Szomoru ,esős idő volt ,s a láthatárt sürü köd boritá . Egyike azon novemberi reggeleknek ,midőn nem tudjuk nappal van -e vagy este ,s midőn a városban még délelőtt nyolcz órakor is csak a gázlámpák segitségével lehet az utczákat egymástól megkülönböztetni . A város egyik téres piaczán emelkedő palota előtt robogó bérkocsi állt meg ,s a kocsiból kiugró ifju előbb figyelmesen körültekintett ,aztán a ház számát nézte meg ,mig végre néhány percznyi habozás után észrevehető elhatározással huzta meg a csengetyüt . Azonnal feltárult a kapu ,s terebélyes termetü portás jelent meg ,figyelmesen tekintve az ujonjöttre ;kinek ,bő prémes köpenybe burkolva ,csak haja és szemei látszottak . -Jó reggelt Fülöp -mondá barátságosan ,de nem minden habozás nélkül az ifju ,szedesse le málhámat ,s mutassa meg ,merre menjek szobáimba . A portás egy pillanatig kételkedve nézett az ifjura ,aztán levette sipkáját és mélyen meghajlott . -Nagyságod elfelejté a járást ?viszonzá kétkedő hangon ,s percz alatt megrántotta a csengetyüt ,melynek hangjára egy inas futott le a lépcsőkön s kiváncsian lépett az ujonjötthöz . -Vezess szobáimba ,mondá az röviden neki ,s az inas a portás intésére kivette az ifju kezéből táskáját és megindult fölfelé a lépcsőn követve az ujonjött által . Az első emeleten jobbra fordulva több szárnyas ajtó előtt elhaladva az inas megnyitotta ezek egyikét s téres előszobán át kényelmes ,gazdag butorzatu terembe léptek ,mely lakatlannak látszott ,bár a kandallóban tüz égett . -Óh ,tehát nagybátyám megkapta levelemet ,mondá az ifju a kandalló elébe állva s kezeit a tüznél melegitve s várakozott . -Szolgálatára !viszonzá az inas . Nagyságodat már tegnapra vártuk . Az ifju eközben leveté felső ruháját ,s karcsu ,magas ,kissé nagyon is átlátszó alak állt a kandalló előtt . Világos aranyszőke haja rendetlen gyürükben környezé hófehérségü arczát ;finoman hajlott orra mellett világos kék szemei alatt nehány sárgás szeplő volt észrevehető . Az egész alak előkelő uri tartással birt ,s jó hatást tett a szemlélőre . -Nem kiván lefeküdni nagyságod ?kérdé az inas . -Inkább reggelit hozz . Jó meleg theát s valami enni valót ,éhes vagyok . Az inas távozott . Az ifju előbb a tükör elé állt ,s figyelmesen nézte meg magát ,haját kissé rendbeszedte ,s a mellék ajtóhoz lépve ,azt megnyitá s a szobába tekintett . Ugyanaz a pompa ,izlés ,rend ,de némaság tárult elébe ,a minőt a teremben talált ,csak azzal a különbséggel ,hogy mig az első társalgási terem ,ez hálószoba volt ,s az ágy fölvetve -tulajdonosára látszott várakozni . Az ifju egy pamlag fölött függő képhez lépett ,mely fiatal ,alig 13-14 éves leányka képmása volt ,életnagyságban ,mosolygó ,derült arczczal ,holló haja nyakára ,vállaira hullott ,s piros ajkai csufolódni ,ingerkedni látszának . -Izabella ,suttogá önkénytelen az ifju s kisded arczképet vonva ki mellénye zsebéből ,azt figyelmesen hasonlitá össze amazzal ,aztán hirtelen elrejté ,mert lépteket hallott . A mellékszobába az inas tért vissza a reggelivel . Gőzölgő thea ,finom chinai porczellán és izletes reggeli vonta magára a kilépő figyelmét ,ki azonnal hozzá fogott a reggelizéshez . -Nagyságod megérkezte a legnagyobb örömet idézi elő a háznál ,kezdé az inas megállva az asztal mellett . A régi cselédség el van ragadtatva szerencsés visszajövetelén ,s az öreg Lukács azonnal itt lesz örömét kifejezni . -A jó öreg !mondá mosolyogva az ifju ,én is óhajtom őt látni ,csak ne engedd őt mindamellett váratlanul a terembe lépni ,előbb jelentsd ,hogy ki jön ,mert tudod ,hogy nagy beteg voltam ,s minden váratlan uj arcz látása nagy hatással van reám . -Szolgálatjára ,nagyságos ur . -És bátyám még alszik ? -Már öltözködik ,rögtön megjelenték neki nagyságod érkeztét ,s azt izené ,hogy azonnal itt leend ... -Kár volt őt zavarni ,mondá odavetve ,mialatt jóizüen evett . -Már alig várhatja ,hogy lássa nagyságodat ,ő és a -kisasszony is ... -Mindketten jól vannak ?kérdé az ifju . -Egészen jól . Léptek hangzottak s az ifju önkéntelen összerezzent . -Az öreg Lukács ,mondá az inas ,kitekintve ,miközben az ajtón siető ősz alak lépett be s karjait kinyujtva rohant az ifju felé . -Hála Isten ,kiáltá megragadva kezeit ,hála Isten ,hogy ... Hirtelen elhallgatott . -Nos ?kérdé az ifju nyájasan mosolyogva ,miért hallgatsz el ,nem ismersz ,Lukács ? -Mennyire megváltozott ,mondá az öreg akadozva ,mily rossz szinben van ,ah ,kedves uram ,alig ismertem meg ..... -Négy éve ,hogy nem láttuk egymást ,viszonzá mosolyogva az ifju ,s ez alatt szakállam megnőtt s mint tudod ,hosszu ideig beteg voltam . -Igaz ,igaz ,de mégis ... Ekkor magas ,tekintélyes öreg ur lépett be s élénken sietett az ifju felé ,ki hasonlón fölugrott s percz alatt egymás karjaiban voltak . -Kedves bátyám ! -Édes öcsém !e felkiáltások hangzának s mindkettőn nagy megilletődés látszott ,mig végre az öreg kissé eltolva magától az ifjut ,figyelmesen tekintett reá . -Mint megváltoztál ,mondá s mily beteg-szined van még most is . Ha nem tudnám ,hogy te vagy ,nem ismernék reád . -Ah bátyám !...azt már még sem hiszem ,viszonzá könnyedén s kissé erőltetett vidámsággal az ifju ;mialatt az öreg helyet foglalt . -Van -e annyi enni való ,hogy én is veled reggelizhessem ?kérdé a bátya . -Azt hiszem van ,de ha nincs ,azonnal hoznak . Károly ,folytatá tökéletes otthoniassággal ,hozz még theát . Aztán Lukácshoz fordult . -Az én öreg Lukácsom nem akar rám ismerni ,mondá nevetve ,ugy látszik ,azt hiszi ,kicseréltek . -Azt nem ,kedves nagyságos uram ,viszonzá habozva Lukács ,de annyi bizonyos ... -Hogy megváltoztál ,folytatá a bátya ,kit Szolmer Ottónak hittak s Pest egyik leggazdagabb bankárja volt . -Négy évi távollét bátyám ,s a kiállott betegség ,mondá az ifju majdnem érzékenyen ,mialatt észrevehető halovány lőn ;még most is némelykor oly gyönge vagyok ,hogy alig hihetem ,miként egészségem tökéletesen helyre állt . -Igaz ,igaz öcsém ,s azért vigyázni is kell magadra ,s kerülni minden izgatottságot . Menj Lukács ,a multakról s Alfréd gyermekéveiről majd beszélhetsz máskor ,most az ut után kimélni kell a nagyságos urat ... Az inasok szó nélkül hagyták el a szobát ,s Alfréd hálás pillantást vetett nagybátyjára ,ki őt ,mint látszék ,kellemetlen helyzetből szabaditá ki . A két férfi egyedül maradt . -És Izabella ?kérdé élénken az ifju . Az öreg hamisan mosolygott . -Vártam e kérdést ,midőn egyedül maradtunk ,ő még nem tudja ,hogy megjöttél . Tegnap este vártunk ,s miután nem érkeztél ,meg voltunk győződve ,hogy gyenge egészséged nem engedvén az éjszakai utazást ,ma este jösz . -De hogy van ő ,nagy ,szép ,egészséges ?...kérdé hévvel ,hasonlit -e még ezen arczképhez ? Az öreg elvette az eléje nyujtott kis képet ,s mosolyogva szemlélte . -Valóban ,Alfréd ,ő nem kevésbbé változott meg ,mint te ,e kép többé nem hasonlit hozzá . -Ah ,mint kivánom őt látni ,vajjon ő is oly megváltozottnak fog -e találni ,mint mindenki ? -Talán az első perczben ,azonban ő gyermek volt ,midőn elmentél s ma 19 éves hajadon ,ki már másként lát és itél s készülj reá ,hogy ő is meg lesz lepetve . -És az üzlet ?kérdé szivarra gyujtva Alfréd ,hónapok óta nem kaptam e tekintetben semmi tudósitást ,minden a régi kerékvágásban ? -Sőt virágzóbb ,mint valaha . Az utolsó évek bukásai minket nem érintettek ,s a mai pénzviszonyok között minden veszélytől érintetlen maradt a czég ,mi nagy ritkaság és megbecsülhetetlen . -Hála Istennek ! És most bátyám ,a hosszu távollét után én is teljes erővel látandok a munkához ,nem volnék Szolmer ,ha dolgozni nem szeretnék ,a tétlen élet már terhemre van . -Ennek örülök . A munka nélkül élő ember a föld terhe s egy ember sem született hivatás nélkül . Ha egészséged tökéletesen helyre áll ,bevezetlek az üzletbe ,s ugy a mult viszonyokkal ,mint a folyó ügyekkel meg kell ismerkedned ,hogy lábaid alatt az alap biztos legyen . -Köszönöm ,bátyám ,ezt reméltem s meghálálni legfőbb igyekvésem leend . Az öreg jó indulattal szemlélte öcscsét ,ki ritka csinos ifju volt s kinek fiatalsága daczára hangjában sok erély ,komolyság hangzék ,mi a bankárnak nagyon tetszett ;szemeit le nem vette a szép ,komoly kifejezésü arczról ,mialatt az ifju gondolkodva szemlélte szivarja füstfelhőit . -És a Marbell-féle kölcsön ?kérdé egy idő mulva :megtörtént ? Betegségem előtt az utolsó levél ,melyre emlékszem ,ez angol bankházzal való összeköttetésről szólt ,azután semmit sem hallék róla többet .... -Megtörtént és ez nagy eredmény . Hitelünk ez által milliomokat nyert ;az ily házzali összeköttetés oly hitelt ad a bankunknak ,mely nagy vagyont képvisel . -Ezen örülök . Én szivesen vettem volna részt ez ügyben ,de ekkor távol voltam Londontól s a nagy betegség küszöbén . -Tudom ,tudom ,öcsém ,nem kételkedem jó akaratodban annál kevésbé ,mert a mult eléggé meggyőzött jellemed ,hajlamaid és tehetségedről ,s leginkább meggyőződtem ügyességedről akkor ,midőn néhány hónapra külföldre meneteled után oly ügyesen végezted azon ötszázezer frankos kölcsön fölvételét . Az ifju arczán észrevehető öröm villant át . -S remélem ,a jelen nem czáfolja meg e jó véleményt ? -A ki akar ,az tud is :mondja a példabeszéd ,s tudod ,hogy czégünk jelszava »akarni és tenni «volt mindig ,mit már az első Szolmer iratott fel a palota homlokára ,ehhez mindig hivek maradtunk ,és üzletünk minden időben virágzó volt ;és a mi a legfőbb ,vagyonunk együtt maradt ,valamint ,ha Isten is ugy akarja ,mint mi ,ugy most sem oszlik az föl ,s a jövő egy ,és osztatlan Szolmer czéget ismerend ,mint ismert a mult idő . -Ez még kérdés ,mondá habozva az ifju ,s önkénytelenül kémlő pillantást vetett bátyjára . -Ezt remélem . Izabella e gondolatban nőtt fel ,s ha te külföldön nem hagytál hátra valamely komolyabb szenvedélyt ,mitől megvallom egyidőben féltem ,ugy nem áll ez óhajtás utjában semmi . -Ó bátyám ,rajtam nem mulnék ,azonban tudja mily változók a leányok s Izabella ,ki oly szép és gazdag ,s ki válogatni fog és már tette is a kérőkben ..... -Ez igaz ,azonban ő menyasszonyod ,osztja óhajtásomat s valamely nagy dolognak kellene közbe jönni ,mint határozott ellenszenv ,vagy valamelyitek részéről egy nagy szerelem ,hogy szavához hütelen legyen . Az ifjunak önkéntelen erőltetett mosoly villant át vonásain ,mialatt bátyja beszélt . -De most menj nyugodni ,folytatá a bankár ,aludjál pár órát ,hogy aztán Izabellához menjünk ,ki akkorra már türelmetlenül fog várni . Mindketten melegen szoritának kezet ,s midőn az öreg távozott ,az ifju kimerülten esett egy karszékbe és kezeibe hajtá fejét . Szolmer Izabella egyike volt azon hölgyeknek ,kik puszta megjelenésükkel hatást idéznek elő . Karcsu ,magas ,junoi alak ,tökélyes formákkal ,bársony simaságu arczbőr ,villogó fekete szemek ,holló fürtök s kissé gunyosan fölvetett piros ajkakkal ,melyek egyaránt készen látszának lenni a gunyra és megnyerő szavakra . Ha hozzá gondoljuk e külsőhöz azt ,hogy esze szikrázó volt ,s hozománya pár millió ,ugy kitalálhatjuk mily szerepet játszhatott a világban ... A nap végre keresztül küzdte magát délfelé a setét felhőkön s a köd eloszlott ,novemberben szokatlan fényes és meleg sugarak törtek át a fehér csipke-függönyökön s derült szint kölcsönöztek a különben is világos butorzatu szobának ,hol az első sugár megjelenésekor Izabella fölnyitá szemeit . Mosolyogva szemlélte az ide-oda mozgó sugarakat ,melyek rézsutosan estek a szobába ,s hol egyik ,hol másik szép és értékes tárgyat világiták meg ,követve az ágyban fekvő hölgy szép szemei által ,kinek barna bársony bőrére rózsaszint lehelt az álom s meleg mozgó vére keresztül látszott arczának finom erein . Egy idő mulva komornája lépett a szobába ,kezében nagy és pompás virágbokrétát tartva . -Alfréd nagyságos ur megérkezett s jó reggelt kivántat általam a kisasszonynak és e bokrétát küldi ,mondá ,azt a selyem takaróra helyezve . Izabella percz alatt felült ,a bokrétát lángpiros arczczal ragadá meg ,s aztán mosolyogva szállt ki ágyából és egy közeli székre ült . -Siessünk ,mondá hévvel ;Alfréd már rég itt lehet ,a vonat hatkor érkezik s most tiz óra ,miért nem költött föl előbb ? -Nem mertem ,és meg is volt tiltva ,az öreg nagyságos ur maga akarta tudatni Alfréd ur megérkeztét ,de ő megelőzte őt e bokrétával . Izabella mosolyogva nézdelé a gyönyörü virágokat ,aztán sebesen öltözni kezdett . -Láttad őt ?kérdé ismételve ;beszéltél vele ,jó szinben van ,vagy látszik rajta a kiállt betegség ?szólj ,ugye atyám nagyon örül . -Az öreg nagyságos ur ki van cserélve ,az öröm ragyogóvá teszi arczát ,együtt reggeliztek az ifju urral ,kit én azelőtt nem ismertem ,de Lukács azt állitja ,hogy nagyon megváltozott . -Ah ,te nem ismerted őt Lina ,ez valóban eszembe sem jutott . Tehát megváltozott ,szegény Alfréd ,hogy is ne ,oly nagy ,és hosszu betegség után ? -Mi baja volt az ifju urnak ? -Ne is kérdezd ,alig merek rá gondolni ,előbb agyvelő gyuladása volt ,s aztán .... Elhallgatott s összerázkódott . A komorna csodálkozva nézett reá ... -Aztán agybaja volt ,sokáig félrebeszélt ,azt hitték megőrült ,de hála Istennek ,egy párisi orvos kigyógyitá s megóvta őt a legborzasztóbb betegségtől . -Szörnyüség ,mondá részvéttel a komorna ,mialatt aranyhálóba szoritá a gazdag fekete hajat ,melynek alig volt helye oly kis helyen s majd itt ,majd amott dugta ki magát egy makranczos hajgyürü . -Azonban most már semmi baj ,ő ismét körünkben van s bár többé nem játszhatunk együtt ,mint kis korunkban ,de ő nagyon hiányzott nekem ,s nem volt nap ,hogy rá ne gondoltam volna ,ugy szeretem őt ,mint bátyámat . Ezt mind a legnagyobb közönynyel mondá . Ugy beszélt róla ,mint testvéréről s csodálkozva és kérdőleg nézett Linára ,midőn az az utolsó szavakra kétértelmüen mosolygott . -Az öreg Lukács és a többiek azt mondják ,hogy ... -Mit mondanak ? -Hogy nagyságtok egymásnak vannak szánva s hogy azért kapott kosarat a gróf ur s a főhadnagy és a többiek . -Erről szó sincs :mondá villogó szemekkel ,komor határozottsággal ,majdnem haraggal Izabella ;tartsd meg emlékezetedben egyszer mindenkorra ,hogy erről eddig még soha sem volt nálunk szó ... E szavak után Lina zavartan állt urnője előtt ,kinek öltözékével elkészült ,mig Izabella szó nélkül haladt az ajtó felé ,miközben nehány szál virágot tüzött keblére ,melyet a bokrétából huzott ki . -Kisasszony neheztel ...mondá halkan a komorna . -Ha többé senkinek nem emlited a dolgot s nekem sem beszélsz róla ,ugy megbocsátok ,viszonzá megállva . Legalább addig nem ,míg én nem szólok róla ;s remélem ,ez soha sem történik ,tevé halkan s egy sóhajjal hozzá . Ezután elhagyta a szobát s a kisded társalgó terembe lépett ,mely valódi müremek volt a maga nemében s egészen urnője korához illett . Itt körültekintett ,de a szoba üres volt ,folytatta utját s a mellék nagy társalgási terem tulsó felén hangok ütvén meg füleit ,sietve haladt a félig betett ajtóhoz ,hevesen nyitá azt fel ,belépett ,de némán ,meglepetve állt meg ,s arczát halott halványság boritá . A szoba közepén két férfi állt ,az öreg bankár és Alfréd ,s érdekes párbeszédben látszottak lenni ,ugy hogy a belépő Izabellát ,kit az ajtónál lehulló nehéz függöny különben is eltakart ,nem vették észre s tovább folytatták beszédüket . Izabella mozdulatlanul leszögezve maradt helyén ,szemei bámulat és kételylyel tapadtak az ifjura s midőn az megszólalt ,összerázkódott és siető nesztelen léptekkel hagyta el a szobát ... Az ajtó mellett egy támlányba hanyatlott s eltakará arczát ... -Álmodom -e ,suttogá ?de mintha nem tudna nyugodni ,ismét fölugrott ,hévvel nyitá meg ujra az ajtót ,és sietve közeledett a két férfi felé . -Izabella !kiáltá most Alfréd ,s hozzá futott és mindkét kezét nyujtá neki ,de Izabella sötét szemei kérdőleg ,kihivólag tapadtak reá s ajkait kétes ,hideg mosoly környezé . -Izabella !kiáltá lángvörös arczczal az ifju ,mialatt sértődve ereszté le kezét ,mit a leány el nem fogadott ;ily fogadtatásban részesülök oly hosszu távollét után ? Izabella nem felelt . Lihegve ,ingerültséggel emelkedett keble ,szemeit nem tudva levenni az ifju arczáról ,némán ,megdermedve állt ,mintha valamely büvhatás alatt lett volna . Atyja aggódva lépett hozzá . -Izabella ,mondá megragadva leánya kezét ,nem ismered Alfrédet ? De hisz ez lehetetlen ,ő nem változott meg annyira . A leány megrázkódott ,magához tért s mosolyogva nyujtá unokatestvérének kezét . -Igaz ,mondá :nem ismertelek meg ,a betegség nagyon megváltoztatott . Alfréd fürkészve nézett a hideg ,gunyos arczba . E mosoly s e kézszoritás Judás csókjára emlékezteté ,megfagylalá ereiben a vért . -Mikor érkeztél ?kérdé helyet foglalva ,s mialatt beszélt ,atyjára nézett . -Ma korán reggel ,tegnap nem jöhettem ,az ut Páristól Bécsig nagyon kifárasztott ,s egy nap Bécsben ismét ágyban voltam ... És valóban e pillanatban is oly halotthalvány volt ,oly beteg ,izgatott és kimerültnek látszott ,hogy külseje tökéletesen igazolá szavait . Izabella reá szögezte szemeit ,de nem felelt . Az öreg bankár igyekezett e különös viseletét helyrehozni . -És milyennek találod Izabellát !kérdé nyájasan öcscsétől . Nemde megváltozott ,ama kisded képhez ,mely nálad van ,nem hasonlit többé ? Alfréd mosolyogva vette elő az arczképet s összehasonlitólag szemlélé majd azt ,majd unokatestvérét ,ki a kép láttára hevesen hagyta el helyét s Alfrédhez lépve figyelmesen nézte azt . -Emlékezel e képre Izabella ,kérdé nyájasan az ifju . Elutazásom napjának előestéjén adtad ezt ,hogy napról-napra láthassalak ,s emlékezel ama szavakra ,melyekkel kisérted ez ajándékot ? -E képet ?kérdé Izabella oly hangon ,mintha álmodnék . E képet ! Ah mily régen volt az már . -De én nem felejtém el e napot . E kép mindig velem volt ,önkivületi állapotomban görcsösen szoritám azt kezembe ,s midőn kimerülten ,elgyengülve feküdtem ágyamban ,vánkosom alatt volt vagy takarómon ,mint legkedvesebb ereklyém ,melylyel birtam . Izabella sápadt ,hideg kifejezésü arcza pirulni és enyhülni kezdett ,mialatt Szolmer érzékenyen tekintett az ifjura ,kinek hangja panaszos ,szemrehányó és szomoru volt e szavak alatt . -E kép !ismétlé harmadszor is Izabella ,s önkénytelen ragadá meg az ifju kezét ,mialatt mélyen ,kérdőleg ,majdnem esdeklőleg nézett szemei közé . -Nem emlékszel reá ,nem emlékszel azon perczekre ,midőn elváltunk ? Nyár volt ,a hő és száraz nap után kellemes hüvös alkony Várdafalván ,a parkban sétáltunk s aztán csolnakba ültünk . Te a kormányon ,én eveztem ,s nevelőnőd a partról kiabált utánunk ,félve ,hogy nagyon messze megyünk s a sötétben valami baj ér bennünket . -Valóban igy volt . -De mielőtt teljesen besetétedett volna ,visszatértünk s a társalgó terembe lépve ,atyád figyelmeztetett ,hogy az indulás percze elérkezett s én sietve akartam bucsut venni ,nehogy érzékenységem észre vegyék ,de te karjaimba vetéd magad és keservesen sirtál ...emlékezel ? -Szóról szóra igy volt ,mondá a bankár . -Igaz ;suttogá Izabella ,és mégis azt hiszem álmodom ... Az ifju türelmetlenül rejté zsebébe a képet ,s arczán neheztelés látszott . -Nem álmodol ,de négy év sok idő ,akkor gyermek voltál ,most nagy leány vagy ,s e négy év eltörlé a gyermekkori emlékeket . -Nem az emlékeket ,hanem az egyént ,viszonzá nyomatékkal Izabella ,én azon Alfrédet vártam vissza ,ki emlékemben élt ,kitől akkor bucsut vettem ,kinek ez arczképet adtam ,s ki ...nem jött vissza -mondá kitörve ... -Izabella ! -Leányom ! A leány arczára sürü könyek hulltak és sietve hagyta el a szobát s a két férfit ,kik bámulva és különböző érzéssel néztek utána . -Ez rossz fogadtatás !mondá végre keserüen Alfréd . -Meg nem foghatom . Izabella oly okos ,józan gondolkodásu leány ,s oly nagy örömmel várt téged ,számitá a napokat ,utóbb az órákat ,türelmetlen volt ,midőn tegnap meg nem érkeztél s most ... -Most azt érzi ,hogy csalódott . -Alfréd ,mondá hozzá lépve ,s karját megragadva Szolmer ;légy nyugodt ,te nem ismered a női természetet ,mert valóban talány és kiismerhetetlen marad az örökké . Most hagyjuk a multat ,reményeinket nyugodni ,Izabellával ne szólj többé azon időkről ,midőn mint menyasszony és vőlegény váltatok meg ,légy iránta közönyös ,és ő megtalálandja azon fonalat ,mely most kisiklott kezéből ,mely a multat a jövővel összeköti . Az ifju egy közel álló székbe veté magát ,s nem felelt . Pár pillanatnyi csend állt be . -És te milyennek találod őt ?valóban oly szép lett -e ,mint gyermekkora igérte ? -Nagyon szép ,mennyivel fölül multa azon igéretet ,ő bájos gyermek volt s most ragyogó szépségü hölgy ,de oly hölgy ... -Nos ?kérdé feszülten a bankár . -Ki nem fog soká egyet szeretni tudni !... -Ezt a keserüség mondatja veled . Izabella azon lények közé tartozik ,kik soha sem lesznek hütelenek sem érzéseik ,sem feltételeikhez ,s az élet minden viszonyai között ugyanazok maradnak . Ilyen volt anyja is ,s ő hajszálig hasonlit hozzá . -Nagynéném !suttogá az ifju ,s keblét mély ,nehéz sóhaj hagyta el . -És most térjünk vissza félbeszakitott üzleti dolgainkhoz ,mondá ,s fölvette Izabella beléptekor letett szivarját . Izabella heves ,siető léptekkel haladt cabinetjébe ,hol papirost ,tollat ragadva sietve irt nehány sort . »Kedves kisasszony ! Tudva ,hogy ön nem mulasztja el az alkalmat egykori kedvenczét ,Alfrédet (ki ma megérkezett )viszont látni ,kérem önt ,hogy ma este nálunk ebédre megjelenni sziveskedjék . Izabella. « Csengetett . Károly lépett a szobába . -E levelet vigye azonnal Merite kisasszonyhoz . Az inas átvevé a levelet ,bement szobájába s az asztalra dobta . -Majd később elviszem ,mondá ,s félbenhagyott dolgához látott . Kevés idő mulva az »ifju ur «lépett a szobába . -Parancsol valamit nagyságod ?kérdé készséggel az inas . -Menj szobámba s ott egy fekete táskát találsz ,hozd azt ide . Károly távozott ,s Alfréd szemei a levélre estek ,mely Merita kisasszonynak szólt ,s midőn az inas visszatért ,a levélre mutatott . -Te viszed e levelet Merite kisasszonynak ?kérdé ,mialatt a táskát átvette . -Szolgálatjára ,de még van idő ,mert bizonynyal ebédre hivja őt kisasszonyunk ,mint rendesen ,ha ir neki ,s hat óra még messze van . Az ifju szó nélkül távozott ,s az inas folytatta munkáját . Hat óra volt ,midőn Szolmer bankár és öcscse a fényesen világitott társalgási terembe léptek ,hol két nő ,Izabella és volt nevelőnője ültek a pamlagon ,s a belépők hallatára élénken forditák feléjök szemöket . Izabella jelentőségteljesen szoritá meg társnője kezét ,ki fürkészve vizsgálá Alfréd arczát ,mig az a legjobb hangulatban ,mosolygó arczczal lépett hozzá ,s udvariasan hajtá meg előtte magát . -Mily meglepetés ,mondá ,kezét nyujtván neki ,mennyire örülök önt viszontlátni ,Merite kisasszony ,valóban ön semmit sem változott . E szavakat őszinte örömmel ejté ki ,s nem látszott észrevenni a fürkésző tekintetet ,mely ez alatt Izabella szemeiből reá szögezve volt . -Ah Alfréd ur ,kiáltá az francziául ;ön most is a régi udvarias ;köszönöm a bókot ,mit én csak annyiban adhatok vissza ,hogy ön bár igen megváltozott ,de előnyére . -Bocsásson meg kisasszony ,de ezt nem hiszem ,viszonzá mosolyogva s egy sebes pillantással Izabellára Alfréd . Azt tudom ,hogy megváltoztam ,de az oly nagy betegség ,melyen átmentem ,soha sem változtat előnyünkre . A férfiak helyet foglaltak s általános társalgás kezdődött ,melyben a legnagyobb élénkséggel Alfréd vitte a főszerepet ,s lehetetlen volt tőle megtagadni az észt és szellemdusságot ,párositva a legjobb neveléssel s valódi angolos szerénységgel . Szolmer jóindulatu szeretettel legelteté rajta szemeit s gyakran kérdőleg nézett leányára ,kin olykor habozás látszott ,vegyitve kihivó kérdésekkel a multra s fürkésző kiváncsisággal ,melylyel unokatestvérének minden szavát leste . Alfréd mindenre a legnagyobb készséggel felelt ,minden gyermekkori apróságra emlékezett ,olykor ő maga penditett meg egy csekélységet a régi időkből s Merite kisasszonynyal oly őszintén nevetett ,mintha most is a gyermekszobában volna . Az ebéd a legvidámabban folyt le . A nagy világitás ,finom izletes ételek ,néhány pohárka jó bor Izabella halvány arczára is rózsaszint csalt ,s fekete szemei tüzben ragyogtak anélkül ,hogy baljóslatu sötét kifejezésüket elvesztették volna . Ebéd után szinházba mentek ,s midőn Izabella Alfréd karján a páholyba lépett ,nem egy ifju tekintett irigységgel a bankár páholya felé ,hol a milliomos bájos Izabella oldalán a kijelölt vőlegényt látták ,mert annak tartatott az már elutazása előtt ,s daczára ,hogy akkor még Izabella gyermek volt ,sokan tudtak azon tervről ,hogy ha Alfréd ,ki mielőtt az üzletbe lépett ,utazni ment ,visszajön ,megtartják a kézfogót . A Szolmer-czég ,mint a nagybátya öcscsének mondá ,már igen régi volt ,ingathatatlan hitellel birt és keletkezése óta soha sem osztatott meg ,mi a vagyon szaporodását igen nevelte . Szolmer Ottó ,a czég mostani feje ,apjának legidősebb fia volt s alig lehetett két különbözőbb testvért látni ,mint ő és öcscse Oktáv ,Alfréd atyja . A többiek leányok levén ,a két fivér a rájuk maradt vagyont osztatlanul kezelte s Oktáv örömmel engedé át bátyjának a czég főnöke nevét . Ő gyenge testalkattal és kevesebb erélylyel birván ,nem érzé magát a kereskedelmi pályára hivatva s az életnek inkább poezisát kereste ,mig praktikus oldalát örömmel engedte át bátyjának ,ki tetőtől talpig üzletember volt . Oktáv ,a fiatalabb Szolmer ,nagyban foglalatoskodott a festészettel ,s éltének legfőbb vágya volt ,hogy hires festő lehessen . Nem kimélt ez óhajtásának teljesitése és elősegitésére sem pénzt ,sem fáradtságot ,mig bátyja a számokkal harczolt és üzletkönyveibe temette napjait ;ő a szép olasz-ég alatt tölté életét ,festett ,ábrándozott ,szeretett ;és élvezett mindent ,a mit egy csinos és gazdag független férfi élvezhet . Soha sem tudakolta ,mennyi az ő osztályrésze az üzletből ,virágzik -e az vagy pang ,mindig meg volt elégedve a jövedelemmel ,mit neki bátyja adott s a két testvér távol egymástól -a legjobb egyetértésben állt . Azonban soha sem birták egymást megérteni . Ottó azt tétlen életnek nevezte ,amit Oktáv folytatott ,s csodálkozott ,hogy képes az munkanélkül napjait tölteni ,mig Oktáv szivéből sajnálta bátyját ,ki rideg számok társaságában éli le egész életét s gyakran fösvény zsugorinak tartá ,ki életének minden perczét pénzszerzésre forditja . Távol éltek egymástól ,kiki megrovással gondolt a másik hibáira ,de bensőleg szerették egymást s bármit áldoztak volna egymás jóvoltáért . Egy napon Ottó nagy meglepetésben részesült . Levelet kapott öcscsétől ,melyben azt jelenté neki ,hogy megházasodott ,hogy a világ legszebb ,legköltőibb lényét vette nőül ,ki nélkül élni képes nem lett volna ,s ki Rómában egy szegény festő leánya és teljesen vagyontalan . Bocsánatot kért tőle ,hogy előbb nem tudósitotta őt házasodási szándékáról ,de mint irta ,félt ,ismerte bátyja pénzszeretetét ,hogy ellenezni fogja a szegény leány elvételét ,kinek nemcsak hogy semmi vagyona nincs ,de még világtalan atyját is neki kell tartani ,s igy jobbnak gondolta a már megtörtént esküvőt tudatni és bocsánatát kérni bizalmatlansága miatt . Midőn Ottó e levelet olvasá ,enyhe mosoly jelent meg arczán és köny szemeiben . »Öcsém nem ismer engem «,mondá . Szivtelen számitónak tart ,ki őt meleg szivével meg nem értem ,s mennyire csalódik . Aztán irt öcscsének egy nyájas levelet ,sok boldogságot kivánt neki a jövőre ,kérdezte tőle ,mennyivel küldjön neki több pénzt ,mint eddig ,s végre hivta ,hogy jöjjön haza és elevenitse fel a csendes és magános Szolmer-palota némaságát nejével s később majd gyermekeivel ,mert ő ,miután öcscse megházasodott ,alkalmasint nem fog nősülni ,s csak azt óhajtja ,hogy első fiának ,mint az összes Szolmer-vagyon leendő örökösének keresztelőjét ne külföldön ,hanem itthon a családi ház termeiben tartsák meg . E levélre Oktáv rövid időn vissza is jött s magával hozta nejét ,ki az első percztől kedvencze lőn Ottónak ,s oly bájos ,kedves és valóban költői lény volt ,hogy lehetetlen lett volna őt nem szeretni . Két év mult el s Oktávnak fia született ,de az öröm pár óra mulva gyászra változott ,mert a fiu ép és erős gyermek volt ,de az anya meghalt s azt hitték ,Oktáv eszét veszti e csapásra . Látni sem akarta fiát . A temetés után azonnal utra kelt és nem tért többé vissza . A kis fiut Ottó ugy nevelte ,mint sajátját ,apja és anyja volt neki egy személyben s életét e gyermek és munkája között osztá meg ,keveset ment emberek közé s vagyona mesés nagyságra emelkedett . Alfréd ,a kis fiu négy éves lett . -Miért nincs nekem anyám ,kérdé egy napon :minden gyermeknek van apja és anyja ,csak nekem nincs ,miért nincs neked feleséged ? Ez volt az első eszme ,mely azon kérdést kelté fel benne ,miért nem nősül ő meg ,s hogy mily könnyelmüség a roppant Szolmer-vagyont egy ily gyenge szülőktől származott egyetlen gyermek életére bizni ,és ez eszme sok éjen és napon foglalkoztatá agyvelejét . Végre elhatározta ,hogy megházasodik . Nagy vagyon ,jó név ,csinos külsővel birt ,de egyetlen oly házhoz sem járt ,hol leányok voltak ,s ha igen ,soha sem forditott azokra figyelmet . Átlátta ,hogy házassága nagy bajokkal fog járni . Mint udvarló nem akart föllépni ,erre nagyon komolynak és korosnak tartá magát ,s legjobbnak hitte egy Bécsben élő özvegy rokonának irni és megkérdezni őt ,nem tudna e ismerősei között egy neki való leányt ,kinek csekély vagyona is legyen ,hogy ne függjön egészen tőle ,mert az egyenetlenséget szül ,huszonöt-huszonhat évest ,miután ő negyven ,szelid jó szivüt ,mert egy fiut kell neki ,mint fiát nevelni ,s természetesen müvelt ,csinos külsejü és jó családból való legyen . Ez nagyon sok kivánság volt oly embertől ,ki levele kezdetén magát ,mint kevés igényekkel biró nősülőt mutatta be rokonának . De az asszonyok rendesen szenvedélyes házasitók s igy Szolmer rokona is kapott ez alkalmon és előbb egy köszönő levelet irt neki ,amiért ily fontos dologgal bizta őt meg ,biztositá ,hogy mindent el fog követni kivánsága teljesitésére s nemsokára be is váltá szavát és ismét irt ,hogy jöjjön mielőbb Bécsbe ,beszélni akar vele . Szolmer elutazott s midőn két hét mulva visszatért ,a viszontlátásnál Alfrédet karjaiba zárta . -Három hónap mulva neked is lesz anyád ,mint a többi fiuknak :mondá mosolyogva . A kis fiu csodálkozva nézett rá . És három hónap mulva fényes esküvőről irtak a lapok ,mely Bécsben tartatott a mesés gazdagságu Szolmer bankár ,s a szintén gazdag Reinhold Camilla ,egy bécsi bankár leánya között . Mindenki csodálkozott e házasságon . Szolmer vagyonánál fogva nagyon elfogadható házasulandó férfi volt ,a mellett kellemes ,művelt ,csinos ember ,de az alig huszonkét éves Camilláról ,ki Bécs egyik leghiresebb ,legünnepeltebb leánya volt ,s a gazdag Reinholdnak egyetlen örököse :ez mégis kissé talányszerünek tünt föl a közönség előtt . Valami különöset ,valami titokszerüt véltek e házasságban rejleni ;s midőn a szép Szolmerné legelőször Pesten a nemzeti szinházban megjelent ,valódi tábora a látcsöveknek szegeződött reá ,ugy hogy a második felvonás alatt már elhagyta a szinházat . E házasság után mindenki azt hitte ,hogy Szolmer meg fogja változtatni eddigi életmódját ,termeit megnyitja ,szép feleségével tündökölni fog ,de mindenki csalódott . Nem Szolmer ,de neje kivánt távol maradni minden társaságtól ,igen kevés emberrel ismerkedett meg ,néha szinházba ment s olykor kocsikázni látták ,de egyedüli mulatsága a könyvek ,s legfőbb foglalatossága a kis Alfréd volt ,kit saját gyermekeként szeretett . Az emberek ebben még több meseszerüt ,érdekest ,rejtélyest találtak s végre közbeszéd tárgya volt ,hogy a szép Camilla egy szerencsétlen és reménytelen szerelmet temetett e házasságba ,s most mint asszony buslakodhatik ,sirhat ,holott ,mint leány ezt nem tehette volna . S az embereknek ez állitását igazolta azon körülmény ,hogy Szolmerné évről-évre betegebbnek látszott . Szépsége ugyan nem vesztett e halványság miatt ,de termete ,mely házassága előtt telt ,erőteljes volt ,átlátszó vékony lett ,szemei gyakran lázban égtek ,olykor minden ok nélkül görcsös zokogásban tört ki ,s máskor oly vidám és kicsapongó kedvvel birt ,hogy Alfréddel végig