e g y e d ü l i b o l d o g s á g o m a f ö l d ö n ,s z ü l ő i m n e k e h á z a s s á g b a e g y e z é s é t ő l f ü g g «stb . Végig olvasván e levelet az ifju ,összehajtá ,bepecsétlé azt ,és inasának csöngetett . -E levelet azonnal vidd a postára ,mondá a belépő magyar legénynek ;s ennek eltávozása után maga is sapkát téve s kardot kötve ,kilépett az ajtón ,s könnyü léptekkel végighaladt a lépcsőn ,le az udvarra ,hol másfél óra óta vezetgették fölkantározott paripáját . Az ifju azonnal a nyeregbe veté magát s a főutczából ,hol lakása volt ,lépést haladt ki ,előbb ügetni ,majd vágtatni kezdett ,s egy óra mulva csinos falusi lakhoz közeledék . A kastélyt komor régi fák környezék ,s a nagykiterjedésü kertet széles fákkal szegett ut osztá kétfelé ,mely a kastély főajtaja elé vezetett . Az ifju az ut elejéhez érve ,meglassitá lova lépteit ,arcza izgatott s a fölindulástól halovány lőn . A kantárszárat kétfelől lelógatva nézett maga elé ,s mély gondolatokba látszott merülve lenni ,midőn nem messziről jövő csengő hang üté meg füleit . Élénken fordult nyergében vissza s az ut jobbfelőli részéről ,a fák közül ,magas nőalak közeledék ,fehér ruhában ,derült ,mosolygó vonásokkal s élénken kipirult arczczal . Az ifju leugrott lováról s azt kantáránál vezetve ,közeledék a leányhoz . -Miért jön ma oly későn ,-mondá a leány ,kezét nyujtva ,-a nap már rég letünt az égről . -Dolgaim voltak ,mondá élénk mentegető hangon az ifju ,s habozva nézett körül ,hogy hova kösse lovát . -Menjünk be a kastélyhoz ,viszonzá eltalálva gondolatát a leány . Bátyámnál társaság van ;néném és Mari látogatóba mentek ,s én a friss levegőt élvezni jöttem ki szobámból . Az ifju ránézett ,habozó vonásokkal szemlélte a szép ,kifejezésteljes arczot ;ajkai megmozdultak ,-kérdezni akart valamit . A leány lesüté szemeit ,arcza rózsaszinüvé vált ,eltalálta ,mit az ifju mondani akart ,de annak ajka néma maradt . Elindultak s pár perczig szó nélkül haladtak egymás mellett ,mig végre az ifju erőt vett magán . -Miért nem ment kegyed is nénjével és unokatestvérével látogatni ?kérdé Alpáry ,csak azért ,hogy valamit mondjon . -Én ,-viszonzá még inkább elpirulva a leány ,-én a háztartás gondjaival vagyok elfoglalva s miután bátyámnak vendégei vannak ,nem távozhattam a háztól . -Csak egyedül e kötelesség tartóztatta vissza ?kérdé kissé hevesen az ifju . -Az ,viszonzá halkan Katinka . Ujra szó nélkül mentek tovább . Vannak helyzetek az életben ,melyek majdnem elviselhetlenek az emberekre nézve ;olyan érzés ez ,mint a testnek a szűk ruha ,mely minden mozdulatnál korlátozza tagjainkat ,s minden perczben kellemetlenebbé válik . Ily helyzetben voltak Géza és Katinka . Régen ismerték egymást ,s kevés kivétellel naponkint találkoztak . Mindketten meg valának győződve egymás szerelméről s mégis -mint Géza leveléből tudjuk -soha sem volt köztök e szó kiejtve . Az ifju őrizkedett ezt szóba hozni ,s mégis bármily közönyös tárgyról beszéltek is ,minduntalan oly ponthoz értek ,melyet veszedelmes lett volna folytatni . A leány nem tudta e habozást másra magyarázni ,mint a legjobbra ;tudta ,érezte ,hogy szereti őt az ifju ;de azt is jól látta ,hogy mennyire őrizkedik a társalgást e térre vinni ,s mennyire fél a percztől ,mely közös titkukat szavakba öntené . Olykor fájdalmat okozott neki e viselet ;máskor szemrehányásokat tett önmagának kételkedése miatt ;s voltak oly pillanatok is ,midőn a legboldogtalanabbnak érzé magát ;máskor meg ismét oly elégedett ,oly derült volt ,minő csak a legboldogabb sziv lehet . Az ő szülei korán elhalván ,kis korától fogva rokonainál növekedett ,kik mondhatni kegyelemből tarták ,mert szegénynek ,szülői halála után ,semmi vagyona sem maradt . A kis hat éves Katinka igen szép és kedves gyermek volt ,s nénje ,midőn jó és finom nevelést adott neki ,azt hivé ,hogy a leány ezt egykor dusan viszonozni fogja neki ,mert szépsége s kellemei miatt bizonynyal jól fog férjhez menni . S a néne nem csalódott ,a fölnevelt leány napról-napra szebb ,eszesebb és kellemesebb lőn ,s midőn a tulajdonképeni házi kisasszony :Mari ,és Katinka is hat évesek voltak ,amaz egészen háttérbe szorult a szép árvaleány mellett . Ezt sem a szülők ,sem maga Mari nem vették szivesen . Nem maradhatott előttük titok amaz elragadtatás ,melylyel Katinkára mindenki tekinte ;nem azon mellőzés ,mely Katinka jelenlétében a néne saját gyermekeit érte . Lassankint meghidegedtek a kis rokon iránt . Éreztették vele ,hogy kegyelemből nőtt fel ,hogy nem elég háladatos jóltevői iránt ,hogy Mari elől elhalászsza az udvarlókat ,s -mint az életben oly sokan teszik -szemére hányták szóval és tettel azt ,a mi jót eddig cselekedtek vele . Katinka a természettől finom külseje mellett igen érzékeny kedélylyel is birt ;szive tiszta ,jó és érzelmekben oly gazdag volt ,minővel az életben kevés ember bir ,s ennélfogva saját magára nézve nagy szerencsétlenség volt e finom érzés ,mert az emberek kevesen fogják azt föl ,s még kevesebben akarják viszonozni . A leány különben is mindig érezé helyzetének nyomasztó voltát . Hálával levén eltelve azok iránt ,kik pártját fogják ,gyakran nyugtalanul gondolt azon lehetőségre :hátha az élet megtagadná tőle azon helyzetet ,melyben rokonainak jótetteit egykoron viszonozhatná . Gyermekkora óta hallá emlegettetni a hála szépségeit ,s ő azt mélyen megjegyzé magának ;folytonosan elismerésről hallott beszélni ,s ő a legmélyebb elismeréssel tekintett rokonaira ,s oly jó ,oly szelid és oly türelmes volt irántok ,mintha egy egész élet boldogságaért tartozott volna nekik . Nénje egykor -szép s még mindig hiu asszony levén -a mások bájait nem jó szemmel tekinté ;unokatestvére ,Mari pedig ,noha távolról sem volt szép ,eszes vagy kellemes ,mégis örökösen vetélkedni akart vele ,noha e vetélkedés rá nézve mindig roszul ütött ki . Katinka iránti neheztelése kiméletlen szavakban és tettekben nyilvánult ,mi a fiatal leánynak igen sok könyet okozott . Az öreg ur ,egykor katona s tulajdonképen Katinkának legközelebbi rokona a háznál ,nyers ,egyenes ember volt . Azt tartá :a gyermeket keményen kell nevelni ,semmi kedvtelését nem teljesiteni ,sőt minél több kellemetlenséget okozni neki ;mert akkor ,ha az életbe lép ,nem kell majd egy uj iskolán mennie keresztül . Ily társaságban nőtt föl Katinka ,s ily emberek közt folytak napjai most is . A legutolsó évben ,midőn éppen tizenhat éves mult el ,bevezették abba a körbe ,hol Mari már egy év óta forgott ,s rövid időn két határozott udvarlójáról kezdtek beszélni ,kik közül bármelyik is igen tekintélyes parthie lett volna . Az egyik ,mint már tudjuk ,Alpáry Géza ,a másik egy igen gazdag bécsi bankár ,kinek jövedelme egy kis német herczegséggel fölért ,s ki e mellett művelt ,kellemes és csinos férfi volt ,s Katinkába oly szerelmes ,hogy annak legcsekélyebb fölbátoritására azonnal megkérte volna rokonaitól kezét . Ily körülmények között élt Katinka addig a napig ,melyben vele találkoztunk ... A fiatalok a házhoz vezető úton jó darabot haladtak ,közönyös dolgokról beszélgetve ,midőn -Alpáry távolról hangokat hallott ,nevetést ,beszédet ,s lovát hirtelen megállítva ,figyelmes szemekkel tekintett a kert nyugati része felé ,honnét a hangok jöttek . -Kik vannak bátyjánál vendégek ?-kérdé ,kissé izgatott hangon fordulva a leányhoz . -Prágából többen ,s pár óra előtt ugy hiszem Heinburg érkezett meg . -Heinburg ?-kérdé meglepetve Alpáry . -S kegyed már beszélt vele ... -Nem ,csak szobámból egy pillanatra láttam őt ,midőn a kocsiról leszállt . Az ifju arczán habozás látszott . Tünődése egyre erősebb mértékben volt észrevehető ,ujjai idegesen szoriták a paripa kantárját s ajkait szenvedélyesen fogá össze . Katinka meglepetve nézett reá . Az ifju vonásain félreismerhetlen volt a küzdés ,a leány tudta ,-szive mondta meg neki -hogy e nyugtalanságot Heinburg ,a bécsi bankár neve idézte elő ;de mi okból :nem tudta eltalálni . Ekkor a kastély elé értek s az ott állongó inasok egyike futott a lovat átvenni az ifjutól . -Hol van a báró ?-kérdé tőle Katinka . -Az urak mindnyájan a kertben vannak ,-viszonzá az inas . -Ha nincs ellenére ,keressük fel őket ,-mondá a leány s nyájasan tekinte az ifjura ,kinek arcza még mindig nem nagy nyugodtságról tanuskodott . Alpáry udvariasan hajtá meg magát ,de néma maradt . Elindultak a kertnek egy más utja felé . Alig voltak száz lépésnyire a kastélytól ,miközben nyomasztó csend uralkodott köztük ,midőn az ifju szenvedélyes kitöréssel fogta meg a leány kezét s oly hangon kezde beszélni ,melyen a leány őt eddig soha sem hallá . -Katinka !-mondá az ifju ,-hiszi -e azt ,hogy én becsületes ,lovagias ember vagyok ! -Alpáry !-szólt nyugtalanul a leány . -Hiszi -e ,hogy nem üzök játékot önnel ?hogy érzésem mély ,igaz ,s nem tőlem függ az ,mi ajkamat eddig zárva tartá ? A leány bensőleg szoritá meg az ifju kezét . -Csak arra kérem ,Katinka ,szóljon őszintén :mondja meg nekem ugy ,miként igaz ,mit érez Heinburg iránt ? -Semmit ,-viszonzá mosolylyal a leány . -Művelt ,kellemes ,eszes embernek tartom ,de ez csak vélemény és nem érzés . -S ha megkérné kezét ,mint azt mostani váratlan jöveteléből gyanitni lehet ,mi választ adna ön neki ? -Alpáry !-monda halk ,elfogult hangon a leány ,s arczát láng futá el ,szemébe könyek gyültek . -Ön tudja azt ,hogy én rokonim kegyelméből élek ,hogy ők neveltek fel ,és sorsom fölött mint birák határoznak . Az ő szivességökkel visszaélni nincs jogom . -Katinka ,-felelé elborzadva az ifju -kegyed elfogadná Heinburg kezét ,daczára ,hogy nem szereti őt ,és boldogtalan lenne vele ,-daczára ,hogy -mást -szeret ?.. . A leány zavartan arczára szoritá kezeit s nem felelt . Az ifju végig simítá saját homlokát és arczán egy percznyi küzdelem vonult át ,azután a leányhoz lépett ,vonásai szelid ,érző kifejezést nyertek ;pillantása benső ,arcza átszellemült lett ,s hangja ,midőn megszólalt ,olvadékony . -Katinka ,-mondá a leánynak ,levonva arczáról kezeit . -Katinka !én szeretem önt . A leány megrázkódott ,ajkai remegni kezdtek ,a szó elhalt azokon s lábai alatt inogni érzé a földet . -Szeretem az első percz óta ,melyben találkozánk ;de nem vallhatám be ,mert mások akaratától függtem ,szülőimétől ,kiknek egyetlen gyermeke vagyok . Sokáig nem tudtam mit mondani nekik önről ;s kegyednek sem szólhaték ,mert nem tudtam :helyeslendik -e szülőim választásomat . Ma irtam atyámnak ,ma kértem beleegyezésöket ;de nem volt erőm megvárni a választ ;a sziv erősebb ,mint az akarat . -Ne aggódjék ,Alpáry -viszonzá a leány ,hévvel szoritva meg az ifju kezét . -Ön nemes szivü ,s azt ,a mit mondott ,mintha nem is mondta volna . Legyen ugy ,mint pár percz előtt volt . Én mitsem tudok arról ,hogy szeret . Ha szülői mást határoznak ,vissza léphet ;szó vagy igéret nem kötelezi hozzám . -De ne higyje azt ,hogy szerelmét nekem meg kellett mondania ;ne higyje ,hogy most másként állunk egymással szemközt ,mint eddig . Rég hittem ,rég álmodoztam arról ,hogy ön melegen gondol rám !s bármint hagyott volna is el ,én az ön szerelmében soha nem kételkedtem volna . -Nem Katinka ,ne értse szavaimat félre . Ne gondolja ,hogy kibuvó ajtót akarok föntartani e vallomásom által . Ama percztől ,melyben kimondtam ,hogy szeretem ,ön menyasszonyom lett . Nincs erő ,nincs szülői hatalom ,mely öntől elszakitson többé ! A szép leány hálásan emelé szemeit az ifjura ,s keze kezében a boldogságtól reszketett . Szólni akart ,szavakba önteni ,a mit érzett ;de oly mély ,oly szent és igaz volt érzelme ,hogy nem talált hozzá szavakat . -Ön nem tudja ,mily határtalan boldoggá tesz engem -mondá aztán egészen egyszerüen . Nem is gyanitja ,mi az árvának a szerelem ,ki alig nyert mások által eddig még csak szeretetet is . Uj éltet ,uj világot ,egész paradicsomot tár fel ön előttem ,melynek fényét alig birja el örömtelenségekhez szokott szivem . És valóban a leány halavány lett a fölindulástól ,szemei egy pillanatig tétováztak köröskörül ,s aztán halk sohajtással dőlt az ifju karjai közé ,ki átölelve őt ,arczát és lecsukódott szemeit szenvedélyes csókokkal halmozá . -Óh !-mondá szemeit fölnyitva a leány ,s kibontakozva az ifju karjai közül ,-nem szabad a boldogságnak egészen átadni magunkat . Tudja -e ,Géza ,hogy az ön szerelme az igéret-földje nekem ,melyért még igen hosszu s igen fáradságos utat kell tennem . -Nem ,nem ,Katinka !ne kétkedjünk istenben ,nem érhet bennünket semmi ,midőn oly nagyon szeretjük egymást . Távoli léptek zaja riasztá fel őket álmadozásaikból ,s mindketten aggodalommal néztek egymás fölizgatott arczára ,ha külsejük nem árulja -e el boldog titkukat . Pár lépést haladtak ,midőn messziről az inas hangja ,ki az imént utba igazítá őket -s több egyén léptei hallatszottak . -Nehány percz előtt erre mentek ,a társaságot keresni ;mondá az inas . Rosszul igazitám a bárónét . Azt hittem ,nagyságtok erre mentek . Ifjaink közel voltak a beszélőkhöz s nem kerülhették ki őket . Sietteték tehát lépteiket ,s Katinka mosolygó ,nyugodt arczczal lépett eléjök . -Önöket kerestük -mondá ,köszöntve a társaságot ,s hogy bátyja kérdezősködését megelőzze ,a kertentuli kocsiutra mutatott :-ott jön néném és Mari ;ugy látszik ,nem találtak senkit honn ,mert alig hogy egy órája távoztak hazulról . -Az igaz -viszonzák nehányan ,s illendőségből a házi nők elé siettek ,Heinburgon kivül ,ki ott maradt . -Önök nem ismerik egymást ,-kezdé kissé elfogult hangon Katinka ,-Alpáry Géza kapitány ,Heinburg Emil . A két férfi meghajtá magát ,Alpáry erőltetett mosolylyal ,Heinburg komoly feszszel . Ujra Katinka kezdé meg a társalgást ,vidám csevegéssel palástolva el zavarát . Nyájas volt mind a kettő iránt ,s hangja oly élénk ,szavai oly vidámak ,arcza oly ragyogó ,s szemei oly tündöklők ,hogy Alpáry boldogsággal ,Heinburg pedig bámulattal nézett reá . Lassan haladtak az udvar felé ,hova a kocsi már beérkezett ,s mire a veranda elé értek ,nők és férfiak benn a szobában voltak . -Mily kár még bemenni ,-mondá Katinka ,hálásan tekintve a kék égboltozat felé ,-mily szép csöndes est ;mily szépen kel a hold ,-de hiába !