Gyakran borulok édes reménynyel puha vánkosimra ,reménynyel ,hogy nyugalmat ,enyhét találok az álom karjaiban ;de hasztalan ! rémkint lebegnek elém e történet egyes szakai ,egyes személyei ,s mint büntető fúriától ostorozott ,riadok fel ollykor álmombul ,az éber gyötrelem még fájdalmasabb ,még kínosabb érzetére. .. Tanúja voltam a következő történetnek ,mellynek emléke fen marad lelkemben örökre ,kiirthatlanul ! Nagy-Várad kelet-észak felöli részén ékes egyház áll ,szép ,magas ,térés helyen . Megható szavú harang szólal fel nagyobb ünnepeken ez egyház egyik tornyából ,a levegőt mérföldekre megreszkettetve maga körül . A jámbor népet áhitat szállja meg e hangok hallatára. ... Volt kor ,ártatlan gyermekéveim eltűnt boldog kora ,mellyben e harang szózatát hallani rám nézve bájhatásu élemény volt . Most csak \inzólag illetnek e hangok engemet . , S nemcsak helyben ,de messze távolban is szenvednem kell . Gyakran jelen meg kínzó rémül e torony álmaimban ,nagyon gyakran . Majd dűlni kezd ,s én alatta állok ...és futnék és öldöklő élet-szeretet ostoroz a menekülésre ;de mintha meggyökerezve volnának lábaim ,helyből nem mozdul-hatok . Nincs nagyobb szenvedés ,mint erős vágygyal bírni a tett véghez vitelére ,midőn az akarat a vágynak ,az erő az akaratnak nem képes engedelmeskedni . Majd gyászos jajszóval zúgnak össze a kettős torony harangjai álmom közepeit ,legkedvesbimnek ,enmagamnak halálát hirdetve . Zokogva sírok álmomban fen magam elett ,mert iszonyú rémletes halállal múltam ki. .. Oh ,én félek a haláltól  Majd vad lángözön terül el a torony csúcsain ,gyorsan elharapózva mindenfelé ,...s mintha nekem ,és csak nekem volna kötelességem és hatalmam megmenteni az élők nagy seregét ,kik az egyház belsejében jajgatva várnak kínos halálra ... És futkosok ,küzdők és izzadásig fáradok az életmentés óriási munkájában . S midőn megpihenvenézném fáradságim eredményét ,midőn a megmentett emberekre tekintve ,öntudatom érdemlett örömét akarom élvezni ,mit látnak szemeim ? Minden ,mit az égő lángok közül kihordtam ,halotti tetem ,sárga csontok ,undorító emberromok halmazából áll . Jaj nekem ! És máskor óriás karokat emel álmomban e torony ellenem s csatára hí fel ,mint megsemmisítendő pygmaeust. .. Vagy szárnyai nőnek s csuda alakú sas lesz belőle ,melly üldöz ,körmöl ,szaggat engem ,ki szelíd galamb lettem. ... Szelíd galamb én ? Hahahaha ! Örökre kiirthatlanul megmarad e történet emléke lelkem kínzójául —örökre ,kiirthatlanulI . Szombat volt ,az alkony közelgett . Egy sugártermetű ,élénk ,tüzes tekintetű leány elégedett mosolylyal néze szét szobájában ,mellynek egyszerűsége középsorsra mutatott ugyan ,de a benne levő bútorok legapróbbja is olly lelkiismeretesen volt feltisztogatva ,kicsinosítva ,s mindennek ,a mi fénylöbb ,szembeszököbb szinű vala ,olly felötlö hely kijelelve ,mikép a gondos vizsgáló ,egy pár tekintet után e keresett csínra s a szép leányka kevély ,követelöleg szertesugárzó nagy fekete szemeire ,észrevehette ,hogy épennem vonakodnék ,az egyszerű szűk lakot téresebbel és pompásabbal cserélni fel . Aleány öltözete némi ellentétben volt a szoba bútoraival ,mert e gömbölyű ,életdús tagokat választékos finom szövetek burkolák ,bárha kissé nagyon is szembeötlő szinvegyitékkel . Tekla ,a szép harangozóleány ,e szoba lakosa ,miután Meghasonlott kedély . I. pipercs öltözködését végezé ,pamlagra ült s a „ menni és nem menni súlyos kétségeivel foglalkozott ... Voltak idők ,midőn örömmel tévé meg az utat ,mellytöl most vonakodott :akkor még szeretett !...de a szerelem édes napjait a változékony leány könnyen tudja felejteni . Atyja lépett be ,megható tekintetű sfenséges alakú férfiú az élet középkora virágában . Szemeit némi elégültlenséggelfüggeszté leányára ,mellyen át azonban a forró atyai szeretet nagyon kivehető volt . „Leányom ,”szólt kérő hangon ,„s mégsem indultál el ?” Tekla némi lanyha mozdulatot tön ,eléggé kitüntetőt ,hogy atyja szavainak készséggel enged ,azonban az ut ,mellyre intetik ,nem kedves előtte . Az atya leányához lépett és kezét kezeibe szoritá :„Mi meghasonlás fúrta kigyófejét közétek ?”szólt szives hangon ,„hogy kedvesedtől e rövid utat ,mellyel neki olly örö-met szereznél ,sajnálni látszatol ?... Apró viszályokat nem szabad hidegséggé érlődni hagynunk a kebelben ,leányom !mert ezzel az élet boldogtalanságának vetjük meg alapját ... Györgyöt szintúgy szeretem ,mint tégedet ,s bármellyitek szenvedjen bút a másik által ,engem ez egyiránt keserít ... És ő olly hévvel kért e ta-lálkozásra ... Nem ,Teklám ,te ezt nem tagadód meg tőle ;tudod ,hogy oldalán olly biztos helyen látlak ,mintha boldogult anyád védszárnya alatt volnál ... Menjmondá ,midőn leányát az indulásra készületeket tenni látta ,„tudom bizonyosan ,hogy szived ,melly tán elégületlenséget és neheztelést visz eléje ,békét és szerelmet hozand haza  Az atyai kérelem győzött ;Tekla csinos kis kalapkát vett elő egy szekrényből s azt tükör előtt fejére illeszié ,mi közben figyelmesen s öntetszőleg vizsgálgatta saját szemeinek igéző sugárait ,arcza eleven piros színezetét és a gyönyörű gesztenyeszinü hajgöndöket ,mellyek szemkecsegtetőleg folytak le váUaira ,a kalapkaram és az arczok között választó füzérül . Azután kezébe keztyüt ,kendőcskét és napernyőt vön ,s a tükör előtt még egy vizsgáló pillanatot vetvén végig öltözetén ,kilépett a szobábul s a háztól eltávozott . Nem messze haladván ,néhány úri hölgy ment el mellette gazdag öltözetben ... Tekla szemeiben renkivüli figyelem és fürkésző vizsgálódás sugárai villogtak fel ;első tekintete a hölgyek arczára esett s diadalérzetes mosoly terült el ajkai körül ,midőn az arczokat ,véleménye szerint ,kecsnélkülieknek találta . Büszkén lépdelt tovább . Azután visszafordult s mohó vágygyal tapadtak szemei a csillogó ékszereken ,miket e hölgyek viseltek ,s lehetlen volt egy kebléből feltoluló sóhajt elfojtania ,midőn az utczán megállva ,sokáig tekintett elmélyedve ,mozdulatlanul a távozók után . „Ha én igy öltözködhetnem “sohajtá magában elandalodva ,s léptei a tovább haladásban sokkalta lassúbbak lőnek . Az elhaladó hölgyek egyikének ajkain megvető gúnymosoly tűnt fel s arczulatán olly kifejezés ,mellyből a büszke szép iránt keserű gyűlölségre lehetett következtetni . Ez Eszter volt ,egy fiatal özvegy ,ki a mellettök elmenő leányt alig ismerte máskép ,mint híréből ... És e hölgy bár nem ismeré Teklát ,de gyűlölte őt ,azon egyetlen okbul ,mert akadtak néhány urfiak ,kik a polgári születésű leány szépségét hasonlatba merék hozni a gazdag özvegynő magasztalt bájaival !sőt egynémelly közülök annyira is tévedt ,hogy a szépség koszorúját a közsorsu leánynak itélgeté megbocsáthatlan vétkéül ez utolsónak !... Tekla a Körös partjára ért ,melly a várost ,történetünk színhelyét ,középen hasítja ketté. ..ügy tetszett ,mintha most térne magához elandalodásából s most jutna csak eszébe ,hogy utjának kitűzött czélja van ;lépteit kissé meggyorsitá ,s rövid időn kiérve a házsorok közül ,a part közelébeni magányos téren lépdegélt a hegyek felé ,mellyek a várost egyik részről regényesen környezik . A sebes rohamu habok egy virágbokrétát játszottak lábaihoz ,midőn egy főz árnyában a zöld pázsit bársony-szőnyegére települt . A leány kihalászta a bokrétát ,s vizes szárait kendőjébe törülgetvén ,keblére illesztő ...és a kép ,melylyet a víztükör visszavetett ,nagyon tetszett neki . Néha-néha a folyam menetében fölfelé pillantott ,honnét szerelmesét várta ,a ki kiesdé tőle e találkozást ,mellyel őt a leány nem szivvonzalombul ,hanem egyedül atyja iránti engedelmességből boldogitá . Tekla lelkét mély elmerültség ragadá meg ;a múltból ,mellyben egykor sok édest élvezett ,szép való képei tűntek lelke elé ,s a jövendőből tarka ábrándokat idéze föl ,mellyek valótlanok bár ,neki most a valónál több élvet látszának nyújtani mintha a kilátást ,melly ama múlt való nyomain számára nyilhatott ,nem tudná az ábrándos képzelgésekkel összeilleszteni ,mellyeket jövőjébül idéze föl ... Évek előtt ,mint serdülő leány ,gyakran volt e hegyvidék Tekla kedvelt sétahelye ,hová kijára a tavasz első virágait szedegetni. .. S a kedves gyermeknek nemcsak a völgy illatos kebele adózottvirágokkal ,feléje egykor a folyam árjai gyönge ibolyákat ,piros rózsákat ,tarka százszorszépet és vérszinü égő szerelmet kezdtek hordani . A leányka vidor kedvvel kapdosta ki a folyam habjaiból e szép virágokat ,s megszokta ,naponkint füzéreket kötözni magának illy tündéres adományokbul ... És e füzérekhöz édes megrengés ábrándait kezdé csatolni :oh ,ha szép tündérfiu vagy regebeli gazdag urfi küldözné neki mindé kedves dolgot ,ki majd egykor könnyű sajkán maga is a virágok utján evezne lábaihoz s megtalálná part-szőnyegen a kis leányt ,ki öt epedve várja ,ki az urfit szerelmével boldogitni olly igen kész ,s ki vele nagyúri várába költöznék csudáit ,irigyelt várasszonyul !.... Eljött egykor az ifjú ,valósitni az ábrándozó leányka álmait ;nem tündérfi s nem is gazdag vár ura ,de szép ,nyúlánk termetű s vidám arczu szőke ifjú ,szerelmet sugárzó kék szemekkel ,szereimért esdö piros ajkakkal ,meüyek fe-lett igen illő pelyhes bajusz díszelgett . Szivet nyert első szavaival a leánytól ,s cserébe értté ép verésü ,lángérzetü szivet adott ,munkásság ,becsületesség kíséretében . Két éve már ,mióta György és Tekla mint szerelmes pár éltének ...és György bízott Istenében ,ki öt az árva fiút eddigelé mindig segítette ,hogy néhány hó lefolyta múlva arául ölelendi a szép leányt ,s életének rég óhajtott bol dog napjai bckövetkezendök . A mint érzett és gondolkozott elejénte ,ollyan maradt mind folyvást ez ifjú ,mert a fiatal kebelben férfias szív dobogott . De Tekla ez idő lefolyta alatt némi változáson ment keresztül . Szemei igen élénk fürkésző s megválasztó tehetséggel bírtak mindenre nézve ,mi külröl fénylett ,s azokon keresztül melegebb vágy lopózott szivébe ,bár ő is bírhatna illy fényt ,illy külső csillogást ... György ,az igénytelen ácslegény ,kinek szerelme egész életüdvét tévé ,napok óta kesergés közt búsulta le idejét ;de bármint aggódott ,a szivkedvesén tapasztalt változás okát nem volt képes kitalálni ... Hogyan is juthatott volna a szerény ifjúnak távúiról is eszébe a gondolat ,hogy Tekla szivében ,melly öt még esak szokásbul szenvedő ,az eddig őrzött szerelem oltára feldulatott ,s más oltár van benne készülőben ,mellyen tán a legelső fényes külsejű ,gazdag uracs fog ideálul imádtatni ! Egy fiatal uraság szőlejében víg mulatság tárta ték ,beszentelési ünnepéül a nyári laknak ,mellyet a birtokos szőlejében építtete . Az úri vendégsergen kívül néhány an az előkelőbb munkások ,kőműves- és ácslegények közül is jelen voltak ,kik a ház fölépítésénél foglalatoskodtak ;számukra egyik szobában különös hely volt a mulatozásra rendelve . Valday Andor ,a házigazda ,most e szobába lépett ;leereszkedő ,tréfás enyelgésben törekedett a vidám csoportban kedvessé tenni megjelenését ;e törekvése azonban semmi sükerrel nem dicsekheték a legények részéről ,mert ők épen nem kedvező szemmel tekinték ,miszerint a csinos külsejű házigazda leginkább és pedig igen bátran csak a leányok körül forgolódik ,kiket ,mint illető kedveseiket ,mulatságuk szaporítására a legények magukkal hoztak .... Most egy ifjú előtt áUt meg a fiatal gazda ,ki  —mig többi társai kedveseik karjain enyelgének  —félrevonultan némi helyhöz nem illő busongás- sal látszott idejét tölteni . György volt ez ,a legelső ácslegény ,az egész építkezés főintézője . „Nas ,György !“szólt a gazda ,s kérdését felső ajkának némi gúnyos rángásával kisérte ,„s miért ül olly szomorúan víg pajtások közepett ?...ah ,értem !...na de mért nem hozta szinte magával kedvesét ,hogy mellette vidáman mulathatna „Tekintetes uram !” felelt a kérdezett ,„ engedelmével tüstént magam megyek hozzá. ” „Felette szépnek mondják ?”kérdé továbbá az uracs ,s midőn György csak hallgatással válaszolna szavaira ,hozzá tévé kérdése folytatásául :„S mi a neve ?” „Tekla ,”válaszolt szerényen az ifjú . „Hallom ,hogy nem sokára menyegzőjét üli vele . “ „A jövő hónapban mesterül leszeke városban elfogadva ,s e hir azonnal teljesülni fog. ” „Hm !”folytatá pajzánkodó mosolylyal az uracs ,„szép leány látása legnagyobb örömet okoz szivemnek ,szeretném menyasszonyát ismerni. ” György arczát komoly kifejezés szállta meg e szavakra ,és semmit sem válaszolt ,azonban csakhamar kalapját kereste s rövid búcsúszót mondván pajtásinak ,a város felé könnyült szívvel ,vidám arczczal útnak indult . Kilépte után némi suttogás támadt a hátramaradt legények közt ,mellynek tartalma György kedvesének egyhangúlag kimondott magasztalásábol állott ,melly magasztalásban maga György is részesült ,mert a munkás ,józan ,szerény ifjút mindnyájan kedvelték. „György jegyese a székes-egyház közelében lakik ,nemde ?u e kérdéssel fordult hirtelen a még mindig köztök mulató uracs munkás vendégihez ,s a válasz kérdését igenelte . „ügy hát ma még fáradságos gyaloglást kell tennie ?folytató szavait ,„ha mint mondá látni akarja ? „Fáradságost ?a mormogott egy meglehetősen koros kömüveslegény ,kit évei száma túlsegített már azon bajon ,hogy leány után fáradnia ,kivált ha fáradságát sükerrel akarná koszoruztatni ,érdemes volna . „Igaz ugyan ?folytató csípősen ,„hogy leányért minden lépés fáradságos ,azonban a mint veszi az ember ;de mégsem olly igen fáradságos ut lesz biz az ? „Hogyhogy ?“ „Tudom én ,a mit tudok ?válaszolt nagybölcsen a kérdezett . „S ugyan mi az ,a mit tud ?“kérdé az uracs kíváncsian . „Az biz az ?közbeszólt egy fiatal ácslégény ,„hogy ha kettő teszi az utat ,nem olly igen fáradságos ,főkép ha édesdeden beszélgetnek ... Ugy -e ,Marcsám ?”mondá a legény mellete ülő szerelmeséhöz ,kinek piros arczát dévajkodva még pirosabbá csippenté . „Úgy ?”szólt az uracs ,figyelmessé tétetve ,„ tehát György barátunknak szép Teklája elébe jött ?” „Nem tovább ,mint a hegy tövéig ,“válaszolt az iménti legény ,„s a hely ,hol e szépen Összeillő pár találkozni szokott ,alig van ide háromszáz ölnyire ... Onnét aztán nem lesz fáradságos egymás karján az ut haza-felé. ” „Ejh ,ejh !milly regényes kalandozás !” közbe szólt a háziuracs ;aztán egy tele poharat vön kezébe s felköszönté :„Legények !tehát e poharat mindnyájoknak ,különösen pedig Györgynek ,s még inkább szép jegyesének egésségére !“ Szavait szívből eredő közös jó kívánat kisérte. .. Andor urfi pedig csakhamar odahagyá a mulatókat ,s cselédjének parancsot adott paripája megnyergelésére ;azután úri vendégeihöz fordult be néhány szóra ,s kevés perez múlva eltűnt közülök . Mintegy másfél óra telt el ,miközben a vendégek mindenfelé hasztalan keresték házi gazdájokat . Erőteljes ,ruganyos léptek nesze hangzott a magas fűszálak fölött . Tekla felocsúdva elmerültségéből ,hátratekintett ,s meglepetés ,de nem azon őszinte örvendezést hirdető ,mellyet az ifjúóhajtott vala ,tükrözödék szemeiben ,midőn várt kedvesét maga mellett látta . György arczán azon örömkifejezést ,mellyel kedveséhez sietett ,bánatos komolyság váltotta fel ;fájdalmasan fürkésző tekintetet vetett rá ,midőn kezét nyujtá neki s felszólala :„Teklám !légy üdvöz szivemnek ? A leány mosolylyal válaszolt ,melly az ifjú arczáről a bú fátyolét ellebbenté ,s olvadozó szívvel omlott annak lábaihoz . „Teklám !“ úgymond ,lelke legbensőjéből eredő hangokon ,„olly kimondhatlanul szeretlek ah ,tán vétkesen ,mert mérték felett !“ .. És epedve nézett a leány szemébe ,ki maga részéről a lángoló keblű ifjú szavait arcza nyugalmas kifejezésével hallgatta ,melly az ifjúban keserű érzést gerjesztett ;reszketve nyujtá ki két kezét feléje s kérdezé :„ Tekla ,mondd ,szeretsz -e ?“ . Tekla arczán némi a szív legbensöbb rejtekében gerjengő boszuság kifejezése villant keresztül ,s hallgatva függesztő nagy fekete szemeit a szenvedélyes szavú ifjúra . Tekintete hideg volt ;e hang öt érdekelni ,e kérdés ajkait szintolly szenvedélyes ,igen ‘-válaszra bírni rég megszűnt volt ;alig vala több ,mint a hosszabb megszokás hideg köteléke ,mi őt még Györgyhöz fűzé . „Szeretsz -e ?“kérdé az ifjú ismételve ,„oh , mondd kié szót boldogságomul ,hiszen tudod ,hogy ebben üdvöm rejlik ,hogy ezt szeretném örök zene gyanánt hallani ajkaidról ? „Milly zajongó ,milly heves vagy te ismét ,György !“válaszolt a leány eltéröleg ,s szavaiban némi szemrehányási hang tűnt ki ,melly Györgynek szivébe hasított ;azután ,mintegy vigasztalni akarva az e szavakon bánkódót ,mint vigasztaljuk ollykor puszta sajnálkozásbul az előttünk panaszkodó idegent ,tévé hozá :„Nem mondtam -e százszor már ,hogy Tekládnak szíve híven ,örökre ,visszavonhatlanul tiéd ?” „S szavad mégis olly hideg. ” „Tehát szavakban keresed a szerelmet ?” mond a leány azon (elsőséget követelő hangon ,mellyhez az érzéstelenség mindig jogot tulajdonít magának az érzés felett ,„az igaz szerelem csak tettekben tünteti ki magát ”.. „Mellyek a szavaktól annyira elválhatlanok ,hogy igen sokszor az ember legfontosabb tetteit csak szavak intézik ,egészité ki a kezdett szavakat az ifjú . „Igen ,leány ,tettekből ismered meg az igaz szerelmet ,tettekből ,mellyeknek legkedvesebb zománczát a szivmelegség adja meg ,melly szavakban nyilatkozik ;és a szó csak akkor puszta szó ,ha az ajkakon kiszáll ,míg értelmével a szív mitsem gondol ... Vagy ha szerelmi édes szót mondasz hozzám ,nem tett -e az ,mellyel engem boldoggá t é s z ?és ha ....“ „Vigyázz ,György közbeszólt a leány ,„szép tarka bpgár van lábod mellett ,el ne taposd ? György szemmeresztve s csudálkozással nézett a leányra ,e lény neki a meg nem foghatásig különösnek tetszett ;szivét keserű érzelem fogta el ,s hevesebb kifakadással szóla :„Te egy bogárka egyszerű rövid halálfájdalmát egész rész-véttel iparkodol gátolni ,s hogy szivem százszoros halálfájdálmakat érez ,azzal mitsem gondolsz ? „Nem mutatom -e szóval és tettel ,hogy szeretlek ? Istenem ,hát mit tegyek többet ?“felszólalt Tekla ,„hiszen nem hallod -e :mondom ,szeretlek ,...és nem jöttem -e eléd ,hogy kedves társaságodban sétálhassak haza-felé ?“ „Igen ...úgy van ?szólt az ifjú ,mindinkább elkeseredve eme szívtelen és hidegen kimért hangokon ;úgy tetszett neki ,mintha Tekla akarna ugyan szeretni ,de nem bir . „Látod tehát ,hogy csakugyan hűn ,forrón ,szivem mélyéből szeretlek ?” —kérdé tovább Tekla . „Látom válaszolt György egyszerűn . „S mégis hetek óta már olly mogorva ,olly kiállhatlanul szeszélyes vagy .. Az ifjú válaszolni akart ;e pillanatban azonban egy lovag szőkéit el mellettök ,testhez szabott csinos öltözetben ,s szemeit figyelmesen függesztő a magányos párra ,mig ajkai körül több mint megelégedő mosoly lebegett ,mert egész arczából reménytelen meglepetés tűnt ki . György a lovagot kalapemeléssel üdvözölte ,kinek viszonzása igen édes mosolybul és többszörös föhajlintásból állott ,melly azonban inkább a György által karon vezetett szép társnőt ,mint az ifjút illeté . —A lovagot nem sokára sűrű fflzlombok takarék el szem elöl . Tekla gyorsan kivonta karját az ifjúé alul ,s néhány lépést tön félre ,hogy a távozó ,szép külsejű lovagnak utána nézhessen . György meglepetve szemlélte öt . „Ah ,a kedves !“suttogá a leány ,a lovag után meredő szemekkel ,s György úgy vélte ,hogy hozzá rég nem intéztetett csak e kis szócska is illy édes hangon . Utjokat tovább folytatók ,s mig hazáig eljutottak ,a lovaggab többször találkozának ;úgy tetszett ,mintha ez feladatául tűzte volna ki ,szüntelen a szerelmes pár körül keringőzni ,s őket hol elöl hol hátul kisérni ;ajkain mindig azon lekötelezd édes mosoly lebegett ,szemeiben azon üdvözlő tűz lángolt a szép leány felé . „Tudsz -e te lovagolni ,György ?“ kérdé Tekla a keserűn mélázó ácslegényt . „Nem tudok válaszolt a kérdezett . „Oh ,beh kár !“sohajtá amaz ,„a lovaglás olly szép ,olly kedves !“ „Én csak szegény ácslegény vagyok ,“mondá György mogorván és keserűen . ... Haza értek . Alig léptek a szobába ,a lovag már az ablak alatt járatott tüzes ménjével ünnepélyes tánczot ,mi Teklát csakhamar az ablakhoz idézte ,honnan aztán elvonhatlan volt ... „Ah ,milly szép ,milly kedves !