Ott ,hol a Kárpátok a nagy tiszai lapályra simulnak ,közép magasságú hegyek és szőlőkkel beültetett dombok között ,fekszik Várda helysége . A falu egy hosszú egyenesen a rónaság felé nyíló völgyben nyúlik el ,úgy hogy az ,ki a Tiszától a völgygyei szemközt jő ,már távolról végig lát rajta ,míg a másik oldalról a hegy ,melynek ormán egy régi vár omladéka ,s melynek oldalán a Várdayak nagy kastélya áll ,a falut egészen eltakarja ,úgy hogy az idegen a kastély kapujához érve ,honnan az egész falu egyszerre meglátszik ,kellemesen meglepetve érzi magát . És csakugyan szép kilátás is az ,mely a vár- dai kastély udvarából élvezhető . Egy felől a völgy ,melyben a falu tiszta házai és két csinos templomai ,másikról szőlőhegyek ,melyek között festői rendetlenségben különböző nagyságú ,s formájú borházak láthatók ;elől a termékeny rónaság ,messze elnyúlva a Tiszáig ,határtalan kilátás ,s mindamellett érdekes is ,mert a különböző távolságban lát.szó faluk megadták azon változékonyságot is ,mely nélkül a legnagyobbszerü látmány végre fárasztóvá válik . Várda azon kellemes ,s hazánkban nem ritka vidékek egyikével birt ,hol a hegység s a rónaság szépségeit egyszerre élvezhetjük ,s meg kell vallani ,hogy a Várdayak nem választhattak volna helyet ,melyen mind ezen szépségek oly bájló képpé egyesültek ,mint azt ,melyen úri lakások állt . Maga a kastély a múlt század kezdetén épülve ,inkább nagysága ,mint Ízlése által tűnt fel ;a kert ellen is ,mely a kastély megett felnyúló egész hegyoldalt elfoglalta és a várromladékig terjedett ,azon kifogást lehete tenni ,hogy egészen elavult Ízlés szerint rendezéstt ,s franczia modorban egyenesre nyirbált fasoraival ,a természetes szabadságért lelkesült századunkhoz nem illik ;de ház és kert azért még is oly uriasan ,oly lakályosan néztek ki ,hogy a legfinomabb Ízlésű ember is természetesnek találta ,ha e birtoknak gazdái ,változtatások helyett inkább arra fordítják törekvéseiket ,hogy mindent a régi formában ,de teljes épségben tartsanak fel . Ki úgy lakik ,mint a Várdayak ,annak meg-bocsáthatni ,ha háza körében még azon változtatásoktól is irtózik ,melyek látszólag könnyen történhetnének ,és sem a kertben felállított kissé idom- talan szobrokat ,sem a vaskos carintioliekee ,melyeknek vállain a balcon nyugszik ,helyekből mozdítani nem akarja . Az ember soha sem tudja e látszólagos mellékes ékességek mennyire függnek össze az egész épülettel ,s mennyire kell terjedni a javításoknak ,ha egyszer megkezdte ,s ha Várday Gergely úr erkélyén állva ,a rónaságon végig tekintett ,s az uradalmához tartozó falvakat ,s pusztákat látá ,oly biztosnak érezé magát a százados köóriások feje felett ,kiknek valahányszor a szükség kívánta uj orrokat és füleket csináltatott ,mintha egy most épült palotának legcsinosabb verandáján állana . Csak hiába ,úr az ,de meg is látszik rajta ,nincs ember az országban ,kivel cserélne ,ez volt az általános szójárás ,melylyel Várday Gergelyről a környéken szóltak . S a közvélemény ez egyszer nem csalódott Gergely úr csakugyan nem cserélt volna senkivel ,s mi több ,tökéletesen igaza vala ;már azért is ,mert azon ritka egyéniségek közé tartozott ,kik a sors adományait élvezni és méltányolni tudják . Gergely úr ,mert legjobb ha olvasóimat ,mielőtt a házba lépnék gazdájával  tem ,már meghaladta ötvenedik évét ,de habár sötét haja őszbe keveredett is ,és homlokán közelebbről nézve egyes redők látszottak ,még mindig szép férfiúnak vala mondható . Tartása egyenes volt ,mint ifjabb korában ,tagjainak minden mozdulata erőre mutatott ,s szabályos arczán nyíltság s azon öntudat vala kifejezve ,melyet csak azoknál találunk ,kik helyőket ,melyre a sors által állitattak ismerve ,azon meggyőződéssel tekintenek körül ,hogy azt betöltik . A benyomás ,melyet ezen jérfiu ,kit az élet megérlelt ,de nem fonyasztott el ,közönségesen tett ,kedvező volt ,nem hibáztak egyébiránt olyanok ,kik magaviseletét nagyon is méltóságteljesnek ,példás udvariasságát szerfelett leereszkedőnek tartották ,s a gazdag nemest büszkeséggel vádolák ,s mindezen panaszok talán nem voltak egészen alaptalalanok . Ha azonban meggondolok ,hogy Várday Gergely csaknem egész életét jószágán tölté ,s a megyében ,melyben eldődei mindig az első helyet foglalák el ,csak nem eldöntő befolyással birt ,s hogy házában kevesen jelentek meg ,kiket egy ,vagy más úton le nem kötelezett volna ,talán engedékenyebbek lehetünk ezen gyöngesége iránt . Ritka ember bir elég erővel ,hogy ha mindazok által. ,kik őt környezik ,felsőbbnek tekintetik ,magát felsőbbnek ne tartaná ,s Gergely nem tartozott azon ritka kivételek közié ,csak hogy ő azon kötelességekről sem feledkezett meg ,melyek magasabb állásával jártaik ,s ha áldozatra vala szükség ,az első helyet épen úgy nem engedte át másnak ,mintha küldöttségi elnökségről vala szó ,s ez vala az ok ,melyért felsőbbsége eddig legalább még kétségbe sem vétetett . Észbeli tehetségekre ,s tudományra nézve ,voltak a megyében kitünöbbek ,Várday Gergely e tekintetben csak a közönséges emberek közé vala számítható . De ha ismeretei nem terjedtek annyira ,mint a másoké ,legalább azt ,a mit tudott ,jól tudta ,s ha új eszméket nehezen fogott fel ,annál több kitartással ragaszkodott azokhoz ,melyeknek helyességéről egyszer meggyőződött ;s maga e makacsság ,melyben talán bornirozottságának jelét lehe-tett volna látni ,még inkább emelé tekintélyét . A nő ,mely a nagyon is szellemdús emberek irányában bizalmatlansággal viseltetik ,hol legtöbb szilárdságot lát ,ott keresi támaszát ,s Várday ’ ,irigyeinek daczára ,kik őt ,mennyire lehetett ,gőgös aristocratának hirdeték ,a szegényebb rendi !nemesség ,és a nép között ,nagy népszerűséggel birt . Hiába ,csak még is úr az ,volt a válasz ,melylyel minden ellene emelt vádra felelni szoktak ,s befolyása minden titkos fondorkodás daczára változatlanul feltartá magát ,hisz ivadékok óta ,mindig volt a Váradyaknak befolyása a megyében ,és a tömeg ,mely azoknak felsőbbségere ,kiket maga emelt fel ,folytonos irigységgel tekint ,s a maga által alkotott hatalmaknak kérlelhetlen ellensége ,szívesen elviseli a megszokott felsőbbségeket . Egy szóval Várday Gergely szerencséjéhez csak egy hibázott ,hogy ő volt utolsója családjának ,s hogy nevét ,s birtokának nagy részét ,mely férfiágat illet e ,nem hagyhatta leányára . Ezen is számos barátjai ,főkép {az asszonyok ,szívesen segítettek volna ,s nejének halála után ,az egész környéken nem csodálkoztak semmin inkább ,minthogy az akkor alig negyven éves férfiú ,csa-ládjának el nem enyészéséről nem gondoskodik . Nem hinné senki mennyire sajnálták ,főkép ott ,hol eladó leányok voltak a háznál ,hogy nagy  kastélyában oly egészen magányosan kell laknia ;sem barátságos figyelmeetetésekben ,sem gyöngéd ezélzásokban nem volt fogyatkozás . S Gergely úr 'maga is gondolkozott a tárgyról ,de ha pillanatokra hajlandónak érzé is magát arra ,mit eldődei iránti kötelességének tartott ,ha gondolatjai /között az arczképhez emelte szemeit ,mely nejének halála óta dolgozó szobájában függött ,e kedves vonások előtt nem érze erőt magában ez áldozathoz . Neki úgy látszott ,mintha nejét ,ki őt annyira boldogitá ,csak akkor fogná egészen elveszteni ,ha helyét betöltötte ,s maga s elvesztett üdvének emléke közé új kötelességek válaszfala emelkedik . S mi lenne Margitból ? Mióta anyja ,e gyermek volt  egyedüli öröme . Szegény gyermek ,igy szólt magában ,midőn a leány nem gyanitva apja gondolatait ,hozzá simuU ,és tiszta kék szemeivel reá felnézett ,neked nem lesz mostohád . Eldődeimfnem kívánhatják tőlem ,hogy Istens világ előtt hazudjam ,s az oltár előtt örök szeretetet Ígérjek ,midőn érzem ,hogy csak őt szerethetem . így múlt egy év a másik után ,míg az emberek ,kiknek szeretetre méltó tulajdonságai közé tartozik ,hogy semmit örökre bámulni nem szoktak ,Várday özvegységét is legalább oly dolognak tartották ,melyről kár beszélni . A világ gazdag embereknek könnyen megbocsátja különczségeie ,még azt is ,ha évek előtt vesztett kedveseiket nem akarják elfelejem ;s mióta Margit felnőtt ,és az egész vidék legszebb hölgyévé vált ,a közérdekét azon kérdés foglaltad ,vájjon Várday kinek fogja adni leányáá ,oly kérdés ,mely miután Margit tizenhetedik évét me£lhíilltllttl ,Gergely úrnak szinte annyi gondolkodásra adott alkalmat ,mint másoknak ,de melyre nézve végre ,mint látni fogjuk ,már határozott  E szerint nagyságod elhatározta ,hogy Margit kisasszonyunkat Beregi ]Andornak adja nőül —igy szólt Szalmádi István ,a Várday-családnak ügyvéde ,kivel Gergely urat történetünk kezdetén dolgozó szobájában együtt találjuk . Az érdemes törvénytudó nem tudta mit csináljon bámulatában ;ha azt hallotta volna ,hogy a családi pereknek egyike ,melyeket harmincz esztendő óta vezet ,egyszerre bevégzödött ,félig nem csodálkozott volna úgy ,mint midőn neki principálisa ezen újságot mondá Elhatároztam —szólt Gergely ,midőn székéről felkelt s az ablakhoz ment ,—s ön Szalmádi ,mit mond hozzá ? A megszólított ,ki az alatt szintén felkelt ,s az ablakhoz közelttelt ,egy ideig hallgatott ,végre csak azt jegyzé meg ,hogy miután a nagyságos úr már határozott ,neki nincs mit szólania . Úgy látszik nem helyesli határozatomat . Helyeslésem vagy nem helyeslésem e kérdésre nézve egészen közönyös dolog ,s ha első pillanatban nem titkolhatám el meglepetésemé ,nagyságod ezt kegyesen meg fogja bocsátani . Nincs a miért bocsánatomat kérje —mondá Várday nyájasan —de ugyan mi meglepő volna határ- zatomban ,szóljon nyíltan . Ily régi barátnak szívesen meghallgatom ellenkező véleményét is . Az ügyvéd e hízelgő nyilatkozatnál Jmegliajtá magát ,mint hasonló alkalommal mindig szokása vala ,s csak azt jegyzé meg :hogy az ő felfogása szerint ,Várday Gergely egyetlen leányának fényesebb állást szerezhetett volna . Szalmádi sokkal jobban ismeré kegyurát ,kinek házában majdnem harmincz évet töltött ,hogy ne tudná ,miként őt e nyilatkozata által sérteni nem fogja . Ha Margit más személy lenne —szólt Várday nyugadtan —talán igaza volna . De ismerem leányomat ,képmása anyjának ,—ő csak szive által lehet boldoggá ,s nem hiszem ,hogy valakit Andornál valaha inkább fogna szeretni . Margit kisasszony tizenhét éves ,s meg vagyok győződve ,hogy ha nagysád 'őt más körbe vezeti ,szive ott is talált volna tágyat magának —Egyébiránt még egyszer bocsánatot kérek ,tévé hozzá Szalmádi ,midőn a kellemetlen hatást ,melyet szavai kegyurára tettek ,észrevévé . —Nagysád e dolgokban nálam sokkal messzebb lát ;,s kétségen kiviil most is a legjobb utat választotta . Ön tehát azt hiszi ,hogy Margit ,ha más körbe jő ,Beregit még el is felejthetné —szólt Várday rövid gondolkozás után . Még el is felejthetné —ismétlé a másik sötét ,szemeit kegyurára függesztve —Margit kisasszonynak nálamnál nincs hőbb tisztelője ,én a legkitünőbb ,legnemesebb hölgynek ismerem ,kit életemben láttam ,de boldog korának legszebb kiváltságát bizonyosan tőle sem tagadta meg az ég ,s ez épen az ,hogy még könnyebben felejthetünk . —Egyébiránt én a SZÍV dolgaiban épen nem tartom magamat auctoritásnak —tévé hozzá mosolyra kényszerítve magát —nem vagyok szakember e részben ,s igen csekély tapasztalással kérked- hetem . Önnek talán igaza lehet —monda Várday ko molyán ,miután a szobában egyszer fel s alá járva ,ügyvivője előtt megállt —Margit oly korban van ,hol egészen kiragadva jelen köréből ,Beregit talán még elfeledhetné ,de tudja -e Szalmádi ,mit felejtene leányom még Beregin kivül ,el felejtene valóban szeretni . —A bokrot tavaszkor át lehet ültetni ,talán nem vész el ,talán szépen kihajt ismét ,de azon évben bizonyosan nem virágozik többé ,s én Mar- gitomat nem fogom megfosztani legfőbb boldogságától ;főkép miután választása oly férfiúra esett ,ki ellen senkinek kifogása nem lehet . —Beregi régi nemes családból való ,egyike a legkitűnőbb fiatal embereknek az országban ,apja gazdag ,nincs polcz olly magas az országban ,melyre érdemei által fel nem emelkedhetnék . Mondja maga Szalmádi nincs -e igazam ? Távol legyen tőlem ,hogy teens Beregi úr ellen csak egy szót is szóljak —monda az előbbi óvatosan fontolgatva szavait. ,Ha nagysád családját a magáéhoz hasonlltja ,ellent kell ugyan monda-10  nőm ,mert törvényeink daczára léteznek bizonyos el nem tagadható különbségek a legrégibb nemesi családok között is ,és én nagyságtok családját ,melynek levéltárát kezelem ,nem hasonlítanám semmi máshoz . Az öreg Beregi Jánosnak gazdagságáról is különböző vélemények kerengnek ,s vannak olyanok is ,kik azt állítják ,hogy erején felül terjeszkedik ,s aquisitioi által a vagyont ,melyet nejével kapott —mert egész vagyona nejétől származik —inkább fogyasztá ,mint nevelte ;de azért fia kétségén kivül kitűnő ember ,kiből még nagy úr is lehet . Véleményem e részben csak az vala ,hogy ha nagysád úgy kívánta volna ,nincs grófi család az országban ,mely megtisztelve nem érezte volna magát ,ha a Váradyakkal rokonságba lép . — Ön ismeri e részben nézeteimet —szólt az előbbi büszkeséggel . —Nem vágyódtam soha magasabb czimek után ,mint melyet eldődeim viseltek ,kik ha úgy akarták volna ,most szinte a főrendek közé tartoznának . Én tisztelem a czimzetes nemességet ,azaz ,azon részét ;,melynek nevei történetünkkel összefortak ,s kik elég rég óta állanak fenn ,hogy e hazában erős gyökeret verhessenek ;de ismerem ezen osztály előítéleteit is ,s nem akarom ,hogy valaki mondhassa ,vagy.csak gon-dolhassa is ,hogy Várday Gergely megtisztelve érezé magát az által ,mert leányát grófhoz adhatta . Nem igen hiszem ,hogy az egész országban csak egy ember is találkozzék ,kinek ez eszébejutna —mondá Szalmádi oly kifezéssel ,mintha már előre megvetését akarná mutatni azon ember iránt ,kinek ez valaha eszébe juthatna —de ne méltoztassék kérem annak a mit mondtam ,a legkissebb fontosságot is tulajdonítani . Nagyságod ismeri nyíltságomat ,ha nem is akarok szólani ,véleményem meglátszik képemen ,azonban hódolok nagysád mélyebb belátásának ,s előre tudom ,hogy ha mindazon indokokat ,melyek határozatára befolytak ,ismerném ,bizonyosan át fognám látni tévedésemet . A főindok ,vagy inkább az egyedüll ,mely engem e határozatra birt ,kétségen kivül Margitnak szeretete volt —mondá Várday —azonban nem tagadom vannak más tekintetek is ,melyekért leányom választásának különösen örültem . Utolsó férfitagja vagyok családomnak ,ha meghaaok ,e név ,melyet eldődeim annyi századon át ,s nem dicsőség nélkül viseltek ,velem együtt sírba száll ,s birtokomnak nagy része a kamara kezébe jön —s a gondola ,hogy e helyen egyszer nem utódaim fognak lakni ,hogy birtokom nem Várdaynak kezébe lesz ,mindig fájt nekem . Szalmádi részvét-teljesen felsohajtott ,mintha a gondol ,hogy e kastélyban valaha más valaki ,mint a Várdayak ,lakjék ,s annak más valaki ,mint Szalmádi legyen ügyvéde ,neki is elviselhetlennek tetszenék . Fiatalabb koromban ,mindjárt nőm halála után az egész világ tanácsod ,hogy házasodjam meg ;ön is azok közé tartozott ,kik szüntelen nevem s családom iránti kötelességeimre emlékeztettek . Nem követtem e tanácsokat ,s örülök ,hogy nem követtem ,miután ha Margitot fiúsittatom s gyermekei ,kikre jószágaim az ő halála után szállni fognak ,nevemet fölveszik ,e czélt úgy is elérhetem . —Régtől óta gondolkoztam e dologról . —Az egész épen nem új és szokatlan ,csakhogy mert jó-szágaim kissé nagyocskák ,pénzbeli áldozatokon kivül ,melyekre kész vagyok ,még befolyásos emberek pártolására is van szükségem ,épen oly emberekére ,kik mint az öreg Beregi ,felsőbb helyeken jártasok . Ha van ember ,ki ezen ügyet hamar és könnyen keresztül viszi ,az öreg Beregi az ;s mi legjobb ,az öreg nem is fogja ellenzeni azon kívánságomat ,hogy unokái az én nevemet viseljék ,ő épen nem büszke . —Mondja maga Szalmádi ,nem nevezhetjük -e szerencsés körülménynek ,hogy Margit szeretete saját kívánságaimmal nem csak nem ellenkezzk ,sőt teljesedésüket még inkább elősegíti ? A mi a prexfectiot illeti —jegyzé meg az ügyvéd —azt ugyan nagyságod saját befolyása által is könnyen keresztül vihette volna ;de az öreg Beregi ,ki alispán ,természetesen sokat tehet az ügy előmozdítására . Az egész dolog igen szerencsésen talál össze ,mondhatom ,igen szerencsésen . Ostorpattogás és kocsidörgés itt a beszélgetést félbe szakitá . Várday kinézve az ablakon látá ,hogy vendégei jönek ,és Szalmádinák több levelet ,tiszti jelentést ,mely a postával érkezett ,átadva ,elhagyta a szobát . Az előbbi egy ideig hallgatva nézett utána . Miért is boszankodom —szólt végre magában ,míg az átadott iro mányokat rendezé s összekötözte . —Ha Várday helyzetét fel nem fogja ,s ostobaságot tesz ,mi közöm hozzá ;hisz az ő dolga ,s engem nem kérdeztek . —Azonban bár mint iparkodott Szalmádi ,még sem tudta oly könnyen visszanyerni egykedvűségét . A gondolat ,hogy e fontos ügy tanácsa —s béfolyása nélkül köttetett ,hogy Várday ,kinél mindenhatónak gondolta magát ,őt nem is kérdezte ,mélyen sérté . Lealázva érezte magát önmaga előtt . Azonkívül mindazon emberek között ,kiket Várday leányának választhatott ,épen Beregi volt az ,kit legkevésbbé óhajtott . E fiatal embeernek büszkesége nem 'vala olyan ,mint Várdayé ,mely által mint emeltyüvee ,urát ide s tova mozdithatá ,—és Szalmádi ,ki vele a házban sokszor találkozott ,soha sem tudta tulajdonkép hogy áll vele . Szalmádi még egy ideig gondolkozva állt Várday Íróasztalánál . —Nem segíthetünk —szólt végre erőt véve magán —Beregi Andornak szintúgy lesz nyitja ,mint másnak ,s idővel csak kitaláljuk . —S ezzel fölvéve irományait ,kiment a szobából ,oly derűlt ,megelégedett arczczal ,mintha az mit Várdaytói hallott ,legforróbb óhajtása lett volna . Hej be jó kedvű ma a tens úr —szólt Magdolna ,Margitnak öreg komor nája ,midőn vele a folyosón találkozott . Én is épen ezen észrevételt akartam tenni önnek —monda a megszólított mosolygva . S hát a nagyságos úr ugyan nem mondott -e semmit ? Semmi különöst —viszonzá Szalmádi jókedvűen . —De talán Margit kisasszony beszélt valamit . Már hová gondol a teens úr ! —Monda Magdolna a legártatlanabb kifejezéssel ,mely egy ötvenen túl haladott komornának rendelkezésére áll . Margitkám nem mondott semmit . —De azért úgy örülök ,magam sem tudom mit csináljak örömömben . De ugyan hát min örül Magdolna asszony anynyira —szólt az előbbi nevetve . Ugyan ne tettesse magát a teens úr ;hisz szeméből látom ,hogy mindent tud . De igazság ,titokról nem kell szólni . A mit tudunk ,azt meg is tudjuk tartani ;s én azt hiszem ,hogy ha Margit kisasszonyt valahogy Beregi Andor venné el ,akkor csakugyan azt mondhatná az ember ,hogy szebb párt nem látott életében . S evvel a komorna nevetve jó kedvében ,azon meggyőződéssel ment tovább ,hogy az egész házban ,ő utána senki nem örül Margit házasságán Szalmádinál inkább . —Ez maga fel s alá járva szobájában ,a háznak megváltozott helyzetéről ,s azon állásról gondolkozott ,melyet ezentúl elfoglalnia kell . Szalmádi ,harmincz év folyamán át ,lakva Várdán ,csak nem összetéveszté már néha magát kegy urával ,s Várday nagy kiterjedésű birtokaira s ügyeire felügyelvén ,azokat is félig meddig szintén sajátjának képzelé . Várdayné halála után ,valóban őszintén ohajtá kegyura másodszori nösülését ,de miután ezen kivánata nem teljesülhete ,évek múltán abban is megnyugodott ,—s Margit jövőjére nézve egészen saját kedve szerinti tervet készite . Volt Szalmádinak egy hajdan hires szépségű nővére ,ki az érdemes törvénytudó egész szeretetét birta ,—ezen nővér nem csupán szép ,de eszélyes hölgy is lévén ,minden várakozást meghaladva ment férjhez . Szalmádi Júlia ,Havassy Gézában nem csupán szerető ,gazdag ,s előkelő származású férjet nyert ,de minthogy szülői rég elhaltak az ifjúnak ,minden tekintetben önálló ,független hölgy lön a szegény leányból ,ki gyenge férjét egészen saját belátása szerint kormányozhatta . De mivel eszélyessége mellett is könyelmü ,fényt s élvezeteket kedvelő hölgy vala Szalmádi nővére ,igen természetes ,hogy kormánylata nem volt józan ,—s mivel nincs az a sok ,mi el ne fogyhatna ,természetes az is ,hogy férje szép vagyonának annyira végére járt ;,miként özvegységre jutván ,alig vala egyéb öröksége két gyerme-kénél . E szerint érdekében állott Júliának korábban sem mellőzött bátyja kedvéé ,gyermekei miatt kétszeresen keresni ,s Szalmádi mint valódi jó nagybátya gondoskodók felölök . ' Havassyné fia történetünk idején mintegy huszonkét éves lehete ,s minthogy az ifjú ki tünöleg szép külseje —s jó neve segélyével arra látszék születve ,hogy az életben szerencsét tegyen ,katonai pályára lépe ,s már főhadnagy vala . Ezen ifjúnak szánta titokban Szalmádi nagyravágyó szive ,kegyura egyetlen leányát ;s hogy terve annál könnyebben sikerüljen ,épen nehány hét előtt ,midőn észrevette ,hogy Margit szemeiben Beregi nem érdektelen ,kérte ki egy időre ura vendégszeretetét ,gyengélkedő nővére ,s ennek Margitnál alig pár Révvel idősebb leánya ,Aranka számára ,azt remélvén ,hogy az ifjú leányok összebarátkozva ,tervét öntudatlanul fogják elősegíteni . S épen most esik értésére ,midőn már minden pillanatban várhatta megérkezésöket ,hogy ez egyszer gazda nélkül számított ,hogy ,kegyura ki felett befolyását mindenhatónak képzelé ,néha önfejével is tud határozni . Soká járt fel s alá szobájában ,a nélkül hogy a csomót ,melyet a sors megrontására látszék kötni ,feloldani képes lehetne . Harmincz év folyamán át szilárdnak hitt befolyás ,s oly valónak álmadott kedves terv ,mint a buborék ,eloszlék . Mi szép lesz vala ,ha unokaöcse gyermekei örökölhetik Várday szép nevét és birtokait —miszép lesz vala ,ha a közel rokonság megszünteti kegyura ellenében eddigi aláírendeltségét ! S most a szép arany álmáknak vége volna ? „Ejnye nagybácsi ,hát még csak nem is vár ,nem is siet üdvözletünkre ,hangzék legalkalmasb pillanatban ,kissé éles ,de mindamellett kellemesen csengő női hang —s egyszerre csak a legelevenebb szép kis barna hölgy terme a szobába ,s egyenesen nyakába ugrék Szalmádinak . A kaczagó ,enyelgő leányka nyomán ,ki a különben feszes ,de e pillanatban kellemesen meglepett jogtudóst ismételve összecsokólá ,idősebb hölgy lépe be ,homlokszalagban ,porlepett fátyolban s kalapban annyira elburkolózva ,s védve nap ellen ,hogy képtelenség lett volna megítélni ,vájjon arcza szép -e ,vagy rút . Hozott Isten kedves Júliám ! —monda Szalmádi ,nővérét mindamellett is megismerve ,s jobbját nagy nehezen kiszabadítva a vidám leányka kis kezeiből ,Havassynét szívesen megölelé —Ugyan miért nem jöttetek nehány héttel előbb ? —mondá önkénytelen szemrehányással . Júlia melegen fogadá a nyújtott kezeit ,de bátyja kérdését mellőzve ,azonnal a legfontosabbról tudakozódék ,a felőlti. hogy hol lehetne poros úti köntöseiktől szabadulni ,s azután csinosan felöltözni . Szalmádi jól ismervén nővérét ,tudta ,hogy Júliával csak azután lehet beszélni ,ha a tükörrel lelkiimeretesen számot vetett ,s igy alkalmasabb%időre halasztván kérdéseit ;és szemrehányásait ,az anyát és leányt a számokra készített szobákba vezeté . Mennyire lehetséges ,siessetek öltözni kedveseim —szólott azután —vendégek vannak a kastélyban ,jó volna ,ha mielőtt Köztök megjelentek ,Margit kisasszonynak bemutathatnálak benneteket . Vezessen hozzá azonnal ,kedves jó nagybácsi ,—úgy szeretném ,azt hallom ,igen  szép —szólott Aranka ,jeléül ,hogy azonnal szándékozik indulni . Mi jut eszedbe gyermek —monda feddőleg az anya —hogy jelenhetnél meg ily porosán ,ily rendetlenül öltözve . Hiszen mindegy az anyácskám ;—úgy -e nagybácsi mindegy ?jőjön kérem menjünk . Azonnal kedvesem ,de előbb kövesd anyád tanácsát ,öltözzél fel ,igyekezzél minél szebb lenni ,monda Szalmádi ,mosolyogva a leányka türelmetlenségén ,s hirtelen távozék ,nehogy új ostromnak tegye ki magát . Ugyan mit fog rólad nagybátyád gondoln i ,hogy lehetsz ily szeles ! —szólott komolyan az anya ,midőn leányával magára maradt . Kedvemnek szűk tere van keblemben ,ki kell annak ereszkedni anyácskám —mondá a boldog gyermek sugárzó szemekkel ,s anyja pirongató ajkait ezer csókkal némitá el . Ma is ,mint mindig ,számos vendég gyűlt öszsze a kastélyban ;Várday nyilt házat tartott ,sa közelgő követválasztás megkétszerezé a jelenlevők számát . A vendégek között kétségtelenül az öreg Beregi János vala ,mint alispán ,a ,anynyival is inkább ,mivel fia Andor ,csak nem el volt már jegyezve a házi kisasszonynyal ,—s mig Várday és Beregi épen e fontos tárgyat taglalták legjobb egyetértésben ,az alatt a társaság ifjabb része is talált kellemes időtöltést az e czélra minden kényelemmel ellátott kastélyban ,mely ószerűsége daczára is magába foglalá mindazt ,mit a legválogatóbb vendég szórakozási kedve igényelhete . Egyébiránt a társaság e napon kizárólag férfiakból állott ,és pedig a házi urat ,Beregi Jánost és Szalmádit nem számítva ,olyan férfiakból ,kik egyszerű történetünk folyamán nem szerepelnek ,s igy egészen feleslegesnek tartjuk őket bemutatni . Női társaság ,a közelebbi rokonságot kivéve ,nem igen látogatá a kastélyt ,minthogy Margit ritkán tőn látogatásoké ,s a nők többnyire megkívánják egymástól *e részben a pontosságot ,s csak kivételképen történik ,ha egyik-másik nem várja vissza minden látogatásra a viszonzást . Várday Margitnak ,mint tudjuk ,nem volt anyja ,s bár mi szerencsések valának is külviszonyai ,bár mi gyöngéd szeretettel környezé is jó apja ,anyja halála még is csak veszteség maradt reá nézve . Kiazifju leány nemes vonásaira tekinte ,a szelíd arczra ,melyen a jóság és kellem vetélkedtek ,a tiszta kék szemekbe ,melyek mint a méla ábránd tükrei merengenek ,s a melyeket a hosszú sötét pillák ,mint gyász a világoo ,árnyékolák be ,nem lehet hogy hozzá benső vonzalmat ne érezett volna ,óhajtván neki bár az élet megkímélné szenvedésektől s csapásoktól . Margit úgy nőtt fel ,mint üvegházi virág ,melyet az évszakok szép része fejleszte ,de a tél hidegéről mit sem tud ,s a külvilág ,mint örök tavaszról ,álmadozik . Apjának ő vala egyedüli öröme ,s egész háznép ,sőt egész helység imádásának tárgya . Azon szomorú körülmény ,hogy anyját oly korán elvesztette ,neveié iránta a köznép érdekét ,ki soha nem késett a szükölködőn segíteni ,s ápolásba részesité a betegeket . Senki sorsát melegebb részvéttel nem kiséri a nép ,mint az anyátlanárva gyermek sorsát ,—s habár Margit gazdagságtól ,kényelem- s mindennemű gyöngédségtől környezve alig érezheté a csapást ,melynek súlyát még akkor nem is méltányolhatá ,mindamellett sem mulaszták el a jámbor emberek őt látva ,megjegyezni :hogy meglátszik rajta árvasága ,mert szép arcza halovány ,mint a fehér rózsa ,s szemei bár fényesek ,de olyan szomorúan tudnak nézni . És talán valóban igazok is volt ,mert Margit kedves ,bájos teremtmény vala ,de szép arczán félreismerhetlenül ült a fájdalom gyöngéd kinyomata ,mi kellemeit vonzóbbá —meghatóvá tévé ,de borús jövő jóslatának látszék . Gyakran látunk bájos lényeket ,kiknek sorsát irigylésre méltónak gondolllatnók ,s habár csodáljuk ,bámuljuk is őket ;,magunk sem tudjuk miért ,önkénytelenül elszomorodunk ,és sajnálattal tekintünk jajok ;Margit is azok közé tartozék ,kiket látva ,Szeretni és sajnálni hajlandó a SZÍV . A kényeztető gyöngédség ,melylyel minden oldalról környezve volt az ifjú leány ,Margitra nem vala vesztegetve ,ő oly sokszorosan ,oly hasonlithatlan kellemmel tudta magát mindenütt hasznossá ,szükségessé tenni ,oly sokszorosan viszonozá a legparányibb figyelmet is ,hogy az érezte magát lekötelezve és tartá szerencsésnek ,ki kedvéért valamit tehetett . Kisasszonyunk olyan áldott ,mint a jó nap —mondák a cselédek ;—szelíd és kegyes szivü —állitá a nép ;—buzgó és vallásos —erősité a tisztes lelkész —bájos és gazdag —rebesgeték a házasulandók —leányom Isten áldás reám nézve ;még soha meg nem bántott a szelld ,engedelmes gyermek —mondá nem egyszer az apa —és Beregi Andor szíve azt dobogá :hogy Margit forrón ,hasonlithatlanúl tud szeretni . Margit egész életét falusi magányban töltvén ,nem ismeré a külvilág élveit ,s örömeit ,de nem is vágyakozék utánok ;hiszen szive is egy egész kis világ vala ,tele szerelem- ,érzés és melegséggél . Apja vendégei között ,sok ifjúval találkozék ,de tiszta keble zárva maradt előttök ;annyi hódoló ,oly sok kitűnő ifjú között ,soha Andoron kívül más nem érdeklé szivét . S midőn szerelmét megvallá kedvesének ,s hullámzó keble érzelemzavarát megérté ,szívesen föláldozá korábbi vidám nyugalmát ,az édes nyugtalanító boldogságért . Andor viszonszerelmében nemüdvét  találá ,de föl emelve is érezé magát általa . Beregi Andort a közvélemény a legkitűnőbb —szelesebb ifjak fölé emelé ,s Margit szinte zavarban volt ,meg nem fo ^ lKitt't ,mint szerethet egy hzzá hasonló egyszerű falusi leányt ,oly szellemdús ,magas tehet -séggekkel megáldott ifjú annyira ,—s áthatott keblét nem csupán szerelem ,de hála is emelé Andor iránit ,és ha arra gon (hot ,hogy egykor tán nagy ,nehéz áldozatokat hozhat érte ,olyan magasztos készséget s erőt kölcsönze a szelíd leány keblének a szerelem ,melyre a legszilárdabb férfiú és büszke lehetett volna . Midőn az estélizés ideje nem vala már messze ,Margit Havassyné és Aranka között ,belépe a társasággal tölt terembe ,s általános köszöntés után ,egyenesen apjához vezeté a két hölgyet . Várday lekötelező udvariassággal köszönte Szalmádi rokonait ,s őszintén örvende ,hogy leányának ifjú társnéja akadt . A mily szelíd és nyugodt vala Margit minden mozdulatában segész lényében ,Aranka oly játszi ,eleven és vidám volt . Mint a liliom és rózsa a ta. vasz ölén ,úgy találkozék az ifjúság kertében egymás mellett a két leány ;egyik ,mint az ártatlanság hófehér jelképe ,—másik ,pirosló mosoly ,csábitó öröm . A véletlen úgy akarta ,hogy Margit fehér ,és Aranka rózsaszin ruhában jelenjék meg ,s igy mindenikök azon szint viselé ,mi meg illette . Mig Margit tiszta kék szemei bizonytalanul tétováztak ,minthogy nem találák a kedves arczot ,melyen megpihenhettek volna ,—azalatt Aranka sötét szemei minden felé mosolyt sugárzának . Margit hallgatag vala ,csupán szive dobogott hangosobban a szokottnál ,minthogy Andor hiányzék a körből ,s elmaradása nyugtalanná . Aranka társalgóit ,kaczagott ,enyelge ,szökdécselt ,mint a gyermek ,mintha jó kedvének nem lett volna határa . Sötét szemei büfényben tündöklének ,piros ajkain csábmosoly ült s az égő szélek között apró fehér fogai ragyogtak.Mondhatom Szalmádi ,ön húga gyönyörű kis tündér —szólott Várday ügyvédéhez —szerencsém ,hogy nem vagyok vagy tiz évvel ifjabb ,mert lelkemre ,könnyen belé szerethetnék . Nagyságod igen kegyes —monda a jogtudós szokása szerint meghajolva ,s lelkében újon ébredt vágy támadt —Aranka jó ,sőt talán kellemes gyermek is ,de nagyságod túl kegyes iránta . Ugyan mit szerénykedik ,—hiszen húga szépsége épen oly kevéssé öné ,mint enyém ,s igy okosabban teszi ,ha büszkélkedik reá . —Igazán kedves ,gyönyörű gyermek ;sokért nem adnám ,hajmindig ,ha mindig Margitomnál lehetne —ismétlé többször ,és szemei elbájolva kisérék az eleven leányka minden mozdulatát . E perczben azonban külről kocsizörej és zaj hallatszék ,jeléül hogy új ,és pedig a cselédség által is szivesen látott vendég érkezik ,—s a várakozás és figyelem Várday gondolatainak új irányt adott . Mig Szalmádi nővérét kérésé fel ,tál án hogy közölhesse vele kegyurának Aranka felőli dicséretét ,azalatt Várday Beregihez köze ledék ,s igy szóla hozzá : Remélem ez ,úttal az érkező csak ugyan Andor lesz ? Mind ketten erősen csalódnánk ,ha nem ő volna —hangzók az alispán könnyedén ejtett válasza . A föltárult ajtón e pillanatban ,nyúlánk ,barna ifjú lépe be ,nemes arczvonásu s tündöklő fekete szemű . Ha Margit arczára tekinthetnénk ,nem volna szükség az ifjú nevét kérdeni ,tudni fognók kérdés nélkül is ,hogy az Beregi Andor . Midőn az óhajtott kedves váratlanul lép be ,oly nagyon megmozdul a szív a női kebelben ,hogy az arcz pillanatra a szerelem leghübb tükrévé válik . Margit arczán elömlék az áruló pirosság ,s Andor sugárzó szemekkel látá abban boldogsága szép hajnalát . Ugyan öcsém hol késtél ily soká ? —kérdé Várday a szemrehányás könnyű vegyiiletével ,de mindamellett szivesesen szorítva kezét az ifjúnak . A kortesek elfogtak —viszonzá az ifjú nevetve I —s mostanig semmiképen nem szabadulhaték tőlök . Várday elkomolyodott arczczal váltott az alispánnal jelentő pillantást ,s felé közeledék . Andor kapván az alkalmon ,Margithoz síete . Mig a szerelmesek ki tudja mi sok szépet ,s kedvest susogtak ,azalatt Várday igy szólitá meg leánya jövendő ipát : Andor ,mint látszik ,együtt korteskedik a szabadelvű féllel . Nem hinném ,hogy apja ellen fellépne —mondá Beregi János nyugodtan —de Andor fiatal ember ,s tudod barátom ,hogy a boldog kornak meg vannak időnként lázai is . Nem szándékom leányom jövendő férje elvei s meggyőződésében gáncsoskodm ,de megvallom igen fájlalnám ,ha ezen mind kettőnk által óhajtott házassági frigy hajótörést szenvedne a követválasztás miatt . Türhetlen volna ,ha épen vöm akarná azon pártot buktatni ,melyhez én is tartozom ,s ez által még az általam annyira kivánt prexfectioi engedélyt is könnyen előrea  mennyiben saját jövő befolyását menthetlenül megölné . Ne aggódjál barátom —mondá Beregi megnyugtatóag —Andorról e tekintetben jót állok ,még ma szólok vele ,s ha talán elhamarkodva szavát adta volna ,s egyébként nem menekülhetne elleneinktől ,el fog rögtön utazni valami ügyesen kigondolt ürügy szine alatt . Légy nyugton ,van Andornak esze —folytatá jelentő mosolylyal —s a mellett leányodat inkább szereti élténél . Beregi János azon emberek közé tartozott ,kik minden alkalommal ki tudják magokat vágni ,de azért soha nem lehetünk velők tisztába ,—már többszer keringélt felőle különböző gyanúsító hir ,de mivel eddig egy sem valósult ,a közbizalmat nem btrta ugyan ,de mit belőle birt ,el sem is veszité . Várday ,ki mint emlitők már ,nem vala kitűnő ésszel megáldva ,teljes szívből igyekezékpolitikai elvbarátja iránt a legjobb véleménynyel lenni ,de mindazáltal most félig sem nyugtaták meg őt Andorra nézve az alispán biztatásai ,—s igy még27 hihetőleg folytatta volna e tárgyat ,—de az estelit felhozták ,s a kertben és kastélyban szétszórt vendégek ,a dúsan téritett s étkekkel halmozott asztal mellett egyesültek ,s a fontos tárgy taglalását továbbra halaszták . Beregiék ,épen mint a vendégek ’nagyobb része ,Várdán tölték az éjt ;,s midőn Andor lefekvés idején szokott szobája felé tartott ,bogy folytathassa szép álmait közelgő boldogsága s Margit felől —apja karon fogta ,és saját hálószobájába vezeté . Remélem fiam —kezdé az alispán fiával alá s fel sétálva a szobában —számolhatunk szavadra és segélyedre ? Előbb tudnom kell atyám ,miről van szó —viszonozá Andor nyugodtan . Miről egyébről ,mint a közel követválasztásról ;mondá Beregi János nyomatékkai —ki gondolkozik most másról ,minthogy vájjon a Beregi Várdai párt győz -e vagy ellenfele . Igen fájlalom atyám ,hogy szavamat az ellenfél már birja ,s hogy meggőződésem szerint csak azon párt érdekeit mozdíthatom elő . Mit beszélsz fiam ?vájjon jól hallok -e ? —mondá az alispán mesterileg játszott megütközéssel —tehát kész lennél saját apád és jövendő ipád érdekei ellen működni ?Véleményem szetint atyám mind az ön és Vár-day ,mind az én részemről ,nem érdek ,hanem elv kérdés forog fenn ,minthogy mindenikünk saját meggyőződése szerint egy harmadik érdekeit igyekszik előmozdítani —mondá Andor ,megtartva korábbi nyugalmát . Ha valamely dolgot magunkévá teszünk —visszonazá hevesen az apa —csak anynyi ,mintha érdekeinket is hozzá ’kötnők . Ne hirtelenkedjél tehát fiam —folytatá azután csilapultabban —gondold meg jól a dolog következményeit ,—s ne akard ,hogy apád jó véleménye csökkenjék eszélyed felől Tudod mi sokat tartók józanságodról ,s hogy veled komoly ügyekről tanácskozván ,mindig hajlandó valék feledni ,hogy fiatal emberrel van dolgom . Igen sajnálnám atyám ,ha veszítenék e részben jó véleményéből ;bár az megnyugtat ,hogy nem érdemelném ,ha politikai meggyőződésemet nem változtathatom is ,a magán életben ,higyje el atyám mindig a régi ,mindig következetes fogok maradni . A mit beszélsz mind igen szépen hangzik fiam ,de egy hiányzik belőle ,és ez :az eszély —kezdé az apa szünet múlva ,erőltetett nyugalommal —ha nem láttalak volna többször nehéz körülmények között is mint férfiút ,azt mondanám ,'meglátszik rajtad korodnak éretlensége . —De mivel tudom ,hogy ha akarsz képes vagy józan is lenni ,—megvallom igen meglep e tárgyra oktalanul vesztegetett nyugodt határozottságod —s igen restelem ,hogy kérdenem kell tőled ,vájjon meggondoltad -e jól mi lesz következménye :ha apád- ,és jövendő ipádat nyiltan bátorkodói megsérteni ? Mindent meggondoltam atyám ,és meggyőző-désemen épen oly kevéssé változtathatók ,mint nem ismerem el azt ,hogy elveim különbözősége sérelem lehetne önökre nézve —monda Andor higadtan . Vigye a patvar elveidet —szólott türelmét vesztve az apa ,ki tán ink ább szerette volna fiát heveskedve mint a határozottság nyugalmával látni ,mit bánom én ,ha akár mit tész is elveiddel ,csak azon párt érdekei ellen tettleges részt ne végy ,mely mellett apád és jövendő ipád kiteszi magát . De ha már szavamat adtam —szólott Andor önkénytelenül elmosolyodva ,ki semmi módon nem volt eddig képes a vitát oly komolyan venni ,mint apja . Utazzál el holnap ,vagy ma éjjel ,s ne jöjj vissza ,mig ezen dolog jobbra vagy balra el nem dől . Azt nem tehetem ;szájas ember tulajdona mindent Ígérni ,s tett idején tovább állani . Fiam ,az eszély józan emberek tulajdona ,s nem bolond sz .yhősöké . S neked ,ha a józan emberek közé akarsz soroztatni ,akár adtad szavadat ,akár nem ,távoznod kell . Távoznom kell ? —kérdé nyomatékkai az ifjú ,s átszegzőn tekintett sötét szemeivel atyjára . Igen ,távoznod kell ,mert különben Margitkezét soha meg nem nyered —viszonzá az apa ‘ röviden —Várday Gergely leányát soha nem fogja olyan embernek adni ,ki nem átall nyilván fellépni ellene  Ha ön igy gondolkozik atyám ,azon esetben én sokkal jobb véleménynyel vagyok Várday Gergely felől ,mint ön . Várday szereti leányát ,snem fogja gyermeke sorsát politikai pártok viszongásaihoz kötni ,hanem mint jó apa és becsületes ember arra lesz tekintettel ,hogy olyan férjet válaszszon ,ki Margitot méltányolni —s boldogítani fogja —s miután ő személyesen követséget vállalni nem akar ,hanem valamint én idegen érdekért küzd saját meggyőződése s elvei szerint ,nem látom át miért ne lehetnék különböző politikai nézeteink mellett is a magán életben legjobb barátok ,nem látom át ,miért ne lehetnék leánya férje ? Meg vallom atyám ,Várday Gergelyben erősen csalódnám ,ha föltehetném felőle ,hogy Margit boldogságát feláldozni kepes ,nézeteink különbözősége miatt . És pedig akár csalódó !,akár nem ,politikai né-zeteidnek egyezni kell a miénkkel ,különben nem létesülhet Várday terve ,s házasságtokból mi sem lesz . Miféle terve ?kérdé Andor meglepetten . Halld fiam ,s kövesd apád tanácsát ,ki tapasztalatait gyakran önkárán gyüjté ,s ki sok dolgot tisztábban ítél meg kopaszuk fejévd ,mint a forrongó véríi szenvedélyes ifjúság . —Szünetet tartva komoly fontossággal ,mely hatásra vala számitva ,ekként folytatú :—Lásd fiam Várday utolsója családjának ,s minthogy nemzetsége kimúlásában okos ember létére nem egyezhetik ,eltökélé egyetlen leányát olyan emberhez adni férjhez ,ki feltörekszik ,s magas polczra jutván ,befolyásánál fogva leányát fiusitani segíti ,hogy unokái tovább viseljék a Várday nevet ,s örököljék nagy kiterjedésű birtokait . Tehát e dolog atyám önök által már előre ki vala igy csinálva ? —kérdé az ifjú látszólagos nyugalommal . Természetesen hogy ki —szólott az apa ragyogó szemekkel fia hangulatát egészen félre értve  Ha úgy van —ám tudja meg atyám ,hogy most már nem csak hogy semmi esetre nem távozom ,de minden erőmből igyekezni is fogok adott szavamat férfiasán beváltani —mondá Andor ,s lángoló arcza s égő tekintete hűn ‘tanusiták ,hogy a kezdetben részéről könnyedén folytatott vitának ,most már legkomolyabb eredménye fejlődék keblében —ám tudja meg atyám ,hogy habár elveimet változtatni nem ,de mind két párt érdekei tá-mogatásától Margit apjáért előbb talán képes lettem volna visszavonulni ,most már maradni fogok s megmutatom ,hogy elveimet bérért nem szándékom eladni ,még oly nagy árért sem ,mint a Margit keze . Megőrültél szerencsétlen fiatal ember ,hogy ily badarságokat beszélsz össze vissza ! —kiáltott az alispán álmélkodvacsapván össze kezeit —tudod-ehogy minden ember ura saját sorsának ,s hogy mindnyájunk életében van egy pillanat ,melyben szerencsénket megalapíthatjuk ;jaj annak ,ki a döntö pillanatot felhasználni nem tudja ,—s jaj neked ,ha önmagad rontod meg élted