-tevé vidáman hozzá ,-a többség benn van ,s a nagyobb számnak engednünk kell . Beléptek ,s Heinburg és Alpáry a házi nőkhöz siettek ,mig Katinka a vendégek közé vegyült . Két héttel ez esemény után Alpáry sokkal korábban jött Blenheimékhez mint rendesen ,s mielőtt a nőkhöz bement volna ,a bárónak jelenteté magát ,ki azonnal eléje jött az ajtóig ,midőn az ifju szobájába lépett . Mintegy félórai együttlét után mindketten a báróné osztályába mentek ,hol a nőket együtt találva ,a báró kissé izgatott arczczal vezeté Alpáryt Katinkához . -Mint Géza mondja ,már nálam létének czélját tudod ,s igy édes Katinkám ,midőn kezedet a báró kezébe teszem ,nincs egyébb teendőm ,mint házasságodhoz a legnagyobb szerencsét s a legtartósabb boldogságot kivánni ,s egyszersmind nőmnek mint menyasszonyt és vőlegényt mutatni be titeket . Az ifjak meghajták magokat ,s a báróné és Mari alig tudák arczukról a keserüséget elrejteni ,mely e meglepetés által szivöket érte . Ők titokban mindketten Heinburgnak szánták Katinkát s Alpáryval egészen más terveik voltak ... -Légy szerencsés ,-mondá a néne ,kezét nyujtva a kis árva-leánynak ,s mialatt ez ajkaihoz vonta a kezet ,érzé ,hogy annak egy meleg szorítása sem volt a szokásos szavak alatt . Alpáry ezt a napot nálok tölté . Midőn az ebédnek vége lőn ,s Katinkával együtt elválhattak a többiektől ,egy kis időre kimentek a kertbe . A késői ebéd után ,már alkony volt ,midőn elhagyták a szobát s a nap mélyen lent az égen tündérfénynyel árasztá el ragyogó sugarait a láthatáron . A leveleket egyetlen szellő sem ingatá ,csendes nyugodt volt minden s a természet oly magasztos ,oly ünnepélyes ,minők a fiatal pár érzelmei a mai nap eseménye után ,mely őket a világ előtt egymásnak eljegyzé . A szerelemnek legédesb testvére a természet . Ki a természet látásakor emelkedni érzi szivét ,ki a madarak énekében Isten szavát hallja ,ki a fák ,bokrok ,ég és vizben nemcsak a tárgyakat ,de a mindenható nagyságának viszfényét látja :az egyszersmind önnön szerelmét is sokkal jobban érzi a szabad ég alatt . Az ifjak karöltve haladtak a kert fákkal szegett utain s érzelmeik tán egészen egyformák voltak . Mindkettőjük arcza sugárzott a benső boldogságtól ,de mindketten hallgatva mentek egymás mellett . Géza a Katinka szavát várta ,de a leányka keble oly telve volt ,hogy félt a beszédet megkezdeni ,gyanitva ,hogy a legelső szóra könyei törnek elő . Sokszor van ,hogy a sziv csendet óhajt . Ilyenkor eltünnek a szem elől a távolba irt magas vágyak ,el a külvilág zajával és zsibongásával együtt ;egyedül a természet az ,mely e csendhez illik ,mert minden fa ,minden bokor kedvesünk képét tárja elénk s a felhőtlen ég és csillámló folyam tükre boldogságunk képét tükrözi vissza . -Katinka ,-mondá halk ,megindult hangon az ifju -arczán látom ,hogy mennyire boldog ;kezének reszketése fölindultságát árulja el ;mondja :igazán elégedett-é ? Hadd halljam ajkairól is azt ,a mit szemében olvasok . -Géza !-viszonzá a leány ,megállva s mindkét kezét az ifjunak nyujtva ;-bocsásson meg ,ha nem tudom szavakba önteni azt ,mit érzek . A szivnek szokni kell a gyönyörhöz s az ajknak ,hogy azt el tudja mondani . A mai nap nekem oly rendkivüli ;a multat egy lehellettel törlé el emlékemből s a jövőt oly szemkápráztatóan tünteti föl ,hogy a gyönyör majdnem megvakit . -Tehát nem hitt nekem egészen ,nem bizott szavamban akkor ,midőn néhány hét előtt e helyen igérém ,hogy szivétől nem szakit el semmi . Nem hitte ,s most is azért oly váratlan ez esemény ,-mondá enyelgő hangon az ifju . -Nem vártam azt ily rövid idő alatt . Tegnap este mitsem szólt arról ,hogy szülőitől levelet kapott ,s azt hivém ,azok nem adják oly könnyen beleegyezésüket ,miután bennem oly igen kevés van arra ,hogy valaki menyének óhajthasson . Az ifju kissé elkomolyodott s bensőséggel szoritá meg a leány kezét . -Atyám megadá házasságomhoz beleegyezését ,azonban irja ,hogy kérjek pár heti szabadságot s menjek haza . Komoly és halaszthatatlan beszéde van velem . Ez ,mint levelének modorából gyanitom ,sem ő rá ,sem én rám nézve nem leend kellemes ... Azonban szivesen nézek eléje most már bárminek is ,tudom ,hogy Katinka szeret engem ,hogy nem rabolja el őt tőlem semmi ,s igy nincs ,a mi nyugtalanitson ;mondá élénk szerelemmel az ifju . -Tehát tegnap hazamenetele után vette atyja levelét ? -Igen ,azonnal megirtam neki ,hogy mihelyt lehet ,megyek ,s egyszersmind ma benyujtám a szabadságot kérő iratot is . -És mennyi időre távozik ? -Két hétre ,azalatt elhatározzuk atyámmal ,hogy az ezrednél maradjak -e ,vagy békés polgár legyen belőlem ,ki gazdaságával foglalkozva ,nejének éljen s kipótolhassa neki azt ,mit a sors tőle tizenhat évig megtagadott . E szavak félig tréfásan ,félig komolyan voltak mondva ,de a hangban annyi mélység ,annyi igaz szerelem feküdt ,hogy Katinka szemeibe könyek szöktek . -Mivel érdemlem e véghetetlen jóságot ,mondá ,szemeit az ifjuhoz emelve . S az a félhomályban gyönyörködve nézett az ártatlan kifejezésü arczba ,s azon tiszta szent vonásokra ,melyek neki jövője egész boldogságát igérték . A nap egészen letünt . Sötétes fellegek vonultak össze az égen ,s az est csillaga már rég tündöklött a láthatáron ,midőn Géza és Katinka elhagyták a kertet . Kellemetlen meglepetés várt oda benn rájok . A háziakkal együtt Heinburgot találák a teremben . Az ujonjött már tudta az ujságot s villámcsapásként hatott az reá . Arcza halvány volt ,mint a viasz ,midőn Katinkát üdvözölni elhagyta helyét ,s Alpáryt ,bár első találkozásuk óta többször látta ,most is ugyanazon hideg feszességgel köszönté ,mint midőn Katinka bemutatá neki . Az egész eseményt egyetlen szóval sem emlité . Ez nap ott tölté az estét ,de ezentul a háznál soha többé nem mutatá magát . Alpáry két nap mulva haza utazott ,azon igérettel ,hogy mihelyt dolgait végzi ,visszatér . Sopron megyében az Alpáry név egyike a legjobb hangzásu neveknek . Igen tekintélyes és birtokos család lévén ,tagjai a megyében mindig a legfőbb hivatalokat viselték . Közszeretetben azonban sem Alpáry Imre ,sem ősei nem állottak soha . Nem voltak népszerü emberek ,mert a közvélemény igen dölyfös és egészen ó-szerü aristocratáknak tartá őket ,ugy ,hogy házuknál soha sem lehetett mást találni ,mint magukhoz hasonló vendégeket . Ezzel az öreg Alpáry -ugy látszott -nem sokat gondolt ;legalább soha sem jutott eszébe modorát vagy gondolkozásmódját megváltoztatni ,sem pedig egyetlen fiába is más eszméket oltani ,mint a minők az övéi voltak . Háztartása egyike volt a legfényesebbeknek ,melyek a megyében léteztek s tán az öreg ur inkább e fényüzés által alapitá meg magának azon gazdagsági hirt ,melyben állott ,mint nagykiterjedésü birtokaival . Ezek is számosak voltak ugyan ,de ismeretesen roszul kezelve ,folytonosan nagy és váratlan csapásoktól sújtva ,mint minden oly gazdaságnál történni szokott ,hol a tulajdonos se nem érti a gazdálkodást ,se nem törődik azzal ,s minden idegenekre van bizva ,kik ,minél zavarosabbak az ügyek ,annál többet halásznak maguknak . Azonban bármi érte is a külső gazdaságot ,bármely csapások követék is egymást ,-a belső élet mindig ugyanaz maradt . A háztartás kereke mindig egyformán forgott . Egyik évben sem adtak ki kevesebb összeget a pompás kertre ,a megszokott cselédségből egynek sem volt szabad soha hiányzani ,az évenkénti ünnepélyek mindig a rendes fénynyel mentek végbe ,ugyanannyi hátas ló ,három-négy rendbeli fogat ,a legdrágább fajokból ,aránylag igy ment az Alpáry-háznál minden . Midőn a kis Géza elérte azt a kort ,hol a nevelés megkezdődik ,egyideig a legköltségesebb módon nevelték . Az öreg ur igen mivelt és olvasott ember lévén ,fiából erőszakosan tudományos férfit akart nevelni ,s e czél elérésére nem kimélt semmi fáradságot és semmi költséget . Azonban a kis fiu hajlamai semmikép sem igértek jó kilátásokat ez ohajtásra nézve ,mert tanulni nem sok kedve volt ,a könyvek épen nem kötötték le figyelmét ,minden egyebet inkább kedvelt ,mint az ülő életet és a tudományt . Tizenkét éves koráig sok költség ,sok büntetés ,apja és nevelők részéről sok elégedetlenkedés között nőtt fel ,a nélkül ,hogy a tanulást csak legkevésbé is jobban megkedvelte volna ,mint az első években . Régibb időkben az apák az ily növendéken csak a katonai iskolák által hittek segithetni . »Katonának adom !«volt szokás mondani ,midőn a gyermek roszul viselte magát ,s gyakran egyedül a fiu elevensége és pajkossága volt oka ,hogy a katonai pályát választották ,holott ha csendes ,szorgalmas tanuló lett volna ,szülőinek e pálya soha nem jutandott eszébe . Az öreg Alpáry is erre határozta magát . Géza tizenharmadik évében elhagyta a szülői házat ,s katonai intézetbe küldték ,honnét apja évről-évre a legkedvezőbb tudósitásokat kapta róla ,s midőn végre onnét mint hadnagy kikerülve ,pár hónapra haza került ,szülői nem győztek rajta eleget bámulni és örülni ,testben és lélekben oly előnyösen fejlett ki . Az ifju eszes ,mivelt és különösen jó katona volt . A katonai pálya iránti szeretetet gyermek kora óta olták bele ,s egyszersmind nagy aristocratának nevelték ,s igy elvei akkor tökéletesen megegyeztek az öreg uréval . Ama négy hónap alatt ,melyet otthon töltött ,mielőtt az ezredbe lépett volna ,atyjával sok eszmecserére volt ideje és alkalma . A fiu atyját ,mint igen művelt és olvasott embert ismeré meg ,s mint tökéletes főurat ,egy ilyennek minden erényével és minden hibáival ,gyöngeségeivel együtt . Az erényeket méltányolá ,s hibáit ,gyöngeségeit soha sem kárhoztatta . Soha se jutott volna eszébe annak elveit rostára vetni ,vagy ó-szerü gondolkozásmódjában megütközni . Az intézetben ő belé is ugyanazokat az elveket s eszméket olták ,ugyanazon czélt tüzték ki szeme elé ,mi atyjának ,s tán már nagyatyjának is életczélja volt . Gyermekkora óta oly látpontra állitották ,honnan a dolgokat csupán egy bizonyos oldalról tekintheté ,-szóval :az ifju ,a haimburgi iskola s az atyai háznál fejtegetett elvek és gondolkozásmód után ,az ezredbe léptekor tökéletes második Alpáry Imre volt ,ugyanazon ó-szerü elvekkel és életczéllal birva ,mint atyja most és ötven esztendő előtt . Az ezrednél ,mint mondtuk ,igen kellemesen folytak napjai . Jó hangzatu név ,nagy jövedelem ,kellemes külső ,mind oly tulajdonok ,melyek a világbalépő ifjunak bárhol is csak barátot szereznek ,annálinkább a katonaságnál ,hol a magyar családok gyermekeit kivéve ,igen kevés tiszt birt együtt e három kellékkel ,s igen sok boldog leendett ,ha a három közül egygyel is dicsekedhetett volna . A fiatal tisztek mindenről inkább beszéltek ,mint ama elvek és eszmékről ,melyek az otthoni körben Alpáry és fia között napi renden voltak . Háttérbe volt itt szoritva minden eszme fejtegetése ,s a napi esemény egy-egy szép ló volt ,vagy a világba lépő leányok ,olykor egy gazdag parthie vagy női szépség ,a szinházban valamely nevezetes ballet előadatása ,szóval az élet ezen könnyebb és mégis gyakran igen fontos ügyei és eseményei . Ezek körül forgott a fiatal tisztecskék figyelme . Az ifju nyolcz évig volt az ezrednél ,s e nyolcz év alatt kapitányi rangra emelkedett ,a mi abban az időben igen szép és ritka előmenetel volt . E nyolcz év alatt négyszer volt nehány rövid hétre otthon szülőinél ,s vagyona körülményeiről soha egyetlen szót sem tudott meg ,de nem is kérdezősködött . Az évi járulék neki évnegyedenként pontosan megérkezett ,otthon a rendes fényüzést találta ,megszokta igen gazdag örökösnek tartani magát ,s az élet mélyebb és komolyabb dolgairól sem oka ,sem alkalma nem volt még gondolkozni . 