Igardy Malvinnak nyugtalan napja volt . Még az arczán is meglátszott a nagy izgatottság . Nem hogv ez arcz most kevésbbé szép volna ,mint rendesen ;épen nem ! Igardy Malvin azon ritka női arczokkal van megáldva ,melyeknek nem ártanak az indulatok ;még a sirás is jól áll neki ,a türelmetlenségi izgalom pedig rettentőn széppé teszi . Jó ,hogy nem tudja ,mennyi bájt kölcsönöz arczának e lelki állapot ,különben bizonyára mindig ilyen állapotban látnók . Leirjuk -e e nő szépségét ? Megkísértjük ,ámbár előre tudjuk ,hogy a rajz messze távol marad a valótól ,és előre kérjük a szives olvasónőt (a szives olvasó ,tudjuk ,kérés nélkül megteszi nekünk e szívességet ),hogy ha e történet olvasása alatt némi érdek találna benne gerjedni Igardy Malvin grófnő iránt ,hívja segítségül gazdag képzeletét ,és olvaszsza egybe azon egyes vonásokat ,1 *melyeket eléje vázolni igyekszünk ;mert csakis igy alkothat magának tökéletes fogalmat e nő szépségéről . Mindenek előtt grófnő volt . Hogyan ?hát ez is a szép tulajdonok közé tartozik ? Oh igen ,nem csak ,de sőt olyan talizmán ez ,a mely még azon tulajdonokat is szépekké varázsolja ,a melyeket más ,közönséges agyaghói gyúrt halandónál épen a rútak közé soroznánk . Ám próbálja csak más leány vagy nő ,nyilvános tánczvigalomban kalappal ,köpenyben a fényesen kivilágított terem közepében csárdást tánczolni ,mit mondana hozzá a finom bon tonhoz szoktatott világ ? Pedig mi láttunk ilyen jelenetet ,és a közönség ,az a „ difficil ,46 az a „ zimperlich “ ,az a „ finyás “közönség ,mely annyira el van telve azon hiszemmel ,hogy csak ő tudja ,mi az :finom modor ,nemcsak semmi illemsértőt nem talált e kissé nagyon is „non chalant “viseletben ,de sőt inkább felette igen kedvesnek tartotta ,és igenigen jelentőséges mosolylyal jutalmazta e több mint pongyola könnyedséget ;miért ?azért ,mert az illető az úgynevezett „ felső körök “ díszpéldánya volt ,és ezeknek minden jól illik ,ezeknek minden szabad . És akarnak -e önök még egy példát ? Szolgálhatunk akár hánynyal. hogy a  színházban ,mikor a többi közönséges világ elég „borniit ” ,visszafojtott lélegzettel követni a költészet magas szárnyalását ,vagy boldog önfeledséggel magába szívni a zene bűvös nyönyöret ,vagy bámulni a színészet remek alkotását ,ezalatt a páholybeli közönség egy része legnagyobb élvezetét abban találja ,hogy fenszóval társalog ,fenhangon kaczag ,a mit ha más ember tenne ,egyáltalában nem találtatnék üledékesnek :de a páholybeli közönség a „ high life “ közönsége ,és a mit az tesz ,az mind szép ,kecses . Az urhölgyeknek szabad szivarozni ,lovakat hajtani ,a színházban varrással foglalkozni ,a közönségnek hátat fordítani ,a vigalmakban másokat lenézni ,szóval minden ,de minden szabad ;az egyögyüség :naivságnak ,a merészség :genialitásnak ,az illetlenség :csintalan szeszélynek ,a gőg :magas önérzetnek neveztetik ;miért ?mert isten kegyelméből főurhölgynek született . Ki fog tehát még csudálkozni azon ,hogy Igardy Malvin szép tulajdonai közül első helyen említém ,hogy grófnő ? De volt azonkívül még sok más szép tulajdona . Valóban szép né volt ;valóságos fejedelmi szépség . A ki csak meglátta ,annak mintegy fogva maradt a tekintete rajta ,és minél többet nézte ,annál jobban bonyolódott be e szépségek tömkelegébe ;nem tudta ,mit bámuljon inkább ,azt a gyönyörű arczot -e ,a melyen a szemek kékek is voltak ,feketék is -voltak ,és ragyogóbbak az ég csillagaináá ;—és e virító arczok ,a legszebb fekete hajzattal voltak körülárnyal vH ;—a piczi finom ajkakat -e ,a mik olyan pirosak ,mint a dagadó rózsabimbó ,és telided-telvék hamis ,kecses ,bűbájos mosolylyal ;a kissé elöreálló ,gödörkés Hat ,a finom metszetű ,hosszúkás görög orrot ,a fenséges szemöldökét ,és a magas ,sima ,merészen kiszögellő homlokoo ;vagy a junoi termetet -e ,szoborszerűen felnyúló nyakával ,a melyen e bübájokkal gazdag fő olyan könnyen ,olyan büszkén ,olyan kecsesen nyugovók ,mint rengő indáján a feselö rózsa ;vagy végre azt a tündérszerü könynyedséget -e ,mely e nő minden mozdulatát olyan kecsessé ,megragadóvá tette . Hát még mennyire értett azon nagy művészethez ,mely a női szépségre nézve ugyanaz ,a mi a festőre nézve a színek rendezése ,a zenészre az ellenpont ismerete ,a költőre a nyelv érzéke ;a mely nélkül a természet gazdag adományai soha sem emelkedhetnek a művészi tökély magasságáig ;a mely által a természetes szépség egyedül válhatik eszményié ;azon művészetet ,mely ,mint minden igazi művészet ,csak hosszas tanulmány utján megszerezhető ,és azért mégis pusztán ta-nulmány utján soha el nem érhető ,hanem születni kell reá ,mint Raphael a festészetre ,Canova a szobrászatra ,Beethoven a zenészeire ,Elszler a tánczra ,I. Napóleon a világhóditásra ,értjük —alig merjük kimondani ,annyira félünk ,hogy a gunyorra hajló jelen nemzedék túlságosnak találja állításunkat ,kétségbe vonja igazságát —értjük a női szépség-fény körzetét ,az —öltözködés művészetét ! Ennyi kitűnő tehetség mellett —pedig mennyi van még hátra ,melyeket képtelenek vagyunk e keskeny keretben elötün tét ni ! —csudálkozhatni -e ,hogy Igardy Malvin megvolt elégedve magával ,és azon meggyőződésben élt ,hogy a mely férfit ö meg akar hódítani ,azt okvetlenül rabszolgájává teszi ? Nem puszta önhittség ,tapasztalatok ,számos tapasztalatok érlelték meg benne ezen meggyőződést . —Azon három év óta ,hogy özvegy —mellesleg megérintjük ,hogy házassága második évében férjét veszté el ;párbajban halt meg ,—de még ezelőtt is soknemü lélektani kísérletet tett a szivek körül ,és dicséretére kell mondanunk ,csupán kiváló példányokat választott tanulmánytárgyául :hires tudósokat ,a kikről azt tartotta a világ ,hogy a könyveken kívül érdekes tárgy nem is létezik számukra ;vagy szeleburdi ifjakat ,kikről azt hitték ,hogy tartós érzelemre nem is képesek ;vagy tikkadt szivü arszlánokat ,kikben minden melegebb érzelem kihalva látszott ;ilyeneken kisértette meg erejét ,és mindig —ő maradt a győztes . Ilyen soknemü tapasztalatok után az is természetes ,hogy egy részről nem igen hízelgő véleménye volt a férfiak felül ,és más részről minél több imádója volt ,annál inkább vágyódott hódo-latok után . Első pillanatra e két tulajdon ellenkezni látszik egymással ,pedig az életben mégis rendesen együtt szoktak járni . Minél több csatát nyert a hadvezér ,annál égetőbbé lesz diadalvá-gya ;már nem is annyira a diadal ,mint maga a harczi izgatottság ingerli ,és a kaezér nő és nagy hadvezér között csak a czél és eszközökre nézve van különbség ,a vágy ,az érzés ugyanaz. így érintkeznek a végletek . Mondtuk ,hogy az. izgalom még szebbé teszi Igardy Malvin grófnőt ;;szebbé igen ,de szeretetreméltóbbá nem . Mert Igardy Malvin ilyenkor nagyon nyugtalan ,heves ,indulatos ,és cseppet sem szelíd lelkületű . Inkább hasonlít egy kis ördöghöz ,mint angyalhoz . Cselédjei nagyon félnek ilyenkor tőle ,és a mennyire lehet ,kerülik is a vele való érintkezést ;mert volt rá eset ,hogy az ily érintkezés csattanóssá is vált a grófnő részéről ,a minek pedig még a legjobban fizetett cseléd is csak akkor teszi ki magát ,mikor elkerülhetetlenül szükséges . Magában van tehát a teremben ;gazdagon bútorozott ,tágas terem ez ,Malvin nappalija ;de ha még egyszer olyan nagy volna ,nem találnábenne helyét . Indulatosan jár fel s alá ;majd meg egyik ottomanra dől ,török módra gunyasztva ,és fejét két kezével megtámasztva . Majd ismét felszökik ,újra fel és alá méregeti a termet ;egyik szögletben palizander talajon nagy alabastrom virágtartó áll ,gyönyörű szép faragvány ,melynek árán három szegény családot bízvást boldoggá lehetne tenni ;a virágtartó tele van a legszebb délövi virágokkal ,kaméliákkal ,rhododendronokkal ,azaleákkal ,kaktusakkal ,narancsvirággal ,vanigliával . Malvin hirtelen megáll a virágtartó elött ,és izgatottságában tépegetni kezdi a gyönyörű növényeket ,hogy kis idő múlva a szép fehér ,lila ,piros és zöld levelek szerte hevernek a persa szőnyegen . Majd azt is megunva ,távozik ,óráját nézi ,két negyedet mutat ötre ;látszik ,nem igen kedvére mutat az óra ;mert haragosan ellöki magától ;bizonyára az is a talajra esik ,ha gyémántcsattal ruhájához nincsen tűzve ;ismét az ottomanra veti tehát magát ,és egy ideig azzal mulatja magát ,hogy bő ujjairól a csipkét tép ^ j ^^ et ;mind drága ,brüsszeli csipkék ezek ,ezrekre menő értékkel ,de mit törődik ő azzal ? Majd vesz ő magának másokat ,ha ezeket elrontotta ;arra való a nagy gazdagság ;és majd kiszidja a komomáb miért nem varrta meg erősebben . Neki tudni kell ,hogy a grófnőnek indulatos perczei is szoktak lenni . Végre ezt a mulatságot is megunván ,a csengetyü zsinórát rántotta meg ,mire nagy sietve egy nö lépett be . Ez a nő már sem nem nagyon fiatal ,sem nem .nagyon szép ;azaz ,hogy szép soha sem lehetett ,hanem annál karcsúbb voll ;olyan karcsú ,hogy szinte megfoghatatlan ,mi tarthatja össze e nő derekát testének többi részeivel . Csont és hús az nem lehet . E bámulandó karcsúság és arczán bizonyos valami első pillanatra elárulja ,hogy franczia ;ez a valami pedig sajátságos egybekeverése a bátorság és alázatosságnak ,a könnyelműség és számitó önérdeknek ;a sima nyájasság és heves indulatos-ságnak ,a ragaszkodás és önfejűségnek . Más nemzetbelinek arczán hiába keressük e sajátságos kifejezést . Öltözete mutatja ,hogy felsőbb szolgálattevői minőségben van a grófnő körül ;az az alázatos *minden szolgálatra kész sürgősség azonban ,a melylyel a szobába lépett és az urnőhez közeledik ,kiáltó ellentétben áll válogatott öltözékével . A török rabszolga ,kinek élete függ ura kegyétől ,nem lehet alázatosabb ,mint most e nő . Ezt a nőt Mademoiselle Fouchonnak hívják ,és jelenleg a grófnő társalkodónéja . —Miért nem húzzák már fel az ablakfüggönyöket ? —kiáltá eléje Malvin ,parancsoló.indulatos hangon ,meglehetősen jó franczia nyelven . —Mit csinálnak maguk egész nap ? Nem látják maguk ,hogy már sötét este van ? Maguk bizonyosan alusznak oda künn ! Valóságos naplopók ! És a legkeserübb bántalom ,melylyel most az úrnő a demoisellet illette ,nem a kemény ,parancsoló hangban ,sem a „ naplopó “czimben ,hanem azon gyanúsításban volt ,hogy ő „aludt oda künn !“A ki e nő jellemvonásait csak némileg ismeri ,felfoghatja ,mennyire sértő reá nézve e szemrehányás ;éjjel sem tud ő úgy aludni ,mint más becsületes cseléd ,mennyivel kevésbbé nappal ! De a társalkodónő ,mintha csak a legédesebb hízelgésekkel halmozták volna el ,olyan hálatelt mosolylyal nézett úrnőjére ,és csak annyit mondott : —Bocsánat ,grófnő ,valóban elfelejtettem ! —Ezzel oda repült az ablakhoz ,és felhúzta a függönyöket . Ennek aztán az lett a következése ,hogy a szoba azon módon tele lett vakító világossággal és tikkasztó hőséggel ,—mert történetünk szeptember vége felé veszi kezdetét ,mikor még mindig olyan idők szoktak járni a fővárosban ,hogy a ki csak teheti ,nap közben lefüggönyözve tartja az ablakokat . —Hát most már megint mit csinál ? —kiáltá az úrnő indulatosan . —Nem látja ,mint tódul be a nagy hőség ! Ah ,mennyire ügyetlen maga ! —Bocsánat grófnő ! Nem vettem észre •! —volt reá ismét a felelet a demoiselle részéről ,ugyanazon édes ,nyájas mosolylyal ,és gyorsan leeresztette a függönyt . Mire az úrnő visszadőlt a kerevetre ,és haragos kedvetlenséggel merengett maga elé . A demoiselle egy pillanatig nyugodtan vizsgálta úrnője arczát ,aztán halkai odalépett hozzá ,és térdre ereszkedvén élőtte ,a csipke-fodrokat kezdé helyre illesztgetni úrnője ruhaujjain ,és mikor ezzel készen lett ,még mindig ott maradt térdelő helyzetében ,és a grófnő kezét gyöngéden a magáéba fogván ,kéjes elragadtatással nyugásztá rajta tekintetét ,időről-időre forró csókokkal halmozván el azt . Az úrnő egy ideig nyugodtan tűrte e hódolati nyilatkozatokat ,mintha észre sem venné . —Ugyan ereszd el már a kezemet ! —mondá végre ,és visszarántotta kezét . —Oh ne ,drága grófnő ! —esedezett a demoiselle . —Engedjen tovább is gyönyörködnöm ez isteni kéz bájain ! Valóban ,szebb kezet az ég nem alkothatott ! E dagadó ,gömbölyű kai ',e klasszikus hajlások ,e finom metszetű kéz ,ezátherileg gyöngéd ujjak ,e rózsapiros körmöcskék ,és az a vakító fehérség ,és az a hév ,selyemlágy ,édes ruganyosság !és az a delejes vonzerő ,mely belőle kiömlik ! Jól vau ,jól ,hamis macska ! —jegyzé meg reá az úrnő mosolyogva ,és már nem rántotta vissza kezét . —Nem vagyok képes kifejezni azon gyönyörérzést ,a mely szivemet általrengeti ,midőn e bűbájos iczi-piczi (mignon )kezecskét ,a legkisebb kezecskét valamennyi világon ,ajkaimhoz szoríthatom ! Hát még milyen nagy lehet azon férfi boldogsága ,a kinek megengedtetik ,égő ajkaihoz emelhetni e tündérujjakat ! Meg nem foghatom ,mint tudja még kiereszteni ! Ha én férfi volnék ,meg kellene őrölnöm a gyönyörtől ,midőn e kezet a magaméba szorítom ! —folytatá a társalgónő ,egyre növekedő hévvel . Es a rajongó hizelgések végkép elfelejtették Malvinnal nagy felindulását ;nem szólt ugyan semmit ,de arczárói mindinkább eltűnt a haragos kifejezés ,szép fekete szemei szeliden merengtek maguk elé . —Nem keresett senki ? —kérdé aztán szünet múlva , —Oh ,dehogy nem ! —viszonzá a társalkodónö . —Akár hányán . És úgy sajnálták ,hogy tiszteletüket nem tehették ! De igazán ,nem kis kegyetlenség is az ,egy egész napra elzárkózni a világ előtt ,mikor az emberek úgy égnek a vágytól ,közelében lehetni ! —Ej mit ! Nem érdekelnek engem az emberek ! —veté oda Malvin unottan . —Az igaz ! —jegyzé meg reá a társalkodónő . —Persze ,ha nem érdekelnek ! Oh ,mi szépen mondja ezt a mi halhatatlan Féval ^^ uHc : „És ha volnál szép ,mint a csillagos ég , Ifjú ,mint a tavasz ,bájos ,mint a hajnal , Nem kellesz ,mert nem szeretlek. ” És olyan forrón ,olyan rajongó lelkesedéssel szavallá a nő e sorokat ,hogy lehetetlen volt ,el nem ragadtatni általuk . Azután elhallgatott ;várta ,hogy úrnője mondjon valamit ,és midőn erre hiába várna ,kis idő múlva újra kezdé : —De mit mondana hozzá grófnő ,ha megtudná ,hogy olyan valaki is volt itt ,a ki érdekli ? —Ki lehet az ? —kérdé a grófnő . —Szép ,fiatal ,égő tekintettel ,mosolygó ajakkal ;szép ,göndör hajú ifjú ! —monda a társalkodónő ,fürkésző tekintettel úrnőjére . —Gróf Zádor Elek ? És miért nem bocsátottad be ? —kérdé Malvin ,felszökve ültéből ,mintha villanyütés érte volna . —Nem ,az nem ,hanem gróf Badacsonyi József . —A Pipsz ?! —viszonzá Malvin ,fájdalmas csalódással . —Azt ugyan jól tetted ,hogy be nem bocsátottad ! —és visszahanvatlott az ottomanra . —Pedig mint csudálkozott ,midőn megtudta ,hogy a grófnő nincsen honn ! Látszott az arczán ,hogy nagyon fáj neki az elutasittatás . Olyan lassan távozott ! Szinte nevetnem kellett rajta ! Mégis bohó ember az a Badacsonyi ,hogy azt hiszi ,olyan isteni nő ,mint a grófnő ,örökké érte fog hevülni ! Milyen különbség közte és gróf Zádor Elek között ! —Valid meg ,hamis macska ,—mondá most Malvin ,—csak azért hoztad föl e dolgot ,hogy Zádor nevét kicsaljad tőlem ? —Oh nem ,grófnő ! Én nem vagyok olyan vakmerő ,hogy ki akarnám lopni szive titkát ;dehisz én ezt úgyis tudtam már ! —viszonzá a társalkodónk ben sóséggel . —Tudtad ? Mikor még magam is alig tudom ,ha szeretem -e ? —mondá Malvin nevetve . —Mikor először megláttam ,mindjárt gondoltam :Ez azon ifjú ,a ki az én úrnőm szerelmére érdemes ! Ez vagy senki . —De hát ha ö engem nem szeret ? —jegyzó meg Malvin ,és ajkai fájdalmasan vonaglottak . —Ah !az lehetetlen ! —veté ellen a társalkodónő hévvel . —Hol volna a világon az a férfi ,a ki ennyi báj és szépségre lángra ne gyulna ? —Pedig mégis úgy van ! Nagy okom van hinni ,hogy ez ifjú engem nem szeret ! —viszonzá Malvin ,és ismét tépegetni kezdé a csipkéket öltönyén . —Es miből gyanítja ezt a grófnő ? —kérdé a társalkodónk álmélkodva . —Miből ?mindenből ! —mondja rá az úrnő indulatosan . —Nem gyanítom ,de bizonyosan tudom ! Nem veti alá magát ! Követelésekkel lép föl ellenemben ,és midőn nem úgy cselekszem ,a mint ő kívánja ,megszökik tőlem ,nem is mutatja magát előő ^- t ^ im ! Makacs ,önfejű ember ! —Talán bizonyosságot akar elébb szerezni magának ,ha a grófnő öt szereti -e 1  —Hisz az ,az ! —kiáltá fel Malvin ,növekedő indulatossággal . —Épen ez az ,a mi feilázaszt ellene ,a mi Őrjöngésbe hozza szivemet !