szerencséjét ! Nyugodjék meg miattam atyám —mondá Andor a férfiasság nyugalmával —sorsomnak majd csak ura leszek én is ,mint férfiúhoz illik . Jól van philosoph barátom —szólott az apa fiának inkább nyugalmán bosszankodva mint ellenkezésén —légy ura sorsodnak ,de ne feledj el számitni is egy kissé . —Mintha azonban saját hevessége egyszerre magához téritette volna ,csilapultan ,sőt majdnem engesztelve igy szóla :Bocsáss meg fiam ,hogy javad miatt ősz apádat is elragadhatta a szenvedély —s szavai közben karját An-dor karjába öltve ,a szobába vele néhányszor fel s alá sétálván ekként folytatá :Ha nem ismerném az életet ,s tapasztalataimat nem egy hosszú múlt visszontagságainak nehéz árán váltottam volna meg ,azt mondanám fiam :tanácskozzál sziveddel ,s tégy úgy mint pillanatnyi büszkeségednek jól esik —de mivel magam kárán tanultam a vak sors furfangjait —s szeszélyeit ismerni ,arra intelek :ne hirtelenkedjél . A férfiúnak a bölcseség nyugalmával kell jövője és sorsa felett határozni ,—és az egyoldalúságtól mindennél inkább óvakodnia . —Gondold meg fiam a dolognak minden oldalát . —Nemde ,Margitot szereted ,s ö téged _viszont ,—ha a viszony felbomlik köztetek ,nem csupán Várdaynak és nekem semmisíted meg legszebb reményeinket ,nem csupán magadat teszed boldogtalanná ,de Margitot is feláldozod . Készebb vagyok atyám üdvömről lemondani ,mint méltatlanéi ,mint elveim árán nyerni boldogságot . Csendesen fiam ,hallgass meg tovább . —Ezen házasságot nem csak az eszély ,nem csak kölcsönös szerelmtől ,de érdekeid is kívánják . —Lásd fiam az ember gyakran csalódik s atyád ,ki mindenképen igyekvék javadat élömozditani ,szinte többször csalatkozott . —Jól tudva mi lényeges a gazdagság arra nézve ,hogy tekintéllyel bírjunk ,eltökéltem spekulatiók által gyarapítani vagyonodat ,—és fiam legjobb szándék mellett is szerencsétlen valék ,roszszúl számítottam egy-szer- másszor —monda némi zavarral —és tűrhetetlen apai szivemnek ,hogy csak károdra éltem sok tekintetben . —Nemde fiam átlátod ,hogy ha egyéb okom nem volna is a szövetség valósulását kívánni közted s Margit küzött ,—már azon egy is elég lekee ,hogy általam csorbult vagyonodat ,ily módon pótolná a gondviselés ,és ellened elkövetett önkénytelen vétkemért ily módon nyernék bocsánatot . Nyugodjék meg e miatt jó atyám —mondá Andor az alispánnal melegen kezet szorítva —ez minden okok között a legcsekélyebb arra nézve ,hogy előbbi határozatomon változtassak . —Hogy számításaiban legjobbat akarva szerencsétlen volt ,ne vádolja magát ,—s legyen meggyőződve ,hogy fia nem az eredményt ,hanem csak a jó szándékot fogja emlékezetben tartani . Szép tőled fiam hogy igy beszélsz ,de ne hidd ,hegy ez által apádat megnyugtasd —szólott Beregi erőltetett nyugalommal —nemesszivtiséged csak újabb vád számomra ,lelkiismeretem annál inkább elitéi ,minél engeszteltebbnek látlak —Andor ,fiam ,apád nyugalmáért- s önérdekedben tégy félre minden álbüszkeséget ,légy rajta hogy házasságod Margittal véghez mehessen . Önérdekemet emlltve ,rósz húrt penditél meg atyám —szólottt Andor elsötétült arczczal —ha Margitot érdekből akarnám elnyerni ,nem szerelmére ,de megvetésére sem volnék többé méltó . És apád nyugalma ? —kérdé Beregi János alig tudván tovább mérsékelni forrongó bensejét . Atyám nyugalmát viszsza adom azáltal ha nem magamért ,hanem csupán miatta fájlalom veszteségeinket . Tehát sem eszély ,sem kérelem ,sem önjavad s érdeked nem képes őrültségedből kijózanítani ? Andor nem válaszolt . Jól van fiam ,maradj hát meg szándokod mellett ,—de hogy engem ne vádolhass ,ám tudd meg :miként ha Várday Margit kezét megnem nyered ,ősz apáddal együtt mint koldús állasz a nagy világban . —Birtokaim adóssággal vannak terhelve hitelezőimtől alig menekül hetek ,—s ha a várható csőd bekövetkezik ,alispánságomat is elvesztem . —3 *A mint Várdaynak e dolog fülébe jö ,veszve vagyunk ,mert ha elveidhezi őrült ragaszkodásodat megbocsátaná is ,vagyontalan szegénynek ,soha nem fogja adni egyetlen leányát . Andor izgatottan járkált a szobába —s az alispán mintha lábai a földhöz gyökeredztek volna ,egy helyben állt ;, fiának minden mozdulatát ,figyelemmel s feszült várakozással kisérve . Hoszszu ,s mind két részről kinos szünet után igy szólott Andor ,csendes ,határozott hangon : Megvallom ,azt nem hittem volna ,hogy vagyonilag anynyira jutottunk . De semmi . A megtörtént dolgon változtatni nem lehet . Csak azt sajnálom atyám ,hogy épen azon ok melyre reményeit épité ,válik azoknak temetőjévé . —Miután Várday Margit előkelő ,gazdag úrhölgy ,s én atyám vallomásaként ,mint koldús állok a világban ,—közölttünk a frigy örökre felbomlott . —Elveimet bérért eladni ,épen oly kevéssé fognám ,mint Várday csalatásában egyezni . —A dolog tehát be van fejevze ,ne is szóljunk többé róla . —Jó éjt atyám . Szavait ejtvén ,távozók az ifjú . Ha őszinték akarunk lenni el kell ismernünk ,hogy az alispánt jó formán megzavarta Andor férfiassága ,s ha nem remélte'volna ,hogy fia talán majd kialuszsza meggondolatlan határozaaát ,azonnal utána rohan ,s viszsza tartja őt . A sok vita és ellenkezés ,mindig csak makacsságot szül —gondolá lefekvéskor —jobb ha magára hagyom ;hiszen talán csak majd hoz számára is jó tanácsot az éj . Nem képzelhetem hogy ép észszel elvek s bolond büszkeségből egész jövőjét feláldozhatná valaki . Andor apját oda hagyva ,pihenés helyett arra adott rendeletet ,hogy azonnal fogjanak számára ,mivel még azon éjjel el szándékozik hagyni Várdát . Indulása előtt szobájába ment ,és irt ,mint következik . Édes Margii ! Előérezhettük volna ,hogy a miénkhez hasonló boldogság ,csak szép ,múló álom . —Tudja menynyire szeretem ,tudja mint imádom ,ne kívánja ,hogy fájdalmamat fessem midőn attól tartok ,hogy őrökre szakadnunk kell . Nehéz próbára tett bennünket az élet Margitom —s habár tán még ön is elitéi ,a mint soraimat veszi ,el jő az idő melyben át fogja látni ,hogy üdvömről lemondva is méltó valék szerelmére . —Bocsássa meg ,hogy holdogság helyett csak a fájdalmat oszthatom meg önnee ,—bocsássa meg ,hogy szeretni mertem ,s imádkozzék erőért mind kettőnk számára . Andor . A követválasztás véghez ment ,s a győztes fél azon párt lön ,melynek élén a lelkes Beregi Andor állott ;—s csak hamar a követválasztás után bekövetkezék Beregi János csődje is . Várda nehány hét alatt nagy részben átalakúlt . A korábban vidám kastély falai között ,félre ismerhetlen levertség uralkodék ,s mintha az átalakulásnak komoly következményei lettek volna várhatók ,minden arcz aggódó és szomorúnak látszék . Kit a történtek legközelebbről sújtottak ,mint képzelhetni ,Margit vala . Midőn a szelid ,forrón szerető leány Andor döntő sorait vette ,szemei előtt öszsze futottak a betűk ,a papír fekete lett mint a gyász —s első ijedelme kábultságában megsemmisülve érezé magát . S miután nyugalmát anynyira viszsza nyeré ,hogy gondolkozni képes vala ,s a lesújtó rémület első rohamán túl volt ,fájdalommal küzdő lelke az okot kérésé ,mely Andort frigyök s boldogsága megsemmisítésére kényszerité.Soká kutatott hasztalanul ,s minden keblében felmerülő eszme csak kínos kétségét neveié ,melynek zavarában semmi módon nem talált nyugpontot . -S midőn abban mi az ifjú tettét legtöbb valószinüséggel indokolá ,s mit Margit szive még is oly örömest viszsza utasított volna ,—utóvégre megálapodék ,—lelkére ,mely hajlandó lön e perez óta elveszíteni a legédesebbet :Andor szerelmének hitét —zsibbasztó levertség ereszkedett  Margit képzete szerint ő csupán azért áldoztatok fel Andor által ,mivel az ifjú politikai nézetei különböztek Várdayétól . S volt -e hát az igazi szerelem ,mely ily próbaköven is ketté törött kérdé a remegő SZÍV önmagát . Abban ,hogy az ifjú szerelme megsemmisült ,nem kételkedheték a történtek után ,—bár lega -lább a legkeserübb is fel ne merült volna lelkében ,bár azt ne hitte volna ,hogy Andor talán csak ámitá és soha sem szerette . A női szívnek sajátsága és nem csekély érdeme hogy soha kedvese gyengeségei —s hibáit elismerni nem foga ,bár mi jól lássa —s érezze is azokat ,—s midőn panaszra volna oka ,zárkózottá válik . Margit némán viselé bánatát . —halványon járt kelt ,mintha önmaga volna árnya fájdalmának ,szokott foglalkozásait gépileg végezé ,s ajkairól más előtt egyetlen panaszszó ,egyetlen sobai sem hangozék . Megható volt látni néma gyötrelmében . —órákig elült mozdulatlanul azon szobák egyike- yagy másikának ablakában ,melyekben szebb napokon Andorral idözék —s a távol hegység ,melyen szemei pihentek ,—a kert diszlő bokrai ,—a tiszta kék ég feje felett ,—s minden mi környezé ,csak felőle beszélt ,csak azt tanusitá :hogy legszentebb hitében csalódnia kelle  S midőn magány szobájában a pohárba hervadt virágokat látta ,melyeket a szeretett kéz kedves pillanatban szedett ,csak az jutott eszébe ,hogy reményei is mint ama virágok ,örökre elhervadtak ,örökre veszve vannak . S még is midőn remegő keblében meg-meg csendült Andor édes szavának elzengett hangja ,—s közelgő kőnynyü lépteinek ismerős kopogását hallani vélte a hoszszií márvány folyosón ,—dobogó szivvel várta ,hogy majd nyilik az ajtó . —0 ki festhetné az üdvözítő gyönyört melyet akkor érez a kebel ,midőn a szem a belépő kedvest megpillantta —s ki festhetné Margit fájdalmát ,midőn Andort napról napra hasztalanul várta . Csodálatos élet a Margitéhoz hasonló női SZÍV élete —minden körülmények között feltalálni a szépet és emelőt ,—a szenvedések sötét éjjelébe világot varázsolni ,—a kihamvadt remények helyén újakat ébreszteni ,—a telet tavasznak —s az éjjelt nappalnak álmodni ,csak az övéhez hasonló kedélyű női SZÍV képes . —(Talán oltár a tiszta hölgy kebel ,melynek lobogó lángja :szerelem ?) De a mily szilárd és határozott az ily nő ,ha szerelméért áldozatokat kell hoznia ,—olyan erőtlenné válik ;ha leszakítod a kebelről melyhez ragaszkodik —mint a repkény támasza nélkül ,öszszeomlik a Margitéhoz hasonló kedélyű hölgy is szerelmétől megfosztva . Örök zöld fa a szerelem ,melynek gyökerei a lélek legmélyén ágaznak ,s mely a vallásos hit mellett ,egyedüli ereje a női kebelnek . Mit a gyermek leány szülői iránt érez ,az éleszti s neveli kezdetben a szeretet fáját —s később midőn a hölgy kedvesében leli üdvét ,a tavaszvirágai szállják meg s hímezik lombjait ,—midőn a nő férje iránti ragaszkadásában találja erejét ,a fa dús lombjai zöldülve terjednek ,—s midőn az anya gyermekeiben leli boldogságát ,gyümölcsösei terheltek a fának ágai . —Mig van kit szeressen ,inig van tere hol szeretetével boldogíthat ,mindig gazdag fog maradni a tiszta hölgy kebel ,y —s ha Margit számára csak egyetlen gyenge sugára maradt volna fel a reménynek ,már nem leende egészen boldogtalan . —De ama levél olyan határozott hangon volt írva ,s amaz ok ,melyen Margit hite szerint Andor szerelme megtörék ,ama hideg ok olyan valószínűnek látszék ,hogy a mélyen sebzett kebel nem találhatott semmi ,de semmi vigaszt . —Hasztalan kutatott mentséget az ész ,hasztalan világot fájdalma éjjelébe a SZÍV —minden ,minden elveszettnek látszék . Egyszerre azonban mint a sötéten átható világ ,ébredt szivében új életre ,az öröm és remény . — Midőn Beregi János csődjének hire eljutott Várdára ,—Margit szemeiről lehullott a fátyol —Andor tiszta jellemét még szebb ,még nemesebb fényben látta ,s korábbi szerelmét a hála ,a megbánás hogy kedvese viszon érzelmeiben kétkedni merészle ,magasztossá ,szenté emelé . Boldogságtól remegve ,borúit a kedves madonna kép elé ,mely gyötrelmeinek egyedüli tanúja vala —Andor levelét csak most értve meg ,ismét és ismételve öszszecsokolá ,—hervadt virágait könyeivel öntözé ,s minden tárgyra melyre Margit szemei előtt letörölhetlen fényt hinte Andor érintése ,esdeklő pillantással tekinte ,mintha mindentől bocsánatot kellene kérnie ,korábbi igazságtalan kétségei —s fájdalmaiért  S midőn öröme élső mámorából ,midőn elra-gadtatásából magához tért ,mindennél előbb annak érzé szükségét ,hoscy Andort igazolja apja előtt is . S a boldog leány mintha új életet nyert volna ,lángoló arcz s égő tekintettel sietett Andor levelével Várday szobája felé ,és csodálkozék ,hogy apja nem hallja már meszsziről szive dobogását ,—meg nem foghatá ,hogy a falak is nem viszhangozzák örömét . Várday mélyen sértve érezvén magát Andor által ,oly ünnepélyes viszszatartást követe a fennforgó tárgyban ,hogy a tartózkodó Margit nyugodt kedély állapotban ,talán említeni sem merte volna apja előtt Andor nevét ,—de Margit hangulata az öröm miatt rendkívüli volt ,s belépvén ,habozás és fontolgatás nélkül ekként szóU : 0 atyám ,csak most látom Andor nemes szivüségéé ,csak most tudom ,milyennek kell lenni a valódi férfiúnak ! —De olvasd el magad sorait ,s Ítélj magad apja bukását megelőző lemondásáról . Várday átvette leányától a felé nyújtott levelet ,s átfutván azt ;,következőleg szóla : Mind a mellett ,hogy elismerem miként Andornak ezen tette szép voll ,sőt utóbbi szereplése után következtetve ,talán várakozásomat is meghaladta ,—kénytelen vagyok azt is bevallani gyermekem .hogy becsületes ember létére egyébként nem is cselekedhetett volna . Nem beszélsz méltányosan jó atyám —viszonzá Margit élénken —ó mert nem értheted Ardor erejét ,mert nem értheted szerelmünket.Abban igazad van Margitom ha azt hiszed ,hogy apád már régen túl élte szive lázas hevességét ,de igen csalódol ha nem teszed fel rólam ,hogy mások szenvedélyei iránt méltányos is tudok lenni . Köszönet jóságodért atyám !kiáltott Margit örömittason borulva apja keblére . Hiszen tudtam én azt ,hogy leányod boldogságát nem vetnéd kocz- kára ,hiszen elöérezém ,hogy magad lész az ki a pillanatra felbomlott frigyet egyesited és megáldod . Roszszul értettél gyermekem —szólott Várday komolyan —én tudom méltányolni lemondástok fájdalmait ,de fölteszek mind kettőtökről anynyi erőt ,kogy lefogjátok azt küzdhetni . Közted és Andor között a frigy örökre felbomlott Margitom ,s ha apád nyugalma kedves előtted ,ez egész tárgyat befejezettnek fogod e pillanat óta tekinteni . Előbb fogom éltemet befejezettnek tekinteni ,minthogy Andorról lemondjak —mondá Margit hevesen . —0 atyám ,eddig együtt érezéd velem minden örömömet ,—mint lehetne az ,hogy jó szived ne érezné fájdalmamat is ! Várday illetődve öleié meg leányát . Fájdalmad enyém is gyermekem ,s együtt viselve ,majd csak leküzdjük azt . Soha ,soha !meglásd ,szivem megszakad a küzködésbe —szólott Margit ,zokogva omolván a közel székre . Vigasztalódjál kedves leányom —monda az apa Margit selyem fürteit simogatva —az idő megorvosol minden sebet ,—meglásd ,még boldog fogsz lenni  Olyan nyomorának tartod szivemet atyám ,hogy föltehe ted ,miként még Andort is el tudná felejteni ? —szólott Margit könyázott arczát szemrehányó tekintettel emelvén apjához . —Ne kivánd éltemet jó atyám —folytatá esdeklöleg —Andort még inkább szeretem most mint valaha ,—szerelmem szivemhez forrott ,minthogy Isten keze ojtá azt keblembe ,—ne kivánj hát erőmet meghaladó dol ^ í ^ o ,ne kivánd atyám hogy lemondjak ! Semmi egyebet nem kivánok e pillanatban tőled gyermekem ,csupán azt :hogy igyekezzél nyugalmadat viszsza nyerni . Nem jól áll szelid leánynak a heveskedés —folytatá enyelgésre kívánva a dolgot vezetni —s minek ártanál hasztalanul szépségednek . Mindegy már nekem akár vagyok szép ,akár nem --viszonzá Margit fájdalommal —hiszen Andoron kívül nem akarok én senkinek tetszeni ,—s ha övé nem lehetek úgy is el fogok én ,el kell nekem veszni . Meglásd Margitom ,a mint kissé megnyugszol magad is át fogod látni :miként ha azon okok nem léteznének is ,melyek örökös válasz falként emelkedtek közém és Beregi Andor közé ,még azon esetben sem volna az alispán bukása s csődje után Andor azon ifjú ,ki Várday Gergely egyetlen leánya kezére józan észszel számot tarthatna  Tehát Andor főhibája atyám szemeiben a sze-génység ? —kérdé ,Margit lángoló arczczal ,s miután mindenét elveszte önvétke nélkül ,azt hiszi atyám nekem is el kellene öt hagynom ? A nemestől ,kit a szerencse elhagyott ,nemde büntetés nélkül szabad mindenkinek elfordulni ? S nekem ,csupán azért mert gazdag vagyok ,megbocsátható volna a szószegés ,hűtlenség és szivtelenség is ? Ó hiszen csak akkor lesz majd szép az élet ,ha a hit szeretet- és hűséget száműzzük belőle ! Atyám ;atyám !ugyan mint volt ön képes Andor ellen a szegénységet vádul emelni föl ,—hiszen szeren-csétlensége csak újabb Ián ez ,mely lelkemet övéhez csatolja —hiszen szegénysége szent kapocs ,melyet megosztani ,legfőbb üdvömnek ismerek . Tizenhét éves fejeddel ,meghiszem leányom ——mondá Várday egyátalán véve nem háborodva fel különben oly szelid leánya heveskedésén —de majd ha az életet ismerni tanulod ,át fogod látni ,hogy apádnak igaza voh ,midőn egyetlen leányát nem akarta szegény embernek áldozni . —ugyan Margit ,olyan nevelésben részesültél -e te ,hogy képes lehetnél nélkülözni ,s szegénységet tűrni ? Szegény gyermek önmagad izgatod magadat ,és pedig a lemondás ,különben is elég bajt szerez szivednek . —Menj szobádba ,igyekezzél megnyu-godni Margitom . Megnyugodni ,midőn arról van szó ,hogy életem üdvéről ,hogy boldogságomról ,hogy Andorról lemondjak !szólott Margit keserű fájdalommal ,ugyan atyám mit gondol mi lett szivemből ?elal-tathatónak hiszi -e a gyötrelmet ,mely lelkemet széttépi ? Gondolja -e hogy a lángoló szerelem szám űzhető keblemből ? Reméli -e ,hogy oly sok szép emléket ,menynyi engem Andorhoz köt ,s múltam minden boldogságát ,ellehet egyszerre fújni mint a gyertya lángot ? —atyám sokszor hallgattam önt áhítattal ,midőn tapasztalatiról beszélt ,de bár mi tanúságos volt is miíltja ,jövőben is tanulnia kell . —Gyermeke sorsát koczkára veté ,s az élet fogja megmutatni ,mi eredménynyel . Szavait végezvén távozék Margü ,s apja szobáját oly nehéz szívvel hagyta el ,a mily nagy örömmel kereste fel kevéssel az előtt . Várday egyedül maradva ,alá- s fel sétált szobájában ,s habár szivét aggalom szállta meg ,határozatán nem változtathatott . —Beregi Andor szegény ember vala ,s azonkívül megsérté őt —Margit számára méltóbb férjet kívánt ,s csak azt fájlalta ,hogy oly könynyen nem találhatott . De midőn kitekinte az ablakon ,s látta az ismerős ,megszokott szép vidékee ,a mozdutatlan hegyeket és csendes falut ,szive viszsza nyerte szokott nyugalmát ,s szemeiben Margit jövőjére a remény fénye világok . Fiatal leányok között hamar fejlődik a bizalom és barátság ;s habár Havassy Aranka azon kellemes de gyönge lények közé tartozék ,kiknek szeretetre méltóságuk épen játszi elevenség s könyelmüségökben áll ,de őszintén ragaszkodni —szeretni egyátalán véve nem képesek ,a mély kedélyű Margit tiszta keble te 1 jes vozalmával csatlako- zék a kifogyhatlan kedvii ,vidám leányhoz . —Mint a tarka szárnyú lepke virágról- virágra ,oly gondtalanul repesett Aranka boldog kedélye . —S még Margit bizalommal osztá meg vele szive legédesebb- s bensőbb titkait ,míg boldog volt ,s ezer jóság- s figyelemmel halmozáel ,—az alatt Aranka hiúságtól élesitett szemei ,anyja- és nagybátyja bölcs példázgatásait megértve ,észrevevék ,hogy Várday nem nézi hideg szemmel kellemeit . —De habár Havassyné s Szalmádi nem mulaszták el őt figyelmezteeni ,hogy okos leánynak nem lenne nehéz ily szerencsét hasznára fordítani ,mindazál- tal czélzásaikkal csak falra hányták a borsót ,mivel Aranka nem az okos ,hanem mint már emlitők ,a könnyelmű leányok közé tartozék ,s igy ha a szívtelenség minden vétségeire képes lett volna is ,számitani semmi esetre nem tudott . —Azt azonban el kell ismernünk ,hogy hiúságának nem kevéssé hizelge a még mindig szép s nagy tekintetű férfiú tetszése és kitüntetése ,—sőt habár Margit jóságát mennyire érzelemtől nem épen háborított szive engedé ,méltánylá is ,mindazáltal abból legkis- sebb lelkiimeretet sem csinált volna ,hogy ba- rátnéja apjához férjhez menjen ,ha a szerencse keresetlenül érkezik számára ,—de hogy ő számítson ,okoskodjék és mérsékelje egy- s másban jó kedve kitöréseii ,az több vala. mint mennyit gondtalan kedélyétől várni lehete . Margit csupa meleg kedélyesség- ,s érzelemből állott —Aranka a lehető kevés szívvel birt ,s habár határozott rósz indulat nem igen volt benne ,a jóság oly bizonytalan színekbe mutatkozék nála itt- amott ,hogy arra ugyan senki rá nem hagyhatta volna magát . Midőn Margit apját oda hágyva ,magányos szobáját kérésé fel ,hogy sebzett