futkosta ,tánczolta a szobákat ,énekelt ,és zongorázott ,s ugy viselte magát ,mint egy tizenkét éves gyermek . E viselet mindenkinek föltünt a háznál ,csak a bankárnak nem . Ő teljesen boldog volt ,jobb ,engedékenyebb ,háziasabb és szelidebb nőt nem is kaphatott volna ,mint Camilla ,ki egyszersmind szerető anyja volt Alfrédnek s az egyedüli ok ,mely miatt nyugtalankodott ,hogy három évi házasság után Camillának még nem volt gyermeke . Végre ez is meglett . Házasságuk negyedik évében leányuk született ,ki egyetlen gyermekük maradt :Izabella . Szolmer ugyan jobban szerette volna ,ha első gyermeke fiu ;de eleinte azzal vigasztalta magát ,hogy lesz még fia is ,később ,midőn az évek teltek s e reménye nem valósult ,elhatározta ,hogy Alfrédet és Izabellát összeházasitja s végre szinte örvendett ,hogy nem lett fia s igy a Szolmer-czég ismét osztatlan marad s a két testvér-gyermek által egygyé olvad . Alfréd ez idő alatt növekedett s a koránál sokkal fejlettebb ,erősebbnek látszott gyönyörű szőke fürtökkel birt s egészen olyan volt ,mint a templomokban az angyalokat festik . Tökéletesen örökölte atyja költői hajlamait ,annak ábrándosságát ,meleg szivét anyja bájaival ,szeretetreméltóságával párosulva ,s oly kedves gyermek volt ,minőt csak igen ritkán találni fiu gyermekek között . A háznál mindenkinek kedvencze volt ,s a cselédek azt álliták ,hogy a bankárné jobban szereti őt ,mint saját gyermekét ,vagy legalább többet foglalkozik vele ,s e gyengédséget ,e szeretetet senki jobban nem viszonozhatta volna Alfrédnél mert ő is imádta nénjét ,kiről sokáig meg volt győződve ,hogy anyja ,s kit mindvégig anyjának is nevezett . Midőn Izabella a világra jött ,Alfréd már nyolcz éves volt ,s midőn először karjaiba vette a kis leányt ,gyengéden megcsókolta és korához alig illő komolysággal mondá ,hogy teljes szivéből fogja őt szeretni és testvére lesz s e fogadást meg is tartá . Bármennyire ellentétes természettel birt is e két gyermek ,együtt sohasem czivakodtak . Mindig Alfréd engedett ,mindig a kis leány akarata szerint történt minden ,s midőn ezt Camilla helytelennek találta ,Alfréd szenvedélyes ,szeretettel ölelé át nénjét ,kérve őt ,hogy engedje iránta háláját Izabella szeretetében leróni . S e különös viseletet Alfréd mindvégig megtartá ;minden tettéből ,szavából ,nem annyira Izabella iránti szeretete látszott ,mint inkább azon imádás ,melylyel nénjét körülvette . Minden szabad idejét ,mely a tanulásból fennmaradt ,Camilla társaságában tölté ;ha az kikocsizott ,vagy sétálni ment ,ő kisérte ,ha egyedül volt ,legfőbb vágya őt szórakoztatni ;ha szomoru ,elfelejtetni buját ,szóval e gyengéd szivü atyának melegen érző fia ,bármily gyermek volt is még ,önkéntelen érezte ,hogy nénjének ,bármint rejti is azt ,van valami titkos buja-bánata ,mit orvosolni nem lehet . Az évek multak s Alfréd tizennégy ,Izabella hat éves lőn . Szolmer ,bármely nehezére esett is ,elhatározta ,hogy Alfrédet külföldre adja ,hol az tanulmányait tovább folytatja ,azon meggyőződésben élve ,hogy az oly ifju ,ki egész életét az atyai háznál tölté ,csak fél férfi lesz ,elkényeztetett ,elpuhult ember ,ki minden lépten-nyomon gunyt és megvetést találand a világban . Ezt közlé nejével és Alfréddel is . Camilla sokkal inkább megütközött e terven ,mint maga Alfréd ,ki készen volt erre ,bátyja sokszor ismétlé előtte e tekintetben nézetét s ő bármily nehéz szivvel ,de készen volt a távozásra . Még csak a helyet kellett elhatározni ,hova Alfréd menni fog . -Ne igen távol ,mondá kérő hangon férjének Camilla ,s az rábizta ,hogy jelölje ő ki a helyet ,hol Alfréd tanulmányait folytassa . Camilla észrevehetően habozott ,s végre élénk pir boritá arczát ,midőn Lipcsét ejté ki ,hol sebesen hozzá tevé ,igen jó kollégium és reáliskola van . Szolmer beleegyezett e kivánságba . Mielőtt Alfréd elutazott ,Camilla behivta őt cabinetjébe s hajáról egy fürtöt vágott le . Ki tudja ,látlak -e még ,mondá neki ,s a fiu most először vette észre nénje átlátszó halványságát és kezének beteges reszketését . Bármily nagy ,felnőtt embernek tartá is magát a tizennégy éves Alfréd ,e fölfedezésre könyekbe tört ki ,megragadta nénje kezét ,heves csókokkal boritá ,s kérte őt ,ne foglalkozzék ily szomoru eszmékkel ,mert ő akkor távol tőle egy perczig sem leend nyugodt ,mire Camilla mosolygott ,s megnyugtatá az érzékeny szivü fiut . Alfréd távozása után még csendesebb lett a Szolmer-ház . A kis Izabella sokáig nem tudta elhinni ,hogy Alfréd elment ,s anyjától és nevelőnője Merite kisasszonytól naponként százszor megkérdezte ,hogy mikor tér az vissza . Izabella modora inkább hideg ,tartózkodó ,mint megnyerő ,s bármily fiatal volt is még ,mindenhol látszott ,hogy apja számitó eszét ,annak hidegvérét ,praktikusságát örökölte s teljesen ellentéte volt anyjának ,kinek e tudat sok szomoruságot okozott . Ez okozta ,hogy Camilla sohasem bánt ugy saját gyermekével ,mint Alfréddel . Vannak természetek ,melyek önkéntelen távol tartanak maguktól s ilyen volt Izabella is . Bármily nyájas ,vidám ,jókedvü volt is ,sohasem párosult az nála engedékenységgel ,odaadással ,s nagy fényes ragyogó szemeiben volt valami ,mi hasonlitott a téli naphoz ,mely ragyog ,de nem melegit . S talán leginkább ez volt az oka azon különösségnek ,hogy mig Szolmerné türelmetlenül ,szivdobogva várta Alfréd egy-egy levelét ,addig saját leányával alig foglalkozott . Ha magával vitte őt kocsikázni ,mig a kis leány Merite kisasszonynyal csevegett ,addig ő a kocsi szögletébe dőlve ,hallgatott ,s önmagába ,gondolataiba elmerülve tépelődött . Igy mult az idő ,s az év ,és Alfréd fényes eredményü vizsga után visszatért rokonaihoz ,hol őt a legnagyobb öröm és szeretettel fogadták . Sokat beszélt tanulmányairól ,iskolatársairól ,azokról ,kiket közülök leginkább szeretett ,s mint állitá ,igen kellemesen mult el tanulmányai között az év ,és kivéve ,hogy távol kell lennie rokonaitól ,mi szomoritja őt ,örömmel tér oda vissza . Ez egy évi távollét minden tekintetben előnyére volt Alfrédnek . Nem csak hogy igen jól tanult ,de modora biztosabb ,önérzetesebb lett ,a gyermekes félénkséget és bizonytalanságot ,mely minden otthon nevelt fiut jellemez ,levetkőzé ;bár szelid ,szerény ,mint azelőtt ,de biztosabb modort ,kerekdedebb viseletet nyert ,s midőn rokonai először látták őt ,alig hihették ,hogy egy év ily nagy változást idézhetett elő . Az első viszontlátás nyájas öröme után Szolmer hivatalszobáiba vonult s Camilla és Alfréd egyedül maradtak és folytatták a megkezdett beszélgetést a lipcsei életről s az iskolai év lefolyt napjairól . -És ki volt legjobb barátod az intézetben ? -Természetesen Felix ,kit néném ajánlott nekem . A bankárné arczát láng boritá e szavakra . -Te rosszul értettél engem Alfréd ,viszonzá elfogultan ;én Felixet nem ismerem ,de egy jó barátném irt nekem róla s levelemben csak kérdeztelek ,hogy ösmered -e ? Ha jól emlékszem nevére ,Everarde Felixnek hivják . Nehezen és nagy megerőltetéssel ejté ki e szavakat . -Az egészen mindegy ,kedves néném ,viszonzá szeretetteljes hangon Alfréd . Nekem elég volt az ,hogy Felix neve az ön levelében előfordult ,hogy azonnal barátságot kössek vele . Nagyon szerettem őt s ő is engem ,és a mi a legcsodálatosabb ,mint két testvér ,ugy hasonlitunk egymáshoz . Ismeri őt ? -Nem ...soha sem láttam . -Épen ily szőke haja van ,mint nekem ,fehér bőre ,kék szemei ,kissé szeplős és beteges-halvány ,két évvel fiatalabb mint én ,de épen ily magas ,csak hogy vékonyabb . Alfréd nyájasan ,vidáman beszélt s nem vette észre ,hogy nénje arcza halott-halvány volt s ajkai reszkettek . -És ő most hova ment a szünidőt tölteni ?kérdé erőt véve izgatottságán . Alfréd elkomolyodott . -Azt nem tudom ... Mint mondá ,szülői nem élnek ,s atyjának egy jó barátja kezeli vagyonát ,ki azonban soha sem viszi őt haza magához ,s az idén egy jó barátjához megy Angolországba ;s ha utja már régebben meg nem lett volna határozva ,én hoztam volna őt magammal haza . -Te !kiáltá helyéről fölugorva Camilla ,s e kiáltás ,e hang ,oly kétségbeesett öröm s oly vad ijedt sikoltással volt kiejtve ,hogy Alfréd rémülve hallgatott el egy perczre ,azt hitte ,nénje megőrült . Soha sem hallott ily hangot ,soha ily kétségbeesést az arczon ,és oly vad szilaj örömet vonásokon ,mint e perczben ,s megragadta nénje kezeit ,ki kimerülten rogyott vissza helyére és eltakará arczát . Ez eset ,ha lehetséges ,még közelebb hozta egymáshoz Camillát és Alfrédet ,s az ifju ,ki már tizenöt éves volt ,és koránál sokkal fejlettebb észszel és szivvel birt ,sokáig gondolkodott és tünődött nénje különös viseletén ,folytonos izgatott kedélyállapotán ,erős hervadásán ,és nagy fájdalmat ,nagy nyugtalanságot érzett . Az idő röpült az otthonlét alatt ,s Alfréd már ismét elérkezni látta a napot ,melyben távoznia kellett . Nénjétől nehezebben vált meg ,mint egy év előtt ,s valami különös előérzet azt mondá neki ,hogy nem fogja őt többé viszontlátni . Alig volt képes magán erőt venni ,hogy a bucsunál zokogva ne boruljon lábaihoz és meg ne köszönje neki szeretetét ,jóságát s mind azt ,mit vele e házba lépése óta tett ,s midőn a kocsiból visszanézve utoljára látta a szép szenvedő arczot ,az utána tekintő fájdalmas kifejezésü szemeket ,megfogadá ,hogy e tekintetet soha sem fogja elfelejteni . Alig volt négy hónapig Lipcsében ,midőn bátyja neje halálát tudatá vele ,s e hir oly mértékben hatott reá ,hogy még aznap ágyban fekvő beteg lőn s négy teljes hétig kételkedtek fölgyógyulásán . Végre jobban lett ,tanulmányait folytatá s a szünidőre ismét hazajött ;de ah ,mily puszta volt neki most e ház ,hol annyi boldog évet töltött ,s hol gyermekéveinek minden emléke szeretett nénjét juttatá eszébe ,ki neki minden tekintetben édes anyja volt ,s kinek elvesztése rá nézve leirhatatlan csapás ! Bármily keserü volt is neki az elbeszélést hallani ,a legutolsó ,a legapróbb részletekig elbeszélteté bátyjával Camilla utolsó napjait ,halálát ,betegségét ;tudni akarta ,hogy szünt meg létezni azon lény ,kit ő e földön legjobban szeretett . A bankár mindent hiven elmondott s azon különös körülményt is ,hogy midőn neje meghalt ,keblén egy medaillont találtak két üveggel ,melynek mindegyikében egy-egy selyem lágyságu szőke fürt volt . -Az egyik az enyém ;-kiáltá kitörő fájdalommal Alfréd . -És a másik ? -Azt nem tudom ... -Izabellának fekete haja van . Mindketten mély gondolatokba merültek ,s e tárgyat többé sohasem érinték ,de Alfréd bármint igyekvék is azt elfelejteni ,még évek mulva is gyakran gondolt ama fürtre ,mely épen olyan szőke és puha volt ,mint az övé . Szolmerra nagy csapás volt neje halála s annak elvesztése után egész szeretetét leánya és öcscse között osztá meg . Izabellánál régi nevelőnője maradt ,kivel Szolmer teljesen meg volt elégedve ,s ki szerinte Izabellát tökéletes ,helyes irányban nevelé . A leányka engedelmes és engedékeny lett ,soha sem volt reá panasz ;jól tanult ,kellemesen ,ügyesen tudta magát viselni és Szolmer el volt ragadtatva ugy a növendék ,mint a nevelőnő által . Ha tudta volna ,hogy e kitünő nevelőnő iránya abból állt :soha nem ellenkezni növendékével ,annak minden szeszélyét ,minden kedvtelését teljesiteni ;ez biztositotta neki Izabella szeretetét ,s ő jól tudta ,hogy ez a legbiztosabb alap ,melyre a házban maradásának jövőjét fektetheti . Izabella természetének egyik legfőbb jellemvonása az uralkodni vágyás volt ,s ennek a nevelőnő teljesen alávetette magát ,és elérte azt ,hogy a kis leány mindenki között legjobban ő hozzá ragaszkodott . Anyja ,mint mondtuk ,nem sokat foglalatoskodott vele ,atyja annyira el volt foglalva ,hogy a napnak legfeljebb pár óráját szentelhette gyermekének ,s az egyedüli lény ,kit ,mint látszott ,teljes szivéből szeretett ,Alfréd oly keveset volt otthon ,hogy végre nem csoda ,ha valóban bizodalmas csak nevelőnője iránt lehetett . Évek multak s Alfréd bevégezte tanulmányait és Izabella heves örömmel nézett eléje azon jövőnek ,mely unokatestvérét neki teljesen visszaadja ,s valóban az utolsó tanulási év befejezése után Alfréd megérkezett és ő is osztá huga azon véleményét ,hogy bátyja őt most az üzletben fogja alkalmazni ,s habár ő titokban kénytelen volt magának megvallani ,hogy minden más pályára több hajlamot érez ,mint a kereskedelmire ,mindamellett eszébe sem jutott bátyját ezzel megszomoritani . Megadta magát sorsának ,mit ,ha neki férfi testvére vagy bátyjának fia lett volna ,semmi esetre sem teendett ;azonban gyermekkora óta nem hallott mást ,minthogy neki kellend egykor a Szolmer-czég tulajdonosának s ama nagy osztatlan vagyon urának lenni ,mely e czéghez kötve van ,s ő oly kötelességnek tartá ezt ,mely alól magát fölmenteni nem lehet . De bármennyire el volt is határozva ,hogy a kijelölt uton fog haladni ,nem volt nyugodt ,s gyakran szemrehányást tett magának bátortalansága miatt ,hogy nem mert bátyjával őszintén beszélni és tudtára adni azt ,hogy ő legkevesebb kedvet és hivatást sem érez ama pályához s megkérdezni tőle ,ha ily érzelmekkel lehet -e bátorsága magára vállalni azon felelősséget ,mely egy ily roppant vagyon kezelése s ily üzlet vezetése által vállaira nehezül . -De erre nem érzé elég erősnek magát . Rá nézve nagy szerencsétlenség volt ,hogy teljesen öröklé apja gyengéd meleg szivét s anyja költőiségét ,s egy iz ,egy csepp sem volt benne a Szolmerek praktikus véréből ,inkább költő volt ,mint kereskedő ,inkább ábrándozott ,mint számolt . Midőn befejezte tanulmányait s a jövőre gondolt ,egy nemével a buskomorságnak nézett sorsa elébe ,tudta ,hogy két nagy elhárithatatlan kötelesség vár reá ,mindkettő más aggodalmakkal tölté el keblét . Az egyik ,mint mondtuk ,pályája volt ,a másik Izabella ,kiről tudta ,hogy bátyjának miféle tervei vannak vele s hogy az az ő számára kijelölt menyasszony . Izabella szép volt ,gazdag ,müvelt ,szellemdus s Alfréd tudta ,hogy őt szereti ,de mindez egy hurját sem érinté szivének ,s bármily fiatal volt is ,érezte ,hogy unokatestvére nem az a leány ,ki őt boldoggá tehetné ,neki a nőről egészen más álmai voltak . Ha csak egy századrészben hasonlitana anyjához ,gondolá ezerszer :ugy imádnám őt ,de ő teljesen ellentéte neki ,annak ,kit még évek mulva is imádott s kit soha sem tudott feje fölött fénykarika nélkül képzelni és soha könytelen szemekkel gondolni reá . Ez érzések és eszmék foglalkoztaták őt az egész uton ,midőn Lipcséből Pest felé utazott s oly izgatottan ,oly leverten érkezett haza ,hogy rokonai azt hitték ,beteg . Ő biztositotta őket az ellenkezőről ,s mindent elkövetett ,hogy derült legyen ,és valóban a legrútabb hálátlannak érzé magát ez örömmel és szeretettel szemben ,melylyel őt bátyja és Izabella fogadták ,ki ,bár igen fiatal ,de oly szép leánynyá fejlett ez utolsó év alatt ,melyben Alfréd nem látta őt ,hogy az ifju bámulva tekintett reá . E naptól fogva folytonosan együtt voltak ;Szolmer bevezeté őt az üzletbe ,együtt dolgoztak ,s szabad idejét és az estéket Izabella társaságában tölté ,kit napról-napra jobban vélt szeretni ,s igyekezett ámitani magát ,hogy szerelmes bele ;és lassankint azt hivé ,mindkét kötelességet sokkal könnyebb leend teljesiteni ,mint gondolá . Némileg nyugodtabb lőn jövője fölött ,s a legnagyobb igyekezettel ámitá önmagát ,nagybátyját és Izabellát . Hibának lehet -e ezt az ifjunak fölróni ? Valóban nem . Nála a czél oly jó ,oly szent ,oly komoly volt ,s annyira a legmélyebb becsületérzésből ered ,hogy bármily következéseket vont is az önámitás maga után a jövőben ,a miatt őt soha felelőssé tenni nem lehetett . Azon munka ,melyet bátyja számára kijelölt ,titokban nehezére esett ,leverte ,kifárasztá őt ,de mindig a legnagyobb szorgalommal ,külsőleg a legjobb kedvvel végzé azt ,és igyekezete annyira ment ,hogy gyakran Szolmer megtiltá neki a tovább való munkát ,s mint mondá szórakozni vitte őt . Lovakat ,paripákat tartott neki ,bevezette őt a társaságba s azon házakhoz ,hova az ifju azelőtt Camillával járt s hova most Izabellával ment és hol több fiatal szép leány volt ,de ő kevés örömet talált e helyeken s e