1839 vége felé megismerkedett Blenheimékkal s eleintén ritkább ,de majd Katinka megismerése után gyakoribb látogatója lőn a háznak ,mig végre oda fejlődtek a dolgok ,hogy az ifju ,mint már tudjuk ,megkérve a leány kezét ,atyja hivására pár hétre haza utazott . Szeles ,esős és komor tavaszi nap volt ,midőn az ifju Alpáry kocsija a rég nem látott családi kastély udvarára behajtott ,s a régi ismerős komornyik örömragyogó arczczal segité őt le s vezeté végig a jól ismert szobákon ,a báróné nappali terméig ,hol szülőit pár idegen társaságában találta . A báróné öröm-könyekkel fogadá és csókokkal halmozá el fiát ;az atya fogadtatásában azonban valami feszes ,majdnem kimért udvariasságot vett észre a fiu ,s egyszersmind azonnal föltünt neki atyjának nagyon megöregedett vonásai ,szokatlanul halvány arcza és erőltetett mosolya ,melylyel a vendégeket mulattatni igyekvék ,igen kevés örömet mutatva Géza megérkeztén ,s még kevesebb kérdést intézve hozzá az egész idő alatt . Az ifju ,gyermeksége óta jó viszonyban élt szülőivel ,hazajövetele mindig öröm volt a háznál ;megszokta szülői szeretetét s e fogadtatás most igen roszul esett neki . Nem tudta mire vélni atyja viseletét . Nem is kétkedett ,hogy e hidegség leendő házasságának eredménye ,s fájt neki ,hogy atyja e dologban oly bizalmatlan volt hozzá ,s a nélkül ,hogy levelében rosszalását nyilatkoztatta volna ,a házasságba beléegyezett ,s most mégis azt mutatja ,mintha kárhoztatná érte . Végre este felé a vendégek távoztak ,s a család magára maradt ;Géza azt hitte ,hogy most azonnal az ő ügyére kerül a sor . Azonban sem anyja ,sem apja egyetlen szót sem kérdeztek tőle menyasszonya vagy vőlegénysége felől ,sem egyéb dolgairól . Közönyös tárgyakról folyt a beszéd ,s ugy látszott ,mindketten tökéletesen mellőzni akarták e tárgyat . Megnyiltak az ebédlőbe vivő szárnyas ajtók ,a fiu kivezeté anyját ,vacsorához ültek ,s az egész est egyetlen egy bizalmasabb szó nélkül folyt le . Mintegy tizenegy óra lehetett ,midőn a báróné aludni ment ,s a két Alpáry egyedül maradván ,az atya órájára nézett . -Későn van ,-mondá -menjünk feküdni s holnap ,ha reggelidet végezted ,jőjj szobámba ,mint tudod ,fontos és halaszthatlan beszédem van veled . Kezet szoritának s ki-ki szobája felé intézte lépteit . Másnap reggel az ódonszerü fali-óra épen tizet ütött az öreg báró szobájában ,midőn Géza az ajtón belépett . -Szabad ?kérdé kissé elfogult hangon ,megállva a küszöbön ,s azt csak atyja intésére lépve át ,közeledett az öreg felé ,ki kényelmes támlányában hátra dőlve ,eddigelé mély gondolatokba látszott merülve lenni ,mert zsebkendője előtte a földön hevert burnótszelenczéje pedig melléje a támlányra csuszván ,annak tartalma félig a székre ,félig kabátjára ömlött . S mindezt csak fia beléptekor vevé észre ,midőn az lehajolva ,kendőjét fölemelé és átadá neki . -Köszönöm ,-mondá egykedvü ,száraz hangon az öreg ,s a kendővel megtörlé halvány ,nedves homlokát . -Tegnap parancsolt velem atyám s én megjelentem ,-kezdé az ifju ,s bár belseje izgatott volt ,hangjának elég nyugodtságot birt kölcsönözni ,midőn e szavakat kiejté . -Igen . Kértelek ,hogy jőjj ide ,némi fölfedezéseim vannak ,miket továbbra nem halaszthatok . Ezeknek megkezdése előtt azonban azt szeretném tudni ,megkérted -e azon leány kezét ,kit leveledben oly nagyon állitál szeretni ,s kinek megnyerésére életed boldogságát fektetéd ? -Megkértem ,miután atyámnak semmi ellenvetése sem volt . Blenheim Katinka menyasszonyom lett ,-viszonzá igen határozott és komoly hangon az ifju ,észrevéve atyja kérdésében azon gúnyt ,melyet az szavaiba fektetett . -Csakugyan ! Tehát határozottan ellenezni kellett volna ,hogy megértsd :miként e házasság nem lehet inyemre ,és pedig épen azon okoknál fogva ,melyet magad is gyanítál ,mert a leány külföldi ,ismeretlen család gyermeke ,s a mi még ennél is nagyobb baj -s z e g é n y ! -Nincs -e nekem jó nevem ,s nem vagyok -e én elég gazdag ?-kérdé élénk ,felindult hangon az ifju ,s hangjában annyi lágyság ,annyi kérő volt ,mennyit tán az öreg nem is várt fiában ,s egy perczig meglepetve nézett reá . -Nem vagy !-mondá aztán rövid ,tompa hangon . -Neved jó hangzásu ,családod régi ,előkelő ,de gazdag nem vagy ,sőt tán vagyonos sem . Az ifju elhalványodott s határozatlanul nézett atyja lesütött szemü arczába s szólni nem tudott . Ugy látszék ,ez oldalról nem várta a csapást . E váratlanul érkezett fölfedezés ,az öregnek keserü ,száraz hangja s a lesütött tekintet oly mértékben hatottak reá ,hogy pillanatra egy közeli szekrénybe fogódzott . Pár perczig szótlanul álltak egymással szemben atya és fiu . -Nem akartalak tovább ámítani ,-kezdé ugyanoly tompa ,elfogult hangon a báró . -Czélom volt ezt az év vége felé tudatni veled ,azonban legutóbbi leveled sietteté fölfedezésemet . Most tudsz mindent . Ez az ,mit tudtodra adnom kellett . Géza egyideig még mindig nem tudott válaszolni ;atyja szavait hallá ,de egyetlen gondolata sem volt ,mit erre kifejezhetett volna . Az öreg szárazan elmondá a tényt s ez oly borzasztó világos volt ,hogy sem körülirás ,sem magyarázat nem kellett hozzá . Végre arcza pirulni kezdett s szemeibe visszatért a perczig elhalt tüz és élet . Pár sebes lépést tett atyja felé : -Miért nem tudatta ezt velem atyám utóbbi levelében ?-kérdé élénk ,szemrehányó hangon . Ha velem hatalma volt játékot üzni ,mint fiával ,idegenek iránt erre nincs jogunk . Nem teszek szemrehányást azért ,a mi elmult . Nem kérdem ,mi vezette a körülményeket idáig ;de rosz néven veszem azt ,hogy fiát engedé oly igéretet tenni ,mit be nem válthat . Alpáry nyugodt arczczal hallgatá e kitörő szavakat ;megvárta ,mig fia elcsöndesül s aztán halkan felelt : -Nem volt jogom sorsod s házasságod ellenében biróul lépni fel ,miután vagyonodat elpazarlám ! Az öreg ur e szavai alatt két nehéz köny gördült végig ránczos halvány arcán s kezét szemeire szoritá . Géza sötéten nézett maga elé . Vonásai nagy küzdést árultak el s midőn atyja megindulását látta ,arcza sötét vörös lett s az öreghez lépve ,megfogá annak kezét . -Atyám ,-mondá nyugodt ,szelidebb hangon -bocsásson meg ,ha kitörő voltam . Ez nem azért történt ,mert körülményei idáig jutottak ,hanem mert egy ártatlan ,mély érzésü leánynyal játékot engedett üznöm . A miatt ,hogy vagyona tönkrement ,velem szemközt ne nyugtalankodjék ;öné volt az ,s ugy kezelte ,amint legjobbnak látta ;tőlem e miatt soha egyetlen szemrehányó szót sem fog hallani . Jelenleg az csupán a fődolog ,hogy a bonyolódott viszonyokat oly módon igyekezzünk rendezni ,mikép önök öreg napjaikra ne legyenek kénytelenek megszokott életmódjukon változtatni . Én a magam szorgalma után meg fogok élni tudni . -Fiam ,-szólt az öreg ,megszoritva fia oda nyujtott kezét -köszönöm e kiméletet . Évek óta rettegék e naptól ,midőn veled szembe állva ,nyilatkoznom kell vagyonunk rosz körülményeiről s tudtodra adnom ,hogy családod tönkrejutott . -Azonban te nemesen bántál velem ,s én öreg létemre szégyennel hajolok meg nemes lelked előtt . Nem mintha számadást követeltél volna tőlem ,de saját igazolásomra ,mint becsületes ember mondom el ,hogy a dolgok ide jutását nem pazarlás ,nem könnyelmüség okozá ,hanem azon szerencsétlen fényelgés ,a tehetetlenség ,melyhez a rangunkbeli ifjak gyermekéveiktől szoktatva vannak . Midőn birtokaimat átvevém ,legkevesebb fogalmam sem volt annak kezelése felől . Amint atyám házánál megszoktam ,ugy rendezém be saját házamat is ,a nélkül ,hogy meggondoltam volna ,miként az a vagyon jövedelme ,mi a szülői házat kitartá ,nálunk már kétfelé oszlott ,egyenlő részre ,én és bátyám között ;s igy már csak felényi kényelmet kellett volna igénylenem . Anyád vagyona szép volt ,de pénzben kapta ,s az részint a birtokokon fekvő adósságra ment ,részint pénzben költöttük el ,ugy ,hogy abból jelenleg semmi sincs . A szerencsétlenség ugy hozta magával ,hogy mind csupa csaló gazdatiszteket ,lelkiismeretlen ügyvédeket kaptam ,kik azóta mind gazdag emberek ,mig én tönkre jutottam ,s jelenleg oly szorongatott s oly bizonytalan helyzetben vagyok ,hogy azt sem tudom ,meddig marad e ház ,melyben lakom ,saját tulajdonom . -Ennyire jutni !-mondá szomoru ,levert hangon az ifju . -Szegény anyám ,ő bizonynyal mitsem tud erről . Oly nyugodt ,derült volt tegnap ,mint rendesen . -És pedig egyedül ő ment meg a végszegénységtől mind a kettőnket . -Hogyan ,atyám ? -Azt nem veheti el senki ,mit egybekelésünkkor neki ,mint házassági ajándékot lekötöttem . -Hála istennek ,tehát mégis valami -sóhajta Géza . -Kérem ,atyám ,igyekezzünk letörleszteni mindent ;ne maradjon nevünkön folt . Mi férfiak vagyunk ,nélkülözzünk . A szegénység nem oly szörny ,mint hiszszük ,csak szemébe merjünk nézni . De anyámat kiméljük meg ,ha lehet ,e csapástól . Ha a háztól csakugyan meg kell önöknek válni ;ha e helytől ,hol egész életét tölté ,kénytelenek vagyunk megfosztani őt ,vigyük Bécsbe vagy Pestre . Mondja atyám ,hogy nagy városban óhajtana lakni . Éljenek ott ezentul . Ő oly jó ,hogy szivesen rááll bármire is . Csak ne okozzunk neki fájdalmat . Kiméljük öreg napjait és gyönge szivét ... -Fiam !-mondá könyezve Alpáry ,s kitárta karjait ,-bocsáss meg nekem ,s engedd ,hogy kebledre rejtsem szégyentől piruló arczomat ,ily nemes ,ily nagy lélek előtt ,mint te vagy . Géza szenvedélyesen ölelé át atyját ,kinek ősz feje a deli ifju keblére hanyatlott . Forró könyek omlottak mindkettőjük arczán végig :a kibékülés ,a rejtett fájdalom és szeretet könyei . Nehány pillanatig tartott ez elérzékenyülés ,s aztán karszékébe hanyatlott az öreg ,s fia előtte állva maradt . -És házasságod ?-kérdé halk hangon Alpáry . -Arra most gondolnom sem lehet ,mig az ügyeket kissé rendbe nem szedjük ,szólt sóhajtva Géza . Jelenleg csak azon kell igyekeznünk atyám ,hogy megtaláljuk a gyeplőt ,melylyel a zavarodott dolgokat kormányoznunk kell . -S addig nem távozol innét ,mig ez némileg rendben nincs ? -Két hét mulva mindenesetre visszamegyek ,először mert a további itt időzésre szabadságot kell kérnem ,másodszor mert Katinkának megigértem ,hogy egy meghatározott napon nála leszek . Az öreg sóhajtott ,de nem válaszolt . Később azonban hosszasan beszélgetének a dolgok állása felől . Ily körülményekkel előbb egészen tisztába kell jönni ,hogy határozni lehessen s az útbaigazításra nézve az öreg Alpáry maga is igen ismeretlen vezető volt . Hogy ama két hét alatt mire mentek s mit végeztek ,a következő eseményekből látjuk meg . Ezalatt Katinka a legboldogabb napokat élte . Minden óra ,minden percz közelebb hozta azt a napot ,melyre Géza visszajövetelét igéré s melyről a leány meg volt győződve ,hogy azt az ifju meg is fogja tartani . Huszonnégy óra hiányzott már csak a viszontlátásig ,s midőn a leány nem is remélt már több tudósitást kapni Géza megérkezése előtt ,az inas levelet adott kezébe ,melyen jegyese irását ismeré meg . Meg volt győződve ,hogy valamely szomoru hirt hoz e levél neki . Szive erősen dobogott s egy érthetetlen sejtelem kínozta mindaddig ,mig a néhány sort ,mely a papiroson előtte feküdt ,el nem olvasá . Semmi rosz ,egyetlen baljóslatu szó sem volt benne ;tudósitás ,hogy a kitüzött napon megérkezik ,és Katinka még sem lett nyugodt ,roszat jelentő előérzetét nem volt képes legyőzni . Alig várta a perczet ,melyben Géza megnyugtassa őt ,melyben hallja derült hangját ,lássa sugárzó arczvonásait és meggyőződhessék ,hogy sejtelme oknélküli ,hogy nyugtalanságának nincs alapja . Eljött a várt nap . Katinka kipirult arczczal járkált a kert utain . Minden zörejre ,minden dobogásra összerezzent s a kastélyhoz vezető utra sietett . Oly ragyogó szép volt a fiatal leány e nyugtalanság alatt ,a remény és epedés e hányatásai közt . Gazdag szőke fürtei ruhájára omlottak ,s az egyszerü öltözet egész diszét egyetlen egy rózsa képezé hajában . Végre lódobogást hallott . Szivében elállt a vér ,arczáról eltünt a pír s midőn Géza befordult az utra ,alig tudott egy örömsikoltást elfojtani . Az ifju azonnal észrevette őt . Leugrott lováról . Nem kérdezte most ,hova kösse azt . A kantárt egy fához akasztva ,a leányhoz röpült s percz alatt egymás karjain csüngtek . Midőn a legelső mámort némileg nyugodtabb percz követé ,Katinka hosszasan és meglepetve szemlélte az ifju arczát ,mely elválásuk óta oly nagy változáson ment keresztül . A szokott ragyogó kifejezés eltünt s helyét kimerültség ,halványság foglalá el . Szemében -bár ott e pillanatban a legforróbb szerelem lángolt ,-méla elfogultság látszott ,s modorán a leány valami ismeretlen idegenszerűt vett észre . Az ifju érzé a leány meglepetését s karját nyujtva neki ,szótlanul haladtak a kert belső része felé egymás mellett . -Géza ,-mondá végre elfogultan a leány ;-semmi szava ,semmi mondani valója sincsen hozzám ? Az ifju összerezzent s mély szerelemmel és bensőséggel szoritá meg Katinkának kezét . -Menjünk tovább ,üljünk le ,-mondá sebesen ,izgatottan ejtve ki a szavakat . Üljünk le valahova . Igen sok mondani valóm van ... Helyet foglaltak . A leány reszketett . Ama balsejtelem ,mely két nap óta kínozta szivét ,valóvá kezdett lenni . E perczben bizonyos volt benne ,hogy igen váratlan és szomoru dolgokat fog hallani . -Katinka ,-mondá határozott ,komoly hangon az ifju -családi ügyeimről kell beszélnem önnel ... -Géza !-kiáltott föl ,izgatottan hagyva el helyét a leány ,-ne szóljon nekem erről . Nincs mit tudnom azokról . Ön szivét adta nekem s ez azon egyedüli kincs ,melyet ha visszavenne tőlem ,életemet venné el vele . Az ifju meghatottan nézett reá . Oly igaz ,oly ártatlan volt ez arcz ,oly mély szerelmet fejeztek ki e rátekintő szemek s annyi bensőség ,valóság volt a hangban ,mely e szavakat kiejté ,hogy az ifjunak alig volt ereje a könyeket visszaküzdeni . -Ha szivemen és szerelmemen kivül más kincset is adhatnék önnek ,Katinka ,ugy nem szólnék arról semmit . De épen azért kell e dolgokról beszélnünk most ,mert utolsó találkozásunk és azon idő óta ,mikor szavát adta nekem -igen sok megváltozott . A leány kérdőleg nézett reá . -Én ,mint gazdag ember közeledtem önhöz ,Katinka ,azon meggyőződésben ,hogy jólétet adhatok ;hogy helyrehozhatom a sorsnak azon véletlen rosz szeszélyét ,mely önnek nem adott vagyont ;s hogy midőn kezemet fölajánlám ,és életét saját sorsomhoz kötém ,nemcsak szellemileg ,de anyagilag is jólétet adhatok önnek ... Most e reményem elmult . A körülmények oda jutottak ,hogy szegény emberré lettem s miután az ,a mit kezemmel önnek ajánlottam ,nincs hatalmamban többé ,mint becsületes ember ,visszaadom szavát ,mely hozzám köté . Katinka állva maradt az ifju előtt e szavak alatt s kezeit egymásba kulcsolva tartá . Bizonytalanul nézett annak arczára s szemeiből sürű könyek gördültek arczán végig . Eleintén nem tudta tájékozni magát ,egy perczig tán kételkedett ,ha az ifju igazat mond -e ;de midőn annak arczán látta a küzdést egész beszéde alatt ,hallá a fájdalmas hangot ,az erőszakot melylyel szavait kiejté ,akkor kétségbeesett kiáltással veté az ifju lábai elé magát s annak kezeit szenvedélylyel vonta ajkaihoz . -Ne taszitson el magától -mondá könyörögve . -Ön visszaadja szavam ,de visszaadhatja -e szivemet is ? Engedje ,hogy megosszam önnel a nélkülözést s bár vagyont nem ajánlhatok ,de lesz erőm ,vigaszom ,igyekezetem ,Higyje el ,könnyebben fogja viselni a terhet ,ha összetett vállal visszük azt át az életen ,s bennem oly igénytelen ,oly szerény társat talál ,ki önnek napjait nem fogja nehezíteni s tán