“sóhajtott elragadtan ,midőn ablaka alatt a tisztelgő lovaglás másodszor és harmadszor is ismételtetett . A társalgás György és Tekla közt ez estve nem sokáig tartott ,s töredezve ,akadozva folyt ,elválásuk szótlanságában valami hideg keserűség uralkodott . Tekla még sokáig ült mélázva az ablaknál . Két kép volt ,melly lelkét mélyen foglalatoskodtatá :Györgyé s a lovagé . Érzelmei ,gondolatai ,mellyeket ez utolsó ébresztett föl ,még jóformán a határozatlanban kalandoztak ;de homályos sej-telmek rejtőztek e határozatlanság tömkelegében ,mellyekből annál hatályosabb eredményű életnövények csirázhatának fel ,minél rokonabbak voltak érzés- és gondolkozásmódjával ... S mind a mellett a lovagra nem gondolt közvetlenül ,min-den ,mite tárgyban kimondott magának ,Györgyöt birá közvetítőül ;keresve kereste s nagyította ennek minden gyöngeségét ,hogy ez által az egykor szeretettnek képe elhomályosulván ,amaz uj kép annál fénylöbb sugarak közt tűnjék fel elméjében . „Milly zajongó ,milly szenvedélyes !” igy fejezte be elmélkedését ,„oh ,e daczos ,zord lélek nem képes egyebet boldogtalanságnál terjeszteni maga körül  Teklának sok részben igaza volt ;a fiatal ácslegény kedélye valóban hihetlen ingerültségben zajongott ... Mind ennek oka azonban annak keserítő tapasztalásából eredeti ,mivel forró ,egészen odaadó szerelmét viszonzatlanul látta ,mivel bár e tünemény okát ki nem tudhatá keserűn tapasztalta ,hogy a szív ,mellyet egykor tökéletesen bírni vélt ,naprul napra hidegül iránta . Egy kisszerű csapszékben ,melly jó boráról vala nevezetes ,csevegés és vig tréfák közt ült együtt ,a nap végzett munkája után ,néhány mesterlegény ;nem volt itt látni hosszú képeket ,mellyekre nagy betűkkel volna kiírva az unatkozás ,nem életunt kedélyeket ,mellyek keresik mindenütt ,minek élvezésére a tehetséget elvesztették ,elpazarolták ,az örömet ,a vidámságot. .. A gazdagság mindennel bir ,min az élet örömeit megvásárolni lehetne ,ha illy dolgok eladhatók és megvásárolhatók volnának ;illik is tehát ,hogy a szegényebb sorsú előtt ,kinek vásárlásra nincs értéke ,maga természeti forrása álljon nyitva az igaz örömöknek . Csudálatosán tűnt fel ezen a pajkosságig vidám legények közt egy ifjú ,ki mélyen elmerülten ,bús arczkifejezéssel ült közöttük ,mintha ez együttlét iránt legkisebb részvéttel nem volna ,s egyedül az elölte álló borkupával látszott foglalkozni ,mellyel szokásán kívül sűrűbben J hozta ollykor elvonagló ajkait érintkezésbe. .. Ez ifjú egykor vidámitó lelke volt társainak ,ki nélkül mulatságaikat üresnek tekintették . Most csak néhány sóhaj volt ,mire ajkait megnyitotta ,olly fájdalmas és olly erőteljes egyszersmind ,hogy megrepeszteni bírta volna a keblet ,ha azon az utón szabadulásra rést nem talál ,mellyen ugyan e sóhajok forrásának hűtésére a vidító szőlőlé betöltelett . Most a legények egyike poharat emelt :„Andór urfi egésségére !“ úgymond ,„adja Isten ,hogy mához évre ismét uj házat építtessen ,mellyet mi szintolly jól ,szinlolly tartósan és szépen bevégezzünk ,mint a tegnap fölszenteltet ... Sokáig éljen !“ Poharát ezzel fenékig ürítette s jó példáját mindnyájan követték . Csak az iménti ifjú tekintett mozdulatlanul ,sót mogorván maga elé ,s a fájdalmas vonaglás ,melly arczán tűst int e szavak kezdetével fél perczig észrevehető volt ,mutatta ,milly kellemetlenül hatott rá e felköszöntés . „Hogyan ,György pajtás ?” felszólalt újra ,s most szavait egyenest a busongóhoz intézve az előbbi legény ,„tehát jó gazdánk egésségére sem emelsz poharat ? Lelkemre ,tán azt hiszed ,mivel te olly gonosz kedvedben vagy ,senki sem fogja örömmel venni ,ha sokáig éltetjük ?“ „Ám éljen !”szólt György erötetett egykedvűséggel ,„de imént nem voltam szomjas ,”s ezzel öblös pohara tartalmát fenékig ürítette ” „Nem voltál szomjas !”folytató a szót kezdett legény ,„s úgy megy beléd mégis a bor ,mintha feneketlen tömlő volnál ...hiszen már a második itczét iszod. .,. . Hát mi lelt ?”kérdé nyers jószívűséggel . „Semmi —hagyj magamra !”válaszolt György ,„s elfordulva akart a további kérdezősködéstö !menekülni . „Hagyjátok el !közbeszólt az asztal túlsó végéről egy tenyeres talpas szalontai legény ,„majd megjö neki is igaz kedve . Tán csorbát kapott szekerczéje s föltette magában ,addig búsulni ,mig ki lesz köszörülve  Az elméskedésre többen felkaczagtak . „De el nem hagyom ,szólt ismét a legény ,ki Györgyöt erő erejével vígkedvűvé akarta tenni ,s közelebb ült hozzá . „Neki innia kell ,mégpedig velünk társaságban úgymond ,„mert magányosan ,látom ,úgyis jól ért a dologhoz ... Azt mondom nektek ,pajtásim ,s e közben ismét tele poharat emelt ,„hogy az Isten a szép Teklát sokáig ne éltesse ,abból ugyan semmi sem lesz ! „Ez már szivéhez volt szólva ,jegyzé meg egy másik legény ,midőn látta ,hogy György a felköszöntést némi szívességgel fogadta ,mert rája maga is tele poharat ürített . „Erre bizonyosan fel kell vidulnia. . Mielőtt azonban szavait végezheté ,György hirtelen felállt az asztaltól ,s szerfelett !komorsággal ,úgy ,hogy tovább tartóztatni öt egyik sem érzett kedvet magában ,jő éjt kívánván a társaságnak ,eltávozott . „Különös fiú !“szólt utána egyik a társaságból ,fejcsóválva . „Soha illy szerfelett komornak nem láttam jegyző meg a másik . „Rendén túl szerelmes mondá egy harmadik . „Na ,de hiszen gyönyörű egy leánykája van folytatá egy negyedik ,tótos kiejtéssel . „Hiszen talán ez minden bajajegyzék meg többen ,melly megjegyzésben azonban a sajnálkozásnak vagy némi irigységnek volt -e több része ,nem tudjuk méghatározni . Már késő estve volt Akarat -e vagy csak szándéktalau tétovázás nem engedé Györgyöt egyenest lakására menni .. A város egyik félreeső utczájában egy ház ablakai alatt hirtelen megállapodott A ház ismeretes volt előtte ;benne Andor és tertvérhuga lakott egy nagynénjök társaságában . Az ablakok a föld sziliétől több mint egy embernyi magasságra voltak ;egyikből ,melly a nyári hőség miatt nyitva volt ,ismeretes hangok ütköztek füleibe . „Ez Andor urfi hangja szólt magában György ,miután a beszélgetést néhány perczig falhoz lapulva hallgatta . „Ez pedig Eszter asszonyságé folytatá rövid szünet múlva magánbeszédét ;„ Tekláról szólnak ...ki kell hallgatnom JBenn pedig a két legkönnyelmübb testvér ,egy kéjhajhászó ifjú s egy nagyvilágisan romlott szívű ,hívvsággal teljes hölgy gyanútlanul folytatá tovább a beszédet . „Hidd el ,édes bátyám igy szólt testvéréhöz Eszter ,„ kissé sokalnom kell könnyelmű lengeségedet ;minden hónapban sót minden héten uj meg uj szerelem után kalandozni !..kisértsd meg legalább ,hu lenni egyhez néhány hónapig . „Csak az illy keserű s idétlen leczkézéssel hagyj fel ,jó húgom ,vágott szavába a bátya ,„ha arra jó ,cseppel sem vagytok jobbak nálunknál ,ti örök hűséget emlegető hölgyek ... Most azonban hidd el ,valóban módfelett szerelmei vagyok ;igy magamat ,illykép zajongani szivemet soha sem éreztem. ” „Ugyan e szavakat csak a legújabb tiz nap alatt vagy tizenkétszer haliám tőled . „Mind hasztalan csevegés volt ,válaszolt Andor hévvel ;„most ,most !csak e pillanatban érzem ,mi a szerelem ! „S egyszeri látás tudott ennyire elragadni ? „Kell -e több egyszemél ,látni a tökéletes szépet ?vagy nem egyszeri s hirtelen fordulat által történik -e minden nagyszerűbb változás életünkben ? „De mit akarsz egy harangozó leányával ?csak nem fogsz nyilvános botrányt okozni s a pletyka város nyelve rágalmának tenni ki magadat ?“ „Ne gondolj azzal vága közbe Andor „Teljesítsd kérelmemet ,s viszont szolgálatomról bizonyos lehetsz . „S ugyan miből fogna e szolgálat állani ,mellyet illykép kell tőled megvásárolnom ?kérdé a nővér kíváncsian . „Kétségkívül igen élénken emlékszel még azon fiatal hadnagyocskára ,kinek nyúlszivével olly ellentétben áll a fényes kard ,mellyet hetykén csörget oldalán ...? Eszter elpirulva s kissé sértődve válaszolni akart ;válasza hihetőleg a hadnagy mentségéből állandott ,kinek tarka zsinórzata nagy tetszést nyert szemei előtt ;de bátyja nem engedő öt szóhoz jöni . „Hadd el a szót ,úgymond mosolygva ,„nem fogom tovább festeni jeles tulajdonait az ifjúnak ,ki szivedet elrabolta . Tudod ,hogy egy mord tekintetemtől ,mellyet e fegyverviselőre nem régiben véletlenül ejték ,elrettenve ,fél baragomtul s azóta nem mer lakunkhoz közelíteni .. „Ezt épen nem bátyámuram mord tekintete miatt teszi ,megjegyzé Eszter ,a hadnagyot enyelegve védvén . „Tegye hát akármiért válaszolt Andor ,„elég az hozzá ,hogy ez elmaradás ,mint észrevettem ,szerelmes húgomnak épen nincs tetszésére . Holnap találkozást keresek vele ,s hogy nyúlszivét megnyugtassam ,olly lágyan fogok szemébe pillantani ...“ „Nagyon igazságtalan vagy iránta ,“ szakasztá félbe a gúnyhangon beszélőt nővére ,ki azonban tovább folytatá szavait :„S ha úgy odavetve megemlítem ,miszerint igen finom champagnei pezsgőim s hozzá czukor-édes pozsonyi kétszersültem érkeztek ,fogadom ,holnapután udvarlásodon látandod őt. .. Tehát akarsz -e alkudni ?“ „És mit tegyek ? „ Tekla naponkint órakor megy misére a főegyházba ,mondá figyelmet ébresztöbb hangon a bátya ,„honnan vagy egyedül vagy atyja társaságában szokott haza térni . Holnap menj el te is e misére s kijövett keress ürügyet a leánynyal szóba állani ;szedd össze szavaid minden mézességét ,úgy ,hogy midőn elválsz ,mert természetesen hazáig fogod a leányt ,s ha kell ,atyját is kisérni ,azt kelljen ohajtaniok ,bár illy kedves ,nyájas és jószivü angyalkával minél többször találkozzanak  „És azután ?kérdé a nővér . „Ennyi a te dolgod ;többi az enyim . Ezen atya nagyon szigorú ember ,ki nem igen volna hajlandó ,elragadtatva hajlongani ,ha magamszerü úr amúgy pusztán bejárni kezdene házához s lánya körül udvarolgatna ... Illy emberek pórias gondolkozása mindig csak házasság körül forog ,s a melly férfinál illyesmire kilátás nem remélhető ,annak könnyen ajtót mutatnak . Te ,édes ,kedves hugocskám “folytató a testvér hízelegve ,„ utamnak a házba előkészítője leszesz ;téged egypáfszori házuknál látás után megkedvelnek ;s ebből rám is ragadand valami ,nem leszek igy idegen ,ha megjelenek nálok ,főkép ha a bevezetésre szeretetreméltó karodat kölcsönződ ,például holnapután vagy akár holnap délután ;...szép időben az ember örömest sétál egyet alkonyat felé . A leány engem szívesen fogad ,erről biztosít mosolyomnak ,szemkacsintásomnak viszonzása ,miket lopva intéze hozzám szeretője karjáról .. György térdei inogtak ;fájdalmas mély sóhaj fakadt kínosan feszült kebléből e szavak hallatára ;de a beszéd ottfent tovább folyt háborítatlanul. ... Hogyan is hasson fel egy szegény ifjú sóhaja oda ,hol gazdag úri személyek közt a bűn lánczolata szövetik könnyelműn ,hitványul ,alacsonylelkűleg ? „Utóbb aztán ,“folytató Andor a beszédet ,„midőn Teklával jó ismeretségben leszek ,a miért ők nem fogják eléggé dicsérhetni angyaljó-ságodat ,leereszkedésedet ,ö is viszonozni fogja látogatásaidat  Eszter a hölgyek leghiúbbika volt ;ö Teklát gyülölé ,egyetlen okbul :feltűnő szépségéért . Ha egyéb kilátása nem leende is ,csupán az ,hogy a gyűlölt leány vélt szerelmi boldogságát megrontsa ,már ebben elég okot talált ,megígérni öcscsének ,hogykivánata szerint fog cselekedni . A szegény György e beszédet nem kis lelki kínok közt hallgatta végig ,s midőn szavakat halla ,mellyek kedvesét hiúnak ,kaczérnak mondák ,alig maradt ereje magát lábán feltartani ;a keserűség ,mellyet rája nézve e szavaknak igaz volta adott meg ,gyötrő kínul szállt lelkére . Eltántorgott . Darabideig czél nélküli kalandozás utón ,egy utczában leié magát a város nyugati részén . Föl- tekinte . Kedvesének laka előtt álla ,s egyik ablakban ,melly Tekla háló- s egyszersmind nappali szobája volt ,gyertyavilágot látott és mo &-gó alakot a fehér ablakfüggönyök megett .. Fejét a bor szokatlan lázongásba hozá ;homloka égett ,.s a hüvesülni kezdő éji levegő daczára ,sűrűn kellett izadságcsöpeket törülni arczulatáről . Fülében rémitön zúgtak a szavak ,melyikeket az imént elhagyott ház nyílt ablakából kihallgatott . Szivében mély ,kiolthatlan érzelem ,fékezhetlen szenvedély uralkodott ,neki e leányért életét ,ha száz lett volna is ,oda adni olly csekélység leende ,legkisebb kivánataért kész lett volna azt koczkáztatni ... S mi volt most kilátása ,mi reménye a jövötül ? Sajnosán tapasztalni ,hogy mig egyrészről szeretettjének szivét perczröl perezre nagyobb hidegülés szállta meg iránta ,addig idegen férfi ,mint könnyen szerezhető portékáról ,rendelkezett e SZÍV felöl . Ott üli átellenben egy lóczán ,és kétes megrehgéssel tekintett a kivilágított ablak felé . Az utcza végéről busongó zene hallatszott ,a távulság miatt elhaló hangokkal . Györgynek eszébe jutott ,hogy azon tájon pajtásai egyikének kedvese lakik ,s hihetőleg annak számára van az éjzenei kedveskedés . „Leánynak kedveskedni !leányért fáradozni “... György görcsösen felkaczagott . Azután neme a boszúérzetnek kapá meg ,„Hiszen ezen urfi még nem is szólott vele ,“gondoló magában ,„s már is olly biztosan számít szerelmére ;...“A játszott zene egy akkoriban divatos magyar nóta volt ,mellyre helyben némi fűzfa-költő ,tán csalódott szerelme miatti haragjában ,sántikáló verseket faragott ,a női szívet ,szerelmet ,hűséget ,állhatatosságot nyers szavakban gúnyolókat . A leány szíve háló ,mondának a versek ,mellyel csak fogni lehet ,de melly meg nem fogható ;szerelme zárt kalitka ,melly csak fényes tollú madarakat szeret magába fogadni ;hűsége ,állhatatossága ?...bohó ,ki hihetne illyesekben ! György felállott a lóczáról ,hogy haza menjen . Ellenállhatlan vágyat érzett magában a daliásra . Lépteit az említett versek éneklésével kisérte. ... Észrevevé ,hogy Tekla ,a dal első hangjaira ,közel vonult az ablak szőnyegeihez ,s daliása még erősebb lön ,keserűen erötetett ... Harsogott az utcza a gúnyolódó versek visszhangjától Tekla megismerte hangjáról az éji dalnokot . „Szörnyűség !ez mégis kiállhatlan !“gondoló magában . „Nem ,nem szerethetem őt !“ ... S a lovag képe kecsegtető fényben tündökölt szívszemei előtt . György álmatlan éjét töltött . Tekla álmodá ,hogy fit György rablói karjaiból egy édes tekintetű ,czifrán öltönyözött lovag menté meg. .. És nagyon örült álmának . Egy negyvenes férfi ült magányosan egy szobában nyitott szekrény előtt ,mellyben néhány ezer forintra menfi összeg állott ,részint készpénzben ,részint értékes kötelezvényekben ,munka s takarékosság gyümölcsei . A pénzt és a kötelezvényeket számolgatta össze ,nem azon ferde s mohó kéjjel ,mit egy zsugori fösvény szokott rakásra gyűjtött kincshalmaza mellett érezni ,nem ;e férfi arcza nemes vonásokat mutatott ,magas fenséges homlokán öntudat és nyugalmas fontolgatás üle ;látszott első pillanatra ,hogy ez ember önmagával és a világgal tisztában van ,hogy ez utolsótul keveset ,semmit sem vár ,s tudja ,miszerint magáért mindenki maga tartozik munkálni ,cselekedni . Fenséggel teljes volt a merész nyílású nagy fekete szempár tekintete ,mellyek hatását a domború magas homlok ,az egyenes vonalú görög orr ,a szilárd csukódásu teljes ajkak meglépésig emelék ,nem kis mértékben elősegítetve a magas alakú ,nyúlánk férfias termet méltósága által . Ajkait és állát sűrű göndör fekete bajusz és szakái környezte ,melly minden nyiregetés és csicsoma nélkül a legszebb alakban segité a fej díszét kiemelni . Nem aljas kéjjel bár ,de szívbeli örömmel nézett pénzértékére ,mert hosszú évek során gyüjthette azt szakadatlan munkásság ,józan gazdálkodás és némi kereskedési ág becsületes üzése által ;szíve örömét e pénz láttára leginkább emelé ,mivel azt most legfőbb óhajtásának teljesítésében szándékozott kezeiből örökre kiadni . E férfi neve Bojtora ,hivatalára nézve :harangozó volt a nagyváradi székes -egyházban ,ámbár eredetileg órásságot tanult . S e mesterséget jelenleg is űzte ,a mennyiben ö volt egyszersmind a városbeli nagy számú egyházak tornyaiban az órák felügyelője ,rendben tartója s igazgatója ,melly foglalatosság jókora összeggel növelé évi jövedelmét ;azonfelül szívesen elfogadott a benne bizóktul óraműveket igazításra s midőn hivatalos elfoglaltságától szabad volt ideje ,azt erre használta ,s nagy gépészeti ügyessége ,melly e nemben a lángeszüséggel volt határos ,valamint közönségesen ismert becsületessége kelletén túl számos megbízókat szereztek neki . Hogy mind e mellett harangozó volt ,ezt egyrészről bizonyos regényes vonásnak tulajdoníthatni ,melly lelkűidében kitűnő volt ,azonfelül a viszony is ,mellyben nejével megismerkedett ,elősegítette ,hogy e regényes vonzalmának engedjen ,melly valami leikéhez szóló kedves dolgot látott abban ,magas toronyba éjjel nappal járhatni ,s ezen ritka szép hangú nagyharanggal folytonos baráti szövetkezésben élhetni ;s ha tán utóbb megbánta volna is e lépését ,ö nem volt azon férfiú ,ki a hová egyszer lábát tette ,onnan visszavonuljon . Bojtora volt ugyan a harangozó ,de ha ,a maga mellett tartott két legényen kívül ,néha saját kezeit is a harangkötélre alkalmazta ,ez csak rendkívüli alkalomkor és mindig bizonyos regényes ünnepélyességgel történt ,s e részbeni kegyeivel egyedül csak a nagyharang dicsekedhetett . Egyébiránt az óramüvek és a harangozási pontosság körül a leglelkismeretesben járt el ;minden egyház tornyára délvonalt csinált ,s panasz soha sem lehetett az órajárás egyenetlen-sége ellen . Jaj volt a legénynek ,kinek tán erőt kímélő kezei közt csak egyszer kondult is félre a harang !ez olly bűn volt előtte ,mellyet ollykor hónapok múlva is szemrehányt . A székes-egyházban ,mig ö volt harangozó ,csak egyetlen egyszer ,a városbul távollétében ,történt rendellenül a harangozás ,s e hibára egész életében szégyenkedve emlékezett . A hajnali s esti harangozás t. i. hétről hétre volt egyik vagy másik legény kötelessége . Ezek egyiké egykor korcsmái vig pajtások közé jutván ,borral torkig merült s az esteli kilencz óra közeledtével útnak indult ugyan a torony felé ,de tovább nem bírván lábai ,ott az ajtó előtt összerogyott ;mámor és álmosság birkózott elnyomott agya felett ;midőn a kilencz órát hallá a magasból lekongani ,minden erejét összeszedte ,s nagy ügygyei bajjal térdeire felájtatoskodott ;fájdalom azonban ,küzdelme csak arra segité ,hogy másodszor lebuktában annál kényelmesebb helyzetbe nyujtózkodhassék a hüs földön ... Éjfélkor ébresztő fel a mélyen elaludtál az órakongás ;ő az elmulasztott kilenczet vélte mámorában hallani ,gyorsan járt fel pihentebb kézláb a toronyba s elháromszorozta éjfélkor az esteli harangszót . Másnap a város elöbbkelö köreiben iszonyú botrányról ,szegé-nyebb házaknál kisértetes harangozásról beszéltek . Bojtora a legényt azonnal elbocsájtotta szolgálatából ,s ö maga több napokig nem mert utczára lépni mélyen érzett megszégyenültében . Bojtora neje ,az egykori harangozó leánya ,,három év élőt múlt ki . E régi harangozónak ,az egyszerű becsületes öregnek ,haldokló-ágyánál fogadást tett az általa fiúi kedvelt óráslegény ,hogy leányát nőül veszi s utána hivatalába lépend . Év múlva menyegzőt ült a fiatal pár ,s tizenhat évig éltek boldog házasságot ;boldognak mondjuk ,mennyire minden emberi lét boldognak mondható ,mellyben az öröm felér számra nézve a keserűséggel ,s Bojtora azon ember volt ,kinek józan eszénél ,szilárd lelkűidénél fogva boldogtalannak lenni nem lehetett ,ámbár kissé tüzesebb vérét nem egyszer felháboritá s néha napokig hozta keserűbb zajongásba a küzdelem ,mellyet neje együgyüsége ,aprólékos hiúsága s fényvágya ,különösen pedig azon hajlam ellen kellett vínia ,melly szerint egyetlen gyermekét mindenkép kényezteté . A józan eszü atya borzadva gondolt az örvényekre ,mellyekbe e részben balul nevelt leányokat az életfolyam sodorhat . —Mióta neje meghalt ,a harangozó egyedüli örömét ,boldogságát egyetlen gyermekében találta ;neki gyűjtött ,értté szorgalmaskodott ,felette őrködött éjjel nappal ;neki nem szemvilága ,nem gyönyöre ,neki mindent kizáró egyetlen vágya e leány boldogsága volt . Az öröm ,melly jelenleg is sugárzott szeméből ,onnan eredt ,mert gyűjtött pénzével leánya jólétét hitte előmozdít-hatni ,jövendőjét biztosíthatni ,szépíthetni . Tekla atyjára nyitotta az ajtót . Gyönyörű virágzó arcz volt ez ,gyöngédsége ,piros színe megszégyenité a rózsatöt ,mellyet keblére ölelve hozott be kertéből ,hogy ablakába illeszsze . Az atyának szemei szeretet-teljesen tapadtaka hul-lámzó termetre . „Milly jól áll neked e kis fejkötö !