mulatságokban . Olykor kilovagolt vagy kikocsizott ,néha egy vagy két látogatást tett ,este unokahugát kisérte a szinházba ,mert más nyilvános mulatságban az még fiatalsága miatt nem vett részt ,de ha igazán egy vidám ,elégedett napot akart magának szerezni ,ugy korán reggel kiment a budai hegyek közé ,gyalog ,egyedül ,megkönnyült szivvel ,a madarak társaságában ,s a szép természet ölében töltött egy napot ,és este ragyogó arczczal ,tündöklő szemekkel tért vissza . Idealista volt ,annak született ,szive minden nagyra ,szépre ,nemesre földobogott ,-egyedüli vágya volt :a szabadság ,s egy boldogságot hitt az életben létezni :a szerelmet . S midőn ily séták alkalmával szive megnyilt s a szép természet látása rezgésbe hozta annak hurjait ,midőn tekintete a távoli láthatáron nyugodott ,s feje fölött a nagy mindenség boltozatát látta ,csak egy eszméje ,egy érzése volt :Camilla ! Őt látta a felhő szárnyain ,őt vélte hallani az enyhe szellő sóhajában ,a multban az ő emléke élt ,hozzá imádkozott a jövőben ,s tőle várt erőt ,kitartást és segitséget ,s most érezte csak ,hogy rajta kivül soha sem szeretett valóban ,mélyen senkit . -Oh miért kellett neki meghalni !kiáltá s ilyenkor heves fájdalom dult szivében . Fél év telt el ,hogy Alfréd belépett az üzletbe s egy napon Szolmer ,reggel ,szokatlan időben kereste fel őt szobájában ,mint mondá ,komoly beszéde van vele . Az ifju reszketni érzé szivét . Elérkezni látta a perczet ,mely vészterhes volt ránézve ,nem tudta ,mely oldalról jön a veszély ,de hogy e percz határzó leend életére ,azt sejté . -Hogy azzal ,mit most tudtodra adni jöttem ,ily sokáig késtem ,félévig hazajöveteled óta ,az az oka ,mert előbb tudni kivántam ,vajjon valóban birsz -e hivatással azon pályára ,melyre a sors és körülmények által jelölve vagy ;-kezdé szokatlan ünnepélyes hangon Szolmer ,mialatt Alfréd minden vérét agya felé érzé tolulni ,s arcza majd halvány ,majd sötétpiros lőn . -Most e félévi próba után ,mit körömben és az üzlet foglalatosságai között töltél ,tudom ,hogy e fontos hivatást képes vagy fölfogni ,annak ,bármily fiatal vagy is ,megfelelsz ,s én nyugodtan bizhatom reád ugy a Szolmer-ház több száz éves becsületét ,mint vagyonát ,s nehány nap mulva elkészitem végrendeletemet ,melyben téged általános és egyetlen örökösömmé teszlek ,örökösévé egy virágzó üzletnek és hat millió vagyonnak . -Bátyám ! -Hallgass meg ,e végrendelet nem azt jelenti ,hogy én a halálra gondolok ,vagy hogy az üzlettől visszavonulni kivánnék . Nem ,de azt akarom ,hogy te nehány nap mulva utazni menj ,még pedig több évre ,s mielőtt távoznál ,akarom ,hogy minden függő tárgy és ügy köztünk teljesen bevégzett legyen . Az ifju nem tudott szólni . -Mielőtt e fontos állást elfoglalnád ,szükséges ,hogy ismerd a külföldet ,néhány a mienkhez hasonló vagy nagyobb kereskedő házat ,a legjelentékenyebb banküzleteket ,s különösen óhajtom ,hogy Angolországban több ideig tartózkodjál . El fogsz láttatni a legjobb ajánló levelekkel ,pénzzel ,a mennyire szükséged van ;s csak arra figyelmeztetlek ,ne add át magad nagy mértékben azon élvezeteknek ,melyek a korodbeli fiatal embernek világszerte kinálkoznak ,s ne élj munka nélküli életet . Te ,ki a foglalkozást megszoktad ,kinek életének fő jelszava a »munka «lesz ,ne engedd magad át azon élvezeteknek ,melyek ,mint már mondtam ,gyakran édesek de nagy veszélyeket rejtenek magukban ... Az utolsó szavakat a bankár önkénytelen érzékenységgel ejté ki ,elfogultan nyujtá kezét öcscsének ,ki izgatottan szoritá azt meg s ajkai mozogtak ,de egyetlen érthető szót sem volt képes kiejteni . Borzasztó kin és küzdelem marczangolta szivét ,bátyja lábaihoz akarta vetni magát ,bevallani neki ,hogy ő nem képes az lenni ,a mely szerepre őt a sors jelölte ,hogy egy árnyát sem érzi azon hajlamnak ,mely őt ügyes ,okos és kitünő kereskedővé tegye ,hogy inkább néhány ezer forint évi jövedelemmel fog élni ,mintsem e milliókra menő vagyon kezelését átvegye ,de nem volt bátorsága ,nem volt ereje e jó öreg embert megszomoritani ,kinek ő annyi jót ,az életben mindent köszönhetett . Tehát még egyszer kinálkozott alkalom ,hogy a jövőben feje fölött függő vészteljes felhőket elkergesse ,még egyszer föltünt előtte az ut ,melyen haladnia kell ,mely kivezeti őt a sötétségből . Nem ragadta meg ez alkalmat . Gyenge volt . Torkát valami különös fojtogató érzés szoritá össze ,lehajtá fejét és hallgatott . Szolmer ezt öröm ,megegyezés és egyetértésnek vette . -Még egyet ,mondá aztán némi habozással ,s fürkészve szögezte öcscse arczára szemeit ,még egyet akarok tőled kérdezni ,de előre bocsátom ,hogy e kérdésre oly őszintén válaszolhatsz ,sőt kell ,hogy ugy válaszolj ,mint azt szived legbensőbb érzése sugalja . Igéred -e ezt ? -Igérem ! -Tudod ,vagy legalább sejted ,hogy rád és Izabellára nézve gyermekéveitek óta egy tervet és reményt táplálok ,melyről megvallom igen nehezemre esnék lemondani ,de csak arra az esetre óhajtanám ezt ,ha az mindkettőtök boldogságára szolgál ,mert az oly házasságba ,mely pusztán számitás volna s boldogtalanságot hozna magával ,soha sem adnám megegyezésemet . -Ez Izabellától függ ...mondá habozva az ifju ,s e perczben valóban azt hitte ,hogy ugy beszél ,amint érez . Ő Izabellát mint testvérét szerette ,bátyja iránt oly hálát érzett ,s szive teljesen szabad volt és oly erősnek hitte magát ,hogy e feleletet szive sugallatának vélte lenni . Szolmer könyes szemekkel zárta őt karjaiba ,mert hogy leánya mily mélyen s szenvedélyes szivének egész hevével szereti Alfrédet ,azt régen tudta . Még aznap minden lépést megtett ,három tervének mielőbbi teljesitésére . Pár nap mulva hitelesité már régebben készitett végrendeletét ,melyben egész vagyonát egyenlő részben Alfréd és Izabellának hagyta . Alfrédet ellátta minden szükséges irattal ,pénzzel és ajánló levéllel . S azután néhány napra az egész család kivonult a bankár egy közelfekvő birtokára Várdafalvára ,hol az ifjakat a legnagyobb csendben eljegyezte egymásnak ,s oly boldognak érzé magát ,mint életében még sohasem . Hogy tölté az ifju e napokat ,mit érzett ,midőn Izabellát ,mint menyasszonyát szoritá karjai közé ,elmultak -e aggodalmai a jövőre nézve és valóban hitte -e ,hogy boldog lesz és boldoggá teendi Izabellát ? Azt hiszszük ,erre ő maga sem tudott volna akkor felelni . Kötelességét hitte teljesiteni ,s ez erőssé tette ,és az életet ,saját szivét s a veszélyeket még nem is sejté ! Mindez teljesen ismeretlen volt előtte . Ki irhatná le azon gyönyört ,kéjt ,azon élvezetet ,mit az utazás nyujt ? Szebbnél szebb vidékeket ,remekebbnél remekebb műveket ,minden órában ujat ,ismeretlent ,változatost látni ;mily gyönyör ez ! Csodálni az emberi elmét találmányaiban ,csodálni a mindenhatót nagyságában ,érezni azon magasztost ,ihletteljest ,mit érteni nem birunk ,de mely előtt le kell borulni s érezni azon hálát ,hogy megengedtetett látnunk mindazon nagyságokat ,szépségeket ,remekműveket tömegesen ,miket egyes fölkentek ,egyes választottak hagytak magok után mily élvezet ! Utazzatok és meg fogjátok érteni ,amit leirni nem lehet ! Alfréd ,midőn elhagyta Várdafalvát és rokonait ,az első órákban nem tudta volna megmagyarázni ,fájdalmat vagy örömet érez -e ? Érzelmei hasonlitottak azon elitéltéhez ,ki halálában megnyugszik ,sőt megérdemlettnek tekinti azt ,de örül azon néhány napnak ,mely a haláltól még elválasztja ,hisz az élet oly szép ,s végre is semmit sem tudunk arról ,mi következik azután . -Két év még :gondolá ,két év az élet ,szabadság ,vágyaink kielégitésének lehetősége -és azután ? Érütése megállt e gondolatra -azután a kötelesség ! Élvezni ,tapasztalni ,tanulni akart ,és a legjobb feltételekkel indult el ,bizalom ,remény és becsületességgel telt szivvel ;elhatározása szigoru volt ,s nem tudta ,hogy mindezen föltételek kivitelére egy hiányzik nála ,az -erő ! Az első hely ,hol megállt ,Bécs volt ,mely városban Szolmer többféle ügyet bizott reá ,s hol Camilla öreg szülőit is föl akarta keresni ,kiket még soha sem látott . Ugy gondolt e látogatásra ,mint egy szent kötelességre Camilla emléke iránt ,s midőn ügyeit végezte ,egyenesen a Reinhold-házhoz hajtatott ,a hol látogatási jegyét fölküldve Reinholdné által a legnagyobb örömmel és nyájassággal fogadtatott . Midőn e sötét ,régi ,ódon épitésü ház megvilágitott lépcsőjén fölhaladt ,önkéntelen azon lényre gondolt ,ki e házban született ,nevelkedett s ki most innét oly messze ,régen künn pihen a temetőben ;és szive fájdalomtól reszketett . Az első tárgy ,melyre szemei estek ,a társalgási-terembe léptekor Camilla életnagyságu arczképe volt ,melynek látására megdöbbenve állt meg s némán hajtá meg magát az elébe jövő magas termetü ,ezüst haju ,mély gyászban lévő Reinholdné előtt ,-szólni nem volt képes . A bankárné észre vette arczán a fölindulást ,s kezét nyujtá neki . -Ön szegény Camillámnak növendékfia ,mondá reszkető hangon ,Isten hozta hozzánk . Leültek . Mindkettő megindulásával küzdött ,mig végre Alfréd előadta Szolmer és Izabella üdvözleteit ,s elmondá utazási tervét ,mely őt több évig távol tartja családjától ,s azon reményét ,hogy visszautaztában ismét megengedtetik neki ,hogy tiszteletét tegye . -Kedves fiam ,viszonzá Reinholdné ,ön nem tudja ,mily óhajtást fejezett ki e szavaival . Az én óhajtásom az ,hogy ne lássuk többé egymást viszont ,s egyedüli kivánságom még e földön ,hogy mielőbb elhagyhassam a siralom e völgyét . Alfréd érzékenyen tekintett reá . -Ön nem tudja ,mi az olyan élet mint az enyém ,és kivánom ne is tudja meg soha . Egyedüllét ,örökös tépelődés a multon ,folytonosan e sötét szemrehányó szemek látása itt fölöttem ... Sürü könyek hulltak hervadt halvány arczára ,mialatt Camilla arczképére mutatott s aztán kitörve tevé hozzá :ah csak visszahozhatnám a mult időt ,csak még egy évet élhetett volna ,most talán minden másként volna ! -Ő boldog ,nagyságos asszony ,mondá erőt véve magán az ifju ,oly lény ,mint leánya volt ,nem maradhat soká az élők között ,nyugodjék meg rajta ,aztán önnek van még szeretni valója . Az agg nő észrevehetően megrezzent e szóra s kérdőleg nézett az ifjura . -Unokám ?dadogá ,unokám ? -Izabella ,ki rövid időn el fog jönni önöket meglátogatni . Reinholdné megsimitá homlokát s nehéz sóhaj hagyta el keblét . -Ah igen ,Izabella ,mondá közönyösen ,s Alfrédnak ugy tetszett ,hogy hangja észrevehető hideg lőn e név kiejtésekor . Ekkor föltárult a terem egy mellék ajtaja s egyenes ,merev tartásu ,szigoru arczu öreg ember lépett be :Reinhold bankár . -Hallottam ,hogy ön nőmnél van ,mondá kezét nyujtva az ifjunak ,ki ritkán érezett oly kellemetlen hatást ,mint e férfi látására . Nemde Szolmer Alfréd ? -Nagybátyámtól a legszivesebb üdvözleteket hozom ,viszonzá az ifju magát meghajtva s egy ideig a bankárral Izabelláról ,aztán az üzletről beszéltek ,mely társalgásban Reinholdné alig vett részt ,s egyáltalában férje belépte óta sokkal tartózkodóbb lőn és nem beszélt . Végre Alfréd fölállt és távozni akart . -Nem akarja Camilla leánykori szobáját megnézni ?kérdé Reinholdné észrevehető habozás után . Ennél nagyobb boldogság e helyen nem érhette volna Alfrédet ;-arczán öröm villant át de ajkai elnémultak azon dühös tekintetre ,mely a bankár szemeiből feleségére lövelt . -Jöjjön ,mondá felegyenesedve s elhatározottan a bankárné ,s mialatt előresietett ,léptei sokkal határozottabbak voltak ,mint midőn a fogadásnál Alfréd elé ment . Pár szobán át egy kisded kápolna tetejü terembe értek ,mely világos rózsás szövetü ,rococo stylben készült butorokkal birt . Középen egy rózsafazongora állt ,körül a falon idylli aczélmetszetek s mindazon csecsebecsék ,melyek egy tizenhatéves leány szobájába illenek . -Itt lakott ,mondá halkan az öreg nő ,s félve tekintett vissza az ajtó felé ,ha nem követte -e férje ,de az a társalgó-teremben maradt s Reinholdné megkönnyebbülve folytatá : -Utolsó levelében ,melyet halála előtt irt ,arra kért ,hogy ha ön valaha e házba jön ,volt szobájába vezessem ,s megmutassam kedvencz tárgyait ,miket ő helyezett még el ...most megtörtént ez óhajtása ,akar e valami csekély emléket innét ?válaszszon . Alfréd hirtelen körülnézett . Az asztalon egy munka-kosár volt ,s abban félbenhagyott igen finom csipke és egy könyv ,melynek lapjai közül világoskék szalag függött ki . -Ha szabad e könyvet és e kis darab csipkét kérnem ,mondá ,de talán önnek is legkedvesebb emlékei ... -Ah nem ,nem ,vigye magával ,ő kivánta igy s én boldog vagyok ,hogy kivánsága teljesült ,csak rejtse el kérem ,s férjemnek ne mutasson semmit . Az ifju mohón ragadta föl a két kijelölt tárgyat és zsebébe rejté . -Ez volt itt utolsó munkája és olvasmánya ,sugá hirtelen ,mert férje lépteit hallá ,ki e perczben megjelent az ajtóban s fürkészve tekintett körül és nejére ,ki lesütvén szemét ,igy akarta elkerülni a rászegzett kérdő tekintetet . -Ezek szomoru emlékek ,mondá komor hangon ,de árnya sem volt abban a részvét vagy szeretetnek ,s Alfréd alig várta ,hogy a házból meneküljön ,hol oly visszás helyzetben érezte magát e két öreggel szemben ,kiknek ez egyetlen találkozás alkalmából egész életét ismerni vélte . Sohajtva hagyta el a házat ,s későn lévén ,egyenesen az indóházhoz hajtatott ,hol Párisig váltott magának jegyet ,melyet Bécs után legelső tartózkodási helyül jelölt ki . Midőn a coupéeba lépett ,egyedül volt . S alig várta ,hogy az oly váratlanul nyert ereklyéket elővehesse s ajkaihoz szoritsa . Elővette a könyvet s érdekkel nézte meg annak czimét . Heine költeményei voltak ,neki is kedvencz költője ;de oly sötét volt a coupéeban ,hogy egyetlen betüt sem birt a czimen kivül kivenni ,s a kisded csipkével együtt gondosan uti táskájába helyezé és elgondolkozott . Különös érzések vettek rajta erőt ,valamely titokszerüséget vélt a Reinhold-házon és annak tulajdonosain észrevenni . Most először merültek föl agyában oly kérdések ,melyek gyermekkorában teljesen észrevétlenül simultak el előtte . Miért volt boldogtalan Camilla ? Miért nem találkozott soha szülőivel nyolcz éves házassága alatt ,miért volt oly rögtöni házassága a bankárral ,ki nála husz évvel volt korosabb és semmi tekintetben sem oly költői lényhez illő férj ,mint Camilla volt ? Szép ,gazdag ,alig husz éves ,a természet minden kedvezményével felruházva ...tépelődött az ifju s oly boldogtalan ;mert hogy az volt ,most már egészen biztosnak látszott előtte ,s fájó szivvel hasonlitá emlékében össze a pár óra előtt látott viruló ,ragyogó arczképet ,azon hervadt kifejezésü arczczal ,mely évről-évre átlátszóbb ,halványabb lőn . -Bizonynyal mást szeretett !kiáltott fel végre ,s oly éles fájdalmat érzett szivében ,hogy hevesen ugrott föl helyéből . És egész éjjel igy füzte gondolatait tovább ,mig végre a nap első sugarait látta föltünni az égen s ekkor kimerülten hajtá le fejét ,elaludt ,s a nap égetően sütött arczára ,midőn ismét fölébredt és nyugodtabbnak érzé magát . Alfréd tulajdonképen Londonba sietett ,hol nagybátyja egy bankárháznál tett kölcsön rendbehozása és megkötésével bizta őt meg ,s hova bizonyos napon kellett neki megérkezni ,de két napot előbb Párisban akart tölteni ,hol a város látásán kivül egyedüli és legjobb barátját készült fölkeresni ,Everarde Felixet ,kivel a lipcsei intézetben hosszu évek során együtt volt ,s kit ugy szeretett ,mintha testvére lett volna . Felix ,mint Alfréd egykor Camillának mondta ,nála két évvel fiatalabb volt ,de korábban kezdte tanulmányait ,s igy egyszerre végezték és hagyták el a várost ,hol oly sokáig együtt voltak ,s azóta folytonos levelezésben maradtak . Felix tehát tudta ,hogy Alfréd Párisba jön s megérkezésekor az indóháznál várta őt . A két barát viszontlátása zajos örömben nyilatkozott . Alfréd ugyanazon fogadóba szállt ,hol Felix lakott s minden idejöket együtt tölték . -Meddig maradsz itt ?kérdé Felix ,midőn Alfréd az első benyomás után ,melyet Páris minden idegenre tesz ,kissé magához tért ,és nyugodtabb lőn . A Boulevardeon egy kávéház előtt helyet foglalva szivaroztak ,s a járókelőket szemlélték . -Most csak két napig ,viszonzá a kérdett ,de ha Londonban a rám bizott ügyeket elvégzem ,ismét visszatérek ,és te ? Felix vállat vont . -Nem tudom ,azt hiszem ,legjobban teszem ,ha veled megyek Londonba ;két hónapja vagyok itt s unatkozni kezdek . -És mennyi időre kaptál szabadságot ? -Kitől ? Kérdé keserü gunynyal az ifju . Ki törődik velem ,pénzemet egy ügyvéd által rendesen megkapom ,s kivéve ,hogy azt idő előtt el ne költsem ,különben tehetek amit akarok . Alfréd nem felelt ,barátja körülményeit régen ismeré ,tudta ,hogy nincsen családja ,születését valamely homály vagy legalább titokszerüség fedi ,s ha az csak maga nem beszélt erről ,ő soha sem hozta azt elő . -Jó estét uraim ,kiáltá most egy virágárus leány a két ifjuhoz ugorva ,válaszszanak virágaimból ;ah ,önnek fivére is megérkezett ,Everarde ur ,mennyire hasonlit önhöz ! Felix ,ki hosszabb ideig volt Párisban ,már sokak által s e virágárus leány által is ismerteték ,ki az érdekes csinos idegent nagy figyelemre méltatá ,annál is inkább ,mert az rendesen tőle vett virágot ,s nem egyszer egy-egy Napoleonnal fizeté . A két ifju egymásra nézett s nevetett e hasonlaton ,mit már annyian mondtak nekik ,s ők maguk is látták ,hogy valóban igen hasonlithatnak egymáshoz . Egészen egyforma magasak voltak ,ugyanazon vékony ,nyulánk termettel ,mindkettejüknek selyempuhaságu gyürüs világosszőke haja ,átlátszó fehér bőre és kék szeme volt . -Csalódik ,szép Marie ,mondá Felix ,a leány virágai között válogatva ,ez az ur nem fivérem ,csak igen jó barátom . -Ah valóban ? De hisz ez lehetetlen ,ritkán láttam még testvérek között is ily hasonlatosságot ,s mi legkülönösebb ,még hangjuk és nevetésük is hasonló ,sőt modoruk is . -Együtt nevelkedénk ,mondá oda vetve Felix ,s kiválasztván a virágot gomblyukába tüzte ,s a leány kezébe csusztatá a pénzt . -És ön uram ?kérdé most Alfrédhez lépve a leány ,ön megveti virágaimat ? -A legszebbet nem tüzhetem keblemre s a többi nem kell ,viszonzá Alfréd nevetve . -A legszebb ? -Igen ,az ön maga ,azt hiszem ezt már sokszor hallá ,mióta virágot árul . A leány nevetett ,tovább futott és a többi asztaloknál kinálta virágait . Az ifjak folytaták beszélgetésöket . -De hát ha utadat bevégzed ,folytatá Alfréd ,mégis csak valamely pályára lépsz s munkátlanul nem töltöd életed ? -Tudod ,hogy a kereskedelmi pályára készültem ,mint te s az ügyvéd ,ki nála letett vagyonomat kezeli ,mint irá ,egy tekintélyes bécsi bankárháznál deponálta azt ,hova mint társ fogok belépni s hova előttem ismeretlen tekintélyek által ajánltatám . Ez a terv jövőmre nézve . -Különös ,mondá gondolkodva Alfréd ,s nem tudta miért ,de barátjának körülményei mindig igen szomoritólag hatottak reá . -És semmi gyanud sincs ,hogy kik voltak szüleid ,kik és hol neveltek ,kitől ered vagyonod ? -Legkisebb sejtelmem sincsen . Azt hiszem Bécsben születtem ,de ebben sem vagyok bizonyos . -Mint hat éves gyermek vitettem Angolországba ,hol egy igen kitünő családnál voltam addig ,mig Lipcsébe az intézetbe léptem ,s ez időtől ismered életem . Pénzben soha sem volt szükségem ,s azt ,mióta emlékezem ,mindig egy bécsi ügyvéd által kaptam ,kit azonban szintén csak leveleiből ismerek ,személyesen sohasem láttam . Midőn Lipcsében iskoláimat elvégeztem ,az ügyvédtől levél érkezett ,melyben a rendesnél sokkal nagyobb összeg pénzt kaptam azon utasitással ,hogy menjek utazni ,két évig maradjak távol ,tudassam hollétemet s negyedévenkint küldetik utánam azon pénz ,mely ezen első részlethez mindig hasonló leend . -Különös ! -Igen különös ,mondá keserüen Felix . Azonban el vagyok határozva egészen másként tenni ,mint azt az ügyvéd és titkos pártfogóm gondolják . -Hogyan ? -Mielőtt Párisba jöttem ,Lipcséből egyenesen Bécsbe utaztam s azon ügyvédet keresém ,kinek neve alatt pénzem érkezett s ki koronkint utasitásokkal és jó tanácsokkal szokott ellátni ,és megtudtam ,hogy Bécsben ily nevü ügyvéd nem létezik ,s hogy és mimódon kapja meg hozzá intézett leveleimet ,nem tudom ,miután azon házban ,melynek számát a levélczimre fölirni szoktam ,oly nevü ügyvédről nem tudtak semmit . E sikertelen keresés után megnéztem Bécset s nehány napi ott tartózkodás után tovább utaztam ,és utközben minden nevezetesebb várost érintve ,idáig jöttem ,hol mint mondám ,két hónap óta vagyok ,honnét azonban ,ha te nem tudósitasz jöveteledről ,már átmentem volna Londonba . -És ott ? -Legelső teendőm leend felkeresni régi ismerőseimet s megkérni őket ,hogy szerezzenek valamely állást egy kereskedő háznál . Magam fogom megkeresni kenyeremet és nem tudatom többé az ügyvéddel ,hol vagyok . -Azt helyesen teszed ,s csak arra kérlek ,addig fogadd el a pénzsegélyt ,mig teljesen biztos állásod nem leend ,mert bármily jó barátaid vannak is Londonban ,meg kell azt gondolnod ,hogy idegen vagy és sok nehézségekkel fogsz küzdeni . -Ugy beszélek angolul ,mint anyanyelvemen ,a kereskedelmi pályára készültem ,pártfogásom lesz ,s mindazzal birok ,a mi azon pályára szükséges ,melyre lépni akarok . Alfréd gondolatokba merülve ült ,s bármily kellemetlen volt is barátja helyzete ,önkénytelen az jutott eszébe ,hogy ő szivesen cserélne vele . Nem volt -e ő teljesen szabad és független ,tetteinek ,vágyainak ,pályája választásának és jövőjének ura ,mig ő ... Nem is mert saját sorsára gondolni . Mióta hazulról elindult ,nem gondolt többé azon jövőre ,mi őt a legnagyobb nyugtalansággal tölté el ,s e perczben Felix szavai eléje álliták mindazt ,mit oly kellemes volt feledni . Önkénytelen sóhaj lebbent el ajkáról s Felix azon kérdésére ,mi nyomja szivét ,több részletet beszélt el életéből ,körülményeiből s csak két dolgot hallgatott el ,azt ,hogy vőlegény s hogy e házasság szive ellenére történik . Hogy ezt miért nem emlité barátjának ,maga sem tudta ,valamely ösztönszerü szégyenérzet tartá ettől vissza ,erélytelennek ,férfiatlannak látta magát ,s e perczben gyávaságnak tetszett előtte ,amit elkövetett ,-bár visszavonhatta volna . Meg volt győződve ,hogy Felix ,ha ki nem gunyolja is őt gyengeségeért ,mindenesetre megróná bátyja iránti bizalmatlanságát ;s azon könnyelmüséget ,melylyel önmaga rombolta szét élete boldogságát kárhoztatná ,s nagyon izgatottnak is érezte magát barátjával szemben ,kiről tudta ,hogy előadását kifakadásokkal kisérné ,s tartózkodott a rá nézve fontos részletekbe bocsátkozni . Sokáig ültek még a boulevardeon s elhatározták ,hogy negyvennyolcz óra mulva elhagyják Párist ,hova azonban még mindketten vissza szándékoztak térni . Két élvezetes nap után csakugyan utra kelt a két barát s minden nevezetesebb esemény nélkül érkezett Londonba ,hol Felix ,daczára ,hogy hosszu idő óta nem volt ,egészen otthonosnak érezte magát . Megérkezésük után való nap azonnal sietett fölkeresni ismerőseit ,de leveretve tért vissza ;azok két hónap előtt hagyták el a várost s az egész őszt és telet Angolországtól távol szándékoztak tölteni . Ez nagy csapás volt az ifjura nézve ,mert tökéletesen meghiusitá tervét jövőjére ,azonban rögtön elhatározta nem térni vissza Parisba ,hanem fölkeresni Mr. Parrt és családját Svájczban ,hova azok egyelőre utjokat vették . E szándékát közlé Alfréddal ,s az kisérőjeül ajánlkozott . Néhány hetet Londonban kivánt ugyan tölteni a város tüzetes átnézése s minden nevezetesebb hely fölkeresése végett ,mely idő alatt a nagybátyja által rábizott ügyeket is elvégezhette ,tökéletesen szabad volt és ment minden további üzleti dologtól . Párisból és Londonból is irt haza s kapott leveleket ,melyeket Felixnek rendesen fölolvasott s mindig magyarázatokkal kisért ,ugy hogy az lassanként leirásból tökéletesen ismeré rokonait ,gyermekkorát ,multját ,imádással párosult szeretetét Camilla iránt ,látogatását Bécsben annak szüleinél . Ugyszintén megmutatá Felixnek Izabella arczképét ,melyet Felix elragadó szépnek talált ,megmutatá a könyvet és csipkét is ,a melyet Bécsben kapott . Még a ház régi cselédjeiről sem felejtkezett meg Alfréd ,fölemlegeté az öreg portást ,ki negyven év óta van a Szolmer-házban ,Lukácsot ,ki még az ő apjának inasa volt ,vele járt Olaszországban ,ismerte anyját ,s szülei halála után folytonosan nagybátyja házánál maradt . Felix a legnagyobb érdekkel hallgatá mindezt ;neki ,kinek soha sem volt családja ,uj ,szokatlan érdekes volt mindezen családi változatosság ,az egyes körülmények ,majd házasság ,majd halál ,keresztelő és sok más részlet ,mely csak ugy előfordulnak az élet regényében ,mint bárminő könyvben . Két hónapi együttlét után Felix ugy beszélt Alfréddel a Szolmer-család viszonyairól és tagjairól ,sőt az üzlet multját ,emelkedését ,összeköttetéseit is ugy ismerte ,mintha egész életét azok között töltötte volna . Végre Alfréd annyira őszinte lőn barátja iránt ,hogy azt is elmondá neki ,mennyire nehezére esik az üzleti pályára lépnie ,s hogy minden erejét kénytelen volt összeszedni bátyjával szemben ,hogy el ne árulja ellenszenvét a rábizott kötelesség iránt . Azon aggodalmát is elmondá ,hogy e pályának soha sem fog megfelelni s azon félelmet ,hogy ily nagy vagyont kevés hivatás nélkül fog kezelni és e vagyon nagybátyjának halála után ,az ő avatatlan kezében ,a legnagyobb veszélynek leend kitéve . Ily társalgások közben járták be Londont ,kirándultak Brightonba ,Richemondba ,fölkerestek minden látni és nézni valót ,s egy hónap mulva Svájczba indultak ,hol azonban a Felix által keresett angol családot már nem találták ;mert az angolok ,ősz lévén ,déli Francziaországba ,Mentonéba siettek a hüvös svájczi levegő elől . A két ifju ugyanazon az uton utazott Mentonéba mint az angolok :Mr. Parr és családja ,s végre Mentonéba érve ,Felix megtudta ,hogy ismerősei csakugyan ott vannak . Későn este érkeztek s reggel a ragyogó napsugarak ébreszték fel őket . Sietve felöltözködvén ,Alfréd sétára készült ,mig Felix alig várta ,hogy barátait felkeresse . Elváltak . Alfréd már leirásból ismervén Mentene környékét és sétáit ,a gyönyörü Cap-St.-Martin felé vette utját . Mindenütt a tenger mellett cyprus- ,olaj- ,narancs- s czitromfák árnyékában haladt ,koronként meg-megállt és szemeit a gyögyörü képen legelteté ,mely eléje tárult . A levegő oly átlátszó tiszta volt ,hogy a tengerparton körös-körül minden várost kivehetett . Egymásután tüntek föl előtte Ventimiglia ,Pordigheva és San-Remó ,a másik oldalon Monte-Carló ,fölötte a Turbie ,vele szemben a Rocherrouge a pont St. Louis cyprus és pálma fáikkal ,a ragyogó kék ég alatt s a fok csúcsánál zuhogó tenger :mindez oly gyönyörű egészet képezett ,hogy szivét reszketni érzé a gyönyörtől . -Ah ,-kiáltá fel kitörve ,-ilyen vidék ,ilyen élet kellene nekem ! Anyám a szép olasz ég alatt született ,atyám müvész volt ,s én mindazon benyomásokat örököltem ,melyeket ők e szép vidékről magukkal hoztak . Ah én nem illem be a számok országába ,a kereskedői irodába ! Egy sziklára ült s fejét kezére hajtá . Szive annyira telve volt keserüséggel ,hogy nem vette észre azon két hölgyet ,kik e közben egészen közelébe értek . A fiatalabb kis kocsiban ült ,melyet az öreg nő huzott . Az ifju hölgy kilépvén a kocsiból ,vásznat ,ecsetet és festéket szedve elő ,szintén egy sziklára ült és festéshez kezdett ,mig az öregebb távolabb tőle foglalt helyet . Az ifju bámulva nézett reá . Még soha ily megható szépséget nem látott . Magas ,karcsu ,átlátszó ,finom alakzatu leány ült előtte ;arany haja puha fürtökben omlott vállaira ,mig szemei nedves fényben ragyogva oly feketék voltak ,mint az éj . Hosszukás finom arcza kissé föl volt hevülve ,s midőn vérpiros ajkait megnyitá ,két sor tündöklő fehér fogat láttatott . E leány bájos arcza ,minden tündöklő szépsége mellett hervatag volt ;mintha az lenne rá irva ,hogy nem marad soká az élők között . Az egész alak Alfrédnak Camillát juttatá eszébe ,s nem volt képes szemeit róla levenni . -Ön áthül ama sziklán ,miss Parr ,-kezdé az öreg nő angolul ,azt hiszem ,ama hely nagyon ki van téve a szélnek . -Legkevésbbé sem ,édes Huttons ,viszonzá nevetve a leány ,s önkénytelen az ifjura pillantott ,ki őt folytonosan a legnagyobb érdekkel és bámulattal nézte . -Miss Parr ,gondolá Alfréd ,hisz ez Felix barátjának leánya ,ah mily gyönyörü lény ! Ekkor beszéd hangjai üték meg füleit s barátját látta egy férfi és nő társaságában közeledni ,kiknek látására a fiatal leány félre tevé képét és ecsetjét s észrevehető meglepetéssel nézett Felixre . Ez őt megpillantva ,sietve közeledett felé . -Miss Parr ,kiáltá örömtelt hangon nyujtván felé kezét ,mennyire örülök önt viszontlátni ;ismeri -e még régi játszó társát ? A leány arczát láng boritá s habozva tette kezét az ifjuéba ,kiről tudta ,hogy ismerős ,mert szülőivel jött ,de látszott rajta ,hogy nem emlékezik reá . Valóban ...mondá habozva . -Mr. Everarde ,szólt az ifjut bemutatva Mr. Parr ,s a leány arczán élénk öröm látszott . -Ah ,mennyire megváltozott ön ,mondá ,sohasem ismertem volna meg ,s midőn látta ,hogy Alfréd és Felix köszöntik egymást ,sebesen tevé hozzá :fivére ,nemde ? -Igen ,mondá nevetve Felix ,idősebb testvérem Alfréd ,van szerencsém önöknek bemutatni . Szolmer közelebb lépett ,meghajtá magát ,de nem hallotta micsoda nevet ejtett ki Felix ,midőn őt bemutatá ,s igen csodálkozott ,hogy az egész család Mr. Everardenak hivja őt ,s a legnagyobb előzékenységgel és barátsággal fogadta és oly ismerősen bánt vele ,mint Felixxel ,ki több mint hat évet töltött házuknál . Az egész napot együtt tölték ,s midőn hazafelé mentek ,Florence nem akart kocsijába ülni . -Nem vagyok én beteg ,mondá kipirult arczczal ,s csak mert egyetlen leány vagyok ,azért vigyáznak ugy reám . És akaratos gyermekként rázta meg fürtös fejét . Nem ,nem ,ismétlé ,semmi esetre se megyek kocsin ;Huttons üresen fogja azt haza huzni ,s engem ,ha elfáradok ,atyám vagy Mr. Everarde vezetni fog . Engedni kellett . Ugy történt mindig minden ,a mint ő akarta . Midőn az Everarde nevet kiejté ,arcza kissé piros lett s Alfrédre nézett . Alfréd rögtön hozzá futott és karját nyujtá neki ,s minden mozdulatán látszott ,hogy mily örömmel teszi azt . Felix elől ment Mr. és Mrs. Parral ,ők bátra maradtak s utánuk a nőcseléd haladt az üres kocsival . Mig Felix előadá ügyeit öreg barátjának s a kérelmet egy állás elnyerhetése végett ,addig Florence és Alfréd élénken csevegtek s nagyon jól mulattak együtt . Kedvteléseik ,gondolkozásmódjuk ,szokásaik nagyon hasonlók voltak s igy könnyen megérték egymást . Midőn este elváltak ,mint régi ismerősök szoritottak kezet . Midőn Felix előadá terveit az angolnak ,társalgás közben azt kérdé ,mi módon jutott ő ,egykor mint kis gyermek annak házába ? -Ez egészen véletlenül történt ,viszonzá a kérdett . Ön tudja Felix ,hogy atyám igen előkelő és gazdag ember volt ,lord Vhitmor ,s én ,mint második fia ,anyám részéről kaptam csak egy negyedrész vagyont ,miután még két fiatalabb öcsém is volt . A lelkészi pályára léptem ,s az atyai vagyonból semmit ,még a nevet sem örökölvén ,mig idősebb bátyám lord Whitmor of Cadogannak nevezi magát ,én egyszerüen Mr. reverend Parr vagyok ;öcséim közül az egyik a katonai pályán van s a legifjabb kereskedő . Brightonban telepedtem le ,megházasodtam ;nőm szép összeg pénzt hozott s lassankint vagyonos ember lettem . Kevés igénynyel birtunk ,nagyon elégedettek valánk ,és csak egy dolog szomoritott bennünket ,hogy nem volt gyermekünk ,mert Florence csak házasságunk tizenkettedik évében született . Midőn Isten meghallgatá könyörgésünket és a kis gyermekkel megajándékozott ,többé nem hiányzott semmi ,hogy elégedettek legyünk . Egészen hivatásomnak és családomnak éltem ,napjaim ,éveim egyforma csendességben teltek . Egy napon levelet kaptam öcsémtől ,ki ,mint mondám ,kereskedő s már igen tekintélyes és gazdag ember volt . A levélben azt kérdezé ,nem volnék -e hajlandó egy hat éves kis idegen fiut házamba fogadni ,őt ,mint saját gyermekemet ,jó kereszténynyé és jó angollá nevelni . Én ezt a legnagyobb örömmel tettem ;tudtam ,hogy a kis fiu árva ,s tudtam ,hogy őt soha jobb helyre nem adhatják ,mint hozzám ,hol szülei helyett apát-anyát fog találni ,s benne egy jó keresztényt nyerek az egyháznak és egy honfiut