igyekezetével buzdítni fogja terhes munkáiban . Géza reszkető karokkal emelé föl a leányt s szerelemmel vonta maga mellé . Gyöngéden simítá félre arczából selyem fürteit és gyönyörrel tekintett a szerelmet sugárzó szemekbe . -Katinka ,-mondá keblére vonva őt -e perczben másodszor lett menyasszonyom . Másodszor adta nekem szivét ,és isten legyen tanúm ,hogy e szerelmet ,e föláldozást megérdemleni s meghálálni életem főczélja lesz . Bocsásson meg ,ha fájdalmat okoztam ,de kötelességem volt ezt tenni . S bár az életben az embereket legtöbbször a körülmények alkotják ,erős meggyőződésem volt ,hogy önt nem rabolja el tőlem semmi . Katinka leirhatatlan boldogsággal mosolygott könyein át . Kezei erősen összekulcsolva tarták Géza ideges kezét ,mintha még mindig félne elbocsátani azt ,mintha még mindig el akarnák rabolni tőle e kezet . A nagy kérdés ,mely az ifjut két hét óta kinozta ,meg volt oldva . Katinkára semmi hatást sem tett a körülmények roszra fordulása ,s Géza ugy szeretett ,és oly fiatal volt még ,hogy e perczekben semmi egyébre nem gondolt többé ,csak menyasszonyára . Nem volt előtte rosz sors ;eltünt mult és jövő ;elfeledett minden bút és küzdést ;egyedül szerelmének élt és Katinkának ,ki mindez érzést ,elragadtatást és boldogságot oly igazán s oly bensőleg osztá meg vele . Midőn rövid idő mulva a kastélyba mentek ,mindkettőjük arcza oly ragyogó ,oly derült és elégedett volt ,hogy senki sem gyanitotta volna ,miként egy óra előtt e két sziv egymás szerelmeért egy egész élet anyagi jólétéről mondott le . Nehány napot töltve Prágában ,Géza ismét szabadsággal utazott haza ,és pedig néhány hónapra ,mialatt családja ügyeit egészen rendbe akarta hozni s egyszersmind azon időre tüzve ki az esküvőt ,midőn visszaérkezik . A fiatal pár búcsúja szomorú volt . Majdnem bizonytalan időre váltak el . Nem tudták ,mikor láthatják ujra egymást s mikor leend vége azon időnek ,melyben ujra meg ujra válniok kell . Az ifju ,távozta után néhány hét mulva ,azt irta Katinkának ,hogy szülői Bécsbe mentek lakni ,hogy ügyei bontakoznak a zavarból s reméli :már nem sokáig leend tőle távol . Azonban uj meg uj levelek érkeztek ,mind telve biztatásokkal ;uj meg uj hetek ,hónapok teltek el s az ifju még mindig nem jöhetett ,s az esküvő még mindig igen távol volt . Egy egész év röpült igy el s ez idő alatt Géza egyetlen egyszer volt csak pár napra Prágában ,Katinkát látogatni . Nehány napot töltött nála s ujra sokáig nem látták egymást . A leány ezalatt epedt ,sóhajtozott ,arcza halvány lett a vágytól . Folyvást a jövő reményében ringatá magát s a jelen napjai gyakran öntudatlanul röpültek el fölötte . Végre egy nap ,a második év felében ,megjött az ifju . Megrettent ,midőn Katinkát látta . Az eleven viruló leány helyett kifejlett ,halvány hölgy lépett eléje s az arcz rózsáit ,a szem tündöklését ,epedő bánatos kifejezés váltotta föl . -Katinkám ,-mondá fájdalomtól elfojtott hangon Géza s megindulva szoritá a reszkető alakot keblére ,mig a leány szemeiből szenvedés és öröm könyei hullottak ,s fáradtan ,kimerülten omlott az ifju karjai közé . Géza bár nem végezte be egészen ügyeit ,de nem merte menyasszonyát elhagyni többé . Ama változás ,melyet észre vett rajta ,megdöbbenté őt s elhatározta a lehető legrövidebb idő alatt tartani meg az esküvőt . Az ezred elhagyására rég benyujtá a kérelmet s midőn most visszaérkezett ,már végkép leveté az egyenruhát . Esküvőjüket Prága egyik templomában tarták s Katinka rokonait ,és Géza részéről a tanút kivéve ,senki sem volt e szertartásnál jelen . A legnagyobb csendben ment az véghez ,de oly ünnepélyes ,oly magasztos volt ,minő csak az lehet ,hol a jegyesek oly igaz szerelemmel ,oly tiszta szivvel lépnek az oltár elé ,mint Alpáry és menyasszonya . Mindenki érzé ,hogy az Ur szine előtt köttetik e házasság . A szeretet az ég fénye a földön ,s ki igazán szeret ,az keblében hordja az eget . Az ilyen nem tévelyeghet a setétségben ,csak kezét kell kinyujtania ,hogy érezze a kezet ,mely elvezeti őt a bizonytalan utakon ,csak szemeit kell fölemelnie ,hogy meglássa a remény biztató világát . Ki ne érezte volna a vallás vigasztaló hatását ? Ki mondhatja azt :én soha sem hivtam Istent segitségül ,midőn bajban voltam . Senki ,bizonnyal senki . -Emlékezzék bárki vissza éltének egyes szomoru eseményére ,midőn minden reményére árny borult ,midőn nem tudta :honnét várja a segitséget ,a szabadulást s ajkai önkénytelen Isten nevét kiálták ,-mert midőn az élet ,az emberek ,az akarat és erő többé nem segithet :akkor erős és gyönge vallásos és vallástalan ,elmélkedő és vakhitü egyformán csak Ő hozzá fordul ,mert egyedül Ő a valóság ,Ő az örök e földön . Ily érzés szállta meg a jelenlévők keblét ,mialatt a szertartás tartott . A halovány menyasszony ,fájdalmas kifejezésű arczával ,szelid tekintetével egy szenthez hasonlíta ,ki leróva az élet nehéz kötelességeit ,megtisztulva lép az Ur kegyelmes és igazságos szine elé . Fejét keblére hajtva térdelt az oltár előtt ,s kezeit erősen imára kulcsolva ,áhitatosan könyörgött áldásért . Mellette Géza térdelt ,ép oly meghatva ,ép oly hivő arczczal tekintve menyasszonyára ,mint ez az ég felé . Ő is hitt ,remélt és bizott . A fiatal pár elindulására minden készen volt az esküvő végeztekor . Öltönyöket váltva és a jelenlevőktől elbucsuzva ,azonnal indultak Bécs felé ,hol Géza szüleinek akarta bemutatni fiatal nejét . Egy év mult el a föntebb leirt események után . Tavasz volt ,május közepe ,midőn a természet legszebb pompáját tárja elénk s fű ,fa ,hegy ,völgy ,rét és virág ,minden a kikeletről beszél . Az a hely ,hova olvasóimat vezetem ,egyike a főváros legismertebb s egyszersmind legkellemesebb helyeinek ,a »Z u g l i g e t «,hol nyáron át a Pesten lakó családok egyes házakat kibérelnek s a meleg hónapokat ott a friss természet ölében ,az éltető levegőn töltik . Egy ily házacskában lakott Alpáry Géza és neje . Az ifju ,családi viszonyuk rendezése után ,oly sorsot tudott biztosítani szülőinek ,mely nem kényszerité őket ,hogy öreg napjaikra nélkülözzenek . Bécsben éltek ,birtak azzal ,ami az élet főbb kellékeihez tartozik s csendes ,egyforma és nyugodt napokat töltének . De hogy ez megtörténhessék ,Alpáry Gézának le kellett mondania mindenről s kielégitve hitelezőit ,rendbe hozva mindent ,biztositva szülői helyzetét -saját maga számára semmi egyebe nem maradt ,mint neve ,melynek tisztaságáért mindent föláldozott . Az ifju tudta azt ,hogy valamihez kell fognia ,ha élni akar s Pestre ment lakni fiatal nejével ,hol legkönnyebben hivé feltalálni azon tért ,melyen ezentúl mozogni fog . Fiatal volt . Telve jóindulattal és azon igyekezettel ,hogy megragadjon bármit is ,mely által helyzetén segithet . Nejét úgy szerette ,hogy érte és jóléteért fáradni boldogságnak tekinté s Bécsből megérkezésük után ,hol pár hetet időztek ,azonnal mindent megmozditott ,mely őt czéljaihoz közelebb segíthette volna . Azonban mindenütt igen sok nehézséggel találkozott . Egyik pályához az alkalom ,másikhoz a hivatás ,majd a jártasság ,majd az eszközök hiányzottak nála . Szóval :legboldogabb időszakában ,mézes-heteiben ,igen sok titkolt keserü percz volt ,melyről Katinkának soha sem volt szabad tudnia . Az élet igen szép ,a szerelem igen boldogitó ;de mennyi keserüségnek van alávetve ,ha a világ legprózaibb eszköze ,a vagyon ,a pénz hiányzik . Mily boldog volt Géza ,midőn szép fiatal nejével karöltve végighaladt a Duna partján . Midőn mind ketten boldogságuk érzetétől áthatva ,oly szépnek ,oly felségesnek találtak mindent . A nyugodt Duna kék tükrét ,az átelleni emlékekkel megrakott régi várat ,a szent Gellérthegye mögé szálló napot s a kisded sikamló sajkák iramlását ,mind oly érdekkel ,oly gyönyörrel tekinték ,s nem jutott eszükbe ez ártatlan mulatságon és egymáson kivül semmi . Vagy midőn még benn a fővárosban laktak ,ha kimentek a budai hegyek közé ,bokrok és fák árnyékában oly boldogan tölték el a napot ,élvezettel szíván be az éltető levegőt ,melyet gyermekkora óta Katinka ugy megszokott ,mig most folytonosan nélkülöznie kellett a főváros falai közt . Gyakran hallgatták a pacsirta énekét és beszéltek a multról ,a jövőről . A jelen oly boldog volt ,azt csak érezni lehetett ,de elmondani vagy elemezni nem . Boldogok voltak ,és mégis Katinka gyakran hullatott könyeket sorsuk és férje miatt ,ki oly gondosan eltakart előle minden bajt . És Géza hányszor törte fejét azon ,hogy mint lehetne anyagi körülményeiket oda vinni ,hogy bármi csekély ,de biztos jövedelmük volna . És mégis ,ha sziveikbe tekintének ,és magukba szállva ,arra gondoltak ,a mit tettek :midőn mindketten vagyon nélkül sorsukat összeköték ,soha egy pillanat sem volt ,melyben ezt megbánták volna s egymásról bármi áron is le tudtak volna mondani . Géza végre mint mérnök talált egy állomást . A katona-intézetekben a számtant igen gondosan tanitják s ő legnagyobb hajlamot érezett mindig ez iránt . A mérnöki pálya vonzó volt rá nézve ,mint szabad ,független állás és jövedelmező is olykor . Atyja által ,kinek jóformán az ország minden tehetős főura személyes ismerőse volt ,nem sokára oly összeköttetéseket talált ,melyeknek segélye által egyik főtényezője lett az akkor épülő lánczhidnak ,a leendő vasuti tervek kidolgozásának s általán véve sorsa rövid időn nagyot javult . Az első telet a fővárosban tölték ,a nyarat pedig a budai hegyek között . Géza folytonosan elfoglalt életet élt ,Katinka pedig ügyesen vitte kis háztartásuk gondjait s midőn férj és nő együtt tölték az estéket s kipihenték napi fáradalmaikat :boldog mosolylyal s reményteljes arczczal beszélgetének ama kisded lényről ,kit kölcsönös szerelmök adand nekik . -Mily szépnek kell lennie ,hisz oly nagyon szeretjük egymást ,-mondá gyakran ,férjét szerelemmel ölelve meg ,Katinka . -S mily angyali jónak ,ha hozzád fog hasonlítani ,-viszonzá Géza . -És mily boldognak ,ha isten meghallgatja imádságomat s megjutalmazza igyekezetünket -folytatá a nő . Aztán tovább beszélgettek -csekélységekről ,kis dolgokról ,melyeknek semmi értékük ,s melyek csak oly két lénynek voltak egymás ajkairól mulatságosak és érdekesek ,mint Géza és Katinka . Midőn az ősz közeledett ,szomoruan látták a fák leveleit hullani . A fű megsárgult ,a levegő hűvös lett s tudták ,hogy nem sokáig maradhatnak a kedves helyen ,hol éltök legboldogabb s legszebb napjait tölték . Ez volt az első ősz ,mely házasságuk tavaszát követé . Be kellett vonulniok a kőfalak közé . Azonban megfogadták ,hogy jövő tavaszszal ismét e helyre jőnek lakni s nehéz szívvel váltak meg a most már szomoru völgytől ,melynek ők e perczben nem sárga leveleit és szomorú őszi szinezetét látták ,hanem a viruló bokrot ,fát ,füvet ,a verőfényes napot ;minden szál fű ,minden fa boldog sétákra emlékezteté ,melyek oly élénken éltek most is szivökben . E második tél minden különösebb esemény nélkül folyt le ,s midőn a kikelet bontakozni kezdett ,midőn a komor tél után ujra minden zöld ,derült és vidám lett ,és a levegő enyhesége kicsalta a városi népet a szabadba ,fiatal párunk is megérkezett az el sem felejtett lakba ,melybe most egy kicsi vendéget is hoztak . A kis leány szép volt ,vonásai oly angyaltiszták ,szemei oly égszinü kékek ,mintha isten küldte volna őt megjutalmazni szerelmöket . Azonban Katinka igen halovány volt . Betegsége után igen gyönge . Arcza még soványabb ,szemei beesettebbek ,mint azelőtt s köhögése ,melyet évek előtt kapott már s mely eddig nem volt aggasztó ,most egészen komolylyá és nyugtalanitóvá lett . Géza aggodalommal tekintett reá . Orvosokat hivatott ,őrizte őt minden légváltozástól ,de a kedves arcz mind halványabb ,a vonzó alak mind átlátszóbb lett . Augusztus vége felé volt ,midőn egy nap lakásukhoz közel egy nagy fa tövében ültek együtt . Egy ideig Géza messziről nézett a szép szenvedő arczára ,mig végre nem tudva vágyainak ellentállni ,fölkelt s Katinka mellett foglalt helyet . A nő mosolyogva nyujtá neki kezét ,és szemeiből oly benső melegség sugárzott az ifjura ,hogy az hálásan vonta ajkaihoz a feléje nyujtott kezet . -Oly szép egy alkony -mondá az égfelé tekintve a nő ,-ki tudja Géza ,töltünk -e még az életben ily szép estét együtt ?... Az ifju ,mintha sejtelmes félelem kapta volna meg ,hevesen ölelé át nejét s érzé ,hogy arczára annak szemeiből forró köny gördül alá . -Képzelődő -mondá szelid szemrehányással az ifju . -Oly hamar lemondasz az élet reményeiről s oly kegyetlenül űzesz tréfát velem . Hiszed -e azt ,Katinka ,hogy mi elválhatnánk egymástól s nem vagy -e meggyőződve arról ,hogy szerelmem erősebb mint a halál ? Katinka mosolyogva nyujtá kezét neki . -Azt tudom ,-mondá ,-hogy szerelmed nem szünik meg soha . Tudom ,hogy szeretni rajtam kivül nem fogsz senkit ,azonban ez a haláltól nem tarthat vissza senkit . Meg fogok halni ,édes Gézám ,s emlékül neked kis leányom marad . Szerelmünk élő emléke lesz . Szeresd őt helyettem is . Ne hagyd el soha . Beszéld el ,ha nagy lesz ,hogyan szerettük egymást . Irj le néki engem ,és neveld őt a vallás és szeretetben ,mely védője ,támasza leszen a földön . -Nem ,nem !