“ mondá édes mosolylyal az atya s leányát keblére vonta. . E szép leány s e deli férfialak !valóban nem volna szükség valamelly nagyvilági egyenetlen korú házaspárt forgatni eszünkben ,hogy ezen ép ,erőteljes két alak közt ,szülei s gyermeki viszony helyett ,a házasságot képzeljük fenállani . Tekla öntetsző mosolylyal és szeretetet sugárzó szemekkel forditá arczát atyja felé . „Mit csinál az a te gonosz Györgyöd ?“kérdé az atya enyelegve ,mi közben leánya arczát gyöngéden megcsippenté ,„már két nap óta nem láttam .. S az atya nem vette észre ,hogy leánya arczán hirtelen komorulás tűnik fel ,mert Tekla az arczot a rózsatő fölé rejtette atyja szemei elől ,ki folytató szavait :„Beszédem volna vele ,s veled is ,leányom . Szóljunk nyíltan :ti szeretitek egymást s én örömmel láttam e viszonyt kifejlődni ,mert azon osztály ifjai közt ,mellyből neked férjet ohajték ,becsületesbet nem ismerek Hogy neje légy ,e részben mindhármunk kívánsága egyezik ,s most már ideje komolyabban gondolkozni a dologrul ;ő rövid nap ácsmester lesz ,közösen becsültetik osztálybeliéi közt ,s nem felek ,hogy ügyessége s szorgalma neki mindig elég munkát ne szerezzen . Kezdetre ,édes leányom ,én is nyújtok némi segítséget ;kamaton volt pénzeimet mind beszedtem ,s úgy gondoltam ,minden előtt egy kis térés kertü házat veszek nektek ,hogy saját gazdaságtok legyen . Éljétek olt boldogságtokat ,szeretett gyermekim ;s ha ezt látom ,én atyátok sem fogom e kipusztulandó falak közt egyedül érezni magamat . ,. Isten legyen veletek ,gyermekeim !” Tekla szíve felzajgott ;az ellentét a közt ,a mivel ö foglalatoskodott ,és a közt ,mit atyja olly óhajtott életképül festett előtte ,kinzólag nagy volt ;atyja keblére vetette magát ,ki ezt olly helyén levő s könnyen magyarázható fel-indulásnak vévé ,hogy a leány szótlanságán legkisebbé sem ütközött meg ,sőt gyöngéd kiméletességböl iránta nem is folytató kezdett beszédét ;tárgyat keresett elméjében ,mellyről élté rőleg szólhasson ,s az ablakon tekintett ki ,melylyen által közelgő lódobogás hallatszott ... Tekla atyja háta megett hirtelen tükörbe pillantott ,hajfürtéit kis kezével rendbe simogatá ,s az ablak-párkányra könyökölt atyja mellé . „Szép virágaid vannak ,kedves leányom !“szólt Bojtora ,az ablakok alatt levő kis rácsos kertbe tekintvén . Leánya felnyitá a redőnyöket ...tán hogy atyja ágnál kényelmesebben gyönyörködhessék virágaiban ;az ö szemei pedig titkos örömmel az érkező lovag elé repülőnek . „Délczeg paripa szólt Bojtora leányához ,midőn a lovag ablakukhoz közelednék s csakhamar ,midőn annak feléjök intézett köszöntését észrevette ,némi meglepetéssel kérdező :„Ki az ? „Eszternek ,uj barátnémnak testvére vá-laszolt Tekla ,teljes erejéből palástolni iparkodva az arczán feltűnni törekvő zavarodást . „Honnan ismered ?kérdé Bojtora . „Ma az egyházba jött ,húgát haza vezetni feleié Tekla ,„s minthogy három nap óta Eszterrel együtt szokunk haza járni ,mindketten kapunkig kísértek . A lovag megálla az ablak előtt ;nyájasan üdvözlő a kinézőket ,igen komoly arczczal szólt az atyához ,ámbár annak hatályos tüzes szemeit kissé nehezen esett egyenes tekintettel visszonoznia ,ollykor nyájas mosolyt lopott a leány felé ,miközben délczeg paripáját szakadatlan szökdelteté . „Csinos ifjú !folytatá Bojtora a beszédet ,miután a lovag néhány nyájasan váltott szó után eltávozott . „Ugy -e ,atyám ,nem könnyű dolog szépen lovagolni ?“kérdő Tekla igen egyűgyüen ,hogy az ejtett szavakra ne kelljen egyenest válaszolnia . „Jól és szépen —semmi sem könnyű !“válaszolt Bojtora . „ Eszter asszonysággal rövid időn megismerkedtetek folytatá szavait . „Oh ,Eszter a legjobb teremtés ,kit valaha ismertem ,“válaszolt buzgóan Tekla . „Özvegy ,ha jól hallottam  „Egy év óta  „Jószívű nőnek látszik ,s magaviseletében rendkívül nyájas ;—de mégis —„ „Olly lekötelező szívességgel van irántam ,pedig csak három napja ismer ,”vágott atyja szavaiba a leány . „—De mégis ,”folytatá Bojtora ,„én nem szeretem ,hogy egy leány a te sorsodbul illy úri hölgygyei kössön barátságot. .. Meglátogatott már  „Tegnap is ,tegnapelőtt isválaszolt Tekla ,„s ma csak azért nem jött be ,mivel testvére volt vele ? „Ez legalább nem tolakodó ,mondá félig magában a harangozó ,s az ablakot odahagyá . Tekla még maradt néhány perczig . Nem sokára egy szolga által nyergeit paripát látott az utczán felvezettetni ,s azután csakhamar két ismert alakot —egy férfit és egy nőt —a ház felé karon fogva közeledni ... Atyja után tekintett szét ,ki azonban már nem volt a szobában ;kiment tehát ő is ,hogy a házhoz tartozó kertben atyjának a munkásságban társa legyen ;Bojtora a gyümölcsfák körül foglalkozók ,mig Tekla virágokat öntözött . Eszter híven teljesítő az ígéretet ,melyet bátyjának tön ,s ugyan e nap délutánján látogatására indult Teklának ,kivel harmadnapos ismeretség után teljes bizalmu barátságot kötött . Eszter ,az úri hölgy ,a szegényebb sorsú Teklában olly lélekre talált ,melly rá nézve ,miután irántai gyűlöletét keblébe fojtotta ,kétszeres vonzó-erővel bírt ;szive s elméje egyiránt talált nála mulatsági táplálatot . Az első együttlét óráiban átlátta a szegényebb sorsú leányban a rendkívüli hiúságot ,az apróságokon és külsőségeken kapkodást ,a tetszelgést éskaczérságot ;mindez rokonságra talált saját lelkében ,s igy a barátság ,mellyel az ebben büszkélkedő Teklát megkínálta ,egy részben csakugyan szive szerinti volt . De azonfelül elmés örömet is merített Teklából s némi édesen érzett felsőséget adott neki e leány azon tulajdona ,melly szerint ,hiúságától ösztönöztetve ,beszédében és legapróbb tetleiben mindig túlkalandozott a körön ,mellyben születésénél fogva mozognia illett ;egész viseletmódjában ,fökép előkelőbbekkel szemközt ,va- larni keresett majmolás volt ,melly úriabbak közt uralkodó divatot iparkodott utánozni ,s melly épen azért ,mivel keresett és mivel majmolás volt ,sok nevetségességgel birt a hidegen vizsgáló előtt Eszter a szerint ,a mint könnyelmű szeszélye hozta magával ,majd örömest gúnykaczajgott magában e hivságos törekvések felett ,majd komolyabb vonzalma felbuzdulásának nyitott szabad rést a rokon-szellemű leány iránt . A titkos boszú s irigység ,mellyel szépségét nézte ,enyészésnek indult a megismerkedés után ,mert látta ,mennyire megrontja a testi bájok hatását a lélek bájtalansága . Midőn Andor Tekla ablaka alatt ma délutáni tisztelgő s kecsegtető lovaglását végzé ,hazafelé mentében az utcza végén nővérével találkozott . Lovát azonnal az öt kísérő szolgának adta át ,s ő maga karját nyujtá húgának ,hogy vele együtt Bojtora házához menjen . A házi atya szigorú tekintetet vetett az érkezőkre . Volt valami e józan eszű harangozóban ,mi öt főbb ranguak társaságától visszarezzenté ;—ha kötelessége vagy megbízatás kénytelenité öt valamelly úri háznál megjelenni ,ezt mindig teljes készséggel tette ;ebben állása kötelességénél egyebet nem látott ,s ha a rábizottat híven kiszolgáltatta és értté diját kezéhez vévé ,szentül hitte ,hogy köztök minden végezve van ,a nélkül ,hogy többé egymáshoz közeledniük szükség legyen . Ha ellenben minden látszatos ok nélkül látott urat közeledni szegény kinézésű háza felé ,ezt mindig gyanakodással kisérte ,s csakugyan úgy tapasztala ,hogy illyenkor a barátságos közelítés ürügye alatt többnyire olly dolgokat vagy olly szolgálatokat akartak tőle kicsikarni ,miket megfizetni nem birtak vagy nem akartak . Mostazobanaz érkezett vendégtestvérek rajta voltak ,hogy az atya szigorú arczkifejezését minél nyájasabb ,minél lekötelezöbb szóhalommal meglágyítsák . Eszter az első általános üdvözlet után Teklához sietett ,sőt forró öleléssel és csókkal üdvözölte ;azután az atyához fordult ,s minthogy előtte egyszeri találkozás után maga már ismerős volt ,bátyját bemutató neki . A harangozó erőteljes hangon mondá el az „Isten hoztá s kezét ,melly velős és izmos karnak volt ugyan toldaléka ,de azért feltünőleg finom vala ,szorításra nyujtá szívesen látásul az uracsnak. .. Erőtette magát a vendégszeretet mutatására . Alig egy-pár percznyi beszéd után ,Andor hirtelen a harangozóhoz fordult . „Kedves jó Bojtora ur ,a úgymond ,„csak meg kell vallanom ide jöttöm okát ,még azon esetre is ,ha kívánságomat gyermekesnek ,tán nevetségesnek találja . „Mivel szolgáljak ?“kérdé a harangozó udvariasan . „Rég hallám dicsértetni ,milly szép a kilátás a székes-egyház tornyaiból ,válaszolt Andor ,„megvallom ,rendkívüli kíváncsiság kapott meg ,ezt élvezhetni . Azonfelül azon gyönyörű szavú nagy harang is ,melly ,mint hallom ,önnek kedvencze ,olly régen beszél már szivemhez megható bús hangjaival ,hogy a legnagyobb örömmel üdvözelném egyszer szemtől szembe öt ,mint soha nem látott s csak lélekben kedvelt régi ismerősömet .., szóval :ön velem a legnagyobb szívességet tenné ,ha e tornyokba egyszer fölvezetne  A harangozó készséggel ajánlkozott e kívánat teljesítésére ,s mennyiben a kíváncsiság a nagy harang láthatását illeté ,buzgó szeretetében e harang iránt ö azt épen nem találta gyermekesnek . Kérte az uracsot ,hogy időt határozzon . „Minél előbb ,annál jobb ,válaszolt Andor ,„vágyam ,e látogatást ön harsány torkú kedven-özeinél megtenni ,igen nagy ;ha önnek ideje engedi ,akár most mehetünk ? Bojtora kész volt a kivánatot teljesítni ;azon vágy okozta -e ezt ,hogy az úri vendéget minél előbb eltávolítsa házától ,vagy tán némi hiúság ösztönze ,a toronybul ,mit ö saját birtokának tartott a szép kilátást a városra s vidékére megmutathatni s harangaival dicsekedhetni ,ezt nem tudjuk meghatározniEltávoztak . Eszter és Tekla egyedül maradtak . Az úri hölgy nagy csomó divatképeket küldött uj barátnéjához ,a magyar hölgyek által olly dicsérendő vendégszeretettel pártolt honi és nemzeti német divatlapok két utolsó évi folyamának mellékleteit ,s most ezeket nézegették ,vizsgáig a tták ,ma-gasztalták . Tekla e képek nézdelésében nagy örömét leié ;mindenik szerint vágyott egy vagy más öltönydarabot bírni ,s némi irigységgel emlékezett azon tehetős hölgyekről ,kik illy képeket folyvást hordathatnak magukhoz ,s elég pénzök van ,magukat untalan azok szerint piperézni . Andor és a harangozó a toronyba értek s csak most vévé az utóbbi észre ,hogy a kulcsokat honn felejtette . Azonban ö ezermester volt ,s a zárak gépezeteiben is olly jártas ,hogy kevés fáradságába került ,pálczatőre segedelmével a bejuthatásra útat törni . Andor igyekezett minél több ollyast mondani a harangozónak ,mit neki tetszeni vélt ... Tudta ,hogy nincs ember ,kit egy vaCT ms oldalán hiúságánál nem lehetne ragadni . Mintegy félórát tölthettek a tornyok belsejében ,az óramüveket és harangokat tekintgetve ,s Andor úgy viselte magát ,mintha mind e dolgok iránt különös részvéttel ,figyelemmel volna . Azután az ablakokhoz léptek ,s Andor neki-készült ,hogy a vidéket csudálhassa . Az idő napáldozatra járt ,midőn a levegő legtisztább s a szem legtávulabb köröket belát . Jobbra a toronyablakból messzeterjedő síkság felett lehete ellátni ,míg balfelŐl a szőlőhegyek környezik a várost ,mellyek felett nagyobb távolban a belényesi s Erdély felé eső magasabb csúcsok kékellenek . Egyszerre gyors mozgással kapkodott zsebeihez Andor s kellemetlen meglepetéssel mondá ,hogy tárcsövét ,mellyet e helyre magával akart hozni ,honn felejtette :„A nap még egy óráig a láthatár felett lesz igy szóla ,„ez idő alatt könnyen megjárhatom lakásomat ,ha ön addig rám itt várni szives lesz . Sokért nem adnám a kedves élvet ,a nap áldozatát e magas helyről tekinteni Ezzel a lépcsők felé indult ,s a harangozó szavaira ,hogy ö maga is szolgálhat neki közelebb levő lakáról egy távcsövei ,csak azon kérelem ismétlésével válaszolt ,hogy várna rá itt a toronyban . Bojtora ezt annál készebb volt teljesíteni ,mivel az óragépzeten igazítni valót talált . Andor lesietett a lépcsőkön . Kezével öltönye zsebére tapintott ,mellyben a távcső ,mellynek elhozatára indult ,jelen volt ... De ö azért sietve sietett tovább ,s egy kis kanyarodással ,nehogy a toronybul tán utána tekintendő harangozó által észrevétessék ,Bojtora házánál termett . Tekla már egyedül volt ,s nem lehetlen ,hogy épen a deli külsejű lovagról gondolkozott a kert hűvös lugasában . Fölrezzent ,midőn ezt az ajtón maga felé gyorsan közeledni látta ,s vér futotta be arczulatát ;szemérmesen emelte feléje szemeit és sütötte ismét földre . Az uracs ,hévvel arczulatán ,egész viseletében elragadtatást ,égő szenvedélyt mutatva ,sietett az édes zavarodásu leány felé ,s mielőtt szólt volna ,lábaihoz omlott és hévvel szorította ajkaihoz a kis kezet ,mellyet Tekla csak gyöngén vonogatott vissza . „Kell -e szólnom ,angyali szűz ígyen ömlöttek ajkairól regényesen illesztett szavai ,„hogy e szív égő szerelme nyilatkoztatva legyen előtted ? Mennyei arczod- ,csillagszemeid- ,bíborajkaid- és és mindennek ,a mivel bírsz ,első megpillantása percze volt szivem vesztésének . Rabod vagyok !s csak az alkalmat lestem ,remegő kebellel ezt neked elmondhatni ,elnyögdelhetni . S most. ..élet vagy halál függ szavadon !nélküled nem élhetek . Mondj ítéletet felettem ,és légy kegyes !“ Igaz érzelem ritkán bírhat olly elragadó ingerrel a szavakban ,mint minő ez ifjú előadásán ,uralkodott .... Kell -e mondanunk sükerét e szívrohanásnak ?ismételjük -e a csáb forró hangzatu szavait ?az édes örömben remegő leány egy pár kitérő s aztán magát egészen a szerelmet valló uracsnak átengedő válaszait ? Nagy része az illy nem ti uracsoknak könyv nélkül tudja az illyeket ;és sok hölgy megtanulhatá a stereotyp szókat illy ajkakról . Öt perez múlva Tekla zsibongó tagjai a hév ölelésü ifjú karjaiban nyugodtak . Csók csókot ért ,és szent és örökre tartandó szerelem esküi hang-zottak le az ifjú ajkairól . Csak nehezen tudott az ifjú kibontakozni a leány karjaiból ,kinek minden vágyai ,a hiúság ,a kaczérság ,a nagyravágyás ,kielégítve s zajon-gásban voltak azon kis adag szerelem mellett ,mellyet érezni szíve képes volt . „Atyádhoz kell visszasietnem szólt fájdalmas hangon az ifjú. „Szerelmesem !“sipegé Tekla .h alk hangon ,és karjai Andor ölelésére nyiladoztak . „Szerelmünk titok legyen !“szólt az uracs figyelmeztető hangon kedveséhez ,s az elválás forró csókját nyomta ajkaira . Eltávozott . Tekla olly nyugtalanul boldognak érezé magát !olly édes és aggasztó ,büszke és félő ,magasztos és leverő indulat-ár zajongott kebelében ! A toronyba vitt távcső nagyon jó szolgálatot tett . A kilátás napáldozatkor e magasból a szép fekvésű városra s nem kellemetlen vidékére bő éldeletet nyújthatott volna mind annak ,kinek kedélye a természet szépségei iránt fogékonysággal bir ... A harangozó mély kedélylyel fogta fel ez élveket . Lassankint sötétedni kezdett . Egyik szögletben hosszas keskeny fenyüládika állott ,s a kulcs a zárba illesztve . Andor nyugtalankodni kezdett ,s hogy unalmát űzze ,míg Bojtora egészen a táj szemlélésébe látszott merülve s távozásra legkisebb szándékot sem mutatott ,felnyitó a láda tetejét ;hosszú s botalaku sípot vett ki belőle . „Ah ,ön tárogatómat vette elő ,ft szólt ,hozzá közeledve ,a harangozó s a hangszert kezébe vévé ;„igen kedves jószágom ez ,ámbár csak ritkán nyúlok hozzá ? „Igazság ?közbeszólt Andor ,„ haliám egykor ,hogy ön a hárfát és tárogatót igen jelesül játszódja ? Nem volna olly szíves ...?“ „Ügyetlenségemet elárulni ön előtt ?ft válaszolt Bojtora tréfásan ,„ki különben csupa divatos és csillogó hangversenyekhez s tarka zeneelőadásokhoz szokott ?.. . De legyen meg ,ha ön egyszerű magyar nótáimban kedvét találja ? Andor a tárogatót ,mellyet a harangozó e közben a ládikába visszaillesztett ,akarta neki nyújtani ,de ez feltartóztató öt . „Hagyja ön ?úgymond ,„ha azon élvben részesülni akar ,mellyet gyakorlatlan tehetségem egy pár egyszerű magyar nótában a régi világból nyújthat önnek ,úgy még egy óranegyedet kell várnia . Holnap sátoros ünnep ,s így a mai estharangozás e nagy haranggal történik . Azonfelül kedves Teklámnak születésnapja van ,rám nézve tehát kettős az ünnep . Magam fogok estvére harangozni ,s azután majd egy kis zenével is kedveskedem azoknak ,a kiknek hallgatni tetszik ? Kíváncsiság és az atyának kedvébe járni akarás várakozásra bírta Andort . Pár perez múlva néhány suhancz tolakodott fel a lépcsőkön ,kik a nyolcz óra közeledtével azon megszokott és kedvelt mulatságot akarák maguknak szerezni ,hogy a harangozásban részt vehessenek . „Vissza ,fiúk !”szólt elejökbe a harangozó . „De mindjárt nyolcz az óra ,” jegyzé meg a suhanczok egyike . „Hát nem vagyok én itt ?mondá a harangozó . „Igen ,de a nagy harangot kell húzni ,”jegyzé meg újra az előbbi ,„s mi segíteni jöttünk ,”s a kötelekre tekintett ,mellyek a harangról négy részen csüngöttek le . Egyike a vele jött pajtásoknak azonban odasompolygott a beszélöhez ,ingujjánál rántotta öt és sugá fülébe :„Hadd el ,Ferke !nem kell a harangozó urnák segítség ;csak ki ne forduljon tengelyéből az öreg bömbölő ,ha ö fogja meg kötelét. ”—Ezzel a jövevények ,a merre jöttek ,eltávoztak . Bojtora evet-gyorsasággal kapaszkodott fel a haranglábakra ,a kötelek közül hármat leoldott ,s három perczczel a nyolcz óra előtt a harangot lassan lógázni kezdé. .. Az óra nyolczat vert a szomszéd toronyban ;az öreg harang érez torka megkondult ,s tömérdek hangzsibojgás töltötte be a közel tért ,s a sok mázsás vasnyelvnek minden érintésére a harang öblös karámjához —mintha egymásután roppant átmérőjű ágyukat sütöttek volna el ... Ezt közelben hallani fül-edző ,idegrázkódtató . A szokásos háromszori harangozás elhangzott ,s még utána egy pár perczig nem lehetett volna az emberi szót meghallani a lassan csöndesülö hangzsibongás miatt . —Bojtora izadságcsöpeket törült le homlokárul ,azután fövegét kezeibe vévé ,s röviden ájtatosan imádkozott . Hiszen másnap leánya születésnapja volt ,s ö neki minden gondolata e szeretett leány ;csak rá könyörgött áldást Istenétől ! „Uram szólt aztán ,Andorhoz fordulva ,„ez egy kissé izasztó munka . Öt —hat évvel előbb is könnyebben megbirtam ,de most a korral erőm hanyatlik s karaim néhány perczig reszketnek illy harangozás után  Andor kezébe fogta a kötelet s erejét kísérte rajta ,de a harang alig lódult meg . „Hahaha felkaczagott enyelegve Bojtora ,„bajos az öreggel megbirkózni ,s nem illy finom karoknak való munka ! A városban legalább nem igen tudnék embert ,a ki holnap délben utánozná ,mit én ma estve tettem Most elővette tárogatóját s a to-ronynak a város felé néző ablakához állott . „Néha szoktam úgymond ,„ ez ablakból tárogatómon esténkint andalogni ;most ez már évek óta nem történt ,de fiatalabb koromban gyakran szereztem magamnak e mulatságot . S másnap mindig sok emberrel találkoztam ,ki köszönetét monda az esti élvezetért  Harczias szellemű s bús dallamu magyar nóták harsogtak le a toronybul ,a tárogató erős érczhangjai messze meghasgaták a levegőt ;mintha felrázó ,férfias tettekre buzdító szellemszózat hangoznék át a munkás őskorbul a szunnyadni készülő város felett ;mintha hatalmától fosztott tündér-óriás hallatná siralmas panaszait a ránehezült idők súlya miatt ,mellyekben törpévé van kárhoztatva ,s az egykori hatalom ,nagyság ,az egykori fény visszemlékezete csak azért maradt fen számára boldog múltjából ,hogy fájdalma bús jelenén annál szaggatóbb ,keservesebb legyen ! Midőn a toronybul lejöttek ,egy gyerkőczét találtak az ajtóban ,ki a lépcsők hideg kövén térdele ,égő homlokát balkönyökén a falhoz támaszt-ván ,és sűrű bozontos ,éjfekete hajfürtéi alul ,mellyek arcza egy részét is födék ,tüzvillogó szemei könyek közül fénylettek a leérkezőkre ... Az első megszólításra sokáig néma maradt ,mint szólni nem biró kőszobor ,vagy mint kinek lelke  az elhagyott testből messze hon ábránd-vidékibe költözött . „Ki vagy ,fiú ?” riasztá fel ,kezét vállára illesztve ,Bojtora a mélán hallgatót ,„mi hozott .késő estve az egyház küszöbéhez —magányos gyermeket ?” A fiú föleszmélt ,kormos kezeivel elsimító az arczfödező hajhullámzatot ,s az álmélkodók előtt egy czigányfiu állott talpon . „Milly szép volt !milly édes volt !”szólalt fel a fiú elragadtam  „Mi volt olly édes és szép ?”kérdé kiváncsi figyelemmel a harangozó . „A zene a toronyban ,”válaszolt folyvást tartó elragadtatásban a czigány fiú ;„oh ,ha ezt atyám hallotta volna !” Andor és a harangozó egymásra tekintének ,a természeti hajlam hatalmas vonzó ereje jutott mindkettőnek eszébe . „Na ,s mért nem hoztad el hallgatni atyádat is ?”kérdé Andor tréfás hangon . „Meghalt !”válaszolt a fiú ,sérzékeny hangja és a szemeiből kicsorduló köny mutatá ,milly fájdalmasan éri szivét ez emlékezet . „Meghalt !”sóhajtott másodszor a fiú ,s hozzá tévé czigány elmésséggel ,melly még a mélyen érzett fájdalmon keresztül is áttört ,„nem hiába egy ugrás volt kovács-műhelye a temetőhöz ,mert biz olly „ könnyen időnek előtte árkába ugrott anyám Után . ” A fiú mindkettőt érdekelni kezdé ;—további kérdéseket intéztek hozzája ,a mellyre adott feleletekből megtanulák ,hogy a magános kóborló tegnap óta egészen elhagyott ,minden gyámol nélküli árva .... Andor részvétet érze iránta . „Magamhoz veszlek ,ficzkól ”szólt a gyermekhez ;„de jól fogod -e magad viselni ?” „Nagyon jól !