nagy nemzetemnek . -Igy jött ön házamba ,Mr. Everarde ,s hogy mai napig nem tartozik családomhoz ,ennek oka az ,mert azok ,kik ön felől rendelkeztek ,tizennégy éves korában Lipcsébe vitték a collegiumba s utóbb kereskedelmi iskolákba ,azt hiszem attól félve ,hogy anyanyelvét teljesen elfelejti . Felix gondolatokba merült e beszéd alatt . -Igy tehát öcscséhez kell folyamodnom ,Mr. Parr ,ha az előzményeket tudni akarom ? -Az többé nem lehetséges ,minthogy szegény öcsém négy év előtt meghalt . -És családja nem maradt ? -Nőtelen volt ,összes vagyonát leányom Florencere hagyta . Felix arczán keserü mosoly vonult el azon gondolatra ,hogy mily ügyesen töröltek el minden nyomot azok ,kiknek érdekökben volt tőle megmenekedni ,hogy soha se találhasson reájok . -És mégis ,minden hasztalan volt ,én ismét angol leszek ,nemde Mr. Parr ,ön ismét fiává fogad ? -A legnagyobb örömmel ,látom a nyelvet ma is ugy beszéli ,mint ha soha sem lett volna Angolországtól távol ,s ha a kereskedelmi pályára készült ,ugy ... -Nem vall velem szégyent ,bárhová ajánl ,arról biztositom . Mr. Parr megigérte neki ,hogy ismerőseinél tudakozódni fog valamely jó állás iránt ,s Felix elhatározta ,hogy azalatt ,mig ilyen találkoznék ,Mentonéban marad ,mibe természetesen Alfréd is a legnagyobb örömmel egyezett bele . Alfréd minden idejét az angol családdal s különösen Florenceval tölté ,kit egy nagy betegség kiállott szenvedése után a londoni orvosok előbb Svájczba ,azután valamely déli tartományba küldtek . A leány teljesen egészségesnek érezte magát ,s csakis szülei tulságos szeretetének állitá mindazon kényeztetést ,melylyel őt még mindig körülvették . -Ugy bánnak velem ,mint beteg gyermekkel ,mondá olykor nevetve ,s én ,hogy örömet okozzak nekik ,türöm a sok ápolást . Meglátszott azonban finom termetén ,halványságán és fényben uszó szemein ,hogy igen gyönge ,beteges . Néha oly szép volt ,mint egy tulvilági lény és szépsége oly megható ,hogy az ember őt látva ,majdnem könyezett . Ha legkisebb változása volt ,szülei kétségbe estek ;egy mosolyáért apja-anyja életét adta volna oda . Elkényeztették ugy ,a hogy a gyermeket kényeztetni lehet ,és ő mégis maga volt a jóság és szelidség . Engedékeny ,elnéző mindenki iránt ;tizennyolcz éves volt s a festészetnek szentelte napjait ,az erdő ,virág és madarak voltak barátjai ,egész világa ,a legjobb könyveket olvasá ,melyeket atyja az ő számára kikeresett ,az életnek csak jó és szép oldalát ismerte ,minden virult ,ragyogott körülte s ő nem tudta ,hogy a napnak árnyéka is van . -Jőjjön velem holnap a Roché-rougehoz ,mondá este Alfrédnek ,ha elváltak ,vagy a fokra ,vagy a völgyekbe ibolyát szedni ! Minden napra volt valami terve ,melyet Alfréddel közölt s az ifju ,bár jól érzé a veszélyt ,mely e társaságban őt fenyegeté ,nem birt annak ellentállni . Még csak nem is gondolt arra ,hogy távozzék s elhagyja Mentonét . Érezé ,hogy ez lehetetlen s minden idejét Florencevel tölté . -Miért hivnak önök engem Everardenak ?kérdé mindjárt ismeretségök másodnapján a leányt ,ki csodálkozva nézett reá . -Ez tehát nem önnek a neve ? -Én nem vagyok Felix bátyja s őt hivják Everardenak . -Hiszen a név mindegy ,viszonzá nevetve a leány ;kérem engedje ,hogy Everardenak hivjam ,nekem e név nagyon tetszik . Alfréd nevetve vállat vont . -Hivjon inkább Alfrédnek . -Ah azt nem tehetem ! -Hisz Felixet is keresztnevén nevezi . -Ő gyermekkori játszótársam volt ,de ha önt Alfrédnek hivnám ,vőlegényemnek tartanák . Alfréd sápadt lőn e szavakra ,a lelkiismeret egy nyila szurta át szivét . Már egy hónapja voltak Mentonéban s Mr. Parr még mindig nem tudott biztosat mondani Felixnek a kivánt állás felől . Jöttek-mentek ez ügyben Londonba és vissza a levelek ,de végeredményhez nem jutottak ,s különben a két müvelt ,szellemdus ifju oly kellemes társaságot képezett a Parr-család részére ,hogy örültek ,ha azok minél tovább maradnak Mentonéban ,s ők maguk is oly jól érezték magukat ,hogy egyik sem kivánkozott elhagyni a szép helyet . Felix gyakran átment Monte-Carlóba ,s mint mondá ,nagy szerencsével játszik . Alfréd egyetlen egyszer kiséré őt oda s elragadtatva dicsérte a hely szépségeit ,de többé soha sem kisérte barátját ,inkább addig angol ismerőseivel tett kirándulást a hegyek közé ,vagy az ibolyával telt völgyekbe ,s bokrétát kötött Florencenek . Ugy éltek ,mint Pál és Virginia . Még soha szerelem oly természetesen ,oly minden zavar s titokszerüség nélkül nem fejlődött ,mint Florence keblében Alfréd iránt . Szerette őt ,és nem tudta ,hogy ezt titkolni kell . Reggel ,ha jött ,eléje futott ,ha elment ,reszketve szoritá meg kezét s elbeszélé neki ,hogy mily hosszuk azon órák ,melyekben nem láthatja őt . Számtalanszor megkérdé tőle »gondol -e reá «,ha nincsenek együtt ,s könyes szemekkel mondá ,hogy ha tőle válni kellene -meghalna .... A szülők mosolyogva hallgatták e szavakat . Ők rég tisztában voltak a fölött ,hogy Florence ahhoz fog férjhez menni ,kit szive választ . Születése óta mindig azt tette ,amit akart ,s a szülők örültek e vonzalomnak ,habár azt sajnálták ,hogy nem angol az ,kit szeret ,különben teljesen helyeslék választását . Látták ,hogy Alfréd tökéletesen gentleman . Hogy minden szava észt ,finomságot ,szivet és a legjobb nevelést árulja el ,s ők nem kivántak többet . Nem is gondolkoztak a jövő felett ,semmiféle körülményeiről nem tudakozódtak ;a mi egyik főjellemvonása az angoloknak . Ők az első félórában tudják ,hogy gentleman -e az ,kivel a sors összehozta őket vagy nem ,s ha müveletlennek találják ,nem néznek többé reá ,mig ellenkező esetben tiz évi ismeretség után sem kérdezik körülményeit ,eredetét ,kilétét ;szerintük vagy érdemes valaki ,hogy művelt emberek társaságában legyen ,vagy nem ,s ezzel be van végezve minden . Igy volt Alfréd is az angol családdal . A legbensőbb barátságban éltek és soha egyetlen szóval sem emliték családját ,multját vagy terveit a jövőre s ő soha sem beszélt e dolgokról . E közben Felix kezdett türelmetlen lenni ,s pár hónapi Mentonéban létele után egy napon kinyilatkoztatá Alfrédnak ,hogy pár hétre Londonba megy . -Mily szerencse rám nézve ,mondá az ifju ,igy rád bizhatom azon teendőt ,mire bátyám legutolsó levelében kért ,s iratokat szedett elő ,miket Felix figyelemmel nézett át . -Igen nagy összegről van szó ,melyet ama banknál föl kell venned ,mondá figyelmeztetőleg barátjának Felix ,még pedig személyesen . -Te megteszed ezt helyettem ,nemde ?-folytatá némi zavarral Alfréd ,mert érezte ,hogy kötelességi szempontból helytelenül cselekszik ;én nem hagyhatom el e helyet . -Még sógorok leszünk ,mondá nevetve Felix ,értem annyiban ,hogy a Parr-családnak ugy mutattalak be ,mint öcsémet . -Ah ,hisz ez csak tréfa ,én Florencenek mindjárt másnap megmondám ,hogy nem Everarde a nevem ,és azóta többnyire Alfrédnak hivott ,ha mások nem hallák . Felix nevetett ,mialatt Alfréd arcza lángvörös lőn . -Elvégzem kivánságodat az angol banknál ,s csak arra figyelmeztetlek ,hogy meggondoltad -e ,mily következései lehetnének annak ,mit cselekszel ? Azon összeg ,melyet rám bizol ,egy egész vagyon ;nekem egy garasom sincs ,ugyszólván szerencsevadász vagyok a világban ,sem nevem ,sem családom ,kidobtak az emberek közé ,s tartanak pénzzel azért ,hogy a nyomor rá ne vigyen ,hogy családom kilétét kutassam ,hátha a rám bizott összeggel tovább állok ! -Felix ! -Száz közül kilenczvenkilencz ezt tenné helyemben a mai világban ,folytatá mind élesebb keserüséggel Everarde s ki tudja ,nem leszek -e én a századik ?.. . Alfrédet kétségbe ejté e gúny és makacsság . -Ha ezt hihetném rólad ,mondá heves haraggal ,ugy egy perczig sem társalkodnám veled ,azt hiszem ,eléggé ismerlek arra ,hogy ettől ne féljek . Felix áradozó szeretettel szoritá meg kezét . -Te még sokat fogsz csalódni a világban ,mondá mély sóhajjal ,az oly emberek ,mint te ,nem a mai világba valók . -Ugy beszélsz ,mint egy vén bölcs ,mondá nevetve Alfréd ,két évvel vagy fiatalabb nálam ,egyszerre léptünk ki az intézetből ,annyi tapasztalásod van mint nekem ,s oktatást adsz az élet és emberek rosszaságairól . -Te idealista vagy ,már jellemedben fekszik ,hogy mindenütt a szépet ,jót és a költőit keresd ,magadról itélsz meg másokat ,s az életet ugy itéled meg ,mint a minő körülmények között folytak mostanig napjaid . -És te ? -Én más körülmények között születtem és neveltetém ;már szüleimnél kezdtem az emberek rosszaságát ismerni ,s véleményem az ,hogy a körülmények mindenkit rosszá tehetnek . -Ezt csak a keserüség mondatja veled ,s mert épen ugy mint én ,nem ismered az életet ,a jövő és tapasztalás az ellenkezőről fognak meggyőzni . -Hiába vitatkoznánk e fölött ,mert nem győzhetnők meg egymást . Te milliomok ura vagy ,kihez mindenki alázatos arczczal fog közeledni ,én szegény földönfutó ,ki az embereket nagyon is hétköznapiságukban ismerem . -Igazad van ,ez oly tárgy ,melyről nem beszélhetünk . Te mindent rútabbá akarsz tenni ,mint van ,én pedig talán mindent szebbnek látok s ez nem körülményeinkben ,de önmagunkban rejlik ,biztositlak ,hogy én a te helyzetedben épen oly szép reményekkel tekintenék a jövőbe ,mint most ,te pedig épen oly kételkedő és keserü volnál ,ha egész vagyonommal birnál ,mert ez jellemedben fekszik ;-isten tudja ,örömest cserélném azt el a te szabadságod és függetlenségeddel ,ha lehetne . -És miért ne ,mondá odavetve Felix ,mialatt szivarjáról lerázta a hamut . Mi tartóztat ,hogy ne maradj helyettem Angolországban mint Everarde Felix ,s én ne menjek rokonaidhoz mint Szolmer Alfréd ... Alfréd oly bámulással nézett barátjára e szavakra ,hogy az gunyos nevetésben tört ki . -Nos ,mi tartóztat ,folytatá bizonyos konoksággal . Nem hasonlitunk -e egymáshoz ,hogy mindenki testvéreknek tart bennünket ,nincsen -e egy és ugyanazon pályánk . Több gyakorlattal bir -e egyikünk a másiknál s nem hivnak -e e perczben mindkettőnket Everardenak ,csak tőled függ ,hogy ha egyikünkből Szolmer lesz ,az te ,vagy én legyek . Mindez tréfásan s gunynyal volt mondva ,de Felix oly kihivó éles tekintettel szegzé tekintetét Alfrédra ,hogy az egészen megzavarodva süté szemeit a földre s a csodálkozástól egyetlen szót sem birt kiejteni . Felix elveté szivarját s fölugorva helyéről barátjához lépett ,kinek hevesen tette vállára kezét . -Én megmondom neked mi tartóztat vissza ettől ,ha akarod tudni ,-nagybátyád milliomjai ! Most végre Alfréd is magához tért s lángpiros arczczal ,szikrázó szemekkel viszonzá Felix gunyos tekintetét . -Nem a milliomok ,kiáltá hevesen ,nem a pénz ,mint te gondolod ,hanem a becsület ! Ez az ami visszatartana attól ,hogy oly tettre vetemüljek ,mi lelkiismeretemmel nem fér össze . Felix mosolyogva vont vállat . -Ugy hát ne bizz ötszázezer frankot egy ismeretlenre ,mert nem tudod ,hogy nem kerül -e e tett még sok lelkiismereti furdalásodba ,miután azon összeg nem a tied ! -Ez annyit tesz ,hogy te nem akarod megbizásomat s kérésemet teljesiteni ? -Sőt igen szivesen ,ha azt rám mered bizni . Alfréd szó nélkül szedte elő irományait ,arcza büszke önérzetben lángolt ;leült ,a papirosokat egyenkint átnézte s Felixnek nyujtá ,ki azt hasonlóan átvizsgálta ,s midőn minden részlettel ,mi az ügyhöz szükséges volt ,megismerteté őt ,kezét nyujtá neki . -Légy meggyőződve ,mondá ,hogy mig távol leszesz ,soha egy percznyi nyugtalanságot sem érzendek a miatt ,hogy ez összeget egy szerinted ismeretlenre biztam ,ki legjobb barátom . -Köszönöm !viszonzá Felix ,s hangjának reszketése elárulta benső megindulását . Felix harmadnapra határozta elutazását ,s még az nap közlé e tervet Mr. Parral ,ki helyeslé tettét ,de némi aggodalommal kérdé ,ha Alfréd is követendi -e őt ? -Nem ,viszonzá a kérdett ,ő egy ideig ,mig én visszatérek ,itt marad ,s később majd együtt folytatjuk utunkat ;s midőn Florence a szobába lépett ,élénken mondá neki apja ,hogy Felix Londonba utazik ,de ... A leány halott halvány lőn . -És Mr. Alfréd ?kérdé elfojtott hangon . -Ő itt marad !viszonzá jelentőségteljes mosolylyal Felix . -Ah ,mennyire megijedtem ,folytatá elpirulva s megkönnyebbülve ,a legnagyobb természetességgel Florence ,mit kezdtem volna nélküle ,ki lett volna sétáimban társam ;és meddig marad ön távol Mr. Everarde ? -Azt hiszem ,két vagy három hétig ,különben az egészen ügyeimtől függ ,meglehet előbb ,meglehet később térek vissza ,egyébként ön nem nélkülöz engem Florence ? -Nem annyira ,mint Alfrédet ,viszonzá őszintén a leány ,de ön is nagyon hiányozni fog nekünk . -Köszönöm ,sietni fogok vissza ... És valóban sietett is ,két heti távollét után visszatért Mentonéba ,s azon kereskedő háztól ,hova ajánlva volt ,csak biztatást ,de semmi bizonyost sem hozott . Mig távol volt ,Alfréd ,mint azelőtt ,minden idejét a Parr-család körében tölté s minden gondolkodás nélkül adta át magát azon varázsnak ,melyet Florence társaságában talált . Hiába érkeztek nagybátyja és Izabella levelei ,hiába kérdezték azok tőle ,mit csinál oly soká egy helyen és pedig Mentonéban ,hol elfoglaltsága nincs ,-ő alig felelt nekik s akkor is oly kitérően és oly általánosságban ,hogy Izabella heves jelleméhez képest végre élénk szemrehányásokat tett neki ,mire ő a legnagyobb nyájassággal ,szeretettel felelt ,de részletekbe nem bocsátkozott . Egész szivét és eszét a Florence iránti szerelem foglalta el . Az őrüléshez érezte magát közel ,ha arra gondolt ,hogy e lénytől valaha el kell válnia s életét máshoz kötni ,kivel alig rokonszenvezett . Órákig ült és gondolkodott ,mit tegyen ,hogy e köteléket felbonthassa ,mely azelőtt még türhetőnek ,de most elviselhetetlennek tetszett neki ,s megforgatott fejében minden lehetőséget ,mi szakadásra vezetné ,s minden ,de minden eszébe jutott ,csak egy nem -az őszinteség ! Erre nem is gondolt ,mert nem érzett elég erőt ,hogy nyiltan megirja ,miként unokatestvérét nem szereti ,azon két ember gyermekét ,kiknek ő az életben mindent köszönhetett . Hiába inté az ész a szivet ,mindannyiszor Rochefoucauld azon mondata jutott eszébe ,»ha szenvedélyünket legyőzzük ,ez nem a mi erőnket ,hanem azok gyengeségét mutatja. « A mennyire növekedett szerelme ,annyira növekedett kétségbeesése is ,s midőn egy napon Felix váratlanul belépett hozzá ,izgatottan borult karjaiba s az első üdvözletek kicserélése után elmondott neki mindent ,még azt is ,mit eddig mindig elhallgatott előtte ,hogy Izabella menyasszonya s hogy e házasságból semmi sem lehet . Felix nyugodtan végighallgatá őt s itt-ott elbeszélése közben egy-egy kérdést vetett oda . -Te sokat beszéltél nekem Camilláról ,mondá a többek között ,de azt soha sem emlitéd ,hogy ki volt ő tulajdonképen ,mielőtt bátyád elvette ,hogy kinek a leánya ,gazdag -e vagy szegény ,szeretetből lépett -e bátyáddal ama házasságra ,mely őt boldogtalanná tette ,vagy hogy körülményei kényszeritették -e férjhez menni egy gazdag emberhez ,ki nálánál husz évvel volt öregebb ? -Hogy ki volt ő ,azt elmondhatom neked :Reinhold Camilla ,egy igen gazdag bécsi bankár leánya ,de hogy mi vitte ama házasságra ,nem tudom . Anyagi viszonyok nem ,más egyébnek kellett a dologban lenni ,bizonyos titokszerüség fedi ez esetet ,melyből én csak annyit tudok ,hogy nyolcz éves házassága alatt szüleivel soha sem találkozott ,s igy azt hiszem ,hogy vagy azok kényszeriték őt a férjhez menetelre ,vagy szülei akarata ellenére tette e lépést ,mely ,meg vagyok győződve ,életébe került . Felix elgondolkozott . -És Izabella az ő leánya ;azt mondod ,hogy anyját imádtad és leányát nem szereted ;hát nem hasonlit e leány édes anyjához ? -Legkevésbbé sem ;soha gyermek annyira el nem ütött anyjától ,mint unokahugom ,s ha valaki hasonlithat Camillához ,az egyedül Florence ! -Alfréd ,te igen komoly játékba kezdtél ,mely mondhatom ,könnyen Florence életébe kerülhet . -Nem ,nem ,ne ejtsd ki ez iszonyu szót ,kiáltá fölugorva Alfréd ,soha mást ,mint Florencet ,nem veszek nőül ,inkább meghalok . -E perczben nem tudok neked tanácsot adni ,mondá Felix ,legjobb lesz ,ha most elejtjük e tárgyat ,majd visszatérünk rá . Itt vannak irományaid ;az ötszázezer frank azóta már bátyád