-kiáltá keserüen az ifju ,-e szavakat nem hallhatom tovább . Ne akard ,hogy képzelődésedet én is oszszam ,ne izgassuk föl egymást . Beszéljünk másról ,a jövőről ,vagy multról ,mely oly szép ,s még oly rövid ,hogy egész értelme csak a jövőben rejlik . Ne akarjuk sötétebb szinten látni a dolgokat ,mint vannak :ez az élet leghűbb kelléke . S végre is Katinka ,a te betegséged oly futólagos ,oly mindennapi ,melynek semmi komoly következménye nem lehet . A te betegségedet minden anya osztja ;nem veszélyes ,bár az üdülés sokáig tart . A nő látta férje arczán az izgatott kedélyt ,szavaiban észrevevé a keserüséget ,s nem szólt e tárgyról többé . Másról beszéltek . Azonban mindkettőjök arczán látszott ,hogy nem nyugodtak s hogy közönyös dolgok fölötti társalgásuk igen erőltetett . Közbe elhallgattak ,s mindketten andalogva néztek magok elé . Géza keblét mély keserüség tölté el ,oly szomorúnak látott maga körül mindent . Az ember egészen kedélyének rabja . S ha valamely helyet derültnek vagy szomorúnak látunk ;ha valamely mulatság nem tud fölvidítani ;ha olykor valamely társaságot unalmasnak találunk s terhünkre esik :soha sem másokban vagy tárgyakban rejlik az ok ,hanem saját kedélyállapotunkban . A derült kedélyü ember mindent szép szinben lát maga körül ,mig a komor vagy roszkedvüt minden untatja ,mindenben hibát talál . Igy volt Géza is . Ugyanazon fák ,ugyanazon vidék környezék őt ,melyek egy évvel ezelőtt . Semmi nem változott körülte ,az ég épen oly kék ,oly tiszta volt ,mint máskor ,minden friss zöld ,és viruló s ő mégis oly borus ,oly leverő szinben látott mindent ,mert mindez az ő kedélyállapotát tükrözé vissza . Este lett . Hüvössé vált a lég ,halk szél emelkedett s ingatá a fák leveleit ,és Katinka gyönge alkata fázni kezdett . Férje karjára támaszkodva hagyá el a helyet s indult a szobába ,-még egyszer megállva a küszöbön s vágyó tekintettel hordva szemeit köröskörül a holdvilágitotta tájon . E naptól fogva halkan ,csöndesen közeledett a sir felé . Minden nap egy-egy emléket törült le régi szépségéből s minden perczben nehezebbé vált az a suly ,mely Géza szivét nyomta . Napról napra látnia kellett hervadó nejét ,mint halványul annak arcza ,hallani a fenyegető köhögést ,mely lassanként mindig gyöngébb és erőtlenebb lett ,és tanuja lenni mindennek ,a nélkül ,hogy segithetett volna s a nélkül ,hogy bánatát csak egy perczre el lett volna szabad árulnia . Végre szeptember vége felé elhatározta visszavinni őt Pestre s uj tanácskozmányt tartani a főváros legjelesebb orvosaival . E szándékát közlé Katinkával . -Ne menjünk -mondá könyörgő hangon a nő . -Tudom ,hogy meg kell halnom . Engedj itt meghalni Géza ,itt ,hol oly boldogok voltunk ,hol minden fa ,minden bokor szép napjaimról beszél ,hol a földben édesebb lesz pihennem . És Géza hiába akarta őt rábeszélni ,hogy a városba menjen . Hiába kérte ,könyörgött neki ,hogy ne szomoritsa oly leverő képzelődésekkel magát ,a nő hajthatatlan maradt . Egy pillanatig sem hitte ,hogy meggyógyulhasson s keresztényhez illő elhatározással várta a halált . Végre október végső napjaiban elérkezett az s Katinka oly szeretettel ,oly benső ragaszkodással vált meg férjétől és gyermekétől ,minővel irántuk ,rövid boldog együttlétük alatt viselteték . Géza fájdalma leirhatlan volt . Eleintén őrültségig föl volt izgatva ;később lassanként csöndes búskomolyság kezdett erőt venni rajta ,és soha senkivel ,senki előtt nem beszélt vesztesége és szerencsétlen sorsa felől . Gyermeke oly kicsi volt még ,hogy női ápolásra kellett biznia . Elvitte őt anyjához Bécsbe . Szülőivel is csak nehány szót beszélt a gyászesetről ;Katinka végnapjairól pedig soha semmit . Ugy látszék ,e szomorú emlékek valának egyedüli vigasztalásai s e vigaszt nem akará megosztani senkivel . Egy ideig Bécsben maradt ,aztán utazni ment . Eleintén azt állitotta ,hogy ismét visszatér ezredéhez ,később szülőinek azt irá ,hogy Svájczban időz s bizonytalan ideig marad ott . Nincs oly ír a sziv nagy fájdalmaira ,mint a természet szépsége ;semmi sem képes ugy megnyugtatni bennünket ,mint eme nagyszerüség ,melylyel szemben oly parányinak ,oly kisszerünek tününk fel magunk előtt . Nagy szerencsétlenségben minden ember azt hiszi ,hogy csak őt érheté ily fájdalom . S magába zárkózva ,elviselhetetlennek látszik a teher ,mely szivére nehezült s melynek enyhitésére egyetlen sugár sem deríti elborult egét . -De künn a természetben megnyilnak szemeink . Látjuk a száradó fát ,melynek tövénél uj sarj fejlődik ,a kiszáradt patakot ,mig tiz lépésnyire tőle gazdag forrás buzog ;a komor eget ,melyen sötét felhők ,vésztjósló fellegek usznak ,a távolban tompa ,fenyegető dörgés hallik s koronkint szemvakitó villám czikázik át a levegőn ... Az ember keble elszorul ,a terhes levegő ónsulylyal nehezül lélekzetünkre ,szemünk káprázik a villám tüzétől s midőn már-már kitörni véljük az orkánt -lassankint oszlanak a fellegek ,egyre távolabb vonul s huzódik el a dörgés ,a sötét leplen keresztül küzdi magát a hold s ezer és ezer nyájas csillag mosolyog le reánk . A természet változásai ezek s a gyarló ember ,ki sorsa részeseinek tekinti a fát és gátakat ,megvigasztalódik ,látva :hogy nem egyedül az ő sorsa van ily változások alá vetve . Mélyebben rejti keblébe sebeit ,melyek még igen sokáig sajganak ugyan ,de a természet szemlélése közben szaggató fájdalmukat mégis hamarább elveszithetik ? Ki tudja ,Géza is nem írt keresett -e Svájczban ? S nehány hónap mulva nem jut -e ő is azon meggyőződésre ,hogy nincs sziv ,mely dobogásában kifáradt volna ,és nincs seb ,melyet az idő be ne hegesztene . Hét év telt el a föntebbi események után . Bécsnek egyik szűk utczájában azon házba vezetnek lépteink ,hol az öreg Alpáry ,neje és unokájuk laknak . Az öreg báró ,utolsó találkozásunk óta ,igen megváltozott . Haja egészen ősz ,termete elveszté feszes ,merev tartását ,mely által hajdan tán fölényét akarta másokkal szemben kitüntetni ;szája körül koronkint ideges rángás mutatkozik ,mely azon sok szenvedést és gondot árulja el ,miket a lefolyt nyolcz év alatt folytonosan keblébe igyekezett zárni s titkolni mindenki előtt . Arcza halvány ,vonásain szomoruság látszik . Kezére hajtott fővel ül ódon karszékében s feszült figyelemmel olvas egy iv papírról ,melyet kezében tart . A szoba ,melyben őt találjuk ,igen rendes ,ó-szerü értékes butorokkal s fölszerelve egy férfiszoba minden kellékével . Az ablak mellett iróasztal ,távolabb két egymással szemközt helyezett pamlag ,a középen letakart s könyvekkel és ujságokkal megrakott kerek asztal ,két régi divatu megaranyozott szekrény ,pipatartó ,nehány karszék ,a falakon ősi arczképek s az iróasztal fölött Gézának nagy olajképe ,mely őt mint fiatal huszár-hadnagyot ábrázolja . E szobába lépve ,az első perczben látjuk ,hogy a tulajdonosnak egész léte a visszaemlékezésekben ,a multban fekszik . Nincs semmi e helyen ,mely a jelent ,az idő haladását jelölné ;egyetlen darabja sincs a butorzatnak ,mely a többire a régiség homályát vetné . Minden darab egy-egy emlék a multból ,s az összeállitás is a multat ,tán egy boldogabb időt képvisel . Az öreg Alpáry végig olvasva a levelet ,sohajtva tevé azt össze . »Még mindig nem jön «-sohajtá ,s aztán maga elé nézve ,gondolkodott ... Annyi bünbánás ,annyi magábaszállás volt ez arczon ;oly sok fájdalmat fejeztek ki az egymásba kulcsolt kezek ,s oly élénk nyugtalanságot árult el a száj körül ama koronkint rángatódzó vonás ,a mennyi csak igen sokat szenvedő ember külsején jelentkezhet . Nyolcz éve mult ,hogy birtokát s a helyet ,hol született és boldog volt ,elhagyta ;azóta e városban ,e lakásban él . A körülmények megváltoztatják az embereket s az öreg ur ,ki fiatalabb éveiben a legtársaságosabb életet folytatta ,elvonult lőn ,senkit se keresett föl régi ismerősei közül ,folytonos tépelődésben és magányban tölté napjait ,meghasonlott önmagával is ,és sok részben még elveit is megváltoztatá . Arczán meglátszott az a gondolat ,hogy él ,mert élnie kell ,minden czél ,minden vágy és minden öröm nélkül . Mély gondolkozásából az átelleni ajtó nyilása ébreszté föl ,melyen hét éves kis gyermek lépett be ,s lassan ,nesztelenül ,majdnem félve -közeledett az öreg felé . Egyike volt e kis leány a legszebb ,a legvonzóbb gyermekalakoknak ,a minőt csak képzelni lehet . Korához képest oly magas ,erőteljes alkattal s érett kifejezéssel birt ,hogy bárki korosabbnak tarthatta volna . Könnyü szövetruhája látni engedé a gödrös karocskákat ,nyakat és vállait s alul a telt gömbölyü lábakat . Világos szőke ,majdnem fehéres haja göndör fürtökben omlott vállaira s arcza az egészség és nyájasságtól ragyogott . Oly gyermeteg ,oly ártatlan és természetes volt ez arcz s mégis oly sok szellemi szépség ömlött el a vonásokon . Pilláktól árnyékolt sötétkék szemei oly sok bájt és komolyságot fejeztek ki ,mit a vérpiros ajkak kedves mosolya hasztalan igyekvék földeriteni s a két sor hófehér gyöngyfog ,melyek e mosoly alatt ajkai közül tündöklének ,barna sötétes arczbőre ,a magas homlok s mély tüzü szemei oly szép egészet képeztek ,minőt gyermekeknél csak ritkán találni . Halkan közeledve nagyatyjához ,annak kezét ajkához voná . »Jó reggelt ,kedves nagyapám !«mondá nyájas hangon s a szék mögé vonult ,és szemeit komolyan függeszté az átelleni képre . Az öreg egy-két perczig szótalanul simogatá fürteit ,arcza nyájasabb ,enyhébb kifejezést nyert ,ajkai körül bizonytalan mosoly játszott s magához vonta a kis leányt . -Atyádtól kaptam levelet ,kis Johanka ;köszöntet téged -mondá az öreg némileg derült hangon . -Mikor jő haza ?-kérdé ,még mindig a képre függesztett szemmel ,a gyermek . -Nem sokára ,utját már megkezdte visszafelé s néhány hét alatt itt leend . -Mily messze lehet ,ha oly sokáig kell utaznia ,mig visszaérkezik . Mint kivánnám már látni őt ,valjon igazán olyan-é ,mint az ott a falon ? -Nem gyermekem ,-viszonzá Alpáry szomoruan nézve az arczképre . -Nem ilyen többé . E képet rég festék ,midőn én ,nagyanyád és atyád még mindnyájan sokkal fiatalabbak voltunk . Azóta megtörődtünk . A leányka komoly arczczal s az őszre függesztett szemekkel hallgatta e szavakat . Hallgatá ,de nem érté . Természeténél fogva komoly volt ugyan ,de oly gyermek még ,hogy a bú ,baj ,keserv vagy szomoruság fogalmára képtelen . Néhány percznyi csönd állt be ,-a gyermek hallgatott . -És anyám soha sem jön vissza többé ?-kérdé félig visszatartott lélekzettel ... Alpáry meglepetve nézett reá . -Nem ,-viszonzá aztán . A ki meghalt ,nem térhet többé vissza . A gyermek köny és szomoruság nélkül hallá e szavakat . Nem érzé e válasz fájdalmát s csupán kiváncsisága volt kielégitve általa . Ekkor az öreg báróné lépett be s a kis leány rögtön elhagyá helyét ,és hozzá futott . -Nagyanyám !-kiálta örömtelt hangon ,-atyám nem sokára haza jön ,-amott van levele . -Igazán ?kérdé a báróné ,mialatt halvány arczára az öröm pirja szállt ,és férjéhez közeledett . Alpáry átnyujtá neki a levelet ,mit ő is végigolvasott . -Még csak most indult el ;sohajtá aztán ,visszaadva azt ,-soká lesz az ,mig megérkezik . Helyet foglalt s beszéltek távoljáró fiukról ,a kis leányról ,olykor a jövőről ,-de a multról sohasem . Egyetlen reményök fiok viszontlátása volt . Az elmult hét év alatt kétszer volt itthon ,meglátogatni őket és gyermekét ,aztán ujra elment ,és soká ,soká távol maradt . Nincs körülmény ,melyben az ember ne remélne többé . S bár ők az élettől saját részökre semmit sem vártak már ,erősen hitték ,hogy fiok egykor még boldog leend ,hogy helyzete jobbra fordul ,hogy unokájokra szép jövendő vár ,-habár most még semmi kilátás ,sem kecsegtetés . Ők reméltek ,mivel a reményen kivül nem volt semmijök . A kis leány nehány hónapos volt ,midőn hozzájok került ,s nekik oly jól esett ,hogy van valami foglalatosságuk egyhangu napjaikban s van miért élniök . A kis Johanna igen kedves és szeretetreméltó gyermek volt ,s nekik nagyon sok örömet okozott . Ő volt a ház derüje . Arcza inkább az anyjáéhoz hasonlíta ,de ők csak fiokhoz való hasonlatosságát látták s gyakran feledve a jelent ,egészen visszaképzelék magokat a multba ,midőn még vagyonos ,tekintélyes emberek voltak s midőn mindenki tisztelettel közeledett házukhoz . Fiatal ,egymást szerető pár voltak s mellettük Géza ,a kedves szép gyermek ,egészen hasonló Johannához . Mennyi reményt és álmot füztek akkor ama fejlő gyermek jövőjéhez . Mind ez eltünt . Semmi sem maradt nekik a multból ,mint fiok és unokájok ,ki újra föleleveníté bennök a már egyszer meghiusult reményeket . Ilyen az élet ,csupa igéretekből áll . A kis leányt hat éves koráig úgy nevelték ,mint minden gyermeket . Oktatása egyedül abból állt ,hogy nagyanyja imádkozni tanítá meg őt . Nem mulasztottak el soha egy-egy korához illő jó tanácsot ,vagy szép tanítást adni neki ,ha erre alkalom nyilt . Egész társasága a két öregből állott és dajkájából ,ki fiatal magyar leány volt s az egyedüli lény ,kivel nevethetett . Nagyszülői arczán folyvást csak szomoruságot látott ;vidám dolgokról soha sem beszéltek azok s ő kicsi kora óta megszokta ,hogy komolyan viselje magát . Azt ,hogy természetében mennyi az elevenség és pajzánság :egyedül dajkája mondhatta volna meg ,kivel olykor a gyermek-szobában vidám játékokat űztek ;a többiek legfölebb mosolyogni látták őt ;lármázni vagy ujongani ,zajosan örülni vagy keservesen busulni soha ! Napjai oly csöndesen és oly egyformán folytak ,hogy ily hangulatokra soha sem lehetett oka . Mióta emlékezni birt ,napról-napra mindig ugyanaz történt ,ami a legelső napon . Öröme kevés ,de bánata sem volt . Így érte el hatodik évét . A hetedik évben nagyanyja megtanítá őt olvasni ,írni s azon apróságokra ,mit az ő korabeli gyermekek tanulnak . Mielőtt hetedik évét betöltötte volna ,apjának név- és születés-napjára már egy-egy köszöntő levelet írt . Mennyire örült Géza ezeknek ,az gondolhatja el csupán ,ki szintén volt egyszer hasonló körülmények között ,távol minden szerető szívtől s ki hozzá hasonló elhagyatottságban és egyedüliségben érezte valaha magát . E levelek vétele után Alpáry elhatározta ,hogy visszatér.