ügy viseli magát irányomban ,mintha közrendi nő volnék ! Csak annyit közelit felém ,a mennyit én feléje közelgek ;koczkáztatni nem akar semmit ! —Tehát közeledjék hozzá a grófnő ! —mondá a hu társalkodón #. —Igen ,hogy aztán ón ő belé legyek szerelmes ,és rabszolgája az ő szeszélyeinek ? —viszonzá Malvin kedvetlenül . —Tehát a grófnő még nem szereti őt ? —Még nem ,de érzem ,ha soká űzi igy furfangos mesterkedéseit ,képes lennék valóban szerelmes lenni belé . —Szegény úrnőm ! Attól csakugyan az Isten óvja meg ! Nincsen is ostobább dolog ,mint szerelmes lenni olyan férfiba ,a ki minket is szeret ! Fi donc !ez olyan közpolgári ,olyan füszeirnrugj ^ í ^^ rü ! Még talán nőül is megy hozzá ! —viszonzá a derék franczia nő ,igazi elszörnvüködéssel . —Még nem találkoztam olyan férfival ! —mondá Malvin ,mintegy öntudatlanul . —Mit tett velem csak e napokban is ! Ostendeban volt ,ő miatta hagytam el Ostendot ,ő miatta jöttem vissza a fővárosba ,e porral és hőséggel telt irtóztató ,kemenczébe ! Te ezt nem is tudtad ;vagy bizonyára tudtad ,hamis macska ! —Hogyan tudtam volna ,mikor egy szót sem szóit róla a grófnő ? —jegyzé meg reá a társalkodónő . —Nem szóltam ,mert szégyellem magam I —kezdé újra Malvin ,és szép ,piros arcza halvány lett a szégyen gondolatára . —Ilyen dolog még nem történt velemJ Oh !de lakolni fog érte I Keserűen fog érte lakolni ! Olyau szerelmessé teszem belém ,hogy őrjöngésbe hozza öt egy tekintetem 1 Iszonyúan meg fogom magam boszulni t Igaz !hát mit tett velem Ostendeban ! A sétányon vagyunk ,én meg ö és sok mások ;elhalmoz hízelgések kel ,magasztalásokkal ;tudtam ,hogy szívből jönnek e magasztalások ,és meg voltam győződve róla ,hogy szeret ;megérkezettnek vélem tehát a pillanatot ,hogy felsőbbségemet éreztessem vele ;azt hittem ,ez még inkább fellobbantja majd érzelme ”^^; megengedem tehát gróf Kamoinskynek ,hogy udvaroljon körülöttem ;a bolond ember mar rég őgyelgett körülöttem ,azt hitte tehát ,komolyan figyelemre méltatom ,és egész este tele beszélte fejemee ;egy pillanatig sem távozott mellölem . Jól láttam ,hogy Zádor boszankodik ezért ,és azt hittem ,csak annál inkább árulja el érzelmeit ;de hát mit tett ? Azt hiszed ,köz <^^^ (h ^ e:t hozzám ? Nem az ! Azon módon báró Pfeffersonnéhoz szegődött ,ahoz a csúf varangyhoz ,a kiről azt mondták ,hogy harmadik szépség a fürdőn ;ahoz szegődött ,mulatott vele egész este ,olyan vidáman ,olyan jókedvűen ,hogy szinte megfultam mérgemben ;én ,mintha csak a világon sem volnék ;csak másnap reá akart ismét eljönni hozzám ;de én —mint tudhatod —el nem fogadtam látogatását ,és ő ,a makacs ,büszke ,önfejű ,nem hogy igyekeznék megengesztelni ,bocsánatot kérni vétségéért ,a mint én azt olyau büszkén vártam ,más nap reá elhagyja Ostendeot ,és ide jő Pestre ! —Nyilván azért tette ,mert nagyon szereti a grófnőt ! —jegyzé meg reá a társalkodónő . —Meglehet ,épen büszkesége tiltja ,megmutatni ,mennyire szerett ! —Magam is azt hiszem ;—mondá reá  Malvin ,gondolatokba merülve . —Számításból kerül . Meg akar alázni ;jó ,elfogadom a harczot ,készen vagyok mindenre ,csak hatalmamba kerítsem ! —Az utolsó szavakat szinte gyülölségi szenvolélyességgel ejté ki . —Báró Bogyiszlóy ő nagysága ! —jelenté most a belépő inas . —Jöjjön ! —kiáltá erre Malvin ,és lázas hévvel szaladt az ajtó felé . —Viictto ^ iii ! —hallatszék még mikor az érkezett nem is volt egészen ben a teremben . —Igazán ? —kérdé Malvin ,és nagy elragadtatásában mindkét kezét szorította meg a belépőnek . —Igazán Victoria ? Oh ,maga mégis csak kedves embee ! —és a legnagyobb izgatottsággal a szoba túlsó végébe vonta maga után az újonnan érkezettet ,és ott a pamlagra ülve ,helyet mutatott neki maga mellett ,és aztán újra kezébe szo-rítván annak két kezét ,alig fékezhető kíváncsisággal mondá : —No ,most szóljon ,beszéljen ,mit miveit ,mit végzett ? Beszéljen ,édes lelkem bárója !beszéljen el mindent ;egy szót se hallgasson el ! Tehát igazán Victoria ? —Igazán ,igazán ! —viszonzá amaz ,most már sokkal nyugodtabban ,mint első ízben ,a mi meglepő ellentétben volt Malvin izgatott kíváncsiságával . A társalkodónő ,a ki szintén tanúja volt e jelenetnek ,most jónak látta ,távozni a szobából ,elébb azonban olyan alázatos és tiszteletteljes bókot csinált az újonnan érkezett férfinak ,a minő csak franczia társalkod.ónőtől telhetik ki . —No hát most szóljon ,kérem ! —kezdé újra a grófnő ,midőn magukban voltak . —Engedje meg méltsád ,hogy elébb kissé rendbe szedjem eszméimet . Megvallom ,még jóformán azt sem tudom ,hol kezdjem ! —viszonzá a férfi ,kényelembe tevén magát a pamlagon . —Oh ,menjen csak ,báró ! —mondá Malvin indulatosan . —Maga ma kiállhatlan ! Csak fak- gatni akar ! Talán nem is végzett semmit ! —Mennyire érdemiem e szemrehányást ,erről tények tanúskodjanak ! —viszonzá a báró ,és egy levelet nyújtott oda Malvin grófnőnek . —Levél Zádortól ! —kiáltá ez nagy örömmel ,és kiragadva azt a férfi kezéből ,felszökött ültéből ,felbontotta és elmerült annak olvasásába . Használjuk mi is e szünetet ,és vessünk egy tekintetet a derék férfira . Az inas jelentéséből tudjuk ,hogy Bogyoszlóynak hívják ,és hogy báró . Ez utóbbit egyébiránt különben is gyaníthatnék ;mert nagyon is fesztelenül ,kényelmesen ül a pamlagon . Nemcsak hogy jobbik lábát balján keresztbe vetette ,de mind a két kezével által is kulcsolta ,mintha attól tartana ,hogy elszalad tőle . Azon kívül arcza is mutatja ,hogy a magasabb körök született tagja . Nem hogy ez arcz kitűnő szépséggel dicsekednék ;erre sem a gondos ápolásra mutató ,de kissé nagyon is rőt ,és álián szépen kiborotvált szakáll ,sem a szertelen hosszú orr ,sem végre az egészarcznak aránytalan hirtelenséggel álla felé szögellése nem tarthatnak jogszerű igényt ;de azért mégis félreismerhetlen rajta az aristocraticus jelleg . Az a tiszta ,fellegtelen homlok ,a mély hor-padások a szemek alján ,az egész arcznak sajátságosán merész ,kihívó kifejezése ,és a főnek daczosan hátravetett tartása ,fennen mutatják ,hogy született aristocratát van szerencsénk benne meg-ismerni . És ezt tudva ,senki sem fogja tőlünk kívánni ,adjuk elő ez ember foglalkozásait . Hogy mivel foglalkozik tulajdonkép ,azt bajos megmondani ;legfolebb is azt mondhatjuk ,mivel nem foglalkozik :gazdászattal nem ,mert ősi javait jónak látta bécsi és pesti uzsorások kezébe játszani ;ezek nyilván jobban viselik majd gondjukat nálánál . Iparral szintén nem foglalkozik ;ez nem való nemes embernek ,annál kevésbbé mágnásnak ,és az nem is szép az angoloktól ,hogy a legnagyobb aristocraták ,earl-ek és peerek nagy részt egyszersmind gyártulajdonosok is ,és gróf Szé-chenyi István nem tudta ,mit beszél és kinek beszél ,midőn több Ízben az angol aristocratiára figyelmeztette rangtársait e tekintetben ;kardot szintén soha nem forgatott ,annál kevésbbé tollat ,legkevésbbé pedig könyvet ;az elsőhez nem volt kedve ,a másodikat ostobaságnak declarálta ,és Eötvös ,Kemény ,Jósika ,bizonyára csak azért keverődtek az ..irkászok kompániájába *-,mert még nem készült volt el az országos tébolyda ,a mihez elvitázhatlan érdemet szereztek maguknak ez által . A tudományra már nagyobb hajlandósága lett volna ,csak hogy ahoz meg könyveket kell olvasni ,a könyvek pedig „egy tói-egyig unalmasak ”,igy tehát az is elmaradt . De azért ne higyjük ,hogy üres ideje ,vagy üres erszénye volna ;koránt sem :sőt inkább ,nagyon sok a foglalkozása :nélkülözhetlen tagja ő nemcsak az emberi ,de a mi sokkal több ennél ,a főúri társaságnak . Mikor valami „kényes ”ügyet el kell intézni ,alkalmasabb embert nem találhatni erre ,mint báró Bogyiszlóyt . Maga a discretio ,a leleményesség ,az erély ,a buzgalom ,és mert ilyen kényes ügyek igen nagy számmal és nagy változatossággal fordulnak elő a nagy világban ,Bogviszlóy ott igen szívesen látott ember ;mindegyik azt hiszi ,csupán az ő ügyeiben fáradoz ;csakis az ő titkaiba van beavatva ,máséba nem ,másnak a világért sem tenne hasonló szolgálatot ,és mindenki ügvekszik is érdem szerint megjutalmazni „önzetlen ” hiv szolgálatait . Nagyon el van tehát foglalva ,és csak úgy él mellette ,mint akármelyik országos nevű főur . Ezalatt Malvin kétszer is elolvasta a levelet ,és azok az örömmel telt szemek ,kipirosodott arczok ,és édes mosolyra gerjedt ajkakmutatják ,hogy tartalma igen kedves lehet reá nézve . —Oh ,maga kedves ,kedves báré ! Ki nem mondhatom ,minő nagy örömöt szerzett nekem e levél által ! Ki nem mondhatom ,milyen nagyon le vagyok önnek kötelezve e levélért ! —Oh ,kérem ! Sőt inkább ,szerencsésnek érzem magam ,hogy méltsádnak némi szolgálatot tehettem ! —viszonzá amaz ,udvariasan hajtogatva magát a pamlagon . —Hanem mondja csak ,édes báré ,mint sikerülhetett önnek e nagy munka ? Mert őszintén mondva ,ilyen fényes eredményre magam sem számiték ! —mondá Malvin ,újra helyet foglalva Bogyiszléy mellett . —Megvallom ,nem is kis fáradságomba került ;mert Zádor rettenetesen fel volt indulva . De el voltam határozva ,legyőzni minden akadályt ,és az erős akaratnak semmi sem lehetlen ! —Kivált olyan ügyes ,olyan jeles embernek ,mint ön ! —tévé hozzá Malvin lekötelezve . —Oh ,kérem ! Ha van bennem némi ügyesség ,ezt csupán azon erélynek köszönhetem ,melyre a gréfnő bizalma serkentett ,és azon tudatnak ,hogy ezáltal egy kedves ,szeretetreméltó hölgynek néhány boldog érát szerezhetek ! Ilyenőzéiért ,grófnő ,én mindenre képes vagyok ! —viszonzá Bogyiszlóy udvariasan . —Ez szép ,valóban szép öntöő ! —egyebet nem tudott Malvin felelni ,és csak kezét szorította a nemes emberbarátnak örök lekötelezettségének jeléül . Csak kis szünet múlva ébredt fel újra nagy kíváncsisága . —Hanem most ne kínozzon tovább hallgatásával ! Mondja meg ,mint járt el a dologban ;mit miveit ,mit beszélt ,mig czélhoz jutott ! Ha nem tudok meg körülményesen minden részletet ,még mindig álomnak tartom az egészet ! Ez a levél is csak álom ,és nem valóság ! Kérem ,édes báró ,szóljon ,mondjon el mindent ! Ugy -e bár ,nagyon haragudott reám e makacs ember ? —mondá Malvin ,hévvel . —ügy van ,grófnő ! —feleié Bogyiszlóy. kit a szép nő elragadtatása cseppet sem hozott kf nyugodtságából . —ügy van ,grófnő ,Zádor nagyon fel volt indulva . Föl nem tudta fogni ,mint lehet az ,hogy méltsád épen akkor tüntette ki Kamoinszkyt kiváló figyelemmel ,midőn neki annyi jelét adta a forró vonzalomnak . —Tahát azt hitte ,hogy nem szeretem ? —Nem ,azt nem hitte ,hanem igenis azt ,hogy méltsád nem tud mélyen érezni . —Azt hitte ? —kiáltá fel Malvin ijedten . —És ugy -e bár ,ön az ellenkezőről győzte meg őt ? —Bocsánat ,grófnő ,de én egyáltalában nem tartom szükségesnek ,hogy a nők érzületét hoszszasan bonczolgassuk ! —jegyzé meg Bogyiszlói nyugodtan . —Minek kötnők le a nő szabad akaratját ,midőn az nem is szükséges ? Avagy a nő ,olyan nő ,mint méltsád ,kevésbbé szeretetre méltó -e ,ha azt hiszszük ,hogy nem tud igazán szeretni ? —Tehát mint győzhette le mégis neheztelését ? —kérdé a grófnő ,kinek e szavak mindig jobban költötték fel kíváncsiságát . —A legegyszerűbb módon a világon ! —feleié Bogyiszlóy ,pusztulhatom nyugodtsággal . —Megkérdeztem ,ha ő megvan -e győződve arról ,hogy méltsádat komolyan szereti -e ? —És mit felelt arra ? —kérdé a grófnő hévvel . —No természetesen ,hogy véghetetlen szeretetre méltónak találta méltsádat ! —viszonzá amaz ,udvarias mosolygással . —És szeretném is látni azt a fiatal embert ,a ki ennyi ritka szépség ,ilyen elragadó tekintetű szemek ,ilyen virító arczok ,ennyi csábulatos bübáj láttára még hidegen latolgatni tudna . —De mégis ,mit mondott neki ? —kérdé a grófnő ,kit a báró szavai és azon tüzes hév ,melylyei azokat monda ,mindig türelmetlenebbé ,nyughatatlanabbá tőnek . —Épen ezt mondtam neki ! —mondá Bogyiszlóy ,diadalmasan ragyogó arczczal . —Lefestettem neki méltsád megragadó szépségét ,igézetes bájait ,és azon ki nem mondható gyönyörérzetet ,mely a lelket eltölti ,mikor ilyen nőt meghódítunk ,még akkor is ,ha tudjuk ,hogy nem képes igazán szeretni . —És mit mondott reá Zádor ? —kérdé Malvin grófnő ,halk hangon ,ragyogó tekintettel . —Azt ,—feleié Bogyiszlóy mosolyogva ,—hogy ő milyen nagy bolond volt Ostendeban ,és magán kívül volt haragjában ,és alig bírtam őt visszatartóztatni ,hogy még abban a perczben ide ne szaladjon ! —És minek tartóztatta őt vissza ? —kérdé Malvin nehezteléssel . —Azért ,mert elébb értesíteni akartam méltsádat az eredményről . Féltem ,ha Zádor megelőz ,méltsád képes volna mir nichts dir nichts elfogadni őt ,sőt tán viszonozni is szerelmi lömledezéseit ,és képzelje csak ,mennyire megrövidítettük volna ezáltal a mulatságot ! —feleié Bo- gyoszlóy mosolyogva . —igaza van ! —mondá reá a grófnő nevetve ,és a lázas izgatottság egyszerre eltűnt arezáról . —Jól tette ,nagyon jól tette ,hogy visszatartóztatta ! Jobb ,ha holnapig elhalasztjuk a találkozást ! Oh ,ne örüljön olyan könnyen a diadalnak ! —mondá ,fel és alá járva a szobában . —De bizonyosan tudja ,hogy holnap eljő Jablon- kayékhoz ? —kérdó aztán ,Bogyiszlóy előtt megállva ,a ki szintén fölkelt ,és távozásra készült . —Hogy ne ,mikor a levélben is megírta ! —mondá ez nyájasan . —Igaz ,igaz ! De az egész olyan hirtelen ,olyan reményen felül gyorsan fejlődött ,hogy alig tudom magam beletalálni az uj helyzetbe ! Oh ,nagyon jól tette ,kedves báró ,hogy visszatartóz-tatta őt ! Ha én ez embert ma látom ,nem tudom ,ha nem követek -e el valami fétist ! —mondá vidám elevenséggel . —Ezeket pedig mindig jobb ,lehetőleg későre halasztani ! —viszonzá amaz mosolyogva . —De most mennem kell ! Ajánlom tehát magam ,és engedje méltsád ,hogy tovább is en miniatur a gondviselést játszszam szive körül ! —teve hozzá a legnyájasabb udvariassággal . —Mindig ,édes báró ,mindig ! —mondá Malvin derülten . —Ön kivívta magának a jogot ,hogy titkaimba beavassam ,ámbár megvallom ,még mindig félek egy kicsit öntől ! —Tőlem !