keble búját senkitől sem látva ,kisírhassa ,meglepetésére ,Arankát találá ott . A mint Margit hevült arczát és szokatlanúl izgatott lényét megpillantá az élénk ,eszes leány ,azonnal a legjobb tapintattal ügyesség- s kelemmel hálozá körül a szenvedő s gyanútalan barátnőt ,eleinte gyöngéd szemrehányásokkal illetvén őt a miért bánatában eddig oly zárokazott volt ,azutánrészvétről- szeretetről beszélt csinos kifejezésekben ,s habár hangjából a bensőség teljesen hiányz ék ,a különben is fájdalmasan izgatott Margit mindamellett ellágyulva omlott a méltatlan barátné keblére ,s legőszintébb szivvel panaszlá el neki minden keservét . Minthogy Arankának minden ereje játszi vi-dámságban állott ,—igen természetes ,hogy ba- rátnéját legparányibb illetődés nélkül hallgatá végig ,s azután egészen saját modora szerint igyek- vék őt megnyugtatni —Elejénten lecsókolá barát- néja könyeit ,azután kellemes dolgokat susogott neki ,végre elkezde enyelegni ,és kaczagni ,s azon czélt csakugyan el is érte ,hogy megszűnt könyezni . S midőn Margit elcsendesülését megnyugvásnak képzelte ,szokott vidámságát valamennyire mérsékelve ,igy szóla : Most már miután kissé megnyugodtál jer Margitom ,ülj ide mellém ,beszéljünk okosan . —Szavai közben barátnéját maga mellé voná —Ugy -e kedvesem megbizol bennem ,elhiszed ,hogy szeretlek ,—s hogy javadat kívánom ? Feltelietnéd -e rólam az ellenkezőt ,feltehetnéd -e hogy benned kétkedem ? —mondá Margit szelíd szemrehányással ,egészen saját szive után Ítélvén meg az Arankáét is . Ha elhiszed édes Margit ,hogy javad szivemen fekszik ,hogy sorsod lelkemet nyomja ,úgy hidd el azt is kedvesem :miként sokkal okosabb reám ,mint szerelmedre hallgatni . —Lásd ,én alig vagyok két-három évvel idősehb ,mint te ;s voltam ,hogy sokat ne mondjak ,—legalább hatszor szerelmes ,—s ha bár mint bajadonságom tanusitja ,mind annyiszor felbomlott az öröknek képzelt frigy szivem dicséretemre ,mint tapasztalhatod ,nem csak hogy meg nem szakadt ,de tán még inkább s élénkebben dobog ,mint azelőtt . —Oly utánozhatlan könnyűség- s kellemmel ejté szavait a mosolygó leány ,hogy Margit tiszta keble észre sem vehette a min megbotránkozhatnék ,—csak álom a szerelem Margit om —folytatá azután barátnőj át megölelve —melyből a mint akarjuk ,felébredhetünk . Élet a szerelem Arankám ,a legszebb örök élet ,—s ha igy beszélhetsz ,nem érted szenvedésemet ,mert soha nemszerettél —mondá Margit hévvel . Valahányszor szeret az ember ,mindig azt hiszi :csak most ,s csak ő szeret igazán . —Én már hatszor hittem ugyanazt ,mit-te most ,—s lásd kedvesem ,szivem még is ép s kedvem sem hagyott el —Mint szemünk ,úgy a SZÍV is szereti a változatosságot S szeretném tudni mi bűn volna abban ,ha mi is úgy igyekeznénk tenni mint a férfiak ?s meg nem foghatom mi joggal róhatják fel nekünk bünüi ,mit önmagoknak anynyira megbocsátanak ? Van -e férfi ki ne ámitott ,ki ne hizelgett volna ,s ne követelné mindamellett ,h ogy a leánynak ,kit oltárhoz vezee ,ö legyen első szerelme ? Szedjük rázsarnokainkat Margitom. s ne hagyjuk magunkat rászedetni ! Mi engem illet —folytatá azután valódi bümosolylyal ,s égő piros ajkai között ,mint hófehér gyöngyszemek ,tündőklének apró fogai —rajtam ugyan tudom ki nem fognak . Ne folytasd Arankám —viszonzá Margit nemével a borzalomnak —ha még tovább is igy beszélsz ,félek ,hogy örökre elidegenitesz magadtól . Micsoda ? Hát ez a köszönet a miért javadat akarom ? Hát irántami vonzalmad csak olyan köny- nyü lábon áll ? —Mondá Aranka kipirult arczczal ,s ha valaki figyel vala a különben mosolygó vonásokra könnyen eszébe juthatott ,hogy a rózsának tövisei vannak . Bocsáss meg kedvesem ! —mondá Margit kis halavány kezét Arankának nyújtva —miként is tehettem fel ,hogy komolyan úgy érezhetnél !nemde csak tréfállál ,—nemde csak enyelegtél ? Megvallom Margit nem tettem fel rólad ,hogy őszinteségemet kétségbe vond . —Csupán javadért tártam fel előtted bensőmet ,s te köszönetül ,még csak nem is hiszesz —mondá Aranka minden neheztelés nélkül ,s könnyedén ,mintha a legközönyösebb tárgyról beszélt volna . —Mivel tudom ,hogy atyád egyezésivei soha nem lehetsz Beregi Andor neje ,azt szeretném elérni ,ha lemondanál róla . Soha —szólott Margit erélylyel —készebb lennék életemről ,mint Andorról lemondani . De ne is beszéljünk tovább . —Bocsáss el kedvesem . Az Istenért Margit ,csak nem komoly szándékod saját sorsodat megrontani ? —mondá Aranka barátnéját viszszatartva . —Atyád a legjobb apa ,ki annyira szeret ,hogy ha lemondasz Andorról ,megvagyok győződve ,kész lesz kedvedért a jövő telet Pesten tölteni . És mennyi mulatság ,mennyi élvezet várna ott reád ! Hiszen te még azt sem tudod mi az élet ,—az élvezetekbe részt sem vettél ,s megnem is foghatom mint mehettél volna még férjhez ! Ó Margitom —folytatá vágytól s örömtől ragyogó szemekkel —pompásan fogjuk tölteni a jövő telet . —Majd meglásd ,akkor fogod csak nekem elhinni ,ha Pesten egy telet töltél ,mi kisszerű ,mi szegény és egyhangú a falusi lét . Ragyogó termek ,csábító zene ,hodoló sereg ,egész fényes tündér ország az Margii ,mi reád Andor elavult szerelméért ott gazdag kárpótlást fog nyújtani . Elég Arankám ,ne beszélj tovább ,hiszen látom már ,hogy úgy sem fogjuk egymást soha megérteni . —Az élvezetek tündér országa ,mely szemeidben oly ragyogónak látszik ,előttem csak örvény és hideg pompa ,melytől lelkem viszszariad ,Andor szerelme az én vágyaim határa ,az az én egész világom ,szavának hangját édesebb nekem hallgatni ,mint a csábitó zene hangjaii ,—sugárzó tekintete kedvejsb fény szemeimben ,mint a leg tündöklőbb termeké ,—vonzalmának legparányibb jele magasabb ,nagyobb becsű előttem ,mint lehetne az egész nagy világ tömjénezése ,s hódolata . Aranka épen oly ámulattal hallgatá elragadtatott barátnéja beszédét ,mint a mily félelemhez hasonló idegenüléssel imént Margit az ővét . Valóban kénytelen vagyok elismerni édes Margit —kezdé Aranka csodálkozását hangjában s tekintetében elárulva —hogy mi egyátalán véve nem érthetjük egymást —hiszen úgy beszélni ,mint te beszéész ,egészen megfoghatatlan . —Csak remélem ,nem szándékozol atyáddal Beregi Andor miatt meghasonlani ? Szerelmemért minden áldozatra kész vagyok ,—szólott a különben oly szelíd Margit erélylyel . —De atyám szeret engem —folytatá csilapultabban —ő a legjobb ,a leggyöngédebb apa ,s igy nem akarhat engem boldogtalanná tenni . De ha ,mint hiszem ,atyád nem adja egyezését öszszekeléstekbez ,s neked a legjobb apa és Andor között kell majd választanod ? Isten meg óv talán ,s nem állit oly nehéz próbára —monda Margit áhítattal . De ha nem óv meg ,s neked választanod kell ,úgy -e Margit akkor észre térnél ,s atyádat választanád ? Ne beszélj Arankám ,ó ne kínozz tovább . Hogyan Margit —szólott Várday ,ki leányát hihetőleg vigasztalgatási szándékból kérésé fel ,s észrevétlenül belépve ,pillanat óta tanúja vala a két leány beszédének —téged barátnédnak kellene atyád iránti kötelességeidre figyelmeztetni ? Bocsánat jó atyám —zokogá Margit apja keblére borulva —hiszen nem akartalak én téged sérteni ,hiszen tudod ,hogy én mindig jó leányod voltam ,—soha nem bántálak meg ,s kész lettem volna életemet áldozni érted . —Ugy -e atyám —folytatá rövid szünet múlva esdeklöleg —nem fogsz te engem a legnehezebb próbára állítani ,—hiszen nem tehetek én róla ,hogy Andort annyira szretem . Nem én állitalak a nagy próbára gyermekem ,hanem az élet —mondá komolyan az apa . —Köz- ted és Andor között ,mint már mondtam ,örökre szakadt minden ,—s ha nem ismernélek annyira ,ha nem tudnám a lemondás fájdalmát méltányolni ,megvallom Margit ,talán soha nem bocsátnám meg ,hogy azt ,ki apád büszkeségét halálosan sérté ,még mostan is képes vagy szeretni . A ravasz Szalmádi ,mint képzelhetni ,szorgalmason gyüjté a követválasztási —s egyéb adatokat ,melyekkel Várdayt észrevétlenül napról napra inkább elkeserité Andor ellen ,s igy a helyett ,hogy napok múltán engesztelődött volna a sérelme ,csak kérlelhetlenebbé változék . —S habár Várday leányávali magány találkozása alkalmával mér- séklé Margit fájdalma iránti tekintetből elkeseredését ,most ,midőn épen Szalmádi unokahúga tanúja vala köztök a jelenetnek ,Várday részéről sokkal nehezebbé vált a mérséklet . És pedig atyám —válaszolt Margit apja fentebbi szavaira ,mély fájdalom levertségével —még bocsánatodat koczkáztatva sem tudok Andorról le-mondani . Különben édes leányom —szólott szigorú hangon a sértődött apa ,ki nem kevéssé ütközék meg Margit bátorságán egy harmadik jnlenlétében —utoljára ,ha kérelemnek és szép szónak nem lenne hatása ,majd találunk más ,sokkal sikeresebb módot . Ne feledd Margit ,hogy apád szükség esetén parancsolni ,s kényszeríteni is tud . Szivemet kényszeríteni atyám ,nem áll hatalmadban ! —Rebegé a leány holt halványan —velem tetszésed szerint bánhatol ,—gyermeked sorsa kezedben van ;—de ha szerelmemért lesújtasz ,megölsz is ,szivem minden dobbanása csak azt fogja mondani :hogy Andorról nem mondhatok le . Margit szavait mély csend követé ,melyet csupán a falióra egyhangú ,halk ütései zavarának . — Minthogy vakmerő makacsságod következményeit ,nincs nyugalmad e pillanatban megítélni —szólott Várday hosszú szünet múlva ,úgy igyekszem tekinteni a hallottakat ,mintha nem is mondtad volna . —De szállj magadba leány !s kerüld apád tekintetét mind addig ,míg méltólag meg nem jelenhetsz előtte . —Fenyegetőleg ejtett szavait végezvén ,hirtelen távozék Várday ,hogy leányának válaszolásra ne legyen többé ideje . Hagyj magamra ,irgalomból hagyj magamra Arankám ! Rebegé Margit ,elviselhetlennek érezvén e pillanatban a tőle anynyira különböző leány jelenlétét . Aranka szó nélkül távozott ,sa két hölgy57 közé örök válaszfalként emelkedők :a keseredés és bizalmatlanság ,mely a jelentő párbeszéd közben önkénytelenül fejlék mind kettejök keblében . —Margit és Aranka nem értheték egymást ,s heblők csak mint két szélsőség találkozék pil-lanatra .. Mint sötét felhők között a halvány hajnalcsillag ,úgy maradott Margit fájdalma éjjelébe egyedül . A szelid ,engedékeny leány ,ki soha dacz vagy akaratosság által senkinek egy kellemetlen pillanatot sem okozott még ,ki megszokta a függést ,és saját ohajtásit mindig szivesen feláldozta mások örömeiért ,most élte nyugodt folyamából kiragadva ,csak azon vette észre magát ,hogy jelen a pillanat ,melyben határoznia ,akarnia kell . De kitől kérjen tanácsot ,de mit tegyen ? Szüntelenül e két kérdés ostromlá bútól nehéz szivét . Mintha egyedül állott Volna ,a szép múlt gyászos romjai közé szigetelve ,bár melyikre gondolt közel környezete tagjai közül ,mindig csak a felől győződék meg :hogy senki ,de senkire nem tá- maszkodhatik . A szerelem volt Margitnak egyedüli támasza ,a mély ,a végtelen szerelem ,mely mint csügge- detlen erő ,mint töretlen hatalom ,tartá fel- s emelé lelkét . A mint Aranka távozék szob ^ j ^ ból ,Margit térdre omlott a szelid Madonna előtt . —Imádkozni akart —ó de nehéz fájdalmán e pillanatban csak keserves zokogása enyhithete . Hiszen tenger a bú az érző kebelben ,s midőn gyötrelmét nem bírja már a SZÍV ,a hullámzó tenger könyárban ömlik ki ,és a bánat enyhülve köny- nyebszik . Margit fájdalmasan zokogott ,s szemeit felemelvén ,bennük a könyüt ,mint keserve beszédes jeleit emelé éghez . Mintha harmatból ,vagy liliomból alkotta volna az úr ,olyan lágynak ,olyan gyöngédnek látszik a hölgykebel ,s van -e szikla ,melyben any- nyi erő volna ? A béreznek hidegsége- ,s keménységében fekszik érdem nélküli ereje ,—a kebel forrón érez ,boldogií ,s szerelem által válik erőssé . Margit végig gondolá rövid múlt életét ,s eltűnt kedves gyermek örömei ,mint távol csillagok ragyogtak felé a múltból . Apjára emlékezett ,s a sok szeretet ,melylyel minden lépten nyomon találkozók ,mint megannyi vád ,emelkedék fel ellene . Tehát atyám jóságát ,és szeretetét ,háládat- lansággal viszonozám ? Szabad volna elfelednem annyi jelét vonzalmának ,szabad lenne felednem mennyire függött rajtam ? Istenem Istenem ,gyújtsd meg a szent világodat keblemben ,hogy tiszta fényénél képes lehessek meghasonlott érzelmimen eligazodni ! —Rebegé ^ ívrgit arczát kezeivel fedezvén be . Mintha azonban nem bírta volna kiáltani égető keservét ,hirtelen felemelkedék ,s friss lég után epedve ,szobája nyílt ablakához siete . Künn csendes ,tiszta estve volt . A holdvilág magasan ragyogott az égen ,s fénye szelíd derűvel árasztá el az egész vidéket . —A tündöklő csillagsereg —a távol hegysor ,—s a közel fák és bokrok ,—Margit szemeiben mind meganynyi kedves jelentőségű tárgy —épen oly nyugodtan foglalák el régi helyűket ,mintha Margit életeben semmi változás sem történt volna . Nem ,oh nem vagyok én háládatlan —igy fűzé tovább gondolatait —hiszen én most is csak úgy szeretem atyámat ,mint azelőtt ,—s nem én őt ,hanem ő hagyott el engem . —Oh miért taszítja el szivétől ragaszkodó gyermekét ,miért kiván épen ő ,boldogságom megsemmisítője lenni ? Azt kívánni ,azt csak fel is tenni rólam ,hogy Andort épen szerencsétlenségében hogyhatnám el ! Még atyám sem ismeri sziveie ,mert különben tudni fogná ,hogy szerelmem öszszeforrott már életemmel . —Eszméi menetelét újólag sirás ,újólag heves zokogás szakitá meg . De midőn kitekintő a nyílt ablakon ,és szemei a vidék nyugodt képével találkoztak ,fájdalma enyhült kissé ,habár úgy tetszék szivének ,mintha mindentől mit lát ;,búcsúznia kellene . Vájjon búsulhat.e velem együtt a szép táj ,s könyeimet látva ,elborúl -e képe ? —Gondolá búskomoly tekintettel merengve az ismert vidékszépségein ,—vájjon közelednék -e felém a szép hegység ,ha karjaimat búcsuüdvözletül tárnám felé ? —lehull -e fejemre a fényes csillag ,haepedö szemeimet hozzá emelem ?felmelegszik -e a bokor ,ha forró keblemhez karolom ?elhallgat -e az énekes madár ,ha bánatomat panaszlom ,s megszün -e mosolyogni a virág ,hogyha én eltávozom innen ? Minden oly szép ,oly eim ^ Iíj ,de reám nézve hideg és néma mint ,a sír ,—Oh hogy ne áldoznék hát fel mindent Andor szerelméért ,mely mind azt magában foglalja ,mit táj ,hegység ,csillag ,fa ,bokor ,és virág megtagadnak tőlem ,s mit egyesülten sem bírnának nyújtani ,—mely magában foglalja életem üdvét ,s megvalósítja lelkem arany álmait . —De oh én Istenem ,vájjon nem volt -e bűn hogy eddig is haboztam ?vájjon nem kellett volna -e már Andornak régen Írnom ? 0 ha azt hinné ,hogy csalódott bennem ,hogy megszűntem őt szeretni is talán ! Isten ,jó Istenem ,ne hagyj el ,légy ve-lem ,védelmezz engem szegény elhagyott leányt S mintha az izgató gyötrelem űzte volna ,hirtelen Íróasztalához lépe ,s irt mint következik : Ne kívánja ön ,hogy mindazt ,mit utolsó együttlétünk óta szenvedtem ,megkísértsem festeni ,ne kívánjon gyötrelmeimről hallani ,—ki mint én életét s üdvét köté szerelméhez ,s azt kívánják tőle hogy egyszerre mondjan le egész boldogságáról ,annak fájdalmát csak az sejtheti ,ki mindenét el- veszté . —Ha nyugalmamnak van még némi becse ön előtt ;,—ha szeret még ,holnap estveli 8 és 9 óra között meg fog ön jelenni a kerti forrás nagy fűzfája alatt ,hol önre szerelme nevében várni fog :Margit . Remegő kéz- s dobogó szivvel jegyzé föl a leány a néhány sort ,s a ezédulát lepecsételvén ,kézbesítését hübízta . De nem fogja -e a nagyságos úr megtudni ? Kérdé aggalmason a komorna . Ne gondolj arra Magdolnám ,—hiszen látod mint szenvedek ,—menj ,vidd el kedvemért a ezédulát . Hiszen a kisaszszony kedvéért akár a tűzbe is bemenne az ember —mondá Magdolna szemeit tö-rölgetve —bár adná Isten ,hogy jó vége lenne a dolognak . A mint Magdolna távozók a levéllel ,s Margit magán maradt ,újólag leborult a Madonna kép előtt ,de ezúttal nem sirt ,nem zokogott ,hanem áthatott s emelkedett lélekkel imádkozék Isten kegyelméért és erőért . S midőn imáját végezve lepihent ,a sok zaklatás után kimerültségében enyhe álom szállt pilláira ,s ifjú fejére ,mint szent koszon !,ereszkedék az ég-ből az anyai áldás . Minthogy a történtek egészen új kis korszakot képeztek Várdán ,a ravasz Szalmádi eltökélé a a korszakban fontosán működni ,eltökélé régi óhajtott terve létesítésére ügyesen játszani . Hogy Margit oly kitartólag ragaszkodék jegyeséhez ,mint Arankától hallá ,az épen nem vala ugyan megfelelő kivánatainak ,de reményét mind azáltalnem vesztééi ,minthogy kitűnő szép s világba forgott unokaöcse főlléptétől sokat várt ,s ügyességében tökéletesen megbízott  Csak egyszer Kálmán itt legyen —gondolá magát biztatva ,akkor aztán nem félek legkevésbé Beregi Andor befolyásától . —Hanem addig annál óvatosabban kell a dologban minden oldalról eljárni . S hogy befolyását semmi ne gyengíthesse ,Vár- dayt pillanatra sem hagyta magára ,mit annyival könnyebben tehető ,mivel a közel események távol tárták egy időre Várdától a szokott vendégeket ;,s igy épen a legroszabbkor magányra kárhoztatott Várday ,szinte kivánáa jogtudós megszokott környezetét ,s társaságát.Szalmádi ,mint képzelhetni ,minden alkalmat fölhasznált kegyurával szemben ,Beregi Andor gyanúsítására ,de olyan vigyázva ,olyan módjával ,hogy maga Várday sem igen vehette észre . S midőn ő ,bár mi rövid időre ,kitekinte dolgai után ,soha nem mulasztá el úgy intézni a dolgot ,hogy Várday ,Aranka csevegő társaságában- s Havassyné ellenőrsége alatt maradjon ,—nehogy mit ő oly gonddal épttett ,Margit vagy más elrontsa . Mig Várday egy estve Havassyné és leánya társaságában ,azalatt Szalmádi ,hogy  kegyura előtt érdemeit szaporítsa ,ma is ,mint naponként szokta estvéli órákban ,kitekinte ,hogy meglássa ,vájjon az udvaron ,a gabnatárok ,istálók ,cselédházakban ,s a nagy diszkertben ,minden jól s rendbe van -e . S a kert sima ,tiszta útján sétálgatva ,korántsem a kellemes est bájait csodálá ,hanem azt nézegető :nincsen -e valamere tolvaj ,kit tetten kapva ,ezáltal mélyebben juthassan gondosságáért ura kegyébe . Mig Szalmádi kémlelödött ,s vizsga szemeit minden irányban jártatá ,az alatt feljött a hold ünnepélyes ,szeltd világa ,—hogy fényénél a szerelmesek álmadozzanak . Szalmádi nem bámulá a hold halvány képét ,s nem ábrándozék az égi világgal ,földhöz ragadt lelke csak lenn foglalkozhaaék ,se pillanatban is fortélyos terveit szőtte tovább . Kálmán nejének kell Margitnak lenni —gondolá Szalmádi ,kémlelődés közben is jól használván idejét . —S hogy a cseréhez lassanként ,s észrevétlenül szokjék a leány ,nem tudom ,nem lenne -e jó Arankát beavatni tervembe . Az igaz ,hogy kis húgom gondtalan ,s könnyelmű egy gyermek s a mellett barátságok Margittal ,mint látom ,tegnap óta kissé feszült lábra állott ,—de mindazáltal is hasznára lehetne Kálmánnak elöleges dicséretekkel s magasztaalisokkaa ;még ma beszélek a do-logról Júliával ,ő ismeri leányát ,s jobban fogja tudni nálamnál ,használhatjuk -e őt . —Hm ,hm ,csak ezt a Beregi Andort el lehetne valamiképen innen egy időre pusztítani . Fortélyos gondolatai közben ,a kerti tó köze-lébenjutott ,a százados sűrűségbe ,melynek árnyéka napfányes időben a legkellemesebb sétahelyként kínálkozott . Az ezüst hullámú tó színén magányos hattyú úszkált ,nyakát le-le buktatván a viz alá ,s a nefelejts és százszorszéppel koszorúzott parton ,magányosan állott a vén fűzfa ,mintha századok viharaitól görbedezett volna dereka ,s lengedező hajlékony ágait szomorúságában hul. 