- Érezte ,hogy ezentúl van életének czélja :gyermeke nevelése . Ennek ,egyedül e Katinkától maradt emléknek akart élni . Elhatározta ,hogy a kis leányt magához véve ,visszatér honába . Magyarország valamely kellemes vidékén telepszik le ,hol gyermekével s emlékeivel tölti idejét . Kik férfi-jellemben az ily elhatározást valószinűtlennek fognák találni ,gondolják el ,hogy vannak igen mély érzésü férfiak ,kik mindig visszás hatást és keserüséget éreznek a világban ,hol őket soha meg nem értik s hol hozzájok hasonló lények mindig igen kevesen vannak . Az ilyennek gyakran majdnem elviselhetlen az élet ,hol csak örökös összeütközésekre talál . Olykor elzárkózva ,keserü könyeket hullat . Érzi ,hogy nagy különbség létezik közte és a nagy többség között . Érzi ,hogy az emberek neki fájdalmat okoznak s napjait keservessé teszik . Szerencsétlenség az ily kedély . De mennyivel nagyobb szerencsétlenség az ,ha már talált egy szívre ,mely rokon volt vele ,mely megérté őt ,melyet a szerelem fűzött hozzá s aztán el kell tőle válnia és kidobatni újra azon kietlenség közepére ,honnét egykor már oly boldogító révbe ért . S újra oly idegennek oly elhagyatottnak lenni ! Az ily ember ne menjen társaságba írt keresni ;ne kecsegtesse magát ,hogy derült arczok látása jótékony hatást fog gyakorolni reá . Sokkal magánosabban fogja érezni magát ,mint egyedül ,-mert ott emlékeinek élhet ,míg emitt folytonos hidegség és érzéketlenséggel találkozik csupán . Nincs oly bölcs ,ki annyira gyarlónak és kisszerünek találná a világot ,mint a mély érzésü ember . Amaz csak eszével itél s nevet a világ fölött ;míg emez az érintkezés által folytonos kínokat áll ki ,s keble az emberek kiméletlenségétől száz oldalon vérzik . Sokaktól hallottam már :»mily boldognak érzem magam ,hogy csekélységekből nem alkotok nagy dolgokat ,s nem hat minden csapásként reám «. Mennyire csalódik ,ki ekkép vélekedik . Az élet folyvást változó eseményekből áll s kinek keble nem bir fogékonysággal a csapás iránt :az mennyi ,de mennyi édes érzéstől van megfosztva egy-egy szép pillanatban . Hiába állítja bárki is :hogy élvezni tud ,de szenvedni nem . Ki a rosszat el hagyja suhanni feje fölött ,annál nyom nélkül tünik el a jó ,a szép ,a magasztos is . Nem az akarat-erőben van itt az érdem ,de a szív fogékonytalanságában a hiba . S ki soha sem ejte könyet fájdalmában ,az hiában élt ,mert örömet igazán élvezni hasonlag nem tudott . Alpáry Géza egyike volt azon keveseknek ,kit az élet fölületes zaja nem birt elkábítani ,nem tudott kiragadni bújából s ezért utazása alatt kerülte az embereket . Fiatal éveiben ,mint katonát ,derült és mulatságos embernek tartották . A fiatalságnak egyik főtulajdonsága ,hogy örökösen ámítja magát . A világba lépve ,azt hiszi ,hogy mindazt föltalálja ott ,a mire vágyik . Szépet ,jót hisz mindenkiről ,s oly sokat vár az élettől ,mennyit az nyujtani soha sem fog . Kedélye derült ,víg ,mert a remény ragyogó színben tündöklik előtte . S csak midőn az első fáradságos utat megfutá ,és látja ,hogy még egy más göröngyösebb terül el előtte ;midőn az emberek örökösen visszataszítják ;midőn hite minden jó iránt ingadozni kezd ,reményeit csalatva látja és semmi nem teljesül ,a mit várt :akkor magába vonul s vidámságát ott hagyja az élet amaz útjain ,hol hite ,reménye ,annyi szép érzése ,oly sok magas föltétele halomba dőlve hevernek . Midőn Katinkát föltalálta ,érzé ,hogy élete más fordulatot vett . A vele töltött rövid idő alatt boldogsága mindvégig valódi volt ,de rövid és kipótolhatatlan . S e veszteség után tudta ,hogy rá nézve minden elveszett . Utazni ment . De az ujdonságoknak szemében nem volt varázsa ,a természetnek nem oly szépsége ,mely feledtetni tudta volna meghalt boldogságát s a folytonos változatosság csak annyi vonzerővel birt reá nézve ,hogy nem hagyta örökké tépelődni szerencsétlensége fölött . Hat év alatt nem tudott feledni . Letett a reményről ,hogy valaha boldog lehessen s kegyetlen buzgalommal ápolta fájó emlékeit . Soha sem kivánta feledni a mult boldogságát és üdvét ,jelenje nem volt és a mult emlékeitől való megválást halálnak tartá . Ily lelki indulatok között indult visszafelé . Útját legnagyobbrészint gyalog tevé ;kiadásait igen mérsékeltre szorítá s az elfolyt évek alatt vagyona romjaiból oly összeg képződött ,mely igen egyszerű ,de biztos jövedelmet nyújtott neki . Elhatározta ,hogy tevékenységben tölti napjait . A nyugalom őrültté tette volna őt s érzé ,hogy anyagi és szellemi tekintetben munkás életre van szüksége . Arczára bizonyos nyugalmat erőszakolt ,mely érzéseinek álarcza volt . S bár halvány maradt és sokkal korosabbnak látszott ,mint valóban vala ,a kiállt csapás nem volt oly észrevehető rajta többé . Szülői azt hitték ,hogy egészen kigyógyult fájdalmából ,midőn hozzájuk megérkezett . Komor téli nap volt . Bécs utczái telve hóval ,melyet ezer és ezer munkás igyekezett a járdákról eltakarítani . Kevés ember szállingózott az utczákon s azok is mind sietve haladtak tova . Látszott ,hogy teendőik végett hagyták el lakásukat . Alpáryéknál ,bár sötétes homály derengett a szobában ,nem volt még semmi világítás . Egyedül a belül fülő kályhának ajtaján derengett ki némi fény ,mely vékony sugarat vetett végig a falon ,s a szemközti ajtón vonult keresztül . A két öreg egymás közelében ült a kályha mellett s csöndesen ,halkan beszélgettek . Olykor vidámat pattant a lobogó tűz ,mely a kályha erős léghuzása által folytonos morgást hallatott . Lent az utczákról fölhallatszott a folytonos kocsirobaj ,mindig ,szünet nélkül ugyanazon hang ,a kerekek zörgése . Farsang volt ,a boldog embereknek sok járni-kelni valójuk akadt . Alpáryék alig hallák már e lármát . Fülük egészen hozzászokott ez egyforma hanghoz . Eleintén kínozá őket ,most ,hét évi megszokás után többé észre sem vették . Nem hallák ,mint robog a többinél sebesebben egy kocsi ,mint áll az meg hangos robogása közben egyszerre a kapu előtt ,mint vágódik be pillanat alatt az ajtó ,s a kocsi ismét sebesen gördül tova . Csöndesen ülnek ;nincsen semmi előérzetük . Csak midőn az előszoba csengetyűje éles sivító hangon megszólal ,riadnak föl mind a ketten ,e náluk ily időben szokatlan eseményre . -Ki lehet ?-kérdi halkan Alpáry ,lélekzetét visszatartva ,hogy jobban figyelhessen . S mindketten feszülten várják az inas ismert hangját ,ki a történtekről értesíteni jön őket . Léptek zaja hangzik ,fölnyílik az ajtó ,s a küszöbön egy férfi-alak áll ,arczára fényt vet a vékony tűzsugár . Alkata magas ,sovány ,arcza sáppadt ,szemeit bizonytalanul jártatja a homályban körül . Nem tudja ,belépjen -e vagy visszatérjen . -Géza !-kiált most egy örömteljes női hang ,s a férfi sebesen téve be az ajtót ,a hang felé közeledik s anya és fiu pillanat alatt átölelve tartják egymást . A másik perczben megnyílik az ajtó s az öreg inas lámpával kezében lép be ,és most atya és fiu kezet fogva egymással ,megdöbbenve látják a szomoru változást egymás külsején . -Régóta várunk !-mondá halk ,elfogult s az örömtől reszkető hangon az öreg nő . -Sokáig tartott utazásom ,nagyrészint gyalog tevém . -Két hónapja ,hogy utolsó leveledet vettük . Abban irtad ,hogy megindultál hazafelé . Az öregek visszaülnek helyükre s székkel kinálják meg fiokat ,de az nyugtalanul néz körül a szobában . -Azonnal itt leend ,viszonzá anyja ,eltalálva Géza óhaját . Azzal kis kézi csengetyűjéhez nyúlt és csengetett . Azonnal megnyilt a másoldali ajtó s azon előbb egy nőcseléd ,kis idő mulva pedig nyulánk ,fürtös haju leányka lép be . Johanka illedelmesen közeledik Gézához s csinos gyermeki bókot csinál ,aztán kezet nyújt neki ,mialatt az gyönyörteljesen tekint reá s szenvedélyes szeretettel vonja keblére gyermekét s fürteire ,arczára ,kezére és mindenüvé ezer és ezer csókot nyom . A kis leányt egészen zavarba hozta ez . Arcza lángvörös lett ,tekintete zavarral függött az ismeretlen férfin ;de legkevésbé sem ellenkezett ,midőn az ölébe vonta őt ,míg nagyanyja sírva nézte e jelenetet . -Kedves ,kedves kis gyermekem ,-mondá érzéstől reszkető hangon Géza . -Te nem is tudod ,ki vagyok én ! Kicsike voltál ,midőn utolszor láttalak s nem emlékezhetel reám . A kis leány bizonytalanul nézett a nagy olajfestésü képre ,aztán atyjára ,ki legkevésbbé sem hasonlított ama díszes katona-tiszthez ,ki neki mindig annyira tetszett . De a gyermekek némelykor a legeszesebb föltalálói a képekben létező hasonlatosságoknak . Ő is fedezett fel egy ismeretes vonást a két arcz között ,s gyermekies egyszerűséggel kiáltott fel : -Atyám ! Gézának könyeket idézett e szó szemeibe . Tán e név édessége ,tán a kedves szelíd hang hallása költött emlékeket benne ;de arczát gyermeke keblére rejtve ,pár forró köny gördült a kis leány kezeire . Azután letette őt a földre . Gyönyörködve nézegeté őt ,lesimítá selyemfürteit ,melyek kezei alatt újra meg újra gyűrűkbe göndörödtek vissza . Megnézte szemeit ,arczát ,termetét ,vonásról-vonásra vizsgálá őt s sok ,igen sok hasonlatosságot talált benne ,tán épen annyit ,mennyit keresett . Semmi sem játszik az életben nagyobb szerepet ,mint a képzelődés . S gyakran oly boldoggá képes az tenni bennünket ,mint a való tán soha sem . Némelykor a legridegebb valót is mily vonzóvá tehetjük élénk képzelődésünk által ;és az ,ki e habbuborékokat elfujná előlünk ,vagy letépné a képzelet czifraságait ,bizonnyal a legnagyobb kegyetlenséget követné el velünk . Így volt Géza is . Örömtelt arczczal szemlélé gyermekét ,-Katinka élő hasonmásának találva őt . Mily boldognak érzé magát ,újra birva a kedves felejthetetlen arczot . A bájos kék szem újra rá tekintett ,a nyájas ajkak szelíden mosolyogtak feléje ,a gyöngy fogsor ,a domború nemes formáju homlok ,mind ,mind övé volt ,s gyermekében itt hagyá -emlékül neki . -Mennyire hasonlít anyjához ,-sóhajtá örömittas hangon s bár az öregek egyetlen vonást sem találtak benne ,helyeslőleg intének fejökkel ,-látva ,hogy e hit mily boldoggá teszi fiokat . Aztán mindenféle apró részletekről beszélgetének . Géza elmondatá magának a költeményeket ,melyeket a kis leány tudott ,s most eszes ,komoly gondolkozó arczczal adott elő . Kérdezősködött bábjairól ,előszedte podgyászából az apróságokat ,melyeket ő hozott neki ,s oly hirtelen eltelt az idő ,midőn a kis leány jó éjszakát mondva ,örömtelt arczczal aludni ment ,hogy Géza azt hivé ,csak nehány percz előtt érkezett meg . Szülőivel csupán a gyermek távozása után kezdett hosszasabban beszélgetni . Addig rövid kérdések és feleletekből állt a társalgás ,melyben a gyermek is részt vehetett . Most azonban beszélt úti tapasztalásairól . Előadá tervét a jövőre nézve ,mi az öregeket -hallva ,hogy a kis Johannát elvesztik -majdnem könyekre fakasztá . Tudakozódott nehány ismerőséről ,s késő éj volt ,midőn elváltak ,hogy nyugalomra menjenek . Géza szokatlan nyugtalanul aludt . S bár édes álmai voltak ,kimerülten ébredt föl . Katalin jött el hozzá ,karján gyermekével ,s átadá a szőke kis angyalt neki . »Gondjaidra bízom -mondá édes hangon . -Sok szenvedés vár az életben egykor gyermekünkre ,de én a magasból ,te itt e földön őrködünk fölötte s nem bukhatik el soha . Neveld a vallásban és hitben ,hogy ne zúgolódjék a próbáltatások közepette s az én szeretetem ,a te őrködésed ,és isten keze nem hagyják őt el az élet nehéz útjain. « Gézát elszomorítá e jövendölés . Nem hitt ugyan az álmoknak ,de meggondolva ,hogy az életben mindenki nagy próbáltatásokon megy keresztül ,hogy kiszabott része jóból és roszból mindenkinek kijut s arra gondolva ,hogy gyermekét egykor szenvedni látná :keserü érzésekkel tölté el szivét . És csak akkor feledé ez álom szomorú oldalát ,midőn újra gyermeke ragyogó arczát látta . Nem lehet ,-gondolá ,a kedves ,ártatlan vonásokat nézve ,-hogy ily lények is szenvedjenek a földön . Mily értelme volna akkor ama rettentő mondatnak :»megbüntetem az atyák vétkeit a gyermekekben «,...ha viszont nem jutalmaztatnék meg a szülők szenvedése s nem kárpótoltatnék a gyermekeknek az ,mit az atya és anya elvesztének ! Géza ,szülői körében maradva ,tudakozódott egy kisebb birtok után ,melyet kevés pénzén haszonbérbe vehetne . Szorgalmasan olvasá a lapokban közzétett hirdetéseket ,tudakozódott mindenfelé ,de olyfélét ,minő neki kellett volna ,nem talált sehol . Másfél hónap telt el már megjövetele óta ,s bár néhány ily birtokot meg is nézett ,újra és újra azzal a hírrel tért vissza Bécsbe ,hogy a mit látott ,nem neki való . A közben a világ szinpadán mindenfelé igen zajos mozgalom folyt . Pozsonyban országgyülés volt . Bécsbe naponként izgató hírek érkeztek részint Pozsonyból ,részint Pestről ,de legnyugtalanítóbbak Francziaország felől . Az év neve 1848 . Az országgyülés Pozsonyban a mult év novembere óta együtt ült s nehányszor Géza is lerándult Bécsből ,meghallgatni a nagyérdekű vitákat ,melyek ott a nevezetes válaszfelirat fölött naponként folytak . Végre elkészült az ,föl lett küldve Bécsbe s a kedélyek egy ideig nyugodtan maradtak . Márczius 13-dikán Bécs zajos eseményeknek volt szinhelye s mihelyt Pozsonyban ezt és Metternich bukását megtudták ,azonnal újabb és nagyobb erővel tört ki a nyugtalanság s az országgyülés elhatározá ,hogy a válaszfölirat ügyének sürgetése végett követség menjen Bécsbe . Ez márczius 15-kén meg is történt . E napon azonban Pesten kiütött a forradalom . Mindenfelé a legnagyobb zavar . Oly időszak állt be ,hol tétlenül elvonulva élni férfinak lehetetlen vala . Az Alpáry-család -mint tudjuk -a mult időkben ahhoz a szellemi párthoz tartozott ,melynek a forradalom örvendetes jelenség nem lehetett . Ha tíz év előtt tör az ki ,kétségbeejtette volna őket . Most azonban máskép volt . Mint tudjuk ,a világban -annak kezdete óta -kevés kivétellel minden forradalmat oly események előztek meg ,melyek végkép megronták ,elkeseríték s gyakran kétségbeejték a kedélyeket s megérlelék a forradalom eszméjét és kitörését . Ilyforma