és miért ? —kérdé a báró mosolyogva . —Mert nem engedi magát lekötelezni ! A független emberek veszélyesek is lehetnek ! —Még a barátok is ,méltsád ? —kérdé Bogyiszlóy bensőséggel . —Még azok is ! Ki tudja ,maradunk -e mindig barátok ! —Jó ! —mondá erre Bogyiszlóy mosolyogva . —Legyen tehát biztositéka a grófnénak ! Hol tartja felesleges pénzét ? —Ott ama szekrényben . —Szabad -e a kulcsot kérnem ? A grófnő átadta neki a kulcsot ,és a nemes báró két ezres bankjegyet vett ki a pénztárból . —Ha vissza találnék élni bizalmával ,hiresztelje ki ,hogy én pénzért szolgáltam méltsádnak ! Azt tartom ,ez elég biztosíték ! —mondá nyájas ,nevető arczczal ,és miután a két bankjegyet tárczájába tette ,és Malvinnak tiszteletteljesen kezet csókolt ,tá-vozott . IV . Főúri vigalom . Az ötvenes években —mert e történet akkor játszódott le —gróf Jablonkay György tánczvigalmai a nevezetességek közé tartoztak a két testvérhazában ;nem csak azért ,mert fény és pompára akármelyik fejedelmi vigalommal vetekedtek ,hanem főleg azért ,mert a vidám külső alatt mindig komolyabb ,országos czél rejlett . A gróf azon fájdalom ,hazánkban is ritka főurak közé tartozik ,a kik teljesen fel tudják fogni az állás hivatását ,és a legszebb összhangzatba tudják olvasztani az aristocraticus kiváltságot a forró hazaszeretettel . Fejedelmi vagyonnal van megáldva ,mennyi alkalma nyílnék tehát neki ,harácsolni a nagy birodalmi világvárosokbau ,elverni a nagy kincseket lovakon ,kutyákon ,lóversenvi fogadásokban és a színpadokon kiállított szépségeken ;de ő nem vágyódik ilyen dicsőség után ;egészen más dicsőség után áhit ^ ozik az ö lelke ;azon dicsőség után ,hogy a haza első polgárának neveztessék ,azon dicsőség után ,hogy mindenik fiának —és a magyarok istene hét fiúval áldotta meg —ép annyi vagyont biztosítson ,mint a mennyivel ő bii *, fiaiból pedig olyan főurakatneveljen ,a kik úgy tudják szeretni a hazáit ,mint a hogy ő szereti . A világvárosok arszlán-clubbjai tehát tán névről sem ismerik gróf Jablonkay Györgyöt ,de annál jobban ismeri nevét a haza . Nagy és nehéz feladatot tűzött volt ő akkor ki magának ;olyan feladatot ,a melynek csak az tudja ,mennyi lelki erő kívántatik sikeres megoldására ,a ki valaha tapasztalta ,mit tesz az ,másokat bátorítani ,biztatni ,mig magunk is csüggedezünk ;olyan feladatot ,a meiylyel csak az küzdhet meg a biztos siker reményével ,a ki maga is a rajongó hit ihletett lelkesültségével a rideg jelenen tűi a szebb jövőt latja földerengeni . Mert csak az tudja meggyőzni a kétkedőt a másvilági boldogságról ,a ki maga is rendületlenül át van hatva annak múlhatatlan léteiéről . Ezt tűzte ki magának a nemes gróf ,és azért nyitotta ki egykor-máskor fényes termeit egy-egy tánczvigalomra . Mikor a fővárosban nagyobb számmal együtt voltak az ország előbbkelő tagjai ,vagy mikor valamely nagy fontosságú eszmét országos tudomásuvá kellett tenni ,vagy mikor mély fájdalomnak el kellett oszlatni csüggesztö sajgását ,akkor a nemes gróf tánczvigalmat rendezett ! Vigalmat mindenki rendezhetett ,a kinek módja volt hozzá ;vigalomra mindenkit meg lehetett hívni ,arra nem kellett engedelmet kérni senkitől ;azt hihatta ,a kit tetszik ;tánczolni ,vigadni ,mulatni ,nevetni mindenkinek szabad ,és gróf Jablonkay György kellőleg gondoskodott is róla ,hogy vendégei jól mulassanak . Ha még olyan szomorúan jöttek is hozzá ,mindig tudott 6 valamit ,a mitől vendégei felvidultak . Most is ilyen körülménynek köszönhetjük a tánczvigalmat . A magyar tánczvigalmak sok tekintetben különböznek más nemzetnek ilynemű mulatságaitól ,azért óvakodunk is lehetőleg báloknak nevezni azokat . A franczia „ bal “ kiváló jellege a lengeteg vigadási vágy ;az angol „ bal “ -jaban is tulnyomólag az ész embere ;a német vigalmak jellemzésére pedig elég mondanunk ,hogy mostanság kedvencz táncza a „ Zepperl. “Mennyire más a magyar tánczvigalom ! A kinek kételyei lehetné-nek az iránt ,ha váljon bir -e a magyar ős s eredeti ki nem irtható ,fel nem oszlatható nemzeti jelleggel ,az nézze meg őt nyilvános vigalmaiban . Tizenegy óra felé van éjjel ;a palota ablakai fényes világossággal árasztják el az utczát ,a mi annyival inkább szembetűnő ,minthogy sok év óta ez ablakok rendesen be vannak zárva ,mintha ott benn a napvilág sem kellene a mostani úristentől . Máskülönben a palota nem mutat semmi változatot ;olyan komoly ,olyan csendes ,mint máskor ;csak az utczán élénkebb az élet körűlőtte ;díszkocsik ,fényes hintók robognak végig rajta ,az ország legelső családainak czimereivel ;a palota előtt megállnak ,fényes úri alakok szállnak ki belőlük ,komoly öreg urak ,és daliás délczeg ifjak és tűndérszép hölgyek ,valamennyien ékes magyar diszöltönyben ;leszállnak ,eltűnnek a csendes udvaron ,a kocsik elhajtatnak és másoknak engedik át a helyet ,és ez igy tart tiz órától fogva éjfélig ;egyéb változást nem venni észre a grófi palota körül . De mennyire más most a palota belseje ! Alig hagytuk el az előcsarnokot ,és mintha tündérországba léptünk volna . Falaknak ,boltozatnak semmi nyoma ;az egész épület nagy ,díszes kertté van átalakítva ,idegen éghajlatú virágokkal ,a milyent nem látni másutt ;nem is virágok ezek ,hanem valóságos fák ,magasra felnyúló terebélyes ágak mélyen lehajló lo ^ ibjj ^ iv ^ al ,ölnyi szélességű levelekkel ,harang nagyságú kelyhekkel ,a melyeken keresztül gyémántszinü ragyogás rezeg ,mint ha e zöld lombozat mögött az ég csillagai volnának felakgatva világításul . Imitt-amott keskeny nyílás van hagyva ;mohlepte sziklaüreg sőtétlik elénk ,az üreg aljából kristálytiszta vizsugár szökken fel ,és nem esik alá többé ,hanem eltűnik a magasban ,mintha amaz enyhe illatárrá változott volna át ,a melylyel a lég meg van telve ,vagy amaz üde szellővé ,mely minden felől tavaszilag lengedez . Ilyen tündérországi fény és pompa terül el a palotában ;az egész nagy épület egyetlen roppant csarnokká van alakítva ,lugasok ,facsoportozatok által több osztályra választva ,a melyeken a nagyszámú vendégek kényük-kedvük szerint mulatozhatnak . Nem írjuk le egyenkint a változatos mulatságokat ;bármennyire érdekesek és tanulságosak legyenek is azok ,nem szükség mindent leírni ;csak azon csoportozatokat keressük fel ,hol ismerőseinkkel találkozhatunk . A csarnok közepe felül a nemzeti zene felvillanyozó dallamai szólnak ;ott van a táncztér ;és a mint belépünk ,első pillanatra büvöletes káprázat ragadja meg lelkünket . Nagy félkör alakú tér ez ,felülről eleven zöld lombozattal sze-gélyezve ;az ember szinte tündérországban képzeli magát ;a merre a szem fordul ,mindenütt kedvre gerjedt ifjak és fiatal hölgyek alakjaival találkozik ,és minő hölgyalakokkal ! A legtüzesebb képzelet sem tudna szebbet alkotni ;Raphael ihletett ecsete nem tudott szebbet teremteni ,a minőt itt láthatni ,nem egyet ,de számosat . Az ember nem tudja ,mit bámuljon inkább ,a mennyei ,vagy a kincset érő öltönyeket ,vagy a finom nemes ízlést ,a melylyel a természetbájai eszményi tökélylyé vannak fokozva . És e bűbájos tündérvilág ,mintha a végtelenségig terjedne . A körfalak magas ,padlatig érő ódon velenczei tükrökkel vannak berakva ,melyeken az egybegyűlt bájos alakok újra meg újra ellebegnek ,innen a káprázatos csalódás ,hogy az egész világ tündérországgá változott át . A kecses nőalakok közül Igardy Malvin grófnő sem hiányozik ;de csak figyelmesebb szemlélet után lehet most reáismerni ,annyira más ő most ,mint midőn saját lakában vele találkozánk . Nem mintha most nem volna olyan szép ,mint akkor ;oh nem !sőt inkább ,sokkal ,összehasonlithatlanul szebb ő most . Arcza most is izgatott ,de ez izgatottság megragadó ,meghódító . A szív tüzes lobbanatai derült jókedv igézetes zománczával olvadnak rajta egybe ;e ragyogó tekintet vetekedik a diadém gyémántos sugarával ,mely fejét díszíti ;e kigyult kecses arczok megszégyenítik a szende rózsát ,mely kebelére van tűzve ,és egész lényén az a sajátságos büvöletes fénykör ,melyet a rajta levő sok drágakövekből visszaverődő sugarak körülötte képeznek ,valamely régi istennőt tüntet elénk benne . Egy ifjú áll közelében ;hogy ennek külsejéről fogalmunk legyen ,elég mondanunk ,hogy méltán foghat helyet e nő mellett . Népi tudjuk ,ha Malvin grófnő a legszebb hölgy e társaságban ,3 *de hogy ez ifjú a legszebb férfi e társaságban ,azt bizton merjük állítani ,és nem egy nő ért velünk ebben együtt a jelenlevők közül ;mert vajmi sok szép szem pislant lopva a magas homloku ,barna arczu ,fekete szakállu ,vidám ,nyílt tekintetű ,méla mosolygásig délczeg ifjú felé . Ez ifjú gróf Zádor Elek . Csak hogy ő bizony nem igen veszi észre a feléje röpített tekinteteket :neki csak egy nő számára van szeme ,lelke ,és ez Malvin . Az illedék nem engedi ,hogy vigalomban a férfi kizárólag csak egy nő körül forgódjék ,és gróf Zádor Elek is kénytelen hódolni a közvéleménynek ,mások körül is forgódik tehát ,leginkább férfiak körül ,a kik nem érdekelnek bennünket ,ha csak báró Bogyiszlóyt nem veszszük ,a ki ,isten tudja ,mikép ,de szintén jelen van ,még pedig a tánezteremben ,és egész chevalieri könnyedséggel hol valamely férfi ,hol meg valamely hölgyhez köz ^ T ^^ diik ;anynyi nagyúri méltóság sugárzik homlokáról ,és olyan büszke ,előkelő önérzettel hordozza hosszú orrát ,mint ha a haza becsülete az ö görhes vállain nyugodnék . Mindenki számára van egy nyájas szava ,egy bizalmas mosolya ,csak Zádor Elek számára nincs ;valahányszor ez feléje közelit ,és ez vagy négyszer-ötször történt már azon félóra óta ,hogy itt van ,mindannyiszor ügyesen ki tudja kerülni a vele való találkozást ,és midőn egyszermégis útját állja ,a nemes báró olyan idegenül hidegen tekintett reá ,mint a hogy csak a nagy urak szoktak olyan emberre tekinteni ,a ki még nincs bemutatva nekik ,és nem tudják ,váljon mérközhetik -e ennek családi fája az övéikkel ,vagy sem . Zádor Elek azonban nem hagyja magát viszszarisztani e hideg tekintettől . Más alkalommal bizonynyal pisztolyra hívja azt az embert ,a ki ilyen tekintettel merészkedik eléje lépni ;de most ésrre sem veszi azt ,annyira el van telve a szive keserű érzelmekkel ,tomboló szenvedéllyel . —Csak egy szóra ,édes Bogyiszlóy ! —mondá neki ,hévvel ragadva meg kezét . —Halkabban ,édes gróf és lehetőleg röviden ! Ne compromittálja barátjait . —Csak azt akarom kérdezni ,ha általadta -e levelemet ! —kérdé az ifjú halkai ugyan ,de izgatottsággal . —Igen ! —viszonzá Bogyiszlóy kedvetlenül és tovább akart menni ;de Elek nem eresztette ki kezét . —És még sem bocsátott meg ? —kérdé aggodalommal . —De igen ,megbocsátott . —Miért nem engedi hát ;,hogy közelében maradhassak ? —Édes barátom ,ezt tőle magától kell megkérdezni . Hanem én azt tartom ,hogy a szép nők nem azzal mulatnak legtöbbet népes vigalmakban ,a ki iránt vonzalmat éreznek —monda a nemes báró ,és e bölcs felvilágosítás ,úgy látszik ,Eleket is megnyugtatá némileg ,mert most mégis kiereszté kezét és ismét Malvin közelébe igyekezett jutni . Ismét nem sikerült neki . A napnak nincsen annyi bolygója ,mint a hány férfi a gyönyörű hölgy körül forgott . És mindegyiket boldoggá tette ,mindenik számára volt egy forró tekintete ,egy elbájoló mosolya ,csak annak a számára nem. a ki őrjöngött utána ,a kit emésztett a vágy ,meghódítani e büszke szépséget . Az neki ,mintha világon sem volna ! Zádor csaknem magánkívül volt felindulásában ,és tökéletesen hitte ,onnan ered ez irtóztató felindulás ,mert ő e nőt szereti . Az természetesen nem jutott eszébe ,hogy a mely nő ellen az ifjú haragra tud gerjedni ,azt —nem szereti igazán . Elek önszeretete meg volt sértve ez által ,hogy a legszebb nő épen őt mellőzi ,és mert azon meggyőződésben jött ide ,hogy Malvin grófnőt bizonyára meg fogja hódítani ,tökéletesen hitte ,hogy szereti is . E hit természetesen növelte még benne a kínzó vágyat ,hogy közelébe jusson ,és végre a sors megszánta kínjait . Mi ,kik jobban be vagyunkavatva Malvin gondolkodásába ,bizton állíthatjuk ,hogy maga vállalta fel a sors szerepét ,és Zádor Elek nem csupán saját buzgó igyekvésének ,és annál kevésbbé a puszta véletlennek köszönhette ,hogy végre közelébe juthatott kínzó angyalának . —Még mindig neheztel reám ,grófnő ? —ez volt az első szó ,melyet hozzá intézett ,remegő ajakkal ,reszkető szívvel . —Természetesen ,hogy haragszom ! —viszonzá a grófnő ,olyan tekintettel ,a mely minden egyebet árult el ,csak haragot nem . —Hát nem kapta meg levelemet ? —kérdé az ifjú . —Ah ,azt a levelet ? —kérdé a grófnő pajzán mosolylyal . —De igen ,megkaptam ,és igen jól mulattam rajta ! —Oh Malvin ,ne *mondja ezt ! —viszonzá a gróf ,forró epedéssel —különben kénytelen vagyok hinni ,hogy az ég nem tud tökéletest teremteni ! —Jó ,hát nem mondom ! —mondá a grófnő vidáman ,—de vallja meg ,hiszékenységemre számított ,midőn e levelet irta ? —Nem ,Malvin ,nem számítottam semmire ! Csak szivem sugallatát követtem ,és sokkal kevesebbet Írtam ,mint a mennyit éreztem ! Malvin egy tekintetet vetett a grófra ,aztán lesütötte szemeit . Zádor szemeiben e pillanatbanolyan tűz égett ,a melytől a nő remegni érezte szivét . És Zádor éles tekintetét nem kerülte ki a grófnő hirtelen változása ;tudta ő jól ,hogy az ilyen hirtelen változás az ő diadalát jelenti . —Malvm ! —mondá tehát a tullobbanó szenvedély lázas rebegésével —csak egy szavába kerül ,és én a legboldogabb halandó vagyok ! Bizton hitte ,hogy Malvin a felzajlott szív önfeledt pillanatában nem fogja visszatartóztathatni az eldöntő szót . E helyett azonban a grófnő egy tekintetet vetett reá ,olyan tekin ,mely előtt a verőfényes nap elveszti fényét ,mely egyenesen a szív közepéből röppen elő ,és olyan érzelmeket tár föl ,melyekre az emberi nyelv még nem talált kifejezést ;olyan tekintetet ,melyben egy egész élet gyönyöre van foglalva . —Látom már ,barátságot kell kötnöm önnel ;mert mint ellenség még sokkal veszedelmesébe ! —mondá végre ,és hirtelen eltűnt . E pillanatban Bogyiszlóy lépett Zádorhoz . —Barátom ,térjen eszére ! —sugá neki a nemes férfi . —Ne felejtse ,hogy tánczvigalomban vagyunk ! —mire Elek legalább annyira tért magához elragadtatásából ,hogy visszanyerte önuralmát . —Barátom ,boldog vagyok ! —sugá Bo ~gyiszlóynak ,a ki karon fogva sétált vele a teremben . —Az nem baj ,csak szerelmes ne legyen —viszonzá ez neki