kezei közt van ,azt hiszem ,te magad sem végezhetted volna jobban . -Köszönöm Felix ,te igaz barátom vagy . Nyugodtabb ,higgadtabb vérmérsékletü s meg vagyok győződve ,hogy minden dologban a legjobb tanácsot fogod nekem adni . A két barát kezet szoritott s Felix átöltözködvén ,a tengerpartra mentek ,hol ez időben az előkelő közönség mind együtt volt található ,igy Parrék is ,kikkel ők rövid séta után találkoztak ,s kik az ujonjöttet a legnagyobb nyájassággal fogadták . Miután Felix most már minden körülményt ismert Alfréd életéből ,figyelemmel kisérte annak magaviseletét Florence iránt s ugy látta ,hogy Alfréd egészen ugy viseli magát a leány iránt ,mintha annak vőlegénye volna ,s hogy Florence fiatal szivének egész szenvedélyével ragaszkodik Alfrédhez ;este ;midőn hazamentek s egyedül voltak ;nézetét el is mondta barátjának . -Te messzebb mentél e dologban ,mondá neki ,mintsem helyzetedben szabad lett volna ;most csak az a kérdés ,mire határozod el magad ,mert tovább ez igy nem tarthat ;vagy szakitasz Parrékkal ,vagy őszinte vallomást teszesz bátyádnak ;-válaszsz a kettő közül . Alfréd megdöbbenve hallá e szavakat s lelkében tökéletesen igazat adott Felixnek . Maga is érezte ,hogy a húrok tul vannak feszülve ,de arra ,hogy egy vagy más irányban határozzon ,sehogy se birta magát eltökélni . Hol gondolkozva ,hol beszélgetve tölték az estét ,s végre Felix azon tanácsot adta Alfrédnek ,ne menjen pár napig Parrékhoz ,vesse magát próba alá ,s határozzon minden benyomás nélkül ;ne most ,ne e perczben ,hanem mikor nehány napja lesz már ,hogy Florencet nem látta . Alfréd szinleg elfogadta e tervet ,de igen jól tudta ,hogy a pár napi távollét csak szitani fogja Florence iránti szerelmét ,s nem nehány nap ,de sok-sok év ,egy öröklét mulva sem feledhetné Florencet . A következő napon kora reggel a Berceaura mentek ,mely hegy a környéken a legmagasabb ,s a kirándulás egész napot vett igénybe ,és igy Alfréd nem láthatá Florencet . Másnap Nizzába rándult a két barát ,hol egy napot töltöttek ;onnét harmadnap Cannesba . Negyed nap már nem állta ki tovább Alfréd ,s midőn megérkezett Mentonéba ,a vasutról egyenesen Parrékhez sietett . Midőn belépett ,Florencet egyedül találta ,ki mosolygó arczczal jött eléje s feléje nyujtá mindkét kezét . -Jó ,hogy jön Alfréd ,papa és mama már azt hitték ,elutazott . -És ön ,Florence ?kérdé kezeit nem bocsátva el az ifju s oly mélyen ,oly szerelemmel nézett szeme közé ,hogy a leány önkéntelen lesüté szemeit ,aztán a legbensőbb bizalommal és szerelemmel tekintett reá . -Én ,mondá mosolyogva ,én tudtam ,hogy ön valahova kirándulást tett s hogy nemsokára vissza fog jönni . -És ha nem jöttem volna ? Florence álmélkodva nézett rá . -Hogyan lehetne ez ?kérdé elfogultan ;erre még sohasem gondoltam ,hisz ha önt nem láthatnám ... Elhallgatott s nagy könyek peregtek arczára . -Florence ,kiáltá az ifju és heves szenvedélylyel keblére ölelé a reszkető leányt ;hát nem tudja -e ,hogy jobban szeretem mint életemet ,hogy e három nap alatt a pokol kinjait szenvedtem át ,hogy egy nap ,egy óráig sem tudok ön nélkül élni ,s hogy inkább meghalok ,semhogy valaha elhagyjam . A leány könyein át mosolygott ,s nagy szemeit a legbensőbb szerelemmel függeszté kedvesére ,kinek minden szava mind megannyi mennyei szózat hangzott fülébe . Helyet foglaltak . Annyi mondani valójuk volt egymásnak ,s este ,midőn Felix a szobába lépett ,mindkettejük arczán látta ,hogy vallomásra jutottak ,a boldog öröm oly magasztos kifejezése ült arczukon ,minőt csak a kölcsönös és megértett szerelem varázsolhat a vonásokra . Ez alatt Parrék is visszaérkeztek sétájokból s örvendve látták ,hogy leányuk oly vidám ,minőnek már több napja ,Alfréd távolléte óta ,egyszer sem látták . Midőn a két barát ez este otthon együtt volt ,Alfréd elmondott mindent Felixnek ,mindent s azon határozatát ,hogy Izabellának irni fog ,tudatni fogja vele a történteket ,vagy legalább annyit ,hogy házasságukból semmi sem lehet . De ezt könnyebb volt mondani ,mint megtenni . Száz levelet kezdett meg s egyet sem fejezett be . Nem talált szavakat ,hogy hálátlanságát leirja ,nem volt ereje ,hogy másként tegyen ,mint szive parancsolá . Kétségbe volt esve ,nem evett ,nem aludt ,nappal minden idejét Florencevel tölté ,s este ,midőn senki sem járt többé a tengerparton ,ő akkor föl s alá futkosott s hallgatá a tenger zugását ,mely annyira hasonlitott az ő bensejéhez . Parrék semmit sem vettek rajta észre ,mert ha Florencevel volt ,akkor nyugodt és boldognak érezte magát ,a leány szülőinek rég megmondta ,hogy Florencet szereti ,nőül akarja venni ,s azok áldásukat adták e frigyhez ,mert látták ,hogy leányuk boldog ,s ők nem kivántak egyebet . -Anyagi ügyeiről ne gondoskodjék Mr. Everarde ,mondá Parr neki ,Florence gazdag s mi nem kivánunk mást ,csak azt ,hogy leányunkat tegye boldoggá és hogy igérje meg ,hogy Angolországban marad ,a mig élünk ,velünk fog lakni ,mert Florencetől megválni nem birnánk . Alfréd mindent igért ,hisz oly kimondhatatlan boldog volt ,hogy nem kivánt egyebet ,mint elvonulni ,elbujni a világ elől ,nem látni soha senkit ,egyedül Florencenek és boldogságának élni a föld valamely szép helyén s elfelejteni mindent ,a mi őt a multra emlékeztetné . Egy este haza menvén bátyjától és Izabellától leveleket talált ,melyben azok nagy szemrehányásokat tettek neki hosszú hallgatásáért ,még mindig Mentonéban lételéért s hivták haza . Ekkor már egy hónapja nem irt nekik . Rögtön asztalhoz ült és tudatá ,hogy másnap elhagyja Mentonét ,Párisba és innét Londonba megy ,hogy tapasztalatait folytassa ,néhány hétig beteg volt ,irá ,s mig jobban nem lett ,nem akarta őket nyugtalanitani ,azért nem irt . Még most sem volt ereje a valót bevallani . Reszketve adta e levelet postára ;tudta ,érezte ,hogy mily helytelenül cselekszik ,becsületérzése föllázadt e tette ellen és mégsem tehetett másként . Vajjon igaz -e az ,hogy minden ember egy rossz szellemmel s egy őrangyallal jön a világra ,kik szivében folytonosan küzdenek ,s majd egyik majd másik győzedelmeskedik ,mig végre az egyiknek vagy másiknak jut a végleges diadal ? Igy volt ez ,legalább Alfrédnél . Ő minden jó és rossz cselekedetet képes volt megbirálni ;tudta ,mikor tesz jót s mikor követ el helytelent ,de nem volt ereje önmaga fölött győzedelmeskedni ,s a véletlen ugy akarta ,hogy veszélyesebb körülmények közé jöjjön ,mint az emberek legnagyobb része . Felix figyelemmel kisérte őt ,de ha Alfréd nem kérdezte ,nem szólt bele barátja tetteibe . Ő egyrészt nagyon is el volt foglalva saját ügyeivel s másrészt nem akarta tanácsát barátjára erőszakolni ;de titokban gondolkodott a felett ,hogy mi módon lehetne ama veszélyt elháritani ,mely Alfrédet fenyegeti ,ki vakon rohant abba . Felix egészen más jellemmel birt ,mint Alfréd ;sorsa már olyan volt ,hogy keserüvé legyen az emberek igazságtalansága és rosszasága fölött . Érezte ,hogy létele e földön egészen jelentéktelen ,sziv ,vagyon és barátok nélkül dobták ki a világba ,s azt hivé ,a sors még csak tehetséget sem adott neki ,hogy fölküzdhesse magát valamely polczra . E gondolat kétségbe ejté . Küzdeni egy egész életen át ,dolgozni eredménytelenül ,elveszni ismeretlenül ,szegényen ,a nagy tömeg között ,mint annyian ,s végre meghalni ,ugy mint valamely állat ,ki azért dolgozott egy életen keresztül ,hogy enni kapjon -mily sors ez ! Élni azért ,hogy megkeresse mindennapi kenyerét ! Ez borzasztó gondolat volt Felixre nézve . Nagyravágyó kezdett lenni . Keblét erélyes akarat dagasztá és agyát ránézve elérhetetlen ,kivihetetlen eszmék kinozták . Olykor tudni akarta kilétét ,elhatározta kérdőre vonni azt ,ki őt alamizsnával látja el -tán sajátjából . Máskor megveté ,s nem akart róla tudni és tőle valamit elfogadni ! Ily különböző eszmék ,vágyak ,tervek foglalkoztaták a két barátot ,kiknek az volt szerencsétlenségük ,hogy a sors nem helyezte egyiket a másik körülményei közé . -Mit tennék én Alfréd helyén !gondolá gyakran Felix . -Mily boldog volnék ,ha Felixxel cserélhetnék !sóhajtá nem egyszer Szolmer . Az idő mult ,s Felix levelet kapott Londonból ,honnét egy jó állás megnyilását jelenték neki ,s kérdék ,ha akarja -e azt elfoglalni ? Ő azonnal készen volt az utra . Közlé szándékát Mr. Parral és Alfréddel ,kik helyeslék határozatát ,s már márczius lévén és a dél meleg ,ők is vele mentek Londonba . Everarde elfoglalá állását s Parrék néhány heti Londonba időzés után Brightonba mentek ,hol Parrnak mint lelkésznek egy évi szabadság ideje már letelt . Ez időt az egyházi gondnokság leánya egészségének helyreállitása végett adta neki ,s igy most már Parr sietett elfoglalni papi székét és Alfréd majd Londonban ,majd Brightonban volt ,de folytonosan a család közelében tölté idejét . Ősz lett ,a fák levelei hulltak s Florence ujra betegeskedni kezdett . Halvány ,sovány lőn ,valamely titkos félelem látszott őt epeszteni ;olykor láza volt s az orvos fejét csóválá ,midőn a leány állapotát megvizsgálta . »E perczben még nincs veszély ;-mondá a kétségbeesett szülők kérdésére -de valamely belső bánata van leányuknak ,ezen kell segiteni ,különben az ily gyenge alkatu és élénk képzelőtehetségü lényt megemészti a titkos gond és bú. « Mi lehetett ez ? Florencenek minden vágya teljesült ,még gondolatát is ellesték ,Alfréd szenvedélyesen szerette őt ,majd mindig együtt voltak ;a szülők nem birták kitalálni ,hogy mi lehet az ,a mit az orvos sejtett ! Közlék ezt Alfréddel is ,ki a hirre nagyon megdöbbent . -Én szerelmem ,mondá Florencenek ,s kezét kezébe fogta ,mit tegyek ,hogy egészséges légy ,szólj ,életemet adom érted ! -Édes Alfréd ,mondá Florence s elpirulva simulván hozzá ,én nem értem azt ,hogy mért nem esküszünk meg ,mi tartóztat ,hogy egymáséi legyünk ;félek ,hogy nem szeret eléggé arra ,hogy nejévé tegyen ! Közel egy éve ,hogy menyasszony s vőlegény vagyunk és még egyszer sem fejezte ki azon vágyát ,hogy megesküdjünk . -Kedves Florence ,mondá Alfréd és szerelemmel zárta karjaiba a leányt ;-miért nem szólt régen ,hogy ezt óhajtja ,hisz ez nekem is legnagyobb boldogságom ! Még ma beszélek atyjával s remélem ,hogy rövid időn az enyém leend . És valóban e kivánság a legboldogabb emberré tette Alfrédet ,s ő ,ki saját erejéből soha sem birt határozni és mindig azt várta ,hogy a körülmények kényszeritsék őt ,örült ,hogy végre határozni kell . Mindent rendbe hozott Mr. Parral ,ki elmondá ,miféle irományokra van szüksége ,mint idegennek ,s hogy ő saját maga fogja őket összeadni . Alfréd protestans volt ,s igy a vallásra nézve semmi nehézség sem létezett ;s csakis attól függött az esküvő ,mennyi időbe kerülend ,mig Alfréd szükséges irományai megérkeznek . E percztől Florence ismét a régi volt . Arcza rózsái visszatértek ,élénk ,örvendő és boldog volt ;nem kételkedett Alfréd szerelmében ,s gyakran mondá szüleinek és vőlegényének ,-ha Alfrédet vagy szerelmét elveszteném ,az halálom lenne ! Mily ingatag alap ahhoz a férfi szerelme ,hogy arra egy élet boldogságát épitsük ,s mily ritka nő ,ki abban nem csalódik ! Alfréd néhány nap mulva Londonba ment ,hogy Felixszel beszéljen . Tudta ,hogy midőn Londonba érkezik ,Felix hivatalában lesz ,hol nagyon meg volt elégedve s igen jó és jövedelmező állással birt . Alfréd azonnal oda ment és felkereste őt . Midőn belépett ,Felix látta rajta ,hogy valamely nagy és erős elhatározással kereste fel őt ,s félre téve munkáját ,eléje sietett . -Hány órakor szabadulsz meg innét ?-kérdé Alfréd a kézszoritás után ,s hangja a fölindulástól reszketett . -Ötkor ,s igy hatkor együtt ebédelhetünk ,remélem ma Londonban maradsz . -Igen ,mert fontos beszédem van veled ,ötkor lakásodon várlak . Midőn az ifju távozott ,Everarde mély gondolatokba merülve ült vissza helyére ,s e nap igen rosszul ment a munka . Saját eszméivel volt elfoglalva . Neki is volt sok mondani valója Alfrédnek ,t. i. az ,hogy megtörtént ,mit oly régen tenni szándékozott ,s végkép szakitván multjával ,ezentul egyedül saját magára ,szolgalmára és tehetségeire van utalva . Pár hónap előtt irt azon ügyvédnek Bécsbe ,kitől eddig sorsa függött ,s keresztelő levelét és a kilétét bizonyitó iratait kérte tőle ,mit az minden nehézség nélkül meg is küldött ,azt hivén ,hogy idegen országban szüksége lehet az ifjunak azokra . Miután ez megtörtént s kezei között volt mindaz ,a mit birni akart ,azóta egyetlen sort sem tudatott magáról és végkép szakitott a multtal . Ez iratok annyiban voltak fontosak reá nézve ,mert azokban mint törvényes gyermek szerepelt ,apja és anyja meg voltak nevezve s igy születésén semmi folt sem létezett . Ez őt boldoggá tette ,s ez örömét szándékozott barátjával közleni ,ki az egyedüli volt e földön ,ki kétes helyzetéről ,aggodalmairól tudott s bizonynyal vele örvendett azon egyetlen kedvezményen ,a mit a sors neki nyujtott . Alig várta ,hogy este legyen ,s midőn elhagyhatta hivatalát és lakására sietett ,Alfrédet a legnagyobb izgatottságban találta . Alfréd ugy fel volt indulva ,hogy egyetlen szót sem beszélhettek ügyeikről ,hanem Felix azonnal ágyba fektette őt s ő maga egész este és éjjel virrasztott mellette . Alfréd a lázban eszméletét veszté ,összevissza beszélt mindent s értelem nélkül kiabálta a Camilla ,Izabella és Florence neveket . Midőn reggel Felix orvost hivatott ,ez azt mondta ,hogy az ifju oly nagy veszélyben forog ,miként ő maga egyedül felelősséget nem vállalhat miatta ,s kivánja ,hogy fölötte orvosi tanácskozmány tartassék . Ez meg is történt ,s az összehivott négy orvos a bajt agyvelőgyuladásnak ,a lázat pedig a legnagyobbnak állitá ,a mi csak ily betegségnél lehet . Felix ,midőn az orvosok távozása után beteg barátjával egyedül maradt ,annak ágyához ült és kétségbeesett ijedtség és fájdalommal takará el arczát . -Mihez fogok kezdeni ,kiáltá -ha Alfréd meghal ? Jobban szerettem őt ,mint bárkit e földön ,örömest életemet adnám érte ! Egymást érték a kocsik a Szolmer-palota előtt s harsogó zene hangzott le az ablakokból ;mint a lent ácsorgó nép mondá ,a milliomos bankár egyetlen leányának eljegyzését ünneplik . Januárius hónapja van s a fagyos szél dühösen hordja a havat és csapkodja azt az emberek szeme közé . A kocsisok a bakon dideregnek és sóvárogva tekintenek föl a fényesen világitott ablakokra ,melyek mögött a boldog emberek meleg szobákban harsogó zene mellett mulatnak ,mig őket lent majd megveszi a hideg . -Borzasztó idő !