'atná a földig . —A vén fa lombjai között ,iíjú madárka énekelt ,s dala oly vidáman hangzék ,mintha őröm volna az életnek jelszava . Eddig még a sors is kezemre játszók —ek ként fűzé tovább Szalmádi mire sem ügyelve eszmélödéseit —ha tovább is így n enne a dolog ,pompásan eljutnék czélomig . —Hah de mi Maiéit 1 . &ez —gondola léiekzetét elfolytva ,és szemeit egyenesen a fűzfa alatti épen megjelenő alakokra függesztő —hiszen amott ,hanem csalódom ,Margit kisasszony áll ,ki ma betegség ürügye alatt az egész napot szobába tölté ,és vele Beregi Andor ömledezik ;milyen vakmerőség ! —mormogá fogai között . De semmi ,semmi ,annál jobb ,hiszen csak ez hi-ányzott még ,hogy czélomhoz juthassak . —Menjünk csak ,siessünk be ,s értesítsük ,mint illik ;töredelmes szívvel ,a jó szerető apát . —Dicsőén megy a dolog . Gondolni és határozni a tevékeny Szalmádinál körülbelöl egy vala ,—s felkeresvén a legsötétebb útakat ,nyom nélkül surrana be a kastélyba ,mint az árny ,hogy a szerelmes pár nyugalmát ,s boldogságát ,idő előtt valamiképen ne zavarja meg . Csendes ,szelíd volt a tavaszest ,—virág koszoruzá a fák- és lombokat ,virág himezé a zöldelö mezöt . —Az ég tiszta kékjén csillagsereg táborozott ,s közöttök a holdvilág fényes udvarával . Csendesen fádogált az enyhe esti szellő ,s szárnyain hordozá a virágok édes illatát ,—s a repkedő bogárkák megfürdének az illatárban ,s mámorosán szállingáltak tova . A madárka kedves éji tanyát lelt a viruló bokorban ,s kis fejét szárnya alá hajtva szenderedék el ,hogy álmában se feledje kedves szabadságát ;mely őt szárnyain emeli a magasba fel . Midőn a szem a milliárd sugárzást látja az égen ,s a földön a tavasz virulati pompáját ,nem hihetné -e ,hogy a SZÍV ,mely a virágról a csillagokig képes emelkedni ,talán boldogságra született ? Mindennek van a földön szünideje ,minden megnyugszik időnként ,hogy megújulva gyüjthessen erőt ,—ha a szellő pihen ,csendes a bokor is ,s midőn az éj leszáll ,elszenderül a madár ,s álomba mélyed a kis bogárka ,alszik akkor ember ,állat ,s leáldozik az örök nap ,—csupán a SZÍV marad ébren ,csupán az dobog szüntelenül ,mintha a fájdalom fáradatlan gyász harangja volna . Margit oly sokat szenvede nehány hét alatt ,hogy szinte megnem fogható ,mint maradhatott annyi gyötrelem után is ,oly hö ,oly forró ,szivének szerelme . A döntő órát ,melyben Andorral találkoznia kelle ,remegő kebellel ,feszülve várta ,s midőn elérkez k ,a szerető leány ,mint lebegő szellem ,haladt fehér ruhájában a sötét fák árnyékát s rejthelyeket keresve ,—s rettenve futamodék meg minden lomb zörrenésnél ,úgy tetszék neki ,mintha űzték volna ,minta haragvó apja fenyegető tekintettel haladna nyomán . —A kastélytól a rövid utat a kijelölt fűzfáig szorongó kebellel tévé meg Margit ,—minden tagjában remegett ,s viszszatekinteni a világért sem bátorkodott volna ,—ha valaki véletlenül kezét ;,vagy ruháját megkapja ,ijedtében tán azonnal szörnyet hal . Ki tudná azt :mint egyesül  het egy kebelbe annyi félelemmel oly sok bátorság ,s annyi szelídséggel oly szilárd erő . A mint a remegő leány megpillantó a fűzfa alatt rá váró kedvesét ,öröme hevében elragadtatva kiálta fel ,mintha nem is remélte volna ,hogy ott találja  S midőn az első ,mind két részről önkénytelen ölelkezésen túl voltak ,Margit magához tért ,8 leányos szelídséggel bontakozék ki kedvese karjai közöl . Mintha csak álmodnám ,hogy itt vagy ,—mintha csak álom volna ,hogy látlak ,—szólott azután kimerültén omolva a fűzfa tövében kínálkozó kellemes ülőhelyre ,mely előtt a kerti forrás ezüst hullámokban ragyogtatá tiszta tükrét . Oh Margitom ,nem álom -e az egész élet ,nem álom -e a boldogság ? —mondá Andor a leányka mellett helyet foglalva . Szegény gyermek !folytatá Margit szelid vonásain merengve ,—halvány arczodból leolvasható mennyit szenvedél ! Bár egészen én viselhetném jelenünk fájdalmát ,—s maradna tied a szép múlt minden öröme . —Meg nem foghatom mint bátorkodhatik a bú ily gyöngéd kebelre nehezülni ,s csodálom a gyáva sorsot ,mely vakságában hozzád hasonló áldozatokat szemel ki . Hiszen szerelmemről lemondani ,még nekem is nehéz ,—lemondani rólad Margitom ,majdnem meghaladja erőmet . Hogyan Andor ,hát még te is lemondásról beszélsz ? —szólott Margit nagy kék szemeit fájdalmas meglepetéssel emelve kedvese arczára —még a te édes beszéded zenéje is vállhatnék ama rettentő kívánat viszhangjává ? Ohne beszélj nekem lemondásról ,vagy ha igen ,hitesd el velem ,hogy soha nem szerettél ,hadd forduljon szerelmem éles tőrként szivem ellen ,hadd veszszek el szerelmem által . Szavaid keserű vádként hangzanak Margitom ,mondá búskomolyan Andor —s pedig azt nem én ,hanem a sors érdemli tőled . —Hiszen ha tőlem függene ,lelkembe rejtenélek ,hadd lenne világod forrón szerető szivem ,hogy a világ hideg érintését soha ne érezhesd ,hogy soha se tudhasd ,mi a sorscsapás . Oh hála neked Andorom ,hogy meggyőzéi ,miként te is úgy szeretsz engem ,mint én téged —rebegé Margit alig hallhatóiig ,s feje önkénytelenül hajlék az ifjú vállaira ,s Andor kezét kis kezei közé szoritá . Vannak pillanatok ,midőn a kedves kéz gyenge érintése ,vagy a selyem fürtök ismert illata ,olyan édes borzadást ,olyan csodálatos mámort idéznek elő ,hogy a forró ajkak öntudatlanúl olvadnak szerelmi csókban ,s két dobogó kebel egyesül ölelésben . Ilyen pillanat vala az ,melyben Margit kedvese karjai közé omlék . —soha nem szeretett az ,ki ily magas gyönyör perczeiben ,nem kivánt volna megsemmisülni ,—soha nem szeretett ki nemhivé ,hogy vannak pillanatok ,melyekben több gyönyört érez a kebel ,mint némely ember egész életén át . Andor és Margit egymás karjai között ,szívesen megsemmisültek volna ,s hálásan érezék pillanatnyi boldogságukat . A holdvilág ,mint a kedves múló gyönyör egyedüli tanúja ,ábrándozva tekinte le rájok ,s a bokrok és fák ,sóhajtásként lengének körültök . Midőn egymás karjaiból kibontakoztak ,mintha édes szép álomból ébredtek volna fel ,melytől fáj ,mind ketten felsohajtának . Nemde Andorom —szólott Margit halk ,remegő hangon —többé soha ,soha nem fogsz lemondásról beszélni . Oh Margit ,ne nehezítsd helyzetemet —viszonzá Andor fájdalommal —hogy bátorkodhatnám sorsodat az enyémhez kötni ,vagy azt hiszed ,volna szivem tűrni ,hogy az ,kit mindenek felett szeretek ,nélkülözzön ?azt hiszed ,eltűrném szemeid tiszta egén a könnyet ?s elviselhetném ,hogy értem feláldozd magadat ? Válnunk kell Margitom ,mert megvallom arra büszke vagyok ,hogy atyád gazdagságát elfogadhatnám ,s forróbban szeretlek ,minthogy szegénységemet megoszthatnám veled . A mi a tiéd ,az az enyém is Andorom —szólott Margit fájdalomától elragadtatva —s azon pillanatban száműztem magamtól a gazdagságot ,melyben a szegénység a te sajátod lön . —Mit beszélsz ,nekem nélkülözésekről ! —folytatá szenvedéllyel —hiszen csak az a boldog ,ki áldozatok ,nélkülözések ,s lemondásokkal tanúsíthatja szerelmét . Szemeimben csak akkor látsz könyüt ,ha eltaszitod magadtól szivemet ,—s feláldozni akkor fogom magamat ,ha arra kényszeritesz ,hogy rólad lemondjak . —Oh Andor ,Andor ,tudhatjátok -e ti ,mint szeret a női szív ,kik büszkeségtekért is feltudjátok szerelmeteket áldozni ? Mielőtt Andor válaszolhatott volna ,mind kéttejök meglepetésére ,a Szalmádi által figyelmeztetett Várday jelenék meg előttök ,fenyegető tekintettel ,s büszke homlokkal . Hogyan Margit ,hát ilyen beteg vagy te ? —kérdé az apa alig fékezhetvén felháborodását . Hát minden szemérmet levetkezél már ,hogy ily órában s ily helyen bátorkodói látogatást fogadni ? Mert reméllem a hivatlan vendég nem tudtoddal tolakodók házamba ? Bocsánat atyám ,én kérettem őt ide ,mivel nem bírtam már nehéz fájdalmammal —mondá Margit apja előtt térdre borúivá . —Oh ne foszsz meg a légtől ,mely éltet ,ne a sugártól ,mely melegít ,—ne foszsz meg üdvömtől jó atyám !éltem az övéből foly ki ,s ha leszakítasz kebléről ,megsebzett szivemnek el kell véreznie ! Ugyan úgy -e ?kérdé az apa forrongó dühével küzködve —ki képzelte volna ,hogy a bátortalan leány ily vakmerőségre vttemülhet ! Azt hittem vizet sem tudna zavarni ,és ime magamat is majd csak nem kiforgat ! Hallatlan elvetemültség ! —folytatá önmagát mind inkább ingerelve . —Hát ez a hála a gyöngédségért ,mely születésed óta környezett ? Hát ez lön jutalma az apai szeretetnek ,mely miattad mindent mellékesnek tekinte ? De ám jól van ,—látom az bánt ;,hogy eddig még nem volt semmi bajod ;—sha szived és belátásod nincs ,majd tudok én szigorú is lenni . —Menj innen ,takarodjál azonnal szobádba . Oh atyám ,ne kényszerits a végsőre —esdekleMargit hasonlithatlan szelídséggel emelve könyázott arczát apjához —hiszen tudod ,hiszen érzened kell ,hogy sem kérelem ,sem szigor nem bírnak hatalommal felettem ,a mint arról van szó ,hogy Andorról lemondjak . Ha még egy szót merészelsz ejteni —kiáltott a szélsőségig ingerelt apa csaknem magán kívül ,szétzúzlak ,hálátlan rósz gyermek . —Ön pedig hajótakar ,távozzék tüstént —szólott azután fenyegetőig Andorhoz . —Nem volt -e elég ,hogy rútúl rászedett ,hogy vissza élt bizalmammal ,nem volt -e elég ,hogy mint a kígyó halálosan csípte a keblet ,mely melengeté ,hanem még új sérelmet új botrányt is akar házamon elkövetni ? Csendesen atyám —kiáltott Margit magán kívül —velem tehetsz mit akarsz ,de őt jelenlétemben ,még neked sem szabad sértened . —Bocsáss meg —folytatá ezután ,szenvedéllyel rohanva az ifjú keblére ,hiszen minden sérelem szivemen keresztül jut csak kebledig ,s igy a legkeserübbet lelkem felfogja előled . —Bocsás meg atyámnak Andorom . Andort ,kinek büszkesége mélyen vala sebezve Várday előbbi szavai által ,lefegyverzé a kétségbeesésében is engesztelő angyalhoz hasonló leány szelídsége . Nyugodjál meg Margitom —szólott az ifjú gyöngéd szerelemmel —nem fogom felejteni ,hogy ki megsértett ,atyád volt . Margit fájdalom és elragadtatás közt nyujtá Andornak kezét . Vagy e pillanatban távozol innét szemérmetlen leány —kiáltott Várday folytott ,remegő hangon ,vagy mint kitagadott ,méltatlan gyermek hagyod el házamat . Ám tagadj hát meg atyám ,ha úgy tetszik —szólott Margit mélyen keseredve —űzd el házadból az anyátlan leányt —hiszen nem leszek én elhagyatva ,Andor szerelmét nem veheted el tőlem ,s atyám helyett ,kinek szeretete mindjárt az első komoly próbánál hajótörést szenvede ,benne új ,s hűbb támaszt ad nekem Isten . Történjék úgy ,mint akarod —mondá Várday dühében halál sápadtan ,s minden szavát nyomatékkai s megfontolva látszék ejteni —kösd sorsodat egy méltatlan kolduséhoz ,de reám ne számolj leány !atyád szeretetét e perez óta örökre el veszitéd . Köszönje annak ,hogy Margitom apja ,ha az új sérelemért elégtételt nem követelek —szólott Andor kigyúlt arczczal —s legyen meggyőződve :hogy bár mennyire megveti is szegénységemet ,büszkébb vagyok ,minthogy leánya kezével együtt gazdagságát is elfogadhatnám ,—készebb lennék koldulni ,mint ön kegyéből tengődni . —Nőm soha nem fog önre szorúlni ,a kitagadott leány ,mig én éleik ,azon percztől fogva nem lépi át többé az apai ház barátságtalan küszöbét ,melyben sorsát enyémhez köté . —Isten veled Margitom !bizzál szerelmemben ,s igyekezzél értem megnyugodni . Margit szobájába vonúlt ,s lenyugodt ,de75 szemeit elkerülő az álom ,—csak hajnal felé szenderedék el ,s az ablakain betekintő sugár ,virágnak képzelé a lányka halvány arczát ,s lecsokolá a zárt ,sötét pillákról a remegő könnycseppeket . Bár mi hevesen felindúlt vala Várday leányának ellenkezése ,s következetes szerelme miatt ,mindamellett nem a szív ,hanem csak szenvedélye szava volt ;,midőn azt állitá ,hogy egyetlen gyermeke örökre elveszté apai szeretetét . —Nem olyan könnyű kitépni a mély gyökeret ,melyet a természet ültetett az emberi kebelbe . Midőn haragjától elragadva kiejté szavait ,akkor valóban hitte is Várday a mit mondott ,de midőn magány szobájába vonult ,s a méla éjszakát alá s fel sétálva tölté ,s megállt koronként neje nyugodt ,néma arczképe előtt ,melynek szelíd vonásai ,visszavezeték fájdalmasan izgatott lelkét a múllba ,s fölébresztének minden szép ,minden szent emléket ,mely az apa szivét a gyermek iránt ellágyitá —ekkor ,oh ekkor mélyen érezé ,hogy nem csupán a szeretet szava ,mi Margit mellett felszólalt ,hanem a régen elporlott anyának előtte lebegő képe s beszédes szemei is arra inték őt :hogy legyen elnéző ,s legyen több kímélettel az ifjúkor hő szenvedélye iránt . És az apa megbánta heveskedését ,vádolá magát ,hogy mielőtt leánya bánatát ,s keservét szaporitá ,nem gondolt előbb Margit anyjára . Nem hasonlit -e minden vonása anyjáéhoz ? —gondolá fájdalmasan ,s nem szeretett -e ő is épen úgy mint Margit ,s ha hasonló körülmények közé jő ,vájjon ő is nem tette volna -e meg értem ,mire Margit késznek érzi magát Beregi Andorért ?csak hogy én —folytatá Andor iránti keserűségét e pil -lanatban sem győzhetve le —soha oly áldozatot hasonló helyzetben ,el nem fogadtam volna ,ez a különbség köztem és Andor között ,s mire én méltó leheték ,arra ő nem az . —Margitot azonban ki jelen hangulatában képtelen megítélni tiszta fővel mit teszen ,lehet menteni ,annyival is inkább ,mivel remélem ,hogy szép móddal ,s szelidséggel a lemondásra is reá birom őt . —Szegény gyermek !milyen rósz éjszakát készitett magának ,—de magam is valék talán oka ;—korom ,s tapasztalatimnál fogva nyugodtan kellett volna fellépnem ,s épen kimélet által éreztetni Margittal nem csupán helytélén tettét ;,s Andor méltatlanságát ,ki a ta-pasztalatlan leány szerelmének meggondolatlan jelét ,nem átallá elfogadni ,de apai szeretetemet is . Még magam önték olajat a tűzre ,s szégyenemre ,saját ötven éves szemeimbe nem láttam a gerendát ,s a gyermek leány szemeiben megpillantám a szálkát . —Hogy ne bocsátanám meg Margit heveskedését ,mikor még magam sem valék képes indulataimat mérsékelni . —Alig várom ,hogy hajnalodjék —gondolá tovább mind inkább felmelegedveMargit iránt ,elviselhetlen tudnom ,hogy a szegény leány bizony még halálra búsulja magát . —Hiszen hevemben olyan elvadulva fenyegetőzhettem ,mi-ként egészen képtelenség ,hogy szemeim előtt mutatni merje magát . De föl is keresem őt reggel magam ,—s megnyugtatom ,megvigasztalom szegénykét . —Hiszen Margittal mindig lehetett okosan beszélni ,s ha leánynyal meggyül a baj ,szép szóval sokkal könnyebb boldoglllni ,mint kényszerítésekkel . S feltételét meg is tartá ,csupán azon töprenkedék ,vájjon ö keresse -e fel Margitot ,vagy mar gához hivassa leányát ,s végre is azt határozá ,hogy még is csak maga megy a szegény leányhoz . Már majd nem dél volt ,midőn minden elő készítés nélkül belépe Margit szobájába ,s a mint megpillantá a megtört liliomhoz hasonló ,halovány leányt ,ki merengésében észre sem vette apja közeledését ,—s látta a bánatos arczot ,melyre a méla ,s egy pontra szögzött szemek könyei ömlének ,az imára kulcsolt kezeket ,s a kimerült lankadtságot ,mely annyi rázkódás után ,Margit egész lényén elömlék ,szive fájdalmasan megindult ,s régi szeretete teljes gyöngédségével üdvözlé leányát . Jó reggelt gyermekem ;hogy aludtál ? Margit meglepetése első pillanatában ijedve rázkodék össze ,a mint azonban megpillantá apja nyájas ,jóakaró vonásait ,az öröm ,az elragadtatás ,mely e részben reménytelen lelkét egyszerre elárasztá ,olyan híven sugárzók vissza arczán ,hogy midőn Várdaynak keblére borúit ,s kezeit csókjaival halmozá ,s végül boldogsága heves sírásba tört ki ,a meghatott ,a mélyen illetődött apa szemeinek két nehéz cseppje vegyült a gyér meki szeretet hő könyeivel . Hiszen tudhattam volna én azt ;,kedves édes jó atyám kezdé Margit ,midőn első felindulása után vissza nyeré hangját —hogy te nem taszíthatod el magadtól gyermekedet ,meglehet hibás ,meglehet tiszteletlen valék keseredésemben ,de mi érzelem volna a szelíd bocsánat ,ha apai szívben nem foglalna helyet ? Nemde atyám érezéd te azt ,hogy irántadi szeretetem pillanatra sem csökkent ?hiszen ha nem ragaszkodnám hozzád ,szivem felényit sem szenvedett volna küzködésében . —Bocsánat atyám ,szeretetem nevében bocsánat ! Várday ellágyúlva öleié keblére leányát ,s bocsánatát ezer csókkal tanusitá . Oh atyám ,Isten olyan bölcsen alkotá a szivet ,olyan szépen osztá fel annak rejthelyeit ,hogy a nemesebb érzelmek békén élhetnek ott egymás mellett . —Mint az égen fenn ragyogó csillagok ,melyek egymást nem sértve tündöklenek a tiszta boltozaton ,s midőn ideje eljő ,felkél közöttök ,mint szívben a szerelem ,az ábrándozó holdvilág ,úgy a kebelben is megfér egymás mellett minden szép érzelem ,és igy marad a gyermeki szeretet háboritlan szentség az üdvözítő szerelem mellett is . Miért kellene hát egyiket a másik miatt sértenünk ,miért akarnék önmagunk rövid éltünk boldogságát megsemmisitni ? És Andor a mellett oly nemes ,szerető kebel . Csendesen leányom —szólott Várday nyugodtan ,de elkomolyodott arczczal —Andorról ne beszélj . —Hagyjuk most pihenni a dolgot ;,elég időnk lesz arról majd akkor beszélni ,ha kedélyed nyugodott kissé . Nem értelek atyám —mondá Margit nagy kék szemeit kérdő tekintettel függesztve az apjára —téhát csak múló álom lett volna örömöm ? Örömöd valóság lehet gyermekem ,mert atyád őszinte bocsánatát megnyerted ,mit remélem nem fogsz úgy jutalmazni ,hogy oly tárgyról beszélj ,mi atyádra nézve e perczben kellemes nem lehet . Tehát egyezésedre nem számolhatok ? Kérdé fájdalmasan felsohajtva a leány , Ismétlem Margit ,e tárgyról később fogunk beszélni . Nem ,nem atyám ,a bizonytalanság kínosabb ,mint a legroszabb való —mondá Margit hévvel . Ha nyugalmamat óhajtód ,tudasd velem azonnal mihez tarthatom magamat . Mire való ezen gyermekes heveskedés ?szokjál türelemhez ,szokjál indulatid mérsékletéhez kedves leányom —szólott Várday megölelvén Margítot . —Nemde tudod ,hogy atyád javadat kivánja . Lásd gyermekem ,az élet visszontagságokkal teljes ,—s szerencsés ,ki tiszta öntudattal vigasztalhatja magát ,midőn eljőnek reá nézve a szenvedések nehéz órái . —Ha apádat megkeserítve ,és óhajtása ,s akaratával ellenkezve választanál magadnak élettársat \mit gondolsz ,lehetne -e frigyeteken Isten áldás ?nem fordulna -e maga szerelmed vádként kebled ellen a legelső csapásnál ,mely éltedben felmerül ? Első ,s legszentebb kötelességünk Margitom ,tisztelni a természet szavát s törvényeit ,s habár jól tudom ,hogy nem csupán szenvedélyeink ,de kisebb örömeinkről is nehéz gyakran lemondani ,mindameUett ,nem hiszem ,hogy csalódnám ,ha felteszem ,hogy leányom a mint képes leend nyugodtan Ítélni ,mellékesnek tekintend minden mást azon érzelemhez képest ,melyet születése pillanatában oltott keblébe a természee ,apja iránt . Ne csüggedj gyermekem !hiszen küzdelemből áll az éleit ,s ha szent kötelességből egy nehéz bajt legyőztél ,meglásd erősebb lész ,s önbizalmadat nevelni fogja . Oh atyám ,atyám ,miért nyomod a kebelt ,mely hozzád annyira ragaszkodik —szólott Margit fájdalommal . Miért nyájas az arczod ,midőn minden szavad éles tőrként nyomúl szivembe ? A természetről beszéltél az imént ? Oh atyám ,szent s jó példát állitál fel ! Mert hiszen a természet szava nem csupán a gyermeket inti ,hogy szeresse ,és tisztelje az apáit ,—de felszólal az apai szívben is a gyermek boldogsága eszközlése mellett . —Vagy azt hiszed atyám ,hogy mi a nagy természet szép öszhangzását alkotta ,mi az eget a föld boltozatává tévé :a szeretet csak fájdalmára adatott volna a kebelnek ? S ha a napfény példáját ,követi a sziv ,mely szeretöleg veti sugarát a földre s melegével fölébreszti a gazdag tavaszt ,s a kopárság helyén virányt tenyészt ,—azt hiszed ,atyám ,bűn lehetne az ? Tehát mi a nagy mindenség életét- s öszhangzását alkotja ,a szerelem üdvözítő gyönyöre ,a szívben csak pusztítást szülhetne ? Oh ne kényszerits reá atyám ,hogy gyermeki kötelességim feláldozása árán váltsam meg szerelmemet ! Bár mint eltökélé Várday ,Margit lemondását remélve ,a türelmet ,s békülest leánya fájdalma iránt ,mindazáltal feltámadt lelkében az alig legyőzött keserűség ,midőn észre vette ,hogy nem fog boldogúlni ,de nyugalmát méghabár  határozott hangja elárulá ,midőn következőleg válaszolt ,hogy ő épen oly kevéssé szándékozik engedni ,mint leánya . Kértelek Margitom ,hogy ezen fontos tárgy taglalását halaszszuk alkalmasabb időre ,s te nem hallgattál reám . —Szerettelek volna kímélni ,óhajtottam ,hogy pihenj előbb ,de te szenvedélyedtől elragadva ,mindamellett is hozzá fogál ,s most már én is kényszerítve vagyok akaratomat kijelenteni . —Beregi Andor megegyezésemmel soha nem lehet férjed ,nem csupán mert szegény ,nem csupán ,mert neve is szenvedett apja bukása által ,hanem azért is :mivel engem több ízben keserűen megsértett ,—s Várday Gergely meg tudja talán bocsátani a hálátlanságot ,de felejteni nem ! —Most már csak az a kérdés gyermekem ,mit Isten ,s világ előtt követelhetnék tőled :az engedelmességet megtagadod -e tőlem szeretetem- s jóságomért ? Ne említsd szeretetedet jó atyám ,hiszen tudom ,hiszen érzem már ,mennyire számolhatok szivedre ,mondá Margit olyan szomorúan ,olyan leverten ,mintha ő lett volna maga a búbánat . —Hidd el atyáin ,ha csak az én boldogságom forogna fenn ,és nem vált volna azon meggyőződés legszentebb hitemmé :hogy Andorért szerencsétlenségben mindent áldozni tartozom ,—ha kell ,talán lemondanék róla ,ha a küzdésben ,mit atyám kivánata mért reám ,s fájdalmam súlya alatt megsemmisülnék is ,hogy maradna fenn számodra ,mit gyermeked üdvének eléje tész ,azon vigasztalás :miként