kedélyállapotban találták a negyvennyolczadiki események az Alpáry családot is ;s bár az öreg úrnak az első időben sok vitája és összeütközése volt fiával a politikai kérdések és vélemények fölött ,mindamellett akkor már csak az volt köztök a különbség ,hogy a fiu elvileg a legszélsőbb ,az atya a középső úton haladt . A gazdag főúr ,ki hazánkban a régi időkben oly sok kiváltságokkal birt a más sorsu emberek fölött ,ki születése óta úszott a pénzben és javakban ;kinek ,ha kedve tartá ,a legtétlenebb élettől kezdve választhatott a legfényesb ,legtündöklőbb pályákig utat :az igen természetes ,ha nem gondolt a dolgok állásának változhatására ott ,hol semmit nem nyerhetett s csak vesztenie lehetett volna . Ilyen főúr volt a régi időkben Alpáry Imre ;egykor magas polczon álló hivatalnok ,gazdag jövedelmü főnemes ,kinek nem hiányzott semmi az élet kedvezményeiből . Szülői által oly neveltetésben részesült ,mely lelkébe a legnyugodalmasb eszméket önté ,de egyszersmind a legkeményebb gőgöt is alattvaló és nála csekélyebb születésű egyének iránt . Ez természetesen a legkeserűbb visszahatást szülte . Ő megveté az emberek legnagyobb részét ,ezek gyűlölték őt ;s miután ő csak egyedül volt ,amazok pedig igen számosan ,a nagy rész ,mint mindig ,győzedelmeskedett . Mint mondtuk ,házához annak legfényesb korszakában sem járt a magas ranguakon kivül senki ,s ezek végre is csekély számmal voltak s neki észre kellett vennie ,hogy az emberek mily hidegséggel fogadják mindenütt . Gazdatisztjei ,hivatalnokai gyűlölék büszkesége miatt . Titkon kinevették a gazdaságban és más ügyeiben való járatlansága miatt . Azon meggyőződéssel csalták és szedték őt rá mindenütt ,hogy a báró ,megfordított esetben ,az ő érdekükkel hasonlóan mitsem gondolna . Végre -mint tudjuk -tönkre jutott . De mielőtt kimondta volna ,még segíthetett volna magán . Egy külföldi bankból akart hatalmas összeget venni föl ,melynek megnyerésére akkor nehány ,e dolgokkal foglalkozó magyar főúr ,neki személyes ismerősei ,közbenjárása kellett volna . Ezek azonban néhány mentegetőző szép szóval utasíták el . Így még magasabb állású egyénekhez folyamodott ,kiknek minden hatalmukban volt s kiktől csupán halasztási parancsot kért ügyében rövid időre ,mialatt dolgait rendbehozhatni vélte . De semmi válasz ,semmi rendelet nem érkezett . Ekkép mint elszegényedett ,tönkre jutott ember hagyta el hazáját ,melynek termő földje s kiváltságai ránézve végkép el voltak veszve . Komor ,meghasonlott kedélyállapotban és folytonos elmélkedés s gyötrelmes lelkifurdalások között tölté éveit . Az idő ,a magány és elhagyottság lassanként eloszlaták szemei elől a hályogot . Világosan kezdett látni ,oly világosan és oly tisztán ,minőre csak igen kevés ember képes ,-ö n h i b á i t ismeré föl . Annyi ereje azonban nem volt ,hogy e hibák miatt önmagát kárhoztatta volna ;de mert kereste a hibák kútfejét :neveltetésében lelte azt föl végre ,és azon meggyőződésre jutott ,hogy szerencsétlenségének alapját saját szülői veték meg . Ez végtelen fájdalmas meggyőződés volt ránézve ,mert egyszersmind azon kérdést támasztá elméjében :más elvekben részesíté -e ő fiát ,ki pedig nála harmincz évvel később született ? A kérdésre még szomorítóbb volt a felelet s egyedül azon hit nyujtott neki némi vigasztalást ,hogy Géza természete sokban különbözik az övétől . Fia elveinek ,már sorsa és körülményeinél fogva is ,fölvilágosultabbaknak kell lenni ,mint a minők az övéi voltak egykor ,midőn még azok árthattak vagy használhattak önmagának és tán a közügynek is . Erősen föltevé most ,hogyha Géza visszatér ,beszélni fog vele e tárgyak felől . Azonban az ifju hazatérte után erre nem jött alkalom ,míg csak a forradalom ki nem ütött . Ekkor a fiu kevés szóval adá elő atyjának saját fogalmait és elveit a beállt viszonyokról s midőn mind ezek fölött az öreg úr még sokáig elmélkedni készült ,ő már tenni akart . Érezte ,hogy ez események az ő sorsában is határoztak ;érezte ,hogy tétlenül ,elvonulva nem élhet ,s nehány nap mulva bucsut véve gyermeke és szülőitől s a kis Johannát ujra gondjaikra bizva ,Pestre utazott ,hol bevárni szándékozott az események további fejlődését . Sok zajos és eseményteljes nap és hónap következett ezután ,melyeket e pusztán társadalmi regényben elemezni és rajzolni -tán helyén sem lenne . A nyár nagy hőséggel és zajos eseményekkel folyt le . Az emberek telve voltak reménynyel és félelemmel s nagy izgatottságban tekintettek a jövő elé . Senki sem tudta ,mi rejlik a sors könyvében s mindenki sovár vágygyal és félelemmel köszönté a kelő napot ,és látta elérkezni az alkonyt . Beköszöntött a tél . A dolgok torzsalódni kezdtek . A főváros lakosai egy hideg zúzmarás délután számtalan podgyászos kocsit láttak a városból kivonúlni s egész nap komor ,leverő üresség uralkodott mindenfelé . Mindenki azokra gondolt ,a kik eltávoztak . Másnap délután nagy zajjal érkeztek meg a főváros uj vendégei . Uj arczok ,más egyenruhában ,más zenével vonultak be s most már mindenki azokról beszélt ,a kik jöttek ... Az események váltogatták egymást ,mig végre egy nap mindennek vége lőn . A családok tagjai vagy visszatértek vagy örökre oda maradtak . Többé nem volt mit várni a jövőtől ,minden a multba lőn temetve . Különös időszak volt ez ,midőn az élők irigylék a holtakat ,kik oly csendesen s tán oly reményteljes mosolygó arczczal nyugszanak a virágos réteken s álmodnak oly dolgokról ,mikről az élőknek nem szabad . Valóban nagyon boldogoknak látszottak ,kik meghalának ,mielőtt csalódhattak volna . Hagyjuk őket békén ! Ők azon föld alatt nyugszanak ,hol születtek . Sirhantjaikat könyek öntözik ;ismerős füzek elrejtik őket a világ zajától ;egy kis halom nem hagyja hozzájok jutni a nagy hireket s a pásztor furulyája ,az aratók éneke ,midőn e csöndes helyek mellett elhangzik ,oly »égi lényről «regél ,melyért nekik édes volt a halál . Alszanak ,ne háborgassuk őket . Kövessük inkább azok lépteit ,kiknek uj nevök van -f ö l d ö n -f u t ó k . Arczukon kétségbeesés ,szivökben csüggedtség ,jövőjük megsemmisült ,jelenjüknek nincs czélja . Ezek a világ legboldogtalanabb lényei . Ha tovább haladnak ,hazájuk mindig messzebb marad . Ha pihennek ,őrületes gondolat gyötri agyukat . A kivándorlók közül nehányan egyenest Francziaország felé vették utjokat . Ezek közt találjuk Alpáry Gézát és nehány barátját ,kikkel együtt élte le a mult év dicsőségét és sanyarúságát . Velök osztá meg a győzelmeket s most együtt osztakoznak a veszteségekben is . Párisba érkezve ,Géza nehány hét alatt látta ,hogy e város és ez ország nem az a hely ,hol ő jól érezhetné magát . Hazát vesztve ,legalább oly helyen óhajtott megtelepülni ,hol az emberek kedélye inkább hasonlit az övéhez s a könnyelmű ,ingatag és minden mélyebb érzés nélküli párisiakban nem talált testvéreket . Tehát tovább ! Ujra utnak indult ,vándorlásának czélja előbb London ,később tán Angolország valamelyik csöndesebb helye volt . Tengerre szállt . Tört szivvel ,meghasonlott kedélylyel ült a hajón ;szemeit merően szegzé a tenger habjaira s olykor szinte vágya kelt ,a t i t k o k a t m e g t u d n i o t t a l a n t.  Sürű ,ködös levegő nehezült a vidékre . Az égen sötét felhők tornyosúltak ,s a láthatár oly komor ,lehangoló és bús volt ,mintha Géza bensőjét tükrözte volna vissza . Alig lehet szebb és nagyszerűbb látvány ,mint a csendes tenger . Midőn a tündöklő napsugarak játszi alakokat festenek a viz sima tükrére ,vagy midőn az égi tájkép ,minden csillagaival ,szeszélyes fellegeivel s teljes holdjával a tenger hátán szemünk előtt terül el . Néha egy pillanat alatt tüz lepi el a tengert ;azt hinnők ,hogy ég ;a sötétben megfoghatlan tündéri fény terül el ama számtalan kis bogártól ,melyek alulról jönnek föl s kiülnek a csendes habokra ,melyek alig érezhetően ringatják őket . De annyival borzasztóbb ,midőn szilaj haragra kelve ,irtózatos morajjal hányja-veti medrében magát . Mintha szük volna neki a tér ,melybe szoritva van s az eget vágynék megostromolni . Habjai egymás fölé tornyosulnak . Vad morajjal szitkozódik mintegy a végzet ellen ;magával sodorja ,a mit megkap s uj és uj megfoghatatlan hullám-torlaszokat lök maga fölé . A mily nagyszerü szépségében ,épen oly vad haragjában s a mily bájos ,midőn mosolyog ,oly kétségbeejtő ,midőn szitkozódik . A hajó ,melyen Géza ült ,ide-oda hányatva ingadozott a habok között egy ily ádáz haragu napon . A hajósnép és az utazók remegve kisérték figyelemmel a zivatart s mindenki a legrosszabbra készült . A magas égboltozat s a hullámzó tenger volt mindaz ,a mit láthattak ,s mentségök csupán e kisded jármü ,mely a vad elemekkel daczolni vajmi gyönge . Géza nyugodtan ült helyén . Megszokta farkasszemet nézni a sorssal s kiégett keblét nem egy könnyen rendité meg valami . -Ki tudja ,-gondolá ,-nem volna -e jobb lakni ott alant ? Lehajtá fejét ,s a zúgó habokba nézett . Őszbe vegyült ,de még mindig gazdag és fürtös haja arczára hullott ;kezei idegesen szoríták a hajó karfáját s tekintete csüggeteg volt . Az utazók a nagy zavarban is részvéttel néztek reá . »Szegény -mondák egymásnak ;-ezen tán könyörülne a halál !« S találgatták ,miféle nemzetből való lehet . Végre elcsendesült a zivatar s a tenger ,mint a kilávázott sziv ,megnyugodott . Mindenki örömtelt arczczal tért vissza azon foglalkozásokhoz ,mit a hajón unalomüzésből tenni lehet ,csak Géza maradt helyén . Ő tán azt sem vette észre ,hogy elmult a veszély . Az ő szivében éj volt ,és soha meg nem szünő zivatar . Nehány hét mulva ez utazás után ,Alpáry Géza Londonon keresztül ,hol kevés időt töltött ,Manchesterbe érkezett meg . Itt ,mint egyik leggazdagabb gyári városban ,akart megtelepedni és foglalkozást keresni . Ez külföldön minden idegennek nehezen megy ;azonban ő Párisból jó ajánló-leveleket vitt magával s erős reménynyel és azon meggyőződésben lépett be Manchester egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb gyárnokához ,hogy ennél biztos állást nyerend . A pompás ház tulajdonosa ,kihez öreges ,finom kinézésű komornyik vezette ,udvariasan ,de hidegen fogadá az idegent ,s néhány rövid szóváltás után figyelemmel kezdé olvasni az átnyujtott ajánló-leveleket . -Ön még egészen kezdő ?-kérdé aztán részvétteljesen ,de kissé lehangolólag Gézától ,ki helyén csendesen ülve s elmerülve tekintett ki az ablakon . -Ugy látszik ,-folytatá a gyáros ,-hogy kegyed még nem ismerős a gyári üzlettel s nálam akarja kezdeni ? -Valóban ,sir ,meg kell vallanom ,hogy én ezelőtt más pályára szántam magamat . Miután azonban a körülmények hazámban megváltoztak s ott helyem többé nincs ,elhatároztam :külföldön oly állást keresni ,mely jövedelmező s melynek megfelelni ,azt hiszem ,képes lennék . Mint ügyvezető vagy könyvvivő ,sir ,-az akaratnak minden sikerül . -Az igaz ,sir ,-viszonzá az angol . Azonban önnek a gyakorlatot előbb kisebb üzletnél kell megszereznie . Csak azután léphet ily nagy gyárba ,mint az enyém ,hol már nem tanulni ,hanem tudni kell . Én önnek egy más ajánló-levelet adok egy kisebb üzlethez ,honnét pár évi gyakorlat után ha fölkeres ,szerencsémnek fogom tartani ,hogy valamely ügyvivői állást adhassak . Alpáry némán hajtá meg magát ,mialatt a gyáros iróasztalához ülve ,nehány sort irt egy papirosra s összehajtva azt ,Gézának átadá . -Bocsásson meg ,sir ,-mondá a gyárnok nyájas hangon ,-hogy ily őszinte vagyok . Azonban kegyed is át fogja látni ,ha egyideig e pályán halad ,hogy mi ,üzletemberek ,nem lehetünk másokhoz hasonló udvariasak ,miután állásunk már magában is oly alapra van fektetve ,melyet csak a legtisztább i g a z s á g és i g a z s á g o s s á g tarthat fönn ,s azért kénytelenek vagyunk ezt bárkivel szemben is szigoruan megtartani . Alpáry melegen szoritá meg a gyárnok kezét ,melyet az bizonynyal csak igen tekintélyes ajánlólevele folytán nyujtott neki . -Tanácsát követni fogom ,sir ,-mondá s meghajtva magát ,távozott . Léptei téres előtermeken vezettek keresztül ,melyekben számos férfi ült és állongott ,a bejuthatást várva . -Mily boldog az ily ember ,kinek elődei már kiegyengeték a pályát ,melyre lép ,a melyen ,mint kész uton ,csak tovább kell haladnia ,-gondolá Géza . A gyáros szavait és feleletét tökéletesen helyesnek és természetesnek találta ,de mégis ,kinek ne esnék rosszul egy kétséges pálya kezdetén a legelső lépésnél oly nehézségekre találni ,melyre legkevésbé számított s melyre nem is gondolt ? Géza is szomoru arczczal és komor hangulatban haladt a nevezetes Crescenti-terasseon végig ,mely a városnak egyik legszebb helye ,midőn szemközt vele két alak közeledék ,kiknek egyike ismerősnek tetszett . Legalább látta már valahol az életben . Férfi és nő volt e két alak ,kik karöltve jöttek . A férfi derült ,mosolygó arczu ,a nő halvány ,érdekes és feltünően szép külsővel birt . Közelebb jöttek s Alpáry habozva nézett rájuk . A nőről lassanként egészen meggyőződött ,hogy nem ismeri ,de a férfi egyre ismerősebbnek látszott . -Jó napot ,báró ur ,-szólt ez egészen közelébe érve s nyájasan hajtva meg magát Géza előtt ,ki mind nagyobb zavarba jött most emlékező tehetsége miatt ,mit amaz észrevéve ,mosolygva szólt :Kegyed nem emlékezik reám ? Azonban miután csak párszor s igen futólag találkozánk :ezt rossz néven sem vehetem . Nevemre tán fog emlékezni . Heinburg Ottó vagyok . -Oh ,hogyne ,-viszonzá Géza ,mialatt halvány arczát pir önté el azon emlékekre ,melyeket e név költött benne s kezét nyujtá neki . -Mily jó szinben van ön ,-folytatá aztán ,meglepetéssel szemlélve a bankár virágzó arczát ,melyen az idő semmi nyomot sem hagyott . -Egészséges vagyok és nyugodt ,-viszonzá örvendő arczczal Heinburg -s bár örökösen munkával halmozva ,mindamellett a szórakozást