én mindig jó fiú voltam !”válaszolt a gyermek őszintén . „De tudsz -e valamit ,a miben hasznodat veliessem ?”kérdezé tovább Andor . „Semmit ,uram !a minek hasznát vehesd ;”mondá feleletül a fiú ;„de adnátok csak egy hegedűt kezembe ,vagy egy sípot ,oh ,én érzem ,érzem ,hogy nagyon szép zenét tudnék csinálni. ” Andornak tetszett a fiúnak magaviseleté ,tetszettek feleletei . „Jer velünk ,”szólt hozzá rövid gondolkozás után ,„házamhoz foglak venni !”s Gazsi ,az árva czigány fiú ,rövid idő múlva Andor legmegbizottabb hú szolgája lön . Estve volt ;a mesteremberek bevégzék napi munkájokat ,s pihentek vagy mulattak . —Egy szűk utczácskában a Körös partján vidám képű fiatal ácslegény hangos fütyörészve ballagott ;kezében kis pálcza volt ,mellynek forgatásával jó kedvének szikráit szerteveregeté ;hol a palánkon dobolt vele ,melly mellett elhaladt ,hol vialamelly ház oldalán a vakolatot kalapálta ,hol egy útjában álló köhöz ,vagy a ház tövében lengő fűszálhoz sújtott ;félrecsapott kalapja alul olly vidám ,olly teljes megelégedésü szempár csillo-gott ,hogy bízvást el lehete hinni ,mikép azon pillanatban semminek hiányát nem érzi teljes boldogságához ;gondosan hegyesre kent bajuszkája alatt a mozgékony ajkak folyvást fütyre hegyezödtek ,—s igy ért el egy kisded házikóhoz ,mellynek egyik ablakából gyertyafény világolt . Az ablakot megkopogtatá ,mire belülről kérdés hangzott ki . „Én vagyok ,György ,“válaszolt gyors beszéddel az érkezett ,„mi a patvart bújsz odúdba ,mint rest ólommadár ,illy kora estve ?“ „Hagyj el ,kérlek ,egyedül van kedvem lenni ,szólott az előbbi hang . „Hagyjon el a baj ,én nem hagylak el ,mondá az érkezett legény fürge tagjár tatással ,„jer na ,bújj ki ,én majd itt megvárlak és fütyülök ,és fütyülését az ablak üvegén ujjai dobolásával kisérte . „Kérlek ,pajtás ,hagyj magamra esdett az előbbi hang a szobából ,„nem mehetek ki ,roszul vagyok  „Ugyan már na felpattant a türelmetlen te ,gény ,„hát ki bízta rád ,hogy roszul légy ? Hadd ezt máskorra !jer most ,búcsúzzunk el Imre barátunktól ,s mulassunk egyet vele vándorlása előtt ;ki tudja ,látjuk -e valaha vagy soha ?.. Hamar ,hamar !” „Mondd meg neki :szerencsés utat !soha se térjen vissza e városba —soha ,soha !“E sohajszerü válasz végét azonban az illető legény már nem hallotta ,mert hirtelen gondolattal bal sarkán egyet fordult ,s állását odahagyva ,az utczaajtón bement . „Ihol la !u felszólalt ,a szobába toppanván ,„ roszul vagy ,s mégis a helyett ,hogy ágyba feküdnél ,itt az asztal mellett könyökölsz . Mi bajod ?“ „Semmi válaszolt neheztelve György ,„lásd ,hogy ingerelsz kérdéseiddel ? „Tehát nem jösz Imrétől búcsúzni ?“ „Nem ? „S azt mondjam neki ,hogy szerencsés utat kívánsz ?“ „És hogy ne térjen vissza többé e boldogtalan városba ?“ .Igen  „Jól van szólt a jövevény vállvonitva ,s az ajtó felé indult ;azonban hirtelen megállott ,s újra kezdett füttyét félbeszakitá ,részvevő ,komoly tekintettel nézett az asztalhoz merevült Györgyre ,ki e tekintetet méla búval viszonozta . Egy ugrással a jövevény ismét az asztal mellett terme ,kezét szives barátsággal nyujtá pajtása fejé ,s részvevöleg kérdezé :„ György ,édes pajtásom ,mi lelt ?“ György szemeibe könyúk tolultak ,felállott az asztaltól ,a legényt megölelé skeblén zokogni kezde ;„Eredj ,pajtás ,vigadjatok ,felejtsetek el engemet ...az én vig napjaimnak vége  A jövevény e jelenetre nem tudott szót találni ;nem azon lelkek közé tartozott ,mellyek a nagyobb fájdalmat megérteni képesek ;egészen visszásán a hallott szavakkal ,mondá :„Tehát mégis eljösz ?lásd ,mindnyájan várnak ,s nélküled Isten igazában nem is vigadhatunk ? —György székére visszahanyatlott . „Tehát csakugyan maradsz ?kérdé ujlag a jövevény kis szünet múlva . „Igen válaszolt a megszólitott . „Hát maradj !“szólt amaz némi boszusággal ,s eltávozott ... Sem o ,sem többi pajtásai nem bírták igazán kitalálni ,mi lehet oka ,hogy György r egykor köztök a legvigabb legény ,néhány nap óta vigasztalhatlan bús . Pedig György nagy okot talált szivében a bú  „sulásra ;egy volt ö azon minden érzelmet mélyen megragadó kedélyek közül ,mellyek olly aránytalanul nagyobb mértékben képesek a boldogságot és vigságot érezni mások felett ,de mellyekre a fájdalom is óriási kínnal nehezül ,s mellyek általa megragadtatva ,olly könnyen válhatnak az epesztö bú martalékává . Nála a kedély e szerfeletti fogékonyságáhozaz egyszer szivébe ,tolult érzelem szilárd kitartósága is járult . Teklávali viszonyában mennyei boldogságot élvezett ;a leány szerette ,atyja örömmel látta öt házánál ,s a derék párról még a mindenben gáncsoskodó kisvárosi pletyka nyelv sem igen tudott kedvezőnél egyebet mondani . Csekély volt az ok ,melly az utolsó hetekben Tekla megváltozását okozta ,s ollyan ,melly csak egy ingatag szívre tehet benyomást . Teklának egy barátnéja ,egy helybeli vargának feltűnőbb arczszinü leánya ,mint mondani szokták ,nagy szerencsét csinált ! A nagy szerencse abból állott ,hogy a fehér bőrű vargaleány egy meglehetős karban álló ügyvédhez ment férjhez ... Illy esemény kisvárosban mindig nagyon szemet szúró . Tekla meglátogatta a férjhez menet után is Fanni barátnéját ;némi irigység támadt szivében a kikiáltott nagy szerencse iránt ;utóbb arczát kezdé a tükörben Fanniéval hasonlitgatni ,s úgy találta ,hogy illy szerencsére ö is számolhatna. ... Az egyszerű ácslegényt szégyelni kezdé ,mellőzni öt ,visszavonulni tőle ,hidegséget éreztetni vele ... Minél forróbb szenvedéllyel csürgött rajta az ácslegény ,annál keserűbben érinté szivét ezek tapasztalása ;de szerényen a hibát magában kereste ,esdekelt Tekla előtt ,szinte gyöngeségig ,gyávaságig meghunyászkodva forgott körűié ;gyakran kért tőle bocsánatot olly hibákért ,miket nem ö követett el .... És Tekla minél tovább társalkodóit nagy szerencséjü barátnéjával ,annál hidegebb lön György iránt ,ennek gyanútól ,féltékenységtől felizgatott kedélye annál háborgóbb ,szeszélyesen ingerültebb ,ámbár atyjától és belsejének némi szemrehányó sugallatától tartva ,mindeddig világosan nem törte meg az ingó leány viszonyát az ácslegénnyel ;még nem volt elég ereje megmondani neki ,hogy ígért örök szerelme elpárolgott . Az utóbbi napokban ismerkedett meg Tekla Andor urfival ,s a .büszke ,mellőző ,visszataszító ma-gaviselet ,mellyet Teklától ez óta tapasztalt ,volt oka György mély fájdalmának . Kezeit görcsösen szorítva szivére ,ült most is magános szobájában ;mintha mély tenger színén lebegne ,mellynek hullámait bú teszi s szívfájdalom ,s mellyböl nincs reménye menekülésre . Csak egy csillagot látott a távúiban ,melly megszabadíthatná ,de hasztalan terjengeté feléje karjait. .. Az első szerelem ,az első csalódás kínzó fájdalmait érezé . „Istenem ,Istenem sóhajtott fel búsongásában ,„ha sejtésem ,ha mind az ,mit magaviseletéből olly félremagyarázhatlanul kiolvasok ,való volna ;nem ,igy nem élhetek többé !... Mindenkép halálra kínos a kétség ,a fájdalom ;—világosan kell látnom a dologban !” Magános kesergését uj ajtónyilás szakasztá félbe ,melly az előbbinél sokkal zajosabbani zavaré meg a szoba csöndét . György föltekinte ,s árosán sajnálat és undor küzdöttek a fiúi kötelesség érzetével ,midőn atyját holt részegen látta a szobába tántorogni . Illy keservet gyakran kellett kiállnia ,s ez rá nézve annál nyomasztóbb volt ,minél forróbb vonzalmu kegyelettel ragaszkodott e fiú atyjához ;a tisztelet ,melly szivében kiirthatlanul élt ,kínzó összeütközésbe jött azon undorral ,mellyel ez atyát a baromiságig lealacsonyulva látta maga előtt . Mint iparkodott volna —uj Sem és Japhet gyanánt —a szeretet födező palástjával rejteni el önszemei elöl a szülei gyöngeséget !mint forditá félre tekintetét és bocsáta buzgó fohászt az éghez ,hogy mentené meg öt e látvány szégyenétől !hasztalan !e kínt gyakran kelle kiállnia ,mellyet atyja azon durva kitörésekkel ,mikre részeg áBapotjában zabolázhatlanul fölingerült idegzete ösztönzé ,még súlyosabbá tön . György megtörhetlen szelídséggel szenvedte a méltatlan szidalmakat ,mikre atyja szintolly ok nélkül ,valamint állati durvasággal ,minden illy alkalomkor felzúdult ellene ;gyakran virasztott fél éjeken által oldalánál ,ápolta tehetlenségében ,s mindent tett ,mit helyzetében tenni nem minden gyermek érzett volna elég erőt magában ;de az ö ajkaira nem jött nehéz szó ,nem jött zúgolódás ;ámbár a folytonos küzdelem öntudata nélkül és akarata ellen megtöré idegzete aczélerejét ?s szelídsége és türelme kimerítve lévén atyja ágya mellett ,ollykor annál ingerlékenyebb és szeszélykedőbb lön más emberek iránt . György hosszas ideig összekulcsolt kezekkel állott atyja fekhelyénél ;nemcsak saját szerelmi búja emészté szivét ,de a visszagondolásban atyja egykori sorsára s viszontagságaira is mély szomorúságot talált Ha mint fiú föltétien szeretettel viseltetett atyjához ,lehetlen volt ,mint embernek is mély sajnálatot és kíméletre buzdító vonzalmat nem éreznie az öreg iránt ,ki egykor helyet foglala a legjózanabb férfiak sorában ,tó szerető férj ,gondos házi atya s szorgalmas hon-polgár volt ,s kit a becsületesség útjáról egyetlen csapás ,mellyet szintolly mélyen érzett ,a milly mértékben reá érdemetlen volt ,tántorított le ... S ki ez öregnek sorsát ismeré ,lehetlen volt szánakozását tőle megtagadnia ... Dorányi István ,György atyja ,hazánk egyik nevezetes városában tanácsszolga volt . Mintegy húszéves korában megházasodott ,de nejét egy év múlva elvesztő ,ki a kesergő atya vigasztalásául egy fiút ,Györgyöt ,hagya hátra . Tiz évet töltött István özvegyül ,csupán fija nevelésének szentelvén gondjai legtöbbikét ,midőn egy kösorsu polgár szegény ,de becsületes leányával megismerkedett ,kinek szépsége nem mindennapi volt . Ez ismeretséget rövid időn uj házasság követé ,s szerető neje mellett ,kevéssel megelégedve s a szűk jövedelemmel lelkismeretesen gazdálkodva ,uj hat évet töltött István boldogságban ;neje szépségével hun csatlakozó szívjóságot párosíts . S ez idő alatt a szorgalmas családnak nem kis mértékben kedvezni látszott a szerencse ;az uj házasságot nem áldá ugyan az ég gyermekekkel ,de a földi javak annál bővebben tolultak kisded lakuk szűk körébe ,s ez különösen történt a hatodik évben ,midőn Borági városi tanácsos Klárát ,a szép nőt ,egy számára tett szolgálat alkalmával ,közelebbről megismerte ,kinek pártfogása a köz tanácsszolgát rövid időn városházi őrmesterré emelte ;a tanácsosnak kegye utóbbi időkben annyira ment ,hogy nem vonakodott ,néha az őrmesteri lakba is betekinteni s egy-egy óranegyedet a becsületes család kö -rében elcsevegni ,melly szívességét azonban leginkább akkor gyakorló ,midőn Istvánt tiszti ügyekben foglalatoskodni tudta . E rövid értesítésiről tudhatja az olvasó ,hogy a tanácsosi pártfogást István neje szépségének köszönheté . E nő ritka szelidségü ,egyenes és ártatlan lelkű hitestárs vala ,férjéhez föltétlenül ragaszkodó s kedélyében olly egyszerű ,hogy a tanácsos törekvését legkisebbé sem volt képes megérteni ,inig ez neki elég érthetőleg tudtára nem adá ,milly díjért részesíti öt és férjét hatalmas pártfogásában .... Klára tiszta lelkülete a csáb szavaira visszaborzadt ,s első dolga volt ,férjét a beszédről ,melly közle s a tanácsos közt folyt ,értesíteni . István elijedt e hirhallatára ,de a szegény család helyzete súlyos vala ,mert a tanácsosnak csak egy intésébe került ,az őrmestert még szegényebb állásba taszítani vissza ,mint a honnét fölemelte . E körülmény férjnek és nőnek hosszú ideig adott aggályra alkalmat ,miközben a tanácsos közeledése a szép nőhez egyre unszolóbb és szemtelenebb lön ... Istvánnak nem egyszer fordult meg már eszében ,hogy szolgá-latát odahagyja ;de hová hajtsa akkor nejével gyámoltalan fejét ?... Egy volt ,a mi vigasztalta :elhunyt első nejétöli fija már gyermekségétől óta kitűnő vonzalombul a fővárosban ácsmesterséget tanult ,s mind ügyessége ,mind szor-galma reményt nyujtának ,hogy rövid időn olly állásra küzdendi magát ,mellyben szüleinek ,ha az őrmesteri állomást elhagyni kénytelenittetnének ,gyámolitására lehet . Egy nap különösen nevezetes lön Istvánra nézve ;nevezetes ,mert azon vettetett meg alapja élete szerencsétlenségének ! Már két hónap óta mulatott a városban Ilványi Lőrincz ,fiatal földesur és a tanácsos közel rokona ,kinél lakása is volt ;atyja öt azon jámbor reményben költözteté be faluról ,hogy tapasztalást és további művelődést szerezzen ma  gának a tudományok és ismeretek mindazon nemeiben ,mellyek a leendő közhivatalnoknak szükségesek ,s mellyekben a több hatósági széket kebelező város az elömenetre utat nyitott ;azonban mig a boldog atya fijának szorgalmáról ,tör-vénykönyvekben és törvényasztalok körüli búvárkodásáról álmadozott ,Lőrinczet e közben szerencsétlensége kártyahösökkel ismertető meg ,kiknek társaságában rövid idő alatt nemcsak minden pénzétől fosztva lön ,de egyszersmind tetemes adósságokkal terheltetett . Alig volt egy hónapig a városban ,s már atyját újra pénz küldéséért zaklatá ,ámbár a városba érkeztekor e részben hosszú időre el volt látva . Az atya küldött ;de egyszersmind egy szigorún feddö levélben megirá fijának ,hogy hasonló kíméletre részéről többé ne számoljon . Lörincz pillanatig megdöbbent e levél olvastára ,mert atyja kérlelhetlen szigorúságát ismerte ,s tudta ,hogyha oktalan pazarlása még egyszer tudtára esik ,vagy szégyenben és adósai martalékául hagyja őt ,vagy azonnal magához idézendi falusi lakásra ,holott neki a városbani mulatás több tekintetből igen kedvessé lön ;föltevé magában ,hogy a kártyától óvakodni fog . S e buzgó föltétel reggel történt ,azon órában ,midőn atyja feddö levelét kapta ;estve pedig látogatására jöttek néhányanjó barátai közül ,kiknek épen nem nagy fáradságba került kivíni ,hogy Lörinczet éjfél felé ismét a kártyaasztal körül lássák ... Egy uj hónap folyt le ,s Lörincznek pénze kevesebb ,adóssága több volt ,mint valaha ,de atyjátóli félelme nem engedé ,hogy neki állapotját tudtára adja ,sót levelei után arról győződött meg a bár szigorú ,de fiját buzgóan szerető öreg ,hogy Lőrincz felhagyott előbbi életmódjával . Az öreg llványi ez idötájban küldött fija kezeibe ezer pengő forintot egy váltó kifizetésére ,melly néhány nap múlva volt lejárandó . Hogyan állhasson Lőrincz a kisértetnek ellen ?hiszen adósságai kifizetésére csak egyetlen út reménye csillogott előtte :a kártyáni nyerés ... Estve elment ,hogy szerencséjét megkísértse ;...másnap hajnalban tért szállására ,zsebében egy fillér nélkül ,lelkében kínzó szégyen és elcsüggedés kígyóitól marczangolva ... Szenvedélyesen járt alá s fel szobájában nap viradtáig ;nem tudta ,mitévő legyen ;csak egy bizonyosságot láta rettegve maga előtt :hogy szigorú atyja eljátszott kegyét tán soha vissza nem nyerhetendi . A melly vétket könnyelműségében elkövetett ,kinzó öntudata szabta rá értté a szenvedélyes büntetést ... Egyszerrerémes örömmel tapadnak meg szemei a szoba egyik szögle- lében ;a látvány élénk vidorságot ömleszte el arczulatán ,mig a rá kővetkező perczben elsápadott selőre illesztett lábát visszavonta ,mintha félne feléje közelíteni . Néhányszor tusakodva fordult meg a szobában s rövid elhatározás után megállóit az említett szöglet közelében . Egy szekrény volt itt ,mellyben közpénz álla ,a tanácsosnakfelügyelése alatt .. Lőrincz körülnézett . Az alkalom olly kedvező :a tanácsos nincs honn s az egész lakban nincs ember ,ki tettét észrevehetné ,mig más részről a szükség érzete olly súlyos ,olly kínosan nyomasztó !. ..és az atyai harag —a fizetetten váltó —a ter-helő adósságok !... Lőrincz a szekrény megnyitásához látott . S a nem épen erős zár könnyen felpattant . S mint átkozá az úri gonosztevő a tanácsos gondoskodását ,midőn a szekrény fenekén alig talála egy pár száz forintnyi összeget ,egy irat mellékletében ,melly a többi pénzek holléte felöl mutatott eligazulásra szolgáló lajstromot ! Haragosan csapá vissza Lőrincz ez iratot a szekrény fenekére ,azonban haragja közben még sem mulasztó el nagy részét a szekrényfenéken levő pénznek magához venni ,hogy fáradsága ne tegyen egészen hasztalan . E tett után gondosan Meghasonlott kedély . I. csukó be a szekrényt ,és elhárita körűié mindent ,mi gyanúra szolgáltatna alkalmat . .. A vétkes foglalatosságba merült ifjú nem vette észre ,hogy István az őrmester e közben rányitá az ajtót ,s midőn őt a szekrény körül látta foglalatoskodni ,megütközve észrevétlenül visszavonult . A tanácsos az nap délután érkezett haza egy rövid útról ,mellyet a vidéken tett . Első látogatását a tanácsháznál tévé ,nem épen hivatalos buzgalombul ,hanem mivel a szép őrmesternél kívánta szerencsés megérkeztéről tudósítani . Tudósítása azonban kissé hosszadalmas volt ,mellyet alkalmasint olly beszédekkel és tán taglejtésekkel is kellett kisérnie ,mellyek az őrmesternére anynyira hatottak ,hogy egyszerre felsikoltva ,repülő hajjal és rémült arczulattal szökött ki az ajtón ,Hol haza térő férjének omlott karjaiba . Az őrmesternek lehetlen volt kitörő boszúját elfojtani ;berohant a tanácsoshoz ;..a tanácsos pedig kevés idő múlva ki rohant a szobából . Sápadt arczán fenyegetőbb boszú ült ,semhogy melléje még szükséges volna a gondolatok magyarázata ,mellyek agyában forrtak .... Az őrmester és neje arról kezdtek tanácskozni ,hol lehessen minél előbb becsületes szolgálatba jutniok . De a vész nagyobb volt és közelebb hozzájók ,mint képzelték volna . Számadási időszak következett ,s a tanácsos felnyitá a megrablott szekrényt ,hogy a gondviselése alatti pénz állapotjárói előre tisztába jöhessen ,a mi némelly tisztviselőnél annyit tesz :hogy előre kiszámolhassa ,mit rejthet a közpénzből saját zsebeibe ,s mi maradand meg az illető közönség számára ... Megütközve látta a hiányt ;de némi öröm jutott számára kárpótlásul azon gondolatban hogy legközelebb az őrmestert veheti számadás alá ,mint a ki kötelességileg mindennap megfordult lakában . István ,mióta a tanácsost szobájából nem épen szolgai alázatossággal kiutasította ,mindenre készen volt ,s így nyugodtan állott elébe ,s az első kérdésre a pénzszekrény iránt ,elbeszélte a reggel látott jelenetet . Nyílt szavának követke-zése lön ,hogy a tanácsos által mint tolvaj és rágalmazó vettetett börtönbe ,hol hosszú ideig kellett vesztegelnie ,mielőtt a törvényes kihallgatás szerencséjében részesüle . E közben a fiatal Ilványi Lőrincz atyja a városba érkezett ,s fölgerjedt haragja fija iránt csak nehezen volt csillapítható . A tanácsos az atyával és fiúval közié a bebörtönzött őrmester vallomását ,minek következése lön ,hogy Lőríncznek atyja társaságában azonnal haza kellett költöznie . Igaznak tartotta -e a tanácsos István vallomását ,nem tudhatjuk ;annyi bizonyos ,hogy Lőrincz tagadásának teljes hitelt látszott adni ,mert igy a szegény őrmestert annál inkább hatalmában képzelő ,kinek e hatalom messzeható erejét teljes mértékben kellett éreznie . Midőn István a börtönből legelőször vallató bíró elé vezettetett ,fogságának hatodik hete folyt ,s ekkor is ,mielőtt még kihallgattatott volna ,sorsa a boszúálló tanácsos által előre el volt intézve. természetesen tagadta a tolvajcsinbani részvétet ;de a tagadás igaz szózata mit sem használt ,mint megátalkodott makacs vettetett vissza börtön fenekére ,s az igazságot kutató törvénykezés nejét vonta kérdésre ,ha talán a gyönge asszonytul csikarhatna ki vallomást ,melly a befogottnak romlását eszközölhetné ... Klára most érezé először az anyai öröm jó reményeit . S ezen kegyelettel tisztelendő állapotjában testi fenyíték alá vonta öt a biró ,hogy kicsikarja belőle a vallomást ,mellyre szükség vala . A szerelmes tanácsosról meg kell azonban jegyeznünk ,hogy ö ezen eljárásról mitsem tudott ,s midőn felőle értesült ,nem mutatott iránta megelégedést . De még nagyobb volt a fájdalom ,melly lelkismeretét e tény miatt utóbb vévé üldözőbe ,mert Klárát ,kit már az aggalom férje állapotja iránt ,gyöngélkedövé tön ,a szégyen és testi kín érzete ágyba veté . Kevés nap múlva részvevő néptömeg kísért a sirkertbe egy koporsót ,mellyben két halott feküdt :egy gyermek ,ki csak néhány óráig élvezé e föld nehéz levegőjét ,és egy élete virágában elhamvadt ,kiszenvedett anya ... A tanácsos lelkismerete megindult ez esemény felett . E megindulás jeléül nem kíméletté jó szívű közbejárását ,hogy Istvánt ,fogsága harmadik havában ,méltatlanul szenvedett bőrtönéböl kiszabadítsa ,ki iránt a bíróság elég kegyes szívű vala ,kipótolhatlak szenvedései kárpótlásául egy okiratot nyújtani kezébe ,mellyben mindeneknek ,a kiket illet ,tudtára adatott ,hogy a tanácsházi őrmester tolvajság gyanújából börtönbe fogatott ,honnét azonban ,az ellene szóló bizonyságok elégtelensége miatt ,ezennel szabadon bocsáttatik . István első útját szabadsága visszanyerése után fijához tévé . Az első találkozás a szerető fiú s az elkeseredett atya közt szomorú volt ;azonban Györgynek még nagyobb szomorúságot kellett később tapasztalnia ,midőn István búját borba temetni kezdé ,s midőn az egykor olly józan férfiú a mámor vigasztaló erejét rövid időn anynyira megszoká ,hogy végre alig mull nap ,mellyen eszmélet nélkül nem tért volna meg lakására . György egy részről mindent elkövetett ,hogy atyját szerencsétlen szenvedélyéről leszoktassa ,de egyszersmind átlátta sokszor ,hogy István szenvedései a múltak keserű emlékei miatt józan korában sokkal nagyobbak ,semhogy türelemmel nem viselné ,midőn atyja e keserű emlékeket feledésbe iparkodik eltemetni . Az estvél ,mellyet most az ácslegény atyja mellett mély búban virasztva töltött ,Tekla egészen ellenkezőleg ,szíve nem csekély örömei közt élvezé átMidőn minden csöndes volt az utczában ,s a harangozó háza felől gyertyafény nem világolt többé ,meglopott léptekkel köpenybe burkolt alak közeledett az egyik ablakhoz ;de itt a redőnyök foegétt dobogó szívvel leskődő leány nem várt hosszas kopogtaásra ;alig érinté ujja hegyével Andor az ablak-redőnyt ,azonnal megnyíltak szárnyai ,s szerelemtől hevülő szempár mosolygott elébe ,édes piros ajkak nyíltak meg üdvözletére ... „Milly kár ,hogy a beszélgetés két lángoló szerelmes közt ablakon által nem olly hozzáféréssel történik “gondolá magában Andor ,Arunyelgő ,az édes kéjü együttlét Andor és Tekla közt éjfélig tartott . Kinek mindennap vasárnapja van ,igaz ünnepe egy nap sincs a hét közt ;dologtalan űzi az iflyen egyik napot a másik után ,mindenikén csak élvet és örömet keresve ,mellyet ha megkap is ,megszokottság által rég mindennapivá vált az előtte .... Nem így a munkás kézműves ,ki az irás parancsa szerint ,arcza verítékében keresi kenyerét ;ő bét nap közűi csak egyet ünnepel megszűnéssel a munkától ,de ez egy rá nézve nyugalom ,öröm és valódi kedvtöltés napja . Illy napokon keresi fel a vidor szívű legény szerető leányát ,és mondja el neki forró érzelemmel mind azt ,mit felőle a távolban munka közt összegondolt . Illy napokon fűzi vezető karra öt s megy vele vidor társak és társnők kíséretében erdők ,hegyek és zöld tájak magánosabb vendéglőibe ,zavartalan örömnek szentelni néhány órát ,pásztorias ebédet költeni el ,szökdécselni egyszerű zene hangjaira ,játszadozni illatos mezők ölén ,honnan híves alkonyon édes csevegés közt vonulnak haza felé ,a váró szülék egyszerű hajlékába ,kik szemeiben áldásos öröm mosolyg az érkezők felé . Sokszor töltött igy György vidám napokat Tekla társaságában ;ünnep- és vasárnap ekkor neki égi öröm és boldogság napjai voltak ... Most az ünnep nem így derül rá ;rövid ,zajteljes álom után búra ébresztik öt a kelő nap első sugarai . Türhetlen lön előtte ,Tekla hideg bánásmódját tovább viselnie ;ment ,hogy fölkeresse öt ,hogy szívfájdalmait fülébe panaszolja ,elmúlt boldog napokra emlékeztesse ,megtudja tőle ,ha tán égne -e még a hőbb érzelem szivében iránta ,s búpanasza által e szívet megindítsa . Bojtorát lakából dolgai eltávolítók ,s György örült ,hogy a leánynyal magánosán tanú nélkül szólhat . Ennek arczán nem bátoritó ,nem vidáman üdvezlö meglepetés látszott ,midőn tekintetét a tükörtől ,hol hajfürtéit egyengető ,az ajtó felé irányozta . „Tekla !“ úgymond a belépő ácslegény ,„napokig nem háborítottalak ,nem kerestelek föl ;lelked előttem idegen tárgyakkal látszott mélyen foglalkozni ,s én megfosztám magam láthatásod egyetlen örömétől ,hogy terhedre ne legyek  Olly hidegen bámuló volt a pillantás ,mellyet Tekla a forrón nyilatkozóra vetett ,hogy ennek lehetlen volt egy sóhajt elfojtania . Kissé felhúzott váltakkal ,hátrahajlított fővel ,nyílt szúrós merev tekintettel nézett feléje a leány s összeszorult ajkain rövid gúnyszerü rángás villant át ,melly után azokat szólásra nyitni akará ,s szavai kíséretéül már emelte jobb karját az elutasitólag lecsüggö kézfejjel . Ez előzmények elhüték a vért a szegény ifjú ereiben ;kárjai mintegy villanyosán rán dúllak meg s egyet előre lépe . „Ne szólj ,üdvömre kérlek ,még ne szólj !u remegé majdnem fuiadozva ;azután karjait éghez emelte s rimánkodva sóhajtott fel :„Istenem !ha tudnám ,mivel bántottam meg e leányt ,kit szívem szentedül tisztelt ,szeretett ,imádott !...ha tudnám ,mi az bennem ,mi szivét tőlem elidegenité :kitépném enem azon részét telkemből ,körmeimmel szaggatnám ki testemből. .. Vagy miért e viharzó szenvedély ,e kimondhatlan forróságu szerelem bennem ,ha csak azért szokám meg azt ,hogy érzésim romjain életem porhadjón szét ?... Nem ,nem !ez lehetlen ,neked szeretned kell engem ;ugy -e ,Teklám ,te szeretsz engemet s szemeit újra a leányhoz irányozta ,karait feléje terjesztő ;és a leányt folyvást azon tekintettel látta nézni maga felé ,tán még hidegebbel ,még merevebbel ,még fagylalóbban csudálkozóval . És iflyen az emberi kebel ,illy változékony az ingatag kedély ! Tekla valóban egyre idegenkedőbb csudálkozússal nézte a szenvedélyes ifjút ,kinek egykor szintilly forróén ömlengett szavait édes elragadtatással fogadta kebelébe ;úgy tet-szett önmaga előtt is ,mintha most ez ifjút meg nem foghatná ,mintha nem is ez volna ,kit egykor szeretett ,s önmentőleg ,édes megnyugtatására sugá eltántorodott szíve :ez ifjúban csalatkoztam ! E perez elhatározd volt ;az érzelemvihar György keblében tetőpontját érte ,honnan ez eltaszitó bánásmód által hanyathomlok taszíttatott vissza ,de nem a megnyugvás ölébe ;estében a bú tengere fogadta öt . Sápadtan ,reszketeg hangon ,testében ingadozva közeledett egészen a leány mellé s majdnem súgva mondá :„ Tekla ,egykor mondád ,forrón szerettél ,örökre fogsz szeretni ,—vége szakadt e szerelmednek ?“ Mintha nehezen ,mintha erőtetve klizdené fel magát a hang a leány kebléből ,de elég szilárdul mondá ki mégis :„Nem ismertelek  „Nem ismertél ?“ szóla György s hangjában bizonyos gúnyos csípősség volt s neme a tréfálkozni akarásnak ;„ két éve ,hogy lelkemet nyíltan hordám előtted ,mellyben mint tárt könyvben olvashatál ,mellynek értelme ,mint mondád ,egyre közelebb fűzi szívedet szívemhez ;—igen ,ezt mondád ,mig végiglen olvasád e könyvet ;s most ,az utolsó lapot be végezve ,vonod vissza eddigi szavaidat s akarsz elutasítani ,mint érthetlent ,mint ismeretlent !... Hidd nekem ,ez így nem lehet !inkább csalhat téged néhány rövid nap tapasztalása ,mint elmúlt hosszú éveké ,mert hiszen inkább nem voltam én ez utolsó napokban enmagam mint eddig egész éltemben ... Ne szakaszsz félbe ,kérlek ! Holnap e városból távozom ;hónapok múlva térek csak vissza ;egy földesúr kastélyán több mértföldnyire ide késő őszig lesz dolgunk . Távozom ,Tekla ,de képedet örökre fogom szívemben hordozni ;távozom azon reménynyel ,hogy visszatérve máskép ,ismét magaménak talállak . Addig ,ha jöhetnék ,sem foglak háborgatni . Az idő mindent megérlel ,vagy eltörül és megemészt ... Isten hozzád !“ Forró köny ragyogott az ácslegény szemében ,midőn a szeretett leány oldalától távozók Az ajtónál még egyszer megállott ,karjait csak bajjal tudta letartóztatni ,hogy a szeretett lényt dobogó keblére ne ölelje ,s érzésteljes hangon szólalt fel :„ Tekla ,reménynyel távozhatom -e ? A leánynak nem volt kedve tagadólag ,nem igenlőleg válaszolni ;csak hosszú szünet múlva ,midőn látá ,hogy az ifjú folyvást esdő képpel vár válaszára ,emelte föl jobbját ,s fejét csóválva távozásra intett ... György kirohant az ajtón . A kapuban Bojtárával találkozott . „Atyám ,kedves atyám !u szólt hozzá nagy megindulással az ácslegény s keblére vetette magát ,„hosszú időre eltávozom . Szívem búját viszem utravalóul ,de remélem ,Isten megvigasztal ,ésa tévé hozzá kis szünet múlva ,„leányod meg fogja ismerni ,hogy nincs ,ki öt úgy szeresse ,mint magam ... Isten veletek !“ és eltávozott a nélkül ,hogy a csudálkozónak feleletét várná . Bojtora csekély szerelmi meghasonlást gyanított ,s midőn leánya ,kit e dolog iránt megkérdezett ,csak eltéröleg adá Válaszait ,nem is tartotta szükségesnek ,öt ez iránt bővebben faggatni . Mit leányától hallott ,hogy György hónapokig tartandó távullétre ment el ,nem hitte teljesülendönek . Dús redökben kanyarultak hófehér leplek két ablak körül ,mellyek előtt magas és sürü lombu fák emelkedtek ;tovább a kertben ,mellybe ez ablakok nyíltak ,terjedelmes virágágyak díszelgőnek vidító szemgyönyörül ,s édes illatárral töltve el a Jevegöt . A fák bizalmas lombjait vidor madárkák serge választá örömtanyául ,hol folyvást szökdeltek ,csevegtek és daloltak . A félho-mály ,melly e lombos fák miatt a szobában elterjedt ,ezen örök dalcsengése a madaraknak ,az itt mutatást valami kedvessé ,bizalmassá tevék.x  Habos selyemmel borított kerevetek dagadoztak keresztbe rakva a szoba szögletein . Néhány magas tükör boritá czélszerün elrendezve a falakat ,úgy hogy a benlevö önmagának rejtélyes képmásai által látta magát többszörösen üdvözöltelni . Két szögletben két óriási növény álla öblös kőedényekben ,elborítva élénk színű s ritka fajú virágokkal . Itt —ott ,hová a falombok és az ablakleplek engedőiméből ,a napfény élénkebb sugártömegben bejuthatott ,néhány olajfestvény volt alkalmazva gazdag aranyos rámákban . A kerevetek egyikén pongyolában ömleszté el tagjait Valday Andor ,e szoba lakosa . Háboritlan csend uralkodott az egész háznál ,mintha falai közt egy lélek sem lakoznék ;az ifjúnak még csak nővére ,Eszter ,sem volt otthon ,kit ő eszélyesen el tudott a délutánra távolitni hazulról ,s bizonyos volt felőle ,hogy egyhamar haza nem jő ,mert a társaságban ,hová öt jól számolva juttatá ,egy sírna képű hadnagyka volt jelen ,kinek oldala mellett Esztertől repültek az órák ... Andor ,hol kéjsovárgó czélait kellett elömozditni ,eszélyes és finom vala ;e napra öl% agy tudott ismerős család körében egy kis házi mulatságot kieszközölni ,hogy a család tagjai észre sem vevék ,milly buzgalommal jár el ennek létrehozásában ,s az egész dolgot saját ötletöknek ,önakarhtjoknak tulajdoniták ;e mulatságban !részvétre úgy tudta bugát felbuzdítani ,melly tekintetben a kedvelt hadnagy jelenléte nem kis szerepet játszott ,hogy Eszter örömmel távozott hazulról ,egészen elfelejtkezve ,hogy ma délutánra Tekla látogatását várja .,. A távolabb szobák felöl ajtónyitás hallatszott ,mellyet a félhomályban tartott szobasoron végig lassudan közelgő léptek követtek ... Mig az ember e szándékosan homályosbitott szobákon keresztül Andorhoz jutott ,megszokó a szem a teljes napfény kirekesztését ,s ez utolsóban semmi felötlőt nem talált ,sőt magát benne annál otthonosabbul leié . E szoba küszöbén tűnt fel Tekla szép ,sugár ,kecsdús alakja . Önmaga előtt megmagyarázhatlan döbbenés szállta meg az érkezőt ,midőn keresett barátnéja helyett Andort látta meg e szobában ;pedig ez ifjúnak már sokszor és forró ölelések közt mondá el ,hogy öt kimondhatlanul szereti . Mint midőn a gondtalan úszót erős sodrású örvény kapja meg ,szélén az örvédynek ,a veszély első érzetére visszadöbben ,testét hátrahajtani ,menekülni iparkodik ,de az erősebb hatalom ,melly öt megragadta ,ellenállhatlanul sodorja alá a mélységbe ,—Tekla ,is ,egyedül látván magát Andorral szemközt ,visszadöbbent ;egy gondolat szállta meg ,mintha hátrálni ,menekülni kellne iparkodnia ;de az örvény sodró ereje megkapd öt ,a karokba omlott ,mellyek hévvel ölelék körül ,s a remegő ajkak csókvil-lanyát érzé ajkáról tagjaira végig zsibongani ... Két perczet ültek együtt a kereveten ,midőn Tekla Eszter után kérdezösködék ;Andor nővére tüslinti megérkezésével nyugtatta öt ,s a fölemelkedő leányt szelíd erőszakkal vonta vissza maga melléd  S megújítva lőnek mind azon forró szerelmi eskük ,miket a régi görög istenség —ő maga a legcsapodárbak ,legdévajbak egyike kaczagni szokott . „Örökké !“rebegé a leány ,karjait fonva az ifjú nyaka körül . „Örökké !esküszöm neked !“viszonzá az ifjú kétszeres hévvel a szent fogadást ...meg újra felsohajtott sűrű csóközön közt :„Oh ,miért ez akadályozó viszony rokonimmal !...halálra üldöznének ,ha balga nézetöket sérteném ,s legfőbb vágyamat ,miben egyedül van üdvöm ,egyedül boldogságom ,olly sietve teljesitném ,mint forró szívem óhajtja ! —... De leküzdöm gyáva előitéletöket ,bár hónapok kerüljenek is belé ,mig életem egyedüli legfőbb óhajtását teljesülve látom ... Csak a sír választhat el bennünket ,szívem egyetlene !s napjaim kínos epedés közt fognak eltünedezni ,inig karjaim közt boldogító nőmül nem tartalak .. Nőm lész ,imádott angyal !vagy .. —Mézes válasz szakasztá félbe az esküdözö ifjú szavait ... Tekla nem szeretett ,nem úgy ,mint minőnek a szerelmet szentebb értelmében képzeljük ;de hiúsága teljes mértékben ki volt elégítve ,s ez érzelmet és a test ingereit ő maga is forró szerelemnek hivé ... Andor egyre forróbb lön ;Tekla egyre olvadékonyabb . Késő estve szakadt félbe e magános együttlét . Elváláskor sokkal bensőbbleg simult Tekla az ifjúhoz ,s szavai és csókjai közé megeredt könyeí vegyülének ...ö nem úgy távozott e szobából ,mint odaérkezett volt . Hónapok folytak le ;s az eddig történtek nyomán több nemű összeköttetések kapcsai tágultak vagy szakadtak meg végkép . György és Tekla nem élvezék többé az egykori szerelem boldogságát . Az ácslegény a falusi magányban szorgalmasan járt el ügytársaival a rájok bízott munkában ,s a nagyszerű kastély és a hozzá tartozó gazdasági épületek födelei egymásután emelkedtek . Szerelme tévé életét s a remény ada szivének táplálatot . Munkaszünetkor magányosságba vonult ;soha sem lehete öt vígadó pajtásai közt látni ,s föltételében ,Nagy-Váradot ősz végéig meg nem látogatni ,állhatatos maradt . Teklának az egykor szeretett ifjú csak ritkán jutott eszébe ,mint álomkép a múlt idöbül. kéjmámorba merült ,s Andorral ,ez idő első heteiben főkép ,sörük voltak magányos órái ,atyja előtt a legnagyobb titokban . Az atya és leánya közé idegenkedés fúrta magát ;Tekla nem volt többé hozzá az ártatlan szív azon odaadó bizalmával ,azon szeretetteljes rajta csüggéssel ,mi egykor Bojtora boldogságát tévé ;e változásnak okát leányában mindeddig ki nem találhatá ,bárha szerető szivének ez szokatlan keservet okozott . Andor titkot rejtett nővére előtt ,kiről féltévé ,hogy a női ártatlanság feldúlójának hajlandó volna útaít keresztül vágni ;mert soha sem fordult meg e hölgy agyában a gondolat ,hogy a viszony Andor és Tekla közt ,mellyet mulatságos szerelmi tréfául ,vagy legfeljebb hiúsági boszúból segített előidézni ,illykép fejlendik ki . Eszter mélyebb szerelmi viszonyba bonyolult a szeretett hadnagygyal ,s így a testvérek közül mindenik külön útain más és más tárgyak után járván ,titkolózás és idegenség foglalá helyét az eddigi szívesebb vonzalomnak .... Mindenek közt legörvendöbb és saját gondolkozása szerint legboldogabb a hadnagy volt ,ki a katonai szolgálat kellemetlenségeit már rég meguná ,s most engedéssel láta egy nőt maga iránt forrón ragaszkodni ,kinek szíve mellett elegendő vagyona is volt ,hogy jövendő életét oldala mellett biztosítva lássa . Tisztsége odahagyásáról kezdett gondolkozni ,hogy a helyzetből ,mellyet czifra nyomornak mondanak ,kiemelkedve ,alvása ,lefekvése s fölkelése idejét ezentúl tetszése szerint rendezhesse ;társainak előre némelly víg lakomát adott a gazdag menyasszony rovására . Lehetett volna Teklát utóbbi hetekben néha könyező szemekkel látni ;de könyei csak a magány rejtekében eredtek meg ;ezt pedig futotta ,mert benne kínfájdalommal telt meg kebele !...futott ,és uj szédülésben keresett vigasztalást . Andor és Eszter közös lakán menyegző ületett ,számos rokon és jó ismerős társaságában ,kik közül többen vágyukat nyilatkoztaták ,a napi ünnepélyt tánczczal fejezni be . A zene csakhamar megcsendült ,mielőtt még az alkony elérkeznék ,a szép menyasszonyt a tánczosok sűrű  raja környező ,vetélkedve ,hogy kezét néhány fordulatra megnyerhessék . A vőlegény roppant magasságú s izmos alkatú férfi volt ,kit kapitánynak czímeztek ;de különben polgári öltözetben vala ,s hogy katonaságnál szolgált ,teste szabályszerű ,ügyes ,de némileg mégis feszengő mozdulatiból volt észrevehető ,mert a nagy terjedelmű test s annak bő mennyiségű izomhalmaza neip igen volt hajlandó ,magát mozdulatoknak alávetni ,mellyek fürgeséget kívántak . Ez okbul a tánczosok közé sem vegyült ;jobbnak tartotta e mulatság helyett koronkint a pezsgő poharak szinte eléggé karcsú alakját ölelgetni ,s azok száját szorítni szomjas ajkaihoz ,melly neme a csöndes mulatozásnak előtte nem igen szokatlannak látszott ,mint ezt azon könnyűség tanúsíthatja ,mellyel a hosszasabb társalkodást e szájakkal és e termetekkel bírta . A vőlegény mintegy harminczkét éves lehetett ,s orra hegye és ,szemfénye egyiránt lángolt ,midőn ollykor szép menyasszonya ,a vidoran lejtő Eszter felé tekintgetett . Míg a hölgyek és néhányan a fiatalabb uracsok közül az épület teremében illykép igen vidáman mulattak ;Andor egyik mellékszobában ült némelly barátival ,vidám beszélgetésük tárgya a jelenlevő hölgyek voltak ;arszláni szemtelenséggel birálgaták őket ;ki egyik ,ki másiknak hosszabb vagy rövidebb küzdés után megnyert kegyeivel dicsekedett ,s épen azok ,kik hölgyek körüli udvarlataikban legszerencsétlenbek voltak ,magasztalák fel saját hóditó tulaj-donaikat legnagyobb mértékben ,s szerelmi leveleket mutogattak ,mellyeket magok firkáltak önmagukhoz bal kézzel ,hogy az irás ugyancsak asszonyinak lássék ,s hajfürtöket láttattak ,melylyeknek származása felöl a fodrász leghitelesebb adatokat mondhatna ,kinél illy fürtök árát is —legyen bár valakinek szőkére vagy barnára szüksége megtudhatni. , Egy szolga közeledett Andorhoz és levelet adott kezeibe ;nem volt e levél virágfüzéres papírra írva ,nem átjáratva kedves illat által ;egyszerű vala külseje ,s csak némi ügyetlenség az összehajlitásban gyanittatá ,hogy női kéztől jő ;bővebb megtekintés után pedig azon néhány könycsep ,mellytől a levél még nedves vala ,mutathatá ,hogy e nőnek kesergőnek ,tan csalatottnak kell lennie . —Andor arczán némi boszúság látszott ,midőn a levelet átvette ,mellyet olvasatlanul akart zsebébe rejteni . Barátai egyike megfogá kezét . „Ejh ,felszólalt neheztelve ,„nem ármányosan cselekszel -e ellenünk s úgy ,mint egy áruló ? Mi sorjába elmondok neked legtitkosabb kalandainkat ;s te itt szemünk láttára kapsz egy levelet ,mellyel mulatságunkra uj tárgyat adhatnál ,s el akarod azt rejteni ? „Érdektelen dolog !”válaszolt Andor kitéröleg . „Ha szabód árjegyzéke vagy bármilly fizetési követelés ,folytatá az uracs szavait ,„akkor meghiszem ;de előttem a dolog gyanús. .. Nökezekböl jö e levél ?” „Igen ,” felelt Andor . „Úgy hát itélöszékünk elébe tartozik ,” közbeszólt amaz ,„s felolvasását tölünk meg nem tagadhatod .... Barátok közt nincsen titok !”E szavakkal élvévé a levelet Andor kezeiből s elébe tartván ,hogy pecsétjét saját maga törje fel ,kibontá azt és a figyelmesen hallgatók előtt olvasni kezdé . Andor egy mozdulatot sem tön akadályozására. .. A levél igy hangzott : „ ,Felejthetlen kedvesem !