bár megtörék vas akaratod szikláján leányod szive ,sirhalma tanúsítja ,hogy engedelmes gyermeked volt . De Andor szegény ,de Andor szerencsében ,s habár inkább szeret ,mint életét ,kész leende lemondani rólam ,csak hogy érzelmeim összeütközésbe ne jőjenek miatta ,csakhogy sorsomat ne kössem övéhez boldogtalanságában . —S te ki boldog ,és gazdag vagy atyám ,szintén azt mondod ,hogy szeretsz ,de azért gondolkozás nélkül fel tudnál áldozni ,s mi még inkább fáj ,kész lennél a sors üldözött nemestől elvenni az egyetlen vigaszt ,mi leányod szerelmében számára még fenmaradt . Elég Margii ! —szólott az apa a mély keseredés nyugalmával . —Elismerem bölcseségedet ,de oktatásidat nem akarom tovább hallgatni . —Mire apai gyengeség képessé teheti az embert ,mindenre kész valék ,hogy megmenthesselek . —Ki mint vet ,úgy arat gyermekem —én nem tehetek magamnak szemrehányást ,—magadnak tulajdonítsd határzatod következményeit . Margit csendesen zokogott ,s az apa ,ki le nem vette leányáról tekintetét ,hosszú ünnepélyes szünetet tartva így szóloot :Utolszor kérdelek Margit kész vagy -e Beregi Andorért atyád szeretetét koczkáztatni ? Andorért mindenre kész vagyok atyám —rebegé Margit alig hallhatólag . Várday bensejével küzdve járt alá s fel a szobában ,—végül leánya előtt megállván ,kimért szigor ,s határozottsággal ekként szóla : Jól van Margit ,történjék a mint akarod ,én megnyugszom választásodban ,hanem ,hogy meg-mutassam ,miként még a méltatlan gyermek iránt sem hül ki egésszen az apai szív :mától számítva egy évig határidőt tűzök ki gondookozássa ,—s ha ezen idő lefooyt ,mely alatt Andort soha látnod nem lesz szabad ,s te megmaradsz őrült föltételed mellett ,—akkor sorsod koczkája el van vetve ,s ismételve mondom ,tulajdonítsd magadnak lépésed következmenyeit . Margit némán egyezék a kitűzött próbaév elfogadásába ,s midőn apja magára hagyta ,keble még nezebb volt ,mint azelőtt . Az idő ,e kérlelhetelen emésztője mindennek ,egyenlő léptekkel halad előre ,s közönyös szemmel nézi a kint és örömet ,jól tudva ,hogy egyik ,mint a másik előbb utóbb martaléka lesz . Bár mi egyhangúlag folytak is Várdán a napok ,a kitűzött próbaév még is végéhez közeledék már ;s ha a kastélyban lehetőségig igyekeztek is a benső családi viszonyokat leplezni ,a változást mindazáltal rebesgetéaz egész környék ,s igy alkalmatlan látogatóktól legalább menten élhete Várday . Szalmádi ,mint képzelhetni ,jól meghánytavetette a változott viszonyok fordulatait ,s midőn Margit következetes elvonultsága hónapok folyamán át meggyőzé arról ,hogy kedves tervével fel kell hagyma ,—új tervet készite ,mely amazért bő kárpótlást Ígért nagyra vágyó szivének  Minthogy Margit ritkán jelent meg a köztársalgási teremben ,Várday Szalmádin kívül ,leginkább Havassyné és Aranka társaságára volt szorítkozva ,—s ha az anya gyakran ismételt meséit ,múlt élete eseményei ,hódításai ,s más efélékről ,megúnta is egyszer-másszor ,Aranka vidor kedélyét annál kellemesebbnek találá ,s midőn egy al-kalommal ,a leány boldog szemei ,s enyelgései csak nem elbájolák ,így szóla önkénytelenül Szalmádihoz : Hogy ha idején került volna szemeim elé kis húga ,még csak egy szóval sem állítom ,hogy házasulásra ne gondoltam volna ,soha sem láttam inkább kedvemre való élettársnét ,mondhatom soha . Szalmádi méghajlék ,és nem mulasztá el az egyébként jó házból való leány szegénysége miatt szabadkozni ,valamint azt is emllié ,hogy Várday még most is válogathatna az első családok leányai között . De bár mi ügyesen szabadkozék is a furfangos jogtudós ,azért koránsem képzelhetjük ,hogy reményei ne támadtak volna ,s hogy új tervét épen ezen reményekből ne szőtte volna . Jól tudván azt ,hogy gyakran kis dolog szüli a legnagyobb eredményeket ,eltökélé gondtalan unokahúga kezére minden kicsiségben ügyesen játszani ,s helyette számitva Várdayt észrevétlenül úgy körül hálózm ,hogy jó formán ne is sejthesse ,mint jutott a kelepczébe . Azon körülmény ,hogy Margit lehetőségig keritlé apjával a magány télálkozást ,s kerülé egész házszemélyzet társaságát ,a legjobb viz vala Szalmádi malmára ,ki minél szabadabb volt körülte a tér ,annál inkább tudta azt hasznára forditani . Kegyurának minden gyöngeségeit ismerve ,elő-szőr is azokra kívánt Aranka által hai. ,azokat kívánta kielégieni . Várdaynak gyenge oldala volt többek között ,ebéd után pipázás mellett a jó fekete kávé ,—mit ,hogy annál izletesebb legyen ,naponként Margit szokott előtte főzni a gőzölgő kávégép kékes lángja mellett ,—ő tölté a kis ,megszokott findsába ,—ő édesité ,s midőn átnyujtá azt atyjának ,olyan kedves ,olyan mosolygó vala arcza a leánynak ,hogy a szives nyájasságtól czukor nélkül is megédesülhetett volna a sötét kávé ;s ha eddig betegség vagy bár mi más akadályozá öt a köztermbeni megjelenésre a barátságos pipázó szobában ,az ebédlő mellett még is mindig készen várt már a kávé ,s mindig ott volt Margit ,mig atyjának átnyUjtá a findsát . —De mivel ahhoz ,hogy kis dolgokra nagy figyelmet fordítsunk ,kedélyesség mellett még nyugalomra is van szükségünk ,épen nem lehet csodálni ,ha a változott viszonyok által Margit egészen kiragadtatott sodrából ,s az eféle kedves ,megszokott kötelességeit ,napról napra ,inkább elhanyagolá . Midőn egy napon Margit ebédnél sem jelent meg gyengélkedés ürügye alatt ,—s az ebédlés ,mely alatt kizárólag a vidám Aranka vitte a szót ,végéhez közelge ,Szalmádi Várdaytól észre nem véve figyelmezteté a mosolygó leányt ,igyekezzék Margit helyét a délutáni kávékészitésnél pótoln i  Aranka ,kinek a figyelem ,mit Margit gyöngéd szeretet ,s kedélyességből tőn ,s mire Szalmá di okos számításból inté húgát ,—soha eszébe nemjutott volna ,minthogy nála mind a kedélyesség ,mind a számítás teljesen hiányzók ,—mindazáltal készséggel távozott ,mivel mint említők már ,kellemeinek méltánylata ,s Várdaynak kitüntetései hiúságát kielégiték ,s bizonyos fokig lekötelezők . Midőn az ebédnek vége volt ;,s az asztaltól va-lamennyien felemelkedének ,Várday önkénytelenül felsohajja ,a mint kávéja eszébe jutott ;,s úgy tetszék neki ,mintha kényelmeiből hiányzanék valami fontos ,mit helyzetében ,s Margit gyöngédségeitől elkényeztetve ,épen nem szívesen nélkülözött volna . Mi kellemes meglepetés vala tehát reá nézve a mint a pipázó szobába lépve ,a nyíló rózsához hasonló ,mosolygó leány megjelent előtte kezében a párolgó findsávaa ,s leirhatlan kellemmel átnyújtván azt ,imígy szólt : Ha nem lesz elég erős ,nem tőrekvéshiány ,—hanem rósz számításból ,ügyetlenségből eredt ,s ha nem elég édes ,az lesz az oka ,hogy nem Margit keze készité . • Várday melegen ,s őszintén lekötelezve szorított kezet a csinos leánynyal ,s a kávét nem győzé magasztalni . Már az igaz ,hogy kedves gyermek ,mondá azután féllassan Szalmádihoz —még soha nem láttam rósz szeszélybe . Nagyságod igen kegyes —viszonzá az ügyvéd —habár azt magam is kénytelen vagyok elismerni ,hogy soha életemben nem láttam olyanminden szívességre kész jóságot ,minő ezen kis bobó ,eleven jószágé . —Már arról csak magam is mernék felelni ,hogy Aranka ugyan soha nem fog rósz kedv ,s szeszélylyel jövendő férjének terhére lenni ,—mert a minő a leány szülői iránt ,férje ugyanannyit várhat tőle . Habár Várday koránsem sejté ,hogy Szalmádi Margitra bátorkodók ezélozní ,—de mindazáltal egyszerre leánya jutott eszébe ,s annyival fájdalmasabban sóhajtott 4 fel ,mivel épen azon órában szokta volt Margit délutánonként zongorázással mulatatni . S mintha Szalmádi megértette volna kegyura gondolatait és sóhajtását ,Arankának súgott valamit ,s az ügyes leány azonnal a legnagyobb könnyűséggel felugrók ,s lengén ,vidáman a zongorához futott ,s habár koránsem játszók oly kifejezésteljesen ,s t'sztán mint Margit ,mindazáltal birt annyi könnyűséggel ,hogy játéka e pillanatban a legkellemesebb kárpótlást nyújtá . A zene hangjaitól kezdetben csak még inkább elszomorodott Várday lassanként felvidult ,midőn a leány tündöklő fekete szemeinek csintalan ,s édes vidám dalával kiséré a játékot . Szinte megifjodik mellette az ember —szólott Várday mosolygva közeledvén Szalmádihoz ,—egészen hatalmában áll keblünket tetszése szerint hangolni  S midőn estve a lámpák már az asztalokon voltak ,s eljött az óra ,melyben Margit az érkezett hírlapokat szokta apjának felolvasni ,s most leánya ott nem létében épen szemüvegét kérésé Várday ,—Szalmádi ügyessége e részben sem tagadta meg magát ,ki Arankát elöhiva ,igy szólott . Te türhetőleg tudsz felolvasni kis húgom ,menj segéld ki ő nagyságát . Aranka vonakodás nélkül tanusitá készségét e részben is ,s habár a hosszadalmas politikai ezikk meglehetősen untatta ,nem mulasztá el a tárgyat ,melyhez épen nem értett ,helyenként éles megjegyzéseivel tarkítani ,s ez által időt nyerni egy pár csintalan pillantásra ,mosolyra s enyelgésre . Várday tán soha jobban nem mulatott ,a leg-érdekesebb felolvásások alkalmával sem ,mint most ,habár alig ügyeié a ezikk tartalmát ,annyira elandalodott a leány kellemes hangjának zenéje mellett . Szalmádi ,mint látjuk ,jól számított ,mert csak ily csekélységgel ,s lassú szoktatással lehe. tett egy Várday állása ,s korabeli férfiú lelkét úgy hangolni ,hogy a leánya ellen mélyen keseredett apa szivében fel-felmerüljön időnként a gondolat ,miként tán még nem volna késő házasodni . Arankának kell Margit helyét mindenben betölteni ,hogy a két leány között a változást lassanként ,s észrvétlenül szokja meg az öreg úr ;—gondolá Szalmádi nem egyszer ,a mint Arankát szükségesnek kezdi érezni ,mindent elkövetünk kéz alatt ,hogy nélkülözhetlenné váljék előtte ,—sészre se igen vegye ,midőn leányával szakít . A gondtalan Aranka öntudatlanúl szolgált nagybátyja terveinek ,s koránsem sejté ,hogy könyelmti vidámsága a hideg számítás eszközévé lett . S miután Várday napról napra inkább meggyőződék ,hogy azon reménye hasztalan vala ,miként Margit talán ,ha Andort nem látja ,hónapok múltán ,majd csak kiábrándul szerelméből ,s át fogja látni ,hogy a gyermeknek első kötelessége az engedelmesség szülői iránt ;,—Arankához oly mértékben fejlék önmagától is észrevétlenül hajlama ,a mint leánya irányában mind inkább elkeseredék szive . Várday nem érté Margit jellemét ,szemeiben a leány hűsége ,s kitartó szerelme ,nem vala egyéb ,mint irántai hálátlanság ,s fejesség ,s önmagát mind inkább ingerelve leánya ellen ,utóbb a sok félreértés feszességet és idegenkedést szült az apa és gyermek között . Margit fájdalmait senki sem érté ,szive küzdelmeinek csupán Isten vala tanúja ,hűségének nehéz próbaéve zajló hullámzás volt ,melyen mint zöld oáz lebegett szerelme . Keblének minden dobbanása önvádról és gyö-nyörről ,szerelemről és bánatról beszélt ,—néha szemében a fájdalom égető könye még meg sem száradt ,midőn szivében a szerelem üdvözítő öröme remegett . S ha Andor felől hirt ,vagy tőle levelet kapott ,ki a kitűzött nehéz próbaévet Pesten tölté ,akkor keblében üdv volt minden érzés ,s örömének árjai között balt el pillanatra a fájdalom . Olyan hosszú volt az idő ,olyan lassan múltak a napolt ,mióta a gyermek ,mint idegen ,állott a szülői házban . —Oh miért nem szállhatott le a mennyből a szelid közbenjáró ,miért van oly mélyen lenn a sír ,s miért oly magasan fenn az ég ,hogy a gyermek esdeklését nem hallhatja meg még az anya sem . Apja szemeiből ezelőtt beszédes meleg szeretet sugárzék Margit felé ,s most minden pillantása olyan feddő néma szigor ,hogy a tartózkodó leány alig meri félénk tekintetét hozzá emelni . Mi másként volna minden ,ha jó ,ha szeretett anyám élne ,—gondolá egy napon ivrgit —ő meg fogna engem érteni ,tudni fogná ,hogy szivem nem oka szerelmének ,—hiszen kezdetben atyám is táplálta mindazz ,mit érezék ,és mit tehetek én róla ,hogy a változott visszonyokhoz nem tud alkalmazkodni a szív ,mit tehetek én róla ,hogy mit lelkem egyszer elfogadott ,azt örökre fogadta el . —Atyám hálátlannak mond ,—s ha Andort elhagynám esküszegő ,hütelen lennék . —Atyám gazdag ,és soha nem lehet elhagyatva ,—Andornak minden kincse :szerelmem . —Oh'jaj ,jaj nekem ,hogy az élet ily nehéz próbára állított ! Szivemet nincsen erőm megtagadni ,Andor nélkül nem élhetnék többé . —Anyám szent tiszta szelleme —folytatá magában áhitattal összekulcsolt kezeit ,s könnyázott arczát éghez emelve —ohimádkozd le számomra Isten irgalmát ,s bocsánatát ,ha hü és igaz szerelmem bűn volna . E pillanatban Magdolna lépe be ,kezében levéllel ,s Margit már messziről megismervén Andor kéziratát ,dobogó szívvel nyúlt a levélért . A mint hü komornája távozék ,kebléhez szoritá a kedves sorokat ,s több pillanatig nem bátorkodék a pecsétet feltörni . Ha ezen levél tartalma megnyugtató lesz —gondolá Margit a szerelem előítéletességével —akkor frigyünket égbe köték ,és Isten áldása lebeg felettünk . Azután hevesen felszakitá a borítékot ,s kibontván a levelet ,remegő kebellel olvasá mint következik : Szerelmes édes Margitom ! Bár lassan is ,de múlnak a napok ,s én ,ki minden óráért hálát adok a teremtőnek ,mely közelébb hozza az alig várt édes pillanatot ,mely elválaszthatlanúl egyesit ,gyakran még is vádolom magamat . —Úgy tetszik ,mintha szerelmem vétek volna ,mely neked oly nagy áldozatodba kerül ,úgy tetszik ,mintha nem volna szabad fenyegető sötét sorsomhoz kötni a tiédet . —Te még csak virágaidnak láttad árnyait ,de nem az életet Margitom . Bölcsödtől fogva a szeretet karjai ringattak ,s ifjú életed boldog elvonultságban folyt . —S én ragadjalak -e szent nyugalmadból ki ,s én rántsalak -e az élet nehéz küzdelmei és viszontagságai közé ? Szerelmed nyújtja számomra a reményt ,míg szivedenyéim ,dúsnak érzem magamaa ,míg te mosolygasz reám ,nem látok borút ;,s a sötét éjszakának is csak csillagait látom ,—és még is ,még is Margitom azt tanácslom :mondj le rólam ,ha van erőd ,hagyj engem egyedül küzködni sorsommal ,s nézd csak a távolból a borút ,mely nyomomba kél . —Én nem születtem szerencsés csillagzat alatt ,—életem útjára nem világól fény —felettem sötét balsors lebeg ,mely üldözni fog ,érezem ,végpillanatomig . Létem derűje :szerelmed ,s a boldogság ,melyet általad nyerék ,talán küzdelmeim jutalma . —De ha egyedüli jutalmam lenne is ,ha kivánod ,éretted arról is lemondok . Tiszta szemeid egén nem akarok könnyeket látni ,s nem tudnám tűrni ,hogy nélkülözzél . —Tanácskozzál sziveddel Margitom ,s engem mellőzve ,gondolj csak saját javad ,s boldogságodra . —Még van idő ,még visszaléphetsz . Bár mit határozzál ,szemrehányásimtól ne tarts ,—a gyönyörért ,melyet eddig szerelmed nyújtott ,még az sem volna nagy ár ha egész jővőm általad lenne is feldúlva . —Imádkozzál Istenedhez Margitom ,és határozz úgy ,hogy boldog lehess ! Andor . Oh miként volna lehetséges róla ennyi szerelemért lemondani ! —Rebegé Margit keblére szorítva az összecsókolt ,s könnyeivel öntözött levelet ,és miután ismét és ismételve átolvasá azt ;, asztalához menn ,s tollat vön ,és irt ,mint remegő szive sugallá . Soha ,még soha szavakban szegényebbneknem érezém magamat ,mint most ,midőn szeretném minden torommal szerelmemet ,t boldogságomat tanúsítani . —Ne kívánd hát Andorom ,hogy mind leírjam mi keblemben véghez ment ,míg kedves soraidat olvastam . Hiszen még a betű is ,melyet kezed jegyez ,sajátságos életet nyer szemeimben ,s kéziratod minden vonása külön jellemmel bir ,s mesés talány ,édes káprázat előttem . —Hiszen ha nevedet említeni hallom ,szivem mintegy varázs szóra megdöbben ,s mintha menyei zene csendült volna meg ,egyetlen szó ,nevednek hangzása ,ezer édes örömöt remegtet keblemben . —Azt irod ,tanácskozzam szivemmel ,s tégedet mellőzve ,gondoljak csak saját javam s boldogságomra . —Oh hogy lehetne téged mellőzve tanácskozni szivemmel ,s boldogságomról nélküled szó ! Azt hiszed ,áldozat nekem ,mit miattad hozok ? Boldogságommá ,s üdvömmé válik a fájdalom ,melyet érted viselek ,s minden áldozat ,mit szerelmemért hozok ,csak újabb lánczszem ,mely keblemet a tiédhez csatolja . Küzdelmeidnek gyönyörrel leszek osztályosa ,s a borút ,mely a te nyomodban kél ,könnyen megfogják szokni az én szemeim . —Ha életed útjára nem világol fény ,legyen boldogságom számodra a derű csillaga ,—szemeimben soha nem fogsz könnyeket látni ,mivel azok lelkem örökké mosolygó tükrei lesznek . Oh Andorom ,Andorom ,hiszen te is szeretsz engem ,de te azért meg is csak tudsz okoskodni ,neked van hazád ,mely tettekre buzdií ,van világod ,melyben dicsőséget keressz ,de nekem egész lételemet szerelmem alkatja ,az én hatásköröm a a szív világa ,s oh csoda -e ,ha a varázs fátylon át ,mely szüntelenül előttem lebeg ,boldog tündérország még jelen sorsom is ,habár tőled távol csak szép emlékek ,s reményekben élek . Ne említs többé lemondást ,ne beszélj áldozatokról ;szivem elég erővel bír miden áldozatra ,csak szerelméről ne kellessék lemondania . Képzelhetnéd -e a kék eget nap nélkül ,mely bár rajta sugárzik ,de lenn is életet költ melegével ? Mint az ég fényes napja nélkül ,olyan lenne keblem szerelmem nélkül ,ha elvennéd világát ,sötétben maradna a kebel ,s minden élet elhalva lenne . Ne bánd te azt ,ha szivem fáj ,mert hiszen fájdalmában is csak bol-dogságot dobog ;ne bánd Andorom ,ha a megválás mindentől ,mihez gyermek szivem egykor ragaszkodók ,szenvedést okoz ,nincs oly sötét éjjel nincs oly nehéz sors ,melyet a szerelem föl ne derítsen . —Szivemet ne féltsd ,oly sok gyönyör mellett elfogja az békén viselni a küzdelmeket is . Míg keblemnek szerelem a paizsa és emelője ,addig ne aggódjál miattam ;boldog fogok én lenni mindig ,míg mellettem vagy ,ha minden sötét lesz is körülem . Életem élete s lelkemnek üdve van kezeidben ,oh Andorom értsd meg e szivet ! Ne számíts ,ne okoskodjál ,hanem szeress ,s igyekezzél boldoggá ,százszor boldoggá lenni Margítod által . A nagy jelentőségű nap elérkezett —Várday inkább ünnepélyes komolyság ,mint fájdalommal járt alá s fel szobájában . Mintha az élet bajaival küzdeni nem lenne elég ,mintha a sors üldözése nem volna elég hatalom ,hogy még az emberek is képesek egymásnak keserűséget okozni ,hogy még a szülök ,s gyermekek között is támadhat viszongás . Margit haloványan ,s láthatólag remegve lépett apja szobájába . Búcsúzni jöttem atyám ,rebegé a leány alig hallhatólag —s megköszönni szeretetedet ,melyei irántam ez ideig viseltettél . Ha Várday önmagát ingerelve ,nem keményítette volna el annyira szivét leánya ellen ,úgy Margit szelíd fájdalma ,mely egész lényén elömlék ,s bánatos arcza nem mulaszthatták volna el reá hatásukat ,—igy azonban csak az elkeseredés komolyságával tekinte reá ,midőn következő 'válaszával ,újólag csak sebzé Margit szivét . Kár volt fáradnod —vesztegetett szeretetem7 bőven megvan jutalmazva ,többe részesitél ,mint a mennyit vártam ,mert megvallom ,hálátlanságra épen nem számiték . Hallgass meg atyám —esdekle Margit könytelt szemeit alig képzelhető bánattal emelve apja arczára . Nem akarok véghatárzatodnál egyebet hallani ,szólott Várday szigorúan . —Elég szót pazaroltunk e tárgyban már haszontalanúl ,s elég idő volt egy év hosszú folyama mind kettőnknek gondolkozásra . Én ma is ott vagyok ,hol ezelőtt egy évvel valék ,szólj leány ,mit határoztál te . Egyezésedért esengem jó atyám ,oh ne tagadd meg szerető gyermekedtől egyezésedet . Mit beszélsz ! Talán bizony játszani bátorkodói atyáddal ? Vagy azt hiszed bohó leány ,hogy velem is úgy bánhatói ,mint szalagoddal ,melyet kedved szerint hajthatsz újaidra ? Egyezésemet még kérni is ,midőn eltökélt szándokod daczolni velem ! —Vagy csalódnám —folytatá Várday szelídült hangon és szive mint arcza is tanusitá ,ellágyúlt —s te végre észre térve ,még is csak engedelmes gyermekem kivánnál maradni ?hiszen akkor atyád szivét újólag megnyernéd . —Szólj Margitom ,nemde elismered ,hogy nem hozna reád áldást ,ha egyezésem nélkül mennél férjhez ,nemde magad is átlátod ,hogy igazságosan kitagadhatnálak mielőbb ,ha velem ,annyi szeretetért ,daczolni bátorkodnál , Hiszen nem kívánok én tőled gazdagságot ,mitAndor különben sem fogadna el . —Tarts meg mindent magad számára ,csak egyezésedet ne tagadd meg tőlem . Elég ! —Szólott indulatosan a pillanatnyi re-ményében csalódott apa . —Nem kérhetnél tőlem olyan csekélységet ,mit hálátlanságodért teljes joggal meg ne tagadnék tőled . —Légy hát kitagadva mindenemből ,s haladj az úton ,melyet magad választál ,de mélyen keserített apádra soha többé ne számolj . Ha egyezésedet nem adod is ,bocsánatodat legaljább ,ne tagadd meg tőlem atyám —monda Margit halk remegő hangon . —Hiszen a szerelem önkénytelen élete ,s kincse lelkemnek ,bocsásd meg hát atyám ,miről nem tehetek ! Oh ne taszítsd el gyermekedet vigasztalás nélkül ,hiszen ha engemet elüzesz ,önmagadat fosztod meg egyetlen gyermekedtől ,agg napjaid vigasztalásától . A miatt soha se búsul !,hogy én vigasztalódás híjával lehetnék —szólott a keseredett apa büszke homlokkal —találok én nálad méltóbb ,s hűbb élettársnét a kedves nőbe ,kit magamnak választék ,s kinek gyermekei kármentesitendik majd hálátlanságodat . —Leány ,ha őrült szerelmed mellett megmaradsz ,—apád meg fog házasodni . Oh atyám —szólott Margit láthatólag megkönnyűivé . —Isten sugalotta neked ezen eszmét —most már megnyugodva távozom —hiszen engem úgy sem szeretsz többé ,—előttem az apai szív ,s a szülői ház ,mint látom ,örökre bezárúltak De nem zúgolódom —folytatá elragadtatva . —Isten irgalommal van irántam ,minthogy atyám számára is rendelt egy hü szivet . —Nyugodtan haladok te hátutamon ,—csak áldásodat jó atyám ! —rebegé térdre omolva . Soha ! —kiáltott Várday indulatosan ,ki a szeretet jellemét nem érté ,s Margit örömén csak felboszankodék . —Takarodjál gyermek ,s ne sérts többé követelésekkel ,melyek nem illetnek . Jól van atyám ,—mondá Margit holthaloványan —tagadj hát meg mindent tőlem ,de habár hálátlansággal vádolod is leányodat ,teljes szivemből megáldalak ! —Isten legyen veled ,és segél jen az új családi körben boldogságra ! —szavai közben ellenkező apja kezét hevesen ajkaihoz szoritva távozék . S midőn szobájába azon gondolattal lépe ,hogy utolszór látja a megszokott tárgyakat ,keble elfogult ,s fájdalma heves zokogásba tört ki  Még a helytől is szomorú megválni ,melyben minden tárgy külön emlékkel biír ,hogy ne törné hát meg a szivd ,midőn a természet szent kötelékeit kell szétszakgatni . Margit oly nyomott szívvel jártatá körül könytelt szemeit szobája mozdulatlan tárgyain ,—a zöldelő bokrokon ,kedvencz virágain ,s az ismerős tájon ,mely ablakán betekinte ,mintha a távol hegyek egész súlya nehezednék keblén . Az idő borongós volt ,a felhős égről nehéz cseppek hullottak alá . —Az eső szele hűvösen fűdogált a kert bokrai között ,—s a madarak zavartan repkedtek ,a közelgő vihar elől igyekezvén menekülni . A kerti tó ezüst vizének koszoruzott partján ,szomorúan suhogtatta hajlongó lombjait az emlékezetessé vált fűzfa ,s a magányos hattyú nyugodtan úszkált a viz szinén ,mintha lebegő fehér emléke lenne egy eltűnt kedves pillanatnak . Margit szemei az ezüst hullámokon merengtek ,s szíve néma gyötrelemmel vön búcsút a kis ismert világtól ,melyben ifjú élete folyt ,s mely eddig mindenestől övé vala . Olyan búskomoly tekintete volt a sötét facsoportozatoknak ,melyek a kastély megett emelkedő hegyoldalt lepék ,mintha a lombok ,melyeknek árnyékát az elporlott ősök is élvezék ,részvéttel kisérnék a régi nemzetség vég sarja ,utolsó virágának búcsúját . A hegyoldalon a szürke várrom ,melynek falait egykor fegyverzörgés ,és vidám dáridó hangjai tölték be ,zordonan ,s némán emelkedék ,s üvegetlen ablakai ,mint megannyi sötét szemür ,meredezének alá . A mohosúlt szíklatömeg ,a roncsolt váromladvány vala a Várday nemzetség hajdani híre ,s ősiségének fennálló hirdetője ,s a zöld pázsiton haladó halvány leány ,a kimúló család utolsó megtörött reménye  A múltnak holt képe ,mereven sötéten állott fenn a tetőn ,s a jelen élő fájdalma ,küzködése ,Margit kék szemeiben tlikröződék vissza . Midőn annyi áldozat után ,végre csak nehány óraköz választá őt el az oltártól ,mely előtt szerelmesével örökre egyesülni fog ,midőn az óhajtott czél oly sok küzdelem ,s várakozás után ,el vala már érve ,—a szegény leány fáradtan ,s búterhelt szivvel lépett az ösvényre ,melyet önmaga választott . Nem jól számit ,ki azt hiszi ,hogy az élet teljes boldogságot nyújthat . Az út ,mely vágyaink czéljához vezet ,nehéz és rögös ,s a sok küzdelem és szenvedés között ,még mielőtt elértük ,elveszítjük már boldogságunk felét . Andor és Margit egyszerű ünnepélylyel vég -hez ment esküvője után néhány hétre ,megtörtént Várday Gergely és Havassy Aranka esküvője is . Szalmádi ügyesen keveré a kártyát ,s felhasználván az alkalmas pillanatot ,büszkesége kielégítésére ,szerencsés czélt ért . Várday elkeseredésiben megakará leányát büntetni ,sa bájos Aranka kihez megszokott már ragaszkodni ,épen keze ügyébe esett . —Hogy jól választá -e élete társnéját ,a jövő fogja megmutatni . Havassyné soha nem bánta meg ,hogy Várdán látogatást tön ,s leánya szerencséjét egészen magának tulajdonitá ,ama bölcs példabeszédet szüntelen eszébe forgatván ,mit szerinte Várday is bizonynyal szem előtt tartott :elébb nézd meg az anyját ,s úgy vedd el a leányát  Aranka hiúsága is ki vala elégítve ,neki is tetszett ,hogy Várday Gergelyné lehete ,de mindamellett azt sem feledé ,hogy férje hozzá képest kissé elévült már ,—s kis ,nyugtalan fejét csak hamar azon törte ,mint lehetne szivét legczélszeríibben kármentesiteni . —Hogy meggyőződjünk ,miként Aranka nem csupán viliim ,de találékony hölgy is vala ,ide jegyezzük levelet ,melyet mint nyolcz hetes asszony irt főhadnagy bátyjának Olaszhonba : Hiába akartál nem egyszer fogadni édes Kálmánom ,hogy testvéred egész életére eljátszotta jó kedv ,s könnyelműségével jövőjét ,mint aláirásom megfog győzni ,mindamellett is tettem én valódi szerencsét ,s mi több ,egészen keresetlenül . Hiába ,a házassági frigyet égben kötik ,s nekem azért kelle huszadfél éves koromig várni ,hogy végre is Várday Gergelyné váljék belőlem . —De tréfán kivlil kedves Kálmánom ,én egészen megvagyok sorsommal elégedve ,habár az öreg úr ,(kedves férjemet értem )néha kissé unalmas A kastély ,melyben lakom ,ószerü ugyan ,de a kényelem minda-mellett sem hiányzik belőle . —A vidék ,mint mindenki mondja ,gyönyörű ,mi egyébiránt egészen közönyös reám nézve ,mivel mint tudod ,én egyátalán véve nem értem ,mint lehet olyan egyhangú néma tárgyakban gyönyört találni ,mint szép vidék ,regényes hegyek ,fák ,virágok ,s más ezekhez hasonló haszontalanságok . Én a virágot csak fürteim között szeretem ,mivel oda jól illik ,—de gyönyört csak akkor érezek ,ha van kivel nevetni ,mulatni ,s hogy legyen ,eltökéltem a falusi pász ”tor életnek szép módjával mielőbb búcsút mondani . Mivel jó öregem minden férjek között leghajlékonyabb ember a világon ,könnyű volt reá birnom ,hogy lakásunkat a közelgő télre ,tegyük át Pestre . Pompáson fogok a fővárosba időzni édes Kálmánom ,táncz ,szinház s az élvezetek minden nemei ,hő pártolóra találnak bennem . Szinte belé szédül a fejem és szivem már csak elgondolásában is a sok gyönyörnek ,s türelmetlenül pezsg minden csepp vérem ,ha elgondolom ,hogy még hetekig kell falun időznöm . Hiszen itt elaggulnék idő előtt ötvennégy éves férjem ,anyám s nagybátyám egyhangú társaságában . El ,el innen ,az élvezetek zajos világába . Ha engedélyt nyerhetnél hazádba ,s bennünket Pesten felkeresnél ,mint képzelheted legnagyobb örömére volna szerető testvérednek :—Várdaynénak . Ki ne hitte volna ,midőn szeretett ,hogy kedvesé vei szalma kunyhóban is boldog lehelt ,kinek nem voltak arany álmai ,melyeknek valósulását nem kétlé ,ki nem hitt ,midőn szeretett ,s ki nem képzelte boldogságában ,hogy a kedves lénynyel együtt viselve ,nem nehéz a bánat súlya sem . Beregi Andor és ifjú neje ,olyan bizalommal néztek a jövő elé ,mintha a remény ,mely boldog keblöket emelé ,a sors biztosítása lett volna . Andor elmondá ugyan Marciinak ,hogy egyszerűen kell élniök ,s hogy a gazdag és kényelemhez szokott úrhölgynek igen sokról le kell mondania ,mit eddig majd nem nélkiilözhétlennek képzelt ,de azért koránsem akarta ,hogy forrón imádott nejének bár miről is le kellessék mondania ,koránsem akarta ,hogy Margit nélkülözzön . A szerető nőnek nem nehéz az önfeláldozás sem ,önkénytelen kifolyása az érzelmeinek ,melyet még érdemnek sem ismer el ,oly jól esik ,ha van kiért élnie ,s áldoznia . Lehet -e tehát csodálni ,ha Margit el volt ragadtatva ,hogy szerelinét nélkülözésekkel ,s lemondásokkal fogja tanúsíthatni . Margit mint tudjuk ,falun tölté életét ,s tapasztalatlan szive csak akkor sejté ,hogy nem mindenki boldog ,midőn az apai házban oly kész szivvel segíte a szenvedők és szükölködők sorsán . Az élet árnyoldalai el voltak szemei elől fedezve ,s midőn szivét ok nélkül megszállta néha a bánat ,nem tudta volna megmondani mi fáj . Ki boldogságot halász ,árnyékot halász —mond kedvelt íróink egyike . —És vájjon nincs -e igaza ? Vájjon lehet -e az ember boldog a földön ? Ha nincs bajunk ,a SZÍV ok nélkül is talál és fájhat ,s ha van ,bánatában szenved . Az ifjú pár koránsem sejté még ,hogy feladatunk a földön tűrni és szenvedni . Gondtalan bizalommal élvezék a jelen örömeit ,s Andor ,kinek neve szenvedett atyja bukása által ,oly gazdag reménynyel tökélé el mit veszített helyre hozni ,s nevének fényt és hirt szerezni ,miként tán másnak is képtelenség lett volna reménye valósulásán ké-telkedni . Már korábban is kitűnt a szellemdús itjú az irodalom terén ,s most midőn hír és névvel állást ,s jövedelmet is kelle szerereznie ,az irodalmi pálya vala egyedül ,mit büszke szive elfogadhatott . Míg Margit szelíd keble szép házi életről ,s boldog családiasságról álmadozék ,—férje merész lelke felül emelkedék a mindennapiság szűk körén ;felszárnyalyán ,a való életet oly alant hagyá ,hogy megfeledkezett a magyar iró életviszznyairól . Szomorú annak a sorsa ,ki nálunk eltökélé ,hogy kizárólag az irodalomnak fog élni . Kevés lelkesek kivételével ,csak kölcsön kért könyveikből szokás itt olvasni ,kinek házában mindenre jut pénz ,a mint könyvet kell vennie ,eszébe fog jutni minden teher ,mi nyomja . Andor mindezeket nem tudta ,vagy nem akarta hinni ,—és hozzá köté nem csak saját sorsát ,s dicsőségét ,de Margit ja jövőjét is az irodalomhoz  Nem szent kincs -e ,nem szive -e a hazának az irodalom ? —gondolá az ifjú —nem foglalja -e magában a nemzetiségd ,nem lelkes hazafiúi érzelem -s szerelemből alakul -e ? Igen ,SZÍV az irodalom ,még pedig a haza szerető szive ,mely érez és beszél ,s oly kevesen hallják beszédét . Hogy kitűzött czélját mint iró elérhesse ,eltökélé Beregi Andor lakását Pestre tenni át ,hogy azonban házassága első heteit elszigetelt boldogságban tölthesse Margitjával ,a budai regényes hegyek között bérelt ki egy kis házacskát ,s ifjú nejét Várdáról egyenesen oda vitte . Margit tehát kastélyból kunyhóba költözék ,—de a kis három szobából álló ház mosolygó virágok ,s zöldelő bokrok között állott ,s úgy illett a a zöld közé ,mint remény közé az öröm . Hogy nejének új otthonát barátságossá varázsolja ,egy szobát egészen Margit várdai kedves szobája mintája szerint bútoroztatok ki Andor . A falakat hasonló szőnyegek boriták ,a bútorok ,a zongora ,az énekes madár ,a bájos Madonnakép ,virágok ,minden ,minden olyan volt mint Várdán ,a mint Margit kívánhatta volna magának . Midőn férje karján először lépeanőazon szobába első pillanatban elragadtatva kíálta fel ,—s a következőben zokogni kezde . —Az ismerős tárgyakon rajta látá múltjának minden emlékét ,atyjára gondolt ,kitől örökre szakadt talán el ,s kivel oly soká együtt élvezett minden örömet . —Férje gyöngédsége elragadta öt ,és a boldogság még is fájt szivének ;a múlt is az övé volt ,a jelen is ,és a kettőt még sem lekete egyesíteni . De mivel Andornak hatalmában állott a nő keblének húrjait tetszése szerint hangolni ,a könynyező szemek csak hamar visszanyerék a mosolyt ,s a nyomott szív örömében dobogott  Oh be jó ,hogy engem nem egyenesen Pestre ,hanem ide hoztál Andorom —mondá Margit szobája ablakából kinézve . Mi meglepő szép kilátás ! A zöld sziget mintha lebegene a Dunán ,oly könynyedén látszik helyén állani ,—s a két testvérváros a folyam két pártján ,mint büszke vetélytársnők tükör előtt ,úgy állanak egymással szemben . Jer Andorom ,menjünk ki ;tegyünk egy sétát ,—úgy szeretnék itt hegyet ,völgyet ,úgy szeretném ama vén bérezek ee ,mind ,mind keblemhez karolni . Mintha minden a tiéd volna ,mit szemem lát ,minden tárgy mosolyogva tekint felém ,minden bokor ,minden virág felőled beszél ,minden madár rólad énekel ,—a nap ,szerelmedet ragyogja ,s a szellő nevedet susogja . —Oh Andorom ,ha tudnád mint szeretlek ! Végszavait már csak susogva ejté . Andor tekintetete mely gyönyörrel legelt a szerelemtől lelkesült ifjú nő vonásain ,zavarba bozta őt még mostan is ,s mélyen pirúlt arczát férje keblére rejté . Andor forró szenvedéllyel karolá keblére a szeretett hölgyet ,s csókjaival balmozá a selyem fürtöket ,a fehér bo ^ mc ^ I ^ c ^ t ,—s az égő piros ajkakat . Későbben kimentek a szabadba ,—csendesen sétáltak ,együtt olvastak és ábrándoztak ,s úgy tetszék mind kettejüknek ,mintha a nap búcsú sugarai sehol oly szépen nem aranyozták volna meg ;mint itt ,a fák lombjait és bérezés tetőket ;,—úgy tetszék nekik ,mintha az enyhe esti szellő szerelmi sóhaj volna ,s a kelő balovány hold velők ábrándoznék . A magas fák hosszú árnyékot vetének a földre ,s leveleik mozgása megszokott ,értelmes beszéd volt a szerelmesek füleiben . S midőn a csalogány megszólalt a sötét bokorban ,s édes énekében elhalt az ezernyi bogárbang ,mint kisérő zene zúgott a hegyi csermeey ,melynek ezüst habjaiban megflirdék a csillagseregtöl környezett holdvilág . A lombok ágai között ,mintha szállangó öröm szikrái volnának ,repkedtek a fénybogárkák ,—s a kopasz bérez ,mely annyi élet között mozdulatlanéi tekinte alá ,mint vén kisértet meredezék a magasba.Andor és Margit terebélyes hársfa alatt ültek egymás mellett . Keveset szóltak ,egymás tekin-tetébe mélyedt mindkettőjük szeme ,s egymáséban pihent kezök  Vannak pillanatok ,midőn oly sokat érzünk ,hogy a beszéd képtelenséggé válik . Midőn a szív szeret ,s viszont szerettetik ,s az édes nyugalom boldog szerelem fájdalmával vegyül ,—minek is volna akkor beszélni . Margit lengő fürteivel az esti szellő játszók ,s felkapdosván Andor sötét fürtéi közé vegyité . Mintha örök időre lettek volna szerelem által egymás mellé bűvölve ,két mozdulatlan szoborként ült egymás mellett a férj és a nő , Margit fehér ruhában ült félig eldőlve a hárs alatt ,—a könnyű ,sötét köpeny ,mely félválláról lecsúszott ,leplezetlenül hagyá a gyönyörű hattyú nyakot ,s kebeR ;hullámzó ,fényes fürtéi között kedves virág mosotygott ,mit Andor keze tűzött oda ,hova oly jól illék ,—s kis ke-zében ,félig kebléhez szorítva aranyozott szélű könyvet tarta . A könyv lapjai a leggazdagabb eszmeviiágot ,a legmélyebb érzelemtengert tartalmazók ,—de mint gyakran az élet ,úgy a nevezetes könyv is ,a szenvedések sötét éjjelében mutató fel kincseit . Oh hogy nem félt az ifjú nő szivéhez oly közel vinni a szavakban olvadt határtalan fájdalmat ,—oh hogy nem félt a Karthausit olvasni ,midőn boldog ábrándjai a szerelem tündér világát ragyogtatákelőtte . —A bánat kinyomata ,mely Margit arczát oly bájoló- ,s egyszersmind meghatóvá tévé ,s a Karthaúsi illettek egymáshoz ,s e pillanatban legalább ,egyet jósoltak talán :borús jövőt ;,sok szenvedést a most oly édes álmokon merengő ifjú nő számára . Mi Andor figyelmét felkölté ,az a fénybogár sereg volt ,mely a mozdulatlan Margit feje felett mint rezgő sugárból szőtt korona száHingált . Mint az éjszaka szelid ,halvány szentje ,olyan vagy Margitom —szólott a férj nejét elragadtatva szemlélvén . Ne adja a jó ég ,hogy vértanúi koronához legyen hasonló ,mi fejem felett lebeg —mondá Margit nevetve ,és szavai még is jelentőén és szomorúan hangzanak . Bohó gyermek !efélékkel még enyelegned sem szabad —viszonzá Andor önkénytelen mozdulattal hirtelen magához karolva nejét . A fénybogár sereg riadva oszlék szét a bokrok között ,s mintha minden fénynek egyszerre kellene eltűnni ,a csillagos égre sötét felhők tornyosultak . Tiszta világ a magasban :talán te is szenvedéstől levél halovány ? —talán rokona vagy az emberi szívnek ,hogy vele együtt ábrándozol ? Vagy tán te is elveszitéd boldogságodat ,s egyéb vigaszod nincs ,mint szép ábrándjaid ? Tán múltadnak csak szellemrésze vagy ,azért lebegsz oly magasan felettünk ? Mi az ,mi annyira vonz hozzád ,—miért szeretjük az arczot ,mely halovány ,mint a a tiéd ? —miért viseli a szenvedő képe mindig a te színedet ? —Te talán az örök szenvedés világa vagy ? Vájjon mi fájhat neked ,hogy olyan szomorúnak látszol ? Egykor bizonynyal sokat szenvedhettél ,különben nem tudnál oly részvevőleg tekinteni reánk ! —Sugarad nincs ,s világod nem melegít ,s még is inkább szeretünk ,mint a teremtő napfényt ,—körülötted számlálhatlan csillag ra-gyog ,s a milliárd sugárzás sem képes számodra derűt árasztani . —Talán hát csak a képzelet fénye vagy te ,vagy az éjszaka megtestesült ábrándozása ? Nem ,oh nem ,sorsodat senki sem ismeri ,csak a szerető SZÍV érzi azt meg álmaiban ,mi neked fáj . —Te az éggel házas életet élsz ,s hozzá vagy örökidőre kötve ,de bár mi szép ,jó és csillagos is az ég ,te csak az éjszakát szereted ,felőle ábrándozol ,és mert hozzá le nem szálhatsz ,szenvedned kell ,és képed halovány lön . —S az éj a föld házas társa ,s mert hozzád hasztalanúl vágyik fel ?örökös sötét gyászt öltött ,és habár mély  fájdalmát némán viseli ,könyei hangosan beszélik szenvedését ,melyeket bokor ,virág és fűszálra hullat . —A harmatot az éjszaka sirja ,s a fájdalom gyöngyétől még is újulva zöldül a fűszál ,s a virág kinyílik ,s feltekint a napra ,hogy az égő ,szomjú sugár kelyhe remegő cseppéből megenyhülhessen . Minden ,minden csodálatosan megy a földön ,—mi egynek fáj ,másnak ugyanaz okozza örömét ,—hiszen ugyan azon bokor mely sötét árnyékot vet a földre ,termi a mosolygó virágot is ,és ugyan azon tenger ,mely hánykodva hullámzik ,rejti keble mélyén a becses gyöngyöt is . Margit csendesen szunyadt ,mint a virág hajnal előtt . —Feje jobb kezén pihent ,s hajának nehány rendetlenségbe bonyolúlt fürtje vállaira hullott a finom csipke fejkötő alól  Azt mondják álmában tükrözi vissza az arcz a lélek valódi jellemét ,Margit arcza olyan szelid és nyugodt vala ,miként ha az álom bájló pírja hiányzik róla ,elhixsszük vala ,hogy talán csak szép szobor ,s nem élő lény az alvó hölgy . —Zárt szemeinek sötét pillái mély árnyat vetének ,piros ajkai édes mosolyra nyilva ,talán szerelme foly-tatását rebegék álmában . Míg ö szunyadt ,s ki tudja mi szépeket álmadott ,az alatt Andor neje ágyának redözetes menyezeténél állott ,s szemei szerelemmel legeltek Margit szelid vonásain . Olyan soká állott az ifjú a csendesen szendergő ágya mellett ,s szépségénél inkább csódálá az ártatlan nyugalmat ,mely a szelid lény egész valóján elömlék —Lángoló keble hálára emelkedék az áldásit ,melyben öt Margit által részeltető az ég . —Szent fogadást tön ,hogy öt boldoggá fogja tenni ,s elragadva érzé magát ,hogy jövöje ,hogy sorsa felett örködhetik . Neje alvó szobáját csendesen oda hagyva ,elöször is a házat kérésé föl ,melynek árnyékában elötte való estve oly édesen ábrándoztak ,és sima derekára reá vésé a szép est emlékére a Margit nevet . Az után visszament a szobába ,megnézni felébredt -e már Margit ,azonban csendesen belépvén ,egészen oly helyzetben találta öt mint minöben elhagyta ;és ismét ábrándozék ,ismét fogadást tön ,hogy a kedves lény nyugalmát soha nem engedi zavarni ,nem tudva még ,hogy az emberi feltételek a kérlelhetlen sors akaratán törnek meg ,nem tudva még ,hogy csak labdái vagyunk a sorsnak ,s hogy éltünk boldogsága szeszélyétöl függ . Tovább ellent nem álhatva keble vágyának ,csendesen az ágyhoz lépe s gyöngéden megcsókolá a mosolygó ajkat ,Margit félálmában öntudatlanul is viszonzá a csókot ,de azután riadva rettent fölálmából ,a mintha vétket követett volna el ,a mint azonban megpillantá ágya mellett férjét ,arcza felderült ,és sugárzó tekintettel ismételve megölelé Andort ,—s mondott neki ezer hálát a kedves ébresztésért ,ezer kedves dolgot ,de bár mit beszélt ,de bár mennyit érzett ,Utoljára még is csak azzal fejezé be szavait :—oh Andorom ,ha tudnád mennyire szeretlek . Egy óra múlva künn sétáltak máir ,s a kedves reggeli lég fényes sugárzásban üdvözlé őket ,Margit mint boldog gyermek futott néha férje mellől egy-egy szép arany pillangó után ,s midőn visszatért ,kezében lepke helyett mindig csak virág vala . Nem bántom szegénykéket ,—hadd örüljenek békén rövid