nyugodtan . —De bizony az leszek ! Már is az vagyok ! —Akkor emlékezzék reá ,hogy én tiltakoztam ellene ! —mondá a nemes férfiú vidáman ,és ismét magára hagyta Zádort ;kis idő múlva aztán Malvin grófnővel találkozott össze ,természetesen szintén csak úgy véletlenül . —Diadal ! —mondá ez neki ,örömtől sugárzó arczczal . —Nincs vele mit dicsekedni ! —jegyzé meg reá a nemes báró . —Hogy hogy ? —Nagy veszteséggel fogja kivívni ! —Épen az ,hogy ön is azt hiszi ,biztosítja számomra a diadaU ! —mondá a nő vidáman ,és valamelyik udvarlójához fordult ,a kit épen előtalált . A vigalom akkorra már általánossá vált ;a jókedv megragadta a kedélyeket ,a különböző érdekek és vágyak különböző esoportozatokat alakítottak ,mindenki el volt foglalva saját környezetével ,és nem törődött a másikkal . Ilyenkor legérdekesebbek a vigalmak . A felzajló indulatok le-lepattantják a tartózkodás szorií ^ ó béklyóit ,az arczokon lángok lobbannak fel ,öröm ,derültség ,vágy ,remény és boldogság ragyog a szemekből ,és a vigalom helye sok te-kintetben a csatatérhez hasonlít ,melyen az egész élet értéke egy pillanatba van foglalva . És ez örömsovár sokaságban aligha van boldogabb ember Zádor Eleknél . Ő előtte már elvesztette a mulatság vonzó érdekét ;nem hallja a zene izgató danáit ,nem látja a gyönyörben égő arczok csábulatos szépségét ,a tánczoló csoportok hullámzását ,a sok sóvár ,epedő ,bátorító tekintetet ,melyek a legszebb szemekből feléje repülnek :semmit sem lát ,semmit sem hall ,csak azt ,hogy ö Igardy Malvint meghódította ,hogy a büszke szépség azt mondta ,barátságot kell kötnie vele ,mert ő mint ellenség még veszélyesebb ;csak azt tudja ,hogy ő e nőbe szerelmes ! Képes volna nyomban odahagyni a vigalmat ,ha az üledék nem parancsolná ,hogy legalább éjfélig itt kell maradnia ;de mit is keresne ö itt tovább ?a legszebb diadalt ő már kivívta ,mit érdekli őt többé e mulatság ? Csak háborgatja őt ,nem bírja egészen átengedni magát azon gyö-nyörteljes érzéseknek ,melyek szivét megtöltik . Ha legalább közelében lehetne a legszebb nőnek ,hogy lelke újra elmerülhetne e szemek tüzes tengerébe ,újra általrengetné szivét e bűbájos szépség deleje ! De nem lehet közelében ! Tudja ,hogy ilyen tulzajló szívvel nem szabad közelednie e nöhez ;nem bírna eléggé őrködni önönmaga felett ;megfeledkeznék arról ,hogy társaságban van ;azért mégis vágyódik közelébe ! Jár-kél tehát ide-oda a teremben ,semmit sem tudva magáról ;közeledik Malvinhoz ,ismét távozik tőle ,és ismét csak közeledik hozzá ;szemével kiséri minden mozdulatát ;látja ,mint mulat másokkal ,vidáman ,boldogé ;boszantja öt ,hogy olyan jókedvűen tud mulatni ,mikor ő olyan kínokat szenved . Tán nem is gondol többé reá ! De igen ,most feléje fordult ,reá tekintett ! De olyan hideg volt e tekintee ! Mintha egészeu közönyös volna előtte ,mintha ő is csak annyi volna neki ,mint a többi férfi ,oh nem ,még kevesebb ;ezeknek legalább mulatni szabad vele ,mig neki távol kell maradni tőle ,megelégednie egy odavetett hideg tekintettel ,csekély koldusalamizsnával ! Rettenetes dühre lobban e miatt ! Olyan nagy kedve volna ,szélylyel verni azokat a léha ifjúkat ,a kik ott körülötte forgódnak ! Mit tolakodnak ,fészkelődnek olyan nő körül ,a kit ő imád ,a kit ő már magáénak képzel ! El is van határozva ,véget vetni ennek ;közeledik Malvinhoz ;de ez ,épen midőn hozzá érkezik ,hideg tekintetet vetve reá ,elsuhan mellette ,ki a teremből ,kisérve két ifjútól ,a kiknek hallja ,mint mondja ,hogy a kertben egy kis sétát akar tenni . Elek előtt mintha a föld ketté szakadt volna ,mintha a fényes égboltozatból a kietlen pokolba zuhant volna alá ;áll ^ szegeződ ^ en ,szemével merően azon irány felé fordulva ,a merre e nő távozott . El nem tudja hinni ,hogy való ,a mit látott ,hogy ezt csakugyan önönszemeivel látta ,hogy erre ember képes volna ! —Hányszor figyelmeztessem ,hogy vigyázzon magára ! —szólalt meg háta mögött Bogyiszlóy ,gyöngéden vállára fektetvén kezét ,a mitől aztán Elek magához tért . —Igaza van ,báró ! —mondá mosolyogva . —Vigyázni is fogok magamra ! E nő képes volna *eszemtől megfosztani ! —Nem az eszére ,a szivére vigyázzon ,Eleit ! Ezt ne veszítse el ,ezt tartsa féken ,akkor az ész is mindig helyén marad ! —oktatá a nemes emberbarát . —De mikor olyan nagyon szép ! —sohajtá az ifjú . —Tudja meg ,édes barátom ,—jegyzé meg erre a nemes báró nevetve ,—hogy nincsen olyan szép nő a világon ,a melyik legalább is kétszer olyan szépnek ne tartaná magát ,mint a milyen ! —Tehát mit csináljak ? —Nem mutatni ,hogy olyan szépnek tartja ,mint a minő valóban ,ebben rejlik a hódítás titka ! —mondá neki a derék férfiú ,és olyan gyorsan ,a mint csak lehetett ,távozott ismert ;félt ,hogy a heves ifjú nem fogja eléggé megtarthatni a titokszerüség leplét ,mely —a nemes báró szerint —egyedül szükséges ,hogy az jogosult legyen ,és ekkor még az ő gentlemani reputatiója is könnyen gyöngédtelenül megillettethetnék ,a mit pedig —már anyagi szempontból is kerülnie kellett . Gróf Zádor tehát magában folytatta barangolásait a termekben . Mintha vadon rengetegben bolyongana ,olyan kietlen pusztaságnak látszott most előtte e tündérszépségekkel gazdag világ . A nagy izgatottság után kimerültnek ,levertnek ,kedvetlennek érezte magát ;vágyott nyugalom után ,magány után ,és komolyan gondolkodott arról ,hogy elhagyja a tái'sasá ^ g ;o t.  Már azt sem bánta ,hogy az üledék ellen vét ez által . —Hát csak úgy egyedül ,gróf ur ? És olyan csüggedt arczczal ! Tán bizony el akar szökni közülünk ? —hallatszott egyszerre mellette ,és midőn ijedve föltekintett ,a házi nőt pillantotta meg maga előtt . Nem Jablonkay gróf neje volt ,—az már több év óta özvegységben él ,—hanem távoli rokona ,egyike azon kedves koros nőknek ,a kik a fiatalság rózsáival nem vesztették el a fiatalság kellemét ,a kik az élet keserű tapasztalatai után is tisztán tartották meg a szív édes ábrándait ,kiknek beesett szemeiben még most is láthatni az illetetlen szív gyermeteg ártatlanságát ,az első szerelem boldog emlékét . Olyan szépek ,vonzók efonnyatag arczok ,a melyek még most is csak ugy tudnak pirulni ,mint negyven évvel ezelőtt ;e szinehagyott ajkak ,ktrűllengetve a fiatal kor odatapadt mosolyával . Olyan jól esik a szívnek ,elmerengeni e tisztes öreg arczokon ;minél tovább nézzük ,annál többet fedezünk fel rajtuk az egykori boldog ifjúságból ;mintha hófedett sziklaormon állva ,messziről a tavasz bájos képe mosolygana elénk . Miért hogy e tisztes öreg arczok évről évre ritkábbakká lesznek ! Ez öreg asszony Bezdédy grófnő ,a szabadságharczban vesztette el férjét ;a hazáért esett el ;és azóta majd mindig rokona ,gróf Jablonkay házánál tartózkodik . És e fiatal lelkű öreg matrona előtt állt most Zádor ,és az első ,a mi ajkára jutott ,bocsánatkérés volt ,annyira meg volt zavarodva . Szégyelte magát a vidám lelkű ,öreg grófnő előtt ,hogy őt olyan „ desperátus “ kedvben találja . —Semmi bocsánat ,édes Zádor ! —feleié neki a grófnő ,szeretetreméltó duzzogással . —Á sértés sokkal nagyobb ,semhogy oly könnyedén meg lehetne bocsátani ! Avagy ki hallotta valaha ,hogy kedves fiatal ember annyi szép hölgy társaságában unatkozzék ! Ilyen dolgot még nem hallott a világ ! —Méltóságod csak nem teszi ezt föl rólam ? —viszonzá Zádor ,némileg erőt véve zavarodottságán . —De bizony fölteszem ! —mondá a házi nö magyaros őszinteséggel . —Avagy miért nem láttam egész este csak egy csárdást is tánczolni ? A mint bemutatta magát nálam ,egyszerre eltűnt ,és azóta színét sem láttam . —Az onnan van ,mert méltóságod a többi vendéget méltatta ! —mentegetódzék  az ifjú . —Oh nem ,oh nem ! —tiltakozók a grófné . —Én mindig szemmel tartom fiatal vendégeimet . Nagyon szeretem nézni a tánczot ;olyan szép a vidám kedvű fiatalság ;annyira el tudok andalodni rajta ,mintha magam is fiatal volnék még ! És önt egész este nem láttam ! Avagy tán külföl-dön tartózkodása alatt elfelejtette volna nemzeti tánczainkat ? —Sőt inkább ,méltóságos grófné ,csak annál inkább megkedveltem ! —Az szép ;nem is vártam egyebet öntől ! Vannak mágnásaink közűi ,kik nem úgy gondolkodnak ,kik képesek ,elfojtani nemzeti büszkeségüket ,csak szívesen lássák őket ott ,a hová én nem szeretek gondotIli ;de azért hála istennek ,még mindig elegen vagyunk ,hogy szép mulatság kiteljék tőlünk ;azért kivánom is ,hogy vendégeim olyan vigan mulassanak ,mintha semmi baj semvolna a világon . Avagy nem hiszi ,hogy van idő ,midőn vissza kell fojtani a bubánatot ,és erővel víg arczot kell mutatni ? A mig az ember egész szivből vigadni tud ,mindaddig nincsen megtörve az ereje ! —Méltóságod önönmagából vészén példát ’—jegyzé meg reá a gróf . —Igen is ,önönmagamból ! —viszonzá az öreg grófné hévvel . —Azután nekem különös érdekemben van ,hogy hire járjon vigalmainknak ! Hadd tudják meg ,hogy a haza sziue-fénye minálunk gyűl össze ,és nem másutt ;itt pedig vigad ,mulat ,magyar szívvel ,lélekkel ,idegen fesz nélkül ;és ön mégis megakar szökni ! No várjon csak ! Azért megbüntetem ! Árestomba teszem ! Jöjjön csak ! Tudom ,nem fog többé megszökni akarni ! —azzal megfogta Zádor kezét ,és a terem túlsó oldalára vezeté ,Elek újra meg újra bizonykolá ,hogy esze ágában sem volt ,megszökni e kedves körből ,és mosolyogva követé a kedves öreg nőt . Nagyon kiváncsi volt ,minő lehet az az „ árestom ,“a melyre őt Ítélte . A tánczterem túlsó végén ,egy kis szögletben ,a hol a két felüli fali lombozat lugas alakban folyt egybe ,egy nagyon öreg férfi ült ,és egy fiatal leányka ;egyenesen oda tartott a házi nő . —Édes Ilkám ,rabot hoztam neked ,— Válságos napok . I kőlet . 4monda még jó távol a lugastól ,midőn még Elek jóformán nem is tudta ,kihez intézi szavait . —Babot hoztam neked ,de jó kell ám reá vigyázni ,mert el akar szökni ! Zádor némileg zavarba jött . Nem tudta ,mit mondjon ez embereknek ,a kiknek még be sem volt mut ^ íUtv ^ i ;nem is tudta ,hogy kicsodák . —Képzeld csak ,édes Ilkám ! —kezdé újra a vidám lelkű öreg grófné ,—meg akart szökni ! Épen rajta kaptam őt e gonosz szándékon ! —és erre egész fiatalkori élénkseggel elbeszélte ,mint látta Eleket jó fél óra hosszat a teremben őgyelegni ,mint olvasta le arczárói az irtóztató nagy unalmat ,és mint hiúsította meg szökési merényletét . —Büntetésül tehát egész este mellettetek kell maradim ;te úgy sem szereted olyan nagyon a tánczot ,annál jobban fogsz tehát felvigyázhatui reá ;mert egyáltalában nem szeretném ,ha azt mondanák ,gróf Zádor Elek idő előtt hagyta oda Jablonkayék tánczvigalmát ! —igy végzé szavait ,és csak most jutott eszébe a kedves öreg nőnek ,hogy nagy elfoglaltságában el is felejtette ez embereket bemutatni egymásnak . —De igaz ,önök még tán nem is ismerik egyi ^^ át :gróf Kenessey ,az én kedves testvérém !gróf Zádor Elek ,boldogult Zádor István fia ! —Ez pedig ,—folytatá a leányra mutatva ,—az én kis Ilkám ! —ezzel gyöngédeden megcsókolta a leányt homlokán ,és még egyszer figyelmeztette ,hogy csak jól vigyázzon a fogolyra ,aztán távozott . A Zádor név hallatára az öreg Kemenesy átható tekintetet vetett az ifjúra ,és midőn ez örömét fejezné ki ,hogy szerencséje van ,ilyen jeles férfinak bemutattatni ,az öreg gróf csak gyönge fejbolintással felelt neki ,és kis szünet múlva mondá ,hogy húga aligha nagyon kemény ítéletet nem mondott ki fejére ,és midőn az ifjú tiltakozott ez állítás ellen ,az öreg némi indulatossággal vágott szavába . —Hugóm bizonyára nem tudja ,hogy én és az ön atyja sok évig elkeseredett ellenségek voltunk ! —Épen ez nyújt reményt ,hogy a fiúnak meg fogja engedni becsüléseért törekedni ! —viszonzá Elek udvariasan . —Ön tán nem tudja ,hogy egész életen át elvbeli különbség választott el bennünket ? —Tudom ! —viszonzá az ifjú némi megilletödéssel . —Azonban azt tartom ,a harag nem terjedhet túl a sírig ! —Csalódik ,fiatal ember ! —vágott szavába gr. 4 * Kemenessy oly hévvel ,a minőt ez elaggott ,megtörődött testben nem is gyanítanánk . —Csalódik ! —ismétlé még nagyobb nyomatékkal . —Ez is olyan fonák állítás ,mint az ,hogy a nyilvános életből származó ellenséges indulatot nem szabad a magánéletbe átvinni ! Tagadom ez állítás helyességét ;tagadom ,tiltakozom ellene ! A kit én mint nyilvános jellemet nem tudok tisztelni ,azt mint magánjellemet sem szeretem ;az emberben csak egy lélek lakozik ;egy léleknek csak egy jelleme lehet ,akár a nyilvános ,akár a magánéletben ! Épen igy van ez a szeretettel és a gyűlölettel is ! A kit szeretek ,azt holta után is szeretem ,a kit pedig gyűlölök ,azt a más világban is gyűlölni fogom ;igen ,igen ,gyűlölni fogom ! Bizonyára még tovább is beszélt volna az öreg gróf ,annyira tűzbe hozta e tárgy ,ha hirtelen erős köhögés nem fogja el . —Hagyja el e tárgyat ,édes atyám ;tudja ,árt önnek a fölhevtilés ! —mondá most a mellette ülő leányka ,a ki eddig szótlan ugyan ,de egyre növekedő zavarral folytatta a vitát . Elek tulajdonképen csak most vetett élesebb ,vizsgáló tekintetet a hölgyre . A hang ,melylyel a leányka atyjához intézé kérését ,mintha csak a szívbe zengett volna belé ;annyi melegséggel voltak e szavak mondva ,mint a hogy csakaz anya szavai szoktak ,mikor édes kisdedét elringatja . Első tekintetre —igaz ugyan ,hogy e tekintet nagyon felületes volt ;mert szemei előtt akkor még mindig Malvin képe lebegett —semmi érdekest nem látott a leányka arczán ,és most ,midőn figyelemmel vizsgálja ,ellenkezőleg ,egyszerre úgy találja ,hogy e leányka nagyon szép . Ki fejti meg e változatot ? Elek maga is elbámul ezen ,és alig bírja levenni szemét a tiszta ,szinte átlátszó fehérségű arczról ,a mely még tele van gyermeteg ártatlansággal ,gyermeteg együgyüséggel :mint egy tavaszi ibolya . A leányka még mindig atyjával van elfoglalva ,de mintha érezné ,hogy az ő szeme az ő arczán kalandoz ,győngédeden elpirul ,olyan gyöngédeden ,mint ha csak oda volna lehelve a szelíd halvány fehérség fölé ,aztán kíváncsian emeli reá nagy ,ábrándtelt kék szemeit . Tekintete az ifjúéval találkozik ,és abban a pillanatban mindketten lesütik szemeiket ,a leányka arcza meg hófehér halováuynyá válik . Az egész olyan rövid ideig tartott ,mint mikor tiszta nyári éjjel a magas kék égboltozaton meglippen egy villanat ;egy pillanat és vége ;a ketté vált égboltozat ismét egybe ömlik . Hoválett az égő szikra ? Szétfoszlott a levegőbe ,vagy visszaszállt a mennybe . —Igazad van ,édes leányom ! —kezdé újra az öreg gróf ,némileg csillapultabban . —Nem szabad tüzbe jönnöm ,nem szabad ! Aztán az indulat is megragadott ;de ki kellett mondanom ,a mit e tárgyban gondolok ,és önnek kellett azt mondanom . A leány arczán ezalatt mindig észrevehetőbb zavarodottság nyomódott ki . Látszott rajta ,menynyire szeretne már véget vetni e beszélgetésnek ,ügy felt ,hogy az ifjú bántva érzi magát e kíméletlen szavakért . —És én csak annál inkább tisztelem a gróf urat ezen következetességért ,—viszonzá ez ,—de reményiem ,elnézőbb lesz az Ítélet kimondásában ,ha megtudja ,hogy atyám igen ,igen boldogtalannak érezte magát utolsó éveiben . Annyi bensőséggel ,annyi megilletődéssel voltak e szavak mondva ,hogy az öreg gróf arczárói azonnal eltűnt az indulatosság ,és a leányka tekintete most ismét az ifjúéval találkozott ;maga sem tudta ,mint történt ez ;mert neki erős feltétele volt ,föl nem nézni többié ;de azért mégis csak az ifjú arczán nyugvék szeme . És most már olyan bizal/nasan, olyan meleg bensőséggel nyugovók rajta e tisztes ,ábrándteljes te-kintet ! Csak most nyújtotta gróf Kemenesy kezét Zádornak ,leültette maga mellett ,és beszélt vele oly dolgokról ,melyeket mi nem írhatunk ide ;az öreg gróf olyan nyiltszivü ember volt ,a minőt ritkán találni öregeknél ;ifjúi tűz hevítette még kebelét ,és mikor érzései megeredtek ,nem nézte ,háuyán hallgatják szavait ;mintha valamely országos gyülekezettől volna körülvéve ,és mintha a haza sorsa függne az eszmék valósításától ,olyan lelkesült hévvel adta elő azokat . Elek bámuló tisztelettel nézte ,minő erős lélekkel kell ez embernek bírni ,hogy azt semmiféle kor ,semmiféle viszontagság nem tudta meggyö ^ n ^ ii ^ t ^ ’^ i ! És szégyennel érezte ,hogy ez öreg emberben mennyivel forróbb szeretet ,forróbb gyűlölet és magasztosabb lelkesültség lakozik ,mint ő benne ! Nem ö ,hanem ez öreg itt a fiatal ,ö meg öreg ,erőtlenedett ember hozzá képest . Szégyennel érezte ,mennyi idegen ,selejtes érzéseket csúsztat az idő az ember szivébe ,ha szinte féltékenyen nem őrködik felette ;mennyi eloszlató elemet csempész a kor ,a divat a jellembe ,ha könnyelműen indulunk utánuk ,és mennyire észrevétlenül szűnnek meg az emberek és nemzedékek azokká lenni ,a mik őseik voltak ,ha olyan hajthatatlan szilárdságra nem tesznek szert ,mint a minő ez öreg emberben van . A beszélgetésnek az öreg Bezdédy grófnő ,a kedves háziasszony ,vetett véget ,a ki ,mint mondá ,csak úgy mellesleg jött ide ,nézni ,ha kellő őrizet alatt van -e még az ö foglya ?a min aztán mindnyájan egyszerre egész lélekből nevetni kezdtek . Talán mindegyike e négy ember közöl másmás okból nevetett ;de azért mindegyiknek egyaránt jól esett most ,nevetni egy kissé . Bezdédy grófnő aztán engedelmet adott foglyának ,hogy „kis időre “elhagyhatja börtönét ,mit az ifjú szépen megköszönt ,és arra használt ,hogy Ilkát tánczra kérte föl . A kedves házinő azt mondta volt ugyan ,hogy Ilka nem épen nagy kedvelője a táncznak ,de ez valóban nem látszott rajta . Mintha láthatlan büverő villauyozta volna át ,olyan sajátságos ,ki nem fejezhető édes érzéssel töltötte meg az a gon-dolat ,hogy ő ez ifjúval tánczolni fog . És mi szép volt e leányka ,a mint az ifjú karján forgott ! A kik színpadi szökkelésekben találják nemzeti tánczunk szépségét ,azok tán holmi megrovandót találtak volna e leány tánczában ;igen egyszerűek ,czikornyátlanok voltak e mozdulatok ;de azért mégis olyan bájosak ,olyan kecsesek ,olyan mondhatni lélekteljesek voltak ,és önkénytelenül megragadta a szemlélőt azon igazság ,hogy ihlettségdélkül nincs művészet ;ihlettség mellett pedig a természetileg egyszerű is szebb a művészi remeknél . A tánczszüneteket természetesen társalgás töltötte be ;és csudálatos ,az egész ,háromszor is ujrázott csárdás alatt Elek egyetlen egyet sem mondott Ilkának azon szokásos bókok közül ,a melyekre nézve valóban megfoghatlan ,hogy maguk a férfiak meg nem unják . Mindezen bókok közül egy sem jutott most Eleknek eszébe ,hanem a helyett öreg apjáról beszélt a leánynyal ,milyen ritka jeles férfi az ,csak most foghatja meg ,hogy vívhatta ki az ország tiszteletét ,az osztatlan népszerűséget ,és mi nagy szerencséjének tartja ,hogy vele megismerkedett . És mennyivel nagyobb érdekkel hallgatta Ilka e szavakat a legczifrább bókoknál !ügy sugárzott arcza az örömtől ,a boldogságtól ,minden magasztaló szónál jobban-jobban ! Hallotta ő már édes atyját dicsérni nem egyszer ;hisz lehetlen volt magasztalva nem nyilatkozni róla ,és mégis soha sem örült annak annyira ,mint most. ügy tetszett neki ,hogy csak most hall felőle igaz ,érdem szerinti dicséretet . És mintha még egyszer oly forrón szeretné édes atyját ,mióta ez ifjú úgy magasztalta . Nem tudta máskép viszonozni Elek jóságát ,csak az által ,hogy 6 is atyjáról beszéll ;és mit mindent nem tudott róla beszélni ! Nem a nyilvános ,hanem a magánélet emberét festette előtte a tulboldog leányka ;nem tudott előtte elhallgatni semmit ;és észre sem vette ,hogy ezalatt önéletét is lerajzolta Eleknek . Olyan egyszerűen beszélt ,mint egy kis gyermek ,és mégis annyi bensőséggel ,annyi igaz ,forró lelkesültséggel ,hogy Elek hova-tovább jobban el volt ragadtatva tőle . Véletlen volt -e ,vagy számitás ,hogy ugyanazon csoportban Igardy Malvin grófnő is tánczolt ? Elek azonhan sokáig észre sem vette most e nőt ,és ha tőle függ ,nyilván az egész táncz alatt ,de tán az egész vigalom hátralevő ideje alatt nem vette volna észre ,annyira le volt kötve figyelme a kis Ilka által . De annál inkább vette őt észre Malvin grófnő . Oh ,ez már régóta nyugtalanul jártatta szemeit a teremben ;meg nem foghatta ,mi lelhette Zádort ,hogy annyi idő óta nem is mutatja magát előtte ;bizton hitte ,hogy felkeresi ,sőt még arra is számított ,hogy a kertbe is követni fogja ,perczig sem lehet majd távol tőle ,mióta olyan kétségbevonhatlan jelét adta a vonzalomnak iránta ;és nem csak hogy a kertbe nem követte ^ de itt sem jő feléje ,sehol sem láthatja őt a teremben ! Csak nem szökött meg haragjában ,mint aminap Ostende-ból ? Oh nem !ilyen kétségbevonhatlan jelei után a vonzalomnak az uracsok nem is tndnak megszökni a csatatérről . Becsületük tiltja ezt . És egyszerre csak Kemenesy Ilkát pillantja meg az ifjú karján . Malvin nem ismerte közelebbről e leányt ;be voltak ugyan egymásnak mutatva ,de egyikük sem keresett alkalmat ,köze-lebbről érintkezni ;sokkal ellenkezőbb volt lelkületűk ,semhogy különösen vágyódtak volna egymás társasága után . Azonfelül Malvin még nagyon gyermeknek tartotta e leánykát ,olyannak ,a kivel még nem is lehet „okosan “beszélni ;Ilka meg valami belső ösztönből ,a mi tán minden tiszta szivü emberben megvan ,tartotta magát lehetőleg távol a fény- és csillogásban gyönyör-ködő nőtől . Az első tehát ,a mit Malvin grófnő érzett ,midőn Zádor Eleket Ilkával olyan meghitten társalogni látta ,tréfás jókedv volt ;önkénytelenül elmosolyodott ,olyan jól tetszett neki az ,hogy Zádor Elek milyen bizalmas meghittséggel társalog a kis Kemenesy Ilkával . Hisz az egész csak számítás ! Csak azért teszi ,hogy boszankodását elpalástolja ,hogy őt viszont boszantsa ! Más oka nem is lehet annak . Avagy csak fölteheti -e is ,hogy a kis Ilka ,az az egyszerű leányka ,a kit az elfogulatlan vendégek a legigénytelenebb ,ö pedig ,Malvin ,a legegyügyübb leánynak tart e vigalomban ,komolyan érdekelhetné e szép ,kitűnő ifjút ,a ki után a legelső szépségek sóvár szemmel tekintenek ;érdekelhetné akkor ,mikor ő olyan kétségbevonhatlan reményt nyújtott neki ,hogy hódolatát szívesen fogad ja ! Az egész tehát csak egy kis ingerkedés ;mert ő az elébb olyan szándékosan tüntette ki azt a néhány uracsot ,azért ő most viszont e kis együgyű leányt halmozza el figyelmével . Boszantani akarja őt ezáltal ;de épen ez mutatja ,hogy nem neheztelhet már reá komolyan ,hogy „fülig “szerelmes belé ;ha komolyan haragudnék reá ,mint Ostendeban ,bizonynyal valami hires szépséget választ boszantása eszközéül ,mint Ostendeban ;de most már nem tehette ezt ,most már nem akarta őt komolyan boszantani ,csak kissé ingerkedni akar vele ,és ezt ugyan eléggé ügyetlenül teszi ;de a szerelmes emberek nagyobbára ügyetlenek . Meg nem állhatta ,hogy ebbeli jókedvét valakivel ne közölje ,és ki volna arra érdemesebb ,mint Bogyiszlóy ? Ah ,mi jóizüt fognak majd holnap e kis ármányon nevetni ! Még a táncz közben ,mikor neki épen pihenője volt ,ott hagyta tánczo -sát ,oda sietett a nemes báróhoz ,a ki épen valami nagy fontosságú ügyről értekezhetett valami uracscsal ,mert nagy tűzzel ,hévvel susogott vele ,és csak akkor vette észre Malvint ,mikor már egészen  mellette volt . Ezt kereste tehát föl Malvin ,és a legvidámabb dévajsággal közölte vele a mulatságos dolgot . A nemes báró pedig elébb komoly ,átható tekintetet vetett Zádor Elekre és Kemenesy Ilkára ,azután tökéletesen helybenhagyta Malvin nézetét a kis ármányt illetőleg ;maga is merő képtelenségnek tartotta ,hogy Elek komolyan érdeklődnék e leányka iránt ;meglehet ugyan ,hogy ez utóbbi csakugyan szerelmes lesz az ifjúba —mondá —sőt tán már is az ;ilyen fiatal leányoktól kitelik az eféle bohóság ;de épen ez egy okkal több arra nézve ,hogy Elek uem lehet szerelmes ő belé . Ilyen világfinak ,mint Zádor Elek ,nem való olyan ábrándos szemű fiatal leány ! Malvin grófnő tehát teljesen megnyugtatva tért vissza tánczosához ,a ki már nagy türelmetlenülvárta visszatértét ;és a bájos grófnő oly kecses mosolylyal jutalmazta az uracs bókjait ,mint már régen ;nagyon vidám ,nagyon kedves volt . Az természetesen eszébe sem jutott az uracsnak ,hogy a bájos Malvin ,mikor bókjait megmosolyogja ,csak igen felületesen hallgat szavaira ,és lelke ama távoli pár körül tévelyeg . Következett azon része a körnek ,a melyben a tánczosok egymásnak kezet nyújtva ,az egybefonódott fűzért párszor körüliejtik ;e változatnak különösen örült Malvin ;akkor majd találkoznia kell Elekkel ,és pár szót is válthat vele . —Szép ,szép ,igy fakgatni az embert ! —sugá neki ,midőn első ízben előtte ellebegett . Elek természetesen nem viszonozhatott neki semmit ,mert ugyanazon pillanatban már más kézen forgott ,és ez igen jól volt így ;mert az ifjú hirtelenében úgy sem tudott volna mit felelni ,annyira megdöbbent ,midőn Malvint megpillantotta . És csudálkozással vette észre ,hogy mióta Ilkával mulatott ,egészen megfeledkezett a bájos ^ íal ^^ v ^^ ró ^ I ;eszébe sem jutott ;pedig milyen sovárgó vágy ,milyen lázas indulat vonzotta őt e nő felé csak röviddel ezelőtt ! És szinte roszul estek neki a nő negédes szavai . Ha máskor ezt mondja neki ,magánkívül ragadtatnék örömében ,és most boszankodik rajta ! Hiszen ez ,mintha szemrehányás volna ! —No ,ne szo ]^ mot ^^ lljéék ! Tudom ,miért teszi ! —sugá újra Malvin ,midőn másodízben vele találkozék . Nyilván észrevette haragos kifejezését ,és szomorkodásnak magyarázta . —Oh ,nem is szomorkodom ! —viszonzá neki Zádor ,és könnyedén lejtett el mellette ,és úgy örült ,hogy végre Ilka mellett maradhatott ismét ;azonnal visszanyerte előbbi jókedvét . De a leányka most már nem volt olyan vidám ,és nem tekintett többé olyan bizalomteljes ,nyílt ,ragyogó tekintettel Zádorra ,mint azelőtt . Észre vette volt ,hogy Malvin kétszer is súgott valamit Eleknek ,—hogy is ne vette volna észre ,midőn mindig ,de mindig csak Eleket követé tekintete ! —és erre olyan fájdalmat érzett szivében ,mint eddig soha ;olyan nagy fájdalmat ,a milyen nagy volt boldogsága ,midőn az elébb Elek ragyogó tekintetével találkozott . Az a gondolat dobbant meg szivében ,hogy e nő tán szereti Eleket ,és Elek tán őt szereti ;és erre aztán mintha sötét ,nehéz felhő ereszkedett volna szivére . Először életében tett összehasonlítást maga és mások között ,és először életében fájt neki azon tudat ,hogy szebb nő is vau a világon nálánál . Sorba nézte a jelenlevő hölgyeket ,és mindegyiket szebbnek találta nálánál ,Igardy Malvin grófnőt pedig szebbnek valamennyinél ,épen azt ,a ki kétszer is súgott volt valamit Eleknek ! Nagyon szerencsétlennek érezte magát e miatt . Alig bírta visszafojtani könyeit . Elek észrevette a leányka megváltozott kedvét és tudakozott annak oka után ;Ilka elhalványodott és azt mondá ,atyja miatt aggódik ;atyja roszul érzi magát ,és ő olyan sokáig távol van tőle ;bár csak vége volna már a táncznak ,hogy odamehetne hozzá ! Ezt ugyan igazán óhajtotta ;nagyon vágyódott már ,elhagyni e kört ,a holegyre úgy tetszett neki ,mintha Malvin gúnyolódó tekintete nyugonnék rajta . Zádor lehetőleg igyekezett megnyugtatni őt atyját illetőleg ;eszébe sem jutott ,hogy ez csak ürügy a leány részéről ,hogy Ilka szive egészen más ok miatt lett olyan nagyon szomorú . A táncz vége felé mégis sikerült neki egy kis vidámságot hazudni arczára . Sajátságos ,hogy a szerelemmel együtt a nőben azon tudat is ébred fel ,hogy e szerelmet lehetőleg el kell rejteni ,mert sok veszély fenyegeti ,és e pillanattól fogva mesterek a tettetésben ;vidámnak látszanak ,mig keserű könnyeket sirhatnának fájdalmukban . Ilka a jelenlevő vendégekre vitte át a társalgást . —És melyiket tartja ön a legszebb nőnek ? —kérdó egyszerre. ügy szégyelte magát ,midőn e kérdést tette ,és mégis úgy érezte ,mintha meg kellene repedni szivének ,ha nem teszi e kérdést . Elek természetesen azt mondta ,hogy valamennyi jelenlevő nő közül őt tartja legszebbnek . Ilka erre mélyen lesütötte szemek ;érezte ,mint halaványodik el arcza ,és mint változik reá ismét égő pirosra ;szive pedig úgy dobogott ,hogy hamarjában nem tudott szólni . —A gróf nyilván nagy bóhonak tart engem ,a ki mindent elhiszek ,a mit nekem mondanak !? —monda végre ,és gyöngédedeu kihúzta kezét az ifjúéból . Elek égre-földre mentegetődzőöt ;egyáltalában nem volt szándéka őt megbántani ,hanem azért mondta ,mert szent igazságnak tartja ,a mit mondott ,és szeme nem telhetett be a látásba ,szive nem telhetett be a gyönyörrel ;mert olyan megragadólag szép nőt soha sem látott ,a milyen Ilka volt e pillanatben ,azokkal a szemérmesen lesütött szemekkel ,azokkal az égő pirosra kigyult arczokkal . És a leányka mindig jobban-jobban érezte ,hogy a mit Zádor most mondott ,szivéből mondta . Saját csendülése is van az igazán szívből fakadó szónak ! És erre mindig jobban-jobban érezte ,mint oszladoz ismét az a nehéz sötét felhő szive körül . —Nem neheztelek érte ! —mondá tehát ,egész kedves nyíltságával az ifjú szemébe nézve . —Tudom ,a férfiak azon jogot igénylik maguknak ,hogy a nőket kivétel nélkül hiszékenyeknek tarthassák ,a hiúságot pedig épen szép tulajdonaik közé sorooják ;de azért megengedi ,hogy én ne asztozzam az ön nézetében ! —Mire nézve ? —Hogy melyik a legszebb nő a társaságban ! —Kiváncsi vagyok a grófnő ítéletére. . Válságos napok . I ,kÖttt ,5  —Igardy Malvin ! —mondd a leányka ,és arcza semmit sem változott ,pedig a szive úgy dobogott ,a mint e nevet kiejté ,hogy a lélegzete is elszorult . Olyan jól értette már a tetetést a kis hamis . Merően reá szegezte szemét Elekre . Az ifjú első pillanatra nem tudott szólni ;meg volt zavarodva . —És miért találja épen azt legszebbnek ? —kérdé kis szünet múlva ,a mely Ilkának egy véghetetlenségnek tetszett . —Mert annak találom ! És ön nem ? —kérdé éz viszont . —Nem tudom ,ha a legszebb -e ,de azt igen is tudom ,hogy olyan szépség ,a ki elől az ember nem szaladhat eléggé távolra . —De kinek volna erre ereje ? —kérdé a leányka ,reszkető hévvel . —Tudom ,a hölgyek azon jogot igénylik maguknak ,hogy a férfiakat kivétel nélkül gyöngéknek tartják :*—viszonzá Zádor szelíd mosoly lyal . Ilka nem folytatta tovább e tárgyat ;minek is folytatná ?a mi annyi keserű fájdalommal eltöltő ,az a nehéz aggodalom végkép eltűnt szivéből ,és helyébe annyi derült vidámság ,annyi édes öröm fakadozott elő ,mint mikor zordon felhők mögül egyszerre a verőfényes nap búvik elő . Még soha sem tetszett neki oly szépnek az élet ,mint most . Vége lett a táncznak ,Elek visszavezette Ilkát atyjához ,és az első ,a mit a leány tett ,az volt ,hogy nyakába borult atyjának ,és egész lélekből szivéhez ölelte . Nem nézte ő most ,hol van ,és ki van jelen ;neki szivéhez kellett ölelni édes atyját ,a kit ,úgy tetszett ,soha sem szeretett még olyan forrón ,mint most . Csak most érezte ,milyen véghetetlen nagy tenger a szeretet és a —sze-relem . Elek velük maradt még egy ideiig ,azután a kedves Bezdédy grófnő ismét eljött ,azzal a vidám ,szeretetteljes arczczal ,és mosolyogva mondá az ifjúnak ,hogy most már eleget bűnhődött ,fölmenti öt a fogság alul ;mehet a hová tetszik ;pedig beh nehezen esett most ennek ,eltávozni ez emberektől ,a kikhez mintha hozzájuk nőtt volna a szive ;de engedelmeskedni kellett ;az úgynevezett illedék tiltja ,nagyon sokáig mulatni ugyanazon hölgygyei a társaságban ;elbúcsúzott tehát ,és engedőimet kért az öreg gróftól ,hogy tiszteletét tehesse nála . Kemenessy szívesen adta meg neki az engedelmee ;Ilka pedig ,a ki az egész bucsuzás alatt szótlanul maga elé merengett ,távozásakor reá emelte nagy ,lélektelt kék szemeit ,és e szemekben olyan mennyei kifejezés ragyogott ,melyet az ember ha csak egyszer látja is ,soha sem tud többé elfelejteni az életben . Első hajnalhasadása a női szívnek ,ki írhatja le boldogságát !a bűbájos képeket ,az édes ábrándokat ,a hév epedést ,a szív édes hullámzását ,a képzelet magas röppenését ,a lélek mély érzelmeit ,a mennyeíleg tiszta világot ,a mit magadnak alkotsz ! Mintha az ég lakója ,az angyalok társa ,a tündérek édes testvére lett volna ,annyira széppé ,tisztává ,magasztossá válik előtte az élet ;! Földnek és mindannak ,a mi a földi életre emlékeztet ,semmi nyoma ;nem a szemmel látunk ,nem a füllel hallunk ,mindezt a lélekkel teszszük ,a lélekkel ,melyet csak akkor érezünk világosan magunkban ,melyről csak akkor tudjuk kétségtelenül ,hogy isten ihlette belénk ! Azért ölt magára olyan tiszta ,mennyei színezetet minden ,a világ ,a mely köröttünk vau ,és az ,a mely bennünk van ;és azért csüng a szív olyan elszakadhatlan lánczokkal annak a lelkén ,a ki az életet olyan istenivé varázsolta át . Hogy ne töltené meg képe a szív minden rejtőkét ,hogy ne rajzolná eléje alakját a lélek minden villanata ,mikor neki köszöni e tiszta ,mennyei boldogságot ! És azért nem tud máskép gondolkodni reá ,mint a hogy istenére ,megváltójára gondol ;és azért kész minden áldozatra érette ,mert e szív tele van soha le nem róható háladatossággal ,és mert tudja ,hogy az áldozat ,a mit érte hoz ,csak tiszta és nemes lehet ,oly tiszta ,mint az a világ ,melyet neki alkotott . Oh boldog ábrándjai az első szerelemnek ,miért hogy örökké nem maradhattok a szívben ! Ilyenné változott át Ilka élete ,mióta Zádor Elekkel megismerkedett . A szerelem tiszta menyországa boltozódott szive körül ,és mindenütt ,a hová fordult ,Elek kedves képe mosolygott feléje . Lehetlen volt csak gondolnia is másra . Sokszor egész komolyan feltette magában ,hogy erőt vesz szívén ,nem gondol egyébre ,csak arra ,a mivel külsőleg el van foglalva ,valamely könyv olvasására ,vagy valamely zenemű eljátszására ,vagy valamely régebben megkezdett festményre ,vagy más egyébre ,a mi a fogékony lelket lekötni képes ;é $ dolgozott is serényen ,elmerülten ,és mikor föleszmélt ,csak azon vette magát észre ,hogy szemei lefordultak a könyvről ,kezei lesiklottak a zongoráról ,az ecset kiesett ujjai közül ,lelke sokkal szebb ,sokkal magasztosabb képeken mereng ,mint a minőt a legihlettebb művészet elő tud varázsolni :a szerelem bűbájos alakjain ,melyeket a csalfa ábránd kifogyhatlan változatossággal előtud teremteni ,és melyek mind az imádott ifjút rajzolák eléje . Csodálatos ,milyen hirtelen támad elő sokszor ez az uj világteremtés a nő szivében ;egy pillanat alatt . Mikor másoknak még csak sejtelme sincsen annak lehetőségéről ,már akkor a szív telided tele van vele . Igv volt ez Ilkával is . Hányán nem voltak körűié ,a hu öreg atya ,véghetetlen szeretetével ,a kedves Bezdédyné ,gyöngéd gondoskodásával ,az öreg társalkodóné —Adándyné asszonynak hívták ,a kivel későbben bővebben meg fogunk ismerkedni —határtalan ragaszkodásával és számos más rokon ,barátnő és ismerős és senki sem vette észre a változást ,mely a leánynyal véghez ment . Eszievették ugyan ,hogy egy idő óta sokkal vidámabb ,sokkal boldogabb ,mint eddig volt ;lehetlen is lett volna ,észre nem venni azt ,mikor egész valója mutatá ,hogy lelke újjá teremtetett ;más tekintet ég a szemben ,más pirosság hevíti az arczokat ,más mosoly dereng az ajkak körül ;egész lelkét bűbájos vidámság lengi körül ;de egyiknek sem jutott eszébe azon igaz forrásra gondolni ,honnan e hirtelen változás fakadoz ;a hű rokonok olyan természetesnek találják ,hogy a fiatal leány napról-napra szebbé ,vidámabbá lesz . Ilka pedig olyan óvatosan vigyázott magára ,hogy szive szent titkát el ne árulja . Szinte megfoghatatlan is azon ellentét a női szívben :míg egy részről azt szeretné ,hogy az egész világ osztozék boldogságában ,más felül olyan félénken rejti el szerelmét az idegen szem előtt ,olyan szentül őrzi azt szivében ,még közel rokonai előtt is ,mintha attól félne ,hogy mihelyt idegen előtt leleplezi ,azonnal elveszti mennyei varázsát . Gyávaság ez ,vagy előérzet ? Még maga a kedves előtt is —már a mennyire lehet —óvatosan rejti el boldogító érzelmét ,bármennyire óhajtja is ,hogy megtudja ,és ha az ifjú az apró jelekből ,melyektől a túláradó szív a legerősebb akarat mellett sem óvhatja meg magát ,nem következteti és egy óvatlan pillanatban ki nem csalja a viszonszerelem vallomását ,a leány bizonyára sírba viszi magával ez érzelmet . így Zádor Elek is jó ideig nem jöhetett azon gondolatra ,hogy Ilka szerelmes belé . Bár menynyire boldog volt a leányka az imádott férfi közelében ,bár mennyire sóvárgott is látása után :mikor mellette volt —és nem szükség mondanunk ,hogy lehetőleg gyakran vette igénybe a gróf Kemenesytől nyert látogatási engedőimet —olyan nyugodt volt ,a mint csak lehetett ;annyival inkább ,minthogy a leánynak úgy tetszék ,hogy Zádor semmi különös vonzalommal nincsen iránta . Ez ugyan semmivel sem csökkentette az ő érzelmét iránta ;szerelme ment volt minden igény tői ;úgy vélte ,hogy neki nincsen szüksége viszonszerelemre ;a nélkül is teljesen boldognak érzi magát ;de azért mégis hatalmas intésül szolgált neki ,vigyáznia magára ,és semmivel sem árulni el szent titkát . És Zádor ennyi vonzalommal is meg volt elégedve . Sokszor megfordult ugyan lelkében az az óhajtás ,vajha a kedves leányka szeretni tudná öt ! Nagy boldogság volna reá nézve ,ilyen nemes ,fenkelt lélek által szerettetni ;de úgy tetszett neki ,hogy ö e boldogságot el nem érheti ;ö nem képes ilyen tiszta szívben szerelmet kelteni ;ezt csak szintén tiszta szív volna képes ,az ö szive pedig olyan nőkben is talál érdeket ,a minö Igardy Malvin grófnő . ügy van ,Zádor gróf még mindig érdeklődött Malvin iránt ;sőt mióta Ilkával a tánczvigalomban megismerkedett ,inkább mint valaha . Nem ,hogy e nőt meghódítsa ,oh nem ;eliszonyodott most azoif gondolattóó ,hogy e nőben szerelmet keltsen ;érezte ,hogy még hazudni sem tudna azt neki ,mert most már kíméletlenebb volt ítéletében e nőre nézve ,sőt kíméletlenebb ,mint valóban megérdemlette ;Malvin grófnő csak kaczér volt ,és ő romlottnak is tartotta . A férfiak átalában ilyen végletek közt forgódnak a nők felüli ítéletükben ;vagy angyaloknak tartják őket ,vagy ördögöknek . Hogy a nőnek minden szeretőire méltósága mellett hibái is lehetnek ,vagy hogy minden hibái mellett szeretetreméltó is lehet ,azt nem tudják ,vagy nem akarják belátni . És e hibában szenvedett Zádor gróf is Malvin grófnő irányában . Mióta a tánczvigalomban azt a kaczér ingerkedést engedte meg magának irányában ,csak idegenedéssel tudott reá go ^ c ^ c ^ li ^ i ;de azért nem kerülte ;annyi ereje nem volt ;kereste társaságát ,érdeklődött iránta ;de csak azért ,hogy csak egy óhajtása voH :megboszulni magát rajta ;tudta ,hogy ez nemtelen érzés ,de e nő irányában feljogosítva érezte magát mindenre ;a szenvedély vakká tette . És a boszumód teljesen méltó volt a forráshoz ,a melyből fakadt . Föltette magában ,hogy ugyanazon mértékkel mér neki ,a melylyel neki méretett . Malvin szerelmet akart kelteni benne ,hogy aztán tetszése szerint kínozhassa ,hasonlóra fog ö törekedni :szerelmet kelt Malvinban maga iránt ,és aztán kínozni fogja tetszése szerint . Tudta ,hogy ez merész egy szándék ;mert nincsen nehezebb dolog a világon ,mint a kaczér nő szivében nem is szerelmet ,csak szenvedélyt gyújtani ;a régi görög hitrégészetben —az emberi szenvedélyek e nagyszerű képtárában —találni példát reá ,hogy Pygmaleowa sziklaszivben életet gerjeszthetett ;de hogy a kaczér nő szivében szerelmi szenvedély gerjedt volna ,erre a régi görög hitregészetben sem igentalálni példát . De Zádor most keveset gondolt a mythologiával ;határozott szándéka volt ,szerelmessé tenni e nőt és az erősen eltökélt szándéknak semmi sem látszik lehetlennek . Természetesen ,hogy e merész terv végrehajtásában némi segélyre volt szüksége ,és ki lett volna arra alkalmasabb ,mint a nemes Bogyiszlóy báró ? És ez az ember csaknem magán kivül volt örömében ,midőn Zádor közölte vele szándékát . Talán nagyobb örömet szerzett neki ,hogy Malvin olyan rendkívüli módon reá fog szedetni ,mint magának Zádornak . Neki ugyan semmit sem vétett e nő ;sut ,mint tudjuk ,különös lekötelezett-jének is vallotta volt magát ;de az nem tett semmit ;neki gyönyörűsége volt ,olyan dologban segédkezet nyújtani ,a mitől más ember eliszonyodik ;csak „eszélyesen “tudják kivinni ,a többivel nem törődött a nemes férfi ;aztán az ily dolog szükségképen nagy költekezéssel is van összekötve ,és ilyenkor ő is méltó jutalmát szokta lelni buzgó ,önzetlen fáradozásainak . Hozzá is fogtak tehát azonnal a nagy munkához ;Zádor olyan szerelmesnek mutatta magát Malvinba ,hogy ,mint mondani szokás ,a kő is megszánta volna . Nem volt az a hüségi eskü ,melyet lábainál le nem tett ,az az erőszakos neme a halálnak ,melylyel nem fenyegette magát ,ha Malvin meg nem hallgatja ;Bogyiszlóy pedig hiven referálta neki ,milyen hajmeresztő ostobaságokat követ el a szeles gróf szerelmi desperatiójában ;a kivel csak találkozik ,összevész és meg-verekszik ,tele marékkai szórja az aranyokat ,csak hogy szórakozzék egy kevéssé ;semmi kétség tehát ,a fiú őrülésig szerelmes belé . Ha e szerint a nemes báró Malvin eszét igyekezett körülhálózni ,más részről Fanchon ,a franczia tái's ^ tillcc ^ cld ^ nő ,szive ellen irányozta az édesgetés és reábeszélés veszélyes fegyverét ;mert a kedves ,áldozatkész ,alázatos lélek nem állha-tott ellent az aranyok szivhóditó hatalmának ,melyeket gróf Zádor marokszámra kezébe csúsztatott ,és mondhatni ,a hü lélek nagyobb szolgálatot tett neki magánál a nemes Bogyiszlóynál . A ravasz lélek találékony éléselmüségével leste ki az alkalmat ,mikor lehet leg ^ nyebben elaltatni a szivet ,mikor legfogékonyabb a hazug szerelem csába képei iránt ,és az izgékony lélek diadalvá-gyával használta fel az ily alkalmakat . Mikor Malvin kábító mulatságok között töltött órák után késő éjjel bágyadtan lepihent ,és az udvarlók édes hízelgései körülrajongták izzó elméjét ,akkor a ravasz nő Zádorról kezdett vele tetszeni ;lefes-tette őt a szenvedély tüzes lélkesültségével ,beszélt neki a szerelem édes örömeiről ,és a lángra gyűlt szív túl világi gyönyöreiről ,a mint az alásülyedt lelkek már beszélni szoktak a szerelemről . Malvin természetesen nem tudott ellentállni annyi zaklató kisérgetésnek . Eleinte folytatta ugyan a kaczér játékot Zádorral ,körülvétette magát udvarlóktól ;midőn azonban tapasztalná ,hogy Zádor ezeket számba sem veszi ,és egyre ostromolja őt szerelmével ,mind inkább engedett szivében tért azon hitnek ,hogy ez ifjú őt igazán szereti ,mindinkább feledkezett meg rendes tetszelgési hajlamáról ,és mindig hidegebben és hidegebben bánt a mézes szavú udvarlókkal ;Ízetleneknek találta most szavaikat ,és mindig kedvesebbé lett előtte Zádor Elek . Mondanék ,szerelmet érzett iránta ,ha káromlásnak nem tartanók ,olyan érzelemre használni ez elnevezést ,mely nem a lelkek forró rokonságából veszi eredetét . Malvin azonban annak nevezte ,annak tartotta . —Vigyázzon grófnő ,mert arczrózsáit veszély fenyegeti ! —mondá neki egykor a nemes Bogyiszlóy ,a ki szeretett minden „esetlegességére gondolni . —Hogy ,hogy ? —kérdi a nő mosolyogva . —Tartok tőle ,nehogy Hymen zászlaja alá esküszék ! —Hymen zászlaja alá ? —kérdé a grófnő ,és szive vére arczába szökkent ,évek óta először . —Ne aggódjék a miatt ! —mondá neki aztán kis szünet múlva ,és nem volt ereje ,azt mondani ,a mit pedig ezelőtt már számtalanszormondott volt neki ,hogy utálja a házaséletet ;mert e gondolat most édes gyönyörérzettel töltötte meg szivét . A nemes báró természetesen azon módon Eleknek vitte meg Malvin nyilatkozatát . Nem hitte ugyan ,hogy Malvin csakugyan szerelmes lehessen az ifjúba ;sokkal nagyobb tapasztalatai voltak az emberi szív körül ;tudta ,melyik mennyit bir meg a szerelemből ;de annál szebb mulatságot ígért magának ez érdekes szemfényvesztő játéktól . Zádor Elek pedig magánkívül volt az elragadtatástól ,midőn arra a meggyőződésre jutott ,hogy Malvin forróbb vonzalommal van iránta *Csak erre várt ő ,csak azt óhajtotta ,hogy Malvin igazán szerelmes legyen belé . Most kezdődik a visszafizetés ,a boszu órája ! Hadd tudja meg egyszer e kaczér nő is ,mit tesz az ,játszani a szerelemmel ,égető kínokat szenvedni ! A mint látta ,hogy Malvin édes érdekkel hallgatja az ő szerelmi nyilatkozatait ,midőn csak az volt hátra ,hogy a nő viszonvallomást tegyen neki ,azon módon megváltoztatta viseletét irányábán ,félbeszakította látogatásait ,könnyedén bánt vele ,mint a hogy szoktak a férfiak oly nővel bánni ,a kire nézve mindegynek tartják ,akár tetszenek neki ,akár nem ;de azért mégis úgy intézte a dolgot ,hogy lehetőleg gyakran találkozott vele ;ilyenkor aztán szembetünőleg sokat forgott Malvin körül ,a mi most annál könnyebben történhetett ,miután az udvarló sereg ,azon Íriszemben ,hogy ő a szép grófnő választott kegyeneze ,önkényt kitért előtte ,és más bálványok után zarándokolt . De Zádor Elek most olyan kimért ,hideg udvariassággal bánt a szép grófnővel ,mintha soha melegebb érdek nem vonzotta volna hozzá ,mintha csak most találkoztak volna először ,és midőn Malvin némi szemrehányást tett neki —ami azonban csak egyszer -kétszer történt —hogy már oly rég nem látogatta meg ,a gróf a legfinomabb nyájassággal mentegette magát ;másutt kellett lennie ,a hol ilyen meg olyan fenségesen mulatott ,és véghetetlen sajnálkozását fejezte ki ,hogy „ő méltósága *—a mint most Malvint czimezte —szintén nem volt jelen ;ilyen kitűnő szépség csak emelte volna a mulatság érdekét. így folytatta vele a társalgást ,az Ízetlenségig sima udvariassággal ,egész órákig ,egész estéken át ,egyetlen egy árva szóval sem említve szivét ,szerelmét ,a melylyel csak nem rég tele sohajtozta a levegőt.Oh ,minő kin ,minő kétségbeejtő keserű fájdalom volt ez a kaczér Malvinra nézve ! Ő ,kit a száma nélküli könnyű diadal annyira elbizakodottá tőn ,a ki hozzá volt szokva ,hogy a férfiak porba omoljanak egyetlen mosolyára ,őrjöngésbe jöjjenek szemének egy biztató tekintetétől ,most ilyen irtóztató módon megaláztassék ,megaláztassék attól ,a ki iránt igazán vonzalmat érez ,akkor ,midőn zajló szivét annyi édes reménynyel kecsegtette ! Magánkívül volt dühében . Először történt életében ,hogy háromszor kellett a franczia társalkodónőre csengetni . A hű lélek már beléptekor az előszobába leolvasta úrnője arczából ,hogy az ügyesen bonyolított franczia drámának csattanós része kezdődött ,és bölcs előrelátással igyekezett menekülni a zivatar első kitörése elöl ;és mikor végre ,negyedik csengetésre ,mégis előjött ,olyan semmivé léteit áhítozó arczczal kérdezte úrnőjét ,mit parancsol tőle ,hogy maguk a könyörületet nem ismerő Eumenidák is könyeket hullattak volna rajta ;az alázatos Fanchon sokkal inkább kétségbe volt esve nálánál ,és midőn Malvin annak oka felül tudakozódott ,keserves könyhullatások között mondá ,neki ugyan semmi baja ,de a szive súgja neki ,hogy grófnéjának kellemetlen estéje volt ,ez hozta őt a kétségbeesés örvényszélére ;mert hisz ő szive utolsó cseppvérét is oda adná a grófné egy örömteljes pillantásáért ! Malvin aztán elbeszélte neki felindulása okát ,a min a hűséges Fanchon még jobban el tudott szomorodni ,és eget rázó káromlásokra fakadt az egész férfinem ,„ e szívtelen vipera-fajzat ” ellen ,a mely keserű gúnyt tud űzni a szív legszen-tebb érzelmeivel ,és azt a tanácsot adta urnőjéne ’k ,hogy verje ki fejéből e hütelen embert ;könnyű dolog lesz nekie véghez vinni e műtétet ,miután Magyarország fővárosa olyan gazdag szép főúri sarjakban . Meg is nevezett neki mindjárt egynéhányat ,a kik közül tetszése szerint válogathat . A hűséges Fanchon nyilván csak annak köszönhette ,hogy úrnője nyugodtan hagyta öt végig beszélgetni ,mert Malvin nem is hallgatott szavaira ;újra lelke elé tolakodott a szivrepesztő keserű bántalom ;letépte magáról a ruhát ,ágyba vetette magát ,beletemette arczát a párnákba ,és egyszerre az elrémült társalkodónő csak tompa ,elfojtott zokogást hallott ;a kedves Fanchon meredt tekintettel bámult reá ;nem hitt szemének ,nem hitt fülének . Malvin grófnő ,a büszke ,a kaczér ,a szívtelen ,tetszelgő nő ,a kit ő eddig csak mosolyogni és nevetni látott ,—a büszke Malvin sirt ! Fanchon pedig czélszerünek látta ,nem háborgatni öt sirtában ;ledőlt a pamlagra ,és ugyanott el is aludt . Oh ,hogy haragudott most Malvin ez emberre ! Azért sem ! Azért is itt fog maradni ! Még csak kerülni sem fogja ! Azért is fölkeresi ! Csak hadd bántalmazza ,ha kedve tartja ;nyugodtan ,mosolyogva tűri majd bántalmazásait ,migaboszu órája közeleg ! Igen ,arra fog ő várni ,azt fogja lesni ,ez a gondolat ,a boszu reménye erőt fog neki adni a szenvedés nyugodt eltűrésére ! Minél többet szenved ,annál édesebb lesz majd a boszu ,melyet rajta állni fog ! Még nem tudja ugyan ,miböl áll majd e boszu ;még azt sem tudja ,mikor és miként fogja magát megboszulhatni rajta ;de szemmel fogja öt tartani ,és bizonyára nyilik majd reá alkalom . Melyik embernek nincsen gyönge ,megsebezhető oldala ?olyan kincse ,a mitől kínosan esik megválnia ;olyan reménye ,a melynek vesztét a szív sokáig ,örökké gyászolja ! Oh. lehetetlen módot nem találnia ,boszut nem állnia e vakmerő férfiún ,a ki olyan undokul játszott az ő szivével ! Egészen megnyugodott e goi ^ cd ^ lnai ’ ft ;mintha már kezében volna az eszköz ,mely által forró ,égető vágyát kielégíteni fogja ;egészen felvidult ; 0da sietett a zongorához ,és egész létekből játszta el a híres „ Tremo Bizantiát “—Belizarióból . Fanchon nem hitt füleinek ,midőn e hangok tombolása szobájába tolakodott ! Épen második toilettejével volt elfoglalva ,de kezéből kiesett a festékszilke ,úgy szaladt be a grófnőhez . Nagyon sajnálta volna ,ha úrnője az ő hozzájárulása nélkül meg tudott volna vigasztalódni . Fájdalom ,a grófnő hangosan  nevetve fogadta ,olyan hangos nevetéssel ,hogy nem is tudott szólani ;csak ujjával mutatott Fanchon arczára ,és midőn ez a tükörbe tekintett ,irtóztató meglepetéssel tapasztató ,hogy egyik arcza piros ,a másik halvány ,az egyik fiatal ,a másik időske ,és csak akkor jutott eszébe ,hogy csak félig fejezte be reggeli toilettjét ,a mit azonban most nem tekintett olyan nagy bajnak ,mint azt ,hogy a grófnő az ö hozzájárulása nélkül tudott ismét megvigasztalódni . Meg nem foghatta ,mi uton-módon mehetett ez végbe . Hej ,pedig beh szerette 'volna azt tudni ! Két fogat adott volna szívesen abból a Párisban készült fogsorból ,a mely szerencsére már tökéletesen a szájába volt illesztve ,ha valahogy megtudhatná ,mi vidította fel a grófnőt olyan hamar ! De hiába ,türtőztetni kellett magáá ;mindenek előtt a toilette-tel kell tisztában lenni ;kisietett tehátszobájába ,elvégezte az elvégzendőket ,aztán viszszajött ,arczáin a rózsák bájos pirosságával ,szemeiben a nagy kíváncsiság sóvár epedésével . Természetesen ármányhoz folyamodott ;nagyon szomorúnak mutatta magát ;könyeket is hullatott ,de csak zsebkendőjébe ,nem lévén tanácsos ,ezeket ilyen piros arczokra hullatni ;egész éjjel egy szemet sem hunyhatott be ,és mégis irtóztatóbbnál irtóztatóbb álmok gyötrötték ;de nem is voltak ezek álomképek ,hanem valóságos daemonok ,sötét éjféli rémek ,és mi véghetetlenül boldognak tartja magát ,hogy a grófnőt olyan vidám jókedvben találja ;egészen meg van lepve ezáltal ,de kellemesen meglepve ,és csak azon óhajtása van ,ha ö is úgy tudna felvidulni . Még ennél is többet beszélt a jó Fanchon ,és sit-rítt mellette ,hogy a batiszt kendő nem bírta már befogadni a sok könyet ;és Malvin ,a gonosz Malvin ,mégsem akarta megvigasztalni ,mégsem akarta neki megmondaui ,mi által vidult fel olyan hamar . Malvin ,a gonosz Malvin ,csak nevetett ,egyre ntvetett ;még azt is mondta neki ,hogy ő tegnap este nem volt szomorú ,tegnap is olyan vig volt ,mint ma ;semmi oka a szomorúságra ,és kitekeri a nyakát ,ha még egyszer azt mondja ,hogy ő tegnap este szomorú volt . A hűséges Fanchon természetesen nem is mondta azt többee ;nagyon szerelmes volt a nyakába ;ő sem szomorkodott tehát ,ö is vidám lett ;a grófnő ellenállhatta !!,mondá ;ha ő vidám ,neki is vidámnak kell lennie ,annyira hozzá van nőve az ő lelke az övéhez ;magában pedig a legundokabb franczia csúfnevekkel halmozta el ,a miért nem birta tőle kisírni és kikönyezni titkát —azt a titkot ,melyet Malvin grófnő maga sem tudott még bizonyosan ,különben aligha nem kicsikarta volna tőle . Idő folytában még más mesterfogásokhoz is folyamodott a jó Fanchon ,de melyek mind hasztalanok ,eredménytelenek voltak ;a szegény franczia nő iszonyú kínokat állt ki e matt ;a vele született hajlam és Bogyiszlóy egyiránt zaklatták lelkét ;gazdag jutalom volt neki Ígérve ,csak csalja ki úrnőjéből a titkot ;de nem lehetett ;a szegény nő bizonyára egészen megsoványodott volna ebbeli fájdalmában ;de ez már physicai lehetetlenség volt ö nála . Ezalatt Malvin mindig egyformán vidám volt ;:oh ,e nő igen erős volt a tetetésben ! Megjelent minden vigalomban ,vágyott találkozni Zádorral ,és a helyett Bogyiszlóyval találkozott ,a ki sovárgó vágygyal kereste az alkalmat ,vissza-szerezni e nő bizalmát ;járt-kelt körülötte ,de Malvin valahol csak megpillantotta ,büszkén elfordult tőle ,és mindenképen éreztette vele idegenkedését . Jobban gyűlölte most ez embert ,mintmagát Zádort . Ezzel is találkozott ugyan néhányszor ,és seramibe sem vévé ennek több mint hideg viseletét ,szives ,nyájas volt hozzá ,a nélkül ,hogy példátlan önmegtagadásának eddig csak legkisebb jutalmát is vehette volna . Semmikép nem akadt alkalma ,megbosszulni magát rajta . Azonban minden szigorú ovakodása mellett ,az éles szemű báró figyelmét nem kerülte ki azon tapasztalat ,hogy Malvint a mulatságvágynál egyéb ok is vezérli újabb lépteiben ,és a nemes báró nógató ,elhalaszthatlan kötelességének tartotta ,Malvinnak akarata ellen is föleroszakolni szolgálatait ,és finom tapintata csakhamar megtaláltatta vele az utat ,melyen leggyorsabban czélhoz juthat . Zádor Elek körül kezdett kémkedni ;a gróf az utolsó időben szembetünőleg ritkábban volt látható bizonyos gyülhelyeken ,a hol a főúri időtöltések és kalandok tárgyaltainak ;hol töltheti tehát idejét ? És mikor mégis valamely ilyes mulató helyen megjelent ,észrevehetőig komoly volt ,szórakozott . Mi lehet ennek oka ? És vajmi könnyű volt a nemes Bogyiszlóynak a feleleteket kitalálni e kérdésekre ! Hol tölti Zádor idejét ? Gróf Kemenesyéknél ,a kis Ilka közelében ! Csak egyszer látta őt báró Bogyiszlóy gróf Kemenessyék páholyában Ilka mellett ülni ,és ezalkalomkor csak egyszer tekintett a leány a felvonási szünet alatt Zádorra ;e tekintet olyan gyermeteg nyugodt volt ,oly mennyeileg tiszta ,de a nemes bárónak ,e nemtelen ,fertelmes léleknek ,a kinek szeme maigát a mennyországot is képes volna megszentségteleniteni ,mégis e tekintet szolgált szövétnekül sötét fürkészetében . Csakhamar aztán többet is tudott meg ,többet ,mint a mennyit tán a két ifjú maga is tudott 5 mert a nemes bárónak a főurak előszobáiban is igen széles összeköttetései voltak . Egy szép délelőtt tehát ,midőn Malvin grófnő meglehetős rósz kedvvel azon tépelödőtt ,mivel ölje a napot —mert a szép nő lassankint fogyni érzé türelmét ,és ilyenkor rendesen igen rósz kedvű volt —a nemes báró bebocsáttatásért esedezett az előszobában . Malvin kereken megtagadta kérelmét ;tudni sem akart róla ;gyűlölte ez embert ,a ki azt merte neki tanácsolni ,hogy távozzék Zádor elöl ;már neve hallatára is roszul érezte magát . Bogyiszlóy azonban nem hagyta magát viszszautasittatni ;csak két percznyi kihallgattatásért esedezett ;nagyon fontos közlendője van ,oly dologról ,mely a grófnő legforróbb óhajtását illeti . Nem is az inastól izente ezt be Malvinnak ,hanem egy bepecsételt levélkében ,a melyben egyszersmind azt is hozzá tette ,hogy Malvin sujtoljaőt egész rettentő haragjával ,ha nem úgy lesz ,a mint állítja . Erre aztán Malvin mégis leküzdötte ellenszenvét ;arról akar vele beszélni ,a mi legforróbb óhajtását illeti ! Leküzdte tehát ellenszenvét ;hadd jöjjön ;hogy tudhatja ez ember az ő legfor-róbb óhajtását ? És kinyílt az ajtó ,és Bogyiszlóy belépett . Nagy lelkeket a balsors nem tudja megtörni ;büszkén tette előre lábait ,mintha diadalkocsin járna ,és büszkén tartotta magasra törő orrát ,mint valami trophaeát  Malvin még egyszer olyan haragos lett ,midőn e szertelen büszkeséget látta (nem :szertelen volt a szó ,melyet go ^ adc ^ ll ,hanem egészen más ,de mi csak azt irtuk le ;úgy is csak egy betűnyi különbségen fordul meg az egész. )De türtette magát ;csak hat perczet mondoot ;addig csak vissza fogja fojtani haragos indulatát . A nemes báró mindenek előtt oda lengett Malvinhoz ,meghajtotta magát ,megragadta kezét ,és a leggyöngédebb tisztelettel emelé azt ajkaihoz . Malvin alig bírta visszatarthatni kezét ,hogy ez nyugodtan maradjon a nemes báró ujjai között ;de csak törtette magát ,átengedte neki a kezét ,hidegen ,mereven ,mintha nem is az övé volna ;egy tekintetre sem méltatta őt ez egész idő alatt ;balra nézett egy nagy támlásszékre . —Köszönöm méllsád ! —mondá a báró ,és épen ezen támlásszéken foglalt helyet ,mintha azért tekintett volna reá Malvin . —Leülök ,de csak néhány perezre ;hat perezre ,méltsád ;sajnálom ,véghetetlenül sajnálom ,de mennem kell ;azért tehát megboocát ,hogy lehetőleg rövid leszek . —És mit akar nekem mondani ,báró ur ? —kérdé Malvin nyugodtan ,kimérten ,lenézéssel teljes mosolylyal . —Beszélni akartam a grófnővel ,méltsád nem akart elfogadni ,bizonyára mással volt elfoglalva ;sajnálom ,hogy háborgattam és bocsánatot is kérek érte ,de lássa ,grófnő ^ nekem kellett találkozni méltsáddal ,becsületem forgott szóban . Malvin erre ajkai elé emelte zsebkendőjét és tette magát ,mintha köhögne ,hogy a nevetést eltitkolja ,melyre e szavak ingerelték . „ Becsülete ” forgott szóban ! —Midőn utószor szerencsém volt ,tiszteletemet tehetni a grófnőnél ,az volt utolsó szavam :„ Akarata ellen is be fogom bizonyitann ,mennyireérdemes vagyok bizalmára ! Emlékezik még reá ,grófnő ? —Valóban nem ! —viszonzá Malvin könyed mosolylyal ,és órájára nézett ,ha eltelt -e már a kitűzött hat perez ;még három volt hátra . Es e szavamat ma be akarom váltani ! ——mondá a nemes férfi ,növekedő hévvel . —Meg akarom mutatni ,hogy mióta nem volt szerencsém méltsádnál tisztelkedni ,egy pillanatig sem szűntem meg azon möködni ,hogy szavamat beváltsam . —Feloldom önt szava alól ! —viszonzá Malvin ,megvető mosolylyal . —Méltóságod ezt teheti ,de megengedi ,ha én e szabadsággal ez egyszer nem élek ,annyival kevésbbé most ,midőn alkalmam van ,ezt lovaglásán beváltani —mondá Bogyiszlóy ,rendületlen nyájassággal . —És miként ? Tán megint olyan tanácscsal ,hogy távozzam Pestről ? —kérdé Malvin ,kitörő nevetéssel . —Nem grófnő ,hanem az által ,hogy megmondom az oü )t ,miért viseli magát Zádor egy idő óta olyan feltünőleg ildomosán . —Azért ,mert fél tőlem ! —fakadt ki Malvin ,kinek e körülmény felemlitése szive sajgó sebét érintette . —Nem azért ,grófnő ! —viszonzá Bogyiszlóy nyugodtan . —Hát miért ? •—Azért ,mert szerelmes ! E szóra Malvin átnyilaló tekintetet vetett a szemben ülő férfira ;egész a halántékokig látszott rajta a halálos fehér sápadtság *; ajkai vonaglottak ,de egy fzót sem birt szólani ;csak a keble zihált nagyon . Bogyíszlóy pedig olyan nyugodtan nézte ez irtóztató változást ,mintha csak kőből volna . —Van még valami mondani valója a bárónak ? Mert a mit eddig hallottam ,keveset érdekel ! —mondá végre Malvin ,unottan . —Igen is ,van ,az ,hogy Zádor Elek Kemenesy Ilka grófnőbe szerelmes ! —Hogyan ? —kiáltá erre Malvin ,és felszökött ültéből —Kemenesy Ilkába ? —Csak nem tartott méltsád olyan balgatagnak ,hogy én azt ki nem fogom tudni ? —viszonzá . —Kemenesy Ilkába ? —kiáltá újra meg újra Malvin ,majd a csodálkozás ,majd a harag ,majd meg a kárvágy hangján ,szinte magánkívül fel és alá szaladva a szobában ,mig végre Bogyíszlóy előtt megállt . —Köszönöm ,édes báró ,nagyon köszönöm ! Ez igazán nagy szolgálat ;sokkal nagyobb ,mint a mennyire számolhattam ! —mondá neki ,a háladatosság és megilletődöttség kifejezésével . —Oh kérem ,grófnő !