“ „Tudtam ,hogy szerelmi levél ,közbeszólt az egyik ,„s kezdete jól hangzik. ” „Sok az e benne ,”megjegyzé egy másik ,elméskedni akarva ,„én illy levelekben leginkább az olit használom. ” „Csendesség !”szólt a felolvasó ,„ figyelmet kívánok. “ ,„Felejthetlen kedvesem ! —Hónapok  múltakéi ,mióta esküvéd ,hogy forrón szeretsz és változatlanul fogsz szeretni . Ah ,Andorom !hittem esküidnek ,viszonoztam azokat ,mindent tevék ,mit attól ,kinek lángoló szerelmével egész valóját bírod ,kívánhatsz ...s csalatkoznom kell -e benned ? Nem ,nem !forrón szeretett Andorom ,egyetlenem !ez lehetlen !e csalatás kedvesednek halála volna !oh !hiszen a miket most szenvedek ,keserűbbek ,kinzóbbak a halálnál !ez megszüntetheti szerelmem égető fájdalmait ;de ha megcsalnál borzasztó !ha most ,így ,a mint vagyok ,megcsalnál ,a szennyet becsületemről halálom sem moshatná le ! Andor !légy irgalmas !légy könyörülő ! Nővéred menyegzőjét öli ...oh ,mennyi kín van rám nézve e gondolatban ! Isten látja ,nekünk ezt rég meg kell valaünnepelni .... Napok óta nem jösz már felém ,s én szívkínok közt töltöm napjaimat ,keserű sírással éjeimet .... Hogy mi voltál nekem Isten színe előtt ,rövid időn tudni fogja a világ .... S te folyvást elmaradsz ! Jer ,jer ,Andorom ,vi-gasztalni bús szívemet ;jer ,hadd szűnjék meg kebleden kétségbeesésem ! Oh ,ne hadd e soraimat is érzéketlenül elhangzani füleidben ... Szégyenem napját túl nem élendem !... Átok ,nem ,nem !te nem hagysz kétségbeesés martalékául engem ,s bízom szavaidban ,bízom szerelmedben ,hogy nem késel vigasztalni örök hűségű Tekládat . Nem találkozott egyén e társaságban ,ki a felolvasott levél szomorú értelmét felfogja ,ki a megcsalatott leány iránt némi részvéttel viseltetett volna ;a gaz tettben ,mellyet Andor annyi számolással ,eszélyes ravaszsággal vezetett és vitt véghez ,mindnyájan elmés tréfát ,s a csábitó ifjúban egy irigylendő sorsú Endymiont láttak ;elfajult szívvel tréfát űztek belőle ,tréfát a szerencsétlen leányból ,miknek hallásától maga Andor is iszonyodott .... Szerelmet mindenki más módon érez ,azon szívtehetségek különbözései szerint ,mellyek az emberekben kisebb nagyobb mértékben ,nemesebb vagy alacsonyabb irányban vannak kifejlődve ;Andor is a maga módja szerint e leányt nagyon megszereté ,sőt érezte ,hogy elvesztésével némi ,tán pótolhatlan ür maradna szivében ... De házasságról még csak gondolni is !kinek jutna eszébe illyesmi e különböző sorsviszonyok közt ? S épen azért kerülte ő már jó ideje Tekla társaságát ,mert a leány ésdeklései ,folytonos emlékeztetései adott Ígéretére ,miket állapota szorongatósága kénytelenségevé tett ,nagyon terhelék lelkét . Folyvást tartott ,egyre vidámabb lön a mulatság a fényes kivilágitásu termekben ;egész éjfélig mindnyájan igen jól érezék magukat ... Andor volt egyedül ,kinek arczát baráti szó és hölgymosoly egy iránt hasiat iparkodtak fel-vidítani ;nem bírta száműzni h ;áól a szomoritó eszméket ;ágyán is álmatlanul hevert ;de egy nagylelkű határozatot tett föl magában ,gondolata szerint igen nagylelkűt :más nap reggel elmenni Teklához ,megmondani neki ,hogy öt most is hévvel szereti s fogja szeretni folytonosan ;hogy nála nélkül nem élhet ,hogy nöűl ugyan nem veheti ,de jövendőjéről gondoskodni fog ... És e határozatra nyugodtan tudott elalunni ! Van némelly vétek az emberben ,melly nem az emberé :a sorsé az ,a viszonyoké ,a társas előítéleteké . Más nap ,midőn a harangozót lakától távul lenni tudta ,föltétele szerint megjelent Andor Teklánál ;szíve némileg szorongó vala ,s e szorongás még inkább növekedett ,midőn az egykor virító leány halvány arczát ,s a szemtüzeknek ,mellyek azelőtt kevély-vidámon szikráztak szerte ,méla bús lángjait meglátá ;ez alak élő szobor volt ,büntető szemrehányásul a csábitó ifjúra . Iparkodott melegen üdvözelni öt ,enyelgő szavaival kedvet ,vidámságot idézni fel a bús arczulaton ;azt vélte ,szép szavak ,csók és ölelés visszaadandják az eltűnt derültséget e homlokra s a kebelben a rég nem érzett nyugalmat helyre fogják állítani ;de Tekla ajkain csak egy szó ,egy kérelem ,egy esdeklés lön ismételve szünetlenül ,mellyre az ifjú sokáig nem tudott feleletet adni ,mig végre ,önmaga előtt pirulva ,kimondá ,hogy a leány táplált reményei hasztalanok ,hogy őt úri állása illynemü összeköttetéstől tiltja ,melly azonban neki most is egyetlen óhajtása ,legfőbb boldogsága volna ,s minthogy ezt viszonyainál fogva soha el nem érheti ,ez üdvben csak azon fokig akar legalább részesülni ,meddig az társas viszonyinkban lehetséges ,(!)és évpénzzel kínálta meg a leányt ,az egyedül boldogítót ,a forrón szerettet ,kiért ezt állitá most is életét kész áldozni !... Tekla iszonyú sikoltással ájulva rogyott a pamlagra . Őszi évszak volt . E napon egy egyszerű öltözetű ifjú érkezett a városba ,kifejlett férfias alakkal ,mellyet azonban némi lankadság és időelőtti aszottság tett lézengővé ;sápadt és beesett arcza felett némi rémletes fényt öntött el a fel ötlöleg tiszta világu ,egyenes szilárd tekintetű s  mégis önmagábani bizalmatlanságot eláruló szempár ... György az ácslegény volt ez . —Azt hitte ő ,Tekla idegensége iránta valamelly rögtön jött és múlandó szeszély következménye ;hitte ,hogy mig ez tart ,tolakodásával a leányt végkép elidegenithetné ,s így darab időre a teljes visszavonulást legczélszerübbnek tartá ;e föltételében állhatatos maradt ,bárha szivének forró szerelme ,folytonos epedése ,az egymást váltó remény és kétség ,lelkét ez idő alatt rendkívül elkínozák . —Első menete Teklához volt ,e hosszú küzdelem után megtudni tőle a valót ,melly rá várakozik . Félve ,remegő kézzel ,csöndesen nyitott ajtót . A mellékszobából hangokat hallott ;az ö hangjai voltak ,szive imádottjáé ,s reszketve fojtá el lélekzetét. .. Férfi-hangok üték meg aztán füleit ;lábai nem bírták s erőtlenül hanyatlott egy székre az ajtó mellett. .. Szép reménynyel érkezett ide ,s legelső ,a mit hallott ,a beszélgetés volt Andor és-Tekla közt ,mellyböl kedvese egész állapotját megértette ! A helyzet rá nézve iszonyú volt ;tagjain a vér mint hangyasereg járása zsibongott végig ;néhány pillanatra rendkívüli lankadság fogta el . Utóbb szivét fájdalmas hasgatás járta keresztül ,s mintha forró érczolvadék öntetett volna testébe ,egyszerre hevülni ,lángolni ,égödni érzé minden tetemeit ;lelkében a tétlen bús elkeseredés eltökélt gyülölségnek adott helyet ,boszu s düh szállta meg keblét ,s kezei görcsösen vonultak össze ;úgy érzé ,hogy a gaz csábitót ,ki földi mennyét végkép feldúlta ,megfojtani támad kedv keblében . E pillanatban érinté füleit a kétségbeeső sikoltás a szomszéd szobából ;bero-hant ,s ájultan látta Teklát Andor karjaiban . Iszonyúbb látvány rá nem várhatott ;magán kívül ,böszülten rohant az ifjúra s erővel emelte öt el a leány mellől s terité végig a padozaton térdét mellére feszité ,kezei torkán ragadtak ,s az uracs egész alakja hosszas ideig gyönge növénykint reszketett a rázó karok alatt . Tán nem szabadult volna élve e karokbul ,ha e perczben a harangozó meg nem jelen ,ki álmélkodva látta e meglepő jelenetet ,s csak nagy nehezen tudta a dühében reszkető ácslegény kezeiből a holtra kékült ifjút megszabadítani. . Szoborkint állott a három férfi egymással szemközt ;Bojtora csudálkozva nézett egyikre és másikra ,s szemei a megfejtés kulcsát látszottak keresni ;azután az ájult leányt meglátván ,fájdalmas felkiáltással rohant feléje ,fölegyenesité ,ápolni ,éleszteni kezdé ...és mennyköcsapásul hatott rá a felfödözés ,melly Teklán szemébe ötlött . Andor néhány perczig lélekzetért küzdött ,s midőn legyökerzett lábait mozdithatá ,a közös zavart távozásra használta . György a szoba közepén állott ,szemeit két kezével elborítva ,mintha eszméletét iparkodnék összeszedni ;midőn e kezeket arczárói leemelte ,első pillanata a harangozóra esett ,ki e perczben szemeit rémletesen kimeresztve ugrott fel leánya mellől ,mintha életölő kígyót látott volna tagjairól maga felé tekergőzni ;teste hátra görnyedt s a fő a csudálkozva kimeredt szemekkel ,a szóra nyílt ajkakkal előre hajlott ;a kezek szertenyiló ujjaikkal elháritólag tévedeztek előre ,s a lábak a meggörnyedt térdekkel ,egyike elő ,másika hátra segitni s futni vonzódtak . Perczekig állt e helyzetben ,s belőle csak György felkiáltása rázta fel ,ki jajgatva veté magát a harangozó keblére :„Atyám ,atyám !a úgymond ,„lásd ,mivé lett leányod —mivé lettek éltem reményei !u  „Ki volt itt ?“kérdé Bojtora tompa hangon ,s durván taszitá félre az ifjút ;szemei rémletesen forogtak . „Ember !térj magadhoz válaszolt az ácslegény ;„ tekinteted irtóztató ,leányodnak segélyedre van szükségeS a szegény ifjú nem tudta ,hogy fájdalom és kétségbeesés az ö arczán is szintolly irtóztatólag tükrözi magát . „Ki volt itt ?”ismételé kérdését a harangozó s parancsoló kifejezéssel látszott feleletre várni . „ Andor ,a válaszolt az ácslegény . „ Andor ,a gazdag úrszülött ? Nem hiában volt tehát irthatlan gyülölség lelkem fenekén ez úri viperafajok iránt “szólt fogcsikorgatva a harangozó ,s arczának kifejezése nyomban megváltozott ;némi jelensége az álnyugalomnak tűnt fel vonásain ;leányához lépett ,ki folyvást mozdulatlanul feküdt a pamlagon ,bal kezét vállára illesztő s jobbját ég felé emelve ,ünnepélyesen szólalt fel :„Boszu !éltem egyedüli czélja boszu ,melly ez emberre nézve kínosabb legyen a halálnál ! Rémárnyakint üldözendem öt ;fölkeresem örömeinek legrejtettebb kútforrásait ,hogy mérget szivárogtassak beléjök ,melly életét pokolkinná tegye . Kétségbeesés üldözze öt !átok keljen nyomdokaiban I. .. Boszum az egész nemzetségre ...örökös ,kikeresett ,engesztelhetlen boszu !boszu !... Azután karán ragadá az ácslegényt ,ki a dúlt lelkű atya szörnyű esküjén némi kéjes örömet érzett ,s a leány mellé vonszoló öt . „Esküdjél velem !“szólt hozzá parancsoló hangon ,„esküdjél boszut !“ „Esküszöm [“ mond halk hangon az ifjú . „Nem !nem !én nem esküszöm ,nem tudom ,mit fogok tenni . Oh ,én rendkívül roszul vagyok ...de nem esküszöm !... Átkom kövesse öt !“ „Gyáva !“szólt a harangozó megvető hangnyomattal . —„Csak sírni tudsz !... S én nem szerettem -e e leányt jobban mindennél ?nem sze -retem -e most is jobban életemnél ,lelki üdvömnél ?... De ti csak könyezni tudtok !... Oh ,hogy testem részeit méregporrá nem törhetem ,vészszé tenni vele a levegőt a kölyök körül !...“ Teklát hasztalan iparkodtak ébreszteni . Bojtora orvosért ment ,mig György térdre hullva a pamlag előtt ,kábultan hevert elvesztett kedvese lábainál . —Ott találta öt ébredtekor a leány első pillantata . Tekla napokig ágyban feküdt ;atyja s az ácslegény ápolva forgolódtak körűié . Feddö vagy szemrehányó szó nem jött ki Bojtora ajkain ,de hallgatása a lányra nézve annál kinzóbb vala ,és sietteté ennek lezúzott lelkében egy rendkivüli határzat megérését . Szokatlan rendkívüli ünnepélyhez készültekNagy-Váradon ,melly a város minden lakosát eltöltő várakozással ,és számos a vidékről becsődült idegent figyelmes kíváncsisággal . Okát ez ünnepélyes készületeknek mintegy négy hónap előtt egy rendkívüli zivatar tévé meg ,mit —ez esemény akkor történetünk fonalán kívül esvén —nem említőnk ,s ez elmulasztást most pótoljuk utólagosan :a tömérdek erejű szél t. i. az egyik torony rokkant gerinczü keresztét lesodorta ,mellynek helyébe holnap volt más ékelendő ,mire a szükséges polczok és állomások az utolsó hetekben elkészültek . Sok volt a beszéd ,sok a mende-monda a fürge nyelvű városban ;minden száj s már napok óta a kávénénikék egész sergei ezen újság körül foglalkoztak ... Egy csapszékben a kérkedékeny nevű „ Páris patakja ” mellett ,(mivel érdemli meg ez az év hosszában legnagyobb részint száraz meder e nevezetet ,nem tudjuk ,hacsak a sűrű bokorzatok és rejthelyek által nem pártái hosszában ,hol a „ Páris rejtelmeidnek aljasabb jeleneteibe ülhető dolgokra könnyen akadhatnánk )..e csapszékben néhány fiatal egyént találunk azok közül ,kikkel e beszély folytában már néhányszor volt alkalmunk találkozni :a kőműves- és ácslegények legbátrabbai ,legelszántabbai voltak ezek ,kik a kereszt-föltevésre szükséges állások összeillesztése körül munkálódtak ,s most élénk beszédbe voltak merülve a holnap történendök felett . Középpontját e borozó társaságnak egy bemoeskolt papír színéhez hasonló arczu magas ,sovány alak tévé ,melly papirarczra azonban jellem vagy ész semmi értelmet nem jegyze ,olly üres volt tekintete . Ez egy Liptó megyei tót suhancz ,foglalatosságára nézve szinte ácslegény volt ,és azon néhány vetélytársak közül ,kik a kereszt beillesztöjének ajánlott díj elnyerésére csödültek ,ö választatott ki e szédítő munkára . Büszkén Ale a tót legény személyes fontosságának öntudatában ,s mindnyája előtt némi irigykedés tárgya volt ,mit a köztök folyt beszélgetés csekély töredékéből is megtudhatunk . „Hejh ,szomszéd ,ne igyál annnyit ,“mondá az egyik ,„mert ha holnap nem olly józan lesz a fejed ,mint egy vizes kannáé ,bizony rósz dolog volna ,bőrödben lenni. “ „Uhum !“válaszolt a tót legény nagy elmésen ,s poharát ajkaival hozá érintkezésbe . „Hadd el ,pajtás ,hadd igyék közbeszólt egy másik ,„ha lehull ,úgy sem ember fog elveszni. “ A legény haragos szemeket vetett a szólóra ;„Ha közel a toronyhoz meglátlak mondá ,„ fejedre ugróm ,buff ! „Mielőtt leesnél ,szétmállasz a levegőben válaszolt amaz ;s egy ital után folytatá :„de ugyan hogy mertél illy vékony csontváz létedre e nyaktörő munkába fogni ,koma ?!t  „Könnyenválaszolt helyette a legények egyike ,„hisz oüy nyurga ,hogy csak a torony mellé kell állnia ,s ha hosszú két szénvonóját kinyújtja ,onnan is beillesztheti a keresztet . „Ha pedig le találna pottyanni szólt egy harmadik ,„ illy léha árnyék könnyedén szállna a földre ,mint a toll ,a nélkül ,hogy csak bordája meghajtanék . „Vagy a szél elhordaná a harmadik határba jegyzé meg a negyedik . „ügy is lesz ,ha a keresztbe nem kapaszkodik a csont-hústalan emberdarab mondának többen gúnyolódva . „Tak ,tak ! —uhum !válaszolt mindezekre igen elmésen a tót legény . Most a korcsmáros foglalt helyet a beszélők közt ,egy vidám piros arczu ,terjedelmes kövérségü férfiú ,s a beszéd továbbá is e napi érdekű tárgy körül forgott . A korcsmáros történeteket beszélt el ,mellyeknél —állítása szerint —mindenütt jelen volt ,bár ezt neki ,mert ötmindenki szerfelett dicsekvönek ismerte ,senki sem hívé ,melly történetek gyászosan rajzóiénak némelly szörnyű halál-esetet illy kereszt-föltevések körül . A tót legény rendkívüli figyelmet árult el ,s minél többel szaporító a korcsmáros elmondott történetei számát ,e legénynek annál feszültebb lön figyelme ,színe annál sápadtabb ,sőt végre némi borzongás járta tagjait keresztül . A többi legények észrevevék e fejlengö szepegést ,s annál inkább unszolók a korcsmárost további beszédre ,s magok is iparkodtak a szörnyű halált minél borzasztóbb színekben tüntetni elő s a veszély nagyságát ,majdnem elkerülhetlenségét ,minél inkább kiemelni ,úgy hogy a közbeszoritott legénynek lassankint minden bátorsága megfutamodott . „Úgy van mondá a korcsmáros ,„a veszély illy merények körül olly könnyen áll elő !... Egy .történetet kell még elmondanom ,melly ugyanezen székes-egyház tornyán ment véghez ,midőn rá először illesztőnek keresztet  Mindnyájan szorosan körülfogák a korcsmárost ,s a tót legény akadozó lélekzettel fúródott többi társai közé ,olly félelemmel ,hogy még hátát is egy mellette ülőnek vállához iparkodott rejteni . „Magas e torony ,“ folytató beszédét a korcsmaros ,„s a mellett még dombon is áll !... Egy sokat tapasztalt ,józan ,erős fejű ács lakott az időben Nagy-Váradon ,kinek három leánya s egyetlen egy igen derék fija volt ;mindkettő együtt dolgozott az egyház födezetén ,s midőn a kereszteket rakták fel ,a fiú nem hagyott békét atyjának ,hogy az egyik torony kereszjét föltenni engedje át neki . Nem hajlott elejénte a gondos atya e kérésre ,mellyben csak gyermekes kapzsiságot s inkább vakmerőséget ,mint bátorságot láta ;utóbb azonban megingató őt fija szakadatlan unszolgatása ,s úgy egyeztek meg ,hogy együtt menjenek a torony csúcsára .... Az atya elől ment ,s utána a fiú a létra fokain ,melly a legfelső állástól a torony gombjáig vezetett ;...majd felértek már ,midőn a fiú borzasztó örömmel elkaczagta magát s kéjelgve felszólalt :„Ah ,atyám !atyám !milly szép ,milly dicső itt I milly gyönyörűen énekelnek az angyalok !milly szépen röpkédnek körül arany szárnyaikkal ...!“Az atyát kínos borzalom szállta meg ;de veszteni nem volt ideje ;a választás csak kettő között volt :egyikőjöknek veszni ,vagy mind a kettőnek !... S ő férj és még három gyermek atyja ,egyedüli gyámola volt ! A szükség irtóztató határzatot költött lelkében :lábát rúgásra vonta össze s egész erejéből irányzott ütést szédelgő fijához ,Ó  ki már kezeit kezdő nyújtani feléje ,hogy ruhájába kapaszkodjék s tán öt is magával rántsa ! Az alant bámuló népcsoport jajt kiálta ... S azon perczben szétzúzva feküdt a vakmerő fiú a torony aljában . —Illyen idős lehetett ,mint kelmed ,atyafi !“fejezte be szavait a korcsmáros ,a tót legényre mutatván ,ki saját sápadságanál is sá- pádtabb lön ,s nyöszörögve kelt föl az asztaltól ,mint ki helyét nem leli ,s járdáit néhány perczig fel s alá a szobában ,mialatt a korcsmáros folytatá :„De még ezzel nem volt befejezve a szerencsétlenség !“ „Még nem ?“fohászkodott a tót legény ,és sopánkodva emelte szemeit ég felé ,s testében úgy ingadozott ,mintha épen nem volna szükség magasra másznia ,hogy elszédüljön . „Az atya nem bírt azon hideg vérrel folytatá a korcsmáros ,„hogy iszonyú tette iszonyú helyzetében öt rendkívül meg ne zavarná ;felkapaszkodott ugyan a létra tetejére ,s a keresztet kezébe fogta ,de ott egyszerre tétovázni ,ingadozni kezde s mindenek borzalmára hangosan kiáltozá :„Fijam ,fijam !mellyik lyukba tegyem ?a ... A másik perczben összetört tetemei fija holtteste mellett hevertek  A tót legény igen igen szepegve hanyatlott egy székre ,s két kezével hosszú szöszhaja közt kuszálgatván ,siralmas képpel fohászkodott :„Száz forint —száz forintI ..,és ha még annyi volna is ,mikor csak egy életem van ! „Hogyan érzed magad ,felföldi szomszéd ?“ kérdé a legények egyike ,jó izün hunyorogván a tót suhancz szepegése felett . „Buff !nem jól válaszolt a kérdezett ,s meredt szemmel széttekintett és összerázkódék ,mintha hátán hideg gyík másznék keresztül ;„csapiáros ,adjon csak egy félmeszely pályinkát . „De már jól van dolga ingerkedtek a többiek körűié ,„ már kiadott a boron s papramorgót iszik ,amit tulajdonkép nem volna szabad annak innia ,kinek kereszttel van dolga . „Uhum !”szólt a körülvett legény vontatott hangon ,miután az oda nyújtott italt egy hajtásra legördité torkán ,„jó biz ez !” „Tehát csak felmászol holnap a torony hegyibe kérdé ismét az egyik ,„hogy az imént emlegetett ácsfiu sorsára juss ? „Mássza meg biz a varjú a tornyát mond a megijedt legény ,„én majd inkább alulról fogom nézni ... Nagyon álmos vagyok . Jó éjszakát ! —-Eltávozott és hahota hangzott utána . Alig ment néhány lépésnyire a csapszéktöl ,midőn karját érintetni érezé ;összeborzadt ,Egy sápadt arczu fiatal legény szőlitá meg :„Igazán nem fogod a keresztet föltenni ?