éltöknek —szólt Andorhoz fordulva —hiszen ha tőlem függene ,még a lepke szárnyain is örökké éltetném a boldogságot . —De fájdalom —folytatá elkomolyodva —a múlandóság nagyobb hatalom óhajtásainknál ! Oh Andorom ,úgy féltem én boldogságunkat ! Lásd ,mi szép most minden körülöttünk ,—mi zöld és viruló a szép természet ,mennyi élet ,mennyi pompa hegyen és völgyön ,—sőt ama kopár bérez ,mely fejünk felett oly mereven áll ,még az is felmerülve látszik lenni ,úgy illik vén fejére a sugár ,mint szelid aggastyán arczára a mosooy ,—és ha nehány rövid hónap elmúlik ,nem semmisül -e meg minden ? Nem lesz -e ott pusztaság ,hol most élet virúl ?nem fogjuk -e minden felé a múlandóság száraz újjait látni ? Nem lesz -e a tél a tavasz helyén . De ha a tél elmúlt ,nem várhatunk -e biztosan szép új tavaszt ? —Kérdé Andor viszonzatul ,gondtalan jó kedvvel . —Nyugodjál meg a természet rendében Margitom ,bölcsen van az intézve ,minden évszak sajátszerü bájjal bir ;—de ha neked kedvesem különös eile nszenved van a tél iránt —folytatá vidáman enyelgve ,—majd jól befüttetünk ,s csinálunk számodra a meleg szobába kellemes kis tavaszt . —Ne aggódjál hát édes szerelmem ,—s ne gondolj a télre ,örülj inkább ,hogy még itt a nyár ,s ijesztő képzelődések helyett ,ör-vendj a valónak ,mely magában foglalja boldog jelenünket . —Lásd kedvesem ,im itt az emlékezetes hárs ,mely alatt tegnap oly szép órákat tölténk ,—s melyre én hogy amaz órák emléke kitörölhetlenül éljen ,ne csak szivein kben ,de e helyen is ,és ne legyen még itt sem az általad annyira félt múlandóságnak alá vetve ,—nevedet reá véstem  Oh Andorom —hiszen én már nem is tudom mit tegyek ,hogy jóságodat méltólag viszonozzam ,s megérdemeljem . Ha teljes mértékben akarod szerelmemet viszonozni —mondá mosolyogva Andor —el kell hinned ,hogy boldogságod nem lesz múlandó . —A te éltednek ,szépen kell folyni Margitom ,—szemeidben csak az öröm könyeinek szabad tündökölni . Isten akarta ,hogy szerelmem által védve légy a sors csapásai ellen ,és én nem volnék férfi ,s nem lennék reád méltó ,ha Isten akaratát be nem tölteném . E pillanatban mind ketten a tetőn ,a hars alatt voltak . —A tető egyik fele meneteles ,sima domb vala ,s a másik ,hasogatott földszakadásokkal gazdag meredek . Te vagy az én védem ,üdvöm ,mindenem —mondá Margit férjét szerető keble hitével megölelve ,hiszen nem is félek én a jövőtől ,—sorsom és életem boldogsága ,biztosítva vannak általad . Az első hang ,melyet az életbe lépve adunk :,a sirás ;s az utolsó ,a sóhaj . Vájjon nyujthat -e az élet a kettő között állandó boldogságot ? Vájjon nem illik -e a kezdet és véghez a küzdés ,mely a földön sorsunk ? A sikoltás ,mit a csecsemő önmagát megsebezve teszen ,midőn a lágy pólya bilincsei alól felszabadult kis kezek előszőr kisértik meg az ügyetlen újacskák használatát ,nem intő példa -e ,nem tanusitta -e ,hogy az ember maga is csak öntudatlan ellensége önmagának . Mielőtt elhullatná a leveleit a virág ,előbb kinyil teljes pompájában ,s gyönyörrel himbálván magát hajlékony ágán ,azt álmodja talán ,hogy minden bokor ,mi körülte díszük ,tiszteletére virul ,s csak midőn a hő sugár elfonnyasztja gyöngéd leveleit ,s pár nap ,vagy nehány óra múlva kopáron áll az ág ,míg körülötte minden regi gazdag szépségében mosolyog ,—akkor veszi észre a hervadt virág ,hogy ő csak a pillanat parányi ékesitője volt . Ha számunkra a boldogság itt-amott felmerül ,az is gyakran ,valamint a virág ,mind addig fejük ,míg eléri teljességét ,s midőn szépsége kifejlődve áll ,s magában foglalja lelkünk édes reményeit ,a múlandóság hervasztó lehelete megszállja örömeinket ,s mi is ,mint a díszétől megfosztott ág ,kopáron állunk . —S hogy dúlt szivünk fájdalma ,annál visszatetszőbb legyen ,szemeink előtt minden a régi rendben foly ,az égen egy csillaggá 1 sem fog kevesebb ragyogni ,s a földön egy porszem sem változtatja helyét keserveink miatt ,—s habár boldogságunkban mindenért ,mi szép ,feldobogott is keblünk ,s elragadtatva szivünk melegétől ,talán azt véltük ,hogy velünk együtt érez minden vonzó és emelő ,mit szemünk lát ;, szerencsétlenségünkben megfogunk győződni ,hogy csak míg magunk keressük ,addig miénk a világ ,s hogy a mint a sors ellenünk foidúl ,elhagyatva fogunk állani ,s keblünkben a sok tündér álom ,vágy- s epedés után ,csak parányiságunk érzete marad meg ,s a hő szív ,melyet egykor a szerelem emek ,csak azt dobogja ,hogy az ember a nagy mindenségben alig több ,mint egy porszem . Margit boldogsága eléré teljes virulását ,—s szép örömei olyan öszhangzólag zengének szivében ,hogy édes énekök elaltatá a lélek mélyére szokott fájdalmat ,s az ifjú nő egészen elfeledé ,hogy keblének olyan nehéz és sötét lakója is van . Ki festhetné méltólag az ihlett ,a vallásos el-ragadtatást ,melyet az anyai szív érez ,midőn kisded gyermekét először emeli karjain . Midőn kedvese gyermekének életét ön élte koczkáztat .savai ,olyan édes örömmel váltja meg ,szentnek hajlandó magát érezni a nő ,—s midőn szerető keblén táplálja kisdedét ,szive Isten zsámolyáig emelkedik ,s hálásan érezi anyai hivatása egyszerű fenségét . — S ha már a parányi lény eszmélni kezd ,s mosolyával tudatja ,hogy anyja szerető szemeit már ismeri ,—mennyi kellem ,mennyi okosságot olvas ekkor le a boldog anya a kisded arczárói ,milyen beszédesek a még kifejezéstelen vonások ,milyen értelmes nyelv az anya előtt ,a gyermek első dadogása . —A kisded egyetlen mosolygása ,száz-szoros jutalom az anya minden kinja ,s fájdalmáért ,melylyel gyermekének léteiéért adózott ,—s a parányi karocskák ölelése ,kedvesebb koszorú ,becsesebb gyöngy az anya nyakán ,mint milyent a világ minden kincsén vásárolhatna . Margit gyermeke bölcseje mellett ült ,ifjan ,boldogan ,és szemei sugárzó tekintete ,kigyúlt arcza kedves pirossága ,minden ,minden azt jelenté :hogy olyan boldog ,mint most ,még soha nem volt . A még alig kilencz hónapos kisded ,magát kinálgatva nyujtá ,emelé rózsaszínű lábacskáit ,—s kis kezeit anyja felé ,s valahányszor Margit mosolygó arczával a bölcsőre hajolt ,mintha karjára akarná venni a gyermeket ,—s játékból csalogatva őt ,tova szaladt ,a kis fiú hangosan felkaczagott ,s elragadtatásában lerugdosá kis takaróját ,s fekhelyén boldogan hánytavetette magát ,—s Mar-gitegyütt mulatott gyermekével ,—majd keblére s összecsokolá a friss angyalarczot ,majd hordozta ,s a tükörbe mutogatá a szép kis mosolygó bábut . A barátságos szobának minden szöglete elá- rulá ,hogy teljes a boldogság ,hogy gyermek van a háznál . —Itt az elhajitott csengő ,amott a sípoló piros alma ,—odább a szőnyeg mindenféle játékszer- s csecsebecsével elhalmozva ,s maga a szép fa -ragványú ringó bölcső ,melyben a hófehér kis párna ,szalagok és csipkék ,az anya gyöngéd gondosságát tannsiták ,-s mindennél inkább a lárma és kaczaj ,melyet a gyermek és anya együtt okoznak . Soha ,soha nem láttam ilyen kedves ,okos gyermeket —szólott Margit belépő férje elé futva ,már mindent ,s úgy el tud játszani ,mint  magam . —Meglásd Andorom ,ha tovább is ily szépen erősödik ,maholnap már megindul ,járni is fog . Az igen szép lesz kedvesem —szólott Andor mosolyogva ölelvén meg nejét —de attól tartok ,hogy az anyai szeretet annyira el fog ragadni ,miként feleded ,hogy a járáshoz nem épen nagy bölcseség szükséges . Oh te hálátlan apa ! —viszonozá Margit lehe -tőségig igyekezvén megbotránkozni . —Nem elég -e egy kilencz hónapos gyermektől ,mit kis fiad tud ? Nem elég szép -e ,nem elég vidám -e ,s nem repes -e feléd ,valahányszor közelitesz ? Nem érdemied meg kis gyermekedet Andorom ,mert különben megtanultad volna kellemeit ,s okosságát méltányolni . Hogyan ,hát fiad kilencz hónapos korában már olyan sokra vitte volna a fortélyoskodást ,hogy tnlajdonai méltánylatára egész tanulmányozás szükséges ? —kérdé Andor Margit vidámságát osztani igyekezve ,de ki figyelemmel kiséré vonásait ,még arczán is láthatta ,hogy kedve erőltetett . Margit saját benseje után ítélvén meg férje szivét ,legtávolabbról sem sejté még ,hogy Andor keblét aggodalmak nyomják . Oh így beszélni még enyelgésböl is túlság Andorom —mondá Margit elfogulatlan boldogságában sehogy sem tudván neheztelést szinleni —most már hogy visszatoroljuk a megbántást ,kis Bélánk egészen a magamé lesz ,s neked még csak újjacskája hegyét sem fogja többé adni . —Nemde kis fiam úgy lesz ?te reá sem fogsz nézni erre a rósz apára . —Jer angyalom ,hadd rejtselek el . S Margit valóban el törekvék rejteni a gyermek arczát ,de a kisded ezúttal nem értvén tréfát ,ellenkezék ,s midőn anyja ezer csókkal akará keblére fektetni ,s fejét reá hajtá ,a kis akaratos pillanat alatt kiszabaditá gömbölyeg kezecskéi egyikét ,s hamarjában olyan dúlást vitt anyja csipkéin ,szalagján ,s fürtéin véghez ,hogy Margitnak nem kevés fáradságába került ,míg mindenét rendbe igazitá . Lásd kedvesem ,ez az eredménye kis fiad bölcseségének —mondá Andor mosolyogva . Oh Andorom hiszen azt tudom én ,hogy Bélába is benne van a rontóbontó fiiui természet . Teaz ő idejében egészen hozzá hasonló lehettél —s miután vonásaival ,s szemeivel együtt ,ezen hibáját is tőled öröklé ,dűlt ftrteim daczára ,is ,csak annál inkább szeretem . Andor megölelé Margitot ,s nem nyomhatá el fájdalmas sóhajtását ;. A nő megütközve pillanta férje elkomolyodott arezára . Valami bajod van kedvesem ? —kérdé azután bensöséggel . —Csak nem zavarja valami örömeidet ? Nézz magad körül Andorom ,képzelhetö -e hiány ,melyért kármentesítve ne lennél ? Nincsen -e kedves szép gyermeked ,s nem szeretlek -e én inkább ,mint üdvömet ? Szólj édes szerelmem ,mi hiányzik még boldogságodból . A nyugalom ,—mondhatta volna Andor ,ki mint férfiú számot vetett már sorsával ,s boldogságában sem feledheté nyomasztó anyagi helyzetét . De Margitot kimélni akarta ,neki nem volt szabad aggodalmakról tudni ,hadd maradjon a szelid kebel a legszentebb örömek dobogó világa ,s legyen a gond és számítás a férfiúé . —Míg Andor lelkében a kétes jövö ,mint sötéten fenyegető kép lebegett ,s aggalmai miatt jelene örömeit sem élvezheté ,—Margit bizalommal engedé át ifjú keblét édes hitének ,s minden pillanat gyönyörét hála -san érezé . I  Az a különbség a férfiú és nő között ,hogy egyik az ész ,másik a szív után indúl ,—s míg a férfiú számit s a valót mérlegeH ,azalatt a nő szépAndor megnyugtatá Margitot ,s az itiú nő visszasietett nyugtalankodni kezdő gyermekéhez ,hogy elaltathassa . Míg Margit kis fiával foglalkozók ,s az álommal küzködő kisdedet elringatá ,azalatt Andor a szoba legsötétebb szögletébe foglalt helyet ,s búskomoly tekintettel nézte a boldog anyát és gyermeket . —Úgy tetszék szivének ,mintha a kisded öntudatlansága ,nem volna nagyobb ;mint az anyáé ,úgy tetszék neki ,mintha a két forrón szeretett lény ,kiknek sorsát a végzet övéhez köté ,egyenlően vészben forognának ,—mert hiszen egyik sem ismeri még az életet ,—mint tudhatták ők ,milyen alapon nyugszik az ember sorsa ,mint tudhatta 'Margit ,mire épité szép reményeit . Míg Andor lelkében a legsötétebb aggodalmak merülének fel ,azalatt Margit szerelmes szivének hitével altatá el gyermekét . —A kisded csendesen ,békén szunyadt már ,s a nő még sem távozók a bölcsöőtn ,szerető tekintetét nem veheté le a kedves nyugodt 'vonásokról ,talán azt képzelé ,hogy még az álom karján is csak az anyai szemek felügyelete alatt pihenhet biztosan a gyermek . Négy év múlt el . Beregi Andor neve a hír szárnyára kelt ,—a lapok csodálva magaszta- lák müveit ,—a lelkesek tisztelettel sereglék körül ,—az irigyek szokás szerint ,alkalom után ólálkodtak ,alig várhatván ,hogy kesertiségöket kiönthessék . A valódi érdemnek mindig voltak ,s lesznek isirigyei ,s Andort épen nem lepé meg ellenei száma . Ö ,ki minden körülmények között büszke lehete önérzetére ,közönyös megvetésre is alig méltatá irigyei kicsinyes törekvésed ,kik részint vetélytársai voltak ;s azt képzelék talán ,hogy mivel Andor koszorút nyert ,ők elvesziték az övéiket ,részint más köznapi lelkek ,kik nem bocsáthaták meg hogy a sorsüldözött ifiú emelt homlokkal járhat . Mi Andort mélyen keserítő ,az a közönség részvétlensége vala az irodalom iránt . Mint a felfutó borostyánnak a száraz karó ,ha-zánkban többnyire koldúsbot a költői érdem legvárhatóbb támasza . A lelkes ifiú ,ki a gazdag kebel minden kincsét ,minden érzeményét oly áthatott lélekkel szentelő az irodalom emelésére ,csak késön veszi észre hogy hasztalanúl áldozta fel mindenét ,s hogy szelleme kincseit nem fogékony földbe hinté ,hanem a részvétlenségnek ajándékozá . Jaj annak ,ki arra számit ,hogy érdemei szerint fog jutalmaztatni . —Mostoha anya az élet ,s habár boldog- boldogtalant keblére fogad ,ne számítson senki irgalmára ,s ne remélje senki kedvezését . Ha Beregi Andor más ,szerencsésebb pályát választ ,s nem a közügyet ,hanem önérdekeit tartja szem előtt ,kitűnő tehetségeinél fogva oly állása lehetne már ,mely családját biztosítja az élet szükségei ellen . —Az imádott nőnek ,ki sorsát oly önfeláldozással köté az övéhez ,nem kellett volna nélkülöznie ,s gyermeke jövője miatt nem re-megne lelke . És most ,mint honfi betölté ugyan hivatását ;neve szépen hangzók ,—hirt és dicsőséget sem nélkülözött ,—neje kellemeit és szerelmét általánosan csodálák ,—de mindez mitért ? Lehetett -e boldog ,elüzhette -e lelke gyilkoló keserűségét ,midőn a mindig nyomasztóbb anyagi gondok vállaira nehezültek ? —Körülte a kedves kis család ,—Margit ,kivel bár soha sem közié még anyagi gondjait ,s még is ,minél nyomasztóbb lön helyzete ,finom tapintatatánál s benső ösztönénél fogva ,annál inkább törekvék őt boldogií ani ,két gyermeke ,az eleven kis fiúcska s a szelíd kis leány ,—ésannyi gond ,—és oly lesúlytó helyzet ! — Müvek ,miket önköltségén adott ki ,csodálák ,de nem vették ,—a könyvárusok részint nem tudtak ,részint nem akartak fizetni ,—a lapok szegényebbek ,minthogy azok segélyére számitani lehetne ,—s igy a pálya ,melyre oly dús tehettséggel megáldva lépe ,oly kevés jövedelmet nyújtott ,hogy alig vala képes családját ezer gond között ellátni . S ö ,ki mint férfiú törve és alázva érezé magát ,mivel az elválalt kötelességeknek méltólag megfelelni gátolá a sors ,—lehetett -e mint férj és apa igazán elégült ? Nem nyomhatta -e nemes szivét Margit teljes önfeláldozása ?nézhette -e fájdalom nélkül a szerető nö nélkülözéseit ? —Margit mindig derült ,mindig nyugodt vala ,s oly rábeszélőleg tudta férjét meggyőzni ,hogy nélkülözései legparányibb önmegtagadásában sem kerülnek ,miként Andor szinte kényszerülve volt néha elhinni ,hogy Margit talán nem volna olyan boldog ,ha férje javáért nem áldozhatna . 4 Nem nyilvános helyeken ,nem tánczteremben ,hanemlegbensőbb családéletében lehet a nőt igazán megismerni . Az otthonosság meleg tűzhelyénél elolvad minden salak ,melyet ferde társadalmi viszonyaink ruháznak reánk ,s csak a szín arany fog megmaradni ,az tündököl napként ,s töretlen fényben az egész parányi kör élet egén . ' Az elkényesztetett úrhölgy ,kinek az apai házban csak kivánnia kelle ,hogy vágyai teljesüljenek ,férje s gyermekei körül minden szolgálatra késznek érezé magát . Margit ,mint már eddig is láthattuk ,azon női jellemek egyike volt ,kiknek minden erejük szerelmükben fekszik . —0 ,ki Andorért még apjával szemben is tudott erőt fejteni ki ,házi körében olyan szelid ,olyan engedékeny volt ,mintha szükségképen függenie kellett volna valakitől . Minthogy Andor észrcvehetőleg került minden szót anyagi viszonyairól ,Margit nem bátorkodók őt e részben kérdésekkel ostromolni ,—hanem mivel ösztönszerüleg megérzé ,mi nyomja férje lelkét ;,hogy könnyítsen rajta ,apródonként mindig szükebb és szükebb körre vonta a ház személyzetét ,s végre a nélkül ,hogy Andor észre vette volna ,mint történt ,nem vala több cselédjök ,mint Magdolna és egy szakácsné . —Hiszen igaz ,hogy ily kevés szolgálat mellett a nőnek is foglalkoznia kelle ,—de nem szívesen rendezte -e Margit naponként önkezűleg Andor szobáját ? —Ki tudhatta volna rajta kívül ,mint szereti férje iratait elhelyezni —hova szereti karszékét állítani ,—melyik a kedvencz török pipája ,—s hogy és miként kel mindent kedvére készíteni ,hogy a mit keres kezénél legyen ? S ki tudta volna kis gyermekeit felöltözteeni ,ha nem maga az anya ? Margit nem csupán szerető neje ,—hu barátnéja ,—s gyermekeinek leggondosabb anyja és dajkája ,de gondolatai megelőzője ,jótékony szelleme is vala .. Andornak . Nélkülözni és áldozni azért kit szeretünk ,nem nehéz ,hiszen a kedves lény méltánylata visszapótol mindent . —Nem is okoskodik arról a nő ,vájjon hozzá illik -e ez vagy amaz ,vájjon nem méltósága alatti -e ,ha mindenről lemond ,mi állása vagy miveltségénél fogva megilleti ,hanem kész szolgálójává lenni ,ha kel ,kedveséneik ,és büszkeségét még sem érzi sebezve ,—szerelme áldozataiban áhitattal hajlik a porig ,s keble csak annál inkább felemelkedik ,s boldogságát nem veszíti el  Margit nélkülözései között is mindig derült ,mindig vidám vala ,—férje szerelme övé volt ,kis gyermekeinek örülhetett ,hogy ne lett volna hát boldog ! —De ha néha magára maradt ,s hiányzók mellőle a szeretett kis kör ,akkor keblét megszállta a fájdalom ,s remegő szive bújával alig birt . —Férje halványult arcza s kékes karimákkal szegett szemei okozák bánatát —Andor egészsége meg •törve látszék lenni ,—ások éjszakai munka —s küzdelem ,pusztító nyomokat hagytak a még alig harmincz éves férfiú külsején . —A szerető nő nem hitt ugyan veszélyt ,és még is remegett férje életéért ,—féltetette egészségét ,s fájt neki ,hogy az aggaloni és gondok nem kímélik . —De ha nyugtalanság kinozá is keblét ,Andor előtt egyetlen sóhajjal sem áruiá el gyötrelmeit ,—a szerető nő el tudja nyomni magát a szivet is ,ha ez által kedvesének egy borús pillanatát válthatja meg . Kellemes kis lakásukat a Duna-soron bérlék Beregiék ,s a barátságos tekintetű szobák ablakain gyönyörű kilátás nyílt a budai várra ,hegyekre s a szép szőke folyam ezüst hullámaira  Margit az ablaknál ült ,—s tekintete a zöldelö hegyeken legelt ,melyek között egykor oly boldog volt . —Feje karján pihent ,s keblében a SZÍV olyan fájdalmasan vala elfogódva . —Mióta nem láttuk őt ,a gyermekből az élet asszonyt fejleszte ,s habár gyöngéd vonalain ,mint említők ,mindig rajta volt a bánat kinyomata ,most ,midőn színe halványabb lön ,határozottabban ttikrőződék bennök vissza a fájdalom . —Minthogy arcza kissé megfagyott ,tiszta kék szemei nagyobbaknak látszának ,s dús hajának egyszerű fonadéka ,gyöngéd árnyéklattal szegé a homlokot . Mint a nyugalom angyala ,mozdulatlanul ült helyén ,—merengő szemeiből köny után köny pergett ,a nélkül ,hogy vonásain legkisebb dúltság lett volna látható ,szive fájt ,de keble nem hullámzók ,csendes volt bánata ,és mély ,mint a tenger . Úgy -e anyám ,te fogsz engem lefektetni ?én nem akarok Magdolnával aludni menni —mondá berohanva a gyönyiirü négy éves fiúcska anyja figyelmét magára vonva . Csúnya Magdolna —kedves szép mama ,én is veled megyek aludni —dadogá a szép kis két éves leány ,anyja ölébe kinálgatva magát . És Margit ki volt ragadva borús álmaiból ,—s kedves gyermekeit keblére karolva ,hálát adott Istennek ,hogy szive bánata mellett is képes bol -dogságra . Gyermekeit az édes álom karjaiban hagyva ,kitekinte ,minthogy szakácsnéja ügyességére nem meré magát hagyni ,s gyengélkedő férje számára önmaga szerete finomabb süteményt készíteni . Olyan jól állott a házias csínnal öltözött kellemes alaknak ,még a gazdasszonykodás is ,—parányi kezeiben minden ügyesen illék ,s a főző kanál megszűnt közönséges konyhai eszköz lenni ,a mint Margit vegyité azzal a ezukros habkeveréket . —A hófehér kis kötény ,mit kilépve azonnal felkötött ,épen oly jól illék sötét ruhájához ,mint halványságáhóz a tüztől kigyúlt pirosság . Margit szerencséjére ,Andor épen künn vala a városban ,s igy nem ellenezhető ,hogy neje a konyhában foglalkozzék .. Ha az ember egymás sorsának ura lehetne ,Andor megvédte volna nejét ,még a szellő érintésétől is ,—s ha annyira nem szereti Margitot ,s ez viszont nem oly önmegtagadó ,—tán nem nyomja úgy helyzetének súlya sem . Hogyan kedvesem ,te itt foglalkozol ? —szólott Andor hazaérkezvén a konyhába tekintve . Margit úgy megrezzent férje váratlan hangján ,hogy majd leejté a keverékes tálat . Ugyan Andorom ,hogy tudsz annyira megijeszteni ,—mondá azután láthatólag megzavarodva .