-szólt most egy kocsishoz a kapu elé lépő vörös ruhás ,fehér prémes vastag portás ;s az ég felé nézett ,hol egyetlen csillag sem mutatkozott ;sötét komor és viharos volt minden ,mint a rossz ember lelkiismerete . -Jobb lett volna urnak születni ,kiáltá a bakról feleletül a kocsis ,azok odafönt mily jól mulatnak ,pedig tudom olyan is van köztük akárhány ,kinek üresebb a zsebje ,mint az enyém ! Mindnyájan nevettek ez élczre . -Tévedsz barátom ,viszonzá bántódva a portás ;de hogy uram egymaga gazdagabb ,mint az egész társaság együttvéve ,azt magam is hiszem . -És egyetlen leánya van csak ,ez igazságtalanság ,ha szegény volna ,bizonynyal egy tuczat gyerek lógna a nyakán ! -És ki a vőlegény ?kérdé egy másik kocsin ülő ;de a portás nem felelhetett ,mert épen egy pompás fogat fordult a kapu alá s ő sietett az ajtót megnyitni ,melyből csillogó rendjelekkel boritott mellü katonatiszt s egy karcsu barna fiatal ember ugrott ki . Az illetők fölsiettek a szőnyeggel boritott ,virágokkal diszitett inasoktól hemzsegő lépcsőn . -Báró Eberhein tábornok ! -Gróf Omlay Elemér ,kiáltá az ajtónálló s a két belépő azonnal közfigyelem tárgya lőn . A tábornok katonás tartással haladt a belső termek felé ,hol a házi urat és leányát vélte találni ,s alig figyelt az őt jobbról-balról köszöntőkre ,mi alatt társa mindenfelé nyájas pillantásokat vetve haladt utána ,mig megtalálták Szolmert ,ki már ekkor fogadásukra sietve eléjök jött ,de a mily nyájas volt a tábornok iránt ,oly hidegen fogadta Omlayt . -Leányom tánczol ,mondá erőltetett szivességgel Szolmer az üdvözletek kicserélése után ;azonban keressük fel ,ő igen örvendeni fog exczellentiád viszontláthatása fölött . Omlayt szándékosan mellőzé . Az ujonjöttek meghajták magukat és követték a házi urat ,ki leányához vezetve őket ,egy ideig velök maradt ,s aztán házi uri teendői után látott . Izabella ,ki ez este valódi tündér volt ,s kinek szépsége ugy ragyogott ,hogy elvakitott s elhomályositott mindent maga körül ,különböző módon fogadta a két férfit ,kik előtte meghajták magukat . A tábornoknak ,ki apja lehetett volna ,észrevehető tisztelettel nyujtá kezét ,mig társára egy kihivó tekintetet vetett ,s szemei oly sötétek voltak ,mint ama sötét csillagtalan éj ,mely az ablakon át betekintett . De az ifju kiállotta e tekintetet s visszaadá azt . Halvány arcza egy pillanatra lángvörös lőn s aztán daczos ,gunyos mosoly vonult ,mint a villám ,vonásain át . Általános társalgás folyt köztük s nehány percz mulva a tábornok félre lépett ,miután a franczia négyesben Izabellára került a sor ,s más ismerőseihez közeledett . Omlay nem mozdult helyéről és szemeit le nem vette Izabelláról ,mindaddig ,mig az visszajött . -Mikor jött meg ?kérdé a leány hozzá fordulva . -Egy óra előtt . Párisban kaptam a mai estélyre a meghivást ,éppen a clubból mentem haza . Kiszámitám az időt ,hogy itt lehetek -e akkorra ,midőn önnek eljegyzése megtartatik ,s ugy találtam ,hogy igen . Frakkom fölé téli kaputot vettem ,s éjjel-nappal utazván itt vagyok ,és önnek sok szerencsét kivánok a jövőhöz ! Gúnyosan hajtá meg magát . -Miért e guny ?kérdé Izabella és szeméből ujra azon sötét kifejezés lobbant föl ,mig ajkai reszkettek . Az ifju vállat vont ,s a társaságon körülhordozá szemeit . -Kérem mutasson be vőlegényének ,viszonzá Omlay ,s mellőzte az előbbi kérdést . Ekkor vége volt a négyesnek s Izabella meghajtván magát tánczosa előtt és Omlay karjába ölté kezét . -Jőjjön ,mondá daczosan s ugy lépdelt ,mint egy királyné ,kihivó büszke arczczal ,fölvetett ajkakkal ;mindenki utána nézett . -A legnagyobb darab arany a birodalomban :-suttogák utána -3 millió forint értékü ! -És szép !mondák a férfiak ,ördögiesen szép ;az ember Junóra gondol ,ha látja ,de szemei Belzebubot juttatják eszünkbe . Mindenütt helyet adtak nekik ,s Izabella a termek hosszu során vezetvén keresztül társát ,végre egy egészen üres szobába érve ,megállt . E terem sárga selyem tapetokkal és butorzattal birt ,négy sarkában óriási alabastrom virágmedenczék ,megrakva növényekkel . A virágok közül szobrok tekintének elő s a középen lefüggő csillár lángtengerbe borita mindent . Izabella heves izgatottsággal ragadá ki kezét az ifju karjából s fuldokló ,libegő hangon kérdé : -Miért jött vissza ,miért jött vissza ? Aztán eltakarta arczát és reszketett . Omlay nyugodtan ,legkisebb megindulás nélkül tekintett reá . -Mert szeretem önt ,látni akartam azon csodálatos embert ,ki önt elragadja tőlem . Izabella egy közel álló székbe fogódzott . -Ő vőlegényem ! Omlay gróf nevetve szólt :És mi vagyok én ? -Könyörüljön rajtam ,mondá kezeit összetéve a leány ;tudja ,hogy egyedül önt szeretem ,de nem lehetek az öné . -És miért ? -Mert szavamat más birja ,s mert atyámnak életébe kerülne ,ha máshoz mennék ,mint Alfrédhez . -Ő meg fog nyugodni ebben ,de én nem mondhatok le önről ,tudja ,hogy mennyire szeretem ,hogy minden percz ,melyet ön nélkül töltök ,egy évet vesz el életemből ;nézzen meg ,huszonöt éves valék ,midőn megismerém ,s két hónap óta nem látván önt ,e hatvan nap alatt redős arczu agg lettem ! A leány reá függeszté szemeit s diadallal mosolygott . -Oly szép ön Elemér ,mondá elragadtatva . Sáppadt ,szemeit sötét karikák szegélyezik ,de sokkal szebb ,mint midőn utolszor láttam ,ah miért jött vissza ,miért jött vissza !... Hangja a legnagyobb kétségbeesést árulá el . Az ifju megragadá kezét . -Midőn megkértem önt atyjától ,ő azon választ adá ,hogy ön el van jegyezve ,s én kilépve szobájából ,önt az ajtóban találtam ,mindent hallott ,reszketve ,lihegve állt előttem ,könyek boriták arczát ,karjaimba rogyott és azt mondá :»öné vagy senkié «-nem igy volt ? Izabella szó nélkül függeszté rá szemeit . -És én megesküdtem ,hogy e szavakat ön meg fogja tartani . Vagy az enyém lesz vagy senkié ! -Elemér ! -Ne szakitson félbe ,ön jól tudja ,mondá kérkedve ,hogy én nem fogadok olyat ,mit meg nem tartanék . Elváltunk ,nekem bátyám ügyei miatt Párisba kellett mennem ;s bár ő nem is sejti ,hogy öcscsét e házban kikosarazták ,nem akarta ,hogy most még visszajőjjek ,azonban én tilalma daczára itt vagyok . -És mit akar tenni ? -Nem távozom addig ,mig ön nőm nem lesz ,atyja akaratával vagy anélkül . A leány szemében percznyi öröm villant föl ,aztán lehullt székébe s kábultan hunyta be szemét . -És most mutasson be vőlegényének ,mondá az ifju ,észrevehető gunynyal hajtván meg magát . -Mit akar ön tenni ? -Semmit ,meg akarok ismerkedni vele . Első dolog ,hogy ellenségeinket megismerjük s én szemébe akarok nézni annak ,ki önt elrabolni készül tőlem . Gunyos ,kedélytelen hangon nevetett s karját nyujtá Izabellának . A leány kábultan ,halványan hagyta el helyét s a gróf karjába ölté kezét . Szó nélkül indultak meg ,ki a teremből keresztül a társaság tömkelegén a vőlegényt keresni . Minden lépten-nyomon megálliták őket . Mindenki a legélénkebb bókokkal halmozta el Izabellát ,s ő alig birt ez udvariasságokra felelni . Most a tábornok lépett hozzájuk . -E perczben értem ,miért jött öcsém tilalmam daczára Párisból ,mondá udvariasan ,egy ily sétáért ,magam is visszajönnék -Ausztráliából . Omlay nevetett ,mialatt bátyjával sebes egyetértő pillantást váltott ,Izabella alig talált elfogultságában szavakat arra ,hogy a társalgást folytassa . A tábornok jobboldalán haladt ,mig Elemér balján vezette ,s igy értek a játékterembe ,hol Alfréd asztalnál ült és játszott . Az ujonjöttek megálltak háta mögött és vártak ,mig a megkezdett játszmának vége lesz ,mialatt Izabella a tábornokkal beszélgetett s mindenkép kerülni akarta atyja rosszaló ,szemrehányó tekintetét ,ki egy közel álló asztalnál ült s neheztelve nézett reá . A tábornok már ismeré Alfrédet s Izabella csak a két ifjut mutatá be egymásnak ,kik meghajtván magukat s egymás szemeibe tekintvén ,mindkettő meglepetve hökkent vissza . Alfréd arczán futó halványság látszott ,mig Omlay észrevehetőleg zavart lőn . -Nem akarjuk játékában zavarni ,Szolmer ur -mondá a gróf -kérem üljön vissza helyére ! -Köszönöm ,viszonzá szórakozottan amaz ,-ha megengedi -és sebesen foglalá el székét s fölvette kártyáit . E különös viselet ugy Izabellának ,mint a tábornoknak is feltünt . -Már látta valahol unokatestvéremet ?kérdé a leány . -Párisban ,de akkor másodmagával volt ,ugy hiszem fivérével ,legalább oly hasonló volt az ,a kivel láttam ,hogy testvéreknél ritkaság . -Hogy nézett ki a másik ?kérdé sebesen ,izgatottan Izabella . -Azt hiszem ,a másik fiatal ember valamivel magasabb ,arczának kifejezése enyhébb ,mosolygóbb ,szóval jobb ,megnyerőbb hatást tesz az emberre és nem szeplős . Izabella hevesen ragadta meg a gróf karját s egész testében reszketett . -Mi baja ?kérdé csodálkozva Omlay ;jőjjön tánczoljunk ,hisz ön didereg !és sebesen a tánczterem felé vezette . -Ah ,ha tudná ön Elemér ,mily hurokat penditett meg szivemben ,mily gyanunak adott tápot e szavaival ! Alfrédnek nincs fivére ,ő sohasem szólt arról ,hogy másodmagával utazott . -Ez különös ,ki lehetett ama másik ifju ? -Most nem folytathatjuk e tárgyat ,de legközelebb beszélünk még arról ,viszonzá sebesen a leány ,s a tánczterembe léptek ,hol épen egy négyes kezdetéhez készültek a párok . -Adja nekem e négyest !mondá Omlay . -Ez a harmadik ,Alfréddel kell tánczolnom ,neki igértem . -Felejtse el ez igéretet . -Atyám is tudja ,hogy Alfréddel foglalkoztam ,és sohasem bocsátaná meg e tettemet . -Legalább addig ,mig ő eljön keresni ,hisz oly szórakozott volt s csupán a kártyára gondolt ;megvagyok győződve ,hogy elfelejti . -Ezt nem fogja tenni ,viszonzá sértett hiusággal Izabella ,mialatt sötét szemeit az ajtóra függeszté ,melyen át Alfrédnek jőni kellett . -Hiába várja őt !folytatá nevetve a gróf . Neki kedvesebb a kártya ,mint ön ,hisz ez világosan látszott arczán . -Omlay !mondá fojtott haraggal a leány ;Alfréd el fog jönni ,én mondom ezt önnek . A gróf gunyosan mosolygott . A zene megszólalt ,Elemér tánczosnőjével a párok közé állt és Alfréd nem jött . Már eltánczolták az első figurát ,midőn Alfréd a terembe lépve tétovázva nézett szét . Megpillantva Omlayt s Izabellát ,hozzájuk sietett . -Köszönöm ,hogy ön szives volt helyemet pótolni ,gróf ur ,én nem hallottam a játék-szobában a zenét ,és te Izabella megbocsátasz ? Kérően nézett a leányra ,ki csodálkozva szemlélte Alfrédet . Meg volt lepetve ,egészen mást várt ,mint e nyájasságot ,hozzá volt szokva ,hogy egy mosolyáért a férfiak párbajt vivjanak s e közöny érthetetlen volt előtte . Hiuságát sértve érzé általa . -Csak én vesztettem ez elmaradás által !-mondá gunyosan . -Te tréfálsz ,viszonzá az ifju ,és kigunyolsz ,kérlek ,bocsáss meg . Izabella vállat vont . -Legkevésbbé sem neheztelek ,egyébként ha kivánod folytatni a tánczot ,a gróf csak helyettesedül ajánlkozék . -Ezt nem merném kérni ,félnék ,hogy a gróf ur haragját magamra vonom ,szólt Alfréd magát udvariasan meghajtva ,s lassan hátra huzódott ,a párok között elveszve . Mindketten meglepetve néztek utána . -Valami történt vele ,mondá Izabella . -Ma az eljegyzés napján -szólt Omlay gunyosan ,kinek volt igaza ? Rajtuk volt a sor ,s beálltak a párok közé . Alfréd ez alatt lassan haladt a tánczolók között s alig birt áthatolni a tömkelegen ,majd itt lépett egy uszályra ,majd amott ütődött valakibe ,mig végre egy mellékterembe lépett ,hol álmadozva vagy inkább magába mélyedve dőlt egy pamlagra s összegyűrt levelet vett elő ,melyet figyelmesen kezdett olvasni . A levél igy hangzott : »Kedves Alfréd ! Ugy tudjuk ,hogy ön több évet töltött Lipcsében egy intézetben ,hol talán emlékezni fog egy növendékre ,kit Everarde Felixnek hivtak ,s kiről azt állitják ott ,hogy önnek jó barátja volt . Ha talán tud ez ifju jelenlegi hollétéről valamit ,kérem tudassa azt velem mielőbb stb .... Reinhold Fülöpné. « E levelet Alfréd nehány óra előtt kapta ,s már vagy tizedszer olvasta át . Egész lényén nyugtalanság ,izgatottság látszott ,s midőn lépteket hallott ,észrevehetően összerezzent . Szolmer lépett a terembe . -Hogyan ,Alfréd -kiáltá csodálkozva -te itt magányosan ,s menyasszonyodat másnak engeded át ! Az ifju zavartan ugrott föl . -Későn érkezém a tánczterembe ,Izabella már tánczolt ,s nem akartam a grófot megbántani ,ki szives volt helyemet pótolni ...és e levél is csodálkozásra gerjesztett -ime olvassa bátyám . A bankár átfutá a levelet . -Különös ,mondá visszanyujtva ,soha sem hallám e nevet »Everarde «,s te emlékezel reá ? -Nagyon jól ,ő ugyanazon évben hagyta el az intézetet ,mint én ,de azóta nem tudok róla semmit ,mit érdekelheti ő Reinholdnét ? -S ki volt e növendék ,neve után itélve idegen ,franczia ? -Azt hiszem igen ,mondá habozva Alfréd . -És mit fogsz felelni Reinholdnénak ? -A napokban Bécsbe szándékozom rándulni s ugy gondolom legjobb leend ,ha szóval viszem meg a feleletet . A bankár nem felelt ,nem tudta miért ,de e levél kellemetlen hatással volt reá . Alfréd modorán valami erőltetettséget vett észre ,és arról sem tudott eddig ,hogy az ifju Bécsbe szándékozik menni ... Alfréd zsebébe rejté a levelet ,s egy sebes fürkésző pillantást vetett nagybátyjára ,mintha különösnek tetszenék neki annak hallgatása . A zene elhallgatott ,a párok hullámzani kezdtek ,a mellékterem megtelt és élénk nevetés ,csevegés hangzott hozzájuk . -Menjünk ,mondá Szolmer ,keressük fel leányomat ,egész este Omlay társaságában van s megvallom ,ezt nem szeretem ... Alfréd nevetett . -Ő vetélytársam ?kérdé ,de a bankár észrevette ,hogy szórakozott volt s e szó legkisebb felindulást sem okozott benne . Egymás mellett haladtak ,midőn Izabella nehány leánynyal lépett a terembe ,követve Omlay s több fiatal ember által . -Várjanak itt meg ,mondák a leányok mig toillettünket rendbe hozzuk ,és -eltüntek egy mellék ajtón . Omlay Alfrédhez lépett ,mig a házi ur a többiekkel beszélt . -Mondja csak Szolmer ,nem volt ön két év előtt Párisban ?kérdé tőle ,mialatt egy közel álló pamlagra veté magát . -Többször is ,és ugy hiszem ,hogy két év előtt is tölték ott néhány hetet . -Másodmagával nemde ,egy ifjuval ,ki önhöz hajszálig hasonlitott ? Alfréd nevetett . -Alkalmasint téved ön Omlay ,viszonzá az ifju s a gomblyukában lévő virágot nézdelé ,én egyedül voltam . -Lehet ,viszonzá odavetve a gróf ,-s milyennek találja Párist ? -Londont jobb szeretem ,komolyabb ,szolidabb ,valódibb az élet ott ;de Páris az élvezetek paradicsoma . -Mennyi időt töltött ön külföldön ? -Közel négy évet . -És ezt mindig e két városban ,vagy másutt is volt ? -Sokfelé utaztam ,bejártam a Svájczot és Olaszországot . Ismeri ön Rómát és Nápolyt ?kérdé hirtelen Alfréd ,kinek a gróf kérdései észrevehetően terhére voltak . -Nagyon jól ,Nápolyban oly sok telet töltöttem ,hogy szinte második hazámnak mondhatom ;anyám mellbeteg volt ,a telet délen tölté s végre Mentonéban halt meg . -Nápoly kellemes város ,folytatá Alfréd . -De én sokkal jobban szeretem a telet Nizza ,Cannes vagy Mentonéban tölteni ,e helyeken az ember ugy él ,mint falun ,holott Nápoly csak ugy élvezetes ,ha a társaságba járunk ,s én ezt anyám betegsége miatt nem tehettem . Szolmer hozzájuk lépett . -Ah Olaszországról van szó ,mondá mosolyogva ,Alfréd nagyon szereti a déli vidékeket ,például Mentonét ... A gróf élénken tekintett reá . -Ön Mentonét ismeri ,és erről nekem nem is szólt . Meddig volt ott ? -Néhány hónapig ,viszonzá kitérően Alfréd ,s hangja reszketett . -Nézze gróf ur ,mondá nevetve a bankár ,mily fölindult még most is ,ha Mentonéről szól ,fogadok ,hogy valamely szerelmi kaland tartá őt oly soká . -Bátyám ... -Légy nyugodt ,Izabella nem tud erről semmit ,azonban ... -Hisz ezt könnyü volna megtudni ,folytatá nevetve ,de egy nemével a fenyegetésnek Omlay ,ki Alfréden zavart vélt észrevenni ,s szemeit mozdulatlanul szegezé reá . -Remélem ,hogy ez igen kevéssé érdekli önt ,mondá fojtott ingerültséggel Alfréd ,s nem veendi magának azon fáradságot ,valamint nekem sem jutna soha eszembe ,ön felől tudakozódni . Mindketten meglepetve néztek reá . Szolmer ,ki sohasem látta Alfrédet fölindulva ,s megszokta ,hogy az bizonyos mozdulatlansággal szól mindenről és soha el nem ragadtatja magát ,bámulva hallá e szavakat . E perczben visszajöttek a leányok ,Alfréd eléjük sietett és Izabellának karját nyujtá . -Mióta a gyürüt ujjadra huztam ,nem is láttalak ,mondá ,annak pedig már hat órája ,s ez jegyes párnak hosszu idő . Izabella önkéntelen Omlayra nézett ,egy pillantást váltottak ,aztán kihaladt Alfréd karján a teremből ,követve a többiek által ,mig Omlay végig vetvén magát a kereveten ,egyedül maradt ,s gondolatokba mélyedt . -Izabellának igaza van ,-suttogá -ez ember életében valamely titok rejlik ! Néhány nap mulva Alfréd Bécsbe utazott ,hová hajnalban érkezett ,s tizenegy órakor már a Reinhold-ház kapuja előtt állt . Gondolkozva haladt föl a lépcsőn ,s majdnem öntudatlanul lépett az előszobába ,hol csak az inas kérdésére rezzent föl ,hogy kit jelentsen be ? -Szolmer Alfréd !mondá az ifju ,s az inas kevés idő mulva föltárá előtte az ajtót . -Isten hozta önt ,édes Alfréd ,mondá Reinholdné ,ki e négy év alatt elveszte egyenes tartását s görnyedt lőn ;köszönöm ,hogy eljött ,naponként vártam levelét . -Személyesen óhajtottam választ hozni -viszonzá az ifju s helyet foglalt . Az öreg nő megdöbbenve tekintett reá ,s egy perczig hallgatott . -Ön nagyon megváltozott ,mondá aztán halkan ,habozva . -Azt hiszem a betegség ,s az évek ,...négy éve mult ,hogy utólszor voltam itt . -Az igaz ,de négy év nem olyan nagy idő ...és most egészséges ön ? -Tökéletesen ,azonban ha megengedi ,azon tárgyra térek ,mely miatt jöttem ,mert egy óra mulva találkozásom van ,kegyed Everarde Felix felől tudakozódott ? -Mit tud ön róla ?kérdé a nő ,mialatt észrevehető felindultság látszott arczán .