“ „Én ?én a toronyra mászszak ?“ felelt a kérdezett ,„nem én ,ha csak A nem mászik az én hátamra ? „Jól van ,válaszolt amaz ,„én neked a kitett dijt kezedbe adom ,ha megmásolt akaratodrul holnap azon perczig ,mikor dologhoz kellene látni ,nem szólasz semmit. “ „Hát aztán ?kérdé a tót . „A többire ne legyen gondod ;magam szeretném e dolgot elvégezni ,mondá a feltartóztató . „De a díjról bizonyos vagyok ? ,Akár előre kezedbe adjam . „Hallgatok mint a kárász ,“ felelt az ex -kereszt -toronyra -tüzö . „Holnap annak idején jelenj meg a toronyban ,mondá a másik ,s búcsúra intett kezével . „Nem ,nem !felszólalt a tót s karját a távozni akarónak karjába fűzé . „Na mi baj ?kérdé emez . „Könnyen eszedbe juthatna ,holnapig másra gondolni magadat ,addig együtt maradunk  „Ne félj ,barátom !“ felelt a másik keserű mosolylyal ,s szavait kebléből erőszakosan feltörő sóhaj kisérte . Bojtora korán fölkelt ;a toronyba kellett sietnie s rendeléseket tenni úri vendégek elfogadására . Mielőtt távoznék ,összekulcsolt kezekkel állt meg leánya fekhelye előtt ,fohász röppent el ajkiröl s szerető csókot nyomott a szunnyadó homlokára . Tekla nem aludt ;de félt ,szemeit atyjára felnyitni ,s szótlanul hagyá őt maga mellől eltávozni . E napot ő rég leste ,rég várta ,óhajtotta ! Kínzott lelkének a tartózkodás atyja szemei előtt türhetlenné vált ...távoznia kellett vesztett ártatlansága színhelyéről ! Az utolsó együttlét óta Andorral nem kelhetett ki ágyából ,erejét e mai napra kímélte ,gyűjtögette . Alig távozott el atyja ,tűstint felnyitá álomtalanul csukódott szemeit ,s az öreg asszonyt szólította ,ki ápolóul volt mellé fogadva ;...vétkes ápolója volt e nő egykor a szerelemnek is ,mellyet Tekla és Andor közt közbejáró szolgálata által nem kis mértékben előmozdított . „Sokkal jobban érzem magam ,“szólt e nőhöz Tekla ,arczának vidám kifejezést adni iparkodva ,„délig bizonyosan nem lesz rád szűkségém . Szeretnéd ,tudom ,látni a mai ünnepélyt ;bátran mehetsz szemlélésére. ”A nő ezt nem hagyá kétszer mondatni magának ,s csakhamar kész volt a távozásra .... „Hallod -e ,Klári ,”szólt hozzá Tekla ,midőn a távozó keze már az ajtó kilincsén nyugodott ,„ legkisebb aggályt se csinálj magadnak ,épen nem lesz szükség délig haza jönöd. ” Tekla fölkelt ,felöltözött . Magatartásában bizonyos hideg merevség ,föltétien eltökéltség uralkodott ,melly kétségbeesett határozatoknak szokott lenni kísérője. ,. S illyen volt a határozat ,mellyet lelke az utolsó három nap alatt ériele . Mozgonyszerűleg járt a szobában ,mindent szépen elrendezett ...azután asztalhoz ült és irt ....búcsúlevelet irt atyjához . E leány nem volt nagyon érzékeny szívű ;de jelenleg hiúsága halálosan volt sértve ,jó neve a világ előtt tönkre téve ;e világban öröm rá nézve nem létezhetett többé ,minden vágyait ,minden ohajtásit és reményeit temetve látta ! Keserű boszuság volt ,a mit érzett ;de mély ,öldöklő ,elviselhetlen keserűségül. .. S ő úgy hitte ,hogy hideg megfontolás után cselekszik mindent ... Csak midőn a levelet atyjához befejező ,eredtek meg könyei ,s egy óránál tovább keservesen zokogott . Azután ,mintha egyszerre összeszedné magát ,megtorló könyes szemeit ,pénzzel telt erszényt vön magához s a házat odahagyta . Tömérdek ember zsibongott a pompás téren ,melly a székes-egyház előtt elterül ,mindnyája áhitatos kíváncsisággal várta a borzasztó látványt ,melly véghez menni fog ... Tekla a nép közé vegyült és sokáig bolyongott fel s alá ,alig tudva ,mit cselekszik ,félig eszméletlenül s külsején mégis hideg egykedvűség jeleit viselve . Itt-ott némi suttogó hangokat hallott maga körül ,mellyek rája vonatkoztak s mellyekre elpirult ,s lelkének elkeseredettsége még égetőbb lön . —Egyszerre Eszter mellett látja magát ,ki a népség közt férje ,a kapitányi czitnmel nyugalmazott hadnagy ,karján sétálgatott . Tekla mosolyt erőtetett ajkaira és üdvözlőleg közeledett feléje ,hangosan nevezvén őtbarátnéjának . Eszter megvető gúnynyal tekintett rá . „Micsoda asszony ez ?“kérdé férje lenézöleg ,midőn neje arczán a kellemetlen kifejezést észrevette . „Nem ismerem !“válaszolt csípősen Eszter . Tekla eltántorgott . A torony belsejében úri nép volt összegyűlve ,köztök Bojtora ,György és a tót legény . Aharan gok zúgtak ,az ünnepi tény közeledtét hirdetve a városnak ,s a gyönge épületü homlokfal mind két toronynyal együt ingadozott . A tót legény reszketett ,mintha csúcsán ülne az ingadozó toronynak ,s karjai görcsösen tapadtak Györgyhöz . „Most szólj !“szólt hozzá György ,midőn a harangzúgás megszűnt . S a legény előállott és mondá ,hogy öt bátorsága a felvállalt merényhez tökéletesen elhagyta . Mindnyájan elbámultak szavain ,s nem egy ajak készüle feddésre ,dorgálásra ,sőt kényszerítő szavakra ,mellyeket azonban György felszólalása elnémított ,ki nyilatkoztató ,hogy ő kész leend a keresztet feltüzni ;ajánlata kevés szóváltás után elfogadtatott . Az utóbbi napokban gyakran láták öt a toronycsúcsra készített álláson kísérleteket tenni ,sőt egy nappal előbb nagy néptömeg láttára a kifeszitett létra legmagasabb fokára is felhágott ,mi a jelenlevőket meggyőzé ,hogy a merény véghez vitelére elegendő előkészülettel bir . Csak Bojtora hallá ez ajánlatot György részéről rendkívüli megütközéssel ,és hosszas szóvitába került ,míg rávehető volt ,hogy a szeretett ifjút erőszakkal vissza ne tartóztassa . Az összegyűlt népsereg elfojtott lélekzettel várta a történendőket . Egyszerre két alak tűnt fel a külső állomáson ,s hangos felkiáltás nyaltatott üdvözletökre ;a harangozöt deli alakjáról sokan e magasban is megismerték .... A két férfi hosszasan tartá egymást forrón átölelve . „Őr-angyalod vezesse lépteidet !a szólt a harangozó ,áldó kezét terjesztvén ki az ifjú felett ,s izmos karjai a kötelekkel és támaszokkal megerősített hosszú létrához tapadtak ,mellyeken György csöndes biztos léptekkel haladt a toronygömb csúcsára . Alant mély csend uralkodott ;sok arczon halálsápadság terült el ;minden szem az ifjúra volt függesztve ,s a lélekzet elfojtatott . A szédítő magasban függött az ifjú ,megragadó a keresztet ,és ...harsány örömriváflgás hirdeté üdvözölve ,hogy a munka bevégeztetett . Most színes selyem zsinegen széles ezüst tál —cza csigáztatott fel ,mellyen kristály-palaczkokban piros és aranyszínű bor csillogott ,körülövezve tizenkét pohár által ,mindenike apró virágfüzérekkel ékesítve ,mellyek alul egy-egy bevésett mondat volt olvasható . „A honatyákért !“dördült meg a férfias hang a torony csúcsáról . A pohár tartalmától ürítve ,messze repült a toronycsúcsról a püspöki kert gesztenyefái közé . S a sokaság utána harsogtatá „éljenét  Egymás után ürültek a poharak ,a toronytelörül leharsogtatott áldomások kíséretében ,s a népsereg minden felkiáltást harsány »éljen “szóval kisért . György a szédítő helyzetben alig egy pár láb —nyi téren talpra állott ;a hatodik poharat emelte fel ... Tekintetét mindeddig a magasban jártatá ;de most egyszerre ,ellenállhatlan erőiül vonatva ,a földre tekintett ,szemei egy pontra merevültek ,s testével félig előre hajolt a falkerités felé ,melly a püspöki lak melletti terjedelmes kertet környezé . E látvány borzasztó volt ! Még borzasztóbb ,véringerlőbb ,széditöbb volt Györgyre nézve ,a mit látott . Tekla alakját látta ott ellebegni ,megtörtén ,ingadozva tovább vonulni kifelé a városbul ...sas-szemei folyvást kisérték . A népsereg iszonyú csendben ,lélek —zet nélkül függesztő szemeit e megmagyarázhatlanul vakmerő állásra ,mellyben György perczekig maradt mozdulatlanul . —Most a kert szögletén eltűnt a távozó alak szemei elöl ,mellyeket György vontatva s lassan jártatott végig a késilés hosszában visszafelé . Egyszerre alakja egészen más állást vön ,előre görnyedt helyzetéből hirtelen visszapattant ,mintha rémszörny emel-kedett volna előtte ... A fal mellett Andort látta meg ! Poharát magasra emelte ,s szörnyű hangon ,melly a népet borzalommal töltötte el ,orditá :„ Átok !átok a csábítókra !az ártatlanság feldúlóira !átok Valday Andorra !s poharát az ifjú felé sujtá karja teljes erejéből és olly iszonyú biztossággal ,hogy Andor ,fején sujtatva ,holtul terült el a gyeppázsiton . De Györgyöt rémit káprázat ragadta meg ,s az alant bámuló sokaság borzadva vette észre inogni kezdő állásából ,hogy szédülés környezi ... —Andor elterülve feküdt a pázsiton ;s úgy tetszett Györgynek mégis ,mintha mellette a földbűi egy másik alak emelkednék fel véres fővel s amahoz egészen hasonló ,s mintha gúnyoló arczczal tekintene fel rá ... Ö uj poharat emelt ,és mellén sujtá a káprázatot ,melly az ütésre szinte a gyepre dűlt ;de a két holttest mellett egy harmadik emelkedett fenyegető alakkal ,s fején és mellén vérforrásokkal ... György uj hajítással sujtá agyon ezt is ...s meg egy negyediket. . »meg egy ötödiket ,mellyeket azonban folyvást uj és egyre rémitöbb alakok váltottak fel ... Végre az egész levegő vértengernek látszott előtte ,méllyben holttestek úszkálnak s melly felett ijesztő alakok lebegnek ,mindnyájan Andorhoz hasonlítók . „Örökké akarsz -e élni ,buján szaporodó sátánfaj !?riadt fel magán kívül ,s karjait kiterjesztő a levegőben és borzasztóan hadarászott.Bojtora testében a vér fagyott meg ;néhányszor szólitá csillapítótag szelíden Györgyöt nevén ;de szava ebben legkisebb figyelmet sem ébreszte . Elszántan ,hogy önveszélyével is megmenti öt ,tévé lábát a létra első fokára ,s fölmenni szándékozott . Iszonyú sikoltás hasgatá meg a levegőt ... Bojtora föltekintett ;...a hit jele ,a szent kereszt ,ott álla a toronycsúcson pusztán egyedül ! A harangozó lesietett a toronybul ,mellynek alján nagy embercsoport tolonga két zúzott test körül ,s csak nehezen juthatott a sűrű tömeg közepébe ,hol épen azon pillanatban emeltetett hintóba Valday Andor . Halálsápadtan és keserűn könyezve tolongott e hintó körül Gazsi ,a megsebesítettnek hű szolgája ;erőszakkal követelt helyet magának a kocsi belsejében ,ura mellett ,kinek aléltan lecsüggő kezét csóközönnel árasztá el ;de az orvos és egy nagybátya által ,kik Andort karjaikba vevék ,visszatiltatott . Mint midőn szerető gyermeket zársz el beteg szüle ápolásától ,olly csüggeteg búval vonult vissza Gazsi a hintó lépcsejétöl ;azt hivé ,urának nálánál e perczben senki nem lehet hűbb gondviselője . Bojtorát pillantó meg ,s élénken szökött hozzá . „Lássa ,mivé lett jó uram !“szólt a harangozóhoz ,jobbját két kezével megragadván ,„ kegyed ismerte öt ;tudja ,hogy nincs a világon jobb ember ,mint ö ,nincs kit én hálásabban szeressek !“Bojtora e csoportban mást keresett ;kirázni iparkodott karját a fiú kezeiből ,ki annál szorosabban fűzé azt magához . „Jöjön velemszólt továbbá ,uráhozi föltétien ragaszkodásában azt hívén ,hogy egyedül annak bal esete képes mindenkinek részvétét fölgerjeszteni ;„jöjön velem ,hiszen kegyed is nagyon szereti öt ;hiszen együtt csinálták egykor ama szép zenét e toronyban ,melly uj világot nyitott lelkem előtt ,melly engem szeretett uram ismeretségéhez vezete ... Jöjön velem ;majd bebocsátnak bennünket ágya mellé ,s látni fogjuk ,mint tér újra élet ájult tagjaiba ,mint nyitja fel kedves szemeit ,és szólitand szép szavával nevemen ,s szólitandja kegyedet is. .. Jöjön ,jöjön ,vigasztaljuk egymást !“ Bojtora erőszakosan rázta le magáról a czigány fiút ,s egy másik csoport felé közeledett ,melly György szétzúzott tetemét vette körül . Gazsi utána lépett :„Tehát elhagy bennünket ,szólt szomorúan ,„most midőn vigasztalásra s részvétre van szükségünk ?... A jó Isten majd megsegít ;hisz az orvos mondá ,hogy jó uramnak még nem mond le életéröl  Hirtelen fordult vissza a harangozó ;„Hogyan ,tehát urad nem halt meg ?”kérdé a szolgát . „Nem ,hála az égnek !”válaszolt Gazsi ,„a szörnyű csapás nem érte öt halálosan. ” „Menj tehát ,s mondd meg vigasztalásául ,hogy az én csapásom majd jobban fogja sújtani !... És ha száz élete volna ,boszumat el nem kerülendi ,mellyet csak halála fog kioltani. ”Gazsi meglepetve nézte a harangozót ,kinek tekintetét keserű gyűlölség rémletessé fejlesztette ;ö e magaviselet okát meg nem foghatá ,mert hvatva nem lévén a dolgokba ,mellyek Bojtora sValday Andor közt előfordultak ,e két férfit egymás barátjának tekintette . A hintó e közben lassú léptekkel messzebbre távozott . Gazsi ,elfordítván csudálkozó tekintetét a harangozórul ,körülnézett ,s gyors szaladással iparkodott a hintót utólérni ,hol miután a kocsistól ura hogyléte iránt forrő részvéttel tudakozódék ,a hátsó ülésre kapaszkodott ,s ragaszkodó szivének nagy megnyugvásul szolgált ,a szerencsétlen Andorhoz legalább e helyzetben közelebb lehetni . Bojtora György tetemeit egészen összezúzva találta ,belölök az élet végszikrája is kiköltözött . A látvány ez atyailag szerető szívre mélyen megható volt ;de legyőzte keservét ,s rendelést tön ,hogy a szerencsétlennek teste hely színéről eltakaríttassék . Temetése más napra határoztatott . Arczán és külsején önmagától erélylyel kiküzdött nyugalom mutatkozott ,míg keblét égető fájdalom s kiolthatlan boszuvágy marczongolta ;—így ért lakába a harangozó ,hol rája új keserv várakozott Az egész lak elhagyatva volt és ma-gányosan ;Tekla szobájába lépett ,s megütközve látta leánya távullétét ;nevén szólitá őt és Klárát az öreg gazdasszonyt ,de szavára sem szobákban ,sem udvaron és kertben nem jött felelet ”Nem tudta ,mit jelentsen ez ,holott távoztakor ágyban hagyta honn leányát .... Az asztalon fekvő levél szemébe tűnt ,Tekla írásával s hozzá czímezve ;gyorsan szakitá fel s bal sejtelem közt kezde olvasásához . A levél így hangzott : „Kedves atyám ! Miután szivének ,melly engem olly meghálálhatlanul szeretett mindenkor ,a legnagyobb keservet okozám ,és szégyent hozék enmagam fejére ,melly az életet a legjobb atya szemei előtt elviselhetlenné teszi ,menekülni ipar-kodom lelkismeretem szemrehányásitól ,menekülni legalább attól ,hogy perczenkint lássam szeretett vonásain a bút ,mellyet engedetlenségem és vétkem okozott .... Eltávozom ;távoznom kell a legjobb atyai háztól !... Ne vélje ,szeretett jóatyám ,hogy kétségbesésem olly lépésre tántorítson ,melly egyedül megjobbithatlan ,helyrepótolhatlan ez életben . Oh ,nem ! Bár mint vágyik e roncsolt szív a szabaditó halál után ,de élni fogok ,hogy botlásomért bűnhődjem ,élni ,hogy az időt elérjem ,mellyben atyám teljes bocsánatát megnyerni remélhetem .... Igaz bünbánat kiengesztel Istennel ,kiengesztelhet tehát az emberekkel is .... Egyetlen szemrehányó hangot sem hallék kegyedtől ,legjobb atyám !fogadja forró hálámat értté ;de mifiél kimélőbb volt irántam ,annál fájdalmasban érezérn ,hogy az atyai keserv mélyen emészti szerető szivét . Ezt el nem viselhetémMikorra e levelet olvassa ,szülő  helyemtől messze leszek . Ne keressen ;nem fog feltalálni .... S ha majd egykor a szenvedések által tisztult szívvel ,lélekkel eléje lépek ,ugy -e ,hogy á megbünhödött kebelt nem érendi további büntetés az atya fájdalmaiban ? Adja Isten ,hogy a kín időszaka ,melly e boldog percztől elválaszt ,minél hamarább lefolyjon .... Atyám !atyám Isten veled !” Az uj fájdalom e szilárd lélek erejét is megtörte ,kezeit összekulcsolva feszité keblére ,mellynek erőszakosan feltörő fohászai mutatók ,milly nehéz e küzdelemben megnyugvásra találnia . Székre hanyatlott ,s midőn az elpusztult lakban széttekinte ,és a leánya mellett György társaságában töltött egykori boldog órák eszébe jutottak ,lehe.tlen volt kifakadó könycsepeit elfojtania . Az ajtó megnyílt ,és István ,György atyja ,lépett a szobába ;égő arcza ,kidüledt szemei azt mutaták ,mintha tán fija halálának gyászhíre is korhelykedés közepett lepte volna meg . Kábán meredtek Bojtorára e szemek a bozontos hajfür-tök alul ,mellyek halántékit környezők ,s úgy látszott ,a nedv ,mellyben fürödnek ,nem az atyai fájdalom könyüje . „ István —szerencsétlen atya !szólt eléje megindulva a harangozó . „Meghalt a fijam ,”mondá az érkezett tompa s rekedt hangon ,„leesett a torony keresztéről ,és meghalt !” Az eltompult érzéstelenség e hangjaira lehetlen volt Bojtorának boszankodást nem éreznie ,mellynek azonban kiméletessége szabad folyamot adnia nem engedé ;néhány vigasztaló szót szóla . „Vigasztalódjam ?hiszen olly szomorú vagyok ,”szólt előbbi hangján az érkezett . „De hogyan ne lennék szomorú ,midőn a fijam meghalt ..? Ah ,itt viszik az ablak alatt holt tetemeit még egyszer azon szállásra ,honnan ha elhordják őt ,a szegény nyomorult Istvánnak is ki kell költöznie. ... Ki fog most gondoskodni öreg napjaimról ? Bojtora az utczára indult. beborítva hozták itt György testét . Bojtora azok .kaput tárt a menetnek s beszóütá a vivőket . „Máskép vártam ez ifjút rövid nap házamba lépni ,”szólt búsan ,midőn a holttest házéba letéteték ,„mint boldog vőlegényét ártatlan leányomnak . Hadd mutassam ki legalább atyai szeretetemet iránta a végtiszteletben ,mellyet házamnál nyerend. ” A halott gyászravatalra téríttetett ,kinek a harangozó sorsához mért tisztes eltemettetéséről gondoskodott ... Ezen ember nem volt határzatiban elhirtelenkedő ,s míg a felöl aggódott ,milly lépéseket tegyen ,hogy leányának minél biztosabban juthasson nyomaira ,e bú és aggalom közepeit némi nyugasztaló pont jutott lelkének eme gyászos foglalatosságokban . Valday Andort a toronytetörül lesújtott pohár nem találta halálosan :fövege az ütés erejét ,melly fejét különben is csak rézsunt érinté ,nagyon gyöngítette ;az orvosok bizonyos gyógyulás reményével biztaták a rokonokat ,kik közelébe csoportoztak . Gazsi egy perezre sem távozott ura mellől ,mig sebe vizsgálatával az orvosok foglalkoztak ,s ö volt első ,ki zajos örömkitöréssel rohant Andór fekhelyéhez ,és térdre hullva hínté el megragadt jobbját csókjaival ,midőn emez hosszú ájulásából felocsúdva ,szemeit legelőször felnyitá ;búsan távozott a szobából az orvosi parancsra ,melly Andornak csendet és zajtalan nyugalmat rendele . S eszébe jutottak a harangozó fenyegető szavai ;lelkét ellenállhatatlanul ragadta meg a jelenet ,midőn Bojtorát szenvedélytől dúlt arczczal .látta maga előtt ;fülében az engesztelhetlen boszu esküje zúgott ,melly szeretett és féltett ura iránti halálos gyűlöletének volt tolmácsolója . E gyűlölet és boszu okát nem értheté ;de lehetlen volt megnyugodnia ,mielőtt iránta felvilágosulást nem nyert . Alkonyat felé elvonult beteg ura hűn őrzött küszöbétől ,s egyenest Bojtorához sietett . A harangozóval rövid percznyi beszélgetés elég volt arra ,hogy ennek engesztelhetlen boszuja felől bizonyossá legyen ;szivét a várt megnyugvás helyett uj aggalom és rettegés tölté el ura élete iránt . A természeti éles ész ,majdnem csalhatlannak mondható tapintat ,melly e fiúnak sajátja volt ,teljesen meggyőzé öt ,hogy itt nem olly mindennapi emberrel áll szemközt ,ki hirtelen lobbanó s hirtelen kialvó szenvedélyének harsogó szóhalmazzal eszközli meghűlését ;át-látta ,hogy mit e férfiú mond ,és mit néma hallgatásával sejtet ,a szó lelke fenekén meggyökerzett érzelmeinek tolmácsolója . Remegve tért haza . Andor beteg ágya mellett Eszter és férje s egy közel rokon és nagybátya voltak gyülekezve ;Gazsi közéjük lépett ,s elöadá mind azt ,mi szivét ura iránt remegésben tartotta ,s félelem és szeretet olly ékesszólóvá kenték föl ajkait ,hogy mindnyájan ijedve láták által ,mennyire félelmes Andorra nézve a harangozó . Mig egy részről a mélyen sértett atya boszujának oka tudva volt előttük ,ismerék egyszersmind hírből e férfiút ,kinek szilárd és hajthatlau lelkülete közbeszéd tárgya volt a városban ;tudták ,hogy ö többet tesz ,mint beszél ,és semmit sem mond ,mit véghez vinni eltökélt akarattal nem birna ;mindnyájan osztoztak a hü szolga félelmében s rövid tanácskozásban elhatárzák ,Andor egésségi állapotát egyelőre nem csak titokban tartani ,de sőt hírét terjeszteni