nem tagadom meg magamtól ,mi az egészség egyik főfentartója . Azonban mi okozza e véletlen találkozást báró ? Mi hozta önt e városba s hova szándékozik e perczben ? E szavakat a bankár mind a legszivélyesb hangon mondá ,egészen másként ,mint ahogy utolsó találkozásuk alkalmával ,régen ,nagyon régen a Prága melletti falusi lakban beszélt . Heinburg azon emberek közé tartozott ,kik gyülölik mindazokat ,kik náluk valami tekintetben magasabban állnak s elviselhetetlen rájok az oly társaság ,hol ők a legcsekélyebbek ,akár rang ,akár vagyon vagy ész tekintetében . Midőn ő ,mint fiatal ,igen gazdag ember ,Blenheim Katinkához közeledett ,azt hivé ,a szegény leánynak oly nagy szerencse ő ,hogy az tárt karokkal fogadja közeledését . Azonban midőn rövid idő mulva vetélytársa támadt ,s ez hasonlóan ifju ,gazdag és nála előkelőbb volt ,sőt végre szerencsésebb is nála :ekkor végkép elkedvetlenedett s házasságra többé sokáig nem gondolt . Gézával szemközt is ,utolsó találkozása alkalmával feszes ,hideg ,és majdnem sértően viselte magát . Most azonban helyzet és körülmények megváltoztak . Gézától nem volt mit irigyelnie többé ,a mit szives nyájassága által azonnal ki is mutatott . Részvéttel említé a menekültek szomoru sorsát ,czéltalan pályájukat s jelentőségteljesen tekinte Alpáry szomorú ,halvány arczára ,figyelemmel nézé párszor végig öltönyét ,ha nem látja -e azon is a bukás dicstelenségének nyomait ! Valóban ,igy együtt állva ,különös ellentétet képezett e két alak . Koruk körülbelül egyenlő vala ,de Gézát beesett ,kimerült arczával ,őszülni kezdő hajával legalább is húsz évvel korosabbnak lehetett tartani . Heinburg magas ,kissé megtelt termetű ,kerek arczú ,kék szemü s némileg merev kifejezésü egyéniség volt . Minden vonása elég szabályos ,szakálla ,bajusza csinos ,virító szőke ,bőre fehér ,puha és tiszta s nőies finomsága által majdnem különös ellentétet képezett merev s olykor e miatt visszataszító kifejezésével . Öltözékére ,ugy látszék ,keveset gondolt ,mi bárkinek is azonnal föltünt ;azonban tán annál többet bőrére ,mely ragyogott a mosdó-vizektől . Neje magas ,karcsú s mint mondtuk -feltünő szépségü nő volt . Arcza ragyogó lehetett egykor ,most halvány s oly nyugodt ,mozdulatlan ,mint a márvány ,s tündökléséből csupán nagy fekete szemei maradtak meg ,melyeket égetőn szögezett Gézára . Öltözéke drága és izletes volt ,de valami gondtalan hanyagság ömlött el azon ,mi annál úriasabbá tevé . Nem lászott rajta cziczoma ,gond vagy igyekezet ,és mégis oly összhangzó ,oly izlésteljes volt s a magas alakon oly föltünő szép ,hogy Géza meglepetve szemlélte őt s miután Heinburg által be lőn mutatva ,nehány futó szót beszélt vele ,mialatt a nő jártas társalgási szavakban fejezé ki örömét e véletlen találkozás fölött . Hangja oly lekötelező volt szavai alatt ,hogy Géza nem kételkedett azok igazságában . Beszélgettek egy ideig s csak miután Géza megigéré ,hogy másnap fölkeresi őket ,váltak el ,ki-ki folytatva utját . Másnap négy óra tájban Alpáry csakugyan fölkeresé a fogadót ,hol Heinburgék szállva voltak s a portásnál kérdezősködött ,hogy otthon vannak -e ? Heinburg előtte való nap azon ajánlatot tevé Gézának ,hogy szülőinek Bécsbe szivesen vinne tőle tudósítást s Alpáry leginkább ez ajánlat miatt látogatá meg őket . Kész levelet hozott szülői számára ,kik hollétéről még mitsem tudtak . Heinburgék a fogadó legdiszesb osztályát lakták s midőn Géza belépett ,Heinburg nem volt otthon s a szalonban csak nejét találta ,ki egy támlányba dőlve olvasott . Oktávie nyájas arczczal köszönté őt s helyet mutatott ,mialatt férje távollétét mentegeté ,kinek -mint mondá -oly sürgetős dolga akadt ,melyet halasztani lehetlen vala ;azonban nem sokáig marad távol s reméli ,hogy Géza bevárja őt . A nő minden mozdulata a legfinomabb s legkecsteljesebb volt a fogadtatásnál . Szavai oly jártasságot árultak el a társalgásban ,hogy Géza egy pillanat alatt meggyőződött ,miként egy nagyvilági nővel ül szemben s bár tegnap is már igen szépnek találta ,ma még inkább meg volt lepetve . Az izletes pongyola ,koromfekete fürtei ,melyeket tegnap a kalap elfödött ,gyönyörü alkotása és halvány érdekes arcza ,mind oly meglepő egészet képeztek ,minőt Géza még -titkon bevallá magának -igen keveset látott . -Kedves férje tegnap szives volt megigérni ,-kezdé Géza -hogy nehány sorból álló tudósítást átveend szülőim számára ,kiknek eddig még nem volt alkalmam irni . E szives ajánlatot fölhasználva ,egy levél átvételére akarom fölkérni ,mely csak annyit foglal magában ,hogy élek s nem maradtam a csatamezőn . -Még élnek szülői ?-kérdé érdekkel a nő -azt hivém ,senkit sem hagyott eljövetelekor otthon . -Öreg szülőim és kiskoru gyermekemet ,viszonzá Géza s arcza elkomolyodott ,mialatt beszélt ,és hangján félreismerhetetlen fájdalom volt észrevehető . -Kis gyermekét ? Szegény ,ki tudja ,mikor látja meg atyját . Gyermeknek igen bajos utazni a tengeren . -Tán évek és évek hosszú sora választ el tőle . Ő nem jöhet s én nem fogok többé visszatérni . Oktávie részvéttel tekinte Gézára s annak igazán mély ,fájdalmas hangja két könyet csalt a nő szemébe ,mi Gézának igen jól esett . Mély érzésü ember minden érzést nagyrabecsül s e két köny a nőt az ő szemeiben magas polczra emelé . Nem sokára ezután Heinburg lépett be . Derült ,vidám arczczal közeledett Alpáryhoz s miután nejének futó kézintéssel köszönt ,Gézának örvendve nyujtá kezét ,és bensőséggel szorítá azt meg . Nem győzé örömét kifejezni vendége eljövetele miatt s melléje ült . -Épen most jövök Sudleton bankártól ,-kezdé -kinél ön tegnap volt s ki tudtomra adá válaszát . Én megtudva ezt ,azonnal fölkeresém egy jó ismerősömet ,ki csak oly tekintélyes bankár ,mint Sudleton s hivatalnokai között épen üres állomás lévén ,e levélben küldi a báró urnak fölszólítását . Igen örülne ,ha ön e hely betöltésére elszánná magát . Gézának a vér arczába szökött e szavakra ,annyira meg volt lepetve . Nem tudta ,honnét ered Heinburg ez előzékenysége s egy pillanatra zavarba jött . -Igen köszönöm önnek szivességét ,-mondá kezet nyujtva neki ;-én ez állomást a legnagyobb örömmel elfogadom s egyszersmind tudom ,hogy azt az ön befolyása és szivességének köszönöm ,mit igyekezni fogok viszonozni . Heinburg mosolygott ,s kezeit dörzsölé . Jól esett neki az a tudat ,hogy b á r ó A l p á r y G é z a neki e percz óta lekötelezettje leend ! -Csekélység ,mondá ,Géza oda nyujtott kezét megszorítva . Emberi kötelességünk egymáson segiteni s meg vagyok győződve ,helyemben ön is ugyanezt tette volna . -Én most tudva ,hogy önök holnap elhagyják e várost s ma még teendőik vannak ,nem tartóztatom föl tovább ,-szólt Géza . Azonban mielőtt távoznám ,átadom önnek e nehány sort ,melyeket szülőim számára irtam . Tegnap szives volt megigérni ,hogy elfogadja . Heinburg arcza elkomolyodott . -Nem tudom ,-mondá zavarral és némi nyugtalansággal ,-nem kompromittálja-é az ember magát ,ha emigransnak levelét csempészi be a jelenlegi szigor mellett . -E levélben nincsen semmi ,sőt nevemet sem irtam alá ,és be sem pecsételém ;de miután látom ,hogy nyugtalanságot okoz ,semmi esetre sem adnám azt oda ,-mondá Géza ,alig titkolható mosolylyal Heinburg félénksége fölött ,s eltevé a levelet . -Nem nyugtalanság az ,viszonzá a bankár ,hanem tegnap hazajövén nőmmel ,beszéltünk e tárgy felől ,s mindketten azt találtuk ,hogy a szoros tilalom ellen még sem jó véteni ,mert végre ,-bár senki sem tudná is ,hogy kitől van a levél ,de az öntudat ,a lelkiismeret a legelső esetnél elárulná az embert ... A nő csodálkozva nézett férjére e szavak alatt s arczán eltitkolhatatlan gúnymosoly vonúlt át ,mit Géza azonnal észrevett . -Ah ,igy már semmi esetre sem adnám át ,-szólt Alpáry s nevetését alig tudta elfojtani . Egyébként ime a levél ,hogy meggyőződjék ,miként nem akartam önt tilalmas dolog becsempészésére birni . Néhány szóból áll az egész ,pusztán csak annyi ,hogy atyám ,anyám és gyermekem tudjanak rólam annyit ,hogy élek ,és a világ mely részén vagyok ... -Önnek gyermeke is van ?kérdé érdekkel Heinburg . -Van ,egy kilencz éves kis leány . -És kihez hasonlít ,önhöz vagy a boldogult bárónéhoz ? -Egészen anyja képmása . Ön ,ki ismerte anyját ,egészen meg lesz lepetve a hasonlatosság által . A bankár elkomolyodva nézett maga elé ,úgy látszott ,a mult emlékei kellemetlenül érinték . -Mily fiatal még a báró s maholnap nagy leánya van ,mondá aztán ,erőt véve szótalanságán s mosolyogva tekinte Gézára . -Éveimre még nem vagyok koros ,azonban a sok csapás és fájdalom ,mi az életben ért ,végkép megtört s önhöz képest kész öreg vagyok . -Hány éves ön báró úr ? -Negyven . -Úgy mégis van köztünk különbség ,én csak harmincznyolcz múltam ! Géza meglepetve nézett reá ,mert biztosan tudta ,hogy Heinburg most fiatalítja magát ,tán neje végett ,ki egészen fiatal s alig lehetett több husz évesnél . -Igen jó szinben van ön s annyinak is alig hinné az ember ,mondá aztán Géza ,hogy futó meglepetését Heinburg észre ne vegye . -És tudja ön ,mi e tartós fiatalság oka ? Géza kiváncsian tekintett reá . -A házi boldogság ,mely az élet legvalódibb része . Szerintem csak az mondhatja ,hogy élt ,ki valódi családi boldogságot élvezett ,-viszonzá Heinburg ,mialatt benső elismeréssel nyujtá nejének kezét . Oktávie arcza lángvörös lett e szavakra s erőltetve mosolygott ,mi Géza figyelmét el nem kerülé . Azonban ez ismét jól esett neki ,mert meg volt győződve ,hogy a finoman érző nő ,tudva az ő szomorú történetét ,gyöngédtelennek tartá az oly dolog fölötti ömlengést ,melytől őt a sors megfosztá . Még egyidei beszélgetés után Géza fölállt . -A levél átvétele helyett ,-mondá ,helyét hasonlóan elhagyva a bankár ,-más ajánlatot teszek önnek . Ha beleegyezik ,Bécsbe érkeztem után azonnal fölkeresendem önnek szülőit s szóval mondom el azt ,amit levelében irni akart . -Köszönöm ,viszonzá mosolygva Géza ,ha ezt nem tartja veszedelmesnek ,mindenesetre elfogadom ajánlatát ,miután -mint tudjuk -a postán küldött levelek sorsa a mostani időben igen bizonytalan . -Elmondom a bárónak ,hogy találkozánk ,hogy fiuk jó szinben van s egészséges . Ez többet nyom a latban ,mintha ön pár sort irt volna ,-folytatá vigasztaló hangon Heinburg . -Előre is köszönöm jóságát ,és most búcsut veszek ,-meglehet ,az életben soha sem látjuk többé egymást . -Én gyakran kirándulok külföldre ,-mondá Heinburg ,-mert ügyeim és összeköttetéseim kivánják . Azonban nőmtől vegyen a báró búcsut ,mert ő alkalmasint csak akkor látja viszont ,ha ön visszatérend a hazába . -Az nehezen történik meg ,-mondá Géza szomorú mosolylyal s a nővel kezet fogott ,ki meghatott arczczal búcsuzott el tőle . -Ha látná valahol gyermekemet ,-csókolja meg őt ,-mondá neki Géza . -Meg fogom látogatni ,viszonzá Oktávie s önről beszélek vele . Gézának oly jól esett e nőtől minden szó s nem tudta ,mi okozza ezt ? Oly zengzetes hangon tudott az beszélni ,oly sok bensőség volt szavaiban s arcza oly őszinte ,tiszta és ártatlan ,hogy Géza a legmélyebb érzés ,a legvalódibb igazságnak vette minden szavát ,és perczig sem hitte volna ,hagy amit mond ,az csak szokásos szavak füzére ,melynél többet egy idegentől ,kivel az életben először találkoztunk ,alig is várhatunk . -Valóban ,nagy kár e nő Heinburgnak ,-gondolá utközben ,midőn elhagyta őket s haza felé ment . Múltját nem tudom s meg nem foghatom ,mi viheté rá ,hogy nála legalább huszonöt évvel korosabb férjhez menjen . Tán anyagi körülmények ,tán egy szerencsétlen s csalódott szerelem ! -Heinburg -gondolá tovább -jó ember ,de kevés érzéssel bir s mint Katinkát tette volna ,úgy bizonynyal e nőt is szerencsétlenné teszi . S alig tudott gondolataiban megválni ez alig ismert pártól ,kikkel tán az életben soha többé találkozni nem fog . Heinburgnak igaza volt . Alpáry lekötelezettjének érezte magát ,s köszönettel gondolt a részvétteljes közbenjárásra ,mely neki oly jól esett . Helyzete nem volt többé bizonytalan s arra is gondolhatott ,hogy jöhet idő ,midőn egykor gyermekét is elhozathatja ,mire e magános életben leginkább vágyott . Nyugodtan ,majdnem derülten tért szállására . Meg volt vigasztalva . Tudta ,hogy szülői nem sokára hallanak róla ,mi a szegény öregeknek nagy vigasztalás leend . Másnap belépett hivatalába . Egész napját munkával töltvén ,szive nyugodtabb lett . Nem volt oly sok ideje gondolkozni . Néhány hét mulva reményei is visszatértek ,hisz volt ,a kiért élnie ,küzdenie kellett . Néhány év telt el a föntebb leirt események óta s ismerőseinkkel más helyen ,majdnem más körülmények között találkozunk . Johanna négy év óta atyjánál van ;Géza szülői meghaltak s nekik kettőjüknek egymáson kivül a világon senkijök sem maradt . Alpáry Géza még folyvást azon gyáros üzleténél volt ,hova Heinburg ajánlá ;de sokkal több jövedelemmel és előkelőbb állással . Egyike volt a gyár legelső s legfőbb hivatalnokainak s helyzetében minden jobbra fordult a múlt évek alatt . Csak egészsége gyengült ,mely miatt egy tengeri fürdőben ,Dieppeben találkozunk vele ,hol leányával két hét óta időz . Szép csendes est volt . A hold fényesen kelt ki felhő leplei mögül ;alig lengett egy-egy kis szellő ,s a partokon sétálók serege hullámzott . Mindenki élvezni óhajtá a lágy ,szelid levegőt ,minő a tengerparton igen nagy ritkaság . A hullámzó tömegnek legnagyobb része franczia és angol nyelven beszélt ,német szót nem lehetett hallani ,miután a német ritkán vetődik ily helyre . Ők csak meleg fürdőkbe járnak . A sétálók között járt két alak is ,kik magyarul beszéltek ,még pedig élénken vitázva . Két magas ,föltünő termetü fiatal férfiu volt az ,kiknek minden mozdulatuk fesztelen uriasságot árult el s öltözékük a legutolsó angol divatot .