én csak kötelességemet teljesítettem ;hanem most engedelmet kérek ,de a hat perez jóformán el't ^ H ! —monda a nemes háró gyöngéd mosolylyal ,és felkelt ,hogy távozzék . —Ej mit ,hat perez ! —kiáltá Malvin lázas nevetéssel . —Ki mondta ,hogy csak hat perczig kell itt maradnia ? Csak azért sem eresztem ! Üljön le ,és beszéljen nekem e dologról ! Tehát csakugyan igaz ? Zádor szerelmes ?abba a kis halvány ,szőke leányba szerelmes ? Oh szóljon ,édes báró ,mert lássa én még mindig nem tudom elhinni ! Még mindig azt hiszem ,csak magam költöttem e ! —Ez egyszer a valóság megelőzte méltsád lángelméjét ! —viszonzá a nemes báró ,ismét helyet foglalván a támlásszéken . —No ,ezt nem hittem volna ! Zádor ,a szép ,az ünnepelt Zádor ,a hölgyek bálványa ,az idények királya ,szerelmes legyen a szende ibolyába ! Tehát komolyan szerelmes ? —kérdi újra ,nagy csodálkozással . —Olyan komolyan ,mint a legközönségesebb ember ;akár egy poéta ! —viszonzá a báró mo -solyogva . —De miként történhetett ez ? —kérdé a nő gondolkodva . —Az egész olyan különös ,olyan megfoggatatlan ! —Nem egészen ,méltsád . Némely ember előtt többét ér egy kis ábránd a legszebb valénál ,és Zádor Elek ábrándra hajló ! —viszonzá a báré phílosophiai phlegmával . —Tehát azért ! —mondá Malvin ;többet nem mondott ,csak arczának eleven kipirulása mutatá ,hogy szive lángolé szenvedélye mondatta vele e szavakat . —Tehát csakugyan gúnyt űzött belőlem ! —kiáltá újabb szünet múlva ,és lángolé lelke tekintetében tüki ^^^^^ ződött . —Csak azért közeledett hozzám ,hogy megszégyenítsen ,nevetségessé tegyen ? Csak azért lett szerelmes e leányba ! És ön hiszi ,hogy igazán szereti e leányt ? —Legalább úgy látszik ! —viszonzá a nemes báré . —Csalédik ,báré ur ! —vágott szavába Malvin ,folytonosan növekedő dühhel . —Mondom ,csalédik . Nem szereti őt ! Ez ember nem tud szeretni ! Ha engem nem birt megszeretni ,hogy birná e szende kis teremtést ? Avagy ki tudja -e állni e halovány kis szappanbuborék a hasonlítást én velem ? —Mint az ibolya a létuszét ! —jegyzé meg reá a nemes báré ,tiszteletteljes mosolylyal . —ügy van ,báré ,és azért mégis ő hozzá közeledett ! Elébb nekem hazudott szerelmet ,azután megbántott ,megsértett ,aztán e leányhoz  pártot ;! Nem látja itt az összefüggést ? Azért pártolt hozzá ,hogy feltűnőbbé tegye megaláztatásomat ! Csak azért ,uram ,de nem szerelembe !! A nemes báró most jónak látta ,feleletül semmit sem szzóll ^ i ;kezével a szék karfáján dobolt ,és mély gondolkodásba merült . —De ha a leány őt szerette volna meg ? —kérdé Malvin szünet múlva . —Biz az könnyen meglehet ! —feleié a báró . —Annál roszabb ! Annál irtóztatóbban fogom magam megboszulni rajta ! Hogy meri őt szeretni ? —kiáltá Malvin indulatosan . —Igen ,de hogyan ? —kérdé Bogyiszlóy ,mintegy önönmagától . —Ez ,ez a kérdés ;hogyan ? —feleié neki Malvin ,és nyugtalanul járt fel és alá a szobában . —Ez most még bajos is volna —mondá a báró . —Elébb még ki kellene puhatolni ,hogyan ,mikor és mikép kell a csapást intézni ,ha valami sikerest akarunk végezni . —Igaz ,most még semmit sem tehetünk ! Meg kell várni a kellő időpontot . Oh ,pedig milyen kínosan esik a várakozás ! —mondá Malvin türelmetlenül . —Annál édesebb a jutalom ! —viszonzá a nemes báró ,és miután arról is biztosította ,hogy ö hűségesen értesiteni fogja mindenröőjami ZádorElek szerelmét illetőleg tudomására jutaud ,és hogy mint eddig ,úgy ezentúl is ,bizton számolhat reá ,Malvin még mindig nem akarta őt elbocsátani ,de azért végre mégis csak távozott . Föl kell tennünk olyan lovagias jellemről ,mint báró Bogyiszlóy ,hogy más alkalmakkal szorosabban veszi a dolgot ,mint a hogy azon ígéretet vette ,hogy Malvin grófnőt mindenről értesíti majd ,a mi Zádor szerelme körül előadja magát ;mert ezt bizony nagyon is könyedén vette ;pedig nem mondhatni ,hogy holmi becsületérzési tekintetek tartották őt vissza a hirviteltől . Megsértenék a nemes bárót ,ha ilyen gyöngeséget föltennénk róla . Sokkal emelkedettebb lélek ,semhogy ilyen előítéletek által engedné magát akadályoztatni ,mint a milyen az :becsület . Mi is az a becsületérzés ilyen magas gondolkodású ,felvilágosodott szellemű gavallér előtt ?,önaltatás , szükkeblüség ,melyet a köznapi emberek nagy sokasága uton-utfélen emleget ,és uton-utfélen ellene cselekszik . Avagy nem találunk -e naponként számosbnál számosb példát arra nézve ,hogy az úgynevezett becsületórzésnek immár semmiigaz értelme nincsen ? A becsület például tiltja ,hogy más ember vagyonát bántsuk ,ez lopás ,fosztogatás ,tolvajság ;és nem alapszik -e —Bogyiszlóy szerint —az egész mostani társadalmi szerkezet egy nagy rablórendszeren ? A becsület parancsolja ,hogy szivünk nemes sugallatát kövessük ,és nem tapasztaljuk -e minden nap ,hogy —holmi balga érzelgösöket kivéve —az emberek cselekedeteinél kizárólag az önérdek ,a szívtelen önzés a főrugó ? Nemde nyilván való dolog tehát ,hogy ez egész szónak most már semmi értelme sincs ;olyan forma az ,mint az a szó :szerelem ;az egész világ emlegeti ,de senki sem érti ;valóságos apokriph fogalom . És —ismét Bogyiszlóy szerint —igen bölcsen van ez igy ,és nem is lehetne már máskép . Minden kornak van istene ,a jelenkor istene pedig nem a becsület ,oh nem ,korántsem ,hanem az eszély . Ezt kell szem előtt tartani ,ez ellen nem szabad véteni annak ,a ki a mai kor színvonalán tündökölni akar . Ez volt a nemes báró alapelve ,és valamint nem átallotta ,Malvint figyelmeztetni az utra ,melyen indulnia kell ,ha czélhoz akar jutni ,épen olyan óvatosan kerülte még árnyékát is azon gyanúnak ,hogy ő segíti őt boszuterve végrehajtásában . Ed-dig már nem terjedt az ő szolgálatkészsége . Mert az ilyen dolog szükségképen soknemü kellemetlenösszeütközéssel jár ,és végre is a világ tudomására kerül ,megannyi nyomatékos ok tehát arra ,hogy az eszélyes ember lehetőleg távol tartsa magát tőle ! Malvin majd a nélkül is kiviszi szándékát ,és ha majd sikerül ,akkor mindig jogában áll azt mondani ,hogy az egésznek ő volt legfőbb tényezője ,ő ,a ki először mondta meg neki ,hogy Zádor Elek szerelmes és kibe szerelmes ,a mi tulajdonkép a legfőbb az egészben ;hogy ha pedig nem sikerül ,a mit azonban nem igen tudott elhinni ,akkor ő az ártatlanság liliomköpenyébe burkolődzhatik ;ő nem tett semmit ,nem tanácsolt semmit ;csak annyit mondott ,hogy gróf Zádor Elek gróf Kemenesy Ilkát szereti ,ebben pedig még a tulszigoru erkölcsbiró sem találhat okot a belekötésre . Malvin tehát hiába várt volna bővebb tudósításokra ,ha Bogyiszlóyra támaszkodik . A nagy izgatottság nem hagyott neki nyugtod mindenütt megjelent ,a hol azt hitte ,hogy Zádorral vagy Ilkával fog találkozni ;most már nem tolakodott Zádor közelébe ,nem igyekezett kedvét megnyernn ;nem is gondolt többé arra ;sőt lehetőleg távol tartotta magát tőle ,lehetőleg hidegen bánt vele ,mintha legkevésbbé sem érdekelné ,csak azért ,hogy annál biztosabban szemmel tarthassa . Mert azon ,hogy a két ifjú csakugyan szereti egymást ,már legtávolabbról sem kétkedett . Midőn először látta ,bizonyos volt felőle ;a két ifjú viselete egymás irányában külsőleg semmivel sem volt ugyan más ,mint száz meg száz fiatal ember viselete fiatal leánykák irányában ;de ő azért mégis tudta ,hogy létezik ;az ő gyűlölettől ,féltékenységtől és bősz uvágytól élesített tekintete keresztül hatott azon sürü fátyolon ,melyet a leány szive szent titka fölé borított ;maga Zádor nem tudta még bizonyosan ,de ő igen is tudta ;és még azt is tudta ,mikor keletkezett e szerelem ;ama tánczvigalom alkalmival ,gróf Jablonkaynal ;akkor ,akkor hálózta őt körül az az ármányos ,ravasz ifjú ;csalárd Ígéretének senki sem tud ellen tállni ;bűvös hatalmat tud gyakorolni minden szív felett ;ezt is úgy körülhálózta ,mint őt . Még akkor szerették meg egymást ,és Zádor mégis fol ^^ 'tatta körülte udvarlásaH ,szépetgésetl ! Tehát már akkor meg volt benne érve az a pokoli szándék ,hogy őt megbántsa ,megalázza ! Mind hazugság ,álnok képmutatás volt az a fellobanó láng a tekintetben ,a szív sóvár reszketése a hangban ,az a csábulatos villanása az arcznak ,mind ,mind hazugság volt ,álnok képmutatás ,hogy őt megbántsa ,megalázza ,porig lesújtsa ! Es ő azt hitte ,hogy szereti ;édes reményekkel biztatta magát ;azt hitte ,hogy most soha sem fogja elveszthetni ,holott soha sem is bírta ! Oh ,hogy gyűlölte most ezt ifjút ! Hogy vágyott a boszu után ! Életét kötötte volna le annak *a ki megmutatja neki ,mikép boszulhatja meg magát ez emberen halálosan . Egész éjszakákon át kánykódott ágyában ,kinzatva a boszuvágy emésztő lángjaitól . A máglyára itéltnek kínszenvedése nem lehet nagyobb ,mint a minőt e nő kiállott . A fájdalom ,a sértés ,a megszégyenittetés ,egész undok serege vonult el lázas elméjében ;majd meg akarta őt ölni ,majd meg más módon akarta hűteni szive égető sóvárgását ;meg is nyugodott egyik-másik tervben ,átengedte magát a kielégített boszu kéjes képzetének ,és mikor legjobban örült ,mikor már egész lelkét megragadta a szörnyű gondolat ,ismét elvesztette ,az egyik nagyon botrányos ,a másik nagyon gyenge volt neki ,és igy újra ,meg újra kezdődtek a minden kínoknál kínosabb zaklatások . Csak Bogyiszlóy ha jönne ! Ez bizonyára tudna módot ,ez világot derítene ez ijesztő sötétségben ,elűzné e telhetetlen daemonokat ;de Bogyiezlóy nem jő ;a nyomorult csuszó-mászó kérész épen akkor nem mutatja magát ,mikor leginkább van reá szükség . De jön helyette más ,a gyöngéd lelkű Fanchon ,a hűséges franczia társalkodónö . Most szerencsésebb volt ,mint a múltkor ;hamar ki tudta csalni a titkot úrnőjétől ,és hamar is tudott módot találni a boszura ;de a hűséges lélek ,látván úrnőjének szenvedéseit ,csak azért sem mondta meg azt neki mindjárt ,hanem hagyta egy ideig martalékul az iszonyú háborgásnak . Nem mondta neki pedig két okból ;először megakarta büntetni ,mert a múltkor ,midőn félig kipirositott arczczal szobájába rohant ,nem tudta kicsalni tőle titkát ,a miért meg kellett őt büntetni ;hadd tudja meg ő is ,mit tesz az ,látni valamit ,és nem tudni ,mr ;mit tesz az ,ide-oda hányatni a felzaklatott képzelődés izzó parazsában ! —Másodszor pedig azért ,mert tudta ,minél hoszszabb ideig hagyja úrnőjét tépelődni ,emésztődni ,annál jobban örül majd a menekülésnek ,és ter-mészetesen annál magasabbra emelkedik majd kegyében . Várt tehát nyugodtan ,és kiszámította a perczet ,mikor fogadtatik legszívesebben az ő tanácsa ,és e perczet végre most vélte megér-kezettnek . E terv teljesen méltó volt ahoz ,a kiben szülemlett ,és fényes bizonyítékul szolgált arra ,mennyire czélszerü és üdvös ,hogy a magyar főúri házaknál idegen nemzetbeli társalkodónők vagy nevelőnők alkalmaztatnak . Magyar társal-kodónő elméjéből ilyen terv nem igen szármázhátik . Nem egészen Fanchon találmánya volt ;a sugallatot ,az alapeszmét valamely franczia regényben olvasta :—oh ezek a franczia regények igen fontos kézi könyvek az idegen társalkodónők és nevelőnők szarnám ! Ezekből merítik a szelle-met ,melyet a reájuk bizott fiatal szivekbe oltanak ! —azonban őt illeti az érdem ,hogy a mit e könyvben olvasott ,azt a fenforgó viszonyokra alkalmazni tudta . Annak a franczia regénynek pedig rövid tartalma az :valami férfinak van egy felesége és egy kedvese ;a férj természetesen ez utóbbit szereti ,és pazarolja is reá vagyonának legnagyobb részét ;a kedvesnek azonban ez mégsem elégséges nagyszerű költekezéseinek fedezésére ;hogy tehát a férj még többet pazarolhasson reá ,a kedves elmegyen a feleséghez ,megmutatja neki ,mennyivel több joga van neki ,a kedvesnek ,e férfi szivéhez ,mint a feleségnek ,mennyire megalázza tehát az egész nőnemet ,ha tovább is kölönczként csüng férje nyakán ;mit a hitves végre belátván ,elhagyja férjét ,és a kedves diadalkodik . így előadva ,természetesen nem igen sok szépet találni e mesében ;oh ,de mi egészen másképen van ez a franczia regényben ,három köteten végig felosztva ,berendezve ,kiszínezve ! Minő nyelven vannak ott leírva a kedvesnek bájai ,minő lángoló elragadtatással a gyönyör ,melyet a férj érez ,midőn vagyonát ilyen nőért eltékozolja ;minő színekkel végre az az „ átkos végzeV hogy e férfinak neje van ! Oh ,ilyen könyvnek elolvasása lehetetlen ,hogy az embernek gyökeresen ki ne forgassa leikéből a régi fogalmakat tiszta szerelemről ,családi boldogságról és női erényről . Ezt az érdekes történetet beszélte el Fanchon úrnőjének ,azon hozzátoldással ,hogy tehát ő is úgy tegyen ,keresse föl Kemenesy Ilka grófnőt ,az ő vetélytársát ,mondja meg neki ,hogy régibb jogai vannak neki gróf Zádor szivéhez ;ezáltal okvetetlen czélt fog érni ,Ilka bizonyára vissza fog lépni ,és akként a bonyodalom nagyon csattanósan fog végződni . És igaza volt a franezia nőnek :a bonyodalom nagyon csattanósan végződött ;mert midőn a hűséges Fanchon elvégezte beszédét ,Malvin úgy pofon teremtette őt mind a két felül arczán ,hogy az ablakok is zengtek belé ,Malvin keze pedig tele lett fehér és piros festékkel . Magánkívül volt dühében . Azt mondani neki ,hogy keresse föl Ilkát ,gyűlölt vetélytársát ,valljameg neki ,hogy ö is szereti Zádor Eleket ,Zádor Eleket ,a ki olyan gáládul bánt vele ,tudassa a világgal az ő szégyenét ,az ő semmivé léteiét ! Jó ,hogy a hűséges társalkodónö azonnal a csattanós fejlemény után kiszaladt a szobából ;mert Malvin tán megölte volna e nőt iszonyú harag-jában ! Egész nap ki nem ment fejéből ez a förtelmes tanács ;Fanokon párszor bekérdeztetett hozzá ,hogy bocsánatot esdhessen ,de Malvin nem akarta öt elfogadni :tudni sem akart róla ;menjen ,hagyja el házát tüstént ,szeme elé se kerüljön többé ! Egész nap ki nem ment a szobából ,sem maga elé sem bocsátott senkit ,annyira szégyelte magát ;mindig ez a vérlázitó boszu-terv forgott elméjében ,meg az a franczia történet ,melyet Fanchon elbeszélt volt ;még mikor délután elszenderült egy kevéssé ,még akkor is azzal álmodott . magyar szivekbe . Addig gondolkodott ,addig álmodott a franczia regény tartalmáról ,mig neki magának is egyboszuterve villant meg lelkében ;nem olyan ,a minőt neki Fanchon tanácsolt ;oh ,egészen más ,sokkal egyszerűbb ,sokkal biztosabb ,de a mely mégis ama franczia regénynek köszöni életét . A sovárgó lélekben gyökeret vert az eredeti eszme ,és uj alakban került ismét ki belőle .