a városban ,hogy kapott fejsebe életét folyvást veszély kétségei közt tartja . E hir által pillanatra elháritni akarák Bojtora boszuját a féltett ifjúról ,melly ármányt annál inkább helyén levőnek találtak ,mert a nagybátya még azon nap alkalmat keresett ,szót váltani Bojtárával ,s teljesen meggyőződök ,hogy mind az ,mitől Gazsi hun ragaszkodó szíve remeg ,alapos okokkal bir.Egyelőre azonban felesleges volt gondoskodásuk . Való ,hogy Bojtora keblét engesztelhetlen boszu dagasztó ,melly megnyugvást csak a halálban találhata ,vagy ollyasmiben ,mi a halálnál is keserűbb lehet ;de ez erőteljes kebelben a legrombolóbb szenvedély sem uralkodott vakon :benne a boszu nem vétkes indulatul ápoltatott ;magasztos erény képében tűnt fel az előtte ,mint India hövérü gyermeke előtt ,meliynek hódolnia nem bűn ,nem rosztett ,hanem szent kötelesség ! Leányától és egy szeretett ifjútól boldogság és élet raboltatott el ;s keblében az első perczben ,melly neki a mai gyászeset után szabad és nyugalmas föllélegzést engede ,magasztos és dönthetlen meggyőződés sarjadzott fel ,hogy mind ezért viszont boldogságot vagy életet kell áldoznia boldogságot ,ha volna valami ,mihez gyulölségének tárgya olly hő lánggal ragaszkodik ,hogy attól megfosztatnia az élet vesztésénél nagyobb kín lenne ,—vagy életet legalább ,ha nincs nagyobb kincse ,melylyet tőle elrabolni a halálnál keserűbb szenvedés volna . S épen e gondolkozásmód okozá ,hogy Bojtora nem szenvedélytől vakon rohanni ostorzott ifjonca gyanánt engedé át magát keble égető boszúvágyának ;nem ;mit az erényről állítunk ,hogy az a cselekvésnek szent elvek higgadt megfontolásából éredő gyakorlata ,ollyan volt e férfiú boszuja is :hideg ,megfontolt ,eszélyesen kiszámító ,de szilárd és megdönthetien . Részvevő néptömeg volt György hűlt tetemeinek a végnyughelyre elkiséröje . A koporsót legközelebb két férfi követé födetlen fővel :a harangozó az elfojtott bú megható nyugalmával arczulatán ,némán ,csöndes szilárd léptekkel ,szemeit földre s váltogatva az elüttök vitt koporsóra függesztve ,kénytelenül ;mellette megtört léptekkel ingadozva haladt István ,a halottnak atyja ,csüggeteg lélek fájdalmas siránkozásával ,szakadatlan jajgatás között .... A temetés véghez ment ,s a kiséret a sirkertből visszavonult . Bojtora összekulcsolt kezekkelállt .a fris hant előtt ,mellynek kis keresztjét a siránkozó atya csillapithatlanul kitörő fájdalom közt kulcsolgatá keresztül ,s tőle elválhatlannak látszott ;...e fájdalmas zokogás ,ez ordítva jajgatás nyers és vad létekről tön tanúságot ;... István nem egyedül elvesztett egyetlen gyermekét ,de leginkább gyámoltalan élete táplálóját siratta ,s jajgatása csak akkor csillapult valamennyire ,midőn a harangozó biztató s vigasztaló szavát hallá ,ki neki jövendője iránt tehetsége szerinti gondoskodást igére ... Alkonyat közelgett ,midőn a város felé viszszaérkeztek . „Fijam !fijam !”kiáltott feljajgatva István ,„ki fog most engem táplálni ,ki fog űgyefogyott életemre gondot viselni ?” „Haháha !kaczagott mélyen keserű gúnynyal Bojtora ,„légy nyugodt ,öreg !hisz ez az élet olly szép ,olly kedves ,benne minden olly szent renddel megy ,épen a mint mehet ... Egy gazdag urfi a szerencse kegyeinek halmozása közt kissé meg-unja magát ,szórakozást keres ,mulatságot hajhász ,s ki ne találna szórakozást és mulatságot ,ki az élet Örömeinek kapuit telt erszénynyel csörgeti meg ? S a gazdag urfi néhány napig meglehetősen mulatá magát ,melly csak négy szegény ember életörömeinek feldúlásába került ... Oh ,milly szép és jó ez élet ! Légy nyugodt ,öreg barátom !...lásd ,a gazdag urfi már kimulatta magát !a mulatság befejezéséül jó Györgyünk sírfenéken aluszsza örök álmát ;leányomnak le-gyilkolva életörömei ;te pedig —te elmehetsz koldulni !....nekem még marad némi szerepem hátra !...menj ,öreg ,menj koldulni ! A keserű szavakat keserű gúnykaczaj kisérte ,mellynek hallatára István megdöbbenve forditá a harangozóra szemeit ,kinek azonban rövid per ezekre fölhevült arczulatán ismét az előbbi nyugalom foglalt helyet ... De a hallott szavak Istvánra nem vélt benyomást gyakoroltak :„Koldulni ?ismételd félig magában ,„oh ,ez örömteljes kilátás !...s mégis mi maradt hátra számomra a koldusbotnál ?” István ,a mámorhoz szokott ember ,másfél napot tölte józanul ,s lelkét a bú annál keservesben ,kiállhatlanul terhelé . Vigasztalást kellett keresnie ,s ezt mind eddig a bor kábító erejében találta fel évek lefolyása alatt ... Alig érkeztek haza Bojtorával ,a legelső alkalmat használta ,hogy őrszemei elöl megszökhessen ,s mint kinek nyomait ellenség üldözi ,sietett egy távulabb eső csapszék felé ” Mit az emberek egymás megrontásában teljes sükerig véghez nem vihetnek ,a véletlenség ,a sors avatja mágát a játékba ,s fényesen fejezi be a szépen kezdetteket . A véletlen és a sors pedig ismét embereket választ eszközökül ,hogy a nagy tettek dicsősége folyvást a nem mellett maradjon. .. Ne szégyeljük az igaz szóért magunkat :a bűnmag nem annyira az egyes emberek-ben ,hanem a társas szerkezetben van . Illy véletlennek eszközlése volt ,hogy a csapszékben ,mellybe István lépe ,néhány koldus volt összegyűlve ,egyének ,kiket munkától és hasznos foglalkozástól nem kór vagy tehetlenség ,hanem tunyaság és megrögzött korhelység ijesztett vissza ,kik minél kevesbbé érdemlik az emberbaráti irgalom jótékony cselekedetit ,annál több módjait ismerik a csalárdkodó ármánynak azt a könyörülöktül kicsikarni . Ez emberek erszénye pénzzel tömött volt ,s a legutolsó s legnyomorultabb helyzetben ,mellybe embert a társasági visszásságok taszíthatják ,gúnykaczajt ütöttek élet és világ felett ,az állapotok minden fokozatait ostorozót . „Ez az élet !” ismételék vig danákban ,„szép ,dicső ,felséges élet ! A gazdag bennünket ,mi viszont kaczagjuk a gazdagokat ;azért vannak ók ,hogy tápláljanak és jól tartsanak bennünket ... Kába ,ki munkában fárasztja magát ,míg jól élhet más bohósága után !... Koczczantsd ide poharadat ,szomorú barátom !“ S István örömest kocczantá s üritgeté egymás után a poharakat ... Mint megtetszett neki ez az élet ! Csak más nap reggel került vissza Bojtora szemei elé . A harangozó sokkal józanabb emberismerő volt ,semhogy ez embertől rég megrögzött szokásainak rögtöni elhagyását várta volna ,s egyszersmind sokkal jobb akarattal viseltetett a szerencsétlen iránt ,semhogy öt kora megtámadásival magától visszarezzenteni né tartózkodnék ;iparkodott ,hogy szelíd bánásmódja által a házánál maradást Istvánra nézve megkedveltté tegye . Bojtora Tekla nyomozására még az nap útra készült ;házát az öreg Klárára bízta ,s öt intette egyszersmind ,hogy Istvánnak hú gondviselője legyen . A gyönge nö annál forróbban igére mindent teljesítni ,mit ezen fiárván maradt atya vigasztalására tenni gondola ,mivel lelkismerete szemrehányásai a lefolyt eseményekben részvétéért eléggé kinozák öt ... Hogy a rábízott gondviselői tisztet véleménye szerint annál sükeresben teljesítse ,mihelyt Bojtora útra indult ,az agg nö kileste a perczet ,mellyben István alkonyat felé mámoros álmából fölébredett ,hosszú leczkét tartott neki a bor kábító erejéről és a részegségundok voltáról ,azután fölüte egy vastag prédikátzióskönyvet ,hogy belőle a kábult agyúnak térítő értekezést olvasson fel . István a szóbeli előadást álmosan tűrte ;de midőn Klára az olvasáshoz fogni akarna ,becsapta a könyvet előtte ,féregét vette s jó éjszakát kívánt az álmélkodónak ... A tegnapi csapszék látogatására sietett . Bojtora több hétig fáradozott leánya folkeresésében ;különösen egy bal gyanú után messze behaladt Erdélybe ,a nélkül ,hogy a keresettnek nyomára akadna ,mi könnyen megmagyarázható mert ekkor távulabb volt tőle ,mint bármikor . Ezalatt Valday Andor kigyógyult fejsebéböl ,s testi egéssége helyre állott ,de lelke annál betegebb ,kedélye csüggeteg és háborodott vala . A vétek súlya ,mellyet könnyelmüleg elkövetett ,s mellynek illy előre nem láthatón gyászos lett következése ,kinzólag sujtá s önmagával mégha sonlottá tévé öt ;menekülni vágyott ez események színhelyéről . Rokonai ,kik öt a harangozó boszujától féltették ,utazást javasoltak neki ;Andor örömmel fogadá a javaslatot s e végre gyorsan tétettek meg az előkészületek . Utjának egyéb czélja nem volt ,csak menekülni e nyomasztó emlékezetek szin helyéröl ,s a távúiban megnyugvást ,belsejével tisztába jövést keresni föl ... Ha találand -e ? Ö legalább reményiette ;bízott ,hogy nem lesz mindig való a római bölcs mondata :a levegőt és nem a lelket változtatja ,ki túl száll a tengereken ... Gazsit ,a hozzá föltétien szeretettel ragaszkodó szolgát ,választá kísérőjéül ,kinek ez a legnagyobb örömöket okozá . Míg e közben napok és hetek folytak ,Istvánt folyIonos korhelység és saját megromlott kedélye kenyeres pajtásává sülyeszté a gaz czinkosoknak ,kikkel fija temetési napján balsorsa összehozta ;mind azon csínoknak ,mellyekkel e henye korhelyek az emberek könyörületét maguk számára kicsalni tudák ,vagy ennek hiányában más még gonoszabb fogások által munkátlan életöket táplálni birták ,rövid időn tudomásához jött ,s úgy gondolá ,hogy tán rá nézve is kényelmesebb leend az élet e módja ,mint a szigorú harangozó és prédikátziós gazdasszonya társasága ,kik ngy is félelem és idegenkedés tárgyai voltak előtte ... Egy szép őszi nap hajnalán két férfiú indult útra a városbul :egyik díszes hintóbán ,kényelmes készületekkel négy tüzes méntől vonatva ,s egy hű szolga kíséretében ,kinek nem volt egyéb vágya ,mint ellesni s nyomban teljesítni urának legkisebb kívánatét is ;a másiknak egyedüli úti társa egy koldusbot vala ,mellynek segedelmével gyorsalkodott ,hogy két pajtását utólérje ,kik egy ,a csavargók ellen kiadott szigorú tanácsi parancs következtében még tegnap estve elhagyók a várost . A leáldozó nap végsugárival boritá el egy nagyobbszerü ház ablakát ;pirosló fellegcsoportok nyúltak el az elhanyatló égi fénytest körül ,lebegő fátyolok alakjában ,mellyek ékes hölgyi főt vjesznek körül . S míg a nap rövid idei távozására a vidéktől pompás búcsú-óráját ünnepelné ,benn az érintett ház egyik szobájában szinte búcsú tartatott ,melly egy emberi léleknek a földi élettől végelszakadtát kisérte . A tágas szoba egyik szögében ,szemközt az áldozó naptól pirosló ablakkal ,fehér kárpitokkal övezett ágyban egy nö feküdt ,hosszas kórban elaszott tagjai csekély sulylyal terhelvén e fekhelyet . Szemei félig csukva voltak ,mit részint végkép kimerült testereje ,részint egy édes mer rengés s túlvilági képekkel űzött ábrándjáték okoza ,mert mélyen érezé ,hogy a kötelékek ,melylyek őt az élethez füzék ,szakadozva vannak . Ar czának gyöngéd és hófehér bőrén két mélypiros folt vala két felöl látható ,s e beesett sovány arczok felett annál inkább kitűnt a nagy és széles homlok domborúsága ,melly a kórokozta aránytalanságban ez ábrázat többi részeihez a haldoklónak némi férfias tekintetet kölcsönze . Az arczizmok finom s csak a közel vizsgáló által ész- revehetendett játéka ,s a félig csukott szemeknek néhány Ízben hirtelen felnyitása s a szobában körülnézni eröködése mutatá ,hogy a beteg nő túlvilági ábrándozásiba mégis vegyül néha földi gond ,tán földi aggalom . A szobában csöndesen magába merülve s mellén összekulcsolt kezekkel még egy férfi álla ,közel az ablakhoz és fél árnyékban ,úgy hogy a leáldozó napnak a halmos vidéken előidézett gyönyörű panorammját is éldelheté ,s egyszersmind a beteg minden mozdulatát szemmel tartható ,hogy kellő szükség esetén azonnal segítségére lehessen . S hogy ez utolsóra a kün kínálkozó kedves szem-éldelet mellett is legfőbb gondja volt ,mutatja azon szorgosság ,mellyel egy órára tekint- getett ,melly a szoba középtáján ,gyógyszerüvegekkel rakott asztalon álla .... E férfi orvos volt ,kiket a szent-irás tisztelnünk parancsol ;s valóban alig érdemli meg ügyfelei közül egy-egy a tisztelhet olly mértékben ,mint ő . A kórágy felöl lassú sóhaj hallatszott ;a beteg nö gyönge karját emelkedésre erötette ,mintha barátját ,ki egyedüli vigasztalója volt végérájában ,magához inteni akarná . A gondos tudor megelőzte a kéz intését s az ágy mellett terme . „ Orvos ur “nyögdelé a nö gyönge hangon ,„nem ?nem jött még el?tt  „Nem felelt az orvos ,s a leverő benyomást ,mellyet e szó a nőre gyakorta ,kitelhető- leg iparkodott vigasztaló szavaival enyhítni . „Nyugodjék meg kegyed úgymond ,„és legyen csöndesen ;a levél szerint ,mellyet előre külde ,bátyjának még ma meg kell érkeznie  A nő kis ideig hallgatott e szavakra s magába merülten látszott gondolkozni ;de a nyugodtan maradás zajgó szivének küzdelmi közt ,hasztalan javasoltatok neki ,mert áltatok nagyobb mértékben kínoztaték ,mint testi fájdalmai által . Csakhamar szivrázó mély keserűséggel fohászkodott fel s kezeit összekulcsolva emelte ég felé :„Oh ,ha későn jöne !... Istenem !ne engedd ,hogy későn érkezzék !a S egy pár nehéz könycsep fakadt szemeiből . Az orvos csillapitni akará az aggodalomtul kínzottat ,de más tárgyakra térő szavai semmi figyelmet nem látszottak az elmélyedtben ébreszteni. „Oh ,gyermekem !egyetlen gyermekein !”kíálta fel a nö erején felüli hangon ,s esdekelve néze az orvosra . E pillanatban ajtó nyilt ,s egy belépő nöcse- léd mintegy három éves kis fiút vezetett be . S mint ad erőt ,mint önt életet az anyai szeretet sír szélén is a nökebelbe ! Mintha véletlen új erő szállt volna tagjaiba ,egyszerre ülőhelyzetbe emelkedett a nö ,szemébe a legforróbb szeretet örömszikrája lövelt s kezeit terjesztő a feléje vidám arczczal lépdelő kisded felé . Az orvos felfogá a gyermeket s az ágyra ,helyezte anyja mellé ,ki hálás tekintettel monda neki köszönetét a szolgálatért . Azután mellére szoritá a kisdedet ,olly űnnepélylyel ,olly hoszszasan ,olly forrón ,mintha szerelme teljében magával akarná öt ragadni a túlvilágba ,vagy inkább mintha a csep életet is ,melly még ereiben lankadozott ,gyönge tagjaiba akarná fuvallani ,hogy a gyermek életét gyarapítsa ,boldogítsa általa . A bensöség ,mellyel az anyai szívhez kulcsoltatott ,meghatá a csekély öntudatu gyermeket is :szelid kék szemeiből nagy könycsepek kezdtek aláperegni ,ajkai reszkettek ,mintha édes hangján szivérzelmiröl akarna rebegni ;kisded karjait fölemelte ,s forró odaolvadássafforradt anyja fendobogó keblére ... S a ki látta így e két lényt ,a fejlő bimbót a fonnyadt törzsökön ,az életteljes gyermeket a haldokló anya szerető kebelén ,akaratlanul eszébe jutának azon szívhez szóló föstvények ,mellyeken annyi nagy festő hal- hatlanitá művészi nevét ,mert itt is ,e nőben ,a szelíd vonásokkal ,és e gyermekben ,az ártatlan édes felmosolygással ,egy madonna volt látható szerelmetes kisdedével . Kocsizörej hallatszott a ház előtt ,s kevés perez múlva útiköntösben lépett be egy férfiú s gyors léptekkel közeledett az ágy felé ... Valday Andor hosszas távullét után először álla szem közt nővérével . „ Andor !kedves bátyám !oh ,hogy láthatlak annyi év után !“felsikolta örömmel a nő ,s előre hajlott ,hogy az üdvezlő jobbot elfogadhassa . „Köszönöm ,bátyám ,hogy halálos ágyamhoz eljövél kezdé a nő nem várt nyugalommal és folyékonysággal a beszédet ,mert ez órára végső erejét ázedte össze . „Tudod leveleimből ,minő volt életem ,mik voltak szenvedéseim a férfi oldala mellett ,kinek ..én végórámban szivemből megbocsátok . Isten látja telkemet ,mint fáj ,hogy a végső kérést ,szívem utolsó érzetét ,óhajtását ,melly síromba kisér ,nem lehet neki előadnom ,kit legközelebb illetne .... Bátyám !“fohászkodott a nő s hévvel ragadta meg és kulcsolta felkönyörgő kezei közé a jövevény Jobbját ,„mindent ,a mi kedvest e földön hátrahagyok ,a mi miatt különben nyugodtan váló lelkem félve s aggodalom közt borzad vissza a sírtól ,minden kincsemet ,boldogságomat ,szívüdvömet szerető testvéri kezeidre bizom ,légy védje ,légy gondviselője s atyja gyermekemnek “ A jövevény erőteljes hangon válaszolt :„Nővérem ,atyja leszek gyermekednek ! Igen ,szeretett Eszterem ,“s itt jobbját kivonta a nö kezeiből és ünnepélyesen emelte ég felé ,míg baljával a gyermek homlokát áldólag érintette . „Legyen szíved nyugodt és költözzél békével jobb világba ,atyja leszek e fiúnak a legszentebb értelemben ? Mennyei mosoly derité anö arczát ;még egyszer nyúlt a testvéri kéz után ,hogy háláját a vigasztaló Ígéretért ,mit szava már nem vala tenni képes ,egy szorításban fejezze ki neki ;még egyszer karolá szivéhez a gyermeket ,és tekintett olly való-édesen szemeibe ;...még egy lehelés ,mellyel tán utolsó csókját akará a kisded ajkaira küldeni ,s a megtört szivü nő nem élt többé ! Míg ezek a lak nyugati részén történtek ,a tágas épület másik szárnyában kelet felé egészen ellenkező jelenés játszatott a tarka életdramából . Itt egy tágas terein vonja magára figyelmünket a nagy lárma s zaj által ,melly falai közül messze hangzik Ablakai kettőjén nem volt függöny ,s keresztül rajtok egy kerek asztal körül a szoba közepén számos férfiakat látunk boros kancsók mellett kártyázással mulatozni ,míg egy másik asztalt egyik szögletben kisebb csoport környezett ,melly mivel kártyával nem foglalkozók ,szenvedély hiánya okozá -e azt ,vagy tán mivel pénzök már kifogyott ,nem akarjuk meghatározni ,e lekötő mulatság hiányában annál hősiebben barátkozott az öblös kancsók tartalmával ,melly habár nectár-édü nem volt is ,de az erős és kábító italokhoz szokottaknak annál inkább látszott izleni . Míg ama nagyobb kör a kártyaasztal körül mélyen el volt a nyereség és veszteség számolgatásiba merülve ,s minden egyesnek látó eszköze a bankjegyeken és tallérokon kívül alig látszott más iránt fogékonysággal bírni :addig e kisebb csoport a szögletasztal körül egyre éljenezve s dalolva iddogált s felizgatott agyának nem látszott más foglalatosságot adni tudni ,mint új meg új neveknek közel és távul ismertek közül kigondolását ,mellyek megéljenzésére meg meg egy fris áldomáspoharat lehessen üríteni ,szokott magyar szólelkességgel a haza sem hagyatván ki ezen megbecsültek sorából ,mellynek virágzására sok lármás pohár üríttetett már a cselekvésben leglomhábbak által ... S az embernek önkint eszébe jut a nagy költő kedélyes keserű dalszaka : Nagyot iszik a hazáért s felsivít . Bárcsak egyszer tenne is már valamit  „Na s torkotok száradt -e ki ,vagy nyeldeklötök tagadta meg szolgálatát ,hogy elnémultatok ,mint a hal ?felszólalt egyik a borozók közül . „Mit álltok itt mélázkodva ,mint Bachus utasitástalan követei ,minden szó nélkül ?... Nincs -e több ember ,élő vagy halott e világon ,kit éltetnünk lehessen ? „Hah ,idején ébresztői fel ,”válaszolt rekedt hangon egy zömök férfi e biztatásra ,kinek mélyen fekvő szemei a fél perczig uralkodott csöndet kis édes szendergésre akarákhasználni ;most azonban bal öklével pislogó szemeit dörzsölve s a közben iszonyút ásítva ,mintha nemcsak bort ,de poharakat ,kancsókat és asztalt akarna nyelni ,jobbjával egy öblös pohárba markolt ,melly Ízléses tapintás által észrevevén ,hogy annak csakugyan megvan illő nedvtartalma ,fölemelő az italt ,s hangosan sivíta : „Éljen ,ha mondom ,ős pedig sokáig éljen kedves házi asszonyunk ,a mi jó házi gazdánk felesége ,Lorányi Eszter !a  A kis asztal körül mindnyájan poharat emeltek ,s harsogón utánriválgák az éljenzést . „Na s Imre barátom ,na s ?“folytatá a legelőbb felszólalt ,s a kártyaasztalhoz ment ,izmos tenyerét egyik játszónak vállaira verve ,„nem hallod -e a varjukrákogást ,e hasadt bőrű dobhoz hasonló torkot ,e repedt haranghangot ,melly legkedvesebb nődet élteti ? S ha hallod ,a ki ....!mért nem iszol. velünk egy pohár bort háznéped boldogságára ?“ E szavak a jóra buzdító vállveregetéssel együtt egy roppant terjedelmű testbe szorított lélekhez voltak intézve ;a lélek magához tért rájok kártyába merüléséből ,mit abból tudhatunk meg ,hogy vérben úszó düledt szemeit kábán a megszólitóra fotditá ,azután pedig ,mi tanusitá ,hogy lelkének minden ittasság mellett van még némi hatalma ideg-rendszerén ,óriási alakját egész terjedelmében fölemelő a megreccsenő székről . Haragosan fordult a borozók felé :